A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

bolondozóknac. a ricinus. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. a sáfrány stb. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. rüh. ficaria’. fonnÿaÅ megh vÿÅben. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. az olajfa. A XVI. Has fayáſſoknac. sz. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. a gránátalma stb. hasfájás. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. „hagymáz”. SÅeękfwet. hurutos betegségek. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. Gutta ºtxknec. Pl. spinosa’. gyógyítására szolgálnak. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. de vannak különféle javallatok himlő. csömörlés. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. emésztési zavarok. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. bélbetegségek. SÅepÅqlqt. T×dxt Mellyet. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. pestis gyógyítására . mint az aloé ’Alo(’. A XVI.). a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. sz. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. Pl. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. A két legjelentősebb XVI.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon.-i OrvK. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. a kálmos. sárgaság. vęrt tiſÅtit. lépfene. és à kęléſre. a szenna ’Senna’. a bábakalács ’Carlina acaulis’.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. csuklás stb. 293/11): „Fekete gÿopart. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. tüdővész. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. részben csak később kerültek Európába. borban iſÅod gyakorta. sz. à gyomorból nyalat ki ºz.). Azok a növények. de ma már ismert gyógynövények. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). orbánc. „torokgyík”. 293/17). századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. égés. mellfájás. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. XVI. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. illetve (szárított) növényi részek. a füge. fűszerek: a maszlag. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. századi füveskönyvben (Melius 1578. Kórſágoſnac. hideg lelxknec. a beléndek. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. pokol varra kxtxd.

Melius 55). tökösség ’heresérv’. elmérgesedett sebek kezelése. születésszabályozásra. álmatlanság. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. fülnek. Az orrnak. Pl. emlőbetegségekre. csepegő vagy nem csepegő vizelet. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). rüh és bélférgek irtása. toroknak. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. csökkentését célzó javallatok. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. vasak. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. ad megh ÿnnÿa. A XVI. 51). sebes szájak. pókcsípés kezelése.12 is. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. 41). A XVI. görcsös állapotok. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. farzsába. reszketegség tűnik fel. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. nehéz vizelés. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. megjelennek a nemi vágy szabályozását. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). 129). megmérgezett emberek védelme. köszvény. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. békák. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. à Tet×t. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. serkentését. Pl. mérges állatot el ºz. Magas a nőgyógyászati esetekkel. 471). az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. Melius 55). Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). „Hÿmlqrql” (OrvK. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. gyíkok. Pl. vęrét ki tiſÅtittya. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. 92). A meg hólt gyermeket. Pl. női és férfimagtalanság gyógyítására. A vize penig Póknak. ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. kígyók. Pl. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. lidérces betegség.és női hiúságot legyez- . kígyóharapás. csonttörések. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. darázs-. sebbe tört nyilak. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. méhben meghalt magzat eltávolítására. bogarak okozzák (Szabó. gyakran iſÅod. fájó fogak. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. a szeméremtest betegségei. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. tetű. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. Az idegbetegségek közül fejfájás. szédülés. és a XVI. tövisek eltávolítása. „Ha à Varadiczot. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. méh-. kelések.

század közepéig kell várnunk. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. Nagyszombat. vándorsebészek stb. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. . Szemben a korábbi. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. A XVI. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. kezdetleges szójegyzékekkel. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. A megoldásra egészen a XVIII. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. hanem azért. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. bábák látták el. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. de elsősorban nem magukért a növényekért. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. A 17. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. 1664–1667. I–III. 1588) és Beythe András. arcszínesítés. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. század végén jelent meg két. 2. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. javasasszonyok. Posoni Kert. 138–41). hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. hajfestő szerek. századbeli orvosbotanikusoknak. pl. 1595) című műve. A neves németalföldi botanikus. sérvmetszők. sz. a Species plantarum (1753). — A XVII. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. de szerepel az arcbőr finomítása. elejétől. [később] Bécs. Növénynévadás a XVII. 63). ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). borbélyok. Fiveskönyv (Németújvár. A XVI. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették.

vagy-is fa. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. Veszelszki Antal. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. bár rendszere. fogyatkozás. Az erdélyi református lelkész. ill. 200–5). Az állatok országa. Csapó József (debreceni városi főorvos). és nem a flórakutatás. 1801) készült el. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. század második felének rejtélyes alakja. A Linné systémája szerint. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. francia) ad 1000 fajról (kb. az Új füves és virágos magyar kert (1775). a’ Linné Rendbeszedése. század vége felé a fiatalon elhunyt. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve.14 A 17–18. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. Voltak közöttük gyakorló orvosok. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. I. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. lelkészek és más foglalkozásúak is. Bizonyítja ezt a XVIII. tanárok. az állatok országa (Földi János. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. Pozsonban. tehetséges debreceni orvos és természettudós. Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. évi kötetében. Benkő József (erdélyi református lelkész). német. gyógyító erejének ismertetése. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. A 18. a Flora Posoniensis (1791).és fűszeres könyv” című műve. és mezei gyűjtemény. valamint a XVIII. Természeti história. összeállítás jelenik meg. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). magyar. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. Természeti históriájának azonban csak az első része. A XVIII. 1793-ban. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. 195).

melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben.. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Dudva és Burján lepte el. exsiccatumot. részben ezek. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841).. 79: 116–121). különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el..” (Földi 3–5).. könyvük mint növényhatározó. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható.. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk.. és Gazdaság író Könyveinket.15 ban. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai.] Konyhaker- . Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. amely kb.. már megjelenésekor sem volt korszerű. A 19. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. a szaktudományok.. Szádler József. gyom. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. A szász nemzetiségű botanikus. Jelzi ezt az. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19. A reformkori nyelvújítás. és azokat meg jobbítsa. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit.] Gyümölcsbarát. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. nem vert gyökeret nyelvünkben. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. [2. Vindobonae. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. gaz. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. Orvosi. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813). Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. század egész folyamán használták.. Krítikát. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. [1. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. Baumgarten az első.

közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai.] Virágkedvelő. Pest.. Bp. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901). háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. 1872).). Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. Magyar Flóra (Flora Hungarica). 1852. A 19. id. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). Jávorka Sándor. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . Nyr. Rapaics Raymund nevét említhetjük még.) indította meg munkatársával Csapody Verával. Gombocz Endre. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö.16 tész. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. Wagner János.. Ugyancsak a század kezdetén. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. 1847). Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts. Fialowski Lajos is. – 18592.) említhetők. A XX. 1924–1925. Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864. A 20. 117: 563). Műszótár V–VI. valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. akárcsak kortársa. . Borbás Vincének munkásságát. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). Mágocsy-Dietz Sándor.. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Csapody István. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. század kutatói közül Fialowski Lajos. [3. A XX.

Bp. Növényneveink. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. 1966. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok. Bp..17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). a nyitva. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. Magyar növénynevek szótára. A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. . fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló.).és a zárvatermők). valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. 1998.).. A magyar és tudományos növénynevek szótára. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló.

Nagy Rózsa. Register: Alphabetisches Verzeichnis. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. Halászné Zelnik Katalin. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg. 1.... A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. Helynevek nyelvi elemzése. Funkcionális-szemantikai elemzés. nagy nyárfa) .. a növény tulajdonságát 2. bokor. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. stb.. I–V. azt tekintem át. Ember és növényvilág. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. különféle részelemzések jelentek meg. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez.1. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. Kolozsvár. 1987.. Debrecen. 1985. Hoffmann István. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö. 173–195). A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. illetve nemzetségnevek: alma. vö. termetes medvetalp. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet.1. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. megjelöli a növény fajtáját (fa. Bearb. Bukarest. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. 36) Bp. Leipzig. fű. Fünfter band. 1943. tehát milyen szemlélet szülte őket. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. Adatok a Baranya megyei Nagyváty.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. vö.1.) igazolva azt. szulák) 2. fenyő. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. 1993. 1943–1958.

3. a virágzási idő (tavaszi szironták. keserűfű) 2. alakjára utal: pl. nyári hérics.1. szagára utal (illatos ábelfű. a virág. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa. fehérhúsvét) 4. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. mezei sülyfű) 3.6. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. a gyökerére (hézaggyökér. magjára (egymagvú galagonya) 2. veresszőlő) a név a növény gumójának.1. ill.3. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. kiváltott hangra utal (csengőfű. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. a virágjára (bojtvirág. gumós boglárka). fekete nyárfa) a név a növény virágának.4. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. büdös pipitér. ahol a növény él.1. a mag.5. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott. íze (édesgyökér. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark.1. illata a név a növény jó. reszketeges nyárfa) 3. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4.2.1. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. a levelére (szilvalevelűfű. rossz illatára.19 a név a levél. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. időhöz kötött tu- .2.1. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. a helyre utal. az országra utal. gyökerének. harangvirág). németgyömbér) 4. búzalevelűfű).1. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. hagymájának színére utal (sárgahagyma.2. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. vöröshagyma) 2.

virágzási ideje (őszibánat). lúdfiak étke.3. hídőr. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. a termés alakja (halálfejecske). pl. kunok paréja) 8. a növény haszna (festőfű. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. méhek füve. a virág alakja (oroszlánszáj). salamonpecsét stb. paponya. vadrózsa. zamatos turbolya’ 12.1.1. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. egérfül. egyéb 10. pl. a növénynévvé válás jelentés-. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a.2. kakastaréj. A magyar növénynévállomány döntően egy. Boldogasszony tenyere. a növény használója azért vált névadóvá. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. télizöld. egyéb 6. Boldogasszony palástja. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek.. fekélyfű. kifejezi a növény életmódját 5. Gencius király füve) 9. megnevezi a növény felhasználóját 8. télen is zöld (télizöld) 5.2. krisztustenyere. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. Egyrészes a tejaltató. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. kisasszonypapucs. macskatalp. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne.2. sebfű. Szent Barbara füve) 9. tyúkhúr) egyéb 8. I. tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke.1. a denotátum alakja (paponya).1. 13. prüsszentőfű) 7. . kerti angyélika) 5.és kétrészes nevekből áll. pl. csabaíre.20 lajdonságát. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka.3. kifejezi a növény felhasználását 7. árvalányhaj. a növény speciális életmódja. kerti ádáz. kutyatej. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. bolondítófű. torokfű) 11. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. fehérhúsvét. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). Boldogasszony tenyere. sülyfű. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű. felhasználása (tejaltató).

II. szulák) kifejezése. páfrány. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. bolondítófű.és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). virág. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. nyári hérics ’hérics (1). fajnévként használ: pl. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. hogy ’a növény a búza között él’. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. vö. más része pedig névátvétel (rózsa). A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. (Priszter a hínár. 3. fű. disznó). hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. kóró. lián. Ezen növénynevek sajátossága. amely bolonddá tesz (2)’. b. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. azt fejezi ki. elnevezéseket. amely nyáron virágzik (2)’. cseresznye. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. farkasölő sisakvirág’. hogy növénynévről van szó. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. Priszter 15).21 valamint szerkezeti változás útján következett be. kaktusz stb. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). utótag) a virág. a bővítményrész (v. ill. erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. amely vadon terem (2)’. búzavirág: az alaprész (v. nyári hérics stb. kaktusz. fenyő. gyöngyvirág). mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. hogy növénynévről van szó. boglárka. vagy nemzetségnév. pálma. moha. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). Utótagként állhat: 1. hérics. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. szulák. bab. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. bolondítófű ’fű (1). amely a névben téves. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. pl. 2. bokor. az elő. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. kosbor. bokor. elefántormánya). amely nem babféle. előtag) a búza. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. Pl. fenyő. ezért a bab utótagot kapta. vadrózsa. vadrózsa ’rózsa (1). fű. virág stb. oroszlánfog ’Leontodon’. orchidea. Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). bambusz.

század híres svéd botanikusa. más része népi név vagy olyan név. egyszer ű köznév (rózsa.1. Cornus). a manapság használatban lévő ún. bolondítófű. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. pipefű. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. szaporafű a) népnév eredet. árvalányhaj. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. leányeper. nem (leánykökörcsin. boglárka. vadrózsa. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. binominális nómenklatúra) a XVIII. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl.2. mas). több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. kakukksaláta) . egérfül. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. paponya. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. 1. A növénynevek nagyobb része kétrészes. egyrészes növénynevek: tejaltató. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. Lexikális-morfológiai elemzés. ebszőlő. köznév 1. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra.2. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. esetünkben a Cornus mast. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett.2.22 lek. kanálka) 1. kutyakapor. a második pedig a faji jelző (pl. a húsos somot. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. kutyatej 1. öss zetett köznév 1. kisasszonypapucs. hérics. farkasalma. veresgyűrűsom. amelyek a növénynevek. krisztustenyere. A faj tudományos megnevezésének formája. Korszakalkotó munkájában. címet. papsajt. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. kétrés zes növénynevek: köszvényfű.1. 2. kígyófű. vitézvirág) c) rokonsági viszony.2. amely napjainkban már nem használatos. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást.

kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. képzetlen melléknév (földfüst) 3. személynév 2. köznevesült személynév (salamonpecsét. kékilonka) 2. tésztalapu. családnév (Kitaibel-mályva.7.3. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2.1.1. 2.8.5. mózespecsenye. párlófű. egérfarkfű. dísz (sisakvirág. tavaszifű. befejezett melléknévi igenév (türtszirom. üresgyökér) szószerkezetek 5. 4.2.1. tölcsérvirág.4.23 2. egyéb személynév 2. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) . képzett melléknév (bécsikömény.1. bibliai. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű.2. igenévi szószerkezet (légyfogó. lyukasgyökerűfű).2. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. kecskerágó) 5. tárgy (harangvirág.1. tejesfű 3. egyrészes képzett növénynév (boglárka.1. ábrahámfa) 2.1.1. keltike. kenyérmorzsa. pongráccseresznye). bocérkata.1.4. szegf ű) g) öltözet. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. zsurló. túrófű) i) emberi testrész. rántófű) 3.6. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű.1. pászkamorzsa.1. bársonyparéj) f) eszköz.3.1.3.2. határozós szószerkezet (naprajáró) 5. bels ő szerv (májvirág. gerézdes) 4. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű. szappanfű. 5.1. illatos ábelfű. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. visszafordultszőlő) származékszavak 4. foganőtt. rovar (dongóvirág. 3. többelem ű személynév (jóhenrikfüve.

1. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1.2. macskatalp.2. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. bojtorjánka. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. szinekdoché (akácfa) 4. mellérendelő (élekhalok) 1. tejaltató) 1.3. határozós (fülbecseppentő) 1. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. tárgyas (tökösséggyógyító.1. napraforgó) 4.1. sebforrasztófű. névátvitellel 3.5. cickafark) 1.4.1. kiegészüléssel (macskatalpfű. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3.1. cickafark. szerkezeti változással alakult nevek 4. tapadással (angyalédes.3.1. egyrészes nevek (agármony. harangláb) 3.3. bárányka) 2. csabaíre) 1. jelentéstömörítő (kankós) 1. sikkantyú.2. szervetlen (engemnefelejcs) 1. névutóval (naputánforgófű.1.).1.2.2.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. metonimikus névátvitel (disznócska. naputánnézőfű) 3. 9: 3–31). névszóképz ő vel (boglárka. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3.2. kanálfű. 1. üresgyökér) 3. szóképzés stb. szőrösfű) 2. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58). kétrészes nevek (sípfű.2. sarkantyúka. cigánypicsa.1.2. jelzős (vénuszhaj.1.2. amely a szóalkotásnak két szintjét.1. metaforikus névátvitel (hídőr.6. A szóalkotás problémái: MNyj. mogyoróaljafű) . a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg.1.

2. idegen szavak (nigella. porcsfű. Sárgadinnye. Ez a leggyakoribb növénynévtípus. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. névátvétel 5. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. Birsalma-típus (birskörte). pásztortarsoly) 1. kálomistagyökér. Ember és növényvilág 177). de ezüst hárs). Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. Akácfa-típus (rutafa. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. a hivatalos jelzős fajnév. népetimológiával (kacsanyak. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. kökörcsin. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.5. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. atracél) 5. megkönnyíti az előtag értelmezését. fejezetben foglaltam össze. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. 5. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását.1. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között.4. a kékliliom nem a Lilium. illetve fehér liliom-típus. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. muharfű). bükkfa. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. juharfa. 2. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly.3. az utótag általános jelentésű. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. cserfalevelűfű) 4. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). b ő vüléssel (barátfejűfű. benedikta) 5. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . 3. tükörfordítások (salamonpecsét. ezüstfenyő.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét.25 4. fűzfa. tujafa. jövevényszavak (menta. atlaszér) B.

34. Kecskerágó-típus. Hadiburján-típus. Vérfa-típus. zörgővirág. Odúsfa-típus. 1. Pokolvarfű-típus. Légyfogó-típus. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. Tyúkvirág-típus. szarkaláb. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai.). cickafark. Csipkebogyó-típus. 18. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt.1. 5. A történeti növénynévanyag egy. Oltott eper-típus. 30. További összetételtípusok: 6.1. Galagonyakert-típus.4. Barackfa-típus.és utótagjának viszonya lehet: 1.1. 27. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. 13. Síposkörte-típus. Disznótök-típus. 14.1. Napraforgó-típus. 26. vérehullófű). csabaíre) valójában közszói összetételek. naprajáró 1. 4. cigánypicsa. Sóvirág-típus. Gyászvirág-típus. 28. Főzőtök-típus. 29. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. Kákabutyóka-típus. 8. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . agármony.és kétrészes nevekből áll. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. amely csüng’.1. 21. 31. cickafark. sajátosságuk. Téli retek-típus. 10. 32. sárkánynyelv. Kígyóugorka-típus. 23. 15. határozós  jelölt: fülbecseppentő. Délignyíló-típus. Arannyalversengőtípus. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. 35. Kanadai nyárfa-típus. 33. Útifű-típus. amelyet a kecske rág’. Járomiharfa-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. 20. szószerkezetek. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. Bonyavirág-típus. 17. 12. ropogós fűzfa.1. Az egyrészes nevek elő. fehér hunyor). Az egyrészes nevek (agármony. rezgő nyárfa. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor. 7. tejaltató ’tejet altató’. amelyből tapadással lett a kecskerágó. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. 19. itt az igenévi előtag állítmány. Ennek a szemléletnek az előnye.3. fehér zászpa. hasindító ’hasat indító’ 1. hogy növénynévről van szó. Szálkás búza-típus. 25. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. amelyben egy-egy összetétel létrejön. 16. 22. Sírvirág-típus. 11. elefántormánya stb. Gyógykaktusz-típus. Karós paszuly-típus. elefántormánya) 1. Büröksíp-típus.2. 9.26 gadinnye). bagzófű. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. 24.

farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’. Hoffmann 61).2. Hoffmann 60–61). hogy csupán egy egyedre korlátozza. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. 1. II. funkcionális szempontokra van szükség. a sorban elfoglalt helyét stb. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR.1. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi.]. szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. seprűfű. további szemantikai. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról.). amely tavasszal virágzik (2)’. temondád) 1. 266–267). Ez a meghatározás. ízét. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. anyagát stb. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). helyzetét. amely az út mellett nő (2)’. útifű ’növény (1). tyúkvirág. nagyságát. a funkcionális-szemantikai elemzés részben).27 1. hogy növényről van szó: pl. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. valamivel ellátott. tyúkvirág ’a vi- . Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. alakját. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. 265). varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10.1. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. ahogyan a helynevek sem (vö.6.)” (MMNyR. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. pontosabbá. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. imádságbokor stb. valakihez vagy valamihez való tartozását. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. említhetjük még a kijelölő jelzőt. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. II.5. vö.]. tavaszi hérics ’hérics (1). különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát.

kontyosfű.]. töviseslapu. ebfejűfű. csábítófű. angyalicska. boglárka. bársonyka. földitök. napraforgó (< napraforgóvirág) stb.] stb. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. szopókavirág.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. fúvóka. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. cserfalevelűfű. a tapadással keletkezett növénynevek c. kutyócska. részben. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. . Péntek—Szabó.1. a tapadással keletkezett növénynevek c. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. ragadvány. 2. -ár: folyondár. besztercei (< besztercei szilva). sarkantyúka. -ke: kutyóka. -ka. barátfejűfű. -s: gerezdes. században alkalmazták. árvácska. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. rántófű. foganőtt. borsocska. -r: csucsor stb. részben. -cske: disznócska. Ember és növényvilág 176. lyukasgyökerűfű. likasfű. bolondító (< bolondító beléndek). -i: katibolha. nőszőfű. angyalédes (< angyalédesgyökér). Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. búzalevelűfű. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. párlófű. -sdi: sósdi. daróci (< daróci szilva) stb. tátogó (< tátogóvirág). bojtorjánka. vö.. mérges vad harapást gyógyító fű stb. (Részletesen l. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. kankós.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom.) -ú/-ű: borjúfejűfű. erősfű. angyalka. (Részletesen l. égivirág. jövötény. Melléknévképzők: -i: tavaszifű.

esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. a metonímiát és a szinekdochét. de nem azonos vele. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi.29 2. vagy rész–egész viszony). jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. metonimikus. A metaforát a stilisztikai szakiro- . a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. azaz hasonlóságon alapuló. naputánnézőfű. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. névátvitel Károly Sándor (Károly. Történeti jelentéstan 150). időbeli. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. Tehát olyan névalkotási folyamat. Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. vasfű’ növénynév a ’Verbena. a víz.2. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul.1. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. 3.2. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. olyan típusok tartoznak ide. ok–okozati kapcsolat van. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. 3.2. naputánforgófű. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99).1. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. a metaforát.

a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. császárszakáll. anyagnév: aranyka. alakját stb. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. oroszlánszáj. névcsere. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. istenszakálla. illetőleg azokkal azonosítja. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. testrész: árvalányhaj. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. élelem neve: kenyérmorzsa. sarkantyú. a következő típusok állapíthatók meg: 1. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. vagy az. hogy a növényt ki vagy mi használja. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. dísz: kisasszonypapucs. libaláb. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. kakastaréj. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek.). lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. időjárási jelenség: aranyeső stb. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). erősfű. papsajt. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. 2. a nevek . személy → növény (hídőr → hídőr) 2. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. emberre jellemző állapot: árvácska. madármorzsa. állatnak tulajdonított termék. kutyatej. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. tárgyak: seprű. öltözet. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. emberi cselekvés: tátingó. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. személynek valamely jellemző tulajdonsága. foglalkozás. tárgyakhoz hasonlítja. paptök. életkor. állatok testrészének neve: galambbegy. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. ördögborda. színét. A hasonlóság alapja az állatnak. személyekhez. társadalmi helyzet: vasúr stb. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. nehézszagú zeller.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. pásztortáska. macskatalp → macskatalp) 4. mint pl. illetve annak milyen hatása van. és ezek közül az egyiket. 1. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. szellemi.

sokszor nyomon követhető. a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. a nevek összecserélése: pl. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet.2. a bábakalácsot ’Carlina’. ezek azok a terminusok. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. virág stb. ezért gyakori a tévesztés. őszi margitvirág’.2. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. amelyek jelzős fajnevek ugyan. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb.): pl. amely több növényt jelöl. 3. Ez a gyakoribb típus. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. génuszokat. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. gomba. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. — Az utótag használata metaforikus (Károly. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. fölcserélhetősége.31 összecserélésének. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. jelentésben is használták. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. mivel a növényismeret bizonytalan. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. orvosi salamonpecsét’. de az utótag más génusznak a neve. Jelentéstan 244). kis meténg ’Vinca minor’. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. .

Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. fehér liliom). Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. A legfontosabbak az antropomorfizáló.1. az akácfa. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. . A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. disznócska ’csattanó maszlag. Datura stramonium’). Ember és növényvilág 188). hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. cserfa. perszonifikáló jelzők és a színnevek. fűzfa. de nagyon gyakran a levelek. 3. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb.2. 4. félreérthetőségét küszöböli ki. szilfa (Péntek–Szabó. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. Jelentéstan 238). A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. besorolja az előtagot. pl. miközben a denotatív jelentés változatlan marad.3. testi tulajdonságra: kövérfű stb.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. Pl. disznócska) → növény (bariska. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. Elsősorban fajnevekről van szó. emberre jellemző külső vonásra. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. napraforgó. a termés (mag. odvas keltike’) — termés (bariska. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. azaz az egyik névrész eltűnik. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. 4. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. gumó) színére utalnak. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. ahol az utótag mintegy értelmezi.

és kétrészes neveket is érinthet. besztercei (< besztercei szilva) stb. 4. gamandorfű > gamandor. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. cserfás. ahonnan a növény ered. erdő stb. a melléknévi igenév. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. de morféma (képző. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. égeres. amikor önállóvá vált. 4.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás.33 Tapadás megy végbe akkor is. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. növénytársulást jelölő terminusok: akácos.4. tátogó (< tátogóvirág). pl. ii. redukció A redukció egy. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica).3.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. angyalédes (< angyalédesgyökér). végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra. 4. A névelemváltozás főleg lexéma. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. gímnyelv > gímnyelvűfű. domb. bolondító (< bolondító beléndek). b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. Ember és növényvilág 176). bodzás. méhfű > méhek füve.: barátfő > barátfejűfű. . főnevesült: pl. gyertyános stb. rag) kiesését is jelentheti.2. Névelem a szó elejéről. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. vagy ahol leginkább elterjedt. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. (Péntek—Szabó. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. fenyves.

2 45). cseresznye. 5. jegenye. az olasz eredetű füge. a növénynév alakszerkezete megváltozik. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. lapu. vándorszó a kömény. a latin eredetű cédrus. majoránna. bors. belénd. galagonya. gyömbér. som. cikória. tehát olyan idegen lexikális elemek. káposzta. de értelmetlennek találta. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. repce. a szláv eredetű bab.34 4. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. a német eredetű kapornya. kender.. szőlő. kapor. a török eredetű alma. ösztör.5.1. mályva. narancs. menta. gyopár. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. a szlovák eredetű atracél. peszerce. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. bodza. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. saláta. üröm. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. búza. 265). petrezselyem. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). mustár. kökény. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. . a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . citrom. barack. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. csipke. répa. ruta. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. a bolgár eredetű pemet. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. berkenye. kopottnyak (< kapotnyak). csalán. raponc. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. kökörcsin. cser. rozmaring. idegen voltukat nem érzékeli. ciprus.. borsó. kapotnyak. lednek. lencse. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. len. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. ezért elferdítve. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. A jövevényszavak. sáfrány és az ismeretlen. melyek már annyira meghonosodtak. juhar. mandula. 5. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. cékla. sárkerék (< sárkerep). porcsin. dió. konkoly. rebarbara. polaj. liliom.

Amsterdam–Oxford–New York. . Átvételüket a szükségszerűség szülte. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. Macura. Gareth Williams and Károly Hunyadi. laurus. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. A mai. 1943–1958) c. French. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. Latin and Russian compiled by P. 1979. Bp. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. Melius. Benkő József vagy Márton József. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. szótára. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. Register: Alphabetisches Verzeichnis.. A morfémahelyettesítés lehet részleges.35 5.. Dictionary of Weeds of Eastern Europe. 5.2. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . földi laurusfű stb. Sok herbáriumban. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . ezzel párhuzamosan. tudatos névadásra volt szükség.3.. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen.. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. diptamus ~ diktamus. I. German. in English. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. 305) — írja Benkő Loránd. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző.–II. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. nigella. ill. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Leipzig. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. 265). idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került.. 1987. elejéig. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. Elsevier’s Dictionary of Botany. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. Fünfter band.. kicsinytövis). sz. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. Grossinger. benedikta. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások.

galambbogyó (< ang. 2. páternoszterborsó (< ném. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele.36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). tövisalma (< ném. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). Teljes tükörfordítások 1. részlegesek. A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. salamonpecsét (< lat. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). parasztápium (< lat. Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. . Palma Christi). Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). Krisztus tenyere (< lat. digitális. Stechapfel). — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). Apium rusticum). 2. pigeonberry). Nardus agrestis). részben pedig helyettesítése révén jön létre.1. Parua spina). Alantwurz). varfű (< lat. scabiosa. lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. Sternkraut). vagy fordítva. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). véresfű).2. Paternoster-Erbse). teljesek. csillagfű (< ném. lúdláb). 1. salamonpecsét. 1. mezei nárdus (< lat.

1. nagyobb része kölcsönelem. 2. Szószerkezetek. idegen szavak). Összetett növénynevek. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket.3%) (i. uráli eredetű a nyár. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. m. IV. III. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. szószerkezetek: 23. ez a legnépesebb csoport. II. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. Egyszerű növénynevek. 173–195). Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. 173–195). hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. a köles stb. Képzett növénynevek. II.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. a magyar nyelv külön életében keletkezett. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. szil. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. . szóképzés. az ugor korból pedig az eper. m. III. Képzett növénynevek. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. összetétel) és az ún.3%. a finnugor korból származik a fenyő. a nyír. a hárs. külső névalkotás (pl. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. Összetett növénynevek. Egyszerű növénynevek. pl.

boglárka. — Elvonással (tapadással). amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. a pipancs. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. iii. C. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. fagyökerű paptöke. borsocska. köszvényt gyógyító fű stb. -vány/-vény: gyujtovány. szóhasadással: viola ~ ibolya. bozsor stb. Pl. -cska: kutyócska. — -ka: bársonyka. . -i: tengeri. i. ábelfű). csabaíre. Egyéb példák: pitypang. erdei nagyobb lépfű. árvácska. sarkantyúka. — Azok a szavak tartoznak ide. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). kanálfű. bizonyos általános viszonyt is kifejező. A növénytani nómenklatúra alapelve. — Szóteremtéssel keletkezett pl. Szóalkotással keletkezett alakulatok. is jöttek létre növénynevek. kisebbik földi sülyfű. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. metaforizációval stb. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. kékvirágúökörfark. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. mérges vad harapást gyógyító fű. ii. bojtorjánka. -di: sósdi. vénuszhaj. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. -s: gerezdes. II. más-felől a pacskol. amely hangutánzó eredetű. szóvegyüléssel. hangfestő szavak stb. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. szóvegyüléssel: citrancs. napraforgó (< napraforgóvirág). cickafark. hogy a növényneveket két szóval jelölik. sárkerék (< sárkerep). népetimológiával stb. pattog. paskol szavak rokonságába. angyalka.38 A. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. B. a fajt. szóhasadással. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. — A szószerkezet „legalább két. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. amely a tát igéből származik. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. sebforrasztófű stb. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). hamis fekete magú nigellafű. tátogó (< tátogóvirág).). tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. -r: csucsor stb. 66). tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. s beletartozik egyfelől a pattint. valamint a tátika. pukkantó. Szóképzéssel létrejött növénynevek. sípfű.

hárs). a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. disznóorja stb. kapotnyak. kiderül. idegen szavakról és tükörfordításokról. tyúkhúr. kömény. belénd. A korai (XV–XVI. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. 22: 151). citrom. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen.).). gyömbér. sőt gazdasági körülmények között természetes. a) A jövevényszavak. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. hiszen az új földrajzi-növényzeti. más része pedig kihalt. Megfigyelhetjük továbbá azt is. Pes Anserinus). fajneveink többsége belső fejlemény. saláta stb. hogy az ősi. c) A tükörfordítások. az idegen szavak és a tükörfordítások. tyúkharaptafű stb. Érdekes megfigyelni. gyopár. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. b) Az idegen szavak. rövidség jellemző (örvény- .39 3. — A tükörfordítások keletkezésének módja az. Szarvas Gábor úgy vélte. oroszlánfog. Megállapíthatjuk. nigella. lúdláb (< lat. Tévedett. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. Ez nem véletlen. Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. kakastaréj. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. tyúktaréj stb. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. ezt követik a jövevényszavak. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. a latin eredetű cedrus. hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. az olasz eredetű porcsin. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. Hundsaugen). mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. a szláv eredetű bab.). a török eredetű csalán. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. Sigillum Salomonis). benedikta. Hirschzunge). ebszem). salamonpecsét (< lat. pásztortáska). csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. ebszem (< ném. benedikta). valamint a jövevényszavak (kapotnyak. kökörcsin. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű.

nyári hérics). hatására utalnak (nehézszagú pipitér. a nevek főleg a növény alakjára. csengőfű. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű. szil eper pipacs. varfű.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. hangfestő szavak stb. nyelvekből átvett kapotnyak. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. 1. hölgymál). A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. erdei nagyobb lépfű 3. ezen belül azok. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. növénynevek (külső gyömbér. termőhelyére. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot.40 gyökér. tátika boglárka. amelyek valamely testrész és növény. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. nyír hárs. orbáncfű. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. szarvasnyelv. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. salamonpecsét . A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó.

tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. alakváltozatok. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. hogy a magyar növényneveknek. tölgy). A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. Nemzetségnév pl. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. illetőleg értelmezték a növényneveket. Technikailag a TESz. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. A XVIII. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö.) szerint. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. Priszter 6–7). 2. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. a Ranunculus (boglárka). A szótár tagolódása. aggófű. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. a jelentés). Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. Priszter 14–24). A címszók. A problémát az okozza. és az EWUng. majd az etimológiai megjegyzések. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. amelynek rendező elve az ábécérend.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. faji jelzővel ellátott nemzetségnév.

-t. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . virág stb. ha a gatyás galamb. önálló fogalomnak. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. A kételemű állat. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. ill.. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. XV– XVI. Egységesítésük.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. általános értékű szónak tekinteni? . boglárka... szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. 3. d. még akkor sem.-ot. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. Azokat a növényneveket. sajátosságuk. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. az EWUng. cigánypicsa. állatgyógyászat) eredményezte. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. az utaló szócikkek csak azt jelzik. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. botanikus szakíróink munkájának eredménye. Bizonyos. disznócska). kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés. élelem. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. Legyenek együtt a galambfajták. Azokat a növényneveket (agármony. a dinnyefajták elnevezései. pl. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. elefántormánya). b. tudniillik a nálunk honos. hérics. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. hogy növénynévről van szó. szulák. c. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. Az önálló. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. cickafark. a TESz. normatívvá tételük természettudós. cseresznye.). őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. akár nem” (RMGl. Önálló címszóként kezelem: a. papmonya.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak.-t. lednek. szószerkezetek. csabaíre. a csillagnevek stb. embergyógyászat. Az egyelemű növényneveket (rózsa. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). vagy nemzetségnév. bokor. amelyek valójában közszói összetételek. fű. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. hogy a külön címszók. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. A korábbi. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. akár nem). utaló szócikkek és az alcímszók. is): „mit lehet a régi jelzős. 24). tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka.

cickóró nevekkel. amely nem babféle. ezért a bab utótagot kapta. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. etimológiai bekezdésében: pl. növénynevet is. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. ebzeller. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. a név után jelölöm azt a szócikket. feldolgoztam számtalan R. Mária gyertyája. kutyakapor. A címszó (pl. a farkasbab ’Aconitum vulparia. babfű. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. farkasbab. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. ez azt jelzi. fekete nyár (→ nyár). Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű). ebzeller. a -bab utótagra l. Alcímszóként. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. fejezettel.43 veket (pl.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. agármony(~). (= lásd) jelzés után csak azt közli. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. A magyar növénynevek helyesírása c. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. Ezek a két. Használok belső utalásokat is a szótárban. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. és N. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. A névadás magyarázatára l. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). ahol a szerkezetet tárgyalom pl. formát is használom. farkasölő sisakvirág’). eperfű). Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. (Vö. Utalásra a Vö. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. farkasbab. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. hanem l. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. ahány szót adatolok. e. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. csattogó eper) jelentésükkel együtt. A főnévi előtagú növényneveket (pl. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. — amely egyenértékű a címszóval. és az utótagnál (— Ö: . Boldogasszony dinnyéje. farkasölőfű. disznóbab) önálló címszóként kezelem. mérges vad harapást gyógyító fű. kutyapetrezselyem. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. disznóbab.

de gyakrabban három fő részre oszlanak.) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. napellus. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R.. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. mivel vannak olyan címszavaink is. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. A jelentések. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. farkas~. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. az etimológiai részt. jelzés. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. a nemzetségnév: ’Aconitum. sisakvirág’... A szócikk szótörténeti része. J: ’Achillea ptarmica. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem.44 . sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . című munkája alapján): pl. időrendben. 1998. és ez befolyásolja a szótörténetet. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. ill. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). hogy ki végezte az azonosítást. Pl. növénynév pontosabban nem is azonosítható). ill. a jelzős szerkezetek és az összetételek. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. kenyérbél-cickafark’. akkor azt is megadom. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. 4. Az alakváltozatok. Bp. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. etimológiai rész. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. bibliográfiai rész. A harmadik olykor hiányzik. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. Növényneveink. Az adatokat betűhíven közlöm. Pl. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. a jelentések. ezt követi a fajnév. Ilyenkor a név (pl.. ahol ez lehetséges volt. Az önálló szócikkek legalább kettő. ez azt jelenti.

A tudományos megnevezés pontosságra. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. Pl. a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. idegen mintát követő névadás). ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. . A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). Ha valamely növénynévnek többféle. J: ’Aconitum napellus subsp. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. ill. pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges.’) foglalom. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. napellus. tükörfordítás. A szócikk etimológiai része. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. a kövér arab számot az adatok elé teszem.. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. összetett szó. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). illatos ábelfű’. mind az idegen nyelvből. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. 5. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. 380). Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. ma már kihaltak mind a magyarból. mivel bizonyos növénynevek. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. többnyelvű botanikai szótárakat. növénynévre.45 löl. Növényszótár 4). ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. a jelentéseket arab számokkal (1. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. hangutánzó eredetű stb. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. | 1998: ’Abelmoschus. ábelfű’. J: ’Aconitum anthora. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. ▌ 2. csuklyafű 1. a névadás alapja.. stb. ’Abies alba.) tagolom. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. napellus’. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). hogy a nevek eredetének. nemzetközi szó). 1911: csuklyafű (Cserey. 2.). 1783: Tsuklya-fü (NclB. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. Katika-sisakvirág’. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. méregölő sisakvirág’. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. szócsalád eredetére) vonatkozó információt. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl.. közönséges lucfenyő’.

a források jegyzékét hátul!). 7. és EWUng. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. TESz. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. 36–47 és TESz. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz..) címszavával. . A régi magyar szójegyzékek. szótárak és glosszák kb. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). A latin név szerinti mutató.-ből dolgoztam fel. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. A felhasznált irodalom. még RMGl.46 6.

ezért külön kell írnunk. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. 1986. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. Növényneveink. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. Bp.). résszel. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. Bp.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. 1998. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. Növényneveink.. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. majd az 50000 cím. amely szintén nem a Lilium.).és különírása. Magyar–latin szógyűjtemény. Vö. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. . ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak. ezüstfenyő — ezüst hárs. Priszter 18). hanem az Iris nemzetséghez tartozik. amelyhez a faj tartozik. A magyar és tudományos növénynevek szótára. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. tehát egybe kell írnunk. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak.. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.

Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. festő rezeda. libapimpó. torzsikaboglárka. -moha. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. cigánymeggy). csabaíre. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. A személynévi előtagú (keresztnév. ezüst hárs. Júlia-borbolya. barátszegfű). ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. -fű. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. muskotályzsálya. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. A dísz-. 5. Pl. Ebben a típusban az AkH. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). oroszlánszáj. martilapu. 6. név) növényneveket. Krisztus. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. -orchidea. Áron szakálla) sem.és vad. nenyúljhozzám.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. 3. 168. pl. glauca). Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. 7. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. Pl. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. gólyahír). Szent László-tárnics. Boldogasszony stb. báránypirosító. 8. krisztustövis. Szent István-szegfű. 201. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. futó. pongyola pitypang. Atlasz-ciprus. hogy ha a növénynév köz- . erdeifenyő (Pinus sylvestris). pl. 4. Az Isten.48 2. -pálma. Waldstein-pimpó. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. ezüstfenyő (Picea pungens f. vénuszfodorka. 9. -bambusz. -fenyő. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. -páfrány. nefelejcs. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. futóbab. -fa. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. családnév vagy mitológiai stb. -perje stb. ebnyelvűfű. -hínár. nagy kezdőbetűvel írjuk. vadkörte.) (kiemelés tőlem). és kötőjellel kapcsoljuk össze. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. Az AkH. borbálafű. nagyezerjófű. salamonpecsét. Ezek a növénynevek nem köznevesültek.). szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. 201. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. -kaktusz. AkH.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. A történeti adatok azt mutatják. magyarosan írt közszói formák között.

10. méhfűnek árnyéka stb. gyujtoványfű. Ezek tagjainak együttes jelentése más. istennyila. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. . amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. ziliz) írásában az AkH. növényneveket. rüh ellen való fürösztő fű.-t követtük. b) pontjával. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). Különírtuk a nehézkes. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. Pl. egybeírásuk zavaró lenne pl. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. mennyország kulcsa. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. 128. mivel ellentétben áll az AkH. amely a gyepürózsa. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. barátfüle ’tésztaféle’. sennyedék ellen való fű. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. szamár gyönyörűsége. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. Krisztus-pálma). szamárgyönyörűsége. mérges vad harapást gyógyító fű. kígyómarást gyógyító fű. pl. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. vásárfia ’ajándék’.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. szakadást gyógyító fű. szemnek gyönyörűsége. hosszú körülírásos szerkezeteket. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. 128. Három növénynév (gyepűrózsa. mindent gyógyító fű. ha nem köznevesült. istennyila ’villám’. krisztustövis). mennyországkulcsa. toroköröme stb. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. Az AkH.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

hogy aki a mag porát fogyasztja. valamint a magok hasonló szagára utal. Ábel füve (Bugát. vö. A növényt szent életű személyekhez (barátok.-i abrotanum (< gör. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre.. 107). ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). MNövSz. J: ’Artemisia abrotanum. 1998: abrutüröm (Priszter 306). vö. Fűvészk. üröm. ürömcserje’. mivel azt tartották. | 1998: ’Abelmoschus. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. moschatellínus a. J: ’Artemisia abrotanum. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. EtSz.. Az abszint nemzetközi szó. abrótano. J: ’Artemisia absinthium. absinthe ’fehér üröm. MNövSz. móschos ’pézsma’). 1911: Ábelfű (Cserey. abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. az előtagra l. amely a lat. foltos kontyvirág’. ábelfű’. abszintüröm’. ang. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. — N. barátbors. szakny. fr. abszint’. lat. Az abruta talán egy k. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. ol. seprűruta és abruta helyett. Fűvészk. Fűvészk.A. 414). Az ábrahámfa elnevezés a ném. Genaust abrótanum a. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. szűzfa. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. vö. 1911: ’Abelmoschus moschatus. lat. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. 465). J: ’Abelmoschus moschatus. A növény lat. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. abrotano. Marzell Vitex agnus-castus a. absinth(e).-i Abelmoschus (< lat. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. Az abrutüröm összetett szó. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. 1). 1841: abrut üröm (Barra 207). 1783: Abruta (NclB. istenfa. *abruta átvétele. 465). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. Szóhalm. abruta. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). 1998: abszintüröm (Priszter 306). szüzességét megtarthatja. 1807: Abruta (Magy. barátcserje. barátcserje’. J: ’Vitex agnus-castus. Á ábelfű 1843: Ábelfű. 2.-i absinthium (< . sp. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. 1998: ábelfű (Priszter 27). illatos ábelfű’. ném.-i ruta hatása alatt keletkezett. szakny. köznevesült: ábelfű. Az abszintüröm összetett szó. Ábrahám) kötötték. 28). illatos ábelfű’. árongyökér (→ Áron szakálla). Absinth. Genaust abelmóschus a. szakny. ürömcserje’. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. MNövSz. abroszkája l. moschátus ’pézsma’ < újgör. J: ’Arum maculatum. 19). Növényszótár 1).). 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. J: 1843. az utótagra l.

SzófSz. | 1783. Genaust absínthium a. A vörös jelző magyarázata. acsalapu XVI. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. abszint a. 1763: Affonya (TESz. 1998: ádáz (Priszter 292). a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. üröm.. áfonya’ (ÚMTsz. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). A lat. 198). 2. EWUng. A lapu utótag szláv eredetű. 1792: ’dühít’). TESz. Afinya ’Vaccinium myrtillus. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. közönséges acsalapu’. EWUng. háfina ’Vaccinium sp. ádáz’. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. EWUng. Diózsegi–Fazekas a R. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). megbolondítja az embert.). talán ’szitakötő’ jelentésű. J: ’Petasites hybridus. keserűlapu a.acetosa gör.). ádázóbürök helyett. acsa-lapi (MTsz. J: ’Vaccinium myrtillus. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. áfonya’. J: ’Rumex acetosa. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett... Fűvészk. TESz. 1998: ’Vaccinium myrtillus. Az acsalapu összetett szó. Afonnya (PP. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319). ném. J: 1807 e. acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. — N.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. 249). 1708: „Havasi tsereſznye. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). J: ’ua. 362). — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. 208). J: ’Vaccinium vitis-idaea. áfonya. szakny. EtSz. Myrtillus a. rom.’. és N.. EtSz.-i acetosa (< lat. blueberry ’kék bogyó’. J: 1708.. ádáz 1807 e. acsa a. mezei sóska’.. Fűvészk. ill. 1807: Adáz (Magy...) bogyóinak színére vonatkozik. acsalapu (Péntek– Szabó. áfonya’. bürök áfonya 1. piros szinü” (Barra 252). Afonya” (PP. abszint a. fanyar íze. 2.’.’. J: ’ua. ang. Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. 1783: Áfonnya (NclB. ádáz’. afín% ’áfonyabogyó’. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. hogy a virág színe bíborvörös. — N. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. áfonya’. hogy a növény nagyon mérgező. 1998: áfonya (Priszter 532).. EtSz. 1798: Afonya (Veszelszki 456). Az utótagra l. ádázóbürök l. 198). 132). Acsalapu (Kovászna 176). 1798. J: ’Aethusa cynapium. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. áfin%. acsa a.: Acha Lapu (SzegSz. EWUng. | 1998: ’Aethusa cynapium. TESz. ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére.. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. J: ’ua. áfinyála (Péntek–Szabó. — Ö: . ádáz’. vörös áfonya’.). 1998: vörös áfonya (Priszter 532). Fűvészk. 2.: Adáz (Julow 257). J: ’ua. A hajas jelzős változat Barra alkotása. Az áfonya román eredetű. Fűvészk. TESz. Genaust acetósa a. Fűvészk. 362). 1998: fekete áfonya (Priszter 532). áfonya’ (MagyGyógyn.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R. havasimeggy (→ meggy) helyett. Ember és növényvilág 300). (Barra 163). Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. sz. a névadás alapja a levelek savanykás. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). az acsa eredete kétes. áfin ’fekete áfonyacserje’. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. Ember és növényvilág 263).). apsínthion. vö. áfinnya. 1753: ’kegyetlen’.: ’Aethusa. 367) nevet javasolja a növénynek a R. áfinya. A névadás alapja nyilvánvalóan az. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. ▌ 2. 1763: ’Vaccinium sp. arra utal.). — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. Fűvészk. áfinya.). Blaubeere ’kék bogyó’. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1.

J: ’ua. kosmonynősző. agárfű 1604: agarfü (MA. 1872: 400). agárci l. embererő.agárfű medve~. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. órchis) is ’here’ jelentésű. a kosbor utótag szintén a növény R. J: ’Agrimonia eupatoria. óriási méretére. agárkosbor’. a név a növény gumóira utal. (Egészség Isten patikájából 9). Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. 26). EWUng. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. fenséges. kosbor’. magyarázatát l. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. fr. agar mony (SzikszF. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. Fűvészk. 124: 118–123. 1604: agarrmony (MA.’. sz. Az agár előtagot a növény R. 124: 118– 122.). mony a. Genaust Orchidántha a. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. 2. agármony 1. J: ’Orchis morio.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. a másik pedig előkészül arra. agacska. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. heréjére hasonlítanak.. Nyr.. agárkosbor’. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. UEWb. Nyr. 421). orchis (< gör. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. amelyek az agár ivarszervére. agávé (Priszter 293). agárkosbor’. Növ. Növényszótár 93). Az agávé latin eredetű (lat.) nevet népetimológia hozta létre.’.: RMGl. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). 1590: Orchis: Vitez f×. agács. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. Növényszótár 7). Satyrion’ (PP. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. 1998: agárkosbor (Priszter 440). név a növény tekintélyes. közönséges agávé’. közönséges párlófű’.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj.. 124: 118–123. Fűvészk. Agave. agave < gör. agávé 1911: agavé (Cserey.: TESz. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . ném. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. Agave. második fele: agar mony (TermTudKözl. Az agárkosbor összetett szó. közönséges agávé’. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. Jan. Diószegi– Fazekas alkotása. 257). agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. a latin szakny. vitézf ű helyett. J: ’Orchis morio. XVI. 285. J: ’ua. azután elpusztul. a’ hervadttal pedig …. egyik fris. 1708: agár mony ’Orchis. agaca. kinézetére utal).). 1998: agáve. agáci. aghár moni (NépNyelv. 1708: agár fü ’Orchis. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton.) összetett szó. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön.. 1783: Agár mony-fü (NclB. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. agave. vö. J: ’Orchis sp. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). A tudományos névben szereplő lat. a dicsőséges’ < gör. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. J: ’Agave americana. agacsi. 1941: agármony (Varró 77). 1998: amerikai agáve (Priszter 293).’. neve. J: ’Orchis morio. 494). és kékek. J: ’Agave americana. agácka.). A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. LI. Vö. 421). Nyr. Az agárfű névadás alapja. embererő.). a’ gyökere kettfs tökforma. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. agárfű. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). agagyín. ▌ 2. és fű magyarázó utótaggal látták el. Az agármony ’agárkosbor’ (1. valamint a növény egyéb. uag. rókamony. hogy a növény ikergumói állati heréhez. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. uráli eredetű ’tojás. Satyrion’ (MA. a lat. 1948: agármonifű (Halmai 6). nőszőfű. 5: 2). Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. TESz. 1783: Agár-fü (NclB. veresellfk. agármony. 1643: agár mony (Com. agauós. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. a nemes. 1935: 182). 1990: agármonynak gr. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). J: ’ua. 1775: Agár-fü (Csapó 297). szőlő~. Növényszótár 7). agárheréhez hasonlóak. mony a. 2). ang. Ezek alakja a heréhez hasonlít.

Fűvészk. akácfa l. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. бéлая акáция ’fehér akác’. szakny. J: ’ua. 1998: fehér akác (Priszter 482).). gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz.-i Acacia senegal előtagjának átvételével. 1787: akatz-fa (Zavira 5). 1804: agátzi (TESz. ák™c. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja.-i Acacia (< gör. agaca. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett.). J: ’Acacia catechu.). szárnyas levele és fehér virágja. Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. 1818: ákáz (TESz. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán).-i senecio (< lat. | 1998: ’Acacia. J: 1577 k. szakny. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. ágóck™.). agaricafa . de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. 1577 k. ákantha ’ua. || akác 1788: ákkátzot gr. (OrvK.-osztr. a névadás magyarázata.). Növényszótár 11). Akazie. Az adatok azt mutatják. (TESz. gumiakácia nedve’. 416). Az akácia (1. J: ’Robinia pseudacacia.’. J: ’Althaea officinalis. Genaust Agáve a.: ’Acacia sp. 291/13. acacia. 1998: akácia (Priszter 288). 132). orvosi ziliz’. A szenegáli akácia (1. Az ájbis idegen szó. 171. eb~. baj.’. Marzell Althaea officinalis a. akácia’. ™gácsa. közönséges aggófű’. Az aggófű elnevezést a lat. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. ™gác (MTsz. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. J: ’ua. 68/19). Genaust Senécio a. acacia. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört.’./1448 k. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u.) tudományos név. 325/36). Acatiat gr. catechu < hind. akácia agyar l.: Acacia (OrvK. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. akácia akácia 1. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. nyak~ ajak l.). | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). J: ’ua. Eibisch ’Althaea officinalis. (OrvK. 1998: katechu akácia (Priszter 288). a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos). ™gācsk™. a lat. ném. Acaciat gr. A katekhu akácia (2. ákácka. szakny. ájbis (Halmai 7). a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. ágācs-fa. 1854: Ágiczafa (TESz. 416). 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). 1783: Aggó-fü (NclB.). 1801/1910: Akászt gr. A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. vö. or. amellett a bajor-osztráknak megfelelő.. akác. A névadásra a ném.’) átvétele. orvosi ziliz’ átvétele. agacsi. agagyín-fa (MTsz. amelyeket gyógyításra használtak.’. J: ’Senecio vulgaris.aggófű ném. — N. senegal. ákica (ÚMTsz. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. 169).. fehér akác’. elsősorban A. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. 404). katekhu (lat. szakny. gumiakácia’. öreg’) hatására alkották.). Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). á g ámfa (Nyatl. agócka l. agács-fa. agātßa ’(fehér) akác’). J: ’ua. 370/34). ogáci.) a lat. (TESz. utótagjának fordításával jött létre. — N. a ném. Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. 424). az OrvK. katechu akácia’. 1948: Aibis (MagyGyógyn. hazai lat.).-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak.). Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. 448. ak³zi.). ákárc.: ’öreg. MagyGyógyn. UEWb.. öregnek tűnik. BaldgreiſÅ (Melius 82). agaci-fa. ▌ 2.) a lat. ágácka. agácka. J: ’Acacia senegal. agárci. Akátzfa (NomVeg.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. ang. ogáco (Nyatl. fr. 321). ▌ 3. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. az Acacia nemzetségnév.

ákász. TESz. 2. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.i acanthus (mollis) ’medveköröm. Fűvészk. ol.. akác a. akácia akadály l. 1807: áldottfű (Magy. benedictus ’áldott’. 328). bókoló. J: ’Echium vulgare. Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. 365). holy thistle. Fűvészk. ném. 2. Marzell Acacia a. Fűvészk. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. mérges harapások. ang. J: ’Cnicus benedictus. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. MNövSz.: Acanthus. Fűvészk. J: ’Inula helenium. ákica l. Akanthus. A kicsinytövis a lat. a’ nyálát le-nyelvén. 1813: Álcibiusfű (Magy. takta alamuszivirág N.’.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. Fűvészk. 1998: ’Acanthus. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). Parua loványka (→ haloványka). Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. Görög 44–5. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). Farkas. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. sp. 116). lat. acanthe. cátechu a. — Ö: gumi~. 2. a lat. vö. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. 1783: Áldott tövis (NclB. J: ’ua. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. Népi név. akácia akta l. blessed thistle ’áldott tövis’. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. 363).’. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. Genaust Acácia a. örvénygyökér’. A névadás alapja az a monda. Az akantusz latin eredetű (vö. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). 380) nevet javasolja a R. Az áldott-tövis a lat. koronafa helyett. Marzell Inula helenium a. ang. 1664: Acanthus. áldott bárcs’. lat. akác a. lat. vö. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). a’ honnét a’ nevét vette. fr. Farkas.. acanto. nyugati medveköröm’.. a lat. eke~ akánt. közönséges kígyószisz’. akantusz 1560 k. bogáncs’ (Veszelszki 131). Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. szakny. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. benedictus fordítása. 490). meg-rágá. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. 365). bogáncs’. vévén f e’ fÍvet. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén.. ném. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. 1998: akantusz (Priszter 288). J: ’Acanthus mollis. | 1807. J: 1560 k. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). avagy Acantha (Lippay I: 107). nyugati medveköröm’. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). 675). a növény R. akanta l. A ném. J: ’ua. J: ’Pulsatilla grandis. a’ mint az öreg Nikander Alcibion. 1807: Akánt (Magy.. medvetalp helyett. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). EWUng. 376) nevet javasolja a növénynek a R. Görög 46. Az áldottfű Melius alkotása. Marzell Acanthus mollis a. acanthus. lat. alamuszivirág (Csapody–Priszter.. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. lila virág. ákácka l. Fűvészk. harang alakú. Genaust Acánthus a. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. akantusz’).: RMGl. 1664: ’Acanthus mollis.. áldott bárcs (→ bárcs). hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. ákárc. acanthus forrása a gör. acànto. leánykökörcsin’. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. carduus ’tövis. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn. Az áldott jelző a lat. 420). az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. . A lat. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. Marzell Echium vulgare a. medveköröm’. áldot txuis neue” (Melius 45).

ulma. Heilallerwundenkraut. lat. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak.). 1798: Álkermes (Veszelszki 159). szakny. Alleluya (Növ. — N. a névadás alapja a tüskés. 363). — Ö: far- . Az alma ótörök eredetű.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. 1948: álkermes (Halmai 6). Az alkekengi a lat. J: ’Arnica montana. R. A tövisalma a ném. 264). fr. vö. Aleluya (CasGl. vö.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. aloé’ . e.. csattanó maszlag’. ném. ▌ 2.. TESz. mint a bíbortetűből. alkermes l. zsidócseresznye’. a belőle készített festék’. Szabó. Marzell Aloe a. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. Ember és növényvilág 268). — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455). Fűvészk. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. ▌ 2. alma. Idegen nyelvi megfelelőre vö. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. polajszigor~. alkörmös alkörmös 1. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. — N. árkelmes (EtSz. a fürtben érő. 369). minden sebet meggyógyít. J: ’Alo( sp. amerikai alkörmös’. J: ’Malus sp. 363). Az alkörmös vándorszó. mérgező termés. áldott-tövis l.’. deréceszigor~. thorn apple ’tüske alma’. Az alisma a lat. tövisalma (MagyGyógyn. Vö. 617. Az alkörmösszőlő összetett szó.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört.’. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). talán téves. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. kirg. ang.). jövevényszó. parvus ’kis. mogyoró~. aloé’. úgy iszod” (MNy. szőlőszerű termésre utal. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. egyedi adat. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). áll l. mert bizonyos növényekből (pl. J: ’Phytolacca americana. Melius 45. 2. csuv. a kermes (1798) szintén németből került a magyarba.). J: ’Datura stramonium. alma 1. Marzell Cnicus benedictus a. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. benedíctus a. alkörmös. 1335: „pomi. hegyi árnika’. Genaust Alísma a.) ’halleluja’ nevének átvétele. J: ’Physalis alkekengi. alleluja a. alisma < gör. sp. alma. alleluja a.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. lat. lat. kipcs. Melius 425. Genaust Cárduus a. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. almaformájú. álkörmös (Péntek– Szabó. Az allelujafű a növény R. 37: 64). amerikai alkörmös’. Kermes (Veszelszki 159). 1783: Alléluja fü (NclB... alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7).. alma’. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. Az alkörmös (2. J: ’Alkanna tinctoria. Genaust alkekéngi a. alja l. alma. J: ’ua. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy.. J: ’Phytolacca americana. spina ’tövis’. 1998: alkörmös (Priszter 455). lat.: RMGl. alleluja.). vö. csag. 369). — N. 617.’.. sóska a. alkermès ’ua. Az alkermes a ném. az előtagra l. Stechapfel tükörfordítása. szigor~ állató l. halleluja isz. J: ’Phytolacca americana.). fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. Alkermes átvétele. vö. Fűvészk. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. b): RMGl. sóska a. || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). Növénynévvé azért válhatott. kicsiny’. 131). Fűvészk. báránypirosító’. vö ném. A névadás magyarázata nyilván az. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. Marzell Datura stramonium a. álkörmös (ÚMTsz. erdei madársóska’. oszm. ’dicsérjétek az urat’. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. TESz. J: ’ua. szakny. alleluja fű (ÚMTsz. 1807: Alkermes (Magy. elma. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. 1813: Allélujafű (Magy. alkermes a. 279). 2. J: ’Oxalis acetosella. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). EWUng. EWUng. amerikai alkörmös’..

J: ’ua. J: ’Mandragora officinarum. aloé 1. a szúrós. szúrós aloé’. 1841: álomfű (Barra 344). UEWb. a csüngő. | 1807. aloès. 514). J: ’ua.. 1783: Alóé (NclB. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). fr. tavaszi mandragóra’. még álomfű. áloé a. ▌ 2. Fűvészk. 2. 1807: Álomhozó fű (Magy. aloe. hosszú virágzatra utalnak. nemzetségnév. J: ’ua. szintén bódító hatású növény.. ill. álomfű 1.).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. 1998: ’Alo(. Fűvészk. tavaszi mandragóra’. még álomhozófű. a lat. J: ’Amaranthus. A névadásra egyéb mérgező.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). 1595: ’Alo( sp. 389) nevet javasolja a R. J: 1416 u. J: ’ua. szakny. — N. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). J: ’Alo( ferox. Az alraun idegen szó. 175). Farkas./1466: aloèſnèc gr. alraun 1998: alraun (Priszter 424). mérgező növényeknek adta ezt a nevet. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). 1783: Álomhozó-fü (NclB. J: ’Hyoscyamus niger. álszíkf ű l. farkas~gégevirág. J: ’Atropa belladonna. 1948: álomfű (Halmai 52). áloé a. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. maszlagos nadragulya’..’. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. tavaszi mandragóra’. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). 1578: Aloes (Melius 57). orvosi aloé’.’. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. Fűvészk. csüngő. ▌ 2. bókoló amaránt’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy.) elnevezés magyarázata. a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). a lat. Görög 51. álszékf ű. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. ez is bódító hatású. aloé’. Fűvészk. a ném. J: ’Amaranthus caudatus. 234).aloé kas~. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. ▌ 2. J: ’ua. 340). Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. aloes) átvétele. maszlagos nadragulya’.: aloeſt gr. (OrvK. 1998: aloé. aluja ’hashajtó. 1416 u.-i Amaranthus (< gör. J: ’Atropa belladonna. 37/41).. Fűvészk. 1841: álomfü (Barra 335). 1578. 1595: Aloe (Beythe 65). népi orvosság’ (ÚMTsz. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). ™lo(sz. 57 ambretta pó 200). J: ’Mandragora officinarum. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). 2. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. Aloe. Szabó. Fűvészk. áloes. Az álomfű (1. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). A névadás magyarázatára l. 513). ebszőlő Rápóti–Romváry 86. székfű altató l. kakas~. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. 335.’. (MünchK. 212: TESz. 1807: Áloes (Magy. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. Genaust Amarántus a. bolondító beléndek’. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. 358). alutó. J: ’Alo( vera.). J: ’ua. . Melius 394. 1577 k. aloé’. A bókoló. vö. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). bársonyparéj. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy.’. ▌ 3. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb.’. áloé (Priszter 296). J: ’ua. ném. TESz. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). 514). szakny. csákós jelzők a lehajló növényre. álomhozófű 1. 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. A névadás magyarázatára l. Az aloé latin eredetű. állóes.-i aloe (gen.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. 253). 1577 k. EWUng áloé a.’. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1./1466. J: ’Mandragora officinarum. Szabó. ang. amaránt’. Melius 406–7. Az s-végű alak alapja a lat.) Barra István alkotása. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett.

’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. fr. fr. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. a névadás magyarázata az. kígyószerű testéhez hasonlítható. Marzell Angelica silvestris a. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. lat.). Az angolnafű összetett növénynév. Növényszótár 4). elérheti a 2 m-es magasságot is. J: ’ua. Fűvészk. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. valamint idegen nyelvi megfelelők is.: ang. J: ’ua. A N. A névadás alapja a növény hosszú szára. 1807: Angyalfű (Magy. 97). . angyélika. — N. J: ’Aconitum napellus subsp.’.’. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). J: ’Angelica sylvestris. ▌ 2. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. J: ’ua. Nemzetközi szó. 1998: angyalfű (Priszter 300). J: ’ua. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). angyalgyökér 1.’. Az angyalgyökér a ném. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). angyalicska gyökér. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). patikai angyalfű (Halmai 8).’. borsika’. J: ’Angelica archangelica. ambretta került be. sarkantyúvirág. 1783: Angyal-fü (NclB.’. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. Marzell Abelmoschus moschatus a. Az erdei. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). angelica [herba ’fű. Ambrette(körner). vö. vö. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. angelicus ’angyali’ < gör. növény’] < lat. hegyi árnika’. illatos ábelfű’. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). | 1998: ’Angelica. J: 1775. napellus. amely a növény virágját emberi papucshoz. ambrette. J: ’ua. 202). ambretta. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). erdei angyalgyökér’. angyalfű 1. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). angyalgyökér angyalitalfű l. 36). 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. Az angyalfű a lat. orvosi angyalgyökér’. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). angyalgyökér’. 318). angyélika. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). J: ’ua.angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. J: ’Polypodium vulgare. 348). angyalicskagyökér. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209).. ▌ 2. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. J: ’ua. — erdei ~ 1948: erdei v. orvosi angyalgyökér’. Genaust Angélica a.-i Angelica (< k.’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Az angyalédes tükörfordítás. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. szakny. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). a ném. 200). az előtag halnév. J: ’Angelica sylvestris. A magyarba valószínűleg az ang. J: ’Arnica montana. anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. Katika-sisakvirág’. amely az angolna hosszú. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. bocskorhoz hasonlítja. ném. amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. J: ’ua.’. Marzell Aconitum napellus a. idegen nyelvi megfelelőre vö. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. aggelikós ’ua.’.’. J: ’Satureja hortensis. erdei angyalgyökér’. angyalikomgyökér l. 1998: ’Angelica archangelica. Engelwurz szó szerinti fordítása. a fű utótag magyarázó szerepű. ambretta. J: ’ua. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). Pantoufes de Marie. a névadás magyarázatára l. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. ném. ol. Bremness 228.’. a névadás magyarázatára l.

: RMGl. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás.: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. szakny. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. görcsoldó. angelica. Engelwurz ’angyalgyökér’. — ~fű 1577 k. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. 202). ánis. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. Fűvészk. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. | 1998: ’Angelica archangelica. Wasserangelika ’vízi angyélika’. angyalgyökér’. ámnis. ányizs (MTsz. 1783: Anis (NclB. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. Fűvészk. ang.angyalka ném. 1998: ánizs (Priszter 456). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. — N. szapora zsombor’. angyalgyökér’. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. Az angyélika lat. 1775: Anis (Csapó 144).. hogy megvédje őket a pestistől. J: ’ua. eredetű. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. a): RMGl. J: ’Pimpinella anisum. ánizs 1. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. ▌ 2. 198). 84). . — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. J: ’Linaria vulgaris. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. J: ’Angelica sylvestris. 1998: angyélika (Priszter 300).’.).: Angelica fweth gr.. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). 348). J: ’ua. 351). 193). ányizs. J: ? ’Mentha sp.. 131). 84). 33/23). 1807 e. 202). ▌ 2. (Barra 164). 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 1807: Angyélika (Magy. 1577 k.: RMGl. 609/31).. édeskömény’. a fő előtag magyarázata. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’.’. J: ’ua. orvosi angyalgyökér’. álnizs. (OrvK. a lat. angyélika) hatására jött létre. angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. vö. Engelkraut ’angyalfű’. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. menta | ? Sisymbrium officinale. Fűvészk. A névadás magyarázatára l. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). Fűvészk.-i Angelica. Marzell Angelica silvestris a.. 1807: kerti Angyélika (Magy.’. 2. Marzell Arnica montana a. pl. szlk. 1470 k. részben a lat. Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. J: ’Angelica archangelica. ol. (OrvK. de vizelethajtó. EWUng.. Növényszótár 180). 202). Aniſommal gr. 348). ónejz (ÚMTsz.’. (OrvK. Gyógynövények enciklopédiája 44. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. (Barra 164). J: ’ua.: Aniſumoth gr.’. A név keletkezésének indítéka.. J: ’Foeniculum vulgare. TESz. 200). 1577 k. J: 1577 k. Fűvészk. — ~gyökér 1798: Angyélika-. orvosi angyalgyökér’. J: ’Angelica archangelica. 1783: Angyélika (NclB. 1998: illatos ánizs (Priszter 456). angyélika 1.: Anisum: Anis (CasGl. angyalfű helyett. 336). J: ’ua. még angyalgyökér. 202). közönséges gyujtoványfű’. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. valamint az a monda. Genaust Angélica a. angélique.’. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. 1807: Angyélika (Magy.: Angelicath gr. 84). 1807: ’Angelica. ném.. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56). hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat. közönséges ánizs’. 1520 k. mindent gyógyító fű). fr. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. a névadás magyarázata az lehet. angyalka. ▌ 3. erdei angyalgyökér’. 14/12). Az erdei. (OrvK. J: ’Angelica sylvestris. 569/31). | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). angèlica. | 1807 e. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. orvosi angyalgyökér’.’. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. J: ’ua.: Angyélika (Julow 257). ▌ 2. J: ’ua. angelika. erdei angyalgyökér’. 1590: ’Angelica sp. angyalgyökér.). angyalka 1.

’. án#thon . ▌ 3. ánéson ’kömény’ < gör. a N. Fűvészk. anésum. J: ’Foeniculum vulgare. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. Vö. anisum (< lat. abszintüröm’.) Melius alkotása. Pimpinella átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Matricaria chamomilla. Matronenkraut ’orvosi székfű’.. az abszintüröm (5. J: ’Artemisia vulgaris. a fű utótag magyarázó szerepű. anis. ▌ 2.. A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. Az anyafű (1. aneìss szóból jött létre. a lat.ánizskapor Az ánizs vándorszó. még anyafű. J: ’ua. an#sum ’ánizs’ < gör. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). Az ánizs az európai nyelvekbe a k. Fűvészk. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. Mutterkraut tükörfordítása. Genaust Anísum a. a lat.) elnevezés is. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. 314). A névadás magyarázatára l. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. a növény fontosságát. Az anyagyökér a ném. Mutterkraut. 1948: anyafű (Halmai 10). ang. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518). Az ánizs ’édeskömény’ (2. om végű magyar alak. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . fekete üröm’. anisum közvetítésével terjedt el. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. 1807: Anyafű (Magy. lat. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. Fűvészk. hv. 1783: Anya-fü (NclB. Genaust Matricária a. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett.: RMGl. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. anya l.) is megkapta. 2.. J: ’Dracunculus vulgaris. Anis. 418). 520). 1783: Fünek anynya (NclB. mater herbarum fordítása. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. TESz. Marzell Arnica montana a. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. gyógyító erejét így fejezték ki. valószínűleg a lat. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. a gyökér utótag magyarázó szerepű. Matricaria (< lat. pl. aniš. ízük hasonló. Az anyafű ’fekete üröm’ (4. A k. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. ném. án#son ’kömény’. J: ’Pimpinella anisum. kapor~. Mutterkraut részfordítása. ónejz a baj. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. ánizs helyett. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Artemisia absinthium. ném. a fajt jelöli ki. közönséges sárkánykontyvirág’. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. J: ’Artemisia vulgaris. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. mindkettőt fűszerként használják. àniso.-osztr. — Ö: fűszer~. Fűvészk. lat. Fűvészk.. Matricaria felhasználásával hozta létre. édeskömény’. 314). 257). 1775: Anya-fü (Csapó 170). 318). orvosi székfű’. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. Diószegi–Fazekas alkotása. fekete üröm’. J: ’Arnica montana.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. 418). ol. a növény azon részére utal. hegyi árnika’. fr. anise. 210). — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). 3. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. közönséges ánizs’. ebből származik az um. anyaméhfű 1. édeskömény (→ kömény). Marzell Artemisia vulgaris a. anyaméhfű. kaporánizs. Hasonló módon keletkezett a XX. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. ▌ 4. 209). az előtagot lefordították. gör. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy.) a lat.) a ném. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. 2. Az ánizskapor összetett szó. ▌ 5. A pimpinella nemzetségnév. 2. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény.. EWUng. őszi margitvirág’. 1775: Anya-fü (Csapó 137). J: ’Tanacetum parthenium.

7: 50. Az arabmézga a lat. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. vö.. moederkoren. 1783: Anya méh-fü (NclB. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. holl. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. mézga a. J: ’Anemone nemorosa. bojtorján arábikum l. Az aranyfű a ném. ill. 86). Aprillenblumen. jelentése: ’nyúlékony. 28). Matricaria (< lat. 86). A rozsanya a ném. J: ’Claviceps purpurea. gumiarábikum. ném. vizi apium (SzikszF. gumiakácia’. Az ápium a lat. TESz. a R. 234). A névadás magyarázata. LXXXIV. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). TESz. hunior fé.’. Márton.) Csapó. ▌ 2. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. a névadás alapja. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). GebÀrmutterkraut. Mutterkuchen ’méhlepény’). mézga ’mézga. Marzell Anemone nemorosa a. Vö. J: ’Acacia senegal. J: ’Melissa officinalis.. nyirok. macskaméz. graveolens. 418). az elnevezés szemléleti háttere. J: ’Tanacetum parthenium.) Veszelszki alkotása. pintyő ápium 1.-hv.anyarozs 170). Hasonló szemléletű névadásra l.. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm.: TESz. szb. blg.). arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. J: ’ua. Növ. ném. sárgás gumiszerű váladék’. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). hogy a növény virágai sárgák. talán a levelek hasonlósága alapján. EWUng. erősszagú zeller’. Gummi arabicum mintájára alakult. Anyaméhfű (MagyGyógyn. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. ro’s-annyát gr. boglárka’. orvosi székfű’. Hasonló szemléletű névadásra l. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. utótagjának pedig ’gabona. Idegen nyelvi megfelelőre vö. vagy beka fé. mátrafű. — vízi~ .). a ném. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. Genaust Ápium a. őszi margitvirág’. Goldkraut tükörfordítása. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. anyja l. A N. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. N. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. arábiai facsipa (→ facsipa). 1595: Apiom (Beythe 80a). Mutterkorn tükörfordítása.. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. anyarozs’. Vö. A mézga szláv eredetű. ném. a lat. áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). 349). || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. orvosi citromfű’. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. Kornmutter tükörszava. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn. (Barra 104). gummi ’nyúlós anyag. még parasztápium. J: ’Matricaria chamomilla.). az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. Az anyarozs a ném. | 1948: ’Acacia senegal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a aranyevő pintyő l. anyaméhfű (2. növényi nedv’). || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). J: ’Ranunculus sp.: RMGl. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. dán moderkorn. Marzell Chrysanthemum parthenium a. mindkettő a lat. ▌ 2. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. EWUng. mézga a. R. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. GebÀrmutter ’anyaméh’. berki szellőrózsa’. elsősorban rozs’ jelentése van. 127). fűnek ~ (→ anyafű). Idegen nyelvi megfelelőre vö. apróbojtorján l.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. vérehulló fecskefű’. (Veszelszki 404). mézga’. Genaust Matricária a. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. apium átvétele. ném. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. anyafű. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. A mézga első megjelenése: 1560 k.: RMGl. J: ’Apium graveolens var. 1775: Arany-fü (Csapó 91). gumiakácia’. J: ’Chelidonium majus. valamint az. 1998: arabmézgafa (Priszter 288).

Nemzetségnévvé (2.) és a Boldogasszony tenyere (4. vö. Az aranyvirágúfű a lat. ▌ 4. Az őszi margitvirág (3. aranyvirág 1. mocsári gólyahír’. ficaria. nyugati salátaboglárka’. Boldogasszony tenyere’. fi. csöves virágok aranysárgák. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. aranyverselő (MNy. 382). száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. A harangversengő. Ember és növényvilág 278). J: ’Tanacetum balsamita. Goldwurz ’arany gyökér’. a névadás magyarázata.’. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. aurea < aureus ’arany’) fordítása. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). réti margitvirág’. aranyvirág (ÚMTSz. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. zlatni korin ’arany gyökér’. népetimológiával keletkeztek. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. chrysánthemon < gör.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Caltha palustris. 132). hogy a növény virágai sárgák. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). Genaust Chrysánthemum a. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507).). hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. Benkő névadásának alapja. 1998: aranyvessző (Priszter 507). ▌ 2. fű’) tükörfordítása. Genaust virgátus a. hv. J: ’ua. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. ’réti margitvirág’ (2. Fűvészk. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). J: ’Ranunculus ficaria subsp. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. réti salátaboglárka’. chrûsanthe- . J: ’ua. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). J: ’Solidago virgaurea. holl. || harangversengő N. harangversengő (Péntek–Szabó. 377). 1578: arany virágu. Az aranyvessző a lat. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. J: ’Tanacetum parthenium. J: ’Chelidonium majus. ▌ 2.). 1578: arany virágu f× (70a). lat. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. J: ’ua. 416). | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. őszi margitvirág’. ha bárhol letörik.-i Chrysanthemum (< lat. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). gör.’. amely szintén Melius alkotása. J: ’Caltha palustris.) Diószegi–Fazekas tette. || aranyverselő N. ánthemon ’virág. — N. J: ’ua. ſarga viragu f× (Melius 137). Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve.’. mivel az adatokból kimutatható.’. 1998: aranyvirág (Priszter 336). még aranyf ű. ▌ 3.). J: ’ua. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. aranyverselő népi nevek. aranyvirág’.). 481). chrysós ’arany’. virga ’vessző’. arany versengő (ÚMTsz. aranyversengő (Péntek–Szabó. aranyvirágúfű. szakny.) hasonlóság alapján kapta nevét.) Melius alkotása. goudkruid ’arany fű’. A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta.-i virgaaurea (< lat. A névadás magyarázatára l. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. Az aranyvirág a lat. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. szakny. arannyal versengő f ű. keltajuuri ’sárga gyökér’. a középső. J: ’Chrysanthemum.-i Chrysanthemum (< lat. J: ’ua. Vö.’. aranyverselő (ÚMTsz. 293). és a növényből sárga színű nedv folyik. J: ’Leucanthemum vulgare. aranyvessző’. Marzell Chelidonium maius a. kelta ruoho ’sárga fű’. aranyos l. vérehulló fecskefű’. N. Melius névalkotására a ném. chrûsanthemum < gör. mocsári gólyahír’. szakny. Ember és növényvilág 278).arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). 4: 30). aranyvirágúfű 1. 382). — Ö: ökörszem~. J: ’Ranunculus acris. 1807: Aranvirág (Magy. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása.

a német szó előtagja a lat. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). ném. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy.[ára] kinő nyársformára” (Magy. szakny. Az Erodium W. 47). 2. fű’) fordítása. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 2. 124: 477– . Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. közönséges tyúkhúr’. 422). nemzetségnév. 391). 318). hegyi árnika’. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. árszerű. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. Marzell Arum maculatum a. Melius névalkotására a tyúkhúr R. Arnika. J: ’Arnica montana. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. ánthemon ’virág. 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). névadásának alapja. Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. J: ’ua. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). aronsbard. gémorr’. Az Áron szakálla a ném. Áron-gyökér. nagy buroklevél. Genaust Chrysánthemum a. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. „Anyaszára kinő árformára” (Magy. J: ’ua. 389). árorr 1807: árorr (Magy.’. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. Fűvészk. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. 152). hogy az érdekes külsejű növény két. lat. ebnyelvűfű’. és a Geranium L. sárgavirág. nemzetséget a XIX. J: ’Cynoglossum officinale. Aronstab tükörfordítása. Növényszótár 285). erdő’) elnevezése is hatással lehetett. 391. az Áron-vessző a ném. J: ’Arum maculatum. árnyékszéktetőfű. J: ’Erodium. 318). or. арника. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). 422). 4. chrysánthemon < chrysós ’arany’. Magy. J: ’Cynoglossum. berek. méhek ~a (→ méhfű). Genaust Árnica a. J: ’Stellaria media. aranyvirág. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). Fűvészk.árnika mum < gör. hogy a növény az árnyékos. 1948: Árorr (MagyGyógyn. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). foltos kontyvirág’. holl. Fűvészk. 153. Aronowa broda. 153). Vö. sz. 364). Az Árongyökér a ném. 389. nemzetségnév. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Alsine (< gör. amely szakállhoz hasonlít. Aaronsbart tükörfordítása. Fűvészk. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. Az árnika a lat. 1998: árnika (Priszter 306). a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). barba lui Aron. áron szakálla (ÚMTsz. 153).’. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). árnő 1807: Árnf (Magy. 389). árnyék l. — N.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. Fűvészk. közönséges ebnyelvűfű’. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. szakny. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. 153). jellegzetes alakú. rom. A névadás alapja. le. Magy. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Vö. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. Fűvészk.’. álsos ’liget. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. méhfűnek ~a (→ méhfű). Áron-vessző l. Fűvészk. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). a latin név is a növény előfordulási helyére utal. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. Nyr. Aronwurz. hegyi árnika’. Fűvészk. J: ’Arnica montana. tehát az árorr a termés hosszú. Fűvészk. 1783: Áron ſzakálla (NclB. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. erdős részeket kedveli.). Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. Genaust Álsine a. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. J: ’Stellaria media. az az arany virágu f×” (137).-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele.

J: ’ua.) nevet olyan növények kapták./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1.: RMGl. A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. — N. 2. de csalánszőreik nincsenek. 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). 3. 4. A vadarticsóka (2. ▌ 2. 1577 k. árvalányhaj 1. J: ’ua.). J: 1577 k.articsóka 478. az apró csalán (1. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. tricolor. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). J: ’Lamium album. árvalányhaj a. J: ’Adiantum capillus-veneris. cseh sirotka. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. — Ö: bürök~. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). 162/14). J: ’ua.) a ném. fehér árvacsalán’. vénuszhaj’. vadárvácska’. vadárvácska’. J: ’Ballota nigra. ném. 181). 2. 423). 290). vrtica megfelelője a m. Növényszótár 22).. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. 138).) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. alcachofa. Csalhatatlan kert 277–8). Artischocke. árvacsalán 1. EWUng. tricolor. sir"tka.) nevének átvétele hasonlóság alapján. Az árva (1416 u. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6).. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). szlk. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. fekete peszterce’. — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. EWUng. a lat. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). TESz. TESz. a névadás alapja. 1813: Árvalyányhaja (Magy. 1998: vadárvácska (Priszter 538). csalán növénynév. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. ▌ 4. apró csalán’. sp.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. árva a.. Az articsóka (1. 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. 364). | 1798: ’Adiantum capillus-veneris.’. ▌ 2. vö. | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. vö. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn.) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki.’. 392). bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. articsóka 1. J: ’Viola tricolor subsp. árva a. 230).. J: ’Scrophularia nodosa. EWUng. J: ’Urtica urens. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). 23). szártalan bábakalács’. 1911: árvaleányhaja (Cserey. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). árvácska (MNy. sir$tica. 4: 30).. J: ’Asplenium trichomanes. J: . articiocco. a lat. zamatos turbolya’. árv`csillyán (MNy. ▌ 2. ang. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. J: ’ua. göcsös görvélyfű’. viszkető érzést. ném. artichoke. ▌ 3. 181). 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). J: ’Anthriscus cerefolium. 1783: Árva Tsalyán (NclB. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp.’. fr. Lamium album utótagjának fordítása. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. aranyos fodorka’. vénuszhaj’.) | ? Adiantum capillus-veneris. Fűvészk. 184). 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). ezért a bőrön nem okoznak égető.’. J: ’Carlina acaulis. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’.. Az articsóka vándorszó. TESz. ▌ 3. 1585: Arua leány hay (Cal. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). 133). Stiefkind ’mostohagyermek’. alcarchofa. 386).-hv. 2. A későbbiekben az árvacsalán (2. 1783: Árva Tsalán (NclB. A fehér jelző a virág színére utal. Fűvészk. 29: 249). szb. Fűvészk. 1948: árva leány haja (Halmai 6). — N. 955: TESz. J: ’Viola tricolor subsp.: RMGl. ol.) árva előtagja a lat. Marzell Carlina acaulis a. vénuszhaj’. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61). artichaut. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. Feldstiefmütterchen. 392). Az árvacsalán ’apró csalán’ (1.).

Asplenium trichomanes. J: ’Asphodelus ramosus. EWUng. Boldog~ csipkéje. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. pusztai árvalányhaj’. kxuet ki indit. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. ágas aszfodélusz’. — atlaszér 1. Az aszfodélusz a lat. J: ’Ruscus hypoglossum. fekete fodorka’. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). haui kórſágot. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). zászpa asszony l. felhasználásuk is hasonló volt. N. isten~fa. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. A név Melius alkotása. SzófSz. ászpa l. magyarázatát l. A névadás magyarázata. Az árva leány haja szerkezet. közönséges ebnyelvűfű’. — N.. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. atlacér. még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket.) és ’fekete fodorka’ (3. 1783: Ásfódéla (NclB. „minden be reket vért. Mária lenje. Asplenium ceterach) használták. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). szép~szőlő. közönséges gyujtoványfű’. aszfodéla l. Boldog~ tövise. árva a. Marzell Adiantum capillus veneris a. fehér aszfodélusz’.’.. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. vén~citrus. atlacér. 112–3. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. a névadás magyarázata. 1998: aszfodélusz. királyné ~ káposztája. J: ’Cynoglossum officinale. 326) ’Stipa pennata. atracé (ÚMTsz. Fűvészk. TESz. az ásfodéla a lat. . közönséges ebnyelvűfű’. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). A pázsitfüvek közé tartozó. asphódelos) átvétele. A névadás magyarázatára l. ▌ 2.’. J: ’Linaria vulgaris.’. A lat. és a lat. Frauenhaar ’asszonyhaj’.’. nincs folytatása a magyar nyelvben. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. J: ’Cynoglossum officinale. atlasér (ÚMTsz. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. akárcsak a vénuszhaj (1. J: ’ua. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. Boldog~ rózsája. Az árvalányhaj magyar fejlemény.). tudatos alkotásnak látszik. J: ’ua. 231). amelyből az árvalányhaj alakult. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. Az asszonylen Barra alkotása. 364). 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). Boldog~ mentája. 1807: Ásfodéla (Magy.).) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. Fűvészk. fekete fodorka (→ fodorka). aszfodélosz (Priszter 308). 430). lenszínű. Asplenium rutamuraria. 357). 2. Asphodelus (< gör. Fűvészk. még lenlevelűf ű. Asphodelus és a német Asphodill változata. istenátkoztafa átkozta l. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. aszfodélusz aszfodélusz 1. lengő szálkájú. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. valószínűleg a ném. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). lónyelvű csodabogyó’. ki hoz”. ezek is páfrányfélék. ▌ 2. selymes. ang. Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. 2. átkozott-tövis l. J: ’ua. ném. 364). 1813: Ásfodéla (Magy. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). Boldog~ oldala. és azért fordították árva leány-nyal. J: ’Asphodelus albus.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. Vénusz ~ fürdője. Genaust Asphódelus a. J: ’Anchusa officinalis.). Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353).. orvosi atracél’. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). J: ’ua. boldog~lapu. A névadás alapja azonban valószínűleg az. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre.

67. J: ’ua. J: ’ua. 334). — N. 157). | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). atracél (MNy. ▌ 7. atracél (ÚMTsz. Fűvészk. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. orvosi atracél (4.) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. J: ’ua. TESz. J: ’Calluna vulgaris. 152). J: ’Calluna vulgaris. kerti borágó’. 256). J: ’ua.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl. közönséges kígyószisz’. ▌ 4. zaklacér (ÚMTsz. A gilisztaűző varádics (1. 155). 1807: Atratzél (Magy. 1578: Atratzęl (Melius 150). 1998: orvosi atracél (Priszter 299). így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4.’. az előtag magyarázatára l. 153). 1525 k. A báránypirosítót (6. cseh jitrocel. 364).’. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. Fűvészk. ▌ 6.) neve. Az atracél szlovák eredetű. N. jatrocel.) érdes levelű növények. amelynek az atracél a hivatalos neve lett. atracél’. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). ▌ 5. 1775: Atratzél (Csapó 77). J: ’Symphytum officinale. EtSz.). az utótagra l. indás ínfű’..) jelentés egyetlen adattal szemléltethető. — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204). 95). J: ’ua. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. 1998: atracél (Priszter 299). kéc à virága. J: 1775. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. atracéllapu (Péntek–Szabó.’. csarab’. már Melius leírja.). J: ’ua. 2.: RMGl. Ember és növényvilág 199). | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). atracéllapu l. Fűvészk. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. SzlJsz. gilisztaűző varádics’. EWUng. akárcsak az orvosi atracél (4. Fűvészk. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). .). — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. közönséges ebnyelvűfű’. J: ’Tanacetum vulgare. jitrocil ’ua’. J: ’Ajuga reptans. Az avarhanga összetett szó. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. J: ’ua. 1807: kerti Atratzél (Magy. ▌ 8. orvosi atracél’.) leveleit. 1775: Atratzél (Csapó 204). Marzell Calluna vulgaris a. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79).). — ~lapu N. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek. atracél (Péntek–Szabó. A ’gilisztaűző varádics’ (1. atlaszfű l. jitrocel ’útifű. A szlovák szó a magyarba R.’. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy. köptetőt főztek belőlük. Kniezsa.) és az orvosi atracél (4. J: ’Cynoglossum officinale. 129). 29: 249).). 1998: ’Anchusa. szlk. a kerti borágó (3. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek.’. atracél atracél 1..). a festő jelző megkülönböztető szerepű. ill. kerti borágó (3. J: ’Borago officinalis. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. Fűvészk. avarf ű. J: ’ua. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza.’. 1807: mezei Atratzél (Magy. | 1807. fekete nadálytő’. J: ’Echium vulgare. txuiſſes ſÅxrxs à leuele. ſÅára” (Melius 151). A népi atracél ’indás ínfű’ (7. hogy a növény örökzöld.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. N. 1998: ’Anchusa officinalis. ▌ 3.’. A közönséges ebnyelvűfű (2. levelükből készítettek salátát. ▌ 2. 153). A névadás alapja az. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. vö. 334). útilapu’. báránypirosító’. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk.’. Ember és növényvilág 199). csarab’. jatrocěl alakban kerülhetett át. Fűvészk.) és fekete nadálytő (8. a szókezdő j a magyarban maradt el. hanga. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5. közönséges ebnyelvűfű (2. J: ’Alkanna tinctoria.

A vadbab (1. ördögkeringő. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. varjú~. Fűvészk. J: ’Eryngium campestre.-i foenum-graecum (< lat. vulgaris. földi királydinnye’. ▌ 2. maximum. virágja) hasonló a közönséges.-ében tűnik fel. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. Szabó. vö. J: ’Trigonella foenum-graecum.. vénasszony fonala’ népi név. bábafonal szakny. J: ’Equisetum arvense.) jelzője a lat. Melius 370. 28). rossz fogakra. boszorkány foga’ népi név. anyarozs’. 182).). f##numgr##cum a. TESz. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. A bábafog ’vénasszony foga. szln. ill.) névadás magyarázata. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. A bábafonal ’boszorkány. bablevelű varjúháj (→ varjúháj). varjúbab. a névadás ma- bábafonal N.). báb`fon (MNy.) a növény R. az anyarozs (1. farkasölőfű. Fűvészk. bábafog (ÚMTsz. 1527-tól adatolható. hogy a rozson élősködő fekete.) rossz. A névadási szemlélet magyarázata. J: ’Claviceps purpurea. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a).B bab — 1. 407). bablevelű szaka (→ szaka). a névadás alapja. Magy. bábabéles l. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. bábakalács bábafog 1. 29: 249). gyarázatára l. ▌ 3. A farkasölőbab (3. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. A görögbab (2. fekete foghoz hasonlítható. bablevelű varjúháj’. A görögbab (2. farkas~. bábafonál (MagyGyógyn. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. EWUng.). 1–2 cm hosszú gomba. a névadás alapja. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. Bábafog (MagyGyógyn. kerti babhoz. bábafon l.. bába a. Fűvészk. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. a földi királydinnye (2. hogy a növény termése. valószínűleg ez emlékeztet szúrós. blg. mezei iringó’. bábafog (ÚMTsz. görögszéna’. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). 1783: Görög bab (NclB. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. J: ’Sedum telephinum subsp. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. farkasölő sisakvirág’. lóbab’. a bab utótagra l. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a). — Ö: csoda~ (→ csodamag). vö. bába a.). levele. közönséges bab’ (TESz. A varjúháj. 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. disznó~.. A bábafan ~ bábafon népi . ördögszekér. „fehér a’ virága. 317. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). báb`fon (ÚMTsz. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre.. EWUNg.) Diószegi–Fazekas Magy. || bábafan N.) termése szúrós. ördögrokolya. боб. TESz. Fabaria (Csapó 19) (< lat. Genaust fába a. babf ű. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. mezei zsurló’. lat. A névadás szemléleti háttere. J: ’Tribulus terrestris. N. J: ’Aconitum vulparia. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették.. ill. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. 317). ▌ 2.

Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. bábaguzsaly. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. jelentéktelen. rokkája’ népi név. de ehető termésekre utalnak. UEWb. ▌ 2. 337). A növény egyéb népi nevei (bábarokka.bábaguzsaly név. hogy a növény tavasszal látványos. nem . 175).. A körfény nemzetségnév.. szártalan bábakalács’.). bábafog.. J: ’ua.’. Fűvészk. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. N. 402.. a névadás magyarázatára l. kerek termésre utalnak. A papsajtmályva (2. acāūlis ’szár nélküli’. J: ’ua. Malva silvestris a. Fűvészk.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. 364).. guzsaly a. lat. — ~fű 1577 k. 1783: Bába kaláts (NclB. szlk. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. 297/5–6). b"b™guzs™ly. nevének átvétele. TESz. Marzell Equisetum arvense a.. guzsaly a. báb`béles (ÚMTsz. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). EWUng. J: ’Pimpinella saxifraga. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn. bábafonal. bábaguzsaly.). vö. bábabéles. EWUng. mezei zsurló’. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. A név valószínűleg magyar alkotás.). és főnevesült. Spindeln ’orsóz. még bélekenyér. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. ném. a névadás szemléleti háttere. szártalan bábakalács’. A bábakalács (1. 37). hasznos földitömjén’. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. béles a. bábaguzsaly N. Semmeln ’zsemle’. vö.. A bába előtag magyarázatára l. hoſzſzúdadok ſzínesek.. (OrvK. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Carlina acaulis. mintára keletkezett. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. A szártalan jelző lat. 2.: baba kalacchÿa fwnek gr. béles a. 461). Fűvészk. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’. bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. a guzsaly utótag szláv eredetű. 1775: Babakaláts (Csapó 17). bábakalács stb. fan a. 351).. Fűvészk. Genaust acāūlis a. Szabó. J: ’ua. Milchbrötchen ’tejkenyérke’.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. Marzell Carlina acaulis a. TESz. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. hogy a növény virágzata ehető.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. vénasszony fonó eszköze. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa.) bábakalács. papsajtmályva’. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1577 k. 29: 249. az ÚMTsz. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. barna spóratermő hajtást fejleszt. fon a. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. 461). bábabéles elnevezései népi nevek. kalács a. a Magy.’. orsószerű szárba szökik’. kalácsféle’ utótag a bél. bábakalács 1. J: ’ua. fon a. a fan utótag finnugor eredetű.. EWUng. ném. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). bábaguzsaly. Taubenrocken. J: ’Equisetum arvense. mind a növény ehető. bábaguzsalyt gr. 609/21). 1578: Bába kalácz (Melius 43a). bábafog. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy. bábafog. A bábakalácskörfény összetett szó. TESz. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg.’. A névadás alapja. A bábaguzsaly ’boszorkány.. bábafonal. MNy. a bába előtag magyarázatára l. a bába előtag magyarázatára l. 1783: Bába-íre-fü (NclB. 175).: Küllőfény (Julow 265). 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). a körfény nemzetségnév. J: ’Carlina acaulis. bábabéles (MagyGyógyn. kalács a. || bábabéles N.szóból alakult -s melléknévképzővel. apró. J: ’Malva neglecta. bábafog. A béles ’lepényféle.. Diószegi–Fazekas alkotása. Melius 386.’.. fan a. pl. 413). fényesek” (Magy. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. a bábakalács előtag a növény R.

A bábarokka ’öregasszony. fehér stb. A bábavirág népi név. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. hogy a leánder levelei örökzöldek. levelét pedig fűszerként használták.). le. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér.’. Vö. A babérrózsa összetett szó. ang. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. piros. borsófojtófű.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. kfn. kemények. farkasbab. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. J: ’Laurus nobilis. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178).’. vö. J: ’ua. vö. a növény R. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. A babér előtag magyarázata. ismeretlen eredetű. N. leánder’. Fabaria (Csapó 19) (< lat. TESz. ófn. bobka. a közönséges babérfa levele’. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. méhanyafű (→ anyaméhf ű).. rock. ang. Rocken. rózsára emlékeztető virágjára utal. A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. J: ’Orobanche alba. lat. — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). TESz. vö. Vö. 368). J: ’ua. EWUng.bábarokka maradt fenn. a leánder hivatalos magyar elnevezése. rocko. ném. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). A babér vándorszó. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). Méreg fÍ (Veszelszki 23). napellus a. b<bavir<g (ÚMTsz. sz. fr. anyaf ű. mezei zsurló’. J: ’Equisetum arvense. maximum. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. bablevelű varjúháj’. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. lauro. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). közönséges babérfa’. bábakalács helyett. J: ’Nerium oleander. Rosenlorbeer ’rózsababér’. rose laurel. 44: 23). azt főzd meg vizben. J: ’Laurus nobilis. és áztazd meg abban” (Nyr. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. rocke. 15: 517). babkalevél a. A R. magját gyógyszerként. bábarokka (ÚMTsz. 1998: babér (Priszter 411).. boszorkány rokkája’ népi név. J: ’ua. J: ’ua. bába a. l#rber. rueca). bobok (gen. bábafonál. EWUng rokka a. Fűvészk. rokka a. babér 1552: Babyr (MNy. babfű 1798: Bab-. fehér vajvirág’. laur (< lat.’. a név ang. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. orvosi székfű’. sp. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. Faba alba (Melius 155a) (< lat. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). minták hatására is létrejöhetett. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). a névadás magyarázatára l. bába a. 1783: Bab levelü fü (NclB. szlk. EWUng. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. J: ’Sedum telephinum subsp. bábavirág N. ill. J: ’Matricaria chamomilla. vulgaris’. lat. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. babka.’. laurier. A bablevelűfű lat.. wawrzyn. farkasölő sisakvirág’. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. disznótövis. babkalevél l. kfn. Genaust fába a. 391) nevet javasolja a növénynek a R. 69 bablevelűfű TESz.). Vö. 72: 127). babér a. laurus ’babér’) szavakkal. a névadás szemléleti háttere. ném. J: ’ua. borostyán’. A babfű a növény R. J: ’Aconitum vulparia. minta hatására jött létre. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. Marzell Aconitum napellus subsp.’. 2..’. A névadás magyarázatára l. békarokka. rose bay ’rózsababér’. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. Lorbeere. faba ’bab’) elnevezése. ném. de valószínűleg összefügg a ném. bábarokka N. pl. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). előtagja szlovák eredetű. babér a. cseh vavřín. J: ’ua. babér . a rózsa utótag a leánder sárga. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35).). || babka 17.. farkasölőbab (→ bab). ol.

J: ’Ruscus hypoglossum. vö.). bagrina. is bizonytalan ’varázslat. bagóeper. vö.-hv. közönséges babérfa’. Nyr. UEWb. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába. 147). fehér akácfa virága’ átvétele. 428). baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m.). eper utótagja ugor eredetű. elsősorban a babérmagot (baccae lauri). hogy a növény. 212).-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. J: ’Chenopodium botrys. Az utótag magyarázatára l. Melius leírásából az is kiderül. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. kötés’. 257). J: ’Verbena officinalis. az RMGl. erdei szamóca’. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította.’. 125). miri- . bagr(na. ba=la-. oszm. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. a szb. 126: 299. A báj előtag ótörök eredetű. a névadás szemléleti háttere. bagrena. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). b): RMGl. bagolyszegfű N. A török szó ’mágikus kötés.-ben előforduló „bay phÿw”.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. Vögelbeer ’madárbogyó’. ba= ’mágikus. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. ba= et. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. vasfű’. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. csuv. báj előtagjának a TESz. szegfű. 1841: bájfü (Barra 322). bogojszekfü (Kótyuk 76). szalag. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). varázserő’.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. | 1590: ’Laurus nobilis. A bagrena népi név. bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. vö. bagrinca l. ▌ 2. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. A BesztSzj. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). közönséges babérfa’.: ? ’Laurus nobilis. ba=i ’varázslás. A bagolyeper népi név. ujg. bagolyeper (ÚMTsz. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). Zauberei’ jelentést tulajdonít. még madárpogácsa. J: ’ua. 1395 k. megjegyzi. bagóep(r.). 836. az oszmán-törökből a tör.bagolyeper Genaust fába a.: RMGl. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. azt jelzi. p« ’csomagolás.-féle laurus Alexandrina. hogy ez a növény az „MA. fehér akác’. tör. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. J: ’Fragaria vesca. dúsvirágú ökörfarkkóró’. tat. A bájfű (1. 99). bau ’kötél’. és az EWUng. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). ▌ 4. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. bagrina. ném. virág vadon termő. varázslat’ jelentésben került át a magyarba. A kötés a varázslás általános módja volt. bogyókra. században a babérfának csupán különböző részeit.) első megjelenése a BesztSzj. ▌ 3. hogy a XVI. 344). A bagolyszegfű népi név. 1783: Baj-fü (NclB.’elvarázsol’. összetett szó. lónyelvű csodabogyó’. A R. bagrena N. báj. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. (Melius 51). a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. bodza bagóeper l. J: ’Robinia pseudacacia. kötél’. vö. — ~fa 1500 k. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. vö. 1783: Báj-fü (NclB. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. bilincs’. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. Daphnéba. erdőben gyűjthető növényekre. bagr(na ’fehér akácfa’. Nyr. 126: 299.). Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. közönséges babérfa’. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. bagrena bájfű 1. baddza l. J: ’Verbascum densiflorum. azok babérfává változtatták. baÛ ’kötelék. bagó(p(r. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. J: 1395 k. 1578: Bayf×nec gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bagolyeper (MagyGyógyn. J: ’Laurus nobilis.: RMGl. A névadás magyarázatára l. 1775: Baj-fü (Csapó 20). idegen szó. 99). bagrena ’fehér akácfa.

130: 303). 387). Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. ma Filipendula). bakszakáll (ÚMTsz.). 1775: Bak-fü (Csapó 22).: Bakfw (OrvK. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. szártalan bábakalács’. — N. réti bakszakáll’. bajnok a. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). cica). orvosi bakfű’. A réti bakszakáll (2. bakszaka l..). 1783: Bak-fü (NclB.. J: ’ua. báj a. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. A bakakalács név arra utal.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). 1470 k. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. R. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). gerely bakfű 1. trágos ’kecskebak’. hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. Marzell Filipendula ulmaria a. legyező nevének átvétele.) a lat. ill. strucctollakra emlékeztető virágzata. 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). bakbűzű gerely l. J: ’Carlina acaulis. 2. J: ’ua. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. Melius a ném.) bakfű neve szintén a lat. ennivalója. réti bakszakáll’. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű. A legyező előtag a növény R. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. EWUng. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. A bakfű (1. queen of the meadow ’a rét királynője’. herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. 255). hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. 1807: Bakfű (Magy. ▌ 2. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások.. bajtergyán l. borvirág. 1577 k. 1775: Bak-fü (Csapó 23). bajnóca’. 1783: Bak-fü (NclB. herba hirci. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését.: Barba hirci. pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. 300). EWUng. bakszakál (MNy. Fűvészk. bakszakáll (ÚMTsz. A lónyelvű csodabogyó (3. bájos a. ennek gyökerét. ang.) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. 408). a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon. J: ’Spiraea. 408). Nyr. J: ’Betonica officinalis. 4: 30). A névadás alapja. N. J: ’ua. legyező(f ű). 1578: Bakf×nec gr. 130: 303. Fűvészk. Diószegi– Fazekas alkotása. ném. a névadás magyarázatára l. J: ’Viola tricolor. herba ’fű’) fordításával keletkezett. J: ’Lycopodium clavatum. 29/8). a): RMGl. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). lat. réti legyezőfű’. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. névadásukhoz talán felhasználták a növény R. sz.bajnóca rút adományozott. bakszakáll. 627). 301). TESz. ▌ 3. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. id eſt. Tragopogon (< gör. v. A néva- . TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). N. 408). gör. lat.’. kapcsos korpafű’.. 378) nevet javasolja a R.) a lat. Wiesenkönigin ’réti királynő’. bakszaka (ÚMTsz.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. J: ’Filipendula ulmaria.’. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). bajnok a. mint amuletumot. neve Spiraea. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. J: ’Tragopogon pratensis. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. vadárvácska’.). Fűvészk. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. XVI. 348). ▌ 2. A bakszakáll (1.: Betonica: Bakfw (CasGl. 1998: bakfű (Priszter 512). 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). A vasfű bájfű (4. Castleman 71. regina prati ’a rét királynője’ nevét. Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. a névadás alapja nem világos.’. A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. J: ’Tragopogon pratensis. (Melius 80a).

182). Bockshornkraut. a ném. bak a. vö. ballag a. kozibród. Fűvészk. J: ’ua.. Genaust Aegopódium a. rom.’. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. (TESz. 1807: Baktopp (Magy. mezei iringó’. (TESz. goat’s beard. a fű utótag magyarázó szerepű. || ballangó N. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. A sárga jelző a virág színére utal..).: Baktopp (Julow 257). Báldrián-fü (Csapó 166). 210). EWUng. — tüskés ~ N. ballangó a. ol. Bocksbart. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. Fűvészk. szerzőinek alkotása.. balzsamfű . 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. le. ballanó l. 182). baktop 1807 e. macskagyökér’. bige a. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. Genaust tragophýllus a. a lat. (OrvK 324/3). 1813: bigetsi Baktopp (Magy. Nyr. bolha ballagókóró l. Fűvészk. bak a. kecskeszarvúfű. 1998: ’Valeriana officinalis subsp.. topog a. Növényszótár 6). Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. macskagyökér gyökere’. bakszarvúfű 1577 k. ballang. 2. barbe de bouc. 323). A névadás magyarázata. ang. J: ’Aegopodium podagraria. tüskés balangó (MagyGyógyn. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. A kapcsos korpafű (2. J: ’Aegopodium. ballangókóró balsamfű l.-i Aegopodium (< gör. 1610 k.bakszarvúfű dás magyarázatára l. bucerus ’ökörszarvú’. bonzalgó (MagyGyógyn. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. még bakfű. ballangókóró (MTsz. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró. ballankóró (ÚMTsz. J: ’Eryngium campestre. A ballangó népi név. — N. — ~fű 1775: Baldian-fü. fr. lat. A báldrián idegen szó. Nyr. bucerius. Fűvészk. | 1798. Fűvészk. A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. ném. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék.) bakszakáll neve népi név. bige a. A bakszarvúfű a lat. Fűvészk. TESz. báldián l. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. kozobrad. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). Fűvészk.). Ballagó-kórót gr.-ben fordul elő)’. barba caprei.. vö. cseh kozi brada.). szb. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. ördögszekér. d): RMGl. tehát a növény ballag.). ném. EWUng. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből. 1798: Báldián (Veszelszki 436). 1948.-ben. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. J: ’ua. kozja brada. 258).. Bockshorn. kozjabrada. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. Bádian-fü.-hv. ballankóró. J: ’ua. officinalis. 289). A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. 124: 123. aigós ’kecske’. A ballangókóróból rövidüléssel.: BakÅarwo fweth gr. || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). szakny. 130: 304. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). 1911: baktop (Cserey. barba di becco. 210). pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. A főnevesülés történhetett önállóan. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. bolg. Nyr. 1783: Báldián-fü (NclB. a névadás magyarázata. 379). baktop (a nemzetségnév csak a Magy. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). balha l. 407). 1864: barangkórót gr.). J: ’Trigonella foenum-graecum. topog a.’. A baldián. 1998: baldrián (Priszter 532). 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). A baktop a Magy. 130: 305.).’. podagrafű’. barlangó (MTsz. officinalis.) és a vadárvácska (3. TESz.’.. gör. görögszéna’. 1948: Baldrián (MagyGyógyn. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre.

Fűvészk. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123).bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). A banka és a büdös banka népi nevek. J: ’Populus balsamifera. Götterbaum ’bálványfa. 364). vö.’. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. balsamum. 2. az elő. ném. vö. Balsam. balbalzsamfa l. TESz. és szívesen szagolgatták a virágot. a banga ’bamba. bandikó l. 1813: Bal’samfű (Magy. még Boldogasszony oldala. feltehetőleg a ném.. balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el.’. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. istenfa’. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. Halmai 5. magyarázatára l. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. — büdös ~ N. Marzell Ailanthus glandulosa a. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. A mirigyes jelző arra utal. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. A banka szóhasadás eredménye. illatos gólyaorr’. A bálványfa a lat. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. J: ’Thymus serpyllum. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz. jegenyefenyő. latin szakny. közepétől adatolható.) összetétele. szakny.’. J: ’Adonis vernalis. J: ’Abies balsamea. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. valószínűleg a ném. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. (OrvK. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). banka a.. A balzsam Európában a gör. hosszan kihegyezettek. Balsambaum ’balzsamfa’. vö. a R. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287).’. J: ’ua. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. Balsampappel ’balzsamnyár’. ▌ 2. hogy a madár akkor énekel. banka (Péntek–Szabó. mivel a madarat butának tartják. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). J: ’ua. Ember és növényvilág 198). 243). A névadás magyarázata az lehet. ném.’. banka a. összetett szó. EWUng. J: ’ua. balzsamolaj néven árulták. A névadás szemléleti háttere.’. kerti kakukkfű’. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. Balsam átvétele. Idegen nyelvi megfelelőre vö. balzsamnyár(fa)’. balzsamfű 1. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. vö. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. Marzell Abies balsamea a. lat.-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. A balzsamfenyő összetett szó.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. J: ’Geranium macrorrhizum. J: ’ua.). sp. 521). || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). tavaszi hérics’. mirigyes bálványfa’. J: ’Thymus vulgaris. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. A balzsamfű növénynév magyarázata. J: ’Ailanthus altissima. muskáta a. ezeket a patikákban balzsam v. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). ném. magyarázatát l. balzsam-jegenyefenyő l. a fából kivont balzsam R. balsam. balzsamos nyár (→ nyár). A banyómuszkáté népi név. 1783: BalÐam-fü (NclB. lat. . Marzell Populus balsamifera a. Balſamum olaÿth gr. sz. Ember és növényvilág 198). 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. Ezerjófű 21). J: ’ua.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. büdözsbanka (Péntek– Szabó. Genaust Ailánthus a. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. J: ’ua. vadkakukkfű’. vö. bálsamo. N. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. 389). 74/1).és utótag magyarázatát l. ang. balzsamokat készítettek.’. balsamum ’ua. Fűvészk. 1841: balzsamfű (Barra 314). βάλσαµον ’balzsamcserje. balzsam-jegenyefenyő’. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. amikor tavasszal a hérics virágzik. a névadás alapja a növény óriási mérete. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. banyómuszkáté N.

EWUng. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. A baracklevelűfű a lat. barabúla ’burgonya’. J: ’Verbascum thapsus. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). amelyek aztán elszáradnak. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. őszi kikerics. J: ’Verbascum densiflorum. molyhos ökörfark’. Fűvészk. TESz. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. báránylábvirág l.’.). szintén Benkő alkotása. blg. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. bárányka (Péntek–Szabó. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. N. 528). — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. ezt követően. J: ’Borago officinalis. | 1783: ’Plantago major. pitypang’. barabói ’baraboly. N. J: 1578: ’Plantago major. 364). bárányfejűfű N. 1998: bárányfarok (Priszter 297). borsos varjúháj’. vö. N. a névadás alapja. A bárányfarok báránynyelv 1. i. bárányfejű fű (ÚMTsz. bárányfű (ÚMTsz. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. mivel a névadás alapja. elsősorban a tavaszi levelek’. pihéinek elfújása után pedig kopasz. bárányiröm l.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. ballangókóró bárány l.: RMGl. báránfarok (ÚMTsz.) tükörszó. Műszótár 441).). ukr. 1783: Báránynyelv (NclB. hosszúkás. A névadás alapja a növény csüngő. bárányfark (MNy. lándzsás útifű’.). A bárányfű népi név. A báránynyelv (1. J: ’Persicaria hydropiper. 528). fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. 1560 k. kerti borágó’. 334). a névadás magyarázata. d): RMGl. 1807: Báránynyelv fű (Magy. J: ’Plantago lanceolata. A báránycsecsfű Benkő alkotása. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. ▌ 2. Fűvészk. ősszel tűnnek fel a virágok. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). ami a bárány bundájára emlékeztet. J: ’Colchicum autumnale. 1948: báránynyelv (Halmai 15).). J: ’Sedum acre. foltos kontyvirág’.). 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. Marzell Amarantus caudatus a. borsos keserűfű’. még csicsiskoma. molyhos. barangkóró l. a borsos jelző talán a növény illatára utal. a latin arno- . — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. 1610 k. virágos hajtása mirigyszőrös. Genaust Perséa a. A növény fejlődésére vonatkozóan l. vö. a foltos kontyvirág is gumós növény..baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). барабóля ’ua. Ember és növényvilág 221). jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. agni lingua est herba nota. a névadás szemléleti háttere. bárányvirág bárányfarok 1. Báránynyelv (MagyGyógyn. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. 279).: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. 47). amely állati farokra emlékeztet. rom. b"r"nf™rk. A bárányka erdélyi népi elnevezés. bárányfark (ÚMTsz. 4: 30). 368). bárányfarok bárányka N. барабóй. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. 1847: báránynyelv (Peregriny 354). 1845: Báránynyelvfű (Kováts. A baraboly vándorszó. 2. nagy útifű’. hosszú virágzata. bárányfark l.’. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Arum maculatum. A bárányfejűfű népi név. — N. 155). bókoló amaránt’. burgonya’. J: ’ua. ném. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak.’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’ua. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. N. bárányfű N. ▌ 3. 1578: Barány nyelw (Melius 149). 330). J: ’Amaranthus caudatus. ▌ 2. J: ’Taraxacum officinale. N. dúsvirágú ökörfarkkóró’. hogy az apró. — Ö: turbolya~.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. de a név utalhat a Plantago mediára is’.

Az elnevezés alapja. Ember és növényvilág 273). Melius 429. ném. J: ’Vitex agnus-castus. gör. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). A báránylábvirág metaforikus elnevezés. aries ’kos’) fordításával jött létre. J: ’Alkanna tinctoria..: RMGl. akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. pirosítógyökér nevéből vonták el. szűzbárány 75 barátfő utótagra l. A bárány előtag magyarázata talán a sok. J: ’ua. 209).báránypirosító glossus (< gör. csípős. Mönchspfeffer tükörfordítása. barátbors 1841: barátbors (Barra 322).) a lat. 1783: Bárány üröm. 1903: bárányvirág (Nyr. lingua arietina (< lat. termése égető. magyar alkotásnak tűnik. a névadás személeti háttere. sárga virágja hosszú száron található. Szabó. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. barátbors barátfejűf ű l. ovis ’juh. az bárányszűzfa l. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2.). gömbös virág. barátcserje’. Szabó. J: 1578: ’Artemisia pontica. a névadási szemlélet háttere. még ökörnyelv. J: ’Vitex agnus-castus. ném. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). A bárányvirág tükörszó. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. lat. Nyr. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). J: ’Primula veris subsp.. 128: 181. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. a ném. barátcserje’. ökörnyelv) került a névbe. | 1590: ’Artemisia pontica. az az. 415). hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. Genaust Arnóseris a. üröm. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. báránylábvirág (MNy.’. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. 4: 30). állatnyelvhez hasonlítanak. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF. A különböző Artemisia-fajok. hosszúak. ujjas keltike’. barátfő . 1841: bárány üröm (Barra 209). az utótagot a növény R. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. Bárány Irem (NclB. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538).) népi név. hogy a növény csüngő. barátfő 1578: Barát fxnec gr. bors izü és csipösségü” (Barra 322). 1578: barány Irxm (Melius 158a). 128: 181). Marzell Artemisa vulgaris a. amelyek báránybundára emlékeztetnek. 734). — N. Glossopétalon a. ▌ 2. báránypirosító’. összetett szó. (Melius 75a). A névadás magyarázatára l. bárányüröm’. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. bárányüröm’. Nem kizárt azonban. Goatbart ’kecskeszakáll’. veris. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). gen. J: ’Corydalis solida. hogy „a’ régiek azt hitték. 1998: báránypirosító (Priszter 294). szüzességét megtarthatja. 1798: Bárány. birka’. Lämmerblume fordítása. J: ’ua. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). a lat. a fű magyarázó utótag. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). arnós ’bárány’. Barány nyelw” (Melius 149). A bors utótagot az indokolja. amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. ▌ 2. apró. abszintüröm’. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. báránylábvirág (ÚMTsz. a növény levelei vékonyak. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. glôssa ’nyelv’) fordítása. J: ’Artemisia absinthium. A barátbors a ném. darabos. Melius 433. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’.. lingua ’nyelv’. || barátcserje l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bárányvirág 1. tavaszi kankalin’. J: ’Taraxacum officinale. lingua ovis. Lingua arietina. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538).’. A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. aren. pitypang’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 312). ill.) népi név. 220). régen borspótlónak használták: „magva .. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). 128: 181). A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. bárányüröm 1.

1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). TESz. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. valószínűleg a ném. ami heréhez hasonlítható. áldott bárcs’. 44: 29. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). A névadás alapja. J: ’Acanthus mollis. áldott bárcs’. 410). K *baršč ’medvetalpfű’ került át. Fűvészk. 328). bariska N. Barschklo. le. paponya. борщ ’káposztaleves céklával. J: ’Aconitum vulparia. Öhr ’fül.. Marzell Cnicus benedictus a.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). ahol Marzell szerint az előtag bär. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű..’. farkasölő sisakvirág’. ÚMTsz.). — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. A bariska népi név. baracsika (ÚMTsz. EtSz. céklaleves’. 11] a. 264). | 1807: ’Cnicus. barcs a. szerzetes’. N. sőt R. bariska. SzlJsz. A magyarba talán egy ki nem mutatott. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). Nyr. 1807: Bárts (Magy. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. szúrós.’. szb. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a). Bariska (MagyGyógyn.’. EWUng. csattanó maszlag’. J: ’Datura stramonium. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. Növényszótár 64). Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. J: ’Arum maculatum. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. barszcz ’medvetalp. bršť. a növény előfordulási helyére utal. vö. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. csomó található. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. J: ’ua. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. a ném. szln. bárány a. 81. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. 1783: Barát fejü fü (NclB. A névadás szemléleti háttere. agármony. 1998: bárcs (Priszter 340). barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. N. szlk. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. áldott bárcs. nyugati medveköröm) nagy. bariska. bárcs bárcs 1. . Melius 387. TESz. szúrósak. bari a. bárkavirág N. Ember és növényvilág 198). A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. bršč ’medvetalp’. Melius a barát. barátok l. a levelek fogazottak.-hv. Pfaffe ’pap. bárcskóró l. medvetalp’. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. vö. fehéres buroklevél alján egy dudor v. A barátfő Melius alkotása. bárkavirág (Péntek–Szabó. Szabó. áldott bárcs’. Az áldott bárcs (1. a mony ’here’ magyarázatára l. 1998: áldott bárcs (Priszter 340). vö. 11: 6).). || barátfű 1783: Barát-fü (NclB..’. hogy a tölcsérszerű. nyugati medveköröm’. Heracleum sphondylium [1.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. barát. 458).). cseh bršľ ’ua. bárcs’. A névadás alapja a tüskés toktermés. CV. egyedi adat.. Kniezsa. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. Növ. mint az áldott bárcs (1. ill. J: ’ua. a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. tótok és ~ salátája barátf ű l. amelyet a népnyelv bariskának nevez. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. 410).. J: ’ua.. áldottfű. — Ö: pápafű~. | 1998: ’Cnicus benedictus. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. barcsa..) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. karéjos levelei vannak. 1628/1793: Barts (EtSz.).. J: ’Cnicus benedictus. or. foltos kontyvirág’. Mönchskopf tükörfordítása. ▌ 2. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű.. szem’) is hatással lehetett névalkotására. vö. A nyugati medveköröm (2.). de feltehető szlk. N. b‘šč.

amely bárkához hasonlítható. göcsgyök. A bársonyburján népi név. A magyarba egy feltehető déli szl. Marzell Aconitum napellus a.: RMGl. az utótagra l. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. (OrvK. A barnagyökér a ném. A bársonyszép Melius alkotása. brokovec. sz. R. J: ’Amaranthus caudatus. 1350. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). EWUng. 1813: Bársony virág (Magy.. bársonyburján N. 1783: Barkótza (NclB. Fűvészk. vö. — N. bronkovec ’barkóca’. TESz. Fűvészk. valószínűleg délszláv eredetű. TESz. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is. kiemelve azt. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF.). Hasonló típusú névadásra vö. barkóca ’vadberkenyefajta. a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény.: Flos amoris. | 1813: ’Sorbus domestica. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. berkenye’. — N. EWUng. J: 1257. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. A névadás magyarázatára l. 1783: Bárſony virág (NclB. napellus. 1577: ’Sorbus sp. hogy a *brěkovica. vö. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. 514). bársonyszép. | 1783: ’Sorbus domestica.. | ’Sorbus sp. BraunwurÅ tükörfordítása. tejoltó galaj’. Amaranthus: barson virag. Noah’s ark. 775). R. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). bársonyvirágfű 1577 k. 2. amely később beleolvadt a magyarságba. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át.. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. még bársonyvirágfű. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. barkócafa ’vadberkenyefajta. 1379. ebből való a berkenye. 1590: ’Sorbus sp. 214). a levelek nem bársonyosak. burján. — N. 1500 k. J: ’ua. ballangókóró barnagyök l. göcsös görvélyfű’. J: ’Amaranthus caudatus. vö.). összetett szó. Melius 409. 1527: Bacolcza ffara (TESz. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. Fűvészk. J: ’Galium verum. Szabó. a bársony előtagot a növény R. XVI. 29: 249). 2.. 383). paraj a. bársonyvirágfű nevéből vették át. 103).). 374). *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon.. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. 2. Bársony Virág (De Herbis: RMGl.2: RMGl. 1379: Barkochafa (OklSz. bókoló amaránt’. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). 365). ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata. bársonyos virág. fojtós berkenye’.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. EWUng. bársonyvirágfű.). barlangó l. v.. barkóca barlangkóró.: RMGl.). A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból.. a névadás alapja a virág. UEWb. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. vö. ang. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. barkócafa (Péntek–Szabó.). 1577: sorbus: barkocza (KolGl. barkolca l. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. b#rsom b•rjan (MNy. J: ’Scrophularia nodosa. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy.. Fűvészk. 423). varjúmogyoró. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. bókoló amaránt’. és a szép utótagot illesztette hozzá. bársonyka 1807: Bársonyka (Magy. Ember és növényvilág 291). barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet. 364). TESz. gyökér a. J: ’Amaranthus caudatus. A barkóca szláv. a névadás magyarázata a barna. szln. cso- . gyökér a.’. bókoló amaránt’. gyomnövény’. ném. 1527. szépek. Lehet. berkenye’. paraj a. bókoló amaránt’. J: 1325. 103). A bársonyparéj összetett szó. A bársonyka az ótör. a névadás alapja a bíborszínű. 344/22). berkenye’. 1813: Barkótzafa (Magy. J: ’Amaranthus caudatus. A tejoltó galaj virága sárga. 1500 k. (Melius 92). Katikasisakvirág’. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz.).: Barſon vÿragh fwet gr. 1350: Barkolchafa (OklSz. fojtós berkenye’.

1798: Baſalikom (Veszelszki 328). 1595: basalnak gr. tejoltó galaj’ (MNy. lat. ang. 38/17). TESz. 171/30). bazsalik (MTsz. bazsarózsa a. vö. 29: 249). J: ’ua.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. A nagyezerjófű (2. basilicum l.: RMGl.’.) és kerti bazsarózsát (1. A bársonyvirág összetett szó. A névadásra l. 1775: BaÐa-roÐa. 1540 k. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. a növény R. e. velwet-flower ’bársonyvirág’. A bársony előtag ótör. c): RMGl. 1742: basilika-f× (EtSz. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn.) is használták epilepszia gyógyítására. 1841: bazsalyikom (Barra 315). 131). — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). barza l. szb. 1578: Braſiliom. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92).: Baſalicom (OrvK. bazsalicska. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. basarózsa l. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. N. az az. J: ’ua. 379). a névadás magyarázata a bíborszínű.: Baſa roſat gr. J: ’Paeonia officinalis subsp. a R. J: ’ua. nagyezerjófű’. 80/27).). (OrvK. 1. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága.’. Fűvészk.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. 1525 k. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. 1783: Ba’salicom. a ném. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. A N. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. bazsajka. 316). XVI.). ▌ 1. bazsalikomf ű basilikumbojtor l. bazsajikum. az utótagot pedig lefordította.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. bodza basalrózsa. b™zs™licsk™. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445). 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. 105). Melius a lat. d): RMGl. Fűvészk. (Beythe 92a). 105).’. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. (Melius 108a).). busarózsa. BaÐiroÐa (Csapó 30). masculus ’hím’. a nagyezerjófüvet (2. 1610 k. a): RMGl. ▌ 2. basarúzsa (MTsz. 92). — ~rózsa 1577 k. bojtorján bazza l. A nagyezerjófű (2. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a).’. бoжýp ’bazsarózsa’.’. neve paeonia mascula. bazsarózsa. || bazsalikom 1577 k. 316). bažur ’ua. kerti bazsalikom’. božurъ ’sáfrány.). 105). bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. sz. officinalis. bazsajékom. bozsarózsa.). A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). Szabó. bòžūr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). bazsajékum l. J: ’ua. bazsarúzsa. 105). bazsa basilica. még bársonyburján. esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. bársony a. 1595: Baſalicum (Beythe 44). J: ’Dictamnus albus. — N. még bársonyka. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. 379). (OrvK. buzsarózsa (ÚMTsz.. blg. bazsarózsa helyett. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. 131). v. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. 105). bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l.: ’bíborszínű bársony’). Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. Samatblumen tükörfordítása. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a).. kerti bazsarózsa’. — N. 316). Melius 409. bazsalikomfű 1. 105). Fűvészk. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn.’. szl. . 105). 1998: bazsalikom (Priszter 437). TESz. BraÐiliom (NclB. lat.: RMGl.-hv.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett.) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett.: Peoniaca: bazar (CasGl. Baſilicum (Melius 109a). J: ’ua. eredetű (első megjelenése: 1395 k. 92). bársonyszép. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. bazsalikomfű bazsal l. EWUng bársony a. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. J: ’ua.: Pionia: Baza rosa (Herb.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. mindkét növényt. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB. J: ’Ocimum basilicum. EWUng. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). bazsalika. Baſalicomot gr. bazsarózsa a. 390).

amely Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Ranunculus flammula. basil. nagy víziboglárka’.. hv. 1911: fekete békabogyó (Cserey. A békaboglárka összetett szó. amely később főnevesült. indás ínfű’. Fűvészk. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). békabogyó’. 368). ném. nagy víziboglárka’. Növényszótár 5). or.’. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. bazsajikom. lat. Benkő alkotása. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. paradicsom. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. bazsaÇikom. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. lat. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. A bazsalik. bazsalyikom. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. 1948: békabogyó (Halmai 6).békaboglárka bazsalik. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). J: ’ua. basilic. Hasonló névadási szemléletre l. Melius 416. A bazsalikom latin eredetű. 390). J: ’Ajuga reptans. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). bazsilikumot gr.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. Marzell Calamintha acinos a. lat. Basilienkraut. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). Benkő a béka előtagot a növény R. 1998: békabogyó (Priszter 291). angyélika. bazsalrózsa. ▌ 2. J: ’Ranunculus aquatilis. boglárka. békaboglárka’. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló.).) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. basìlico. -um ~ m. az utótagra l. 383). mindkettő illatos. 365). ▌ 2. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). lat. R. 2. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). múzsa. királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. -om megfelelésre vö. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. ▌ 3. Fűvészk. (ÚMTsz. bazsalikom a. mocsaras területeken fordul elő. tyúk~ béka l. galamb~. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. J: ? ’Saponaria officinalis. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. 368). Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. de nagyobbak. J: ’Acinos arvensis. Genaust basílicum a. 129: 187. basilje. 365) nevet javasolja a R. 52. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. TESz. 365). Fűvészk. ang. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. basileús ’király’. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók.. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. Ember és növényvilág 199). békaf ű nevéből vette át. bazsalikom a. basilikón [phármakon] < gör. basilikón. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. A szóbelseji k. szappanfű’. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. bazsarózsa. s ~ m. vö.’. a k. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. Basilie.’. a növény sekély. J: ’Actaea spicata.. uzsora stb. Növényszótár 5).. békaboglárka l. J: ’ua. Bottört. bazsaikom. a névadás alapja hasonlóság. 2. ném. muzsika. 1783: Béka Boglárka (NclB. A békabogyó összetett szó. 1998: békaboglárka (Priszter 477). a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. vö. zs megfelésre vö. Ez a gör. békaboglárka 1. Az erdei. ang. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. 2. Basilikum. Nyr. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. J: ’Actaea. J: ? ’Saponaria officinalis. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). bosiljak. a szóvégi k. fr. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. hortenzia. templom. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. EWUng. — vadbazsalikom N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. wild basil ’vad bazsalikom’. boglárka~virág békaboglár l. vonták el a ké- . ▌ 4. R. mivel a két növény hasonló.) a ném. J: ’Ranunculus aquatilis. Szabó.) Melius alkotása. J: ’ua. basilicum végső forrása a gör. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. szappanfű’. базилúк. fekete békabogyó. bazsárrózsa bazsa begy l. amelyet a békaboglárkából vontak el. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. csomborpereszlény’. ol. vö. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30).

békalen XVI. békalencse 1. J: ’Equisetum arvense.vagy folyóvizekben..) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. Nyr. mint a békák. J: XVI. 1783: Béka Len (NclB. vízi hídőr’. Fűvészk. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos. J: ’Alisma plantago-aquatica. amely hosszú békalábhoz hasonlít. hunior fé. 1911: béka-kalór v. kúszó boglárka’. sekély vízben fordul elő. 37). A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. békafű 1. sz. f.békabogyótakta sőbbi szerzők. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette.).a.a. békaláb (MagyGyógyn. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn. 1: 39). nedvesebb területeken fordul elő. 1604: bekalen (MA. kanál (Hoffmann–Wagner 76). amelyek álló. sz. J: ’Alisma plantago-aquatica. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. f. J: ’Ranunculus sp. békaláb (ÚMTsz. a béka. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. Növényszótár 9). 1583: béka fiu (Nyr. békaláb 1.: Beka lenchÿeth gr. vízi hídőr’. a fekete tojásdad bogyókra utal. béka. 1903: béka-kalór v. 1783.) és a közönséges gyujtoványfű (2. hogy a növény vízben él. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). Kis Bekaiu f×” (Melius 175). az az. N.: ? ’Linaria vulgaris. Nyr. m. A békaláb (1.. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek.. vizi apium (SzikszF. mezei zsurló’. közönséges gyujtoványfű’. 391) tükörfordítása. EWUng. közönséges gyujtoványfű’.). 1948: békafű (Halmai 6). 30). hogy a növény vadon. 1798: ’Ranunculus flammula.) jelentésű békafű a ném. hosszú nyelűek. boglárka’. békaláb a. 129: 187. EWUng. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. A békalen a ném. Marzell Alisma plantago a. 1911: békafű (Cserey.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. A ’vízi hídőr’ (2. vö. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). békabogyótakta. amit a békák kedvelnek. közönséges gyujtoványfű’. ÚMTsz. Vö. A békafű Melius alkotása. béka. A névadás magyarázatára l. békafű (ÚMTsz. — N. magyarázatára l.. a név magyarázata. valamint levelei tojás formájúak.). Krötenbeere tükörfordítása. Froschlöffel tükörfordítása.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. mocsaras helyen. 1841: békabogyó takta (Barra 8). kanál (Cserey. névadását magyarázza is: „Ranunculus. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. a békabogyó előtag talán a ném. kanál a.: elsősorban a Ranunculus repens. vagy beka fé. szakny. lenlevelűfű.). TESz.. 1775: Béka-fü (Csapó 34). a névadás magyarázata. | 1604. 1843: Békakalán (Bugát. vö. 1590: Ranunculus: Sômôr fé. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). a békaláb (2. 86). ▌ 2.: kalan (BesztSzj. békaláb (ÚMTsz. békafű. kanálhoz hasonlóak. Növényszótár 9). A 80 békalencse névadásra l. Krötenflachs (NclB. kanál a. A névadás alapja. meddő szárára utal. Szóhalm. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. 1903: ’Linaria vulgaris. J: ’Actaea spicata. Nyr. még békakanál.) is vizenyős helyen tenyésző növények. szakny. 129: 187. a lat. barázdált. m. A névadás alapja. Nyr. 129: 188). J: 1583. TESz. 129: 191. 391). . Froschkraut tükörfordítása. 1935: 182). J: ’Linaria vulgaris. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. takta. 1798. zöld. | 1775.: béka len (NéNy. A békaláb népi név. 1948: békakanál (Halmai 6). 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). ami a békák tartózkodási helye.: RMGl.előtag magyarázata. 129: 191. hogy a növény mocsaras helyeken terem..) összetételben az utótag a növény hosszú. a lat. 1577 k. rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. A békakanál a ném. 1590: ’Ranunculus sp..). Marzell Actaea spicata a. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi. 312). hogy a mezei zsurló (1. békaboglárka’. fekete békabogyó’. ▌ 2. 1395 k. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű.

és vérzés elállítására sem használható. Nyr. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. 455). ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2.: RMGl. béka. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Taraxacum officinale. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql. Marzell Equisetum arvense a. TESz. vö. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban. Melius 428. 1595: Beka rokka (Beythe 104). apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni. ha kÿnek orra vere ÿar. ▌ 2. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. bábaguzsaly. hogy a növény nedves helyeken fordul elő. a XVI. 99*/ 4. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. végéről adatolható. mezei tarsóka’. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1.: RMGl. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték. Nyr. a rokka utótagra l. J: ’ua. is. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. 129: 191. 99*/ 4. a névadás magyarázata. Nyr. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. epane: Vizi lencze (SzikszF. sz... ▌ 2. békarokka 1.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van.: RMGl. Nyr.’.: RMGl. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK.) jelentés 1578-ból.) jelentésben tűnt fel: 1577 k. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből. mezei zsurló’. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly.) vonatkoznak. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF. d): RMGl. J: ’Thlaspi arvense. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. béka.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. békasaláta (ÚMTsz. békalencse’. 1578: Béka lencze (Melius 145a). a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. 2. foltos kontyvirág’. A békasaláta népi név. 597). hanem a közönséges pásztortáskára (1.békarokka (OrvK. és az EWUng. vadsaláta (→ saláta). 1590: Equapium. A béka előtag magyarázata.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. 455). J: ’Arum maculatum. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). A növény egyéb népi nevei (bábarokka.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj.). béka. A TESz. 129: 194. 455). a növény vérállatófű elnevezése. vö. EWUng. — N. közönséges pásztortáska’.. J: ’Capsella bursa-pastoris.a. szakny. Isten taskaia (SzikszF. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. ’Lemna’ (TESz. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). a XVI. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. J: ’Equisetum arvense. 1948: Békalencse (MagyGyógyn.-ből adatolják. sz.: RMGl.-nek — a TESz. pitypang’.. . vel. 129: 194.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. Az adatok azt mutatják. Az OrvK. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. 6). első előfordulása: 1395 k. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). A TESz. disznókék. 1775: Béka rokka (Csapó 270).a. 455). 1610 k. 128: 58. békarokka. A víztől csöpögő. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215).). a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. béka.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. a szó első megjelenését az OrvK. békasaláta N.-ben és az EWUng. 117). amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. bábarokka. és az EWUng. Wasserlinse”. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). békához hasonló színe alapján.).. Szabó. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót.. 6).a. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld.’ vízilencse néven említik először. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. a névadás szemléleti háttere.

1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). 1798: Béka virág (Veszelszki 248). A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. bikavirágat (ÚMTsz. a növény egyéb tarsoly. 415). J: ’Malva neglecta. békaboglárka’. ▌ 5. ezüstös hölgymál’. belekenyer.: „dagadas leÅqn. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). talán téves név. 139) mintájára” jött létre (Nyr. 390). vö. sárga virágúak. — Ö: boglárka~. eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. Waldspinat ’erdei spenót’. parlagi macskatalp’. martilapu’. 761). J: 1742: ’kerti virágfajta. békavirág (ÚMTsz. J: ’Capsella bursapastoris.). béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. bele- . salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. var a. békavirág 1. réti boglárka’ (Magy. 1762: béka virág (PP. 1783: Béka TarÐoly (NclB.. bíkavirág. J: ’Ranunculus repens. erszényesfű. 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). ▌ 4. 129: 196). var a.. J: ’Prunella vulgaris. Ember és növényvilág 278).) jelentése van. — N. 365). A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások.). 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). ill. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M.. J: ’Hieracium pilosella. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. Bruchlattich ’mocsári saláta’. A parlagi macskatalp (4. berekenyér (MTsz.) a ném. ▌ 2.. pl. közönséges gyíkfű’. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. természetesen ez sem zárható ki. 129: 196. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). N. 1813: Béka varfű (Magy.békavarfű 683). Ranunculus sp. belekenyér (ÚMTsz.) nevét Csapó felveszi ugyan. Nyr. J: ’Hieracium murorum. A békavirág (1. belek(nye.) és a pitypang (6. vö. 1775: Béka virág (Csapó 34). békavirág (Szabó–Péntek. J: ’Tussilago farfara. 2. benek(nyér (EtSz.. 4: 31). Fűvészk. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. erdei hölgymál’. | 1775. J: ’Ranunculus aquatilis. papsajtmályva’. 365). kúszó boglárka’.). ▌ 2. N. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB.).. EWUng. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. közönséges pásztortáska’. Nyr. varfű. 393). J: ’ua. 410).). 1798: Béka virág (Veszelszki 458). bélekenyér bélekenyér 1. A békavarfű ótör. béka a. Krötenblume tükörfordítása. paptarsoly.). bursa pastoris ’pásztor táskája’. a növény nedves. hogy helytelen név. istentáskája. 1577 k. Az ezüstös hölgymál békavirág (2. belekenyér (MNy. 175). amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. belekenyer l. J: ’Taraxacum officinale. ▌ 7. 1783: Béka virág (NclB. békavirág (Péntek–Szabó. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). A martilapu (7. pitypang’.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. Az erdei hölgymál (3. Froschblume. TESz. békavirág.). J: ’Antennaria dioica. erszény. 383).) elnevezése alapján jöhetett létre. 5. vö. 129: 196. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. rüh’ (1405 k.’. erre utal a vízi jelző is. 122). az utótag a lat. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. 1775: Béka virág (Csapó 81). hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. Az előtag talán a növény másik. 129: 198.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul. 1742: béka virág (Nyr. bélekenyér (MagyGyógyn. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. Marzell Hieracium murorum a. boglárka’. a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). a latin név szerinti mutatóval). némelyik vízben él.) békavirág neve népi elnevezés. békavirág (ÚMTsz. idegen nyelvi megfelelőre vö. sebek) utal. Ranunculus acer a. Fűvészk. vizenyős helyeken tenyészik. pásztortarsoly stb. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. valószínűtlen. 1783: Béka virág (NclB. 129: 198). Nyr. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. N. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket.. béka a. de megjegyzi. 1798: ’Ranunculus flammula. Ezerjófű 74). 2. ▌ 3. N. nagy víziboglárka’. ▌ 6.

A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. d): RMGl. szlk. XVI. belekenyé r. 255).: Iuscianum: belend (BesztSzj. 1595: Belen fiju (Beythe 108a). belek(nyé r. 1948: bilinfű (MagyGyógyn.: Belend fwr†l gr. — ~fű 1500 k. 1395 k. bél a.). 24: 480). 1525 k. bilind (Rápóti–Romváry 85). — ~fű 1470 k: Iusganius grece. böling (CzF.: RMGl. 1694: bilindnek gr. 108). 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166).. 146). 1500 k. bölény a.’. belénd (Szabó–Péntek. 1647: bxlénd f× (TESz. 1610 k. блян ’beléndek. bolondító beléndek’. 255). belekeny(r (ÚMTsz. 255). bilind (Jávorka 973). Ezerjófű 88–9). Beléndfű (MagyGyógyn. belénd 1. apró gyümölcsét. bellény. Bőling (Tsz. (TESz. 108). — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64). 258). bl\n ’beléndek’. kerti koriander’.-hv. Növényhatározó 154). bxlénd. még a mályvafélék (Malva sp. a): RMGl.) kerek. blén ’beléndek’. Belind (TESz. bilind (MagyGyógyn. cseh blín. 1792: Belind fÍnek gr. Belind. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele. (Nedeliczi 45). TESz.). kenyér a. másként ezek zavarodást okoznak..’. a növény bölény elnevezése. bilin (Halmai 40).. belénd i i 83 belénd deliczi 45). 185). 617/29).: RMGl. bilind (MTsz. R. blg. A bélekenyér népi szó. 255). N.). A belénd elnevezés a XX. 1791: belende (TESz. állat is-Alces. pogácsa stb. blen ’beléndek’. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. ▌ 2. latine calicularis: [belentfw] (CasGl. 1585: belénd fÖ (Cal. beléndnek gr.). belén l. J: ’Coriandrum sativum. ábránd’. J: ’ua. vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl. 259). mint: Belénd.belénd kenyér. 1577 k. J: ’ua. szb.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. belim. A belénd szláv eredetű. blem ’beléndek’. bilin (Nyr. blen.). 1609 u. 259). 1578: Belén f× (Melius 64). pl. (TESz. a): RMGl. (OrvK. apró.: bellend fűveth gr. 259). hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. vö. a): RMGl. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252).) kenyér. J: ’ua. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett.). EWUng. 1792: belindnek gr. De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl.). fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek.: RMGl. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett..: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). sz. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. A berkenye (2. bilin. a növény bolondítófű elnevezésével. — N. berkenye’. belind. kalács.’. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója.: Coriandrvm: belend fÿ[w].: Iusquianus: Belend fy (Növ. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is.. Belén. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. J: ’Sorbus sp. belek(nyer.) almaformájú. 255). 108). bellény. (Melius 64). kenyér a. беленá ’beléndek’. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). J: ’ua. A bélekenyér összetett szó.’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). vö. a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre). 1520 k. benekenyér. J: ’Hyoscyamus niger. bár a belénd-nél esetleg a R. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. ehető termését és a berkenye (2. — N. balha [fÿw] (Herb. 1578: Beléndnec gr. bél a. or. szln. a belénd d-je inetimologikus járulék. 1948: Belind. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk. vö. madárpogácsa. maradjanak abban. Bellény (MagyGyógyn. vö. a papsajtmályva (1. blěnъ ’beléndek’ szava került át. (Ne- .).). Földi Kritikája alapján felvethetjük.

bilind(k (ÚMTsz. a TESz.. 1835: Belendek (Kováts. J: ’Cnicus benedictus. belindek. EWUng. halált okoznak.) és a csattanó maszlag (3.) jelzők a virágra utalnak. 376). — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). SzlJsz. J: ’Atropa bella-donna. bölény a.: Beléndek (Julow 256). bölöndök (ÚMTsz. belladonna ’szép asszony’ < ol. bellény l. vö. bilindök. 38: 465–474. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. 1841: . 1783: Benédikta gyökér (NclB. 1966. 86. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal.). 1835. A csalmás beléndek elnevezés későn. beléndek 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. bolondító beléndek’. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr.: ’Hyoscyamus.’. Nyr. belénd béles l. MNy.. csalma a.. A maszlagos nadragulya (2. MNyj. bëlëndëk. J: ’Atropa bella-donna. azonban a név már korábban is előfordul (1798).. bölény a. A kerti koriander (2. vö. a TESz. N. csattanó maszlag’. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1.. beléndek’. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). ▌ 2. csalma a.). J: ’Hyoscyamus niger.). bxléndxk (CzF. beléndek a. beléndfű l.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Nyr. bilindök. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. TESz. | 1807 e. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. csalmatok. belénd benderó l. 1998: benedekfű (Priszter 340). bilindek. 1800. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. Benedicta luxatiuat (OrvK. 1807 e. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. ▌ 2.. ném.’. Szabó. században tűnt fel a magyar nyelvben. 264). süveg’ szóból -s képzővel alkották. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. || benedikta 1577 k. 42/12). Magyar patika 26). ▌ 3. bilin (Nyr. bölindök. Szabó. 1800: beléndek. MNövSz. a hasonlóság alapja. 1966: beléndek. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. J: ’ua. szerint az a feltevés. csak a XX. bella donna ’szép aszszony’ < ol. bába~ (→ bábakalács) belindek l. áldott bárcs’.). és az EWUng. 259). Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja.: Benedicta laxatiuat (OrvK. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. maszlagos nadragulya’. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. J: ’ua. Kniezsa. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. szerint Márton szótára (1800). belénd a. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). 1998: ’Hyoscyamus niger. csalmás. A tudományos lat. 127: 331. csimázillatúfű. — N. J: ’Datura stramonium. bilindök.. 328). böléndekkel gr.’. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). Schöne Frau. 24: 480). J: ’ua. 22: 23. TESz. MNyj. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. nem meggyőző. belénd a. (Barra 345). bilindëk. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. 29). a névadás azzal függ össze. bilindek (Csapody–Priszter. bello ’szép’. 44/4). EWUng. bölênd(k (MTsz.. — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. A beléndek első megjelenése a TESz. bilindek. bilindek.. belindek (Márton: TESz.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a kerti koriander is bűzös illatú. 1903. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. Melius 398. 1798: Beléndek (Veszelszki 252). szépnőnyenadragulya. Marzell Atropa belladonna a. J: 1798. bolondító beléndek’. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). bilíndëk. EWUng. 1998: beléndek (Priszter 398). J: ’ua. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító. J: ’ua. Kniezsa. maszlagos nadragulya’.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. 86. 38: 465– 474. a köznyelvben a beléndeket használják. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn.’. Genaust belladónna a.. beléndek a. SzlJsz. A fehér és a tölcséres (3. Melius 398.. 127: 331. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39).). böléndök (SzegSz. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. donna ’asszony’). vö.).

A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. sással benőtt terület. berek a. TESz. Vö. vö. herbe de Saint-Beno¢t. Marzell Alnus glutinosa a. mézgás éger(fa)’. 381). a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra. ang. ném. ber(kfa. — Ö: kutya~. ’dudva. a ném. folyók árterében fordul elő.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. A fehér jelző a virág színét jelzi. 376). bengőburján l. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB.’. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). 2. A benedikta a R.) benedekfű neve a lat. beden(kfüÇ.) jelentése népi adat. Növényszótár 11). bergő burján (ÚMTsz. bönge.).. Cnicus benedictus a. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. J: ’ua. erdei gyömbérgyökér’. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. lat. kosborfélék’. bereginye.benge benedekfű (Barra 119). bergő burján (Nyr. berekinnye l. hierba de San Benito.’. benge 1807: Benge (Magy. varjútövis~. bengő-burján (MagyGyógyn. black alder ’fekete éger’. J: ’Rhamnus. berekfa. ezt kötötte össze a népi képzelet márc. ber(kfa (MTsz. berekfa. A bergőburján népi név. 1813: Sz. Benedictenkraut ’benedekfű’. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Alnus glutinosa. J: ’Tussilago farfara. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). A név- . Diószegi–Fazekas alkotása. 388). a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. benedécere ’áld’) átvétele. benedekfű benekenyér l. lat. A népnyelvi berekfa magyarázata. bereg. sp. fr. Az áldott bárcs (1. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). ang. — N. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. A benedekfű ’martilapu’ (3. berekvirág.-i lat. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. Benediktenwortel. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). A benediktagyökér Melius alkotása. benge’. holl.’. szakny. 365). a N. berek a. Marzell Geum urbanum a. a névadás alapja. berekenyér.. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N.) jelentésű. ingoványos. a mai szakny. ló~. — N. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). 2. bönge a. J: ’Anemone nemorosa.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. Fűvészk. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. 1783: Szent Benedek füve (NclB. J: ’Geum urbanum.) átvétele. utótagja a burján szláv eredetű. a N. bereg. Benedek fűve (Magy.. lapály’. Vö. ▌ 3. b(nge ’néhány szemből álló. a drog neve Herba Cardui benedicti. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. EWUng. Benediktenkraut mintájára jött létre. N. a növény Erdélyben használatos elnevezése. bërrëg.). A névadás alapja az a monda.). berki szellőrózsa’. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. neve Cnicus benedictus. gaz’ a jelentése. bened(kfüjj (ÚMTsz. beregfa. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A benge nemzetségnév. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. ÚMTsz. Szent Benedek napjával. áldott gyógyító erejű. A bergőburján előtagja a N. J: ’ua.. hogy a fa lápos. 28: 42). benedikta l. 1795: ’láp’. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. a névadás magyarázata. St. 21ével.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. Fűvészk. benedicta (< lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.). Moos-Erle ’mocsári éger’. berök (ÚMTsz. berreg. Genaust benedíctus a. Az erdei gyömbérgyökér (2. benedictus ’áldott’ < lat. neve Centaurea benedicta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. martilapu’. J: ’Orchis sp. J: ’ua. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138). 178). vö.. bergőburján beregfa l. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). berökfa (ÚMTsz. Bennet’s herb. nedves területek szélén alkot erdőket.). börrög ige. bélekenyér 85 bergőburján mése van. Herba benedicta és a ném. 59). ritkás ligetekben. Fűvészk. hogy a növény jótékony hatású. vö. 1911: fekete beregfa (Cserey.

sz. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF.) fojtós jelzőjére l. Fűvészk. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. N. — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416).: RMGl. A bervéng feltehetőleg német eredetű. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. vö. J: ’ua. berkenyi l. Fűvészk. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával.: RMGl. A madárberkenye (2. 298). A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. 1405 k. J: ’Sorbus domestica. 110). 343). brèkinja ’ua. 110). 110).). vö.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. ▌ 2. J: ’Sorbus sp. berekenye-fa. ném. Bervén-fü (Csapó 45). . A lat. 2.). valamint i > ë > e változással jött létre. A berkenye szláv eredetű. 1595: bxrvengh (Beythe 97). 1395 k. Bermuda grass. 374). Nyr.: RMGl. 1647: pervingh (TESz.: TESz.’. fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. 211). Bervén (Magy. berekinye. 1578: Bxrueit gr. pervincaból származnak (< a lat.).: RMGl.). A névadás alapja.: RMGl. Bervéng (NclB. 393) nevet javasolja a R. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. 377) nevet. madárberkenye’. J: ’ua.’. 1525 k.berkenye adás szemléleti háttere.: RMGl.) vörös jelzője arra utal. J: ’ua.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. berkenye’.’. szlk. 214). 110). — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. 1775: Börvény (Csapó 45). 110). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). megszárították és porrá törték. N. брякúня ’galagonya’. 2. kutyacseresznye helyett. vincapervinca második fele önállósult). 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. 124: 122. brekínja ’ua..). fojtóska. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). 110). 214).’. — Ö: madár~. ▌ 2. szb. брéкúня ’madárberkenye’. 16. Ezek a lat. hogy a kosborok ikergumóját kiásták.’. 214). ukr.). 1775: Börvei-fü. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416).: Berveng (TESz. 1395 k. bőrving (ÚMTsz. J: ’ua. berginyefa (ÚMTsz. 1783: Börvény. berekenye. Bermudagras. A Bermuda-fű tükörfordítás. J: ’Sorbus aucuparia. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB.: RMGl. — N. bereknye (ÚMTsz. a): RMGl. ném. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy.. J: ’Cynodon dactylon. beerwinck ’kis meténg’. bervinc. TESz. J: ’Vinca minor. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). J: ’ua. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. börvzng (ÚMTsz. 1590: Sorbum. J: ’ua. berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). bereginyefa. 1405 k. vö. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. erdei borostyán’. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló.-hv. 2. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). 366). fonásra használják.).: RMGl.’. közönséges csillagpázsit’. 374). vörös berkenye (Priszter 508). berekfa bervéng 1.: Pervinca: berwing (CasGl. XVI.: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. berökfa l.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. EWUng.: RMGl. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416). fojtós berkenye’. J: ’Hedera helix.: Sorba: Berekenye (CasGl. 1470 k. szln. — N.’. ami a fa hivatalos elnevezése lett. Fűvészk. R. брeкúнa ’barkóca’. 1783: Berkenye-fa (NclB. N. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. 1841: bervéng (Barra 269). A fojtós berkenye (3. 211).’. kis meténg’. ▌ 3. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a).’.) a veres Berekenye (Magy. Marzell Cynodon dactylon a.: sorbellum: berekine (SchlSzj. 1813: Börvény. berek(nye.). 1783: Veres Berkenye (NclB.). 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. 1998: veres berkenye. 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. bereginye. 110). 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). 374). 110). 1793: börvely (TESz. ang. — N. J: ’ua. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. blg. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. berkenye 1.). (Melius 183a). sz. brekyňa ’ua. b): RMGl. 110). Fűvészk. 1500 k. berekinnye. v.’. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29).

| 1807 e. 183). 1998: Betonica. Az alakváltozatok részben hangtani úton. J: ’Vinca minor. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. martilapu’. 1807. elsősorban a tavaszi levelek’. a névadás magyarázata: „Herba tauri. fulák (→ szulák).-i Betonica átvétele. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. EWUng. 1783: Bétonika (NclB. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). 2. Bikavirág (MagyGyógyn. gömb alakú termés lehet. bika a. csattanó maszlag’. indás ínfű levele’. 1807. a névadás alapja... 264).. J: ’Ajuga reptans. hagymájára utal. pervenche. 1998: ’Betonica officinalis. szászf ű. 387). 2. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. A börvénymeténg összetett szó. A bikafű a lat. || ~űfű N. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. Fűvészk. 365). J: ’Orobanche alba. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. eredetű bika -s képzős alakja.) és az erdei borostyán (2. Ember és növényvilág 199). az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. szlk. 125: 68–73). R. bikatöküfű (Péntek–Szabó. EWUng. 376). orvosi bakfű’. a növény R. bikatök bicske l. A bikásfű népi elnevezés. Vö. bibi a. Bockstaud’n ’bakbokor’. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341).. szakny. tehénfű. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. mint a mony ’here’ más növénynevekben. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. bibi a. őszi kikerics. agármony.-hv. 1783: Bikatök (NclB. N. bikafű 1798: Bika fÍnek gr.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. bikásfű N. indás pimpó’. A bikatökűfű erdélyi népi név.) örökzöld növények. 1841: orvosi betónikának gr. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. prvinka. az ótör. kis meténg’. jelentése ’kis seb’. 2. bibilevél (Péntek–Szabó. cseh barvínek. bakfű helyett. vö. pervinca. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. barvienok. Ember és növényvilág 221).: Betonica (Julow 263). bikatökűfű l. Fűvészk. J: ’Datura stramonium. TESz. földiborostyán (→ borostyán). J: ’Betonica officinalis. 1775. A bikavirág népi név. télizöld helyett. 1998: betonika (Priszter 512). Bika fÍnek. ném. (Veszelszki 332). tök a. barwinek. bőrszerű. bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). 315). betonia l. A betonika a lat. herba tauri fordítása. J: ’Colchicum autumnale. 348). — N. a névadás magyarázata. 1798. (Barra 312). 1813: Bikatök (Magy. levelük kemény. R. privinka. Fűvészk. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. fehér vajvirág’. a tök az őszi kikerics gumójára. 1807: Bétónika ’Betonica’. Marzell Datura stramonium a. J: ’Tussilago farfara. 348). ol. bibilevél N. Fűvészk. ebből b(rving fejlődött. A kis meténg (1. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. J: 1578. 1775: Betonica (Csapó 22). . bervinc kerülhetett át. Herba vaccæ. Diószegi– Fazekas alkotása. tök a. részben pedig népetimológiával keletkeztek. 1807 e. pl. A bikatök összetett szó. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’. (Melius 37). így indokolja: „A’ levele sötét zöld. bakfű’. Fűvészk. Fűvészk. csipke bigecsi baktop l. nevének átvétele. bervéngmeténg. a börvény nevet Csapó pl. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. bikásfű (MagyGyógyn. 1798: Betonika (Veszelszki 94). A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. bika a. szb. A magyarba a ném. Vö. folyófű. A bikatök névadás alapja a kicsi. TESz. vö. J: ’Potentilla reptans. 1783. orvosi bakfű’. le.

mezei iringó’. kövi fodorka’. buszijok (MNy.) jelzőre l.). az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. 1876: bosziók. 365).. a névadás alapjára l. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. eredetű. szamár.) Wagner alkotása. bolond~. biszió (Nyr. a bodorka 1.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1841: biszijók (Barra 315). bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. TESz. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. bócér kata (ÚMTsz. 1708: „Barſalikom. a fekete (3.. J: ’Asplenium trichomanes. bilin. A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. vö. buszijok. bozsor bisziókfű 1. angyal~. — N. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. ▌ 2. kerti bazsalikom’. ▌ 4. bilind l. varjú~ bipenella l. 6: 201). valamint az. N. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. 1813: Bisziok (Magy. Növényszótár 22). végső forrása a gör. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. belénd bilindek l. fekete fodorka’.) jelzőre l. bocér a. buszujók > buszujog. biszió l.). Báccifer a. buszujóka (NyF. Hasonló típusú névadásra l. bisziókf ű bocca l. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló.. 29: 250).bimbófű hogy a levelek szamár. EWUng. busuióc ’bazsalikom’. bisióc. J: ’Eryngium campestre. Nyr. csipkés fodorka (→ fodorka). băsîióc. fodorka nyomán alkotta. 390). 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). buszujog a. patájára emlékeztetnek. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 2. TESz. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. A bocér ném. pitypang’. bodza bocskor l. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. bosióc. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. J: ’Ocimum basilicum. 34: 262). Növényszótár 22). A kövi bodorka (4. bocfa l. ördög~ bocsorvirág l. Fűvészk. A kövi bodorka (1. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye.). buszujok (ÚMTsz. hogy a növény levele. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. Bocérkata (MagyGyógyn. EWUng. pikkelypáfrány’. ▌ 2. A csipkés (2. A magyar változatok külön-külön átvételek. Genaust basílicum a. szúrós gömbalakú virágfej. 1911: csipkés bodorka (Cserey. pimpinella bireg l. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). busióc. a névadás alapja a növényen található sok. bika. nagyf ű~. basileús ’király’. J: ’Taraxacum officinale. Ōc¥mum a. indás ínfű’. bingó l. vö. jelentése ’kócos’. a névadás magyarázatára l. 12: 97). beléndek bilinty l. 29). buszujog a. Növényszótár 22). bimbó a. . biszjók l. mindkét növény kőfalakon fordul elő. bimbó a. biszjók. 29. aranyos fodorka’. A bisziók román eredetű. TESz. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). buszujóval gr. még kőfal. Az indás ínfű (2. sz. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. hogy az egész növény tüskés. bisziókf ű bocérkata N.). bocér a. 129: 118. bürök biszijók. 4: 425). busziók (NyK. még szamárköröm. buszujog (MNy. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. fekete fodorka (→ fodorka). *p) megfelelés alapján létrejött változata. gömbszerű termésére utal. lóköröm. Bissziok. 4: 425). EWUng. Fűvészk. busziók > buziók. 2. BiſziókfÍ” (PP. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). bisziók > bissziók. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. ▌ 3. ló körmére. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. Buziók (MNy. apró. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). rom.. J: ’Asplenium ceterach. 365). 1787: Büziók (MNy.’. Vö. J: ’Asplenium adiantumnigrum. J: ’Ajuga reptans. J: ’ua. a névadás alapja a növény kissé fodros levele. a büziók -ü. buszujok. 182).. J: ’Asplenium ruta-muraria.

) hasonló. 1783: ’Sambucus nigra.: Sambucus: faÿ boßa. fekete bodza’. — N. bozza. 115). bodzfa a. borza fejlődött.. a névadás alapja. J: ’Sambucus sp. feketecseresznye (→ cseresznye). arra. fekete bodza’.). bodza a. burzá (ÚMTsz. 1998: földi bodza (Priszter 491). A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. bodza’. 1783: Fekete bodza (NclB.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. bócfa. N. bodza 1.). 118). bodzfa a.. ▌ 2. boszf™. A bodza szláv eredetű. 286). göcsös görvélyfű’.: RMGl. 1517: bozzanak gr. bodzfa. 286). XVI. A göcsös görvélyfű (4. A bodza előtag jelentése ’göcsös. 286). (Szattmáry Király Gy. csomós’. bojzik. — Ö: gyalog~.: Sambucus: faÿ boßa. borzing (MTsz. vö.’. Borzang (Tsz. 1538: boocÅafa (TESz. Bojza. 118).: RMGl.).. 1838: Borzag. бoзе. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. hogy a növénynek kicsi. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. bъzъ szava kerülhetett át. 118). 352). 1798: Bodz-fa (Nyr. J: ’ua. sz. J: 1470 k. J: 1517. 1550 e. a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. 392). XVI. A bodzacseresznye összetett szó. N. blg. | ~fa 1470 k. alacsonyan növő növényt jelzi. festő jelzői a termés színére utalnak.. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is.. A bodzfa előtagja szláv eredetű. borzáng. EWUng.’. feketebodza (→ bodza). bodza a. bojzing. 1538: ’Sambucus sp. a névadás szemléleti háttere.bodza TESz. szln.. J: ’ua. bodza’. — fái ~ 1500 k. vö. J: ’Scrophularia nodosa. EWUng. 1839: botcza (TESz. boszf™ (Nyatl. majd bozza és elhasonulással bodza.. cseresznye a. bocfa. N. bojza ’fekete bodza’ (MNy. bodor a.. XVI.). a): RMGl. 1783: Bodza-fa. vö. barzafa. Méhes kert. bazza. J: ’Scrophularia nodosa. 1430 k. 119).. — N. A fekete bodza (1. baddza (Nyatl. szb. 119). hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.).). fab(dza (MNy. 1550 e. боз.). borzeg. baz. bójza.: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. Vö. borzég. cseh bez.. бъзье. 29: 251). N.’. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl.. sz. TESz. bozafa. 132).: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. amelyek az apró szemű cseresznye.: borsa (MNy. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn.). 62: 24). — földi ~ 1395 k. b&zje. A gyalogbodza (2.. a): RMGl. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491).. blg. bojza.). bócfa (ÚMTsz. bocca.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. gyepű~. sz. 1838. borzék. hogy a termést festésre használják. 1470 k. б^зе. bodza’.).: TESz. barza. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. бъзие.) földi jelzője a lágyszárú. J: ’ua. J: ’Scrophularia nodosa. 118). v. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). bodor a. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti. 4: 31). Borza-fa. бьз. N. 1839: ’Sambucus sp. — N.). ill. Bozza fa (NclB. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.. bodza a.. 1759: Bocz-fárúl gr. bez. 132). ill. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. N. bócf™. 1578: Bódza (Melius 24a).: RMGl. ▌ 3. | 1578: ’Sambucus nigra. kerek. TESz. 1578: Fay Bódza (Melius 25). virágzata a bodzáéhoz (1. or. göcsös görvélyfű’. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy.). bodza’. v. 1500 k.). ebből a bozja. cseresznye a. bójzafa. J: ’ua. vö. J: ’Sambucus ebulus.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. 363). hogy a növény . || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. bodza a. 118). | 1583.) fekete. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. a): RMGl. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. bodzacseresznye. bnz. (DomK. v. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. A magyarba valamelyik szláv nyelv R.) különbözteti meg a bodzát (1. bèz. ebulum: bozia (SchlSzj. J: ’Sambucus sp. bozdafa.’. a bodza terméséhez hasonlítanak. bodza a.-hv. 160). Fűvészk. bozda ’visszércsomó’ (TESz. EWUng. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. bodza-fa a. 1405 k. 118). TESz. bezjè. fekete termései vannak. 57: 357).: bozafa (CasGl.). mac. bozzafa (ÚMTsz. szln. levele. borzafa. bocf™.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. gyalogbodza’. göcsös görvélyfű’.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. 2. 1948: bösvény (MagyGyógyn. bötkő l. borozdojjlapi. alkörmös. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. J: ’ua. lucfenyő bucskóró l. festékanyag’. 1783: Bösvény (NclB. börzsöny.’ átvétele. Fűvészk. N. brésil ’börzsöny’. purusztojlapi (ÚMTsz. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. lapu utótagja szláv eredetű. pitypang’. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). verzino ’berzsenyfa. Ha mindezek az arabból származnak. ▌ 2. 363) nevet javasolja a R. amerikai alkörmös’. Ember és növényvilág 221). brustur ’ua. 1807: Berzsen (Magy. az amerikai alkörmös (2. foltos bürök’. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. vö. gyöngy~ bucsfenyő l. 1783: Kerti Berſeny (NclB. Ember és növényvilág 221). brindusavirág l. bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. A brusztujlapu összetett szó. buruzdujlapi. J: ’Anthriscus cerefolium. az őszi virág’. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). — ~virág N. 279). Brustujlapi. borfestő helyett. 187). Ember és növényvilág 221. bugolya a. A bölömbika népetimológiás elnevezés. őszi kikerics. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. brindusavirág (Péntek– Szabó. brîndúşă (Péntek– Szabó. burusztujlapi. nagy bojtorján’. bugolya a.’. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). — N. TESz. 347). brasil. börög l. bölény bölindök. börzsöny.).. bőling l. bölömbika (Jávorka 973). J: ’Arctium lappa. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. TESz. burusztoj lapi. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. J: ’Petasites hybridus. bösövény (ÚMTsz. J: ’Ricinus communis. ▌ 2. ricinus’.’ átvétele. mivel kereskedelmi cikk volt. 259). prov. J: ’Phytolacca americana. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. J: ’ua. 1775: Bösvény (Csapó 49). bresillum ’ua.). bürök börzsöny 1. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. Fűvészk. buckó l. burdujlapi (MagyGyógyn. brindus brosfű l. J: ’Conium maculatum. — N. EWUng. az utótag nemzetségnév. bölömbika a. brîndúşă ’ua. bösvény 1. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. belénd kapta nevét. zamatos turbolya’. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. az előtagra l. EWUng. brindus. újlat. blowball.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. N. bölénylapi. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. 425). a névadás magyarázatára l. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. J: ’Colchicum autumnale. a rom. az előtag a rom. bölömbika a. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237).). A brindus erdélyi népi elnevezés. brezil. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. EWUng. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. bruzdújlapi. TESz. bolondító beléndek’. Az ol. J: ’Taraxacum officinale. közönséges acsalapu’.. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz.. bölénylapu. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). bölényvirág l. amerikai alkörmös’.). A ricinus (1. fr. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. N.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. a bölömbika állatnév összetett szó. J: ’Phytolacca americana. előtagja a bölény alakváltozata. 317).’. szürkésfehér gömböcskéire. J: ’Hyoscyamus niger. 279).’. Péntek–Szabó. amely arab eredetű (vö. .) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. festőszőlő (→ szőlő). borsfű brusztujlapu 1.

39: 127–133. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). búzavirág 1. 1783: Búza virág (NclB. MNövSz. Triticum) sorolták. J: ’Chenopodium sp.2: RMGl. Nyr. Ezerjófű 71). burzá l. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). || búzakék N. J: ’Papaver rhoeas. általánosan burján-oknak nevezik őket. 775). búzavirág búza között termő konkoly l. dutkóró buszujó. bergő~. bojtorján búza l. Kornblume. Ember és növényvilág 218). 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. 420). a névadás magyarázata. 132). — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). 328). XVI. a növényen található több.) búzavirág neve öszszetett szó. J: ’Borago officinalis. seprű~ (→ seprűf ű). J: ’Bryonia alba. bujtorgyán l. köszvény~. ang. A kék . — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197).). 1807: Búzavirág (Magy. 1998: búzavirág (Priszter 330). Marzell Agriopyrum repens a.) és a libatop-félék (3. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. burján 1. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. hegyi imola’. J: ’ua. A burján ’dudva. 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). tejesbúrján (Péntek–Szabó. bojtorján buk l. a gabonatáblára utal. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. N. hogy a büdög gönye (1. ▌ 2. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. szlk. 775). J: ’Centaurea cyanus. ▌ 4. cigány~ (→ cigányfű). búzavirág (Szabó– Péntek.’. kék búzavirág’.’. burina ’burján. 115).’.’. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy. gaz’. vérehulló fecskefű’. tarack~ búzakék l. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. v. bazsa búskóró l. gyógynövény’. burján (MNy. 4: 31).-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. ném. ▌ 3. tövisdisznó~ (→ disznó). бýрян ’burján. J: ’Chelidonium majus. neve: Triticum repens. J: ’ua. — piros~ N. 1807: Búzalevelű fű (Magy. közönséges tarackbúza’. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). dán kornblomst. nyilván az. A burgonyahagyma népi név. gaz’. J: ’Elymus repens. 1775: Buza-virág (Csapó 47). buszujok. 113: 349. büdös gönye’.’. Fűvészk.. vö. mezei pipacs’. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. J: ’Allium ascalonicum. piros búzavirág (Szabó–Péntek. auagy. libatop’. pézsmabúzavirág’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. régen a búzafélékhez (lat. or. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. Fűvészk. holl. burgonyahagyma N. buszujog. Weitzengras ’búzafű’. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre l. mogyoróhagyma’. korenbloem. N. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. gaz’ szláv eredetű. MNyj. N. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. Ezerjófű 71). jelentéktelen gazok. gaz. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. buza virag (KolGl. ném. A tejes jelző a növényben található nedvre utal.) vadon növő. A kék búzavirág (1. buszujóka l. gabonavirág. csóka~ burbora l. 291). kisebb. blg.burecs bujtorgya. kalásza) hasonló a búzáéhoz. бурь_н ’burján. ▌ 2. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. Fűvészk. búzakék (Szabó–Péntek. J: ’Amberboa moschata. J: ’Centaurea montana.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. 4: 29). 367). бýрен. a Linné-féle rendszerben a növény lat. J: ’ua. — Ö: bársony~. J: ’ua. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. 2. 489). a vérehulló fecskefű (2. svéd kornblomma. 427). hogy a növény felépítése (levele. bodza búsfenyő l. 1798: Burets (Veszelszki 106). sz. cornflower. lucfenyő busirózsa l. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). Hasonló szemléletű névadásra l. J: ’ua. ▌ 3. 1847: burecs (Peregriny 354). Ezerjófű 69). kerti borágó’. A névadás alapja. ilyen a növény mai szakny. — tejes ~ N.

kékkonkoly (→ konkoly).) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A büdöske származékszó. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang.. J: ’Anthemis cotula. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. Növénynevek 49–52. büdös pipitér’. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). ▌ 2. J: ’Frangula alnus. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. TESz. madárberkenye’. 1813: Puzsér (Magy. átható. búzavirág a. Marzell Frangula alnus a.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. A buzér ismeretlen eredetű. A virág búzakék neve. 1783: Buzér-fü (NclB. Fűvészk. TESz. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett...) pedig búzatáblákban fordul elő. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. Stinkbaum. A pézsmabúzavirág (3. 119–120. buzér a. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). bükkfenyő N. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . 489.. összetett szó. veresf ű. 2. vö. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. 330). hogy a növény megdörzsölve undorító. buzérfű 1708: „Feſtf fü. a lat. A névadás alapja az. ném. búzavirág a. Fűvészk. közönséges jegenyefenyő’. büdös a. Csapó 254. Pirosító. Centaurea cyanus (< gör. buzér a. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). EWUng....).’. J: ’Centaurea cyanus. 2. 1783: Büdöske (NclB.’.) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz.. A hegyi imola (2. 120). J: ’ua. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). EWUng. Buzér fü” (PP. 342). A madárberkenye (2. ol. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy.’. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. az illata szintén kellemetlen. Fűvészk. 1998: buzér (Priszter 485). 1841: buzérfű (Barra 189). — Ö: pézsma~. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. a pézsmabúzavirág (3.) és a mezei pipacs (4. Fűvészk. A buzér összes elnevezése (l. bűz a. 489). a névadás alapja. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. az utótagra l.. Marzell Centaurea cyanus a. Magy. a búzavirág előtag fajnév. 384). J: ’ua. Róbia a. bücske l. J: ’Rubia tinctorum. pirítóf ű. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. büdös szagot áraszt. erdeimester. festőgyökér. kék színű virág (→ kékvirág). 129). A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). J: ’Abies alba.). a mezei pipacs (4. büdös a.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum. Mollay. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. || puzsér 1783: Pusér (NclB. J: ’ua.’. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. Faulbaum tükörfordítása. A büdösfa a ném. 1783: Büdös-fa (NclB. 1798: Pusér (Veszelszki 384)..búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. dögszagú és mérgező. bluebottle. ennek alapján elképzelhető. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). szlovén plavica. 132). csipke büdös banka l. legno puzzolente. blaue Kornblume. EWUng. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. J: ’Sorbus aucuparia. Ember és növényvilág 197). fenyő.’. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű. Fűvészk. bűz a.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. TESz. J: ’ua. hogy a növény friss kérge kellemetlen. kék búzavirág’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bluecaps. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. 330). 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. 419). plavcek. bükkfenyő (Péntek–Szabó. A névadás magyarázata. a virág színe azonban eltérő. büdöske a. CzF. A bükkfenyő népi név. A festő. buzér’. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). a bükk előtag jövevényszó. közönséges kutyabenge’. Stinken Holz. forrása ismeretlen. cseh sinokvě t. Genaust Cyanánthus a. J: ’ua. banka büdösfa 1. büdöske a.

J: ’ua. bérök. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. J: ’ua. EWUng. macul#tus ’foltos’) fordítása. J: ’Erodium cicutarium. 187). vörös-barnás foltok láthatók. 389). bükk a. 347). foltos bürök’. Genaust maculátus a.) foltos bürök (1. J: 1405 k. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. ▌ 2. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. Bürköt gr. talán a ném. mocskos bürök (ÚMTsz. J: ’ua. düh’) is hatással lehetett. TESz. | 1807 e. a foltos jelző a lat. 1500 k. 1998: bürök (Priszter 342). bürökgémorr’.). 1775: Bödök. J: ’ua. (OrvK. foltos bürök’. 1841: bürök Arorr (Barra 81).). a bürök előtag a lat. 133). — N.. 1783: Bürög. spotted hemlock ’foltos bürök’. — Ö: csemege~. bürökgémorr’. szerint ez nem meggyőző. cic•ta ’bürök’) fordítása.. 1841: büdös bürök (Barra 167). | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49).: RMGl.: ’Conium.’. bürök bürök 1. 198). gefleckter Schierling ’foltos bürök’. a): RMGl. Török jövevényszóként (vö. patikai. Fűvészk. egérszagú növény” (Schönfelder 84).) kapta. ádáz a. magyarázatára l. 616/1). | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn.-i cicutarium (< lat. 1807: adázó Bürök (Magy. bireg.: Cicuta: bereg (CasGl.). — apró ~ 1577 k. J: ’Erodium cicutarium. oszm.’. A patikai jelző a növény R. Béreggel gr. 1998: foltos bürök (Priszter 342).’. A TESz. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458).) ádázóbürök neve összetett szó. szerint a bürök is- meretlen eredetű. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr.. a megkülönböztetés a méretekre utal. bürökgémorr. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. 152). szakny. 1841: nagy bürök (Barra 167). bükör (MTsz. patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). 1813: büdös Bürök (Magy. vö.: Apro bwrkqth gr. Genaust Eródium a. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). felhasználását jelzi. bőring (ÚMTsz. Wutschierling (< ném. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. foltosbürök (ÚMTsz. ádáz. bűröng. — N. 1798: Börög (Veszelszki 162).). 133). J: ’ua. árorr. ang. J: ’Aethusa cynapium. J: ? ’Conium maculatum. az utótagra l. arra utal. Wut ’méreg. bürök’. mint a foltos bürök (1. Fűvészk. TESz. Ember és növényvilág 197). Bötök (NclB. ádáz a. a növény levele hasonló a bürökéhez. Börög. bürök a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. nagy.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. 2. | büdös ~ 1577 k. 1405 k. Ember és növényvilág 22). bükör l.. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162). (Melius 115a). 1807 e.. J: ’ua. A foltos bürök (1. büröklevelű gémorr (→ gémorr). bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn.’. Fűvészk. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa.’. 187)..). A névalkotásra talán a ném. .’. maculatum (< lat. 387). hogy „Kellemetlen. a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. ádáz’.). A bürökgémorr összetett szó. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). 1998: bürökgémorr (Priszter 370).). bürök a. 1470 k. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn.: ’Conium maculatum. Marzell Aethusa cynapium a. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. 61: 18).bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. és az EWUng. J: ’ua. bükk a. A büdös jelző arra vonatkozik. A bürökárorr összetett szó.) megkülönböztető jelzői a büdös. ném.) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. Börög (Csapó 49). ném. 1998: büdös bürök (Priszter 342). 349). ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1. R. 1783: Adázó Bürög (NclB. 1578: bxrkxt gr. foltos. 187). ádáz (2. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). de a TESz. bürök.. Apotheker-Schierling ’ua. 1948: Bürök.: Bürök (Julow 257).: RMGl. bürök (Péntek–Szabó.v.: „cicota: berwk” (SchlSzj..133). EWUng. | mocskos ~ 1903: mocskos-. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). Az ádáz (2. 1793: Bürök (Földi 19). 129). 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Vö. 414/15).: Bÿwrewk (MNy 11: 38). bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy.’. Bödök (MagyGyógyn. Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. 616/2). 347). Diószegi–Fazekas alkotása. előtagja a növény mérgező voltára utal.’. (Veszelszki 163). — N. 1525 k.

bürökárorr.bürök 112 gémorr. Az utótagra l. büröklevelű gémorr (→ gémorr). százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre. bütyök l. gémorr bütykű. A bürök előtagra l. büröklevelű gémorr l. vö. bürök. .

: Czámoly (Julow 259). réti harangláb’. cickafark cickafark 1. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. J: ’Centaurium erythraea. vö. lat. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. 212). A campaniakoszorú Melius alkotása. minus ’kis’) és a k. 128) utótagjának fordításával (< lat. 1998: cickafark (Priszter 290). cicfarkkóró l.). ’ezerjófű’ (ÚMTsz. Genaust Centauréa a. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. centaurium. J: ’ua. kentaúrion. Fűvészk. közönséges cickafark’. Genaust sérra a. A népetimológia a lat. Vö. cicafarok. cintorja ’ezerjófű’. kentaurí# < gör. 131). és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. cicfark. J: ’Achillea millefolium. vö. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. a növény R. || cámoly 1807 e. 1783: Kis Centuria (NclB. lat. 318). Cintorja (Nyr. 345). nodiflórus a. Melius 63.’.. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). cintori™. centum ’száz’. centauria. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. J: ’Aquilegia vulgaris. 393). serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. cintórionnak gr. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. A kis centaurea a lat. a lat. cickefarkfű. a név eredete ismeretlen. 128). cic™f™rokv(r™og. centinodia. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). 1948: Cintoria (MagyGyógyn. 1807: ’Aquilegia. Fűvészk. Genaust centifólia a.). 51: 14). vö. lat. harangláb | Aquilegia vulgaris. 39: 333. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. lat. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. orvosi somkóró’. centaurea 1577 k. J: ’Melilotus officinalis. cickefark.. A centinodia a lat. réti harangláb’.). serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal.). 1830: cziczka farka (Nyr. cich™-f™rók (ÚMTsz. J: ’Polygonum aviculare. — Ö: harangcámoly. cicaf`rka. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. 1578: Centaureánac gr.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). vö. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. a név nem maradt fenn. százbütykűfű. cickafarok. serr#tula (< lat. lat. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. cic™f™rok (SzlavSz. centum nodia átvétele. százforintosf ű. 1807: Tzámoly (Magy. lat. (Melius 67a). — N. cintória ’ezerjófű’. 37: 376). cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. n#dus ’csomó’. centaur#um. kentaúreion. cickefark. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre.). cámoj (ÚMTsz. — N. cintoria. cintórium. kis ezerjófű’. Melius azonban a lat. madárporcsin’.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. réti harangláb’. J: ’Aquilegia vulgaris. — N. centaurea átvételével jött létre.). cickafark (SzegSz. cicafarok. 583/2). lat. J: 1807 e. .). k. centória. cickefarok. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. 2. 1813: Tzentauria (Magy.

cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). Marzell Achillea millefolium a. Növénynevek 57–60. a növény hivatalos neve ma: cickafark. 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. 1948: cickóró (MagyGyógyn. közönséges cickafark’. 2. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. — Ö: kenyérbél-~. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. 419). A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. EWUng. vö. millefolium. Magy. millefolium. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. cicfarkkóró.. bárányfarok ’bókoló amaránt’. 394. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). 1783: Czitzfarkkoró (NclB. cickafark. cicfarkóró. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. cicfark.). J: 1807. — N. sok. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). hengerded. Földi 20. az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. ▌ 3. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). Fűvészk. | ’Achillea pannonica.’. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. J: ’Achillea millefolium subsp. cickefarkfű. közönséges cickafark’. ezerlevelűfű cifrus l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | 1862: ’Achillea. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. J: ’Lycopus europaeus. cicfark állatnév + fark.’. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). ill. J: ’ua. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. J: ’ua. cic-kóró (ÚMTsz.). farok összetételű növénynév. ▌ 2. — N. Vö. cickafark’. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). magyar cickafark’. cickórót.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). vénasszonycitrus cigányburján l. J: 1807: ’Achillea. cickefarkf ű. | ~fű N.-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). — N. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. Fűvészk. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. cicfarok. A cickafark összetett szó. Marzell Lycopus europaeus a. közönséges cickafark’. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. 486). 486). 300). ang. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. 349).’. J: ’ua. I: 1125). hosszukás. a latin név mintájára keletkezett (vö. TESz. lat. a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. J: ’ua. szintén megkülönböztető szerepű. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). 1998: cigánypetrezselyem . szakny. Fűvészk. J: ’Achillea pannonica. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). Fűvészk. Magy. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. cickara. millefolium.’. közönséges cickafark’. cicfarku korró (ÚMTsz. A név előtagja a cica. J: ’Achillea millefolium subsp. — cicfarkfű N. A cickafark. 1841: cziczfark (Barra 206). millefolium. || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. cickefarok l. Mollay.. cicfarok (ÚMTsz. cickafarok cickóró l.’. millefolium. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. Az elnevezés alapja a növény puha. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. mezei cickafark’. Fűvészk. millefolium).). J: ’ua. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6).). közönséges cickafark’. cickafark’. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). gipsy wort. magyar cickafark’. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre.).). A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal. J: ’Achillea collina. 484). cicf™rk. 1841: ’Achillea millefolium subsp. vízi peszérce’. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. ennek játszi képzős módosulata. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. J: ’Achillea millefolium subsp. 484.

picsa a. cigánypicsa. N. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része.. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele.. a tavaszi hérics (2. J: ’Adonis vernalis. cigánypicsa (Péntek–Szabó. cigánypicsa (Péntek– Szabó. TESz.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. J: ’Coriandrum sativum. cikória TESz.. cikk a. cigXvirág (ÚMTsz. EWUng.) cigánypicsa elnevezése népi név. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. virágot. cigány a. cigóri.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). összetett szó. cigányvalag. EWUng. petrezselyem a. J: ’Persicaria hydropiper. 253). Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. Vö. fekete nadálytő’. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy.. cigányvalog (ÚMTsz. vízibors (→ bors). cigány a.) tekert jelzőjét a növény R.. vízihunyor (→ hunyor). .. 254). orvosi körömvirág’. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). J: ’Symphytum officinale. cigánypicsa (ÚMTsz.) és a fekete nadálytő (3. Ember és növényvilág 198). A cigányvirág népi név. A fekete nadályt ő (3. fekete nadálytő’. keserűfű’. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. A cikkszár összetett szó. valag a.. kígyógyökér. valag a. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. Fűvészk.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. cigány a. N. cigóré. 1841: borsos czikszár (Barra 378). trankfű. petrezselyem a. cigányvalag N.. picsa a. szár a. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. az orvosi körömvirág (3.). ▌ 3. Hasonló szemléletű névadásra l.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. bolhaf ű. kígyóTESz.). nigricans. fenék’ összetétele. amely a levelet. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. A borsos keserűfű (1. TESz. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév.). A fekete kökörcsin (1. A fekete nadályt ő (1. ▌ 2. pettyegetett tüdőfű’. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. összetett szó. fekete kökörcsin’. cigány a. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. cigány a. cigányvirág (ÚMTsz. J: ’Persicaria bistorta. cigányvirág. cigória l. A kígyógyökerű keserűfű (2. EWUng.) virágja szintén sötétlila színű.. ebgyömbér helyett. cigánypicsa 1. vízibors (→ bors). 253). N. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja. EWUng.). A cigánypicsa összetett szó. cigányvirág 1. bár virága élénksárga. J: ’Calendula officinalis. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. 1807: Tzikszár (Magy. cigány a. darabos.. J: ’Pulmonaria officinalis. ▌ 2. A cigányvalag népi név. légyfű. kerti koriander’. feketés színű virág. ▌ 2. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). Vö.) borsos jelzőjére l. Vö. Diószegi–Fazekas alkotása. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. borsos keserűfű’. tavaszi hérics’. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. EWUng. összetett szó. kígyógyökerű keserűfű’. cikk a. virág magyarázó utótag összetétele.) és a pettyegetett tüdőfű (2. 1841: tekert czikszár (Barra 378). N. ▌ 3. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. J: ’Symphytum officinale.. a tavaszi hérics (2. A névadás alapja. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett.. termést tartja’ utótag ugor eredetű. cigány a. Fűvészk. ízekre tagolt. az egész növény felépítése (pl. A fekete kökörcsin (1. TESz. cigányvirág (ÚMTsz. cigány a.). J: ’Polygonum. cigánypicsa. Fűvészk.. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. N. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. J: ’Symphytum officinale.). keserűfű. N. fekete nadálytő’.) nyilván a növény feketés. Ember és növényvilág 240). lilás színű virágja alapján kapta a nevet.

cikória. lat.. (OrvK.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. 1775: Tzikoria (Csapó 207).). A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek.. vö. 1998: ciklámen (Priszter 351). cinnadónia.). pitypang’.ciklámen 116 cinadónia szár a. N. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. 128: 184. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). cinodonia (ÚMTsz. vö. cikoria. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB. ciklász 1807: Tziklász (Magy. κυκλάµινον ’ua. J: ’ua. cichorium.. A latin szó a gör.’. ol. sz. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. vö. 10. erdei ciklámen’.: RMGl.-i cyclamen került. fr. 1807: Tzikória (Magy.’. 73: 396). lat.: Cichoriana(k) gr. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. vö. 411). J: ’Geum. J: ’Hieracium murorum. 1794: tzikorja (TESz. — N.’.: RMGl. Fűvészk. 256). cicoria. pareyt. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. gímnyelv cinadó l. 307). J: ’ua. cinadó (MTsz. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. kichërion.) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. 1664: Cichorium Katankóró. 11: 132). TESz. 1775: Vadcikoria (Csapó 132). Cicoria (Lippay II: 90). 307). ▌ 4.). Zyklamen.). or. — N. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. Genaust Cichórium a. Nyr. cicoria. lat.). A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. cinadória. bötykös v.’. cinaduna. (MNy..’. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. — N. cyclamen. A ciklász nemzetségnév. mezei katáng’. kíchora. J: ’ua. kichër#. цикламен. cinaduna (Nyr. 48. J: ’Chelidonium majus. 1893: cyclamen (TESz. lat. 1578: Chelidonia (Melius 178a). 411). Marzell Hieracium murorum a. cigori (ÚMTsz. 1998: ciklász (Priszter 384). J: ’ua. vö. 1783: Czinedónia (NclB. 61). — ~fű 1540 k. cikórija (ÚMTsz. 307). cinadona. ném. κυκλάµινος. sz. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). J: ’ua. amely a gör. csalán címer l. ciclamino. — Ö: porcsin~.).’. az erdei hölgymál (3. cinedória.). 128). TESz. J: ’ua. cigória (NyF. 1763: Czikória (TESz. Ezek forrása a latin cyclaminos. cyclamen. ▌ 3. 135). a nevet a cikkelyes kalász (Magy. 127: 47. ném. cyclaminum. 1544: „Vöttem soskat. Fűvészk.: Cicoreath gr.). ang.). J: ’Cyclamen purpurascens. k. J: ’Cichorium endivia. cinagna.. J: ’Geum urbanum. A ciklámen nemzetközi szó. chelidën ’fecske’).). Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. J: ’Cichorium intybus. [herba] . erdei gyömbérgyökér’. kichória).). J: ’Taraxacum officinale. cicorea (< gör. cigóré. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. 1783: Vad Czikória (NclB. a magyarba a lat. — ~virág N. ang. EWUng. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). 1577 k. gyömbérgyökér’. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. cykoriat” (OklSz. ol.). ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. 70). lat. h.. Cinadó (MagyGyógyn.) és a pitypang (4. | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). 129). — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. cikória 1. 377).. többes szám: kichóreia. 1610 k. Fűvészk. k. tzikkelyes kaláſz” (Magy. 135). sziklament gr. J: ’ua. Fűvészk. salátakatáng’. cigóri (NyF. ciklam(nt gr. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör.). 1583: Cicoria Cichorium sil. (ÚMTsz. 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. cikória virág (ÚMTsz. 1775: Czinadonia (Csapó 91). cilján l. A mezei katáng (2. ▌ 2. 16). erdei hölgymál’. cichoreum. Nyr. cichorea. cenedonia (< lat. A cinadónia latin eredetű. chicorée. cinadóna. 104). fr. vérehulló fecskefű’. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka.’.’ átvétele. chicory. szakny. Zichorie. EWUng. c): RMGl. A cikória latin eredetű. 455). minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). kakas~ címnyelvűfű l.

cyprus ’henna(gyökér).) és a mezei üröm (3.) cindrót nevének szemléleti háttere. a neveket Melius alkotta.) szára szintén dróthoz hasonló. J: ’Equisetum arvense. A növény R. Mezei Cypros” (Melius 170a).: TESz.’. A cingrát a ném. J: ’ua. Putzkraut ’tisztítófű’. J: ’ua. J: 1807: ’Vincetoxicum. vérehulló fecskefű’.’. gen. kalincaínfű’. Fűvészk. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). szakny. Marzell Equisetum arvense a. lat. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. kalincaínfű’. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. 104). J: ’Calluna vulgaris. cinadona. mezei üröm’. a drót utótag szintén német eredetű. ký#n. || cingrát N.’. 2.). | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). cupressus. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. 384). 128: 56. cinadónia cintori. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. J: ’Ajuga chamaepitys. Zinnkraut ’cinfű’.eleme a ném. Fűvészk. Genaust Chelidónium a. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. J: ’Ajuga chamaepitys. cinadónia cingrát l. a Cynanchum (ma: ciprus 1. J: ’Artemisia campestris. a cinadona hangkieséssel. 1841: czinka (Barra 272). 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. Genaust Cynánchum a. Zinngras ’cinfű’ átvétele. 37). J: ’Chelidonium majus. a név Diószegi–Fazekas alkotása. feltehető egy ném. ném.). | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). Diószegi–Fazekas alkotása. tövistelen fagyalfajta’ (< gör. 1783: Mezei Czipros (NclB. csipke cipója l. ▌ 3. vö. N. A cinka nemzetségnév. cintorion. cingrát (MagyGyógyn. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). N. A kalincaínfű (1. cindrót (MagyGyógyn. a gódirc utótag nemzetségnév. (Melius 20).-i Cynanchum (< gör. csarab’. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). első megjelenése: 1395 k. A közönséges csikófark (1. R. Nyr. cinadória. mosófű cinnadónia l. 184). TESz. A cinadóniagódirc összetett szó. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. közönséges méreggyilok’. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). ciprus cindrót 1. Szent Lőrinc füve helyett.’.. 184). J: ’Ephedra distachya. 1783: Vad Cypros (NclB. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. kýpros). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. A kalinca- . cinaduna.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. Scheuerkraut ’súrolófű’. istenke~ cipor l. a csarab (2. lat. fecskefű.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. mezei zsurló’. a cinadória hangcserével keletkezett.. — homoki~ 1903: Homoki v. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. méregölőfű. és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. idegen nyelvi megfelelőre vö. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz.. cinedória l. A mezei zsurló (2.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. J: ’ua. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. A magyar ciprus a lat. centaurea cipke l. A méregölő jelző magyarázatára l. J: ’ua. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. méregölőf ű. 362). ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). cinmosófű l. Fűvészk. ez a latin szó a magyarba is bekerült. cypressus. ▌ 2. cinmosófű (→ mosófű). cintória. és a növényt edények tisztítására használták. J: ’ua..). cintorium. | 1841. *Zinndrot növénynév is. Vö.’. ónf ű. EWUng. 369) nevet javasolja a R. közönséges méreggyilok’. 37). közönséges csikófark’. cinagna l. 312).). a cinaduna talán népetimológiával jött létre. A cindrót cin. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele. kynós ’kutya’. méreggyilok’. Növényszótár 94). A ciprus latin eredetű. 1911: cindrót (Cserey. cintorja l. ▌ 2. Fűvészk.

— ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). A cukorjuhar összetett szó. coriandrum l. az előtag a lat. nyír3 a. Szabó. citrum ’citromfa.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1. mezei pipacs’. mert a levelek citromillatúak. mirtusz-. A verbéna utótag latin eredetű. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. A ciprus ’mezei üröm’ (3. lemon. Citronella.-i Verbena (< lat. citromf ű. J: ’Papaver rhoeas. J: ’Melissa officinalis. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. de nem txuiſſes. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427).. 1998: citromfű (Priszter 427). 1998: cukorjuhar (Priszter 289). ciprushoz hasonló felépítésű. phýllon ’levél’) fordítása. Citronenmelisse. ill. 111). olajfa. Az orvosi cit- romfű (1. — N. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre.) vadciprus neve tükörfordítás. J: ’Aloysia triphylla. ág’ < indogermán *²erb. ennek gyümölcse’ átvétele.. A háromlevelű magyarázatára l. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . lat. a névadás magyarázatára l.. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé. alaczon faczka” (Melius 20). citroenkruid. verbéna a. a névadás alapja. J: ’ua. tujafa. citromfű (ÚMTsz.’csavar. citrum ’citromfa. Cucik (MagyGyógyn.. A citromcserje a ném. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. tri’három’. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. a növény elsősorban savanyú. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). vizenyős rét’ első megjelenése 1578. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. Melius 437. Marzell Calluna vulgaris a. Genaust Verbéna a. vö. lat.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63).. háromlevelű citromverbéna’. szakny. a ném. A háromlevelű jelző a lat.’. vö. ha megdörzsölik őket. J: ’ua. Genaust citrátus a. — Ö: fenyő~.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. verbéna a. k. orvosi citromfű’. TESz. citromcserje.) citromfű neve a ném. triphylla (< gör. MNövSz. a fű utótag magyarázó szerepű. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). teker’ tőből) átvétele.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. cukorjuhar(fa)’. 390). a lat. nyír3 a. 40). J: ’ua. EWUng. J: ’Acer saccharum. A háromlevelű citromverbéna (3. Zitronenstrauch tükörfordítása. 1783: Czitrom-fü (NclB. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). amely cuclihoz hasonlít. J: ’Melittis melissophyllum. ném.’. A névadás alapja a növény „nyers füve . Citronenkraut. verb#na.’. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. a nyír ’mocsár. A citromfű (1. háromlevelű citromverbéna’. ▌ 3. és hasonló az orvosi citromfűhöz. levél. a névadás alapja. citromfű 1. ▌ 2. citraria..) összetett szó. 234). — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn.’. TESz. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). háromlevelű citromverbéna’. A csarab (2. nedves talajon él meg. életfa’. a név talán a német.). citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297). a növény a verbénafélék családjába tartozik. Marzell Aloysia citriodora a. Genaust Tripetália a. holl.) citromfű neve a növény R. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). J: ’ua. a növény citromillatú. 1911: citromfű (Cserey. 389).stb. koriander cucik N. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB. EWUng. czitrom szagu.. Melissa officinalis a. A cucik népi név. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. A déli méhfű (2. a növény bokorszerű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. déli méhfű’. Növényszótár 11). citromcserje. babér-. J: ’Aloysia triphylla. Zitronenkraut tükörfordítása. ang. J: ’Aloysia triphylla. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak.. hogy a levelek hármas örvökben állnak. hazánkban csak a nyugati határszéleken. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). A citromverbéna összetett szó.

édeslevelűfű. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. minden bizonnyal a növény egyéb. ném. Zuckerahorn.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. cukorkóró N. juhar. A névadás alapja a növény édes gyökere. 148). A cukorkóró népi név. Cukorkóró (MagyGyógyn. édes előtagú neveinek hatására jött létre. édesfa. J: ’Glycyrrhiza glabra. vö. . édesgyökér. igazi édesgyökér’. vö. az utótagra l. Marzell Acer saccharum a. ang. sugar maple.

1525 k. J: ’Sanguisorba minor. J: ’Sanguisorba minor. 1540 k.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. ezeren ſebbe eſtek. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. ezért latin hatással is számolhatunk. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. a TESz. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy. 1500 k.. Fűvészk. J: ’Pimpinella saxifraga. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). ma ilyen nemzetség nincs’..). a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). az Attila fiának. ▌ 2. Fűvészk. 515). A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. 1525 k.). 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. TESz. Az adatok között azonban feltűnik a lat. | 1584: ’Sanguisorba officinalis. Fűvészk. (régen a két nemzetséget gyakran keverték).) hasonlóság alapján keletkezett. Ó Buda. a növények megjelenése nagyon hasonló.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. 392). 356)..: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). 1807: Tsábaír (Magy. 1798: ’Sanguisorba minor. | 1775. EWUng. 351). könnyen kaphattak azonos nevet. csabaíre’. „melly nevezetét. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. 1525 k. Csabának nevétől vette. 1783: Csába-íre (NclB. 331). vérfű’. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. Endre között majd 15. 1775: Csába ire (Csapó 51). 1610 k. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. J: 1500 k. 1783: Csába-ire (NclB.’. 1540 k. . Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak.. A csabaíre (1. de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai.CS csabaíre 1. szerint magyar fejlemény. J: ’ua. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. ill. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. és Sz. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve. 515). így kelet- kezett csabaíre nevük. hasznos földitömjén’. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp.: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat.. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. 2. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. | 1807: ’Poterium. 256). — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. 1610 k.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. ill. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). csabaíre’. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. csabaíre’.

Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. J: ’ua. A csábító a hangfestő eredetű csáb. 1807: bujdosó Tsalán (Magy.).. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). nagy csalán’. csona. csanár. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). csolán. cs™n™l. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. csalánt. J: ’Urtica dioica. 29). szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. fekete peszterce’. 1578: Hólt czalán (Melius 100).). 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). csalán csalán 1. 77). 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). ▌ 4. 1998: apró csalán (Priszter 531). hogy a növény mérgező.’. csuhány. csilánt. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). 1948: csábító fű (Halmai 40). csojjant. csujány.. de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. EWUng. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. 130). csabaíre a. eszét megzavarja’ jelentéssel. 394). peszterce | Ballota nigra. Vö. ▌ 2. 138). 1783: Apró Tsalyán (NclB. J: ’Lamium sp. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). cs™n". 138).). csinár. 148). 1998: nagy csalán (Priszter 531). csojjany.: vrtica: chalan (BesztSzj. J: ’Urtica sp.) helyettesítették. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. csona. árvacsalán’. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53).’. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr. csián. fehér árvacsalán’. csonár. a csajka előtag szlovák eredetű. cs(lánt. csollánt. csabaíre a.. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . Fűvészk.. XVI. 1405 k. 133). csajkavirág (MagyGyógyn. — holt~ 1525 k. álomfű. J: ’ua. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). J: ’Urtica urens. csolláng. Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. csojánt.: Vrtica: Chynal’. J: ’ua.: RMGl. csabaíre. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393). EWUng. csalám l. J: 1775: ’Ballota nigra. cs(lán. 138). csih›nt.). csabaíre’. | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. csoján.’. v. 1998: kis csalán (Priszter 531). 1783: Nagy Tsalyán (NclB. apró csalán’. csanal. szillán (MTsz. J: ’Lamium album. nagy csalán’.: vrtica: chalan (SchlSzj. csábul a. 1775: Csába üröm (Csapó 51). csinál. MNövSz. A névadás alapja a növény virágjának formája. 350). csijány. csaláng. ▌ 3. 386). 388).csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. csilly›ny. fekete peszterce’. csujáng. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393).: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. csanál. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39).’. TESz. silány. csalán csajkavirág N. J: ’Hyoscyamus niger. Fűvészk. csillyán.: RMGl. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. csohán. — apró ~ 1525 k. cilján. jelentése ’csésze’. 423). az utótagra l. csajka a. csábul a. TESz.’. A csajkavirág népi név. — N. 138). J: ’ua. csani. csilánk. sillyán (ÚMTsz. v.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. A csábítófű öszszetétel magyarázata.’. | 1998: ’Ballota. TESz. kábító hatású. csajka a. 1775: Chyallán (Csapó 53). csoh#ny (Nyatl. J: ’ua. cs(lány.). 138). 1583: hot chàlan Vrtica labeo. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). 423)..: RMGl. Vö. 29: 364). J: ’Glycyrrhiza glabra. igazi édesgyökér’. nagyobb mennyiségben halált okoz. csanáj. csajánt l. csollán. A csabaüröm összetett szó. 259). 423). csovány (MagyGyógyn. XVI. 138). Csanál. J: ’Sanguisorba minor. csinált. cs(n"l. J: ’ua. EWUng. sz. csábítófű (MagyGyógyn. vérf ű. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. 1395 k. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. — N. silyán. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt..). 1925: csábítófű (Jávorka 973). üröm a. csonál. Az előtag magyarázatára l. csajánt. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. csián. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. 1813: Csaba Üröm (Magy. üröm a. bolondító beléndek’. csalán | Urtica dioica. sz. csójány.. csabaíre. csalám./1450 k. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). J: ’ua. 138).’. 2. csójján. csohán.

čalaÛan ’csalán’. 428). ném. és elhagyták. tartó’ összetétele. a lat. A holtcsalán (2. nyak~ (→ csapfű) . a lat. eredetű (vö. 428). 169). A TESz. dwarf nettle ’törpecsalán’. J: ’ua. J: ’ua. 390). ang.: Tsalmatok (Julow 267). hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. csanál. dioica fordítása. small nettle ’kis csalán’. ▌ 5. Urtica minor fordításával jöttek létre. A göcsös görvélyfű (6.’. A fekete peszterce (3.. Fűvészk. 29). 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. csanár. ūvula csanáj.). J: ’Hyoscyamus niger. idegen nyelvi megfelelőre vö. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55). csalmatok a. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. idegen nyelvi megfelelőre vö. (TESz. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. bolondítóf ű. 1783: Tsap-fü (NclB. a magyarba a tör.. mérges” (Barra 336). első adata 1807-ből van. A kétlaki jelző a lat. déli méhfű’. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). •rere ’égni’) fordításával keletkezett. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56).csalmatok 122 csapfű (NclB.. A nagy csalán (1. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. bolondító beléndek’. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. és az EWUng. EWUng. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’Ruscus hypoglossum. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. a fekete jelző a kis termések színére utal. a Hyosciamus növénynemzetség neve. EWUng. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. J: ’Melittis melissophyllum. A név Diószegi és Fazekas alkotása.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. Fűvészk. 392). 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton.. — Ö: árva~. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. 6: 42). čalkan. A déli méhfű (5. belénd csalmatok 1807 e. 382). 4. 1783: Erdei Csallán (NclB. égető.’.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). csalmatok a. Urtica (< lat. ném. a lat.) a lat. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). Növ. lónyelvű csodabogyó’. A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. a lat. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). 1783: Fekete Tsalyán (NclB. Az apró csalán (4. csani l. süveg’ és a tok ’burok. minden része . 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402)..) megjelölésére szolgál. TESz. J: ’Scrophularia nodosa. ném. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. A csalmatok nyelvújítási szó. čalkančak ’ua. Az égető. idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Hyoscyamus. J: ’ua. Waldneſſel (Veszelszki 450). 2.’.. a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. Uvularia (< k. csalán csalmás beléndek l. 174). az elnevezés alapja a növény korsó alakú. csag.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. pl. göcsös görvélyfű’.) és a göcsös görvélyfű (6. A névadás magyarázata. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. great nettle ’nagy csalán’. viszkető fájdalmat okoz. 1863: csalmatot gr.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. bolondító. A csalán ótör. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. a növény kétlaki. Az égető jelző arra utal. 174). nem okoz égető érzést. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). Fűvészk.’.’). J: ’ua. Fűvészk. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). ▌ 6.. A csapfű a lat. mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. Urtica mortua fordítása. lat. 390). A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. disznó~. csalán csap l. beléndek’. alt. hogy ha a növény a testhez ér. LXXI. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. MNövSz. csalánt l. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. halálos.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. 1808: Tsalmatok (Magy. 2. 423). viszketést okoznak. Vö. ang. csípős jelzők arra utalnak. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. TESz.

csattantó 1783: Tsattantó (NclB.). Kleschenstaud’n. J: ’Heracleum sphondylium. császárszakáll.). 3: 56: TESz. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419).). csarak (Nyr. N. 1998: csarab (Priszter 322). szúrós tüskékkel borított toktermések. csattan a. ▌ 2. vö. 420). közönséges medvetalp’. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). csattogógaz N.. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. 73: 396). A névadásra hatással lehettek a tojásdad. Vö. — N. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. csattangó a. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal.’.). (Calluna vulgaris). csarap. szappanfű’. csarapfű (ÚMTsz. tricolor. másik nagyon hasonló felépítésű növény. J: ’Viola tricolor subsp. csattogó (ÚMTsz. EWUng. tehén~ csék l. R.). csalán csemege l. csarak (ÚMTsz. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. EWUng. sászársz(káll (ÚMTsz. J: ’ua. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. Lippay a lat. J: ’Datura stramonium. nagy völgycsillag’. csattogógaz (Nyatl. a -t. 204).EWUng. A császárgyökér Wagner alkotása. a rom.’. A csarab ismeretlen eredetű. J: ’Fragaria vesca. . mestergyökér.. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. TESz. császárszakál. Kaiserwurz ’Astrantia maior. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). a csattogó jelző magyarázatára l. J: ’ua. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. császárszakáll (ÚMTsz. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254).). hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144). csarab 1892: „Csarap. 1: 865 csarap a. midön Leveleit vizben fözik. J: ’Saponaria officinalis. császár szóval helyettesítette.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett.és -ó képzőelemek. A császárgyökér tükörszó. — ~fű N. csattogó szamóca (→ szamóca). A csattan hangutánzó eredetű szó. erdei szamóca’. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). csarak l. ném. császárszakáll 1. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. J: ’Calluna vulgaris. pukkantó. 427) tükörfordítása. A szappanfű (2. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. csarab (EtSz. cselány l. egér~f ű. császárvirág. csattanó maszlag’. császárszakáll.. 91). és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). tricolor. sólyom~ TESz. akkor pukkantó hang hallatszik. Idegen nyelvi megfelelőre vö. csattan a. csattogó a. A csattogógaz összetett szó. csecs l.. Marzell Datura stramonium a. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. vadárvácska’. A névadás magyarázatára l. vadárvácska’. pitypang’.). J: ’Viola tricolor subsp. J: ’Taraxacum officinale. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. 420). császárszakáll (MagyGyógyn. Hasonló szemléletű névadásra l.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. Vö. ném.). a névadás alapja a virágok formája. a lat. a névadás magyarázata. Vö. csattangõ (ÚMTsz. Vö. felálló. szálka~ cselán. Somogym. csarab. csarab csarbóka l. hangalakja a növény virágjával. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. — N.). a növény ezeken a területeken őshonos. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. még csattogó szamóca (→ szamóca). Marzell azzal magyarázza a névadást. Idegen nyelvi megfelelőre vö. csarab’. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. Barba imperataluj (NomVeg. 339). csattanó maszlag l. ném. TESz. csattogó N. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. bárány~fű. Genaust úvifer a. A császárvirág nevet Lippay alkotta. Marzell Astrantia maior a. csattangóra.

J: ’ua. a közönséges kutyabenge (4.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8).) büdös jelzőjére l. szln.) és a göcsös görvélyfű (6. J: ’Prunus padus. blg. čerešňa. чeрéшнa. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF.). 257). 2. közönséges kutyabenge’. csengőfű 1525 k. cseppentő l. 296). J: ’Hypericum perforatum. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). hogy a növény virágzata sárga bogernyő. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll. | vad ~ 1807: vad – v. — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. A névadás magyarázata. sz.) havasicseresznye nevének alapja. ▌ 4. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. valamint ha az érett. or. igen mérgező. Az utótag a bürök növénynév átvétele. cseng a.’. édes mandula’.’. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. J: ’Frangula alnus. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. sólyomcsemege csemete l. 373). Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. 408). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. ▌ 5. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). Fűvészk.). a növények felépítésének hasonlósága alapján. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. чeрéшня. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. Wolfskirsche ’farkascseresznye’.’. ir. közönséges orbáncfű’. Az áfonya (3. a növény termése cseresznyéhez hasonló. főnevesült. cseng a. Perforata: Czengô fé (SzikszF.). a zelnicemeggy (5. amely veszedelmes. 164). EWUng. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös.. A maszlagos nadragulya (2. zamatos turbolya’. hártyás toktermést a szél fújja. J: ’Anthriscus cerefolium. cseresznyeszemekhez hasonló termése van.’. büdösfa. 1578: Czengx f× (Melius 134). J: ’Prunus sp. чрéшня. J: ’Hypericum perforatum.. чeрéшня. J: ’Atropa belladonna. 392). cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. közönséges orbáncfű’. J: ’Scrophularia nodosa. 1783: Csengö-fü (NclB. cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. ▌ 2. 342). 257). áfonya’. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). v. sativa. J: ’ua. az áfonya (3.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl. Nyr. J: ’Vaccinium sp. de a névadásra hatással lehetettek a ném. magyarázatára l. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. J: ’ua. A magyarba egy szláv R. Myrtillus a.: RMGl. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. Afonya” (PP. XVI. 127: 329–330. A csemegebürök összetett szó. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. J: ’ua. 130). чeрéшa. 258). galagonya csemegesulyom l. fülbe~ cserbóka l. maszlagos nadragulya’.). mandula. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). vö. A kutyabenge (4. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. az utótagra l. csorbóka cseregalagonya l.) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. ▌ 6. 373). 408).) fekete cseresznye. hogy a növény ehető fűszer.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. a csemege előtag jelzi. A zelni- . feketés. ▌ 3. blg. A csengőfű talán magyar alkotás. havasimeggy (→ meggy). TESz.). J: ’ua. A cseresznye szláv eredetű. črě šьnja kerülhetett. szlk. A csemegemandula összetett szó. 1775: Csengö virág (Csapó 58). 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). csengő hangot ad. még csemegemandula. A növénynévben az előtag arra utal. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. cseresznyefa’. 175). EWUng. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. A maszlagos nadragulya (2.. 256).’. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. göcsös görvélyfű’. črYšnja. J: ’ua. Fűvészk. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. J: ’Prunus dulcis var. vö.Tseresznye (Magy.’. Fűvészk. zelnicemeggy’. hogy a növény magas hegységekben fordul elő.: RMGl.. csemege a. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). a cseresznyefa első megjelenése: 1256. gerézdes .

kazuár~ (→ kazuárbokor). A csete ismeretlen eredetű. A göcsös görvélyfű (6. — N. J: ’Quercus cerris csertölgy’. 1862: csete (CzF.’. EWUng. Hasonló szemléletű névadásra vö. cserzőfa. J: ’Alnus glutinosa. A gerezdes jelző a laza. J: ’Teucrium chamaedrys. csészebogyó 1807 e.). Szabó–Péntek. Ember és növényvilág 229. kaporna(~). cserszömörce (→ szemerke). A cserzőfa előtagjára l. citrom~. J: ’Dryopteris filix-mas. — Ö: farkas~.). J: ’Abies alba.: Tsészebogyó (Julow 266). gerezd a. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. és éretten piros. csAtA. TESz.) erdélyi szó. Fűvészk. — ~fa N. N. hánytató~ (→ hánytatófa). üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a).: RMGl. gerezd a.). vö. minor ’kis. sarlós gamandor’. cserlevelűf ű cserge N.’. A cser déli szláv eredetű. húsos tobozbogyót alkot. barát~ (→ barátbors). cserge (Péntek–Szabó. EWUng. A névadás alapja. J: ’Sambucus ebulus. blg. jelentése: ’szőlőfürt’. — Ö: bodza~.. fenyővessző’. 257). Ezerjófű 175. rom. J: ’ua. az erdei pajzsikát nevezték így. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). virág’. csetenyefa (Péntek–Szabó.. gyalogbodza’. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. és ebből a téve- . fekete bodza’. csete (MagyGyógyn. mézgás éger(fa)’. csermulya l. цер. kisebb’) fordításával keletkezett. J: ’Cotinus coggygria. 269). || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. ill. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). Ember és növényvilág 201).. Vö. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. csete. gerezd a. csèrfa (Péntek–Szabó. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. ez él tovább a rom. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. pl. magyarázatát l. fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). hogy a gömbölyű. kutya~. cser. quercus ’cser’. 316. csete ’bodzavirág’. román eredetű. A cserge erdélyi népnyelvi szó. eb~. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele. cserje l. csikófark’. apró cseresznyére emlékeztet. 285). sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). csermoglya. 2. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. cserszömörce (→ szemerke). azon. zsidó~. az adatok azt mutatják. ▌ 2. Az is lehetséges. J: ’Ephedra. цер. cétin% ’fenyőág. Péntek–Szabó. alii fést fé (SzikszF. termés. cer ’ua. 272. Marzell Atropa belladonna a.: TESz.’. a névadás alapja. csete 1.’ szóban. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua. a -z és -ő képzők. erdei pajzsika’.-e. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. cèr ’cserfa’. 276. a gerezd első megjelenése: 1395 k. szln. ott. J: ’ua. Querculus minor (Melius 37) (< lat. 393). csipke ’növény. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.) termése kicsi. fürtökben fejlődő termésre utal. A névadás alapja a növény termése. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. cerь. vö. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. kérgéből cserlét készítenek. szemerke cser 1. cserfalevelűfű l.’. sárga cserszömörce’. szl. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. mac. bogyószerűvé válik. csormolya cserszömörce l. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. kicsi csomókban. ▌ 2. hogy a rom. Ember és növényvilág 229). Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. csete.) feketecseresznye elnevezésének alapja. TESz. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. hogy lehet a bodza. Vö.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. Ember és növényvilág 197. csetenyefa N. J: ’Sambucus nigra. cerrus ’ua. csätä ’bodza’. A csetenyefa népi elnevezés.). TESz. közönséges lucfenyő’. különféle páfrányfajokat. szb. 286). hólyag~. kapri(~). vö. A szláv szavak forrása a lat. farkas~. valamely részének. csete (MagyGyógyn. ill.

shrubby horse tail elnevezés is utal.. csibe a. csibedöglesztő (NéprÉrt. és a tokokat viselő rövid szárak. valószínűleg a ném. közönséges csikófark’. equisetum < lat. lófarkhoz hasonlítanak. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. J: ’Bellis perennis. egyenes szárain ülő apró levélkéit. equus ’ló’. a névadás magyarázata. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey.’. cimbora’ utótag szláv eredetű. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. csetenye a. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia. csicskenyefa. bojtszerű formáját írja le. equisetum quartum (< lat. a toktermések májusban érnek be. hogy a növény vesszős cserje. A név arra vonatkozik. A csibehúr összetett szó. || csirkedöglesztő N. csibehúr’. Roßschwanz tükörfordítása. . belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. a koma ’pajtás. csík a. csirkedöglesztő (Gyógysz. mert megdöglenek tőle. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. mely a csibe beléhez hasonlítható. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. saeta. J: ’ua. ficaria. réti boglárka’. J: ’Ephedra distachya. TESz. csicskenye. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). 126: 48–71.. abban a hiszemben. Gänseblümchen ’libavirágocska’.) csikófark elnevezése összetett szó.. hogy „Akkor virágzik. pikkelypáfrány’. mezei zsurló’. csík2 a. 126: 48–71. Marzell Ephedra distachya a. EWUng. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. A csibevirág népi elnevezés. csipke csihant l. Csicsiskoma (MagyGyógyn. J: ’ua. Növényszótár 94).) csikófark neve népi név. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. sörte’) név.) vesszős. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. csalán csibedöglesztő N. Vö. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. ang.. Nyr. TESz.’. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). közönséges tyúkhúr’. valamint a R. A közönséges csikófark (1. Az ókori természettudósok. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211).) és a mezei zsurló (2. a névadás magyarázatára l. 279). a Spergula nemzetség neveként használják. a névadás alapja. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. őszi kikerics’. A mezei zsurló (1. csibevirág (Kovács 18). 124: 239–247. 1925: Csikófark (Jávorka 35). motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. 87). 33: 244). csikófark 1. seta ’állati szőr. J: ’Equisetum arvense. ▌ 2. 37). 128: 57. amely a növény hosszú. a jellegtelen. nyugati salátaboglárka’. még lófarkf ű. 1998: csikófark (Priszter 367). 50). — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). J: ’Ranunculus acris.’. | 1948: ’Stellaria media. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Marzell Colchicum autumnale a. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. 126: 48–71. EWUNg. keskeny levelekre vonatkozik. N. Nyr. Nyr. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. J: ’Asplenium ceterach. Diószegi–Fazekas alkotása. kanyargós szárára utal. A csicsiskoma népi elnevezés. csikófark (MagyGyógyn. csibevirág N. J: ’Colchicum autumnale. A haraszt utótag arra utal. vadszázszorszép’. J: ’ua. Nyr. J: 1807: ’Spergula. csián l. 377). | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). még tyúkhúr. csicsiskoma N. csiggenye l. csibe a. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. zöld hajtásai hasonlóak. az előtag arra vonatkozik. A névadás magyarázatára l. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz. TESz.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Fűvészk. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. prücsökkoma. Nyr. A mezei zsurló (2. lat.

J: ’ua. 1998: csikorgófű (Priszter 386). st#lla ’csillag’. csillaghúr. 357). 272). tyúkhúr. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása.-i Stellaria (< lat. csillaghúr 1807 e.. A közép előtag a lat. vö. 258).: közép tsillaghúr (Diószegi 272). csikorka l. J: 1807 e.csillagfű 127 csillagszék 321). J: ’Cynodon dactylon. J: ’ua. 1807: Tsillaghúr (Magy. TESz. lat. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. J: ’Stellaria media. star wort. Fűvészk. orvosi csikorgófű’.’. J: ’Stellaria media. májfű csillagosfű l.. még disznópázsit. szirmai sugarasan szétállnak.’. EWUng. J: ’ua. || csillagosfű XVI. összetett szó.: RMGl.). st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. J: ’Gratiola officinalis. 257). csillagmáj l.’. 1783: Tsillag-fü (NclB. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386). 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. purisago (< lat. 1807: ’Stellaria. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF.: Csillaghúr (Julow 402). Fűvészk..-i Cynodon dactylon (< gör. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. vö. lat. pūrus ’tiszta’) és a R. 1948: ’Stellaria media. 393) nevet javasolja a R. J: ’ua. Fűvészk. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. — Ö: liba~. 1862: csillaghúr (CzF. Sternmiere. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. közönséges csillagpázsit’. Genaust médius a. st#lla ’csillag’.. Genaust dactýlifer a. közönséges tyúkhúr’. négylevelű farkasszőlő’. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. 272). dáktylos ’ujj’). 45). csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). a névadás alapja a növény csillag formájú levele. 87). belsőség’ jelentésű húr a növény vékony.’. | 1862. Idegen nyelvi megfelelőre vö. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. a lat. | közép~ 1807 u. 1: 997). A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. csikorog a. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. ang.. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). A csillag előtag a növény virágjára utal. ném. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). lat. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. 357). Stellaria (< lat. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). J: ’Gratiola officinalis. baromfibélhez hasonló szárára utal. pūrgāre ’tisztít’ < lat. tyúkhúr’. csikorog a. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. Genaust Stellária a. szakny. A csillag előtag magyarázata. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. J: ’Paris quadrifolia. ſárt. J: ’Stellaria media. Marzell Gratiola officinalis a.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. 1864. orvosi csikorgófű’. Marzell Cynodon dactylon a. ném. Vö. amely csillag alakú.’. még csillaglevelűfű. A csillagfű a ném. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. közönséges tyúkhúr’. J: ’ua. magyarázatára l. közönséges tyúkhúr’. sz.’. általában négy levéllel a csúcsán. hogy a növény fűféle. csikorgóf ű csilánt l. 1864: csillaghúr (Gönczi 243). epét. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. szakny. istenkegyelme. közönséges tyúkhúr’. 364). csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. a névadás magyarázata. J: ’ua. v. csikorgófű lett. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). 272). istenharagja. dáktylon < gör. a . || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). A csikorgófű a R. a névadásra l. UEWb. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6).-i Stellaria media utótagjának fordítása. az utótag a ’bél. Fűvészk. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki. valamint a csillagszerű virágzat. 2.

a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. Ezek a szláv šipь ’tövis.. galagonya~. 255). 364). csipkefa. erdei peremizs’. csipkebogyó’. Fűvészk. A csillagvirág egyedi adat. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58).csillagszívfű 128 túf ű. bücske. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. még csillaglevelűf ű. koríanon ’koriander’ < gör. 329). vö. magyarázatára l. ném. csimázfű.. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. székf ű..). csipkebokor lat. 1246/1408: „ab vna dvmo. 1578: Czipke (Melius 23a). A csillagszívfű Benkő alkotása.. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). nyíl’ származékai. UEWb. cibál. 1863: Csüpke (TESz. Wanzenkraut ’poloskafű’. 1836: Tsipkenye (TESz. Fűvészk. cémex. csimasz a. J: ’Paris quadrifolia. 4-levelű: Bokr. Páris-fű helyett. 255). J: ’Galium odoratum. Fűvészk.. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). koríandron. TESz.tő jelentése ’csillag formájú’. st#lla ’csillag’) fordítása. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. farkasszőlő’. csillár 1807: Tzillár (Magy. szlk. cibál). gesztenye növénynevek hatására jött létre.). Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése.-i coriandrum fordítása (< gör. 2. A csitkenye. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. négylevelűfű. lat. (Melius 138a). a szék utótagra l. csicskenye a N. mac. csitkenye. EWUng. Marzell Coriandrum sativum a. J: ’Paris. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. csimasz a. Marzell Asperula odorata a. A csill. — Ö: eb~. gyepűrózsa’. vö. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. boglárka’. csillagfű.-szorb šypka ’csipkebogyó’. berkenye. blg.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. csillár a. шuпка ’csipkebokor.. farkasszőlő. csillár a.-i Rubus (< *reub. que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). TESz. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. cipke. 255). farkas~ csipa l. Vö. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. csipke1 a. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. J: ’Ranunculus sp. kerti koriander’. 375). négylevelű farkasszőlő’. Herzfreund ’szívbarát’. Fűvészk. J: ’ua.). 43: 142). káron ’kömény’. A csimázillatúfű a lat. f. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. koríannon.. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. cimicaria (lat. J: ’Coriandrum sativum. 46. sem a köznyelv. csalán csinge l. 4-ſzirmú” (Magy. szakny. csillag a. Lippay alkotása. шúпка.). vö. . šípka. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78).). és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. EWUng. csimázillatúfű 1525 k. tüske. A csimázfű a lat. gen. Stinkdill ’büdösfű’. A csipke valószínűleg szláv eredetű. 1831: csiggenye (TESz. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). csalán TESz. csillyany l. kóris ’poloska’ < gör.szaggat. szagos müge’. 1783: Tsipke-bokor (NclB. Sípk™ (Nyr. és az húſt meg ſózod. csicskenye. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája. csitke. J: ’Rosa canina. csipkéje l.) kiűzésére használták. EWUng.-szorb šípka. csipke1 a. csinár l. A névadás magyarázata. csipcse (ÚMTsz). szakny. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. csimázillacsillyán. Vö. kár ’tetű’). csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr.’. csütke (MTsz. 256). fa~ csipcse l. az az. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném.). a. — N. 393) nevet javasolja a R. Vö. Stellaria (< lat. csillag a. csinált. Wanzendill ’poloskakapor’.. 1783: Tzillár-fü (NclB. J: ’Inula conyzae. Genaust Cimicífuga a. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. bicske.

csipke.. Diószegi–Fazekas alkotása. 339). Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. Jávorka 848). J: ’ua. szeder’.. a Rubusfajok ’tüskés szeder. Az előtagra l. csipke. vakuló~ csirkedöglesztő l. Fűvészk. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). a Rubus-fajok ’tüskés szeder. J: ’Datura stramonium. Mora Baccae. J: 1911: ’Ruscus sp. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. macskamenta’. gyepűrózsa’. 343).. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. a csipkefa összetétel (2.: Rubus. csipke a. tyúkvakító. 256). az utótagra l. málna’. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). 2. 1525 k. hypoglóssum a. 2. Vö. J: ’Rosa canina. 1783: Tsuda-fa (NclB. Növényszótár 262). csipkebokor csirkevakító N. rózsa. J: ’Rubus sp. 135). acule#tus ’tüskés’) fordítása.. 222).) megnevezésére szolgált. ▌ 2.. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. J: ’Rosa canina. Fűvészk. A csipkepitty nemzetségnév. szépséges. (632/9). pittyed a. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). Fűvészk. hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. Nyr. inkább népi megnevezés.’. csipkebokor csoda l. 120). Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. ricinus’.: Chÿoda farol gr. csuda bogyó (Cserey. | 1948: ’Ruscus aculeatus. piros virágú. Fűvészk. csipke a. 375). — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). 1813: Tsipkefa (Magy. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. pettyegetett tüdőfű’. csodafa 1. csirkevakító (MTsz. Az összetétel előtagjára l. csipke. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. a csipke ’cakkos’. piros termése. ~fű csodabab l.. 1664: Csuda fát gr. csodabogyó’. Csirkevakító (MagyGyógyn. apró. idaeus. A ricinus (1.) csodafa neve a ném. 1578: Czoda fa (Melius 82a). seggvakaró és csipkefa helyett. gl"ssa ’nyelv’) fordítása. A lónyelvű jelző (2. J: ’Rosa canina. csitke. málna’. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). Mora Rubi: cipche bokor. 126: 48–71. 375). A csirkevakító népi név. csodamag csodabogyó 1. J: ’Pulmonaria officinalis. sz. 387) nevet javasolja a R. A névadás magyarázata. pittyed a. J: ’Ricinus communis. EWUng. — Ö: macska~.) a lat. hypó ’alatt’. csipkefa 1. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. Csicskenyefa (MagyGyógyn.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. aculeátus (< lat. gyepűrózsa’. A csipkerózsa összetett szó. a névadás alapja. TESz.) a lat. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). — N. 393). A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. Genaust aculeátus a. csitkenye l. XVI. J: ’Nepeta.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg.). ▌ 2. hypogl#ssa < gör. J: 1584: ’Rubus sp. gyepűrózsa’. A csipkepitty összetett szó. a növény ágaira és leveleire utal. 1595: Chyuda fa (Beythe 127).. csattanó maszlag’. 343). faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. hypoglossum (< lat. gör. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. hypógl#sson < gör.. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. szeder.csipkefa 129 csirke l. ▌ 2. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. 303). 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27).) is átvették a nevet. hanem bokor. 335). csitnyebokor (MTsz. csipnyebokor l.és málnafajok’ (1. 1577 k. A névadást az magyarázza. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. (Lippay II: 223). 1998: „csodafa” (Priszter 481).). 1783: Tsipke-fa (NclB. 1911: csoda v. J: ’Ruscus hypoglossum.és málnafajok’ (2. Fűvészk. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz.) neve. szúrós csodabogyó’. v. lónyelvű csodabogyó’. az előtagra l. csipke csitnyebokor l. — N. ▌ 2. A szúrós jelző (1. a növény nem fa. a’ középső tsipkés” (Magy. hogy a karéjos levelű.

Ember és növényvilág 221). 1911: csodahere (Cserey. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. vulneraria. hogy a növény furcsa. csojjant. Növényszótár 15). csodabab (Csapody–Priszter. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. 126: 301. 257). A csodahere a ném.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Datura stramonium. A csókahagyma erdélyi. sebekre hámosodás gyorsítására. a bab alakú. csodafű 1. csodamag N. a bukik igéből alakulhatott ki. piros gólyaorr’. mérgező termésre utalnak. 425). hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. csohany. amikor a madarak is ébrednek. Magy. . 29). 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). J: ’Colchicum autumnale. A here utótag magyarázatára l. 2. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. vö. A csodafamaszlag Márton alkotása. 126: 302. csodamag (MagyGyógyn. Nyr. 209).: czioka lab (NéNy. A névadás magyarázatára l. Növ.. J: ’Geranium sanguineum. 1935: 178). J: ’Ricinus communis. 1948: csókaláb (MagyGyógyn.). 2. ill. bukfencezik’ fogalmának másféle R. 1783: Csóka-láb (NclB. Rápóti–Romváry 86.: RMGl. veris. A piros gólyaorr (2. sz. és N. 1783: Tsuda-fü (NclB. 399). 128: 180.. az utótagra l. csodafű. csodafa. 393). 259). a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. 2. a névadás magyarázata. || csoda 1807 e. MNövSz. csodafa.. csohán. J: ’Datura. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. Nyr. csoján. 1813: Tsókaláb (Magy. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). csókahagyma N. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. XVI. a névadás alapja az. J: XVI. csókaláb 1. értelmezése található meg. csókahagyma (Péntek– Szabó. A kankalin (1. réti nyúlhere’. Wundklee tükörfordítása. A csókabuk összetett szó. illetve az. XLIV. amely madárlábhoz is hasonlítható. csojánt. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. vö. || csodabab N. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. népi elnevezés. bolondító beléndek’. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. maszlag. | 1948: ’Primula veris subsp. TESz. A csattanó maszlag (2. ricinus’. Fűvészk. Marzell Anthyllis vulneraria a. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’.: Tsúda (Julow 256). csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). bukfenc a. a hosszúkás. A buk utótag valószínűleg névszó. varjúláb. ▌ 2. maszlag’. Nyr.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. amely magyar fejlemény lehet.’. hogy mindkét növény mérgező. 393. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. méregtelenítő hatású. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). orvosi kecskeruta’. bukfenc a. kankalin’. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. Vö. 2. J: ’Datura stramonium. Fűvészk. 126: 302. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. a névadás magyarázata talán az. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. N. EWUng. az előtagra l. csattanó maszlag’. csojjany l. de idekapcsolható a bukfenc is. Fűvészk. vékony termés. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. J: ’Hyoscyamus niger. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. Fűvészk. J: ’ua. még lóhere. ▌ 2. a név nem maradt fenn.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták.) csókaláb neve metaforikus elnevezés. 393). őszi kikerics. tavaszi kankalin’. 4: 24). J: ’Galega officinalis. csodamag (Jávorka 973).: ’Primula sp. sz. csattanó maszlag’.

J: ’Mentha pulegium.: „staturna: chombor”. A magyarba egy (déli) szláv R. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). Fűvészk. csókavirág N.: RMGl. vadkakukkfű (5. csókavirág (SzegSz. Fűvészk.: RMGl. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. A csókaorrúfű Melius alkotása. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). J: ’Clinopodium vulgare. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF.. szln. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra.: RMGl. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). A növény eredeti jelentése borsika (1.: staturna: combar (SoprSzj. nyári hérics’. borsfű’. hortensis fordítása. vö. 1775: Csombor (Csapó 69). J: ’Nepeta cataria. fajnév. csombormenta’. menta. gólyaorr’.-e. 139. A csombormenta összetett szó. combor (MTsz. чýбрица sz. 343). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R.. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. 1783: Erdei Tsombor (NclB. 1998: csombor(d) (Priszter 493). N. čubr. Szabó.: blg. csalán csombor 1. 1395 k. 150). előtagja a csombor. borsika’. Magy. a vad jelző megkülönböztető szerepű. ▌ 3. csombord l.) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. 150). cseh R. csombor a. 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’Satureja hortensis. 1783: Tsombor (NclB. A borsika (1.). borsika’. az utótagra l. ▌ 4. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. illatos fűszernövények. 346). A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. Tudatos névadással alkotott növénynév. J: ’Adonis aestivalis. csombord. EtSz. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). kakasvirág. č_ber. csombord (Péntek–Szabó... J: ’Thymus serpyllum.). .) csombor neve hasonlóság alapján jött létre.. or. 1948: Csombord. A csomborpereszlény összetett szó. illatos macskamenta’. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). polaj.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). — Ö: borbély~. szb. Nyr.: ’Satureja sp. köszvényfű. чýбрика sz. чумбрика sz. | 1783: ’Satureja hortensis. 1405 k. ▌ 5. vadkakukkfű’. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). 1998: csombormenta (Priszter 427). N. a csombormenta (2. J: ’Acinos arvensis. Ember és növényvilág 286). 150).. 130). J: ’Erodium cicutarium. megfelelő szó más szláv nyelvekben is. csombor. 126: 303. чабёр: ’borsfű. J: ’Mentha pulegium. 393). Fűvészk..’. bors~. J: 1395 k. 1435 k. csombormenta’. csombord’. EWUng. ördög~ csolán. 346. csombôrd (ÚMTsz. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). az illatos macskamenta (4. szl. 2.). 389). A csombor szláv.). A borsfű (3. vö. Melius 434. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). 1861: csömbör (TESz. čubrь.). — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. csolláng l.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). čibr. 386). J: ’Satureja hortensis. kakukkvirág. N. N. d-je inetimologikus járulékhang. 1578: Czombor (Melius 107). J: ’ua. köszvénymenta. csombor a. SzlJsz. az előtagra l. mac. csombor a. ▌ 2. szb. csomborpereszlény’. hogy a növényt termesztik. Etimológiája vitatott.). csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy. Nyr. csombor (MagyGyógyn. R. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. 150). bürökgémorr | Geranium sp. csombor helyett.: RMGl. közelebbről talán déli szláv eredetű.). csomb#rd. ÚMTsz.: staturnea: chombor (SchlSzj. csokor l. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). TESz. 237). — N. A névadás alapja a növény termése. 126: 302. a lat. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. Diószegi–Fazekas alkotása. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. arra utal. A csókavirág népnyelvi elnevezés.-hv. Kniezsa. pereszlény | Satureja hortensis. A köznévi csombord stb. Fűvészk.. Chyombor (Csapó 69). csollán. 1783: Csombor (NclB.. (Csapó 267). borsika’. 389). čúbar. 385).

A névadás magyarázata. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a).). a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. A növény R. Härtern. 268/1). közelebbről szerb-horvát eredetű. 1590: Lagopus..). csonár l. | 1578. csorbóka’. szlk. J: ’Ligustrum vulgare. štrpka. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet.). ÚMTsz. kinövés. csarbókának gr. ▌ 2. magyarázatára l. bütyök’. csurbókát gr. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. A szelíd csorbóka (1. N. 1783: ’Sonchus oleraceus. J: 1577 k. 1793: Tsorbáka (Földi 58). csorbóka csormolya 1. csorbuka l.-hv. Fűvészk. 343. csorbuka.)”. torzsikaboglárka’. A csomborszátorja összetett szó. hogy a virágot bizonyos területeken fába. N. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. Myagros (PP. a cseh šterbák. cs(rbók™. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). ščerbák..) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. — N. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. szczerbak. torzsika. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. 409). N. Marzell Ligustrum vulgare a. Jávorka 266.. ném. 29: 17). A csomorika a finnugor eredetű csom. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). 1807: dudva Tsorbóka (Magy. J: ’Achillea millefolium subsp. štrbka. csorbóka a. A csontvirág népi elnevezés. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. 1783: Csomorika (NclB. csontvirág N. J: ’Sonchus oleraceus.. csontvirág (Jávorka 266. cserbóka (MTsz. — Ö: dudva~. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás.). Genaust Scrophulária a. vö. hogy a növény fája nagyon kemény. 1791: Tsorbókáktól gr. csorbóka’. csorbóka csorbóka 1. vetési konkoly’. 382). millefolium. ▌ 2. csormolya (ÚMTsz. csorbánka.. lat. (TESz. EWUng. szb.) és a szúrós csorbóka (2. 1911: csermoglya. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. Melampyron. 1590. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). 300. TESz. J: ’Sonchus asper. 1783: Csorbaka (NclB. J: ’Agrostemma githago. még borsika. J: ’Ajuga chamaepitys. 38. neve Scrophularia minor (Melius 179). hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. A csomorika valószínűleg Melius alkotása. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). A növény elnevezésének indítéka virág- . 1793: ’Sonchus sp. or. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. | 1807: ’Sonchus. valamint az. szúrós csorbóka’. 151). hogy a gyökere göcsörtös. csorbaság’ származéka.tőből származik.: RMGl. vö. Czarbakánac gr. Melandrium (habszegfű). 1577 k. 1578: Czorbaka. J: ’Ranunculus sceleratus. štrbák. 444). (ÚMTsz. szelíd csorbóka’. 1775: Csomorika (Csapó 70). csorbóka a.).: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. fehéres virágzat. csermulya (ÚMTSz. hasonló képzésmódra l. közönséges fagyal’. csorbánka l. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. A csontfa névadás magyarázata. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. le. ščrbák. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. A magyarba egy szláv R. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. szelíd csorbóka’. a lat. Magy. A csormolya eredete bizonytalan. csermulya (Nyr. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. közönséges cickafark’. Fűvészk. csona. A csorbóka szláv. Myagrum (légyfogó)’. nyúlkék~. Hartröhrle. (csormolya). szátorja.). (Melius 76a). csomós. — N. szláv jövevényszó lehet. MagyGyógyn.). hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. UEWb. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373).csomorika 132 csormolya borsika’. kalincaínfű’. щербáк más képzővel alakult.

1868–73: Csucsor (Ball. Fűvészk. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. csalán csuklyafű 1. Nyr. — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. J: ’Solanum nigrum. 263). és a gyökerén dudorok talalhatók. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. A fekete csucsor (2. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). kesernyés csucsor’. 1783: Kuklás-fü (NclB. 1: 198). A piros csucsor a termés vörös színére utal. J: ’Solanum dulcamara. J: ’ua.’..) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. J: ’ua. keserű.: Keserédes csucsor (Nyr. 177). 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. csalán csömbör l. burgonya’. sárga. Katikasisakvirág’. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. 1807: kuklás v. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. 1807: Tsutsór (Magy. méregölő sisakvirág’. nyelvújítási alkotás. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). keserédes.) és a fekete csucsor (2.’.). TESz. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). ném. XVI: 8). 380). A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. részben pedig megmaradt. J: ’ua. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). EWUng. J: ’Solanum tuberosum. hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. csönge l. 82). 1843: Csucsor (Bugát.’. csuhány.) csucsor nevének szemléleti háttere. J: ’Aconitum anthora. csujány l. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. 1911: csuklyafű (Cserey. A kesernyés csucsor (1. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. J: ’Solanum. 16: 8). 128: 58–9. ▌ 2. LXXII. A csucsorka nyelvújítási alkotás. J: ’Aconitum anthora. J: ’Solanum dulcamara.) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. csujáng. Kappenblume. csombor csucsor 1. 176). az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. Fűvészk. csucsorka a. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. odor. bogyótermése van. 4: 789). sömör). csucsor’. kesernyés csucsor’. csucsor a. 1790 k. J: ’ua.. TESz. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. A kesernyés. R.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor.’. Fűvészk. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. 16: 8). 176). jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. A kesernyés csucsor (1. A csuklyafű elnevezés magyarázata az. 85: 211). a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . 6: 43). 1783: Tsuklya-fü (NclB. 317). J: ’ua. EWUng. EWUng. fekete csucsor’. | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). keserűédesszőlő (→ szőlő). TESz. farkascsinge csucsorka 1.’. Növényszótár 4). napellus. 1998: fekete csucsor (Priszter 506). A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. édeskeserű jelzők magyarázatára l. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). ▌ 2. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). 380). egyedi elnevezés.. vö. méregölő sisakvirág’. — Ö: ebszőlő~. 1925: csucsor (RévaiLex.). Szóhalm. Fűvészk. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). amelynek első megjelenése 1787. J: ’Aconitum napellus subsp. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). A keserűédes jelző magyarázatára l. 71). 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). tsuklyás fű (Magy. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. Növ. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. keserűédesszőlő (→ szőlő). | keserédes ~ 1790 k. kesernyés csucsor. ▌ 2. vö. csovány l.

a gabonatáblára utalnak (vö. csipke csütke l. Narrenkappe ’bohócsipka’. TESz. A kukla a csuklya alakváltozata. Fűvészk. eredetű (< lat. nyilván a növény R. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. ▌ 2. kukla. feltételezése valószínűleg helyes. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók.) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére.. R.’. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). 20. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. mint a sugárvirágok. Az EtSz. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. csüpke l. EtSz. a csuklya a m. Magy. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. csipke . ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. Fűvészk. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. farkasbogyó’. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. szerint „cső + küllő ?” összetétele. kapucni’). még sisakvirág. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. 490). a névadás magyarázata. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. 258). m. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. egyenetlen metſzésűk. J: ’ua. a küllők. J: ’Cnicus benedictus. cuculla ’fejlepel. csüküllő 1. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). Fűvészk. Ez utóbbi jelencsurbóka l. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. az EtSz. csuklya a. Eisenhut ’vaskalap’. — Ö: búzavirág~. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. (Barra 212). ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy.). búzavirág). A Magy. ném. Sturmhut ’rohamsisak’. a csöves virágok nagyobbra nőnek. EtSz. pézsma~. áldott bárcs’.-ban keletkezett alak (< R. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. vagy úgy. J: ’Centaurea. A csuklya lat. 20). 1841: áldott csűküllőnek gr. csüngőbelénd N. sem a köznyelv. az -s melléknévképző. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. kék búzavirág’. J: ’Scopolia carniolica. latin Centaurea benedicta neve alapján. csuklya a. Fűvészk. Fűvészk. 1807: TsÍkÍllf (Magy. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. kuklya). 488). Csüngőbelénd (MagyGyógyn. A névadás magyarázatára l. Fűvészk. A kék búzavirág (1. csuklya a. búzavirág’.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. EWUng. 488).. vö. J: ’Centaurea cyanus.

szakny.). daruláb (MagyGyógyn. — N. A daruláb népi név. 34: 40). vö.. király~ (→ királydárda) daruláb N. pettyegetett tüdőfű’. 1708: Dantzia (PP. J: ’Pelargonium odoratissimum. mezei szarkaláb’. 2. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. 390).). 257). A névadás magyarázatára l. Gentiāna a. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). encián. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. sárga tárnics’. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. . 126: 304– 305. lat. galamblábgólyaorr’. Nyr. 1767. közönséges csillagpázsit’. encián a.-i odoratissimum (< lat.: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. darázsvirág N. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. sarkantyúvirág. J: ’Consolida regalis. encián a. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). darulábból gr. J: ’Pulmonaria officinalis. N. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. Fűvészk. Növénynevek 25–30. 326/ 34). király~ dárdácskája l. Ember és növényvilág 222). odor ’illat’). dárda l.. Nyr. 1590: daru orru fé (SzikszF. J: ’Geranium sp. J: ’ua. J: ’Cynodon dactylon. Fűvészk. amelyből tavasszal salátát készítenek. összetett szó. A Dani személynévi előtag talán a növény R. Dani-sarkantyú N. J: ’Gentiana cruciata.).: ? ’Geranium sp. vö.. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. Mollay.’. 1813: Dántzia (Magy.’. kígyótárnics’. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). daruorr 1807: Daruorr (Magy.). | 1775: ’Geranium columbinum. az utótag magyarázatára l. dongóvirág. 214). lat. szakny. Fűvészk. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. EWUng. J: 1577 k. 45). Az illatozó daruorr (1780) a ném. gencián. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is. citromillatú muskátli’. Marzell Pulmonaria officinalis a. J: ’Gentiana lutea. darázsvirág (MagyGyógyn.-i gentianaból. 126: 304. danckai-gyökér (Tsz. (ÚMTsz. J: ’ua. J: ’ua.. gólyaorr’. Vö. A Dani-sarkantyú népi név. összetett szó.D dancia 1.). A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak. gólyaorr’. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő.. A darázsvirág népi elnevezés. ▌ 2.’. 1767: Dantzia (PPB. tárnics’. 367).’ | 1590: ’Geranium sp. daruorrúfű 1577 k. — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). 222. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. danisarkantyu (NyIrK. 1948: Dancia (MagyGyógyn. TESz. 2. J: ’Gentiana.: RMGl. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. 367). Jávorka 848). Genaust odoratíssimus a.

Fűvészk.’. blg. veronika. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. vö. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). 2. — Ö: kakukk~. Dictamuſnak gr. 367). (572/22). hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. diktamus 1. Fűvészk. az utótag nemzetségnév. 1798: Derétze (Veszelszki 49). orvosi veronika’. 1783: Derétze (NclB. J: ’Veronica beccabunga. (OrvK. 321). 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). трúцu [többes sz. az utótag nemzetségnév.’. J: ’ua. a névadás magyarázata.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. hogy a növény örökzöld. 65). | fehér ~ 1577 k. Fűvészk. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. A diadalmasfű a lat. démutka származhat közvetlenül a németből. demutka. 273). 389). Fűvészk. Ditamos (Csapó 86). dymutka ’ua. 337). hogy a növénynek a termése kerekded. A magyarba egy déli szláv R. lónyelvű csodabogyó’. gémorr. 1775: Diktamos.’. dicsőfű l. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. a -ka pedig képző. (573/2). EWUng. J: ’Veronica officinalis. esztragorr. J: 1775. ártéri veronika’.: Feÿer Dictamnuſth gr. Fűvészk. ártéri veronika’. | 1841: ’Thymus serpyllum. kócsagorr. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). magyarázatára l. magyarázatára l. borsfű’. cseh N. 1798: ’Thymus vulgaris. Diószegi– Fazekas alkotása. A deréceveronika a növény összetett szó. eredetű.’. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). J: ’Dictamnus albus. a lat.. démutka a. TESz. A dicsőségesfű a ném. Diptamuſnak gr. трuцu [többes sz. A deréceszigoráll összetett szó. deréce. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). 1807: Démutka (Magy. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy.] ’ua. derce a. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. N. victorialia (Melius 184) (< lat.] ’korpa’. vízisaláta (→ saláta). vadkakukkfű’. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. démutka a. 1783: Demutka (NclB. csombord. 1798: Demutka (Veszelszki 424). 2. 1783: Diadalmas-fü (NclB.. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. 1783. az előtagra l. 353). ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. esetleg szlovák közvetítéssel. deréce. nagyezerjófű’. de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. a névadás magyarázata. boglárka. amely a győzelem jelképe. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). Genaust Geránium a. 1998: deréceveronika (Priszter 534). fölfúvódott. démut ’kakukkfű’. EWUng. demut ’kakukkfű. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). 321). daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). 1813: Diktamos (Magy. a névadás magyarázata. az előtagra l. dicsőségesf ű . TESz. 428). | 1807: ’Thymus sp. Geranium (< gör.: Dictamuſt gr. szlk. 1577 k. és N. J: ’Ruscus hypoglossum. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. victoria ’győzelem’) fordítása.. ártéri veronika’. J: ’ua. derce a. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). szigoráll. 353). N. mac. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. J: ’Veronica beccabunga. Diószegi–Fazekas a növény R. (265/39). amely *terice. kakukkfű’. használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. hasonlít a babérhoz. csókaorrúf ű. J: ’ua. (Melius 108a). ném. (141/4). a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. 1841: demutka (Barra 314). kerti kakukkfű’. J: ’Veronica beccabunga. daruorrúvirág l. vö. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. A deréce talán a déli szláv (vö. A démutka ném. Diptamuſth gr. A m.

csabaíre’. J: ’Origanum dictamnus.’.) diptamus neve ismételten latin átvétel. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. A hamis diptamus (1. hasznos földitömjén’. d): RMGl. 256). Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). a növények illatosak. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. A vadgesztenye termésének (2. még vízigesztenye (→ gesztenye). XVI. dinnyeízűfű 1500 k. ▌ 2. a kalincaínfű R. cucurbitalis (< lat.dinnyefű 137 dió 609/23). J: ? ’Aesculus hippocastanum termése.’. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). cucurbita ’tök’) nevének fordítása. mivel: „Levelei gömbölyüek.’. 159).) Melius alkotása. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. J: ’Borago officinalis.’. A diptamus a lat. v. c): RMGl. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . (Melius 108a). 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). 29: 364). értéktelen. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). ▌ 2. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. kerti borágó’. szakny. žaáak. a): RMGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. ▌ 2. kerek termésük van. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). kalincaínfű’. 1540 k. díktamnon) átvétele. A krétai szurokfű (2. 367). diptamnusnak a hatására jött létre. hogy a nálunk a XVI.) hasonlóság alapján kapta dió nevét.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. dictamnum < gör. weisser Diptam. A dinnye lat. J: ’ua. J: ’ua. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele.) diószerű termésére utal. krétai szurokfű’. lat. 1783: Vizi-dió (NclB. dictamnus. 258). ▌ 3. a lat. 537). század folya- . 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. Fűvészk. sz. žaáak). király~. A dinnyefű valószínűleg a növény R. ném. 331). 384).’. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. díktamnos. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51).: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. apró termést. csemegesulyom’. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). 2. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). J: ’ua. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex. szakny.) és csabaíre (3. A kerti borágó (1. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. dinnyeszagúfű l.’ tükörfordítása. de az adat kétes azonosítású.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. kemények és ÐzöröÐÐek.) magyardió neve Melius alkotása.) és a gesztenyefa termése (2. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. 1783: Dinnye-fü (NclB. A diktamus idegen szó. J: dió 1. J: ’ua. hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). A sulyom (1. yaγaq. Genaust Dictámnus a. ehető. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). a hamis jelző megkülönböztető szerepű. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. Genaust Cucúrbita a. A hasznos földitömjén (2. illetve íze. J: ’Ajuga chamaepitys.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. valóságos Ugorkát illatoznak. Waſſernuſs ’ua. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva. dinnye l. neve Cucurbita citrullus. egy 1610 k. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. K#šγ. Diptam. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). || dinnyeszagúfű 1. A vízidió a ném. lat. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. a termés a dióhoz hasonló. a lat. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. a fehér jelző a virág színére utal. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14).-i Dictamnus (< lat. J: ’Trapa natans. kirg. a névadás magyarázatára l. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). J: ’Sanguisorba minor. A krétai jelző magyarázata. 255). lat.

J: ’ua. 174). tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. disznó (Péntek–Szabó. tűszerű levélzetéért. dió a. 339). J: ’Hyoscyamus niger. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. hogy arról nevezik el őket. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal.. csalán. kígyótárnics’. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . disznócska (Magy-Gyógyn. hogy a zöldségnövényt. de a szerzők. Az ótör. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. Melius 371. || disznócska N. Genaust Hyophórbe a. babja mérgező. diptamus l. Szabó. J: ’Datura stramonium termése. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. közönséges spárga’. J: ’Gentiana cruciata. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. Természettört. hogy a növényt a disznók etetésére használták. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. és lúh. az utótagra l. 1783: DiÐznóbab (NclB. A díszfű népi elnevezés. hyoscyamos < gör. tövises. a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. 382).’. Marzell Datura stramonium a. hogy a termés szúrós. kecske~ díszfű N. dió a. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. hŷs ’disznó’ (gen. és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. Ember és növényvilág 227). Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. mivel. TESz.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. J: ’Asparagus officinalis. lat. — tövis~burján N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. Ember és növényvilág 206). disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB. hyós). hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. kýamos ’bab’. A N. nagy csalán’. díszfű (Péntek–Szabó.’. A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). hyoscyamus. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. J: ’Urtica dioica. J: ’ua. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). Ember és növényvilág 227). | tövises ~ N. || tövis~ N. A tövisdisznóburján utótagjára l. 264). disznóbab helyett. 423). Ember és növényvilág 227). 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). J: ’Datura stramonium.’. tövises disznó (MagyGyógyn. burján. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). J: ’ua. az elnevezés alapja. midön köztök a’ Dög uralkodik. diktamus dísz l. J: ’ua. még a disznónak is árt. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. 264). disznócska l. a gyógynövényekre jellemző. szúrós disznó (MagyGyógyn. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. ném. — szúrós ~ N. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. a névadás alapja. A szúrós. (Melius 157). csattanó maszlag’. 1807: disznó Bab (Magy. bolondító beléndek’. EWUng. Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. 264). Fűvészk. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. disznóbab). — N. pl. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. vö. csattanó maszlag termése’. A disznócsalán összetett szó. aminek a gyógyítására használják. disznó 1852: disznó (Peregriny. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a).. Hyoscyamus tükörfordítása. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). A disznógyógyítófű Melius alkotása. Műszótár 138). A disznóbab Melius alkotása a lat. a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. magas szaponintartalmú..’. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. Sau ’disznó’.

disznu6körti (ÚMTsz. A disznókömény a növény R. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). oler#ceus. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. 2. pitypang’. 428). ▌ 2. J: ’Sonchus oleraceus. 1775: Disznókömény (Csapó 72). Fűvészk. káposzta’) fordításaként. J: ’Peucedanum officinale. sv. J: ’ua. azt jelzi. porcinum < lat. a disznókörte növénynévben jelzi.). foeniculum < lat.: RMGl. erdei ciklámen’. azt is jelezheti. a szelíd csorbóka (3. J: ’Sonchus asper. 370). 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. disznókék 1. salátakatáng’. 1813: Disznó kék (Magy. hv. ném. 347). disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják.) idegen nyelvi megfelelőire vö. disznókörti. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. hogy a disznók szívesen fogyasztják. ang. 128: 184). az utótagra l. és fogyasztják a növény gumóit.. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. orvosi kocsord’. Sonchus oleraceus a. ▌ 3. az utótag létrejöhetett a lat.) és a pitypang (4. J: ’ua. 1813: disznó.). holer#ceus ’fűnemű’ < lat.) és a szelíd csorbóka (2. J: ’Taraxacum officinale. helus ’zöldség. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. ill. 1520 k. ném. cseregalagonya’. svinbröd. Marzell Sonchus asper a. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. Saubrot fordítása. f#niculum ’kömény’ < lat. A disznókenyér a ném. Genaust porcínus a. J: ’Crataegus laevigata. Mollay.’. A salátakatáng (1. Fœniculū [Foeniculum] porcinum.-i oleraceus (< lat.). 121).. Vö. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. disznókék. A névadás magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. swinebread. A disznó előtag arra utal. a disznók szívesen fogyasztják. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). és a vaddisznók is szívesen túrják ki. lat. 409). hog’s bread. J: ’Cyclamen purpurascens. Növénynevek 42. J: ’Sonchus oleraceus.: Endiuia: dizno keek (Növ. a cseregalagonya ehető termésére utal. szelíd csorbóka’. Disznókörte (MagyGyógyn. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. (Melius 76a). disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. J: ’Sonchus asper. ang. 1783: DiÐznó kék (NclB. ▌ 4. 335). 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). disznókörte N. 375). A disznókáposzta összetett szó. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64).disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). ▌ 2. 1783: DiÐznó orja (NclB. nyúl Káposzta (Magy. A szelíd csorbóka (2. friss. Fűvészk. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. kék ’saláta’. A növény termése a köményhez hasonlít. friss leveleiből salátát készítettek. de belfl fejér. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag.) a Sonchus nemzetséghez tartozó. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). 367). 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. 388). J: ’Cichorium endivia. Saudistel. szelíd csorbóka’. 128: 184. 409). szúrós csorbóka’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. fiatal leveleikből salátát készítettek. a szúrós csorbóka (2. sow thistle ’disznóbogáncs’. svinjak.’. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). A disznókék összetett szó. ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). 2. szakny. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. foeniculáceus a. porcinus < lat. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. disznókáposzta 1. 1798: Diſznó-órja . hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. Sew Fenchel (Melius 49a). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. Schweinbrot.: RMGl. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. 410).) olyan növények. Nyr. Csapó a pitypangról (4. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. 1783: DiÐznó kék (NclB. amelyeknek fiatal. szúrós csorbóka’. 1664: „Cyclamen. hasonló felépítésű növények.

disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). valamint a kerekded. TESz tüske a. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. Eber ’vadkan’). Szabó. amaránt’.. A disznóorja összetett szó. TESz. a ném. pórtula a. A disznóorja Melius alkotása. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. Saudistel tükörfordítása. kövér porcsin’.. pázsit a. a név magyarázata. A dobronika idegen szó. portula ’kis ajtó’ szóból származik. 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. disznórépa 1577 k. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. disznóporc l. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez.. Vö. pórtula a. gyomnövény’ jelentésű. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354).. hogy a disznók ették a növényt. J: ’Portulaca oleracea. 413). Eberdistel (ném. mert a növény ágvégei tövisesek. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. disznóporcsin disznóporcsin 1. madárporcsin’.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). az utótag. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. EWUng. Melius 381. J: ’Carlina acaulis. szártalan bábakalács’. J: ’Cyclamen purpurascens. porcus ’disznó’ szóból eredeztette.. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). A disznórépa a lat. 1783: DiÐznó tövis (NclB. Marzell Carlina acaulis a. 367). J: ’Portulaca oleracea.. A disznótüsfa egyedi adat. Melius valószínűleg a lat. madárporcsin’. J: ’Polygonum aviculare. orja a. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). Nyr. 2. erdei ciklámen’. rapum porcinum (< lat. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). lat. A név arra utalhat. Genaust pórtula a.: DÿÅno Repanak gr. varjútövis’. J: ’Amaranthus. Nyr.. disznó köhögése) is használták. disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). Az előtag magyarázata. (OrvK. 390). Fűvészk. 335). A disznótövis Melius alkotása. 1783: DiÐznórépa (NclB. A tövis utótagra l. Erdrübe ’földirépa’. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. 1595: Dizno repa (Beythe 51). eredetű disznó állatnév. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. A disznóparéj összetétel arra utal. Az előtag az ótör. EWUng. amelyek répához hasonlóak. orja a. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. 363). 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). A disznóporcsin Melius alkotása. Genaust porcínus a.. az utótagra l. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). r#pum ’répa’) tükörfordítása. A disznópázsit előtagja arra utal. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. J: ’ua. J: ’Rhamnus cathartica. ▌ 2. Genaust porcínus a. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). 1775: Disznórépa (Csapó 73). a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. még varjútövis. Melius 386. különféle disznóbetegségekben (pl. TESz. EWUng tüske a. A disznóparéj összetett szó. r#pa.. 1813: D[isznó] orja (Magy. J: ’Polygonum aviculare.. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. porcsin. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. pázsit a. Marzell Cyclamen europaeum a. kövér porcsin’. 629). 127: 48. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. déli méhfű’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a lat.. J: ’Melittis melissophyllum. Portulaca szót a lat. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). 128: 184. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). ném. Szabó. valójában a lat. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). porcénus ’disznó-’ melléknév. A névadás magyarázata. Növényszótár 12). az ur ~ or ’domb. hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. Cserey nemzetségnévként használja. disznóporcsin.’. rápa a. Genaust porcínus a. az erdélyi Benkő .

holgy mal (Clusius–Beythe 6a. ném. J: ’Artemisia dracunculus. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302). A drágajó népi elnevezés. darazsak. R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. nyúlkáposzta. nyúlkék. drák#n ’sárkány. darázsvirág. bokor’. dődike N. A pettyegetett tüdőfű (1. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. orvosi somkóró’. || dongófű 1. A drágolub idegen szó. drac# < gör.. Gazdag méztartalma miatt a méhek. Dongovirág (Jávorka 848). J: ’Melilotus officinalis. dutkóró József a rom.. 127). dongófű l. kígyóharapás ellen használták a növényt. hangalakja a rovar tompa. az utótagra l. 1723: ’burjánzik’). TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Vö. — N. dongóvirág (MagyGyógyn.. kakics. dédike a).) dongófű elnevezése Barra alkotása. a R. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. A dongóvirág népi elnevezés. lat. az előtag a ném. 326). hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R.) és a fekete nadálytő (2. J: ’Symphytum officinale. 145). Bockstaud’n ’bakszagú növény. kígyótrankfű. dudkóró .’ növénynevet vette át. J: ’Sonchus oleraceus. ill. A dődike népi elnevezés. Marzell Melilotus officinalis a. ismeretlen eredet ű. A dohányvirág népi név. pettyegetett tüdőfű’. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. A névadás alapja. 264). 273). Tabaksklee. J: ’Datura stramonium. darazsak. parlagi macskatalp’. ang. Vö. — N. dohányvirág (MagyGyógyn. Marzell Pulmonaria officinalis a. A borzas jelző (2. hogy az egész növény büdös. Marzell Datura stramonium a. dongóvirág döglesztő l. tárkönyüröm’. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. kék búzavirág’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Dragon (< lat. ném. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. dögfű (MagyGyógyn. 415). fekete nadálytő’. kígyó’) átvétele. szopókavirág. drót l. hogy a növény gyorsan szaporodik. utalva arra. dong a. Pilosella minor purpureo flore. Marzell Centaurea jacea a. a névadás magyarázata. disznókáposzta. J: ’ua. tyúk~ dongóvirág N. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). dragollub. Talán a dédike ’dédszülő.’. dungó-virág (MTsz. Genaust dráco a. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. Vö. 1783: Dutkóró (NclB. valószínűleg a ném. csibe~. A dögfű elnevezés alapja. hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. drágajó (MagyGyógyn. 145). Ehrenpreis hatására jött létre. 422) ’ua. szelíd csorbóka’. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. dracónis a. dong a.) magyarázata. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. 126).). 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). „Dobrónike” (NclB. tárkony. dídike (ÚMTsz. A névadás szemléleti háttere. dohány l. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. méhvirág. pakulár~ dohányvirág N. J: ’Centaurea cyanus. csattanó maszlag’. 1783: Drágulob (NclB. 222). csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. J: ’Antennaria dioica. (Melius 95). 444). Dődike (MagyGyógyn. EWUng. zúgó hangját jeleníti meg. dődike (ÚMTsz. csirke~ (→ csibedöglesztő). A dragontárkony összetett szó. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. kutya~fű. J: ’Pulmonaria officinalis. R. liba~. ismeretlen eredetű. ném. foetidus ’bűz- drágajó N. Fűvészk. nyúlsaláta helyett. Honigblume ’mézvirág’. mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. orvosi veronika’. 406).: BotTört. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. dédnagymama’ népetimológiás változata.). 1798: Drágulob (Veszelszki 238). 1841: dongófű (Barra 302). dicsőségesfű. J: ’Veronica officinalis.dohányvirág 141 lő’). stink-weed. ▌ 2.

A dutkóró Melius alkotása. EWUng dudva a. J: ’Melilotus officinalis.dutkóró 142 dutkóró (MTsz. || búskóró N. . A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett. gaz’ származéka.).’. búskóró (MagyGyógyn. 145). orvosi somkóró’. Bucskóró. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom.. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). dudva a. TESz. J: ’ua.

gen. még csipke. ol.. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). eb’) utótagot lefordították. 291). Ebenbaum. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. csillagpázsit’. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). 125: 420. Az ebcseresznye a ném. Marzell Cynodon dactylon a..). 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn. heben. vö. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. or. J: ’ua. Nyr. ebes a. ’kutya. 1783: Eb-tsipke (NclB.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). ében a. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre.. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. canina (< canis ebfa 1. que Ebfa dicitur” (TESz. ▌ 2. gyepűrózsa’.E. R. szakny. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal. Genaust Cýnodon a. ébenos ’ébenfa’). Az ében ’ébenfekete. Ebenholz. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. a cseresznyéhez hasonlóak. éberfa l. Az elnevezés motivációja. ebony (tree). fr. 125: 420. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. J: ’Bryonia alba. Szóhalm. az utótagra l. J: ’Rosa canina. J: ’Daphne mezereum. hogy a termés nem ehető.. A varjútövis (1. ébène. 117: 562. a baum magyarázó utótagot lefordította. farkashárs’. tiszafa’. büdös gönye’. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. gyepűrózsa’. Eibenbaum. 375). èbano ’ébenfa’. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. Genaust ebenacánthus a. vö.. még kutyarózsa. TESz. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. cseresznyeszerű termés. Az ebcsipke összetett szó.. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. gen.. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). a ném. varjútövis’. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. kynód#n. EWUng ében a. mérgező. Nyr. J: ’Taxus baccata.-i Cynodon (< gör. halálfa. J: ’Cynodon. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. 125: 420. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. sem a szaknyelv nem fogadta be. 132).). lat. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. (h)ebanus. A névadás magyarázata. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. ang. Az ében vándorszó. J: ’Rhamnus cathartica. odoús. 1264: „spina. Hundskirsche tükörfordítása. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). kutyacseresznye. h. Nyr. égerfa Marzell Bryonia a.. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. kynódous < gör. odóntos ’fog’) fordításával. a lat. 93).). ném. kynós ’kutya’. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. a latin Rosa canina részfordítása. эбéновый ’ében-’. Vö. lat. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ebes a. 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. UEWb.’. Barra a német előtagot átvette. Nyr. ký#n.

gör. Szabó. 389. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. nehezen nyel’ jelentésű gör. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’.. ký#n. vö. 1595: ’Misopates orontium. ký#n. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). cynanchum (< gör. J: ’ua. Marzell Erythronium dens-canis a. fulladásos betegség ellenszereként használták. . 125: 420. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. sz.. 125: 421. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). gen. Nyr. közönséges méreggyilok’. TESz fáj a. kynós ’kutya’.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. Genaust Cephalándra a. Melius 435. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Marzell Daphne mezereum a. eb + fog jelentésű elemet. Nyr.). Bucranion. 1807: ’Antirrhinum majus. nem állapítható meg világosan. még tetűfa. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. Genaust Cynánchum a.. genitív kynós ’kutya’. 125: 421. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. ebfojtófű. lóbenge ti oroszlánszáj’. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. gen. 125: 421. közönséges méreggyilok’. A bizonytalanság okára l. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. 1807: ebfejűfű (Magy. kephale ’fej’) mintájára. hivatalos lat. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. A névadás magyarázata. Marzell Antirrhinum orontium a.’. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. Nyr. fulladás) kezelésére használták. A név valószínűleg a lat. ágchein ’fojtogat. Erythronium denscanis. vö. A ném. Melius 375. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. A német szó a lat. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. 125: 421. Fűvészk. Hundszahn ’kutyafog’.. még a növény R. nevei dens canis. | 1775: ’Misopates orontium.. ném. EWUng. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). J: 1578. canis ’kutya’) tükörfordítása.. ebfáj XVIII. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. európai kakasmandikó’. ném. 1783: Eb fejü fü (NclB.. kínoz’ az összetétele. ebtövis. J: ? ’Erythronium dens-canis. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. büdös. ký#n. dens ’fog’. nehezen nyel’) szóból ered. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. hegyes hagymája. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. a büdös jelzőt azzal magyarázza. nehezen nyel’) hatására jött létre. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). fáj. lat. A növény magháza ebfejhez hasonló.: ebfáj (Nyr. cynanchum (< gör. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. Nyr. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. kerti oroszlánszáj’.. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). Cynocephaloea (Beythe 120a).. | 1783. A növény mai. vö. Vö.i elnevezése szintén tartalmazza a R. Cýnodon a. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. 85: 210). 391). Genaust Cynánchum a. dens caninus. ágchein ’fojtogat. A névadás alapja a növény felül fogszerű. kynós ’kutya’. szakny. méregölőfű. Vö. Nyr. dog’s tooth. Szabó. kerti oroszlánszáj’. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. gör. 362). Vö. magyarázata. mert mint egy Ebnec. A méregölő jelzőre l. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). UEWb. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). a latin tudományos Denticula canis (< lat. kerebfaképű lóbenge l. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. ebfáj. A farkashárs (2. Hundswürger tükörfordítása. Vö. Hundskopf (Melius 165a). ang. hogy régen a növényt torokgyík.

’. kutya. 328). J: ’Cynoglossum officinale. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). ebnyelv 1525 k. gör. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. az eb-. borsos keserűfű’. Hundsdill tükörfordításával keletkezett.: Eb kaproth gr. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. J: ’Orchis morio. 1578: Eb nyelw (Melius 150). ném. ném. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). vö. Gramen caninum (NclB. 129).’. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. 1775: Eb kapor (Csapó 254). szln. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. 115). lat.2: RMGl. 403/ 6). disznógyógyítófű. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. 125: 422. Hundshoden ’kutyahere’. 328) (< lat. pázsit’. 125: 423. 1783: Eb-nyelv (NclB.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. Vö. az utótag magyarázatára l. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. (OrvK. büdös pipitér’. ebgyógyítógyökér l. silány minőségű fűszer. A mony ’here’ jelentésű. közönséges tarackbúza’. Fűvészk. 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). gramen ’fű. mint az agármony növénynév. Nyr. Az ebkapor. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. 528). Nyr. J: ’Euphorbia sp. 126). 29: 51. de mirígyes foltoktól tarka. 1577: chiroglossa [a.ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). zingiber ’gyömbér’. és a növény kitisztítja az állat gyomrát. A névadás szemléleti háttere. testiculi’ (Nyr. Genaust Cýnodon a. Az ebmonyfű a R. J: ’Persicaria hydropiper.’. az eb. ang. lat. társneve a kutyakapor a R. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides.. ebgyógyítófű. Marzell Agriopyrum repens a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Nyr. 528). ill. kutyatej’. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak.: RMGl. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). pásja jájca ’kutyahere’. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. Nyr. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. 1783: Eb gyömbér (NclB. 51: 18. még agármony. J: ’Elymus repens. 1783: Eb Kapor (NclB. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. . rókamony. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). 528). ném. 419). 2. még gyömbér. Hundshödlein ’kutyaherécske’. J: ’Anthemis cotula. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. MNy. 333). J: ’ua. Hundsgras ’kutyafű’. közönséges ebnyelvűfű’.’. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. 1595: Eb kapor (Beythe 95). dog’s grass ’ua. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. a R. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). J: ’ua. eb’. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). gyep. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’.. magyarázatára l. lat. csípős. ký#n ’kutya. ill. agárkosbor’. órchis ’here’) tükörfordítása. J: ’ua. m. Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör.. borsízű növény. Genaust canínus a. ebkapor 1577 k. 125: 422.előtag jelzi. a lat. lat. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). Az ebgyömbér Melius alkotása. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. 368). canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. 29: 362). hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. 44). Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. 363). ha a gyomra beteg. Marzell Anthemis cotula a. íze a gyömbérre emlékeztet.. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. hogy hitvány.

’. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110).: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl.és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a). — N. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. sz. Ember és növényvilág 290). Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. 664). J: ’ua.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. ném. 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). XVI. ▌ 2. J: ’Solanum nigrum.: Solanum hortense. 125: 424. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). fent). J: ’Solanum dulcamara. | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. 125: 424. R. J: ’ua. gyötör’) mintájára hozta létre. (Melius 86). J: ’ua.’. 664). Az ebnyelv a lat. a ném. Marzell Inula conyza a. — erdei ~ 1813: erdei. ebszőlő (Nyr. 1405 k. Az ebszem Melius alkotása. Nyr. lat.. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. J: ’Atropa belladonna. ▌ 2. Melius 431. Genaust Cýnodon a. 1775: EbÐzem (Csapó 248). 664).: Solatrvm: Eb zewlew (Herb.’ nevez meg. ebrózsa l. vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp.: RMGl. kutyát mérgeztek. 379). kýōn. vízi. Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása. J: ’ua. és a lat. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). Genaust Cýnodon a. J: ’Frangula alnus. — N. 664). a névadás alapja a fa használhatatlansága. Növényszótár 4). 1: 307). J: ’ua. 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506).’. hogy a növénnyel farkast. J: ’Aconitum napellus subsp. 1911: ebrontófű (Cserey.’. minden állatot meg xl” (Melius 156).ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). Ebet xl. kynoglôssos. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. | vad ~ 1903: vad-. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. I: 307). J: ’ua.’. ebszőlő 1. ▌ 4. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). gör. ebrontófű 1. Vö. cynogl#ssus < gör. 664). 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. — alutó. J: ’ua.: solatum: eb zele (SchlSzj. kutyafa. fekete csucsor’. — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb .: RMGl. kynoglôsson < gör. v. 664). Az ebsefa népi elnevezés. lingua canina ’kutyanyelv’.. szep szôlô (SzikszF. Szabó. jelentése ’a kutyának se jó’. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: RMGl. A névadásra a ném. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. A névadás alapja az. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). 258). 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). 340). J: ’ua. Lingua Canis. 1520 k. A névadás alapja a növény keskeny. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). 389). 1775: Eb-szölö (Csapó 78). J: ’ua. 340).’. ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a).’. ▌ 3. eb Sz[őlő] (Magy. Fűvészk.. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. 1500 k. 2. (Melius 11a).: Cyglassa. A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. 415). 125: 424. 664). Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. 164).: RMGl. Nyr. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. 1783: Eb-Ðzem (NclB. napellus.. Katikasisakvirág’. 43: 311. Solatrum: Eb zewlew (Növ. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. maszlagos nadragulya’. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). kynós ’kutya’. ký#n ’kutya’. ebsefa (MagyGyógyn.’. közönséges kutyabenge’.’.’. J: ’ua. nyelv formájú levele. tondēre ’nyes. J: ’ua. 1525 k. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. J: ’Inula conyzae. Nyr. b): RMGl. farkasölő sisakvirág’. ebnyelvűfű (SzegSz. Hundstod ’kutyahalál’. kutyarózsa ebnyelvűfű l. … hertelen embert. Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. Farkaſt.’. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85).: RMGl.2: RMGl. Melius a lat. A névadás alapja talán az. ebnyelv ebsefa N. kesernyés csucsor’. 664).’. veres. Cynoglóssum (lat. (Melius 86a). Péntek–Szabó. erdei peremizs’. J: ’ua. XVI. 1783: Eb rontó-fü (NclB. J: ’Aconitum vulparia. tónsus a.

).. 687). J: ’ua. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. J: ’Euphorbia sp. 1525 k. ezek a növény ízére utalnak. Nyr. psi mlecz. 129). veres jelzők a termés vörös színét jelzik. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. a XVI. kutyatej’. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. Az adatok mutatják. 631/13). mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. Vö. le. sz.) fekete jelzője a termés színére utal. Az ebszőlőcsucsor összetett szó.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). ebkapor (< ném. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. erre utalnak az erdei.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. Cataputia maior utótagjának fordítása. A mételmaszlag (4. csucsor. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. a kertekben termő pedig azt mutatja. így ír a csucsorról (1. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. hogy a kesernyés csucsor (1. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. ebtej 1. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. laptele-c"nelui. A XVI. a fekete csucsor (2. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86). 8). Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. szb.-hv. hasindító kutyatej’. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. XVI. J: ’Datura metel. (OrvK. magyarázatára l. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. . bogyója ehetetlen. A növény vadon. kutyatej. századi OrvK. 612/34). 371).).’. 1577 k. hogy a növény a kertekben is előfordult. A fekete csucsor (2. Az ebszőlő a ném. A XVI. a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. halált okoz. kesernyés csucsor’.: Eb Teyrql gr.) név elé a későbbiekben a kesernyés. A piros.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. 1395 k. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211).: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. 1783: Eb-téj (NclB.) gyümölcse.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj.: RMGl. J: ’Solanum dulcamara. szőlőszerű termésre utal. 29: 51–2. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86).. a szőlő utótag a fürtös. pasje mliče. 371). utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ▌ 2. hogy az egész növény. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. 1775: Eb-téj (Csapó 80). Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. 125: 425. MNy.) ősrégi ázsiai kultúrnövény. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. melyeknek közös jellemzőjük. nyirkos területeken él. Marzell Solanum dulcamara a.’. 129). és bogyójuk is mérgező. Szabó. élvezhetetlen ízére. neve. A felfutó ebszőlő. Az alutó. magyarázatára l. rom. Hundsmilch tükörfordítása. mételmaszlag’. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. Hundsdill). — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). Az ebtej összetett szó. 631/13)]. a növény értéktelenségére vonatkozik.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. J: ’ua. a maszlagos nadragulya (3. ebszőlő. J: ’Euphorbia lathyris. J: ’Euphorbia cyparissias. Hundmilch). keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették.-i OrvK. — ~fű 1577 k. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. erdőben. az ebszőlő előtag a növény R. vad és vízi jelzők. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. farkas-kutyatej’. 263). 687). 631/12). J: ’ua. psie mleko.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3.) és a mételmaszlag (4. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. Melius 370. 406–7.’. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni.

Hundsblume tükörfordítása. 130). kutyapetrezselyem. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335). apium ’petrezselyem’) is. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere.’. Az ebtövis a lat. J: ’ua. sztrichninfa’. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. lat. J: ’ua. őszi kikerics’. XVI. UEWb. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). 125: 425–6. 125: 426–7. 280). J: ’Glycyrrhiza glabra. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. J: ’Rhamnus cathartica. 430). — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10).’. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy.’. ebvirág (MagyGyógyn. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). hogy a növény még a kutyának is mérgező. az ugor kori eb és a bizonytalan. szakny. 1998: édesgyökér (Priszter 386). 1595: edxs gyxkernek gr. 125: 426. 1998: ebvészmag (Priszter 514). ami szintén azon a névadási szemléleten alapul.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl.. 430). 178). Hunds-Eppich. Éder. 1783: Édes Paprágy gyökér . Nyr. J: ’Strychnos nux-vomica. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). édes l. édesgyökér. 404). 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). macskák elpusztítására: „mellyel p.. J: ’Echium vulgare. közönséges kígyószisz’. TESz. igazi édesgyökér’. 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF.-i cynapium (< édesfa N. MagyGyógyn. ebvész gör. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. XVI. 1577 k. Marzell Colchicum autumnale a. igazi édesgyökér’. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. 342). 404). J: ’ua. (Beythe 60a).). ecetfű N. spina ’tövis’) tükörfordítása. — N. 125: 426. Nyr. 1181). ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). Vö. 280). Vö. Az ebzeller valószínűleg ném. Ecetfű (MagyGyógyn. J: ’ua. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. 223). A lat. 148). ▌ 2. 50). 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). ebvész 1830: ebvész (Nyr. áhiA ’kígyó’) átvétele. Édes gyökérfü (Csapó 259). 1783: Eb-tövisk (NclB. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. UEWb. 351). ill. o.. 2. canis ’kutya’. Benkő 63. édesfa (MagyGyógyn. 148). 836. Nyr. v. J: ’Verbena officinalis. — N.. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). vasfű’. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. hogy a növény magva alkalmas kutyák. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. Növ. J: ’ua. | erdei vad ~ 1813: erdei. varjútövis’. Marzell Aethusa cynapium a. Fűvészk. Vö. mérgező tulajdonságát fejezi ki. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. I. 2: 36). még varjútövis. 520. Nyr. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. Az édesfa népi név. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB.’. 42/9). échis ’kígyó’ < óind. vö. echidna ’kígyó’ < gör. 371). magyarázatára l. sz. kutyatej a. Vö. J: ’Aethusa cynapium. 125: 426. 148. A névalkotásra hatással lehetett a lat. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). J: ’ua. az eb előtag a növény haszontalanságát.: Edqs gÿqker (OrvK. vad édes Gy[ökér] (Magy. íd(sgyökér (ÚMTSz. Nyr. Az ebvész összetett szó.’. édesgyökér. mintára jött létre. J: ’Colchicum autumnale. échidna ’kígyó’ < gör. 1783: Édes-gyökér (NclB. J: ’ua. szakny. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn. Az ecetfű népi elnevezés. ebtövis 1584: eb töuisk. 1783: Vad édes gyökér (NclB. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. Az ebvirág a ném.-i Echium (< lat.. Fűvészk.: RMGl. 520. | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). J: ’Polypodium vulgare.’.: NySz. közönséges édesgyökerű-páfrány’. ádáz’.’. EWUng kutyatej a. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. ebvészmag l. ký#n ’kutya’. ebfa. 125: 426). J: ’Glycyrrhiza glabra. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. édesgyökér 1. magyarázata.ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. ném.

: RMGl. J: ’ua. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. glycyrrhiza. Genaust glutinósus a. euforbium efrasia l.: BotTört. mézgás. J: ’ua. R. — N. a szókezdő magánhangzó rövid volt. b): RMGl. csucsor édeskömény l. 1405 k. hogy a növény vadon terem. 1395 k. az éger ismeretlen eredetű.: TESz. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik.’.2: RMGl. éger a. igazi édesgyökér’. Ember és növényvilág 201). | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. mivel a növény föld alatti része édes. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. Fűvészk. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. egőrfa. 368). 219). 511). ▌ 2. jégörfa (Nyatl. hogy az apró. Genaust Glycéria a.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. . jég(rfa. mézgás éger(fa)’. Valószínűleg a lat.).’. A névadás alapja. a növénynek a gyökere édes. — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). A friss rügyek ragacsosak. 430). Marzell Polypodium vulgare a. EWUng. egérfark 1395 k. egyedi adat. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. J: ’Sedum acre. égerfa. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). ragadós jelzőket. 1578: Eger fa (Melius 11a).: milifolium eger farc (SchlSzj. 1405 k.). J: ’Glycyrrhiza glabra. égerfa a.. J: ’Frangula alnus. 620). eforbium l. J: ’ua. égerfa 1.’. közönséges kutyabenge’. 1560 k.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. 2. glūtinōsus ’ragadós’). | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). J: ’Alnus sp. J: ’ua. egerfa. 423). — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném.: Millefolivm: Egherfark (Herb. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa.: RMGl. a névadás alapja. a fa innen kapta az enyves. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. Jágerfa (Herman. J: ’ua. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. 168). édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). borsos varjúháj’.) összetételből adatolható. Fűvészk. éger a. 368).’. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Millefolium: eger fark (BesztSzj.: erulus: eger fa (SchlSzj. 1783: Egerfa (NclB. erre utal a lat. jégerfa (Barra 403). Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2.. a gyökér magyarázó utótag. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy. Vö. égerfa (Péntek–Szabó.’. jég(rfa.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt.’. gör.’. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1. a vad jelző arra utal. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. 213). 219). eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott.. TESz. 1841: egerfa. Vö.) édesgyökér neve a lat. klebrige Erle ’ragacsos éger’. 256). 211). glykýs ’édes’. Az igazi édesgyökér (1. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat.: RMGl. J: ’ua. nem a levele. J: ’ua. 1998: mézgás éger (Priszter 296). 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). rhíza ’gyökér’) tükörfordítása.: Egqr fanak gr. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2.: erulus: eger fa (BesztSzj.: RMGl. glycyrriza (< gör. 36). || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). 1520 k. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl.. égörfa. Vö. glycyrrhiza. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. (OrvK. 126). ném. 1595: Egxr fa (Beythe 10a). édesgyökér. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. édesgyökerű-páfrány l. (gerfa. J: ’Alnus glutinosa. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. Kleb-erle ’ragasztóéger’. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). páfrány édeskeserű csucsor l. italt ízesítenek. éb(rfa. 668). 1577 k. éger(fa)’. Az egércsecsfű Benkő alkotása.: RMGl.. báránycsecsfű. Marzell Alnus glutinosa a. Pászt. Az éger kezdetben az égerfa (1.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. glykýrrhiza < gör.

egérfarku-fi. J: ’Antennaria dioica. egérfarkkóré.’. UEWb.) egérfű neve azon alapul. millefolium. || egérorrúfű N.). a lat. egérfarku fűnek gr.).’. mezőkön fordul elő (ahol egerek. J: ’Hieracium pilosella. 219). A közönséges tyúkhúr (3. egérorrú fű (ÚMTsz. 1578: Egér f×l (Melius 181a). orrához hasonlítanak.’. Fűvészk. Vö. 410). 2. s-azt igya” (PaxCorp. lat. 1948: egérfül (MagyGyógyn. 126). hogy a növény puha. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. ▌ 2. Az egérfark összetetett növénynév. hamu ſzinüek” (Csapó 81). ▌ 4. egerfarggó²r~. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. J: ’ua. 1775: Egérfül (Csapó 286). J: ’ua. 220). Vö. egérfarkúfüvet gr. Fűvészk. Egérfű (MagyGyógyn. ezüstös hölgymál’. — N. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). hogy száraz árokpartokon. J: ’Achillea mille- folium subsp. 295). egérfarkófüj. egérfarok (ÚMTsz. egerfargóró. egérfarkú cickóró l.. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). J: ’ua. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). közönséges cickafark’. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. A libapimpó (1. útszéleken. sz. Az ezüstös hölgymál (1.. J: ’ua. eger-fark (MTsz. mint az egér füle. J: ’Achillea millefolium subsp.’. Az elnevezés alapja a növény puha. | ~virág N.’. egerfarkú füvet gr. egérfarkú kóró (ÚMTsz. mouse-ear-hawkweed. szőrös levelei az egér farkához. egérf#rk. N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. egérfarkóró. 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört.) egérfű elnevezése népi név. libapimpó’.) és az erdei hölgymál (2.’. J: ’Hieracium murorum. J: ’Antennaria dioica. TálmoÐó f×vel.). bogarak is megtalálhatóak).egérfű m 150 egérfül 219). parlagi macskatalp’. cickafark egérfű 1. ill. pilosella (< lat. egérfarkufüjj. — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. Fűvészk.’. lat. 468). — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). myos#tis. ▌ 3. 171). hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. egérfark. 410). 1590: Eger fark (SzikszF. XVI. sz. Marzell Achillea millefolium a..) egérfül neve szintén Melius alkotása. v. 220). közönséges tyúkhúr’. 220). — ~fű 1577 k. a névadásra a növény egyéb R. 415).’. közönséges cickafark’. egérfű. Tormentilla gy×kérrel. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). Auricula (Melius 79a) (< lat. Marzell Achillea millefolium a.). 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). myos#ta ’egérfülecske’). vö. egérfarak. 500. egérfarkú fűvet gr. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. egér farku fűvet gr. 368). a lat. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű.). ▌ 2. ang. 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). Myosotis fordítása (< lat. 213). J: ’ua.) és a közönséges cickafark (2. 1690: „Fxzz Vizet. J: ’ua. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele. egérfarkúfüjj. egerfű. Mausohr. J: ’ua. parlagi macskatalp’. 486). — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. Egér-fark f×vel….: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. ném. — N. egérf#rkDórDó.. szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. Fűvészk. 1807: Egérfül (Magy. 126). egérfarkú virág (ÚMTsz.). 1807: egérfark (Magy.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. 1595: Eger fark (Beythe 114).). egérfű (ÚMTsz. A közönséges cickafark (2. — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). J: ’ua. egérfark. J: ’Stellaria media. egérfarkvirág. nevei is hatással lehettek.: RMGl. 87). egérfarku-fí.: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. Auricula muris (Melius 181a) .. A libapimpó (1. egerfarkkóró. cickafark. 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). — N. fonákjuk ezüstös.. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). Mausöhrlein (NclB. 1525 k. egérfül 1. | ~kóró XVI. N. egérfarkúfű. egérfarkkóró.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. millefolium. 219). Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark. kóró) magyarázó szerepűek. erdei hölgymál’.: RMGl.) egérfül neve Melius alkotása. egirfarkó fü (ÚMTsz. Millefoliu : Egerfark (Növ. illetve. A névadás magyarázata. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). egérfarku fű. J: ’Potentilla anserina.

a névadás magyarázatára l. J: ’Taraxacum officinale. agrestum. szúrós csodabogyó’. Diószegi–Fazekas alkotása. kék búzavirág’. vagy f× (Melius 56a). éjjelilámpa (Csapody– Priszter. ném. egérfül. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65). hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). 1775: Egértövis (Csapó 83). MNy. egres. gör. egérfű égikincs N.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. agresto. a névadás magyarázata. J: ’Berberis vulgaris. Genaust Mýagrum a. egres’. MNövSz. EWUng. J: ’Cynoglossum officinale. Az egértövis. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). bogyói savanykásak. tavaszi kankalin’. lat. Fűvészk. jegenye égörfa l. J: ’ua. agres. égivirág N. magyarázza a növény hatását. A név keletkezésének indítéka. Az égikincs népi név. egérorrúfű l. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. agresta ’éretlen szőlőbogyó. agrestis ’mezei. 52). „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). ol. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. az egértövis növénynév is. szürkés. egybojtosfű l. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. 428). muris ’egér’) fordításával hozta létre.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. 1998: egértövis (Priszter 487). hölgymál. hogy az apró. kékvirág. égi virág (MagyGyógyn. k. vad’. . egönye l. egérfülecske l. ég a. 1595: Eger txuis (Beythe 124). esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. MÀusedarm ’egérbél’. piros színűek. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. MeuſÅdorn (Melius 56a). Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. J: ’Centaurea cyanus. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’.. 415) fordításával keletkezett. J: ’ua. az egreshez hasonlóak. lámpavirág. agrasl. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. az TESz. sóskaborbolya’. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). Melius 394.. „a’ házban felakaſztják. első megjelenése: 1395 k. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. Idegen nyelvi megfelelőre vö. baj.: Agreſtum: egreÅ (TESz. Az egres vándorszó. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. kfn. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. pilosélla a. 209). Az egérszagúfű névadás alapja. Acánthus a. Végső forrása a lat. az elnevezés a virág kék színére utal. 1911: veres egres (Cserey. Myacantha (< gör. Genaust aurícula a. TESz.). szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. 449). A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. auricula ’fülecske’. Mäusdorn (Veszelszki 388). egérszagu”. talán a ném. 435. egérfül Pupteneuert. vö. UEWb. EWUng. 4: 31). Mausöhrlein (NclB. 326. bojtosfű éjjelilámpa N.. J: ’Ruscus aculeatus. A parlagi macskatalp (4. az utótagra l. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’.. egérűzőtövis l. egérűzőf ű. Marzell Antennaria dioica a. Növényszótár 32). egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. 1783: Egér-tövis (NclB. Az égivirág népi név. ogrosl ’köszméte. Idegen nyelvi megfelelőre vö. az egértövis növénynév a lat. éretlen szőlő leve’.. ég a. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). Az egérfülhölgymál összetett szó. pitypang’. közönséges ebnyelvűfű’.’. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. az előtagra l. égikincs (MagyGyógyn. vadon termő. Szent Péter kulcsa. egres a. Az éjjelilámpa népi név. Vö. Szabó.. a névadás magyarázatára l. mŷs ’egér’. ezüstös hölgymál’. ném. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. veris. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). J: ’Primula veris subsp.-osztr. J: ’Hieracium pilosella.’. agresta ’olyan szőlőfajta. Az egres a magyarba olaszból. Hasonló szemléleten alapul pl.

) elnevezés alapja. Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. elecke 1807: Eletzke (Magy. 1775: Élek halok (Csapó 214). maszlagos nadragulya’. EWUng. eke a. 142). 160).) Melius alkotása. bókoló amaránt’. elalutófű 1. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. gúzs a. vö. hogy a növény mérgező. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. a névadás oka ismeretlen. 216). Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. hogy a növény szintén mérgező. kesernyés csucsor’.. TESz. eleven a.. ormány a. TESz. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). 401).) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. boronafa. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. eke a. a növénynév arra utal.). Fűvészk. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. Melius ekeakadály növénynevével. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). tövises iglice’. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). J: ’Prunus spinosa. EWUng. (Barra 294). — Ö: vidra~. 1948: elecske (MagyGyógyn. ▌ 3. a lat. élek-halok (Jávorka 978). — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. J: ’Menyanthes. kökény’. 1783: Élek-halok (NclB. 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). tövises iglice’. ekeakadály.. Az eketartófű Melius alkotása. vidrafű | Menyanthes trifoliata. J: ’Amaranthus caudatus. 126). 216). boronafa. még álomhozófű.. 1783: El-alutó-fü (NclB. 1578: el aluto f× (Melius 51a). 263). közönséges pásztortáska’. Az ekegúzs összetett szó. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. N.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. gyorsan szaporodik a vízben. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. 1841: eleczke (Barra 294). ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. élekhalok 1. a lat. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. — N. a növény szintén tüskés. A névadás magyarázata. eketartóf ű ékesség l. ormányhoz hasonló. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. hogy a növény vízben él. TESz. összetett szó. fürge’ tövéből.) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. 1578: el aluto f× (Melius 51a). J: ’Atropa bella-donna.. halált okoz. ekegúzs. eke a. élekhalok (MagyGyógyn. 142). pogány~ officinarum. Az elecke hasonlót fejezhet ki.’élő. eleven a. elefántormánya (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 202). J: ’Ononis spinosa. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). elefántormánya N. eke a. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. J: ’Prunus spinosa. vízielecke (MagyGyógyn. 401). TESz. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. A vízi jelző arra utal. EWUng. Az ekenyűg Benkő alkotása. J: ’Ononis spinosa. A kökény (2. ▌ 2. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). 1578: Éke akadaly (Melius 48). piros virágzata. ▌ 2. Vö. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. vö. J: ’Solanum dulcamara. J: ’Ononis spinosa. J: ’Capsella bursa-pastoris. elefánt a. Az elecke nemzetségnév. J: ’ua. magyarázatára l. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. 340). de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. A névadásra talán a ném. Mollay.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. — N. N. az alutó az alu.. szőlő ekenyűg l. Növénynevek 28. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. EWUng. ormány a. mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen.’. vidrafű’. tövises iglice’. elecske (ÚMTsz. elefánt a. élek-halok (MagyGyógyn.. tavaszi mandragóra’.. J: ’Potentilla . ném. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. 393). gúzs a. jelölt birtokos szerkezet. Vö. kökény’.

J: ’Mandragora officinarum. menta élő l. kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. pettyegetett tüdőfű’. A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. a jelző a lat. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. ember l. s így elősegítik az erőteljes. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). mérgesfű morio. mindenkor~ élőhalófű N. A név .’. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. Az elfordultfű Melius alkotása. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). mert bolonda tezxn” (Beythe 110). úgy hitték. el fordúlt f×” (Melius 155a). élő-halófű (MagyGyógyn. Az embergyökér az ang. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). rossz szellemet távol tarthat magától. 1783: Ember-erö (NclB. Az embererő névadás magyarázata az. 315). emberképű fű (Jávorka 848). élekhalok.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. Vö. Melius alkotása.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. A névadás alapja talán az. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). libapimpó’. A kesernyés csucsor (2. emberképűfű N. J: ’ua. az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. Vö. J: ’ua. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. szőlő elfordult gyökerű fű l. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. farkasölő sisakvirág’. elfordulószőlő (→ szőlő). belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. ném. egészséges nemi életet. tavaszi mandragóra’. sz. es keueÐet izol henne. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1.’. 61. de keueÐet igyal benne. Nasturtium (< lat. emberképűfű (MagyGyógyn. Az emberképűfű népi név. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. mellérendelő szókapcsolat. agárkosbor’. J: ’Armoracia rusticana. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. a fű utótag magyarázó szerepű. elején keletkezett. A libapimpó (3. martilapu’. MagyGyógyn. manroot tükörfordítása. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). Az embererő összetett szó. n#sturcium < lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. n#sus ’orr’. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). azt fejezi ki. J: ’Pulmonaria officinalis. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. elharapott gyökerű fű l. közönséges torma’. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). a lat. n#sturtium. 222). J: ’ua. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. hogy régen úgy gondolták. vua versa fordítása: „Vua verſa. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. a névadás magyarázata. elfordultfű elfordult mérges fű l. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló.) neve hasonlóság alapján keletkezett. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. J: ’Aconitum vulparia. 421). J: ’Tussilago farfara. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. Az élőhalófű népi név.’. embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). többszörös összetétel.) a magyar nyelvben keletkezett. erőt adnak a férfiaknak. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). nyilván Melius növényneveiből hozták létre. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. elfordulószőlő l. emberevő agárfű l. illetve az.

192). 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört.: fragum: eper (SchlSzj. vö. a névadás magyarázatára l. 1775: ’Gentiana cruciata. encián a. kígyótárnics’.).’ (első megjelenése: 1790 k. 1708: entzián fu (PP. mezei katáng’.). endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. | 1708: ’Gentiana sp.: ’Gentiana cruciata. 1767: Enzian (PPB. erdei szamóca’. 1520 k: Genciana: Encia (Herb.. ep(rgye. 78). — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. az előtagra l. gencián. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. ném. J: ’Centaurium erythraea. EWUng. 297). 1395 k. endívia. 1998: endívia (Priszter 337). Fűvészk. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. Marzell Inula helenium a. b): RMGl.encián 154 eper arra utal. ▌ 2. Az epefű a ném. 376). vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. a katáng nemzetségnév. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. csattogó eper. (Melius 77a). Az enula a növény R. Az encián idegen szó.. 455). J: ’ua. J: 1520 k. télisaláta (→ saláta). 1578: Endiuiánac gr. b): RMGl. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. 1775: Endivia (Csapó 84). 540). 455).) német mintára alkotott tükörszó. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. album.). TESz. engemnefelejcs N. orvosi csikorgófű’. encián encián 1. 188). J: ’Cichorium endivia. 1595: Epergy (Beythe 103a). J: 1395 k. 258). tárnics’. 2. ep(rnye.) endívia neve hasonlóságon alapul. Az endíviasaláta Benkő alkotása. örvénygyökér’. J: 1604. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. összetett szó. 192).: ’Fragaria sp. Növénynevek 25–30. gentiana. a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. a gör. Mollay. Ember és növényvilág 198). J: ’Inula helenium. salátakatáng’. a növényt salátaként fogyasztották. forrása a lat.: RMGl. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. Gentiána a. Gallenkraut tükörfordítása. Az enyvesbogyó összetett szó. Fűvészk. 212). endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. 1798: Eper (Veszelszki 226). epere. J: ’Viscum album subsp. J: ’Gratiola officinalis. endívia és cikória helyett.) és az ezerjófű is keserű. epe l.. encián (MagyGyógyn. endívia. eper 1. kerek termésére utal. encián a. | 1583: ’Fragaria vesca. csattoguó-ep(r. a ném. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. lat. 1610 k. a növények felhasználása. 368). N.: fragum: eper (BesztSzj.. az előtagra l. Endivia (Melius 77a) (< gör. — N. engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. Fűvészk. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538).) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. enyves bélűk” (Magy.. 411). J: ’Cichorium intybus. felépítése hasonló. 1783: Eperj (NclB. J: ’Achillea ptarmica. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. a saláta magyarázó utótag.: RMGl. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba.. Fűvészk. A nefelejcs ’Myosotis sp. Enzian átvétele. 1775: Entziana (Csapó 260). és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. földepe. enula (< lat. Diószegi– Fazekas alkotása. csattogóep(r. ▌ 2.’. szamóca’. 1405 k. A mezei katáng (2. 1500 k. Genaust Helénium a.: Fragula: Eperÿ (CasGl. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. J: ’Cichorium endivia. Marzell Gratiola officinalis a. MagyGyógyn. 129). Vö. salátakatáng’. salátakatáng’. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. A kis ezerjófű (2. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. Az endíviakatáng összetett szó. föld~. 192). kis ezerjófű’. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). 78. entýbia. fagyöngy’. dancia. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. | 1767: ’Gentiana sp.). — csattogó ~ N. tárnics’. kenyérbél-cickafark’.. 1807: Endivia (Magy. endívia 1. — N. Az endívia a lat. kígyótárnics’. J: ’Cichorium endivia. — ~fű 1604: Encian f× (MA. Genaust Nastúrtium a. . encia l. 272). hogy a növény erős illata az orrot csavarja. epörnye (MTsz.

512). A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl.’. J: ’Galium odoratum. Ember és növényvilág 235). eperfa’. kerek eper. selyem~fa.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. TESz. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). a jelző a rom. 256).: Egressus … in agrum repperit mandaroras.’. pumi ep(r (Péntek–Szabó. kerek ep(r (Péntek–Szabó. Bottört. eper ér l. nyilván a termések hasonlósága alapján. 48. J: ’ua. az eperé piros. J: ’Rubia tinctorum. 1595: epergy fivnek gr. J: ’Morus alba. erdei eper. vog. 836. AL. J: ’Fragaria vesca.) jelentésből fejlődtek ki. 193). J: ’ua.: RMGl. 1998: eperfa (Priszter 430). A csattogó jelzőre l.’. J: ’ua. Fragaria” (MA. Fűvészk. 1595: Epery fa (Beythe 27). ▌ 2. epörnye l. — Ö: bagoly~. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. valamint gy. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. A fű utótag magyarázó szerepű. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. Marzell Fragaria vesca a. 1578: ’Morus sp. atlasz~ erdeimester 1. Gombocz. ÀprÀ. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm. 368). 1783: Erdei-meÐter (NclB. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). A maszlagos nadragulya (3. csattantó eper (ÚMTsz. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. az RMGl. maamansikka. szamóca’. ném.). 257). Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. J: 1416.. A szerzőknek teljesen igazuk van. T. szeder~fa. epernye. idegen nyelvi megfelelőre vö.’. Àprėè. fehér eperfa’. 255).eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. J: ? ’Atropa bella-donna. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. fekete eperfa’. | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). | erdei ~ N. — ~fű 1520 k. ▌ 3. 73). 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. savanyú” (Magy. Ember és növényvilág 235). bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. J: ’ua.. ▌ 2. csúcsos eper (Péntek–Szabó. a harmadik szótag magánhangzója kiesett. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. J: ’Fragaria sp. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172). 511). csattogó szamóca (→ szamóca). Àpėrjėè ’földieper’.: RMGl.’. leány~.’. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. J: ’ua. Fűvészk.: RMGl. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430).’. vö. J: ’ua. (Beythe 103a).). Erdbeer. Ápėrėè. 1578: Epery fa (Melius 1a).’. epergye. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak.: TESz. | 1998: ’Morus alba. 1490 k. 1775: Eperjfü (Csapó 84). 423). pomíţe átvétele. buzér’.’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. 329). 2. szagos müge’. EWUng. | kerek ~ N.) földi jelzőjének magyarázata. | csúcsos ~ N. j-vé vált az e utáni hang.) jelentésű eper kétes. J: ’ua. Az erdei sza- móca (1.: fragaria: eper fy (Növ. cs™ttogós ep(r.’. J: ’ua. 423). | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. UEWb. Az eper ősi örökség az uráli korból. magyarázatára l. Az epret illatával jellemzi a név. J: ’Morus nigra.-i adatban feltűnik az eper elnevezés.. csattogó-epörgye. J: ’ua. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. . csattogatottepörgye. ném. fi. erdei szamóca’. J: ’ua. Ember és növényvilág 235). maszlagos nadragulya’. P. Ember és növényvilág 235). Melius szövege alapján nem dönthető el..). | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457). hogy a növény a földhöz közel terem. idegen nyelvi megfelelőkre vö. eper.: RMGl. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. | pumi ~ N. Az 1490 k. ny lett a j-ből. 1998: földi eper (Priszter 378). Àprijėè .. fehér eperfa’.

Fűvészk. váltóláz és hasmenés ellen is használták. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp.) vizelethajtó. Vö. A lat. illatos gólyaorr’. Fűvészk. 390). hogy az egész növény felülete érdes. ném.)’. lapos. . orr. Marzell Rubia tinctorum a. ▌ 3. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. vö. 1783: Eskulápius füve (NclB. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. emésztésjavító. 256) részfordítása. közönséges méreggyilok’. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. J: ’Erodium cicutarium. J: ’Pelargonium odoratissimum. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. Az erősfű eredetileg népi név. lat.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. hogy a növény termése erszényre emlékeztet. A név a lat. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. — N. A névadás magyarázata. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. eszterparaj l. 184). J: ’Capsella bursa-pastoris. citromillatú muskátli’.) sokféle hasznára. c): RMGl. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. 544). 256). és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. 398). Marzell Arnica montana a.’. a növény mai lat. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. a lat. jellegzetes. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a kis ezerjófű (2. c): RMGl. muskátli’. 336). közönséges pásztortás- esztragorr 1. fülbe~fű ka’. erika 1578: Ericanac gr.) izzasztószer. háromszög alakú. A névadás alapja. ▌ 2. J: ’Centaurium erythraea. társneve: Erica vulgaris. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). J: ’Calluna vulgaris. A névadás szemléleti háttere a hosszú. Növényszótár 19). ösztörparaj erősfű 1. a fű magyarázó utótag. erejű l. Az ernikefű a lat. déli szláv eredetű. hegyi árnika’. a lat. R.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. paptarsoly. 1998: erősfű (Priszter 359). J: ’Geranium macrorrhizum. szagos müge’. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). erősfű (MagyGyógyn. Bvrsa Pastoris (Herb. Arnica elferdítésével keletkezett. J: ’Pelargonium. hogy a növény erdőkben él. Az erszényesfű egyedi adat. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. a nagyezerjófű (1. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. askl#piás < gör. sz. A névadás alapja. erősítőfű l. vö. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. szívgyógyító erszény l. sebkezelő szer. Erica (Melius 20) átvétele. csarab’. v. erősfű (MagyGyógyn. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű.) a ném. a névadás magyarázata. J: ’Galium odoratum. (Melius 20). 1998: erika (Priszter 322). 1578: EſÅtrag orra. N. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. 344). Az erősfű az ótör. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. száj’. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). pásztortarsoly. Fűvészk. esztragorrúfű Melius alkotásai. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. 284). erő l. bürökgémorr’. 390).érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. J: ’Dictamnus albus. Asclepias (< gör. nagyezerjófű’. XVI. 1807: Isztragor (Magy. J: ’ua. kis ezerjófű’.) és a ’kis ezerjófű’ (2. az előtag a növény R. Az esztragorra. J: ’Arnica montana. gyógyító erejére utal. Genaust Asclépias a. az előtagot lefordították. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. 212). ▌ 2. EſÅtragorra (Melius 162). Ernika. Asperula (< lat. a névadás magyarázata. bors~f ű eresztő l.

A lat. euphrasía ’öröm’ < gör. Az étetés ellen való fű körülírásos név. a lat.’. Az ezerjófű (1. Vö. tövisfa’.: Ezerjó (Julow 258). euphraínein ’örül. 1783: Kis ezer jó fü (NclB.: RMGl. 1470 k.: paliurus: euphrasia l. kis ezerjófű’.). TESz. Fűvészk. 1595: Euphragia. 212).) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. 256). J: ’Dictamnus albus. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. vö. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). méregölőfű. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459). A névadásra a lat. etet. 255). 1783: Ezerjó-fü (NclB. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190).’. A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. J: ’ua. A növény szakny.: RMGl. étke l.. 128). 256). ▌ 4. TESz. örvendezik’) átvétele.: Eufraſianak gr. J: ’Dictamnus. 1590: Dictamnus. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). magyarázata.: RMGl. 9/15). gólyaorr’ (Melius 162). 358). mert ember ennek haſznait. étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). 1775: EffraÐia (Csapó 255). a): RMGl. eszterág a. Az ezerjófű összetett szó.: RMGl.) korai adatainak azonosítása kétséges.). Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3. 1395 k. Szabó. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. tüskés virágfej. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). százf ű (százf őfű). Melius 434. kutyatej’. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). Feczke fé (SzikszF. Genaust Euphrásia a. 210). gólyaorr. 368). az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű. 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. krétai szurokfű (3. eufrasia 1577 k. orvosi szemvidító(fű)’. szamártövis’ (TESz. Euphraſia (Beythe 104). centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’ua.: Diptamus: eserÿofw (CasGl. közönséges méreggyilok’. 1578: Ezer ió f× (Melius 108).: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. J: ’Euphorbia sp. J: ’ua. EWUng eszterág a. 129). | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. 57/24). 1525 k. 255). ahol a névadás alapja szintén a sok. a névadás alapja. EWUng. 345).) neveként jelöli ki..: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK.-i latin neve Euphorbia (< lat. eufrasia ezerjó l. a név nem maradt fenn. 1783: EffráÐia (NclB. 2. ezerjófű’. 257). hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359).. 390).’. Vö.: RMGl. ezerjófű 1.. J: ’Origanum dictamnus. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. 368). J: ? ’Carduus sp.: Diptamus eserÿofw (CasGl. Euphrásia (< gör. Fűvészk. 1470 k. a magyarba a lat. aptó tüskéjét. tehát száz .’. 2.: RMGl.) és a muskátli (3. (OrvK. ▌ 2. ha ezeret ſzámlál-is. | ? ’Paliurus. J: ’Centaurium erythraea. 1813: Éforbium (Magy. a): RMGl. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. eszik a. paliurus (SchlSzj. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö.). auagi. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt. J: ’ua. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. ▌ 3. 210) alapján esetleg feltehető a lat. nagyezerjófű’. amely tüskés növény.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj. Az illatos gólyaorr (2. 1520 k.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. A nagyezerjófű (2. 210). 255).) és kis ezerjófű (4. 366). || ezerjó 1807 e. eszik a. Fűvészk. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. J: ’Euphrasia officinalis. 1405 k. csókaorrúf ű. 1807: Éfrázsia (Magy. euphorbia (herba) < gör. krétai szurokfű’. Genaust Euphórbia a. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. apró.

ang.’. Vö. silverweed. Szabó. az előtagra l. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. ezüstös fonákúak. 300). Marzell Achillea millefolium a. ez(rlevelűfű. Az ezerlevelűfű lat.). lat. hogy a növény levelei szárnyaltak. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. EWUng. ném. or. 419). millefolium. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). Tausendblatt. 1807: ezerlevelű fű (Magy. közönséges cickafark’. gyógyító hatása miatt. A névadásra hatással lehetett a ném. 486). Helyesen a lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. millefeuille. százforintosfű. ezerlevelü fű. sz. Vö. mintára jött létre. Melius 415.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. J: ’ua. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). thousend-leaf. egérfark.. centaur#um a gör. Tausendgüldenkraut. J: ’ua. Ulrich 2. Genaust milleflórus a. ang.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. Barra István hozta létre. золототысячник ’nagyezerjófű’.: ném. common centaury. fr. J: ’Achillea millefolium subsp. Genaust Paliúrus a. folium ’levél’). 376). Idegen nyelvi megfelelőre vö. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. Az ezüstöshátúfű magyarázata. fehérhátúf ű. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). — N. ezerlevelű cicfarkkóró l. J: ’Potentilla anserina. libapimpó’.. ezerlevelű fű (ÚMTsz. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. millefolium (< mélle ’ezer’. TESz. cickafark. vö. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás.’. . A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. ang. Fűvészk. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60).. Vö. cickafark ezerlevelűfű XVI. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). 258). 1783: Ezer levelü-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö.

a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. fenyő(~). fagyalfa 1. közönséges fagyal’. szenna(~).: RMGl. bodza(~). eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. Sz.: RMGl. 210). 1405 k. fi. gumiarábikum. tisza~. aloé(~). balzsamnyár(~). Márton alkotása. Növ. büdös~. első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). édesgyökerű~ (→ édesgyökér). zelnice~ facsaró l. J: 1395 k. hársszódok~. gálna(~). tetű~. facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. ürü~. ▌ 2. barkóca(~). csont~. repkény(~). akác~ (→ akácia). J: ’Calluna vulgaris. 1998: fagyal (Priszter 415). szódok(~). 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). eb~.: ? ’áfonyaféle’. babér(~). csoda~maszlag. 62). bokréta~. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. V. gyalogolajfa.: TESz. pimpó(~). Vö. Márton (1803: TESz. votj. 62). eper(~). 1395 k. közönséges fagyal’. ábrahám~. gesztenyebokréta~. baď ’fűzfa’. borsóka(~). kecskerágó~. a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. | 1807: ’Ligustrum. ebse~. 1783: Fagyal-fa (NclB. kokojsza(~). leánysóskafa. kaporna(~). ~gyöngy. csarab’. bors(~). csetenye~. 1578: Fagyol fa (Melius 25). fűz(~). berkenye(~). fagyal’. Fűvészk. istenátkozta~. szarvastüs~ (→ szarvastövis). gyalogfenyő(~). | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. paróka~. nyúlsóska~. luc(~). bagrena(~).’. J: ’ua. | ? ’fenyőféle’.). tüske~. pápel~. Fűvészk. csoda~.: ’Ligustrum vulgare. eredetű (< tör. 130). tövis~. hárs(~). 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. A finnugor . szeder(~). Növ. topolya(~). kutyacseresznye(~).. TESz. vasbogyó(~). lucfenyő(~). csipa a. LXXXIV. szömörce~ (→ szemerke). rekettye(~). nyár(~). szemerke(~).) használja először. hanga(~). selyemeper~. (OklSz. közönséges fagyal’. arabmézga. paju ’fűzfa’. cseresznye(~). bájfű(~). szil~levelűf ű. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. édes~. isten~. korona~. cserző~. J: ’ua.: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. 7: 50. fagyal~. bálvány~. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79).alapszóból származik. kutya~. juhar(~). | 1578: ’Ligustrum vulgare. csipke~. farkashárs(fa). mandula(~). arabmézga(~). ternyő~. csipa a. szűzbárány(~). mimóza(~). borostyán(~). Márton. kőris~levelűf ű. lürbör~. május~. lógesztenye(~). galagonya(~). disznótüs~. jegenyenyár(~). halál~. gesztenye(~). seb~. ternyőtisza~.’. (Barra 263). vakondok~ (→ vakondokfű). zürj. balzsamfenyő~. szurok~. berek~. farkasalma(fa). | 1405 k. hánytatófa (→ hánytatócserje). *čapaγ). fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. szedereper~. A csipa ótör. A fagyal az uráli eredetű fagy.F fa l. vö. olvasó~. olaj~. éger~. kőris(~). 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). 1807: Fagyal (Magy. borona~. ében~. málna(~). sóska(~). jegenyefenyő(~). baď-pu ’fűzfa’. cser(~). mannakőris(~). nyír(~). LXXXIV. cukorjuhar(fa). || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). szűz~. laur~ (→ laurus). 320). kökény(~). EWUng. 210). sztrichnin~. 7: 50).: abies: fagal fa (BesztSzj.

album. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). fül~ó fal l. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. tehát a ’fenyőféle’. cicka~. ném. d): RMGl. fagyöngy 1525 k. J: ’ua. róka~. EWUng fagyöngy a. Fűvészk. 540). 1998: farkasalma (Priszter 305). ? ’áfonyaféle’. UEWb. TESz.. 426). 43: 253. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). 1783: Farkas-alma (NclB.) sajátossága. fark l.). az előtag ném. 2. J: ’ua.’.: RMGl.. 1610 k. J: ’Linaria vulgaris.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. csikó~. A névadás magyarázata.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl.: RMGl. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy. UEWb. EWUng. parietis ’fal’) fordítása. 428). J: ’Parietaria officinalis. paptök rázata. Wandkraut. 127). A fagyal -l (~ r) eleme képző. borjú~. 410. abies ’fenyőféle’. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). J: ’ua. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. MNy. TESz. Ember és növényvilág 205). 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. A falfű a lat.). felfutó farbálófű 1520 k. falgyom l. 422).fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. rák~fű. hogy a növény lombhullató. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. istenlova~a. Az élődi jelző magyarázata.’. J: ’ua. Szent György lova ~a farkasalma 1. hogy örökzöld növények. 281). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. EWUng.. 376. falfű fali l. Az elnevezés alapja. pellitory of the wall. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. farba a. 281). J: ’Viscum album subsp.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. ló~fű. közönséges falgyom’. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l.: 281).: Uiscus: Gÿôngh. eb~. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. fagyal a. J: ’Rubia tinctorum. A farbálófű egyedi adat.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. eredetű. A TESz. 1578: Farkas alma (Melius 143). Maurkraut. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. juh~. festék’. ang. 1807: Fagyöngy (Magy.: RMGl. 1470 k. farba a. 80). a): RMGl. oroszlán~. kakas~fű. 281). fagyöngy’. 391). fáy gyxngyet gr. ? ’fenyőféle’. v. 1998: fagyöngy (Priszter 538). fàrkasàlma (Péntek–Szabó. macska~. (Melius 30).’. Fűvészk. TESz. Farbe ’szín. egér~. fagyöngy a. 1783: Falfü (NclB. Fűvészk. a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. . buzér’. J: ’ua. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. ir.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. J: ’ua. valamint a SchlSzj. szakny. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis.. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. 1500 k. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). Fűvészk.’.. ökör~. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447). sz. fagyal a. a névadás magyarázata. || gyöngy XVI. gen. a fa ’fakeménységű’. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF.’.’.-i Parietária (< lat. bárány~ (→ bárányfarok). fagyal a. fáj l. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. 349. szerint a BesztSzj. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört. 540). mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). A névadás magyafagyökerű paptöke l. 80). ném. 256). hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. ’csarab’ (2. közönséges gyujtoványfű’. — N.’. pari#s. vö. J: ’ua. 374). a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. 539). Figyelmet érdemel. (Melius 164a).

) szintén a közönséges farkasalma (1. másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R.) és a kerekded farkasalma (4. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. részben az almaszerű termésre. mintára jött létre. 421). J: ’ua. farkasölő sisakvirág’. Nyr. babf ű.. odvas keltike’. 1783: Farkas bab (NclB. J: ’Aristolochia clematitis. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). szlk. szb-hv.). ▌ 2. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). J: ’ua. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. Ember és növényvilág 205). pl. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). az előtag a növény R. fārkasālma. amelyet gyógyszerként használnak. 500). — ~fa N. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma.’. 1783: Farkas-bab (NclB. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). J: ’ua. ujjas keltike’. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. aristolochia longa) elnevezéseivel. farkasóma. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van.a. kerekded farkasalma’.’. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ▌ 4. ▌ 3. Farkas bab” (Melius 155a). J: ’Aconitum napellus subsp. (Melius 180). A farkasalma (1.. farkasalma nevének átvétele. Farkas f×. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. hogy a közönséges farkasalma (1. században még igen kezdetleges volt az. Wolfsbohne. ▌ 3. Marzell Aristolochia clematitis a. de hasonló felhasználású növényt különített el. J: ’ua. J: ’ua. vö. Genaust Lupínus a. A XVI. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. 421). „Lupinum malum. napellus. J: ’Aristolochia clematitis. farkasu óma (ÚMTsz. 1578: Farkas bab (Melius 155a). rotunda fordításával jött létre. Wolfsapfel. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a). vlkovec obyčajný. ném. közönséges farkasalma’. farkas. 421–2).) jelző a lat. farkasalmát gr.’. TESz. J: ’ua. Marzell felhívja a figyelmet. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Aristolochia rotunda. közönséges farkasalma’. ▌ 2. különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. J: ’Corydalis solida. 1775: Farkas bab (Csapó 88). Mollay. J: ’Corydalis cava. 422). A farkasalmagégevirág Barra alkotása. fava di lupo. farkasbab 1. Katika-sisakvirág’. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. . J: ’ua. f™rk™s™lm™. 379).) név valószínűleg lat. J: ’Actaea spicata. J: ’ua. vučja stopa. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. lat. fekete békabogyó’. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. 1783: Hím Farkas-alma (NclB. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. J: ’ua. ném.’..’.’. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). 377). Fűvészk. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. ol. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. 1807: nőstény Farkasalma (Magy. nevei aristolochia rotunda. a gégevirág utótag nemzetségnév. 1841: farkasalma (Barra 387). J: ’ua. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab).’. a kerek (4.) jelző a növény gumójára utal.).. 400). | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. 422). a növény mérgező.’. Növénynevek 54–55.’. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). J: ’Aconitum vulparia. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. lat.’. Melius a lat. Weeds 162. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. mint a farkasölő sisakvirág (1. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a).) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. A bab utótagra l. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba.

farkascserësnye. farkasbors. még farkashárs. J: ’ua. neve piper montanum.). N. — N.). Wolfskirsche tükörfordítása. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. 2: 280).farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. A névadás alapja.) a ném. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. ném. feketés. farkascseresznye 1. 1807: farkas Boroszlán (Magy. Nyr. — fekete ~ 1903: fekete. farkascsërgő (ÚMTsz. farkascseresnye (Péntek– Szabó. Wilder Pfeffer ’vadbors’.). A farkasborostyán összetett szó. Vö. J: ’Atropa bella-donna.. a növény bogyószerű. Növ. farkasboroszlán. farkasborostyán.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). Ember és növényvilág 207). A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. farkashárs’. 7: 7). A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. J: ’Daphne mezereum. — N. közönséges édesgyökerű-páfrány’. ang. 252). 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). J: ’ua. farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). Ember és növényvilág 227). maszlagos nadragulya’. | kendőző ~ 1903: fekete. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. A krajnai ’farkasbogyó’ (2. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). 125: 187–202. R. farkashárs. lat. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. farkasborostyán N. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Márton alkotása. farkasbogyó’. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). J: ’Polypodium vulgare. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- .). fàrkascserge fàrkascs(rge. 362). A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. farkasborostyán (Péntek–Szabó. boroszlán. a növény R. vö.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. J: ’Daphne mezereum. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. 340). a farkas előtag a növény mérgező voltára utal. farkascsergő. Fűvészk.’. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. J: ’Daphne mezereum.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.) a ném. farkas csërësnye (ÚMTsz. vö. 2: 280). ▌ 2. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). 362) részfordítása: az utótagot lefordította. Marzell Daphne mezereum a. Fűvészk.’. A farkasbogyó (2. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. farkashárs’. Marzell Daphne mezereum a. Az utótag magyarázatára l. A fekete csucsor (2. kutyaborostyán. J: ’Atropa bella-donna. a ném. J: ’Solanum nigrum. farkasborostyán. Marzell Atropa belladonna a. Marzell Atropa belladonna a. mely veszedelmes. farkasboroszlán (ÚMTSz. a névadás alapja a növény feketés. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. krainer Tollkraut. magyarázatára l. Wolfsbeere tükörfordítása. Ember és növényvilág 272). ném. erdei pajzsika’. vö.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. N. hogy a bogyók égető. fekete csucsor’. majd páviai tanár. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. igen mérgező. farkashárs’.’. Ember és növényvilág 229). farkascseresznye (ÚMTsz. 175). LXXVI. A farkascseresznye (1. farkascserge 1. maszlagos nadragulya’. ▌ 2. farkasbogyó 1. A farkasboroszlán összetett szó. wild pepper ’vadbors’. 1783: Farkas bors (NclB. 1807: Farkas-tseresznye (Magy. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. J: ’Dryopteris filix-mas. J: ’Scopolia carniolica. farkasborostyán (ÚMTsz. maró érzést okoznak a szájban. mérges bogyótermése. J: ’ua. ▌ 2. cseresznyéhez hasonlító. N. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. 253). A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. a névadás alapja a növény sötétvörös.

: Agnus castus: farkas haas (Növ. J: ’Aristolochia clematitis. 1783: Farkas hárs (NclB. Farkasf× (Melius 155a).. közönséges farkasalma’. 276. ang. cserge a. ▌ 3. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. — N. 613). cserge a. csinge a. tue-loup. 305). farsang ~ fasang. 1841: farkas gégevirág (Barra 387). farkashárs’. J: ’Aconitum vulparia. farkasboroszlán. lykos ’farkas’. farkasgyükeret gr. farkashásfa (ÚMTsz. Katika-sisakvirág’. farkasölő sisakvirág’. Melius 155a . . wolf’s-bane ’farkasbaj. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. azzal magyarázza a névadást. A XVI.). ▌ 2. TESz. farkasveszedelem’. 35: 79). 272. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP.. takaró’ jelentésű. farkashárs 1. 316.) a növény lat. Wolfskraut ’farkasfű’. J: ’ua. neveinek (Aconitum vulparia. 806). ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó.). A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2. farkashásfa (NéprÉrt. farkascserge farkascsinge N. Ember és növényvilág 276) neve is. fàrkascs(rge.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. lupus ’farkas’. fűrészes leveleivel. valamint szálkás termésével egyaránt.). J: ’Consolida regalis. EWUng. ném.: RMGl. fassang.: Farkas Haaſrol gr. a név a növény fekete. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak.a. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy. 305). hogy a farkas elpusztul. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása.: Laureola: farkashas (CasGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. fàrkascsèrge. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. mérgező magjaira utal. az utótag magyarázatára l. Diószegi–(Fazeka alkotása.. (OrvK. luparia < lat. 305). farkas. közönséges farkasalma’. — N. Marzell Delphinium staphisagria a. a): RMGl.. Ember és növényvilág 229. vö. A névadásra a ném. farkasfű 1. ÚMTsz. ’Aconitum’ (ÚMTsz. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. TESz. J: ’Aconitum napellus subsp. Ember és növényvilág 276). ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. Péntek–Szabó a rom. lycoctonum < gör. lat. birsalma ~ bisalma. — ~fa N. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. napellus. A farkasfű elnevezés (1. 1525 k. 1577 k. A farkascsinge összetett szó. ▌ 2. TESz. és gör. vö. mezei szarkaláb’. 3. inetimologikus elem. Fűvészk. Wolfskraut tükörfordítása. 1578: Farkas f×. A farkasgyökér a ném. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). farkasölő sisakvirág’. A farkasgégevirág összetett szó. Ezerjófű 175.). Menſchen mxrder (Melius 20a). bisóma. fásáng. de mÿndqnÿk mergqs. farkasalma nevéből vették át. J: ’Aristolochia clematitis.. 1998: farkashárs (Priszter 355). WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett.) a ném. J: ’Daphne mezereum. Vö. ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. farkashárs (ÚMTsz. farkascs(rgő (Péntek–Szabó... fr. 379). Szabó–Péntek. 613). utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. farkascsönge (OrmSz.).’. Genaust Lupínus a. 1783: Farkas-fü (NclB. farkascsergő l. Péntek–Szabó. 362). — ~fa N. 97). sz. amely nyilván az almaszerű termésre utal. lycóctonum a. szintén mérgező.a. J: ’Aristolochia clematitis. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. farkasfű.-i OrvK. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). 1520 k. J: ’Aconitum vulparia. gégevirág. A névadás magyarázatára l. közönséges farkasalma’. 129). farkas. A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. 371). A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. 1470 k. 1948: farkasfű (MagyGyógyn.

Vö. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. a farkas előtag magyarázata. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. 2. farkashárs. hogy a szőrös hajtások. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). ▌ 2. R. farkasölő sisakvirág’. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. torzsikaboglárka’. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). | 1902: ’Lycopodium clavatum. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). 382). — ~fű 1.-i Lýcopus fordítása (< gör. Idegen nyelvi megfelelőre vö. farkashézaggyökér 1. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). 1864: farkasköröm (CzF. maszlag. A farkasméreg a lat. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. 1902: farkasköröm (Nyr. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). farkastalp. J: ’Corydalis cava. J: ’Aconitum vulparia. a farkas előtagra l. A farkasmaszlag összetett szó.’. az utótagra l. Katika-sisakvirág’. napellus. de ez nem igaz. Ebet xl. A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. farkasméreg 1. Farkasnyelv (MagyGyógyn. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. J: ’Plantago major. valamint arra. J: ’Euphorbia cyparissias. sztrichninfa’. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. ill. A farkasnyelv szemléleti háttere. vízi peszérce’. 31: 138). kapcsos korpafű’. ▌ 2. A farkasnevetőfű Melius alkotása. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. J: ’Aconitum napellus subsp. 422). 2: 609). farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). J: ’Strychnos nux-vomica. Nyr. farkaslábú. 164 farkasnyom TESz. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. farkasborostyán. J: ’ua. — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). az az. XVI. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). 281). A lat. hogy a növény nedve mérgező. J: ’Trigonella foenum-graecum. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. A névadás magyarázatára l. 81). Fűvészk. közönséges farkasalma’. a növény hivatalos elnevezése. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. méhek nevetése. 144). 2: 36). szakny. ▌ 2. hézaggyökér. J: ’Lycopus europaeus. vö. Veszelszki 374.farkashézaggyökér farkasbors. 369). a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. mintára jött létre: „Sardonius riſus. ném. az utótagra l. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). Genaust Lýcopus a. J: ’ua. korpafű’. Wolfsgift ’farkasméreg’. J: ’ua. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó.’. nagy útifű’. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. … hertelen embert. kutyatej. görögszéna’. amely karomhoz hasonló alakú. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. lat. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod.a. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. J: ’Ranunculus sceleratus. Növ. farkas.) magyarázata. minden állatot meg xl” (Melius 156). farkas-kutyatej’. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). J: 1864: ’Lycopodium. 125: 187–202. ha reá kötik. J: ’Aristolochia clematitis. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). lycóctonum (< gör.. farkasnyelv N. A névadás magyarázata az. Melius alkotása. farkastalpú’). 1793: Farkas méreg (Földi 15). A névadás alapja a növény termése. 341). lykópous ’farkasláb.’. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). farkastalp. az utótagra l. A farkasnyelv népi név. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). odvas keltike’. Farkaſt. Genaust lycóctonum a.

farkasölő sisakvirág’. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). Marzell Aconitum napellus a. Nyr. farkasölőgyökér. farkasölőfű. 1783: Farkas ölö fü (NclB. 2. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. Fűvészk.) tükörfordítás. A farkasnyom a lat. fox grape ’rókaszőlő’. 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). ▌ 2. farkasMagy. ném. 317. 385). Idegen nyelvi megfelelőre vö. tojásdad bogyóira vonatkozik. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a növény földalatti. kteínein ’ölni’). 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). 1783: Farkas répa (NclB. A répa utótag létrejöhetett a lat. 125: 187–202. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. farkas. J: ’Aconitum napellus subsp. vö. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. farkasölőfű 1. R. R. Aconitum napellus (< lat. Farkasnyom (MagyGyógyn. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2.. 377). Karika répa. 12. J: ’Heracleum sphondylium. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. 1588: farkastalp (Nyr. napellus. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). Fűvészk. farkasölő sisakvirág’.). a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). gör. Szóhalm. 1813: farkas R[épa] (Magy.) a ném. farkastalp 1. a farkasölő előtagra l. farkastalp. J: ’Paris quadrifolia. kicsi. A névadás magyarázatára l. Növényszótár 5). hogy a növény erősen mérgező. farkasölőrépa l. J: ’Aconitum vulparia. lat. J: ’Aconitum vulparia.) névadási szemlélet magyarázatára l. J: ’Aconitum vulparia. farkasölőbab l. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). ang. (PP. farkasölőrépa (→ répa). mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. ném. lycóctonum (< gör. napellus < n#pus ’répa. mérgező. Nyr. 317). Katika-sisakvirág’. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). farkasölő sisakvirág’. Lycopodium (< gör. Vö. farkasf ű. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. 364). — N. gyökér’). farkasölő sisakvirág’.’. Fűvészk. 125: 198). gyökér’) hatására is. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. A gyökér utótag lat. napellus < n#pus ’répa. 12. J: ’Aconitum napellus subsp. 1807: farkasölő-fű (Magy. a szőlő utótag arra utal. ▌ 3. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. Katika-sisakvirág’. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. Vö. négylevelűf ű. répa ölőbab (→ bab). Rácz szerint a fr. 1708: Farkas répa. PPB. ha meg-eſzi. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). gör. bab Genaust lycóctonum a. J: ’Lycopodium clavatum. J: ’ua. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. embert. ném. répaszerű gyökereire utal. A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. 1578: Farkas xlx f×nec gr. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). Farkas xl× f× (Melius 155a). A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. farkasrépa 1. Wolffsbeer részfordítása. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). 13. 38). — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). R. lýkos ’farkas’. fekete. a növény föld alatti.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. J: ’Aconitum vulparia. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. Növényszótár 5).farkasölőfű 165 farkastalp 91). ▌ 2. J: ’Actaea spicata. négylevelű farkasszőlő’. 379). Fűvészk. napellus. 1911: farkasszőlő (Cserey. A farkas előtag azt jelzi. ▌ 2. 125: 187–202. pódion ’kis láb’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. farkasszőlő 1. farkasölőrépa (→ répa). közönséges medvetalp’. 379). farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. (Melius 156). A névadás magyarázatára l.. a szőlő utótag a növény fekete. fekete békabogyó. 1775: Farkas répa (Csapó 88). de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. 1843: Farkasrépa (Bugát.a. A négylevelű jelzőre l. 123–124). 317). PPE. 1911: farkasölőfű (Cserey. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. barmot. kapcsos korpafű’. ▌ 2. — ~fű 1903: far- . R.

175/26). martilapu’. auagi. mintára jött létre. ▌ 2. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. 1578: Fetske f× (Melius 178a). ficaria. J: ’Lycopus europaeus. J: ’ua. 22: 74). farkas-kutyatej’. — ~fű N. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. A farkas előtag magyarázatára l. 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). J: ’ua.. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’Alchemilla acutiloba. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. 315). J: ’Carthamus tinctorius. Genaust Euphorbia a. 1813: F[arkas] téj (Magy. — N. hogy a növény nem igazi sáfrány. farkastalp (MagyGyógyn.) lat. fecske l. libatop. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). ▌ 3.’. hogy a szőrös. farkastalpú’) tükörfordítása. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre. Genaust Lýcopus a. fecskefüvet gr.) medvetalp és medveköröm elnevezése. ném. ang. nyugati salátaboglárka’. teod aÅ fakadekra” (OrvK. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). a lat. A farkasvirág népies elnevezés. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). Marzell Heracleum sphondylium a. Nyr. Fűvészk. A névadás alapja a növény húsos. KolbenbÀrlapp. hogy a fehér.’. farkastalp. ném.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. 1: 352). Feczke fé (SzikszF. vízi peszérce’. a libatop mintájára hozta létre. nyelvújítási tükörszó latin mintára. ▌ 4. mely genusnév. teord megh. 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. lycóctonum a. 327). A top utótag magyarázatára l. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. J: ’Euphorbia cyparissias.. A farkastalp valószínűleg a R. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). lykópous ’farkasláb. ökörfark farok l. Volfsfuss ’farkasláb’. 256). gör. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. A névadás magyarázata. 1948: farkastalp (Halmai 6).). 128). 1577 k. kesernyés csucsor’. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). A farkastej a ném. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). hajszálvékony szőrben végződő hajtások. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. gör. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). KeulenbÀrlapp. (Beythe 55a). A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. — N. 1775: . ném. 369). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. (ÚMTsz. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). ▌ 3. farkaslépés’.’. lýkos ’farkas’. 2. vérehulló fecskefű’. a fattyú előtag arra utal. farkaslábú.: RMGl. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. farkastalpfü (FöldrKözl. — N. A fattyúsáfrány a ném. 1998: fecskefű (Priszter 335).. A névadás magyarázata. | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). farkasvirág (Jávorka 978). 371). kapcsos korpafű’. J: ’Tussilago farfara. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). J: ’ua. J: ’Chelidonium majus.’. ▌ 5. 38). farkastalpfű (MagyGyógyn. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). J: ’Lycopodium clavatum. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Solanum dulcamara. állati talphoz hasonló levele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 263). 125: 187–202.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Lycopodium clavatum. a növények levelei állati talphoz hasonlóak. szakny. lapos.) a lat.) és ’martilapu’ (5. ebtej. Marzell Carthamus tinctorius a. Bastard-Saffran tükörfordítása. Wolfsmilch tükörfordítása. kapcsos korpafű’. Lycopodium (< gör.-i Lýcopus (< gör. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. farkkóró l. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. pódion ’kis láb’. J: ’ua. Wolfsklauen. sáfrányszeklice’. mint a közönséges medvetalp (1. hegyeskaréjú palástfű’. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). 129). ugyanazon a névadási szemléleten alapul. a névadás magyarázatára l. Bärlapp. 1783: Farkas-téj (NclB. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi.

369). 371).) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). Schwalbenwurz. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). A fecskesósdi Benkő alkotása. fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). A fecskefű elnevezés a lat. A névadás magyarázatára l. J: ’Potentilla anserina. great celandine. ▌ 2. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). orvosi salamonpecsét’. a madárféle előtag arra utal. 376). 1578: feiér txuisknec (Melius 47). A fehérgyökér Melius alkotása. ol. fehértövis 1. J: ’Silybum marianum. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). vö. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. gyenge. ezüstöshátúf ű. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. erdei madársóska’. ластовен. vö. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). 1595: Feier txuisk (Beythe 13). a R. máriatövis’. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. sósdi. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). fecskegyökér l. Vö.: RMGl. libapimpó’. széles magvacskák vannak. madársósdi. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). az utótagra l. Melius 439–40). erdei madársóska’. madár Sóska (Magy. chelidoine grande. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. weisse Scwalbenwurz. ang.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. cinerognolle. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. amelyek. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236).’. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). J: ’Oxalis acetosella. 357). hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). J: ’Anemone nemorosa. A vérehulló jelző magyarázata. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. 387). A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ha megérnek. Osterblume ’húsvéti virág’. 1813: Fejér. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). calandine. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. A fecskesóska magyarázatára l. or. fecskesóska. fecskesósdi. ném. hogy a növény apró sóskaféle. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. narancssárga színű tejnedvet ereszt. J: ’Oxalis acetosella. J: ’Polygonatum odoratum. Fűvészk. Schwalben- wurtz tükörfordítása. ném. J: ’Eryngium campestre. Schöllkraut. ill. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. аптечный. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. 2. swallows wort. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). 2. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is.) nevet Melius hozta létre. A névadás magyarázatára l. fr. J: ’ua. chelidón ’fecske’). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. vö. gyenge Gy[ökér] (Magy. A névadás alapja a növény korai virágzása. A névadás szemléleti háttere az. Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő.’. Fűvészk. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). calidonia. Schwalbenkraut. a lat. | mezei fehér~ . berki szellőrózsa’. az utótagra l. mezei iringó’. lat. J: ’ua. 1560 k. A név magyarázata Melius szerint az. a ném. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. ang. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). a füsti fecskéhez hasonlítanak. hogy bárhol megsértve a növényt. közönséges méreggyilok’. ném. vagy az. sóska. 256). 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. Chelidonium (< gör. fecskesóska 1813: fetske.

fehér. eb~fű. ▌ 4. jegenyefenyő | Abies alba. Benkő 66.) magyarázata.: abies: fene (SchlSzj. 1998: fenőgrék (Priszter 526). barát~fű (→ barátfő). A két növény felépítése hasonló. 258). A feketegyökér a ném.. 1813: Fenőgrék (Magy. 412).’. 369). Ember és növényvilág 197). fentő1 a. 1405 k. A királyszín arra utal. Schwarzwurz tü- körfordítása. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. hogy a növény levele fehér foltos. halál~ fejű l. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). foszforban gazdag: „gyökere nagy. orros~fű. 1578: Fxnny× (Melius 18a). ezüstlevelü-fenyő . J: ’Symphytum officinale. | ezüstlevelű~ N. valamint fehéres. Vö. Fűvészk. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. A névadás alapja a fekete karógyökér. J: ’Equisetum arvense.: Fekély fű (De Herbis: RMGl. A fentő bizonytalan eredetű. fehértövis (MagyGyógyn. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). 218). var’) fordítása. bárány~fű. borjú~fű. pirosak. J: ’Succisa pratensis. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). Vö. A fenőgrék a ném. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. Milchdistel. J: ’Knautia arvensis. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. J: Abies alba. a tövis utótagra l. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB.). Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. feketegyökér N. fekete nadályt ő’. J: ’Tropaeolum majus. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. vö. 2. fenyő’. N. holy thistle. a lat. 407) (< lat. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). — ezüst~ N. szamárbogáncs’. varjútövis. TESz. hogy a növény tüskés. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. magyarázata. Silberdistel. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. súrolására használták. nagy sarkantyúka’. J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. fentő1 a. 163). Fenugrek (NclB. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. káliumban. nyers’ < scabiēs ’rüh. mezei zsurló’. fr. narancssárgák. A fehértövis ’máriatövis’ (1. Fűvészk. fejecske l. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). XVI. 1578: Fekęlyf×nec gr. 247). tálmosóf ű. A fehértövis ’varjútövis’ (4. ſzára. sz. fenyő 1. mezei varfű’. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). kosz. sárgák. ▌ 3. J: ’ua. feketegyökér (MagyGyógyn. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele.) népi név. 1595: fenyxnek gr.) a lat. A névadás magyarázata. fennugreek. UEWb. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. J: ’Rhamnus cathartica. közönséges jegenyefenyő’.: RMGl. 1578: fekély f× (Melius 155).: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. 407). kivül fekete” (Barra 302).’. 233). v.) Melius alkotása. blessed thistle. | 1578: ’Abies. J: ’Trigonella foenum-graecum. A fentőfű elnevezés magyarázata az. görögszéna’. hogy a virágok nagyok. scabiosa (< lat. EWUNg. fekélyek. J: ’ua. ném. ang. 548/3). száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). nemezes szőr borítja. hogy a növényt edények dörzsölésére. 361). nomine feniosaunicza” (TESz. hogy a növény szúrósan fogazott. varf ű. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. 429). leveleit finom. (Beythe 6a). scabiōsus ’durva. szürkés színű. királyszínűvirág. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). (Melius 154). 520. J: ’ua.) és ’mezei varfű’ (2. ▌ 2. varjútövis’. A szamárbogáncs (3. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Onopordum acanthium.’. fenugrec. Éder. ótvar.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. ágas. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. amely kálciumban. ördögharaptafű’. közönséges jegenyefenyő’. 1775: Fekélyfü (Csapó 210).

A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). 1783: Töviskes-fenyö (NclB. Ember és növényvilág 197). J: ’Ajuga chamaepitys.’. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). közönséges jegenyefenyő’. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz./1450 k. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). LX. — apró~ 1395 k. jegenyefenyő’. Ud. Fűvészk. ill.: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. J: ’ua. — földi ~fű 1577 k. Ember és növényvilág 269).: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. J: ’ua. A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi.’. 1578: Fxnny×nec gr.alapszava ősi örökség a finnugor korból. Ember és növényvilág 269). feny. MagyarorÑzágban. vö. J: ’Abies. 1783: Apró-fenyö (NclB. J: ’Abies alba. kalincaínfű’. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. közönséges jegenyefenyő’. J: ’Picea abies. Weißfichte. 22: 67). J: ’ua. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. 1783: Kereſztes fenyö (NclB. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. 1430 k. és az fa heya hurut ellen jó”. J: ’ua.. — N. J: ’ua.… hegyük kicsípett.’. Idegen nyelvi megfelelőkre l. J: ’ua. két sorban. ? votj. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 211). ▌ 3. 427). Fxnny× fa (Melius 18).). 369).: RMGl. Weißtanne. Fenyxfa (Beythe 6a).’. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik.’. hogy más növényekre.’. | ’Abies alba. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). A szóvégi -ő (~ -ű. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban. Fűvészk. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. 1552: fxny×fa (TESz. 427). ? zürj. J: 1577 k. fenyő-fa a. Weiß . 1416 u. havasi fenyő (Péntek–Szabó. J: ’ua.’.’. 214). hogy a fa kérge szürkésfehér. | 1578: ’Ajuga chamaepitys. talán kicsinyítő funkciójú. az. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. 2. kalincaínfű’. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. ▌ 5. fenyő’. J: ’Juniperus communis.: RMGl. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB. J: ’ua. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420). 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. közönséges boróka’. glauca) is szerepet játszhatott. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. fiatal fa’.).: abies: fenÿefa (SchlGl.). J: ’Abies alba. A szőke jelző megkülönböztető szerepű. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. J: ’ua.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. közönséges lucfenyő’. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. 425). kalincaínfű’. | paraszt~ N. | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). ném. (Melius 18a).’. azt jelzi. ▌ 2. | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). J: ’ua. J: 1231: ’Pinus.’. | havasi~ N.: RMGl. A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. 214).: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet.).’. (Melius 9a). 1783: Földi-fenyö (NclB. 425). ponAľ ’fiatal fenyőfa’. 233). — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119).’. k(r(szt(sfenyü.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. pomeľ ’fenyő’. fènèfa (TESz. keresztesfenyő. 173/20).’. kapcsos korpafű’. J: ’ua. parasztfenyő (Péntek– Szabó. közönséges lucfenyő’. 1525 k. J: ’ua. vö. 384). 521). J: ’Lycopodium clavatum. ▌ 4. körösztös fenyű (ÚMTSz. valószínű azonban. 130). hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. -é) képzőelem lehet. V. 233).: fè‚v fa[t] gr. közönséges jegenyefenyő’.: RMGl. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. Növ. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. 430). — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. A fenyő származékszó. | 1578: ’Picea abies. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). 5: 34). tükörfordítás. пумель ’fiatal hajtás. 130).

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

A gilisztavarádics összetett szó. J: ’Aesculus hippocastanum. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. a Capsella bursa-pastoris. az utótagra l. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). a névadás alapja. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’Aquilegia vulgaris. 2. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. Melius 372.’. A névadás alapja. gilisztaűző lúdláb l. Wurmkraut tükörfordítása. ott. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. az utótag nemzetségnév. A névalkotásra hatással lehetett a ném. közönséges pásztortáska’. sz. 35). J: 1500 k. és arra utal a TESz. A gezemice valószínűleg ikerszó. a gilice előtagra l. sz. Fűvészk. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). Benkő 70. geleſzta-f× (Lippay I: 74). a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. mivel a növény vérzéscsillapító hatású. az előtagra l.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. közönséges vadgesztenye(fa)’. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. 1664: Aquilegia Harang virág. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. Wurmfarren. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). Fűvészk. — Ö: ló~. mint pl. A gesztenyebokrétafa összetett szó. giliszta kiűzésére is használták. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422).: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. 414). XVI. gilice l. 370) nevet javasolja a R. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek.: RMGl. magyarázatát l. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). 370) nevet javasolja a R. gímnyelv . Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. neve sanguinaria. ökörgúzs. J: ’Tanacetum vulgare. 2. 243). 1998: gilisztavirág (Priszter 518). gilisztavirág helyett. Éder. réti harangláb’. gilisztavirág.. Mollay. Vö. gilisztaűző N. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. Vö. Fűvészk. gilisztaűző varádics’. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. Gilisztaűző (MagyGyógyn. a név Diószegi–Fazekas alkotása. közönséges pásztortáska’. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. iglice. nevének átvétele. Fűvészk. szarvasnyelvpáfrány’. tövises iglice’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. EWUng. A gilisztaűző népi név. TESz. Szabó. varádics. lat. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. 256). A gímharaszt gím eleme a R. szerint.: ’Capsella bursapastoris. melynek a jelentését az RMGl. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. J: ’Dryopteris filix-mas. Marzell Aspidium filix-mas a. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. magyarázatára l. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. A gilisztafű a ném. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). erdei pajzsika’. A XVI. és R. | XVI. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . Wurmkraut ’féregfű’. J: ’Asplenium scolopendrium.) lehet. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. 33). J: ’Ononis spinosa. J: ’Tanacetum vulgare. A giliceökörgúzs összetett szó. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267).. 267). Genaust hippocástanum a. TESz. iglice (SzikszF. EWUng. gezemice 1500 k. ném.: ’egyfajta vérzést elállító fű. 267). gilisztaűző varádics’. v. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). v. sz. 465).gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. végéről származó adatban. A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek.. gilisztavarádics. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). Marzell Aquilegia vulgaris a. a gesztenye előtag a növény R. Növénynevek 74. J: ’ua. b): RMGl. Növényszótár 274).

csókaorrúfű. a gólyák érkezésekor gyűjtik. a növény páfrányféle. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. J: ’Caltha palustris. 1807: Gólyahír (Magy. XVI. J: ’Caltha palustris. a héjakútmácsonya (4. a gím a R. J: ’Pelargonium odoratissimum. J: ’Chelidonium. 2.) és a nehézszagú gólyaorr (3. ném. amelyben az esővíz összegyűlik. a névadás magyarázatára l. hogy a növény levele lándzsás. gólyaorr. a névadás alapja. Gem nÿelwq fweth gr. Ö: cinadónia~. 528). géranos ’daru’). 104). ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. gólyafű 1. J: ’Asplenium scolopendrium. gólyahír 1807 e. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. gólyahagyma N. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. J: ’Chelidonium majus. J: ’Geranium robertianum. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —. ▌ 3. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. ▌ 2. Gódavére (MagyGyógyn.. gímnyelv előtagjának átvétele.: Gem Nÿelw fwet gr.’. gólya l. N. higviric gódavére l.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. ma nincs ilyen nemzetségnév’. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). J: 1807 e. 2: 653). A gímnyelv tükörfordítás. 312). ▌ 4. gímnyelv 1525 k. Hirschzunge tükörfordítása. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. (OrvK. J: ’Geranium. || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy. gólya fű (ÚMTsz. Nyr. kócsagorr. MNövSz. 430). J: ’Allium scorodoprasum. A gólyahagyma népi név. 124: 480. J: ’ua. 68). A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. 1807: ’Caltha.: Gólyahír (Julow 259). A haraszt utótag arra vonatkozik. — gímnyelvűfű 1577 k. galambláb~orr gólyabors l. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. J: ’Dipsacus laciniatus. Geranium (< gör. 12/4).gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. vö. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. mocsári gólyahír’. nehézszagú gólyaorr’. ép szélű.: gymnielw (De Herbis: RMGl. is hatással lehetett. mocsári gólyahír’. 328). lat. mocsári gólyahír’. A névadás alapja az. glicoricia l. hogy a növényt tavasszal. gémorr. A gólyacsőr név magyarázata. 126: 313. héjakútmácsonya’. || gólyahíradó N. 1879: gólyafű (Nyr. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. v. szarvasnyelvűfű. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása.’. Fűvészk. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). daruorrúf ű. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308). 1998: gólyahír (Priszter 322). . talán a növény ném.’. a gódavére népetimológiával jött létre.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. vö. magyarázata. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). 8: 95). vérehulló fecskefű’. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). esztragorr.) gólyafű neve népi név. 8: 415). J: ’ua. Nyr. 328).’. szarvasnyelvpáfrány’. sz. HirſchÅung (Csapó 249).). 394). 528).: Gódirtz (Julow 267). J: ’ua. || gódavére N. gólahíradú (Csapody–Priszter. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn. Fűvészk. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. Fűvészk. gólyahagyma (ÚMTsz. 126: 314. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. Genaust Geránium a. gólyaorr’. (OrvK. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. hanem mélyen hasadtak). gólyahír’. a R. szarvasnyelvpáfrány’. A mocsári gólyahír (2. J: ’ua. nyelv alakú. citromillatú muskátli’. Fűvészk. J: ’Asplenium scolopendrium. gliceriza. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. 1807: Gódirtz (Magy. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. 296/38). kígyóhagyma’. 151).. gódirc gódirc 1807 e. a páfrány utótag magyarázó szerepű. vö. | 1998: ’Caltha palustris.

A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. J: ’Robinia pseudacacia. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. — N. ▌ 3. fehér akác’. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. gólyakút N. A névadás magyarázata. gólya. A gólyaorr a R. J: ’ua. J: ’Geranium sanguineum. Storchsblume. berki szellőrózsa’. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. hernyó. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz.. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. vö. piros gólyaorr’. ▌ 2. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. Vö. erdei mácsonya’.’. A gólyahír összetett szó. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384).gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása./1448 k. gólyaorrúf ű névből elvonással. 126: 314). | 1813: ’Geranium columbinum. . erdei mácsonya’. apró csiga van. 126: 313. héjakút. a húgyfű névadás alapja pedig az. 126: 313. gólyaorr’. J: ’Anemone nemorosa. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. pl. 126: 314. a gólya madárnév és a kút ’gödör. Nyr. gólyakút (Jávorka 1057). J: ’Dipsacus sylvestris. 398). illatos gólyaorr’. J: ’Geranium robertianum. 1813: G[ólya] köröm (Magy. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik.a. gólyaorr’. A gólyakörömke népi név. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. a végén enyhén meghajló formájára utal. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. és követ hajt” (Veszelszki 79). kányaköröm. gólyahúgynak gr..től adatolható) jelentésű. nehézszagú gólyaorr’. Storchblume R. ném. 370). Fűvészk. J: ’Dipsacus sylvestris. melyben az esővíz összegyűlik. J: 1583. 1595: ’Geranium. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). a Geranium-fajok társneveivel. vagy a R. 373. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. ÚMTsz.. héjakútmácsonya’. Nyr. TESz. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. Vö. 34: 37). vö. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. amiben gyakran sok rovar. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. EWUng. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). gólyaorr 1. 1775: Golya köröm (Csapó 107). nemzetségnév. gólyacsőr. galamblábgólyaorr’. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. Nyr. — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. 2. Veszelszki alkotása. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. 151). a névadás magyarázata. gójahúgy. Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. J: ’Asphodelus albus. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). ’Dipsacus laciniatus. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. 1783: Gólya-köröm (NclB. magyarázata. gólyahír a. 126: 314. gólyaláb (Gyógysz. || gólyakörömke N. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. gólyaláb N. (Veszelszki 79). NyIrK. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. ’gólyavirág’. 2: 322). J: ’Geranium. 122). J: ’Geranium macrorrhizum. 1998: gólyaorr (Priszter 383). || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. A gólyaláb népi név. hó-ſzámot. A gólyakút összetett szó. gólyakörömke (MagyGyógyn.). A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. 147). népi név. fehér aszfodélusz’. 2: 322). a gólya előtag magyarázata talán az. összetett szó.

sanguineus (< lat. 270. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. J: ’Carthamus tinctorius. torokduzzanat’) fordítása. A névadás magyarázata. Melius 179a–180.). citromillatú muskátli’. A golyvarontófű Melius alkotása lat. — N. 413). A névadás magyarázatára l. carduus ’bogáncs. Strumas. ſuccuſſa. — Ö: galambláb~. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). az az. Stinkender Storchschnabel. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. még gólyahír. gólyaorrúfű 1. a fű magyarázó utótag. Fűvészk. sanguis ’vér’).’.) gólyavirág neve a ném. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. gorzyczka. A névadás alapja a hosszú termés. daruorrúfű. az az. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. 1798: Gordon (Veszelszki 136). vérvörös’ < lat. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. őszi kikerics’.) piros jelzőjének magyarázata. storks-bill. 270). nyugati salátaboglárka’.: RMGl. gαrdún. galamblábgólyaorr’. TESz.. vadarticsóka’. 1813: Gólya virág (Magy. 124: 480. 270). J: ’Pelargonium odoratissimum.) gólyavirág nevének magyarázata. 1783: Golyva rontó fü (NclB. 50).: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. EWUng gordon1 a. vel attractilis: Gordon. gólyavirág 1. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). arra utal. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). bogáncshoz hasonló terméssel. gójavirág (ÚMTsz. cardon. A nehézszagú gólyaorr (1. Ezért hiyác Scrophularia minornac. német mintára jöttek létre. J: ’Gentiana sp. még csicsiskoma. Talán azért került ide. l. J: ’Geranium robertianum. Mariſcas. esztragorr. Storksblume tükörfordítása. k > g zöngésülésre vö. Genaust orr a. amikor a gólyák. Marzell Colchicum autumnale a.e. tárnics’. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. ▌ 3. nehézszagú gólyaorr’. még esztragorr. A névadás magyarázatára l. az nagy Gelyuákat. Scrophularia (< lat. Végső forrása a lat. a névadás magyarázatára l. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. mintára: „Scrophularia minor.). a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. cardo.. 151). J: . az az.. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). 1783: Gólya-orru-fü (NclB. ▌ 2. ném. lat. gordon — ~kóró 1456 k. mocsári gólyahír’. gácsér. ficaria. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. ol. gordon1 a. 398). göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). sáfrányszeklice’. 270). goryza nevének átvétele. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. vö. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó.. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. TESz. Az őszi kikerics (2. guzsaly. gójavirág (ÚMTsz. orr a. A piros gólyaorr (2. cardo.. ném. A mocsári gólyahír (1. hogy a növénynek erős illata van. hogy a növény kora tavasszal virágzik. vö. J: ’Caltha palustris. Cartamus syluestis [!]. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. pora.. Vö. RMGl. Növénynevek 31–35. vadarticsóka’. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). ▌ 2. 382). J: ’ua. Genaust sanguinális a. A szó eleji m. 328). 398). Storchsschnabel. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). J: ’Geranium columbinum. 1783: Gordon (NclB. vö. gárdo. hogy a termés tavasszal jelenik meg. A golyva a lat. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. moſod gyakran. nyelvjárási gardXá. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii..: RMGl. leuele. Marzell Geranium robertianum a. goryczka.: RMGl. vize. cardone ’bogáncs. J: ’Colchicum autumnale.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). Nyr. Mollay. mohar. sülyfű. mohar (SzikszF. ol. gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm. hogy a virág színe élénkpiros. — N. scr#fulae ’torokdagadás. J: ’Ranunculus ficaria subsp. sanguineus ’véres. gólyaorr.

A büdös jelző a növény szagára.. A görögszéna a lat. a fekete jelző a bogyók színére utal. gumiakácia’. helyette a büdös Gőnye (Magy. a növény gyökerén található csomókra utal. vö. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. Fűvészk. 179). a névadás alapja a virág formája. a névadás magyarázatára l. göcsös görvélyfű’. torokgyíkfű. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. amely állatfejhez hasonlítható. 391) elnevezést javasolja. J: ’Acacia senegal. gömböstűvirág (MagyGyógyn. satnya’ utalva arra. J: ’Bellis perennis. görögpapfüve 1525 k. ill. A névadás alapja. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. daganat. J: ’Scrophularia nodosa. A göcsgyök Barra alkotása. J: ’ua. foenum-graecum fordításával jött létre. hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. Graecus ’görög’. nőszemély’ jelentésű.: Gönyebogyó (Julow 266)..).. ném. 294). graecum l. Genaust Scrophulária a. görög pap’-ként értelmeztek. scr#fulae ’torokdagadás. A görögpapfüve egyedi elnevezés. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. a szuka utótag északi szláv eredetű. bodza a. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. foenum-graecum (< lat. bodza a. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. A görbeszuka népi név. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). lat. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. vadszázszorszép’. J: ’ua. szakny. gönye’. EWUng. görbeszuka N.-i Scrophularia (< lat. J: ’Bryonia alba. TESz. és Görögországban állatok etetésére használják.’. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. d): RMGl. J: ’Viola odorata. Graecus ’görög’) fordítása.. hogy a növény széna illatú. 291). J: ’Trigonella foenum-graecum. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. A görvély ’duzzanat. A gönye bizonytalan eredetű. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. a görög előtag a lat. gömböstűvirág N. amelyet valószínűleg ’görög ember. görögszéna’. göcsös görvélyfű’. görvély a. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. J: ’Trigonella foenum-graecum. 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). Vö. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja. acacia átvétele. f#num ’széna’. 337). Diószegi–Fazekas alkotása. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a).. A névadás alapja talán a virág. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. A TESz. A gumiakácia összetett szó. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. barnagyökér. TESz. 1610 k. görbeszuka (MagyGyógyn. görögszéna’. 2. Vö. földitök nevet elutasítja. a lat. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). Fűvészk. görvély a. lat. nodiflórus a.’. 1998: büdös gönye (Priszter 319). varjúmogyoró. 1998: görögszéna (Priszter 526). az utótagra l. J: ’Bryonia. akácia. 1775: Görög széna (Csapó 108). A göcsös jelző a lat. EWUng. 256).. n#d#sus ’csomós’ < lat. 525). Knodenkraut (Veszelszki 402). A gömböstűvirág népi név. nodosa < lat. szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. 525). ibolya’. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. — ~bogyó 1807 e.).: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. Vö. griechisch Heu. gönye a. Genaust f##num-gr##cum a. . 258). hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). büdös gönye’. az utótag a nemzetségnév. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. földitök (→ tök). amelynek alapján úgy vélték. torokduzzanat’) fordítása. ’kutya nősténye.gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa.

LXXXIV. 70*/2). Növ. A guzsalyülővirág. Vö. arabmézga. 7: 50. J: ’ua. mintára jöttek létre. eke~. gúzs l. ökör~ guzsaly l. 349). akác a. 50). A gumiarábikum összetett szó. J: ’ua. arábiai facsipa (→ facsipa).’.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. gumiarábikum 1577 k. (Melius 181). giliceökör~.. EWUng. Görög akácia a. vö. Gummi arabicum átvétele. 1578: Gummi Arabicummal gr. Marzell Colchicum autumnale a. ném. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). J: ’Colchicum autumnale. akácia a. A névadás magyarázata. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. Márton. guzsalyülő ném. guzsalyvirág. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. 50). 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. bába~ (NclB. 360). 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. guzsalyvirág l..’. fonni. amikor az emberek leülnek szőni. TESz. őszi kikerics’. (OrvK. a lat.

A gyalog előtag azt fejezi ki. A gyalogolajfa Melius alkotása. magyarázatára l. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. borsfenyő helyett. J: ’Juniperus communis. a R. R. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). 339). lat. Fűvészk. Feldcypresse ’földi ciprus’. 172). a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát.alapszava ősi örökség a finnugor korból. gyalog.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. 1948: gyapjasfű (Halmai 8). 427). molyhos ökörfarkkóró’. EWUng. ve. A szöszös ökörfarkkóró (1. Vö. 415). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). az olajfa magyarázata talán az. gyalogbodza’. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). A növénynév gyalog előtagú összetett szó. ne- . a gyalog előtag a lat. 362).a. J: ’Daphne mezereum. EWUng. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). J: ’Juniperus communis. amely jelzős szerkezetből forrt össze. dwarf bay.a. 352). chamae.) és a molyhos ökörfarkkóró (2. hogy a növény apró levélkéi molyhosak. A gyalog származékszó. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). alacsonyabb’. vö. gyalog. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. 61: 486). gyalogfenyő. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) gyapjúfű neve a ném. chamelea < lat.. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. ném. szokásosnál kisebb. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). alacsonyabb’. ’a rendesnél.a. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. az előtag megkülönböztető szerepű. 1798: Gyapjas.’. ang. gyalog. Chamelæa (Melius 20a) (< lat. 1783: Gyapjú-fü (NclB. chamaí ’földön’) fordítása. J: ’Sambucus ebulus. ▌ 2. J: ’Verbascum thapsus. A gyapjasfű előtagja az ótör. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a). gyalogfenyő. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. a gyalogfenyő előtag a növény R. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB.a. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. gyalogbodza. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása.< gör. laureola (< lat. boróka.. földiolajfa (→ olajfa). Vö. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. Lorbeerkraut. J: ’Antennaria dioica. gyal. Vö. szöszös ökörfarkkóró’. gyapjúfű 1. J: ’Verbascum phlomoides. parlagi macskatalp’. a névadás alapja. közönséges boróka’.fÍ (Veszelszki 238). Fűvészk. 545). laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. jelentése ’földhöz közeli’. közönséges boróka’. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). Wullkraut (Melius 146. amely jelzős szerkezetből forrt össze. TESz. az utótag nemzetségnév. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. 1807: Gyapjúfű (Magy. 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. J: ’ua. Csapó 203) tükörfordítása. Genaust Chamaeálo( a. gyalog. farkashárs’.

291. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). amelyen csomók találhatók. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. gyombolyú. A gyengevirág népi név. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska. 179). gyombolló. gyegönye l. J: ’Polygonatum odoratum. bútzkós. (Melius 88a). gyepű a. még gyepűbodza. MNövSz. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). gyomború (MagyGyógyn. gyapjas. EWUng. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. EWUng. gyilkoló l. vulgaris + P. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. közönséges gyíkfű’.). J: ’Viscum album subsp. soktérdű-gyökeresfű. gyomboló. 1998: gyíkfű (Priszter 467).gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos.. J: ’Rosa canina. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). 1578: gyekf×nec gr. gyepű 1225: ’sövény. torokgyík gyógyítására használták. gyepűrózsa’. TESz. 390). a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. gyimbór (ÚMTSz. A gyíklevelűfű népi név. 154). lila virágait. A gyengegyökér összetett szó. (P.). TESz. fagyöngy’. gyoŒboru (ÚMTSz. zsenge’ jelentésű. fekete bodza’. gyenge előtagja ’fiatal. Melius alkotása. torokgyík a. jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB.’. gyertya l. hoſſzúkas. rózsa. gyenge a. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. gyepár l.’. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). A gyepűbodza összetett szó.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. 1590: prunella: szilua fé.’. bab~fű gyilok l. magyarázatára l. A gyík előtag azonos az állatnévvel. az előtag magyarázata valószínűleg az. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. pitypang’. J: ’ua. A névadás alapja. A névadás alapja. 257). gyengevirág N. akadály’. mise~ gyík l. A gyepűrózsa összetett szó. Az utótag magyarázatára l. gyenge előtagja ’zsenge. MagyGyógyn. J: ’ua. album. Az utótagra l. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. bodza. vag. vö. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. pl. 410). gek fé (SzikszF. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). | 1775. a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. J: ’Taraxacum officinale. gyenge a. gyöngevirág (MagyGyógyn. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). Növényszótár 266). az előtagot az indokolja. || gyomború N.. J: ’Plantago lanceolata.’. A gyengegyökér növénynév a XIX. század elején eltűnt nyelvünkből. 279). gyíklevelüfű (MagyGyógyn. orvosi salamonpecsét’. hogy a növényt a torok betegségeinek. Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. gyíklevelűfű N. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. J: ’Viola odorata. gyomboru. 78). gyopár gyegenye. J: ’ua. lándzsás útifű’. gyomború. gyíkfű 1577 k. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. || láncfű N. 78). a név magyarázata. TESz... . láncfű (Csapody–Priszter. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. egy újnyi temérdek. király~. ibolya’. J: 1577 k. laciniata). 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). 179. J: ’ua. torokgyík a. 1783: ’Prunella vulgaris. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. gyepű a. árokpartokon. méreg~ TESz. sőt neveltek is belőle sövényt. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. 1578: ’Prunella sp.. 1783: Gyék-fü (NclB. a névadás alapja. 135). vö. J: ’Sambucus nigra. gyapjaſſak” (Csapó 203). erőtlen’ jelentésű. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). EWUng. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. 331/13). 295). A gyermekláncfű összetett szó. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). gyenge. gyíkfű’.: RMGl. EWUng.

J: ’Antennaria dioica. Fűvészk.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl.’. 279). a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja.’. eb~fű (→ eb~pázsit). Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. ▌ 3.). ujg. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. gyopár | ? Origanum vulgare. virágjára. gyimbor gyopár 1.’. gyomború l. — fekete~ 1470 k.) gyopár elnevezése népi név. (Lippay 166). 279). hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. macskatalp. J: ’Symphytum officinale. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB. 1807: parlagi Gyopár (Magy.. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. gyoboru l. J: 1395 k. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. havasi gyopár (Péntek–Szabó. a növény sárga. Idegen nyelvi megfelelőre vö. nyilvánvalóan azért.: Fekete gÿoparth gr.). a fekete nadálytőnek érdesen szőrös.) már nem adatolható herbáriumokból. — havasi~ N. ? gyapár (Péntek–Szabó. mindent ~ f ű. Fűvészk. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. A névadás alapja. 1590: Origanum. ipar ’mosusz’). kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). türk yïpar. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). Ember és növényvilág 199). var~fű (→ varf ű). 279). 1578: ’Origanum vulgare. N. A gyopár ótör. ▌ 5. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van.: ’Gnaphalium sp. 279). Fűvészk. A borsos varjúháj (2. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon. hosszú szára és levele van. orminium: Fekete gyopar (SzikszF. J: ’ua. 368). a): RMGl.).) erős szagú fűszernövény. 279). yïpar. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról).: Origanum: Fekethe giopar (Herb. — ~virág N. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. supinum’ stb. a termése gyöngy alakú. 1500 k. tökösség~. fal~ (→ falfű) gyomboló. borsos varjúháj’. szív~. 1807: fekete Gyopár (Magy. 352). „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). közönséges szurokfű’.’. J: ’Sedum acre. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. CC. (OrvK. 468). A közönséges szurokfű (1. | 1577. d): RMGl.) név hasonlóság alapján jött létre. J: ’ua. A 17. gyombolyú. a): RMGl. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). J: ’Bellis perennis. — N. vadszázszorszép’. köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). ▌ 2. szakadást ~ fű. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak.’. disznó~fű.: RMGl. A fekete nadályt ő (4. 279). fekete nadálytő’. világ~ gyom l.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. Ember és növényvilág 208). gyapár (Péntek– Szabó. 415). gyepárvirág (Péntek–Szabó. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet.’. 1577 k. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. a vad- .: secat[us]: gyopar (BesztSzj. J: ’ua. eredetű (vö. A névadás alapja. 279). a növény különféle fafajtákon élősködik. 1783: Sárga Gyopár (NclB. rontást ~ fű. 1610 k. J: ’ua. oszm. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. yïpar ’mosusz.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. Feketegyopár (MagyGyógyn. sok apró gömböcske. ▌ 4. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). fekete gyopár (ÚMTSz. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165).: RMGl. Ember és növényvilág 199). gyapárvirág.: Origanum: feketegyopar (CasGl. 218).) és a vadszázszorszép (5. parlagi macskatalp’. gyimbor gyógyító l. henye gyopár ’G. 1525 k. illat’. J: ’ua.’. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’. — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. közönséges szurokfű’. sylvaticum’. 468). — fekete~ N. 279). 1578: Gyopár (Melius 115). Ember és növényvilág 203).2: RMGl. 1395 k. hogy a növény szürkés. mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G. J: ’ua.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. 42/17). szőrös levelei.: RMGl. J: ’ua. 132). N. 1520 k. 1577: origanum: giapar (KolGl.: TESz.

Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. vagy macska gyökönkének gr. göcs~ gyökér l. madár~. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. 47). farkashézag~. farkasölő~. SzófSz. sokszorosan elágazó. barna~ (→ barnagyökér). benedikta~ (→ benedekf ű). gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). EWUng. officinalis. kálmos(~). Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. a névadás alapja. angyalital~. elfordultfű gyökerű l. gálánt~ (→ galanga). macskagyökér’. Szent János ~e. J: ’ua. gyökint a. bécsisás~ (→ sás). pirosító~. alant~. gyenge~. sziámi gyömbér’. DeutÐcher Ingwer tükörfordítása.’. kaporna(~). sárkány~. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű).gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). 211–215.. gyök l. ugró~. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). szegfű~ (→ szegfűszagúfű). elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). kapotnyak(~). k. 77) igéből elvonta a gyököntövet. hogy „Gyökere szagos. lat. MNy. kőrontó~fű (→ kőrontófű).) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. galanga(~). Áron-~ (→ Áron szakálla). üres~. angyal~. farkas~. vadgyömbér (MagyGyógyn. első megjelenése: 1395 k. 77). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. gyökint a. sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). gyopár a. fehér~fű (→ fehérgyökér). mester~. kénköves~. vö. ▌ 3. keresztes~ (→ keresztesfű). EWUng. J: ’Valeriana. vérhas~.. Marzell Antennaria dioica a. J: ’Alpinia galanga. anya~. kő~. h. 79). gyömbér 1. pecsétes~ (→ pecsétesfű). 1783: Német gyömbér (NclB.). 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. kígyóf ű(~).) jelentésével. gencián(~). szerencse~. nadály(~). fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. 422). édes~fa (→ édesgyökér). A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. foltos kontyvirág’.. 77). gingiber ’gyömbér’. örvény~ (→ örvényfű). 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. angyélika(~). boszorkány~.) németgyömbér neve a ném.). A „meggyökönt” (Magy. Fűvészk. vörös~ gyökere elfordult fű l. ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). vagy meggyökönt” (Magy. lat.. Fűvészk. macska~. zingiberi ’gyömbér’). — orvosi ~ 1841: orvosi. hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . zingiber. Fűvészk.tőből származik. kereklevelű kapotnyak’. menny~. szarvas~f ű.) és a kereklevelű kapotnyak (3. ördögborda(~). — vad~ 1948: N. A gyömbér ’Zingiber officinale. barna~. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). karácsony~. pirító~ (→ pirítófű). szappan~ (→ szappanfű). mogyoró~. derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. vad gyömbér (Jávorka 266). 77). J: ’Asarum europaeum. kivágott ~ fű. hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). macskagyökér’. Fűvészk. dancia(~). galagonya~ (→ galanga). hézag~. Fűvészk. gyopár a. keserű~fű (→ keserűgyökér). kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). J: ’Arum maculatum. így pl. örmény~ (→ örvényf ű). lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). tekert~ (→ tekertgyökerűfű). kereszt~ (→ keresztfű). gyökkent a. fehér~. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. 65: 136. fa~fű. 77). az ismeretlen eredetű gyök. vér~.: TESz. Fűvészk. sokszorosan elágazott’ jelentésű. fekete~. császár~. lat. kígyó~fű (→ kígyógyökér). || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. a sziámi gyömbér (2. angyalédes~.. a névadás magyarázata. sokszorosan elágazott’ (Magy. kígyó~. hogy a növény gyökere sűrű. keserű~. ▌ 2. TESz. (Barra 192). J: ’Valeriana officinalis subsp.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. a’ matska szeret vele játszani” (Magy. fecske~ (→ fecskefű). A foltos kontyvirág (1. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). A foltos kontyvirág (1.. tajték~ (→ tajtékzófű). TESz. méreg~ (→ méregölőfű). ember~. festő~. 39: 359. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). A névadás alapja. fa~ paptöke (→ paptök). ábrahám~ (→ ábrahámfa). MNy. édes~. kőméz(~). pecsét~ (→ pecsétesfű). gyopár a.

hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. szúrós gyöngyajak’. 775). 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. A sziámi gyömbér (2. kidudorodás’ magyarázata. gy(ngyvirág (MTsz. a sziámi jelző arra vonatkozik. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). fekete nadálytő’. gyöngyajak’. A gyöngyhím nemzetségnév. J: ’Symphytum officinale. A kereklevelű kapotnyak (3. J: 1545. a névadás alapja a növény erős. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). EWUng. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). J: ’Leonurus cardiaca.’. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. gyöngybuckuó (ÚMTsz). J: ’ua. Fűvészk. szúrós gyöngyajak’. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). névadásuk alapja. fűszeres illata. 1998: ’Convallaria majalis.. J: ’ua. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. — N. caryophyllata (< lat. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. A szúrós jelző magyarázata. erdei gyömbérgyökér’. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. Fűvészk. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. Vö. gyömbér a.. gyengevirág gyöngy l. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. 351). gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. | 1807 e. album.: Gyöngyvirág (Julow 258). gyöngyköles N. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. 1807 e. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). TESz. A névalkotás talán a növény R. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). 1998: . gyöngyköles (MagyGyógyn. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. J: ’Leonurus. UEWb. fagyöngy’.). Ember és növényvilág 222). EWUng. A gyöngyköles népi név. — Ö: eb~. gyömbér a. gyöngybuckó (MagyGyógyn. hím utótagot ajakra cserélték.) a gyömbérfélékhez tartozik. UEWb. Fűvészk. hogy a fagyöngy a fákon élősködik. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés.’. 1775. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). 11. lat. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. hím2. 1807. 129). hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. J: ’Geum urbanum. 1590. 1807: Gyöngyvirág (Magy. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. Fűvészk. 376). J: ’Leonurus.. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. 351). lat. gyöngyvirág 1. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’Viscum album subsp. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. J: ’Geum urbanum. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. a gyömbérrel adták vissza. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. gyöngybuckó N. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108).: RMGl. Marzell Geum urbanum a.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. májusi gyöngyvirág’. A gyömbéresgyökér latin eredetű. 861. 351). gyömbéresgyökér gyöngevirág l. a R. 351). A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. 78). gyömbérgyökér l. 232). 218). (Melius 138). TESz. 1578. buckó a.). hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. Fűvészk. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. gyöngyajak. A szúrós jelzőre l. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. a név magyarázata. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. buckó a. előtagja a termés formájára utal.. J: ’Leonurus cardiaca. a buckó ’csomó. Genaust Caryophýllus a. erdei gyömbérgyökér’. gyöngyajak’. Növényszótár 132). A R. összetett szó. 1578: Gyxngy virágnac gr. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre.

| májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. közönséges gyujtoványfű’. fehér ~ eperfa (→ eper). 362). (Barra 353). Fűvészk. J: ’Polygonatum odoratum. 1807: Gyújtován (Magy. len. Fűvészk. J: ’ua. Ember és növényvilág 222). A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. Az utótag nemzetségnév. gyövőf ű. 282) elnevezést javasolják. J: ’ua. EWUng. fajnév. szamár~. — fehér ~ N. gyűjtvény l. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló .) összetett szó. aranyvessző’. Barra alkotása. hogy a növényt lázcsillapításra használták. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. és elutasított. gyöngyvirág a. de a salamonpecsét elnevezés. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. 271). 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). szakny. ezt a lat.’. 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). gyöngyvirág a.’. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). az utótagra l. J: ’ua. az előtagra l.-i Polygonatum (< lat. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. gyujtoványfű a. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128).’. isten~ TESz. J: ’ua. gyöngyvirág’. soktérdű-gyökeresfű. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. 416). gyűjtény. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. jelentése ’hideglelés. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. gyövötény l. Fűvészk. J: ’Solidago virgaurea. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. J: ’Linaria vulgaris. gyönyörűsége l.’. ▌ 2. A névadás magyarázata. J: ’Linaria vulgaris. orvosi salamonpecsét’. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. magyarázatára l. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy.. Maiglöckchen. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. 232). — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. J: ’Convallaria majalis. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). Maiblume. gyujtoványfű a. J: ’Linaria vulgaris. J: ’ua. szemnek ~ györgyike l. EWUng. 1783: Gyujtován-fü (NclB. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Fűvészk. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. eredetű gyöngy előtagja illatos. fehér ~ szederfa (→ szeder). fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). közönséges gyujtoványfű’. gyujtoványfű. pintyő. 53). Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. Maililie.gyujtoványfű 199 győző l.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. Fűvészk. magyarázatára l. May lily. ang. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). Az orvosi salamonpecsét (2. 362). 1783: Veres gyürüfü (NclB. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416).’. májusi gyöngyvirág’.. 391). 282). lázas betegség’ (1531-től adatolható). jövötény gyümölcsű l. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. közönséges gyujtoványfű’. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. TESz. A gyujtoványfű összetett szó. Vö. 33: 178). | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre.). gyujtovány. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. ótör. ném.

A névadás alapja a gyűrűszerű termés. J: 1664. 420).’. piros gyűszűvirág’. TESz. lat.) piros jelzője a virág színére utal.. Fűvészk.. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359).’. ném. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). gyűszűvirág’. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). J: ’Digitalis purpurea. J: ’ua. valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. 1775: ’Digitalis sp. ang. és virág magyarázó utótaggal látta el. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). vö. digit#le ’gyűszű’ < lat. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). 1998: ’Digita- lis. Fingerhut. 277). | 1590. A névadás alapja. tehát a növények felépítése hasonló. A gyapjas gyűszűvirág (2. A gyűrűvirág Melius alkotása.’. 1807. gyűrű1 a.. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. gyűszűvirág’. EWUng. a ném. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). A gyűszűfű a lat. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. woolly ’gyapjas’ foxglove. 1775: ’Digitalis sp. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. ujjasfű helyett. 363). 1775: Gyürü virág (Csapó 291). digitális (vulg. digit#le ’gyűszű’ < lat. J: ’Digitalis lanata. 1590: Digitalis: Vii fé. A pettyegetett jelző magyarázatára l. gyapjas gyűszűvirág’. vel gyézô fé (SzikszF. digitális (vulg. gyűrű1 a. gyűszűvirág 1.. J: ’ua. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). 1807: GyÍszÍvirág (Magy. Marzell Digitalis purpurea a.: Gyűszűvirág (Julow 263). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359). piros gyűszűvirág’. Genaust Digitális a. J: ’Calendula officinalis.. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. J: 1578: ’Digitalis purpurea. Digitalis lanata a. gyűszűvirág’.) gyapjas jelzőjének magyarázata. 1807 e. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. 257).gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. lat. . | 1807 e.: RMGl.) Digitalis-fajok. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. Genaust Digitális a. ▌ 2. azonos nemzetséghez tartoznak. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). J: ’ua..) és a gyapjas gyűszűvirág (2. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357). ném. Ringelblumen tükörfordítása. A piros gyűszűvirág (1. A piros gyűszűvirág (1. orvosi körömvirág’. wolliger Fingerhut. gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51).

— keserű ~ 1903: Keserű-. ▌ 4.’.: cepe: hagma (SchlSzj. a szóvégi a valószínűleg képző. 91). 164.: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl.: RMGl. kígyó~.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. v9r9shagyma. J: ’Allium schoenoprasum. 1998: habzófű (Priszter 492). ▌ 2. a növény R. 289). — Ö: burgonya~.. sás~.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. Fűvészk.) vadhagyma nevének alapja. piros a. 289). pirul. J: ’Allium scorodoprasum. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg. tajtékzófű mintájára jött létre. salotta~.’. 1395 k. 226). varjú~ hagyma 1. — piri~ N. TESz. 2. vöröshagyma (Péntek–Szabó.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. medve~. pirít is idetartozik. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. | vörös~ 1525 k. vöröshagyma’. vad hagyma (SzikszF. ném. 225). 1998: vöröshagyma (Priszter 295). hagyma a. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). végső soron a piros. . kígyóhagyma’.’. a hagymtő finnugor kori örökség.: cepe: hagma (BesztSzj. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. sectilis ’metszett’). A hagyma származékszó lehet. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. pár~. csóka~. neve porrum sectile (< lat. mogyoró~.: RMGl.: RMGl. hagyma a. J: ’Saponaria officinalis. Ember és növényvilág 200).(Beythe 47). A kígyóhagyma (4. pirít a.) lat. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja.’. — N.: RMGl. póré~. szappanfű’. piros a. mintára jött létre. A névadás magyarázatára l.’.. ▌ 3. 226). 1998: hagyma (Priszter 295). Növényszótár 10). A keserű jelző megkülönböztető szerepű. J: ’ua. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. 604). tajtékzófű. 1595: vxrxs hagymanak gr. A metélőhagyma (3. fok~. esetleg nomenverbum tő lehetett.: weres hagma (Herb c): RMGl. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). Ember és növényvilág 200). 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). 1807: metélő Hagyma (Magy. J: ’ua. 203. 289).. | sárga~ N. J: ’ua. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). 1911: pázsit hagyma (Cserey.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. A ágas aszfodélusz (2. ágas aszfodélusz’. metélőhagyma’. A habzófű a R. posz~. UEWb. Fűvészk.. pirít a. 372). J: ’ua. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. 289). — vad~ 1525 k. 126). — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. 1540 k. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. A vöröshagyma (1.. még vadfokhagyma (→ fokhagyma). 289). UEWb. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. lat. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1405 k. gólya~. l. J: ’ua. J: ’Allium cepa.. hágó l.’. Marzell Allium schoenoprasum a. EWUng. A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. v(r(shagyma. 289). sárgahagyma (Péntek–Szabó. Fűvészk. Ember és növényvilág 200). J: ’Asphodelus ramosus. Fűvészk. J: ’ua. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. pirihagyma (Péntek– Szabó.

A hálófű népi név. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. J: ’Alliaria petiolata.hagymalapu 202 f ű. Vö. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. J: ’Calendula officinalis. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A halálfejecske tükörfordítás. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). hagymaszagú kányazsombor’. J: ’Taxus baccata... vetési oroszlánszáj’. az előtagra l. a név magyarázata. hagymaszagú kányazsombor’. has~kökényfa (→ kökény) halál l. A haloványka az uráli eredetű hal. halálvirág (MagyGyógyn. szöszösTESz. az utótagra l. A hagymaszagúfű népi név. haló l. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). fokhagymaszagúfű. A hagymalapu összetett szó. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. J: ’Alliaria petiolata. haj l. orvosi körömvirág’. Totenblume. áldott bárcs’. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. hagymaszagú kányazsombor’. a háló uráli örökség. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). halok l. a nagyobb levelek.. Vö. UEWb. Növénynevek 80. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. Vö. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). hogy a termés halálfejre emlékeztet. 322). A névadás magyarázata. A névadás magyarázata. hagymaszagúfű N. J: ’Plantago lanceolata.’megszűnik élni’ igéből vány-. A névadás szemléleti háttere. fokhagymaszagúf ű. hal a. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). 1948: hagymalapu (Halmai 7). Az elnevezés magyarázata. árvalány~. a névadás magyarázatára l. J: ’Misopates orontium. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). Ember és növényvilág 200). halálvirág N. hagymaszagú kányazsombor’. haj a. lapu. fr. fleur de mort. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. (Barra 424). Az áldott jelző a lat. EWUng haj a. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). barnás. A halálfa összetett szó. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. UEWb. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. Marzell Calendula officinalis a. hagyma. a névadás alapja.. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. hajtó l. Priszter 429. benedictus fordítása. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. hálófű (MagyGyógyn. de lázcsillapításra is használtak. 279). Todtenköpfel fordítása. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). hogy a zsenge növényi részek. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. a halottak napján is virágzik. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. fokhagymaszagúf ű. alapja a növény késői virágzási ideje. ném. fokhagymaszagúfű. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. EWUng. 854. még novemberben. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. TESz. Vö. 416). A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. A hajasfű Melius alkotása. egyedi adat. J: ’Cnicus benedictus. 120. A halálvirág népi elnevezés. vö. UEWb. 119. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. hal a. J: ’Alliaria petiolata. J: ’Senecio vulgaris. üres. J: ’Alliaria petiolata. tiszafa’. áldottfű. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. 1783: Hajas-fü (NclB. vénusz~páfrány ~a. a ném. lándzsás útifű’. közönséges aggófű’. Vénusz asszony vénusz~. Wagner . Mollay.

362). ném.. ném.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. a névadás magyarázatára l. EWUng. cámoly. szakny.. vö. a -g névszóképző. vadrepce’.-i nux-vomica (lat. az utótagra l. és szinte megfojtja azokat. volubilis (< lat. | 1998: ’Calluna vulgaris.: Hanga (Julow 258). halyag a.: maledict[us] homo. Diószegi– Fazekas alkotása. vag folyo fé (SzikszF. bolondító beléndek’. Fűvészk. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. J: ’Aquilegia vulgaris. magyarázatára l. Jávorka 973). Ebben a növénynévben valószínűsíthető. szerint ismeretlen eredetű.’. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. vadrepce’. — vereshólyag N. volvere ’csavar’).: TESz. hólyag a.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. volūbilis ’változékony’ < lat..: RMGl. 1807 e. J: 1460 k. hályogfű N. 397).’. nux ’dió’. vö. A vadrepce bokros felépítése. ▌ 2. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. ném. A csarab (1. lat. sztrichninfa’. J: ’Sinapis arvensis.) halyag eleme a TESz. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. — veres~ 1525 k. erre utal a veres jelző. A hangarepcsény összetett szó. halvány a. EWUng. conuoluulus: Harag fé. J: ’ua. 259. EWUng. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. még csodamag.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű. UEWb. réti harangláb’. isten~. UEWb. vomere ’hányni’). 121. J: ’Physalis alkekengi.: ’Calluna sp. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták.. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. 257). 1783: Hanga-fü (NclB. A névadás magyarázata. fr. 2: 36). hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. A haragfű a finnugor eredetű har. J: ’Strychnos nux-vomica. J: ’Convolvulus sp. J: ’ua. amely éréskor narancspirosra színeződik. zsidócseresznye’. TESz. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). Az utótag mezetségnév. a cserje. halyag 1. sz. Brechnuß. MNövSz. J: ’Hyoscyamus niger. rep-csény~. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. J: ’Strychnos nuxvomica. A névadás alapja. — Ö: avar~. repcsény. sztrichninfa’. A hályogfű népi elnevezés. erdei gyömbérgyökér’. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514).. 129). hogy a növény rácsavarodik más növényekre.. — N. 1460 k. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. Noix vomiques (Márton. hólyag a. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. Hályogfű (MagyGyógyn. vel. veres hólyag (MagyGyógyn. haragfű 1590: Volubilis. csarab’. 183). halyag a. szulák’. 299). gamóvirág . halvány a... a névadás magyarázata valószínűleg az. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat. A harangcámoly összetett szó. 1998: hanga (Priszter 322)..) neve német mintára jött létre.. az előtagot a növény R. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. Besewinde ’böse Winde’. 119. TESz.. J: ’Sinapis arvensis. Genaust nux-vómica a. és az EWUng.szóból származik. Heydekraut ’hangafű’. az előtagra l. hanga. a termés hólyagszerű burkára utal. ill. csarab’. . J: ’Geum urbanum. 30). harangvirág elnevezéséből vonták el. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. 220. lat. ▌ 2. fa magyarázó utótag. Genaust volúbilis a.). hanga 1. TESz. Növ. haragja l. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. UEWb. 318).: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. 1807 e. XVI..halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. ganga (MNyTK. Marzell Convolvulus arvensis a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 74.

N. ÚMTSz. lép~. J: 1775.. bozót’. 217). kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. — ~fű N. láb a. droserós ’harmatos’) fordítása. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. zöldségféle levele’. mérges vad ~ harapta l. cserjéseket. 1783: Harmat-fü (NclB.-hv. blg.). A harangvirág a ném.’. Fűvészk. kanálszerű leveleire utal. harasztfa (Csapody– Priszter. 217). Fűvészk. haranglábfű (MagyGyógyn. gím~. és a rovarokat arra késztetik. réti harangláb’. 1998: ’Drosera rotundifolia. harangvirág. Ember és növényvilág 204. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). harangversengő l. 1813: keserű . J: ’ua. harangláb 1.’. bókoló virágok találhatók. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. MNövSz. harangszerű virágja van. — Ö: csík~. harang a. hrást [hímnemű] ’ua. kereklevelű harmatfű’. cserje’. 1775: Harangvirág (Csapó 57). hím~.) harangláb elnevezésének alapja. keselyűf ű. A fekete nadálytő (2. EWUng.’. Fűvészk. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. a páfrány (2. ▌ 2. 1998: harangláb (Priszter 303). harcsfa l. 1998: harmatfű (Priszter 362)..).és nőnemű] ’ua.’. réti harangláb’. hárs harmat l. hr&st. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. a névadásra hatással lehetett a ném. hogy a növény leveleire telepedjenek. chriašt ’kifejletlen. | ~virág N. ÚMTsz. Genaust Drosánthemum a. | 1807 e. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). fekete nadálytő’. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. храс ’magas tölgy’. éger a. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. J: ’Symphytum officinale. nyeles. N. 1232: In summitate montis est arbor. 1838: haraszt (Tzs. 353). sem a szaknyelv nem fogadta be.’. храст ’bokor. chrast ’cserjés.. cseh chrast [hím. 1807: HarmatfÍ (Magy... tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. a névadás magyarázata. рас ’ua. sundew. Az égerfa (1. — N.). haraszt a. 370) nevét sem a köznyelv. a növény hosszú. chrást. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1807: ’Drosera. — ~fa N. J: ’páfrány’. szln. TESz. A réti harangláb (1. geleſzta-f× (Lippay I: 74). tyúk~fű haraszt 1. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. 218. A kereklevelű jelző a lat. tyúk~ harapást gyógyító fű l. EWUng.). or. 1783.. J: ’ua.) haranglábfű neve népi név.’. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). J: ’Alnus sp. harmatfű’. cserjés. | 1998: ’Aquilegia. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). szb. J: ’Aquilegia vulgaris. MagyGyógyn. rőzse.’. ▌ 2. harangvirág (Péntek–Szabó. ang. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. haranglábvirág (ÚMTsz. a névadás magyarázata. rotundifolia fordításával keletkezett. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. harapás l. J: ’ua. láb a. közönséges kutyabenge’. harangláb | Aquilegia vulgaris. 1807 e. J: ’Frangula alnus. qui vocatur harast” (OklSz. Glockenblume tükörfordítása. vö. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB. réti harangláb’.). TESz. r&st ’tölgy’. harang a. hölgy~. gilisztafű. 2. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. szlk. bozót’. kampó alakban görbült sarkantyúval. haraszt a. ördög~f ű. J: ’ua. puha káposztafej levelei’. Drosera (< gör. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. A harmatfű valószínűleg a lat.. N.: Harmatfű (Julow 257).) és a közönséges kutyabenge (3. хвóрост ’száraz gally. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). A névadás alapja a növény levele: nyeles. vessző. N. 164). ▌ 3. chřást ’répa. 335). sasfű helyett. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl.). N. hogy a növénynek kis kékeslila. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). éger(fa)’. olyanok mintha harmatcseppek lennének.) haraszt elnevezésének magyarázata.

1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523).: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. kerti mályvarózsa’. J: ’ua. Treibkraut ’hashajtó fű’. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. 2. nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. UEWb.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. erdei mályva’. 1405 k. P. Treibkern ’hashajtó mag’.. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő.).’. tri. esetleg az uráli korból.. 211). Aruk et Owut. mint a farsang ~ fasang. Grosslinde ’nagy hárs’. Az előtag eredetibb alakja has. az utótag nemzetségnév. szakny.). broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’. 213). nyalat.) (MTsz. 1841: hasinditófű (Barra 389). | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). 371). v.’három’. A hárs ősi örökség a finnugor. ill. hasindító . hárs(fa)’. — Ö: farkas~. 211).: RMGl. J: ’ua.: RMGl. J: ’Malva sylvestris. ▌ 3. 305). talán a növény R. 1550 k. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. vö. h#rsof™ (ÚMTsz.).1: RMGl. kosku. fi. J: ’ua. papsajtmályva’. sz. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’.. az az. Az adatok azt mutatják. ném. h™s.). ScheiÅe ’szar.: tilia: has fa (SchlSzj. ang. osztj. vö. 1578: Hárs fa. koskus ’vastag fakéreg’. Az előtagra l. 212). magyarázatára l. V. szódok. A háromlevelűfű a lat.: tilia: has fa (BesztSzj. — N. J: ’Tilia platyphyllos.’. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. 1998: hársfa (Priszter 523). a névadás magyarázata. kaťśka ’fakéreg’. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’.’. 179. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache. A hasindítómag mag eleme arra utal. EWUng. 1998: hárs (Priszter 523). purgo ’tisztít. hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. háss (MTsz.’.: ’Tilia sp. 1595: Has fa (Beythe 15). J: ’Menyanthes trifoliata. bisóma esetében. lat.). J: ’ua. 1525 k. J: ’ua.: tilia: hasffa (KolGl.. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. 1395 k. Szilágy m. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. J: ’Malva neglecta. J: ’Alcea rosea. 32: 106). fajnév. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. kutyatej hasindítómag l. hás volt. Genaust trifasciátus a. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. hárs(fa)’. ▌ 2. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’. purgatoria (< lat.’. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). zürj.’. 399).’. Fűvészk. folium ’levél’) fordítása. Trj. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141). et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. J: ’ Tilia sp. Marzell Euphorbia a. 1335: hassufo (MNy.: RMGl. vö. A hasindító ’a növény. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). 1801: hárts (TESz. ki hányattya” (Melius 84). nagylevelű hárs(fa)’. Vö. malacus ’lágy. ganéj’) hatására hozta létre Melius. 166). Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. ill.: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. A hársszódok összetett szó. J: ’ua. — N. has lagyito f×”(Melius 166a). | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). Harsfa (Melius 17). — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn. 133). lat. Diószegi–Fazekas alkotása. harcsfa. Fűvészk. hárs — ~fa 1158 e. takarít’) nevének. Euphorbia lathyris a. fásáng. TESz. 174). 373). J: ’Euphorbia lathyris. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. has l. 314). a ném. 166).). || hárs XVI. J: ’ua. 214). háss (Göcsej. hasso-fa (MTsz. vö. J: 1158 e. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). haslágyítófű 1.-i trifoliata (< lat. vidrafű’. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a). ném. A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett.. hárs. A növény erős hashajtószer: „A ſárt. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. puha’. hasindító kutyatej’. 1578: has lagyito f× (Melius 166a).

magyarázata. Veſénec. 126: 316–7. dipsacus: Hea kut. gólyavíznek. Nyr.. sólyom’) fordításával keletkezett. ház helyén termett torma l. J: 1784: ’Adonis sp. J: ’Solanum dulcamara. hárs hátú l. hogy összefüggésben van a R. vernalis fordítása. hérics (Péntek–Szabó. ▌ 2.. herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. 2. mácsonya. hérics’. 323).) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. héjakútmácsonya’. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. héjakútmácsonya’. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. gólyavíz a. 122). A havaskacs Barra alkotása. kacs a. J: ’Dipsacus laciniatus. Az OrmSz. a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. lehetséges. azonos felépítésű növények. Fűvészk. A havas előtag ’holdkóros. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. ölyvf ű. nyári hérics’. csoda~. 371). 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. kacs a. A héjafű a lat. J: ’Hieracium sp. 1775: Hézag- . ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. 10. J: ’Aristolochia clematitis. magyarázatára l. herencs. hóbortos ember’ (ÚMTsz. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). az utótag nemzetségnév. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | 1807: ’Adonis.. MNövSz. here l. EWUng. 122). egyedi adat. kecske~. vel.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. tavaszi hérics’. 440). J: ’Hypericum perforatum. 177). ▌ 2. Ember és növényvilág 198). még lyukaslevelűfű. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. 1998: hérics (Priszter 292). Marzell Hypericum perforatum a. A névadás magyarázatára l. fehér~lapu (→ lapu). a három növény (1. Fűvészk. torma házizöld. közönséges orbáncfű’. a növény szőlőszerűen kapaszkodik. havas ’bolondos. A papsajtmályva (2. Vö. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). Az elnevezés motivációja. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. J: ’Adonis aestivalis. kő~.).) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Fűvészk. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. bogacz koro (SzikszF.) és az erdei mályva (3. 3. kesernyés csucsor’. tavaszi hérics’. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. a növény kora tavasszal virágzik. 323). alii. az előtagra l. 22. közönséges farkasalma’. — N.: RMGl. 1998: héjakút (Priszter 360). hölgymál’. összetett szó. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. Hieracium (< gör. seb~. A névadás hérics 1. bolondos’ jelentésű. héjakút. MNyTK. 1784: hérits (TESz. a név talán a ném. — N. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. Diószegi–Fazekas alkotása.. 1998: nyári hérics (Priszter 292). 1807: Hérits (Magy. ló~. hiérax ’héja. ném. sz. nyúl~fű. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. fehér~f ű.. TESz.. J: ’Adonis vernalis. Fűvészk. A tavaszi jelző a lat. héjakút a. héjakút 1590: Carduus fullonum. 81). Fűvészk. vö. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. J: ’Dipsacus laciniatus. ezüstös~f ű. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). A tavaszi hérics (1. hérics’. Habichtskraut. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik.. 1807: Héjakút (Magy. Fűvészk. | 1998: ’Adonis vernalis. A névadás magyarázatára l. hogy a növény erősen mérgező. TESz. helyakupnak gr.) és a nyári hérics (2. ill. fehér~ bordon (→ bordon). A héjakútmácsonya összetett szó. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy. héjakútnak nevezi az esővizet. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre.). Genaust Hierácium a. A hérics ismeretlen eredetű. hézaggyökér 1. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). EWUng. TESz. hó2 a. 323).).). A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. hetvenhétlyukúfű N. A hetvenhétlyukúfű népi név. házon termő zöld f ű l. 2. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. hassofa l. felhasználásuk is azonos volt.

vidrafű’. hogy nedves területeken. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. gör. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. hogy hideglelés ’hidegrázás’. Marzell Glycyrrhiza glabra a. A név nyilván azt jelzi. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. hidak lábánál. híd a. glycyrrhiza. I. igen nagy hasznu” (Barra 294).: Liquiricia: Likoricium (CasGl. 241). glycyrriza (< gör. glykýrrhiza < gör. EWUng..hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). . — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. idegen nyelvi megfelelőre vö. hideglelésfű l. Fűvészk. 267).’. hideglelés a. odvas keltike’. 1807: ’Alisma. A névadás magyarázata. J: ’Menyanthes trifoliata. ill. 2. a névadás alapja. 14/12). Fűvészk. ném. 1998: hídőr (Priszter 294). 308). 1841: hideglelésfű (Barra 294). 1578: Glicerizáual gr. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). Fieberklee ’lázhere’.. 404). J: 1775. 2. || hideglelésfű 1.’. ném. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK.: RMGl. őr a. 371). J: ’Centaurium erythraea. A gliceriza a lat. A kis ezerjófű (1. 241). 1783. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban .: Hidőr (Julow 258). || gliceriza 1500 k. 1807: Hidfr (Magy. 345). ang. 1577 k. Melius alkotása. Fűvészk. Fűvészk. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. 1783: Higviricz (NclB. 417). 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. J: ’ua. TESz.’.. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e.. J: ’ua.’. Süszholz. 459).. likrize. Marzell Menyanthes trifoliata a. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. (Melius 67a). liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. 1841: édes higviricz (Barra 102). rhíza ’gyökér’) átvétele. ▌ 2. növényi nedv’ összetétele. A likoricium és a likviricia a lat.. 1798: Higviritz (Veszelszki 237). 417). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy.’. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. Lakritze. A higviric a híg ’folyékony anyag. liquorice. TESz. ételt. ol. 2. glycyrrhiza. J: ’ua. liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. Glycyrrhiza. — Ö: farkas~. J: ’ua. glykýs ’édes’. 212). igazi édesgyökér’. Fűvészk. őr a. Csapó 86. J: ’ua. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. R. édesgyökér’. hideglelésfű (MagyGyógyn. J: ’ua. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. Fűvészk. vízi hídőr’. 1775: Higviritz (Csapó 259).: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. J: ’Glycyrrhiza glabra. 1807: Higviritz (Magy. hogy a növény gyökerének édes nedve van. víziútifű (→ útifű) helyett.: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. Fűvészk. hideglelés a.. italt ízesítenek vele.) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. igazi édesgyökér’. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy. 163/11). 373). lukrecja. J: ’ua. legorizia. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. alacsony vízben fordul elő a növény. 394) nevet javasolja a R. J: ’Corydalis cava. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. A vidrafű (2. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. || likviricia 1470 k. (Melius 21). Hig viries (SzegSz. híd a. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85). sz. | 1807: ’Glycyrrhiza.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. EWUng. N. kis ezerjófű’. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy.’. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. a ném. higviric XVII. hídőr’. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. odvas. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Edes Gioker. 345).’. le. a növények gyökere hiányos. a): RMGl..) hideglelésfű nevének alapja. J: 1807 e. ill.

öszszetett szó. J: ’Ranunculus sp. Vö. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). TESz. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). kúszó boglárka’. hogy a növény tövises. A himpér bajor-osztrák eredetű. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). A hím előtagra l. — N. hóvirág 1. 523). veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. két~pázsit. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. 122). hóvirág (Péntek–Szabó. a növény virágai fürtösek. kúszó boglárka’. 1783: ’Ranunculus repens. 331). málna’. a név magyarázata. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. A névadás magyarázata. Sanddorn tükörfordítása. haraszt. himpör. ricinus’.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. carpatica.). porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. Vö.). himper. szintén a hóvirág nevének átvétele. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. gyöngy~. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. halyag. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). J: ’Dryopteris filix-mas. J: ’Rubus idaeus subsp. hímpáfrány l. tseresnye nagyságú. Marzell Hippophaë rhamnoides a. Himbeere. fr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Physalis alkekengi. csalán hólyag l. 354). J: . Seedorn. J: ’Ricinus communis. J: ’Galanthus nivalis. himpYir. 1783: Holló-láb (NclB. Növényszótár 24). impr ’málna’.: elsősorban a Ranunculus repens. erdei pajzsika’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Szabó. J: 1578: ’Ranunculus sp. EWUng. 383). Ember és növényvilág 203). hogy a növény már a hó alatt virágzik. berki szellőrózsa’. „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. hölgyharaszt. az utótagra l. kúszó boglárka’. A név magyarázata az. homokos helyeken fordul elő leginkább.) gyógynövényként jelentéktelen. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. sea buckthorn. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. vö. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. ném. hollóláb (KertLap. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. hangyaboly’ összetétele. tüskés. sallow-thorn.: elsősorban a Ranunculus repens. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. a növény a harasztfélékhez tartozik.hímboj hím l. a hollóláb a lat. [Hímje] Igen sok” (Magy. hír l. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. ném. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. A hólyagcseresznye összetett szó. Fűvészk. T. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. holtcsalán l. K. ném. A m. ▌2. 1783: Hó-virág (NclB. — N. N. impör (ÚMTsz. A név magyarázata. Fűvészk. Krähenfuss. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). hímpáfrány (→ páfrány). 17: 244). 523). 7: 105). zsidócseresznye’. A hóvirág összetett szó. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. idaeus. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. carpatica fordítása. kakasláb. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. 1775: Hollóláb (Csapó 35). gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. az utótag magyarázó szerepű. himp9r (MTsz. Meerdorn. gólya~ híradó l. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. pl. ném. ang. Rabenfuß. A kárpáti jelző a lat. Melius 438. h¢n˜pZre. A berki szellőrózsa (2. 1948: himpér (MagyGyógyn. kárpáti homoktövis’. 340). hóvirág’.. himper. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). Vö. | 1775. Marzell Anemone nemorosa a. A homoktövis a ném. impZr˜. J: ’Anemone nemorosa. pied de corneille (NclB.

J: ’Linaria vulgaris.. mūrus ’fal’) fordítása. hölgy a..’. 415). Az ezüstös hölgymál (2.: Veratrum album. 349). | 1807 e. 1807: Holgyomál (Magy.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. hölgymál 1. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). Hazai Tud. amely állattal kapcsolatos. J: ’Hieracium murorum. J: ’Antennaria dioica.: Hunnyász (Julow 263).: RMGl.. hunyor 1. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. haraszt. 391). tisztesfű nevéből vették át. Pilosella minor purpureo flore. „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 340). a finnugor alapalak *m!l‹. közönséges édesgyökerű-páfrány’. TESz. J: ’páfrányfélék. 1807: Hunnyász (Magy. hasznos tisztesfű’. 448). akár a nőstény madár begye. hölgymál’. az utótag magyarázó szerepű. feltűnően szőrösek. 126). 340).: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. J: 1807 e.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. J: ’Stachys recta. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. a hölgy előtagra l.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. 349). UEWb. Fűvészk. mál a. vö. Harnkraut (NclB. 391) ’húgyfű’. fekete hunyor’. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak.. hunyászkodik a. 340). ▌ 2. fekete hunyor’. a mál finnugor kori örökség. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. 340).) és az erdei hölgymál (3. 1610 k. 1807: ’Stachys. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. Fűvészk. ▌ 2.. 349). 1798: Hölgymal (Veszelszki 238). 1807: ’Hieracium. ▌ 3. | fekete ~ 1525 k. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet.: RMGl.. Mausöhrlein ’egérfülecske’. erdei hölgymál’.) kőfali jelzője a lat. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. | 1998: ’Helleborus niger. EWUng. A húgyosfű Melius alkotása. 340).. pl. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. ezüstös hölgymál’. húgy’) tükörfordítása. huny a. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy. A hölgy ősi finnugor örökség. J: 1525 k. Marzell Antennaria dioica a. tisztesfű’. Az ezüstös hölgymál (2.. az állat hasi része’. nőstény páfrány (→ páfrány). A névadás magyarázata. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). Polypodium vulgare. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. urina ’vizelet. 1783: Hölgymal (NclB. — fehér ~ 1525 k. 1583: Pilosella minor albo flore. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. Bärnpratzl ’medvepracli’. A névadást magyarázhatjuk azzal. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. humor l. névadásuk ma is érvényes. dragollub. mál a. Fűvészk. hasznos tisztesfű’. 1807 e. J: ’Hieracium pilosella. 450).: Holgyomál (Julow 265). erdei pajzsika’. EWUng. huny a. az utótagra l. a lat. 1435 k. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. parlagi macskatalp’. az utótag jelentése itt a ’madár begye. Katzenpratzel ’macskapracli’. TESz. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. 340)..: polipodia: humior (BesztSzj. J: ’ua. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279).: RMGl.. vizeletindítóf ű. fehér zászpa | ? Helleborus niger. hunyor’. 116. hölgy a. UEWb.: pelipodia: himur (SoprSzj. Fűvészk.: poliandrum: hunior (SchlSzj. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122).: Elleborus niger: er ÿr vel fe- .: RMGl. J: 1806: ’Stachys recta. d): RMGl. Vö. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. 208–9. J: ’Helleborus sp. 340). nőstény’. a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. lekonyúlnak” (Magy. hunyászkodik a. 340). hogy a növény szőrös. 1405 k. az erdei hölgymál (3.. az előtag jelentése ’nő. Idegen nyelvű megfelelőre vö. ném.: RMGl. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). murorum (< lat. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. — Ö: egérfül~. 289–290. a növény a harasztfélékhez tartozik. ném.: RMGl. Fűvészk. A hölgyharaszt összetett szó. 1807 e. húgy l. 1395 k. a tisztes jelzőt a növény R. közönséges gyujtoványfű’. 1500 k.: BotTört. 224). 1998: fehér hunyor (Priszter 392).

| juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). sz. XVI. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. A hunyor nevet különféle növények (vö. büdös hunyor’. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. J: ’Adonis vernalis. a XVI.: Húnyor (Julow 259). J: ’ua. J: ’Helleborus niger. borsos keserűfű’. (Barra 7). Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). moha’ abban azonos. 1998: zöld hunyor (Priszter 392). fekete hunyor (2. ▌ 10. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. ▌ 9. 93). ▌ 13. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. fehér zászpa’. Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l.v. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. 93).) jelentéssel. 1590: Elleborus. — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). borsos keserűfű (4). 1577: muscus: fa moha. fehér zászpa (6. tavaszi hérics’. vizi apium (SzikszF. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). zászpa. az OrvKM.’. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. 340). J: ’Helleborus purpurascens. J: ’ua. huniar (KolGl. hérics stb. Fűvészk. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. J: ’moha’. 363). 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). 618/33) [kiemelés tőlem]. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. 340). 328). | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). J: ’ua. hunior fé. ▌ 11. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. 328).’. J: ’Veratrum album. Fűvészk. századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö. J: ’ua.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. sz.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. 1948: Hunyor (MagyGyógyn.’. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). boglárka’. J: ’Veratrum nigrum. — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. ez a jelentés 1500 k. A tavaszi hérics (8. 53). 382). 1841: zöld húnyor (Barra 7). (Melius 187). Laurus fa lewelw roſa. (Beythe 125). 49). 1998. valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. ▌ 5. sömörf ű.2: RMGl. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392). fekete zászpa’. páfrányféle. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). 86).). boglárka (7). pl. ▌ 6. J: ’Helleborus niger. Fűvészk. 240). orvosi salamonpecsét’. Bqrqk. Polypodium vulgare. 1841: büdős húnyornak gr. el is tűnik. ▌ 12. ▌ 3. 1540 k. vagy beka fé. 603/24). es tqbbek effelek” (OrvK. hunyor. 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). hunyor’. 1590-től (!) adatolható növénynévként.’. 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). 328)..’. a hunyorral együtt is előfordul). 340). v. J: ’Persicaria hydropiper. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. ezekre a növényekre az jellemző. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). 340). tűnik fel ’páfrányféle. J: ’ua. J: ’Helleborus. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392).hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl.: RMGl. ▌ 4. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű.’. — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). 1948: piros v. 340).) hunyor neve 1783-ban tűnt . — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé.). 1595: feier hunyornak gr. 1998: fekete hunyor (Priszter 392). J: ’Polygonatum odoratum. XVI. ▌ 8. fekete hunyor’. magyar hunyor (Halmai 38).: RMGl. J: ’Helleborus viridis. J: ’Ranunculus sp. ez a két jelentés ’páfrányféle. pirosló hunyor’. J: ’ua.) vonatkozó adat van. kisvirágú hunyor’. c): RMGl. fekete hunyor’. büdös hunyor (Priszter 392). 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. ▌ 7. 1807 e. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. J: ’Helleborus foetidus.’. fekete zászpa (5. 1783: Vizi hunyor (NclB. J: ’ua.’. J: ’ua. 340). A növénynév 1395 k. veratrum: Hunyor (SzikszF. J: ’Helleborus dumetorum subsp.) kaphatták meg. dumetorum.). zöld hunyor’. Farkas haas. 1807: Húnyor (Magy.

. pipe~. Genaust foetidus a.) jelzője a R. ném. Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. csillag~. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a büdös jelző a lat.) fordítása.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112). zöld hunyor (10. R. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. A büdös hunyor (9. ang. madár~. fr. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli.) Diószegi–Fazekas alkotása. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre.). Wintergrün ’örökzöld’. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. Helleborus foetidus a. ném. lúd~. hogy ez nem az igazi hunyor. szakny. csibe~. Melius 443.-i foetidus (< lat. weisse Hellebore. pirosló hunyor (11. a hunyor utótag nemzetségnév. falsche. Adonis vernalis a.) hamis fekete jelzője arra utal. 6.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). A zöld hunyor (10. hasonlóság alapján jött létre. a virág csüngő. húr l. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. Az orvosi salamonpecsét (13. ném. a lat. false hellebore ’hamis hunyor’. A tavaszi hérics (8. TESz. vö. R. lat. A fekete zászpa (5.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. szakny. Benkő alkotása. idegen nyelvi megfelelőkre vö. kisvirágú hunyor (12.. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. — Ö: kánya~... white hellebore.hunyor 211 hunyor fel.). ang. Stinkkraut ’büdös fű’. A nyugati jelző tudományos szakny. Szabó. fehér~ . Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. pirosló jelzői a virágok színét jelzik. foetidus ’bűzlő’) fordítása. A fehér hunyor (2. pipa~ (→ pipehúr). EWUng. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). libacsillag~. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók.. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi.) hunyor neve népi név.) piros. tyúk~ húsvét l.-i niger (5.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ném. erba fétida. A borsos keserűfű (4.). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet.-i jelző. a kisvirágú hunyor (12. A pirosló hunyor (11. A fekete jelző a gyökér színére utal.).. Marzell Helleborus niger a.

szintén Melius alkotásai.) körülírásos nevek. J: ’Vaccinium myrtillus. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). Í ibolya 1. J: ’Hepatica nobilis. Fűvészk. Az ’orvosi körömvirág’ (1. 1783: Ivolya. 373).: RMGl. J: ’ua. J: ’Calendula officinalis. 179). hogy más növényekre. J: ’ua. vadárvácska’. Ember és növényvilág 240). Ibolya (NclB.’. orvosi körömvirág’. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). az az. kalincaínfű’. vimád > imád. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. A fenti adatok alapján kimutatható. A mézesszagú. ▌ 5. J: ’ua. ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. J: ’ua. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538).’. erdejiiboja. — erdei~ N. 384). kalincaínfű’.’.’. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538).) sárga virágú növény. J: ’ua. tricolor. 1775: Ibolya (Csapó 296). Ember és növényvilág 240). odorata fordítása. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. Ember és növényvilág 240). ▌ 6. kalincaínfű’. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– .) jelentésben. Vacínium a. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). ibolya’. ▌ 2.I. N. a növénynek kékeslilás virágja van. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. nemes májvirág’. J: ’Viola odorata. | kék~ N. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171).’. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac.). a névadás magyarázatára l. erdejiibója (Péntek–Szabó. J: ’Viola tricolor subsp. 344). a latin eredetű viola elkülönült változata.’. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119). J: ’Ajuga chamaepitys. 420). még sárgavirág. 1798: Ibolya.’. Az ibolya szóhasadás eredménye. ▌ 3. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. Ivolya (Veszelszki 443). SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. J: ’ua. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). valószínű azonban. (Melius 171). A R. 362). ▌ 4. kékiboja (Péntek–Szabó. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). az illatos jelző a lat.’. 2. amelynek a színe általában kék. R. 179). áfonya’. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. (Melius 72). 1998: ibolya (Priszter 538). a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. J: ’ua. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. 1604: Ivolyva (MA. iboja (Péntek–Szabó.) és kalincaínfű (2. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. 1783: Ivolya (NclB. 1578-ban az ibolya jelzője sárga. moschátus (< gör. A szókezdő v elmaradására vö. a szőrös jelző arra. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). J: ’ua. | 1798: ’Ajuga chamaepitys.

igrictüske (MagyGyógyn. pézsmabúzavirág’.) Melius alkotása. 126: 311). szb. Fűvészk. festőrekettye’. Az imola ismeretlen eredetű. kék~ Marzell Anemone hepatica a. ▌ 4. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. giliceökörgúzs. Genaust moschatellínus a. ìglica ’kis tű. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. — N. J: XV. háromszínű viola (→ viola). 83). spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. igar l. iglice | Ononis spinosa.’.: Rannus: irglicze (CasGl. | 1998: ’Ononis. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. — N.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.: gilice (Nyr. Paternosterabrus ’páternoszter.). imola (ÚMTsz. 349). Az áfonya (3. — N. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). eper~f ű (→ eper) ilonka l.).: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl.. imola 1. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. iglic(. sz. szegf ű~.-i Abrus precatorius név átvétele. Az imola valószínűleg Benkő alkotása. a tövistelen jelző arra utal. v. vö. | 1998: ’Centaurea. iglic (Priszter 438). N. a növények felépítése hasonló. ▌ 2. — Ö: kakukk~. iglice ihar l. a növény egyéb elnevezéseivel.’. Melius 437. J: ’ua. iglic™. a lat. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). gólyaorr. 326). 1783: Gelitze-tüske (NclB. R. J: ’Genista tinctoria. 1775: Iglitze (Csapó 120). szln. b): RMGl. ill. iglica ’iglice’ kerülhetett. gilicetüske. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. igric l. J: ’Centaurea montana. 401). imola (MagyGyógyn. a tövises jelző magyarázata. iglice’. MNövSz. 126: 311–2. A tüske. iklic™. 420). örvénygyökér’. tövis utótagok. a háromszínű jelző magyarázatára l. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). juhar iglice 1. J: ’ua. szamárbogáncs | Ononis spinosa. 1500 k. | 1590: ’Onopordum acanthium.’. Fűvészk. ▌ 3. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. Imoja (Tsz. szakny.. egy nijl az txuiſſe. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. tövises iglice’.: RMGl. iglíca ’kis tű. 1775: ’Ononis spinosa. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. Vö. tövises iglice’.) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. imádságbokor’. J: ’Amberboa moschata. XV. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. gilicetövis (Priszter 438).). a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. Imola (NomVeg.-hv. csimáz~f ű. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. v. J: ’ua.iglice 213 imola Wagner 119). 1998: imádságbokor (Priszter 288). az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). A magyarba egy déli szláv vagy szlk. 1998: ’Centaurea cyanus. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. blg. imolya (MagyGyógyn. 142). 131). 1998: iglice. tövises iglice’. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). — ~tövis 1577 k. 1998: imola (Priszter 330). J: ’Inula helenium. 1998: iglicetövis. 1783: Imola (NclB. ▌ 2. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. hegyi imola’. A névadás alapja az. Marzell Abrus precatorius a. hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. gólyaorr’.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. 427). N.. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. (Melius 98a). A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. sz. Az iglice szláv eredetű. Szabó. juhar illatú l. Vö. Vö. 2. 1998: tövises iglice (Priszter 438). 355). az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. 1583. 368). — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. J: 1783. 490). ahol az abrus a lat. J: ’Abrus precatorius. 1500 k. ném. ahol a névadás alapja ugyanez. a nemes májvirágot (4. imola’. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). kék búzavirág’. 533). Nyr. A vadárvácska (6. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. miatyánk abrus’.: RMGl. Bizonytalan. 349). — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). 297). 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF.

neve Inula nevének értelmesítésével jött létre. eringius. Az indás ínfű (2. Fűvészk. likas~. — Ö: mósusz~. 193). J: ’Eryngium. ín a. A hegyi imola (2. J: ’Cichorium intybus. Az ínnyújtófű magyar alkotás. intubus 1. 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). 2. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. Marzell Eryngium campestre a. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el.). Az örvénygyökér (4. — N. ín a. 321). hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). 364). a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. ▌ 2. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. Berg-Flockenblume. | 1775. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. ném. a lat. Gichtkraut ’köszvényfű’.’. mezei katáng’. Az iringó nemzetségnév. csaba~e. szeder~ ínfű 1.. J: ’ua. orvosi csikorgófű’. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB.’. TESz. hogy a növény tüskés. idegen nyelvi megfelelőre vö. zsába a. Marzell Centaurea montana a.. J: ’Ajuga reptans. — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. Az aranyos istáp elnevezés a lat. A névadás magyarázata.’. köszvény kezelésére használják. és az elszáradt. salátakatáng’. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. kalinca~fű. Az intubus Melius alkotása. — N. Intubus.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. likas~füstike. J: ’ua. valószínű azonban.-i Eryngium (< lat. Fűvészk. iringál a. 1775: Infü (Csapó 125). Fűvészk. az ín ’lábszárín. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. 441. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). iringó’. aranyvessző’. TESz.ínfű 214 istáp neve ma.). Marzell Gratiola officinalis a. iringál a.alapszava ’fut’ jelentésű.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. J: ’Eryngium campestre.. Intybus (< gör. zsába a. ízületi fájdalmak. kalincaínfű’. ín l. a mezei iringónak érdekes sajátossága. Fűvészk. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). J: ’Solidago virgaurea. irringó ’Eryngium campestre. 1998: ínfű (Priszter 293). valamint a lat. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. a növény lat. a növény R. ▌ 2. 1998: iringó (Priszter 370). 1783: ’Ajuga chamaepitys.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. elhalt növényt ősszel a szél görgeti. yringus elnevezéseiből. . a nevek nem maradtak fenn. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). a névadás alapja. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. mezei iringó’ (ÚMTsz. Az indás és a mászó jelző magyarázata.) imola neve népetimológiás alakulat. 1998: mezei iringó (Priszter 370). az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. ír l. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). 194). többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). kalincaínfű’. J: ’Gratiola officinalis. 416). istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. 1841: mezei iringó (Barra 158)..) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. szakny. lat. 373). taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. | 1998: ’Ajuga. iringion. UEWb. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. EWUng.) és a pézsmabúzavirág (3.. hogy más növényekre. futtatja a mezőkön. mezei iringó’. Az iringál ir. Diószegi–Fazekas alkotása. ez magyarázza imola nevüket. hogy a növényt reuma. 384). aranyistápfű (ÚMTsz. J: ’Cichorium endivia. 2. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). J: ’ua. — Ö: kalinca~. az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. 1578: In f× (Melius 171). EWUng. indás ínfű’. Genaust intybus a. bába~e. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. ínfű’. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. 1783: In-fü (NclB. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. A nevek katángfélékre vonatkoznak.

istenkalapja N. 1783: átkozott tövisk (NclB. „Maſic à mezei” (Melius 160a). az istáp jelentése ’vessző. Az istenkalapja népi elnevezés. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. ill. 76). 129). A névadás szemléleti háttere. ördögszekér. Az istenabroszkája népi név. J: ’Eryngium campestre. 346). || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. bábakalács. kerek termésére utal. istenfa 1. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. 382). nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). J: ’Potentilla anserina. J: ’Malva neglecta. (OrvK. Az istenharagja valószínűleg népi név.: Iſthen faÿath gr. lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). 1595: Iſten faia (Beythe 67). papsajtmályva’. J: ’ua. isteni’) is hatással lehetett. MNövSz. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. lignum Dei tükörfordítása.-i vírga-aurea (< lat. gyepűrózsa’. haragja (Magy. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bot’ (1356: ? ’vessző’. és a gyümölcs ehető. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. istánfa (Péntek–Szabó. szúrósak. torzsikaboglárka’.’. vö. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. 1577 k. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). J: ’valamiféle mérgező növény. J: ’Aquilegia vulgaris. J: ’Ranunculus sceleratus.istárj 215 istenkecipója szakny. 427/14). 121). 1783: IÐtárj (NclB. istenkecipója N. istengyümölcse N. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. 126). ürömcserje’. 1578: Iſtáry (Melius 86). J: ’Artemisia abrotanum. réti harangláb’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. az. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. ném. istenfa (Péntek–Szabó. istenátkoztafa N. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. Isten kalapja (Csapody– Priszter. istárj 1. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. Ember és növényvilág 205). — N.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: istenfa (Priszter 306).’. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. J: ’Crataegus laevigata. Az istenabroszkája növénynév jelentése. az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. Ember és növényvilág 205). a növény szintén ürömféle.: ’vessző’). kisebb kenyér’ a növény ehető. Gottes bäumchen. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. istenabroszkája N. hogy a növényt felszentelésekkor használták. Az istenátkoztafa. A névadás magyarázatára l. jelölt birtokos szerkezet. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. libapimpó’. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. Genaust abrótanum a. cseregalagonya’. virga ’vessző’. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. mezei iringó’. a növény R. istenátkozta jelzőket az indokolja. Az istengyümölcse népi név. tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. Isten abroszkája (MagyGyógyn. 374). talán Datura metel. mételmaszlag’. aranyvessző. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. Fűvészk. ném. jelölt birtokos szerkezet. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). J: ’Rosa canina. 2. J: ’ua. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. . 1578: Iſten fáya (Melius 160a). átkozott-tövis. Vö. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. a mezei iringó növénynévben az átkozott. 1372 u.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. a lat. ▌ 2. lat. 1793: Istárj (Földi 25). 135). J: ’Artemisia campestris. Istenke cipója (MagyGyógyn. Az istenkecipója népi elnevezés. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. aurea < aureus ’arany’) fordítása. hogy az elszáradt. lat./1448 k. 212). N. ▌ 2. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. orvosi csikorgófű’. Az istárj ismeretlen eredetű. mezei üröm’. istenfa. 346). 1525 k. J: ’Gratiola officinalis. a cipó ’kerek. 175). 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. vö. A névadásra a növény lat.

az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. N. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. 219). Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). köszvényt.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. vajvirág’. (Melius 89). orvosi csikorgófű’. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332). J: ’Aquilegia vulgaris. Az istenlovafarka népi név.. a lat. J: ’Orobanche sp. ▌ 2. 141). istenkesztyű l. és a későbbiekben már nem adatolható.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. 374). Az istenkegyelme a növény R.: RMGl. Fűvészk. J: ’Gratiola officinalis. TESz. nyíl a. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. réti harangláb’. 344). Jávorka 749). ▌ 4. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. Növénynevek 100–101. sparga. köszvényburján. 317. Isten papucsa (Csapody–Priszter. 392). „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. UEWb. ▌ 2.) istennyila elnevezésének alapja. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. 529). MNövSz. alii Isten loua farka (SzikszF. Balaton 52). Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. 2. J: ’Asparagus officinalis. vö. N.) istennyila neve népi név. 107. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). Vö. sár ellen való fű. 1590: Orobanche: Isten nila. mise gertya (SzikszF. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz.. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. fehér vajvirág’. Az istennyila (1. 1604: „Orobanche: Isten nyíla.’. 2. hanem annak virágos. mirigyes libatop’. A névadás alapja valószínűleg az. a nyíl uráli eredetű. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. mint valami égből lőtt.) név motivációja az. 529). Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. A névadás szemléleti háttere. Marzell Gratiola officinalis a. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. istennyila 1. Az istenkenyere Melius alkotása. J: ’Orobanche alba. J: ’Antirrhinum majus.). valószínűleg népi név. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. ném. csemegesulyom’. foltos kontyvirág virágzata’. a névadás alapja. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. gratia dei nevének tükörfordítása. J: ’Equisetum arvense. ami lófarokhoz hasonlítható. 220). istenpapucsa 1. J: ’Trapa natans. A réti harangláb (2. erős hashajtószer. istenlovafarka 1500 k. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. Az istennyila ’mezei zsurló’ (2.: RMGl. J: ’Arum maculatum virágzata. közönséges spárga’. 321). de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. A csemegesulyom (4. nyíl a. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. J: ’Chenopodium botrys. A névadás alapja. 374). hasonló szemléletű névadásra vö. mezei zsurló’. az utótag a szláv eredetű kulcs. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható.) név Melius alkotása. reumát. Fűvészk.. hogy a növény olyan.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. Istennyila: Orobanche” (MA. Isten papucsa (Csapody–Priszter. A fehér vajvirág (3. kúltsa (Magy. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. a virágok papucshoz hasonlóak. hogy mezei zsurló tavaszi. lat. jelölt birtokos szerkezet. 1578: Iſten nyilánac gr. ▌ 3. kerti oroszlánszáj’. N. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. MNövSz. Misegyertya. alii. .. ill. hogy a növény fogyasztható és finom. 76). Mollay. J: ’ua.) népi elnevezés. EWUng. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. és földbe fúródott nyílvessző. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. b): RMGl. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. fehér vajvirág’.: RMGl. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. J: ’Orobanche alba. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre.

-hv. pásztortarsoly. istráng. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. 6: 43). iszap 1783: IÐzap (NclB. laza páfránylevelek tömege. 364). A névadás alapja. 45: 219). 1807: Iszalag (Magy.’. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’.. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. ▌ 4. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. 364). apró szulák’. 1813: I[sten] szakálla (Magy. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). R. A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az.’. J: ’ua. 603). Fűvészk. LXXII. ▌ 2. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. vö. ibolya izsóp 1395 k. 1525 k. (Csapó 41). 176). istentenyere l. hogy a termések kis iszalag 1807 e.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. iszapos területeken. 374). ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. Fűvészk. isztár. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. svl&k. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). J: ’Arum maculatum. 683). istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. TESz. bakszakáll. vadárvácska’. hasznos földitömjén’. ispotály. 1813: I[sten] szakálla (Magy. Isten taskaia (SzikszF. papszakáll. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. 2. EWUng. vö.) névadás alapja. J: ’Solanum. A magyarba egy szb. Marzell Convolvulus arvensis a.: RMGl. J: ’Capsella bursa-pastoris. Növ. békatarsoly.: Iszalag (Julow 256). Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet.-hv. csucsor’. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. a növény egyéb. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3.: RMGl. vö. császárszakáll. | 1807: ’Solanum dulcamara. 117). szakáll a. A foltos kontyvirág (2. slak ’szulák’ kerülhetett át. J: ’Pimpinella saxifraga. 1805–13: IÐzalag (Márton. J: ’ua. A névadás oka. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. sl&k. 364). paptarsoly. kesernyés csucsor’.: ’Solanum. 1841: iszalag (Barra 330).. Vénusz asszony haja). vö. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. Fűvészk. ▌ 3. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. 1940–43: juszalag (MNy. 336). kesernyés csucsor’.: Isopus: isop (SoprSzj. 162). krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. 2. Marzell Aquilegia vulgaris a. istáp. szb. 1948: juhszalag (Halmai 76). A kövi fodorka (1.: Hiſſop.: RMGl. A vadárvácska (4. 11: 221.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 10: 13. a névadásra hatással lehetett a növény lat. iskola. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. farkasmaszlag~ ivolya l. hogy a növények valamely része fehér. vel. A névadás alapja. foltos kontyvirág’. Nyr. sl&k ’szulák’. közönséges pásztortáska’. táskához hasonlóak. 117).: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. ném. hiſopoth (OrvK. szln.istenszakálla 217 izsóp ném. 1577 k. kövi fodorka’. J: ’Viola tricolor subsp. tricolor. isztrák l. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). talán Asplenium rutamuraria. 1405 k. csucsor’.. Sandwinde ’homokszulák’.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. J: ’páfrányfaj. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. || kisjézustáskája N. vagy szln. TESz. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. Az iszalag szláv átvétel. MNy. A kisjézustáskája népi név. Fűvészk. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. szakáll a. .: ysopus: ysop (SchlSzj. 374). J: ’Convolvulus arvensis. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. | ’Solanum dulcamara.: RMGl. J: 1807 e. istenszakálla 1. 1435 k. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül.

a ném. 130). vö. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. kerti izsóp’. sipan. Az izsóp latin eredetű. Isop. Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. Beythe András azt írja. EWUng. ſÅomiuſág.). Mind az izsóp.-i hyssopus (< lat. lat. Melly fayás ellen” (Melius 122a). aristatus jöhet számításba. kerti izsóp’. TESz. ol. J: ’Hyssopus officinalis. ízű l. 46).izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). 1578: Iſop (Melius 121). a XVI. J: ’Hyssopus officinalis. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit.. hyssope. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. Kalaſtromi. Egyházi Hyſopnac gr. 1841: kerti izsóp (Barra 309). fuladás. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). kerti izsóp’. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp.oder Klosterysop. Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. hys#pus < gör. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). izsóp a. | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. (Melius 121a). a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. aristatus jöhet számításba. izsóf (OrmSz. 131/20). fr. Melius 418–9. 256). közönséges szurokfű’. J: ’Hyssopus officinalis.. hyssop. is.. J: ’Hyssopus officinalis. dinnye~fű . az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. J: ’ua. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). A növény görcsoldó. J: ’Hyssopus officinalis. hysope.és fűszernövény. hýss#pos < héb. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). szakny. J: ’Hyssopus officinalis. az az. 1595: Iſop (Beythe 67a). A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. fertőtlenítő. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). J: ’Origanum vulgare.” (Beythe 69). 1783: I’sóp (NclB. Szabó. izsóp a.. köptető hatású. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). kerti izsóp’. izsó (ÚMTsz. J: ’Hyssopus officinalis. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. (Melius 121a). Kirchen. hyss#pum. #z#b ’izsóp’). izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. kerti izsóp’. ném. hv. 1798: Isóp (Veszelszki 250).’. Hyſop (Melius 121a). kerti izsóp’.). Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. 1775: Isop (Csapó 121). — N. kerti izsóp’. J: ’ua. officinalisra vonatkozhat.: RMGl. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop.’. hyss#pus. 385). megkékült testrészek borogatására stb. Ysop. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK. issopo. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. (Melius 121). Genaust Hyssópus a.

’. mezei katáng’.1: RMGl. egönye. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. J: ’Picea abies. leginyefa. jávor l. CsángSz.: jeg(nye a. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn.’. jaj a. 367). — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31).). 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). 1865: jegėnyé-t gr. a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. TESz. jegnye (Nyatl.’.2 m magasra is megnő. geg(nye-fa. 1783: Fekete Jegenye (NclB. jámbor.). 1600 k. J: 1500 k. 1470 k. 1590: Abies: Iegenie. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. c): RMGl. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz.). A névadás a nyárfák bolyhos. reg(nye. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm. jeginye.: TESz. gyeg(nye. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. 1500 k.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. jagned. J: 1239: ? ’Populus. ▌ 4. kemény szára’ magyarázó elem.’. J: ’ua. — N.). jáger. Mindezek az ősszl. jaj a.).J J: ’Populus. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 1255: jegnye (TESz.: abies: Jegheneffa (KolGl.). luczfeniô fa (SzikszF.-hv. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört.-hv. gyegönye. jeg(nye a. nyár(fa) | Populus alba. jágned ’ua. jágor. fehér nyár(fa)’. jajkóró (MagyGyógyn. A magyarba egy szb.: RMGl. (TESz. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). 1540 k. 1533: Jegxne fa (Murm. regönyefa (ÚMTSz. hogy a mezei katáng 1.’.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl.: RMGl. 427). 1783: Jegenye-fa (NclB. jàgnjeda ’rezgő nyárfa. a): RMGl.). jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. 315/40). nyár(fa) | Populus alba. 1248: jegune (TESz.).: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. a kóró ’a növény szára. ▌ 3. | 1453: ? ’Platanus. az útszéleken gyakran letiporják. jàgnjēd. 1577 k. reg(nyefa. 213). bársonyos virágzatával függ össze.). 213). egönye-fa. EWUng. — N. platán’. d): RMGl. letörik. jεgenε-fa (SzamSz.). — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. A jajkóró népi név. 330). regönyét gr. szb.: RMGl. jágnjed ’ua.. ▌ 2. | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). vö. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. 211). 464/32). 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz. .. jeg(nye-fa a. 1550 k. jáhor l.: RMGl.: RMGl. 212).: RMGl. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. juhar jajkóró N.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. jegényefí (Nyatl. 427). 214). közönséges lucfenyő’. *agnę ’bárány’ származékai. 131). N. J: ’ua.: Populus: yegynyefa (CasGl. 1578: Iegene fa (Melius 11). 214). 214). közönséges lucfenyő’.). J: ’ua.. AgAnyAfa.). geg(nye.: ’Abies alba. jagnjet ’fekete nyárfa’. 61). A névadás magyarázata az.: Populvs: Jegine fa (Herb. fekete nyár(fa)’. juhar jegenye 1.: TESz). 212). — ~fa 1500 k. szln. szln. (ÚMTSz. legénye-fa (MTsz. J: ’Populus nigra. uag.). fekete nyárfa’. J: ’Cichorium intybus. gegenyefa. 131). 213). N. fehér nyár(fa)’.

’.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. 232. érce ~ N. keresztesfenyő (→ fenyő). közönséges jegenyefenyő’. közönséges lucfenyő’. uráli eredetű nyár. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. jegenyefenyő | Abies alba. legénye-fa népetimológia eredménye. a lat. Abies alba). vö. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. jeg(nye-nyár a.. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). A jegenyefenyő összetett szó. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. nyár(fa)’. az utótagra l. SzlJsz. | 1807: ’Spartium. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. TESz. genesta alakokra vezethe- . a be. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. J: ’ua. Populus alba. 1783: Jegenye fenyö (NclB. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186).’.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. TESz. Populus alba a. az eredeti ’Populus. a ném. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). — ~fa N. 1807: Jeneszter (Magy.. jegenye. jegenye a. Genſter.). égerfa jeneszter 1.. Némelyik alakváltozat. J: ’Picea abies. genista. seprűzanót’. fenyő a. A fekete jegenye (3.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. Marzell Abies balsamea a. Fűvészk. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. közönséges jegenyefenyő’.. J: 1911.. A N. a közönséges lucfenyőt (1.. EWUng.). SzófSz. geg(nye-fa változatokra vö. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. közönséges jegenyefenyő’. ▌ 2. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. Kreuztanne fordítása..’. J: ’ua. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. gérce. 425).. NyTan.nyomatékosító szó. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. igenyes nyár sz. 1911: jegenyefenyő (Cserey. Fűvészk. 232.) ’platán’ jelentéssel. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). 4. 1813: Jegenye Fenyő (Magy.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. ▌ 2. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. így pl. | 1998: ’Abies.) összetett szó. 324. ennek kérge szürkésfehér.. J: ’ua. SzlJsz. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. az előtagra l. J: 1783: ’Spartium junceum. A ’platán’ az eredeti ’Populus. SzegSz. 1998: jeneszter (Priszter 510). A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. 405).. 401) neveket vette át..) jelz ője megkülönböztető szerepű. Ember és növényvilág 272). a fa sötét színű kérgére utal. szakny. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. 1998: ’Abies alba. (Csapody–Priszter. Ginſter (NclB. tükörfordítás. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. SzófSz. nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött. utótagja -fa vagy -fenyő. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. J: 1425: ’Populus sp. 394). jeneszter’. fehér nyár(fa)’. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). jégerfa l. Fűvészk. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). 521). de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. Marzell Abies alba a. jegenyefenyő 1. fenyő. UEWb. Picea abies a. MNövSz.. 1/1: 48. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa).).. N. J: ’Abies alba. a ném. Abies alba a. 88). egönye-fa. EWUng. | 1578: ’Populus alba. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. Picea abies a. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja. jegenyenyár (Szamsz. fehér nyár(fa)’. J: ’Cytisus scoparius. 1783: JéniÐzter (NclB. 405).) az eredeti ’Populus. a nemzetségnév ma nem létezik’. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. — N. jérce ~ N. jegenye a. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. 2. Növényszótár 1). Kniezsa. 401). J: ’Populus alba. Kniezsa. jegenye fa a.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik.. utótagja az ősi. (Melius 11a). 1578: Iegene Nyárnac gr.

juhar a. piros Fulak. Mollay. Fűvészk. 1257: Ihar (OklSz. gyövötin. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. johar (ÚMTsz. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). győtin. növény a.’. A jövötényszulák Barra alkotása. ih™r. jávor-fa . Guter Heinrich tükörfordítása.’.. 88).). tökjohàr. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz.). | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). jelölt birtokos szerkezet.jézusfüve 221 juhar tők vissza. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. a szó elején g > j változás érvényesült. — N. drága~ johor l. győtén. juhar a. 1484: Ihar (OklSz. 1998: juhar (Priszter 289). Növénynevek 285.. Az elnevezés alapja.. cruce signatam (NyK. korai juhar(fa)’. kisebb ~ 1798: „Kitsiny. J: ’ua. J: 1233: ’Acer. A növötény a nő ige származéka. — N. ihar. a jövötény. győjtín. 1236: ihorfa (OklSz. juhar(fa)’. TESz. gyövőtény. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77).’.’. Fejér. 1397: Iavor (OklSz. ném. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. az előtagra l. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. parajlibatop’. A seprűzanót (2. J: ’Acer platanoides. 1279: jawar (TESz. Vas-Vármegy. Benkő a ném. Kristus-blaume. | 1841: ’Convolvulus arvensis. 31: 245). jövötény a.’. joh$r (CsángSz. Herrgottskraut. 1255: jaurfa (TESz. gyövőtin. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). Iſzap. 331. növény a. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. apró szulák’. jábor. Jézus füve (Csapody–Priszter. jövőtin. gyövüőtín (MTsz. EWUng. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). gyüöti(ny. juhar a. TsengetyÍ-virág. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. Harang. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. összetett szó. MNövSz.). kis meténg | Convolvulus arvensis. 1807: Jávor (Magy. jezsuitadió l. gyövőtény. jövötény a. 1330: Johor (OklSz. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — N. jézusfüve N. jövötény. szulák.).). burjánzó növekedése: „Növötény. apró szulák’. Marzell Chenopodium bonus-henricus a. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey.). jávor a. J: ’Hypericum perforatum. Ember és növényvilág 197). Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). Marzell Genista a. A jóhenrikfüve a ném. tökjuh6r (Péntek–Szabó. J: ’ua. Növötény. az utótagra l.).). Növényszótár 4). jávor a. pl. — kicsiny. J: ’Chenopodium bonus-henricus. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. 1841: jövőtiny (Barra 297). tökjuhàr. ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. győtiny. gyüjtvény. Kiſseb. juhar-fa a. jáhor.). Marzell Hypericum perforatum a. győtiny. J: ’ua. a fű magyarázó utótag. J: ’ua. Fel futó. Kristuskräut. juhar a. 1325: Jaurfa (OklSz.). 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). apró szulák’. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. győtény” (MNy. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. Genaust Genísta a. burjánzó gyomnövény’.). A névadás alapja a növény gyors. gyövötiny. győtény. gyütvény. J: ’ua. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy.). 1: 362). J: 1735: ? ’Vinca minor. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. győjtény. juhar jőtény l. Növényszótár 4). A német név végső soron a lat. gyövötény.).). juhar a. 251).) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. jó l.). J: ’ua. közönséges orbáncfű’. 250). az n > ny kicsinyítő képző).’. gyütény (ÚMTsz. A jézusfüve népi név. 1411: Jawor (OklSz. jézus füve (ÚMTsz. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. Súlák.). Gyövötény (Veszelszki 454). J: ’Convolvulus arvensis. terjedő. Fűvészk.. — Ö: seprű~.

a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. szlk. ném. 1998: juharfa (Priszter 289). 1590: Ihar fa. juhoktisztítóhunyor l.. iszalag .: hyhar fa (BesztSzj. Breitlaub. jámbor-fa (MTsz. Breitblatt ’széleslevelű’.). A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. — N. jámborfa. a. javor ’ua.’. 1813: Juharfa (Magy.). jágerfa (ÚMTsz. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. juhfark N. hegyes leveleire utanak. Ihar-. juhar(fa)’. 49). egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. széles. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. 1366: Juharfa (OklSz.). vö. jágorfa. J: ’ua. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. N. juhar-fa a. jáh#rfából. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. A névadás magyarázata. ih#rfa. iharfa (OrmSz.: jauor fa (SchlSzj. összetett szó.. idegen nyelvi megfelelőkre vö. jávor ’juhar’. SzlJsz. Kniezsa. iharfa (SzlavSz.’. EWUng. jaharfa.-hv. SzófSz. J: ’Acer. juhar-fa. néhol meg népetimológia (jámborfa. jahor ’hegyi juhar’. juhorfa. ném. J: ’Veratrum album. hasonló szemléletű elnevezésre vö. joharfa (OklSz. illetőleg alakváltozatainak. 232. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. Erre mutat a juharnak. jáborfa.: RMGl. — Ö: cukor~. fehér zászpa’. Fűvészk. hunyor juhszalag l. A juhfark népi név. or. 2. 1337: jwharfa. juhfark (MagyGyógyn. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. juhfarkhoz hasonlítható. iharfa. ih6rf6. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. Spitzahorn.). — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289). Az alakváltozatok később összekeveredtek.). a.. 211). szln. Weinblatt ’szőlőlevél’. TESz.: blg.). R. A juhar szláv eredetű.juhfark 222 juhfark a. színe a fehérestől a zöldesig változó. javōr ’ua.: RMGl. jámborfa (SzegSz.). явор ’hegyi juhar’. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas.: RMGl. 1414: Jaworfa (OklSz. 89). 211).). jaor. korai juhar(fa)’. R. Iauor fa (SzikszF. jágérfának. Marzell Acer platanoides a. 394). явор ’hegyi juhar’. 213). igarfa (Csapody–Priszter. j<borfa. jávor 1. J: ’Acer platanoides. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). égerfa a.). MNövSz. Juhar-fa (Veszelszki 19).). | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-. jágerfa. valamint a juhar változat. jágėrfácska (ÚMTsz. jávor-fa a.’. 1405 k. szb.

kakics kakarics l. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. a lat. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). J: ’Ajuga. 3: 27). 322). Ö: kalinca~.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). A kakasharang népi név. J: ’Pulsatilla grandis. magyarázata. MNövSz. 1807 e. kakasbandikó. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. 39: 161. J: ’Ajuga chamaepitys. A névadás alapja a piros színű termés.ben. kalincaínfű’. 1783: Kakas-tzimer (NclB. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. A kakascímer Melius alkotása. Fűvészk. kerti oroszlánszáj’. kakalics l. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. J: ’Sisymbrium officinale. — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. 39: 161: 155). J: ’Ajuga reptans. J: ’Crataegus laevigata. 1: 442). ínfű’. mint egy görbe nyak. kakasbenderó l. Fűvészk. A kakascímer ’vasfű’ (2. kacskanyak kacsaszáj 1. 3: 14). A N. kakasmandikó kacs l. ÚMTsz. kokasharang (Csapody– Priszter. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. a szláv eredetű . kácsaszáj (MNy. cseregalagonya piros színű bogyója’.: Katskanyak (Julow 263). ▌ 2. 357). UEWb. 341). A kacsanyak népetimológiával keletkezett. vasfű’. 341). 3: 13). — vad~ N. J: ’Linaria vulgaris. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. kacskanyak 1. 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. közönséges gyujtoványfű’. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). N. 492. vatkácsaszáj (MNy. A kakasalma népi név. J: ’Verbena officinalis. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. Fűvészk. Pászt. indás ínfű’. kökörcsin kakascímer 1. J: ? ’Polygonatum odoratum. hogy a növény olyan. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. 678. szapora zsombor’.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). 116). kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. 341). || kacsanyak N. J: ’Antirrhinum majus. kakasharang N. kacsanyak (Herman. arra utal. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. ▌ 2. A névadás alapja a növények virágja. 1807: katskanyak (Magy. leánykökörcsin’. havas~ kacsanyak l. ▌ 2.K kakasalma N. amelynek formája szájhoz hasonló. A név alakleíró elnevezés. Fűvészk. kakasalma (ÚMTsz. ÚMTsz. kokasalma (SzamSz.

J: ’ua. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. 2: 22. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. Vö. — őszi~ N. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. ▌ 2. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. kakas mándikó (NövTanKözl. 1578: Kakas taré (Melius 180). J: ’Ranunculus flammula. ujjas keltike’. 1838–45: kakasmandika (Nyr. az az. szapora zsombor’. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). ÚMTsz.’. a kakas állatnév szláv eredetű. harangmozgást végez. kakassarok 1. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). J: ’Sisymbrium officinale.) és az őszi kikerics (3. kúszó boglárka’.) nemi betegségek kezelésére használták. mivel a növény virágja harangformájú. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. — N. hollóláb. (Melius 180). ▌ 4. ▌ 2. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). és a szélben ide-oda ing. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. európai kakasmandikó’.) és . 50). 2. Genaust Pulsatílla a. A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. J: 1578: ’Ranunculus sp. 1775: Kakas-láb (Csapó 34). 126: 67). a lat. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). A MTsz. kúszó boglárka’. kakas bandikó (Nyr. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. kakasbandikó. J: ’Colchicum autumnale. J: ’ua. (OrvK. kúszó boglárka’. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). 4: 32. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. ▌ 2. odvas keltike’. 1783: Kakas-lab (NclB. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). 1578: Kakas lábnac gr. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. harangütés jelentésű. bëndërëzzik (Székelyföld). muskotályzsálya’. J: ’Corydalis solida. kakastaréj (Péntek–Szabó. a névadás alapja a fürtös. békaboglárka’. || kakasbenderó N. pulsatus ’csapás.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s.’. — ~fű 1577 k. szétállóan elágazó növény. ▌ 3. Ember és növényvilág 202). — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). 1578: Kakas tare (Melius 144a). kakasbenderó (MNy. a becőtermések a szárhoz simulnak.) szintén Melius alkotása.: elsősorban a Ranunculus repens. ujjas keltike’. bókoló amaránt’. kakasbenderó összetett szó. 126: 67). A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. 614/ 5).-i Pulsatilla (< lat. Ember és növényvilág 221). A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. 400). kakastaréj 1. sisakvirág-levelű boglárka’. 400). ▌ 4. A lat. tyúkláb. | 1783: ’Ranunculus repens. Melius 438. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. J: ’Salvia sclarea. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. Szabó.) Melius alkotása. Az ujjas keltike (2. J: ’Ranunculus aconitifolius. ujjas keltike’. 1783: Kakas ſorok (NclB.. J: ’Amaranthus caudatus. Erdővidék). szakny. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. ujjas keltike’. ▌ 2.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. Melius alkotása.’. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. ▌ 3. 3. J: ’Corydalis solida. 3: 27). elsősorban az őszi virág’. őszi kikerics’. kankós. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1.: Kakas Lab fwrql gr. N. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). piros virágzat. 1783: Kakas-láb (NclB. A névadás magyarázata. kakasláb 1. odvas keltike’. 383). J: ’Corydalis solida.) használja. J: ’Erythronium dens-canis. J: ’ua. kakasmandikó 1. sarkantyúszerű. A kakasmandikó. ÚMTsz. J: ’Corydalis cava. J: ’Ranunculus repens. ▌ 3. || kakasbandikó N. Vö. őszi kikerics. A kakassarok a ném. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. 1578: Kakas láb (Melius 175). J: ’Corydalis solida. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. hogy az európai kakasmandikót (1. J: ’Colchicum autumnale. J: ’Corydalis cava. 3: 28).

: ’Thymus sp. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). kakukkfű elnevezéséből vonták el. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. 389). … setét veresek” (Magy. 1813: Kakits (Magy. ill. J: 1395 k. ſzagáról. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. EWUng. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). hogy a növény klorofillhiányos. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). Az utótagra l.’. EWUng. ahol a kakukk jár. römischer (welscher) Quendel ’római. amikor a kakukk szól. Az előtagot a növény R. J: ’ua.. ném.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. A kakasvirág növénynév Benkő alkotása.’. 374). J: ’Thymus serpyllum. 132). őszi kikerics’. . kakukkfű’. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). J: ’ua..’. ném. A kakukkfű-vajvirág összetett szó. 1783: Kakas virág (NclB. 255). gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). 389). 1783: Mezei Kakukfü (NclB. szelíd csorbóka’. Fűvészk. 1775: Kakits (Csapó 122). 2. J: ’ua. vadkakukkfű’. más növények. hogy a növény ott fordul elő. 1813: Kakalits (Magy. J: ’ua. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). 323). kakukkfű a. 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir.’. 1998: ’Thymus serpyllum. ott terem. 1578: Kakuc f× (Melius 116a). szúrós csorbóka’. A névadás alapja. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. 1998: kakukkfű (Priszter 522). — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). kakashoz hasonlítják. a növény akkor virágzik.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. 243). J: ’Thymus serpyllum. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. a démutka utótag nemzetségnév. a nevet valószínűleg a ném.’. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). vö. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). 409). 50). kakukkvirág. N. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). J: ’ua. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. (Melius 118a). kakukkfű 1. fehér vajvirág’. kákics a. J: ’Adonis aestivalis.) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. 1405 k. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. kakics 1. az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). A kerti kakukkfű (2. 1395 k. a névadás magyarázata. a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. kakasvirág (MagyGyógyn. J: ’Thymus vulgaris. kakukkfű a. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). 374).: RMGl. A kakics ismeretlen eredetű. J: ’Colchicum autumnale. J: ’ua. Hahnenblume mintájára hozta létre.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. vadkakukkfű’.’. Kock ’kakas’.’. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Vö.’. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. Marzell Adonis aestivalis a. Fűvészk.. 353). salátanövény’ jelentésű. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). 255). mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). | 1775. A kakukkdémutka összetett szó. nyári hérics’. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. kakasvirág 1. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). 381). 409). Fűvészk.) népi elnevezés. A kakukkfű valószínűleg a lat.’. A névadás alapja talán az. ▌ 2. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. J: ’ua. olasz kakukkfű’. J: ’ua. Diószegi– Fazekas alkotása. ▌ 2. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521).: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. TESz. J: ’ua. a muskotályzsálya (3. vadkakukkfű’. TESz. J: ’Orobanche alba.. A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. ’szúrós csorbóka. J: ’Sonchus asper. 2. kerti kakukkfű’.’.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). J: ’Sonchus oleraceus. Fűvészk. 1595: Kakijch (Beythe 38). 1783: Kakits (NclB. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). vö. J: ’ua. kákics a. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy. J: ’ua. ▌ 2. Colchicum autumnale a.’.: RMGl. a kakukkf ű előtag magyarázata. a bókoló amaránt (4.

kakukkvirág (ÚMTsz. 1783: Kalap-fü (NclB. J: ’Tragopogon pratensis. tavaszi virágzása motiválja. nemes májvirág’. J: ’Petasites hybridus. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. A saláta utótag magyarázata. 226 kalapfű kakukkibolya N. baka~. akkor virágoznak. A névadás alapja a virág kék színe. Marzell Anagallis arvensis a. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. J: ’ua. N. Ember és növényvilág 277–8). kalács l. kálmos kalánfű. 3: 33). kakukvirág (Péntek–Szabó. a ném Gauchheyl (Melius 182). fehér kukukvirág.kakukkibolya vajvirág. ill. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. berki szellőrózsa’. amikor a kakukk szól. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. a névadás magyarázatára l. bába~körfény.. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. amely az ibolya színéhez hasonló. J: ’Ranunculus ficaria subsp. J: ’Adonis vernalis. a ném. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). tavaszi hérics’. kakukkibolya (Nyr. theriac. ficaria. ▌ 3. 1807: Kakuk-terjék (Magy. Ember és növényvilág 203).) kakukkvirág elnevezése népi név. réti boglárka’. vö. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. Ember és növényvilág 203). Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. N. ang. réti bakszakáll’. Ember és növényvilág 278). 1813: kakuk T[erjék] (Magy. kanálfű kalántorma l.. nyugati salátaboglárka’. 3: 340). réti bakszakáll’. A kakukkterjék Melius alkotása. 408). kalánlevelűf ű l. Ember és növényvilág 198). J: ’Anagallis arvensis. ficaria. ang. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). ném. A névadás szemléleti háttere az. Gauchheil (< ném. A kakukkpogácsa Melius alkotása. 408). még kakukkvirág. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. kakuksaláta. hogy a növényt táplálékként használták. Theriak. J: ’Ranunculus ficaria subsp. fr. ném. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. 1841: kakukterjék (Barra 261). Fűvészk. A réti bakszakáll tápláléknövény volt. kakukvirág (Péntek–Szabó. kukuksaláta. 390). terjék a. jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. 336). májusi gyöngyvirág’. TESz. kukuksajáta (Péntek–Szabó.) és nyugati salátaboglárka (5. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. kakukkvirág (Péntek–Szabó. 2. N. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115).) a ném. J: ’Hepatica nobilis. Marzell Anemone nemorosa a. Kuckucksblume tükörfordítása. thériaque. kakukksaláta 1. N.) és ’berki szellőrózsa’ (3. 1783: Kakuk Saláta (NclB. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). ▌ 2. közönséges acsalapu’.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Anemone nemorosa. Petasítes (< gör. amikor a kakukk szól. ol. kakukkvirág 1. Gouch ’kakukk’. ▌ 2. kakukkpogácsa.) kakukk előtagja a ném. ’tavaszi hérics’ (2. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). 161). petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása.) kakukk előtagját a növény korai. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). 416). a sárga virágok akkor nyílnak. nyugati salátaboglárka’. A kalapfű valószínűleg a lat. bába~. az. mezei tikszem’. Mélius a ném. 97: 333). ▌ 4. N. 357). J: ’Tragopogon pratensis. J: ’Ranunculus acris. EWUng terjék a. . A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. 1783: Kakuk virág (NclB. — N. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50).). 1775: Kakuk virág (Csapó 108). ökör~ kalamus l. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. 1783: Kakuk-terjék (NclB. kukukvirág. J: ’Convallaria majalis. hogy a növény virágzásakor. ▌ 5. Fűvészk. gauch < kfn. A réti boglárka (4. tavasszal szól a kakukk. vö. A kakukkibolya összetett szó. A terjék (első megjelenése: 1529. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. triaca.

1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). J: ’ua. J: ’Asparagus officinalis. kalinka l. kalina (Jávorka 978). holl.).: Asparagus: Nÿwl’ arnik. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy.: ’Acorus calamus. sz. J: ’Ajuga chamaepitys. Genaust Caléndula a. J: ’ua. 1998: kálmos (Priszter 291). Vö. összetett szó. kalincaínfű’. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). MNövSz. J: ’ua. 235). kalina kálmos 1577 k. Vö. 367). Fűvészk. az előtag magyarázatára l. A kalina a szláv kalina. J: ’Solanum dulcamara. 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. kalinca nevét. kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). TESz. Nyúl árnyék fű. szójegyzékünkben. (TESz. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű.’. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Ajuga chamaepitys. Fűvészk.-hv. kalina. kalina.). kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148).). . 235). Fűvészk. koraalkruid.’. kalendula 1783: Kalendula (NclB. A m. kalinka átvétele. Szabó.: RMGl. 609/42). amely a növény két régi nevéből jött létre. Fűvészk.: „Aloeſt.’. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy.’. kaljinka (MagyGyógyn. kalapja l..). kalmos-gyxkeret gr. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). A névadás alapja a növény piros bogyója. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). Az RMGl. J: ’ua. | 1807: ’Acorus. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). Fűvészk. jelentésmegadásuk azonban pontos. — N. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. gálna. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. kalmusgyökér.. bizonytalan eredetű. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. szln. corallört. vö. 1807: Klárisfű (Magy. 384). szb. N. kalinca.). A kalincaínfű összetett szó. 263). érdekes. kálmos | Acorus calamus. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. szakny. || N. 1783: Kalintza-fü (NclB. or. a gálna szláv eredetijének (< vö. kalinka (ÚMTsz. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. Spárga fű. orvosi körömvirág’. 1783: Kalárisfü (NclB.. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl.). a személynévre való utalással keletkezett. kalinca a. 1783: Kálmus (NclB. kesernyés csucsor’. fagyal’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. galangath. Koralkraut fordítása. J: ’ua. orvosi kálmos’. 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). Fűvészk. gálna a. 1787: kálmos (TESz. 619). a kacskanyak nemzetségnév. az utótagra l. ka- linica ’fagyal’. kalinca a. v. kalincaínfű’. Kalyinka. orvosi kálmos’. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. 235). Nyr. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. Calamus odoratus (OrvK. közönséges spárga’. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). 420). kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. kalina 1903: kalina. kalincaínfű’. gálna a.kalárisfű Genaust petasátus a. a név a ném.-i Calendula átvétele. J: 1577 k. Fűvészk. Sparga (De Herbis: RMGl. sv. EWUng. 1807: Kalintza (Magy. 1948: kalina. 357). ínfű. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. kalina. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. 93). A kalárisfű Melius alkotása. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. kálomistagyökér N. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). A kalendula a lat. 1775: Kálmos (Csapó 126). Melius 437. kalyinka. 341). Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. kalinca. 359).’. 64: 14. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. kalína ’kányabangita. 377). népetimológiás változat. kalmus gyökeret (ÚMTsz. szlk. katyinka (Halmai 76). 341). kálomistagyökér (Csapody–Priszter. kalina ’kányabangita’. 2. J: ’ua. 232). Marzell Asparagus officinalis a. 197/28). J: ’Calendula officinalis. — N. J: ’Ajuga chamaepitys.’.

kamillapipitér (Csapody–Priszter. Kamille (< lat. cseh kalmus. MNövSz. fogyasztották a növényt. kálmusz l. úfn. abszintüröm’. vö. 1608) latin eredetű. orvosi kanálfű’. kalamus a.. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. Genaust Chamaeálo( a. fr. kam(lla (ÚMTsz. h. közönséges pásztortáska’. taplóüröm. camomile. ol. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. gálna kálomistagyökér l. az utótagra l. J: ’Matricaria chamomilla. a lat. chamaím#lon < gör. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. 117). — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). 1948: kamilla (MagyGyógyn. fekete üröm’. kamillapipitér N. Talán Camill” (TESz. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163).. orvosi kanálfű’. ném. 393). kálmos kálnabokor l.’. calmus ’bozót’. (sweet) calamus. 1813/1900: „Székfű. J: ’Artemisia vulgaris. J: ’Chamaemelum nobile. ném. A kálmos kettős átvétel. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). calamus ’nád. A névadás alapja a termés. 1783: Kalán levelü fü (NclB. magyarázatára l. J: ’Chamaemelum nobile. kálmosnád’. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. 299). A kanálka népi név. calamo (aromātico). a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). rómaiszékfű’. camomille. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés.). kanálka (MagyGyógyn. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). az előtagra l.. 1998: kamilla (Priszter 425).: ang. A rómaiszékfű (2. kanálfű kanál l. A kanáltorma összetett szó. kálmos kálomistatapló l.kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. A kanálfű a lat. römische Kamille. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. szakny. J: ’Capsella bursa-pastoris.’. kamilla. camomilla < lat. J: ’ua. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). kálmus. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. pipitér. A görög szó a lat. camomillo. cochlear ’kanál’) fordítása. A kamilla német eredetű.-i Cochlearia (< lat. NySz. kanálf ű. kanálka N. orvosi székfű’. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). Kalmuß. vö. rómaiszékfű’. k. Fűvészk. nádsíp. J: ’Cochlearia officinalis. orvosi kanálfű’. hogy ahhoz hasonló módon használták.’.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. írónád. Genaust Cochleánthus a. 302).). 374). camomilla és kamomilla a latinból való. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. A kamillapipitér összetett szó. J: ’ua. kalina kamilla 1. Marzell Matricaria chamomilla a. EWUng.. szakny. A névadásra hatással lehetett a ném. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. kálvinistatapló ’alma’). a földre’. 93). a fű magyarázó utótag..). A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. ▌ 2. ném. konkoly . J: ’Cochlearia officinalis. 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. kalyinka l. A m. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). ol. vö. 312). gör. orvosi székfű’. a kanál előtag magyarázatára l. chamomílla a. — N. amely kanalakhoz hasonlít. chamomilla. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. a torma utótag arra utal. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. J: ’Matricaria chamomilla. 302). az ismeretlen eredetű kanál ’étel. vö. kanállevelűf ű l. lat. ang. kankaj l. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). a szárított növényt tűzgyújtóként használták. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. TESz. A névadás alapja. vö. J: ’Cochlearia officinalis. J: ’Artemisia absinthium. a gyökér utótag magyarázó szerepű. lat. chamaí ’a földön. J: ’ua.

kankó a. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. A kankós valószínűleg erdélyi népi név. 1783: Kankalin. ▌ 2. bürökgémorr’. veris. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. fekete zászpa’. kányahumor (MagyGyógyn. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. kankalin (ÚMTsz. a névadás magyarázata. EWUng. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem.’.).. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. kányakörme (MagyGyógyn. J: ’Colchicum autumnale. 5: 37). N. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört.kankalin kankalék l. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). Kan(n)tenkraut. kuncsorog. görbül. sebforrasztófű’. J: ’Primula veris subsp. J: ’Veratrum album.’. Kannenkraut tükörfordítása. 1798: Kankalin. főzelék. Kankalék (Veszelszki 72). hajlék). A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. európai kakasmandikó’. kankalék származékszavak. jelölt birto- . Az elnevezés alapja az lehetett. Ember és növényvilág 221). és formája a hunyoréhoz hasonló. 375). J: ’Equisetum arvense.) népi név. 45). a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. hajlik’ jelentésű lehetett. Marzell Equisetum arvense a. A kankó ’őszi kikerics’ (2. ▌ 3. J: ’ua. A névadás alapja. 335). a veres jelző a virág színére utal. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. alapszavuk eredetileg ’görbe. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. kankuska (MagyGyógyn. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. A kányafű feltehetőleg a ném.) erdélyi népi elnevezés. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. 257). — N. hogy a virág színe feketés. tavaszi kankalin’. elsősorban az az őszi virág’. Ember és növényvilág 221). J: ’Veratrum nigrum. tavaszi kankalin’. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). 2. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. J: ’Descurainia sophia. Fűvészk. 1775: Kankalin. Fűvészk. kankalinkó. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. TESz. ▌ 2. 132). A névadás magyarázata. J: ’ua. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). kányahumor l.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. őszikankó (Péntek–Szabó. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. J: ’Primula vulgaris. közönséges csillagpázsit’. fehér zászpa’. veris. A kankalin. J: ’ua. J: ’Cynodon dactylon.: RMGl. A kányahunyor összetett szó. a kankalék végződése képző (vö. kunkorodik szavak is a tagjai. 228). A kányakörme népi elnevezés. J: ’Primula vulgaris.). konkoly zős származéka. Vö. kányahunyor (ÚMTsz. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. — őszi ~ N. 209). A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. őszi kikerics. kankó N. ▌ 2. J: ’ua. J: ’Erodium cicutarium. 356). J: ’Erythronium dens-canis. kányahunyor kankós 1. szártalan kankalin + Primula veris subsp.’. tálmosófű. EWUng. J: ’ua. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). Kankalék (Csapó 148). kankalin 229 kányaköröm kankalin 1.’. ölyvfű. szártalan kankalin’. kánya humor (Ethn. a névadás magyarázatára l. 1807: veres K[ankós] (Magy. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). Ö: fokhagyma~. mezei zsurló’. kankó a. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. hogy a növény szára nagyon rövid. kankó (Péntek–Szabó. hogy a növényt edények tisztítására használták. A kannamosófű a ném. és abba a nem egészen tisztázott.. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. 49). A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. kankuska N. TESz. 356). 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). 152). kányaköröm N.’. hajlott. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. Kankalék (NclB. kannamosófű 1590: Equisetum. Habichtkraut (< ném. amelynek a kacs. kankoj l. kankalíkfű.

| hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). — Ö: ánizs~. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174).’.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294).’. A magyarba egy déli szláv. az olasz ’édeskömény’ (4. 377). *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. Sophienkraut. 250.). hortorum).) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. — N. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. 1998: ’Alliaria petiolata.: „Sophia Chirurgorum. J: ’ua. kopór (ÚMTsz. 56: 117). blg. kányafű ’Descurainia sophia. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 85: 211). 79). — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). J: ’ua. vö. kaporna 1516: Kaporna (OklSz. J: ’Anethum graveolens (convar. 1783: Kapor (NclB. 351). ▌ 4. 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). 54). Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. A kaporánizs összetett szó.). 198). sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). az előtagra l. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. édeskömény’. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. SzlJsz. fűszerkapor’. 1585: Káporna (Cal.: RMGl.) jelző a növény idegen eredetét jelzi. 1783: Kaporna (NclB. kapri kapiknyak.) jelző arra utal. | 1948. 1430 k. 1570 k. J: 1790 k. 1813: olasz K[apor] (Magy. hortorum).kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. J: ’ua. kerek kapor (Jávorka 266).’. — N. ▌ 2. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey. A kapor ’büdös pipitér’ (3. 312). ánizs. J: ’Asarum europaeum. 1998: kányazsombor (Priszter 294). 1807: Kaporna (Magy. eb~. TESz.) a fűszerkaporhoz (1.(Veszelszki 55). 375). a zsombor utótagot azért kapta a növény. | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). az utótagra l. A kapor szláv eredetű. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. 335). 1798: OlaÐz-kaportól gr.). — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. 56: 117). | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). A név a termések hosszú alakjára utal.’.: ’Descurainia sophia.: BotTört.: anetum: capor (SchlGl. 126). J: ’Foeniculum vulgare. Fűvészk. Vö.’. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. kopòr.’. kereklevelű kapotnyak’. hogy konyhai fűszernövényként használják. J: ’ua. kaperli. 1405 k. f űszer~. 380). kapor (Péntek–Szabó. szlk. esetleg szlovák R. hagymaszagú kányazsombor’. kutya~. 2. ▌ 3.: RMGl. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. kaperlin l. 1590: Kaporna (SzikszF. 380). kapitnyák l. J: ’ua. óe. кóпър. 370). erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130). J: . | 1807: ’Capparis. spinosa.: kapornyath (MNy. 1998: kapor (Priszter 300). szl. | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. EWUng. — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155). J: ’ua. ánizskapor. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. kôpor. büdös pipitér’. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. 1577 k.. koprъ. gémorr.: RMGl. A kányazsombor összetett szó. A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. 1578: Kapornya (Melius 22a). kapotnyak kapli l. 1645: Kaporna (MA. kopar. Növényszótár 50). J: ’ua. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. kapÀr. 198). kapotnyak kapor 1. kapri kaponyák l.’. felépítésük is hasonló.: kaporna (OrvK 205/7). 13). Ember és növényvilág 203). a kerek jelző a növény kerek levelére utal. 351).’. kapor. 351).: coaltum: capor (SchlSzj. J: ’Anthemis cotula. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. vö. 1998: kerti kapor (Priszter 300). J: ’ua. kányazsombor 1790 k. 380).) és ’édeskömény’ (4. 1543: kapornath (MNy. fűszerkapor’. tövises kapri’. mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. J: ’Anethum graveolens (convar. Fűvészk. sebforrasztófű’. kapri’. kapar. Kniezsa. a kánya előtag valószínűleg a R.

kapornya l. Perpénfa a. a fűszerkömény ’Carum carvi’. N.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. копúтняк. kòpitnjāk. — N.’. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. 336/34).: Kaponyak (StUnBB. EWUng. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). kapiknyak. 1958. J: ’ua. 1948: Kapotnyak. Kappernstaude. 26. (TESz. | 1807: ’Asarum.). 380). Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. J: ’ua. 1: 163: TESz. 226/31. J: ’ua. 1676: kopotnyikot gr. vö.’.). (OrvK. NémEl. A kaporna német eredetű.: CzF. kapitnyák. 380). Horváth. bokor. копúтник. szb.’. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). (OrvK. OrvEml. cseh kopytnik. úfn. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. A kaporrózsa Benkő alkotása. királyné asszony káposztája. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. szálasak. disznó~. 305/18.’. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). ukr. kereklevelű kapotnyak’. 282).: Asarvm: kapothnÿak (Herb. idegen nyelvi megfelelőre vö. szlk. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. kopytnik. valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. J: ’Adonis vernalis. Kapotnaknak gr. nyúl~ kapotnyak 1520 k. c): RMGl. vö.: RMGl. tavaszi hérics’.). A cserje. Kapotnyik (MagyGyógyn. 344/41). tövises kapri’. Kappernstrauch. szln. kapotnyak. Ó és Új Diaet. (TESz. A m. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). kòpitnīk. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). A kaporrózsa összetett szó. A névadást az magyarázza. ném. Kapotnakoth gr. or. kapotnyak’. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB.: ’Asarum europaeum. kapri. 1540 k.’. kopotnyak. TESz. vö. kereklevelű kapotnyak’. *kopytьnjakъ-ból.: TESz. káposzta l. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. 380). 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112).’. 1578: Kapotnyac (Melius 130a). 433).’.. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). копúтник. 382). (OrvK. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. kопuтн_к. kappern. J: 1520 k. vö. XVI. 1797: kaput-nyak-füvet gr.). 217/22). 380). amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. 1807: Kapotnyak (Magy. sz. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal.’. J: ’ua. A magyar nyelvbe a ném. 399/17). spinosa. J: ’ua.).. sz. a kerti kapor ’Anethum graveolens’. (OrvK. keskenyek.: RMGl. 382). kopîtnik. — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). vö.: Kapothnakot gr. 16. 100. J: ’Asarum europaeum. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. Vö. kapta szláv eredetijével. A kapotnyak szláv eredetű. 127). 380).: Asarum: kapothnak (Növ. Kapotnakot gr. J: ’ua. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. II. blg. Fűvészk.). illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak. ném. ném. Kapothnakoth gr. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy.: RMGl. Marzell Adonis vernalis a. J: ’ua. *kopytьnikъ-ból származnak. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. 380). kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. — Ö: kapri~. Etimológiailag összefügg a m. kopyten. 79).). ném. 343/9. gappern. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. Fűvészk. 282). 1577 k. kopytník. Mollay 342. Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . A névadás alapja. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. 206/23). „Ki az urát nem szereti.-hv. 2: 260: TESz. Kaper ’kápri’. hogy a növény levelei hoszszúak. J: ’ua. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R.). (OrvK. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. kopotnyikot (ÚMTSz. kappren.: TESz. 3/16. A virág a rózsához hasonlítható. 1525 k.).

EWUng. a stekli. 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik.’. tövises kapri bogyója. 1841: kápri Káporna (Barra 48). TESz. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. az utótagra l. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. J: ’ua. (uo. cappari közvetítésével kerülhetett. strimfli.’. Vö. capperi vagy a lat. 1612: Kappelit gr. J: ’ua. 479). a középső szótag kiesésével. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. kapotnyik l. de létrejöhetett a kapelliből is. SzófSz. ill. A kaprikaporna összetett szó. ném. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. J: ’Helleborus niger. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. Melius alkotása a ném. Fűvészk. Horváth. vö. 479). Csal. | 1948: ’Arnica montana. A kapri vándorszó. 375). hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. J: ’Capparis spinosa subsp. Kappernstrauch.: Kappanőr (Julow 265). külön átvétel a szerbhorvátból. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. capparis. 1807: Kápri (Magy. 479). tövises kapri’. Csokonai-szókincstár 255. ang.’. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. Kaper. 61). kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. vö. A TESz. 1617: Kaperli (uo. Fűvészk. caper. Szóhalm. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). 1793: Kápri (Grossinger 345). Csokonai színműveiben is előfordul pl. spinosa. J: ’ua. ném. a ném. 1807: Kappanfr (Magy. Diószegi–Fazekas alkotása. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. A kappanőr összetett szó. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. eredetű kappan ’herélt kakas. Cultura in: Csokonai Színművek 167). 227). az előtag magyarázatára l. Fűvészk. hazai bajor-osztrák eredetű. 1843: Kápri (Bugát. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. spinosa. árnika’. kapri. SzlJsz. 60). kapri’. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. A folyamatot elősegíthette a ném. A névadás magyarázata. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. a kerek kapotnyak. — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). A kapitnyák újabb. jövevény -li végű szók analógiája. J: ’ua. | 1807: ’Capparis.). valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. A kápricserje tükörfordítás. Vö. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. a ragozhatatlan lat. Fűvészk. Krisztusvirág. hegyi árnika’. kopottnyak. átvételre mutatnak. kaplit. 251. I: 689. vö. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). vaniliát. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el..’. szerint a magyarba esetleg az ol.. J: ’ua. A névadás motivációja az volt. Kniezsa. (uo. Vö.: ’Arnica. J: ’Capparis spinosa subsp. fr. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. кáпeрсы (többes sz. 312). NémEl. 318). kapparis). câpre. A karácsonygyökér könyvszó. J: 1807 e. II/6: 262). kapri 1548: kapri (OklSz. spinosa. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. kaporna. cappelit gr.’. tövises kapri’. Kappernstaude. fekete hunyor’. Fűvészk. cáppero. a botanikai szaknyelvbe nem került be. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. 65). 2. ol. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. kapotnyak kappanőr 1807 e. csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. fűszer’. III: 57). milanoi tzukkerpakkerait. Weihnachtswurz tükörfordítása. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném.). sampanelt. | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). 1483– 1490: kappry (SoprOkl.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. . 100. or. a nevet a növény R. az n-esek a kopytnik-ből valók. kaporna. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. amely a lat.

: kathang (BesztSzj. szártalan kankalin + Primula veris subsp. — Ö: endívia~. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. J: ’Cichorium intybus.’. a virágok követik a nap járását. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. tavaszi kankalin’. (Melius 77a). J: ’ua. .) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. A katáng valószínűleg török eredetű. 1998: katáng (Priszter 337). amely egy qata. 1783: Katlan-kóró (NclB. 411). J: ’Primula vulgaris.alapszó származéka -Ûan képzővel. quod milii contrici. hogy a növényt tápláléknövényként használták. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). tavaszi első virág. ▌ 2. kottángkóré (ÚMTsz. 1560 k. Cicoria (Lippay II: 90). TESz. katekhu akácia l. kipcs. kattankóró (MagyGyógyn. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. hogy a virág színe olyan. katting kóré. A kásaorbánc összetett szó. J: ’ua.: kathan koro fw (MNy. Vö. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). orbáncfű. J: ’Galium verum. 406). tejoltó galaj’. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. bojtorjánka. kasszia l. kása. kávé~. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata.: kattangh (GyöngySzt. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). — N. a kása előtagra l. A kásafű Csapó alkotása. J: ’ua. koldustetű. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). ▌ 3. Ember és növényvilág 199). 1664: Cichorium Katankóró. 1585: heliotropium: Katung koro.: RMGl. J: ’Primula veris subsp. 455). Fűvészk. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). katibòlha (Péntek–Szabó. 257). J: ’ua. tavaszi kankalin’. tavaszi kankalin’. 411). akácia katáng 1.: RMGl. mint a köleskásáé. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). bojtorjáng. 411). saláta~. 330). kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25).kásafű Marzell Helleborus niger a. 1395 k. J: ’Cichorium endivia. katibolha N. 1783: Apró Katang (NclB.’. 411). szenna~ kata l. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. Katika-répa kárórépa l. vö. a növény egyéb neveivel. 411). mezei katáng’. auag katang (SzikszF. veris. csalán > N.: RMGl. hoc est milii contriti flos.).) és az orvosi somkóró (3. Ember és növényvilág 199). a növény pl. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. 1783: Kotáng-kóró (NclB.’. 475). J: ’ua. | ~kórófű XVI. a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. 57: 357). szintén a napra érzékeny növények. qataÛan ’vadcikória. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). 1948: kattangóré. — ~kóró 1595: katang koronak gr. 1775: KáÐa virág (Csapó 148). 1998: katángkóró (Priszter 337). J: ’Agrimonia eupatoria. solsequium: Napra nezô fé. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. A sárga jelző a virág színére utal. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó.). salátakatáng’. a tejet megaltatja. 1783: Katáng (NclB. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. orvosi somkóró’. A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. katakóró. J: ’Melilotus officinalis. salátakatáng’. 1590: Heliotropium. A salátakatáng (2. veris. 1783: KáÐa-fü (NclB. naputám forgo fÖ (Cal. és köznevesült. Vö. az orbánc magyarázata. kásafű. J: ’Galium verum. sz. 411).’. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. veris. szőrféreg. EWUng. 330). ab ungaris appellati. 1841: kattan (Barra 215). karikarépa l.’. A katibolha népi név. J: ’ua.’.’. A névadás alapja a termés. J: ’Primula veris subsp. (Beythe 39). amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. közönséges párlófű’.). csaláng). colorem referat” (Clusius–Beythe 25). J: ’ua. 1775: Kattang-koro (Csapó 132).. tejoltó galaj’. bojtorján > N.

katáng katóka N. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. katlankóró l.’. kalina kávékatáng N. napellus. Éder. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. 125: 187–202.). 330). 170). Magy. || Katika 1813: Katika (Magy. J: ’Cichorium intybus. TermTudKözl. Fűvészk. A névadás magyarázata. 1807: katona – Petrezselyem (Magy. a répa utótag lat. Szóhalm. katonapetrezselyem 1. 2. Fűvészk. J: ’Matricaria chamomilla. vö. J: ’ua. mezei katáng’. A névadás alapja talán az. PPB. Marzell Aconitum napellus a. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. 375). 443). mezei varfű’. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. sisakvirág. lat. réti bakszakáll’. 1911: kazuár cserje (Cserey. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. Katika-sisakvirág’. J: ’Knautia arvensis. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. Fűvészk. R. . a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). kávé katáng (MagyGyógyn. Nyr. 317). napellus. 346). hogy a növényből pótkávét készítettek. || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. indás ínfű’. J: ’Tragopogon. ném. mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. 317). 258). 58: 352. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. PallasLex. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. 163. Fűvészk. J: ’Ajuga reptans. Aconitum napellus < n#pus ’répa. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba. Fűvészk. Katika-sisakvirág’. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. A névadás szemléleti háttere. és angoly katonák. 1783: Katika répája fü (NclB. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. PPE. Karika répa. Fűvészk. Fűvészk. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). A névadás oka ismeretlen.’. J: ’ua. ném.’. Rapenblumen ’répavirág’. hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. 12. Rapaics. összetett szó. J: ’ua. J: ’Glechoma hederacea. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). 379). Genaust Anthemis nobilis a. kavkázfű XVI. J: ’Ephedra distachya. A katonapetrezselyem összetett szó. Benkő 61.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. gyökér’. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. 317. 12. közönséges csikófark’. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). vö. || karikarépa 1708: Farkas répa. 443). 10: 302. J: ’Aconitum napellus subsp. ). 125: 187– 202). sz.’. 302). J: ’Aconitum napellus subsp. katyinka l. J: ’Tragopogon pratensis. kerek repkény’. katóka (MagyGyógyn. (PP. A kávékatáng népi név. v. ami azonban nem a patika elírása. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. orvosi székfű’. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). 13. Kathreinenbläume. 379–380).. A katóka népi név. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. ▌ 2. mintára jött létre. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. J: ’ua. hanem a karika szóé. bakszakáll’. PPB. 1807: Katika répa (Magy. Növényszótár 94). hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. PPE. 58: 352). 10: 302). A magyarság virágai 115. 106.

1783: Ketske Ruta (NclB. a szőrkoronás. szb. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. ruta kozja. a fű magyarázó utótag. J: ’ua. Marzell kiemeli.’.: RMGl. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). A névadás alapja. vö. goat’s rue. 212). a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. 1903: Kecske . orvosi kecskeruta’.’ neveznek. hanem a valódi.: RMGl. TESz.. 212). A kecskegálya összetett szó. J: ’Galega officinalis. A kecskehere a ném. Geissfuss ’kecskeláb’. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. J: ’Consolida regalis. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55).: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). A kecskerágó megnevezés a XIV. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. 168. A kecskeruta a ném. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. 584). hogy a levelek tojásdadok. ném. az utótagra l. orvosi kecskeruta’. A mezei szarkaláb (2. a kecskekörömre emlékeztetnek. A ruta utótag magyarázata. gálya..v. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. EWUng. Ziegenklee tükörfordítása.1: RMGl. J: ’Aegopodium podagraria. Delphinium consolida a. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. 1578: Ketske rago fa (Melius 10). 1998: kecskeruta (Priszter 380). barátcserje’. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. 392). kecskere gálga l.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. Marzell Aegopodium podagraria a. ang.. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). J: ’Galega officinalis.-hv. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1500 k. 1595: Kechke ragho (Beythe 16). A kecske előtag a lat. orvosi kecskeruta’. ruta capraria. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. kecskehere. Idegen nyelvi megfelelőre vö. UEWb.. pratensis fordítása. 392. századtól már használatos volt. Geißraute ’kecskeruta’. goutweed ’kecskegyom’. J: ’ua.]rago fa (BesztSzj. mezei szarkaláb’.: RMGl. Fűvészk. J: ’Galega officinalis.’. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát.: Caprificus: [. az előtag magyarázatára l. hogy Melius ismerte azt a fát. Graumann 88. J: ’Vitex agnus-castus.. . fehér termésekre utal. NclB. A here utótag magyarázatára l. ném. A réti jelző a lat. nemzetségnév. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. pódion < poús ’láb’) részfordítása. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. 97). 373). hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát). ol. N. | ’Vitex agnuscastus. J: 1395 k. Marzell Galega officinalis a. ném. Geißraute tükörfordítása.) kecskefű elnevezése népi név.: ’Euonymus sp. 1550 k. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. Genaust tragophyllus a. Geißklee ’kecskehere’. kecskerágófa 1395 k. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. szakny. Szabó.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. ▌ 2. Marzell Galega officinalis a.: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. 213). Geißklee. 214). | 1550 k. 1525 k. ang. a névadás magyarázatára l. A kecskefű a lat. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. 2. kecskefű 1. podagrafű’. bár az előtag hiányzik. kecskefű (Péntek–Szabó. 1948: kecskefű (Halmai 6). Melius 370. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Ember és növényvilág 222). barátcserje’. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. kecskerágófa lehet. adat a m. Hornkümmel ’szarvkömény’. ill.. MNövSz. lóhere. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). 405). kecskehere.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. néha kéthasábúak. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). tiszafa’. kecskerágó’. Szabó Attila feltételezi.: ? ’Taxus baccata. Az 1395 k.

▌ 2.-től adatolható. J: ’Centaurea cyanus.: RMGl. Genaust Gratíola a. ▌ 4.: RMGl. ném. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal. Marzell Centaurea cyanus a. J: ’Lactuca sp. J: ’Viola odorata. 201/14). Barba caprina (Melius 81) (< lat. 128). J: ’Cichorium endivia. lat.. ang. lat. barba szakáll. Az ótör. szl. kékkonkoly (→ konkoly). A kegyelemfű a növény R. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. Vö. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). A salátakatáng (2.. nyúl~csorbóka. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. 1783: Vadkék (NclB. A névadás szemléleti háttere. 388).: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb.: . A kecskeszakállúfű Melius alkotása. Marzell Anemone hepatica a.’. J: ’Rubus caesius.. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). Kékbogyó (MagyGyógyn. amely szakállhoz hasonlít. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). ▌ 3. ném. kelefű 1540 k. kékvirág 1. ném. J: 1540 k. J: ’Trigonella foenum-graecum.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gratiola (< lat. J: ’Sonchus arvensis. TESz. saláta’. hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. kýanos ’kék’) fordítása. ibolya’.. ▌ 2. Az ótörök eredetű kék. — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a).: vad kekkel gr. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. J: ’Hieracium murorum. 1395 k. hogy a virág színe kék. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). 256). 1577 k. 1583: kek verág Cyanus. réti legyezőfű’. 388). — erdei~ 1520 k. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). J: ’Cichorium intybus. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. a névadás alapja a virág kék színe. barbula caprina. 388). Gnadenkraut. nemes májvirág’. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. mezei csorbóka’.’. kekény l.2: RMGl. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). a lat. hamvas szeder’. 1500 k.) Barra alkotása. c): RMGl. mezei katáng’. isten~ kékbogyó N. 179). GeiſÅbart (Melius 81). A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. görögszéna’. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. 388). plavcek. kékicske (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 240). 256). pie~. 420).) és az erdei hölgymál (3. capra ’kecske’) fordítása.: lactuca: kek (BesztSzj. orvosi csikorgófű’. lat. 775). hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek. EWUng. | vad~ 1470 k. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. búzavirág a. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. nevei: barba caprae. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. 123). goat’s beard. kelefű Ö: disznó~. kék búzavirág’. bluebottle. ill. 410). gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre.: Endivia: vadkek (CasGl. kökény kékicske N. J: ’Gratiola officinalis. (OrvK.: RMGl. kékilonka (Péntek–Szabó. salátakatáng’. cyanus (< gör. plavica. kékilonka N. A névadás magyarázata.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. viola növénynévből. 1783: Kék virág (NclB. A kékicske népi név.kecskeszakállúfű 236 széna~. nyúl~. bluecaps. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. a növényeket salátakánt fogyasztották. J: ’ua. kekín. a növény R. buza virag” (KolGl. Genaust Cyanánthus a. kekiny l. auagy. a): RMGl. búzavirág a. kökény kék 1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. vö. magyarázata.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. a lat. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185). kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). kegyelme l. eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. blaue Kornblume.: RMGl. erdei hölgymál’. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. ill. J: ’Filipendula ulmaria. kék búzavirág (→ búzavirág). 1775: Kék-virág (Csapó 47). J: ’ua. cseh sinokvě t. Marzell Filipendula ulmaria a. J: ’Hepatica nobilis.

AH.. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) jelző arra utal.. 16). Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. ▌ 2. hogy a növény kora tavasszal „kel”. J: ’Galeopsis ladanum. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. J: ’Cannabis sp. Wilder Hanf ’vad kender’. 1783: Kénköves gyökér (NclB. mod. J: ’ua. A névadás magyarázata. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. veres jelző a virágok színére utal. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. hogy a növény gumója belül odvas. palástfű’. kelyhbokál 1807 e. vénuszhaj’. kendir.. kinder.. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). nog. TESz. 392). 392). melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). a névadás magyarázatára l. ▌ 3. J: ’Knautia arvensis. üzb. alt. tat. a kender előtag arra utal. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. J: ’Corydalis cava.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. tuv. 229). A kelőfű név magyarázata talán az. ujjas keltike’. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. kändir. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. Fűvészk. mezei varfű’. öszszetett szó. J: ’Antennaria dioica. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). A piros. 1775: Kelés-fü (Csapó 292).. EWUng kel a. J: ’Corydalis solida. len’. A kelefű egyedi adat. még olaszok seprűje. rühfű. jelentése ’pohár’.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. ujg. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). J: ’ua. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette.). kenderikefű. 387). Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. a kelyh ~ kehely előtag ném.. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). J: ’Orobanche alba. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. keltike 1. piros kenderkefű’. -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. oszm. odvas keltike’. szúrós csodabogyó’. kirg. A kender ótörök eredetű. senyved a. ▌ 2. parlagi macskatalp’. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. orvosi kocsord’. J: ’Alchemilla. szüle stb. J: ’Peucedanum officinale. kender 1. vö. 415).. fekélyfű stb. ném. senyved a. kel a.. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. A bokál utótag olasz eredetű. kenderkefű l. fehér vajvirág’.’.: Canapus: kender (TESz. A kénköves jelző magyarázata. a ném. a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. len’ kerülhetett át. èendir ’kender. A növény keserű . Az odvas ’odvas keltike’ (1. a növényt kelések gyógyítására használják. kender’. CC. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). bask. A magyarba egy török kändir ’kender. varfű. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. 229). 347). mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. ném. Marzell Galeopsis speciosa a. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. TESz.). hogy a növényből seprűt készítenek. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. EWUng. A név magyarázatára és eredetére l. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). Mind az elő-.. a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. A kelyhbokál összetétel.: Kelyhbokáll (Julow 267).. hogy a növény gyökere keserű. A kénkövesgyökér Melius alkotása. A névadás magyarázata. J: ’Ruscus aculeatus. A kelésfű Melius alkotása. 387). eredetű. 1395 k.

ném. J: ’ua.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. 375). J: ’ua. J: ’Achillea ptarmica. J: ’Gentiana cruciata. Genaust Peucédanum a. Weckbröselchen. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. 1807: Kenyérbél virág (Magy. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék.’. ill. Cruciata (< lat. or. kerék l. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. k(nyérmòrzsa. disznó~. 344). ném. Staurotypos (< gör. a madár előtag jelentése ’kicsi. J: ’Chenopodium bonus-henricus. az átlagosnál apróbb’. 484). sár~ (→ sárkerep) kerep l. 484). Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. vö. ▌ 2. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). ném. cipó alakú termése. || madárkenyér N. kenyérbél-cickafark’. kígyótárnics’. méz~. barna. Péntek–Szabó. fácánok. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). A madármorzsa összetett szó. hogy a szétmorzsált levél libák. magyarázatára l. Fasankraut ’fácánfű’. béle~. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. madarak tápláléka.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1813: Kenőfű (Magy. kenyérbél-cickafark’. boszorkány~. amely szétmorzsálva libák. Talá- . 2. Ember és növényvilág 198). crucis ’kereszt’) és a gör. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. kenyérmorzsa. vö. madármorzsa (Péntek–Szabó.. Marzell Achillea millefolium 15a. gusinaja grečka. J: ’Calendula officinalis.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). kenyér l. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. J: ’Achillea ptarmica. Calendula officinalis a. Ember és növényvilág 198). cickafark. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. KereſÅtesf× (Melius 157). isten~. A kenőfű növénynév a ném. Käsblume ’túróvirág’). Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. sár~ kenyérmorzsa N. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. gen. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. földi~. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). amely szétmorzsálható. gusinnik ’ua. Fűvészk. [! kenyér] (Lippay II: 23). || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. Ember és növényvilág 198. 1578: KereſÅtes f×.’. szakny. Ganselkraut ’libafű’. Schmerbel (< ném. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. crux. J: ’ua. J: ’Achillea ptarmica. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. Ember és növényvilág 198). fácánok. J: ’ua. kenyérbél-cickafark kenyere l. részben a növény gyökerének keresztmetszete. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt.’.’. 346). valamint az. madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. madarak tápláléka. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’.. J: ’ua. 420). „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. Diószegi és Fazekas alkotása. az ’apró törmelék’. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. || madármorzsa N. a gyökérnek ebből a különös. kenyérbélvirág l. || kenyérbélvirág 1. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. a név a ragadós levelekre utal. GÀnsegras. a névadás alapja a bimbós virág. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. Növényszótár 4). orvosi körömvirág’. Marzell Achillea ptarmica a. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). Fűvészk. kenyérbél-cickóró. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. Schneeballen ’hógolyó’. parajlibatop’. a cickafark utótag nemzetségnév.’. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. Fűvészk. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). 533). kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB.’. kenyérbélcickafark’. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó.

ol. 1841: keserüfű (Barra 313). keresztesgyökér. A keserűfű keser. 346) tükörfordítása. J: ’ua. ▌ 3.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). szb.) Csapó alkotása. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. 345). 416). J: ’Verbena officinalis. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. Marzell Gentiana cruciata a. keserű gyökér. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). keserűfű 1. Mollay. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn.’. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. keserűgyükér (ÚMTsz. J: ’Persicaria hydropiper.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. hogy a növény csípős ízű. vízibors (→ bors). J: ’Aquilegia vulgaris. a névadást azzal indokolja. A keresztfű. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. de szagtalan növény” (Barra 274). Kreuzdorn tükörfordítása.) a növény mai hivatalos elnevezése. A keserűfű ’vasfű’ (1.) jelző magyarázata. J: ’Centaurium erythraea. A ’kis ezerjófű’ (5. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). Növénynevek 36–40. tövis utótagra l. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. porcsin~. 322). kígyógyökerű keserűfű’. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. Creuzwurz (NclB. 163). keresztesfű keresztfű 1. ▌ 7. közönséges aggófű’. J: ’ua. J: ’Menyanthes trifoliata. ▌ 2. eritaurin) tartalmaz. vasfű’. vö.). 416). aquila ’sas’) fordítása.alapszava ugor kori.. 2. A névadás magyarázatára l. crusada. Kreuzblum stb. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). Fűvészk. 1783: KeÐerü-fü (NclB. Ö: sas~. nagyon öblöſſek. háromlevelűfű. 346). 1578: Keſer×gyxkeret gr. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439).) jelzőt az indokolja. szapora zsombor’. ▌ 2. 1841: keserüfű (Barra 274). hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). Cruciata fordítása. A kereszttövis a ném.) keserűfű nevének alapja. ▌ 6. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. J: ’Rhamnus cathartica. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). J: ’Marrubium vulgare. 1783: KereÐzt-fü (NclB. . J: ’Persicaria bistorta. sárga tárnics’. réti harangláb’. Növénynevek 37–38. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 82). keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1.-hv. A keresztesgyökér a ném. A keselyűfű a lat. — N. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260)..’. ném. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). kígyógyökér. 280). J: ’Sisymbrium officinale. A keserű ’vidrafű’ (2. Mollay. 861. varjútövis. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). 1783: KereÐzt-fü (NclB. J: ’Alo( sp. hogy a növény „Levelei hoſzſzak. keserűgyökér 1. croisette. J: ’ua. vö. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. J: ’Gentiana cruciata. vidrafű’. ▌ 2. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’.’. križatica. 1783: keÐerü-fü (NclB. orvosi pemetefű’. de a ném. 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). 1525 k. kis ezerjófű’. aquilegia (< lat. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). magyarázatára l. 363). Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). varjútövis’. J: ’Senecio vulgaris.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. 335). 1783: keÐerü gyökér (NclB. keresztesfű. fr. — Ö: madár~. keringő l. ▌ 5. a háromlevelű jelzőre l. J: ’Gentiana lutea. (Melius 57). A névadás magyarázatára l. 564/ 28).) a ném. sasfű. még földepe. kígyótárnics’. borsos keserűfű’. ▌ 4.) valószínűleg a lat. keresztformájúf ű l. ördög~ keselyűfű 1577 k. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. keresztgyökér l. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. 1813: Keserűfű (Magy. 375). Creuzwurz (NclB. UEWb. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57).: „Keſelÿw fwnek.

Fűvészk. 861. — N. magyarázata. 1578: Kigyó f×nec gr. gen. SchlangwurÅ ’kígyófű’. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. keserűgyökerűf ű l. serpēns ’kígyó’. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló.: RMGl. A keserűgyökér ’aloé’ (2. Hele Better ’heilig Bitter’. borjúpázsit’. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett.) a ném. NaterwurÅ. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). veris. dracunculus (< lat. vö. hogy mikor kihajt a növény. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. kígyófűgyökér. melynek keser. R. kígyófű 1500 k. igazi édesgyökér’. 455). hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. hogy a növény pázsitfűféle. kígyógyökér 1813: kígyó. Veszelszki még azt is hozzáteszi. 346). J: ’Anthoxanthum odoratum. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. (Melius 89a). 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). az előtagra l. 255). a bojtorján utótag nemzetségnév.: Kéthímpásit (Julow 266). serpentis) fordításával jött létre. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). J: 1775: ’Primula veris subsp. Ember és növényvilág 198). 256). A kéthím előtag magyarázata. kígyófű (Péntek–Szabó. J: ’Dracunculus vulgaris. 96). hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. hogy a növény gyökere keserű ízű.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. J: ’Glycyrrhiza glabra. — ~gyökér N. basilisca (< gör. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF.) Melius alkotása. 255). illatos borjúpázsit’. | 1798: ’Primula vulgaris. Marzell Aloe a. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. 1783: Kigyó-fü (NclB. 2-hímű” (Magy. istenkesztyüje (ÚMTsz. a névadás magyarázatára l. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. pirosló hunyor’. nagy bojtorján’. tekert Gy[ökér] . A névadás alapja. kétiksz repkény l. A fekete hunyor (2. A keserűmagúfű egyedi adat. oly hegyes. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3.: RMGl. hogy „Vir. b): RMGl. ▌ 3.’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. UEWb. A névadás alapja. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148). serpentaria (lat. A névadásra a lat. szártalan kankalin + Primula veris subsp. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). lapu. ném. J: ’ua. a név arra utal.) és pirosló hunyor (4.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. Bitterwurz tükörfordítása. Fűvészk. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). kígyófű. A keserűlapubojtorján összetett szó. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. ▌ 4. 96). Ember és növényvilág 198).’. 1783: KeÐztyü-virág (NclB.). A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. J: ’Helleborus purpurascens. kígyónyelv. Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. kígyótárnics’. a pázsit utótag szláv eredetű. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. J: ’Gentiana cruciata. Fűvészk. a név Diószegi–Fazekas alkotása. 335).: RMGl. a keserű. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. J: ’ua. J: ’Arctium lappa. ami megízlelve igen keserű. repkény keze l. Marzell Glycyrrhiza glabra a. dracō ’sárkány. A kígyófű a lat. J: ’Anthoxanthum. veris. 1948: kígyófű (Halmai 38). Mélius azzal magyarázza. kéthímpázsit 1807 e.’. mert más fü az” (Csapó 117).. 257). Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Helleborus niger. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. ▌ 2. tavaszi kankalin’.) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. fekete hunyor’. 1520 k. || istenkesztyű N. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). hogy a növény gyökere tekergős. ném. közönséges sárkánykontyvirág’. tavaszi kankalin’.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb.

’. 156).) és ’kígyóhagyma’ (2. Schlangenwurtz. közönséges kígyószisz’. a lat.) vadon növő hagymafajok. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). 2. neve is: Echium (< lat. ▌ 2.’. kígyómarást gyógyító fű l. 372). ▌ 3. 1998: kígyóhagyma (Priszter 295). Fűvészk. A névadás magyarázata. A kígyólevelűfű népi név. 372). részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. Echium fordítá- . Kigyo nyelw” (Melius 90).) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. 1998: kígyószisz (Priszter 365). A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül). lándzsás útifű’. Fűvészk. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. basilisca (< gör. J: ’ua. Fűvészk. 528). ang. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. Natterwurz tükörfordítása. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. hogy a növény gyökerei kígyószerűek.’. ném. ▌ 2. kígyószisz’.’.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. N. hosszúak. 1807: Kígyószisz (Magy.. 363). J: ’Gentiana cruciata. kígyófű. kígyóhagyma (Péntek–Szabó. 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. kígyógyökerű keserűfű’. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. Naterzunglin (Melius 90). ill. J: ’Allium ursinum. kígyótárnics’. 429). echidna ’kígyó’ < gör. ſzaga. kígyógyökerű keserűfű l. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. J: ’Colchicum autumnale. 429). J: ’ua. őszi kikerics. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. a kígyó előtag a lat. 346). A kígyóhagyma a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). elsősorban a növény tavaszi levelei’. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). Diószegi–Fazekas alkotása. részben a kígyóhagymához való hasonlóság. (Melius 90a).’. J: ’ua. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn.. 226). A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. glôssa ’nyelv’). || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). J: ’Plantago lanceolata. közönséges kígyónyelv’. 355). J: ’ua. Fűvészk. | 1998: ’Echium vulgare. 1807: ’Echium. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB.: RMGl. J: 1807 e. 82). J: ’ua. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. hogy a levelek vékonyak. A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták.) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. J: ’Ophioglossum vulgatum. J: ’Persicaria bistorta. a névadás magyarázata. 279). kígyószisz 1807 e.’. snake weed ’kígyófű. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. J: ’ua. J: ’ua. A kígyószisz nemzetségnév. Mollay. J: ’Allium scorodoprasum. snake root ’kígyógyökér’. kígyóhagyma’. erre utal a lat. óphis. id eſt Lingua Serpentis. gen. keserűf ű kígyóhagyma 1. Melius még a név ném. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. 388). Kigyo nyelue (Melius 90). || ~fű 1. kígyógyom’. vö. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. kígyólevelűfű N. óphios ’kígyó’. megfelelőjét is megemlíti. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). 2. 354). 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. azert íze.: Kígyószisz (Julow 256). 1783: Kigyó-hagyma (NclB. egy leuele. medvehagyma’. vö. Ophioglossum (< gör. ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). échidna ’kígyó’ < gör.’. Ember és növényvilág 221). 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). Növénynevek 46–47. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). áhiA ’kígyó’). Marzell Gentiana cruciata a. Genaust ophiocárpus a. Fűvészk. 2. échis ’kígyó’ < óind. kígyólevelüfű (MagyGyógyn. kígyóhoz hasonlíthatóak.

1807: Királydárda (Magy. a név magyarázata. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. amelyek nyíláskor pirosak. 1813: Kígyótráng (Magy. A kínafű a ném. J: ? ’Persicaria bistorta. a névadás alapja a növény korai virágzása. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. Gencius ~ füve. az utótagra l. kikeri. J: ’Asphodelus ramosus. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. tárkönyüröm’. később megkékülnek. 47). Genaust dracónis a.kígyótárnics 242 királydárda sa.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Serpentaria (< lat. viper’s grass ’viperafű’. avagy Haſtula . A névadás alapja. 1783: Kigyó-trank (NclB. Chinakraut tükörfordítása. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. 363). 103). A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. 255). az előtag a lat. A növény virágzata kék virágokból áll. kikerics.) valószínűleg a ném.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. kikarics l. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. J: ’Lycopus europaeus. 82). 1998: kígyótárnics (Priszter 383). vö. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). 376). ném. 156). serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. 422).. égi~ kininfa l. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). előzménye talán a lat. 716).. 1577 k. ang. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. kígyószisz l. ▌ 4. kígyógyökerű keserűfű’. mérges vad harapást gyógyító fű. J: ’Arum maculatum. J: ’Persicaria bistorta. — N. Marzell Anemone nemorosa a. A kígyótrank összetett szó. snake flower ’kígyóvirág’. TESz. | 1783: ’Dracunculus vulgaris. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. 1783: Kigyó trang (NclB.. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban. MNövSz. || kígyótrank 1. kincs l. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. Marzell Lycopus europaeus a. kígyótárnics’. 520). a névadás alapja. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris. Natterkraut ’kígyófű’.: Kegÿo Trangoth gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). ▌ 3. kikirincs l. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. Fűvészk. J: ’Gentiana cruciata. J: ’Artemisia dracunculus. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. kígyótrankfű 1500 k. ágas aszfodélusz’. Fűvészk.) gyökere tekergős. vízi peszérce’. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. közönséges sárkánykontyvirág’.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. közönséges sárkánykontyvirág’. Fűvészk. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn.: RMGl. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. terjőke (→ terjékfű). Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. kökény kirágott gyökerű fű l. J: ’Anemone nemorosa. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. (OrvK. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6). hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. 310). Marzell Echium vulgare a. EWUng. a tráng utótag bizonytalan eredetű. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. 127). hajlott porzói. tárnics. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang.). Vö. dracunculus szó volt. kikerincs. Osterblume ’húsvéti virág’. 1807: Kígyotráng (Magy. kivágott gyökerű f ű király l. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása.) kérgét. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. viper’s herb ’viperafű’. Échium a. Natternkopf ’kígyófej’. foltos kontyvirág’. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). Märzenblume ’márciusi virág’. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. slangenkruid ’kígyófű’. közönséges sárkánykontyvirág’. kígyótráng (Csapody–Priszter.: RMGl. A kígyótárnics összetett szó. Genaust echídne a. MNövSz. kikín. 2. berki szellőrózsa’. 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). mint a valódi kínafa (Cinchona sp.. az előtagra l. 112/18). holl. ▌ 2. — Ö: terjőke~. illetőleg a tövet. 381). az utótag a hangutánzó eredetű szisz. kígyóf ű. valamint az. Fűvészk. 231). kikirics.

’. — N. a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. Fűvészk. lat. ang. . 1578: Király gyortya (Melius 146). 339). 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. (Egészség Isten patikájából 9). 1775: Király-gyertya (Csapó 203). királydinnye királyné asszony káposztája 1. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: RMGl. A királyfű a R. 132). 182). 7: 381). J: ’Verbascum phlomoides. Melius alkotása. J: ’Eryngium campestre. a név nem maradt fenn. ▌ 3. 1998: királydinnye (Priszter 525). 357). a termése gömbölyű. Növénynevek 75–77. a növények dárdaként állnak a réteken.’. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. king’s clover. Fűvészk. 1775: Király-fü (Csapó 239). ▌ 2. mezei iringó’.: RMGl. 268). királygyertya alapján jöhetett létre. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. 268).’. J: ’Tribulus terrestris. 159).: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. N. 380). királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). királynéasszony káposztája (Varró 77). messziről dárdához hasonlító formát mutat. J: ’ua. J: ’Melilotus officinalis. feltűnő. | királyné káposztája N. pompás virágzata. királydárdácskája l. királyné káposztája (Jávorka 536. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. Királydárda (MagyGyógyn. MagyGyógyn. királygyertya 1. 1783: Király-fü- ve (NclB. Mollay. Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. orvosi somkóró’.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. 406). — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). 1807: Királygyertya (Magy. szöszös ökörfarkkóró’. közönséges párlófű’. Mollay. J: ’Melilotus officinalis. a névadás magyarázata. J: ’Verbascum thapsus. 280).királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. — N. 172). szöszös ökörfark-kóró’. 380). ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). 159). ném. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. ▌ 2. 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). és azért a királyé. J: ’Agrimonia eupatoria. kiráj-gyertya (Nyr. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua. (Veszelszki 144). 159). királyné káposztája N. fehér aszfodélusz’. J: ’ua. ▌ 2. A földi jelző magyarázata. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. || királynyila N. 40: 104). A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett.). 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. királynéaszszony káposztájának gr. J: ’ua. ▌ 3. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. J: ’ua. A királygyertya a lat.) királydárda neve a R. Marzell Tribulus terrestris a. J: ’Verbascum phlomoides. a névadás magyarázata. királygyertya (Szegsz. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. 1560 k. a hastula regia szabad fordítása. J: ’ua. (Melius 95). J: ’Asphodelus albus. király nyila (Nyr. J: ’ua. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239).: RMGl.’. királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. orvosi somkóró’. királyné káposztája (MagyGyógyn. földi királydinynye’.’. mert a nagy. amely alulról felfelé elkeskenyedő. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. „ſzára főldreterűlt” (Magy. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. Kxnigs kerÅen (Melius 146). Fűvészk. tüskés. Idegen nyelvi megfelelőre vö. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95).’. király káposztája l. | király káposztája 1525 k. A szöszös ökörfarkkóró (2. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. Növénynevek 65. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken.’. 84). 1783: Király dárdátskája (NclB. 1520 k.’. molyhos ökörfarkkóró’.

Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. J: ’Erodium cicutarium. Eupator király füve’ elnevezés is. 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Aconitum vulparia. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). nagy sarkantyúka’. ▌ 2. áfonya’. a kénköves jelzőre l.. N. kocsord a.) népi elnevezés. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. Hasonló típusú névadásra l. 35). Fűvészk. hogy a ’mezei iringó’ (3. 262). | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). J: ’ua. Herrgottsschühli. Szabó. kisasszonypapucs 1.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. Genaust Succísa a. elharapottfű) mintájára keletkeztek.. ördögharaptaf ű. A kocsord ismeretlen eredetű.’. királyné asszony káposztája királynyila l. 263). a növény társneveit: angyalbocskor. 1807: Kotsord (Magy. mezei szarkaláb’. Fűvészk. Pantoufes de Marie. bürökgémorr’. Melius 410. Ulrich 7. farkasölő sisakvirág’. 1783: Kukojza (NclB. kivirics l. J: ’Succisa pratensis. ném. 200). 96). Marzell Aconitum anthora a. eupatorium (< talán VI. succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. fr. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. 152). kocsord’. N. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). amelyek szépsége királyi. szakny. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). sőt esetleg a ném. a királyi színnek felel meg. ▌ 2. hogy a virágok színe sárga. 329). — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. J: ’ua. sarkantyúvirág. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. ördögharaptafű’. hogy a gyöktörzs vége olyan. Muttergottesschucherl. pirosas. 362). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn.. Aconitum napellus a. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. succisa (< lat..: Kukojtza (Julow 258). a tüskés jelző magyarázata. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. AbbiſÅ. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó. 361). kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). 1783: Király Ðzinü virág (NclB. Reiherschnabel tükörfordítása. ördögharaptafű’. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. Marzell Erodium cicutarium a. Fűvészk. A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. orvosi kocsord’. Fűvészk.-i eupatoria. Eupator király nevéből) név. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. 1807: Kukojtza (Magy. kocsord a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. narancssárga. J: ’Succisa pratensis. 1807 e. J: ’Arctostaphylos.’.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. Vö. J: ’ua. A mezei szarkaláb (2. — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. királyné káposztája l. kocsord 1577 k. de a névadásra hatással lehetett a lat. ill. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn.’. kisebbítőf ű l.) és ’mezei iringó’ (3. ang. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). kénkövesgyökér. A kócsagorr valószínűleg a ném.’. J: ’Consolida regalis. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. a név a virág formájára utal. ném. király káposztája.-i nevek (kivágott gyökerű fű. J: ’ua. medveszőlő’. J: ’Peucedanum. sz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. orvosi medve- . Fűvészk. 200). mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. Genaust eupatória a.) kisasszonypapucs nevének magyarázata. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5).) szúrós. EWUng. Delphinium consolida a. J: ’Peucedanum officinale. J: ’Tropaeolum majus. Ember és növényvilág 198). devil’s bit ’ördög harapása’. J: ’Vaccinium myrtillus. Königskraut ’király füve. 329). ang. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kokojsza 1. 377). TESz. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. ném. a névadás magyarázata. stork’s-bill ’gólyaorr’.

1578: Konkoly (Melius 63). koldustetű (MagyGyógyn. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). N. | 1807: ’Agrostemma. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. földi királydinnye’. ang. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. vö. beggar’s buttons ’koldus gombja’. ▌ 2. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. EWUng. Az újgör. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. Ðzéllyelberzednek” (Magy. Koldustetű (Jávorka 536). konko. 1775: Konkoly (Csapó 141).). 276. J: ’Centaurea cyanus. konkoly | Agrostemma githago. Bettelläus tükörfordítása. vö. coácăză. kokojsza a. *kYkoljь . Bubeläuse ’gazfickótetű’.-i conyza (Magy.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. J: 1405 k.’.. Melius 395). J: ’ua. 367). a lat. Pracherläuse. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). J: ’Tribulus terrestris. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. szakny. koma l. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. or. TESz. 17). berzenkedik a.hv. J: ’Conyza.: ném. ▌ 3. 1405 k. 324). J: ’Arctium lappa. vadóc) neve’. a közönséges ebnyelvűfű (2. közönséges ebnyelvűfű’. kúkolj. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3.).) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. kókolj. A földi királydinnye (1. koriander koldus l. kankoj. szb. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. Fűvészk. TESz. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. Fűvészk. szln. J: ’Cynoglossum officinale. Fűvészk. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). konka (MTsz. 326). N. berzenkedik a. 470). erdei peremizs’. 126). ▌ 4. J: ’Agrimonia eupatoria. Fűvészk. EWUng. konkoj (Péntek–Szabó. örökzöld törpecserje bogyószerű. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. 1807: Konkoly (Magy. kolandran l. N.. közönséges párlófű’. Fűvészk. ang. kék búzavirág’. konkoj l. Fűvészk. szőrféreg. konkoly konkoly 1. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. kokojsza a. J: ’ua. Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. ilyen nemzetség ma nincs’. N. nagy bojtorján’. 1998: vetési konkoly (Priszter 293). ném. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. áfonya’. blg. 277). J: ’ua. kunkoj (ÚMTsz. coácăţă ’alacsony ribizli. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. beggar lice. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony.: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. 280). 1783: Kóldus tetü (NclB. Agrimonia eupatoria a. 1807: Kóldústetű (Magy. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). ruhához ragadó termés.’. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. (Barra 254). egres. A konkoly szláv eredetű. J: ’Agrostemma githago. konkó (OrmSz. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. 470) névből hozták létre. 276). csicsis~. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr.’. кýколь ’konkoly’. 470). rom. katibolha. Ember és növényvilág 199).). | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. szőrös virágfeje.).: ÅiÅania: concol (SchlSzj. к]клица sz. vetési konkoly’..: TESz.koldustetű 245 konkoly szőlő’. 470).. ang. Marzell Arctium lappa a. konkáj (Nyatl 1: 15). a név valószínűleg a ném. к]кьл. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kokojsza román eredetű. J: ’Inula conyzae.) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. piros terméssel. — N. N. Fűvészk. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. 1998: konkoly (Priszter 293). Fűvészk. | 1578: ’Agrostemma githago. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 132). — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. konkáj. vetési konkoly’. kankaj. Vö. konka. nemzetségnév. kúkoľ. szlk. harvest lice.

TESz. Perpenia a. az előtag arra utal.: RMGl. kontyvirág’. 1798: Koriánder (Veszelszki 172).) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. fejlődött. fehéres buroklevele. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. 1578: Colandran Coriandrum. 520). Csapó József indokolja is a névadást azzal.és fÍszeres könyvében”. (Barra 161). hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. hogy a növényt fűszerként használják. (Melius 58). foltos kontyvirág’. A kontyosfű magyarázatára l. J: ’Apium graveolens var. Coriander (Lippay II: 20). konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. kömény. 1783: Kóriándrom (NclB. 419). hogy a kopott-nyak elnevezés jobb. koriánder (Priszter . hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. a növény előfordulási helyére utal.).. kopotnyik l. sz. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). 91). Diószegi–Fazekas alkotása. J: 1807 e. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. XVI. Fűvészk. koporsóvirág (MagyGyógyn. Kolandran (NclB. foltos kontyvirág’. érthetőbb.: Coriandrum (OrvK. a konkoly pedig arra vonatkozik. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. J: ’Carum carvi. kopor l. A konyhazeller összetett szó. 265). 1841: kopottnyak (Barra 387). zeller. kontyvirág. maculatum ’foltos’ fordítása. Kniezsa. az utótagra l. a névadás alapja. hasonlóan a vetési jelző. 47). hogy a növény fűszerként használatos. az utótagra l. 1872: kopotnyákot gr. EWUng. J: ’ua. erősszagú zeller’. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. 40: 111). EWUng. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. 419). TESz.). 1998: kontyvirág (Priszter 307). kopar. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. 1807: Kontyvirág (Magy. 1595: Coriander (Beythe 79). másfelől pedig konkoj stb. 349). J: ’Arum maculatum. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. A konyhakömény összetett szó.). J: ’Asarum europaeum. A legrégebbi alakváltozat a konkoly. vagy inkább kopott-nyak” (75). A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. Jan. 520).. 1807: ’Arum. magyarázata. kékvirág. | 1998: ’Arum maculatum. kereklevelű kapotnyak’. Ö: sárkány~. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. foltos kontyvirág’. fűszerkömény’. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. vö. 1998: koriander. 1577 k. a konyha előtag jelzi.. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott. amely kontyszerűen véd. zeller a. 1673: kopottnyák (Com. 191). koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. TESz. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. A kontyvirág nemzetségnév.: TESz. J: ’Arum maculatum. 520). 520). v. EWUng. vége előtt. graveolens.: Kontyvirág (Julow. 349). A búza között termő körülírás Melius alkotása. Fűvészk. Fűvészk. J: ’Arum maculatum’. tiszta zőldek. ill. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy.. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. Fűvészk. Veszelszki Antal is érezteti „fa. A foltos/mocskos jelző a lat. J: ’Saponaria officinalis. konkoly’ szava került át még a 10. A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. 25: TESz. 1683: Kopottnyak (Nyr. (TESz. hogy a virág fehér. kontyvirág 1807 e. és szívesen ültetik temetőkbe. szappanfű’. 1664: Coriander (Lippay II: 18).’. SzlJsz.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. 85).kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. 278. sz. zeller a. kapor koporsóvirág N. (Melius 89a). amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele.

gordon(~). a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. J: ’Knautia arvensis. Koriander. 404). cukor~. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). tavaszi hérics’. agárkosbor’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. coliandrum (< gör. kóró l. koszorú l. coriandro..: Kosbor (Julow 265). 1807: Kosbor (Magy. szenna(~). ném. kolandrán (Csapody–Priszter. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). kapocs a. 26/8: 16.) megrövidült változatával. kosz. sz. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. Bocksbeutel ’bakzacskó’. (ÚMTsz. koleándert gr. Stendelwurtz’ (NéNy. kosmonynősző. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168). EWUng korpa a. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. scabiosa (< lat. coriandre. Fűvészk. a TESz.. J: ’Orchis morio. A koszfű a lat. Bockhode ’bakhere’. κολίανδρον ’ua.. J: ’Lycopodium clavatum. fedelékes pikkelyekből” (Magy. Fűvészk. kosbőr l. Értekezések a Nyelv. fehér akác’. jaj~.’. 494). a . 1807 e. EWUNg. J: ’Orchis. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. ang. coriandrum. a név magyarázatára l. J: ’ua. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. coriander. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. kerti koriander’. a nőszőfű névben).: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. TESz. 1577 k. katáng(~). var’) fordítása. som~. TESz. lencse~. kosbor’. — Ö: agár~. és az EWUng. ném. ótvar. Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. nyers’ < scabiēs ’rüh. 556). seprű~ (→ seprűfű). A lat. látványos koronája. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal.. varfű. bogáncs~. szerint ismeretlen eredetű. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. Fűvészk. kapocs a. egérfark(~). campania~ kotlóvirág N. J: ’ua. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. TESz. J: ’Orchis. vö. ol. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). cicfark~ (→ cickafark). koszfű 1578: koſÅ f×nec gr.koronafa 247 kotlóvirág 343). 107). agárkosbor’. kosbor kosmonynősző XVI. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. J: ’Robinia pseudacacia. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. kotlòvirág (Péntek–Szabó. J: ’Lycopodium. pézsma(~). A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy.. mezei varfű’. Geschröt a. 1998: kosbor (Priszter 440). Nxßxf× a. 421). — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. кориáндр. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye.és Széptud. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). UEWb. κορίαννον. a kosbor névben) + mony ’here’ (l. J: ’Orchis morio. korpa a. ökörfark(~). — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). — Vö. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. 1935: 184). puncs~. som~lóhere. Fűvészk. dut~. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. kapcsos korpafű’. kosbor’.). J: ’Coriandrum sativum. 556).). 267). 556). — N. Ember és növényvilág 198). 1998: kerti koriander (Priszter 343). ballangó~. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). A kosbor a TESz. J: ’ua. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. EWUng.’. κορίανδρον. or.’. korpafű’. az agármony névben) + nősző ’növelő.’) átvétele. 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. A koriánder vándorszó. 869. 1783: Kosborfü (NclB. scabiōsus ’durva. MNövSz. fr. szamár~ (→ szamártövis). hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. (Melius 154). az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. J: ’Adonis vernalis. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö.

— festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. k(kény. J: ’ua. kipcs. paprat od kamena. 110). J: ’ua. köcsögfű.: RMGl. kotor 1902: ’söpör’). — festő~fa 1813: festő. 132). kökén l. köcsögfű N. ▌ 2. kőkény. 145). 347. seprűzanót’. 211).. cinus: kekenffa (KolGl. oszm. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. 373). | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. A török szó a kök ’ég. me megláttya a tyúk. 1405 k. mert nem lesz kotló.: RMGl. 2. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. kökän ’szilva. 1470 k. EWUng kotor a. 211). | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). vö. gö=em ’kökény’. — N. köcsögfűnek gr. 430) tükörfordítása. kükin (ÚMTsz. kökän ’szilva’..: RMGl. hogy a növényből söprűt készítettek. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. AH. kőméz. MNövSz. közönséges kutyabenge’. ném. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. — ~fa 1395 k.’. 163. a): RMGl. Vö. 1578: Kxkény fa (Melius 26a). A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele..: cirium: kwten (SchlSzj. ▌ 3. kőgyökér N. őszibarack. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335).: RMGl. 426). A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). kotor a. J: ’Cytisus scoparius. kőfal 1911: kőfal (Cserey. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. 376). kikin-fa (MTsz. orvosi somkóró’. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. az elnevezés szemléleti háttere az. A tövis ma- . 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. tyúkszem. TESz. kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145). J: ’ua. kum. gogan ’kökény’. kininfa (Csapody–Priszter. kőkiny. 2.1: RMGl. (ÚMTsz. UEWb. Marzell Melilotus officinalis a. Steinwurze (NclB. hv. jelentése ’söprű’ (vö. kökény’. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. Növényszótár 22). kökönnye. kükény. J: ’ua. „A tyúkok közé dobták. stone fern. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. 426). 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361).” „Ne vigyük be. vajvirág’. J: ’Polypodium vulgare. A kőhere a ném. 426). „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. J: ’Orobanche sp. Idegen nyelvi példára vö. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335).: Acacia: kekyn (CasGl. hogy a növény köves területeken fordul elő. 213). Fűvészk.). kikín. köcsögfüvet gr. 164). 1395 k.kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. 110). vö. megszárított szára kőkeménységű. holl. kekiny. pikkelypáfrány’. kükíny (Nyatl. J: ’Asplenium ceterach. a növény sziklákon fordul elő.). kökén. valamint a növény kökény 1. Ember és növényvilág 198). hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. 213). J: ’ua. 36). 426). (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’Rhamnus cathartica.: cirius: keken fa (SchlSzj.). tyúkvirág.’. 1783: Kökény-tövis (NclB. közönséges édesgyökerű-páfrány’. a név magyarázata.: RMGl. Fűvészk.’. 342). Marzell Ceterach officinarum a. Marzell Polypodium vulgare a. a névadás magyarázata.’. J: ’Prunus spinosa. steenkloover. Steinklee tükörfordítása. 1583: Kökény fa Prunus sil.’. J: ’Frangula alnus. kökönye (MTsz.). kökinye. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. — N. csag.. 342).: RMGl. MNövSz. kék’ szóból származhat. nem tojik”. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). J: ’Melilotus officinalis. A magyarba került török alak *kükän lehetett. kőgyökér (MagyGyógyn. kökäm ’kökény’.). Vö. hashajtó K[ökényfa] (Magy. 1: 112). kökény Péntek–Szabó. ang. Steinfarn ’kőpáfrány’. meggy’. Ember és növényvilág 198. 376).: cinum: keken (BesztSzj. 1998: kökény (Priszter 470). kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn.: cinis: keken fa (BesztSzj. kökönye (Csapody–Priszter. A kökény ótörök eredetű. varjútövis’. 1430 k. A kőgyökér a ném. a névadás magyarázata a termés kék színe. k(kín.

kökörcsin’.: ’Pulsatilla. J: ’Colchicum autumnale. Fűvészk. hogy a fekete bogyótermés. ▌ 2.). 1395 k. pulsatilla: Kékôrcz. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). 19). 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. MNövSz.titipus: kikerchen” (BesztSzj. Fűvészk. kivirics (Csapody–Priszter. J: 1395 k. N. k(kercsin. őszi kikerics’. — nagy~ N. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. ▌ 8. J: ’ua.: RMGl. ▌ 6. amely hasonlít a kökény termésére. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112).. J: ’ua. 103). kökörcsin 1. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). a varjútövis termése is októberben érik.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. | 1807 e. Ember és . 1590: Anemone. 50). A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1798: kökörtsény (Veszelszki 168).). ▌ 5.. J: ’Pulsatilla sp. veris. 1998: kikerics (Priszter 340).: . tavaszi hérics’.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. hogy a növény tüskés. 126). J: ’Orchis morio. nyári hérics’.. kökörcsin’. Ember és növényvilág 198). kukerc (MagyGyógyn. a): RMGl. 426).. kökörcsin’. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. 1775: Kükirtz. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter.: ’Pulsatilla sp. (Veszelszki 366). A varjútövis (2.: RMGl.: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. kikirics. kukerc. összetett szó. kökércse (Péntek–Szabó. | 1578: ’Pulsatilla grandis. molyhos ökörfarkkóró’. kökény. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). J: 1405 k. a hashajtó jelző a lat. kökiny. J: ’Primula veris subsp. 1948: kivisics. 426). 1775: KökörtÐin. — N. 382).) kökény nevének magyarázata az. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. Kükertz (Csapó 146). J: ’Verbascum thapsus. EWUng. — N. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). kathartikós ’tisztító. 103). Ember és növényvilág 198). kökönye l. ▌ 3. J: ’Adonis aestivalis. 380). az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. cathartica (< gör. 426). ▌ 4. Purgierwegdorn. veris. a fa fekete bogyói erősen fognak. 426). agárkosbor’. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. J: ’Pulsatilla sp. ▌ 7. kökörcsin’.’. MNövSz. szártalan kankalin + Primula veris. kökény a. 1798: Sárga-kökörtsént gr. J: ’Primula veris subsp. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. kükerc. J: ’Adonis vernalis. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). kikerics. A festő jelzőt az indokolja. J: ’ua. kökény gyarázó utótag arra utal. TESz. tavaszi kankalin’. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: RMGl. 426). ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). 1783: Sárga Kükörits (NclB.’. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). — N. 1807 e. 380).’. 335). tavaszi kankalin’. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. tavaszi kankalin’. 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). kökörcsiny. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. Kökörtyén (Csapó 146). kökény’. kikerics 1525 k. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). kökörcsin’. kökény a. | 1798: ’Primula vulgaris. J: ’ua. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). kükörics (Csapody-Priszter. az előtagra l. kikirics. berki szellőrózsa’. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). ▌ kikerics 3. || kikerics 1. és festésre alkalmasak. kökercsin (ÚMTSz. ném. 360). 1783: Fekete Kükörits (NclB.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse. scilicet latine primule veris (CasGl. J: 1798: ’Pulsatilla sp. veris.: Kökörtsin (Julow 259). MNövSz. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). 295). J: ’Prunus spinosa. 320). | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). J: ’Anemone nemorosa. 1470 k. leánykökörcsin’..’. 1405 k. kökörcsin’. ▌ 2. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. kikirics (Péntek–Szabó. tavaszi kankalin’.. „kiczin. J: 1775: ’Primula veris subsp.. kökinye.: ’Pulsatilla sp.

103). A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. Fűvészk. pipacskökörcsin. köles l. ’tavaszi hérics’. Anemóne a. A kökörcsin ’Pulsatilla sp. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč.’.’ (1.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. virágzata halvány lilás. hogy ősszel virágzik.. kükörtsén” (TESz. TESz. Marzell Adonis vernalis a. 376). *kükürč ’kékes’ átvétele. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). — bé- . tavasszal virágzó kökörcsintől.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. őszi kikirics. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe.). leánykökörcsin. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható. ’nyári hérics’.: RMGl.’. édeskömény’. amely abban különbözik a lila virágú. és az EWUng. A TESz. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása. Genaust autumnális a. küköritsvirág. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). ’berki szellőrózsa’. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. kikirincs.) lett.. hogy a régi botanikusok. kökörcsin köldöke l. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. 5. Melius 397. — kikericsfű N. kukurics. ’őszi kikerics’. hérics a. J: ’ua. bablevelű varjúháj’. a héricset ’Adonis sp. fehér zászpa’. гóлубь ’galamb’. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. gyöngy~ kömény 1. 2. MNövSz. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. kikeri. a névadás magyarázata. 360). | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. kik(rincs. tavaszi hérics’. kökörics. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp.: RMGl. kökörcsin a. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). maximum. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki.) jelző Melius alkotása.köldökfű 250 kömény növényvilág 221). A kökörcsin török eredetű. 6.. ▌ 5. J: ’Veratrum album.: RMGl. or. zászpakikerics. kakarics. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. pl. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. 1783: Köldök-fü (NclB. — Ö: varjúkikerics. kükörtsin. 8.). a lat.’.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. J: ’Adonis vernalis. „kiczin. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3. igazolhatja ezt az. kökörcsin’ (1. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. EWUng. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). ’molyhos ökörfarkkóró’. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. J: ’ua. J: ’Sedum telephinum subsp. 4.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. — N. őszi kikerics.. kukurícs (ÚMTsz. hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. Genaust Cotylédon a. világoskék’. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. rózsaszínes. kökörics l. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. kenderkökörcsin.) jelzőre l. 368). 1948: sárga kükercs (Halmai 90). Az őszi ’őszi kikerics’ (5.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. kökörcsin a. kikarics. ’tavaszi kankalin. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. ▌ 4. kikirícs. J: ’Foeniculum vulgare. Szabó. J: ’ua.’. mintára jött létre (< lat. ’agárkosbor’. 428). — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). szellőrózsa. 1405 k. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a).’. 3. a név magyarázata. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. őszi kikerics’. J: ’Colchicum autumnale. kökörcsfű (Csapody-Priszter. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. голубóй ’égszínkék. 1430: feniculum: kwmen (SchlGl.). autumnālis ’őszi’). kikirics. 7... szártalan kankalin’. J: ’ua. lókökörcsin.). lat. Ember és növényvilág 221). 427). 427). A köldökfű a ném.

J: ’ua. 351).’. fűszerkömény’.’. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). J: ’ua. kemímmag..: Kömény (Julow 257). felhasználása (fűszernövények) hasonló. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). f#niculum ’kömény’ < lat.). J: ’ua. ir. J: ’ua. — Ö: disznó~. J: ’ua. ném. Feldkümmel.’. vö. 1807 e. J: ’ua.). Genaust foeniculáceus a. | vad~ 1578: vad keménnec gr. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). borsoskömény’.’. A orvosi kocsord (3. névadás alapja. J: ’Cuminum cyminum. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). Az egyiptomi.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. 430). 351). mintára. UEWb. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4.’.’. A kőméz összetett szó.’. | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB. EWUng. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. 2. 347). ’borsoskömény’ (4. hogy a növény íze a borshoz hasonló. J: ’Pimpinella anisum. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. mezei jelzők létrejöhettek ném. ▌ 6. Vö. J: ’ua. J: ’ua. Marzell Cuminum cyminum a. termése. hv. 1783: Bétsi Kömény (NclB. | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). ▌ 2. A növény termése a köményhez hasonlít. ▌ 5. lat. ’fűszerkapor’ (6. (Melius 49a). | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). orvosi kocsord’. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. J: ’Polypodium vulgare. Marzell Polypodium vulgare a. Römischer Kümmel ’római kömény’. J: ’ua. | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB.. 349). vagy réti-kömény (Veszelszki 133). kúmina. kőgyökér. J: ’Peucedanum officinale. J: ’ua. 1911: kőmiz páprágy (Cserey. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). kümin. J: ’ua. 1783: Kömény (NclB.’. Fűvészk. Kümmel. 558). ném. J: ’ua. .’. κύµίνον. 1783: Erdei vad Kömény (NclB. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. szln.’.’. ném. a kő előtag talán a ném. | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. 1998: édeskömény (Priszter 377). J: ’Cuminum cyminum.’. ’közönséges ánizs’ (5. 198). 427). 1435 k.’. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. 198). ófn. kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). 1998: vadkömény (Priszter 451). J: 1435 k. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn.). kőméz 1783: Kö-méz (NclB. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). Növényszótár 245). J: ’ua. A névadás magyarázata. ernyős virágzata. J: ’ua. közönséges édesgyökerű-páfrány’. fűszerkapor’. J: ’ua. hogy a növény sziklákon fordul elő. borsoskömény’. 1664: Kxmény (Lippay II: 98). J: ’ua. J: ’ua. kömény’.: ’Carum carvi. esetleg egy nyugati szláv R. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. 1998: kömény (Priszter 328). Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349).: RMGl. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). hortorum).) kömény neve a R. | mezei ~ 1798: Mezei. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349). J: ’Anethum graveolens (convar.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. fűszer~. R. 2. cuminum. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. or. 377). 273.). közönséges ánizs’. 198). római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak.. J: ’ua. Fűvészk.’. 198). — N. 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). 191). keminym™g. 351). 351). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kemínym™g.’. J: ’ua.’. ▌ 3. Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’.’. *kъminъ kerülhetett be. | 1807 e. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’.’. ’orvosi kocsord’ (3. 128).). gör. 351). TESz. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. A kömény vándorszó. kumil. kumīn.: ’Carum. A réti. 351). lat. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. 377). valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt.: semlinum: kemin (SoprSzj. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. kumin. konyha~. kimimmag (ÚMTsz. 1807: Kőméz (Magy. Fűvészk. тмин. vö. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. mint a méz.’. A kömény ’fűszerkömény’ (2. ▌ 4. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). 36). 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört.). gyökere édes. a méz utótag finnugor eredetű.

261). körfény l. J: ’ua. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. ▌ 2. ang. szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. EWUng. Marzell Dictamnus albus a. europÀische Blütenesche. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378).’.’. 212). fraxinella (< lat.’.: RMGl. 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. A névadás magyarázata. kavrçś ’ua. 63). Fűvészk. az utótagra l. kőÝricsfárol (ÚMTSz. magas kőris(fa)’. nagyezerjófű’. mannakőris(fa)’. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. 1783: Köris-fa.). a): RMGl. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. kőrüs-fa (MTsz. J: ’ua. J: ’Filipendula ulmaria. J: ’Dictamnus albus. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266). || kőris 1807 e. qoros aγas ’ua. 336). ló~ szattyú (→ szattyú). bibircses kőtörőfű’. ▌ 6.: fraxinus: keres fa (SchlSzj. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. J: ’ua. kőris(fa)’.’. J: ’ua. A kőrisezerjó összetett szó. J: 1577 k. J: ’ua. ▌ 2. fraxinus ’kőris’) fordítása. | ~fa 1395 k.’. tat. az utótagra l. J: ’ua. karacs. TESz. 257). közönséges aggófű’. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220).. al~szőlő körmű l. az előtag magyarázatára l. Saxifraga (< lat. kürüč ’ua. Fűvészk. kőrislevelűf ű l.kőris 252 risfalevelűf ű. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). 1783: Körontó-fü (NclB.: ’Saxifraga sp.’. J: ’Fraxinus excelsior. — N. Fűvészk. a lat. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. J: ’ua. J: ’Dictamnus albus. J: ’Tragopogon pratensis. 1500 k. 366). A néva- . 1775: Körontó-fü (Csapó 144).’. qorïčagač ’kőrisfa’. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. kőméz.: ’Fraxinus sp. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378). A kőrontófű a lat. J: ’Saxifraga granulata. 416). 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). ezerjófű. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. J: ’ua. — Ö: manna~. kőris(fa)’.. 284/26). 1577 k. J: ’Fraxinus ornus. A kőrisfalevelűfű lat. 129). vö. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). páfrány. J: 1807 e.: Kőris (Julow 266). réti legyezőfű’. bask. J: ’Fraxinus sp. || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). 340). 210). 1775: Köronto-fü (Csapó 89). 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). kérisfa (NyK. kő- kőris 1.: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. J: ’Physalis alkekengi. mintára jött létre.’. al~.’. J: ’Parietaria officinalis.’).’. — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264).’. 211).: RMGl. kőris(fa)’.’. Körös-fa (NclB. 1783: Kö-rontó-fü (NclB.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. frangere ’törik’) mintájára jött létre. Escherwurtz ’kőrisgyökér’. saxum ’kő’.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. J: ’ua. 1577 k. a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). J: ’Senecio vulgaris. J: ’ua. csuv. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. a magyarba a tör. flowering ash. 1783: Kö-rontó fü (NclB. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. J: 1395 k. kavçrçś. 1578: Kx ronto f×nec gr. 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. réti bakszakáll’. | 1775: ’Saxifraga granulata. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a).. bibircses kőtörőfű’. 1807: Kfrisfa (Magy. 367).). 261). J: ’ua.. kőrisfalevelűfű körmös l.: ’Fraxinus. kőris(fa)’. közönséges falgyom’. 1405 k. ▌ 3. ▌ 4. ném. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. 31: 380: TESz.). 63). | 1807: ’Fraxinus.: RMGl.’. 429). 1998: magas kőris (Priszter 378). Fűvészk. göris. ném.). | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). 75/37). 366). J: ’ua. 367). — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378).’. ló~lapu (→ lapu). vö. (Melius 80a). kőtörőfű’. J: ’ua.’. ▌ 5. saxifragus ’követ törő’ < lat. nagyezerjófű’. kevriš vagy küirüč kerülhetett. zsidócseresznye’. az előtagra l. A kőris ótörök eredetű. bábakalács~ zekas alkotása. 1775: Körontó-fü (Csapó 215).

köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. Az utótagra l. J: ’Asplenium ruta-muraria. kőrontófű köröm l.-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. a növényt köszvény gyógyítására használták. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. kőrutabordalap l. a névadás magyarázatára l.’. farkas~. ló~. A növény kőfalakon. Fűvészk. a szőlő magyarázó utótagra l. varjú~ körömke N. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. körömvirág. illóolaj készül belőle). ezért azt tartják róla. 491). rúta-murária a. stonerue. Vö. borban igyák. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. 1948: kőruta (Halmai 10). körömke (MagyGyógyn. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). macska~. 430). szakny. sziklás helyeket. rontófű. mert levelei hasogatottak. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). Genaust Rúta a. 128). a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. Marzell Gratiola officinalis a. 1783: Kövi rúta (NclB. ném. ▌ 2. A köszvényburján a ném.. A kőfaliruta a lat. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). J: ’Calendula officinalis. kőrontógyökerűfű l. 603). orvosi körömvirág’.’. vörös áfonya’. 1911: kőruta (Cserey. A réti legyezőfű (6. steenruit. a kő előtag valószínűleg a növény R. orvosi körömvirág’. és a’ vese-kf miatt fanyalognak. a zsidócseresznye (4.): „az kxuet ronttya” (Melius 81).’.’. kőtör. J: ’ua. idegen nyelvi megfelelőkre vö. és a növény kedveli a köves. szamár~. köviruta valószínűleg a ném.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. 1798: . A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. A bibircses kőtörőfű (2. J: ’ua. és fövény ellen nagy Principalis. süvöltény~ körtvély l. kánya~. 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). Marzell Asplenium ruta-muraria a. Genaust saxícolus a.) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). kövi fodorka’. hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. Növényszótár 22). holl. 322). || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. kőruta 1. J: ’ua. 1783: Köfali Rúta (NclB. A kőszőlő a ném. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). Gichtkraut fordítása. burján. 367). a növény sugárvirág része (sárga festék. hogy vesekő ellen hasznos:. 430). Steinraute részfordítása. a névadás alapjára l. A kőruta. a ruta előtagot változatlanul átvették. 384). 1775: Közvény-fü (Csapó 125). 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). 1783: KöÐzvény-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Gratiola officinalis. disznó~. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. feketeszőlő (→ szőlő). köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. 1775: Köfali ruta (Csapó 231).: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl.) vereskőrontófű neve a ném. ang. medve~. J: ’ua. J: ’Asplenium ceterach. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása.. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). || köviruta 1525 k. esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. J: ’Vaccinium vitis-idaea. 322). J: ’Calendula officinalis. gólya~. Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. Steinbrech (NclB. A ruta utótagot azért kapta a növény. kőfal. orvosi csikorgófű’. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). A névadás magyarázata. köszvényfű 1. pikkelypáfrány’. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213).körömke 253 köszvényfű körte l. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399).

1998: kövirózsa (Priszter 501). herbe aux goutteux.’. J: ’Mentha pulegium. R. 377). A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. ▌ 4. Christoffelskraut. frangere ’törik’) tükörfordítása.’. ▌ 2. goutwort. J: ’Saxifraga granulata. (Lippay II: 26). Craſſula (< lat. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. J: ’Sedum telephinum subsp. J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. Christophskraut. Ember és növényvilág 199). A kőtör nemzetségnév. Fűvészk. kőtör 1807: Kftör (Magy.) a lat. bablevelű varjúháj’. || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. Kresse ’zsázsa’ átvétele.. 371). 2. A köszvénymenta a lat. ▌ 3. a növényt köszvény gyógyítására használták. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. A névadás magyarázata. 386). 1783: Kövi ró’sa (NclB. tavaszi kankalin’. Genaust podagrária a. Steinrose tükörfordítása. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. A kövérfű a növény R. bibircsók a. 1783: Kövér fü (NclB. granulata (< lat. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. vö. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). podagrafű’. fekete békabogyó’. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. köszvényfű (Péntek–Szabó. a rózsa utótag magyarázata. fehér vajvirág’.’. bibircses kőtörőfű’. kőruta középcsillaghúr l.) és a fehér vajvirággal (5. a csombormenta magyarázatára l. a névadás oka. köviruta l. lat. J: ’ua. A kristóffű a ném. A kres a ném. hogy a növény felépítése rózsaszerű. Kres. saxifragus ’követ törő’ < lat. 368). 1813: Köszvényfű (Magy. ang. J: ’Primula veris subsp. Kristóf a pestises betegek védőszentje . A névadás magyarázata. ném. 1807: Köszvényfű (Magy. vízitorma’.. szakny. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. csombormenta’. kőrontóf ű. J: ’Actaea spicata. ▌ 5. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19).) a ném. A csombormentával (2. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Saxifraga (< lat. bibircsók a. csombormenta’. Fűvészk. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. J: ’Mentha pulegium.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). ném. maximum. köves l. Kristofeleskraut tükörfordítása. a lat. köszvénymenta. Gichtkraut tükörfordítása. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). J: ’Saxifraga. J: ’Aegopodium podagraria. TESz. grānum ’mag. 341). köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’ua. kőtörőfű l. J: ’Orobanche alba. A kövirózsa a ném. Fűvészk. holl. 1911: Kristóffű (Cserey. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). sarjhagymák fejlődnek. saxum ’kő’. Fűvészk. Vö. köszvényf ű ter 493). a kalincaínfüvet (1. 130). veris.) is köszvényt gyógyítottak. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. kövirózsa’. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). goutweed. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). J: ’Sempervivum tectorum. arra utal. kőtörőfű’. Diószegi–Fazekas alkotása. Marzell Sempervivum tectorum a. kalincaínfű’. avagy ſáſa-f×vet gr. R. 263).’. Gichtkraut tükörfordítása. nadály közökörnyelvf ű l. csillaghúr középnadályfű l. J: ’ua. Genaust crássus a. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. és Szt.-i podagraria (< lat. J: ’Ajuga chamaepitys. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. Brunnenkresse. Marzell Aegopodium podagraria a. J: ’ua. fr. jichtkruid. Gichtkraut. 265). EWUng. Növényszótár 5). hogy a növényen kis bibircsókok. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). 1998: köszvényfű (Priszter 292). ökörnyelv kres 1664: Kreſt. 209). a fű magyarázó utótag. szem’) mintájára jött létre. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. N. A köszvényfű a ném.

N. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . csuklyafű kukojsza l. Krisztuspálma. Schlüsselblumen tükörfordítása. Christmas-flower. hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. disznórépa. A névadás alapja. kunrépa. Vö. bokor alatt ~ kukerc l. J: ’ua. kunkoj l. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). krisztustenyere és istentenyere a lat. hogy a növény nedves helyeken. Vö. ötujjúfű. a névadás magyarázata a korai. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. a lat. kakukkvirág kulcsa l. ▌ 2. kutyabenge (SzegSz. régi. kucorgó l. — N. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). kukucskál a. ang.). J: ’Primula veris subsp. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. EWUng. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. Szabó. 147. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. A kulcsvirág a ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. még csicsiskoma. Szent Péter kulcsa. kukucsk™ (ÚMTsz. illatos virágfejlődés lehet.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. A Krisztus-virág a ném. ricinus’. konkoly kunkorgó l. héja~. A névadás magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. Christblume tükörfordítása. Melius alkotásai (Melius 82a). fekete hunyor’.). kökörcsin kuklásfű l. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. ricinus’. A kunok paréja Melius elnevezése. J: ’ua. A répa utótagra l. A kútfű egyedi adat.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. 1813: kún R[épa] (Magy. — N. 385). Marzell Actaea spicata a. karácsony táján már virágzik. (Veszelszki 185). az utótagra l.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. A Krisztus-pálma a lat. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). őszi kikerics’. 425). krisztustenyere. pl. 2. kukucskálnak ki. Marzell Colchicum autumnale [8] a.). kukicska a. J: ’Ricinus communis. a névadás magyarázata nyilván az. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. fehér akác’.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. kövér porcsin’. Vö. ÚMTsz. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). kukucskál a. J: ’Colchicum autumnale. Fűvészk. c): RMGl. Melius 381. Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. A krisztuskeze. kút l.).. J: ’Portulaca oleracea.). paraj. J: ’Helleborus niger. kukucska (MagyGyógyn. A kukucska ’fehér akác’ (2. a névadás magyarázatára l. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. Fűvészk. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az.’. tavaszi kankalin’. erdei ciklámen’. ang. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). kukukvirág l. kunrépa 1798: Kún-répának gr. vénuszhaj’. veris. vö. isten~. J: 1540 k.’. A névadás magyarázata. kukicska (ÚMTsz. hogy a leveleken 5 nagyobb. palma ’tenyér. közönséges kutyabenge’. TESz..: ’bizonyos fajta gyógynövény. 2. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). kulcsvirág (ÚMTsz. J: ’Frangula alnus. 256). 209). 178). ném. héja~mácsonya kukucska 1. újra emlékeztető karéj látható. Vö. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. karácsonygyökér. N. J: ’Cyclamen purpurascens. J: ’Robinia pseudacacia. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. Christuspalme ’Krisztuspálma’. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. hogy a növény Krisztus napján. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197). mohos források oldalán fordul elő. Marzell Helleborus niger a. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. J: ’Ricinus communis. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. 374). || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy.

Marzell Frangula alnus a. ▌ 2. büdös pipitér’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. madárberkenye’. — N. — N. csucsor’. 125: 428). a növény R.). J: ’ua. ÚMTsz. közönséges kutyabenge’. kutyaborostyán N. kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). — N. Ember és növényvilág 198. ang.). 38). N. Marzell Colchicum autumnale a. az utótag magyarázatára l. 374). kutyadöglesztőfű N.’. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. 419). J: ’Daphne mezereum. 1807: Kutyafa (Magy. kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. kutyafa (SzegSz. J: ’Adonis aestivalis. A kutyadöglesztőfű a ném. kutyakapor (Péntek–Szabó. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). Hunds-Elſebeere részfordítása. nagy útifű’. 1783: Kutya Kapor (NclB. J: ’Cynodon dactylon. hound’s berry ’kutyabogyó’. ▌ 2. benge. közönséges csillagpázsit’. azt. ebkapor. ném. 373). J: ’Sorbus aucuparia. ang. mérgező bogyótermése. fekete csucsor’. 393). Hundsbeere ’kutyabogyó’. lat. Ember és növényvilág 198). Fűvészk. holl.). 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. az utótagra l. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. A kutyabenge összetett szó. 2. ÚMTsz. őszi kikerics’. vad – v. kapcsos korpafű’. 79: 116–121). — N. N. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. J: ’Colchicum autumnale.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). idegen nyelvi megfelelőre vö. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. Hundsbaum tükörfordítása. 2. kutyanyelvűfű 1. farkashárs’.. Diószegi–Fazekas alkotása. Gramen caninum (NclB. 377). a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. földön szétfutó jellege. Elymus repens’ a lat. farkashárs). Fűvészk. 50). | 1813: ’Solanum nigrum. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. kutyakapor 1.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A kutyafa a ném. 178). hogy a fa hitvány. J: ’Lycopodium clavatum. dogwood. gyep. Péntek–Szabó. 45). Marzell Daphne mezereum a. A névadás magyarázata. kutya bojó (ÚMTsz.) jelentéktelenségére utal. kutyaborostyán (ÚMTSz. kutyalánc (MagyGyógyn. J: ’Frangula alnus. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. ill. R. borostyán. J: ’Cynoglossum officinale. az előtagra l. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. Fűvészk. a név a növény haszontalanságát jelzi. Fűvészk. 281). vö. J: 1798: ’Solanum nigrum.) az ebnyelv mintájára jött létre. 7: 679). kutyanyelvűfű (MagyGyógyn.). kutyafa. gerézdes . zelnicemeggy’. 296). A kutyalánc a ném.) magyarázatára l. fekete csucsor | Solanum. Ember és növényvilág 198. közönséges ebnyelvűfű’. gramen ’fű. J: ’Anthemis cotula. A névadás alapja a növény értéktelen.Tseresznye (Magy. J: ’ua. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. 1758: kutyafa (SzT. 1813: Kutyabogyó (Magy. törékeny. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. hondjeshout. Ember és növényvilág 227). hogy a növény illata büdös. piros termése. A kutyacseresznye a ném. A kutyaborostyán összetett szó. ▌ 2. hogy mérgező. ’madárberkenye’ (2. 1807: kutya –v. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. . kutyapázsit (MagyGyógyn. neve frangula (< frangere ’törni’). J: ’Plantago major. J: ’Prunus padus. kutyacseresznye 1. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. 328) (< lat. A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. kutyabogyó.).’. farkasbors. nyári hérics’. J: ’ua. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155).

és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. 328). 375).-i cynapium (< gör. ebgyógyítópázsit. vö. SzegSz. kutyatej (MagyGyógyn. perje. N. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. A tavaszi hérics (2.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. A kutyaperje valószínűleg a lat. szőlő a. szakny. ha leszakítják. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. J: ’Rosa canina. Marzell Solanum nigrum a. ký#n. ném. ádáz’. ebzeller. 1998: kutyarózsa (Priszter 483). J: ’Euphorbia lathyris. jövevényszavunk. 1998: kutyatej (Priszter 372). SzamSz. Hunds-Petersilie tükörfordítása. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116).) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust canínus a. keserű tejnedvet tartalmaznak. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). Marzell Aethusa cynapium a. kutyaszöllö (ÚMTsz. Ember és növényvilág 218). mindkét növény szárából nedv folyik. pázsit’. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. N. tejesfű. 86: 441). || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. Ember és növényvilág 218). MNövSz. gyep. hasindító kutyatej’. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. kutyaté. tavaszi hérics’. kutyarózsa (Péntek–Szabó. rosa ’rózsa’. ill. gen. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn.’. Hundrose.. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. 349). lat. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. ebagyar)..’. J: ’Aethusa cynapium. lat. a névadás magyarázatára l. lat. Az utótagra l. J: ’ua. canis ’kutya’) fordítása. A névadás alapja a növény haszontalan. — N. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). 349). közönséges tarackbúza’. J: ’Chelidonium majus. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. odoús. kutyaszőlő (SzlavSz. kutyatej’. — sárga~ N. ezek a növények szintén fehér.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.). kutyatej | Euphorbia cyparissias. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). J: 1798: ’Euphorbia sp. A kutyarózsa a késő lat. hitványságát jelzi. odóntos ’fog’) is hatással lehetett. 328) (< lat. 1: 571. . a kutya előtag a növény értéktelenségét. TESz.). kutyatéÇ (Péntek–Szabó. Cynodon (< gör. nyelv hatása sem. apium ’petrezselyem’). 2: 126. J: ’ua. vö. Fűvészk.. Nyr. ▌ 2. Hundswein tükörfordítása. Ember és növényvilág). ▌ 2. Hundspeterlein (NclB. J: ’ua. | 1998: ’Euphorbia. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. rosa canina (< lat. Genaust cynápium a. kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). ký#n. canénus ’kutya-’ melléknév. kutyabogyó. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. kynós ’kutya’. gen. kynós ’kutya’. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). 44). | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). Gramen caninum (NclB. A kutyaszőlő a ném. J: ’Elymus repens. farkas-~. kutyatej’. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. Ember és növényvilág 198). — Ö: eb~. dog-rose. TESz. gramen ’fű. canis ’kutya’) fordítása. kutyatej (Csapody–Priszter. N. de nem zárható ki a lat. 1783: Eb ró’sa (NclB. ang.’. A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). J: ’ua. a tej utótag magyarázata. J: ’Taraxacum officinale. 198). gen.. J: ’Euphorbia sp. J: ’ua. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. Vö. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. gyepűrózsa’. lat. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. kutyarózsa 1. sárgakutyatej (Péntek–Szabó. 104). ▌ 3. 1: 860.’.’. J: ’Solanum nigrum. 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). canis ’kutya’) tükörfordítása. Vö. Péntek–Szabó. pitypang’. 114). a lat. farkaskutyatej’. J: ’Adonis vernalis. vérehulló fecskefű’. canénus ’kutya-’ melléknév. lat.. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). A kutyatej ’pitypang’ (2. fekete csucsor’. 125: 424.

394). J: ’Misopates orontium.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. az utótagra l. kutyóka l. Nyr. kutyatök (Nyr. zelnicefa. Fűvészk. kökény . Vö. zelnicemeggy’. 23: 423). Hundskürbis tükörfordítása. J: ’Prunus padus. Nyr. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). kökény kükerc l.. J: ’Antirrhinum majus. vetési oroszlánszáj’. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). cucurbita canina. kutyócska kükény l. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. a névadás magyarázata. 31: 139. A kutyazelnice összetett szó. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. ebfejűfű. 2. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. A kutyatök a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Bryonia alba. 16. kökörcsin kükin. kükiny l. 51: 15. lat. büdös gönye’. Marzell Bryonia a. kerti oroszlánszáj’.

MNövSz. 2: 702).. EWUng. 2. vö. J: ’Verbena officinalis. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). 182). nagy bojtorján’. J: ’Arctium lappa. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele.) népi név. J: ’Chenopodium rubrum. blg. A laboda ’bojtorján’ (2. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. lator koldus ~a sebesítő f ű. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). csóka~. liba~. Csapody–Priszter. daru~. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. a növénynek is nagy levelei vannak. szb-hv. lakatfű N. laboda 1. A névadás magyarázata. 115). tyúk~. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. 405/12–13). TESz. a fű magyarázó utótag.: RMGl.: lab moſo fweth gr.: TESz.).). szappanfű’. 377). ▌ 2. A lámpavirág népi név. 2. lakat a.: bleta: laboda (BesztSzj. J: ’Saponaria officinalis. tajtékzófű. elsősorban a libatop. lúd~. lobòda ’Atriplex’.’. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. varjú~ lábmosófű 1577 k. labogya. labogya l. gólya~. A laboda szláv jövevényszó. | 1807 e. 115).. N. 1807: büdös Laboda (Magy. vörös libatop’. (OrvK. N. kakas~. bárány~virág (→ bárányvirág). — N. J: ’Eryngium campestre. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára.). лебедá. 345). 1807 e. 1395 k. lobodo (CsángSz. loboda. laboda (MagyGyógyn. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. pitypang’.. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. лoбoдá ’ua. a névadás magyará- . lakat a. bojtorján elnevezése’. réteken át. J: ’ua.: Laboda (Julow 256). 324). 257). béka~. harang~. éjjeli~ lámpavirág N. hogy a növény őszszel elszárad. 223. galamb~. Fűvészk. mezei iringó’. A lábmosófű magyar alkotás. borjú~fű. A tajtékzó jelzőre l. szarka~. libatop’. laboda lágyító l. szlk. J: ’Chenopodium vulvaria. MNövSz. lámpa l. vasfű’. lámpavirág (Csapody– Priszter.: ’különféle nagy levelű növények neve. A lakatfű népi név. лóбода ’libatop’. A lajtorjatüske népi név. J: ’Taraxacum officinale. ▌ 3. lajtorja tüsök (MagyGyógyn. vö még tüskefa. A névadás magyarázata. J: 1395 k. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. 1807: ’Chenopodium. ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése. EWUng.’ (TESz. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54).L láb l. farkas~. or. oroszlán~. lakatfű (MagyGyógyn. spenót. 377). a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. has~fű lajtorjatüske N. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. TESz. Fűvészk. galamb~gólyaorr. hogy a növény gyökerét szappanként használták. büdös libatop’. loboda (ÚMTsz. holló~.

: RMGl.’.’. Az égető lángosfű Melius alkotása.’. széles L[apu] (Magy. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a). — tejes~ 1577 k. 448). 448). a lat. || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy.: RMGl. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek.’. nádralapu lánc l. vngula caballina: Edes lapu. (Melius 11a). J: ? ’Tanacetum balsamita. J: ’Ranunculus flammula. szártalan bábakalács’. égetfk. J: ’ua. J: ’ua. nagy Lapunac gr. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. szakny. 448). J: ’Silybum marianum. 1405 k. 288/8). — édes~ 1590: Tussilago.: RMGl. 416). közönséges acsalapu’. (Csapó 190). kis bojtorján’. zsidócseresznye’. J: ’ua. Boldogasszony tenyere’. vag. Fűvészk. Szabó.’. J: ’Dipsacus fullonum. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). J: ’Arctium minus. és ſzárítók. lanternplant. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). J: ’ua.: lappa: lapow (BesztSzj. 1395 k. J: ’ua. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). J: ’ua. ▌ 3.’. lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. 609/21). vel.’.’.’. — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). 1807: keserű Lapu (Magy. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). Melius 438. máriatövis’. 455).: keſerw lapu (OrvK. brusztujlapu. 1998: martilapu (Priszter 529). nagy bojtorján’. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). 2. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164). 1775: Édes lapu (Csapó 164). 2. piros csészék veszik körül. hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni. J: ’ua. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). J: ’ua. a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. martilapu’. kutya~ lapu 1. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). J: ’ua. 378). J: ’ua. J: ’Petasites hybridus. 377). ▌ 5. és mindnyájan tsipfsek. 115).’.’. J: ’Carlina acaulis. lány l. J: ’ua.’.’. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott.: RMGl. J: ’ua. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). árva~haj lap l. A névadás alapja. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). ang. 416).’. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). J: ’ua. bölénylapu (→ bölény). J: ’Tussilago farfara. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. 1998: lampionnövény (Priszter 454). 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). 412). | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. hólyagszerű.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. | keserű~ . Fűvészk. 1096). | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. 1775: Nagy lapu (Csapó 151). 1783: Marti Lapu (NclB. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). | keserű széles~ 1813: keserű. mostoha lapu (SzikszF. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). 448).-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). éjjelilámpa.: RMGl. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. MNövSz.’. 448). J: ’Arctium lappa.’.’. bojtorján’. borda~ lapi l. — fehér tövises~ 1577 k. ▌ 4.’. J: ’ua. ▌ 6. 127). az az. | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. gyermek~f ű. J: ’ua. 416). J: ’ua. J: ’ua. J: ’Physalis alke-kengi. ném. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175).lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés. J: ’ua. vö. | keserű~ 1577 k.’. J: ’ua.: RMGl. 592/5). Fűvészk. — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). takácsmácsonya + erdei mácsonya’. J: ’Arctium sp. békaboglárka’. Vö. Égetx langas f×” (Melius 175).’. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. J: ’ua. ▌ 8.: lappa: lapho (SchlSzj. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. 1783: Édes Lapu (NclB. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a).. ▌ 7. ▌ 2. Laternenpflanze. 448). A névadást Veszelszki azzal indokolja.

A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. útilapu’. ízére vonatkoznak.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. úti~. boldogasszony~. . 378). elvetemült’ (első megjelenése: 1575).’. a névadás magyarázata. a ném.) igen széles levelű keserű. dipsacus (< gör. sebesítőfű. hogy a növény leveleiben megáll a víz. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374).. a nagy jelző lat. A lapu szláv eredetű. J: ’Onopordum acanthium. J: ’ua. Genaust Dípsacus a. tüskések. atracél(~). az átadó nyelv vitatott. a növényeknek általában nagy méretű levelük. A növény levelei fehéren márványosak. J: ’Ranunculus sceleratus. J: ’ua. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. ▌ 10. lator a.) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. tüskés. keserű. Fűvészk. 2.) bogáncsra emlékeztető. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373).’. szln.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. lapu a. vagyis parti” (Veszelszki 216). Vö. a lator jövevényszó. bojtorjánszerű termése van. A szamárbogáncs (10.. A közönséges acsalapu (8.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. dípsakos. A martilapu (7. keserűlapu (Szabó–Péntek. szőrös termése van. ill. ernyős fürtben álló akaszkodó. nádra~. lapu a. lapúh ’martilapu’.) nagy. lopúch ’nagy bojtorján. sz. magyarázata. vö. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása. selyem~. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×.) tejes jelzője arra vonatkozik. a mezei tövises jelzők magyarázata. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. tüskés levelű növény.: Keserw lapu (SzegSz. keserű széles jelzői a levél formájára. A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. töviskéslapu neve a lat. ill. mintára jöhetett létre. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. A fehérhátú. ▌ 9. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. szamár~. tészta~. 346). lator a.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. A martilapu ’vízparti lapu’. szlk. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). tövises. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). 382). | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy.. mart a. átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). 733). a levelek sokszor tüskések. A Boldogasszony tenyere (3. marti~szattyú. a lókörmű jelző magyará- zatára l. J: ’Eryngium campestre. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. TESz. lat.. A nagy bojtorján (1. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. A mezei iringó (9. bogáncsszerű termésük van. 2. fehértövis. Lappa minor utótagjának fordítása. dípsa ’szomjúság’) fordítása. J: ’Ranunculus flammula. EWUng. keserű~bojtorján. bölény(~). bogáncsra emlékeztető termése van. apró jelzője a lat. kis. Szent Ilona ~. mart a. hogy a növénynek tüskés. A è-val. A szártalan bábakalács (2. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. J: ’ua.’. keserű nagy. 378). töviskés magyarázatára l. J: ’ua. torzsikaboglárka’. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). hogy a növény csipkés.) mezei tövises. mezei iringó’. Ezerjófű 82).). sulyom~.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. gömb alakú bokrot nevelő növény. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. TESz. 131). A lapu 1395 k. || latorkoldus 1. — Ö: acsa~. vö. a növény tőlevelei nagyok. Fűvészk. EWUng. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. brusztuj~.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. A nagy bojtorján (1. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. a lator jelentése ’gonosz. hagyma~. szamárköröm. ▌ 2. bogáncs~. medve~. dipsakós ’cukorbetegség.) jelentésben.. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. szamárbogáncs’. A latorkoldus. békaboglárka’. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. — N.’. Csapó alkotása. a mart 1395 k. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. tövisses L[apu] (Magy. vö. A máriatövis (4. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. I. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. Lappa maior (Melius 40a). lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek.

vö.’. 364). J: ’ua. oléandre. 426). babér’ (< gör. A leánder bécsi német eredetű.’.). J: ’Nerium oleander. szúrós csodabogyó’. még eper. sóskaborbolya’. J: ’Fragaria vesca. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). borostyán laurusfalevelű-rózsa l. leánder’.’. l(jányep(r (Péntek–Szabó. (Melius 7a).’ változat továbbéléseként. A leányeper népi név. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán). orvosi salamonpecsét’. ▌ 2. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26). 4. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele. Növényszótár 5). — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). lat. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe. A lat. A leánysom a leány ’hajadon. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. J: ’ua. A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. Az utótagra l. J: ’Ruscus aculeatus. J: ’Polygonatum odoratum. leányeper (ÚMTsz. oleandro ’leánder’. hajadon’) elemet lefordították. leandro. A fekete kökörcsin (2. ▌ 3. oleander átvételeként mutatható ki. a lat. J: ’Laurus nobilis. Az európai nyelvekből egyrészt a k.).. J: ’Pulsatilla grandis. EWUng. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. amely fiatal lányok színe. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. oleander (< gör. lat. lejányeper.: RMGl. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). ▌ 4. lorandrum ’ua. leander a. A szúrós csodabogyó (4. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). leánykökörcsin’. l(ánder (SzegSz. l(jányeper. 836. Oleander. fr. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2). — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). közönséges babérfa’. a földi jelző megkülönböztető szerepű. J: ’Adonis vernalis. a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. l9jányeper. a ném. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223).laurus laurfa l. ▌ 3. laurus 262 leánysom laurus 1. J: ’ua. dáphn# ’babér’) átvétele. ném.) növénynévvel helyettesítették. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. 381). Melius a lat. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. Genaust lauréola a. tavaszi hérics’. l(jáneper.) földi laurus nevének magyarázata szintén az. UEWb. a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. a . leánykökörcsin 1. rhodódendron) átvétele. az oleánder a lat. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. lányeper. ▌ 2. || oleánder 1664: „Nerion. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). a fű utótag magyarázó. laurusborostyánf ű l. ol. a leány ’hajadon. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. l(jány9per.).) a R. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. lónyelvű csodabogyó’. A laurus a lat. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184).). leánder (Priszter 435). 359). rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. másrészt a lat. laurus ’babérfa. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. nigricans. J: ’ua. leányeper N. virgo ’szűz. a lat. fekete kökörcsin’. J: ’Ruscus hypoglossum. 1998: leander. de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. J: ’Berberis vulgaris. 1578: Lauruſnac gr.) Melius alkotása. leander a. 1867: leánder (TESz. TESz.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. vagy Oleander.). a név latin mintára jött létre. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. B. serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF. a növények felépítése azonos. Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92).’. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. leander ’leander’ átvétele.. 1590: pulsatilla saturatior.). Ember és növényvilág 235). fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). — N. lejányep9r. erdei szamóca’.

l‚n. len a. Linum usitatissimum. EWUng. házi len) első megjelenése: 1395 k. — Ö: asszony~. len 1. Marzell Filipendula ulmaria a..: TESz. leánysóskafa (MagyGyógyn. ▌ 2. Fűvészk. 2.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre. 1595: Len leuelx fiju (Beythe 122a). . Mária ~ . Melius 435. TESz. J: ’ua. Melius a len növénynévhez levelű és fű magyarázó utótagot fűzött. leánysóskafa N. ném. J: ’Linaria vulgaris. kerti oroszlánszáj’. Fraue(n)laub ’lánylomb’. vagy.) és ’mezei szarkaláb’ (2.leánysóskafa 263 lenlevelűfű bogyók a somhoz ’Cornus sp. 257). vö. közönséges gyujtoványfű’.: „lens: lenche”) és a kóró ’a növény száraz. A névadás magyarázata. || 1813: Lentsekóró (Magy. A len szláv eredetű. J: ’Persicaria hydropiper. J: ’Cytisus scoparius.’. 1578: Len leuelx f× (Melius 164a). A borsos keserűfű légyfű nevét Melius hozta létre. vad len (SzikszF. elnevezésének átvétele (a fái sóska első megjelenése 1525 k. szb. leánysóskafa. — mezei vad~ 1578: nap~. és nem háborgatják” (Barra 378–9). A leánysóskafa népi név. A közönséges gyujtoványfű (1. gyujtovány~. 1590: Linaria: Len leuelô fé. hogy a növény vadon nő. mezei szarkaláb’. amelyek a házi lenre emlékeztetnek. sóskaborbolya’.: RMGl. —