P. 1
A gyümölcstermesztés -tárolás -értékesítés szervezése és ökonómiája

A gyümölcstermesztés -tárolás -értékesítés szervezése és ökonómiája

|Views: 955|Likes:
Published by Hungarian Helper
A gyümölcstermesztés -tárolás -értékesítés szervezése és ökonómiája
A gyümölcstermesztés -tárolás -értékesítés szervezése és ökonómiája

More info:

Published by: Hungarian Helper on Jun 11, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

04/29/2014

pdf

text

original

Sections

A gyümölcstermesztés, -tárolás, -értékesítés szervezése és ökonómiája

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsõoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsõoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében jelent meg, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértõ Bizottsága támogatásával készült. Az egyetemek és fõiskolák agrártudományi karain javasolt tankönyv

A gyümölcstermesztés, -tárolás, -értékesítés szervezése és ökonómiája
Szerkesztette

Z. Kiss László

Írta Bálint János G. Tóth Magdolna Henze Edda Holló Márta Inántsy Ferenc Juhász Mária Kollár Gábor Lux Róbert Lektorálta Dimény Imre Gonda István Porpáczy Aladár Soltész Miklós Nyéki József Papp János Rédai István Sipos Lajos Sipos Attila Szabó Zoltán Thurn László Z. Kiss László

© Z. Kiss László, 2003 ISBN 963 286 082 9

Mezõgazda Kiadó – az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja – 1165 Budapest, Koronafürt u. 44. Felelõs kiadó: dr. Lelkes Lajos Felelõs szerkesztõ: Récsey Antónia Mûszaki vezetõ: Gerlóci Judit Mûszaki szerkesztõ: Berkes Tamás Sorozatterv: Helényi Tibor és Gálócsi Ágnes munkája A borítófotót Horváth Csilla készítette Megjelent 22,3 (A/5) ív terjedelemben, 67 ábrával, 1500 példányban MGK 712 324/2003

Tartalomjegyzék

Elõszó (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcstermesztés feltételrendszere (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcságazat helye, szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A világ mérsékelt övi gyümölcstermésének változása . . . . . . . . . . . . . . . Helyünk Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hazai fajszerkezet változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A régiók szerepe gyümölcstermesztésünkben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termésátlagok változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gazdaságméret és versenyképesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ágazat versenyképessége (Lux Róbert–Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Versenyképességünk növelésének lehetõségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Versenyképességünk növelésének feltételei a kivitelben . . . . . . . . . . . . . . A versenyképesség növelésének feltételei a belsõ piacon . . . . . . . . . . . . . Külsõ feltételek a versenyképesség javításában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gyümölcstermesztés, mint az ágazat egyik lehetõsége (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szermaradvány, mint kivitelt akadályozó tényezõ . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodás támogatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodás várható változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai és az integrált almatermesztés összefüggései . . . . . . . . . . . . A Nemzeti Agrár-Környezeti Program és az ökológiai, illetve integrált gyümölcstermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az integrált gyümölcstermesztés (Inántsy Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szerepe, célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Megfontolások az integrált termesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az integrált növényvédelem és technológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A feldolgozás célú integrált minõségi gyümölcstermesztés (Henze Edda) . . . . Az integrált gyümölcstermesztési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az integráció és koordináció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kapcsolattartás a rendszer tagjaival . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A növényvédelmi elõrejelzési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fajtaválaszték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Intenzív ültetvények kialakítása közbeoltott fákkal (Sipos Lajos–Sipos Attila) . . .

11 13 13 13 15 17 18 20 20 21 21 23 24 24 25 25 26 27 27 28 28 28 30 31 32 32 33 33 34 35 37 5

A közbeoltott rész hatása és tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Közbeoltott és törpe alanyú fákkal létesített ültetvények költsége és jövedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Más gyümölcsfajú intenzív ültetvények létesítése közbeoltott fákkal . . . . A gyümölcstermesztés szerepe a vidékfejlesztésben (Holló Márta) . . . . . . . Az innováció folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A falusi turizmus és szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vidékfejlesztés támogatása hazánkban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcstermesztés fejlesztése (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A várható gyümölcsszükséglet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termésátlagok és a fejlesztés összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A terméshozam és a fajta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mûvelésmód és a terméshozam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A talajminõség és a terméshozam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A fejlesztési terv készítése (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvénylétesítés tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termõhely megválasztása (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . A termõhely szerepe és a fagykárok megelõzése, mérséklése (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcsfajok gazdaságon belüli társítása (Nyéki József– Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjas gyümölcsfajták ültetvényen belüli társítása (Nyéki József– Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Almatermésûek társítása (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az almafajták társítási lehetõségei (G. Tóth Magdolna) . . . . . . . . . . . . . . A tenyészterület megválasztása (G. Tóth Magdolna) . . . . . . . . . . . . . . . . Mûvelési rendszer kiválasztása (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . A mûvelésmód aránya és a korszerkezet (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . A terület elõkészítése, tápanyagpótlás (Papp János) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcsös talajadottságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A terület elõkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Trágyázás a talaj-elõkészítés során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvényberuházás összefüggései (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvénylétesítés ráfordításai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvénylétesítés pénzügyi forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hitel, mint a saját forrás megelõlegezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az amortizáció, mint a saját forrás része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvényberuházás gazdaságossága (Juhász Mária) . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvényberuházás megtérülése (Juhász Mária) . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ültetvény életkora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcstermesztés munkaerõigénye (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . Szakember-ellátottság, szaktanácsadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gépek, épületek, eszközök a gyümölcstermesztésben (Z. Kiss László) . . . . . A gyümölcstermesztés gépesítésének helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termesztés gépellátottságának problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

38 38 40 41 41 44 44 45 46 46 47 48 48 49 50 52 54 54 55 56 57 58 59 61 63 63 65 66 69 69 71 72 72 74 75 77 78 79 79 80 80

A gépbeszerzés és gépkihasználás hatékony megoldása . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcstermesztés forgóeszköz szükséglete (Z. Kiss László) . . . . . . . . . A termesztéstechnológiai folyamatok szervezése és ökonómiája . . . . . . . . . A metszés szervezése és ökonómiája (Bálint János) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kézi metszés és a metszõollók ergonómiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A metszés szervezése és költségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tápanyagpótlás szervezése (Bálint János) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A növényvédelem szervezése és gazdaságossága (Bálint János) . . . . . . . . . A permetezõgépek munkateljesítményét befolyásoló tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A munkasebesség növelésének feltételrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lémennyiség csökkentésének feltételrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A javasolt eljárás gazdaságossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás szervezése (Bálint János) . . . . . . Az alternancia és a termésszabályozás ökonómiája (Bálint János) . . . . . . . . Az alternancia és csökkentésének módszerei a gyümölcstermesztésben . . . . Az alma vegyszeres termésszabályozásának kockázati modellje . . . . . . . A csonthéjasok terméskötõdésének szabályozása (Nyéki József– Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A méhmegporzás technológiája (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . Az öntözés szervezése és ökonómiája (Rédai István) . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcsösök öntözésének feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az éghajlati viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A víz biológiai és ökonómiai tényezõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözõvíz-szükséglet meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés tervezése és ökonómiai összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés beruházási és üzemelési költségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés költségei és hatékonysága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az alma- és körtetermesztés szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . Az almatermesztés fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az almatermés felhasználása és a fejlesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A terület és a termés várható változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A fajta szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcsbetakarítás szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . . . . . A gyümölcsbetakarítás tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az alma és a körte betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az áruvá készítés változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A léalmatermesztés és az almasûrítmény-gyártás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az almatermesztés költség-jövedelem viszonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ÁKFN (ár–költség–fedezet–nyereség) struktúra (Juhász Mária) . . . . . . . A csonthéjas gyümölcsök termesztésének szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

81 81 83 83 83 87 90 93 93 96 96 97 100 101 102 103 106 107 108 108 109 109 110 112 113 113 114 116 117 117 118 119 120 121 121 122 127 130 133 133 138 7

A csonthéjas gyümölcsök termesztésének fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . Csonthéjasok termesztésének helyzete (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . Alany- és fajtahasználat (Nyéki József–Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . Várható változások a csonthéjasok hazai termesztésében (Nyéki József– Szabó Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjas gyümölcsök betakarításának szervezése (Z. Kiss László) . . . . . A csonthéjasok betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjasok gépi betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A rázógép kiválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gépi betakarítás hatékonyságát befolyásoló tényezõk . . . . . . . . . . . . . . A fajszerkezet és a gépi rázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A meggy és cseresznye betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az õszibarack, a kajszi és a szilva betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjasok áruvá készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjasok jövedelmezõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bogyósgyümölcsûek termesztésének szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bogyósgyümölcsûek termesztésének fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . A fajta szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szamócatermesztés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szamóca betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A málnatermesztés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A málna betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A sarj és a letermett vesszõ eltávolítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Málnatermesztés szuperintenzív módon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szedertermesztés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szamóca-, málna- és szedertermesztés jövedelmezõsége . . . . . . . . . . . . A piros, fehér, fekete ribiszke és a köszméte termesztésének szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A betakarítás szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ribiszke- és a köszmétetermesztés jövedelmezõsége . . . . . . . . . . . . . . . A héjasgyümölcsûek termesztésének szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termesztés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dió betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A diótermesztés jövedelmezõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mandula-, mogyoró- és gesztenyetermesztés jövedelmezõsége . . . . . . . A gyümölcstárolás szervezése és ökonómiája (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . Az alma- és a körtetárolás szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tárolás szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szabályozott légterû tárolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolási veszteségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A húskeménység-változás és a tárolási idõtartam összefüggése . . . . . . . . A tárolás elõtti kezelések jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

138 139 140 142 143 143 144 144 145 145 146 147 149 150 151 151 152 153 155 156 157 158 158 159 160 160 161 162 163 164 164 165 165 167 167 168 170 170 172 173

A tárolás gazdaságossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szabályozott légterû almatárolás optimalizálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tárolókorszerûsítés költségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az oxigénszegény légterû (ULO) tárolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Új módszer az alma tárolhatóságának és minõségének javítására . . . . . . . A minõségváltozás a tárolás idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjas gyümölcsök tárolásának szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A cseresznye és a meggy tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kajszi és az õszibarack tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szilva tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bogyósgyümölcsûek tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dió tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termelõk feladatai a tárolás gazdaságosságának javításában . . . . . . . . . . . Az ösztönzés, a minõség és a kockázat a gyümölcstermesztésben . . . . . . . . A bérezés és az ösztönzés a gyümölcstermesztésben (Z. Kiss László) . . . . . . Az ösztönzés a betakarításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vezetõk ösztönzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõség és minõségirányítás a gyümölcstermesztésben (Kollár Gábor) . . . . A vezetés feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A folyamat szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõségirányítás nyolc alapelve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõségbiztosítási rendszer bevezetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kockázat és a biztosítás a gyümölcstermesztésben (Z. Kiss László) . . . . . . Elemi kockázatok (Juhász Mária) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gazdasági, piaci kockázatok és kezelésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyümölcsértékesítés szervezése, integrálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az integráció szerepe, feltételei (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A felvásárlás, értékesítés változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termelés, értékesítés, feldolgozás integrációi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az értékesítés integrálásának feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termelõi integráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kereskedelem integrációja (koncentrációja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termelõi értékesítés formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Termelõi értékesítõ szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az értékesítés helyzete, irányai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Post harvest tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Értékesítés áruházláncnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A láncok zöldség-gyümölcs beszerzési stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . A láncok igényei a beszállítókkal szemben és a termelõk felkészültsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az élelmiszer-kereskedelem változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az integráció és típusai a zöldség-gyümölcs szektorban (Z. Kiss László) . . . . Az integrációs kapcsolatok és az értékesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

174 175 176 177 177 179 179 179 181 182 184 185 185 187 187 187 188 189 190 191 193 194 194 194 196 198 198 198 198 199 199 200 200 201 202 202 203 204 205 205 207 208 9

A szerkezeti változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A családi gazdaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gazdaságméretek változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az eszközkihasználás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek integráló tevékenysége (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szövetkezetek szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A forgalmazási költségek csökkentése szövetkezetek révén . . . . . . . . . . . A szövetkezeti modell korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyümölcskereskedelem a XXI. század elején (Bálint János) . . . . . . . . . . . . Várható változások és szerepük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az internet szerepe a kereskedelemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Közvetlen értékesítés (direktmarketing) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vidék és a direktmarketing összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kivitel, a minõség és a piac ökonómiai összefüggései (Z. Kiss László) . . . A gyümölcskivitel ökonómiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A friss gyümölcs kivitele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tartósított gyümölcs kivitele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fontosabb exportpiacaink értékelése (Thurn László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elõzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A jelenlegi helyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kiviteli lehetõségeink várható alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az almafogyasztás Németországban (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . A feladatok (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõség javításának lehetõségei és szerepe az értékesítésben (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõségre ható tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A növényápolás hatása a minõségre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A betakarítás és a minõség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõség és a tartályláda beszerzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõség és az ár összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csomagolás és a minõség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A minõség és az anyagi érdekeltség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szaktanácsadás szervezése (Z. Kiss László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szaktanácsadás szerepe a gyümölcstermesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . A megyei (regionális) szintû szaktanácsadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szaktanácsadás második szintje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szaktanácsadás lehetséges területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szaktanácsadás jelenlegi helyzete és fejlesztésének kilátásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vállalkozói alapú szaktanácsadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A csoportos szaktanácsadás és a magán-szaktanácsadás hatékonysága . . . .

208 210 212 213 214 214 215 216 217 217 221 222 224 225 225 225 226 227 227 229 230 233 235 236 236 237 237 238 238 239 240 241 241 241 242 242 243 244 244

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 10

Elõszó

A gyümölcstermesztés szervezésével, ökonómiájával és a hozzájuk kapcsolódó tudományokkal foglalkozó szakirodalom az utóbbi idõben viszonylag gyorsan gyarapodott. A Kertészettudományi Egyetem Menedzsment és Marketing Tanzékén készült, sokszerzõs könyvünk – a korábbi, sokszorosított jegyzetek továbbfejlesztése révén – 1979-ben került ki a nyomdából és érdeklõdõ olvasókra talált. Ezt követõen az általunk gondozott ismeretanyag elõbb 1989-ben, majd 1998-ban, két rokon típusú szakkönyv önálló fejezeteként is megjelent. Ebben a kötetben munkánkat ismét önálló tan- és szakkörnyvként adjuk át a szakmai nyilvánosságnak, kibõvítve a tudomány és a vele szoros kapcsolatban levõ gyakorlat azóta szerzett eredményeivel. Változás a korábban megjelent könyveinkkel szemben nem csupán annyi, hogy mondanivalónkat a legújabb eredményekkel korszerûsítettük, hanem az is, hogy jóval nagyobb teret szenteltünk az ültetvénylétesítés, a termesztéstechnológia, a tárolás, az értékesítés, valamint a jövedelmezõség vizsgálatok és az érdekeltség kérdéskörének. Szem elõtt tartottuk azt a prognózisunkat, hogy az EU-csatlakozás következtében az ágazat lehetõségei megnõhetnek, de ezt csak versenyképes szervezettel és szerkezettel leszünk képesek realizálni. Már pedig az ágazat jelenlegi helyzete – a telepítések állami támogatása ellenére sem rózsás. Ezúton mondok köszönetet a könyv szerzõinek önzetlen munkájukért, valamint a lektoroknak azokért az értékes észrevételeikért, amelyeket a könyv írása és szerkesztése idején tõlük kaptam. Könyvünkben közöljük azokat az irodalmi forrásokat, amelyeket felhasználtunk, kivéve a Kertészettudományi Kar Menedzsment és Marketing Tanszéke munkatársainak tudományos eredményeit. Bízom abban, hogy könyvünkkel segítséget tudunk nyújtani a szakembereknek, a hobbikertészeknek és hallgatóinknak is a szakmai kérdések megalapozásához és gyümölcstermesztésünk versenyképességének fokozásához. Budapest, 2003. március Z. Kiss László

11

A gyümölcstermesztés feltételrendszere
A gyümölcságazat helye, szerepe
Hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2001-es országos felmérése szerint 97,5 ezer hektár gyümölcsös mûvelési ágon belül 76 ezer ha a termõterület. Az ágazat jelentõs számú munkaerõt és milliárdokban kifejezhetõ eszközt köt le. Gyümölcstermesztésünk fontos szerepet játszik a lakosság élelmiszer-ellátásában, valamint a kivitelben is. Az ágazat feladata a belsõ ellátás (friss fogyasztás, feldolgozóipar) és az export igényeinek kielégítése. Hazánkban az egy fõre jutó gyümölcsfogyasztás az 1960-as 55,3 kg/fõrõl 2001-re 72,0 kg/fõ mennyiségre emelkedett. Ebbõl 56,5 kg-ot a hazai gyümölcstermesztés fedez. A gyümölcstermesztés az átlagnál nagyobb értéktermelõ képességû ágazat, hiszen a növénytermesztés bruttó termelési értékének mintegy 8–10%-át állítja elõ. Friss és tartósított gyümölcsbõl a kivitel a gyümölcs alapú üdítõitallal és a sûrítménnyel együtt évi 35–40 milliárd forint értékû. Az eredmények mellett az utóbbi években súlyos feszültségek is jelentkeztek, amelyek hatására 1991–2000 között a termõterület csökkent, a terméskiesés 1996-ra pedig elérte a 40%-ot. Ezt számos olyan probléma okozta, mint az elöregedõ ültetvények és az ennek következtében csökkenõ termésátlagok, a nem megfelelõ faj- és fajtaszerkezet, az eszközök (gépek, tárolók) elhasználódása, a szaktanácsadás, valamint a termesztés és az értékesítés integrálásának szinte teljes hiánya. Az országos felmérés szerint a gyümölcsültetvények átlagos területe 1,5 ha. Ezen belül legkisebb a dél-dunántúli régióban: 1,3 ha, legnagyobb a közép-dunántúli régióban 3,1 ha. A kisüzemek versenyképességét javíthatja, ha értékesítõ-beszerzõ szövetkezetbe, társulásba tömörülnek. Ezt az utat járják a fejlett országokban is. A közösen és kedvezményes állami hitelekbõl létrehozott tárolók, feldolgozóüzemek a hozzájuk kapcsolódó ültetvényekkel már jó lehetõséget nyújtanak az egyöntetû, jó minõségû áru elõállításához.

A világ mérsékelt övi gyümölcstermésének változása
A világ mérsékelt övi gyümölcstermése évente 100 millió tonna körüli. Ebbõl az alma részesedése 56%. Az összes termés növekedése 1989–91 és 2000 között 25%-os volt. Rendkívül erõsen nõtt az alma termése (40%-kal), ami fõleg a kínai, iráni, török almatermés bõvülésének tulajdonítható. Egyes elõrejelzések szerint (O’RURKE, 2002) 2010-re az USA almatermése várhatóan 5,2 millió tonna lesz, Kínáé pedig 30 millió. Az USA (2002-ben) almatermése 4,7 millió tonna, Kínáé 20,5 millió. 13

14
1. táblázat. A fajszerkezet változása Gyümölcstermés (ezer tonna) Franciaország 1989– –1991 2986 323 475 155 113 83 6 7 4150 103,8 69,2 71,8 46,3 100,7 46,6 42,2 4308 3705 3731 8 145 144 155 1562 155,5 62,3 131,7 7 27 30 35 70 71 100 171 136 2 5 – – 166 43 154 2429 202 317 348 62 102 431 22 21 – – 270 345 430 49 77 76 62 157 50 15 20 16 1317 60,6 79,9 51,9 3184 2776 2653 1090 1887 921 1998– –2000 1989– –1991 1998– –2000 1989– –1991 1998– –2000 1989– –1991 1998– –2000 530 37 67 94 25 13 21 12 799 Németország Lengyelország Magyarország Európa 1989– 1991 13 017 3 030 3 985 2 336 772 1 146 184 430 24 900 1998– –2000 13 263 3 315 4 154 2 203 655 1 144 183 354 25 271 101,5 52,6

Megnevezés

Olaszország

1989– –1991

1998– –2000

Alma

1933

2115

Körte

810

877

Õszibarack

1591

1639

Szilva

131

175

Kajszi

174

189

Szamóca

195

168

Málna

2

1

Ribiszke

1

Összesen

4836

5165

Index 1989–91 = 100

106,8

Termés kg/fõ

80,6

86,1

Forrás: FAO és KSH Évkönyvek, 1989–2000.

Az európai almatermés mennyisége stagnált, köszönhetõen a volt szocialista államoknak – Lengyelország kivételével – ahol a termés több mint a felére csökkent (1. táblázat). A négy európai almatermesztõ ország (Olasz-, Francia-, Német- és Lengyelország) együttesen 22%-kal növelték almatermésüket 1989–91 és 1998 között (1. táblázat). Következésképpen nekünk a vészesen zsugorodó almatermésünk megállítására az eddig tett intézkedések mellett ültetvénylétesítés, gépbeszerzés támogatása, a piaci egyensúly (piackutatás, exportgaranciák, hitelek) megteremtésére nagyobb gondot kell fordítani. A világ körtetermése a két idõszak között 47%-kal nõtt. Erõsebben mint az almáé (Európában 9%-kal). A világ kajszitermése 23%-kal nõtt. (Törökország, Irán, Spanyolország a fõ termesztõk) Európáé visszaesett, kivéve Francia- és Spanyolországot. A hazai kajszitermesztés a fagykárok miatt válságban van. A világ õszibarack-termése 18%-kal, az európai viszont csak 4%-kal nõtt. Mindezt a nektarinok fogyasztásának negatív tendenciája és a nektarinok utáni tartósítóipari érdektelenség okozta. A világ szilvatermése 29%-kal nõtt, az európai pedig 6%-kal csökkent. Elõretörnek az új, német nemesítésû fajták. A világ bogyósgyümölcs-termése 10%-kal bõvült, nõtt a szamóca és a ribiszkék termése, stagnált a málnáé. Európában egyik faj esetében sem mutatható ki növekedés. A meggy és a cseresznye kimarad a FAO (Food and Agriculture Organization) Évkönyvekbõl, mivel ezt az angol nyelvterület cherry megjelöléssel együtt kezeli. A hazai kiváló cseresznye- és meggyfajtáknak köszönhetõen e két faj, de fõleg a meggytelepítések dinamikusan nõnek.

Helyünk Európában
A vezetõ európai gyümölcstermesztõ országok és Magyarország gyümölcstermésének változását az 1. táblázat szemlélteti. Az összes gyümölcstermés tekintetében Magyarország Európában a 8–9. helyen áll. Az európai gyümölcstermés a két idõszak között 1,5%-kal nõtt. Az Európában termesztett gyümölcsbõl (a nyolc faj átlagában) az alma részesedése 52%. Az egy fõre jutó termés tekintetében Magyarország Olaszországgal áll egy szinten, és messze az európai ellátottság felett vagyunk, ami azt is jelzi, hogy csupán déligyümölcsbõl szorulunk importra, ugyanakkor jelentõs mennyiséget frissen vagy tartósítva exportálhatunk. E tekintetben fontos piacunk Németország, mivel mérsékelt övi gyümölcsimportja évi 1,2–1,5 millió tonna, ugyanakkor saját gyümölcstermése stagnál. Kemény vetélytársunk Lengyelország az exportpiacokon, ugyanis a két idõszak között több mint 50%-kal növelte gyümölcstermését. Ezzel szemben kajsziból és õszibarackból fontos exportpiacunk lehet. Az 1. ábra szemlélteti, hogy a legnagyobb termésingadozás Lengyelországban volt az elmúlt 11 évben. Magyarország e szempontból a középmezõnyben van, amit a következõ képlet mutat: T − Tmin Ti = max Tmax + Tmin 15

millió tonna

16
Franciaország Németország Spanyolország Magyarország Lengyelország

3

Olaszország

2,5

2

1,5

1

0,5

0 1990 1993 1994

1991

1992

1995

1996

1997

1998

1999

2000 év

1. ábra. Az almatermesztés ingadozása a fontosabb almatermesztõ EU-országokban (millió tonna) (Forrás: FAO Évkönyvek)

ahol: Ti = termésingadozás, Tmax = az idõszak legnagyobb termése, Tmin = az idõszak legkisebb termése. A képlet szerint végezve a számítást: legnagyobb termésingadozás Lengyelországban volt 60,0%-os, a legkisebb pedig Olaszországban 14,3%-os. Magyarország 38,5%-kal „dicsekedhet”, míg az NSZK-ban 48,4%-os volt. Jobb a helyzet Franciaországban, ahol 21,4%-os és Spanyolországban, ahol 33,3%-os volt a termésingadozás. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a fagykárveszély és a technológiai színvonal stb. is eltérõ a vizsgált országokban.

A hazai fajszerkezet változása
A fajösszetételben (2. ábra) az alma- és körtetermés aránya csökkent, az almatermés részesedésének stagnálása pozitív, ha az összes gyümölcstermés nõ, de a körte termésének visszaesése már nem ítélhetõ kedvezõnek, annál is inkább, mivel szerepe gyümölcskivitelünkben növekszik. A csonthéjas gyümölcsök aránya viszont 24%-ról 30%ra nõtt. Különösen pozitív volt a õszibaracktermés részesedésének növekedése, ami az 1991–95-ös 5%-ról 7%-ra, a csonthéjasokon belül pedig 18%-ról 24%-ra nõtt. A bogyós gyümölcsök részaránya 6%-ra nõtt, azonban 2001-re a szedertermés kivételével valamennyi bogyós gyümölcs termése csökkent. A fajszerkezet a két idõpont között pozitívan változott. Ugyanis csökkent az alma részesedése, a csonthéjasoké pedig nõtt. Ugyancsak nõtt a bogyósgyümölcsûek aránya is az összes termésen belül (2. ábra). A csonthéjasok esetében pozitív változásként foghatjuk fel, az õszibarack és a cseresznye termésének növekedését a szilva 100–120 ezer t/év termése mellett, (3. ábra) amit 2005–10-re kellene elérni. A bogyósgyümölcsûeken belül a két idõszak közötti változást a 4. ábra szemlélteti. A bogyósgyümölcsûek fajszerkezete is pozitív irányba mozdult. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy míg az 1986–90-es átlagtermés még 55 ezer tonna volt, az 1996–2000-es csak 45 ezer tonna, azaz 12%-kal kisebb. Ez pedig semmiképpen sem ítélhetõ pozitív eredménynek.
1986–1990 csonthéjasok 24% bogyósok 4% héjasok 1% 1996–2000 csonthéjasok bogyósok 6% 30% héjasok 1%

körte 5%

alma 66%

körte 4%

alma 59%

2. ábra. A fajszerkezet változása Magyarországon (%) (Forrás: KSH Évkönyvek)

17

1986–1990 szilva 47% cseresznye 7% meggy 18% szilva 38%

1996–2000 cseresznye 7% meggy 20%

õszibarack 18%

kajszi 10%

õszibarack 24%

kajszi 11%

3. ábra. A csonthéjas gyümölcsök fajszerkezetének változása (%) (Forrás: KSH Évkönyvek)

1986–1990 köszméte 14% szeder 5% szamóca 18% köszméte 9%

1996–2000 szeder 9% szamóca 20%

ribiszkék 27%

málna 36%

ribiszkék 24%

málna 38%

4. ábra. A bogyós gyümölcsök fajszerkezetének változása (%) (Forrás: KSH Évkönyvek)

A régiók szerepe gyümölcstermesztésünkben
Almatermésünknek 76%-át az Észak-Alföld régió adja (Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg) (2. táblázat). Ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 80%-kal részesedik. Körtetermésünkben Észak-Magyarország vezet. Ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye 75%-kal részesedik. Cseresznyetermésünknek 36%-át Közép-Magyarország adta 2001-ben. Ezen belül 83%-kal Pest megye részesedik. Meggytermésünknek az almához hasonlóan döntõ többségét (43%-át) az ÉszakAlföldi régió adja. Ezen belül 80%-kal Szabolcs-Szatmár-Bereg megye részesedik. Szilvatermésünkbõl legtöbbel, 36%-kal ugyancsak az Észak-Alföldi régió részesedik. Ezen belül 67%-kal ismét Szabolcs-Szatmár-Bereg áll az élen. Kajszitermésünkbõl közel azonos arányban 29, illetve 30%-kal Észak-Magyarország, illetve Közép-Magyarország részesedik. 18

2. táblázat. A régiók részesedése a gyümölcstermésbõl 2001-ben ezer tonnában Alma Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen 30,7 9,4 24,4 10,0 35,5 459,0 36,6 605,6 Körte 5,2 2,5 2,2 2,4 6,0 1,6 1,2 21,1 CsereszMeggy nye 5,9 3,2 1,2 1,4 1,5 1,4 1,6 16,2 11,4 6,6 1,1 4,0 3,5 24,2 5,2 56,0 Szilva 16,1 6,2 2,5 4,4 16,1 32,0 12,5 89,8 Kajszi 4,8 2,2 0,2 1,0 4,5 0,9 2,0 15,6 Õszibarack 16,1 6,1 1,0 6,6 3,5 4,2 19,3 56,8 Összesen* 105,2 40,3 38,5 34,7 85,0 530,6 82,3 916,6

Forrás: KSH Évkönyv, 2001. * = a bogyós és a héjas gyümölcsökkel együtt.

Õszibaracktermésünkbõl 34, illetve 28%-kal Dél-Alföld és Közép-Magyarország részesedik (5. ábra). Az 5. ábra szemlélteti hogy gyümölcstermésünk mintegy 80%-át három régió adja. Ezek: Észak-Alföld, Dél-Alföld és Észak-Magyarország. Emellett ezekre a régiókra jellemzõ a magas munkanélküliség. Ugyanakkor az is köztudott, hogy egy ha
A kistérségek népessége (1998. január 1.)
1 861 383 100 001–300 000 50 001–100 000 20 001–50 000 7 485–20 000 Nyugat-Dunántúl Észak-Magyarország

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl

Észak-Alföld
kistérség határ megyehatár régióhatár

Dél-Alföld Dél-Dunántúl

5. ábra. A régiók részesedése a gyümölcstermésbõl 2001-ben

19

gyümölcsös termõben tartása 80–120 kézimunkanap-igényt jelent gyümölcsfaj és az értékesítési irány függvényében (10 órás munkanap). Következésképpen a munkaigényes gyümölcsfajok termesztését ezekre a régiókra kellene koncentrálni a jövõben is, jobban figyelembe véve az egyes körzetek, kistérségek adottságait.

A termésátlagok változása
A hazai termésátlagok a nyugatinak vagy a hazai intenzív termesztésben elértnek a felét, egyharmadát teszik ki. Ennek okai: – a privatizáció miatt az ápolás elmaradása, – a fagykárok hatása, – az elöregedett, korszerûtlen ültetvények, – a tõke és szakismeret hiánya, – a nem megfelelõ fajtaszerkezet. E negatív tendenciák ellensúlyozására állami támogatás van érvényben. Ezek azonban csak az EU-hoz való csatlakozásig maradnak meg.
3. táblázat. A termésátlagok változása t/ha Gyümölcsfajok Alma Körte Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Õszibarack 1991–95 14,6 8,6 3,4 4,2 10,6 4,2 6,4 1996–2000 15,4 8,9 3,2 4,7 6,2 3,5 5,9 2001* 10,6 8,6 3,7 6,1 8,7 4,3 4,1 Index 1996–2000/1991–95 105,5 103,5 94,1 111,9 58,5 83,3 92,2

Forrás: KSH, 2002, * = fagykár miatti kiesés.

Ahhoz hogy az EU-ba lépést követõen versenyképesek lehessünk a termésátlagok megkétszerezését kellene elérnünk. A csonthéjasok esetében mutatkoznak – az õszibarack kivételével – pozitív eredmények (3. táblázat), de az alma- és a körtetermesztésben még alig.

A gazdaságméret és versenyképesség
A privatizáció következményeként a mezõgazdaságban közel egy millió kisbirtok jött létre. Közös jellemzõik: – szakértelem- és információhiány, – elégtelen pénz- és eszközellátottság, – nem megfelelõ áruminõség és egyöntetûség, – fõleg saját ellátásra való termesztés. 20

4. táblázat. A gyümölcsültetvények megoszlása gazdálkodási formák szerint (1000 ha) Megnevezés Gazdasági társaságok Szövetkezetek Egyéni gazdálkodók Összesen Forrás: KSH, 2000. 1997 13,6 7,1 74,9 95,6 2000 17,2 6,1 72,1 95,4 Index 1997=100 126,5 85,9 96,3 99,8

A statisztikai adatok szerint (4. táblázat) a gyümölcsösök 80%-a egyéni gazdálkodók tulajdonában van. A gazdasági társaságok és szövetkezetek mûvelésében álló ültetvények 70%-a nagyméretû (50 ha feletti), ugyanakkor az egyéni gazdálkodók mûvelésében álló ültetvényekbõl mindössze csak néhány százalék éri el ezt a méretet. Az árugyümölcsösök aránya az egyéni gazdálkodók mûvelésében álló ültetvényekbõl nem több mint 30%. Ezek az ültetvénytulajdonosok (bérlõk) ugyanakkor a hazai kereskedelmi vállalatok (multik) méretei és ármeghatározó helyzete miatt kiszolgáltatottá váltak. Ez ellen csak úgy tudnak védekezni (feltételezve, hogy az ültetvényméretek továbbra sem változnak lényegesen) ha összefognak. Ez az összefogás történhet – gazdasági társaságok integrációjában, – szövetkezeti társulás keretében, – értékesítõ-beszerzõ közös szervezet létrehozásával.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ágazat versenyképessége
Az EU-ba lépéssel 320 milliós piac nyílik meg elõttünk, annak minden lehetõségével, ugyanakkor a magyar piac is teljes mértékben feltárul a konkurens országok és exportvállalatok elõtt. A gyümölcságazat a mezõgazdasági terület 1,7%-át teszi ki, az általa elõállított bruttó termelési érték 60–70 Mrd Ft (ami a mezõgazdaság termelési értékének 12–14%-a), exportja (friss és tartósított) pedig 2001-ben megközelítette a 40 Mrd Ft-ot, (ami a növénytermesztés kivitelének mintegy 25%-a). Az általa lekötött munkaerõ-szükséglet pedig (átlagosan 600 munkaóra/ha összeggel számolva) eléri az évi 5,8–6,0 millió munkanapot. Figyelembe véve, hogy a gyümölcstermesztés nem teljes évre szóló tevékenység és csak 3 hónappal számolunk 72–75 ezer fõ részére biztosít munkát, és megélhetést. Következésképpen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezen fontos ágazat versenyképességét növeljük.

Versenyképességünk növelésének lehetõségei
A 2001-es KSH ültetvényfelmérés 97,5 ezer ha ültetvényt talált. Ebbõl 46%-kal részesedett az alma és a körte, 40%-kal a csonthéjasok, 7%-kal a bogyósgyümölcsûek, 5%-kal a héjasok és 2%-kal az egyéb gyümölcsfajok. 21

A felmérésbõl kiderül, hogy a fajszerkezet erõteljesen az almatermesztés irányába tolódott el. Az EU-ban az északi államok és Németország kivételével almatúltermelés alakult ki, következésképpen az EU mostani tagállamainak piacán nagyobb arányú almaexporttal nem számolhatunk. – Lehetõségünk van ugyanakkor a csonthéjas gyümölcsök kivitelének növelésére – kivéve az õszibarackot. – Jó eredményeket érhetünk el a cseresznye-, meggy-, valamint a szilvakivitelben. E gyümölcsfajok kivitelében 2000–2001-es évek átlagában 220 Ft/kg exportárat értünk el (étkezési és ipari együtt). – Ugyancsak jó lehetõségeink vannak a bogyós gyümölcsök kivitelében, ahol különösen a málna és a fekete ribiszke exportára kiemelkedõ. – Jó eredményeket érhetünk el a feldolgozott gyümölcsök kivitelében is. – Almalé- és sûrítménykivitelünk évi 70 ezer tonna körül van és ennek közel 50%át Németország veszi át. – Meggybefõttexportunkból 70–75%-kal részesedik, szilvabefõttbõl pedig 60% körül vásárol. – A fagyasztott bogyós gyümölcsök exportjából 35–40% a részesedése. Következésképpen Németország fõpiacunknak minõsül, így az ottani piaci, termelési tendenciák alakulására fokozottan figyelnünk kell. A 2001. évi kivitelbõl 9 Mrd Ft-ot tett ki a friss gyümölcs kivitele és 30 Mrd-ot a feldolgozott. Úgy gondoljuk távlatilag ez az arány (25:75) a növekvõ exporton belül is megmarad. Gyümölcskivitelünkben a friss gyümölcsön belül almából az export 30%-a, csonthéjasokból 70%, bogyós gyümölcsökbõl közel 100% EU-tagországokba irányul. Ez az arány a jövõben is megmarad, sõt erõsödik, hiszen pl. Csehország vagy a balti országok, ahová jelentõs mennyiséget szállítunk, EU-tagállamokká válnak. Nem szabad az EU-n kívül maradó országokról sem megfeledkezni. Oroszország lehet az a piac, ahová gazdasági helyzetük megerõsödése során friss alma és feldolgozott gyümölcskivitelünket növelni tudjuk, bár eddig visszaesésrõl számolhatunk be (6., 7. ábra). Különösen jelentõs lehet a lé- és sûrítménykivitelünk.

Oroszország és az utódállamok 24%

1991–1995 egyéb országok 8%

1996–2000 Oroszország és egyéb országok az utódállamok 12% 19%

CEFTA 14%

EU 54%

CEFTA 20%

EU 49%

6. ábra. Az európai országokba irányuló összes mezõgazdasági kivitelünk változása (%) (Forrás: KSH Évkönyvek)

22

1991–1995 Oroszország és egyéb országok CEFTA az utódállamok 6% 10% 4%

CEFTA 18%

1996–2000 Oroszország és egyéb országok az utódállamok 8% 2%

EU 80%

EU 72%

7. ábra. Az európai országokból hazánkba irányuló összes mezõgazdasági behozatalunk változása (%) (Forrás: KSH Évkönyvek)

Az Európába irányuló mezõgazdasági kivitelünkbõl az EU 1991–95-ben 54%-kal részesedett. Ez az arány 1996–2000-re 49%-ra esett vissza. Okai: nem tudjuk a megadott „kvóta” kereteket sem kihasználni, részben minõségi, részben termésmennyiség-csökkenés és végül az egymás ellen is dolgozó sok vállalkozás koordinálatlan mûködése miatt, másrészt pedig megnõtt a CEFTA (Középeurópai Országok Szabadkereskedelmi Társulása) és az egyéb országok szerepe (pl. Bosznia, Románia, Egyiptom).

Versenyképességünk növelésének feltételei a kivitelben
A 2001-es általános összeírás kimutatta, hogy gyümölcsültetvényeink túlnyomó többsége elöregedett, kivágása nem halogatható. E helyzet javítására új ültetvények telepítését kell szorgalmazni, amihez állami támogatás is tartozik. Ahhoz, hogy az orosz és az EU-beli piacon ne csak megjelenjünk, hanem 80–100 ezer tonna almával és 50–60 ezer tonna gyümölcslével és sûrítménnyel és mintegy 60–80 ezer tonna csonthéjas és bogyós gyümölccsel jelen tudjunk lenni, növelni kell a tárolókapacitásunkat. Nem beszélve arról, hogy ha megfelelõ tárolókkal (szabályozott légterû) rendelkezünk, ki tudjuk a téli almaimportot váltani, ami nemcsak a ter5. táblázat. Teljes zöldség-gyümölcs kivitelünk M USD-ban Megnevezés Friss gyümölcs Friss zöldség Zöldséggyümölcs készítmény Összesen: Forrás: KSH, 1991–2000. 1991–95 évek átlaga 110 146 263 519 1996–2000 évek átlaga 86 134 292 512 2000 69 124 260 453 Index 1996–2000/91–95 78,2 91,8 111,0 98,0

23

melõk érdeke, hanem nemzetgazdasági érdek is. A piacon való megjelenéshez hozzátartozik az egyöntetû jó minõség, a korszerû csomagolás, ehhez pedig az is hogy a tárolók mellett megfelelõ osztályozó-csomagoló-árumozgató gépekkel az egyes termelõket összefogó értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek, társulások rendelkezzenek. E szervezetek munkáját – ami EU-konform – állami támogatással kellene segíteni. A zöldség-gyümölcs kivitelünket az 5. táblázat mutatja. Csak a feldolgozott zöldség-gyümölcs kivitelében, ami jórészt külföldi kézen van, mutatkozik pozitív elõrelépés. Különösen nagy a visszaesés a frissgyümölcsexportunkban. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács havonta megjelenõ folyóirata a „Piac” a termelõk számára nagyon sok információt tartalmaz, sõt még a külföldi piacról (München) is közöl árakat. Sokat jelent, hogy az Agrár Marketing Centrum (AMC), amely a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztériumon belül mûködve sokrétûen segíti a piackutatást, kiállításokat, árubemutatókat, konferenciákat szervez, illetve anyagilag támogat.

A versenyképesség növelésének feltételei a belsõ piacon
A belsõ piac a friss és a feldolgozott gyümölcsfogyasztást jelenti. A frissgyümölcs-fogyasztás az 1980-as évek végi 88 kg/fõ mennyiségrõl 2001-re 72 kg/fõ-re esett viszsza (közben már a mélyponton 1995-ben 58 kg/fõ is volt), ami már növekedést mutat, de még mindig közel 20%-kal alatta van az 1980-as évinek. De a 80–85 kg/fõ elérése távlatilag reális elképzelés lehet. Ez pedig 800–850 ezer tonnának felel meg. E mennyiségbõl 25–30% déligyümölcs, így a hazai frissgyümölcs-fogyasztás 580–600 ezer tonna lehetne. Mindennek feltétele, hogy az életszínvonal növekszik és az egy fõre jutó fogyasztásban 2005–10-re elérhetjük ezt a szintet. Hozzátartozik az is, hogy egyre inkább a feldolgozott gyümölcsfogyasztás felé fordul (levek, ízek, kompót stb.) a vásárlói igény. A fogyasztói igény kielégítése és belföldi piacunk védelme érdekében a termelõk információellátását javítani kell.

Külsõ feltételek a versenyképesség javításában
Ahhoz, hogy a gyümölcságazat sikeresen fel tudja venni a versenyt az EU-ba lépve a jóval fejlettebb, koncentrált szervezetekkel az alábbi külsõ feltételek szükségesek: – az EU országaiban (számunkra fõleg Németország) tartós fellendülés legyen (ma Németországban 1,0% a várható 2002. évi bruttó hazai termék (GDP) növekedése), ami tartós piacot nyújt a magyar termékeknek, – az agrárfinanszírozás szabályai és benne a gyümölcságazatoké kedvezõvé válnak (Jelzáloghitel Intézet, bankhálózat bõvülése, kedvezõ hitelkamatok stb.), – a nemzetgazdaság jövedelemtermelõ képessége nõ, így a lakossági vásárlóerõ is erõsödik és a kereslet további fejlõdést hoz létre, – a külsõ piacok kereslete növeli a hazai termelés színvonalát, miáltal a jövedelemtermelõ képesség is javul, ami maga után vonja a további fejlõdést és a versenyképesség növekedését. 24

Az ökológiai gyümölcstermesztés, mint az ágazat egyik lehetõsége
Napjainkban egyre nagyobb a kereslet az úgynevezett „biotermesztésben” elõállított gyümölcsök vagy az azokból készített élelmiszer-ipari termékek (ízek, lekvárok, aszalványok stb.) iránt. Ennek fõ oka abban keresendõ, hogy egyre nõ a félelem a különbözõ vegyszerekkel (növényvédõ szerek, mûtrágyák) kezelt termékekkel szemben. Ilyen szempontból is nagy lehetõségek rejlenek a rezisztens és a toleráns fajták alkalmazásában, amely fajták pl. a varasodással szemben ellenálló alma, lehetõvé teszik bizonyos permetezések elhagyását. Az ökológiai termesztés bevezetése a termelési költségek csökkenését jelenti, ugyanakkor a terméshozamok a kártevõk és a kórokozók erõsebb megjelenése miatt kisebbek lesznek, mint az integrált termesztésben és ezen termékek minõsége (külleme, mérete stb.) is gyengébb lehet.
6. táblázat. Az ökológiai termesztésre alkalmas rezisztens almafajták Fajták Reanda Rebella Regia Regine Remo Rewena Prima Freedom Enterprize Florina Varasodás x (x) x x (x) x x x x x Lisztharmat (x) x x (x) x x (x) 0 0 + Tûzelhalás x x x x x x (x) 0 (x) 0

Forrás: FISCHER, 2002. x = ellenálló, (x) = mérsékelten ellenálló, 0 = mérsékelten fogékony, + = fogékony

Az elsõ hat almafajta a tûzelhalással, a varasodással és a lisztharmattal szemben is ellenálló (6. táblázat). Mindezek pedig, ha jó áruértékkel is bírnak, akkor egyértelmû, hogy az ökológiai termesztésben és az integrált termesztésben is ott a helyük.

A szermaradvány, mint kivitelt akadályozó tényezõ
Egyre erõteljesebben ellenõrzik az importáló országok a gyümölcsök szermaradványtartalmát. Pl. a szamócaimportban Németországban a fungicid szerek esetében 0,2–5 mg/kg szamóca a maximális szermaradvány. Kivételt képeznek a réz- és a kéntartalmú szerek, ahol 20, illetve 50 mg egy kg-ra vetítve a megengedett szermaradvány. 25

Az inszekticideknél ez a határ szerektõl függõen 0,05–1,0 mg/kg a szamóca esetében. Hasonló a helyzet egyéb gyümölcsfajoknál is. Egy 2000-ben végzett felmérés szerint Németországban a németországi és az importból származó szamóca szermaradvány-tartalma között (HAFNER, 2002) óriási különbség van a német áruk javára. A gyümölcstermesztésben a szermaradvány vizsgálat során 54 növényvédõ szer meglétét, illetve hiányát tárták fel. Ebbõl Németországban csak 20 engedélyezett, a többiek esetében az EU-tagországokból vagy társult országokból származó áru esetén importtolerancia érvényesül idõlegesen. Nincs messze az idõ, amikor a belföldi árura vonatkozó feltételek lesznek érvényben az importra is.

Az ökológiai gazdálkodás támogatása
Az ökológiai gazdálkodás segítése az EU-ban fontos célkitûzés, amit az EU 2078/92. sz. rendelete szabályoz. Ennek a rendeletnek a figyelembevételével készült a hazai Nemzeti Agrár- Környezeti Program, amirõl a 2253/1999-es Kormányhatározat rendelkezik. Ezen belül található az Integrált gazdálkodási célprogram, valamint az Ökológiai gazdálkodási célprogram és további öt célprogram, amelyek az agrárkörnyezettel és térségekkel foglalkozva támogatásokat helyeznek kilátásba. A támogatások összegszerûen különböznek a csatlakozás elõtti és utáni idõszakokban. Az integrált és az ökológiai gazdálkodásban részt vevõk 10–25 ezer Ft/ha összeget kapnak a csatlakozásig. Utána pedig a célprogramban részvevõk várhatóan 40–80 ezer Ft/ha összeget kapnak. A gazdálkodó 5 éves szerzõdést köt és ha az elõírt szabályokat betartja évente, rögzített támogatáshoz jut. Ez fõleg kalászosok, repce, napraforgó, kukorica és tök termesztésére vonatkozik. A gyümölcstermesztésben az integrált gazdálkodási célprogram elterjedése és alkalmazása várható. Az ökológiai gazdálkodásban jelenleg 764 gazdaság és 79 178 ha van (NAGY, 2002), ami az összes mezõgazdasági terület több mint 1%-a. Az ellenõrzött terület a már ökológiai gazdálkodást folytatókra vonatkozik (62,5%), az átállási terület pedig azokra a gazdaságokra, amelyek az átállási idõben vannak (3 év) (7. táblázat).
7. táblázat. Az egyes ágazatok megoszlása az ökológiai gazdálkodáson belül Magyarországon (%) Mûvelési ágak Szántóföldi növények Gyepgazdálkodás Zöldségtermesztés Ugar Gyümölcstermesztés Gyógy- és fûszernövény Egyéb Összesen Forrás: NAGY, 2002. Ellenõrzött terület 46 38 6 5 1 0,5 3,5 100 Átállási terület 52 32 1 9 2 1 3 100

26

Az ökológiai élelmiszerek az EU országaiban 1–2,5%-ot tesznek ki a teljes élelmiszer-forgalomból. A világ teljes kiskereskedelmi forgalmában becslések szerint ez 17,5 milliárd dollár. Ebbõl Európa 46%-kal, Észak-Amerika 37%-kal, Ázsia 16%kal, Ausztrália 1%-kal részesedik (NAGY, 2002).

Az ökológiai gazdálkodás várható változása
Az Európai Unióban az ökológiai gazdálkodásba vont terület 2000-ben 3,8 millió ha volt, ami az összes terület 2,9%-a. 1998-ban még 1,4% volt, évente tehát mintegy 50%-kal nõtt a terület. Ezen belül a legnagyobb arányú Ausztriában (8%), Finn-, Svéd-, Olaszországban és Dániában (6,15–7,01%). A legalacsonyabb Írországban és Görögországban 0,71–0,75%. Magyarországon a kedvezõ keresleti viszonyok és a támogatások nyomán várhatóan nõ az ökológiai gazdálkodásban lekötött terület. Ezt elõsegíti az iránta megnyilvánuló érdeklõdés is. A 2001. évi biotermékbõl származó exportbevétel 3,3 milliárd Ft volt és évi 20%-os növekedés várható. Az elõállított biotermék 95%-át exportáljuk, annak ellenére, hogy a hazai kereslet is állandóan nõ. Fõ vásárlóink voltak Németország 2001-ben 39%-kal, Svájc 38%-kal, Hollandia 8%-kal, Franciaország 6%-kal, Ausztria 7%-kal és Anglia 2%-kal.

Az ökológiai és az integrált almatermesztés összefüggései
Az ökológiai termesztést jellemzi az integrálthoz viszonyítva hogy: – szûkül a növényvédelemhez és a tápanyagpótláshoz felhasználható anyagok köre, – kisebbek az elérhetõ átlagtermések, – magasabbak viszont az értékesítési árak. Miután konkrét adataink a két irányzat ökonómiai összevetésére nincsenek, így a szászországi Mezõgazdasági és Kertészeti Hivatal adatai alapján vizsgáljuk a kétféle technológiát. (A fa db száma: 2000 db/ha, a fajták nem ismertek.) A termésátlag a szászországi adatok szerint az ültetvény 10. évében 50%-kal kisebb, az elérhetõ árak azonban ezt kompenzálják. Mindennek eredményeként az adózás elõtti nyereség várhatóan 37%-kal magasabb, mint az integrált termesztés esetén (8. táblázat).
8. táblázat. Az ökológiai és az integrált almatermesztés mutatói Megnevezés Átlagtermés, t/ha Átlagár, Ft/kg – étkezési alma – léalma Étkezési alma aránya, % Termelési ktg., eFt/ha Nyereség, eFt/ha* Forrás: ECKHARD, 2002. * = adózás elõtti nyereség Ökológiai 20 250 25 60 1700 1300 Integrált 39 90 15 80 1940 948 Integrált =100 51,3 277,7 166,6 75 87,6 137,0

27

Hozzá kell tenni, hogy az átállás a hagyományos termesztési módról az ökológiaira nehezebb, mint az integráltról az ökológiaira. Ennek ellenére az ökológiai termesztés – ha késõbb az értékesítési árak csökkenek is – biztonságot nyújt a termelõknek az értékesítés vonatkozásában.

A Nemzeti Agrár-Környezeti Program és az ökológiai, illetve integrált gyümölcstermesztés
Az 1999. decemberi Kormányrendelet a mezõgazdaság területén összhangban az EU korábbin (2078/92) rendeletével létrehozta a Nemzeti Agrár-Környezeti Programot (NAKP). Országos célprogramokat hoztak létre, amiben megtalálható az integrált és az ökológiai gyümölcs- és zöldségtermesztés is. A program összetevõi: – agrár-környezetgazdálkodási alapprogram, – integrált gazdálkodási célprogram, – ökológiai gazdálkodási célprogram, – extenzív gyephasznosítási célprogram, – vizes élõhely-hasznosítási célprogram, – térségi célprogramok, – kutatási, tervezési, képzési, szaktanácsadási programok. A programokban való részvétel önkéntes, csatlakozhat akinek minimum egy ha saját földje vagy legalább 5 éves földbérlete van. Öt évre szerzõdést köt és vállalja a szerzõdés betartását. Ennek eredményeként esetlegesen jövedelemkiesése lehet, amit állami támogatás ellensúlyoz.
9. táblázat. A támogatás összege 1000 Ft/ha Támogatási célprogramok Agrár-környezetgazd. alapprogram Integrált gazd. Ökológiai gazd. Gyephasznosítás Vizes élõhelyek Érzékeny természeti területek Képzési, szaktanácsadási Bemutató-gazdasági Forrás: NAKP FVM, 1999. EU-csatlakozás elõtt 15–20 15–50 10–60 10–25 15–35 20–40 30–50/termelõ kb. 500/gazdaság EU-csatlakozás után 35–40 40–65 40–120 25–40 60–140 75–100 150–350/termelõ kb. 2500/gazdaság

Az Európai Unióban a gyümölcságazatban a tagországokban eltérõ az integrált termesztés részaránya. Legnagyobb, mintegy 80% az északi államokban. Az ökológiai gazdálkodási célprogramban a támogatások a különbözõ mûvelési ágakban különbözõek. A benne részt vevõk az integrált termesztési célprogramhoz hasonló intézkedéseket kell hogy alkalmazzanak. Eltérések a következõk: 28

– ökológiai tápanyag-gazdálkodás (trágyázás) tervét kell kialakítani és végrehajtani. – ökológiai növényvédelmet kell alkalmazni. Évente mintegy megkétszerezõdik az ökológiai módon elõállított gyümölcs mennyisége. Az átállási idõvel (három év) is számolva, csak ez után lehet „biotermékrõl” beszélni. Az integrált és az ökológiai termesztéshez 2002-ben pályázati úton lehetett támogatást nyerni. A támogatás mindkét (testvér) termesztési módban továbbra is folytatódik, azzal a különbséggel, hogy évente kétszer (tavasszal és nyáron) lehet támogatásért pályázni.

Az integrált gyümölcstermesztés
Szerepe, célja
Az ökológiai szempontokat megfelelõ helyen kezelõ rendszerek elsõ, alapos átdolgozáson átesett eleme a növényvédelem volt. Egyre nagyobb súlyt fektettek a megelõzésre, a kórokozók, illetve kártevõ szervezetek megfigyelésére, szabályozására, az élõ közösségek helyreállítására. Az integrált fogalom itt került be a szakmai szóhasználatba, ahol a különbözõ eszközök integrált felhasználásával lehet elérni a vegyszerek felhasználásának csökkentését. A növényvédelem ma is egyik leghangsúlyosabb területe az ilyen típusú gyümölcstermesztési technológiáknak. Az integrált termesztési rendszereket követõk önmeghatározásánál kifejezésre juttatták, hogy jövedelmezõ, jó minõséget elõállító termelést képviselnek, ahol megfelelõ súllyal esik latba a környezetszennyezés mértékének csökkentése, a talaj termékenységének megõrzése, fokozása és a környezetkímélõ rendszerek hasznosítása. Nem kisebb figyelmet fordítanak a termelésben részt vevõ ember és az elõállított terméket fogyasztó egészségének védelmére. A gazdasági szempontok, mint az optimális termésmennyiség és gyümölcsminõség elérése mellett egyre nagyobb súlyt kapott a technológia minden elemét érintõ korszerû megoldások kidolgozása. A fenntartható fejlõdés gondolatvilágában a gazdasági érdekek mindenáron történõ érvényesítésével szemben az ökonómiai és ökológiai szempontok megfelelõ egyensúlyára törekvõ gyakorlat széles körû bevezetésre került. A fejlett gyümölcstermesztést folytató államokban, Európában és a tengerentúlon is napjainkra általános gyakorlattá vált az integrált termesztéstechnológiára alapozott és ezt márkavédjegyben is hangsúlyozó termék-elõállítás. A legnagyobb hagyományai az almánál találhatók – 1991-tõl márkázott termék formában is –, napjainkra a legtöbb gyümölcsfajra kialakultak a nemzetközileg elfogadott követelmények, amelyeket az EU illetékes bizottságai által kiadott rendszer alapján ismerhetünk. Ez a dokumentum az alapja minden országos vagy termõtájra vonatkozó rendszernek is. 29

Az integrált termesztés fogalma: kiváló minõségû gyümölcs gazdaságos és tanúsítvánnyal ellátott termék elõállítása, amelyet kiemelkedõ növény-egészségügyi körülmények között végeznek az ökológiai biztonság mellett. A termelés folyamatában az agrokemikáliák kedvezõtlen mellékhatásait a lehetõ legkisebb mértékre szorítják le a környezet és az ember (termelõ és fogyasztó egyaránt) egészségének megóvása érdekében.

Megfontolások az integrált termesztésben
Az új ültetvények létesítésénél az alany és a nemes fajta megválasztásában a kereskedelmi szempontok mellett a termõhelynek történõ megfelelést kell figyelembe venni. A betegség-ellenálló fajtákat kell elõnyben részesíteni, ha ez kereskedelmileg is elfogadható. A szaporítóanyag megválasztásában fontos a vírusmentesség, amennyiben ez nem érhetõ el, használható csak a nem vírusmentes szaporítóanyag. A telepítési rendszer megválasztásánál a technológiai elemek hatékony alkalmazása mellett a légáramlás és fény biztosításával jó fogyasztási értékûvé válnak termékeink. A talajerõ-gazdálkodásban a kedvezõtlen hatások elkerülése mellett a vizsgálatokra alapozott tápanyagpótlást kell végezni. Talaj- és növényanalízis a kijuttatás alapja, amit telepítés elõtt, és legalább hatévenként el kell végezni. A zöldtrágya, az istállótrágya alkalmazása elõnyösebb a gyümölcs által kivont elemek pótlására. Az általános, teljes területre terjedõ vegyszeres gyomirtás tilos. A facsík kezelésénél a vegyszerezés helyett a mulcsozás, a mechanikai eljárás vagy a hõkezelés javasolt. A sorközökbe kis víz- és tápanyag-konkurenciát jelentõ növényeket kell vetni, lehetõséget biztosítva a hasznos élõ szervezetek fennmaradására. Az öntözésnél a takarékos megoldásokat kell elõnyben részesíteni, méréseken alapuló vízadagok mellett. A vízszükséglet meghatározása a növény vízigényén és a talaj vízgazdálkodási sajátosságain kell hogy alapuljon. Az öntözés módszerét, idejét, gyakoriságát pontosan egyeztetni kell a növényvédelmi technológiával is. Fontos olyan talajmûvelést alkalmazni, ahol a talaj természetes vízkészletének megõrzése minél nagyobb mértékben megvalósítható. A termésszabályozásnál a vegyszeres technikával szemben egyéb módszereket, mint az okszerû metszés, kézi ritkítás kell elõtérbe helyezni. A vegyszeres ritkítás és a természetes növényi regulátorok alkalmazása bizonyos feltételek mellett engedélyezett. A növényvédelemben az agrotechnikai, biológiai és vegyszeres módszereket együttesen kell alkalmazni. Vegyszerek akkor használhatók, ha más módon a probléma nem megoldható, kijuttatásuk elkerülhetetlen. A vegyszerek megválasztásakor amellett a kemikália mellett kell dönteni, amely leginkább szelektív, legkisebb vagy nincs mérgezõ hatása, az emberre, valamint a környezetre legkevésbé veszélyes. A hasznos élõ szervezeteket meg kell óvni, amennyiben nem találhatók, meg kell kísérelni betelepítésüket. A vegyszer alkalmazásánál a döntés alapja a kártevõ küszöbértéke és a veszélyértékelés. Mérlegelésnél figyelembe kell venni a toxicitást az emberre, a természetes ragadozókra, más hasznos élõ szervezetekre és magára a kultúrnövényre is. 30

Az engedélyezett hatóanyagok listáját évenként újraértékelik, amelyek az alkalmazás elsõdleges feltételei (piros, sárga, zöld készítmények). A termékben megtalálható szermaradványoknak az általános szint alatt kell maradni, ez általában a kimutathatósági határral megegyezik.

Az integrált növényvédelem és technológia
Az integrált technológia alkalmazása a környezet kisebb peszticidterhelése más típusú nehézségeket hoz, mint a kemény, egész éven át növényvédelmi fedettség alatt álló kultúráknál. A füvesített sorközök és a nem mindenáron gyommentesen tartott soraljak elõsegítik a talajlakó kártevõk felszaporodását. A mezei pocok a környezõ területekrõl, természetes gyomvegetációból betelepszik és a rendkívül nagy szaporasága miatt rövid idõ alatt jelentõs károkat okoz, különösen fiatal gyümölcsösökben. Az egyedszám-megfigyelés a döntõ, ha tavasszal 100 m2-ként ötnél több lakott járatot találunk, elkerülhetetlen a védekezés. A vegyszeres védekezést kiváltó lehetõség, amely megelõzi ezt az állapotot, a ragadozó madarak „odaszoktatása”. A vörösvércse és az egerészölyv a legkönnyebben elérhetõ madár, ha megfelelõ fészkelõ helyet és ülõfákat helyezünk ki ültetvényeinkbe. A homoki ültetvényekben a legnagyobb károkat a cserebogár okozza. A különbözõ ültetvényekben és termõtájakon eltérõ fajok lárváit találjuk, a legveszélyesebb a májusi cserebogár. Az imágó ellen találhatunk az integrált elveknek megfelelõ védekezési módot, azonban a talajban élõ lárva ellen szinte tehetetlenek vagyunk. A rajzás idején tisztán tartott gyümölcsös csökkenti a peterakást és a környezõ területek növényzetének szabályozása is valamelyest segítséget nyújt. A rovarpatogén fonálféreg-baktérium biokomplexek használatára irányuló kísérletek reményteljesek, intenzív ültetvényeinkben megoldást jelenthetnek. A vegyszeres kezelések kulcsfontosságú tényezõje a kijuttató eszköz, a permetezõgép. A területegységre kijuttatandó még hatékony kezelést biztosító szer mennyisége a gép függvénye is. Rendszeresen kalibrált, szûrõcserén átesett, megfelelõ szórófejeket alkalmazó gép ellenõrzött nyomásszinten tudja biztosítani a megfelelõ permetléeloszlást. A hatékonyság befolyásolója a kezelés idõpontjának megválasztása, optimális, szélcsendes idõ szertakarékosságot eredményez. Környezetszennyezés szempontjából talán legproblematikusabb a kiürült göngyöleg elhelyezése, gyûjtésére, majd megsemmisítésére rendszert kell létrehozni. A technológia végrehajtásának dokumentuma a folyamatosan vezetett, naprakész táblatörzskönyv. Az ellenõrzés alapját is szolgáló módon rögzíteni kell egyrészt az ültetvényre, másrészt a végrehajtott technológiára vonatkozó adatokat. A táblatörzskönyvben a növényvédelmi, tápanyagpótlási, öntözési, gyümölcsritkítási mûveletek mellett jelentõs szerepet kap a hasznos és káros rovarok megfigyelése, az észleltek rögzítése is. Az integrált termesztéstechnológia a betakarítás, szállítás, tárolás és áruvá készítés mûveletében folytatódik. Az optimális szedésidõ meghatározásánál területenkénti és fajtánkénti értékelés szükséges. A felhasználási cél eldöntésénél a szabadföldi és a csak laboratóriumban elvégezhetõ vizsgálatokat is alkalmazni kell. Érésgyorsító és hullásgátló vegyszerek alkalmazása csak rendkívüli esetekben megengedett. 31

A tárolásnál messzemenõen figyelembe kell venni a fajta és az évjárat szempontjait, a hõmérséklet, páratartalom és a szabályozott légterû tárolókban a levegõösszetétel meghatározását. A tárolás elõtti gombaölõ szerekkel történõ kezelés bizonyos feltételek mellett megengedett. Az ULO (alacsony oxigén szintû) tárolók használata elõnyben részesítendõ. A hûtõházakban a tárolási paramétereket pontosan követõ feljegyzések vezetésével minden lényeges adat rögzítésre kerül a betárolástól az értékesítésig. Az osztályozás, csomagolás, készáru raktározása során az integrált technológiával elõállított termékeket elkülönítetten kell kezelni az azonosíthatóság érdekében. Az EU-ba történõ szállítás esetén, majd a teljes jogú taggá válás után az ott kidolgozott és alkalmazott ellenõrzési rendszert kell mûködtetni a hazai gazdaságokban is. Az ökológiai szemléletû, integrált termesztéstechnológiát alkalmazó termelõ többletmunkát és nagyobb kockázatot vállal, a bevezetés idõtartama alatt általában nagyobb költségeket is visel. Ennek a többletnek a nagyobb értékesítésbiztonságban kell megjelenni, amit számunkra a gyümölcstermesztésben a termelõi értékesítõ szervezetek hatékony mûködése hozhat.

A feldolgozás célú integrált minõségi gyümölcstermesztés
A minõségi élelmiszer-elõállítás alapvetõ feltétele a minõségi alapanyag biztosítása. Az eddigi gyakorlat a hagyományos ültetvények étkezési gyümölcsként el nem adott gyümölcsének feldolgozása volt. Oka: vagy a termék nem felel meg a piaci elvárásoknak, vagy túltermelés van, vagy mint pl. most Magyarországon a hiányzó infrastruktúra (osztályozás, csomagolás, hûtõházak stb.) arra kényszeríti a termelõket, hogy gyümölcsük nagy részét az ipari feldolgozóknak adják el. Az ipari célültetvényekben a fajta és technológia kiválasztása a termesztési értékek alapján következik. A céltermesztés a feldolgozó és a termelõ szoros együttmûködésébõl ered. A termelõ elõnye a biztonságos értékesítésben és az alacsonyabb önköltségben rejlik. A feldolgozónak pedig rendelkezésére áll a jó minõségû alapanyag, ami az elvárásainak megfelel. A feldolgozáshoz szükséges minõségi alapanyag elõállításában a termelõ és a feldolgozó számára a jövõ útja az ipari célültetvények lehetnek. Erre SzabolcsSzatmár-Bereg megyében egy integrált almatermesztési rendszer alakult, amit a következõben mutatunk be.

Az integrált gyümölcstermesztési rendszer
Az almafeldolgozó és a termesztõk közösen indították 1999-ben az „Integrált minõségi almatermesztés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” címû programot, amelynek hosszú távú célja integrált gyümölcstermesztési rendszer létrehozása több mint 4000 ha-on. Hosszú távú szerzõdésekben az integrátor átveszi a termelõ által megtermelt almát és vállalja a termesztéstechnológiai elemek integrálását részbeni finanszírozással. 32

A program indításakor az integrátor felmérte a csatlakozott 450 termelõ helyzetét és képzettségét. A termelõszektort a széttagoltság jellemzi. A rendszerben egymás mellett élnek és dolgoznak kisebb mezõgazdasági üzemek, családi gazdaságok és nagyüzemek. Az ültetvények mérete 0,5 ha-tól 130 ha-ig terjed. Az átlag területnagyság 7 ha. A termelõk 91%-a családi gazdálkodásban foglalkozik a gyümölcstermesztéssel, kicsi az aránya a szövetkezetek (3%) és a növényápolási munkákat külsõ vállalkozókkal (6%).

Az integráció és koordináció
Az integrált almatermesztési rendszer alapeleme a vertikális koordináció, amiben a termelési horizontban elhelyezkedõ szereplõk (termelõk) a vertikális szinten lévõkkel együttmûködnek. A vertikális együttmûködésnek ebben a formájában a termelõ meg tud felelni a mindenkori kihívásoknak. Így az integráció és a vertikális koordináció elõnyeit felhasználják a rendszer megszervezésében. Az integrált termesztéshez szükséges tapasztalatokat összegyûjtik, átadják a termelõknek az általuk szervezett szaktanácsadó és információs rendszerrel. Az ismeretszerzés-bõvítés továbbfejlesztése céljából az integrátor szervezi, és részben finanszírozza a termelõk továbbképzését különbözõ formákban: tanfolyamokkal, külföldi szakmai utakkal, konzultációkkal, tapasztalatcserével, bemutatóval, egy- vagy többnapos szakmai rendezvényekkel. Az integrátor szaktanácsadó rendszert mûködtet, helyi szaktanácsadókkal. A legújabb ismeretek átadására „Az integrált minõségi almatermesztés” címû sorozatban gazdafüzetek jelennek meg. A rendszerbe szervezett termelõk kevésbé kényszerülnek az olcsóbb, de veszélyesebb növényvédõ szerek átmeneti alkalmazására, mivel a megfelelõ növényvédõ szerek és más, termesztéshez szükséges anyagok választékát és elfogadható árát számukra biztosítják.

Kapcsolattartás a rendszer tagjaival
Az integrált termesztési cél elérésére a végtermék elõállításában részt vevõk, az almatermesztõk (a faiskolától kezdve), a szaktanácsadók, a beszállítók, a felvásárlók, a feldolgozók stb. aktuális, gyors, költségtakarékos, információellátása a hatékony kommunikációs hálózaton keresztül folyik. Az integrált termesztés többcsatornás rendszerének a célja a gyors, pontos információfelvétel, -feldolgozás és -továbbadás a rendszer tagjai részére. Az információs rendszer követelményei: egy információval egyszerre sok termelõ legyen elérhetõ, de legyen meg a lehetõsége annak, hogy csak a jogosultak kapjanak információt, helytõl és idõtõl függetlenül. Ezért a kommunikációs rendszer egyik leggyorsabb eszköze a telefonhálózat. A telefonhálózaton keresztül egy SMS-rendszerben kommunikálnak a termelõvel, a felvásárlóval és más rendszer tagjával. A közölt információk ügyfélspecifikusak, mivel a rendszeren belül csoportos és egyéni információküldésre van lehetõség. 33

Az általános információk: pl. meghívók a továbbképzésekre, információk a növényvédõszeres akciókról vagy akár pályázati felhívásokról a beszállítók részére ingyenesek, igény szerint érik el a termelõt. A termelés folyamán a növényvédelem az egyik legköltségesebb mûvelet. Ezért a rendszert növényvédelmi elõrejelzésre és szaktanácsadásra is használják. (A 2001. évi téli tanfolyamon 120 szabolcsi termelõt kérdeztek meg, hogy munkájuk szempontjából milyen információra van szükségük. A termelõk kétharmada a károsítók terjedési adatait tartotta nagyon fontosnak, ezenkívül az idõjárási adatokra és a mezõgazdasági termékek aktuális áraira voltak kíváncsiak (42%–42%).) Az integrált termesztés széles körû bevezetése nagy odafigyelést és szakmai felkészültséget igényel a termelõ részérõl. A jól idõzített, elõrejelzésen alapuló növényvédelemmel a rutinpermetezések és ez által a kezelési költségek csökkenthetõk. Korszerû növényvédelmi elõrejelzéssel új szemléletû növényvédelmi szaktanácsadás vezethetõ be. Ezért a megyére növényvédelmi rendszert dolgoztak ki, aminek az információit kiértékelve, kiegészítve és saját megfigyelésekkel alátámasztva SMS-üzenet formában továbbítják. Heti két SMS-ben szükség szerint többen értesítik a termelõiket a növényvédelmi helyzetrõl, javaslatot tesznek a szükséges megfigyelésekre és a permetezésekre. Az információ helyes használatával a termelõk egy, akár több permetezést is megspórolhatnak.

A növényvédelmi elõrejelzési rendszer
A rendszer kidolgozásához az integrátor az Európában lévõ elõrejelzési rendszereket tanulmányozta több éven át és több alkalommal. Ezek alapján létre hozták a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei információs rendszert. Öt helyszínen meteorológiai állomást üzemeltetnek: Vásárosnaményban, Csengerben, Balkányban, Kisvárdán, Kótajban (Nyíregyházán). Az állomások alkalmasak a nyilvános telefonhálózaton keresztül továbbított adatok automatikus távközlésére. Lehetõvé válik a vegetációs periódusok ellenõrzése, a védekezés termõhelyi sajátosságokhoz igazodó tervezése. Az integrátor által kifejlesztett hálózat elsõ lépései további komoly fejlesztésekre adnak lehetõséget. A jövõben az ültetvénynapló, amit a termelõk ma még kézzel írnak, elektronikus formában jut majd a feldolgozóhoz. A feldolgozó ezzel fogja bizonyítani a vevõjének terméke elõállítási útját, átláthatóvá téve a termék termesztését. A termelõ viszont az integrált termesztés állami (európai) támogatását ilyen módon fogja elnyerni. A rendszerbe való belépésre a termelõnek meghatározott követelményeknek kell megfelelni és erre szigorú, soklépcsõs ellenõrzési láncot dolgoztak ki. A feltételek meghatározása során közös cél, hogy az elõállítás, illetve a közvetítés bármely láncszeme a termelõtõl a fogyasztóig eleget tegyen a következõknek: – fenntartható termesztést folytat, – a növényvédõ szer felhasználását korlátozza, a vegyszermaradványokat csökkenti, az embert és a környezetet védi, – a termék elõállításának minden pontja ellenõrizhetõ, 34

– a termék egészséges és szermaradványoktól mentes és ezzel biztosítja a jobb életminõséget a fogyasztónak. A talaj- és növényminták vétele és vizsgálata útján folyamatos az ellenõrzés a termelési folyamatban. Az ellenõrzés lépései, módszerei, területei a következõk: – a termelõ nyilatkozik arról, hogy betartja az integrált gyümölcstermesztés irányelveit, – az ültetvénynaplót vezeti, amibõl kiderül, hogy idõrendben milyen vegyszereket használ a termelés során, miért és milyen koncentrációban. Termelés folyamatos ellenõrzésén belül: – a szaktanácsadó jegyzõkönyvekben feljegyzi az ellenõrzés eredményeit, – analitikai módszerek, laboratóriumi vizsgálatok mintavételek a vegetáció során. Az ellenõrzõ csoport, illetve bizottság a vegetációs év végén – területi szemle és laboratóriumi vizsgálat alapján – értékel.

Fajtaválaszték
A rendszer kiépítését és az elsõ tapasztalatok megszerzését rezisztens almafajtákkal kezdték, ezek nagy teljesítményû fajták, és választékbõvítésre, illetve fajtahelyettesítésre is alkalmasak. A fajtákat (Remo, Rewena, Relinda, Reglindis stb.) a következõ tulajdonságok és szempontok alapján választották ki. A környezetkímélõ integrált technológiára kiválóan alkalmasak és több betegséggel szemben ellenállók. Rezisztenciatulajdonságaikat a 10. táblázatban foglaltuk össze. A fajták gyümölcstulajdonságai és a feldolgozásra való alkalmassága az egyik legfontosabb kiválasztási szempont. A hagyományos fajták beltartalmi értékei általában nem felelnek meg a feldolgozó által támasztott elvárásoknak. Az almasûrítmény gyártóinak a következõ beltartalmi értékek kívánatosak: cukor:sav arány 16 : 1-tõl 20 : 1-ig magas brixtartalom mellett, savtartalom 7 g/l körül, szárazanyag-tartalom 11% körül. A kétéves bírálati eredmény kiértékelése alapján azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgált szabolcsi Re fajták áruértéke a Jonathannal összehasonlítva annál jobb vagy legalább ugyanolyan jó. A szabolcsi Remo és Rewena íze–zamata nagyon jó, a külleme pedig a legtöbb esetben jobb, mint a Jonathané és más rezisztens fajtáé. Megfelelõ marketingmunkával, minõségbiztosítással be lehetne vezetni ezeket a szabolcsi Re fajtákat az étkezési alma piacára is. E fajták helyettesíthetik a szabolcsi „Jonathant”. Az ellenállóságuk révén könnyebben termeszthetõek. Környezetkímélõ termesztésre kiválóan alkalmasak és ezzel egy különleges piaci rést foglalhatnak el akár étkezési almaként, akár feldolgozott termékként. A rezisztens fajták bevezetésével a következõ igényeket lehet kielégíteni: – a fogyasztó egyre nagyobb követelményeket támaszt a gyümölcs áruértékével és minõségével szemben, – a kiváló áruérték és a vegyszermentes gyümölcs iránti együttes elvárásnak felelnek meg, – a többféle minõség iránti igény kevesebb fajtában integrálódik. A rezisztens fajtáknak nagy az áruértéke és a termesztési értéke (11. táblázat). 35

10. táblázat. Rezisztens almafajták többszörös ellenállósága Rezisztenciát hordozó gén Vf Vf VA Vf Vf Vf Vf Vf Vf Vf Vf Vf Piros BaktégyüTavaszi riumos mölcsfafagyok ágtakácselhalás atka O X O X X O O X X # X X X # O O # O X X X X (X) X (X) X X

Rezisztens almafajták

Varasodás

Lisztharmat

Erwinia

Téli fagyok

Reanda Rebella Reglindis Releika Relinda Remo Renora Resi Rewena Florina Freedom Prima

X (X) X X X (X) X X X X X X

(X) X (X) O (X) X (X) O X # O (X)

X X O (X) O X O O X (X) O (X)

O X X # X X (X) # O #

#

X: kiváló ellenállóság; (X): jó ellenállóság; O: fogékonyság; #: érzékenység; VF: Malus floribunda (monogén); VA: „Antonovka” (poligén) Forrás: FISCHER et al., 2000: FISCHER; DIEREND, FISCHER, BIER-KAMOTZKE, 2000.

11. táblázat. Rezisztens almafajták beltartalmi értékei Rezisztens almafajták Reanda Releika Relinda Remo Renora Resi Rewena Florina Freedom Prima Forrás: SZABÓ, 2000. Szárazanyag (%) 16,76 17,68 16,51 16,30 17,52 15,69 17,54 14,44 14,86 14,50 Összsav (%) 0,51 0,34 0,50 0,53 0,46 0,28 0,52 0,30 0,42 0,40 Cukor (%) 13,68 14,73 13,87 13,47 14,50 12,55 15,05 12,32 12,52 12,77

36

Intenzív ültetvények kialakítása közbeoltott fákkal
A közbeoltás, mint módszer évszázados múltra tekint vissza. Ezen idõ alatt a módszer egymástól távolesõ, nagyon különbözõ célok megvalósítását szolgálta. Ezek közül felsorolunk néhányat: – alany és nemes fajta közötti összeférhetetlenség kiküszöbölése, – egyenes, erõs törzsképzés, – fagytûrõ törzs, – termékenység növelése, – korai termõre fordítás, – a fa méretének csökkentése. A kevésbé igényes alanyra történõ közbeoltással a faméret csökkentésének és az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség növelésének együttes elérése, a gutaütés veszélyének minimumra csökkentése stb. Az amerikai Stark faiskola évtizedekkel korábban négy (alany, törzsképzõ, törpésítõ és nemes) részbõl álló közbeoltott fákat nagy tömegben hozott forgalomba. Hazánkban (PROBOCSKAI, 1984) közel két évtizeden át végzett alapvetõen fontos közbeoltás kísérleteket almaalanyokkal és fajtákkal a Kertészeti Egyetem kísérleti területén. Lajosmizsén (PAPP, 1970) szilvatörzsû (fagytûrõ) gutaütést jól toleráló kajszifák elõállítását vezette be. Az almaültetvények példáján mutatjuk be az intenzív ültetvények telepítésére alkalmas közbeoltott fák tulajdonságait, elõnyeit. (A legidõsebb üzemi kísérleti almaültetvény 1986-os telepítésû.) Más gyümölcsfajok vonatkozásában pedig az eddig végzett kísérletek állásáról adunk tájékoztatást. Hazánk változatos ökológiai viszonyaihoz jól alkalmazkodó, kevésbé igényes, középerõs alanyú törpefákat tudunk elõállítani s azokkal kiemelkedõ jövedelmezõségû ültetvényeket üzemeltetni, pusztán két megfelelõ párosítású alany egymásra oltásával: a közbeoltással. Olyan célcsoport együttes megvalósítását sikerült elérni, amely lehetõvé teszi a törpe alanyok egyes kedvezõtlen tulajdonságainak kiküszöbölését, miközben a fa törpe marad s megõrizhetõ, sõt fokozható néhány jó tulajdonság, amely az intenzív ültetvények – eddig el nem ért – fontos sajátossága. Ilyenek: az igen korai termõre fordulás, kiemelkedõ termõképesség, kiváló gyümölcsminõség és -színezõdés, a fa habitusának kedvezõ alakulása, hazánk valamennyi termõtájához való alkalmazkodóképesség, hosszú faélettartam és termõképesség, az öntözés jó hatékonyságú hasznosítása, csökkentett terhelés mellett szükségbõl öntözés nélküli termesztés, a fa kellõen szilárd rögzítése a talajhoz. Ez utóbbi alapján a támrendszer elhagyható, ha zömökebb koronát nevelünk. Ha olyan karcsú fák nevelését tûzzük ki célul, amelyek törzse és oldalágai nem bírják önmagukban a nagy gyümölcsterhelést, a szokásosnál lényegesen olcsóbb támrendszer építhetõ, mivel a fák szilárd rögzítettsége a talajhoz biztosított. Más gyümölcsfajoknál is hasonló, de egyes elemeiben ettõl eltérõ lehet a közbeoltással elérhetõ cél. 37

A közbeoltott rész hatása és tulajdonságai
A mintegy 18–25 cm hosszú közbeoltott résznek legfõbb szerepe abban áll, hogy a középerõs (MM106, MM111 vagy más) alany és a nemes fajta közé helyezve törpe fát eredményez. Így a fa növekedése az M9-es alanyú fáéval megegyezõ, vagy annál még 20–40%-kal gyengébb lehet. Említést érdemel, hogy egy igen gyenge növekedésû spur almafajta (mint pl. a Redspur) fája középerõs alanyon közbeoltás nélkül is törpe növekedésû. Jelenleg két, közbeoltásra alkalmas törpe növésû alany állami elismerése van folyamatban. Az ehhez tartozó kísérleti termõkorú fák, több fajtával az OMMI kísérleti állomásán állnak vizsgálat alatt. A K9-es jelölésû közbeoltásbetét fõbb tulajdonságait ismertetjük. Összeférhetõsége mind az alannyal, mind a nemes fajtákkal kiváló, minden esetben sima forradású. Ellentétben a legtöbb törpe, igen törpe alannyal, nem törékeny, a fa stabilitása kiváló. Alkalmazása mellett a fák támrendszert nem igényelnek. A K9-en végzett – alvószemzés a kihajtás évében külön beavatkozás nélkül, a nemes fajtától is függõen a csemeték döntõ többségében koronás oltványt eredményez. – A fa koronáját „lágyítja”: az alanyoldalágak a vízszinteshez közelállóak, ami a fák termõre fordulását gyorsítja, koraivá teszi (SIPOS L., SIPOS A., 2002). A rajta termett gyümölcs darabossága átlagon felüli és a színezõdése is jó. Az MM106/K9-es közbeoltott fák az M9-es alanyú fákhoz nagyon közelálló növekedést mutatnak, de egyes fajták esetében (pl. Golden Delicious fajtacsoport) 10–20%-kal gyengébb növésûek. A fák térállásának optimuma az M9-es alanyú fákéhoz hasonlóan megközelítõen 4 m × 1,5–1,8 m. Üzemi kísérleti ültetvényben több év átlagában a hektáronkénti hozam 5–15 tonnával meghaladta az M9-es alanyú ültetvényét. Ez a különbség ökológiailag kedvezõtlenebb termõtájban olyan mértékû lehet, hogy az M9-es törpe alanyú ültetvények nem üzemeltethetõk gazdaságosan. Ennek fõ oka a gyenge talajminõség és különösen a magas hõfokra felmelegedõ talaj, ami a törpe M9-es alany sekélyen elhelyezkedõ gyökérzete miatt a fa élettevékenységét akadályozza, sokkolja.

Közbeoltott és törpe alanyú fákkal létesített ültetvények költsége és jövedelme
A könnyebb összehasonlítás végett a fák hektáronkénti számát egységesen 1400 dbnak vesszük. Beruházási költségek A közbeoltott oltványok ára 30%-kal magasabb, mint a normál csemetéké. Ez hektáronként mintegy 200 ezer Ft többletköltséget jelent. Viszont közbeoltott fák esetében elhagyható a támrendszer. Ez esetben a megszokottnál zömökebb fát kell nevelnünk, hogy a törzs és az oldalágak nagy gyümölcsterhelés mellett se törjenek le. Ez esetben a támrendszer költségmegtakarítás 500–800 ezer Ft/ha. 38

Ha ragaszkodik a termelõ a tám mellett nevelt nyújtott karcsúorsó formához, amelynek a törzse nem önmegtartó, közbensõ megoldást alkalmazhatunk: egy egyszerûbb, lényegesen olcsóbb támrendszert, amelynek a költsége 300–500 ezer Ft-ra tehetõ. Egyéb beruházási költségeket azonosnak tételezünk fel. Így a beruházási költségmegtakarítás közbeoltott fák alkalmazásával: – támrendszer nélkül 300–400 ezer Ft/ha, – egyszerûbb támrendszerrel 100–300 ezer Ft/ha. Ha a teljes beruházási költséget 3 millió Ft/ha-nak vesszük, a beruházásmegtakarítás: – támrendszer nélkül 17–27%-os, – egyszerûbb támrendszerrel 3–10%. Egyes termõtájainkban nem biztosítható az öntözés. Ez kizárja az M9-es törpe alanyú ültetvények gazdaságos üzemeltetését. (Kivételnek tekinthetjük a 800 mm évi csapadék feletti területeket.) Öntözési lehetõség nélkül szükségmegoldásnak tekintjük azt, hogy közbeoltott fákkal ültetvényt létesítünk. Az összehasonlítást a közbeoltatlan MM106-os alanyú középerõs fákkal létesült ültetvényekben végeztük el. Kísérletünkben az összehasonlító méréseket öntözött körülmények között végeztük. Az MM106-os alanyú és az MM106/K9-es közbeoltott fákkal létesült ültetvény hozama között több év átlagában 15–20 t/ha különbség mutatkozott az utóbbi javára. Üzemeltetési költségek Az évi üzemelési költségek hasonlóak vagy valamivel alacsonyabbak mint az M9-es törpe alanyú ültetvényeké. Támrendszer elhagyása esetén ugyanis elmarad annak karbantartási költsége, s az öntözõvíz felhasználásban is mutatkozhat megtakarítás. Magyarországi viszonyok között nem elhanyagolható, hogy a közbeoltott fákkal létesült ültetvények hasznos élettartama (a fajta elavulását is figyelembe véve) átlagosan legalább 1,5-szerese a gyorsabban elöregedõ törpe alanyú ültetvényeknél. Ez az amortizációs költségeknél – 12 éves hasznos élettartamot véve az M9-es törpe alanyú ültetvényeknek – az alábbi csökkenés mutatkozik a közbeoltott fájú ültetvény javára: – támrendszer nélkül mintegy 120 eFt/év, – olcsóbb támrendszerrel mintegy 90 eFt/év. Jövedelmezõség A közbeoltott fájú ültetvények számottevõ többlethozama a nyereséget megemeli, tekintettel arra, hogy számításunk szerint döntõen csak a betakarítási, tárolási, értékesítési költségek növekszenek. A másik fõ tényezõ az egyöntetû, jó gyümölcsminõség és -színezõdés, a kedvezõ I. osztályú minõséghányad, amely a magasabb értékesítési árban realizálódik. Mindezen elõnyök ellenére a közbeoltott fákkal való telepítések lassan terjednek. Az elsõ 1986-os telepítést is beleszámítva megközelítõen 40 ha termõ ültetvénnyel rendelkezünk. Ebbõl a Dunántúlon mintegy 3 ha-t, a Duna–Tisza közén kb. 22 ha-t, a többit Észak-Magyarországon telepítették. A Dunántúlon és az Alföldön referenciaértékû ültetvények vannak korszerû fajtákkal. 39

Más gyümölcsfajú intenzív ültetvények létesítése közbeoltott fákkal
Míg az alma esetében kidolgozottnak tekinthetõ a szaporítóanyag elõállítása és a termesztés technológiája s a termesztési tapasztalatok másfél évtizedre tekintenek vissza, a körte, a cseresznye, a meggy és a szilva vonatkozásában még csak a kísérleteknél tartunk. Körtefák közbeoltással A törpésítõ közbeoltásra alkalmas rész hosszú idõn át hiányzott, emiatt a kísérletek és az üzemi bevezetés az almához képest évtizedes hátrányt szenvedett. Jelenleg már a termelési kísérleteknél tartunk, de a faiskolai oltvány-elõállítás egyes kérdései még megoldásra várnak. A közbeoltott fák elõnyeit abban látjuk, hogy a 1,5–2,5 m tõtávolság mellett olyan magoncalanyon álló ültetvények létesíthetõk, amelyek korán termõre fordulnak, termésátlaguk magasabb, mint a hagyományos ültetvényeké. Ugyanakkor nem igényesebbek és a birsalanyú fák helyettesítésére is alkalmasak lehetnek. Az Old Home × Farmingdale (OHF) alanyú körtefák, amelyek mintegy 30%-kal gyengébb növekedésûek a vad alanyú fákhoz képest képezik az összehasonlítás alapját. Cél az OHF alanyok további törpésítése közbeoltással. Néhány éve 16 ha körteültetvény létesült OHF alanyon és közbeoltott fákkal Nyugat-Dunántúlon. (Ezen belül a közbeoltott fák területe 4 ha). Kelet- és Észak-Magyarországon hasonló összetételben 3 ha létesült. A fajtaösszetétel korszerû, tartalmazza az új bevezetésre váró fajtákat is. Adatokkal még nem szolgálhatunk, de az eddigi eredmények ígéretesek. Meg kell említeni (JACOB, 2001) sikeres kísérleteit, aki a Pyrodwarf és a Pyroplus törpe vadkörtealany típust nemesítette. Kár, hogy erõsen tüskés, így szemzése nehézkes. Közbeoltott cseresznye- és meggyfák Az elsõ kísérleti ültetvény 1986-ban létesült Dél-Baranyában sajmeggyalanyon, döntõ mértékben spur fajtákkal. Ebben az ültetvényben közbeoltott fák is telepítésre kerültek. Az ültetvény térállása 5x3 m. Az ültetvény jelenleg is nyereségesen üzemel. A közbeoltott fák sok hasznos tapasztalattal szolgáltak. Egyértelmû a közbeoltás korai termõre fordulást és termékenységet fokozó hatása. Az elmúlt két évtizedben további két ültetvény is létesült, de egyik sem adott a kísérlet számára feldolgozható adatokat. Általában csonthéjasok esetében a sokféle törpésítõ (fõként törpe alany) kipróbálásával az alany és a nemes fajtával összeférési, korai elöregedési problémák, fajtától függõ nagy növekedési különbségek mutatkoztak, amelyek arra engednek következtetni, hogy általános megoldást – mint az almánál – nehéz találni. Ehelyett fajtákra, fajtacsoportokra alkalmas jó törpésítési kombináció található. Ilyenekkel már rendelkezünk is, de új kísérleti ültetvényeket még nem tudtunk létesíteni. Meggyfák közbeoltásával az a célunk, hogy kisebb méretû, termékeny fákat állítsunk elõ. Közbeoltott meggyfák telepítésére az utóbbi években került sor Lajosmi40

zsén egy ha nagyságú ültetvénnyel, a megfelelõ kontroll beállításával. Az eredményrõl a következõ években számolhatunk be. Szilvafák esetében a törpésítés a Prunus tomentosa alany segítségével érhetõ el, ami lehetõvé teszi a mirabolánalanyhoz képest az 50–70%-kal kisebb növekedést. Így intenzív ültetvények létesítése lehetõvé válik. Összegezve a csonthéjasok esetében – az õszibarack és kajszi kivételével – a közbeoltással és a törpe növekedést nyújtó alanyok segítségével intenzív ültetvények kialakítása már nemcsak álom, hanem elérhetõ valóság. Azonban meg kell jegyezni, hogy a cseresznye, meggy és a szilva intenzív törpésített ültetvények fontos és elmaradhatatlan kezelési módszere – egyebek mellett – a zöldmetszés. Nemcsak azért, hogy ezzel a gyümölcs minõségét is javítjuk, hanem azért is mert a fa méretét is – ha erõteljes a növekedés – befolyásolni tudjuk.

A gyümölcstermesztés szerepe a vidékfejlesztésben
Hazánkban és az Európai Unió agrárpolitikájában is kiemelt szerephez jutott a vidékfejlesztés, a fenntartható mezõgazdaság. A modern térségfejlesztés a vidéki embert állítja a középpontba, a helybeli innovatív kezdeményezések támogatásával a vidék emberi erõforrásának jobb vagy újszerûbb kihasználására ösztönöz.

Az innováció folyamata
Több kistérségben végzett kutatásunk (Menedzsment és Marketing Tanszék) rámutatott arra, hogy a sikeres térségfejlesztés alapja olyan helyi, innovatív kezdeményezés, ami többnyire véletlenek hatására kezd fejlõdni, majd pozitív visszacsatolással érik igazi sikertörténetté. Tapasztalatunk alapján megpróbáltuk a térség fejlõdését meghatározó innováció folyamatát felvázolni. Az elsõ lépés mindenkor a helyzet felismerése, a környezet megfelelõ módon való értékelése, ezt követi az ötlet megjelenése, amely hamarosan cselekvési tervvé (divatosabb szóval projektté) növi ki magát. A terv ezután a megvalósulás fázisába lép, végül pedig az adott helyzetbe illeszkedve, azt kissé átformálva ökonómiai szempontból is fenntarthatóvá, önmagában is életképes vállalkozássá válik. A vidékfejlesztés végsõ célja tehát segítségnyújtás olyan kezdeményezések, ötletek gerjesztésére, amelyek esetleges kezdeti pénzügyi támogatások után, támogatások nélkül is fenntartható vállalkozásokká válnak. A folyamat jó esetben egymást erõsítõ hatások eredményeként halad elõre, azonban bármelyik lépcsõnél könnyedén meg is rekedhet (FAZEKAS, HOLLÓ, BÁLINT, 2001). A vidéki környezetre hagyományosan jellemzõ a „lassúság” az új dolgok létrehozásában, illetve elfogadásában. A történéseket leggyakrabban nem maga a néha már katasztrofális helyzet váltja ki, a közvetlen kiváltó ok általában egy „friss szemmel” látó betelepülõ vagy azok csoportja. A helyiek sokszor már nem képesek a helyzet érzelemmentes felismerésére, még kevésbé a változtatásra, ami pedig a helyzet megoldásának alapja. Az ötlet, avagy a változás igénye kezdetben gyakran egyetlen személyhez kötõdik. Az innovátor személyét hamarosan kisebb csoport támogatja, ez a 41

a térség helyzete

ötlet (invenció) megjelenése

cselekvési terv INNOVÁCIÓ

a projekt kidolgozása

megvalósulás

fenntarthatóvá válás

8. ábra. A sikeres térségi innováció folyamata

csoport azonban könnyen szembekerülhet a falu többi részével. Az ötlet valósággá csak akkor válik, ha a közösség elfogadja és átveszi. Ezt figyeltük meg egy általunk vizsgált dél-magyarországi kistérségben is. A feladat meghatározása A térséget 4–5 ezer fõ lélekszámú települések alkotják, amelyeket a környéket sújtó munkanélküliség még közvetlenebbül érint, hiszen a termelõszövetkezet felbomlásával szinte az egyetlen munkalehetõség szûnt meg ezekben a falvakban. Jellemzõ a lakosság elöregedése, a fiatal, életerõs emberek elvándorlása. A helyi önkormányzatok forráshiánnyal küszködnek, ami mellett el kell látniuk a megnövekedett szociális feladatokat. Ezért fontos számukra, hogy a helyben maradottak munkát találjanak, s ne csak kényszervállalkozókként próbáljanak fennmaradni. Szerencsére néhány sikeresen indult vállalkozás is akad a térségben, ezek megerõsödése, továbbfejlõdése ugyancsak érdeke az önkormányzatoknak, hiszen munkahelyeket teremtenek, s befizetéseik révén a közösséget is gyarapítják. A térség fejlõdését meghatározta, hogy a helyi termelõszövetkezet megszûnése elõtt ültetvényt telepített, s a gyümölcsöt az elsõ években igen jó áron értékesítették az új tulajdonosok. Ehhez járult még, hogy az 1994-es év különösen nagy termést adott, így a következõ években a gazdák állami segítséggel újabb telepítésekbe vágtak. A fejlõdés további erõsítõje a termesztéshez szükséges szakértelmet nyújtó helyi szakközépiskola, amelynek diákjai és tanárai is többnyire a térségbõl kerülnek ki. Hamarosan azonban problémák adódtak a gyümölcs eladásával, eleinte a gyümölcs hámozott, felezett értékesítése ígérkezett megoldásnak – a falu apraja-nagyja dolgozott vele. A vállalkozás sikerét elõsegíti, ha nem külön-külön kell megküzdeniük a vállalkozás minden gondjával (tõkehiány, munkaszervezés, értékesítés, a különféle ismeretek 42

és információk megszerzése), hanem tevékenységüket egy integrátor vezetésével öszszehangolják. Egy ilyen együttmûködési formában a sikeresebb vállalkozók ismereteik és kapcsolataik átadásával segíthetik az addig kevésbé sikeresek megerõsödését. Ez a felismerés vezetett elõbb a helyi Termelõ és Értékesítõ Szövetkezet, majd a fõleg a szövetkezet alapító gazdák részvételével a gépkör egyesület megalakulásához. Így az összeadódó ismeretek hatása megsokszorozódik, a fejlesztési eszközök hatékonyabban használhatók fel, a beszerzett eszközök kihasználtsága nõ, ezáltal a termelési költségek csökkenthetõk. Az innováció megvalósulása A szövetkezet tagjainak tulajdonában lévõ gyümölcsültetvények területe közel 120 hektár, amelynek mintegy kétharmada termõkorú ültetvény. A terület döntõ hányadán (70%) kajszi termesztéssel foglalkoznak, egyéb csonthéjas gyümölcsûek (szilva, meggy és cseresznye) területe az összes ültetvény 16%-át teszik ki, a fennmaradó területeken almatermesztés folyik. A gazdák további telepítéseket terveznek, ezáltal a jövõben tovább növekszik a rendelkezésre álló és feldolgozandó termék mennyisége.
12. táblázat. A szövetkezet gyümölcsös területének megoszlása Megnevezés Alma Kajszi Meggy Szilva Termõterület (ha) 13 62 – 4 Nem termõ (ha) 6 18 12 4 Összesen (ha) 19 80 12 8

Forrás: a szövetkezet saját adatai.

A tagok által megtermelt gyümölcs átvétele, áruvá készítése, osztályozása, csomagolása a szövetkezet tulajdonában lévõ 260 m2 alapterületû tároló helységben történik. Ebben kapott helyet az osztályozó gépsor, amelyen a megtermelt gyümölcs válogatása, osztályozása és végül csomagolása folyik, egyúttal a készáru termék átmeneti tárolójául is szolgál. Tovább folyik az ültetvénytelepítés és kisebb gépek vásárlása. A folyamat önfenntartóan halad elõre, annál is inkább, mert hamarosan jelentkezik az innovációból származó elsõ valódi, tehát általa termelt bevétel. A folyamat jó eséllyel eljut az utolsó szakaszba, vagyis további támogatás nélkül is életképes, ökonómiailag fenntartható lesz. A kistérségben a jövõben az oktatás és a turizmus, illetve az oktatáshoz kötõdõ turizmus fejlesztése is nagyobb szerepet kap. A sikeres térségi innováció legfõbb kritériuma a fenntarthatóság, s ez egyben az innovációs folyamat egyik legkritikusabb pontja is. A fenntarthatóság teljes gazdasági, technológiai és ökológiai összhangjának megteremtése meglehetõsen nehéz feladat, inkább az optimális kombináció megtalálására lehet törekedni. Gazdasági szempontból hosszú távon nem lehet fenntartható az az innováció, amely mindig újabb és újabb tõkeinjekcióra szorul. Az ilyen fejlesztések elõbb-utóbb az elsorvadás sorsára jutnak, s végsõ soron kárba vész az addigi szellemi és anyagi befektetés. 43

A falusi turizmus és szerepe
A vidéki környezetben folytatott turizmus (rural turism) az EU-n belül tágabb értelmet nyer, nemcsak a gazdák nyújtotta szállást foglalja magában, hanem más idegenforgalmi tevékenységet is, amely vidéki környezetben zajlik. Franciaország, Németország, Ausztria és Spanyolország hazánktól igen eltérõ általános gazdasági háttérrel és a falusi turizmus terén nagy múlttal rendelkeznek. A fent említett országok mindegyikére jellemzõ, hogy a falusi turizmus legtöbbször a mezõgazdasághoz kapcsolódik (agroturizmus) vagy a szállásadó közvetlen termékértékesítése vagy a térség mezõgazdasági termékeinek felhasználása révén. A falusi turizmus a családi gazdaságok számára fontos bevételi forrás, mivel egyre több termelõ értékesíti közvetlenül a megtermelt és feldolgozott saját termékeit. A mezõgazdasági közvetlen értékesítés a termékek fogyasztók részére történõ közvetlen – kereskedelmi és feldolgozó üzemek bekapcsolása nélküli – eladása (BÁLINT, JUHÁSZ, BÁLINT,1999). A vidéki turizmus itthon is önálló gazdasági ágazattá fejleszthetõ, s így sok helyen segítheti a mezõgazdasági termelés fenntartását. Bár a falusi turizmus nem szolgál receptként a mezõgazdaság problémáinak megoldására, a falusi üdülés jelentõs esélyt ad a gazdaságoknak bevételeik kiegészítéséhez.

Vidékfejlesztés támogatása hazánkban
Vidékfejlesztéssel is foglalkozó hazai mezõgazdasági vállalkozóknak lehetõsége nyílik hazai és európai uniós támogatások igénybe vételére. A támogatások korábbi zavaros rendszere az EU-csatlakozás közeledtével rendezõdni látszik, a pénzelosztás fõ területei – az uniós közigazgatáshoz közelítve – egyre inkább a régiók és a kistérségek, míg korábban a megyék és az önkormányzatok voltak. A területfejlesztésre fordítható összegek is folyamatosan növekednek. A SAPARD-program célja, hogy a tagjelölt országok mezõgazdasága és vidéki térségei felkészüljenek az EU-tagságra, csatlakozni tudjanak a közös agrárpolitiká13. táblázat. A területfejlesztés közvetlen eszközei (Mrd Ft) 2002. évi Területfejlesztési célelõirányzat (tfc) Területi kiegyenlítõ támogatások (teki) Céljellegû decentralizált elõirányzat (céde) Terület- és településfelzárkóztatási célelõirányzat (ttf) Kistérségi Támogatási Alap Vállalkozási övezetek támogatása Összesen: Forrás: Költségvetés. 18,0 10,6 6,3 – 1,2 – 36,1 2003. évi 7,7 10,6 6,3 12,0 2,0 1,0 39,6

44

hoz és az egységes piachoz. Ennek megfelelõen a programnak két fõ célja van: az elsõ – az EU-törvényhozás törzsét képezõ közösségi vívmányok – meghonosításának elõsegítése a mezõgazdaságban, valamint a mezõgazdaság és vidékfejlesztés problémáinak megoldása. A SAPARD-program kiegészíti a PHARE-, illetve az ISPA-program intézkedéseit, amelyek közül az elõbbi a közösségi vívmányokhoz kapcsolódó beruházásokat, az intézmények felállítását, a gazdasági és társadalmi kohézió erõsítését hivatott elõmozdítani. Az utóbbi célja a közlekedési és környezetvédelmi programok csatlakozás elõtti támogatása. A mezõgazdaság önmagában nem tud megoldást találni a vidéki élet összes problémájára, ugyanakkor a fent említett példák rámutatnak, hogy a kettõ szorosan összefügg. Amikor vidékfejlesztésrõl beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezõgazdaság fejlesztését, hiszen mindez az egész vidéki lakosság életére hatást gyakorol.

A gyümölcstermesztés fejlesztése
A fejlesztéshez három pénzügyi forrás szükséges: saját tõke, hitel és állami támogatás. A hitelfelvétel a bankok tartózkodása miatt szinte lehetetlen. A saját forrás a jövedelmezõség alacsony szintje miatt szûkös, ezért az állami támogatás szerepe rendkívül fontos. A gyümölcstermesztésben a szaporítóanyag-elõállítás bázisai a kutatóintézetek és a faiskolák, a központi és a törzsültetvények. Fokozódik az igény a vírusmentes szaporítóanyag és az új, rezisztens, illetve toleráns fajták bevezetése iránt. A gyümölcstermesztésben az ültetvények termõképességét, a megtermelt áru minõségét, a termesztés jövedelmezõségét kell növelni. A gyümölcstermesztést optimális termõtájakon kell elsõsorban fejleszteni a szükséges faj- és fajtaváltások egyidejû végrehajtásával. Vizsgálataink szerint a gyümölcságazatban mintegy évi 2000–3000 ha új korszerû ültetvény létesítésére van szükség. Ezek az ültetvények (10 év alatt 30–35 ezer ha) számításunk szerint mintegy 70 ezer embernek adnának munkát. Éppen ezért a fejlesztéseket döntõen ott kellene megvalósítani, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, tehát Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén stb. megyékben. A gyümölcstermesztés elõnyeit – nagyobb foglalkoztatási lehetõség (kézimunkaigény), nagyobb árbevétel elérhetõség – lehetõvé teszik megfelelõ anyagi feltételek mellett a vidéki népesség helyben maradását. Ennek viszont alapvetõ feltétele: – az új, intenzív ültetvények létesítése, – állami támogatások fenntartása az EU-ba lépésig, – öntözésfejlesztések kiemelt segítése, ott ahol erre lehetõség van, – szaktanácsadó szervezet létrehozása, – a tárolás, feldolgozás (áruvá készítés) épület- és gépigényének megoldása regionális fejlesztési tervek segítségével, – az értékesítés-beszerzés integrálása termelõi–kereskedõi összefogás keretében. Mindezen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az EU-ba lépésünk után az ágazat versenyképesen tudjon a már most is itt levõ konkurenciával megmérkõzni. 45

A várható gyümölcsszükséglet
A szükségletet a belsõ fogyasztási igény, a feldolgozóipar szükséglete, valamint a kiviteli lehetõségek határozzák meg. A szükséges gyümölcs mennyisége: Friss gyümölcs fogyasztása: 620–650 ezer t Konzerv-, üdítõital-ipar igénye: almából 500–550 ezer t egyéb gyümölcsbõl 50–100 ezer t Szesz- és édesipar, hûtõipar 45–100 ezer t Friss gyümölcs kivitele 50–100 ezer t Összesen: 1265–1500 ezer t Ezzel szemben a jelenlegi termés 2000-ben 1038 ezer tonna volt, ami 73 ezer ha termõterületen termett. Reményre jogosít, hogy a nem termõ ültetvények aránya 22%, azonban ennek mintegy felét az elhagyott ültetvények területe adja, ami megfelel több mint ötezer ha-nak. Az új ültetvények termése messze magasabb lesz, mint a már öregedõ korszerûtleneké, azaz ez az egyik lehetõség a terméshozamok és az öszszes termés növelésére (14. táblázat).
14. táblázat. A termésátlagok alakulása (t/ha) Gyümölcsfajok Alma Körte Cseresznye Meggy Kajszi Õszibarack Szilva Forrás: KSH Évkönyvek. * = fagykár miatti kiesés. 1996–2000 15,4 8,9 3,2 4,7 3,5 5,9 6,2 2000 20,1 11,7 3,5 4,9 2,3 7,4 6,6 2001 10,6* 8,6* 3,7 6,1 4,3 4,1 8,7 Index 1996–2000 = 100 68,8 96,6 115,6 129,8 122,9 105,1 140,3

A termésátlagok és a fejlesztés összefüggései
Az átlagtermés növekedése biztató, ehhez azonban hozzátartozik az, hogy az intenzív hazai ültetvények ezen eredmények két-háromszorosát adják. Mindez pedig azt is jelenti, hogy ha a termésátlagok megkétszerezõdnek, a jelenlegi ültetvényterület – figyelembe véve a nem termõ területet is – mintegy 90 ezer ha elegendõ lehetne az 1,3–1,5 millió tonna termés elõállítására. Miután a fenti átlagtermések a gazdasági szervezetek adatai és ezek az összes termés 16%-át adták 2001ben, a helyzet ennél sokkal sötétebb. 46

Következésképpen csak lassú javulásra lehet számítani az egyéni gazdálkodók (általában) jóval kisebb lehetõségeit is számba véve. A terület a 2001-es KSH országos felméréshez viszonyítva csökkenne, de a termés viszont 22%-kal nõne, amire reális alapunk van, hogy elérjük. Amíg a 2001-es összes gyümölcstermés és az összes termõterület hányadosaként 12,1 t/ha volt 2005-re 14,1 t/ha-ra nõne, fõként az alma termésátlaga növekedésének eredményeként (15. táblázat).
15. táblázat. A szükséges terület 2010-ben e.ha A várható Gyümölcsfajok Alma Körte Cseresznye Meggy Kajszi Õszibarack Szilva Málna Szamóca Ribiszke Köszméte Szeder Bodza Dió Egyéb Összesen termés (ezer t) 800 60 30 70 30 75 105 25 20 15 5 8 12 5 5 1265 terület (ezer ha) 31,0 3,3 5,0 8,8 6,0 7,5 7,5 5,0 2,5 3,0 0,8 1,0 2,0 1,7 4,0 89,8 átlagtermés (t/ha) 25,0 18,0 6,0 8,0 5,0 10,0 14,0 5,0 8,0 5,0 6,0 8,0 6,0 3,0 4,0 14,1 Terület 2001-ben (ezer ha) 43,0 4,0 1,6 15,2 5,9 7,8 7,8 1,6 0,4 2,1 0,3 0,5 1,6 4,0 1,7 97,5 Változás a termésben 2010 (%) 142 162 167 152 115 115 124 167 167 136 167 114 125 111 105 148

Forrás: SZIE Menedzsment és Marketing Tsz., 2000.

A 2005–2010-re jelzett termésmennyiség az ültetvények korszerûsödésének köszönhetõen véleményünk szerint változatlan területen, azaz 90 ezer ha-on valósulhatna meg. Ezt azonban az Európai Unión belüli gazdasági viszonyok erõteljesen befolyásolhatják. A terméshozamok alakulását a termesztés intenzitása mellett egyéb nem kevésbé fontos fényezõk is befolyásolják. Ezek közül néhányat az alma esetében az alábbiakban mutatunk be.

A terméshozam és a fajta
A fajta és a jól megválasztott alany egyaránt meghatározza az ültetvény terméshozamát és ezen keresztül a jövedelmezõséget. Az alanyra nézve köztudott, hogy a korai termõre fordulás lehetõvé teszi a gyors megtérülést és ezen keresztül az új fajták 47

16. táblázat. A terméshozam változása Részesedés (%) Megnevezés terület Jonathan és típusai Golden Del. és típusai Red Del. és típusai Egyéb fajták 10 gazdaság adatai alapján. 35 34 14 17 termés 30 39 11 20 Termés (t/ha) 20,7 29,4 16,0 28,3

nyújtotta többletnyereség elérését. A fajta terméshozamra gyakorolt hatását a 16. táblázat szemlélteti. Tízéves átlageredmények mutatják a Golden Delicious és típusai nagyobb termést adnak, mint a Jonathan és típusai. Fordított helyzet jellemzi a Red Delicious fajtacsoportot. Ugyanis ezek a fajták kisebb terméshozásra képesek, emellett a fagykárra is érzékenyek. A Jonagold fajták (típusok) bõtermõek és nem fagyérzékenyek.

A mûvelésmód és a terméshozam
Az almatermesztés ökonómiai értékelése kapcsán évek óta nyomon követjük a mûvelésmódnak a terméshozamra gyakorolt hatását is. Ezt a hatást természetesen nagymértékben befolyásolja az alkalmazott technológia, a talaj minõsége, az ültetvény kora stb. is.
17. táblázat. A terméshozam és mûvelésmód összefüggése Megnevezés Karcsúorsó Szabadorsó Termõkaros orsó Kombinált korona 10 gazdaság adatai alapján. Inenzív mûvelésmód a terület%-ában 11 47 26 16 Termés (t/ha) 39,2 37,4 24,3 18,2 Kacsúorsó = 100 100 95,4 62,0 46,4

Az intenzív mûvelésmód a hozamok növekedésével jár együtt, azonban ez a növekedés az országos termésben elmarad mert az ültetvények többsége még nincs teljes termõkorban (17. táblázat).

A talajminõség és a terméshozam
A terméshozamok nagymértékben függnek a talaj minõségétõl is, amellett, hogy a talaj terméshozamot befolyásoló hatása a tápanyagtartalmon túl a kötöttség mértékétõl, az alkalmazott technológiától, a csapadék mennyiségétõl, az öntözéstõl stb. is függ. 48

18. táblázat. A föld aranykorona-értéke és a terméshozam kapcsolata Megnevezés 25 AK alatti ha érték 25–30 AK/ha 30 AK/ha felett 10 gazdaság adatai alapján. Termés (t/ha) 27,3 29,4 35,7 Index 25 AK = 100 100,0 107,7 130,8

A 10 gazdaság adatait tartalmazó értékelés azt mutatja, hogy a legnagyobb terméshozamot a 30 AK feletti minõségû földek adták, ami 30%-os volt (18. táblázat). Ezek a számok azt is jelzik, hogy további hozamnövekedést elérni csak jóval nagyobb ráfordításokkal lehet. Azaz új ültetvények és új, termõképesebb fajták, öntözés bevezetése stb. szükségesek ahhoz, hogy a hozamokat növelni tudjuk. Különösen így van ez a gyengébb minõségû földeken. Tehát alapos ökonómiai vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy érdemes-e gyenge talajokon többletráfordítással a jelenleg jóval nagyobb hozamok elérésére törekedni. Véleményünk szerint nem érdemes, mert a többletráfordítások nem térülnek meg. Következésképpen az új ültetvényeket jó minõségû talajokon, optimális éghajlati és közgazdasági környezetben kell létrehozni. A terméshozamok vizsgálatával kapcsolatban még egy kérdés marad hátra, éspedig az, hogy a mi terméshozamaink megállják-e helyüket a nemzetközi összehasonlításban. Erre nézve, ha csak a számokat nézzük, egyértelmû a válasz: terméshozamainkkal nem vagyunk versenyben, mivel a nyugati eredmények mutatják, hogy csak 35–40 t/ha feletti terméssel lehet eredményes almatermesztésrõl beszélni. Az okok között, amelyekkel elmaradásunkat indokolni lehet, elsõ helyen az áll, hogy az ültetvény döntõ többsége elöregedett, amin már nem segít semmiféle többletráfordítás, ki kell vágni. Ugyanakkor nagy részük gyenge minõségû talajon található és a termõterület elenyészõ részén öntöznek, ami állandósítja az alacsony terméseket. Ezek mellett mások is közrejátszanak, mint pl. a technológiai hiányosságok, alacsony nyereségszint, elmaradt beruházások, rossz hitelképesség, a pénztõke hiánya stb.

A fejlesztési terv készítése
A fejlesztési tervben kell meghatározni az ültetvénnyel kapcsolatos pénzügyi forrásokat mint: saját erõ, hitel és (esetleges) állami támogatás. Mindezen források közül a saját erõ nélkül nem indulhat a fejlesztés tervezése. A saját forrás a vállalat nyereségének e célra igénybe vehetõ részébõl és az ágazat (a meglevõ ültetvények) amortizációs összegébõl (ha nem nullára leírt) áll. Mindezt kiegészíti az állami támogatás, ami az EU-hoz csatlakozás után az integrált, illetve az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos, valamint a környezetvédelmi támogatásokból áll. Konkrét ültetvénylétesítési támogatás nincs az EU-ban, a kivágást támogatják a túltermelés megakadályozása érdekében. A hitel a harmadik forrás, amit csak megfelelõ fedezet birtokában kaphat a gazdaság. 49

Az ültetvénylétesítés tervezése
Az ültetvényberuházást, mint minden fontos befektetést, annak megkezdése elõtt sokoldalú vizsgálat kell, hogy megelõzze. Ezek között szerepelnek a gazdaságon belüli és a gazdaságon kívüli tényezõk. Belsõ információk: a talajadottságok, klimatikus viszonyok, munkaerõhelyzet, termõhely fekvése, amivel a továbbiakban foglalkozunk. Továbbá a megvalósítási terv, és ezen belül a piaci viszonyok vizsgálata (9. ábra). A tervezés során nagyon fontos lépés a külsõ információk gyûjtése, ami a piac várható alakulására (amikor az ültetvény termõre fordul), a piac távolságára, szállítási lehetõségekre, útviszonyokra, külsõ munkaerõhelyzetre stb. vonatkoznak. A külsõ információk forrása lehet: szakfolyóiratok, tanulmányutak, felsõ szervek „utasításai”, kutatóintézetek, egyetemek szaktanácsai, szakemberek véleménye. Mindezek alapján készül a döntést megalapozó terv (10 ábra).
információgyûjtés (belsõ forrásból) információgyûjtés (külsõ forrásból)

információk elemzése

elõzetes elképzelések kialakítása

elõzetes elképzelések kialakítása

elõzetes elképzelések értékelése

döntés

fejlesztési terv elkészítése 9. ábra. Az ültetvényberuházás tervezésének lépései

50

állapotelemzés

elõzetes koncepciók

elõzetes koncepciók

elõzetes szelekció

értékelés

döntés

ültetvénylétesítési terv

kiviteli terv

értékesítési terv

gazdaságossági terv

10. ábra. A döntés megalapozása az ültetvénylétesítésben

A talajadottságok A gyümölcsfaj igényei eleve határt szabnak az ültetvénylétesítésnek. A legtöbb gyümölcsfaj középkötött semleges vagy kissé savas kémhatású talajon díszlik a legjobban, de egyes gyümölcsfajok a savanyú kémhatású talajt kedvelik (pl. áfonya), vagy éppen a lúgosabb kémhatásút (pl. mandula), de ez gyakorta az alany függvénye is. Nagyon fontos tényezõ a talaj tápanyagtartalma is, amit csak laborvizsgálattal lehet meghatározni. Mindehhez érdemes kutatóintézet vagy egyetemi tanszékek szaktanácsát is kikérni. Következõ tényezõ lehet a kitettség, a fagyzugos terület kérdése. Utóbbira lehetõleg ne telepítsünk – pl. kajszibarackot semmiképpen – de bogyósgyümölcsüeket pl. szamócatermesztés elképzelhetõ. Dombos területen elsõsorban a csonthéjasok termesztése lehet eredményes. 51

A hõmérsékleti és csapadékviszonyok Úgyszintén fontos tényezõ az extrém hõmérséklet bekövetkezésének gyakorisága. Ugyanis ha a várható gyakori bekövetkezés kockázata nagy, semmiképpen sem szabad az ültetvénylétesítéshez fogni. Rendkívül fontos tényezõ a csapadékviszonyok kérdése. Köztudott, hogy JászNagykun-Szolnok megye e tekintetben a legrosszabb helyzetben van. Azaz öntözés nélkül intenzív gyümölcstermesztés nem képzelhetõ el. Az alma vízigénye megfelelõ eloszlásban 800 mm/év. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ugyanakkor átlagosan nem több az évi 500 mm-nél. Természetesen másutt is szükséges az intenzív termesztés esetén az öntözés bevezetése, ami többletberuházási költséget von maga után. Pl. csepegtetõ öntözés bevezetésekor, ha a fõmûvek már rendelkezésre állnak mintegy 300–500 ezer Ft/ha öszszeggel kell számolni.

A termõhely megválasztása
Az almatermésûek és a csonthéjasok alacsony és ingadozó termésátlagainak legfontosabb okai Magyarországon a téli és a tavaszi fagykárok, megporzási és termékenyülési hiányosságok, és a termesztéstechnológia alacsony színvonala (pl. öntözés és gyümölcsritkítás hiánya). Az almát, a meggyet és a szilvát az ország szinte egész területén sikeresen termesztjük. Japán szilva, kajszi és õszibarack termesztése számára a „védett”, lefolyással rendelkezõ domboldalak a kedvezõek. Az európai szilvák és a meggy terméshozását a téli és a kora tavaszi fagyok az évek többségében nem befolyásolják. Néhány érzékenyebb fajta a fagyzugos területeken azonban jelentõsen károsodhat. A sík vidéki területeken a kajsziültetvényekben 10 évbõl 3–4 alkalommal nagy termésre, 3–4 alkalommal közepes és 3 alkalommal pedig gyenge termésre vagy éppen terméskiesésre számíthatunk. A fagyérzékeny gyümölcsfajokat a környezetbõl kiemelkedõ, lefolyással rendelkezõ domboldalakon és dombtetõkön lehet biztonságosan termeszteni. A gönci termõtájon az északi-északnyugati lejtõkön, 200–300 m magasságban telepített kajsziültetvényekben 2–3 héttel késõbbi a virágzás mint a többi kajszitermõ tájon. Ennélfogva a téli és tavaszi fagykárok ritkán fordulnak elõ (10 évben 1–2 alkalommal), teljes terméskiesést nem okoznak. A hosszú mélynyugalmi idõszakkal és kései virágzással rendelkezõ fajták (pl. Redhaven õszibarack) telepítésével is csökkenthetõ a termesztés kockázata. A fajokat termõhellyel kapcsolatos igényeik alapján (19. táblázat) sorrendbe állítottuk. A jövõben még jobban felértékelõdik a termõhely szerepe. Az intenzíven mûvelt ültetvények kisméretû fái a hagyományos ültetvényekhez viszonyítva érzékenyebben reagálnak a környezeti hatásokra, így különösen fontos a növény igényeinek megfelelõ termõhely kiválasztása. A fejlett gyümölcstermesztõ országok gyakorlatához hasonlóan hazánkban is termõhelyre lebontott fajtaajánlásokkal kell ellátni a termelõket. Ehhez a termõtájakban 52

19. táblázat. Csonthéjas gyümölcsfajok termõhelyi és technológiai igénye intenzív mûvelésben Faj Cseresznye Meggy Európai szilva Japán szilva Kajszi Õszibarack Fagytûrés 3 2 1 4 6 5 Fényigény 4 5 6 3 1 2 Öntözési igény 5 6 4 2 3 1 Gyümölcs ritkítási igénye 5 6 4 2 3 1 Termõkori metszési igény 5* 6* 4 2 3 1

Forrás: SZABÓ–NYÉKI–SOLTÉSZ, 1998, SZABÓ, 2002. Sorrend: fagytûrés: 1 = legfagytûrõbb, 6 = legfagyérzékenyebb igény: 1 = legigényesebb, 6 = legkevésbé igényes. * = az intenzív cseresznye-, meggytermesztésben a metszési igény is jelentõsebb.

20. táblázat. Õszibarackfajták terméshozásának biztonsága Igen kicsi Frissfogyasztású Harbinger Maycrest Regina Sentry Starcrest Kicsi Redskin Szegedi Arany Közepes Aurelia Elegant Lady Flavorcrest Genadix 4 July Lady Lisbeth Maria Luisa Primerose Redkist Starlite Babygold 6 Armking Cherokee Domiziana Groce Del Sud Le Grand Maria Carla Orion Stark Delicious Flamekist Harblaze Nectaross Jó Biscoe Gloria Red Loring Maria Bianca Mireille Suncrest Kiváló Cresthaven Early Redhaven Piros Mariska Redhaven Bianca

Ipari (duránci) Nektarin Fairlane Flavortop Weinberger

Babygold 5 Fantasia Harko Maria Aurelia Nataly Nectagrand 1 Pegaso Red June Stark Redgold Stark Sunglo

Babygold 9

Forrás: SZABÓ–SZÉL, 2002.

53

kísérleti ültetvényeket kell létesíteni. A szatymazi õszibarack termõtájban az õszibarackfajták részletes vizsgálata alapján meghatároztuk azok terméshozásának biztonságát. Ez elsõsorban a következõ tényezõktõl függ: termõrészek és virágrügyek sûrûsége, fagytûrés, termékenyülõképesség. Valamennyi jellemzõt figyelembe véve 5 csoportba soroltuk az õszibarackfajtákat (20. táblázat). A „jó” és „kiváló” termésbiztonságú fajták Magyarország valamennyi õszibarack termõtáján termeszthetõk. De egyes években ezeknél a fajtáknál is elõfordulhat a téli vagy tavaszi fagyok okozta terméskiesés. Az „igen kicsi” termésbiztonságú fajtákat még a legjobb termõhelyeken is nagymértékû fagykár érheti. A „kicsi” és „közepes” termésbiztonságú fajták telepítése „védett”, kevésbé fagyveszélyes területeken javasolható.

A termõhely szerepe és a fagykárok megelõzése, mérséklése
Hazánkban a csonthéjasok föld feletti részei kisebb-nagyobb mértékben minden évben károsodnak. Terméskiesés a virágrügyek 50%-nál nagyobb károsodás esetén következhet be. A téli és tavaszi károsodások megelõzésében legfontosabb a termõhely helyes megválasztása. Magyarországon a hosszú mélynyugalmi idõszakkal rendelkezõ, késõn virágzó fajták termesztése javasolt. Az okszerûen végzett munkamûveletek fokozzák a növények fagytûrését. Nagyon fontos a fák jó kondíciójának fenntartása: harmonikus víz- és tápanyagellátás, idõben végzett növényvédelmi kezelések, túl erõs metszés, valamint a túlterhelõdés elkerülése. A téli és tavaszi fagyok károsítása is csökkenthetõ a rügyfejlõdés lassításával (pl. hormonhatású készítményekkel). Azokon a termõhelyeken, ahol gyakoriak a tavaszi fagykárok, leggazdaságosabban beépített rendszerekkel védekezhetünk. A fejlett gyümölcstermesztõ országokban elterjedten alkalmazzák a fagyvédelmi öntözõrendszereket, amelyekkel kapcsolatban hazánkban is kedvezõek a tapasztalatok (szélgép 20 éve mûködött a Hosszúhegyi Á. G.-ban, almaültetvény fagyvédelmét öntözõrendszerrel oldották meg a Zalakúti Bt.-ben, Zalaszántón vagy az Acer Kft.-ben Kiskunlacházán). A fagyvédelmi öntözés költsége 2–3 „fagyos” éjszakát véve figyelembe 50–80 ezer Ft/ha körül mozog, azonban jóval nagyobb értéket véd meg.

A gyümölcsfajok gazdaságon belüli társítása
A terület ökológiai és ökonómiai adottságai, valamint az üzem infrastruktúrája, piaci helyzete határozzák meg az optimális ültetvény méretét és a termesztett fajok körét. A fajlagos költségek csökkentése miatt és a piaci érdekérvényesítõ erõ növelése érdekében a specializált (egy faj) és koncentrált termelés indokolt. A legnagyobb gyümölcstermesztõ szervezetek (pl. VIP almatermesztõ szövetkezet, Dél-Tirol, Olaszország) több százezer tonna gyümölcsöt forgalmaznak. A nagy értékesítõ szervezetekhez csatlakozó 0,5–1 ha-os és 50–100 ha-os egy gyümölcsfajjal foglalkozó termelõk is eredményesen gazdálkodnak. A kis felületen gazdálkodók terméke csak így jelenhet meg ízlésesen csomagolt áruként. Több gyümölcsfaj társítása, nagy ültetvényfelületek létesítése (100 ha felett) esetén, illetve a helyi piacra termelõ kis családi gazdaságok (1–5 ha) számára gazdasá54

gos. Több gyümölcsfaj együttes termesztésére a termelési és értékesítési biztonság növelése miatt is szükség lehet. A gépi- és kézimunka-erõ jobb kihasználása érdekében célszerû minél hosszabb szüreti idõszakot megcélozni. Õszibarack (június közepe–szeptember közepe) és szilva (július eleje, szeptember vége) termesztésével jelenleg is három hónapon keresztül folyhat a betakarítás, a kései érésû fajták tárolásával az értékesítési idõszak 1–2 hónappal meghosszabbítható. Az gazdaságon belüli társítás feltétele, hogy a terület ökológiai viszonyai megfeleljenek a fajok igényeinek. Biztonságos termõhelyeken (pl. Ceglédberceli dombság, Somogyi dombság) valamennyi csonthéjas faj társítása elképzelhetõ. Sík vidéki termõhelyeken európai szilva, meggy és cseresznye együttes telepítésére kerülhet sor. Cseresznye és meggy telepítése azért is elõnyös, mert így a szüreti idõszak május második felében megkezdõdik és a termelõ az év elsõ felében bevételhez jut. Még inkább így van ez, ha a bogyós gyümölcsök termesztésére is lehetõség van.

A csonthéjas gyümölcsfajták ültetvényen belüli társítása
A csonthéjasok között sok önmeddõ fajta található. Az öntermékenyülõ fajták gyakorisága fajonként eltérõ. Õszibarackból csak öntermékenyülõ, japán típusú szilvából csak önmeddõ fajtákat termesztünk. A meggyválaszték túlnyomó többsége öntermékenyülõ. Az öntermékenyülõ cseresznyefajták közül még csak néhány található Magyarországon. Az európai szilva és kajszifajták között teljesen önmeddõk, részben öntermékenyülõk és öntermékenyülõk is elõfordulnak (NYÉKI–SOLTÉSZ–SZABÓ, 2002). A termesztésben csökken az önmeddõ fajták aránya, de a kajszi esetében fordított a helyzet: az utóbbi két évtizedben több új önmeddõ, hazai (pl. Ceglédi Piroska) és észak-amerikai fajta (pl. Harcot) terjedt el. Az önmeddõ csonthéjas fajták pollenadóinak 70%-os virágzási idõ átfedést kell biztosítani (SOLTÉSZ, 1997). A virágzási idõ átfedése és a pollenadó fajták aránya egymással összefüggésben változtatható. Teljes virágzási idõ átfedése estén elegendõ lehet, ha az ültetvény fáinak 10%-a pollenadó. Ha kisebb a virágzási idõ átfedése, több pollenadót nagyobb arányban kell ültetni. Két pollenadó telepítése esetén az egyik 1–2 nappal korábban, a másik 1–2 nappal késõbben kezdje a virágzást, mint a megporzandó fajta, így a virágzás ideje alatt végig biztosítható a folyamatos pollenellátás. Az idegentermékenyülés az öntermékenyülõ fajták terméskötõdését is növeli. Biztonságos termesztési körülmények estén a túlkötõdés megelõzésére is gondolni kell. Ezért a jól öntermékenyülõ fajtákat egyfajtás blokkokba célszerû telepíteni. Téli fagykárosodást követõen egyes években az európai szilva (pl. Bluefre, Cacanska lepotica), kajszi (pl. Ceglédi bíborkajszi, Gönci magyar kajszi) és õszibarack (pl. Springcrest, Weinberger) fákon is kevés virág fejlõdik. Ilyen esetben a terméskötõdés fokozása érdekében az öntermékenyülõ fajták társítása is szükséges, 4–8 soros tömbök kialakítása javasolt. Mûvelési, technológiai és szervezési szempontból az az elõnyös, ha minél szélesebb tömböket telepítünk egy-egy fajtából. Erre jól öntermékenyülõ fajtáknál van lehetõség. A gyengén termékenyülõ önmeddõ fajták esetében (pl. Pándy meggy, Ruth Gerstetter szilva, Ceglédi óriás kajszi) megfelelõ terméshozást úgy tudunk elérni, ha 55

legalább két különbözõ pollenadót, nagy arányban telepítünk úgy, hogy az a megporzandó fa mellett álljon. Ha tömbösen telepítünk, két sornál többet ne telepítsünk egymás mellé ezekbõl a fajtákból. A jól termékenyülõ önmeddõ fajták (pl. Van cseresznye, President szilva) esetében se ültessünk négy sornál többet egymás mellé. A pollenadók aránya csökkenthetõ, ha azokat soron belül helyezzük el. Sövény, illetve sövényszerû (sûrûn telepített orsó fák) mûvelésmód estén a méhek elsõsorban sorirányban repülnek, ezért ilyenkor minden sorba ültessünk pollenadót (SZABÓ, 2002).

Almatermésûek társítása
Az alma társítása Az alma esetében a társítás célja lehet: – érésidõ széthúzása, – a megtermékenyülés elõsegítése, – a rendelkezésre álló erõforrások jobb kihasználása, – a piaci igények jobb ellátása, – a jövedelem optimalizálása. Mindezeket és a piaci igényeket figyelembe véve lehet összeállítani a várható fajtaszerkezetet, amit befolyásol az is, hogy a keresett szaporítóanyag beszerezhetõ-e? Az érésidõ szempontjából a következõ szerkezetet javavolhatjuk: – nyári fajták: 5–10%, – õszi fajták: 31–40%, – téli fajták: 65–60%. Mindezt befolyásolja a felvevõhely távolsága, igénye, a gazdaság lehetõségei, tároló, áruvá készítõ, szállító kapacitás megléte, állapota stb. is. Figyelembe véve az EU-ban egyre gyorsuló fajtaváltást és a várható konkurenciát is a hazai piacon azt javasoljuk, hogy a hagyományos fajták (pl. Jonathan, Golden Delicious stb. aránya 30–40%-kal ne legyen több. Itt az is közrejátszik, mekkora a gazdaság mérete, és milyen célra történik a termesztés (pl. léalma). Mindenesetre a triploid fajták (pl. Mutsu) megporzásáról gondoskodni kell. A tömbös telepítés esetében különösen nagy gondot kell rá fordítani, vagyis a triploid fajta sorát kétoldalról megporzó fajta vegye közre. A körte társítása Hagyományos fajták mint a Vilmos, Bosc Kobak, Packhams Triumph mellett jó volna a legújabb olasz nemesítésû korán érõ, nagy gyümölcsû fajtákat minél elõbb bevonni a termesztésbe (a Turandot, Carmen stb.) amelyek a Clapp kedveltje elõtt érnek nagyméretû gyümölcsöt teremnek, jól szállíthatók és tárolhatók. A téli körtefajtáink szerkezete sem felel meg a versenyképesség kívánalmainak. Itt is jó volna az új külföldi fajtákat gyorsan termesztésbe vonni mint pl. a német (drezdai) nemesítésû (Uta, Dávid stb.) téli körtefajtát. Az Uta pl. hasonló paraméterû gyümölcsû, mint a Bosc Kobak õszi körte, azonban téli fajta, amivel mind a hazai, mind a külföldi piacon jó eredmény érhetõ el. 56

A körte esetében nem teszünk javaslatot a korai, középkorai és kései érésû fajták arányára. Mindezt a piac alapos felmérése kell hogy megalapozza. A körte termesztése az alma mellett jelentõségében jóval kisebb, azonban egyes gazdaságokban (Dunántúl, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) szerepe jelentõs lehet. A többi gyümölcsfaj társítási kérdéseivel másutt foglalkozunk. Megjegyezni kívánjuk azonban, hogy a várható piaci lehetõségek alapos felmérése után döntsünk egyik vagy másik fajta telepítése mellett, figyelembe véve az erõforrások optimális kihasználását.

Az almafajták társítási lehetõségei
Számos nyugat-európai példa igazolja, hogy a fajtatársítási javaslatokat nem lehet sematikusan megfogalmazni, s jó fajtatásítási tervek csak úgy készíthetõk, ha nemcsak termékenyülésbiológiai jellemzõiket, hanem sok más tulajdonságaikat (pl. terméshozási jellemzõk, gyümölcsméret) is figyelembe vesszük. Meg kell változtatni a korábbi, kissé túlbiztosított fajtatársítási szemléletünket a következõ okok miatt (G. TÓTH, 1990). A jövedelmezõ és gazdaságos korszerû almatermesztésbõl kiszorultak a gyenge termõképességû és rosszul kötõdõ fajták, s helyettük kiváló termõképességûek terjedtek el (pl. Golden Delicious, Jonagold) vagy hódítanak egyre nagyobb teret maguknak (pl. Arlet, Pinova). Az öntermékenyülési hajlam tekintetében a fajták között nagy különbségek vannak, s ha egy bizonyos mértékû öntermékenyülési hajlamhoz nagy gyümölcsméret (pl. Jonagold) vagy kiváló virágsûrûség (pl. Braeburn) társul, akkor nemcsak fölösleges, hanem a fokozott gyümölcsritkítási igény miatt káros hatású a túlbiztosított fajtatársítás. A sûrû ültetvényekben a kisebb egyedi koronaméret kedvezõbb feltételeket teremt a megporzáshoz, mert a méhek könnyebben repülnek virágról virágra, azaz fajtáról fajtára, mint a nagy fájú hagyományos ültetvényekben. Mai ismereteink szerint az almafajták egy részének van ugyan némi öntermékenyülési hajlama, de a bõ termés eléréséhez az almafajtákat gyakorlatilag önmeddõnek kell tekinteni (SOLTÉSZ in GYÚRÓ, 1990), s ezért pollenadóra van szükség. A fajtatársítási terv elkészítésekor a biológiai tényezõket és a technológiai szempontokat kell összehangolni. A biológiai tényezõk közül az együttvirágzás mértékét, a termékenyülõ- és a termékenyítõképességet, valamint az idegentermékenyülést akadályozó tényezõket (sterilitás, inkompatibilitás) kell figyelembe venni. A technológiai szempontok közül az érési idõt kell számításba venni, mert a minõségbiztosításhoz és a szüreti munka szervezéséhez rendkívül elõnytelen a nagyon eltérõ érési idejû almafajták társítása. Környezetvédelmi szempontból elõnyösebb és egyben költségkímélõ az integrált termesztésre alkalmas, hasonló növényvédelmi és agrotechnikai igényû (pl. tápanyag- és vízigény) fajták azonos táblába ültetése. A szüret és a fajtánként eltérõ növekedés és termésszabályozási mûveletek optimális szervezéséhez egy adott fajtából elõnyös legalább két soros tömböket telepíteni, illetve a részleges öntermékenyülésre képes és a termõképességet növelõ egyéb tulajdonságokkal (pl. jó kötõdési hajlam, nagy gyümölcsméret) rendelkezõ fajtákból a megadott recepteknél kb 50%-kal szélesebb fajtatömböket is tervezhetünk. 57

Az almafajták a következõ fajtatársítási változatokban vagy ezek kombinációjában telepíthetõk: legalább két diploid árufajta és egy triploid fajta. A részleges öntermékenyüléssel nem jellemezhetõ fajták közül akkor elegendõ csupán két fajtát ültetni, ha azok azonos virágzási idõcsoportba tartoznak és kölcsönösen termékenyítik egymást. E feltételek valamelyikének hiányában kettõnél több árufajtát kell társítani táblán belül. A triploid árufajták mellé azért kell legalább két diploid árufajtát telepíteni, mert a triploidok pollenjük nagyarányú sterilitása miatt alkalmatlanok pollenadónak.

A tenyészterület megválasztása
A különbözõ talajú, eltérõ sor- és tõtávolságú hazai ültetvények tanulmányozása alapján azt mondhatjuk, hogy viszonyaink között a vírusmentes, M9 alanyú, magasan szemzett fák sor- és tõtávolsága 3–4 m × 1–2 m között optimalizálható. Ez hektáronként 1250–3333 fasûrûséget jelent. A hektáronkénti tõszám megválasztása után az elsõ lépés a sortávolság meghatározása. Az erõ- és munkagépek mozgásához olyan sortávolságot kell biztosítani, amely lehetõvé teszi, hogy a gépek ne érintkezzenek a fával, vagyis ne következzen be lesodrás, gyümölcshullás, sérülés. Ezen túl olyan távolságra kell lennie a lombkoronának a permetezõgépek szórófejétõl, hogy elérhetõ legyen a megfelelõ szerborítottság. Általános szabálynak tekinthetõ az, hogy a minimális sortávolság a fák magasságának másfélszerese legyen. Ez egy 2 méterre tervezett magasságú fa esetében 3 métert jelent. Tapasztalataink szerint 3 m sortávolság esetén 1 m lehet az a legkisebb tõtávolság, amelyben a fák még biztonságosan megtarthatók. Ha ennél kisebb tõtávolságot választunk – amely 0,8 méternél nem lehet kisebb! –, a sortávolságot kell arányosan növelni annak érdekében, hogy a sorköz egy részét jobban hasznosíthassuk a fák alsó részeinek (karjainak) terjeszkedéséhez, a túlzott elsûrûsödés és árnyékhatás elkerüléshez. 3×1 m térállásnál a fák száma 3333 hektáronként. Biztonságosabban növelhetõ a fák száma, illetve jobban elõsegíthetjük a térben tartást, ha a 0,8 méterre választott tõtávolság esetén 3,2–3,5 méterig növeljük a sortávolságot (3600–3900 db/ha sûrûséget elérve). 3,5 méteres sortávolság mellett a tõtávolságot 1,5 méterig növelve (esetleg közbülsõ fokozatokkal), arányosan nagyobbak a lehetõségek a korona biztonságos térben tartására. Az alsó karok 50 cm-rõl 75 cm-ig történõ növelése a fa egyensúlyának kedvezõ fenntartását segíti elõ. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a fák térben- és kézben tartása kizárólag az igényes ápolási technológia (lekötözés, leívelés, nyári metszés stb.) következetes alkalmazásával valósítható csak meg. Megállapítható az is, hogy minél inkább csökken a 1,5 méteres, „standardnak” is tekinthetõ tõtávoláság, annál fontosabb, hogy igényes, precíz, naprakész beavatkozásokat hajtsunk végre. Hazai ültetvényekbõl származó tapasztalatok szerint, körülményeink között a 3,5 m × 1,5 m sor- és tõtávolság az a „standard” térállás, ami alapul szolgálhat a ví58

rusmentes, magasan szemzett M9 alanyú ültetési anyag öntözés melletti biztonságos alkalmazásához. A „standard” térállás mellett természetesen számos, ettõl eltérõ sor- és tõtávolság variációja lehetséges, amit a mindenkori adottságokhoz (talajviszonyok, alanyfajta növekedési erély, ápolási igényesség fokozatai stb.) megfelelõen kell meghatározni. Vírusmentes, magasan szemzett oltványok ültetésekor 4 méternél nagyobb sortávolságot, illetve 1,5–1,8 métert meghaladó tõtávolságot M26 alany használata esetén alkalmazzunk. Ugyanakkor „kommersz” ültetési anyag felhasználásakor 4–5 m közötti sortávolság mellett a tõtávolságot 1,5–2,5 m között határozzuk meg (800–1666 db/ha). Ez attól is függ, hogy milyen a tervezett ápolási intenzitás, valamint milyen minõségû a terület talaja. Az 1970-es évek második felében M4 alanyon, 5×3 méteres térállásra telepített ferdekarú sövényben „elfért a Jonathan”, rendszeresen nagy termést adva. A vírusmentes, M9 alanyú, magasan szemzett szaporítóanyag alkalmazásakor szélsõ értéknek is tekinthetõ sûrûségek (1700 db/ha 3,8×1,5 m és 3900 db/ha 3,2×0,8 m) tenyészterületének különbsége alig több, mint kétszeres. A talajok eltérõ tulajdonságait intenzív ültetvények térállásának meghatározásakor kisebb mértékben kell figyelembe vennünk, mint a hagyományos ültetési rendszereknél. A talajok eltérõ termékenységét és növekedést befolyásoló tulajdonságait jelentõs mértékben ellensúlyozza, illetve kiegyenlíti a fák korábbi termõre fordulásából adódó gyengébb növekedés, valamint az igényesebb technológiai elemek (fitotechnikai mûveletek) alkalmazása, a növekedésbeni egyenetlenségek gyors elhárítása. Az intenzív almaültetvények növekedési és terméshozási tulajdonságaiból leszûrhetjük azt is, hogy létesítésükhöz nem a legnagyobb termékenységû talajok a legjobbak. Sokkal inkább a „közepes” kategóriába sorolható területeken számíthatunk hoszszú távon is kiegyensúlyozott növekedésre és terméshozamra.

Mûvelési rendszer kiválasztása
A hektáronkénti tõszám növelésének ökonómiai és biológiai korlátai vannak. Az elsõ évek terméstöbblete az új, kiváló gyümölcsminõséget adó fajták esetében fedezi a telepítéskori nagyobb költségeket. Termõkorban a különbözõ tõszámú ültetvényekrõl (pl. 6×4 m-es õszibarack váza összehasonlítva 5×2 m-es karcsúorsó) hasonló mennyiséget szüretelhetünk, amennyiben helyesen alakítottuk ki a fákat. A különbözõ koronaformájú fák között – elsõsorban a fénykihasználás hatékonysága miatt – jelentkezik terméshozásbeli eltérés. A kisebb fák sekélyebben gyökeresednek, a környezeti hatásokra érzékenyebbek, intenzív mûvelést kívánnak. Az ültetvénysûrûség növelése egy határon túl a gyümölcsminõség (méret, színezõdés, beltartalmi értékek) romlását eredményezi (SZABÓ–SOLTÉSZ–NYÉKI, 1998). Váza- (tölcsér-) és orsókorona a hagyományosnál kisebb térálláson is kialakítható. Az alany növekedési erélyével összhangban lévõ kisebb térállás az ültetvény termõre fordulását gyorsítja. A kisebb fákon nagyobb lesz a jó minõségû gyümölcsök aránya, azok kevesebb munkával és a minõség jobb megõrzésével szüretelhetõk. A minõség szempontjából kedvezõbb az 5×3 m-nél kisebb térállásban kialakítani a köz59

ponti tengelyes (orsó) fákat. A minõségre és annak egyöntetûségére kedvezõen hat, ha a korona minden része, illetve valamennyi gyümölcs megfelelõ fényellátást kap. A karcsúorsó a csonthéjasok közül legnagyobb mértékben az õszibaracknál terjedt el. A karcsúorsó-ültetvényben 1,5 m széles sövényfal alakul ki, ahol jó a fényellátás. A fákon a gyümölcsök érésmenete koncentráltabb, ezért a szüret kevesebb menetben és jobb minõségben végezhetõ. Hazánkban feltétlenül el kell kerülni a túl magas (4–5 m) fákat, mert ezeknél a korona alsó részei rossz fényellátottságúak lesznek, amely kevésbé jó minõségû gyümölcsöt eredményez. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy még a kajszinál is nevelhetõ karcsúorsó (4,5–5×1,2 m térállásban), ahol már a második évben jelentõs mennyiségû és kiváló minõségû gyümölcs fejlõdhet. A fa kis méretének fenntartása azonban többszöri hajtásvisszacsípést igényel (vagy törpe növekedést biztosító alanyra van szükség). A korona megfelelõ fényellátása kiemelkedõen fontos az õszibarack és a kajszi esetében. Ezeknél a gyümölcsök fedõszíne és annak borítottsága nagymértékben befolyásolja a piaci értéket. A rossz fényellátottságú fákon a koronarészek virágrügyképzése között is eltérések lehetnek. Az ebbõl adódó heterogenitás szintén minõségcsökkentõ tényezõ. A csonthéjasoknál a fényellátást javító nyitott (váza, tölcsér) koronaformák nevelése nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a fák megfelelõ fényellátását kisméretû korona kialakításával nem tudjuk biztosítani. A nyitott koronaformáknál kézi szüret esetén csökkenteni lehet a gépi mûveléshez szükséges törzsmagasságot is, a szedési teljesítmény növelése érdekében. A jelenleg elterjedt és a hazánkban javasolt koronaformákat a 21. táblázatban foglaltuk össze. A csonthéjas gyümölcsfajok termesztésének fejlesztése feltételezi az intenzív mûvelési rendszerek elterjesztését. Az intenzitás fokozásának legfontosabb tényezõje napjainkban az ültetvények állománysûrûségének növelése. Az intenzív ültetvényben nagy kézi- és gépimunka-ráfordítással nagy termésmennyiséget és kiváló gyümölcsminõséget érünk el, tehát az elõállított termék nagy értéket képvisel. Az EU-tagországokban az 1 ha-on elõállított gyümölcs értéke (termelõi áron számolva) elérheti a 10 millió Ft-ot is (pl. cseresznye, kajszi). A fejlett gyümölcstermesztéssel rendelkezõ országokban kidolgozták az intenzív ültetvények mûvelésére alkalmas gépeket (pl. kisméretû traktorok, sormûvelõ gépek), amelyek nálunk is terjednek. Az almatermesztésben a karcsúorsó koronaforma elterjedt, és terjedõben van az úgynevezett szuperintenzív koronaforma, illetve mûvelésmód, ami azonban csak jó termõképességû talajon öntözött viszonyok között javasolható. Emellett azt is tudomásul kell venni, hogy 1500–2000 db fa/ha-nál sûrûbb ültetés nem javasolható a fenti feltételek megléte esetén sem. A túlzottan nagyszámú csemete kiültetése esetén (2000–5000 db/ha) számolni kell a nagymérvû beruházási költséggel is, ami nem biztos, hogy megtérül!! A körte esetében a Pyrodwarf, Pyroplus törpe vadkörtealany (JACOB, 2002) lehetõvé teszi a körte intenzív karcsúorsó-ültetvény létrehozását. A birs- (EMC) alany hiányosságaival szemben mészérzékenység, egyes fajtákkal nem megfelelõ összeférhetõség nem jellemzõ ezen alanyra, ugyanakkor erõs gyökérzet és talajhoz kötõdés jellemzi (a birsalanyon álló fák gyakorta kidõlnek). 60

21. táblázat. Az alma, körte és a csonthéjas ültetvények mûvelési rendszerei Elterjedt Faj térállás (m × m) Alma Körte Cseresznye Meggy Európai szilva Japán szilva Kajszi 4–5 × 3–2 7–8 × 4–5 7–8 × 4–5 7–8 × 4–5 7–8 × 4–5 6–8 × 5–6 7–8 × 4–5 6–7 × 4–5 Õszibarack 6–7 × 4–5 koronaforma térállás (m × m) koronaforma térállás (m × m) 3–4 × × 0,5–1,5 3–4 × × 1,5–2,0 3,5–5 × × 1,5–2,5 3,5–4,5 × × 1,5–2,5 4–5 × × 1,5–2,5 4–5 × × 1,5–2,5 4,5–5 × × 1,2–2 koronaforma füzérorsó karcsúorsó karcsúorsó karcsúorsó karcsúorsó karcsúorsó karcsúorsó Új ültetvényekben javasolható Vizsgálat alatt álló

szabadorsó 4–5 × 2–1,5 karcsúorsó kombinált kombinált, váza kombinált, váza kombinált, váza váza kombinált, váza Papp-féle ernyõ váza, katlan 5–6 × 3–4 váza 4–5 × 3–2 5–6 × × 2,5–3,5 4,5–5,5 × × 2,5–3,5 5–6 × 3–4 5–6 × 3–4 5–6 × 3–4 szabadorsó orsó, váza orsó, váza orsó, váza váza váza

4,5–5 × × 1,5–2

karcsúorsó

Forrás: SZABÓ–NYÉKI–SOLTÉSZ., 1997; SOLTÉSZ–SZABÓ–NYÉKI, 2000 és HROTKÓ, 2001 nyomán, Z. KISS, 2002.

A mûvelésmód aránya és a korszerkezet
A 2001. év KSH felmérése a következõket mutatja: – hagyományos mûvelésmód (koronaforma, közepes törzsû, vadalanyú, kombinált korona) az alma esetében 39%, körténél 47%, – termõkaros orsó: almánál 25%, körténél 19%, – szabadorsó: almánál 13%, körténél 12%, – sövény: almánál 9%, körténél 12%, – karcsúorsó: almánál 13%, körténél 5% – egyéb, nem azonosítható 1%, illetve 5%. A korszerû koronaforma aránya az almaültetvényekben (szabadorsó, karcsúorsó, sövény) együttesen 35%. Ezen belül a karcsúorsó aránya 38%, ami már versenyképes mûvelésmód. Kielégítõ is volna, ez az arány ha a kor szerinti szerkezet nem azt jelezné, hogy az ültetvények nagy része idõs, elöregedõ korú. 61

Az országos felmérés az almánál a következõket mutatja: – az egyévestõl 5 évig terjedõ korú ültetvények aránya 19%, – a 6-tól 10 éves korig 14%, – a 11-tõl 15 éves korig 9%, – a 16-tól 20 éves korig 16%, – a 20 év feletti arány pedig 42%. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol az almaültetvények 57%-a van, az elöregedett (20 év feletti korú) ültetvények aránya 46%. Az egy évestõl az ötéves korú ültetvények aránya 18%, kevesebb mint az országos átlag. Az évente átlagosan telepített ültetvény 1997–2001 között 851 ha volt, addig 2001ben csak 164 ha. Ahhoz, hogy az almaültetvények felújítása megfelelõ ütemben történjen évi minimálisan 5%-os ültetvénylétesítéssel kellene számolni (megfelel 2000 ha-nak országosan) és ez Szabolcs-Szatmár-Beregben 2001-ben csak 164 ha volt (a terület 0,7%-a). Körte esetében a korszerû koronaforma aránya (szabadorsó, sövény, karcsúorsó) országosan 2001-ben 30%. Ezen belül a karcsúorsó aránya mint a legkorszerûbb koronaformáé 21%. A csonthéjas gyümölcsfajoknál: – hagyományos kombinált korona: cseresznyénél 63%, a meggy esetében 55%, kajszibarack- és szilvaültetvényekben 62%. – váza-, katlankorona az õszibarack-ültetvényekben 86% – orsókorona: cseresznyénél, meggynél, szilvánál 28–30%, kajszinál 14%. A hiányzó százalék egyéb, illetve nem azonosítható. Az elöregedett ültetvények aránya a következõ: – cseresznye (20 év felett) 50%, – meggy (20 év felett) 26%, – a kaszi (15 év felett) 32%, – az õszibarack (15 év felett) 32%, – a szilva (20 év felett) 40% A csonthéjas gyümölcsfajokon belül az elöregedett ültetvények aránya a legkisebb a meggy esetében. Itt az egyévestõl 8 évesig terjedõ korú ültetvényarány 57%. A cseresznyénél az egyévestõl 8 évesig terjedõ korú ültetvény aránya 29%, a kajszinál ugyancsak 29%, az õszibaracknál 30%, a szilvánál pedig 32%. Mindebbõl következik, hogy a meggy esetében a 2010-ig a tervezett termésmenynyiség várhatóan megterem. A többi gyümölcsfajnál azonban erõteljesebb ültetvénylétesítésre volna szükség. A bogyósgyümölcsû fajoknál a fekete és a piros ribiszkénél 76, illetve 89%-ban bokor mûvelésmód, illetve 17%-ban és 11%-ban sövény jellemzõ. A málna- és a szederültetvényekben 89, illetve 75%-ban sövény mûvelésmód található, és csak 8, illetve 20% a bokor. A szamócánál 72%-ot tett ki az egy, illetve többutas mûvelés, 21%-ot a bakhátas és 4%-ot a fóliaalagutas mûvelés. Itt is a hiányzó% egyéb, nem azonosítható. A törzses gyümölcsfajoknál a felmérés egyértelmûen jelzi, hogy a korszerûtlen koronaforma (mûvelésmód) eléri, illetve meghaladja a 60–70%-ot. Következésképpen sürgetõ feladat az új, korszerû ültetvények létesítése. 62

A terület elõkészítése, tápanyagpótlás
A gyümölcsös talajadottságai
A gyümölcstermesztés céljára legalkalmasabbak a jobb minõségû humuszos, barna homok- és vályogtalajok. A gyümölcstermesztés eredményességét legjobban befolyásoló talajadottságok a következõk: a talaj mechanikai összetétele, kémhatása, mésztartalma, humusztartalma, a termõréteg vastagsága, a vízben oldott összes sótartalma, a szódalúgosság mértéke, a talajvízszint mélysége, a talaj tápanyagtartalma és a talajfelszín kötöttsége. A gyümölcsös létesítése elõtt, a telepítési tervek elkészítéséhez feltétlen szükséges államilag elismert laboratóriummal talajvizsgálatokat végeztetni. A vizsgálatok alapján talajtani szakvéleményben megállapítják, hogy az ültetvény számára kiválasztott terület alkalmas vagy nem alkalmas az adott gyümölcsfaj (fajok) termesztésére. A gyümölcsültetvények létesítését kizáró talajtani jellemzõk határértékeit a
22. táblázat. A gyümölcsültetvény létesítését kizáró talajtani jellemzõk határértékei Termõréteg vastagsága (cm) Talajvízszint mélysége a felvételezéskor (cm) < 180 Leiszapolható rész (%) Vízben oldott összes só (%)

Gyümölcsfaj

pH vízben

SzódaCaCO3 lúgosság (%) (%)

Alma középerõs növésû alanyon Alma gyenge növésû alanyon Körte középerõs növésû alanyon Körte gyenge növésû alanyon Birs Szilva Cseresznye Meggy

< 120

< 10 > 80 < 10 > 80 < 10 > 80 < 25 > 80 < 25 > 80 < 10 > 80 < 10 > 70 < 10 > 80

< 4,5 > 8,7 < 4,5 > 8,7 < 4,5 > 8,7 < 4,5 > 8,7 < 4,5 > 8,7 < 5,0 > 8,8 < 5,5 > 8,5 < 5,5 >8,7

> 0,1

> 0,05

> 25

< 100

< 150

> 0,1

> 0,05

> 25

< 120

< 180

> 0,1

> 0,05

> 20

< 100

< 150

> 0,1

> 0,05

> 20

< 100 < 80 < 120 < 120

< 150 < 100 < 180 < 180

> 0,1 > 0,15 > 0,1 > 0,15

> 0,05 > 0,06 > 0,04 > 0,05

> 20 > 30 > 30 > 30

63

A 22. táblázat folytatása Termõréteg vastagsága (cm) Talajvízszint mélysége a felvételezéskor (cm) Leiszapolható rész (%) Vízben oldott összes só (%)

Gyümölcsfaj

pH vízben

SzódaCaCO3 lúgosság (%) (%)

Õszibarack keserûmandula alanyon Õszibarack-, egyéb alanyon Kajszibarack Dió Juglans regia alanyon Dió Junglans nigra alanyon Mandula Mogyoró Gesztenye Ribiszke (fekete) Köszméte Málna Szamóca

< 80

< 150

< 10 > 80 < 10 > 80 < 10 > 80 < 15 > 70 < 25 > 70 < 70 > 20 < 10 > 80 < 10 > 80 < 20 > 80 < 15 > 70 < 15 >70 < 10 >60

< 5,5 > 8,7 < 5,5 > 8,7 < 5,5 > 8,7 < 5,5 > 8,5 < 5,5 > 8,7 < 5,5 > 8,7 > 0,1 < 4,0 > 6,5 < 5,0 > 8,5 < 5,0 > 8,0 < 5,0 > 8,0 < 5,0 > 8,5

> 0,1

> 0,05

> 30

< 80 < 100 < 150 < 150 < 80 < 50 < 100 < 60 < 50 < 60 < 50

< 150 < 180 < 150 < 150 < 150 < 120 < 150 < 100 < 100 < 100 < 80

> 0,1 > 0,1 > 0,1 > 0,1 > 0,15 > 0,1 > 0,1 > 0,1 > 0,1 > 0,15 > 0,15

> 0,05 > 0,04 > 0,05 > 0,05 > 0,05 > 0,05 > 0,00 > 0,05 > 0,01 > 0,01 > 0,05

> 20 > 30 > 20 > 20 > 40 > 30 >0 > 15 > 10 > 10 > 15

Forrás: Állókultúrák telepítését és ültetvények korszerûsítését megelõzõ alaptrágyázások irányelvei. MÉM-NAK, Budapest, 1979.

22. táblázatban közöljük. Hazánkban az e táblázatban közölt talajvizsgálati értékek figyelembevételével adják meg a telepítési engedélyeket az egyes gyümölcsfajokra vonatkozóan. Ökológiai adottságaink mellett legkedvezõbb a gyümölcsös területének kitettsége, ha átlagosan 150–200 m közötti tengerszint feletti magasságban helyezkedik el és a terület lejtése 5%-nál kisebb. 64

A terület elõkészítése
A gyümölcsös helyének kijelölése után a talaj szakszerû elõkészítése kiemelt jelentõségû feladata a gyümölcstermesztõnek. A talaj elõkészítésének gondossága az ültetvény egész élettartamára kihat. Kedvezõ, ha olyan területekre történik a telepítés, ahol elõzõleg gyümölcstermesztést nem folytattak. A gyümölcsösök telepítésénél figyelembe kell venni az ún. „talajuntság” jelenségét. Gyümölcsösök után 3–5 évig az újratelepítés gyakran kockázatos. Különösen vonatkozik ez közeli rokonságba tartozó gyümölcsfajokra. Gyümölcsössel történõ újratelepítés esetén ajánlatos a várható talajuntságra vonatkozó vizsgálatok elvégzése is. Gyümölcsös telepítéshez kötelezõ elkészíttetni a növény-egészségügyi alkalmassági szakvéleményt. Telepítés elõtt feltétlenül vizsgálni kell a talaj cserebogárlárvákkal, a pajorokkal való fertõzöttségét. Ha a talaj fertõzöttségi szintje veszélyes fokozatúnak bizonyul, akkor telepítés elõtt vegyszeres talajfertõtlenítést szükséges végezni. Ennek végrehajtásánál a növényvédelmi elõírásokat feltétlenül be kell tartani. A talajfertõtlenítõ szerek hatékonyságát a talaj hõmérséklete, nedvességtartalma és kötöttsége nagymértékben befolyásolja. Õszi telepítés esetén – nyár elején, tavaszi telepítésnél nyár végén – célszerû kijuttatni a talajfertõtlenítõ szereket a felhasználási útmutatás szerint. A talaj-elõkészítést megelõzõen a terület vízrendezését is meg kell oldani. A belvíz elvezetése feltétlenül fontos, mert a mélyedésekben felgyülemlõ csapadékvíz vagy talajvíz nagyarányú fapusztulást okozhat, de az ápolást is akadályozza. A gyümölcstermesztésben a felszíni egyenetlenségek eltüntetése érdekében nem szabad az eredeti talajt megbontani, a felsõ, termékeny talajréteget elhordani. Csak a kisebb felszíni talajegyenetlenségek megszüntetése ajánlható, de azokat is csak máshonnan odaszállított termékeny talajjal. A tervezett gyümölcsös talajának elõkészítése ideális esetben 2–3 éves idõszakot igényel. Különösen kedvezõ, ha évekkel a telepítés elõtt figyelmet tudunk fordítani az elõvetemények megválasztására. Mélyen gyökerezõ, nagy tömegû gyökérmaradványt visszahagyó pillangós vagy egyéb takarmánynövények és a gabonafélék a legkedvezõbb elõvetemények gyümölcsös számára. Az elõvetemények megválasztásánál fontos szempont, hogy minél kevesebb évelõ gyom maradjon a talajban. Amennyiben az elõzetes növénytermesztési gyakorlatban a gyümölcsfákra káros gyomirtószerek halmozódhattak fel, akkor a várakozási idõ meghatározására is figyelemmel kell lenni. A tervezett gyümölcsös területe talajának legelterjedtebb és legkedvezõbb hatású talaj-elõkészítési eljárás a géppel végzett forgatás. Ennek mélysége törzses gyümölcsfajoknál 60–70 cm, bogyósgyümölcsûeknél 40–50 cm. A forgató eketestekre szerelt elõhántó alkalmazásával a forgatás minõsége, a trágyafélék és meszezõanyagok bedolgozása javítható, mert a felsõ és az alsóbb talajrétegek cseréje tökéletesebb lesz. Kielégítõ minõsége a forgatásnak csak a talaj kedvezõ nedvességi állapota mellett lehetséges. Kötött talajokon szárazság esetén a forgatóeke nagy tömböket szakít fel, amelyek kedvezõ elmunkálása nem lehetséges. Túl nedves talajon a barázdák kenõdnek, megfelelõ eldolgozásuk nem végezhetõ el. A forgatóeke beállításánál olyan fogásszélességet kell alkalmazni, ami biztosítja a talaj kedvezõ megfordítását. Az 65

50–60 cm-nél nagyobb fogásszélességnél rendszerint tökéletlen lesz a forgatás és a trágyák bedolgozása. Tömõdött altalajnál a forgatóekékre helyezett altalajlazító használata is indokolt lehet. A talaj elõkészítése során célszerû a forgatóekékhez oldalazó simítót vagy boronát és gyûrûs hengert kapcsolni. A forgatott terület egyenletes elmunkálását – mihelyt a területre rá lehet menni – el kell végezni. A barázdák és az összeszántott bakhátak elsimításához traktoros tolólapátot vagy terepegyengetõ talajgyalut használnak. A forgatás felszíne tárcsázással, a tárcsához kapcsolt fogassal és simítóval tehetõ egyenletesebbé. A fák helyének kitûzése és az ültetés elõtt rendszerint újabb tárcsázásra és simítózásra is szükség lehet. Árutermelõ ültetvények általános talaj-elõkészítési módja a forgatás, de pótlások esetében és a kiskertekben szükség lehet a gödörásásos talaj-elõkészítésre is. A követelményekhez képest az ültetõgödör rendszerint nem elég nagyméretû, de a gyümölcsfák kezdeti fejlõdéséhez mégis kedvezõ feltételeket biztosít. Gödörásásnál általános alapelv, hogy minél nagyobb méretû a kiásott gödör, annál kedvezõbbek a feltételek a gyökerek fejlõdéséhez, a fák megerõsödéséhez. Kötött talajokon szélesebb gödörméret indokolt, mint lazább talajokon. Az ültetõgödrök felszíni mérete 100–120 cm oldalhosszúságú. A gödrök mélysége megegyezik a forgatásos talaj-elõkészítésnél alkalmazott mélységgel, tehát 60–70 cm. A sötétebb színû, humuszosabb felsõ talajréteget az alatta lévõktõl célszerû elválasztani és a gödör más-más oldalán elhelyezni. A gödör feltöltését az eredeti feltalaj behúzásával kell kezdeni, de a gödör aljára célszerû érett szerves trágyát, valamint foszfor- és káliumtrágyát elhelyezni. A szerves és mûtrágya elhelyezése 2–3 talajrétegben egyenletesen elosztva is történhet. A behúzott ültetõgödör talaja a lazítás következtében halmot képez, ezért az ültetésig rendszerint 4–6 hét ülepedési idõ szükséges. Nagyobb adagú trágya használata esetén kedvezõbb, ha a nyár végi gödörásást tavaszi ültetés követi.

Trágyázás a talaj-elõkészítés során
A gyümölcsösök tápanyag-ellátottságát az ültetvény talajának természetes termékenysége és a trágyázással kijuttatott tápanyagok együttesen határozzák meg. A termékeny talajú ültetvényekben kevesebb trágyafélét kell felhasználni. Az intenzív gyümölcstermesztésben a tápanyag-gazdálkodási rendszer a talaj termékenységére épül. Csak azokat a tápanyagokat és talajjavító anyagokat használjuk, amelyek a gyümölcstermõ növények gazdaságos termesztéséhez és a talaj termékenységének fenntartásához feltétlenül szükségesek. A gyümölcsös létesítéshez elengedhetetlen talajvizsgálatok alapján készül el a tervezett ültetvény részére az ún. tápanyag-feltöltési szakvélemény, amelyben meghatározzák a talaj makro- és mikroelem-ellátottságát, a javasolt szerves és mûtrágyamennyiségeket, s azok kijuttatási technológiáját. A gyümölcsösök talaj-elõkészítésénél a talaj forgatással történõ lazítását összekötjük a tápanyag-gazdálkodási feltételek kedvezõ befolyásolásával. A gyümölcstermõ növények gyökérzetének zöme a talaj-elõkészítés során meglazított és tápanyaggal feltöltött talajrétegben fog elhelyezkedni. Az eltelepített növények gyökérzetének 66

gyors regenerálódásában és fejlõdésében kiemelkedõ szerepe van a talaj-elõkészítés által megteremtett kedvezõ talajállapotnak. A talaj levegõzöttségének, kémhatásának és az alsóbb rétegek foszfor- és káliumellátottsága javításának ezt az ültetvény életében nem ismétlõdõ lehetõségét feltétlenül ki kell kihasználni. A telepítés elõtti zöldtrágyázással és nagy adagú szervestrágyázással alapozhatjuk meg a gyümölcsösök talaja biológiai aktivitásának növelését. A telepítés elõtti tartalékoló trágyázás és a talajjavítás szükségessége, valamint mértéke a telepítésre kijelölt terület talajának részletes laboratóriumi vizsgálatával határozható meg. A tartalékoló mûtrágyázást rendszerint zöldtrágyanövények termesztése vagy nagy adagú (50–100 t/ha) szervestrágyázás elõzi meg. Különösen indokolt ez az alacsony humusztartalmú talajok esetében. A talaj humusztartalmának határértékeit talajtípusonként a 23. táblázat tartalmazza.
23. táblázat. A talaj humusztartalmának határértékei a fontosabb gyümölcstermesztési termõhelyen Humusz (%) Termõhely talajtípusa Csernozjomtalajok Barna erdõtalajok Homok- és laza talajok KA > 42 > 42 >38 > 38 > 30–38 > 30 igen gyenge < 2,00 < 1,50 < 1,50 < 1,20 < 0,70 < 0,40 gyenge 2,01–2,40 1,51–1,90 1,51–1,90 1,21–1,50 0,71–1,00 0,41–0,70 közepes 2,41–3,00 1,91–2,50 1,91–2,50 1,51–2,00 1,01–1,50 0,71–1,20 jó 3,01–4,00 2,51–3,50 2,51–3,50 2,01–3,00 1,51–2,50 1,21–2,00 igen jó 4,00 < 3,50 < 3,50 < 3,00 < 2,50 < 2,00 <

Forrás: BÚZÁS, 1983.

A gyümölcsösök tartalékoló trágyázásához meg kell határozni, törzses gyümölcsfáknál a 0–60 cm-es, bogyósoknál a 0–40 cm-es talajréteg oldható foszfor- és káliumtartalmát, a 0–20, 20–40 és a 40–60 cm-es rétegek tápanyagtartalmát átlagolva. Az így kiszámított Al-P2O5 és Al-K2O értéket összevetjük a 24. és 25. táblázatokban közölt kedvezõnek tartott foszfor- és káliumtartalomra vonatkozó értékekkel. A 0–60 cm-es talajréteg Al-oldható P2O5 és K2O-tartalmának 10 ppm-mel történõ növelésé24. táblázat. A gyümölcsösök talajának kedvezõ foszforellátottsági határértékei (Al-oldható P2O5 mg/kg) a 0–40 cm, illetve a 0–60 cm talajrétegre vonatkozóan Arany-féle kötöttség KA KA < 30 KA > 30 CaCO3% 1% alatt 60–80 80 1–5% 80–90 100 5% felett 100 120

Forrás: Mezõgazdasági Mûszaki Irányelvek MI–08–1741/1–88.

67

25. táblázat. A gyümölcsösök talajának kedvezõ kálium-ellátottsági határértékei a 0–40 cm, illetve a 0–60 cm talajrétegre vonatkozóan Arany-féle kötöttség KA 25 25–30 30–37 37–42 42–50 50 AL–K2O mg/kg 80–100 100–120 120–160 160–200 200–230 230–250

Forrás: Mezõgazdasági Mûszaki Irányelvek MI 08–1741/1–88.

hez 90 kg, a 0–40 cm-es talajrétegre számítva 60 kg P2O5 vagy K2O hatóanyaggal egyenértékû mûtrágya kijuttatása szükséges egy ha-ra vetítve. A kiszámított P2O5 és K2O hatóanyag-mennyiségeket a megkötõdésre való tekintettel u.n. tapasztalati szorzófaktorral korrigálva kapjuk a kijuttatandó mûtrágya-mennyiségeket. Laza homoktalajokon (< 30–32 KA) amennyiben a tartalékoló trágyázásnál nagy mûtrágyamennyiség kijuttatása szükséges, úgy célszerû azt megosztva egy részét az elõvetemény vagy a zöldtrágyanövény vetése elõtt kiszórni, és szántással bedolgozni. A bogyósgyümölcsû ültetvények esetében – tekintettel klórérzékenységükre – csak klórmentes káliummûtrágya használható. Tekintettel arra, hogy a tartalékoló trágyázást rendszerint nagy adagú szervestrágyázással kötjük össze, ezért a kiadagolt szerves trágya átlagos tápanyagtartalmát a kijuttatandó mûtrágyamennyiség meghatározásánál figyelembe kell venni, csökkentve a mûtrágyaadagokat. A szerves trágya átlagos tápanyag-szolgáltatását a trágyázást követõ három évben a 26. táblázat tartalmazza. A gyümölcstermõ növények többsége a semleges vagy gyengén savanyú talajokat kedveli. A mésztartalom nélküli könnyû homoktalajok hajlamosak az elsavanyodásra. A gyümölcsösök számára általában indokolt meszezéssel a talaj kémhatásának javítása, ha a hidrolitos savanyúság (Y1) 4-nél nagyobb. A meszezõanyag felét célszerû az elõvetemény alá kiszórni, majd a fennmaradó mennyiséget a nem termõ években megosztva kijuttatni és sekélyen bedolgozni. A meszezõanyagot a foszformûtrágyával együtt ne használjuk. A túlzott meszezés átmeneti tápanyag-ellátottsági problémákat okozhat.
26. táblázat. A szervestrágyázás tápanyag-szolgáltatása mûtrágya hatóanyagban, kg/t (közepes minõségû almos istállótrágyára vonatkozik) A szervestrágyázás utáni évek 1. év 2. év 3. év A szerves trágya tápanyag-szolgáltatása (kg/t) N 2,5 1,5 1,0 P2O5 1,5 1,0 0,5 K2O 4,0 2,0 1,0

Forrás: Gyümölcstermõ Növények Tsz., 2002.

68

Az ültetvényberuházás összefüggései
Az ültetvénylétesítés ráfordításai
A telepítés megtervezése fontos feladat, hiszen az ültetvény több évre, évtizedekre szóló beruházás, amelynek kockázatát csak alapos megelõzõ vizsgálatokkal tudjuk csökkenteni. Célszerû több változatot készíteni és azok többszöri megvitatása után dönteni. A telepítés elõtti legfontosabb döntések: a várható kereslet megbízható becslése, a fajta és az alkalmazandó mûvelési rendszer meghatározása (tõtáv, alany, koronaforma).

11. ábra. Az intenzív ültetvényhez támrendszer is kell

12. ábra. A talajtakarás elõsegíti a fák megerõsödését

69

27. táblázat. Egy hektár alma- és meggyültetvény telepítésének ráfordításai Alma kézi Megnevezés munka munkanap Trágyázás 30 t istállótrágyaés 1,5 t mûtrágya-szállítás, kiszórással Talajelõkészítés, 70 cm mély forgatás Ültetés, kitûzés, kupacolás stb. Árnyékoló trágyázás 15 kg/fa, kiszórással Egyéb munkák Összesen 5 – 20 4 3 32 nha 10,0 11,0 6,0 2,0 2,0 31,0 munka munkanap 5 – 11 2 3 21 nha 10,0 11,0 4,0 1,0 1,0 27,0 gépi kézi Meggy gépi

28. táblázat. Egy hektár bogyós gyümölcsös telepítésének ráfordításai Szamóca kézi Megnevezés munka munkanap Trágyázás 30 t istállótrágya és 1,5 t mûtrágya Talaj-elõkészítés, 30 cm-es szántás Ültetés Öntözés Egyéb munkák Összesen: 5 – 7 2 3 17 nha 10,0 5,6 4,5 0,7 1,0 21,8 munka munkanap 5 – 12 – 3 20 nha 10,0 5,6 1,5 – 1,0 18,1 gépi kézi Málna gépi

29. táblázat. Az ültetvénylétesítés költsége (eFt/ha) Alma és körte Megnevezés ültetvény létesítési költsége (eFt/ha) Anyagköltség Gépi munka költsége Kézi munka költsége Összesen 800–1500 400–700 200–300 1400–2500 500–1000 300–5000 150–2000 950–1700 700–1000 300–400 150–250 1150–1650 Csonthéjasok Bogyósok

70

A bemutatott ültetvénytelepítési modellekben az egységnyi területre jutó ráfordításokat ismertetjük. Részletes költségeket nem adtunk meg, mert azok az ültetési távolság, a faj- és a fajtaszerkezet függvényében rendkívüli mértékben változhatnak. Az alma és a meggy telepítésénél az ültetési távolság alma esetében 5×2 m (1000 fa/ha), a meggynél 6×5 m (333 fa/ha) (27. táblázat) természetesen ha nõ az elültetett fák száma, nõ az ültetéssel kapcsolatos ráfordítás is. A szamóca telepítésnél gépi ültetést vettünk figyelembe (28. táblázat). Egy hektár bogyós gyümölcsös telepítésének munkaráfordítása, a beruházás költsége a gyümölcsfajtól és a mûvelési módtól függõen eltérõ lehet (27–28. táblázat). Az anyagköltségben a szaporítóanyag, a mûtrágya, a szerves trágya és a támrendszer költsége szerepel. Az ültetvény ápolási költsége a termõre fordulásig (törzses fajok telepítésekor 3–5 év, bogyósok telepítésekor 1–2 év) évi 300–400 eFt/ha.

Az ültetvénylétesítés pénzügyi forrásai
Az ültetvénylétesítés tõkeigényes feladat, emellett a törzses gyümölcsfajok esetében évtizedekre szóló beruházás. Ilyen hosszú idõre a termelõk képtelenek a piac változásait elõre látni, tehát az ültetvényberuházással óriási kockázatot is vállalnak. Mivel nagy a bizonytalansági tényezõ, indokolt, hogy ebben az állam is részt vállaljon, ami az állami támogatásban jelenik meg. Az állami támogatás jelenleg (2002) 50%-os az ültetvénylétesítéskor, amit a számlával igazolt kiadások alapján utólag folyósítanak. Az állami támogatás kiterjed a növényápolásra termõre fordulásig, a támberendezés készítésére, az öntözés kiépítésére. Tárolók, feldolgozók építésére, korszerûsítésére. Az EU-ban – miután több gyümölcsfajból túltermelés van – a kivágás támogatása érvényesül. Nekünk a csatlakozásig minél több korszerû ültetvényt kell létrehoznunk versenyképességünk növelése érdekében. A támogatások a két évben összegszerûen nem változtak, csupán a piacra jutási támogatás nõtt közel 10%-kal a másik két kategória terhére (30. táblázat). A 2002-es évben az aszály, a fagykár okozta károk, valamint a búza, kukorica és bor értékesítési zavarai miatt ültetvénylétesítésre nem jutott több mint eddig (8,0 Mrd Ft). A támogatások nõttek 2003-ban, azzal a különbséggel, hogy a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) kötött megállapodás értelmében a piacra jutási támogatás részaránya csökkent, viszont nõtt a marketinggel kapcsolatos kiadások összege.
30. táblázat. Az agrártámogatások alakulása (Mrd Ft) Megnevezés Beruházásokra Piacra jutáshoz Termesztéshez Összesen Forrás: Állami költségvetés. 2001 67,2 37,7 67,2 172,1 2002 64,1 41,3 65,8 171,2 Index 2001 = 100 95,4 109,5 97,9 99,5

71

A hitel, mint a saját forrás megelõlegezése
A hitelfelvétel lehetõségét befolyásolja a gazdaság likviditási helyzete, a gazdaság által készített üzleti terv bank általi megítélése. Ugyanis a hitellel kapcsolatban üzleti terv készítésére van szükség, amiben a létesítendõ ültetvény várható jövedelmezõségén túl gazdaságossági, megtérülési mutatók kimunkálása is szükséges. Mindezen túl a hitelt nyújtó bank fedezeti igénnyel lép fel, vagyis biztosítékot kér arra, hogy az általa nyújtott hitelt kamatokkal tetézve visszakapja. Itt is segíthet az állami támogatás, amely jelenleg (2002) a hitel kamatának 40%-át magára vállalja. A hitel felvételét a gazdaság részérõl nagyon komoly vizsgálat kell hogy megelõzze (függetlenül a bank által kért üzleti tervtõl).

Az amortizáció, mint a saját forrás része
A mezõgazdasági vállalkozásba befektetett tárgyi eszközök (mûszaki berendezések, erõgépek, munkagépek, továbbá egyéb berendezések és felszerelések) értéke – a termelési költségekben elszámolt értékcsökkenési leírás arányában – megy át a vele elõállított új termék értékébe. Magyarországon a mezõgazdasági vállalkozók körében a számviteli törvény mellett a társasági adó és a személyi jövedelemadó törvény szabályozza az elszámolható amortizáció nagyságát. 1995-ig a törvény csak felülrõl korlátozta a gazdálkodók által elszámolható amortizáció mértékét. 1995-tõl azonban az értékcsökkenési leírás öszszege alulról is korlátossá vált, amelynek célja annak megakadályozása, hogy a termelõk késõbbre halasszák az amortizáció elszámolását. Az értékcsökkenési leírás gazdasági szerepének tanulmányozása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül az inflációs hatásokat sem. Ezért elkerülhetetlen a beruházásgazdaságossági számítások során az infláció hatásának figyelembevétele. A saját forrás származhat a korábbi ültetvény által létrehozott nyereségbõl, ami azonban két oknál fogva sem elég. Egyik: hogy az új ültetvény mindig (általában) korszerûbb mint az elõzõ volt, a másik hogy az infláció következtében a korábbi (15–25 év) ültetvénylétesítés költsége mára annak 5–10-szeresére nõtt. A helyzet tehát ahhoz hasonlatos, mint amikor a futó saját árnyékát akarja elhagyni.
31. táblázat. A nyereségráta változása a gyümölcstermesztésben (%) Gyümölcsfajok Alma Cseresznye Meggy Kajszi Õszibarack Szilva 1996–98 17,3 42,3 56,5 5,0 23,7 18,3 1999–2001 –3,5 27,9 43,3 –20,00 4,0 3,7 2001 –19,40 25,6 40,2 –28,00 7,1 3,9 Átlag 1996–2001 6,9 35,1 49,9 –7,5 13,9 11,0

Forrás: Menedzsment és Marketing Tanszék.

72

Az árbevétel arányos nyereségráta csak a cseresznye és a meggy esetében adna lehetõséget a saját forrásból való változatlan szintû ületetvényberuházásra (31. táblázat). Azonban a számítás alapját képezõ jövedelemadózás elõtti összeg, aminek a figyelembevétele után a bemutatott ráta csökken. Következésképpen az ültetvénytelepítés a korábbi ültetvény nyereségébõl nem valósítható meg. Amíg a kamatláb magasabb az elérhetõ jövedelmezõségnél két lehetõség van: – nem szabad a beruházást, ültetvénylétesítést megvalósítani, – állami támogatással – ha van – kell a kamatszint és a jövedelmezõség szintje közötti különbséget áthidalni (kérdés: megéri-e a nemzetgazdaságnak a támogatás megadása). A gazdaságilag elviselhetõ kamatszint meghatározása:
rmax = ae ⋅ c jo % ⋅ 1 1 ⋅ ⋅ 100 ah% an%

ahol: az elviselhetõ kamatráta % ae = jövedelemfelhasználási együttható (a kamatfizetésre felhasznált jövedelem aránya), cjo% = a gazdálkodás jövedelmezõsége hitel felvétele nélkül, ah% = a hitel éves aránya a gazdaság kiadásaiban%, an = hiteligénybevételi viszonyszám (idegen forrás használata), nap/360 nap. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az elviselhetõ hitel kamatláb 12% körüli, ha a jövedelmezõség 8–10%-os és az idegen forrás aránya nem több 50–60%-nál, 0,8–1,0 hiteligény bevételi viszonyszáma mellett. Miután a mezõgazdaságban és ezen belül a kertészetben 8–10%-os jövedelmezõségi ráta nem vagy nagyon ritkán fordul elõ a kamattámogatást fenn kellene tartani mindaddig míg a kamatláb elfogadható szintre csökken. Ugyanis a felelõtlenül felvett hitel, amennyiben az ültetvény, a piac nem „igazolja vissza” a beruházás realitását, veszteséghez és súlyos esetben a gazdaság bukásához is vezethet. A továbbiakban a fejlesztési hitellel kapcsolatosan néhány tapasztalatot közlünk (TAKÁCS I., 2001) a kis és közepes vállalkozásokban (80) végzett felmérés alapján (32. táblázat). A vizsgálatok azt mutatják, hogy – a bankok bizalmatlanok, ennek eredményeként a hitel késõn jött, – ha jött – a vállalkozó hátrányba került, – a felvett fejlesztési hitel a beruházást ugyan lehetõvé tette, de az üzemelés beindításáig nem tudták biztosítani a likviditást, – gyakran az „elõre menekülést” választották, új beruházásba kezdtek, és az innen származó pénzzel próbáltak a csávából kikerülni, eredménye csõd lett, – a túlzott mértékû hitelfelvétel terhe (törlesztés + kamat) nem finanszírozható a beruházás jövedelmébõl, – az üzleti tervek nem tartalmazták az „átmeneti idõszak” finanszírozását, ezért került veszteségbe a vállalkozás. 73

32. táblázat. A fejlesztési források megoszlása Megnevezés Futamidõ, év Türelmi idõ, év Beruházás összesen, MFt ebbõl: – épületekre ebbõl: – gépekre ebbõl: – egyéb Forrásmegoszlás – saját erõ % – hitel % – kereskedelmi lízing % – egyéb Összesen Forrás: TAKÁCS, 2001. 26 64 10 – 100 45 14 28 13 100 26 36 18 20 100 Növénytermesztés 5,0 1,4 8,5 1,5 6,4 0,6 Állattenyésztés 5,7 1,5 26,3 8,8 3,1 14,4 Élelmiszer feldolgozás 5,2 1,1 17,0 4,9 6,2 5,9

A saját forrás az ültetvénylétesítés legfontosabb pénzügyi alapja. Ez a forrás megvalósulhat az önállóan elõállított szaporítóanyagban, saját magunk által végzett ültetés és egyéb munkák végzésében. Azonban a pénzügyi forrás megléte rendkívül fontos, származhat a meglévõ ágazat nyereségébõl és értékcsökkenési leírásából, más termelési tevékenység jövedelmébõl, állóeszközök értékesítésébõl stb. Miután a pályázat alapján elnyert (elnyerhetõ) támogatást utólag folyósítják, ezért az összes éves beruházási érték legalább felével kell számolnunk, mint rendelkezésre álló saját forrással.

Az ültetvényberuházás gazdaságossága
Az ültetvényberuházás gazdaságossága többféle módon értékelhetõ. Az egyszerû megtérülési mutató eltekint az idõintervallum gazdasági hatásaitól, és a megtérülést a beruházott érték és a várható éves átlagjövedelem hányadosaként mutatja ki. Bonyolultabb eljárás a várható évenkénti jövedelmek jelenértékre korrigált összegei alapján számított megtérülési idõ, amit a jövõbeni árak és költségek bizonytalansága mellett a kamatlábak változása is irreálissá tehet. A megtérülések számával kimutatható, hogy az ültetvény használati ideje alatt keletkezõ jövedelmekbõl a beruházás hányszor térül meg. Az ültetvény több évtizedre szóló befektetés, amelynek termelési, piaci kockázatát nagyon nehéz elõre látni. A gyümölcságazat évente több tízmilliárd devizát hoz a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért méltányos, hogy az állam támogatással segítse a gyümölcstermesztést. A támogatás kiterjedhet (a mindenkori kormányzati döntés szerint): – az ültetvénylétesítésre, növényápolásra termõre fordulásig, kerítés, támberendezés, öntözés kiépítésére, 74

– tárolók, feldolgozók építésére, korszerûsítésére, – gépek, eszközök beszerzésére, – a hitelek kamatainak részbeni átvállalására, – a kivitel (csökkenõ) támogatására, állami garanciavállalásra stb. Mindezek a támogatások akkor segítik igazán a termesztést, ha azokat hosszabb idõszakra hirdetik meg. Az ültetvények gazdaságosságának egyik legfontosabb meghatározója a föld és annak termõképessége, fekvése elhelyezkedése. Az ültetvénylétesítés elõtt a terület kiválasztása kapcsán mérlegelni kell mindazokat a tényezõket, amelyek az ültetvény termõképességét, a termés minõségét (pl. a terület fekvése) vagy szállítással kapcsolatos költségeket meghatározzák. Ha gyengébb minõségû földterületeken létesítenek ültetvényeket, a gyengébb földminõséget csak többletráfordításokkal lehet ellensúlyozni, ami jövedelemcsökkenést okozhat. Az ültetvények gazdaságosságának megítélésénél figyelembe kell venni a föld értékét is.

Az ültetvényberuházás megtérülése
A beruházásgazdaságossági számításokkal részletesen foglalkozó szakirodalom gazdagsága miatt az alábbiakban csupán a legfontosabb fogalmakra térünk ki vázlatosan: A beruházások gazdaságosságát két – szemléletmódjában alapvetõen különbözõ – módszerrel szokták vizsgálni. A statikus gazdaságossági mutatók egyszerû, hányados típusú mutatók, amelyek nem számolnak az idõ pénzértékével. A legjellemzõbb statikus mutatók:
A beruházás jövedelmezõsége = a beruházástól elvárt nyereség a beruházási összeg

megmutatja, hogy a beruházásba fektetett egységnyi összeggel hány forint nyereség termelhetõ ki a mûködtetése során.
A megtérülés ideje = a beruházási összeg a beruházástól elvárt nyereség

megmutatja, hogy a beruházás hány év alatt térül meg a tervezett nyereségébõl.
A megtérülés száma = a beruházás hasznos üzemeltetési ideje megtérülési idõ

megmutatja, hogy a beruházás hasznos üzemeltetési ideje alatt hányszor térül vissza a befektetett összeg. A fenti elvek alapján – az elemzés céljának megfelelõen – természetesen egyéb statikus mutatók is képezhetõk. A dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók jellemzõje, hogy az idõ pénzértékét is figyelembe veszik, ezért a valóságos gazdasági folyamatok jobban modellezhetõk. 75

A jelenérték (present value, PV) egy jövõbeli összeg mai értéket adja meg. Számítása elsõsorban a pénzügyi befektetések elemzésénél használatos: PV = C · d ahol: PV = a pénzösszeg jelenértéke, C = a pénzösszeg ismert jövõbeli értéke, d = diszkonttényezõ. d = (1 + k)–n ahol: k = kalkulatív kamatláb, a befektetés elvárt hozama, n = az évek száma. A jelenérték-számítások egyszerûen elvégezhetõk a számítógépes programok segítségével. A Microsoft Excel beépített pénzügyi függvényei közül a PV-függvény az ismétlõdõ ki- vagy befizetések jelenértékének kiszámítására alkalmas. A nettó jelenérték (NPV = net present value) a befektetéssel (beruházással) kapcsolatos kiadások (megvalósítás és mûködtetés), valamint az azok révén realizálható bevételek különbségének jelenértéke. Egyszerûen megfogalmazva: a beruházás tervezett nyereségének a jelen idõpontra diszkontált értéke.
NPV = ∑ CFn ⋅ d n ,
n =1 N

NPV = ∑ CFn ⋅ ( 1+ k)
n =1

N

−n

ahol: NPV = nettó jelenérték, CF = Cash Flow, pénzáram, d = diszkonttényezõ, n = az évek száma, N = a beruházás élettartamának utolsó éve, k = kalkulatív kamatláb. Ha NPV negatív, a választott kalkulatív kamatláb mellett a beruházás nem térül meg a futamideje alatt, Ha NPV = 0, a beruházás éppen megtérül, Ha NPV pozitív, a beruházás megtérül, az eredményként kapott összeg a beruházás jelenértéke. A számítások a Microsoft Excel program beépített pénzügyi függvényével (NPV) egyszerûen elvégezhetõk. Ha több beruházási változat összehasonlítása a feladat, természetesen mindegyik változat értékeléséhez ugyanazt a kalkulatív kamatlábat kell választani, hiszen adott gazdasági körülmények között a beruházásoktól elvárt tõkehatékonyság azonos. A változatok közül az a kedvezõbb, amelynek a nettó jelenértéke nagyobb. 76

Több beruházási változat gazdasági összehasonlítása során azonban a kalkulatív kamatláb meghatározásának pontatlanságán túl további nehézséget okoznak a különbözõ beruházási összegek és a beruházások eltérõ élettartama is. Ezek a módszerbeli hiányosságok küszöbölhetõk ki a belsõ megtérülési kamatláb (IRR = internal rate of return) számításával. Ezzel a mutatóval a beruházás tényleges hatékonysága határozható meg: a számítás eredményeként azt a kamatlábat számíthatjuk ki, amely mellett a beruházás diszkontált jelenértéke éppen nulla, azaz a diszkontált bevételek és kiadások éppen egyenlõek. Más szóval: a beruházásba fektetett összeg a beruházás hozamaiból az ily módon meghatározott belsõ megtérülési kamatláb szintjén térül meg.
NPV = ∑ CFn ⋅ ( 1 + k ) = 0 , ahol
−n n =1 N

k = IRR NPV = ∑ CFn ⋅ ( 1 + IRR ) = 0
−n n =1 N

Több beruházási változat összehasonlításakor a nagyobb belsõ megtérülési rátájú megoldást érdemes választani, hiszen az a legjövedelmezõbb megoldás. A dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók alapján elvégzett számítások jó kiindulópontot adnak a vállalkozónak ahhoz, hogy képet kapjon terve életképességérõl. Ugyanakkor ezek a mutatók egyre nagyobb szerephez jutnak az egyes pályázatok, hitelek elbírálásánál is: a pénzintézetek és a pályázatok kiírói egyre gyakrabban kérik ezek kiszámítását.

Az ültetvény életkora
Az ültetvény életkora, a terméshozam nagyságát befolyásoló tényezõ. Az életkor fajonként változó, pl. málna 8–10 évig, ribiszke 10–12 évig, a szamóca 2–3 évig, a szilva 20–25 évig tartható termesztésben. Az életkort befolyásolja: – a technológia színvonala, – az alkalmazott alany: – vad alanyú alma 25–30 év, – M26-os alanyú szabadorsó 20–25 év, – M9-es alanyú karcsúorsó 15–20 év, – M9-es alanyú füzérorsó 10–15 év. Az ültetvények hozama az elsõ szakaszban emelkedik, majd stagnál (ez fajtától és mûvelési módtól függõen 10–15 év). A harmadik szakaszra a csökkenõ hozam a jellemzõ. A terméshozam leszálló ágában az ültetvényt selejtezni kell (amortizációs kulcs szerint, 4–10%). Ugyanakkor az amortizáció (elméletben) az ültetvénylétesítéshez szükséges saját forrás része is. A KSH 2001. évi felmérése szerint az almaültetvények életkora 40%-ban 25 év feletti, amit már ki kellene vágni. A körteültetvények esetében ez az arány 52%, vagyis rosszabb. 77

A csonthéjas gyümölcsöknél következõ a helyzet: A 20 év feletti korú cseresznyeültetvények aránya 49%, a meggyültetvényekben 21%, a kajszibaracknál 30%, az õszibarack esetében 18%, a szilvánál 28%. A diónál 42% a 20 év feletti ültetvényarány, a mandula esetében 31%, a gesztenyénél pedig 87%-os ez a mutató. (Bár az is igaz, hogy a 30 éves dió és gesztenyeültetvény még termõképes lehet.) A bogyósgyümölcsûeknél (2001) 11 év feletti korú a málnaültetvények 12%-a, a szederültetvények 47%-a, a piros- és fehérribiszke- 21%-a, a feketeribiszke-ültetvények 59%-a és a köszméteterület 9%-a. Különösen elöregedettek a feketeribiszke- és a szederültetvények. A szamócaültetvények 24%-a hároméves, illetve ennél idõseb korú. Mindezek arra utalnak, hogy jórészt korszerûtlen ültetvényekkel kerülünk az Európai Unióba, vagyis az ültetvénylétesítés szorgalmazása égetõen fontos feladat.

A gyümölcstermesztés munkaerõigénye
A munkaerõigény a termés mennyisége, az értékesítés iránya (ipari, étkezési, export), valamint az alkalmazott technológia függvényében eltérõ lehet. Az almatermesztés esetében pl. 30 t/ha termést feltételezve és ennek 70%-át véve étkezési célúnak 80–100 munkanap/ha számolhatunk. A munkaerõigény 70–75%-ára a betakarítás idõszakában van szükség. A betakarítás idejét 3 hónapra téve egy felnõtt dolgozó három havi munkájára van szükség egy ha almaültetvényhez. A szamócatermesztésben (8,0 t/ha termés esetén) 120–140 munkanapra van szükség. Ennek 80%-a a betakarítás. A betakarítási idõ több eltérõ fajta társításával sem több 4 hétnél. Így egy hektár szamóca betakarításához öt fõ/ha dolgozó munkája szükséges. Vagyis a gyümölcstermesztés a szántóföldi kultúrákkal szemben kézimunka-igényes feladat. A munkaerõigény az intenzív termesztés esetén mintegy 30–50%-kal megnõ. Így lehetõvé válik a munkanélküliség csökkentése, valamint a megnövekedõ munkalehetõségen keresztül a lakosság helybeni gazdasági feltételeinek javítása.
33. táblázat. A munkanélküliség alakulása 2002-ben Régiók Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Dunántúl Dél-Alföld Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Régiók együtt Forrás: KSH, 2002. Regisztrált munkanélküliek (%) 8,1 7,8 7,8 6,0 4,9 3,9 3,7 6,2 A gyümölcstermés megoszlása (%) 9 58 4 10 4 11 4 100

78

A bemutatott adatok a munkanélküliség szempontjából négy régióban az átlagnál nagyobbak, ugyanakkor ezek a régiók adják az összes gyümölcstermés 80%-át. Következésképpen az ültetvényberuházások támogatása e régiókban elsõbbséget kellene hogy kapjanak, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy a regisztrált munkanélküliség csak mintegy fele a ténylegesnek.

Szakember-ellátottság, szaktanácsadás
A gyümölcsös termõben tartásához magas szintû szaktudás szükséges, ami azt jelenti, hogy szakember kell, hogy irányítsa a termesztést, értékesítést. Miután Magyarországon az átlagos gyümölcsös ültetvényméret 1,5 ha, így nem képzelhetõ el, hogy minden egyes 1,5 ha-t diplomás szakember irányít. Az azonban megoldható volna, ha állami szaktanácsadó hálózat szakemberei adnának szaktanácsot a 1,5 ha területtel rendelkezõ gazdáknak, megfelelõ térítés mellett, mint ahogy ez a nyugati országokban is van. Emellett természetesen az ültetvényben dolgozók – az alkalmiak kivételével – szakmunkás szintû tudással kell, hogy rendelkezzenek. Nagyobb méretû ültetvények esetében (pl. 20 ha almaültetvény) – amelynek az árbevétele már jóval nagyobb – lehetõvé teszi, hogy függetlenített vezetõ lássa el az irányítási, szakmai feladatokat. Az Európai Unió országaiban 30–60 éves múltra tekint vissza a szaktanácsadás intézménye. Így pl. Dél-Tirolban (Olaszország) több mint 70 éves. Itt az egy szaktanácsadóhoz tartozó terület 100 ha körüli. A rendszerváltás elõtt kilenc Gyümölcstermelési és egy Faiskolai Rendszer mûködött az országban, aminek eredményeként a szövetkezetek termelési eredményei megközelítették az állami gazdaságokét. Tevékenységükben nemcsak a termesztéssel kapcsolatos szaktanácsadás szerepelt, hanem megkezdték az értékesítés-beszerzés integrálását is. Ehhez hasonló szervezetekre ma is égetõen szükség lenne.

Gépek, épületek, eszközök a gyümölcstermesztésben
A gyümölcságazatban az eszközellátottság a gépek, eszközök elöregedése következtében az 1990-es években csökkent. A mûszaki színvonal csökkenése a költségek növekedését okozza, ami a jövedelmezõség visszaesésével jár. A gyümölcstermesztés speciális gépeket igényel. Ezek beszerzési ára nõtt, de használhatósági területük az ültetvények méretének csökkenésével szûkült. Jelentõsen csökkent a termelés alapját képezõ növényápolás, növényvédelem, talajmûvelés és metszés gépeinek használhatósága. A termelõk tulajdonában lévõ szállító-, rakodógépek is elöregedtek, s ez nehezíti a betakarítási munkákat. Alacsony a gépesítettség színvonala a családi gazdaságokban is. Ezekben a gazdaságokban összefogással, közös vásárlással a drága gépeket könnyebben tudják beszerezni és azok kihasználását megszervezni (34. táblázat). Különösen nagy gond az osztályozó, áruvá készítõ, valamint az ipari célú termesztés esetében a betakarítógépek hiánya. 79

34. táblázat. Az egy traktorra jutó mezõgazdasági terület (ha) Megnevezés Egyéni gazdaság Gazdasági szervezet Forrás: KSH, 1991–2001. 1991 112 28 1996 104 52 2001 36 91

A mezõgazdaság gépberuházása (2001) 91 Mrd Ft volt. Feltételezve, hogy ennek 60%-át a növénytermesztés kapta, megfelel 55 Mrd Ft-nak A gyümölcságazat a növénytermesztés termelési értékének kb. 15%-át teszi ki, és ha ezzel arányos volt az ágazat gépbeszerzése ez megfelel cca 8 Mrd Ft-nak. A mezõgazdaságban 113 ezer traktor van. Évente 3300 új traktort vásárolnak (utóbbi évek átlaga). Ha ez továbbra is így marad, akkor a traktorállomány megújulásához 34 évre volna szükség (az átlagos életkor 15,3 év). Vizsgálatok szerint a gépek üzemelési költségének 37%-át a javítás, karbantartás teszi ki, míg csupán 34%-a az üzemanyagköltség. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az elöregedett gépállomány miatt a mezõgazdaság és ezen belül a gyümölcságazat drágán termel. Megoldást jelenthetne úgynevezett géptársulások létrejötte, mivel így a speciális gépek kihasználása, újak beszerzése jobbá és gyorsabbá válhat.

A gyümölcstermesztés gépesítésének helyzete
A gépesítés lehetõségei jelenleg és a jövõben is gyümölcsfajonként eltérõen alakulnak. Az almatermésûeknél az étkezési alma és körte esetében a növényápolási és szállítási, rakodási munkák gépesítése megoldott, azonban sem most, sem a jövõben nem várható, hogy a kézi szüretet géppel tudjuk felváltani. Kivételt képezhet ez alól a feldolgozás céljára termelt alma és körte, amelynek betakarítása rázógép segítségével végezhetõ. Ugyanakkor a meglevõ almaültetvények termésének feldolgozásra értékesített hányada a feldolgozókapacitások igényét csaknem teljesen fedezni tudja. A csonthéjas gyümölcsök teljesen gépesített termelése az õszibarack és részben a cseresznye kivételével kidolgozott. A betakarítás rázógép segítségével a szilva, a kajszi, a meggy esetében ipari feldolgozás céljára zárt technológiai rendszerben megoldható. Ennek csak az szab határt, hogy mekkora az a részarány, amit frissfogyasztás céljára kézzel kell szüretelni a meggy és a kajszi, valamint a cseresznye esetében. A szilvánál az érzékeny fajták, a ringlótípusúak kivételével a rázógéppel betakarított szilva étkezési célra is alkalmas lehet. Kétségtelen azonban, hogy minõségi áru étkezés céljára csak kézi szürettel biztosítható.

A termesztés gépellátottságának problémái
1990 után a gépesítés és a gépek használhatósági szintje erõteljesen csökkent. Különösen rossz a helyzet a növényápolás és a hûtött tárolás gépeinek esetében. Másik gond, hogy az intenzív gyümölcstermesztésben a meglevõ erõgépek (MTZ, Zetor stb.), nem használhatók ki, feleslegesen nagy teljesítményük miatt és ez a költségek növekedését okozza. 80

A gyümölcstermesztés eszközeit a hazai gépipar gyakorlatilag nem gyártja, így szinte kizárólag importgépekre lehet alapozni. Ezek ára viszont legalább 100%-kal magasabb, amit a rossz anyagi helyzetben levõ gazdaságok nem tudnak megfizetni. A termelés gondjaihoz viszonyítva a családi gazdaságok problémái még élesebben jelentkeznek. Nincs megoldva sem az erõgép, sem a szállításhoz szükséges eszközök gyártása. Ami még súlyosabb, az alkatrészellátás szinte teljesen hiányzik. További probléma, hogy a gépek javítása sem megoldott. A családi gazdaságok gépigényét három csoportra lehet bontani. Elsõ az árutermelõ tevékenységet folytató: erõgépigénye közel azonos nagyságrendû a nagyobb árutermelõ gazdaságéval. Tehát 30–50 KW erõgépre van szüksége, az ehhez társítható pótkocsival és munkagépekkel. A második csoportba tartozók részben önellátásra, de egyes gyümölcsfajokból értékesítésre is termelnek. E csoport igénye 15–20 KW teljesítményû erõgépekben jelölhetõ meg, az ehhez tartozó munkaeszközökkel. Végül az utolsó csoport a hobbikertek, hétvégi kertek tulajdonosai, akik igénye fõként a motoros munkagépek (rotációs kapa, motoros háti permetezõ stb.) beszerzésére irányul. Az ellátás mindhárom csoport esetében hiányos.

A gépbeszerzés és gépkihasználás hatékony megoldása
A sok millió forintot kitevõ speciális gépek beszerzése és kihasználása a szétaprózott gazdaságok számára szinte lehetetlen. Megoldás mutatkozik, ha a termelõk létrehozzák az úgynevezett „gépköröket”, ami lehetõvé teszi, hogy a nagy értékû gépet vagy gépeket pl. rázógép közösen szerezzék be, és utána közösen üzemeltessék. Ehhez minimálisan 100 ha csonthéjas ültetvény szükséges megfelelõ faj- és fajtaszerkezettel. Szinte azt lehetne mondani, hogy az ültetvénylétesítést már eleve erre gondolva kellene végezni. Másik megoldás a társulások (termelõi szervezetek) keretében végzett gépbeszerzés, ami lehetõvé teszi a közös beruházás és gépkihasználás elõnyeinek megõrzését, ami a gépköltség csökkenésében és a hatékony gépkihasználásban mutatkozik meg. A termelõk az így beszerzett alapvetõ fontosságú gépek vásárlásához, mind pedig a vásárláshoz felvett hitelhez kormányzati kiemelt támogatást kapnak. Azonban mindez a csatlakozásig érvényes. Az EU-hoz csatlakozás után is lehetséges a gépbeszerzés támogatása, azonban annak feltételei (az addigi változások miatt is) még nem ismeretesek, azaz mindenképpen fontos volna a belépés elõtt kialakítani a versenyképes termelés feltételeit.

A gyümölcstermesztés forgóeszköz szükséglete
A gyümölcstermesztésben a termelési célokra használt forgóeszközök értéke is nagy. Ennek okai: – a termelés érdekében nagyarányú anyagráfordításokat (pl. mûtrágya, növényvédõ szer) kell eszközölni, 81

a mûtrágyatárolás idõtartama

a termelési folyamat idõtartama

az almatárolás idõtartama

mûrágyabeszerzés

mûrágyaszórás

betakarítás

értékesítés

pénzeszközlekötés

pénzeszközvisszatérítés

a pénzeszközlekötés idõtartama 13. ábra. A pénzeszközlekötés összefüggései (Forrás: Szervezéselméleti Tanszék, Gyöngyös, 1996)

– a vertikum kiépítettsége feltételezi, hogy a termelõk áthúzódó tételeket (pl. almát, sûrítményeket, félkész termékeket) tárolnak, a termelés folyamatossága vagy jobb piaci pozíciók elérése érdekében, – a termék szállításához a gazdaságok göngyölegeket (rekeszek, ládák, tartályládák) vásárolnak vagy készítenek. Jó faj- és fajtaszerkezettel csökkenthetõ a forgóeszközök mennyisége, pl. bogyósok, csonthéjasok együttes termesztése a göngyölegkihasználásban jelenthet forgóeszköz-megtakarítást. Mind a forgóeszközhiány, mind a túlméretezett készletek károsan befolyásolják az ágazat eredményességét (13. ábra). A beruházások csõdbe jutásának egyik általános oka az, hogy az ültetvények létrehozását még elérik a gazdaságok, azonban az üzemben tartáshoz már nincs elég forgótõkéjük. A szükséges forgótõke mennyisége függ a gyümölcsfajtól, az értékesítési iránytól, a termelés színvonalától, (pl. az almatermesztésben 2001-ben elérte az éves termelési költség 30%-át, azaz 320 ezer Ft/ha összeget). Ez azonban nem tartalmazza az esetleges tárolással, készletezéssel kapcsolatos költségeket.

82

A termesztéstechnológiai folyamatok szervezése és ökonómiája
A metszés szervezése és ökonómiája
A kézi metszés és a metszõollók ergonómiája
Az ergonómia tudományos módszertan a dolgozó ember és a munka kölcsönös öszszehangolására az ésszerû munkavégzés érdekében. Az ollókiválasztás szempontjai A követelmények alapvetõen hármasak, mert az ollónak jónak kell lennie a metszett növény, azaz a munka minõsége nézõpontjából; a metszõember, vagyis a kezünket és a karunkat érõ megterhelés, az ergonómia szempontjából; végül pedig mûszaki áruként, önmagában is be kell válnia. A jól beállított és helyesen használt metszõollótól; elvárhatjuk a gyors és balesetmentes munkát, a viszonylag sima és roncsolásmentes metszlapokkal. A gyümölcsfákat metszõ ember erõs fizikai igénybevételnek van kitéve. Sokszor kedvezõtlen munkafeltételek között, fárasztó testtartásban jelentõs figyelmet igénylõ munkát végez. A metszõolló tartásakor az ágakhoz való nyúláskor, az illesztéskor és az olló visszahúzásakor változatos és nem túl erõs statikus és dinamikus megterhelés éri a metszõ kezet. Maga az ág vágása viszont nagyon erõs és egyoldalú dinamikus megterhelést jelent. Az olló helyes kialakítása mindkét terhelést jelentõsen csökkenti, a munka megkönnyítésével az ember egészségét védi, és a munka teljesítményét is fokozza. A vágáskor fellépõ egyoldalú dinamikus megterhelés nagysága elsõsorban természetesen a vágott ágak és vesszõk méretétõl és minõségétõl függ. A gyümölcsfajok között viszonylag puhának számít az almafa, a csonthéjasok keményebbek. Nem mindegy, hogy a rügy közelében vagy az ízköznél vágunk; télen keményebbek a vesszõk, mint a tavaszi nedvkeringés megindulása után. A nyári zöldmetszésnél pedig néha olyan lágyak a hajtások, hogy olló nélkül is lehet visszacsípni õket. A metszett vesszõk zöme 10 mm átmérõjû, és rendszeres évi ápolásnál ritka a 15 mm-nél vastagabb metszendõ gally. A növények szempontjából az a jó olló, amelyikkel tisztán, roncsolásmentesen, minél kisebb sebeket ejtve tudunk vágni. Ehhez hegyes, keskeny pengék kellenek, amelyekkel szûk ágvillákban, elágazásokban is ügyesen tudunk dolgozni. A pengék vágás közben egymás mellett csússzanak el vagy mindkét irányból vágjanak. Ha teljesen el akarunk távolítani egy vesszõt, akkor azt csonkmentesen tehessük, azáltal, hogy a támasztópenge is vékony és teljesen ráfektethetõ a megmaradó ágrészre. Mindezeknek az ellentéte a rossz olló, amelynek a pengéi nagyok és kerekek, nem férnek be az ágak közé. Nem szerencsések az úgynevezett rávágós ollók, amelyeknél 83

a támasztópenge helyett csak egy ütközõ fém van, és ez a megmaradó vesszõrészeket megnyomja. Végül nem jók a lapos felfekvést akadályozó vastag támasztópengék sem, amelyek vastagsága éppen a károsan megmaradó ágcsonk hosszát adja meg. Az emberi kéz szempontjából az a jó metszõolló, amelyiknél viszonylag kevesebb erõ kell a vesszõk elvágásához, és ez az erõ a tenyerünk minél nagyobb felületén oszlik meg. A vágási erõt az mérsékli, ha az ollónak nagy a terpesze és ezáltal kedvezõ az áttételi viszonya; a metszett ág a pengék közé fogva minél közelebb kerül az olló forgási tengelyéhez, szakmai kifejezéssel élve, minél jobb az olló metszési geometriája. Mindezt kissé még bonyolítja, hogy az áttételt nem a rugó által kinyitott, elengedett ollón kell mérni vagy megbecsülni, hiszen így a legtöbb olló pengéi hatalmasra nyílnak. Az olló nyelei a próbánál csak annyira lehetnek nyitva, hogy még teljesen a kezünk fogásában maradjanak, mind az öt ujjunkkal, még a legkisebbel is biztos támaszt találjunk a szerszámnyélen (14. ábra).
hagyományos olló 100% 237% forgónyelû olló

100%

186%

100% 14. ábra. Tartós metszési munkáknál mind az öt ujjnak fogásban kell maradnia az olló nyelein

152%

Fontos szempont a metszõollónyelek felületének a kialakítása, amelyet az illeszkedési fokkal jellemezhetünk. Az illeszkedési fok az érintett és a teljes fogantyúfelület aránya. Nagyságát sajnos csak optimális kompromisszumként határozhatjuk meg a metszõollók esetében, mert az illeszkedés kettõs szabálya esetünkben ellentmond egymásnak: – az átvitt erõ nagyságának növekedésével együtt növelni kell az illeszkedési fokot, ezáltal az erõs felületi nyomás elkerülhetõ, – minél nagyobb az illeszkedési fok, annál kisebb a kéztartás mozgási szabadsága. A metszés esetében az átvitt erõ szempontjából tehát magas illeszkedési fok kívánatos, de a kéztartás szabadságára is szükség van, hiszen enélkül mindig csak egyforma vastagságú ágakat metszhetnénk (15 ábra). Ugyanezekre az ollókra vonatkozóan elvégeztük az erõszükséglet összehasonlítását is, hogy a kezünkre nehezedõ nyomást meghatározhassuk. A forgónyelû olló metszési erõszükséglete miatt csak fele volt a hagyományosénak, de a kétszer nagyobb érintett nyélfelülete következtében a kezünkre nehezedõ nyomás csak negyede a hagyományos nyélkiképzésûének. 84

35

30 y = –28,2+94,0 · 1/x vágási erõszükséglet (kp) 25 hagyományos 20

15 forgónyelû 10

5 1,5 1,6 1,7 1,8 1,9 2 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 2,7 áttételi viszony 15. ábra. Az ollótípusok áttételi viszonyai és a becsült vágási erõszükséglet

Görbe csõrû és egyenes pengék. A vágóél és a támasztóél kölcsönös görbülete éri el, hogy ne egyetlen ponton történjen a vágás, ezáltal pedig mérséklõdik az erõszükséglet. Ennek részben ellentmondó elven alakították ki néhány olló egyenes vágópengéjét, más típusoknak az erõsen ívelt, kampós végû támasztóélet. Az utóbbinak az a szerepe, hogy a vesszõ kicsúszását akadályozza meg, ami különösen a jéggel borított ágak esetében elõnyös. A metszési hatékonyságát az elõször a csúcsnál záródó pengék, a vesszõ tengely felé szorításával még tovább javítják. Egyenes pengéjû, rávágós ollók. Ezeknek az ollóknak a pengéi egymásra vágnak, azaz a nagyon keskeny acél vágóél egy puhább fémbõl készült támasztópofán ütközik fel. Többnyire kettõs tengelyük révén az egyenes pengéjük is húzva vág, az ollók metszési geometriája jó. Különleges elõnyük, hogy csekély metszési tapasztalattal, a vesszõt hajlító másik kéz használata nélkül is könnyen használhatók. Fõ hátrányuk a kis pengenyílás, vastagabb ág nem fogható bele, valamint a mûködési elvükbõl következõen a vágás utáni felütközés nem tompítható rugalmas ütközõkkel. Ennek ellenére ajánljuk ezeket a típusokat „kezdõ” kertészeknek, akik a másik kezüket joggal féltik metszés közben az elkalandozó pengéktõl. Nyél. A nyél felülete legyen jó hõszigetelõ, hiszen a metszési szezon fõleg a hûvösebb évszakokra esik. A különbözõ tulajdonságú mûanyag bevonatok használhatósága a felületi tapadásuktól és tartósságuktól függ. Ha a nyél kellõen magas illeszkedési fokú, akkor a felületi barázdák, recék teljesen fölöslegesek, inkább károsak. Tehát 85

a felületi minta csak a tervezési hibák (mûanyag burkolat hiánya vagy annak rossz anyaga), illetve a csekély illeszkedési fok ellensúlyozására szolgál. A legérdekesebb és egyben legjobb nyélkialakítás a svájci Felco 7, 10 és 12 típusú ollókon található. Ezek ujjak felõli nyele az acéltengelyén majdnem teljesen körbe forduló vastag mûanyag forgónyél. Formai kialakításuk tökéletesen kézbe illõ, és ez az egyetlen megoldás, amelynél a nyél nem csúszik az ujjak felületén, hanem a nyél fordul mindig a megfelelõ irányba. Ezeknek a forgónyeleknek olyan magas az illeszkedési fokuk, hogy igen nagy erõ is kifejthetõ velük. Ütközõ. A hagyományos ollók, mint a kertész szakemberek által nagyrabecsült német Kunde gyártmányok teljes sorozata, minden vágás után fémesen záródnak össze. A nagy erõkifejtést igénylõ és viszonylag gyors vágómozdulat a fémrészeken hirtelen lefékezõdik, és ezáltal az izmokat is erõsen megterheli. A több éve metszõ emberek alkari fájdalmai erre vezethetõk vissza. Éppen ezért a korszerû ollóból a rugalmas mûanyag ütközõk nem hiányozhatnak. Ezeket az olló középpontjához közel, a korábbi fémes ütközés helyén kell elhelyezni, legalább az egyik, de kedvezõbb esetben mindkét oldalon. Jó ütközõkkel fokozatos a lassulás, puha az ütközés és zajtalan a metszés. Rugó. Az olló gyors nyílása a rugó erejétõl is függ, a típusa, hogy spirál vagy tekercs, az közömbös. A rugó még az egyszerûbb ollókon is cserélhetõ, így kipróbálhatjuk, melyik keménység a legkellemesebb. Az erõs rugók gyorsan nyítják az ollót és az biztosan áll a kézben, viszont egész idõ alatt ez ellen az erõ ellen is kell dolgoznunk. A puha rugó lassú, néha egyáltalán nem nyít, ilyenkor az olló kieshet a kezünkbõl, de cserébe kíméli az erõnket. Zár. A zár szerepe, hogy az olló szárait összezárt állapotban biztonságosan rögzítse. Nyélvégi fémkallantyúk erre nem alkalmasak, legfeljebb a kéz és tenyér becsípését szolgálják. Az olcsó és egyszerû bõrszíjak szintén alkalmatlanok, mert rövid idõ alatt kitágulnak, és ilyenkor akaratunk ellenére is nyitják, vagy zárják az ollót. A zár helye szintén az olló középsõ részén van, márcsak azért is, hogy az olló egy kézzel kezelhetõ, azaz egykezes legyen. Hasznos, ha a zárat úgy méretezik, hogy kesztyûben is könnyen mozgatható legyen. Hogyan vágjunk az ollóval. Mindig úgy vegyük kézbe az ollót, hogy a tenyerünkbe feküdjön a támasztóél nyele, és négy ujjunk ölelje a vágóél nyelét. Illesszük a vesszõkre úgy, hogy a vágóél nézzen a megmaradó rész, a támasztóél pedig a levágandó rész felé, mert így kisebb a roncsolás. A tenyérbe és az ujjakhoz való simulásnak persze gyakran akadálya van, az olló kialakításánál nem mindig alkalmazzák az ergonómiai ismereteket. Például, ha az olló két nyele teljesen egyforma, akkor egyik helyre sem simulhat, viszont cserébe jobb- és balkezesek is egyforma eséllyel vagy inkább esélytelenséggel használhatják. A metszõgépek és a gépi ollók, ha lassan is, de egyre terjednek a gyümölcstermesztésben, bár a metszés ma még zömében kézi munka. Nagyobb gyümölcsösökben világszerte kipróbálták a sebesen forgó fûrésztárcsákkal való koronaalakítást. A fák ezt a beavatkozást elviselték ugyan, de az elsûrûsödõ sövényeket nehéz szüretelni és a gyümölcsök is apróbbak lettek. Magyar találmányként a fent megkurtított fák gyökereit is metszik, a talajban húzott éles késekkel, amitõl a növekedés egyensúlyát remélik. Hosszú nyélen kézben tartható tárcsafûrészeket a kertészeknek is kínálnak. 86

Számos helyen bevezették a hidraulikus, pneumatikus és elektromos metszõollókat, de ezek csak a metszési munka egy részét könnyítik meg, magát a vágást, míg az egyéb megterhelést nagymértékben fokozzák. Ugyanakkor a hidraulikus metszõgéppel dolgozó „szakember” teljesítménye tízszerese a kézzel végzetthez viszonyítva. A hidraulikus ollókat a traktor nagynyomású olajszivattyúja mûködteti, a pneumatikust egy elég zajos és büdös kompresszor sûrített levegõje. Mindkét rendszer esetében az olló több, mint egy kilogramm tömegû, amellyel nem könnyû fejmagasságban vagy afölött dolgozni. Az elektromos olló könnyû és csendes, itt viszont az akkumulátort kell egész nap a derekunkon vagy a hátunkon viselni. A házikertekben hosszú távon is a kézi olló lesz a metszés eszköze, a gazdaságokban várhatóan a gépi mechanikus koronaalakítás, a pneumatikus ollók, fûrészek és a kézi ollók egymást kiegészítõ szerepet kapnak.

A metszés szervezése és költségei
A metszés részaránya az összes kézimunkaóra-ráfordításból, illetve az összes termelési költségbõl nem túlságosan nagy. Ennek ellenére rendkívül fontos mûvelet a munkaerõ minõségét tekintve, mert speciális képzettséget, gyakorlatot és nagy fizikai erõkifejtést igényel. Nem véletlen tehát, hogy ezt a munkafolyamatot a világon mindenütt igyekeznek gépesíteni (16. ábra). Kézi metszés A kézi ollókkal végzett metszésnek a gyümölcstermesztésben akár fõ, akár a gépi metszést kiegészítõ eljárásként még sokáig jövõje van. Hatékonysága elsõsorban az ollók minõségének javításával, illetve tökéletesebb ollótípusok kialakításával növelhetõ. A kézi metszés idõigénye nagymértékben függ az ültetvény típusától, a fajtól és fajtától, valamint a metszési szempontoktól. A 35. táblázatban tíz almaültetvény évi metszésigényét foglaltuk össze a hektáronkénti munkaóra-ráfordítás alapján.
35. táblázat. A kézi metszés ráfordítása és költsége az almatermelõ gazdaságokban A kézi metszés Megnevezés Minimum Maximum Átlag kézimunkaszükséglete (óra/ha) 54 200 150 költsége (eFt/ha) 27,0 145,0 75,0

A munkaerõigény csökkentésének leghatékonyabb módja a megfelelõ koronaformák kialakítása és a korszerû mûvelésmódok alkalmazása. A WINTER (1976) nyomán készült 17. ábra a gyümölcsfánkénti munkaszükséglet exponenciális, a hektáronkénti munkaszükséglet lineáris emelkedését mutatja a terméskapacitás függvényében. 87

16. ábra. A gépesített metszés teljesítménye megnõ

200

70

60 150 óra/ha

50

óra/ha

100 30 perc/ha 20 50 10

0

0

5

10 terméskapacitás/fa

15

20

0

17. ábra. A koronanevelés és a metszés teljesítménye a terméskapacitás függvényében (WINTER nyomán, 1976)

88

perc/fa

40

Metszés gépi ollókkal A korábban hidraulikus, ma már általában pneumatikus módon mûködtetett metszõollók kialakításával a metszés erõszükségletének csökkentése volt a cél. Az a korábbi elképzelés már megdõlt, hogy a gépi ollók alkalmazásával a munkaráfordítás is csökken. Elõnyük, hogy maga a vágási folyamat nem terheli a dolgozót, így gyengébb fizikumú dolgozók, esetleg nõk is végezhetik ezt a munkát. A pneumatikus ollók nem vesszõmetszésre valók, hanem alapvetõ koronaalakítási, ifjítási és ritkító munkára. Ezáltal jelentõsen csökken a vágások száma, nõ a vágott részek átlagos vastagsága, és így a gépi metszés valóban meghaladja a hagyományos kézi munka hatékonyságát. Mechanikus gépi metszés Ezen a kategórián belül elsõhelyen a síkfalmetszést említjük. A síkfalmetszés elõnye: a kezdeti években mindehol meglepõen jó eredményeket hozott. A szabaddá váló fasorok megkönnyítették az összes gépi munkát, elmaradt a korona és a gyümölcsök – mûvelõgépek okozta – mechanikus károsodása. A metszést követõ elsõ évben a fõbb almafajták mintegy 30%-os terméstöbbletet is hoztak, viszont a minõség romlott, és az apró gyümölcsökbõl származó többlettermés miatt az értékesítési átlagár csökkent. Hátránya: a csak síkfalmetszéssel kezelt gyümölcsösök a késõbbi években sokat veszítenek az értékükbõl. Lassan a nyírt sövényekhez hasonló alakot vesznek fel, felületükön a vesszõk és a lombozat sûrûsödik, belül felkopaszodnak. A külsõ sûrû réteg a növényvédelem számára szinte áthatolhatatlan falat képez, növekszik a növényvédõszer-felhasználás, nõnek a költségei és csökken a hatékonysága. A hiányos megvilágítás miatt romlik a gyümölcsök színezõdése, termésük egyre apróbb lesz. A sok vesszõmetszés hatására erõs a másodlagos hajtásnövekedés, ami a lisztharmatfertõzés veszélyét jelentõsen növeli. A síkfalmetszés ökonómiai modellje a következõ: a kézi metszés 100 óra/ha munkaráfordításával szemben a síkfalmetszés munkaerõigénye csak 5 óra/h, amely 95 óra/ha élõmunka-megtakarítást jelent. Ugyanakkor a korábbi kézi metszés mellett az almaszedés munkaigénye 300 óra/ha, volt, de a rendszeres síkfalmetszés hatására 600 óra/ha lett, ami 300 óra/ha többletélõmunkát jelent. Ez még akkor is nagyon kedvezõtlen, ha eltekintünk az egyéb minõségi problémákatól és a megnövekedett gépigénytõl. Az egyes munkafolyamatok gépesítésénél tehát nemcsak az adott mûvelet ráfordításait kell figyelembe vennünk, hanem az egész rendszerét, az abban okozott összes kihatásokkal együtt. Mindezekbõl az következik, hogy a síkfalmetszés önmagában nem helyettesíti a korábbi kézi metszést, csak kiegészítheti. Metszés utáni gallyeltakarítás A gallyeltakarítás gazdasági és szervezési jelentõségében ugyan messze elmarad a metszés mögött, mégis szembetûnõ, hogy míg az elõzõben a legmodernebb eljárásokon kísérleteznek, addig a gallyeltakarítási módok egy évtizede nem változtak. A pne89

umatikus metszés után is általában kézzel rakják a gallyat a sorok közepére, és a kukoricatermelés rendszerébõl kölcsönvett zúzógéppel aprítják össze. A gallyeltakarítás mûveletelemei és munkaidõigénye a gyümölcstermesztõ gazdaságokban: Mûveletelem Gally középre rakása elõször Gally középre rakása másodszor Gallysodrás géppel Kézi rakodás kocsira és kiszállítás Kitolás traktoros villával Égetés Zúzás elõször Zúzás másodszor Munkaidõigény, óra/ha 8–14 2–5 0,5 22–28 2–3 1–2 1 0,5–10,

A mûveletelemek alapján összeállítható a munkafolyamat technológiailag szükséges munkaidõigénye, amelynek ismeretében meghatározható a szükséges munkaerõ. Egy általánosan használt módszer: Mûveletelem A gally egyszeri középre rakása Kitolás traktoros villával Égetés Teljes folyamat együtt A javasolt korszerû technológia: Mûveletelem Gallysodrás géppel elõször Zúzás elõször Gallysodrás másodszor Zúzás másodszor Teljes folyamat együtt Munkaidõigény, óra/ha 0,5 10, 0,5 0,5–1 2,5–3 munkaóra Munkaidõigény, óra/ha 8–14 2–3 1–2 11–19 munkaóra

Utóbbi módszerben a folyamat teljesen gépesített, hektáronkénti munkaerõigénye csak 16–22%-a a villával történõ nyesedékkitolásnak.

A tápanyagpótlás szervezése
A mai intenzív termelés kívánalmai mellett sok problémát vet fel a tápanyag-gazdálkodás is. A kajszi trágyázására vonatkozó tizenegy kutató ajánlását a 18. ábrában foglaltuk össze. (A betûjelzések az egyes szerzõk által ajánlott tápanyag-arányokat jelölik hatóanyagban meghatározva.) 90

0 10 nitrogénarány % 30 40 50 60 70 80 90 100 0 10 20 30 40 50 20

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 60 70 80 90 0 100 kalciumarány %

foszforarány % 18. ábra. A kajszi trágyázásához ajánlott tápanyagarányok (A betûjelzések az egyes szerzõk által ajánlott tápanyagarányokat jelölik.)

Üzemi viszonyok között sajnos ritkán bizonyítható a tápanyag-gazdálkodás hatása a termelés gazdaságosságára, mert – az utóbbi évtizedek idõsorait elemezve – a különbözõ technológiai elemek hatása nehezen választható külön a többszörös kölcsönös összefüggés miatt. Az ötven almatermelõ nagyüzemet átfogó, számítógépes vizsgálatunk sem hozott eredményt. A gazdaságokban felhasznált tápanyag és a terméseredmények között nem sikerült megbízható összefüggést kimutatni. Az egyetlen érdemleges korrelációt az egyes tápelemek hatóanyag-mennyiségei között találtuk. Ez inkább negatív eredmény, mivel azt sejteti, hogy az egyes tápanyagokat inkább egymáshoz, mint a szükségletekhez igazítják A trágyázási folyamat szervezésének át kell fognia az üzembe való szállítást, az üzemi tárolást, a trágyakezelést, a tábláig való szállítást és a kijuttatást. A trágyázási lánc minden eleménél törekedni kell a közel azonos színvonalú gépesítettségre. A mûtrágyázás szervezésénél jól használható a nomogramtechnika. A tápanyagpótlás költségeit bérjelleélõmunkaköltség gû, gépimunka- és anyagköltség formájá- gépimunka-költség 16% 5% ban a 19. ábrán közöljük. A legjobb szállíthatósági és kezelhetõségi tulajdonságokkal a folyékony mûtráanyagköltség 79% gyák rendelkeznek. A hagyományos, szilárd mûtrágyák közül feltétlenül elõnyösebb a szemcsés típusokat vásárolni, mert a csekély ártöbblettel jobb kezelhetõség, nagyobb szórásszélesség és egyenlete19. ábra. A szervestrágyázás 1 ha-ra jutó sebb szóráskép jár együtt. költségei 91

36. táblázat. Szabadban tárolt mûtrágyák becsült kezelési költsége és anyagvesztesége A csomagolás módja Megnevezés ömlesztett Vagonkirakás és szállítás 3 km-re, Ft/100 kg Lerakás és prizmázás, Ft/100 kg Felrakás szóráshoz, töréssel, keveréssel, Ft/100 kg 6 havi tárolás vesztesége,% 12,50 11,50 12,00 200,0 nátronzsákos 12,20 11,00 11,80 100,0 polietilén zsákos 12,00 8,00 11,20 20,0

A szabadban tárolt, különbözõ csomagolású mûtrágyák kezelési költségének és tárolás során bekövetkezett veszteségének becsült értékeit a 36. táblázatban foglaltuk össze. Az 1980-as évek szintjét meghaladó mûtrágya-felhasználás aligha járulna hozzá a magasabb terméseredményekhez a gyümölcsültetvényekben, inkább a hatékonyabb felhasználásra és a kisebb veszteségre kell törekedni (20. ábra). Kedvezõbb hatóanyagarányokkal, jobb kijuttatási módokkal növelhetjük a biológiai hatást, és csökkenthetjük a költségeket. A trágyázás egyre fontosabb szempontja a környezetvédelem, azaz a környezetszennyezés minimálisra történõ csökkentése.
szállítási sebesség (km/ó) 24 22 20 szállítási idõ (perc) 18 16 14 12 10 8 6 4 2 2 4 6 8 10 szállítási távolság (km) 12 40 10 15 20 25 30

20. ábra. A mûtrágyaszállítás ideje a szállítási sebesség és a szállítási távolság (oda- és visszaút) függvényében

92

A növényvédelem szervezése és gazdaságossága
A növényvédelem a gyümölcstermesztés egyik legjelentõsebb technológiai eleme, amelynek kiemelkedõ szerepe van a gyümölcsminõség és az ültetvénykondíció, azaz a termõképesség kialakításában, magas költség- és különleges munkaerõigénye révén a gazdaságosságot a ráfordítások oldaláról is meghatározhatja.

A permetezõgépek munkateljesítményét befolyásoló tényezõk
Az ültetvényekben dolgozó permetezõgépek mûszakteljesítményét a következõ fontos tényezõk határozzák meg: – az ültetvény sortávolsága, – a permetezõgép tartálytérfogata, – a területegységre felhasznált permetlé mennyisége, – a permetezõgép munkasebessége, – az elõbbi négy tényezõ összhangja. A sortávolság. A valóságban a sortávolság az ültetvénytípus, a telepítési rendszer és a mûvelésmód egyik legfontosabb jellemzõje. A gyümölcsösök sortávolságainak csökkenése – ami persze a korszerûsítés alapvetõ feltétele volt – a növényvédõ gépek mûszakteljesítményét jelentõsen visszavetette. A 21. ábráról leolvasható mintegy 30%-os területteljesítmény-csökkenés oka kézenfekvõ, ugyanakkora ültetvényfelület bejárásához a keskenyebb sorok miatt a gépeknek sokkal több utat kell megtenniük, ami azonos sebesség mellett több idõbe telik. A szûk sortávolság hátránya több sor egyidejû permetezésével elvileg ellensúlyozható. A telepítést követõ, még nem termõ években a csekély lombmennyiség követ30 területteljesítmény (ha/munkanap) 25 20 15 10 5 0 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 sortávolság (méter) 21. ábra. A gyümölcsösök kis sortávolsága miatt a permetezés területteljesítménye csökken

93

keztében a sorok normál ventilátoros gépekkel is átfújhatók, így egy menetben két egész és két fél, azaz három teljes sor permetezhetõ. A nagy lombfelületû termõ ültetvényekben az átfúvós permetezés szinte lehetetlen, a gyümölcsös fölé magasodó permetezõgépek egyrészt kedvezõtlen szélviszonyok között dolgoznak, szemben az alacsony gépek szélvédettségével, másrészt alapvetõen elromlik a kezelés iránya, ami csak alulról felfelé lehet kedvezõ. További, de nem elhanyagolható hátrányok, hogy a magas építésû gépek csak lassabban haladhatnak, valamint a többsoros kezelés miatt a sorközt, azaz a talajt vagy a takarónövényt is permetezzük, ami (hasonlóan a helikopterhez) fölösleges vegyszer-felhasználáshoz és környezetszennyezéshez vezet. A tartálytérfogat. A hazai permetezõgép-gyártók egyik korai próbálkozása a teljesítménynövelésre éppen a tartálytérfogat jelentõs fokozása volt. A szántóföldi permetezés gyakorlatában ez egyértelmûen hasznosnak bizonyult, de az ültetvényekben nem mindig váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A tartálytérfogat-növelés elvi területteljesítményt fokozó hatása ugyan kétségtelen, amint ez a 21. ábrán látható, de az elõnyök csak korlátozottan használhatók ki. A nagyobb tartály hosszabb töltési ideje, az azonos erõgép esetén kisebb munkasebesség, a csekélyebb manõverezõkészség és a nehékesebb sorvégi fordulók következtében a gyakorlati eredmények szerényebbek. A permetlémennyiség. A legtöbbet ígérõ és ugyanakkor a legtöbbet vitatott tényezõ. A lémennyiség csökkentésébõl származó területteljesítmény-többlet a 22. ábráról leolvasható, a négy fõ tényezõtõl egyenként várható többletértékek közül a legnagyobb. Vannak akik úgy vélik, hogy a permetlé mennyiségének csökkentése önmagában, azonos cseppképzési feltételek mellett nem lehetséges, illetve értelmetlen. A lényeg nem a lémennyiség csökkenése, hanem a kisebb, de nagyobb számú cseppel elérhetõ
40 területteljesítmény (ha/munkanap) 35 30 25 20 15 10 5 0 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 permetlémennyiség (hl/ha) 22. ábra. A permetlémennyiség csökkentése a legtöbbet ígérõ és a legtöbbet vitatott módszer a teljesítmény növelésére

94

azonos vagy még jobb lombfedettség, ami kisebb lémennyiséggel is megvalósítható. A technika lényegét tehát jobban tükrözõ kifejezés a finomporlasztás lehetne. Elõnyeirõl hosszan lehetne írni, itt csak a legfontosabbakat említjük: – kisméretû függesztett tartályokkal lejtõs területeken is jó teljesítmény érhetõ el, – kísérleti körülmények között 10–50%-os vegyszer-megtakarítást értek el, – gépórákat és üzemanyagot lehet megtakarítani vele, – kevesebb permetlé csöpög a talajra, – a leveleken és a terméseken nem folyik össze a permetlé, a termés így nem vegyszerfoltos, – gyorsabb a felszáradás, kisebb az esõvel való lemosás valószínûsége. A munkasebesség. A permetezõgép munkasebességének növelésétõl várható mûszakteljesítmény-fokozódás. Sajnos az elsõ két tényezõvel részben ellentétben áll, keskeny sorközökben és nagyméretû tartályokkal aligha van lehetõség a munkasebesség növelésére. Elõnyeire csak optimális összehangoltság esetében számíthatunk, és túlzott növelése károsan hat a munka minõségére. A négy tényezõ összhangja. A korszerû gyümölcsültetvények 3–5 m-es sortávolsága szerencsére nem csak hátrányként jelentkezik. A keskeny sorközökhöz keskeny növényfalak is tartoznak, ami lehetõvé teszi a kisebb lémennyiséggel és magasabb munkasebességgel végzett kezeléseket. A tartálytérfogat az üzem szemszögébõl nem folytonosan változtatható tényezõ, kiválasztása a beruházási döntéskor megtörténik. Mivel a többi tényezõvel részben ellentétben áll, a tartálytérfogat növelését nem érdemes erõltetni, vagy legfeljebb csak akkor, ha a többi tényezõben a helyi viszonyok miatt kevesebb tartalék rejlik. A két ideálisan összehangolható tényezõ a permetlémennyiség és a munkasebesség. A várható mûszakteljesítményeket egy permetezõgépre vonatkoztatva a 23. ábrából
C teljesítmény (ha/munkanap 50 40 30 20 10 200 500 1000 lém enn 1500 yisé g (l /ha 2000 ) 12 8 /h) ég (km sebess 15 A B

5

23. ábra. A lémennyiség csökkentésével és a munkasebesség növelésével 3–5-ször nagyobb mûszakteljesítmény érhetõ el a permetezésnél

95

olvashatjuk le. A háromdimenziós ábra görbült síkfelületén három jellemzõ pontot választottunk ki. Az A pont a ma általánosan elterjedt üzemi gyakorlat az 1500 l/ha lémennyiséggel és a 6 km-es óránkénti munkasebességgel elérhetõ mûszakteljesítmény. A körülbelül még egyszer olyan magasan elhelyezkedõ B pont a közvetlen üzemi cél, az 500 l-es lémennyiséggel és a 10 km-es sebességgel elérhetõ 30 ha-os területteljesítmény. A C pont a közös cél, amelynek eléréséhez nemcsak az üzem, hanem a gépgyártók, a növényvédõszer-elõállítók erõfeszítései is szükségesek. A kitûzött, egy gépre jutó 50 ha-os napi területteljesítmény nagyon vonzó cél, de a megvalósítás feltételei rendkívül összetettek.

A munkasebesség növelésének feltételrendszere
A munkasebesség növelésének lehetõségei meglehetõsen sokrétûek. A legegyszerûbb teendõ a sorközökben a sík felszín kialakítása, amely a jól megválasztott talajmûvelõ gépekkel (a talajt oldalirányban is mozgató ekék, tárcsák stb. mellõzésével) és a gyepesítéssel érhetõ el. A vezetõülés rugózásának javításával, rugózott és lengéscsillapított kabinnal vagy traktorral, és a jobb minõségû, egyébként is kedvezõbb radiál gumiabroncsok választásával a traktor lengései csökkenthetõk. A nagyobb munkasebességhez szintén feltétel a szilárdabb gépszerkezet, a nagyobb vontatási teljesítmény. A technológiai elõírásoknak megfelelõ keskeny növényfalak több szabad sorközt biztosítanak. A megvalósítás hasznos módja lehet a keskeny traktor, esetleg eszközhordozó kivitelben, vagy az önjáró permetezõgép. Ezzel szemben a munkasebesség növelését egyértelmûen kizáró tényezõk a burjánzó vegetatív hajtástömeg, a nagyméretû és sûrû koronaformák, amelyek még lassú menetben sem permetezhetõk elég alaposan.

A lémennyiség csökkentésének feltételrendszere
Szintén meglehetõsen összetett feltételrendszer. A 37. táblázat a 2000-tõl a 200 l/ha-os lémennyiség jellemzõit oszlopokba rendezve mutatja. A táblázat csak néhány helyen igényel magyarázatot. A koncentrációnál megadott határértékek arra a lehetõségre utalnak, hogy a hatóanyag egy része esetleg megtakarítható. A rovarölõ szerekhez írt jó alkalmazhatóság elsõsorban a rajzó kártevõkre értendõ. A gombaölõ szerekkel való finom porlasztás feltételesen és alkalmatlan megjelölései csak a ma ismert készítményekre vonatkoznak, a különösen kritikus esetekben (például Jonathan lisztharmata). A lombtrágyák kijuttatásához a finomporlasztásos eljárás csak azért nem elõnyös, mert ezek többszörös koncentrációját a gyártó cégek sem ajánlják. A szerválaszték kérdésénél érdemes rámutatni a kívánalomra, amely szerint az emulziót képzõ, nagy töménységben is könnyen elkeverhetõ folyékony növényvédõ szerek lennének kívánatosak. 96

37. táblázat. A permetlémennyiség csökkentésének gazdaságossága Permetlémennyiség, l/ha 2000 Megnevezés munkasebesség, km/h 5 Sortávolság, m Szivattyúteljesítmény, l/min Tartálytérfogat, hl Permetezési idõ, min (fõidõ) A töltõszivattyú teljesítménye, l/min Töltési idõ, min Menetsebesség, km/h A töltõhely távolsága, km Menetidõ, min Mellékidõ összesen, min Teljes fordulóidõ, min A forduló területe, ha A mûszaknap fordulói A mûszaknap területteljesítménye, ha 6 100 10 10 500 2 20 2 12 14 24 0,5 20 10 10 6 100 10 10 500 2 20 2 12 14 24 1 20 20 12 6 60 10 17 500 2 20 2 12 14 31 2 15 30 40 12 6 24 10 42 500 2 20 2 12 14 56 5 1000 500 200

A javasolt eljárás gazdaságossága
A csökkentett permetlémennyiség és a megnövelt munkasebesség együttes alkalmazásától várható mûszakteljesítményt a 37. táblázat alapján becsülhetjük meg. A munkasebesség maximumaként itt csak 12 km-t vettünk óránként, mert a hazai gépeknél ez ma még a felsõ határ. Reálisan nézve az üzemek azonban olyan permetezõgépeket választanának szívesen, amelyek a kis és szükség szerint (télvégi, lemosás, erõs fertõzések stb.) nagy lémennyiséggel egyaránt jó munkát tudnak végezni, és ez valóban többletgépköltséget jelent. A környezetszennyezés. Mértéke a hagyományos és a megnövelt munkasebességû, csökkentett lémennyiségû permetezéseknél eltérõ. Három fõ formája a növényvédelmi permetezéseknél a következõ: a talajra csöpögés, a felemelkedés termikkel, és az elsodródás széllel. A talajra csöpögés a hagyományos eljárásoknál a nagyobb mértékû. Kísérleti adatok alapján 1 ha gyümölcsültetvény a lombfelületén maximálisan 500 l permetlevet képes megkötni, így a többlet kétharmad-háromnegyed rész elvész, lecsöpög. A magas léghõmérséklet és erõs napsütés mellett végzett permetezéseknél az erõs felszálló légáramlat az apróbb cseppeket könnyen magával sodorja, tehát itt a hatéko97

nyabb eljárás a környezetszennyezõbb. A kisebb cseppméret és a nagyobb sebesség mellett fokozódik a széllel való elsodródás valószínûsége is, de ez a ventilátorok légáramának 45°-os szögben való hátrafelé irányításával az alapesetre csökken. A kedvezõ idõjárási feltételek mellett a korszerûbb, egyébként a hagyományos eljárás szennyezi kevésbé a környezetet. A választás tehát nem egyértelmû. Célszerû a problémát úgy megfordítani, hogy a korszerûbb eljárás háromszor–ötször nagyobb területteljesítménye inkább lehetõvé teszi az optimális idõjárási feltételek kivárását, és ezzel a csekélyebb környezetszennyezést. Az ellentmondó célok. Az elõzõekben a korszerûbbnek és hatékonyabbnak tartott csökkentett lémennyiséggel és fokozott munkasebességgel végzett növényvédelmi permetezések számos elõnyét és hátrányát soroltuk fel. A hagyományosan megszervezett növényvédelem esetében, mivel a kijuttatás lassú és költséges munkafolyamat, ez képezi a szûk keresztmetszetet. A termelõ nem tehet mást, mint állandó fedettséget biztosít, tartós hatású, univerzális és kombinált növényvédõ szerekkel dolgozik, azaz a védekezés anyagköltsége is emelkedik. A kívánatos elõrejelzésen alapuló, okszerû védekezést éppen a nagy területteljesítményû, azaz olcsóbb és gyorsabb permetezések teszik lehetõvé, kevesebb és szelektív hatású hatóanyag kijuttatásával, mert ebben az esetben már nem a gép, a technika a szûk keresztmetszet, a védekezés a kártevõk és kórokozók tényleges megjelenéséhez igazítható. A kiszolgálás. A téma irodalma és üzemi tapasztalatok is jelentõs tartalékokat jeleznek a permetezõ gépcsoportok jobb kiszolgálásának megszervezésében. A víz vagy a permetlé területre szállítása vitathatatlanul megnöveli a töltõhelytõl távol dolgozó gépek területteljesítményét. A nagy lémennyiséggel dolgozó gépek 10 percenként is igénylik az újratöltést, azaz a töltési idõ a fõidõ (a ténylegesen permetezéssel töltött idõ) 20%-a is lehet. A javasolt korszerûbb eljárásnál a 40–50 percenkénti töltés esetében ez 5% alatt marad. Hagyományos esetben a teljes fordulóidõbõl legfeljebb 40% jut a fõidõre, a hatékonyabb eljárásnál ez 75%-ig emelkedhet. Az átlagos paraméterekkel dolgozó, a töltõhelytõl 2 km-re levõ, 5 permetezõgépbõl álló brigád vízzel vagy permetlével való kiszolgálásához 2 db 5000 l-es tartálykocsi szükséges. Ez a kiszolgálási változat az 5 gép teljesítményét jelentõsen 30%-kal fokozza ugyan, de csak 2%-kal jobban, mintha a két többletgép is, tehát összesen 7 permetezõgép kiszolgálás nélkül tudja végezni a munkát. Ugyanilyen számítás az 500 l-es és 12 km/h-s permetezésnél szintén csak 2% teljesítménytöbbletet mutat ki a kiszolgálás javára. Olyan kedvezõtlen esetekben pedig, ahol a tartálykocsi térfogata nem egész számú többszöröse a permetezõgép tartályának, az eredmények még elenyészõbbek. A kis lémennyiség alkalmazása esetén, 2–3 km-es töltõhelytávolság mellett véleményem szerint elõnyösebb, ha a permetezõgépek járnak a kijelölt töltõhelyhez. Itt az 50 percenként, azaz fordulóként jogosan igényelt pihenõszünet hasznosabb és egészségesebb körülmények mellett tölthetõ el, a központi elérhetõség miatt jobb az információellátás. A központi töltõhelyen valószínûleg nagyobb a töltési sebesség, és lehetõség nyílik az apróbb javítások elvégzésére is. A forduló hossza. A kiszolgálásnál lényegesen nagyobb elõny rejlik egy olyan, alig vizsgált tényezõben, mint az 1 permetezõgép-tartállyal megpermetezett sorok számá98

nak megválasztásában. A munka eredményessége szempontjából a páros egész számú sor a kedvezõ, mert így a permetezõgép ugyanoda érkezik meg üresen, ahol a teli tartállyal elkezdte a permetezést. Páratlan számú sorok esetén egy teljes sor hosszát feleslegesen kell megtennie, az elmaradó darabsorok pedig a dupla vagy semmi kezelés ismert problémájához vezetnek. Ha páros egész számú sor magától nem adódik, akkor a 24. ábra nomogramja ad lehetõséget az összehangolásra. Ha az elsõre kapott sorszám nem páros egész, akkor a következõ (vagy legközelebbi) páros egésztõl visszafelé indulva határozzuk meg újra a permetlémennyiséget.
5 4 sortávolság (m) 3 6 7 8 10 30 20

15 12 10 8 6 4 2000 1500 1200 1000 900 800 700 600 500 400 tartálytérfogat (hl)

2 4 tartállyal permetezett sorok száma 6 8 1000 800 600 500 12 14 16 18 20 22 24 400 26 28 300 200 sorhosszúság (m) 100 30

sorhosszúság (m)

24. ábra. Nomogram az egy permetezõgép-tartállyal megpermetezett ültetvénysorok számának meghatározására és racionalizálására

99

A talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás szervezése
A talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás költségeit a 25. és a 26. ábra diagramjai mutatják. A nagyon erõsen szóródó üzemi adatok átlagát a kördiagram ábrázolja. Az eltérések oka nem annyira színvonalkülönbséget tükröz, mint inkább az eltérõ technológiákat. A színvonal jellemzõje a két mûveletcsoport, a talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás ráfordításainak aránya lehetne. A technológia bármely eleménél rá lehet mutatni az összehangoltság fontosságára, de ennek alátámasztására a talajmûvelésnél és a vegyszeres gyomirtásnál találhatók a legjellegzetesebb példák. A korszerû gyümölcstermesztésben a legtöbb gépimunka-folyamathoz lehetõleg egyenletes, sík sorközre van szükség. Kialakítását mégis a talajmûvelésben elkövetett hibák akadályozzák meg, és még ha kezdetben létezett is az egyenletes felszín, az évek során ez megszûnik. Ennek az oka az oldalirányban is mozgatható talajmûvelõ eszközök – az ekék és tárcsák – használata. Ha ezeket rendszeresen, azonos módon használják, akkor a talaj egy vagy két irányban, a sorközök szélén, illetve közepén halmozódik fel. Ezek a hibák a tapogatóval ellátott rotációs kapa alkalmazásával megszüntethetõk. Gyakran hiányzik a talajmûvelés és a gyomirtás kompatibilitása is. Az oldalirányú talajmozgtás során az elhordott oldalon a gyomirtó szer a kívánatosnál mélyebbre kerül, a ráhordott oldalon pedig gyomirtatlan talaj kerül a gyommentesített facsíkra. A sorközök gyepesítése és a növényvédelem kapcsolata egyértelmû. A gyepes sorköz nedves idõben is jobban járható, amely nagymértékben megkönnyíti a növényvédelmi munkák végzését, ugyanakkor az állandó talajmozgatás elmaradásával kedvezõ feltételeket teremt a gyümölcsfákat károsító pockok elszaporodásához. A kézi sormûvelés költsége körülbelül azonos, mint a gépi mechanikus mûvelésé. A vegyszeres gyomirtást a korszerû környezetvédõ szemlélet szerint – mivel jelentõs környezetszennyezõ eljárás – vissza kell szorítani. Ennek ma két ismert módja

élõmunkaköltség 23%

élõmunkaköltség 4% anyagköltség 64%

gépimunkaköltség 77% 25. ábra. A talajmûvelés 1 ha-ra jutó költségeinek megoszlása

gépimunkaköltség 32% 26. ábra. A vegyszeres gyomirtás 1 ha-ra jutó költségeinek megoszlása

100

van, az egyik a vegyszerezés korlátozása a minél keskenyebb facsíkra, a másik a területegységre felhasznált adagok csökkentése. A két módszerrel a teljes felületi kezeléshez képest a gyomirtószer-felhasználás mintegy ötödrészére csökkenthetõ. A gyepesítés, a gyomirtás és a talajmûvelés a tápanyag-gazdálkodásnak is szerves részét képezheti. A telepített gyep vagy a meghagyott gyomborítás némileg akadályozza ugyan a szilárd mûtrágyák kijuttatását, de például a jobb feltáródással, a tápanyagok mélyebbre juttatásával és a talaj átszellõztetésével növeli a tápanyag-gazdálkodás hatékonyságát. Mindkettõ jó eszköz a gyümölcstermelõk kezében a nitrogénháztartás szabályozásához. A tenyészidõ elsõ felében ugyanis az intenzív növekedéshez magas nitrogénszint kívánatos, míg a tenyészidõ végén – különösen az almatermésûeknél – elõnyösebb a nitrogénhiány, ugyanis jobb gyümölcsszínezõdést és -tárolhatóságot, valamint a vesszõk és rügyek jobb beérését eredményezi. A tenyészidõ elején a gyep, illetve a gyom gyakori nyírásával csökkentjük ezek nitrogénfogyasztását, így több jut a gyümölcsfáknak. Nyár végén, ha a gyepet, illetve a gyomokat nagyobbra hagyjuk nõni és ritkán vágjuk, akkor ezzel jelentõs nitrogénmennyiséget vonhatunk el. Tehát minden technológiai eljárásnál próbáljuk felmérni annak hatását a többi elemre és a rendszer egészére, mindig ügyelve az összefüggésekre.

Az alternancia és a termésszabályozás ökonómiája
Az erõs évenkénti termésingadozásra, azaz alternanciára hajlamos ültetvényekben lényegében, több év átlagában számítva, csak alacsony terméseredményeket tudnak felmutatni. A nagy termésmennyiséget hozó, úgynevezett spontán termõ évek sem hoznak kiemelkedõ gazdasági eredményt, mert a többnyire apró, nagy tömegû gyümölcs nem megfelelõ minõségû, ezért értékesítési ára alacsonyabb, tehát az árbevétel és a nyereség is csak átlagos szintû lehet, nem egyenlíti ki a kihagyó évek okozta gazdasági kárt.
500

400 értékesítési ár (eFt/t)

300

200

100

0 0,0

1,0

2,0 3,0 termésátlag (t/ha)

1,0

5,0

27. ábra. Az átlaghozam nagysága és az értékesítési átlagár összefüggése

101

A spontán termõ és a kihagyó évek váltakozása nem csak a közvetlenül jelentkezõ gazdasági kárban mérhetõ. A spontán termõ évek csökkent hajtásnövekedésének és a kihagyó évek vegetatív burjánzásának ciklikussága miatt akadályozott az egyenletes termõfelület kialakulása, és jelentõsen csökken az ültetvény gazdaságosan hasznosítható élettartama. A termõtáji vagy országos méretû alternancia ellátási nehézségeket is okoz. Az alternancia kiváltói a rossz kondícióban levõ, kevésbé korszerûen mûvelt ültetvények. Az értékesítési nehézségek és az ingadozó belföldi árak az egyenletes terméshozamú gyümölcsösök tulajdonosait is érintik. A szórványok és a gyenge üzemek által okozott alternancia kockázatát és gazdasági kárát az összes termelõ kénytelen vállalni a piacon. Így az alternancia mérséklésének – ágazati szinten, sõt európai exportlehetõségeink szempontjából is – nagy gazdasági jelentõsége van. Az alternancia kedvezõtlen gazdasági hatását a legnagyobb termésingadozásra hajlamos gyümölcsfajunkon, a kajszin mutatjuk be. Kajsziültetvényeinkben – az ismert biológiai okokból – a termésmennyiség és a termésminõség (méret) között szoros negatív korreláció van, azaz a spontán termõ évek nagy hozamai kis gyümölcsmérettel párosulnak. Így érthetõ a 27. ábra hiperbolikus regressziója a termésátlag és az értékesítési ár között.

Az alternancia és csökkentésének módszerei a gyümölcstermesztésben
Az alternancia leküzdésének lehetõségeit régóta kutatják. Az utóbbi években az alternancia leküzdésének módszerei közül a szüreti idõ helyes megválasztását, a kézi gyümölcsritkítást és a vegyszeres termésszabályozást tartjuk idõszerûnek. A gyümölcsméret és a termésmennyiség hatása az árak alakulására még szembetûnõbb, ha a 28. ábra lineáris regresszióját tekintjük, mert az befolyásolja az exportál500

400 értékesítési ár (eFt/t) y = 68 + 4,2 x 300

200

100

0

0

20

40

60

80

100

export aránya (%) 28. ábra. Az exportarány és az átlagos értékesítési ár összefüggése a kajszinál

102

termelõi értékesítési ár (eFt/t) Y 20 3,0 5,0 7,0 500 400 300 200 100 3,0 üzemi termésátlag Z (t/ha) 20 25 30 5,0 35 40 7,0 X országos termésmennyiség (t) 25 30

35

40 500 400 300 200 100

29. ábra. A kajsziár alakulásának háromdimenziós ábrázolása

ható mennyiséget is. Az értékesítési árak kialakításában viszont sajnos az országos kínálatnak is nagy szerepe van, nagy országos termés esetén a jó minõségû gyümölcs is alacsonyabb áron értékesül. Ezt bizonyítja a 29. ábra regresszióanalízise. Magas kajsziár országosan csekély termés, alacsony üzemi termésátlag (nagyméretû gyümölcs) esetén alakul ki, míg az árcsökkenéshez az országosan nagy termés és a magas üzemi hozam külön-külön is elegendõ. A termelõ tehát az országos alternanciának éppúgy kiszolgáltatott, mint a saját ültetvény termésingadozásának.

Az alma vegyszeres termésszabályozásának kockázati modellje
A túl korai szüret esetében gyakran két év termését szedjük le egyszerre, ugyanis a még el nem váló gyümölccsel együtt letépjük a legfejlettebb termõalapokon levõ termõrügyeket is, kizárva ezzel a következõ év bõ termésének lehetõségét. A túl korai szürettel lemondunk a termés egy részérõl is azáltal, hogy nem várjuk meg a gyümölcsök teljes kifejlõdését. Augusztusban és szeptemberben az almák naponta 1 g tömeggyarapodásra képesek, még a gazdagon rakott fákon is. Az 1 g-os napi tömeggyarapodás egy akkor 90 gramm súlyú (átlag 60 mm átmérõjû) almánál 1,1% terméstöbbletnek felel meg. 10 nap alatt 10 g (11%), 20 nap alatt 20 g (22%) és 30 nap alatt 30 g (33%) termésnövekedésre számíthatunk, illetve túl korai szüret esetén ilyen mennyiségrõl mondunk le. Ugyancsak jelentõs hátrány a várható méretnövekedés és színezõdés elmaradása. Az almák átmérõnövekedése ugyanebben az idõszakban naponta körülbelül 0,2 mm, amely nem sok ugyan, de a méret szerinti értékesítésnél számottevõ átlagár-emelkedést eredményezhet. 103

A túlságosan késõi szüret legnagyobb hátránya, éppúgy mint a túl korai szüreté, csak a következõ termõévben tapasztalható. A sokáig a fán maradó, nagy tömegû gyümölcs ugyanis akadályozza az õszi rügydifferenciálódást és ezen keresztül a következõ tavaszi virágzást, valamint a terméshozást. Az õszi, kielégítõ mértékû rügydifferenciálódásnak persze más feltételei is vannak, de a fán maradó gyümölcs még az egyéb tényezõk optimuma mellett is gátló lehet. A javasolt megoldás tehát az a kompromisszum, amelyet a gazdaságok többsége, ha más okokból is, de évtizedek óta gyakorol: a színelõszedés. Ennélfogva csak indokolt esetben alkalmazható. Átlagos berakódottság mellett, ha a gyümölcsök 30%-át szeptember elején leszüreteljük, a fennmaradó, még kevésbé érett gyümölcsök napi súlygyarapodása kedvezõ körülmények között a napi 1,5 g-ot is elérheti. A reálisnak tûnõ 20 napos továbbérlelés tehát 23%-os termésnövekedéshez vezethet, amelyrõl általában nem szabad lemondani, különösen méretproblémák esetén. A biztos ritkító hatás azt jelenti, hogy a kezelés hatására teljes biztonsággal számíthatunk, az kedvezõtlen körülmények között sem marad el. A naftil-acetamid hatása nagymértékben függ az idõjárástól, amelyet a döntési táblázatból (38. táblázat) is leolvashatunk. A szer alkalmazásához akkor megfelelõ az idõ, ha a természetes kötõdés mértéke már jól megállapítható, ekkor kell kivárni a kedvezõ idõjárást. A vegyszeres termésritkítás egy bizonyos termésszint (körülbelül 25 t/ha) felett alapvetõ technológiai elemmé léphet elõ, mert a gyümölcsök méret- és súlygyarapodásának elõsegítésével jelentõsen növelheti az árbevételt és a nyereséget. A ritkítás során hozzávetõlegesen 20–30%-kal csökkentjük a gyümölcsök számát, amelyet ideális esetben a méret- és súlygyarapodás kompenzál. Ha a három fõ almafajta méretsúly összefüggését szemléltetõ 30. ábrát megnézzük, láthatjuk, hogy a görbe rendkívül meredek, tehát a kompenzáció elvi lehetõsége adott. A hazánkban és külföldön végzett gyümölcsritkítási tapasztalatok alapján beszélhetünk a várható eredmények bekövetkezési valószínûségérõl (39. táblázat).
38. táblázat. A naftil-acetamid hatásának függése az idõjárási tényezõktõl hûvös (8 °C alatt) meleg (14–24 °C) forró (24 °C felett) Ha az idõjárás ködös, párás szélcsendes száraz napsütéses a páratartalom magas kedvezõtlen Akkor az a ritkításra nézve kétséges kedvezõ (Döntési táblázat: I = igen, N = nem, X = döntés) X X X X X X I N I N I I I I I I I I I I

104

225

Starking 200 Golden Delicious 175 gyümölcs átlagsúlya (g) Jonathan 150

125

50 g

100

10 mm 75

50 45

50

55

60 65 70 gyümölcsátmérõ (mm)

75

80

30. ábra. A gyümölcs átmérõjének és tömegének összefüggése a három fõ almafajtánál

A tapasztalatok alapján az eredetileg (ritkítás nélkül) várható termés 94,5%-ára számíthatunk. Ez nagyon kedvezõ szám, mert az 5,5%-os terméskiesést a minõségjavulásból származó többletbevétel és a proporcionális (a termeléssel arányosan változó) költségek csökkenése bõségesen fedezi, sõt nyereségtöbbletet is ad.
39. táblázat. A ritkítás hatása és a várható hatás valószínûsége A várható termés az eredeti %-ában 110 100 90 80 Összesen A bekövetkezés valószínûsége, % 15 30 40 15 100 Együttes hatásuk (szorzatuk) 16,50 30,00 36,00 12,00 94,50

105

A csonthéjasok terméskötõdésének szabályozása
Jó minõségû gyümölcsöt csak az optimális termésberakódású fákról szüretelhetünk. Alapvetõ cél a technológiában az optimális gyümölcsterhelés beállítása. Az optimális terméskötõdés mindig a konkrét ültetvényre jellemzõ érték, amely azt fejezi ki, hogy a fák évrõl évre rendszeres termésre és jó gyümölcsminõség elérésére képesek. Kötõdésfokozásra fõként fiatal fákon, gyengén termékenyülõ fajtáknál, illetve termékenyülésre kedvezõtlen körülmények esetén van szükség. A lombhullást megelõzõen, de még a lombozat aktivitásának idején adott bórtartalmú (pl. DAMISOL B) levéltrágyák javítják a virágkezdeményekben a virágszervek élet- és funkcióképességét. Erre a célra hatékony lehet a virágzáskor végzett permettrágyázás bórtartalmú készítménnyel. Virágzás alatt kijuttatott a-naftilecetsav (NEVIROL 50 WP) szintén kedvezõ lehet a terméskötõdésre. Példák a kötõdésfokozás szükségességére: – fiatal, 3–4 éves fák (cseresznye, meggy, szilva, kajszi). – gyengén termékenyülõ fajták (Germersdorfi óriás cseresznye, Pándy meggy, Ceglédi óriás kajszi, Tuleu gras szilva stb.), – gyenge virágsûrûség, illetve az életképes virágok kis száma (pl. elõzõ évi túltermés vagy téli fagy hatására). Önmeddõ fajtáknál, pollenadó fajta hiánya esetén vegyszeresen nem növelhetõ a terméskötõdés. Ez alól kivétel a Pándy megy gibberellines kötõdésfokozása lehet, de az így nyert gyümölcsök minõsége nem megfelelõ. A terméskötõdést leghatékonyabban öntermékeny fajták telepítésével, önmeddõ és öntermékeny fajták megfelelõ társításával, valamint irányított méhmegporzással alapozhatjuk meg. A kialakult gyümölcsterhelés csökkentésére, termésritkításra mindegyik csonthéjas fajnál szükség lehet. Ennek a beavatkozásnak a jelentõsége fokozódik a méretkövetelmények növekedése miatt. Ebbõl a szempontból a termésritkítás legfontosabb az õszibaracknál és a kajszinál. A termésritkítás minõségnövelõ, a frissfogyasztásra kerülõ nagy gyümölcsû szilváknál is (pl. President). Cseresznye és meggy esetében a túlkötõdésnél szintén csökkenhet a gyümölcsméret (pl.: Van, Újfehértói fürtös). Amennyiben a piaci igények megkövetelik, ezeknél a fajoknál is termésritkítást lehet végezni. A nagy gyümölcsû csonthéjasok vegyszeres termésritkításának több módja lehet. A virágok ritkítása, illetve részleges perzselése hazánkban kockázatos eljárás lenne a tavaszi fagyok gyakorisága miatt. A virágzást követõ 4–8 hétben naftilecetsav, ethephon vagy paclobutrazol hatóanyagú készítményekkel hatékonyan ritkíthatók az õszibarack és szilva fiatal terméskezdeményei. A kajszi biztonságos vegyszeres termésritkítása még nem kidolgozott. A gyümölcsminõség növelésénél a kézi ritkítás a legeredményesebb. A virágok megfelelõ kézi ritkítását követõen számíthatnánk a gyümölcsméret legnagyobb növekedésére, de ennek a módszernek hazánkban nagy a kockázata, ezért a ritkítással várnunk kell a terméskötõdésig. Az õszibarack, kajszi és a nagy gyümölcsû szilvafajták 106

termésritkítására Magyarországon a virágzást követõ 4. héttõl kerülhet sor. A csonthéjkeményedés utáni ritkításnak már alig van hatása a gyümölcsméretre. A szüret elõtti idõszakban végzett ritkítás elsõsorban a sérült, deformált és más módon károsodott gyümölcsök eltávolításával járul hozzá a minõség javulásához.

A méhmegporzás technológiája
A terméskötõdés növelésére megporzás céljából a méhcsaládokat az ültetvény területén vagy az ültetvény közelében kell elhelyezni. Fontos a méhek kihelyezésének idõpontja. A virágzás kezdete után kihelyezett méhcsaládokból jóval több gyûjtõméh keresi fel a gyümölcsöst, mint a virágzás kezdete elõtt odaszállítottakból. Fontos kérdés, hogy a méhcsaládokat hová helyezzük el. A méhcsaládokat a gyümölcsöshöz minél közelebb, lehetõleg a gyümölcsös területén kell elhelyezni. Ha ez mégsem lehetséges, a minimális követelmény az, hogy a méhészeteket közvetlenül az ültetvény szélén kell telepíteni. A méhcsaládokat egymástól 200–300 méterre lévõ, 10–20 kaptárból álló csoportokban, megfelelõ elosztásban az ültetvény területén helyezzük el. Így még rossz idõjárásban is biztosított a megfelelõ méhlátogatás, amikor a méhek a kaptár 150 m-es körzetében maradnak. Az irányított méhmegporzáshoz szükséges méhcsaládok számát illetõen megfogalmazhatunk irányszámokat (40. táblázat), amelyek a nemzetközi tapasztalatok és a kívánatos méhlátogatásra vonatkozó kalkulációk szerint megállják a helyüket a gyakorlatban.
40. táblázat. Gyümölcsösök optimális megporzásához szükséges méhcsaládok száma Gyümölcsfaj Alma Körte Birs Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Õszibarack Mandula Szamóca Málna Köszméte Fekete ribiszke Forrás: BENEDEK et al., 1990. Méhcsalád/hektár 2–6 2,5–3 1 3–5 5–8 2,5–5 3 0,5–1 7–10 10–25 5–6 5–6 3–5

107

Az öntözés szervezése és ökonómiája
A gyümölcsösök öntözésének feltételei
A kertészeti növények vízigénye, vízfogyasztása általában nagyobb, mint a szántóföldi növényeké. Így eredményes termesztésük jelentõsen függ attól, hogy csapadék, illetve pótlólagos öntözõvízigényük megfelelõ szinten kielégíthetõ-e. Fontos célkitûzés az eszközhatékonyság növelése és a termésbiztonság fokozása az öntözés biztosításával is. A kertészeti öntözésnek jelentõs hagyományai vannak hazánkban is. LIPPAI JÁNOS (1664) Posoni kert c. mûvében pl. ezeket írja: „Az öntözésrõl. Csaknem minden kerti veteménynek … szükséges az öntözés, amikor igen száraz az idõ… A gyenge fiatal fáknak, melyeket újonnan ültetik kiváltképpen, igen hasznos az öntözés…” (121–122 p., 254. p.) A XX. század elsõ évtizedeiben hazánkban 8000–10 000 ha közötti öntözött felületek voltak. A harmincas években már a rizs öntözés is feltûnt a kertészeti növények, a bolgár kertészek öntözési módszerei mellett. Az öntözés hazánkban – „feltételes öntözési zóna” – saját mûszaki-technikai adottságain túl, elsõsorban az idõjárás függvénye. A kertészeti növények öntözése lassan emelkedõ tendenciájú. Alapvetõ módszerként az öntözésnek a hozamokra és ráfordításokra, illetve a költségekre és termelési értékekre gyakorolt közvetlen hatását értékeljük. A különbözõ berendezések öntözéshatékonyságra gyakorolt hatásaira utalásokat teszünk. Az öntözési többletköltségek és többlethozamok, illetve a többlettermelési értékek meghatározásához a gyakorlatban egyszerûen alkalmazható számítási módszert vezettek be. A többlettermelési költséget (TK1) úgy határozhatjuk meg, ha az adott terület öszszes termelési költségét (TK) elosztjuk az átlagterméssel (t/ha), a kapott eredményt megszorozzuk a öntözött és öntözetlen hozamok (t1–t0) különbségével, és a kapott értékhez hozzáadjuk az öntözéses szolgáltatás közvetlen költségét (SZKö). A számítási folyamat az alábbi:
TK 1 = TK + (t1 − t 0 )+ SZK ö t / ha

Az öntözéses termesztés naturális hatékonyságának vizsgálatánál regressziószámítást végezhetünk. Az alkalmazott többváltozós regresszió alapképletei: z = a + bx + cy ahol: z = a termésátlag (kg/ha), x = a tápanyag-hatóanyag (kg/ha), y = a felhasznált öntözõvíz (mm/ha). Az öntözés pótlólagos hatékonysági (Hö) mutatóit a jövedelmezõségi szintmutató analógiájára számíthatjuk. Meghatározásának képlete: 108

Hö =

TE − TK ö =% TK ö

ahol: TKö = az öntözött termelés költsége, TE = termelési érték. Az öntözés hatékonyságának megállapítása alapján ún. abszolút és relatív sorrendet határozhatunk meg az egyes gyümölcságazatokra. A hatékonyság abszolút rangsorában, az öntözött és öntözetlen termesztés közötti hozamtöbblet az egyes ágazatokban a „területmegtakarítás” alapjául szolgál. Az ún. relatív hatékonysági rangsorolás alapja a többlettermelési értékek és többletöntözési költségek összevetése. Ezek nem feltétlenül adnak azonos értéket a hozamokra épülõ területmegtakarítással. Az abszolút és relatív rangsorok ugyanazon növények esetében idõrõl idõre eltérhetnek egymástól. A ráfordítás-hozam növelõ tényezõk értékelése az öntözõvíz mellett elsõsorban a talajminõségre, tápanyag-ellátottságra, a fajtára, a telepítés- és mûvelésmódra, az alkalmazott technológiákra és számos kevésbé mérhetõ jelenségre vonatkoztatható. Az öntözés, a termelõk számára költséges ráfordításokkal megvalósítható termelést elõsegítõ tevékenység. Mely tényezõk hatnak az öntözés hatékonyságára? – Az éghajlati viszonyok. – A talaj összetétele, szerkezete, fekvése és vízgazdálkodása. – Az élõ szervezet, a növény, mint biológiai rendszer, amelynek egyik legfontosabb eleme a víz. – Az öntözési technika két fõ irányának (esõztetõ, mikroöntözõ) gyors fejlõdése. – A gazdaságok, vállalatok, amelyek adottságaik, lehetõségeik birtokában elõsegítik vagy fékezik az öntözés eredményes mûködését.

Az éghajlati viszonyok
Számtalan tudományos munka összegezése az a meghatározás, ami szerint „éghajlati adottságainkat tekintve hazánk a feltételes öntözési zónába esik”. Az atlanti, a mediterrán és a kontinentális éghajlati övezetek találkozása következtében az ország egyes tájain – nem nagy kiterjedése ellenére – jelentõs eltérések vannak csapadékviszonyainkban és az egyéb klimatikus tényezõket tekintve is.

A víz biológiai és ökonómiai tényezõ
A kertgazdaság sajátossága, hogy a termelés anyag- és energiamérlege pozitív, több energiát nyerünk a termesztés során, mint amennyit abba befektetünk. Különleges szerepet játszó anyag a víz, hatását közvetve és közvetlenül is kifejti. Mint anyag alkotó eleme a növénynek, de alapvetõ része a talaj folyadékfázisának is! Vízkészleteink erõsen korlátozottak, ezért ezzel az anyaggal is takarékoskodnunk kell. A gyümölcstermesztés intenzitásának növekedésével a nagyobb termésekkel 109

párhuzamosan, sõt néha fokozottabban növekszik a vízigény, miközben vízkészleteink relatív csökkenése figyelhetõ meg világszerte (vízszennyezõdés stb) . A növény és a talaj vízleadási folyamata együttesen az ún. evapotranszspiráció (ET), amely számszerûsítve a két döntõ faktor által egyidejûleg elpárologtatott vízmennyiséggel egyenlõ, tehát megfelel egy adott növényállomány növekedés- és fejlõdésbeli összes vízfogyasztásának. A szakirodalom különbséget tesz a potenciális evapotranszspiráció (Etp) és a tényleges evapotranszspiráció (Eta) között.

Az öntözõvíz-szükséglet meghatározása
Az öntözõvíz szükséglete – a természetes csapadék ismeretében – az Etp és az Eta értékei közé esik, mivel még az optimális vízigény fedezése is kisebb-nagyobb értékkel alacsonyabb, mint az Etp mennyisége. Az evaporációt elsõsorban a hõmérséklet, a légnedvesség, a szélerõsség, a légnyomás és a napsugárzás befolyásolják. Meghatározására számos hazai és külföldi eljárás áll rendelkezésre. A napi vízigényszámítás hazai gyakorlatában közelítõ értékeket kapunk, ha a napi középhõmérsékletek átlagát megszorozzuk az adott terület növény-fedettségét kifejezõ 0,1–0,25 közötti értékekkel. Pl. napi 25 °C esetén teljes talajfedettség mellett (pl. szamóca, málna) a növényállomány napi vízigénye 6,25 liter, illetve 6,25 mm/m2. Számításba kell vennünk az öntözés hatásfokát, amely elsõsorban az alkalmazott öntözési mód függvénye. öntözõvíz_veszteségek Hatásfok (%) = ⋅ 100 öntözõvíz Gyakorlati tapasztalat vagy kísérlet birtokában – egy adott körzetben a kiadagolandó öntözõvíz mennyisége fenti összefüggésekbõl a következõk szerint határozható meg: Egyszeri vízadag vagy összes vízfelhasználás (m3) =
= az öntözendõ terület vízigénye − effektív csapadék a berendezés hatásfoka (telep, rendszer stb.)

A gyümölcsfák vízfogyasztása fajtánként és növekedési szakaszonként erõsen eltérõ. A valóságos igény megállapításához minden egyes körzetben, gazdaságban rendszeres megfigyelések (mérések) szükségesek, fõleg az alábbiakra figyelve. – Milyen mély a gyökérzettel átszõtt talajréteg (ez egyben a talaj összetételére, minõségére is utal), és mekkora a talaj felvehetõ vízkészlete, tározóképessége? A törpe alanyokra oltott növények sekélyebben gyökeresednek, mint a hagyományosak. E talajréteg vízellátása meghatározó 0,8–1,5 m mélységig. – A mély rétegû és jó víztározó képességû talajon természetesen kisebb öntözõvízigény merül fel, mint a sekélyebb rétegû, csekély vízkészletû talajtípus esetében. Erõsen csapadékos körülmények között a hasznosvíz szintjét 60–70%-ra, míg a száraz éghajlatú területeken 100%-ra célszerû feltölteni. Ezeket az átlagértékeket a talaj gyökérrel átszõtt rétegeire vonatkoztatjuk. 110

A talajtípusokra jellemzõ értékek közül öntözés szempontjából igen fontosak a nedvszívó képességre és a víztározó képességre vonatkozók. Míg az öntözés megkezdésének idõpontjára elsõsorban a talaj nedvszívó-képességének – hygroszkóposságának, addig a kiadagolandó víz mennyiségére – egy-egy öntözés alkalmával – fõként a talaj hasznos vízkészletének van meghatározó szerepe. A vízkészlet (kapacitás – Vk) vegetációs idõszakban gyakorlatilag annak a visszatartható vízmennyiségnek felel meg, amely egy kiadós esõ után két nappal még általában a talajban található. A növények azonban az egész hasznos (Dv) vízkészletet sohasem tudják felvenni, így annak egy része ún. holtvíznek (Hv) minõsül. Túlöntözés esetén az öntözõvíz a vízkapacitást meghaladja, a víz egy része az alsóbb rétegekbe szivárog és a növény számára elvész (41. táblázat).
41. táblázat. Különbözõ talajtípusok vízfelvevõ (vízbefogadó) képessége Talajtípus Homok Vályogos homok Homokos vályog Vályog Agyag Forrás: VÁRALLYAI, 1975. Vízfelvétel mm/óra intenzitás 20 15 12 10 8

Ugyanilyen veszélyes amikor a talaj vízkészlete a holtvíz szintjére süllyed. A 42. táblázatban közölt értékek alapján kiszámíthatjuk a növények rendelkezésére álló hasznosvíz mennyiségét az egész gyökérzónára vetítve is. Lényegesek az öntözendõ terület fekvése, lejtési viszonyai. Minél meredekebb és egyenetlenebb a talajfelszín annál rosszabb az öntözés hatásfoka és annál nagyobb az öntözõvízigény; különösen áll ez a felületi, – esõztetõ öntözési módokra (43. táblázat).
42. táblázat. A talaj vízgazdálkodási jellemzõi Talajok, vízgazdálkodásuk szerint csoportosítva Laza, nem humuszos homok Vályogos homok Vályog Vályogos agyag Nehéz agyag szolonyec Kérges és közepes réti szolonyec Forrás: VÁRALLYAI, 1975. Vízkapacitás, % 16 16–24 24–32 32–40 40 40 Dv = Diszponibilis víz Dv% 60 50–60 50–60 20–40 20–40 20

111

43. táblázat. Vízfelvétel lejtõs területen A lejtés %-a (m) 5 5–8 9–12 12–20 20 Forrás: PERROT, 1966 után. A vízfelvételi képesség %-os csökkenése 0 20 40 60 75

Ilyen területeken alapkövetelmény a kis intenzitású, a hosszabb idõtartamú „folyamatos” öntözés = pl. a csepegtetõ vagy altalaj öntözés. Befolyásolja az öntözõvíz mennyiségét a talaj és a víz sótartalma is. A magasabb sótartalom, az elszikesedés veszélye közvetve növeli a vízigényt. Növeli a tervezendõ öntözõvíz mennyiségét a szélkitettség mértéke, az erõsebb szelek gyakorisága a vegetációs periódusban. Természetesen az öntözési módok, berendezések (esõztetõ, csepegtetõ), az üzemelés módjai (pl. éjszakai öntözés, technológiai fegyelem stb.) lényegesen befolyásolják az öntözõvíz mennyiségét.

Az öntözés tervezése és ökonómiai összefüggései
Az öntözés a fejlettebb, intenzívebb termelési technológiák fontos eleme, összetevõje. Az adott öntözõberendezés is a termelõeszköz-ellátottság része, amely az egyéb eszközökkel összhangban hat a gazdálkodás egészére, a jövedelem alakulására. Egy-egy adott gazdaságban ha öntözés nélkül biztonságos termelés nem folytatható, illetve ha egyes növények, mint a szamóca, málna csak rendszeres öntözéssel termeszthetõk; ekkor beszélünk „az öntözés szükségességérõl”. A gazdaságokat érintõ elsõ döntés tehát, hogy az adottságokhoz kötõdõen a termés biztonsága, vagy a már egyébként is magas hozam további növelése érdekében kelle öntözniük. A döntés második szakasza az öntözést leginkább megháláló növények termelési szerkezetének megválasztása és az ennek megfelelõ szakirányítás biztosítása. A harmadik szakaszban dönteni kell az öntözésberuházási változatok között, a víznyerési lehetõségek, a domborzati viszonyok, a munkaerõ-ellátottság, a beruházás egyszeri és üzemelési költségei ismeretében. Az öntözéses technológiára való berendezkedés tehát összetett és sokrétû elõkészületet igényel a gazdaságtól. Az öntözõberendezéseket pl. egymással és a gazdaság egyéb technikai eszközeivel is össze kell hangolni. Az öntözéstechnikai jellemzõk – a forgalmazók által részletezett – ismerete meghatározza a berendezés stabil és mozgatható részeinek arányát, az öntözés kívánatos intenzitását, a szórófejek kötésméretét, a telepítés rendjét, annak élõmunkaigényét stb. 112

A számítástechnika, az elektrotechnika alkalmazásával egyidejûleg erõsödött fel az öntözés automatizálásának igénye. Az, hogy a növény fiziológiai igényeivel összhangban, a makro- és mikroökológiai tényezõk számszerûsíthetõ paraméterei és a termelõ szakemberek rendszeres megfigyelései alapján, automatizált öntözésszabályozási információt alakítsunk ki. Legyen programozható a rendszer mûködése, a víz és tápoldat adagolása, mennyiség, idõzítés stb.

Az öntözés szervezése
Az öntözés az intenzív gyümölcstermesztésben a nagy és biztonságos terméshozam egyik feltétele. Ahhoz, hogy a termelõk a gyorsan változó piaci igényekhez alkalmazkodni tudjanak és emellett optimális nyereséghez is jussanak, elõször is jó minõséget és nagy terméshozamot kell elérni. Másodszor pedig ennek a terméshozamnak az ültetvény életének viszonylag korai szakaszában kell bekövetkeznie. Így válik lehetõvé az ültetvény-beruházás gyors megtérülése és szükség szerinti leváltása, valamint a piac kívánalmaihoz való igazodása. Ehhez egyrészt intenzív telepítési rendszer, másrészt pedig öntözés szükséges. Az egyes fajok vízigénye különbözõ, amit a fajta, az alany és a termés mennyisége is nagymértékben befolyásol. Vízigényes az alma, a körte és a bogyós gyümölcsûek. Kevésbé vízigényesek a csonthéjasok, de ezek közül a többinél magasabb a szilva, az õszibarack és a kajszi vízigénye. Jelenleg Magyarországon az összes öntözésre berendezett terület 320 ezer ha, és ebbõl az öntözött gyümölcsösök területe mintegy 5%.

Az öntözés módja
Az esõztetõ öntözésnél a 0–40 cm-es talajréteg átnedvesítéséhez szükséges vízmennyiséggel kell számolni. A vizsgálatok alapján egy cm2-es talajréteg átnedvesítéséhez 1,2–2,4 mm, azaz: – homoktalajon 1,2–1,4 mm, – vályogtalajon 1,6–1,8 mm, – kötött talajon 2,0–2,4 mm csapadék szükséges. Eszerint talajtípusoktól függõen m2-ként 40–60 mm vízmennyiség kijuttatására van szükség. A kis adagú vízmennyiséggel való öntözés (20–30 mm) gyenge hatásfoka azzal magyarázható, hogy a talaj felületérõl az öntözõvíz mintegy 20–30%-a (44. táblázat) elpárolog. Egy ha terület 1 mm-es öntözéséhez 10 m3 víz szükséges. Ha
44. táblázat. Egy ha egyszeri esõztetõ öntözéséhez szükséges vízmennyiség Víznorma 30 40 50 60 Forrás: VÁRALLYAI, 1975. Szükséges vízmennyiség (m3/ha) 300 400 500 600 Vízveszteség (40% ) (m3/ha) 120 160 200 240 Összes kiöntözendõ vízmennyiség (m3/ha) 420 560 700 840

113

ezt megszorozzuk a kívánt víznormával, megkapjuk az egy ha terület egyszeri beöntözéséhez szükséges összes vízmennyiséget. A mikroöntözési módoknál, mint a csepegtetõ, szivárogtató és szórófejes megoldások az esõztetõ rendszerekhez képest az öntözõvíz-adagok 40–60%-kal is mérsékelhetõk. Következésképpen a 43. táblázatban felsorolt víznormák veszteség nélkül kielégítik a gyümölcsfajták eltérõ öntözõvízigényét. Ez a legfõbb elõnye a mikroöntözési technikáknak. Ezen túl azonban még számos hatékonyságot növelõ hatása is ismert: – munkaerõigénye minimális, alig 10%-a az egyéb öntözési módoknak, – az öntözõvíz közvetlenül a növény gyökérzetéhez juttatható, – a tápoldatok a vízzel együtt juttathatók a talajba és nem mosódnak ki, – a szivárogtató öntözõtestek nem dugulnak el és a csepegtetõk eldugulása is megakadályozható a rendszer idõnkénti átmosásával, – energiaigénye minimális, használata során kézzel telepítendõ elemei nincsenek, – a talajfelszín feletti növényi részek öntözés idején is szárazak maradnak, ami a kórokozó gombákat minimálisra mérsékli, – a tápanyagokat elõírásszerûen lehet adagolni, ezáltal megakadályozzuk a talajvíz elnitrátosodását, az ivóvíz veszélyeztetését, – az öntözõvíz kijuttatását a szél nem zavarja és egyenetlen, lejtõs területen is alkalmazható. Ezek az elõnyök, valamint a vízadagoló rendszerek egyre bõvülõ választéka sokoldalú alkalmazásukat teszik lehetõvé. Napjainkra az 1970-es és 1980-as éveket jellemzõ korábbi arányok – 80% esõztetõ, 20% csepegtetõ – megfordultak.

Az öntözés beruházási és üzemelési költségei
Mind az esõztetõ, mind a csepegtetõ mikroöntözés beruházási létesítményei megközelítik az ültetvény bekerülési költségeinek 25–35%-át. Attól függõen, hogy mekkora a beruházás kapacitása (1 órai, napi vagy idény-teljesítménye), kiépítettsége, mozgatható vagy stabil, szûrõvel, tápoldatozóval ellátott, irányítása kézi vagy automatizált, emelkedik az alapberuházás költsége. Nagyon lényeges a víznyerés és a mûködtetés energiaforrásának formája, hogy elektromos vagy diezel üzemû stb. A gyümölcsfák, illetve a bogyósok gyökérzete különbözõ (0–80 cm) mélységû talajrétegekben helyezkedik el, ezért az eltérõ mértékû vízadagokkal való öntözés a helyes. Egyszeri öntözéskor 30–60 mm vízmennyiséget kell kijuttatni. Így az idõjárástól függõen, egy vegetációs idõszakban 3–4-szeri öntözés szükséges. Mikroöntözésnél 25–35%-kal kisebb normákkal számolhatunk. Az öntözés költségeit befolyásolja az adagolt vízmennyiség, az öntözések száma és az öntözõberendezések kapacitása. (A költségek jelentõs részét (6–8%) az amortizáció és a fenntartás teszi ki.) Az általunk vizsgált gazdaságokban különbözõ berendezéseket használtak az öntözés kivitelezésére. A többlethozam – most eltekintünk attól, hogy esetleg több mûtrágyát adagoltak ki, mint az öntözetlen ültetvényeken – elérte a 80%-ot. Az öntözés termésnövelõ hatását a 45. táblázatban mutatjuk be. 114

45. táblázat. Az öntözés hatása a terméshozamok alakulására Termáshozam (t/ha) Megnevezés öntözött Alma Csonthéjasok Málna Szamóca 33,9 12,7 12,0 15,0 öntözetlen 17,7 6,8 6,5 8,3 Index öntözetlen = 100 191,5 186,8 184,6 180,7

Különösen fontos az öntözés az intenzív ültetvények és a bogyósgyümölcsûek termesztése esetében. Az öntözésnek a fagykárok elleni védekezésben is nagy szerepe lehet, arányban az intenzitás fokozásában és a terméskockázat csökkentésében.

31. ábra. A korona feletti öntözés a fagyvédelem célját is szolgálja (Dél-Tirolban)

Ausztrália Victoria állam Kertészeti Kísérleti állomásán Y alakú korona kialakítása és csepegtetõ öntözés alkalmazása mellett az ültetési távolság és a terméshozam közti összefüggésekre vonatkozóan végeztek kísérletet (46. táblázat). Megállapítható, hogy az a legkisebb ültetési táv, amely a legtöbb 57 mm átmérõ fölötti gyümölcsöt adta és a terméshozam is magas volt, a 3×1 m-es. Az ültetési táv további csökkentése növelte a terméshozamot, azonban a gyümölcsméret ugrásszerûen csökkent, ami viszont az árbevételre hatott negatívan. 115

46. táblázat. A fák száma és a terméshozam alakulásának összefüggései az öntözött õszibarack-termesztésben Ültetési távolság (m) 3,75 × 1,00 3,75 × 0,75 3,75 × 0,50 3,00 × 1,00 3,00 × 0,75 3,00 × 0,50 A fák száma (db/ha) 2667 3556 6333 3333 4444 6667 Átlagos terméshozam (t/ha) 38,2 45,7 46,7 47,7 56,7 59,9 Az 57 mm-en felüli gyümölcsök mennyiség (%) 87,3 81,8 68,5 81,4 75,6 60,0 Index terméshozam változás 100,0 119,6 122,3 124,9 148,4 156,8

Forrás: Inst. of Tatura, Ausztrália.

Az öntözés költségei és hatékonysága
Az öntözés beruházási költsége viszonylag nagy, a berendezés típusától és a beruházás jellegétõl függõen hektáronként 300 ezer – 1 millió Ft. Ha átlagosan (különbözõ típusok átlaga) 700 ezer Ft-ot veszünk, és az amortizáció idejét 15 évre kalkuláljuk, akkor csak a berendezések amortizációs költsége évente 47 ezer Ft/ha. Ez pedig a 864 m3/ha vízadag esetében 54,4 Ft/m3 költséget jelent, vagyis az öntözés költségének a 41%-át. Ahhoz, hogy az állandó költség (amortizáció + fenntartás) 1 m3-re jutó részaránya csökkenjen, az 1 ha-ra adagolt öntözõvíz-menynyiséget kell növelni. Az öntözés hatékonysága a következõképpen határozható meg (a képlet a növényvédelem és a mûtrágyázás hatékonyságának számítására is alkalmazható):
En = Tk 0 + Tk1 + Tk 2 Q0 + Qn

ahol: En = az öntözés és a termelés együttes önköltsége, Tk0 = a termelési költség, Tk1 = az öntözés költsége, Tk2 = a többlettermék betakarítási költsége, Q0 = a termés (t/ha), öntözés nélkül, Qn = a többlettermék (t/ha), öntözéssel. Az öntözés a terméshozamokat átlagosan 70–80%-kal növeli az ültetvényekben. Az öntözés költsége (Ft/m3) annál kisebb, minél többször és minél nagyobb vízadaggal öntözünk, mivel az állandó költség csökkenõ arányban terheli az ágazatot, bár a változó költség emelkedik. A nagy terméshozamok elérésének legfontosabb elõfeltétele az öntözés, amelynek ugyan nagy a beruházási igénye, de nélküle intenzív termelés nehezen valósítható meg. 116

A beruházás költségén belül megkülönböztetünk a rendszer mûködtetésének állandó (fix) költséghányadát. Ennek nagysága akkor is terheli az üzemeltetõt, ha azt nem használja. A használat során üzemelési költségek keletkeznek az öntözéshez kapcsolódóan, ezek az ún. változó költségek. Az öntözésberuházás támogatása hazánkban a beruházási tõke kamattámogatásán túl általában a bekerülés 40%-ára ad vissza nem térítendõ támogatást az állam. A 2001-es KSH-felmérés szerint az almaültetvényekben az öntözhetõ terület aránya 22% (9200 ha), de a ténylegesen öntözött csak (6700 ha). Körteültetvényekben ugyanezen mutató 15%, illetve 8%. A bogyósgyümölcsûek átlagában az öntözhetõ terület 15% (málna, szeder, ribiszkék és a köszméte), a ténylegesen öntözött pedig 7%, legmagasabb a málna és a szeder esetében 13%, a fekete ribiszkénél pedig csak 1%. Ezek után már érthetõ, hogy a magyar termésátlagok a Nyugat-európainak miért csak a felét adják. Az Európai Unióban a gazdálkodók a támogatási formákhoz annak függvényében jutnak, hogy azok mire irányulnak, így elõsegítik vagy korlátozzák az adott beruházási tevékenységet. Így megkülönböztetnek ún. „zöld dobozt”, az idetartozó támogatások az EUba lépés után is megmaradnak, sõt nõnek. A „sárga dobozba” tartozóak esetében viszont csökkenés várható. Ide tartozik az öntözésfejlesztés is, Az Európai Unióban a közeljövõben érvénybe lépõ vízgazdálkodási keret irányelve kötelezõen írja elõ a „költség-visszatérülés” elvének alkalmazását, a vízminõség védelme és a vízkészletek fenntartható takarékos használata érdekében. Lehetõség lesz az Unióban is a vízszolgáltatás árának támogatására az adott régió kedvezõtlen szociális, környezeti, gazdasági, valamint éghajlati adottságainak kompenzálására. A melioráció a késõbbiekben is a zöld dobozban szerepel. Az olasz és a spanyol gyümölcstermesztõk esetében állami beruházásban gondoskodnak a víz ültetvényekhez való eljuttatásáról. Az öntözés alkalmazása a gazdákra van bízva. Vízdíj nem létezik, amit nálunk sajnos a felhasznált víz m3-e után fizetni kell. Miután hazánkban az Alföld döntõ részén a gyümölcstermesztés „félsivatagi” körülmények között folyik, kizártnak tartjuk, hogy az öntözés az öntözésberuházás ne kaphasson maximális támogatást. Erre az Unióba való belépés után is van remény, mert a legtöbb tagország e fejlesztéseit a zöld dobozhoz sorolja.

Az alma- és körtetermesztés szervezése és ökonómiája
Hazánkban az almatermés részesedése az összes gyümölcstermésbõl 60% körüli, és az almatermés több mint fele Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébõl származik. Mindez komoly problémát okoz a betakarítás idején a göngyölegellátásban, a szállításban és nem utolsósorban az értékesítésben és a feldolgozásban.

Az almatermesztés fejlesztése
Hazánkban az árugyümölcsösök átlagtermése almából 15–20 t/ha. El kellene érni átlagosan a 30 tonna/ha termést. Az intenzív, öntözött ültetvényekben pedig a 40 tonnát hektáronként. 117

Tekintettel arra, hogy a jövõben várhatóan 700–800 ezer t almára lesz szükség és hogy átlagosan elérhetõ a 30 t/ha termés, a szükséges ültetvényterület 23–27 ezer ha. A korszerû ültetvények mintegy 30%-kal kisebb területet igényelnének a jelenleginél. Ahhoz hogy ezt elérjük a 43 ezer ha-nak 40%-át kellene újratelepíteni, ehhez pedig 15–17 ezer ha, azaz évente 1500–1700 ha almaültetvényt kellene létrehozni. Ennek beruházás igénye – csak a létesítési és az ápolási költség – jelenlegi áron (2002) mintegy 2,5 millió Ft/ha. Ennek 40%-át véve alapul 3,8–4,3 milliárd Ft a szükséges állami támogatás évente, amit kormányzati szinten kellene a korszerû almaültetvények létrehozása céljából biztosítani. Ehhez hozzátartozik a tárolók építése, korszerûsítése, öntözõrendszerek létesítése és az integrált, illetve az ökológiai termesztés, forgalmazás korszerûsítésének támogatása is. Összességében tehát 6–6,5 milliárd Ft a szükséges állami támogatás évente.

Az almatermés felhasználása és a fejlesztés
A várható felhasználás mennyisége és megoszlása vizsgálataink szerint a következõ lehet: – belföldi fogyasztás 150–200 ezer tonna, – feldolgozás 450–500 ezer tonna, – export 80–100 ezer tonna, – összesen 680–800 ezer tonna. Feltételeztük, hogy exportpiacaink a volt szocialista országokban stabilizálódnak. Emellett, ha csatlakozunk az EU-hoz, lehetõvé válhat azon a piacon is egy erõteljesebb kivitel. Megoldásra váró feladatok – Mérsékelni kell Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az almatermesztés túlsúlyát. – Csonthéjasok telepítésével az alma részesedése csökkenthetõ, az eszközök jobban kihasználhatók, lehetõvé válik a konzervipari tevékenység kiszélesedése. – Segíthet az alma fajtaösszetételének korszerûsítése, amellyel lehetõvé válna az augusztustól október közepéig tartó szüret. Ezáltal javul a minõség és az erõforrások kihasználása, és növekszik a jövedelmezõség, – Ipari almaültetvények létrehozása szerzõdéses formában a feldolgozóüzemmel ugyancsak elõsegítheti a fajtaszerkezet javulását. – Integrált termesztés „teljes körû” megvalósítása és a „bioalma” termesztés kiszélesítése. A jelenlegi fajtaszerkezetet a KSH által 2001-ben végzett felmérés eredményeként a 47. táblázat ismerteti. A Jonathan csoporton belül 17%-ot az Idared tesz ki. A téli almafajták aránya az összesen belül 86%, az õszi fajtáké 12% és a nyári almáé 2%. Bár a Jonathan fajta aránya csökken, még mindig magas, és csak alig néhány százalék a Gala és a Jonagold õszi fajták részesedése. Megkezdõdött a Granny Smith és a Breaburn kései fajták telepítése is. Erõteljesen kellene azonban a „Kbub fajták” telepítését is végezni, mint a Pink Lady, Fuji, Kiku 8, Redboy stb., mivel az EU-hoz csatlakozás után ezen fajtákkal nem tudjuk felvenni a versenyt. 118

47. táblázat. Az alma fajtaszerkezete** Megnevezés Jonathan csop. Golden Dellicious csop. Red Dellicious csop. Rezisztens fajták Gala csop. Gloster Granny Smith Breaburn Egyéb Összesen Forrás: KSH elõzetes adatok. ** = gyümölcstermelési rendszerek adatai. ** = terület alapján. 2001 53,6 19,5 10,4 4,5 2,0 1,5 0,6 0,5 7,4 100 1985* 47 14 34 – – – – – 5 100

A fajtacsoportok érési idõ szerinti megoszlása a termesztésében a következõk szerint volna kívánatos: – nyári fajták 5–10%, – õszi fajták 30–40%, – téli fajták 65–50%. Az ilyen szerkezet kialakítása megköveteli a korszerûtlen ültetvények megszüntetését. A terület 30% körüli csökkenése nem okoz a termésmennyiségben visszaesést.

A terület és a termés várható változása
A Menedzsment és Marketing Tanszékén kidolgoztuk a gyümölcságazat 2010-ig terjedõ fejlesztési tervét. Ebbõl itt az almatermésûek termesztésének várható változását mutatjuk (48. táblázat).
48. táblázat. Az alma és a körte termése 2010-ben Terület (ezer ha)* Megnevezés Alma Hét megyében (70–80% termés) Hat megyében (15–20% termés) Hat megyében (5–10% termés) Összesen: 25,0 3,9 2,0 30,9 Körte 1,6 1,0 0,4 3,0 Alma 700 70 30 800 Körte 25 30 5 60 Alma 28,0 18,0 15,0 25,0 Körte 18,0 20,0 12,0 18,0 Termés (ezer t) Átlagtermés (t/ha)

* = 5–8%-os nemtermõ területtel.

119

Az átlagtermés 2010-re a mainak közel kétszeresére nõne. A felhasznált terület pedig 30%-kal csökkenne. Az elsõ hét megye sorrendben: Bács-Kiskun, Borsod-AbaújZemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg. Jelenleg ezek a megyék adják az összes gyümölcstermés 75–80%-át, és két megye kivételével itt a legnagyobb a munkanélküliség is. Éppen ezért, valamint a termesztési hagyományok megléte miatt is – Pl. az almasûrítmény-gyártó üzemek 80%-a is itt van – szükségszerû hogy a fejlesztések fõként itt történjenek. Természetesen más megyék sincsenek „eltiltva” a telepítéstõl, amennyiben a feltételeik is adottak.

A fajta szerepe
Almatermesztésünkben a Jonathan, Idared, Golden Delicious típusok és a Red Delicious csoport fajtái mintegy 70–80%-ot tesznek ki. A Jonagold, Gala típusok az utolsó 10–15 évben terjedtek el. Az utolsó években pedig már a Granny Smith, Vista Bella, Summerred hazai termése is megjelent a piacokon. A régi fajták, mint a Húsvéti rozmaring, Nyári fontos, Londoni pepin stb. iránt is megnõtt az érdeklõdés. A legújabb külföldi fajták telepítése mint a Braeburn, Fuji, Pink Lady is megkezdõdött. Nagy szerepük várható a rezisztens (német, amerikai, cseh) fajtáknak, amelyek lehetõvé teszik a növényvédelmi költségek csökkentését. Különösen azok szerepe lehet kiemelkedõ, amelyek kettõs hasznosításúak pl. Freedom, Florina, Topaz, Pinova vagy több irányú betegségellenállással bírnak, mint pl. a Reanda, Remo, Rewena, Relinda (tûzelhalással és varasodással szemben is).

32. ábra. Korszerû almaültetvény a Boden-tó körzetében (Németország)

120

A körtetermesztésben is egy sereg új fajta jelent meg, amelyekre jellemzõ a korai vagy kései érésidõ, jó szállíthatóság és tárolhatóság, valamint a piros fedõszín. A hagyományos fajtáink mellett fontos lehet, mint a Bosc kobak, Vilmos, Clapp kedveltje, Pachams Triumph stb. a külföldi piacon szereplõ Concord. A legújabb külföldi körtenemesítésbõl származó fajtákat (olasz, német) behoztuk és vizsgáljuk (Z. KISS–SIPOS, 2001). Különösen érdekesek lehetnek a Clapp kedveltje elõtt érõ nagygyümölcsû fajták, mint a Tosca, Turandot, Norma, Carmen olasz fajták, utóbbi spur típusú, intenzív ültetvény létesítésére alkalmas. Ezekkel a fajtákkal ki lehet bõvíteni az exportálható fajták körét. Különösen jó lehetõségeink volnának a finn, a balti országok és Ausztria piacain. Említést kell tenni az ázsiai (japán) körtefajtákról is, amelyek választékbõvítõ szerepet tölthetnek be. A Hosui, Nijisseiki szaporításra engedélyezett fajták.

A gyümölcsbetakarítás szervezése és ökonómiája
A betakarítás az egyik legfontosabb munkamûvelet, mivel ennek költsége az összes költség 40–60%-át teszi. Ugyanakkor itt dõl el, a termesztés jövedelmezõsége is. A betakarítás élõmunka-szükséglete az összes szükségletnek 60–80%-a. Éppen ezért a technológia fejlesztése elsõsorban az élõmunka-ráfordítás csökkentésére és a végtermék minõségének javítására irányul. A termelési feladatok idõben, jó minõségben való elvégzése érdekében fel kell mérni: – a rendelkezésre álló munkaerõt, összetételét és minõségét, – a feladat elvégzéséhez szükséges idõtartamot, – a rendelkezésre álló eszközök állapotát, javítási, karbantartási munkák méretét, – az ösztönzési rend kialakítását, – ki kell alakítani az ellenõrzés rendjét, kijelölni az egyes feladatok felelõseit, a határidõket.

A gyümölcsbetakarítás tervezése
A betakarítás a gyümölcstermesztés egyik legfontosabb folyamata. A betakarításkor számításba kell venni: – a betakarítás idõtartamát, – a napi szüretelendõ és elszállítandó mennyiséget, – a szállításütemezést (export, belkereskedelem, konzervipar, saját értékesítés), – a szürethez és a szállításhoz szükséges eszközöket, külön a belsõ és a külsõ szállításhoz szükséges jármûveket, göngyölegeket, – a betakarítás munkaerõ-szükségletét a saját és az alkalmi dolgozók számát, – a betakarítás költségeit, a saját és a szolgáltatásként igénybe vett munkaerõ és gépek költségeit. A betakarítási terv. A betakarítási terv készülhet hagyományos úton, a kalkulatív módszer segítségével. Alapjául az elõzõ évek tapasztalatai alapján számított, a gazdaságra jellemzõ normák, teljesítmények szolgálnak, amelyek a feladat ismeretében ki121

49. táblázat. A szedési teljesítmény változása a koronaforma és a termésmennyiség függvényében Szedési teljesítmény 100 kg/fõ/nap Megnevezés jó közepes termés mellett Alma kombinált korona szabadorsó sövény karcsúorsó füzérorsó Körte kombinált korona orsó sövény Õszibarack katlankorona Kajszi kombinált korona Cseresznye kombinált korona orsó Meggy kombinált korona orsó Szilva kombinált korona orsó Szamóca Málna Szeder Piros ribiszke Fekete ribiszke 1,0–1,5 1,4–1,8 0,6–0,7 0,5–0,6 0,6–0,7 0,7–0,9 0,5–0,6 0,8–1,0 1,0–1,4 0,4–0,5 0,3–0,4 0,5–0,6 0,5–0,7 0,4–0,5 0,5–0,7 0,7–1,0 0,2–0,3 0,1–0,2 0,3–0,4 0,3–0,5 0,2–0,3 0,8–1,0 1,2–1,5 0,6–0,8 1,0–1,2 0,5–0,6 0,8–1,0 0,6–0,9 1,3–1,6 0,3–0,6 1,0–1,2 0,2–0,3 0,5–0,3 2,0–3,0 1,5–2,0 1,0–1,5 3,0–4,0 2,0–2,5 1,0–1,5 3,0–4,0 6,0–8,0 9,0–12,0 2,0–3,0 4,0–6,0 7,0–9,0 0,8–2,0 3,0–4,0 5,0–6,0 4,0–5,0 8,0–10,0 10,0–14,0 10,0–15,0 12,0–18,0 2,0–4,0 5,0–8,0 8,0–10,0 8,0–10,0 10,0–12,0 1,0–2,0 3,0–5,0 6,0–8,0 6,0–8,0 8,0–10,0 gyenge

sebb-nagyobb kiigazításokkal jól alkalmazhatók. E módszer elõnye, hogy csupán szakmai hozzáértést igényel. A számítógépes hálótervezés is alkalmazható módszer a betakarítás tervezésében, amely lehetõvé teszi: 122

– a fõ tevékenységek és a részfolyamatok közötti kapcsolatok tervezését, – a párhuzamosan folyó és az egymást követõ tevékenységek közötti kapcsolatrendszert és a szûk kapacitásokat, – a költségek optimalizálását, – az elvégzendõ feladatok pontos ütemezését, hol és mi veszélyezteti a terv végrehajtását, – a kritikus mûveletekre való koncentrálást, ezzel a betakarítási folyamat rövidítését, – rugalmas, alkalmas a bekövetkezett változások gyors figyelembevételére. Számítógéppel az értékesítési lehetõségek változásaival összhangban olyan terv készíthetõ, amely azonnal alkalmazható. A személyi számítógép alkalmazása ötvözi a hagyományos kalkulációs logikai megoldást és a mikroelektronikát úgy, hogy mindkettõ elõnye megmarad. A szüreti teljesítmény. Nagysága sok tényezõtõl függ. Ezek számbavétele és meghatározása a betakarítási terv készítésének egyik alapfeltétele. A mûvelésmód az alany és a koronaforma együtteseként alakítható ki, ez a szüreti teljesítmény egyik meghatározója. A 49. táblázat adatai alapján meghatározható a szükséges szüreti létszám, 10% biztonsági tartalékkal azonban mindig számolni kell, ami a várható hiányzások, kiesések ellensúlyozását szolgálja.

Az alma és a körte betakarítása
Az alma és a körte kézzel szedhetõ. A gépi betakarításra vannak próbálkozások, ezek azonban az ipari célra termelt alma kivételével külföldön is csak kísérleti szinten maradtak. A szedési teljesítményt befolyásolja a mûvelésmód (33. ábra). A következõkben az alma-, körtebetakarításban alkalmazott változatokat elemezzük modellek és tényleges adatok segítségével. A betakarítás feltételei a következõk. – Felnõtt dolgozók szüretelnek és a szüret egy menetben (teljes szedéssel) történik. E megoldás ugyanis költségkímélõ, mert ugyanarra a területre csak egyszer kell felvonulni a gépekkel, eszközökkel, ládákkal. Másik nagy elõnye, hogy a szedési teljesítmény 30–40%-kal nagyobb, mint válogatva szedés esetén. – A napi leszedett mennyiség az egyes változatok esetében nagyjából azonos. Azt vettük alapul, hogy a naponta szüretelt alma 20 t. Ez által a göngyöleg- és eszközszükséglet könnyebben tervezhetõ, és az eredmények összehasonlító értékelése is megoldható. – A szüret szabadorsó ültetvényekben folyik, amelyek azonos korúak, így a terméshozamok különbözõsége okozta torzítások elkerülhetõk. A vasvázas kartonpapírral bélelt tartályládákba szüretelhetnek (34. ábra). Alkalmazható mûanyag tartályláda is. Elõnye, hogy könnyû és nem veszi fel a nedvességet, így tárája nem változik. – A bérezést mennyiségi és minõségi elõírások alapján állapítják meg. Meghatározott mennyiség szüretelése után a dolgozók alapbért kapnak. Ez után a minõség javulásával progresszíven nõ a bér. – Fontos feltétel, hogy az alkalmazott betakarítási technológia tegye lehetõvé a meglévõ gépek és berendezések kihasználását, s egyben a kézi munkaerõ minél elõnyösebb alkalmazása is megoldható legyen. 123

33. ábra. A korszerû ültetvényben nagyobb a szüreti teljesítmény (Ferrara, Olaszország)

34. ábra. Jól alkalmazható a vasvázas, kartonpapírral bélelt tartályláda is

124

35. ábra. A mûanyag tartályláda alkalmazása

Betakarítás változatai Emelõvillás változat. A tartályládákat (36. ábra) emelõvillás erõgép viszi a sorok közé, illetve hozza ki a sorok közül. Rakodó- és szállítókocsis változat. A rakodó- és szállítókocsi viszi üresen a sorok közé, és ugyanaz hozza ki a tele tartályládákat a sorok közül. A ceglédi önfelszedõ gép alkalmazása. Erõgépre szerelhetõ tartályláda-felszedõvel is összeszedhetõk a tartályládák. Elõnye, hogy nincs szükség drága célgép alkalmazására. Görgõs kocsi alkalmazása. A kocsik magassága hidraulikusan változtatható, egy kocsi 4, 5, 6 vagy ennél is több tartályládát tud egyszerre szállítani (37. ábra).

36. ábra. Emelõvillás erõgép alkalmazása

125

37. ábra. A görgõs kocsi lehetõvé teszi a „járvaszedést”

Járvaszedés görgõs kocsival. A szedõcsapattal együtt, vele párhuzamosan halad a sorközben a görgõs kocsi. Napi szedési teljesítmény 0,9–1,0 t/fõ (37. ábra). Szüret kihelyezett görgõs kocsival. Szedõk mennek a kocsikhoz. Teljesítmény 0,8 t/fõ. A betakarítás költségeirõl és a szükséges erõforrásokról a 50. táblázat tájékoztat. Kistermelõk számára javasoljuk. A szüret és a fa alatti csomagolás. Ez a legolcsóbb, mivel a szürettel együtt az áruvá készítést is elvégzik. A szállítókocsis megoldás, amit a központi áruvá készítés követ (38. ábra). Nagyobb gazdaságok számára az összes változatot javasoljuk.
50. táblázat. A betakarítás költsége és a szükséges erõforrások Gépszükséglet Emelõvillás traktor Erõgép + pótkocsi Erõgép + RSZ Ceglédi önfelszedõ Erõgép + görgõskocsi Erõgép + 2 görgõs k./gép Összesen Szedõlétszám, fõ Szüreti teljesítmény, t/fõ Összes mûveleti ktg., eFt 4 40 0,5 182 4 22 0,9 136 4 22 0,9 118 3 22 0,9 139 5 22 0,9 150 Szüret, fa alatti csomagolás 3 1 Kihelyezett tartályládás szüret Görgõs kocsis szüret

gépszükséglete és költsége 3 1 1 1 2 1 3 1 3 25 0,8 130 1 1 1 1 1 1

126

38. ábra. Költségkímélõ megoldás az önfelszedõ kocsi

Az áruvá készítés változatai
Szüret és „fa alatti” csomagolás. Szüretkor a „fa alatti” (ültetvénybeni) csomagolás legnagyobb elõnye, hogy kíméli a gyümölcsöt. Az exportáru (válogatva szedést feltételezve) közvetlenül az exportládába kerülve nem igényel szedõgöngyöleget, tehát e megoldás költségcsökkentõ. Hátránya, hogy a fa alatt csomagolva nehéz vagy lehetetlen egyöntetû minõséget elérni (39. ábra). Ez a betakarítási mód azonban az idõjárás függvénye és a csomagolás teljesítménye csak fele az osztályozógépen való csomagolásénak. Ennek ellenére ez a változat õrzi meg legjobban a gyümölcs minõségét. Az anyagmozgatás, az áru fel- és lerakásának 60–70%-a megtakarítható. Áruvá készítés változatai. Kétféle megoldás lehetséges. Az egyik, hogy a termelõ válogatás nélkül értékesíti az almát, körtét és az áruvá készítés a kereskedelem feladata. (Ez a megoldás egyre kevésbé létezik.) Ha az áruvá készítést a termelõ végzi, ismét kétféle a megoldás: – kézi osztályozás, válogatás, csomagolás, – gépi osztályozás, kézi válogatás, csomagolás. A kézi áruvá készítés: a kézi osztályozás, válogatás, csomagolás elõnye, hogy nem igényel nagy értékû osztályozógépet, feltétele azonban a gyakorlott munkaerõ. A mûvelet nyitott vagy befalazott oldalú színben végezhetõ. A teljesítményt befolyásolja: – az gyümölcs minõsége, – a kiszereltség foka, – a gyümölcs mérete, 127

39. ábra. Olcsó megoldás a „fa alatti” áruvá készítés

– a gyakorlottság, – a szervezés színvonala, – az áruvá készítés helye (pl. fa alatti csomagolás stb.). Az osztályozás, válogatás jellege és a szedés technológiája között szoros a kapcsolat. Az áruvá készítés technológiájának a kereskedelmi igényekhez kell igazodni. Az értékesítési követelmények szükségessé teszik a betárolás és a forgalmazás párhuzamosságát. Mindezek pedig feltételezik a betakarítási terv készítését és az egyes munkafázisok összehangolását. Áruvá készítés géppel. Az egy fõre jutó teljesítmény átlagosan 0,5–1,4 t-ig változhat. Osztályozógépes áruvá készítés esetén központi helyen, a csomagolóban dolgoznak. Ennek feltétele az osztályozógép, amelynek teljesítményét úgy kell megválasztani (vásárláskor), hogy kihasználtsága a lehetõ legjobb legyen (40. ábra). Osztályozógépek: – Mini-Man teljesítménye 1,5–2,5 t/h, – Variman A–5 teljesítménye 2,5–4,5 t/h, – Hungaria-Rekord teljesítménye 4,5–10 t/h. A láncpályás áruvá készítés. Emelõvillás traktor helyezi a tartályládát a lassan mozgó láncpályára. A láncpálya elõre mozgása közben fokozatosan a csomagolók felé fordul úgy, hogy azok két kézzel, folyamatosan tudnak dolgozni. Így a teljesítményük megközelíti az osztályozógépen csomagolókét (0,9 t/fõ). A billenõkeretes áruvá készítés. Ugyancsak emelõvillás traktor helyezi a vaslábakon álló keretre a tartályládát. A keret mozgatásával a dolgozó a láda dõlésszögét egy kar segítségével maga állítja be úgy, hogy a legkényelmesebben csomagolhasson. Az egy fõre jutó teljesítmény nem marad el az osztályozó gépen végzett csomagolás mögött, viszont sokkal olcsóbb. 128

40. ábra. A korszerû osztályozógép lehetõvé teszi a méret és szín szerinti válogatást

A láncpályás, a billenõkeretes és a földön álló tartályládából történõ csomagolás hátránya, hogy az 5 mm-kénti méretkategóriák csak nagy hibaszázalékkal válogathatók külön. A kisüzemek számára a billenõkeretes kézi osztályozást, válogatást javasoljuk, mint reális megoldást (41. ábra). A nagy értékû osztályozó-, csomagológépek beszerzését a szükséglet és a lehetõségek összevetésének, elemzésének kell megelõznie (51. táblázat). Feltételezük: az almatermés 70%-a étkezési almaként értékesül és csak 30% léalmaként.

41. ábra. A billenõkeretes áruvá készítés

129

51. táblázat. Osztályozógép költség a beszerzési ár függvényében Fajlagos mutatók Megnevezés 3 5 7 9 11

millió forint beszerzési ár esetén Fix költség eFt (amortizáció 16%) – javítási költség (2%) – áramköltség (eFt) Összes költség (eFt) Teljesítmény (t/h) Teljesítmény (t/év) Üzemelési idõ (h/év) Összes üzemelési ktg. (Ft/kg) Fajlagos ktg. változás (%) 4800, 600, 27,4 567,4 1,2 3600, 3000, 15,8 1000, 8000, 1000, 28,5 1185,5 1,4 4200, 3000, 28,2 178,5 11200, 1400, 29,7 1557,7 1,8 5400, 3000, 28,8 182,3 14400, 1800, 30,3 1650,3 2,5 7500, 3000, 22,0 139,2 17600, 2200, 31,5 2011,5 3,0 9000, 3000, 22,4 141,8

A beszerzési ár közel négyszeres növekedéséhez csak 150%-os teljesítménynövekedés társult, és az összes gépköltség 255%-kal nõtt. Mindennek pedig az lehet a következménye, különösen ha a gépkihasználás nem megfelelõ, hogy a túlméretezett beszerzés veszteséget okoz. Következésképpen a gépvásárlást nagyon alapos elemzésnek kell megelõznie, ahol figyelembe kell venni: – a várható termés mennyiségét, – az értékesítés irányait, – a rendelkezésre álló munkaerõ létszámát, – a vásárlásra fordítható tõkét, – az esetleges támogatás mértékét.

A léalmatermesztés és az almasûrítmény-gyártás
Almakivitelünk a korábbi mennyiség töredékére esett vissza, a megtermelt alma egy részét, mintegy évi 500 ezer tonnát feldolgozva almasûrítményként és üdítõitalként értékesítjük. Ehhez rendelkezésünkre áll a feldolgozókapacitás és az elegendõ alapanyag az új és a régi telepítésekbõl. Exportpiacaink Németország, USA, Kanada és Japán, mellettük még a közel-keleti országok jöhetnek számításba, és az évi mintegy 15 millió turista minõségi gyümölcslével való ellátása is szükségessé teszi, hogy elég almasûrítményt gyártsunk. Az almasûrítmény világpiaci ára az utolsó 20 évben tonnánként 800–1500 USD között mozgott, 1980 óta mindössze öt év volt, amikor az ár 1000 USD alá esett (52. táblázat). A világimport 1977 óta nagyon erõs növekedést mutat, ennek eredményeként a sûrítményimport 2000-re elérte a 750 ezer tonnát. Az almasûrítmény világpiaci árának alakulását befolyásolja a termés mennyisége, ami az Európai Unióban növekszik, a volt szocialista országokban pedig – Lengyelország kivételével – csökken. 130

52. táblázat. Almasûrítmény-import és az ár változása a világon Megnevezés Importált menny., ezer t Átlagár, dollár/t Menny. az elõzõ évek %-ában Ár, az elõzõ évek %-ában 1976–80 198 730 100 100 1981–85 430 1100 217 151 1986–90 550 1360 128 124 1991–95 650 1100 118 81 2000 750 1050 115 95 Index 1976–80 = = 100% 328,3 150,7 – –

A kínai almasûrítmény megjelenése a világpiacon erõteljes sokkot okozott. Hatására sûrítménykivitelünk az USA piacán ötödére esett vissza. Különbség van a savszegény és a savas sûrítmény ára között, az utóbbi javára. Európában, Németországban a legnagyobb az almaléfogyasztás. Saját almasûrítmény-gyártásuk mintegy 60 ezer tonna, ez kiegészül a 120–150 ezer tonna körül mozgó importtal. Az exportjuk eléri a 80–90 ezer tonnát. Figyelembe kell venni azt is, hogy az almasûrítmény más üdítõitaloknak is alapanyaga, és így szerepe – az almaléfogyasztás visszaesése ellenére – a jövõben is megmarad. A léalmatermesztés fõleg akkor jövedelmezõ, ha a termesztés, a feldolgozás, és az értékesítés integrációban folyik. Így a feldolgozott termék értékesítése után megjelenõ nyereség a feldolgozó tulajdonosnál (társaság, szövetkezet stb.) és a termelõnél marad. Ha azonban az egyes szakaszok külön tulajdonosokhoz tartoznak, a nyereségigény minden egyes szakaszban megjelenik. Ezt a nyomott léalmaárak általában nem fedezik. Ahhoz, hogy a léalmatermesztés megfelelõ nyereséget adjon, 50%-kal nagyobb átlagtermésre volna szükség (53. táblázat). Az átlagosnak tekinthetõ, hektáronként 1,5 millió forintos ültetvényberuházási költség, csak 27 év alatt térülne meg, a 100%-kal nagyobb terméshozam esetén is. Az 50%-os állami támogatással számolva 14 év kell a megtérüléshez. A 100%-kal nagyobb termésátlag a rezisztens almafajták telepítése (kettõs hasznosítással) esetén megvalósítható a nagyobb jövedelem, mivel a rezisztens fajták alkalmazása lehetõvé teszi a növényvédelmi költségek közel 50%-os csökkentését. Ha a léalma felvásárlási ára 10 Ft/kg marad mint 2002-ben, akkor a léalmatermesztés csak veszteséges lehet még 40 t/ha terméshozam esetén is. Következésképpen nyereséges léalmatermesztés csak akkor valósulhat meg, ha a termés 50–70%-át étkezési almaként értékesítik.
53. táblázat. A léalmatermesztés jövedelme 2000-ben Megnevezés Átlag 100%-kal nagyobb termés Termés (t/ha) 21,2 42,4 Ár (Ft/kg*) 29,0 29,0 Term.ktg. (ezer Ft/ha) 608,0 1019,0 Adózás elõtti nyereség (ezer Ft/ha) 6,0 110,6

* A termés 30%-át étkezési almaként értékesítették.

131

42. ábra. Egy léalma-feldolgozó üzem

43. ábra. A léalma szállítása a feldolgozóba

132

Az almatermesztés költség-jövedelem viszonyai
A termésátlagok és az értékesítési ár nem megfelelõ emelkedése következtében, mivel a költségek 206%-kal nõttek, a termesztés veszteségessé vált. Következésképpen az új ültetvények létesítéséhez a vizsgált gazdaságokban nem jön létre a saját forrás!
54. táblázat. Az almatermesztés költség-jövedelem mutatói Költség-jövedelem mutatók Megnevezés 1995 évben Term. ktg., eFt/ha Anyag ktg. Idegen szolg. Munkabér + közt. Gépi munka Értékcsökkenés Fenntartási ktg. Általános ktg. Önköltség, Ft/kg Önktg.szóródás, Ft/kg Termésátlag, t/ha Termésszóródás, t/ha Átlagár, Ft/kg Árszóródás, Ft/kg/gazd. Jövedelem*, eFt/ha 306,1 92,7 25,2 79,4 57,0 12,1 17,3 22,4 28,1 15,7–39,3 10,9 6,6–19,0 30,0 15,0–37,5 20,7 936,5 251,8 129,8 171,0 80,4 96,3 9,4 197,8** 49,3 27,3 19,0 7,8 41,3 22,4 –152,00 306 272 515 215 141 796 54 883 175 – 174 – 138 – – 2001 Index 1995 = 100

* = adózás elõtti nyereség, ** = ültetvény bérleti díjjal együtt.

Az ÁKFN (ár–költség–fedezet–nyereség) struktúra
A gyümölcstermelés költség-jövedelem viszonyainak elemzésekor sem elegendõ annak ismerete, hogy adott termelési volumen mellett mennyi a termelés összköltsége. Könnyû belátni, hogy a termelési költségek egy része a termelési volumentõl független, állandó (idõarányos) költség (bizonyos munkákat mindenképpen elvégeznek, ezek költsége akkor is felmerül, ha nem realizálnak hozamot) és csupán egy részük változik valamilyen mértékben a termelési volumennel arányosan (változó, volumenarányos költségrész). A termelés folyamatában, a költségek felmerülésekor és nyilvántartásakor természetesen nem különülnek el azonnal ilyen élesen az állandó és a változó költségek. 133

Az ÁKFN (ár–költség–fedezet–nyereség) struktúra számos kertészeti termék, így az étkezési alma esetében is szemléletesen ábrázolja a termesztés gazdaságosságának hozamfüggõ alakulását. A módszer alkalmazása napjainkra már hazánkban is elterjedt a vállalati, ágazati gazdasági elemzések és az üzleti tervek készítése területén egyaránt. Gazdasági elemzésre, elõrejelzésre és tervezésre évtizedek óta sikeresen alkalmazzuk az ÁKFN struktúra – tanszékünkön kidolgozott – dekompozíciós és regressziós modelljeit, azok lineáris és nem lineáris változataiban egyaránt. A dekompozíciós eljárással a termesztés során felmerülõ vegyes költségeket – megfelelõ szakmai tapasztalatokra alapozva – regressziós becsléssel bontjuk le vagy építjük fel állandó és változó (idõarányos és volumenarányos) elemeire. Megfelelõ számú adatsor (üzemsoros vagy idõsoros adatok) elemzésére kézenfekvõ a regresszióanalízis alkalmazása. Ez az objektív becslési eljárás a számítógépes programokkal könnyûszerrel elvégezhetõ és kiküszöböli a mégoly megalapozott szakmai becslés esetleges szubjektivitását is. Az egyszerûség kedvéért – hibái ellenére is – általában a lineáris modellt alkalmazzuk. A módszer használatát 40 almatermesztõ gazdaság 2002. évi adatainak elemzésével szemléltetjük (az adatok PETHÕ, 2003. gyûjtésébõl származnak). Lineáris regressziószámítást végezhetünk a termelési volumen vagy hozam (független változó) és a termelési költség (függõ változó) között. Ha az illeszkedés elég szorosnak (megbízhatónak) bizonyul, akkor az egyenes egyenletét a következõképpen értelmezzük: az egyenes meredeksége a fajlagos volumenarányos költség; a konstans, vagyis az „y” metszet az idõarányos költség; a függvényértékek pedig a termelési költség értékei az adott hozamnál. Mind a szakmai becslés alapján végzett költségredukció, mind pedig a regresszióanalízis eredményeként a termesztés költsége és árbevétele ábrázolható a hozam függvényében. Az ábrából egyértelmûen meghatározható a fedezeti pont helye, azaz a termesztés jövedelmezõségének a határa. A fedezeti pontban a termelési költség megegyezik az árbevétellel. Ez alatt a hozam alatti termesztés veszteséges, e felett nyereséget hoz. A fedezeti pont könnyûszerrel meghatározható számítással is: Á = Kö á · T = K á + Kv á · T = K á + kv · T
T= Ká á − kv

ahol: T = terméshozam (t/ha), Ká = idõarányos költségrész (Ft/ha), á = átlagár (Ft/kg), kv = fajlagos volumenarányos költség (Ft/kg). A 44. ábra a harminc almatermesztõ gazdaság 2002. évi adatain alapján elkészített lineáris ÁKFN struktúrát mutatja. A vízszintes tengelyen a hozamokat ábrázoltuk, azaz a termesztõüzemek 2002-ben elért termésátlagait. A függõleges tengely 134

N = 30 2500 árbevétel, termelési költség (eFt/ha) 2000 1500 1000 FP 500 0

árbevétel y = 32x

termelési költség y = 475 + 8,9x

0

10

20

30

40

50 hozam (t/ha)

60

70

80

90

100

44. ábra. Az almatermesztés ÁKFN struktúrája, 2002

a termelési költségek és az árbevétel ábrázolására szolgál, hektáronként ezer forintban. Az egyes termelõk költségeit az üres négyzetek jelzik, ezekre illesztettük a folytonos vonallal jelölt költség-egyenest. A meghosszabbított egyenes 475-nél metszené az „y” tengelyt, ami azt jelenti, hogy az átlagos állandó költség (Ká) 475 000 forint hektáronként. Ez a költség akkor is felmerülne az ültetvény fenntartására, ha egyetlen szem alma sem teremne valamilyen elemi kár következtében. A költség-egyenes meredeksége nagy megbízhatósággal 8,9 körül van, ami azt jelenti, hogy minden kilogramm alma megtermelése és betakarítása további 8 forint 90 fillérbe kerül (fajlagos változó költség, kv). Az egyes üzemek árbevételeit a „hópelyhek” szemléltetik, a hozzájuk illesztett szaggatott egyenes az átlagos árbevétel tendenciáját mutatja be. Ennek meredeksége az átlagár (á), ami 32 forint körül van kilogrammonként (32 000 Ft/tonna). A szaggatott és a folytonos egyenes metszéspontja a fedezeti pont (FP), ami azt mutatja meg, hogy 20,6 tonna hektáronkénti hozam alatt általában veszteséges a termesztés, afölött nyereséges. A 45. ábra a tonnánkénti önköltség alakulását mutatja be a termésátlag függvényében. A vízszintes tengelyen ismét a hektáronkénti hozam szerepel, míg a függõlegesen a kilogrammonkénti vagy tonnánkénti önköltség. A görbe a fajlagos változó költség értékéhez (kv = 8,9 eFt/tonna) tart. Ebbe az ábrába bejelölve az átlagárat, szintén meghatározható a fedezeti pont helye. A 46. ábrán megkíséreltük együttesen ábrázolni a gazdaságok termelési költségét, árbevételét és nyereségét. A küllõdiagram végpontjain a gazdaságokban elért termésátlagok olvashatók le, míg a „küllõk” beosztása eFt/hektárban méri az egyes jellemzõket. 135

100

80 önköltség, átlagár (eFt/t)

60 FP 40 átlagár 32 eFt/t

20 8,9 0 0 10 20 30 40 50 60 hozam (t/ha) 70 80 90 100

45. ábra. A hozam és az önköltség összefüggése, 2002

árbevétel (eFt/ha) termelési költség (eFt/ha) nyereség (eFt/ha)

46. ábra. Az árbevétel, a termelési költség és a nyereség (eFt/ha) alakulása a vizsgált gazdaságokban, 2002

136

55. táblázat. Az almatermesztés gazdasági jellemzõinek változása 1996–2002 Év 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 n 19 22 37 30 40 37 30 FP (t/ha) 14 17 14 11 18 22 21 FÖFP á (E Ft/ha) (E Ft/t) 394 445 481 544 544 692 622 29,1 25,6 33,3 47,5 30,8 31,7 32,0 rá 0,84***** 0,45***** 0,70***** 0,90***** 0,76***** 0,82***** 0,86***** Ká kv (E Ft/ha) (E Ft/t) 279 297 344 453 377 510 475 8,7 8,5 9,6 7,9 9,4 8,3 8,9 rK 0,62**** 0,27**** 0,60***** 0,60***** 0,76***** 0,65***** 0,66*****

*** = P = 10% *** = P = 5% *** = P = 2%

***** = P = 1% ***** = P = 0,1%

A szürke felület az árbevételt, a vastag vonal a termelési költségeket jelöli, míg a legbelsõ, pettyezett felület az elért nyereséget. A közölt ábrák jól szolgálják a termesztéssel foglakozó szakemberek tájékoztatását, akik az ábrákba berajzolhatják saját adataikat és következtetéseket vonhatnak le a saját gazdaságokra nézve. A statisztikai átlaggal összehasonlítva a saját adataikat, fényt deríthetnek az erõsségeikre vagy a gyengeségeikre. Ugyanakkor az ültetvényberuházást tervezõk is felhasználhatják az ábrákat az üzleti terveik, pályázataik készítéséhez. Végezetül megvizsgáltuk az almatermesztés gazdasági jellemzõinek változását az elmúlt öt év során (55. táblázat, 47. ábra).
50 45 40 35 30 á, kv (eFt/t) 25 20 15 10 5 0 1996 1999 2000 2001 év 47. ábra. A jellemzõk (á, Ká, kv, FÖ) változása 1996–2002 1997 1998 2002 100 0 300 200
á (évenkénti növekedés: 0,7 eFt/t) kv (évenkénti növekedés: 0,06 eFt/t) Ká (évenkénti növekedés: 37 eFt/t) FÖ (FP) (évenkénti növekedés: 44 eFt/t) Ká trend FÖ (FP) trend á trend kv trend

700 600 500 400 Ká, FÖ (FP) (eFt/ha)

137

A csonthéjas gyümölcsök termesztésének szervezése és ökonómiája
A csonthéjas gyümölcsök termesztésében a növényvédelmet, tápanyagpótlást külön nem tárgyaljuk. Ezeket a mûveleteket azonosnak vesszük a korábban leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a termés 5–6 permetezéssel is megóvható, míg az almatermesztésben (étkezési) 12–15 permetezés szükséges. A metszés munkamûvelet esetében viszont különbség van az alma- és a körtetermesztéshez viszonyítva. Ugyanis a termõkorú kajszi-, cseresznye-, meggy- és a szilvafák metszésének kézimunka-igénye csak fele, 1/3-a az almáénak. Az õszibarackfák metszése legalább akkora vagy nagyobb kézimunka-ráfordítást igényel, mint az almáé. Másik fontos feladat, hogy az õszibarack-termesztésben a zöldmetszés szerepe is jelentõs. Ha 100-nak vesszük egy ha õszibarack metszésének munkanapszükségletét, ebbõl 40%-kal a zöldmetszés részesedik. A zöldmetszés alkalmazása esetén: – a tavaszi metszés munkaerõigénye kisebb, – a munkaerõ kihasználása javul, – a zöldmetszés segíti a gyümölcs színezõdését és minõségét, – a minõségjavulás magasabb árral jár együtt és így a nyereség növekszik.

A csonthéjas gyümölcsök termesztésének fejlesztése
A Menedzsment és Marketing Tanszékén elkészítettük a csonthéjas gyümölcsfajok 2010-ig terjedõ fejlesztési tervét, amibõl egy „szeletet” mutatunk be (56. táblázat). Hét megye (mint az alma és a körte esetében) adja a termés 75%-át, a második csoport 20%-kal részesedne, a harmadik csoport pedig 5%-ot termesztene. Ez fõleg a meggy és a szilva termesztésének köszönhetõen alakul így, mivel e gyümölcsfajok kevésbé érzékenyek az éghajlati adottságokkal szemben. A csonthéjas gyümölcstermés, amit 2010-re terveztünk, a 2001-es év átlagát 30%kal múlja felül. Úgy véljük, hogy e fejlesztést mindenképpen el kell végezni és az ültetvénylétesítés évi 1500–2000 ha körül kellene hogy mozogjon. A szaporításra engedélyezett fajták között a meggy és a kajszi esetében a legnagyobb a hazai fajták aránya. Ez egyben azt is jelenti, hogy a külföldi fajták termesz56. táblázat. A csonthéjas gyümölcsösök várható területe és termése 2010-ben Gyümölcsfajok Cseresznye Meggy Õszibarack Kajszi Szilva Összesen Terület (ezer ha) 5,0 8,8 7,5 6,0 7,5 34,8 Termés (ezer t) 30 70 75 30 105 310 Átlagtermés (t/ha) 6,0 8,0 10,0 5,0 11,0 8,9

138

57. táblázat. Méretkövetelmények a frissfogyasztású piacra kerülõ csonthéjas gyümölcsökkel szemben Faj Cseresznye Meggy Európai szilva Japán típusú szilva Kajszi Õszibarack A piac által megkövetelt minimális átmérõ (mm) 20 20 34 34 35 56 Az EU-tagországokban frissfogyasztásra magas áron értékesíthetõ gyümölcs átmérõje (mm) 28–34 * 34 fölött 50–65 50–60 70–75

Forrás: SZABÓ et al., 1997. Magyarázat: * – az EU-tagországokban frissen nem fogyasztják.

tésbe vonásánál nagy figyelmet kell az esetleges termelési kockázatokra fordítani. Az 57. táblázat a piac méretkövetelményeit mutatja, különösen nagy az eltérés az EU piacain. Már pedig ahhoz, hogy versenyben maradhassunk nekünk a belsõ piacunkon is ezt a méretkövetelményt kell alkalmaznunk.

Csonthéjasok termesztésének helyzete
A világon elõállított gyümölcsök mennyisége folyamatosan emelkedik. A mérsékelt égövi gyümölcsfajok közül legtöbbet az almatermésûekbõl állítanak elõ (2001-ben alma 61,0; körte 17,0 millió tonna). A csonthéjasok szerepe is jelentõs: õszibarack 13,5; szilva 8,8; kajszi 2,7; cseresznye 1,8; meggy 1,0 millió tonna (FODOR, 2002). Az európai országok kiemelkednek a csonthéjas gyümölcsûek termesztésében. Európa adja a világ kajszi termésének 30%-át, a szilva 31%-át és az õszibarack 35%-át. A cseresznye fele (50%), a meggy nagyobb része (60%) Európában terem. Hazánkban az elmúlt évtizedben az ültetvények mérete és ápolásuk színvonala is csökkent. A kedvezõtlen termõhelyi adottságok, a korszerû ültetvények hiánya és a termesztéstechnológiai hiányosságok eredményeként a csonthéjas ültetvények terméshozása alacsony és ingadozó. Az országos termésátlag (3–6 t/ha) 30–50%-a a fejlett gyümölcstermesztõ országokénak. A legjobb hazai ültetvények jelentõs jövedelmet hoznak, ezek termésátlaga (8–15 t/ha) is elmarad a külföldi intenzív csonthéjas ültetvényekétõl (15–60 t/ha). Megfelelõ termõhely- és fajtaválasztással, koronaformával és technológiával a terméshozam a minõség romlása nélkül növelhetõ. Az utóbbi években telepített ültetvények termõre fordulását követõen valamennyi csonthéjas fajnál termésmennyiség-növekedés várható. Hazánkban a minõségi cseresznye-elõállítás egyik akadálya a szüret idején bekövetkezõ esõs idõ. Ez ellen nyugaton (Belgium, Norvégia) a fák fóliatakarásával sikeresen védekeznek (48. ábra). Eredménye a 40–50%-kal magasabb áron történõ értékesítés. Így a „fóliaberuházás” költsége – ami három évre szól – egy év alatt megtérülhet. 139

48. ábra. A cseresznyefák esõzés elleni fóliatakarása

Alany- és fajtahasználat
Sûrû telepítésû, intenzív ültetvények létesítéséhez középerõs és gyenge növekedési erélyû, homogén állományt biztosító vegetatív alanyok használata szükséges. Magyarországon a csonthéjas gyümölcsûeket 95–100%-os arányban erõs növekedésû magoncalanyokon szaporítják (vadcseresznye, sajmeggy, mirobalán, vadkajszi, vadõszibarack). Ez az arány várhatóan a következõ 10 évben sem javul jelentõsen, mivel a vegetatív alanyokból nem állnak rendelkezésre vírusmentes anyanövények, valamint a vegetatív alanyok elõállítási költsége többszöröse a magoncokénak. A nemesítõk valamennyi csonthéjas gyümölcsfaj számára állítottak elõ gyenge, közepes és erõs növekedést biztosító alanyokat. Hazánkban csak a cseresznye- és meggyfajtákra vonatkozó kísérleti eredmények ismertek (pl. MXM 14 középerõs, Prob, Gisela 5 gyenge növekedésû alanyok, HROTKÓ, 2001). Sürgetõ feladat az új alanyfajták tesztelése a különbözõ ökológiai adottságú termõtájainkon. A csonthéjasok szaporításra engedélyezett fajtáinak száma hazánkban viszonylag nagy. Egyik faj érési idõszakában sem biztosított a piac folyamatos ellátása frissfogyasztásra alkalmas kiváló minõségû gyümölcsökkel. Az értékesítésben növekednek a gyümölcsökkel szembeni méretkövetelmények (57. táblázat). A csonthéjas ültetvények beruházási költségeinek gyors megtérülését csak a piacképes fajták telepítése garantálja. Jelentõsek a hazai nemesítés eredményei a meggy-, cseresznye- és kajszifajtáknál. A választék bõvítése érdekében valamennyi csonthéjas fajnál a hazai fajták elõállítá140

sa, termesztésbe vonása mellett nagyon fontos a legjobb (kiváló áruértékû és biztonságosan termeszthetõ) külföldi fajták gyors honosítása. A árufajtáinknak csak fele alkalmas versenyképes kiváló minõségû gyümölcsök termesztésére. Megnyugtató, hogy a szaporításra ideiglenesen engedélyezett fajták között nagy számban található megfelelõ helyettesítõ fajta (SOLTÉSZ, 1998; BRÓZIK–KÁLLAYNÉ, 2000). A jövõben a csonthéjasok termesztésében is fokozódik a kórokozókkal és kártevõkkel szemben ellenálló fajták szerepe (SZABÓ–SOLTÉSZ–NYÉKI, 1998). A gyengébb növekedési erélyû, korán termõre forduló fajták szerepe felértékelõdik az új telepítésekben. Cseresznye fajtaválasztékunkban fontos szerepet töltenek be a hazai tájfajták és hibridek. A közeljövõben újabb kiváló gyümölcstulajdonságokkal rendelkezõ és öntermékenyülõ fajták termesztésbe vonása várható. Hazánkban is tesztelni kell a legújabb nagygyümölcsû, öntermékenyülõ külföldi fajtákat. A magyarországi meggy fajtaválasztéka egyedülállóan változatosnak tekinthetõ a világon. A tájszelekció, a klónszelekció és a keresztezéses nemesítés eredményeként kiváló gyümölcstulajdonságú, frissfogyasztásra kiválóan alkalmas öntermékenyülõ fajtákkal rendelkezünk. A közeljövõben újabb hazai fajták termesztésbe állítása várható. Az 1970-es és az 1980-as években több korán termõre forduló, bõtermésû, nagygyümölcsû európai szilvafajtát honosítottunk. Az érési idõszak július elsõ dekádjától szeptember második dekádjáig terjed. Várható az újabb külföldi fajták honosítása, de azok „forradalmi” változást nem hoznak a fajtaválasztékban. A japán szilvák termesztési aránya és fogyasztása is növekszik a dél-európai országokban. Az eddigi hazai vizsgálatok azt bizonyították, hogy e fajták egy része a kajszihoz és az õszibarackhoz hasonló biztonsággal termeszthetõ. Különleges, nagyméretû gyümölcsük magas áron értékesíthetõ. A választék bõvítése érdekében korábbi érésû és más gyümölcstípusú fajták telepítése is javasolt. A kajszi szüreti idénye többszörösére bõvíthetõ. Kiváló minõségû gyümölcsöt hazánkban jelenleg július eleje és augusztus eleje között szüretelhetünk. A legújabb hazai és külföldi fajták révén a szüreti idény már június közepén megkezdõdhet. A késõi érésû román fajtákkal pedig további 1 héttel nyújtható meg a szüreti idõszak. A vizsgálat alatt álló további új hazai és külföldi fajták segítségével a kajszi szüreti idénye meghaladhatja a három hónapot. Magyarországon 56 õszibarack- és nektarinfajta szaporítása engedélyezett. A viszonylag nagy szám ellenére az érési idõszak alatt nem folyamatos a piaci kínálat jó minõségû gyümölcsbõl. Figyelembe véve a hazai igényeket és a fejlett õszibaracktermesztõ országok piaci tendenciáit a következõ tulajdonságokkal rendelkezõ fajták elterjedése várható hazánkban (SZABÓ, 1997): – nektarinok, – fehér húsú fajták, – nagy fedõszín-borítottságú fajták, – kevésbé molyhos õszibarackok, – lassan túlérõ fajták, – alacsony savtartalmú fajták, – lapos gyümölcsû fajták. A termesztés sikere nagymértékben függ az új fajták elterjesztésének gyorsaságától. 141

58. táblázat. Törpe és normál növekedésû õszibarackfák összehasonlítása termesztési szempontból Összehasonlítás alapja Elsõ 6 év halmozott termése (t/ha) Gyümölcstömeg Metszési igény a 4–6. évek átlagában (óra/ha) Ritkítási igény a 4–6. évek átlagában (óra/ha) Szüreti teljesítmény a 4–6. évek átlagában (kg/óra) Forrás: FIDEGHELLI,1990. Törpe növekedésû 117 129 90 105 160 Normál növekedésû 83 160 125 150 90

Törpe növekedésû, jó gyümölcsminõségû õszibarack- és nektarinfajták már ma is rendelkezésre állnak. FIDEGHELLI (1990) kísérletében 9 hagyományos és 9 törpe növekedésû fajtát hasonlított össze 1111 fa/ha, illetve 3333 fa/ha sûrûségû ültetvényben. A terméshozam és a munka hatékonysága a törpe növekedésû fajták esetében volt jobb. A hagyományos fajták azonban nagyobb gyümölcsmérettel rendelkeztek (58. táblázat).

Várható változások a csonthéjasok hazai termesztésében
Az életszínvonal emelkedésével hazánkban is növekedni fog a friss és feldolgozott gyümölcs fogyasztása. Növekszik és változik a gyümölcsök minõségével szembeni igény. A fogyasztók hozzászoknak, hogy egyes gyümölcsöket az év minden napján megvásárolhatják (pl. alma, körte), más gyümölcsökkel (pl. szilva, õszibarack) „csak” 6–8 hónapon keresztül találkoznak az üzletek polcain. A termesztésben a koncentráció erõsödése figyelhetõ meg. Emelkedik az ültetvények termésátlaga és a kiváló minõségû, frissfogyasztásra kerülõ gyümölcsök aránya. Felértékelõdik a termõhelyek szerepe. Az ültetvényeket ökonómiai optimumba telepítik, ahol az adott cél érdekében végzett termelés a befektetések legnagyobb arányú megtérülését eredményezi. Az ökonómiai optimum gazdaságossági számításokkal, a terület ökológiai és közgazdasági adottságait is figyelembe véve határozható meg. Alany- és fajtahasználatunk az EU-csatlakozást követõen gyorsan bõvül. Emelkedik a gyengébb növekedést biztosító alanyok és a Nyugat-Európában is piacos nemes fajták aránya. Az Európán belüli gyors szállíthatóság eredményeként termesztésünk specializálódik az érési idõszakot és a gyümölcs minõségét tekintve. Fontos nemesítési szempont a kisebb költséggel termeszthetõ fajták elõállítása: a kórokozóknak és kártevõknek ellenálló fajták kevesebb növényvédelmi kezelést igényelnek, a feltörõ növekedésû, laza koronát nevelõ fajtákból kevesebb metszési beavatkozással lehet sûrû ültetvényeket kialakítani. Változatosabbá válik a gyümölcskínálat. A jelenleg még különlegesnek számító gyümölcsök (pl. fehér húsú kajszi, vörös húsú õszibarack, lapos õszibarack, plumcot fajták) jelennek meg a piacon. 142

Az ipari gyümölcsöket továbbra is nagyméretû, géppel betakarítható fákon állítjuk elõ. A frissfogyasztásra termelõ ültetvényekben kisméretû fákat nevelnek. A csonthéjasok termesztésében is általánossá válik az integrált technológia. Emelkedik a biotermesztés aránya. Általánossá válik hazánkban is az ültetvények öntözése és a gyümölcs ritkítása. Az öntözés, a tápanyag-pótlás és növényvédelem a növények igényein, a tábla illetve táblarész sajátosságain fog alapulni. Az osztályozást, válogatást és csomagolást korszerû gépekkel fogjuk végezni. Megjelenik a több paramétert figyelembe vevõ (tömeg, átmérõ, színezõdés, szárazanyagtartalom, savtartalom) osztályozó gépek. A kis kiszerelésû gyümölcsök csomagolásánál olyan anyagokat használnak, amelyek lehetõvé teszik a háztartásokban is a hosszú idejû minõségmegõrzést.

A csonthéjas gyümölcsök betakarításának szervezése
A csonthéjasok betakarítása
A csonthéjasok betakarításakor – mivel néhány gazdaság kivételével a szakosodás mértéke jóval kisebb, mint az almatermesztésben – a szervezési kérdések általában nem merülnek fel olyan élesen. A csonthéjasok betakarításában, ellentétben az almáéval és a körtéével, ahol csak kézi szüretre alapozott betakarítás lehetséges, megtalálható a kézi szüret és a gépi rázásos betakarítás is (49. ábra). A szüret és az áruvá készítés szervezése tehát e két megoldással, illetve az ezekkel kapcsolatos változatokkal foglalkozik. A rázógépes betakarítás legnagyobb elõnye, hogy gyors és a kézimunka-szükségletet számottevõen csökkenti. Az így betakarított gyümölcs azonban csak ipari feldol-

49. ábra. Gépi rázás ipari feldolgozás céljára

143

gozásra alkalmas. A gépi betakarítás fontos feltétele, hogy a gyümölcs lehetõleg egyszerre érjen, és hogy a kocsány ne szakadjon ki a gyümölcsbõl, ezért a fajtának óriási szerepe van. A rázógépek – a magajáró Kilby kivételével – 1–2 ha napi teljesítményre képesek. A csonthéjas gyümölcsök közül a szilva, a cseresznye, a meggy és a kajszi szüretelhetõk rázógéppel. A gépi rázás ellen hat, hogy a nagyobb árbevétel elérésére és a nyereségre való törekvés a kézi szüretet részesíti elõnyben. A csonthéjasok termésének – a konzervipar igényét is figyelembe véve – mintegy 20%-a takarítható be rázógéppel. Ezt a mennyiséget megfelelõ fajtaszerkezettel, a betakarítás és a feldolgozás széthúzásával, a konzervipar át tudja venni.

A csonthéjasok gépi betakarítása
A rázógépes betakarítás legnagyobb elõnye abban mutatkozik, hogy alkalmazásával a kézimunkaerõ-szükséglet 5–10-szer kevesebb. Az így betakarított gyümölcs csak ipari feldolgozásra alkalmas. A rázógép alkalmazása növekvõ tendenciát mutat külföldön is. Az USA-ban pl. az ipari célra szánt gyümölcsök több mint 50%-át takarítják be géppel. Ennek feltétele, hogy a gyümölcs egyszerre érjen. A rázott gyümölcs minõsége a másik olyan kérdés, ami miatt a géppel betakarított gyümölcs nem vagy csak ritkán alkalmas frissfogyasztásra. Az USA-ban a géppel betakarított gyümölcsnek csupán 1%-a kerül frissfogyasztásra. Mindamellett hangsúlyozni kell azt is, hogy elsõsorban azért nem kerül frissfogyasztásra a rázott gyümölcs, mert a nagyfokú sérülések elkerülése végett olyan érési fokon kell szüretelni, amikor ipari feldolgozásra már megfelel, de fogyasztásra még nem alkalmas. A sérült gyümölcsök aránya függ a koronaformától is. Olasz szerzõk kísérleteikben megállapítják, hogy a kör alakú korona alkalmasabb a gépi rázásra, mint a sövény. A korona ágrendszerének elhelyezkedése tehát olyan tényezõ, amely befolyásolja a sérült gyümölcsök arányának alakulását. Ez arra utal, hogy a gépi rázásra telepített ültetvény speciális korona-kialakítást igényel.

A rázógép kiválasztása
A rázógép kiválasztását több tényezõ befolyásolja, a legfontosabbak a következõk: – viszonylag olcsó legyen, nem mindegy ugyanis, hogy egységnyi gyümölcs lerázása mennyibe kerül, – megfelelõ teljesítménnyel rendelkezzen, ami lehetõvé teszi az állandó (amortizációs) költségek csökkentését, – megbízható legyen, ami együttjár azzal, hogy a meghibásodások száma és így az állásidõ mértéke minél kisebb legyen, ami lehetõvé teszi a gép maximális kihasználását, – az alkatrészellátás tegye lehetõvé a folyamatos karbantartást, ami a megbízható üzemelés alapja. A felsorolt feltételeknek az erõgépre szerelhetõ (Schaumann) rázógép felel meg mai viszonyaink között legjobban. Elõnye, hogy a rázási idény végén az erõgép más 144

munkákra használható, addig a Kilby típusú rázógép rázáson kívül más célra nem vehetõ igénybe. Az erõgépre szerelt rázógép teljesítménye 25–30 fa/h, míg a magajáró rázógépé 40–45 fa/h. A Kilby típusú rázógép segítségével az idõsebb vagy nagyobb fák is rázhatók (pl. dióültetvény), míg az erõgépre szerelt rázógép nagy fák esetében ágrázóként alkalmazható.

A gépi betakarítás hatékonyságát befolyásoló tényezõk
A csonthéjasok betakarításában a gépi rázás kerül elõtérbe, mivel az ipari célra történõ termelés megvalósításának ez a reális alternatívája. Emellett az egyes szilvafajták – a ringlók kivételével – géppel jó minõségben szüretelhetõk, rázással frissfogyasztásra alkalmas áru is elõállítható. A sérülés mértéke gyakorlatilag elhanyagolható, mivel nem haladja meg a 8–10%-ot. A fán maradó gyümölcsök aránya az érettség, a fajta és a koronaforma függvénye. A lelógó ágrendszer nem teszi lehetõvé a rázási hatásfok javítását, 20–25% gyümölcs is a fán marad, ugyanakkor megfelelõ korona esetében a fán maradó gyümölcs aránya 2–5%, ami nem nagyobb, mint a kézi szüretnél. A szilva gépi szürete azért is ad jobb eredményt, mint akár a cseresznye-meggyé vagy a kajszié, mivel a sérült gyümölcsök aránya koronaformától függõen 1–14%-ot tesz ki. Ehhez tartozik az is, hogy a kézi betakarításnál a sérült gyümölcsök aránya 5%. Ebbõl az is következik, hogy a koronaforma a gépi rázás hatékonyságának meghatározó eleme.

A fajszerkezet és a gépi rázás
Ha a gépbeszerzés gépkörökben vagy szövetkezeti formában történik (amint ez nyugaton gyakori), akkor is jelentõs eszközlekötéssel párosul, ezért az állandó költség csökkentésének egyik lehetõsége a megfelelõ fajszerkezet kialakítása. E tekintetben csupán a kajszi, a cseresznye, a meggy és a szilva jöhet számításba – esetleg a dió – ezért csak ezekkel a gyümölcsfajokkal számolhatunk egy ideális fajszerkezet kialakításánál. Az optimális fajszerkezet a következõ lehet: 10% cseresznye, 30% meggy, 10% kajszi, 50% szilva. Ezek szerint egy Schaumann típusú rázógépre alapozott területegység a következõ lehet: Cseresznyébõl 10 ha Meggybõl 30 ha Kajsziból 10 ha Szilvából 50 ha Összesen 100 ha 145

A traktorra szerelt rázógépek esetében nem lehet többel, mint 100 ha-ral számolni. Természetesen a magajáró rázógépnél – amelynek teljesítménye 30%-kal nagyobb – magasabb teljesítmény tervezhetõ. A 100 ha körüli teljesítmény még akkor is igaz, ha a fajszerkezet nem az általunk megadott arányok szerint alakul, hanem pl. a szilva fajtaszerkezet optimális, azaz másfél hónapig tart. Ez természetesen azt jelenti, hogy a többi gyümölcsfaj kell, hogy igazodjon a szilvához, mint fõ gyümölcsfajhoz. Ugyanez elképzelhetõ a kajsziról, mint fõ gyümölcsfajról vagy a cseresznye-meggyrõl is.

A meggy és cseresznye betakarítása
A meggyfajták választéka az utóbbi évtizedekben örvendetesen megõtt, ezért a meggybetakarítás idõtartama ma már 4–5 hétre is kiterjed. A betakarítás elemzésekor 8 t/ha terméshozamot vettünk alapul – nem számolva az esetleges fagykárral –, és 8x5 m-es ültetési távot véve alapul 250 fa hektáronkénti sûrûséget. A betakarítás különbözõ változatait hasonlítjuk össze a 59. táblázatban, a ráfordítások és a költségek alakulását vizsgálva. A teljesítményt 1 hektárra számoltuk a gépi és kézi betakarításban egyaránt. 1. változat. A szüret és a rakodás teljes egészében kézi erõre alapozott. A szedési teljesítmény napi 80 kg/fõ. 2. változat. Annyiban különbözik az elõzõtõl, hogy a mûanyag ládákat raklapon viszi az emelõvillás traktor a sorok közé. A raklapokra a szüretelõk teszik a megtelt ládákat (30 kg/láda) és azokat emelõvillás traktor rakja a pótkocsira. 3. változat. Teljes gépi rázás folyik, amihez – a magajáró Kilby típusú gép kivételével – 8 fõ szükséges. Kézzel rakodnak, a létszámigény 4 fõ. 4. változat. A termés 50%-át kézzel szüretelik. A teljesítmény 110 kg/fõ. Ezt követi a rázás. 5. változat. A rázott gyümölcs 30-as mûanyag ládákba kerül. A raklapon lévõ ládákat emelõvillás traktor veszi le a pótkocsiról és viszi a sorok közé, majd a megtelt lá59. táblázat. A cseresznye- és meggybetakarítás eszközei és mutatói egy hektárra vetítve, 8 t/ha átlagtermésnél Kézi szüret Megnevezés Rekesz vagy láda*, db Létszám, fõ/nap Emelõvillás traktor, db Pótkocsis erõgép, db Rázógép (Schaumann) Mûveleti költség, eFt Mûveleti költség, Ft/kg 10-es rekeszbe 675 84 – 1 – 224 28,0 – 240 30,0 30-as rekeszbe 300 80 1 1 Gépi szüret 10-es kézzel 30-as rekeszbe 50% + gépi rekeszbe 675 12 – 1 1 158 19,8 300 46 1 1 1 294 36,8 300 10 1 1 1 150 18,8 tartályládába 30 8 1 1 1 142 17,8

* = A szükséges ládaszám 10% tartalékot tartalmaz.

146

dákat szintén emelõvillás traktorral rakják fel. Kisegítõ dolgozók viszik a raklapokról a ládákat a rázógéphez és vissza. 6. változat. A rázáshoz tartályládákat használnak. Egy-egy ládába cseresznyébõl 200–250 kg-ot lehet elhelyezni anélkül, hogy a gyümölcs számottevõ kárt szenvedne. (Ez csak a konzervipari célú gyümölcsre érvényes, a meggybõl csak 25–30 cm-es réteget szabad a tartályládában elhelyezni, 50. ábra.) 50. ábra. A mûanyag tartályláda a meggy A betakarítás mûveleti költségének és a cseresznye rázógépes betakarításban is szerepet kap alakulását az 58. táblázat szemlélteti. A mûveleti költség teljes rázás esetén a legalacsonyabb. Az elérhetõ átlagár ugyanakkor a kézi szüretnél a legnagyobb, ugyanis a kézzel szedett gyümölcs ára a rázottnak legalább kétszerese. A cseresznye, a meggy és a szilva rázása, betakarítása folyamán többféle veszteséggel is számolni kell. Ezek csökkentése növeli a jövedelmezõséget. A betakarításkor a következõ veszteségekkel számolhatunk: – a vázágakon sérülõ gyümölcsök, – az ernyõ mellé hulló gyümölcsök, – és a fán maradt gyümölcs. A fán maradt gyümölcs aránya a rázás kezdetén elérheti a 15–20%-ot is, késõbb, az érés elõrehaladásával egyre csökken. A fán maradt gyümölcs kézzel vagy ismételt rázással takarítható be. Nagy kérdés: a másodszori rázással kapcsolatos költségnövekedés megtérül-e az árbevétel növekménybõl.

Az õszibarack, a kajszi és a szilva betakarítása
Az õszibarack, a kajszi és a szilva kézi betakarításának eszközei és mutatói 10 t/ha õszibarack, 6 t/ha kajszi és 12 t/ha szilvatermés esetén egy hektárra vetítve mutatjuk be (60. táblázat). Az õszibarack esetében háromszori színelõszedéssel is lehet számolni, míg a kajszi- és a szilvaszüretben teljes szedéssel kalkuláltunk. Az általunk számított termésátlagokat csak jó állapotban levõ korszerû ültetvények tudják teljesíteni. A 30-as mûanyag ládánál 20 Ft/nap, a tartályládánál 100 Ft/nap betéti díjjal számolva azt kapjuk, hogy ez a költség közel azonos, egy ha-ra vetítve, azonban a tartályláda esetében az árumozgatáshoz csak emelõvillás traktorra van szükség, míg a 30-as ládáknál a raklapokra rakáshoz kézi munka is szükséges (61. táblázat). A fajlagos költséget (Ft/kg) nagymértékben befolyásolja a szedési teljesítmény, ami a termésmennyiség, a mûvelésmód, a gyakorlottság, a szervezési munkák függvénye, nem utolsósorban pedig attól is függ, hogy a szüretelõk anyagi ösztönzése mennyire megoldott. Az õszibaracknál, mivel szürete 2–3-esetben történik a göngyölegszükséglet 30–50–20%-ával lehet számolni, ami az egy ha-ra jutó költséget nem csökkenti, de a többszöri szállítási, szervezési, értékesítési feladatokat megnöveli. 147

görgõs kocsi tartályládákhoz áll 5 perc

szedés (30 fõ) 36 perc

üres tartályláda felrakása 5 perc

kihordás, ürítés, visszatérés 6 perc

ültetvénybe megy 10 perc

görgõs kocsi rakodóhoz áll 12 perc

szedés (30 fõ) 36 perc

rakodás pótkocsira 30 perc

tartályláda lerakása 15 perc

üres tartályláda felrakása 15 perc kihordás, ürítés, visszatérés 6 perc

szállítás konzervgyárba 60 perc

görgõs kocsi ültetvénybe megy 10 perc

148
1 elõkészület 15 perc 2 3 5 4 6 8 12 13 10 11 14 7 9 51. ábra. A hálótervezés módszere az õszibarack-betakarítás szervezésében szüret folyik szállítás folyik szállítás folyik

60. táblázat. A betakarítás erõforrásigénye Õszibarack Megnevezés 10-es Rekesz v. láda, db Létszám, fõ/nap Emelõvillás traktor, db Pótkocsis erõgép, db Mûveleti ktg., eFt Mûveleti ktg., Ft/kg 1100 40 – 1 190 19,0 30-as 370 36 1 1 204 20,4 Kajszi rekesz méret 10-es 660 37 – 1 178 29,7 30-as 220 33 1 1 192 32,0 10-es 1650 93 – 1 402 33,5 30-as 550 98 1 1 452 37,7 Szilva

61. táblázat. A kajszi és a szilva gépi betakarítása egy hektárra vetítve Kajszi Megnevezés Rekesz v. láda, db Létszám, fõ/nap Emelõvillás traktor, db Pótkocsis erõgép, db Rázógép, db Mûveleti ktg. eFt Mûveleti ktg., Ft/kg 30-as rekeszbe 220 10 1 1 1 160 26,7 tartályládába 33 8 1 1 1 150 25,0 30-as rekeszbe 440 10 1 1 1 160 13,3 Szilva tartályládába 53 8 1 1 1 150 12,5

A csonthéjasok áruvá készítése
Az áruvá készítés a cseresznye, meggy esetében jelenti a legkisebb gondot, mivel a rázott gyümölcs esetében azontúl, hogy a feldogozó üzemben szállítószalagon eltávolítják belõle a romlott, sérült gyümölcsöt és az esetleges szennyezõdést, más mûveletre nincs szükség. Abban az esetben, ha csomagolva kerül értékesítésre (habszivacs tálca zsugorfóliázva) 0,5–1 kg-os mennyiségben már számolni kell az áruvá készítés szervezésével (fõleg a cseresznye jöhet számításba). A szállítószalagon 4 fõ válogató, 2 fõ adagoló, akik a gyümölcsöt rakják a tálcára és a tálcázó gépbe, 1 fõ pedig rakodási feladatot lát el. A költség (munkabér és gépköltség együtt) 36–38 Ft/kg. Ugyanennyinek véve a termelési költséget csak akkor éri meg a kiskiszerelés, ha 100 Ft vagy a fölötti értékesítési ár érhetõ el. Az 62. táblázat szemlélteti a ráfordításokat és a mûveleti költséget, ami általában kisebb, ha osztályozó-válogató gépet alkalmazunk. Egy mûszaknap (10 óra) teljesítményeit és költségét 149

62. táblázat. A csonthéjasok áruvá készítésének ráfordításai Cseresznye Megnevezés 1–5 kg-os kiszerelés gépi* Osztályozóválogató gép, db Fóliázógép, db Létszám, fõ Emelõvilla, db Mûveleti ktg., eFt Mûveleti ktg., Ft/kg Teljesítmény, kg/h * = szállítószalag. 1 1 9 1 61,0 32,8 2000 kézi – – 15 1 70,0 35,0 2000 Kajszi 5–10 kg-os kiszerelés gépi 1 – 6 1 50,0 16,7 3000 kézi – – 15 1 75,0 25,0 3000 Õszibarack 1–10 kg-os kiszerelés gépi 1 1 10 1 75,0 25,0 3000 kézi – – 15 1 75,0 18,8 3000 Szilva 5–10 kg-os kiszerelés gépi 1 – 10 1 70,0 17,5 4000 kézi – – 15 1 75,0 18,8 4000

mutatjuk be (62. táblázat). Az osztályozó-csomagoló gép alkalmazása megnöveli az egy fõre jutó teljesítményt, emellett az egy göngyölegen belüli azonos méretet (kajszi, õszibarack) csak így lehet biztosítani.

A csonthéjasok jövedelmezõsége
Vizsgálataink szerint a csonthéjasok termesztése 2001-ben – a kajszi kivételével – nyereséges volt. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a nyereség a jövedelemadót is tartalmazza (63. táblázat). A többéves vizsgálatok is egyértelmûen a meggy- és a cseresznyetermesztés jövedelmezõségét mutatják. A kajszinál az egyes évek közötti – fagykárok eredményeként – nagy termésingadozások miatt – a konzerv- és üdítõital-ipar a termésbizonytalanság következtében felvásárlását abbahagyta és ez okozta, hogy az árszint nem volt kielégítõ. Az õszibarack és a szilva esetében – bár a fagykár szerepe jóval kisebb – a viszonylag alacsony árszínvonalban érhetõ tetten az alacsony nyereség, vagyis korszerû új ültetvényekre és fajtákra van szükség.
63. táblázat. A csonthéjas gyümölcstermesztés költség-jövedeleme 2001-ben Megnevezés Termés, t/ha Termelési ktg., eFt/ha Átlagár, Ft/kg Önköltség, Ft/kg Nyereség, eFt/ha* * = adózás elõtti. Cseresznye 6,4 538,6 132,0 84,2 316,2 Meggy 4,7 540,8 174,8 115,1 280,8 Kajszi 4,8 410,4 82,4 85,5 –14,9 Õszibarack 8,8 461,9 55,0 52,5 22,1 Szilva 10,5 491,0 46,9 46,8 1,5

150

A bogyósgyümölcsûek termesztésének szervezése és ökonómiája
A bogyósgyümölcsûek termése 1996–2000 évek átlagában 53,3 ezer tonna volt, ami közel azonos az 1991–95-ös terméssel (56,4 ezer t), azonban 2001-re jelentõs csökkenés következett be, mivel csak 43 ezer t volt a termés. Különösen nagy volt a viszszaesés a két ribiszke (piros és fekete) és a köszméte esetében. A bogyós gyümölcsök az összes gyümölcstermésbõl 5–6%-kal részesednek, ugyanakkor a kivitelbõl 7 milliárd Ft-tal, ami 2001-ben az összes gyümölcskivitelnek (friss és tartósított) 24%-a. Különösen nagy a fagyasztott gyümölcskivitelbõl való részesedésük (4,6 milliárd Ft). A málnakivitel vezet – friss és fagyasztott együttesen – 5,1 milliárd Ft volt 2000ben, vagyis az összes bogyósgyümölcs-kivitel értékének 73%-át adta. Az összes bogyósgyümölcs-termésnek 40%-át exportáljuk, ezen belül a málna esetében 80%-ot tesz ki ez az arány. Következésképpen a bogyós gyümölcsök szerepe a termesztésben, a feldolgozásban, a kivitelben és a hazai fogyasztásban egyaránt fontos.

A bogyósgyümölcsûek termesztésének fejlesztése
A 2010-ig terjedõ idõszak fejlesztésében abból indultunk ki, hogy a belföldi friss és tartósított gyümölcsök fogyasztása, valamint az export egyaránt nõ (Z. KISS– PAPP, 2001). 1991–95-ös terméshez viszonyítva 50%-os termésnövekedést terveztünk (64. táblázat), ami reálisnak tûnik, figyelembe véve, hogy ekkorra már az EU-n belül leszünk és a kézimunka-igényes kultúrák termesztésében elõnyökhöz juthatunk. Más oldalról az is sajátossága a bogyósgyümölcsûek házikerti termesztésének, hogy minimális eszközigénnyel elõállítható. Így szemlélve a termesztést a lemaradó térségek fejlesztésében a munkaerõ-felesleg lekötésében is nagy lehetõség rejlik, ha a bogyósgyümölcsûek termesztését állami segítség is erõsíti.
64. táblázat. A bogyós gyümölcsök termesztésének várható változása 2010-ben Fajok Málna Szamóca Szeder Piros ribiszke Fekete ribiszke Köszméte Bodza Összesen * = 10% nem termõ. Terület (ezer ha*) 5,0 2,5 1,0 1,5 1,5 0,8 2,0 14,3 Termés (ezer t) 25,0 20,0 8,0 8,0 7,0 5,0 12,0 85,0 Átlagtermés (t/ha) 5,0 8,0 8,0 5,3 4,7 6,0 6,0 5,9

151

A jövedelem az intenzív termesztés segítségével sokszorosára nõhet, ha az öntözés is biztosított valamint, ha az árak is kedvezõen alakulnak. Mindez azonban feltételezi új intenzív ültetvények létrehozását, ami jelenlegi (2001-es) árszinten mintegy 2,0–3,5 millió Ft/ha. Ha ennek csak a felét vesszük számításba 50%-os állami támogatást feltételezve és az átlagos elérhetõ jövedelem felével számolunk – az adó levonása után, akkor azt kapjuk, hogy az ültetvényberuházás megtérüléséhez 3,8 év szükséges. Ha azonban az állami támogatás megszûnik, 7,2 év alatt térül meg a beruházás. Következésképpen ebben az esetben a málna és a szeder intezív ültetvény létesítéssel lenne érdemes foglalkozni a szamócáéval nem, mivel a málna és a szeder élettartama 8–10 év, míg a szamócáé 2–3 év. Ugyanakkor a szamócaültetvény létesítéséhez 1,2–1,5 millió Ft/ha összeg is elég. Így már a az intenzív szamócaberuházás is megtérülhet.

A fajta szerepe
Ellentétben a termesztésben levõ meggy-, cseresznye- és a kajszifajtákkal, ahol a magyar nemesítésû fajták aránya kiemelkedõ a legtöbb bogyósgyümölcsû faj esetében ugyanez nem mondható el. A továbbiakban fajonként a bogyósgyümölcsûek fajtaszerkezetét és a várható változásokat tekintjük át. Málna. A fajták száma 13, ebbõl hat magyar nemesítésû (HARSÁNYI et al., 2002). A málna a legfontosabb bogyósgyümölcsünk egyike. Mind friss, mind feldolgozott állapotban fontos exportárunk. A jövõben is megmarad kiemelt szerepe, amellett, hogy növekszik a kétszertermõ „õsszel” is termést adó fajták, és a sárga gyümölcsûek aránya. Szamóca. A szamóca árufajták száma 17, ebbõl csak kettõ a magyar nemesítésû. A szamócatermés évrõl évre csökken, ugyanakkor nõ az importszamóca mennyisége. A 2001-es frissszamóca-exportunk (194 t) mintegy ötöde az importnak (909 t). Vagyis a spanyol és a lengyel szamócaimport tönkre tette a magyar termesztést. Nem várható a spanyol és az olasz import csökkenése, hiszen a „hajtatott” szamócatermesztésünk nem versenyezhet a klimatikus adottságok elõnyeivel, de amíg a lengyel szamóca a hazai és a nemzetközi piacon megjelenik, van két hetünk, amikor exportban és a belsõ piacon is sikerrel vehetjük fel a versenyt. A korai érésû fajták mint az Elsanta, Gorella után a középkorai fajtákkal, mint a Kortes, Marmolade, Polka a frisspiaci értékesítésre, a késeikkel mint a Bogota, Pandora a konzervipar számára termeszthetünk. A házikerti termesztésben szerepe van a kétszer termõ (pl. Mara de Bois) és a folytontermõ fajtáknak is (pl. Rabunda, Rapella). Szeder. Egyetlen bogyósgyümölcsû faj, aminek nõ a termésmennyisége. Ennélfogva kivitele is egyre jelentõsebb (2001-ben 2,8 millió dollár, szemben a szamócakivitel 467 ezer dollár összegével). A termesztett fajták száma hét. Itt is megtalálható a „korai” érésû fajta (pl. a Nessy, a Dirksen, a Hull és a Jumbo) vagy a késõbbi érésûek, mint a Thornfree. Így a piac, a hûtõipar ellátása is kiegyensúlyozottabbá válhat. 152

Fekete ribiszke. A fekete ribiszke nemesítésében jelentõs a magyar eredmény, a 12 fajtából öt magyar. Itt is van fajta, amelyik korábban érik, mint pl. a Fertõdi1, Ometa, mások kései érésûek, mint a Titania, Aranka, Hidasi bõtermõ. Miután a fekete ribiszke rázógéppel jó hatásfokkal szüretelhetõ, így ipari célra történõ termesztése – igaz jelentõs beruházással, de megoldható. Piros ribiszke. Bár a piros ribiszke exportára (friss áru) csak 0,44 USD/kg volt 2001-ben és a fekete ribiszkéé 1,09 USD/kg, a piros ribiszke kivitele mégis közel akkora mint a feketéé. A fagyasztott áru ára a piros ribiszke esetében 0,78 USD/kg volt, a feketéé pedig 1,24 USD/kg, mégis a piros ribiszke exportjának árbevétele több mint 10-szer volt nagyobb (1,9 millió dollár 2001-ben). Mindez pedig arra utal, hogy a termesztésben a fekete ribiszke nincs a helyén, fõleg azért mert a felvásárlási ár nincs arányban a feketeribiszke-termesztés kisebb terméshozamával. Így e két tipikusan kistermelõi – ugyanakkor ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas növény termesztése a piac szempontjából még nincs a helyén. A pirosribiszke-fajták száma nyolc. Ebbõl egy magyar nemesítésû. Megtalálható a korai érésû mint a Jonkheer van Tets és a kései érésõ, mint a Tatran. Közöttük több a betakarítási idényt kitöltõ fajta, mint a Detvan, Rovada található, vagyis a rázógép kihasználása az egymásután érõ fajtasorral megszervezhetõ. A fehér ribiszke termesztésében kevesebb fajta van, a Blanka szlovák nemesítésû fajta, amely kései érésû és jól illeszthetõ a piros ribiszke érési sorba és a betakarítógép kihasználásának szervezésébe. Köszméte. A fajtasor itt is korai, középkorai és késõbbi érésû fajtákból áll. Ellentétben a piros ribiszkékkel, ahol csak elvétve található magyar nemesítésû fajta a 10 árufajta között hat magyar fajta van. A köszmétefajták termése piros, mint a Bíbor, Rokulda, Rolanda, a Piros ízletes fajták, a többi termése zöld vagy zöldesfehér színû. Korai érésû pl. az Invicta, kései érésû a Pallagi óriás, a Piros ízletes, a Zöld gyõztes. A köszmétét szinte kizárólag ipari célra, feldolgozásra vásárolják. Fõ vásárlónk Németország. A friss áru exportára 2001-ben 0,45 USD/kg, fagyasztva pedig 0,54 USD/kg volt.

A szamócatermesztés szervezése
A szamóca termesztési szempontból lehet: 1 éves, 2 vagy 3 éves kultúra. Lehet hajtatott: ezen belül fûtött vagy hideg fólia alatti termesztésû. A szabadföldi mûvelés pedig lehet ágyásos, ikersoros, feketefólia-takarással vagy anélkül. Minden termesztési módszerrel természetesen nem foglalkozhatunk, csupán a fontosabbakat hasonlítjuk össze. Szabadföldi termesztés. A 3 éves kultúra: elõnye, hogy 3 évig kapunk róla termést. Hátránya, hogy a harmadik évben a gyümölcs apróvá válik, így a terméshozam és a bevétel is kisebb. A 2 éves kultúrában termesztés hazai viszonyaink között az optimális megoldás. Az 1 éves kultúra: külföldön alkalmazott módszer, azonban minden évben telepíteni kell, ezért nagy a költségigénye. Mindhárom technológia fekete- vagy fehérfóliás-takarással köthetõ össze, ami lehetõvé teszi a 2–3 nappal korábbi érést és ezzel magasabb ár elérését. 153

A fajta szerepe a termesztésben nagy jelentõséggel bír. Mivel a spanyol, olasz korai szamócaimporttal nem tudunk versenyre kelni a hajtatásban, ezért arra az idõpontra kell koncentrálnunk, amikor a „déli” szamóca már nem, a lengyel még nem jött be. Ehhez a megfelelõ fajták rendelkezésünkre állnak. Ezek: Elsanta, Gorella, Lambada, Honeoye, amelyek középkorai érésûek. Ezeket kiegészíthetik a kései érésûek, mint a Bogota, Simida, Malling Pandora, Polka stb. Fólia alatti hajtatás. A fûtött fólia alatti hajtatás az alkalmazott fajtától függõen a tél végi hónapokra idõzíthetõ. A fûtetlen fólia alatti hajtatással termesztett szamóca csupán egy héttel, 10 nappal érik korábban, mint a szabadföldi szamóca. Elõnye, hogy a fûtési költség megtakarítható és a termés a szabadföldi termesztéshez viszonyítva, magasabb áron értékesíthetõ (52. ábra). A szamóca talajmûvelése a sorközmûvelésbõl és a sor kézi kapálásából áll. A sorközmûvelés elvégezhetõ kistraktorral, lókapával vagy nagyteljesítményû gépekkel is. Teljesítmény 0,5 ha-tól, 5–10 ha-ig terjed az alkalmazott megoldás (gép) függvényében. Fontos feladat az indázás, ami csak kézzel végezhetõ, és 0,2–0,3 ha/fõ teljesítménnyel lehet számolni. A növényvédelem fõleg a gyümölcsöt károsító szürkepenész és a szamócaatka elleni védekezésbõl áll. A védekezések száma 4–5, a fertõzéstõl függõen. A zöldségtermesztésben alkalmazott növényvédõ gépek itt is használhatók. Az öntözés a szamócatermesztésben fontos technológiai elem. Egy hektár öntözõberuházás költsége, ha a fõmûvek már megvannak, 400–500 ezer Ft/ha. Egy öntözéssel 30–40 mm vízmennyiség kijuttatására van szükség. Tápanyagpótlás: legfontosabb a telepítés elõtt a szerves trágya és a mûtrágya kijuttatása. Talajvizsgálattól függõen 40–50 t/ha szerves trágya és 200–300 kg/ha vegyes mûtrágya szükséges.

52. ábra. A kisméretû fólia lehetõvé teszi az érési idõ elõrehozását

154

A szamóca betakarítása
A szamócát kizárólag kézzel szüreteljük. A szamóca, akárcsak a málna, a kistermelõk növénye. A szamócát a málnához hasonlóan többször kell szüretelni. Háromnaponkénti szedés esetén a területet három részre kell osztani. Így folyamatos szürettel az érési idény végéig jó minõségû és érettségi állapotú gyümölcs szedhetõ és folyamatosan foglalkoztathatjuk a szüretelõket. A göngyölegszükséglet kiszámításakor figyelembe kell venni a visszatérõ rekeszek arányát. A szüret teljesítményét több tényezõ befolyásolja. Általában annál nagyobb a teljesítmény, minél nagyobb a gyümölcs. A szüreti teljesítményt az is befolyásolja, hogy egyes fajtákon a gyümölcs a lombozat alatt helyezkedik el. Megfelelõ berakódottság esetén napi 40–70 kg/fõ teljesítmény érhetõ el. 8,0 t/ha terméshozamot véve figyelembe, háromnaponkénti (ötszöri) szedéssel. A szükséges létszámot a 65. táblázatban közöljük.
65. táblázat. A szamócaszüret létszámigénye Megnevezés Elsõ szedés Második szedés Harmadik szedés Negyedik szedés Ötödik szedés Teljesítmény (kg/fõ) 40 60 70 60 40 Leszedett mennyiség (kg/ha) 800 1800 2800 1800 800 Létszám (fõ/ha) 20 30 40 30 20

A betakarítás költsége 2001-es árszinten a következõ: – szüret (140 munkanap, bér: 3000 Ft + 40%) – rakodó-, árumozgató létszám, 10% – szállítás (egy erõgép + pótkocsi) Összesen: 588 ezer Ft/ha 59 ezer Ft/ha 42 ezer Ft/ha 689 ezer Ft/ha

A betakarítás költsége az összes költség 70–75%-a, a szüreti munkabérköltség pedig az összes munkabérköltség mintegy 80%-a. A betakarítás szervezésén dõl el a termesztés jövedelmezõsége. Nagy gondot kell fordítani a korai szüret minõségi követelményeire, mert a korán értékesített gyümölcs magasabb ára lehetõvé teszi a nyereség növelését. A „szedd magad” megoldás. A szamócabetakarításban bevált megoldás a „szedd magad” szüret szervezése. Elõnye: – a termelõ megtakarítja a szedõgöngyöleg költségét, – magasabb árbevétel érhetõ el, mint viszonteladás esetén, – csökken a betakarítással kapcsolatos költség. 155

Hátránya lehet: a növények károsítása vagy az is, hogy szedõk csak a méretesebb gyümölcsöt szedik le. Mindez azonban megfelelõ ellenõrzéssel mérsékelhetõ. Ugyanakkor csak városok közelében alkalmazható, és a reklámköltségekkel is számolni kell.

A málnatermesztés szervezése
A málna az egyik legfontosabb bogyós gyümölcsû faj, amit mind a hazai, mind a külföldi piac szívesen fogad. Külpiacon Németország a fõ vásárlónk, a fagyasztottmálna-kivitelbõl 2000-ben 40%-kal, a friss málnából pedig 28%-kal részesedett, összesen pedig 2,8 ezer tonna málnát vásárolt tõlünk 8,3 millió dollárért (Fruit and Veg Bulletin, 2000). Megfelel 1,31 dollár/kg kb. 341 Ft/kg értékesítési árnak. A málna termesztése kiemelkedõ munkaigénye miatt a kistermelés, családi gazdaság növénye. A termesztés során 4 nagyobb kézimunka-igényes ciklus különíthetõ el: – metszés és a vesszõkötözés, – betakarítás, – a felesleges sarjak eltávolítása, – a letermett vesszõk kimetszése. Részesedésük a kézimunka-ráfordításból sorrendben 10–12, 70–75, 5–8, 15–20% körül mozog. A talajmûvelésben a sorkapálás jelent kézimunka-igényt, 0,3–0,4 ha/fõ/nap teljesítménnyel számolhatunk. A sorközmûvelés géppel – erõgép + tárcsa, talajmaró, vagy kis felületen (házikert) motoros megoldás lehetséges. Teljesítménye 1,5–2,0 ha/nap, utóbbi 0,5 ha/nap. Átlagosan – ha nincs rendkívüli gyomosodás – 4–5-szöri évi talajmûvelés elég. A metszés és a vesszõkötözés. Attól függõen, hogy töves vagy támrendszeres termesztést folytatunk, kötözni kell. Egy tövön 6–8 hajtást hagyjunk és ezeket kötjük össze.

53. ábra. A „V” alakú támrendszer szervezési elõnyökkel jár

156

A korszerû megoldás a támrendszer (53. ábra), mivel a támrendszer párhuzamosan kihúzott két drótja közé igazított vesszõk kötözés nélkül is megállnak. A kötözéssel egy idõben végezhetjük a metszést, amikor a felesleges vesszõk és a vesszõk végének (felsõ harmadának) eltávolítását végezzük. Teljesítménye mûvelésmódtól függõen eltérõ 0,3–0,5 ha/fõ/nap.

A málna betakarítása
A málna szürete általában 3–4 naponta történik. A terület három részre osztásával folyamatos munkavégzés valósítható meg. A szüreti teljesítmény kisebb mint a szamócáénál 5 t/ha terméshozam esetén, 8–10-szeri szedést véve alapul 40–50 kg/fõ teljesítménnyel számolhatunk (66. táblázat).
66. táblázat. A málnaszüret létszámigénye Szüret Elsõ Második Harmadik Negyedik Ötödik Hatodik Hetedik Nyolcadik Teljesítmény (kg/fõ) 30 35 50 50 50 40 35 30 Leszedett mennyiség (kg/ha) 300 500 900 900 900 700 500 300 Létszám (fõ/ha) 10 15 18 18 18 18 15 10

A betakarítás költsége: – szüret (122 m.nap, bér: 3000+40 TB) – rakodó-, árumozgató létszám, 10% – szállítás (erõgép + pótkocsi) Összesen: 512,4 ezer Ft/ha 52,0 ezer Ft/ha 42,0 ezer Ft/ha 606,4 ezer Ft/ha

A betakarítási költség az összes költség 60–70%-a, munkabér költsége pedig az összes költség 70%-a körül van.

A sarj és a letermett vesszõ eltávolítása
A málnára jellemzõ a sarjak állandó növekedése, amit vegyszeresen vagy kézzel távolíthatunk el a sormûvelés során. A vegyszeres kezelést a fokozódó környezetvédelmi elõírások miatt lehetõleg kerüljük, marad a kézi eltávolítás. Teljesítménye 0,2–0,3 ha/fõ/nap. A letermett vesszõk eltávolítása a vegetációs idõszak alatt nem elodázható feladat, mivel ezzel az esetleges fertõzést akadályozzuk meg. Ilyenkor a jövõ évi termést hozó hajtások válogatása is megtörténik. Teljesítménye 0,2–0,3 ha/fõ/nap. A levágott vesszõk 157

kiszállításáról és elégetésérõl is gondoskodni kell, ez fõleg kézzel történik. Egy ha nyesedékének kihordása a sorok végére, és elégetése 3 fõ/nap munkáját teszi szükségessé. Az öntözés az intenzív málnatermesztésben elengedhetetlen. A málna öntözése csepegtetõ és esõztetõ berendezéssel történhet. Elõzõ víz- és költségtakarékos megoldás, ami lehet mikroesõztetõ is. Elõnye, hogy a légköri szárazság csökkentésében is segít, ami a málnagyümölcs minõségét javítja.

Málnatermesztés szuperintenzív módon
Málnatermesztésünk az EU-hoz való csatlakozás után is várhatóan versenyképes lesz. Azzá teszi az iránta mutatkozó kereslet és az, hogy termesztése kézimunka-igényes. Nyugaton (Svájc, Spanyolország) kidolgozták a málna egyéves termesztését, amit a következõkben német eredmények alapján ismertetünk. (NEUWEILER-KREBS, 2002) Az alkalmazott fajták. A kísérletben a Schönemann, a Glen Ample és a Tulameen fajták szerepeltek. Elsõnél a szüreti idõtartam 26 nap, és sorrendben 17, 15 nap volt. Ezért és a miatt, hogy a Tulameen vesszõbetegségekre hajlamos, kizárták a vizsgálatból. Az ültetés módja. A felhasznált szaporítóanyag úgynevezett „zöld” termék volt, amit kétféle módon állítottak elõ: a) merisztéma szaporítással, b) gyökérdugványokkal, mindkét esetben tõzeges táptalajon ládákba tûzdelve erõsítették, majd innen ültetõedényekbe ültették és edzés után fóliával takart 20 cm magas ágyakba ültették a növényeket. Õszig az így szaporított egyedek 1,6 m átlagos magasságot értek el. Az öntözés csepegtetõ módon történt. Az öntözõvízzel adagolták a nitrogén-mûtrágyát is, heti két alkalommal 1,5 kg/ha mennyiségben. A terméseredmények. A termésérés az egyéves kultúrában 7–10 nappal korábban kezdõdött, mint a hagyományos módon telepítettnél. A terméshozam 3,4 kg/m2 volt. Alapul véve 9000 m2 nettó területet hektáronként, megfelel 30 t/ha termésnek. Ezzel szemben a „hagyományos” termesztésnél 12 t/ha termésmennyiség érhetõ el (német viszonyok között). Az egyéves kultúra gazdaságossága. Német viszonyok között a „hagyományos” málnaültetvény létesítési költsége 14 000–15 000 euró/ha (3,5–3,8 millió Ft) az öntözéssel együtt. Az egyéves kultúra esetében a sûrûbb ültetés (1,9×0,5–0,6 m sortáv) és a sorban a talaj fólia takarása következtében az ültetvénylétesítés költsége eléri a 22 000–23 000 eurót (5,5–5,8 millió Ft) hektáronként. Az elérhetõ átlagár 3,32 euró/kg (830 Ft/kg) volt, ami részben abból is ered, hogy az egyéves málna korábban érik. Az elérhetõ árbevétel 2,32×30 000 = = 99 600 euró/ha (24,9 millió Ft). Ha azonban a termés vagy az ár, vagy mindkettõ elmarad a várakozástól már nagy lehet a bukás, mivel ez az új termesztési módszer rendkívül nagy tõkeigénnyel jár. A fólia alatti termesztés. Az egyéves málnatermesztési technológia összeköthetõ a fólia alatti termesztéssel. A fóliát február második felében helyezik a sorok fölé. A fólia alatt a termés cca. egy héttel korábban érik, ami az értékesítési árban jelent elõnyt. Német vizsgálatok szerint a fóliaalagút elõnye a következõ: – a gyümölcsméret 10%-kal nagyobb, mint a szabadföldié, – kisebb a Botrytisszal fertõzött gyümölcs aránya, 158

– a terméshozam 15–20%-kal nagyobb, mint a szabadföldön, – az árbevétel 20–25%-kal magasabb. Azonban a fóliaköltség 5 euró/ m2 költségtöbbletet jelent, ami azt is mutatja, hogy az elérhetõ magasabb ár nem biztos, hogy ellensúlyozza a költségnövekedést. A kétéves termesztés, mint kompromisszum. Abból kiindulva, hogy az ültetvénylétesítés nagyon költséges beruházás, megoldható az is, hogy a második évben is meghagyják az ültetvényt, ami azt jelenti, hogy ez átmenet az egyéves és a hagyományos termesztéstechnológia között. A következõ megoldás, amit a svájci kutatók javasolnak, hogy az õsszel is termõ fajtát tavasszal, fóliával takarják. Így elérhetõ, hogy az egyszer termõ fajták termésérése után az õsszel érõ termés elõbbre kerül é,s a piac folyamatos ellátása „egész évben” biztosítható.

54. ábra. A málnahajtatás fólia alatt

A szedertermesztés szervezése
A szeder termesztése sokban hasonló a málnáéhoz, azzal a különbséggel, hogy a szeder csak támrendszer segítségével termeszthetõ. A szeder is a málnához hasonlóan sekélyen gyökerezik, ezért öntözése rendkívül fontos. Szürete a málnához hasonlóan étkezési célra, vagy mélyhûtésre „gurulós” állapotban 0,5–1,0 kg-os rekeszekben, vagy lékészítés céljára 5-ös, 10-es rekeszekbe történhet. Gondoskodni kell mindkét gyümölcsfaj esetében a gyors piacra vagy feldogozóba szállításról (esetleg rövid tárolásról) mivel gyorsan romló gyümölcsök.

A szamóca-, málna- és szedertermesztés jövedelmezõsége
A három bogyós gyümölcsû faj költség-jövedelem összefüggéseit saját adatgyûjtés, illetve külföldi eredmények alapján mutatjuk be (67. táblázat). Az intenzív termesztési mód közel kétszer nagyobb bruttó jövedelem elérését teszi lehetõvé a hagyományos termesztéshez viszonyítva. Ugyanakkor a költségnövekedés a hagyományoshoz viszonyítva 130%-os, tehát érdemes intenzív termesztéshez fogni, ha az elõzetes piacszervezési vizsgálatok is pozitív eredményt mutatnak. 159

67. táblázat. A költség-jövedelem alakulása Fajok Málna hagyományos intenzív Szamóca hagyományos intenzív Szeder hagyományos intenzív Termés (t/ha) 4,0 10,0 4,0 12,0 4,0 12,0 Termelõi ár (Ft/kg) 300 350 150 150 200 200 Árbevétel (eFt/ha) 1200 3500 600 1800 800 2400 Term. ktg. (eFt/ha) 750 1550 480 1130 680 1320 Jövedelem* (eFt/ha) 450 1950 120 670 120 1080

* = adózás elõtti nyereség.

A piros, fehér, fekete ribiszke és a köszméte termesztésének szervezése
E négy gyümölcsfajra érvényes, hogy frissfogyasztásuk kevésbé jellemzõ, ugyanakkor a feldolgozóipar (hûtõ, üdítõital) felvásárlása jelentõs. Kivitelünk friss és feldolgozott fekete ribiszkébõl 2000-ben 613 millió Ft volt, piros ribiszkébõl 210 millió. A fehér ribiszkébõl és köszmétébõl együtt pedig 860 millió Ft-ot tett ki. Következésképpen fontos szerepet töltenek be exportunkban, másrészrõl pedig kiegészítõ jövedelemhez jutnak a vele foglalkozó termelõk, ami ugyancsak nem lebecsülendõ szempont. A termesztés során mindhárom faj esetében bokor- vagy törzses mûvelésmódot alkalmaznak. A törzses megoldás elõnye szüreti teljesítményben mutatkozik meg, de a terméshozama csak fele a bokormûvelésének és karó alkalmazása vagy támrendszer kiépítése szükséges. Metszésük a termõfelület kialakítása után ritkító metszésbõl áll, illetve az elöregedett többéves részek eltávolítását kell elvégezni. Teljesítménye 15–20 bokor/h, azaz 0,1–0,2 ha/nap/fõ. Növényvédelme 4–5 permetezésbõl áll, mivel azonban a sortávolság 2,5–3,0 m-es, így csak kistraktor alkalmazása lehetséges 1,5–2 ha/nap teljesítménnyel, vagy nagyobb ültetvények esetében hidastraktor jelenthet megoldást. A trágyázás – mûtrágyaszórás – röpítõtárcsás megoldással történik, teljesítménye 2–3 ha/nap, miután káliumigényesek ügyelni kell az ültetéskori talajanalízis alapján elvégzett feltöltõtrágyázásra.

A betakarítás szervezése
A ribiszke betakarítása történhet kézzel és rázógéppel egyaránt. A kézi szüret teljesítménye megfelelõ terméshozam esetén 50–60 kg/fõ/nap. A köszméténél valamivel kevesebb, mivel itt nem fürtök, hanem egyedi termés szedése történik. A kézi szedés 10-es, 30-as fa-, mûanyag rekeszekbe történik. Közvetlen fogyasztásra való értékesí160

tésnél a 0,2–0,5 kg-os mûanyag dobozba való szüret is megvalósítható. A teljesítmény ilyenkor fele-kétharmada az elõzõhöz viszonyítva. A gépi rázás mindkét (három) ribiszkefajnál jó hatásfokkal alkalmazható (55. ábra), azonban számolni kell bizonyos veszteséggel. Ezek: – a gyûjtõernyõ mellé hulló gyümölcsök, – a földre hajló vesszõk termése. Az összes veszteség elérheti az 5–10%-ot is. Törekedni kell tehát metszéskor a lehajló vesszõk eltávolítására. A rázógép teljesítménye 2–3 ha/mûszaknap. A gép kihasználása javítható (különösen akkor fontos ez, ha béreljük) ha nyújtott mûszakban dolgozunk vele, ha az állásidõket csökkentjük, ami jó szállítás-szervezéssel oldható meg. A ribiszke gépi betakarítása. Hazánkban többféle rázógép típust próbáltak ki, a fekete és a piros ribiszke betakarításban ezek a következõk: Pattenden (angol), Jonas (finn), Danpluck (dán) és a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Mûszaki Tanszéke által kifejlesztett gép. Teljesítményük a fajta, a bokrok kialakításának, a munka szervezettségi fokának, a géppel dolgozók, illetve a kiszolgáló személyzet anyagi érdekeltségének stb. függvénye. Általában azonban azt mondhatjuk, hogy 1–1,5 ha/nap. Ez azt jelenti, hogy megfelelõ fajtaösszetétel mellett, vagy több gazdaságban alkalmazva 30–40 ha/gép teljesítmény érhetõ el egy idényben. A gép rázási hatásfoka, tehát a lerázott gyümölcs aránya a fajta és a bokor kialakításának, valamint az érési fok függvényében különbözõ. A kézimunkaerõ-szükséglet 85%-a gépi rázással megtakarítható. A hazai tapasztalatok (NÉMETHY, 1985), amit a Pattenden rázógéppel kapcsolatban szereztek, azt mutatják, hogy a rázási hatásfok 85% körüli, a hullási veszteség pedig átlagosan 10%. Ugyanezen paraméterek voltak jellemzõk a Jonas rázógépre is. Ennél jobb mutatókkal rendelkezett a Danpluck rázógép, amely pirosribiszke-ültetvényben 95%-os rázási hatásfokkal dolgozott. Hozzá kell azonban tenni, hogy a növény sérülése jóval nagyobb, mint a Jonas esetében. Összegezve: megállapítható, hogy a gépi betakarítás növekedése várható a ribiszkefajok esetében. Mindez pedig azzal függ össze, hogy az ipari feldolgozás céljára termelt gyümölcs aránya növekszik.

55. ábra. A rázógép alkalmazása szervezési elõnyökkel jár

161

68. táblázat. A ribiszke- és a köszmétebetakarítás ráfordításai egy hektárra vetítve Ribiszke Megnevezés Rekesz v. láda, db Létszám, fõ/nap Emelõvillás trakt., db Pótkocsis erõgép, db Rázógép, db Mûveleti ktg, eFt Mûveleti ktg, Ft/kg kézi 10-es rekeszbe 550,0 94,0 1,0 1,0 – 329,0 54,8 gépi 30-as ládába 188,0 6,0 1,0 1,0 1,0 151,0 25,2 Köszméte kézi 10-es rekeszbe 550,0 110,0 1,0 1,0 – 415,0 69,2 gépi 30-as ládába 188,0 6,0 1,0 1,0 1,0 151,0 25,2

Modellünkben a termés mindegyik esetben 6,0 t/ha volt, a kézi szüret teljesítménye pedig 70 kg/fõ/nap a ribiszke, illetve 60 kg/fõ/nap a köszméte esetében. Egyértelmû tehát, hogy a gépi rázás betakarítási költsége messze kisebb, mint a kézié (67. táblázat). Kérdés csupán az, hogy érdemes-e rázógépet, alkalmazni, mivel a bogyós gyümölcs rázógépének beszerzési ára rendkívül magas és kihasználtsága a rövid mûveletidõ miatt nincs biztosítva.

A ribiszke- és a köszmétetermesztés jövedelmezõsége
A három ribiszkefaj közül a piros és a fehér jövedelmezõségét együtt vettük és külön vizsgáljuk a fekete ribiszkéét, illetve a köszmétéét (69. táblázat).Az intenzív termesztés átlagosan ötször nagyobb jövedelem elérését teszi lehetõvé, de csak akkor, ha a termelõi ár és a költség, valamint a termésátlagok összhangja nem borul fel.
69. táblázat. A költség-jövedelem alakulása Fajok Fekete ribiszke Hagyományos Intenzív Piros ribiszke Hagyományos Intenzív Köszméte Hagyományos Intenzív Bodza * adózás elõtti nyereség. 4,0 10,0 8,0 120 120 180 480 1200 1440 430 970 1100 50 230 340 4,0 10,0 120 120 480 1200 420 910 60 290 3,0 8,0 140 140 420 1120 380 870 40 250 Termés (t/ha) Termelõi ár (Ft/kg) Árbevétel (eFt/ha) Term. ktg. (eFt/ha) Jövedelem* (eFt/ha)

162

A héjasgyümölcsûek termesztésének szervezése és ökonómiája
Az idetartozó fajok a dió, mandula, mogyoró, gesztenye. A dió termése országosan évi 4,0–8,0 ezer tonna között mozog. A világ diótermése 1,2 millió tonna. Ebbõl Európa részesedése 25%. Európán belül a hatodik helyen állunk termésmennyiség tekintetében. A termés az utóbbi évtizedben mindegyik héjas fajnál csökkenõ tendenciát mutat (70. táblázat).
70. táblázat. A termés változása ezer tonna Fajok Dió Mandula Mogyoró Gesztenye Összesen Forrás: KSH Évkönyvek. 1991–1995 7,3 0,4 0,2 1,0 8,9 1996–2000 4,6 0,3 0,1 0,8 4,8 2001 4,4 0,3 0,1 0,6 5,4 Index 1996–2000/1991–1995 63,0 75,0 50,0 80,0 53,9

A négy gyümölcsfaj közül jószerivel csak a diótermesztésben található árugyümölcsös, a többinél házikertek adják a termés 90%-át. Éppen ezért a termésmennyiség megállapítása becslésen alapszik. Az exportból a héjas gyümölcsök 2000-ben több mint egy milliárd Ft-tal részesedtek, és ebbõl a dió részaránya (héjas és dióbél) 93% volt (71. táblázat).
71. táblázat. A kivitel változása 1998 Fajok t Héjas dió Dióbél Összesen 212 967 1179 USD/kg 1,57 3,63 3,26 t 499 1415 1914 USD/kg 1,74 3,15 3,78 t 235,3 146,3 162,3 USD/kg 110,8 86,8 116,0 2000 Index 1998 = 100

Forrás: Fruit and Veg. Bulletin, 2000.

Fõ vásárlóink Ausztria (2000-ben) 24%-kal, Franciaország 28%-kal és Németország 23%-kal. Dióbélbõl jelentõs az importunk is 2000-ben 440 millió Ft-ot tett ki (709 t) és ennek 79%-át Románia adta. Az importár átlagosan 645 Ft/kg volt, és fõleg reexport célokat szolgált. 163

A termesztés szervezése
Miután a diótermesztés jelentõsége messze nagyobb a többi héjas fajhoz viszonyítva, ezért csak ezzel foglalkozunk. A diótermesztésben ma már közel általánossá vált az oltványdió telepítése, aminek elõnye a magoncdióhoz viszonyítva a gyorsabb termõre fordulás. Ugyanakkor kisebb koronát növelõ fajták is ismertek már (pl. Pedro), de a termesztésben a hazai szelekcióból származó fajták találhatók, amelyek szelekciója SZENTIVÁNYI P. munkájának eredménye. Hasonló a helyzet a mandula, mogyoró és a gesztenye esetében is, ahol szinte kizárólag magyar fajtákat termesztünk. A diótermesztésben az oltványdiók elterjedésével párhuzamosan a termõre fordulás ideje is lerövidült, ugyanis a korábbi 8–10 éves termõre fordulás helyett ma már az 5–6. évben is teljes termés várható. A dió növényvédelme: a gnomoniás gombás betegség, valamint a diómoly terméskárosítása ellen kell védekezni. Az oltványdió esetében elképzelhetõ a sûrûbb telepítés, amit a 10–12. év után minden második fa kivágása követ és így a sorirány is megváltozik.

A dió betakarítása
A dió betakarítása történhet kézzel és gépi rázással is. Miután a dió nagyméretû fává nõ, az ágrázó (kisebb rázógépek) gépek csak a fiatalabb korú fák rázására alkalmasak. Így rázógép vásárlása vagy bérlése szempontjából a Kilby vagy hasonló magajáró rázógép jöhet számításba (72. táblázat).
72. táblázat. A dió betakarítása egy hektárra vetítve Kézi Megnevezés tartályládába Tartályláda, db Létszám, fõ/nap Emelõvillás trakt., db Pótkocsis erõgép, db Rázógép, db Mûveleti ktg., eFt Mûveleti ktg., Ft/kg 14,0 22,0 1,0 1,0 – 148,0 59,6 14,0 8,0 1,0 1,0 1,0 216,0 86,4 Gépi

A terméshozamot egyformán 2,5 t/ha-ral vettük. A gépi rázással történõ betakarítás nem olcsóbb, mint a kézi. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy amennyiben a rázógép kihasználása nincs megoldva, alkalmazása veszteséget okozhat, különösen, ha a termésátlag alacsony. A rázógép teljesítményét 2 ha/nap-nak vettük, a kézi szüretben pedig 4000 Ft/fõ/nap költséggel számoltunk. 164

A diótermesztés jövedelmezõsége
A diótermesztés jövedelmezõ tevékenység, azonban ha a terméshozamot növelni tudjuk a jövedelem nagyobb arányban nõ, mint a termelési költség. Ehhez azonban intenzív ültetvényekre van szükség (73. táblázat).
73. táblázat. A diótermesztés jövedelme Megnevezés Hagyományos Intenzív * = adózás elõtti. Termésátlag (t/ha) 2,5 4,0 Árbevétel (eFt/ha) 375 600 Termelési költség (eFt/ha) 310 420 Jövedelem* (eFt/ha) 65 180

A mandula-, mogyoró- és gesztenyetermesztés jövedelmezõsége
A mandula, a mogyoró és a gesztenye termesztésében a betakarítás a legnagyobb kézi munkát igénylõ feladat, amirõl a következõ táblázat tudósít (74. táblázat).
74. táblázat. A termesztés költsége és jövedelme egy ha-on Megnevezés Termés, t/ha Kézi munka, m. nap/ha Kézimunka-bér +TB, eFt/ha Szállítás, rakodás, eFt/ha Tárolás, szárítás, eFt/ha Összesen, eFt/ha Egyéb term. ktg., eFt/ha Árbevétel, eFt/ha Jövedelem, eFt/ha* * = adózás elõtti. Mandula 2,0 30,0 120,0 25,0 15,0 160,0 280,0 500,0 60,0 Mogyoró 1,0 18,0 72,0 15,0 10,0 97,0 170,0 300,0 33,0 Gesztenye 1,5 25,0 100,0 20,0 12,0 132,0 150,0 375,0 93,0

A héjasokról is elmondható, hogy a jövedelmezõségük nem kielégítõ. Ezen viszont intenzív ültetvénylétesítés segíthetne, ami természetesen nagyobb ültetvénylétesítési költséggel jár együtt. Azonban a belföldi kereslet kielégítése és emellett az exportigények, ami a dió mellett a mandula és a mogyoró esetében is adott, jó lehetõségeket biztosíthat a héjas gyümölcsök termesztésének a jelenleginél nagyobb jövedelmezõségére.

165

A gyümölcstárolás szervezése és ökonómiája

A szakszerû tárolás lehetõvé teszi a gyümölcs minõségének megóvását. Gazdasági szinten a tárolás elõnyei a következõk: – hozzájárul az egyenletesebb foglalkoztatáshoz, – minõségmegõrzõ szerepet tölt be, – nagyobb árbevétel elérésére nyújt lehetõséget. A fejlett almatermesztõ országokban a betakarított alma 50%-ára és e fölötti arányban építettek tárolókat, nálunk ez alig éri el a 30%-ot. Olaszország dél-tiroli tartományában pl. az összes termés 80%-át tárolják és a tárolókapacitáson belül 80% a szabályozott légterû tárolótér aránya. Nálunk utóbbi aránya mintegy 30%. Az építéssel kapcsolatos nehézségek azt mutatják, hogy nem is várható nagyobb változás. A tárolás gazdaságosságát két szempont szerint vizsgáljuk: – mennyiben segíti elõ a termesztést, – mennyi nyereséget hoz a tárolást végzõ gazdaságnak. A tárolás lehet bértárolás más vállalat részére és lehet saját termék tárolása. Mindkettõtõl elvárható, hogy jövedelmet hozzon.

Az alma- és a körtetárolás szervezése
A tárolásban az alma és a körte részesedése 70–80%-os, és egyéb termékek tárolása teszi ki a maradék 20–30%-ot. Számolni kell azzal, hogy a következõ évre átvitt alma, körte készletnövekedést jelent, amihez forgóalap-növelés szükséges. Az alma és a körte, esetleg szilva mellett más gyümölcsök tárolása általában nem eredményez árbevétel-növekedést. Nem hagyható figyelmen kívül viszont, hogy e gyümölcsök néhány napos, hetes átmeneti tárolás után még mindig jó áron értékesíthetõk. E tekintetben a tároló minõségmentõ szerepet tölt be. Az egyéb termék (nem gyümölcs) tárolása a gazdaságosság megítélésében nagy fontosságú lehet. Ez azonban csak városok, ipartelepek közelében játszik szerepet. Lehetõvé teszi, hogy az almát, körtét terhelõ költség csökkenjen és így javul a tároló kihasználtsága is. A gazdaságosságot befolyásoló tényezõk közül kiemelt jelentõsége van a minõségnek, mert az elérhetõ átlagáron keresztül az árbevétel nagyságát döntõen befolyásolja. A minõségcsökkenés következtében elõállt árbevétel-kiesés a kitároláskori és a betároláskori árakat változatlannak feltételezve, 12%-os volt (75. táblázat) egy általunk végzett vizsgálatban. 166

75. táblázat. Az árbevétel és a minõség összefüggései normál légterû tárolóban (Idared fajtával) Betároláskor Megnevezés elérhetõ átlagár (Ft/kg) 50,0 25,0 20,0 – – – 100 mennyiség (%) 71 25 4 elérhetõ árbev. (Ft/kg) 35,50 6,25 0,80 – 42,55 elérhetõ átlagár (Ft/kg) 92,0 40,0 20,0 – – Kitároláskor mennyiség (%) 62 22 10 6 100 elérhetõ árbev. (Ft/kg) 57,04 8,80 2,00 – 67,84

II. osztály II. osztály Léalma Apadás, romlás Összesen:

A kitároláskor magasabb áron értékesíthetünk, azonban a minõségcsökkenés mindenképpen árbevétel-kieséshez vezet. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha a tárolás idõtartamát helyesen választjuk meg, ha megfelelõ minõségû árut tárolunk, ha jól választjuk meg a szüreti és a betárolási idõpontot stb. A romlás és apadás (tömegcsökkenés) minõség- és ezen keresztül nyereségcsökkentõ hatású. Ennek mértéke függ a tárolási módtól, de függ a betakarítást megelõzõ CaCl2-os kezeléstõl is, ami egyes fajtáknál mint a Jonathan, Idared, Braeburn, Elstar stb. az alma foltosodását (Jonathan-foltosság) akadályozza meg. Németországban (MAYER, 2002) végzett kísérlet szerint a legjobb eredményt adta a 14 naponta végzett 2%-os CaCl2-os permetezés júniusi hullástól a szüretig és amely a kontrollhoz viszonyítva 17%-os Ca-tartalom növekedését eredményezte az Elstar fajtánál. Jó eredményt adott a közvetlen betakarítás elõtti 2,4%-os CaCl2-os permetezés is mivel csak egyszer kellett elvégezni, így a költségek felére csökkentek. A tároló kihasználása a tárolás gazdaságosságát nagymértékben befolyásolja. A meglevõ tárolókapacitás kihasználtsági foka (azoké, amelyek alkalmasak a tárolásra) évente változóan 60–75% körül mozog. Az almatárolási idény normál hûtött tárolóban három hónapra tehetõ. Ennél jóval tovább tárolható az alma szabályozott légtérben, hazai viszonyok között azonban ennek lehetõségei korlátozottak. A tárolók kihasználása növelhetõ a nyári gyümölcsök (vagy zöldség) rövid idejû tárolásával. További lehetõséget nyújt az egyéb termék tárolása (vaj, tojás, zsír stb.), ami kedvezõ esetben (városok, ipari centrumok közelében) nagyobb jövedelmet nyújthatnak, mint a gyümölcstárolás. A minõségi átrétegezõdés vizsgálatunk szerint három hónapos tárolás után 12%kal csökkentette az árbevételt.

A tárolás szervezése
A tárolás szervezésével kapcsolatos feladatok két részre bonthatók: – a betárolás szervezése, valamint – a kitárolással és az áruvá készítéssel kapcsolatos szervezési feladatokra. 167

A be- és kitárolás idõtartamától és ütemétõl függõen kell megtervezni: – a fajták tárolási idõtartamát, minõségét, – a szükséges targoncák számát, – a szükséges munkaerõ-létszámot, – a szükséges göngyöleget, – az esetleges anyagszükségletet, – a szállításához szükséges jármûvek számát.

AZ ALMA BETÁROLÁSÁNAK FOLYAMATTERVE

rakodás (4 t/2 pótkocsi + erõgép) 30 min.

rakodás (6 t/gépkocsi) 30 min.

szállítás 15 km 30 min.

szállítás 20 km 40 min.

lerakás és betárolás (2 emelõvillás targoncával) 35 min.

lerakás és betárolás (2 emelõvillás targoncával) 40 min.

üres tartályládák felrakása 25 min.

üres tartályládák felrakása 15 min.

visszaút az ültetvénybe 25 min.

visszaút az ültetvénybe 30 min.

üres tartályládák lerakása 20 min.

üres tartályládák lerakása 10 min.

az erõgép tele tartályládához áll 5 min.

az erõgép tele tartályládához áll 3 min.

a munkaciklus ismétlõdik

a munkaciklus ismétlõdik

56. ábra. Az alma betárolásának folyamatterve

168

A betárolási terv készítésében és a tervteljesítésben segítséget nyújt a folyamatterv, amelyet a tároló vagy az ágazat szakemberei készítenek (56. ábra). A folyamattervben csak két gép mozgását ábrázoltuk. Az erõgépek 15 km-ig, a teherautók ennél nagyobb távolságról szállítják az almát. Ahhoz, hogy a hûtõháznál minél kevesebb legyen a várakozás, meg kell oldani, hogy egy idõben csak egy szállítójármû tartózkodjon ott. A tárolás gazdaságossága javítható, ha: – megfelelõ minõségû gyümölcsöt tárolunk, – pontos ütemterv szerint végezzük a be- és kitárolást, – gyakorlott dolgozókat alkalmazunk a válogatás, csomagolás végzésére, – egyéb terméket (nem gyümölcs) is tárolunk, – tartályládás tárolást valósítunk meg, – megfelelõ tudású szakember irányítja a tárolást.

A szabályozott légterû tárolás
A szabályozott légterû tárolás lehetõvé teszi akár az új termésig történõ tárolást jó minõségben. Természetesen számolni kell az ilyen tárolási mód megnövekedett költségeivel, ami részben a tároló speciális kialakításából (szigetelt falak) részben a gépi berendezések többletköltségébõl és a meghosszabbodott tárolási idõtartamból ered. A Jonagold alma eltarthatósága – amit a húskeménység változása mutat – legjobb az oxigénszegény (Ultra low oxigen, ULO) légterû tárolási mód esetén volt (76. táblázat).
76. táblázat. A tárolás hatása az alma húskeménységére hosszú idejû tárolásban Tároló légtérösszetétele %-ban O2 21,00 17,00 1,00 0,70 CO2 0,03 4,00 1,00 0,70 5 100,0 100,0 100,0 100,0 Tárolás ideje (hónap ) és a húskeménység változása %-ban 6 100,0 88,9 87,5 93,4 7 95,7 83,2 83,9 84,3 8 80,9 79,6 77,7 84,3 9 78,7 79,6 76,5 81,6

Forrás: HERREGODS után, 1994.

Azt is tudni kell, hogy a növekvõ O2-koncentráció hatására megnõ az alma húsbarnulása. Míg 0,6 oxigén%-nál a húsbarnulás aránya 0,5% volt, 1,0%-nál 13,5%-ra emelkedett a Bramleys Seedling fajtánál (JOHNSON, 1977).

Tárolási veszteségek
A tárolás során fellépõ veszteségek között megkülönböztetjük az élettani okot, amelyek a gyümölcs élettevékenysége során lépnek fel: ilyenek a tömegveszteség, ami fajtáktól függõen különbözõ. Pl. erõsebb a Golden Deliciousnál annak vékony héja 169

következtében, és kevésbé jelentõs a Mutsunál, annak viaszos héja miatt. A húsbarnulás, ami úgyszintén élettani jellegû, azonban fajtatulajdonság is lehet. Ilyen a „Jonathan-foltosság” is, ami ugyancsak fajtatulajdonság. A nem élettaniakhoz tartozik az egyes ferõzõ gombák okozta romlás, minõségcsökkenés, ami szélsõséges esetben a tárolás teljes kudarcához is vezethet. A tömegveszteség függ: – a betárolt gyümölcs hõmérsékletétõl, – a tároló levegõje hõmérsékletétõl, – a tároló levegõje relatív páratartalmától. A tömegveszteség a gyümölcs légzése következtében képzõdõ CO2 és víz veszteségébõl adódik. A vízveszteség végsõ soron minõségcsökkenéshez vezet, amit meg kell elõznünk. A vízveszteséget a következõ képlet adja meg. V.V. = M × mspec × dP × t (kg) ahol: V.V. = a termék vízvesztesége kg-ban, M = a termék tömege kg-ban, mspec = a termékre jellemzõ vízveszteség (KgP), dP = párolgásnyomási veszteség, t = idõ másodpercben. A vízveszteség vagy apadás mellett a tárolás során minõségcsökkenés is bekövetkezik. Ez a minõségi átrétegezõdés, ami súlyos veszteségekhez vezethet, ha a tárolás idõtartamát nem jól választjuk meg.
77. táblázat. Az almatárolás veszteségei %-ban* Megnevezés Normál légterû tároló Apadás Foltosság Húsbarnulás Minõségi átrétegzõdés Romlás Összesen Szabályozott légterû tároló Apadás Foltosság Húsbarnulás Minõségi átrétegzõdés Romlás Összesen * 3 hónapos tárolás alatt. 3 – – 4 1 8 1 1 – 2 1 5 1 3 – 3 – 7 1 2 – 2 – 5 5 – 3 8 3 19 1 3 2 3 1 10 2 8 – 5 2 17 2 5 2 3 5 14 Golden Delicious Mutsu Idared Granny Smith

170

A gombás betegségek okozta veszteség – normál légterû tárolás esetén jelentõs lehet. Mindezek együttesen befolyásolják a kitárolt gyümölcs minõségét és az értékesítési árat (77. táblázat). A tárolási veszteség a szabályozott légterû tárolóban a három havi tárolás alatt harmada a normál légterûnek, ami átlagosan 10%-kal csökkenti az árbevételt, a szabályozott légterû tárolóénál ugyanez átlagosan 5%. A minõségi átrétegzõdés elsõ osztályból másodikba ugyancsak árbevételcsökkenéshez vezetett. Az I. osztályú alma értékesítési ára kitároláskor 70 Ft/kg volt, a II. osztályúé pedig 20 Ft/kg. Az árbevétel veszteség a normál tároló esetében a négy fajta átlagában 10,5 Ft/kg volt, ami megfelel 15%-nak, a szabályozott légtér esetében pedig 4,4 Ft/kg, ami 6,3%-os veszteséget jelent. Egy 100 tonnás tároló esetében egy millió Ft-nak, illetve 440 ezer Ft-nak felel meg az árbevétel kiesés, ami már a tárolás gazdaságosságát veszélyezteti.

A húskeménység-változás és a tárolási idõtartam összefüggése
A Konference körtével végzett kísérlet szemlélteti, hogy az alacsonyabb CO2- és O2tartalom a hagyományos légterû tároláshoz viszonyítva a 7 hónapos tárolás után jobb minõséget ad. Ez azonban azt is jelenti, hogy a tárolás költsége a normál légtérhez viszonyítva jóval nagyobb és nem biztos, hogy a piac májusban a többletköltséget elismeri (78. táblázat, 57. ábra). Következésképpen a tárolás idõtartamának meghatározását mindenképpen elõzetes piackutatás kell, hogy megelõzze.

7 húskeménység (kg/cm2) 6 5 4 3 2 1 0
norm ál lég tér 5% O
2 2

norm ál lég tér

2% O

5% O

2% O

2% O

3% C O

2,

2% C O

3% C O

0% C O

2,

2% C O

tárolási mód

tárolási mód

57. ábra. A Konference körte húskeménységének és almasavtartalmának változása a tárolás során különbözõ tárolási módoknál

0% C O

2,

2% O

2,

2,

2,

2

szüret 120 nap 180 nap 210 nap a tárolás ideje

0,2 0,18 0,16 0,14 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0
2 2

almasavtartalom (%)

szüret 120 nap 180 nap 210 nap a tárolás ideje

2

171

78. táblázat. A Konference körte húskeménységének változása oxigénszegény közegben 0% CO2 Megnevezése 2% O2 2% CO2 2% O2 3% CO2 5% O2 Normál légtérben

hús- almasav- hús- almasav- hús- almasav- hús- almasavkeménykeménykeménytartartartarkeménység ség ség talom* talom* talom* talom* ség (kg/cm2) (kg/cm2) (kg/cm2) (%) (%) (%) (%) (kg/cm2) 6,8 6,6 5,7 5,6 0,19 0,17 0,15 0,14 6,8 6,6 6,2 6,0 0,19 0,18 0,16 0,15 6,8 6,5 6,3 5,9 0,19 0,17 0,16 0,15 6,8 6,0 5,1 4,6 0,19 0,17 0,11 0,10

Szüretkor 120 napos tárolás után 180 napos tárolás után 210 napos tárolás után

Forrás: BLASZCZYK-BEN., 1997. * az összes sav%-ában.

A tárolás elõtti kezelések jelentõsége
A FRANCÉS, J. et al. (1999) a Nemes Krasszán és a Konference körtefajták tárolhatóságát vizsgálva a szüret utáni Ca-kezelés függvényében nem találtak szignifikáns különbözõséget a kezeletlen és a kezeltek húskeménységének alakulásában a kitárolás után. Következésképpen a fajta kalciumos kezelése úgy tûnik elhagyható, ami viszont a tárolás költségeinek a csökkenését vonja maga után. A szermaradvány egyre inkább az EU-ba irányuló exportunk egyik gátló tényezõje lesz. Éppen ezért fontos az erre irányuló figyelem. Erre hívjuk fel a figyelmet a következõ kísérlettel, amit Spanyolországban 1996-ban végeztek (79. táblázat). A szüretkor végzett gyümölcsmosás lényegesen csökkentette a szermaradványt, különösen a dithiocarbonátok esetében. Ha már a permetezést elvégeztük, mosással esetleg az elfogadható határ alá lehet a szermaradványt csökkenteni. Kivitelünkben egyre fontosabb tényezõ lesz – most is az – de a csatlakozásunk után még inkább a szermaradvány, ami a hazai piacon sem elhanyagolható kérdés.
79. táblázat. A szermaradvány (ppm/kg) alakulása mosás hatására Konference körténél Fungicidek Dithiocarbonát Kaptán Folpet Benamyl Forrás: FRACÉS at al, 1997. Ültetvények száma 3 5 4 4 Kezeletlen 2,22 0,15 0,08 0,07 Ültetvények száma 4 6 3 1 Mosott – 0,05 0,05 0,05

172

A tárolás gazdaságossága
A Jonagold alma tárolása során az egyes tárolási módok között lényeges különbség mutatkozik mind költség, mind ár szempontjából. Ha a normál hûtött tárolást (1.) 100nak vesszük, akkor az oxigénszegény légterû tárolás (ULO) költsége – öt hónapos tárolásnál 133%-kal nagyobb, ugyanakkor az árszint csak 19%-kal nõtt (80. táblázat).
80. táblázat. A költség és a termelõi ár összefüggései Jonagold almánál Tároló légtérösszetétele (%) O2 1. 2. 3. 4. 21,00 17,00 1,00 0,70 CO2 0,03 4,00 1,00 0,70 értékesítési ár (Ft/kg) 80,0 85,0 90,0 95,0 Tárolás ideje, hónap 5 költs. (Ft/kg) 15,0 16,0 30,0 35,0 értékesítési ár (Ft/kg) 90,0 100,0 120,0 130,0 9 költs. (Ft/kg) 27,0 30,0 50,0 55,0 Index 5 hó = 100% ár (Ft/kg) 112,5 117,6 133,3 136,8 költség (Ft/kg) 180,0 187,5 166,7 157,1

Forrás: HERREGODS után, 1994.

Ugyanezt vizsgálva a kilenc hónapos tárolásnál azt kapjuk, hogy míg a költség 104%kal nõtt, addig az árszínvonal 44%-kal, vagyis a hosszú idejû tárolás gazdasági elõnnyel jár a rövidebb ideig tartó (5 hónapos) tároláshoz képest. Ez természetesen függ: – az importalma mennyiségétõl a hazai piacon, – az import vámkorlátok mértékétõl, – a hazai tárolókapacitás alakulásától, – a kitárolt alma minõségétõl, – a kitárolás idõpontjától, – a célpiacon elért helyzetünktõl, Az oxigénszegény légterû (ULO) tárolás elõnyei: Az oxigénszegény légterû tárolás a gazdasági elõnye mellett lehetõvé teszi: – a betároláskori alapszín megõrzését, – a keményebb húsállományt, – a gyümölcs szinte változatlan külsõ megjelenését, – a kisebb mértékû húsbarnulást, – a jobb minõséget. A problémát az jelenti, hogy az oxigénszegény tárolás (ULO) beruházási költsége nagyon magas. Ha a normál hûtött tároló beruházási költségét 100-nak vesszük, akkor a szabályozott légterûé 300% az oxigénszegény légterûé 350%, vagyis ha 50 vagon kapacitású normál hûtött tároló beruházási költsége 50 millió Ft, akkor az oxigénszegény légterûé 175 millió Ft. Következésképpen a hûtött tároló építése nagy befektetésigénnyel jár. Ezért azt vagy a nagy áruforgalmat bonyolító kereskedelmi vállalatok, vagy nagyobb termelõk tudják megvalósítani, vagy pedig társulás keretében lehet létrehozni. Természetesen az állami támogatás megléte is szükségszerû. 173

A szabályozott légterû almatárolás optimalizálása
A tárolás fontos célja, hogy a betárolt gyümölcs betároláskori minõségét minél jobb állapotban megtartsuk a tárolás végéig. Mindezt 10 tényezõ befolyásolja: – A szüreti optimális idõpont meghatározása. – Az alma Ca-ellátottsága, ha nem megfelelõ, kalciumos kezelés a betárolás elõtt. – Szüret utáni gyors betárolás, az almát éjjelre hagyjuk az ültetvényben, vagy a tároló udvarán és reggel vigyük a tárolóba. – A tartályládák gondos berakása, hogy minél jobban kihasználjuk a tárolóteret, de a levegõcseréhez optimális legyen a ládasorok közti távolság. – Az oxigénszint csökkentését akkor kezdjük meg, ha már az alma hõmérséklete a kívánt szintet elérte, állandó ellenõrzés mellett. – Az oxigén szint 1% alá csökkentése nemkívánatos, ugyanígy a magas CO2arány sem, mivel károsodást okozhat. – A tárolótér levegõjének páratartalmát 90–95% körül kell tartani. A gyümölcs vízleadását a kondenzvíz mérésével ellenõrizzük. – Több fajta együttárolása esetén a legérzékenyebb fajta igényeibõl kell kiindulni, de lehetõleg olyan fajták kerüljenek egy terembe, amelyek hasonló tárolási feltételekkel bírnak. – Csak kifogástalan mérõmûszereket használjunk. – Az érési folyamatot reprezentatív gyümölcsvizsgálatokkal és a kontroll-ablakon keresztül ellenõrizzük. Az egyes fajták érzékenyek az alacsony hõmérsékletre, – pl. Cox narancs, Idared – ami húsbarnulást okozhat. Ugyanakkor a Golden Del. Jonagold, Elstar, Gala fajtákra ez nem jellemzõ (81. táblázat). A gyors lehûlés feltétele, hogy a tárolóban a légcserét ne akadályozza a ládák túl szorosan történõ rakása (10 cm távolság a tartályládasorok között ajánlatos).
81. táblázat. A szabályozott légterû tárolás feltételei fajták szerint Fajták Golden Del. Jonagold Idared Gloster Gala Elstar Cox narancs Braeburn Rubinette Forrás: STREIF, 1999. Hõmérséklet (°C) 1–2 1–2 2–3 1–2 1–2 1–2 3–4 1–2 2–3 Oxigén (%) 1–1,5 1–1,5 1–1,5 1–1,5 1–1,5 1–1,5 1,2–1,5 2,5 1,2–1,5 CO2 (%) 3–4 3–4 2,5 2–3 3–4 2–3 2 alatt 1,5 alatt 2 alatt Húskeménység Tárolhatóság (kg/cm2) (szüretkor) hónap 7–8 7–8 7–8 7–8 8–9 7–8 7–8 8–9 7–8 9,5 9,5 8,0 8,0 10,0 8,5 6,5 7,0 5,5

174

A párolgás fajtánként különbözõ. Az alapérték a következõ: Golden Delicious, Gala, Braeburn esetében 1,5–2,5 l/t/hónap, az Elstarnál 2–5–3,5 l/t/hónap, a Cox narancs, Rubinettnél 3–4 l/t/hónap, amit pótolni kell. Az elõbbi feltételek természetesen átlagértékek, ajánlatos adott fajták és termõtáj esetében saját vizsgálatokkal kideríteni, amelyek azok az alaptényezõk, amelyek teljesítése az optimális eredményt nyújtja.

A tárolókorszerûsítés költségei
A meglévõ normál hûtött tárolók szabályozott légterûvé átépítése fontos feladat. A tároló modernizálási költségei arányosan annál kisebbek, minél inkább nõ a tároló mérete. Következésképpen érdemes a termelõknek összefogva közösen korszerûsíteni a hûtõházat. Ez azt is jelenti, hogy a tárolóhoz tartozó osztályozó-csomagoló gépek jobb kihasználása lehetõvé teszi a költségek csökkentését és lehet, hogy ez a feltétele a tároló gazdaságos üzemeltetésének. (A továbbiakban 19 tároló korszerûsítésének költségeit közöljük (német adatok alapján) (82. táblázat). Nem tartalmazzák a tárolókhoz tartozó osztályozó-csomagoló-árumozgató gépek és tartályládák beszerzési költségeit).
82. táblázat. A tároló korszerûsítés költségei Megnevezés Költségnemek Szigetelés Hûtõberendezés, szabályozás Légtechnikai, méréstechnikai eszközök Összesen Átlag eFt/t Forrás: OSTERLOH, 2000. 150 t kapacitás e€/t 1,0–2,0 1,0–1,8 0,5–0,9 2,5–4,7 3,6 900 500–2000 t kapacitás e€/t 0,4–0,5 0,5–0,6 0,3–0,5 1,2–1,6 1,4 350 39 30 39 57 Index 150 t = 100

Azaz egy 2000 tonna kapacitású tároló szabályozott légterûvé átalakítása, korszerûsítése 700 millió Ft-ba kerül. Ez az összeg azonban fajlagosan 60%-kal kisebb mintha azt 150 tonnás méretû tároló esetében végezzük. Feltételezve, hogy a 2000 tonna almát, mivel tartós tárolás nem lehetséges, 30 Ft/kg-os áron értékesítik (50% lé és 50% étkezési alma) az árbevétel 6 millió Ft. A szabályozott légterû tárolásnál az ár már (tél végi-tavaszi értékesítés) 80 Ft/kg, így az árbevétel eléri a 16 millió Ft-ot. (16–6 millió = 10 millió Ft). Mivel levontuk a tárolás nélkül elért árbevételt. A megtérülés a többletárbevételbõl:
Mt = 700 millió Ft = 7 év 10 millió Ft

Tehát az áttérés a szabályozott légterû tárolásra hét év alatt térül meg a 2000 tonna kapacitású tároló esetében. Természetesen elõbb alaposan fel kell mérni a piaci lehetõségeket. 175

Az oxigénszegény légterû (ULO) tárolás
A tárolás eredményességét nagyon sok tényezõ befolyásolja. Olyan megoldás, ami 100%-os eredményt adna nem létezik. Az oxigénszegény légterû tárolás a szabályozott légterûhöz viszonyítva 20–30%-kal jobb eredményeket nyújt, ha az alma minõségi mutatói a betároláskor megfelelõek.
83. táblázat. Az oxigén-, a szén-dioxid-arányok és a hõmérséklet Fajták Cox narancs Idared, Rubinette Elstar, Gála, Gloster Golden Del, Jonagold Braeburn Konference körte Forrás: SCHMITZ, 1998. Oxigén min. (%) 1,4 1,3 1,3 1,0 2,5 3,8 Szén-dioxid max. (%) 1,2 2,5 2,5 4,0 1,0 1,1 Hõmérséklet (°C) min. +3,8 +1,8 +1,3 +1,0 +1,5 –0,9 max. +4,3 +2,3 +1,8 +1,5 +2,5 –0,4

Ezek természetesen irányszámok, amelyeket a fajta tulajdonságokat is figyelembe véve alakítottak ki Dél-Tirolban (83. táblázat). Tudni kell azonban, hogy a fagykáros évet követõ nagy termés, vagy a laza szövetû gyümölcs kiesõ évben másként reagál a tárolás egyes mutatóira, mint átlagévben. Ugyanakkor ugyanazon fajta attól függõen, hogy Zala megyében vagy Szabolcs-Szatmár-Beregben termett, az érzékenysége, a tárolás hõmérsékletére, a tároló légterének oxigén- és szén-dioxid-tartalmára más lehet. Ajánlatos két hónapos tárolás után a kezdeti oxigén szintet 0,1–0,3%-kal csökkenteni, ezzel összefüggésben minden 0,1%-os oxigénszint-csökkentéshez 0,2% CO2-csökkentés kapcsolódjon.

Új módszer az alma tárolhatóságának és minõségének javítására
Az érési folyamatot az alma által termelt etilén indítja el, aminek hatására változik meg a gyümölcs alapszíne és húskeménysége, és indul meg az aromaképzõdés. Az 1–3%-ig növelt CO2- és az alacsony O2- (1–2%) tartalom és az alacsony hõmérséklet erõteljesen akadályozza az etilén képzõdését és az érési folyamatot. A metil-ciklo-propen (1MCP) olyan kémiai anyag, ami egyes gyümölcsök és zöldségek érési és öregedési folyamatát blokkolni, illetve leállítani képes (84. táblázat). A szüreti húskeménység 6,7 kg/cm2 volt. Az MCP az USA Környezetvédelmi Hivatala szerint biopeszticidnek minõsül, nem károsítja a környezetet és egészen kis adagban is hatásos, nem rákkeltõ, nem indukál mutogenitást, a szer maradványértéke alacsony (0,01 ppm alatt). Nincs hatással az ózonháztartásra, a talaj- és a vízi élõlényekre. Több EU-tagország engedélyezte használatát, emellett Chile, Argentína és Új-Zéland is. Az USA-ban 2002-ben engedélyezték. 176

84. táblázat. A húskeménység alakulása az Elstar almafajtánál MCP kezelés hatására (kg/cm2) Megnevezés Normál hûtõtárolás Normál hûtõtárolás +MCP Szabályozott légterû tárolás Szabályozott légterû tárolás + MCP Forrás: STREIF–SAQUET, 2002. 5 havi tárolás után 3,7 5,8 6,4 6,6 +8 napos utóérlelés után 20 °C-on 3,6 5,9 4,9 6,7

Alkalmazását az NSZK-ban a Bavendorfi Kutató Intézetben vizsgálták Jonagold, Elstar, Rubinette, Braeburn almafajtáknál, valamint Konference körténél. Az almánál 625 ppm, a körténél 312 ppm volt a MCP-koncentrációja, amit gázalakban alkalmaztak. A hõmérséklet 1–2 °C, a CO2 3%, az O2 pedig 1% volt az alma szabályozott légterû tárolásánál. A normál hûtött tárolásban a hõmérséklet 1–2 °C volt (85. táblázat). A körte esetében –1 oC mellett 5% CO2 és 2% O2 volt a tároló légtér összetétele. A normál tárolásban is –1 oC volt a hõmérséklet.
85. táblázat. Az Elstar alma tárolási eredményei Kezelések Betároláskor Öt havi tárolás után – hûtött tárolás – hûtött + MCP – szabályozott légterû – szabályozott + MCP – hûtött tárolás – hûtött + MCP – szabályozott légterû – szabályozott + MCP Forrás: STREIF–SAQUET, 2002. 13,9 14,1 13,7 13,9 13,6 14,1 13,8 13,7 5,7 6,6 7,4 7,6 5,3 6,5 6,0 7,3 42,0 41,3 29,3 27,8 43,1 40,9 39,5 30,6 Cukor (%) 12,0 Sav (%) 9,6 A zöld alapszín sárgára változás aránya (%) 26,3

Kitárolást követõ 8 napos érlelés után

A kitárolt alma utóérlelése során az MCP-kezelés nélkül tárolt gyümölcsök gyorsabban elvesztették a húskeménységüket, míg a kezeltek megtartották. Az egyébként rosszul tárolható Rubinette alma ugyanúgy megtartotta húskeménységét, ha MCP-vel kezelték, mint a többi fajta. 177

A minõségváltozás a tárolás idején
A Braeburn alma és a Konference körte fajtáknál a szabályozott légterû tárolásnál gyakori belsõ húsbarnulás fokozottabban jelentkezett az MCP-vel kezeltek esetében. Azonban csak akkor, ha magasabb volt a tárolótér CO2-tartalma. A Braeburn fajtánál MCP-kezelés után magházbarnulás is megfigyelhetõ volt. Megállapítható: – az 1 metil-ciklo-propen sikeresen gátolja az etilénképzõdést és ezzel az alma és a körte érési folyamatát (85. táblázat). – a tárolás során bekövetkezõ minõségcsökkenés elmarad, ha a CO2-koncentráció alacsony a Braeburn alma és a Konference körte fajták húsbarnulása is csökken. A MCP minden tárolási típusnál megakadályozza az érési folyamatokat és így nálunk, ahol a szabályozott légterû tárolók aránya alacsony, kiváló eredmények érhetõk el az alma és a körte jó minõségben történõ tárolásában normál hûtött tárolókban is.

A csonthéjas gyümölcsök tárolásának szervezése
A gyümölcstárolásban a jövedelem növelésének egyik útja lehet a tárolás idejének megnövelése, a másik pedig a tárolókapacitás kihasználásának javítása. Ez történhet az alma és a körte tárolása mellett a csonthéjas gyümölcsök tárolásával is.

A cseresznye és a meggy tárolása
A meggy tárolására többnyire akkor kerül sor, ha nem sikerült eladni, azért mert adott fajtából és érésidõben túl sok van a piacon, vagy éppen jobb árat várunk. Mindkét esetben csak a kézzel szedett meggy és cseresznye tárolása jöhet számításba. A cseresznyénél – mivel a cseresznye, ha jó minõségû – más a helyzet, mivel az jó hatásfokkal tárolható (pl. a kései érésû Hedelfingeni óriás) 90–95%-os légnedvesség mellett 0–2 °C hõmérsékleten 2–3 hétig vagy tovább is. A meggyet – mint ez 2002-ben is elõfordult – olykor kénytelenek vagyunk tárolni, vagy azért mert nincs megfelelõ kereslet vagy pe86. táblázat. Schattenmorelle meggy tárolási eredményei normál légterû tárolóban Hõmérséklet (°C) 20 10 0 4 0 4 Forrás: NABIELEK, 1977. Tárolási idõ (nap) 6 6 9 9 15 15 Egészséges gyümölcsök aránya (%) 24,3 34,7 95,8 86,1 82,3 68,8

178

87. táblázat. Schattenmorelle meggy tárolási eredményei szabályozott légterû tárolóban Légtér (%) CO2 1 5 10 10 Forrás: NABIELEK, 1977. O2 3 3 3 11 Tárolási idõ (nap) 24 24 24 24 Egészséges gyümölcs aránya (%) 79,0 88,7 96,5 83,7

dig azért, hogy a piacot hosszabb ideig ellássuk folyamatosan megfelelõ minõségû gyümölccsel. A kérdés milyen eredményekre számíthatunk? Ezzel kapcsolatban mutatjuk be a Krakkói Agráregyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének kísérleti eredményeit (86., 87. táblázat). A normál légterû tárolásban a 9 napos tárolás 0 °C-on adta az elfogadható eredményt. A szabályozott légterû tárolásban pedig a 10% CO2 + 3% O2 (87. táblázat). Mivel a Schattenmorelle meggy lágy húsú gyümölcs, éppen ezért a mi meggyfajtáink mint a Debreceni bõtermõ, Kántorjánosi fajták legalább ennyi ideig jó eredménnyel tárolhatók. Vagyis a meggy esetében egy hetes tárolás – megfelelõ érettségû és minõségû – normál tárolóban jó eredményt adhat. A szabályozott légterû tárolóban a háromhetes tárolás is megoldható. Mindamellett figyelembe kell venni, hogy a lágy húsú gyümölcsök miatt kisebb méretû ládák szükségesek (58. ábra). Kérdés csupán az, hogy az így eltartott gyümölcs árbevétel-növekménye fedezi-e a költségeket. A cseresznye és a meggy tárolásának fõleg minõségmentõ szerepe van, azonban lehetõvé válik a piac igényének kielégítése, ami nyereséget hozhat (88. 58. ábra. A csonthéjasok tárolásában kisebb mûanyag ládára van szükség táblázat).
88. táblázat. A tárolás költsége és jövedelme, Ft/100 kg Megnevezés Tárolási ktg. Termelési ktg. Együtt Termelõi ár Jövedelem* Jövedelmezõség %-a * adózás elõtti nyereség. Cseresznye 2 hetes tárolás 500,0 8 388,0 8 888,0 10 740,0 1 852,0 20,8 Meggy 1 hetes tárolás 400,0 6 050,0 6 450,0 10 650,0 4 200,0 65,1

179

A kajszi és az õszibarack tárolása
A kajszit elsõsorban a konzervipar, szeszipar dolgozza fel. Az étkezési célú felhasználás a belföldi és az exportpiacainkon kismértékû. Ennek ellenére a kajszinál – fõleg a kései érésû Rózsa fajtakör az, amely 0–1 °C hõméréskleten 2–3 hétig is tárolható. Az õszibaracknál rövid idejû (értékmentõ) és hosszabb idejû 3–4 hetes tárolás is reális megoldás. Tartós tárolás szempontjából a kései érésû fajták jöhetnek számításba. A tárolási hõmérséklet 0 °C lehet és a levegõ páratartalma pedig 90–95%. A tárolás eredményeképpen annak idõtartama függvényében tömegveszteség és húskeménység-csökkenés következik be. Ezt szemlélteti a J. H. Hale õszibarackfajtával végzett vizsgálat. A 0 °C hõmérsékleten 90–95%-os páratartalom mellett a hathetes tárolás alatt közel 10%-os tömegveszteség következett be. A csökkenés a tárolási idõtartam növekedéséhez viszonyítva gyorsuló mértékben növekszik (89. táblázat). Tehát a levegõ páratartalmának magas szinten tartása fontos feladat, mivel ettõl függhet a tárolás eredményessége, másik fontos tényezõ a szüret idõpontjának meghatározása az érés függvényében. Ettõl függ a húskeménység alakulása és az eltarthatóság idõtartama.
89. táblázat. Az õszibarack minõségi mutatóinak változása polietilén fóliában Tárolási idõ hetekben Megnevezés 0 Összes cukor, g/100 ml Húskeménység, g/cm2 Tömegveszteség, % Forrás: TÜRK, ÕZKURT, 1994. 9,45 10,27 0 2 8,57 8,25 1,48 4 8,33 6,54 5,45 6 8,22 4,30 9,72

Mindazonáltal a fóliázott gyümölcs normál légterû tárolóban való tárolása kisebb költséggel jár mint a szabályozott légterû tárolás. Az õszibarack-tárolás idõtartama. A tárolhatóság idõtartamát vizsgálva szabályozott légtérben a következõket látjuk a Hale Haven õszibarack esetében 90–95% relatív páratartalom mellett 0 °C-on Az egy hónapos tárolás adta a legjobb eredményt (90. táblázat). A kontroll (0% CO2 21% O2) tömegvesztesége normál tárolóban több mint kétszerese volt a 10%-os CO2 légterû változathoz képest (30 napig tárolva). A romlás a kísérlet végére elérte az 55%ot. A legkisebb volt az 5% CO2 és 2% O2 esetében 5%, és az 5% CO2 4% O2 változatnál elérte a 24%-ot, míg a másik két változatnál 10% alatt maradt. Következésképpen szabályozott légtérben sem szabad egy hónapnál tovább tárolni az õszibarackot. A kajszibarack-tárolás idõtartama. A kajszi tárolhatóságát vizsgálva 0 °C hõmérsékleten polietilén fóliába csomagolva normál légtérben, valamint szabályozott légtérben a következõket kapták, 3% CO2 és 3% O2 légtér összetétele mellett. A kontroll esetében a 4. hét végére 17%-os tömegveszteséget mértek. A polietilén fóliába csomagolt változatnál nem volt lényeges tömegveszteség 6 hetes tárolás során. Azonban a fóliába csomagolt kezelésnél a gyümölcsök 40%-a megpuhult, ugyan180

90. táblázat. Az õszibarack tömegvesztesége szabályozott légtérben (%) Légtér-összetétele %-ban CO2 0 5 5 10 10 O2 21 2 4 2 4 10 6,8 0,6 0,6 0,6 0,6 Tárolás ideje (nap) 20 9,0 3,8 2,2 3,0 1,8 30 9,8 5,4 5,2 4,2 3,8 34 13,2 8,0 6,1 6,8 8,0

Forrás: HENZE et al., 1977.

ez a szabályozott légtérben tároltnál 68% volt. Következésképpen e két tárolási mód esetén 4 hét lehet az optimális idõtartam. A hazai eredmények (BOROS–Z. KISS, 1970) azt mutatták, hogy a kajszi (Borsi-féle kései rózsa) normál légterû tárolás estén 3 hétig volt jó minõségben tárolható 90% relatív légnedvességen 0 °C hõmérsékletnél. A fóliába csomagolt változatnál a tárolhatóság 6 hétre volt kinyújtható és az apadás alig múlta felül az 1,5%-ot, míg a szabadon álló változatnál elérte a 10%-ot. Érdekes megjegyezni, hogy a polietilén fóliába csomagolt normál légtérben tárolt változatnál a kezdeti 0% CO2 a hatodik hét végére 8%-ra nõtt, míg az O2 a kezdeti 20%-ról a tárolás végére 2%-ra csökkent.
91. táblázat. A tárolás költsége és jövedelme, Ft/ 100 kg Megnevezés Tárolási ktg. Veszteség, minõségi átrétegezõdés Termelési ktg. Együtt Termelõi ár Jövedelem* Jövedelmezõség %-a * = adózás elõtt. Kajszi 2 hetes tárolás 500 300 4770 5570 5870 300 6,3 Õszibarack 3 hetes tárolás 600 200 5630 6430 7830 1400 21,8

A kajszibarack tárolása alig hozott nyereséget, következésképpen a kajszi esetében csak értékmentõ tárolással számolhatunk (91. táblázat). Ugyanakkor az õszibarack (kései fajták) tárolása jövedelmezõ lehet. Következésképpen a tárolóval rendelkezõ termelõknek javasoljuk a hosszabb idejû tárolást is.

A szilva tárolása
A szilva tárolása a gyümölcs adottságainál fogva a legnagyobb jelentõséggel bírhat az összes többi csonthéjas fajhoz viszonyítva. A kései érésû szilvafajták akár hónapokig 181

is tárolhatók, ha a feltételeket biztosítjuk. Ezek: a 0 °C körüli hõmérséklet és a 95%-os levegõ páratartalom. A tárolás során a gyümölcs tömegveszteséget szenved és a hús keménysége csökken (92. táblázat). A másfél hónapos tárolás során a tömegveszteség elérte a kontrollhoz viszonyítva a közel kétszeres értéket. Mindezek természetesen fajtánként és a tárolási módtól függõen változnak, és a gyümölcs érettségi foka is befolyásolja. A szilva nem utóérõ gyümölcs,
92. táblázat. A szilva (Stanley) minõségmutatóinak változása Tárolási idõ hetekben Megnevezés 0 Összes cukor, g/100 ml Húskeménység, g/cm Tömegveszteség, % Forrás: TÜRK, ÕZKURT nyomán, 1994. 93. táblázat. A hõmérséklet hatása a húskeménységre a Bluefre fajtánál Hõmérséklet (°C) 20 4 1 –0,5 Forrás: PLICK, 1977. 94. táblázat. A szüreti idõ és a tárolhatóság összefüggései Bluefre szilvánál % Szedés Idõpont szept. 14. Minõség étk. alkalmas nem alkalmas romlás szept. 20. étk. alkalmas nem alkalmas romlás szept. 26. étk. alkalmas nem alkalmas romlás Forrás: PLICK, 1977. 1 °C 81 18 1 44 49 7 40 50 10 2 hét –0,5 °C 94 6 0 72 24 4 70 24 6 1 °C 2 88 10 2 91 7 – – – 4 hét –0,5 °C 74 24 2 71 25 4 44 54 2 Tárolási idõ hetekben 0 14,5 – – – 2 – 11,7 14,1 14,4 4 – 5,5 13,8 14,0
2

2 10,06 7,05 1,35

4 9,45 6,70 4,22

6 9,80 5,20 6,75

10,70 7,32 0

182

95. táblázat. A szilvatárolás költsége és jövedelme (Ft/100 kg) Megnevezés Tárolási ktg. Súlyveszteség, minõségi átrétegzõdés Termelési ktg. Együtt Termelõi ár Jövedelem* Jövedelem %-a * adózás elõtti nyereség. Tárolás nélkül – – 4000,0 – 4550,0 550,0 13,8 4 hetes tárolással 700,0 200,0 4200,0 5100,0 6800,0 1700,0 33,3

ezért az érettségi fok megválasztása alapvetõ, hiszen a tárolási eredmény ennek függvénye. Nagy szerepe van a tárolási hõmérsékletnek is, ahogy azt a 93. táblázat szemlélteti. A normál hûtött tárolóban végzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Bluefre szilvafajtát –0,5 °C hõmérsékleten tárolva kapták a legjobb eredményt (94. táblázat). Ugyanakkor az is fontos, hogy a szilva az érettsége elején kerüljön a tárolóba. Ugyanis az érettség elõrehaladásával az étkezési célra alkalmatlan gyümölcsök aránya exponenciálisan nõ. Mindezekbõl kiderül, hogy kései érésû szilvafajták (pl. a Tophit, Presenta vagy a Topend Plus) szeptember végi, októberi szürettel karácsonyig eltarthatók és a tárolás költsége bõven megtérül a többletárbevételbõl (95. táblázat). Az adózás elõtti jövedelem több mint háromszorosa a tárolás nélkül értékesítetthez viszonyítva. Következésképpen a kései érésû fajták karácsonyig, vagy tovább is tartó tárolása jövedelmezõ lehet (95. táblázat).

A bogyósgyümölcsûek tárolása
A bogyósgyümölcsûek mint a málna, a szeder nagyon gyorsan tönkre mennek, elvesztik minõségüket. Ezért értékesítésük is csökkentett hõmérsékleten kell hogy történjen, kivéve az ipari célra szánt gyümölcsöt (lémálna). A málna, szeder tárolása csak néhány napig történhet 0 °C hõmérsékleten. Más a helyzet a ribiszkékkel vagy a köszmétével, mivel ezek keményebb húsállományú gyümölcsök. Tárolásuk 90–95% páratartalom és 0 °C-on több hétig is elképzelhetõ normál tárolóban. Kérdés itt is az vajon érdemes-e tárolni, vagy inkább fogadjuk el az alacsonyabb árat, mintsem a veszteséget növeljük a tárolással. Ugyanis arra semmi biztosíték nincs, hogy az idényen túl növekszik az értékesítési ár. A köszméte 0 °C-on ugyancsak több hétig eltartható, amennyiben a körülmények erre kényszerítenek. A szamóca tárolása, mivel szinte csak külföldi gyümölcs található a piacon, kisebb jelentõségû. A szamóca hasonlóan a meggy-, cseresznyetároláshoz 0 °C hõmérsékleten és 90–95% páratartalomnál eltartható – ha a minõség és az érettségi fok megfelelõ – egy hétig, szabályozott légterû tárolóban tovább is, azonban a cél ez esetben nem az hogy a tárolással megnyújtsuk az idényt, hanem a nagyobb veszteség elkerülése. 183

96. táblázat. A tárolás hatása a szamóca íz-, zamatanyagainak alakulására (Mq/kg) Nagy mértékben Fajták Elsanta Elvira Pandora Forrás: LARSEN, 1993. Kontroll áteresztõ fólia 1,5 0,8 0,3 – – 3,9 3,2 3,3 – Kis mértékben

MOHÁCSY–TOMCSÁNYI–PEREGI, (1963) szerint 0 °C-on magas relatív páratartalom mellett a levegõ csökkentett oxigén tartalma esetén 1 hónapig is eltartható a szamóca. A szamóca esetében a tárolás során számolni kell a gyümölcs esetleges elszínezõdésével (LARSEN, 1993). A vizsgálatot 3 °C-on, 7 napig végezték és fóliába (nagy és kis levegõ áteresztõ képességû fólia) csomagolva és a kontrollnál szabadon. Az íz-, zamatanyag-veszteség a fóliás csomagolás esetén fajtától függõen, minden esetben nagyobb mint a szabadon álló kontrollnál (96. táblázat). Ebbõl következik, hogy az elõre csomagolt habszivacs tálcás gyümölcsök eltarthatósága sokkal kisebb, mintha a nem zárt fóliás gyümölcsé.

A dió tárolása
A dió betakarítása után fontos munkafázis a héjas dió szárítása, illetve a száraz dió tárolása. A dió magas olajtartalmánál fogva könnyen avasodik, ezért hosszabb távon hûtött tárolóban kell hogy tároljuk, mivel minõségi áru csak így állítható elõ. A dió mesterséges szárítása energia- és költségigényes munkafolyamat, ami csak nagyüzemi termesztés esetén térül meg. Ennélfogva a jelenlegi helyzetben a rövidebb egy-két hónapos tárolásnál a természetes levegõn, padlástérben történõ szárítást, illetve tárolást javasoljuk. A 10–15 cm-es rétegben elhelyezett termés idõkénti átforgatásával. A hosszabb ideig történõ tároláshoz vagy a dióbél tárolásához hûtött tárolóra van szükség, ami lehetõvé teszi a minõség megõrzését. A tárolás költsége részben a tárolás idõtartamától, részben pedig attól függ, hogy azt hûtött tárolóban vagy természetes körülmények között (padláson) végezzük. Általában azt mondhatjuk, hogy a tárolás költsége (hûtött tárolóban) az értékesítési ár 8–10%-a körül mozog, ami dióbél esetén 80–130 Ft/kg. A héjas dió tárolásánál pdig 4–5%-ot tesz ki, vagyis 700–800 Ft/kg-os ár esetén 35–40 Ft/kg. A mandula, mogyoró, gesztenye tárolása a dióéhoz hasonló.

A termelõk feladatai a tárolás gazdaságosságának javításában
A tárolás gazdaságosságának javításában több olyan azonos fontosságú tényezõ van, amelyek szerepe döntõen befolyásolja az ágazat jövedelmezõségét. A következõkben ezekre hívjuk fel a figyelmet. 184

– A tárolandó gyümölcs minõségének megfelelõ szintje. Ezen belül az optimális szüreti idõtartam és a tárolási technológia biztosítása. – Pontos ütemterv szerinti betárolást kell megvalósítani fajtákra lebontva, lehetõleg ugyanez vonatkozzék a kitárolásra is, ami azonban a kereskedelem igényének függvénye. – A betárolásra szánt almát, körtét színelõ szedéssel szüreteljék és osztályozás nélkül kerüljön betárolásra, ami hozzájárul a minõség javításához. Ha gépi osztályozás folyik, az lehetõleg a kitároláskor történjen. – Megfelelõ képzettségû, tárolást és áruvá készítést irányító szakember alkalmazása, ösztönzõ bérezése. – Gyakorlott válogató, csomagoló dolgozók alkalmazása. Ezek csoport, illetve lehetõség szerint egyéni ösztönzõ bérezése lényegesen növeli a teljesítményeket. – A tárolók hasznosítása egyéb termék tárolásával. Ha az élelmiszer-ipari termék tárolása a fix költségek csökkentéséhez hozzájárul, akkor már eredményesnek mondható. – A tárolók jobb kihasználása érdekében az alma- és a körtetárolásban tartályládák alkalmazása. Ez természetesen a csonthéjas gyümölcsökre nem vontakozik. A ládák töltõterének optimális kihasználása. – Meg kell szervezni a gépek, berendezések alkatrészellátását és karbantartását. – Meg kell valósítani, hogy hozzáértõ szakember irányítsa az értékesítést, aki a forgalmazó szervekkel tartja a kapcsolatot. E feladatok megvalósítása nagymértékben hozzájárulhat a gazdaságosság javításához. Az is megállapítható, hogy – a tárolásnak, mint termelõ tevékenységnek az ágazatban betöltött szerepe jóval kisebb, mint a nyugati országok alma- és körtetermesztésében, – az almatárolás nyeresége nem elegendõ a tárolók korszerûsítésének megoldásához, következésképpen az állami segítségnyújtás elengedhetetlen.

185

Az ösztönzés, a minõség és a kockázat a gyümölcstermesztésben
A bérezés és az ösztönzés a gyümölcstermesztésben
A gyümölcstermesztésben is megtalálható a feketén alkalmazott munkaerõ. Oka a túlzottan magas járulékfizetés, ami ha kisebb volna, lehetõvé tenné a kisebb arányú „fekete” bérfizetést.

Az ösztönzés a betakarításban
A betakarításban akár kézzel, akár géppel történik, az ösztönzõ bérrendszer kialakítása fontos feladat. A bér mértékének megállapítása a bér kettõs arculatánál, és a súlyos „béradónál” fogva gondos mérlegelést igényel. A szakvezetés ugyanis két malomkõ között õrlõdik. A munkabér a költségek része, és tegyük hozzá, egyre növekvõ mértékben az. A gazdaságnak ugyanakkor az is érdeke, hogy megfelelõ eredményeket érjenek el a teljesítményekben és a minõségi áru elõállításában. Olyan bérrendszert kell tehát kialakítani, ami ezt elõsegíti. A gyümölcstermesztésben sajnos még mindig érvényesül a mennyiségi szemlélet. A béreknek az a funkciója tehát, hogy jobb minõség elõállítására ösztönözzenek, jórészt nem valósult meg. A másik, ami ugyancsak jellemzõ az ágazatra, hogy az ösztönzés negatív irányú szankciókkal kapcsolatos, azaz a bérbõl történõ levonásokkal függ össze. Meggyõzõdésünk, hogy a pozitív irányú ösztönzés sokkal eredményesebb lehet, mivel a jobb minõséget többletbérrel jutalmazza. A 97. táblázatban az almaszüret bérezésének alakulását mutatjuk be, teljes szedésben. Az alapbért a dolgozó akkor kapja, ha 80%-ban hibátlan az általa szedett gyümölcs. Minden további 5% hibátlan alma után 10%-kal, illetve annál nagyobb százalékban nõ a minõség javulásához kötött bér. Ha a kifogástalan minõségû gyümölcs
97. táblázat. Az almaszüret bérezése teljes szedésben Megnevezés Teljesítmény, 100 kg/fõ/8 h Bérezés, Ft/100 kg 80% hibátlan 85% hibátlan 90% hibátlan 95% hibátlan 350 400 450 500 250 300 350 400 250 300 350 400 Termõkaros orsó 6–8 Szabadorsó 8–10 Karcsúorsó 10–12

186

arány nem éri el a 80%-ot, akkor az alapbérbõl a levonás is progresszív a minõség csökkenésével összefüggésben. A dolgozóknak a kisebb mennyiség leszedése, jobb minõség mellett tehát anyagi elõnyt nyújt. Nézzünk erre egy számszerû példát a termõkaros orsó esetében. Ha a teljesítmény 700 kg/fõ, a minõség 90%-ban hibátlan, akkor a dolgozó napi bére (450×7) = 3150 Ft. Ha a teljesítmény 900 kg/fõ, a minõség 80%-ban hibátlan, akkor a dolgozó napi bére (350×9) = 3150 Ft. Az azonos eredmény várhatóan arra ösztönöz, hogy ne a gyengébb minõséget és a nagyobb teljesítményt válassza, mint kereseti lehetõséget. A többi gyümölcsfajra hasonló módon kidolgozható a megfelelõ ösztönzési forma, ami lehetõvé teszi annak kialakítását, hogy a gazdaság és a dolgozó érdeke összhangban legyen.

A vezetõk ösztönzése
Az eredményes gazdálkodáshoz nem csak a beosztottak és a fizikai dolgozók ösztönzõ bérrendszere nyújt segítséget. Hozzátartozik a vezetõk megfelelõ bérrendszere, illetve ösztönzése is. Ilyen szempontból lényeges annak ismerete, hogy a vezetõket anyagi elismertségük, munkahelyük egy fõre jutó jövedelmük alapján (JUHÁSZ, 2002) mely tényezõk ösztönzik. Az elsõ csoportban a –500 Ft-nál nagyobb egy fõre jutó veszteséggel mûködõ gazdaságok vezetõi vannak. A másodikban a –500 és a +500 Ft/fõ eredményû üzemek vezetõinek válaszai találhatók. A harmadik csoportban az 500 Ft/fõ feletti nyereséges üzemek vezetõinek válaszait adtuk meg. Az 1-es szám a rangsorban a legerõsebb, a 10-es a leggyengébb (98. táblázat). Megállapítható, hogy: – minden egyes kategóriában a javadalmazás mértéke a legfontosabb, – második helyen áll a célok ismerete és az eredmények visszajelzése.
98. táblázat. A vezetõket ösztönzõ tényezõk Ösztönzõ tényezõk Fizetés Munkakörülmények javítása Dicséret Büntetés Munkakör gazdagítása Munka változatossága Célok ismerete Eredmények visszajelzése Továbbtanulás, elõrelépés lehetõsége Felelõsségvállalás Forrás: JUHÁSZ, 2002. 1. csoport 1 4 7 7 9 10 3 5 7 4 2. csoport 1 4 6 6 9 9 3 3 7 4 3. csoport 1 4 6 9 9 9 2 3 7 4

187

Utóbbinál a nagyon veszteséges üzemek vezetõi más véleményen vannak, azonban: – egyformán fontos a felelõsségvállalás és a munkakörülmények javítása is. Nem bír nagy jelentõséggel sem a dicséret sem a büntetés lehetõsége, ami azt is jelzi, hogy mindkettõvel kapcsolatos további tényezõk hiányzanak. A továbbtanulás, elõrelépés is a gyengén ösztönzõ tényezõk között van. Véleményünk szerint ez azzal is összefügghet, hogy a mezõgazdaság, mint ágazat politikai harcok színtere volt, és ezen keresztül sok gazdaság vezetõje reménytelennek látta helyzetét. Ugyancsak ide tartozik a munka változatosságára és a munkakör gazdagítására adott válasz, ami azzal kapcsolatos, hogy jelenleg a mezõgazdaságban a tõkehiány következtében reménytelen vállalkozás lehet az új tevékenységbe kezdés. Mindezek ellenére érdemes figyelembe venni, hogy a vezetõk saját véleménye szerint a fizetések alakulása a legfontosabb ösztönzõ, ami ezek szerint máig nincs a helyén. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a mezõgazdaságban foglalkoztatottak átlagos bérszínvonala 30%-kal marad el egyéb nemzetgazdasági ágazatoké mögött.

A minõség és minõségirányítás a gyümölcstermesztésben
A gyümölcstermesztés gazdasági eredményei a megtermelt gyümölcs értékesítésébõl származó bevételbõl adódnak. Az Egységes Európai Gazdasági Térségben (Single European Market) a piacok mûszaki akadályainak lebontása érdekében egységesítették a termékekkel kapcsolatos elõírásokat, az elõírásoknak való megfelelés vizsgálati módszereit, a megfelelõség tanúsítási eljárásait és a mindezekkel kapcsolatos törvényi szabályozást. A gyümölcsfélékkel szemben támasztott minõségi követelményeket elsõsorban a Magyar Élelmiszerkönyv elõírásai tartalmazzák, amelyek teljesen megegyeznek az európai elõírásokkal. Az egyes gyümölcsökre az alábbi elõírások vonatkoznak: 1–4–1168/1999 1–4–1619/2001 1–4–175/2001 1–4–1799/2001 1–4–2257/94 1–4–2335/1999 1–4–410/90 1–4–831/97 1–4–851/2000 1–4–899/87/1 1–4–899/87/2 Szilva 2000. Alma és körte 2002. Héjas dió 2002. Citrusgyümölcsök 2002. Banánok 1996. Õszibarack és nektarin 2000. Kiwi 1996. Avokadó 1998. Kajszi 2002. Cseresznye és meggy 1996. Szamóca 1996.

A minõségbiztosítási és minõségirányítási rendszerek mûködését nemzetközi szabványok szabályozzák. Ezek az ISO 9000:1994 és az ISO 9000:2000 szabványcsalád egyes tagjai, amelyeket Magyarországon is honosítottak, azaz alkalmazásba vettek. A minõségbiztosítási rendszerek fõbb elemeit a következõkben mutatjuk be. 188

A vezetés feladatai
A vezetésnek meg kell határozni a vállalkozás minõségpolitikáját; létre kell hozni a vállalkozás minõségügyi szervezetét; meg kell határozni valamennyi munkatárs hatáskörét és felelõsségét; meg kell teremteni a rendszer mûködtetésének tárgyi és személyi feltételeit; ki kell jelölni a minõségügyért felelõs vezetõt. Ezen túl a vezetésnek a szükséges rendszerességgel át kell tekintenie a minõségügyi célok megvalósulását és a vezetés feladta a minõségbiztosítási dokumentumok hatályba léptetése. Minõségügyi rendszer. A rendszer a minõségügyi célok megvalósulását segítõ elõíró dokumentumokon alapszik. Ezek a minõségi kézikönyv, a folyamatleírások és a munkautasítások. A minõségi kézikönyvben a vállalkozás meghatározza minõségpolitikáját, a rendszer hatóterületét (pl. a cseresznye és a meggy termesztése és értékesítése), valamint részletesen leírja a vállalkozás minõségi rendszerét. A minõségi kézikönyvben foglaltak gyakorlati megvalósítását nagyobb folyamatonként a minõségbiztosítási eljárások írják elõ, míg a részletes végrehajtás a munkautasításokban van szabályozva. Ez a szabványpont írja elõ a célkitûzések megvalósítását segítõ minõségügyi terv készítését is, valamint a tervben meghatározott célok megvalósításához szükséges erõforrások (technikai, személyi, pénzügyi) biztosítását. A szerzõdés átvizsgálása. Ez a szabványpont azt célozza, hogy csak olyat vállaljunk a szerzõdéseinkben, amit egyértelmûen és bizonyíthatóan teljesíteni is tudunk. Ehhez pontosan tisztázni kell a megrendelõ elvárásait (minõség, mennyiség, méret, csomagolás, teljesítési idõpontok, ár, fizetési feltételek) és a saját valós lehetõségeinket az igényeknek való maradéktalan megfelelésre. A dokumentumok ellenõrzése. A minõségbiztonság megkívánja, hogy a rendszer mûveleteire technológiai utasítások készüljenek. Ilyet csak ellenõrzötten lehet kiadni használatra. Minden dokumentumon egyértelmûen látszani kell, hogy az érvényben van vagy sem. A termelés és forgalmazás minden érintett szereplõjének rendelkeznie kell a tevékenységére vonatkozó dokumentumok érvényes változatával. A bekövetkezõ változásoknak egyértelmûen nyomon követhetõnek kell lennie. Ezért a dokumentumokat úgy kell kezelni, hogy azok a termékfelelõsség teljes idõtartama alatt (ez legalább 10 év) visszakereshetõk legyenek. Beszerzés és a vevõ által beszállított termék. Ezek a szabványpontok azt szabályozzák, hogy csak ellenõrzött beszerzési helyekrõl származhatnak a termesztés során felhasznált alap- és segédanyagok (pl. szaporítóanyag, növénytápláló anyagok, esetleg növényvédõ szerek, csomagolóeszközök). Ezért folyamatosan értékelni kell a beszerzésbõl származó anyagokat és eszközöket, a beszállítók megbízhatóságát. A vevõ által beszállított termék azt jelenti, hogy akinek majd szállítani fogom a terméket, az szállít például saját göngyöleget. Ezt is értékelni kell a többi beszerzéshez hasonlóan, hiszen a bele csomagolt termék megfelelõ minõségéért mindenképpen a termelõ a felelõs. A termék azonosítása és nyomon követhetõsége. A termék azonosítása és nyomon követhetõsége nemcsak azért szükséges, mert így csak ezek biztosítják a termelést 189

támogató minõségügyi rendszer tanúsíthatóságát, hanem azért is, mert ezek alapján lehetséges az estleges hibák okainak meghatározása és a hibák ismételt elõfordulásának elkerülése. Azonosítani lehet a terület vagy termelõegység jele, a termelõ jele, a mûvelet idõpontja és más ismérvek alapján.

A folyamat szabályozása
Ez a termelési és forgalmazási folyamat elõíró dokumentuma. Kitér a termék elõállításának és forgalmazásának során alkalmazandó mûveletekre és a folyamatok jellemzõinek az elfogadható értékeire. Ellenõrzés és vizsgálat. A rendszer azon elemeit határozzuk meg itt, amelyek azt biztosítják, hogy csak ellenõrzött minõségû beszerzett áru (alkatrész, anyag, segédanyag stb.) kerülhessen a termelésbe és forgalmazásba. Ha rendkívüli sürgõsséggel, a termelés súlyos zavarásának elkerülésére a bejövõ áru minõsége nem ellenõrizhetõ a termelésben való felhasználás elõtt, akkor az ilyen tételek addig nem adhatók át a megrendelõnek, amíg a vizsgálat eredménye nem bizonyítja a bejövõ termék és így a késztermék megfelelõségét. Ugyancsak itt van szabályozva a termelés során végzendõ ellenõrzés és a végellenõrzés rendje és dokumentálása. A mérõ- és vizsgálóberendezések ellenõrzése. A mérõ- és vizsgálóberendezések mûködõképessége azért fontos a minõségbiztosítás szempontjából, mert egész tételek lehetnek hibásak, sõt megsemmisítésre ítélendõk, ha egy-egy fontos jellemzõt (pl. az adagolt segédanyagot) rossz mûszerrel mértek. Ezért gondoskodni kell minden ilyen berendezés mérõképességének bizonyítható fenntartásáról. Az ellenõrzött és vizsgált állapot megjelölése. A rendszer nagyon fontos eleme az, hogy az ellenõrzött és vizsgált állapot egyértelmûen legyen jelölve. Így elkerülhetõ, hogy ellenõrizetlen vagy az ellenõrzés során hibásnak talált termék kerüljön értékesítésre. A nem megfelelõ termék kezelése. Ebben az eljárásban az adott szerzõdés követelményeinek nem megfelelõ terméket megnevezik, ezt a tényt dokumentálják és az ilyen terméket elkülönítik a megfelelõktõl. A nem megfelelõ terméket – a hiba jellegétõl és mértékétõl függõen – újra feldolgozzák, kijavítják, értékcsökkentként hozzák forgalomba vagy megsemmisítik. Hibajavító tevékenység. A rendszer ennek keretében tartalmazza azokat az eljárásokat, amelyek célja az ismétlõdõ hiba elõfordulásának megakadályozása, valamint a hiba elõfordulási kockázatának csökkentése megfelelõ megelõzõ intézkedésekkel. Kezelés, tárolás, csomagolás, szállítás. Azon eljárások összessége tartozik ide, amelyek e mûveletek során megelõzik a termék károsodását vagy minõségi romlását. Minõségügyi feljegyzések. Ez az eljárás a minõséggel kapcsolatos feljegyzések (dokumentumok) azonosítását, gyûjtését, rendszerezett tárolását és karbantartását szolgálja. Ilyenek a jegyzõkönyvek, a tanúsítványok, a mérési naplók stb. Belsõ minõség-felülvizsgálat. Ez olyan tervezett belsõ ellenõrzések rendszere, amelyek során a vezetés és a vevõk megbizonyosodhatnak arról, hogy a minõséggel kapcsolatos tevékenységek összhangban vannak a tervezett intézkedésekkel és az egész minõségbiztosítási rendszer hatékony. 190

Képzés. A termelés és a minõségbiztosítási módszer állandóan fejlõdik. Ezért tervezetten biztosítani kell a rendszerben dolgozó munkatársak képzését, ismereteik gyarapodását a termesztéssel és a minõségüggyel kapcsolatban. Vevõszolgálat, különleges szolgáltatások. A különleges szolgáltatásokhoz a termékek vagy szolgáltatások szakszerûbb használatát segítõ tevékenységek tartoznak. Ilyenek lehetnek pl. a különleges receptek, amelyek a termék változatosabb elkészítését segítik. A vevõszolgálati tevékenység is idetartozik, amelynek mûködése során a vevõ/felhasználó hasznos tanácsokat kap a rendeltetésszerû, eredményes használattal kapcsolatban és ahol begyûjtik a vevõi véleményeket, amelyeket intézkedésre az illetékesekhez (marketing, tervezés, fejlesztés, termelés) továbbítanak. Statisztikai módszerek. Azok a statisztikai eljárások tartoznak a szabályzás e fejezetébe, amelyek a termelési folyamat alkalmasságának és a termékjellemzõk megfelelõségének igazolására szolgálnak, ha ezek egyáltalán szükségesek. Az ISO 9002:1994 (MSZ EN ISO 9002:1996) szabvány alapján már több gyümölcstermesztéssel foglalkozó üzem rendelkezik tanúsított minõségbiztosítási rendszerrel. Új elemként kell alkalmazni magát a minõségügyi rendszert, az ellenõrzött és vizsgált állapot jelölését és a belsõ minõségügyi felülvizsgálatokat. Az ISO 9002:1994 szabvány elõírásai szerint mûködtetett minõségbiztosítási rendszer a maga vevõközpontú megközelítésével figyelemmel van a termelõ és a fogyasztó érdekeinek közvetlen védelmére is. A megbízható szállítás olyan alapkövetelménynyé vált az ezredforduló kereskedelmében, amit a hagyományos technikákon túl minõségbiztosítási rendszer mûködtetésével is szolgálni kell. Az eddigi tapasztalatok alapján a minõségbiztosítási rendszerek alkalmazásának elõnyeit a következõkben határozhatjuk meg: – a rendszerrel támogatott termesztésbõl származó termékekkel kapcsolatban a fogyasztó bizalma növekedett. Ez piaci térnyerést és piaci pozíció megtartását eredményezte, – az általános rend és a termelési részfolyamatok áttekinthetõsége növekedett a termelõknél, – a termelés veszteségei számottevõen csökkentek, – a termelési költségek csökkenése jelezhetõ elõre és tapasztalható közép- és hosszabb távon. A minõségbiztosítási rendszerek alkalmazásának természetesen „nehézségei” is vannak. Ezek pedig a következõk: – a rendszerépítés és a tanúsíttatás átmenetileg számottevõen növeli a kollégák idõbeni elfoglaltságát, – a dokumentáció elkészítése sok „papírmunkával” jár, – a felkészülés és tanúsíttatás nem csekély költségekkel jár. Ezt azonban csökkenteni lehet a különbözõ céltámogatások igénybevételével. A minõségbiztosítási rendszerek mûködését szabályozó szabványokat az alkalmazásba vétel óta eltelt 5 év tapasztalatai alapján a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) korszerûsítette és 2000. év végén új szabványokat léptetett életbe. Ezek az ISO 9000:2000 szabványcsalád tagjai. Az új szabványokban változnak valamennyire a hangsúlyok. Ilyen változás az, hogy a minõségbiztosítás helyett inkább a minõségirányítás, a minõségbiztosítási irányelvek helyett a Teljes körû Minõségirányítás (TQM) kapott nagyobb szerepet. 191

A minõségirányítás nyolc alapelve
A minõségirányítással dolgozó szervezetek legyenek vevõcentrikusak, magas vezetési kultúra segítse a rendszer mûködését, a munkatársakat vonják be a rendszer döntéshozatalaiba, irányításába, a rendszer mûködtetése legyen folyamatszintû megközelítésû, az irányítás legyen rendszerszemléletû, a rendszer mûködése során végezzenek folyamatos fejlesztést, minden döntéshozatal tények alapján történjen, a rendszerben dolgozók alakítsanak ki kölcsönösen elõnyös szállítói kapcsolatokat. A szabványalkotók mindent meg kívántak tenni, hogy a változások alkalmazásba vétele mennél zökkenõmentesebb legyen. Ezért úgy rendelkeztek, hogy az életbe léptetés után még három évig a jelenleg érvényes szabványok szerint lehet tanúsítani. Ugyanakkor az új szabványok kötelezõvé kívánják tenni az eddig párhuzamosan mûködõ minõségirányítási, környezetirányítási, élelmiszer-biztonsági, esetleg ökotermelési rendszerek integrált, azaz együttes mûködtetését. Ez jelentõsen csökkenti a rendszerekkel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat, hiszen megszünteti az átfedésekbõl adódó feladatismétléseket. A minõségirányítási rendszer létrehozásának folyamata nyolc szakaszra osztható. Az ISO 9000 rendszer. Ennek során elõször az Egységes Európai Piac mûködésének szabályaival, majd magukkal a minõségbiztosítási rendszerekkel kell megismerkednie a vezetõknek. Tudatni kell mindenkivel azt, hogy a sikeres mûködéshez a gazdaság egészének közremûködése szükséges. Ebben a szakaszban célszerû ismertetni a minõségi rendszer bevezetésének menetét is. A gazdaság minõségi helyzetének meghatározása (helyzetfelmérõ audit). Ennek keretében el kell készíteni a gazdaság minõségi színvonalával kapcsolatos önértékelést és külsõ értékelést. Az értékelés eredménye alapján elemzést kell készíteni a gazdaság jelenlegi helyzete és az elérni kívánt színvonal közötti különbségrõl. A különbségek megszüntetésére és az alkalmazható minõségbiztosítási rendszer kiválasztására vonatkozó javaslat elkészítése zárja ezt a munkaszakaszt. A felsõ vezetõk döntése. A gazdaság felsõ vezetõi a javaslat alapján elrendelik a rendszer kidolgozását és bevezetését. A dokumentumok elkészítése. A rendszer kidolgozására munkacsoportot kell szervezni. Meg kell határozni a kidolgozással kapcsolatos feladatokat, a határidõket és felelõsöket. Ezek feladata a gazdaság minõségi szervezetének létrehozása, a minõségügyi vezetõ kijelölése, és õk dolgozzák ki az egyes minõségügyi eljárásokat. Ebben a szakaszban kell elkészíteni a Minõségi Kézikönyvet. Az elkészítendõ folyamatleírások és munkautasítások száma attól függ, hogy mennyire összetett a tevékenységi kör, amire vonatkozik majd a rendszer és mennyire szükséges üzleti (szolgálati titok) megfontolásokból úgy felbontani az eljárás ismertetését, hogy az a megrendelõk bizalmát megnyerje, de a vásárlóként jelentkezõ konkurencia ne jusson szolgálati titoknak minõsülõ ismeretek birtokába. 192 – – – – – – – –

A minõségbiztosítási rendszer bevezetése
Ez a szakasz két fontos feladatot tartalmaz, a minõségügyi dokumentumok jóváhagyását és az alkalmazás elrendelését. A rendszer mûködésének értékelése, belsõ felülvizsgálat (elõaudit). Ennek során elsõ lépésként vizsgálni kell, hogy a rendszer dokumentumai megfelelnek-e a minõségügyi rendszer követelményeit tartalmazó szabványnak. Másodszor azt kell vizsgálni, hogy a gazdaság mûködése megfelel-e dokumentációban elõírtaknak. Értékelni kell, hogy megfelelõek-e maguk a dokumentumok, jól alkalmazzák-e azokat és elérik-e alkalmazásukkal a kívánt hatékonyságot. A felülvizsgálatot az adott egységtõl független terület szakértõjének kell végeznie a gazdaságon belül. Javítások és azok ellenõrzése. Ebben a szakaszban a rendszer már mûködik. Az eljárásokban meghatározott módon kell a javításokat elvégezni és ellenõrizni azok kívánt hatékonyságát. Tanúsítás. A belsõ felülvizsgálat alapján elvégzett javítások után a gazdaság minõségbiztosítási/minõségirányítási rendszere alkalmas a független szervezetek által végzett tanúsításra. Az EU-hoz való csatlakozás idejére fel kell készülnünk a tagországok kertészeti termelõivel szemben hogy versenyképesek legyünk. Ehhez segíthet a minõségirányítási rendszerek alkalmazása a kertészet területén.

A kockázat és a biztosítás a gyümölcstermesztésben
A mezõgazdasági és ezen belül a gyümölcstermesztés kockázatos tevékenység. A kockázatok, amelyek a termelõ munkája eredményét bizonytalanná teszik, több forrásból származnak. Lehetnek a mezõgazdasági termelésben: az idõjárással kapcsolatosak, ezek az elemi kockázatok, amelyek ellen nem vagy nehezen védhetjük meg a termésünket (fagy, jégesõ, árvíz, belvíz, aszály). A piaci, gazdasági kockázatok, amelyekkel szemben csak a szakértelem és az anyagi háttér erõssége nyújthat biztonságot.

Elemi kockázatok
Idetartoznak azok az idõjárás okozta kockázatok, amelyek ellen nem vagy alig tudnak a termelõk védekezni. A jégkár kockázata. A jégkár a betakarításig veszélyezteti a fán levõ termést. Különösen nagy kárt képes okozni a viharral érkezõ jégesõ. Az ellene való védekezés lehet aktív vagy passzív. Az aktív védekezés a jégvédõ háló alkalmazása. A jégvédõ háló alkalmazásának tapasztalatai: (JUHÁSZ, 1980) azt bizonyítják, hogy csaknem teljes mértékû védelmet biztosít a védendõ növény számára (99. táblázat). 193

99. táblázat. A károsodás mértéke jégesõ esetén (%) Fedetlen ültetvény Teljes felület háló alatt Egysoros borítás Forrás: WEIDNER–MOSER, 1978. 51,3 3,6 9,8

Az egysoros hálók a fasor felett helyezkednek el, a közöttük lévõ keskeny csík fedetlen marad, az oldalról érkezõ viharos szél így a jégesõt besodorja. Azonban ebben az esetben is 80%-kal kisebb a károsodás. – A háló támrendszere 15–20 évig, a mûanyag háló 4–5 évig használható, ami az ültetvény élettartama alatt négyszeri hálócserét jelent. – A háló árnyékolóhatása nincs negatív befolyással a gyümölcs minõségére, amit a külföldi és a hazai tapasztalatok egyaránt bizonyították. A jégvédõ háló költsége (támrendszerrel együtt) mintegy 1–1,5 millió Ft/ha, ami azzal is együtt jár, hogy csak értékes (intenzív) kultúra esetében térül meg a beruházás (59. ábra). Természetesen ehhez társul a háló késõ õszi támoszlopok sorához történõ összetekerése és tavaszi kiterítése, ami költséggel jár, azonban a háló élettartamát meghosszabbítja, mivel a téli viharok nem tépik szét. Az aktív védekezéshez tartozik a jégesõ kialakulásának megakadályozása, amit az Állami Biztosító Baranya megyében végzett az 1970–80-as években, nem nagy sikerrel, de nagy költséggel. Lényege, hogy a kialakulásban levõ jégesõfelhõkbe ágyú segítségével ezüstjodidot juttatnak, ami a jégesõ kialakulását megakadályozza, azaz esõ formájában esik le. Az aktív védekezés következõ formája az, hogy a „jégesõ járta” területeken nem telepítünk intenzív, nagy értékû kultúrákat. Ebben segítséget nyújt az Országos Meteorológiai Intézet Szolgálata, ahol évtizedekre visszamenõleg vezetik a „jégesõ térképeket”.

59. ábra. A jégvédõ háló alkalmazása Ausztriában és Dél-Tirolban (Olaszország) intenzív almaültetvényben

194

A passzív védekezés. Fõ formája a jégkárbiztosítás, amiben külföldön és hazánkban is kétféle megoldás létezik. Egyik a biztosítószervezettel kötött (négy biztosítótársaság végzi) szerzõdés és biztosítási díj alapján a bekövetkezett kárt – vagy annak egy részét – a biztosító megtéríti. Ebben az esetben a biztosító sosem fizet 100%-ot, mondván a biztosított legyen érdekelt a maximális kár kialakulásának elhárításában. A passzív védekezés másik lehetõsége a nonprofit biztosító egyesületek termelõk általi létrehozása. Ezekbõl az egyesületekbõl jelenleg öt mûködik az országban (ERENT, 2001). Ezek az egyesületek megkapják a mezõgazdasági biztosítási díjak után járó támogatást. Az a tény, hogy az összes mezõgazdasági biztosításból az egyesületi (nonprofit) biztosítás 2,4%-os arányt képvisel, bár akár 15% is lehetne, mutatja, hogy még sok tennivaló van az egyesületi biztosítás területén. Igaz, a mezõgazdasági biztosítás volumene is folyamatosan bõvül. A fentiek miatt még inkább jelentõs, a meglévõ és mûködõ 31 mezõgazdasági biztosítóegyesület. A tavaszi fagykárok. A tavaszi fagykárok egyes gyümölcsfajokat rendszeresen károsítják. Így pl. a kajszi esetében ott tartunk, hogy nem szabad telepíteni csak kevésbé fagyveszélyes területeken, mint pl. Gönc és vidéke. Miután a tavaszi fagykárokra a biztosítók nem kötnek szerzõdést csak a termelõk kárelhárító tevékenysége marad. Ezek lehetnek: – fagytûrõ fajta telepítése (Pannónia kajszi), – fagyzugok elkerülése a telepítésnél, – a várható fagykár megelõzése, vízzel való permetezéssel, ez lehet stabil öntözõberendezés pl. Dél-Tirolban. Lehet növényvédõ eszközök által kijuttatott vízzel, ami ráfagy a virágokra és kb. –4 °C-ig megvédi a termést (pl. Acer Kft., Kiskunlacháza).

A gazdasági, piaci kockázatok és kezelésük
A gazdasági és a piaci kockázatok hasonlóan az elemi kockázatokhoz sokrétûek lehetnek. Elsõ helyen említhetjük a nem megfelelõ fajta kiválasztását. Ez összefügghet azzal, hogy elõre (15–20 évre) nem lehet látni a piaci igények változását. Éppen ezért kell a telepítések elõtt szakemberekhez fordulni, másoldalról pedig az elõzetes piacfelmérés, a várható változások figyelembevétele, a vásárlók véleményének megismerése az általuk elõrejelzett irányzatok elemzése segíthet abban, hogy az ültetvény üzemelése során minél kisebb kellemetlen meglepetésben legyen részünk. Jelentõs kockázati tényezõ a politika beavatkozása a gazdasági viszonyokba, ami a piaci viszonyok torzulását vonhatja maga után. Ez ellen sajnos a termelõk semmiféle ellenlépést sem tudnak tenni. Viszont más oldalról amennyiben az illetékes kormányzat a termelõk javát kívánja szolgálni, sokat segíthetnek a versenyképesség javításában pl. az állami támogatások. Mint lehetõséget említjük meg, hogy a kamarák, a terméktanácsok, a szövetségek lobbiereje ugyancsak segíthet a vészterhes idõszak (túltermelés, aszály, árvíz stb.) okozta károk mérséklésében. A szakember vagy a képzettség hiánya. Súlyos problémát és károkat okozhat, ha hiányzik a megfelelõ tudással rendelkezõ szakember. 195

Éppen ezért a gyakorló szakembereknek is szükségszerûen, függetlenül attól, hogy diplomával rendelkeznek, továbbképzésen kell vagy kellene részt venniük. Jelenleg ez teljes mértékben a szakemberekre van bízva. Véleményünk szerint a tudományos eredmények gyors változása következményeként legalább ötévente szakirány szerinti továbbképzésben kellene pótolni az esetleges hiányzó tudást. Egyébként pedig a szaktanácsadó szakemberek által szervezett szaktanács kell vagy kellene hogy segítsen a termelõnek. A tõke és a megfelelõ eszközök hiánya. A kettõ összefügg, mert feltehetõen ha a tõke rendelkezésre áll, akkor elõbb-utóbb a megfelelõ eszközöket is beszerzik. Azonban a földterületek (1,5 ha/gazdaság) és az ültetvények elaprózódása következtében nem vagy csak nagyon ritkán képesek megfelelõ teljesítményû gépeket beszerezni. Vagy ha már megvan és kihasználtsága nincs megoldva, veszteséget okoz. Ez ellen lehet a társulásban beszerzett (pl. rázógép) nagyobb kapacitású gépek kihasználását biztosítani, ami egyben a nyereséges termelés záloga is lehet. Itt is nagy szerepe lehet az állami segítségnyújtásnak, amikor a közösen, integrációban beszerzett gépek vásárlásához állami támogatást adnak. Az összefogás hiánya a beszerzésben és az értékesítésben. A gyümölcstermesztésben a minõségi termelés sem megoldott, – legalábbis az esetek többségében – részben az eddig felsorolt problémák valamelyike, vagy összessége miatt. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetséges versenyképes termelést folytatni, ha az integrált termesztést, integrált értékesítés követi, ahol a termelõk nincsenek kiszolgáltatott helyzetben (persze túltermelés esetén más a helyzet). Ehhez azonban az szükséges, hogy a termelõk felismerjék, hogy jövõjük csak akkor van biztosítva, ha összefognak, mivel az óriási mértékben koncentrálódott kereskedelemmel szemben csak így tudnak a fejlesztéshez szükséges nyereségtartalmú árszínvonalat elérni.

196

A gyümölcsértékesítés szervezése, integrálása
Az integráció szerepe, feltételei
A rendszerváltás során a korábban meglevõ és jól-rosszul funkcionáló kereskedelmi szervezetek szétestek. Hûtõházaikat, osztályozó-csomagoló gépeiket eladták és mára a gyümölcsöt a termelõk többezer kft.-n keresztül értékesítik. Ezek a szervezetek gyakorta a forgalmazáshoz szükséges minimális infrastruktúrával sem rendelkeznek.

A felvásárlás, értékesítés változása
A termelõi piaci árak és a felvásárlási árak közötti különbség 1991-ig 45–50%-os volt, azaz a termelõi felvásárlási ár fele volt a piaci árnak. Ez 1992-tõl lényegesen megváltozott, éspedig a termelõk hátrányára. A termelõi felvásárlási árak végletes elszakadása a piaci áraktól 1992-ben következett be. A német árakat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a különbség a két árszínvonal – a piaci és a felvásárlási – között 1–1,5-szeres. Szükséges tehát a vertikum újbóli kiépítése.

A termelés, értékesítés, feldolgozás integrációi
A kereskedelem által szervezett integráció. Az elmúlt években tõkefelhalmozás egyedül a kereskedelemben volt. Ennek következménye, hogy a kereskedelem integrátori feladatokat is felvállalhat. Az a kereskedelem, amely szerzõdés keretében termeltet, piaci információt szolgáltat, tisztességes árat fizet és hosszú távon együtt kíván dolgozni a termelõvel. A feldolgozóipari integráció. A feldolgozóipar (a konzerv- és hûtõipar-, valamint a lé- és sûrítménygyártó ipar, szeszipar) érdeke a piaci igények maradéktalan, magas színvonalú kielégítése, kapacitásuk kihasználása, költségeik csökkentése, ezért kialakították a szerzõdésen alapuló termeltetést. Az integrált termesztés alapja a szerzõdés kétoldalú betartása lehet. Az értékesítõ-szolgáltató társaság, szövetkezet. Az értékesítõ társaság, szövetkezet kétféle úton jöhet létre: – A termesztéssel kapcsolatos kézi munkákat a tagok végzik. A gépi munkákat, valamint az értékesítést a szövetkezet, társaság szolgáltatásként nyújtja, amelynek díját az értékesítés után levonják a kapott árbevételbõl. Az e formában történõ termesztés, értékesítés elõnyei: – a termelési színvonal javul, – az együttes fellépés erõsíti a tárgyalási pozíciókat és a magasabb ár elérésén keresztül nagyobb jövedelmet tesz lehetõvé, 197

– a megfelelõ szakmai színvonal biztosítéka a közös fejlesztésnek is. – A másik útja az integrált gyümölcstermesztésnek és értékesítésnek, amikor a termelõk közösen hozzák létre az értékesítõ-beszerzõ társaságot, szövetkezetet. Ennek elõnye azonos az elõzõekben vázoltakkal.

Az értékesítés integrálásának feltételei
A sikeres integrációnak feltétele, hogy tisztázott legyen: – az integráló szervezet tevékenysége, – a termesztõk helyzetfelismerése, – az állami szerepvállalás. Az értékesítést integráló szervezet tevékenysége. Integráló szervezetek, a feldolgozóipar, a zöldség-gyümölcs kereskedelem, a szövetkezetek és társaságok, valamint a nagy magángazdaságok is lehetnek. A feldolgozóipar elsõként kezdi meg a termelõk integrálását. Ezután következnek a termelõk által létrehozott értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek és követik a mezõgazdasági szövetkezetek, társaságok. A volt állami gazdaságok ma már rt.-vé alakulva szervezik a termesztést, forgalmazást és az exportot. Szaktanáccsal látják el a termelõket, esetenként, mint integrálók a bankokkal együttmûködve hitel lehetõséget teremtenek a termesztés korszerûsítése és a fejlesztések finanszírozása számára. A termelõk helyzetfelismerése. A termelõk számára a talpon maradás feltétele az, hogy értékesítési célból összefogjanak vagy pedig valamely – számukra értékesítési biztonságot nyújtó – szervezethez csatlakozzanak. Ehhez azonban állami segítségnyújtásra is szükség van. Az állami támogatás szerepe. Az integráló szervezetek egy része saját érdekében vagy tagjai védelmében megkezdi a termesztés és az értékesítés összefogását, szervezését. E tevékenység számukra anyagi elõnyökkel jár, de egyben szervezési és szállítási feladat kapcsolódik hozzá. Következésképpen nem mindig van/lesz egyensúlyban a ráfordítás és a létrejövõ anyagi elõny. Éppen ezért szükséges, hogy a termesztést és értékesítést összefogó munkát állami támogatás is segítse. Merre tart az integráció? A témával kapcsolatban meg kell különböztetni részben a termelés, részben az élelmiszer-ipari, részben pedig a kereskedelmi integrációt. Az élelmiszer-kereskedelemben óriási koncentrációk, (integrációk) hálózatok alakultak és alakulnak.

A termelõi integráció
Németországban Baden-Württemberg tartományban az egyik legnagyobb Termelõi Értékesítõ Szervezet az Obstgrossmarkt Oberkirch (OGM) közel tízezer taggal. Éves forgalma 60 millió DEM körüli (volt 2000-ben) és az évente forgalmazott gyümölcs mennyisége 40 ezer tonnát tesz ki. Csak gyümölcsöt forgalmaz. A forgalmazott gyümölcs megoszlása: 35–40% bogyós gyümölcs (fõleg szamóca), csonthéjasok 40–45% (fõleg szilva), almatermésûek 15–20%. A tagok mintegy 20%-a „fõállású” árutermelõ, a többi melléktevékenységben végzi a termesztést. A gyümölcs átvétele 35 helységben lévõ felvevõhelyen történik. 40 db korszerû hûtõházzal rendelkeznek, ezek kapacitása összesen 11 ezer tonna. 198

Az OGM szövetkezeti formában mûködik és 1996-ban alakult mai formájában négy szövetkezet egyesülésébõl (Baden-Württenberg tartományban öt zöldség-gyümölcs Termelõi Értékesítõ Szervezet van). Csak a tagoktól veszik át az árut és ennek ellenértékét 4 hét múlva kapják meg. A tagok által beszállított gyümölcs 25%-a kerül áruházláncokba, 75%-a pedig nagykereskedõkhöz. Az új beruházásokhoz és az integrált termesztéshez 25%-os támogatást kapnak pályázat alapján. A szövetkezet a tagok áruit elsõsorban belföldön forgalmazza, de exportál is az EU államaiba.

A kereskedelem integrációja (koncentrációja)
A hazai helyzet. Amíg a rendszerváltás elõtt a termelõi ár (pl. az alma esetében) a piaci árnak mintegy felét tette ki, manapság a termelõi ár jó esetben csak 1/3-a a piaci árnak. Ebben közrejátszott a multinacionális kereskedelmi szervezetek erõteljes részesedése a zöldség-gyümölcs kereskedelemben, a termelõk nagyfokú szétforgácsoltsága és kiszolgáltatottsága, a hazai nagykereskedelem szétesése, a nagyfokú tõkehiány és az életszínvonal visszaesése egyaránt.
100. táblázat. Az egyes kereskedelmi szervezetek részesedése az élelmiszer forgalmazásban (%) Megnevezés Hipermarketek Diszkontok Szupermarketek Nagyker. üzletek Kisboltok Forrás: GFK Hungária, 2001. 1997 4 21 17 10 48 1999 12 18 18 11 41

A hazai élelmiszer-kereskedelmet a gyors ütemû koncentrálódás jellemzi. Az 1999-es forgalom (1400 milliárd Ft) 52%-át 1000 üzlet adta és a további 48%-on 22 ezer üzlet osztozott (728 millió illetve 21 millió Ft/üzlet). A hipermarketek részesedése megnõtt, 1997-hez viszonyítva az akkori részesedésükrõl (4%) 12%-ra emelkedett (100. táblázat).

A termelõi értékesítés formái
Az értékesítés formái különbözõek lehetnek. Az összehasonlíthatóság miatt modell segítségével vizsgáljuk az egyes megoldások költségeit. Az összes értékesített gyümölcs 100 tonna, aminek 50%-a alma, 50%-a csonthéjas gyümölcs. Értékesítés termõhelyen. Ez lehet „szedd magad” megoldás. A termelõ számára elõny, hogy megtakarítja a szüreti, szállítási, göngyöleg beszerzési költséget, de alacsonyabb áron értékesít. 199

Hátránya, hogy ha az ellenõrzés nem megfelelõ színvonalú sok lehet a levert, tönkre tett gyümölcs, és csak városok, nagyobb települések közelében alkalmazható. A „vevõ” számára elõny a piacinál alacsonyabb áron való vásárlás és a szabadban való mozgás, ami felér egy kirándulással. A termõhelyen történõ értékesítés elõnye az elérhetõ nagyobb ár és a szállítási költségek egy részének megtakarítása (101. táblázat).
101. táblázat. Az áruvá készítés, értékesítés költsége (Ft/kg) Megnevezés Osztályozás, csomagolás (gép, energia ktg.) Rakodás, szállítás Göngyöleg ktg. Munkabér + TB Amortizáció Értékesítés, ált. ktg. Összesen Termelõi ár Termõhelyen 1,8 1,5 0,8 8,5 1,2 2,8 16,6 55,0 Heti piacon 1,8 2,1 0,8 10,2 1,5 3,4 19,8 66,0 Kiskereskedelemnek 2,3 1,8 0,8 10,9 1,4 1,7 18,9 47,0 Nagybani piacon 1,6 2,2 0,8 12,2 2,0 3,8 22,6 50,0 Áruházláncnak 2,5 2,3 0,8 13,0 2,2 3,2 24,0 50,0

Értékesítés heti piacon. Az értékesítés közvetlen kapcsolat a termelõ és a fogyasztó között. Elõnye a gyors információáramlás, a piaci igényekhez való alkalmazkodás, és ezen keresztül a magasabb árbevétel, de az értékesítési költség is a termelõt terheli. Értékesítés kiskereskedelemnek. Elõnye a termelõ számára, hogy nem kell az értékesítéssel foglalkozni, de tudomásul kell venni, hogy a kereskedõ nyereségigénye miatt alacsonyabb termelõi ár érhetõ el. Értékesítés nagykereskedelemnek és/vagy nagybani piacon. A termelõ a nagybani piacon értékesít, kis- és nagykereskedõknek. Elõnye hogy nagyobb tételben értékesíthet, és az értékesítés gondját nem kell vállalni, de a szállítás költségével számolnia kell. Ugyanakkor az így elért eladási ár alatta marad a saját értékesítésnek (100. táblázat).

Termelõi értékesítõ szervezetek
A beszerzõ-értékesítõ szövetkezetek válhatnak a piacra jutás egyik lehetséges alternatívájává. Ezek a szervezetek ma Magyarországon még nem terjedtek el. Az ilyen típusú regionális szövetkezetek azonban megerõsíthetnék a családi gazdaságokat, az egyéni termelõket, hogy megfelelhessenek a jövõ évtized kihívásainak: – az értékesítési folyamat elõsegítése mellett e formák keretei lehetnek az integrált gyümölcstermesztés elterjesztésének, – a termelõi szervezetek a klasszikus szövetkezeti alapelvek gyakorlati megvalósításával hozzájárulhatnak a tagok egyéni eredményes mûködéséhez, mindemellett a kölcsönös segítségnyújtással elõsegíthetik a térségek lakosságának megtartását, 200

– egy-egy gazdasági régió összetartó erejét képezhetik, – az EU-csatlakozás utáni idõszakban – a ma még teljeskörûen elõre nem látható – támogatások elérésének csatornái lehetnek, – a termelõi szervezetek meghatározott feltételek mellett részt vehetnek és segítséget nyújthatnak tagjaik technológiai fejlesztéseiben, beruházásaiban és mûködésének finanszírozásában. A termelõi szervezetek szerepe a fentiek mellett a tagjaiknak nyújtott termelésmenedzsment és a post harvest szolgáltatások, az értékesítés és marketing területére kell, hogy kiterjedjen.

Az értékesítés helyzete, irányai
Közvetlen értékesítés. A helyi termelõi piacokon a kistermelõk értékesítik termékeiket, akiknek már régi, kialakult (nemritkán családi vagy baráti) kapcsolata van a kiskereskedõkkel, illetve a fogyasztókkal, ugyanakkor gazdaságuk mérete és a fejlesztési források hiánya miatt a betakarított termés értékét nem képesek növelni. Értékesítés az élelmiszeriparnak. Azok a termelõk, akik az élelmiszeriparnak értékesítenek, szinte egyöntetû gondként jelölték meg teljes kiszolgáltatottságukat. Az almatermelõk számára nagy gond, hogy az almatermés 76%-át léalmaként kénytelen értékesíteni és a feldolgozóipar, csak igen alacsony árat hajlandó fizetni (2002-ben 8–9 Ft/kg). A nagyobb termelõk által termelt áru egyik biztos felvevõje a hazai feldolgozóipar, a 15 hektárnál nagyobb területen gazdálkodóknak 35%-a elsõdlegesen a feldolgozóipar részére értékesít (TAKÁCS, 2002). Nagykereskedelmi értékesítés. Ez az értékesítési forma országos szinten a megtermelt gyümölcs mennyiségének 35–40%-át teszi ki. Ebbõl jelentõs részt képviselnek a nagybani piacok. A megkérdezett termelõk több mint a fele a gazdaság méretétõl függetlenül (52%) elsõsorban nagykereskedelemnek értékesít. Azok a kistermelõk, akik nem vállalják a közvetlen értékesítés terheit, és azok a nagyobb termelõk, akik nem ismernek vagy nem tudnak más csatornát választani, adják át termékeiket a kereskedõknek. Általános a kereskedõkkel szembeni elégedetlenség (az így értékesítõk 80%-a). Mindig gondok vannak az átvétel és a fizetés körül. Egyetlen elõnye a nagykereskedõkön keresztül történõ értékesítésnek, hogy a termelõ megszabadul az értékesítés gondjától. A vizsgált almatermelõknél a nagybani piacokon keresztüli értékesítés szerepe egyre inkább csökken, mindössze egy termelõ értékesítette terméke döntõ hányadát a „nagybanin”, bár kisebb arányban még sok termelõnél megjelenik ez az értékesítési forma. Elsõsorban azok próbálják így eladni árujukat, akik nem hajlandók odaadni a kereskedõknek alacsony árért a megtermelt kiváló minõségû termékeiket, és úgy gondolják, hogy egy koncentráltabb piacon magasabb áron találnak rá vevõt.

Post harvest tevékenység
A tárolást a vizsgált gazdaságok többsége meg tudja oldani, a válaszadók 64%-a saját tárolóval rendelkezik, emellett néhányan szükség esetén bértárolást is igénybe vesznek (12%). Ezeknek a tárolóknak a nagy része azonban – fõleg a kistermelõknél – öreg, használaton kívüli épület, amelyben a hosszabb távú minõségi tárolás meg201

oldhatatlan. A válaszadók 32%-ának egyáltalán nincs lehetõsége tárolásra, így termékét azonnal el kell adnia. A különbözõ feldolgozó-, csomagológépek olyan drágák, hogy a termelõk saját erõbõl nem tudják megvenni, az alacsony gazdaságméret miatt az ilyen berendezések kapacitását sem tudnák megfelelõen kihasználni. Ezeknek a gépeknek a beszerzése, valamint a hosszú távú minõségi tárolás megoldása azonban a termelõk érdeke, amit azonban csak valamilyen összefogásban, vagy nagyobb termelõ-, kereskedõ szervezetekhez társulva látjuk biztosíthatónak.

Értékesítés áruházláncnak
Az áruházlánc nagy tételek átvételét biztosítja, ugyanakkor azonos minõséget igényel. Viszont monopolhelyzeténél fogva alacsony árat kényszerít a termelõre és emellett további engedményeket is kikényszerít (polcpénz, reklámköltséghez, akciókhoz való hozzájárulás, késleltetett fizetés stb.). Ahhoz, hogy a termelõ melyik megoldást választja, nem csak elhatározás kérdése. A felszereltség, az adottságok legalább akkora szerepet játszanak, mint az elhatározás. Egy azonban alapvetõ: mindig alapos vizsgálat elõzze meg a döntést, akármelyik megoldás mellett kötelezi is el magát. Általában az a jellemzõ (HORVÁTH, 2002), hogy a termelõk 70%-a elsõsorban nagykereskedõkön keresztül értékesít. Ennek oka a megszokottság, és a viszonylag nagyfokú biztonság. Ha az ismert nagykereskedõn keresztül értékesítik megtermelt árujukat, a továbbiakban nem kell törõdni vele, bár az ilyen módon értékesítõ termelõk több mint fele szóvá teszi, hogy az átvételi árak alacsonyak, illetve bizonytalanok. Szintén nagy problémát jelent az egyoldalú függésbõl eredõ kiszolgáltatottság, a kereskedõk megbízhatósága és a korrupció. A nagykereskedelem mellett az ágazatban még mindig igen nagy a nagybani piacok jelentõsége. A megkérdezett termelõk 25%-a elsõsorban ezen a csatornán értékesít, de még a nagykereskedõkön keresztül értékesítõk 30%-a is használja ezt a lehetõséget. Elenyészõ azok száma, akik kizárólag kiskereskedõnek adják el megtermelt árujukat, kisebb mértékben 14%-uknál jelenik meg ez a forma. A kiskereskedelemhez hasonlóan meglepõen alacsony a közvetlen értékesítés mértéke (17%-nál jelenik meg egyáltalán). Ezek az értékesítési formák elsõsorban személyes ismeretségen alapulnak, és éppen ezek hiányával magyarázható visszaszorulásuk. Szintén nagyon csekély a kiskereskedelmi áruházláncok felé történõ értékesítés, ami a szigorú mennyiségi és minõségi követelményekkel, illetve azzal a ténnyel magyarázható, hogy ezeknek a felvásárlóknak folyamatosan kell biztosítani a megfelelõ mennyiséget és minõséget, amit a hazai termelõk jelenleg még nem tudnak vállalni. Nem jelenik meg az értékesítési csatornák között sem a feldolgozóipar, sem az export, és mindössze egy termelõ értékesít TÉSZ-en keresztül, ám õ sem teljes mértékben. A termelõk egymástól elkülönülten, önállóan igyekeznek megtermelt árujukat eladni. A megkérdezett termelõk mintegy 95%-a nagykereskedõkön, – illetve nagybanin keresztül értékesít, azonban a zöldség-gyümölcs nagykereskedelem jelenlegi formái nem felelnek meg az ágazat követelményeinek. Az értékesítés koncentrálódására, a szupermarketek meghatározó szerepére tekintettel a közös termelõi értékesítés az ágazat létét jelenti. 202

Az üzletláncok súlya a friss zöldség-gyümölcs értékesítésben Magyarországon is rohamosan növekszik. Azonban Magyarországon valamennyi élelmiszerféleség közül a különös gondoskodást igénylõ friss zöldség és gyümölcs esetében volt a láncok elõretörése a leglassúbb. Ezt fejezi ki, hogy míg 1999-ben a láncok részesedése az összes élelmiszer-eladásból kb. 60% körüli volt, a zöldség-gyümölcs értékesítésbõl becsléseink szerint csak mintegy 35–40%-os (SZABÓ, 2001). Ennek megfelelõen a zöldség-gyümölcs aránya a láncok összes élelmiszer-eladásaiból jelenleg 4–5% között alakulhat, míg Nyugat-Európában 10% körüli. A nem túlságosan vonzó kínálat, a friss áru hiánya miatt mérsékelt a kereslet, lassan forog az áru, ennek viszont minõségromlás az eredménye. A csomagolt áru aránya ma még alacsony – fõként a burgonyára, a hagymára és a gombára korlátozódik – de növekvõ tendenciát mutat. A csomagolt zöldség-gyümölcs térhódításának akadálya a fogyasztók többségének árérzékenysége és bizalmatlansága: inkább maga válogatja ki az árut attól tartva, hogy a csomag gyengébb minõségû darabokat is tartalmaz.

A láncok zöldség-gyümölcs beszerzési stratégiája
A láncok beszállítói az alábbi típusokba sorolhatók: – termelõk (egyénileg), – termelõk csoportjai (értékesítõ szövetkezetek, TÉSZ-ek), – termelõ-integrátorok – olyan termelõk, akik más, kisebb termelõk áruját is öszszegyûjtik, illetve saját kínálatukat azzal kiegészítik, – nagykereskedõk. A láncok költségtakarékossági megfontolásokból a feleslegesen közbeékelõdõ közvetítõk kikapcsolására törekednek, tehát közvetlen termelõi kapcsolatokra. Ennek azonban ma még számos akadálya van: egy-egy termelõ nem képes kellõ nagyságú tételek, illetve széles választék biztosítására, az áru elõkészítésére, csomagolására, a váratlanul (pl. akció közben) megugró kereslet rugalmas kielégítésére. Beszerzéseikben a láncok általános törekvése, hogy elsõsorban a mennyiségileg nagy tételeket és azokat, amelyek viszonylag kevés törõdést igényelnek (burgonya, alma, hagyma, paradicsom) igyekeznek közvetlenül a termelõtõl beszerezni, mert ezeknél számottevõ árengedményeket tudnak kicsikarni. Ennek megfelelõen a (ma még) kisebb hálózattal rendelkezõ láncok és azok, amelyek késõbb kezdték el zöldség-gyümölcs részlegük felfuttatását, erõsebben támaszkodnak a nagykereskedõkre, mint a beszállítókra. A beszállítók számát a láncok két, egymással ellentétes törekvése alakítja: – egyrészt igyekeznek minél kevesebb szállítóval kapcsolatban állni azért, hogy minimalizálják a kapcsolatok kezelésével járó adminisztrációt, valamint azért, mert nagyobb tételek szállítása esetén nagyobb árengedményt tudnak kicsikarni partnereiktõl, – másfelõl viszont el akarják kerülni a kiszolgáltatottságot, ezért nem szívesen hagyatkoznak egyetlen beszállítóra, ezt a célt viszont el tudják érni a potenciális szállítók folyamatos versenyeztetésével is, illetve a szállítók idõrõl idõre történõ cseréjével, ám a váltások is költségekkel, többletadminisztrációval és kockázattal járnak. 203

A láncok rendszerint keretszerzõdéseket kötnek szállítókkal (termelõkkel). Ebben a minõségi feltételeket, a szabványokat, a fizetési feltételeket, a „marketing-hozzájárulásokat”, valamint az akciók feltételeit rögzítik. Az áru a termelõktõl, illetve a nagykereskedõktõl a láncok egységeibe a gyakorlatban háromféle módon jut el: – a lánc nem rendelkezik központi raktárral, a termelõ/nagykereskedõ szállítja közvetlenül az áruházba a zöldséget-gyümölcsöt, – a lánc saját központjában maga készíti elõ az árut és szállítja ki egységeibe, – a lánc saját központjában fogadja és onnan osztja el az árut, de a válogatást, csomagolást, elõkészítést szállítóival végezteti el.

A láncok igényei a beszállítókkal szemben és a termelõk felkészültsége
A láncok a következõ igényeket támasztják zöldség-gyümölcs beszállítóikkal szemben: – a rendelések pontos kielégítése mennyiségben, minõségben, választékban, idõben, – nagy tételek szállítása, – széles áruskála biztosítása, – állandó jó minõség – bár a mérsékelt vásárlóerõ miatt az alacsony ár követelménye ma még fontosságban rendszerint megelõzi a kiváló minõség igényét, – nyomott átadási árak, különösen akciók idején, – hosszú fizetési határidõk (30–40 nap), – az áru tisztítása, válogatása, egalizálása, – az áru csomagolása – ez az igény ha lassan is, de növekszik, – címkézés, árazás, vonalkóddal ellátás a csomagolt árunál, – számlázás, – szállítás igény szerint a lánc egységeibe vagy elosztóközpontjába, – néhány lánc kizárólagosságot is követel beszállítóitól, tehát azok csak az adott láncnak szállíthatnak. A beszállítók szerint a láncok igényei színvonalban, árszintben és egyéb feltételekben ma még nemigen térnek el egymástól – feltehetõleg azért, mert még nem határozták meg egyértelmûen a maguk számára, amely vásárlói réteget célozzák meg elsõsorban. A hazai zöldség-gyümölcs termelõk a fenti ismertetett követelményeknek ma még csak részben tudnak megfelelni. Felkészültségük természetesen nagymértékben függ attól, milyen mértékben segítik õket eben a láncok.

Az élelmiszer-kereskedelem változása
Az 1980-as évek közepéig az élelmiszer-kereskedelem fõbb jellemzõi: erõs állami meghatározottság, állami vállalatok rendszere, a nagy- és kiskereskedelem területi ellátási elve és szervezete, a két tevékenységi forma éles elkülönülése, a termelõvállalatok meghatározott szerepköre. Az értékesítési csatorna a gyorsan romló élelmiszerek kivételével kétszintû volt. 204

Az 1990-es évek végére a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok funkciója kiterjedtebbé vált, piacfejlesztõ stratégiájuk a korábbitól eltérõ profilokat eredményezett. A nagykereskedelmi vállalatok célpiaca megváltozott (102. táblázat), a kiskereskedelmi üzletláncok nagykereskedelmi tevékenysége miatt kisvállalkozói és fogyasztói szegmensre osztható. A két tevékenység hagyományos szervezeti keretei fellazultak, egymáshoz közelítenek, a külkereskedelem gyakorlása alanyi joggá vált, amelyek befolyásolták az értékesítési csatorna hosszát és a szereplõk pozícióját.
102. táblázat. Élelmiszerkereskedelmi vállalatok tevékenysége 1998–1999 Vállalat Áfeosz/Coop Hungary Auchan BÉE Billa CBA Metro Profi Plussz x x x x x Nk. tev. x Kk. tev. x x x x x Cora Duna Fûszer Heliker Interfruct Penny Market Spar Tesco x x x x x x x x Vállalat Csemege J.M. Nk. tev. x Kk. tev. x x

Nk.: nagykereskedelem, Kk.: kiskereskedelem. Forrás: Mai Piac Évkönyv 1999/2000.

A külföldi érdekeltségû vállalatok a hazai vállalatok élmezõnyébe tartoznak, pozíciójuk változó, a verseny intenzitásának fokozódását jelzi a forgalmi értékek közelítése is. A koncentráció vesztesei a független kereskedõk, akik csökkenõ árbevétellel, pénzügyi háttérrel és nyereséggel számolva a piacon maradás érdekében kénytelenek önállóságuk viszonylagos feladására és beszerzési társulásban vagy üzletlánc keretében való mûködésre. A kiskereskedelmi üzletláncok jellemzõi: – üzletlánc egységes arculatának kialakítása, – új értékesítési technikák alkalmazása, – korszerû logisztikai megoldások, – korszerû értékesítési követelmények, – termelõi támogatás növekedése, – kedvezõbb pozíció a termelõvel szemben, – diszkont – alacsony fogyasztói ár, – célpiachoz igazított marketing, – kedvezõbb beszerzési kondíciók. Mindezen elõnyök érvényesítése a piaci pozíció fokozatos erõsödését eredményezte, amit a hazai rangsorban elfoglalt helyük is mutat (60. ábra). Az EU-ban a szétaprózott termelõket a termelõi értékesítõ szervezetek fogják öszsze, amelyeken keresztül kapják a termelõk a támogatásokat. A 2004-beni belépésünkig nálunk is hasonló szervezetekben kellene összefogni a termelõi értékesítést. 205

Metro (H) CBA Coop Hungary Honiker Provera Tesco Global (Tesco H) Rewe (H) Tengelmann Reál Hungária Élelmiszer Rt. Auchan Magyarország Kft.

0

50

100

150

200

250

300

350

400

60. ábra. Az élelmiszer- és vegyi áru-kereskedelmi vállalatok rangsora árbevétel nagysága szerint, 2001

Az integráció és típusai a zöldség-gyümölcs szektorban
Az EU-ban a zöldség-gyümölcs forgalomból a beszerzõ-értékesítõ szervezetek közel 50%-kal részesednek, és lehetnek termékek szerinti vagy földrajzi fekvés szerinti szervezõdések. Forgalmuk elérheti az évi több százezer tonnát is, tagságuk ennek folytán több ezer is lehet. Formájuk: szövetkezet vagy más társasági szervezet. Tagjaik lehetnek természetes, vagy jogi személyek, vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaságok is. E szervezetek tagjai a termesztést önállóan végzik és közösen értékesítenek. Mindezt megköveteli részben az egyre nagyobb kereskedelmi szervezetekkel (multik) szemben a termelõk védelme, részben az hogy az EU-ban a termelõk támogatása jórészt ezeken a szervezeteken keresztül történik. Az új típusú szövetkezetek. Az újtípusú szövetkezet fogalmát a 8/1999. számú FVM rendelet határozza meg, miszerint mezõgazdasági termékek raktározását, értékesítését, feldolgozását és a termeléshez szükséges anyagok beszerzését, szolgáltatások nyújtását végzi. Tehát termelést nem végez, a tagok gazdálkodását segíti nonprofit jelleggel. Tagjainak legalább ¾-e regisztrált termelõ kell hogy legyen. Az FVM az új típusú szövetkezeteket a rendelet szerint támogatta. Az átalakult termelõszövetkezetek integráló tevékenysége. A termelõszövetkezetek tagjaik és a külsõ kistermelõk termesztését, árujának értékesítését összefogja. Emellett más szolgáltatást (gépi munka, szállítás stb.) is végezhet és végez. 206

Mindezek kölcsönösen elõnyösek mind a szövetkezet gépeinek, kapacitásának kihasználásában, mind pedig a kistermelõ termékeinek értékesítésében. Ilyen integráló termelést segítõ, összefogó munkát végez többek között a Nagyrédei Mezõgazdasági Rt. vagy az Árpád Mezõgazdasági Rt. Szentes, hogy csak a legismertebbeket említsük. A beszerzõ értékesítõ szervezetek munkája (BÉSZ). Ezek a szervezetek felsõ (FVM) szintû támogatás nélkül jöttek létre megyékre kiterjedõen, esetenként a megyék határát is átlépve. Tagjaik lehetnek természetes személyek és gazdasági társaságok egyaránt. A koncentrált beszerzés elõnyeit a tagoknak továbbadják. Mivel az ipari üzemektõl nagy mennyiséget vesznek át, így ármérséklést is elérnek, ami 15–20% pl. a gázolaj, mûtrágya, növényvédõ szer beszerzésében. Munkájukat gyakorta akadályozza, hogy a termelõ nem kerül közvetlenül kapcsolatba az ipari vállalattal. Az élelmiszer-ipari feldolgozók integráló tevékenysége. Az élelmiszer-ipari vállalatok integrációs tevékenysége a hozzájuk beszállító termelõkre terjed ki (cukor, dohány, növényolajipar stb.) legkevésbé éppen a konzervipar az ahol ez a tevékenység folyik.

Az integrációs kapcsolatok és az értékesítés
A mezõgazdaságban és a kertészetben bekövetkezett tulajdonváltás, annak rendezetlen, koncepció nélküli végrehajtása az évek óta tartó aszály, a volt szocialista piac összeomlása, az óriási hitelkamatok, az agrárolló törvényszerûen vezetett a kialakult válsághelyzethez. Ez pedig a mezõgazdasági kis- és nagyüzemek tömeges tönkremenését vonta maga után. 2002-ben azonban ott tartunk, hogy lassan elérjük néhány mutatóban az 1980-as szintet (pl. egy fõre jutó gyümölcsfogyasztás kg/fõ). Az Európai Unióban a csatlakozás után egyes termékekbõl versenyképesek lehetünk. Ilyenek lehetnek a kertgazdaság termékei és ezen belül egyes friss és feldolgozott gyümölcs-zöldségek, amelyek a magyar éghajlati viszonyok között jó minõségben és fõleg eredményesebben termeszthetõk, mint a nyugati országokban. Mindezeket figyelembe véve kíséreljük meg a kertgazdaság vertikális modelljének kidolgozását.

A szerkezeti változások
A szövetkezeti szektor: a szövetkezetek az idevágó rendeletek értelmében 100%-ban átalakultak. Az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek. Ezek teljes körû kialakulásához hosszabb idõszak szükséges. Oka részben az, hogy a létrejövõ családi gazdaságok hosszabb idõ alatt gyõzõdnek meg a szövetkezeti értékesítés elõnyeirõl. Ennek ellenére mára több mint 40 ilyen termelõi szervezet létezik, azonban megfelelõ hatásfokkal csak néhány mûködik. Az átalakult szövetkezetek és privatizált állami gazdaságok egy része várhatóan ismét kialakítja integráló tevékenységét. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kormányzati figyelem a mezõgazdaság stabilitása felé forduljon. Egyforma elbírálás alá tartozzon hitelfelvétel és támogatás – ha lesz – szempontjából az árutermelõ gazdaság és a családi gazdaság is. 207

A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a családi gazdaságok 70–80%-ban tartoznak valamely értékesítõ-beszerzõ szövetkezethez. A nagyobb gazdaságok – bár az értékesítõ szervezetekkel többirányú szerzõdést kötnek – megtartják az értékesítésbeni önállóságukat is, amit a nagyobb mennyiségû termék-elõállítás tesz lehetõvé. Ezek tehát nem válnak az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek tagjává. Nálunk távlatilag a családi gazdaságok 50–60%-os értékesítõ-beszerzõ szövetkezetekhez történõ csatlakozása várható. A szövetkezeti gazdaságok, amelyek a korábbiaknál – a földkiadások következtében – jóval kisebbek, mintegy felerészben kapcsolódnak az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetekhez. A forgalmazásra szakosodott szövetkezet megkönnyíti az értékesítést és a beszerzést, ugyanakkor, amennyiben a fejlõdés során a kisebb gazdaságok megerõsödnek, feltehetõen saját kezükbe veszik az értékesítést. (A szövetkezeti gazdaságok önállóan is forgalmaznak. Ez az értékesítés és beszerzés történhet önmaguk – tehát a saját gazdaság – számára, történhet a tagság javára, és történhet az értékesítésben hozzájuk csatlakozó családi gazdaságok számára is. Pl. Árpád Mezõgazdasági Rt. Szentes.) Az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek következõ partnerei a kft.-k és a bt.-k, amelyek a termelõszövetkezetek, állami gazdaságok átalakulásával jöttek létre és az értékesítõ szövetkezet társaságaiként termelõ tevékenységet folytatnak és az értékesítést az erre szakosodott szervezet végzi. Ugyanakkor az a változat is létrejön, amikor a szétbomló szövetkezetek nyomában a megalakuló kft.-k és bt.-k az értékesítõ-beszerzõ típusú szövetkezethez a forgalmazás szempontjából kapcsolódnak. Az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetekkel kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy ezek nemcsak kizárólag az áru forgalmazást végzik, hanem tevékenységük kiterjedhet egyéb szolgáltatások területére is, mint pl. a szállítás, gépkölcsönzés stb. A szövetkezeti gazdaság. E típus elsõdleges feladata a termesztés. Azaz nemcsak a „nyugat-európai” típusú értékesítõ szövetkezetek jönnek létre, hanem a termesztési irányúak is, amelyek, amellett, hogy a termesztést saját tagjaik és alkalmazottaik bevonásával végzik, szolgáltató, integráló feladatot is ellátnak. Integrációs tevékenységük kiterjed a környezõ kisebb-nagyobb családi gazdaságokra, ami a legváltozatosabb szolgáltatásban ölt testet. Ezek lehetnek, pl. szaporítóanyag elõállítása, a termesztéssel kapcsolatos szaktanácsadás, az értékesítés átvállalása, beszerzések szervezése. Ennek elõnye egyértelmû, mivel a nagyobb súllyal fellépõ szövetkezet eredményesebben tudja képviselni a kiszolgáltatott helyzetben levõ termelõk érdekeit, mintha azok egymástól elszigetelten jelennek meg a piacon. A második helyre tehetjük a tagság által a „háztájiban” elõállított termékek forgalmazásában végzett szolgáltató tevékenységüket. Ez a munka nem csak a tagság számára jelent elõnyt. Elõnyös a szövetkezeti gazdaság számára is részben azért, mert a rajta keresztül menõ áru- és pénzforgalom bizonyos százaléka a szövetkezeti alapokat is növeli. Részben pedig azért is, mert a tagság anyagi helyzetének javítása a szövetkezet alapvetõ fontosságú érdeke. Végül, de nem utolsósorban, a saját termék forgalmazása az a tevékenység, ami elõmozdíthatja, de mindenképpen meghatározza a szövetkezet boldogulását (61. ábra). 208

felsõbb szervek szabályozói

beszerzések kereskedelmi vállalatoktól információk a piacról

pénzintézeti kapcsolatok

GAZDASÁG

szaktanácsadó szolgálat

egyéni értékesítés

közvetlen értékesítés

értékesítés közös szervezetben (TÉSZ)

értékesítés szabad piacon

értékesítés feldolgozóiparnak

értékesítés üzletláncnak

értékesítés exportra

61. ábra. A versenyképes árutermelõ gazdaság lehetséges kapcsolatrendszere

Az állami gazdaságok. Az állami gazdaságok a kertészeti termelésben fõként a gyümölcstermesztésben és a szõlõ-borvertikumban rendelkeztek az ország termelõkapacitásának mintegy ¼-ével (szõlõfeldolgozó kapacitásuk az országosnak mintegy fele volt). A privatizáció a meglevõ termelõeszközök kihasználatlanságát, majd pedig egy részének tönkremenését eredményezte. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy minõségi termesztésrõl és így versenyképességrõl hosszú ideig az állami gazdaságokban sem beszélhettünk. Az állami gazdaságokban az integráló tevékenység a kertészet területén már az elõzõ évtizedekben kialakult és jól mûködött. Ennek formái voltak: a részesmûvelés, az illetményföldként való kiadás, a szakcsoporti termesztés. A privatizáció után mindez megszûnt vagy megszûnõben van.

A családi gazdaságok
Az árutermelõ családi gazdaságoknak két típusa különíthetõ el. – A részidõs családi gazdaság Erre az a jellemzõ, hogy a tulajdonos más tevékenységben végzett fõállása mellett szabadidejében, a család munkaerejét is felhasználva, részben saját fogyasztásra, részben pedig piacra termel. Jellemzõje a nagyfokú rugalmasság, ami a kis méretekbõl, részben pedig abból ered, hogy az eszközállomány értéke nem nagy, hiszen a család kézimunka-erejére támaszkodva végzik a termesztést. Jellemzõje továbbá az is, hogy piacra való termesztés (pl. hajtatás) esetében a felvásárló szervezeteknek kiszolgáltatottá válhat. Éppen ezért jól felfogott érdekük, hogy az értékesítés terén valamely termelõi szervezethez csatlakozzanak. Ez a szervezet lehet szövetkezet vagy társaság is. Az sem zárható ki, hogy ahol nagyobb mértékû árutermelés folyik, saját forgalmazó szervezetet hoznak létre. 209

– A fõidõs családi gazdaság Ez a gazdaságtípus elsõsorban eladásra termel, ennélfogva létérdeke a megbízható információ. Ehhez pedig csak úgy juthat, ha valamely termelõi szervezethez csatlakozik. Mindenesetre a fõmunkaidõs családi gazdaság nem tud önmagában létezni, vagy csak a nagyobbak. Ennélfogva az értékesítésben csatlakoznak valamely nagyobb szervezethez, amelyik az árbevételbõl való részesedés fejében vállalja az áru értékesítését. Az is járható út, hogy saját maguk társulva értékesítõ szövetkezetet hoznak létre. Ennek természetes velejárója, hogy a közbeékelt, értékesítésre szakosodott szervezet az árbevételbõl fedezi a költségeit és esetleg némi nyereségre is igényt tart. Ezzel viszont csökken a termelõ bevétele. A versenyképes családi gazdaság mérete. A kérdésre nehéz válaszolni, mivel a versenyképes gazdaságméretet rendkívül sok tényezõ befolyásolja. Ezek közül néhány, A termelési szerkezet. Az összetett szerkezet, ahol a több lábon állás a jellemzõ kisebb méret estén is versenyképesebb lehet, mint a monokultúrás nagyobb területtel rendelkezõ gazdaság. Más oldalról pl. az intenzív, csak kézimunka-erõt igénylõ hajtatás jövedelmezõsége (fólia alatti vagy üvegházi) nem biztos, hogy a nagy méretekkel függ össze.
FORMA családi gazdaság

TEMESZTÉS

saját eszközzel

szolgáltatás igénybevételével

szövetkezeti formában (TÉSZ)

TULAJDONFORMA

saját + bérelt

csak saját

bérlemény

BESZERZÉS – ÉRTÉKESÍTÉS

saját szervezésben

szolgáltatás igénybevételével

szövetkezeti formában (TÉSZ)

62. ábra. A versenyképes családi gazdaság kapcsolatrendszere

210

Nagymértékben befolyásolja a jövedelmezõséget, azonos méretek estén is a szakértelem, a fajta, az értékesítés irányai, a piaci kereslet stb. is. Más kertészeti ágazatoknál hasonló helyzet adódhat. Hiszen 10 ha bogyós gyümölcsös már nagyüzemnek számít. Különösen, ha kézi betakarításra épül.

A gazdaságméretek változása
A gazdaságok területének változását a Németország és Ausztria adatai segítségével a következõ táblázatokban mutatjuk be. A saját terült aránya 1990-ben 50% körül alakult. Ezen adatok szemléltetik, hogy a 2–20 ha-ig terjedõ méretû gazdaságok egyre gyorsabb ütemben mennek tönkre. Különösen erõs ez a tendencia a 2 ha feletti mérettõl a 10 ha-ig terjedõ méretû gazdaságokban (103. táblázat). A 20–30 ha-os méretû gazdaságok is visszavonulóban vannak. A gazdaságok számában növekedés a 30 ha felettieknél mutatható ki. Ezek adták 1975-ben az összes gazdaságszám 14,8%-át, 1990-ben pedig már 28,1%-ot tettek ki, az összes gazdaságból annak ellenére, hogy addigra már az összes gazdaságszám 20,3%-kal csökkent. Hasonló tendenciáról számolhatunk be akkor is, ha az ausztriai gazdaságok számának alakulását vizsgáljuk.
103. táblázat. A gazdaságok számának változása az NSZK-ban (saját és bérelt terület együtt) 1000 gazdaság Évek 1975 1990 Vált.% 2 ha alatt 24,6 15,6 –35,6 2–5 59,6 33,5 –43,8 5–10 86,8 52,9 –39,1 10–20 133,7 90,0 –32,7 20–30 74,8 63,2 –15,5 30–50 47,7 62,1 +30,9 50 ha felett 18,0 37,6 +108,9 Összesen 445,1 355,1 –20,3

Forrás: Stat. Jahrbücher Bonn, 1975,1990. 104. táblázat. A gazdaságok számának változása Alsó-Ausztriában 1970 Terület (ha) 1000 2 ha alatt 2–5 ha 5–10 ha 10–20 ha 20–50 ha 50–100 ha 100–200 ha 200 ha felett Együtt 16,7 18,3 14,4 22,1 19,9 1,9 0,5 0,4 94,2 % 17,7 19,5 15,2 23,4 21,1 2,0 0,6 0,5 100,0 gazdaságok 1000 12,1 11,0 8,7 13,5 20,6 3,2 0,6 0,4 70,0 % 17,2 15,7 12,5 19,3 29,4 4,5 0,8 0,5 100,0 72,4 60,1 60,4 81,1 103,5 168,4 120,0 100,0 74,3 1990 Index 1970 = 100

Forrás: NÖ Landwirtschaftskammer, Bécs, 1993.

105. táblázat. Az alsó-ausztriai mg-i üzemek szerkezete gazdálkodás szerint 1970 Megnevezés 1000 Fõfoglalkozású Melléktevékenység Kisegítõ tev. Tulajdonos jogi személy Együtt 52,5 9,5 30,4 1,8 94,2 gazdaságok % 55,7 10,1 32,3 1,9 100,0 1000 26,3* 6,8* 35,9* 1,0* 70,0* % 37,5 9,7 51,3 1,5 100,0 50,1 71,6 118,1 55,5 74,3 1990 Index 1970 = 100

* ebbõl 12 ezer nyugdíjas. Forrás: NÖ. Landwirtschaftskammer, 1993.

Alsó-Ausztriában, amely a leginkább mezõgazdasági jellegû tartomány, mivel itt a mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya az ausztriai átlaggal a 8,2%-kal szemben 11,6% (1991-es adat) a gazdaságok száma 20 év alatt 25%-kal csökkent (104. táblázat). Ugyanakkor a legnagyobb növekedés az 50–100 ha-ig terjedõ gazdaságoknál volt. Az is megállapítható, hogy a 2 ha alatti területû gazdaságok száma ugyan 27%-kal csökkent, ennek ellenére részarányuk gyakorlatilag változatlan. Ez annak köszönhetõ, hogy ezek a gazdaságok részidõs gazdaságként nem elsõsorban a mezõgazdasági tevékenységbõl élnek és más tevékenységükbõl fedezik az itt keletkezett veszteségeket. A 2–10 ha-ig terjedõ méretû gazdaságok esetében volt a csökkenés mértéke a legerõsebb – 40%-os. E gazdaságok egyre kevésbé tudnak megélni családi gazdaságként. Ennélfogva a tönkremenés és az eladás vagy bérbeadás útját kénytelenek választani. Amíg Németországban a 30 ha feletti gazdaságok életképesek, addig AlsóAusztriában ez a határ a 20 ha felettiekre vonatkozik. A fõ- és melléktevékenységû gazdaságok adatait, illetve a változást a 105. táblázat szemlélteti.

Az eszközkihasználás
Általában azt mondhatjuk, hogy a fõként családi munkaerõre épülõ gazdaságok esetében a versenyképesség összefügg az eszközök (erõ- és munkagépek) optimális kihasználásával és az értékesítés integrálásával. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyümölcsös kultúráknál 15 ha-nál kezdõdik a versenyképes méret. Természetesen aszerint is különbséget kell tenni, hogy részidõs gazdaságról beszélünk vagy fõidõs gazdaságról. Az elõzõekben a fõidõs családi gazdaság méretérõl szóltunk. Ugyanakkor az is magától értetõdik, hogy a részidõs gazdaság, amelyik csak részben foglalkozik árutermeléssel, kisebb mérettel is versenyképes lehet. Összegezve a változásokat, két tendencia rajzolódik ki: – a törpegazdaságok gyors ütemû tönkremenése és a gazdálkodás súlyának eltolódása a nagyobb méretek, az 50 ha feletti területûek felé, – a kisegítõ szerepet játszó gazdaságok növekedése vagy a törpebirtokokhoz viszonyított, kisebb ütemû csökkenése (NSZK). 212

A nyugdíjasok gazdálkodásának növekedése is felfedezhetõ ezekben a gazdaságokban, ami ismét két megállapításhoz vezet: – ezek a gazdaságok fõként saját szükségletre termelnek, így árujuk versenyképessége, ha az a piacra kerül, kisebb, mint a fõfoglalkozású gazdálkodóké, – az elöregedés következtében a jövõben a gazdaságméretek növekedése felgyorsul. Ugyanis az örökösöknek csak töredéke veszi át akár a melléktevékenységû, akár a fõfoglalkozásban ûzött gazdálkodást.

Az értékesítõ-beszerzõ szövetkezetek integráló tevékenysége
A mezõgazdasági termelõket segítheti, ha nagyobb szervezeti egységben vertikálisan integrálódnak, s így csökkenthetik az értékesítéssel kapcsolatos költségeket. A mezõgazdaságban lezajló vertikális integrációs folyamatokat két alapvetõ formára lehet felosztani: integráció tulajdonbavétellel, illetve integráció szerzõdések útján. A szövetkezetek különleges vegyes integrációs formát jelentenek, ahol egyaránt jelen van a részleges közös tulajdonra épülõ integráció, valamint az azt kiegészítõ különbözõ szerzõdéses kapcsolat.

A szövetkezetek szerepe
A 106. táblázat adataiból kitûnik, hogy néhány országban, például Belgium, Dánia, Hollandia esetében, nagyon nagy a szövetkezetek részesedése a zöldség-gyümölcs szektorban.
106. táblázat. Szövetkezeteken keresztül értékesített kertészeti termékek (%) Megnevezés Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Hollandia Ausztria Svédország Egyesült Királyság Átlag Összes gyümölcs 75 75 40 57 45 40 17 43 76 18 20 67 47 Összes zöldség 85 75 28 3 20 25 18 8 73 26 50 26 27

Forrás: European Commission, Directorate-General for Agriculture, 2001 T/152.

213

Az egyes termékpályák bizonyos szakaszait integráló szövetkezetek eleinte a piacokon velük szemben monopolhelyzetben levõ kereskedelmi és ipari szervezetek ellen jöttek létre, hogy egyfajta piaci ellensúlyozó erõt alkossanak a termelõk számára. A szövetkezetek a vertikális koordináció legszorosabb formáját, a vertikális integrációt valósították meg. Az utóbbit általában jellemzõ tulajdoni egybefonódás azonban csak részleges, így a szövetkezetek lényegesen különböznek más, nem termelõi integrációtól. A modern, jól mûködõ (ún. vállalkozói vagy új generációs szövetkezetek) esetében az integráció másik fõ vonala a különbözõ típusú szerzõdéseken keresztül megvalósuló esetek, amelyek kiegészítik és átalakítják a hagyományos tagszövetkezet viszonyt, hiszen sokszor a tagok egymással is versenyeznek. E szövetkezetek a tulajdonosi és szerzõdési integráció speciális esetei, mivel a tagok mindkét módon kötõdnek a szövetkezethez. Az úgynevezett elõmozdító típusú szövetkezetek kiemelkedõ szerepe a vertikális integráció szempontjából a következõkben foglalható össze: – új piacok megszerzése és megtartása hosszú távon is, – a technológiai és a piaci kockázat csökkentése, – nagy hozzáadott értékû tevékenységek végzése, – nagyobb hatás a piacra és az árakra, – forgalmazási költségek csökkentése, – a fogyasztó közelebb hozatala a termelõhöz, s így az információs költségek csökkentése, – valamint a marketingcsatornán keresztül a jövedelem egy részének a termelõ számára való „biztosítása”. Összességében a szövetkezetek vertikális integrációban betöltött szerepe a termelõk-tagok technológiai és piaci hatékonyságának növelésében, s ennek révén jövedelmi pozícióiknak, függetlenségük nagyfokú megõrzése melletti, erõsítésében áll.

A forgalmazási költségek csökkentése szövetkezetek révén
Az idõjárás okozta bizonytalanság mellett a kertészeti termékek romlandósága, illetve a termelés helyének sajátosságai, valamint a termelõk kiszolgáltatottsága azon tényezõk, amelyek összefogásra késztetik õket. Mindezen felsorolt tényezõk termelõk esetében, meglehetõsen nagy forgalmazási költségeket jelentenek, amelyek szövetkezetek révén csökkenthetõk. A forgalmazási költségek a következõ módon csökkenthetõk. Az információs rendszerek fejlesztése révén, s ily módon az egy gazdasági szereplõre jutó költség csökkentésével. A technológiai fejlõdés például az internet és a számítógépes adatfeldolgozás és továbbítás ugyanúgy idetartozik, mint a szereplõk megszervezése. A szövetkezetek lényegébõl adódik, hogy az információáramoltatás a tagság érdekeit szolgálja és kölcsönös. Piaci intézmények létrehozásával. Sok esetben maga a piac az, ami csökkentheti az egy eladóra vagy egy vevõre vonatkozó költségeket. Egy nagybani piac, tõzsde vagy aukció létrehozása hatalmas kiadással jár, de egy szereplõre elosztva sokkal kisebb, mint az említett intézmény létrehozása nélkül. A holland virág, illetve zöldség-gyümölcs aukciók (az ún. „veiling”-ek), illetve a szövetkezeti formában mûködõ nagy214

bani piacok gyakorlati szempontból is aláhúzzák a szövetkezetek, mint piaci intézmények jelentõségét, Az ügyletek szereplõinek megszervezésével. Minél kevésbé atomizáltak a termelõk, annál inkább csökkennek a kis méretekbõl adódó költségek. A forgalmazási költségeknek egy szervezeti egységbe való integrálásával. Ebben az esetben tulajdonképpen nem a költségek csökkentésérõl, hanem annak belsõ szervezési költséggé való átalakításáról van szó. A szövetkezetek esetében elõtérbe kerül az adminisztratív irányítás, ugyanakkor a gazdálkodók magántulajdona, s viszonylag nagyfokú önállósága megmarad.

A szövetkezeti modell korlátai
Fontos hangsúlyozni, hogy a márkázott termékekkel rendelkezõ piacon a szövetkezeteknek szükségük van pótlólagos kockázatviselõ tõkére, hogy versenyezni tudjanak. Utóbbi biztosítása azonban talán a legnehezebb feladat, tekintettel pénzügyi struktúrájukra. Ezek után felmerül a kérdés: milyen körülmények között jobb egy másik szervezeti formát (rt., kft, stb.) választani, annak ellenére, hogy a szövetkezetek általában csökkentik az egy termelõre, illetve ügyletre jutó költségeket. A kapcsolat fenntartásának problémája akkor merül fel, ha egy szerzõdéses kapcsolatban az egyik fél visszaél a másik kiszolgáltatottságával, amit az értékesítéssel kapcsolatos beruházások megléte okoz. Az elõzõ pontokban említett jellegzetességek (eszközspecifikusság, bizonytalanság stb.) miatt a probléma elsõsorban a zöldséggyümölcs szektorban jelentõs, ennélfogva érthetõ, hogy különösen ezeken a területeken nagy a szövetkezetek piaci részesedése. A megfelelõ irányítási struktúrát keresve két különbözõ problémát kell megkülönböztetnünk: az elsõ, a betakarítás után fellépõ értékesítési kiszolgáltatottság, különösen romlandó termékek esetében, a másik a szükséges külsõ kockázatviselõ tõke bevonása. A marketingszövetkezetek piaci ellensúlyozó erõ jellege miatt mindkét probléma megoldható, ha a piac homogén termékekbõl áll, illetve a szükséges befektetések nem specifikusak. Azonban, ha differenciált termékpiacról van szó, a szövetkezetek sokszor nem képesek a speciális befektetéseket, például önálló márkanevek kialakítását eszközölni. Az is a tényekhez tartozik, hogy a termelõknek mérlegelnie kell, hogy a saját gazdaságában fektessen be vagy a szövetkezetbe. Ennek megfelelõen a vertikális integrációt megvalósító pótlólagos befektetések versenyeznek a saját gazdaságban való beruházásokkal. Meglehetõsen nehéz külsõ kockázatviselõ tõkéhez jutni, mert a szövetkezet demokratikus döntési rendszere (1 tag – 1 szavazat) és a tagsági kontroll elve alapján a feltételek meglehetõsen kedvezõtlenek a külsõ befektetõk számára. Ennek megfelelõen a második probléma megoldása nehezen képzelhetõ el szövetkezeti formában, a szervezetnek át kell alakulnia, például gazdasági társasággá. Összességében megállapítható tehát, hogy a szövetkezeteknek jelentõs szerepük lehet, amikor egy piac nem mûködik megfelelõen, különösen gyorsan romló termékek, mint például a zöldség-gyümölcs esetében, valamint amikor a piac nem telített. Amikor a piaci mechanizmus jól mûködik és a forgalmazási költségek nem igazán nagyok a belsõ szervezési költségekhez képest, akkor a vertikális integráció és a szövetkezeti forma nem nagy vonzerõvel bír, mint ellenkezõ esetben. 215

Tehát amikor a piac differenciált és meglehetõsen nagy pótlólagos befektetés szükséges, akkor nem a szövetkezeti forma a legmegfelelõbb. Olyan irányítási struktúrát, például termelõi egyesületet, beszállítói vállalatokat tartanak megfelelõnek, amelyekben a tagoknak (gazdálkodóknak) sokkal kevesebb döntési jogkörük van.

Gyümölcskereskedelem a XXI. század elején
Várható változások és szerepük
Paradigmaváltás a kereskedelemben. A kereslethez igazodó termelés egy múlt századi marketingelmélet. Bármit, a leghagyományosabb gabonát is lehet jól, korszerûen és piacra termelni, és a legdivatosabb új gyümölcsfajtával is megbukhat a termelõ. A marketing alapszabálya a XXI. századra megváltozott: keresletet kelteni olyan szolgáltatások iránt, amelyeket mi tudunk a legjobban kielégíteni és meg tudjuk védeni a konkurenciától. Az ügyfeleket hálózatokba szervezni, bevonni õket a szolgáltatás-, termék- és vállalatfejlesztésbe, és így megelégedett és hûséges fogyasztókat szerezni. Tehát nem termelésrõl, azaz állatról vagy növényrõl van szó, még csak nem is termékrõl, hanem komplex szolgáltatásról, és a keresletet nem kielégíteni kell, hanem megteremteni. Ugyan hol volt kereslet televízióra a feltalálása elõtt, ki akar Pink Lady almát enni mielõtt kóstolta volna, mégis megszervezték a nemesítõk és a forgalmazók, a zárt, klubszerû termesztését. Koncentráció és integráció. Az agrárvilágot is kiszolgáló vegyipari multik, a világélelmezéssel kapcsolatos szociális érzékenységükre hivatkozva, olyan koncentrációs és integrációs folyamatokat indítottak el, amelyek révén a fajtaelõállító nemesítéstõl a termény elõállításáig szabályozhatják a mezõgazdasági folyamatokat. Létrehozzák a gyomirtójuknak ellenálló növényfajtát, õk forgalmazzák a vetõmagot és hozzá a környezetbarát gyomirtó szert. Gondoskodnak róla, hogy a fajta ne legyen házilag szaporítható, ami végül is jogos a szellemi termék védelme szempontjából, valamint környezeti közérdek is. A még messzebbre látó multik megpróbálnak egy újabb lépcsõt meghódítani, és maguk kereskednek a terménnyel vagy õk szervezik meg a feldolgozást is. Az „élettudományi” oligopóliumok létrehozása nem annyira a méretgazdaságosság (economies of scale) megteremtésére irányul, hiszen az egyesülõk korábban is világelsõk voltak, mint inkább a kínálati gazdagságból (economies of scope) származó szinergikus hatások elõnyeiért történik. Fogyasztói szokások. A fogyasztói attitûd is változóban van, elsõsorban a divat, a demográfiai, a gerontológiai és a gender változások miatt. A legfõbb tényezõ a magyar társadalom elöregedése, az ettõl és a világdivattól is erõsödõ egészségtudatos táplálkozás. A nõk társadalmi szerepének változása és az otthoni fõzési tudomány eltûnése szintén megváltoztatja az élelmiszervásárlási szokásokat és az ehhez remélhetõleg alkalmazkodó mezõgazdaságot. A régebbi vásárlási szokásokat a kínálat diktálta, amely hiányos vagy tömeges, de általában közepes és egyenletes minõségû volt. Azaz a hagyományos piac homogén (a 63. ábrán téglalap), amit késõbb minõségi bõvítéssel tágítanak felfelé (az ábrán háromszög), de ez csak sovány lehetõség. A fejlett országok mai vásárlási szokásait a homokórával jellemzik; alul és felül széles, közé216

Fogyasztási szokások – homogén – fölfelé bõvülõ – minõség – homokóra – sokszínûség – szegmentáció – pozícionálás

63. ábra. A fogyasztói szokások

pen nagyon karcsú. Sokat vásárolnak egyszerû, diszkont termékeket nagy mennyiségben, alacsony árakon és viszonylag sokan értékes, kiváló minõségû árut, magas árakon. A középszerre egyre csökken a kereslet. A homokórát egyidejûleg a sokszínûség is jellemezheti, azaz piaci szegmentelással és a termék pozícionálásával próbálnak számos igényt kelteni és kielégíteni. Azaz a hagyományos piac homogén (az ábrán téglalap), amit késõbb minõségi bõvítéssel tágítanak felfelé (az ábrán háromszög), de ez csak sovány lehetõség. A homokórát egyidejûleg a sokszínûség is jellemezheti, azaz piaci szegmentelással és a termék pozícionálásával próbálnak számos igényt kelteni és kielégíteni. A táplálkozási szokásaink. A táplálkozástudomány is változóban van. A marketingkutatások szerint kényelmesen, gyorsan, élvezetesen és egészségesen akarunk táplálkozni, de a kérdõívekkel lekérdezhetetlen valóságban inkább a félelem, az érzelem és az üzleti érdek alakítják az étkezési szokásainkat. Félünk a betegségektõl, amióta az évtizedes lappangású BSE kergemarhakór (bovine spongiform encephalopathy) azonosnak tûnik az emberi CJD-vel (Creutzfeldt-Jakob Disease). A fagylalt, a közétkeztetés és a forró nyári maradék eddig is szalmonellás volt, de azt még többnyire túléltük. Nálunk persze nincs pánik, mert a jóvérû magyar embernek nem árthatnak ezek a modern nyugati vackok, közegészségügyi hatóságaink szerint egyébként sincs járvány, vagy ha mégis, akkor alaposan mossunk kezet. A modern üzlet vizet, levegõt és hitet ad el az embereknek. Persze nem így hirdetik; a szeletelhetõ vizet párizsinak és üvegházi paradicsomnak hívjuk, a levegõbuborékot jégkrémnek, joghurthabnak és korszerû csomagolásnak. A hit neve pedig novel food, például az egyre újabb és újabb funkcionális táplálék (dúsított, functional, nutriceutical, medical, super, designer, pharm, pharma, natural, fortified food). Míg a diéta hagyományosan valamilyen táplálék elhagyását jelenti, pl.: sómentes, vega, ovo-lakto, koleszterinmentes, „cukros”, addig a funkcionális táplálék valamilyen kiegészítést tartalmaz, pl.: vitaminok, folsav, szelén, kálcium, fehérje, és mindezt gyógyszerek helyett, az egészségünk védelmében vagy a teljesítményünk fokozására esszük és isszuk. (A jódozott só persze régi dolog a tengeri herkentyûket nem fogyasztó hegyi és pusztai népeknél, és reméljük, hogy Czeizel doktor magzatvédõ folsavas kenyér újdonságára késõbb még büszkék lehetünk.) Az adalékok egy része természetes vagy úgynevezett 217

„természetazonos” vagy mesterséges dúsítás, amit a feldolgozási veszteség pótlási mennyiségéig nem kötelezõ feltüntetnie a gyártónak. A már elõre látható csúcsprodukció a genetikai módosítással „gazdagított” termék. A legújabb divat pedig az élõflórás probiotikus vagy bioaktív élelmiszer, amely élõ baktériumokat (Lactobacillus acidophilus, L. plantarum vagy L. casei) tartalmaz. Sõt, mivel ezek a mikrobák nehezen maradnak életben a gyomorsavas kezelés után a beleinkben, tovább kell etetnünk õket prä- vagy prebiotikával, ami jelenleg még az ártalmatlan csicsóka inulinja, de már biztosan dolgoznak az újabb ötleteken, amivel még meg lehet etetni bennünket. Két párhuzamos irányt látunk kibontakozni; a biotermékek és a dúsított élelmiszerek fogyasztása iránti érdeklõdést. Az elsõ pillantásra ezek két különbözõ lakossági réteget érintenek. A bioélelmiszerek fogyasztói az ökológiai gazdálkodás környezetés egészségtudatos támogatói, alternatív, a szerintük túl gyors ütemben modernizálódó társadalomhoz képest inkább konzervatív emberek, a genetikai módosítást következetesen elutasítják. A dúsított vagy funkcionális élelmiszerek fogyasztói valószínûleg elfogadják a genetikai módosítást, hiszen ettõl várható a legintenzívebb hatás, magukat modern embernek tartják, akik igénylik a tudomány legújabb eredményeit. Mindkét piac elérheti a tíz–húsz százalékos részesedést, ami a hazai mezõgazdaság és az élelmiszeripar fejlõdése szempontjából nagyon kívánatos lenne. Pesszimista nézetünk szerint viszont ez a látszólagos két piac ugyanaz a fogyasztói réteg, akik hisznek a tudatos táplálkozás egészségvédõ és teljesítményfokozó hatásában. Örülnénk, ha ebben nem lenne igazunk, hiszen ez piacot jelentene a magyar mezõgazdaság legértékesebb termékeinek. Véleményünk szerint az ipari alapanyag-termelés (koncentrátum, pektin, lekvár) piacán is összenõ a természetes alapanyag iránti igény a génmódosítás adta jobb ipari felhasználhatósággal. Ökopiac: a bioterméktõl a közösségi eszméig. Ma a biotermékek, az ökológiai gazdálkodás termékeinek szelíd fogyasztói sokszor e termények egészségvédõ vagy betegségelhárító, szinte csodatevõ erejében hisznek. Mások, a zöldaktivisták pedig gyakran harcosan küzdenek a környezetszennyezõ technológiák ellen. Ez a két, részben egymást is átfedõ fogyasztói szegmens is kevés a hazai ökológiai gazdálkodás elterjesztéséhez. Helyettük és mellettük szükség lenne arra a lényegesen nagyobb fogyasztói rétegre, aki azért dönt a biotermék mellett, mert ezzel hagyományosan gazdálkodó parasztokat, védendõ természetet és környezetet, szép tájakat támogat, és tesz valamit a világ fenntarthatóságáért. A csodavárással és a militáns fellépéssel viszont éppen ezt a szélesebb fogyasztói réteget riaszthatjuk el a biotermékektõl, mert többségünk irtózik az irracionális és a harcos nézetektõl, pláne az ezzel való azonosítástól. Magyarországon is arra a nyugati szomszédainknál már szépen fejlõdõ gyûrûs ökopiacra lenne szükség, amelyben az ökológiai gazdálkodás hívei, a biotermékek fogyasztói, a természet rajongói és a mindezekért anyagi áldozatot szívesen vállalók körkörös fogyasztással egyesülnek. A hálózati elõnyökbõl (network externalities) származó gazdasági fenntarthatóságot még tovább erõsítheti a fogyasztók tájhoz, vidékhez kötõdése. A biokertek közös mûvelése (CSA = Community Supported Agriculture) ma még csekély érdeklõdést kelt az emberekben, de jól szimbolizálja az utat a bioterméktõl a közösségi ökoeszméig. A kiskereskedelemben a kedvezõtlen változások dominálnak. Kezdetben örültünk a nemzetközi kiskereskedelmi üzletláncok hódításának, mert nagy mennyiségû áru biz218

tos piacát reméltük tõlük. Ma már sajnos ismerjük a kíméletlen beszerzési politikájukat, szerte a világban közismertté váltak az általuk gyakorolt „kutyastratégiák”, az egész élelmiszer-gazdaság megszenvedi a bezáródó versenypiacok árleszorító és minõségrontó spirálját. A kiskereskedõ óriások egyáltalán nincsenek tekintettel a termelõre, ha tönkremegy az üzleti partner, majd lesz helyette más. Elég nagyok és nemzetköziek ahhoz, hogy bármelyik országban vásárolhassanak, nem fûzõdik közvetlen érdekük a beszállítóik életben tartásához vagy felvirágoztatásához. Reméljük, hogy õk is változni fognak, és a termelõk is egyre gyakrabban fognak össze, így kialakulnak az alternatív értékesítési csatornák. El fog terjedni az élelmiszerek helyi feldolgozása, a vidéki turizmus, a falusi vendéglátás, a termékek közvetlen értékesítése, a direktmarketing. El kell érni, hogy az áruházban magyar árut vásároljunk, de erre a kereskedelmet nehéz lenne kényszeríteni; a fogyasztói viselkedést kell megváltoztatnunk. Precíziós marketing. A marketing is megváltozik a XXI. században. A húszadik századot a tömegtermelés sikere jellemezte, azzal a törekvéssel, hogy az azonos terméket minél több fogyasztónak eladják. Ford jelmondata: „Any color you want so long as it’s black” egyértelmûen fogalmaz, hogy nála csak az egységesen fekete, és egyébként is azonos „bádogböskét” lehet kapni, de a tömeggyártásból fakadó olcsó áron. Az új század a testre szabott, egyénített termékeké, amelyeket az informatika segítéségével lehet nagy tömegben, tehát olcsón, és mégis egyedi változatban elõállítani. A jelenlegi divatos trend a 1:1 (one-to-one) marketing, amely egy fogyasztónak, minden egyes háztartásnak szándékozik minél több és minél többféle terméket eladni. Remélhetõleg lefékezõdnek az ellentétes tendenciák, a kereskedelmi márkák és az OEM (original equipment manufacturer) termékek terjedése, és újra a termelõi márkák fognak szerepelni, legalábbis az igényes piacokon. A direktmarketing (DM), a mezõgazdaság és a vidék termékeinek közvetlen értékesítése új lendületet kap az informatika térhódításával. Az évezredes módszer kombinálódik az internetes informálódás, megrendelés és a házhoz szállítás (home shopping) újszerû technikáival. Az üzletfelek közötti kapcsolattartásban, a beszerzésben, a logisztikában általánossá válik az internethasználat. A precíziós marketing tehát a termékek, szolgáltatások és árak testre szabása – nem azonos a modularizációval, – nem azonos a számítógépesítéssel, ezek csak eszközök a megvalósításhoz. A lényeg az egyedi igények kielégítése, a tömegtermelés méretelõnyeibõl fakadó, alacsonyabb egyedi árakon. A kereskedelmi márka. Kevésbé szerencsés elnevezéssel „saját márka” a kiskereskedelem rohamosan terjedõ irányzata. Az ilyen termék nem a gyártó, hanem a kereskedõ márkanevén kerül a fogyasztóhoz: – a kereskedõ gyártja vagy gyártatja, vagy a kereskedõ számára csomagolják, – a kereskedõ ráteszi a nevét vagy márkáját, a gyártóé mellé vagy helyett, – elsõsorban a tömegcikk kategóriájában terjed, a korábbi „fehér termékek” mintájára, – alacsony marketingtámogatással forgalmazzák, csak a saját üzlethálózatban, – márkatudatosság a hazai fogyasztóknál magas fokú, a márkahûség azonban nem, – a fogyasztói árérzékenység az egyik legfontosabb mozgatója, – elsõsorban az élelmiszer, kozmetikum, háztartási vegyi áru-cikkek körében, – van akinek jó, van akinek rossz, és sajnos van akit büntetnek vele, – a legcsúnyább formája, ha a termelõnek a saját márkás árujával kell versenyeznie, – néha nem lehet azonosítani a termelõt, gyártót, származást, eredetet. 219

Protekcionizmus. Az állami, agrár-, öko- és etikai protekcionizmus nem új jelenségek, de a szerepük és az ellenük való harc azonban felerõsödött a századfordulón. Az agrárváltozat lényege, hogy a mezõgazdasági támogatások az alacsonyabb élelmiszerárakon keresztül kedveznek ugyan az egész lakosságnak, de többe kerülnek az adófizetõnek, mint amennyi hasznot hoznak a termelõnek. A különbség a jobbik esetben csak a rossz hatékonyság és az pénzelosztás költsége. Nálunk azonban az állami protekcionizmussal kombinálódik az ügy, és zûrös szabályozást, korrupciót, bizonytalanságot politika- és államfüggõséget eredményez. Az ökoprotekcionizmus számos esetben a piacvédelem trükkös formájának bizonyult, mint a delfinkímélõ tonhalászat, amelynek emblémája mára szinte minden tonhalas konzerv dísze lett. Bennünket is fenyeget viszont a tojásokra rakandó svájci „szégyenbélyeg”, hogy ezt a tojást a tyúkok „állatkínzó” ketrecben tojták, valamint számos hasonló „sötétzöld” ötlet, amelyet bármikor felhasználhatnak a magyar termékek ellen, az élelmiszer-biztonságot hangoztatva. Az etikai protekcionizmus a WTO világkonferencián már fõszerepet kapott; kiderült, hogy a fejlõdõ országok nõi, gyermek és általában az alulfizetett munkája elleni tiltakozás is fõleg csak a gazdag országok piacait védi az olcsó termékektõl, és nem kínál igazi megoldásokat a szegénység elleni küzdelemben.

Az internet szerepe a kereskedelemben
Az internet hozza a legnagyobb változást a kereskedelemben. Az internetes üzlet vagy eCONOMICS különbözõ változatait Hamlet monológjának mintájára (2B or not 2B = Lenni vagy nem lenni …) fura angol rövidítésekkel nevezték el. A B2B, azaz business–to–business internetes kereskedelem alapgondolata, hogy „A készlet nem más, mint az információhiány fizikai megtestesülése.”, és egyik fõ módszere a korábbi saját gyártás és termelés helyett a beszállítói kör megszervezése. A B2C, azaz businessto-consumer vagy customer alapgondolata a termelõ és a fogyasztó internetes rövidre zárása, direktmarketing vagy házhoz szállítás formájában. A 1:1, azaz one-to-one marketing lényege egy tanulóviszony létrehozása az eladó és a fogyasztó között, amelynek során a kereskedõ számítógépei segítségével megtanulja a vásárló szokásait, integrálja a fogyasztót, és megpróbál egyetlen ügyfélnek (vevõnek, családnak) minél több (féle) árut, minél nagyobb mennyiségben és rendszerességgel eladni. A C2B vagy másnéven vírusos marketing az internetes vevõk árlejtése, azaz az egymással interneten keresztül hálózatot kiépítõ vevõk próbálnak együttesen alkudni az eladókkal, nagyobb mennyiségre és alacsonyabb árra. A C2C tulajdonképpen az elektronikus bolhapiac, ahol az árucikkek az internetes hirdetés és árverés keretében cserélnek gazdát néhány másodperc alatt. A számos változatban létezõ Internet piac mûködésének egyik alapfeltétele a gyors áruszállítás, a postai szolgáltatások javítása és a P2P, person-toperson, azaz a személyes elektronikus pénzutalás lehetõsége. Mindezekkel a kereskedelmi változásokkal együtt jár természetesen az internetes árképzés is, amely gyakran személyre szabott, de mindig sokkal dinamikusabb a korábban megszokottnál. Klub gyümölcsfajták és a kereskedelem. A világ almatermelésében terjedtek el. Ilyenek a ’Caudle’ (Cameo®) ’Golden Delicious’ × ’Red Delicious’; ’Civni’ (Rubens®) ’Gala’ × ’Elstar’; ’Cripps Pink’ (Pink Lady®) ’Golden Delicious’ × ’Lady Williams’; amelyet Chilében illegálisan állítólag már ezer hektáron termesztenek. A 220

’Delblush’ (Tentation®) ’Golden Delicious’ × ’Blushing Golden’ megbukott, mert nem eléggé különbözik a Goldentõl, azaz a piacon szinte megkülönbözhetetlen. A ’Brak’ (Kiku® 8) ’Fuji’ színmutációja, amely Fuji néven szabadon forgalmazható, azaz ez így nem termelési hanem forgalmazási klub. Amerikában japán–amerikai szilvák/ringlók sorozataként állították elõ az ’Estiva’ (sorozatmárka, Dachmarke) ’TC Sun’, ’October Suns’ fajtákat, valamint a King Midas sorozatot, amely nagyon hasonló gyümölcsököt produkál, közel két hónapos ciklusban, annak ellenére, hogy a fák, a termesztési tulajdonságok és persze fõleg az érési idõ a sorozaton belül nagyon eltérõ. A klub gyümölcsök esetében a fajta helyett a márka lesz a fontos. – márkanév kifelé átveszi a fajtanév szerepét, mert a fajta nem ugyanúgy védhetõ, – tervezett telepítés, szervezett forgalmazás befelé, a termelõk összefogásával, – az újdonság varázsának a megõrzése, (megkülönböztethetõség), – bõséges kínálat, de némi mesterséges hiány teremtés, – friss gyümölcsnél érési idõben eltérõ (nagy hasonlóságú) fajtasorok, – keresletbõvítés erõs termelõi szövetségi reklámozással.

Közvetlen értékesítés (direktmarketing)
Néhány évtizede egy parasztember számára még természetes volt, hogy találkozott termékeinek fogyasztóival; bemutathatta a gazdaságát és személyesen tájékozódhatott a vásárlók igényeirõl. A kereskedelem kiépülésével azonban a termelõ és a fogyasztó egyre jobban eltávolodtak egymástól, sõt a fölösleges köztes elemek (lánckereskedelem) a haszon egy részét is elvitték. A kertészek és különösen a gyümölcstermelõk számára közvetítõ kereskedelem nélküli, közvetlen termékértékesítése óriási lehetõségeket teremt, de azt kutatással kell segíteni: a direktmarketing legkorszerûbb eszközeinek feltárásával, a nemzetközi tapasztalatok közreadásával, a jogi alapok tisztázásával és a háttérként szolgáló számítógépes adatbázis felépítésével. A közvetlen értékesítés elterjesztésének távlati célja a direktmarketing országos hálózatának kiépítése és annak fenntartása, friss, on-line és nyomtatott katalógussal, elektronikus, nyomtatott és személyes tanácsadással, a termelõk és menedzsereik rendszeres távoktatásával, tréningjével és továbbképzésével. A direktmarketing (= zéró szintû csatorna) kifejezés alatt ugyan a marketing-tudomány a közvetlen értékesítés mindegyik fajtáját érti, ahol termelõ és fogyasztó közvetlenül találkoznak a piacon, de mi szeretnénk ezt pontosítani. A termelõk direktmarketingjének egyelõre semmi köze a tv-shopokhoz, a megrendelõ cédulák tömegéhez a postaládában és a becsöngetõ ügynökök látogatásához. A mezõgazdasági termelõ terményei számára a direktmarketing a következõket jelentheti: – a termelõ udvarán, a közeli utcán, téren, út mentén való árusítást, üzletnyitást, – a termelõi közösségek együttesen mûködtetett piacát, üzletét, – elõfizetéses megrendelésre rendszeres vagy katalógus általi rendelésre alkalmi házhoz szállítást, – levél, e-mail, internet, telefon, fax általi megrendelésre címre vagy házhoz szállítást, – nagy konyhák, munkahelyi közösségek és dolgozói tanácsok közvetlen ellátását, – karitatív szervezeteknek (többnyire válsághelyzetekben) való közvetlen szállítást. 221

A zéró szintû értékesítési csatorna definíciója alapján direktmarketingnek számít a szedd magad mozgalom is, de annyira speciális változat, hogy inkább csak a kapcsolódó jelenségek között tárgyaljuk, mert nem akarjuk összemosni a dolgokat. Egy kevésbé szigorú definíció szerint a marketingcsatornák rövidítése, egyes közvetítõi fokozatok kikapcsolása is direktmarketing, vagy legalábbis lépés ebben a irányban. Az otthoni vásárlás vagy házhoz szállítás esetében csak a termelõ általi közvetlen kiszolgálást soroljuk a direktmarketinghez; a rövidített, de a kiskereskedelmet kikapcsoló, a fogyasztó otthonában végzõdõ csatornák esetében a házhoz szállítást a 64. ábránk mutatja. A direktmarketingbõl származó alapvetõ általános elõnyök: – a közvetítõi (elosztási csatornák) költségeinek és hasznának megtakarítása, – friss, egészséges (fõleg zöldség, gyümölcs és tojás) termények gyors eladása, – bizalom, gyors visszacsatolás, automatikus szabályozás termelõ és fogyasztó között. A konkrét kiváltó ok, ami a direktmarketingre irányíthatja a termelõk figyelmét, az élelmiszer-kereskedelmi hálózatok egymás közötti harcában érvényesülõ árleszorító politika, a mezõgazdasági felvásárlási árak inflációt nem követõ növekedése, sõt sokszor az éles verseny miatti árcsökkenés. A hálózati üzletek polcaira jutni persze még ezeken a nyomott árakon sem könnyû, így kézenfekvõ, hogy a termelõk más, alternatív lehetõségeket keresnek. A legfontosabb elõny azonban a termék és a kapcsolat minõségének a garanciája, nem elõírásokkal és ISO-szabványokkal, hanem a termelõ személyével, arcával vagy kézfogásával, ami sokszor többet ér a legjobb dokumentációnál is. A társadalmi haszon a kitörés lehetõsége a sok kistermelõs, fogyasztós ágazatnak a minõséget is rontó költségtakarékos gazdálkodásából.
mezõgazdasági termelõk

nagykereskedõk

direktmarketing

kiskereskedõk

házhoz szállítás

fogyasztók 64. ábra. A direktmarketing és a házhoz szállítás (home shopping) elvi kapcsolódása

222

A vidék és a direktmarketing összefüggései
A direktmarketing önmagában nem hordoz elegendõ elõnyt a termelõk számára, eddig többnyire csak kényszermegoldás volt: a kereskedelmi kiszolgáltatottságtól való menekülés egyik útja. Ha azonban kombináljuk a közvetlen értékesítés technikáit a vidék- és térségfejlesztés Európa-szerte ismert eszközeivel és céljaival, akkor a szinergikus hatások versenyképessé teszik a direktmarketinget. A kombinálandó tényezõk a munka világából és a falusi életbõl a következõk. A munka világa: – a vidéki foglalkoztatás erõsítése, életszínvonal növekedése, vásárlóerõ- és piacbõvülés, – helyi termékek elõnyben részesítése, termelésbõvítés, friss áru termelése, új termékek, – biotermesztés, ökológiai gazdálkodás, integrált és fenntartható mezõgazdasági termesztés, – helyi ipar, kézmûvesség, speciális helyi szolgáltatások, – a falusi nõk, öregek, fiatalok és kisebbségek számára munkahelyteremtés, – a gazdaság és a háztartás mûködésének összekötése, háztartásgazdaságtan, – szedd magad megoldás, gazdaságlátogatás, technológiaismertetés, – a kis gazdaságok életben tartása, a gazdaságtalan méret kompenzálása, – infrastrukturális fejlesztés, víz, villany, csatorna, utak, vasutak, telefon/fax, – városi lakosok, fõleg gyerekek falusi oktatása, szórakoztatása, – falu és város ellentétének csökkentése, a jobb megismeréssel alaposabb megértés, – vidékturizmus, falusi vendéglátás, zöldturizmus, természetvédelem, – falusi rendezvények, gazdaságbemutatók, kiállítások, konferenciák, térségfejlesztési rendezvények, – a falu és a vidék kulturális örökségének felkutatása, fenntartása, megõrzése, népmûvészet, – telematika, informatika, intelligens régió, internetes és e-mail-ajánlatok, honlapok. A direktmarketinget tehát integrálni kell a multifunkcionális mezõgazdaság, a komplex térség- és vidékfejlesztés eszméjébe és gyakorlatába. Ha a szinergikus hatások a legújszerûbb összetételben sem elég erõsek, akkor kezdetben szükséges az állami támogatás. Ausztriában, Németországban és az USA-ban a direktmarketing állami és tartományi támogatást élvez, Washingtonban még a minisztériumok elõtti tereken is rendeznek farmerpiacokat. E programok részleteinek alapos hazai ismerete nagymértékben fokozná esélyeinket az európai integrációs folyamatban, az ISPA és SAPARD elõcsatlakozási források megnyeréséért folyó nemzetközi versenyben. A direktmarketingnek hátrányai is lehetnek, mint például a kereskedõk piacvesztése, a megnövekedett falusi forgalomból származó környezetszennyezés, de ezek kezelhetõk, és eltörpülnek az elõnyökkel szemben. A direktmarketing nem az összes kereskedelmi probléma megoldására szolgáló „ezerjófû”, hanem csak egy részletnek a megoldása, illetve a sikeres hagyományok, internetes keretben való felélesztése. 223

A kivitel, a minõség és a piac ökonómiai összefüggései
A gyümölcskivitel ökonómiája
A gyümölcskivitel évi 35–40 milliárd Ft-ot (2001-ben 39 Mrd Ft volt) tesz ki. A megoszlást (értékbeni) a friss és a feldolgozott exportban a 107. táblázat mutatja. A gyümölcskivitelben a friss áru aránya, ami korábban a friss almakivitel magas részesedése miatt meghaladta az 50%-ot, mára 32%. Mindez viszont azt is jelzi, hogy miután tárolókapacitásunk korszerûtlen és minimális, az EU-hoz csatlakozás után nemhogy az almaexportunkat növelni tudnánk, hanem belsõ piacunk is veszélybe kerülhet. Azt is látnunk kell, hogy a feldolgozott gyümölcsért magasabb árat tudunk elérni, emellett a foglalkoztatást is javíthatjuk.
107. táblázat. A feldolgozott és a friss áru értékbeni aránya 2001-ben%-ban Megnevezés Alma Körte Csonthéjasok Bogyósok Dió Összesen * = fagyasztott. Forrás: KSH. Értékbeni részesedés 47 1 33 16 3 100 Friss 10 73 50 23 100 32 Lé, sûrítmény 88* 9* 3* 76* – 45* Püré, kompót 2 18 47 1 – 23 Összesen 100 100 100 100 100 100

A friss gyümölcs kivitele
A gyümölcskivitel a gyümölcstermés 40%-os csökkenése a keleti piac és a hazai nagykereskedelmi szervezetek összeomlása következtében csak töredéke az 1980-as évekének. A kivitel változását a 108. táblázat mutatja. A frissgyümölcs-kivitel értéke évi 9,0 milliárd Ft körül mozog. Ennek több mint 30%-át 2001-ben a cseresznye és a meggy adta. Az alma a kivitt értékbõl mindössze 11%-kal részesült. A fõ vásárlónk Németország, amely a kivitt csonthéjas és bogyós gyümölcsök 50%át vette át. Étkezési almát Finnország, Hollandia, Szlovákia és Oroszország vásárolt. Léalmát Ausztriába szállítottunk. A friss gyümölcs kivitele hat év alatt mennyiségben 25%-kal csökkent, amit az almaexport erõteljes csökkenése okozott. (Hozzá kell tenni, hogy 2001-ben 24,5 ezer tonna almát exportáltunk, azaz van remény az almakivitel növelésére.) Másik gond, hogy az exportot a belföldi magas árszint akadályozta. Ez fõleg a meggy, cseresznye esetében mutatkozott meg, de a málnára, fekete ribiszkére is érvényes. 224

108. táblázat. A friss gyümölcs exportárának alakulása Mennyiség (ezer tonna) Megnevezés 1996 Alma Körte Kajszi Cseresznye Meggy Õszibarack Szilva Szamóca Málna Fekete ribiszke Piros ribiszke, egres, szeder Dió, mogyoró Összesen 53,6 1,4 5,1 2,2 21,6 0,4 11,0 0,2 4,0 1,2 2,8 4,0 107,5 2001 24,5 0,6 3,4 1,1 20,9 0,2 21,2 0,2 2,4 1,0 2,9 2,1 80,5 1996 40,8 89,9 94,7 140,4 152,5 58,1 83,8 98,0 127,7 125,0 60,1 141,8 77,0 2001 49,5* 92,7* 189,0* 241,0* 118,8* 202,0* 96,9* 283,5* 255,6* 273,0* 118,0* 792,0* 112,5* Exportár (Ft/kg) Exportár index 1996 = 100 121,3 103,1 199,6 171,7 77,9 347,7 115,6 289,3 200,2 218,4 196,3 558,5 146,1

* étkezési és ipari együtt. Forrás: KSH Évkönyv, 1996, 2001.

Az export árszínvonal növekedése korábban a forint értékcsökkenésének és az inflációnak volt köszönhetõ. Hozzá kell tenni, hogy 2002-ben már a túlértékelt forint árfolyam volt kivitelt akadályozó tényezõ. Ugyanakkor kivitelünk versenyképességének javulása is benne van. Mindezek együttes hatására az összes exportárbevétel 8%-kal javult és elérte a 9 milliárd Ft-ot (109. táblázat). A fõ átvevõ ország Németország amely a friss gyümölcs 38%-át vette át 2001-ben, utána Ausztria következett 22%-kal, Csehország 6%-kal, Finnország 4%-kal (fõleg körtét vásárolt). Ugyanakkor sajnálatos, hogy az orosz piacról frissgyümölcs-kivitelünkkel szinte teljesen kiszorultunk. A gyakran kedvezõbb belföldi piacon való értékesítést akadályozza: – a belföldi piac alacsony felvevõképessége, – a termelõk és a kereskedõk szervezetlensége, – szállítási eszközök hiánya, – a termelõi-fogyasztói kapcsolat kezdetlegessége. Mindezek eredményeként a „multiknál” fõleg importból származó gyümölcs található.

A tartósított gyümölcs kivitele
A tartósítottgyümölcs-kivitel értéke 2001-ben elérte a 30,0 milliárd Ft-ot, ami 26%kal nagyobb mint az 1996-os érték. A tartósított gyümölcs kiviteli értéke több mint kétszerese a friss gyümölcsének. E mellett elõnye, hogy nemcsak terméket exportálunk, hanem a magasabb fokú feldol225

109. táblázat. A tartósított gyümölcs kivitele Mennyiség (ezer tonna) Megnevezés 1996 Fagyasztott gyümölcs Ebbõl: málna szamóca, ribiszke, egres, szeder Aszalt gyümölcs Gyümölcs félkész termék Jam, íz, püré Befõtt Gyümölcslé Almalé és sûrítmény Összesen 20,4 10,3 2,0 4,0 1,8 7,3 29,2 2,1 72,3 137,1 2001 10,5 4,7 5,8 2,2 1,2 2,8 38,9 1,1 69,4 136,6 1996 187,6 296,3 230,0 110,9 83,2 153,7 145,1 199,8 164,6 160,6 2001 332,7 395,0 315,0 244,5 122,3 236,1 228,2 540,3 174,3 220,6 Exportár (Ft/kg) Exportár index 1996 = 100 177,3 133,3 137,0 220,5 147,0 153,6 157,3 270,4 105,9 137,4

Forrás: KSH Évkönyv, 1996–2001.

gozáson keresztül munkát is (109. táblázat). A tartósított gyümölcs kivitel árbevételébõl az almalé és sûrítmény 63%-kal részesedett. A fagyasztott gyümölcsök pedig 26%-kal. A mennyiség szinten maradt, ugyanakkor az árszínvonal 37%-kal nõtt, és így az exportárbevétel elérte a 30 milliárdot. A bogyós gyümölcsök kivitelében a mennyiségi visszaesés – más tényezõk mellett – összefüggött a gyümölcstermés visszaesésével is. Németország a fagyasztott gyümölcs 38%-át vette át. Az egyéb feldolgozott termékek 60%-át Németország, 19%-át Ausztria, 4%-át Oroszország és 3%-át Hollandia vásárolta 2001-ben.

Fontosabb exportpiacaink értékelése
Az elõzmények
Az élelmiszerek fogyasztása bizalmi kérdés, és különösen az, ha nem a saját országban termett kertészeti termékrõl van szó. A friss és feldolgozott zöldség gyümölcsök fogyasztása jórészt hagyományokon alapul, amelyet természetesen befolyásolnak az orvostudomány új eredményeinek hatására változó étkezési kultúra, a közízlés változásai, a reklámok, a megjelenõ új fajták, fajtaváltozatok vagy a divat hatásai. Magyarország a szállítási lehetõségek növekedésével egy idõben indította el a kertészeti termékek exportját, már a XIX. század végén. Természetesen a célirány elsõsorban Bécs és Prága volt. A XX. század harmincas éveire alakult ki a tradicionális zöldség-gyümölcs nagykereskedelem, ami lehetõvé tette a sok kis termelõ áruinak piacra jutását és a valósá226

gos és rendszeres exportot, amely természetesen párosult avval is, hogy az egyre korszerûbb szállítóeszközök segítségével a magyar kertészeti termékek már a bajor városok piacain is megjelentek. Ekkor kezdett kialakulni az is, hogy melyek azok a termékek, amelyeket a közeli városok lakói is szívesen fogyasztanak. A rendszeres export hozzájárult ahhoz, hogy a termelõalapok bõvülhessenek. A magyar kertészeti termelés a XX. század derekától a világgazdasági válság kezdetéig szinte folyamatosan fejlõdött, és megteremtette az alapját a kertészeti kultúránk megismerésének a világban. A második világháború befejezését követõ államosítási hullám a kertészeti termékek forgalmát is jelentõsen csökkentette, elsõsorban azért, mert állandósult az áruhiány és ez egyben az export nagyságrendekkel történõ visszaesését jelentette. A nagykereskedelem államosítása a zöldség-gyümölcs külkereskedelemben úgy történt, hogy az állam az exportjogokat állami vállalatokon keresztül gyakorolta. Így a kertészetek az állami tulajdonban lévõ MONIMPEX vállalat részlegeként kezdték el a korábbi piacokra történõ szállítást. 1957-ben született meg az a belkereskedelmi miniszteri rendelet, amely alapján megszületett a ZÖLDEX, majd HUNGAROFRUCT (1961) néven az a monopolhelyzetben lévõ külkereskedelmi vállalat, amely kizárólag a friss (1968), majd a friss és feldolgozott zöldség és gyümölcsfélék exportját végezte. Az átszervezésekkel párhuzamosan elsõsorban az 1960-as évek alatt a termelés és az árualapok bõvülése lehetõvé tette a kitûnõ piaci pozíciók kihasználását. A KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Magyarországot a kertészeti termelés bázisának tekintette, és így alakult ki számunkra a jelenleg is igen fontos szerepet betöltõ vásárló – Szovjetunió (Oroszország) – piaca. Természetesen mind a gyümölcstermesztés mind a zöldségtermesztés árualapja jelentõsen bõvült, és így értük el az 1970-es évek elejére, hogy elsõsorban belföldön kínálati piac alakulhatott ki, amivel együtt a lakosság fogyasztása is elérte, sõt egyes paraméterében meg is haladta a nyugat-európai átlagot. A KGST-országok között pedig vezetõ szerepet töltöttünk be. Az 1970-es évek közepére az export értéke elérte a 16–17 milliárd forintot, amely nominális értéken még ma sem megvetendõ. Az export 70%- át a KGST rubel, míg 30%-át az amerikai dollár relációiban értékesítették. Az export legfontosabb terméke mind a friss mind a feldolgozott relációkban az alma volt, amelynek részaránya a forgalomból 60–66% között mozgott évente. Az 1970-es évek végére az addig töretlen fejlõdés megtorpant, ami elsõsorban a magyar–szovjet relációkban meglévõ magyar szállítási többlet okozott, valamint az export lebonyolítását kísérõ anomáliák (széles nyomtávú vagonok hiánya a szovjet oldalon, míg magyar oldalon alacsony tárolási kapacitás, valamint a fõfajtát jelentõ Jonathan alma részarányának túlsúlya) határt szabtak a fejlõdésnek. Ezen évek gondjai kisebb mértékben még ma is visszaköszönnek. Az 1980-as évek végén a Hungarofruct Vállalat monopolhelyzete megszûnt, de az igazi változást a rendszerváltás hozta, amikor a külkereskedelem liberalizálttá vált, és elvileg minden termelõnek és forgalmazónak lehetõsége lett exportálni illetve, importálni.

227

A jelenlegi helyzet
A rendszerváltást követõ évek visszaesését, ma már egyértelmû fejlõdés követi. A fejlõdés elsõsorban minõségi javulást jelent, hiszen a követelmények minden téren és relációban jelentõsen növekedtek. Olyan országok is, ahol korábban szinte alig volt export, és a lakosság ellátása is komoly gondot jelentett, ma már bizonyos termékekben jelentõs versenytársként vannak jelen a piacon. Németország Magyarország kertészeti termékeinek legfontosabb vásárlója. Ez a megállapítás mind a friss, mind a feldolgozott termékkörben igaz. Összes friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs export összesen 1998–2001 évek átlagában, tonnában: 840 141 tonna, ebbõl Németország részesedése: 181 402 tonna vagyis 21,6%. Az összes friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs export 1998–2001 évek átlagában értékben: 491,932 millió USD, ebbõl Németország részesedése: 131,004 millió USD vagyis 26,6%. Az Orosz Föderáció zöldség-gyümölcs vásárlóink között továbbra is a második helyen áll. Természetesen akár korábban is – már a nagy szállítási távolságok miatt is – a feldolgozott termékek szerepe a fontosabb. Részarányuk a kivitt mennyiségben 16,4%, míg értékben 17,8%. Tekintettel a magyar termelési struktúrára és a hagyományokra e részarány a késõbbiekben is megõrizhetõ. E fontos piacon a kínai szállítások nagy konkurenciát jelentenek. A bõvítés elsõsorban a minõségi termékek vonalán képzelhetõ el, ugyanis a fizetõképesség folyamatos javulása lehetõvé teszi a speciálisan feldolgozott termékek exportjának jelentõs növelését. Ausztria talán a legrégebbi vásárlója a magyar zöldség- és gyümölcsféléknek. Az évenkénti vásárlás meghaladja a 80 000 tonnát és értékben az 55–60 millió dollárt. Ausztria lakossága a tõlünk vásárló országokhoz viszonyítva azokat lényegesen meghaladó mértékben ismeri, és kedveli a magyar termékeket. Részarányuk a magyar exportból mennyiségben 9% körüli, értékben 10%-ot meghaladó. Bizton állítható, hogy EU-tagságunk egyik kedvezõ jelensége lehet a szállítási korlátozások megszûnése után a forgalom további jelentõs növelése, amelyet még bõvíthetnek a termelési kooperációban meglévõ lehetõségek is. Csehország és Szlovákia hagyományos vásárlója a magyar kertészeti termékeknek. Ezen a piacon inkább a friss termékek adhatók el. Mennyiségben Csehország az ötödik, Szlovákia a hatodik helyen áll, értékben pedig Csehország ötödik, Szlovákia a nyolcadik. E fontos szerepük tovább is megmarad, az elkövetkezõ években a feldolgozott, illetve a minõségi termékek kivitele erõsödhet . Lengyelországban elért eredményeink is jelentõsek. Kölcsönösen növekedtek a szállítások és ez a tendencia továbbra is megmarad. Az import jelentõsége is megnövekszik, és egyre több lengyel hagymát, burgonyát és a hazai termés lefutása után lengyel szamócát fogunk fogyasztani. Érvényes ez a feldolgozott termékekre is. Az Európai Unió nem említett országaiban a belépésünk idõszakában a magyar termékek iránti érdeklõdés várhatóan növekszik, ezért ezt az idõszakot meg kell kísérel228

ni eredményesen kihasználni. Magyarország nem termel olyan gyümölcsöt, amely kivételes pozíciót biztosítana számára, azonban az idõjárási körülmények – igaz évente eltérõ mértékben – lehetõséget teremthetnek számunkra olyan országokban is megjelenni, amelyek maguk is exportõrei az adott terméknek, azonban a klimatikus viszonyok akkor teszik lehetõvé számunkra a szállítást, amikor a másik országban már vagy még nincs áru (pl. a kajszibarack Olaszországban). Ez az ami az elkövetkezõ években a belföldi fogyasztás növekedése mellett további mennyiségi és minõségi fejlesztést biztosíthat a magyar termelõknek. A következõkben a legfontosabb fajok piaci lehetõségeirõl adunk képet.

Kiviteli lehetõségeink várható alakulása
Az EU-ba való belépésünkkel egy idõben egy sereg Magyarországot sújtó korlátozó intézkedés szûnik meg. Kérdés, hogyan sikerül a megnövekedett lehetõségeket kihasználni. Az alma az elmúlt 30 évben a magyar kertészeti termesztés legnagyobb mennyiségben termesztett faja volt, és az 1970-es években elérte az egymillió tonnát. A körülmények jelentõs változása azt eredményezte, hogy jelenleg a termés félmillió tonna fölött stabilizálódott. Amíg korábban az eladott áru fele elsõ osztályú volt, addig ma ez az arány alig több 15–20%-nál. Ebbõl adódó feladat többirányú, egyrészt olyan ültetvények lehetnek csak gazdaságosak, melyeknél az elsõ osztályú gyümölcs aránya 70%-ot eléri, másrészt a kizárólag ipari feldolgozásra termelt almánál a gazdaságosság érdekében a terméshozam területén kellene jelentõsen elõrelépni. A légyártás céljára termelt almának tartósan a kínai konkurenciával kell számolni, ahol az utóbbi tíz évben jelentõs telepítések történtek. Azt a megállapítást tehetjük, hogy Kína szinte képes a fél világ almasûrítmény-igényének kielégítésére. Étkezési almánál figyelembe kell venni, a magyar fogyasztási szokások mellett, a minõségi követelmények változását is, és azt a körülményt, hogy az almaexport iránya jelentõsen megváltozott. Ausztria és Bosznia-Hercegovina a legnagyobb vevõk, ebben a késõbbiekben sem várható komolyabb eltérés. Nem valószínûsíthetõ az orosz vásárlások megismétlõdése, a rendszerváltás elõtti idõszak nagyságrendjében. Azt azonban szívós kereskedelmi munkával el lehetne érni, hogy 15–20 ezer tonna eladható legyen. Hagyományos vásárlóink a piros héjszínû árut várják tõlünk. Az almatermesztés szinten tartásához növelni kell a minõségi ipari feldolgozás részarányát (kompót, szárítmány stb.) a lé- és sûrítménygyártás terhére. Nem várható az almasûrítmény árának nagyobb emelkedése, legalábbis belátható idõn belül nem. Fontos követelmény a csomagolóhelyek és a megfelelõ hûtõházi háttér biztosítása. Az alma 12 hónapos termék, ezért nemcsak a hûtõházi technológiának, hanem a hûtõtermek méretének is a piac igényeihez kell alkalmazkodnia. A körte exportpiacára a szelektivitás jellemzõ, vagyis csak egyes fajták iránt van kereslet. Ezek közül a Bosc kobak, a Vilmos és a Packhams Triumph kiemelkedõ. A magyar export mennyiségileg alacsony, ezen fajtákból szinte minden relációban bõvíthetõ. A nem termõ gyümölcsösök aránya megfelelõ, ez reményt kelthet a jövõre 229

nézve. A lehetõségek kihasználásának több feltétele van. Biztosítani kell a szükséges hûtõkapacitást, a feldolgozó- és csomagológépeket, és a folyamatos ellátást. Vilmos körte értékesítésére például 6–7 hónapon keresztül lenne igény. Hosszabb piaci lehetõséget kellene a Bosc kobak részére is biztosítani kül- és belpiacon egyaránt. Fontos az új ültetvények öntözésének kérdése is, ugyanis minden relációban a 70 mm feletti gyümölcs jelenthet nyereséget a termelõ számára, és válthatja fel az 1500 tonna körülire nõtt importot. A cseresznye termesztése hosszú évek stagnálása után fokozatosan csökkent. Örvendetes viszont, hogy a nem termõ gyümölcsösök aránya e fajnál 20% körül alakul, ami biztató a jövõ számára. A cseresznye fogyasztása elsõsorban frissen történik, így a kézi szedés, valamint a szigorú technológia, valamint az ízléses csomagolás egyaránt alapkövetelmény marad. A fõ vásárlók a szomszéd országokon kívül Németország és a balti országok a jövõben is. Nagy minõségi javulásnak kell bekövetkeznie (cseresznyelégy kártétele) ahhoz, hogy a skandináv országok piacára ismét komolyabb mennyiséget szállíthassunk. A meggy a magyar gyümölcstermesztésben az egyik legfontosabb termék, fajtaszerkezete és biológiai tulajdonságai világszínvonalúak. A 60–80 ezer tonna friss gyümölcs értékesítésében látunk lehetõséget frissen és feldolgozva, belföldön és külföldön. Hiába kitûnõek a fajtáink, ha a monília, cseresznyelégy-fertõzés, szedési hiba, elõhûtés hiánya vagy nem megfelelõ szintje minõségi kifogásokra ad okot. A kompót célra termelt áru méretben sem lehet kisebb 20 milliméternél, és esõs idõszak után 1–2 nap szedési szünet kell tartani a megfelelõ konzisztencia biztosítása érdekében. Az európai konkurencia elsõsorban mennyiségileg erõs. Ha azonban a magyar áru nem felel meg a követelményeknek, hamar áráldozatokat kell hozni, illetve piacot veszíthetünk. Örömteli tény, egyben gond is, hogy a magyar meggy 75–77%-át frissen és feldolgozva Németország vásárolja. Ez befolyásolja a magyar piacot. Elõfordulhat, hogy hirtelen árváltozások zavarják meg a piacot. A nem termõ ültetvények aránya magas, és lehetõséget ad akár a jelenlegi exportmennyiség megduplázására is. A többletmenynyiség eladása igényli a feldolgozási kapacitások bõvítését, a feldolgozási módok szélesítését is. Legfontosabb feladat a piacok bõvítése, (Belgium, Ausztria, Hollandia, Szlovénia stb.) frissen és feldolgozva, valamint Oroszországban feldolgozva. A kajszira mondjuk, hogy íze, zamata miatt hungaricum. Vajon érvényesíteni lehete a külpiacokon? Kijelenthetjük-e ezt egy olyan termék esetében, ahol a magyar termés a világ termésének 1%-t sem teszi ki, és részarányunk Európában is csak 2,5%? Úgy gondoljuk igen. Persze csak akkor, ha a hazai termés gyümölcsméretben, csomagolásban is versenyképes lesz. A nem termõ gyümölcsösök aránya kecsegtetõ. Arra tartósan lehet számítani, hogy Magyarországon kora tavaszi fagyok továbbra is lesznek, és amennyiben nem jól választjuk meg a termõhelyet, súlyos károsodást szenvednek ültetvényeink. Legfontosabb vásárlóink a szomszéd országok lesznek továbbra is, hiszen õk ismerik a magyar gyümölcs elõnyeit. Csak remélni lehet, hogy a balti országok, Lengyelország, valamint Svájc piacaira is jut majd a termésbõl friss és feldolgozott formában. Az õszibarack megítélésében eltérnek a vélemények. Abban mindenki egyetért, hogy egyes fajták, kitûnõ ízük és zamati tulajdonságuk miatt jelen maradnak a hazai piacon, s egyes évjáratokban exportigényeket is kielégítenek. A jelenlegi termés 230

nagyságrendekkel nem bõvülhet a piac összeomlásának veszélye nélkül. Az 50–60 ezer tonna friss és feldolgozott értékesítésére megvan a lehetõség, jelentõs bõvülés csak a hazai fogyasztás növekedésével egy idõben lehetséges. Exportra jó minõségben a közeli piacok (balti országok, Lengyelország, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Csehország) részére látunk lehetõséget. Kérdéses, hogy a légyártás céljára termelt õszibarack termesztése mennyire lehet jövedelmezõ, különösen akkor, ha az árura a feldolgozó a hektikus termelés miatt nem számíthat minden esztendõben. A szilva piaci lehetõségei EU-tagságunk következtében várhatóan javulnak, mert egyik olyan termékünkrõl van szó, ahol eddig kivitelünket a korlátozó intézkedések erõsen befolyásolták. A korábbi 100 ezer tonna feletti összetermés 80–85 ezer tonnára csökkent. Az újonnan telepített 1800 hektár már a bõvülést is szolgálhatja, különösen akkor, ha a telepített fajták összetétele megfelel majd a piac igényének. A németországi termés augusztus közepe táján érkezik az ottani piacra, s szeptember közepéig alacsonyan tartja az átvételi árakat. Érdekes lehet a kései szilva, amely elsõsorban fajtakérdés, másodsorban tárolás kérdése. A szomszéd országokban és a skandináv, valamint a balti államokban ismert a magyar áru jó minõsége, így piaci okok nem fognak majd korlátot jelenteni. Természetesen fontos a gyümölcs méretének, szállíthatóságának, eltarthatóságának, csomagolásának, növény-egészségügyi állapotának szabvány szerinti biztosítása. A szamóca egyike azoknak a termékeknek, ahol jelentõs változások elõre jelezhetõk. Egyrészt azért, mert a nem termõ arány a termõültetvények háromszorosára tehetõk, másrészt azért, mert a Spanyolországból átvett technológia számunkra is sikert tartogathat, amennyiben a termeléshez és forgalmazáshoz elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra az ültetvényekkel párhuzamosan rendelkezésre áll. A jelenlegi kivitel 7–9 ezer tonna mennyisége mindenképpen megduplázható. Figyelembe kell venni, hogy a magyar termés a spanyol után és a lengyel elõtt jelentkezve, kihasználhassa a piaci rést. Az elkövetkezõ évek mind a hazai, mind az exportpiacokon a magyar és a lengyel termelés versenyét fogja hozni, amit csak a legkiválóbb minõséggel lehet megnyerni. Öntözés nélkül biztos, hogy nem lehetünk sikeresek. Málnatermesztésünk a korábbi 22 ezer tonnás szintrõl 20 ezer tonnára esett vissza, ezért örvendetes, hogy a nem termõ ültetvények aránya 25% körül van. Az új ültetvények tekintélyes része azonban nem öntözött, ami az alacsony terméshozamok következtében versenyképességünket rontja. A magyar málnatermesztés legfontosabb célja továbbra is a hûtõipari feldolgozás lesz, a friss áru költséges kiskiszerelést igényel, amire a termelõk még nincsenek felkészülve, jóllehet a szupermarketek polcain helye lenne nemcsak itthon, hanem a szomszéd országokban is. Ígéretes a Fertõdi zamatos fajtánk terjedése, ami mind a feldolgozás mind a frissfogyasztás számára megfelelõ minõséget adhat. Kivitelünk szinte kizárólag az EU országaiba irányul. A ribiszkék (fekete, piros, fehér) termesztése a korábbi 25–26 ezer tonnáról 10 ezer tonnára csökkent. Ennek a mennyiségnek az eladása nem jelenthet gondot. A kizárólag ipari célra termelt áru eladható, elsõsorban Ausztriában és Németországban. A piros ribiszke értékesítése látszik stabilabbnak, míg a fekete ribiszke értékesítése annak ellenére, hogy értékesítési ára azonos a málnáéval a lengyel és német termés függvénye, így ettõl függ az új telepítések sorsa is. 231

A köszméte jelentõsége csökkent az évek folyamán, a termés a korábbi évek felére esett vissza. Fõ felhasználási területe a kompótgyártás, tehát akár frissen, akár feldolgozva szállítjuk, a felhasználási terület azonos. Legnagyobb konkurensünk Lengyelország. A cél az lehet, hogy minél elõbb indítsuk a szedést. Természetesen ez a faj sem termelhetõ jövedelmezõen öntözés nélkül, és a lisztharmat elleni védekezés is fontos követelmény. Legfontosabb vásárló Németország volt és marad. A szeder látványos karriert futott be. Az 1980-as években az 1–2 ezer tonnáról indulva, ma 6–7 ezer tonna körül alakul évenkénti termése. Frissen és fagyasztva szinte minden EU-tagállamba exportáljuk. Ezeket a piacokat a jövõben is megtartjuk. Jövedelmezõ termesztése öntözés nélkül reménytelen. Kiviteli ára a málna és a fekete ribiszke árszintje alatt van. A bodza forgalmazására elõrejelzést adni nehéz. A termesztett változatból az elkövetkezõ években több mint 1600 hektár új telepítés fordul termõre, ami a jelenlegi mennyiség közel tízszerese (2002). A bodzatermesztõk összefogására és egyeztetésére lesz szükség a megtermelt mennyiség értékesítéséhez. Szükséges az áru elõhûtése mellett az is, hogy a vadon termett bodza eladása, illetve felvásárlása – elsõsorban az ólommal való szennyezettsége miatt – szûnjön meg. Diótermesztésünk virágkorát éli. Az utóbbi esztendõkben területe megduplázódott. Egyre több az igényes csomagolásra, kiszerelésre is alkalmas termelõegység. A héjasan, illetve tisztítottan értékesített áru mennyiségben megközelítette a 2000 tonnát. Szívós piaci munkával ez a mennyiség jelentõsen bõvíthetõ. Legfontosabb piacaink az EU tagországaiban vannak, (Franciaország, Ausztria, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország). Az ideszállított áru mennyisége növelhetõ, és újabb piacok is felkutathatók.

Az almafogyasztás Németországban
A magyar almafogyasztás az importalmával együtt (ami évi 4–6 ezer tonna) 15 kg/fõ körüli. Ugyanakkor Németországban 32 kg/fõ, amibõl 30%-ot hazai termésbõl fedeznek. Egy 2000/2001-es 5000 háztartásban végzett felmérés alapján (110. táblázat), viszont csak 20 kg/fõ körül alakult az almavásárlás. Tíz év alatt négy fajta együttes vásárlása több mint kétszeresére nõtt, ezek fõleg importból származnak (Braeburn, Gala, Jonagold, Elstar). Erõteljesen visszaesett a Granny Smith fajta utáni kereslet (nálunk a Granny Smith telepítések most kezdenek teremni). A hagyományos fajták élen a Golden Delicioussal 50%-os visszaesést szenvedtek el (111. táblázat). A német piacon a Jonagold és az Elstar elérték a csúcsot és a jövõben fokozatos csökkenésük várható. A Gala és a Braeburn esetében az elõrejelzések szerint a vásárlások növekednek. A Gala fajtánkkal tehát eredmények érhetõk el a német piacon, feltéve, ha a minõség is megfelelõ, és ha színezõdése is jó, 2002-ben ezzel nem volt probléma. A Golden Delicious és fajtakörének, mint fõ fajtának a vásárlása 30 év alatt csökkent 10% alá, addig a Granny Smithnek 10 év is elég volt ahhoz, hogy a piacról kiszoruljon. Következésképpen: felgyorsult a fajtaváltás, ami viszont tõkeigényes, hiszen az új fajták, mint a Pink Lady, a Fuji, a Nicagreen, Honey Crunch, Sonja, Redboy, Kiku8 stb. „klubfajták”, ami azt jelenti, hogy a licencdíjat is meg kell fizetni a fajta megvásárlásával. 232

110. táblázat. Az almavásárlás alakulása az Németországban (kg/háztartás) Ebbõl Háztartások Egyedüli fiatal Fiatal házasok gyerek nélkül Fiatal házasok 2 gyerekkel Közepes korú ht. gyerek nélkül Idõsebb ht. gyerekkel Egyedüli idõs Összesen %-ban Összesen Jonagold 9,7 14,4 21,8 21,0 34,9 15,8 23,0 100,0 1,3 2,9 4,9 3,7 8,1 2,5 4,2 18,4 Elstar 0,9 2,0 2,7 2,6 4,7 3,0 3,3 14,4 Gala 0,9 2,8 3,1 2,4 3,8 1,8 2,4 10,6 Braeburn Golden D. 1,5 3,1 2,7 3,1 3,4 1,3 2,4 10,2 1,2 2,8 3,5 1,6 2,7 1,1 2,1 9,0

Forrás: ELLINGER (2002) után.

A tapasztalatok. Az egy fõre jutó német almavásárlás (fogyasztás) a vizsgálat szerint 20 kg/fõ, ami a magyar jelenlegi (becsült) fogyasztásnál magasabb. Ezen belül korcsoportonként eltérõ a fogyasztás. A fiatalok 70%-kal (7 kg/fõ) kevesebb almát esznek, mint az idõsek. A középkorúak fogyasztása alig haladja meg a fiatalkorúakét. Következésképpen a jövõt illetõen nem várható a német almafogyasztás növekedése, annak ellenére, hogy a német fogyasztók számára az alma egész évben rendelkezésre áll. Másik észrevétel, hogy a fogyasztásból több mint 50%-kal négy fajta részesül. Elsõ helyen áll a Jonagold és változatai és már a negyedik helyen áll a Braeburn, megelõz111. táblázat. Az almavásárlások fajtánkénti alakulása %-ban Fajták Jonagold Elstar Golden Del. Gala Braeburn Granny Sm. Cox narancs Boskoop Egyéb Összesen 1992 9 8 18 3 2 14 7 6 33 100 1997 16 13 16 8 7 7 6 4 23 100 2001 18 14 9 10 11 5 4 3 26 100 Index 1992 = 100 200 175 50 333 550 36 57 50 79 –

Forrás: ELLINGER (2002) után.

233

ve a Golden Delicioust, ami ennek ellenére Németország egyik alapfajtája marad. A Breaburn fajta 10 év alatt került a fogyasztásban a negyedik helyre ez azt is jelenti, hogy az új fajták mint a Pink Lady és társai hasonló módon gyorsan az élbolyba kerülhetnek. Az új fajtákat elsõsorban a fiatal nemzedék kedveli, az idõsek ragaszkodnak a megszokott, bevált fajtákhoz. Ebbõl pedig az következik, hogy miután a német társadalomhoz hasonlóan a magyar is elöregedõ és e korosztály almavásárlása a fiatalokénál 60–70%-kal nagyobb, nálunk a régi fajtáknak mint a Golden Delicious, Red Delicious, Jonathan szerepe továbbra is megmarad. A fogyasztók almavásárlása Németországban a vizsgált háztartásokban 2001-ben 1999-hez viszonyítva 10%-kal csökkent. Ezen belül nõtt 10–18%-kal a Breaburn, a Granny Sm. és a Gala fajták vásárlása, míg a többi fajtáké 10–23%-kal esett vissza. Ugyanakkor az importalma vásárlása csak 5%-kal csökkent, a hazai (német) viszont 13%-kal. Mindezt a saját termesztésû alma fogyasztásával, és a német áru minõségcsökkenésével magyarázzák. Kivitelünk változása. Almakivitelünk gyökeres változást szenvedett az elmúlt 10 évben. Míg 1992-ben étkezési almaexportunk 200 ezer tonna volt, 2001-re 24,5 ezer tonnára esett vissza. Ezt kiegészíti a feldolgozott alma exportja (lé, sûrítmény, püré stb.) ami 1992-ben 17,7 ezer tonna. A 2001. évi feldolgozott almakivitel 70,3 ezer tonna volt. Az 1992-es friss és feldolgozott alma árbevételében az étkezési alma részesedése 84% volt, 2001-re ez az arány megváltozott, 90%-ot tett ki a feldolgozott alma árbevétele és csak 10 százalékot a friss almáé. Ebbõl Németország, ha a kivitt friss és feldolgozott alma értékét 100-nak vesszük, 48%-ot vásárolt 2001-ben. Következésképpen a német piacra, az ottani várható tendenciákra figyelnünk kell.

A feladatok
Versenyképességünk növelése érdekében olyan központi áruvá készítõ telepeket kellene kiépíteni, amik 50–60 km-es körön belül elérhetõk. Mindezekhez állami támogatás is szükséges. Létre kellene hozni, ahol még nincs, a tároló áruvá készítõ telepekhez az üzemeltetõ szervezeteket. Ezek az integráló szervezetek lehetnének meglévõ társulásokhoz kapcsolódók pl. a Szentesi Árpád Agrár Rt. vagy a Nagyrédei Agrár Rt., de ugyanúgy kereskedelmi szervezetek is pl. a Bácsfrukt Kft. stb. Frissalma-kivitelünknek 50%-a a téli–tavaszi idõszakra esik. Feltételezve, hogy almakivitelünk az orosz piacon is megerõsödik, amire minden esélyünk megvan, a következõk szükségesek. A kivitel növelésében az exporthitel garanciájának óriási szerepe van, ami az exportõr biztonságát növeli. Ugyanakkor az orosz piacon – elsõ idõben Moszkva – nagy lehetõségünk van a téli–tavaszi szállításokban, mivel január 1-e után nincs vámkorlát, viszont aug.1. és dec. 31. között, (Fruitinfo) 0,20 euro/kg. Figyelembe véve az almatermesztés fogyasztása területén bekövetkezett tendenciákat, sürgõsen cselekedve meg kellene kezdeni a piac építését (Oroszországban, a balti államokban és Németországban stb.), ehhez itthon létrehozni a tároló áruvá készítõ központokat és szervezeteket, folytatni az ültetvénylétesítést korszerû fajtákkal. 234

A minõség javításának lehetõségei és szerepe az értékesítésben
A gyümölcstermesztésben a jelenleg megtermelt mennyiség (0,8–1,0 millió tonna) nem teszi lehetõvé a belföldi szükségletek (fogyasztás és feldolgozás), és az exportigények maradéktalan kielégítését. Ha részleteiben vizsgáljuk a kérdést, több probléma is mutatkozik. – szerkezeti torzulások, amelyek hatására idõként ellátási nehézségek mutatkoznak, aminek oka az õszi-, kajszibarack-termesztés alacsony szintje, vagy a bogyósoknál az állandóan csökkenõ termésmennyiség. – a piac igényeihez való rossz alkalmazkodás, aminek hatására egyes gyümölcsökbõl túltermelés alakul ki, amit általában a termesztés visszaesése követ (pl. a piros ribiszkénél és idõnként a meggynél is).

A minõségre ható tényezõk
A fajtaszerkezet összetételét, mint a minõséget és ezen keresztül a jövedelmet meghatározó tényezõt említhetjük az elsõ helyen. A szerkezet optimálistól eltérõ összetételének több oka is lehet, ilyen pl. a gazdaság rossz anyagi helyzete, ami nem teszi lehetõvé az idõbeni fajtaváltást, ilyen a nem megfelelõ fajta-összetételû szaporítóanyag, ami összefügg a faiskoláink színvonalával is. Ilyen ok lehet a perspektivikus fajták lassú bevezetése, aminek következménye, hogy mire az új fajta nálunk termesztésbe kerül, a külföldi piacokon jelentõsége csökkenõben van. Jó példa erre a Granny Smith almafajta késedelmes termesztésbe vonása. Következõ tényezõ az egyes fajták felvásárlási árának nem megfelelõ differenciálása. Az utóbbi években elsõsorban az alma esetében vannak próbálkozások a belföl112. táblázat. Az alma és körte ára a müncheni nagybani piacon* Euro/kg Fajták maximum Braeburn Jonagold Gala Golden Del. Elstar Jonagored Granny Smith Packhams Triumph** * május hónapban, ** körte. Forrás: Piac, 2002. 1,60 0,70 1,17 0,65 0,75 0,70 1,11 1,04 minimum 1,36 0,60 0,94 0,60 0,70 0,60 1,00 0,93 maximum 246,2 107,7 180,0 100,0 115,4 107,7 170,8 160,0 minimum 226,7 100,0 156,7 100,0 116,7 100,0 166,7 155,0 Index Golden Del. = 100

235

di piacon is a fajták használati értékének megfelelõ kialakítására, azonban még nem elég széleskörûen. A nálunk is termesztett fajtákat véve figyelembe, a Golden Delicious-hoz viszonyítva eltérõ árszínvonal alakul ki, amit a ténylegesen meglevõ használati értéken túl a divat és a reklám is befolyásol (112. táblázat). A fajták szerinti árkülönbségek a termelõket arra ösztönzik, hogy a szerkezetváltást meggyorsítsák. Ehhez természetesen megfelelõ információk is szükségesek, ami részben a fajták tulajdonságaival, részben a piac várható igényével függ össze. Ma még egyikrõl sem mondható el, hogy kifogástalan volna.

A növényápolás hatása a minõségre
A növényápolás színvonala ugyancsak hatással van a minõségre. Akár úgy, hogy a túlzott terhelés következtében apró marad a gyümölcs, akár pedig azáltal, hogy a nem megfelelõ növényvédelem a minõség csökkenéséhez vezet. Az a tény, hogy azonos tényezõk mellett az egyik gazdaságban 30–50%-kal gyengébb minõségû gyümölcsöt állítanak elõ, fõként a növényvédelmi hiányosságokra vezethetõ vissza. Mindez természetesen szubjektív és objektív tényezõk hatását is tükrözik. Pl. nem megfelelõ gépellátottság, vagy szakmai problémák.

A betakarítás és a minõség
A minõségcsökkentõ tényezõk másik csoportját alkotják a betakarításban elkövetett hibák, hiányosságok, amelyekre nézve a Menedzsment és Marketing Tanszékén vizsgálatokat végeztünk. A szüret járvaszedéses módszerrel, görgõs kocsikra helyezett tartályládákba történt. Az almát szüret után a görgõs kocsikon 1–1,5 km-es távolságra szállították, ahol a minõség megállapítását végeztük el ötszörös ismétlésben. A ládák elöregedett, többszörösen javított 120×80-as alapméretû fa tartályládák voltak, amelyek azon keresztül, hogy az erõgép indulásakor és megállásakor elõre-hátra nyaklottak, az alma minõségét erõteljesen csökkentették. Ez annál is inkább bizonyítható, mivel a fa tartályládákkal párhuzamosan mûanyag tartályládák minõségre gyakorolt hatását is vizsgáltuk és ezekben a sérült gyümölcsök aránya csak fele volt a fa tartályládákénak. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a jó állapotú – most függetlenül attól, hogy fa vagy mûanyag tartályládát alkalmazunk – tartályládákkal mintegy 20%-os minõségjavulás érhetõ el.
113. táblázat. A Golden Deliciuos alma minõségének változása a betakarításban %-ban Megnevezés 15 cm-es rétegben 30 cm-es rétegben A láda alján Átlag Sérült 5,3 8,2 11,3 9,6 Nyomott 8,8 16,3 18,0 14,4 Ép 85,9 75,5 70,7 76,0

236

Tartalékok vannak a szüreti minõség javításában, ami részben ösztönzõ bértételekkel, részben pedig szankcionálással érhetõ el. Vizsgálataink szerint ezen keresztül a minõség további 15–20%-kal javítható. A Gyümölcs- és Dísznövény-Termesztési Fejlesztõ Vállalat, Andor és társai (1975) és a mi vizsgálataink szerint a nagyobb tartályláda annak következtében, hogy a láda falával érintkezõ almák arány kisebb, minõségmegõrzõ hatású (113. táblázat).

A minõség és a tartályláda beszerzése
A meglevõ fa tartályládák használhatósági szintje kritikán aluli, új ládák beszerzése vagy saját elõállítása már csak a fenti bemutatott minõségromlás mellett sem halasztható. Ezért különösen az almatermesztésben, valamint az ipari célra rázógéppel betakarított csonthéjas gyümölcsöknél új tartályládákra van szükség. Az 1 kg almára jutó fajlagos költség a ládák méretének növekedésével csökken. Azaz kevesebb fa felhasználásával lehet megoldani az alma mozgatását, ha nagy tartályládát alkalmazunk. A nagyobb méret elõnye a tárolótér mintegy 20%-kal jobb kihasználása is. A mûanyag tartályláda – bár ára magasabb, azonban nagy elõnye, hogy a táratömeg üresen 32–35 kg, tehát kézzel is mozgatható. Emellett élettartama 10 év felett van, és tárasúlya állandó. További elõny, hogy ronccsá válása esetén – ami csak akkor következhet be, ha gondatlanságból összetörik – a gyártó két törött láda helyett egy újat ad, mivel a mûanyag egyéb termék elõállítására ismét felhasználható (Z. KISS és TÁRSAI, 1985). Miután a fenyõfa importja egyre nagyobb nehézséget okoz, a tartályláda állománycseréjét erre nem lehet alapozni. A hazai nyárfából készített tartályládák élettartama pedig átlagosan nem több hat évnél, ami azt jelenti, hogy érdemesebb a mûanyag tartályládát választani, amelynek minõségmegõrzõ hatása is jobb, mint a fa tartályládáé.

A minõség és az ár összefüggései
A jobb minõség értelemszerûen magasabb árszínvonal elérésén keresztül kell hogy a jövedelmet növelje. DIMÉNY (1984). Ez általában igaz, azonban egyes esetekben pl. a málna felvásárlásában idõnként a nagy kereslet miatt sem érvényesül ez az elv, mivel
114. táblázat. Az alma felvásárlási ára és a minõség összefüggései I. osztály Minõség/ár ár/Ft/kg 30 40 Minõség %-a 50 60 70 80 65 55 45 35 25 15 5 5 5 5 5 5 34,8 38,3 39,3 45,3 48,8 52,3 II. osztály Ipari Átlagár (Ft/kg)

237

a gurulós és a lémálna közötti különbség csupán 10% volt, a gurulós minõség javára. Ezért pedig nem érdemes a gurulós minõség igényelte többletmunkát és gondosságot ráfordítani. Megoldás a gurulós minõség árának növelése volna, ami azonban beleütközik a mélyhûtött málnáért elérhetõ exportár színvonalába. Az ellentmondás feloldása csak távlatilag lehetséges azon keresztül, hogy a jövedelem reményében nõ a málnatermesztõ vállalkozók száma és a termés mennyisége, ugyanakkor csökken a felvásárlási ár színvonala és így egy idõre kialakul a termelésár-jövedelem összhangja. Az almatermesztésbõl vett példán keresztül világítjuk meg a minõség és az ár öszszefüggéseit (114. táblázat). A modellszámítások azt mutatják, hogy átlag 30%-os elsõ osztályú minõséggel nem szabad exportra adni az almát. Ugyanis az átlagárból levonva a szüret, szállítás, áruvá készítés költségeit, a termesztés veszteséges lesz.

A csomagolás és a minõség
A kínálati piac kialakulása következtében mind a belföldi, mind pedig a külpiaci forgalmazásban egyre nagyobb szerephez jut a csomagolás, a korszerû reklámhatást is kifejtõ göngyöleg (rekesz, láda). A ragasztott papírkarton rekeszek kitûnnek viszonylag nagymérvû stabilitásukkal, kis táratömegükkel, a benne levõ gyümölcsök minõségének kiemelkedõen jó megóvásával, és a kulturált, figyelemfelhívó reklámhatásukkal. Erre nézve a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Ökonómiai Intézete vizsgálatokat végzett Z. KISS és TÁRSAI (1988). Az ötrétegû kartonpapír a felhasználás helyéig kiterítve szállítható, ahol az összeállítás géppel történik. A kész papírrekeszek szállítását 20–30 km-es körzetben érdemes megoldani, tehát a rekesz-összeállító gépet kell a szükségletnek megfelelõen

65. ábra. A papírkarton rekeszek reklámhatása is fontos

238

mozgatni. A rekesz ára, miután egyutas göngyölegként jöhet számításba, magasabb – figyelembe véve a többéves használatot – mint a fa rekeszé. A ragasztott kartonrekesz nem teszi olcsóbbá a csomagolást, azonban nagy reklámhatásánál, kulturált megjelenésénél fogva növeli kivitelünk versenyképességét és ezen keresztül a piacmegtartás, -megszerzés lehetõségét (65. ábra). Ugyanakkor az ártárgyalásokon lehetõvé válik jobb árpozíciók kialakítása is. Végsõ soron tehát a jövedelmezõség növeléséhez vezet.

A minõség és az anyagi érdekeltség
Vizsgálódásaink során eljutottunk minden gazdasági folyamat meghatározó pontjához, az érdekeltséghez. A megfelelõ érdekeltség hiánya okozta a valamikori „megváltó” megoldásnak tekintett ifjúsági munkaerõ alkalmazásának csõdjét. Az érdekeltség megléte okozza a beszerzõ-értékesítõ termelõi szervezet létrehozását. A vállalkozó, a kistermelõ a többletmunkán keresztül többletbevételhez jut és így lehetõvé válik életszínvonalának stabilizálása, ami nemzetgazdasági érdek is.

239

A szaktanácsadás szervezése

A szaktanácsadás szerepe a gyümölcstermesztésben
A szaktanácsadás – véleményünk szerint – kétszintû kellene, hogy legyen. Az elsõ szint a megyei (regionális) szaktanácsadó szervezet (66. ábra).
agrárkamara egyetem, fõiskola kutatóintézet FVM

SZAKTANÁCSADÓ SZERVEZET

szövetkezetek

családi és magángazdaságok 66. ábra. Megyei (regionális) szintû szaktanácsadás

mezõgazdasági társaságok

A megyei (regionális) szintû szaktanácsadás
A szaktanácsadó szervezetek szakmai szempontból egyetemekhez, fõiskolákhoz, kutatóintézetekhez szorosan tartozhatnának. Innen kaphatnának a szaktanácsadók továbbképzést és megismerhetnék a legújabb, szakmával összefüggõ kutatási eredményeket. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a szakmai felügyeletet látja el amellett, hogy gondoskodik a szaktanácsadás támogatásának anyagi biztosítékairól. A regionális szaktanácsadás mind a nagyobb méretû, mind a családi gazdaságok termesztéssel, piaci információkkal kapcsolatos problémáira választ adhat. Ahol kisebb szerepû a gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztéssel és/vagy a szõlõtermesztéssel is kiegészülhet a szaktanácsadás. 240

A szaktanácsadás második szintje
A helyi jellegû (második szintû) szaktanácsadás a nagyüzemekhez (szövetkezetek, társaságok) és/vagy a középfokú tanintézetekhez, valamint ezek tanüzemeihez kapcsolódhat (67. ábra). A mezõgazdasági társaságok, gazdaságok (szövetkezet) alapvetõ érdeke, hogy tagjainak, dolgozóinak segítsen, ezért a gyümölcstermesztéssel foglalkozó tagjait szaktanáccsal látja el. Elvégzik a tagok ültetvényein a növényvédelmet, irányítják a termesztéstechnológia végrehajtását. Szüret, betakarítás idején gondoskodnak göngyölegekrõl, összefogják, szervezik az értékesítést.
mezõgazdasági nagyüzem agrárkamara középfokú tanintézet tanüzem

SZAKTANÁCSADÓ SZERVEZET

szövetkezeti tagok, dolgozók

árutermelõ kisgazdaságok 67. ábra. Helyi szintû szaktanácsadás

családi gazdaságok

A technikumok, tanüzemek, tangazdaságok nyújtotta helyi vagy eseti szaktanácsadás hasonló az elõbb körvonalazotthoz, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem vagy csak ritkán beszélhetünk az értékesítés összefogásáról. A szaktanácsadást mindkét szinten felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szakemberek végzik. Ezek a szakemberek az Agrárkamarához tartoznak. Ennek elõnye, hogy a megyei (regionális) szintû és a helyi szaktanácsadók piaci információ igényét az Agrárkamara tudja megfelelõ szinten ellátni, másrészt kialakulhat a munkamegosztás és az együttmûködés is a két szaktanácsadási szint között.

A szaktanácsadás lehetséges területei
A szaktanácsadó szervezet a következõ témákban adhat információt, segítséget a gazdálkodók számára (MARTICSEK, 2002): – a környezet védelmét és az ökonómiai szempontokat figyelembe vevõ termesztési rendszerekrõl, technológiákról, – az életképes vállalkozói méretrõl, – a vállalkozás pénzügyi feltételeirõl, 241

– áttekinthetõ adatnyilvántartási módszerrõl, – a termék eladhatóságáról, annak értékesítési lehetõségeirõl, – a beruházási lehetõségekrõl és azok megtérülésérõl, – a várható, jövõbeni eredményességekrõl. Ahhoz azonban, hogy e témákban teljes értékû tanácsot kapjanak a gazdaságok, felkészült munkatársakkal kell hogy rendelkezzenek a szaktanácsadó szervezetek. A megyei vagy regionális szaktanácsadó szervezetek, tangazdaságok, modellgazdaságok, intézetek tudnak kezdetben ilyen sokrétû szaktanácsadásra vállalkozni. Ezekben a szervezetekben a munkájuk során a következõ információk halmozódnak fel: – a gazdaságok irányításának hatékonyságáról, – a jelenleg használt termeléstechnológiai módszerek hatékonyságáról, – az adott típusú gazdálkodás fenntartásához szükséges pénzügyi hátterekrõl, – az adott vállalkozások marketingtevékenységérõl, – a termék eladásának módszereirõl és azok hatékonyságáról. Az így kapott információk a következõ területeken használhatók: – további technológiai fejlesztések során, – a szaktanácsadás hatékonyságának növelésében, – az ágazati fejlesztési irányzatok kialakításában, – információs adatbázisok és nyilvántartási rendszerek felállításakor.

A szaktanácsadás jelenlegi helyzete és fejlesztésének kilátásai
A mezõgazdasági szaktanácsnak Magyarországon napjainkban három szegmense található meg: – az üzleti alapú, államilag nem támogatott tanácsadás, – az üzleti alapú, államilag részben támogatott (magán-) szaktanácsadás, – a teljes állami támogatást élvezõ csoportos szaktanácsadás. A támogatott szaktanácsadási formák jelenleg a gazdálkodók csak kis hányadához jutnak el, a kereslet és a gazdálkodói aktivitás azonban nõ, ami várhatóan újabb szervezett támogatást tesz szükségessé (GÁLYÁSZ, 2001). A rendszerváltás után indult el az államilag támogatott mezõgazdasági szaktanácsadás. Ez több rendeletmódosítás, változás után napjainkban két fõ jogcím alapján vehetõ igénybe: a szaktanácsadás díjának támogatása, illetve a gazdálkodás eredményességét segítõ ismeretátadás támogatása révén. Ingyenes csoportos szaktanácsadás. A szaktanácsadási központok által végzett csoportos szaktanácsadás a 2000-es évben egymillió Ft árbevételt el nem ért regisztrált termelõk részére 100%-os állami támogatást kapott. A csoportos szaktanácsadás során elõadásokra, bemutatókra került sor. Az elõadások a településeken történtek. A bemutatók az erre alkalmas gazdaságokban, bemutatótelepeken, illetve bemutatókertekben kerültek megrendezésre. A településeken tartott esti elõadások („Téli gazdaesték” sorozat) a falugazdászok által jelentett igényeken alapszanak. A kertbarát körök, gazdálkodók, biogazdálkodó vagy más speciális szakmai érdeklõdés alapján kialakuló gazdálkodói csoportok is szerveznek ilyen elõ242

adásokat. Az elõadók felkérése az igényelt téma alapján történik, vagy az egyetemi oktatók körébõl, vagy más szakmai körökbõl. Tapasztalatok. A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumban szerzett tapasztalatok mutatják, hogy az 1999–2001. évi téli idõszak adatai szerint a szaktanácsadó programok száma évrõl évre nõtt. 1999-ben, az indulás évében 40 programon több mint 2000 résztvevõt regisztráltak. A 2001. évi téli idõszakban 320 programon több mint 9000 gazdálkodó vett részt. Nagy érdeklõdés övezte az állattenyésztési és növénytermesztési, kertészeti programokat. Egyre nõtt az igény a speciálisabb témák és a közvetlen hasznot hozó, agrártámogatásokról, adózási, szövetkezési lehetõségekrõl szóló elõadások iránt.

A vállalkozói alapú szaktanácsadás
A 2001. évi agrártámogatásokról szóló rendelet értelmében az éves egymillió forint alatti árbevételû gazdálkodók az ingyenes csoportos állami szaktanácsadás körébe tartoznak. Az ezen összeg feletti árbevételt elérõ termelõ olyan szerzõdés alapján vehet igénybe szaktanácsadást, amely szerint a szolgáltatást a Szaktanácsadói Névjegyzékben szereplõ szaktanácsadó végzi. A szaktanácsadók feladataikat maguk szervezik, fõként részmunkaidõben. A Szaktanácsadási Központ koordinációs jellegû tevékenységei közé tartozik az államilag támogatott szaktanácsadási tevékenység, a vállalkozói alapú szaktanácsadás bonyolításában való segítségnyújtás. Ennek keretében kérésre a központ szaktanácsadók kiközvetítését végzi. Az ún. magán-szaktanácsadás támogatásának felsõ határa és mértéke 2001-ben – a 2000. év árbevétele alapján – a következõ: (115. táblázat).
115. táblázat. A magán-szaktanácsadás díjának támogatása Éves árbevétel (ezer Ft) 1 000–5 000 5 000–15 000 15 000–30 000 Forrás: 15/2001. (III. 3.) FVM rendelet. Támogatás felsõ határa (Ft/év) 75 000 100 000 125 000 Támogatás mértéke (%) 75 50 25

A szaktanácsadói szerzõdéskötések száma megyénként és évenként jelentõsen ingadozik. A vállalkozói alapú szaktanácsadást Hajdú-Bihar megyében 33 szaktanácsadó végezte. 2000-ben összesen 101 ilyen típusú szaktanácsadást támogatott a megyei FVM-hivatal összesen 7 691 000 Ft-tal, míg 2001-ben már az elsõ félévben 139 támogatási kérelem érkezett, összesen 9 531 000 Ft összegre.

A csoportos szaktanácsadás és a magán-szaktanácsadás hatékonysága
A szaktanács hatékonyságának meghatározása összetett probléma, csupán egy szempontot kívánunk megvilágítani még pedig az ügyfélkör kiterjedtségét. 243

A jól mûködõ szaktanácsadó szolgálat egy adott idõszak alatt a körzetében a gazdálkodói népesség 30–60%-ával kerül kapcsolatba (ZEMANKOVICS, 1992). A vállalkozói alapon végzett szaktanácsadás körébe az 1–30 millió Ft árbevétellel rendelkezõk tartoznak. Ezek száma Hajdú-Bihar megyében a KSH adatai szerint 8906, azaz az 50 millió Ft árbevétel alatti gazdasági szervezetek egy részével együtt kb. 9100 egyéni gazdaság és gazdasági szervezet. Érzékelhetõ, hogy az egy év alatt kötött 100 vagy akár 150 szerzõdés is milyen kis szelete az információáramlásnak (2%). Az ingyenes szaktanácsadás feltételezett ügyfélkörét az egymillió Ft termékérték alatti egyéni gazdaságok számát alapul véve 63 504-re becsülhetjük. Ezzel szemben egy év alatt 8000 résztvevõ 13%-os elérési arányt mutat. A jelenlegi államilag támogatott szaktanácsadási formák a gazdálkodók kis hányadát érik el, illetve, ezen belül a csoportos szaktanácsadás nagyobb körhöz tud eljutni. Biztató tendencia a csoportos programok és a magán-szaktanácsadási szerzõdések számának növekedése. Ez elõrevetíti a támogatási összeg szükségszerû növekedését is.

244

Irodalomjegyzék

Andor D.–Heltmann L.–Kállay T.–Kollár G. (1973): A tartályládák alkalmazása és hatásuk a rakodás-szállítás gépesítésére. Kertgazdaság, 2. sz. 13–24. p. Bálint J.–Juhász M.–Bálint A. (1999): SAPARD-program Tolna megyei kistérségekre. = A Falu. A magyar vidékfejlesztõk folyóirata. Tél. Vol. 4. Bálint J. – Juhász M. – Bálint A. – Fazekas Zs. (2001): Térségfejlesztés és sorsválasztó döntések. = Agrárágazat. 2001./4. II. évf. 4. sz. Bálint J.–Juhász M.–Bálint A. (1999): Közvetlen értékesítés és térségfejlesztés. Budapest. Kistermelõk Lapja. 43.évf. 9. sz. 24–25. p. Bálint J.–Juhász M.–Z. Kiss L. (Szerk. Magda S.) (1998): A gyümölcstermesztés szervezése és ökonómiája. In: Mezõgazdasági Vállalkozások szervezése és ökonómiája. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Balogh J.–Gergely I. (1988): A csepegtetõ öntözés alapelvei. Mg. Kiadó, Budapest Benedek P. (2002): Rovarmegporzás (In.: Nyéki, J.–Soltész, M.–Szabó, Z.: Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben.) Mezõgazda Kiadó, Budapest. 25–53. p. Blaszczyk-Ben (1997): Effect of different CO2 and O2 concentrations in the storage of Conference pears on the rate of diecreates in firmness during ripening. Int. symposium on effect of pre- and postharvest factors on storage of fruit. Warsaw, 71–78. p. Boros R. (1970): Gyümölcstárolás. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Brózik S.–Kállay T.-né (2000): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezõgazda Kiadó, Budapest. 187. p. Clever M. (2002): Folienüberdachung bei Himbeeren und Johannisbeeren. Obstbau. 7. sz. 361–362. p. Dimény I. (1984): A mûszaki fejlesztés általános tendenciái a mezõ- és kertgazdaságban. Közgazdasági Szemle, 11. sz. 1336–1347. p. Dimény I. (szerk.) (1989): A gyümölcstermesztés ökonómiai összefüggései. In: A kertgazdaság ökonómiai alapjai. 227–329 p. Eckhard, Fr. (2002): Die ökologische Apfelproduktion-Kalkulationsprogramme als Entscheidungshilfe. Obstbau, 5. sz. 240–244. p. Ellinger, W. (2002): Jonagold und Elstar-Zenit in der Verbrauchergunst überschritten. Obstbau. 6. sz. 321–324. p. Erent G. (2001): A mezõgazdasági nonprofit biztosító egyesületi rendszer mûködésérõl. VISION–2000 III. SZIE Gödöllõ, 139–145. p. FAO (1998–2000): Production Year Book. Vol. 50. Rome, 235. p. Fazekas Zs.–Holló M.–Bálint A. (2001): Innovatív kistérségek, Erdei Ferenc Emlékére Szervezett Tudományos Konferencia, Kecskemét 2001. Fideghelli, C. (1990): La potatura e le forme da allevamenti del pesco e nettarine. La potatura degli alberi de frutto negli anni 90. Verona. 167–194. p. Fodor Z. (2002): A zöldség és gyümölcs ágazat helyzete Magyarországon. 2001. Magyar ZöldségGyümölcs Terméktanács. 52. p.

245

Francés J. et al. (1977): Minimised Post-harvest chemical…. by Conference pear in Girona. Int. Symp. on effect of pre- and postharvest factors on storage of fruit Warsaw p. 161–166. p. Fülep I.: Öntözõrendszer kiépítése. (Intenzív almatermesztés. Szerk.: Gonda István) 111–119. p. Füstös Zs.–Kollár G. (1988): A minõségbiztosítás alkalmazásának sajátosságai a kertészeti árutermelésben. AGRO 21 füzetek 26. sz. 82–84. p. G. Tóth M.–Szabó T. (2000) a: Az új évezred fajtái – a rezisztensek. Wink Kft. Kiadványa G. Tóth, M.–Szabó, T. (2000) b.: Evaluation of Pillnitz Re-cultivars in two apple production areas of Hungary. Acta Horticulturae, 689–696. p. Gályász J. et al. (2001): A szaktanácsadás fejlesztésének kilátásai az eddigi tapasztalatok alapján Hajdú-Bihar megyében, XLIII. Georgikon Napok. 438–442. p. Gonda I. (szerk.) (2000): A minõségi almatermesztés, Primom Alapítvány. Nyíregyháza Harsányi J.–Mády R.-né (2002): Szõlõ- és gyümölcsfajták – Leíró fajtajegyzék 2002. Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet, Budapest, 154. p. Henze E. (2000): Környezetkímélõ integrált minõségi almatermesztés különbözõ célra Szászország példáján. Õstermelõ 3, 63–34. p. Henze, J. et al. (1993): A reserach an controlled atmosphere (CA) storage of peach cv. Hale Haven Int. symp. on postharvest treatment of horticultural crops. Kecskemét. 767–776. p. Horánszky Zs. (2001): Hazai tapasztalatok csepegtetõ öntözéssel (I.), Vízigényszámítás és öntözési rend csepegtetõ öntözéshez (II.), Kertgazdaság 1. sz. 81–90. p. Horváth Z. (2002): Zöldségtermelõ kisgazdaságok integrációs lehetõségei. VIII. Nemzetközi Tudományos Napok. Gyöngyös, 54–59. p. Hrotkó K. (2001): Módosított Brunner-orsó és karcsúorsó: koronaalakítási és metszési útmutató. Botanika Kft., Budapest Johnson, D. S. (1997): Controlled atmosphere storage of apples in the UK. Int. sympt. effect of preand postharves factors on storage of fruit. Warsaw 187–193. p. Juhász M. (1981): A jégkár elleni mûanyaghálók alkalmazásának gazdaságossága. KÉE Ökonómiai Intézet tudományos közleménye. Budapest Juhász Cs. (2002): Az eredményesség és a motiválása a mezõgazdaságban. VIII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös 2. köt. 121–127. p. Juhász L. (2002): Az értékcsökkenés gazdasági hatásai a mezõgazdaságban lekötött tõkére. VIII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös 2. köt. 109–113. p. Koeslinc T. (1999) Kistermelõi közvetlen termékértékesítés. Budapest. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenkorgalmi Fõiskola, Falusi Turizmus Országos Szövetsége, FVM Agrármarketing Centrum Kollár G. (1998): Az ISO 9000 minõségbiztosítási rendszerek szerepe a kertészeti termények forgalmazásában. Új Kertgazdaság 1997/4. 69–72. p. Kollár G. (2000): A minõségi almatermelést támogató irányítási rendszer. In: Minõségi almatermesztés. Szerk.: Dr. Gonda I. Prinom Alapítvány, Nyíregyháza. 229–243. p. Kollár, G.–Viczián, Zs. (2000): Influencing the quality of sour-cherry fruits by applying ISO 9000 standards. Acta Horticulturae. Nr. 527. 193–197. p. Larsen, M. (1993): Flavour changes in strawberries packed in modified atmosheres. Int. symp. on postharvest treatment of horticultural crops. Kecskemét. 78–82. p. Lelkes J.–Ligetvári F. (1991): Öntözés a kisgazdaságokban. Fólium Könyvkiadó Kft. Ligetvári F.–Huzián L. (1991): A tápláló öntözés idõszerûsége. Agrokémia és talajtan TOM. 40. Akadémiai kiadó, Budapest Lippai J. (1664): Posoni kert Mantinger, H. (1999): Sortenzüchtung und Ertragsregulierung im Apfelanbau. Besseres Obst. 5. 12–17. p. Metzlaff, D. (2002): Ist die einjährige Himbeerkultur eine echte Innovation? Obstbau 10. sz. 507–509. p.

246

Mohácsi M.–Tomcsányi P.–Peregi S. (1963): A gyümölcs útja a fától a fogyasztóig. Mezõgazdasági Kiadó. Budapest Nabielek, A. et al. (1993): Effect of various temperatures CO2 and O2 concentrations are the control of blu mould rot develoment in Schattenmorelle sur cherry. Int. symp. on postharvest treatment of horticultural crops. Kecskemét. 281–285. p. Neueiler, R.–Krebs, Ch (2002): Himbeeren als Fruchtflolgekultur. Obstbau 6. sz. 304–307. p. Nyéki J.–Soltész M.–Szabó Z. (2002): Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben. Mezõgazda Kiadó, Budapest. 382. p. O’Rourke, D. (2002): China Looms Large. Fruit Grower 9. sz. 24–27. p. Osterloh, A. (2000): Investition in der Apfellagerung. Obstbau. 8. sz. 438–439. p. Pénzes Gy.-né (2001): Szerkezetváltás az élelmiszer-kiskereskedelemben. VISION–2000 III. SZIE Gödöllõ, 234–244. p. Pola, M. et al. (1993): The effects of modified atmosphere packing on quality and storage life of apricot. Int. symp. on postharvest treatment of horticultural crops. Kecskemét. 808–816. p. Rédai I. (1982): A kertészeti öntözés gazdasági hatékonysága. Kandidátusi értekezés. Smitz, W. (1998): Sollwerke für die ULO-Lagerung von Kernobst. Obstbau 11. sz. 592–593. p. Soltész M.–Nyéki J. (1998): Gyümölcsminõség minõségi gyümölcstermesztés…. „AGRO–21” Füzetek. Az agrárgazdaság jövõképe. 97–105. p. Soltész M.–Szabó Z.–Nyéki J. (2000): Training systems of fruit trees in Hungary. International Journal of Horticultural Science 6(1): 123–127. p. Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda Kiadó, Budapest Streif, J. (1999): Optimierung der CA-Lagerung von Apfeln. Obstbau 10. sz. 527–529. p. Syposs Z.–Kollár G. (2000): Minõségbiztosítási és élelmiszer-biztonsági rendszerek. Új Kertgazdaság. 32/1 48–52. p. Szabó T. (1999): Fajtakérdés, fajtaválasztás a korszerû almatermesztésben. Agrofórum 13, 10–13. p. Szabó T. (2000): Szükség van-e az integrált céltermesztésre? Õstermelõ 3. sz., 66–69. p. Szabó M. (2001): Új koordinációs pólus a friss zöldség-gyümölcs ágazatban: üzletláncok. VISION–2000 III. SZIE Gödöllõ, 176–183. p. Szabó, Z.–Nyéki, J.–Soltész, M. (1997): The components of fruit quality in the integrated production of stone fruits. Horticultural Science 29(3–4): 23–30. p. Szabó Z.–Soltész M.–Nyéki, J. (1998): A csonthéjas gyümölcsûek integrált termesztésének lehetõségei. „Agro–21” Füzetek 25: 47–53. p. Szabó Z. (1997): Õszibarack-termesztésünk helyzete és fejlesztésének lehetõségei. Új Kertgazdaság 3 (4): 1–8. p. Takács I. (2001): A gép és gazdaságsegítõ körök szerepe a kooperációban és a koordinációban. VISION–2000 III. SZIE Gödöllõ, 146–155. p. Takácsné György K. (2002): Almatermelõ gazdaságok értékesítési és termelési nehézségei egy felmérés tükrében. VIII. Nemzetközi Tudományos Napok. Gyöngyös 98–107. p. Várallyai Gy.(1985): Magyarország talajainak vízháztartási és anyagforgalmi típusai. Agrokémia és talajtan. 34. p. Wustmann, G. (2000): Lagerungsverhalten resistenter Pillnitzer Apfelsorten. Obstbau 11, 616–618. p. Z. Kiss L. és társai (1988): A papírkarton göngyölegek alkalmazási lehetõségeinek vizsgálata a zöldség-gyümölcs forgalmazásban. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Ökonómiai Intézet, Budapest Z. Kiss L. (1988): A mûanyag tartályládák összehasonlító vizsgálatáról. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Ökonómiai Intézet, Budapest Z. Kiss L. (szerk. Dimény I.) (1988): In. A kertészeti ágazatok helyzete és fejlesztési lehetõségei. III. A gyümölcstermelés helyzete, közép- és hosszú távú fejlesztésének lehetõségei. Országos Tervhivatal, Budapest

247

Z. Kiss, L. (1998): The Situation of Hungarian Apple- and Appleconcentrate Production and the Possibilities, XXV. Int. Hort Congress, Brüssel 117–123. p. Z. Kiss L. (szerk. Papp J.) (1998): A gyümölcságazat helyzete és a fejlesztés feltételei. „Magyarország az ezredfordulón” stratégiai kutatások MTA 1–15. p. Budapest Z. Kiss L. (szerk. Papp J.) (1999): A kertészeti ágazatok szerepe és lehetõségei a hátrányos helyzetû régiók fejlesztésében. „Magyarország az ezredfordulón” stratégiai kutatások MTA 97–125. p. Budapest Z. Kiss L. (szerk.) (2001): Gyümölcsfajták 1. Almatermésûek és bogyósok. Mezõgazda Kiadó. Budapest Z. Kiss L. (szerk. Hrotkó K.) (2003): in Cseresznye és meggy. A cseresznye- és meggytermesztés egyes ökonómiai összefüggései. 383–395. p. Mezõgazda Kiadó. Budapest

248

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->