A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. Pl. az olajfa. sz. A XVI. SÅeękfwet. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. Azok a növények. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. de ma már ismert gyógynövények. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). csömörlés. 293/11): „Fekete gÿopart. rüh. XVI. sárgaság. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. a szenna ’Senna’. hasfájás. fonnÿaÅ megh vÿÅben. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. pokol varra kxtxd. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. 293/17). részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. borban iſÅod gyakorta. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. illetve (szárított) növényi részek. bolondozóknac. sz. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. tüdővész. századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. a gránátalma stb. sz. a bábakalács ’Carlina acaulis’. Has fayáſſoknac. a kálmos. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. „hagymáz”. részben csak később kerültek Európába. a ricinus. de vannak különféle javallatok himlő. fűszerek: a maszlag. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon. mellfájás. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. pestis gyógyítására . csuklás stb. T×dxt Mellyet. égés. hurutos betegségek. a füge. a sáfrány stb. bélbetegségek.).-i OrvK. lépfene. ficaria’. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. mint az aloé ’Alo(’. orbánc. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. A XVI. spinosa’. SÅepÅqlqt. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. Pl.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. Kórſágoſnac. Gutta ºtxknec. századi füveskönyvben (Melius 1578. a beléndek. emésztési zavarok. hideg lelxknec. à gyomorból nyalat ki ºz.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. „torokgyík”.). és à kęléſre. A két legjelentősebb XVI. gyógyítására szolgálnak. vęrt tiſÅtit.

sebes szájak. fájó fogak. darázs-. „Ha à Varadiczot. A XVI. „Hÿmlqrql” (OrvK. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. 41). aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. nehéz vizelés. békák. kígyók. 129). tökösség ’heresérv’. kelések. 92). francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. serkentését. A meg hólt gyermeket. vasak. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. megjelennek a nemi vágy szabályozását. farzsába. 471). századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. Pl. rüh és bélférgek irtása. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. Az idegbetegségek közül fejfájás. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. szédülés. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. 51). Az orrnak. méhben meghalt magzat eltávolítására. mérges állatot el ºz. vęrét ki tiſÅtittya. női és férfimagtalanság gyógyítására. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). ad megh ÿnnÿa. gyíkok. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. sebbe tört nyilak. születésszabályozásra. tetű. bogarak okozzák (Szabó. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. a szeméremtest betegségei. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. köszvény. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). csepegő vagy nem csepegő vizelet. méh-. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK.és női hiúságot legyez- . Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a).12 is. Melius 55). toroknak. Melius 55). Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. A XVI. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. álmatlanság. pókcsípés kezelése. Pl. csökkentését célzó javallatok. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. és a XVI. megmérgezett emberek védelme. emlőbetegségekre. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. A vize penig Póknak. Magas a nőgyógyászati esetekkel. fülnek. ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. lidérces betegség. csonttörések. görcsös állapotok. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. Pl. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. tövisek eltávolítása. Pl. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. reszketegség tűnik fel. kígyóharapás. Pl. elmérgesedett sebek kezelése. gyakran iſÅod. à Tet×t. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok.

Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. A neves németalföldi botanikus. I–III. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. A XVI. század közepéig kell várnunk. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. arcszínesítés. . sz. Nagyszombat. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. hanem azért. hajfestő szerek. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. A 17. borbélyok. de elsősorban nem magukért a növényekért. 1595) című műve. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. század végén jelent meg két. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. bábák látták el. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. 2. A XVI. — A XVII. sérvmetszők. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. Növénynévadás a XVII. elejétől. 63). Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. Posoni Kert. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. kezdetleges szójegyzékekkel.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. [később] Bécs. a Species plantarum (1753). Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. de szerepel az arcbőr finomítása. 1588) és Beythe András. Szemben a korábbi. 1664–1667. 138–41). a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. pl. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. századbeli orvosbotanikusoknak. vándorsebészek stb. javasasszonyok. A megoldásra egészen a XVIII. Fiveskönyv (Németújvár.

évi kötetében. Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Veszelszki Antal. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. ill. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. Benkő József (erdélyi református lelkész). Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. lelkészek és más foglalkozásúak is.és fűszeres könyv” című műve. század második felének rejtélyes alakja. összeállítás jelenik meg. A 18. Csapó József (debreceni városi főorvos). A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. bár rendszere. tanárok. A Linné systémája szerint. Természeti história. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). Az állatok országa. 200–5). 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. a’ Linné Rendbeszedése. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. Voltak közöttük gyakorló orvosok. fogyatkozás. 195). az állatok országa (Földi János. Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. az Új füves és virágos magyar kert (1775). és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. gyógyító erejének ismertetése. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. magyar. német. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. 1801) készült el.14 A 17–18. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. francia) ad 1000 fajról (kb. vagy-is fa. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. 1793-ban. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. Természeti históriájának azonban csak az első része. tehetséges debreceni orvos és természettudós. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. és nem a flórakutatás. I. és mezei gyűjtemény. Pozsonban. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. A XVIII. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. a Flora Posoniensis (1791). Az erdélyi református lelkész. Bizonyítja ezt a XVIII. valamint a XVIII. század vége felé a fiatalon elhunyt.

. A 19. gaz. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit. A szász nemzetiségű botanikus... Baumgarten az első.. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak..15 ban. század egész folyamán használták.. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése.] Gyümölcsbarát. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. [2. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. már megjelenésekor sem volt korszerű. exsiccatumot. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Vindobonae. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813). de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. [1. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841). könyvük mint növényhatározó. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. részben ezek. Krítikát.. gyom. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk. 79: 116–121). Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19. A reformkori nyelvújítás. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben.. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. nem vert gyökeret nyelvünkben. Orvosi. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. és Gazdaság író Könyveinket. Szádler József.] Konyhaker- . Jelzi ezt az. a szaktudományok. és azokat meg jobbítsa.. Dudva és Burján lepte el. amely kb. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve.” (Földi 3–5). melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit.

Fialowski Lajos is. Gombocz Endre.). valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. század kutatói közül Fialowski Lajos. Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. A 19. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . század második felének elején nem sok újítással találkozunk. Mágocsy-Dietz Sándor. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. akárcsak kortársa. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. Nyr. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts.) említhetők.] Virágkedvelő. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. Magyar Flóra (Flora Hungarica). 1872). Ugyancsak a század kezdetén. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. 1847). 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. [3. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864.. Csapody István. 1924–1925. 117: 563). Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. Wagner János. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. .) indította meg munkatársával Csapody Verával. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901). A 20. Műszótár V–VI. Borbás Vincének munkásságát.. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. – 18592. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Bp. id.. A XX. A XX. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. 1852. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). Jávorka Sándor. Pest.16 tész.

A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. Növényneveink.. A magyar és tudományos növénynevek szótára.). amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló. 1966. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). Bp. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok.).. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló. Magyar növénynevek szótára. Bp. 1998. . a nyitva. valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza.és a zárvatermők). ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit.

18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. 1943–1958. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. 1993. Halászné Zelnik Katalin. Funkcionális-szemantikai elemzés. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg.1. Helynevek nyelvi elemzése. Leipzig.1. 173–195). A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. Debrecen. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek.1. nagy nyárfa) . vö. illetve nemzetségnevek: alma.. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen.. vö. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. stb.. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. Adatok a Baranya megyei Nagyváty.. 36) Bp. Hoffmann István. fű. 1943. Fünfter band. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. bokor. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. Ember és növényvilág. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. Nagy Rózsa. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö.) igazolva azt. fenyő. 1. azt tekintem át.. a növény tulajdonságát 2. Bearb. 1985. Bukarest. megjelöli a növény fajtáját (fa. termetes medvetalp. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. 1987. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. tehát milyen szemlélet szülte őket. szulák) 2. Kolozsvár. különféle részelemzések jelentek meg..

kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. fekete nyárfa) a név a növény virágának. hagymájának színére utal (sárgahagyma. időhöz kötött tu- . nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. alakjára utal: pl.19 a név a levél. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. nyári hérics. rossz illatára.2. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. kiváltott hangra utal (csengőfű.1.5.3. büdös pipitér. fehérhúsvét) 4.3. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa. a virág. szagára utal (illatos ábelfű.1. keserűfű) 2. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális.2. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott. illata a név a növény jó.4. az országra utal.6. gyökerének. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. búzalevelűfű). magjára (egymagvú galagonya) 2. a gyökerére (hézaggyökér. a virágzási idő (tavaszi szironták. a levelére (szilvalevelűfű.1. mezei sülyfű) 3. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4. ill. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. németgyömbér) 4. ahol a növény él. íze (édesgyökér. gumós boglárka). harangvirág).1. vöröshagyma) 2.2. a virágjára (bojtvirág.1. a helyre utal. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark.1. a mag. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor.1. reszketeges nyárfa) 3. veresszőlő) a név a növény gumójának.

prüsszentőfű) 7. a termés alakja (halálfejecske). télizöld. felhasználása (tejaltató). csabaíre. kifejezi a növény felhasználását 7. pl. salamonpecsét stb. bolondítófű. paponya.és kétrészes nevekből áll. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. sülyfű. fekélyfű. kakastaréj. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka.3. árvalányhaj. 13.1. tyúkhúr) egyéb 8. zamatos turbolya’ 12. Szent Barbara füve) 9. kunok paréja) 8. pl. a növénynévvé válás jelentés-. virágzási ideje (őszibánat). mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. a denotátum alakja (paponya).1. a virág alakja (oroszlánszáj). kisasszonypapucs.. egérfül. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. méhek füve. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű.1. a növény speciális életmódja. macskatalp. fehérhúsvét.1. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium.2. I. vadrózsa. . pl. tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. kerti angyélika) 5. Boldogasszony tenyere. kutyatej. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. egyéb 10. egyéb 6. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. Egyrészes a tejaltató. torokfű) 11. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). megnevezi a növény felhasználóját 8.2. a növény használója azért vált névadóvá. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. sebfű. a növény haszna (festőfű. A magyar növénynévállomány döntően egy. Boldogasszony palástja.2. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. Gencius király füve) 9.3. Boldogasszony tenyere.20 lajdonságát. hídőr. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. télen is zöld (télizöld) 5. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. kerti ádáz. krisztustenyere. lúdfiak étke. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. kifejezi a növény életmódját 5.

fű. az elő. moha. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. pálma. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. ill. farkasölő sisakvirág’. orchidea. azt fejezi ki. 2. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). bambusz. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. nyári hérics ’hérics (1). bab. Priszter 15). amely vadon terem (2)’. nyári hérics stb. disznó). A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. bolondítófű ’fű (1). hogy növénynévről van szó. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. más része pedig névátvétel (rózsa). utótag) a virág. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. 3. bokor. amely nem babféle. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. gyöngyvirág). Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). ezért a bab utótagot kapta. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. oroszlánfog ’Leontodon’. pl. páfrány. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. hérics. bokor. szulák. kaktusz. vadrózsa ’rózsa (1). Utótagként állhat: 1. kaktusz stb. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. elnevezéseket. Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). Ezen növénynevek sajátossága. vadrózsa. kosbor. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti.és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). b. virág stb. vagy nemzetségnév. elefántormánya). II. virág. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. amely bolonddá tesz (2)’.21 valamint szerkezeti változás útján következett be. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . cseresznye. Pl. (Priszter a hínár. vö. lián. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. hogy növénynévről van szó. fajnévként használ: pl. kóró. boglárka. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. amely nyáron virágzik (2)’. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. búzavirág: az alaprész (v. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. fenyő. amely a névben téves. előtag) a búza. a bővítményrész (v. bolondítófű. fű. mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. hogy ’a növény a búza között él’. fenyő. szulák) kifejezése.

anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. öss zetett köznév 1. esetünkben a Cornus mast. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. farkascseresznye) madár (kakukkvirág.2. binominális nómenklatúra) a XVIII. más része népi név vagy olyan név. szaporafű a) népnév eredet. Lexikális-morfológiai elemzés. amelyek a növénynevek. egérfül.1. pipefű. A faj tudományos megnevezésének formája.1. bolondítófű. nem (leánykökörcsin. amely napjainkban már nem használatos. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. 1. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. árvalányhaj. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. Korszakalkotó munkájában. paponya. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást.2. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. veresgyűrűsom. vadrózsa. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. boglárka. század híres svéd botanikusa.22 lek. kígyófű. a manapság használatban lévő ún. kakukksaláta) . a húsos somot. farkasalma. a második pedig a faji jelző (pl. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. kanálka) 1. vitézvirág) c) rokonsági viszony. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. kisasszonypapucs. egyrészes növénynevek: tejaltató. kutyakapor. Cornus). valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja.2. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. papsajt. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. A növénynevek nagyobb része kétrészes. kutyatej 1. köznév 1. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. 2. krisztustenyere. egyszer ű köznév (rózsa. címet. ebszőlő. leányeper. hérics. mas). A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett.2.

képzetlen melléknév (földfüst) 3.1.2. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. szegf ű) g) öltözet. 4.1.1. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. foganőtt.1. tárgy (harangvirág. illatos ábelfű.3.1. bársonyparéj) f) eszköz. családnév (Kitaibel-mályva. mózespecsenye. pászkamorzsa. tölcsérvirág. tésztalapu. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. dísz (sisakvirág. személynév 2. zsurló.1. kékilonka) 2. ábrahámfa) 2. üresgyökér) szószerkezetek 5. tejesfű 3.23 2.1. gerézdes) 4.4. párlófű.2.1. köznevesült személynév (salamonpecsét.6. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. túrófű) i) emberi testrész. szappanfű. igenévi szószerkezet (légyfogó.3.1. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. határozós szószerkezet (naprajáró) 5.7. kenyérmorzsa. pongráccseresznye).2. többelem ű személynév (jóhenrikfüve.4. tavaszifű. bibliai. rovar (dongóvirág. 5. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. egyrészes képzett növénynév (boglárka. kecskerágó) 5. lyukasgyökerűfű).1.1. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű. 3. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) .1. bocérkata. egérfarkfű.8. keltike.1. befejezett melléknévi igenév (türtszirom. képzett melléknév (bécsikömény. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű.2. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű. egyéb személynév 2. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű. rántófű) 3. 2.3. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2.5. visszafordultszőlő) származékszavak 4. bels ő szerv (májvirág.

1. jelentéstömörítő (kankós) 1.4.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. szervetlen (engemnefelejcs) 1. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1. tárgyas (tökösséggyógyító. mellérendelő (élekhalok) 1. metonimikus névátvitel (disznócska.3. naputánnézőfű) 3. cickafark) 1. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg.1.2. szőrösfű) 2.1. A szóalkotás problémái: MNyj.2. 9: 3–31).2. jelzős (vénuszhaj.3.1. tapadással (angyalédes. kanálfű. csabaíre) 1. mogyoróaljafű) . sebforrasztófű.2.6. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3.1.1. névutóval (naputánforgófű. egyrészes nevek (agármony. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2.).1.5.1. 1. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3. szerkezeti változással alakult nevek 4. tejaltató) 1. kétrészes nevek (sípfű. bojtorjánka. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. szóképzés stb. amely a szóalkotásnak két szintjét. kiegészüléssel (macskatalpfű.1. macskatalp. cigánypicsa.1. sikkantyú. üresgyökér) 3. szinekdoché (akácfa) 4.2. névátvitellel 3. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A. cickafark.1. redukcióval (Szent Barbara füve) 4.2. határozós (fülbecseppentő) 1. névszóképz ő vel (boglárka. harangláb) 3.1. bárányka) 2. metaforikus névátvitel (hídőr. napraforgó) 4.2.3. sarkantyúka.2. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58).2.

a kékliliom nem a Lilium. a hivatalos jelzős fajnév. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . b ő vüléssel (barátfejűfű. benedikta) 5. kökörcsin. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. népetimológiával (kacsanyak. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. 5. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c.25 4. megkönnyíti az előtag értelmezését. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. Ember és növényvilág 177). A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. muharfű). így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. juharfa. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. Ez a leggyakoribb növénynévtípus. 3. tükörfordítások (salamonpecsét. Sárgadinnye. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. pásztortarsoly) 1. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. tujafa. kálomistagyökér. Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. névátvétel 5. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. cserfalevelűfű) 4.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét. Birsalma-típus (birskörte). atracél) 5. idegen szavak (nigella. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. de ezüst hárs). porcsfű.2. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását.1. fejezetben foglaltam össze.4. illetve fehér liliom-típus.5. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. Akácfa-típus (rutafa.3. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. fűzfa. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). az utótag általános jelentésű. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. jövevényszavak (menta. 2. ezüstfenyő. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. bükkfa. atlaszér) B.

kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . 30.1. szószerkezetek. Tyúkvirág-típus. Délignyíló-típus. 35. ropogós fűzfa. Kákabutyóka-típus. 14. Kecskerágó-típus.1. A történeti növénynévanyag egy. Hadiburján-típus. 29. Sírvirág-típus. amely csüng’. 27. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. 8. Járomiharfa-típus.1.és utótagjának viszonya lehet: 1. Az egyrészes nevek elő. cigánypicsa. Csipkebogyó-típus. Disznótök-típus.3. 25. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. 33. szarkaláb.26 gadinnye). 1. sárkánynyelv. 19. 9. 28. Útifű-típus. elefántormánya) 1. bagzófű. fehér zászpa. amelyből tapadással lett a kecskerágó. cickafark. Barackfa-típus.4. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. határozós  jelölt: fülbecseppentő. 20. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. zörgővirág. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. További összetételtípusok: 6. hasindító ’hasat indító’ 1. Arannyalversengőtípus. Kanadai nyárfa-típus. Napraforgó-típus. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Karós paszuly-típus. csabaíre) valójában közszói összetételek. Vérfa-típus. Gyászvirág-típus. Az egyrészes nevek (agármony. 24.1. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai.1. naprajáró 1. agármony. Légyfogó-típus. Pokolvarfű-típus. 12. 7. vérehullófű). a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. 17. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. 16. sajátosságuk.és kétrészes nevekből áll. Galagonyakert-típus. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor.2. Odúsfa-típus. 18. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. 4. Kígyóugorka-típus. amelyet a kecske rág’. 15. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. 5. Síposkörte-típus. tejaltató ’tejet altató’. cickafark. 23. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. elefántormánya stb. amelyben egy-egy összetétel létrejön. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. 32. Bonyavirág-típus. 26. 11. Szálkás búza-típus. Ennek a szemléletnek az előnye. Főzőtök-típus. itt az igenévi előtag állítmány. Oltott eper-típus. Gyógykaktusz-típus. hogy növénynévről van szó. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. 31. 10. 21.). Sóvirág-típus. fehér hunyor). 22. Büröksíp-típus. Téli retek-típus. 13. 34.1. rezgő nyárfa.

hogy csupán egy egyedre korlátozza. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’.)” (MMNyR. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. amely tavasszal virágzik (2)’. említhetjük még a kijelölő jelzőt. valamivel ellátott. anyagát stb. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). alakját. szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l.2. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. hogy növényről van szó: pl. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. imádságbokor stb. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. a sorban elfoglalt helyét stb. II. seprűfű. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról.). tyúkvirág. útifű ’növény (1). funkcionális szempontokra van szükség.5. 266–267). csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. II. nagyságát.]. ízét. Ez a meghatározás. 1. tavaszi hérics ’hérics (1). A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. tyúkvirág ’a vi- . de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. temondád) 1. helyzetét.1. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’.6. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. amely az út mellett nő (2)’. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű.27 1. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét.1. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. 265). vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. Hoffmann 60–61). hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. ahogyan a helynevek sem (vö. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. további szemantikai. Hoffmann 61). pontosabbá. vö. valakihez vagy valamihez való tartozását. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi.].

-sdi: sósdi. foganőtt.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. részben. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. -i: katibolha. nőszőfű. a tapadással keletkezett növénynevek c. -s: gerezdes. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. Péntek—Szabó. bolondító (< bolondító beléndek). sarkantyúka.) -ú/-ű: borjúfejűfű. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. mérges vad harapást gyógyító fű stb. (Részletesen l. ebfejűfű. angyalicska. kankós. töviseslapu. kontyosfű. -ár: folyondár. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. lyukasgyökerűfű. rántófű. -ka. kutyócska. Ember és növényvilág 176. csábítófű.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. szopókavirág. égivirág. jövötény. cserfalevelűfű. tátogó (< tátogóvirág). részben.] stb. bojtorjánka. párlófű. barátfejűfű. földitök. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány.]. búzalevelűfű. erősfű. -r: csucsor stb. a tapadással keletkezett növénynevek c. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. . névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. likasfű. Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. ragadvány. (Részletesen l. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. besztercei (< besztercei szilva). -cske: disznócska. ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. bársonyka.. árvácska. vö. boglárka. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. angyalédes (< angyalédesgyökér). században alkalmazták. angyalka. fúvóka. 2. -ke: kutyóka. borsocska.1. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. daróci (< daróci szilva) stb.

jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. olyan típusok tartoznak ide. a víz. naputánforgófű. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. névátvitel Károly Sándor (Károly. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. 3.1. vagy rész–egész viszony). fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99). Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony).2. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. metonimikus. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. időbeli. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus.1. A metaforát a stilisztikai szakiro- . azaz hasonlóságon alapuló. vasfű’ növénynév a ’Verbena. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak.2. naputánnézőfű. ok–okozati kapcsolat van. 3. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. a metaforát. Történeti jelentéstan 150). A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. de nem azonos vele.2. a metonímiát és a szinekdochét. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik.29 2. Tehát olyan névalkotási folyamat.

pásztortáska. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. illetőleg azokkal azonosítja. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. sarkantyú. istenszakálla. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. a nevek . személy → növény (hídőr → hídőr) 2. mint pl. alakját stb. emberi cselekvés: tátingó. társadalmi helyzet: vasúr stb. nehézszagú zeller. oroszlánszáj. személyekhez. papsajt. erősfű. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. állatnak tulajdonított termék. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. foglalkozás. névcsere. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű.). hogy a növényt ki vagy mi használja. és ezek közül az egyiket. életkor. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. vagy az. színét. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. élelem neve: kenyérmorzsa. tárgyakhoz hasonlítja. a következő típusok állapíthatók meg: 1. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. emberre jellemző állapot: árvácska. 1. kutyatej. állatok testrészének neve: galambbegy. anyagnév: aranyka. időjárási jelenség: aranyeső stb. illetve annak milyen hatása van. császárszakáll. ördögborda. testrész: árvalányhaj. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. paptök. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. személynek valamely jellemző tulajdonsága. libaláb. 2. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. szellemi. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. macskatalp → macskatalp) 4. kakastaréj. tárgyak: seprű. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). A hasonlóság alapja az állatnak. madármorzsa. öltözet. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. dísz: kisasszonypapucs.

a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. kis meténg ’Vinca minor’. . metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa.31 összecserélésének. a bábakalácsot ’Carlina’. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn.2. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. amely több növényt jelöl. ezek azok a terminusok. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. virág stb. Ez a gyakoribb típus. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. génuszokat. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. fölcserélhetősége. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. amelyek jelzős fajnevek ugyan. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. sokszor nyomon követhető. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. mivel a növényismeret bizonytalan. őszi margitvirág’. de az utótag más génusznak a neve. az útszéli bogáncsot ’Carduus’.): pl. 3. jelentésben is használták. gomba. Jelentéstan 244). névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. ezért gyakori a tévesztés.2. orvosi salamonpecsét’. a nevek összecserélése: pl. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. — Az utótag használata metaforikus (Károly. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl.

Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. A legfontosabbak az antropomorfizáló. emberre jellemző külső vonásra. disznócska) → növény (bariska. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. szilfa (Péntek–Szabó. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. Jelentéstan 238). Elsősorban fajnevekről van szó. disznócska ’csattanó maszlag. az akácfa. odvas keltike’) — termés (bariska. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak.3. napraforgó. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. azaz az egyik névrész eltűnik. besorolja az előtagot. cserfa. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. a termés (mag. 4. . félreérthetőségét küszöböli ki.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. 3. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. gumó) színére utalnak. fehér liliom). a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. perszonifikáló jelzők és a színnevek.2. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. Pl. Ember és növényvilág 188). de nagyon gyakran a levelek. A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka.1. 4. Datura stramonium’). fűzfa. ahol az utótag mintegy értelmezi. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. testi tulajdonságra: kövérfű stb. pl. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom.

gímnyelv > gímnyelvűfű.: barátfő > barátfejűfű. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek.2.33 Tapadás megy végbe akkor is. ii. ahonnan a növény ered. 4. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. Névelem a szó elejéről.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. A névelemváltozás főleg lexéma. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. amikor önállóvá vált. a melléknévi igenév. égeres.és kétrészes neveket is érinthet. domb. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra. 4. redukció A redukció egy. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. főnevesült: pl.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. bodzás. erdő stb. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. Ember és növényvilág 176). tátogó (< tátogóvirág). . így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. pl. bolondító (< bolondító beléndek). besztercei (< besztercei szilva) stb. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben.4. fenyves. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica). méhfű > méhek füve. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb.3. gamandorfű > gamandor. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. (Péntek—Szabó. vagy ahol leginkább elterjedt. 4. rag) kiesését is jelentheti. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. cserfás. gyertyános stb. de morféma (képző. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. angyalédes (< angyalédesgyökér). b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük.

csalán. búza. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. idegen voltukat nem érzékeli. porcsin. üröm. mályva. kökörcsin. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. bodza. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. belénd. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. lapu. az olasz eredetű füge. sáfrány és az ismeretlen. citrom. a latin eredetű cédrus. cser. kökény. melyek már annyira meghonosodtak. konkoly.. 5.5. szőlő. A jövevényszavak. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. mandula. kender. rozmaring. tehát olyan idegen lexikális elemek. de értelmetlennek találta. . som. cékla.1. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. len. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). répa. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. kapotnyak. jegenye. ezért elferdítve. ciprus. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. 5. liliom. berkenye. ruta. rebarbara. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. saláta. cseresznye. narancs. dió. sárkerék (< sárkerep). bors. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. repce. a növénynév alakszerkezete megváltozik. cikória. raponc. a szlovák eredetű atracél. gyömbér. polaj. gyopár. peszerce. petrezselyem. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. menta. mustár. a török eredetű alma. borsó.. a szláv eredetű bab. csipke. barack. kopottnyak (< kapotnyak). ösztör. galagonya. 265). majoránna. lencse. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. a német eredetű kapornya. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. juhar.34 4.2 45). a bolgár eredetű pemet. vándorszó a kömény. kapor. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. káposzta. lednek.

A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. 305) — írja Benkő Loránd. Sok herbáriumban. elejéig. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. Fünfter band. I. 1979.–II. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német.35 5. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . 1943–1958) c. földi laurusfű stb. kicsinytövis). Melius. Amsterdam–Oxford–New York. 1987. Bp. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. sz. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra.. benedikta. German.3. tudatos névadásra volt szükség. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Register: Alphabetisches Verzeichnis.. in English. 265). ill. ezzel párhuzamosan. Átvételüket a szükségszerűség szülte. 5. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez.. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. Dictionary of Weeds of Eastern Europe. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört.. laurus. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. diptamus ~ diktamus.. nigella.. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. szótára. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. A mai. Benkő József vagy Márton József. Grossinger. A morfémahelyettesítés lehet részleges. French. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. Leipzig. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. Elsevier’s Dictionary of Botany. . amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX.2. Gareth Williams and Károly Hunyadi. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. Macura. Latin and Russian compiled by P.

részlegesek. Krisztus tenyere (< lat. scabiosa. 2. Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). varfű (< lat. páternoszterborsó (< ném. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. 1. digitális. Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). tövisalma (< ném. részben pedig helyettesítése révén jön létre. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). 2. Apium rusticum). mezei nárdus (< lat. Paternoster-Erbse). A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. teljesek. az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). Alantwurz). salamonpecsét (< lat. Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. vagy fordítva. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér).1. lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’).2. Teljes tükörfordítások 1. csillagfű (< ném. véresfű). Stechapfel). pigeonberry). vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. Palma Christi). . salamonpecsét. 1. parasztápium (< lat. galambbogyó (< ang. Parua spina). lúdláb).36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. Nardus agrestis). Sternkraut).

uráli eredetű a nyár. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. Képzett növénynevek. Szószerkezetek. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. m. Képzett növénynevek. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket.3%. . a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. pl. ez a legnépesebb csoport. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti.3%) (i. II. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. II. a finnugor korból származik a fenyő. a magyar nyelv külön életében keletkezett. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. szóképzés. 2. 173–195). bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. szil. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. a köles stb. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. az ugor korból pedig az eper. Összetett növénynevek. Egyszerű növénynevek. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. 173–195). szószerkezetek: 23. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. a hárs. nagyobb része kölcsönelem. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. III. III. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). a nyír. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. összetétel) és az ún. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. Összetett növénynevek. m. külső névalkotás (pl. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. Egyszerű növénynevek. 1. idegen szavak). IV. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i.

tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). mérges vad harapást gyógyító fű. 66). népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). -i: tengeri. — -ka: bársonyka. kékvirágúökörfark.). fagyökerű paptöke. amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. hogy a növényneveket két szóval jelölik. erdei nagyobb lépfű. borsocska. Pl. II. a pipancs. szóhasadással. napraforgó (< napraforgóvirág). s beletartozik egyfelől a pattint. amely hangutánzó eredetű. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. paskol szavak rokonságába. valamint a tátika. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. angyalka. más-felől a pacskol. — Elvonással (tapadással). Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. sarkantyúka. vénuszhaj. Szóalkotással keletkezett alakulatok. sárkerék (< sárkerep). amely a tát igéből származik. A növénytani nómenklatúra alapelve. népetimológiával stb. a fajt. is jöttek létre növénynevek. -r: csucsor stb. -cska: kutyócska. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. pukkantó. szóhasadással: viola ~ ibolya. köszvényt gyógyító fű stb. hamis fekete magú nigellafű. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. sípfű. bizonyos általános viszonyt is kifejező. C. metaforizációval stb. -s: gerezdes. ii. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. cickafark. Szóösszetétellel létrejött növénynevek.38 A. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. tátogó (< tátogóvirág). iii. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. szóvegyüléssel. . árvácska. boglárka. csabaíre. kanálfű. -vány/-vény: gyujtovány. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. bojtorjánka. pattog. — Azok a szavak tartoznak ide. Egyéb példák: pitypang. — Szóteremtéssel keletkezett pl. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. — A szószerkezet „legalább két. ábelfű). sebforrasztófű stb. hangfestő szavak stb. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. Szóképzéssel létrejött növénynevek. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. szóvegyüléssel: citrancs. i. kisebbik földi sülyfű. -di: sósdi. B. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. bozsor stb. kecsekerágó (< kecskerágóbokor).

Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. a latin eredetű cedrus. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű.). lúdláb (< lat. Megállapíthatjuk. a török eredetű csalán. pásztortáska). disznóorja stb. oroszlánfog. kakastaréj. Hundsaugen). a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. nigella. ebszem). c) A tükörfordítások. kapotnyak. kömény. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. Tévedett. saláta stb. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. Megfigyelhetjük továbbá azt is. kiderül. rövidség jellemző (örvény- . hárs). Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. fajneveink többsége belső fejlemény. Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. tyúkhúr. A korai (XV–XVI. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. tyúkharaptafű stb. tyúktaréj stb. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. az idegen szavak és a tükörfordítások. Ez nem véletlen. az olasz eredetű porcsin. salamonpecsét (< lat. Szarvas Gábor úgy vélte. benedikta). Pes Anserinus). hiszen az új földrajzi-növényzeti. citrom. kökörcsin.39 3. ebszem (< ném. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. hogy az ősi. más része pedig kihalt. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. sőt gazdasági körülmények között természetes. belénd. ezt követik a jövevényszavak. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. Hirschzunge). 22: 151). csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. b) Az idegen szavak. idegen szavakról és tükörfordításokról. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult.). — A tükörfordítások keletkezésének módja az. a) A jövevényszavak. valamint a jövevényszavak (kapotnyak. hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét.). alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. a szláv eredetű bab. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. Sigillum Salomonis). — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. Érdekes megfigyelni. gyopár. gyömbér. benedikta.

Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. szil eper pipacs. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. ezen belül azok. salamonpecsét . illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. szarvasnyelv. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. nyír hárs. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. 1. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. csengőfű. növénynevek (külső gyömbér.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. erdei nagyobb lépfű 3. termőhelyére.40 gyökér. hölgymál). a nevek főleg a növény alakjára. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. varfű. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. tátika boglárka. nyelvekből átvett kapotnyak. amelyek valamely testrész és növény. orbáncfű. nyári hérics). hangfestő szavak stb. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű.

Technikailag a TESz. — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. Priszter 6–7). felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név.) szerint. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. a jelentés). a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. 2.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. A szótár tagolódása. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. A problémát az okozza. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. alakváltozatok. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. a Ranunculus (boglárka). és az EWUng. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. aggófű. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. A XVIII. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). amelynek rendező elve az ábécérend. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). majd az etimológiai megjegyzések. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . tölgy). A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. Priszter 14–24). A címszók. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. illetőleg értelmezték a növényneveket. hogy a magyar növényneveknek. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. Nemzetségnév pl.

Az egyelemű növényneveket (rózsa. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. még akkor sem. virág stb.. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. cickafark. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. utaló szócikkek és az alcímszók. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . embergyógyászat. A kételemű állat. hérics. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. Bizonyos.). A korábbi. cseresznye. akár nem” (RMGl. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. is): „mit lehet a régi jelzős. elefántormánya). hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. tudniillik a nálunk honos. állatgyógyászat) eredményezte. Azokat a növényneveket. az EWUng. tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. d. a TESz. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). b.. általános értékű szónak tekinteni? . illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön.-t. ha a gatyás galamb.-ot. papmonya. ill. pl. Az önálló. normatívvá tételük természettudós. sajátosságuk. botanikus szakíróink munkájának eredménye. akár nem). az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. boglárka. szószerkezetek. a dinnyefajták elnevezései. cigánypicsa. 24). hogy a külön címszók. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. Egységesítésük. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. hogy növénynévről van szó. Önálló címszóként kezelem: a. amelyek valójában közszói összetételek. fű. XV– XVI. c. az utaló szócikkek csak azt jelzik. Azokat a növényneveket (agármony. csabaíre. disznócska). 3.-t.. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. szulák. bokor. Legyenek együtt a galambfajták. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. a csillagnevek stb. élelem.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. önálló fogalomnak. vagy nemzetségnév. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. lednek. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő.

Alcímszóként. hanem l. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. — amely egyenértékű a címszóval. (Vö. farkasbab. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. A névadás magyarázatára l. fejezettel. etimológiai bekezdésében: pl. agármony(~). ahol a szerkezetet tárgyalom pl. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. e. Utalásra a Vö. babfű. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. és N. A főnévi előtagú növényneveket (pl. ebzeller.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. és az utótagnál (— Ö: . a farkasbab ’Aconitum vulparia. Ezek a két.43 veket (pl. feldolgoztam számtalan R. A magyar növénynevek helyesírása c. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). ez azt jelzi. eperfű). ezért a bab utótagot kapta. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. Boldogasszony dinnyéje. A címszó (pl. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. ahány szót adatolok. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. a név után jelölöm azt a szócikket. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. cickóró nevekkel. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű). a -bab utótagra l. Használok belső utalásokat is a szótárban. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. kutyakapor. fekete nyár (→ nyár). formát is használom. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. disznóbab. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. mérges vad harapást gyógyító fű. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. csattogó eper) jelentésükkel együtt. disznóbab) önálló címszóként kezelem. (= lásd) jelzés után csak azt közli. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. farkasölő sisakvirág’). növénynevet is. ebzeller. Mária gyertyája. farkasölőfű. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. amely nem babféle. farkasbab. kutyapetrezselyem. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre.

Az alakváltozatok. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. növénynév pontosabban nem is azonosítható). akkor azt is megadom. mivel vannak olyan címszavaink is. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt.. J: ’Achillea ptarmica.. ahol ez lehetséges volt. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. sisakvirág’. a nemzetségnév: ’Aconitum. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem.) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. Pl. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. kenyérbél-cickafark’. hogy ki végezte az azonosítást. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. ill. Pl. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. A harmadik olykor hiányzik. és ez befolyásolja a szótörténetet. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. A jelentések. Ilyenkor a név (pl. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). Az adatokat betűhíven közlöm. napellus. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). 1998. Az önálló szócikkek legalább kettő.. farkas~. de gyakrabban három fő részre oszlanak. időrendben. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat.44 . bibliográfiai rész. etimológiai rész.. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). jelzés. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. ez azt jelenti. 4. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. a jelzős szerkezetek és az összetételek. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. ill. a jelentések. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. Bp. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. A szócikk szótörténeti része. című munkája alapján): pl. ezt követi a fajnév. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. az etimológiai részt. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. Növényneveink. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr.

1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). illatos ábelfű’.) tagolom. ill. J: ’Aconitum anthora. 380). szócsalád eredetére) vonatkozó információt.). növénynévre. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. J: ’Aconitum napellus subsp. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl. mind az idegen nyelvből. tükörfordítás. stb. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. méregölő sisakvirág’. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak..45 löl. hangutánzó eredetű stb. | 1998: ’Abelmoschus. a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. idegen mintát követő névadás). napellus. ma már kihaltak mind a magyarból. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. napellus’. ábelfű’. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. a jelentéseket arab számokkal (1. 2. 1911: csuklyafű (Cserey. . közönséges jegenyefenyő | Picea abies. pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. közönséges lucfenyő’. mivel bizonyos növénynevek. A tudományos megnevezés pontosságra.. Pl. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. Katika-sisakvirág’. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. 5. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. összetett szó. hogy a nevek eredetének. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. 1783: Tsuklya-fü (NclB. ▌ 2. többnyelvű botanikai szótárakat. csuklyafű 1. Növényszótár 4). ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. nemzetközi szó). amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. a kövér arab számot az adatok elé teszem. ’Abies alba. Ha valamely növénynévnek többféle. A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. A szócikk etimológiai része. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). a névadás alapja. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is.. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi.’) foglalom.

A latin név szerinti mutató. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. a források jegyzékét hátul!). TESz. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. A régi magyar szójegyzékek.46 6. 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. . még RMGl. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt.. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. 36–47 és TESz. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. szótárak és glosszák kb.-ből dolgoztam fel.) címszavával. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. A felhasznált irodalom. és EWUng. 7.

résszel.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe.. Vö. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. A magyar és tudományos növénynevek szótára. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. ezüstfenyő — ezüst hárs. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl..és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. amely szintén nem a Lilium.). Növényneveink. amelyhez a faj tartozik. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. Magyar–latin szógyűjtemény. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. Növényneveink. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. 1986. ezért külön kell írnunk. . A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. majd az 50000 cím. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. Bp. Bp. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet.és különírása. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak. tehát egybe kell írnunk.). hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. 1998. Priszter 18).

nefelejcs. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. Áron szakálla) sem. erdeifenyő (Pinus sylvestris).melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. -fenyő. Pl. AkH. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. Az Isten. A személynévi előtagú (keresztnév. vénuszfodorka. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). Ebben a típusban az AkH. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. 201. Kossuth-szobor = Kossuth szobra.) (kiemelés tőlem). festő rezeda. futóbab. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. krisztustövis. -moha. -orchidea. A dísz-. családnév vagy mitológiai stb. Atlasz-ciprus. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. futó. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. Waldstein-pimpó. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. 5. glauca). nenyúljhozzám. báránypirosító. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. 4. Szent László-tárnics. vadkörte. 168. cigánymeggy). magyarosan írt közszói formák között. -fű.48 2. -pálma. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. 8. csabaíre. ezüst hárs. martilapu. és kötőjellel kapcsoljuk össze. torzsikaboglárka. gólyahír). hogy ha a növénynév köz- . 9. pl. -bambusz. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. -perje stb. -páfrány. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. ebnyelvűfű. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. Az AkH. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. pl. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. 3. Pl. borbálafű. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. -kaktusz. név) növényneveket. Júlia-borbolya. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. Krisztus. 6. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. Szent István-szegfű. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. nagy kezdőbetűvel írjuk. nagyezerjófű. salamonpecsét. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. 7. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. -fa.és vad. 201. muskotályzsálya. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. ezüstfenyő (Picea pungens f. -hínár. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. Boldogasszony stb.). A történeti adatok azt mutatják. libapimpó. pongyola pitypang. barátszegfű). oroszlánszáj. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl.

mennyország kulcsa. rüh ellen való fürösztő fű. barátfüle ’tésztaféle’. istennyila ’villám’.-t követtük. vásárfia ’ajándék’. méhfűnek árnyéka stb. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. b) pontjával. toroköröme stb. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. Az AkH. . A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. 128. szakadást gyógyító fű. Három növénynév (gyepűrózsa. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. szemnek gyönyörűsége. Különírtuk a nehézkes. 128. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. kígyómarást gyógyító fű. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. Krisztus-pálma). növényneveket. egybeírásuk zavaró lenne pl. amely a gyepürózsa. gyujtoványfű. Ezek tagjainak együttes jelentése más. szamárgyönyörűsége. pl. hosszú körülírásos szerkezeteket. 10. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. ha nem köznevesült. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. krisztustövis). istennyila. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. szamár gyönyörűsége. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. Pl. mérges vad harapást gyógyító fű. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. sennyedék ellen való fű. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. mivel ellentétben áll az AkH. mindent gyógyító fű. mennyországkulcsa. ziliz) írásában az AkH. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’).

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

abrotano. abruta. | 1998: ’Abelmoschus. A növényt szent életű személyekhez (barátok. Az abruta talán egy k. 1). J: ’Arum maculatum. abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. abszintüröm’. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. 28). 107). vö. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. vö. Az abszint nemzetközi szó. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). Fűvészk. MNövSz. Ábel füve (Bugát. J: ’Artemisia absinthium. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. Marzell Vitex agnus-castus a. Á ábelfű 1843: Ábelfű. mivel azt tartották. amely a lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. absinthe ’fehér üröm. — N.-i absinthium (< .A. absinth(e). abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. illatos ábelfű’. abszint’. 1998: ábelfű (Priszter 27). Absinth. szakny. EtSz.-i ruta hatása alatt keletkezett. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. lat. 1911: ’Abelmoschus moschatus. ang. Növényszótár 1). Genaust abelmóschus a. foltos kontyvirág’.. Szóhalm. barátcserje. barátcserje’. ol. 1998: abrutüröm (Priszter 306). || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. 1783: Abruta (NclB. ürömcserje’. Genaust abrótanum a. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. ürömcserje’. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. J: 1843. vö. 1807: Abruta (Magy. móschos ’pézsma’). 19). az előtagra l. köznevesült: ábelfű. A növény lat. üröm. J: ’Artemisia abrotanum. lat. az utótagra l. ném.-i Abelmoschus (< lat. Az ábrahámfa elnevezés a ném. J: ’Abelmoschus moschatus. 414). 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. abrótano. szakny. fr. J: ’Vitex agnus-castus. szakny. szűzfa. Fűvészk. abroszkája l. ábelfű’. 1911: Ábelfű (Cserey. istenfa.). sp. *abruta átvétele. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). illatos ábelfű’. árongyökér (→ Áron szakálla). moschátus ’pézsma’ < újgör. Az abszintüröm összetett szó. MNövSz. 1841: abrut üröm (Barra 207). Ábrahám) kötötték. MNövSz. seprűruta és abruta helyett. 1998: abszintüröm (Priszter 306). 465). szüzességét megtarthatja. 465).-i abrotanum (< gör. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. valamint a magok hasonló szagára utal. Az abrutüröm összetett szó.. barátbors. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). hogy aki a mag porát fogyasztja. 2. Fűvészk. moschatellínus a. J: ’Artemisia abrotanum.

. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták.). | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy.: Acha Lapu (SzegSz. EWUng. 1753: ’kegyetlen’. — N. áfin ’fekete áfonyacserje’. 198). és N. EtSz. Ember és növényvilág 263). apsínthion. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. J: 1807 e. acsa a. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. Fűvészk. áfonya. Fűvészk. (Barra 163). — N.). üröm. 1998: fekete áfonya (Priszter 532).. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R. acsalapu (Péntek– Szabó. Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. ang. acsa a. J: ’Petasites hybridus. acsalapu XVI. közönséges acsalapu’. J: ’Vaccinium myrtillus. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett.. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. 2. J: 1708.acetosa gör.. hogy a virág színe bíborvörös. ádázóbürök l. 1798. áfinyála (Péntek–Szabó. szakny. A lapu utótag szláv eredetű.’. J: ’Rumex acetosa. 1998: áfonya (Priszter 532). EWUng. Myrtillus a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. 2. ádáz 1807 e. Az acsalapu összetett szó. ádáz’. Genaust acetósa a.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb.). 1798: Afonya (Veszelszki 456). 1998: vörös áfonya (Priszter 532). acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 1998: ádáz (Priszter 292). rom. 249).. fanyar íze. Fűvészk. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). ádáz’. J: ’Vaccinium vitis-idaea. TESz. 1783: Áfonnya (NclB. megbolondítja az embert. | 1998: ’Aethusa cynapium. áfonya’.: ’Aethusa. A lat. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. áfin%. sz. bürök áfonya 1. 208). Diózsegi–Fazekas a R. áfonya’. az acsa eredete kétes. áfinnya. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. 1763: Affonya (TESz. havasimeggy (→ meggy) helyett. arra utal. 1708: „Havasi tsereſznye. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. Afonya” (PP. 1763: ’Vaccinium sp. ádázóbürök helyett. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. áfonya’ (ÚMTsz.: Adáz (Julow 257). és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. EWUng. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe.. Az utótagra l. vö. abszint a. acsa-lapi (MTsz. Acsalapu (Kovászna 176). A névadás alapja nyilvánvalóan az. ▌ 2. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R.’. piros szinü” (Barra 252). ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös.) bogyóinak színére vonatkozik. 362). Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. J: ’ua. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319)..). ádáz’. áfonya’ (MagyGyógyn. 1807: Adáz (Magy. — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. vörös áfonya’. 198). Fűvészk. ill. A vörös jelző magyarázata. EtSz. áfinya. 2.’. háfina ’Vaccinium sp. A hajas jelzős változat Barra alkotása. Fűvészk.. J: ’ua. Az áfonya román eredetű. a névadás alapja a levelek savanykás. abszint a. hogy a növény nagyon mérgező.. J: ’ua. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). EWUng. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. TESz. 1792: ’dühít’). a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. EtSz. Afonnya (PP. ném. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. 1998: ’Vaccinium myrtillus. J: ’Aethusa cynapium. 132). | 1783. áfonya’. blueberry ’kék bogyó’. 367) nevet javasolja a növénynek a R. SzófSz. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett.-i acetosa (< lat. TESz. Afinya ’Vaccinium myrtillus. — Ö: . ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. afín% ’áfonyabogyó’. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. mezei sóska’.’. Genaust absínthium a. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57).). 362). áfinya. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. Blaubeere ’kék bogyó’.). TESz. keserűlapu a. Ember és növényvilág 300). Fűvészk. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. talán ’szitakötő’ jelentésű..

agárkosbor’. J: ’ua. J: ’Agave americana. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330).). ▌ 2. amelyek az agár ivarszervére. 494). agave < gör. órchis) is ’here’ jelentésű. Nyr. J: ’Orchis morio. agávé (Priszter 293). közönséges agávé’.). agármony 1. 124: 118– 122. 5: 2). rókamony.’. agagyín. Az agárfű névadás alapja. 1643: agár mony (Com. a latin szakny. Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. nőszőfű. heréjére hasonlítanak. TESz. Ezek alakja a heréhez hasonlít. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). vö. Satyrion’ (PP. a’ gyökere kettfs tökforma. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. Az agávé latin eredetű (lat. Agave. Satyrion’ (MA. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. hogy a növény ikergumói állati heréhez. a név a növény gumóira utal. J: ’Agrimonia eupatoria. kosmonynősző. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. a dicsőséges’ < gör.. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). J: ’ua. fenséges. 421). embererő. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. Növényszótár 7). 1948: agármonifű (Halmai 6). neve. agauós. név a növény tekintélyes. Jan. 1775: Agár-fü (Csapó 297). szőlő~. 1872: 400). UEWb. közönséges párlófű’. 1998: agáve. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. uag. 2). here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . mony a. a kosbor utótag szintén a növény R. Nyr. Az agárkosbor összetett szó. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. Növényszótár 93). J: ’Orchis sp. ném. LI.: TESz. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). 124: 118–123. egyik fris. azután elpusztul. J: ’Orchis morio. 1708: agár mony ’Orchis. 1604: agarrmony (MA. 1941: agármony (Varró 77).). magyarázatát l. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. agávé 1911: agavé (Cserey. közönséges agávé’. mony a. 421). agaca. Az agármony ’agárkosbor’ (1. agárheréhez hasonlóak. agárkosbor’. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. agáci.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. vitézf ű helyett. 1783: Agár-fü (NclB. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. sz. agárkosbor’. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. Agave. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. J: ’ua.. agárfű. óriási méretére. Növényszótár 7). Növ. 257).’. Fűvészk.). J: ’Orchis morio. veresellfk. kosbor’. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. fr. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. 1998: agárkosbor (Priszter 440).. embererő. Diószegi– Fazekas alkotása. 1990: agármonynak gr.. valamint a növény egyéb. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. és kékek. agacska. ang. Vö.agárfű medve~.) nevet népetimológia hozta létre. uráli eredetű ’tojás. aghár moni (NépNyelv. Az agár előtagot a növény R. Nyr. agárci l.’. Genaust Orchidántha a. EWUng. orchis (< gör. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. a lat. agács.) összetett szó. agácka. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). Fűvészk. A tudományos névben szereplő lat. 1783: Agár mony-fü (NclB. agárfű 1604: agarfü (MA. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. 2.: RMGl. XVI. agármony. 1590: Orchis: Vitez f×. (Egészség Isten patikájából 9). és fű magyarázó utótaggal látták el. kinézetére utal). agave. 1935: 182). a nemes. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). J: ’Agave americana. 26). 1708: agár fü ’Orchis. 124: 118–123. agacsi. agar mony (SzikszF. a’ hervadttal pedig …. 285. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. második fele: agar mony (TermTudKözl. a másik pedig előkészül arra.

Genaust Senécio a. szakny. ™gácsa. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. 416).-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak.: ’Acacia sp. senegal. (TESz. 1801/1910: Akászt gr. Az aggófű elnevezést a lat. A névadásra a ném. | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). 1804: agátzi (TESz. agács-fa.-osztr.’. бéлая акáция ’fehér akác’. baj. agaci-fa. Növényszótár 11). orvosi ziliz’. J: ’ua. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett. J: ’Acacia senegal. Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’).. — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. J: ’Acacia catechu.). — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288)..-i senecio (< lat. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). ákantha ’ua. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). akácia agyar l.. 325/36). az Acacia nemzetségnév. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). fr. acacia. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. akácia’. agātßa ’(fehér) akác’). — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). acacia. 291/13. A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. orvosi ziliz’ átvétele. akác. hazai lat. J: ’Althaea officinalis. ágóck™. Az adatok azt mutatják. katekhu (lat. szakny. agagyín-fa (MTsz.) a lat. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Akazie. 1818: ákáz (TESz.). BaldgreiſÅ (Melius 82).’. a névadás magyarázata. eb~. agárci. 448.) a lat. ™gācsk™. ▌ 3. 68/19). 321). ak³zi. ákárc. 1787: akatz-fa (Zavira 5).).).) tudományos név. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17).).). Genaust Agáve a.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. szakny. 424). katechu akácia’. közönséges aggófű’. J: ’Senecio vulgaris. A szenegáli akácia (1. 1948: Aibis (MagyGyógyn. 1998: fehér akác (Priszter 482). öregnek tűnik. amellett a bajor-osztráknak megfelelő. 370/34). ogáci. Eibisch ’Althaea officinalis. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. elsősorban A. (OrvK. ang. 1577 k. agacsi. nyak~ ajak l.’) átvétele.). 416). Marzell Althaea officinalis a. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba.). agócka l. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. agaricafa .-i Acacia senegal előtagjának átvételével. agácka. Acatiat gr. J: ’ua. ogáco (Nyatl. fehér akác’. 1854: Ágiczafa (TESz. akácia akácia 1. Az ájbis idegen szó. de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. ákácka. az OrvK. szárnyas levele és fehér virágja. catechu < hind. agaca.: Acacia (OrvK. || akác 1788: ákkátzot gr. ném. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos). J: ’ua. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. — N. gumiakácia nedve’./1448 k.). ák™c. a lat. | 1998: ’Acacia. a ném. gumiakácia’. Fűvészk. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. Akátzfa (NomVeg. Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö.: ’öreg. Az akácia (1. öreg’) hatására alkották. ▌ 2. 1783: Aggó-fü (NclB. 171. — N. (OrvK. utótagjának fordításával jött létre. Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz.). ágācs-fa. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja. 1998: akácia (Priszter 288). ™gác (MTsz. ágácka. szakny. 132). Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. 1998: katechu akácia (Priszter 288). 404). ákica (ÚMTsz. J: ’Robinia pseudacacia. (TESz.). 169).’. akácfa l. or.-i Acacia (< gör.aggófű ném. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. J: 1577 k. Acaciat gr. MagyGyógyn. amelyeket gyógyításra használtak. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn.’. ájbis (Halmai 7). a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. á g ámfa (Nyatl. A katekhu akácia (2. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. UEWb. J: ’ua. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. vö.

. Akanthus.. akantusz 1560 k. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. medvetalp helyett. A névadás alapja az a monda.. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. akácia akadály l. alamuszivirág (Csapody–Priszter.’. Farkas. közönséges kígyószisz’. . bogáncs’ (Veszelszki 131). ang. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. örvénygyökér’.. | 1807. J: ’ua. lat. Görög 46. lat. acanthus. szakny. vö. Fűvészk.i acanthus (mollis) ’medveköröm. ákárc. acànto. 363).. ném. a növény R. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). 1841: diszes Ákánt (Barra 323). akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. a lat. vö. Fűvészk. áldott bárcs (→ bárcs). acanto. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. avagy Acantha (Lippay I: 107). takta alamuszivirág N. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). Marzell Echium vulgare a. Az áldottfű Melius alkotása. — Ö: gumi~. bogáncs’. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. J: ’Inula helenium. ol. TESz. lat. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. akantusz’). ákácka l. 328).: Acanthus. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). 2. ákica l. Az áldott-tövis a lat. A ném. mérges harapások. carduus ’tövis. eke~ akánt. J: ’Pulsatilla grandis. 1807: áldottfű (Magy. blessed thistle ’áldott tövis’. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45).’. 116). sp. Görög 44–5. Marzell Inula helenium a. Genaust Acánthus a. ném. 1807: Akánt (Magy. nyugati medveköröm’. 2. Fűvészk. Az akantusz latin eredetű (vö. 365). Marzell Acacia a. 1783: Áldott tövis (NclB. akanta l. harang alakú. Fűvészk. Népi név. áldott bárcs’. J: ’Acanthus mollis. leánykökörcsin’. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). meg-rágá. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. holy thistle. J: ’ua. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn.. 376) nevet javasolja a növénynek a R. 1998: ’Acanthus. Fűvészk. J: ’Cnicus benedictus. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. ang. A kicsinytövis a lat. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. 1813: Álcibiusfű (Magy. MNövSz. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. 1998: akantusz (Priszter 288). acanthus forrása a gör. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. EWUng. ákász. 365). Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. akác a. fr. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. a’ honnét a’ nevét vette. Genaust Acácia a. 675). hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). acanthe. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). medveköröm’. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). 1664: Acanthus. lila virág. nyugati medveköröm’. 2. benedictus ’áldott’. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása.: RMGl. vévén f e’ fÍvet. Parua loványka (→ haloványka). a’ mint az öreg Nikander Alcibion. akácia akta l. Farkas. a’ nyálát le-nyelvén. koronafa helyett. a lat. A lat. áldot txuis neue” (Melius 45). Fűvészk. 490). alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. Az áldott jelző a lat. cátechu a.. 420). lat. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. akác a. bókoló. J: ’Echium vulgare. 1664: ’Acanthus mollis. Marzell Acanthus mollis a. 380) nevet javasolja a R. benedictus fordítása. J: 1560 k. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.

: RMGl. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. — N. csag. fr. Fűvészk. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. alkermes l. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). 1798: Álkermes (Veszelszki 159). sóska a. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455).). tövisalma (MagyGyógyn. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. hegyi árnika’. parvus ’kis. aloé’. 369). alkermès ’ua. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. mint a bíbortetűből. — N. Szabó.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. 37: 64)..’. deréceszigor~. lat. elma. Marzell Datura stramonium a. 279). alleluja. árkelmes (EtSz. fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. Alleluya (Növ. || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). Marzell Aloe a. 363). az előtagra l. alma.). mérgező termés. spina ’tövis’. áldott-tövis l. alleluja a. alkörmös.). | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). TESz. ném. Ember és növényvilág 268). Alkermes átvétele. amerikai alkörmös’. Genaust alkekéngi a. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz.’. alkermes a. J: ’Phytolacca americana. R. 363).). csattanó maszlag’. Aleluya (CasGl. 264). J: ’Alo( sp. alleluja a. kicsiny’. alma. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. vö ném. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. erdei madársóska’. ’dicsérjétek az urat’. a belőle készített festék’. álkörmös (ÚMTsz. b): RMGl. — N. Növénynévvé azért válhatott. szigor~ állató l.. báránypirosító’. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. mert bizonyos növényekből (pl. 1335: „pomi. TESz. A tövisalma a ném. J: ’Physalis alkekengi. vö. Stechapfel tükörfordítása. Az alisma a lat. úgy iszod” (MNy. J: ’ua. thorn apple ’tüske alma’. almaformájú. lat. aloé’ . vö. a fürtben érő.. Marzell Cnicus benedictus a. lat. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). szőlőszerű termésre utal. szakny. Az alkermes a ném.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. alma. alma 1. jövevényszó.) ’halleluja’ nevének átvétele. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. benedíctus a. Kermes (Veszelszki 159). Az alkörmös vándorszó. kirg. lat. alja l. Melius 425. J: ’Arnica montana.. kipcs. egyedi adat. alisma < gör. zsidócseresznye’. ang. álkörmös (Péntek– Szabó. alma’. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). Az allelujafű a növény R.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. J: ’Oxalis acetosella. ulma. Genaust Cárduus a. Fűvészk. 1998: alkörmös (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana. 1948: álkermes (Halmai 6). A névadás magyarázata nyilván az. Heilallerwundenkraut. Az alkörmösszőlő összetett szó.. mogyoró~. sp. 2. vö. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. amerikai alkörmös’. Az alkekengi a lat. a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. 369). J: ’Malus sp. Vö. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. Az alkörmös (2. sóska a. áll l. polajszigor~. EWUng. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. minden sebet meggyógyít. csuv. 131). alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. talán téves. J: ’Phytolacca americana. e. szakny. J: ’ua. alleluja fű (ÚMTsz. J: ’Datura stramonium. arab al-qirmiz ’a bíbortetű.’. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267).. ▌ 2. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. Melius 45. amerikai alkörmös’. alkörmös alkörmös 1. 1807: Alkermes (Magy. EWUng. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. 617. Genaust Alísma a.). 1813: Allélujafű (Magy. a névadás alapja a tüskés. Az alma ótörök eredetű. J: ’Alkanna tinctoria.. halleluja isz. 2. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. vö. Fűvészk. oszm. 1783: Alléluja fü (NclB. — Ö: far- . 617.

J: ’Alo( vera. Fűvészk. Aloe. 212: TESz. Farkas. J: ’ua. tavaszi mandragóra’.-i aloe (gen. (OrvK. ▌ 2. (MünchK. csákós jelzők a lehajló növényre. bolondító beléndek’. Fűvészk. maszlagos nadragulya’. 1998: aloé. Melius 406–7. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). J: ’ua. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. 1807: Álomhozó fű (Magy. a ném. Az alraun idegen szó. hosszú virágzatra utalnak. 514). J: ’Mandragora officinarum. maszlagos nadragulya’.’. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. tavaszi mandragóra’. szintén bódító hatású növény.: aloeſt gr. bókoló amaránt’.. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. J: ’Atropa belladonna. 234).’. áloé a. 1841: álomfű (Barra 344). — N. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). A névadás magyarázatára l. székfű altató l. a csüngő. alutó. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). aloé 1. álszíkf ű l. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő)..) Barra István alkotása. 1595: Aloe (Beythe 65). 1577 k. Melius 394./1466. TESz. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. ill. A bókoló. aluja ’hashajtó. . amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. 2. a lat. orvosi aloé’. csüngő. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. Genaust Amarántus a. 514)./1466: aloèſnèc gr.) elnevezés magyarázata.aloé kas~. Az álomfű (1. 253). 1577 k. álomhozófű 1. alraun 1998: alraun (Priszter 424). Az aloé latin eredetű. J: ’Amaranthus. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. | 1807. J: ’Atropa belladonna.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. népi orvosság’ (ÚMTsz. szakny. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. ez is bódító hatású. 57 ambretta pó 200). vö. 1578. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296).’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. ▌ 2. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. 175). J: ’Alo( ferox. 1416 u. áloé a. 37/41). áloes. J: 1416 u.. a szúrós. aloes) átvétele. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. 1807: Áloes (Magy. tavaszi mandragóra’. 1948: álomfű (Halmai 52). 1998: ’Alo(. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). J: ’Mandragora officinarum. UEWb. ▌ 3. J: ’ua. 340).. Az s-végű alak alapja a lat. bársonyparéj. szúrós aloé’. A névadásra egyéb mérgező. EWUng áloé a. Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. amaránt’. kakas~. 1578: Aloes (Melius 57). szakny. J: ’Amaranthus caudatus. J: ’Mandragora officinarum.). ▌ 2. 1783: Álomhozó-fü (NclB.’. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). áloé (Priszter 296). 513). még álomfű. farkas~gégevirág. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. álszékf ű. 389) nevet javasolja a R. állóes. aloé’. Fűvészk. 1841: álomfü (Barra 335). 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy.’. a lat. fr. J: ’ua. aloès. ném. A névadás magyarázatára l. 2. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). J: ’Hyoscyamus niger. Fűvészk. Fűvészk. J: ’ua. Szabó. aloé’. Görög 51. még álomhozófű. 1783: Alóé (NclB.’. J: ’ua. Szabó. 358).-i Amaranthus (< gör. 335. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. 1595: ’Alo( sp. nemzetségnév. aloe. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). Fűvészk.’.). ™lo(sz. álomfű 1. ang.

’. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. vö. szakny.’. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. J: 1775. J: ’ua. angyalikomgyökér l. Növényszótár 4). Pantoufes de Marie.: ang. Marzell Aconitum napellus a.’.’. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. angyalicskagyökér. Az angyalfű a lat. angyalgyökér angyalitalfű l. vö. amely az angolna hosszú. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. Az erdei. J: ’Aconitum napellus subsp. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). erdei angyalgyökér’. a névadás magyarázatára l.’. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). a fű utótag magyarázó szerepű. orvosi angyalgyökér’. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). bocskorhoz hasonlítja. J: ’ua. erdei angyalgyökér’. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. kígyószerű testéhez hasonlítható. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. 97). 318). elérheti a 2 m-es magasságot is. J: ’Angelica archangelica. orvosi angyalgyökér’. J: ’ua. 1998: angyalfű (Priszter 300).’. angelicus ’angyali’ < gör. ambretta került be. aggelikós ’ua. J: ’Angelica sylvestris. fr. 1998: ’Angelica archangelica. illatos ábelfű’. angyalgyökér 1. fr. 1807: Angyalfű (Magy. Fűvészk. J: ’ua. a névadás magyarázata az. J: ’ua. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). 348). A névadás alapja a növény hosszú szára. — N.).’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. 202). angyélika. angyalfű 1.’. J: ’ua. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. Genaust Angélica a. amely a növény virágját emberi papucshoz. J: ’ua. közönséges édesgyökerű-páfrány’. ol. Az angyalédes tükörfordítás. Ambrette(körner). 1775: Angyal-fü (Csapó 9). patikai angyalfű (Halmai 8). ▌ 2. hegyi árnika’. Marzell Angelica silvestris a. | 1998: ’Angelica. idegen nyelvi megfelelőre vö. ambretta. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). ném. — erdei ~ 1948: erdei v. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. 36). Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66).’. amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. angyélika. angyalicska gyökér. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). ▌ 2. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). angyalicska képzőcserével keletkezhetett. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. angyalgyökér’. A magyarba valószínűleg az ang. Nemzetközi szó. Katika-sisakvirág’. Engelwurz szó szerinti fordítása.’. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. . — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). J: ’ua. 1783: Angyal-fü (NclB.-i Angelica (< k. a névadás magyarázatára l. Marzell Abelmoschus moschatus a. ambretta.angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. J: ’Polypodium vulgare. a ném. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). J: ’Satureja hortensis. angelica [herba ’fű.’. napellus. Az angyalgyökér a ném. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). az előtag halnév. sarkantyúvirág. 200). ném. J: ’Angelica sylvestris. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. valamint idegen nyelvi megfelelők is. növény’] < lat. J: ’Arnica montana. Az angolnafű összetett növénynév. J: ’ua. 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). Bremness 228. A N. ambrette. borsika’.. lat. 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300).

ang.-i Angelica. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. — ~gyökér 1798: Angyélika-. 1520 k. fr. 1807 e. valamint az a monda. 1775: Anis (Csapó 144). a névadás magyarázata az lehet.: RMGl. J: ’Foeniculum vulgare. Genaust Angélica a. J: ’Angelica archangelica. 1807: Angyélika (Magy. angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. ném. görcsoldó. (OrvK.: Angyélika (Julow 257). Az erdei. Fűvészk. közönséges ánizs’. 1590: ’Angelica sp. 1577 k. TESz.’. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. orvosi angyalgyökér’. J: ’ua. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. de vizelethajtó. részben a lat. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű.: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. ónejz (ÚMTsz. angyalgyökér.’.: Anisum: Anis (CasGl. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. . Gyógynövények enciklopédiája 44. 569/31).’. 1807: Angyélika (Magy. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. (OrvK. Fűvészk.’. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). (Barra 164). ▌ 2. | 1807 e. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). ányizs (MTsz. erdei angyalgyökér’. Fűvészk. 202). 1577 k. Az angyélika lat. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). J: ? ’Mentha sp. Fűvészk.: Angelicath gr. angèlica. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. 84). ▌ 3. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ▌ 2. 609/31). álnizs. J: ’Linaria vulgaris. 131). 200). Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. — N. 84). a fő előtag magyarázata. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’. (OrvK. angyalka. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56). 351).).angyalka ném. angelika.’. angyélika 1. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. Engelwurz ’angyalgyökér’. (OrvK. angyalfű helyett. 1998: ánizs (Priszter 456). ámnis. 1783: Angyélika (NclB. J: 1577 k. EWUng. még angyalgyökér. angélique. szakny. ánizs 1. vö. orvosi angyalgyökér’. 1783: Anis (NclB. angyalgyökér’. angyalgyökér’. — ~fű 1577 k. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. Engelkraut ’angyalfű’. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. A név keletkezésének indítéka. eredetű. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R. Növényszótár 180). szapora zsombor’. angyélika) hatására jött létre. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. J: ’ua. 202). közönséges gyujtoványfű’. édeskömény’. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. A névadás magyarázatára l. Wasserangelika ’vízi angyélika’. ol. Fűvészk. orvosi angyalgyökér’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. erdei angyalgyökér’. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás. 198). (Barra 164). 1998: angyélika (Priszter 300). 33/23). — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. J: ’ua. Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. J: ’Angelica sylvestris. J: ’ua. J: ’Pimpinella anisum.: Aniſumoth gr. hogy megvédje őket a pestistől. | 1998: ’Angelica archangelica... menta | ? Sisymbrium officinale. 348). — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. 202). 1998: illatos ánizs (Priszter 456).). 336). hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. 2. J: ’ua. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat. ányizs. 1807: kerti Angyélika (Magy. pl. angyalka 1. a lat. J: ’Angelica archangelica. Aniſommal gr.’... 202). Marzell Angelica silvestris a..: RMGl. J: ’ua. a): RMGl. 348).. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. ánis. angelica. Marzell Arnica montana a. mindent gyógyító fű). szlk. 193). J: ’ua.. 84). J: ’Angelica sylvestris. 14/12). 1807: ’Angelica..: Angelica fweth gr.’. ▌ 2. 1470 k. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű.

1948: anyagyökér (MagyGyógyn. 418). mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. ebből származik az um. Marzell Arnica montana a. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. hegyi árnika’. gör. 1775: Anya-fü (Csapó 137). TESz. idegen nyelvi megfelelőkre vö.) a ném. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. kaporánizs. 257). anisum közvetítésével terjedt el. Az anyafű (1. őszi margitvirág’. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű).-osztr.’. 318). 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518). 1775: Anya-fü (Csapó 170). 418). anisum (< lat. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. ízük hasonló. àniso. a N. Mutterkraut. A k. 2. ▌ 3. 210). Diószegi–Fazekas alkotása. Hasonló módon keletkezett a XX. 1807: Anyafű (Magy.) is megkapta. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. Matricaria felhasználásával hozta létre. anyaméhfű. ▌ 5. orvosi székfű’. J: ’Dracunculus vulgaris. J: ’Artemisia vulgaris. anyaméhfű 1.. J: ’Pimpinella anisum. a növény azon részére utal. A névadás magyarázatára l. gyógyító erejét így fejezték ki. lat. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). 3. mindkettőt fűszerként használják. ol. 314).) Melius alkotása. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. 2.. A pimpinella nemzetségnév. az abszintüröm (5. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. Pimpinella átvétele. anya l. ang. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. lat. Mutterkraut részfordítása. a fű utótag magyarázó szerepű. fekete üröm’. 1783: Anya-fü (NclB. Fűvészk. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. J: ’Matricaria chamomilla. Fűvészk. ánizs helyett. fekete üröm’. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). 1775: Anya-méh-fü (Csapó . Az ánizs ’édeskömény’ (2. a lat. EWUng. édeskömény (→ kömény). aneìss szóból jött létre. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen.. J: ’Tanacetum parthenium.ánizskapor Az ánizs vándorszó. ánéson ’kömény’ < gör. A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. Mutterkraut tükörfordítása. aniš. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). 1948: anyafű (Halmai 10). Marzell Artemisia vulgaris a. édeskömény’.) a lat. hv. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. an#sum ’ánizs’ < gör.: RMGl. a fajt jelöli ki. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. 1783: Fünek anynya (NclB.. Anis. ném. Az ánizskapor összetett szó. közönséges sárkánykontyvirág’. Fűvészk. fr. om végű magyar alak. közönséges ánizs’. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. Az anyagyökér a ném. 314).) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. ném. 209). J: ’Artemisia vulgaris. ▌ 2. Vö. J: ’Arnica montana. anis. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. ónejz a baj. Az anyafű ’fekete üröm’ (4. Genaust Anísum a. pl. valószínűleg a lat. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. Fűvészk. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. 520). anise. a lat. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. Genaust Matricária a. — Ö: fűszer~. J: ’Artemisia absinthium. Fűvészk. mater herbarum fordítása. ▌ 4. a növény fontosságát. még anyafű. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. a gyökér utótag magyarázó szerepű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Matronenkraut ’orvosi székfű’. Matricaria (< lat. anésum. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. J: ’ua. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. kapor~. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. az előtagot lefordították.. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. án#thon . J: ’Foeniculum vulgare.) elnevezés is. abszintüröm’. án#son ’kömény’. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. 2.

▌ 2. anyja l. még parasztápium. hogy a aranyevő pintyő l. Az arabmézga a lat. növényi nedv’). elsősorban rozs’ jelentése van. Aprillenblumen. anyafű. vérehulló fecskefű’. A mézga első megjelenése: 1560 k. A mézga szláv eredetű.). J: ’Tanacetum parthenium. 28). a lat. Az anyarozs a ném. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). GebÀrmutterkraut. ro’s-annyát gr. A N. vagy beka fé. 7: 50. Vö. utótagjának pedig ’gabona. fűnek ~ (→ anyafű). talán a levelek hasonlósága alapján. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. N. J: ’Chelidonium majus. Marzell Anemone nemorosa a. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat.). 418). anyaméhfű (2. ▌ 2. mindkettő a lat. graveolens. 1775: Arany-fü (Csapó 91). Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadás alapja. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). Genaust Ápium a. az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. boglárka’.: RMGl. apium átvétele.. Goldkraut tükörfordítása. anyarozs’. mézga ’mézga. A rozsanya a ném. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). hogy a növény virágai sárgák. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. vö. pintyő ápium 1. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz.anyarozs 170). gumiakácia’. 86). Az aranyfű a ném. R. J: ’Matricaria chamomilla. 234). orvosi citromfű’. Hasonló szemléletű névadásra l. Az ápium a lat. mátrafű. — vízi~ . GebÀrmutter ’anyaméh’. A névadás magyarázata.). berki szellőrózsa’. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. mézga’. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. szb. valamint az. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. Márton. 1998: arabmézgafa (Priszter 288).. Kornmutter tükörszava. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn. EWUng. jelentése: ’nyúlékony.. Növ. az elnevezés szemléleti háttere. gumiarábikum. LXXXIV.) Csapó. TESz. J: ’Melissa officinalis. ném. EWUng. Vö. Anyaméhfű (MagyGyógyn. Gummi arabicum mintájára alakult. Mutterkorn tükörfordítása.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. nyirok. macskaméz. 127). hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. (Veszelszki 404). őszi margitvirág’. ném.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Apium graveolens var. ill. vizi apium (SzikszF. gumiakácia’. 1783: Anya méh-fü (NclB. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. mézga a. J: ’Anemone nemorosa. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). TESz. ném. J: ’Claviceps purpurea. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv.: TESz.’. J: ’Ranunculus sp. bojtorján arábikum l. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. 349). Mutterkuchen ’méhlepény’).-hv. Hasonló szemléletű névadásra l. dán moderkorn. erősszagú zeller’. Matricaria (< lat. arábiai facsipa (→ facsipa).) Veszelszki alkotása. blg. 86). Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. ném. orvosi székfű’. 1595: Apiom (Beythe 80a). Marzell Chrysanthemum parthenium a.. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. moederkoren. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. a R. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a).: RMGl. a ném. arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. J: ’ua. apróbojtorján l. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. J: ’Acacia senegal. (Barra 104). | 1948: ’Acacia senegal. sárgás gumiszerű váladék’. gummi ’nyúlós anyag. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. hunior fé. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). holl. Genaust Matricária a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. mézga a. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2.

J: ’ua. N.). ’réti margitvirág’ (2. amely szintén Melius alkotása. mocsári gólyahír’. goudkruid ’arany fű’. szakny. || aranyverselő N. aranyvessző’. — N. gör. A harangversengő. Nemzetségnévvé (2. J: ’Caltha palustris. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. aranyvirág (ÚMTSz. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. ▌ 3. J: ’Ranunculus ficaria subsp. 382). A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. mocsári gólyahír’. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. Vö. 1578: arany virágu. 481).) hasonlóság alapján kapta nevét.’. ha bárhol letörik. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507).’. chrûsanthemum < gör. csöves virágok aranysárgák. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. réti margitvirág’. fi. 1578: arany virágu f× (70a). szakny. aranyvirág 1. J: ’ua. harangversengő (Péntek–Szabó. Fűvészk. Ember és növényvilág 278).arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. aranyos l. a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). J: ’ua. chrûsanthe- . még aranyf ű. 1998: aranyvirág (Priszter 336).’. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). J: ’Tanacetum parthenium. chrysánthemon < gör. Az őszi margitvirág (3. — Ö: ökörszem~.-i Chrysanthemum (< lat. J: ’Caltha palustris. Genaust Chrysánthemum a. aranyverselő (MNy. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). zlatni korin ’arany gyökér’. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). || harangversengő N. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. 4: 30). Marzell Chelidonium maius a. arany versengő (ÚMTsz. keltajuuri ’sárga gyökér’. aranyvirágúfű. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). Genaust virgátus a. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. és a növényből sárga színű nedv folyik.) Melius alkotása. Az aranyvessző a lat. Boldogasszony tenyere’. Az aranyvirágúfű a lat. réti salátaboglárka’. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. vö. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). nyugati salátaboglárka’. Az aranyvirág a lat.).) Diószegi–Fazekas tette. 1807: Aranvirág (Magy. A névadás magyarázatára l. ▌ 2. aranyvirágúfű 1. ánthemon ’virág. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. arannyal versengő f ű. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. ſarga viragu f× (Melius 137). aurea < aureus ’arany’) fordítása. népetimológiával keletkeztek. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170).’. holl. a középső. hogy a növény virágai sárgák. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). Melius névalkotására a ném. J: ’Solidago virgaurea. ▌ 4. Benkő névadásának alapja. J: ’Chrysanthemum. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). 293). aranyversengő (Péntek–Szabó. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. J: ’ua. aranyverselő (ÚMTsz. 132).-i virgaaurea (< lat. J: ’Tanacetum balsamita. 1998: aranyvessző (Priszter 507). Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. 382). J: ’ua. hv. Goldwurz ’arany gyökér’. chrysós ’arany’. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. J: ’Ranunculus acris.-i Chrysanthemum (< lat.) és a Boldogasszony tenyere (4.). őszi margitvirág’. kelta ruoho ’sárga fű’. virga ’vessző’. J: ’ua. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. vérehulló fecskefű’. aranyverselő népi nevek.’. aranyvirág’. J: ’Chelidonium majus.). a névadás magyarázata. fű’) tükörfordítása. J: ’Leucanthemum vulgare. az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. 416). 377). Ember és növényvilág 278). mivel az adatokból kimutatható. szakny.’. ficaria.

eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. közönséges tyúkhúr’. hegyi árnika’. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. Fűvészk. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. névadásának alapja. méhfűnek ~a (→ méhfű). Fűvészk. rom. Az árnika a lat. berek.árnika mum < gör. Fűvészk. Magy. 124: 477– . || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. lat. 391. Aronowa broda. chrysánthemon < chrysós ’arany’. hegyi árnika’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 318). aronsbard. orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). szakny. J: ’ua. az az arany virágu f×” (137). nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 153. J: ’Arum maculatum. gémorr’. Arnika. holl. ánthemon ’virág. Fűvészk. 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. Fűvészk. арника. hogy a növény az árnyékos. 389). 2. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. amely szakállhoz hasonlít. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. 389. 1998: árnika (Priszter 306). Áron-gyökér. barba lui Aron. nagy buroklevél.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. J: ’Erodium. — N. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. ebnyelvűfű’. a latin név is a növény előfordulási helyére utal. Fűvészk. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. 2. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. Fűvészk. fű’) fordítása. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. Melius névalkotására a tyúkhúr R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). J: ’Arnica montana. Aronstab tükörfordítása. nemzetségnév. jellegzetes alakú. árorr 1807: árorr (Magy. a német szó előtagja a lat. J: ’Stellaria media. Fűvészk. sz. Aronwurz.[ára] kinő nyársformára” (Magy.’. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). közönséges ebnyelvűfű’. 1948: Árorr (MagyGyógyn. Az Erodium W. 153).’. J: ’ua. Aaronsbart tükörfordítása. 389). ném. erdős részeket kedveli. Az Árongyökér a ném. árnyék l. nemzetséget a XIX.’. Fűvészk. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. J: ’Cynoglossum. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). Alsine (< gör. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). szakny. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. Marzell Arum maculatum a. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. A névadás alapja. 422).). Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. „Anyaszára kinő árformára” (Magy. Nyr. 318). Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’ua. Genaust Árnica a. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). or. Genaust Álsine a. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. 152). erdő’) elnevezése is hatással lehetett. álsos ’liget. le. és a Geranium L. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). hogy az érdekes külsejű növény két. tehát az árorr a termés hosszú. 4. 1783: Áron ſzakálla (NclB. foltos kontyvirág’. 391). az Áron-vessző a ném. áron szakálla (ÚMTsz. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). Fűvészk. aranyvirág. 47). árszerű. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. J: ’Stellaria media. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). 422). árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. nemzetségnév. Magy. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. sárgavirág. Az Áron szakálla a ném. Vö.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. Vö. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). méhek ~a (→ méhfű). 153). árnyékszéktetőfű.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele. J: ’Arnica montana. 364). J: ’Cynoglossum officinale. 153). — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. Növényszótár 285). Genaust Chrysánthemum a. árnő 1807: Árnf (Magy. Áron-vessző l.

bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. TESz. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). vö.. 1783: Árva Tsalyán (NclB. J: ’Viola tricolor subsp. vadárvácska’.) a ném. 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). göcsös görvélyfű’. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. 181). 4: 30). 4.). 392). ezért a bőrön nem okoznak égető. Az árva (1416 u. artichaut.) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. alcarchofa. 23). szlk. vénuszhaj’. ▌ 2. vénuszhaj’. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. cseh sirotka. 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF.. artichoke.’. árvacsalán 1. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). — Ö: bürök~. 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). 1585: Arua leány hay (Cal. Az articsóka vándorszó.) nevet olyan növények kapták. Marzell Carlina acaulis a. viszkető érzést. 1813: Árvalyányhaja (Magy. J: ’Viola tricolor subsp. ol.articsóka 478. Az articsóka (1. J: ’Scrophularia nodosa. zamatos turbolya’. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. ang. | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. A vadarticsóka (2. 2. J: ’Anthriscus cerefolium. A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. vö. alcachofa.: RMGl. a lat. 162/14). — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. 230). Fűvészk. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. J: ’Urtica urens. Csalhatatlan kert 277–8). 423). 1948: árva leány haja (Halmai 6). 2. A fehér jelző a virág színére utal. 364). 290).. de csalánszőreik nincsenek. árva a. árv`csillyán (MNy. szb. 2./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1.) | ? Adiantum capillus-veneris.’. Artischocke. TESz. J: ’Carlina acaulis. Fűvészk. 3. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). EWUng. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538).’. J: . tricolor. árva a. articiocco. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. EWUng. — N. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. 133). J: ’ua.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. fehér árvacsalán’. 392). 184). ▌ 2. 1998: vadárvácska (Priszter 538). ▌ 2. árvalányhaj 1.. J: ’Adiantum capillus-veneris. J: 1577 k. aranyos fodorka’. csalán növénynév. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. a lat. J: ’Lamium album. J: ’ua.) nevének átvétele hasonlóság alapján. ném. 29: 249). fr.. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. Fűvészk. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. articsóka 1. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31).: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. árvalányhaj a. Feldstiefmütterchen. — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. 386). — N. Növényszótár 22). sir"tka. A későbbiekben az árvacsalán (2. ▌ 3. a névadás alapja. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61).’.. 1577 k. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). tricolor. ném. az apró csalán (1. 1911: árvaleányhaja (Cserey. Stiefkind ’mostohagyermek’. sp. EWUng. 181). apró csalán’.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. fekete peszterce’. sir$tica. szártalan bábakalács’. 138). vrtica megfelelője a m. J: ’Asplenium trichomanes. J: ’ua. ▌ 3. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető.-hv. 1783: Árva Tsalán (NclB. vadárvácska’. 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). TESz.). 955: TESz. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. vénuszhaj’. J: ’Ballota nigra. Lamium album utótagjának fordítása. J: ’ua. ▌ 4. árvácska (MNy.: RMGl. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF.) árva előtagja a lat. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet.

65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). vén~citrus. aszfodélosz (Priszter 308). hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. A pázsitfüvek közé tartozó.. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a).’. J: ’Cynoglossum officinale. magyarázatát l. közönséges ebnyelvűfű’.) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. királyné ~ káposztája. ászpa l.’. 364). felhasználásuk is hasonló volt. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. 1807: Ásfodéla (Magy. közönséges gyujtoványfű’. A névadás alapja azonban valószínűleg az. J: ’ua. A névadás magyarázatára l. amelyből az árvalányhaj alakult. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. ágas aszfodélusz’. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. J: ’ua. fehér aszfodélusz’. . asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). J: ’ua. és a lat. nincs folytatása a magyar nyelvben. valószínűleg a ném. Az árva leány haja szerkezet. J: ’Cynoglossum officinale. || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). ném.).). atlacér. árva a. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). 1813: Ásfodéla (Magy. ki hoz”. Boldog~ csipkéje. fekete fodorka’. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). tudatos alkotásnak látszik. ang. boldog~lapu. 231). SzófSz. Asplenium rutamuraria.) és ’fekete fodorka’ (3. Asphodelus és a német Asphodill változata. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. átkozott-tövis l. Vénusz ~ fürdője. N. Genaust Asphódelus a. J: ’Ruscus hypoglossum. a névadás magyarázata. 430). Boldog~ rózsája. 357).’.. az ásfodéla a lat. Asphodelus (< gör. haui kórſágot. lónyelvű csodabogyó’. Fűvészk. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. Mária lenje. ezek is páfrányfélék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Boldog~ tövise.). — N. Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. 2. J: ’ua. EWUng. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). aszfodélusz aszfodélusz 1. atlacér. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. aszfodéla l. szép~szőlő.’. Az árvalányhaj magyar fejlemény. és azért fordították árva leány-nyal. akárcsak a vénuszhaj (1. atlasér (ÚMTsz. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. isten~fa. közönséges ebnyelvűfű’. 1998: aszfodélusz. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. atracé (ÚMTsz. Asplenium ceterach) használták. pusztai árvalányhaj’. kxuet ki indit. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. A névadás magyarázata. Fűvészk. 1783: Ásfódéla (NclB. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. 364). még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. még lenlevelűf ű. Frauenhaar ’asszonyhaj’. — atlaszér 1. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). zászpa asszony l. ▌ 2. Marzell Adiantum capillus veneris a. asphódelos) átvétele. TESz. fekete fodorka (→ fodorka). J: ’Asphodelus ramosus. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26).aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. A név Melius alkotása. orvosi atracél’. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. J: ’Linaria vulgaris. lengő szálkájú. Boldog~ oldala. Boldog~ mentája. J: ’Anchusa officinalis. Az aszfodélusz a lat. 112–3.. Fűvészk. Az asszonylen Barra alkotása. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). 2. ▌ 2. J: ’Asphodelus albus. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. „minden be reket vért. istenátkoztafa átkozta l. lenszínű. A lat. 326) ’Stipa pennata. Asplenium trichomanes. selymes.

a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. J: ’ua. Fűvészk. ill. 157). ſÅára” (Melius 151). 1578: Atratzęl (Melius 150). Fűvészk. már Melius leírja. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. 1525 k. 1998: ’Anchusa officinalis. 153).). 95). amelynek az atracél a hivatalos neve lett. ▌ 8. J: ’Cynoglossum officinale.’. Ember és növényvilág 199).’. avarf ű. ▌ 6. ▌ 4. jatrocel. A ’gilisztaűző varádics’ (1.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető. A gilisztaűző varádics (1. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek. Fűvészk. cseh jitrocel.) érdes levelű növények. J: ’Calluna vulgaris. 1807: kerti Atratzél (Magy. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB.). indás ínfű’. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. atracéllapu (Péntek–Szabó. | 1807. gilisztaűző varádics’. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). txuiſſes ſÅxrxs à leuele.) neve. 155). 1998: atracél (Priszter 299). zaklacér (ÚMTsz. az előtag magyarázatára l. kerti borágó’. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. 364). atracél (Péntek–Szabó. 153).’. jitrocel ’útifű. útilapu’.’. közönséges kígyószisz’. ▌ 3. csarab’. EtSz. atracél’. TESz. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz. J: ’ua. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. ▌ 7. 1807: Atratzél (Magy. a festő jelző megkülönböztető szerepű. 1998: ’Anchusa. A közönséges ebnyelvűfű (2. 256).: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl. SzlJsz. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. 1775: Atratzél (Csapó 204). J: ’ua.).. J: ’Symphytum officinale. Fűvészk. 1775: Atratzél (Csapó 77). Fűvészk. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. J: ’ua. 2.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. J: ’ua. akárcsak az orvosi atracél (4. orvosi atracél (4. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. J: ’Calluna vulgaris.).). J: ’Alkanna tinctoria. 129). csarab’. és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt. J: ’Borago officinalis.’. 152). és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. N. Marzell Calluna vulgaris a. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. atracél atracél 1.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204). 334).) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. ▌ 5. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). A báránypirosítót (6. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). a kerti borágó (3.) leveleit. J: ’ua. J: ’Ajuga reptans. szlk.) és fekete nadálytő (8. — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. kerti borágó (3. J: ’ua. atracél (ÚMTsz. az utótagra l. 29: 249). Ember és növényvilág 199). jitrocil ’ua’. levelükből készítettek salátát. — N.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. A szlovák szó a magyarba R. . Az atracél szlovák eredetű. ▌ 2.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. köptetőt főztek belőlük. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. jatrocěl alakban kerülhetett át. a szókezdő j a magyarban maradt el. Kniezsa.) és az orvosi atracél (4. orvosi atracél’. közönséges ebnyelvűfű (2. hanga. 334). 67. Fűvészk. 1998: orvosi atracél (Priszter 299). atracéllapu l. Az avarhanga összetett szó.). kéc à virága. J: ’Echium vulgare. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). 1807: mezei Atratzél (Magy. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy. báránypirosító’. J: 1775. vö. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. J: ’ua.’. N. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187).’.’. közönséges ebnyelvűfű’. J: ’Tanacetum vulgare. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. atlaszfű l. atracél (MNy. EWUng.: RMGl.. A névadás alapja az. fekete nadálytő’. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. — ~lapu N. hogy a növény örökzöld. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik.

1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. a bab utótagra l.B bab — 1. görögszéna’. A bábafan ~ bábafon népi . szln. J: ’Trigonella foenum-graecum. vö. ill. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a).. A bábafog ’vénasszony foga. az anyarozs (1. virágja) hasonló a közönséges. a névadás ma- bábafonal N. 1–2 cm hosszú gomba. 1527-tól adatolható. ördögrokolya. 28). ördögkeringő. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. ▌ 2. földi királydinnye’.) névadás magyarázata. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. bába a. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. A névadási szemlélet magyarázata. farkasölőfű. báb`fon (MNy.. gyarázatára l. fekete foghoz hasonlítható. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. hogy a rozson élősködő fekete. bábafon l. ▌ 3. || bábafan N. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. ördögszekér. A görögbab (2. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. 317).). disznó~.) rossz. J: ’Eryngium campestre. bábafog (ÚMTsz.). a névadás alapja. Fabaria (Csapó 19) (< lat.-i foenum-graecum (< lat. J: ’Equisetum arvense. Fűvészk. vulgaris. anyarozs’. kerti babhoz. valószínűleg ez emlékeztet szúrós. ill. — Ö: csoda~ (→ csodamag). blg. varjú~. bábafonál (MagyGyógyn.). közönséges bab’ (TESz. a névadás alapja. bábafonal szakny. a földi királydinnye (2. Magy. bablevelű szaka (→ szaka).) termése szúrós. A görögbab (2. f##numgr##cum a.) Diószegi–Fazekas Magy.) a növény R. bába a. varjúbab. A vadbab (1. 317. bablevelű varjúháj’. 182). báb`fon (ÚMTsz. Szabó.) jelzője a lat. EWUng. J: ’Tribulus terrestris. Fűvészk. Fűvészk. rossz fogakra. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. Melius 370. N. boszorkány foga’ népi név. J: ’Sedum telephinum subsp. TESz. maximum. боб. lat. levele. bablevelű varjúháj (→ varjúháj).). hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). 29: 249). 407). bábakalács bábafog 1.. vö. EWUNg. A névadás szemléleti háttere. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. bábafog (ÚMTsz. babf ű. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). J: ’Aconitum vulparia. bábabéles l. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a). J: ’Claviceps purpurea. TESz.. farkasölő sisakvirág’. ▌ 2. lóbab’.. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. farkas~. Bábafog (MagyGyógyn. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. hogy a növény termése. 1783: Görög bab (NclB. mezei zsurló’. A bábafonal ’boszorkány. „fehér a’ virága.-ében tűnik fel. mezei iringó’. A farkasölőbab (3. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. Genaust fába a. vénasszony fonala’ népi név. A varjúháj.

de ehető termésekre utalnak. bábaguzsaly N.. bábaguzsaly. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. TESz. barna spóratermő hajtást fejleszt. 1577 k.. mind a növény ehető. mintára keletkezett. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. J: ’ua. a bábakalács előtag a növény R.. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. fényesek” (Magy. bábabéles elnevezései népi nevek.. Fűvészk.’. béles a.’. vö. b"b™guzs™ly. Melius 386. a névadás szemléleti háttere. ném. Szabó. a bába előtag magyarázatára l.’. 175). 609/21). Spindeln ’orsóz. bábabéles (MagyGyógyn. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek.. 2. jelentéktelen. J: ’Equisetum arvense. kerek termésre utalnak. a fan utótag finnugor eredetű. bábakalács 1. Fűvészk. bábafog. 37). bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. J: ’Pimpinella saxifraga. papsajtmályva’. EWUng.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. vénasszony fonó eszköze. a körfény nemzetségnév. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’.szóból alakult -s melléknévképzővel. hoſzſzúdadok ſzínesek. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. ▌ 2. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. nevének átvétele. UEWb. szártalan bábakalács’.. acāūlis ’szár nélküli’. J: ’ua.. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). A bábaguzsaly ’boszorkány. fan a.bábaguzsaly név. guzsaly a. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). Diószegi–Fazekas alkotása. N. A béles ’lepényféle. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. A szártalan jelző lat. nem . EWUng. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. Marzell Carlina acaulis a. bábafog. 297/5–6). hasznos földitömjén’. a bába előtag magyarázatára l. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. J: ’ua. 175). bábaguzsaly. 1775: Babakaláts (Csapó 17). Taubenrocken. A bába előtag magyarázatára l.. A bábakalács (1. apró. mezei zsurló’.’. kalács a.). 351).) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. fon a. báb`béles (ÚMTsz. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű.. — ~fű 1577 k. 1783: Bába-íre-fü (NclB. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. J: ’Carlina acaulis. fon a. Semmeln ’zsemle’. a Magy. 337). amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. J: ’Malva neglecta. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e... | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn. 29: 249. TESz. ném. Fűvészk. J: ’Carlina acaulis. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. J: ’ua.: baba kalacchÿa fwnek gr. lat. szlk. bábabéles. 461). A papsajtmályva (2. 402. bábakalács stb. A név valószínűleg magyar alkotás. bábafog. A körfény nemzetségnév. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. béles a. Marzell Equisetum arvense a. pl. és főnevesült.). hogy a növény virágzata ehető. bábafonal. (OrvK.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. TESz. A bábakalácskörfény összetett szó. vö. 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). hogy a növény tavasszal látványos. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás alapja. 461). bábaguzsaly. EWUng. Fűvészk. guzsaly a. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy. MNy. Genaust acāūlis a. a guzsaly utótag szláv eredetű. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. || bábabéles N.) bábakalács. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. 1783: Bába kaláts (NclB.. Malva silvestris a. Milchbrötchen ’tejkenyérke’. szártalan bábakalács’. bábaguzsalyt gr. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. kalácsféle’ utótag a bél.: Küllőfény (Julow 265). bábafog. orsószerű szárba szökik’. a névadás magyarázatára l. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa. rokkája’ népi név. 364). 413). fan a. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18).). az ÚMTsz. bábafonal. kalács a. még bélekenyér.

ol. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). babér 1552: Babyr (MNy. A bábavirág népi név. babér a.’. bába a. cseh vavřín.bábarokka maradt fenn. bablevelű varjúháj’. Marzell Aconitum napellus subsp. a rózsa utótag a leánder sárga. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). mezei zsurló’. A babér előtag magyarázata. Rosenlorbeer ’rózsababér’. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. babkalevél l. kfn. A R.’. békarokka.’. Vö.. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. ném. szlk. A babér vándorszó. A névadás magyarázatára l. A bábarokka ’öregasszony. J: ’ua. Méreg fÍ (Veszelszki 23). — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). J: ’ua. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35). farkasbab. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). rose laurel. J: ’Nerium oleander. a név ang. babka. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. vulgaris’. J: ’ua. babfű 1798: Bab-. babér .). faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. levelét pedig fűszerként használták. lauro. boszorkány rokkája’ népi név. a közönséges babérfa levele’. J: ’Aconitum vulparia. orvosi székfű’. előtagja szlovák eredetű. borostyán’. J: ’ua. közönséges babérfa’. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). Vö. bába a. minták hatására is létrejöhetett. 1783: Bab levelü fü (NclB. és áztazd meg abban” (Nyr. vö. fehér stb. rózsára emlékeztető virágjára utal. J: ’ua. maximum. azt főzd meg vizben. 2. J: ’Sedum telephinum subsp. leánder’. laurus ’babér’) szavakkal. Fűvészk. vö. ófn. J: ’Matricaria chamomilla. de valószínűleg összefügg a ném. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. ném. napellus a. 44: 23). Lorbeere. anyaf ű. Faba alba (Melius 155a) (< lat. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták.). babér a. bobka. rocke. farkasölőbab (→ bab).. 72: 127). bábafonál. l#rber. TESz. ang. ill. faba ’bab’) elnevezése. 368). b<bavir<g (ÚMTsz. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele.). borsófojtófű. rueca). Fabaria (Csapó 19) (< lat. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). a névadás magyarázatára l.’. ang. kfn. N. a leánder hivatalos magyar elnevezése. laur (< lat. 69 bablevelűfű TESz. bábarokka N. méhanyafű (→ anyaméhf ű). pl. laurier. Genaust fába a. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. a növény R. Vö. vö. EWUng rokka a. A babérrózsa összetett szó.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. piros. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. EWUng. J: ’ua. sz. J: ’Laurus nobilis. rock. rose bay ’rózsababér’. 1998: babér (Priszter 411).. bobok (gen. fr. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. le. rocko. sp. lat. ismeretlen eredetű. hogy a leánder levelei örökzöldek. || babka 17. bábavirág N. bábakalács helyett. a névadás szemléleti háttere. ném. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. wawrzyn. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. kemények. J: ’Orobanche alba. A babfű a növény R. magját gyógyszerként. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). J: ’Equisetum arvense. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. 391) nevet javasolja a növénynek a R.. lat. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. fehér vajvirág’. Rocken. minta hatására jött létre. 15: 517).’.’. EWUng. disznótövis. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). babkalevél a. farkasölő sisakvirág’. A bablevelűfű lat. rokka a. J: ’Laurus nobilis. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. TESz.. bábarokka (ÚMTsz. hogy a növénnyel főleg női betegségeket.

bagó(p(r.-hv. J: ’Chenopodium botrys. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). p« ’csomagolás. bagóep(r. ▌ 3. idegen szó. varázslat’ jelentésben került át a magyarba. hogy a növény. 125). ▌ 4. báj. bogyókra. A bájfű (1.). 836. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). 147). bagrina. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába.). hogy a babért a legenda szerint Apollónak.-féle laurus Alexandrina. bagrena. J: ’ua. 428). is bizonytalan ’varázslat. a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. szalag.: RMGl. erdőben gyűjthető növényekre. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. erdei szamóca’. A török szó ’mágikus kötés. elsősorban a babérmagot (baccae lauri). bagrena N. 99). a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. vö. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. bagr(na ’fehér akácfa’. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. a szb. UEWb. A BesztSzj. az RMGl. A névadás magyarázatára l. varázserő’. Vögelbeer ’madárbogyó’. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. A bagolyszegfű népi név. bagóeper. 126: 299.: ? ’Laurus nobilis. | 1590: ’Laurus nobilis.: RMGl. 1783: Baj-fü (NclB. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. A kötés a varázslás általános módja volt. összetett szó. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). vasfű’. bagolyeper (ÚMTsz. 257). 1395 k. J: ’Verbena officinalis. században a babérfának csupán különböző részeit. lónyelvű csodabogyó’. 1841: bájfü (Barra 322). ▌ 2. fehér akácfa virága’ átvétele. bilincs’. ujg. a névadás szemléleti háttere. 126: 299. ba=la-. Melius leírásából az is kiderül.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. virág vadon termő. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. fehér akác’. J: ’Robinia pseudacacia. bagolyszegfű N.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. vö. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. 1783: Báj-fü (NclB. dúsvirágú ökörfarkkóró’. vö. (Melius 51).-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. J: ’Verbascum densiflorum. az oszmán-törökből a tör. oszm. A bagolyeper népi név. 344). még madárpogácsa.) első megjelenése a BesztSzj. b): RMGl. J: ’Ruscus hypoglossum. tat. ba= et. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. A R. és az EWUng. bagrena ’fehér akácfa. baÛ ’kötelék. eper utótagja ugor eredetű. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. baddza l. ba=i ’varázslás.). bagr(na. bagrina. A bagrena népi név. J: ’Laurus nobilis. — ~fa 1500 k.’. Zauberei’ jelentést tulajdonít. bagolyeper (MagyGyógyn. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bodza bagóeper l. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. miri- . 212). csuv.). Nyr. ba= ’mágikus. 99). bogojszekfü (Kótyuk 76). Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. azt jelzi. megjegyzi. 1578: Bayf×nec gr. Nyr. bagrena bájfű 1. bagrinca l. J: ’Fragaria vesca. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. tör. kötél’. 1775: Baj-fü (Csapó 20). vö. közönséges babérfa’. ném. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. Daphnéba. bau ’kötél’.-ben előforduló „bay phÿw”. szegfű. A báj előtag ótörök eredetű. bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. Az utótag magyarázatára l. kötés’. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. hogy ez a növény az „MA. közönséges babérfa’. hogy a XVI. báj előtagjának a TESz. közönséges babérfa’. vö. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. J: 1395 k.’elvarázsol’.bagolyeper Genaust fába a. azok babérfává változtatták.

bakszakáll. 408). J: ’Lycopodium clavatum. A lónyelvű csodabogyó (3. Diószegi– Fazekas alkotása.. EWUng. N. J: ’Filipendula ulmaria. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 130: 303. J: ’Carlina acaulis. sz. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű. ennek gyökerét. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat.’. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). orvosi bakfű’. ▌ 2.bajnóca rút adományozott. vadárvácska’. a névadás magyarázatára l. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. 1470 k. 255). bakszakáll (ÚMTsz. ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. 1998: bakfű (Priszter 512).. legyező nevének átvétele. szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. bajnok a.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. lat.: Barba hirci. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’.) a lat. Marzell Filipendula ulmaria a. 348). ang. Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. mint amuletumot. J: ’Tragopogon pratensis. ▌ 3. A réti bakszakáll (2. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). réti legyezőfű’. J: ’ua. 2. bakszakáll (ÚMTsz. 301). A vasfű bájfű (4. id eſt. regina prati ’a rét királynője’ nevét. EWUng. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. Castleman 71.. 378) nevet javasolja a R. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. a névadás alapja nem világos. réti bakszakáll’. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. legyező(f ű).) a lat. TESz. bajnóca’. 387). 4: 30). a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon.). bakbűzű gerely l. 1578: Bakf×nec gr. Nyr. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld.’. queen of the meadow ’a rét királynője’. J: ’Betonica officinalis. borvirág. Wiesenkönigin ’réti királynő’. gerely bakfű 1. J: ’Tragopogon pratensis. ma Filipendula). ennivalója. v. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö.’. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. — N. Fűvészk.). bakszaka (ÚMTsz. XVI. névadásukhoz talán felhasználták a növény R. bajnok a. 29/8). herba ’fű’) fordításával keletkezett. bajtergyán l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. bakszaka l. réti bakszakáll’. 408). trágos ’kecskebak’.. 1783: Bak-fü (NclB. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. J: ’ua. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). szártalan bábakalács’. báj a. J: ’ua. R. A legyező előtag a növény R. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. N. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). cica). A bakfű (1. 130: 303). 1775: Bak-fü (Csapó 22). 1577 k. J: ’Spiraea. ▌ 2. herba hirci. ném. kapcsos korpafű’. A néva- . 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. ill.) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. a): RMGl.). à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. 627). Fűvészk.) bakfű neve szintén a lat. 1807: Bakfű (Magy. A névadás alapja. 408). A bakszakáll (1. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. A bakakalács név arra utal. lat. 300). — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). 1783: Bak-fü (NclB.: Bakfw (OrvK. 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). J: ’Viola tricolor. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését.: Betonica: Bakfw (CasGl. 1775: Bak-fü (Csapó 23).) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). Fűvészk. strucctollakra emlékeztető virágzata. gör. TESz. Tragopogon (< gör. bakszakál (MNy. bájos a. (Melius 80a). pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. Fűvészk. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. Melius a ném. neve Spiraea. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett.

hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. aigós ’kecske’. A névadás magyarázata. kozjabrada. 379). hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). balha l. podagrafű’.. ballangókóró balsamfű l. bakszarvúfű 1577 k. A sárga jelző a virág színére utal. kozobrad. Fűvészk. J: ’Trigonella foenum-graecum. A báldrián idegen szó. 1864: barangkórót gr. A ballangókóróból rövidüléssel. 1813: bigetsi Baktopp (Magy.: BakÅarwo fweth gr. bige a. kecskeszarvúfű. | 1798. A baktop a Magy. d): RMGl. 210). 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. Fűvészk.).-i Aegopodium (< gör.: Baktopp (Julow 257). Genaust tragophýllus a. 1948: Baldrián (MagyGyógyn. 289). rom..-ben. TESz. 182). lat. ol. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék. bolg. 1948. 1783: Báldián-fü (NclB.). officinalis. kozibród. — N.. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). ang. Ballagó-kórót gr. Fűvészk. J: ’ua.). ballanó l. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. Fűvészk. még bakfű. ballankóró. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. (OrvK 324/3). J: ’ua. Fűvészk. báldián l. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). szerzőinek alkotása. goat’s beard. || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). J: ’Aegopodium podagraria. bige a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. barlangó (MTsz. ördögszekér. A kapcsos korpafű (2. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). bucerus ’ökörszarvú’. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. J: ’Eryngium campestre. Fűvészk. Genaust Aegopódium a. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. szb.-hv. cseh kozi brada. gör. baktop (a nemzetségnév csak a Magy.bakszarvúfű dás magyarázatára l. Bockshornkraut. (TESz. baktop 1807 e. barbe de bouc. Növényszótár 6). Nyr. TESz. bak a. A bakszarvúfű a lat. 407).. barba di becco. 210). A főnevesülés történhetett önállóan. 1911: baktop (Cserey. 2.). (TESz. ballag a. EWUng. 1798: Báldián (Veszelszki 436). ballangó a. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. 124: 123. EWUng. — tüskés ~ N. balzsamfű . vö. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. Bockshorn.. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. Fűvészk. ném. J: ’ua. 1998: baldrián (Priszter 532).. 323). a lat. görögszéna’.. tehát a növény ballag..-ben fordul elő)’.). szakny. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. Báldrián-fü (Csapó 166). 1610 k. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. a ném. Nyr. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. A baldián.) és a vadárvácska (3. bucerius. barba caprei. vö. Nyr. bonzalgó (MagyGyógyn.’. ballang. pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. J: ’ua. A ballangó népi név. officinalis. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy.) bakszakáll neve népi név. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. a fű utótag magyarázó szerepű. || ballangó N. topog a. 182). 1807: Baktopp (Magy. 258).). bak a. kozja brada. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. fr. macskagyökér’. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró. ném. 130: 304. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. tüskés balangó (MagyGyógyn. — ~fű 1775: Baldian-fü.’. ballankóró (ÚMTsz. a névadás magyarázata. topog a. macskagyökér gyökere’.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből. Bocksbart. bolha ballagókóró l. le.’. 130: 305. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). Bádian-fü. A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. mezei iringó’. J: ’Aegopodium. ballangókóró (MTsz.

J: ’ua. J: ’ua. balzsamnyár(fa)’. vö. Balſamum olaÿth gr. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. Marzell Ailanthus glandulosa a. Fűvészk.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. ném. 1841: balzsamfű (Barra 314). lat. A balzsam Európában a gör. hosszan kihegyezettek. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. balzsamfű 1. tavaszi hérics’. Götterbaum ’bálványfa.és utótag magyarázatát l. 243). ang. ném. A névadás magyarázata az lehet. N. Balsam.’.’. 364). valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek.. és szívesen szagolgatták a virágot. Ember és növényvilág 198). balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). az elő. — büdös ~ N. A banka szóhasadás eredménye. . J: ’Thymus serpyllum. ném. szakny. valószínűleg a ném. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. vö. bálsamo. 2. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. Balsambaum ’balzsamfa’. ezeket a patikákban balzsam v. a banga ’bamba. magyarázatát l. vö. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadás alapja a növény óriási mérete.). 389). A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. illatos gólyaorr’. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. balzsamolaj néven árulták. banka a. istenfa’. Ember és növényvilág 198). balzsamokat készítettek.’.. J: ’Abies balsamea. latin szakny.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. A balzsamfenyő összetett szó. balbalzsamfa l. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). Balsam átvétele. J: ’ua.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). jegenyefenyő. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). Marzell Populus balsamifera a. J: ’Populus balsamifera. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. J: ’Geranium macrorrhizum. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. sp. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. összetett szó. Genaust Ailánthus a. βάλσαµον ’balzsamcserje.’. J: ’ua. balzsam-jegenyefenyő l. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. vadkakukkfű’.’. hogy a madár akkor énekel.’. banka (Péntek–Szabó. banyómuszkáté N. közepétől adatolható. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. muskáta a. a fából kivont balzsam R. vö. a R. 74/1). — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). büdözsbanka (Péntek– Szabó. magyarázatára l. még Boldogasszony oldala.’. Halmai 5. A balzsamfű növénynév magyarázata. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. vö. A mirigyes jelző arra utal. J: ’Thymus vulgaris. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). A névadás szemléleti háttere. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak.) összetétele. Marzell Abies balsamea a. sz. A banka és a büdös banka népi nevek. bandikó l. kerti kakukkfű’. balzsam-jegenyefenyő’. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. mirigyes bálványfa’. J: ’ua. Fűvészk. balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. Balsampappel ’balzsamnyár’. J: ’ua. EWUng. 1813: Bal’samfű (Magy. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. balzsamos nyár (→ nyár). J: ’Ailanthus altissima. amikor tavasszal a hérics virágzik. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). 521). || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). A bálványfa a lat. (OrvK. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz. Ezerjófű 21). TESz. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. feltehetőleg a ném. balsam. balsamum ’ua.-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. J: ’Adonis vernalis. lat. mivel a madarat butának tartják. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). banka a. A banyómuszkáté népi név. balsamum. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. 1783: BalÐam-fü (NclB.

Genaust Perséa a. bárányfejűfű N.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). 334). a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik.). ▌ 2. 1578: Barány nyelw (Melius 149). 47). kerti borágó’. 1948: báránynyelv (Halmai 15). | 1783: ’Plantago major. de a név utalhat a Plantago mediára is’. A baracklevelűfű a lat. bárányfark l. N. a névadás szemléleti háttere. N. J: ’Verbascum thapsus. — N. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. b"r"nf™rk. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. vö. bárányka (Péntek–Szabó. A bárányfű népi név. foltos kontyvirág’. virágos hajtása mirigyszőrös. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. burgonya’. d): RMGl.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. elsősorban a tavaszi levelek’. J: ’ua. J: ’Arum maculatum. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. bárányfarok bárányka N. Báránynyelv (MagyGyógyn. hogy az apró. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. A bárányfejűfű népi név. ukr. 368). ami a bárány bundájára emlékeztet. a névadás alapja. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. ballangókóró bárány l. J: ’Amaranthus caudatus. hosszúkás. N.. Fűvészk. ősszel tűnnek fel a virágok.).’. ▌ 3. báránylábvirág l. bárányfejű fű (ÚMTsz. J: ’Plantago lanceolata. a foltos kontyvirág is gumós növény. borsos keserűfű’. 1783: Báránynyelv (NclB. bárányfű N. A növény fejlődésére vonatkozóan l. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). a borsos jelző talán a növény illatára utal. ▌ 2. agni lingua est herba nota. molyhos. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). 330). J: ’Borago officinalis. Marzell Amarantus caudatus a. барабóй. dúsvirágú ökörfarkkóró’. lándzsás útifű’. rom.) tükörszó. Fűvészk. 155). EWUng. 364). a névadás magyarázata. nagy útifű’. J: ’Persicaria hydropiper.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. — Ö: turbolya~.).: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. 1610 k. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. bárányvirág bárányfarok 1. A névadás alapja a növény csüngő. szintén Benkő alkotása. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. 528). 1560 k. bárányfark (ÚMTsz. pihéinek elfújása után pedig kopasz. 1807: Báránynyelv fű (Magy. 528).: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. a latin arno- . J: ’Verbascum densiflorum. ném. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. Ember és növényvilág 221). 4: 30). — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. borsos varjúháj’. 279). báránfarok (ÚMTsz. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: bárányfarok (Priszter 297). amely állati farokra emlékeztet. A bárányka erdélyi népi elnevezés. A baraboly vándorszó. hosszú virágzata. barabói ’baraboly. N. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. J: ’ua.). 1847: báránynyelv (Peregriny 354). bárányiröm l. A báránynyelv (1. J: ’Colchicum autumnale. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. amelyek aztán elszáradnak. bárányfark (MNy. A báránycsecsfű Benkő alkotása. J: ’Sedum acre. 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. барабóля ’ua.). i. blg. molyhos ökörfark’. A bárányfarok báránynyelv 1. N. Műszótár 441). 2. J: ’Taraxacum officinale. őszi kikerics. mivel a névadás alapja. bárányfű (ÚMTsz. pitypang’. vö. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’.’. J: 1578: ’Plantago major. barabúla ’burgonya’. ezt követően. barangkóró l.: RMGl.’. — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). még csicsiskoma. TESz. bókoló amaránt’.

J: ’ua. a ném.’. hogy „a’ régiek azt hitték. barátfő 1578: Barát fxnec gr. bors izü és csipösségü” (Barra 322). Idegen nyelvi megfelelőre vö. tavaszi kankalin’. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. A barátbors a ném.: RMGl. abszintüröm’. 312). A bárány előtag magyarázata talán a sok. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. ökörnyelv) került a névbe. ujjas keltike’. ném. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF.). J: ’Corydalis solida. J: ’ua. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. apró. Goatbart ’kecskeszakáll’. A bárányvirág tükörszó. pirosítógyökér nevéből vonták el. barátfő . a lat. barátcserje’. 1998: bárány-üröm (Priszter 306).. bárányüröm 1. termése égető. J: ’Artemisia absinthium. a névadás személeti háttere. 128: 181).’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. az bárányszűzfa l. bárányvirág 1. sárga virágja hosszú száron található. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). Szabó. ▌ 2. J: 1578: ’Artemisia pontica. 128: 181. 1798: Bárány. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). gömbös virág. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. báránypirosító’.báránypirosító glossus (< gör. barátcserje’. aries ’kos’) fordításával jött létre.) népi név. Nem kizárt azonban. a fű magyarázó utótag. lat. 209). Marzell Artemisa vulgaris a. a növény levelei vékonyak. 415). — N. az utótagot a növény R.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. 128: 181). A bors utótagot az indokolja. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2.) a lat. Nyr. A báránylábvirág metaforikus elnevezés. Ember és növényvilág 273). szűzbárány 75 barátfő utótagra l. J: ’Vitex agnus-castus. ném. ill. 1783: Bárány üröm. A névadás magyarázatára l. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. 1998: báránypirosító (Priszter 294). akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. régen borspótlónak használták: „magva . A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. bárányüröm’. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). darabos. pitypang’. Szabó. Melius 433. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). Glossopétalon a. 4: 30). vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. amelyek báránybundára emlékeztetnek. üröm. lingua arietina (< lat. ▌ 2. | 1590: ’Artemisia pontica. szüzességét megtarthatja. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). bárányüröm’. Genaust Arnóseris a. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. 220). Melius 429. 1578: barány Irxm (Melius 158a). barátbors barátfejűf ű l. Lingua arietina. Az elnevezés alapja. J: ’Taraxacum officinale. birka’. 734). A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. Lämmerblume fordítása. 1903: bárányvirág (Nyr. még ökörnyelv. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). az az. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn.) népi név.. lingua ovis. aren. báránylábvirág (ÚMTsz. összetett szó. gör. ovis ’juh. a névadási szemlélet háttere. Mönchspfeffer tükörfordítása. csípős. gen. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. (Melius 75a). J: ’Primula veris subsp... || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. arnós ’bárány’. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. Bárány Irem (NclB. amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. || barátcserje l. Barány nyelw” (Melius 149). J: ’Alkanna tinctoria. J: ’Vitex agnus-castus. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). hogy a növény csüngő. lingua ’nyelv’. glôssa ’nyelv’) fordítása. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. veris. 1841: bárány üröm (Barra 209). magyar alkotásnak tűnik. A különböző Artemisia-fajok. állatnyelvhez hasonlítanak. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). hosszúak. báránylábvirág (MNy.

Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. vö. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a).. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. 1783: Barát fejü fü (NclB. áldott bárcs’. or. 81. J: ’Cnicus benedictus. TESz.). 328). A magyarba talán egy ki nem mutatott. ami heréhez hasonlítható. J: ’Aconitum vulparia. борщ ’káposztaleves céklával. 11] a. 1628/1793: Barts (EtSz. ill. idegen nyelvi megfelelőkre vö. a növény előfordulási helyére utal.) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bari a. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. N. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. J: ’Datura stramonium. vö. a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. Bariska (MagyGyógyn. bršť. Nyr. J: ’ua. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn. ÚMTsz. a levelek fogazottak. Öhr ’fül. mint az áldott bárcs (1. bariska N. ahol Marzell szerint az előtag bär. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. J: ’Acanthus mollis.. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. Ember és növényvilág 198). barát. vö. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném.’. sőt R. TESz. barcs a. a mony ’here’ magyarázatára l. szlk. Marzell Cnicus benedictus a. | 1998: ’Cnicus benedictus. Melius a barát. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. A névadás alapja. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. Kniezsa. N. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. egyedi adat. SzlJsz. 44: 29. 1807: Bárts (Magy. | 1807: ’Cnicus. bárkavirág N. N..’. bariska. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. bárcs’. barcsa. amelyet a népnyelv bariskának nevez. nyugati medveköröm’.). Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. 264).). hogy a tölcsérszerű. EtSz. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. 1998: bárcs (Priszter 340). bárkavirág (Péntek–Szabó. paponya. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. céklaleves’. — Ö: pápafű~. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének.’.. Heracleum sphondylium [1. A nyugati medveköröm (2. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. b‘šč. szln. Szabó. Az áldott bárcs (1. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). bárány a. A barátfő Melius alkotása. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. baracsika (ÚMTsz. Pfaffe ’pap. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89).) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. áldott bárcs. csattanó maszlag’. medvetalp’. || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. A bariska népi név. áldott bárcs’. bršč ’medvetalp’.). szerzetes’. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. Növényszótár 64).-hv. a ném. barátok l. cseh bršľ ’ua. . Növ. foltos kontyvirág’. szúrósak. bárcs bárcs 1. fehéres buroklevél alján egy dudor v. nyugati medveköröm) nagy. csomó található. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). ▌ 2. 458).’. farkasölő sisakvirág’. bárcskóró l. Melius 387. CV. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. Mönchskopf tükörfordítása. bariska. 1998: áldott bárcs (Priszter 340).. valószínűleg a ném. szb. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. barszcz ’medvetalp. Fűvészk. de feltehető szlk.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). A névadás szemléleti háttere. áldott bárcs’. vö. 410).... karéjos levelei vannak. J: ’ua. szúrós. szem’) is hatással lehetett névalkotására. le. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja.. J: ’Arum maculatum. EWUng. A névadás alapja a tüskés toktermés. agármony. Barschklo. 410). 11: 6). A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. áldottfű. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. tótok és ~ salátája barátf ű l.). J: ’ua.

paraj a. J: ’Amaranthus caudatus. A magyarba egy feltehető déli szl. 1527. bársonyvirágfű. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. szépek. hogy a *brěkovica. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet. 103). amely bárkához hasonlítható.: Flos amoris. UEWb. Fűvészk. A bársonyparéj összetett szó. R. 364). az utótagra l. bókoló amaránt’. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. Amaranthus: barson virag. 374).).. berkenye’. vö. barlangó l.. TESz. vö.2: RMGl. Hasonló típusú névadásra vö. 1577: ’Sorbus sp. ebből való a berkenye.’.. ballangókóró barnagyök l. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból..: Barſon vÿragh fwet gr. bársonyszép.. J: 1257. Ember és növényvilág 291). Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. berkenye’. fojtós berkenye’. 1783: Bárſony virág (NclB. 1500 k. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. 2. 1379. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. 365). 423). berkenye’. Melius 409. 29: 249). bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. 1527: Bacolcza ffara (TESz. Fűvészk. A barnagyökér a ném.). | ’Sorbus sp. kiemelve azt. 1379: Barkochafa (OklSz. bókoló amaránt’. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. 1350: Barkolchafa (OklSz. burján. bársonyburján N. a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. EWUng. ném. 344/22). — N. brokovec. paraj a. J: ’Amaranthus caudatus. barkolca l. bókoló amaránt’. Fűvészk. tejoltó galaj’. J: ’Amaranthus caudatus. vö. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. barkócafa (Péntek–Szabó. barkócafa ’vadberkenyefajta. 1590: ’Sorbus sp. J: ’Amaranthus caudatus. a névadás alapja a bíborszínű. bársonyvirágfű nevéből vették át. gyomnövény’.). 383). amely később beleolvadt a magyarságba. EWUng. 2. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. 103). Fűvészk.). valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. 1500 k. R. göcsgyök. gyökér a. bársonyos virág. varjúmogyoró. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). ang. (OrvK. gyökér a. valószínűleg délszláv eredetű.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. cso- . 1813: Barkótzafa (Magy. barkóca barlangkóró. a levelek nem bársonyosak. 1350..). — N.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. 514). bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). EWUng. napellus. — N. fojtós berkenye’. barkóca ’vadberkenyefajta. 2. 1813: Bársony virág (Magy. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). Katikasisakvirág’. szln. bársonyka 1807: Bársonyka (Magy. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. a névadás magyarázata a barna. A névadás magyarázatára l. | 1813: ’Sorbus domestica.: RMGl. sz. A bársonyszép Melius alkotása. 1783: Barkótza (NclB. TESz. a bársony előtagot a növény R. 775). J: ’ua. bársonyvirágfű 1577 k. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. (Melius 92). J: ’Galium verum. 214). a névadás alapja a virág. | 1783: ’Sorbus domestica. A barkóca szláv.). összetett szó.). még bársonyvirágfű. Noah’s ark. A bársonyburján népi név.. TESz. *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. vö. A bársonyka az ótör. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. göcsös görvélyfű’.. v. b#rsom b•rjan (MNy. BraunwurÅ tükörfordítása. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. A tejoltó galaj virága sárga. Marzell Aconitum napellus a. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is. és a szép utótagot illesztette hozzá. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. bókoló amaránt’. bronkovec ’barkóca’. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata.: RMGl. Lehet. Szabó. XVI. J: ’Scrophularia nodosa. J: 1325.

Melius 409. 316).’.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. 379). 1595: Baſalicum (Beythe 44).). (OrvK. Fűvészk. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. J: ’ua.: ’bíborszínű bársony’). Szabó. 379). J: ’Dictamnus albus. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. a ném. A N. J: ’ua. (Beythe 92a). a nagyezerjófüvet (2. 1783: Ba’salicom. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. még bársonyka. eredetű (első megjelenése: 1395 k.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. bazsalikomf ű basilikumbojtor l. — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). 105). kerti bazsarózsa’. bazsalik (MTsz. 105). bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. XVI. blg. 131). 1775: BaÐa-roÐa. bazsalicska. 1578: Braſiliom. A bársony előtag ótör. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. 316). nagyezerjófű’.). bojtorján bazza l. bazsa basilica. 1841: bazsalyikom (Barra 315). 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). . 105). bòžūr.: RMGl.: Pionia: Baza rosa (Herb. lat. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. neve paeonia mascula. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). 1525 k. BraÐiliom (NclB.). 1540 k. 171/30). 105).’.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb.’.) is használták epilepszia gyógyítására. barza l.). bársony a. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. bodza basalrózsa. a R. 390).) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. basarózsa l. tejoltó galaj’ (MNy. bazsajékum l. basarúzsa (MTsz. TESz. 1595: basalnak gr. Fűvészk.’. N. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy.) és kerti bazsarózsát (1. 1798: Baſalikom (Veszelszki 328).’. Melius a lat. bazsarózsa. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). mindkét növényt. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). szl. busarózsa.: Baſa roſat gr. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. 105). bársonyos virágokból álló bugavirágzat. 38/17). Fűvészk. TESz. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445). J: ’ua. 92). 92). ▌ 2. BaÐiroÐa (Csapó 30). 29: 249).: Peoniaca: bazar (CasGl. — N. 1. A névadásra l. a): RMGl. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. ang. J: ’ua. Baſilicum (Melius 109a). c): RMGl. božurъ ’sáfrány. az az. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. sz. esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki. bazsalikomfű bazsal l. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. 80/27).: RMGl.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. b™zs™licsk™.). bazsarúzsa. J: ’ua. e. 1807: Bazsa-rózsa (Magy.’. velwet-flower ’bársonyvirág’. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. EWUng. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB.: Baſalicom (OrvK. 131). bazsajka. 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. bársonyszép. bažur ’ua. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. bazsarózsa a. 1998: bazsalikom (Priszter 437). vö. basilicum l. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. masculus ’hím’. (Melius 108a). bazsajikum. bazsarózsa a. — N.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. J: ’Paeonia officinalis subsp. 316). officinalis. bazsarózsa helyett. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). 1610 k. bazsalikomfű 1. bozsarózsa.. бoжýp ’bazsarózsa’. (OrvK. 1742: basilika-f× (EtSz. szb. ▌ 1. még bársonyburján. v. az utótagot pedig lefordította. a névadás magyarázata a bíborszínű. A nagyezerjófű (2. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. lat. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula.. bazsajékom. bazsalika. kerti bazsalikom’. 105). 105). d): RMGl. A nagyezerjófű (2. buzsarózsa (ÚMTsz. bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. Samatblumen tükörfordítása. A bársonyvirág összetett szó. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92).-hv. || bazsalikom 1577 k. — ~rózsa 1577 k. J: ’Ocimum basilicum. a növény R. EWUng bársony a. Baſalicomot gr.

boglárka.’. békaboglárka 1. szappanfű’. hv. 2. 1998: békaboglárka (Priszter 477). de nagyobbak. 365). galamb~. ang. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. uzsora stb. basil.’.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. ▌ 2. amely Diószegi–Fazekas alkotása. boglárka~virág békaboglár l. Fűvészk. vö. muzsika. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. 365) nevet javasolja a R. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). lat. J: ? ’Saponaria officinalis. a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. a k. mindkettő illatos. 2. A békabogyó összetett szó. királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. A békaboglárka összetett szó.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. A bazsalik. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). bazsarózsa. A bazsalikom latin eredetű. 129: 187. 52. Bottört. 1998: békabogyó (Priszter 291). vö. J: ’Ranunculus aquatilis.. lat. fekete békabogyó. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. 1948: békabogyó (Halmai 6). tyúk~ béka l. zs megfelésre vö. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. (ÚMTsz.) a ném.békaboglárka bazsalik. indás ínfű’. 2. ▌ 4. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. Ez a gör.. R. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). bazsárrózsa bazsa begy l. Basilie. bazsalrózsa. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. Basilikum. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. J: ’Ranunculus flammula. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. Benkő alkotása. csomborpereszlény’. basileús ’király’. 1783: Béka Boglárka (NclB. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. a szóvégi k. bazsaikom. vonták el a ké- . 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). Melius 416. a növény sekély. hortenzia. -om megfelelésre vö. lat. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. Fűvészk. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. bazsalikom a. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. basìlico. Az erdei. 1911: fekete békabogyó (Cserey. Benkő a béka előtagot a növény R.). amelyet a békaboglárkából vontak el. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. 368). J: ’ua. Nyr. or. bazsajikom. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. 365). Növényszótár 5). fr. békabogyó’. bosiljak. ang. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. J: ’ua. Fűvészk. békaboglárka l. békaf ű nevéből vette át. basilicum végső forrása a gör. basilje.. az utótagra l. — vadbazsalikom N. J: ’Actaea. lat. vö. mivel a két növény hasonló. ▌ 3. Genaust basílicum a. bazsalikom a. J: ’ua. Ember és növényvilág 199). | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). Melius elnevezése hasonlóságon alapul. basilikón [phármakon] < gör. szappanfű’. 368).) Melius alkotása. békaboglárka’. s ~ m. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). Basilienkraut. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. Szabó. ném. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). Növényszótár 5). A szóbelseji k. ol. ▌ 2. angyélika. ném. EWUng. basilikón. amely később főnevesült. bazsalyikom. J: ? ’Saponaria officinalis. J: ’Actaea spicata. 383). a névadás alapja hasonlóság. -um ~ m. basilic. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. Hasonló névadási szemléletre l. múzsa. 390). az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. bazsilikumot gr. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. nagy víziboglárka’.. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. bazsaÇikom. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. базилúк.’. wild basil ’vad bazsalikom’. R. TESz. J: ’Ajuga reptans. J: ’Ranunculus aquatilis. nagy víziboglárka’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. Marzell Calamintha acinos a. paradicsom. mocsaras területeken fordul elő. templom. J: ’Acinos arvensis.

amelyek álló. | 1604. 1590: Ranunculus: Sômôr fé. Növényszótár 9). béka. kanál (Hoffmann–Wagner 76). A békaláb népi név. békafű 1. J: ’Alisma plantago-aquatica.).: ? ’Linaria vulgaris. sekély vízben fordul elő.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. Marzell Alisma plantago a. a béka.) összetételben az utótag a növény hosszú. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. A békakanál a ném. vízi hídőr’.. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. 1783: Béka Len (NclB. ami a békák tartózkodási helye. A 80 békalencse névadásra l. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos.vagy folyóvizekben. fekete békabogyó’. a békabogyó előtag talán a ném.. a lat.: Beka lenchÿeth gr. Kis Bekaiu f×” (Melius 175). 1583: béka fiu (Nyr. f. barázdált.előtag magyarázata. Krötenflachs (NclB. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. TESz. 1604: bekalen (MA.) és a közönséges gyujtoványfű (2. nedvesebb területeken fordul elő. békaláb (MagyGyógyn. valamint levelei tojás formájúak. béka. névadását magyarázza is: „Ranunculus.. békalencse 1. 129: 188). 312). Nyr. TESz.: béka len (NéNy. Szóhalm. ▌ 2. zöld. Nyr. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi.békabogyótakta sőbbi szerzők. Froschkraut tükörfordítása. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). Nyr. lenlevelűfű. 1798: ’Ranunculus flammula. Vö.). J: ’Alisma plantago-aquatica. közönséges gyujtoványfű’. 37). vagy beka fé. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló.). az az. közönséges gyujtoványfű’. a békaláb (2. J: ’Actaea spicata. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). hogy a növény vízben él. hogy a növény vadon. m.). 1903: ’Linaria vulgaris.: kalan (BesztSzj.: elsősorban a Ranunculus repens. 1948: békafű (Halmai 6). A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek. békaláb 1. hogy a mezei zsurló (1. sz. 1935: 182). J: ’Equisetum arvense. Marzell Actaea spicata a.a. 1590: ’Ranunculus sp. EWUng. ÚMTsz. magyarázatára l. a lat. vízi hídőr’. 129: 187. hunior fé. mezei zsurló’.. EWUng. kanálhoz hasonlóak. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. kanál (Cserey. 1577 k.) is vizenyős helyen tenyésző növények. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). meddő szárára utal. amely hosszú békalábhoz hasonlít. Növényszótár 9). sz. 86). békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. A névadás magyarázatára l. Fűvészk. 1783. békabogyótakta. ▌ 2. J: ’Ranunculus sp. 129: 191.) jelentésű békafű a ném. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. 129: 187. a fekete tojásdad bogyókra utal. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. boglárka’. 1798. békafű. hogy a növény mocsaras helyeken terem. a névadás magyarázata. 1: 39). békaláb (ÚMTsz. A névadás alapja. vö. | 1775. 1775: Béka-fü (Csapó 34). a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. békaláb (ÚMTsz. J: 1583. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. kanál a. A békafű Melius alkotása. A békaláb (1. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. 1843: Békakalán (Bugát. 1911: békafű (Cserey. J: XVI. a név magyarázata. Nyr.. békaláb a. békaboglárka’.). békalen XVI. 1395 k. vizi apium (SzikszF. amit a békák kedvelnek. Froschlöffel tükörfordítása. közönséges gyujtoványfű’. 1903: béka-kalór v. A névadás alapja. 391). még békakanál. 391) tükörfordítása. mocsaras helyen. kanál a. hosszú nyelűek. Krötenbeere tükörfordítása. takta. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette.: RMGl. 1948: békakanál (Halmai 6). vö. A ’vízi hídőr’ (2. 1841: békabogyó takta (Barra 8). J: ’Linaria vulgaris. 30). f. mint a békák. szakny. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett.a. szakny. békafű (ÚMTsz. .. 129: 191.. A békalen a ném. m. — N. N. 1911: béka-kalór v. kúszó boglárka’.

jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. pitypang’. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. epane: Vizi lencze (SzikszF. J: ’Equisetum arvense.. J: ’ua. 597).ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. A víztől csöpögő.: RMGl. 129: 191. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. a XVI. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban.). 99*/ 4. 1595: Beka rokka (Beythe 104). végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. 1590: Equapium. 455). ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. 117). sz. foltos kontyvirág’. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni. EWUng.) jelentésben tűnt fel: 1577 k.’. 6). 1610 k. 99*/ 4. .. J: ’Arum maculatum. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. — N. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. és az EWUng. és vérzés elállítására sem használható. béka. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték. 1775: Béka rokka (Csapó 270). szakny. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql.’ vízilencse néven említik először.) vonatkoznak. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. a névadás magyarázata.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj.: RMGl. 2. hanem a közönséges pásztortáskára (1. 6). vadsaláta (→ saláta). első előfordulása: 1395 k.békarokka (OrvK. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). 1578: Béka lencze (Melius 145a). vö. békarokka. vel. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. a XVI. béka. ▌ 2. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele.-nek — a TESz. Nyr. békához hasonló színe alapján. a szó első megjelenését az OrvK. Wasserlinse”. J: ’Taraxacum officinale. A béka előtag magyarázata.-ben és az EWUng. Melius 428. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. Az OrvK. bábaguzsaly.. a névadás szemléleti háttere. mezei zsurló’. Nyr. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. hogy a növény nedves helyeken fordul elő.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. békarokka 1. mezei tarsóka’. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. a növény vérállatófű elnevezése. bábarokka. A békasaláta népi név.: RMGl. J: ’Thlaspi arvense. 455). Nyr. 455). TESz. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. J: ’Capsella bursa-pastoris. békasaláta N. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. közönséges pásztortáska’. d): RMGl. Marzell Equisetum arvense a.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből. 455). hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). Nyr. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF.a. sz. béka.-ből adatolják. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a).. disznókék.: RMGl.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. békasaláta (ÚMTsz.a. is.. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp. ▌ 2. végéről adatolható..). békalencse’. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a).a. Szabó. ha kÿnek orra vere ÿar. a rokka utótagra l. 129: 194. béka.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van.) jelentés 1578-ból. A TESz. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly.: RMGl. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. vö. és az EWUng. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp. A TESz. Az adatok azt mutatják. Isten taskaia (SzikszF.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld.). 129: 194. 128: 58. ’Lemna’ (TESz.

talán téves név. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. Az ezüstös hölgymál békavirág (2. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. 1813: Béka varfű (Magy. az utótag a lat. békavirág. boglárka’.) és a pitypang (6. — N. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. ▌ 7. Froschblume.) békavirág neve népi elnevezés. a növény egyéb tarsoly. Ranunculus sp. J: ’Capsella bursapastoris. pl. idegen nyelvi megfelelőre vö. békavirág (Péntek–Szabó. Krötenblume tükörfordítása. Bruchlattich ’mocsári saláta’. 415).) nevét Csapó felveszi ugyan. békavirág 1. békavirág (ÚMTsz. 122). Fűvészk. ▌ 2. belekenyér (MNy. bélekenyér (MagyGyógyn. 393). a latin név szerinti mutatóval). paptarsoly. 410). sebek) utal.. 1762: béka virág (PP.’. istentáskája. 1742: béka virág (Nyr. erszényesfű. A martilapu (7. Marzell Hieracium murorum a. EWUng. A parlagi macskatalp (4. Ezerjófű 74). Ranunculus acer a. N. bikavirágat (ÚMTsz. J: ’Ranunculus aquatilis. N. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. 1783: Béka TarÐoly (NclB. 175).. Az erdei hölgymál (3. vö. benek(nyér (EtSz. var a. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. ▌ 5.békavarfű 683). 383). a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények).).) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul.. 1775: Béka virág (Csapó 34). békavirág (Szabó–Péntek. rüh’ (1405 k. 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. vizenyős helyeken tenyészik. vö. J: ’Hieracium pilosella. J: ’Tussilago farfara. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). J: ’Hieracium murorum. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). bele- . sárga virágúak. 129: 198. 5. ▌ 4. 129: 196). béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. Nyr. hogy helytelen név. Waldspinat ’erdei spenót’.). de megjegyzi. 2. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. — Ö: boglárka~. var a. békavirág (ÚMTsz. N. varfű. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. Nyr. 1798: Béka virág (Veszelszki 248). közönséges pásztortáska’. A békavirág (1. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). TESz. erszény. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. a növény nedves.) elnevezése alapján jöhetett létre. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). pitypang’.). némelyik vízben él. bélekenyér bélekenyér 1. 365).). 4: 31).). Ember és növényvilág 278).). parlagi macskatalp’. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. erre utal a vízi jelző is. 761). ezüstös hölgymál’. 390).) jelentése van. bíkavirág. Nyr. belekenyer. 1798: Béka virág (Veszelszki 458). N. pásztortarsoly stb. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB. 365). belek(nye. J: ’Prunella vulgaris. ▌ 3. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. nagy víziboglárka’. 1577 k. ▌ 2. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. kúszó boglárka’. eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. 1783: Béka virág (NclB. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. J: 1742: ’kerti virágfajta.. ▌ 6. 139) mintájára” jött létre (Nyr.. békaboglárka’. belekenyer l. Az előtag talán a növény másik. bursa pastoris ’pásztor táskája’. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. J: ’Antennaria dioica. 1798: ’Ranunculus flammula. papsajtmályva’. természetesen ez sem zárható ki. 1775: Béka virág (Csapó 81). belekenyér (ÚMTsz.. 129: 196.: „dagadas leÅqn. ill. béka a. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. 129: 198). de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. A békavarfű ótör. béka a. 1783: Béka virág (NclB.) a ném. Fűvészk. J: ’Taraxacum officinale..). erdei hölgymál’. réti boglárka’ (Magy. | 1775. berekenyér (MTsz. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. J: ’Malva neglecta. martilapu’. közönséges gyíkfű’. 129: 196. J: ’Ranunculus repens. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). vö. valószínűtlen. 2. J: ’ua.

A belénd szláv eredetű. 1578: Beléndnec gr. a növény bolondítófű elnevezésével. beléndnek gr.) almaformájú. 1694: bilindnek gr. maradjanak abban. apró. 24: 480).’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve.: Belend fwr†l gr. TESz.’. szb. 1791: belende (TESz.: RMGl.. 1610 k. a belénd d-je inetimologikus járulék. 259). (OrvK. a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre). 1609 u. a papsajtmályva (1. belénd (Szabó–Péntek. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. Növényhatározó 154). bilind (MTsz.: bellend fűveth gr. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. ▌ 2. 255). vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl. apró gyümölcsét. vö.. 258). De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. bilind (Rápóti–Romváry 85). 1792: belindnek gr.. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. 1525 k. 259).). bilin (Halmai 40). 259). belénd i i 83 belénd deliczi 45). bél a. kerti koriander’. A bélekenyér népi szó. vö. bilind (MagyGyógyn. — N.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. ehető termését és a berkenye (2. belén l. berkenye’. J: ’ua.: Iuscianum: belend (BesztSzj. 1948: bilinfű (MagyGyógyn. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. belénd 1. — ~fű 1500 k. bölény a. madárpogácsa. 108).). bilind (Jávorka 973). A bélekenyér összetett szó. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. Belind (TESz. (Nedeliczi 45). hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. — ~fű 1470 k: Iusganius grece.). bolondító beléndek’. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). XVI. R. 255). Belind.: RMGl. szln. (TESz.: Coriandrvm: belend fÿ[w]. másként ezek zavarodást okoznak.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. vö. bellény. mint: Belénd. блян ’beléndek.). blg.) kenyér.: Iusquianus: Belend fy (Növ.. Bellény (MagyGyógyn. balha [fÿw] (Herb. sz.belénd kenyér. blen. böling (CzF. bár a belénd-nél esetleg a R. d): RMGl. belek(nyer. 1578: Belén f× (Melius 64). Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. blén ’beléndek’.’. EWUng. bilin.: RMGl. 1948: Belind. fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. 185). 1792: Belind fÍnek gr. J: ’ua. 1647: bxlénd f× (TESz. — N. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252). 1577 k. 108). 255). 255). J: ’Coriandrum sativum. (Melius 64).). ábránd’.). or. állat is-Alces. szlk. még a mályvafélék (Malva sp. J: ’Hyoscyamus niger. Belén.-hv. kenyér a. bellény. benekenyér. 255). 1395 k. belekenyé r.). bél a. blem ’beléndek’. blen ’beléndek’.) kerek. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk.’. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. Földi Kritikája alapján felvethetjük. 146). A berkenye (2. belind. J: ’ua. беленá ’beléndek’. N. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. A belénd elnevezés a XX.. a): RMGl.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. (Ne- . vö. belekeny(r (ÚMTsz. 617/29). bxlénd. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64). (TESz. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett).: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. belim. belek(nyé r. 1520 k. bl\n ’beléndek’. 1585: belénd fÖ (Cal. J: ’Sorbus sp. Bőling (Tsz. 108). kalács. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). 1500 k. pl. cseh blín. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele. blěnъ ’beléndek’ szava került át.). pogácsa stb. bilin (Nyr. a): RMGl. a): RMGl. hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. latine calicularis: [belentfw] (CasGl. Beléndfű (MagyGyógyn. a növény bölény elnevezése. J: ’ua. Ezerjófű 88–9). 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166).). 1595: Belen fiju (Beythe 108a). kenyér a.

a hasonlóság alapja. bolondító beléndek’. 1807 e. J: ’ua. csalmás. Melius 398. böléndök (SzegSz. J: ’Atropa bella-donna. böléndekkel gr. ▌ 3. belénd a. belénd benderó l. a köznyelvben a beléndeket használják. csalmatok. 42/12). nem meggyőző.’. 1800. 1841: .. halált okoznak. bölény a. 1798: Beléndek (Veszelszki 252). 127: 331. csalma a.). szépnőnyenadragulya. MNövSz. bilíndëk. Marzell Atropa belladonna a. J: 1798. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). belindek. a kerti koriander is bűzös illatú. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). 1800: beléndek. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja.’. SzlJsz. csattanó maszlag’. században tűnt fel a magyar nyelvben. 24: 480). MNy. 1903. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. bölény a. N. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). — N. bölöndök (ÚMTsz. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. 259). áldott bárcs’.) és a csattanó maszlag (3. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. maszlagos nadragulya’.. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. Melius 398. Szabó. Nyr. a névadás azzal függ össze. szerint Márton szótára (1800). vö. belladonna ’szép asszony’ < ol. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. bilindek. beléndek 1. EWUng.: Beléndek (Julow 256).. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. 29).. donna ’asszony’).. J: ’Datura stramonium. bolondító beléndek’. vö.. bilindek. A fehér és a tölcséres (3. 38: 465–474. TESz. ▌ 2. belénd a. 1966. bella donna ’szép aszszony’ < ol. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn. süveg’ szóból -s képzővel alkották.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bilindëk. bilindök. J: ’Atropa bella-donna. A tudományos lat.’. J: ’ua. (Barra 345). Schöne Frau. bilindek. csak a XX. 376). ném. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A kerti koriander (2. ▌ 2.) jelzők a virágra utalnak. 1966: beléndek. | 1807 e. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1. TESz.. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. 86.’. A beléndek első megjelenése a TESz.’. lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). bëlëndëk. 38: 465– 474.. bölênd(k (MTsz. 1835: Belendek (Kováts.. csimázillatúfű. bilindök. bellény l. bilind(k (ÚMTsz. bxléndxk (CzF. 1835. J: ’ua. A csalmás beléndek elnevezés későn. SzlJsz. A maszlagos nadragulya (2. bilindek (Csapody–Priszter. — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. a TESz. MNyj. 86. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. 22: 23.: ’Hyoscyamus. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet.: Benedicta laxatiuat (OrvK. beléndek a. Genaust belladónna a.). beléndfű l. 264). belénd béles l. Nyr. bilin (Nyr. 1998: benedekfű (Priszter 340).. bello ’szép’.). EWUng. beléndek’. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). MNyj. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. J: ’ua.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. Kniezsa. 1998: beléndek (Priszter 398). a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. 1998: ’Hyoscyamus niger.). A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. 328). szerint az a feltevés. hogy a növénynek pupillatágító hatása van.. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek.). beléndek a. J: ’Cnicus benedictus. vö. J: ’Hyoscyamus niger. csalma a. belindek (Márton: TESz. Benedicta luxatiuat (OrvK. 127: 331.). azonban a név már korábban is előfordul (1798). bába~ (→ bábakalács) belindek l. bölindök. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). Magyar patika 26). J: ’ua. bilindök. a TESz. EWUng. maszlagos nadragulya’. 1783: Benédikta gyökér (NclB. 44/4). Szabó. || benedikta 1577 k. és az EWUng. Kniezsa.

benedekfű benekenyér l. ezt kötötte össze a népi képzelet márc. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. beregfa. bërrëg.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. Bennet’s herb. Fűvészk. A bergőburján népi név. 59). ingoványos. nedves területek szélén alkot erdőket. martilapu’.). — N. ber(kfa. Diószegi–Fazekas alkotása.. beden(kfüÇ. neve Centaurea benedicta.). bereginye. erdei gyömbérgyökér’. bönge. J: ’Alnus glutinosa. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138). J: ’Anemone nemorosa.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. bengő-burján (MagyGyógyn. bönge a.. lat. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. J: ’Rhamnus. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. sp. ang. lat. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. Szent Benedek napjával.) jelentésű.. berekinnye l. TESz. benedicta (< lat. benedikta l. — N. St. folyók árterében fordul elő. A benedekfű ’martilapu’ (3. a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. berökfa (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1813: Sz. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7).. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). holl. sással benőtt terület. 1783: Szent Benedek füve (NclB. Növényszótár 11). lapály’. bened(kfüjj (ÚMTsz. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. berki szellőrózsa’. berekenyér. a ném.) benedekfű neve a lat. Herba benedicta és a ném. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). a növény Erdélyben használatos elnevezése. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. berek a.) jelentése népi adat. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. a névadás alapja. Fűvészk. varjútövis~. fr. ló~. Az áldott bárcs (1. utótagja a burján szláv eredetű. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. szakny. 178). ÚMTsz. 2.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. Moos-Erle ’mocsári éger’. 381).’. Vö.). bereg. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. 388). 1795: ’láp’. berek a.-i lat. ▌ 3. vö. kosborfélék’. neve Cnicus benedictus. bengőburján l. 1911: fekete beregfa (Cserey. J: ’ua. ang. berekfa.). berekfa. áldott gyógyító erejű. mézgás éger(fa)’. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra.). A bergőburján előtagja a N. hierba de San Benito. Az erdei gyömbérgyökér (2. bélekenyér 85 bergőburján mése van. A fehér jelző a virág színét jelzi. a N. Marzell Geum urbanum a. A névadás alapja az a monda. berök (ÚMTsz. Vö. a névadás magyarázata. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. herbe de Saint-Beno¢t. benge 1807: Benge (Magy. vö. benedictus ’áldott’ < lat. benedécere ’áld’) átvétele. Fűvészk. J: ’Geum urbanum. 365). benge’. bergő burján (ÚMTsz. J: ’Orchis sp. Benediktenkraut mintájára jött létre. hogy a fa lápos. gaz’ a jelentése. J: ’ua. a mai szakny.’. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. bergő burján (Nyr. EWUng. Benedek fűve (Magy. N. a drog neve Herba Cardui benedicti. ném. Marzell Alnus glutinosa a. J: ’ua. a N.. ritkás ligetekben. börrög ige. bergőburján beregfa l. A név- . A benediktagyökér Melius alkotása.) átvétele. berreg. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). black alder ’fekete éger’. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. ’dudva. Cnicus benedictus a. hogy a növény jótékony hatású.benge benedekfű (Barra 119). 28: 42). vö. ber(kfa (MTsz. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). 21ével. 376).’. Genaust benedíctus a. bereg. A népnyelvi berekfa magyarázata. b(nge ’néhány szemből álló. berekvirág. A benedikta a R. J: ’Tussilago farfara. 2. A benge nemzetségnév. Benedictenkraut ’benedekfű’. — Ö: kutya~. Benediktenwortel. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257).

— Ö: madár~. erdei borostyán’. J: ’ua. ném. 298). 1775: Börvei-fü. J: ’ua.. TESz. brekínja ’ua. berekfa bervéng 1. börvzng (ÚMTsz. 343). berekinye. Fűvészk. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508).: RMGl. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. 1578: Bxrueit gr. 1395 k.: RMGl. брякúня ’galagonya’. R. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. Fűvészk.: Berveng (TESz. ang. valamint i > ë > e változással jött létre. bereknye (ÚMTsz. berginyefa (ÚMTsz.’. pervincaból származnak (< a lat. vö.: RMGl. berekenye. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. 1783: Börvény. vörös berkenye (Priszter 508). a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. J: ’ua. 214). 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. N. 2. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. 110).-hv. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29). fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek.) vörös jelzője arra utal. ami a fa hivatalos elnevezése lett. брeкúнa ’barkóca’. ném. bereginye. 374).’.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. 1813: Börvény. berek(nye. fonásra használják. sz. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a).’. A madárberkenye (2.). v. 1783: Berkenye-fa (NclB. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. 393) nevet javasolja a R. 2. Bervén (Magy. 1470 k. 1647: pervingh (TESz. berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). EWUng.. bereginyefa. — N. 377) nevet. J: ’ua. A bervéng feltehetőleg német eredetű. berkenye 1. berkenye’. A berkenye szláv eredetű.: RMGl. bervinc. hogy a kosborok ikergumóját kiásták.’. A fojtós berkenye (3. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). beerwinck ’kis meténg’. Fűvészk. A lat. J: ’ua. 16. N. brekyňa ’ua. 1841: bervéng (Barra 269).: RMGl. 1405 k. 1783: Veres Berkenye (NclB. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el.).: TESz. 1793: börvely (TESz. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. A Bermuda-fű tükörfordítás. vincapervinca második fele önállósult). szln. 124: 122.). 2. 110). 110). — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416). брéкúня ’madárberkenye’. 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz.’. 110). közönséges csillagpázsit’. 214). Bermudagras. 1775: Börvény (Csapó 45).: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. ▌ 2. J: ’ua. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. fojtós berkenye’. szlk. brèkinja ’ua.). — N. vö. J: ’Cynodon dactylon. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló. szb.). megszárították és porrá törték. A névadás alapja. J: ’Sorbus aucuparia.: sorbellum: berekine (SchlSzj. 214).).berkenye adás szemléleti háttere. 110). Bervéng (NclB. 1998: veres berkenye. Fűvészk. .: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. J: ’Sorbus sp. Nyr.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. kis meténg’. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). blg. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. kutyacseresznye helyett. Bermuda grass. J: ’Hedera helix. berekinnye.: RMGl. 110). 1500 k. sz. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). 1590: Sorbum.’.: Pervinca: berwing (CasGl.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. vö. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával.). madárberkenye’. 211). berekenye-fa. 374).) fojtós jelzőjére l. 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver.) a veres Berekenye (Magy. J: ’Vinca minor.: RMGl. 1525 k. 1395 k. 110).’. XVI. (Melius 183a). — N. ▌ 3.). N. 374). berkenyi l.).’. Marzell Cynodon dactylon a. fojtóska. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. 211). bőrving (ÚMTsz. berökfa l.: RMGl. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. J: ’ua. 1405 k.’.: Sorba: Berekenye (CasGl. 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). ▌ 2.: RMGl. a): RMGl. 1595: bxrvengh (Beythe 97). 110). Bervén-fü (Csapó 45). Ezek a lat. J: ’Sorbus domestica. 110).’. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416). ukr.). 366). b): RMGl.

barwinek. privinka. Bika fÍnek. prvinka. bibilevél N. A börvénymeténg összetett szó. Fűvészk. a börvény nevet Csapó pl. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). földiborostyán (→ borostyán). bakfű’. bibi a. 264). indás pimpó’. A bikatök összetett szó. 1807: Bétónika ’Betonica’. szb. J: ’Colchicum autumnale. Fűvészk. bikatök bicske l. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. vö. bikásfű (MagyGyógyn. bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). 125: 68–73). EWUng. ol.-i Betonica átvétele. ném. Marzell Datura stramonium a. cseh barvínek. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). bika a. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. J: 1578.. R. 1798. orvosi bakfű’. Ember és növényvilág 221). 1807 e. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. R. fulák (→ szulák). 1783: Bétonika (NclB. őszi kikerics. betonia l. Fűvészk. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. tök a. 1998: ’Betonica officinalis. szászf ű. bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. A magyarba a ném. || ~űfű N. 387). Vö. folyófű. Bockstaud’n ’bakbokor’. bikatökűfű l. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. J: ’Datura stramonium. bervinc kerülhetett át.. A betonika a lat. részben pedig népetimológiával keletkeztek. A bikatökűfű erdélyi népi név. barvienok. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). bakfű helyett. 1998: betonika (Priszter 512). Az alakváltozatok részben hangtani úton.) és az erdei borostyán (2. a tök az őszi kikerics gumójára. | 1807 e. bervéngmeténg. kemény ’s vaſtag mint a’ bör.) örökzöld növények. 365). a névadás magyarázata. mint a mony ’here’ más növénynevekben.. Fűvészk. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. bika a. pl. a névadás alapja. 348). bikásfű N. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. J: ’Potentilla reptans. pervinca. J: ’Vinca minor. csipke bigecsi baktop l. J: ’Tussilago farfara. J: ’Orobanche alba. 1841: orvosi betónikának gr. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. télizöld helyett. pervenche. 2. elsősorban a tavaszi levelek’. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. bibi a. herba tauri fordítása. Vö. N. levelük kemény. 2. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’. indás ínfű levele’. A bikásfű népi elnevezés. tök a. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. A bikatök névadás alapja a kicsi. 1998: Betonica.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. (Melius 37). eredetű bika -s képzős alakja. vö.-hv. . bibilevél (Péntek–Szabó.: Betonica (Julow 263). kis meténg’. ebből b(rving fejlődött. 315). J: ’Ajuga reptans. Fűvészk. tehénfű. martilapu’. bikatöküfű (Péntek–Szabó. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. (Veszelszki 332). az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. J: ’Betonica officinalis. 1775. EWUng. 183). a névadás magyarázata: „Herba tauri. TESz. (Barra 312). az ótör. így indokolja: „A’ levele sötét zöld. jelentése ’kis seb’. 1775: Betonica (Csapó 22). orvosi bakfű’. 1783: Bikatök (NclB. 348).. 1807. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. bőrszerű. TESz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. fehér vajvirág’. Fűvészk. 1798: Betonika (Veszelszki 94). Herba vaccæ. 1783. szlk. 376). Diószegi– Fazekas alkotása. le. hagymájára utal. gömb alakú termés lehet. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. nevének átvétele. csattanó maszlag’. 2. Bikavirág (MagyGyógyn. szakny. 1813: Bikatök (Magy. — N. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). A bikavirág népi név. 1807. a növény R. A bikafű a lat. agármony. A kis meténg (1. Ember és növényvilág 199).

jelentése ’kócos’. 34: 262). 1876: bosziók. szamár. J: ’Ajuga reptans.). 2. busziók > buziók. Nyr. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta.bimbófű hogy a levelek szamár. ▌ 3. még kőfal. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. a bodorka 1. bodza bocskor l. 365). 365). bingó l. 1841: biszijók (Barra 315). a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Asplenium trichomanes. Vö.. A bisziók román eredetű.) Wagner alkotása. bosióc. a névadás alapjára l. biszió l.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. angyal~. a fekete (3. biszió (Nyr. EWUng.). buszujog a. nagyf ű~. A kövi bodorka (1. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). valamint az. sz. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. bisziók > bissziók. buszujók > buszujog. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA. buszujog (MNy. ▌ 2. Növényszótár 22). A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. buszijok (MNy. Fűvészk. mezei iringó’.. pimpinella bireg l. 1708: „Barſalikom. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. a büziók -ü. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. Fűvészk. J: ’Asplenium ruta-muraria.. bilind l. ördög~ bocsorvirág l. buszujóka (NyF. bocfa l. A csipkés (2. indás ínfű’. busziók (NyK. J: ’Eryngium campestre. 29. lóköröm. biszjók. a névadás alapja a növény kissé fodros levele. 29). 129: 118. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. A bocér ném. apró. buszujok (ÚMTsz. J: ’Asplenium adiantumnigrum. Genaust basílicum a. EWUng. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. Növényszótár 22). busióc. *p) megfelelés alapján létrejött változata. bisziókf ű bocérkata N.’. patájára emlékeztetnek. buszujog a. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. biszjók l. a névadás magyarázatára l. Bocérkata (MagyGyógyn. fodorka nyomán alkotta. Bissziok. varjú~ bipenella l. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. bisióc. Az indás ínfű (2. a névadás alapja a növényen található sok. Báccifer a. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. bozsor bisziókfű 1. pitypang’. J: ’Asplenium ceterach. EWUng. belénd bilindek l. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. bimbó a. buszujóval gr. busuióc ’bazsalikom’. N. aranyos fodorka’. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). . A kövi bodorka (4. 1813: Bisziok (Magy.) jelzőre l. 390). J: ’ua. 2. — N. TESz. Ōc¥mum a. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. rom. bilin. gömbszerű termésére utal. bocér a. TESz. mindkét növény kőfalakon fordul elő.. még szamárköröm. 182). beléndek bilinty l. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). băsîióc. fekete fodorka (→ fodorka). kövi fodorka’. 6: 201).) jelzőre l. 1911: csipkés bodorka (Cserey. bimbó a. bisziókf ű bocca l. 4: 425). bolond~. 29: 250). Buziók (MNy. eredetű. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. ▌ 2. Hasonló típusú névadásra l. pikkelypáfrány’. buszujok. szúrós gömbalakú virágfej.).). fekete fodorka’. bócér kata (ÚMTsz. hogy az egész növény tüskés. A magyar változatok külön-külön átvételek. vö. J: ’Ocimum basilicum. J: ’Taraxacum officinale. kerti bazsalikom’. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. ló körmére. BiſziókfÍ” (PP. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). bocér a. ▌ 4. Növényszótár 22). bika. végső forrása a gör. csipkés fodorka (→ fodorka). TESz. 1787: Büziók (MNy.. bürök biszijók. hogy a növény levele. 12: 97). vö. basileús ’király’. 4: 425). buszijok.

ill. 286).. A fekete bodza (1. feketecseresznye (→ cseresznye). bodza’.. TESz.. Bojza. — Ö: gyalog~. bodor a.. 1500 k. A bodzfa előtagja szláv eredetű. festő jelzői a termés színére utalnak. ▌ 3. 286).. J: 1470 k. 118).). borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. bodza’. J: ’Sambucus sp. baddza (Nyatl. N. ebből a bozja. bodza a. bodza-fa a. 1998: földi bodza (Priszter 491). sz.) különbözteti meg a bodzát (1.: RMGl. borza fejlődött. 1578: Bódza (Melius 24a). ill. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.: bozafa (CasGl. bъzъ szava kerülhetett át. ▌ 2. bojza ’fekete bodza’ (MNy. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. 1550 e.). bodza a. gyepű~. fab(dza (MNy.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. gyalogbodza’. 1578: Fay Bódza (Melius 25). A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. v. barza.: RMGl. 118). szb. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. | 1583. bozzafa (ÚMTsz. bodzfa a. XVI. bodzacseresznye. göcsös görvélyfű’. sz. borzing (MTsz.. b&zje. J: ’Scrophularia nodosa. bojza. J: ’ua. kerek. 62: 24). A bodzacseresznye összetett szó. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. | ~fa 1470 k.). hogy a növénynek kicsi. 363).: Sambucus: faÿ boßa. blg. 1405 k. — N. bozza. J: ’ua. a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. N. 352). б^зе. J: ’Scrophularia nodosa. vö. 1838: Borzag.) fekete. XVI. bodza’. бъзье.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. bozda ’visszércsomó’ (TESz. 29: 251). bodza a. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. — N.-hv. бoзе. bez. A bodza szláv eredetű. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491).: Sambucus: faÿ boßa. | 1578: ’Sambucus nigra. csomós’.). N. barzafa.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. (Szattmáry Király Gy. baz. bócf™.). EWUng. 1838. amelyek az apró szemű cseresznye. 1538: boocÅafa (TESz. szln. 1538: ’Sambucus sp. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. borzeg.: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl..). a névadás szemléleti háttere. — földi ~ 1395 k.). göcsös görvélyfű’. 119). fekete bodza’. 1470 k.. bocca. fekete termései vannak. a névadás alapja. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. bodzfa. borzék. burzá (ÚMTsz. 4: 31). bodza 1. A gyalogbodza (2. J: ’ua. 1430 k. cseresznye a. ebulum: bozia (SchlSzj. A bodza előtag jelentése ’göcsös. bèz. bozdafa. bócfa (ÚMTsz. vö. majd bozza és elhasonulással bodza. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). J: ’Scrophularia nodosa. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti. 160).. боз. бъзие. cseh bez. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. 118). A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. N. Méhes kert.’. Vö. borzég. bodza’. 1783: ’Sambucus nigra. bodza a. TESz.. szln. 1759: Bocz-fárúl gr. 1839: botcza (TESz.’..). 118). bozafa.. blg. vö.) hasonló. Borza-fa. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. borzáng.bodza TESz. EWUng. cseresznye a. hogy a növény . 1517: bozzanak gr. boszf™ (Nyatl. göcsös görvélyfű’. Fűvészk. alacsonyan növő növényt jelzi. bodor a. bócfa.). a): RMGl. a bodza terméséhez hasonlítanak.). бьз. Bozza fa (NclB. 1783: Bodza-fa. a): RMGl.. bazza. borzafa. bojzik. 1839: ’Sambucus sp. fekete bodza’. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn.: RMGl. bocf™. bodza a.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. bojzing. J: 1517. N. J: ’ua.). Borzang (Tsz. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. — N. 392). feketebodza (→ bodza). J: ’Sambucus sp. bójza.). J: ’Sambucus ebulus. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez.: TESz. 286).: borsa (MNy. 1798: Bodz-fa (Nyr. 1783: Fekete bodza (NclB. arra.: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. 1550 e. 115). 118). — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.) földi jelzője a lágyszárú. EWUng. A göcsös görvélyfű (4. or. 118). (DomK. bójzafa. levele.. 119). a): RMGl..’. 57: 357). bodzfa a. sz. N. v. mac. XVI. bocfa. boszf™. bezjè. 132). — fái ~ 1500 k.). virágzata a bodzáéhoz (1. 132).’. TESz. v. vö.). hogy a termést festésre használják. bnz.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

J: ’ua. bresillum ’ua. őszi kikerics. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. Ember és növényvilág 221. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). blowball. belénd kapta nevét. brîndúşă ’ua. J: ’Colchicum autumnale. bugolya a. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162).).’ átvétele. bösvény 1.. brindusavirág (Péntek– Szabó. nagy bojtorján’. az utótag nemzetségnév. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. amerikai alkörmös’. N. Fűvészk. bölömbika a. brindus. borozdojjlapi. J: ’Anthriscus cerefolium. brasil. prov. burusztujlapi. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. a névadás magyarázatára l. purusztojlapi (ÚMTsz. A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. bürök börzsöny 1.’ átvétele. — N. bölénylapi. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. — ~virág N. burusztoj lapi. ▌ 2.’. Fűvészk. az előtag a rom. brustur ’ua. bösövény (ÚMTsz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. bolondító beléndek’. brîndúşă (Péntek– Szabó.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ▌ 2. bugolya a. borsfű brusztujlapu 1. ▌ 2.’. pitypang’. TESz. J: ’Petasites hybridus. börzsöny. A brusztujlapu összetett szó. bölömbika (Jávorka 973). bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. J: ’Taraxacum officinale. 317). N. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. az amerikai alkörmös (2. újlat. bőling l. az előtagra l. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. a rom. A brindus erdélyi népi elnevezés. 363) nevet javasolja a R. gyöngy~ bucsfenyő l. brésil ’börzsöny’. Ember és növényvilág 221). mivel kereskedelmi cikk volt. buckó l. burdujlapi (MagyGyógyn. EWUng. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. 259).. TESz. vö. J: ’Phytolacca americana.’.). dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). 1807: Berzsen (Magy. N. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. amely arab eredetű (vö. J: ’ua. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. 347).). festékanyag’. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. J: ’Arctium lappa.. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. J: ’Ricinus communis. Fűvészk. Az ol. 279). — N. festőszőlő (→ szőlő). bölömbika a. A bölömbika népetimológiás elnevezés. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). szürkésfehér gömböcskéire. J: ’Hyoscyamus niger. bötkő l. börzsöny. 425). 1783: Kerti Berſeny (NclB. közönséges acsalapu’. alkörmös. 1783: Bösvény (NclB.). 187). zamatos turbolya’. EWUng. J: ’Phytolacca americana. bruzdújlapi. foltos bürök’. az őszi virág’. brezil. Brustujlapi. amerikai alkörmös’. brindusavirág l. EWUng. verzino ’berzsenyfa. 2. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. lapu utótagja szláv eredetű. bölény bölindök. előtagja a bölény alakváltozata. buruzdujlapi. bölényvirág l. ricinus’. lucfenyő bucskóró l. börög l. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. bölénylapu.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. . fr. Ember és növényvilág 221). brindus brosfű l. J: ’Conium maculatum. Ha mindezek az arabból származnak. a bölömbika állatnév összetett szó. Péntek–Szabó. borfestő helyett. 279). 1948: bösvény (MagyGyógyn. 1775: Bösvény (Csapó 49). A ricinus (1.

bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. 1783: Búza virág (NclB. nyilván az. ném. burzá l. szlk. holl. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. blg. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. ▌ 3. Weitzengras ’búzafű’. A kék . burján (MNy. Nyr. — piros~ N. A kék búzavirág (1. korenbloem. 132). a Linné-féle rendszerben a növény lat. 489). 1807: Búzavirág (Magy. 775). buszujok. gaz’. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). 1807: Búzalevelű fű (Magy. mogyoróhagyma’.. ▌ 2. a gabonatáblára utal.2: RMGl. J: ’Amberboa moschata. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). N. бýрян ’burján. burján 1. ▌ 2. hogy a növény felépítése (levele. 4: 29). Fűvészk. J: ’Chelidonium majus. J: ’Allium ascalonicum. búzavirág 1. gyógynövény’. A névadás alapja. MNövSz. tarack~ búzakék l. büdös gönye’. 1998: búzavirág (Priszter 330). N. kisebb. régen a búzafélékhez (lat. buza virag (KolGl.burecs bujtorgya.). vérehulló fecskefű’. jelentéktelen gazok. bergő~. auagy. 1798: Burets (Veszelszki 106). 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). hegyi imola’. 775). MNyj. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. gabonavirág. 291). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1847: burecs (Peregriny 354). Hasonló szemléletű névadásra l. svéd kornblomma. Triticum) sorolták. a vérehulló fecskefű (2. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. || búzakék N. köszvény~. pézsmabúzavirág’.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. ▌ 3. v. Ezerjófű 71). Kornblume. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). Ezerjófű 71). 420). 115). csóka~ burbora l. tejesbúrján (Péntek–Szabó. J: ’ua. bojtorján buk l. — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). a növényen található több.) búzavirág neve öszszetett szó. kék búzavirág’. általánosan burján-oknak nevezik őket.’. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. ném. ang.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is.’. buszujóka l. dán kornblomst. kalásza) hasonló a búzáéhoz. seprű~ (→ seprűf ű). J: ’ua. — Ö: bársony~. Marzell Agriopyrum repens a. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. hogy a büdög gönye (1. A burján ’dudva. Idegen nyelvi megfelelőkre l. J: ’Bryonia alba. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy.) és a libatop-félék (3. J: ’Chenopodium sp. J: ’Centaurea montana. gaz. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. tövisdisznó~ (→ disznó). sz. A burgonyahagyma népi név. Ember és növényvilág 218). a névadás magyarázata. bazsa búskóró l. J: ’ua. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). burgonyahagyma N. buszujog. bojtorján búza l. XVI. búzavirág búza között termő konkoly l. J: ’ua. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). — tejes ~ N.’. 367). dutkóró buszujó. libatop’. burina ’burján. 427). Ezerjófű 69). Fűvészk. ilyen a növény mai szakny. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg.’. 1948: fehérburján (MagyGyógyn.’. búzakék (Szabó–Péntek. gaz’ szláv eredetű. бýрен. búzavirág (Szabó– Péntek. vö. Fűvészk. 4: 31). neve: Triticum repens.) vadon növő. A tejes jelző a növényben található nedvre utal. 1775: Buza-virág (Csapó 47). 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). J: ’Papaver rhoeas. kerti borágó’. a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. bujtorgyán l. 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). cornflower. J: ’Elymus repens. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. J: ’Borago officinalis. 328). J: ’Centaurea cyanus. mezei pipacs’. piros búzavirág (Szabó–Péntek. бурь_н ’burján. gaz’. ▌ 4. or. N. 113: 349. lucfenyő busirózsa l. cigány~ (→ cigányfű). 39: 127–133. 2. közönséges tarackbúza’. J: ’ua. bodza búsfenyő l.

ennek alapján elképzelhető. hogy a növény megdörzsölve undorító. J: ’Sorbus aucuparia. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). blaue Kornblume. Marzell Frangula alnus a. J: ’Frangula alnus. 1841: buzérfű (Barra 189). ▌ 2. Marzell Centaurea cyanus a. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. Csapó 254. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. bücske l. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41).). Genaust Cyanánthus a. bükkfenyő N. büdös a. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy.. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű. Pirosító. bluecaps.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. J: ’Abies alba. vö.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. A büdösfa a ném. TESz. J: ’ua. 1783: Büdöske (NclB.’. az illata szintén kellemetlen. madárberkenye’. fenyő. 119–120. bükkfenyő (Péntek–Szabó. a mezei pipacs (4. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). A buzér összes elnevezése (l. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása.. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). Fűvészk. a névadás alapja. a lat. kék búzavirág’. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Anthemis cotula. a pézsmabúzavirág (3. 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. 1783: Buzér-fü (NclB.) pedig búzatáblákban fordul elő. Fűvészk. J: ’ua. J: ’Rubia tinctorum. bluebottle. J: ’Centaurea cyanus. veresf ű. 1998: buzér (Priszter 485). | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. Róbia a.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. összetett szó. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. Ember és növényvilág 197). 489). 384). A buzér ismeretlen eredetű. A virág búzakék neve. Fűvészk. legno puzzolente. CzF. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). 2. A névadás alapja az. 489. A hegyi imola (2. a bükk előtag jövevényszó. buzérfű 1708: „Feſtf fü. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). 129). A bükkfenyő népi név.’. 1813: Puzsér (Magy. büdöske a. Növénynevek 49–52. 342). szlovén plavica. buzér a. büdöske a. közönséges kutyabenge’. Buzér fü” (PP.) és a mezei pipacs (4. Stinken Holz. buzér a. büdös szagot áraszt. hogy a növény friss kérge kellemetlen. 2. A pézsmabúzavirág (3. || puzsér 1783: Pusér (NclB. búzavirág a. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. 132). festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. 120). hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . A festő. a búzavirág előtag fajnév. Centaurea cyanus (< gör. festőgyökér. 330).) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz.. csipke büdös banka l. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). banka büdösfa 1. J: ’ua. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. EWUng. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang.. Fűvészk. ném. dögszagú és mérgező.’. forrása ismeretlen. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. plavcek. erdeimester. buzér’. A büdöske származékszó. 419).. A névadás magyarázata.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum. Stinkbaum. büdös a. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212).. az utótagra l. J: ’ua. bűz a.. TESz. pirítóf ű. Mollay. ol. EWUng. J: ’ua. — Ö: pézsma~. A madárberkenye (2.. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. bűz a. kékkonkoly (→ konkoly). Faulbaum tükörfordítása. közönséges jegenyefenyő’. Magy.. EWUng. a virág színe azonban eltérő. búzavirág a. 1783: Büdös-fa (NclB. cseh sinokvě t.. Fűvészk.’. átható. TESz. büdös pipitér’. 1798: Pusér (Veszelszki 384). A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. 330).). kék színű virág (→ kékvirág).’.

ném.) ádázóbürök neve összetett szó. (Veszelszki 163). Fűvészk. 389). szerint ez nem meggyőző. 1948: Bürök. Börög. J: ’ua. düh’) is hatással lehetett. vö. TESz. szakny. bükk a.. bürökgémorr.’. bürök a. EWUng. J: ’ua. ádáz..). bürökgémorr’. 1807 e.-i cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) fordítása. 1998: bürök (Priszter 342). ádáz a. 347). Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású.’. Török jövevényszóként (vö.). mint a foltos bürök (1. Fűvészk. 133). bűröng. Diószegi–Fazekas alkotása. 2. 349). J: ’Aethusa cynapium.: Apro bwrkqth gr. maculatum (< lat. spotted hemlock ’foltos bürök’. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. Ember és növényvilág 22). Bötök (NclB. 187). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). — N. 1470 k. Bürköt gr. bürök bürök 1. a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. 1405 k.’. bükk a. 198). Bödök (MagyGyógyn. nagy.). J: ? ’Conium maculatum. bürök a. 1813: büdös Bürök (Magy. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz.). arra utal. R. 187). (OrvK. bireg. büröklevelű gémorr (→ gémorr).). bürökgémorr’. A bürökárorr összetett szó.).bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. előtagja a növény mérgező voltára utal. bőring (ÚMTsz. foltosbürök (ÚMTsz. J: 1405 k. és az EWUng.) kapta. 1783: Adázó Bürög (NclB. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás.. foltos bürök’. Genaust Eródium a. a bürök előtag a lat. ang.. magyarázatára l. Börög (Csapó 49). J: ’ua. 1807: adázó Bürök (Magy.. — N. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. 1998: foltos bürök (Priszter 342). a foltos jelző a lat. 414/15).’. — Ö: csemege~. Genaust maculátus a. bürök (Péntek–Szabó. bürök. | mocskos ~ 1903: mocskos-. 616/1). ádáz a.: Bürök (Julow 257). Béreggel gr. hogy „Kellemetlen. | büdös ~ 1577 k. A patikai jelző a növény R.’. macul#tus ’foltos’) fordítása. A büdös jelző arra vonatkozik. TESz. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. ádáz’. ▌ 2. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458). 347). ..). 1525 k. bérök. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. J: ’ua. 1798: Börög (Veszelszki 162). J: ’ua. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). talán a ném. 1500 k.. 616/2). a növény levele hasonló a bürökéhez.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl.) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. 129). 1841: büdös bürök (Barra 167). 1783: Bürög. foltos bürök’.’. az utótagra l.: ’Conium. a): RMGl. 1841: nagy bürök (Barra 167). J: ’ua. bükör l. Wut ’méreg. J: ’Erodium cicutarium.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. árorr. 133). oszm. 152). Marzell Aethusa cynapium a. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1.’. Fűvészk. felhasználását jelzi. Az ádáz (2. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn.) foltos bürök (1. ádáz (2. A foltos bürök (1. — apró ~ 1577 k.: „cicota: berwk” (SchlSzj. patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). A névalkotásra talán a ném. EWUng.: RMGl. foltos. bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 1998: bürökgémorr (Priszter 370). bürök’. 1578: bxrkxt gr. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49).’.133). 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. A bürökgémorr összetett szó. de a TESz. (Melius 115a). mocskos bürök (ÚMTsz. 387). vörös-barnás foltok láthatók. 1841: bürök Arorr (Barra 81). J: ’ua.: Bÿwrewk (MNy 11: 38). patikai. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. — N.) megkülönböztető jelzői a büdös. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). Ember és növényvilág 197). 187). J: ’Erodium cicutarium. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12).: ’Conium maculatum. gefleckter Schierling ’foltos bürök’. 1998: büdös bürök (Priszter 342). Apotheker-Schierling ’ua. 1775: Bödök. Wutschierling (< ném. A TESz. szerint a bürök is- meretlen eredetű.v. Vö. 1793: Bürök (Földi 19).: Cicuta: bereg (CasGl. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. egérszagú növény” (Schönfelder 84). bükör (MTsz. ném. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162).: RMGl.. 61: 18). a megkülönböztetés a méretekre utal. | 1807 e.

bütyök l. vö. . A bürök előtagra l. százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre. bürökárorr.bürök 112 gémorr. bürök. Az utótagra l. büröklevelű gémorr l. büröklevelű gémorr (→ gémorr). gémorr bütykű.

. centória. cintori™. A centinodia a lat. — N. vö. és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. centauria. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). cintórium. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. cicfarkkóró l. százbütykűfű. Melius azonban a lat. 393). cic™f™rokv(r™og. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. a növény R. 1813: Tzentauria (Magy. lat. cintorja ’ezerjófű’.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). 1948: Cintoria (MagyGyógyn. kentaúrion. J: ’Melilotus officinalis. A campaniakoszorú Melius alkotása. cámoj (ÚMTsz. lat.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. kentaúreion. cic™f™rok (SzlavSz. Cintorja (Nyr. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. madárporcsin’. százforintosf ű. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. — N. a név eredete ismeretlen. cintórionnak gr.). cickafarok. serr#tula (< lat. lat. 128). 128) utótagjának fordításával (< lat. cickefark. — Ö: harangcámoly. cicfark. ’ezerjófű’ (ÚMTsz. 1830: cziczka farka (Nyr. || cámoly 1807 e.). Genaust centifólia a. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. cickefarok. 212). lat. centum nodia átvétele.). cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. J: ’ua. cicafarok. — N. cickafark (SzegSz. lat. J: ’Polygonum aviculare. cich™-f™rók (ÚMTsz. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. a név nem maradt fenn. cintoria. J: 1807 e. k. 1578: Centaureánac gr. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört.’. A népetimológia a lat. centaurea 1577 k. Fűvészk. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. 1998: cickafark (Priszter 290). 1807: ’Aquilegia. vö. centum ’száz’. 318). 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. (Melius 67a). vö. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. 131). 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. nodiflórus a. A kis centaurea a lat. Genaust sérra a. n#dus ’csomó’. Melius 63. centinodia. 583/2). Vö. harangláb | Aquilegia vulgaris. réti harangláb’. kentaurí# < gör. cintória ’ezerjófű’. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. 51: 14).). orvosi somkóró’. 39: 333. J: ’Aquilegia vulgaris. cicafarok. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. J: ’Aquilegia vulgaris. 1807: Tzámoly (Magy. Genaust Centauréa a. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. 2. lat. centaurea átvételével jött létre. centaurium. vö. réti harangláb’.). lat. 345). közönséges cickafark’. minus ’kis’) és a k. 37: 376). centaur#um. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). 1783: Kis Centuria (NclB. J: ’Centaurium erythraea. kis ezerjófű’. réti harangláb’. a lat..).: Czámoly (Julow 259). Fűvészk.. cicaf`rka. J: ’Achillea millefolium.). A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. cickefarkfű. cickafark cickafark 1. cickefark. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört.

cicafarkúfüjj (ÚMTsz. hengerded.). Magy. Fűvészk. ennek játszi képzős módosulata.). | 1948: ’Achillea millefolium subsp. cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). cicfarok. 2. J: ’Achillea collina. J: ’ua. a latin név mintájára keletkezett (vö. szakny.’. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. cic-kóró (ÚMTsz. 300). millefolium. A név előtagja a cica. ill. a növény hivatalos neve ma: cickafark. J: ’ua. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). cickafark’. közönséges cickafark’. 486). millefolium.-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. J: ’Achillea millefolium subsp. J: ’Achillea millefolium subsp. vénasszonycitrus cigányburján l. millefolium. J: ’Lycopus europaeus. cickórót.).). közönséges cickafark’. millefolium). 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). — Ö: kenyérbél-~. — N. cicf™rk. az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. A cickafark. cicfark állatnév + fark. magyar cickafark’. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. cickefarok l. cicfarok (ÚMTsz. 1841: ’Achillea millefolium subsp. Fűvészk. cickefarkfű. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). lat.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300).’. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. Földi 20. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. cickafark’. | ~fű N. vízi peszérce’. Növénynevek 57–60. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. — N. közönséges cickafark’. Fűvészk. cickefarkf ű.. sok. 394. Az elnevezés alapja a növény puha. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. J: ’ua. EWUng. J: ’Achillea pannonica. cicfarkóró. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. | 1862: ’Achillea. Marzell Lycopus europaeus a. TESz. 1841: cziczfark (Barra 206). || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). ezerlevelűfű cifrus l. cickafark. J: ’ua. cickafarok cickóró l. cickara.’. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. J: 1807. Magy. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal. J: 1807: ’Achillea. — N. ▌ 2. A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 484). Mollay. bárányfarok ’bókoló amaránt’. J: ’ua.’. A cickafark összetett szó. közönséges cickafark’.. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. cicfark. 1948: cickóró (MagyGyógyn. cicfarku korró (ÚMTsz. millefolium. farok összetételű növénynév. Fűvészk. ▌ 3. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290).). ang. cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. közönséges cickafark’. 1998: cigánypetrezselyem . hosszukás. a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. 349). vö. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. millefolium. — cicfarkfű N. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark.’. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305).). magyar cickafark’. | ’Achillea pannonica. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. Fűvészk. szintén megkülönböztető szerepű. 484. cicfarkkóró. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. I: 1125). Vö. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). J: ’Achillea millefolium subsp. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. gipsy wort. Marzell Achillea millefolium a. 419). mezei cickafark’. 486).

A cigányvalag népi név.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. 1841: tekert czikszár (Barra 378). a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. szár a. vízibors (→ bors). picsa a.. Fűvészk. EWUng. virág magyarázó utótag összetétele. J: ’Symphytum officinale.). — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy.. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. cigóri. cikk a.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. cigányvirág. valag a. fekete nadálytő’. Vö. A névadás alapja. cigány a. az értékes petrezselymet helyettesítették vele.) és a fekete nadálytő (3. darabos. cigányvirág 1. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. összetett szó. cigánypicsa 1. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). a tavaszi hérics (2. ebgyömbér helyett.. 1841: borsos czikszár (Barra 378). hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt.). ▌ 2. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. bár virága élénksárga. cigány a. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. Ember és növényvilág 198). cigány a. keserűfű’. A fekete kökörcsin (1. a tavaszi hérics (2.. cigány a. ízekre tagolt. cigányvalag. N.).). kígyóTESz. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. cikk a. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. Ember és növényvilág 240). kígyógyökér. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. A cigánypicsa összetett szó. cigányvalag N.. pettyegetett tüdőfű’. összetett szó. cigXvirág (ÚMTsz.) cigánypicsa elnevezése népi név.) virágja szintén sötétlila színű.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). feketés színű virág. orvosi körömvirág’. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. picsa a. EWUng. cigánypicsa (ÚMTsz. 253). J: ’Persicaria bistorta. keserűfű. N. 1807: Tzikszár (Magy.. A cikkszár összetett szó. cigány a. trankfű. petrezselyem a. N. fekete nadálytő’. cigánypicsa. cigányvalog (ÚMTsz. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév. vízihunyor (→ hunyor). J: ’Persicaria hydropiper... összetett szó. cigória l. valag a. Vö. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. cigóré. A fekete nadályt ő (3. cigányvirág (ÚMTsz. cigány a. cigánypicsa (Péntek– Szabó. TESz. A fekete nadályt ő (1. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. A cigányvirág népi név. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. Fűvészk. EWUng. J: ’Pulmonaria officinalis. 254). Hasonló szemléletű névadásra l. J: ’Calendula officinalis. cigánypicsa.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. fekete kökörcsin’. J: ’Coriandrum sativum. J: ’Symphytum officinale. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. Fűvészk. amely a levelet. .. bolhaf ű. cigány a.). ▌ 2. az orvosi körömvirág (3.. cigányvirág (ÚMTsz. N. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja.) és a pettyegetett tüdőfű (2. J: ’Symphytum officinale. A kígyógyökerű keserűfű (2. A borsos keserűfű (1. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. ▌ 3. N. N.) borsos jelzőjére l. kígyógyökerű keserűfű’. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). ▌ 3. J: ’Adonis vernalis. Diószegi–Fazekas alkotása. A fekete kökörcsin (1. cigány a. EWUng. kerti koriander’. petrezselyem a.) tekert jelzőjét a növény R. tavaszi hérics’. J: ’Polygonum.) nyilván a növény feketés. borsos keserűfű’. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. cigánypicsa (Péntek–Szabó.. ▌ 2. TESz. fekete nadálytő’. TESz. az egész növény felépítése (pl.. EWUng. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. vízibors (→ bors). virágot. termést tartja’ utótag ugor eredetű.. nigricans. légyfű. fenék’ összetétele. cikória TESz. Vö.). 253).

455).). A ciklámen nemzetközi szó. EWUng. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. ol. többes szám: kichóreia.. pitypang’.ciklámen 116 cinadónia szár a. lat. 1775: Vadcikoria (Csapó 132). 377).). A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”..). amely a gör. ang. Zyklamen. cinnadónia. Fűvészk. ném. fr. mezei katáng’. cikórija (ÚMTsz. c): RMGl.). sz. cigori (ÚMTsz. J: ’ua. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. Ezek forrása a latin cyclaminos.. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve.’.: RMGl. cilján l. cikória.. — ~virág N. 1544: „Vöttem soskat.). 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). Nyr.: Cichoriana(k) gr. sziklament gr. J: ’ua. ol. 1998: ciklász (Priszter 384). lat. kakas~ címnyelvűfű l.). 128: 184. A mezei katáng (2. J: ’Cichorium intybus. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF.’. — Ö: porcsin~. 1578: Chelidonia (Melius 178a). κυκλάµινος. lat..). Genaust Cichórium a. 128). cyclamen. ang. k. — N. ciklam(nt gr. 135). 61). 1893: cyclamen (TESz. J: ’Chelidonium majus. J: ’Cichorium endivia. vérehulló fecskefű’. cigóré. cinaduna. a magyarba a lat. ▌ 4. cinadó (MTsz. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). ciklász 1807: Tziklász (Magy. J: ’Hieracium murorum. 1610 k. chelidën ’fecske’). cicoria. szakny. k. J: ’Geum urbanum. sz. h. Marzell Hieracium murorum a.’. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). Fűvészk. ▌ 3. (ÚMTsz. cinaduna (Nyr. 307).: Cicoreath gr. cikória virág (ÚMTsz. 73: 396). pareyt. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. erdei ciklámen’. 1664: Cichorium Katankóró. Zichorie. 256). — ~fű 1540 k. 104). Fűvészk. Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok.). cenedonia (< lat.. cinadona. κυκλάµινον ’ua. J: ’ua. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. lat. Cinadó (MagyGyógyn. lat.-i cyclamen került. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. ném. ▌ 2. 48. cykoriat” (OklSz. csalán címer l. salátakatáng’. bötykös v. cigória (NyF. J: ’ua. [herba] .). vö. J: ’ua. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. 1783: Vad Czikória (NclB. erdei gyömbérgyökér’. N. erdei hölgymál’. vö.’. cyclamen. chicory. kíchora.: RMGl. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. Diószegi–Fazekas alkotása.’. cichorea. EWUng. cinadóna. J: ’ua. Nyr. cigóri (NyF. 307). cicorea (< gör. cinedória. A cikória latin eredetű. cichorium. tzikkelyes kaláſz” (Magy. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm.). J: ’Geum. 1583: Cicoria Cichorium sil. cyclaminum. 10. J: ’Cyclamen purpurascens. A ciklász nemzetségnév. fr. cichoreum.’. 1577 k. 1998: ciklámen (Priszter 351). or. cinagna. 411). 11: 132). 411). A cinadónia latin eredetű.’ átvétele. 1807: Tzikória (Magy..) és a pitypang (4. 1763: Czikória (TESz. kichória).) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. 1775: Tzikoria (Csapó 207). cicoria. az erdei hölgymál (3. TESz.’. A latin szó a gör. vö. 135). kichër#. cinadória. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB. 127: 47. ciclamino. J: ’ua. vö. 1775: Czinadonia (Csapó 91). J: ’Taraxacum officinale. 129). a nevet a cikkelyes kalász (Magy. 16). | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). Fűvészk.).). hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. cikoria. — N.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. kichërion. цикламен. gímnyelv cinadó l. Cicoria (Lippay II: 90). Fűvészk. (MNy. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. 1794: tzikorja (TESz. (OrvK. vö. cinodonia (ÚMTsz. 307). 70). chicorée. — N. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. cikória 1.). 1783: Czinedónia (NclB. TESz. gyömbérgyökér’.

mezei zsurló’.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. cinadónia cintori.eleme a ném. ónf ű. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). J: ’Equisetum arvense.’. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Calluna vulgaris. vö. A magyar ciprus a lat. cyprus ’henna(gyökér). J: 1807: ’Vincetoxicum. J: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. centaurea cipke l. J: ’ua.’. Mezei Cypros” (Melius 170a). A cingrát a ném.). első megjelenése: 1395 k. 128: 56. lat. Fűvészk. (Melius 20). A ciprus latin eredetű. cypressus. a drót utótag szintén német eredetű. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. ▌ 3. Marzell Equisetum arvense a. cupressus. A cindrót cin. mezei üröm’. cintorium. 184). cinedória l. Növényszótár 94). és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. csipke cipója l. cintorion. A cinka nemzetségnév. Fűvészk. N.) szára szintén dróthoz hasonló. cinmosófű l. A mezei zsurló (2. ký#n. || cingrát N. Genaust Cynánchum a. 104). cyparissus ’ciprus (Cupressus sp.). Genaust Chelidónium a.’.: TESz. Fűvészk. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. A méregölő jelző magyarázatára l. 37). a cinaduna talán népetimológiával jött létre. méregölőfű. Zinngras ’cinfű’ átvétele. kynós ’kutya’. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. J: ’ua. a neveket Melius alkotta. | 1841. cinagna l. 1783: Vad Cypros (NclB. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). szakny. méregölőf ű. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). 384). TESz. cintorja l. cinadónia cingrát l. közönséges méreggyilok’. cingrát (MagyGyógyn. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. EWUng. Scheuerkraut ’súrolófű’. J: ’ua.-i Cynanchum (< gör. a csarab (2. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. cintória.. J: ’ua. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. Nyr. Vö. ▌ 2. a cinadona hangkieséssel.).) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. J: ’Chelidonium majus. ném. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. tövistelen fagyalfajta’ (< gör.. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. mosófű cinnadónia l. ciprus cindrót 1. *Zinndrot növénynév is. istenke~ cipor l. 312). Zinnkraut ’cinfű’. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). lat. a gódirc utótag nemzetségnév.) és a mezei üröm (3. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. A kalinca- . 37).’. cinmosófű (→ mosófű). ▌ 2.) cindrót nevének szemléleti háttere. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). J: ’Ajuga chamaepitys. N. cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy..). 362). Fűvészk. csarab’. kalincaínfű’. Putzkraut ’tisztítófű’. kýpros). vérehulló fecskefű’. méreggyilok’. 1911: cindrót (Cserey. A növény R. gen. Diószegi–Fazekas alkotása.’.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. a Cynanchum (ma: ciprus 1. R. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). közönséges méreggyilok’. közönséges csikófark’. A kalincaínfű (1. ez a latin szó a magyarba is bekerült. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. és a növényt edények tisztítására használták. a név Diószegi–Fazekas alkotása. 369) nevet javasolja a R. a cinadória hangcserével keletkezett.. mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. Szent Lőrinc füve helyett. J: ’Ephedra distachya. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). kalincaínfű’. — homoki~ 1903: Homoki v. cinadona. A közönséges csikófark (1. feltehető egy ném. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. 2. cindrót (MagyGyógyn. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. J: ’Artemisia campestris. fecskefű. 184). 1783: Mezei Czipros (NclB. cinadória. cinaduna. A cinadóniagódirc összetett szó. 1841: czinka (Barra 272).

coriandrum l. A háromlevelű magyarázatára l. J: ’Melittis melissophyllum. verbéna a.) vadciprus neve tükörfordítás. Genaust citrátus a. hogy a levelek hármas örvökben állnak. citroenkruid. levél. vizenyős rét’ első megjelenése 1578. J: ’ua. Citronenmelisse. A verbéna utótag latin eredetű.. ennek gyümölcse’ átvétele. és hasonló az orvosi citromfűhöz. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. Melius 437. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. ha megdörzsölik őket. Zitronenstrauch tükörfordítása.. citromfű (ÚMTsz. 40). lemon. nyír3 a.stb. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297). ▌ 2. a növény bokorszerű. 1998: citromfű (Priszter 427). J: ’Acer saccharum. EWUng. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB.). — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). a lat. A cucik népi név.. citraria. olajfa. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). szakny.) citromfű neve a ném. A csarab (2. czitrom szagu. A háromlevelű citromverbéna (3.-i Verbena (< lat. citromfű 1.. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . a név talán a német. verbéna a. nedves talajon él meg. A citromverbéna összetett szó. J: ’Papaver rhoeas. koriander cucik N. ciprushoz hasonló felépítésű. Marzell Aloysia citriodora a. — Ö: fenyő~. J: ’ua. 111). többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. Genaust Verbéna a. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). 1783: Czitrom-fü (NclB.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. 389). tri’három’. A névadás alapja a növény „nyers füve . háromlevelű citromverbéna’. életfa’. vö. Marzell Calluna vulgaris a. A citromcserje a ném. citrum ’citromfa. verb#na. Növényszótár 11). 234). MNövSz. Citronenkraut. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. TESz. J: ’Aloysia triphylla. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. lat. EWUng. az előtag a lat. phýllon ’levél’) fordítása. citromcserje. ▌ 3. Az orvosi cit- romfű (1. teker’ tőből) átvétele. citromcserje. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). háromlevelű citromverbéna’. ném.’. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). ill. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427). A déli méhfű (2. J: ’Aloysia triphylla. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. cukorjuhar(fa)’. lat..) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. k. Zitronenkraut tükörfordítása. A ciprus ’mezei üröm’ (3. — N.’. J: ’Melissa officinalis. J: ’ua.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1. orvosi citromfű’. mezei pipacs’. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. J: ’ua. a névadás alapja. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. Genaust Tripetália a. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. a fű utótag magyarázó szerepű.’csavar.. citrum ’citromfa. a ném. A háromlevelű jelző a lat.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. a nyír ’mocsár. triphylla (< gör. Cucik (MagyGyógyn. holl. alaczon faczka” (Melius 20). tujafa. Melissa officinalis a. 390). a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. a növény elsősorban savanyú. háromlevelű citromverbéna’. J: ’Aloysia triphylla. vö. nyír3 a. de nem txuiſſes. hazánkban csak a nyugati határszéleken. a névadás alapja. citromf ű. TESz. mert a levelek citromillatúak. 1911: citromfű (Cserey. 1998: cukorjuhar (Priszter 289). a névadás magyarázatára l.) összetett szó.) citromfű neve a növény R. a növény citromillatú. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé.. Szabó. A cukorjuhar összetett szó. déli méhfű’. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. A citromfű (1. a növény a verbénafélék családjába tartozik.. Citronella. mirtusz-. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). ág’ < indogermán *²erb.’. babér-. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. amely cuclihoz hasonlít. ang. Idegen nyelvi megfelelőre vö.

igazi édesgyökér’.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. minden bizonnyal a növény egyéb. Marzell Acer saccharum a. édesgyökér. édesfa. édes előtagú neveinek hatására jött létre. cukorkóró N. 148). Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. vö. vö. . juhar. az utótagra l. édeslevelűfű. A névadás alapja a növény édes gyökere. Cukorkóró (MagyGyógyn. A cukorkóró népi név. ang. Zuckerahorn. ném. J: ’Glycyrrhiza glabra. sugar maple.

. 1610 k.. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy. hasznos földitömjén’. csabaíre’. 1798: ’Sanguisorba minor. A csabaíre (1. ma ilyen nemzetség nincs’. 1540 k. Ó Buda. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). ill. TESz. (régen a két nemzetséget gyakran keverték). 2. 1807: Tsábaír (Magy. 1525 k. 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. | 1807: ’Poterium. 256). a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491).. ▌ 2. ezeren ſebbe eſtek. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24).: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. vérfű’. Fűvészk. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121).). 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. 1775: Csába ire (Csapó 51). 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai.. 351). ill.). A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve. Csabának nevétől vette. Endre között majd 15. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. a növények megjelenése nagyon hasonló. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24).’. Fűvészk. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai.) hasonlóság alapján keletkezett. Az adatok között azonban feltűnik a lat. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). a TESz. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. EWUng. | 1775. J: 1500 k. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. csabaíre’. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. 1500 k.. 1783: Csába-ire (NclB.. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. szerint magyar fejlemény. 1540 k. 1610 k. így kelet- kezett csabaíre nevük. 1783: Csába-íre (NclB. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. 515).CS csabaíre 1.: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz. az Attila fiának. 331). 515). J: ’Sanguisorba minor. a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. csabaíre’. Fűvészk. | 1584: ’Sanguisorba officinalis. 1525 k. ezért latin hatással is számolhatunk. J: ’Sanguisorba minor. J: ’Pimpinella saxifraga. és Sz. 356). könnyen kaphattak azonos nevet. 392). 1525 k. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. J: ’ua. „melly nevezetét.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz.

1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). csohán. csojjant. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393). csovány (MagyGyógyn. 130). csonár. csalán csajkavirág N. 2.’. 1395 k. peszterce | Ballota nigra. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt.). | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53).). csajka a. bolondító beléndek’. Fűvészk. cs™n". csalám. 138).. 1775: Chyallán (Csapó 53). J: ’ua. TESz. TESz. csilánt. csalánt. 1998: apró csalán (Priszter 531). de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. sillyán (ÚMTsz. fekete peszterce’. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. silány. | 1998: ’Ballota.. kábító hatású.. | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394).: vrtica: chalan (BesztSzj. csójján. A csajkavirág népi név. J: 1775: ’Ballota nigra. csinár.: RMGl. 1807: bujdosó Tsalán (Magy. csolláng. fekete peszterce’.. — N. csabaíre. árvacsalán’. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). csohán. csajkavirág (MagyGyógyn. 138). 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393).). A csábítófű öszszetétel magyarázata. 29: 364).’.: Vrtica: Chynal’. nagy csalán’. 1783: Nagy Tsalyán (NclB. 1998: nagy csalán (Priszter 531). csajka a. csabaíre’. a csajka előtag szlovák eredetű. csaláng. 350). EWUng. csollánt. csián. 423). az utótagra l. 423). csián. csuhány. vérf ű. csalán csalán 1. 394). 1783: Apró Tsalyán (NclB. csani. EWUng. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. üröm a.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. csujáng.’.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. J: ’ua. üröm a. eszét megzavarja’ jelentéssel. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). csábítófű (MagyGyógyn. J: ’ua. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. csanáj. J: ’ua. csih›nt. EWUng. — holt~ 1525 k. ▌ 2..). csona. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). 1948: csábító fű (Halmai 40). csanál. csoján. nagyobb mennyiségben halált okoz. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. J: ’Sanguisorba minor. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. csábul a. Az előtag magyarázatára l. 259). J: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’ua.: RMGl. szillán (MTsz. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr. J: ’Hyoscyamus niger. fehér árvacsalán’. v. XVI. csajánt l. 1405 k.. A csabaüröm összetett szó. v. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. J: ’Urtica sp. silyán. J: ’ua. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). 148). 1583: hot chàlan Vrtica labeo. 138).’. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53). | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. cilján. J: ’ua. 1578: Hólt czalán (Melius 100). csujány. csoh#ny (Nyatl. cs(lán. cs(n"l. csójány.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. apró csalán’.’. 138)./1450 k. 29). csabaíre a. csalán | Urtica dioica.: vrtica: chalan (SchlSzj. 1925: csábítófű (Jávorka 973). A csábító a hangfestő eredetű csáb. J: ’Lamium album. csanal.). Vö.’. Fűvészk. csajánt. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). 1813: Csaba Üröm (Magy. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). XVI. csillyán. 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). A névadás alapja a növény virágjának formája. csilánk. cs(lány. csalám l. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. nagy csalán’. csinál. J: ’Lamium sp. csilly›ny. 138).: RMGl. sz. ▌ 4. — apró ~ 1525 k. 77). MNövSz. 1998: kis csalán (Priszter 531). Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. csolán. 423). 138). J: ’Urtica urens. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. 388). álomfű. csonál. cs(lánt. csona. J: ’Urtica dioica.’. Vö. csollán. 133).) helyettesítették. TESz. csojjany. csojánt. 386). | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. csinált. jelentése ’csésze’. csabaíre a. csijány. igazi édesgyökér’. ▌ 3. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. hogy a növény mérgező. cs™n™l. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. 1775: Csába üröm (Csapó 51). — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. csanár. Csanál. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. 138). sz.. csabaíre. — N. csábul a.).

1595: Tſap fiju (Beythe 124a). nem okoz égető érzést. és az EWUng. A név Diószegi és Fazekas alkotása. Fűvészk. A névadás magyarázata.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56).) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. a lat. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. 1783: Tsap-fü (NclB.. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. a Hyosciamus növénynemzetség neve. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. (TESz. Növ. csalán csap l. ang. disznó~.’. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter.. Vö. a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. 423). 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. dwarf nettle ’törpecsalán’. 392). bolondító. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. J: ’Ruscus hypoglossum. A csalán ótör. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. LXXI. J: ’Melittis melissophyllum. Fűvészk. J: ’ua.’. J: ’ua. bolondítóf ű.) a lat. A kétlaki jelző a lat. ném. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. 390). 428). süveg’ és a tok ’burok. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). a fekete jelző a kis termések színére utal.’.. čalkančak ’ua. TESz. csani l. 29). | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). Az égető jelző arra utal. csanál. ūvula csanáj. dioica fordítása. EWUng. Uvularia (< k. A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. Az apró csalán (4. A holtcsalán (2. A nagy csalán (1. nyak~ (→ csapfű) . viszketést okoznak. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Urtica mortua fordítása. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56).: Tsalmatok (Julow 267). A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. viszkető fájdalmat okoz. csalán csalmás beléndek l. csípős jelzők arra utalnak.’). čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. great nettle ’nagy csalán’. a növény kétlaki. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. J: ’Hyoscyamus niger. 428). csalmatok a. beléndek’.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Fűvészk. čalaÛan ’csalán’. a lat. J: ’ua. ném. TESz. csalmatok a. bolondító beléndek’. idegen nyelvi megfelelőre vö.). MNövSz. 169). •rere ’égni’) fordításával keletkezett. hogy ha a növény a testhez ér.’. Urtica (< lat. — Ö: árva~. 390). halálos. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. 6: 42). 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. égető. mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. csalánt l. első adata 1807-ből van. Fűvészk. ▌ 5. 1783: Erdei Csallán (NclB. belénd csalmatok 1807 e.. J: ’Scrophularia nodosa. Waldneſſel (Veszelszki 450). Az égető. idegen nyelvi megfelelőre vö. A déli méhfű (5. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. A csalmatok nyelvújítási szó. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). minden része . 2. A fekete peszterce (3. small nettle ’kis csalán’.) és a göcsös görvélyfű (6. A TESz. és elhagyták. lónyelvű csodabogyó’. 174). pl. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. alt. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. čalkan. 382).) megjelölésére szolgál. 4. 1863: csalmatot gr. lat. J: ’ua. 1808: Tsalmatok (Magy. 174). hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. a magyarba a tör. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). Urtica minor fordításával jöttek létre.csalmatok 122 csapfű (NclB. göcsös görvélyfű’. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55). csag. ▌ 6. mérges” (Barra 336). 2. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. ném. déli méhfű’. eredetű (vö. J: ’Hyoscyamus.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. A göcsös görvélyfű (6. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy.. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. a lat. EWUng. tartó’ összetétele. A csapfű a lat. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító. a lat. csanár.. ang. 1783: Fekete Tsalyán (NclB..

— ~fű N. midön Leveleit vizben fözik. mestergyökér.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. pukkantó. szálka~ cselán. — N. erdei szamóca’. J: ’ua. csattangó a.). J: ’Calluna vulgaris. 1998: csarab (Priszter 322). J: ’Saponaria officinalis. (Calluna vulgaris). csattangõ (ÚMTsz. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. császárszakál. ném. császárvirág. R.). a csattogó jelző magyarázatára l. sászársz(káll (ÚMTsz. csarab 1892: „Csarap. bárány~fű. 427) tükörfordítása. J: ’Fragaria vesca. J: ’ua. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). a -t. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. csattantó 1783: Tsattantó (NclB. császárszakáll (ÚMTsz. felálló. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. szappanfű’. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. 73: 396). másik nagyon hasonló felépítésű növény. Vö. Vö. A szappanfű (2. császárszakáll. 420). csarab csarbóka l. Lippay a lat. A csarab ismeretlen eredetű. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). vadárvácska’. Kleschenstaud’n. a lat. csattogó N. EWUng. J: ’Heracleum sphondylium. Somogym. Marzell Datura stramonium a. J: ’Datura stramonium. tehén~ csék l. A császárgyökér Wagner alkotása. A császárgyökér tükörszó. a növény ezeken a területeken őshonos. Hasonló szemléletű névadásra l.. 204). csarak l. ném. csarab (EtSz. csecs l. 1: 865 csarap a. Vö. tricolor. csattogógaz N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A csattan hangutánzó eredetű szó. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. csattan a. Vö. cselány l. közönséges medvetalp’. csattan a. Kaiserwurz ’Astrantia maior. sólyom~ TESz. 3: 56: TESz. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. 91). A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. Barba imperataluj (NomVeg. csarak (ÚMTsz. csattanó maszlag’. . a rom. ▌ 2.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. Marzell Astrantia maior a. N. csattanó maszlag l.és -ó képzőelemek. TESz. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít.). vadárvácska’. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58).).). tricolor. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). csattangóra. A névadásra hatással lehettek a tojásdad.. EWUng.).EWUng. J: ’Viola tricolor subsp. A csattogógaz összetett szó. császárszakáll (MagyGyógyn. császárszakáll 1. csattogó (ÚMTsz. hangalakja a növény virágjával. csattogó szamóca (→ szamóca). csarap. csarab’.).). 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). a névadás magyarázata. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. egér~f ű. nagy völgycsillag’. szúrós tüskékkel borított toktermések.’. császárszakáll. csarapfű (ÚMTsz. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. Marzell azzal magyarázza a névadást. pitypang’. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. A névadás magyarázatára l. 420). A császárvirág nevet Lippay alkotta. csarak (Nyr. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. TESz.’. J: ’Viola tricolor subsp. vö. ném. csarab. Genaust úvifer a. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. — N. akkor pukkantó hang hallatszik. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. csattogógaz (Nyatl. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal... 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254).). J: ’Taraxacum officinale. csalán csemege l. császár szóval helyettesítette. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadás alapja a virágok formája. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144). még csattogó szamóca (→ szamóca). 339). csattogó a.

) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. valamint ha az érett. J: ’Hypericum perforatum. ▌ 6. áfonya’. feketés. J: ’Prunus sp. чрéшня. sativa. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). Nyr. hogy a növény magas hegységekben fordul elő.) büdös jelzőjére l. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. büdösfa. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. | vad ~ 1807: vad – v.).). közönséges kutyabenge’. 1775: Csengö virág (Csapó 58). közönséges orbáncfű’. az áfonya (3. чeрéшa. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB.’. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). 127: 329–330. A névadás magyarázata.). Az utótag a bürök növénynév átvétele. az utótagra l. csengőfű 1525 k. hogy a növény virágzata sárga bogernyő. črYšnja. J: ’ua. čerešňa. Fűvészk. blg.’. zamatos turbolya’. szln. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. J: ’Atropa belladonna.’.) és a göcsös görvélyfű (6. édes mandula’. Perforata: Czengô fé (SzikszF. cseng a. J: ’Frangula alnus. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll. J: ’Scrophularia nodosa.’. 130). ▌ 4. Fűvészk. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). EWUng. v. A maszlagos nadragulya (2. vö. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja.: RMGl. črě šьnja kerülhetett. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. чeрéшня. A magyarba egy szláv R. J: ’ua... 392). a zelnicemeggy (5. 296). Wolfskirsche ’farkascseresznye’. J: ’Anthriscus cerefolium. szlk. mandula. 1578: Czengx f× (Melius 134). csemege a. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. hogy a növény ehető fűszer. 373). — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. maszlagos nadragulya’. blg. közönséges orbáncfű’. cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). Myrtillus a. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. EWUng. fülbe~ cserbóka l. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’ua. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. ▌ 5. J: ’ua. A cseresznye szláv eredetű. TESz.’. cseresznyeszemekhez hasonló termése van.) havasicseresznye nevének alapja. A maszlagos nadragulya (2. ▌ 2. csorbóka cseregalagonya l. vö. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. чeрéшнa. göcsös görvélyfű’. 2. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. Az áfonya (3. A csemegemandula összetett szó. ir. A csemegebürök összetett szó. or. 175). 164). A zelni- . Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. galagonya csemegesulyom l. чeрéшня.: RMGl. A csengőfű talán magyar alkotás. hártyás toktermést a szél fújja. zelnicemeggy’. cseng a. magyarázatára l. A kutyabenge (4. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1.’.. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. 1783: Csengö-fü (NclB. a csemege előtag jelzi. J: ’ua. sólyomcsemege csemete l. ▌ 3. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. a növény termése cseresznyéhez hasonló. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). 257). A növénynévben az előtag arra utal. J: ’Vaccinium sp. 408). 257). J: ’Hypericum perforatum. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. csengő hangot ad.) fekete cseresznye. Fűvészk. amely veszedelmes. gerézdes . a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. J: ’Prunus padus. a közönséges kutyabenge (4. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF.Tseresznye (Magy. 258). J: ’Prunus dulcis var. Afonya” (PP. de a névadásra hatással lehetettek a ném. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. 342). havasimeggy (→ meggy). 408). cseppentő l..). 373).). 256). cseresznyefa’. XVI. sz.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. igen mérgező. még csemegemandula. főnevesült.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. a növények felépítésének hasonlósága alapján.

zsidó~. vö. J: ’Teucrium chamaedrys.’ szóban.: Tsészebogyó (Julow 266).: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). J: ’ua. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. fekete bodza’. csete ’bodzavirág’. cerrus ’ua. erdei pajzsika’. és éretten piros. román eredetű. kutya~. 286). fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. citrom~. csete 1. az erdei pajzsikát nevezték így. közönséges lucfenyő’. az adatok azt mutatják. farkas~. A csetenyefa népi elnevezés. cserge (Péntek–Szabó. cserlevelűf ű cserge N. szln. csermulya l. — Ö: farkas~.). apró cseresznyére emlékeztet. hólyag~. gyalogbodza’. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. TESz. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. csormolya cserszömörce l. azon. TESz. J: ’ua.) feketecseresznye elnevezésének alapja. üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a)... hogy a rom. A göcsös görvélyfű (6. csikófark’. cer ’ua. rom. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. csete. ill. szemerke cser 1. cserzőfa. csätä ’bodza’. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’.. Vö. a névadás alapja.-e. gerezd a. EWUng. 1862: csete (CzF. A szláv szavak forrása a lat. hogy lehet a bodza. virág’. Fűvészk. Az is lehetséges. 269). Vö. csèrfa (Péntek–Szabó.: TESz. 393). J: ’Ephedra. fenyővessző’. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). közönséges jegenyefenyő | Picea abies. A cserzőfa előtagjára l. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. és ebből a téve- . kazuár~ (→ kazuárbokor).) termése kicsi. 285). húsos tobozbogyót alkot. csete (MagyGyógyn. csetenyefa N. mac. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele.). eb~. 276. Querculus minor (Melius 37) (< lat.). cserszömörce (→ szemerke). ▌ 2. ez él tovább a rom. csete. J: ’Dryopteris filix-mas. barát~ (→ barátbors). A csete ismeretlen eredetű. cétin% ’fenyőág. kicsi csomókban. Péntek–Szabó. csermoglya. cserszömörce (→ szemerke). szl. A névadás alapja a növény termése. J: ’Alnus glutinosa. — Ö: bodza~. termés. csészebogyó 1807 e. szb. magyarázatát l. különféle páfrányfajokat. csAtA. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. kérgéből cserlét készítenek. kaporna(~). cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. csipke ’növény. csete (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 201). A cser déli szláv eredetű. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. ▌ 2.’. Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. цер. 272. cserfalevelűfű l. hogy a gömbölyű. gerezd a. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). bogyószerűvé válik. fürtökben fejlődő termésre utal. цер.) erdélyi szó. J: ’ua. J: ’Quercus cerris csertölgy’. J: ’Abies alba. cèr ’cserfa’. a gerezd első megjelenése: 1395 k. J: ’Sambucus nigra. cser. A névadás alapja.’. Ezerjófű 175. sárga cserszömörce’. TESz. Ember és növényvilág 229). ill. — ~fa N. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). 257). minor ’kis. 316. csetenyefa (Péntek–Szabó. vö. alii fést fé (SzikszF.). Ember és növényvilág 229. — N.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. N. sarlós gamandor’. pl. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). EWUng.’. jelentése: ’szőlőfürt’. valamely részének. Szabó–Péntek. Hasonló szemléletű névadásra vö. hánytató~ (→ hánytatófa). Ember és növényvilág 197. blg. kisebb’) fordításával keletkezett.: RMGl. Marzell Atropa belladonna a. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. mézgás éger(fa)’. 2. A gerezdes jelző a laza. J: ’Sambucus ebulus. kapri(~). cserje l. vö. a -z és -ő képzők. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. A cserge erdélyi népnyelvi szó.’. J: ’Cotinus coggygria. cerь. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. ott. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. quercus ’cser’. gerezd a.

279). Gänseblümchen ’libavirágocska’. J: ’ua. csibe a. 87). a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. shrubby horse tail elnevezés is utal. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. csetenye a. sörte’) név. 1998: csikófark (Priszter 367). ▌ 2. Növényszótár 94). még lófarkf ű. amely a növény hosszú. réti boglárka’. saeta. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz. Nyr. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). a jellegtelen. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. valamint a R. a koma ’pajtás. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. A csibevirág népi elnevezés. csibehúr’. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia. csík a. J: ’Equisetum arvense.. kanyargós szárára utal. Fűvészk. J: ’Ranunculus acris. csicskenye. közönséges csikófark’. csipke csihant l. Diószegi–Fazekas alkotása. EWUNg. csalán csibedöglesztő N. 128: 57. A mezei zsurló (2. csibe a. pikkelypáfrány’. J: ’Bellis perennis. csián l. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. N. csík2 a.’. mely a csibe beléhez hasonlítható. csiggenye l. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). J: ’Asplenium ceterach. Nyr. 33: 244). A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. az előtag arra vonatkozik.’. J: ’Ephedra distachya. a névadás alapja. J: ’ua.) csikófark neve népi név. 126: 48–71. közönséges tyúkhúr’. prücsökkoma. TESz. Nyr. csibedöglesztő (NéprÉrt. a toktermések májusban érnek be. csicskenyefa. TESz. bojtszerű formáját írja le. Marzell Ephedra distachya a. Vö. és a tokokat viselő rövid szárak. J: 1807: ’Spergula. lat. 377). 1925: Csikófark (Jávorka 35). Az ókori természettudósok. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. 1948: csibehúr (MagyGyógyn.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. mezei zsurló’. 50). EWUng. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték.) vesszős. equisetum quartum (< lat. belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. csirkedöglesztő (Gyógysz.. cimbora’ utótag szláv eredetű.’. equisetum < lat. keskeny levelekre vonatkozik.. őszi kikerics’. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. 126: 48–71. A csicsiskoma népi elnevezés. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. Nyr. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. a névadás magyarázata. | 1948: ’Stellaria media. Roßschwanz tükörfordítása. a névadás magyarázatára l. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. A név arra vonatkozik. hogy „Akkor virágzik. ang. csibevirág (Kovács 18). J: ’Ranunculus ficaria subsp. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). A névadás magyarázatára l. A csibehúr összetett szó. J: ’Colchicum autumnale. egyenes szárain ülő apró levélkéit. csicsiskoma N. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. valószínűleg a ném. A közönséges csikófark (1. J: ’ua. . csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy.) csikófark elnevezése összetett szó. a Spergula nemzetség neveként használják. abban a hiszemben. TESz. csikófark (MagyGyógyn. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. 37). mert megdöglenek tőle.. nyugati salátaboglárka’. lófarkhoz hasonlítanak. 126: 48–71. hogy a növény vesszős cserje. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. Marzell Colchicum autumnale a. csikófark 1. seta ’állati szőr. || csirkedöglesztő N. A haraszt utótag arra utal. equus ’ló’. még tyúkhúr. ficaria. vadszázszorszép’.) és a mezei zsurló (2. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Csicsiskoma (MagyGyógyn. A mezei zsurló (1. Nyr. csibevirág N. zöld hajtásai hasonlóak. 124: 239–247.

. ang. a névadás alapja a növény csillag formájú levele. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. vö. ſárt. epét. orvosi csikorgófű’. || csillagosfű XVI. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása. amely csillag alakú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. valamint a csillagszerű virágzat. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). szakny.. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. a névadás magyarázata.csillagfű 127 csillagszék 321).’. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241).’. istenharagja. hogy a növény fűféle. Genaust médius a. 257). 1783: Tsillag-fü (NclB. pūrgāre ’tisztít’ < lat. baromfibélhez hasonló szárára utal. közönséges tyúkhúr’.-i Stellaria (< lat. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. A közép előtag a lat. lat. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. 1948: ’Stellaria media. J: ’ua. dáktylon < gör.’. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek.. csillagmáj l. vö. 393) nevet javasolja a R. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). a névadásra l. pūrus ’tiszta’) és a R. Fűvészk. májfű csillagosfű l. J: ’ua.: Csillaghúr (Julow 402). 1864: csillaghúr (Gönczi 243).-i Cynodon dactylon (< gör. csikorka l. J: ’Gratiola officinalis. ném. orvosi csikorgófű’. J: ’Gratiola officinalis. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre.’. még csillaglevelűfű. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. közönséges tyúkhúr’. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). J: ’ua. A csillagfű a ném. 357). csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. 87). 272). Vö. közönséges csillagpázsit’.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. istenkegyelme. J: ’ua. sz. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. purisago (< lat.: RMGl. J: 1807 e. — Ö: liba~. v. általában négy levéllel a csúcsán. csillaghúr. st#lla ’csillag’. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. Sternmiere. lat. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). TESz. 1807: Tsillaghúr (Magy. Fűvészk. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. J: ’ua. 258). lat.’. csikorog a. Marzell Cynodon dactylon a. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. J: ’Stellaria media. A csillag előtag magyarázata. belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. EWUng. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386).. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). szakny. Fűvészk.’. magyarázatára l. 272). csikorgófű lett. közönséges tyúkhúr’. ném.: közép tsillaghúr (Diószegi 272).. UEWb. 2.-i Stellaria media utótagjának fordítása. J: ’Stellaria media. 272). | 1862. összetett szó. szirmai sugarasan szétállnak. 45). 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. csikorog a. tyúkhúr. az utótag a ’bél. 1: 997). Fűvészk. star wort. st#lla ’csillag’. 1864. Genaust dactýlifer a. 364). 1807: ’Stellaria. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. Genaust Stellária a. | közép~ 1807 u. még disznópázsit. tyúkhúr’. J: ’Stellaria media. 357). Marzell Gratiola officinalis a. a lat. a . — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. csillaghúr 1807 e. 1998: csikorgófű (Priszter 386). dáktylos ’ujj’). J: ’ua. csikorgóf ű csilánt l. közönséges tyúkhúr’. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett.). négylevelű farkasszőlő’. J: ’Paris quadrifolia. A csillag előtag a növény virágjára utal. J: ’Cynodon dactylon. Stellaria (< lat. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki. A csikorgófű a R. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. 1862: csillaghúr (CzF.

sem a köznyelv. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. csillag a. boglárka’. 255).’. nyíl’ származékai. A csillagvirág egyedi adat. 1783: Tzillár-fü (NclB.). A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). kerti koriander’. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. csalán TESz.csillagszívfű 128 túf ű. még csillaglevelűf ű. 1863: Csüpke (TESz. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. Herzfreund ’szívbarát’. csipcse (ÚMTsz). csimázillacsillyán. koríanon ’koriander’ < gör.. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). négylevelű farkasszőlő’. Stellaria (< lat. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. szakny. A csill. Wanzenkraut ’poloskafű’. 1836: Tsipkenye (TESz.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. 46. A névadás magyarázata. farkas~ csipa l. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. Marzell Coriandrum sativum a. bicske. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). székf ű. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k... Ezek a szláv šipь ’tövis. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. tüske. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. A csimázfű a lat. EWUng. berkenye. J: ’Paris. csillár a. csimázillatúfű 1525 k.-i Rubus (< *reub. négylevelűfű. f. šípka. csitke.. 1831: csiggenye (TESz. A csillagszívfű Benkő alkotása. 255). 4-levelű: Bokr. csicskenye a N. 393) nevet javasolja a R. csipke1 a. szakny. szagos müge’. Wanzendill ’poloskakapor’. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). ném. (Melius 138a). 364). csillár a. J: ’Ranunculus sp.). csipkéje l. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel.-szorb šypka ’csipkebogyó’. Stinkdill ’büdösfű’.. Páris-fű helyett. TESz. csitkenye. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták.) kiűzésére használták. és az húſt meg ſózod. csillag a. koríannon. kóris ’poloska’ < gör. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). csalán csinge l. galagonya~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. mac. csipke1 a. . gyepűrózsa’. lat.. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. csimázfű. Fűvészk. a szék utótagra l. Marzell Asperula odorata a. J: ’Coriandrum sativum. — Ö: eb~. EWUng. Fűvészk. csillár 1807: Tzillár (Magy. UEWb. que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. J: ’Galium odoratum. csipkebogyó’. Fűvészk.). vö. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. A csimázillatúfű a lat. csinált. Fűvészk. csimasz a. erdei peremizs’. st#lla ’csillag’) fordítása.szaggat. vö.-i coriandrum fordítása (< gör. шuпка ’csipkebokor. cibál. 1246/1408: „ab vna dvmo. J: ’Inula conyzae.. gesztenye növénynevek hatására jött létre..). cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. bücske.-szorb šípka. 1578: Czipke (Melius 23a). csipkebokor lat. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78). — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. A csitkenye. 4-ſzirmú” (Magy. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. J: ’Rosa canina. gen. EWUng. kár ’tetű’). 43: 142). magyarázatára l. csillagfű. — N. 375). farkasszőlő. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). Vö. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. csinár l. 1783: Tsipke-bokor (NclB. az az. Lippay alkotása. csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. 256). csimasz a. a. Genaust Cimicífuga a. J: ’Paris quadrifolia. vö. csillyany l. csicskenye. ném. szlk. koríandron. cimicaria (lat. farkasszőlő’. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen.). Sípk™ (Nyr. Vö. fa~ csipcse l. шúпка. csipkefa. csütke (MTsz. káron ’kömény’. Vö. A csipke valószínűleg szláv eredetű. blg.). csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB.tő jelentése ’csillag formájú’. 2. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája. cipke. cémex. cibál). 255). TESz. 329).

a növény nem fa. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). Vö. 339). gyepűrózsa’. Fűvészk. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. 126: 48–71. pittyed a. 1911: csoda v. a Rubus-fajok ’tüskés szeder. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. gyepűrózsa’.: Rubus. 1578: Czoda fa (Melius 82a). (632/9). inkább népi megnevezés.: Chÿoda farol gr.).. — Ö: macska~. J: 1584: ’Rubus sp. Növényszótár 262). hanem bokor. 1998: „csodafa” (Priszter 481). 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). az utótagra l. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. a névadás alapja. seggvakaró és csipkefa helyett. gl"ssa ’nyelv’) fordítása. 375). vakuló~ csirkedöglesztő l. csodabogyó’. hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. 1525 k.) a lat. 135). csodamag csodabogyó 1. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). EWUng. XVI.) csodafa neve a ném. J: ’Rosa canina. csipke. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. 387) nevet javasolja a R. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. J: ’Ricinus communis.csipkefa 129 csirke l. Csicskenyefa (MagyGyógyn. J: ’ua.és málnafajok’ (1. A névadást az magyarázza.. csipnyebokor l. gör.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. A csipkerózsa összetett szó. ricinus’. | 1948: ’Ruscus aculeatus. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. 120). csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy.. 1783: Tsuda-fa (NclB. J: ’Rosa canina. csipke. Fűvészk. 343). Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak.és málnafajok’ (2. acule#tus ’tüskés’) fordítása. A ricinus (1. lónyelvű csodabogyó’. J: ’Rosa canina. hogy a karéjos levelű.) a lat. Csirkevakító (MagyGyógyn. Az összetétel előtagjára l. az előtagra l. Nyr. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. tyúkvakító. a csipkefa összetétel (2. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. pettyegetett tüdőfű’. csipke a.) megnevezésére szolgált.. csipkebokor csoda l.. J: ’Datura stramonium. J: ’Pulmonaria officinalis. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. málna’. J: ’Rubus sp. 303). a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. J: 1911: ’Ruscus sp. hypoglossum (< lat. ▌ 2. 393). A névadás magyarázata. csitnyebokor (MTsz. TESz. gyepűrózsa’. a Rubusfajok ’tüskés szeder. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. hypógl#sson < gör. Fűvészk. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . csitke. Diószegi–Fazekas alkotása.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. J: ’Ruscus hypoglossum. Az előtagra l. macskamenta’.. ▌ 2. 1577 k. J: ’Nepeta. ▌ 2. Mora Baccae. 1813: Tsipkefa (Magy. A csipkepitty nemzetségnév. Genaust aculeátus a. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). A lónyelvű jelző (2. csipkefa 1. szépséges. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. csipke a. a növény ágaira és leveleire utal.’. hypogl#ssa < gör. A szúrós jelző (1. szeder’. szeder. csitkenye l. pittyed a. ▌ 2.). málna’. csipke. 1664: Csuda fát gr.) is átvették a nevet. 2. v. sz. idaeus. a’ középső tsipkés” (Magy. Jávorka 848). csuda bogyó (Cserey. — N. rózsa. aculeátus (< lat.) neve. A csirkevakító népi név. csattanó maszlag’. 256). apró. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. ~fű csodabab l. — N. a csipke ’cakkos’. hypó ’alatt’. A csipkepitty összetett szó. csipke csitnyebokor l. Fűvészk. piros termése. hypoglóssum a. 2. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). 1783: Tsipke-fa (NclB. 343). csodafa 1. Mora Rubi: cipche bokor. Fűvészk.. 222). 335).. (Lippay II: 223). piros virágú. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27). szúrós csodabogyó’. 375). Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. csipkebokor csirkevakító N. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. csirkevakító (MTsz.

csodamag N. ▌ 2. csohany. 259). J: XVI. 1783: Tsuda-fü (NclB. | 1948: ’Primula veris subsp. csodafű. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. 1813: Tsókaláb (Magy. A buk utótag valószínűleg névszó. vulneraria. réti nyúlhere’. illetve az. a névadás magyarázata talán az. bukfenc a. 2. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. orvosi kecskeruta’. J: ’Datura stramonium. csattanó maszlag’. bukfencezik’ fogalmának másféle R. csókahagyma N.. J: ’Datura. Nyr. || csoda 1807 e. 128: 180. csojjant. csókaláb 1. EWUng. csodabab (Csapody–Priszter. J: ’Galega officinalis. A csókahagyma erdélyi. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. XLIV.: czioka lab (NéNy. J: ’Hyoscyamus niger. Wundklee tükörfordítása. piros gólyaorr’. J: ’Geranium sanguineum. a bab alakú. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. a bukik igéből alakulhatott ki. de idekapcsolható a bukfenc is. 393. || csodabab N. Fűvészk. ill. csodamag (Jávorka 973). 2. a név nem maradt fenn. 1911: csodahere (Cserey. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). a névadás magyarázata. sebekre hámosodás gyorsítására. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. veris.: RMGl. amikor a madarak is ébrednek. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. csodafa. Magy. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. 4: 24). 209). 29). A here utótag magyarázatára l. az előtagra l. Növényszótár 15).. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). tavaszi kankalin’. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. 1783: Csóka-láb (NclB. Nyr. vö. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. értelmezése található meg. A csodahere a ném. vékony termés. csojjany l. 399). vö. J: ’Colchicum autumnale. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). csojánt. hogy a növény furcsa. MNövSz. maszlag’. Növ. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. Fűvészk. a hosszúkás. A piros gólyaorr (2. mérgező termésre utalnak. varjúláb.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. sz. őszi kikerics. csoján. bolondító beléndek’. J: ’Ricinus communis. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. 2. csohán. maszlag. sz. csodafű 1. Marzell Anthyllis vulneraria a. . Fűvészk. kankalin’.: Tsúda (Julow 256). A csattanó maszlag (2. 1935: 178). hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására.: ’Primula sp. és N. amely madárlábhoz is hasonlítható. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. 393). A kankalin (1. népi elnevezés. A névadás magyarázatára l. amely magyar fejlemény lehet. csókahagyma (Péntek– Szabó. 393).) csókaláb neve metaforikus elnevezés. csodamag (MagyGyógyn. ▌ 2. ricinus’. Ember és növényvilág 221). Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. TESz. még lóhere. 126: 301. 126: 302. 425). hogy mindkét növény mérgező.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára.’. XVI. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. 257). A csókabuk összetett szó. bukfenc a. Nyr. a névadás alapja az. Rápóti–Romváry 86. A csodafamaszlag Márton alkotása. az utótagra l.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). csodafa.).. 2. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. 126: 302. N. a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. csattanó maszlag’. méregtelenítő hatású. J: ’Datura stramonium. Vö. J: ’ua. Fűvészk.

Etimológiája vitatott.. szb. 1861: csömbör (TESz. Fűvészk. Ember és növényvilág 286). 1783: Tsombor (NclB. az illatos macskamenta (4. a vad jelző megkülönböztető szerepű. illatos macskamenta’. 237).. vadkakukkfű’.. A magyarba egy (déli) szláv R.: RMGl. 346. ▌ 2. gólyaorr’. čubr. polaj. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). az utótagra l.. borsika’. SzlJsz. szl. 1998: csombormenta (Priszter 427). 1798: Tsombor (Veszelszki 398). csombor (MagyGyógyn. pereszlény | Satureja hortensis. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). borsfű’.: staturna: combar (SoprSzj. csókavirág (SzegSz. J: ’Adonis aestivalis. 1395 k. csombor a. A csókavirág népnyelvi elnevezés. N. 1783: Erdei Tsombor (NclB. menta. 1435 k. 126: 302.: RMGl. csombord’. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. csomborpereszlény’. szb.. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy.). 346).: RMGl. combor (MTsz. чумбрика sz. 2. bürökgémorr | Geranium sp. hogy a növényt termesztik. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. Nyr. csolláng l.-e.) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. чýбрица sz. чабёр: ’borsfű.: blg. Fűvészk. A csomborpereszlény összetett szó. csokor l.).. előtagja a csombor. d-je inetimologikus járulékhang. csombor. csókavirág N. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). borsika’. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’..). mac.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre. čibr. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. kakukkvirág. чýбрика sz. N. kakasvirág. . 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. arra utal.-hv. Szabó. vadkakukkfű (5. ördög~ csolán. 1998: csombor(d) (Priszter 493). 126: 303. csombormenta’. Fűvészk. A csombor szláv. 1405 k. 386). borsika’. 389). 1783: Csombor (NclB. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. A borsika (1. 389). J: ’Acinos arvensis. 150). A csókaorrúfű Melius alkotása. 393). csombormenta’. — N.’. csombôrd (ÚMTsz. 343). čubrь. 385).). J: ’Satureja hortensis. 150).). N. vö. A köznévi csombord stb. nyári hérics’. szln. bors~. ▌ 4. J: ’Erodium cicutarium. ▌ 3. J: 1395 k. 139. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. EWUng. A csombormenta összetett szó. 150). Melius 434.. 150).: ’Satureja sp.. közelebbről talán déli szláv eredetű. Nyr. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). 1798: Tsombor (Veszelszki 363). N. čúbar. J: ’Satureja hortensis. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. csombord (Péntek–Szabó.: „staturna: chombor”. csombord l. 1775: Csombor (Csapó 69). köszvénymenta. a lat. 1948: Csombord. or.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). R. TESz. J: ’Nepeta cataria. illatos fűszernövények. Chyombor (Csapó 69). csombor helyett. csollán.). az előtagra l. J: ’Mentha pulegium. č_ber. A borsfű (3.). Tudatos névadással alkotott növénynév. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493).: staturnea: chombor (SchlSzj. csalán csombor 1. J: ’ua. ▌ 5. csomb#rd. köszvényfű.: RMGl. Magy. cseh R. A növény eredeti jelentése borsika (1. 130). 1578: Czombor (Melius 107). megfelelő szó más szláv nyelvekben is. csombord. a csombormenta (2.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). J: ’Mentha pulegium. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). EtSz. Diószegi–Fazekas alkotása. (Csapó 267). Fűvészk. csombor a. | 1783: ’Satureja hortensis. ÚMTsz. fajnév. J: ’Clinopodium vulgare. vö. csombor a. hortensis fordítása. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). — Ö: borbély~. J: ’Thymus serpyllum. A névadás alapja a növény termése. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. Kniezsa.

A csomorika a finnugor eredetű csom. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. J: ’Sonchus asper. szb. Marzell Ligustrum vulgare a. ném. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. J: ’Ligustrum vulgare.). MagyGyógyn. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). le. csormolya (ÚMTsz.)”. A növény R. 1577 k. bütyök’. ▌ 2. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). A csontfa névadás magyarázata. 343. közönséges cickafark’. közönséges fagyal’. 29: 17). N. szúrós csorbóka’. magyarázatára l.). A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. | 1578. J: ’Agrostemma githago. štrpka.tőből származik. štrbka. vetési konkoly’. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. millefolium. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. csorbánka.). (ÚMTsz. or. lat. EWUng. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark].: RMGl. közelebbről szerb-horvát eredetű.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. (Melius 76a). szlk. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp.). szczerbak. csorbóka csormolya 1. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. nyúlkék~. csorbuka l. csorbóka a. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). A csomorika valószínűleg Melius alkotása. csomós. TESz. hogy a növény fája nagyon kemény.csomorika 132 csormolya borsika’. csarbókának gr. kinövés. csontvirág N. ▌ 2. csorbánka l. 1911: csermoglya. Melampyron. ÚMTsz. 151). Czarbakánac gr.).-hv.. szláv jövevényszó lehet. — Ö: dudva~. A magyarba egy szláv R. 382). hogy a virágot bizonyos területeken fába. J: ’Sonchus oleraceus. 1793: ’Sonchus sp. J: ’Ranunculus sceleratus. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. Myagros (PP. cserbóka (MTsz. — N. csorbóka’. A csontvirág népi elnevezés. 1783: ’Sonchus oleraceus. vö. Fűvészk. 1793: Tsorbáka (Földi 58). csorbóka’. Myagrum (légyfogó)’. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. a lat. ščerbák. 1807: dudva Tsorbóka (Magy.. szátorja. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. Melandrium (habszegfű). torzsikaboglárka’. (TESz. ščrbák. 1791: Tsorbókáktól gr. Genaust Scrophulária a. A csomborszátorja összetett szó.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen.). kalincaínfű’. 268/1). Härtern. szelíd csorbóka’. 409). Fűvészk. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. szelíd csorbóka’. torzsika. A névadás magyarázata. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373).). neve Scrophularia minor (Melius 179). a cseh šterbák.. štrbák. csontvirág (Jávorka 266. fehéres virágzat. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). csorbaság’ származéka. 38. hasonló képzésmódra l.) és a szúrós csorbóka (2. 1578: Czorbaka. csurbókát gr. csermulya (Nyr. Hartröhrle. 1783: Csomorika (NclB. csermulya (ÚMTSz. — N. csorbóka csorbóka 1. UEWb. 1590. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. csonár l. N. csorbóka a. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). 300. (csormolya). a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. J: ’Achillea millefolium subsp. J: 1577 k. A csorbóka szláv. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. hogy a gyökere göcsörtös.. 1783: Csorbaka (NclB. A szelíd csorbóka (1. N. J: ’Ajuga chamaepitys. vö. Magy. csona. valamint az. 1590: Lagopus. A növény elnevezésének indítéka virág- . | 1807: ’Sonchus. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. még borsika. 444). 1775: Csomorika (Csapó 70). torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. Jávorka 266.. щербáк más képzővel alakult. a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. csorbuka. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). A csormolya eredete bizonytalan. cs(rbók™. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész.

Kappenblume. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn.: Keserédes csucsor (Nyr. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. 128: 58–9. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). csujány l. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. Szóhalm.. egyedi elnevezés. 6: 43). 1925: csucsor (RévaiLex. méregölő sisakvirág’. 1: 198). EWUng. keserédes. J: ’Solanum. amelynek első megjelenése 1787. csovány l. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. A kesernyés csucsor (1. A kesernyés csucsor (1. kesernyés csucsor’. LXXII. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. 380). csombor csucsor 1. Fűvészk. — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. R.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. Fűvészk. az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. — Ö: ebszőlő~. J: ’ua. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. J: ’Solanum nigrum. burgonya’.) csucsor nevének szemléleti háttere. bogyótermése van. csalán csömbör l. TESz. J: ’Solanum tuberosum. | keserédes ~ 1790 k. méregölő sisakvirág’. A piros csucsor a termés vörös színére utal. A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. J: ’Aconitum anthora. A csuklyafű elnevezés magyarázata az. 176). csucsor’.’. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex.’. XVI: 8). napellus. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). Növ. Fűvészk. sömör). 82). nyelvújítási alkotás. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. édeskeserű jelzők magyarázatára l. 380).’. 16: 8). A keserűédes jelző magyarázatára l. 1843: Csucsor (Bugát. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. 1790 k. 1783: Kuklás-fü (NclB. J: ’ua. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). 4: 789). 16: 8). 1911: csuklyafű (Cserey. vö. 177). csalán csuklyafű 1. tsuklyás fű (Magy. Fűvészk. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348).) és a fekete csucsor (2. A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Solanum dulcamara.. kesernyés csucsor’. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. részben pedig megmaradt. 85: 211). kesernyés csucsor. vö. J: ’Solanum dulcamara. A kesernyés. csujáng. csucsor a. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . TESz. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). 176). 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). csupán legújabb növényszótárunkban található meg.).csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). csuhány. és a gyökerén dudorok talalhatók. 1807: Tsutsór (Magy. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. csönge l. ▌ 2. 317). A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. ▌ 2. 1998: fekete csucsor (Priszter 506). ném. Növényszótár 4). Katikasisakvirág’. EWUng. 1868–73: Csucsor (Ball. farkascsinge csucsorka 1. Nyr. TESz. J: ’ua. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik.). 71).) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. J: ’ua. J: ’Aconitum anthora. A fekete csucsor (2. EWUng. keserűédesszőlő (→ szőlő). csucsorka a.’. J: ’ua. sárga. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. keserű. hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. keserűédesszőlő (→ szőlő). fekete csucsor’. odor. 1807: kuklás v. A csucsorka nyelvújítási alkotás. 1783: Tsuklya-fü (NclB. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet..’. J: ’Aconitum napellus subsp. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). ▌ 2. 263).

áldott bárcs’. kukla. feltételezése valószínűleg helyes. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. 1807: TsÍkÍllf (Magy. EtSz. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. Narrenkappe ’bohócsipka’. 1841: áldott csűküllőnek gr. J: ’Centaurea cyanus. EWUng. csipke csütke l. (Barra 212). mint a sugárvirágok. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. Eisenhut ’vaskalap’. Az EtSz. J: ’Cnicus benedictus. EtSz. csüküllő 1. latin Centaurea benedicta neve alapján.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. 490). az EtSz. Fűvészk. Fűvészk.. R. ném. a névadás magyarázata. Ez utóbbi jelencsurbóka l. vö. csuklya a. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. vagy úgy. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. egyenetlen metſzésűk.). Fűvészk. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). m. farkasbogyó’. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. az -s melléknévképző.. kuklya). nyilván a növény R. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. Magy.) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. A kukla a csuklya alakváltozata. csuklya a. csuklya a. J: ’Centaurea. kapucni’). — Ö: búzavirág~.-ban keletkezett alak (< R. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. szerint „cső + küllő ?” összetétele. cuculla ’fejlepel. Fűvészk. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. A kék búzavirág (1. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. még sisakvirág. a csuklya a m. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. eredetű (< lat. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. csüpke l. J: ’ua. a gabonatáblára utalnak (vö. Fűvészk. a csöves virágok nagyobbra nőnek. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. 20.’. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. sem a köznyelv. 258). Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. A Magy. ▌ 2. TESz. Sturmhut ’rohamsisak’. A névadás magyarázatára l. 488). búzavirág’. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. búzavirág). ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. Fűvészk. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. csüngőbelénd N. pézsma~. J: ’Scopolia carniolica. 488). kék búzavirág’. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. 20). A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. csipke . a küllők. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. A csuklya lat.

összetett szó. — N.: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. encián a. Nyr.. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. Fűvészk. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. dongóvirág. darázsvirág (MagyGyógyn. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. 1767. Genaust odoratíssimus a. | 1775: ’Geranium columbinum. darázsvirág N. király~ dárdácskája l. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is.’ | 1590: ’Geranium sp.. J: ’Consolida regalis. 214). Vö. encián. . J: ’ua. tárnics’. kígyótárnics’.. Ember és növényvilág 222). A névadás magyarázatára l. (ÚMTsz. gólyaorr’. 2.. Dani-sarkantyú N. 326/ 34). 2. J: ’ua. lat. 1813: Dántzia (Magy. 45). 1767: Dantzia (PPB. daruorrúfű 1577 k. N. ▌ 2.: ? ’Geranium sp. 390).’. J: 1577 k. citromillatú muskátli’. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is.. 222.). J: ’Gentiana cruciata. odor ’illat’). összetett szó. A daruláb népi név. encián a. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak.). Jávorka 848). danisarkantyu (NyIrK. gencián. 367). sárga tárnics’. J: ’Geranium sp. vö. lat. daruorr 1807: Daruorr (Magy. Fűvészk. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. darulábból gr. daruláb (MagyGyógyn. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre.: RMGl.’. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164).D dancia 1.-i odoratissimum (< lat. Az illatozó daruorr (1780) a ném. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. 257). 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). Fűvészk. Gentiāna a. közönséges csillagpázsit’. J: ’Gentiana lutea. amelyből tavasszal salátát készítenek. J: ’Pulmonaria officinalis. galamblábgólyaorr’. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). 367). 1590: daru orru fé (SzikszF. A Dani személynévi előtag talán a növény R. Nyr. Mollay. 1948: Dancia (MagyGyógyn. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása.’. mezei szarkaláb’. J: ’Pelargonium odoratissimum.-i gentianaból. Marzell Pulmonaria officinalis a. danckai-gyökér (Tsz.). A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. az utótag magyarázatára l. vö. gólyaorr’. 126: 304. A Dani-sarkantyú népi név. J: ’Cynodon dactylon. 126: 304– 305. J: ’ua. szakny. Növénynevek 25–30. szakny. TESz. sarkantyúvirág. J: ’Gentiana. király~ (→ királydárda) daruláb N. EWUng. pettyegetett tüdőfű’. dárda l. 1708: Dantzia (PP. 34: 40). — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99).).). A darázsvirág népi elnevezés.

1807: Démutka (Magy. szigoráll. 321). diktamus 1. kakukkfű’. 1783: Demutka (NclB. szlk. Ditamos (Csapó 86). J: ’ua. A deréceszigoráll összetett szó. Diószegi– Fazekas alkotása. A deréce talán a déli szláv (vö. borsfű’. J: 1775. Diószegi–Fazekas a növény R. demutka. ártéri veronika’. vö.’. orvosi veronika’. a lat. EWUng. cseh N. magyarázatára l. amely *terice. 1783: Derétze (NclB. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy. J: ’Veronica beccabunga. 1798: Derétze (Veszelszki 49). deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. hogy a növény örökzöld. 1813: Diktamos (Magy. J: ’ua.] ’korpa’. a névadás magyarázata. J: ’Veronica officinalis. TESz.. 273). ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. (573/2). | 1807: ’Thymus sp. deréce. 337). 1798: Demutka (Veszelszki 424). Geranium (< gör. Genaust Geránium a. J: ’Ruscus hypoglossum. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. (Melius 108a). dymutka ’ua. derce a. Diptamuſth gr. 1783: Diadalmas-fü (NclB. dicsőségesf ű .’. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). | 1841: ’Thymus serpyllum. трúцu [többes sz. 1775: Diktamos. mac. TESz. 353). N. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. Fűvészk. (572/22). daruorrúvirág l. 367). (141/4). A dicsőségesfű a ném. hogy a növénynek a termése kerekded. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). boglárka. 1798: ’Thymus vulgaris. ártéri veronika’. J: ’Veronica beccabunga. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). A magyarba egy déli szláv R. 389). 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). трuцu [többes sz. Fűvészk.’. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. J: ’ua. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). esetleg szlovák közvetítéssel. kerti kakukkfű’. lónyelvű csodabogyó’. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. Fűvészk. az előtagra l. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). dicsőfű l. 428). deréce.] ’ua. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. blg. eredetű. de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. csombord. vadkakukkfű’. Fűvészk. EWUng. az utótag nemzetségnév. démut ’kakukkfű’. démutka a. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. vízisaláta (→ saláta).: Feÿer Dictamnuſth gr. A m. amely a győzelem jelképe. vö. 1841: demutka (Barra 314). 321). victoria ’győzelem’) fordítása. démutka a. 1577 k. ártéri veronika’. A diadalmasfű a lat. 1998: deréceveronika (Priszter 534). a névadás magyarázata. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. A deréceveronika a növény összetett szó. A démutka ném. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). nagyezerjófű’. az utótag nemzetségnév.’.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. veronika. (OrvK. esztragorr. hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. és N. 65). 2. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. J: ’Veronica beccabunga. Fűvészk. victorialia (Melius 184) (< lat.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások.. demut ’kakukkfű. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. Dictamuſnak gr. hasonlít a babérhoz. derce a. a -ka pedig képző. az előtagra l. a névadás magyarázata. 2. daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). N. | fehér ~ 1577 k. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). (265/39). fölfúvódott. Diptamuſnak gr. J: ’Dictamnus albus.. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. — Ö: kakukk~. magyarázatára l. 353). démutka származhat közvetlenül a németből. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. 1783. gémorr.: Dictamuſt gr. csókaorrúf ű. kócsagorr. ném.

A vadgesztenye termésének (2. ném. J: ’ua.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. szakny. a termés a dióhoz hasonló. lat. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). dinnye l. a kalincaínfű R.’. a hamis jelző megkülönböztető szerepű.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. A sulyom (1. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. neve Cucurbita citrullus. K#šγ. 159). žaáak. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. cucurbita ’tök’) nevének fordítása. Genaust Cucúrbita a. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. díktamnos. krétai szurokfű’. || dinnyeszagúfű 1. 384). a növények illatosak. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’.’. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108).: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). dinnyeszagúfű l. ▌ 3. dinnyeízűfű 1500 k. weisser Diptam. a): RMGl. A krétai szurokfű (2. hasznos földitömjén’. J: ’Ajuga chamaepitys. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14).) magyardió neve Melius alkotása. XVI. 537). v. sz. lat. J: ’ua. ▌ 2. A diktamus idegen szó. yaγaq. kerek termésük van. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. Genaust Dictámnus a. a névadás magyarázatára l. szakny. 258). hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108).) diószerű termésére utal. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. 29: 364). csemegesulyom’. J: ’Borago officinalis. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23).) és csabaíre (3.dinnyefű 137 dió 609/23). ▌ 2. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. de az adat kétes azonosítású.’. lat. még vízigesztenye (→ gesztenye). csabaíre’. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga. J: ’ua. ehető. Waſſernuſs ’ua. egy 1610 k. J: ’Trapa natans. valóságos Ugorkát illatoznak.) hasonlóság alapján kapta dió nevét. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). értéktelen. A dinnye lat. hogy a nálunk a XVI.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. a lat. (Melius 108a). 1540 k. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. dictamnum < gör. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). A hamis diptamus (1.-i Dictamnus (< lat. 1783: Vizi-dió (NclB. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. J: ’Sanguisorba minor. kerti borágó’. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). kemények és ÐzöröÐÐek. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). A vízidió a ném. a fehér jelző a virág színére utal. kirg. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele. A kerti borágó (1. J: ’ua. ▌ 2. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. 2.) Melius alkotása. c): RMGl. A hasznos földitömjén (2.’ tükörfordítása. király~. cucurbitalis (< lat. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. J: ’Origanum dictamnus. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). század folya- . illetve íze. 331). 367). 1783: Dinnye-fü (NclB. Fűvészk. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. diptamnusnak a hatására jött létre. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex. 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99).’. mivel: „Levelei gömbölyüek. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . Diptam. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). žaáak). d): RMGl. dictamnus. J: dió 1. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva. A dinnyefű valószínűleg a növény R. A diptamus a lat. díktamnon) átvétele.) diptamus neve ismételten latin átvétel. a lat. 255). nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. A krétai jelző magyarázata. apró termést. kalincaínfű’. 256).-i Origanum dictamnus utótagjának és a R.) és a gesztenyefa termése (2.

’. dió a. diptamus l. Természettört. J: ’Gentiana cruciata. az utótagra l. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. tűszerű levélzetéért. 264). hŷs ’disznó’ (gen. a névadás alapja. dió a. disznócska (Magy-Gyógyn. disznó (Péntek–Szabó. J: ’Hyoscyamus niger. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. J: ’ua. nagy csalán’. burján. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. lat.. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. aminek a gyógyítására használják. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). de a szerzők. bolondító beléndek’. pl. tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. a gyógynövényekre jellemző. J: ’Datura stramonium. Ember és növényvilág 227). hogy a zöldségnövényt. A tövisdisznóburján utótagjára l. TESz. Hyoscyamus tükörfordítása. kecske~ díszfű N. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . és lúh. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157).’. A N. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. — N.. babja mérgező. és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. kígyótárnics’. csattanó maszlag termése’. Ember és növényvilág 227). Fűvészk. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. A disznóbab Melius alkotása a lat. 264). — szúrós ~ N. disznócska l. J: ’ua. Az ótör. hogy a növényt a disznók etetésére használták. A szúrós. A disznógyógyítófű Melius alkotása. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. Ember és növényvilág 227). mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. magas szaponintartalmú. hogy arról nevezik el őket. A díszfű népi elnevezés. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). Ember és növényvilág 206). Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. disznó 1852: disznó (Peregriny. ném. 339). 382). disznóbab). hyoscyamos < gör. J: ’Urtica dioica. J: ’ua. Genaust Hyophórbe a. díszfű (Péntek–Szabó. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. kýamos ’bab’. hyós). a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. J: ’ua. Melius 371. csalán.’. A disznócsalán összetett szó. 1783: DiÐznóbab (NclB. 1807: disznó Bab (Magy. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. szúrós disznó (MagyGyógyn. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). Sau ’disznó’. EWUng. még a disznónak is árt. vö. tövises disznó (MagyGyógyn. Szabó. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. | tövises ~ N. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. J: ’Asparagus officinalis. — tövis~burján N. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. mivel. 264). 423). disznóbab helyett. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. tövises. midön köztök a’ Dög uralkodik. || disznócska N. közönséges spárga’. az elnevezés alapja. diktamus dísz l. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. hyoscyamus. 174). 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). Műszótár 138). || tövis~ N.’. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. Marzell Datura stramonium a. hogy a termés szúrós. J: ’Datura stramonium termése. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB. (Melius 157). csattanó maszlag’.. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó.

Marzell Sonchus asper a. A disznókáposzta összetett szó. cseregalagonya’. Saubrot fordítása.) olyan növények. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. szúrós csorbóka’. J: ’Cyclamen purpurascens.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. J: ’Sonchus asper. Sew Fenchel (Melius 49a). hv. Saudistel.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). J: ’Peucedanum officinale. 370).) a Sonchus nemzetséghez tartozó. ang.’. 1813: disznó. 375).). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Cichorium endivia. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). 1783: DiÐznó kék (NclB. swinebread. ▌ 4. 128: 184). A disznókék összetett szó. salátakatáng’. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi.-i oleraceus (< lat. káposzta’) fordításaként. helus ’zöldség. J: ’Sonchus asper. amelyeknek fiatal. a cseregalagonya ehető termésére utal. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. Genaust porcínus a. 347). 1783: DiÐznó Kömény (NclB. ill. svinbröd. porcinum < lat. 1775: Disznókömény (Csapó 72). 1783: DiÐznó orja (NclB. sow thistle ’disznóbogáncs’. 428). hasonló felépítésű növények. foeniculum < lat. 367). A szelíd csorbóka (2. foeniculáceus a. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). J: ’ua. 409). hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával).: RMGl. ang. ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). ném. lat. pitypang’. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. nyúl Káposzta (Magy. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. sv. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. disznókörti. A disznókömény a növény R. 1798: Diſznó-órja .). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. J: ’Sonchus oleraceus. 1664: „Cyclamen. ▌ 3. disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. 409). A disznó előtag arra utal. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). (Melius 76a). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. 335).’. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64).). ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. szúrós csorbóka’. fiatal leveleikből salátát készítettek. 388). 1813: Disznó kék (Magy. Növénynevek 42. ▌ 2. szelíd csorbóka’. erdei ciklámen’.) és a pitypang (4. ▌ 2.. disznókék. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. disznu6körti (ÚMTsz. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. disznókörte N. 121). szakny. friss leveleiből salátát készítettek. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre.) idegen nyelvi megfelelőire vö. a disznókörte növénynévben jelzi. Mollay. az utótagra l. J: ’Taraxacum officinale. ném. oler#ceus. Vö. a szelíd csorbóka (3. 410). 1520 k. és fogyasztják a növény gumóit. szelíd csorbóka’. A salátakatáng (1. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. és a vaddisznók is szívesen túrják ki. Schweinbrot. a disznók szívesen fogyasztják. hog’s bread. az utótag létrejöhetett a lat. Fűvészk. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. 1783: DiÐznó kék (NclB. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). Sonchus oleraceus a. 128: 184. J: ’ua. 2. orvosi kocsord’. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76).: RMGl. f#niculum ’kömény’ < lat. J: ’Sonchus oleraceus. A disznókenyér a ném. J: ’Crataegus laevigata. friss.: Endiuia: dizno keek (Növ. Nyr. a szúrós csorbóka (2. azt is jelezheti. 2. azt jelzi. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. hogy a disznók szívesen fogyasztják. A növény termése a köményhez hasonlít. de belfl fejér.) és a szelíd csorbóka (2. svinjak. kék ’saláta’. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). Csapó a pitypangról (4. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. Disznókörte (MagyGyógyn.. A névadás magyarázata. porcinus < lat. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). disznókék 1. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. disznókáposzta 1. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345).

hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. (OrvK. amaránt’. J: ’Portulaca oleracea. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. Saudistel tükörfordítása. porcénus ’disznó-’ melléknév.. J: ’Polygonum aviculare. porcsin. disznóporcsin disznóporcsin 1. az erdélyi Benkő . Marzell Cyclamen europaeum a. 1783: DiÐznó tövis (NclB. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. TESz tüske a. Melius 381. lat.’. hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. A dobronika idegen szó.. Melius 386. madárporcsin’. Portulaca szót a lat. Szabó. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. rapum porcinum (< lat. 335). kövér porcsin’. mert a növény ágvégei tövisesek. A disznótüsfa egyedi adat. madárporcsin’. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. r#pum ’répa’) tükörfordítása. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. EWUng. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). valójában a lat. 367). az utótag. Az előtag az ótör. Szabó. szártalan bábakalács’. Erdrübe ’földirépa’. déli méhfű’. J: ’Carlina acaulis. A disznóorja összetett szó. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). Nyr. portula ’kis ajtó’ szóból származik. A disznóparéj összetétel arra utal. varjútövis’... Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. Genaust porcínus a. J: ’ua. az ur ~ or ’domb. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. 413). Vö. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a).. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. EWUng tüske a. még varjútövis. Marzell Carlina acaulis a. A név arra utalhat. Genaust porcínus a. a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. erdei ciklámen’.. 1813: D[isznó] orja (Magy. EWUng. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. disznóporc l. hogy a disznók ették a növényt. A disznóporcsin Melius alkotása. orja a. különféle disznóbetegségekben (pl. pórtula a. TESz. Genaust porcínus a. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. az utótagra l. 363). 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. 2.. J: ’Rhamnus cathartica. pázsit a. J: ’Melittis melissophyllum. disznóporcsin. r#pa. Idegen nyelvi megfelelőre vö. eredetű disznó állatnév. J: ’Portulaca oleracea.. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). rápa a. ném. gyomnövény’ jelentésű. Nyr. kövér porcsin’. Melius valószínűleg a lat. 1775: Disznórépa (Csapó 73). 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). A disznóorja Melius alkotása. Növényszótár 12). Az előtag magyarázata. disznórépa 1577 k. A disznórépa a lat. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). valamint a kerekded. 1595: Dizno repa (Beythe 51). Eberdistel (ném. a ném. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). Cserey nemzetségnévként használja. A névadás magyarázata. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). Eber ’vadkan’). 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). 127: 48. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). A disznópázsit előtagja arra utal. A disznóparéj összetett szó.: DÿÅno Repanak gr. 128: 184. disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). Fűvészk. a név magyarázata. A tövis utótagra l. ▌ 2.. amelyek répához hasonlóak. J: ’Amaranthus. Genaust pórtula a. pórtula a. TESz. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). 1783: DiÐznórépa (NclB. disznó köhögése) is használták.. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). J: ’Polygonum aviculare. pázsit a. J: ’Cyclamen purpurascens. 629). 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). a lat. orja a.. A disznótövis Melius alkotása. 390).

1841: dongófű (Barra 302). lat. kígyótrankfű. dídike (ÚMTsz. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. kígyó’) átvétele. szelíd csorbóka’. nyúlkáposzta. J: ’Centaurea cyanus.. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. 1783: Dutkóró (NclB. A drágolub idegen szó. 145).: BotTört. liba~. J: ’ua. 145). J: ’Datura stramonium. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. Idegen nyelvi megfelelőre vö. dracónis a. orvosi veronika’. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. hogy a növény gyorsan szaporodik. A dragontárkony összetett szó. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. pakulár~ dohányvirág N. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. dongóvirág döglesztő l. dédike a). drac# < gör.. R. csirke~ (→ csibedöglesztő). ném. A borzas jelző (2. Marzell Melilotus officinalis a. 273). A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. A névadás szemléleti háttere. A dögfű elnevezés alapja. Talán a dédike ’dédszülő. Honigblume ’mézvirág’. A dődike népi elnevezés. csibe~. zúgó hangját jeleníti meg. méhvirág. J: ’Veronica officinalis. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). 1723: ’burjánzik’). A dohányvirág népi név. darazsak. 127). 326). csattanó maszlag’. stink-weed. A pettyegetett tüdőfű (1. Vö. mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. szopókavirág. nyúlkék. dongófű l. 126). ang. TESz.. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. Pilosella minor purpureo flore. Fűvészk. (Melius 95). disznókáposzta. hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. J: ’Symphytum officinale. Vö. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. dédnagymama’ népetimológiás változata. bokor’. R. ismeretlen eredet ű. Marzell Centaurea jacea a.) és a fekete nadálytő (2. Ehrenpreis hatására jött létre. J: ’Pulmonaria officinalis. fekete nadálytő’. kutya~fű. tyúk~ dongóvirág N. 264). darazsak. J: ’Antennaria dioica. Bockstaud’n ’bakszagú növény. az utótagra l. dong a. — N. dögfű (MagyGyógyn.’ növénynevet vette át. utalva arra. J: ’Melilotus officinalis. parlagi macskatalp’. dohány l.). dudkóró . hogy az egész növény büdös. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. drágajó (MagyGyógyn. tárkönyüröm’. Gazdag méztartalma miatt a méhek. J: ’Sonchus oleraceus. valószínűleg a ném. dong a. Vö. 415). a R. dutkóró 1578: Dutkorónac gr.). dongóvirág (MagyGyógyn.dohányvirág 141 lő’). hangalakja a rovar tompa. az előtag a ném. Dődike (MagyGyógyn. ismeretlen eredetű. nyúlsaláta helyett. orvosi somkóró’. dohányvirág (MagyGyógyn. || dongófű 1. — N. tárkony. drót l. Marzell Datura stramonium a. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). A névadás alapja. foetidus ’bűz- drágajó N. pettyegetett tüdőfű’. dungó-virág (MTsz. kék búzavirág’. EWUng. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). A dongóvirág népi elnevezés.) dongófű elnevezése Barra alkotása.) magyarázata. Tabaksklee. 222). ném. dődike (ÚMTsz. Dongovirág (Jávorka 848). dicsőségesfű. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. 444). J: ’Artemisia dracunculus. drák#n ’sárkány. Marzell Pulmonaria officinalis a. dutkóró József a rom. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. ill. 422) ’ua. Genaust dráco a. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. a névadás magyarázata. A drágajó népi elnevezés. darázsvirág. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302).’. dragollub. 406). kígyóharapás ellen használták a növényt. dődike N. hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. „Dobrónike” (NclB. kakics. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. ▌ 2. Dragon (< lat. 1783: Drágulob (NclB. ném.

. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett.). gaz’ származéka.. || búskóró N. TESz. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. búskóró (MagyGyógyn. dudva a. EWUng dudva a.dutkóró 142 dutkóró (MTsz.’. 145). J: ’ua. orvosi somkóró’. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). J: ’Melilotus officinalis. A dutkóró Melius alkotása. Bucskóró.

’. Barra a német előtagot átvette. J: ’Rhamnus cathartica. Nyr. or. ébenos ’ébenfa’). 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz.). szakny. farkashárs’. 1264: „spina. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. odóntos ’fog’) fordításával. kutyacseresznye. Nyr. Az ebcsipke összetett szó. J: ’Cynodon. Az ében vándorszó. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. canina (< canis ebfa 1. cseresznyeszerű termés. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. h.E. kynódous < gör. a lat. 375). ébène. Az elnevezés motivációja. még kutyarózsa. hogy a termés nem ehető. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). Nyr. Az ebcseresznye a ném. varjútövis’. 132). 125: 420. ang.. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. A varjútövis (1. 1783: Eb-tsipke (NclB. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn.. mérgező..-i Cynodon (< gör. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. Szóhalm. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . ném. TESz. kynós ’kutya’. J: ’Rosa canina. éberfa l. gyepűrózsa’. vö. UEWb. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. EWUng ében a. kynód#n. fr. ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). a baum magyarázó utótagot lefordította. heben. büdös gönye’. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). Vö. sem a szaknyelv nem fogadta be. égerfa Marzell Bryonia a. Genaust Cýnodon a. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. még csipke. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). A névadás magyarázata. a cseresznyéhez hasonlóak. Marzell Cynodon dactylon a. ebes a.. 117: 562. csillagpázsit’. gen. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). R. ében a. эбéновый ’ében-’. odoús. Az ében ’ébenfekete. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr.).. gyepűrózsa’. ký#n. ebony (tree).). Nyr. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. èbano ’ébenfa’. ebes a. 291). J: ’ua. az utótagra l. Ebenbaum. ol.. 93). lat. gen. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. ’kutya. lat. J: ’Daphne mezereum. vö. tiszafa’. a ném. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). J: ’Bryonia alba. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. Eibenbaum. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). halálfa. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. 125: 420. Genaust ebenacánthus a. Ebenholz. Hundskirsche tükörfordítása. (h)ebanus. ▌ 2. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. J: ’Taxus baccata. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. 125: 420... a latin Rosa canina részfordítása. eb’) utótagot lefordították. que Ebfa dicitur” (TESz.

dens ’fog’. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39).. 125: 421. fulladás) kezelésére használták. Vö. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Vö. A névadás alapja a növény felül fogszerű. cynanchum (< gör. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan.’. lat. ebtövis. Genaust Cynánchum a.. büdös. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). Nyr. A német szó a lat. lat.). Vö. 125: 421. A név valószínűleg a lat. Hundswürger tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. 1807: ebfejűfű (Magy. ang. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A méregölő jelzőre l. Erythronium denscanis. lóbenge ti oroszlánszáj’. canis ’kutya’) tükörfordítása. 1783: Eb fejü fü (NclB. kynós ’kutya’. Fűvészk. A névadás magyarázata. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. Cýnodon a. sz.. nevei dens canis. szakny. Genaust Cephalándra a. . Nyr. fáj. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. nem állapítható meg világosan. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. hegyes hagymája. kerti oroszlánszáj’. 389.. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. 391). cynanchum (< gör. nehezen nyel’) szóból ered.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. | 1783. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). 125: 421. 1807: ’Antirrhinum majus. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. vö. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. Cynocephaloea (Beythe 120a). A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. Vö. 362). a büdös jelzőt azzal magyarázza. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). 85: 210). kerti oroszlánszáj’. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). a latin tudományos Denticula canis (< lat. gör. A bizonytalanság okára l. ágchein ’fojtogat. kephale ’fej’) mintájára. még a növény R. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. még tetűfa. ký#n. ký#n. gen. lat. | 1775: ’Misopates orontium. Genaust Cynánchum a. genitív kynós ’kutya’..) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. ebfáj. A farkashárs (2. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). kynós ’kutya’. kerebfaképű lóbenge l. eb + fog jelentésű elemet. 1595: ’Misopates orontium. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. Nyr. Hundskopf (Melius 165a). Szabó. Szabó. ebfojtófű. vö. ágchein ’fojtogat. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. Nyr. európai kakasmandikó’. ebfáj XVIII. közönséges méreggyilok’. gör. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. J: 1578. kínoz’ az összetétele.i elnevezése szintén tartalmazza a R.. TESz fáj a. Marzell Daphne mezereum a. Hundszahn ’kutyafog’. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. EWUng. UEWb. vö.: ebfáj (Nyr. A növény magháza ebfejhez hasonló. hivatalos lat. ký#n. 125: 420. Marzell Antirrhinum orontium a. nehezen nyel’) hatására jött létre. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. dens caninus. hogy régen a növényt torokgyík. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör... J: ? ’Erythronium dens-canis. mert mint egy Ebnec. A növény mai. Melius 375. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. közönséges méreggyilok’. gen. Bucranion. Nyr. A ném. méregölőfű. nehezen nyel’ jelentésű gör. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. magyarázata. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). Marzell Erythronium dens-canis a. ném. fulladásos betegség ellenszereként használták. dog’s tooth. 125: 421. J: ’ua. Melius 435. ném.

és a növény kitisztítja az állat gyomrát. 44).2: RMGl. lat. kutya. m. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. ký#n ’kutya. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. még agármony. Hundshoden ’kutyahere’. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. Az ebkapor. 1578: Eb nyelw (Melius 150). eb’. Genaust canínus a. 403/ 6). ebgyógyítógyökér l. 125: 422.előtag jelzi. pázsit’. 51: 18. az utótag magyarázatára l. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). A mony ’here’ jelentésű. . Fűvészk.’. ném. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. 1775: Eb kapor (Csapó 254). Marzell Agriopyrum repens a. pásja jájca ’kutyahere’. Vö. 528). hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. Nyr. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe.. társneve a kutyakapor a R. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. dog’s grass ’ua. ebnyelv 1525 k. J: ’ua. az eb-. 125: 423. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. 1783: Eb Kapor (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. J: ’Anthemis cotula. 528). A név valószínűleg latin hatásra jött létre. 419). ang. közönséges ebnyelvűfű’. ha a gyomra beteg. 363). vö. 29: 362)..ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). Az ebmonyfű a R. 328). Gramen caninum (NclB. borsos keserűfű’. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343).’. 328) (< lat. 368). magyarázatára l. 129). 2. J: ’Euphorbia sp. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). borsízű növény. a lat. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. gramen ’fű. gyep. az eb. 1783: Eb gyömbér (NclB. canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása.’. büdös pipitér’. Hundsgras ’kutyafű’. lat. ebgyógyítófű. gör. a R. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. J: ’ua. J: ’ua. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik.’. 125: 422. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. még gyömbér. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. zingiber ’gyömbér’. 1577: chiroglossa [a. 1783: Eb-nyelv (NclB. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. közönséges tarackbúza’. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). A névadás szemléleti háttere. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. 333). ebkapor 1577 k. Fűvészk. agárkosbor’. 126). Cynosorchis (Csapó 298) (< gör.. 29: 51. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. J: ’Persicaria hydropiper. J: ’Orchis morio. lat. Nyr. Genaust Cýnodon a. csípős. órchis ’here’) tükörfordítása. ném. szln. disznógyógyítófű. J: ’Elymus repens. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). Az ebgyömbér Melius alkotása. Nyr. 115). de mirígyes foltoktól tarka. ill. Marzell Anthemis cotula a. mint az agármony növénynév. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). íze a gyömbérre emlékeztet. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. silány minőségű fűszer. (OrvK. ill. 528). Nyr. Hundshödlein ’kutyaherécske’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. kutyatej’. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. hogy hitvány.. Hundsdill tükörfordításával keletkezett.: Eb kaproth gr. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). ném. lat. rókamony. MNy. J: ’Cynoglossum officinale. 1595: Eb kapor (Beythe 95).: RMGl. testiculi’ (Nyr. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört.

1500 k.. Solatrum: Eb zewlew (Növ. J: ’ua. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. kutyarózsa ebnyelvűfű l. 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). ebnyelvü fű (Nyárádi 85). J: ’ua. 125: 424. 1525 k. maszlagos nadragulya’.: Solanum hortense.’ nevez meg. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. — N. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. Genaust Cýnodon a. 2. ebnyelv ebsefa N. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. 125: 424. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. J: ’Frangula alnus. farkasölő sisakvirág’. J: ’ua. v.ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). minden állatot meg xl” (Melius 156). 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). 1911: ebrontófű (Cserey. A névadásra a ném. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). kýōn. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). — erdei ~ 1813: erdei. Farkaſt. J: ’ua. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). J: ’ua.’. Növényszótár 4). Ember és növényvilág 290). ebszőlő 1. J: ’ua. 415). Nyr. (Melius 11a). | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). 389).: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110).. Az ebszem Melius alkotása. ebrózsa l.: RMGl. A névadás alapja az. Marzell Inula conyza a. J: ’ua. 43: 311. Cynoglóssum (lat. 340). vízi. Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keskeny. jelentése ’a kutyának se jó’. Az ebnyelv a lat. b): RMGl. Katikasisakvirág’. hogy a növénnyel farkast..’. 125: 424. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl.és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. — N. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. ném. A névadás alapja talán az. a ném. kesernyés csucsor’.’. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). Fűvészk.: RMGl. 664). ▌ 3. Lingua Canis. 1775: EbÐzem (Csapó 248). cynogl#ssus < gör.: RMGl. J: ’Aconitum vulparia. R. fent). 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). 664). 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. tondēre ’nyes. J: ’Aconitum napellus subsp. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. kynós ’kutya’. (Melius 86a). J: ’ua. ebsefa (MagyGyógyn. Péntek–Szabó. J: ’Solanum nigrum.’. 664).’.: solatum: eb zele (SchlSzj. ebnyelvűfű (SzegSz.’.: RMGl. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. 664). XVI. kutyát mérgeztek.’. 1783: Eb rontó-fü (NclB. ebrontófű 1. 664).’. 664). kynoglôssos. 1775: Eb-szölö (Csapó 78). — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. Vö. Szabó. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. 340). 664). Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. lat. Melius 431. szep szôlô (SzikszF. — alutó. gör. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). 379). (Melius 86). ebszőlő (Nyr. lingua canina ’kutyanyelv’. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a). ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a).. | vad ~ 1903: vad-. A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. tónsus a.2: RMGl. és a lat. Hundstod ’kutyahalál’. a névadás alapja a fa használhatatlansága. Genaust Cýnodon a. Az ebsefa népi elnevezés. sz. J: ’ua. Ebet xl.’. … hertelen embert. J: ’ua. 1405 k. ▌ 2. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. veres. J: ’Solanum dulcamara. XVI. fekete csucsor’.: Cyglassa.’. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. erdei peremizs’. kutyafa. 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. eb Sz[őlő] (Magy. közönséges kutyabenge’. Nyr. kynoglôsson < gör. 1783: Eb-Ðzem (NclB. gyötör’) mintájára hozta létre. 1: 307). napellus.’. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. J: ’ua. J: ’ua.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. 664). J: ’Atropa belladonna. 258). I: 307). 1520 k. Nyr.’. ký#n ’kutya’.: RMGl. J: ’Inula conyzae. nyelv formájú levele. 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). 164). ▌ 4. Melius a lat. ▌ 2.

): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. hasindító kutyatej’. 129). veres jelzők a termés vörös színét jelzik. Szabó. ebtej 1. Hundsmilch tükörfordítása. kutyatej’. bogyója ehetetlen. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. mételmaszlag’. élvezhetetlen ízére. pasje mliče.) gyümölcse. Az ebszőlő a ném. 8). hogy a kesernyés csucsor (1. psi mlecz. 125: 425. neve. erdőben. utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. 612/34). Vö.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. A XVI. A fekete csucsor (2. 371). Hundmilch). vad és vízi jelzők. kesernyés csucsor’. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. le. 687). és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. 631/12).’..) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. ▌ 2. XVI. rom.).’. — ~fű 1577 k. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. szőlőszerű termésre utal. a XVI.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. ezek a növény ízére utalnak.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. erre utalnak az erdei. csucsor. laptele-c"nelui. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. magyarázatára l.) ősrégi ázsiai kultúrnövény. a fekete csucsor (2. 1577 k. A XVI. 631/13)]. Hundsdill). 406–7. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. 687). és bogyójuk is mérgező. J: ’ua. A felfutó ebszőlő.-i OrvK. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. sz.). 371). Nyr. . 263). Marzell Solanum dulcamara a. a növény értéktelenségére vonatkozik. J: ’ua.-hv.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). J: ’Euphorbia cyparissias.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. 1395 k. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. A mételmaszlag (4. Melius 370. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. Cataputia maior utótagjának fordítása. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. magyarázatára l. halált okoz. hogy a növény a kertekben is előfordult. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. Az alutó. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. 129). századi OrvK. a szőlő utótag a fürtös. (OrvK.) név elé a későbbiekben a kesernyés.: Eb Teyrql gr. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). J: ’Euphorbia sp. melyeknek közös jellemzőjük. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. kutyatej. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. ebkapor (< ném. szb. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. J: ’Datura metel. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. A piros. MNy. farkas-kutyatej’. A növény vadon. Az ebtej összetett szó.’. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211).) és a mételmaszlag (4. a maszlagos nadragulya (3. ebszőlő.: RMGl. így ír a csucsorról (1. psie mleko. J: ’Solanum dulcamara.) fekete jelzője a termés színére utal. nyirkos területeken él. az ebszőlő előtag a növény R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1775: Eb-téj (Csapó 80). J: ’ua. J: ’Euphorbia lathyris. a kertekben termő pedig azt mutatja. 1525 k. 631/13). hogy az egész növény. a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. 1783: Eb-téj (NclB.. 29: 51–2. Az adatok mutatják. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86).

1783: Édes Paprágy gyökér . lat. 1577 k. hogy a növény magva alkalmas kutyák. 1998: ebvészmag (Priszter 514). A névalkotásra hatással lehetett a lat. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű.ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. ebfa. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi.’. Az ebvirág a ném. J: ’ua. Az ebvész összetett szó. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176).. — N. édesgyökér 1. ill. ecetfű N. 1595: edxs gyxkernek gr. Ecetfű (MagyGyógyn.’. közönséges kígyószisz’. igazi édesgyökér’. Marzell Colchicum autumnale a.’. XVI. 130). 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. ▌ 2. 125: 426. 1998: édesgyökér (Priszter 386). UEWb. canis ’kutya’. Nyr. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. J: ’ua. 125: 425–6. 280). 125: 426–7.. 404). vö. 148). J: ’Colchicum autumnale. 430). 836.’. ném. 1783: Édes-gyökér (NclB. kutyatej a. I. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). hogy a növény még a kutyának is mérgező. Édes gyökérfü (Csapó 259). echidna ’kígyó’ < gör. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. J: ’Rhamnus cathartica. apium ’petrezselyem’) is. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn. Hunds-Eppich. Nyr. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. 1783: Eb-tövisk (NclB..’. 342). J: ’Verbena officinalis. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. még varjútövis. 2: 36). igazi édesgyökér’.’.-i Echium (< lat. 280).). ký#n ’kutya’. J: ’Glycyrrhiza glabra. Vö. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. spina ’tövis’) tükörfordítása. Növ.: Edqs gÿqker (OrvK. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. A lat. Az ebzeller valószínűleg ném. íd(sgyökér (ÚMTSz. édesgyökér. magyarázatára l. Benkő 63. 125: 426. 125: 426). J: ’Polypodium vulgare. őszi kikerics’. v. Fűvészk. ebtövis 1584: eb töuisk. 1181). sz. Hundsblume tükörfordítása.’. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). szakny.-i cynapium (< édesfa N. 520. J: ’Aethusa cynapium. ebvész 1830: ebvész (Nyr. TESz. échis ’kígyó’ < óind.: RMGl. J: ’ua. vad édes Gy[ökér] (Magy. 125: 426. 178). édesgyökér. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335).. J: ’Strychnos nux-vomica. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. mintára jött létre. Az édesfa népi név. kutyapetrezselyem. J: ’ua. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. édesfa (MagyGyógyn. szakny. XVI. ebvészmag l. 148). 371). 148. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. az eb előtag a növény haszontalanságát. — N. échidna ’kígyó’ < gör.. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. Vö.: NySz. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). Az ebtövis a lat. J: ’ua. magyarázata. o. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. Marzell Aethusa cynapium a. ebvész gör. (Beythe 60a). mérgező tulajdonságát fejezi ki. Fűvészk. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. J: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’Echium vulgare. közönséges édesgyökerű-páfrány’. 1783: Vad édes gyökér (NclB. édes l. 42/9). 223). vasfű’. 430). | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). Vö. 2. J: ’ua. J: ’ua. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. Az ecetfű népi elnevezés. Éder. Nyr. Nyr. áhiA ’kígyó’) átvétele. varjútövis’. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. sztrichninfa’. 404). 50). Vö. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). ádáz’. Nyr. MagyGyógyn. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). ebvirág (MagyGyógyn. UEWb. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. | erdei vad ~ 1813: erdei. 520. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). EWUng kutyatej a. 351). macskák elpusztítására: „mellyel p. az ugor kori eb és a bizonytalan.

italt ízesítenek. 256). Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. A friss rügyek ragacsosak. Marzell Polypodium vulgare a. 36).’. Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném.: erulus: eger fa (SchlSzj. a fa innen kapta az enyves. 168). Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1.: RMGl.: RMGl. glycyrriza (< gör. egérfark 1395 k. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. mézgás. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. 368). égörfa. Genaust Glycéria a.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. 211). édesgyökér. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41).’. éb(rfa. ragadós jelzőket. erre utal a lat. mivel a növény föld alatti része édes. 1841: egerfa. klebrige Erle ’ragacsos éger’. éger a.: RMGl.’. eforbium l. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. a gyökér magyarázó utótag. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek.: BotTört. 511). J: ’ua. J: ’Glycyrrhiza glabra.: TESz. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy. a növénynek a gyökere édes. glykýs ’édes’. 1395 k. 1520 k. báránycsecsfű. 1560 k. J: ’ua. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. jég(rfa. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). Ember és növényvilág 201). ▌ 2. b): RMGl. Jágerfa (Herman. euforbium efrasia l. 1405 k. Fűvészk. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. Pászt.’. 1783: Egerfa (NclB.: Millefolivm: Egherfark (Herb. jégörfa (Nyatl. egyedi adat. igazi édesgyökér’. J: ’Alnus glutinosa.’.: Egqr fanak gr. 1405 k. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor.. 126).) édesgyökér neve a lat. Vö.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt. 620). Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. egőrfa. J: ’Alnus sp. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. 219). közönséges kutyabenge’. édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). 2. Az igazi édesgyökér (1. a vad jelző arra utal.. 423).) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. TESz. J: ’Frangula alnus.. hogy az apró. 368). 1595: Egxr fa (Beythe 10a). Valószínűleg a lat. R. (OrvK.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: mézgás éger (Priszter 296). ném. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. páfrány édeskeserű csucsor l. 1577 k.: erulus: eger fa (BesztSzj. 430).. — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. Vö. egerfa. (gerfa. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása.2: RMGl. égerfa (Péntek–Szabó. Fűvészk. . J: ’ua. mézgás éger(fa)’.: RMGl. csucsor édeskömény l. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. jég(rfa. édesgyökerű-páfrány l. éger a. J: ’ua. A névadás alapja. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat..’.). J: ’ua. égerfa 1. 1578: Eger fa (Melius 11a). | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből.) összetételből adatolható.: Millefolium: eger fark (BesztSzj.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. az éger ismeretlen eredetű. jégerfa (Barra 403). glycyrrhiza. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). nem a levele. 213). a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. Az éger kezdetben az égerfa (1. 668). J: ’ua. a szókezdő magánhangzó rövid volt. Az egércsecsfű Benkő alkotása. — N. Genaust glutinósus a. 219). a névadás alapja.: RMGl. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). J: ’Sedum acre. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. éger(fa)’. égerfa. glūtinōsus ’ragadós’). borsos varjúháj’.: milifolium eger farc (SchlSzj. Vö. EWUng. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. gör. Kleb-erle ’ragasztóéger’. Marzell Alnus glutinosa a. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). glycyrrhiza. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa.’. hogy a növény vadon terem. glykýrrhiza < gör. égerfa a.).

J: ’Achillea mille- folium subsp. hogy a növény puha. Auricula muris (Melius 181a) . J: ’Antennaria dioica. v. ill. szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága.) egérfű neve azon alapul. — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). egérfarkvirág.’. J: ’ua. Fűvészk. 220). J: ’ua. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. hamu ſzinüek” (Csapó 81). — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy.. egérfarkú kóró (ÚMTsz. J: ’Stellaria media. parlagi macskatalp’.). Egér-fark f×vel…. ▌ 4. a névadásra a növény egyéb R. egérfark. — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. A libapimpó (1. egérfarku-fi. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn.. — N. J: ’Potentilla anserina. egér farku fűvet gr. — N.: RMGl. ném.egérfű m 150 egérfül 219).: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. egerfarkú füvet gr.). Marzell Achillea millefolium a. | ~virág N.) egérfül neve Melius alkotása. Mausohr.. ▌ 3. mint az egér füle. egérfarok (ÚMTsz. — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. 1595: Eger fark (Beythe 114). közönséges cickafark’. J: ’ua. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). egérfarkkóré. vö. egérfarkú cickóró l. 1590: Eger fark (SzikszF.’. fonákjuk ezüstös. 220). 410). 2. bogarak is megtalálhatóak). sz. egerfargóró. egérfarak. Egérfű (MagyGyógyn. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. Auricula (Melius 79a) (< lat. kóró) magyarázó szerepűek. Marzell Achillea millefolium a. egérfarku fű. nevei is hatással lehettek. egérfarkúfüjj. egérfarku fűnek gr. ezüstös hölgymál’. Fűvészk. J: ’ua. közönséges cickafark’. egerfarkkóró. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). XVI. egérfarkú virág (ÚMTsz. lat. ▌ 2. s-azt igya” (PaxCorp. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). illetve. — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. 368). || egérorrúfű N.).: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl.. N. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). | ~kóró XVI. orrához hasonlítanak. a lat. A közönséges cickafark (2. Tormentilla gy×kérrel.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja.’. egérfarkóró. egérfül 1. J: ’Hieracium murorum.). 1948: egérfül (MagyGyógyn.). a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele. ▌ 2. egérfarkúfű. 213). egérfarku-fí. egérfarkkóró. 295). Mausöhrlein (NclB. 1690: „Fxzz Vizet. 500.). J: ’ua. hogy száraz árokpartokon. J: ’Hieracium pilosella. parlagi macskatalp’. 1775: Egérfül (Csapó 286). Fűvészk. mezőkön fordul elő (ahol egerek. sz. 410).: RMGl. 1578: Egér f×l (Melius 181a).’. egérfark. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. egerfarggó²r~. 1807: egérfark (Magy. — ~fű 1577 k.) és a közönséges cickafark (2. myos#tis. 220). egérfarkufüjj. egérorrú fű (ÚMTsz. Millefoliu : Egerfark (Növ. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). UEWb. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). útszéleken. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). A libapimpó (1. 219). Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark. egerfű. cickafark egérfű 1. 87).) egérfül neve szintén Melius alkotása. J: ’Achillea millefolium subsp. cickafark. Myosotis fordítása (< lat. egérfarkúfüvet gr. erdei hölgymál’. J: ’Antennaria dioica. J: ’ua. millefolium. 171). J: ’ua. 1525 k. lat.. 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). A névadás magyarázata. 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). Az ezüstös hölgymál (1.’. közönséges tyúkhúr’. 468). Az elnevezés alapja a növény puha. pilosella (< lat. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). A közönséges tyúkhúr (3. egérfarkófüj. myos#ta ’egérfülecske’). — N.: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. J: ’ua. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. N. millefolium.. Fűvészk. 126). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az egérfark összetetett növénynév. egérf#rkDórDó.’. egérfarkú fűvet gr. 1807: Egérfül (Magy. ang. TálmoÐó f×vel. eger-fark (MTsz. egérf#rk. 219). 415). mouse-ear-hawkweed. egérfű (ÚMTsz.).) egérfű elnevezése népi név. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl.’. 126). szőrös levelei az egér farkához. a lat. Vö. 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört. libapimpó’.) és az erdei hölgymál (2. 486). egérfű.’. Vö. egirfarkó fü (ÚMTsz.

MNy. esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. Végső forrása a lat. J: ’Taraxacum officinale. Szabó. az előtagra l. agres. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. egérszagu”. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). Mausöhrlein (NclB. az TESz. ég a. az egértövis növénynév a lat. agresta ’éretlen szőlőbogyó.’. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. ném. éretlen szőlő leve’. J: ’Primula veris subsp. ol. kék búzavirág’. 1595: Eger txuis (Beythe 124). 449). egérűzőf ű. tavaszi kankalin’. egérorrúfű l. agresto. égi virág (MagyGyógyn. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65). Genaust Mýagrum a. első megjelenése: 1395 k. közönséges ebnyelvűfű’. pitypang’. 1911: veres egres (Cserey. muris ’egér’) fordításával hozta létre. auricula ’fülecske’. Fűvészk. UEWb.. az egértövis növénynév is. kékvirág. Az egértövis. Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Egértövis (Csapó 83). Melius 394. vad’. mŷs ’egér’. agrestis ’mezei. 435. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 415) fordításával keletkezett. 1998: egértövis (Priszter 487). 428). MeuſÅdorn (Melius 56a). kfn. bojtosfű éjjelilámpa N. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). baj. 326. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. szürkés. egres’. ezüstös hölgymál’. egres. bogyói savanykásak. k. egres a. . 52). Szent Péter kulcsa. egérfül Pupteneuert. EWUng. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. A név keletkezésének indítéka.). szúrós csodabogyó’. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. Myacantha (< gör. Hasonló szemléleten alapul pl. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. sóskaborbolya’. agrestum. magyarázza a növény hatását. Az egres a magyarba olaszból. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lámpavirág. egybojtosfű l. egérűzőtövis l. J: ’Centaurea cyanus. jegenye égörfa l. a névadás magyarázatára l. agrasl. az egreshez hasonlóak. MÀusedarm ’egérbél’. az utótagra l.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. a névadás magyarázata. egönye l. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. TESz. veris. egérfű égikincs N. Növényszótár 32). agresta ’olyan szőlőfajta. J: ’ua. Mäusdorn (Veszelszki 388). 4: 31). egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). egérfülecske l.-osztr.’. ném. „a’ házban felakaſztják. EWUng. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). hölgymál. éjjelilámpa (Csapody– Priszter. Genaust aurícula a. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’.. vagy f× (Melius 56a). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. 209). J: ’ua. J: ’Ruscus aculeatus. MNövSz. vö. egérfül. Az egérszagúfű névadás alapja. hogy az apró.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. Az egres vándorszó. Acánthus a. J: ’Berberis vulgaris. J: ’Cynoglossum officinale. talán a ném. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. piros színűek. Az égikincs népi név. Marzell Antennaria dioica a.: Agreſtum: egreÅ (TESz. J: ’Hieracium pilosella. Az egérfülhölgymál összetett szó. ogrosl ’köszméte. gör. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak... || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). égikincs (MagyGyógyn.. vadon termő. A parlagi macskatalp (4. ég a. a névadás magyarázatára l. 1783: Egér-tövis (NclB. Az égivirág népi név. Az éjjelilámpa népi név. égivirág N. „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. Vö. pilosélla a. az elnevezés a virág kék színére utal. lat.

TESz. élekhalok (MagyGyógyn. elecske (ÚMTsz. tövises iglice’. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. J: ’Prunus spinosa.. vízielecke (MagyGyógyn. — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. eke a. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. piros virágzata. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. A vízi jelző arra utal. elefánt a. jelölt birtokos szerkezet. ekegúzs. 142). ormány a. Ember és növényvilág 202). az alutó az alu. Az elecke hasonlót fejezhet ki. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. hogy a növény vízben él. kökény’. J: ’Potentilla . vidrafű | Menyanthes trifoliata. fürge’ tövéből. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. gyorsan szaporodik a vízben. — N. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. 1948: elecske (MagyGyógyn. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. eke a. élek-halok (MagyGyógyn. 1783: Élek-halok (NclB. J: ’Prunus spinosa. eleven a. eke a. eleven a. hogy a növény szintén mérgező. elecke 1807: Eletzke (Magy. vö. Vö. tövises iglice’. a növény szintén tüskés. N. ▌ 2. kökény’. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. gúzs a. elalutófű 1. tavaszi mandragóra’. összetett szó. ormányhoz hasonló. TESz. J: ’Ononis spinosa. 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn.. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. hogy a növény mérgező. vidrafű’.’élő. élekhalok 1. J: ’Amaranthus caudatus. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. J: ’Atropa bella-donna. 401). a növénynév arra utal. ném. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’.. A névadás magyarázata. ormány a. elefántormánya (Péntek–Szabó. boronafa. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. 263). ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. J: ’Ononis spinosa. J: ’ua. (Barra 294). 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). kesernyés csucsor’. N.) elnevezés alapja. 1775: Élek halok (Csapó 214). 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. halált okoz. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). eke a. de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. Az ekegúzs összetett szó. 1841: eleczke (Barra 294). Fűvészk. a lat.) Melius alkotása. 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). TESz. 393). ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). közönséges pásztortáska’. J: ’Capsella bursa-pastoris. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. Az elecke nemzetségnév. elefánt a.). 1783: El-alutó-fü (NclB. maszlagos nadragulya’. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. még álomhozófű. EWUng. ekeakadály. 340). 216). gúzs a. TESz. pogány~ officinarum. 160).. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. bókoló amaránt’. — N. 1578: Éke akadaly (Melius 48). Melius ekeakadály növénynevével.. A névadásra talán a ném. tövises iglice’. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). boronafa.. EWUng. 216). szőlő ekenyűg l. vö.) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett.. A kökény (2. Az eketartófű Melius alkotása. EWUng. 1578: el aluto f× (Melius 51a). mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen. a lat. ▌ 2. EWUng. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). Növénynevek 28. ▌ 3. Az ekenyűg Benkő alkotása.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. magyarázatára l..’. Vö. Mollay. — Ö: vidra~. ▌ 2. J: ’Menyanthes. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. 142). Diószegi–Fazekas alkotása. 126). J: ’Solanum dulcamara. eketartóf ű ékesség l. élek-halok (Jávorka 978). elefántormánya N. a névadás oka ismeretlen. 1578: el aluto f× (Melius 51a). 401). J: ’Ononis spinosa.

hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). 61. J: ’ua.’. J: ’Mandragora officinarum. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. Nasturtium (< lat. 315). Vö. 222). Az emberképűfű népi név. egészséges nemi életet. a fű utótag magyarázó szerepű. rossz szellemet távol tarthat magától. A kesernyés csucsor (2. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. úgy hitték. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). Az embererő összetett szó. erőt adnak a férfiaknak. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. nyilván Melius növényneveiből hozták létre. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. n#sus ’orr’. szőlő elfordult gyökerű fű l. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). mert bolonda tezxn” (Beythe 110). mindenkor~ élőhalófű N. libapimpó’. ném. elfordulószőlő l. 1783: Ember-erö (NclB. el fordúlt f×” (Melius 155a). MagyGyógyn. J: ’Tussilago farfara. azt fejezi ki. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). Az embererő névadás magyarázata az. J: ’Armoracia rusticana. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). tavaszi mandragóra’. agárkosbor’. elharapott gyökerű fű l. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. pettyegetett tüdőfű’. A névadás alapja talán az. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. a jelző a lat. hogy régen úgy gondolták. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. emberképűfű (MagyGyógyn. embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit.) a magyar nyelvben keletkezett. élő-halófű (MagyGyógyn. manroot tükörfordítása. ember l. illetve az. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. farkasölő sisakvirág’. J: ’Aconitum vulparia.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. élekhalok. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. A libapimpó (3. Melius alkotása. Vö. emberképű fű (Jávorka 848). A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. a lat. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. mérgesfű morio. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). Az embergyökér az ang. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). J: ’ua. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. vua versa fordítása: „Vua verſa. a névadás magyarázata.’. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. A név . az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. elején keletkezett. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). n#sturtium. sz. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. emberképűfű N. többszörös összetétel. elfordultfű elfordult mérges fű l. J: ’ua. menta élő l. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). J: ’Pulmonaria officinalis. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. 421). de keueÐet igyal benne.’. Az elfordultfű Melius alkotása. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. es keueÐet izol henne. emberevő agárfű l. s így elősegítik az erőteljes. Az élőhalófű népi név. közönséges torma’. martilapu’. mellérendelő szókapcsolat. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. elfordulószőlő (→ szőlő). n#sturcium < lat. hogy a gyökér birtokosa minden bajt.) neve hasonlóság alapján keletkezett.

Fűvészk. J: ’Centaurium erythraea. orvosi csikorgófű’. endívia. salátakatáng’. 297). — csattogó ~ N. kerek termésére utal. . N. gencián. — N. 192). és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. epere. 1783: Eperj (NclB. Gallenkraut tükörfordítása. 1798: Eper (Veszelszki 226). J: 1604.: RMGl.. Ember és növényvilág 198). összetett szó. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. csattogóep(r. endívia 1. 455). Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. Az endíviasaláta Benkő alkotása. salátakatáng’. 1395 k. Az enyvesbogyó összetett szó. dancia. Diószegi– Fazekas alkotása. — ~fű 1604: Encian f× (MA. A kis ezerjófű (2. 272). EWUng. — N. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. encián a. vö. MagyGyógyn. 129). engem nefelèjcs (Péntek–Szabó.). encián a. 455). endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. 188). szamóca’. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. salátakatáng’. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. Az endívia a lat. | 1583: ’Fragaria vesca. a ném. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). 368). a növényt salátaként fogyasztották. Marzell Inula helenium a. a katáng nemzetségnév. föld~. Fűvészk. J: ’Cichorium endivia. gentiana. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört.. 1998: endívia (Priszter 337).) német mintára alkotott tükörszó. Genaust Helénium a. erdei szamóca’. fagyöngy’. J: ’Cichorium endivia.: ’Fragaria sp.). tárnics’. 376). 411). Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. örvénygyökér’. Az endíviakatáng összetett szó. | 1708: ’Gentiana sp. Enzian átvétele. encia l. a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el.. J: 1395 k. entýbia. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). Az epefű a ném. csattoguó-ep(r. Gentiána a. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. Az enula a növény R. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. földepe. csattogó eper. epe l. J: ’Cichorium intybus. 1595: Epergy (Beythe 103a). a saláta magyarázó utótag. 192). engemnefelejcs N. album. J: ’Cichorium endivia. encián (MagyGyógyn.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. Fűvészk. a névadás magyarázatára l. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. Mollay. az előtagra l.: ’Gentiana cruciata. felépítése hasonló.: fragum: eper (SchlSzj. endívia. J: 1520 k. 1500 k. ▌ 2. b): RMGl. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. kenyérbél-cickafark’. eper 1. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. 258). kis ezerjófű’. kígyótárnics’..: RMGl. enyves bélűk” (Magy. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. Növénynevek 25–30. 1775: Endivia (Csapó 84).: Fragula: Eperÿ (CasGl. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. ▌ 2. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll.. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. 212). 1775: ’Gentiana cruciata. 1807: Endivia (Magy.encián 154 eper arra utal. Genaust Nastúrtium a. 1578: Endiuiánac gr. Fűvészk. J: ’ua. vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. Az encián idegen szó. 1405 k. 78). tárnics’.’. encián encián 1. b): RMGl. hogy a növény erős illata az orrot csavarja. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. J: ’Viscum album subsp. 78. a növények felhasználása. A nefelejcs ’Myosotis sp. 1767: Enzian (PPB. | 1767: ’Gentiana sp. mezei katáng’. 540).. 1610 k. télisaláta (→ saláta).) és az ezerjófű is keserű.). J: ’Gratiola officinalis. A mezei katáng (2. enula (< lat. TESz. epörnye (MTsz.) endívia neve hasonlóságon alapul.. J: ’Achillea ptarmica. Marzell Gratiola officinalis a. kígyótárnics’. ném. 1775: Entziana (Csapó 260). endívia és cikória helyett. 192). Vö. az előtagra l. Endivia (Melius 77a) (< gör.’ (első megjelenése: 1790 k.).: fragum: eper (BesztSzj. (Melius 77a). lat. 1708: entzián fu (PP. 2. forrása a lat. J: ’Inula helenium. a gör. ep(rnye. ep(rgye.

J: ’Fragaria vesca... atlasz~ erdeimester 1. a harmadik szótag magánhangzója kiesett. 1783: Erdei-meÐter (NclB. Ember és növényvilág 235). erdei eper.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). Bottört. J: 1416. idegen nyelvi megfelelőkre vö. cs™ttogós ep(r. J: ’ua. 257). 1578: ’Morus sp. szagos müge’. Gombocz. P. | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). fekete eperfa’. J: ’Galium odoratum. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. J: ’ua. A csattogó jelzőre l.’.’. Àprijėè . TESz. Ápėrėè. szamóca’. J: ’Fragaria sp. 1490 k. . | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. EWUng. ÀprÀ.: RMGl. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). Az 1490 k. Ember és növényvilág 235). epörnye l. — Ö: bagoly~. buzér’. 1998: földi eper (Priszter 378).: RMGl.’. ▌ 3. fehér eperfa’. 423).) jelentésből fejlődtek ki. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. fehér eperfa’.-i adatban feltűnik az eper elnevezés. J: ’ua. T. A maszlagos nadragulya (3. | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB.’. J: ’ua. 256). J: ’ua. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. vog. 511). 329). Marzell Fragaria vesca a.’. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172).. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl.’. csattogatottepörgye. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm. maszlagos nadragulya’. Fűvészk. maamansikka. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226).: fragaria: eper fy (Növ. | csúcsos ~ N. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. selyem~fa. Melius szövege alapján nem dönthető el. ném. J: ? ’Atropa bella-donna. A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. 1775: Eperjfü (Csapó 84). bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. savanyú” (Magy.’. idegen nyelvi megfelelőre vö. nyilván a termések hasonlósága alapján.’. Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. szeder~fa. Àpėrjėè ’földieper’. pumi ep(r (Péntek–Szabó. 1998: eperfa (Priszter 430). (Szeder-) fa (Veszelszki 315). 512). J: ’Rubia tinctorum. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). Fűvészk. Erdbeer.. Fragaria” (MA. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. Az erdei sza- móca (1. ném. eper ér l.) földi jelzőjének magyarázata. ▌ 2. J: ’ua. 836. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. J: ’ua. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. 1578: Epery fa (Melius 1a).). | pumi ~ N. csattogó szamóca (→ szamóca). erdei szamóca’. eper. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. Az eper ősi örökség az uráli korból. 423). UEWb. kerek eper. AL. | kerek ~ N. J: ’ua.) jelentésű eper kétes. a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. A fű utótag magyarázó szerepű. vö. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. 255).’. J: ’Morus alba. epernye. (Beythe 103a).’.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). Az epret illatával jellemzi a név. | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. csúcsos eper (Péntek–Szabó. csattantó eper (ÚMTsz. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457). leány~. Ember és növényvilág 235). eperfa’. az eperé piros. 1595: Epery fa (Beythe 27). A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. 73). 193).). hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. 1595: epergy fivnek gr. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. | 1998: ’Morus alba. fi. kerek ep(r (Péntek–Szabó. J: ’ua. az RMGl. hogy a növény a földhöz közel terem. | erdei ~ N. 368). 48.).: TESz. pomíţe átvétele.: RMGl.. ny lett a j-ből. — ~fű 1520 k. valamint gy. csattogó-epörgye. 2.: RMGl. Àprėè. J: ’ua. J: ’Morus nigra. j-vé vált az e utáni hang. magyarázatára l. Ember és növényvilág 235). epergye.eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. A szerzőknek teljesen igazuk van. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. a jelző a rom. ▌ 2.

1998: erika (Priszter 322). J: ’Geranium macrorrhizum. vö. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. R. A névadás alapja. a nagyezerjófű (1. Az erősfű az ótör. lat. Bvrsa Pastoris (Herb. Arnica elferdítésével keletkezett. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. A névadás szemléleti háttere a hosszú. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. erika 1578: Ericanac gr. Ernika. askl#piás < gör. a névadás magyarázata. J: ’Pelargonium odoratissimum. J: ’Erodium cicutarium. ném.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. erősítőfű l.) izzasztószer. paptarsoly. közönséges méreggyilok’. a lat. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. a fű magyarázó utótag. háromszög alakú. J: ’Calluna vulgaris. váltóláz és hasmenés ellen is használták. A név a lat. Marzell Arnica montana a. 256) részfordítása. c): RMGl. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. J: ’ua. 344). hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. J: ’Galium odoratum. Fűvészk. 1578: EſÅtrag orra. déli szláv eredetű.) vizelethajtó. szagos müge’. Marzell Rubia tinctorum a. J: ’Pelargonium. kis ezerjófű’. emésztésjavító. N. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. citromillatú muskátli’. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. J: ’Arnica montana. 256). esztragorrúfű Melius alkotásai. hogy az egész növény felülete érdes.) a ném. vö. hegyi árnika’. J: ’Centaurium erythraea. pásztortarsoly. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. gyógyító erejére utal. szívgyógyító erszény l. lapos. ▌ 2. J: ’Dictamnus albus. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. a névadás magyarázata. Fűvészk. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. csarab’. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr.)’. társneve: Erica vulgaris. — N. az előtag a növény R. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. ▌ 3. A névadás magyarázata. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. asper ’érdes’) fordításával keletkezett.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. ▌ 2. erő l. a növény mai lat. fülbe~fű ka’. Növényszótár 19). Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. 398). Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. erejű l. 390). Az esztragorra. J: ’Capsella bursa-pastoris. jellegzetes. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre.) sokféle hasznára. Fűvészk. erősfű (MagyGyógyn. Asclepias (< gör. Asperula (< lat. 1783: Eskulápius füve (NclB. EſÅtragorra (Melius 162).) és a ’kis ezerjófű’ (2. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. . || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). közönséges pásztortás- esztragorr 1. Genaust Asclépias a. 212). száj’. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. 284). orr. Erica (Melius 20) átvétele. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. muskátli’. 1998: erősfű (Priszter 359). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az ernikefű a lat. sz. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. Az erszényesfű egyedi adat.érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. nagyezerjófű’. az előtagot lefordították. A névadás alapja. 390). hogy a növény termése erszényre emlékeztet. ösztörparaj erősfű 1. hogy a növény erdőkben él. XVI. c): RMGl. Vö. 544). és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. illatos gólyaorr’. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. bors~f ű eresztő l. A lat. 336). bürökgémorr’. eszterparaj l. a lat. (Melius 20). ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). sebkezelő szer. erősfű (MagyGyógyn. 184). Az erősfű eredetileg népi név. v.’. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. a kis ezerjófű (2. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. 1807: Isztragor (Magy.

A növény szakny.). 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. orvosi szemvidító(fű)’. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. J: ’Centaurium erythraea. euphorbia (herba) < gör. eszterág a.: RMGl. 1405 k.) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. 256). a lat. J: ’Origanum dictamnus. Euphrásia (< gör. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF.’. kis ezerjófű’. a): RMGl. étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. 1807: Éfrázsia (Magy. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. gólyaorr. 9/15). 1590: Dictamnus. 390). paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. Genaust Euphórbia a. 255). 366). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Fűvészk. 210). kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. 255). krétai szurokfű’. Feczke fé (SzikszF. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. 128). ▌ 2.. 210). szamártövis’ (TESz. EWUng eszterág a. Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3.) neveként jelöli ki.) és kis ezerjófű (4.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. Fűvészk. euphraínein ’örül.: Diptamus: eserÿofw (CasGl. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85).: RMGl.: RMGl.-i latin neve Euphorbia (< lat. csókaorrúf ű.: RMGl. Az ezerjófű (1. tüskés virágfej. 1470 k.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj. J: ’ua. 1470 k. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. J: ’ua.: paliurus: euphrasia l. 1775: EffraÐia (Csapó 255). Az ezerjófű összetett szó.: RMGl. a magyarba a lat. J: ’ua. J: ? ’Carduus sp. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). gólyaorr’ (Melius 162). 2. 1525 k. 212). ezerjófű 1. | ? ’Paliurus. EWUng.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359). ha ezeret ſzámlál-is. méregölőfű. A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. J: ’Dictamnus albus. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459).’. || ezerjó 1807 e. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. etet. A nagyezerjófű (2. 1595: Euphragia. Szabó. A lat. ▌ 4. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. eszik a. 1783: Ezerjó-fü (NclB.’. 255). örvendezik’) átvétele. A névadásra a lat. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt.) korai adatainak azonosítása kétséges.: RMGl. 1813: Éforbium (Magy. a név nem maradt fenn. vö. 368). 1520 k. Melius 434. mert ember ennek haſznait.’. eszik a. Vö. J: ’Euphorbia sp. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. magyarázata. J: ’Euphrasia officinalis. étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). Az illatos gólyaorr (2. 1783: EffráÐia (NclB. TESz. amely tüskés növény. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű. étke l. apró. ahol a névadás alapja szintén a sok.: Ezerjó (Julow 258).). 57/24). J: ’Dictamnus. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. Vö. krétai szurokfű (3. a névadás alapja. kutyatej’. 358). 257). eufrasia 1577 k. 1395 k. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt.. 2. ezerjófű’. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359).: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. ▌ 3. auagi. euphrasía ’öröm’ < gör. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). tehát száz . százf ű (százf őfű).) és a muskátli (3.. 210) alapján esetleg feltehető a lat.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett. 256). nagyezerjófű’. tövisfa’.. 129). 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. eufrasia ezerjó l. Euphraſia (Beythe 104). aptó tüskéjét. 1783: Kis ezer jó fü (NclB.: Diptamus eserÿofw (CasGl. a): RMGl. (OrvK. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). 368). paliurus (SchlSzj. Az étetés ellen való fű körülírásos név. közönséges méreggyilok’. Fűvészk.). Genaust Euphrásia a. TESz.: Eufraſianak gr. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). J: ’ua. 345).

— cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). közönséges cickafark’. or. 258). silverweed. vö. Genaust milleflórus a. 376). common centaury. thousend-leaf. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. mintára jött létre. fehérhátúf ű. золототысячник ’nagyezerjófű’. A névadásra hatással lehetett a ném. Az ezerlevelűfű lat. folium ’levél’). egérfark. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. millefolium. Barra István hozta létre. TESz. 486). gyógyító hatása miatt.. 1807: ezerlevelű fű (Magy. Tausendblatt. 300). J: ’ua. Genaust Paliúrus a. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). Vö. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás. ez(rlevelűfű. lat. sz. Szabó. 419). J: ’Achillea millefolium subsp. millefeuille.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. millefolium (< mélle ’ezer’. ezerlevelü fű.). cickafark ezerlevelűfű XVI. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60). J: ’ua.. az előtagra l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Vö. . Az ezüstöshátúfű magyarázata.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. ang. ezüstös fonákúak. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). — N. ezerlevelű fű (ÚMTsz. Vö. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2.’. ang. fr. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. hogy a növény levelei szárnyaltak.: ném. Ulrich 2. EWUng. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. centaur#um a gör. libapimpó’. Fűvészk. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). ezerlevelű cicfarkkóró l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Potentilla anserina. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). Helyesen a lat. százforintosfű.’. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. ang. Melius 415. Tausendgüldenkraut. cickafark. Marzell Achillea millefolium a..

borona~. mimóza(~). gyalogfenyő(~).: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. | ? ’fenyőféle’. nyár(~). 1405 k. szarvastüs~ (→ szarvastövis). zelnice~ facsaró l. kőris(~). kőris~levelűf ű. gyalogolajfa. LXXXIV. 1998: fagyal (Priszter 415). eb~. jegenyenyár(~). 1395 k. 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). J: 1578: ’Ligustrum vulgare. 210). lucfenyő(~). | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. gesztenye(~). bájfű(~). J: ’ua. hársszódok~. Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. vakondok~ (→ vakondokfű). kutya~. laur~ (→ laurus).. szil~levelűf ű. balzsamnyár(~). Márton (1803: TESz. szedereper~. ~gyöngy. || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). hárs(~). szódok(~). szömörce~ (→ szemerke). farkasalma(fa). luc(~). lürbör~. szurok~. csoda~. baď ’fűzfa’. bagrena(~). akác~ (→ akácia). a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). május~. selyemeper~. 62). olvasó~. cukorjuhar(fa). ebse~. arabmézga(~). halál~. babér(~). nyúlsóska~. eredetű (< tör. mannakőris(~). 130). büdös~. bodza(~). kutyacseresznye(~). aloé(~). hánytatófa (→ hánytatócserje). juhar(~). ▌ 2. balzsamfenyő~. isten~. Vö.’. ürü~. fűz(~). csetenye~. J: ’Calluna vulgaris. Fűvészk. Fűvészk. szemerke(~). | 1807: ’Ligustrum. korona~. kecskerágó~. Sz. édes~. ében~. fagyal~. repkény(~). 320). 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. bors(~). leánysóskafa. borsóka(~). Növ. gálna(~).’. sztrichnin~. lógesztenye(~). LXXXIV. (OklSz. votj. Növ.: RMGl. (Barra 263). cser(~).F fa l. kokojsza(~). kökény(~). 210). közönséges fagyal’. disznótüs~. | 1405 k. cserző~. eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’.: TESz. ábrahám~. paju ’fűzfa’. kaporna(~). J: ’ua. bokréta~. paróka~. gumiarábikum. a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. 1783: Fagyal-fa (NclB. csipke~.) használja először. vö. farkashárs(fa). fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. pimpó(~). szűzbárány(~). tetű~. eper(~). Márton. csipa a. ternyő~. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. baď-pu ’fűzfa’.: ? ’áfonyaféle’. szeder(~). 7: 50. cseresznye(~).alapszóból származik. TESz. A fagyal az uráli eredetű fagy. jegenyefenyő(~). ternyőtisza~. 1578: Fagyol fa (Melius 25). pápel~. 62). seb~. szenna(~).: ’Ligustrum vulgare. hanga(~). fenyő(~). topolya(~). istenátkozta~. tövis~. arabmézga. — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). közönséges fagyal’. fi. szűz~. zürj.). sóska(~). A csipa ótör. nyír(~). EWUng. bálvány~. facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az.: RMGl. édesgyökerű~ (→ édesgyökér). közönséges fagyal’. mandula(~). V. Márton alkotása. csarab’. berkenye(~). rekettye(~). csipa a. olaj~. tisza~. A finnugor . 1807: Fagyal (Magy. fagyal’. fagyalfa 1. J: 1395 k. 7: 50). éger~. *čapaγ). | 1578: ’Ligustrum vulgare. csoda~maszlag. tüske~. gesztenyebokréta~.: abies: fagal fa (BesztSzj. csont~. berek~. galagonya(~). vasbogyó(~). barkóca(~). borostyán(~). málna(~).

). v. ? ’áfonyaféle’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fagyal a.’. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis. 43: 253. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. 540). Wandkraut. tehát a ’fenyőféle’.. rák~fű. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. szerint a BesztSzj. || gyöngy XVI. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. J: ’Linaria vulgaris. istenlova~a. 539). ném. eb~. A névadás magyarázata.-i Parietária (< lat. Farbe ’szín. 80). | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. 1807: Fagyöngy (Magy. Ember és növényvilág 205).: RMGl.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. ném. fark l. oroszlán~. valamint a SchlSzj. 349. . kakas~fű.’. d): RMGl. farba a. J: ’ua. sz. 256). siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört. fáj l. fagyal a. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31).. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. 1500 k. 1998: farkasalma (Priszter 305). 1470 k.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. 540). közönséges gyujtoványfű’. 374). A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy.. a): RMGl.. festék’. 422). J: ’ua. Az elnevezés alapja.’. UEWb. fàrkasàlma (Péntek–Szabó.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. ? ’fenyőféle’. — N. parietis ’fal’) fordítása.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. 1998: fagyöngy (Priszter 538). ’csarab’ (2. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. fáy gyxngyet gr. UEWb.’. J: ’ua. a fa ’fakeménységű’. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. 426). szakny. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. a névadás magyarázata. Maurkraut. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. Az élődi jelző magyarázata. fagyöngy’. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l.: Uiscus: Gÿôngh. ökör~. J: ’Rubia tinctorum. macska~. TESz. A névadás magyafagyökerű paptöke l. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább.: 281). Figyelmet érdemel. TESz.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. egér~. borjú~. album.’. J: ’Viscum album subsp. J: ’ua. 391).) sajátossága. közönséges falgyom’. a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. róka~. csikó~. bárány~ (→ bárányfarok). ang. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). paptök rázata. pari#s. falgyom l. hogy a növény lombhullató. ló~fű. J: ’ua. A fagyal -l (~ r) eleme képző.’.). Fűvészk. eredetű. Fűvészk. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. MNy. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. 2. TESz. 281). A TESz. EWUng. felfutó farbálófű 1520 k. 428). 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). 410. J: ’ua. fagyal a..fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. 127). hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. ir. Fűvészk. 1783: Falfü (NclB. juh~. A falfű a lat. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. Fűvészk. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). 1610 k. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy.’. (Melius 164a). 376. abies ’fenyőféle’. falfű fali l. Szent György lova ~a farkasalma 1.: RMGl. hogy örökzöld növények. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. vö.: RMGl. mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. cicka~. EWUng. fagyöngy 1525 k. fagyöngy a. pellitory of the wall. fül~ó fal l. EWUng fagyöngy a. 281). 281). 1578: Farkas alma (Melius 143). A farbálófű egyedi adat. az előtag ném. buzér’. (Melius 30). J: ’ua. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). J: ’Parietaria officinalis. 80). 1783: Farkas-alma (NclB. gen. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447). farba a.

| nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. „Lupinum malum. ▌ 2. részben az almaszerű termésre. Wolfsbohne. a kerek (4. pl.. szlk. f™rk™s™lm™. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. J: ’Corydalis cava.’. J: ’Aristolochia clematitis. szb-hv. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ujjas keltike’. farkasu óma (ÚMTsz.’. napellus. 1841: farkasalma (Barra 387). rotunda fordításával jött létre. ném.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. Mollay.) jelző a lat.’. Weeds 162. (Melius 180). A farkasalmagégevirág Barra alkotása. Wolfsapfel. . 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). Farkas bab” (Melius 155a). fārkasālma. farkasalma nevének átvétele. de hasonló felhasználású növényt különített el. lat. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. közönséges farkasalma’. J: ’ua. nevei aristolochia rotunda. vlkovec obyčajný.. 1783: Hím Farkas-alma (NclB. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). A farkasalma (1. ▌ 3. fekete békabogyó’. másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra. ném.. J: ’Corydalis solida. 421). Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. Melius a lat. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. amelyet gyógyszerként használnak. odvas keltike’. aristolochia longa) elnevezéseivel. Farkas f×. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. J: ’ua. farkasóma. 1578: Farkas bab (Melius 155a). farkasölő sisakvirág’. 1783: Farkas bab (NclB.’.) jelző a növény gumójára utal. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. babf ű.’. közönséges farkasalma’. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. 421). mintára jött létre. A bab utótagra l.). Katika-sisakvirág’. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba. 422). Genaust Lupínus a. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB.’. farkasbab 1. farkas. Fűvészk. TESz. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. — ~fa N. 1807: nőstény Farkasalma (Magy.a. vučja stopa. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. J: ’Aristolochia clematitis. A XVI.’. 377). J: ’ua. az előtag a növény R. 400). — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. J: ’ua. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. J: ’ua. J: ’ua. Nyr. J: ’Aristolochia rotunda. J: ’Aconitum napellus subsp. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. 379). Ember és növényvilág 205). ol. ▌ 3. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. farkasalmát gr. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. J: ’Aconitum vulparia. 1775: Farkas bab (Csapó 88).) szintén a közönséges farkasalma (1. kerekded farkasalma’. ▌ 2.).’. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). a gégevirág utótag nemzetségnév. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R.’. J: ’ua. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). Növénynevek 54–55.) név valószínűleg lat. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387).) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. ▌ 4. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). században még igen kezdetleges volt az. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. Marzell Aristolochia clematitis a. 421–2). 422). vö. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. J: ’ua. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). A farkasalma ’odvas keltike’ (3.) és a kerekded farkasalma (4. Marzell felhívja a figyelmet. fava di lupo. 500). a növény mérgező. J: ’Actaea spicata.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma..’. lat. hogy a közönséges farkasalma (1. mint a farkasölő sisakvirág (1. Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a). 1783: Farkas-bab (NclB. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). J: ’ua.

1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. farkashárs’. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. A farkascseresznye (1. még farkashárs. N.’. J: ’Dryopteris filix-mas. vö. farkasboroszlán. A farkasboroszlán összetett szó. a névadás alapja a növény sötétvörös.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. farkasborostyán.) a ném.). farkasborostyán (Péntek–Szabó. farkashárs’. farkas csërësnye (ÚMTsz. — N. Fűvészk. maszlagos nadragulya’. ▌ 2. Marzell Daphne mezereum a. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). ang. R. lat. Ember és növényvilág 272). igen mérgező. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. Nyr. neve piper montanum. majd páviai tanár. J: ’Scopolia carniolica. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . — fekete ~ 1903: fekete. farkasborostyán (ÚMTsz. farkascserge 1. — N. vö. Növ. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. farkascsërgő (ÚMTsz. farkascsergő. farkasboroszlán (ÚMTSz. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. a névadás alapja a növény feketés. N. fekete csucsor’. erdei pajzsika’.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1.) a ném. N. farkascseresznye 1. Márton alkotása. feketés.). 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. Wilder Pfeffer ’vadbors’. farkascseresnye (Péntek– Szabó. a farkas előtag a növény mérgező voltára utal. Ember és növényvilág 207). J: ’Solanum nigrum. 1783: Farkas bors (NclB. ▌ 2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 7: 7). wild pepper ’vadbors’. A névadás alapja. Ember és növényvilág 227). farkasbogyó 1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 340). farkascseresznye (ÚMTsz. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. maszlagos nadragulya’. mely veszedelmes. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. J: ’Polypodium vulgare. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. J: ’ua. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. 2: 280). | kendőző ~ 1903: fekete. Wolfsbeere tükörfordítása.’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. ném. farkashárs. J: ’Daphne mezereum. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. krainer Tollkraut. A farkasbogyó (2. 1807: Farkas-tseresznye (Magy.).) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40).vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). Fűvészk. Vö. 362). 1998: farkasbogyó (Priszter 497). farkasborostyán N. A növény mérgező voltára utal a farkas előtag.. farkasbors. a növény bogyószerű. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. ▌ 2. Wolfskirsche tükörfordítása. J: ’ua. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. J: ’Daphne mezereum. mérges bogyótermése.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). Az utótag magyarázatára l. farkasborostyán. maró érzést okoznak a szájban. Marzell Atropa belladonna a. Ember és növényvilág 229). magyarázatára l. farkascserësnye. farkashárs’. fàrkascserge fàrkascs(rge. 252). Marzell Atropa belladonna a. LXXVI. a növény R. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés.’. J: ’Atropa bella-donna. 175). A farkasborostyán összetett szó. vö. 253). A krajnai ’farkasbogyó’ (2. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1.). cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. Marzell Daphne mezereum a. cseresznyéhez hasonlító. J: ’ua. ném. J: ’Daphne mezereum. J: ’Atropa bella-donna. farkasbogyó’. farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). a ném. boroszlán. 1807: farkas Boroszlán (Magy. A fekete csucsor (2. hogy a bogyók égető. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. 2: 280).farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. 125: 187–202. kutyaborostyán.

fassang. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. EWUng. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK. J: ’Daphne mezereum. 3. mezei szarkaláb’. 362). A névadás magyarázatára l. közönséges farkasalma’. birsalma ~ bisalma. farkashárs 1.: Agnus castus: farkas haas (Növ. Diószegi–(Fazeka alkotása. 272. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. farkashárs’. lycoctonum < gör. 1525 k. J: ’Aconitum vulparia. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. farkasgyükeret gr. mérgező magjaira utal. 379). 1520 k. vö. fásáng. TESz. ÚMTsz.-i OrvK. 316. 613). farkascsergő l.). farkascserge farkascsinge N.a. 1578: Farkas f×. a név a növény fekete. valamint szálkás termésével egyaránt. csinge a. lykos ’farkas’. amely nyilván az almaszerű termésre utal. farkasfű. J: ’Aristolochia clematitis. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. Farkasf× (Melius 155a). Péntek–Szabó a rom. tue-loup. Menſchen mxrder (Melius 20a). Szabó–Péntek. J: ’Aconitum napellus subsp. Vö. ném. Katika-sisakvirág’.: Farkas Haaſrol gr. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre..) a növény lat. 97). 1841: farkas gégevirág (Barra 387). 129).. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. farkascsönge (OrmSz. neveinek (Aconitum vulparia. 371).. farkasveszedelem’. a): RMGl. lycóctonum a. 806). lupus ’farkas’. farkashásfa (NéprÉrt. hogy a farkas elpusztul. A farkasgégevirág összetett szó. lat. Ember és növényvilág 276) neve is. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP..: RMGl. azzal magyarázza a névadást. wolf’s-bane ’farkasbaj. farkasalma nevéből vették át. . A farkasgyökér a ném. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört.. farkashárs (ÚMTsz. farkasölő sisakvirág’. fűrészes leveleivel. közönséges farkasalma’.). sz. ▌ 2. — ~fa N. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. Wolfskraut ’farkasfű’. inetimologikus elem. Fűvészk. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. 1998: farkashárs (Priszter 355). TESz.’. takaró’ jelentésű. J: ’Aconitum vulparia. 1783: Farkas hárs (NclB. 1577 k. Wolfskraut tükörfordítása. Genaust Lupínus a. bisóma. ▌ 2. J: ’ua. farkas. fàrkascs(rge. J: ’Consolida regalis. J: ’Aristolochia clematitis. 305). és gör.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A névadásra a ném. TESz. fr. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2.) a ném. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak. Ezerjófű 175.). A XVI. Melius 155a . farkasfű 1. J: ’Aristolochia clematitis. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. vö. A farkasfű elnevezés (1. 276. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. Ember és növényvilág 229. farsang ~ fasang. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. farkasboroszlán. ang. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. — ~fa N. gégevirág. cserge a. 1948: farkasfű (MagyGyógyn.. (OrvK.). ▌ 3. luparia < lat. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. szintén mérgező. farkashásfa (ÚMTsz. Marzell Delphinium staphisagria a. ’Aconitum’ (ÚMTsz. A farkascsinge összetett szó. 613). — N.a.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel.).. az utótag magyarázatára l. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. 305). A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. Péntek–Szabó. farkasölő sisakvirág’. — N. napellus. közönséges farkasalma’. ném. 35: 79). de mÿndqnÿk mergqs. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 305). 1783: Farkas-fü (NclB. ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). 1470 k. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. cserge a. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy.: Laureola: farkashas (CasGl. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. Ember és növényvilág 276). farkas. fàrkascsèrge.

341). Veszelszki 374. minden állatot meg xl” (Melius 156). … hertelen embert. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . a farkas előtagra l. farkastalp. 369). farkashézaggyökér 1..a. 281). vízi peszérce’. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. hézaggyökér. J: ’Strychnos nux-vomica. 2: 36). A névadás alapja a növény termése. amely karomhoz hasonló alakú.’. J: ’Euphorbia cyparissias. 1864: farkasköröm (CzF. lykópous ’farkasláb. valamint arra. 382). A lat. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). kutyatej. 125: 187–202. maszlag. Farkaſt. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. szakny. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. farkasborostyán. 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). farkaslábú. hogy a növény nedve mérgező. ▌ 2. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. J: ’Ranunculus sceleratus. J: ’Aconitum vulparia. J: ’ua. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. ha reá kötik. de ez nem igaz. ▌ 2. J: ’Trigonella foenum-graecum.) magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Wolfsgift ’farkasméreg’. A farkasnevetőfű Melius alkotása. farkastalpú’). A névadás magyarázatára l.’. A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. 144). 422). 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. 81). 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). vö. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). Növ. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. méhek nevetése. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). hogy a szőrös hajtások. mintára jött létre: „Sardonius riſus. napellus. A farkasnyelv szemléleti háttere. Melius alkotása. — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). közönséges farkasalma’. Ebet xl. nagy útifű’. odvas keltike’. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. ill. görögszéna’. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. R. J: ’Plantago major. az utótagra l. 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). Farkasnyelv (MagyGyógyn. korpafű’. | 1902: ’Lycopodium clavatum. J: ’Aconitum napellus subsp. J: ’ua. az az. a farkas előtag magyarázata. 31: 138). az utótagra l. a növény hivatalos elnevezése. 2: 609). vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. ném. Fűvészk. farkasnyelv N. 1902: farkasköröm (Nyr. ▌ 2. J: ’Corydalis cava. farkas-kutyatej’. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. J: ’ua. az utótagra l. farkashárs. Katika-sisakvirág’. 164 farkasnyom TESz. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. XVI. Genaust Lýcopus a. kapcsos korpafű’. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). Genaust lycóctonum a. — ~fű 1. lat. torzsikaboglárka’. farkasméreg 1.farkashézaggyökér farkasbors. J: 1864: ’Lycopodium. 2. Vö. Nyr. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak.’. farkas. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. farkastalp. A farkasmaszlag összetett szó. sztrichninfa’. A farkasméreg a lat. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember].-i Lýcopus fordítása (< gör. J: ’Lycopus europaeus. 1793: Farkas méreg (Földi 15). a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. lycóctonum (< gör. A farkasnyelv népi név. A névadás magyarázata az. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). farkasölő sisakvirág’. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. J: ’Aristolochia clematitis.

ném. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. Fűvészk. 1911: farkasölőfű (Cserey. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. kicsi. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. Nyr. négylevelű farkasszőlő’.) tükörfordítás. Katika-sisakvirág’. a növény föld alatti. Marzell Aconitum napellus a. R. farkasölő sisakvirág’. J: ’Lycopodium clavatum. gör. Vö. hogy a növény erősen mérgező. farkasölőrépa (→ répa). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A négylevelű jelzőre l. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. 125: 198). 12. 1578: Farkas xlx f×nec gr. 1807: farkasölő-fű (Magy. farkasölő sisakvirág’. kteínein ’ölni’). 38). Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. a növény földalatti. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). 13. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. fekete békabogyó. közönséges medvetalp’. Katika-sisakvirág’. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). J: ’Actaea spicata. farkasölőfű. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. ha meg-eſzi. 317. 2. 1911: farkasszőlő (Cserey. napellus < n#pus ’répa. farkastalp. fekete. Lycopodium (< gör. ▌ 2. — ~fű 1903: far- . bab Genaust lycóctonum a. farkas. ▌ 3. 379). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. 123–124). nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. A névadás magyarázatára l. lat. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. napellus. 1783: Farkas répa (NclB. farkasölőfű 1.a. vö. farkasölőbab l. embert. Nyr. (PP. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Paris quadrifolia. R. ▌ 2. Aconitum napellus (< lat. mérgező. gyökér’). raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. J: ’Aconitum vulparia. A farkasnyom a lat. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. 125: 187–202. J: ’Heracleum sphondylium. a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). a szőlő utótag arra utal. Növényszótár 5). 1783: Farkas ölö fü (NclB. J: ’Aconitum napellus subsp. Farkasnyom (MagyGyógyn. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre.) névadási szemlélet magyarázatára l. 1775: Farkas répa (Csapó 88). A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. 317).) a ném. fox grape ’rókaszőlő’. J: ’Aconitum vulparia. farkasölőrépa (→ répa). gyökér’) hatására is. 379). 385). farkasrépa 1.. A farkas előtag azt jelzi. napellus < n#pus ’répa. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). — N. farkasölő sisakvirág’. Rácz szerint a fr. Karika répa. (Melius 156). Növényszótár 5). pódion ’kis láb’. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). répa ölőbab (→ bab). A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3.farkasölőfű 165 farkastalp 91). Wolffsbeer részfordítása. 12. Farkas xl× f× (Melius 155a). répaszerű gyökereire utal. ném. ang. lýkos ’farkas’. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. PPE. 1708: Farkas répa. Fűvészk. J: ’ua. 364). a farkasölő előtagra l. 1843: Farkasrépa (Bugát. J: ’Aconitum vulparia. 125: 187–202. A répa utótag létrejöhetett a lat. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal.. A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. ▌ 2. farkasszőlő 1. a szőlő utótag a növény fekete.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. 377). 1588: farkastalp (Nyr. ném. PPB. farkasölőrépa l. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. farkasölő sisakvirág’. farkasf ű. kapcsos korpafű’. TESz. gör.).’. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). farkasMagy. tojásdad bogyóira vonatkozik. Vö. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. R. J: ’Aconitum napellus subsp. lycóctonum (< gör. 317). 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). ▌ 2. farkasölőgyökér. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Szóhalm. R. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. Fűvészk. 1813: farkas R[épa] (Magy. J: ’Aconitum vulparia. napellus. A névadás magyarázatára l. A gyökér utótag lat. barmot. négylevelűf ű. farkastalp 1. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109).

hogy a növény nem igazi sáfrány. libatop. vízi peszérce’. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló.) a lat. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). farkastalpú’) tükörfordítása. 369). kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. farkasvirág (Jávorka 978). A top utótag magyarázatára l. szakny. J: ’Alchemilla acutiloba. J: ’Chelidonium majus. — N. sáfrányszeklice’. J: ’Carthamus tinctorius. mint a közönséges medvetalp (1. farkastalpfű (MagyGyógyn.. (Beythe 55a). Wolfsklauen. auagi. nyugati salátaboglárka’. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. Bastard-Saffran tükörfordítása. ▌ 3. Volfsfuss ’farkasláb’. ném. 125: 187–202. ▌ 5. 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). hogy a fehér. 315). J: ’Lycopodium clavatum. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92).) lat. 175/26). 256).).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kesernyés csucsor’.. 1783: Farkas-téj (NclB.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. farkas-kutyatej’. fecskefüvet gr. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. farkastalp. J: ’Tussilago farfara. a fattyú előtag arra utal. 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. A névadás magyarázata. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. Genaust Euphorbia a. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. a libatop mintájára hozta létre. J: ’Lycopus europaeus. 1948: farkastalp (Halmai 6). ugyanazon a névadási szemléleten alapul. 1813: F[arkas] téj (Magy. 1577 k. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. ▌ 4. farkaslábú. J: ’ua. J: ’ua. fecske l.) és ’martilapu’ (5. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. J: ’Euphorbia cyparissias. állati talphoz hasonló levele. 2. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). Fűvészk. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162).’. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). a magyar nyelvben keletkezett összetétel. — N. ném.-i Lýcopus (< gör. 1998: fecskefű (Priszter 335). hegyeskaréjú palástfű’. ném. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. mely genusnév. A farkas előtag magyarázatára l. ▌ 2. KolbenbÀrlapp. a névadás magyarázatára l.: RMGl. 38). 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé.’. lycóctonum a. KeulenbÀrlapp.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 129). A névadás alapja a növény húsos. A fattyúsáfrány a ném. J: ’ua. lykópous ’farkasláb. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. a növények levelei állati talphoz hasonlóak. — N. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). gör. A névadás magyarázata. vérehulló fecskefű’. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. Bärlapp. — ~fű N. Genaust Lýcopus a. 263). | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). kapcsos korpafű’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ficaria. lýkos ’farkas’. mintára jött létre. lapos. J: ’Solanum dulcamara. Marzell Carthamus tinctorius a. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. 371). Lycopodium (< gör. pódion ’kis láb’.’. J: ’ua. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre. martilapu’. 1775: . ang. Nyr. (ÚMTsz. J: ’Lycopodium clavatum. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. Marzell Heracleum sphondylium a. Wolfsmilch tükörfordítása.’. A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. A farkasvirág népies elnevezés. teod aÅ fakadekra” (OrvK.. nyelvújítási tükörszó latin mintára. kapcsos korpafű’. farkastalpfü (FöldrKözl. teord megh. 1: 352). A farkastalp valószínűleg a R. 22: 74). A farkastej a ném. farkastalp (MagyGyógyn. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. Feczke fé (SzikszF. ebtej. farkkóró l. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). 1578: Fetske f× (Melius 178a). J: ’Ranunculus ficaria subsp. a lat. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80).) medvetalp és medveköröm elnevezése. 128). gör. ▌ 3. 327). farkaslépés’. hogy a szőrös. ökörfark farok l.

ezüstöshátúf ű. J: ’Potentilla anserina. A fecskesósdi Benkő alkotása. fr. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is.’. Osterblume ’húsvéti virág’. fecskesóska. a lat. libapimpó’. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). fecskesóska 1813: fetske. madársósdi. chelidón ’fecske’). 387). 2. 1595: Feier txuisk (Beythe 13). A névadás alapja a növény korai virágzása. orvosi salamonpecsét’. Schwalbenwurz. J: ’Anemone nemorosa. 376). fecskegyökér l. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. fehértövis 1. sóska. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). ang. gyenge. J: ’Oxalis acetosella. 371). vö. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. calidonia. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. a füsti fecskéhez hasonlítanak. chelidoine grande. weisse Scwalbenwurz. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). A vérehulló jelző magyarázata. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. 2. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. A névadás szemléleti háttere az. J: ’ua. J: ’Polygonatum odoratum. A névadás magyarázatára l. a ném.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). or. аптечный. Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. ang. cinerognolle. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51).’. ha megérnek.: RMGl. madár Sóska (Magy. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. J: ’Eryngium campestre. Schwalbenkraut. great celandine. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. A fecskesóska magyarázatára l. vö. fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. A fehérgyökér Melius alkotása. ластовен. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. az utótagra l. Schöllkraut. 1560 k. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). ném.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). fecskesósdi. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). ol. Idegen nyelvi megfelelőre vö. swallows wort. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. narancssárga színű tejnedvet ereszt. A név magyarázata Melius szerint az. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. közönséges méreggyilok’. 1813: Fejér. máriatövis’. erdei madársóska’. vagy az. az utótagra l. a R. hogy a növény apró sóskaféle. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. ném. Schwalben- wurtz tükörfordítása. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). Melius 439–40). Chelidonium (< gör. a madárféle előtag arra utal. sósdi. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). amelyek. gyenge Gy[ökér] (Magy.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. hogy bárhol megsértve a növényt. ném. széles magvacskák vannak. J: ’Oxalis acetosella. J: ’ua. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. 357). erdei madársóska’. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. ill. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. | mezei fehér~ . ▌ 2. berki szellőrózsa’. vö. A névadás magyarázatára l. J: ’Silybum marianum. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). lat. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). calandine. Vö. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB.) nevet Melius hozta létre. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). A fecskefű elnevezés a lat. Fűvészk. 369). Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). mezei iringó’. 256). Fűvészk.

fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. A feketegyökér a ném.’.. súrolására használták. A névadás alapja a fekete karógyökér. fekélyek. tálmosóf ű. 163). Idegen nyelvi megfelelőre vö. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k. 1595: fenyxnek gr. kosz. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. Fenugrek (NclB. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). királyszínűvirág.’. káliumban. foszforban gazdag: „gyökere nagy. ótvar. A szamárbogáncs (3. 1998: fenőgrék (Priszter 526). A fehértövis ’mezei iringó’ (2. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. jegenyefenyő | Abies alba. J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. fenugrec. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). J: ’Knautia arvensis. sárgák. — ezüst~ N. pirosak. sz. blessed thistle. nyers’ < scabiēs ’rüh. görögszéna’. hogy a növényt edények dörzsölésére. J: ’ua. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. kivül fekete” (Barra 302). feketegyökér N. J: ’ua. 407). J: ’Rhamnus cathartica. eb~fű. halál~ fejű l. ang. amely kálciumban.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. ágas. ſzára. ▌ 3. 1405 k. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. J: ’Trigonella foenum-graecum. 258). 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. 361). feketegyökér (MagyGyógyn. A névadás magyarázata. Éder. J: ’Symphytum officinale. (Melius 154). scabiōsus ’durva. 1578: Fekęlyf×nec gr. (Beythe 6a). közönséges jegenyefenyő’. leveleit finom. J: ’Tropaeolum majus. A fentőfű elnevezés magyarázata az. XVI. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. barát~fű (→ barátfő). szürkés színű. 233). fenyő’.: RMGl. közönséges jegenyefenyő’. szamárbogáncs’. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. 1775: Fekélyfü (Csapó 210). varf ű. TESz. ▌ 2.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. valamint fehéres. J: ’ua. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279).) magyarázata. a lat. fenyő 1.) és ’mezei varfű’ (2. 247). Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. 412). Benkő 66. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. nomine feniosaunicza” (TESz. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. mezei varfű’. hogy a virágok nagyok.: Fekély fű (De Herbis: RMGl. a tövis utótagra l. orros~fű. scabiosa (< lat. nemezes szőr borítja. hogy a növény levele fehér foltos. fr. fentő1 a. J: ’Onopordum acanthium. nagy sarkantyúka’. | ezüstlevelű~ N. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. bárány~fű.) népi név. A fenőgrék a ném. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. Silberdistel. 2. Milchdistel. ezüstlevelü-fenyő . A fentő bizonytalan eredetű.: abies: fene (SchlSzj. J: ’Equisetum arvense. v. 218). 1578: fekély f× (Melius 155). fehér. magyarázata. fekete nadályt ő’. hogy a növény szúrósan fogazott. 369). A két növény felépítése hasonló. fentő1 a. 548/3). fennugreek. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). 407) (< lat.).’. varjútövis’. UEWb. mezei zsurló’. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. narancssárgák. A fehértövis ’varjútövis’ (4. var’) fordítása. vö. Fűvészk. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). 429). Schwarzwurz tü- körfordítása. Fűvészk. varjútövis. fejecske l.) Melius alkotása. A fehértövis ’máriatövis’ (1. ördögharaptafű’. N. 1578: Fxnny× (Melius 18a). J: ’Succisa pratensis. holy thistle. hogy a növény tüskés.) a lat. Vö. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. ▌ 4. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). EWUNg. Vö. 1813: Fenőgrék (Magy. borjú~fű. J: Abies alba. 520. ném. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. Ember és növényvilág 197). A királyszín arra utal. | 1578: ’Abies. fehértövis (MagyGyógyn.

| ’Abies alba. | 1578: ’Ajuga chamaepitys. 22: 67). — apró~ 1395 k. J: ’Picea abies. | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5).’. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. J: ’ua. valószínű azonban. kapcsos korpafű’.: ’Ajuga chamaepitys. talán kicsinyítő funkciójú. kalincaínfű’. ponAľ ’fiatal fenyőfa’. J: ’ua. két sorban. ill.… hegyük kicsípett. glauca) is szerepet játszhatott. 173/20). 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. (Melius 9a). J: ’ua. 5: 34).fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. ? votj. J: 1577 k. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). Fűvészk. 427). többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. J: ’ua. és az fa heya hurut ellen jó”.’.). | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. J: ’Abies. közönséges jegenyefenyő’. vö. 427). | havasi~ N. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy.). 1783: Apró-fenyö (NclB.’. jegenyefenyő’.’. J: ’Lycopodium clavatum. fenyő’. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB.alapszava ősi örökség a finnugor korból. 384). A szóvégi -ő (~ -ű. — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). V. 211). J: 1231: ’Pinus. 1552: fxny×fa (TESz. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). J: ’ua. A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f.: RMGl. fenyő-fa a. ném. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. fiatal fa’. kalincaínfű’.’. J: ’ua.. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. Ud. J: ’ua. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. J: ’ua. az. LX. — N. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. Weißtanne.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. Weißfichte. A fenyő származékszó. J: ’ua. tükörfordítás. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. 521). ▌ 2. J: ’ua. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. | 1578: ’Picea abies. J: ’ua. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. 425). 369).: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. ▌ 4. 130). közönséges jegenyefenyő’. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. közönséges lucfenyő’. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban. | paraszt~ N. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. Idegen nyelvi megfelelőkre l. 1430 k. Növ. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). 430). havasi fenyő (Péntek–Szabó. Fxnny× fa (Melius 18). (Melius 18a). 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz.: RMGl. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). közönséges lucfenyő’.: RMGl. parasztfenyő (Péntek– Szabó.’. körösztös fenyű (ÚMTSz. | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. 214). 214). 233).’. ▌ 5.’. kalincaínfű’. | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). MagyarorÑzágban. Fenyxfa (Beythe 6a).). 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. 233). J: ’Abies alba. пумель ’fiatal hajtás. Fűvészk. közönséges boróka’. ▌ 3. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). Ember és növényvilág 269).: RMGl. J: ’Juniperus communis. -é) képzőelem lehet.). | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört.’. Weiß . Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. ? zürj. azt jelzi. pomeľ ’fenyő’. 1525 k. 2. 1416 u. A szőke jelző megkülönböztető szerepű.: fè‚v fa[t] gr. 425).’. Ember és növényvilág 197). keresztesfenyő. feny. J: ’Ajuga chamaepitys. 1783: Földi-fenyö (NclB. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5).: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. J: ’ua. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420).’. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. J: ’ua. J: ’Abies alba. hogy a fa kérge szürkésfehér.’. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 1783: Kereſztes fenyö (NclB. Ember és növényvilág 269). közönséges jegenyefenyő’. 1783: Töviskes-fenyö (NclB. — földi ~fű 1577 k.’. k(r(szt(sfenyü. vö. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet./1450 k. 1578: Fxnny×nec gr. hogy más növényekre. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. fènèfa (TESz. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. 130).: abies: fenÿefa (SchlGl.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. Növényszótár 274). Wurmkraut tükörfordítása. és R. erdei pajzsika’. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). közönséges pásztortáska’. magyarázatát l. EWUng. A gilisztaűző népi név. gilisztavirág helyett. A gímharaszt gím eleme a R. a gesztenye előtag a növény R. gilisztaűző varádics’. gilisztaűző N. mivel a növény vérzéscsillapító hatású. b): RMGl. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. az előtagra l. Vö. Gilisztaűző (MagyGyógyn. Genaust hippocástanum a. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. 267). gilice l. 465). Növénynevek 74. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. szarvasnyelvpáfrány’. J: ’ua. gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. A névadás alapja. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. TESz. 2. Fűvészk. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. ott. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. Melius 372. 370) nevet javasolja a R. v. XVI. szerint. gezemice 1500 k. neve sanguinaria. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. Fűvészk.: ’egyfajta vérzést elállító fű. A gesztenyebokrétafa összetett szó. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. EWUng. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. A XVI.. | XVI. Benkő 70. J: ’Asplenium scolopendrium. Marzell Aspidium filix-mas a. sz. 414). A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. J: ’Aquilegia vulgaris. giliszta kiűzésére is használták. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). tövises iglice’. magyarázatára l. gilisztavirág. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). az utótag nemzetségnév. ökörgúzs.: ’Capsella bursapastoris. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. Wurmkraut ’féregfű’.. v. J: 1500 k. A giliceökörgúzs összetett szó. gilisztaűző lúdláb l. nevének átvétele. 243). TESz. végéről származó adatban. 256). réti harangláb’. 370) nevet javasolja a R.: RMGl. Mollay. a névadás alapja. iglice (SzikszF. J: ’Ononis spinosa. Éder. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. 33). gilisztaűző varádics’. varádics. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. 2. sz. mint pl. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . 1664: Aquilegia Harang virág. melynek a jelentését az RMGl. Fűvészk. J: ’Tanacetum vulgare. — Ö: ló~.. Wurmfarren. Szabó.) lehet. iglice. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). gímnyelv . sz. A gilisztavarádics összetett szó. J: ’Tanacetum vulgare. 267).’. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. és arra utal a TESz. lat. a gilice előtagra l. közönséges pásztortáska’. Marzell Aquilegia vulgaris a. közönséges vadgesztenye(fa)’. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. J: ’Aesculus hippocastanum. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). Fűvészk. geleſzta-f× (Lippay I: 74). gilisztavarádics.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. a név Diószegi–Fazekas alkotása. 35). az utótagra l. ném. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’Dryopteris filix-mas. A névalkotásra hatással lehetett a ném. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). a Capsella bursa-pastoris. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. A gilisztafű a ném. A gezemice valószínűleg ikerszó. Vö.

8: 415). — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. szarvasnyelvűfű. J: ’ua. lat. 12/4). J: ’ua. a gódavére népetimológiával jött létre. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308). higviric gódavére l. ▌ 3. gólyahír’. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. vérehulló fecskefű’. (OrvK. J: ’Asplenium scolopendrium.) gólyafű neve népi név. gímnyelv 1525 k. 126: 314.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. a héjakútmácsonya (4. A gólyacsőr név magyarázata. Nyr. Fűvészk. glicoricia l. J: ’Asplenium scolopendrium. J: ’Geranium robertianum. gólahíradú (Csapody–Priszter. J: 1807 e. Fűvészk. MNövSz. . J: ’ua. Gódavére (MagyGyógyn. J: ’Geranium. 296/38). galambláb~orr gólyabors l. kócsagorr. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik.) és a nehézszagú gólyaorr (3. hogy a növényt tavasszal. 2. || gódavére N. J: ’Allium scorodoprasum. A gímnyelv tükörfordítás.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal.: gymnielw (De Herbis: RMGl. 151). 394). szarvasnyelvpáfrány’. Ö: cinadónia~. vö. J: ’Pelargonium odoratissimum. 528). ép szélű. vö. héjakútmácsonya’. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. a névadás magyarázatára l. 1879: gólyafű (Nyr. is hatással lehetett. vö. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. a névadás alapja. a R. 68). 1998: gólyahír (Priszter 322).).. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. Geranium (< gör. gódirc gódirc 1807 e. Fűvészk. 126: 313. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. Genaust Geránium a. J: ’Caltha palustris. A gólyahagyma népi név. Gem nÿelwq fweth gr. J: ’Chelidonium. 430).’. gólya fű (ÚMTsz. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. 312). hanem mélyen hasadtak). 328). géranos ’daru’). 1807: ’Caltha. gólyaorr. — gímnyelvűfű 1577 k. Hirschzunge tükörfordítása. a gólyák érkezésekor gyűjtik. mocsári gólyahír’. J: ’Caltha palustris. gliceriza. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —. gólyahagyma N. 528). ▌ 2.’. gímnyelv előtagjának átvétele. ▌ 4. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. Nyr.: Gem Nÿelw fwet gr. nyelv alakú. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). kígyóhagyma’. J: ’Dipsacus laciniatus. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). 2: 653). gólya l. mocsári gólyahír’. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. esztragorr. magyarázata. 1807: Gólyahír (Magy. gólyaorr’. 1807: Gódirtz (Magy. ném. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. || gólyahíradó N. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. gólyahagyma (ÚMTsz. 8: 95). 328). A mocsári gólyahír (2. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. v. gólyafű 1. gólyahír 1807 e. szarvasnyelvpáfrány’. daruorrúf ű. 124: 480. A haraszt utótag arra vonatkozik. csókaorrúfű. citromillatú muskátli’. gémorr. | 1998: ’Caltha palustris. A névadás alapja az. a páfrány utótag magyarázó szerepű. hogy a növény levele lándzsás.’.: Gódirtz (Julow 267). sz. nehézszagú gólyaorr’. a növény páfrányféle.’. a gím a R. XVI.: Gólyahír (Julow 259). 104). N. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex.. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). (OrvK. J: ’Chelidonium majus. || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. talán a növény ném. Fűvészk. HirſchÅung (Csapó 249). amelyben az esővíz összegyűlik. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. ma nincs ilyen nemzetségnév’. mocsári gólyahír’. J: ’ua.

galamblábgólyaorr’. J: ’Anemone nemorosa. vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. gólyaorrúf ű névből elvonással. 126: 313. A gólyakörömke népi név. A névadás magyarázata. Storchsblume.a. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). EWUng. 126: 314. 373. 1595: ’Geranium. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). 126: 314). (Veszelszki 79). Vö. Nyr. ▌ 3. — N. 2: 322). 34: 37). 1783: Gólya-köröm (NclB. illatos gólyaorr’. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. apró csiga van. kányaköröm. J: ’Geranium robertianum. a gólya madárnév és a kút ’gödör. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. és követ hajt” (Veszelszki 79). 151). hó-ſzámot.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. héjakút. || gólyakörömke N. vö. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. A gólyahír összetett szó. 1998: gólyaorr (Priszter 383). gólyahír a. ném. J: ’Asphodelus albus. nehézszagú gólyaorr’. 126: 314. Vö. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. 1813: G[ólya] köröm (Magy. népi név. gójahúgy. A gólyaláb népi név. J: ’Geranium sanguineum. 398). ’Dipsacus laciniatus. J: ’Dipsacus sylvestris. gólyaorr 1. TESz.). a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. erdei mácsonya’./1448 k. fehér aszfodélusz’. magyarázata. 126: 313. Storchblume R. J: ’Geranium macrorrhizum. || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. Nyr. amiben gyakran sok rovar. gólyaláb (Gyógysz. hernyó. 2. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. | 1813: ’Geranium columbinum. vagy a R. A gólyakút összetett szó. gólyaorr’.től adatolható) jelentésű. Veszelszki alkotása. NyIrK. fehér akác’.. a végén enyhén meghajló formájára utal. Nyr. 370). gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). gólyahúgynak gr. a névadás magyarázata. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. nemzetségnév. . amiben összegyűlik a víz’ összetétele. erdei mácsonya’. a Geranium-fajok társneveivel. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. ÚMTsz. gólyaláb N.. Fűvészk. gólyakút (Jávorka 1057). Fűvészk. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). J: 1583. pl. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. héjakútmácsonya’. a húgyfű névadás alapja pedig az. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. 1775: Golya köröm (Csapó 107). hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. a gólya előtag magyarázata talán az. összetett szó. gólyacsőr. J: ’ua. piros gólyaorr’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. ▌ 2. gólya.. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. melyben az esővíz összegyűlik. ’gólyavirág’. J: ’Geranium. J: ’Dipsacus sylvestris. berki szellőrózsa’. gólyaorr’. 147). gólyakörömke (MagyGyógyn. 122). — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. gólyakút N. 2: 322). hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. J: ’Robinia pseudacacia. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn.’. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. A gólyaorr a R. vö. Nyr. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy.

vize. a fű magyarázó utótag. 124: 480.: RMGl. EWUng gordon1 a. orr a. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. leuele. ol. Fűvészk. vadarticsóka’. TESz. lat. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. l. sülyfű. az az. Talán azért került ide. cardo. A névadás magyarázatára l. mohar (SzikszF. arra utal. német mintára jöttek létre. 1783: Gordon (NclB. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). gárdo. gójavirág (ÚMTsz. moſod gyakran. pora. Melius 179a–180. J: ’Geranium robertianum. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). ném. carduus ’bogáncs. — N. cardon.) gólyavirág nevének magyarázata. gólyaorrúfű 1. vel attractilis: Gordon.. gólyavirág 1. 398). gordon1 a. — Ö: galambláb~.). az az. torokduzzanat’) fordítása. J: ’Colchicum autumnale. A névadás alapja a hosszú termés. Strumas. az az. az nagy Gelyuákat.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. citromillatú muskátli’. 1783: Golyva rontó fü (NclB. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. vö. Scrophularia (< lat. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. ▌ 2. storks-bill. Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). hogy a növény kora tavasszal virágzik. vadarticsóka’. mintára: „Scrophularia minor. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. hogy a termés tavasszal jelenik meg. sanguineus (< lat. vérvörös’ < lat. cardone ’bogáncs. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). Storchsschnabel. Storksblume tükörfordítása. mohar. 270).. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. Genaust orr a. 1798: Gordon (Veszelszki 136).gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. hogy a virág színe élénkpiros. Vö. 50). őszi kikerics’. vö. 328). 270). nehézszagú gólyaorr’. amikor a gólyák. 270).: RMGl. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). 151). TESz. sanguis ’vér’). de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. J: ’Gentiana sp.e. 270.. tárnics’. Növénynevek 31–35. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). gorzyczka. Genaust sanguinális a. A névadás magyarázata.. Mariſcas. A mocsári gólyahír (1. cardo. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. gαrdún. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn. 398). — N. J: ’Caltha palustris. nyelvjárási gardXá. goryczka. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. hogy a növénynek erős illata van. bogáncshoz hasonló terméssel. J: ’Carthamus tinctorius. még esztragorr. ném. Ezért hiyác Scrophularia minornac. J: ’ua. még gólyahír. Végső forrása a lat. gólyaorr. Marzell Geranium robertianum a.. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). sanguineus ’véres. scr#fulae ’torokdagadás. a névadás magyarázatára l. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. ▌ 3. A szó eleji m. Stinkender Storchschnabel. még csicsiskoma. J: ’Pelargonium odoratissimum. esztragorr. J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria. A golyvarontófű Melius alkotása lat. A piros gólyaorr (2. Mollay. 1813: Gólya virág (Magy. k > g zöngésülésre vö.: RMGl. vö. nyugati salátaboglárka’. goryza nevének átvétele. A nehézszagú gólyaorr (1.) gólyavirág neve a ném. 413). gordon — ~kóró 1456 k. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. 382). ol. Cartamus syluestis [!]. Az őszi kikerics (2. guzsaly. J: . daruorrúfű. J: ’Geranium columbinum. mocsári gólyahír’. gójavirág (ÚMTsz. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. Marzell Colchicum autumnale a..) piros jelzőjének magyarázata. gácsér. A névadás magyarázatára l. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. RMGl. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). Nyr. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn.). gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm.’. A golyva a lat. galamblábgólyaorr’. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. ▌ 2.. sáfrányszeklice’.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. ſuccuſſa.

földitök nevet elutasítja. vadszázszorszép’. bodza a. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. az utótagra l.: Gönyebogyó (Julow 266). szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. vö. J: ’Bryonia. torokgyíkfű.. 2. J: ’Trigonella foenum-graecum. Vö. Graecus ’görög’. A görvély ’duzzanat. szakny. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. 525). Idegen nyelvi megfelelőre vö. foenum-graecum fordításával jött létre. a lat. — ~bogyó 1807 e. görbeszuka N. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). amely állatfejhez hasonlítható. 391) elnevezést javasolja. 1998: büdös gönye (Priszter 319). foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). Vö. ném. Graecus ’görög’) fordítása. A TESz. bodza a. 1610 k. Fűvészk. A névadás alapja talán a virág. J: ’Acacia senegal.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. Genaust f##num-gr##cum a. Fűvészk. a névadás alapja a virág formája. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. J: ’Scrophularia nodosa. A gönye bizonytalan eredetű. gönye a. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. görbeszuka (MagyGyógyn. görögszéna’. A görögpapfüve egyedi elnevezés. 179). A gömböstűvirág népi név. Vö. hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy.. . d): RMGl. EWUng. scr#fulae ’torokdagadás. nodosa < lat. büdös gönye’. a növény gyökerén található csomókra utal. EWUng. Diószegi–Fazekas alkotása. TESz. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. J: ’Trigonella foenum-graecum.. ibolya’. gömböstűvirág (MagyGyógyn. torokduzzanat’) fordítása. görvély a. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. amelyet valószínűleg ’görög ember. daganat. foenum-graecum (< lat. J: ’ua.’. varjúmogyoró. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. Genaust Scrophulária a. a fekete jelző a bogyók színére utal. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. TESz. Knodenkraut (Veszelszki 402). 294). 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). görögszéna’.gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa.. n#d#sus ’csomós’ < lat.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. f#num ’széna’. J: ’ua. gömböstűvirág N. J: ’Viola odorata. 525).. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. satnya’ utalva arra. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. ’kutya nősténye. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. göcsös görvélyfű’. helyette a büdös Gőnye (Magy. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. A görögszéna a lat. 258). barnagyökér. 1775: Görög széna (Csapó 108). görögpapfüve 1525 k. acacia átvétele. 337). görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). az utótag a nemzetségnév. A göcsös jelző a lat.).). gumiakácia’. A görbeszuka népi név.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. A büdös jelző a növény szagára. lat.-i Scrophularia (< lat. hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). griechisch Heu. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja. J: ’Bellis perennis. akácia. hogy a növény széna illatú. ill. A gumiakácia összetett szó. és Görögországban állatok etetésére használják. A göcsgyök Barra alkotása. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. 256). nőszemély’ jelentésű. 291). n#dus ’csomó’ fordításával jött létre.’. amelynek alapján úgy vélték. Fűvészk. göcsös görvélyfű’. 1998: görögszéna (Priszter 526). a névadás magyarázatára l. földitök (→ tök). görvély a. nodiflórus a. A névadás alapja. a szuka utótag északi szláv eredetű. görög pap’-ként értelmeztek. graecum l. a görög előtag a lat. J: ’Bryonia alba. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. gönye’.

fonni. A gumiarábikum összetett szó. akácia a. gumiarábikum 1577 k. őszi kikerics’..: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. 360). Növ. a lat. EWUng. A guzsalyülővirág. J: ’Colchicum autumnale. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). A névadás magyarázata. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. LXXXIV. gúzs l. 7: 50. hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. TESz. 349). J: ’ua.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. guzsalyvirág. guzsalyvirág l. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág .’. (OrvK. Vö. mintára jöttek létre. 50). ném. giliceökör~. bába~ (NclB. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. akác a. Gummi arabicum átvétele. arábiai facsipa (→ facsipa). eke~. amikor az emberek leülnek szőni. (Melius 181).. Görög akácia a. Márton. 70*/2). 1578: Gummi Arabicummal gr. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). ökör~ guzsaly l. arabmézga.’. J: ’ua. vö. 50). guzsalyülő ném. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. Marzell Colchicum autumnale a.

A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). 1798: Gyapjas. boróka. a gyalog előtag a lat. 339). gyapjúfű 1. gyalog. Csapó 203) tükörfordítása. ’a rendesnél. farkashárs’. chamae. ang.) és a molyhos ökörfarkkóró (2. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). az utótag nemzetségnév. J: ’Daphne mezereum. J: ’Antennaria dioica. amely jelzős szerkezetből forrt össze. gyal. borsfenyő helyett. J: ’Verbascum phlomoides. A gyapjasfű előtagja az ótör.. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. 1783: Gyalog-fenyö (NclB.a. vö. Genaust Chamaeálo( a. A gyalog előtag azt fejezi ki. Lorbeerkraut. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. lat.) gyapjúfű neve a ném. ve. A szöszös ökörfarkkóró (1. ▌ 2. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. szokásosnál kisebb. 415). A gyalog származékszó.’. parlagi macskatalp’. J: ’ua. Feldcypresse ’földi ciprus’.< gör.. gyalog. laureola (< lat. TESz. J: ’Juniperus communis. R. gyalogbodza. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. ném. ne- . Vö. Wullkraut (Melius 146. Vö. a gyalogfenyő előtag a növény R. gyalogfenyő. 352). gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a). 545). J: ’Juniperus communis. Chamelæa (Melius 20a) (< lat. Fűvészk. 61: 486). Fűvészk. dwarf bay. magyarázatára l.a. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. alacsonyabb’. chamelea < lat. szöszös ökörfarkkóró’. alacsonyabb’. amely jelzős szerkezetből forrt össze. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). gyalog. chamaí ’földön’) fordítása. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). 1948: gyapjasfű (Halmai 8). 1783: Gyapjú-fü (NclB. 1807: Gyapjúfű (Magy. A gyalogolajfa Melius alkotása. EWUng.a. Vö. J: ’Sambucus ebulus. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. az olajfa magyarázata talán az. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). hogy a növény apró levélkéi molyhosak. EWUng. gyalogfenyő. gyalogbodza’.a. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. 172). a R. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. közönséges boróka’. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). A növénynév gyalog előtagú összetett szó. 362).fÍ (Veszelszki 238).GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). földiolajfa (→ olajfa). 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. molyhos ökörfarkkóró’. 427). J: ’Verbascum thapsus. gyalog. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. az előtag megkülönböztető szerepű. közönséges boróka’. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek.alapszava ősi örökség a finnugor korból. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. jelentése ’földhöz közeli’. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. a névadás alapja.

pl.. Növényszótár 266). TESz. gyenge. vulgaris + P.’. Melius alkotása. gyilkoló l. árokpartokon. J: ’ua. 78). méreg~ TESz.). torokgyík a. A névadás alapja. gyopár gyegenye. . || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). 179. fekete bodza’. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. 1998: gyíkfű (Priszter 467). J: ’Viola odorata. a név magyarázata. gyombolló. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. 1578: gyekf×nec gr. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). A gyengevirág népi név. gyíklevelűfű N. gyenge előtagja ’fiatal. lándzsás útifű’. gyíkfű’. 390). ibolya’. Az utótag magyarázatára l. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Polygonatum odoratum. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. A gyepűbodza összetett szó. gyenge előtagja ’zsenge. sőt neveltek is belőle sövényt. gyimbór (ÚMTSz. soktérdű-gyökeresfű. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett.. 78). gyomboló. gyegönye l. 1783: Gyék-fü (NclB. J: 1577 k. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. az előtag magyarázata valószínűleg az. még gyepűbodza.. egy újnyi temérdek. 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). rózsa. J: ’ua. J: ’ua.. pitypang’. lila virágait. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn.’. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. orvosi salamonpecsét’. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. J: ’Taraxacum officinale. torokgyík a.’. gyepár l. vag. zsenge’ jelentésű. J: ’Rosa canina. Az utótagra l. a névadás alapja. akadály’. A gyermekláncfű összetett szó. gyomboru. Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. J: ’ua. 1783: ’Prunella vulgaris. (Melius 88a). vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). közönséges gyíkfű’. gyengevirág N. század elején eltűnt nyelvünkből. gyomború. király~. J: ’Sambucus nigra. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). gyapjas. (P. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. hogy a növényt a torok betegségeinek. gyepű a. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. MagyGyógyn. laciniata). gyertya l. vö. 279). torokgyík gyógyítására használták. 179). hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska. gyepű 1225: ’sövény. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). 257). hoſſzúkas. J: ’Plantago lanceolata. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). A gyepűrózsa összetett szó. A gyengegyökér összetett szó. gyenge a. gyíkfű 1577 k. vö.’. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. EWUng. 331/13). bútzkós.: RMGl. gyoŒboru (ÚMTSz. láncfű (Csapody–Priszter. A névadás alapja. album. gyombolyú. 135). 410). erőtlen’ jelentésű. 1578: ’Prunella sp. amelyen csomók találhatók.. gyenge a. EWUng. fagyöngy’. A gyengegyökér növénynév a XIX. gek fé (SzikszF. || gyomború N. 154). jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. gyomború (MagyGyógyn. A gyík előtag azonos az állatnévvel. gyapjaſſak” (Csapó 203). bab~fű gyilok l. 291. MNövSz.). EWUng. | 1775. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. 295). és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). 1590: prunella: szilua fé. gyíklevelüfű (MagyGyógyn. gyepű a.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. gyepűrózsa’. A gyíklevelűfű népi név. TESz. TESz. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. bodza. gyöngevirág (MagyGyógyn. EWUng. magyarázatára l. az előtagot az indokolja. J: ’Viscum album subsp. || láncfű N. mise~ gyík l.

közönséges szurokfű’. A névadás alapja. A fekete nadályt ő (4. disznó~fű. 279). N.: Fekete gÿoparth gr. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. 42/17). gyimbor gyógyító l. rontást ~ fű. Fűvészk. 279). feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. — ~virág N. havasi gyopár (Péntek–Szabó.). Fűvészk.’. gyombolyú. 1577: origanum: giapar (KolGl. 1783: Sárga Gyopár (NclB. Ember és növényvilág 203). eb~fű (→ eb~pázsit). szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). J: ’ua.: secat[us]: gyopar (BesztSzj. 1590: Origanum. 279). Ember és növényvilág 199). ujg. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB. a): RMGl. yïpar ’mosusz. borsos varjúháj’. 1525 k. szív~.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. 279).’. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. J: ’ua. 1500 k. ▌ 4. — fekete~ N. J: ’ua. ? gyapár (Péntek–Szabó. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. szőrös levelei. fal~ (→ falfű) gyomboló.: TESz.) név hasonlóság alapján jött létre. 1610 k. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. — N. J: 1395 k. a termése gyöngy alakú.’. 468). gyapárvirág. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). közönséges szurokfű’. a növény különféle fafajtákon élősködik. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. hosszú szára és levele van. virágjára. A borsos varjúháj (2. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. Idegen nyelvi megfelelőre vö. orminium: Fekete gyopar (SzikszF. 279). a): RMGl.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. A közönséges szurokfű (1.2: RMGl. sylvaticum’. J: ’Bellis perennis. fekete gyopár (ÚMTSz. 468). kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). mindent ~ f ű.: Origanum: feketegyopar (CasGl. Feketegyopár (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 208). 1807: parlagi Gyopár (Magy.. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. A gyopár ótör. szakadást ~ fű. 132). a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. gyomború l. J: ’Sedum acre. nyilvánvalóan azért. J: ’Symphytum officinale. N. gyapár (Péntek– Szabó. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon. 218). — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. supinum’ stb. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van. 279).) erős szagú fűszernövény.’. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). 352). J: ’Antennaria dioica. Ember és növényvilág 199). mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G. (Lippay 166). yïpar.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet.: RMGl. 1577 k.’. 279). köszvényt ~ fű (→ köszvényfű).) már nem adatolható herbáriumokból. A 17. d): RMGl. — havasi~ N. A névadás alapja. 1578: Gyopár (Melius 115). gyoboru l. vadszázszorszép’. 1578: ’Origanum vulgare. eredetű (vö. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165). tökösség~.: ’Gnaphalium sp.: RMGl.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. (OrvK. a növény sárga. 279). CC. ▌ 3.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. világ~ gyom l. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’.).’. gyimbor gyopár 1.). gyepárvirág (Péntek–Szabó. ipar ’mosusz’). oszm. a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja.) és a vadszázszorszép (5. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). ▌ 2. J: ’ua. | 1577. 368).) gyopár elnevezése népi név. „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). 415). 1807: fekete Gyopár (Magy. hogy a növény szürkés.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. türk yïpar. a vad- . fekete nadálytő’. macskatalp. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. 1520 k.’. 1395 k. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr.: RMGl. hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. Fűvészk. var~fű (→ varf ű). J: ’ua. — fekete~ 1470 k. gyopár | ? Origanum vulgare. sok apró gömböcske. ▌ 5. J: ’ua. J: ’ua. henye gyopár ’G. parlagi macskatalp’. illat’.

üres~.. gencián(~). kaporna(~). A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. MNy. Fűvészk. Marzell Antennaria dioica a. 65: 136. 77). gyenge~. sokszorosan elágazott’ jelentésű. macska~. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. 79). J: ’Valeriana officinalis subsp. Fűvészk. édes~fa (→ édesgyökér).) jelentésével. lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). benedikta~ (→ benedekf ű). A névadás alapja. 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). édes~. — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). a’ matska szeret vele játszani” (Magy. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). sokszorosan elágazott’ (Magy. kereszt~ (→ keresztfű). barna~ (→ barnagyökér). ördögborda(~). 1783: Német gyömbér (NclB. 77) igéből elvonta a gyököntövet. MNy. gyopár a. gálánt~ (→ galanga). EWUng. menny~. az ismeretlen eredetű gyök. kálmos(~). göcs~ gyökér l. barna~. ugró~. kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). h. zingiber. gyopár a. kőrontó~fű (→ kőrontófű). Áron-~ (→ Áron szakálla). hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. szerencse~.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. boszorkány~.). szappan~ (→ szappanfű). ábrahám~ (→ ábrahámfa). fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. 77). dancia(~). császár~. — vad~ 1948: N. kő~. k. kígyó~. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). a névadás magyarázata. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). TESz. vérhas~. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). kígyó~fű (→ kígyógyökér). J: ’Arum maculatum. hogy „Gyökere szagos. sokszorosan elágazó. SzófSz. első megjelenése: 1395 k. galanga(~). szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). farkasölő~. fekete~. 47). bécsisás~ (→ sás). 77). — orvosi ~ 1841: orvosi. J: ’Valeriana. angyal~. örvény~ (→ örvényfű). lat. Fűvészk. alant~. mogyoró~. 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. 39: 359. pecsétes~ (→ pecsétesfű). sárkány~. fa~ paptöke (→ paptök). DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. keresztes~ (→ keresztesfű).. festő~. sziámi gyömbér’. ▌ 3. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). angyélika(~). a névadás alapja. officinalis.. hézag~. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. macskagyökér’. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. kénköves~. gyökkent a. kapotnyak(~). fehér~fű (→ fehérgyökér). gyopár a. vadgyömbér (MagyGyógyn. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). vér~. farkashézag~. A gyömbér ’Zingiber officinale. || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. kőméz(~). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. vörös~ gyökere elfordult fű l. fehér~. pirító~ (→ pirítófű).: TESz.) németgyömbér neve a ném. vagy meggyökönt” (Magy.. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2.) és a kereklevelű kapotnyak (3. macskagyökér’. nadály(~). A foltos kontyvirág (1. J: ’ua.tőből származik. mester~. így pl. (Barra 192). tajték~ (→ tajtékzófű). elfordultfű gyökerű l. madár~. sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). szarvas~f ű.). TESz. Fűvészk.. pirosító~. vagy macska gyökönkének gr.. ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. a sziámi gyömbér (2. fecske~ (→ fecskefű). Szent János ~e.’. tekert~ (→ tekertgyökerűfű). gyökint a. gyök l. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . farkas~. ember~. kereklevelű kapotnyak’. pecsét~ (→ pecsétesfű). 211–215. lat. lat. kivágott ~ fű. A „meggyökönt” (Magy. keserű~. vad gyömbér (Jávorka 266). karácsony~. foltos kontyvirág’. J: ’Alpinia galanga. keserű~fű (→ keserűgyökér). A foltos kontyvirág (1. anya~. fa~fű. Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. 77). örmény~ (→ örvényf ű). zingiberi ’gyömbér’). kígyóf ű(~). Fűvészk. gyömbér 1. Fűvészk. galagonya~ (→ galanga). 422).gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. angyalédes~. vö. EWUng. J: ’Asarum europaeum. méreg~ (→ méregölőfű). gingiber ’gyömbér’. angyalital~. gyökint a. hogy a növény gyökere sűrű.

J: ’Leonurus cardiaca. kidudorodás’ magyarázata. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). a buckó ’csomó. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. Fűvészk. A szúrós jelző magyarázata. fekete nadálytő’. gyömbér a. gyöngybuckó N. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. 232). előtagja a termés formájára utal. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412).) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. J: ’Viscum album subsp. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. gyöngyköles N. UEWb. 861. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. 1578. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. A szúrós jelzőre l. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. EWUng. A gyömbéresgyökér magyar alkotás.). A gyöngyköles népi név. gyöngybuckó (MagyGyógyn. hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. gyöngyajak’. TESz. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés. Fűvészk. album. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). A gyömbéresgyökér latin eredetű. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. 129). fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. 1998: ’Convallaria majalis. erdei gyömbérgyökér’. szúrós gyöngyajak’. gyöngybuckuó (ÚMTsz). A kereklevelű kapotnyak (3. J: ’Leonurus. (Melius 138). Diószegi– Fazekas alkotása. szúrós gyöngyajak’. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. TESz.. a név magyarázata. | 1807 e. Genaust Caryophýllus a. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. J: ’ua. EWUng. Fűvészk. hím2. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). — N. 1807 e. gyömbér a. UEWb. — Ö: eb~. J: ’ua. buckó a. gyömbérgyökér l. májusi gyöngyvirág’.: Gyöngyvirág (Julow 258). gyengevirág gyöngy l. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. J: 1545. caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. 1807: Gyöngyvirág (Magy. a névadás alapja a növény erős. a sziámi jelző arra vonatkozik. 351). hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. 351). gyöngyvirág 1. 1998: . a gyömbérrel adták vissza. gy(ngyvirág (MTsz. névadásuk alapja. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak).. J: ’Leonurus. Marzell Geum urbanum a. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). 218). J: ’Geum urbanum. caryophyllata (< lat. A névalkotás talán a növény R. 1578: Gyxngy virágnac gr. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. buckó a. összetett szó. 351). a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. 376). Növényszótár 132).) a gyömbérfélékhez tartozik. gyöngyajak’.’. A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele.. gyöngyköles (MagyGyógyn.’. J: ’Geum urbanum.. fagyöngy’. A R. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). hogy a fagyöngy a fákon élősködik. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). 1807.). 351). 11. Fűvészk. 78). J: ’Leonurus cardiaca. 775). gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. A gyöngyhím nemzetségnév. fűszeres illata. hím utótagot ajakra cserélték.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. erdei gyömbérgyökér’. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. a R. J: ’Symphytum officinale. gyöngyajak.: RMGl. Vö. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). lat. A sziámi gyömbér (2. Fűvészk. 1775. 1590. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. Ember és növényvilág 222). — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). lat.

’. ném. gyujtoványfű a. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. májusi gyöngyvirág’. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét).. fajnév.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye.) összetett szó. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. közönséges gyujtoványfű’. J: ’Linaria vulgaris. ang. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. TESz. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. 271). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. — fehér ~ N. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. 362). EWUng. gyűjtvény l. J: ’Polygonatum odoratum. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. J: ’ua. Barra alkotása. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. gyujtovány. J: ’Convallaria majalis. magyarázatára l. len. fehér ~ eperfa (→ eper).. aranyvessző’. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy. 362). 53). orvosi salamonpecsét’. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. J: ’ua.’.’. és elutasított. eredetű gyöngy előtagja illatos. 232). 282) elnevezést javasolják. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). Az utótag nemzetségnév. Maiblume. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. ótör. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). pintyő. szemnek ~ györgyike l. | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 416). szamár~. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. Fűvészk. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. gyöngyvirág a. 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). Vö. Maiglöckchen. Az orvosi salamonpecsét (2. A gyujtoványfű összetett szó. szakny. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. Fűvészk. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. isten~ TESz. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria.’. A névadás magyarázata. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. EWUng. Ember és növényvilág 222). J: ’Linaria vulgaris. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. May lily. jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). gyűjtény. Fűvészk. közönséges gyujtoványfű’. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128).’. 1807: Gyújtován (Magy. az előtagra l. 1783: Gyujtován-fü (NclB. Fűvészk. gyönyörűsége l. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). az utótagra l. 391). || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). közönséges gyujtoványfű’. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . gyövötény l. jelentése ’hideglelés. 282). J: ’Solidago virgaurea. gyujtoványfű. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. soktérdű-gyökeresfű.). ezt a lat. fehér ~ szederfa (→ szeder). gyöngyvirág a. hogy a növényt lázcsillapításra használták. — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. J: ’ua.-i Polygonatum (< lat. lázas betegség’ (1531-től adatolható). jövötény gyümölcsű l. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. de a salamonpecsét elnevezés. 33: 178). ▌ 2. (Barra 353).gyujtoványfű 199 győző l. gyövőf ű. J: ’ua. gyujtoványfű a. J: ’Linaria vulgaris. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. Fűvészk. gyöngyvirág’. magyarázatára l. Maililie. 1783: Veres gyürüfü (NclB.

A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat.’.) piros jelzője a virág színére utal. gyűszűvirág’. gyapjas gyűszűvirág’. ang. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. gyűszűvirág’. J: ’Digitalis purpurea. gyűszűvirág’. ném. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. gyűrű1 a.. A gyűrűvirág Melius alkotása. J: ’ua. 1807 e. ném. 1807. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. Fingerhut. A piros gyűszűvirág (1. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). J: ’Calendula officinalis.: RMGl. A piros gyűszűvirág (1. lat. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359).: Gyűszűvirág (Julow 263). Genaust Digitális a. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. Genaust Digitális a.) Digitalis-fajok. A pettyegetett jelző magyarázatára l... 420). 1775: ’Digitalis sp. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. digitális (vulg. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. 363). gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). | 1807 e. Digitalis lanata a. J: 1664. J: 1578: ’Digitalis purpurea. digit#le ’gyűszű’ < lat. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R.. A névadás alapja a gyűrűszerű termés. 1807: GyÍszÍvirág (Magy. lat. J: ’Digitalis lanata. . | 1590. gyűszűvirág 1. orvosi körömvirág’. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). vel gyézô fé (SzikszF. A névadás alapja.) gyapjas jelzőjének magyarázata. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). ujjasfű helyett. piros gyűszűvirág’. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). vö.. 257). 1590: Digitalis: Vii fé. || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357). 1775: ’Digitalis sp. gyűrű1 a. piros gyűszűvirág’. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). azonos nemzetséghez tartoznak.) és a gyapjas gyűszűvirág (2. J: ’ua. woolly ’gyapjas’ foxglove. 1998: ’Digita- lis. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359). TESz. Ringelblumen tükörfordítása. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). Fűvészk. ▌ 2. Marzell Digitalis purpurea a.’. A gyapjas gyűszűvirág (2. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. és virág magyarázó utótaggal látta el. digitális (vulg. digit#le ’gyűszű’ < lat. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). wolliger Fingerhut.. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. A gyűszűfű a lat. EWUng. 277). tehát a növények felépítése hasonló.’. a ném. J: ’ua. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354).

’.(Beythe 47). A névadás magyarázatára l. | vörös~ 1525 k. 1998: habzófű (Priszter 492). | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70).. J: ’Allium scorodoprasum.’. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. tajtékzófű. pirít is idetartozik. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. metélőhagyma’. vöröshagyma (Péntek–Szabó.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn.’. Fűvészk. lat. J: ’Saponaria officinalis. J: ’ua. Ember és növényvilág 200). a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. A habzófű a R. neve porrum sectile (< lat. 1540 k. ▌ 2. vad hagyma (SzikszF. gólya~. 164. J: ’ua. póré~. A metélőhagyma (3. l. Fűvészk.: cepe: hagma (BesztSzj. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. piros a.’. szappanfű’. 225). 1405 k. 289). piros a.: weres hagma (Herb c): RMGl. fok~. a növény R.. még vadfokhagyma (→ fokhagyma). 126). 1807: metélő Hagyma (Magy. a hagymtő finnugor kori örökség. 203. 289). 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). 372). A kígyóhagyma (4. 2. v9r9shagyma. csóka~. UEWb. A vöröshagyma (1. — Ö: burgonya~. A hagyma származékszó lehet. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. tajtékzófű mintájára jött létre. Ember és növényvilág 200).. — piri~ N. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. UEWb. sárgahagyma (Péntek–Szabó. Növényszótár 10).: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. | sárga~ N. TESz. — keserű ~ 1903: Keserű-. végső soron a piros. Fűvészk. mintára jött létre. hagyma a. 289). ágas aszfodélusz’. Ember és növényvilág 200). 604). J: ’Allium schoenoprasum. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg. 226). A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele.. J: ’ua. esetleg nomenverbum tő lehetett. 1395 k.: RMGl. J: ’Asphodelus ramosus..: RMGl. vöröshagyma’. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. 1595: vxrxs hagymanak gr. pirihagyma (Péntek– Szabó. Fűvészk. . Marzell Allium schoenoprasum a.) vadhagyma nevének alapja. pirul. hagyma a. hágó l. 91). salotta~. posz~.: RMGl. — N. ▌ 4. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). v(r(shagyma. J: ’ua. — vad~ 1525 k. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’.: RMGl. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. J: ’Allium cepa. varjú~ hagyma 1. 289). 1998: vöröshagyma (Priszter 295).) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. ném. kígyó~. A keserű jelző megkülönböztető szerepű. pár~. 1911: pázsit hagyma (Cserey. ▌ 3. 1998: hagyma (Priszter 295).. J: ’ua. J: ’ua.: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 289). 289). medve~. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. EWUng. a szóvégi a valószínűleg képző.: cepe: hagma (SchlSzj. A ágas aszfodélusz (2.) lat. pirít a.’. sás~. pirít a.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy.’. sectilis ’metszett’). idegen nyelvi megfelelőre vö. kígyóhagyma’. 226). mogyoró~.

1948: hagymalapu (Halmai 7). az előtagra l. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. barnás. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. A hagymalapu összetett szó. A hajasfű Melius alkotása. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. benedictus fordítása. Priszter 429. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). hagymaszagú kányazsombor’. Vö. J: ’Alliaria petiolata. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170).. A hagymaszagúfű népi név. Mollay. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. hogy a termés halálfejre emlékeztet. üres. halok l. hagyma. Az áldott jelző a lat. A névadás magyarázata. a névadás magyarázatára l. a háló uráli örökség. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. Vénusz asszony vénusz~. Marzell Calendula officinalis a. J: ’Calendula officinalis. vö. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. áldottfű. fokhagymaszagúf ű. orvosi körömvirág’. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). UEWb. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. hajtó l. EWUng. Vö. A halálvirág népi elnevezés. UEWb. tiszafa’. ném. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű.. haj a.hagymalapu 202 f ű. a halottak napján is virágzik. 119. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). hagymaszagú kányazsombor’. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). fokhagymaszagúfű. 120. UEWb. szöszösTESz. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). az utótagra l. haló l. fokhagymaszagúfű. a ném. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. hagymaszagúfű N. 1783: Hajas-fü (NclB. 854. fokhagymaszagúf ű. Az elnevezés magyarázata. halálvirág (MagyGyógyn. J: ’Misopates orontium. A névadás szemléleti háttere. A haloványka az uráli eredetű hal. lapu. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). 416). hal a. J: ’Alliaria petiolata. EWUng haj a. de lázcsillapításra is használtak. Wagner . Totenblume. Vö. A hálófű népi név. A halálfejecske tükörfordítás. J: ’Cnicus benedictus. alapja a növény késői virágzási ideje. J: ’Taxus baccata. A névadás magyarázata. fleur de mort. árvalány~. haj l. a nagyobb levelek. Ember és növényvilág 200). 279). közönséges aggófű’. Todtenköpfel fordítása. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). a névadás alapja. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. fr. has~kökényfa (→ kökény) halál l. áldott bárcs’. egyedi adat. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. vénusz~páfrány ~a. vetési oroszlánszáj’. Növénynevek 80. még novemberben. hagymaszagú kányazsombor’. J: ’Plantago lanceolata. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. Vö. A halálfa összetett szó. halálvirág N. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. 322). a név magyarázata. (Barra 424). TESz. hal a. J: ’Alliaria petiolata. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. hogy a zsenge növényi részek.. J: ’Senecio vulgaris.’megszűnik élni’ igéből vány-. hálófű (MagyGyógyn. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van.. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). lándzsás útifű’. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). hagymaszagú kányazsombor’. J: ’Alliaria petiolata.

vadrepce’. csarab’. UEWb. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. A vadrepce bokros felépítése. a cserje. szakny. J: 1460 k. J: ’Convolvulus sp. conuoluulus: Harag fé. EWUng. A névadás magyarázata. sztrichninfa’.. Heydekraut ’hangafű’.: Hanga (Julow 258). Az utótag mezetségnév. ▌ 2. Marzell Convolvulus arvensis a. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. MNövSz. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). vadrepce’. sztrichninfa’. J: ’Sinapis arvensis. réti harangláb’. 318). 1783: Hanga-fü (NclB. EWUng. 257). Genaust nux-vómica a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 121. amely éréskor narancspirosra színeződik. a névadás magyarázata valószínűleg az. halyag 1. szulák’.. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat.) neve német mintára jött létre.. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1.: ’Calluna sp.). J: ’Physalis alkekengi. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). rep-csény~. UEWb. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra.. 299). J: ’Strychnos nux-vomica. 1998: hanga (Priszter 322).. 30). veres hólyag (MagyGyógyn. magyarázatára l. J: ’Hyoscyamus niger.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. J: ’ua. J: ’ua. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. az előtagra l. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194).) halyag eleme a TESz. ném. a -g névszóképző. A névadás alapja. cámoly.. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. Genaust volúbilis a. XVI. és az EWUng. ill.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű.’. J: ’Geum urbanum. 1807 e. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). J: ’Aquilegia vulgaris. fr.-i nux-vomica (lat. A harangcámoly összetett szó. ganga (MNyTK. — vereshólyag N. UEWb. isten~. erdei gyömbérgyökér’. A hangarepcsény összetett szó. halyag a.: maledict[us] homo.. Ebben a növénynévben valószínűsíthető. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. 119. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. Hályogfű (MagyGyógyn.szóból származik. 129). az előtagot a növény R. EWUng. lat. hanga 1... haragja l. és szinte megfojtja azokat. hanga. erre utal a veres jelző. — Ö: avar~. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. szerint ismeretlen eredetű. — N. — veres~ 1525 k. .) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. 74. Diószegi– Fazekas alkotása. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett.. repcsény. hólyag a. még csodamag. vag folyo fé (SzikszF. — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. TESz. gamóvirág . 220. volūbilis ’változékony’ < lat. Besewinde ’böse Winde’. J: ’Sinapis arvensis. TESz.. volubilis (< lat. TESz.’.halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. 362).. volvere ’csavar’). sz. vomere ’hányni’). nux ’dió’. ▌ 2.. ném. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. Noix vomiques (Márton. a névadás magyarázatára l. haragfű 1590: Volubilis. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. halvány a. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. bolondító beléndek’. fa magyarázó utótag. A hályogfű népi elnevezés. harangvirág elnevezéséből vonták el. vö.: RMGl. csarab’. halyag a. 397). Növ. a termés hólyagszerű burkára utal. A haragfű a finnugor eredetű har. hályogfű N. 259. Brechnuß.: TESz. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. Fűvészk. A csarab (1. hólyag a. 2: 36). vel. 1807 e. 183). zsidócseresznye’. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. 1460 k. halvány a. Jávorka 973). az utótagra l. J: ’Strychnos nuxvomica. ném. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. | 1998: ’Calluna vulgaris. lat. vö.

храст ’bokor. kereklevelű harmatfű’.. 218. cseh chrast [hím. sasfű helyett.’. sem a szaknyelv nem fogadta be.: Harmatfű (Julow 257). réti harangláb’. Fűvészk. harangvirág. harmatfű’. láb a. és a rovarokat arra késztetik. | ~virág N. éger a.) haranglábfű neve népi név. J: ’ua. Drosera (< gör.. szb. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). 335). harangláb 1. mérges vad ~ harapta l. A harmatfű valószínűleg a lat.). harang a. ÚMTSz.’. 217). | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). — Ö: csík~. közönséges kutyabenge’. a páfrány (2. hárs harmat l. cserjés. ▌ 2. hölgy~. kampó alakban görbült sarkantyúval. N. a névadásra hatással lehetett a ném.’. hím~. храс ’magas tölgy’. réti harangláb’. N. Ember és növényvilág 204.). 1838: haraszt (Tzs. kanálszerű leveleire utal. 1998: harmatfű (Priszter 362). cserje’. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’.’. 1232: In summitate montis est arbor. haranglábfű (MagyGyógyn.-hv. — N.).’. MNövSz. J: ’Alnus sp. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. bozót’. cserjéseket. 1813: keserű . — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. 164). Idegen nyelvi megfelelőre vö. gilisztafű. A fekete nadálytő (2.és nőnemű] ’ua. a növény hosszú. J: ’Frangula alnus.). hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. хвóрост ’száraz gally. 1783: Harmat-fü (NclB. 1998: ’Drosera rotundifolia. EWUng. Glockenblume tükörfordítása. láb a. ang. J: ’Aquilegia vulgaris. J: ’ua.. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362).. N. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. hogy a növénynek kis kékeslila. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. vö. A harangvirág a ném. olyanok mintha harmatcseppek lennének. chřást ’répa. szln. puha káposztafej levelei’. Genaust Drosánthemum a. r&st ’tölgy’. rőzse. — ~fű N. TESz. | 1998: ’Aquilegia. qui vocatur harast” (OklSz. chriašt ’kifejletlen. bókoló virágok találhatók. 370) nevét sem a köznyelv. vessző. chrast ’cserjés. TESz.’. ördög~f ű. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. harang a.. ÚMTsz. 1775: Harangvirág (Csapó 57).) haraszt elnevezésének magyarázata. harcsfa l. szlk. MagyGyógyn. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. harapás l. sundew. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). blg. Fűvészk. tyúk~ harapást gyógyító fű l. haraszt a. 1807 e. 1807: HarmatfÍ (Magy.). chrást. hr&st. droserós ’harmatos’) fordítása. 353). éger(fa)’. fekete nadálytő’. geleſzta-f× (Lippay I: 74).). hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. keselyűf ű. harangszerű virágja van. bozót’. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. 217). Fűvészk. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). réti harangláb’. A kereklevelű jelző a lat. A réti harangláb (1. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB. harangversengő l. harasztfa (Csapody– Priszter. 2. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. ▌ 3. J: ’Symphytum officinale. harangvirág (Péntek–Szabó.. harangláb | Aquilegia vulgaris.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). haraszt a. nyeles. 1783. EWUng.. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. hrást [hímnemű] ’ua. a névadás magyarázata. | 1807 e. J: 1775. 1998: harangláb (Priszter 303). Az égerfa (1. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. J: ’ua. ▌ 2. rotundifolia fordításával keletkezett. J: ’páfrány’. haranglábvirág (ÚMTsz. a névadás magyarázata. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. gím~.) és a közönséges kutyabenge (3. рас ’ua. or.’. A névadás alapja a növény levele: nyeles. zöldségféle levele’.) harangláb elnevezésének alapja. — ~fa N. 1807: ’Drosera. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. N. J: ’ua. hogy a növény leveleire telepedjenek. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. N. tyúk~fű haraszt 1. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). lép~.

a ném. szakny. J: ’Menyanthes trifoliata. tri. harcsfa. Trj. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). EWUng. hasso-fa (MTsz.: tilia: has fa (BesztSzj. takarít’) nevének. 1395 k. 1405 k. ki hányattya” (Melius 84). ill.: tilia: hasffa (KolGl. A háromlevelűfű a lat. 399). magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. ill. ▌ 2. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. Treibkraut ’hashajtó fű’. Az előtagra l. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. Diószegi–Fazekas alkotása. hás volt. J: ’ Tilia sp. sz. talán a növény R. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB. az az.: RMGl. lat. A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. 1578: has lagyito f× (Melius 166a).-i trifoliata (< lat. 214). fi. 1801: hárts (TESz. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141). et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. purgatoria (< lat. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). vö. 1335: hassufo (MNy. háss (MTsz. 32: 106). 166). kosku. hasindító kutyatej’. 1998: hársfa (Priszter 523). bisóma esetében. Euphorbia lathyris a. 179. vö. J: ’ua. has lagyito f×”(Melius 166a).’. || hárs XVI.’. zürj. J: ’Malva sylvestris. J: ’ua. koskus ’vastag fakéreg’.) (MTsz.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. h™s. — N. erdei mályva’. 1550 k. UEWb. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. vidrafű’. ▌ 3. has l.’. 1998: hárs (Priszter 523).). A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. TESz. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném.’.: RMGl. J: ’ua. A hárs ősi örökség a finnugor. J: ’Tilia platyphyllos. malacus ’lágy.: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. Szilágy m. J: ’ua. az utótag nemzetségnév. hasindító .: ’Tilia sp. A hasindító ’a növény.). puha’. nagylevelű hárs(fa)’. 212). kutyatej hasindítómag l. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’. 166). háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű).’. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). ang. Treibkern ’hashajtó mag’.).: tilia: has fa (SchlSzj. A növény erős hashajtószer: „A ſárt.’. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a). 1595: Has fa (Beythe 15). a névadás magyarázata.: RMGl. J: ’ua. lat. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn. Vö. magyarázatára l.). haslágyítófű 1. kaťśka ’fakéreg’. szódok.). 133). 314). Grosslinde ’nagy hárs’. J: ’Euphorbia lathyris. J: ’Alcea rosea. hárs(fa)’. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. — Ö: farkas~. 305). kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. 1525 k.’három’. nyalat. esetleg az uráli korból. vö. folium ’levél’) fordítása. 2. nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’.’. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. 211). | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. 1841: hasinditófű (Barra 389). de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. Fűvészk. purgo ’tisztít... ném. 373). osztj. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’. háss (Göcsej. Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). Az adatok azt mutatják. h#rsof™ (ÚMTsz. vö. fajnév. Harsfa (Melius 17). Genaust trifasciátus a. Marzell Euphorbia a. P. A hasindítómag mag eleme arra utal. 371). a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). ScheiÅe ’szar.. Fűvészk. J: ’Malva neglecta. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). v. V. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’.). kerti mályvarózsa’. fásáng. 174). mint a farsang ~ fasang. hárs. hárs(fa)’. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). ném. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. A hársszódok összetett szó. J: 1158 e. — N. Aruk et Owut.. hárs — ~fa 1158 e. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel.. ganéj’) hatására hozta létre Melius. papsajtmályva’. J: ’ua. 211). 1578: Hárs fa. Az előtag eredetibb alakja has.1: RMGl. J: ’ua. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. 213).

tavaszi hérics’. 1807: Héjakút (Magy. 323).) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. A névadás hérics 1.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. kacs a. hogy összefüggésben van a R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. ném. A hérics ismeretlen eredetű. héjakútmácsonya’. Nyr. hérics (Péntek–Szabó. ló~. 1998: héjakút (Priszter 360). kő~. — N. magyarázata. A hetvenhétlyukúfű népi név. 1784: hérits (TESz. 1807: Hérits (Magy. A héjafű a lat. Vö. összetett szó. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. 122). MNyTK. 3. Az elnevezés motivációja. hó2 a. bogacz koro (SzikszF. amiben összegyűlik a víz’ összetétele.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a név talán a ném.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. A havas előtag ’holdkóros. hóbortos ember’ (ÚMTsz. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). bolondos’ jelentésű. alii. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 198). 81).). 323). a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. kecske~. az előtagra l. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. héjakút. J: 1784: ’Adonis sp. 323). EWUng. Fűvészk. sz. J: ’Aristolochia clematitis. nyúl~fű. 126: 316–7. házon termő zöld f ű l. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). here l. héjakútmácsonya’. 1998: hérics (Priszter 292). somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). 22. magyarázatára l. ▌ 2. hogy a növény erősen mérgező. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). Veſénec. nyári hérics’. tavaszi hérics’. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. fehér~f ű.. a három növény (1. Habichtskraut. hiérax ’héja. lehetséges. TESz. 2. ezüstös~f ű. A tavaszi jelző a lat. J: ’Hieracium sp. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz.. 122). hetvenhétlyukúfű N. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l.. | 1807: ’Adonis. J: ’Dipsacus laciniatus. Marzell Hypericum perforatum a. Fűvészk. 2. A papsajtmályva (2. héjakút a. Genaust Hierácium a. hölgymál’. herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. azonos felépítésű növények. hassofa l. MNövSz. hérics’. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. Diószegi–Fazekas alkotása.. ölyvf ű. 10. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. Fűvészk. | 1998: ’Adonis vernalis. torma házizöld. — N.. TESz. J: ’Solanum dulcamara.). az utótag nemzetségnév. kacs a. 1775: Hézag- . felhasználásuk is azonos volt. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. 371). seb~. a növény kora tavasszal virágzik. vel. J: ’Adonis vernalis. egyedi adat. héjakút 1590: Carduus fullonum. J: ’Dipsacus laciniatus.) és az erdei mályva (3. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. J: ’Hypericum perforatum. 177). dipsacus: Hea kut. mácsonya. csoda~. fehér~lapu (→ lapu).) és a nyári hérics (2. Hieracium (< gör. ▌ 2. hézaggyökér 1. A névadás magyarázatára l. sólyom’) fordításával keletkezett. kesernyés csucsor’. Az OrmSz.. A héjakútmácsonya összetett szó. A névadás magyarázatára l. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. 1998: nyári hérics (Priszter 292). a növény szőlőszerűen kapaszkodik. Fűvészk. gólyavíz a. közönséges farkasalma’. herencs. gólyavíznek.).. vö. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy.: RMGl. Fűvészk. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). TESz. még lyukaslevelűfű. havas ’bolondos.). ház helyén termett torma l. közönséges orbáncfű’. A tavaszi hérics (1. EWUng. ill. helyakupnak gr. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. fehér~ bordon (→ bordon). hárs hátú l. hérics’. A havaskacs Barra alkotása. 440). J: ’Adonis aestivalis. vernalis fordítása. Fűvészk. héjakútnak nevezi az esővizet.

’. 417). A likoricium és a likviricia a lat. glycyrriza (< gör.: Hidőr (Julow 258). vidrafű’. 1775: Higviritz (Csapó 259).) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. Fűvészk. ill.’. Csapó 86. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. hidak lábánál. Fieberklee ’lázhere’... 1998: hídőr (Priszter 294). hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e. 308). 404). || gliceriza 1500 k. Fűvészk. igazi édesgyökér’. A kis ezerjófű (1. odvas keltike’. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. J: ’Menyanthes trifoliata. J: 1807 e. J: ’Glycyrrhiza glabra. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. J: ’ua. legorizia. . Lakritze. 1807: ’Alisma. hideglelés a. 373). J: ’ua. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó.: Edes Gioker. 1578: Glicerizáual gr. || hideglelésfű 1. 1577 k. italt ízesítenek vele. TESz. 267). folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv. le. A higviric a híg ’folyékony anyag. hideglelésfű l. víziútifű (→ útifű) helyett. glykýs ’édes’.’. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. 417). Melius alkotása. EWUng. 1807: Higviritz (Magy. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban .: RMGl. hogy hideglelés ’hidegrázás’.: Liquiricia: Likoricium (CasGl. liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. ol. Fűvészk. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. a): RMGl. hideglelésfű (MagyGyógyn. 212). híd a. J: ’ua. | 1807: ’Glycyrrhiza. A vidrafű (2. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. glykýrrhiza < gör. lukrecja. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. 2. (Melius 21). A gliceriza a lat. Glycyrrhiza. 371). J: ’Corydalis cava. 1783. 163/11).: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl.. hogy a növény gyökerének édes nedve van.hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor.. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. I. sz. 1798: Higviritz (Veszelszki 237). Hig viries (SzegSz. J: 1775. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A név nyilván azt jelzi. R. 1841: hideglelésfű (Barra 294). láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). vízi hídőr’. J: ’ua. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85). gör. ételt. idegen nyelvi megfelelőre vö. N. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). TESz. édesgyökér’. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. kis ezerjófű’. Fűvészk. őr a. ang. — Ö: farkas~. (Melius 67a).’. híd a.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet.. hideglelés a. 241). a névadás alapja. J: ’ua. hogy nedves területeken. 241). HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. ▌ 2. a ném. 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. 345). Fűvészk. ill. a növények gyökere hiányos. glycyrrhiza. Marzell Glycyrrhiza glabra a. alacsony vízben fordul elő a növény. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. Marzell Menyanthes trifoliata a. odvas. 2. őr a. ném. A névadás magyarázata. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele.) hideglelésfű nevének alapja. 345). J: ’ua.. 394) nevet javasolja a R. ném.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. likrize.’. liquorice. 1807: Hidfr (Magy. 459). 2.’.’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. glycyrrhiza. higviric XVII.. 1841: édes higviricz (Barra 102). Süszholz. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’Centaurium erythraea. növényi nedv’ összetétele. Fűvészk. 1783: Higviricz (NclB. igazi édesgyökér’. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. J: ’ua. rhíza ’gyökér’) átvétele. EWUng. liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. Fűvészk.. hídőr’. igen nagy hasznu” (Barra 294). || likviricia 1470 k. 14/12).

himpYir. vö. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). 354).). 340). J: ’Galanthus nivalis. J: ’Anemone nemorosa. Vö. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. pied de corneille (NclB. himp9r (MTsz. impr ’málna’. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. Rabenfuß. himper. tüskés. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. Fűvészk. ang. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. 1783: Hó-virág (NclB.: elsősorban a Ranunculus repens. szintén a hóvirág nevének átvétele. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. kárpáti homoktövis’. hölgyharaszt. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). az utótag magyarázó szerepű. sea buckthorn. N. hogy a növény már a hó alatt virágzik. homokos helyeken fordul elő leginkább. „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. gyöngy~. A hólyagcseresznye összetett szó. A név magyarázata az. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. Vö. haraszt. Meerdorn. himper. 331). Vö. hogy a növény tövises. ném. holtcsalán l. a növény a harasztfélékhez tartozik. A homoktövis a ném. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. A himpér bajor-osztrák eredetű. A hóvirág összetett szó. halyag. hóvirág (Péntek–Szabó. Marzell Hippophaë rhamnoides a. két~pázsit. 523). A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. sallow-thorn. hangyaboly’ összetétele. carpatica. — N. | 1775. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el.: elsősorban a Ranunculus repens. gólya~ híradó l. h¢n˜pZre. A berki szellőrózsa (2. T. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. kúszó boglárka’. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. zsidócseresznye’. J: ’Dryopteris filix-mas. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp.. berki szellőrózsa’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. carpatica fordítása. J: . ▌2. porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. tseresnye nagyságú. Seedorn. 122). Növényszótár 24). Sanddorn tükörfordítása.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. fr. 17: 244). hímpáfrány l. 1948: himpér (MagyGyógyn.). J: ’Physalis alkekengi. impör (ÚMTsz. A hím előtagra l. öszszetett szó. J: ’Ricinus communis. [Hímje] Igen sok” (Magy. kúszó boglárka’. — N. az utótagra l. Himbeere. Melius 438. hóvirág’. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. impZr˜. ricinus’. A m. Marzell Anemone nemorosa a. A névadás magyarázata. a név magyarázata. K. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. kakasláb. J: ’Rubus idaeus subsp. erdei pajzsika’. csalán hólyag l. málna’. ném. a növény virágai fürtösek. Ember és növényvilág 203).hímboj hím l. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. 1783: Holló-láb (NclB. hóvirág 1. 523). A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. kúszó boglárka’. a hollóláb a lat. hollóláb (KertLap. pl. 1783: ’Ranunculus repens. hímpáfrány (→ páfrány).) gyógynövényként jelentéktelen. Fűvészk. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. himpör. A kárpáti jelző a lat. Szabó. 383). idaeus. J: ’Ranunculus sp. A név magyarázata. TESz. 7: 105). Krähenfuss. 1775: Hollóláb (Csapó 35). EWUng. hír l. J: 1578: ’Ranunculus sp.

. — Ö: egérfül~. amely állattal kapcsolatos. fehér zászpa | ? Helleborus niger. mál a. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. akár a nőstény madár begye. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. 1807: Hunnyász (Magy. Polypodium vulgare. Hazai Tud. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. 289–290. ▌ 2. J: 1807 e. parlagi macskatalp’. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása.: BotTört. az állat hasi része’. vizeletindítóf ű. 340). Vö. húgy l. hölgy a. EWUng. | fekete ~ 1525 k. Bärnpratzl ’medvepracli’. 224). 208–9. hölgymál 1. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122). — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). 391) ’húgyfű’. 340). EWUng. | 1807 e. hunyászkodik a. erdei pajzsika’. 349).) és az erdei hölgymál (3.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. Fűvészk. Mausöhrlein ’egérfülecske’. 1807: ’Hieracium. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. 340). ném. 1435 k. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. névadásuk ma is érvényes.. 340). vö. mūrus ’fal’) fordítása. 450). J: ’Hieracium pilosella. huny a. közönséges gyujtoványfű’. nőstény’. A hölgymál mint növénynév talán arra utal.: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. Az ezüstös hölgymál (2. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . A hölgy ősi finnugor örökség.: polipodia: humior (BesztSzj. 1807 e. 1807 e. mál a. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet. ▌ 2. hasznos tisztesfű’. 340). Idegen nyelvű megfelelőre vö. d): RMGl. a finnugor alapalak *m!l‹. 349). tisztesfű nevéből vették át. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). huny a. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. | 1998: ’Helleborus niger. A névadást magyarázhatjuk azzal. pl. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. hasznos tisztesfű’. Fűvészk.. a növény a harasztfélékhez tartozik. 340).. 340). 1405 k. Katzenpratzel ’macskapracli’. 1610 k. az utótag jelentése itt a ’madár begye. 1998: fehér hunyor (Priszter 392).: RMGl.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. 1395 k. Fűvészk. humor l. 1500 k. UEWb. J: 1806: ’Stachys recta.: RMGl. tisztesfű’. TESz. — fehér ~ 1525 k. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. ▌ 3. J: ’Stachys recta.. J: 1525 k. fekete hunyor’.. ezüstös hölgymál’.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. hunyor’. Fűvészk.: pelipodia: himur (SoprSzj. murorum (< lat. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy.) kőfali jelzője a lat.: Hunnyász (Julow 263). ném. UEWb. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). J: ’ua. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. az előtag jelentése ’nő. a mál finnugor kori örökség. „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. az utótag magyarázó szerepű. Fűvészk. J: ’Helleborus sp. 391). hölgy a.. hunyászkodik a. 448). Marzell Antennaria dioica a.. hölgymál’.: Holgyomál (Julow 265). 415). 1807: ’Stachys. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. 116. lekonyúlnak” (Magy.: RMGl. a tisztes jelzőt a növény R. J: ’Hieracium murorum. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238).. dragollub.: RMGl.: RMGl. J: ’páfrányfélék. húgy’) tükörfordítása. az utótagra l. Pilosella minor purpureo flore.. nőstény páfrány (→ páfrány). gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB. TESz. hogy a növény szőrös. urina ’vizelet. 1807: Holgyomál (Magy.: Veratrum album. hunyor 1. A hölgyharaszt összetett szó.. A húgyosfű Melius alkotása. Harnkraut (NclB. 1583: Pilosella minor albo flore. Az ezüstös hölgymál (2. A névadás magyarázata. haraszt. az erdei hölgymál (3. fekete hunyor’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. J: ’Linaria vulgaris.: poliandrum: hunior (SchlSzj. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). 126). 340).’.: RMGl. feltűnően szőrösek. 349). a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. J: ’Antennaria dioica. a hölgy előtagra l. 1783: Hölgymal (NclB. erdei hölgymál’. a lat.

századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö. (Beythe 125). 86). mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. J: ’Polygonatum odoratum. sz. — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). fekete hunyor’. 328). 340). es tqbbek effelek” (OrvK. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. 340).’.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. fekete zászpa’. boglárka (7). fekete hunyor’.’.: Húnyor (Julow 259). J: ’ua. c): RMGl. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). J: ’Helleborus. 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26).: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. 1590-től (!) adatolható növénynévként.) hunyor neve 1783-ban tűnt . ▌ 10. 363). J: ’ua. 1783: Vizi hunyor (NclB. J: ’Veratrum nigrum. 1841: büdős húnyornak gr. 1807 e. sz. J: ’Helleborus purpurascens. ▌ 13.v. ▌ 12. 340). Fűvészk. hérics stb. Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). Polypodium vulgare. J: ’Veratrum album.) vonatkozó adat van. J: ’Ranunculus sp. a XVI.’. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. XVI. ez a két jelentés ’páfrányféle. hunyor. 1998: zöld hunyor (Priszter 392).: RMGl. XVI. Laurus fa lewelw roſa. 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). 340).’. veratrum: Hunyor (SzikszF. az OrvKM. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). 1807: Húnyor (Magy. el is tűnik. J: ’ua. Fűvészk.). páfrányféle. A hunyor nevet különféle növények (vö. ▌ 6. 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. tavaszi hérics’. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a).) kaphatták meg. — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. borsos keserűfű’. 1998. Bqrqk. 53). ▌ 11.). 340). aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. ▌ 9. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. J: ’Adonis vernalis. 382).’. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). 1948: piros v. sömörf ű. (Melius 187). 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. 49). 328).’. J: ’ua. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. ▌ 4. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). moha’ abban azonos. 93). „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). büdös hunyor (Priszter 392). v.) jelentéssel. 340). | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. J: ’moha’. | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111).2: RMGl. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. J: ’Persicaria hydropiper. ▌ 8. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok.’. vagy beka fé. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. tűnik fel ’páfrányféle. büdös hunyor’. 1577: muscus: fa moha. hunior fé.). zászpa. ezekre a növényekre az jellemző. J: ’ua. zöld hunyor’. fehér zászpa (6. 603/24). 1540 k. (Barra 7). orvosi salamonpecsét’.. J: ’Helleborus viridis.hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. pl. A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392). J: ’ua. magyar hunyor (Halmai 38). 618/33) [kiemelés tőlem]. borsos keserűfű (4). 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. Fűvészk. hunyor’. J: ’Helleborus foetidus. 1948: Hunyor (MagyGyógyn. A növénynév 1395 k. ▌ 5. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. J: ’Helleborus niger. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. huniar (KolGl. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). J: ’Helleborus dumetorum subsp. fekete zászpa (5. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. 93). 1998: fekete hunyor (Priszter 392). 1841: zöld húnyor (Barra 7). fehér zászpa’. J: ’ua. 1590: Elleborus. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). pirosló hunyor’. 328). A tavaszi hérics (8. J: ’ua. ▌ 3.’. J: ’Helleborus niger.: RMGl. 1595: feier hunyornak gr. boglárka’. dumetorum. fekete hunyor (2. a hunyorral együtt is előfordul). kisvirágú hunyor’. ez a jelentés 1500 k. ▌ 7. 240). Farkas haas. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. vizi apium (SzikszF.

Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. A büdös hunyor (9. A fekete jelző a gyökér színére utal. A fehér hunyor (2. 6. R. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet. R. EWUng. A zöld hunyor (10. Benkő alkotása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. idegen nyelvi megfelelőkre vö. — Ö: kánya~. csillag~. húr l.) fordítása. tyúk~ húsvét l.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. ang. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. Az orvosi salamonpecsét (13.) hunyor neve népi név. lat. ném. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. a lat. hasonlóság alapján jött létre. falsche. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. lúd~. fr. ném.. csibe~.) jelzője a R. fehér~ ... a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így.). white hellebore. madár~. ném. a virág csüngő.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112).) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. zöld hunyor (10.hunyor 211 hunyor fel. A fekete zászpa (5. ném. kisvirágú hunyor (12. erba fétida. false hellebore ’hamis hunyor’. vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pirosló hunyor (11.). Melius 443. Wintergrün ’örökzöld’. a büdös jelző a lat. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9.. foetidus ’bűzlő’) fordítása.. Marzell Helleborus niger a. A tavaszi hérics (8. pirosló jelzői a virágok színét jelzik.) piros. TESz. Szabó. Genaust foetidus a. pipa~ (→ pipehúr). weisse Hellebore. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli. ang. a kisvirágú hunyor (12.) hamis fekete jelzője arra utal. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. A pirosló hunyor (11..-i niger (5. pipe~. Helleborus foetidus a.). szakny. A borsos keserűfű (4.-i foetidus (< lat. a hunyor utótag nemzetségnév. Adonis vernalis a.).) Diószegi–Fazekas alkotása. libacsillag~. Stinkkraut ’büdös fű’. hogy ez nem az igazi hunyor. A nyugati jelző tudományos szakny.-i jelző. szakny.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.

A szókezdő v elmaradására vö. Í ibolya 1. Ember és növényvilág 240). 384). többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. A mézesszagú. ibolya’.’. 373).’. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). J: ’Vaccinium myrtillus. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. tricolor. 179).) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel.) sárga virágú növény. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. | 1798: ’Ajuga chamaepitys.’. Ibolya (NclB. A R. J: ’Ajuga chamaepitys. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). erdejiibója (Péntek–Szabó. 179). 1783: Ivolya. 420). ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. (Melius 72). kékiboja (Péntek–Szabó. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. J: ’ua. Fűvészk.) jelentésben. J: ’Viola tricolor subsp.) körülírásos nevek.’. kalincaínfű’. J: ’ua.’. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac.). hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . vimád > imád. — erdei~ N. 1798: Ibolya. | kék~ N. 1604: Ivolyva (MA. Ember és növényvilág 240). vadárvácska’. orvosi körömvirág’. J: ’ua. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4.) és kalincaínfű (2. 1783: Ivolya (NclB. a latin eredetű viola elkülönült változata. Ember és növényvilág 240). J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. kalincaínfű’. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119). odorata fordítása.: RMGl. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. A fenti adatok alapján kimutatható. Ivolya (Veszelszki 443). R. a szőrös jelző arra. kalincaínfű’. nemes májvirág’. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. ▌ 5. szintén Melius alkotásai. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). hogy más növényekre. ▌ 4. még sárgavirág. iboja (Péntek–Szabó. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 344). | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). Az ibolya szóhasadás eredménye. J: ’Calendula officinalis. ▌ 3. (Melius 171). erdejiiboja. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). moschátus (< gör.I. amelynek a színe általában kék.’.’. valószínű azonban. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. J: ’ua. ▌ 6. ▌ 2. J: ’Viola odorata. 1578-ban az ibolya jelzője sárga. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. 2. áfonya’. az az. az illatos jelző a lat. Az ’orvosi körömvirág’ (1. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). J: ’Hepatica nobilis. 1775: Ibolya (Csapó 296). Vacínium a. 1998: ibolya (Priszter 538).’. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). a névadás magyarázatára l. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. 362). N. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. a növénynek kékeslilás virágja van.

a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. 126: 311). igar l. juhar iglice 1. 1500 k. 368).: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. ▌ 4. gilicetövis (Priszter 438).) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. Imola (NomVeg. 1783: Imola (NclB. juhar illatú l. a tövistelen jelző arra utal. a nemes májvirágot (4.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. csimáz~f ű. Az imola ismeretlen eredetű. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. kék~ Marzell Anemone hepatica a. 1998: imola (Priszter 330). Az áfonya (3. 1583. iglice | Ononis spinosa. Fűvészk. 401).) Melius alkotása. sz. tövises iglice’. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). 1998: imádságbokor (Priszter 288). 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. — N. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . Nyr. 427). — N. J: ’ua. szegf ű~. 297).. v.: gilice (Nyr. szln. sz. XV. 1998: iglice. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). N. A tüske. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). blg. imola 1. iglice’. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés. egy nijl az txuiſſe. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. J: ’Inula helenium. 420). Vö. | 1998: ’Centaurea. miatyánk abrus’. vö. iglice ihar l. ahol a névadás alapja ugyanez. Bizonytalan. ìglica ’kis tű.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. ▌ 2.-hv. J: ’ua. imola (ÚMTsz. — N. a növény egyéb elnevezéseivel. eper~f ű (→ eper) ilonka l.). J: ’Genista tinctoria.’. 2. J: ’ua. ▌ 2. J: ’Centaurea montana.’. festőrekettye’. gilicetüske. ahol az abrus a lat. iglic(. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. örvénygyökér’. | 1998: ’Ononis. igrictüske (MagyGyógyn. Imoja (Tsz. Szabó. Marzell Abrus precatorius a. tövis utótagok. b): RMGl. — ~tövis 1577 k. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). Fűvészk. (Melius 98a). igric l. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört.iglice 213 imola Wagner 119). hegyi imola’.’. Vö. pézsmabúzavirág’. J: XV. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. Az iglice szláv eredetű. a háromszínű jelző magyarázatára l.: Rannus: irglicze (CasGl. szb.. giliceökörgúzs. N. 131). 533). 1775: Iglitze (Csapó 120). 1998: ’Centaurea cyanus. gólyaorr’. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. szakny. J: ’Abrus precatorius. háromszínű viola (→ viola). a tövises jelző magyarázata. 1998: tövises iglice (Priszter 438). 126: 311–2. az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120).). 1775: ’Ononis spinosa. iglic™. ném. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Melius 437. 355). feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. J: ’Amberboa moschata. iglica ’iglice’ kerülhetett. imádságbokor’.. A magyarba egy déli szláv vagy szlk. imola’. szamárbogáncs | Ononis spinosa. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz.: RMGl. 1783: Gelitze-tüske (NclB. tövises iglice’. a lat. A névadás alapja az. v. — Ö: kakukk~. Az imola valószínűleg Benkő alkotása. 1998: iglicetövis. Genaust moschatellínus a. kék búzavirág’. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. gólyaorr. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). iglíca ’kis tű.: RMGl.). 83). imola (MagyGyógyn. hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. 349). 1500 k. | 1590: ’Onopordum acanthium. J: 1783. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. MNövSz. 349). iklic™. 490). a növények felépítése hasonló. ▌ 3. imolya (MagyGyógyn. Vö.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. R. iglic (Priszter 438). tövises iglice’. ill. Paternosterabrus ’páternoszter. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. 326). иглúци ’egy fajta szúrós növény’. 142).-i Abrus precatorius név átvétele. A vadárvácska (6.

— Ö: kalinca~. Intubus. aranyistápfű (ÚMTsz. — N. iringion. szeder~ ínfű 1. a névadás alapja. mezei iringó’. Gichtkraut ’köszvényfű’. a növény R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. J: ’Solidago virgaurea.alapszava ’fut’ jelentésű.-i Eryngium (< lat. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. indás ínfű’. 441. Az iringó nemzetségnév. 194). irringó ’Eryngium campestre. Fűvészk. Fűvészk. 364). 1578: In f× (Melius 171). 1841: mezei iringó (Barra 158). eringius. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. J: ’ua. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). Diószegi–Fazekas alkotása. az ín ’lábszárín. futtatja a mezőkön. iringó’. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). | 1998: ’Ajuga. J: ’Eryngium campestre. a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele.’. 1998: ínfű (Priszter 293). Marzell Eryngium campestre a. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. A hegyi imola (2. 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). Fűvészk. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. iringál a. a nevek nem maradtak fenn. yringus elnevezéseiből.) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. ízületi fájdalmak..) imola neve népetimológiás alakulat.. intubus 1. J: ’ua. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. a mezei iringónak érdekes sajátossága. mezei iringó’ (ÚMTsz. csaba~e. Marzell Centaurea montana a. zsába a. ínfű’. aranyvessző’. 1998: iringó (Priszter 370). hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. 1783: ’Ajuga chamaepitys. 321). köszvény kezelésére használják. hogy a növényt reuma. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. zsába a. Az intubus Melius alkotása. ▌ 2. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. Az aranyos istáp elnevezés a lat. bába~e. 2. TESz. Az indás ínfű (2. a növény lat.’. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. szakny. hogy más növényekre.. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. Az iringál ir. A névadás magyarázata. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). EWUng. 1775: Infü (Csapó 125). kalincaínfű’. Berg-Flockenblume. orvosi csikorgófű’. — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. 416). ▌ 2. ném. J: ’ua. ír l. EWUng. — Ö: mósusz~. 384). többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. ín l.) és a pézsmabúzavirág (3. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). lat. Az örvénygyökér (4.. J: ’Cichorium endivia. ín a. | 1775. iringál a. . salátakatáng’. J: ’Eryngium. idegen nyelvi megfelelőre vö. 373).). J: ’Gratiola officinalis. 2. 1998: mezei iringó (Priszter 370). — N.).. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). elhalt növényt ősszel a szél görgeti. kalinca~fű. valószínű azonban. J: ’Ajuga reptans. Az indás és a mászó jelző magyarázata. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. ín a. a lat. valamint a lat. TESz. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. likas~füstike. 1783: In-fü (NclB. mezei katáng’. Az ínnyújtófű magyar alkotás.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. Fűvészk. ez magyarázza imola nevüket.’. UEWb. likas~. Marzell Gratiola officinalis a. 193). és az elszáradt. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13).. kalincaínfű’. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. Intybus (< gör. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. hogy a növény tüskés. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele.ínfű 214 istáp neve ma. J: ’Cichorium intybus. A nevek katángfélékre vonatkoznak. Genaust intybus a. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. neve Inula nevének értelmesítésével jött létre.

nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). 1998: istenfa (Priszter 306). Isten abroszkája (MagyGyógyn. J: ’Rosa canina. J: ’Aquilegia vulgaris. 1577 k. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. 1525 k. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. J: ’Crataegus laevigata. ném. bábakalács. istenfa. 126). torzsikaboglárka’. 129). lat. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. 427/14). 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. ▌ 2. libapimpó’. 76). 1372 u.’. kisebb kenyér’ a növény ehető. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. istenabroszkája N. aranyvessző. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. 212). lignum Dei tükörfordítása.-i vírga-aurea (< lat.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. 121). Az istenátkoztafa. jelölt birtokos szerkezet./1448 k. J: ’ua. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. Isten kalapja (Csapody– Priszter. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja.: Iſthen faÿath gr. 382). J: ’Eryngium campestre. 1793: Istárj (Földi 25). N. 1578: Iſten fáya (Melius 160a). a növény R. || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. Istenke cipója (MagyGyógyn. kerek termésére utal. Vö. az istáp jelentése ’vessző. orvosi csikorgófű’. vö. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. isteni’) is hatással lehetett. A névadás magyarázatára l. a mezei iringó növénynévben az átkozott. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre.istárj 215 istenkecipója szakny. 374). hogy az elszáradt. a lat. J: ’Artemisia campestris. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. Fűvészk. aurea < aureus ’arany’) fordítása. 346). az. A névadásra a növény lat. istenfa (Péntek–Szabó. J: ’Gratiola officinalis. Ember és növényvilág 205). virga ’vessző’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az istenabroszkája népi név. 175). hogy a növényt felszentelésekkor használták. a növény szintén ürömféle. ürömcserje’. bot’ (1356: ? ’vessző’.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. réti harangláb’. mételmaszlag’. istenátkozta jelzőket az indokolja. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. istenkalapja N. istenfa 1. 1783: átkozott tövisk (NclB. ▌ 2. Gottes bäumchen. lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). J: ’Ranunculus sceleratus. J: ’ua. Ember és növényvilág 205). 1578: Iſtáry (Melius 86). 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). . abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan.: ’vessző’). Istenátkoztafa (MagyGyógyn. vö. 135). ördögszekér.’. mezei üröm’. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. (OrvK. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). Az istenkalapja népi elnevezés. lat. cseregalagonya’. 1783: IÐtárj (NclB. Az istenkecipója népi elnevezés. istenátkoztafa N. Az istenharagja valószínűleg népi név. Az istengyümölcse népi név. jelölt birtokos szerkezet. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. MNövSz. átkozott-tövis. mezei iringó’. J: ’Potentilla anserina. istárj 1. 346). tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. gyepűrózsa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1595: Iſten faia (Beythe 67). „Maſic à mezei” (Melius 160a). haragja (Magy. J: ’Artemisia abrotanum. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. Az istenabroszkája növénynév jelentése. — N. szúrósak. Genaust abrótanum a. A névadás szemléleti háttere. J: ’Malva neglecta. istengyümölcse N. a cipó ’kerek. 2. és a gyümölcs ehető. papsajtmályva’. J: ’valamiféle mérgező növény. ném. Az istárj ismeretlen eredetű. ill. talán Datura metel. istánfa (Péntek–Szabó. istenkecipója N. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések.

Istennyila: Orobanche” (MA. vajvirág’. mezei zsurló’. J: ’Chenopodium botrys. N.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. 1578: Iſten nyilánac gr. J: ’Antirrhinum majus. a nyíl uráli eredetű. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. Az istenkegyelme a növény R. 529). hogy a növény olyan. istenlovafarka 1500 k. nyíl a. 374). Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. 374). 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. istennyila 1. 2. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. 219). sár ellen való fű. N. Az istennyila (1. ▌ 2. mise gertya (SzikszF. 1590: Orobanche: Isten nila. 107. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. MNövSz. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre.. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. A réti harangláb (2.: RMGl.: RMGl. mirigyes libatop’. A csemegesulyom (4. A fehér vajvirág (3. J: ’Arum maculatum virágzata. és a későbbiekben már nem adatolható. J: ’Orobanche sp. a névadás alapja.) istennyila neve népi név. Az istenlovafarka népi név. Növénynevek 100–101. (Melius 89).). valószínűleg népi név. Marzell Gratiola officinalis a. A névadás szemléleti háttere. J: ’Trapa natans. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. Fűvészk. A névadás alapja. alii Isten loua farka (SzikszF. Jávorka 749). a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. 321). Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta.. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. fehér vajvirág’. 344). a lat. 141). UEWb. jelölt birtokos szerkezet. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. gratia dei nevének tükörfordítása.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. foltos kontyvirág virágzata’. csemegesulyom’. 2. fehér vajvirág’. J: ’Gratiola officinalis. hasonló szemléletű névadásra vö. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. 1604: „Orobanche: Isten nyíla. TESz. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. . b): RMGl. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. 317. J: ’Equisetum arvense. ▌ 4. nyíl a. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. MNövSz.) népi elnevezés. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. istenkesztyű l. Isten papucsa (Csapody–Priszter. köszvényburján. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. kerti oroszlánszáj’. ▌ 3.) istennyila elnevezésének alapja. ill. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. 76). sparga. 529).) név Melius alkotása. Az istenkenyere Melius alkotása. az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. ném. mint valami égből lőtt. vö. Balaton 52). J: ’Orobanche alba.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. Vö. 220).) név motivációja az. ami lófarokhoz hasonlítható. J: ’Asparagus officinalis. lat. istenpapucsa 1. N. az utótag a szláv eredetű kulcs. J: ’Aquilegia vulgaris. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. erős hashajtószer. a virágok papucshoz hasonlóak. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). A névadás alapja valószínűleg az. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332). sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. hogy a növény fogyasztható és finom. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. Isten papucsa (Csapody–Priszter.: RMGl. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. kúltsa (Magy. J: ’Orobanche alba. köszvényt. és földbe fúródott nyílvessző.. Fűvészk. Misegyertya. hogy mezei zsurló tavaszi. ▌ 2.’. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). reumát. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Mollay.. közönséges spárga’. alii. hanem annak virágos. orvosi csikorgófű’. réti harangláb’. J: ’ua. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. EWUng. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. 392).

Fűvészk. istáp.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. 1841: iszalag (Barra 330). A névadás alapja. 117). A vadárvácska (4. Fűvészk.: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj.: RMGl. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). 1813: I[sten] szakálla (Magy. közönséges pásztortáska’. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. svl&k. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. J: ’Viola tricolor subsp. A névadás alapja.-hv. J: ’ua. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. || kisjézustáskája N. 1435 k.) névadás alapja. iszap 1783: IÐzap (NclB. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. J: ’páfrányfaj. | 1807: ’Solanum dulcamara. TESz. kövi fodorka’. vagy szln. vö. 1807: Iszalag (Magy. Marzell Aquilegia vulgaris a. ▌ 4. | ’Solanum dulcamara. vel. 6: 43). 364).: Isopus: isop (SoprSzj. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). ném. istenszakálla 1. talán Asplenium rutamuraria. laza páfránylevelek tömege.. 1940–43: juszalag (MNy. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. J: ’Capsella bursa-pastoris. LXXII. szakáll a.: RMGl.. 683). 176). hogy a növények valamely része fehér. 1813: I[sten] szakálla (Magy.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. 364). A foltos kontyvirág (2. 162). 2. 117). Fűvészk. farkasmaszlag~ ivolya l. szb. 10: 13. 2.istenszakálla 217 izsóp ném. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. tricolor. Nyr. A magyarba egy szb. sl&k. császárszakáll. iszapos területeken. (Csapó 41).. isztrák l. 374). Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. R. ▌ 2. paptarsoly. táskához hasonlóak. papszakáll.: Iszalag (Julow 256). ispotály. 11: 221. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). 336). 45: 219). Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. J: ’ua.: ’Solanum. Isten taskaia (SzikszF. Az iszalag szláv átvétel. iskola.’. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. 364). 1948: juhszalag (Halmai 76). istentenyere l. TESz. csucsor’.-hv. Sandwinde ’homokszulák’. vö. isztár. foltos kontyvirág’. A névadás oka. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. Marzell Convolvulus arvensis a. kesernyés csucsor’. szln. 1577 k. ▌ 3. Vénusz asszony haja).’. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. vadárvácska’. . J: 1807 e. kesernyés csucsor’. Növ. J: ’Pimpinella saxifraga. hasznos földitömjén’. MNy. ibolya izsóp 1395 k. békatarsoly. 1405 k. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. J: ’Arum maculatum. istráng. 603). A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az.: ysopus: ysop (SchlSzj. J: ’Solanum. hiſopoth (OrvK. bakszakáll. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. 374). Fűvészk. szakáll a. EWUng.: Hiſſop. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. sl&k ’szulák’. 1525 k. hogy a termések kis iszalag 1807 e. pásztortarsoly. vö. csucsor’.: RMGl. slak ’szulák’ kerülhetett át. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. A kisjézustáskája népi név. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki.: RMGl. apró szulák’. a növény egyéb. vö. a névadásra hatással lehetett a növény lat. 1805–13: IÐzalag (Márton. J: ’Convolvulus arvensis. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. A kövi fodorka (1. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’.

| mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). (Melius 121a). a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. fertőtlenítő. 1578: Iſop (Melius 121). hyss#pus. Kalaſtromi. a XVI. ſÅomiuſág. kerti izsóp’. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. hyss#pum. ol. 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). J: ’Hyssopus officinalis. Kirchen. dinnye~fű . (Melius 121a). #z#b ’izsóp’). vö. Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. hyssop. 1841: kerti izsóp (Barra 309). 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. kerti izsóp’. Beythe András azt írja. Mind az izsóp. Hyſop (Melius 121a). Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. issopo. izsó (ÚMTsz. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. sipan. (Melius 121). Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK.). jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121).’. fuladás. izsóf (OrmSz. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. 130).” (Beythe 69). 46). EWUng.izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). izsóp a. 256). alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. hysope. szakny. aristatus jöhet számításba. aristatus jöhet számításba. hýss#pos < héb. J: ’Hyssopus officinalis. kerti izsóp’. 1798: Isóp (Veszelszki 250). | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). Ysop. 385). izsóp a. köptető hatású. Melly fayás ellen” (Melius 122a). lat.oder Klosterysop. J: ’Hyssopus officinalis. a ném. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt.’. megkékült testrészek borogatására stb. közönséges szurokfű’.. J: ’ua. J: ’Origanum vulgare. Szabó. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. Melius 418–9. J: ’Hyssopus officinalis.. TESz. hys#pus < gör. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. officinalisra vonatkozhat. Az izsóp latin eredetű.és fűszernövény. kerti izsóp’. J: ’Hyssopus officinalis. hyssope. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. ném. Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. — N.). 1595: Iſop (Beythe 67a). Genaust Hyssópus a. Isop. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). 1783: I’sóp (NclB.: RMGl.. ízű l. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. J: ’Hyssopus officinalis. 131/20). az az..-i hyssopus (< lat. | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. kerti izsóp’. is. fr. kerti izsóp’. J: ’Hyssopus officinalis. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). hv. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. A növény görcsoldó. 1775: Isop (Csapó 121). Egyházi Hyſopnac gr. kerti izsóp’. J: ’ua.

jeginye.). | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). geg(nye. 1600 k.’.). 213). reg(nye. A névadás magyarázata az.: RMGl. gegenyefa. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. szln. egönye.-hv. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. TESz. jágnjed ’ua.: Populvs: Jegine fa (Herb. jágned ’ua.). az útszéleken gyakran letiporják. — N. regönyét gr. 211). 427). 1783: Fekete Jegenye (NclB..: RMGl. 131). AgAnyAfa. 1783: Jegenye-fa (NclB. 1533: Jegxne fa (Murm. EWUng. szln. 214). (ÚMTSz. | 1453: ? ’Platanus. J: ’Picea abies. 1578: Iegene fa (Melius 11). nyár(fa) | Populus alba. fekete nyár(fa)’. 1540 k. — ~fa 1500 k. N. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. a): RMGl. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. J: ’ua.: Populus: yegynyefa (CasGl. jegnye (Nyatl. 212).’.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. jáhor l. — N. jεgenε-fa (SzamSz. — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. luczfeniô fa (SzikszF. 1550 k.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. A névadás a nyárfák bolyhos. vö.J J: ’Populus. J: ’ua. nyár(fa) | Populus alba. 1500 k. reg(nyefa.: ’Abies alba.. jágor.: RMGl. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25).). kemény szára’ magyarázó elem. 427).’. jàgnjēd. szb. jegényefí (Nyatl. ▌ 3. ▌ 2.’. jeg(nye-fa a.). 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn. J: ’Populus nigra. platán’. 330). 214). legénye-fa (MTsz. 1865: jegėnyé-t gr. jeg(nye a. fehér nyár(fa)’. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. fehér nyár(fa)’. J: ’ua.: jeg(nye a.-hv. bársonyos virágzatával függ össze. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. c): RMGl.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. (TESz. jajkóró (MagyGyógyn. J: ’Cichorium intybus. Mindezek az ősszl. — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). jávor l. geg(nye-fa. 1470 k. *agnę ’bárány’ származékai. . d): RMGl.). 213). 367).). közönséges lucfenyő’. a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű.). — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). egönye-fa. jagnjet ’fekete nyárfa’. regönyefa (ÚMTSz.: RMGl.). jaj a.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm.’. jámbor.. hogy a mezei katáng 1.: RMGl. ▌ 4.: TESz). uag. 212). 315/40).: abies: Jegheneffa (KolGl. leginyefa.). A magyarba egy szb. N. 131). letörik. jaj a. fekete nyárfa’. juhar jegenye 1. 61). mezei katáng’. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört.: TESz.1: RMGl. 213).: RMGl. 1255: jegnye (TESz.).). gyegönye. jàgnjeda ’rezgő nyárfa. 1248: jegune (TESz. jagned. közönséges lucfenyő’. 214). J: 1239: ? ’Populus.). jáger. gyeg(nye. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. a kóró ’a növény szára. 1590: Abies: Iegenie.2 m magasra is megnő. 1577 k. CsángSz. A jajkóró népi név. J: 1500 k. 464/32). juhar jajkóró N.

) összetett szó. az eredeti ’Populus. A jegenyefenyő összetett szó.. közönséges jegenyefenyő’. közönséges lucfenyő’. jegenye. jegenye a.. ▌ 2. Kreuztanne fordítása.) az eredeti ’Populus. Marzell Abies balsamea a.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. 1578: Iegene Nyárnac gr. fehér nyár(fa)’.. | 1578: ’Populus alba. 405). fenyő a. 1/1: 48. A fekete jegenye (3.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. jegenyenyár (Szamsz. a nemzetségnév ma nem létezik’. NyTan.. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. 4.). 401). Némelyik alakváltozat. keresztesfenyő (→ fenyő). egönye-fa. J: 1783: ’Spartium junceum. tükörfordítás. Fűvészk. érce ~ N.’. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). Marzell Abies alba a. ▌ 2. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. (Csapody–Priszter. a fa sötét színű kérgére utal. igenyes nyár sz. Abies alba a.). UEWb. N. jegenyefenyő 1. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1.) ’platán’ jelentéssel. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. 521). Kniezsa. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. utótagja -fa vagy -fenyő. 232. J: ’ua. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa).. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. J: ’Picea abies. Populus alba a. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. vö.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz.) jelz ője megkülönböztető szerepű. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy.. — N.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. Ember és növényvilág 272). 401) neveket vette át. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. jegenye fa a. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. uráli eredetű nyár. utótagja az ősi.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. SzófSz. legénye-fa népetimológia eredménye. jégerfa l.’. genista. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). Picea abies a..).. a be.. 1783: JéniÐzter (NclB. fehér nyár(fa)’. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). A ’platán’ az eredeti ’Populus. J: ’Populus alba. Kniezsa. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145)..’. Növényszótár 1). Abies alba). | 1998: ’Abies. Picea abies a. Fűvészk. MNövSz. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. Fűvészk. 88). 425). közönséges jegenyefenyő’. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. jeg(nye-nyár a. 394). ennek kérge szürkésfehér. | 1807: ’Spartium. J: ’Abies alba. geg(nye-fa változatokra vö. genesta alakokra vezethe- . EWUng. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. 232.. Ginſter (NclB. A N. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. J: 1425: ’Populus sp. seprűzanót’. közönséges jegenyefenyő’. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). fenyő. J: ’ua. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. az utótagra l. jérce ~ N. az előtagra l.nyomatékosító szó. J: ’Cytisus scoparius.. 405).. a közönséges lucfenyőt (1. így pl. jeneszter’. jegenye a. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. nyár(fa)’. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. 1911: jegenyefenyő (Cserey. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. 324. a lat. égerfa jeneszter 1. a ném. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. (Melius 11a). szakny. — ~fa N. gérce. TESz. SzlJsz. 1783: Jegenye fenyö (NclB. 1998: jeneszter (Priszter 510). jegenyefenyő | Abies alba.. a ném. SzófSz. SzegSz. Genſter. Populus alba. TESz. SzlJsz. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött. J: ’ua. 2. J: 1911. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. 1807: Jeneszter (Magy. EWUng. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. 1998: ’Abies alba.

közönséges orbáncfű’. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. johar (ÚMTsz. növény a. Növényszótár 4). kis meténg | Convolvulus arvensis. Benkő a ném. gyüjtvény. A jézusfüve népi név. J: ’ua. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. TESz.’. 1325: Jaurfa (OklSz. Harang. Ember és növényvilág 197). J: 1735: ? ’Vinca minor. gyövőtin. gyütvény. Kiſseb. gyövötiny. A jóhenrikfüve a ném. J: ’ua.). Marzell Hypericum perforatum a. gyövüőtín (MTsz. MNövSz. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. Súlák. az utótagra l. 251). — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. Gyövötény (Veszelszki 454). ih™r.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. Genaust Genísta a.. gyövőtény. korai juhar(fa)’. J: ’ua. 250). burjánzó növekedése: „Növötény. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). apró szulák’. — N. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. cruce signatam (NyK. burjánzó gyomnövény’. összetett szó. 1255: jaurfa (TESz. J: ’ua. Guter Heinrich tükörfordítása. juhar jőtény l. 1841: jövőtiny (Barra 297). és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. 1397: Iavor (OklSz. A jövötényszulák Barra alkotása. parajlibatop’. Jézus füve (Csapody–Priszter.jézusfüve 221 juhar tők vissza. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). a jövötény. jáhor. tökjuh6r (Péntek–Szabó. jövötény a. jézus füve (ÚMTsz. jávor a. Marzell Genista a. J: ’ua.). Marzell Chenopodium bonus-henricus a. győtiny. Herrgottskraut. jövötény. Fel futó. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. apró szulák’. J: ’ua. gyövőtény. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. győtin. apró szulák’.’. 1257: Ihar (OklSz. drága~ johor l. Az elnevezés alapja. a szó elején g > j változás érvényesült.). | 1841: ’Convolvulus arvensis.). Fűvészk. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. A névadás alapja a növény gyors. gyüöti(ny.). ném. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza.). Vas-Vármegy. tökjohàr.’. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). győjtény. juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454).. jövőtin. Fűvészk.).). jávor-fa . ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. juhar-fa a. az n > ny kicsinyítő képző). kisebb ~ 1798: „Kitsiny. juhar a. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). TsengetyÍ-virág. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. 331.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. jézusfüve N. jövötény a. győtiny. juhar a. Kristus-blaume. 1236: ihorfa (OklSz. jezsuitadió l. juhar a..’. gyövötény. A német név végső soron a lat. J: ’Acer platanoides. 1279: jawar (TESz. győtén. Fejér. Növötény.). gyütény (ÚMTsz.’. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. EWUng. jó l. Kristuskräut. J: 1233: ’Acer. 31: 245). 1411: Jawor (OklSz. J: ’Convolvulus arvensis.). jábor. piros Fulak. Mollay. jávor a. ihar.). — N.). juhar a. a fű magyarázó utótag. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. juhar a. Növényszótár 4). győjtín. — Ö: seprű~. győtény. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. J: ’Chenopodium bonus-henricus. az előtagra l. — kicsiny. 88). A növötény a nő ige származéka. juhar(fa)’. 1330: Johor (OklSz. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. 1: 362). | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey. növény a. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). 1807: Jávor (Magy. 1998: juhar (Priszter 289). Iſzap. jelölt birtokos szerkezet. — N. tökjuhàr.). terjedő. Növénynevek 285.). 1484: Ihar (OklSz. A seprűzanót (2.). pl. joh$r (CsángSz. gyövötin. győtény” (MNy. J: ’Hypericum perforatum.). szulák..

. iharfa. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. javor ’ua. R. hunyor juhszalag l.: blg. égerfa a. vö.. juhfark (MagyGyógyn.: jauor fa (SchlSzj. or. Marzell Acer platanoides a. SzlJsz. jahor ’hegyi juhar’. Ihar-. EWUng. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. Iauor fa (SzikszF. ném.). A juhar szláv eredetű.juhfark 222 juhfark a. juhfarkhoz hasonlítható.: hyhar fa (BesztSzj. 1414: Jaworfa (OklSz.). a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. A névadás magyarázata. jágėrfácska (ÚMTsz. Erre mutat a juharnak. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. 1813: Juharfa (Magy. 2. 89). juhoktisztítóhunyor l.). juhar-fa a. 1998: juharfa (Priszter 289). Spitzahorn. hasonló szemléletű elnevezésre vö. juhar(fa)’. jaor. igarfa (Csapody–Priszter. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. szln. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. juhorfa. jágerfa (ÚMTsz. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. juhar-fa. ih#rfa. széles. 1405 k. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. a. 213). javōr ’ua. R. jaharfa. jávor-fa a. hegyes leveleire utanak. J: ’ua. 394).).). MNövSz. jágérfának.’. iharfa (SzlavSz. ném.). fehér zászpa’. Kniezsa. J: ’Acer. Breitblatt ’széleslevelű’. 49).’. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. jáh#rfából. 1590: Ihar fa. — N. szb. 232. korai juhar(fa)’. jávor 1. явор ’hegyi juhar’. Breitlaub. iharfa (OrmSz. joharfa (OklSz. Juhar-fa (Veszelszki 19). néhol meg népetimológia (jámborfa.: RMGl. valamint a juhar változat. 1366: Juharfa (OklSz. явор ’hegyi juhar’. TESz. J: ’Acer platanoides.). A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-. jámbor-fa (MTsz. a. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. jámborfa (SzegSz. jágorfa. — Ö: cukor~.. jávor ’juhar’. Weinblatt ’szőlőlevél’. A juhfark népi név. Fűvészk. szlk. J: ’Veratrum album. j<borfa. összetett szó.: RMGl.’. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289).: RMGl.). SzófSz. N. 211). színe a fehérestől a zöldesig változó. juhfark N. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1337: jwharfa.-hv. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k.). iszalag . jágerfa. 211). jámborfa.). Az alakváltozatok később összekeveredtek. jáborfa. illetőleg alakváltozatainak. ih6rf6.

1783: Kakas-tzimer (NclB. — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. J: ’Linaria vulgaris. || kacsanyak N. Fűvészk. N. arra utal. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. ÚMTsz. leánykökörcsin’. 1807: katskanyak (Magy. Fűvészk. mint egy görbe nyak. MNövSz. A név alakleíró elnevezés. ínfű’. 341). 341). a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). A N. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. kalincaínfű’. 322). J: ’Sisymbrium officinale. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. vasfű’. A kakascímer Melius alkotása. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). J: ’Crataegus laevigata. kacsanyak (Herman. A kakasharang népi név. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. Pászt. Fűvészk. havas~ kacsanyak l. 3: 13). kökörcsin kakascímer 1. vatkácsaszáj (MNy. kakasbenderó l. 1807 e. 678. amelynek formája szájhoz hasonló. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. J: ? ’Polygonatum odoratum. ÚMTsz. J: ’Pulsatilla grandis. szapora zsombor’. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. kácsaszáj (MNy. 341). a lat. ▌ 2. ▌ 2. 116). 3: 27). 1: 442). 357). kakics kakarics l. A névadás alapja a növények virágja. közönséges gyujtoványfű’. cseregalagonya piros színű bogyója’. 3: 14). A kakasalma népi név. kakalics l.ben.: Katskanyak (Julow 263). A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. 39: 161. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). A névadás alapja a piros színű termés. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. Ö: kalinca~. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). J: ’Verbena officinalis.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. a szláv eredetű . Fűvészk. J: ’Antirrhinum majus. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. kakasharang N. hogy a növény olyan. ▌ 2.K kakasalma N. UEWb. A kakascímer ’vasfű’ (2. 492. — vad~ N. kakasalma (ÚMTsz. kakasmandikó kacs l. kakasbandikó. kacskanyak kacsaszáj 1. kokasharang (Csapody– Priszter. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. J: ’Ajuga. kacskanyak 1. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. indás ínfű’. kokasalma (SzamSz. 39: 161: 155). magyarázata. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. J: ’Ajuga chamaepitys. pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). kerti oroszlánszáj’. J: ’Ajuga reptans.

bókoló amaránt’. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). J: ’Corydalis cava. 126: 67). ujjas keltike’. A névadás magyarázata. kakas bandikó (Nyr. 1578: Kakas tare (Melius 144a). J: ’Corydalis solida. A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. 2. ujjas keltike’.’. kakasláb 1.: Kakas Lab fwrql gr. kúszó boglárka’. ▌ 2. 1783: Kakas-lab (NclB. 1578: kakas ſoroc (Melius 180).) és . őszi kikerics. kúszó boglárka’. J: ’Sisymbrium officinale. 1783: Kakas ſorok (NclB. — ~fű 1577 k. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). hogy az európai kakasmandikót (1. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn.) használja. J: ’Corydalis solida. 3: 28). 126: 67). | 1783: ’Ranunculus repens. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul.: elsősorban a Ranunculus repens. (OrvK. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. J: ’Colchicum autumnale. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). odvas keltike’. sarkantyúszerű. kakastaréj (Péntek–Szabó. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. kakasbenderó (MNy. kakas mándikó (NövTanKözl. békaboglárka’. ÚMTsz. 2: 22. 383). a lat. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). 1838–45: kakasmandika (Nyr. J: ’ua. a kakas állatnév szláv eredetű. Vö. ujjas keltike’. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). — őszi~ N. J: ’ua.-i Pulsatilla (< lat. pulsatus ’csapás. Szabó. az az.) Melius alkotása. kakasbandikó. 50). ▌ 3. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. tyúkláb. J: ’ua. ujjas keltike’. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). ▌ 2. 1578: Kakas láb (Melius 175). ▌ 3. J: ’Salvia sclarea. J: 1578: ’Ranunculus sp.’. N.. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. mivel a növény virágja harangformájú. || kakasbandikó N. J: ’Ranunculus repens. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. ▌ 2. kúszó boglárka’. J: ’Amaranthus caudatus. piros virágzat. Erdővidék). Az ujjas keltike (2. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. kakassarok 1. 3: 27). Genaust Pulsatílla a. A kakasmandikó. Vö. szakny. európai kakasmandikó’. kakastaréj 1. 400). A lat. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. 1998: kakasmandikó (Priszter 371).) szintén Melius alkotása. 1578: Kakas taré (Melius 180). ▌ 4.’. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. ÚMTsz.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. ▌ 3. harangmozgást végez. a névadás alapja a fürtös. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. odvas keltike’. Melius alkotása. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. hollóláb. muskotályzsálya’. sisakvirág-levelű boglárka’. J: ’Corydalis solida. bëndërëzzik (Székelyföld). J: ’Corydalis solida.. 1775: Kakas-láb (Csapó 34). kakasmandikó 1. 1578: Kakas lábnac gr. őszi kikerics’.) és az őszi kikerics (3. szétállóan elágazó növény. kankós. Ember és növényvilág 221). elsősorban az őszi virág’. kakasbenderó összetett szó.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s. J: ’Erythronium dens-canis. J: ’Colchicum autumnale. és a szélben ide-oda ing. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. 400). A kakassarok a ném. || kakasbenderó N. J: ’Ranunculus aconitifolius. 614/ 5). — N. szapora zsombor’. Ember és növényvilág 202). a becőtermések a szárhoz simulnak. ▌ 2.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. (Melius 180). Melius 438. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. J: ’Corydalis cava. 1783: Kakas-láb (NclB. ▌ 4. harangütés jelentésű. 3. A MTsz. 4: 32.) nemi betegségek kezelésére használták. J: ’Ranunculus flammula.

: ’Thymus sp. kákics a. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). || kakalics 1783: Kakalits (NclB. kakics 1. J: ’ua. hogy a növény klorofillhiányos. J: ’ua. szelíd csorbóka’. 1395 k. Fűvészk. szúrós csorbóka’.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai.’. J: ’ua. 243). 1595: Kakijch (Beythe 38).’.. A kakasvirág növénynév Benkő alkotása.’. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. A kakukkdémutka összetett szó. kakukkfű elnevezéséből vonták el. 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). 132). az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). J: ’ua. | 1775. kakukkfű’. Az utótagra l.’. kerti kakukkfű’. J: ’ua. J: ’Colchicum autumnale. fehér vajvirág’. J: ’ua. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). ’szúrós csorbóka.’. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). A kerti kakukkfű (2. ill. ahol a kakukk jár. 1783: Kakits (NclB. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). amikor a kakukk szól. vö. A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. 255). vadkakukkfű’. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. 374). ott terem. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). Az előtagot a növény R. J: ’ua. Colchicum autumnale a. ▌ 2. mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). kákics a. Marzell Adonis aestivalis a. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). kakukkfű a.. 1405 k. kakukkfű 1.. ſzagáról. EWUng. Fűvészk. a démutka utótag nemzetségnév.. 2. a növény akkor virágzik. kakasvirág 1. J: ’Adonis aestivalis. .) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. TESz. a nevet valószínűleg a ném.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. A névadás alapja talán az. A kakics ismeretlen eredetű. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. J: ’Thymus serpyllum. Fűvészk. Vö. Fűvészk. vadkakukkfű’. J: ’Orobanche alba. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). J: ’Sonchus oleraceus. 2. olasz kakukkfű’. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. vadkakukkfű’. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). kakukkfű a. (Melius 118a). ▌ 2. 1775: Kakits (Csapó 122).: RMGl. ▌ 2. 381).kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. 323).’. gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik.’. 255). J: ’Thymus vulgaris. J: ’Thymus serpyllum. a kakukkf ű előtag magyarázata. 409). J: 1395 k. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 389). — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). más növények. J: ’ua. A névadás alapja. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. J: ’ua.: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. hogy a növény ott fordul elő. Hahnenblume mintájára hozta létre. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123).) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. 1578: Kakuc f× (Melius 116a). ném. A kakukkfű-vajvirág összetett szó. 1998: ’Thymus serpyllum. 1813: Kakalits (Magy. N. 374). hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. 353). A kakukkfű valószínűleg a lat. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. Kock ’kakas’. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. J: ’ua. 1813: Kakits (Magy. nyári hérics’. 1783: Kakas virág (NclB. kakukkvirág. Diószegi– Fazekas alkotása. salátanövény’ jelentésű. 1783: Mezei Kakukfü (NclB. TESz. 409). römischer (welscher) Quendel ’római.: RMGl. vö. EWUng.’. kakashoz hasonlítják. J: ’ua. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. a bókoló amaránt (4. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122).) népi elnevezés. őszi kikerics’. a muskotályzsálya (3. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227).’. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy.’. kakasvirág (MagyGyógyn. 50). | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). J: ’Sonchus asper. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. 389). … setét veresek” (Magy. 1998: kakukkfű (Priszter 522).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.’. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. a névadás magyarázata. ném. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123).

Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. A saláta utótag magyarázata. Gouch ’kakukk’. N. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. réti boglárka’. ang. réti bakszakáll’. A névadás alapja a virág kék színe. nemes májvirág’. vö. tavaszi virágzása motiválja. Ember és növényvilág 278).) kakukk előtagja a ném. J: ’Anemone nemorosa. 161). A névadás szemléleti háttere az. A terjék (első megjelenése: 1529. kakukkvirág 1. thériaque. berki szellőrózsa’. Ember és növényvilág 203). 416). jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. kálmos kalánfű. Gauchheil (< ném. 408). A kakukkpogácsa Melius alkotása. N. bába~. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. Theriak. fehér kukukvirág. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. Petasítes (< gör. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. nyugati salátaboglárka’. ném. réti bakszakáll’. A réti boglárka (4. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. kalánlevelűf ű l. J: ’Tragopogon pratensis. 336). A réti bakszakáll tápláléknövény volt. A kalapfű valószínűleg a lat. baka~. kakukkvirág (ÚMTsz. terjék a. 1783: Kakuk-terjék (NclB. J: ’ua. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. Mélius a ném. petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. ▌ 4. ▌ 3. 2. J: ’Anagallis arvensis. Marzell Anagallis arvensis a. triaca. az. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. EWUng terjék a. kakukksaláta 1. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a).). A kakukkibolya összetett szó. bába~körfény. 1807: Kakuk-terjék (Magy. ▌ 5. J: ’Hepatica nobilis. a sárga virágok akkor nyílnak. J: ’Adonis vernalis. Ember és növényvilág 277–8). fr.) a ném. 1783: Kalap-fü (NclB. 3: 33).. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). ficaria. mezei tikszem’. N. ▌ 2. 1783: Kakuk Saláta (NclB. TESz. kakuksaláta. hogy a növényt táplálékként használták. N. Fűvészk. amikor a kakukk szól. májusi gyöngyvirág’. 1841: kakukterjék (Barra 261). J: ’Convallaria majalis. ▌ 2. Fűvészk.. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). 97: 333). Ember és növényvilág 203). vö. közönséges acsalapu’. gauch < kfn. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. J: ’Ranunculus ficaria subsp. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). ang. A kakukkterjék Melius alkotása. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ill. Kuckucksblume tükörfordítása. N. 1775: Kakuk virág (Csapó 108).) és nyugati salátaboglárka (5. — N. Marzell Anemone nemorosa a. tavaszi hérics’. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). amely az ibolya színéhez hasonló. amikor a kakukk szól. Ember és növényvilág 198). ökör~ kalamus l. J: ’Tragopogon pratensis. hogy a növény virágzásakor. kalács l. még kakukkvirág. 408). kakukkibolya (Nyr. kukuksaláta. . ’tavaszi hérics’ (2. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). theriac. 1783: Kakuk virág (NclB. J: ’Petasites hybridus. kukukvirág.kakukkibolya vajvirág.’. 3: 340).) kakukkvirág elnevezése népi név. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ném. kakukkvirág (Péntek–Szabó. a ném. tavasszal szól a kakukk. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása. 357). kakukvirág (Péntek–Szabó. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. kakukkpogácsa.) és ’berki szellőrózsa’ (3. ficaria. J: ’Ranunculus acris. 390). ol.) kakukk előtagját a növény korai. kanálfű kalántorma l. J: ’Ranunculus ficaria subsp. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. akkor virágoznak. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. kakukvirág (Péntek–Szabó. a ném Gauchheyl (Melius 182). nyugati salátaboglárka’. a névadás magyarázatára l. 226 kalapfű kakukkibolya N. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. kukuksajáta (Péntek–Szabó. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50).

galangath. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. a kacskanyak nemzetségnév. kalinca. kálomistagyökér (Csapody–Priszter. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. vö.. katyinka (Halmai 76).: Asparagus: Nÿwl’ arnik. a személynévre való utalással keletkezett. kalina. 1807: Klárisfű (Magy. sz. kalmus gyökeret (ÚMTsz. A kalendula a lat. 235). Calamus odoratus (OrvK. A kalárisfű Melius alkotása. 235). Nyúl árnyék fű.: „Aloeſt. J: ’ua. kálomistagyökér N. or. corallört. 263). 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. orvosi kálmos’. J: ’ua. | 1807: ’Acorus. 1787: kálmos (TESz. kalinka l. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). Koralkraut fordítása. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. 232). . || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. J: ’Ajuga chamaepitys. 1998: kálmos (Priszter 291). bizonytalan eredetű. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. Fűvészk. 341). kalendula 1783: Kalendula (NclB.-hv. Fűvészk. MNövSz. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. összetett szó. szakny. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). érdekes.. szb.: ’Acorus calamus. J: 1577 k. J: ’ua. EWUng. || N.). 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. kalinca. Vö. koraalkruid. ínfű. sv. J: ’ua. — N. holl. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása.: RMGl. kalmos-gyxkeret gr.’. kalinka átvétele. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. J: ’Ajuga chamaepitys. orvosi kálmos’.).’. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). Fűvészk. A kalincaínfű összetett szó. kalina. a név a ném. gálna a. J: ’Asparagus officinalis. 1783: Kalintza-fü (NclB. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. 1948: kalina.’. népetimológiás változat. kalinca nevét. 341). kalina ’kányabangita’. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. Genaust Caléndula a. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. kalincaínfű’. 619). glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. 197/28). J: ’Ajuga chamaepitys. 359). 1807: Kalintza (Magy. 420). kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). kalinca a. 377). 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). fagyal’. kaljinka (MagyGyógyn. Az RMGl. Nyr. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). kalmusgyökér. Fűvészk. J: ’Calendula officinalis. szójegyzékünkben. Melius 437.’. A m. 93).kalárisfű Genaust petasátus a. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). kalapja l. N. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). ka- linica ’fagyal’. J: ’ua..). kalinca a. Spárga fű. (TESz. amely a növény két régi nevéből jött létre. kalincaínfű’. a gálna szláv eredetijének (< vö. kalína ’kányabangita. A névadás alapja a növény piros bogyója. kalincaínfű’.’. kalyinka. Kalyinka. 357). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — N. Fűvészk. kalina. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. Marzell Asparagus officinalis a. A kalina a szláv kalina. kalina 1903: kalina. 1783: Kalárisfü (NclB. v. Fűvészk. 384).’.). kalinka (ÚMTsz. kalina kálmos 1577 k. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. 2. jelentésmegadásuk azonban pontos. kesernyés csucsor’.-i Calendula átvétele. J: ’Solanum dulcamara. Szabó. Fűvészk. gálna a. kalina (Jávorka 978). szlk. az előtag magyarázatára l. szln. 367). Vö. orvosi körömvirág’. 609/42).). gálna.). 1783: Kálmus (NclB. Sparga (De Herbis: RMGl. közönséges spárga’. 1775: Kálmos (Csapó 126). 235). kálmos | Acorus calamus. az utótagra l. TESz. kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. 64: 14. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. J: ’ua.

úfn. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. orvosi székfű’. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. A kanálfű a lat. az utótagra l. 1948: kamilla (MagyGyógyn. J: ’Artemisia vulgaris. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. Fűvészk. Talán Camill” (TESz. cochlear ’kanál’) fordítása. vö. orvosi kanálfű’. A kálmos kettős átvétel.: ang. a lat. orvosi kanálfű’. ném. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. pipitér. k. orvosi kanálfű’. ▌ 2.). calmus ’bozót’. 1783: Kalán levelü fü (NclB.’. Marzell Matricaria chamomilla a. 302). 299).. EWUng. A névadás alapja a termés. kanállevelűf ű l. kanálf ű.kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. a kanál előtag magyarázatára l. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. J: ’Chamaemelum nobile. kalyinka l. J: ’Chamaemelum nobile. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). J: ’Artemisia absinthium. Genaust Cochleánthus a. A rómaiszékfű (2. írónád. camomilla < lat. J: ’ua. lat. kankaj l. kamillapipitér (Csapody–Priszter. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. J: ’Matricaria chamomilla.’. fogyasztották a növényt. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). A kamilla német eredetű. vö. kálmosnád’.. 1813/1900: „Székfű. kam(lla (ÚMTsz. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). chamaem#lon ’kamilla’ < gör. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). calamo (aromātico). közönséges pásztortáska’. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). orvosi székfű’. J: ’ua. vö. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). kalamus a. lat. J: ’Matricaria chamomilla. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. A kanálka népi név. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. (sweet) calamus. 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. ném. fekete üröm’. ol..-i Acorus calamus utótagjának átvétele. kálmos kálomistatapló l. A m.). a földre’. a gyökér utótag magyarázó szerepű.-i Cochlearia (< lat. cseh kalmus. 117). szakny. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy.. kálvinistatapló ’alma’). camomilla és kamomilla a latinból való. ol. calamus ’nád. amely kanalakhoz hasonlít. — N. abszintüröm’. Kalmuß. kanálka N. ném. J: ’Cochlearia officinalis. 93). Kamille (< lat. az előtagra l.. chamaí ’a földön. J: ’Cochlearia officinalis. A kanáltorma összetett szó. kálmus. rómaiszékfű’. camomille.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. taplóüröm. kanálfű kanál l. camomillo. kalina kamilla 1. szakny. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). chamomílla a. fr. NySz.’. 302). a kamilla szó vége latinosítás eredménye. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). kanálka (MagyGyógyn. römische Kamille. TESz. vö. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). kálmusz l. A névadásra hatással lehetett a ném. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. a torma utótag arra utal. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata.). MNövSz. konkoly . kamilla. gör. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. gálna kálomistagyökér l. A névadás alapja. chamaím#lon < gör. kamillapipitér N. 312). 1608) latin eredetű. A görög szó a lat. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. J: ’ua. chamomilla. A kamillapipitér összetett szó. 1998: kamilla (Priszter 425). J: ’Capsella bursa-pastoris. rómaiszékfű’. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. Genaust Chamaeálo( a. 393). nádsíp. vö. h. a fű magyarázó utótag. hogy ahhoz hasonló módon használták. ang. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. magyarázatára l. 374). kálmos kálnabokor l. camomile. J: ’Cochlearia officinalis.

— tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. kányahunyor (ÚMTsz. Fűvészk. közönséges csillagpázsit’. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. veris. J: ’Primula vulgaris. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. Kankalék (Veszelszki 72). Kan(n)tenkraut. 209).’. jelölt birto- . kankalék származékszavak. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466).: RMGl. Marzell Equisetum arvense a. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört. A kankós valószínűleg erdélyi népi név. kankuska (MagyGyógyn. | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. J: ’Primula veris subsp. alapszavuk eredetileg ’görbe. 356). amelynek a kacs. A névadás alapja. a veres jelző a virág színére utal. mezei zsurló’. J: ’Equisetum arvense. hogy a növény szára nagyon rövid. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. kankoj l.). európai kakasmandikó’. J: ’Colchicum autumnale. a kankalék végződése képző (vö. kankalin (ÚMTsz. kánya humor (Ethn. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. ▌ 2.’. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). Habichtkraut (< ném. J: ’ua. 5: 37). kankó N. 2.. görbül. 1775: Kankalin. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. J: ’ua. A kányahunyor összetett szó. kankalíkfű. tálmosófű. bürökgémorr’. szártalan kankalin’.) erdélyi népi elnevezés. kannamosófű 1590: Equisetum. Kankalék (Csapó 148). a névadás magyarázata. A kankalin. tavaszi kankalin’. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. ▌ 2. tavaszi kankalin’. 45). 1783: Kankalin. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. Az elnevezés alapja az lehetett. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. hajlék). kányahumor (MagyGyógyn. J: ’ua. EWUng.. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. J: ’Erodium cicutarium. kányakörme (MagyGyógyn.). J: ’Primula vulgaris. hogy a virág színe feketés. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. 335).’. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. J: ’Descurainia sophia.kankalin kankalék l. 375). TESz. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. 132). konkoly zős származéka. A kankó ’őszi kikerics’ (2. ölyvfű. — őszi ~ N. Fűvészk. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. kankó a. a névadás magyarázatára l. 356). Vö. 49). Ö: fokhagyma~. kányahunyor kankós 1. veris. kankó (Péntek–Szabó. szártalan kankalin + Primula veris subsp. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. 257). A kannamosófű a ném. — N. 228). ▌ 2. és abba a nem egészen tisztázott. 152). Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. hajlik’ jelentésű lehetett. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. A névadás magyarázata. kányahumor l. A kányakörme népi elnevezés. J: ’ua. főzelék. TESz. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). kányaköröm N. Ember és növényvilág 221). kankalinkó. őszi kikerics. N. 1807: veres K[ankós] (Magy. és formája a hunyoréhoz hasonló. J: ’ua. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). J: ’Cynodon dactylon. kankó a. hajlott.’. kunkorodik szavak is a tagjai. elsősorban az az őszi virág’.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). fehér zászpa’. kuncsorog. hogy a növényt edények tisztítására használták. Kankalék (NclB. Kannenkraut tükörfordítása. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. sebforrasztófű’. fekete zászpa’. A kányafű feltehetőleg a ném. kankuska N. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. J: ’Erythronium dens-canis. J: ’Veratrum nigrum. ▌ 3. J: ’Veratrum album. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. 1798: Kankalin. őszikankó (Péntek–Szabó.’. EWUng. Ember és növényvilág 221).) népi név.

EWUng. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. 351). koprъ. J: ’Anethum graveolens (convar. 54). *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. 1645: Kaporna (MA. | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. kapri kaponyák l. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155).’.). ▌ 2. 1405 k. erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130). Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. A kányazsombor összetett szó.) a fűszerkaporhoz (1. 250. 1998: kapor (Priszter 300). 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). 56: 117). 1998: kányazsombor (Priszter 294). Fűvészk. A név a termések hosszú alakjára utal. hagymaszagú kányazsombor’. 56: 117).. vö. ▌ 3. A fűszeres ’fűszerkapor’ (1.’. hortorum). 198).) jelző a növény idegen eredetét jelzi. tövises kapri’. 351). kapÀr.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. | 1948. 1577 k. kapri’. kôpor. kaperli. Sophienkraut. 1585: Káporna (Cal. a zsombor utótagot azért kapta a növény. kerek kapor (Jávorka 266). A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB.: kaporna (OrvK 205/7). | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). 1783: Kaporna (NclB. A kapor szláv eredetű. kapor (Péntek–Szabó. — Ö: ánizs~. Fűvészk. kapar. 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. felépítésük is hasonló.) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). kányafű ’Descurainia sophia.: anetum: capor (SchlGl. 380). kapotnyak kapor 1. kapri kapiknyak. kaperlin l. J: ’ua. SzlJsz.’. A kapor ’büdös pipitér’ (3. 380). ánizs. édeskömény’. 1590: Kaporna (SzikszF. кóпър. büdös pipitér’. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). kapitnyák l. A kaporánizs összetett szó. Vö. hogy konyhai fűszernövényként használják. kopòr. 198). | 1807: ’Capparis. 2. J: 1790 k. szlk. spinosa. TESz. Ember és növényvilág 203). ánizskapor. 1807: Kaporna (Magy. 1543: kapornath (MNy. blg.) jelző arra utal. kapor. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174). Kniezsa.’.) és ’édeskömény’ (4.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. J: ’ua. esetleg szlovák R. 375). — N. kaporna 1516: Kaporna (OklSz. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp.: RMGl. kapotnyak kapli l. J: ’Anthemis cotula.’.: kapornyath (MNy. ▌ 4.(Veszelszki 55). a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak.’. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. J: ’ua.’.: RMGl. J: ’ua. az utótagra l. a kánya előtag valószínűleg a R. eb~. 1998: ’Alliaria petiolata. kányazsombor 1790 k. szl. 79). kereklevelű kapotnyak’. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF.: coaltum: capor (SchlSzj.: BotTört. 312). 370). sebforrasztófű’. 1430 k. J: ’ua. gémorr. — N. kopór (ÚMTsz. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. J: .: „Sophia Chirurgorum. 1798: OlaÐz-kaportól gr. kopar. 13). 335). Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. 1783: Kapor (NclB. fűszerkapor’. mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. hortorum). 85: 211). 126). sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. 1813: olasz K[apor] (Magy. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). J: ’ua. fűszerkapor’. A magyarba egy déli szláv. kutya~. 351). f űszer~. az előtagra l. 1998: kerti kapor (Priszter 300). a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele.’. 1570 k. óe. 380). | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128).). az olasz ’édeskömény’ (4.: RMGl. 1578: Kapornya (Melius 22a).: ’Descurainia sophia. J: ’Anethum graveolens (convar. vö.). J: ’Foeniculum vulgare. Növényszótár 50). J: ’Asarum europaeum. J: ’ua. 377). J: ’ua.

: RMGl. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). 382). 282). illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak.). J: ’Adonis vernalis. kopytník.’.’. a kerti kapor ’Anethum graveolens’. kopotnyak. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R.. 1577 k. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). kopotnyikot (ÚMTSz. 2: 260: TESz. vö. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy. A kaporna német eredetű. 1540 k. or. Horváth.: Asarvm: kapothnÿak (Herb. A m. Kapotnakoth gr. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. gappern. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. sz. Etimológiailag összefügg a m. ukr. копúтняк. a fűszerkömény ’Carum carvi’. szln.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. 380). úfn. 26. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’.: ’Asarum europaeum.: RMGl. c): RMGl.’. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). hogy a növény levelei hoszszúak. kapotnyak. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). *kopytьnikъ-ból származnak. A kapotnyak szláv eredetű.). 217/22). Ó és Új Diaet. A magyar nyelvbe a ném. (OrvK. tövises kapri’. 1958. J: ’ua. ném.. (OrvK. (OrvK. vö. 1760: kapotnya gy×kér (TESz.-hv. EWUng. spinosa. Kappernstaude. kappren. 433).’. kopîtnik. (OrvK. копúтник. 206/23). „Ki az urát nem szereti. J: ’ua. J: ’ua. 380). királyné asszony káposztája. 100. — Ö: kapri~. keskenyek. | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. szlk. kapri. vö. (TESz. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112).). A névadás alapja. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). 399/17). Fűvészk. 127). Vö. 3/16. J: ’ua. ném. vö. 380). A névadást az magyarázza. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. 1797: kaput-nyak-füvet gr. disznó~. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése.).). A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. J: 1520 k. bokor. — N. J: ’ua. kapiknyak. kopyten.).: RMGl. TESz. Kapothnakoth gr. káposzta l. tavaszi hérics’.: TESz.: CzF. Fűvészk. 16. kapitnyák. 336/34). 79). szb. J: ’ua. 1: 163: TESz. kapta szláv eredetijével. ném. | 1807: ’Asarum.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. Marzell Adonis vernalis a. Kapotnaknak gr.). J: ’ua. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. 305/18. Kaper ’kápri’. kappern. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. 1948: Kapotnyak. 282). OrvEml. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA.: Asarum: kapothnak (Növ. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. szálasak. idegen nyelvi megfelelőre vö. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). A cserje. (OrvK.: TESz. kereklevelű kapotnyak’. A kaporrózsa összetett szó. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. kòpitnīk. A virág a rózsához hasonlítható.). nyúl~ kapotnyak 1520 k.: Kaponyak (StUnBB.’. Mollay 342. kопuтн_к. 1525 k. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R. NémEl. 382). 1578: Kapotnyac (Melius 130a). Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). vö. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307).’.’. 344/41). sz. kapotnyak’. J: ’ua. kapornya l. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. Kapotnakot gr. 1676: kopotnyikot gr. *kopytьnjakъ-ból. blg. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). II. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. N. cseh kopytnik. 380). kereklevelű kapotnyak’.). ném. 343/9. копúтник. 380). kòpitnjāk. Kapotnyik (MagyGyógyn. valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. 1807: Kapotnyak (Magy. J: ’Asarum europaeum.: Kapothnakot gr. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). kapotnyakot főzzön neki” (Népd. (TESz. A kaporrózsa Benkő alkotása. Perpénfa a. 380). kopytnik. Kappernstrauch. 226/31.’. XVI.

milanoi tzukkerpakkerait. A karácsonygyökér könyvszó. 1948: kappanőr (MagyGyógyn.). fűszer’. a kerek kapotnyak. capparis. Csokonai-szókincstár 255. ném. hazai bajor-osztrák eredetű. 61). kopottnyak. vö. J: 1807 e. A folyamatot elősegíthette a ném. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. 479). az előtag magyarázatára l. 1483– 1490: kappry (SoprOkl. fekete hunyor’. 251. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. 375). vaniliát. spinosa. 1843: Kápri (Bugát. eredetű kappan ’herélt kakas. külön átvétel a szerbhorvátból. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik.). SzófSz. szerint a magyarba esetleg az ol. kapotnyak kappanőr 1807 e. J: ’Capparis spinosa subsp. J: ’ua. átvételre mutatnak. Weihnachtswurz tükörfordítása. kapri. ill. az n-esek a kopytnik-ből valók. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. kapotnyik l. 1793: Kápri (Grossinger 345). kaporna. Fűvészk. Fűvészk. a ném. kaplit.: Kappanőr (Julow 265). A kaprikaporna összetett szó. 479). кáпeрсы (többes sz. capperi vagy a lat.: ’Arnica. A névadás motivációja az volt.’. Csokonai színműveiben is előfordul pl. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. a középső szótag kiesésével. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. Fűvészk. 227). a stekli. ném. Kniezsa. fr. | 1807: ’Capparis.’. 65). J: ’ua. tövises kapri bogyója. A névadás magyarázata. cappari közvetítésével kerülhetett. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. spinosa. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. A kapri vándorszó. Cultura in: Csokonai Színművek 167). A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. A TESz. (uo. J: ’ua. 479). 60). Diószegi–Fazekas alkotása. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. . NémEl. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. Krisztusvirág. 1841: kápri Káporna (Barra 48). hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. Szóhalm. Kappernstrauch. strimfli. TESz. J: ’Helleborus niger. 318). Kaper. J: ’ua. A kapitnyák újabb. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. A kappanőr összetett szó.’. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném. árnika’. 1617: Kaperli (uo. a botanikai szaknyelvbe nem került be.’. a ragozhatatlan lat. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l.’. kaporna. 1807: Kappanfr (Magy. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). 312). 1807: Kápri (Magy. Vö. Fűvészk. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). de létrejöhetett a kapelliből is. A kápricserje tükörfordítás. hegyi árnika’.. | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). J: ’ua. caper. Horváth. or.. kapparis). Vö. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. jövevény -li végű szók analógiája. kapri 1548: kapri (OklSz. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. | 1948: ’Arnica montana. amely a lat. cappelit gr.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. tövises kapri’. sampanelt. Kappernstaude. 1612: Kappelit gr. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. vö. I: 689. J: ’Capparis spinosa subsp. tövises kapri’. ol. — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). Csal. a nevet a növény R. Vö. EWUng. (uo. II/6: 262). cáppero. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. 2. Fűvészk. az utótagra l. spinosa. ang. Melius alkotása a ném. SzlJsz. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. câpre. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. kapri’. 100. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. III: 57). vö.

katibòlha (Péntek–Szabó.’.: RMGl. quod milii contrici.) és az orvosi somkóró (3. 411). 475). 1664: Cichorium Katankóró. orbáncfű. hoc est milii contriti flos.). 1841: kattan (Barra 215). 257). 1783: KáÐa-fü (NclB. solsequium: Napra nezô fé. kipcs. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. ▌ 3. 1948: kattangóré. kása. 1998: katángkóró (Priszter 337). A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. EWUng. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). J: ’Primula vulgaris. J: ’ua. naputám forgo fÖ (Cal. szártalan kankalin + Primula veris subsp.: kathan koro fw (MNy. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. saláta~. hogy a növényt tápláléknövényként használták. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). 1775: KáÐa virág (Csapó 148). amely egy qata. tavaszi kankalin’. az orbánc magyarázata. A névadás alapja a termés. mezei katáng’. 1783: Kotáng-kóró (NclB. kásafű.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. 1783: Katlan-kóró (NclB. 57: 357). A kásafű Csapó alkotása. bojtorjánka. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). — Ö: endívia~. 411). J: ’Galium verum. Ember és növényvilág 199). ab ungaris appellati. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. kattankóró (MagyGyógyn.’. J: ’Primula veris subsp. katakóró. sz. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. veris.’. katting kóré. kasszia l. tejoltó galaj’. 330). Ember és növényvilág 199). 1998: katáng (Priszter 337). 1585: heliotropium: Katung koro. koldustetű. J: ’ua. J: ’ua.). J: ’Galium verum. csalán > N. 1560 k. ▌ 2. J: ’Melilotus officinalis. csaláng). . kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. tavaszi első virág. TESz. A salátakatáng (2. Vö. szenna~ kata l. tavaszi kankalin’. és köznevesült. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. Vö. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. | ~kórófű XVI. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. J: ’ua. tavaszi kankalin’. tejoltó galaj’. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). orvosi somkóró’. A katibolha népi név. 406). (Beythe 39). kottángkóré (ÚMTsz. veris. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB.).alapszó származéka -Ûan képzővel.’. Katika-répa kárórépa l. J: ’ua. A sárga jelző a virág színére utal. J: ’ua. 411). Cicoria (Lippay II: 90). amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó.: RMGl. 411). a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. mint a köleskásáé. közönséges párlófű’. bojtorjáng. salátakatáng’. katibolha N. 411). szőrféreg.’.’.: kathang (BesztSzj. hogy a virág színe olyan. J: ’ua. katekhu akácia l. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. A katáng valószínűleg török eredetű. karikarépa l.: kattangh (GyöngySzt. J: ’Cichorium endivia. — ~kóró 1595: katang koronak gr. (Melius 77a). qataÛan ’vadcikória.: RMGl.kásafű Marzell Helleborus niger a. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. bojtorján > N. veris.. J: ’Cichorium intybus. 1783: Katáng (NclB. vö. 1590: Heliotropium. a tejet megaltatja. 411). Fűvészk. a növény pl. a növény egyéb neveivel. kávé~. a kása előtagra l. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). a virágok követik a nap járását. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). 455). 1783: Apró Katang (NclB. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. J: ’Agrimonia eupatoria. akácia katáng 1. J: ’Primula veris subsp.’. szintén a napra érzékeny növények. A kásaorbánc összetett szó. auag katang (SzikszF. 1395 k. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). — N. 330). salátakatáng’.

mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. 443). Szóhalm. Katika-sisakvirág’. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba. vö. Fűvészk. indás ínfű’. és angoly katonák. J: ’ua. 258). katonapetrezselyem 1. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. hogy a növényből pótkávét készítettek. Rapaics. Katika-sisakvirág’. 58: 352. A névadás alapja talán az. 12. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. sz. 317). v. bakszakáll’. mintára jött létre. 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kávékatáng népi név. PallasLex. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. orvosi székfű’. mezei katáng’. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. J: ’Aconitum napellus subsp. || karikarépa 1708: Farkas répa. Kathreinenbläume. 375). ami azonban nem a patika elírása. Genaust Anthemis nobilis a. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). PPB. A katonapetrezselyem összetett szó. J: ’Tragopogon pratensis. 1783: Katika répája fü (NclB.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). J: ’Aconitum napellus subsp. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. kávé katáng (MagyGyógyn. || Katika 1813: Katika (Magy. ném. Fűvészk. kavkázfű XVI. 379–380). hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. 58: 352). 1843: katika Sisakvirág (Bugát. A névadás szemléleti háttere. ném. 12. 317). réti bakszakáll’. vö.. 1911: kazuár cserje (Cserey. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. Fűvészk. 10: 302). Karika répa. Fűvészk. Éder. napellus.’.’. 170). J: ’Tragopogon. hanem a karika szóé. katyinka l. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. J: ’ua. J: ’Ajuga reptans. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. 346). Magy. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. Növényszótár 94). kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. 125: 187–202. J: ’Cichorium intybus. 163. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. PPE. PPB. A katóka népi név. mezei varfű’.’.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. Aconitum napellus < n#pus ’répa. sisakvirág. J: ’Knautia arvensis. . mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. A magyarság virágai 115. 1807: Katika répa (Magy. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). 330). mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. ). Benkő 61. 10: 302.’. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. 317. J: ’ua. katáng katóka N. katóka (MagyGyógyn. R. Fűvészk. Rapenblumen ’répavirág’. ▌ 2. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. J: ’ua. A névadás magyarázata. Nyr. A névadás oka ismeretlen. 443). közönséges csikófark’. J: ’Matricaria chamomilla. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele.). 13. 106. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. kalina kávékatáng N. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. TermTudKözl. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. összetett szó. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). gyökér’. Fűvészk. J: ’Ephedra distachya. 379). (PP. kerek repkény’. Fűvészk. a répa utótag lat. 125: 187– 202). 1807: katona – Petrezselyem (Magy. Marzell Aconitum napellus a. J: ’Glechoma hederacea. 302). 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). napellus. PPE. lat. katlankóró l.

Marzell Aegopodium podagraria a. kecskefű (Péntek–Szabó. kecskefű 1. J: ’Consolida regalis.]rago fa (BesztSzj. 1500 k. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). 1525 k. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. kecskerágófa 1395 k. Hornkümmel ’szarvkömény’. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. századtól már használatos volt. gálya. néha kéthasábúak.. Marzell Galega officinalis a. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. pódion < poús ’láb’) részfordítása. Marzell Galega officinalis a. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. . a fű magyarázó utótag. J: ’ua. J: ’Galega officinalis. J: ’Vitex agnus-castus.: ? ’Taxus baccata. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. fehér termésekre utal. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kecskerágó’. J: 1395 k. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). Geißklee. 97). 1578: Ketske rago fa (Melius 10).: RMGl. 373). a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. 392). bár az előtag hiányzik. kecskehere. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát).-hv. A réti jelző a lat.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’.’ neveznek. A mezei szarkaláb (2. 1998: kecskeruta (Priszter 380).’. 213). kecskerágófa lehet. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). A névadás alapja. ruta capraria. Ziegenklee tükörfordítása. A kecskefű a lat. 1783: Ketske Ruta (NclB. TESz. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). MNövSz. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. orvosi kecskeruta’.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. adat a m. Szabó Attila feltételezi. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. mezei szarkaláb’. kecskehere. goat’s rue. nemzetségnév. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. | ’Vitex agnuscastus. tiszafa’. hanem a valódi. az utótagra l.. Marzell kiemeli. A kecskehere a ném. 1550 k. kecskere gálga l. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. pratensis fordítása. UEWb. ill.: ’Euonymus sp. Melius 370. A ruta utótag magyarázata.. 1595: Kechke ragho (Beythe 16). 1948: kecskefű (Halmai 6). ruta kozja. 405). A kecskeruta a ném. Geissfuss ’kecskeláb’. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. 214). Delphinium consolida a. Ember és növényvilág 222). a névadás magyarázatára l. Genaust tragophyllus a.. goutweed ’kecskegyom’.) kecskefű elnevezése népi név. a kecskekörömre emlékeztetnek. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp.: Caprificus: [. ném. EWUng. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. barátcserje’. ang. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet.v. Geißraute ’kecskeruta’.: RMGl. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása.1: RMGl. szb. N. ang. kecskehere 1813: ketske Here (Magy..: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. podagrafű’. 2. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). 168. J: ’Aegopodium podagraria. Graumann 88. A kecske előtag a lat. orvosi kecskeruta’. lóhere. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). 1903: Kecske . A here utótag magyarázatára l. A kecskegálya összetett szó.: RMGl. 584). Az 1395 k. 212). ol. ném. 212). a szőrkoronás.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. vö. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. 392. hogy a levelek tojásdadok. J: ’ua.’. az előtag magyarázatára l. barátcserje’. ▌ 2. Szabó. Geißklee ’kecskehere’. ném. A kecskerágó megnevezés a XIV. Geißraute tükörfordítása. NclB. J: ’Galega officinalis. orvosi kecskeruta’. J: ’Galega officinalis. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. szakny. hogy Melius ismerte azt a fát. | 1550 k..

a bakszarvúf ű mintájára jött létre. a növény R. amely szakállhoz hasonlít. (OrvK.kecskeszakállúfű 236 széna~. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. magyarázata. Marzell Filipendula ulmaria a. gratiola (< lat. J: ’Viola odorata. kékilonka N. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212).: RMGl.: . Barba caprina (Melius 81) (< lat. cyanus (< gör. pie~. kékilonka (Péntek–Szabó. goat’s beard. réti legyezőfű’. lat. 1577 k. 179). lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A salátakatáng (2.. kékkonkoly (→ konkoly). — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). bluecaps. orvosi csikorgófű’. Az ótörök eredetű kék. — erdei~ 1520 k. Marzell Anemone hepatica a. 388). J: ’Rubus caesius. salátakatáng’. Vö.. kekiny l.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre.: Endivia: vadkek (CasGl. kék búzavirág’. búzavirág a. | vad~ 1470 k. 1583: kek verág Cyanus. kökény kék 1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a virág színe kék. plavcek. J: ’ua. 1500 k. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. kekény l. ▌ 3.: vad kekkel gr. A névadás magyarázata.: lactuca: kek (BesztSzj. kýanos ’kék’) fordítása..’. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal. nyúl~csorbóka. kékvirág 1. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. c): RMGl. Ember és növényvilág 240). hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. 1395 k. ang. J: 1540 k. vö. ▌ 4. ném. ill. isten~ kékbogyó N. 128).2: RMGl.: RMGl. Genaust Cyanánthus a. A kecskeszakállúfű Melius alkotása. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). buza virag” (KolGl. lat. szl. kökény kékicske N.) és az erdei hölgymál (3. Genaust Gratíola a. kegyelme l. ▌ 2. kekín. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. A kékicske népi név. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat.’.-től adatolható.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). blaue Kornblume. EWUng. TESz.. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. viola növénynévből. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). nevei: barba caprae. barba szakáll. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185). J: ’Filipendula ulmaria. A kegyelemfű a növény R. 1783: Vadkék (NclB. J: ’Centaurea cyanus. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. ill. J: ’Trigonella foenum-graecum. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. J: ’Cichorium intybus. 256). 410). a névadás alapja a virág kék színe. barbula caprina. kelefű 1540 k. mezei katáng’. J: ’Sonchus arvensis. J: ’Hieracium murorum. Marzell Centaurea cyanus a. ném.: RMGl. A névadás szemléleti háttere. 420). nyúl~. 1775: Kék-virág (Csapó 47). kék búzavirág (→ búzavirág). ▌ 2. kékicske (MagyGyógyn. ném. bluebottle. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. GeiſÅbart (Melius 81). erdei hölgymál’. a lat. J: ’Gratiola officinalis. a növényeket salátakánt fogyasztották. cseh sinokvě t. a lat. J: ’Cichorium endivia. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka.) Barra alkotása. búzavirág a. görögszéna’. ibolya’. 1783: Kék virág (NclB. Kékbogyó (MagyGyógyn. 775). saláta’. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). J: ’Lactuca sp. J: ’Hepatica nobilis. J: ’ua.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. auagy. hamvas szeder’. mezei csorbóka’. a): RMGl. 201/14). plavica.: RMGl. nemes májvirág’. Az ótör. 256). Gnadenkraut. hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek. 123). 388). capra ’kecske’) fordítása. 388). kelefű Ö: disznó~. 388).

A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. A magyarba egy török kändir ’kender..: Canapus: kender (TESz.’. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). kenderikefű. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. 1783: Kénköves gyökér (NclB. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. A kelyhbokál összetétel. hogy a növény gumója belül odvas. èendir ’kender. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. 392).. J: ’Peucedanum officinale. hogy a növény gyökere keserű. tuv. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238).. J: ’ua. ném. a kelyh ~ kehely előtag ném.. mod. jelentése ’pohár’. tat. oszm. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. senyved a. kendir. kirg. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. hogy a növény kora tavasszal „kel”. rühfű. 387). egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. Wilder Hanf ’vad kender’. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. A névadás magyarázata. kändir. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). a ném. hogy a növényből seprűt készítenek. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. TESz. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. Mind az elő-. alt.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. mezei varfű’. kender’. orvosi kocsord’. nog.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. keltike 1.). 16).. J: ’Corydalis solida. A kénkövesgyökér Melius alkotása. J: ’Knautia arvensis. a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. J: ’Antennaria dioica. A bokál utótag olasz eredetű. 392). kelyhbokál 1807 e. J: ’ua. TESz. Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. J: ’Galeopsis ladanum. ném. J: ’Corydalis cava. 1395 k. ▌ 2. öszszetett szó. A kelésfű Melius alkotása. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. ujg. len’ kerülhetett át. a kender előtag arra utal. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). 229). J: ’Alchemilla. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. szüle stb.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. J: ’Cannabis sp. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. senyved a.. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. A névadás magyarázata. A kénköves jelző magyarázata. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). EWUng.). vénuszhaj’. még olaszok seprűje. AH. Fűvészk. A kender ótörök eredetű. kinder. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. üzb. ▌ 3. kenderkefű l. 415). A növény keserű . 347). 387). a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. ujjas keltike’.. len’. kel a. A piros. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. CC. EWUng kel a. 1775: Kelés-fü (Csapó 292).’. szúrós csodabogyó’. A kelefű egyedi adat. parlagi macskatalp’.: Kelyhbokáll (Julow 267). piros kenderkefű’.. a névadás magyarázatára l. bask. A név magyarázatára és eredetére l. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. 229). vö. J: ’Orobanche alba. veres jelző a virágok színére utal. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). Marzell Galeopsis speciosa a. fehér vajvirág’. a növényt kelések gyógyítására használják. A kelőfű név magyarázata talán az. Az odvas ’odvas keltike’ (1. J: ’Ruscus aculeatus. fekélyfű stb. kender 1. varfű. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. palástfű’. eredetű.) jelző arra utal..kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény.. odvas keltike’.

Marzell Achillea ptarmica a. J: ’Gentiana cruciata. J: ’Calendula officinalis. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. ném. 484). Fasankraut ’fácánfű’. méz~. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). kenyérbél-cickafark’. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. kenyér l. fácánok. 346). az ’apró törmelék’. a madár előtag jelentése ’kicsi. Ember és növényvilág 198). ▌ 2. Genaust Peucédanum a. barna. 1578: KereſÅtes f×. disznó~.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. gusinnik ’ua. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). 533). kenyérbélvirág l. hogy a szétmorzsált levél libák. Käsblume ’túróvirág’). A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. kenyérbél-cickafark’. k(nyérmòrzsa. J: ’ua.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Fűvészk. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt. 484).’. crucis ’kereszt’) és a gör. kenyérbél-cickóró. isten~. || kenyérbélvirág 1. Ember és növényvilág 198. az átlagosnál apróbb’. or. kenyérbélcickafark’. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. crux. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. 2. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. a név a ragadós levelekre utal. Növényszótár 4).. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. KereſÅtesf× (Melius 157). J: ’ua.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. GÀnsegras. J: ’Achillea ptarmica. J: ’ua. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. amely szétmorzsálható. [! kenyér] (Lippay II: 23). Diószegi és Fazekas alkotása. Ganselkraut ’libafű’.’. madarak tápláléka. fácánok. a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. részben a növény gyökerének keresztmetszete. a gyökérnek ebből a különös. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). 420). J: ’Achillea ptarmica. 1813: Kenőfű (Magy. Weckbröselchen. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). valamint az. kenyérbél-cickafark kenyere l. 344). Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. Talá- . A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. Marzell Achillea millefolium 15a. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. cickafark. kenyérmorzsa. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. A madármorzsa összetett szó. || madárkenyér N. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. amely szétmorzsálva libák. kígyótárnics’. ill. A kenőfű növénynév a ném. Fűvészk. Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. 1807: Kenyérbél virág (Magy. a névadás alapja a bimbós virág. a cickafark utótag nemzetségnév. orvosi körömvirág’. sár~ (→ sárkerep) kerep l. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. J: ’Achillea ptarmica. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. J: ’Chenopodium bonus-henricus. J: ’ua. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. Staurotypos (< gör. ném. kerék l. J: ’ua. cipó alakú termése. Péntek–Szabó. madármorzsa (Péntek–Szabó. Cruciata (< lat. Ember és növényvilág 198).’. szakny.’.. vö. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. Ember és növényvilág 198). Schneeballen ’hógolyó’.’. magyarázatára l. béle~. gusinaja grečka. Calendula officinalis a.’. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. || madármorzsa N. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. madarak tápláléka. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). vö. 375). Schmerbel (< ném. gen. ném. parajlibatop’. Fűvészk. sár~ kenyérmorzsa N. földi~. boszorkány~.

J: ’ua. szb. hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). 1783: KereÐzt-fü (NclB. sárga tárnics’. ▌ 2. ▌ 5. sasfű.). J: ’ua. keserűgyükér (ÚMTsz. J: ’Menyanthes trifoliata. 2. J: ’Centaurium erythraea. 1525 k. Kreuzblum stb.) keserűfű nevének alapja. 416). A keresztesgyökér a ném. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. borsos keserűfű’. aquilegia (< lat. Növénynevek 36–40. križatica. 163).. A keresztfű. ▌ 6. 1841: keserüfű (Barra 313).: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. A keserűfű keser. magyarázatára l.) a ném. keresztesfű. Fűvészk. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. 1783: KereÐzt-fü (NclB. vidrafű’. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. 861. keserű gyökér. kis ezerjófű’. J: ’Sisymbrium officinale. ördög~ keselyűfű 1577 k. Ö: sas~. vasfű’. UEWb. 1813: Keserűfű (Magy. A névadás magyarázatára l. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. Mollay. ném. 416).-hv.) Csapó alkotása. nagyon öblöſſek. vö. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). keserűgyökér 1.) valószínűleg a lat. keresztformájúf ű l. keserűfű 1. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 335). 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). ▌ 7. A keserű ’vidrafű’ (2. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. 1578: Keſer×gyxkeret gr. ol. aquila ’sas’) fordítása. ▌ 2. keresztesgyökér. Creuzwurz (NclB. vízibors (→ bors). 1841: keserüfű (Barra 274). hogy a növény csípős ízű. kígyótárnics’. 322). 82). ▌ 2. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. J: ’ua. háromlevelűfű. J: ’Persicaria hydropiper. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. a névadást azzal indokolja. J: ’Verbena officinalis. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). A kereszttövis a ném. — Ö: madár~. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). szapora zsombor’. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). croisette. Creuzwurz (NclB. 346) tükörfordítása. 280). J: ’Senecio vulgaris. kígyógyökerű keserűfű’.. 363). a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. J: ’Aquilegia vulgaris. A keserűfű ’vasfű’ (1. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). 346). Mollay.alapszava ugor kori. A névadás magyarázatára l.) a növény mai hivatalos elnevezése. 1783: keÐerü gyökér (NclB.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). ▌ 3. de a ném. J: ’Alo( sp. 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). fr. réti harangláb’. még földepe. Cruciata fordítása. keresztesfű keresztfű 1. A ’kis ezerjófű’ (5. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. J: ’Gentiana lutea. 1783: keÐerü-fü (NclB. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. J: ’Rhamnus cathartica. 564/ 28). keresztgyökér l. 345).) jelző magyarázata. (Melius 57). A keselyűfű a lat. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. keringő l.’.) jelzőt az indokolja. kígyógyökér. de szagtalan növény” (Barra 274). varjútövis. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. ▌ 4. tövis utótagra l. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. Kreuzdorn tükörfordítása. a háromlevelű jelzőre l. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. vö.’. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. Marzell Gentiana cruciata a. J: ’Gentiana cruciata. eritaurin) tartalmaz. keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. J: ’Marrubium vulgare. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). porcsin~. crusada. Növénynevek 37–38. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. — N. orvosi pemetefű’. közönséges aggófű’. 1783: KeÐerü-fü (NclB. varjútövis’. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. J: ’Persicaria bistorta.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben.’. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). . 375).: „Keſelÿw fwnek. hogy a növény „Levelei hoſzſzak.

kígyófű (Péntek–Szabó. a névadás magyarázatára l. hogy mikor kihajt a növény. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). tavaszi kankalin’. borjúpázsit’. kígyófűgyökér. Ember és növényvilág 198). Marzell Glycyrrhiza glabra a. az előtagra l. J: ’ua. Fűvészk. | 1798: ’Primula vulgaris. magyarázata.: RMGl. kígyónyelv. közönséges sárkánykontyvirág’. 1520 k. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). dracō ’sárkány. 1948: kígyófű (Halmai 38). J: ’Glycyrrhiza glabra. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. 455).’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. Bitterwurz tükörfordítása. J: ’Gentiana cruciata. melynek keser. basilisca (< gör.). (Melius 89a). A névadás alapja. nagy bojtorján’. J: ’Helleborus niger. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148).’. 2-hímű” (Magy. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). J: ’Arctium lappa. kígyófű. J: ’Dracunculus vulgaris. A keserűgyökér ’aloé’ (2.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. kígyógyökér 1813: kígyó. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. ▌ 3. 346). 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. vö. a pázsit utótag szláv eredetű. a keserű. J: ’Anthoxanthum odoratum.: Kéthímpásit (Julow 266). J: 1775: ’Primula veris subsp. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. igazi édesgyökér’. szártalan kankalin + Primula veris subsp. Fűvészk. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja.: RMGl. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3. fekete hunyor’. SchlangwurÅ ’kígyófű’. 1783: KeÐztyü-virág (NclB. istenkesztyüje (ÚMTsz. R. A keserűlapubojtorján összetett szó. oly hegyes. UEWb. serpēns ’kígyó’. dracunculus (< lat. 255). kétiksz repkény l. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. hogy a növény gyökere keserű ízű. tavaszi kankalin’. 335). illatos borjúpázsit’. keserűgyökerűf ű l.: RMGl. ném. Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). A kígyófű a lat. ▌ 2. a név arra utal. 1578: Kigyó f×nec gr. serpentaria (lat. ami megízlelve igen keserű. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. — N.. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. 255).) Melius alkotása. serpentis) fordításával jött létre. tekert Gy[ökér] . pirosló hunyor’. a bojtorján utótag nemzetségnév.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. hogy a növény pázsitfűféle. hogy „Vir. — ~gyökér N. kéthímpázsit 1807 e. Ember és növényvilág 198).) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A keserűmagúfű egyedi adat.) és pirosló hunyor (4. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. 256). 1783: Kigyó-fü (NclB. Hele Better ’heilig Bitter’.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. Fűvészk. ▌ 4. A fekete hunyor (2. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). A névadás alapja. A kéthím előtag magyarázata. 96). hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. J: ’Helleborus purpurascens. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. Veszelszki még azt is hozzáteszi. J: ’Anthoxanthum. Idegen nyelvi megfelelőre vö. repkény keze l. hogy a növény gyökere tekergős. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. J: ’ua. kígyófű 1500 k. NaterwurÅ. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). lapu.’. 257). veris. mert más fü az” (Csapó 117). veris. b): RMGl. ném. || istenkesztyű N. 861. a név Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). A névadásra a lat. gen.) a ném. Mélius azzal magyarázza. kígyótárnics’. 96). Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. Marzell Aloe a.

őszi kikerics. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. 1998: kígyóhagyma (Priszter 295). Mollay. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. J: ’ua. megfelelőjét is megemlíti. lándzsás útifű’. Fűvészk. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. J: ’Persicaria bistorta. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. Fűvészk. 1807: ’Echium. échis ’kígyó’ < óind. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. Melius még a név ném. 354). kígyólevelüfű (MagyGyógyn. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB.: RMGl. J: ’Allium scorodoprasum. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439).’.’. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném.) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. Naterzunglin (Melius 90). J: 1807 e. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. vö. 226).. 388). J: ’Allium ursinum. 82). A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. ▌ 2. 372). || ~fű 1. Natterwurz tükörfordítása. vö. egy leuele.) vadon növő hagymafajok. közönséges kígyónyelv’.’.’. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). echidna ’kígyó’ < gör. kígyógyom’. kígyóhagyma (Péntek–Szabó. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. a lat. Fűvészk. kígyószisz’. Echium fordítá- . basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. A névadás magyarázata. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw.. kígyólevelűfű N. ſzaga. hogy a levelek vékonyak. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. échidna ’kígyó’ < gör. kígyótárnics’. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. áhiA ’kígyó’). gen.: Kígyószisz (Julow 256).) és ’kígyóhagyma’ (2. J: ’ua. kígyóhoz hasonlíthatóak. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. neve is: Echium (< lat. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. ném. részben a kígyóhagymához való hasonlóság. hosszúak. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). Schlangenwurtz. kígyófű. | 1998: ’Echium vulgare. kígyószisz 1807 e. id eſt Lingua Serpentis. Kigyo nyelue (Melius 90). 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. 429). 429). Kigyo nyelw” (Melius 90). J: ’ua. 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). snake weed ’kígyófű. 2. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. keserűf ű kígyóhagyma 1. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. óphis. 363). J: ’Colchicum autumnale. Fűvészk. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. N. ill. 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. Marzell Gentiana cruciata a. 156). 372). azert íze.’. Növénynevek 46–47. J: ’ua. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. kígyómarást gyógyító fű l. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. J: ’ua. ▌ 2.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. J: ’ua. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). ang. (Melius 90a). 355). Ember és növényvilág 221). a névadás magyarázata. A kígyószisz nemzetségnév. ▌ 3. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. 346). — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). J: ’ua. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). Genaust ophiocárpus a. 2. Fűvészk. glôssa ’nyelv’). A kígyóhagyma a ném. medvehagyma’. basilisca (< gör. Ophioglossum (< gör. 2. közönséges kígyószisz’. kígyóhagyma’. kígyógyökerű keserűfű l. 279). J: ’Gentiana cruciata. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB.’. J: ’Plantago lanceolata. 528). elsősorban a növény tavaszi levelei’. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül).’. snake root ’kígyógyökér’. J: ’Ophioglossum vulgatum. Diószegi–Fazekas alkotása. erre utal a lat. kígyógyökerű keserűfű’. A kígyólevelűfű népi név. 1998: kígyószisz (Priszter 365). óphios ’kígyó’. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. 1807: Kígyószisz (Magy. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. a kígyó előtag a lat.

hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. dracunculus szó volt. 103). serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. Chinakraut tükörfordítása. illetőleg a tövet. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). az előtagra l. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). előzménye talán a lat. 520). ▌ 3. Osterblume ’húsvéti virág’. ang. kikín. 422). kikerics. 376). Natternkopf ’kígyófej’. 716). A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. Fűvészk. 231). J: ’Artemisia dracunculus. kígyószisz l. ▌ 2. 1813: Kígyótráng (Magy. Genaust dracónis a. 2. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. az utótag a hangutánzó eredetű szisz. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. 156). A növény virágzata kék virágokból áll. kikarics l. snake flower ’kígyóvirág’. kivágott gyökerű f ű király l. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. a tráng utótag bizonytalan eredetű. 82). mérges vad harapást gyógyító fű. a név magyarázata. 1807: Királydárda (Magy. közönséges sárkánykontyvirág’. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört.. ném. a névadás alapja. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. 1807: Kígyotráng (Magy. 310). slangenkruid ’kígyófű’. viper’s herb ’viperafű’. (OrvK. J: ’Anemone nemorosa. ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. Marzell Echium vulgare a. MNövSz. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. kincs l.: RMGl. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. kígyótárnics’. TESz. vö.) valószínűleg a ném. kikerincs. Gencius ~ füve. az utótagra l. A névadás alapja. 1577 k. terjőke (→ terjékfű). 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris.: Kegÿo Trangoth gr. — Ö: terjőke~. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). J: ’Arum maculatum. Échium a.. Märzenblume ’márciusi virág’. — N. | 1783: ’Dracunculus vulgaris. 1783: Kigyó-trank (NclB. EWUng. A kígyótárnics összetett szó. ágas aszfodélusz’. közönséges sárkánykontyvirág’. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. 47). égi~ kininfa l. Marzell Anemone nemorosa a. vízi peszérce’. kikirincs l. kígyógyökerű keserűfű’. mint a valódi kínafa (Cinchona sp. J: ? ’Persicaria bistorta. holl. kígyótrankfű 1500 k. Serpentaria (< lat. kígyóf ű. foltos kontyvirág’. 363). kígyótráng (Csapody–Priszter. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. kökény kirágott gyökerű fű l. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. A kínafű a ném. Fűvészk.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. ▌ 4.) gyökere tekergős. később megkékülnek. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. berki szellőrózsa’. Marzell Lycopus europaeus a. A kígyótrank összetett szó. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). Fűvészk. Natterkraut ’kígyófű’. tárnics. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. MNövSz. valamint az.. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. avagy Haſtula .kígyótárnics 242 királydárda sa.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. az előtag a lat. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. 112/18). amelyek nyíláskor pirosak. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. 1783: Kigyó trang (NclB.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Persicaria bistorta.) kérgét. J: ’Lycopus europaeus. tárkönyüröm’.. 381). J: ’Gentiana cruciata. viper’s grass ’viperafű’. 127). Vö. Genaust echídne a. hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. kikirics. a névadás alapja a növény korai virágzása.). 255). J: ’Asphodelus ramosus. hajlott porzói. 1998: kígyótárnics (Priszter 383). közönséges sárkánykontyvirág’. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk.: RMGl. kikeri. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. || kígyótrank 1. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6).

ang. Kxnigs kerÅen (Melius 146). a név nem maradt fenn. 380).’.’. J: ’Eryngium campestre. 1783: Király-fü- ve (NclB.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. királynéaszszony káposztájának gr. királyné káposztája (Jávorka 536.: RMGl. pompás virágzata.’. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő.). 1775: Király-fü (Csapó 239). a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. J: ’Tribulus terrestris. | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. ▌ 2. 380). 132). 84). J: ’Asphodelus albus. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. 159). 40: 104). J: ’ua. 1560 k. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. mert a nagy. 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). J: ’ua. 7: 381). tüskés.’. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. J: ’ua. || királynyila N. A királyfű a R. „ſzára főldreterűlt” (Magy. ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). Királydárda (MagyGyógyn.: RMGl. 182). 1520 k. J: ’ua. és azért a királyé. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. J: ’Agrimonia eupatoria. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239).: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. királygyertya (Szegsz. orvosi somkóró’. földi királydinynye’. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). 268). J: ’Melilotus officinalis. J: ’Verbascum phlomoides. A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. A szöszös ökörfarkkóró (2. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. a névadás magyarázata. | királyné káposztája N.’. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. lat. Fűvészk. 172). J: ’Melilotus officinalis. A földi jelző magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőre vö. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). Király dárdácskának” (Lippay I: 75). királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. szöszös ökörfark-kóró’.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. 1807: Királygyertya (Magy. (Melius 95). közönséges párlófű’. 406).: RMGl. kiráj-gyertya (Nyr. J: ’Verbascum thapsus. Fűvészk. 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. 1783: Király dárdátskája (NclB. 339). ▌ 2. ném. (Veszelszki 144). virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken. . hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. feltűnő. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. királydárdácskája l. 1998: királydinnye (Priszter 525). 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). Növénynevek 75–77. Növénynevek 65. Melius alkotása. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. Marzell Tribulus terrestris a. Mollay. MagyGyógyn. mezei iringó’. messziről dárdához hasonlító formát mutat. királynéasszony káposztája (Varró 77). király káposztája l. 357). Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. J: ’ua. molyhos ökörfarkkóró’.’. amely alulról felfelé elkeskenyedő. — N. a hastula regia szabad fordítása. 268). Fűvészk. A királygyertya a lat. királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. király nyila (Nyr. (Egészség Isten patikájából 9). királyné káposztája (MagyGyógyn. királygyertya alapján jöhetett létre. fehér aszfodélusz’. szöszös ökörfarkkóró’. 159).) királydárda neve a R. 159). J: ’ua. ▌ 3. J: ’ua. orvosi somkóró’. királyné káposztája N. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. ▌ 2. királygyertya 1. a névadás magyarázata. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. 1578: Király gyortya (Melius 146). N. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). 280). Mollay.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. királydinnye királyné asszony káposztája 1. a növények dárdaként állnak a réteken. J: ’Verbascum phlomoides.: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl.’. a termése gömbölyű. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua. ▌ 3. — N.’. | király káposztája 1525 k. Idegen nyelvi megfelelőre vö. king’s clover.

ördögharaptaf ű. fr. J: ’Erodium cicutarium. Reiherschnabel tükörfordítása. 1807: Kukojtza (Magy. kisebbítőf ű l. J: ’ua. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). A kócsagorr valószínűleg a ném. a kénköves jelzőre l. Marzell Aconitum anthora a. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. orvosi kocsord’. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. mezei szarkaláb’. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). 329). succisa (< lat. 2.. ném. a névadás magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. királyné asszony káposztája királynyila l. sarkantyúvirág. 361). kocsord 1577 k. Delphinium consolida a. EWUng.’. A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata.’. eupatorium (< talán VI. 377). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). Hasonló típusú névadásra l. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2.) népi elnevezés. sőt esetleg a ném. Pantoufes de Marie. Fűvészk. J: ’Succisa pratensis. amelyek szépsége királyi. 200). 1807: Kotsord (Magy. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. bürökgémorr’. N. Fűvészk. 35). hogy a gyöktörzs vége olyan. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. hogy a ’mezei iringó’ (3.) szúrós. 152). TESz. hogy a virágok színe sárga. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. de a névadásra hatással lehetett a lat. J: ’Aconitum vulparia. Fűvészk. Eupator király füve’ elnevezés is. J: ’Tropaeolum majus. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). Ulrich 7.) kisasszonypapucs nevének magyarázata. kivirics l.. 1807 e. ném. a tüskés jelző magyarázata. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). ném. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. stork’s-bill ’gólyaorr’. szakny. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. 200). Szabó.’. Eupator király nevéből) név. 329). A mezei szarkaláb (2. Fűvészk. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. narancssárga. kocsord a. Melius 410. A kocsord ismeretlen eredetű. devil’s bit ’ördög harapása’. Vö. Genaust eupatória a.-i eupatoria. ang. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó. 262). ördögharaptafű’. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. J: ’Arctostaphylos. Genaust Succísa a. Königskraut ’király füve. ang. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. kocsord a. kocsord’. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. ill.-i nevek (kivágott gyökerű fű. elharapottfű) mintájára keletkeztek.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. J: ’ua.. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. kisasszonypapucs 1. — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. a királyi színnek felel meg. Fűvészk.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK.. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. J: ’Succisa pratensis.’. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB.) és ’mezei iringó’ (3. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. Marzell Erodium cicutarium a. 362). kénkövesgyökér. királyné káposztája l. 96). nagy sarkantyúka’. N. áfonya’. 1783: Kukojza (NclB. Ember és növényvilág 198). J: ’Peucedanum. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Consolida regalis. J: ’Vaccinium myrtillus. a név a virág formájára utal. Aconitum napellus a. orvosi medve- . medveszőlő’. J: ’Peucedanum officinale. király káposztája. pirosas. AbbiſÅ. Muttergottesschucherl. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. ▌ 2. sz. Herrgottsschühli.: Kukojtza (Julow 258). J: ’ua. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn. a növény társneveit: angyalbocskor. farkasölő sisakvirág’. 263). ördögharaptafű’. kokojsza 1.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.

) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. (Barra 254). vadóc) neve’. katibolha. 1948: koldustetű (MagyGyógyn.’. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. Fűvészk..: TESz. csicsis~. ang. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Bettelläus tükörfordítása. J: ’Arctium lappa. J: ’ua. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. konka. kokojsza a. a név valószínűleg a ném. 17). számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. vetési konkoly’.) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. Fűvészk. Fűvészk. 132). konka (MTsz. vö.koldustetű 245 konkoly szőlő’. | 1807: ’Agrostemma. ang. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). piros terméssel. ruhához ragadó termés. Fűvészk. TESz. szőrös virágfeje. coácăţă ’alacsony ribizli. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). kankaj. kokojsza a. kúkolj.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. 470). Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. | 1578: ’Agrostemma githago. közönséges párlófű’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. berzenkedik a. a lat. konkáj (Nyatl 1: 15). 1783: Kóldus tetü (NclB. Melius 395). 1998: konkoly (Priszter 293). 324). amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. ang. or. konkáj. 1998: vetési konkoly (Priszter 293). — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. Agrimonia eupatoria a. kolandran l. erdei peremizs’. koma l. J: 1405 k. Marzell Arctium lappa a. konkoly konkoly 1. J: ’Inula conyzae. N. berzenkedik a. koldustetű (MagyGyógyn. vö. N.: ném. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). Pracherläuse.). J: ’Agrimonia eupatoria. coácăză. к]клица sz.’.hv.-i conyza (Magy. Ember és növényvilág 199). közönséges ebnyelvűfű’. EWUng. kókolj. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. J: ’Cynoglossum officinale. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. Koldustetű (Jávorka 536). A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. ▌ 3. kék búzavirág’. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. áfonya’. J: ’Tribulus terrestris. Fűvészk. 1807: Kóldústetű (Magy. ném. J: ’Conyza. ▌ 2. *kYkoljь . konkoj (Péntek–Szabó. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. nemzetségnév. N. 276). A konkoly szláv eredetű. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). N.. 470). földi királydinnye’. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. vetési konkoly’. szb. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. rom. szln. J: ’ua. 367). szőrféreg.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. A földi királydinnye (1. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. 470). — N. blg.: ÅiÅania: concol (SchlSzj.. koriander koldus l. ilyen nemzetség ma nincs’. örökzöld törpecserje bogyószerű.). 1775: Konkoly (Csapó 141). kúkoľ.). kunkoj (ÚMTsz. egres. ▌ 2. J: ’Centaurea cyanus. TESz. J: ’ua. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. кýколь ’konkoly’. 1578: Konkoly (Melius 63). beggar’s buttons ’koldus gombja’. nagy bojtorján’. Ðzéllyelberzednek” (Magy. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr. Fűvészk. harvest lice. 126). EWUng. Fűvészk. hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. A kokojsza román eredetű. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254).: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. a közönséges ebnyelvűfű (2. szlk. konko. beggar lice. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. szakny. konkó (OrmSz. kankoj. 1405 k. ▌ 4. 276. konkoj l. к]кьл.). Az újgör. Vö. 280). 470) névből hozták létre. J: ’Agrostemma githago. 277). konkoly | Agrostemma githago. 326)..’. N. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. Bubeläuse ’gazfickótetű’. Fűvészk. 1807: Konkoly (Magy.

erősszagú zeller’.: Coriandrum (OrvK.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. fehéres buroklevele. 1998: kontyvirág (Priszter 307).: RMGl. A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. 40: 111). de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. foltos kontyvirág’. Veszelszki Antal is érezteti „fa. 520). kontyvirág 1807 e. (Melius 58). kékvirág. az előtag arra utal. 349). 520). A konyhazeller összetett szó. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. (TESz. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. 1841: kopottnyak (Barra 387). a névadás alapja. Kniezsa. kopor l. Fűvészk. koriánder (Priszter . Fűvészk. EWUng. EWUng. TESz. vége előtt. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). tiszta zőldek. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott. TESz. A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. (Barra 161).. | 1998: ’Arum maculatum.: Kontyvirág (Julow. hogy a kopott-nyak elnevezés jobb.’. 1577 k. 191). 278. konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. 1798: Koriánder (Veszelszki 172). J: ’Carum carvi. 1595: Coriander (Beythe 79). magyarázata. 1872: kopotnyákot gr. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. 25: TESz. vagy inkább kopott-nyak” (75). A foltos/mocskos jelző a lat. sz. maculatum ’foltos’ fordítása. amely kontyszerűen véd. graveolens. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). zeller a. J: ’Arum maculatum. koporsóvirág (MagyGyógyn. 1807: Kontyvirág (Magy. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). foltos kontyvirág’.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. 1683: Kopottnyak (Nyr. szappanfű’. a konyha előtag jelzi.). fűszerkömény’..). Jan. kapor koporsóvirág N. kömény. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. (Melius 89a). sz. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. és szívesen ültetik temetőkbe. konkoly’ szava került át még a 10. hogy a virág fehér. vö.. foltos kontyvirág’. a konkoly pedig arra vonatkozik. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). J: ’Arum maculatum.) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. Coriander (Lippay II: 20). A kontyosfű magyarázatára l. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. J: ’ua. érthetőbb. hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. 1673: kopottnyák (Com. 419). az utótagra l. Fűvészk. zeller a. hogy a növényt fűszerként használják. kereklevelű kapotnyak’. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. ill. 520). fejlődött. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. A konyhakömény összetett szó. 1998: koriander. 85). 265). hasonlóan a vetési jelző. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele. 1783: Kóriándrom (NclB. kontyvirág’. J: ’Arum maculatum’. kopotnyik l.). 1807: ’Arum. A kontyvirág nemzetségnév.. kontyvirág. Kolandran (NclB. J: ’Saponaria officinalis. J: ’Asarum europaeum. a növény előfordulási helyére utal. v. A legrégebbi alakváltozat a konkoly. EWUng. Fűvészk. 91). Perpenia a. hogy a növény fűszerként használatos. A búza között termő körülírás Melius alkotása. Diószegi–Fazekas alkotása. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku.és fÍszeres könyvében”. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). SzlJsz. 47). J: 1807 e. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. 520).: TESz. 419). kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. Csapó József indokolja is a névadást azzal. 1578: Colandran Coriandrum. XVI. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. 1664: Coriander (Lippay II: 18). TESz. J: ’Apium graveolens var. másfelől pedig konkoj stb. az utótagra l. kopar. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). Ö: sárkány~. 349). zeller.

A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. J: ’Lycopodium. ang. 556).. kerti koriander’. Ember és növényvilág 198). fr. fehér akác’. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. coliandrum (< gör. or. ol. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. fedelékes pikkelyekből” (Magy. A kosbor a TESz. jaj~.’. J: ’Adonis vernalis. 1998: kerti koriander (Priszter 343). scabiōsus ’durva. szamár~ (→ szamártövis). kapocs a. kosbor kosmonynősző XVI. 267). | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168).’) átvétele. A koszfű a lat. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye. hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. koszorú l. varfű. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. var’) fordítása. (ÚMTsz.: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. pézsma(~). som~lóhere. a nőszőfű névben). 26/8: 16. 1807 e. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. mezei varfű’. nyers’ < scabiēs ’rüh. ném. coriandre. egérfark(~). 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. puncs~. TESz. kolandrán (Csapody–Priszter. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. dut~. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö.) megrövidült változatával. κορίανδρον.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. 1577 k. kotlòvirág (Péntek–Szabó. Fűvészk. J: ’Coriandrum sativum. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). ökörfark(~). a TESz. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. kosmonynősző. a kosbor névben) + mony ’here’ (l. coriander. J: ’ua.. — N. 494). vö. J: ’Orchis. 1935: 184). EWUng. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. TESz. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l. Geschröt a. szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. az agármony névben) + nősző ’növelő. látványos koronája. TESz. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. kosz. a . — Vö. ném. J: ’Lycopodium clavatum. sz. Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. Koriander. coriandrum. J: ’ua.: Kosbor (Julow 265). cukor~.és Széptud. — Ö: agár~. bogáncs~. Értekezések a Nyelv. a név magyarázatára l. 556).’. agárkosbor’. 107). MNövSz. koleándert gr.. korpafű’. — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. Nxßxf× a. A koriánder vándorszó. Stendelwurtz’ (NéNy. кориáндр. szenna(~). J: ’Orchis. UEWb. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). 421). 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). J: ’Orchis morio. Bocksbeutel ’bakzacskó’. 1807: Kosbor (Magy. 1783: Kosborfü (NclB. J: ’Robinia pseudacacia. az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. ótvar. kapcsos korpafű’. J: ’ua. kosbor’. som~.. EWUng korpa a. kosbor’.koronafa 247 kotlóvirág 343). koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. katáng(~). 869. Fűvészk. Bockhode ’bakhere’. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). coriandro. ballangó~. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). campania~ kotlóvirág N..). J: ’Knautia arvensis.’. 404). cicfark~ (→ cickafark). κολίανδρον ’ua. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. agárkosbor’. 1998: kosbor (Priszter 440). kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. seprű~ (→ seprűfű). Fűvészk. szerint ismeretlen eredetű. EWUNg. kosbőr l. kóró l. és az EWUng. 556). (Melius 154). A lat. Fűvészk. J: ’Orchis morio. kapocs a. gordon(~). A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. lencse~. scabiosa (< lat. korpa a. a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. tavaszi hérics’. — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). κορίαννον. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202).

J: ’Orobanche sp. közönséges kutyabenge’. kekiny. | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. J: ’Melilotus officinalis. kőkény. gogan ’kökény’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. ném. (ÚMTsz. kökönnye. 1783: Kökény-tövis (NclB. köcsögfüvet gr. Ember és növényvilág 198.. kökény Péntek–Szabó. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. a névadás magyarázata. kökinye.: RMGl. 1583: Kökény fa Prunus sil.. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. meggy’. hogy a növény köves területeken fordul elő. — N.’.’. 373). paprat od kamena. valamint a növény kökény 1. vajvirág’.” „Ne vigyük be.). Növényszótár 22). kökény’. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. A kőgyökér a ném. 163. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. 211). kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). vö. 426). kőgyökér N. hv. seprűzanót’. J: ’Cytisus scoparius. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. az elnevezés szemléleti háttere az.: RMGl. köcsögfűnek gr. pikkelypáfrány’. J: ’ua. kökén l.). UEWb. ang. k(kény. kükíny (Nyatl. kék’ szóból származhat. 376). J: ’Frangula alnus. Steinklee tükörfordítása. 2. kökän ’szilva. A tövis ma- . 1: 112). cinus: kekenffa (KolGl. 430) tükörfordítása. EWUng kotor a. kökäm ’kökény’. 342). J: ’Prunus spinosa. kőgyökér (MagyGyógyn. 426). J: ’Polypodium vulgare. kikin-fa (MTsz. 1395 k. 36). hogy a növényből söprűt készítettek. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). 1405 k. kőkiny. Marzell Melilotus officinalis a. A török szó a kök ’ég. 342). hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. kökönye (MTsz. 132). 213). jelentése ’söprű’ (vö. Steinwurze (NclB. varjútövis’. A kőhere a ném. tyúkszem. Marzell Ceterach officinarum a. őszibarack. A magyarba került török alak *kükän lehetett.. kotor 1902: ’söpör’). köcsögfű N. 426). 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). mert nem lesz kotló. csag. kikín. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335). 213). 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. — N.’. Ember és növényvilág 198). 1430 k. gö=em ’kökény’. J: ’ua. MNövSz. J: ’Asplenium ceterach. 1470 k. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. orvosi somkóró’. 376). TESz. ▌ 2. J: ’ua. Marzell Polypodium vulgare a. kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145). (Clusius–Beythe 7: BotTört.. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata.: RMGl. kőfal 1911: kőfal (Cserey. 1578: Kxkény fa (Melius 26a). stone fern. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB.: Acacia: kekyn (CasGl. kükin (ÚMTsz. Vö.: cinis: keken fa (BesztSzj.: cirium: kwten (SchlSzj. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). 2. 211). kökén. kotor a. köcsögfű. kükény.: cirius: keken fa (SchlSzj. Idegen nyelvi példára vö. Fűvészk.kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. kökän ’szilva’.: RMGl. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. 145).: RMGl. MNövSz.1: RMGl. oszm. nem tojik”. Steinfarn ’kőpáfrány’. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. me megláttya a tyúk. 1998: kökény (Priszter 470). 110). 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335).). ▌ 3. AH. k(kín. J: ’Rhamnus cathartica. — festő~fa 1813: festő. 164). kum. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. a név magyarázata.). A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. a): RMGl. 347. „A tyúkok közé dobták. holl. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. kininfa (Csapody–Priszter. — ~fa 1395 k. hashajtó K[ökényfa] (Magy. 426). kőméz. Vö. J: ’ua.). a növény sziklákon fordul elő.: RMGl. vö. kipcs. Fűvészk. kökönye (Csapody–Priszter. tyúkvirág.: cinum: keken (BesztSzj. steenkloover. 110). megszárított szára kőkeménységű. J: ’ua.’.’. a névadás magyarázata a termés kék színe. A kökény ótörök eredetű.

kökörcsin’. cathartica (< gör.’. 335). hogy a fekete bogyótermés. kikerics 1525 k. J: ’Primula veris subsp. k(kercsin. 103).). Kökörtyén (Csapó 146).: ’Pulsatilla sp. — N. ▌ 6.: RMGl. kökény a. a fa fekete bogyói erősen fognak. kökörcsin’. veris. kikirics. | 1798: ’Primula vulgaris. 1783: Sárga Kükörits (NclB.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse. 126). a): RMGl.: . 320). J: 1798: ’Pulsatilla sp.. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365).: Kökörtsin (Julow 259). Fűvészk. 1775: KökörtÐin. kökinye. A varjútövis (2. kökiny. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo.: ’Pulsatilla sp. J: ’ua. J: ’ua. 50). 19). amely hasonlít a kökény termésére. J: ’Pulsatilla sp. kükerc. kikirics. 1775: Kükirtz. kökörcsiny. kökörcsin’. MNövSz.: RMGl. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). veris.. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. veris. — N. 426). 380).: ’Pulsatilla. N. Ember és . kökörcsin’.. pulsatilla: Kékôrcz. J: 1395 k. kökény gyarázó utótag arra utal. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 360). 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). kukerc (MagyGyógyn. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése.. J: 1775: ’Primula veris subsp. J: ’Orchis morio.) kökény nevének magyarázata az. tavaszi hérics’. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. 382). Ember és növényvilág 198). berki szellőrózsa’. J: ’Pulsatilla sp. „kiczin. J: ’Primula veris subsp. J: ’ua. nyári hérics’. 426). 1798: Sárga-kökörtsént gr. J: ’Anemone nemorosa. nagykökörcsin (Péntek–Szabó.). J: 1405 k. kökönye l. hogy a növény tüskés. MNövSz. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). és festésre alkalmasak.. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. ▌ 5. Kükertz (Csapó 146). J: ’Adonis aestivalis. 1395 k. összetett szó. kökörcsin’. Fűvészk. az előtagra l. kivirics (Csapody–Priszter. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. kükörics (Csapody-Priszter.’.. kukerc. kikerics.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. TESz. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). ▌ kikerics 3. Purgierwegdorn. Ember és növényvilág 198). | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). a hashajtó jelző a lat. ▌ 8. ▌ 2. || kikerics 1.’. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). tavaszi kankalin’. kökörcsin’. EWUng. 1405 k. 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. tavaszi kankalin’. kökercsin (ÚMTSz. 295). — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). tavaszi kankalin’. 380). scilicet latine primule veris (CasGl.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. J: ’Adonis vernalis. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). 103).’. ▌ 7. agárkosbor’. a varjútövis termése is októberben érik.. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. (Veszelszki 366). 1590: Anemone. 1470 k. kökörcsin 1. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). | 1578: ’Pulsatilla grandis. kökény’. J: ’Verbascum thapsus. őszi kikerics’. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). — N. leánykökörcsin’. 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. A festő jelzőt az indokolja. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). kökércse (Péntek–Szabó. ▌ 4. kökény a. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter.: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. kökény. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). molyhos ökörfarkkóró’. 1948: kivisics. — nagy~ N. 426). szártalan kankalin + Primula veris. 1783: Fekete Kükörits (NclB.titipus: kikerchen” (BesztSzj. 1807 e. 1998: kikerics (Priszter 340). 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). ném. | 1807 e. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. ▌ 3. 426). 426). kikirics (Péntek–Szabó. tavaszi kankalin’. kathartikós ’tisztító. J: ’Colchicum autumnale.: RMGl. J: ’Prunus spinosa. MNövSz.

hogy ősszel virágzik. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. amely abban különbözik a lila virágú. pipacskökörcsin. kukurics. 376). kikirics. szellőrózsa. kökörics l. lókökörcsin. fehér zászpa’.). ’nyári hérics’. Az őszi ’őszi kikerics’ (5. „kiczin. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. Fűvészk. édeskömény’. 8. leánykökörcsin..: fenicullinum: kemen (SchlSzj. ’berki szellőrózsa’. a héricset ’Adonis sp.) jelzőre l.’. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe.). kikeri. kökörics. ’molyhos ökörfarkkóró’. kükörtsén” (TESz. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható. kökörcsin a. 360). a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt. tavaszi hérics’. 427). igazolhatja ezt az. kikirícs.: RMGl. A köldökfű a ném.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. A TESz. szártalan kankalin’. kökörcsin a. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. 1405 k.). hérics a.) lett. rózsaszínes.’. a névadás magyarázata. — Ö: varjúkikerics. ’őszi kikerics’. a név magyarázata. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. tavasszal virágzó kökörcsintől. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). pl. 4.. kükörtsin. — bé- . őszi kikirics.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította.’. голубóй ’égszínkék. 1998: őszi kikerics (Priszter 340).) jelző Melius alkotása. J: ’Foeniculum vulgare. J: ’Adonis vernalis. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). A kökörcsin török eredetű. és az EWUng. gyöngy~ kömény 1..: RMGl.’ (1. Ember és növényvilág 221). őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. ’tavaszi kankalin. hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. *kükürč ’kékes’ átvétele. virágzata halvány lilás. гóлубь ’galamb’. mintára jött létre (< lat. J: ’ua. világoskék’. 5. — N.). kikirincs. 3. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből..’. Szabó. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. ’agárkosbor’.: RMGl. J: ’Sedum telephinum subsp. zászpakikerics. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. 428). A berki ’berki szellőrózsa’ (7. J: ’Colchicum autumnale. őszi kikerics’. 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. Marzell Adonis vernalis a. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). Melius 397. 7. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. ▌ 5. kukurícs (ÚMTsz.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. a lat. őszi kikerics. A kökörcsin ’Pulsatilla sp. 1783: Köldök-fü (NclB. — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). kökörcsfű (Csapody-Priszter. ▌ 4. 427). hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. 2. kenderkökörcsin. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. ’tavaszi hérics’. J: ’Veratrum album. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. kikarics. maximum. 103). a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3. — kikericsfű N. köles l. Genaust Cotylédon a. EWUng. autumnālis ’őszi’). kökörcsin köldöke l.’. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). lat. or. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. kakarics. kökörcsin’ (1. J: ’ua. TESz.. 1948: sárga kükercs (Halmai 90).. J: ’ua. hogy a régi botanikusok.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. MNövSz. kik(rincs. J: ’ua. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö.köldökfű 250 kömény növényvilág 221). A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. Anemóne a. küköritsvirág. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. 368). bablevelű varjúháj’. Genaust autumnális a. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč. 6.

| konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). J: ’ua. közönséges édesgyökerű-páfrány’. κύµίνον. J: ’Anethum graveolens (convar. közönséges ánizs’. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak. Feldkümmel.. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). 1998: vadkömény (Priszter 451).’. borsoskömény’. Marzell Cuminum cyminum a. 2. | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. 558). Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. 351). 1435 k. 351).). 1998: kömény (Priszter 328). 349).’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a növény sziklákon fordul elő. fűszer~. a méz utótag finnugor eredetű. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. J: ’ua.’. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. névadás alapja. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. 351). | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB. ném. 1664: Kxmény (Lippay II: 98).) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. gör. Az egyiptomi. R. 198). | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). J: ’ua. kemínym™g. Növényszótár 245). WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). EWUng. kumīn. 427). 1807 e. vö. Genaust foeniculáceus a. kemímmag. J: ’ua. kömény’. J: ’Cuminum cyminum. lat. vö. *kъminъ kerülhetett be. J: ’ua. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. konyha~.’. borsoskömény’. mint a méz. J: ’ua.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. J: ’Pimpinella anisum. 1911: kőmiz páprágy (Cserey. fűszerkömény’. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. J: ’Cuminum cyminum. A kömény vándorszó. kumil. | 1807 e. kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). (Melius 49a). — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349). cuminum. A kömény ’fűszerkömény’ (2.). 1783: Kömény (NclB. J: ’Polypodium vulgare. A kőméz összetett szó.’. J: ’ua.’. termése. 430). — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. 191). 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). тмин. gyökere édes. Kümmel. TESz. J: ’ua. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn. | vad~ 1578: vad keménnec gr. fűszerkapor’. Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. J: ’ua. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. f#niculum ’kömény’ < lat. 1783: Bétsi Kömény (NclB.. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). J: ’ua. J: ’ua.’. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). J: ’Peucedanum officinale. ’közönséges ánizs’ (5. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). J: ’ua.: semlinum: kemin (SoprSzj. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. ▌ 2. 128).. 1807: Kőméz (Magy. Römischer Kümmel ’római kömény’.’. 36). f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. ném. 351). kimimmag (ÚMTsz. Fűvészk. ernyős virágzata.: ’Carum carvi. szln. A növény termése a köményhez hasonlít. a kő előtag talán a ném. mintára.’. or.) kömény neve a R. ném. hv. ▌ 6. ófn. ▌ 3. J: ’ua. — Ö: disznó~. J: ’ua. | mezei ~ 1798: Mezei. kümin. mezei jelzők létrejöhettek ném. Fűvészk. ▌ 4. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349).: RMGl.). Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’. 377). 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). 198).’.’. — N. ▌ 5. J: ’ua. hogy a növény íze a borshoz hasonló. esetleg egy nyugati szláv R.). ’borsoskömény’ (4.’. valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. A névadás magyarázata. Marzell Polypodium vulgare a. 273. A orvosi kocsord (3. 347). J: ’ua. kőgyökér. ’fűszerkapor’ (6. 2. kőméz 1783: Kö-méz (NclB. A réti. 198). J: ’ua. Vö. ’orvosi kocsord’ (3. hortorum). ir. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB.: Kömény (Julow 257).’.’. kumin.: ’Carum. kúmina. J: ’ua. UEWb. orvosi kocsord’. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144).’. J: 1435 k. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72).). 351). Fűvészk. felhasználása (fűszernövények) hasonló. J: ’ua.’. keminym™g. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). .’. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. 198). 351). 1783: Erdei vad Kömény (NclB. 1998: édeskömény (Priszter 377).’.). — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). 377). lat.’.

▌ 6. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB.: fraxinus: keres fa (SchlSzj. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). Körös-fa (NclB. kőris(fa)’. az utótagra l. | ~fa 1395 k. 340). J: ’Senecio vulgaris. 261). — N. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek.’. saxifragus ’követ törő’ < lat. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. J: ’ua. 63). 416). Fűvészk.’.: RMGl. J: ’ua. J: ’ua. Fűvészk. J: 1577 k. 1577 k. J: 1807 e. ▌ 2. J: ’Dictamnus albus. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). a lat. kő- kőris 1.kőris 252 risfalevelűf ű. fraxinella (< lat.). 1783: Köris-fa. kőrüs-fa (MTsz. az előtagra l. J: ’Fraxinus ornus.’. karacs. kőméz. 257). J: ’ua. | 1775: ’Saxifraga granulata. ang. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266).).’). 261). J: ’ua.’. europÀische Blütenesche. J: ’ua. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348).. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre.: RMGl. 429). bask.: ’Fraxinus. Marzell Dictamnus albus a. ▌ 3.’. kavçrçś. vö. réti legyezőfű’. — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264).’. J: ’Fraxinus excelsior. A névadás magyarázata.). kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy.. 1577 k. al~szőlő körmű l. A néva- . J: ’ua. kevriš vagy küirüč kerülhetett. kürüč ’ua. páfrány. szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. 129). — Ö: manna~. bibircses kőtörőfű’. al~. 1775: Körontó-fü (Csapó 215). 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF.’. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. J: ’ua. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). 1500 k. fraxinus ’kőris’) fordítása. ném.: ’Fraxinus sp. 210). 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. közönséges falgyom’. 1578: Kx ronto f×nec gr. frangere ’törik’) mintájára jött létre. qorïčagač ’kőrisfa’. ném. nagyezerjófű’. 366). mintára jött létre. kavrçś ’ua. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378).: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. 31: 380: TESz. 1998: magas kőris (Priszter 378). TESz. J: 1395 k. magas kőris(fa)’. mannakőris(fa)’.’. tat. 1405 k. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. A kőris ótörök eredetű. J: ’ua. A kőrisezerjó összetett szó. az utótagra l.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. csuv. qoros aγas ’ua.’. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378). ▌ 2.). zsidócseresznye’. a): RMGl. vö. Fűvészk. J: ’Parietaria officinalis. bibircses kőtörőfű’. göris. Escherwurtz ’kőrisgyökér’. J: ’ua. Saxifraga (< lat..: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. J: ’ua. kérisfa (NyK. réti bakszakáll’.’. J: ’Filipendula ulmaria.’.’. kőris(fa)’.: ’Saxifraga sp. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). ezerjófű. bábakalács~ zekas alkotása. saxum ’kő’. J: ’ua. a magyarba a tör. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). J: ’Dictamnus albus. 75/37). J: ’Tragopogon pratensis. 211). 1783: Kö-rontó fü (NclB. 366). 1775: Köronto-fü (Csapó 89). (Melius 80a). ló~lapu (→ lapu). — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. J: ’ua. || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144).: Kőris (Julow 266). ▌ 5.. kőrisfalevelűfű körmös l. 284/26).’. nagyezerjófű’. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. ▌ 4. 367). a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). J: ’Fraxinus sp.’. 63). kőris(fa)’. EWUng. J: ’Physalis alkekengi. 336).: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). J: ’Saxifraga granulata. 1783: Kö-rontó-fü (NclB. flowering ash. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). A kőrisfalevelűfű lat. körfény l. | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). 1783: Körontó-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: RMGl. kőrislevelűf ű l. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). kőris(fa)’. Fűvészk. közönséges aggófű’. | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). 1807: Kfrisfa (Magy. az előtag magyarázatára l. kőtörőfű’. 367). ló~ szattyú (→ szattyú). || kőris 1807 e. | 1807: ’Fraxinus. kőÝricsfárol (ÚMTSz. 212).’. A kőrontófű a lat.

|| kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. pikkelypáfrány’. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. körömvirág..’. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). J: ’Vaccinium vitis-idaea. Marzell Gratiola officinalis a. A növény kőfalakon. holl. orvosi csikorgófű’. feketeszőlő (→ szőlő). sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). A kőfaliruta a lat. kövi fodorka’. kánya~. A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. orvosi körömvirág’.’. 322). köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). körömke (MagyGyógyn. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). J: ’Asplenium ruta-muraria. medve~. A bibircses kőtörőfű (2. 430). J: ’ua. bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). Steinraute részfordítása. a kő előtag valószínűleg a növény R. ezért azt tartják róla. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. kőrutabordalap l. a zsidócseresznye (4. Genaust saxícolus a. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. || köviruta 1525 k.’. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). 1998: kerti körömvirág (Priszter 322).) vereskőrontófű neve a ném. ang. a szőlő magyarázó utótagra l. macska~. A kőruta. farkas~. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. rontófű. Az utótagra l. 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). A kőszőlő a ném. 491). rúta-murária a.-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. 367). és a’ vese-kf miatt fanyalognak. sziklás helyeket. 603). J: ’ua.) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). 1911: kőruta (Cserey. J: ’Gratiola officinalis.. J: ’Calendula officinalis. Növényszótár 22). a ruta előtagot változatlanul átvették.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. illóolaj készül belőle). „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). J: ’Asplenium ceterach. hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. 430). gólya~.’. varjú~ körömke N. 128). hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. kőfal. köszvényfű 1. Steinbrech (NclB. A ruta utótagot azért kapta a növény. mert levelei hasogatottak.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl.körömke 253 köszvényfű körte l. A névadás magyarázata. 1775: Köfali ruta (Csapó 231). a névadás magyarázatára l. J: ’ua. stonerue. és a növény kedveli a köves. ném. orvosi körömvirág’. 1798: . köviruta valószínűleg a ném. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). Marzell Asplenium ruta-muraria a. 1948: kőruta (Halmai 10). és fövény ellen nagy Principalis. 1783: Kövi rúta (NclB. Gichtkraut fordítása. 322). Fűvészk. a növényt köszvény gyógyítására használták. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. Genaust Rúta a. J: ’ua. a névadás alapjára l. esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. kőruta 1. kőtör. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). 1783: KöÐzvény-fü (NclB. vörös áfonya’. Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. borban igyák. kőrontógyökerűfű l. süvöltény~ körtvély l. A réti legyezőfű (6. szamár~. szakny. ló~. A köszvényburján a ném. J: ’Calendula officinalis. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. 1783: Köfali Rúta (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. burján. a növény sugárvirág része (sárga festék. 384). idegen nyelvi megfelelőkre vö. Vö. steenruit. hogy vesekő ellen hasznos:.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). kőrontófű köröm l. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). disznó~. ▌ 2.

Gichtkraut. R. herbe aux goutteux. TESz. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. csillaghúr középnadályfű l. Kristóf a pestises betegek védőszentje . Genaust podagrária a. A kőtör nemzetségnév. csombormenta’. J: ’ua. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110).’. A kövirózsa a ném. Diószegi–Fazekas alkotása. 386). Craſſula (< lat. bibircsók a. 1783: Kövi ró’sa (NclB. A névadás magyarázata. 341). kőtörőfű l. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. vízitorma’. a csombormenta magyarázatára l. köszvényf ű ter 493). a névadás oka.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. ökörnyelv kres 1664: Kreſt. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. kalincaínfű’. Marzell Sempervivum tectorum a. köszvényfű (Péntek–Szabó.) és a fehér vajvirággal (5. podagrafű’. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). csombormenta’. bibircses kőtörőfű’. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. saxifragus ’követ törő’ < lat.. J: ’ua. J: ’Orobanche alba. Növényszótár 5). A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4.’. J: ’Ajuga chamaepitys. kőtörőfű’. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). Fűvészk. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). ▌ 3. fekete békabogyó’. A köszvényfű a ném. frangere ’törik’) tükörfordítása. köves l. 368). A köszvénymenta a lat. saxum ’kő’. vö. kőruta középcsillaghúr l. J: ’Aegopodium podagraria. Kristofeleskraut tükörfordítása. Kres. 265). granulata (< lat. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). ▌ 2. 1813: Köszvényfű (Magy. J: ’Mentha pulegium. bablevelű varjúháj’. Fűvészk. 2. A kristóffű a ném. Ember és növényvilág 199). J: ’Primula veris subsp. A kres a ném. Gichtkraut tükörfordítása. ném. a fű magyarázó utótag. J: ’Saxifraga. kőrontóf ű. ▌ 5. J: ’Saxifraga granulata. sarjhagymák fejlődnek. R. Fűvészk.’. 371).) is köszvényt gyógyítottak. Vö. N. J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. fehér vajvirág’. goutwort. J: ’Sedum telephinum subsp. 1807: Köszvényfű (Magy. holl. 377). a lat. jichtkruid. ▌ 4. grānum ’mag. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. tavaszi kankalin’. Kresse ’zsázsa’ átvétele. 1998: köszvényfű (Priszter 292). hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták.) a lat.. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. hogy a növény felépítése rózsaszerű. maximum. lat. Brunnenkresse. Marzell Aegopodium podagraria a. J: ’ua. 130). A csombormentával (2. J: ’Actaea spicata. 1998: kövirózsa (Priszter 501). 1911: Kristóffű (Cserey. kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). 263). a növényt köszvény gyógyítására használták. Christophskraut. hogy a növényen kis bibircsókok. avagy ſáſa-f×vet gr. A névadás magyarázata.’. EWUng. kövirózsa’. köszvénymenta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Steinrose tükörfordítása. köviruta l. A kövérfű a növény R. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). Saxifraga (< lat. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. Christoffelskraut. 209). Gichtkraut tükörfordítása. J: ’Sempervivum tectorum. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). szem’) mintájára jött létre. Fűvészk.-i podagraria (< lat. 1783: Kövér fü (NclB. nadály közökörnyelvf ű l.) a ném. kőtör 1807: Kftör (Magy. arra utal. a rózsa utótag magyarázata. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. J: ’Mentha pulegium. ang. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. Genaust crássus a. és Szt. veris. (Lippay II: 26).köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). goutweed. J: ’ua. fr. szakny. bibircsók a. ném. a kalincaínfüvet (1.

’. erdei ciklámen’. ▌ 2. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. 2. Fűvészk. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. 374). hogy a növény Krisztus napján. Marzell Actaea spicata a. A névadás magyarázata. J: 1540 k.. TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. isten~. illatos virágfejlődés lehet. közönséges kutyabenge’.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. hogy a leveleken 5 nagyobb. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. kukukvirág l. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. őszi kikerics’. régi. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. palma ’tenyér. J: ’Ricinus communis. fekete hunyor’. J: ’Colchicum autumnale. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). (Veszelszki 185). csuklyafű kukojsza l. kakukkvirág kulcsa l.: ’bizonyos fajta gyógynövény. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . krisztustenyere és istentenyere a lat. J: ’Cyclamen purpurascens. vénuszhaj’. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. paraj. 256). Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. kukucska (MagyGyógyn. még csicsiskoma. A Krisztus-pálma a lat. fehér akác’. héja~mácsonya kukucska 1. karácsony táján már virágzik. pl. c): RMGl.). Christmas-flower. kukucskálnak ki. Fűvészk. újra emlékeztető karéj látható. a névadás magyarázatára l. Vö. A kunok paréja Melius elnevezése. Szent Péter kulcsa. Christblume tükörfordítása. J: ’Robinia pseudacacia.. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). Krisztuspálma. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. EWUng. ricinus’. Vö. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). Melius 381. A névadás alapja. Szabó. A krisztuskeze. ang. 147. disznórépa. 425). kövér porcsin’. Marzell Helleborus niger a. 178). Vö. konkoly kunkorgó l. kulcsvirág (ÚMTsz.). vö.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. kökörcsin kuklásfű l. a névadás magyarázata nyilván az. hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. kunrépa 1798: Kún-répának gr. Vö. J: ’Frangula alnus. kút l.). bokor alatt ~ kukerc l. kukucsk™ (ÚMTsz. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. J: ’Helleborus niger. J: ’Ricinus communis.). A kulcsvirág a ném.’. 1813: kún R[épa] (Magy. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197). J: ’ua. kutyabenge (SzegSz. a névadás magyarázata a korai. ötujjúfű. hogy a növény nedves helyeken. A Krisztus-virág a ném. A kukucska ’fehér akác’ (2. krisztustenyere. A répa utótagra l. kunkoj l. kukucskál a. J: ’Primula veris subsp. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. mohos források oldalán fordul elő. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. az utótagra l. 209). Marzell Colchicum autumnale [8] a. — N. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. J: ’Portulaca oleracea. Melius alkotásai (Melius 82a). kukicska a. karácsonygyökér. kukicska (ÚMTsz. veris.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. N. héja~. ÚMTsz.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadás magyarázata. ném. kukucskál a. a lat. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. tavaszi kankalin’.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. A kútfű egyedi adat. ricinus’. 2. Schlüsselblumen tükörfordítása. Christuspalme ’Krisztuspálma’. kunrépa. J: ’ua. N. kucorgó l. Fűvészk. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). — N. 385).

) magyarázatára l. kutyanyelvűfű 1. Fűvészk. Fűvészk. ÚMTsz. ang. A névadás magyarázata. Ember és növényvilág 198. Ember és növényvilág 227). A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. azt. 373). kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. kapcsos korpafű’. mérgező bogyótermése. nagy útifű’. — N. ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. 178). Ember és növényvilág 198. Fűvészk. ang. N. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. Elymus repens’ a lat. gerézdes . A névadás alapja a növény értéktelen. J: ’ua. Péntek–Szabó. Diószegi–Fazekas alkotása. 2. piros termése. közönséges ebnyelvűfű’. ebkapor. . 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). J: ’Adonis aestivalis. 1813: Kutyabogyó (Magy. az utótagra l. — N. A kutyadöglesztőfű a ném. vad – v. kutyabogyó. lat. 377). J: ’Daphne mezereum. A kutyacseresznye a ném. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1.). J: ’Lycopodium clavatum. Hundsbaum tükörfordítása. A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. 296). kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). ▌ 2. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. madárberkenye’. közönséges csillagpázsit’. Ember és növényvilág 198). kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. J: ’Cynodon dactylon. 1758: kutyafa (SzT. 45). 393). hogy a növény illata büdös. 281). hogy mérgező. kutyafa (SzegSz. — N. 1783: Kutya Kapor (NclB. hound’s berry ’kutyabogyó’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. gyep. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. kutyakapor 1. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416).’. — N. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. N. hogy a fa hitvány. ÚMTsz. J: ’Colchicum autumnale.) az ebnyelv mintájára jött létre. kutyacseresznye 1. idegen nyelvi megfelelőre vö. kutya bojó (ÚMTsz. A kutyalánc a ném. kutyaborostyán (Péntek–Szabó.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). J: ’ua. 50). borostyán. 374). J: ’Cynoglossum officinale. J: ’Frangula alnus. farkashárs’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.).Tseresznye (Magy. az előtagra l. kutyadöglesztőfű N. gramen ’fű. 7: 679). a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. a név a növény haszontalanságát jelzi. törékeny.). kutyaborostyán (ÚMTSz. fekete csucsor | Solanum. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. őszi kikerics’. a növény R. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. holl. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. ill. 2. A kutyabenge összetett szó. kutyakapor (Péntek–Szabó.. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. vö. kutyafa. J: 1798: ’Solanum nigrum. Marzell Daphne mezereum a. A kutyafa a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. fekete csucsor’. 328) (< lat. Marzell Frangula alnus a. az utótag magyarázatára l. 1807: kutya –v. J: ’Plantago major. ’madárberkenye’ (2. dogwood. J: ’Prunus padus. földön szétfutó jellege.). nyári hérics’. Hunds-Elſebeere részfordítása.’. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. Gramen caninum (NclB. farkasbors. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. csucsor’.). kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). farkashárs). neve frangula (< frangere ’törni’). Fűvészk. közönséges kutyabenge’. 125: 428).) jelentéktelenségére utal. ném. 38). | 1813: ’Solanum nigrum. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. J: ’Anthemis cotula. kutyapázsit (MagyGyógyn. 79: 116–121). J: ’ua. zelnicemeggy’.’. R. J: ’Sorbus aucuparia. Hundsbeere ’kutyabogyó’. 419). hondjeshout. A kutyaborostyán összetett szó. büdös pipitér’. Marzell Colchicum autumnale a. ▌ 2. benge. kutyaborostyán N. 1807: Kutyafa (Magy. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. ▌ 2. kutyalánc (MagyGyógyn.

. kutyabogyó. gen. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. 1: 571. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176).kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. a lat. lat. Genaust cynápium a. ang. nyelv hatása sem. J: ’ua. vö. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. lat. 1783: Eb ró’sa (NclB. A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. Nyr. apium ’petrezselyem’). keserű tejnedvet tartalmaznak. J: ’ua.’. gen. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). TESz. 349). Hunds-Petersilie tükörfordítása. a tej utótag magyarázata. — N. MNövSz. 1998: kutyarózsa (Priszter 483).-i cynapium (< gör. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). J: ’Euphorbia sp. lat. canénus ’kutya-’ melléknév. gyep.’. ▌ 3. pázsit’. dog-rose. lat. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. 1: 860.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. gyepűrózsa’.’. közönséges tarackbúza’. farkaskutyatej’. Marzell Solanum nigrum a. Marzell Aethusa cynapium a. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). rosa canina (< lat.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Euphorbia lathyris. J: ’ua. 2: 126. 44). ebzeller. mindkét növény szárából nedv folyik. rosa ’rózsa’.. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. SzamSz. || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211).. Hundspeterlein (NclB. Ember és növényvilág 218). kutyaté. A névadás alapja a növény haszontalan.’. 328). N. 86: 441). kutyarózsa 1. szakny. perje. ebagyar). Hundswein tükörfordítása. 349). kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB.).. Gramen caninum (NclB. Vö. sárgakutyatej (Péntek–Szabó. ▌ 2. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. Ember és növényvilág). vérehulló fecskefű’. . hasindító kutyatej’. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. Hundrose. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör.’. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. ký#n. J: 1798: ’Euphorbia sp. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. — sárga~ N. J: ’Solanum nigrum. vö. ném. Genaust canínus a. odoús. canis ’kutya’) fordítása. Fűvészk. canénus ’kutya-’ melléknév. kutyatej’.). Cynodon (< gör. | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. gen. A kutyaperje valószínűleg a lat. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. 104). ▌ 2. pitypang’. fekete csucsor’. Vö. kutyatej (MagyGyógyn. Az utótagra l. 114). 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116). ebgyógyítópázsit. 328) (< lat. Ember és növényvilág 218). kutyaszőlő (SzlavSz. hitványságát jelzi. J: ’Taraxacum officinale. szőlő a. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés. | 1998: ’Euphorbia. kutyatej | Euphorbia cyparissias. lat. 375). A kutyarózsa a késő lat. gramen ’fű. ill. kynós ’kutya’. tavaszi hérics’. a névadás magyarázatára l. Ember és növényvilág 198). A kutyaszőlő a ném. ezek a növények szintén fehér. J: ’ua. de nem zárható ki a lat. J: ’Elymus repens. jövevényszavunk. 125: 424. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). kutyarózsa (Péntek–Szabó. N. N. J: ’Adonis vernalis. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). 198).. A tavaszi hérics (2. TESz. ha leszakítják. tejesfű. A kutyatej ’pitypang’ (2. kutyaszöllö (ÚMTsz. — Ö: eb~. kutyatej’. J: ’Rosa canina. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). odóntos ’fog’) is hatással lehetett. kutyatej (Csapody–Priszter. J: ’Chelidonium majus. 1998: kutyatej (Priszter 372). canis ’kutya’) tükörfordítása.) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. J: ’Aethusa cynapium. a kutya előtag a növény értéktelenségét. canis ’kutya’) fordítása. ádáz’. J: ’ua. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. ký#n. 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. farkas-~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. Péntek–Szabó. kynós ’kutya’. SzegSz. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett.

kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. A kutyazelnice összetett szó. kökény kükerc l. kerti oroszlánszáj’. 23: 423). Fűvészk. kökény . zelnicefa. 2. lat. büdös gönye’. J: ’Prunus padus. A kutyatök a ném. kökörcsin kükin. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. 51: 15. 31: 139. 16. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. ebfejűfű. J: ’Bryonia alba. vetési oroszlánszáj’. kutyatök (Nyr. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). zelnicemeggy’. Nyr. Vö. kükiny l. a névadás magyarázata. Hundskürbis tükörfordítása. 394). kutyócska kükény l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Marzell Bryonia a. J: ’Misopates orontium. Nyr. cucurbita canina. kutyóka l. az utótagra l. J: ’Antirrhinum majus. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128)..

tajtékzófű. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. laboda 1.. libatop’.: bleta: laboda (BesztSzj. 1395 k.). szb-hv. A laboda szláv jövevényszó. szappanfű’. elsősorban a libatop. 1807 e. J: ’Arctium lappa. loboda. büdös libatop’. a névadás magyará- .). lakatfű (MagyGyógyn.: Laboda (Julow 256). 1807: ’Chenopodium. J: 1395 k. 377). 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. szarka~. A névadás magyarázata. lakat a. oroszlán~. lúd~. J: ’Chenopodium vulvaria. has~fű lajtorjatüske N. N. blg. vö még tüskefa. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele. laboda lágyító l. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. kakas~.. — N. TESz. vasfű’.: ’különféle nagy levelű növények neve. galamb~gólyaorr. Csapody–Priszter. A névadás magyarázata. bojtorján elnevezése’. labogya l. лебедá. vö. N. mezei iringó’. лoбoдá ’ua. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. holló~. 405/12–13). — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54).. J: ’Saponaria officinalis. réteken át. a növénynek is nagy levelei vannak. labogya. gólya~. lator koldus ~a sebesítő f ű. lobòda ’Atriplex’.). 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). A lakatfű népi név.: lab moſo fweth gr.’. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. 2: 702). laboda (MagyGyógyn. 1807: büdös Laboda (Magy. A lábmosófű magyar alkotás. A tajtékzó jelzőre l. spenót. MNövSz. 223. MNövSz. 345). — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. galamb~. 2. 115). Fűvészk. bárány~virág (→ bárányvirág). szlk. tyúk~. lakatfű N. harang~. or. 182). éjjeli~ lámpavirág N. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. 324). hogy a növény őszszel elszárad. borjú~fű. A laboda ’bojtorján’ (2. loboda (ÚMTsz. J: ’Taraxacum officinale. lámpa l. J: ’Chenopodium rubrum. (OrvK. hogy a növény gyökerét szappanként használták. EWUng. EWUng. TESz. 377). A lámpavirág népi név. béka~. lobodo (CsángSz.) népi név. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. lámpavirág (Csapody– Priszter. lajtorja tüsök (MagyGyógyn. 257). | 1807 e. A lajtorjatüske népi név. nagy bojtorján’. varjú~ lábmosófű 1577 k. Fűvészk. csóka~. ▌ 3. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy.: TESz.L láb l. J: ’ua. лóбода ’libatop’. lakat a. 115). 2. ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. vörös libatop’. J: ’Eryngium campestre.: RMGl. liba~. farkas~. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). J: ’Verbena officinalis. daru~. pitypang’. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a fű magyarázó utótag.’ (TESz. ▌ 2.

bölénylapu (→ bölény). — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). éjjelilámpa. piros csészék veszik körül. és ſzárítók. martilapu’. || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. idegen nyelvi példák mintájára jött létre.’. mostoha lapu (SzikszF. 416). 416). bojtorján’.’. Vö. J: ’ua. 1775: Édes lapu (Csapó 164). MNövSz. 609/21). a lat. J: ’ua. J: ’ua. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). zsidócseresznye’. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. ▌ 4. az az.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. takácsmácsonya + erdei mácsonya’. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). kis bojtorján’. 1395 k. J: ’ua. J: ’ua.: RMGl. J: ’ua. borda~ lapi l. ▌ 2. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). 1807: keserű Lapu (Magy. 377). 1783: Marti Lapu (NclB. J: ’ua. 412).’. 2. ▌ 3. 592/5). | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164).’. égetfk. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). vngula caballina: Edes lapu. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF.’. és mindnyájan tsipfsek. nagy bojtorján’. 127).’. 1998: martilapu (Priszter 529).: RMGl. Melius 438.’.: lappa: lapho (SchlSzj. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a). Boldogasszony tenyere’.’. 288/8).’.: keſerw lapu (OrvK. 1775: Nagy lapu (Csapó 151). lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. J: ’ua. | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. Fűvészk. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. vö. széles L[apu] (Magy. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott. békaboglárka’.: RMGl. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). J: ’Arctium minus. J: ’Carlina acaulis. (Csapó 190).: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek.’. J: ’Arctium lappa.: RMGl. Égetx langas f×” (Melius 175). — tejes~ 1577 k. 455). 1096). — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). J: ’ua. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. A névadást Veszelszki azzal indokolja.lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. Fűvészk. 448). közönséges acsalapu’. A névadás alapja. ang.: lappa: lapow (BesztSzj. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). Fűvészk. hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni. 115). 448). J: ’ua. vag. — édes~ 1590: Tussilago.: RMGl.: RMGl. nádralapu lánc l. ▌ 8. 378). Az égető lángosfű Melius alkotása. J: ’Petasites hybridus. J: ’ua. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). 416). J: ’ua. Laternenpflanze. J: ’ua.’. ▌ 6. ném. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). lány l. | keserű széles~ 1813: keserű. lanternplant. 1998: lampionnövény (Priszter 454). 2.’.’. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). | keserű~ .’. Szabó. szakny. kutya~ lapu 1. J: ’ua. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. J: ’ua. máriatövis’. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202).’. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. nagy Lapunac gr. brusztujlapu. vel..’. 1405 k. | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. — fehér tövises~ 1577 k.’. J: ? ’Tanacetum balsamita. J: ’ua. a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. 448). (Melius 11a). árva~haj lap l. J: ’Arctium sp.’. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). J: ’Dipsacus fullonum. J: ’Ranunculus flammula. J: ’ua. J: ’ua. ▌ 7. 448). | keserű~ 1577 k. J: ’ua. 448). — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). J: ’Silybum marianum. | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164).’.’. gyermek~f ű. J: ’ua. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a).: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. J: ’Tussilago farfara. hólyagszerű. 1783: Édes Lapu (NclB. szártalan bábakalács’. 448). ▌ 5. J: ’Physalis alke-kengi.

) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. lapu a.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. ▌ 9.) bogáncsra emlékeztető. keserű nagy. gömb alakú bokrot nevelő növény. töviskés magyarázatára l. brusztuj~. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. J: ’ua. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. sulyom~.) igen széles levelű keserű. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. töviskéslapu neve a lat. 378). Ezerjófű 82). dípsakos. atracél(~). sz. a mart 1395 k. J: ’ua. J: ’Onopordum acanthium. Csapó alkotása. A nagy bojtorján (1. bogáncs~.. A martilapu ’vízparti lapu’. lapúh ’martilapu’. vö.) mezei tövises. A máriatövis (4. Genaust Dípsacus a. hagyma~. selyem~. nádra~. I. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). vagyis parti” (Veszelszki 216). Vö. A lapu szláv eredetű.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. a növény tőlevelei nagyok. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. mart a. dípsa ’szomjúság’) fordítása. . magyarázata. tüskések. TESz. mart a. a levelek sokszor tüskések. keserű. A közönséges acsalapu (8. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. ernyős fürtben álló akaszkodó. tüskés levelű növény. szőrös termése van. J: ’Ranunculus sceleratus. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. a lókörmű jelző magyará- zatára l. tövises. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört.) jelentésben. 346). bogáncsszerű termésük van. bojtorjánszerű termése van. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása. torzsikaboglárka’. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. 378). lopúch ’nagy bojtorján. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). a nagy jelző lat. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. a lator jövevényszó. elvetemült’ (első megjelenése: 1575).) tejes jelzője arra vonatkozik. dipsacus (< gör.. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. úti~. bölény(~). útilapu’. a névadás magyarázata.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. lapu a. A szamárbogáncs (10.’. hogy a növény leveleiben megáll a víz. J: ’Eryngium campestre.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. tüskés. Szent Ilona ~. keserűlapu (Szabó–Péntek.. A nagy bojtorján (1. medve~. || latorkoldus 1. dipsakós ’cukorbetegség. szamár~. a növényeknek általában nagy méretű levelük. az átadó nyelv vitatott. Lappa maior (Melius 40a). levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. vö. békaboglárka’. EWUng.. 2. J: ’ua. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. TESz. sebesítőfű. EWUng. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). lator a. szlk. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). ill. szln. fehértövis. — N. hogy a növénynek tüskés. keserű~bojtorján. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. a lator jelentése ’gonosz. Fűvészk. A latorkoldus. J: ’Ranunculus flammula. A lapu 1395 k. ízére vonatkoznak. bogáncsra emlékeztető termése van. szamárköröm.) nagy. Lappa minor utótagjának fordítása. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). ill. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. a ném. A Boldogasszony tenyere (3. mezei iringó’. Fűvészk. tövisses L[apu] (Magy. 733). kis. 382). — fehérhátú~ 1813: fejérhátú.. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). apró jelzője a lat.’. 131). vö. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. A növény levelei fehéren márványosak.). A mezei iringó (9. A fehérhátú. A martilapu (7. keserű széles jelzői a levél formájára. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. marti~szattyú. a mezei tövises jelzők magyarázata. A szártalan bábakalács (2. A è-val. 2. ▌ 10. boldogasszony~. A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. tészta~. J: ’ua. lator a. lat. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. ▌ 2. szamárbogáncs’.’. hogy a növény csipkés.’. mintára jöhetett létre. — Ö: acsa~.: Keserw lapu (SzegSz.) fehérhátú jelzőjének magyarázata.

|| oleánder 1664: „Nerion.’. vö. lat. a lat. a név latin mintára jött létre.. lejányeper. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. J: ’Ruscus aculeatus. B. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. UEWb. a ném. ▌ 2. 381).: RMGl. Ember és növényvilág 235). leander a. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26).). lónyelvű csodabogyó’. 836. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. laurus ’babérfa. J: ’Polygonatum odoratum. lorandrum ’ua. J: ’Adonis vernalis. lányeper. J: ’ua. A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. J: ’Berberis vulgaris. a leány ’hajadon. a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. virgo ’szűz. Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). l(jáneper. — N. A laurus a lat.laurus laurfa l. ▌ 3. hajadon’) elemet lefordították.) növénynévvel helyettesítették. Melius a lat. borostyán laurusfalevelű-rózsa l. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. J: ’ua. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). TESz. A lat. oleander átvételeként mutatható ki. ▌ 3. rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe.) földi laurus nevének magyarázata szintén az.). 359). — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184).’ változat továbbéléseként. leánder’. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. A leánysom a leány ’hajadon. l9jányeper. J: ’Pulsatilla grandis. l(jányep(r (Péntek–Szabó. J: ’ua. A leányeper népi név. J: ’Nerium oleander.. tavaszi hérics’. laurus 262 leánysom laurus 1. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. ▌ 4. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). 1590: pulsatilla saturatior. babér’ (< gör. A szúrós csodabogyó (4. fr. leander a. erdei szamóca’. leánykökörcsin’. másrészt a lat. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. a földi jelző megkülönböztető szerepű. A leánder bécsi német eredetű.). Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. orvosi salamonpecsét’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. vagy Oleander. Genaust lauréola a. a növények felépítése azonos. J: ’ua. 1578: Lauruſnac gr. laurusborostyánf ű l. leányeper N. nigricans. de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2). (Melius 7a). J: ’Fragaria vesca. dáphn# ’babér’) átvétele. Az utótagra l. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. a fű utótag magyarázó. ném. A fekete kökörcsin (2. ol.) a R. leander ’leander’ átvétele. lejányep9r. J: ’Laurus nobilis. Növényszótár 5).’. ▌ 2. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). még eper. fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. l(ánder (SzegSz. 1998: leander. leánykökörcsin 1. l(jányeper. leandro. leánder (Priszter 435).’. rhodódendron) átvétele. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB.).). a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. az oleánder a lat. fekete kökörcsin’. amely fiatal lányok színe. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. Az európai nyelvekből egyrészt a k. J: ’Ruscus hypoglossum. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. lat. oleander (< gör. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán).) Melius alkotása. oléandre. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116).’. a lat. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. közönséges babérfa’. 364). l(jány9per. szúrós csodabogyó’. 426). sóskaborbolya’. 4. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. oleandro ’leánder’. 1595: fxldi Laurus (Beythe 124).). — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). 1867: leánder (TESz. Oleander. EWUng. a . a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. leányeper (ÚMTsz.

A len szláv eredetű. — réti ~fű 1948: Réti legyezőfű (MagyGyógyn. 378). réti legyezőfű’. béka~. J: ? ’Misopates orontium. Marzell Filipendula ulmaria a.) és ’vetési oroszlánszáj + kerti oroszlánszáj’ (2.) vad jelzője arra utal. A közönséges gyujtoványfű (1. közönséges gyujtoványfű’. közönséges gyujtoványfű’.’. J: ’Cytisus scoparius. 103). J: ’ua. len 1. leánysóskafa N. M×ckenkraut (Melius 174a) tükörfordítása. szlk. magyarázatára l. Melius a len növénynévhez levelű és fű magyarázó utótagot fűzött. 1595: vad Lennek gr.’. 1595: Len leuelx fiju (Beythe 122a). házi len) első megjelenése: 1395 k. amelyek a házi lenre emlékeztetnek. béka~. 375). pillangós virágú hüvelyes növény’ (első megjelenése: 1395 k. 2. lénum ’len’) fordítása. 1775: Légy-fü (Csapó 26). lan. 1783: Len levelü fü (NclB. hogy „Ha az ember ezen nyersfűvel a’ ló testét jól megdörgöli a’ legyek és más bogarak nem szálnak rá. hosszú szárú növények szálas levelekkel. A leánysóskafa népi név. ▌ 2. 1783: Vad Len (NclB. szakny.