P. 1
A magyar gyogynovenyek neveinek torténeti etimologiai szotara

A magyar gyogynovenyek neveinek torténeti etimologiai szotara

|Views: 521|Likes:
Published by Gita Csörgey

More info:

Published by: Gita Csörgey on Apr 17, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/13/2014

pdf

text

original

A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

sz. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. a füge. égés. hasfájás.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. 293/11): „Fekete gÿopart. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. à gyomorból nyalat ki ºz. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. hideg lelxknec.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. Pl.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. SÅepÅqlqt. lépfene. Has fayáſſoknac. Pl. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. hurutos betegségek. bolondozóknac. és à kęléſre.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. részben csak később kerültek Európába. A XVI. a sáfrány stb. a gránátalma stb. vęrt tiſÅtit. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). de ma már ismert gyógynövények. rüh. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK. a szenna ’Senna’. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. A XVI. pokol varra kxtxd. a kálmos. de vannak különféle javallatok himlő. borban iſÅod gyakorta. tüdővész. századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. sárgaság. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. 293/17). gyógyítására szolgálnak. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. fonnÿaÅ megh vÿÅben. T×dxt Mellyet. mint az aloé ’Alo(’. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. sz. illetve (szárított) növényi részek. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. a beléndek. spinosa’. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon. Gutta ºtxknec.). mellfájás. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). Kórſágoſnac. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. az olajfa. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. orbánc. a bábakalács ’Carlina acaulis’. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. ficaria’. Azok a növények. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. századi füveskönyvben (Melius 1578. XVI. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”.-i OrvK. fűszerek: a maszlag. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. csömörlés. A két legjelentősebb XVI. a ricinus. emésztési zavarok. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. „torokgyík”. „hagymáz”. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb.). SÅeękfwet. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. csuklás stb. bélbetegségek. pestis gyógyítására . sz.

megmérgezett emberek védelme. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. kígyók. bogarak okozzák (Szabó. sebbe tört nyilak. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. A vize penig Póknak. megjelennek a nemi vágy szabályozását. Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). a szeméremtest betegségei. 129). Pl. méhben meghalt magzat eltávolítására. női és férfimagtalanság gyógyítására. csepegő vagy nem csepegő vizelet. A meg hólt gyermeket. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. rüh és bélférgek irtása. reszketegség tűnik fel. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. gyakran iſÅod. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. 471). emlőbetegségekre. 92). torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). szédülés. ad megh ÿnnÿa. 41). fülnek. 51).12 is. lidérces betegség.és női hiúságot legyez- . mérges állatot el ºz. születésszabályozásra. tökösség ’heresérv’. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. kelések. vęrét ki tiſÅtittya. darázs-. vasak. serkentését. Pl. Melius 55). Az idegbetegségek közül fejfájás. farzsába. Magas a nőgyógyászati esetekkel. nehéz vizelés. és a XVI. görcsös állapotok. Pl. álmatlanság. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). Melius 55). Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. pókcsípés kezelése. „Hÿmlqrql” (OrvK. Az orrnak. csökkentését célzó javallatok. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. fájó fogak. gyíkok. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. tetű. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. csonttörések. à Tet×t. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. kígyóharapás. „Ha à Varadiczot. A XVI. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. köszvény. sebes szájak. Pl. A XVI. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. toroknak. Pl. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. tövisek eltávolítása. békák. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. elmérgesedett sebek kezelése. méh-. ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is.

A neves németalföldi botanikus. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. sérvmetszők. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. század végén jelent meg két. A XVI.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. [később] Bécs. vándorsebészek stb. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. kezdetleges szójegyzékekkel. a Species plantarum (1753). Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. borbélyok. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. javasasszonyok. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. hanem azért. de elsősorban nem magukért a növényekért. 1664–1667. 2. Nagyszombat. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. Szemben a korábbi. 63). hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. Posoni Kert. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. de szerepel az arcbőr finomítása. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. századbeli orvosbotanikusoknak. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. bábák látták el. pl. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. század közepéig kell várnunk. hajfestő szerek. sz. elejétől. Növénynévadás a XVII. . század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. I–III. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. 1588) és Beythe András. Fiveskönyv (Németújvár. A megoldásra egészen a XVIII. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. — A XVII. arcszínesítés. A 17. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. 1595) című műve. A XVI. 138–41). A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is.

A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Veszelszki Antal. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. 200–5). Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. német. évi kötetében. Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. Bizonyítja ezt a XVIII.14 A 17–18. magyar. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. francia) ad 1000 fajról (kb.és fűszeres könyv” című műve. a’ Linné Rendbeszedése. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). lelkészek és más foglalkozásúak is. fogyatkozás. I. Voltak közöttük gyakorló orvosok. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. Benkő József (erdélyi református lelkész). 1793-ban. század vége felé a fiatalon elhunyt. tanárok. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. tehetséges debreceni orvos és természettudós. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. és nem a flórakutatás. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. A 18. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. század második felének rejtélyes alakja. Pozsonban. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. Az erdélyi református lelkész. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. az állatok országa (Földi János. Természeti históriájának azonban csak az első része. és mezei gyűjtemény. 1801) készült el. a Flora Posoniensis (1791). Az állatok országa. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . Természeti história. valamint a XVIII. 195). bár rendszere. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. az Új füves és virágos magyar kert (1775). Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). összeállítás jelenik meg. vagy-is fa. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. ill. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. A XVIII. A Linné systémája szerint. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. Csapó József (debreceni városi főorvos). gyógyító erejének ismertetése.

de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. A szász nemzetiségű botanikus. Jelzi ezt az.. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. és azokat meg jobbítsa. már megjelenésekor sem volt korszerű. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. részben ezek. [2. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. gyom. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19.] Gyümölcsbarát. A 19. Vindobonae.. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit.” (Földi 3–5). Szádler József. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. és Gazdaság író Könyveinket.. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813).15 ban. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. század egész folyamán használták. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának... Baumgarten az első. amely kb. Krítikát. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. nem vert gyökeret nyelvünkben. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. 79: 116–121). Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak. Dudva és Burján lepte el. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. [1.. Orvosi.] Konyhaker- . a szaktudományok. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841).. könyvük mint növényhatározó.. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. A reformkori nyelvújítás. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. exsiccatumot. gaz. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk..

Nyr. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. . A XX. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). akárcsak kortársa. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. A 20. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói.16 tész.. Pest. 1924–1925. Ugyancsak a század kezdetén. Gombocz Endre. 1847).. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901)..). század kutatói közül Fialowski Lajos. Borbás Vincének munkásságát. 1852. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. 1872). Mágocsy-Dietz Sándor. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. Fialowski Lajos is.) említhetők. Bp. 117: 563). Műszótár V–VI. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. – 18592. Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. A XX. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. [3. A 19. közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). Wagner János. Magyar Flóra (Flora Hungarica).) indította meg munkatársával Csapody Verával.] Virágkedvelő. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864. valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). Jávorka Sándor. id. Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. Csapody István.

). A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). A magyar és tudományos növénynevek szótára.. 1998. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló.és a zárvatermők). a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. Magyar növénynevek szótára. . Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. Növényneveink. Bp.. Bp. 1966. valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. a nyitva.).

von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. 173–195). Fünfter band. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek.1. Adatok a Baranya megyei Nagyváty. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. I–V. Bukarest. Nagy Rózsa. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. termetes medvetalp. tehát milyen szemlélet szülte őket. 1.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. különféle részelemzések jelentek meg. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. Hoffmann István.1. azt tekintem át. szulák) 2. 1985. 1943–1958. Debrecen. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. Halászné Zelnik Katalin. Helynevek nyelvi elemzése. 1987. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. Bearb.. Funkcionális-szemantikai elemzés. Ember és növényvilág. a növény tulajdonságát 2.. fű. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. fenyő. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. vö. nagy nyárfa) . A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. Kolozsvár. bokor. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. vö.. megjelöli a növény fajtáját (fa. illetve nemzetségnevek: alma.) igazolva azt.. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö.. 1993. Leipzig. 36) Bp.. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan.1. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. stb. 1943. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége.

vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor.3.1. időhöz kötött tu- . ahol a növény él. szagára utal (illatos ábelfű. gumós boglárka). reszketeges nyárfa) 3.1. harangvirág). németgyömbér) 4.2. a virágzási idő (tavaszi szironták. büdös pipitér. magjára (egymagvú galagonya) 2.1. íze (édesgyökér.2. gyökerének. mezei sülyfű) 3.19 a név a levél. alakjára utal: pl. a virágjára (bojtvirág. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. veresszőlő) a név a növény gumójának. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa.2. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott.1. a helyre utal.3. illata a név a növény jó. rossz illatára. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. búzalevelűfű).1. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark. keserűfű) 2. fekete nyárfa) a név a növény virágának. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. a mag. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3.6. hagymájának színére utal (sárgahagyma. a gyökerére (hézaggyökér. fehérhúsvét) 4. a virág.5. a levelére (szilvalevelűfű. ill. vöröshagyma) 2.1. nyári hérics.1. kiváltott hangra utal (csengőfű. az országra utal.4. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4.

kunok paréja) 8. egyéb 6. kerti angyélika) 5. kakastaréj. kisasszonypapucs. salamonpecsét stb. pl. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. bolondítófű. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. Boldogasszony palástja. télen is zöld (télizöld) 5.1. a növény speciális életmódja. kutyatej. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. a növény haszna (festőfű.1. virágzási ideje (őszibánat). egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. Gencius király füve) 9. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. felhasználása (tejaltató). csabaíre. a növény használója azért vált névadóvá.2. fekélyfű. megnevezi a növény felhasználóját 8. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka.2. a denotátum alakja (paponya).1. tyúkhúr) egyéb 8. a virág alakja (oroszlánszáj).3. sebfű. macskatalp. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5.. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű. A magyar növénynévállomány döntően egy.és kétrészes nevekből áll. Szent Barbara füve) 9. kerti ádáz. lúdfiak étke. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. a növénynévvé válás jelentés-. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű.2. zamatos turbolya’ 12. sülyfű.1. Boldogasszony tenyere. I. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. egyéb 10. pl. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. Boldogasszony tenyere. torokfű) 11.20 lajdonságát. hídőr.3. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. árvalányhaj. méhek füve. 13. vadrózsa. fehérhúsvét. paponya. . tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. Egyrészes a tejaltató. pl. télizöld. kifejezi a növény felhasználását 7. krisztustenyere. a termés alakja (halálfejecske). prüsszentőfű) 7. kifejezi a növény életmódját 5. egérfül.

vö. vadrózsa. Ezen növénynevek sajátossága. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. páfrány. virág stb. hérics. vagy nemzetségnév. bokor. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. búzavirág: az alaprész (v. kaktusz. gyöngyvirág). hogy ’a növény a búza között él’. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. kaktusz stb. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. bolondítófű. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. pl. a bővítményrész (v. elefántormánya).és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. amely nem babféle. kosbor. hogy növénynévről van szó. Priszter 15). utótag) a virág. ill. 3.21 valamint szerkezeti változás útján következett be. fenyő. mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. vadrózsa ’rózsa (1). b. virág. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. az elő. más része pedig névátvétel (rózsa). szulák. fű. fű. orchidea. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). Utótagként állhat: 1. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. bambusz. fenyő. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. fajnévként használ: pl. II. amely bolonddá tesz (2)’. bolondítófű ’fű (1). erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. előtag) a búza. amely vadon terem (2)’. disznó). amely a névben téves. cseresznye. nyári hérics stb. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. elnevezéseket. bokor. ezért a bab utótagot kapta. pálma. bab. kóró. boglárka. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. lián. amely nyáron virágzik (2)’. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. farkasölő sisakvirág’. (Priszter a hínár. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). hogy növénynévről van szó. moha. oroszlánfog ’Leontodon’. 2. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . szulák) kifejezése. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. Pl. nyári hérics ’hérics (1). azt fejezi ki. Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak.

amelyek a növénynevek. század híres svéd botanikusa. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. kisasszonypapucs.2. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. mas). 2. kanálka) 1. Cornus). szaporafű a) népnév eredet. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. papsajt. bolondítófű. 1. paponya. egérfül. amely napjainkban már nem használatos. más része népi név vagy olyan név. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom.1. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. hérics. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. kakukksaláta) .1. esetünkben a Cornus mast.2. köznév 1. kutyatej 1. kutyakapor.2. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. a második pedig a faji jelző (pl. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. a manapság használatban lévő ún. címet. vadrózsa. Korszakalkotó munkájában. leányeper. nem (leánykökörcsin. veresgyűrűsom. boglárka. Lexikális-morfológiai elemzés. pipefű. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. binominális nómenklatúra) a XVIII. árvalányhaj. vitézvirág) c) rokonsági viszony. krisztustenyere. kígyófű. egyszer ű köznév (rózsa.22 lek. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. A faj tudományos megnevezésének formája. a húsos somot. A növénynevek nagyobb része kétrészes. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. ebszőlő. farkasalma. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. öss zetett köznév 1.2. egyrészes növénynevek: tejaltató.

kultikus név (Krisztus-pálma) 2.1. bels ő szerv (májvirág.6. többelem ű személynév (jóhenrikfüve. túrófű) i) emberi testrész. rántófű) 3.2. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű.1.2. illatos ábelfű.1. tejesfű 3. kecskerágó) 5. párlófű. tavaszifű.5. 5.1.3. üresgyökér) szószerkezetek 5. bibliai.1. kenyérmorzsa. képzett melléknév (bécsikömény. határozós szószerkezet (naprajáró) 5. szegf ű) g) öltözet. köznevesült személynév (salamonpecsét.23 2. lyukasgyökerűfű). gerézdes) 4.1. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. tölcsérvirág.3.7. zsurló.4.1. egyrészes képzett növénynév (boglárka.1. bársonyparéj) f) eszköz. képzetlen melléknév (földfüst) 3. pongráccseresznye). 4. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő.4. szappanfű. kékilonka) 2. tésztalapu. ábrahámfa) 2. személynév 2. egyéb személynév 2. foganőtt.3.1. mózespecsenye. befejezett melléknévi igenév (türtszirom.2. dísz (sisakvirág. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.8. családnév (Kitaibel-mályva.1. pászkamorzsa. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2. egérfarkfű. keltike.1. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. 3. rovar (dongóvirág.2.1. igenévi szószerkezet (légyfogó. 2. tárgy (harangvirág. visszafordultszőlő) származékszavak 4. bocérkata.1. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) .

tárgyas (tökösséggyógyító. szőrösfű) 2. szóképzés stb. jelentéstömörítő (kankós) 1.3. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1.1. sarkantyúka. kiegészüléssel (macskatalpfű.2.1. metaforikus névátvitel (hídőr. üresgyökér) 3.1. bojtorjánka. metonimikus névátvitel (disznócska. szervetlen (engemnefelejcs) 1.3. kétrészes nevek (sípfű.2.2. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3.6. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. tejaltató) 1. névutóval (naputánforgófű. harangláb) 3. naputánnézőfű) 3.2. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg.).1. macskatalp. cickafark) 1. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. tapadással (angyalédes.1. mogyoróaljafű) .1.5. határozós (fülbecseppentő) 1. cigánypicsa. sebforrasztófű. cickafark.1. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A. csabaíre) 1. 1. A szóalkotás problémái: MNyj.1.3. napraforgó) 4. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3.1.2. kanálfű.2. szerkezeti változással alakult nevek 4. névátvitellel 3.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István.2. egyrészes nevek (agármony.1. amely a szóalkotásnak két szintjét. jelzős (vénuszhaj.2.1. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58). mellérendelő (élekhalok) 1.1. névszóképz ő vel (boglárka.2. sikkantyú.4. szinekdoché (akácfa) 4. bárányka) 2. 9: 3–31).

Ez a leggyakoribb növénynévtípus. ezüstfenyő. porcsfű. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. cserfalevelűfű) 4. pásztortarsoly) 1. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c.25 4. a kékliliom nem a Lilium. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. idegen szavak (nigella. Birsalma-típus (birskörte). miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. benedikta) 5. kálomistagyökér. megkönnyíti az előtag értelmezését. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa.5. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. Sárgadinnye. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. Akácfa-típus (rutafa. atracél) 5. juharfa. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60).3.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét.4.1. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik.2. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 177). fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. 5. muharfű). Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. tükörfordítások (salamonpecsét. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. jövevényszavak (menta. 2. fejezetben foglaltam össze. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. kökörcsin. az utótag általános jelentésű. népetimológiával (kacsanyak. névátvétel 5. b ő vüléssel (barátfejűfű. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. 3. atlaszér) B. bükkfa. tujafa. illetve fehér liliom-típus. fűzfa. a hivatalos jelzős fajnév. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. de ezüst hárs).

4.1. zörgővirág. Hadiburján-típus. 33. Büröksíp-típus. 30. Sírvirág-típus. Kígyóugorka-típus. szószerkezetek. 12. Síposkörte-típus. amely csüng’. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. rezgő nyárfa. Barackfa-típus. Tyúkvirág-típus. 24. 9. 32. 15. 23. Arannyalversengőtípus. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. 11. Pokolvarfű-típus. 34.3. Járomiharfa-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. 5. Délignyíló-típus.1. 10. csabaíre) valójában közszói összetételek. agármony. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai. fehér zászpa. 27. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. naprajáró 1.és utótagjának viszonya lehet: 1.1. elefántormánya) 1. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. amelyből tapadással lett a kecskerágó. Kecskerágó-típus. Az egyrészes nevek (agármony. Kákabutyóka-típus. cickafark. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. amelyet a kecske rág’. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. 13. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor.2. cickafark.1.és kétrészes nevekből áll. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. ropogós fűzfa. 1. Disznótök-típus. Kanadai nyárfa-típus. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. 21. Oltott eper-típus. 35. Ennek a szemléletnek az előnye.1. Légyfogó-típus. fehér hunyor). 8. Szálkás búza-típus. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . Téli retek-típus. 14. A történeti növénynévanyag egy. 7. sajátosságuk. Főzőtök-típus. határozós  jelölt: fülbecseppentő. hogy növénynévről van szó.). Odúsfa-típus. Gyógykaktusz-típus. amelyben egy-egy összetétel létrejön. Napraforgó-típus. cigánypicsa. itt az igenévi előtag állítmány. Sóvirág-típus. 26. Útifű-típus. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. 18. Az egyrészes nevek elő. szarkaláb. 20. tejaltató ’tejet altató’. elefántormánya stb. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. 19. bagzófű. vérehullófű). 29. 31. 25. Csipkebogyó-típus. hasindító ’hasat indító’ 1. Galagonyakert-típus.4. sárkánynyelv. 28. 16. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt.26 gadinnye). 22. Vérfa-típus. Gyászvirág-típus.1. Karós paszuly-típus. 17. Bonyavirág-típus. További összetételtípusok: 6.

temondád) 1. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról. II. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el.27 1. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. nagyságát. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét.6. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. anyagát stb. említhetjük még a kijelölő jelzőt.5. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. valakihez vagy valamihez való tartozását. tavaszi hérics ’hérics (1).]. II. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi. pontosabbá. Hoffmann 61). hogy csupán egy egyedre korlátozza. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. amely az út mellett nő (2)’. 266–267). kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. helyzetét. Ez a meghatározás. imádságbokor stb. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. hogy növényről van szó: pl. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’. Hoffmann 60–61). varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. 265). szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). tyúkvirág ’a vi- . további szemantikai.]. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. a sorban elfoglalt helyét stb. ízét. amely tavasszal virágzik (2)’. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. alakját.2.1. tyúkvirág. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. 1.1.). A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. seprűfű. funkcionális szempontokra van szükség. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. vö. útifű ’növény (1).)” (MMNyR. ahogyan a helynevek sem (vö. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. valamivel ellátott.

]. bojtorjánka. borsocska.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. kutyócska. foganőtt. -i: katibolha. csábítófű. kontyosfű. angyalicska. daróci (< daróci szilva) stb. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica).1. 2. vö. részben. ebfejűfű. . szopókavirág. jövötény.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. (Részletesen l. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. -ár: folyondár. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. párlófű. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. nőszőfű. bársonyka. égivirág.. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk.] stb. angyalédes (< angyalédesgyökér). -cske: disznócska. töviseslapu. tátogó (< tátogóvirág). a tapadással keletkezett növénynevek c. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. sarkantyúka. fúvóka. a tapadással keletkezett növénynevek c. -r: csucsor stb. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. földitök. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. -ka. angyalka. -ke: kutyóka. bolondító (< bolondító beléndek). -s: gerezdes. cserfalevelűfű. erősfű. (Részletesen l. búzalevelűfű. árvácska.) -ú/-ű: borjúfejűfű. likasfű. boglárka. barátfejűfű. -sdi: sósdi. században alkalmazták. kankós. besztercei (< besztercei szilva). mérges vad harapást gyógyító fű stb. Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. ragadvány. Péntek—Szabó. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. rántófű. lyukasgyökerűfű. részben. ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. Ember és növényvilág 176.

amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne.2. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. ok–okozati kapcsolat van.1. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. naputánforgófű. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. Tehát olyan névalkotási folyamat. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. Történeti jelentéstan 150). a metaforát. olyan típusok tartoznak ide. névátvitel Károly Sándor (Károly. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). vagy rész–egész viszony).2. időbeli. azaz hasonlóságon alapuló. Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. de nem azonos vele. a víz. 3. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. vasfű’ növénynév a ’Verbena. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. naputánnézőfű. 3.29 2.2. A metaforát a stilisztikai szakiro- . a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. a metonímiát és a szinekdochét. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99).1. metonimikus.

mint pl. madármorzsa. a nevek . libaláb. tárgyakhoz hasonlítja. anyagnév: aranyka. kutyatej. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. személyekhez. pásztortáska. hogy a növényt ki vagy mi használja. életkor. kakastaréj. illetőleg azokkal azonosítja. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. foglalkozás. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. oroszlánszáj. időjárási jelenség: aranyeső stb. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere.). öltözet. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. állatok testrészének neve: galambbegy. erősfű. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. papsajt. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. emberi cselekvés: tátingó. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. illetve annak milyen hatása van. névcsere. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). tárgyak: seprű. császárszakáll. emberre jellemző állapot: árvácska. dísz: kisasszonypapucs. vagy az. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. ördögborda. istenszakálla. és ezek közül az egyiket. 1. paptök. szellemi. 2. alakját stb. állatnak tulajdonított termék. testrész: árvalányhaj. személynek valamely jellemző tulajdonsága. macskatalp → macskatalp) 4.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. társadalmi helyzet: vasúr stb. színét. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. nehézszagú zeller. élelem neve: kenyérmorzsa. A hasonlóság alapja az állatnak. a következő típusok állapíthatók meg: 1. sarkantyú. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv.

a nevek összecserélése: pl. de az utótag más génusznak a neve. a bábakalácsot ’Carlina’. amelyek jelzős fajnevek ugyan. fölcserélhetősége. génuszokat. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. őszi margitvirág’. jelentésben is használták. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. ezért gyakori a tévesztés. orvosi salamonpecsét’. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. sokszor nyomon követhető.31 összecserélésének. 3. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut).): pl. — Az utótag használata metaforikus (Károly. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. amely több növényt jelöl. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. Ez a gyakoribb típus. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. Jelentéstan 244). névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl.2. kis meténg ’Vinca minor’. gomba. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. ezek azok a terminusok. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. az útszéli bogáncsot ’Carduus’.2. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. virág stb. . mivel a növényismeret bizonytalan. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű.

odvas keltike’) — termés (bariska. cserfa.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. 3. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. félreérthetőségét küszöböli ki. ahol az utótag mintegy értelmezi. Pl. testi tulajdonságra: kövérfű stb.3. szilfa (Péntek–Szabó. pl. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. azaz az egyik névrész eltűnik. perszonifikáló jelzők és a színnevek. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. . szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. a termés (mag. besorolja az előtagot. 4. 4.1. fehér liliom). fűzfa. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. A legfontosabbak az antropomorfizáló. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. Datura stramonium’). A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. az akácfa. disznócska) → növény (bariska. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. emberre jellemző külső vonásra. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. Jelentéstan 238). Ember és növényvilág 188). disznócska ’csattanó maszlag. gumó) színére utalnak. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. napraforgó. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. de nagyon gyakran a levelek.2. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. Elsősorban fajnevekről van szó.

. amikor önállóvá vált. 4. (Péntek—Szabó. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. ii. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica). Névelem a szó elejéről. fenyves.: barátfő > barátfejűfű.3. bolondító (< bolondító beléndek). Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. cserfás. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. gólyahúgytartófű > gólyahúgy.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. erdő stb. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. gyertyános stb. de morféma (képző. vagy ahol leginkább elterjedt. ahonnan a növény ered.és kétrészes neveket is érinthet.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált.33 Tapadás megy végbe akkor is. pl. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben.2. égeres. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. A névelemváltozás főleg lexéma. redukció A redukció egy. gímnyelv > gímnyelvűfű. angyalédes (< angyalédesgyökér). bodzás. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. rag) kiesését is jelentheti. főnevesült: pl. besztercei (< besztercei szilva) stb. domb.4. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. Ember és növényvilág 176). méhfű > méhek füve. tátogó (< tátogóvirág). a melléknévi igenév. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. 4. 4. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. gamandorfű > gamandor. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra.

káposzta. len. mandula. rebarbara. szőlő. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. bors. csipke. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. borsó. A jövevényszavak. saláta. 5. sáfrány és az ismeretlen. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. az olasz eredetű füge. majoránna. cseresznye. petrezselyem. polaj. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással.. belénd.2 45). som. a török eredetű alma. tehát olyan idegen lexikális elemek. kökörcsin. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . ciprus. vándorszó a kömény. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. répa. dió. gyopár. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. kapotnyak. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. liliom. a latin eredetű cédrus. mályva. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. cikória.34 4. berkenye. narancs. jegenye. ezért elferdítve. kender. peszerce. ösztör. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. lednek. porcsin. a szlovák eredetű atracél. galagonya. 265). de értelmetlennek találta. . menta. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. rozmaring. lencse. a német eredetű kapornya. sárkerék (< sárkerep). gyömbér. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. búza. cékla. 5. cser..1. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. idegen voltukat nem érzékeli. melyek már annyira meghonosodtak. üröm.5. kökény. bodza. kapor. konkoly. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. a növénynév alakszerkezete megváltozik. a bolgár eredetű pemet. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. repce. barack. kopottnyak (< kapotnyak). hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. csalán. raponc. a szláv eredetű bab. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. mustár. juhar. ruta. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. lapu. citrom.

hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. A mai. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. Elsevier’s Dictionary of Botany. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V.3.. Leipzig. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. tudatos névadásra volt szükség. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. . in English. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Átvételüket a szükségszerűség szülte. laurus. Benkő József vagy Márton József. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . Melius. elejéig.. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. Latin and Russian compiled by P. 5. Sok herbáriumban. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. ezzel párhuzamosan.. benedikta. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. 265). elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. Gareth Williams and Károly Hunyadi. nigella... Dictionary of Weeds of Eastern Europe. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . Fünfter band. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. diptamus ~ diktamus. I. French.35 5.2. German. Amsterdam–Oxford–New York. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. ill. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. 1943–1958) c. A morfémahelyettesítés lehet részleges. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. Grossinger. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. sz. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. 305) — írja Benkő Loránd. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. szótára. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. 1987. 1979. Macura.–II.. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Bp. kicsinytövis). földi laurusfű stb.

Apium rusticum). 1. Palma Christi). 2. Krisztus tenyere (< lat. Stechapfel). Sternkraut). scabiosa. galambbogyó (< ang. mezei nárdus (< lat. Parua spina). tövisalma (< ném. salamonpecsét. Teljes tükörfordítások 1.2. teljesek. páternoszterborsó (< ném. vagy fordítva. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. részlegesek. pigeonberry). Nardus agrestis).1. részben pedig helyettesítése révén jön létre. csillagfű (< ném. Paternoster-Erbse). parasztápium (< lat.36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. digitális. 1. Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. lúdláb). Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). 2. Alantwurz). Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). varfű (< lat. vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. véresfű). a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. salamonpecsét (< lat. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). . Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’).

Egyszerű növénynevek. a hárs. a magyar nyelv külön életében keletkezett. m. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. 173–195). II. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. 1. szóképzés.3%. IV. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. Képzett növénynevek. m. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. szószerkezetek: 23. összetétel) és az ún. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. a nyír. uráli eredetű a nyár. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. az ugor korból pedig az eper. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. Szószerkezetek.3%) (i. II. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. ez a legnépesebb csoport. 2. . 173–195). Összetett növénynevek. nagyobb része kölcsönelem. Összetett növénynevek. Képzett növénynevek. a köles stb. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. szil. III. pl. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. külső névalkotás (pl. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. III.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. idegen szavak). Egyszerű növénynevek. a finnugor korból származik a fenyő.

napraforgó (< napraforgóvirág). amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. a pipancs. bizonyos általános viszonyt is kifejező. angyalka. Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. köszvényt gyógyító fű stb. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). fagyökerű paptöke. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. 66). népetimológiával stb. pukkantó. vénuszhaj. árvácska. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). ábelfű). -vány/-vény: gyujtovány. metaforizációval stb. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. szóhasadással: viola ~ ibolya. hamis fekete magú nigellafű. szóvegyüléssel: citrancs. -di: sósdi. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. Pl. — Elvonással (tapadással). más-felől a pacskol. boglárka. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. Szóképzéssel létrejött növénynevek. . szóhasadással. erdei nagyobb lépfű. sárkerék (< sárkerep).38 A. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. II. sebforrasztófű stb. iii. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. — Szóteremtéssel keletkezett pl. csabaíre. -i: tengeri. tátogó (< tátogóvirág). paskol szavak rokonságába. valamint a tátika. -r: csucsor stb. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. szóvegyüléssel. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. — Azok a szavak tartoznak ide. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. — A szószerkezet „legalább két. s beletartozik egyfelől a pattint. C. ii. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). pattog. hogy a növényneveket két szóval jelölik. kanálfű. amely a tát igéből származik. sarkantyúka. Szóalkotással keletkezett alakulatok. hangfestő szavak stb. A növénytani nómenklatúra alapelve. cickafark. kékvirágúökörfark.). — -ka: bársonyka. Egyéb példák: pitypang. is jöttek létre növénynevek. bozsor stb. -cska: kutyócska. -s: gerezdes. borsocska. amely hangutánzó eredetű. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. mérges vad harapást gyógyító fű. sípfű. kisebbik földi sülyfű. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. B. a fajt. i. bojtorjánka. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja.

lúdláb (< lat. gyömbér. pásztortáska). hárs).). Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. benedikta). hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. kapotnyak. saláta stb. oroszlánfog. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. hogy az ősi. tyúktaréj stb. kömény. Sigillum Salomonis). kakastaréj. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. gyopár.39 3. belénd. Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. Ez nem véletlen. idegen szavakról és tükörfordításokról. Érdekes megfigyelni. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. rövidség jellemző (örvény- . más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. Tévedett. fajneveink többsége belső fejlemény. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult.). c) A tükörfordítások. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. a szláv eredetű bab. salamonpecsét (< lat. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. a latin eredetű cedrus. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. a) A jövevényszavak. valamint a jövevényszavak (kapotnyak. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. disznóorja stb. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. citrom. ebszem). — A tükörfordítások keletkezésének módja az. ebszem (< ném. Szarvas Gábor úgy vélte. tyúkharaptafű stb. Megállapíthatjuk. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. sőt gazdasági körülmények között természetes. Megfigyelhetjük továbbá azt is.). hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. 22: 151). hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. Hirschzunge). tyúkhúr. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. Pes Anserinus). hiszen az új földrajzi-növényzeti. Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). az idegen szavak és a tükörfordítások. A korai (XV–XVI. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. ezt követik a jövevényszavak. benedikta. kökörcsin. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. más része pedig kihalt. kiderül. Hundsaugen). b) Az idegen szavak. nigella. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. a török eredetű csalán. az olasz eredetű porcsin.

Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű.40 gyökér. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. salamonpecsét . Az idegen a) A jövevényszavak bodza. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. szarvasnyelv. 1. amelyek valamely testrész és növény. nyír hárs. növénynevek (külső gyömbér. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. erdei nagyobb lépfű 3.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. csengőfű. termőhelyére. varfű. hangfestő szavak stb. hölgymál). nyelvekből átvett kapotnyak. a nevek főleg a növény alakjára. tátika boglárka. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. orbáncfű. nyári hérics). ezen belül azok. szil eper pipacs.

— A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). alakváltozatok.) szerint. A XVIII. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. és az EWUng. Priszter 14–24). Technikailag a TESz. hogy a magyar növényneveknek. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. a Ranunculus (boglárka). Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. tölgy). amelynek rendező elve az ábécérend. Priszter 6–7). A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. majd az etimológiai megjegyzések.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. A címszók. 2. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. aggófű. illetőleg értelmezték a növényneveket. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. a jelentés). században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. Nemzetségnév pl. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. A problémát az okozza. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. A szótár tagolódása.

embergyógyászat. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. általános értékű szónak tekinteni? .42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. elefántormánya). a dinnyefajták elnevezései. vagy nemzetségnév. normatívvá tételük természettudós. disznócska). tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka.-ot. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. Önálló címszóként kezelem: a. fű. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. sajátosságuk. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. papmonya. amelyek valójában közszói összetételek. cseresznye. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. A kételemű állat. Azokat a növényneveket (agármony. önálló fogalomnak. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). is): „mit lehet a régi jelzős. Legyenek együtt a galambfajták. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. még akkor sem. Bizonyos. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . akár nem). akár nem” (RMGl. b. ha a gatyás galamb. c. XV– XVI. cickafark.).. bokor. ill. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. Egységesítésük. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés. szulák. Az egyelemű növényneveket (rózsa. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. az EWUng. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. szószerkezetek. virág stb. hogy a külön címszók.-t. d. utaló szócikkek és az alcímszók. botanikus szakíróink munkájának eredménye. boglárka. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. cigánypicsa. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. a TESz. élelem. pl.-t. csabaíre. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. állatgyógyászat) eredményezte. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. 3. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. tudniillik a nálunk honos. hérics. a csillagnevek stb. A korábbi. Azokat a növényneveket. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. lednek. hogy növénynévről van szó. Az önálló... 24). az utaló szócikkek csak azt jelzik.

mérges vad harapást gyógyító fű. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. Boldogasszony dinnyéje. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. kutyakapor. hanem l.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. a -bab utótagra l. fejezettel. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). A címszó (pl. Mária gyertyája. farkasölőfű. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. növénynevet is. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. ebzeller. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. Utalásra a Vö. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. Ezek a két. cickóró nevekkel. Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. feldolgoztam számtalan R. (= lásd) jelzés után csak azt közli. ezért a bab utótagot kapta. disznóbab. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. A magyar növénynevek helyesírása c. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. ahol a szerkezetet tárgyalom pl. (Vö. disznóbab) önálló címszóként kezelem. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. csattogó eper) jelentésükkel együtt. eperfű). ez azt jelzi. ahány szót adatolok. A főnévi előtagú növényneveket (pl. Használok belső utalásokat is a szótárban. amely nem babféle. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. a név után jelölöm azt a szócikket. farkasbab. ebzeller. a farkasbab ’Aconitum vulparia. fekete nyár (→ nyár). és N. farkasbab. etimológiai bekezdésében: pl. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban.43 veket (pl. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. agármony(~). ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. babfű. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. e. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. — amely egyenértékű a címszóval. formát is használom. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. farkasölő sisakvirág’).vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. Alcímszóként. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. A névadás magyarázatára l. kutyapetrezselyem. és az utótagnál (— Ö: . ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű).

Az alakváltozatok. hogy ki végezte az azonosítást. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . Bp. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat.. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. 1998. Az adatokat betűhíven közlöm. Növényneveink. Pl. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. a nemzetségnév: ’Aconitum. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). ill. Ilyenkor a név (pl. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. és ez befolyásolja a szótörténetet. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. A jelentések. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. napellus. ill. ez azt jelenti. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem. farkas~. etimológiai rész. ezt követi a fajnév. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. időrendben. ahol ez lehetséges volt. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. című munkája alapján): pl. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. Pl. akkor azt is megadom. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. a jelzős szerkezetek és az összetételek. 4. A harmadik olykor hiányzik. bibliográfiai rész. kenyérbél-cickafark’. az etimológiai részt.44 .. A szócikk szótörténeti része. Az önálló szócikkek legalább kettő. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. J: ’Achillea ptarmica. a jelentések.) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. jelzés. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. de gyakrabban három fő részre oszlanak. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem.. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). sisakvirág’. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. mivel vannak olyan címszavaink is. növénynév pontosabban nem is azonosítható). Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását..

idegen mintát követő névadás). mind az idegen nyelvből. ’Abies alba. Növényszótár 4). ábelfű’. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). ma már kihaltak mind a magyarból. csuklyafű 1.. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). közönséges jegenyefenyő | Picea abies. a kövér arab számot az adatok elé teszem. Ha valamely növénynévnek többféle. hangutánzó eredetű stb. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus.. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. 2. napellus. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. J: ’Aconitum anthora. ▌ 2. A szócikk etimológiai része. növénynévre. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl.’) foglalom. 5. nemzetközi szó). többnyelvű botanikai szótárakat. | 1998: ’Abelmoschus. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. napellus’. Pl. mivel bizonyos növénynevek. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. 1911: csuklyafű (Cserey. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. hogy a nevek eredetének. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. összetett szó.) tagolom.). A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. a névadás alapja. szócsalád eredetére) vonatkozó információt. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. ill. méregölő sisakvirág’. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. . a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. 380). a jelentéseket arab számokkal (1. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. A tudományos megnevezés pontosságra. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). közönséges lucfenyő’.. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. stb. tükörfordítás.45 löl. illatos ábelfű’. Katika-sisakvirág’. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. J: ’Aconitum napellus subsp. 1783: Tsuklya-fü (NclB.

) címszavával. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). a források jegyzékét hátul!). 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. TESz. A felhasznált irodalom. és EWUng. szótárak és glosszák kb. még RMGl. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. A régi magyar szójegyzékek. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l.-ből dolgoztam fel.. . Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. 7. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. A latin név szerinti mutató. 36–47 és TESz.46 6.

hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását.). 1986. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. tehát egybe kell írnunk. Növényneveink. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. amely szintén nem a Lilium. Növényneveink. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. amelyhez a faj tartozik. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. Priszter 18). ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. Bp. ezüstfenyő — ezüst hárs. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik.. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. A magyar és tudományos növénynevek szótára. résszel. 1998.). törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. . A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. Bp. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló.. ezért külön kell írnunk. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. majd az 50000 cím. Magyar–latin szógyűjtemény. Vö. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz.és különírása.

krisztustövis. -fa. futó. nagy kezdőbetűvel írjuk. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. Júlia-borbolya. -orchidea. és kötőjellel kapcsoljuk össze. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. 9. -fű. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek.). név) növényneveket. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. vénuszfodorka. vadkörte. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. nenyúljhozzám. nagyezerjófű. hogy ha a növénynév köz- . hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. -bambusz. pongyola pitypang. borbálafű. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. 5. A dísz-. barátszegfű). oroszlánszáj. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). 3. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. csabaíre. Pl. -pálma. pl. martilapu. báránypirosító. pl. 201.és vad. Waldstein-pimpó. Áron szakálla) sem. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. 6. libapimpó. 7. glauca). Pl.) (kiemelés tőlem). Az Isten. -hínár. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. -moha. AkH. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. 8. salamonpecsét. gólyahír). Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. Szent László-tárnics. -fenyő. -perje stb. magyarosan írt közszói formák között.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. cigánymeggy). ezüstfenyő (Picea pungens f. 4. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. A személynévi előtagú (keresztnév. Atlasz-ciprus. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. muskotályzsálya. erdeifenyő (Pinus sylvestris). Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. A történeti adatok azt mutatják. -kaktusz. -páfrány.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. 168. 201. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. torzsikaboglárka. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. nefelejcs. ebnyelvűfű. futóbab.48 2. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. Krisztus. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. festő rezeda. Ebben a típusban az AkH. családnév vagy mitológiai stb. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. Az AkH. Szent István-szegfű. ezüst hárs. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. Boldogasszony stb. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el.

pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. mérges vad harapást gyógyító fű. kígyómarást gyógyító fű. ziliz) írásában az AkH. mennyországkulcsa. méhfűnek árnyéka stb. 128. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. mennyország kulcsa. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. Az AkH. szemnek gyönyörűsége. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. sennyedék ellen való fű. szamárgyönyörűsége. egybeírásuk zavaró lenne pl. Különírtuk a nehézkes. barátfüle ’tésztaféle’. szamár gyönyörűsége. 10. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. vásárfia ’ajándék’. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. szakadást gyógyító fű. toroköröme stb. b) pontjával. hosszú körülírásos szerkezeteket. gyujtoványfű. . rüh ellen való fürösztő fű. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). Három növénynév (gyepűrózsa. ha nem köznevesült. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. Ezek tagjainak együttes jelentése más. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. amely a gyepürózsa. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. krisztustövis). mint az előtag és az utótag jelentésének összege. Pl. istennyila. növényneveket. istennyila ’villám’.-t követtük. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. pl.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. mivel ellentétben áll az AkH. 128. Krisztus-pálma). mindent gyógyító fű.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

1). Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. *abruta átvétele. A növényt szent életű személyekhez (barátok. lat. szakny. illatos ábelfű’. Növényszótár 1). Genaust abelmóschus a. abrotano. sp. amely a lat. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. 28). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 414). móschos ’pézsma’). valamint a magok hasonló szagára utal. 1998: abszintüröm (Priszter 306). Ábel füve (Bugát. 1783: Abruta (NclB. hogy aki a mag porát fogyasztja. MNövSz. Genaust abrótanum a. J: 1843. vö. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. J: ’Artemisia absinthium. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. J: ’Artemisia abrotanum. Marzell Vitex agnus-castus a. abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. abrótano. foltos kontyvirág’. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. | 1998: ’Abelmoschus. üröm. barátbors. abszint’. ábelfű’. 19). vö. EtSz. köznevesült: ábelfű. MNövSz. 465).-i ruta hatása alatt keletkezett. 1807: Abruta (Magy. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. 1998: abrutüröm (Priszter 306). mivel azt tartották. abroszkája l. 107). 1841: abrut üröm (Barra 207). absinthe ’fehér üröm. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. Szóhalm. J: ’Artemisia abrotanum. Absinth. Az abrutüröm összetett szó. Az ábrahámfa elnevezés a ném. árongyökér (→ Áron szakálla). illatos ábelfű’. barátcserje. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). absinth(e). — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). 1998: ábelfű (Priszter 27). MNövSz. abszintüröm’. ol. moschatellínus a. Ábrahám) kötötték. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). moschátus ’pézsma’ < újgör. 465). A növény lat. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy.-i Abelmoschus (< lat. abruta. ürömcserje’. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. fr. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. seprűruta és abruta helyett. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. vö. szűzfa. Fűvészk. barátcserje’. Az abszintüröm összetett szó. J: ’Arum maculatum.). Á ábelfű 1843: Ábelfű. ürömcserje’. Fűvészk. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. J: ’Abelmoschus moschatus. Fűvészk. ang.A. — N. 2. Az abruta talán egy k. ném. szakny. Az abszint nemzetközi szó. az utótagra l. 1911: ’Abelmoschus moschatus. J: ’Vitex agnus-castus. istenfa.. 1911: Ábelfű (Cserey. az előtagra l.-i absinthium (< . abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. szüzességét megtarthatja. lat. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. szakny. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került.-i abrotanum (< gör..

háfina ’Vaccinium sp. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. hogy a virág színe bíborvörös. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. — N. J: ’Vaccinium myrtillus. áfonya’ (ÚMTsz. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). TESz. ▌ 2. a névadás alapja a levelek savanykás. bürök áfonya 1. | 1998: ’Aethusa cynapium.. 1763: ’Vaccinium sp. acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. A névadás alapja nyilvánvalóan az. 1798.acetosa gör. abszint a. ádáz’. ill.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb. ádáz 1807 e. J: ’Petasites hybridus. Fűvészk.. 362). 1998: ádáz (Priszter 292). Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév.).. — Ö: . 1792: ’dühít’). ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. Acsalapu (Kovászna 176). az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. ádázóbürök helyett. TESz. Afonya” (PP. EtSz.). Fűvészk. Az acsalapu összetett szó. afín% ’áfonyabogyó’. 1998: áfonya (Priszter 532). szakny. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. áfinya. A hajas jelzős változat Barra alkotása. J: ’Vaccinium vitis-idaea. havasimeggy (→ meggy) helyett. mezei sóska’. J: ’Aethusa cynapium.) bogyóinak színére vonatkozik.. EWUng. 2. | 1783. 1763: Affonya (TESz. Az utótagra l. acsalapu (Péntek– Szabó. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. áfin%. rom. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. áfonya. áfonya’ (MagyGyógyn. Fűvészk. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. áfinyála (Péntek–Szabó. 208). Fűvészk. 132). | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 2. ádáz’. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. sz. (Barra 163). közönséges acsalapu’. üröm. áfin ’fekete áfonyacserje’. acsa a. EWUng. megbolondítja az embert. talán ’szitakötő’ jelentésű. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R. acsa a. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. ádázóbürök l. 198). keserűlapu a. blueberry ’kék bogyó’. 249). ádáz’. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. Ember és növényvilág 300). Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. piros szinü” (Barra 252)... TESz. A lat. ném. Fűvészk. 1998: fekete áfonya (Priszter 532). 1708: „Havasi tsereſznye. Afinya ’Vaccinium myrtillus. Afonnya (PP. arra utal. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el.: Acha Lapu (SzegSz.’.). a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták.). J: ’Rumex acetosa. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett.: Adáz (Julow 257). 1753: ’kegyetlen’. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. 1998: vörös áfonya (Priszter 532). Fűvészk.: ’Aethusa. az acsa eredete kétes. Az áfonya román eredetű. J: 1807 e. áfinnya. J: ’ua. áfonya’. Ember és növényvilág 263). Myrtillus a. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319).. acsa-lapi (MTsz. 362). Genaust acetósa a. 1798: Afonya (Veszelszki 456). A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös.’. ang. EtSz.). Schwarzbeere ’fekete bogyó’. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). 1998: ’Vaccinium myrtillus. vö. J: ’ua. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. EWUng. Blaubeere ’kék bogyó’. EWUng. TESz. 198). — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. vörös áfonya’. hogy a növény nagyon mérgező.). J: ’ua. 2. áfonya’.. — N. fanyar íze.’.’. 367) nevet javasolja a növénynek a R. abszint a. J: 1708.-i acetosa (< lat. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. A vörös jelző magyarázata. EtSz. J: ’ua. apsínthion.. Genaust absínthium a. 1807: Adáz (Magy. SzófSz. és N. acsalapu XVI. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet.. áfonya’. Diózsegi–Fazekas a R. áfinya. 1783: Áfonnya (NclB. A lapu utótag szláv eredetű.

Diószegi– Fazekas alkotása. 2). Növényszótár 7). közönséges agávé’. EWUng. név a növény tekintélyes. LI. Vö.’. 124: 118–123. fenséges.. Növényszótár 93).) összetett szó. 1643: agár mony (Com. 285. agave < gör. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . 1990: agármonynak gr.). amelyek az agár ivarszervére. a latin szakny. 1604: agarrmony (MA. ▌ 2.agárfű medve~. és kékek. UEWb. 1872: 400). agave. 26). közönséges agávé’. 421). valamint a növény egyéb. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. a’ hervadttal pedig ….). 2.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. magyarázatát l. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. neve. Az agárkosbor összetett szó. Az agávé latin eredetű (lat. Agave. J: ’ua. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). Nyr. uráli eredetű ’tojás. J: ’Orchis morio. a nemes. veresellfk. mony a. és fű magyarázó utótaggal látták el. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. 1935: 182). a’ máſik pedig meg-hervadt forma.). Az agár előtagot a növény R. a lat. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. (Egészség Isten patikájából 9). Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. második fele: agar mony (TermTudKözl. embererő. agar mony (SzikszF. Növ.. agármony 1. agagyín. Satyrion’ (PP. 1708: agár mony ’Orchis. J: ’Agave americana. J: ’ua.) nevet népetimológia hozta létre. ang. agáci. orchis (< gör. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). 257). Satyrion’ (MA. agávé (Priszter 293). J: ’Orchis sp. Agave. agárfű. ném. kosbor’. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. 1775: Agár-fü (Csapó 297). agármony. 421). — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. agaca. agacska. agácka. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). 1941: agármony (Varró 77). a másik pedig előkészül arra.. Jan. közönséges párlófű’. agárfű 1604: agarfü (MA.’. a kosbor utótag szintén a növény R. J: ’ua. Növényszótár 7). vö.. a dicsőséges’ < gör. agárkosbor’. 5: 2).).: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. J: ’Agrimonia eupatoria. 1783: Agár mony-fü (NclB. Nyr. aghár moni (NépNyelv. 124: 118–123. Fűvészk. agárkosbor’. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. agács. heréjére hasonlítanak. hogy a növény ikergumói állati heréhez. mony a. 1783: Agár-fü (NclB. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. nőszőfű. 124: 118– 122. vitézf ű helyett.: RMGl. a név a növény gumóira utal.’. órchis) is ’here’ jelentésű. azután elpusztul. a’ gyökere kettfs tökforma. agárkosbor’. sz. Nyr. agárci l. J: ’Agave americana. J: ’Orchis morio. 1948: agármonifű (Halmai 6). Ezek alakja a heréhez hasonlít. Az agárfű névadás alapja. Fűvészk. uag. óriási méretére. TESz. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. agacsi. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. XVI. Az agármony ’agárkosbor’ (1. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. 1998: agárkosbor (Priszter 440). kinézetére utal). J: ’Orchis morio. embererő. A tudományos névben szereplő lat. kosmonynősző. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű.: TESz. rókamony. fr. Genaust Orchidántha a. 1708: agár fü ’Orchis. agauós. egyik fris. szőlő~. agávé 1911: agavé (Cserey. agárheréhez hasonlóak. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). 1590: Orchis: Vitez f×. 1998: agáve. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. 494).

gumiakácia’. 171. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. 1787: akatz-fa (Zavira 5).). J: ’ua. A katekhu akácia (2.’.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. szakny. A szenegáli akácia (1. akácia agyar l. MagyGyógyn. ákica (ÚMTsz. ágācs-fa. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. nyak~ ajak l. J: ’Althaea officinalis.). Az akácia (1. J: ’Acacia senegal. 424). 1783: Aggó-fü (NclB. ájbis (Halmai 7). ákácka. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. 1577 k. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). Az adatok azt mutatják.-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. ogáci.’. Genaust Senécio a. 321). a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. ák™c. á g ámfa (Nyatl. A névadásra a ném. 416). ágácka. szárnyas levele és fehér virágja.’. agácka. J: ’ua.: ’öreg.’.: ’Acacia sp. ™gác (MTsz. Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. (TESz. 1998: katechu akácia (Priszter 288). — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. Eibisch ’Althaea officinalis./1448 k. | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba. J: ’Robinia pseudacacia. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). 325/36). Acatiat gr..’) átvétele. agagyín-fa (MTsz.). Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). akácia’. agacsi.. agaca. senegal. ákantha ’ua. hazai lat.).). Az aggófű elnevezést a lat. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. akác. akácia akácia 1. de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. orvosi ziliz’. | 1998: ’Acacia. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. 416). acacia. gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz.). Az ájbis idegen szó. 448. ágóck™. szakny. öregnek tűnik. ™gācsk™. Acaciat gr. 169). utótagjának fordításával jött létre. 370/34). szakny. J: 1577 k.aggófű ném. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). || akác 1788: ákkátzot gr. (TESz. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. 132). 291/13.).) a lat. BaldgreiſÅ (Melius 82). ang. az Acacia nemzetségnév. a névadás magyarázata. J: ’Senecio vulgaris. közönséges aggófű’. fehér akác’. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. ▌ 3. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje.).-i Acacia senegal előtagjának átvételével. agárci. J: ’ua. catechu < hind. a ném. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos). nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja. orvosi ziliz’ átvétele. amellett a bajor-osztráknak megfelelő.). amelyeket gyógyításra használtak.: Acacia (OrvK. katechu akácia’. 404). catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. Fűvészk. 1998: fehér akác (Priszter 482). Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. 1804: agátzi (TESz. — N.. agócka l. — N. agaricafa . agács-fa. agātßa ’(fehér) akác’). 1818: ákáz (TESz.-i senecio (< lat. vö. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört. UEWb. ogáco (Nyatl. ▌ 2.-i Acacia (< gör. gumiakácia nedve’. 1998: akácia (Priszter 288). 1948: Aibis (MagyGyógyn. elsősorban A. agaci-fa. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. 68/19). Genaust Agáve a. öreg’) hatására alkották. (OrvK. fr. 1801/1910: Akászt gr. (OrvK. ném. ™gácsa. Akazie. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). бéлая акáция ’fehér akác’. az OrvK. Növényszótár 11).). Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett.) tudományos név. 1854: Ágiczafa (TESz. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). eb~. acacia. akácfa l. Akátzfa (NomVeg. a lat. J: ’ua. Marzell Althaea officinalis a. ak³zi.-osztr. baj. katekhu (lat. ákárc. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett.). J: ’Acacia catechu. or.) a lat. szakny.

Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. lat. Görög 44–5. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn. 1807: áldottfű (Magy. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. J: ’Cnicus benedictus. Fűvészk. ném. Genaust Acácia a. carduus ’tövis. J: ’ua. 116). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — Ö: gumi~. 1664: Acanthus. Fűvészk. áldot txuis neue” (Melius 45). a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. 1813: Álcibiusfű (Magy. akácia akadály l. hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). Fűvészk. harang alakú. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. benedictus ’áldott’. acanthus forrása a gör. a lat. J: ’Inula helenium. 1664: ’Acanthus mollis. Marzell Inula helenium a. acànto. acanto. meg-rágá. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. Az akantusz latin eredetű (vö. Népi név. blessed thistle ’áldott tövis’. fr. Parua loványka (→ haloványka). 376) nevet javasolja a növénynek a R. akantusz 1560 k. Akanthus. bókoló. A lat. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte.’. az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. 1783: Áldott tövis (NclB. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. A ném. mérges harapások. 1807: Akánt (Magy. lat. alamuszivirág (Csapody–Priszter. áldott bárcs’. ákárc. cátechu a.. J: 1560 k. Marzell Echium vulgare a. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. a’ mint az öreg Nikander Alcibion. benedictus fordítása. Fűvészk. J: ’Echium vulgare. EWUng. Marzell Acanthus mollis a. áldott bárcs (→ bárcs). Fűvészk. leánykökörcsin’. akanta l. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). J: ’Pulsatilla grandis. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. J: ’ua. Genaust Acánthus a. | 1807.. vö. Farkas. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). ang. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. . ném. MNövSz. lila virág. 2. a lat. bogáncs’.. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. örvénygyökér’. koronafa helyett. a’ nyálát le-nyelvén. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. A névadás alapja az a monda..: RMGl. lat. medveköröm’. ákácka l. Marzell Acacia a. lat. TESz. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. akantusz’). holy thistle. acanthus. Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. közönséges kígyószisz’. 420). ol. nyugati medveköröm’. a’ honnét a’ nevét vette. medvetalp helyett.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. 2. takta alamuszivirág N. szakny. 1998: akantusz (Priszter 288). J: ’Acanthus mollis. vévén f e’ fÍvet. akácia akta l. 365).: Acanthus. A kicsinytövis a lat. Az áldott jelző a lat. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). 2. a növény R.. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm.. 1998: ’Acanthus. 328). 1841: diszes Ákánt (Barra 323). sp. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. 380) nevet javasolja a R. 675).i acanthus (mollis) ’medveköröm. ang. vö. Görög 46. Fűvészk. akác a. acanthe. ákász. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). eke~ akánt. ákica l. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). 365). bogáncs’ (Veszelszki 131). akác a. Farkas. avagy Acantha (Lippay I: 107). Az áldottfű Melius alkotása.. 363). carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. nyugati medveköröm’. Az áldott-tövis a lat. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). 490).’.

polajszigor~. Az alma ótörök eredetű. ▌ 2. a névadás alapja a tüskés. lat. alkermes a.) ’halleluja’ nevének átvétele. zsidócseresznye’.). elma. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. álkörmös (Péntek– Szabó. EWUng. Fűvészk. J: ’ua. 1807: Alkermes (Magy. Az alisma a lat. J: ’Alkanna tinctoria.). Szabó. 1798: Álkermes (Veszelszki 159). kirg. Marzell Cnicus benedictus a. 1948: álkermes (Halmai 6). ’dicsérjétek az urat’. TESz. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. J: ’Phytolacca americana. vö. J: ’Physalis alkekengi. J: ’ua.. Fűvészk. mint a bíbortetűből. A tövisalma a ném. ulma.). alma’. Kermes (Veszelszki 159). alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. áldott-tövis l. vö ném. jövevényszó. 1335: „pomi. szőlőszerű termésre utal. sóska a. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). Melius 425. szigor~ állató l. lat.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. árkelmes (EtSz. fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. — N. alkermès ’ua. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. alisma < gör. J: ’Alo( sp. csuv. 279). kipcs. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust alkekéngi a. halleluja isz. amerikai alkörmös’.). || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). sóska a. lat.. oszm. amerikai alkörmös’.. Alkermes átvétele. 363). 1998: alkörmös (Priszter 455). a belőle készített festék’. alja l. almaformájú.). spina ’tövis’. alma. thorn apple ’tüske alma’. vö. ném. ▌ 2. mogyoró~. 369). álkörmös (ÚMTsz. J: ’Arnica montana. erdei madársóska’. 131). Genaust Alísma a. J: ’Phytolacca americana. Az allelujafű a növény R. Melius 45. szakny. alkermes l. a fürtben érő. lat. Az alkörmös (2. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. e.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. Alleluya (Növ. J: ’Malus sp. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). 2. mert bizonyos növényekből (pl. J: ’Datura stramonium. csag. Marzell Aloe a.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. a kermes (1798) szintén németből került a magyarba.. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. fr. 37: 64). — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). talán téves. 264). J: ’Phytolacca americana. alma 1. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. alleluja. deréceszigor~. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). Az alkörmösszőlő összetett szó. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. TESz. 1783: Alléluja fü (NclB. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. 2. Az alkekengi a lat. Vö. ang. Növénynévvé azért válhatott. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. alleluja fű (ÚMTsz.’. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. hegyi árnika’. vö. Marzell Datura stramonium a. — N. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. csattanó maszlag’. mérgező termés. Ember és növényvilág 268). Stechapfel tükörfordítása. EWUng. minden sebet meggyógyít. aloé’. kicsiny’..’. 617.: RMGl. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. Heilallerwundenkraut. R. alma. A névadás magyarázata nyilván az. egyedi adat. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. Az alkörmös vándorszó.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. Aleluya (CasGl. Fűvészk. 617. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. b): RMGl.. alleluja a. Genaust Cárduus a. úgy iszod” (MNy. szakny. — N. 363). benedíctus a. aloé’ . az előtagra l. sp. alkörmös. vö. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455).. alleluja a. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. — Ö: far- . tövisalma (MagyGyógyn. alkörmös alkörmös 1. 369). báránypirosító’. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). J: ’Oxalis acetosella. áll l. 1813: Allélujafű (Magy. Az alkermes a ném.’. parvus ’kis. amerikai alkörmös’. alma..

amaránt’. aloès.. Az s-végű alak alapja a lat.). 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. 37/41). | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. Görög 51. Melius 394. szintén bódító hatású növény. aloé’. székfű altató l. csákós jelzők a lehajló növényre. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). J: ’Mandragora officinarum. hosszú virágzatra utalnak..’. csüngő.’. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). aluja ’hashajtó. J: ’ua. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. J: ’ua. . a szúrós. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. 514). ill. | 1807. aloes) átvétele. Fűvészk. 1577 k. 1998: aloé. 1841: álomfű (Barra 344).) elnevezés magyarázata. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). 212: TESz. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. Az aloé latin eredetű.’. 340). állóes. 253). J: ’Amaranthus. A névadás magyarázatára l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. áloé a. tavaszi mandragóra’. bókoló amaránt’. áloé a. ez is bódító hatású. 1948: álomfű (Halmai 52). az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. ▌ 2. J: ’Atropa belladonna. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). a csüngő. tavaszi mandragóra’. Melius 406–7. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. 358). J: ’Atropa belladonna. a ném./1466: aloèſnèc gr.’. alraun 1998: alraun (Priszter 424). tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. A bókoló. Farkas.’. ™lo(sz. — N. 1416 u. EWUng áloé a. aloé’. J: ’ua. 57 ambretta pó 200). bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. farkas~gégevirág. Fűvészk. A névadásra egyéb mérgező. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. Genaust Amarántus a. J: 1416 u. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1. Fűvészk. még álomfű. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. alutó. 1807: Áloes (Magy. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). 335. maszlagos nadragulya’. J: ’ua. 1595: Aloe (Beythe 65). 1841: álomfü (Barra 335). 389) nevet javasolja a R. 1578. J: ’Hyoscyamus niger. 513). J: ’Alo( vera. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. álomfű 1.-i Amaranthus (< gör. aloé 1. J: ’Mandragora officinarum. álomhozófű 1. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). 1595: ’Alo( sp. 1578: Aloes (Melius 57). 175). maszlagos nadragulya’. ném. fr.) Barra István alkotása. Szabó. TESz. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). ang. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. 1998: ’Alo(. J: ’ua. UEWb. (OrvK. a lat.. 1807: Álomhozó fű (Magy. Az alraun idegen szó. kakas~. ▌ 2. ▌ 3. bársonyparéj. tavaszi mandragóra’. bolondító beléndek’. még álomhozófű. J: ’Amaranthus caudatus. Fűvészk. a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. (MünchK. 2. vö. áloes. Fűvészk.aloé kas~. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt.. J: ’ua. szakny. J: ’Alo( ferox. a lat. J: ’ua. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. áloé (Priszter 296).: aloeſt gr. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). 1577 k. Aloe. Fűvészk.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A névadás magyarázatára l. 1783: Alóé (NclB. J: ’Mandragora officinarum.-i aloe (gen. orvosi aloé’. 2. 1783: Álomhozó-fü (NclB. ▌ 2. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy.). álszékf ű. 514). népi orvosság’ (ÚMTsz. szúrós aloé’.’. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. álszíkf ű l. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. aloe.’. Az álomfű (1. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. nemzetségnév. Szabó.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). 234). szakny./1466.

a névadás magyarázatára l. patikai angyalfű (Halmai 8).’. Pantoufes de Marie. A magyarba valószínűleg az ang. J: 1775. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. Genaust Angélica a. J: ’Satureja hortensis. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). J: ’ua.: ang. borsika’. hegyi árnika’. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. ambretta került be. szakny. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. angyélika. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). Nemzetközi szó. angyélika. J: ’ua.’. anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5).’. a névadás magyarázatára l.’. Az angyalédes tükörfordítás. Katika-sisakvirág’. 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. valamint idegen nyelvi megfelelők is. 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). 318).’. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. amely az angolna hosszú. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. ambrette. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). amely a növény virágját emberi papucshoz. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). angyalikomgyökér l. Ambrette(körner).’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. — erdei ~ 1948: erdei v. — N. angelicus ’angyali’ < gör. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. elérheti a 2 m-es magasságot is. 348). Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. az előtag halnév. J: ’ua. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. illatos ábelfű’. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. Marzell Angelica silvestris a. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). Az erdei. A N. Marzell Aconitum napellus a. angyalgyökér 1. . Az angolnafű összetett növénynév. angyalicska gyökér. Növényszótár 4). fr. A névadás alapja a növény hosszú szára. orvosi angyalgyökér’.-i Angelica (< k. bocskorhoz hasonlítja. ▌ 2. J: ’Angelica archangelica. J: ’ua. Bremness 228. 1998: ’Angelica archangelica. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. ném. 1998: angyalfű (Priszter 300). lat. J: ’ua. ambretta. orvosi angyalgyökér’.angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. 97). Fűvészk. J: ’Angelica sylvestris.’. J: ’ua. Az angyalfű a lat. J: ’Arnica montana. J: ’ua. | 1998: ’Angelica. ambretta. J: ’Aconitum napellus subsp. idegen nyelvi megfelelőre vö. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). napellus. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. J: ’Polypodium vulgare. Az angyalgyökér a ném. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. angyalicskagyökér. erdei angyalgyökér’. a fű utótag magyarázó szerepű. növény’] < lat. Engelwurz szó szerinti fordítása. a ném. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). angyalgyökér’. a névadás magyarázata az. Marzell Abelmoschus moschatus a. 202). — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). közönséges édesgyökerű-páfrány’. aggelikós ’ua. kígyószerű testéhez hasonlítható. vö. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása.’. 36).’. angyalfű 1. ▌ 2. fr.’. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). J: ’ua.’. J: ’Angelica sylvestris. erdei angyalgyökér’.). | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). 1783: Angyal-fü (NclB. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal.. sarkantyúvirág. angelica [herba ’fű. vö. J: ’ua. 200). 1807: Angyalfű (Magy. angyalgyökér angyalitalfű l. ném. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). ol.

1783: Angyélika (NclB..: Aniſumoth gr. ▌ 2. Engelwurz ’angyalgyökér’. Fűvészk.. 609/31).’. 14/12). | 1998: ’Angelica archangelica. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. 1807: Angyélika (Magy. | 1807 e.. J: ’Angelica archangelica. 200). 348). J: ’ua. angélique. (OrvK. valamint az a monda. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. ányizs. 193). ánizs 1. J: 1577 k. J: ’Angelica sylvestris.’. 1577 k. ang.. Wasserangelika ’vízi angyélika’. J: ’Linaria vulgaris.: RMGl. EWUng. Az erdei. szakny. eredetű. szlk. ném. de vizelethajtó. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). fr.’. 84). — N. J: ’Foeniculum vulgare. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. 202). menta | ? Sisymbrium officinale. Fűvészk. pl. angyélika 1. ónejz (ÚMTsz. angyalgyökér’. orvosi angyalgyökér’. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. Fűvészk. orvosi angyalgyökér’. . Engelkraut ’angyalfű’. Fűvészk. 1577 k. Marzell Arnica montana a. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. J: ’ua. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. közönséges ánizs’. — ~gyökér 1798: Angyélika-. 1807: ’Angelica. ámnis. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R.). (OrvK. angèlica. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. álnizs. a fő előtag magyarázata. a): RMGl. J: ’Pimpinella anisum. 33/23).. 1520 k. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört.: Angyélika (Julow 257). Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól.: Angelica fweth gr. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. 1807: Angyélika (Magy. 1998: angyélika (Priszter 300).’. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’. 1998: illatos ánizs (Priszter 456).: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. erdei angyalgyökér’.-i Angelica. 1783: Anis (NclB. ányizs (MTsz. ▌ 2. 202). vö. 1807 e. J: ’Angelica archangelica. J: ’ua. Fűvészk.. J: ’ua. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. a névadás magyarázata az lehet. J: ? ’Mentha sp. J: ’ua. ▌ 2. 131). angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey.. angyalgyökér. Növényszótár 180). 569/31). angyalfű helyett. angelica. Gyógynövények enciklopédiája 44. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás.). angyélika) hatására jött létre.’. 1470 k. görcsoldó. (OrvK. édeskömény’. angyalgyökér’. Aniſommal gr. A névadás magyarázatára l. 1807: kerti Angyélika (Magy. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. 202). részben a lat. TESz. 351). (Barra 164). hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat. angyalka 1. Genaust Angélica a. angelika. (OrvK. még angyalgyökér. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr.angyalka ném. J: ’ua. a lat. 1775: Anis (Csapó 144). angyalka. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. J: ’Angelica sylvestris.. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. mindent gyógyító fű). 348). hogy megvédje őket a pestistől. erdei angyalgyökér’.: RMGl. 1590: ’Angelica sp. (Barra 164). A név keletkezésének indítéka. 198).’. 84). szapora zsombor’. 336). ▌ 3. Marzell Angelica silvestris a.: Anisum: Anis (CasGl. közönséges gyujtoványfű’. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56). 84).’. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. orvosi angyalgyökér’. 2. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). J: ’ua. ánis. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. 202). Az angyélika lat. — ~fű 1577 k. ol.: Angelicath gr. 1998: ánizs (Priszter 456).

az abszintüröm (5. 314).: RMGl.) Melius alkotása. 209).) is megkapta. fekete üröm’. lat.’. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). a lat. A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. ▌ 5. J: ’Artemisia vulgaris. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. a növény fontosságát. ebből származik az um. Hasonló módon keletkezett a XX. án#son ’kömény’. gyógyító erejét így fejezték ki. ném. ▌ 4. 314). J: ’Artemisia vulgaris.) a lat. lat. J: ’Arnica montana. án#thon . Fűvészk. 2. Fűvészk. 257). J: ’ua. gör. a fű utótag magyarázó szerepű. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. közönséges sárkánykontyvirág’. 1807: Anyafű (Magy. hv. om végű magyar alak. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. 1948: Anyafű (MagyGyógyn.. ízük hasonló.) elnevezés is. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. a növény azon részére utal..) a ném. még anyafű. az előtagot lefordították. Az ánizskapor összetett szó. EWUng. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a N. A pimpinella nemzetségnév. a fajt jelöli ki. ▌ 3. anya l. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. Fűvészk. valószínűleg a lat. Az anyafű ’fekete üröm’ (4. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. fr. Genaust Anísum a.ánizskapor Az ánizs vándorszó. hegyi árnika’. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. an#sum ’ánizs’ < gör. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). ném. anyaméhfű. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. 1948: anyafű (Halmai 10). kaporánizs. fekete üröm’. A k. őszi margitvirág’. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. 418). 520). 1775: Anya-fü (Csapó 137). J: ’Matricaria chamomilla. közönséges ánizs’. Fűvészk. A névadás magyarázatára l. ol. anyaméhfű 1. ónejz a baj. aneìss szóból jött létre. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. 318). pl. anise.-osztr. mater herbarum fordítása. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. édeskömény (→ kömény). század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. ang. 2. a lat. Mutterkraut. ánéson ’kömény’ < gör. ánizs helyett. Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. kapor~.. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. Anis. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . anis. idegen nyelvi megfelelőkre vö. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). Fűvészk. 1783: Fünek anynya (NclB. J: ’Artemisia absinthium. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518). Matronenkraut ’orvosi székfű’. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. J: ’Dracunculus vulgaris. anisum közvetítésével terjedt el.. Az anyafű (1. J: ’Pimpinella anisum. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. Mutterkraut részfordítása. Diószegi–Fazekas alkotása. Marzell Arnica montana a. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. 2. TESz. J: ’Foeniculum vulgare. Vö. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). 1775: Anya-fü (Csapó 170). — Ö: fűszer~. 1783: Anya-fü (NclB. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. aniš. orvosi székfű’. Pimpinella átvétele. Az anyagyökér a ném. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. ▌ 2.. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. a gyökér utótag magyarázó szerepű. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. Genaust Matricária a. 418). 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 210). Matricaria (< lat. anésum. J: ’Tanacetum parthenium. àniso. abszintüröm’. mindkettőt fűszerként használják. Az ánizs ’édeskömény’ (2. Marzell Artemisia vulgaris a. Matricaria felhasználásával hozta létre. édeskömény’. anisum (< lat. Mutterkraut tükörfordítása.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. 3.

) Veszelszki alkotása. gumiarábikum. J: ’Claviceps purpurea. növényi nedv’). arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. Marzell Chrysanthemum parthenium a. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. mátrafű. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. Mutterkuchen ’méhlepény’). 1595: Apiom (Beythe 80a). A rozsanya a ném. Hasonló szemléletű névadásra l. Anyaméhfű (MagyGyógyn. LXXXIV.-hv.). gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. szb. apium átvétele. sárgás gumiszerű váladék’. Mutterkorn tükörfordítása. J: ’Ranunculus sp. holl.). Márton. mézga’. Marzell Anemone nemorosa a. A mézga szláv eredetű. Aprillenblumen.. áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). TESz. TESz. nyirok.: RMGl. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. Genaust Ápium a. ▌ 2. macskaméz.. Az aranyfű a ném. Vö. blg.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. orvosi székfű’. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). Hasonló szemléletű névadásra l. J: ’Anemone nemorosa. 28). N. Az anyarozs a ném. ▌ 2. talán a levelek hasonlósága alapján. az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. 349). erősszagú zeller’. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. anyafű. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Goldkraut tükörfordítása. 1783: Anya méh-fü (NclB. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. a ném. J: ’Acacia senegal. orvosi citromfű’. vérehulló fecskefű’. R. J: ’Chelidonium majus. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik.). anyja l. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. | 1948: ’Acacia senegal. 1775: Arany-fü (Csapó 91). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a lat. (Veszelszki 404). A mézga első megjelenése: 1560 k. boglárka’. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. jelentése: ’nyúlékony. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. őszi margitvirág’. apróbojtorján l. a R. EWUng. moederkoren. mindkettő a lat. J: ’Apium graveolens var.: TESz. ill. 234). ném. 7: 50. valamint az. GebÀrmutter ’anyaméh’. még parasztápium. utótagjának pedig ’gabona.anyarozs 170).. 86). anyaméhfű (2. graveolens. (Barra 104). A névadás magyarázata. 418). arábiai facsipa (→ facsipa). EWUng. ném. GebÀrmutterkraut. J: ’ua. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn.: RMGl. Kornmutter tükörszava.’. mézga a. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. Az arabmézga a lat. ném. hunior fé. elsősorban rozs’ jelentése van. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). mézga ’mézga. hogy a növény virágai sárgák. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. Gummi arabicum mintájára alakult. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). J: ’Tanacetum parthenium. J: ’Melissa officinalis.) Csapó. 127). — vízi~ . Az ápium a lat. A N. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). az elnevezés szemléleti háttere. gumiakácia’. mézga a. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. ném. Genaust Matricária a. Vö. Növ. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. vö. dán moderkorn. hogy a aranyevő pintyő l. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. Matricaria (< lat.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. J: ’Matricaria chamomilla. anyarozs’. gumiakácia’. bojtorján arábikum l. a névadás alapja. gummi ’nyúlós anyag. vagy beka fé. fűnek ~ (→ anyafű). ro’s-annyát gr. 86). berki szellőrózsa’. pintyő ápium 1. vizi apium (SzikszF.

— Ö: ökörszem~. ’réti margitvirág’ (2. J: ’ua. 4: 30). — N.) Melius alkotása. chrysós ’arany’.’. 1998: aranyvirág (Priszter 336). aranyverselő (ÚMTsz. ſarga viragu f× (Melius 137). csöves virágok aranysárgák. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). harangversengő (Péntek–Szabó.) Diószegi–Fazekas tette. J: ’Tanacetum parthenium. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). Boldogasszony tenyere’. J: ’Leucanthemum vulgare. aranyvirágúfű 1. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. ▌ 2. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91).’.). a középső. népetimológiával keletkeztek. J: ’Chrysanthemum. lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. N. holl. Genaust virgátus a. mivel az adatokból kimutatható. réti salátaboglárka’. aranyverselő népi nevek. A névadás magyarázatára l. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). Ember és növényvilág 278). aranyvirág 1. Nemzetségnévvé (2. J: ’ua.). arannyal versengő f ű. J: ’Caltha palustris. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). kelta ruoho ’sárga fű’. gör. mocsári gólyahír’. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. J: ’Caltha palustris. J: ’Chelidonium majus. Ember és növényvilág 278). A harangversengő. 293). ficaria. 132). 1578: arany virágu.-i virgaaurea (< lat. aranyos l. chrûsanthe- . A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. J: ’Ranunculus acris. Fűvészk. || harangversengő N. vö. fű’) tükörfordítása.) és a Boldogasszony tenyere (4. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). aranyvirág’. Marzell Chelidonium maius a. aranyvirág (ÚMTSz. 382). Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. || aranyverselő N. 481). a névadás magyarázata. J: ’ua. 377). aranyvessző’. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. és a növényből sárga színű nedv folyik. ▌ 3. arany versengő (ÚMTsz. szakny.) hasonlóság alapján kapta nevét. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. Az aranyvirágúfű a lat. J: ’ua. 416). Az őszi margitvirág (3. szakny.-i Chrysanthemum (< lat. aranyverselő (MNy.’. fi.’. hogy a növény virágai sárgák. Vö. J: ’ua. Benkő névadásának alapja. vérehulló fecskefű’. chrysánthemon < gör. ▌ 4. J: ’Tanacetum balsamita. az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. ▌ 2. őszi margitvirág’. 1578: arany virágu f× (70a).-i Chrysanthemum (< lat. J: ’Solidago virgaurea. Goldwurz ’arany gyökér’. szakny. aranyvirágúfű. Az aranyvirág a lat. hv. 382). keltajuuri ’sárga gyökér’. nyugati salátaboglárka’. mocsári gólyahír’. goudkruid ’arany fű’.). Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. réti margitvirág’. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. 1998: aranyvessző (Priszter 507). Genaust Chrysánthemum a. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. 1807: Aranvirág (Magy. J: ’ua. ha bárhol letörik. ánthemon ’virág. Az aranyvessző a lat.arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91).’.). — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). J: ’Ranunculus ficaria subsp. aranyversengő (Péntek–Szabó. Melius névalkotására a ném. zlatni korin ’arany gyökér’. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. amely szintén Melius alkotása. virga ’vessző’. chrûsanthemum < gör. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. még aranyf ű. a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507). hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB.’. aurea < aureus ’arany’) fordítása.

jellegzetes alakú. 124: 477– . Áron-vessző l. közönséges ebnyelvűfű’. árnyékszéktetőfű. 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé.’. áron szakálla (ÚMTsz. hegyi árnika’. Fűvészk. 4. 153). Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). Genaust Álsine a. lat. barba lui Aron. J: ’Arnica montana. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. J: ’Cynoglossum officinale. Az Árongyökér a ném. 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). Az Erodium W. Fűvészk. J: ’Arnica montana. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás alapja. J: ’Arum maculatum. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. Genaust Árnica a. az az arany virágu f×” (137). álsos ’liget. méhek ~a (→ méhfű). 389). közönséges tyúkhúr’. az Áron-vessző a ném. Áron-gyökér. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. erdős részeket kedveli. 152). „Anyaszára kinő árformára” (Magy. 391. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 47). J: ’ua. rom. névadásának alapja. Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. Növényszótár 285). Magy. 1998: árnika (Priszter 306). berek. ebnyelvűfű’. J: ’Stellaria media. amely szakállhoz hasonlít. árorr 1807: árorr (Magy. nemzetségnév. 153).’. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. Fűvészk. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). арника. nemzetséget a XIX. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. Aronowa broda. or. holl. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). 389). Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. 2. a latin név is a növény előfordulási helyére utal. Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. 153). a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). Magy. hogy az érdekes külsejű növény két. Arnika. hogy a növény az árnyékos. Fűvészk. le. szakny. J: ’ua. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. 1783: Áron ſzakálla (NclB. nagy buroklevél. 389. chrysánthemon < chrysós ’arany’.árnika mum < gör. Aronwurz. sz. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. ném. orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). tehát az árorr a termés hosszú. J: ’Erodium. Melius névalkotására a tyúkhúr R. Marzell Arum maculatum a. Alsine (< gör. Az Áron szakálla a ném. nemzetségnév.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele.[ára] kinő nyársformára” (Magy. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. 2. aronsbard. Vö. erdő’) elnevezése is hatással lehetett. árnő 1807: Árnf (Magy. Fűvészk. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). 391). 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). — N. árnyék l.). J: ’Cynoglossum. 318). Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. Az árnika a lat. Aronstab tükörfordítása. Fűvészk. eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. hegyi árnika’. Fűvészk. Vö. J: ’ua. 422). árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. sárgavirág. Nyr. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). és a Geranium L. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. méhfűnek ~a (→ méhfű).’. szakny. gémorr’. Genaust Chrysánthemum a. 364). a német szó előtagja a lat. Aaronsbart tükörfordítása. foltos kontyvirág’. fű’) fordítása. 318). aranyvirág. J: ’Stellaria media. Fűvészk. Fűvészk. 422). árszerű. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. 1948: Árorr (MagyGyógyn. 153. ánthemon ’virág.

) a ném. Fűvészk. ▌ 3. Feldstiefmütterchen. vö. 23). sir$tica. 2. szlk.articsóka 478. 1813: Árvalyányhaja (Magy. J: 1577 k. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). articsóka 1. az apró csalán (1. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. 181). J: ’ua. A fehér jelző a virág színére utal.. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). EWUng. 4: 30). Stiefkind ’mostohagyermek’. A vadarticsóka (2. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. a lat. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). J: ’Scrophularia nodosa. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). ném. — N. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. árvalányhaj 1. vénuszhaj’. J: ’Ballota nigra. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449).’. sp. árvalányhaj a. árv`csillyán (MNy. 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF.’. — Ö: bürök~. 1783: Árva Tsalán (NclB.). bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. 29: 249). ▌ 4.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp.) | ? Adiantum capillus-veneris. cseh sirotka. 3. 364). ▌ 2. 1783: Árva Tsalyán (NclB. 1948: árva leány haja (Halmai 6). 290).. alcarchofa. Az articsóka (1. csalán növénynév. J: ’Asplenium trichomanes. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. TESz. EWUng. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). árvacsalán 1. zamatos turbolya’. a lat. fr. Lamium album utótagjának fordítása. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61). 392). 230). vrtica megfelelője a m.’. EWUng. 1998: vadárvácska (Priszter 538). 392).: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. J: ’Urtica urens. ol. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). viszkető érzést. 133). TESz.-hv. szártalan bábakalács’. 184). 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). Marzell Carlina acaulis a.: RMGl. vadárvácska’. 1585: Arua leány hay (Cal. tricolor. J: ’Adiantum capillus-veneris. árvácska (MNy. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. 1577 k. szb.. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. ang. apró csalán’. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). vadárvácska’. 1911: árvaleányhaja (Cserey. ném. 386). árva a.: RMGl. ▌ 2.’. J: ’Anthriscus cerefolium./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1. fehér árvacsalán’. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre.) nevének átvétele hasonlóság alapján. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. ezért a bőrön nem okoznak égető. A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. TESz. árva a. — N. J: ’Viola tricolor subsp. 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. ▌ 3. A későbbiekben az árvacsalán (2. 4. 955: TESz. 2. J: ’ua. 162/14).) árva előtagja a lat. J: ’ua. articiocco... 138). hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). tricolor. artichoke. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. vénuszhaj’.) nevet olyan növények kapták. göcsös görvélyfű’. aranyos fodorka’. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. vö. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. Csalhatatlan kert 277–8). | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. sir"tka. Az articsóka vándorszó. 1948: Articsóka (MagyGyógyn.). a névadás alapja. J: ’Viola tricolor subsp. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). fekete peszterce’. Fűvészk. artichaut.. J: ’ua. alcachofa. 2. de csalánszőreik nincsenek. J: ’Carlina acaulis.) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. J: ’Lamium album. ▌ 2. Az árva (1416 u. vénuszhaj’. Fűvészk. 181). Növényszótár 22). J: . 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. Artischocke. 423).

Az árvalányhaj magyar fejlemény.’. Fűvészk. 1783: Ásfódéla (NclB. Az asszonylen Barra alkotása. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. isten~fa. ▌ 2. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. Boldog~ rózsája. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). tudatos alkotásnak látszik. J: ’Asphodelus ramosus. pusztai árvalányhaj’. 1807: Ásfodéla (Magy. ki hoz”. közönséges ebnyelvűfű’. lónyelvű csodabogyó’. vén~citrus. asphódelos) átvétele. J: ’Cynoglossum officinale. ném. királyné ~ káposztája. Boldog~ mentája. Mária lenje. EWUng. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB.’. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. amelyből az árvalányhaj alakult. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). valószínűleg a ném. Boldog~ csipkéje. ászpa l. aszfodélosz (Priszter 308). 112–3.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum.). hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. árva a. és a lat. A névadás alapja azonban valószínűleg az. Fűvészk. fekete fodorka (→ fodorka). lenszínű. Genaust Asphódelus a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). 231). isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. ágas aszfodélusz’. orvosi atracél’. fehér aszfodélusz’.. 1813: Ásfodéla (Magy. aszfodéla l. akárcsak a vénuszhaj (1. haui kórſágot. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. fekete fodorka’. 430). — N. 1998: aszfodélusz. J: ’ua. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308).’. A lat. boldog~lapu. J: ’Linaria vulgaris. közönséges gyujtoványfű’. közönséges ebnyelvűfű’. Marzell Adiantum capillus veneris a. ang. . SzófSz. még lenlevelűf ű. J: ’ua. selymes. J: ’Anchusa officinalis.). istenátkoztafa átkozta l. TESz. 2.) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. atlasér (ÚMTsz. 364). J: ’ua. — atlaszér 1. ▌ 2. Boldog~ oldala. a névadás magyarázata. 326) ’Stipa pennata. „minden be reket vért. nincs folytatása a magyar nyelvben. atlacér. aszfodélusz aszfodélusz 1. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. zászpa asszony l. lengő szálkájú. Az árva leány haja szerkezet. Fűvészk. Asplenium trichomanes. A névadás magyarázatára l. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye).). 364). N. J: ’ua. magyarázatát l. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. A pázsitfüvek közé tartozó. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. 2. Frauenhaar ’asszonyhaj’.’. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre.. Vénusz ~ fürdője. A névadás magyarázata. Boldog~ tövise. Asphodelus és a német Asphodill változata. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). átkozott-tövis l.. szép~szőlő. és azért fordították árva leány-nyal. ezek is páfrányfélék. felhasználásuk is hasonló volt. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). J: ’Cynoglossum officinale. atlacér. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. Asplenium ceterach) használták. Asphodelus (< gör. J: ’Asphodelus albus. Az aszfodélusz a lat. 357). — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). az ásfodéla a lat. A név Melius alkotása.) és ’fekete fodorka’ (3. J: ’Ruscus hypoglossum. kxuet ki indit. atracé (ÚMTsz. Asplenium rutamuraria.

1807: mezei Atratzél (Magy. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. 1998: ’Anchusa officinalis. közönséges ebnyelvűfű’. — ~lapu N. J: ’Calluna vulgaris. J: ’ua. 129). . A szlovák szó a magyarba R. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz. az utótagra l. ▌ 4. 1998: orvosi atracél (Priszter 299). közönséges kígyószisz’. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből.. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204).’. ▌ 5. N. — N. szlk. J: ’Echium vulgare. EtSz. A ’gilisztaűző varádics’ (1. atracél (MNy. J: ’ua. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. Fűvészk.) neve. 153). J: 1775.) leveleit. Fűvészk. J: ’ua. gilisztaűző varádics’. báránypirosító’. Ember és növényvilág 199). orvosi atracél (4. atracéllapu (Péntek–Szabó. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy.). és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. ▌ 3.’. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. 1525 k. ▌ 8. levelükből készítettek salátát.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető. TESz. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek.: RMGl.) és az orvosi atracél (4. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. csarab’. N. zaklacér (ÚMTsz. J: ’Calluna vulgaris. 334). az előtag magyarázatára l. csarab’. akárcsak az orvosi atracél (4. J: ’Symphytum officinale.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. J: ’Tanacetum vulgare. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. orvosi atracél’. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. hanga. kéc à virága. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). J: ’ua. 95). 67.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. a kerti borágó (3. köptetőt főztek belőlük.) és fekete nadálytő (8. útilapu’. hogy a növény örökzöld. A báránypirosítót (6. a szókezdő j a magyarban maradt el. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). avarf ű. A gilisztaűző varádics (1. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. atracél atracél 1. Fűvészk. jatrocěl alakban kerülhetett át. Fűvészk. kerti borágó’. 1775: Atratzél (Csapó 204). ▌ 2. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. 1578: Atratzęl (Melius 150). 155). atracél (ÚMTsz. J: ’Cynoglossum officinale. fekete nadálytő’. Kniezsa. SzlJsz. atracéllapu l. Ember és növényvilág 199). 1807: kerti Atratzél (Magy. 334). kerti borágó (3. jitrocel ’útifű. EWUng. | 1807. már Melius leírja.’. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). amelynek az atracél a hivatalos neve lett. cseh jitrocel.) érdes levelű növények. 256).) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. 153). | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. A közönséges ebnyelvűfű (2. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. vö. 1775: Atratzél (Csapó 77). és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt.’. ſÅára” (Melius 151). Az atracél szlovák eredetű. 152). 2.’. a festő jelző megkülönböztető szerepű. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. A névadás alapja az.’. Fűvészk. 1807: Atratzél (Magy. indás ínfű’. ▌ 7. J: ’ua. jitrocil ’ua’. atracél’. J: ’ua.). atlaszfű l. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB. Marzell Calluna vulgaris a. 1998: ’Anchusa. ill. J: ’Alkanna tinctoria.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). jatrocel.. txuiſſes ſÅxrxs à leuele. Fűvészk. 364). J: ’ua. J: ’Borago officinalis. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak.). közönséges ebnyelvűfű (2. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése.’.).).: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl.). így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. Az avarhanga összetett szó. 157). J: ’ua. 29: 249). 1998: atracél (Priszter 299). atracél (Péntek–Szabó. ▌ 6. J: ’Ajuga reptans.’.

lat. varjú~. 1527-tól adatolható. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. ▌ 2. farkasölőfű. földi királydinnye’.. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. || bábafan N.). A bábafonal ’boszorkány. J: ’Sedum telephinum subsp. 317). a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. ördögszekér. N. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. szln.) névadás magyarázata. Szabó.-i foenum-graecum (< lat. J: ’Equisetum arvense. J: ’Claviceps purpurea. A görögbab (2. mezei zsurló’. Bábafog (MagyGyógyn. f##numgr##cum a. bablevelű varjúháj’. J: ’Tribulus terrestris. „fehér a’ virága. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja.. EWUng. bablevelű varjúháj (→ varjúháj).. A bábafan ~ bábafon népi . báb`fon (ÚMTsz. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. bábakalács bábafog 1. 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. 182). A varjúháj. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). lóbab’. 317. valószínűleg ez emlékeztet szúrós. A görögbab (2. Melius 370. boszorkány foga’ népi név. J: ’Eryngium campestre. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították.). faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. közönséges bab’ (TESz. 1–2 cm hosszú gomba. farkas~. ördögkeringő. Fűvészk. bablevelű szaka (→ szaka).) a növény R. 407). blg. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a).). Fabaria (Csapó 19) (< lat. J: ’Trigonella foenum-graecum. a névadás alapja. A bábafog ’vénasszony foga. Fűvészk. az anyarozs (1. görögszéna’. bába a. боб. vö. J: ’Aconitum vulparia.. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. a névadás ma- bábafonal N.-ében tűnik fel. bábabéles l. ▌ 3. bábafonal szakny. 1783: Görög bab (NclB. hogy a rozson élősködő fekete. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. a bab utótagra l. bába a. 28). vö. — Ö: csoda~ (→ csodamag). ill. varjúbab.) rossz. A vadbab (1. farkasölő sisakvirág’.. EWUNg. disznó~. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. fekete foghoz hasonlítható. báb`fon (MNy. rossz fogakra. bábafog (ÚMTsz. 29: 249). A névadás szemléleti háttere. maximum.) termése szúrós. bábafog (ÚMTsz. bábafonál (MagyGyógyn. ill. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108).) jelzője a lat. a névadás alapja. hogy a növény termése. vénasszony fonala’ népi név.). Fűvészk. Magy. TESz. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). Genaust fába a.B bab — 1. kerti babhoz. vulgaris. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. bábafon l. ▌ 2. anyarozs’. levele.) Diószegi–Fazekas Magy. ördögrokolya. a földi királydinnye (2. A névadási szemlélet magyarázata. virágja) hasonló a közönséges. mezei iringó’. babf ű. gyarázatára l. A farkasölőbab (3. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. TESz.

37). vö. guzsaly a. J: ’ua. acāūlis ’szár nélküli’. 413). az ÚMTsz. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. mezei zsurló’.. Marzell Carlina acaulis a. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. a bába előtag magyarázatára l. 1775: Babakaláts (Csapó 17). a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. bábafonal. TESz. A név valószínűleg magyar alkotás. bábaguzsaly. N. A körfény nemzetségnév. hogy a növény virágzata ehető. béles a. 461).’. 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). 402. J: ’ua.). barna spóratermő hajtást fejleszt. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. J: ’Carlina acaulis. kalács a. nem . 2. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott.. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa. 337). A szártalan jelző lat. a Magy. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. 1783: Bába-íre-fü (NclB. de ehető termésekre utalnak.: baba kalacchÿa fwnek gr. bábabéles. a guzsaly utótag szláv eredetű.’. 29: 249. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. bábaguzsaly N. vö. lat.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. hoſzſzúdadok ſzínesek. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. 175). jelentéktelen. A béles ’lepényféle. EWUng. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. bábakalács 1. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. J: ’Carlina acaulis.. bábaguzsalyt gr. Malva silvestris a. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. fon a. bábabéles elnevezései népi nevek. J: ’ua. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. || bábabéles N. és főnevesült. EWUng. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). ném. TESz. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’. báb`béles (ÚMTsz.. J: ’Pimpinella saxifraga.. Fűvészk. TESz.. b"b™guzs™ly.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. EWUng. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. 461). 609/21). szártalan bábakalács’. mintára keletkezett. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. 1577 k. szlk. (OrvK. A bábakalácskörfény összetett szó. a körfény nemzetségnév. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). kalács a. A papsajtmályva (2. a fan utótag finnugor eredetű. nevének átvétele. Spindeln ’orsóz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. rokkája’ népi név. A bába előtag magyarázatára l.. bábafonal. bábaguzsaly.. hogy a növény tavasszal látványos. mind a növény ehető. még bélekenyér. J: ’Equisetum arvense. fényesek” (Magy. bábabéles (MagyGyógyn.. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. A bábaguzsaly ’boszorkány. orsószerű szárba szökik’. 175). guzsaly a. bábafog. a bábakalács előtag a növény R.. bábaguzsaly.: Küllőfény (Julow 265). Fűvészk. A bábakalács (1. A névadás alapja. Taubenrocken. Fűvészk. J: ’Malva neglecta. 1783: Bába kaláts (NclB. 297/5–6). ▌ 2. hasznos földitömjén’. kalácsféle’ utótag a bél. fan a. — ~fű 1577 k. kerek termésre utalnak. MNy. vénasszony fonó eszköze. Bábaguzsaly (MagyGyógyn.. szártalan bábakalács’.. a bába előtag magyarázatára l. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. a névadás szemléleti háttere. UEWb.. béles a.) bábakalács. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. bábakalács stb.szóból alakult -s melléknévképzővel. Szabó. Milchbrötchen ’tejkenyérke’. bábafog. Genaust acāūlis a. Fűvészk. 351). békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. a névadás magyarázatára l. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy.). 364).). a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. ném. apró. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). bábaíre 1813: Bábaíre (Magy.bábaguzsaly név. Diószegi–Fazekas alkotása. papsajtmályva’. bábafog. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. Melius 386. Semmeln ’zsemle’.’. pl. fon a. Marzell Equisetum arvense a. bábafog. fan a.

. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). fehér stb. A babfű a növény R. N. bába a. hogy a leánder levelei örökzöldek. faba ’bab’) elnevezése. kfn. de valószínűleg összefügg a ném. || babka 17. babér 1552: Babyr (MNy. babfű 1798: Bab-. Fabaria (Csapó 19) (< lat. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. rose bay ’rózsababér’. rózsára emlékeztető virágjára utal. 69 bablevelűfű TESz. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). J: ’ua. a név ang. magját gyógyszerként. ném. babér . fr. J: ’Sedum telephinum subsp. vulgaris’. J: ’ua. J: ’Laurus nobilis. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. Vö.. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. pl.. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). lat. békarokka.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. rokka a. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. minta hatására jött létre. laurier. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). J: ’Nerium oleander. piros. kemények.’.. 368). laur (< lat. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló.). szlk.’. disznótövis. J: ’ua. a rózsa utótag a leánder sárga. J: ’Matricaria chamomilla. mezei zsurló’.. bábarokka N. Rosenlorbeer ’rózsababér’. sp. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. wawrzyn. A babér vándorszó. EWUng rokka a. Lorbeere. orvosi székfű’. laurus ’babér’) szavakkal. rose laurel. rueca). farkasölőbab (→ bab). | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411).’. ol. vö.’. A bablevelűfű lat. rocko. 2. farkasbab. 391) nevet javasolja a növénynek a R. ném. TESz. Genaust fába a. sz. Méreg fÍ (Veszelszki 23). maximum. azt főzd meg vizben. J: ’Aconitum vulparia. J: ’Orobanche alba. A babér előtag magyarázata. J: ’ua. ófn. lat. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. ang. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). bobka. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). A R. Faba alba (Melius 155a) (< lat. vö. EWUng. le. 72: 127). J: ’ua. b<bavir<g (ÚMTsz. babér a. bábafonál. J: ’Equisetum arvense. borostyán’. J: ’Laurus nobilis.). ang. ném. ill. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35). hogy a növénnyel főleg női betegségeket. farkasölő sisakvirág’. bába a. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. J: ’ua. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. 15: 517). | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. bábarokka (ÚMTsz. a közönséges babérfa levele’. napellus a. l#rber. Fűvészk.’. boszorkány rokkája’ népi név. bablevelű varjúháj’. babkalevél l. anyaf ű. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. babér a. 1998: babér (Priszter 411). A bábavirág népi név. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. leánder’. EWUng. A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. 44: 23). közönséges babérfa’. rock.bábarokka maradt fenn. A bábarokka ’öregasszony. Marzell Aconitum napellus subsp. A babérrózsa összetett szó. fehér vajvirág’. 1783: Bab levelü fü (NclB. Vö. ismeretlen eredetű. és áztazd meg abban” (Nyr. Vö. borsófojtófű. cseh vavřín. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. a leánder hivatalos magyar elnevezése. minták hatására is létrejöhetett. TESz.’. kfn. a növény R. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. előtagja szlovák eredetű. levelét pedig fűszerként használták. a névadás magyarázatára l. vö. bábavirág N. bobok (gen. méhanyafű (→ anyaméhf ű). rocke. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp.). Rocken. a névadás szemléleti háttere. bábakalács helyett. lauro. A névadás magyarázatára l. babka. babkalevél a. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435).

J: ’Laurus nobilis. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába.) első megjelenése a BesztSzj. bagrina. A névadás magyarázatára l. az oszmán-törökből a tör.: RMGl. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. bagrena N. vö.’. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). vasfű’. a névadás szemléleti háttere. A bagolyeper népi név. bogojszekfü (Kótyuk 76). J: ’Ruscus hypoglossum. bagrena. hogy ez a növény az „MA. p« ’csomagolás. kötél’. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. században a babérfának csupán különböző részeit. összetett szó. ▌ 3. UEWb. Zauberei’ jelentést tulajdonít. erdei szamóca’. 1783: Báj-fü (NclB.bagolyeper Genaust fába a. azok babérfává változtatták. bagr(na ’fehér akácfa’. 147). ba= et.). A BesztSzj. J: ’Fragaria vesca. ▌ 2. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. közönséges babérfa’. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). Melius leírásából az is kiderül. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. baÛ ’kötelék.). J: ’Verbena officinalis. — ~fa 1500 k. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek.: ? ’Laurus nobilis. 125). közönséges babérfa’. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. 99). ba= ’mágikus.-ben előforduló „bay phÿw”. hogy a XVI. még madárpogácsa. bagó(p(r. idegen szó. tör. 212). 1841: bájfü (Barra 322). hogy a babért a legenda szerint Apollónak. vö. bagóeper. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. Nyr. bagrena ’fehér akácfa. bagolyeper (ÚMTsz. bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. 126: 299. J: ’Chenopodium botrys. a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. 257). A török szó ’mágikus kötés. bagrena bájfű 1. bogyókra. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. lónyelvű csodabogyó’. báj előtagjának a TESz. eper utótagja ugor eredetű. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. vö. 428). Nyr. ba=la-. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. megjegyzi. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. varázslat’ jelentésben került át a magyarba. báj. Idegen nyelvi megfelelőre vö. és az EWUng. J: ’Verbascum densiflorum. 1783: Baj-fü (NclB. | 1590: ’Laurus nobilis. A kötés a varázslás általános módja volt. fehér akác’. kötés’. vö.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. (Melius 51). a szb. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. bagolyeper (MagyGyógyn. csuv. A báj előtag ótörök eredetű. közönséges babérfa’. A R. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). 99).-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. virág vadon termő. hogy a növény. Vögelbeer ’madárbogyó’. bau ’kötél’. ▌ 4. J: 1395 k. elsősorban a babérmagot (baccae lauri). A bagrena népi név. erdőben gyűjthető növényekre. 836. bagr(na. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. varázserő’. 1578: Bayf×nec gr. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). szegfű. ba=i ’varázslás. bodza bagóeper l.: RMGl. szalag. ujg. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. 344). bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn.-hv.). is bizonytalan ’varázslat. dúsvirágú ökörfarkkóró’. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. vö. Daphnéba. miri- . baddza l.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj.). bagrinca l. ném. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. fehér akácfa virága’ átvétele. bilincs’. Az utótag magyarázatára l. bagrina. bagolyszegfű N. az RMGl.’elvarázsol’. A bagolyszegfű népi név. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. 1395 k. J: ’Robinia pseudacacia. 1775: Baj-fü (Csapó 20).-féle laurus Alexandrina. tat. J: ’ua. b): RMGl. A bájfű (1. oszm. 126: 299. azt jelzi. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). bagóep(r.

J: ’Betonica officinalis. bakszaka (ÚMTsz. regina prati ’a rét királynője’ nevét. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R.: Betonica: Bakfw (CasGl. 1998: bakfű (Priszter 512). (Melius 80a). bakszaka l. 1783: Bak-fü (NclB. R. 130: 303). pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. A bakakalács név arra utal.bajnóca rút adományozott. bajnok a. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. A lónyelvű csodabogyó (3. TESz. orvosi bakfű’. id eſt. réti legyezőfű’. 255).) a lat. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. 1577 k.’. 1470 k. J: ’Spiraea. J: ’Tragopogon pratensis. ▌ 3. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet.). 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. 378) nevet javasolja a R. a névadás alapja nem világos. trágos ’kecskebak’. 4: 30). 387). J: ’Lycopodium clavatum.). ennivalója. vadárvácska’. A bakszakáll (1. ang.’. 408). EWUng. Marzell Filipendula ulmaria a. 408). bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. névadásukhoz talán felhasználták a növény R.. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. ennek gyökerét. gör. bájos a. strucctollakra emlékeztető virágzata.. réti bakszakáll’. bakszakáll (ÚMTsz. bajnok a. TESz.) a lat. herba ’fű’) fordításával keletkezett. neve Spiraea. ma Filipendula). pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. legyező(f ű). Fűvészk. J: ’ua. bakszakál (MNy.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon. bakbűzű gerely l. 408). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 348). borvirág. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését. Fűvészk. 300). A vasfű bájfű (4. N. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. sz. gerely bakfű 1. réti bakszakáll’.. a): RMGl. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. Castleman 71. Fűvészk. kapcsos korpafű’. XVI. ném. J: ’Filipendula ulmaria.: Bakfw (OrvK. 1775: Bak-fü (Csapó 23). A névadás alapja.’. herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. ill. 130: 303. Tragopogon (< gör. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű.) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. 301). lat. Fűvészk. J: ’Carlina acaulis. A bakfű (1. 29/8). A réti bakszakáll (2. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. — N. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. bajtergyán l. báj a. A legyező előtag a növény R. 1807: Bakfű (Magy. mint amuletumot. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). szártalan bábakalács’. queen of the meadow ’a rét királynője’. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135).: Barba hirci. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. Diószegi– Fazekas alkotása. 1775: Bak-fü (Csapó 22). Melius a ném. lat. J: ’ua. bakszakáll. Nyr. ▌ 2. J: ’ua. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. J: ’Viola tricolor.. 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. v. Wiesenkönigin ’réti királynő’. ▌ 2. N. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). J: ’Tragopogon pratensis.) bakfű neve szintén a lat. legyező nevének átvétele. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 1578: Bakf×nec gr. a névadás magyarázatára l. 1783: Bak-fü (NclB. herba hirci. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat.). EWUng. bakszakáll (ÚMTsz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. cica). 2. A néva- . Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. bajnóca’. 627).

323). | 1798. A baktop a Magy. még bakfű.’. szakny.). (OrvK 324/3). A sárga jelző a virág színére utal. pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. A ballangókóróból rövidüléssel.). A bakszarvúfű a lat. Bocksbart. cseh kozi brada.). 1610 k. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. mezei iringó’. 210). 379). A baldián. || ballangó N.. J: ’Eryngium campestre.. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bak a. Ballagó-kórót gr. 289). (TESz. Bockshornkraut. barba di becco. 182). Fűvészk. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. 258).-ben fordul elő)’. 1864: barangkórót gr. bucerus ’ökörszarvú’. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Nyr. macskagyökér’. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). Bádian-fü.. J: ’Aegopodium podagraria. vö.: BakÅarwo fweth gr. szb. Fűvészk. podagrafű’. TESz. barba caprei. balha l. 1807: Baktopp (Magy.bakszarvúfű dás magyarázatára l. a fű utótag magyarázó szerepű. J: ’ua.’. ballankóró (ÚMTsz. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró. tüskés balangó (MagyGyógyn. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. 210). balzsamfű . J: ’ua. Fűvészk. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. goat’s beard. a lat. ballankóró.. TESz.. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. a névadás magyarázata. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. — N. Fűvészk. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. A ballangó népi név. Báldrián-fü (Csapó 166). baktop 1807 e.) és a vadárvácska (3. a ném. le. 182). a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. d): RMGl. kozobrad. macskagyökér gyökere’. Bockshorn.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. bige a. kozjabrada. (TESz. ördögszekér. 130: 304.-ben. vö. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). topog a. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. báldián l. officinalis. J: ’Trigonella foenum-graecum. bak a. A kapcsos korpafű (2. 130: 305.’. barbe de bouc. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp.: Baktopp (Julow 257). Fűvészk. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből. Fűvészk. tehát a növény ballag. — ~fű 1775: Baldian-fü. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. 124: 123. Növényszótár 6). bakszarvúfű 1577 k. kozja brada. Nyr. ballangókóró balsamfű l. gör. EWUng. topog a.-hv. 1948: Baldrián (MagyGyógyn.-i Aegopodium (< gör. fr. Genaust Aegopódium a. baktop (a nemzetségnév csak a Magy. aigós ’kecske’. A névadás magyarázata. officinalis. 1813: bigetsi Baktopp (Magy. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. 1911: baktop (Cserey. ném. bige a. ballanó l. ballangókóró (MTsz. 1783: Báldián-fü (NclB. görögszéna’. Genaust tragophýllus a. szerzőinek alkotása. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy.). A báldrián idegen szó. — tüskés ~ N. bonzalgó (MagyGyógyn. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. lat. || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). ném. J: ’Aegopodium. bolha ballagókóró l. 1998: baldrián (Priszter 532). hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. ballag a.. J: ’ua. EWUng.) bakszakáll neve népi név. ang. 407). kecskeszarvúfű. 1948. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy.. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék. bucerius.. ballang. barlangó (MTsz. J: ’ua. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”.). rom. 1798: Báldián (Veszelszki 436).). ol. kozibród.’. ballangó a. bolg. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. Nyr. A főnevesülés történhetett önállóan.

Ember és növényvilág 198). alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). A balzsamfenyő összetett szó. 364). EWUng. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. Fűvészk. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. 1783: BalÐam-fü (NclB.és utótag magyarázatát l. hogy a madár akkor énekel. A bálványfa a lat. TESz.). lat. közepétől adatolható. J: ’ua. vö. magyarázatát l. Ezerjófű 21). — büdös ~ N. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). J: ’ua.’. vö. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. Marzell Abies balsamea a. 2. 1813: Bal’samfű (Magy. hosszan kihegyezettek. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. ném. a banga ’bamba. büdözsbanka (Péntek– Szabó. Balsampappel ’balzsamnyár’. Fűvészk. ezeket a patikákban balzsam v. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. Balſamum olaÿth gr. J: ’Ailanthus altissima. A névadás magyarázata az lehet. vö.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). vö. lat. valószínűleg a ném. Genaust Ailánthus a. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. J: ’ua. tavaszi hérics’. vö. sz. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. istenfa’. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). J: ’Geranium macrorrhizum.’. balzsamnyár(fa)’. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. feltehetőleg a ném. . balsamum ’ua. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. 521). balzsam-jegenyefenyő’. amikor tavasszal a hérics virágzik.) összetétele. ném. banka a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. magyarázatára l. balzsamolaj néven árulták.’. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. J: ’Adonis vernalis.’. ang. banka a. balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). kerti kakukkfű’.-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. ▌ 2.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. még Boldogasszony oldala. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). latin szakny. a névadás alapja a növény óriási mérete. A banka és a büdös banka népi nevek. Ember és növényvilág 198). banyómuszkáté (Szabó–Péntek. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. ném. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. Götterbaum ’bálványfa. vadkakukkfű’. J: ’ua. illatos gólyaorr’. Balsambaum ’balzsamfa’. A mirigyes jelző arra utal. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. balzsamos nyár (→ nyár). sp. bálsamo.’. szakny. jegenyefenyő. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. J: ’Thymus vulgaris. és szívesen szagolgatták a virágot. a fából kivont balzsam R. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. 74/1). balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. bandikó l. banka (Péntek–Szabó. J: ’Thymus serpyllum. 389).) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. mirigyes bálványfa’. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). muskáta a. balzsam-jegenyefenyő l. N. J: ’ua. balbalzsamfa l. A banka szóhasadás eredménye. a R. Marzell Populus balsamifera a. A balzsam Európában a gör. banyómuszkáté N. Marzell Ailanthus glandulosa a. A névadás szemléleti háttere.. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. mivel a madarat butának tartják. balzsamfű 1. J: ’ua. J: ’Abies balsamea. Balsam. az elő. A balzsamfű növénynév magyarázata.’. balzsamokat készítettek. balsamum. 243). összetett szó.’. J: ’Populus balsamifera. βάλσαµον ’balzsamcserje. balsam. balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. (OrvK. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. 1841: balzsamfű (Barra 314). A banyómuszkáté népi név. Balsam átvétele. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. Halmai 5..

1783: Bárány nyelv-fü (NclB. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 330). 1783: Báránynyelv (NclB. bárányfark (ÚMTsz.).: RMGl. A baracklevelűfű a lat. ami a bárány bundájára emlékeztet. N. molyhos ökörfark’. de a név utalhat a Plantago mediára is’. bárányfarok bárányka N. N. — N. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’.). A bárányfarok báránynyelv 1. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz.). — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). hosszú virágzata.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). molyhos. J: 1578: ’Plantago major. pitypang’. amelyek aztán elszáradnak. bárányfark l. J: ’Plantago lanceolata. 1948: báránynyelv (Halmai 15). барабóй. a borsos jelző talán a növény illatára utal. mivel a névadás alapja. barangkóró l. J: ’ua. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. J: ’ua. J: ’Verbascum densiflorum. vö.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. báránylábvirág l. J: ’Persicaria hydropiper. b"r"nf™rk. A bárányka erdélyi népi elnevezés. J: ’Verbascum thapsus. A névadás alapja a növény csüngő. J: ’Taraxacum officinale. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106).) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. J: ’Borago officinalis. bárányfű N. 1847: báránynyelv (Peregriny 354). A bárányfű népi név. A bárányfejűfű népi név. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. A báránynyelv (1. J: ’Sedum acre. amely állati farokra emlékeztet. a foltos kontyvirág is gumós növény. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. a latin arno- . 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. ballangókóró bárány l. rom. J: ’Amaranthus caudatus. ném. 279). EWUng. ▌ 2. 2. Fűvészk. барабóля ’ua. 1807: Báránynyelv fű (Magy. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. Fűvészk. ▌ 2. blg. d): RMGl. 47). J: ’Arum maculatum. J: ’Colchicum autumnale. Genaust Perséa a. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. A báránycsecsfű Benkő alkotása. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. lándzsás útifű’. 1560 k. ősszel tűnnek fel a virágok. pihéinek elfújása után pedig kopasz. 1610 k. 334). 1998: bárányfarok (Priszter 297).). A baraboly vándorszó. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. burgonya’. báránfarok (ÚMTsz. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett.’. | 1783: ’Plantago major. foltos kontyvirág’. ▌ 3.. — Ö: turbolya~. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). i. a névadás magyarázata. bárányka (Péntek–Szabó. bárányfejűfű N. ezt követően. kerti borágó’. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. TESz. hogy az apró. 364). N. bárányfejű fű (ÚMTsz. dúsvirágú ökörfarkkóró’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. N. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. hosszúkás. ukr.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. agni lingua est herba nota. Báránynyelv (MagyGyógyn. szintén Benkő alkotása. borsos varjúháj’. elsősorban a tavaszi levelek’. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. bárányvirág bárányfarok 1. Marzell Amarantus caudatus a. 528).). őszi kikerics. barabúla ’burgonya’. a névadás alapja.’. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. nagy útifű’. 368). bárányfű (ÚMTsz. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. még csicsiskoma. 528). barabói ’baraboly. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. A növény fejlődésére vonatkozóan l. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. 4: 30). bókoló amaránt’. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. Ember és növényvilág 221). virágos hajtása mirigyszőrös.’. vö.) tükörszó. a névadás szemléleti háttere. 1578: Barány nyelw (Melius 149). bárányfark (MNy. 155). N. borsos keserűfű’. Műszótár 441). bárányiröm l.

báránylábvirág (ÚMTsz. J: ’Vitex agnus-castus. régen borspótlónak használták: „magva . azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). J: ’Vitex agnus-castus. Idegen nyelvi megfelelőre vö. barátcserje’. csípős. Lämmerblume fordítása. Az elnevezés alapja. Goatbart ’kecskeszakáll’. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. J: ’Primula veris subsp. Mönchspfeffer tükörfordítása. ill. pitypang’. pirosítógyökér nevéből vonták el. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. Glossopétalon a. aries ’kos’) fordításával jött létre. 415). A barátbors a ném. Barány nyelw” (Melius 149). ökörnyelv) került a névbe. barátcserje’. 128: 181. a növény levelei vékonyak. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). veris. J: ’Corydalis solida. 128: 181).báránypirosító glossus (< gör. 4: 30). A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. bors izü és csipösségü” (Barra 322). 220). barátfő . ném. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. A bárány előtag magyarázata talán a sok. aren. állatnyelvhez hasonlítanak. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. — N. arnós ’bárány’. az bárányszűzfa l. glôssa ’nyelv’) fordítása.). báránypirosító’. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). bárányvirág 1. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. gör. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. 1798: Bárány. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). lingua ’nyelv’. apró. a névadási szemlélet háttere. gen. bárányüröm 1. bárányüröm’. Melius 429. A bors utótagot az indokolja. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A névadás magyarázatára l. birka’. tavaszi kankalin’. a fű magyarázó utótag. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán).’. Genaust Arnóseris a. Bárány Irem (NclB. A báránylábvirág metaforikus elnevezés. akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. 312). 1903: bárányvirág (Nyr. lat. 1998: báránypirosító (Priszter 294). darabos. gömbös virág. Ember és növényvilág 273). 734). | 1590: ’Artemisia pontica. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. a lat. ▌ 2. 1841: bárány üröm (Barra 209).. a névadás személeti háttere. Szabó. amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. A bárányvirág tükörszó. hogy „a’ régiek azt hitték. összetett szó. barátfő 1578: Barát fxnec gr.’. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. Lingua arietina. 1578: barány Irxm (Melius 158a). SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi.. még ökörnyelv.) népi név. az az. Melius 433. barátbors barátfejűf ű l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. amelyek báránybundára emlékeztetnek.) népi név.. Nem kizárt azonban. 128: 181). || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). a ném. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. 209).) a lat. ovis ’juh. J: ’ua. Marzell Artemisa vulgaris a. J: ’Taraxacum officinale. ▌ 2. 1783: Bárány üröm.. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. hosszúak. sárga virágja hosszú száron található. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. az utótagot a növény R. || barátcserje l. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. hogy a növény csüngő. báránylábvirág (MNy. lingua ovis. szüzességét megtarthatja. termése égető. J: 1578: ’Artemisia pontica. Nyr. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. üröm. szűzbárány 75 barátfő utótagra l. ujjas keltike’. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). lingua arietina (< lat. magyar alkotásnak tűnik. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. abszintüröm’.: RMGl. J: ’Alkanna tinctoria. A különböző Artemisia-fajok. (Melius 75a). bárányüröm’. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. J: ’Artemisia absinthium. ném. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143).

Növ. 11] a. fehéres buroklevél alján egy dudor v. szem’) is hatással lehetett névalkotására. bari a. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). A névadás szemléleti háttere.’. bršč ’medvetalp’. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a). — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. 264).). a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. áldott bárcs’. | 1807: ’Cnicus. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. — Ö: pápafű~. le. Heracleum sphondylium [1. bariska. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. a levelek fogazottak. bárcs’. vö. csomó található. vö. ahol Marzell szerint az előtag bär. a mony ’here’ magyarázatára l. Bariska (MagyGyógyn. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. bršť. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn. Öhr ’fül. a növény előfordulási helyére utal. bárány a. áldott bárcs’. 410). barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. b‘šč. karéjos levelei vannak. bárkavirág (Péntek–Szabó. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. agármony. a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. Kniezsa. áldott bárcs. SzlJsz. valószínűleg a ném. sőt R. bárcs bárcs 1. A nyugati medveköröm (2. barátok l. vö... szúrós. Az áldott bárcs (1. barát. J: ’Datura stramonium. 410). Mönchskopf tükörfordítása. foltos kontyvirág’. A bariska népi név. barcsa. ÚMTsz.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). || barátfű 1783: Barát-fü (NclB.. A névadás alapja. EWUng. | 1998: ’Cnicus benedictus. paponya.’. Marzell Cnicus benedictus a. Melius 387. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. TESz. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. vö. ▌ 2. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. farkasölő sisakvirág’. 44: 29. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). medvetalp’.. 328). amelyet a népnyelv bariskának nevez. céklaleves’. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. baracsika (ÚMTsz. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. Növényszótár 64). a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. ami heréhez hasonlítható. 458). bárcskóró l. 81.). nyugati medveköröm’.). N. csattanó maszlag’. bariska N. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. Barschklo.).. bárkavirág N. egyedi adat. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). barcs a. 1998: bárcs (Priszter 340).-hv. szúrósak. 11: 6). EtSz. szerzetes’. 1807: Bárts (Magy. N. J: ’ua. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. a ném. bariska. J: ’Acanthus mollis. szlk. barszcz ’medvetalp. CV. hogy a tölcsérszerű. ill. J: ’Aconitum vulparia. A barátfő Melius alkotása.). fehér fejhez hasonló csonk marad vissza.’. szln. A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. tótok és ~ salátája barátf ű l. N.’. áldott bárcs’. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. Ember és növényvilág 198). Melius a barát. . Pfaffe ’pap. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. J: ’ua. J: ’ua. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). A magyarba talán egy ki nem mutatott. Fűvészk. de feltehető szlk. J: ’Arum maculatum.. áldottfű. 1783: Barát fejü fü (NclB. TESz.. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Nyr. 1998: áldott bárcs (Priszter 340).. szb. cseh bršľ ’ua. mint az áldott bárcs (1. or. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé.) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A névadás alapja a tüskés toktermés. Szabó. 1628/1793: Barts (EtSz. nyugati medveköröm) nagy. J: ’Cnicus benedictus.. борщ ’káposztaleves céklával.

1500 k. az utótagra l. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz. R. A barkóca szláv.. 1379. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. 1783: Bárſony virág (NclB. Noah’s ark. Katikasisakvirág’. a bársony előtagot a növény R. Fűvészk. bronkovec ’barkóca’. Fűvészk. bársonyvirágfű nevéből vették át. amely később beleolvadt a magyarságba.: Flos amoris. Fűvészk. 2. még bársonyvirágfű.’. hogy a *brěkovica. Marzell Aconitum napellus a. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt.. 344/22). gyökér a. 1350. Ember és növényvilág 291). 514). J: ’Amaranthus caudatus. 423). (OrvK. 103).. szépek. fojtós berkenye’. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak.. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. Lehet. a levelek nem bársonyosak.: RMGl. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. A bársonyszép Melius alkotása. vö. 2. UEWb. | 1783: ’Sorbus domestica. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet.. (Melius 92). 1577: sorbus: barkocza (KolGl. 2. Melius 409. EWUng. valószínűleg délszláv eredetű.). barkolca l. EWUng. 1813: Bársony virág (Magy.2: RMGl. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is. 1577: ’Sorbus sp. J: ’Amaranthus caudatus. 775). barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). A bársonyparéj összetett szó. 1783: Barkótza (NclB. bókoló amaránt’. összetett szó. vö. bókoló amaránt’. cso- . 214). sz. J: ’Amaranthus caudatus. 365). bársonyvirágfű 1577 k. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. J: ’Scrophularia nodosa. TESz. 1813: Barkótzafa (Magy. bársonyos virág. Szabó.). viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. varjúmogyoró. 1500 k. szln.). Fűvészk. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja. brokovec. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata.). 383). a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. — N... A barnagyökér a ném. burján. paraj a. barkóca barlangkóró.). barkócafa ’vadberkenyefajta. ném. ang. 1590: ’Sorbus sp. göcsgyök. 374). valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. ebből való a berkenye. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. göcsös görvélyfű’. BraunwurÅ tükörfordítása.). | 1813: ’Sorbus domestica. J: 1257. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). J: ’Galium verum. XVI. *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. 29: 249). — N. J: ’Amaranthus caudatus. amely bárkához hasonlítható. | ’Sorbus sp. barkócafa (Péntek–Szabó. vö. A magyarba egy feltehető déli szl. v. R. b#rsom b•rjan (MNy. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. A bársonyburján népi név. napellus. EWUng. — N. Hasonló típusú névadásra vö. bársonyszép. A tejoltó galaj virága sárga. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. 1527. paraj a. bársonyburján N. 1350: Barkolchafa (OklSz. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. bókoló amaránt’. berkenye’.). berkenye’. A bársonyka az ótör. J: ’ua. vö. ballangókóró barnagyök l. kiemelve azt.. gyomnövény’.: Barſon vÿragh fwet gr. bársonyka 1807: Bársonyka (Magy.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. J: 1325. bársonyvirágfű. a névadás alapja a virág. berkenye’. fojtós berkenye’. tejoltó galaj’. 1379: Barkochafa (OklSz. a névadás alapja a bíborszínű. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. és a szép utótagot illesztette hozzá. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. A névadás magyarázatára l.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl.: RMGl. 364). 103). 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. barlangó l. gyökér a. Amaranthus: barson virag. 1527: Bacolcza ffara (TESz. bókoló amaránt’. TESz. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). a névadás magyarázata a barna. barkóca ’vadberkenyefajta. TESz.

J: ’Dictamnus albus. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bársonyszép. a): RMGl. bozsarózsa. bazsajikum. TESz. bazsajka.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. || bazsalikom 1577 k. 1595: basalnak gr.: Pionia: Baza rosa (Herb. a ném. bojtorján bazza l. 1775: BaÐa-roÐa. nagyezerjófű’. bazsarózsa helyett. bazsarózsa a. bazsajékom. Fűvészk. bazsarózsa a. 105). — ~rózsa 1577 k. 1998: bazsalikom (Priszter 437).. bársony a.: Baſalicom (OrvK. szb. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. lat. A N. a nagyezerjófüvet (2. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. blg. busarózsa. mindkét növényt. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). 316). ▌ 2. 379). paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. az az. 316). ang. bazsalikomfű 1. bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. vö. A nagyezerjófű (2. 1610 k. v.) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett.). sz. 316). 105). basarúzsa (MTsz. bársonyos virágokból álló bugavirágzat.). 1578: Braſiliom. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. J: ’Ocimum basilicum.). d): RMGl. 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. (OrvK. szl. Melius a lat.) és kerti bazsarózsát (1.’. 1525 k. — N. még bársonyka. Baſalicomot gr. 105). neve paeonia mascula. Melius 409. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. masculus ’hím’. 1742: basilika-f× (EtSz. J: ’ua. kerti bazsarózsa’. A bársonyvirág összetett szó.. buzsarózsa (ÚMTsz. az utótagot pedig lefordította. Samatblumen tükörfordítása. 80/27). J: ’Paeonia officinalis subsp. bazsajékum l. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. bazsarúzsa. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. officinalis. A bársony előtag ótör. 1841: bazsalyikom (Barra 315). esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki. a R. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a).’.-hv. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve.: RMGl. ▌ 1. 131). (Beythe 92a). 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). J: ’ua. bazsa basilica. bòžūr.). A nagyezerjófű (2. (OrvK.’.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF.’. barza l. basarózsa l. bazsalikomf ű basilikumbojtor l. b™zs™licsk™. eredetű (első megjelenése: 1395 k. J: ’ua.: ’bíborszínű bársony’). 105). 1595: Baſalicum (Beythe 44). N.: RMGl. 105). Fűvészk. — N. 1. bažur ’ua. J: ’ua. c): RMGl. EWUng bársony a. Fűvészk. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. EWUng. 38/17). és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. bazsalika. . 171/30).’. velwet-flower ’bársonyvirág’.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. lat. J: ’ua. bazsalikomfű bazsal l. 29: 249). A névadásra l. 92). 1783: BaÐal-ró’sa (NclB. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. 105).’.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy.). tejoltó galaj’ (MNy. božurъ ’sáfrány.) is használták epilepszia gyógyítására. még bársonyburján. 1783: Ba’salicom. BraÐiliom (NclB. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445).bazsa bárszony-virág ’Galium verum. BaÐiroÐa (Csapó 30). XVI. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. 1540 k. Baſilicum (Melius 109a). a növény R. a névadás magyarázata a bíborszínű. bazsarózsa.: Peoniaca: bazar (CasGl. basilicum l. — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). J: ’ua. 105). TESz. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. bodza basalrózsa. 379). e. bazsalik (MTsz. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. 131). 1798: Baſalikom (Veszelszki 328). (Melius 108a). kerti bazsalikom’.: Baſa roſat gr. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). 92). 390). Szabó. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. bazsalicska. бoжýp ’bazsarózsa’.

A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. bazsalikom a. a k. J: ’Actaea spicata. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. boglárka~virág békaboglár l. ang. bazsalrózsa. 365).. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). J: ’Ranunculus flammula. bazsilikumot gr. 1998: békaboglárka (Priszter 477). királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. amelyet a békaboglárkából vontak el. angyélika. ▌ 2. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. Bottört. paradicsom.) Melius alkotása.’. szappanfű’. amely később főnevesült. mivel a két növény hasonló. 1998: békabogyó (Priszter 291). basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. 1948: békabogyó (Halmai 6). lat. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. Basilikum. Benkő alkotása. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. a növény sekély.. J: ’ua. Az erdei. A békabogyó összetett szó. ang. békabogyó’. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. vö. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. J: ’ua. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. J: ’Ranunculus aquatilis. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437).és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. Melius 416. amely Diószegi–Fazekas alkotása. békaf ű nevéből vette át. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. Fűvészk. Basilie.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). TESz. ném. bazsalikom a.. a névadás alapja hasonlóság. 2.). nagy víziboglárka’. békaboglárka 1. békaboglárka l. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. базилúк. Ember és növényvilág 199).’. basilicum végső forrása a gör. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. Nyr. tyúk~ béka l. J: ’Ranunculus aquatilis. békaboglárka’. -um ~ m. or. fekete békabogyó. J: ? ’Saponaria officinalis. de nagyobbak. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. vö. wild basil ’vad bazsalikom’. J: ’Actaea.békaboglárka bazsalik. R. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt.) a ném. Növényszótár 5). — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. basileús ’király’. A bazsalikom latin eredetű. bazsarózsa. 365). 365) nevet javasolja a R. basilje. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. Fűvészk. Szabó. bazsalyikom. galamb~. basilikón [phármakon] < gör. 1783: Béka Boglárka (NclB. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. 52. J: ’Ajuga reptans. bazsajikom. szappanfű’. uzsora stb. Ez a gör. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. mocsaras területeken fordul elő. J: ’Acinos arvensis. basìlico. muzsika. bazsaikom. fr. ném. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. A bazsalik. boglárka. lat. 1911: fekete békabogyó (Cserey. az utótagra l. 129: 187. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). Hasonló névadási szemléletre l. Marzell Calamintha acinos a. J: ? ’Saponaria officinalis. basilic. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. lat. múzsa. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. hv. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). -om megfelelésre vö. csomborpereszlény’. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. 2. Genaust basílicum a. templom. 390). lat. Basilienkraut. bazsárrózsa bazsa begy l. J: ’ua. R. hortenzia. — vadbazsalikom N. ▌ 4. 368). vö. Növényszótár 5). Benkő a béka előtagot a növény R. A békaboglárka összetett szó. (ÚMTsz. zs megfelésre vö. ▌ 2. bosiljak. ol. basil. indás ínfű’. Fűvészk. A szóbelseji k. 383).’. bazsaÇikom. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. vonták el a ké- . ▌ 3. a szóvégi k. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. 368). feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. s ~ m. mindkettő illatos. basilikón.. EWUng. 2. nagy víziboglárka’. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30).

kanálhoz hasonlóak. zöld. f. békaláb a. hogy a mezei zsurló (1.előtag magyarázata.: Beka lenchÿeth gr.: kalan (BesztSzj. 129: 191. vízi hídőr’. szakny. közönséges gyujtoványfű’. ▌ 2. valamint levelei tojás formájúak. békafű 1. rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. A ’vízi hídőr’ (2. szakny.: elsősorban a Ranunculus repens. 1911: béka-kalór v. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. 1948: békafű (Halmai 6). Szóhalm. N.).. hogy a növény mocsaras helyeken terem. A névadás alapja. lenlevelűfű. békaláb (ÚMTsz. a béka.). A békalen a ném. hunior fé. TESz. vö. közönséges gyujtoványfű’. Nyr. J: 1583. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374).. Marzell Alisma plantago a. | 1775. J: XVI. A névadás magyarázatára l. Froschkraut tükörfordítása. 1843: Békakalán (Bugát. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). Vö. J: ’Linaria vulgaris. vizi apium (SzikszF. mocsaras helyen.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. kanál (Hoffmann–Wagner 76). amit a békák kedvelnek. 1783: Béka Len (NclB. vízi hídőr’. Marzell Actaea spicata a. békafű (ÚMTsz. nedvesebb területeken fordul elő. kanál a. névadását magyarázza is: „Ranunculus. 1604: bekalen (MA. 1395 k. 1911: békafű (Cserey.a. ÚMTsz. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. A békaláb népi név. még békakanál. Froschlöffel tükörfordítása. hogy a növény vízben él.: RMGl. amelyek álló. 37). közönséges gyujtoványfű’. A 80 békalencse névadásra l. Nyr. 1590: Ranunculus: Sômôr fé. ami a békák tartózkodási helye. 1903: béka-kalór v. m. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos. a lat. takta. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). — N. békaláb (ÚMTsz.). J: ’Alisma plantago-aquatica. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. kanál (Cserey. vö.) is vizenyős helyen tenyésző növények.vagy folyóvizekben. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló.békabogyótakta sőbbi szerzők.).. m. J: ’Actaea spicata. Fűvészk. Kis Bekaiu f×” (Melius 175). Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). A békafű Melius alkotása. békaláb (MagyGyógyn. békaboglárka’.) jelentésű békafű a ném. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette. 1798. békalencse 1. A békaláb (1. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. 1577 k. mint a békák. J: ’Equisetum arvense. Nyr. amely hosszú békalábhoz hasonlít. Krötenflachs (NclB. békalen XVI. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). a név magyarázata. magyarázatára l. békaláb 1. meddő szárára utal. fekete békabogyó’.. békafű. . hosszú nyelűek. Növényszótár 9). 1935: 182).. 391). 312). Növényszótár 9).). 129: 191. A névadás alapja. a békabogyó előtag talán a ném. 1903: ’Linaria vulgaris. 1: 39). A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. az az. a békaláb (2. 1583: béka fiu (Nyr. a lat. kúszó boglárka’. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek. A takta ’Actaea’ nemzetségnév.) összetételben az utótag a növény hosszú. EWUng. 30).a. 1948: békakanál (Halmai 6). békabogyótakta. f. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn.. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása.: béka len (NéNy. J: ’Alisma plantago-aquatica. Krötenbeere tükörfordítása. EWUng. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. ▌ 2. sekély vízben fordul elő. kanál a.. TESz. 1590: ’Ranunculus sp. boglárka’. a névadás magyarázata. 129: 187.: ? ’Linaria vulgaris. 129: 187. 1841: békabogyó takta (Barra 8). 1798: ’Ranunculus flammula. béka. 1775: Béka-fü (Csapó 34). vagy beka fé. 1783. hogy a növény vadon. 86). barázdált. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. Nyr. 391) tükörfordítása. sz. J: ’Ranunculus sp. sz. 129: 188).) és a közönséges gyujtoványfű (2. A békakanál a ném.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. | 1604. béka. mezei zsurló’. a fekete tojásdad bogyókra utal.

). A béka előtag magyarázata. ▌ 2. Nyr.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni.-ből adatolják. Szabó.).. . 1590: Equapium. 117). A víztől csöpögő. 455). ebbql chÿnalÿ koÅoruth. béka. 129: 191.. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a).) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van. békarokka. hogy a növény nedves helyeken fordul elő. hanem a közönséges pásztortáskára (1. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. vel. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. bábarokka.: RMGl. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. a névadás szemléleti háttere.-nek — a TESz. a rokka utótagra l. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). és az EWUng.) jelentés 1578-ból. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql. Isten taskaia (SzikszF. és az EWUng. béka.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. 1775: Béka rokka (Csapó 270). békához hasonló színe alapján. d): RMGl. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik.. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). EWUng. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. disznókék. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. és vérzés elállítására sem használható. 1578: Béka lencze (Melius 145a). hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. közönséges pásztortáska’. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. J: ’Arum maculatum. a XVI. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. Melius 428. első előfordulása: 1395 k. J: ’ua..). 1610 k. sz. béka. békasaláta N. TESz. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng.a.-ben és az EWUng. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. pitypang’. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. — N.: RMGl. J: ’Equisetum arvense. is.: RMGl. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. 129: 194. a növénynek a mezei zsurlóéra (1.) jelentésben tűnt fel: 1577 k. 2. 455).’ vízilencse néven említik először. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. a növény vérállatófű elnevezése. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp.) vonatkoznak. békasaláta (ÚMTsz. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. Wasserlinse”. vö. Nyr. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). 1595: Beka rokka (Beythe 104). békalencse’. szakny.a.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). A békasaláta népi név.. béka. 99*/ 4. 129: 194. 128: 58. 455).: RMGl. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. vö.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld. mezei tarsóka’. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Capsella bursa-pastoris. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. sz. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. ’Lemna’ (TESz. ha kÿnek orra vere ÿar. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. Marzell Equisetum arvense a.’.: RMGl.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban. mezei zsurló’. foltos kontyvirág’. Az OrvK. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp. A TESz. végéről adatolható. ▌ 2. Nyr.. 597). a szó első megjelenését az OrvK. Az adatok azt mutatják. Nyr. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF. J: ’Thlaspi arvense. 99*/ 4. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. J: ’Taraxacum officinale. békarokka 1. epane: Vizi lencze (SzikszF. a XVI.a. 6). Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. a névadás magyarázata. vadsaláta (→ saláta). A TESz. 6). bábaguzsaly.békarokka (OrvK. 455).ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna.

békavirág. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. paptarsoly.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul. vö.) elnevezése alapján jöhetett létre. bikavirágat (ÚMTsz. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). EWUng. valószínűtlen. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. berekenyér (MTsz. ▌ 2. hogy helytelen név.’. J: ’Taraxacum officinale.. sebek) utal.. belekenyer l. 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). bele- .. Bruchlattich ’mocsári saláta’. N. 1775: Béka virág (Csapó 34). N. 129: 196). közönséges gyíkfű’. 2. az utótag a lat. ezüstös hölgymál’. Froschblume.).. A parlagi macskatalp (4. 390). Marzell Hieracium murorum a.). N. a növény egyéb tarsoly. ill. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. sárga virágúak. talán téves név. 1775: Béka virág (Csapó 81). idegen nyelvi megfelelőre vö. belekenyér (MNy. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). 129: 196. 1762: béka virág (PP. belekenyer. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. a latin név szerinti mutatóval). ▌ 4. béka a. a növény nedves. ▌ 3.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. békavirág (ÚMTsz. béka a. 761). de megjegyzi.). Nyr. J: ’Ranunculus aquatilis. Nyr. 2.). 4: 31). békavirág 1. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. boglárka’. J: ’Ranunculus repens. 129: 196. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). J: ’Malva neglecta.) nevét Csapó felveszi ugyan. var a. J: ’Hieracium murorum. papsajtmályva’. martilapu’. 1783: Béka virág (NclB. Krötenblume tükörfordítása. Waldspinat ’erdei spenót’.). bélekenyér bélekenyér 1. J: ’Tussilago farfara. pl. természetesen ez sem zárható ki. erszényesfű. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl.. közönséges pásztortáska’. 365). 1813: Béka varfű (Magy. 1798: ’Ranunculus flammula. a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). Az előtag talán a növény másik. 393). belek(nye. | 1775. istentáskája. Ezerjófű 74).békavarfű 683). salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. Ranunculus acer a.) jelentése van. ▌ 2. nagy víziboglárka’. békavirág (Szabó–Péntek. benek(nyér (EtSz. 365). var a. kúszó boglárka’. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. J: 1742: ’kerti virágfajta. 1798: Béka virág (Veszelszki 248). vö. eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. Ember és növényvilág 278). A békavarfű ótör. erszény.) a ném. erdei hölgymál’. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. Fűvészk. békavirág (Péntek–Szabó. 129: 198.). kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. ▌ 7. J: ’Prunella vulgaris. bíkavirág. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). — Ö: boglárka~. bursa pastoris ’pásztor táskája’.) és a pitypang (6. J: ’Capsella bursapastoris. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374).. Az ezüstös hölgymál békavirág (2.: „dagadas leÅqn. A martilapu (7. békaboglárka’. 1783: Béka virág (NclB. békavirág (ÚMTsz. 415). 129: 198). J: ’Hieracium pilosella. A békavirág (1. némelyik vízben él. 1783: Béka TarÐoly (NclB. Ranunculus sp. Az erdei hölgymál (3. 175). bélekenyér (MagyGyógyn. réti boglárka’ (Magy. Fűvészk. erre utal a vízi jelző is. 5. pitypang’. 139) mintájára” jött létre (Nyr. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5.. J: ’ua. N. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. parlagi macskatalp’. belekenyér (ÚMTsz. 1798: Béka virág (Veszelszki 458).).) békavirág neve népi elnevezés. Nyr. ▌ 5. vö. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. 1577 k. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. pásztortarsoly stb. 410). rüh’ (1405 k. 122). 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. ▌ 6. 1742: béka virág (Nyr. vizenyős helyeken tenyészik. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. TESz. J: ’Antennaria dioica. — N. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. 383). varfű.

bilind (MagyGyógyn. A belénd elnevezés a XX.: Iuscianum: belend (BesztSzj. EWUng. 108). vö. 617/29). belim. a papsajtmályva (1.). kerti koriander’. bilind (Rápóti–Romváry 85). hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. 1577 k. 1792: belindnek gr.belénd kenyér. állat is-Alces. 259). Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is.). 1694: bilindnek gr.: bellend fűveth gr. 146). maradjanak abban. bxlénd. belek(nyé r. kenyér a. 1395 k. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 1500 k. — N. belénd 1. Beléndfű (MagyGyógyn. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. J: ’ua. 1520 k.: RMGl. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja.). A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett.-hv.) kenyér. J: ’ua. 259). bél a. belek(nyer. XVI.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. blen. belén l. 1585: belénd fÖ (Cal. 255). 255). másként ezek zavarodást okoznak. bl\n ’beléndek’. 1948: bilinfű (MagyGyógyn.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. a növény bolondítófű elnevezésével. 1595: Belen fiju (Beythe 108a).’. fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. blem ’beléndek’.) kerek. belekeny(r (ÚMTsz.. J: ’ua. böling (CzF. még a mályvafélék (Malva sp.: RMGl. kalács. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk. 255).: Belend fwr†l gr. Belind (TESz. szb. 1610 k. (OrvK. J: ’ua. беленá ’beléndek’. 1647: bxlénd f× (TESz.’. pl. a belénd d-je inetimologikus járulék. 1578: Beléndnec gr. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. bilin (Halmai 40). bellény. — ~fű 1500 k. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). bilind (Jávorka 973).). bilind (MTsz. 258).). J: ’Sorbus sp. Bőling (Tsz. bilin.) almaformájú. J: ’Coriandrum sativum. belénd i i 83 belénd deliczi 45). A bélekenyér népi szó. bolondító beléndek’. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). (TESz. bár a belénd-nél esetleg a R. 1948: Belind. ▌ 2. apró. J: ’Hyoscyamus niger. a): RMGl. vö. ehető termését és a berkenye (2. vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl. (Ne- . bilin (Nyr. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252). A berkenye (2.. cseh blín. 255). elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. Földi Kritikája alapján felvethetjük. benekenyér. a): RMGl. madárpogácsa. vö. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. bölény a.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. blen ’beléndek’. kenyér a. 1609 u. 1792: Belind fÍnek gr. Belén. ábránd’..: Iusquianus: Belend fy (Növ. 24: 480). Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R.: RMGl.. belekenyé r. 259). Bellény (MagyGyógyn.). beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. belind.’. R. apró gyümölcsét. 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). blěnъ ’beléndek’ szava került át. (Nedeliczi 45). Növényhatározó 154).. a növény bölény elnevezése. d): RMGl. a): RMGl. blén ’beléndek’. De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. (Melius 64). bellény. — N. beléndnek gr.).).’. balha [fÿw] (Herb. szln. 1525 k. A bélekenyér összetett szó. bél a. 255). latine calicularis: [belentfw] (CasGl. блян ’beléndek. 108). sz.). 185). berkenye’. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64). blg. (TESz. mint: Belénd. N. — ~fű 1470 k: Iusganius grece. belénd (Szabó–Péntek. 108). 1791: belende (TESz. vö. Belind. Ezerjófű 88–9). a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele. 1578: Belén f× (Melius 64). TESz. A belénd szláv eredetű. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre). or. szlk.: Coriandrvm: belend fÿ[w]. pogácsa stb.

1798: Beléndek (Veszelszki 252). vö.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. J: ’Datura stramonium. bilindek. MNyj. | 1807 e. Nyr.. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. bölênd(k (MTsz. maszlagos nadragulya’. J: ’ua. csalma a. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. Schöne Frau. csattanó maszlag’. 86.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’.. nem meggyőző. belénd a.’. szerint Márton szótára (1800). (Barra 345). 44/4). 1903. áldott bárcs’. Melius 398. MNy.. belindek.. J: ’Atropa bella-donna. 1807 e. Benedicta luxatiuat (OrvK. bilind(k (ÚMTsz. J: ’ua. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. 127: 331. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját.). Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. Nyr. J: ’Cnicus benedictus. J: ’Atropa bella-donna. 24: 480). | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). azonban a név már korábban is előfordul (1798). bilindök. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. bölény a. században tűnt fel a magyar nyelvben.: Beléndek (Julow 256). bilindek. ▌ 3. Kniezsa.. SzlJsz. bolondító beléndek’. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. bilindek. bölény a.’. szerint az a feltevés. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). a névadás azzal függ össze. csak a XX.). bellény l. beléndfű l. A csalmás beléndek elnevezés későn. Szabó. 1966. belénd a. bölöndök (ÚMTsz. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. 1800: beléndek. J: ’Hyoscyamus niger. 29).). amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. A beléndek első megjelenése a TESz. 1998: benedekfű (Priszter 340). 1841: . halált okoznak. a hasonlóság alapja. bello ’szép’. Melius 398. csalmás. csalmatok. maszlagos nadragulya’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. EWUng. 264). J: ’ua. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. EWUng. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). 1835. beléndek’. ném. bilindek (Csapody–Priszter. Genaust belladónna a.. A kerti koriander (2. TESz. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. J: ’ua. böléndekkel gr. bxléndxk (CzF. 1998: ’Hyoscyamus niger.. Szabó. 259). bella donna ’szép aszszony’ < ol. EWUng. 38: 465– 474. MNövSz. Kniezsa. vö. Marzell Atropa belladonna a. csalma a. bölindök. — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. — N.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ▌ 2.. A maszlagos nadragulya (2..). TESz. a TESz.’. bilíndëk. a kerti koriander is bűzös illatú.: Benedicta laxatiuat (OrvK. belénd béles l. belénd benderó l. bëlëndëk. bilindök. 1835: Belendek (Kováts. bilindëk. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn.). N. beléndek a. szépnőnyenadragulya. || benedikta 1577 k. ▌ 2.).’. 1966: beléndek. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). bilin (Nyr. MNyj. SzlJsz. bilindök. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1.) jelzők a virágra utalnak. 1783: Benédikta gyökér (NclB. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). 1800. 376). a TESz. J: ’ua. 127: 331. és az EWUng. 86. 42/12). A fehér és a tölcséres (3. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). süveg’ szóból -s képzővel alkották. belindek (Márton: TESz.. donna ’asszony’). a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. 38: 465–474. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344).: ’Hyoscyamus. vö. beléndek a.) és a csattanó maszlag (3. csimázillatúfű. 328). hogy a növénynek pupillatágító hatása van. böléndök (SzegSz. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. A tudományos lat. belladonna ’szép asszony’ < ol. beléndek 1. a köznyelvben a beléndeket használják. Magyar patika 26).. J: 1798. 22: 23. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. 1998: beléndek (Priszter 398). bába~ (→ bábakalács) belindek l. bolondító beléndek’.

berökfa (ÚMTsz. berekfa. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. 21ével. J: ’ua. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra.). erdei gyömbérgyökér’. vö. bélekenyér 85 bergőburján mése van.. berekvirág.) jelentése népi adat. beden(kfüÇ. börrög ige. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. St. Benediktenwortel. hierba de San Benito. A bergőburján előtagja a N. a névadás alapja. J: ’Geum urbanum. Marzell Alnus glutinosa a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. berekenyér. lapály’. herbe de Saint-Beno¢t. 2. bërrëg.). A bergőburján népi név.). 1795: ’láp’. berreg. benedikta l. Moos-Erle ’mocsári éger’. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. A névadás alapja az a monda. a növény Erdélyben használatos elnevezése. 59). amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. benedécere ’áld’) átvétele. J: ’Orchis sp. benedekfű benekenyér l. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). — N. Genaust benedíctus a.’. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. 365). A fehér jelző a virág színét jelzi. black alder ’fekete éger’. Az áldott bárcs (1.’. A népnyelvi berekfa magyarázata. 1813: Sz. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138).). vö. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy.. J: ’Tussilago farfara. A benge nemzetségnév. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). Cnicus benedictus a. bengő-burján (MagyGyógyn. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. Fűvészk. sással benőtt terület. berekinnye l. bengőburján l. Diószegi–Fazekas alkotása. beregfa.benge benedekfű (Barra 119).. — N. a N.). A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. lat. 2.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. Fűvészk. bereg. holl. mézgás éger(fa)’. bergőburján beregfa l.-i lat. lat. bönge. benge 1807: Benge (Magy. hogy a növény jótékony hatású. J: ’Alnus glutinosa. 376). Vö. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. vö. martilapu’. — Ö: kutya~. nedves területek szélén alkot erdőket.’. 28: 42). a drog neve Herba Cardui benedicti. utótagja a burján szláv eredetű. 388).. J: ’Rhamnus. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). Szent Benedek napjával.) átvétele. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. Növényszótár 11). ritkás ligetekben. kosborfélék’. folyók árterében fordul elő. ném. neve Centaurea benedicta. bönge a. a mai szakny. 1783: Szent Benedek füve (NclB. bergő burján (ÚMTsz. a névadás magyarázata. J: ’ua. J: ’ua. bergő burján (Nyr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. berök (ÚMTsz. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. TESz. ang. ang. Herba benedicta és a ném. J: ’Anemone nemorosa. 178). Vö. 1911: fekete beregfa (Cserey. b(nge ’néhány szemből álló. Benediktenkraut mintájára jött létre. a N. neve Cnicus benedictus.) benedekfű neve a lat.) jelentésű. ▌ 3. ingoványos. Benedictenkraut ’benedekfű’. A benedekfű ’martilapu’ (3. 381). bened(kfüjj (ÚMTsz. ezt kötötte össze a népi képzelet márc. szakny. ló~. Az erdei gyömbérgyökér (2. A benediktagyökér Melius alkotása. benge’. Fűvészk. Bennet’s herb. bereg. ÚMTsz. a ném. áldott gyógyító erejű. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. sp. benedictus ’áldott’ < lat. berek a. A benedikta a R. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a fa lápos. ber(kfa. berekfa. Benedek fűve (Magy. gaz’ a jelentése. A név- . bereginye. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). Marzell Geum urbanum a. ’dudva. benedicta (< lat.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. varjútövis~. N. EWUng. fr. ber(kfa (MTsz.. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). berek a. berki szellőrózsa’.

Nyr.: RMGl. 211). 1998: veres berkenye. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416). berek(nye. bereginye. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. J: ’Sorbus domestica. ami a fa hivatalos elnevezése lett. 393) nevet javasolja a R. 343). Bervén-fü (Csapó 45). 1793: börvely (TESz.). vörös berkenye (Priszter 508). fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek. közönséges csillagpázsit’. berekenye-fa. 110). J: ’ua.’.). Sorbellum: Berkenye (SzikszF.-hv. брякúня ’galagonya’. ném. 374). berginyefa (ÚMTsz. Fűvészk. — N. 377) nevet. 110). berekinnye. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. Bermudagras. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. 374).: RMGl. sz. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29).: RMGl. N.: RMGl. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. N. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. v.). TESz. J: ’Sorbus aucuparia.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl.: RMGl. A Bermuda-fű tükörfordítás. börvzng (ÚMTsz.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. брéкúня ’madárberkenye’. 374). 1405 k.: Sorba: Berekenye (CasGl. vö.. (Melius 183a). Marzell Cynodon dactylon a.).: RMGl.). 214). berkenyi l. fonásra használják.berkenye adás szemléleti háttere. A lat. erdei borostyán’. 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. vö. ukr. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. A fojtós berkenye (3. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz.: Berveng (TESz. 1595: bxrvengh (Beythe 97).: sorbellus: berekene fa (SchlSzj.). 110).: RMGl. 1578: Bxrueit gr. J: ’ua. vö. A névadás alapja. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF.’. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). berekfa bervéng 1. szln. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). 110). 1525 k.). 214). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a). madárberkenye’. 366). 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. — N. ném. 1775: Börvény (Csapó 45). vincapervinca második fele önállósult). 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. Ezek a lat.: RMGl. 1590: Sorbum. брeкúнa ’barkóca’.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. J: ’Vinca minor.: sorbellum: berekine (SchlSzj. A bervéng feltehetőleg német eredetű. 2. Fűvészk.’. ▌ 2. J: ’Hedera helix. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). 1395 k. 110). ▌ 2. bőrving (ÚMTsz.) fojtós jelzőjére l. 1783: Börvény.: Pervinca: berwing (CasGl. 1470 k. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. 110). berkenye 1. . valamint i > ë > e változással jött létre.’. sz. J: ’Cynodon dactylon. 16. beerwinck ’kis meténg’. bervinc.). 1841: bervéng (Barra 269).: TESz. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). 110). a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. Bervéng (NclB. 110). J: ’ua. 2. J: ’ua. Bervén (Magy. szb. 1405 k. berkenye’. 211).: RMGl. blg. N. szlk. A madárberkenye (2. R. — Ö: madár~. berökfa l. J: ’Sorbus sp. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416).’. kis meténg’. 214). brekyňa ’ua. 2. 1783: Veres Berkenye (NclB. 1647: pervingh (TESz. Fűvészk.) vörös jelzője arra utal. 110).: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. 1775: Börvei-fü.’. berekenye. berekinye. Fűvészk. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. 298). b): RMGl. A berkenye szláv eredetű. — N. J: ’ua. — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416). megszárították és porrá törték. 1395 k. 1813: Börvény.) a veres Berekenye (Magy. 124: 122. fojtóska. hogy a kosborok ikergumóját kiásták. bereginyefa. ▌ 3. EWUng. bereknye (ÚMTsz.). J: ’ua. XVI. ang. 1500 k. pervincaból származnak (< a lat. J: ’ua.’. fojtós berkenye’. Bermuda grass. a): RMGl.. kutyacseresznye helyett.’. brèkinja ’ua. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. 1783: Berkenye-fa (NclB. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló.). | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351).’. brekínja ’ua.’.

bikásfű N. J: ’Orobanche alba. a névadás alapja. 315). elsősorban a tavaszi levelek’. részben pedig népetimológiával keletkeztek. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. J: ’Potentilla reptans. R. nevének átvétele. Herba vaccæ. az ótör. || ~űfű N. barvienok. vö. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. gömb alakú termés lehet. A kis meténg (1. EWUng. 1798: Betonika (Veszelszki 94). 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. bervinc kerülhetett át. hagymájára utal. csattanó maszlag’. 387). barwinek. indás pimpó’. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. N. Bika fÍnek. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek.-i Betonica átvétele. J: 1578. fulák (→ szulák). (Melius 37). ném.. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). Ember és növényvilág 199). pervenche. TESz. Diószegi– Fazekas alkotása.) és az erdei borostyán (2. 348).. bibi a. bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. prvinka. mint a mony ’here’ más növénynevekben.. 1775: Betonica (Csapó 22). 1998: betonika (Priszter 512).) örökzöld növények. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. Fűvészk. bikatökűfű l. privinka. vö. télizöld helyett. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. tök a. 1807: Bétónika ’Betonica’. — N. A bikatökűfű erdélyi népi név.. (Barra 312). Fűvészk. őszi kikerics. földiborostyán (→ borostyán). Fűvészk. 1807 e. bibilevél (Péntek–Szabó. tehénfű. Fűvészk. 1783: Bétonika (NclB. 1807. 1775. indás ínfű levele’. A betonika a lat. 1798. folyófű. J: ’Ajuga reptans. fehér vajvirág’. J: ’Vinca minor. a tök az őszi kikerics gumójára.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. A bikafű a lat. (Veszelszki 332). 1807. a börvény nevet Csapó pl. bika a. szászf ű. Az alakváltozatok részben hangtani úton. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). R.: Betonica (Julow 263). J: ’Betonica officinalis. kis meténg’. Ember és növényvilág 221). orvosi bakfű’. herba tauri fordítása. A börvénymeténg összetett szó. bikatök bicske l. így indokolja: „A’ levele sötét zöld. bibilevél N. bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. ol.-hv. 1813: Bikatök (Magy. bőrszerű. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. bikatöküfű (Péntek–Szabó. martilapu’. 1783. jelentése ’kis seb’. 376). amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. Fűvészk. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. | 1807 e. 2. A bikatök összetett szó. a névadás magyarázata. A bikatök névadás alapja a kicsi. bakfű helyett. Fűvészk. bikásfű (MagyGyógyn. a névadás magyarázata: „Herba tauri. Vö. J: ’Tussilago farfara. a növény R. Bikavirág (MagyGyógyn. 2. tök a. bakfű’. EWUng. csipke bigecsi baktop l. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. szlk. 125: 68–73). 365). 348). 1998: ’Betonica officinalis. J: ’Colchicum autumnale. pl. bervéngmeténg. 1783: Bikatök (NclB. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. 264). TESz. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. agármony. orvosi bakfű’. pervinca. 183). . 1841: orvosi betónikának gr. betonia l. az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. szb. 2. szakny. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. ebből b(rving fejlődött. Vö. eredetű bika -s képzős alakja. A bikásfű népi elnevezés. Bockstaud’n ’bakbokor’. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. bibi a. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. cseh barvínek. J: ’Datura stramonium. A bikavirág népi név. le. levelük kemény. bika a. A magyarba a ném. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. 1998: Betonica. Marzell Datura stramonium a.

A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. 4: 425). bisziókf ű bocérkata N. gömbszerű termésére utal. A magyar változatok külön-külön átvételek. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). ▌ 3. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). biszjók l. apró. 2. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. busziók > buziók. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. busióc. vö. J: ’Taraxacum officinale. jelentése ’kócos’. EWUng. pikkelypáfrány’. bocér a.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. *p) megfelelés alapján létrejött változata. lóköröm. még szamárköröm. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. 1787: Büziók (MNy. 1911: csipkés bodorka (Cserey. sz. Nyr. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). bilin. TESz. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. bodza bocskor l. 365). A kövi bodorka (1. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. mindkét növény kőfalakon fordul elő. belénd bilindek l. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). ördög~ bocsorvirág l. biszjók. vö.) jelzőre l. TESz. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). N. A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. bingó l. szamár. 1841: biszijók (Barra 315). J: ’Ajuga reptans. a névadás magyarázatára l. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. pitypang’. bisióc.). bocfa l. biszió (Nyr. fodorka nyomán alkotta. A csipkés (2. Genaust basílicum a. eredetű. a büziók -ü. BiſziókfÍ” (PP. Vö. Ōc¥mum a. a névadás alapjára l. busziók (NyK. bocér a. mezei iringó’. bozsor bisziókfű 1. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. 29. Az indás ínfű (2. még kőfal. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. bimbó a.. hogy a növény levele. Növényszótár 22). bolond~. J: ’Eryngium campestre. 1876: bosziók. 6: 201). 34: 262). 1604: bimbó ’bogyó’ (MA.bimbófű hogy a levelek szamár. băsîióc. — N. bócér kata (ÚMTsz. biszió l. ▌ 2. buszujóka (NyF. fekete fodorka’. 29: 250). Báccifer a. nagyf ű~. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. J: ’ua. 390). — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. bisziók > bissziók. aranyos fodorka’.) Wagner alkotása. Hasonló típusú névadásra l. A kövi bodorka (4. bosióc. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. a névadás alapja a növényen található sok. J: ’Asplenium ruta-muraria. J: ’Asplenium trichomanes. ló körmére. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. csipkés fodorka (→ fodorka). szúrós gömbalakú virágfej. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. fekete fodorka (→ fodorka). . busuióc ’bazsalikom’. buszujog a. 1708: „Barſalikom. varjú~ bipenella l. buszujok.). indás ínfű’. EWUng.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. buszujók > buszujog. Bissziok. A bisziók román eredetű.) jelzőre l. ▌ 4. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. 4: 425). Fűvészk. Növényszótár 22). bürök biszijók.. Fűvészk. kerti bazsalikom’. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta.’. A bocér ném. 12: 97).).. 129: 118.). hogy az egész növény tüskés. TESz. beléndek bilinty l. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. Buziók (MNy. buszijok. bisziókf ű bocca l. angyal~. buszujog a. 2. 365). a névadás alapja a növény kissé fodros levele. buszujok (ÚMTsz. 182). Bocérkata (MagyGyógyn. valamint az. J: ’Asplenium ceterach. buszujóval gr. EWUng. ▌ 2. J: ’Ocimum basilicum. bimbó a. buszujog (MNy. bilind l.. Növényszótár 22). patájára emlékeztetnek. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. rom. 1813: Bisziok (Magy. végső forrása a gör. pimpinella bireg l. bika.. J: ’Asplenium adiantumnigrum. 29).) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a fekete (3. a bodorka 1. basileús ’király’. kövi fodorka’. buszijok (MNy.

a): RMGl. 1839: ’Sambucus sp.) hasonló. 62: 24). bójza.) fekete. szln. 118).’. 1838.. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört.. 1550 e.).). göcsös görvélyfű’. 1405 k.). bèz. J: ’ua.. bnz. baz. J: ’ua. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. 119). 132).). ▌ 2. mac. a névadás szemléleti háttere. borzafa. bodza a. ill. a): RMGl. XVI. borzeg. bodza’.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. boszf™ (Nyatl. 1798: Bodz-fa (Nyr. borzég. szln. borzék. 1578: Fay Bódza (Melius 25). A bodza szláv eredetű. bez. XVI. — fái ~ 1500 k. 1998: földi bodza (Priszter 491). 392). a): RMGl. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. sz. 1517: bozzanak gr. | 1578: ’Sambucus nigra.). bojza ’fekete bodza’ (MNy. baddza (Nyatl.). 1783: Fekete bodza (NclB.). 1500 k. fekete termései vannak. Bozza fa (NclB. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. 1839: botcza (TESz. hogy a termést festésre használják. a névadás alapja. bójzafa. 4: 31). TESz. bozza. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). N. 118). bazza. 29: 251). J: ’Sambucus sp.: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. | ~fa 1470 k. — N. 160). a bodza terméséhez hasonlítanak. v. burzá (ÚMTsz.. bodza a. bezjè. bodzacseresznye. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. majd bozza és elhasonulással bodza. 1550 e. бьз. borzáng.: Sambucus: faÿ boßa. 286).) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. fekete bodza’. cseh bez. 1538: ’Sambucus sp. 118). v. 1783: ’Sambucus nigra. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. J: ’Scrophularia nodosa. J: 1470 k. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. bodzfa. göcsös görvélyfű’. J: 1517. bozdafa. bozafa.. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. bodza a.. bocfa. 286). feketecseresznye (→ cseresznye).: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. 1838: Borzag. бъзье.. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. bodza a. 118).). bъzъ szava kerülhetett át. 1759: Bocz-fárúl gr. ill. vö. csomós’.’.). ebulum: bozia (SchlSzj.. bócfa. N. bodzfa a. blg.: borsa (MNy. 119). 118). bojzik. N. bodza’. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. 352). б^зе. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. boszf™. bodza’. N. blg. vö.. festő jelzői a termés színére utalnak. Borzang (Tsz. bodza-fa a. EWUng. Méhes kert. vö. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. A göcsös görvélyfű (4. kerek. — N. 132). barzafa. 1470 k.’. Vö. бoзе.. TESz. göcsös görvélyfű’. vö. TESz. (DomK. — N. (Szattmáry Király Gy. levele. cseresznye a. A bodza előtag jelentése ’göcsös. | 1583. hogy a növény . arra.bodza TESz. v.: TESz. 57: 357). virágzata a bodzáéhoz (1. ebből a bozja. bodza 1. — földi ~ 1395 k.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. EWUng. Bojza.: RMGl.). szb. J: ’ua. bojza. alacsonyan növő növényt jelzi.. 118). or. J: ’Sambucus ebulus. A fekete bodza (1.) különbözteti meg a bodzát (1. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. bodza’. ▌ 3. N. gyepű~.: RMGl. 363). A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti.: Sambucus: faÿ boßa.) földi jelzője a lágyszárú. borza fejlődött. J: ’Scrophularia nodosa.: bozafa (CasGl. Fűvészk. бъзие. A bodzacseresznye összetett szó. N. bozzafa (ÚMTsz. cseresznye a. bodor a. feketebodza (→ bodza). A gyalogbodza (2. J: ’ua. bócf™.. XVI. sz. 1578: Bódza (Melius 24a). — Ö: gyalog~. amelyek az apró szemű cseresznye. bozda ’visszércsomó’ (TESz. fab(dza (MNy. hogy a növénynek kicsi. bocf™. barza.. 1430 k. fekete bodza’. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört. b&zje. bojzing. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. bocca. J: ’Scrophularia nodosa. Borza-fa. 115). gyalogbodza’. bodzfa a.).-hv. 1783: Bodza-fa. 1538: boocÅafa (TESz. EWUng. bócfa (ÚMTsz. J: ’Sambucus sp. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai.). sz. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). 286).. боз.). bodza a. bodor a.).’. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). borzing (MTsz..: RMGl.: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. A bodzfa előtagja szláv eredetű.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

zamatos turbolya’. amerikai alkörmös’.. bürök börzsöny 1. TESz. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. a rom. burdujlapi (MagyGyógyn. ▌ 2. börzsöny. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. borfestő helyett. brindusavirág l. burusztujlapi.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. burusztoj lapi. Ember és növényvilág 221. brindusavirág (Péntek– Szabó. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140).. bötkő l. 1807: Berzsen (Magy. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. — N.’. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. bölénylapi. brésil ’börzsöny’. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. 347). N. mivel kereskedelmi cikk volt.’ átvétele. Péntek–Szabó. az őszi virág’. bresillum ’ua. 1783: Bösvény (NclB. 363) nevet javasolja a R. brîndúşă ’ua. A brusztujlapu összetett szó. A brindus erdélyi népi elnevezés. J: ’Anthriscus cerefolium. közönséges acsalapu’. J: ’ua. bölényvirág l. brustur ’ua. 1775: Bösvény (Csapó 49). brezil. belénd kapta nevét.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét.). EWUng. Idegen nyelvi megfelelőre vö.). amely arab eredetű (vö. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. 425). verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. bölény bölindök.’. J: ’Ricinus communis. borsfű brusztujlapu 1. Ha mindezek az arabból származnak. Ember és növényvilág 221). bruzdújlapi. EWUng. pitypang’. festőszőlő (→ szőlő). Fűvészk. az amerikai alkörmös (2. bugolya a. 187). bösövény (ÚMTsz. Ember és növényvilág 221). gyöngy~ bucsfenyő l. J: ’Taraxacum officinale. lapu utótagja szláv eredetű. őszi kikerics. J: ’Petasites hybridus. újlat. brasil. 2. foltos bürök’. festékanyag’. buckó l. brindus. 279). bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere.’ átvétele. az előtagra l. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. brindus brosfű l. 259). Brustujlapi. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). blowball. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. bugolya a. J: ’Phytolacca americana. az előtag a rom. bölömbika (Jávorka 973). . bölénylapu. szürkésfehér gömböcskéire.’. J: ’Phytolacca americana. bölömbika a. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. TESz. 1948: bösvény (MagyGyógyn. alkörmös. — N. borozdojjlapi. ▌ 2. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. verzino ’berzsenyfa. 317). A ricinus (1. Fűvészk. buruzdujlapi. J: ’Conium maculatum. 1783: Kerti Berſeny (NclB. J: ’Arctium lappa.. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. lucfenyő bucskóró l. Fűvészk. A bölömbika népetimológiás elnevezés. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. bolondító beléndek’. ricinus’. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). nagy bojtorján’. J: ’ua. J: ’Colchicum autumnale. bösvény 1. prov. bőling l. a bölömbika állatnév összetett szó. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. bölömbika a.). A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. N. EWUng. — ~virág N. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata.). — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). TESz. amerikai alkörmös’. a névadás magyarázatára l. N. brîndúşă (Péntek– Szabó. fr. börög l. előtagja a bölény alakváltozata. purusztojlapi (ÚMTsz. 279). J: ’Hyoscyamus niger. az utótag nemzetségnév. vö.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. ▌ 2. börzsöny. Az ol.

bujtorgyán l. holl.’. 1847: burecs (Peregriny 354). 39: 127–133. J: ’Chelidonium majus. 4: 31). buszujóka l. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. 328). — Ö: bársony~. ang. köszvény~.) vadon növő. ném. Ezerjófű 71). бýрен. burján (MNy. J: ’Papaver rhoeas. libatop’. J: ’Centaurea cyanus. J: ’Chenopodium sp.2: RMGl. buza virag (KolGl. a vérehulló fecskefű (2. sz. Ember és növényvilág 218). dutkóró buszujó. 4: 29). бурь_н ’burján. bojtorján buk l. ▌ 4. bojtorján búza l. seprű~ (→ seprűf ű). a névadás magyarázata. szlk. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. J: ’ua. tejesbúrján (Péntek–Szabó. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. pézsmabúzavirág’. 1783: Búza virág (NclB. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). J: ’ua. 775). 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). hegyi imola’. 132). igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. Nyr. 489). buszujog. régen a búzafélékhez (lat. svéd kornblomma. ném. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. 1807: Búzalevelű fű (Magy. — piros~ N.) búzavirág neve öszszetett szó. cigány~ (→ cigányfű). 427). búzavirág búza között termő konkoly l. piros búzavirág (Szabó–Péntek. buszujok. Idegen nyelvi megfelelőkre l. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31).). ▌ 2. J: ’ua. 775). MNyj. A burgonyahagyma népi név. 2. gabonavirág. J: ’Centaurea montana.burecs bujtorgya. kék búzavirág’. kisebb. búzavirág (Szabó– Péntek. 367). N. bazsa búskóró l. 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). bergő~. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). Ezerjófű 69). gaz’. J: ’ua. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). Weitzengras ’búzafű’. mogyoróhagyma’. XVI. A burján ’dudva. búzavirág 1. bodza búsfenyő l. 115). büdös gönye’. korenbloem. tarack~ búzakék l. N. 291). — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). бýрян ’burján. A kék . vö. burján 1. csóka~ burbora l. burgonyahagyma N. közönséges tarackbúza’. nyilván az. neve: Triticum repens. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. mezei pipacs’. auagy. a növényen található több. ▌ 3. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. 113: 349. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. Fűvészk. tövisdisznó~ (→ disznó). burina ’burján. a Linné-féle rendszerben a növény lat. or. ▌ 2. Kornblume. J: ’Bryonia alba. gaz’. J: ’Borago officinalis. A névadás alapja. J: ’ua. gaz. vérehulló fecskefű’. J: ’Allium ascalonicum. MNövSz. jelentéktelen gazok. kerti borágó’. A kék búzavirág (1. hogy a büdög gönye (1. blg. J: ’Elymus repens. 1798: Burets (Veszelszki 106).) és a libatop-félék (3. 420). ilyen a növény mai szakny. ▌ 3. hogy a növény felépítése (levele. Ezerjófű 71). — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). Hasonló szemléletű névadásra l. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. Marzell Agriopyrum repens a. dán kornblomst. A tejes jelző a növényben található nedvre utal. Fűvészk. lucfenyő busirózsa l. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. kalásza) hasonló a búzáéhoz. v. 1807: Búzavirág (Magy.’. a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. burzá l.’. Fűvészk. 1998: búzavirág (Priszter 330).’. — tejes ~ N. 1775: Buza-virág (Csapó 47). Triticum) sorolták.’. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. J: ’Amberboa moschata. N. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). búzakék (Szabó–Péntek.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. a gabonatáblára utal.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. gyógynövény’. cornflower. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma.. || búzakék N. általánosan burján-oknak nevezik őket. gaz’ szláv eredetű.

az utótagra l. büdös a. Genaust Cyanánthus a. bluecaps. J: ’ua.. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. Mollay. EWUng. A hegyi imola (2. festőgyökér. Marzell Centaurea cyanus a. TESz. J: ’Centaurea cyanus. átható.. büdös a. 119–120. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . búzavirág a. 1841: buzérfű (Barra 189). Centaurea cyanus (< gör. 419). Buzér fü” (PP. A buzér ismeretlen eredetű. legno puzzolente. Magy.’. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). 330). A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. J: ’Frangula alnus. kék színű virág (→ kékvirág). Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). J: ’ua. hogy a növény friss kérge kellemetlen. EWUng. Fűvészk. büdös szagot áraszt. ennek alapján elképzelhető. J: ’ua. a búzavirág előtag fajnév. A buzér összes elnevezése (l. forrása ismeretlen. 342).’. 129).’..) pedig búzatáblákban fordul elő.’.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.). a virág színe azonban eltérő. Róbia a..) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). Fűvészk. A névadás magyarázata. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). összetett szó. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. J: ’ua. 1783: Büdös-fa (NclB. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). buzér a. ném. 384). közönséges kutyabenge’. pirítóf ű.) és a mezei pipacs (4. Marzell Frangula alnus a. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. madárberkenye’. Fűvészk. J: ’ua. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. vö. csipke büdös banka l. Ember és növényvilág 197). a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. 1775: Buzér-fü (Csapó 47).. büdöske a. CzF. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). cseh sinokvě t... fenyő. A pézsmabúzavirág (3... J: ’Rubia tinctorum. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. ▌ 2. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy. EWUng. A virág búzakék neve. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. A madárberkenye (2. ol. 1783: Büdöske (NclB. 489). 1783: Buzér-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. 1813: Puzsér (Magy. bükkfenyő (Péntek–Szabó. || puzsér 1783: Pusér (NclB. 489. Faulbaum tükörfordítása. A bükkfenyő népi név. buzér a. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). az illata szintén kellemetlen. A névadás alapja az. 2. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. a bükk előtag jövevényszó. J: ’Abies alba. a pézsmabúzavirág (3. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. a névadás alapja. blaue Kornblume. bűz a. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). veresf ű. búzavirág a. A festő. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. buzér’. 1798: Pusér (Veszelszki 384). 330). 132). dögszagú és mérgező. plavcek. 1998: buzér (Priszter 485). szlovén plavica. J: ’Sorbus aucuparia. A büdösfa a ném. a lat. TESz. a mezei pipacs (4. 120). a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű.. bükkfenyő N. A büdöske származékszó.’. Növénynevek 49–52. közönséges jegenyefenyő’. bűz a. Stinkbaum. hogy a növény megdörzsölve undorító.). || buzér 1799: Bo’sér (TESz. — Ö: pézsma~. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum. Pirosító. J: ’Anthemis cotula. Csapó 254. büdös pipitér’. 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. bluebottle.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű. bücske l. Stinken Holz. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. erdeimester. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang. kékkonkoly (→ konkoly). buzérfű 1708: „Feſtf fü. 2. TESz. Fűvészk. banka büdösfa 1. kék búzavirág’.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. büdöske a.

bérök.) kapta. a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. Fűvészk. 1793: Bürök (Földi 19). Bödök (MagyGyógyn. bürök (Péntek–Szabó. J: ’Aethusa cynapium. 1841: nagy bürök (Barra 167). patikai. bireg. 387). Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. Fűvészk. vö. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy. R. Marzell Aethusa cynapium a. spotted hemlock ’foltos bürök’.’. 347). 1470 k. mint a foltos bürök (1. 349). (Melius 115a). Béreggel gr. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn. a növény levele hasonló a bürökéhez. foltos bürök’. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). bürökgémorr. ném.: „cicota: berwk” (SchlSzj. A büdös jelző arra vonatkozik.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. J: ’ua. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. J: ’ua. A patikai jelző a növény R.) ádázóbürök neve összetett szó. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1. szerint ez nem meggyőző. hogy „Kellemetlen.).) megkülönböztető jelzői a büdös. — apró ~ 1577 k. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). J: 1405 k. J: ’ua.: Bÿwrewk (MNy 11: 38). 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). 187). A bürökgémorr összetett szó.’. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. — Ö: csemege~.: RMGl. 1813: büdös Bürök (Magy. 616/1). A névalkotásra talán a ném. J: ? ’Conium maculatum. árorr. bürökgémorr’. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. 1998: foltos bürök (Priszter 342).: ’Conium maculatum. mocskos bürök (ÚMTsz. Apotheker-Schierling ’ua. maculatum (< lat.’. Börög.. bűröng.v. (Veszelszki 163). ném. magyarázatára l. Ember és növényvilág 22). Genaust maculátus a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. felhasználását jelzi. 616/2). | mocskos ~ 1903: mocskos-. 198).133). és az EWUng. 1798: Börög (Veszelszki 162).). nagy.: Apro bwrkqth gr. A foltos bürök (1. 133).). 1807: adázó Bürök (Magy. a bürök előtag a lat. düh’) is hatással lehetett. Wut ’méreg. TESz.. ádáz a. Török jövevényszóként (vö. cic•ta ’bürök’) fordítása.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. J: ’Erodium cicutarium.. 389). 1500 k. TESz. Genaust Eródium a. ádáz’. bükk a. 1807 e. bükör (MTsz. de a TESz. 1578: bxrkxt gr.’. J: ’ua. gefleckter Schierling ’foltos bürök’.. A TESz. 187). ádáz. a megkülönböztetés a méretekre utal. 347). foltosbürök (ÚMTsz. J: ’ua. 1948: Bürök. 1998: bürök (Priszter 342). foltos bürök’.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458). — N. | büdös ~ 1577 k. 414/15). macul#tus ’foltos’) fordítása. 1841: bürök Arorr (Barra 81). bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. egérszagú növény” (Schönfelder 84). ang. büröklevelű gémorr (→ gémorr). Börög (Csapó 49).) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. bürök bürök 1. ▌ 2. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. J: ’ua. 1525 k. 1841: büdös bürök (Barra 167). | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). a): RMGl.: ’Conium. patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62).: Cicuta: bereg (CasGl.’. A bürökárorr összetett szó. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. Bötök (NclB. foltos. Diószegi–Fazekas alkotása. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. Wutschierling (< ném. J: ’ua. | 1807 e. Az ádáz (2. 1783: Adázó Bürög (NclB. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. 1405 k.). bürök’. talán a ném. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162).). bürökgémorr’. 1783: Bürög. bükör l. 1998: büdös bürök (Priszter 342). oszm. vörös-barnás foltok láthatók. előtagja a növény mérgező voltára utal. 1775: Bödök. 61: 18). — N.. 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört.. Vö.). 187). J: ’Erodium cicutarium. 129). 2. bőring (ÚMTsz.). 1998: bürökgémorr (Priszter 370). bükk a.: Bürök (Julow 257).) foltos bürök (1.’. Fűvészk. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. bürök a.-i cicutarium (< lat. EWUng.: RMGl. . (OrvK. Ember és növényvilág 197). az utótagra l. szakny. Bürköt gr. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. 152). — N..’. ádáz a. a foltos jelző a lat. EWUng. bürök. 133). arra utal.. bürök a. szerint a bürök is- meretlen eredetű. ádáz (2.

gémorr bütykű. A bürök előtagra l. Az utótagra l. vö.bürök 112 gémorr. büröklevelű gémorr l. bürökárorr. bürök. bütyök l. . büröklevelű gémorr (→ gémorr). százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre.

centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört.).: Czámoly (Julow 259).C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). J: ’Aquilegia vulgaris. . centauria. centória. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). (Melius 67a). 393). Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. centaurea 1577 k. cic™f™rok (SzlavSz. J: ’Aquilegia vulgaris. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. ’ezerjófű’ (ÚMTsz. Genaust centifólia a. 212). minus ’kis’) és a k. lat. cickafarok.). J: ’Centaurium erythraea. cicfarkkóró l. cámoj (ÚMTsz. réti harangláb’. cic™f™rokv(r™og. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. orvosi somkóró’. 1807: Tzámoly (Magy. n#dus ’csomó’. serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. vö. 1578: Centaureánac gr. J: ’Melilotus officinalis. kentaúrion. százforintosf ű. vö. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. harangláb | Aquilegia vulgaris. lat. madárporcsin’. 51: 14). centum ’száz’. Genaust Centauréa a. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. || cámoly 1807 e. vö. 131).: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. cintórium. kis ezerjófű’. A népetimológia a lat.. Vö. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. 2. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. 1830: cziczka farka (Nyr. serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. cicafarok. 1813: Tzentauria (Magy. cickafark cickafark 1. J: ’Polygonum aviculare. 318). cicfark. vö. cickafark (SzegSz. — Ö: harangcámoly. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. centaurea átvételével jött létre. cickefark. centaur#um. kentaúreion. cickefarkfű. 583/2). — N.. — N. cintórionnak gr. kentaurí# < gör. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. J: ’ua. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. centaurium. cicafarok. J: ’Achillea millefolium.). cintoria. 1998: cickafark (Priszter 290). közönséges cickafark’. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. cintória ’ezerjófű’. A kis centaurea a lat. lat. Melius 63. százbütykűfű. Genaust sérra a. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. 39: 333. a növény R. 128). cintorja ’ezerjófű’.). a név eredete ismeretlen. cich™-f™rók (ÚMTsz.). 1783: Kis Centuria (NclB. A centinodia a lat. réti harangláb’. a név nem maradt fenn. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). cickefark. Fűvészk. Cintorja (Nyr. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). 345). 1807: ’Aquilegia. A campaniakoszorú Melius alkotása. centum nodia átvétele. réti harangláb’. J: 1807 e. serr#tula (< lat. 1948: Cintoria (MagyGyógyn. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. lat. cicaf`rka. nodiflórus a. lat. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. lat.). 128) utótagjának fordításával (< lat. k.). Melius azonban a lat. — N. a lat.’. 37: 376). és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. lat. cickefarok. Fűvészk. centinodia. cintori™.

sok. I: 1125). a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. J: ’ua. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. közönséges cickafark’. 349). cicfarkóró. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal.’. lat. — cicfarkfű N.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). J: ’Achillea millefolium subsp. 394. Magy. J: ’ua. az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. cickafark’. Az elnevezés alapja a növény puha. cicfark. vö. cickafarok cickóró l. Növénynevek 57–60. vízi peszérce’. cickara. | ~fű N. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’.. cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. 486). Földi 20. TESz.’. vénasszonycitrus cigányburján l. A cickafark összetett szó.). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. Marzell Lycopus europaeus a. — N. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. ▌ 2. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. 300). és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. szintén megkülönböztető szerepű. || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. 484. ezerlevelűfű cifrus l.’.). Fűvészk. bárányfarok ’bókoló amaránt’. közönséges cickafark’. J: ’ua. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. 1841: cziczfark (Barra 206). millefolium. — Ö: kenyérbél-~. cic-kóró (ÚMTsz. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. 419). ennek játszi képzős módosulata. | ’Achillea pannonica. szakny. cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). 1948: cickóró (MagyGyógyn. közönséges cickafark’. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). millefolium. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). J: ’Achillea collina. 486). 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). magyar cickafark’. EWUng. ▌ 3. A cickafark. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). — N.). Fűvészk.. cickefarok l. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. millefolium. 1998: cigánypetrezselyem . cickafark’. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. J: ’ua. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. cickafark. 484). cickórót. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy.-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. cicfark állatnév + fark. Fűvészk. Fűvészk. farok összetételű növénynév. mezei cickafark’. közönséges cickafark’. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313).’. Vö. millefolium. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. ang. ill. 1841: ’Achillea millefolium subsp. 2. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). Marzell Achillea millefolium a. magyar cickafark’. cicfarok. közönséges cickafark’. a növény hivatalos neve ma: cickafark. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett.).’. a latin név mintájára keletkezett (vö. Magy.). J: ’Achillea millefolium subsp. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). cicfarok (ÚMTsz. Mollay. J: ’ua. A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. gipsy wort. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. millefolium). J: ’Lycopus europaeus.). 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. J: 1807: ’Achillea. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. J: 1807. millefolium. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. A név előtagja a cica. J: ’Achillea millefolium subsp. | 1862: ’Achillea. cickefarkf ű. cicfarku korró (ÚMTsz. cickefarkfű. cicf™rk. cicfarkkóró. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). hengerded. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). Fűvészk. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). hosszukás. — N. J: ’Achillea pannonica.

összetett szó.) cigánypicsa elnevezése népi név. Fűvészk.. N. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. cigány a. ▌ 2. szár a.). a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények.) borsos jelzőjére l. 253). J: ’Symphytum officinale. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. J: ’Persicaria hydropiper. A fekete kökörcsin (1. orvosi körömvirág’.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Symphytum officinale. Ember és növényvilág 198). kígyógyökerű keserűfű’.. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. cigány a. Ember és növényvilág 240). TESz. N. picsa a. virágot. Vö. A fekete nadályt ő (3.. cigányvirág 1. a tavaszi hérics (2. összetett szó. nigricans. 1841: tekert czikszár (Barra 378). fekete nadálytő’. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. cigányvirág. J: ’Polygonum. fenék’ összetétele. cikk a. 253).). A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja. cigány a. fekete kökörcsin’. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. cigányvirág (ÚMTsz. cigány a.) nyilván a növény feketés. EWUng. cigányvalag N. valag a. légyfű. A fekete kökörcsin (1. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. bolhaf ű. pettyegetett tüdőfű’. feketés színű virág. az egész növény felépítése (pl. J: ’Symphytum officinale. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. cikk a. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). cigánypicsa (Péntek– Szabó. EWUng. EWUng. N.. cigória l. ▌ 2. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). A cikkszár összetett szó. kerti koriander’. Hasonló szemléletű névadásra l. A kígyógyökerű keserűfű (2.. cigóré. keserűfű.. cigóri. vízibors (→ bors). N. termést tartja’ utótag ugor eredetű. cigánypicsa (ÚMTsz. TESz. J: ’Adonis vernalis.).. EWUng. petrezselyem a. ▌ 3. valag a.) tekert jelzőjét a növény R. Vö. vízihunyor (→ hunyor).). cigány a. A cigánypicsa összetett szó. A cigányvalag népi név. cigány a. cigánypicsa. cigányvirág (ÚMTsz.). cigány a. Fűvészk. cigánypicsa 1. tavaszi hérics’. J: ’Calendula officinalis.) és a pettyegetett tüdőfű (2. a tavaszi hérics (2. N. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R.. A cigányvirág népi név. J: ’Pulmonaria officinalis. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. összetett szó. J: ’Persicaria bistorta. cikória TESz. darabos. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. A fekete nadályt ő (1. cigányvalag.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). cigXvirág (ÚMTsz. borsos keserűfű’. A borsos keserűfű (1. picsa a.. TESz.) és a fekete nadálytő (3.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. . tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. ▌ 3. fekete nadálytő’. keserűfű’. kígyóTESz. cigány a. fekete nadálytő’. vízibors (→ bors). 1841: borsos czikszár (Barra 378). J: ’Coriandrum sativum. N. Diószegi–Fazekas alkotása. kígyógyökér. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. 254).. Fűvészk.) virágja szintén sötétlila színű.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza.. cigánypicsa (Péntek–Szabó. ízekre tagolt. trankfű. cigánypicsa. Vö. petrezselyem a. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. az orvosi körömvirág (3. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez.). EWUng. 1807: Tzikszár (Magy. cigányvalog (ÚMTsz. ▌ 2. virág magyarázó utótag összetétele.. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. bár virága élénksárga. amely a levelet. J: ’Pulsatilla pratensis subsp.. ebgyömbér helyett. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. A névadás alapja.

vö.’. vö.). cichorium. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB.. 1577 k. 307). Fűvészk. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. 1775: Tzikoria (Csapó 207). A mezei katáng (2. többes szám: kichóreia. J: ’ua. 61).). 1783: Czinedónia (NclB. sz.’. 377). Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. EWUng. bötykös v. cinadóna. — ~virág N. a magyarba a lat. erdei gyömbérgyökér’. J: ’Hieracium murorum.). A cikória latin eredetű. k. 411). cicorea (< gör. ciclamino. 411). 73: 396). J: ’ua. ▌ 2. a nevet a cikkelyes kalász (Magy. cinedória. chelidën ’fecske’). cicoria. 16).).).). cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. 1583: Cicoria Cichorium sil. 1610 k. Fűvészk. pareyt. J: ’ua. J: ’ua. Genaust Cichórium a. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. cinadó (MTsz.). J: ’Cichorium endivia. cigória (NyF. 10. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. erdei ciklámen’. cicoria.’ átvétele. vérehulló fecskefű’. EWUng. ném. 455). J: ’Geum.’.. Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. A latin szó a gör. amely a gör. Marzell Hieracium murorum a. — N. ciklam(nt gr.’. lat. vö. J: ’Taraxacum officinale. cinadona. 1664: Cichorium Katankóró. 135). cyclamen. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. gyömbérgyökér’.: RMGl. cikória. 1544: „Vöttem soskat.). [herba] . lat. TESz. — N.: RMGl. ol. 256). ▌ 4. 1578: Chelidonia (Melius 178a). 1998: ciklász (Priszter 384). lat. 307). 1783: Vad Czikória (NclB. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. fr. 128). cinnadónia. 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Fűvészk. ang. Zyklamen.’. cichoreum. ang. Diószegi–Fazekas alkotása. κυκλάµινον ’ua. 70). 1775: Czinadonia (Csapó 91). cykoriat” (OklSz. cikoria. 129). — Ö: porcsin~.’. szakny.’. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. ném.). kichória). hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 48. 104). TESz.. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). 1794: tzikorja (TESz. 1775: Vadcikoria (Csapó 132).: Cicoreath gr.. 127: 47. A cinadónia latin eredetű. cikórija (ÚMTsz. mezei katáng’. J: ’Cyclamen purpurascens. 1763: Czikória (TESz. Cicoria (Lippay II: 90). J: ’ua. — N. h. chicorée. Cinadó (MagyGyógyn. cilján l. Ezek forrása a latin cyclaminos. cinaduna (Nyr. ciklász 1807: Tziklász (Magy. Nyr. csalán címer l. 11: 132). κυκλάµινος. cinagna. kíchora. tzikkelyes kaláſz” (Magy. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász.). cyclaminum. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. cikória virág (ÚMTsz. — ~fű 1540 k.).). sz. ▌ 3. 1998: ciklámen (Priszter 351). lat..: Cichoriana(k) gr.) és a pitypang (4. k. cinadória. 128: 184. 135). 1893: cyclamen (TESz. ol. cigori (ÚMTsz. salátakatáng’. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. J: ’ua. N. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. cyclamen. pitypang’.-i cyclamen került. cinaduna. kichër#. or. vö. kichërion. cikória 1. Zichorie.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. gímnyelv cinadó l. cigóri (NyF. cigóré. az erdei hölgymál (3.. c): RMGl. | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. J: ’ua. Nyr. Fűvészk. kakas~ címnyelvűfű l. fr. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. erdei hölgymál’.ciklámen 116 cinadónia szár a.).) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. (MNy. vö. A ciklász nemzetségnév. (OrvK. 307). cichorea. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. sziklament gr. J: ’Chelidonium majus. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). J: ’Geum urbanum.. chicory. J: ’Cichorium intybus. цикламен. A ciklámen nemzetközi szó. 1807: Tzikória (Magy. Fűvészk. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). cinodonia (ÚMTsz. (ÚMTsz. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). lat. cenedonia (< lat.

ez a latin szó a magyarba is bekerült. Mezei Cypros” (Melius 170a). csarab’.’. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). A méregölő jelző magyarázatára l. 369) nevet javasolja a R. 1783: Mezei Czipros (NclB. N. a név Diószegi–Fazekas alkotása. Genaust Chelidónium a.). A cingrát a ném. cintorium. J: ’Calluna vulgaris. cinmosófű l. A kalinca- . J: ’Chelidonium majus. J: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. 104). szakny. Diószegi–Fazekas alkotása. vö. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. ném. ▌ 2. a drót utótag szintén német eredetű. 184).). és a növényt edények tisztítására használták. cypressus. 1911: cindrót (Cserey.) és a mezei üröm (3. Fűvészk.’. Szent Lőrinc füve helyett.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. fecskefű. cintorja l. kalincaínfű’. idegen nyelvi megfelelőre vö.) szára szintén dróthoz hasonló. A közönséges csikófark (1. A kalincaínfű (1. J: ’ua.-i Cynanchum (< gör. lat. vérehulló fecskefű’. mezei zsurló’. a gódirc utótag nemzetségnév. A cinka nemzetségnév. cindrót (MagyGyógyn. 2. cinadona. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. kýpros). a neveket Melius alkotta.. a csarab (2. 128: 56.). cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. cupressus. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. 384). 37).: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171)..: TESz.). || cingrát N. R.’. Zinnkraut ’cinfű’. EWUng. cyprus ’henna(gyökér). cinmosófű (→ mosófű). 37). a cinadória hangcserével keletkezett. 184). elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). tövistelen fagyalfajta’ (< gör.) cindrót nevének szemléleti háttere. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). cinadónia cintori. Növényszótár 94). A cindrót cin. istenke~ cipor l. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele. J: ’ua. 312). Zinngras ’cinfű’ átvétele. A növény R. feltehető egy ném. J: ’ua. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). cinedória l.’. ciprus cindrót 1. *Zinndrot növénynév is. mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. közönséges méreggyilok’. kynós ’kutya’. ▌ 3. cintorion. A cinadóniagódirc összetett szó. méregölőfű.. ▌ 2. centaurea cipke l. közönséges csikófark’. J: ’Ajuga chamaepitys. mezei üröm’. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. cintória.. cinaduna. első megjelenése: 1395 k. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. méregölőf ű. — homoki~ 1903: Homoki v. A mezei zsurló (2. A magyar ciprus a lat. gen. J: 1807: ’Vincetoxicum. Fűvészk. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. TESz. kalincaínfű’. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). ký#n. Nyr. 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. Genaust Cynánchum a. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). Fűvészk. és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. Fűvészk. | 1841. a cinadona hangkieséssel. Marzell Equisetum arvense a. cinadória. mosófű cinnadónia l. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. J: ’ua. cinagna l.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. J: ’Artemisia campestris. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. J: ’Equisetum arvense. N. közönséges méreggyilok’. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. cinadónia cingrát l.eleme a ném. csipke cipója l. ónf ű. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. J: ’Ephedra distachya. 362). 1841: czinka (Barra 272). a Cynanchum (ma: ciprus 1. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. Vö. Putzkraut ’tisztítófű’.’. (Melius 20). méreggyilok’. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. 1783: Vad Cypros (NclB. cingrát (MagyGyógyn. Scheuerkraut ’súrolófű’. lat. A ciprus latin eredetű. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20).

a növény citromillatú.’. citraria. A déli méhfű (2. háromlevelű citromverbéna’. szakny.. ciprushoz hasonló felépítésű. ill.. a név talán a német.’.stb. cukorjuhar(fa)’. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). EWUng. A cucik népi név. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. levél. J: ’Melissa officinalis. Citronenkraut. 389). vizenyős rét’ első megjelenése 1578. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. A citromverbéna összetett szó. déli méhfű’. triphylla (< gör. nedves talajon él meg. ▌ 3.. A háromlevelű citromverbéna (3. phýllon ’levél’) fordítása. tujafa. A ciprus ’mezei üröm’ (3.) citromfű neve a növény R. 1783: Czitrom-fü (NclB. lemon. nyír3 a. ▌ 2.. citrum ’citromfa. Zitronenkraut tükörfordítása. verb#na. Citronella. ang. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184).) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé. hazánkban csak a nyugati határszéleken. J: ’Aloysia triphylla. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. nyír3 a. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. 111). háromlevelű citromverbéna’.) vadciprus neve tükörfordítás. A verbéna utótag latin eredetű. teker’ tőből) átvétele. A háromlevelű jelző a lat. orvosi citromfű’. ág’ < indogermán *²erb.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1.. EWUng. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). 1998: cukorjuhar (Priszter 289). vö. verbéna a. Cucik (MagyGyógyn. citromcserje. koriander cucik N.. J: ’ua. 1911: citromfű (Cserey. tri’három’. lat. amely cuclihoz hasonlít. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. verbéna a. citromf ű. citromfű (ÚMTsz. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297). mezei pipacs’. életfa’. a névadás alapja. Szabó. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). háromlevelű citromverbéna’.. — Ö: fenyő~. mirtusz-. az előtag a lat. TESz. Genaust Tripetália a. J: ’Papaver rhoeas. k. és hasonló az orvosi citromfűhöz. J: ’Melittis melissophyllum. J: ’ua. 234). Zitronenstrauch tükörfordítása. ha megdörzsölik őket. Marzell Calluna vulgaris a. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. a névadás magyarázatára l. olajfa. a növény a verbénafélék családjába tartozik. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. Genaust Verbéna a. J: ’ua. J: ’Acer saccharum. a növény bokorszerű. babér-. 1998: citromfű (Priszter 427). A citromfű (1. Melius 437.’.’. de nem txuiſſes.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. a nyír ’mocsár. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). 1783: Vad Czitrom-fü (NclB. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427).. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . A csarab (2. citrum ’citromfa. a lat. A citromcserje a ném. hogy a levelek hármas örvökben állnak. alaczon faczka” (Melius 20). — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). Növényszótár 11). MNövSz. 40). vö. A háromlevelű magyarázatára l. citroenkruid. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. Marzell Aloysia citriodora a. Citronenmelisse. ennek gyümölcse’ átvétele. 390). Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. coriandrum l. lat. J: ’Aloysia triphylla. Az orvosi cit- romfű (1. — N. czitrom szagu. ném.) összetett szó. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. Genaust citrátus a. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet.’csavar. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). a fű utótag magyarázó szerepű. Melissa officinalis a. citromfű 1. TESz. J: ’Aloysia triphylla.) citromfű neve a ném. A cukorjuhar összetett szó. a névadás alapja. A névadás alapja a növény „nyers füve . Idegen nyelvi megfelelőre vö. a ném. mert a levelek citromillatúak.-i Verbena (< lat. a növény elsősorban savanyú.). tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. holl. citromcserje.

Marzell Acer saccharum a. édesfa. A névadás alapja a növény édes gyökere. Zuckerahorn. ném. vö. J: ’Glycyrrhiza glabra. ang.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. minden bizonnyal a növény egyéb. A cukorkóró népi név. juhar. cukorkóró N. vö. édes előtagú neveinek hatására jött létre. 148). . sugar maple. édesgyökér. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. Cukorkóró (MagyGyógyn. édeslevelűfű. igazi édesgyökér’. az utótagra l.

| 1775. J: ’ua. az Attila fiának. 1540 k. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. vérfű’. 1610 k. csabaíre’.) hasonlóság alapján keletkezett... . 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. 256). és Sz. 351). 331).: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. ill. 1783: Csába-ire (NclB. 1500 k. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. a növények megjelenése nagyon hasonló.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. EWUng. ▌ 2. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. Az adatok között azonban feltűnik a lat. J: 1500 k.). „melly nevezetét. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve.CS csabaíre 1.). TESz. 2. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. J: ’Pimpinella saxifraga. Csabának nevétől vette. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’.. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén.: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. 1807: Tsábaír (Magy. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). 1783: Csába-íre (NclB. ill. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). ezért latin hatással is számolhatunk. 356). | 1584: ’Sanguisorba officinalis. szerint magyar fejlemény. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). Ó Buda.. hasznos földitömjén’. a TESz. könnyen kaphattak azonos nevet. 1525 k.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. 392). Fűvészk. A csabaíre (1. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). 1610 k. 515). Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. (régen a két nemzetséget gyakran keverték).’. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. Endre között majd 15. csabaíre’. 1775: Csába ire (Csapó 51). de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai. csabaíre’.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. J: ’Sanguisorba minor. 1540 k. | 1807: ’Poterium. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. így kelet- kezett csabaíre nevük. 515). — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy. 1525 k. 1798: ’Sanguisorba minor. J: ’Sanguisorba minor. Fűvészk.. 1525 k. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). Fűvészk. ma ilyen nemzetség nincs’. ezeren ſebbe eſtek.

394). cs™n". v. cs(lány. 1807: bujdosó Tsalán (Magy. vérf ű. ▌ 2. nagyobb mennyiségben halált okoz. | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393).) helyettesítették. Fűvészk. silány. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. cs™n™l. csollán. J: ’ua. J: ’Hyoscyamus niger. 1395 k. bolondító beléndek’. csolláng. 350). 386). csijány. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). — apró ~ 1525 k. EWUng. csilly›ny. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl.’.). 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). 148). csójján. 1775: Chyallán (Csapó 53). csián. csujáng. 1783: Apró Tsalyán (NclB. fekete peszterce’.’. csona. csalánt.’. TESz. TESz. csujány. csoján. Fűvészk. árvacsalán’. 138). 1775: Csába üröm (Csapó 51). jelentése ’csésze’. A névadás alapja a növény virágjának formája.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. J: ’ua. csohán. csabaíre. csabaíre’. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. csalám l. csona. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. XVI.. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). 130).’. 29). 138). de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. Vö. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531).). nagy csalán’. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). A csábítófű öszszetétel magyarázata. sz. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. csajánt l. sillyán (ÚMTsz. cs(lán. J: ’ua. 1948: csábító fű (Halmai 40). csián. J: ’Sanguisorba minor. cilján. csalán csalán 1.: RMGl.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. csalán | Urtica dioica. csójány.’.. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. A csabaüröm összetett szó. 77). | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393). kábító hatású. csovány (MagyGyógyn.). Az előtag magyarázatára l. csábul a. csajánt.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. csalám. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. J: ’Urtica dioica. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). csuhány. fehér árvacsalán’.: Vrtica: Chynal’. peszterce | Ballota nigra. csanál. TESz. üröm a.: vrtica: chalan (SchlSzj. J: ’ua. 388). J: ’Lamium album. silyán. 138). 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53). csonár. 1925: csábítófű (Jávorka 973). csollánt. csábítófű (MagyGyógyn. csillyán. fekete peszterce’. üröm a. XVI. sz.: RMGl. csinált.). csabaíre. J: ’ua. csabaíre a./1450 k.. hogy a növény mérgező. J: ’Urtica urens. ▌ 4. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt. 1998: apró csalán (Priszter 531). szillán (MTsz.. — N. csilánt. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl.). csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. igazi édesgyökér’. 259). csani. EWUng. A csajkavirág népi név. csinár. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr.: vrtica: chalan (BesztSzj. csolán. J: ’ua. 138). csojjany. v. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). csonál. eszét megzavarja’ jelentéssel. 138). csajka a. 133). csanár. 138).). csilánk. 2. apró csalán’. EWUng. 1578: Hólt czalán (Melius 100). csanáj. csalán csajkavirág N. 423). álomfű. J: 1775: ’Ballota nigra. cs(lánt. MNövSz. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . 423).’. 1813: Csaba Üröm (Magy.’. csábul a. csih›nt. csojjant. 1405 k. csaláng. 1583: hot chàlan Vrtica labeo. A csábító a hangfestő eredetű csáb. 1783: Nagy Tsalyán (NclB..: RMGl. 1998: kis csalán (Priszter 531). 138). 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). csanal. J: ’ua. csohán. J: ’Urtica sp. 29: 364). a csajka előtag szlovák eredetű. Vö. csabaíre a. csinál. 1998: nagy csalán (Priszter 531).. nagy csalán’.. cs(n"l. J: ’Glycyrrhiza glabra. — holt~ 1525 k. ▌ 3. J: ’Lamium sp. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). | 1998: ’Ballota. | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. csojánt. Csanál. csajka a. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. 423). csoh#ny (Nyatl. az utótagra l. csajkavirág (MagyGyógyn. — N.

ang.’. csalmatok a. 4. ném. Urtica mortua fordítása. ném. Uvularia (< k.. J: ’Melittis melissophyllum. small nettle ’kis csalán’.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. 169).. Fűvészk.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. J: ’ua. 428). Fűvészk. 29). — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55). A TESz. minden része ..) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. čalaÛan ’csalán’. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. csalmatok a. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. ūvula csanáj. A csalmatok nyelvújítási szó. A csapfű a lat.. tartó’ összetétele. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. csalán csap l. dwarf nettle ’törpecsalán’. hogy ha a növény a testhez ér.’. mérges” (Barra 336). 174). A csalán ótör. 2. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. čalkan. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). disznó~.’. a lat. idegen nyelvi megfelelőre vö. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. bolondítóf ű. csani l. pl. Vö. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. J: ’Hyoscyamus. és elhagyták. 1808: Tsalmatok (Magy. a fekete jelző a kis termések színére utal. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. J: ’ua. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. 1775: Tsap-fü (Csapó 20).) megjelölésére szolgál. EWUng. lónyelvű csodabogyó’. a növény kétlaki. J: ’ua. csalánt l. Urtica (< lat. čalkančak ’ua. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56). nyak~ (→ csapfű) ..) a lat. A göcsös görvélyfű (6. göcsös görvélyfű’. bolondító. TESz. süveg’ és a tok ’burok. (TESz. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. A holtcsalán (2. TESz. égető. 390)..: Tsalmatok (Julow 267). csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). Fűvészk. 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. — Ö: árva~. Növ. beléndek’. bolondító beléndek’. Urtica minor fordításával jöttek létre. csag. és az EWUng.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek. dioica fordítása. ▌ 5. nem okoz égető érzést. ang. LXXI. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Waldneſſel (Veszelszki 450). 392). a Hyosciamus növénynemzetség neve. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). 1783: Fekete Tsalyán (NclB. a lat.). mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. csanár. ▌ 6. 6: 42). J: ’Scrophularia nodosa. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító.. 1783: Tsap-fü (NclB. J: ’ua. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. ném. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). csanál.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. első adata 1807-ből van. 428). grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy.) és a göcsös görvélyfű (6. 390). 1783: Erdei Csallán (NclB. 2. A fekete peszterce (3. A kétlaki jelző a lat. viszkető fájdalmat okoz. eredetű (vö. Az égető. belénd csalmatok 1807 e. Az égető jelző arra utal. a magyarba a tör. great nettle ’nagy csalán’. A név Diószegi és Fazekas alkotása. csípős jelzők arra utalnak. A nagy csalán (1. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve.’. J: ’Ruscus hypoglossum. Az apró csalán (4. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett.’). csalán csalmás beléndek l. alt. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. lat. 423). A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. J: ’Hyoscyamus niger. a lat. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. 1863: csalmatot gr. a lat. A névadás magyarázata. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). MNövSz. 174). A déli méhfű (5. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. déli méhfű’. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. 382). 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. halálos. EWUng. viszketést okoznak. 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402).csalmatok 122 csapfű (NclB. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat.

hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. hangalakja a növény virágjával. császárszakál. midön Leveleit vizben fözik. mestergyökér. N. A császárgyökér tükörszó. sászársz(káll (ÚMTsz. a csattogó jelző magyarázatára l. szúrós tüskékkel borított toktermések. TESz. Vö. egér~f ű. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. A császárvirág nevet Lippay alkotta. Lippay a lat. ném. felálló. EWUng. csarapfű (ÚMTsz. 339). a rom. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). 73: 396). Marzell azzal magyarázza a névadást. csattanó maszlag’.). csattogógaz N.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. ném. császárszakáll. szappanfű’. még csattogó szamóca (→ szamóca). pukkantó. Kaiserwurz ’Astrantia maior. J: ’Datura stramonium. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. J: ’ua. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. csarab 1892: „Csarap. 1: 865 csarap a. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. csattogó a. ▌ 2. csattangó a. J: ’Calluna vulgaris. csarab (EtSz. Vö.). ném. akkor pukkantó hang hallatszik. J: ’Viola tricolor subsp. A csattogógaz összetett szó.’. tricolor. J: ’Fragaria vesca. Marzell Datura stramonium a. 1998: csarab (Priszter 322).csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. csattogógaz (Nyatl. R. csarab. közönséges medvetalp’. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. csarak l. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. csarap. bárány~fű. Genaust úvifer a. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. 1783: CsáÐzár-virág (NclB.’. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). A névadás magyarázatára l. tricolor..EWUng. császárszakáll. csarab’. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. csattan a. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. a névadás magyarázata. csattogó N. szálka~ cselán.és -ó képzőelemek. sólyom~ TESz. 420). Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. csattogó (ÚMTsz. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). a névadás alapja a virágok formája. 91). császár szóval helyettesítette. A császárgyökér Wagner alkotása. erdei szamóca’. Marzell Astrantia maior a. csecs l. 204). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadásra hatással lehettek a tojásdad. J: ’Taraxacum officinale.). a növény ezeken a területeken őshonos. Somogym.. 3: 56: TESz.). 427) tükörfordítása.). vö. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254). csarak (Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. tehén~ csék l. Kleschenstaud’n.). cselány l. 420).. J: ’ua. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335).). A szappanfű (2. vadárvácska’. Barba imperataluj (NomVeg.. Vö. — N. csattangõ (ÚMTsz. — N. A csarab ismeretlen eredetű. csattan a. császárszakáll (ÚMTsz. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). vadárvácska’. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144). a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal. EWUng. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58).). csattangóra. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. császárvirág. . csarak (ÚMTsz. Hasonló szemléletű névadásra l. a lat. J: ’Heracleum sphondylium. csattogó szamóca (→ szamóca). császárszakáll (MagyGyógyn. másik nagyon hasonló felépítésű növény. TESz. a -t. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. A csattan hangutánzó eredetű szó. csattanó maszlag l. császárszakáll 1. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. csarab csarbóka l. pitypang’. csalán csemege l. J: ’Viola tricolor subsp. csattantó 1783: Tsattantó (NclB. nagy völgycsillag’. J: ’Saponaria officinalis. Vö. — ~fű N.). (Calluna vulgaris).

J: ’Prunus dulcis var. hogy a növény magas hegységekben fordul elő. XVI. Perforata: Czengô fé (SzikszF. — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz.’. sz. A névadás magyarázata. A maszlagos nadragulya (2. cseppentő l. A zelni- . amely veszedelmes. havasimeggy (→ meggy). csorbóka cseregalagonya l.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. blg. feketés. 130). gerézdes . a közönséges kutyabenge (4. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. 258). J: ’ua.: RMGl. A magyarba egy szláv R. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. A kutyabenge (4. a zelnicemeggy (5. J: ’ua. Wolfskirsche ’farkascseresznye’. cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). áfonya’. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. vö. közönséges orbáncfű’. Fűvészk.) büdös jelzőjére l. Fűvészk.’. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. Az utótag a bürök növénynév átvétele. 1775: Csengö virág (Csapó 58). csengőfű 1525 k. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). göcsös görvélyfű’.: RMGl. hogy a növény ehető fűszer. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. čerešňa. sólyomcsemege csemete l. v. чeрéшнa. szln. 257). az áfonya (3. 392).’. A maszlagos nadragulya (2. csengő hangot ad. A növénynévben az előtag arra utal. valamint ha az érett. büdösfa.. A csemegebürök összetett szó. J: ’Prunus sp. 296).).) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. blg. Afonya” (PP.’. Az áfonya (3. zamatos turbolya’. édes mandula’. ▌ 2. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. чeрéшa. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. főnevesült. 1783: Csengö-fü (NclB.’. maszlagos nadragulya’. A cseresznye szláv eredetű. mandula. J: ’ua. az utótagra l. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. ▌ 3. cseng a. a csemege előtag jelzi. ▌ 4. a növény termése cseresznyéhez hasonló. 2. 342). — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. Myrtillus a. 408). ▌ 6. 408). 175). J: ’Prunus padus. A csengőfű talán magyar alkotás. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja.) és a göcsös görvélyfű (6.).). még csemegemandula. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). közönséges orbáncfű’. 1578: Czengx f× (Melius 134).). Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. | vad ~ 1807: vad – v. cseresznyefa’. fülbe~ cserbóka l. 257). Fűvészk. de a névadásra hatással lehetettek a ném. EWUng. EWUng. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. J: ’Frangula alnus. csemege a. črě šьnja kerülhetett. Nyr. J: ’Atropa belladonna. J: ’Vaccinium sp. 373).. közönséges kutyabenge’. cseresznyeszemekhez hasonló termése van. чeрéшня. J: ’ua. J: ’Scrophularia nodosa. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40).: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl.Tseresznye (Magy. ▌ 5. TESz. szlk. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. 256). zelnicemeggy’. hogy a növény virágzata sárga bogernyő.) havasicseresznye nevének alapja. 373). — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. чрéшня. a növények felépítésének hasonlósága alapján. J: ’ua.. igen mérgező. J: ’ua. 164).. vö. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. 127: 329–330. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. or. J: ’Hypericum perforatum. J: ’Anthriscus cerefolium. hártyás toktermést a szél fújja. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF. чeрéшня.’. J: ’Hypericum perforatum. cseng a. ir.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). magyarázatára l.) fekete cseresznye. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). črYšnja. galagonya csemegesulyom l.). sativa. A csemegemandula összetett szó.

barát~ (→ barátbors). cétin% ’fenyőág.. csetenyefa (Péntek–Szabó. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. jelentése: ’szőlőfürt’. csipke ’növény. fekete bodza’. cerrus ’ua. csete ’bodzavirág’. gerezd a. Fűvészk. цер. J: ’ua. 286). csete.). cserszömörce (→ szemerke). 393). erdei pajzsika’. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). kaporna(~).’. ill. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). sárga cserszömörce’. szemerke cser 1. fürtökben fejlődő termésre utal. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. termés. cserfalevelűfű l. ▌ 2. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. J: ’Sambucus ebulus. csätä ’bodza’. A göcsös görvélyfű (6. A csete ismeretlen eredetű. 2. A csetenyefa népi elnevezés. A névadás alapja.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. ez él tovább a rom. valamely részének. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. csermoglya. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. J: ’Alnus glutinosa.. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. hánytató~ (→ hánytatófa). A cser déli szláv eredetű. hogy a gömbölyű. farkas~.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. csete (MagyGyógyn.) erdélyi szó. cerь. cser. a -z és -ő képzők. csete (MagyGyógyn. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. Ember és növényvilág 229. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). az adatok azt mutatják.’. csikófark’. 285). Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. vö. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. csermulya l. TESz. és ebből a téve- . J: ’Ephedra. A cserzőfa előtagjára l. vö. Querculus minor (Melius 37) (< lat.: Tsészebogyó (Julow 266). eb~. A gerezdes jelző a laza. — Ö: farkas~. Hasonló szemléletű névadásra vö. Az is lehetséges. azon. J: ’Abies alba. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai.: TESz. csészebogyó 1807 e.).’ szóban. kapri(~). Péntek–Szabó. minor ’kis. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. 1862: csete (CzF. EWUng. mac. A szláv szavak forrása a lat.). J: ’Dryopteris filix-mas. Ember és növényvilág 229). csetenyefa N. cserzőfa. kérgéből cserlét készítenek. Ember és növényvilág 201).’. 272. húsos tobozbogyót alkot. virág’. Vö. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. J: ’ua. citrom~. gyalogbodza’. kutya~. és éretten piros. szb. — Ö: bodza~. 257). EWUng. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). kazuár~ (→ kazuárbokor). kisebb’) fordításával keletkezett. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a). Szabó–Péntek. hogy lehet a bodza. quercus ’cser’. J: ’Sambucus nigra. vö. mézgás éger(fa)’. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. az erdei pajzsikát nevezték így. J: ’Teucrium chamaedrys. különféle páfrányfajokat. cer ’ua.) termése kicsi. rom.. ott. gerezd a. pl. csAtA. Ezerjófű 175. ill. J: ’Cotinus coggygria. — ~fa N. TESz. 276.) feketecseresznye elnevezésének alapja. cserje l. kicsi csomókban. román eredetű.). Ember és növényvilág 197. csormolya cserszömörce l. fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. cserszömörce (→ szemerke). ▌ 2. sarlós gamandor’. — N. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele. szln. N. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2.’. csete. 269).: RMGl. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. TESz. J: ’Quercus cerris csertölgy’. csete 1. cèr ’cserfa’. Marzell Atropa belladonna a. bogyószerűvé válik. цер. alii fést fé (SzikszF. J: ’ua. 316. szl. a gerezd első megjelenése: 1395 k. A névadás alapja a növény termése. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. cserge (Péntek–Szabó. Vö. magyarázatát l.-e. zsidó~. gerezd a. közönséges lucfenyő’. A cserge erdélyi népnyelvi szó. a névadás alapja. hogy a rom. fenyővessző’. csèrfa (Péntek–Szabó. cserlevelűf ű cserge N. blg. hólyag~. apró cseresznyére emlékeztet.

A mezei zsurló (2. equisetum < lat. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. csík a. J: ’ua. A mezei zsurló (1. lófarkhoz hasonlítanak. bojtszerű formáját írja le. shrubby horse tail elnevezés is utal. saeta. csibedöglesztő (NéprÉrt. csetenye a. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. . valamint a R. N. csipke csihant l.’. ficaria. | 1948: ’Stellaria media. 124: 239–247.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. abban a hiszemben. sörte’) név. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. equisetum quartum (< lat. mert megdöglenek tőle. csikófark 1.) vesszős. csicskenye. és a tokokat viselő rövid szárak. pikkelypáfrány’. 377). lat. J: 1807: ’Spergula. EWUNg. 33: 244). Nyr. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. J: ’ua. J: ’Colchicum autumnale. mezei zsurló’.. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. J: ’Ranunculus acris. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. csiggenye l. a Spergula nemzetség neveként használják. csirkedöglesztő (Gyógysz. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). a jellegtelen. ang. Az ókori természettudósok. csibe a. 1925: Csikófark (Jávorka 35). a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. csík2 a. 126: 48–71. csibehúr’. csibe a. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz.) csikófark elnevezése összetett szó. Vö. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. J: ’Bellis perennis. kanyargós szárára utal. hogy a növény vesszős cserje. Gänseblümchen ’libavirágocska’.’. || csirkedöglesztő N. csicsiskoma N. a koma ’pajtás. J: ’Ephedra distachya. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. közönséges tyúkhúr’. Diószegi–Fazekas alkotása. A név arra vonatkozik. A csicsiskoma népi elnevezés. csikófark (MagyGyógyn. TESz. equus ’ló’. egyenes szárain ülő apró levélkéit. a toktermések májusban érnek be. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. Roßschwanz tükörfordítása. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. Marzell Ephedra distachya a. Nyr. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). csibevirág N. J: ’Equisetum arvense. valószínűleg a ném. keskeny levelekre vonatkozik. csián l. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. még lófarkf ű. csicskenyefa. A haraszt utótag arra utal. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. J: ’Ranunculus ficaria subsp.. 128: 57. 126: 48–71. hogy „Akkor virágzik. TESz. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). amely a növény hosszú. Növényszótár 94). csalán csibedöglesztő N. réti boglárka’. 87). J: ’ua. a névadás alapja.’. 37). zöld hajtásai hasonlóak. Fűvészk. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. csibevirág (Kovács 18). 126: 48–71. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. cimbora’ utótag szláv eredetű. 279). vadszázszorszép’. 1998: csikófark (Priszter 367). ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia.. a névadás magyarázatára l. Nyr. közönséges csikófark’. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. A közönséges csikófark (1. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). mely a csibe beléhez hasonlítható. EWUng.) és a mezei zsurló (2. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. 50). A névadás magyarázatára l. TESz. seta ’állati szőr.) csikófark neve népi név. ▌ 2. Csicsiskoma (MagyGyógyn. nyugati salátaboglárka’. őszi kikerics’. Marzell Colchicum autumnale a. J: ’Asplenium ceterach. A csibevirág népi elnevezés. az előtag arra vonatkozik. prücsökkoma. a névadás magyarázata. Nyr. Nyr. belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek.. A csibehúr összetett szó. még tyúkhúr. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt.

Fűvészk. J: ’ua. sz. TESz. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). csillagmáj l.. J: ’Cynodon dactylon. magyarázatára l.. 2. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. szakny. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. st#lla ’csillag’. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. Vö. Fűvészk. szirmai sugarasan szétállnak. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. májfű csillagosfű l.’.. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. Fűvészk.’. J: ’Paris quadrifolia. amely csillag alakú. csikorgófű lett.: RMGl. a névadás magyarázata. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). 1: 997). UEWb. dáktylos ’ujj’). vö.’. az utótag a ’bél. csikorka l. tyúkhúr’. 1864: csillaghúr (Gönczi 243). dáktylon < gör. csikorgóf ű csilánt l. orvosi csikorgófű’. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre.: Csillaghúr (Julow 402). Sternmiere. J: ’ua.-i Cynodon dactylon (< gör. 1807: ’Stellaria. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). epét. csillaghúr. A csikorgófű a R. Marzell Gratiola officinalis a. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65).. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. még disznópázsit. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. közönséges tyúkhúr’. 1948: ’Stellaria media. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. J: 1807 e. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. purisago (< lat. 87). — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. J: ’Stellaria media. szakny. baromfibélhez hasonló szárára utal. 272). | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. 258). Genaust médius a. Genaust Stellária a. hogy a növény fűféle. || csillagosfű XVI.: közép tsillaghúr (Diószegi 272). st#lla ’csillag’. J: ’Gratiola officinalis. közönséges tyúkhúr’. valamint a csillagszerű virágzat. J: ’ua. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386). 1862: csillaghúr (CzF. csikorog a. star wort. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki. ném. orvosi csikorgófű’. A csillag előtag magyarázata. Stellaria (< lat.’. EWUng. — Ö: liba~. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). Genaust dactýlifer a.). Marzell Cynodon dactylon a. csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. v. pūrgāre ’tisztít’ < lat.’. a névadásra l. 1783: Tsillag-fü (NclB. J: ’ua. 272). J: ’Stellaria media. 393) nevet javasolja a R. a névadás alapja a növény csillag formájú levele. A csillagfű a ném.csillagfű 127 csillagszék 321). még csillaglevelűfű. ném. 257). lat. J: ’Stellaria media. A közép előtag a lat. 357). belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). 1864. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. közönséges csillagpázsit’. pūrus ’tiszta’) és a R. J: ’ua. Fűvészk. 45). — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). összetett szó. csikorog a. 357). A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása. | 1862. J: ’Gratiola officinalis. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1807: Tsillaghúr (Magy. csillaghúr 1807 e. lat. közönséges tyúkhúr’. vö. négylevelű farkasszőlő’.-i Stellaria (< lat. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). 1948: Csikorka (MagyGyógyn. istenkegyelme. általában négy levéllel a csúcsán. A csillag előtag a növény virágjára utal. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. lat. | közép~ 1807 u. J: ’ua. ſárt. A pázsit ’fű’ utótag arra utal.. 364). tyúkhúr. 1998: csikorgófű (Priszter 386). istenharagja. közönséges tyúkhúr’. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre.’. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek.-i Stellaria media utótagjának fordítása. ang. 272). a . a lat.

1783: Tsipke-bokor (NclB. Marzell Asperula odorata a. csalán csinge l. nyíl’ származékai. J: ’ua. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. szagos müge’. Stinkdill ’büdösfű’. négylevelű farkasszőlő’.’. csipke1 a. csinált. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. csillár a.-i Rubus (< *reub. székf ű. f. még csillaglevelűf ű. J: ’Ranunculus sp. 329). (Melius 138a).. csipkéje l. Sípk™ (Nyr. a. Herzfreund ’szívbarát’. boglárka’. A névadás magyarázata. TESz. koríanon ’koriander’ < gör. TESz. csimázfű. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal.). és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták.-szorb šípka. A csill.. gyepűrózsa’. 1831: csiggenye (TESz. 255). koríandron. 393) nevet javasolja a R. Fűvészk. cibál. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. csinár l. gen.csillagszívfű 128 túf ű. négylevelűfű. J: ’Paris quadrifolia. 1783: Tzillár-fü (NclB. csicskenye a N. EWUng. tüske. fa~ csipcse l. A csillagvirág egyedi adat. — Ö: eb~. J: ’Inula conyzae. J: ’Rosa canina. A csimázfű a lat. Páris-fű helyett. vö. 1836: Tsipkenye (TESz.).). Vö. 4-ſzirmú” (Magy. csipkebokor lat. sem a köznyelv. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. шuпка ’csipkebokor. st#lla ’csillag’) fordítása. . csimasz a. bücske. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. 255). az az. 1863: Csüpke (TESz. ném. A csimázillatúfű a lat. blg. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája. csipkefa. Marzell Coriandrum sativum a.. csipkebogyó’. que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. kerti koriander’. 1578: Czipke (Melius 23a). šípka. шúпка.. 256). Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. Vö. kóris ’poloska’ < gör. a szék utótagra l. csimázillatúfű 1525 k. A csillagszívfű Benkő alkotása. csillyany l. Fűvészk. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). magyarázatára l. 364). csimasz a.-szorb šypka ’csipkebogyó’. Vö. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. csillár 1807: Tzillár (Magy. szlk. 255). csalán TESz. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. J: ’Paris. 375). csitke. és az húſt meg ſózod.. EWUng.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. csillag a. ném. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). csicskenye. vö. farkasszőlő. Ezek a szláv šipь ’tövis. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). csipcse (ÚMTsz). csillag a. UEWb. koríannon. 2. bicske. gesztenye növénynevek hatására jött létre. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). A csipke valószínűleg szláv eredetű. 4-levelű: Bokr. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). Fűvészk. galagonya~. cimicaria (lat. csütke (MTsz. Wanzendill ’poloskakapor’.szaggat. Lippay alkotása. Wanzenkraut ’poloskafű’. Fűvészk. mac. 46. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. cipke. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. J: ’Coriandrum sativum. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. erdei peremizs’. cibál). a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. szakny. csipke1 a.). 1246/1408: „ab vna dvmo. — N.. vö. cémex.. szakny.tő jelentése ’csillag formájú’.. Genaust Cimicífuga a. berkenye. csimázillacsillyán. kár ’tetű’). Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy.). 43: 142). farkasszőlő’. EWUng. J: ’Galium odoratum. lat. csillagfű. káron ’kömény’. csitkenye. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78).-i coriandrum fordítása (< gör. Stellaria (< lat. farkas~ csipa l. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. A csitkenye. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. csillár a.) kiűzésére használták.

▌ 2. | 1948: ’Ruscus aculeatus. hypógl#sson < gör. piros termése. csipkefa 1.. csirkevakító (MTsz. a növény ágaira és leveleire utal. hanem bokor. ▌ 2. szépséges. a növény nem fa.) megnevezésére szolgált. Csicskenyefa (MagyGyógyn. 1998: „csodafa” (Priszter 481). az előtagra l. A csipkepitty összetett szó. hypó ’alatt’. 120).: Rubus.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. EWUng. (Lippay II: 223).) csodafa neve a ném. 375). 1775: Tsipkefa (Csapó 37). 1577 k. szeder’. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB.’. gl"ssa ’nyelv’) fordítása. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . 1525 k. 256). 1911: csoda v. seggvakaró és csipkefa helyett. hypogl#ssa < gör.). J: ’ua. J: ’Ruscus hypoglossum. A névadást az magyarázza. csodabogyó’. a névadás alapja. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. csattanó maszlag’. 375). 335). 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. 2. Növényszótár 262). J: 1584: ’Rubus sp.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg.csipkefa 129 csirke l. Fűvészk. A csipkerózsa összetett szó.. csodafa 1. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). csipke a. gyepűrózsa’. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. macskamenta’. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. sz. — Ö: macska~. tyúkvakító. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). csitnyebokor (MTsz. hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. A csirkevakító népi név. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. 1578: Czoda fa (Melius 82a). málna’. csipke. J: 1911: ’Ruscus sp. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. rózsa. v. XVI. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. 1783: Tsuda-fa (NclB. apró. — N. A lónyelvű jelző (2. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). ▌ 2. Fűvészk. J: ’Rubus sp.. lónyelvű csodabogyó’. a csipkefa összetétel (2. 222). a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). J: ’Nepeta. A névadás magyarázata. csuda bogyó (Cserey. Diószegi–Fazekas alkotása.) neve. Fűvészk. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. pittyed a. szúrós csodabogyó’. 126: 48–71. pittyed a. (632/9). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. 1783: Tsipke-fa (NclB. A csipkepitty nemzetségnév. hogy a karéjos levelű. gör. csipkebokor csoda l.és málnafajok’ (1. J: ’Rosa canina. csipnyebokor l. Mora Rubi: cipche bokor. csipkebokor csirkevakító N. csodamag csodabogyó 1. 393). Fűvészk. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. a csipke ’cakkos’.. hypoglóssum a. a’ középső tsipkés” (Magy. szeder. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27).. csipke. inkább népi megnevezés. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók.). 343). piros virágú. csipke csitnyebokor l. csitke. — N. J: ’Rosa canina.. 339).és málnafajok’ (2. Genaust aculeátus a. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. Mora Baccae. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). TESz.) a lat. Csirkevakító (MagyGyógyn. 303). 135). 1664: Csuda fát gr. J: ’Pulmonaria officinalis. gyepűrózsa’. gyepűrózsa’. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. A ricinus (1. csipke. Nyr. az utótagra l. a Rubusfajok ’tüskés szeder. J: ’Datura stramonium.. A szúrós jelző (1.: Chÿoda farol gr. ricinus’. ▌ 2. csitkenye l. ~fű csodabab l. J: ’Rosa canina. pettyegetett tüdőfű’. 387) nevet javasolja a R.) is átvették a nevet. Az előtagra l. acule#tus ’tüskés’) fordítása. Fűvészk. 2. málna’. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). Vö.. vakuló~ csirkedöglesztő l. Az összetétel előtagjára l. a Rubus-fajok ’tüskés szeder. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. csipke a. Jávorka 848). aculeátus (< lat.) a lat. 343). hypoglossum (< lat. J: ’Ricinus communis. idaeus. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. 1813: Tsipkefa (Magy.

. mérgező termésre utalnak. Marzell Anthyllis vulneraria a. ▌ 2. 29). 2. 257). piros gólyaorr’. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. A kankalin (1. amely madárlábhoz is hasonlítható. 393). a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. 1911: csodahere (Cserey. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. Nyr. csodafa. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). TESz. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. || csodabab N. bolondító beléndek’. J: ’Datura stramonium. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. J: ’Geranium sanguineum. a bab alakú.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. Növényszótár 15). értelmezése található meg. csókahagyma (Péntek– Szabó. Fűvészk. csattanó maszlag’. a bukik igéből alakulhatott ki. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. 1813: Tsókaláb (Magy.) csókaláb neve metaforikus elnevezés.). Wundklee tükörfordítása. 126: 302. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. J: ’Galega officinalis. 126: 301. csodafű. 2. J: XVI. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. csohán. csojjany l. 259). Nyr. Ember és növényvilág 221). J: ’Ricinus communis. vö. Növ.’. Fűvészk. hogy mindkét növény mérgező. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. . 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). A csodafamaszlag Márton alkotása. ▌ 2.: ’Primula sp. A csókahagyma erdélyi. csodamag (MagyGyógyn. MNövSz. vö. varjúláb. csohany. 4: 24). 393). a névadás alapja az. 1783: Tsuda-fü (NclB. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. || csoda 1807 e. vékony termés. J: ’Datura. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. ricinus’. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. EWUng. Fűvészk. az utótagra l. 209). hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. A buk utótag valószínűleg névszó. csodabab (Csapody–Priszter. bukfencezik’ fogalmának másféle R. 2. kankalin’. a névadás magyarázata. XVI. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. az előtagra l. 128: 180. sz. maszlag’. 1935: 178). csodamag (Jávorka 973). A here utótag magyarázatára l. 399). J: ’Datura stramonium. bukfenc a. a hosszúkás. a név nem maradt fenn. 1783: Csóka-láb (NclB. sebekre hámosodás gyorsítására. A csodahere a ném. de idekapcsolható a bukfenc is. 393. Vö. 2. A piros gólyaorr (2. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. csodafa. csojjant. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. J: ’Hyoscyamus niger.: Tsúda (Julow 256). XLIV. és N. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. méregtelenítő hatású. csojánt. sz. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). | 1948: ’Primula veris subsp.. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy.. csodafű 1. veris. a névadás magyarázata talán az. vulneraria. még lóhere. hogy a növény furcsa. Rápóti–Romváry 86. csókaláb 1. orvosi kecskeruta’. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. 425). A csókabuk összetett szó. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). ill. amely magyar fejlemény lehet.: czioka lab (NéNy. amikor a madarak is ébrednek. tavaszi kankalin’. népi elnevezés. N. A névadás magyarázatára l.: RMGl. csókahagyma N. A csattanó maszlag (2. réti nyúlhere’. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. Magy. J: ’ua. őszi kikerics. Fűvészk. csodamag N. bukfenc a. csoján. illetve az.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. Nyr. 126: 302. J: ’Colchicum autumnale. csattanó maszlag’. maszlag.

csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). 389). A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). 1395 k. (Csapó 267). a csombormenta (2. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). чабёр: ’borsfű. 1783: Tsombor (NclB..: blg. J: ’Thymus serpyllum. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R. 150). J: ’Mentha pulegium. 389). csokor l. N. čibr. arra utal. bors~. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. hortensis fordítása. 1405 k. Nyr. csombord’. polaj.. Chyombor (Csapó 69). TESz. Szabó. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. bürökgémorr | Geranium sp. — N. ▌ 4. csombord (Péntek–Szabó..). csombor. — Ö: borbély~.. ▌ 3. čubrь. 130).: staturnea: chombor (SchlSzj. 1783: Csombor (NclB. A növény eredeti jelentése borsika (1. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. csombord. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. szln. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. 139. csombord l. 126: 302. 1578: Czombor (Melius 107). J: ’Nepeta cataria. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. borsika’. 386). kakasvirág. Ember és növényvilág 286). hogy a növényt termesztik. A magyarba egy (déli) szláv R. borsika’. vadkakukkfű (5.) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. A csomborpereszlény összetett szó. közelebbről talán déli szláv eredetű. ▌ 2.: staturna: combar (SoprSzj. ▌ 5.). mac. csomb#rd.. Melius 434.). a lat. J: ’ua. A borsfű (3. J: ’Satureja hortensis. d-je inetimologikus járulékhang. чýбрика sz. köszvénymenta. csombôrd (ÚMTsz. csókavirág (SzegSz. Nyr.). 1998: csombormenta (Priszter 427). a vad jelző megkülönböztető szerepű. A köznévi csombord stb. .: RMGl. J: ’Acinos arvensis. cseh R.. N. csombormenta’. Fűvészk. Fűvészk. čúbar. 1435 k. 1998: csombor(d) (Priszter 493). csombor (MagyGyógyn.-hv. vadkakukkfű’. gólyaorr’. 346).). J: ’Erodium cicutarium. 150). N. A csókaorrúfű Melius alkotása. Fűvészk.). borsika’. A névadás alapja a növény termése.: RMGl. csókavirág N. 150). szb. J: ’Clinopodium vulgare. Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Erdei Tsombor (NclB. köszvényfű. A csombormenta összetett szó.. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. vö. menta.). 1948: Csombord.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre.: RMGl. 237). csombor a. illatos macskamenta’.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). Etimológiája vitatott. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. az illatos macskamenta (4. illatos fűszernövények.: ’Satureja sp. J: 1395 k. SzlJsz. Magy. 346. csomborpereszlény’. csombor a. csalán csombor 1. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr).: RMGl. fajnév.. 2. 393).: „staturna: chombor”. csollán. csombor helyett. ördög~ csolán. az utótagra l. 385). 126: 303. csombormenta’. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). EtSz. vö. kakukkvirág. szb. A csombor szláv.-e. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). Kniezsa. N. ÚMTsz. čubr. megfelelő szó más szláv nyelvekben is. szl. előtagja a csombor. J: ’Adonis aestivalis. or. A borsika (1. R. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). | 1783: ’Satureja hortensis. Fűvészk. 150). A csókavirág népnyelvi elnevezés. csombor a. combor (MTsz. Tudatos névadással alkotott növénynév. 1861: csömbör (TESz. az előtagra l. J: ’Mentha pulegium. EWUng. borsfű’. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. J: ’Satureja hortensis. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). чумбрика sz. nyári hérics’. 1775: Csombor (Csapó 69).. č_ber. 343). чýбрица sz.’. csolláng l. pereszlény | Satureja hortensis.

Härtern. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). 151). Fűvészk. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. 1783: ’Sonchus oleraceus. A csormolya eredete bizonytalan. csorbóka’.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. Czarbakánac gr. szb.csomorika 132 csormolya borsika’. A csontvirág népi elnevezés. ščrbák...). csorbóka a. csona. 1791: Tsorbókáktól gr.. — N. csarbókának gr. (Melius 76a). Magy. ném. kinövés. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). A növény R. le. 1807: dudva Tsorbóka (Magy. a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. Hartröhrle.: RMGl. csurbókát gr. csorbóka’. | 1578. kalincaínfű’. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. szczerbak. vetési konkoly’. 1590. J: ’Sonchus oleraceus. csorbánka. (csormolya). csorbóka a. 300. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. 1590: Lagopus. a cseh šterbák. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. 1775: Csomorika (Csapó 70). J: ’Achillea millefolium subsp.). közönséges fagyal’. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. or. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. 409). még borsika. štrpka. szátorja. 38.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. EWUng. magyarázatára l. 1793: Tsorbáka (Földi 58). szúrós csorbóka’. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. csorbuka. J: ’Ranunculus sceleratus. A szelíd csorbóka (1. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. A csorbóka szláv. J: ’Ligustrum vulgare. hogy a növény fája nagyon kemény. hasonló képzésmódra l. Melampyron. 382).). csormolya (ÚMTsz. csermulya (Nyr.. ▌ 2. 1577 k. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). hogy a virágot bizonyos területeken fába. 29: 17). — N. 1578: Czorbaka. nyúlkék~. A magyarba egy szláv R. Melandrium (habszegfű).). csontvirág N.tőből származik. csorbánka l. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. 1911: csermoglya. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet.) és a szúrós csorbóka (2. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. csorbaság’ származéka. A csontfa névadás magyarázata. Myagrum (légyfogó)’. 1793: ’Sonchus sp.. szláv jövevényszó lehet. szelíd csorbóka’. torzsika. štrbák. 444). csermulya (ÚMTSz. szelíd csorbóka’. közelebbről szerb-horvát eredetű. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). csonár l. A csomborszátorja összetett szó. Marzell Ligustrum vulgare a. fehéres virágzat. štrbka. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. ščerbák. N. a lat. Genaust Scrophulária a. Fűvészk. MagyGyógyn. Myagros (PP. csorbóka csormolya 1. — Ö: dudva~. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. щербáк más képzővel alakult. A csomorika a finnugor eredetű csom. neve Scrophularia minor (Melius 179). A csomorika valószínűleg Melius alkotása. ▌ 2. 268/1). Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. (ÚMTsz. A névadás magyarázata. bütyök’. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. J: ’Sonchus asper. 1783: Csorbaka (NclB. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). lat. TESz. valamint az. cserbóka (MTsz. közönséges cickafark’.-hv. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. A növény elnevezésének indítéka virág- . N. cs(rbók™. 343. ÚMTsz. csomós.)”. csorbuka l. (TESz. vö. hogy a gyökere göcsörtös. J: ’Agrostemma githago. UEWb. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). csontvirág (Jávorka 266. torzsikaboglárka’. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. J: 1577 k. | 1807: ’Sonchus. vö.). J: ’Ajuga chamaepitys. Jávorka 266. N.). A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. 1783: Csomorika (NclB.). millefolium. szlk. csorbóka csorbóka 1.

1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). 6: 43). farkascsinge csucsorka 1. XVI: 8). Katikasisakvirág’. A kesernyés csucsor (1. burgonya’.). A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. csucsor a. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. LXXII. csucsorka a. édeskeserű jelzők magyarázatára l. Fűvészk. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). részben pedig megmaradt.’. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. Kappenblume. Fűvészk. 1783: Tsuklya-fü (NclB. J: ’Aconitum anthora. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. 1843: Csucsor (Bugát. 176). TESz. 1783: Kuklás-fü (NclB. Fűvészk.’. EWUng. Fűvészk. — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. J: ’Aconitum anthora. csalán csömbör l. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). 85: 211). J: ’Solanum dulcamara.’. amelynek első megjelenése 1787. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. sárga. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. J: ’Aconitum napellus subsp. J: ’Solanum nigrum.). csuhány. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. ném. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. 1925: csucsor (RévaiLex. J: ’Solanum. | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). ▌ 2. 1868–73: Csucsor (Ball. J: ’ua. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy.) csucsor nevének szemléleti háttere. keserédes. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. A kesernyés. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. 1790 k. EWUng. 1: 198). keserűédesszőlő (→ szőlő). A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. napellus. 177). vö. A piros csucsor a termés vörös színére utal. vö. 317). méregölő sisakvirág’.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). 176). 1998: fekete csucsor (Priszter 506). | keserédes ~ 1790 k. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). TESz. csönge l. bogyótermése van.. és a gyökerén dudorok talalhatók. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). Növényszótár 4). az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. csovány l. 128: 58–9. A fekete csucsor (2.. méregölő sisakvirág’. J: ’ua. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). keserű. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . 16: 8). 1807: Tsutsór (Magy. 263). 16: 8). A keserűédes jelző magyarázatára l. J: ’Solanum tuberosum.’. R. odor. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). 1807: kuklás v. EWUng. csujáng.: Keserédes csucsor (Nyr. hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. kesernyés csucsor. kesernyés csucsor’.. TESz. csucsor’. J: ’ua. J: ’Solanum dulcamara. ▌ 2.) és a fekete csucsor (2.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. 380). nyelvújítási alkotás. keserűédesszőlő (→ szőlő). A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. 71). csujány l. tsuklyás fű (Magy. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348).’. Szóhalm. kesernyés csucsor’. J: ’ua. 1911: csuklyafű (Cserey. — Ö: ebszőlő~. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. Nyr. ▌ 2. csalán csuklyafű 1. egyedi elnevezés. A csucsorka nyelvújítási alkotás. A kesernyés csucsor (1. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. fekete csucsor’.) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. J: ’ua. 4: 789). A csuklyafű elnevezés magyarázata az. 82). csombor csucsor 1. Növ. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. 380). A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. sömör). a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka.

csipke . a névadás magyarázata. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. Az EtSz. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. farkasbogyó’.).-ban keletkezett alak (< R. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. a csöves virágok nagyobbra nőnek. Narrenkappe ’bohócsipka’. vö. EtSz. sem a köznyelv. búzavirág). szerint „cső + küllő ?” összetétele. Fűvészk. a csuklya a m.) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. EtSz. 488). csüküllő 1. Magy. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. (Barra 212). hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. TESz. búzavirág’.. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele.’. eredetű (< lat. Ez utóbbi jelencsurbóka l. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. EWUng. latin Centaurea benedicta neve alapján. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. a gabonatáblára utalnak (vö. 490). A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. csüpke l. Fűvészk. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. kék búzavirág’. mint a sugárvirágok. Fűvészk. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). Sturmhut ’rohamsisak’. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. cuculla ’fejlepel. — Ö: búzavirág~. csuklya a. csuklya a. nyilván a növény R. csüngőbelénd N. J: ’Centaurea cyanus. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. a küllők. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. kapucni’). hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. Fűvészk. R. m. 1807: TsÍkÍllf (Magy. Eisenhut ’vaskalap’. A névadás magyarázatára l. Fűvészk. még sisakvirág. ném. J: ’Centaurea. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. vagy úgy. 488). 258). 20. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. Fűvészk. ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. 1841: áldott csűküllőnek gr. J: ’Scopolia carniolica. csuklya a. csipke csütke l. A Magy. az EtSz. az -s melléknévképző. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. pézsma~. A kék búzavirág (1.. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). egyenetlen metſzésűk.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. A csuklya lat. J: ’Cnicus benedictus. kuklya). Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. J: ’ua. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. kukla. A kukla a csuklya alakváltozata. ▌ 2. 20). a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. áldott bárcs’. feltételezése valószínűleg helyes.

J: ’Consolida regalis. TESz. A névadás magyarázatára l. dongóvirág. 222. Gentiāna a. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. 326/ 34). encián a. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76).’ | 1590: ’Geranium sp.’.’.). összetett szó. Nyr. 1767: Dantzia (PPB. 367). A Dani-sarkantyú népi név. vö. | 1775: ’Geranium columbinum.D dancia 1. Genaust odoratíssimus a. danckai-gyökér (Tsz. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is. szakny. — N. Nyr. A daruláb népi név. 390). 1948: Dancia (MagyGyógyn. amelyből tavasszal salátát készítenek.). tárnics’. 1708: Dantzia (PP. Fűvészk. A darázsvirág népi elnevezés. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). encián a. citromillatú muskátli’. 1590: daru orru fé (SzikszF. 257). J: ’ua. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. 2. lat.. Fűvészk. sárga tárnics’.). Ember és növényvilág 222). közönséges csillagpázsit’. darulábból gr.: RMGl. J: ’ua. N. Vö. Fűvészk.. danisarkantyu (NyIrK. lat. EWUng.’. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. daruorrúfű 1577 k. darázsvirág N. 1767.: ? ’Geranium sp. — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). Dani sarkantyú (Péntek– Szabó.. J: ’Cynodon dactylon. 34: 40). az utótag magyarázatára l. daruorr 1807: Daruorr (Magy. Dani-sarkantyú N. A Dani személynévi előtag talán a növény R. király~ (→ királydárda) daruláb N. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164).). J: ’ua. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. Az illatozó daruorr (1780) a ném. Marzell Pulmonaria officinalis a.). daruláb (MagyGyógyn. (ÚMTsz. mezei szarkaláb’.: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK.-i odoratissimum (< lat. . szakny. Jávorka 848). dárda l. J: ’Gentiana. gólyaorr’. J: 1577 k. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. gencián. odor ’illat’). galamblábgólyaorr’. Növénynevek 25–30. encián. J: ’Pelargonium odoratissimum. király~ dárdácskája l. kígyótárnics’. J: ’Gentiana lutea. 367). 1775: Darú orru-fü (Csapó 107).. darázsvirág (MagyGyógyn. J: ’Gentiana cruciata. pettyegetett tüdőfű’. 126: 304. ▌ 2.-i gentianaból. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak.. 126: 304– 305. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. 1813: Dántzia (Magy. 214). J: ’Pulmonaria officinalis. 2. sarkantyúvirág. 45). összetett szó. vö. J: ’Geranium sp. gólyaorr’. Mollay.

a névadás magyarázata. csókaorrúf ű. A deréceveronika a növény összetett szó. ném. az előtagra l. 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). dicsőségesf ű . victoria ’győzelem’) fordítása. szlk. Ditamos (Csapó 86). demutka. Fűvészk. dicsőfű l. amely a győzelem jelképe. lónyelvű csodabogyó’. ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. A deréce talán a déli szláv (vö. 1798: Demutka (Veszelszki 424). esztragorr. demut ’kakukkfű. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. ártéri veronika’.. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. mac. esetleg szlovák közvetítéssel. 1783. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. 428). 1775: Diktamos. 1841: demutka (Barra 314). N. (Melius 108a). de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. EWUng. vadkakukkfű’. J: ’Dictamnus albus. 2. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). A diadalmasfű a lat. vö. derce a. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. Diptamuſth gr. | 1807: ’Thymus sp.’. | 1841: ’Thymus serpyllum. A deréceszigoráll összetett szó. démutka a.] ’korpa’. amely *terice. 337). ártéri veronika’. 1798: Derétze (Veszelszki 49). A m. kakukkfű’. J: ’ua. az utótag nemzetségnév. 1813: Diktamos (Magy. N.’. J: ’Veronica beccabunga. A démutka ném. Diptamuſnak gr. (572/22). boglárka. 2.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. vö. az utótag nemzetségnév. 1807: Démutka (Magy. borsfű’. gémorr. A magyarba egy déli szláv R. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. J: ’Veronica officinalis.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. derce a.: Dictamuſt gr. TESz. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). démutka származhat közvetlenül a németből. cseh N. Geranium (< gör. J: ’Veronica beccabunga. deréce. J: 1775. ártéri veronika’. 353). (141/4). hasonlít a babérhoz. magyarázatára l. csombord. 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). 1783: Diadalmas-fü (NclB. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). J: ’Veronica beccabunga. Fűvészk. — Ö: kakukk~. 389). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. 1798: ’Thymus vulgaris. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). Fűvészk. dymutka ’ua. | fehér ~ 1577 k. az előtagra l. 321). J: ’ua.’. nagyezerjófű’. a névadás magyarázata. veronika. (265/39). трuцu [többes sz. J: ’Ruscus hypoglossum. 353). és N. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. Dictamuſnak gr. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. a -ka pedig képző. J: ’ua. hogy a növény örökzöld.: Feÿer Dictamnuſth gr. Diószegi– Fazekas alkotása. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). blg. 1783: Derétze (NclB. TESz. a névadás magyarázata. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. Fűvészk. 65). eredetű. 321). hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. démutka a. 1998: deréceveronika (Priszter 534). használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy.] ’ua. 367). a lat. diktamus 1. (OrvK. kócsagorr. (573/2). kerti kakukkfű’. 273). deréce. daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). démut ’kakukkfű’. orvosi veronika’. magyarázatára l. 1577 k. victorialia (Melius 184) (< lat. 1783: Ditsöséges-fü (NclB.. fölfúvódott. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. Diószegi–Fazekas a növény R. hogy a növénynek a termése kerekded. A dicsőségesfű a ném. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj).’. szigoráll. Genaust Geránium a. трúцu [többes sz. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. vízisaláta (→ saláta). daruorrúvirág l. Fűvészk.. EWUng. 1783: Demutka (NclB. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. 1798: Diktamos (Veszelszki 190).

’. a lat.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. 537). 255). A diktamus idegen szó. žaáak.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. kalincaínfű’.’. J: ’Trapa natans. diptamnusnak a hatására jött létre. a): RMGl. király~. A hamis diptamus (1. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). Genaust Dictámnus a. yaγaq. A krétai jelző magyarázata.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. J: ’ua. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). sz. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. mivel: „Levelei gömbölyüek. K#šγ. dictamnus. 1783: Dinnye-fü (NclB. dinnye l.) Melius alkotása. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga. hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. 159). d): RMGl. cucurbitalis (< lat. értéktelen. J: ’Ajuga chamaepitys. dictamnum < gör. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. lat. 1783: Vizi-dió (NclB. 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. J: ’Borago officinalis. neve Cucurbita citrullus. 258). lat. ▌ 3. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). XVI. krétai szurokfű’. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. hasznos földitömjén’. A krétai szurokfű (2. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. hogy a nálunk a XVI. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). század folya- . illetve íze. egy 1610 k. ném. J: ’Origanum dictamnus. Waſſernuſs ’ua. J: ’ua. a fehér jelző a virág színére utal. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). a termés a dióhoz hasonló. díktamnos. 331). mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. dinnyeszagúfű l. 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). 29: 364).-i Dictamnus (< lat. szakny. cucurbita ’tök’) nevének fordítása. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex.) hasonlóság alapján kapta dió nevét. a névadás magyarázatára l. kirg. kemények és ÐzöröÐÐek. ▌ 2. valóságos Ugorkát illatoznak. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. ▌ 2. lat. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). ▌ 2. A hasznos földitömjén (2. J: ’ua. A vadgesztenye termésének (2. a lat.’. Diptam. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). J: ’Sanguisorba minor. díktamnon) átvétele.: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl.’. csabaíre’. apró termést.) magyardió neve Melius alkotása. weisser Diptam. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. 256). A vízidió a ném. csemegesulyom’. c): RMGl. Fűvészk. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése.dinnyefű 137 dió 609/23).) diptamus neve ismételten latin átvétel. žaáak). A diptamus a lat. 1540 k. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. (Melius 108a).’. 367). — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). még vízigesztenye (→ gesztenye). a hamis jelző megkülönböztető szerepű. a kalincaínfű R. 2. A sulyom (1. J: ’ua. J: dió 1. ehető. A dinnyefű valószínűleg a növény R.) és csabaíre (3. A kerti borágó (1. szakny. a növények illatosak. || dinnyeszagúfű 1.) és a gesztenyefa termése (2. v. nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. Genaust Cucúrbita a. de az adat kétes azonosítású. A jezsuitadió a csemegesulyom (1.’ tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A dinnye lat. 384). kerek termésük van. kerti borágó’.) diószerű termésére utal. dinnyeízűfű 1500 k. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb.

Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. lat. kecske~ díszfű N. hogy arról nevezik el őket. 1783: DiÐznóbab (NclB. — N.. A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. hyoscyamos < gör. Genaust Hyophórbe a. — szúrós ~ N. az elnevezés alapja. az utótagra l. nagy csalán’. J: ’ua. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. Fűvészk. J: ’Datura stramonium termése. pl.’. csattanó maszlag termése’. Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. magas szaponintartalmú. hŷs ’disznó’ (gen. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. — tövis~burján N. diktamus dísz l. hyoscyamus. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). A disznógyógyítófű Melius alkotása. kígyótárnics’. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. Ember és növényvilág 206). 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). csalán. J: ’ua. Az ótör. Melius 371. EWUng. Ember és növényvilág 227). a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. J: ’Hyoscyamus niger. csattanó maszlag’. és lúh. 1807: disznó Bab (Magy. hogy a növényt a disznók etetésére használták. || tövis~ N. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). A szúrós. tövises disznó (MagyGyógyn. (Melius 157). Ember és növényvilág 227). A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. J: ’Asparagus officinalis. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. díszfű (Péntek–Szabó. hyós). 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. 264). mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . dió a. tövises. J: ’Gentiana cruciata. A disznóbab Melius alkotása a lat. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. disznóbab). disznóbab helyett. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. Műszótár 138). 264). A disznócsalán összetett szó. hogy a zöldségnövényt.’. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. Ember és növényvilág 227). Szabó. a névadás alapja. || disznócska N. Természettört. Hyoscyamus tükörfordítása. A díszfű népi elnevezés. 382). mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). aminek a gyógyítására használják. TESz. burján. tűszerű levélzetéért. közönséges spárga’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. hogy a termés szúrós. 423). eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. disznó (Péntek–Szabó.. Marzell Datura stramonium a. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. A N. vö. J: ’Urtica dioica. még a disznónak is árt. a gyógynövényekre jellemző. Sau ’disznó’. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB.’. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. kýamos ’bab’. 174). de a szerzők. disznó 1852: disznó (Peregriny. dió a. | tövises ~ N. J: ’ua. ném. 264). disznócska l.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). babja mérgező. midön köztök a’ Dög uralkodik. szúrós disznó (MagyGyógyn. 339). bolondító beléndek’. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. A tövisdisznóburján utótagjára l. Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. disznócska (Magy-Gyógyn.’. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. J: ’Datura stramonium. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. diptamus l.. mivel. J: ’ua. és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö.

410). Fűvészk. f#niculum ’kömény’ < lat. pitypang’. Csapó a pitypangról (4. foeniculum < lat. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). lat. J: ’Sonchus oleraceus. disznókáposzta 1. Sew Fenchel (Melius 49a). A névadás magyarázata. kék ’saláta’. J: ’ua. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). J: ’Sonchus asper.’. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). ang. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). A disznó előtag arra utal. 1775: Disznókömény (Csapó 72). a szúrós csorbóka (2. disznókék 1. erdei ciklámen’. disznókék. A disznókáposzta összetett szó. J: ’Crataegus laevigata. 1813: disznó.: RMGl. disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). ▌ 2. 128: 184). Növénynevek 42. 2. ▌ 4.. amelyeknek fiatal. disznu6körti (ÚMTsz. 128: 184. azt is jelezheti.). Saudistel. az utótag létrejöhetett a lat.) és a pitypang (4. sow thistle ’disznóbogáncs’. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). friss. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). 409). Fœniculū [Foeniculum] porcinum. cseregalagonya’. 335).-i oleraceus (< lat. A salátakatáng (1. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). A szelíd csorbóka (2. porcinus < lat. svinbröd. helus ’zöldség.: RMGl.) és a szelíd csorbóka (2. Genaust porcínus a. J: ’ua. 1783: DiÐznó kék (NclB. ill. de belfl fejér. J: ’Sonchus asper. porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. 1520 k. orvosi kocsord’. sv. káposzta’) fordításaként. Nyr. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. salátakatáng’. J: ’Sonchus oleraceus. nyúl Káposzta (Magy. szelíd csorbóka’. foeniculáceus a. Marzell Sonchus asper a. szúrós csorbóka’. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. friss leveleiből salátát készítettek. hog’s bread. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). 347). Vö. J: ’Cichorium endivia. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’.. hasonló felépítésű növények. azt jelzi. swinebread. hogy a disznók szívesen fogyasztják. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. szakny.). svinjak. fiatal leveleikből salátát készítettek. és a vaddisznók is szívesen túrják ki. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. Saubrot fordítása. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). a disznók szívesen fogyasztják. Disznókörte (MagyGyógyn. ném. disznókörti. (Melius 76a). 1813: Disznó kék (Magy. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. 375). 2. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. A növény termése a köményhez hasonlít. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. ném. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. hv. ang. Mollay. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. J: ’Peucedanum officinale. a cseregalagonya ehető termésére utal. J: ’Cyclamen purpurascens. A disznókék összetett szó. 1664: „Cyclamen. 121). szúrós csorbóka’. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. Schweinbrot. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag.) a Sonchus nemzetséghez tartozó.) idegen nyelvi megfelelőire vö. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. A disznókenyér a ném.). 367). Fűvészk. 1783: DiÐznó kék (NclB. A disznókömény a növény R.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. 409). Sonchus oleraceus a. ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). 388). a szelíd csorbóka (3.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). 1783: DiÐznó orja (NclB. ▌ 3. oler#ceus. disznókörte N. ▌ 2. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). 428). ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok.: Endiuia: dizno keek (Növ. porcinum < lat. és fogyasztják a növény gumóit. 1798: Diſznó-órja . 370). az utótagra l.) olyan növények. szelíd csorbóka’. J: ’Taraxacum officinale. a disznókörte növénynévben jelzi.

a név magyarázata.. Melius 386. hogy a disznók ették a növényt. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. J: ’Polygonum aviculare. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. amelyek répához hasonlóak. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). 1783: DiÐznórépa (NclB. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt.. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). a ném. disznó köhögése) is használták. Szabó. r#pum ’répa’) tükörfordítása.. mert a növény ágvégei tövisesek. szártalan bábakalács’. J: ’Carlina acaulis. A disznóparéj összetétel arra utal. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. A disznópázsit előtagja arra utal. disznóporcsin disznóporcsin 1. A disznóparéj összetett szó. déli méhfű’. 1775: Disznórépa (Csapó 73). (OrvK. ▌ 2. J: ’ua.: DÿÅno Repanak gr. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). Erdrübe ’földirépa’. 128: 184. Portulaca szót a lat. Az előtag magyarázata. 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kövér porcsin’. 390). 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). TESz tüske a. J: ’Portulaca oleracea. a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). 1813: D[isznó] orja (Magy. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. J: ’Rhamnus cathartica. 367).. lat. 363). disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). az ur ~ or ’domb. Vö. J: ’Melittis melissophyllum. Melius 381. pórtula a. EWUng. A disznóorja összetett szó. disznóporc l. Eberdistel (ném.. Genaust porcínus a. J: ’Polygonum aviculare. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). 1783: DiÐznó tövis (NclB. hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. TESz. J: ’Amaranthus. valamint a kerekded.. madárporcsin’. Marzell Cyclamen europaeum a. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. J: ’Cyclamen purpurascens. rápa a. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. rapum porcinum (< lat. disznórépa 1577 k. A névadás magyarázata. 335). EWUng. porcsin. Nyr. A disznótüsfa egyedi adat.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). J: ’Portulaca oleracea. A disznótövis Melius alkotása. 1595: Dizno repa (Beythe 51). 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). A disznórépa a lat. portula ’kis ajtó’ szóból származik. az utótagra l. 127: 48. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől... gyomnövény’ jelentésű. Eber ’vadkan’). A név arra utalhat. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. kövér porcsin’. pórtula a. A dobronika idegen szó. az utótag. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. madárporcsin’. 629). Marzell Carlina acaulis a. a lat. valójában a lat. eredetű disznó állatnév. pázsit a. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). varjútövis’.. Fűvészk. Genaust porcínus a. dobronika 1783: Dobrónika (NclB.. Saudistel tükörfordítása. A disznóporcsin Melius alkotása. amaránt’.. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. Nyr. még varjútövis. orja a. Növényszótár 12). 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354).’. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. az erdélyi Benkő . Melius valószínűleg a lat. r#pa. 2. Cserey nemzetségnévként használja. Genaust pórtula a. 413). A tövis utótagra l. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. A disznóorja Melius alkotása. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. különféle disznóbetegségekben (pl. Szabó. erdei ciklámen’. EWUng tüske a. Genaust porcínus a. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. Az előtag az ótör. disznóporcsin. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). TESz. orja a. pázsit a. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). porcénus ’disznó-’ melléknév. porcus ’disznó’ szóból eredeztette.

kígyóharapás ellen használták a növényt. Vö. Dődike (MagyGyógyn. a R. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). dídike (ÚMTsz. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302). csattanó maszlag’. 264). dődike (ÚMTsz. J: ’Artemisia dracunculus. drágajó (MagyGyógyn. ném. R. Marzell Pulmonaria officinalis a. dohány l. dicsőségesfű. A névadás alapja. parlagi macskatalp’. 1723: ’burjánzik’). stink-weed. J: ’Symphytum officinale. dődike N. dohányvirág (MagyGyógyn. tárkönyüröm’. R. liba~. foetidus ’bűz- drágajó N. darazsak. Bockstaud’n ’bakszagú növény. Tabaksklee. J: ’Datura stramonium. 415). dongófű l. disznókáposzta. A drágajó népi elnevezés. TESz. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. J: ’Sonchus oleraceus. fekete nadálytő’. kígyó’) átvétele. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. Marzell Melilotus officinalis a. dungó-virág (MTsz. 1783: Drágulob (NclB. tyúk~ dongóvirág N. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. nyúlkék. A névadás szemléleti háttere. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. nyúlkáposzta. 326). hogy a növény gyorsan szaporodik. dögfű (MagyGyógyn. darazsak. EWUng. dong a. csirke~ (→ csibedöglesztő). dutkóró 1578: Dutkorónac gr. J: ’Veronica officinalis. — N. Marzell Datura stramonium a. orvosi somkóró’. ill. J: ’Centaurea cyanus. drót l. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. darázsvirág. dédike a).. hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. hogy az egész növény büdös. dongóvirág (MagyGyógyn. zúgó hangját jeleníti meg. A drágolub idegen szó. || dongófű 1. az előtag a ném. 127). 1841: dongófű (Barra 302). 406). dédnagymama’ népetimológiás változata. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. dracónis a. szelíd csorbóka’. ném. pakulár~ dohányvirág N. J: ’Pulmonaria officinalis. méhvirág. a névadás magyarázata. 1783: Dutkóró (NclB. csibe~. valószínűleg a ném.) és a fekete nadálytő (2. Vö. (Melius 95). hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. Honigblume ’mézvirág’. kék búzavirág’. — N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek.). ang.’ növénynevet vette át. dongóvirág döglesztő l. tárkony. J: ’Antennaria dioica.) magyarázata. Vö. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. 444).). kakics. lat.’. 273). utalva arra. Pilosella minor purpureo flore. ▌ 2. drák#n ’sárkány. bokor’. 422) ’ua. A dohányvirág népi név. A dongóvirág népi elnevezés. orvosi veronika’. drac# < gör. dudkóró . 145). ismeretlen eredetű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Talán a dédike ’dédszülő. nyúlsaláta helyett. szopókavirág. J: ’ua. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört.. hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. Fűvészk.) dongófű elnevezése Barra alkotása. A pettyegetett tüdőfű (1.: BotTört. J: ’Melilotus officinalis. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. pettyegetett tüdőfű’. A borzas jelző (2. dong a. dragollub. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. ismeretlen eredet ű. Ehrenpreis hatására jött létre. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. A dődike népi elnevezés. hangalakja a rovar tompa. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). 145). Marzell Centaurea jacea a. kígyótrankfű.dohányvirág 141 lő’). az utótagra l. „Dobrónike” (NclB. Genaust dráco a. A dögfű elnevezés alapja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A dragontárkony összetett szó. ném. 222). Idegen nyelvi megfelelőre vö. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). dutkóró József a rom. kutya~fű. Dragon (< lat. 126). Dongovirág (Jávorka 848). a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. Gazdag méztartalma miatt a méhek.. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat.

A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom.. Bucskóró. A dutkóró Melius alkotása. J: ’Melilotus officinalis. J: ’ua.). || búskóró N. búskóró (MagyGyógyn. EWUng dudva a.’. . gaz’ származéka. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95).dutkóró 142 dutkóró (MTsz. TESz. dudva a. 145). orvosi somkóró’.

Genaust ebenacánthus a. tiszafa’. ébène. EWUng ében a. 125: 420. Hundskirsche tükörfordítása. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). J: ’Taxus baccata. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). canina (< canis ebfa 1. gen. vö. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. 291). A varjútövis (1. gen. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). 125: 420. Ebenbaum. ében a. R.. 117: 562. ’kutya. gyepűrózsa’. 93). 125: 420. még csipke. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. ol. az utótagra l. Nyr. J: ’ua. gyepűrózsa’. Az ebcsipke összetett szó. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele.). kutyacseresznye. ebes a. ký#n.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . Szóhalm.’. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. varjútövis’. farkashárs’. kynód#n. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. J: ’Cynodon. eb’) utótagot lefordították. a cseresznyéhez hasonlóak. 1264: „spina... Az ében vándorszó. 1783: Eb-tsipke (NclB. Az ében ’ébenfekete. Barra a német előtagot átvette. lat. kynódous < gör. a ném. ébenos ’ébenfa’).. odóntos ’fog’) fordításával. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). J: ’Rosa canina. a lat. Marzell Cynodon dactylon a.). (h)ebanus. TESz. Az ebcseresznye a ném. A névadás magyarázata. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. lat. cseresznyeszerű termés. kynós ’kutya’. odoús.). Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. Nyr. ang. èbano ’ébenfa’. Eibenbaum. or. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. Genaust Cýnodon a. vö. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a)... éberfa l. Vö.E. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’Daphne mezereum. csillagpázsit’. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. J: ’Rhamnus cathartica. fr.. J: ’Bryonia alba. halálfa. UEWb. 375). ném. mérgező. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. que Ebfa dicitur” (TESz. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. Nyr.-i Cynodon (< gör. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn. a baum magyarázó utótagot lefordította. még kutyarózsa. эбéновый ’ében-’. Ebenholz. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal. Az elnevezés motivációja. 132). hogy a termés nem ehető. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. ebony (tree). sem a szaknyelv nem fogadta be. heben. szakny. büdös gönye’. h. Nyr. 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. ebes a. ▌ 2. a latin Rosa canina részfordítása. égerfa Marzell Bryonia a.. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát.

Cýnodon a. 362).. lat. canis ’kutya’) tükörfordítása. lóbenge ti oroszlánszáj’.. kerti oroszlánszáj’. ebfáj XVIII. hegyes hagymája. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. nehezen nyel’) szóból ered. A név valószínűleg a lat. A méregölő jelzőre l. 391). a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. gör.. nem állapítható meg világosan. 389. nehezen nyel’) hatására jött létre. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. nehezen nyel’ jelentésű gör. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. Vö. A névadás alapja a növény felül fogszerű. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. a büdös jelzőt azzal magyarázza. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. ký#n. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. ágchein ’fojtogat. A ném. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. | 1783. Marzell Erythronium dens-canis a. Marzell Daphne mezereum a. gen. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. hivatalos lat. Bucranion. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). 125: 421. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Cynocephaloea (Beythe 120a). Szabó. Marzell Antirrhinum orontium a. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. ang. | 1775: ’Misopates orontium. közönséges méreggyilok’. Erythronium denscanis.. büdös. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. cynanchum (< gör. szakny. ký#n. A bizonytalanság okára l. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Nyr. Genaust Cynánchum a. vö.i elnevezése szintén tartalmazza a R. méregölőfű. kynós ’kutya’. 125: 421. még a növény R. sz. fáj. . 1595: ’Misopates orontium. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust Cynánchum a. még tetűfa. ebfojtófű. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. gör. dog’s tooth. dens ’fog’. ký#n. fulladás) kezelésére használták. ebtövis. Fűvészk. Vö. magyarázata. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. A növény mai. kerti oroszlánszáj’. nevei dens canis. A német szó a lat. A farkashárs (2. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. Hundswürger tükörfordítása. 1783: Eb fejü fü (NclB. ágchein ’fojtogat. 125: 421. fulladásos betegség ellenszereként használták. kynós ’kutya’.. ebfáj. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. 1807: ebfejűfű (Magy.. EWUng. eb + fog jelentésű elemet. Nyr. vö. ném.). vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. Vö. gen. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). Melius 375. 1807: ’Antirrhinum majus. 85: 210). ném. európai kakasmandikó’. közönséges méreggyilok’. lat. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. TESz fáj a. Vö. A növény magháza ebfejhez hasonló. lat. kephale ’fej’) mintájára. kínoz’ az összetétele. J: ’ua. UEWb. mert mint egy Ebnec.. Melius 435. a latin tudományos Denticula canis (< lat. Hundskopf (Melius 165a). Nyr. dens caninus. Genaust Cephalándra a. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. kerebfaképű lóbenge l. Nyr.: ebfáj (Nyr. Hundszahn ’kutyafog’. vö. J: 1578. J: ? ’Erythronium dens-canis. hogy régen a növényt torokgyík. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. 125: 420. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15).. cynanchum (< gör.. genitív kynós ’kutya’. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). Szabó. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el.’.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. Nyr. A névadás magyarázata. 125: 421.

1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. lat. Nyr. 1578: Eb nyelw (Melius 150).ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86).: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. 125: 423. A névadás szemléleti háttere. Az ebgyömbér Melius alkotása. 44). a R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. órchis ’here’) tükörfordítása. Az ebmonyfű a R. a lat. 125: 422. Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. dog’s grass ’ua. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). Nyr. ném. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). hogy hitvány.. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. J: ’Elymus repens. Fűvészk. A mony ’here’ jelentésű. Hundsgras ’kutyafű’. silány minőségű fűszer. Genaust Cýnodon a. magyarázatára l. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. 419). 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). J: ’ua. vö. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. Gramen caninum (NclB. ill.’. ném. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). 1577: chiroglossa [a. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). J: ’ua.2: RMGl. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. 328). lat. pázsit’. lat. ném. Marzell Agriopyrum repens a.előtag jelzi. Hundshoden ’kutyahere’. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. Az ebkapor. ha a gyomra beteg. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. 115).: Eb kaproth gr. Genaust canínus a. J: ’Anthemis cotula. de mirígyes foltoktól tarka. 129). (OrvK. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. 126). 368). 1783: Eb Kapor (NclB. J: ’Euphorbia sp. még agármony. eb’. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. 528). és a növény kitisztítja az állat gyomrát. 1595: Eb kapor (Beythe 95). Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. még gyömbér. J: ’Orchis morio. ebgyógyítófű. agárkosbor’.’. az utótag magyarázatára l. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. J: ’ua. canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. 333). . ký#n ’kutya. ebnyelv 1525 k. az eb. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). társneve a kutyakapor a R. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. Marzell Anthemis cotula a. 125: 422. 1783: Eb gyömbér (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Nyr. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. az eb-. közönséges ebnyelvűfű’. Nyr. J: ’Persicaria hydropiper. Vö. Hundshödlein ’kutyaherécske’. borsos keserűfű’. kutyatej’. 528). 528). gyep. 363). testiculi’ (Nyr. ebgyógyítógyökér l.. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). 1775: Eb-nyelv (Csapó 77).’.: RMGl. Fűvészk. borsízű növény.. 51: 18. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. kutya. gramen ’fű. J: ’Cynoglossum officinale. csípős. 1775: Eb kapor (Csapó 254). rókamony. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. zingiber ’gyömbér’. pásja jájca ’kutyahere’. 1783: Eb-nyelv (NclB. 29: 51.. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. ang. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. ill. m. ebkapor 1577 k. Hundsdill tükörfordításával keletkezett.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. MNy. 328) (< lat. disznógyógyítófű. mint az agármony növénynév.’. 29: 362). szln. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. íze a gyömbérre emlékeztet. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). közönséges tarackbúza’. büdös pipitér’. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. 2. gör. 403/ 6).

: Solanum hortense. kynoglôssos. — alutó. J: ’ua. J: ’Atropa belladonna. 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109).’. minden állatot meg xl” (Melius 156).. ▌ 2. Hundstod ’kutyahalál’.’. (Melius 86). A névadás alapja az. kýōn. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. 1: 307).’. Solatrum: Eb zewlew (Növ.’. Cynoglóssum (lat. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. J: ’ua. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). Lingua Canis.2: RMGl..ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). 1783: Eb-Ðzem (NclB. J: ’Inula conyzae. gyötör’) mintájára hozta létre. Genaust Cýnodon a.: RMGl.’.’ nevez meg. — erdei ~ 1813: erdei. sz. 125: 424. 125: 424. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). kesernyés csucsor’. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. 258). 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. R. Ebet xl. fekete csucsor’.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. Melius a lat.: RMGl. 379).’. A névadás alapja talán az. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr.: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. 1775: EbÐzem (Csapó 248). Melius 431. ebrontófű 1. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. Nyr. vízi. | vad ~ 1903: vad-. J: ’ua. eb Sz[őlő] (Magy. Szabó. A névadásra a ném. veres. Fűvészk. A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. J: ’Solanum dulcamara.: RMGl. a névadás alapja a fa használhatatlansága. ▌ 2. ký#n ’kutya’. 664).’. szep szôlô (SzikszF. J: ’Solanum nigrum. A névadás alapja a növény keskeny. 1500 k. J: ’ua. kutyarózsa ebnyelvűfű l. Genaust Cýnodon a. XVI. Péntek–Szabó. kutyát mérgeztek. 340). | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). Nyr. J: ’ua. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). ebrózsa l. 1525 k. 1911: ebrontófű (Cserey. Növényszótár 4). Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. J: ’ua. J: ’Aconitum vulparia. … hertelen embert.’. Farkaſt. cynogl#ssus < gör. v. lat. 664). b): RMGl.és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. fent).’. nyelv formájú levele. ném. jelentése ’a kutyának se jó’. (Melius 11a). Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Nyr. J: ’ua. tónsus a. 664). napellus. Az ebsefa népi elnevezés. J: ’Frangula alnus. tondēre ’nyes.: Cyglassa. 340). Az ebszem Melius alkotása. 664). 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). J: ’ua. ▌ 4. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). kutyafa. Marzell Inula conyza a. Ember és növényvilág 290). ebsefa (MagyGyógyn.: RMGl.: RMGl. J: ’Aconitum napellus subsp.’. 664). ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a). 43: 311. erdei peremizs’. ebnyelvűfű (SzegSz. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110). hogy a növénnyel farkast. ebszőlő 1. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. gör.’. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. (Melius 86a). — N. ▌ 3. 125: 424. és a lat.. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. ebnyelv ebsefa N.. a ném.’. 664). Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. maszlagos nadragulya’. J: ’ua. kynoglôsson < gör. 1783: Eb rontó-fü (NclB. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása. 664). XVI. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag.: solatum: eb zele (SchlSzj. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. Vö. 415). Katikasisakvirág’. lingua canina ’kutyanyelv’. 164). 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. 389). 2. 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). I: 307). ebszőlő (Nyr. J: ’ua. kynós ’kutya’. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). 664). J: ’ua. J: ’ua. — N. közönséges kutyabenge’. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a). farkasölő sisakvirág’. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. Az ebnyelv a lat. 1775: Eb-szölö (Csapó 78). 1578: Eb ÐÅxlxt gr.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. 1520 k. 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). 1405 k.

az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86). hogy a kesernyés csucsor (1. 1783: Eb-téj (NclB. erre utalnak az erdei. magyarázatára l.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a).’. 125: 425. Hundmilch). Melius 370. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. hasindító kutyatej’. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. Hundsmilch tükörfordítása. Marzell Solanum dulcamara a. J: ’ua. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211). a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. le.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. J: ’Euphorbia lathyris.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. ebszőlő. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. A fekete csucsor (2. a szőlő utótag a fürtös. és bogyójuk is mérgező. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. psi mlecz.). a növény értéktelenségére vonatkozik. vad és vízi jelzők. psie mleko. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. erdőben. így ír a csucsorról (1. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. ezek a növény ízére utalnak.’. 1775: Eb-téj (Csapó 80). 1577 k. pasje mliče. 687). neve. 263). EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. . XVI. 631/13). Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. A mételmaszlag (4. — ~fű 1577 k.: Eb Teyrql gr. Az adatok mutatják.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. bogyója ehetetlen. (OrvK.) fekete jelzője a termés színére utal.). J: ’Solanum dulcamara. halált okoz.-i OrvK. Vö. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik.) gyümölcse. hogy az egész növény. 612/34). utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. melyeknek közös jellemzőjük.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. a maszlagos nadragulya (3. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. 1395 k.. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném.: RMGl. 371). rom. 8). magyarázatára l. 687). 631/12). az ebszőlő előtag a növény R. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kesernyés csucsor’. mételmaszlag’. ebtej 1. veres jelzők a termés vörös színét jelzik. 29: 51–2. J: ’ua. Az alutó. A XVI. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. szb. Az ebszőlő a ném. 406–7. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. J: ’ua. nyirkos területeken él. a fekete csucsor (2.-hv. A felfutó ebszőlő. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. 129). Cataputia maior utótagjának fordítása. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). hogy a növény a kertekben is előfordult. élvezhetetlen ízére. 129). is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK.’.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. 631/13)]..) ősrégi ázsiai kultúrnövény. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. Nyr. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. laptele-c"nelui. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. sz. 1525 k. A növény vadon. 371). szőlőszerű termésre utal.) név elé a későbbiekben a kesernyés. kutyatej’. J: ’Euphorbia sp. A piros. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. kutyatej. A XVI. Az ebtej összetett szó. ebkapor (< ném. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. farkas-kutyatej’.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante.) és a mételmaszlag (4. ▌ 2. J: ’Euphorbia cyparissias. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. J: ’Datura metel. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. MNy. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. csucsor. Szabó. a XVI. Hundsdill). amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. a kertekben termő pedig azt mutatja. századi OrvK.

XVI. édesgyökér. az eb előtag a növény haszontalanságát. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. hogy a növény magva alkalmas kutyák.’. Az ecetfű népi elnevezés. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. magyarázatára l. igazi édesgyökér’. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). J: ’Rhamnus cathartica. vasfű’.’.: RMGl. o. ebvész 1830: ebvész (Nyr. édesfa (MagyGyógyn. J: ’Colchicum autumnale. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). TESz. Vö. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. echidna ’kígyó’ < gör. Ecetfű (MagyGyógyn. J: ’Polypodium vulgare. Hundsblume tükörfordítása. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. A névalkotásra hatással lehetett a lat. 280). Nyr.-i cynapium (< édesfa N.: Edqs gÿqker (OrvK. ebvirág (MagyGyógyn. Az ebtövis a lat. 520. szakny. échidna ’kígyó’ < gör.. — N. UEWb. 520. ký#n ’kutya’. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335). a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. Vö. közönséges édesgyökerű-páfrány’.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. íd(sgyökér (ÚMTSz. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. Édes gyökérfü (Csapó 259). ádáz’. Vö. 223). mintára jött létre. Az ebvirág a ném. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). Az ebvész összetett szó. Hunds-Eppich. 404). 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). 1783: Erdei édes gyökér (NclB. 125: 426–7. | erdei vad ~ 1813: erdei. Fűvészk. ebvészmag l. 148. 404). 2. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. őszi kikerics’. Marzell Colchicum autumnale a. közönséges kígyószisz’. 148). ebtövis 1584: eb töuisk. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. Az édesfa népi név. ebfa. szakny. édesgyökér. ▌ 2. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. mérgező tulajdonságát fejezi ki. 125: 426. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. J: ’Aethusa cynapium. 280). talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. vad édes Gy[ökér] (Magy. Nyr. Az ebzeller valószínűleg ném. Vö. 1783: Eb-tövisk (NclB. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). az ugor kori eb és a bizonytalan. Nyr. 1595: edxs gyxkernek gr. Fűvészk.: NySz. Benkő 63. 1577 k. EWUng kutyatej a. | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). J: ’ua. kutyapetrezselyem. 130). 125: 426. (Beythe 60a). J: ’Glycyrrhiza glabra. Éder. Nyr. J: ’ua.’. 1998: édesgyökér (Priszter 386). UEWb. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. ebvész gör. magyarázata. kutyatej a. J: ’Strychnos nux-vomica. 125: 425–6. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek.ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). MagyGyógyn. Nyr. igazi édesgyökér’.. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn. 1783: Édes Paprágy gyökér . 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. 1998: ebvészmag (Priszter 514).). még varjútövis. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. 342). 430). J: ’ua. ill.’. XVI. 1181). 125: 426.. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). J: ’ua. lat. 1783: Édes-gyökér (NclB. canis ’kutya’. J: ’Verbena officinalis. édesgyökér 1. 148). 836. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. sz. apium ’petrezselyem’) is. édes l.. 371). 430). A lat. 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. spina ’tövis’) tükörfordítása. hogy a növény még a kutyának is mérgező. J: ’ua. J: ’Glycyrrhiza glabra. vö. J: ’ua. 351). „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat.’. 42/9). varjútövis’. sztrichninfa’. Növ. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. 1783: Vad édes gyökér (NclB. v.. macskák elpusztítására: „mellyel p. 50).-i Echium (< lat. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). 125: 426). ecetfű N. áhiA ’kígyó’) átvétele. J: ’ua. J: ’Echium vulgare. Marzell Aethusa cynapium a. ném.’. 178). I. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). — N. 2: 36). échis ’kígyó’ < óind.’.

eforbium l. édesgyökér. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. J: ’ua. 1520 k. 1783: Egerfa (NclB. édesgyökerű-páfrány l.’. 1578: Eger fa (Melius 11a). J: ’Glycyrrhiza glabra.’. égörfa.: RMGl. Pászt. 1405 k. 1841: egerfa. égerfa.: Egqr fanak gr. borsos varjúháj’. Fűvészk. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. A névadás alapja. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt.: erulus: eger fa (SchlSzj. 368).: erulus: eger fa (BesztSzj. J: ’Alnus glutinosa.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt. Marzell Alnus glutinosa a. éger a. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy. J: ’ua. J: ’ua. glūtinōsus ’ragadós’). 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. közönséges kutyabenge’. b): RMGl. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. glycyrriza (< gör. J: ’ua. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). egőrfa. egerfa. éger(fa)’. 2. J: ’ua. glycyrrhiza. Genaust Glycéria a. J: ’Alnus sp. a fa innen kapta az enyves. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 668). ném. Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném. mivel a növény föld alatti része édes. Vö. hogy a növény vadon terem. 1560 k. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása. glycyrrhiza. jégerfa (Barra 403). — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). J: ’ua. 219).: TESz. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. Az éger kezdetben az égerfa (1. Ember és növényvilág 201). édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). Jágerfa (Herman. a névadás alapja. jég(rfa. a szókezdő magánhangzó rövid volt. 1405 k. egérfark 1395 k. 36). Az egércsecsfű Benkő alkotása. (OrvK.: Millefolivm: Egherfark (Herb. 213).. ▌ 2. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. éb(rfa. jég(rfa. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. jégörfa (Nyatl. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat.). euforbium efrasia l. J: ’Sedum acre.: milifolium eger farc (SchlSzj. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. EWUng. gör.’.: RMGl. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). 1595: Egxr fa (Beythe 10a).’. TESz. 620).’.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296).: Millefolium: eger fark (BesztSzj.: BotTört. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. égerfa (Péntek–Szabó. mézgás éger(fa)’. 1998: mézgás éger (Priszter 296). 423). | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). 168). a vad jelző arra utal.) édesgyökér neve a lat.) összetételből adatolható. Az igazi édesgyökér (1. 430).: RMGl. igazi édesgyökér’.. éger a.’.2: RMGl. glykýs ’édes’. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2.: RMGl. égerfa a. erre utal a lat. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. italt ízesítenek. csucsor édeskömény l. a növénynek a gyökere édes. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. 256). hogy az apró. páfrány édeskeserű csucsor l. — N. Vö. J: ’Frangula alnus. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. mézgás. Marzell Polypodium vulgare a. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. 511). | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413).’. Fűvészk. Vö. nem a levele.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. .. Genaust glutinósus a. R. az éger ismeretlen eredetű. 368). ragadós jelzőket.). klebrige Erle ’ragacsos éger’. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). (gerfa. 211). egyedi adat. 126). A friss rügyek ragacsosak.: RMGl. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. 219).) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. 1395 k. égerfa 1. Kleb-erle ’ragasztóéger’. Valószínűleg a lat. a gyökér magyarázó utótag. báránycsecsfű. glykýrrhiza < gör. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik... 1577 k.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. J: ’ua.

lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. J: ’Antennaria dioica.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7).. egérfarku fű. Az egérfark összetetett növénynév. közönséges tyúkhúr’. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. Tormentilla gy×kérrel. illetve. szőrös levelei az egér farkához.).: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. ném. erdei hölgymál’. 2. 295).) egérfül neve Melius alkotása. 220). 171). Myosotis fordítása (< lat. egérfarkkóré. egérfarkúfű. J: ’ua. — N. Fűvészk. egérfarkú cickóró l. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. Az elnevezés alapja a növény puha. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). egerfarkú füvet gr.’. pilosella (< lat. N. egerfű. szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. Fűvészk. Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark. Egérfű (MagyGyógyn. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja).’. v. bogarak is megtalálhatóak). Marzell Achillea millefolium a. J: ’Hieracium murorum. | ~virág N. mezőkön fordul elő (ahol egerek. kóró) magyarázó szerepűek. egérfarkú fűvet gr. Vö. egérfarkú virág (ÚMTsz. egérfarkkóró. Fűvészk. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal.: RMGl. cickafark egérfű 1. egérfarkú kóró (ÚMTsz. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört. egérorrú fű (ÚMTsz. ezüstös hölgymál’.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. J: ’ua. orrához hasonlítanak. egérfarkúfüvet gr. egér farku fűvet gr. 220). 1525 k.). 1775: Egérfül (Csapó 286).’. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). egérfarak. J: ’Potentilla anserina. 415). a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele.: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. parlagi macskatalp’.. ▌ 2. A névadás magyarázata. Az ezüstös hölgymál (1. 219). 1690: „Fxzz Vizet.) egérfű neve azon alapul. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). egérfarkúfüjj. Auricula (Melius 79a) (< lat. J: ’ua. Millefoliu : Egerfark (Növ. J: ’Achillea mille- folium subsp.). — N. J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium. egerfarkkóró. egérfű (ÚMTsz. J: ’ua. J: ’ua. a lat. XVI.) egérfül neve szintén Melius alkotása. Auricula muris (Melius 181a) .). myos#ta ’egérfülecske’). 486). J: ’ua.. hogy száraz árokpartokon. A libapimpó (1. közönséges cickafark’. 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). 1807: Egérfül (Magy. mint az egér füle. | ~kóró XVI. 500. ▌ 4.. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn.’.) és az erdei hölgymál (2. 219). egerfargóró. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. egérf#rkDórDó. közönséges cickafark’. egérfül 1. — N. myos#tis. J: ’Stellaria media. egérfarkvirág. 220). Vö. egérfarku-fí.). J: ’ua. — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81).: RMGl.). egérfarkufüjj. egérfark. 410). 1807: egérfark (Magy. egérfarok (ÚMTsz. ill.’. a lat. ang.) egérfű elnevezése népi név.’. Marzell Achillea millefolium a. egerfarggó²r~. libapimpó’.egérfű m 150 egérfül 219). N. egérfarku fűnek gr.) és a közönséges cickafark (2. 87). egérf#rk. hamu ſzinüek” (Csapó 81). — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy.. vö. Fűvészk. s-azt igya” (PaxCorp. A libapimpó (1. 213). sz. sz. parlagi macskatalp’. A közönséges cickafark (2. TálmoÐó f×vel. UEWb. ▌ 3. a névadásra a növény egyéb R. Mausohr. egérfű. cickafark. útszéleken. egérfarkóró. — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. Mausöhrlein (NclB. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. Egér-fark f×vel….’. millefolium. 126).’. hogy a növény puha. fonákjuk ezüstös. A közönséges tyúkhúr (3. nevei is hatással lehettek. J: ’Hieracium pilosella. egérfarku-fi. eger-fark (MTsz. ▌ 2. 468). 126). 1590: Eger fark (SzikszF. — ~fű 1577 k. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). 368). || egérorrúfű N.. 1578: Egér f×l (Melius 181a).). 1595: Eger fijl (Beythe 97a). lat. egérfark. 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). J: ’ua. egirfarkó fü (ÚMTsz. mouse-ear-hawkweed. J: ’Antennaria dioica. 1948: egérfül (MagyGyógyn. 410). 1595: Eger fark (Beythe 114). egérfarkófüj.

egérűzőtövis l. Szabó. A parlagi macskatalp (4. a névadás magyarázata. A név keletkezésének indítéka. J: ’ua. Az egértövis. 415) fordításával keletkezett. ezüstös hölgymál’. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. tavaszi kankalin’. agrasl. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. 1911: veres egres (Cserey. Genaust aurícula a.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. 449). szúrós csodabogyó’. Vö. J: ’Centaurea cyanus. az egreshez hasonlóak. Növényszótár 32). egérűzőf ű. Az egres a magyarba olaszból. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. J: ’Berberis vulgaris. éretlen szőlő leve’.: Agreſtum: egreÅ (TESz. TESz. kék búzavirág’. Melius 394. Marzell Antennaria dioica a. J: ’Hieracium pilosella. egybojtosfű l. ol. éjjelilámpa (Csapody– Priszter. mŷs ’egér’. egres a.’. 326.’. kékvirág. ég a. MNövSz. esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. „a’ házban felakaſztják. szürkés. egérfű égikincs N.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném.. egérfül. 435. bogyói savanykásak. Myacantha (< gör.. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). pitypang’. 1775: Egértövis (Csapó 83). Végső forrása a lat. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. baj. Az égivirág népi név. J: ’Primula veris subsp. 1998: egértövis (Priszter 487). veris.-osztr. egérfülecske l. J: ’Taraxacum officinale. a névadás magyarázatára l. kfn. 428). Az éjjelilámpa népi név. UEWb. Az égikincs népi név. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). lat. ném. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. J: ’Cynoglossum officinale. a névadás magyarázatára l.. J: ’Ruscus aculeatus. 1783: Egér-tövis (NclB. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. EWUng. az egértövis növénynév is. egres. . MNy. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. Az egres vándorszó. MÀusedarm ’egérbél’. ném. piros színűek. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). az TESz. 1595: Eger txuis (Beythe 124). agrestum. pilosélla a. Szent Péter kulcsa. egérorrúfű l. muris ’egér’) fordításával hozta létre. Diószegi–Fazekas alkotása. égi virág (MagyGyógyn. vö.. agrestis ’mezei. vad’. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). 209). Egereket ki ºzi” (Melius 57a). agresta ’éretlen szőlőbogyó. Hasonló szemléleten alapul pl. vadon termő. Genaust Mýagrum a. bojtosfű éjjelilámpa N. egönye l. hölgymál. agresto. 52). k. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. talán a ném. egres’. jegenye égörfa l. Fűvészk. sóskaborbolya’. J: ’ua. hogy az apró. vagy f× (Melius 56a). 4: 31). auricula ’fülecske’. gör. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. Mäusdorn (Veszelszki 388). ég a. Az egérszagúfű névadás alapja. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. az egértövis növénynév a lat. magyarázza a növény hatását. Mausöhrlein (NclB. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65). ogrosl ’köszméte. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). EWUng. agresta ’olyan szőlőfajta.). egérszagu”. égivirág N. közönséges ebnyelvűfű’. égikincs (MagyGyógyn. MeuſÅdorn (Melius 56a). de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. agres. első megjelenése: 1395 k. lámpavirág.. az elnevezés a virág kék színére utal. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. Az egérfülhölgymál összetett szó. Acánthus a. egérfül Pupteneuert. az utótagra l. az előtagra l.

gúzs a. halált okoz. TESz. 340). gyorsan szaporodik a vízben. piros virágzata. ormány a. eleven a. (Barra 294). ekeakadály. 126). eke a. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. elefánt a. 1948: elecske (MagyGyógyn.. ekegúzs. — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. 216). 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). maszlagos nadragulya’. 1578: Éke akadaly (Melius 48). 1783: Élek-halok (NclB. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. 1783: El-alutó-fü (NclB.. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. kökény’. élekhalok 1. 393). 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). 216). J: ’Amaranthus caudatus. J: ’Ononis spinosa. vö. a névadás oka ismeretlen. fürge’ tövéből.. 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). J: ’ua. — N. Az elecke hasonlót fejezhet ki. közönséges pásztortáska’. ▌ 3. tavaszi mandragóra’. — N. élekhalok (MagyGyógyn. 142). vidrafű | Menyanthes trifoliata. Mollay. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). TESz. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. A kökény (2. élek-halok (Jávorka 978). Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. magyarázatára l. 160). „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. az alutó az alu. EWUng. elefántormánya (Péntek–Szabó. boronafa. Az ekegúzs összetett szó. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. pogány~ officinarum. J: ’Prunus spinosa. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. J: ’Menyanthes. vidrafű’. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. Az elecke nemzetségnév.. 1578: el aluto f× (Melius 51a).) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). Vö.. 1841: eleczke (Barra 294). eke a. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. J: ’Atropa bella-donna. 1775: Élek halok (Csapó 214). N. 142). Melius ekeakadály növénynevével. ormányhoz hasonló. vízielecke (MagyGyógyn. TESz. Növénynevek 28. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. J: ’Solanum dulcamara. ▌ 2. 1578: el aluto f× (Melius 51a). 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. tövises iglice’. eketartóf ű ékesség l. Fűvészk. Vö.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. a növény szintén tüskés. A névadás magyarázata. A névadásra talán a ném.) elnevezés alapja.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. jelölt birtokos szerkezet. J: ’Prunus spinosa. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. Diószegi–Fazekas alkotása. kesernyés csucsor’.). elefántormánya N.. tövises iglice’. bókoló amaránt’. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen. a lat. elecske (ÚMTsz. hogy a növény vízben él.’. eke a. TESz. összetett szó.. ném. gúzs a. Ember és növényvilág 202).. még álomhozófű. hogy a növény szintén mérgező. N. 401). hogy a növény mérgező.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. EWUng. EWUng. eke a. ▌ 2. ▌ 2. boronafa. ormány a. J: ’Ononis spinosa. — Ö: vidra~. vö. a lat. elalutófű 1. kökény’. eleven a. Az eketartófű Melius alkotása. de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. J: ’Capsella bursa-pastoris. élek-halok (MagyGyógyn. EWUng. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. A vízi jelző arra utal.) Melius alkotása. 263). Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. 401). szőlő ekenyűg l. J: ’Ononis spinosa. J: ’Potentilla . elecke 1807: Eletzke (Magy.’élő. a növénynév arra utal. tövises iglice’. Az ekenyűg Benkő alkotása. elefánt a.

Az embergyökér az ang. 315). libapimpó’. A kesernyés csucsor (2. agárkosbor’. el fordúlt f×” (Melius 155a). 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). J: ’Pulmonaria officinalis. 61. élekhalok. A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). elején keletkezett. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete.) neve hasonlóság alapján keletkezett. tavaszi mandragóra’. a névadás magyarázata. úgy hitték. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). A libapimpó (3. pettyegetett tüdőfű’. emberképű fű (Jávorka 848). egészséges nemi életet. Az embererő névadás magyarázata az. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. A név . embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). 421). Az emberképűfű népi név. 222). elfordulószőlő l. közönséges torma’. elfordultfű elfordult mérges fű l. az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. szőlő elfordult gyökerű fű l. mérgesfű morio. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). mert bolonda tezxn” (Beythe 110). J: ’Mandragora officinarum. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. J: ’Tussilago farfara. Az elfordultfű Melius alkotása. nyilván Melius növényneveiből hozták létre.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. Az embererő összetett szó. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. A névadás alapja talán az. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329).’. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. J: ’ua. többszörös összetétel. mindenkor~ élőhalófű N. 1783: Ember-erö (NclB. de keueÐet igyal benne. menta élő l. élő-halófű (MagyGyógyn. s így elősegítik az erőteljes. elharapott gyökerű fű l. ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. manroot tükörfordítása.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. erőt adnak a férfiaknak. mellérendelő szókapcsolat. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. hogy régen úgy gondolták. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. J: ’ua. sz. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. MagyGyógyn. a fű utótag magyarázó szerepű. rossz szellemet távol tarthat magától. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. a jelző a lat. farkasölő sisakvirág’. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). n#sus ’orr’. J: ’Aconitum vulparia. Az élőhalófű népi név. emberképűfű N. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. J: ’ua. emberképűfű (MagyGyógyn.) a magyar nyelvben keletkezett.’. es keueÐet izol henne. n#sturcium < lat. ném. a lat. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). Nasturtium (< lat. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. elfordulószőlő (→ szőlő). ember l. n#sturtium. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329).’. Melius alkotása. Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. vua versa fordítása: „Vua verſa. azt fejezi ki. emberevő agárfű l. Vö. martilapu’. J: ’Armoracia rusticana. Idegen nyelvi megfelelőre vö. illetve az. Vö. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal.

a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. kerek termésére utal. tárnics’. gencián. Az enula a növény R. Ember és növényvilág 198). | 1583: ’Fragaria vesca. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. salátakatáng’. endívia. 1767: Enzian (PPB. Endivia (Melius 77a) (< gör. endívia.: ’Fragaria sp. TESz. 1578: Endiuiánac gr. epörnye (MTsz. 297). 78. az előtagra l. a saláta magyarázó utótag.. 1775: ’Gentiana cruciata. eper 1. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. J: 1520 k. J: ’Cichorium intybus. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. kis ezerjófű’. J: ’Cichorium endivia. és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. epere. télisaláta (→ saláta). | 1708: ’Gentiana sp. Az endíviasaláta Benkő alkotása. J: ’Cichorium endivia. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. csattogó eper. N. 1595: Epergy (Beythe 103a). Az enyvesbogyó összetett szó.. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. 1500 k. 78). endívia és cikória helyett. J: 1604. J: ’Centaurium erythraea. Az encián idegen szó. Növénynevek 25–30.encián 154 eper arra utal. 129). mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. Fűvészk. mezei katáng’. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. 1998: endívia (Priszter 337). 1775: Entziana (Csapó 260). MagyGyógyn. 258). az előtagra l. 455). J: ’Achillea ptarmica. 368). EWUng.) német mintára alkotott tükörszó. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. — csattogó ~ N. kígyótárnics’. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört. . ▌ 2. föld~. J: ’ua. enula (< lat. 540).. Genaust Nastúrtium a. encián encián 1. encián (MagyGyógyn. encián a.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. b): RMGl. endívia 1. hogy a növény erős illata az orrot csavarja. endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB.) és az ezerjófű is keserű. ▌ 2. enyves bélűk” (Magy. ném. J: ’Cichorium endivia. vö. Fűvészk. A kis ezerjófű (2. Fűvészk. kenyérbél-cickafark’.). földepe. Az endívia a lat. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. fagyöngy’. erdei szamóca’. a ném.). | 1767: ’Gentiana sp. örvénygyökér’. 1798: Eper (Veszelszki 226). 455).: fragum: eper (BesztSzj. Enzian átvétele. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy.). 212). 188). csattoguó-ep(r. encia l.: ’Gentiana cruciata. — ~fű 1604: Encian f× (MA. 192). Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. szamóca’. J: ’Viscum album subsp. Gallenkraut tükörfordítása.).: Fragula: Eperÿ (CasGl. — N. engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. 1807: Endivia (Magy. orvosi csikorgófű’. Vö. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. felépítése hasonló. J: ’Gratiola officinalis. forrása a lat. csattogóep(r. Az epefű a ném.. tárnics’. album. Marzell Gratiola officinalis a. J: ’Inula helenium.: RMGl. Az endíviakatáng összetett szó. 1405 k. gentiana. kígyótárnics’. a katáng nemzetségnév. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. salátakatáng’.: RMGl. J: 1395 k. a gör. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538).) endívia neve hasonlóságon alapul. 376). vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. 192). ep(rnye. engemnefelejcs N. Marzell Inula helenium a. b): RMGl. a növények felhasználása. lat.: fragum: eper (SchlSzj. 2. salátakatáng’. A mezei katáng (2. Genaust Helénium a. a névadás magyarázatára l. Diószegi– Fazekas alkotása. Mollay.’ (első megjelenése: 1790 k. entýbia..’. a növényt salátaként fogyasztották. 1783: Eperj (NclB. 272).. 192). 411). A nefelejcs ’Myosotis sp. 1395 k. 1775: Endivia (Csapó 84). dancia. 1708: entzián fu (PP. Fűvészk. 1610 k. encián a. ep(rgye. Gentiána a.. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. (Melius 77a). összetett szó. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). epe l. — N.

J: ’Morus nigra. Ápėrėè.).. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. J: ’ua. J: ’ua. J: ’Fragaria vesca. szagos müge’. atlasz~ erdeimester 1. J: ’ua. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz.: TESz. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Melius szövege alapján nem dönthető el. Gombocz. csúcsos eper (Péntek–Szabó.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. AL. csattantó eper (ÚMTsz. 836. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84).). fi. | kerek ~ N. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. 423). 1998: eperfa (Priszter 430). ▌ 2.). a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek.’. Marzell Fragaria vesca a. eper ér l. .eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. 48. A csattogó jelzőre l. csattogatottepörgye. 1783: Erdei-meÐter (NclB. eper. erdei szamóca’. 1578: ’Morus sp. savanyú” (Magy. 1775: Eperjfü (Csapó 84). selyem~fa.’. Az 1490 k. fehér eperfa’. maszlagos nadragulya’.’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. Az eper ősi örökség az uráli korból.’. J: ’Morus alba. | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. epernye. 1490 k. nyilván a termések hasonlósága alapján.. A maszlagos nadragulya (3. Az erdei sza- móca (1. szamóca’. a harmadik szótag magánhangzója kiesett. erdei eper.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. az eperé piros. | csúcsos ~ N. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). erdeji ep(r (Péntek–Szabó.’. ▌ 3. idegen nyelvi megfelelőre vö. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. J: ’Fragaria sp. 1595: epergy fivnek gr. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457). Bottört. EWUng. leány~. 329).: RMGl. 1998: földi eper (Priszter 378). vö. Àprijėè . A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. hogy a növény a földhöz közel terem. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). vog. 1998: fekete eperfa (Priszter 430).’. csattogó szamóca (→ szamóca). fekete eperfa’. J: ? ’Atropa bella-donna. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. kerek ep(r (Péntek–Szabó. epergye. — Ö: bagoly~. J: ’Galium odoratum. 512). (Beythe 103a). Erdbeer. Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. J: ’ua. 423). | pumi ~ N. P.. T. 193). szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak.: RMGl. J: 1416. 1578: Epery fa (Melius 1a). eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm.: RMGl. j-vé vált az e utáni hang.’. az RMGl. | erdei ~ N.) földi jelzőjének magyarázata.’. pomíţe átvétele. | 1998: ’Morus alba. Ember és növényvilág 235). J: ’ua. pumi ep(r (Péntek–Szabó. Àprėè. A szerzőknek teljesen igazuk van. J: ’ua. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. buzér’. Az epret illatával jellemzi a név. ném. 256). epörnye l.: fragaria: eper fy (Növ. szeder~fa. fehér eperfa’. csattogó-epörgye. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper.-i adatban feltűnik az eper elnevezés. a jelző a rom. 1595: Epery fa (Beythe 27). Ember és növényvilág 235). bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). magyarázatára l.’. Àpėrjėè ’földieper’. valamint gy. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. Ember és növényvilág 235). hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. J: ’Rubia tinctorum.) jelentésű eper kétes. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt.: RMGl. ÀprÀ. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. Ember és növényvilág 235). 511).’. Fűvészk. UEWb. 2. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. 257). 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. J: ’ua. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. J: ’ua. 368). kerek eper.. J: ’ua. ny lett a j-ből. — ~fű 1520 k. maamansikka.) jelentésből fejlődtek ki. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). 255). Fragaria” (MA. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172). TESz. 73). eperfa’. ▌ 2. ném.. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. J: ’ua. A fű utótag magyarázó szerepű. cs™ttogós ep(r. Fűvészk.

érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. J: ’Dictamnus albus. J: ’Erodium cicutarium. . társneve: Erica vulgaris. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. askl#piás < gör. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. közönséges méreggyilok’. a kis ezerjófű (2. ösztörparaj erősfű 1. J: ’Arnica montana. Növényszótár 19). Marzell Arnica montana a. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. szívgyógyító erszény l. A névadás alapja.) a ném. hogy a növény termése erszényre emlékeztet.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. Fűvészk. a névadás magyarázata. A névadás alapja. Az erősfű az ótör. 284). J: ’Centaurium erythraea. Az erszényesfű egyedi adat.)’. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Idegen nyelvi megfelelőre vö. jellegzetes. N. 544). emésztésjavító. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. Bvrsa Pastoris (Herb. ▌ 3. 390). gyógyító erejére utal. bürökgémorr’. 1807: Isztragor (Magy. 256). J: ’Calluna vulgaris. 390). Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. a fű magyarázó utótag. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre.) sokféle hasznára. A név a lat. 1578: EſÅtrag orra. J: ’ua. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. fülbe~fű ka’. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. muskátli’.) vizelethajtó. — N. az előtagot lefordították. Marzell Rubia tinctorum a. ▌ 2. Asperula (< lat. Az esztragorra. 1998: erika (Priszter 322).) és a ’kis ezerjófű’ (2. 336). Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. citromillatú muskátli’. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. Erica (Melius 20) átvétele. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka.’. Az ernikefű a lat. Fűvészk. J: ’Capsella bursa-pastoris. sebkezelő szer. 1783: Eskulápius füve (NclB. illatos gólyaorr’. az előtag a növény R. J: ’Geranium macrorrhizum. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. hogy az egész növény felülete érdes. 212). nagyezerjófű’. 256) részfordítása. Fűvészk. közönséges pásztortás- esztragorr 1. erősfű (MagyGyógyn. c): RMGl. A névadás szemléleti háttere a hosszú. vö. déli szláv eredetű. Az erősfű eredetileg népi név. a névadás magyarázata. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. XVI. pásztortarsoly. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. esztragorrúfű Melius alkotásai. 344). ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. v. 1998: erősfű (Priszter 359). váltóláz és hasmenés ellen is használták. erő l. Ernika. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. lapos. csarab’. szagos müge’. Arnica elferdítésével keletkezett. háromszög alakú. 184). a lat. A lat. EſÅtragorra (Melius 162). J: ’Pelargonium. ném. 398). A névadás magyarázata. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. hogy a növény erdőkben él. orr. lat. Genaust Asclépias a. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. c): RMGl. erősítőfű l. sz. kis ezerjófű’. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). a lat. ▌ 2. a nagyezerjófű (1. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. eszterparaj l. száj’. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. R. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet.) izzasztószer. vö. hegyi árnika’. erősfű (MagyGyógyn. a növény mai lat. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. (Melius 20). || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). J: ’Galium odoratum. erika 1578: Ericanac gr. paptarsoly. J: ’Pelargonium odoratissimum. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. Vö. Asclepias (< gör. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). erejű l. bors~f ű eresztő l.

EWUng eszterág a. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459). eufrasia 1577 k. étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. gólyaorr’ (Melius 162). nagyezerjófű’. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). Az étetés ellen való fű körülírásos név. ezerjófű’.: Ezerjó (Julow 258). kutyatej’. apró. 1807: Éfrázsia (Magy. Euphraſia (Beythe 104). J: ’Euphrasia officinalis. kis ezerjófű’. 1813: Éforbium (Magy. 1470 k. orvosi szemvidító(fű)’. 1783: EffráÐia (NclB.: RMGl.) korai adatainak azonosítása kétséges. százf ű (százf őfű). ▌ 3. ha ezeret ſzámlál-is. 1525 k. 210). 256). 128). 368). TESz. 255). Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3. A növény szakny. A nagyezerjófű (2. 256). A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek.: paliurus: euphrasia l. Feczke fé (SzikszF. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg.: RMGl.’. Az illatos gólyaorr (2. J: ’ua. amely tüskés növény. J: ? ’Carduus sp. 1595: Euphragia. tüskés virágfej. J: ’Centaurium erythraea. J: ’ua. A lat. 345). egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. paliurus (SchlSzj. 1470 k.: Eufraſianak gr. 368).étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. a név nem maradt fenn. (OrvK.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett. Fűvészk.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj. Melius 434. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. a magyarba a lat. 210). J: ’Dictamnus albus.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. euphorbia (herba) < gör. 9/15). euphraínein ’örül. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. 366). eszterág a.’. méregölőfű. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. ▌ 4. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. Fűvészk. a névadás alapja. vö. eszik a.). közönséges méreggyilok’.) és a muskátli (3. ahol a névadás alapja szintén a sok. a lat. magyarázata. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). 57/24). örvendezik’) átvétele.. 1775: EffraÐia (Csapó 255). 255). etet. Genaust Euphrásia a.: RMGl. auagi.’. 2. J: ’ua.). — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86).: Diptamus: eserÿofw (CasGl. J: ’Origanum dictamnus. 257). euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn.) neveként jelöli ki. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. mert ember ennek haſznait. A névadásra a lat.. Vö. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). 129). eufrasia ezerjó l. J: ’Dictamnus. 1783: Ezerjó-fü (NclB. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt. krétai szurokfű’. 255). hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. eszik a. 1395 k. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359). szamártövis’ (TESz. 212).. 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. aptó tüskéjét. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került.: Diptamus eserÿofw (CasGl.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. étke l. 1405 k. Fűvészk. J: ’ua. 390). 1783: Kis ezer jó fü (NclB. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143).-i latin neve Euphorbia (< lat. Az ezerjófű összetett szó. Euphrásia (< gör. || ezerjó 1807 e. 1520 k. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr.. ezerjófű 1.’. 210) alapján esetleg feltehető a lat. J: ’Euphorbia sp. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). EWUng. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. Vö. 1590: Dictamnus. a): RMGl. euphrasía ’öröm’ < gör. tehát száz .: RMGl. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. 358). csókaorrúf ű. | ? ’Paliurus.) és kis ezerjófű (4. gólyaorr.).: RMGl. a): RMGl. tövisfa’.: RMGl.) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. krétai szurokfű (3. Szabó. Genaust Euphórbia a. Az ezerjófű (1. ▌ 2. TESz. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). 2.

lat. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. золототысячник ’nagyezerjófű’. millefolium. 486). ezerlevelű cicfarkkóró l. ang. — N. folium ’levél’). Barra István hozta létre. ezerlevelű fű (ÚMTsz. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. Ulrich 2. Helyesen a lat. fr. common centaury. 419). centaur#um a gör. ezüstös fonákúak. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). Tausendgüldenkraut. 1807: ezerlevelű fű (Magy. EWUng. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). Tausendblatt. silverweed. libapimpó’. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60)..’. thousend-leaf. J: ’Achillea millefolium subsp. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. TESz. millefeuille. A névadásra hatással lehetett a ném. Az ezüstöshátúfű magyarázata. Vö. ez(rlevelűfű. J: ’ua. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 300). Vö. ang. J: ’Potentilla anserina. ang.. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Szabó. ném. Vö. vö. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). az előtagra l. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. gyógyító hatása miatt.: ném. Genaust Paliúrus a. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. fehérhátúf ű. Genaust milleflórus a. cickafark. Az ezerlevelűfű lat. .) elvonással keletkezett az ezerjófűből. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. ezerlevelü fű. Melius 415. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). Fűvészk. or. millefolium (< mélle ’ezer’. hogy a növény levelei szárnyaltak. százforintosfű. 376). mintára jött létre. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás.).’. J: ’ua. Marzell Achillea millefolium a. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). egérfark. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. cickafark ezerlevelűfű XVI. sz. közönséges cickafark’. 258).

jegenyenyár(~). berek~. gálna(~). istenátkozta~. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. borsóka(~).F fa l. balzsamfenyő~. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). bagrena(~). 7: 50). lógesztenye(~). kecskerágó~. bokréta~. tisza~. mimóza(~). 1783: Fagyal-fa (NclB. 320). sztrichnin~. pimpó(~).alapszóból származik. Márton. Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. bors(~). tüske~. rekettye(~). fagyalfa 1. berkenye(~). kőris(~). tövis~. Fűvészk. sóska(~). Fűvészk. lürbör~. vö. Növ. fűz(~). 130). ternyő~. farkashárs(fa). isten~. bodza(~).: abies: fagal fa (BesztSzj. gyalogfenyő(~). vasbogyó(~). luc(~). selyemeper~. málna(~). hársszódok~. édes~. gesztenyebokréta~. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. 1405 k. kökény(~). ternyőtisza~. | 1405 k. fagyal’. 1998: fagyal (Priszter 415). — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). baď ’fűzfa’. | 1578: ’Ligustrum vulgare.: RMGl. J: ’ua. (Barra 263). bájfű(~). fenyő(~). nyár(~). | ? ’fenyőféle’. borona~. ▌ 2. leánysóskafa. csetenye~. szil~levelűf ű. LXXXIV.. cserző~. csarab’. baď-pu ’fűzfa’. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. balzsamnyár(~). csoda~.’. nyír(~). lucfenyő(~). TESz. paju ’fűzfa’. 62). facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. olaj~. Sz. első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. arabmézga.: ’Ligustrum vulgare. votj. a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. borostyán(~). 62). cseresznye(~). (OklSz. eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. gyalogolajfa. kaporna(~). akác~ (→ akácia). a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. hanga(~). csoda~maszlag. gumiarábikum. *čapaγ). fagyal~. cukorjuhar(fa). szódok(~). Növ. csipke~. ürü~.’. közönséges fagyal’. csipa a. A fagyal az uráli eredetű fagy. | 1807: ’Ligustrum. cser(~). A csipa ótör. 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). csont~. nyúlsóska~. aloé(~). szarvastüs~ (→ szarvastövis). fi. zelnice~ facsaró l. közönséges fagyal’. kutya~. szűz~. LXXXIV. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). ében~. kőris~levelűf ű. május~. V.: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. mannakőris(~).: ? ’áfonyaféle’. 1578: Fagyol fa (Melius 25). eb~. hánytatófa (→ hánytatócserje). repkény(~). farkasalma(fa). fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. ebse~. EWUng.). J: 1395 k. 1807: Fagyal (Magy. hárs(~). gesztenye(~). jegenyefenyő(~). laur~ (→ laurus). topolya(~). Márton alkotása. édesgyökerű~ (→ édesgyökér). Vö. barkóca(~). szeder(~). ~gyöngy. eper(~). arabmézga(~). szedereper~. galagonya(~). szűzbárány(~). paróka~. szömörce~ (→ szemerke). A finnugor . halál~. szurok~. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. seb~. juhar(~). olvasó~. eredetű (< tör. éger~. Márton (1803: TESz. J: ’ua. közönséges fagyal’. szenna(~). disznótüs~. pápel~. vakondok~ (→ vakondokfű).) használja először. mandula(~). ábrahám~. babér(~). bálvány~. szemerke(~). 210). korona~. || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). csipa a. tetű~. J: ’Calluna vulgaris.: TESz. kutyacseresznye(~). 7: 50. 210). zürj. büdös~. 1395 k. kokojsza(~).: RMGl.

pellitory of the wall. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. J: ’ua. A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. valamint a SchlSzj.: 281). Fűvészk. TESz. ló~fű. eb~. cicka~. oroszlán~. Fűvészk. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). album. bárány~ (→ bárányfarok). pari#s. Fűvészk. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. A névadás magyarázata. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). fáj l.’.: RMGl. (Melius 30).). hogy a növény lombhullató. ? ’fenyőféle’. 256).).. 1470 k. fagyal a. J: ’Linaria vulgaris. 410. 2.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. róka~. csikó~. ökör~. gen.. borjú~.) sajátossága.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl.-i Parietária (< lat. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. TESz. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. MNy. 428). farba a. J: ’ua. A fagyal -l (~ r) eleme képző.’. közönséges falgyom’. a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. fark l. a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447). vö. hogy örökzöld növények.’. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy. 1783: Farkas-alma (NclB. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. közönséges gyujtoványfű’. paptök rázata. ir. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. farba a. tehát a ’fenyőféle’. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. || gyöngy XVI.’. Szent György lova ~a farkasalma 1. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. Figyelmet érdemel. 540). ’csarab’ (2. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. festék’. . 281).’. falgyom l. fagyöngy a. A falfű a lat. Az élődi jelző magyarázata. (Melius 164a). kakas~fű. 374). fül~ó fal l. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis. A farbálófű egyedi adat.. 1998: farkasalma (Priszter 305). 376. fagyöngy 1525 k. falfű fali l.. Maurkraut. fàrkasàlma (Péntek–Szabó. 1807: Fagyöngy (Magy. 127). Ember és növényvilág 205). 80). juh~. 391). az előtag ném. rák~fű. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1.’. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. abies ’fenyőféle’. 426). mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). 1610 k. a): RMGl. 80). siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört.: RMGl. a fa ’fakeménységű’. ang. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. J: ’ua. v. szakny. Farbe ’szín. fáy gyxngyet gr. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. 349. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. 1783: Falfü (NclB. J: ’ua. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. felfutó farbálófű 1520 k.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. ném.fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. — N. 1578: Farkas alma (Melius 143). J: ’Viscum album subsp. J: ’Rubia tinctorum.: Uiscus: Gÿôngh. A TESz. parietis ’fal’) fordítása. EWUng. Wandkraut. 1500 k. TESz. 281). 281). istenlova~a. 43: 253. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). EWUng fagyöngy a. J: ’Parietaria officinalis.: RMGl. fagyal a.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. Fűvészk. ? ’áfonyaféle’. fagyal a. J: ’ua. 540). hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. J: ’ua.. szerint a BesztSzj. egér~.’. eredetű. UEWb. buzér’. J: ’ua. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. Az elnevezés alapja. A névadás magyafagyökerű paptöke l. macska~.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. fagyöngy’. d): RMGl. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). 422). EWUng. ném. 1998: fagyöngy (Priszter 538). a névadás magyarázata. UEWb.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. sz. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. 539). A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása.

farkasalmát gr. ▌ 2. Weeds 162. a gégevirág utótag nemzetségnév.) jelző a lat. nevei aristolochia rotunda. pl. Wolfsapfel. Katika-sisakvirág’. Marzell Aristolochia clematitis a. 422). TESz. lat. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. farkasu óma (ÚMTsz. Farkas f×. farkasbab 1. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). J: ’ua. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. farkasölő sisakvirág’. ▌ 3.’. fekete békabogyó’. a kerek (4. J: ’ua.. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R.). Fűvészk. 1807: nőstény Farkasalma (Magy. ol. mintára jött létre. J: ’ua. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. amelyet gyógyszerként használnak. J: ’Actaea spicata.. fava di lupo. ▌ 3. J: ’Aristolochia rotunda. J: ’Aristolochia clematitis. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). 1783: Hím Farkas-alma (NclB. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. hogy a közönséges farkasalma (1.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R.’.. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) szintén a közönséges farkasalma (1.) név valószínűleg lat. 1783: Farkas bab (NclB. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). Melius a lat. „Lupinum malum. Wolfsbohne. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. 421–2). A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2. rotunda fordításával jött létre. J: ’ua. J: ’Aconitum napellus subsp. szlk. ném. J: ’ua. J: ’ua. farkasóma. — ~fa N. ▌ 4. az előtag a növény R. farkas. részben az almaszerű termésre. 422). 1578: Farkas bab (Melius 155a). vlkovec obyčajný. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. farkasalma nevének átvétele. A farkasalmagégevirág Barra alkotása. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. közönséges farkasalma’.). J: ’ua.’. ném. de hasonló felhasználású növényt különített el.) jelző a növény gumójára utal. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). babf ű. J: ’ua. 377). Nyr. ▌ 2. A farkasalma (1. szb-hv. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. aristolochia longa) elnevezéseivel. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. J: ’Aristolochia clematitis. másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra. ujjas keltike’. f™rk™s™lm™. J: ’Corydalis solida. közönséges farkasalma’.) és a kerekded farkasalma (4. 421). napellus. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. A bab utótagra l. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. Mollay. (Melius 180).a. 421). században még igen kezdetleges volt az.. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. vö. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. Marzell felhívja a figyelmet. Növénynevek 54–55.’. mint a farkasölő sisakvirág (1. vučja stopa.’.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a).’. J: ’Aconitum vulparia. 1841: farkasalma (Barra 387). Genaust Lupínus a. 379). Farkas bab” (Melius 155a). A XVI. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). J: ’ua. J: ’Corydalis cava. J: ’ua. fārkasālma. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). 1775: Farkas bab (Csapó 88). . odvas keltike’. kerekded farkasalma’. a növény mérgező.’. 500). 1783: Farkas-bab (NclB.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. 400).’.’. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. Ember és növényvilág 205).

1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). farkashárs’.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. Marzell Daphne mezereum a. mely veszedelmes. 1783: Farkas bors (NclB. A farkascseresznye (1. 1807: farkas Boroszlán (Magy.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40).) a ném. maszlagos nadragulya’. farkashárs. boroszlán.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). farkasborostyán (ÚMTsz. farkasborostyán (Péntek–Szabó. — fekete ~ 1903: fekete. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. Marzell Daphne mezereum a.). Az utótag magyarázatára l. maszlagos nadragulya’. farkasbogyó 1. farkasborostyán N. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett.). farkascserge 1. J: ’Dryopteris filix-mas. 2: 280). 362) részfordítása: az utótagot lefordította. vö.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. majd páviai tanár. A krajnai ’farkasbogyó’ (2. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. N.).’. a farkas előtag a növény mérgező voltára utal.. farkasborostyán. hogy a bogyók égető. farkasbors. még farkashárs. krainer Tollkraut. farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. ang. a növény bogyószerű. A fekete csucsor (2.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. J: ’Atropa bella-donna. farkascseresznye (ÚMTsz. farkasboroszlán. J: ’Scopolia carniolica. ▌ 2. 253). N. farkascseresznye 1. Ember és növényvilág 227). A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. 175). 1807: Farkas-tseresznye (Magy. farkasboroszlán (ÚMTSz. 362). A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1. farkashárs’. Vö. | kendőző ~ 1903: fekete. J: ’Atropa bella-donna. R. 2: 280).’. farkascseresnye (Péntek– Szabó. Ember és növényvilág 272). Márton alkotása. farkashárs’. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. farkascsergő.). a növény R. kutyaborostyán. Marzell Atropa belladonna a. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. Ember és növényvilág 229). Wilder Pfeffer ’vadbors’. A farkasbogyó (2. közönséges édesgyökerű-páfrány’. J: ’Daphne mezereum. Növ. a névadás alapja a növény sötétvörös. fàrkascserge fàrkascs(rge. farkascsërgő (ÚMTsz. Wolfsbeere tükörfordítása. neve piper montanum. ném.) a ném. — N. J: ’Daphne mezereum. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. maró érzést okoznak a szájban. A farkasborostyán összetett szó. magyarázatára l. Fűvészk. lat. J: ’Solanum nigrum. feketés. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. J: ’Daphne mezereum. J: ’ua. 252). farkas csërësnye (ÚMTsz. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). J: ’Polypodium vulgare. 7: 7). — N. J: ’ua. wild pepper ’vadbors’. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés. a névadás alapja a növény feketés. a ném.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. fekete csucsor’. vö. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). J: ’ua. farkasbogyó’. erdei pajzsika’. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. A névadás alapja.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. 125: 187–202. igen mérgező. N. ném. A farkasboroszlán összetett szó. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. Wolfskirsche tükörfordítása. vö. ▌ 2. Ember és növényvilág 207). LXXVI.’. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. mérges bogyótermése. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. farkasborostyán. Marzell Atropa belladonna a. Nyr. farkascserësnye. cseresznyéhez hasonlító. 340).

farkasölő sisakvirág’. közönséges farkasalma’. lykos ’farkas’.’. luparia < lat. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. lycóctonum a. farkascserge farkascsinge N.a. farkasölő sisakvirág’. Ember és növényvilág 276). farkashásfa (NéprÉrt. 276. 272. Genaust Lupínus a. — ~fa N. tue-loup. ▌ 2. 1948: farkasfű (MagyGyógyn.. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP. ’Aconitum’ (ÚMTsz.. Ember és növényvilág 229. A névadásra a ném. 305). ▌ 3. — ~fa N. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. hogy a farkas elpusztul.). WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. fásáng. A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. Fűvészk. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK. Farkasf× (Melius 155a). A farkasgyökér a ném.: Agnus castus: farkas haas (Növ. J: ’Aristolochia clematitis. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. Szabó–Péntek. Marzell Delphinium staphisagria a. wolf’s-bane ’farkasbaj. 613). 305). A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. — N. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. közönséges farkasalma’. mezei szarkaláb’. A XVI. farkashárs (ÚMTsz. lat. takaró’ jelentésű. 1578: Farkas f×. A farkasfű elnevezés (1. mérgező magjaira utal.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. farkasboroszlán. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak.: RMGl. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2. 35: 79). 3. ang. Melius 155a .. Péntek–Szabó a rom. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal. farkas. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). 316. Vö. A névadás magyarázatára l. cserge a. a): RMGl. J: ’Aristolochia clematitis. sz. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. farkas. farkasveszedelem’.: Farkas Haaſrol gr. TESz. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. lupus ’farkas’. farkashárs’. TESz. 379). J: ’Aconitum vulparia.. fassang. J: ’ua. J: ’Aristolochia clematitis.). TESz. cserge a. 1577 k. . amely nyilván az almaszerű termésre utal.) a ném. napellus. lycoctonum < gör. A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. 1998: farkashárs (Priszter 355).).. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. farkasfű 1. farkashásfa (ÚMTsz. ném. 1783: Farkas-fü (NclB.) a növény lat. A farkascsinge összetett szó. neveinek (Aconitum vulparia. 97). utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. EWUng. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. valamint szálkás termésével egyaránt. Ezerjófű 175. vö. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. vö. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. azzal magyarázza a névadást. szintén mérgező. fűrészes leveleivel.: Laureola: farkashas (CasGl. fàrkascsèrge. A farkasgégevirág összetett szó. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). farkascsönge (OrmSz. inetimologikus elem. és gör. 371). 806). 129). — N. ném. bisóma. farkashárs 1.). fr. farkasgyükeret gr. farsang ~ fasang. 613). ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Katika-sisakvirág’. Ember és növényvilág 276) neve is.. Wolfskraut tükörfordítása.). 1470 k. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. 1520 k.-i OrvK. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. J: ’Daphne mezereum. Menſchen mxrder (Melius 20a). 1841: farkas gégevirág (Barra 387). közönséges farkasalma’. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. birsalma ~ bisalma. de mÿndqnÿk mergqs.a. J: ’Consolida regalis. csinge a. fàrkascs(rge. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. farkasalma nevéből vették át. 362). 1525 k. J: ’Aconitum napellus subsp. Diószegi–(Fazeka alkotása. ÚMTsz.. 1783: Farkas hárs (NclB. 305). farkascsergő l.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. (OrvK. farkasfű. gégevirág. Wolfskraut ’farkasfű’. az utótag magyarázatára l. a név a növény fekete. Péntek–Szabó. J: ’Aconitum vulparia.

farkaslábú. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. de ez nem igaz. hogy a növény nedve mérgező. R. 369). hogy a szőrös hajtások. farkastalp. kapcsos korpafű’. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal.’. Wolfsgift ’farkasméreg’. XVI. valamint arra. 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). J: ’Lycopus europaeus. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. | 1902: ’Lycopodium clavatum. farkasölő sisakvirág’. farkastalpú’). Farkaſt. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. az utótagra l. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. vízi peszérce’. Fűvészk. 125: 187–202. A névadás alapja a növény termése. J: ’Aconitum napellus subsp. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. J: ’ua. 422). minden állatot meg xl” (Melius 156). — ~fű 1. 2: 36). farkasnyelv N. A névadás magyarázatára l.) magyarázata. közönséges farkasalma’. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. 1793: Farkas méreg (Földi 15). a farkas előtag magyarázata. A névadás magyarázata az. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. A farkasnyelv népi név. 341). 1864: farkasköröm (CzF. nagy útifű’. 382). odvas keltike’. méhek nevetése. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. ill. A farkasmaszlag összetett szó. hézaggyökér.a. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. az utótagra l. — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). farkashárs. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). A lat. lykópous ’farkasláb. Genaust Lýcopus a. ném. korpafű’. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . Genaust lycóctonum a. vö. 81). a farkas előtagra l. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). J: ’Corydalis cava. mintára jött létre: „Sardonius riſus. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). farkasméreg 1. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. lycóctonum (< gör. Veszelszki 374. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. J: ’Plantago major. J: ’Aristolochia clematitis. napellus. J: ’ua. Nyr. farkastalp. 31: 138). 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). Melius alkotása.-i Lýcopus fordítása (< gör. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). torzsikaboglárka’. A farkasnevetőfű Melius alkotása. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. J: ’Ranunculus sceleratus. J: ’Euphorbia cyparissias. 144). 281). maszlag.farkashézaggyökér farkasbors. ▌ 2. amely karomhoz hasonló alakú. farkashézaggyökér 1. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. 164 farkasnyom TESz. J: ’ua. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják.’. A farkasméreg a lat.. 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). a növény hivatalos elnevezése. J: 1864: ’Lycopodium. farkasborostyán. az utótagra l. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. az az. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. … hertelen embert. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). 2: 609). farkas. J: ’Aconitum vulparia. 1902: farkasköröm (Nyr. ▌ 2. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). Farkasnyelv (MagyGyógyn. 2. lat. A farkasnyelv szemléleti háttere. Idegen nyelvi megfelelőre vö. sztrichninfa’. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68).’. Katika-sisakvirág’. ha reá kötik. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. görögszéna’. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). szakny. Ebet xl. farkas-kutyatej’. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). kutyatej. J: ’Trigonella foenum-graecum. Növ. Vö. ▌ 2. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). J: ’Strychnos nux-vomica.

1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). J: ’Aconitum vulparia. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. J: ’Actaea spicata. ▌ 2. négylevelű farkasszőlő’. répa ölőbab (→ bab). 377). ▌ 2. vö. 379). farkasMagy. 38). 1775: Farkas répa (Csapó 88). 1578: Farkas xlx f×nec gr. J: ’ua. ▌ 2. Aconitum napellus (< lat. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. (PP. Nyr. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’.) a ném. nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. Karika répa. Fűvészk. farkasölőbab l. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. hogy a növény erősen mérgező. R. — N. 1588: farkastalp (Nyr. napellus < n#pus ’répa. farkasölő sisakvirág’. R. ha meg-eſzi. Katika-sisakvirág’. kteínein ’ölni’). 317). 125: 198).) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. lycóctonum (< gör. a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). Növényszótár 5). A gyökér utótag lat. J: ’Aconitum vulparia. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. közönséges medvetalp’. napellus. 13. 364).farkasölőfű 165 farkastalp 91). 12. J: ’Aconitum napellus subsp. Marzell Aconitum napellus a. Lycopodium (< gör. napellus. 1783: Farkas répa (NclB.). fekete. farkasf ű. R. 123–124). mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. a növény föld alatti.a.) névadási szemlélet magyarázatára l. 1911: farkasszőlő (Cserey. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). farkasölőrépa (→ répa). 385). Idegen nyelvi megfelelőre vö. gyökér’). 1783: Farkas Ðzölö (NclB. mérgező. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. J: ’Paris quadrifolia. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). Fűvészk. kicsi.’. Katika-sisakvirág’. 1807: farkasölő-fű (Magy. Vö. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. farkastalp 1. répaszerű gyökereire utal. farkasrépa 1. ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lýkos ’farkas’.) tükörfordítás. TESz. ▌ 3. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. embert. farkastalp. J: ’Aconitum vulparia. ném. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. fox grape ’rókaszőlő’. — ~fű 1903: far- . A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. farkasszőlő 1. 2. 317. R. raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. farkasölőfű 1. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. PPE. tojásdad bogyóira vonatkozik. 125: 187–202.. J: ’Aconitum vulparia. 1708: Farkas répa. lat. A névadás magyarázatára l. Növényszótár 5). 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. gör. Farkasnyom (MagyGyógyn. farkas. a farkasölő előtagra l. (Melius 156). farkasölő sisakvirág’. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). PPB. A farkas előtag azt jelzi. gör. gyökér’) hatására is. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. Nyr. napellus < n#pus ’répa. A farkasnyom a lat. Szóhalm. pódion ’kis láb’. 1813: farkas R[épa] (Magy. Farkas xl× f× (Melius 155a). Fűvészk. J: ’Heracleum sphondylium. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. A négylevelű jelzőre l. farkasölőfű. fekete békabogyó. farkasölőrépa l. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. A répa utótag létrejöhetett a lat. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. Rácz szerint a fr. farkasölőrépa (→ répa). a növény földalatti. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). a szőlő utótag arra utal. Wolffsbeer részfordítása. 317). 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). ▌ 2. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. 1783: Farkas ölö fü (NclB. Vö. A névadás magyarázatára l. kapcsos korpafű’. bab Genaust lycóctonum a. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). 379). 1911: farkasölőfű (Cserey. 125: 187–202. farkasölőgyökér. J: ’Lycopodium clavatum. farkasölő sisakvirág’. 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). ném. farkasölő sisakvirág’.. barmot. 12. J: ’Aconitum napellus subsp. négylevelűf ű. 1843: Farkasrépa (Bugát. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. a szőlő utótag a növény fekete.

Bastard-Saffran tükörfordítása. hegyeskaréjú palástfű’. 129). ▌ 3. J: ’Carthamus tinctorius. 1: 352). farkkóró l. (Beythe 55a). farkastalpfü (FöldrKözl. farkastalp (MagyGyógyn. A névadás alapja a növény húsos. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a).). KeulenbÀrlapp. a fattyú előtag arra utal. fecskefüvet gr. lykópous ’farkasláb. farkaslépés’.’. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). Lycopodium (< gör. J: ’Solanum dulcamara. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. J: ’ua. fecske l. 256). kesernyés csucsor’. farkastalpfű (MagyGyógyn. 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. J: ’Lycopodium clavatum. 1775: . 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). J: ’Tussilago farfara. 2. Genaust Euphorbia a. J: ’Chelidonium majus. A farkastej a ném. J: ’ua.. teod aÅ fakadekra” (OrvK.’. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1948: farkastalp (Halmai 6). 38). gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. martilapu’. mintára jött létre. ficaria. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). hogy a fehér. vérehulló fecskefű’. lycóctonum a. J: ’Alchemilla acutiloba. nyugati salátaboglárka’. 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). állati talphoz hasonló levele. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak.: RMGl. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). A fattyúsáfrány a ném.. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). hogy a növény nem igazi sáfrány. 175/26). A farkas előtag magyarázatára l. teord megh. ebtej. a libatop mintájára hozta létre. A farkasvirág népies elnevezés. 1578: Fetske f× (Melius 178a). KolbenbÀrlapp. libatop. 327). farkastop 1868: farkas-topp (Ball. farkasvirág (Jávorka 978). Volfsfuss ’farkasláb’. Marzell Carthamus tinctorius a. Wolfsklauen. J: ’Lycopus europaeus. kapcsos korpafű’. — N. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4.) a lat. a növények levelei állati talphoz hasonlóak. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2.) lat. J: ’Ranunculus ficaria subsp. mely genusnév. szakny. lýkos ’farkas’.. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. 371). — N. 125: 187–202. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi.’. nyelvújítási tükörszó latin mintára. pódion ’kis láb’. A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. a névadás magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Nyr. 263).) medvetalp és medveköröm elnevezése. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. A névadás magyarázata. hogy a szőrös. Marzell Heracleum sphondylium a. Feczke fé (SzikszF. farkastalpú’) tükörfordítása. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1.) és ’martilapu’ (5.’. A top utótag magyarázatára l. A névadás magyarázata. A farkastalp valószínűleg a R. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. 1577 k. ugyanazon a névadási szemléleten alapul. 369). ang. 22: 74). gör. kapcsos korpafű’. J: ’ua. farkastalp. lapos.-i Lýcopus (< gör. Fűvészk. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). ökörfark farok l. Genaust Lýcopus a. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. 315). ném. farkas-kutyatej’. J: ’Euphorbia cyparissias. mint a közönséges medvetalp (1. sáfrányszeklice’. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. farkaslábú. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). ▌ 2. gör. 1783: Farkas-téj (NclB. (ÚMTsz. Bärlapp. a lat. Wolfsmilch tükörfordítása. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). 1908: farkastalp (Zelenyák 91). | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). — ~fű N. ▌ 4.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. 1813: F[arkas] téj (Magy. vízi peszérce’. 1998: fecskefű (Priszter 335). ném. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. 128). ▌ 5. J: ’ua. J: ’Lycopodium clavatum. — N. auagi. ▌ 3. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre.

mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). 371). cinerognolle. calandine.’. J: ’Oxalis acetosella. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). J: ’ua. J: ’Polygonatum odoratum. fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). Chelidonium (< gör. sóska. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. | mezei fehér~ . Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő.’. A fehérgyökér Melius alkotása. fecskegyökér l. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237).: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. chelidoine grande. madár Sóska (Magy. J: ’Anemone nemorosa. amelyek. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. gyenge Gy[ökér] (Magy. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). or. a madárféle előtag arra utal. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). J: ’Potentilla anserina. 256). Schwalbenkraut. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). 2. libapimpó’. ném. J: ’Oxalis acetosella. ha megérnek. 387). swallows wort. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). vö. 1560 k. Schwalben- wurtz tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere az. ang. Schwalbenwurz. Osterblume ’húsvéti virág’. 2. ném. széles magvacskák vannak. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. erdei madársóska’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. narancssárga színű tejnedvet ereszt. 357). ang. az utótagra l. A vérehulló jelző magyarázata. vö. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3.) nevet Melius hozta létre. a füsti fecskéhez hasonlítanak. J: ’ua. A fecskefű elnevezés a lat. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). ill. A név magyarázata Melius szerint az. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. J: ’Eryngium campestre. sósdi. fecskesósdi. 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. fecskesóska 1813: fetske. orvosi salamonpecsét’. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). lat. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. A névadás magyarázatára l. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). a lat. A névadás alapja a növény korai virágzása. máriatövis’. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). A névadás magyarázatára l. аптечный. A fecskesóska magyarázatára l. J: ’Silybum marianum. vö. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. madársósdi. hogy bárhol megsértve a növényt. közönséges méreggyilok’. ластовен. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). weisse Scwalbenwurz. 1813: Fejér. hogy a növény apró sóskaféle. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. ol. Fűvészk. a R. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. Melius 439–40). a ném. berki szellőrózsa’. erdei madársóska’. Vö. fehértövis 1. gyenge. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. calidonia. chelidón ’fecske’).: RMGl. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. mezei iringó’. az utótagra l. great celandine. fr. ezüstöshátúf ű. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). Fűvészk. A fecskesósdi Benkő alkotása. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). 1595: Feier txuisk (Beythe 13). ném. 369). 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). vagy az. ▌ 2. 376). fecskesóska. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). Schöllkraut.

Vö.: abies: fene (SchlSzj. Ember és növényvilág 197). 1775: Fekélyfü (Csapó 210). EWUNg. 407) (< lat. közönséges jegenyefenyő’. Fűvészk. holy thistle. orros~fű. szamárbogáncs’. 163). A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. szürkés színű. 218). J: ’ua. Silberdistel. 361). scabiōsus ’durva. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280).). A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. ördögharaptafű’. ▌ 2. fenyő 1. Milchdistel. hogy a növényt edények dörzsölésére. fenugrec. J: ’Trigonella foenum-graecum. ágas. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. UEWb.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK.’. 412). A szamárbogáncs (3. varjútövis’. | 1578: ’Abies. borjú~fű. 258). 1578: fekély f× (Melius 155). A névadás alapja a fekete karógyökér. feketegyökér N. ezüstlevelü-fenyő . nagy sarkantyúka’. sárgák. J: ’Succisa pratensis. 1405 k. fejecske l. foszforban gazdag: „gyökere nagy.) Melius alkotása. scabiosa (< lat. 1813: Fenőgrék (Magy. sz. varjútövis. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. 1578: Fxnny× (Melius 18a). J: ’Equisetum arvense. mezei zsurló’. a lat. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. ném. 429). 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. Fenugrek (NclB. fehér. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. 247).) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere.) a lat. ang. fentő1 a. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). barát~fű (→ barátfő). eb~fű. J: ’Symphytum officinale. varf ű. fehértövis (MagyGyógyn.) magyarázata. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). nomine feniosaunicza” (TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. blessed thistle. 369). (Melius 154). királyszínűvirág. valamint fehéres. feketegyökér (MagyGyógyn. tálmosóf ű. 1998: fenőgrék (Priszter 526). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Benkő 66. (Beythe 6a). hogy a növény levele fehér foltos. Fűvészk. kivül fekete” (Barra 302). A fentőfű elnevezés magyarázata az. Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. A két növény felépítése hasonló. J: ’Rhamnus cathartica. hogy a növény tüskés. vö. leveleit finom. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. hogy a növény szúrósan fogazott. 407). horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő.. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. J: ’Onopordum acanthium. var’) fordítása. Éder. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka.: Fekély fű (De Herbis: RMGl. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). A királyszín arra utal. 233). N. hogy a virágok nagyok. v. fekete nadályt ő’. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. XVI. ſzára. nyers’ < scabiēs ’rüh. jegenyefenyő | Abies alba. pirosak. A fentő bizonytalan eredetű. káliumban. J: ’Knautia arvensis. fenyő’. 548/3). || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). görögszéna’. fekélyek. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. halál~ fejű l. A fehértövis ’varjútövis’ (4. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). bárány~fű. Vö. A fehértövis ’máriatövis’ (1. mezei varfű’. Schwarzwurz tü- körfordítása. J: ’ua. J: ’Tropaeolum majus. TESz. 2. 1578: Fekęlyf×nec gr. | ezüstlevelű~ N.) népi név. ▌ 4. narancssárgák. ótvar. A fenőgrék a ném. kosz. fennugreek.: RMGl. 520. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. A névadás magyarázata.’. A feketegyökér a ném. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. ▌ 3. magyarázata.’. J: ’ua. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). 1595: fenyxnek gr. nemezes szőr borítja. — ezüst~ N. a tövis utótagra l. súrolására használták. közönséges jegenyefenyő’. J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. fr.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). fentő1 a. J: Abies alba. száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k.) és ’mezei varfű’ (2. amely kálciumban.

’. J: ’Juniperus communis. Növ. glauca) is szerepet játszhatott.’. feny. J: ’ua. valószínű azonban.’. és az fa heya hurut ellen jó”. | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. MagyarorÑzágban. kalincaínfű’. J: ’Lycopodium clavatum.’. ? zürj. Idegen nyelvi megfelelőkre l. vö. 1783: Kereſztes fenyö (NclB. 2.: fè‚v fa[t] gr. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). parasztfenyő (Péntek– Szabó. A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. J: ’Ajuga chamaepitys. ▌ 5. | 1578: ’Picea abies. ▌ 3. közönséges jegenyefenyő’. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos.’. J: ’Picea abies.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. közönséges lucfenyő’. J: ’ua. két sorban. J: ’ua. 1430 k. (Melius 18a). | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. 1578: Fxnny×nec gr. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. Fxnny× fa (Melius 18).’. 425). пумель ’fiatal hajtás. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420).… hegyük kicsípett. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. J: ’Abies alba./1450 k. 369). közönséges jegenyefenyő’. az. A fenyő származékszó. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. J: ’ua. Fűvészk.). V. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. kalincaínfű’. 1552: fxny×fa (TESz. kapcsos korpafű’. ill. 384). 173/20). 233).: ’Ajuga chamaepitys. 521). 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. 1416 u. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. 425).’. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). 430). | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. 130). J: ’ua. 211). ponAľ ’fiatal fenyőfa’. ▌ 4. fenyő-fa a. J: ’ua. jegenyefenyő’. 22: 67). J: ’ua.: abies: fenÿefa (SchlGl. 214). Ember és növényvilág 269). közönséges jegenyefenyő’. közönséges boróka’. | havasi~ N. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. Fűvészk. J: ’ua. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). 233). közönséges lucfenyő’.alapszava ősi örökség a finnugor korból. J: 1231: ’Pinus. A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. hogy a fa kérge szürkésfehér. -é) képzőelem lehet. Weißtanne. | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). 214). J: ’Abies. ▌ 2. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. J: 1577 k. Ember és növényvilág 197). | ’Abies alba.).: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. — földi ~fű 1577 k.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó.’. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). talán kicsinyítő funkciójú. A szőke jelző megkülönböztető szerepű.’. 1783: Apró-fenyö (NclB.). — N.’. J: ’ua. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban.’. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe.). 1783: Töviskes-fenyö (NclB. körösztös fenyű (ÚMTSz. LX. A szóvégi -ő (~ -ű. fenyő’. 1783: Földi-fenyö (NclB. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. Fenyxfa (Beythe 6a). J: ’ua. Ember és növényvilág 269). — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). 130). 427).. Ud. Weiß . hogy más növényekre. azt jelzi. 1525 k. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. ? votj. 427). 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy.’.’. fiatal fa’. havasi fenyő (Péntek–Szabó. pomeľ ’fenyő’. J: ’ua. fènèfa (TESz.: RMGl. k(r(szt(sfenyü.: RMGl. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). 5: 34). — apró~ 1395 k. | 1578: ’Ajuga chamaepitys. ném. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. J: ’Abies alba. J: ’ua. Weißfichte.: RMGl. vö. J: ’ua. keresztesfenyő.: RMGl. kalincaínfű’. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. tükörfordítás. (Melius 9a). | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB. | paraszt~ N.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

A gilisztavarádics összetett szó. mivel a növény vérzéscsillapító hatású.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. A gímharaszt gím eleme a R. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. J: ’Aquilegia vulgaris. J: ’Asplenium scolopendrium. az utótagra l. a névadás alapja. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . Mollay. v. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. mint pl. gilisztaűző lúdláb l. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. iglice. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). gilisztavarádics. 414). EWUng. ökörgúzs. EWUng. sz. a gilice előtagra l. Vö. gilisztavirág helyett. J: ’Tanacetum vulgare. A giliceökörgúzs összetett szó. giliszta kiűzésére is használták. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). és R. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. gilisztavirág. 2. | XVI. 267). A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. az utótag nemzetségnév. a gesztenye előtag a növény R. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. 2. gilisztaűző N. A névadás alapja. Benkő 70. magyarázatát l. Marzell Aspidium filix-mas a. Wurmfarren. A XVI. Melius 372. Fűvészk. J: ’Aesculus hippocastanum. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. 243). tövises iglice’. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. J: ’Tanacetum vulgare. Vö. Szabó. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. szarvasnyelvpáfrány’. 370) nevet javasolja a R. Éder. 35). Fűvészk. Fűvészk. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). 1664: Aquilegia Harang virág.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. Növényszótár 274). — Ö: ló~. J: 1500 k.: RMGl. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. 465).: ’egyfajta vérzést elállító fű. lat. A gilisztafű a ném. Diószegi– Fazekas alkotása. varádics.. geleſzta-f× (Lippay I: 74). TESz. Genaust hippocástanum a. A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. sz. gezemice 1500 k. és arra utal a TESz. Wurmkraut ’féregfű’. A névalkotásra hatással lehetett a ném. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). szerint. magyarázatára l. Fűvészk. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427).) lehet. közönséges pásztortáska’. Wurmkraut tükörfordítása. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). Gilisztaűző (MagyGyógyn. nevének átvétele. gilisztaűző varádics’. végéről származó adatban. erdei pajzsika’.. Marzell Aquilegia vulgaris a. J: ’ua.: ’Capsella bursapastoris. J: ’Ononis spinosa. gilice l.. J: ’Dryopteris filix-mas. ném. 256). közönséges pásztortáska’. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. neve sanguinaria. 370) nevet javasolja a R. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74).’. gímnyelv . iglice (SzikszF. a Capsella bursa-pastoris. A gesztenyebokrétafa összetett szó. melynek a jelentését az RMGl. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. réti harangláb’. 267). Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. közönséges vadgesztenye(fa)’. A gezemice valószínűleg ikerszó. gilisztaűző varádics’. XVI. A gilisztaűző népi név. 33). ott. a név Diószegi–Fazekas alkotása. sz. az előtagra l. Növénynevek 74. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. b): RMGl. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. v. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. TESz. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey.

esztragorr. higviric gódavére l. citromillatú muskátli’. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. gémorr. || gólyahíradó N. A gólyahagyma népi név. J: ’ua. szarvasnyelvpáfrány’. hanem mélyen hasadtak). Gódavére (MagyGyógyn. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308). J: ’Chelidonium. A gímnyelv tükörfordítás. 124: 480. gímnyelv előtagjának átvétele.’. a páfrány utótag magyarázó szerepű. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). 394). 1807: Gólyahír (Magy. A haraszt utótag arra vonatkozik. talán a növény ném. a gólyák érkezésekor gyűjtik. gólyahagyma (ÚMTsz. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Dipsacus laciniatus. gliceriza. 104). sz. gólyahagyma N. (OrvK. a gódavére népetimológiával jött létre. 12/4). nyelv alakú. gímnyelv 1525 k.: Gem Nÿelw fwet gr. J: 1807 e.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. 328). ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. N. J: ’Geranium. 312). XVI. 126: 314. A gólyacsőr név magyarázata. . a R. 528). géranos ’daru’). a héjakútmácsonya (4. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. a növény páfrányféle. Fűvészk. 2: 653). 1807: Gódirtz (Magy. gólahíradú (Csapody–Priszter. J: ’Geranium robertianum. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. 2. a névadás magyarázatára l.). Genaust Geránium a. Ö: cinadónia~. Nyr. vérehulló fecskefű’. ▌ 2.: Gólyahír (Julow 259). — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). J: ’Caltha palustris. 1807: ’Caltha. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. Gem nÿelwq fweth gr. A mocsári gólyahír (2. kígyóhagyma’. gólyahír’. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. vö. nehézszagú gólyaorr’. 68). héjakútmácsonya’. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). magyarázata. J: ’Pelargonium odoratissimum. lat. Hirschzunge tükörfordítása.: Gódirtz (Julow 267). ép szélű. hogy a növény levele lándzsás.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —.: gymnielw (De Herbis: RMGl. a gím a R. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. 528). is hatással lehetett. galambláb~orr gólyabors l. 1879: gólyafű (Nyr. J: ’Allium scorodoprasum. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. gólya fű (ÚMTsz. HirſchÅung (Csapó 249). || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy. vö. Fűvészk. MNövSz. gólyaorr. Fűvészk. mocsári gólyahír’. A névadás alapja az. szarvasnyelvpáfrány’.’. J: ’Asplenium scolopendrium. | 1998: ’Caltha palustris. 126: 313. 8: 415). gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. Geranium (< gör. 328).. gólyafű 1. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263).gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. J: ’ua. 1998: gólyahír (Priszter 322).’. amelyben az esővíz összegyűlik. vö. 8: 95). ▌ 3. mocsári gólyahír’. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. gólyaorr’. (OrvK. hogy a növényt tavasszal. J: ’Asplenium scolopendrium. J: ’ua. v. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. 151). mocsári gólyahír’. daruorrúf ű. J: ’ua. || gódavére N. csókaorrúfű. 430). Fűvészk. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. Nyr. gólyahír 1807 e.’.) gólyafű neve népi név. J: ’Chelidonium majus. gólya l. kócsagorr.. 296/38). — gímnyelvűfű 1577 k. gódirc gódirc 1807 e.) és a nehézszagú gólyaorr (3. ma nincs ilyen nemzetségnév’. ▌ 4. szarvasnyelvűfű. ném. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. glicoricia l. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. J: ’Caltha palustris. a névadás alapja.

— piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). EWUng. J: ’Dipsacus sylvestris. A gólyaláb népi név. a névadás magyarázata. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. és követ hajt” (Veszelszki 79). J: ’Geranium macrorrhizum. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. nemzetségnév. 126: 314. fehér akác’. erdei mácsonya’. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 2. ném. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. | 1813: ’Geranium columbinum. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. galamblábgólyaorr’. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. gólyaorr 1. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. a gólya madárnév és a kút ’gödör. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. || gólyakörömke N. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. 126: 314). amiben gyakran sok rovar. 1998: gólyaorr (Priszter 383). ▌ 2. A gólyakörömke népi név. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). A gólyakút összetett szó. 2: 322). — N. gólyaláb N. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. vagy a R. a végén enyhén meghajló formájára utal. 126: 313. J: ’Geranium. Vö. 1813: G[ólya] köröm (Magy. gólyahír a. 151). összetett szó. Fűvészk. gólyacsőr. ▌ 3. (Veszelszki 79). a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. 122). gólyakörömke (MagyGyógyn. gójahúgy. Fűvészk. || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. Nyr.. TESz. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. gólyahúgynak gr. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. népi név. a gólya előtag magyarázata talán az. magyarázata. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. Vö. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. héjakút. J: ’Dipsacus sylvestris. J: ’Geranium sanguineum. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. 34: 37). NyIrK. 1595: ’Geranium. 398). 373. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. gólyaorr’. gólyaorrúf ű névből elvonással. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). fehér aszfodélusz’. apró csiga van. héjakútmácsonya’. gólyakút (Jávorka 1057). gólya. Veszelszki alkotása. 1783: Gólya-köröm (NclB.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. vö. a Geranium-fajok társneveivel.től adatolható) jelentésű.’. hernyó. Storchsblume. Nyr.). hó-ſzámot. berki szellőrózsa’. Storchblume R./1448 k. ’gólyavirág’. A gólyahír összetett szó. kányaköröm. a húgyfű névadás alapja pedig az. ’Dipsacus laciniatus. 126: 314. vö.a. 147).. J: ’Geranium robertianum. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). J: ’ua. illatos gólyaorr’. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. gólyaorr’. melyben az esővíz összegyűlik. piros gólyaorr’. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. A gólyaorr a R. pl. nehézszagú gólyaorr’. J: 1583. gólyakút N. Nyr. erdei mácsonya’. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. . || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. 126: 313. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. gólyaláb (Gyógysz. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. J: ’Robinia pseudacacia. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). 370). Nyr.. 1775: Golya köröm (Csapó 107). J: ’Anemone nemorosa. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. A névadás magyarázata. 2: 322). ÚMTsz. J: ’Asphodelus albus. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti.

.) gólyavirág neve a ném. gójavirág (ÚMTsz. leuele. gorzyczka. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le.. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). gárdo. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. az az. vize. mohar. cardo. Storchsschnabel. bogáncshoz hasonló terméssel. Ezért hiyác Scrophularia minornac. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. őszi kikerics’. még esztragorr. Növénynevek 31–35. gólyavirág 1. vö. TESz. ▌ 2. J: ’Geranium columbinum. A névadás magyarázata.e. J: ’Caltha palustris. 328). orr a. gαrdún. J: ’Carthamus tinctorius.. vadarticsóka’. A mocsári gólyahír (1. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). vadarticsóka’. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. nyugati salátaboglárka’. J: ’Gentiana sp. RMGl. 1783: Gordon (NclB. sanguineus ’véres. mintára: „Scrophularia minor. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. A névadás magyarázatára l. daruorrúfű. vel attractilis: Gordon. az az. citromillatú muskátli’. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. ol. mohar (SzikszF. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). sáfrányszeklice’. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. 270. Marzell Geranium robertianum a. Mariſcas. gójavirág (ÚMTsz. Végső forrása a lat. gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm. nehézszagú gólyaorr’. J: ’Ranunculus ficaria subsp. pora. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. 124: 480. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. J: ’Pelargonium odoratissimum. 270). Genaust sanguinális a.). vö. 398). gólyaorr. J: . hogy a virág színe élénkpiros. nyelvjárási gardXá. lat. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. gólyaorrúfű 1. ném. cardone ’bogáncs. 270).’. cardon. Nyr. galamblábgólyaorr’. A nehézszagú gólyaorr (1. esztragorr. Fűvészk. hogy a növénynek erős illata van. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. gácsér. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. A névadás magyarázatára l. 151). A névadás alapja a hosszú termés. moſod gyakran. goryza nevének átvétele. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn. A piros gólyaorr (2. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. amikor a gólyák. ▌ 2.. ſuccuſſa. 1813: Gólya virág (Magy. J: ’ua. 50). Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. torokduzzanat’) fordítása. Mollay. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). guzsaly. 398).) piros jelzőjének magyarázata. sanguis ’vér’). gordon1 a. Strumas. német mintára jöttek létre. 1783: Golyva rontó fü (NclB. Scrophularia (< lat. a névadás magyarázatára l. Melius 179a–180. ném. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. Gelyua ronto f×” (Melius 179a).: RMGl. ficaria. Stinkender Storchschnabel. Az őszi kikerics (2. k > g zöngésülésre vö.. Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). Marzell Colchicum autumnale a. a fű magyarázó utótag. Vö. sülyfű. Genaust orr a.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. — N. 270). gordon — ~kóró 1456 k. hogy a termés tavasszal jelenik meg. — Ö: galambláb~. J: ’Colchicum autumnale.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. vö. 382)..). J: ’Geranium robertianum. göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). sanguineus (< lat. ▌ 3.. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). scr#fulae ’torokdagadás. carduus ’bogáncs. hogy a növény kora tavasszal virágzik. EWUng gordon1 a. storks-bill. arra utal. A golyva a lat. — N.) gólyavirág nevének magyarázata. A golyvarontófű Melius alkotása lat. A szó eleji m. 1798: Gordon (Veszelszki 136). még gólyahír. Cartamus syluestis [!]. goryczka. ol.: RMGl. mocsári gólyahír’. tárnics’. vérvörös’ < lat.: RMGl. cardo. l.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. TESz. 413). még csicsiskoma. Talán azért került ide. az az. az nagy Gelyuákat. Storksblume tükörfordítása.

Vö... A görögpapfüve egyedi elnevezés. n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. göcsös görvélyfű’. Vö. 2. Diószegi–Fazekas alkotása. helyette a büdös Gőnye (Magy. 1998: görögszéna (Priszter 526). nodosa < lat. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. barnagyökér. satnya’ utalva arra. graecum l. varjúmogyoró. bodza a. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). A görvély ’duzzanat. ill. nőszemély’ jelentésű. Graecus ’görög’. gumiakácia’. gömböstűvirág N. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. gönye’. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. daganat. a névadás alapja a virág formája. Knodenkraut (Veszelszki 402). hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. J: ’Trigonella foenum-graecum. Genaust f##num-gr##cum a. 391) elnevezést javasolja. Graecus ’görög’) fordítása. gömböstűvirág (MagyGyógyn. amelyet valószínűleg ’görög ember. Fűvészk. J: ’Viola odorata. a névadás magyarázatára l. hogy a növény széna illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Trigonella foenum-graecum. görbeszuka N. ibolya’.. a görög előtag a lat. EWUng. és Görögországban állatok etetésére használják. torokgyíkfű. görbeszuka (MagyGyógyn. A görögszéna a lat. bodza a. foenum-graecum fordításával jött létre. EWUng.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. görvély a. földitök nevet elutasítja. 258). acacia átvétele. szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. vö. . A göcsös jelző a lat. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja.). 179). A büdös jelző a növény szagára. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. 256).). 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). amely állatfejhez hasonlítható. A gönye bizonytalan eredetű. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. 1775: Görög széna (Csapó 108). foenum-graecum (< lat. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. ném. n#d#sus ’csomós’ < lat. 1998: büdös gönye (Priszter 319). J: ’Bellis perennis. az utótagra l.gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gönye a. görögszéna’. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288).-i Scrophularia (< lat. göcsös görvélyfű’. J: ’ua. a lat. Fűvészk. a fekete jelző a bogyók színére utal. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). 337). nodiflórus a. ’kutya nősténye.. görögpapfüve 1525 k. TESz. J: ’ua. f#num ’széna’. J: ’Bryonia. 1610 k. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. Genaust Scrophulária a. A gumiakácia összetett szó. Fűvészk. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. torokduzzanat’) fordítása. J: ’Acacia senegal. Vö. d): RMGl. 294). | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. amelynek alapján úgy vélték. A TESz. A gömböstűvirág népi név. az utótag a nemzetségnév. földitök (→ tök). büdös gönye’. J: ’Bryonia alba. scr#fulae ’torokdagadás.’. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. 291). hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. A göcsgyök Barra alkotása. A görbeszuka népi név. a növény gyökerén található csomókra utal. griechisch Heu. vadszázszorszép’. 525). lat.. J: ’Scrophularia nodosa. görvély a. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. lat. TESz.’. görögszéna’. A névadás alapja talán a virág. görög pap’-ként értelmeztek. akácia.: Gönyebogyó (Julow 266). 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. — ~bogyó 1807 e. A névadás alapja.. 525). szakny. a szuka utótag északi szláv eredetű.

Gummi arabicum átvétele. a lat.’. J: ’Colchicum autumnale. A guzsalyülővirág. TESz. gumiarábikum 1577 k.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. gúzs l. 50). guzsalyülő ném. A gumiarábikum összetett szó. 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. giliceökör~. Vö. 1578: Gummi Arabicummal gr. 349). ném. (Melius 181). 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). LXXXIV. J: ’ua. 360). arábiai facsipa (→ facsipa). Marzell Colchicum autumnale a. őszi kikerics’. akácia a. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). vö. eke~. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. Márton. mintára jöttek létre. Görög akácia a. 70*/2). guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . (OrvK. akác a. A névadás magyarázata. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. arabmézga. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). guzsalyvirág. guzsalyvirág l. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. J: ’ua. fonni. EWUng.’.. Növ. 50). 7: 50. ökör~ guzsaly l.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. bába~ (NclB.. amikor az emberek leülnek szőni.

A növénynév gyalog előtagú összetett szó.’. ang. gyalog. hogy a növény apró levélkéi molyhosak.a. A szöszös ökörfarkkóró (1.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. Genaust Chamaeálo( a. 415). A gyalog előtag azt fejezi ki. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). gyalogfenyő. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném.a. 362). jelentése ’földhöz közeli’. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). alacsonyabb’. a névadás alapja. J: ’Antennaria dioica. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz.< gör. EWUng. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a). vö. földiolajfa (→ olajfa). 1948: gyapjasfű (Halmai 8). || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). dwarf bay. Vö. Lorbeerkraut. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. 427). az olajfa magyarázata talán az. amely jelzős szerkezetből forrt össze. gyalog.a. ▌ 2. chamae. chamaí ’földön’) fordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. molyhos ökörfarkkóró’. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). boróka. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. chamelea < lat.a. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát.alapszava ősi örökség a finnugor korból. közönséges boróka’. közönséges boróka’. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. az előtag megkülönböztető szerepű. R. 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). 1998: gyalogbodza (Priszter 491). ném. gyalog. a gyalog előtag a lat. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). gyapjúfű 1. J: ’Juniperus communis. gyalogfenyő. Csapó 203) tükörfordítása. 1807: Gyapjúfű (Magy. Vö. TESz. EWUng. A gyapjasfű előtagja az ótör. a R. Feldcypresse ’földi ciprus’. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. szokásosnál kisebb. parlagi macskatalp’. magyarázatára l. A növénynév gyalog előtagú összetett szó.. laureola (< lat. borsfenyő helyett. 1798: Gyapjas. J: ’Sambucus ebulus.fÍ (Veszelszki 238). 61: 486). Chamelæa (Melius 20a) (< lat. Fűvészk. Wullkraut (Melius 146. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. a gyalogfenyő előtag a növény R. ve. A gyalog származékszó. 545). gyal.. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása.) és a molyhos ökörfarkkóró (2. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. amely jelzős szerkezetből forrt össze. J: ’Juniperus communis. ne- . 352). A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. J: ’Daphne mezereum. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. szöszös ökörfarkkóró’. gyalogbodza’. A gyalogolajfa Melius alkotása. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka.) gyapjúfű neve a ném. 1783: Gyapjú-fü (NclB. 339). Vö. ’a rendesnél. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). gyalog. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. farkashárs’. az utótag nemzetségnév. J: ’ua. Fűvészk. J: ’Verbascum thapsus. gyalogbodza. alacsonyabb’. 172). J: ’Verbascum phlomoides. lat.

A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. gyombolyú. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. 78). sőt neveltek is belőle sövényt. A gyengevirág népi név.’. 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). 1578: ’Prunella sp. az előtagot az indokolja. torokgyík a.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK.’. 1783: ’Prunella vulgaris. | 1775. EWUng. 1783: Gyék-fü (NclB. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). gyepár l. J: ’ua. gyíklevelűfű N. 331/13). gyenge a. az előtag magyarázata valószínűleg az. laciniata).. hoſſzúkas. bodza. gyimbór (ÚMTSz. gyertya l. rózsa. TESz. gyepűrózsa’.’. fagyöngy’. A gyengegyökér összetett szó. A gyermekláncfű összetett szó. vulgaris + P. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. J: 1577 k.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. gyepű a. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. J: ’Taraxacum officinale. akadály’. gyegönye l. király~. erőtlen’ jelentésű. mise~ gyík l. J: ’Viscum album subsp. láncfű (Csapody–Priszter. gyepű 1225: ’sövény. 154). Az utótag magyarázatára l. a névadás alapja.. a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. A névadás alapja. gyombolló. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. A gyepűbodza összetett szó. a név magyarázata. J: ’Polygonatum odoratum. árokpartokon. 1998: gyíkfű (Priszter 467). J: ’Rosa canina. gek fé (SzikszF. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. J: ’Plantago lanceolata. || láncfű N. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn.: RMGl.. lándzsás útifű’. Növényszótár 266).). J: ’ua. 295). 291. Melius alkotása. J: ’ua. gyenge. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. vö. század elején eltűnt nyelvünkből. 135). A névadás alapja. EWUng. 1775: Gyik-fü (Csapó 281).. TESz. 410). 1590: prunella: szilua fé. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. amelyen csomók találhatók. bab~fű gyilok l. (Melius 88a). lila virágait. gyengevirág N. (P. EWUng. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). A gyík előtag azonos az állatnévvel. jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. 179. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. 257). orvosi salamonpecsét’. 78). 390). vö. gyepű a. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska. TESz. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). A gyengegyökér növénynév a XIX. EWUng. pitypang’. gyenge előtagja ’fiatal. gyíklevelüfű (MagyGyógyn. zsenge’ jelentésű. gyilkoló l. 279). egy újnyi temérdek. fekete bodza’. A gyíklevelűfű népi név. hogy a növényt a torok betegségeinek. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. 179). 1998: gyepürózsa (Priszter 483). torokgyík a. magyarázatára l. gyoŒboru (ÚMTSz. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). vag. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. gyenge a. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon.). A gyepűrózsa összetett szó. torokgyík gyógyítására használták. Az utótagra l. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). gyapjas. J: ’Sambucus nigra. gyíkfű 1577 k.. . pl. gyöngevirág (MagyGyógyn. album. gyomború (MagyGyógyn. gyopár gyegenye. J: ’Viola odorata. 1578: gyekf×nec gr. soktérdű-gyökeresfű. MNövSz. || gyomború N. gyapjaſſak” (Csapó 203). gyomboló. méreg~ TESz. bútzkós. MagyGyógyn. gyomború. gyíkfű’. J: ’ua. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. közönséges gyíkfű’. ibolya’. gyenge előtagja ’zsenge. még gyepűbodza. gyomboru.’.

hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. vadszázszorszép’. illat’.’. 468). | 1577. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége).: secat[us]: gyopar (BesztSzj. Ember és növényvilág 199). mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. 1520 k. Fűvészk. 468). eredetű (vö.: ’Gnaphalium sp. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. J: ’Sedum acre. a növény sárga.’. 279). a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’..: RMGl. 1578: ’Origanum vulgare. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). J: ’Bellis perennis. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. 1807: parlagi Gyopár (Magy. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. yïpar. J: ’ua. A fekete nadályt ő (4. gyapárvirág. borsos varjúháj’. gyapár (Péntek– Szabó. mindent ~ f ű. disznó~fű. J: ’ua.) név hasonlóság alapján jött létre. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’.: Origanum: feketegyopar (CasGl. gyepárvirág (Péntek–Szabó. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. közönséges szurokfű’.’. Ember és növényvilág 203). Ember és növényvilág 208). a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet.). a): RMGl. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van. 1610 k.). parlagi macskatalp’.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. közönséges szurokfű’. A gyopár ótör. 279). világ~ gyom l. 1395 k. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB.) már nem adatolható herbáriumokból. J: ’ua. 279). orminium: Fekete gyopar (SzikszF. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165). N. macskatalp. hogy a növény szürkés. 132). — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. — ~virág N. havasi gyopár (Péntek–Szabó. 279). eb~fű (→ eb~pázsit). supinum’ stb.2: RMGl. d): RMGl. türk yïpar.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. a vad- . N.’. CC. — havasi~ N. gyimbor gyopár 1. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. A névadás alapja. — fekete~ N. gyoboru l. oszm. ipar ’mosusz’). J: ’ua. 218). (Lippay 166).). ? gyapár (Péntek–Szabó. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Fűvészk. var~fű (→ varf ű).: RMGl. A 17.’. 415). feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. a): RMGl. szőrös levelei. virágjára. ▌ 5. a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja. J: ’ua. Feketegyopár (MagyGyógyn. 1500 k.’. rontást ~ fű.) és a vadszázszorszép (5. a termése gyöngy alakú. gyopár | ? Origanum vulgare. nyilvánvalóan azért. A névadás alapja. henye gyopár ’G. gyombolyú. 1590: Origanum. 279). — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr.) gyopár elnevezése népi név.: Fekete gÿoparth gr. fekete nadálytő’. 368). J: 1395 k. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. J: ’ua. ▌ 2. 279). J: ’Antennaria dioica. J: ’ua.) erős szagú fűszernövény. yïpar ’mosusz.’. 279). köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). a növény különféle fafajtákon élősködik. 1577 k. hosszú szára és levele van. 1578: Gyopár (Melius 115). gyimbor gyógyító l. — N. 42/17). A borsos varjúháj (2.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. 1577: origanum: giapar (KolGl. fal~ (→ falfű) gyomboló. ▌ 3. fekete gyopár (ÚMTSz. sylvaticum’.: TESz. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). J: ’Symphytum officinale. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). 1783: Sárga Gyopár (NclB. — fekete~ 1470 k. A közönséges szurokfű (1. Fűvészk. 352).: RMGl. sok apró gömböcske. ujg. ▌ 4. (OrvK. 279). szakadást ~ fű. 1525 k. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). 1807: fekete Gyopár (Magy. szív~.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. tökösség~. gyomború l. Ember és növényvilág 199).

77) igéből elvonta a gyököntövet. A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. fa~fű. kivágott ~ fű. bécsisás~ (→ sás). mogyoró~. farkashézag~. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). pecsét~ (→ pecsétesfű). || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. MNy. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). lat. SzófSz. 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. Marzell Antennaria dioica a. mester~. Fűvészk. angyalital~. madár~. kapotnyak(~). — vad~ 1948: N. farkasölő~. kereklevelű kapotnyak’. göcs~ gyökér l. Fűvészk. gyömbér 1. A névadás alapja. Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. nadály(~). 211–215. tajték~ (→ tajtékzófű). ▌ 2. A foltos kontyvirág (1.tőből származik. és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. angyal~. lat. kígyó~fű (→ kígyógyökér).). lat. kő~. 79). sokszorosan elágazott’ (Magy. MNy. dancia(~). keserű~. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag.. vérhas~. zingiberi ’gyömbér’). örvény~ (→ örvényfű). hogy „Gyökere szagos. macska~. vad gyömbér (Jávorka 266). vagy macska gyökönkének gr. örmény~ (→ örvényf ű). — orvosi ~ 1841: orvosi. anya~. gyopár a. Szent János ~e. kálmos(~)..: TESz. macskagyökér’. szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. EWUng. szarvas~f ű. gyökint a. kereszt~ (→ keresztfű). Áron-~ (→ Áron szakálla). karácsony~. a’ matska szeret vele játszani” (Magy. k. gyökkent a. menny~. kőméz(~).gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). 77). így pl. h. festő~. keserű~fű (→ keserűgyökér). 47). angyélika(~). vadgyömbér (MagyGyógyn. pirító~ (→ pirítófű). sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. EWUng. fa~ paptöke (→ paptök). 77). gyökint a. elfordultfű gyökerű l. vér~. pirosító~. J: ’Arum maculatum. fecske~ (→ fecskefű). fekete~. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). gyopár a. vörös~ gyökere elfordult fű l. 422). méreg~ (→ méregölőfű). 77). ugró~. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). vagy meggyökönt” (Magy. kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). hogy a növény gyökere sűrű.) németgyömbér neve a ném. üres~. kaporna(~). zingiber. fehér~fű (→ fehérgyökér). keresztes~ (→ keresztesfű). hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . 39: 359. kígyó~. officinalis. 1783: Német gyömbér (NclB. J: ’Valeriana officinalis subsp. angyalédes~. kénköves~. benedikta~ (→ benedekf ű). gencián(~). tekert~ (→ tekertgyökerűfű). gingiber ’gyömbér’. édes~. a névadás alapja. kígyóf ű(~). A gyömbér ’Zingiber officinale. hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. macskagyökér’. barna~ (→ barnagyökér). ember~.) jelentésével. sokszorosan elágazó. A foltos kontyvirág (1. gyopár a. sokszorosan elágazott’ jelentésű.... pecsétes~ (→ pecsétesfű). boszorkány~. gyök l. a sziámi gyömbér (2.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. TESz. barna~. sárkány~. Fűvészk. fehér~. 77). Fűvészk. ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). gálánt~ (→ galanga). tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. galagonya~ (→ galanga). Fűvészk. édes~fa (→ édesgyökér). TESz. (Barra 192). Fűvészk. ördögborda(~). fűszergyömbér’ latin eredetű (vö.) és a kereklevelű kapotnyak (3.’. Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. a névadás magyarázata. hézag~. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). J: ’Valeriana. az ismeretlen eredetű gyök. kőrontó~fű (→ kőrontófű). első megjelenése: 1395 k. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). ábrahám~ (→ ábrahámfa). lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). szerencse~. farkas~. 65: 136. foltos kontyvirág’. ▌ 3. J: ’ua. sziámi gyömbér’. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el..). szappan~ (→ szappanfű). alant~. vö. J: ’Alpinia galanga. galanga(~). J: ’Asarum europaeum. gyenge~. A „meggyökönt” (Magy. DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. császár~.

1998: .). 11. J: ’Viscum album subsp. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. hím utótagot ajakra cserélték. 351). 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). J: ’Geum urbanum.). J: ’Leonurus cardiaca. A gyöngyköles népi név. TESz. erdei gyömbérgyökér’. hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. Genaust Caryophýllus a. a sziámi jelző arra vonatkozik. caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. erdei gyömbérgyökér’. 861. fekete nadálytő’.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. lat.: Gyöngyvirág (Julow 258). az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. gyengevirág gyöngy l. májusi gyöngyvirág’. összetett szó. J: ’Geum urbanum.. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108).) a gyömbérfélékhez tartozik. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. EWUng.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. névadásuk alapja. gyöngyköles (MagyGyógyn. lat. A gyöngyhím nemzetségnév. 218). 1807. TESz. hím2. A gyömbéresgyökér latin eredetű. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. Ember és növényvilág 222). szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). hogy a fagyöngy a fákon élősködik. 376).. 1807: Gyöngyvirág (Magy. gyömbér a. 232). J: ’Leonurus cardiaca. A szúrós jelző magyarázata. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. A névalkotás talán a növény R. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). gyömbéresgyökér gyöngevirág l. előtagja a termés formájára utal. album. A R. gyömbérgyökér l. 351). 351). szúrós gyöngyajak’. J: 1545. UEWb. kidudorodás’ magyarázata. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. fagyöngy’. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal.. J: ’ua. J: ’Leonurus. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). gyömbér a. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. Vö. a buckó ’csomó. Fűvészk. A kereklevelű kapotnyak (3. gyöngybuckó (MagyGyógyn. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). a név magyarázata. 129). UEWb. A szúrós jelzőre l. Diószegi– Fazekas alkotása.’. Fűvészk.’. gyöngyajak’. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. szúrós gyöngyajak’. A sziámi gyömbér (2. | 1807 e. J: ’ua. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés. (Melius 138). gyöngyvirág (Péntek–Szabó.: RMGl. gyöngybuckuó (ÚMTsz). gyöngyvirág 1. Növényszótár 132). 1998: ’Convallaria majalis. J: ’Symphytum officinale. buckó a. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. 775). — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). fűszeres illata. a gyömbérrel adták vissza. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. Marzell Geum urbanum a. gyöngyajak’. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. a névadás alapja a növény erős. 351). EWUng. caryophyllata (< lat. gyöngyköles N. 1578: Gyxngy virágnac gr. 1775. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. 78). gy(ngyvirág (MTsz. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. J: ’Leonurus. Fűvészk. Fűvészk. — N. 1578. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. gyöngyajak. buckó a. 1807 e. — Ö: eb~. a R. Fűvészk. 1590. gyöngybuckó N. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. A gyömbéresgyökér magyar alkotás..

gyujtoványfű a. May lily. ▌ 2. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354).). J: ’ua.’. gyöngyvirág’. pintyő. orvosi salamonpecsét’. J: ’ua. aranyvessző’.’. 1783: Gyujtován-fü (NclB. gyujtoványfű a. ezt a lat. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. 1807: Gyújtován (Magy. Maiblume. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). EWUng. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét).-i Polygonatum (< lat. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). közönséges gyujtoványfű’. len. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. 1783: Veres gyürüfü (NclB. 271). jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). Fűvészk. J: ’ua. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. J: ’ua. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. Az orvosi salamonpecsét (2.gyujtoványfű 199 győző l. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. gyűjtény. ótör. gyujtovány. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). A névadás magyarázata. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. az utótagra l. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 362).) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. közönséges gyujtoványfű’. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). Fűvészk. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. az előtagra l. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. TESz. lázas betegség’ (1531-től adatolható). jövötény gyümölcsű l. 232). gyujtoványfű. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. J: ’Convallaria majalis. magyarázatára l. szakny. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy. és elutasított. eredetű gyöngy előtagja illatos. isten~ TESz. Fűvészk. Az utótag nemzetségnév. májusi gyöngyvirág’. de a salamonpecsét elnevezés. 33: 178). 391). gyűjtvény l. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. szemnek ~ györgyike l. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. gyövőf ű.’. ném. szamár~. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. EWUng. gyönyörűsége l. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik.’. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. Fűvészk. 282) elnevezést javasolják. gyöngyvirág a. Maiglöckchen. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. 416). J: ’Linaria vulgaris. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. 362). Maililie. magyarázatára l.. Ember és növényvilág 222). a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. 53). 282). szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. gyövötény l. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. ang. A gyujtoványfű összetett szó. J: ’Linaria vulgaris. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . J: ’Linaria vulgaris. (Barra 353). soktérdű-gyökeresfű. Barra alkotása. — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. Vö. J: ’Solidago virgaurea.) összetett szó. gyöngyvirág a. fehér ~ eperfa (→ eper). — fehér ~ N. fajnév.’. fehér ~ szederfa (→ szeder).. hogy a növényt lázcsillapításra használták. J: ’Polygonatum odoratum. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. jelentése ’hideglelés.

) és a gyapjas gyűszűvirág (2. lat. gyűrű1 a. és virág magyarázó utótaggal látta el. gyűszűvirág 1. A pettyegetett jelző magyarázatára l. || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357).) Digitalis-fajok. orvosi körömvirág’. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. | 1807 e. 363). Ringelblumen tükörfordítása. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). digit#le ’gyűszű’ < lat.) piros jelzője a virág színére utal. J: ’Digitalis purpurea. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). Fingerhut. 1807. még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű).) gyapjas jelzőjének magyarázata. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359). ném. TESz. EWUng. J: 1664. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. vel gyézô fé (SzikszF. J: ’ua. | 1590. Genaust Digitális a. digitális (vulg. 1775: ’Digitalis sp.: Gyűszűvirág (Julow 263). a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra.: RMGl. ang. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. azonos nemzetséghez tartoznak. digitális (vulg. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). 1807: GyÍszÍvirág (Magy. 1807 e. gyűrű1 a. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. A piros gyűszűvirág (1. Marzell Digitalis purpurea a. J: 1578: ’Digitalis purpurea. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág.’. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. piros gyűszűvirág’. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359). 1775: ’Digitalis sp. J: ’ua. vö. wolliger Fingerhut. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). .. lat. digit#le ’gyűszű’ < lat.. J: ’ua. 1998: ’Digita- lis. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). gyűszűvirág’.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. ném. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. A névadás alapja a gyűrűszerű termés. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. Genaust Digitális a.. J: ’Digitalis lanata. 420).’. A gyűszűfű a lat. Digitalis lanata a. ▌ 2. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. A piros gyűszűvirág (1.. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). A névadás alapja. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. a ném. gyűszűvirág’. J: ’Calendula officinalis. gyűszűvirág’. 257). gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). A gyapjas gyűszűvirág (2..’. piros gyűszűvirág’. tehát a növények felépítése hasonló.. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. A gyűrűvirág Melius alkotása. 277). gyapjas gyűszűvirág’. 1590: Digitalis: Vii fé. woolly ’gyapjas’ foxglove. ujjasfű helyett. Fűvészk.

’. vöröshagyma’.. 289). még vadfokhagyma (→ fokhagyma). a hagymtő finnugor kori örökség. J: ’Asphodelus ramosus. J: ’Allium scorodoprasum. Fűvészk. UEWb. pirít a.’. 1395 k.: cepe: hagma (SchlSzj. l. 604). a növény R. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg. 289).: RMGl. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. szappanfű’. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. EWUng. 372). Ember és növényvilág 200). J: ’Allium cepa. 126). hagyma a.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. mogyoró~. — keserű ~ 1903: Keserű-. A vöröshagyma (1. J: ’ua. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). — piri~ N. J: ’Saponaria officinalis. A kígyóhagyma (4. 164. Marzell Allium schoenoprasum a. hagyma a. UEWb. pirít is idetartozik. sectilis ’metszett’).. — Ö: burgonya~. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. vöröshagyma (Péntek–Szabó. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. ▌ 3.(Beythe 47). v9r9shagyma. 225). 203. . medve~. hágó l. piros a. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört.’.) vadhagyma nevének alapja. 1911: pázsit hagyma (Cserey. metélőhagyma’. A keserű jelző megkülönböztető szerepű. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. J: ’ua. | sárga~ N. 1595: vxrxs hagymanak gr. mintára jött létre. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. ágas aszfodélusz’. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF.’..’. A habzófű a R. J: ’ua.: RMGl. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. fok~.: weres hagma (Herb c): RMGl.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. J: ’ua. 289). végső soron a piros. Növényszótár 10). 1998: habzófű (Priszter 492). pirul. 1807: metélő Hagyma (Magy.. A hagyma származékszó lehet. varjú~ hagyma 1. vad hagyma (SzikszF. A névadás magyarázatára l. 1998: hagyma (Priszter 295). a szóvégi a valószínűleg képző. 1540 k. 289). vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). posz~.: RMGl. salotta~. Ember és növényvilág 200). kígyó~. 1405 k. v(r(shagyma. Fűvészk. tajtékzófű. Fűvészk. ▌ 4.) lat. idegen nyelvi megfelelőre vö.: cepe: hagma (BesztSzj. 1998: vöröshagyma (Priszter 295). 2. gólya~. 226). 289). A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. piros a.: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. 91). Fűvészk. pirihagyma (Péntek– Szabó. ném. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. TESz. J: ’ua. lat. J: ’ua. 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). — N. A ágas aszfodélusz (2. esetleg nomenverbum tő lehetett. pirít a. neve porrum sectile (< lat. 289). A metélőhagyma (3. pár~. sárgahagyma (Péntek–Szabó.. csóka~. — vad~ 1525 k. Ember és növényvilág 200). póré~.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. J: ’Allium schoenoprasum. | vörös~ 1525 k. ▌ 2.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn.’.. sás~. tajtékzófű mintájára jött létre. kígyóhagyma’.: RMGl. 226).

hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). A névadás magyarázata. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. a név magyarázata. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű.. lándzsás útifű’. fokhagymaszagúfű. közönséges aggófű’. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). de lázcsillapításra is használtak. Növénynevek 80. a nagyobb levelek.hagymalapu 202 f ű. hagymaszagú kányazsombor’. vö. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. J: ’Alliaria petiolata. halálvirág (MagyGyógyn. hagymaszagú kányazsombor’. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. hogy a zsenge növényi részek.’megszűnik élni’ igéből vány-.. hagyma. Vénusz asszony vénusz~. J: ’Misopates orontium. A névadás magyarázata. J: ’Plantago lanceolata. alapja a növény késői virágzási ideje. J: ’Calendula officinalis. még novemberben. lapu. áldottfű. (Barra 424). J: ’Alliaria petiolata. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). Vö. Todtenköpfel fordítása. hagymaszagúfű N. EWUng. árvalány~. Marzell Calendula officinalis a. haló l. egyedi adat. a névadás magyarázatára l. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). tiszafa’. hogy a termés halálfejre emlékeztet. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. J: ’Taxus baccata. J: ’Cnicus benedictus. UEWb. vetési oroszlánszáj’. az előtagra l. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fokhagymaszagúf ű. A névadás szemléleti háttere. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. ném. barnás. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. has~kökényfa (→ kökény) halál l. UEWb. hal a. benedictus fordítása. orvosi körömvirág’. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). az utótagra l. fokhagymaszagúf ű. hálófű (MagyGyógyn. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). haj l. áldott bárcs’. a halottak napján is virágzik. a ném. Vö. Az elnevezés magyarázata. Mollay. 119. A hagymalapu összetett szó. halok l. hagymaszagú kányazsombor’. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. A halálfejecske tükörfordítás. 120. A hajasfű Melius alkotása. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka.. 416). 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). UEWb. a háló uráli örökség. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. 279). Priszter 429. hajtó l. A hálófű népi név. J: ’Alliaria petiolata. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. haj a. A haloványka az uráli eredetű hal. Ember és növényvilág 200). fokhagymaszagúfű. EWUng haj a. TESz. 1783: Hajas-fü (NclB. üres. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. hagymaszagú kányazsombor’. Wagner .. Totenblume. 322). Az áldott jelző a lat. vénusz~páfrány ~a. J: ’Senecio vulgaris. 1948: hagymalapu (Halmai 7). A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. fr. hal a. A hagymaszagúfű népi név. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). A halálfa összetett szó. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). szöszösTESz. a névadás alapja. Vö. Vö. 854. fleur de mort. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). halálvirág N. A halálvirág népi elnevezés. J: ’Alliaria petiolata.

sztrichninfa’. UEWb. hanga 1. J: ’Sinapis arvensis. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. halyag 1. Noix vomiques (Márton. 259. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. TESz. hólyag a. Marzell Convolvulus arvensis a. A névadás alapja.. A harangcámoly összetett szó. csarab’.. 299). a -g névszóképző. amely éréskor narancspirosra színeződik. 121.. conuoluulus: Harag fé.: ’Calluna sp. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. ném. EWUng.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. J: ’Convolvulus sp. halyag a. Genaust nux-vómica a. J: ’Hyoscyamus niger. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. TESz. ném.) halyag eleme a TESz.: TESz. A hangarepcsény összetett szó. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. A vadrepce bokros felépítése. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. EWUng. 1807 e. A haragfű a finnugor eredetű har. réti harangláb’.: RMGl. Diószegi– Fazekas alkotása..: maledict[us] homo. XVI. J: ’Sinapis arvensis. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. Fűvészk. MNövSz. Ebben a növénynévben valószínűsíthető. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). vö.szóból származik. J: ’Aquilegia vulgaris. ▌ 2. TESz. J: ’Strychnos nux-vomica. hanga. csarab’. — veres~ 1525 k. 257). Heydekraut ’hangafű’. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű. és szinte megfojtja azokat. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. a névadás magyarázatára l. repcsény. 397). harangvirág elnevezéséből vonták el. vel.’. vag folyo fé (SzikszF. sztrichninfa’. fa magyarázó utótag. lat... — Ö: avar~. még csodamag. ném. és az EWUng. isten~. halvány a.. Jávorka 973).halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). Idegen nyelvi megfelelőre vö. magyarázatára l. vomere ’hányni’). — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194).. A hályogfű népi elnevezés. ganga (MNyTK. 119. A névadás magyarázata. 74. 30). UEWb. Hályogfű (MagyGyógyn.: Hanga (Julow 258).. haragja l. 1460 k.’.-i nux-vomica (lat. vadrepce’. Az utótag mezetségnév. szerint ismeretlen eredetű.. a termés hólyagszerű burkára utal. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. az előtagot a növény R. Brechnuß. 1807 e. 318). szulák’. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka.. volvere ’csavar’). szakny.. erre utal a veres jelző. EWUng. fr. halyag a. bolondító beléndek’.. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). ▌ 2. J: ’Geum urbanum. hályogfű N. J: ’Physalis alkekengi. 1783: Hanga-fü (NclB. halvány a. az utótagra l. Besewinde ’böse Winde’. vö. rep-csény~. J: ’ua. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. — N. 1998: hanga (Priszter 322). UEWb. erdei gyömbérgyökér’. 220. cámoly. A csarab (1. volubilis (< lat. sz. 2: 36). volūbilis ’változékony’ < lat.). vadrepce’. 183). ill. | 1998: ’Calluna vulgaris. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. 362). lat.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. haragfű 1590: Volubilis. zsidócseresznye’. a névadás magyarázata valószínűleg az. Növ. 129). ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. Genaust volúbilis a. J: ’Strychnos nuxvomica. az előtagra l. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. nux ’dió’. gamóvirág . — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB.) neve német mintára jött létre. a cserje. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. — vereshólyag N. J: ’ua. J: 1460 k. hólyag a. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. veres hólyag (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőre vö. .

A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele.’. tyúk~ harapást gyógyító fű l.-hv. blg. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303).) haraszt elnevezésének magyarázata. sasfű helyett. | 1998: ’Aquilegia.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). Genaust Drosánthemum a. éger a.’. 2. mérges vad ~ harapta l. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. hogy a növény leveleire telepedjenek. hrást [hímnemű] ’ua. haranglábvirág (ÚMTsz. TESz. 1783: Harmat-fü (NclB. Fűvészk. harmatfű’. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. N. 1232: In summitate montis est arbor. A harangvirág a ném. Glockenblume tükörfordítása. 353). cseh chrast [hím. 335). sem a szaknyelv nem fogadta be. Fűvészk. haranglábfű (MagyGyógyn. TESz. szb. 1998: harmatfű (Priszter 362). a névadás magyarázata. 164). éger(fa)’. réti harangláb’.). harangszerű virágja van. bozót’.). 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). EWUng. Az égerfa (1. harangversengő l. ördög~f ű. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). ang. J: ’Symphytum officinale. ▌ 2. 1807: ’Drosera. N. J: ’ua.). kanálszerű leveleire utal. droserós ’harmatos’) fordítása. harapás l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. J: ’ua. A harmatfű valószínűleg a lat. | 1807 e. Drosera (< gör. réti harangláb’. 370) nevét sem a köznyelv. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB. хвóрост ’száraz gally. A fekete nadálytő (2.. vessző. MagyGyógyn. chrást. hölgy~.és nőnemű] ’ua. geleſzta-f× (Lippay I: 74). szln. kereklevelű harmatfű’. rőzse. храс ’magas tölgy’. harangvirág. cserje’. cserjés... Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy.’. sundew. Fűvészk. J: ’páfrány’.). — ~fű N. r&st ’tölgy’. fekete nadálytő’. harang a. lép~. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű.. vö. 1838: haraszt (Tzs. haraszt a. A réti harangláb (1.). N. gím~. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. szlk. puha káposztafej levelei’. 217). chrast ’cserjés.) haranglábfű neve népi név. réti harangláb’. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. 1998: ’Drosera rotundifolia. or. a páfrány (2. harangláb 1. 1807 e. harcsfa l. A kereklevelű jelző a lat. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. рас ’ua. harasztfa (Csapody– Priszter. A névadás alapja a növény levele: nyeles. ÚMTSz. nyeles.. — Ö: csík~. — ~fa N. gilisztafű.’. J: ’Aquilegia vulgaris. 1813: keserű . EWUng. rotundifolia fordításával keletkezett.) harangláb elnevezésének alapja. 1998: harangláb (Priszter 303). hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. ÚMTsz. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják.). 1783. harangvirág (Péntek–Szabó. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. bókoló virágok találhatók. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. 1807: HarmatfÍ (Magy. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. kampó alakban görbült sarkantyúval. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. haraszt a. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). cserjéseket. olyanok mintha harmatcseppek lennének.: Harmatfű (Julow 257). 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). J: 1775. chriašt ’kifejletlen. — N. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. keselyűf ű.’. N. ▌ 3. és a rovarokat arra késztetik. közönséges kutyabenge’. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). harangláb | Aquilegia vulgaris. a növény hosszú. ▌ 2. | ~virág N.) és a közönséges kutyabenge (3. 1775: Harangvirág (Csapó 57). Ember és növényvilág 204.. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. J: ’ua. hárs harmat l. láb a. a névadás magyarázata. J: ’Alnus sp. a névadásra hatással lehetett a ném. MNövSz.’.’. храст ’bokor. N. tyúk~fű haraszt 1. J: ’Frangula alnus. qui vocatur harast” (OklSz. zöldségféle levele’. hr&st. láb a. hím~. harang a. 217). bozót’. 218. chřást ’répa. hogy a növénynek kis kékeslila.

371).’. fajnév. a ném. 166). J: 1158 e. J: ’Euphorbia lathyris. A hárs ősi örökség a finnugor. V.: RMGl. ang. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. vö. ill. v. puha’. J: ’Tilia platyphyllos. zürj. A növény erős hashajtószer: „A ſárt.’három’. 166). Vö. sz. 213). mint a farsang ~ fasang. kerti mályvarózsa’.-i trifoliata (< lat. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141).’. Az előtag eredetibb alakja has. hárs(fa)’. magyarázatára l. ném. tri. A hársszódok összetett szó. 1801: hárts (TESz. J: ’Malva sylvestris.: tilia: hasffa (KolGl. Harsfa (Melius 17). 1525 k.’. 1335: hassufo (MNy. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn. bisóma esetében. TESz. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523).’. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. 1998: hársfa (Priszter 523). et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). J: ’ua. Diószegi–Fazekas alkotása. 133). hasso-fa (MTsz. Fűvészk.). — Ö: farkas~. malacus ’lágy. lat.’.’. kosku./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke.) (MTsz. vö. 1550 k. J: ’Malva neglecta. J: ’ua. esetleg az uráli korból. fi. ▌ 2. h#rsof™ (ÚMTsz. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. J: ’Menyanthes trifoliata. Treibkern ’hashajtó mag’. vö. 1841: hasinditófű (Barra 389). háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű).. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. hasindító . koskus ’vastag fakéreg’. papsajtmályva’. 399). hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. Az adatok azt mutatják. Euphorbia lathyris a. fásáng. has lagyito f×”(Melius 166a).. vidrafű’.’. Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. szakny.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. a névadás magyarázata. purgo ’tisztít. 179. ScheiÅe ’szar. EWUng. J: ’ua. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238).: ’Tilia sp. 1405 k. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). J: ’ua. háss (Göcsej. 1595: Has fa (Beythe 15). A háromlevelűfű a lat. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. Grosslinde ’nagy hárs’. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a).. hárs. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl.). Trj. talán a növény R. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’.. ki hányattya” (Melius 84). — ~fű 1783: Has indító fü (NclB. Treibkraut ’hashajtó fű’. hasindító kutyatej’. nagylevelű hárs(fa)’. Az előtagra l. az utótag nemzetségnév. 373). grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’.: tilia: has fa (BesztSzj. A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. háss (MTsz. J: ’ua. 32: 106). 211). szódok.).: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. 174).). 212). takarít’) nevének.: RMGl. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). 2. lat. ném.1: RMGl.). 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. || hárs XVI. kaťśka ’fakéreg’. hárs — ~fa 1158 e. J: ’Alcea rosea. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). P. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. hárs(fa)’. UEWb.). hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. 1578: Hárs fa. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’.. az az. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’. 314). 305). Aruk et Owut. A hasindítómag mag eleme arra utal. has l. 214). harcsfa. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’. J: ’ua. erdei mályva’. A hasindító ’a növény.: tilia: has fa (SchlSzj. haslágyítófű 1. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. kutyatej hasindítómag l. hás volt. J: ’ Tilia sp.: RMGl. osztj. Genaust trifasciátus a. — N. folium ’levél’) fordítása. vö. 1998: hárs (Priszter 523). ▌ 3. nyalat. ganéj’) hatására hozta létre Melius. Szilágy m. Fűvészk. 211). 1395 k. purgatoria (< lat. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. Marzell Euphorbia a. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. — N. J: ’ua. h™s. ill.

Fűvészk. héjakút. Az OrmSz. hérics (Péntek–Szabó. közönséges orbáncfű’. 1998: hérics (Priszter 292). kesernyés csucsor’.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. hölgymál’. helyakupnak gr. fehér~ bordon (→ bordon). J: ’Dipsacus laciniatus. A héjafű a lat. héjakút a. 323). 1998: nyári hérics (Priszter 292). 371). herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel.. hó2 a. nyári hérics’. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy. A papsajtmályva (2. házon termő zöld f ű l. hárs hátú l. összetett szó. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. J: ’Solanum dulcamara. bolondos’ jelentésű. 2. Ember és növényvilág 198). a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. sólyom’) fordításával keletkezett. 81).. | 1807: ’Adonis. Veſénec.. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. Az elnevezés motivációja. hiérax ’héja. A havas előtag ’holdkóros. 323). seb~. — N. 1784: hérits (TESz. gólyavíz a. a három növény (1. magyarázatára l. J: ’Adonis aestivalis. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. tavaszi hérics’. Nyr. kacs a.: RMGl.. hérics’. A hérics ismeretlen eredetű. hassofa l. Fűvészk.). A tavaszi hérics (1.. felhasználásuk is azonos volt. J: ’Hieracium sp. A tavaszi jelző a lat. MNövSz. Fűvészk. 1807: Hérits (Magy. A névadás magyarázatára l. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). ami a levelekben megáll: „a babakóró v. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével.) és az erdei mályva (3. TESz. nyúl~fű. 3. ház helyén termett torma l. hézaggyökér 1. ill. herencs. héjakút 1590: Carduus fullonum. 2. bogacz koro (SzikszF. vel. hérics’. Habichtskraut. hóbortos ember’ (ÚMTsz. J: ’Adonis vernalis. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). A névadás magyarázatára l. ném. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. 10. A névadás hérics 1. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. héjakútmácsonya’.. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. Vö. Hieracium (< gör. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. 126: 316–7. Fűvészk. ezüstös~f ű. magyarázata.).. J: ’Aristolochia clematitis. vö. 122). lehetséges. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). A héjakútmácsonya összetett szó. 1998: héjakút (Priszter 360). héjakútnak nevezi az esővizet. 122). fehér~f ű. gólyavíznek. J: 1784: ’Adonis sp. csoda~.). Fűvészk. 177). a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. TESz. tavaszi hérics’. 1807: Héjakút (Magy. Diószegi–Fazekas alkotása. sz. A hetvenhétlyukúfű népi név. az előtagra l. az utótag nemzetségnév. 440). MNyTK. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. Fűvészk. — N. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. kő~. kecske~. torma házizöld. ló~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Dipsacus laciniatus. a növény szőlőszerűen kapaszkodik. J: ’Hypericum perforatum. A havaskacs Barra alkotása. TESz. ▌ 2. 22. egyedi adat.) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik.) és a nyári hérics (2. dipsacus: Hea kut. hogy összefüggésben van a R. EWUng. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn.). közönséges farkasalma’. mácsonya. 1775: Hézag- . kacs a. Genaust Hierácium a. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). még lyukaslevelűfű. a növény kora tavasszal virágzik. ölyvf ű. Marzell Hypericum perforatum a. EWUng. | 1998: ’Adonis vernalis. hetvenhétlyukúfű N.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. 323). fehér~lapu (→ lapu). ▌ 2. havas ’bolondos. a név talán a ném. hogy a növény erősen mérgező. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. here l. vernalis fordítása. alii. azonos felépítésű növények. héjakútmácsonya’.

J: ’Centaurium erythraea. 14/12). J: 1807 e. 1783. Fűvészk. 345). 1807: Hidfr (Magy. | 1807: ’Glycyrrhiza. Fűvészk. J: ’ua.. 267). liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. 1841: hideglelésfű (Barra 294). A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. ném. a növények gyökere hiányos. 241). 459). Glycyrrhiza.hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). glykýrrhiza < gör. 1577 k. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. (Melius 21).’. vidrafű’. édesgyökér’.’. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban ..: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. J: ’Menyanthes trifoliata. Melius alkotása. növényi nedv’ összetétele. sz. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. legorizia. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85). 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. őr a. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. hideglelés a. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése.. 212).. 1998: hídőr (Priszter 294). A név nyilván azt jelzi. 163/11). liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. 1798: Higviritz (Veszelszki 237).: Liquiricia: Likoricium (CasGl. glycyrriza (< gör. 1841: édes higviricz (Barra 102). 1998: vízi hídőr (Priszter 294). híd a. igen nagy hasznu” (Barra 294). | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. hogy hideglelés ’hidegrázás’. vízi hídőr’. 371). a): RMGl. a ném. higviric XVII. I. hídőr’. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. 241). Hig viries (SzegSz. || likviricia 1470 k. — Ö: farkas~. . EWUng. italt ízesítenek vele. hidak lábánál. 1807: ’Alisma.: Hidőr (Julow 258). alacsony vízben fordul elő a növény. 308). glykýs ’édes’. J: ’ua. Csapó 86. J: ’ua. a névadás alapja. hideglelésfű l. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. glycyrrhiza.: Edes Gioker. A higviric a híg ’folyékony anyag. J: ’Corydalis cava. igazi édesgyökér’. ném. ill.’. ol. víziútifű (→ útifű) helyett. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. 345). A gliceriza a lat. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett.’. EWUng.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. || gliceriza 1500 k.) hideglelésfű nevének alapja. le. TESz. Süszholz. 2. 404). Fűvészk. Marzell Glycyrrhiza glabra a. A likoricium és a likviricia a lat. J: ’Glycyrrhiza glabra. 417). J: ’ua. híd a. 417). 1807: Higviritz (Magy. odvas. ang. A vidrafű (2. 2. liquorice. hideglelésfű (MagyGyógyn. TESz. J: ’ua. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. J: 1775. Marzell Menyanthes trifoliata a. likrize. N. 394) nevet javasolja a R. idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. 1775: Higviritz (Csapó 259).. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). odvas keltike’. (Melius 67a). ill. glycyrrhiza. rhíza ’gyökér’) átvétele. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv.. Fűvészk. R.’. ételt. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. Lakritze.: RMGl. 1578: Glicerizáual gr.. hogy nedves területeken.. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. Fűvészk. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy.’. || hideglelésfű 1. 373). hogy a növény gyökerének édes nedve van. Fieberklee ’lázhere’. kis ezerjófű’. ▌ 2. J: ’ua. A kis ezerjófű (1. hideglelés a. gör. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. Fűvészk. őr a.’. lukrecja. J: ’ua. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. igazi édesgyökér’. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e.) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. 1783: Higviricz (NclB. A névadás magyarázata. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. 2. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB.

ném. [Hímje] Igen sok” (Magy. — N. hóvirág 1. 354). zsidócseresznye’. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). sallow-thorn. — N. a név magyarázata. fr. Marzell Anemone nemorosa a. az utótag magyarázó szerepű. impZr˜. pl. hír l. kúszó boglárka’. Szabó. 340). hímpáfrány (→ páfrány). tseresnye nagyságú. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. kúszó boglárka’. carpatica. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. kakasláb. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). J: 1578: ’Ranunculus sp. J: ’Ranunculus sp. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. öszszetett szó. 122). ném. hóvirág’. halyag. A hím előtagra l. 383). Marzell Hippophaë rhamnoides a.: elsősorban a Ranunculus repens. Sanddorn tükörfordítása.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. hollóláb (KertLap. N. TESz. Krähenfuss. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr.: elsősorban a Ranunculus repens. himpYir. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kúszó boglárka’. Fűvészk. EWUng. J: ’Galanthus nivalis. Rabenfuß. ném. vö. J: ’Dryopteris filix-mas. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). 1783: Hó-virág (NclB. a növény a harasztfélékhez tartozik. impör (ÚMTsz. hogy a növény tövises. A m. berki szellőrózsa’. 523). hangyaboly’ összetétele.hímboj hím l. hogy a növény már a hó alatt virágzik. homokos helyeken fordul elő leginkább. Ember és növényvilág 203). hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. himper. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. Vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. haraszt. sea buckthorn. Vö. Növényszótár 24). málna’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). ném. 523). Melius 438. A kárpáti jelző a lat. hölgyharaszt. ▌2. himp9r (MTsz. himpör. 331). hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. pied de corneille (NclB. J: ’Ricinus communis. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. szintén a hóvirág nevének átvétele. J: ’Rubus idaeus subsp. A név magyarázata az. holtcsalán l. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). 1783: ’Ranunculus repens. himper. impr ’málna’. tüskés. h¢n˜pZre. hóvirág (Péntek–Szabó. A név magyarázata. T. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. két~pázsit. K. A névadás magyarázata. J: ’Physalis alkekengi. 1783: Holló-láb (NclB. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. erdei pajzsika’. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. carpatica fordítása. 1775: Hollóláb (Csapó 35). A hólyagcseresznye összetett szó. hímpáfrány l. ang. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. J: . gólya~ híradó l.). gyöngy~. A homoktövis a ném.) gyógynövényként jelentéktelen. porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. A berki szellőrózsa (2.). Seedorn. Fűvészk. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. Meerdorn. kárpáti homoktövis’. csalán hólyag l. a hollóláb a lat. A himpér bajor-osztrák eredetű. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. 1948: himpér (MagyGyógyn. Himbeere. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. A hóvirág összetett szó. 7: 105). az utótagra l. 17: 244). Vö. a növény virágai fürtösek. | 1775. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. ricinus’. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása.. idaeus. hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása.

J: 1806: ’Stachys recta. hunyor 1.. 1807: Holgyomál (Magy. 1807: ’Hieracium.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. 1583: Pilosella minor albo flore. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. 349). „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 1783: Hölgymal (NclB.: pelipodia: himur (SoprSzj. 340). 349). ▌ 3.. hunyászkodik a. a lat. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). 1807 e. ▌ 2. Harnkraut (NclB. J: ’Linaria vulgaris. mál a. fekete hunyor’. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. J: ’Helleborus sp. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. az utótag magyarázó szerepű. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. Katzenpratzel ’macskapracli’. hunyászkodik a.) és az erdei hölgymál (3. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. A névadást magyarázhatjuk azzal. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). 340). TESz.) kőfali jelzője a lat. 391) ’húgyfű’.. dragollub. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. mūrus ’fal’) fordítása. Bärnpratzl ’medvepracli’.: Veratrum album. Fűvészk. fehér zászpa | ? Helleborus niger. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. hölgy a. hölgymál’..: poliandrum: hunior (SchlSzj. hogy a növény szőrös. Fűvészk. 224).: RMGl. 340). A hölgyharaszt összetett szó. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása.: Hunnyász (Julow 263). Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. humor l. 1395 k. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB. J: 1525 k. Pilosella minor purpureo flore. UEWb. — Ö: egérfül~. J: ’Stachys recta.: RMGl.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. 448). EWUng.: polipodia: humior (BesztSzj. J: ’Hieracium murorum.. hölgymál 1. erdei hölgymál’. ▌ 2. urina ’vizelet. hölgy a. 1435 k. 415). Fűvészk. lekonyúlnak” (Magy.. huny a. az előtag jelentése ’nő. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. tisztesfű’. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. fekete hunyor’. hasznos tisztesfű’. EWUng. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. hunyor’. mál a. Mausöhrlein ’egérfülecske’. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. ném. Fűvészk.: RMGl. a hölgy előtagra l. az erdei hölgymál (3. az állat hasi része’. 340). pl.: Holgyomál (Julow 265).. Polypodium vulgare. Az ezüstös hölgymál (2. 1610 k. Idegen nyelvű megfelelőre vö. 340). nőstény’. névadásuk ma is érvényes. 1500 k. 450). A névadás magyarázata. | 1807 e. 1807: ’Stachys. ném. 391). tisztesfű nevéből vették át. 349).’. nőstény páfrány (→ páfrány). a mál finnugor kori örökség.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. az utótag jelentése itt a ’madár begye. | 1998: ’Helleborus niger. 340).. a növény a harasztfélékhez tartozik. haraszt. 289–290. Az ezüstös hölgymál (2. J: ’Hieracium pilosella. Marzell Antennaria dioica a. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy. 1807 e. huny a. A húgyosfű Melius alkotása. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122).) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238).: RMGl. Vö. — fehér ~ 1525 k. 340). parlagi macskatalp’. 208–9. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet.: RMGl. 116. húgy’) tükörfordítása.: BotTört. | fekete ~ 1525 k. közönséges édesgyökerű-páfrány’. d): RMGl. A hölgy ősi finnugor örökség. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. J: ’ua. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. vö. hasznos tisztesfű’. 1807: Hunnyász (Magy. 1405 k. Hazai Tud.: RMGl.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . UEWb. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). feltűnően szőrösek. a finnugor alapalak *m!l‹. J: ’Antennaria dioica. az utótagra l. amely állattal kapcsolatos.. J: ’páfrányfélék.. a tisztes jelzőt a növény R. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394).: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. TESz. a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. akár a nőstény madár begye. vizeletindítóf ű. J: 1807 e. Fűvészk. húgy l. 126). 340). a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). erdei pajzsika’.. ezüstös hölgymál’. murorum (< lat. közönséges gyujtoványfű’.

2: RMGl. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. XVI. boglárka’. ▌ 13. 1807: Húnyor (Magy. zászpa. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). J: ’ua. 340). 93). — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). ▌ 7.) vonatkozó adat van. J: ’ua.). — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is.’. 1540 k. 1841: zöld húnyor (Barra 7). ez a két jelentés ’páfrányféle. 1783: Vizi hunyor (NclB. 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. moha’ abban azonos. J: ’Helleborus niger. (Beythe 125). 1948: piros v.hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. pirosló hunyor’. Polypodium vulgare. 340). J: ’Polygonatum odoratum. pl. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. ▌ 4.. Fűvészk. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. A hunyor nevet különféle növények (vö.v. fehér zászpa’. J: ’Helleborus niger. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. 1595: feier hunyornak gr. 240). ezekre a növényekre az jellemző. J: ’Ranunculus sp. 93). XVI.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. J: ’ua. J: ’moha’.: Húnyor (Julow 259). borsos keserűfű’. ▌ 6. J: ’Helleborus. hunior fé.’.) hunyor neve 1783-ban tűnt . a hunyorral együtt is előfordul). 49). — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö. páfrányféle. ▌ 3. ▌ 11. 53). J: ’Helleborus foetidus. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. fekete zászpa’. sz. 1998: zöld hunyor (Priszter 392). 340). 1998. 382). aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). (Melius 187). c): RMGl. huniar (KolGl. 86).) kaphatták meg. 340). J: ’ua. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a).) jelentéssel. J: ’Adonis vernalis. hérics stb. 1590-től (!) adatolható növénynévként. J: ’Helleborus dumetorum subsp. 618/33) [kiemelés tőlem]. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. v. 328). „ſÅęles leuel×” (Melius 186a).’. 1577: muscus: fa moha. 603/24). J: ’Persicaria hydropiper. (Barra 7). | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). J: ’ua. az OrvKM.’. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. fekete hunyor (2.’. 1998: fekete hunyor (Priszter 392). — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. ez a jelentés 1500 k. es tqbbek effelek” (OrvK. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392).: RMGl. el is tűnik. fehér zászpa (6. a XVI. 1948: Hunyor (MagyGyógyn. Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. 1807 e. tűnik fel ’páfrányféle. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. tavaszi hérics’.: RMGl. J: ’ua. borsos keserűfű (4). — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392).). büdös hunyor (Priszter 392). zöld hunyor’. magyar hunyor (Halmai 38). 363). 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26).’. vizi apium (SzikszF. sömörf ű. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392). 340). J: ’Veratrum album. sz. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). Farkas haas. J: ’Helleborus purpurascens. 328). fekete hunyor’. ▌ 10. 328). vagy beka fé. Bqrqk. ▌ 12. boglárka (7). 1841: büdős húnyornak gr. ▌ 9.). J: ’Veratrum nigrum.’. Fűvészk. dumetorum. A tavaszi hérics (8. J: ’ua. fekete hunyor’. 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn. veratrum: Hunyor (SzikszF.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. 1590: Elleborus. A növénynév 1395 k. Laurus fa lewelw roſa.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. ▌ 8.’. 340). kisvirágú hunyor’. büdös hunyor’. hunyor’. ▌ 5. J: ’Helleborus viridis. hunyor. J: ’ua. orvosi salamonpecsét’. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). fekete zászpa (5. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). Fűvészk.

falsche.). foetidus ’bűzlő’) fordítása. A zöld hunyor (10. vö. csibe~. ang. Adonis vernalis a.) piros. a büdös jelző a lat. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet.. Melius 443. idegen nyelvi megfelelőkre vö.. erba fétida. hasonlóság alapján jött létre. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. fr. pirosló jelzői a virágok színét jelzik. A pirosló hunyor (11. false hellebore ’hamis hunyor’. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. Helleborus foetidus a.-i foetidus (< lat. Genaust foetidus a. csillag~.). a lat.). Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. szakny. libacsillag~. a kisvirágú hunyor (12.-i jelző.. Szabó. Az orvosi salamonpecsét (13. white hellebore..). pipa~ (→ pipehúr).. EWUng. lat. A nyugati jelző tudományos szakny.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112).) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). Wintergrün ’örökzöld’. lúd~. A fekete jelző a gyökér színére utal. kisvirágú hunyor (12. ném.) jelzője a R. tyúk~ húsvét l. A fekete zászpa (5. ném.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. TESz. A tavaszi hérics (8. a virág csüngő. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. ném..hunyor 211 hunyor fel. zöld hunyor (10. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. A büdös hunyor (9.) hamis fekete jelzője arra utal. Marzell Helleborus niger a. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. weisse Hellebore. szakny. ang.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik.) fordítása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) hunyor neve népi név. pipe~. Benkő alkotása. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. 6. R. húr l. madár~. A fehér hunyor (2. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. pirosló hunyor (11. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Stinkkraut ’büdös fű’. hogy ez nem az igazi hunyor. ném. R. a hunyor utótag nemzetségnév. A borsos keserűfű (4. — Ö: kánya~.-i niger (5. fehér~ . ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre.) Diószegi–Fazekas alkotása.

373). J: ’ua. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. — erdei~ N. valószínű azonban. ibolya’. iboja (Péntek–Szabó. az az. 1604: Ivolyva (MA. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. J: ’ua.’. 344). kalincaínfű’. Az ’orvosi körömvirág’ (1. ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő.’. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. Vacínium a. A mézesszagú. Az ibolya szóhasadás eredménye. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. nemes májvirág’. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. erdejiiboja.) körülírásos nevek. amelynek a színe általában kék. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). ▌ 3. az illatos jelző a lat.’.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). J: ’Viola odorata. J: ’ua. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). A szókezdő v elmaradására vö. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. A fenti adatok alapján kimutatható. Ivolya (Veszelszki 443). a szőrös jelző arra. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. J: ’Calendula officinalis. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. kalincaínfű’.) és kalincaínfű (2. áfonya’. ▌ 4. kalincaínfű’. 179). 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. Ember és növényvilág 240). N. 1798: Ibolya. hogy más növényekre. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119).I. J: ’Vaccinium myrtillus. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. tricolor. kékiboja (Péntek–Szabó. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. J: ’Hepatica nobilis. Ember és növényvilág 240). 362). J: ’Ajuga chamaepitys.) sárga virágú növény. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. A R. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). vimád > imád. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171).: RMGl. orvosi körömvirág’. 1783: Ivolya (NclB. ▌ 5. ▌ 6. ▌ 2. moschátus (< gör. 2. Ember és növényvilág 240). 420). Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). Ibolya (NclB. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538).’.). | 1798: ’Ajuga chamaepitys. még sárgavirág. A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. 1998: ibolya (Priszter 538).’. vadárvácska’. odorata fordítása.’. 1578-ban az ibolya jelzője sárga.’. J: ’ua. 1783: Ivolya. 1775: Ibolya (Csapó 296). Fűvészk. J: ’ua. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). a növénynek kékeslilás virágja van. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat.’.) jelentésben. J: ’Viola tricolor subsp. 179). (Melius 171). A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. a latin eredetű viola elkülönült változata. szintén Melius alkotásai. 384). a névadás magyarázatára l. erdejiibója (Péntek–Szabó. Í ibolya 1. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. | kék~ N. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . (Melius 72). R.

giliceökörgúzs. 1998: imola (Priszter 330). 490). v. A vadárvácska (6. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). imolya (MagyGyógyn. 1775: Iglitze (Csapó 120). szln. b): RMGl. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. örvénygyökér’.: Rannus: irglicze (CasGl.: RMGl. v.). iglic (Priszter 438). | 1590: ’Onopordum acanthium. J: XV. blg. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. imola’. ▌ 3. ìglica ’kis tű. 401). a tövistelen jelző arra utal. J: ’ua. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2.-i Abrus precatorius név átvétele. J: 1783. — Ö: kakukk~. 349). 349). a növény egyéb elnevezéseivel. 1998: iglicetövis. eper~f ű (→ eper) ilonka l.: gilice (Nyr. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). a lat. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. a háromszínű jelző magyarázatára l. a nemes májvirágot (4. miatyánk abrus’. 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. festőrekettye’. Az imola valószínűleg Benkő alkotása. sz. tövises iglice’. N. Szabó. ném. 131). gólyaorr’. 83).) Melius alkotása. igric l. Melius 437. N. imola (ÚMTsz. Nyr. 142). imola (MagyGyógyn. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak.: RMGl. (Melius 98a). J: ’ua. ▌ 2. Bizonytalan. szegf ű~. tövises iglice’. iglice ihar l. — ~tövis 1577 k.).’. 1783: Imola (NclB. 126: 311). 1583. a növények felépítése hasonló. iglice | Ononis spinosa.. az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). R. Paternosterabrus ’páternoszter. A névadás alapja az. 1775: ’Ononis spinosa. juhar illatú l.) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. 326). iglic(.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. Az áfonya (3. J: ’Inula helenium. csimáz~f ű. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. igar l. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. Vö. Marzell Abrus precatorius a. 2. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. Fűvészk.. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . szakny. 1783: Gelitze-tüske (NclB. 533). iglíca ’kis tű. imádságbokor’.). hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. imola 1. iglice’. 1998: ’Centaurea cyanus. 1500 k. hegyi imola’. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. ▌ 2. — N. 1500 k. 368). tövis utótagok. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. ▌ 4. 427). egy nijl az txuiſſe. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). 1998: tövises iglice (Priszter 438). hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. Az iglice szláv eredetű. háromszínű viola (→ viola). kék búzavirág’.’. Imoja (Tsz. gilicetüske. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Az imola ismeretlen eredetű. Vö. ill. J: ’ua. iglic™. ahol a névadás alapja ugyanez. igrictüske (MagyGyógyn. MNövSz. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. szamárbogáncs | Ononis spinosa. 1998: imádságbokor (Priszter 288). | 1998: ’Ononis. 420). J: ’Centaurea montana. J: ’Genista tinctoria. gólyaorr. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. ahol az abrus a lat. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. juhar iglice 1. — N. A tüske. Fűvészk. Imola (NomVeg. A magyarba egy déli szláv vagy szlk. sz. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. vö. iklic™. pézsmabúzavirág’. gilicetövis (Priszter 438). a tövises jelző magyarázata. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. 1998: iglice. — N.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához.. 297). 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). tövises iglice’.iglice 213 imola Wagner 119). J: ’Abrus precatorius. | 1998: ’Centaurea. 126: 311–2.-hv. kék~ Marzell Anemone hepatica a. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). J: ’Amberboa moschata.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 355). iglica ’iglice’ kerülhetett. XV. Vö. szb. Genaust moschatellínus a.’. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre.

Az örvénygyökér (4. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. a mezei iringónak érdekes sajátossága. zsába a. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. kalinca~fű. | 1775. irringó ’Eryngium campestre. Az indás ínfű (2.alapszava ’fut’ jelentésű. aranyistápfű (ÚMTsz. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. likas~. ín a. Az ínnyújtófű magyar alkotás. ínfű’. Marzell Eryngium campestre a. 321). 2. J: ’Gratiola officinalis. J: ’ua. hogy a növény tüskés.). Intubus. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. ez magyarázza imola nevüket. UEWb. mezei iringó’ (ÚMTsz.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a).) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. 373).-i Eryngium (< lat. 1578: In f× (Melius 171). yringus elnevezéseiből. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). likas~füstike. az ín ’lábszárín. J: ’Ajuga reptans. ném.’. | 1998: ’Ajuga. — N. köszvény kezelésére használják.. A nevek katángfélékre vonatkoznak. Az iringál ir. csaba~e. a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. 194). 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). ▌ 2. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. Idegen nyelvi megfelelőre vö. eringius. Gichtkraut ’köszvényfű’.. Az aranyos istáp elnevezés a lat.. valószínű azonban. a növény R. 364). 1998: mezei iringó (Priszter 370). EWUng. Intybus (< gör. J: ’Eryngium. J: ’ua. intubus 1. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Cichorium intybus. iringál a.) és a pézsmabúzavirág (3. szeder~ ínfű 1. ír l. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. 2. — N.. J: ’ua. Marzell Centaurea montana a. Az iringó nemzetségnév. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. . futtatja a mezőkön. Fűvészk. ▌ 2.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. Az intubus Melius alkotása. 193). 1775: Infü (Csapó 125). TESz. TESz. orvosi csikorgófű’. salátakatáng’. Fűvészk. Fűvészk. 1783: In-fü (NclB. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. a lat. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. ín a. 1841: mezei iringó (Barra 158). bába~e.’. kalincaínfű’. Marzell Gratiola officinalis a. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). J: ’Cichorium endivia. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). A hegyi imola (2. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Eryngium campestre.) imola neve népetimológiás alakulat. lat. J: ’Solidago virgaurea. a névadás alapja. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). aranyvessző’.’. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. és az elszáradt. 384). 441. mezei iringó’. hogy más növényekre. ín l. a növény lat. az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. valamint a lat. 1783: ’Ajuga chamaepitys. neve Inula nevének értelmesítésével jött létre. Fűvészk. — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy.ínfű 214 istáp neve ma. — Ö: kalinca~. — Ö: mósusz~. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. indás ínfű’. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. kalincaínfű’. ízületi fájdalmak. 1998: iringó (Priszter 370). | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). A névadás magyarázata. mezei katáng’. iringion. 416). Genaust intybus a. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. iringál a. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása.). iringó’. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. szakny. zsába a. istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13).. EWUng. hogy a növényt reuma. Az indás és a mászó jelző magyarázata. Berg-Flockenblume. 1998: ínfű (Priszter 293). elhalt növényt ősszel a szél görgeti. a nevek nem maradtak fenn. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van..

a lat. hogy az elszáradt. Istenke cipója (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’Crataegus laevigata. lat. orvosi csikorgófű’. papsajtmályva’. 1525 k.-i vírga-aurea (< lat. J: ’Artemisia abrotanum. mételmaszlag’. J: ’Rosa canina. J: ’Malva neglecta. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). 212). mezei üröm’. cseregalagonya’. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. A névadás szemléleti háttere. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. „Maſic à mezei” (Melius 160a). J: ’Ranunculus sceleratus. J: ’Aquilegia vulgaris. Az istenkecipója népi elnevezés.: Iſthen faÿath gr. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). 1578: Iſten fáya (Melius 160a). 346). ürömcserje’. J: ’Gratiola officinalis. 126). 175). átkozott-tövis. 1793: Istárj (Földi 25). Gottes bäumchen. istenabroszkája N.’. ill. virga ’vessző’. a növény R. 1783: átkozott tövisk (NclB. a növény szintén ürömféle. jelölt birtokos szerkezet. N. lignum Dei tükörfordítása./1448 k. istenkalapja N. istenkecipója N.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. istárj 1. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. Az istengyümölcse népi név. J: ’Artemisia campestris. istengyümölcse N. 1577 k. lat. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. aranyvessző. szúrósak. Az istenátkoztafa. Fűvészk. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. J: ’ua. kisebb kenyér’ a növény ehető. MNövSz. jelölt birtokos szerkezet. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. Genaust abrótanum a. 2. ném. istenátkoztafa N. Az istenabroszkája népi név. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). istenátkozta jelzőket az indokolja. Vö. ördögszekér.: ’vessző’). Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. 129). Hergottsbrot ’Isten kenyere’. réti harangláb’. aurea < aureus ’arany’) fordítása. A névadásra a növény lat. bot’ (1356: ? ’vessző’. 1783: IÐtárj (NclB. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. J: ’Eryngium campestre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 427/14). Ember és növényvilág 205). — mezei ~ 1578: Iſten fáya. az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. torzsikaboglárka’. A névadás magyarázatára l. Isten abroszkája (MagyGyógyn.istárj 215 istenkecipója szakny. vö. lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). istenfa 1. 374). || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. isteni’) is hatással lehetett. 1578: Iſtáry (Melius 86). ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. Isten kalapja (Csapody– Priszter. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). J: ’Potentilla anserina. istenfa (Péntek–Szabó. ▌ 2. a mezei iringó növénynévben az átkozott. haragja (Magy. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. Az istenkalapja népi elnevezés. Az istenabroszkája növénynév jelentése.’. 121). 135). Az istárj ismeretlen eredetű.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. mezei iringó’. Az istenharagja valószínűleg népi név. gyepűrózsa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 346). istánfa (Péntek–Szabó. talán Datura metel. 1595: Iſten faia (Beythe 67). Ember és növényvilág 205). (OrvK. vö. az. — N. kerek termésére utal. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. libapimpó’. tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. ném. 1372 u. ▌ 2. J: ’valamiféle mérgező növény. és a gyümölcs ehető. 382). a cipó ’kerek. 76). istenfa. az istáp jelentése ’vessző. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. . Istenátkoztafa (MagyGyógyn. hogy a növényt felszentelésekkor használták. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. 1998: istenfa (Priszter 306). bábakalács. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik.

141). Marzell Gratiola officinalis a. 76). hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. nyíl a.) istennyila neve népi név. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. vö. J: ’Orobanche alba. jelölt birtokos szerkezet. gratia dei nevének tükörfordítása. hogy a növény olyan. J: ’Orobanche alba. 107. 529). Fűvészk. a virágok papucshoz hasonlóak. J: ’Trapa natans. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Az istenkenyere Melius alkotása. N. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. Vö. hanem annak virágos. Fűvészk. mezei zsurló’. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. Istennyila: Orobanche” (MA.: RMGl.) név Melius alkotása. mise gertya (SzikszF. 220). 529). kerti oroszlánszáj’. mint valami égből lőtt. . alii. fehér vajvirág’. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet.. istenpapucsa 1. sparga. Isten papucsa (Csapody–Priszter. J: ’Chenopodium botrys.) istennyila elnevezésének alapja. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. Balaton 52). (Melius 89). Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. és földbe fúródott nyílvessző. MNövSz. Növénynevek 100–101.. N. J: ’Antirrhinum majus. kúltsa (Magy. J: ’ua. J: ’Equisetum arvense. A névadás szemléleti háttere. 344). Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. köszvényburján. A réti harangláb (2. Az istenlovafarka népi név. UEWb.: RMGl. J: ’Aquilegia vulgaris. A fehér vajvirág (3. orvosi csikorgófű’. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. ill. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. 1578: Iſten nyilánac gr. istenlovafarka 1500 k. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). valószínűleg népi név.). reumát.) népi elnevezés. MNövSz. ami lófarokhoz hasonlítható. vajvirág’.’. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. mirigyes libatop’.) név motivációja az. ▌ 3. és a későbbiekben már nem adatolható. A névadás alapja. fehér vajvirág’. 374). a névadás alapja. ▌ 2. ném. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. A csemegesulyom (4. köszvényt. foltos kontyvirág virágzata’. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. TESz. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. 2. Misegyertya. J: ’Asparagus officinalis. Mollay. erős hashajtószer. istennyila 1. J: ’Arum maculatum virágzata. 1590: Orobanche: Isten nila. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332). sár ellen való fű. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. közönséges spárga’. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. a lat. Az istennyila (1. b): RMGl.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. Jávorka 749). a nyíl uráli eredetű. J: ’Gratiola officinalis. 2. N. lat. alii Isten loua farka (SzikszF. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. hasonló szemléletű névadásra vö. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. EWUng. Isten papucsa (Csapody–Priszter.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241).. ▌ 4. 1604: „Orobanche: Isten nyíla. 321). istenkesztyű l. Az istenkegyelme a növény R. A névadás alapja valószínűleg az. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1.. 317. J: ’Orobanche sp. 219). 374). Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. ▌ 2.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. 392). hogy a növény fogyasztható és finom. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89).: RMGl. nyíl a. csemegesulyom’. hogy mezei zsurló tavaszi. réti harangláb’. az utótag a szláv eredetű kulcs.

. vagy szln. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). szerb-horvát vagy szlovén eredetű. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. csucsor’. J: ’ua. kesernyés csucsor’. 1805–13: IÐzalag (Márton. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül. || kisjézustáskája N. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. foltos kontyvirág’. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. vö. 117). szakáll a. Marzell Convolvulus arvensis a. Fűvészk. 603).. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. Fűvészk. 10: 13. 374). sl&k.: Hiſſop. ▌ 3. 1813: I[sten] szakálla (Magy.: RMGl.-hv. a névadásra hatással lehetett a növény lat. | ’Solanum dulcamara. ▌ 2. iskola. 2. isztár. paptarsoly. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. hasznos földitömjén’. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. isztrák l. 1577 k. istáp. EWUng. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. A névadás oka. MNy. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). laza páfránylevelek tömege. szakáll a. R. 176). békatarsoly. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). ▌ 4. hogy a növények valamely része fehér. 1405 k. J: ’páfrányfaj. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. apró szulák’.: RMGl.: ysopus: ysop (SchlSzj. bakszakáll. Fűvészk. 364). Fűvészk.: RMGl. 364). kövi fodorka’. pásztortarsoly. | 1807: ’Solanum dulcamara. 336). Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’. 1940–43: juszalag (MNy.: RMGl. J: 1807 e. Az iszalag szláv átvétel. ibolya izsóp 1395 k. TESz.-hv. istenszakálla 1. 1948: juhszalag (Halmai 76). J: ’Pimpinella saxifraga. J: ’Solanum. (Csapó 41). Isten taskaia (SzikszF. Növ. 1807: Iszalag (Magy. A magyarba egy szb. vadárvácska’. szb. császárszakáll. ispotály. táskához hasonlóak. sl&k ’szulák’. 1435 k. 1525 k. A vadárvácska (4. vö. A névadás alapja.: Isopus: isop (SoprSzj.) névadás alapja. hogy a növény gyakran fordul elő homokos.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. istráng. 6: 43). a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. J: ’Arum maculatum.: Iszalag (Julow 256). 45: 219). hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö.: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. A kövi fodorka (1. A foltos kontyvirág (2. .. ném. Vénusz asszony haja). J: ’Capsella bursa-pastoris. svl&k. J: ’ua. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. 364). csucsor’. kesernyés csucsor’. A kisjézustáskája népi név. iszap 1783: IÐzap (NclB. A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az. hogy a termések kis iszalag 1807 e. vö. TESz.’. 117). vel. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. papszakáll.istenszakálla 217 izsóp ném. 2.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. tricolor. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. farkasmaszlag~ ivolya l. slak ’szulák’ kerülhetett át. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. Nyr. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. 1841: iszalag (Barra 330). talán Asplenium rutamuraria. Marzell Aquilegia vulgaris a. szln. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. Sandwinde ’homokszulák’.: ’Solanum. iszapos területeken. hiſopoth (OrvK. közönséges pásztortáska’. J: ’Viola tricolor subsp. vö.’. J: ’Convolvulus arvensis. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. 162). 11: 221. A névadás alapja. 1813: I[sten] szakálla (Magy. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). LXXII. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. 374). a növény egyéb. istentenyere l. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. 683).

Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). izsó (ÚMTsz. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. izsóp a.’.-i hyssopus (< lat. szakny. Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed.izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. 130). kerti izsóp’.. TESz.). (Melius 121). 1783: I’sóp (NclB. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). 1595: Iſop (Beythe 67a).: RMGl.. az az. izsóp a. közönséges szurokfű’. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. hyss#pus. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. J: ’Origanum vulgare. 46). | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. ném. (Melius 121a). kerti izsóp’. kerti izsóp’. Beythe András azt írja. Kalaſtromi. A növény görcsoldó. hyssope. a ném.” (Beythe 69). aristatus jöhet számításba. issopo. fr. hýss#pos < héb. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt.. J: ’ua. 256). Mind az izsóp. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. is. köptető hatású. J: ’Hyssopus officinalis. ſÅomiuſág. J: ’Hyssopus officinalis. Ysop. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. kerti izsóp’. Melly fayás ellen” (Melius 122a). hyssop. hys#pus < gör. hysope. J: ’ua. 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. #z#b ’izsóp’). kerti izsóp’. Genaust Hyssópus a. ízű l. Hyſop (Melius 121a). 131/20). (Melius 121a). Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. J: ’Hyssopus officinalis. fuladás. Egyházi Hyſopnac gr. — N. J: ’Hyssopus officinalis. hv. izsóf (OrmSz. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). EWUng. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). aristatus jöhet számításba. a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. Az izsóp latin eredetű. 1841: kerti izsóp (Barra 309). fertőtlenítő. J: ’Hyssopus officinalis. ol. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. hyss#pum.’. 1798: Isóp (Veszelszki 250). kerti izsóp’. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). a XVI. Kirchen.oder Klosterysop. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. J: ’Hyssopus officinalis. lat. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK.). Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. Isop. alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. J: ’Hyssopus officinalis.és fűszernövény. dinnye~fű .. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. sipan. Szabó. 1775: Isop (Csapó 121). | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). vö. megkékült testrészek borogatására stb. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). 385). officinalisra vonatkozhat. kerti izsóp’. Melius 418–9. 1578: Iſop (Melius 121).

61). 213). jáhor l. regönyét gr. J: ’ua. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. d): RMGl. jàgnjēd. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn. juhar jajkóró N.). J: 1239: ? ’Populus. N. 1500 k. 1783: Jegenye-fa (NclB. Mindezek az ősszl. 315/40).).). kemény szára’ magyarázó elem. — N. jaj a. 1783: Fekete Jegenye (NclB. 1470 k.: RMGl. jeg(nye-fa a. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). fekete nyárfa’. c): RMGl.: ’Abies alba.’. jagnjet ’fekete nyárfa’. jeg(nye a. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm.. 211). a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört. platán’.J J: ’Populus. jajkóró (MagyGyógyn. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb.’. szb. szln. reg(nye. | 1453: ? ’Platanus. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz. a): RMGl. TESz. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 213).. 1590: Abies: Iegenie. | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186).’.: RMGl. AgAnyAfa. ▌ 2. jàgnjeda ’rezgő nyárfa. J: 1500 k. — N. jεgenε-fa (SzamSz. J: ’Cichorium intybus.: abies: Jegheneffa (KolGl.-hv.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. 427).: TESz. 214). jáger.). J: ’ua. jágor. hogy a mezei katáng 1. gyegönye. jegényefí (Nyatl. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. *agnę ’bárány’ származékai. 1255: jegnye (TESz. 1600 k. . CsángSz.). jaj a. 1533: Jegxne fa (Murm.). A névadás a nyárfák bolyhos. 212). fekete nyár(fa)’. — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz.: RMGl. közönséges lucfenyő’. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. egönye.: Populvs: Jegine fa (Herb. geg(nye-fa.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). luczfeniô fa (SzikszF. 131). jámbor. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz.2 m magasra is megnő. szln. fehér nyár(fa)’.).. 1540 k. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört.’. reg(nyefa.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. 1865: jegėnyé-t gr. nyár(fa) | Populus alba. A névadás magyarázata az.: RMGl. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). jávor l. regönyefa (ÚMTSz.: TESz).: Populus: yegynyefa (CasGl. letörik. a kóró ’a növény szára. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF.). vö.-hv. jeginye. 212). ▌ 3.).). jegnye (Nyatl. az útszéleken gyakran letiporják. bársonyos virágzatával függ össze. 213). 367). 214). juhar jegenye 1. 464/32). leginyefa. J: ’ua.: RMGl.). 1578: Iegene fa (Melius 11). jágnjed ’ua. 131). 427). gegenyefa.: jeg(nye a.). 1550 k. ▌ 4.: RMGl. A magyarba egy szb. 214). egönye-fa. közönséges lucfenyő’. 1248: jegune (TESz. EWUng. geg(nye. A jajkóró népi név. fehér nyár(fa)’. 1577 k. jágned ’ua.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. — ~fa 1500 k. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. (TESz.’. gyeg(nye. N. 330). (ÚMTSz. J: ’Populus nigra. mezei katáng’.).1: RMGl. nyár(fa) | Populus alba. jagned. legénye-fa (MTsz. uag. J: ’Picea abies.

Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. jeneszter’. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). SzegSz. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. jegenyefenyő 1. vö.) összetett szó. J: ’ua.. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. EWUng. J: ’Abies alba. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. Növényszótár 1).nyomatékosító szó. közönséges jegenyefenyő’. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. TESz. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk.. J: ’ua. seprűzanót’. jégerfa l. jeg(nye-nyár a.. a közönséges lucfenyőt (1.). 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). genista. a nemzetségnév ma nem létezik’. genesta alakokra vezethe- . égerfa jeneszter 1. érce ~ N. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. 324. MNövSz. Genſter. Abies alba a. egönye-fa. az előtagra l. így pl. J: 1783: ’Spartium junceum. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. fehér nyár(fa)’. A N. A ’platán’ az eredeti ’Populus. 425). jegenye a. 1783: Jegenye fenyö (NclB. fenyő. Kreuztanne fordítása.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. 521). a ném. A fekete jegenye (3. 405). | 1998: ’Abies.. Populus alba. Kniezsa. (Csapody–Priszter. (Melius 11a).).) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. a fa sötét színű kérgére utal.).) és a közönséges jegenyefenyőt (2. A jegenyefenyő összetett szó.) ’platán’ jelentéssel. 1807: Jeneszter (Magy. Picea abies a. 232. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). | 1807: ’Spartium. 405). a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. TESz.. Ember és növényvilág 272). 401). jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. SzlJsz. J: ’Populus alba. 232.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. — ~fa N. utótagja az ősi.. jegenyenyár (Szamsz. ▌ 2. | 1578: ’Populus alba. Marzell Abies balsamea a. Ginſter (NclB. jegenye a. igenyes nyár sz. közönséges lucfenyő’. közönséges jegenyefenyő’.) az eredeti ’Populus.. 88).. J: ’ua. ▌ 2. nyár(fa)’.. Fűvészk. J: ’Picea abies. a lat. utótagja -fa vagy -fenyő. geg(nye-fa változatokra vö. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. Abies alba). jérce ~ N. SzófSz. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. 401) neveket vette át. Populus alba a. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. J: 1911. nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött. 1911: jegenyefenyő (Cserey. jegenye fa a. gérce. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz.. EWUng. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa).’. az eredeti ’Populus. a be. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). keresztesfenyő (→ fenyő). Fűvészk. Marzell Abies alba a. legénye-fa népetimológia eredménye. 1998: jeneszter (Priszter 510). ennek kérge szürkésfehér. Picea abies a. 1998: ’Abies alba. SzófSz. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). jegenyefenyő | Abies alba. az utótagra l.’. J: 1425: ’Populus sp. — N. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa).’.. J: ’Cytisus scoparius. fenyő a. N.) jelz ője megkülönböztető szerepű. a ném. 394). Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. UEWb. fehér nyár(fa)’. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. jegenye.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2.. 1578: Iegene Nyárnac gr. szakny. 4.. uráli eredetű nyár. Némelyik alakváltozat. Kniezsa. SzlJsz. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja.. 1/1: 48. közönséges jegenyefenyő’. tükörfordítás. Fűvészk. 1783: JéniÐzter (NclB. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. 2. NyTan.

juhar(fa)’.’. A jézusfüve népi név. J: ’ua. J: 1735: ? ’Vinca minor. joh$r (CsángSz. ném. Ember és növényvilág 197). MNövSz. Guter Heinrich tükörfordítása. Herrgottskraut. Fel futó. J: ’Chenopodium bonus-henricus. jávor-fa . EWUng.). jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. J: ’Hypericum perforatum. 1330: Johor (OklSz. — kicsiny. J: ’Acer platanoides.’. 1257: Ihar (OklSz. J: ’Convolvulus arvensis. — N. Harang. A névadás alapja a növény gyors. jövötény.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Jézus füve (Csapody–Priszter.). Fűvészk. — Ö: seprű~. 1325: Jaurfa (OklSz. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. A német név végső soron a lat.. J: ’ua. juhar a. a fű magyarázó utótag. juhar a. 1484: Ihar (OklSz. Az elnevezés alapja.jézusfüve 221 juhar tők vissza.. az utótagra l. jövötény a. Fejér. J: ’ua.). 1807: Jávor (Magy. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. 31: 245). 1255: jaurfa (TESz. terjedő.). tökjuhàr. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). juhar a. gyövötény. burjánzó gyomnövény’.’. 88). gyövőtin. TESz. korai juhar(fa)’. jövőtin. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). A növötény a nő ige származéka.. Marzell Chenopodium bonus-henricus a. pl. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. kis meténg | Convolvulus arvensis.). ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. győtin.).). bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. parajlibatop’. győtiny.’. győjtín. jövötény a. Növényszótár 4). jávor a. győtény” (MNy. gyövüőtín (MTsz. növény a. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. gyütvény. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. az n > ny kicsinyítő képző). növény a.’. 1998: juhar (Priszter 289). jó l. jézusfüve N. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289).). Marzell Hypericum perforatum a. Benkő a ném. tökjuh6r (Péntek–Szabó. — N. kisebb ~ 1798: „Kitsiny. drága~ johor l. A seprűzanót (2. a jövötény. Marzell Genista a.). jáhor. szulák. 1411: Jawor (OklSz. az előtagra l. győtén. Genaust Genísta a.. — N. győjtény. J: 1233: ’Acer. cruce signatam (NyK. J: ’ua. | 1841: ’Convolvulus arvensis. gyütény (ÚMTsz. jávor a. piros Fulak. jelölt birtokos szerkezet. 1: 362). 331. gyüjtvény. Súlák. és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. Kristuskräut. Iſzap.). Növötény. 251). apró szulák’. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). jézus füve (ÚMTsz. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). ih™r. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49).). 1397: Iavor (OklSz. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. juhar-fa a. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. Gyövötény (Veszelszki 454).). juhar a. gyövőtény. apró szulák’. burjánzó növekedése: „Növötény.). győtiny. Kristus-blaume. 1279: jawar (TESz. Növénynevek 285. Vas-Vármegy. a szó elején g > j változás érvényesült. tökjohàr. gyövötin. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. gyövötiny. Növényszótár 4). J: ’ua. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. jábor. J: ’ua. Mollay. TsengetyÍ-virág. juhar a.). Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454).).). gyüöti(ny. 1236: ihorfa (OklSz. összetett szó. 250). juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. közönséges orbáncfű’. 1841: jövőtiny (Barra 297). jezsuitadió l. gyövőtény. Kiſseb. A jóhenrikfüve a ném. győtény. apró szulák’. ihar. juhar jőtény l. A jövötényszulák Barra alkotása. johar (ÚMTsz. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey. Fűvészk.

szln. jágorfa. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. valamint a juhar változat. jámborfa (SzegSz. Marzell Acer platanoides a. jaharfa.. jaor.). A korai és jókori jelző arra vonatkozik. jávor ’juhar’. joharfa (OklSz. J: ’Acer.).’. 1590: Ihar fa. R. korai juhar(fa)’. Breitlaub. javōr ’ua. színe a fehérestől a zöldesig változó.). a.). juhorfa. hunyor juhszalag l.’. jágérfának. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre.). ném. juhoktisztítóhunyor l. J: ’Acer platanoides. juhar(fa)’. néhol meg népetimológia (jámborfa. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-. Erre mutat a juharnak.juhfark 222 juhfark a. égerfa a. A juhfark népi név. juhar-fa a.). Ihar-. EWUng. iharfa.). ih#rfa. szlk. juhfark N. iharfa (SzlavSz.: RMGl. SzlJsz.: hyhar fa (BesztSzj. 211). 49). A névadás magyarázata. N.’.). jágerfa (ÚMTsz. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). illetőleg alakváltozatainak.). großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. j<borfa. 1366: Juharfa (OklSz. igarfa (Csapody–Priszter. juhar-fa. ném. 211). Fűvészk. jáh#rfából. jahor ’hegyi juhar’. jáborfa. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. juhfarkhoz hasonlítható. jávor 1. összetett szó. hasonló szemléletű elnevezésre vö. Az alakváltozatok később összekeveredtek. ih6rf6. juhfark (MagyGyógyn. Breitblatt ’széleslevelű’. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. jámborfa. явор ’hegyi juhar’. A juhar szláv eredetű. J: ’ua. 89).: blg. széles. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való.. 1414: Jaworfa (OklSz. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 232. or. 1405 k. 1813: Juharfa (Magy. J: ’Veratrum album. Juhar-fa (Veszelszki 19). népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. a. Iauor fa (SzikszF.: jauor fa (SchlSzj. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. — N.-hv. jágerfa.: RMGl.: RMGl. 2. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. R. Weinblatt ’szőlőlevél’. 1337: jwharfa. jávor-fa a. fehér zászpa’. SzófSz. 213). 394). iszalag . 1998: juharfa (Priszter 289). — Ö: cukor~. Kniezsa. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. iharfa (OrmSz. TESz. Spitzahorn. jágėrfácska (ÚMTsz.. vö. hegyes leveleire utanak. jámbor-fa (MTsz. MNövSz. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289).). szb. явор ’hegyi juhar’. javor ’ua.

— ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. a lat. kokasharang (Csapody– Priszter. A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. kacskanyak kacsaszáj 1. vatkácsaszáj (MNy. || kacsanyak N. A névadás alapja a piros színű termés. Fűvészk. A N. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. kacskanyak 1. — vad~ N. J: ’Linaria vulgaris. kakasmandikó kacs l. J: ’Antirrhinum majus. A kakascímer ’vasfű’ (2. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. 1807 e. kokasalma (SzamSz. A kakasalma népi név. 1: 442). cseregalagonya piros színű bogyója’. leánykökörcsin’. kakasbenderó l. Fűvészk. J: ? ’Polygonatum odoratum. J: ’Ajuga. Pászt. 357). hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. kakasalma (ÚMTsz. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. hogy a növény olyan. 341). indás ínfű’. ÚMTsz.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’.ben. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). J: ’Verbena officinalis. 3: 14). J: ’Crataegus laevigata. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. amelynek formája szájhoz hasonló. ▌ 2. kökörcsin kakascímer 1. 116). 39: 161. kakalics l. J: ’Ajuga chamaepitys. kalincaínfű’. kerti oroszlánszáj’. 678. 3: 27). magyarázata. ▌ 2.K kakasalma N. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. Fűvészk. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. mint egy görbe nyak. szapora zsombor’. J: ’Ajuga reptans. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). ÚMTsz. A névadás alapja a növények virágja. ínfű’. kácsaszáj (MNy. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. 341). arra utal. 1807: katskanyak (Magy. 322). J: ’Pulsatilla grandis.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). A kakascímer Melius alkotása. A kakasharang népi név. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. J: ’Sisymbrium officinale. kakics kakarics l. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). vasfű’. UEWb. MNövSz. kakasbandikó. 341). kacsanyak (Herman. kakasharang N. Ö: kalinca~. a szláv eredetű . N. havas~ kacsanyak l. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. 39: 161: 155). 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). 492. ▌ 2. 3: 13). gall£na ’tyúk’) tükörfordítása.: Katskanyak (Julow 263). A név alakleíró elnevezés. 1783: Kakas-tzimer (NclB.

Melius 438. és a szélben ide-oda ing. kakastaréj 1. ÚMTsz. Ember és növényvilág 221). kúszó boglárka’. A kakassarok a ném. kakas bandikó (Nyr. J: ’Sisymbrium officinale. J: 1578: ’Ranunculus sp.) és . elsősorban az őszi virág’. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). J: ’Corydalis solida. 400). || kakasbenderó N. N. ▌ 2. J: ’ua. J: ’ua. ujjas keltike’. ▌ 4.’.’. odvas keltike’. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. szakny. őszi kikerics’. a becőtermések a szárhoz simulnak. tyúkláb. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. 1578: Kakas lábnac gr. J: ’ua. J: ’Corydalis solida. kakas mándikó (NövTanKözl. 2. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. J: ’Ranunculus aconitifolius. 1783: Kakas-lab (NclB. kakasbandikó.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). || kakasbandikó N.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. pulsatus ’csapás. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. 614/ 5). kakasbenderó (MNy. szétállóan elágazó növény. ▌ 3. 3: 27). harangmozgást végez. kakasbenderó összetett szó. 400). ÚMTsz. Az ujjas keltike (2. a névadás alapja a fürtös. hogy az európai kakasmandikót (1. J: ’Corydalis cava. őszi kikerics. ▌ 3.) használja. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. ▌ 3. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. az az. J: ’Corydalis solida. J: ’Amaranthus caudatus. harangütés jelentésű. Vö.’. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. J: ’Corydalis solida. szapora zsombor’. J: ’Corydalis cava. európai kakasmandikó’.-i Pulsatilla (< lat. 1783: Kakas-láb (NclB. A MTsz. 50). J: ’Colchicum autumnale. mivel a növény virágja harangformájú.. 3. hollóláb. — ~fű 1577 k. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. muskotályzsálya’. békaboglárka’. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m.. J: ’Salvia sclarea. ▌ 2. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). kakasmandikó 1. Erdővidék).) nemi betegségek kezelésére használták.: Kakas Lab fwrql gr. bókoló amaránt’. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). ▌ 2.) szintén Melius alkotása. sisakvirág-levelű boglárka’. kúszó boglárka’. — N. A kakasmandikó. 3: 28). bëndërëzzik (Székelyföld). Genaust Pulsatílla a. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. 1775: Kakas-láb (Csapó 34). odvas keltike’. Szabó. piros virágzat. A névadás magyarázata. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. (Melius 180). 1578: Kakas tare (Melius 144a).) és az őszi kikerics (3. (OrvK. — őszi~ N. Ember és növényvilág 202). ujjas keltike’. kankós. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). ▌ 2. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). 1783: Kakas ſorok (NclB.: elsősorban a Ranunculus repens. 1578: Kakas taré (Melius 180). a kakas állatnév szláv eredetű. Vö. 126: 67). ujjas keltike’. kakastaréj (Péntek–Szabó. ujjas keltike’. | 1783: ’Ranunculus repens. 4: 32. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. J: ’Ranunculus flammula. Melius alkotása. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. J: ’Ranunculus repens.) Melius alkotása. kakassarok 1. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. J: ’Colchicum autumnale. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. J: ’Erythronium dens-canis. ▌ 4. kakasláb 1. 2: 22. 1578: Kakas láb (Melius 175). kúszó boglárka’. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. 126: 67). 1838–45: kakasmandika (Nyr. sarkantyúszerű. 383). a lat.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. A lat.

Hahnenblume mintájára hozta létre. amikor a kakukk szól. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). J: ’ua. a démutka utótag nemzetségnév. ném. a kakukkf ű előtag magyarázata. ’szúrós csorbóka. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. A kakics ismeretlen eredetű. salátanövény’ jelentésű. kakukkvirág. kakics 1. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). Fűvészk. Diószegi– Fazekas alkotása. ▌ 2. 1798: kokas virág (Veszelszki 27).: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. a muskotályzsálya (3. fehér vajvirág’. szelíd csorbóka’. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Fűvészk. 132). TESz. 2. kákics a. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). 1783: Kakas virág (NclB. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). J: ’ua. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. vadkakukkfű’. ill. kakasvirág 1. hogy a növény klorofillhiányos. őszi kikerics’. 50). 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). 323). | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. J: ’ua. römischer (welscher) Quendel ’római. 1595: Kakijch (Beythe 38). A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. kakukkfű 1. 255). Az előtagot a növény R. EWUng. a bókoló amaránt (4.’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. | 1775. 1813: Kakalits (Magy. Marzell Adonis aestivalis a. Vö.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló.) népi elnevezés. olasz kakukkfű’. J: ’ua. . 243). A kakukkfű-vajvirág összetett szó. a nevet valószínűleg a ném. 374). szúrós csorbóka’.’.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. 1578: Kakuc f× (Melius 116a). vö. kakashoz hasonlítják.: RMGl. kákics a. J: ’Thymus serpyllum. EWUng. 1775: Kakits (Csapó 122). | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). kerti kakukkfű’. 409). 389). kakukkfű a. 1783: Kakits (NclB. kakukkfű’. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz.: ’Thymus sp. J: ’ua.: RMGl. J: ’ua. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. A kakukkfű valószínűleg a lat. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). Colchicum autumnale a. ném. 1813: Kakits (Magy. kakasvirág (MagyGyógyn. Fűvészk.. 1395 k. vadkakukkfű’. 389). 1998: kakukkfű (Priszter 522).: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). A kakasvirág növénynév Benkő alkotása.’. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). J: ’Orobanche alba. J: ’ua. J: ’Adonis aestivalis. vadkakukkfű’.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy. 1405 k. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. A névadás alapja. 1998: ’Thymus serpyllum. hogy a növény ott fordul elő. 2.’. 255).’. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. vö. ſzagáról. Az utótagra l. N. A kerti kakukkfű (2. 381). | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). kakukkfű a.’. ahol a kakukk jár.. — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). 409). J: ’Thymus vulgaris. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123).. kakukkfű elnevezéséből vonták el.’. Kock ’kakas’. … setét veresek” (Magy. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). J: ’Colchicum autumnale.’. hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. J: ’Sonchus asper. a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel.’.. TESz. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. J: ’Sonchus oleraceus.’. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. 374). gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik. 353). nyári hérics’. Fűvészk. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118).) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. ▌ 2. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). ott terem. a névadás magyarázata. A névadás alapja talán az. J: ’Thymus serpyllum. a növény akkor virágzik. 1783: Mezei Kakukfü (NclB. ▌ 2. (Melius 118a). J: ’ua. az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). A kakukkdémutka összetett szó. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). J: 1395 k. más növények. J: ’ua.’.

kakukkpogácsa. J: ’ua. thériaque. kakukvirág (Péntek–Szabó. 1783: Kakuk Saláta (NclB. ▌ 2. kakukkibolya (Nyr. J: ’Tragopogon pratensis. 226 kalapfű kakukkibolya N.’. tavaszi hérics’. kakukkvirág (Péntek–Szabó. — N. TESz. tavasszal szól a kakukk. 1783: Kakuk-terjék (NclB. A kakukkpogácsa Melius alkotása. nyugati salátaboglárka’. 416).) kakukk előtagja a ném. Ember és növényvilág 203). a névadás magyarázatára l. ▌ 5. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. kukuksajáta (Péntek–Szabó. kukuksaláta. J: ’Anagallis arvensis. A réti bakszakáll tápláléknövény volt. N. A névadás szemléleti háttere az. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Ember és növényvilág 198). a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). hogy a növény virágzásakor. jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. Ember és növényvilág 203). Fűvészk. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. Marzell Anemone nemorosa a. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. J: ’Petasites hybridus. 161). 357). az. ill. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. a ném Gauchheyl (Melius 182). Idegen nyelvi megfelelőre vö. vö.). theriac. ném. J: ’Hepatica nobilis. gauch < kfn. ol. Mélius a ném. 408). 1807: Kakuk-terjék (Magy. 390). fr. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. Gouch ’kakukk’. ficaria. nemes májvirág’. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. kakukkvirág 1. A terjék (első megjelenése: 1529. . 1775: Kakuk virág (Csapó 108). ’tavaszi hérics’ (2. Kuckucksblume tükörfordítása. petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre.) kakukk előtagját a növény korai. 97: 333). kakukkvirág (ÚMTsz. Marzell Anagallis arvensis a. Ember és növényvilág 278). berki szellőrózsa’. réti boglárka’. még kakukkvirág. kálmos kalánfű. kanálfű kalántorma l. ang. májusi gyöngyvirág’. Gauchheil (< ném. kalánlevelűf ű l. ném. akkor virágoznak. amikor a kakukk szól. J: ’Adonis vernalis. hogy a növényt táplálékként használták.. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. terjék a. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. 2. bába~. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. A kakukkibolya összetett szó. a sárga virágok akkor nyílnak. triaca. A névadás alapja a virág kék színe. kakuksaláta. tavaszi virágzása motiválja. ökör~ kalamus l. nyugati salátaboglárka’.kakukkibolya vajvirág. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). N. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). A saláta utótag magyarázata. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is.) és ’berki szellőrózsa’ (3. baka~. N. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). ang.) kakukkvirág elnevezése népi név. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. J: ’Convallaria majalis. 1841: kakukterjék (Barra 261). mezei tikszem’. amely az ibolya színéhez hasonló. kakukksaláta 1. A kalapfű valószínűleg a lat. EWUng terjék a. ▌ 4. N.) és nyugati salátaboglárka (5. 1783: Kakuk virág (NclB. J: ’Anemone nemorosa. közönséges acsalapu’.) a ném. J: ’Tragopogon pratensis. kukukvirág. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). 1783: Kalap-fü (NclB. J: ’Ranunculus acris. ficaria. a ném. Fűvészk. amikor a kakukk szól. Theriak. 3: 33). J: ’Ranunculus ficaria subsp. A réti boglárka (4. kakukvirág (Péntek–Szabó. Petasítes (< gör. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). ▌ 2. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. ▌ 3. vö. fehér kukukvirág. N. A kakukkterjék Melius alkotása. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). bába~körfény. réti bakszakáll’. 336). 408). Ember és növényvilág 277–8). 3: 340). réti bakszakáll’. kalács l.

235). Fűvészk. J: ’ua.-i Calendula átvétele. kalincaínfű’. 232).-hv. corallört. kalinca. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. N. Calamus odoratus (OrvK. Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. 2. a kacskanyak nemzetségnév. kesernyés csucsor’. kalina (Jávorka 978). J: ’Calendula officinalis. 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. kalina 1903: kalina. 1783: Kálmus (NclB. J: 1577 k. 619). J: ’ua. kalinca a. kalyinka. Szabó. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. kalina. kalinca. 235).). kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. jelentésmegadásuk azonban pontos. kalinca nevét. szójegyzékünkben. 1783: Kalárisfü (NclB. 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). Melius 437. kalinka (ÚMTsz. || N. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. 341). — N. J: ’Ajuga chamaepitys. gálna a. orvosi kálmos’. holl.: „Aloeſt. ínfű. 197/28). 357). A kalendula a lat. szakny.’. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka.. Fűvészk. a személynévre való utalással keletkezett. A m. 341). kalincaínfű’. MNövSz. 1807: Kalintza (Magy.kalárisfű Genaust petasátus a. 1807: Klárisfű (Magy. Vö. J: ’Solanum dulcamara. a gálna szláv eredetijének (< vö. — N. Fűvészk.).’. orvosi körömvirág’.). fagyal’. 235). Marzell Asparagus officinalis a. vö. kalinka átvétele. kalina ’kányabangita’. 609/42). kalmus gyökeret (ÚMTsz.’. 367). kalína ’kányabangita. kaljinka (MagyGyógyn. J: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. Sparga (De Herbis: RMGl. | 1807: ’Acorus.. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. 1787: kálmos (TESz. J: ’ua. Fűvészk.’. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. TESz. kalendula 1783: Kalendula (NclB. A kalárisfű Melius alkotása. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). (TESz. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket).: Asparagus: Nÿwl’ arnik. A kalina a szláv kalina.’. Vö. EWUng. kalina.: ’Acorus calamus. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). 384). a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. szb. Kalyinka. érdekes. kalapja l. J: ’Asparagus officinalis. A névadás alapja a növény piros bogyója. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. Az RMGl. kalmos-gyxkeret gr. Fűvészk. szlk. sv. 1998: kálmos (Priszter 291). Fűvészk. közönséges spárga’. gálna. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). kalincaínfű’. szln. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148).. összetett szó. . || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. 1948: kalina.). Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. kalinka l. gálna a. J: ’ua. A kalincaínfű összetett szó. Spárga fű. a név a ném.). J: ’Ajuga chamaepitys. orvosi kálmos’. Koralkraut fordítása. J: ’ua. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. 263). az utótagra l.: RMGl. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. kalina kálmos 1577 k. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. kalmusgyökér. or. v. Nyr. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). katyinka (Halmai 76). ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. 1775: Kálmos (Csapó 126). Nyúl árnyék fű. bizonytalan eredetű. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. kálomistagyökér N. galangath. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). 93).’. kálmos | Acorus calamus. 359). ka- linica ’fagyal’. 1783: Kalintza-fü (NclB. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). amely a növény két régi nevéből jött létre.). 420). Fűvészk. 377). kálomistagyökér (Csapody–Priszter. népetimológiás változat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Genaust Caléndula a. sz. az előtag magyarázatára l. kalina. 64: 14. kalinca a. koraalkruid. || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF.

orvosi kanálfű’.. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. camomilla < lat. h.. 299). J: ’Chamaemelum nobile. J: ’Cochlearia officinalis. 1948: kamilla (MagyGyógyn. camomile. közönséges pásztortáska’. kanálka N.kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. calamo (aromātico). konkoly . 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. 312).’. szakny. chamomilla. kalamus a. ▌ 2. 1783: Kalán levelü fü (NclB. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). J: ’Chamaemelum nobile. A m. gör. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). J: ’Artemisia vulgaris. ném. kanálka (MagyGyógyn.’. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. 117). calmus ’bozót’. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). MNövSz. magyarázatára l. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). 302). Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is.).). 302). 1813/1900: „Székfű. a torma utótag arra utal. orvosi kanálfű’. gálna kálomistagyökér l. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. pipitér. kálmos kálomistatapló l. az előtagra l. NySz. kamillapipitér N. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). kamilla. fogyasztották a növényt. nádsíp. Kalmus ’kál mos(gyökér)’.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. hogy ahhoz hasonló módon használták.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. vö. chamaím#lon < gör. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. cochlear ’kanál’) fordítása. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). Kamille (< lat. A kanálfű a lat.. kálmosnád’. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). J: ’ua. 1998: kamilla (Priszter 425). orvosi kanálfű’. TESz. camomilla és kamomilla a latinból való. 93). J: ’Capsella bursa-pastoris. 374). amely kanalakhoz hasonlít. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. A görög szó a lat.. A névadás alapja a termés. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). taplóüröm. chamomílla a. A kanálka népi név. a földre’. Genaust Cochleánthus a. szakny. kálmus. camomille. A kálmos kettős átvétel. kálmos kálnabokor l. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. ném. A kamilla német eredetű. kálvinistatapló ’alma’). a lat. kalina kamilla 1. A névadásra hatással lehetett a ném. kanálfű kanál l. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy. vö. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. chamaí ’a földön. Fűvészk. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). J: ’Cochlearia officinalis. calamus ’nád. J: ’Artemisia absinthium. vö. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. (sweet) calamus. a fű magyarázó utótag. römische Kamille. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. k. az utótagra l. Kalmuß. kankaj l. vö.. rómaiszékfű’. lat. lat. A névadás alapja. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. 1608) latin eredetű. cseh kalmus. úfn. orvosi székfű’. fr. J: ’Cochlearia officinalis.’. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). kálmusz l. Talán Camill” (TESz.). ol. Marzell Matricaria chamomilla a. orvosi székfű’. kam(lla (ÚMTsz. A kamillapipitér összetett szó. kanálf ű. A kanáltorma összetett szó. a kanál előtag magyarázatára l. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. kanállevelűf ű l. ol. ang. rómaiszékfű’. abszintüröm’. EWUng. Genaust Chamaeálo( a. A rómaiszékfű (2.: ang. vö. camomillo. J: ’ua. a gyökér utótag magyarázó szerepű.-i Cochlearia (< lat. J: ’ua. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. kamillapipitér (Csapody–Priszter. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). fekete üröm’. — N. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. írónád. 393). J: ’Matricaria chamomilla. kalyinka l. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. J: ’Matricaria chamomilla. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. ném.

Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. Vö.). mezei zsurló’. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. 2. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). 152). és formája a hunyoréhoz hasonló.. J: ’Erodium cicutarium. J: ’ua. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból.) népi név. ▌ 3. a veres jelző a virág színére utal. EWUng. amelynek a kacs. 1775: Kankalin.’. Ember és növényvilág 221). Az elnevezés alapja az lehetett. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). 356). kankalinkó. kuncsorog. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. J: ’Colchicum autumnale. TESz. bürökgémorr’. kankalin (ÚMTsz. TESz. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. Ö: fokhagyma~. A kányafű feltehetőleg a ném. J: ’Cynodon dactylon. 257). A névadás magyarázata. kányahumor (MagyGyógyn. J: ’Veratrum nigrum. J: ’ua. tálmosófű.: RMGl. sebforrasztófű’. kányahunyor kankós 1. kányahumor l. J: ’Descurainia sophia. A kányahunyor összetett szó.kankalin kankalék l.. Kan(n)tenkraut. kankó a. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). A kankalin. 1807: veres K[ankós] (Magy. a névadás magyarázata. kankuska (MagyGyógyn. Kankalék (NclB. ▌ 2.’.’. kankó (Péntek–Szabó. A névadás alapja. 5: 37). tavaszi kankalin’. kankalék származékszavak. őszikankó (Péntek–Szabó. 375). hajlik’ jelentésű lehetett. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. Habichtkraut (< ném. N. J: ’Erythronium dens-canis. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. — őszi ~ N. Marzell Equisetum arvense a. tavaszi kankalin’. Ember és növényvilág 221). közönséges csillagpázsit’. A kankó ’őszi kikerics’ (2. ▌ 2. J: ’Equisetum arvense. szártalan kankalin + Primula veris subsp. hajlott.’. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. J: ’ua. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. ▌ 2. kankó a. görbül. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. fekete zászpa’.’. veris. fehér zászpa’. Fűvészk. A kannamosófű a ném. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem.) erdélyi népi elnevezés. a névadás magyarázatára l. kányaköröm N. Kankalék (Csapó 148). hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). konkoly zős származéka. a kankalék végződése képző (vö. jelölt birto- . hogy a növényt edények tisztítására használták. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. kannamosófű 1590: Equisetum. 49). elsősorban az az őszi virág’. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. A kankós valószínűleg erdélyi népi név. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. ölyvfű. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört. kunkorodik szavak is a tagjai. kankuska N. J: ’Primula vulgaris. Kankalék (Veszelszki 72). alapszavuk eredetileg ’görbe. EWUng. hajlék). mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. 335). hogy a növény szára nagyon rövid. veris. J: ’Primula vulgaris. 45). 209). 1798: Kankalin. európai kakasmandikó’. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). szártalan kankalin’. hogy a virág színe feketés. — N. kankoj l. kányahunyor (ÚMTsz. kankó N. kankalíkfű. főzelék. J: ’Primula veris subsp. Kannenkraut tükörfordítása. 132). őszi kikerics. A kányakörme népi elnevezés.). 356). 1783: Kankalin. J: ’Veratrum album. 228). és abba a nem egészen tisztázott. J: ’ua. Fűvészk. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. J: ’ua. kánya humor (Ethn. kányakörme (MagyGyógyn.

351). 198). kapor. kapri kapiknyak.. az előtagra l. A név a termések hosszú alakjára utal. ▌ 2. esetleg szlovák R.) a fűszerkaporhoz (1. kányazsombor 1790 k. fűszerkapor’. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. koprъ. kapar. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey.: kapornyath (MNy. SzlJsz. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. Fűvészk. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 1577 k. 380). kopór (ÚMTsz. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). 56: 117). Ember és növényvilág 203). Fűvészk. f űszer~. 56: 117). A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. 79). 85: 211). | 1807: ’Capparis. kaperlin l. 1405 k. J: ’ua.’. 375). fűszerkapor’. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174).’. 1585: Káporna (Cal. 377). vö.) és ’édeskömény’ (4. a kánya előtag valószínűleg a R. ▌ 3. ▌ 4. 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. J: ’ua. sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. kereklevelű kapotnyak’. kapotnyak kapli l. 1590: Kaporna (SzikszF.: RMGl. EWUng. ánizs.: kaporna (OrvK 205/7). *koprъ kerülhetett át *kopr alakban.: RMGl. kopar. J: ’ua. 54). büdös pipitér’. Növényszótár 50). TESz. 250. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. az utótagra l. J: 1790 k. hortorum). hagymaszagú kányazsombor’. A kapor szláv eredetű. Vö. blg.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. — Ö: ánizs~. A magyarba egy déli szláv. 1998: kányazsombor (Priszter 294). óe. | 1948. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). 1798: OlaÐz-kaportól gr. édeskömény’. J: ’ua. кóпър. 1783: Kapor (NclB. kapÀr.: „Sophia Chirurgorum. | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58).: ’Descurainia sophia. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn.) jelző arra utal. 351). 351). — N. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. 312). tövises kapri’. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). 198). kopòr. kapitnyák l. kányafű ’Descurainia sophia. felépítésük is hasonló. hortorum). kaperli. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. az olasz ’édeskömény’ (4.’. a zsombor utótagot azért kapta a növény. 1543: kapornath (MNy. eb~. A kányazsombor összetett szó. sebforrasztófű’.’. kaporna 1516: Kaporna (OklSz. 1813: olasz K[apor] (Magy.). — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155). — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. J: ’Anthemis cotula.’. J: ’Asarum europaeum. J: ’Anethum graveolens (convar. ánizskapor. J: ’ua. 1645: Kaporna (MA. szlk.’. spinosa.’. 370).) jelző a növény idegen eredetét jelzi. hogy konyhai fűszernövényként használják.’.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. kapri’. 1578: Kapornya (Melius 22a). Sophienkraut.: RMGl. 2. szl. — N. kerek kapor (Jávorka 266). vö. 1998: kerti kapor (Priszter 300). 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). 1998: kapor (Priszter 300). 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. J: ’ua. A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). gémorr. A kaporánizs összetett szó. J: ’ua. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163).: anetum: capor (SchlGl. 13).).) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló.). J: . J: ’Anethum graveolens (convar. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. kapor (Péntek–Szabó. erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130). 380). 126). 1570 k. kôpor. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. Kniezsa. A kapor ’büdös pipitér’ (3. 1783: Kaporna (NclB. 1430 k. 380). mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. J: ’ua. kutya~. kapri kaponyák l. 335). 1807: Kaporna (Magy.: coaltum: capor (SchlSzj. kapotnyak kapor 1. | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128).(Veszelszki 55). J: ’Foeniculum vulgare.: BotTört. 1998: ’Alliaria petiolata.

’. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. 336/34). blg. Mollay 342. 1676: kopotnyikot gr. 206/23). 1577 k. szálasak. A névadás alapja.). Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . A virág a rózsához hasonlítható. szlk.. Marzell Adonis vernalis a. Kappernstrauch. kopytnik. kapornya l. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. 399/17). tövises kapri’. J: ’Asarum europaeum. J: 1520 k. J: ’ua.). idegen nyelvi megfelelőre vö. A cserje. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). N.’.). Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). *kopytьnjakъ-ból. vö.: Asarvm: kapothnÿak (Herb. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. keskenyek. (TESz.). „Ki az urát nem szereti. disznó~. A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). Kapothnakoth gr. ném. A magyar nyelvbe a ném. J: ’ua. (OrvK. J: ’ua. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). 2: 260: TESz. 79). J: ’ua. 226/31. káposzta l. kopotnyak. 217/22). (OrvK. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). tavaszi hérics’. 1948: Kapotnyak. szln. 343/9.: Asarum: kapothnak (Növ. hogy a növény levelei hoszszúak.: RMGl. Perpénfa a. Vö. kopotnyikot (ÚMTSz. | 1807: ’Asarum. Kapotnyik (MagyGyógyn. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. kereklevelű kapotnyak’.). vö. OrvEml. 1797: kaput-nyak-füvet gr. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). vö. nyúl~ kapotnyak 1520 k. A kaporrózsa Benkő alkotása.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. (TESz.). kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. kereklevelű kapotnyak’.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. 26. a kerti kapor ’Anethum graveolens’. királyné asszony káposztája. Kaper szó Kapern többes számú alakja került.). ném. Etimológiailag összefügg a m. | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. A névadást az magyarázza. Fűvészk. XVI. Kapotnakot gr. kopyten. bokor. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre.). — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). spinosa. 380). II. kopîtnik.-hv. (OrvK. *kopytьnikъ-ból származnak. kapotnyak. úfn. 433).: ’Asarum europaeum. sz. sz.. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. 1540 k.’. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört.’.’. 1958. kappren. valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. cseh kopytnik. 3/16. kопuтн_к. Kapotnaknak gr. 100. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). kapitnyák. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. — N. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). szb. NémEl. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). kapta szláv eredetijével. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. gappern. a fűszerkömény ’Carum carvi’. 380). 282). EWUng. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. 305/18. ném. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R. ukr. 127). 282).: TESz. kapri. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. 1578: Kapotnyac (Melius 130a).). J: ’Adonis vernalis. 1807: Kapotnyak (Magy. A kaporrózsa összetett szó. J: ’ua. TESz. vö. vö. (OrvK. Kappernstaude. Horváth. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB.: TESz.’. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112).: Kaponyak (StUnBB. копúтняк. illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak. копúтник.: Kapothnakot gr. kòpitnjāk.: CzF. kappern. or. A m. 382). kopytník.: RMGl. 380). kapiknyak. kòpitnīk. ném. 1: 163: TESz. — Ö: kapri~. Fűvészk. A kapotnyak szláv eredetű.: RMGl. 380). копúтник. J: ’ua. 1525 k. kapotnyak’. Kapotnakoth gr. J: ’ua. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy. 344/41). | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. 380). Kaper ’kápri’. 16. Ó és Új Diaet. 382). (OrvK. c): RMGl.’.’. J: ’ua. 380). A kaporna német eredetű.

az előtag magyarázatára l. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. a botanikai szaknyelvbe nem került be. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném. kapri. hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. 61).’. (uo. a nevet a növény R. | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). külön átvétel a szerbhorvátból. vö. milanoi tzukkerpakkerait. A TESz. caper. strimfli. TESz. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. vö. | 1807: ’Capparis. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. 1612: Kappelit gr.. ill. Cultura in: Csokonai Színművek 167). 1841: hegyi kappanőr (Barra 209).). A karácsonygyökér könyvszó.’. J: ’ua. vaniliát. II/6: 262). A kappanőr összetett szó. A névadás motivációja az volt. SzófSz. 65). jövevény -li végű szók analógiája. 251. III: 57). Fűvészk. Krisztusvirág.: ’Arnica. Kappernstaude. Szóhalm. sampanelt. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. J: ’ua. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. 1807: Kápri (Magy. a stekli. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. Csokonai színműveiben is előfordul pl. a középső szótag kiesésével. A kapitnyák újabb. J: ’Capparis spinosa subsp. capparis. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. ném. A kaprikaporna összetett szó. J: ’ua. kaporna. cáppero. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). tövises kapri’. câpre. a kerek kapotnyak. Melius alkotása a ném. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. 1841: kápri Káporna (Barra 48).). — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). kapparis). 479). — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. Vö. Vö. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. de létrejöhetett a kapelliből is. I: 689. az utótagra l. átvételre mutatnak. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. SzlJsz. fűszer’. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. eredetű kappan ’herélt kakas. J: ’ua. 227). amely a lat. árnika’. kopottnyak. Kaper. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. Kappernstrauch. Horváth. spinosa. Csal. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. kapri 1548: kapri (OklSz. . Kniezsa. spinosa. szerint a magyarba esetleg az ol. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. A névadás magyarázata. J: ’Capparis spinosa subsp. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. hazai bajor-osztrák eredetű.’. ang. 1807: Kappanfr (Magy. 1843: Kápri (Bugát. tövises kapri’. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. kapotnyik l. 312). tövises kapri bogyója. a ragozhatatlan lat. ném. 60). Fűvészk. az n-esek a kopytnik-ből valók. Fűvészk. J: 1807 e. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. cappelit gr. csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. kaplit. 1793: Kápri (Grossinger 345). EWUng. 479). kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. Fűvészk. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. 2. 479). fekete hunyor’. J: ’Helleborus niger. vö. ol. A kápricserje tükörfordítás.. or. A kapri vándorszó. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. NémEl. A folyamatot elősegíthette a ném.’. 100. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. capperi vagy a lat. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201).’. Weihnachtswurz tükörfordítása. fr. spinosa. kapri’. 375). 1483– 1490: kappry (SoprOkl. 1617: Kaperli (uo. hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik. J: ’ua. hegyi árnika’. 318). (uo. Diószegi–Fazekas alkotása.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. Csokonai-szókincstár 255. kapotnyak kappanőr 1807 e. | 1948: ’Arnica montana. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni.: Kappanőr (Julow 265). кáпeрсы (többes sz. a ném. cappari közvetítésével kerülhetett. kaporna. Fűvészk. Vö.

). veris. szártalan kankalin + Primula veris subsp. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). 257). orbáncfű. Ember és növényvilág 199). | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB.: RMGl. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). közönséges párlófű’.) és az orvosi somkóró (3. kottángkóré (ÚMTsz. szenna~ kata l. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó.alapszó származéka -Ûan képzővel. vö.’. J: ’ua. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. 455). Vö. ▌ 3. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. J: ’Cichorium endivia. 411). J: ’ua. tavaszi kankalin’.: kathang (BesztSzj. tejoltó galaj’. hogy a virág színe olyan. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). — N. 411). Ember és növényvilág 199). 1560 k.: RMGl. tavaszi kankalin’. (Melius 77a). A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. a növény pl. J: ’ua. a tejet megaltatja. katakóró. 330).’. mint a köleskásáé. csaláng). szintén a napra érzékeny növények. szőrféreg. J: ’ua. bojtorjáng. . A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. 406). katibolha N.: kattangh (GyöngySzt. ▌ 2. 1948: kattangóré. a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. A kásafű Csapó alkotása. kása. 330). 57: 357). auag katang (SzikszF. 1395 k. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). katekhu akácia l. kásafű. saláta~. J: ’ua. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. J: ’Galium verum. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. 411). koldustetű. salátakatáng’. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). A névadás alapja a termés. a virágok követik a nap járását.’.. az orbánc magyarázata.’. kattankóró (MagyGyógyn.: kathan koro fw (MNy. — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). J: ’ua. katibòlha (Péntek–Szabó. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). katting kóré. J: ’Melilotus officinalis.’. mezei katáng’. J: ’ua. Katika-répa kárórépa l. Vö. 1585: heliotropium: Katung koro. a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata.). solsequium: Napra nezô fé. kasszia l. — Ö: endívia~. 1998: katáng (Priszter 337). és köznevesült. tejoltó galaj’. 1590: Heliotropium. J: ’Cichorium intybus. 1998: katángkóró (Priszter 337).’. a kása előtagra l. J: ’Primula veris subsp. 475). salátakatáng’. veris. orvosi somkóró’. naputám forgo fÖ (Cal.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. J: ’Primula vulgaris. a növény egyéb neveivel. 411). kipcs. — ~kóró 1595: katang koronak gr. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. A salátakatáng (2. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). TESz.kásafű Marzell Helleborus niger a. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. hoc est milii contriti flos. | ~kórófű XVI. sz. veris. 1783: Katlan-kóró (NclB. amely egy qata. qataÛan ’vadcikória. EWUng.: RMGl. 411). kávé~. csalán > N. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). ab ungaris appellati. A kásaorbánc összetett szó. karikarépa l.’. 1783: KáÐa-fü (NclB. J: ’Galium verum. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). A katáng valószínűleg török eredetű. A katibolha népi név. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. 1783: Apró Katang (NclB. kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). J: ’Primula veris subsp. Cicoria (Lippay II: 90). répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). Fűvészk. A sárga jelző a virág színére utal. tavaszi kankalin’. (Beythe 39). 1664: Cichorium Katankóró. 1783: Katáng (NclB. 1841: kattan (Barra 215). 1775: KáÐa virág (Csapó 148).). quod milii contrici. tavaszi első virág. hogy a növényt tápláléknövényként használták. J: ’Agrimonia eupatoria. akácia katáng 1. bojtorján > N. 411). 1783: Kotáng-kóró (NclB. bojtorjánka.

|| Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. Fűvészk. Genaust Anthemis nobilis a. hogy a növényből pótkávét készítettek. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. Fűvészk. J: ’Aconitum napellus subsp. katyinka l. és angoly katonák. katáng katóka N. orvosi székfű’. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). 258). bakszakáll’. PallasLex. J: ’ua. 12.’. 106. kávé katáng (MagyGyógyn. A magyarság virágai 115.. 1911: kazuár cserje (Cserey. A kávékatáng népi név. 10: 302). Fűvészk. Aconitum napellus < n#pus ’répa. vö. 375). PPB. katonapetrezselyem 1. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. vö. Nyr. összetett szó. PPE. J: ’Tragopogon pratensis. sz. hanem a karika szóé. 12. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. Éder. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). J: ’Ajuga reptans. 58: 352. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). || karikarépa 1708: Farkas répa. ném. 2. 302).’. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. mezei varfű’. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. 125: 187–202. Növényszótár 94). 163. hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. 58: 352). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. 330). kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy.’. 10: 302. PPB. R. A katonapetrezselyem összetett szó. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). Szóhalm. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. a répa utótag lat. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. mintára jött létre. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. 443). A névadás szemléleti háttere. 170). TermTudKözl. PPE. Rapaics. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. J: ’Knautia arvensis. . J: ’Aconitum napellus subsp. 379–380). 443). ▌ 2. kerek repkény’. J: ’ua. 1807: katona – Petrezselyem (Magy. J: ’Matricaria chamomilla. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. 1807: Katika répa (Magy. Magy. Karika répa. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. 346). napellus. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. 317).’. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. réti bakszakáll’. mezei katáng’. J: ’ua. J: ’Cichorium intybus. J: ’Tragopogon. J: ’ua. Katika-sisakvirág’. J: ’Ephedra distachya. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. napellus. gyökér’. 125: 187– 202). A névadás alapja talán az. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. ném. ). lat. ami azonban nem a patika elírása. 317). Katika-sisakvirág’. Marzell Aconitum napellus a. v. J: ’Glechoma hederacea. kalina kávékatáng N. || Katika 1813: Katika (Magy. A névadás oka ismeretlen. Rapenblumen ’répavirág’. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). közönséges csikófark’. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. katlankóró l. Fűvészk. 1783: Katika répája fü (NclB.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. 379). kavkázfű XVI. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. (PP. Benkő 61. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. 13. indás ínfű’. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. katóka (MagyGyógyn. A katóka népi név. Fűvészk.). Kathreinenbläume. Fűvészk. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. 317. sisakvirág. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). A névadás magyarázata.

1783: Ketske rágó-fa (NclB. 212). kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. 1998: kecskeruta (Priszter 380).]rago fa (BesztSzj. bár az előtag hiányzik.. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. 168. 373). J: ’Galega officinalis. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát).. Fűvészk. J: ’Aegopodium podagraria. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. kecskerágó’. pratensis fordítása. 1525 k. hanem a valódi.: ’Euonymus sp. Geißklee. Melius 370.v. Graumann 88. 1903: Kecske . J: ’ua. ruta capraria. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). 392). A mezei szarkaláb (2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. . néha kéthasábúak. fehér termésekre utal.: RMGl. Szabó. goat’s rue. A kecske előtag a lat. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. orvosi kecskeruta’. Az 1395 k. kecskere gálga l. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. 2.. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl.. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). ill.1: RMGl. századtól már használatos volt. J: ’Galega officinalis. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. 392. lóhere. a szőrkoronás. az előtag magyarázatára l. | ’Vitex agnuscastus.’ neveznek. ▌ 2. podagrafű’. Marzell kiemeli. A kecskeruta a ném. Hornkümmel ’szarvkömény’. 214). hogy a levelek tojásdadok. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88).-hv. ném. Marzell Galega officinalis a. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). 584).: taxus: kechkerago ffa (KolGl.. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). A kecskefű a lat. a kecskekörömre emlékeztetnek. ruta kozja. orvosi kecskeruta’.: RMGl. tiszafa’. J: 1395 k. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. A kecskehere a ném. 1550 k. ném. adat a m. EWUng. 1500 k. 212). Genaust tragophyllus a. A kecskegálya összetett szó. Marzell Aegopodium podagraria a. pódion < poús ’láb’) részfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. TESz. MNövSz.: RMGl. J: ’Vitex agnus-castus. A kecskerágó megnevezés a XIV. az utótagra l. kecskefű (Péntek–Szabó. vö. Ziegenklee tükörfordítása. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. Delphinium consolida a. kecskerágófa 1395 k.. goutweed ’kecskegyom’. nemzetségnév.’. 1578: Ketske rago fa (Melius 10). kecskehere. szakny. Geißraute ’kecskeruta’. 405). A here utótag magyarázatára l. hogy Melius ismerte azt a fát. Geißraute tükörfordítása. barátcserje’. a fű magyarázó utótag. Ember és növényvilág 222). Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. J: ’Consolida regalis. 213). 97). ol. kecskehere. Geißklee ’kecskehere’. ang.: Caprificus: [. UEWb. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. mezei szarkaláb’. J: ’ua.) kecskefű elnevezése népi név. szb. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. 1948: kecskefű (Halmai 6). kecskerágófa lehet. Szabó Attila feltételezi. ném. A ruta utótag magyarázata. a névadás magyarázatára l. kecskefű 1. orvosi kecskeruta’.: ? ’Taxus baccata. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. barátcserje’. 1783: Ketske Ruta (NclB. ang.: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. A réti jelző a lat. Marzell Galega officinalis a. | 1550 k. Geissfuss ’kecskeláb’. J: ’Galega officinalis. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. gálya. A névadás alapja. NclB. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít.’. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. N. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). 1595: Kechke ragho (Beythe 16). pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani.

eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. Marzell Centaurea cyanus a. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185).: RMGl. 388). 256). 1775: Kék-virág (Csapó 47).) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. capra ’kecske’) fordítása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. kökény kékicske N. J: ’Cichorium intybus. erdei hölgymál’. cseh sinokvě t. A névadás magyarázata. A névadás szemléleti háttere. 388). gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. 179). ném.’. J: ’Hepatica nobilis.kecskeszakállúfű 236 széna~. | vad~ 1470 k. lat. J: ’Cichorium endivia. a): RMGl. 1500 k. J: ’Gratiola officinalis. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. Ember és növényvilág 240). A salátakatáng (2. kékilonka N. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal. kýanos ’kék’) fordítása. A kecskeszakállúfű Melius alkotása. hogy a virág színe kék. vö. gratiola (< lat. 1583: kek verág Cyanus.. J: ’Trigonella foenum-graecum. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. J: ’Sonchus arvensis. 410). görögszéna’.-től adatolható. mezei csorbóka’. GeiſÅbart (Melius 81). a növényeket salátakánt fogyasztották. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. 388). A kékicske népi név. ibolya’. kekín. 128). kékvirág 1. Barba caprina (Melius 81) (< lat. Az ótörök eredetű kék. J: ’Centaurea cyanus. magyarázata. ▌ 3. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). Vö. pie~. lat. mezei katáng’. a növény R. J: ’Hieracium murorum. réti legyezőfű’. a névadás alapja a virág kék színe. nemes májvirág’. plavcek. ▌ 4. 420). búzavirág a. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). Kékbogyó (MagyGyógyn. isten~ kékbogyó N. — erdei~ 1520 k.: RMGl. kékkonkoly (→ konkoly). A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. ném.. a lat. 1783: Vadkék (NclB. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). buza virag” (KolGl. 123). A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. J: ’Filipendula ulmaria. (OrvK. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. A kegyelemfű a növény R. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). barba szakáll. blaue Kornblume. c): RMGl. lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bluecaps.: RMGl. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. kelefű Ö: disznó~. TESz.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. ▌ 2. kökény kék 1. a lat.’. saláta’. Marzell Anemone hepatica a. salátakatáng’. auagy. Az ótör.) Barra alkotása.. cyanus (< gör. goat’s beard. nyúl~csorbóka.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl.: vad kekkel gr. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. EWUng. 1783: Kék virág (NclB. kék búzavirág (→ búzavirág). 388). — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). Gnadenkraut. Genaust Cyanánthus a. nevei: barba caprae. kék búzavirág’. J: ’Viola odorata. kegyelme l. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. búzavirág a. Genaust Gratíola a. kelefű 1540 k. hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek.: lactuca: kek (BesztSzj. szl. J: ’ua. kekény l.) és az erdei hölgymál (3. 256). J: ’ua. ill. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2.: RMGl. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. ▌ 2. 775). ill. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. nyúl~. plavica.2: RMGl.: Endivia: vadkek (CasGl. amely szakállhoz hasonlít. kékilonka (Péntek–Szabó. barbula caprina. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). bluebottle. viola növénynévből. kékicske (MagyGyógyn. J: ’Lactuca sp. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. ném. kekiny l. J: 1540 k. J: ’Rubus caesius. 1577 k.: . hamvas szeder’. 201/14). orvosi csikorgófű’. Marzell Filipendula ulmaria a. 1395 k. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81)..

A kelefű egyedi adat.’. tat. veres jelző a virágok színére utal. ném. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. J: ’ua. AH. EWUng kel a. ▌ 2. èendir ’kender. varfű.’. kendir. kelyhbokál 1807 e. Az odvas ’odvas keltike’ (1.. mezei varfű’.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. kel a.. jelentése ’pohár’. mod. J: ’Galeopsis ladanum. fehér vajvirág’. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. 387). szúrós csodabogyó’. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). J: ’Peucedanum officinale. vénuszhaj’. 392). J: ’Antennaria dioica. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. 1783: Kénköves gyökér (NclB. eredetű. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Kelyhbokáll (Julow 267). bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. hogy a növény gyökere keserű. kirg. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. kenderikefű. 229). ujg. J: ’Knautia arvensis.. ▌ 3. 347). ▌ 2. 16). A kender ótörök eredetű.. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). A kelyhbokál összetétel. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). ujjas keltike’. J: ’ua.). kinder. Wilder Hanf ’vad kender’. TESz. szüle stb. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. A magyarba egy török kändir ’kender. fekélyfű stb. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. EWUng. Fűvészk. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. Mind az elő-. ném.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). a növényt kelések gyógyítására használják. kändir. J: ’Orobanche alba. A bokál utótag olasz eredetű. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a).. J: ’Corydalis solida. A kénkövesgyökér Melius alkotása. a kelyh ~ kehely előtag ném. 415). 387). üzb. parlagi macskatalp’.). piros kenderkefű’. A piros.. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik.. kender 1. CC. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. alt. a kender előtag arra utal. J: ’Corydalis cava. A kelőfű név magyarázata talán az. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). még olaszok seprűje. A név magyarázatára és eredetére l. A kelésfű Melius alkotása. odvas keltike’. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. hogy a növény kora tavasszal „kel”. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344).. J: ’Cannabis sp.: Canapus: kender (TESz. senyved a. keltike 1. tuv. TESz. hogy a növény gumója belül odvas. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. 1395 k.. A kénköves jelző magyarázata. bask. rühfű. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. oszm. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. a ném. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. J: ’Alchemilla. 392).kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény.) jelző arra utal. A növény keserű . senyved a. J: ’Ruscus aculeatus. orvosi kocsord’. len’. a névadás magyarázatára l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. len’ kerülhetett át. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Marzell Galeopsis speciosa a. palástfű’.. A névadás magyarázata. kenderkefű l. A névadás magyarázata. vö. kender’. 229). hogy a növényből seprűt készítenek. öszszetett szó. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). nog.

A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). 1664: Kenyár-bél-virágot gr. a névadás alapja a bimbós virág. J: ’ua. Ember és növényvilág 198). Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica. Ember és növényvilág 198). || kenyérbélvirág 1. [! kenyér] (Lippay II: 23). 1807: Kenyérbél virág (Magy. 1578: KereſÅtes f×. magyarázatára l. Käsblume ’túróvirág’). || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. Marzell Achillea millefolium 15a. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. Fasankraut ’fácánfű’. részben a növény gyökerének keresztmetszete. madármorzsa (Péntek–Szabó. kenyérbél-cickafark kenyere l. crucis ’kereszt’) és a gör. földi~. 1813: Kenőfű (Magy. Genaust Peucédanum a. madarak tápláléka. Fűvészk. Ganselkraut ’libafű’. Fűvészk.’. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. madarak tápláléka. ▌ 2. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). J: ’Chenopodium bonus-henricus.’. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. fácánok. 420). Schneeballen ’hógolyó’. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). Schmerbel (< ném. J: ’Calendula officinalis. béle~. gusinnik ’ua. GÀnsegras. hogy a szétmorzsált levél libák. disznó~. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. k(nyérmòrzsa. parajlibatop’. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). 2. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. || madárkenyér N. J: ’ua. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. kenyér l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. kenyérbél-cickafark’. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. kenyérbél-cickafark’. amely szétmorzsálható. orvosi körömvirág’. a gyökérnek ebből a különös. isten~. fácánok. Weckbröselchen. méz~. KereſÅtesf× (Melius 157). a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. Cruciata (< lat. valamint az. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. kenyérbélcickafark’. J: ’ua. Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó.’. az ’apró törmelék’. || madármorzsa N. a cickafark utótag nemzetségnév.’.’.’. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). ill. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. sár~ kenyérmorzsa N. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt. vö. boszorkány~. kígyótárnics’. sár~ (→ sárkerep) kerep l. J: ’ua. Diószegi és Fazekas alkotása. 484). a név a ragadós levelekre utal.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. ném. kenyérbélvirág l. Staurotypos (< gör. vö. J: ’Achillea ptarmica. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. Calendula officinalis a. cickafark. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. gen. Péntek–Szabó.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. cipó alakú termése. 484). Marzell Achillea ptarmica a. kenyérbél-cickóró. ném. kerék l. 375). J: ’Gentiana cruciata. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. 346). J: ’ua. amely szétmorzsálva libák. barna. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. gusinaja grečka. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. kenyérmorzsa. A madármorzsa összetett szó. Növényszótár 4). Talá- . az átlagosnál apróbb’. ném. a madár előtag jelentése ’kicsi. A kenőfű növénynév a ném. 344). 533). J: ’Achillea ptarmica... crux. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. szakny. Ember és növényvilág 198. or. Fűvészk.

2. 1783: keÐerü-fü (NclB. J: ’Centaurium erythraea. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. J: ’Rhamnus cathartica. 346) tükörfordítása. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. de szagtalan növény” (Barra 274). J: ’ua. a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. J: ’Marrubium vulgare. tövis utótagra l. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. 1813: Keserűfű (Magy. aquilegia (< lat. keresztesfű keresztfű 1. crusada. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. ▌ 6. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). vö. hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). . keserűgyükér (ÚMTsz.’. 1783: keÐerü gyökér (NclB. Növénynevek 36–40. a háromlevelű jelzőre l. ▌ 3. ▌ 2. križatica. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). közönséges aggófű’. kígyótárnics’. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. Kreuzdorn tükörfordítása.) keserűfű nevének alapja. A keserű ’vidrafű’ (2. J: ’Sisymbrium officinale. borsos keserűfű’. 1783: KereÐzt-fü (NclB.) a ném. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 1783: KeÐerü-fü (NclB. Marzell Gentiana cruciata a. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. keresztformájúf ű l. varjútövis. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. J: ’Persicaria hydropiper. 564/ 28). A ’kis ezerjófű’ (5. keresztesgyökér. 416). A keserűfű ’vasfű’ (1. 1578: Keſer×gyxkeret gr. vö. hogy a növény „Levelei hoſzſzak. A névadás magyarázatára l. J: ’Alo( sp. 1783: KereÐzt-fü (NclB. szb. Creuzwurz (NclB. J: ’Aquilegia vulgaris. Mollay. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. Ö: sas~. ördög~ keselyűfű 1577 k.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. keserű gyökér. még földepe. — Ö: madár~. 861. ol. réti harangláb’. sárga tárnics’.-hv. vízibors (→ bors). Fűvészk.. croisette. ▌ 2. A keresztesgyökér a ném. Creuzwurz (NclB. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). fr. Mollay. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). nagyon öblöſſek. J: ’ua. Cruciata fordítása. eritaurin) tartalmaz. hogy a növény csípős ízű. 335). ▌ 2. J: ’ua. 280). 322). J: ’Verbena officinalis. kígyógyökerű keserűfű’. — N. keresztgyökér l. UEWb.alapszava ugor kori. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. 1841: keserüfű (Barra 313).) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). háromlevelűfű.). J: ’Menyanthes trifoliata. porcsin~. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. ▌ 4. 416). orvosi pemetefű’. A keresztfű.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl.’. Növénynevek 37–38. szapora zsombor’. J: ’Gentiana lutea. varjútövis’. Kreuzblum stb. ▌ 7. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). de a ném. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. aquila ’sas’) fordítása. 163). Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. kis ezerjófű’. keserűgyökér 1. 1841: keserüfű (Barra 274).: „Keſelÿw fwnek. 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). J: ’Gentiana cruciata. vidrafű’. 82). A névadás magyarázatára l.) valószínűleg a lat. 1525 k. keresztesfű. 346). 375). 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). magyarázatára l. ▌ 5. keringő l. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl.) Csapó alkotása. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. vasfű’. 345). 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). J: ’Persicaria bistorta. A kereszttövis a ném.) a növény mai hivatalos elnevezése. A keserűfű keser. A keselyűfű a lat. 363). a névadást azzal indokolja. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). kígyógyökér..) jelzőt az indokolja. ném.) jelző magyarázata. keserűfű 1. sasfű. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). J: ’Senecio vulgaris.’. (Melius 57).

ami megízlelve igen keserű. kígyófű 1500 k. kígyófűgyökér. 1948: kígyófű (Halmai 38). hogy a növény pázsitfűféle. Fűvészk. A névadásra a lat. ▌ 2. J: ’Dracunculus vulgaris. ▌ 3. 255). hogy a növény gyökere keserű ízű.).) és pirosló hunyor (4. J: 1775: ’Primula veris subsp.’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. Marzell Glycyrrhiza glabra a. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. J: ’Helleborus niger.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. serpēns ’kígyó’. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). hogy mikor kihajt a növény. 861. dracō ’sárkány. Ember és növényvilág 198). a név Diószegi–Fazekas alkotása.: Kéthímpásit (Julow 266). 96). J: ’Anthoxanthum.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. repkény keze l. borjúpázsit’.: RMGl. Bitterwurz tükörfordítása. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy. A kígyófű a lat. b): RMGl. 455). — N. hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. || istenkesztyű N. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. 1578: Kigyó f×nec gr. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. J: ’Helleborus purpurascens. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. J: ’ua. kígyófű. kígyótárnics’. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. | 1798: ’Primula vulgaris. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. ném. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). serpentis) fordításával jött létre. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. 257). A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. A fekete hunyor (2. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. a keserű.. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. hogy a növény gyökere tekergős. J: ’Gentiana cruciata. igazi édesgyökér’. (Melius 89a). J: ’Glycyrrhiza glabra. Veszelszki még azt is hozzáteszi. dracunculus (< lat. tavaszi kankalin’.: RMGl. magyarázata. veris. melynek keser. 96). R.: RMGl. UEWb. hogy „Vir. a név arra utal. SchlangwurÅ ’kígyófű’. istenkesztyüje (ÚMTsz. a pázsit utótag szláv eredetű. Mélius azzal magyarázza. kéthímpázsit 1807 e. A keserűlapubojtorján összetett szó. J: ’ua. 1783: KeÐztyü-virág (NclB. 346). tavaszi kankalin’. a bojtorján utótag nemzetségnév. oly hegyes. serpentaria (lat. 255). ném. Fűvészk. Marzell Aloe a. 1783: Kigyó-fü (NclB. fekete hunyor’.’. szártalan kankalin + Primula veris subsp. kígyófű (Péntek–Szabó. pirosló hunyor’. A keserűgyökér ’aloé’ (2. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). A keserűmagúfű egyedi adat. a névadás magyarázatára l. illatos borjúpázsit’. veris. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. 335). tekert Gy[ökér] . 2-hímű” (Magy. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). mert más fü az” (Csapó 117). keserűgyökerűf ű l. kétiksz repkény l. Ember és növényvilág 198). vö. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. — ~gyökér N. lapu. basilisca (< gör. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. gen. ▌ 4. nagy bojtorján’. A névadás alapja. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. NaterwurÅ. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). 256). kígyónyelv. az előtagra l. J: ’Arctium lappa. kígyógyökér 1813: kígyó. közönséges sárkánykontyvirág’. 1520 k. Hele Better ’heilig Bitter’.) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148).) Melius alkotása.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3.) a ném. A névadás alapja. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). A kéthím előtag magyarázata. J: ’Anthoxanthum odoratum.’.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat.

1807: ’Echium. A kígyóhagyma a ném. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. Kigyo nyelue (Melius 90). ▌ 3. kígyólevelüfű (MagyGyógyn. A kígyólevelűfű népi név. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). Mollay. 372). részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. J: ’ua.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. 429). basilisca (< gör. Naterzunglin (Melius 90).) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. kígyóhoz hasonlíthatóak. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. ▌ 2. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. (Melius 90a). A névadás magyarázata. J: ’ua. a kígyó előtag a lat. a lat. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. medvehagyma’. közönséges kígyószisz’. 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). kígyógyökerű keserűfű’. Schlangenwurtz. J: ’ua.: Kígyószisz (Julow 256). mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. 156). J: ’Persicaria bistorta. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). J: ’Gentiana cruciata.) és ’kígyóhagyma’ (2. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. J: ’Allium scorodoprasum. Ophioglossum (< gör. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. 346). 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. közönséges kígyónyelv’. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). ill. A kígyószisz nemzetségnév. kígyóhagyma (Péntek–Szabó. 82). 226). | 1998: ’Echium vulgare. Növénynevek 46–47. a névadás magyarázata.: RMGl. Fűvészk. J: ’Colchicum autumnale. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül). — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. megfelelőjét is megemlíti. 363). Fűvészk.’. Marzell Gentiana cruciata a. keserűf ű kígyóhagyma 1. részben a kígyóhagymához való hasonlóság.’. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. Echium fordítá- . | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). J: ’ua. N. gen. kígyószisz 1807 e. 429). Ember és növényvilág 221).’. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. óphios ’kígyó’. 2. vö. Diószegi–Fazekas alkotása. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. kígyószisz’. neve is: Echium (< lat.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. elsősorban a növény tavaszi levelei’. lándzsás útifű’. J: ’ua. ném. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. kígyógyökerű keserűfű l. ang. echidna ’kígyó’ < gör. 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). Fűvészk.’. kígyóhagyma’. őszi kikerics. J: ’ua. 372). A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. ▌ 2. kígyógyom’. kígyótárnics’. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. azert íze. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. Kigyo nyelw” (Melius 90). J: ’Plantago lanceolata.’. snake weed ’kígyófű.’. kígyómarást gyógyító fű l. áhiA ’kígyó’). échis ’kígyó’ < óind. 1807: Kígyószisz (Magy. Fűvészk. J: ’ua. hosszúak. Fűvészk. kígyófű. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. glôssa ’nyelv’). A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. Melius még a név ném. 2. J: ’Ophioglossum vulgatum. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. 355). id eſt Lingua Serpentis. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. 388). échidna ’kígyó’ < gör. || ~fű 1. Natterwurz tükörfordítása. 2. hogy a levelek vékonyak. 1998: kígyószisz (Priszter 365). 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). snake root ’kígyógyökér’.) vadon növő hagymafajok. erre utal a lat. ſzaga. óphis. J: ’Allium ursinum..’. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. vö. kígyólevelűfű N. 279). egy leuele. 354). Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). 1998: kígyóhagyma (Priszter 295).. Genaust ophiocárpus a. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). 528). J: 1807 e.

J: ’Artemisia dracunculus. az előtagra l. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris. viper’s grass ’viperafű’. A kínafű a ném. J: ’Asphodelus ramosus... Märzenblume ’márciusi virág’. 103). amelyek nyíláskor pirosak. MNövSz. 156). később megkékülnek. kikerics. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. égi~ kininfa l. 1783: Kigyó trang (NclB. mint a valódi kínafa (Cinchona sp.: RMGl. kökény kirágott gyökerű fű l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kígyótrankfű 1500 k. kikín. 1998: kígyótárnics (Priszter 383).) valószínűleg a ném. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. Chinakraut tükörfordítása. ang. 1807: Kígyotráng (Magy. 1807: Királydárda (Magy. az utótag a hangutánzó eredetű szisz. A kígyótárnics összetett szó. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. illetőleg a tövet. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. 716). A kígyótrank összetett szó. kígyótráng (Csapody–Priszter. kikarics l. 1783: Kigyó-trank (NclB. Fűvészk. Natterkraut ’kígyófű’. J: ’Lycopus europaeus. 1813: Kígyótráng (Magy. ▌ 3. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. — N. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. tárkönyüröm’. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. berki szellőrózsa’. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). mérges vad harapást gyógyító fű. slangenkruid ’kígyófű’. | 1783: ’Dracunculus vulgaris. J: ’Anemone nemorosa. kincs l. közönséges sárkánykontyvirág’. 82).kígyótárnics 242 királydárda sa. Natternkopf ’kígyófej’. Genaust dracónis a. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. ▌ 4. holl. a tráng utótag bizonytalan eredetű. Marzell Lycopus europaeus a. közönséges sárkánykontyvirág’.: Kegÿo Trangoth gr.). snake flower ’kígyóvirág’. kígyógyökerű keserűfű’. ágas aszfodélusz’. Serpentaria (< lat. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. az utótagra l. J: ? ’Persicaria bistorta. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. 520). 310). 422). viper’s herb ’viperafű’. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. EWUng. az előtag a lat. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6). 381). Fűvészk. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. kikerincs. a név magyarázata. a névadás alapja a növény korai virágzása. kikeri.. Marzell Anemone nemorosa a. TESz. tárnics. Fűvészk. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). 376). kikirics. Échium a. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. Gencius ~ füve.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn.) gyökere tekergős. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. valamint az.. A növény virágzata kék virágokból áll. vízi peszérce’. hajlott porzói. Marzell Echium vulgare a. Vö. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. 1577 k.) kérgét. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. Osterblume ’húsvéti virág’. J: ’Arum maculatum. MNövSz. kivágott gyökerű f ű király l. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. kígyószisz l. előzménye talán a lat. J: ’Gentiana cruciata. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). Idegen nyelvi megfelelőre vö. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. 231). ném. kígyóf ű. a névadás alapja. avagy Haſtula . 127). || kígyótrank 1. közönséges sárkánykontyvirág’. (OrvK. terjőke (→ terjékfű). — Ö: terjőke~. vö. foltos kontyvirág’. 2. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. Genaust echídne a. J: ’Persicaria bistorta. kígyótárnics’. 363). 112/18). 255). kikirincs l.: RMGl. dracunculus szó volt. A névadás alapja. 47). ▌ 2. serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. Fűvészk.

380). J: ’ua. Fűvészk. J: ’ua.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett.’. királyné káposztája (Jávorka 536. ▌ 2. 406). 357). a név nem maradt fenn. 84). királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. orvosi somkóró’. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. 380). ▌ 2. ▌ 3. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. 1783: Király dárdátskája (NclB. | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. 268). amely alulról felfelé elkeskenyedő. Növénynevek 75–77. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua.: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. kiráj-gyertya (Nyr. földi királydinynye’. MagyGyógyn. Melius alkotása. Növénynevek 65. J: ’Melilotus officinalis. 159). J: ’Verbascum thapsus. 1578: Király gyortya (Melius 146). 132). ném. J: ’ua. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. királygyertya alapján jöhetett létre. (Melius 95). királydárdácskája l. 159). Fűvészk. a névadás magyarázata. | király káposztája 1525 k. J: ’ua.: RMGl. 172). királyné káposztája N. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239). . a növények dárdaként állnak a réteken. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). A királygyertya a lat. pompás virágzata. J: ’Melilotus officinalis. királynéaszszony káposztájának gr. J: ’ua.’. A földi jelző magyarázata. királygyertya 1.’. || királyné asszony dinnyéje 1525 k.’. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. fehér aszfodélusz’. 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97).: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. J: ’Agrimonia eupatoria. a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. szöszös ökörfarkkóró’. lat. Fűvészk. „ſzára főldreterűlt” (Magy. feltűnő. (Veszelszki 144). J: ’ua. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). tüskés. | királyné káposztája N. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). és azért a királyé.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. király káposztája l. 280). 7: 381). N.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. szöszös ökörfark-kóró’. király nyila (Nyr. — N. — N. J: ’Tribulus terrestris. 1560 k. 1807: Királygyertya (Magy. 159). királygyertya (Szegsz. Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. 339). Marzell Tribulus terrestris a. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). messziről dárdához hasonlító formát mutat. J: ’Verbascum phlomoides. A szöszös ökörfarkkóró (2. 1520 k. királynéasszony káposztája (Varró 77). 182). J: ’Verbascum phlomoides. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). orvosi somkóró’. J: ’Eryngium campestre. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). molyhos ökörfarkkóró’. Királydárda (MagyGyógyn. J: ’Asphodelus albus. J: ’ua. Mollay. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. 1775: Király-fü (Csapó 239). 268). ▌ 3. a hastula regia szabad fordítása. közönséges párlófű’. ▌ 2. 1998: királydinnye (Priszter 525). Kxnigs kerÅen (Melius 146). királydinnye királyné asszony káposztája 1. A királyfű a R. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr.’. a termése gömbölyű. 1783: Király-fü- ve (NclB. a névadás magyarázata. mert a nagy.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. királyné káposztája (MagyGyógyn. Mollay.: RMGl.) királydárda neve a R. ang. king’s clover. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. || királynyila N. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása.: RMGl.’. mezei iringó’.’. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. 40: 104). 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. (Egészség Isten patikájából 9).

királyné asszony káposztája királynyila l. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). ang. J: ’Erodium cicutarium. hogy a virágok színe sárga. 263). ördögharaptafű’. Pantoufes de Marie. devil’s bit ’ördög harapása’. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn. hogy a ’mezei iringó’ (3. ▌ 2. A kocsord ismeretlen eredetű. 1807 e. J: ’Vaccinium myrtillus. a tüskés jelző magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A kócsagorr valószínűleg a ném. 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat.) szúrós. nagy sarkantyúka’. narancssárga. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. J: ’Consolida regalis. stork’s-bill ’gólyaorr’. J: ’Arctostaphylos. J: ’Aconitum vulparia. 35). TESz. pirosas. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). Fűvészk. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). szakny. Melius 410. Fűvészk. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó.-i nevek (kivágott gyökerű fű. kocsord 1577 k. királyné káposztája l. Genaust eupatória a. Genaust Succísa a. a királyi színnek felel meg. succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. kocsord a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 377). áfonya’. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. ném. kénkövesgyökér. orvosi kocsord’. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. Marzell Erodium cicutarium a. 96). sarkantyúvirág. medveszőlő’. J: ’Succisa pratensis. Szabó. Eupator király füve’ elnevezés is. ördögharaptaf ű.’.. 1783: Kukojza (NclB. a kénköves jelzőre l. Delphinium consolida a. eupatorium (< talán VI. Aconitum napellus a. AbbiſÅ. sz. J: ’Tropaeolum majus. 329). Fűvészk. 1807: Kukojtza (Magy. 362). A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). ördögharaptafű’. elharapottfű) mintájára keletkeztek. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. Reiherschnabel tükörfordítása. N. bürökgémorr’. király káposztája. ill. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). EWUng. de a névadásra hatással lehetett a lat. J: ’Peucedanum officinale. J: ’Peucedanum. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. fr. mezei szarkaláb’. Eupator király nevéből) név.) és ’mezei iringó’ (3. — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy.. a növény társneveit: angyalbocskor. amelyek szépsége királyi. 262). Muttergottesschucherl. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. A mezei szarkaláb (2. ném.-i eupatoria. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). Hasonló típusú névadásra l.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. a név a virág formájára utal.. J: ’ua. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. ném. sőt esetleg a ném.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. J: ’Succisa pratensis. kocsord’. 152).) népi elnevezés. 2. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). kokojsza 1. Herrgottsschühli.’.’. Ulrich 7. hogy a gyöktörzs vége olyan. — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. 200). succisa (< lat. farkasölő sisakvirág’. orvosi medve- . J: ’ua. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). kivirics l. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. Königskraut ’király füve. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. Marzell Aconitum anthora a. J: ’ua. 1807: Kotsord (Magy. kocsord a. Fűvészk.’. Vö. 329). 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). a névadás magyarázata. 200).) kisasszonypapucs nevének magyarázata. kisebbítőf ű l.: Kukojtza (Julow 258). 361). N.. J: ’ua. kisasszonypapucs 1. ▌ 2. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’.

N.koldustetű 245 konkoly szőlő’. vetési konkoly’. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. nemzetségnév. kokojsza a. kúkolj. egres. Ðzéllyelberzednek” (Magy. coácăţă ’alacsony ribizli. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. J: ’Tribulus terrestris. ▌ 4. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. Fűvészk. — N. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel.. N.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. konkoj l. N.’. konkáj (Nyatl 1: 15). | 1578: ’Agrostemma githago. к]кьл. kék búzavirág’. berzenkedik a. csicsis~. nagy bojtorján’. 326).). koriander koldus l.: ÅiÅania: concol (SchlSzj. Bettelläus tükörfordítása. 1783: Kóldus tetü (NclB. koma l. к]клица sz. koldustetű (MagyGyógyn. katibolha. kokojsza a. J: ’Centaurea cyanus. Ember és növényvilág 199). A konkoly szláv eredetű. vetési konkoly’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. beggar lice. 470). 126). J: ’Conyza. rom. szőrös virágfeje. Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. 17). J: ’Agrimonia eupatoria. 277). coácăză. Melius 395). konko. kankoj. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). konkó (OrmSz. földi királydinnye’. J: ’Cynoglossum officinale.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ▌ 2. idegen nyelvi megfelelőkre vö. ilyen nemzetség ma nincs’. J: 1405 k. TESz. közönséges ebnyelvűfű’. konkáj. örökzöld törpecserje bogyószerű. vö. ném. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. 276). J: ’Arctium lappa. ang. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr.’. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. konkoj (Péntek–Szabó. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. Az újgör. 1775: Konkoly (Csapó 141). harvest lice. | 1807: ’Agrostemma. ▌ 3. TESz. közönséges párlófű’. Fűvészk. szln. kankaj. kókolj.: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. kolandran l. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). A kokojsza román eredetű. áfonya’. 1807: Kóldústetű (Magy. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. piros terméssel.: ném. Marzell Arctium lappa a. 1807: Konkoly (Magy. Fűvészk. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 470) névből hozták létre. N. konka (MTsz. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. EWUng. a lat. J: ’Inula conyzae. (Barra 254).) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. Agrimonia eupatoria a.: TESz. vadóc) neve’.. vö. — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy..hv. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). 1775: Koldus tetü (Csapó 268).). hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. ▌ 2. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). or. EWUng. a név valószínűleg a ném. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. erdei peremizs’. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 1998: konkoly (Priszter 293). 324). Fűvészk. J: ’Agrostemma githago. кýколь ’konkoly’.). J: ’ua. szb. 470). ang. *kYkoljь . ruhához ragadó termés. 1578: Konkoly (Melius 63). kunkoj (ÚMTsz. N. szlk.). Fűvészk. konkoly | Agrostemma githago. Koldustetű (Jávorka 536). Bubeläuse ’gazfickótetű’. Pracherläuse. J: ’ua. 367). Vö.’. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. szőrféreg. a közönséges ebnyelvűfű (2. A földi királydinnye (1. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. ang. Fűvészk. 132). 470). beggar’s buttons ’koldus gombja’. 276. Fűvészk. 1405 k. J: ’ua. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn.-i conyza (Magy. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. 1998: vetési konkoly (Priszter 293). Fűvészk. 280). szakny. kúkoľ.. konka. blg. berzenkedik a. konkoly konkoly 1.

EWUng. 349). kopotnyik l. 1998: kontyvirág (Priszter 307). kereklevelű kapotnyak’. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. J: ’Saponaria officinalis. TESz. 419). másfelől pedig konkoj stb. (Melius 58). 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). a névadás alapja. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele. 91). foltos kontyvirág’. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. hogy a növény fűszerként használatos. 1664: Coriander (Lippay II: 18). 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn.). vagy inkább kopott-nyak” (75).’. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. tiszta zőldek. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. 278. hogy a kopott-nyak elnevezés jobb.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. 349).). 1841: kopottnyak (Barra 387). 1798: Koriánder (Veszelszki 172). TESz. sz. erősszagú zeller’. vége előtt.és fÍszeres könyvében”.: Kontyvirág (Julow. 1872: kopotnyákot gr. 520). A kontyosfű magyarázatára l.: RMGl. Jan. 1595: Coriander (Beythe 79). Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Carum carvi. hasonlóan a vetési jelző. szappanfű’. koriánder (Priszter . foltos kontyvirág’. A foltos/mocskos jelző a lat. XVI. 1998: koriander. kopar. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal.: Coriandrum (OrvK. Fűvészk. kontyvirág’. J: ’Arum maculatum’. kékvirág. Coriander (Lippay II: 20).). konkoly’ szava került át még a 10. Fűvészk. A konyhakömény összetett szó. az előtag arra utal. 1577 k. kömény. az utótagra l. kontyvirág. ill. J: ’Apium graveolens var. fejlődött. hogy a virág fehér. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). Fűvészk. az utótagra l.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. Kniezsa. zeller.: TESz. zeller a. amely kontyszerűen véd. 1673: kopottnyák (Com.) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. hogy a növényt fűszerként használják. A búza között termő körülírás Melius alkotása. fűszerkömény’. 520). a konkoly pedig arra vonatkozik. a konyha előtag jelzi. 191). | 1998: ’Arum maculatum. 40: 111). konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. EWUng. 25: TESz. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). magyarázata. koporsóvirág (MagyGyógyn. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. 1807: ’Arum. J: 1807 e. TESz. 85). Csapó József indokolja is a névadást azzal. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. J: ’Asarum europaeum. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. A kontyvirág nemzetségnév. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. a növény előfordulási helyére utal. EWUng. Kolandran (NclB. kapor koporsóvirág N. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). 1683: Kopottnyak (Nyr. foltos kontyvirág’. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. A legrégebbi alakváltozat a konkoly. vö. 1783: Kóriándrom (NclB. (TESz. A konyhazeller összetett szó. 520). 520). 265). A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. v. (Melius 89a).. SzlJsz. 1578: Colandran Coriandrum. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. Veszelszki Antal is érezteti „fa. fehéres buroklevele. J: ’Arum maculatum. Ö: sárkány~. 1807: Kontyvirág (Magy. zeller a. maculatum ’foltos’ fordítása. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. (Barra 161). kopor l. sz. hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. érthetőbb. Perpenia a. J: ’ua. Fűvészk.. 419). A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. kontyvirág 1807 e.. J: ’Arum maculatum. 47). graveolens.. és szívesen ültetik temetőkbe. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott.

A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. Fűvészk. 1807: Kosbor (Magy. — Vö. nyers’ < scabiēs ’rüh. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168). a nőszőfű névben). — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. coriandrum. a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. J: ’Orchis morio.: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. scabiōsus ’durva. gordon(~). — N. UEWb.’.koronafa 247 kotlóvirág 343). ol. J: ’Adonis vernalis. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kosbor’. κολίανδρον ’ua. kosbor’. J: ’Orchis morio. korpafű’. koleándert gr. 267). — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. EWUng korpa a. J: ’Orchis. kosmonynősző. som~. J: ’Lycopodium clavatum. a név magyarázatára l. coliandrum (< gör.. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. agárkosbor’. coriandre. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. kolandrán (Csapody–Priszter. Stendelwurtz’ (NéNy. ang. Bocksbeutel ’bakzacskó’. A kosbor a TESz. (ÚMTsz. coriandro. tavaszi hérics’.). som~lóhere. κορίαννον. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292).’. (Melius 154). ótvar. MNövSz. szenna(~). 26/8: 16. ballangó~. J: ’ua. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. J: ’Knautia arvensis. 1783: Kosborfü (NclB. var’) fordítása. 421).. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye.). J: ’Lycopodium. az agármony névben) + nősző ’növelő. dut~.. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. egérfark(~). 1998: kerti koriander (Priszter 343). ném. ném. sz. J: ’ua. kapcsos korpafű’. A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. Értekezések a Nyelv. A koriánder vándorszó. cukor~. katáng(~).) megrövidült változatával. a . pézsma(~). EWUng. kóró l. TESz. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. látványos koronája. Nxßxf× a. kotlòvirág (Péntek–Szabó.’. TESz. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. Fűvészk. jaj~. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). J: ’ua. — Ö: agár~. a TESz. coriander. Geschröt a. koszorú l. lencse~. kapocs a. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. fedelékes pikkelyekből” (Magy. TESz.: Kosbor (Julow 265). A korpafű szláv eredetű korpa (vö. 1807 e. mezei varfű’. 556). кориáндр. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. kosbor kosmonynősző XVI. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. Fűvészk. kosbőr l. ökörfark(~). Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. cicfark~ (→ cickafark). 107). varfű. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). vö. szerint ismeretlen eredetű. or. kapocs a. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). 556). kerti koriander’. campania~ kotlóvirág N. J: ’Orchis. seprű~ (→ seprűfű). a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. kosz.. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. 556). fr. J: ’Robinia pseudacacia. κορίανδρον. A koszfű a lat..és Széptud. 1998: kosbor (Priszter 440). 1577 k. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). J: ’Coriandrum sativum. bogáncs~. szamár~ (→ szamártövis). 869. scabiosa (< lat. 494). és az EWUng. agárkosbor’. Koriander. A lat. 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. a kosbor névben) + mony ’here’ (l. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). puncs~. korpa a. EWUNg. 1935: 184). 404). fehér akác’. Bockhode ’bakhere’. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l.’) átvétele.

: RMGl. 1405 k. steenkloover. 213). | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. MNövSz.). 1783: Kökény-tövis (NclB.: Acacia: kekyn (CasGl. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). 426). 426). köcsögfű N. 211). Ember és növényvilág 198). mert nem lesz kotló.’. 426). MNövSz. A tövis ma- . A kőgyökér a ném. közönséges kutyabenge’.” „Ne vigyük be. kum. kipcs. kökény Péntek–Szabó.: RMGl. Marzell Melilotus officinalis a. ▌ 3. kökönye (MTsz. nem tojik”. Idegen nyelvi példára vö. 373). tyúkszem.: RMGl. ▌ 2. a név magyarázata.). J: ’Polypodium vulgare. 1578: Kxkény fa (Melius 26a). — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. kőgyökér (MagyGyógyn. — N. Fűvészk. 1: 112). 164). kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145). kökén l.’. vö. A magyarba került török alak *kükän lehetett. A török szó a kök ’ég. kökäm ’kökény’. kökän ’szilva’.. (ÚMTsz. köcsögfű.’. kekiny. 211). Vö. valamint a növény kökény 1. 110). kikin-fa (MTsz. J: ’Asplenium ceterach.’. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). Ember és növényvilág 198. EWUng kotor a. őszibarack. kükin (ÚMTsz. J: ’Orobanche sp. J: ’ua. — N. Vö. „A tyúkok közé dobták. „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. 36). kotor 1902: ’söpör’). TESz. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn.’. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. gogan ’kökény’. hv. k(kín. J: ’ua. 2. köcsögfüvet gr. Steinklee tükörfordítása. tyúkvirág. kükény. J: ’Rhamnus cathartica. A kőhere a ném. a növény sziklákon fordul elő. me megláttya a tyúk.. 426). kökän ’szilva.: RMGl. J: ’ua. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. vö. AH. 1583: Kökény fa Prunus sil. Steinfarn ’kőpáfrány’. kotor a. 376). J: ’Melilotus officinalis. holl. 145). A kökény ótörök eredetű. 342).. hashajtó K[ökényfa] (Magy. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335). hogy a növény köves területeken fordul elő. cinus: kekenffa (KolGl. 110). köcsögfűnek gr. meggy’.).: RMGl. 132).kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. k(kény. csag. 1395 k. megszárított szára kőkeménységű. kükíny (Nyatl. vajvirág’. kőméz.: cinum: keken (BesztSzj. paprat od kamena. a névadás magyarázata. Marzell Polypodium vulgare a. — ~fa 1395 k. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. 163. 213). UEWb. gö=em ’kökény’. A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. orvosi somkóró’. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. varjútövis’. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. kökény’. ném. Növényszótár 22). J: ’Cytisus scoparius. J: ’Frangula alnus. hogy a növényből söprűt készítettek. kőfal 1911: kőfal (Cserey. kikín. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. J: ’Prunus spinosa. 2. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. 1430 k.: cirium: kwten (SchlSzj. kökönye (Csapody–Priszter.: cirius: keken fa (SchlSzj.. kökén.: RMGl. 376). oszm. (Clusius–Beythe 7: BotTört. 430) tükörfordítása.1: RMGl. — festő~fa 1813: festő. kökinye. 1470 k. kőgyökér N. ang. Steinwurze (NclB. közönséges édesgyökerű-páfrány’. jelentése ’söprű’ (vö. stone fern. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. a névadás magyarázata a termés kék színe. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26).). 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. kökönnye. Fűvészk. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335). A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. 342).). 1998: kökény (Priszter 470).: cinis: keken fa (BesztSzj. kőkiny. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). J: ’ua. Marzell Ceterach officinarum a. pikkelypáfrány’. kék’ szóból származhat. kininfa (Csapody–Priszter. J: ’ua. seprűzanót’. 347. a): RMGl. az elnevezés szemléleti háttere az. kőkény.

— sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). EWUng.. 1798: Sárga-kökörtsént gr. 426). J: ’Anemone nemorosa. Kükertz (Csapó 146). kökörcsin 1. MNövSz. — N. 103). ▌ 6. 380). 126). tavaszi kankalin’. 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). az előtagra l.: ’Pulsatilla sp. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). J: 1395 k. kökiny. kökörcsiny. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1783: Sárga Kükörits (NclB. | 1578: ’Pulsatilla grandis. J: ’ua. ▌ 2. | 1798: ’Primula vulgaris. amely hasonlít a kökény termésére.: ’Pulsatilla. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. 103). 50). scilicet latine primule veris (CasGl. J: ’Prunus spinosa.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse. ▌ 8. J: ’Orchis morio. kökércse (Péntek–Szabó. 1590: Anemone. 1470 k. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). J: ’ua. J: ’ua. kökörcsin’.: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl.’. kökinye. a): RMGl. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. a fa fekete bogyói erősen fognak. pulsatilla: Kékôrcz. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). kökény a. 426). kikirics (Péntek–Szabó. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). kikerics 1525 k. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). és festésre alkalmasak.. kökény. kökörcsin’. kikerics. kükörics (Csapody-Priszter. — N. J: ’Primula veris subsp. Fűvészk. kikirics. J: ’Pulsatilla sp. Kökörtyén (Csapó 146). A festő jelzőt az indokolja. 320). kökönye l. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. kökény gyarázó utótag arra utal. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. ▌ 7. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára.). molyhos ökörfarkkóró’. Fűvészk. | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). 19).) kökény nevének magyarázata az.: ’Pulsatilla sp.: Kökörtsin (Julow 259). tavaszi hérics’. J: 1798: ’Pulsatilla sp. ▌ 5. leánykökörcsin’. J: ’Verbascum thapsus. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a varjútövis termése is októberben érik. J: ’Pulsatilla sp. kökény a. Ember és növényvilág 198). — nagy~ N. kökörcsin’.). 1405 k. kökörcsin’. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. hogy a növény tüskés. 335).titipus: kikerchen” (BesztSzj.’.’. A varjútövis (2. 1807 e. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). kivirics (Csapody–Priszter.. veris. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. kökörcsin’.. kökény’. 1998: kikerics (Priszter 340). — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). 380). szártalan kankalin + Primula veris. ném. A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Adonis aestivalis. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). — N. Purgierwegdorn. „kiczin.: RMGl. kökörcsin’. nyári hérics’.’. 1775: Kükirtz. 426). kathartikós ’tisztító. agárkosbor’. ▌ kikerics 3. kikirics. 426). k(kercsin. berki szellőrózsa’. | 1807 e. a hashajtó jelző a lat. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter. J: 1775: ’Primula veris subsp. 382). tavaszi kankalin’. Ember és növényvilág 198). 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). J: ’Primula veris subsp. kükerc. 1595: kxkxrchin (Beythe 54).. || kikerics 1. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). ▌ 4. 426)... 295). kökercsin (ÚMTSz. cathartica (< gör. tavaszi kankalin’. tavaszi kankalin’.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. MNövSz. 360). 1948: kivisics. (Veszelszki 366). kukerc (MagyGyógyn.: RMGl. Ember és . ▌ 2. 1783: Fekete Kükörits (NclB. veris. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. N. MNövSz. TESz. J: 1405 k. ▌ 3.: . J: ’Adonis vernalis. 1395 k. 1775: KökörtÐin. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). J: ’Colchicum autumnale. kukerc. hogy a fekete bogyótermés. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. őszi kikerics’.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. veris. összetett szó.: RMGl. J: ’ua.

a névadás magyarázata.. — Ö: varjúkikerics.. J: ’ua. A kökörcsin ’Pulsatilla sp. maximum. a héricset ’Adonis sp. 427). 1430: feniculum: kwmen (SchlGl.) jelzőre l. kökörics. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. 360).) lett. J: ’Veratrum album. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. mintára jött létre (< lat. kikeri. MNövSz. „kiczin. őszi kikerics’. kikirícs. kökörcsin’ (1. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. autumnālis ’őszi’). or. J: ’Colchicum autumnale. ▌ 5. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). hogy ősszel virágzik. 6. ’molyhos ökörfarkkóró’.: RMGl. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. pipacskökörcsin. Genaust Cotylédon a. őszi kikerics. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč. kikirics.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. kakarics.. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. 5. 1783: Köldök-fü (NclB. őszi kikirics. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. Szabó. kikirincs. és az EWUng. Fűvészk. kökörics l. a név magyarázata. kökörcsfű (Csapody-Priszter. gyöngy~ kömény 1. kikarics. kenderkökörcsin. 427). — bé- . bablevelű varjúháj’.’.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. A köldökfű a ném. J: ’Adonis vernalis.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. 8. hogy a régi botanikusok. J: ’Sedum telephinum subsp. szártalan kankalin’. EWUng. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). гóлубь ’galamb’.). ’tavaszi kankalin. ’berki szellőrózsa’. küköritsvirág. ’agárkosbor’. J: ’ua. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. Marzell Adonis vernalis a. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. ’tavaszi hérics’. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3.. Ember és növényvilág 221). kik(rincs. kökörcsin a. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. 103). vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a).. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt.). hérics a. 376). Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”..’ (1. Melius 397.’. köles l. ’nyári hérics’. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp.) jelző Melius alkotása. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható. leánykökörcsin. 368). tavasszal virágzó kökörcsintől. kukurics. ’őszi kikerics’. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása. pl. fehér zászpa’. kukurícs (ÚMTsz.: fenicullinum: kemen (SchlSzj.). A TESz. virágzata halvány lilás. világoskék’. amely abban különbözik a lila virágú. 7. 3. *kükürč ’kékes’ átvétele. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. Anemóne a. — N.’. J: ’Foeniculum vulgare. a lat. 2.: RMGl. tavaszi hérics’. kükörtsin. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp.: RMGl. lat. szellőrózsa. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. édeskömény’. 428). rózsaszínes. J: ’ua. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. — kikericsfű N. zászpakikerics. kökörcsin köldöke l. Genaust autumnális a. igazolhatja ezt az. ▌ 4.). — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). kökörcsin a. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. голубóй ’égszínkék. kükörtsén” (TESz. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). J: ’ua.köldökfű 250 kömény növényvilág 221). 4. TESz.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. A kökörcsin török eredetű. Az őszi ’őszi kikerics’ (5.’.’. lókökörcsin. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe. 1405 k.

1783: Bétsi Kömény (NclB. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). ’fűszerkapor’ (6. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). keminym™g. Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre.’.’.: ’Carum carvi.). kumin. 351). mintára. J: ’ua. borsoskömény’. ▌ 5. közönséges édesgyökerű-páfrány’. vö. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. kúmina. 198). | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. Marzell Cuminum cyminum a. J: ’ua. Fűvészk. J: ’ua. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349).’.’. esetleg egy nyugati szláv R. 198). J: 1435 k. J: ’Cuminum cyminum. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). 351). fűszerkömény’. 1783: Erdei vad Kömény (NclB. A orvosi kocsord (3. | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). тмин. lat. közönséges ánizs’. ’orvosi kocsord’ (3. J: ’Peucedanum officinale. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. 377). 1664: Kxmény (Lippay II: 98). Römischer Kümmel ’római kömény’. J: ’ua. 427). a kő előtag talán a ném. A kőméz összetett szó. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB.’. Fűvészk. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). 191). | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn.) kömény neve a R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kemínym™g. 1783: Kömény (NclB. 349). lat. mint a méz. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. J: ’ua. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349). UEWb. kimimmag (ÚMTsz. J: ’ua. J: ’Anethum graveolens (convar. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. A kömény ’fűszerkömény’ (2. ’borsoskömény’ (4. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4.’. ófn. | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB.’. J: ’ua. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). ’közönséges ánizs’ (5. 273. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. 1435 k. 351). 351). a méz utótag finnugor eredetű. or.’.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. J: ’ua. hortorum).’. J: ’ua. ernyős virágzata.’. ir. ▌ 6. fűszerkapor’. 36). f#niculum ’kömény’ < lat. J: ’ua.’. 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). J: ’Polypodium vulgare. | 1807 e. Genaust foeniculáceus a. kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn.: RMGl. orvosi kocsord’. A névadás magyarázata.’.’. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). felhasználása (fűszernövények) hasonló. gör. 430). J: ’ua. J: ’ua.). f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. hogy a növény íze a borshoz hasonló. szln. Feldkümmel. borsoskömény’.). | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. Fűvészk. J: ’Cuminum cyminum. A kömény vándorszó. *kъminъ kerülhetett be. 351).’.). ném. gyökere édes. (Melius 49a). J: ’ua.: semlinum: kemin (SoprSzj. vö. 198). 1998: vadkömény (Priszter 451). A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben.’. J: ’ua. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. A növény termése a köményhez hasonlít. J: ’ua. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak. R.: Kömény (Julow 257). | vad~ 1578: vad keménnec gr. 1911: kőmiz páprágy (Cserey. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. kumīn. ▌ 4. 351). Kümmel. kümin. valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. 1998: édeskömény (Priszter 377). . hogy a növény sziklákon fordul elő. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. Marzell Polypodium vulgare a. Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’. J: ’ua. 1998: kömény (Priszter 328).’. 2. ▌ 2. TESz. 347). 558). kőgyökér.. kemímmag. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). A réti. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13).). kumil.’. EWUng. fűszer~. J: ’Pimpinella anisum. — Ö: disznó~. J: ’ua. 1807 e. 1807: Kőméz (Magy. konyha~. kőméz 1783: Kö-méz (NclB. cuminum. kömény’. — N.. J: ’ua.. Növényszótár 245). 198). κύµίνον. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. ném. | mezei ~ 1798: Mezei.’. hv. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). ▌ 3.). ném. Az egyiptomi. 128).’. J: ’ua. mezei jelzők létrejöhettek ném. 2. névadás alapja. 377). Vö. termése.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése.: ’Carum.

.: fraxinus: keres fa (SchlSzj.: Kőris (Julow 266).: ’Saxifraga sp. 416). (Melius 80a). Fűvészk. fraxinus ’kőris’) fordítása. Saxifraga (< lat. J: ’Tragopogon pratensis.’. közönséges aggófű’. magas kőris(fa)’.’. réti bakszakáll’. a magyarba a tör. 1500 k. J: 1807 e. kőméz. A névadás magyarázata. kőris(fa)’.). 1775: Köronto-fü (Csapó 89). A kőrisfalevelűfű lat. J: ’ua. J: ’Fraxinus excelsior. a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). ló~ szattyú (→ szattyú). az utótagra l. 1998: magas kőris (Priszter 378).: RMGl. csuv. saxum ’kő’. kőris(fa)’.’. 1783: Kö-rontó-fü (NclB. Fűvészk. A kőrisezerjó összetett szó. — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). J: ’ua. fraxinella (< lat. kürüč ’ua. kőrislevelűf ű l. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). J: ’ua.’. 1405 k. J: ’ua.). Escherwurtz ’kőrisgyökér’. 367). flowering ash. J: ’Dictamnus albus.’.: ’Fraxinus. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. | ~fa 1395 k.’. 211).: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). J: 1395 k.: RMGl. al~szőlő körmű l. TESz. kevriš vagy küirüč kerülhetett. a): RMGl. az előtag magyarázatára l. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). kőrüs-fa (MTsz. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). páfrány. bibircses kőtörőfű’. 336). europÀische Blütenesche. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266). nagyezerjófű’. 129). 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. 63). 31: 380: TESz.’. J: ’ua. tat. ló~lapu (→ lapu). 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. 261). J: ’Fraxinus ornus. mintára jött létre. 1783: Kö-rontó fü (NclB.’.).: ’Fraxinus sp. Körös-fa (NclB. 75/37). qoros aγas ’ua. bask. 1783: Körontó-fü (NclB. nagyezerjófű’. J: ’Fraxinus sp. 429). 63).’). J: ’Parietaria officinalis. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. J: ’ua. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). J: ’Dictamnus albus. J: 1577 k. J: ’ua. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. közönséges falgyom’. — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). — Ö: manna~. saxifragus ’követ törő’ < lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — N. ▌ 4. J: ’ua. kőtörőfű’. az előtagra l. J: ’ua. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre.’. vö. 366). EWUng.’. réti legyezőfű’. J: ’ua. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). 1577 k. kő- kőris 1. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz.’. a lat.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. 340). 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF.). 1578: Kx ronto f×nec gr. kőrisfalevelűfű körmös l.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. kavçrçś.. vö. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. ezerjófű. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378).’. J: ’Physalis alkekengi. 1783: Köris-fa. A kőris ótörök eredetű. 284/26).: RMGl. 261). | 1807: ’Fraxinus. J: ’ua. Fűvészk. 367). ▌ 2. mannakőris(fa)’. J: ’Senecio vulgaris. göris.kőris 252 risfalevelűf ű. J: ’ua. kőris(fa)’. 1577 k. kőÝricsfárol (ÚMTSz. bábakalács~ zekas alkotása. ném. kérisfa (NyK. J: ’Saxifraga granulata. Marzell Dictamnus albus a. 1807: Kfrisfa (Magy. 210). 1775: Körontó-fü (Csapó 215). kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. 257). bibircses kőtörőfű’. kőris(fa)’. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). frangere ’törik’) mintájára jött létre. ▌ 5.. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). karacs. az utótagra l. 366). 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). J: ’Filipendula ulmaria. ▌ 2. 212). zsidócseresznye’. || kőris 1807 e. ▌ 6. ném. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. Fűvészk. | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). | 1775: ’Saxifraga granulata. qorïčagač ’kőrisfa’.’.. A néva- . hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. ang. A kőrontófű a lat.: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. al~.’. kavrçś ’ua. ▌ 3.’. körfény l. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). J: ’ua.

a szőlő magyarázó utótagra l. J: ’Gratiola officinalis. Steinbrech (NclB.’.. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. 430). ▌ 2. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. sziklás helyeket. a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. burján. Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. vörös áfonya’. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. 603). J: ’Calendula officinalis. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Asplenium ruta-muraria. A kőfaliruta a lat. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. Genaust saxícolus a. ang. J: ’Asplenium ceterach. gólya~. Fűvészk.’. 491). orvosi körömvirág’. A bibircses kőtörőfű (2. ezért azt tartják róla. stonerue. holl. hogy vesekő ellen hasznos:. Marzell Asplenium ruta-muraria a.) vereskőrontófű neve a ném. 1948: kőruta (Halmai 10). || köviruta 1525 k. 322). illóolaj készül belőle). 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). rúta-murária a. J: ’ua. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. medve~. ném. a ruta előtagot változatlanul átvették. a növényt köszvény gyógyítására használták. 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). Steinraute részfordítása. Vö. 1911: kőruta (Cserey. J: ’Calendula officinalis. 1783: Köfali Rúta (NclB. A ruta utótagot azért kapta a növény. körömke (MagyGyógyn.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. köviruta valószínűleg a ném.. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. kánya~. szakny. és fövény ellen nagy Principalis.’. disznó~. és a’ vese-kf miatt fanyalognak. A köszvényburján a ném. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). a névadás alapjára l. Gichtkraut fordítása. J: ’Vaccinium vitis-idaea. Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. steenruit. a zsidócseresznye (4. kőtör. Növényszótár 22). kövi fodorka’. J: ’ua. kőrontófű köröm l. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). feketeszőlő (→ szőlő). kőfal. és a növény kedveli a köves. 1783: KöÐzvény-fü (NclB. 384).-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. köszvényfű 1. A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve.’. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). A növény kőfalakon. borban igyák. J: ’ua. 1798: . A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. 1783: Kövi rúta (NclB. körömvirág. farkas~. 322).) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). varjú~ körömke N. kőrontógyökerűfű l.körömke 253 köszvényfű körte l. 367). hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. A névadás magyarázata. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kőruta 1. A kőszőlő a ném. macska~. 430). mert levelei hasogatottak.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6).: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. 128). bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). 1775: Közvény-fü (Csapó 125). szamár~. süvöltény~ körtvély l. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). rontófű. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). ló~. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. kőrutabordalap l. a kő előtag valószínűleg a növény R. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). A réti legyezőfű (6. orvosi csikorgófű’. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. idegen nyelvi megfelelőkre vö. a növény sugárvirág része (sárga festék. Az utótagra l. 1775: Köfali ruta (Csapó 231). orvosi körömvirág’. Genaust Rúta a. Marzell Gratiola officinalis a. A kőruta. esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. pikkelypáfrány’.

Fűvészk. bablevelű varjúháj’. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. kőtörőfű’. 371).’. Genaust crássus a. A köszvénymenta a lat. ang. Kresse ’zsázsa’ átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. avagy ſáſa-f×vet gr. sarjhagymák fejlődnek. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. nadály közökörnyelvf ű l. Christophskraut. J: ’ua. J: ’Sempervivum tectorum. köszvényf ű ter 493). Diószegi–Fazekas alkotása. A kristóffű a ném. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125).) a lat. hogy a növényen kis bibircsókok. J: ’Mentha pulegium. J: ’ua. 2. Marzell Aegopodium podagraria a. tavaszi kankalin’. csillaghúr középnadályfű l. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). A kres a ném. kalincaínfű’. lat. || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. Fűvészk. holl.) a ném. veris. ném. 1783: Kövi ró’sa (NclB. jichtkruid. 1813: Köszvényfű (Magy. szem’) mintájára jött létre. Növényszótár 5). köves l. Marzell Sempervivum tectorum a. 1998: köszvényfű (Priszter 292). A csombormentával (2. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. goutwort. J: ’Primula veris subsp. szakny. 386). Genaust podagrária a. granulata (< lat. J: ’Saxifraga. A köszvényfű a ném.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). Steinrose tükörfordítása. Christoffelskraut. Fűvészk. J: ’ua. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). ökörnyelv kres 1664: Kreſt.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. bibircses kőtörőfű’.’. J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. Fűvészk. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták.-i podagraria (< lat. bibircsók a. 263). 1783: Kövér fü (NclB. köszvényfű (Péntek–Szabó. 1911: Kristóffű (Cserey. Kristóf a pestises betegek védőszentje . vízitorma’. frangere ’törik’) tükörfordítása. kőtörőfű l. Gichtkraut tükörfordítása. TESz. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). vö. kövirózsa’. Kres. R. J: ’ua. (Lippay II: 26). Gichtkraut tükörfordítása. 1998: kövirózsa (Priszter 501). J: ’Actaea spicata. EWUng. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). köszvénymenta. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. a lat. J: ’Mentha pulegium. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. csombormenta’. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). J: ’Aegopodium podagraria. podagrafű’. Ember és növényvilág 199). crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. grānum ’mag. goutweed. saxifragus ’követ törő’ < lat. Craſſula (< lat. 368). 377). kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). 341). csombormenta’. 130). arra utal. Brunnenkresse.’. J: ’Sedum telephinum subsp. Kristofeleskraut tükörfordítása. fr. herbe aux goutteux. A kőtör nemzetségnév. A névadás magyarázata. Saxifraga (< lat. Vö. A kövirózsa a ném. J: ’Orobanche alba. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). a növényt köszvény gyógyítására használták. 1807: Köszvényfű (Magy. J: ’Ajuga chamaepitys. A kövérfű a növény R. maximum.) is köszvényt gyógyítottak. J: ’Saxifraga granulata. saxum ’kő’. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. a fű magyarázó utótag. ném. ▌ 2. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. R. 265). kőrontóf ű. bibircsók a. ▌ 4. Gichtkraut. N. a kalincaínfüvet (1.) és a fehér vajvirággal (5. a csombormenta magyarázatára l. 209). kőtör 1807: Kftör (Magy. ▌ 3.’. A névadás magyarázata. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). fekete békabogyó’. kőruta középcsillaghúr l.. és Szt. ▌ 5. fehér vajvirág’.. a rózsa utótag magyarázata. hogy a növény felépítése rózsaszerű. köviruta l. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. a névadás oka.

pl. ricinus’. veris. paraj. vö. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. kukucskálnak ki. krisztustenyere. N. A krisztuskeze. kövér porcsin’. 425). A kútfű egyedi adat. Christuspalme ’Krisztuspálma’. bokor alatt ~ kukerc l. kunrépa 1798: Kún-répának gr. — N. kakukkvirág kulcsa l. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). J: ’Helleborus niger. 2. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. ném. erdei ciklámen’. A Krisztus-virág a ném. Vö. 385). Melius alkotásai (Melius 82a). kukicska a. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197).: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. c): RMGl.). ang. Szent Péter kulcsa. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. A répa utótagra l. a névadás magyarázata nyilván az. csuklyafű kukojsza l. A névadás magyarázata. kút l. J: ’ua. J: ’Primula veris subsp. J: ’Portulaca oleracea. karácsonygyökér. Szabó. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris.: ’bizonyos fajta gyógynövény. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. héja~. ang. konkoly kunkorgó l. A névadás magyarázata.’. kunkoj l. hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. kukucskál a. 374). karácsony táján már virágzik. 147. Christmas-flower. Marzell Colchicum autumnale [8] a. isten~. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). (Veszelszki 185). kulcsvirág (ÚMTsz.). régi. kutyabenge (SzegSz. Vö. Melius 381.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. Marzell Actaea spicata a. kukucska (MagyGyógyn.). palma ’tenyér. a lat. kukucsk™ (ÚMTsz. kukicska (ÚMTsz. J: ’ua. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. EWUng.’. héja~mácsonya kukucska 1. 209). 178). A Krisztus-pálma a lat. Fűvészk. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). illatos virágfejlődés lehet. Christblume tükörfordítása. fekete hunyor’. vénuszhaj’. — N. ÚMTsz. tavaszi kankalin’. J: ’Frangula alnus. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. A névadás alapja. közönséges kutyabenge’. a névadás magyarázata a korai. mohos források oldalán fordul elő. Krisztuspálma. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kukucskál a. A kukucska ’fehér akác’ (2. újra emlékeztető karéj látható. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. A kulcsvirág a ném. kunrépa. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). J: ’Colchicum autumnale. ricinus’. 256).. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . J: ’Ricinus communis. az utótagra l. őszi kikerics’. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. Vö. kökörcsin kuklásfű l. J: ’Ricinus communis. krisztustenyere és istentenyere a lat. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. 1813: kún R[épa] (Magy.). késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ötujjúfű. kukukvirág l. N. még csicsiskoma. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. TESz. fehér akác’.). || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. hogy a növény nedves helyeken. Fűvészk. hogy a leveleken 5 nagyobb. ▌ 2.. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). a névadás magyarázatára l. 2. disznórépa. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). hogy a növény Krisztus napján. Fűvészk. Schlüsselblumen tükörfordítása. A kunok paréja Melius elnevezése. Marzell Helleborus niger a. J: ’Robinia pseudacacia. Vö. kucorgó l. J: ’Cyclamen purpurascens. J: 1540 k.

1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. ▌ 2. kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. madárberkenye’.’. őszi kikerics’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. közönséges kutyabenge’. borostyán. ▌ 2.’. farkashárs’. 373). A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. 2. hogy a növény illata büdös. kutyabogyó. nagy útifű’. ▌ 2. kutyanyelvűfű 1. az előtagra l. a név a növény haszontalanságát jelzi. büdös pipitér’. Fűvészk. törékeny. csucsor’. közönséges csillagpázsit’.). kutyafa (SzegSz. Péntek–Szabó. a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. R.Tseresznye (Magy. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. kutyakapor 1. kutyaborostyán N. J: ’Prunus padus. a növény R. 38). a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. J: ’Cynodon dactylon. — N. ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. hound’s berry ’kutyabogyó’. Gramen caninum (NclB. az utótag magyarázatára l. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1.). zelnicemeggy’. Ember és növényvilág 198. A kutyacseresznye a ném. 2.) magyarázatára l. kutyacseresznye 1. Fűvészk. 79: 116–121). J: ’ua. 45). gramen ’fű. lat. azt. Ember és növényvilág 227). 178). — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn.). a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. Marzell Colchicum autumnale a. 1783: Kutya Kapor (NclB. J: 1798: ’Solanum nigrum. Hundsbaum tükörfordítása. Ember és növényvilág 198). A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. kutyaborostyán (ÚMTSz. J: ’Lycopodium clavatum. mérgező bogyótermése. kutyadöglesztőfű N. J: ’ua. 377). hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. A kutyadöglesztőfű a ném. ang. nyári hérics’. A névadás magyarázata. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). J: ’Frangula alnus. kutya bojó (ÚMTsz. ÚMTsz. vö. kapcsos korpafű’. A kutyafa a ném.) az ebnyelv mintájára jött létre. J: ’Sorbus aucuparia.). A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. 374). Hunds-Elſebeere részfordítása. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). hondjeshout. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. fekete csucsor | Solanum. piros termése. hogy mérgező. kutyafa. 393). vad – v. . benge. 419).kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). A kutyaborostyán összetett szó. az utótagra l. kutyakapor (Péntek–Szabó.). A névadás alapja a növény értéktelen. 50). J: ’Cynoglossum officinale. 1758: kutyafa (SzT. kutyapázsit (MagyGyógyn. — N.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. kutyalánc (MagyGyógyn. ’madárberkenye’ (2. — N. idegen nyelvi megfelelőre vö.) jelentéktelenségére utal. 1807: Kutyafa (Magy. idegen nyelvi megfelelőkre vö. neve frangula (< frangere ’törni’). J: ’ua. J: ’Daphne mezereum. hogy a fa hitvány. 125: 428). — N. 7: 679). 1807: kutya –v. dogwood. holl. 328) (< lat. Ember és növényvilág 198. Marzell Frangula alnus a. 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). ang. ném. farkasbors. J: ’Plantago major. Marzell Daphne mezereum a. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. A kutyabenge összetett szó. 281). Fűvészk. 296).. N. ÚMTsz. földön szétfutó jellege. | 1813: ’Solanum nigrum. J: ’Anthemis cotula. J: ’Colchicum autumnale.’. közönséges ebnyelvűfű’. kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). ill. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. farkashárs). Elymus repens’ a lat. Fűvészk. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). fekete csucsor’. N. gyep. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. A kutyalánc a ném. ebkapor. Hundsbeere ’kutyabogyó’. J: ’Adonis aestivalis. kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. Diószegi–Fazekas alkotása. gerézdes . 1813: Kutyabogyó (Magy.

. J: ’ua. — N. J: ’Taraxacum officinale.. farkaskutyatej’.’. A kutyarózsa a késő lat. a tej utótag magyarázata. lat. kutyarózsa 1. kynós ’kutya’.-i cynapium (< gör. | 1998: ’Euphorbia.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. 1: 571.). Idegen nyelvi megfelelőre vö.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. lat. fekete csucsor’. ký#n. lat. lat. J: ’ua. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. Cynodon (< gör. canis ’kutya’) tükörfordítása. jövevényszavunk. Ember és növényvilág). A kutyaperje valószínűleg a lat. ezek a növények szintén fehér. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116).’. J: ’Aethusa cynapium. MNövSz. J: ’Elymus repens. J: ’Chelidonium majus. 328). kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. dog-rose. J: ’Euphorbia lathyris. . ang. A névadás alapja a növény haszontalan. kutyatej | Euphorbia cyparissias. J: ’Adonis vernalis. canis ’kutya’) fordítása. Az utótagra l. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz.. 86: 441).. || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211).’. ▌ 2. 104). 1: 860. — sárga~ N. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). Hunds-Petersilie tükörfordítása. A kutyaszőlő a ném. J: ’ua. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). J: ’Rosa canina. Ember és növényvilág 218). Hundswein tükörfordítása. ▌ 2. A tavaszi hérics (2. odoús. farkas-~. J: ’ua. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. apium ’petrezselyem’). ebagyar). 1998: kutyatej (Priszter 372). Ember és növényvilág 198). | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). kutyarózsa (Péntek–Szabó. J: 1798: ’Euphorbia sp. TESz. perje. 349). hitványságát jelzi. SzegSz.’. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. canis ’kutya’) fordítása. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). 375). mindkét növény szárából nedv folyik. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. a lat. ném. — Ö: eb~. SzamSz. Genaust cynápium a. kutyaszöllö (ÚMTsz. Hundspeterlein (NclB. Vö. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. vö. gramen ’fű. 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). kutyatéÇ (Péntek–Szabó. 114). keserű tejnedvet tartalmaznak. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. TESz. canénus ’kutya-’ melléknév. N.). gyepűrózsa’. Hundrose. 1998: kutyarózsa (Priszter 483). J: ’Solanum nigrum. ebzeller. 198). N. kutyatej’. tejesfű. gen. nyelv hatása sem. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). kutyaté. a kutya előtag a növény értéktelenségét. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. Marzell Aethusa cynapium a. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. ký#n. rosa canina (< lat. kutyabogyó. Péntek–Szabó. kynós ’kutya’.’. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés.. 328) (< lat. ha leszakítják. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. vérehulló fecskefű’. pázsit’. J: ’ua. közönséges tarackbúza’. canénus ’kutya-’ melléknév. J: ’Euphorbia sp. kutyatej (Csapody–Priszter. Gramen caninum (NclB. pitypang’. Fűvészk. hasindító kutyatej’. szakny.) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. 2: 126. odóntos ’fog’) is hatással lehetett. Genaust canínus a. 349). kutyatej’. kutyatej (MagyGyógyn. szőlő a. Nyr. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). vö. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. ádáz’. gen. Ember és növényvilág 218). kutyaszőlő (SzlavSz. gen. lat. ill.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. rosa ’rózsa’. Marzell Solanum nigrum a. a névadás magyarázatára l. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. ebgyógyítópázsit. ▌ 3. Vö. 1783: Eb ró’sa (NclB. gyep. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. tavaszi hérics’. sárgakutyatej (Péntek–Szabó. de nem zárható ki a lat. | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). A kutyatej ’pitypang’ (2. 125: 424. 44). N.

kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. 2. zelnicefa. vetési oroszlánszáj’. lat. kükiny l. kutyóka l. Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A kutyatök a ném. büdös gönye’. ebfejűfű. Hundskürbis tükörfordítása. cucurbita canina. 31: 139. Marzell Bryonia a. zelnicemeggy’. kerti oroszlánszáj’. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre.. kökény kükerc l. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. 23: 423). kutyatök (Nyr. kutyócska kükény l.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). J: ’Bryonia alba. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. Vö. 51: 15. kökény . Nyr. A kutyazelnice összetett szó. kökörcsin kükin. J: ’Antirrhinum majus. J: ’Prunus padus. 16. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). az utótagra l. J: ’Misopates orontium. a névadás magyarázata. Fűvészk. 394).

szappanfű’. | 1807 e. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. laboda (MagyGyógyn. gólya~.: TESz. elsősorban a libatop. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). J: ’Chenopodium vulvaria. Csapody–Priszter. Fűvészk. has~fű lajtorjatüske N. лoбoдá ’ua. lámpa l. 2. vasfű’. lator koldus ~a sebesítő f ű. 2: 702). ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése.). 115).L láb l. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. A laboda szláv jövevényszó. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele.: ’különféle nagy levelű növények neve. kakas~. — N. vörös libatop’.) népi név. EWUng. vö. laboda 1. 115). a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. pitypang’. vö még tüskefa. labogya. csóka~. TESz. A laboda ’bojtorján’ (2. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. 324). béka~. лóбода ’libatop’. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. holló~. A lajtorjatüske népi név. J: 1395 k. 1807 e. hogy a növény őszszel elszárad. harang~. ▌ 3. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve.. daru~. lobòda ’Atriplex’. J: ’Arctium lappa.’ (TESz.: lab moſo fweth gr. galamb~gólyaorr. 377). A lámpavirág népi név. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. 1807: büdös Laboda (Magy. A névadás magyarázata. A névadás magyarázata.’.. Fűvészk. lakat a. szarka~. nagy bojtorján’.: RMGl. farkas~. N. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). liba~. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön.). büdös libatop’. éjjeli~ lámpavirág N. szb-hv. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. N. a névadás magyará- . lobodo (CsángSz.: bleta: laboda (BesztSzj. J: ’Chenopodium rubrum. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. 2. lakatfű (MagyGyógyn. 1807: ’Chenopodium. varjú~ lábmosófű 1577 k. 345). J: ’Eryngium campestre.. J: ’Taraxacum officinale. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. spenót. loboda (ÚMTsz. J: ’ua. a növénynek is nagy levelei vannak. 377).: Laboda (Julow 256). EWUng. J: ’Saponaria officinalis. 405/12–13). tajtékzófű. ▌ 2. MNövSz. 257). or. J: ’Verbena officinalis. MNövSz. lámpavirág (Csapody– Priszter. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. galamb~. 223. blg. loboda. bojtorján elnevezése’. A tajtékzó jelzőre l. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. bárány~virág (→ bárányvirág). laboda lágyító l. hogy a növény gyökerét szappanként használták. lajtorja tüsök (MagyGyógyn. réteken át. lakatfű N. TESz. labogya l.). лебедá. lakat a. borjú~fű. (OrvK. 182). szlk. oroszlán~. lúd~. libatop’. a fű magyarázó utótag. A lábmosófű magyar alkotás. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54). tyúk~. 1395 k. A lakatfű népi név. mezei iringó’.

közönséges acsalapu’. J: ’Arctium sp. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Marti Lapu (NclB. 377). J: ’Ranunculus flammula. nagy bojtorján’. szártalan bábakalács’. 448).lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés. (Csapó 190). vö.’. az az. Szabó. Fűvészk. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). lány l. 416). A névadás alapja. J: ’ua. vngula caballina: Edes lapu.’. J: ’Petasites hybridus. J: ’Dipsacus fullonum.: RMGl. a lat.’. | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr.: RMGl. MNövSz. 1096). ▌ 2. J: ’Physalis alke-kengi. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). gyermek~f ű. árva~haj lap l.’. vag. J: ’ua.’. bölénylapu (→ bölény).’. 115). 2. J: ’ua. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). 448). piros csészék veszik körül. 416). hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni. 609/21). kutya~ lapu 1. Az égető lángosfű Melius alkotása. 1775: Nagy lapu (Csapó 151). | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). ▌ 5. J: ? ’Tanacetum balsamita. J: ’ua.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. (Melius 11a).’.’. J: ’ua. J: ’ua.: RMGl. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164).: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. J: ’ua. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). 448). | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. nagy Lapunac gr. | keserű széles~ 1813: keserű. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. Vö.: RMGl. J: ’Arctium minus. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott. égetfk. vel.’. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). 416). J: ’Tussilago farfara.: lappa: lapow (BesztSzj. ▌ 6. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. ▌ 4. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). J: ’ua. A névadást Veszelszki azzal indokolja. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. J: ’Arctium lappa. máriatövis’. J: ’ua.’. hólyagszerű. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. 1395 k. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). brusztujlapu. 288/8). — tejes~ 1577 k. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). és mindnyájan tsipfsek. J: ’Carlina acaulis. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. ang. ▌ 8. J: ’ua. ▌ 3. 1998: martilapu (Priszter 529). J: ’ua.’.’. J: ’ua. borda~ lapi l.’.: RMGl. Boldogasszony tenyere’. 412). | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. martilapu’.’. 448). Égetx langas f×” (Melius 175).: keſerw lapu (OrvK. kis bojtorján’. bojtorján’. 592/5). J: ’ua. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a)..’. és ſzárítók. 1998: lampionnövény (Priszter 454). Fűvészk. éjjelilámpa.’. || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). nádralapu lánc l. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. takácsmácsonya + erdei mácsonya’. 455). — édes~ 1590: Tussilago. ném. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a).: lappa: lapho (SchlSzj. J: ’Silybum marianum. széles L[apu] (Magy. 2. 1775: Édes lapu (Csapó 164). lanternplant. 378). békaboglárka’. Laternenpflanze. J: ’ua. szakny. lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. zsidócseresznye’. 448). 1783: Édes Lapu (NclB. mostoha lapu (SzikszF.’. Fűvészk. J: ’ua. ▌ 7. 448). 1807: keserű Lapu (Magy. Melius 438. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). — fehér tövises~ 1577 k.’. | keserű~ 1577 k.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164). 127).: RMGl. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175).’. | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). 1405 k. | keserű~ . — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151).’.

tüskések. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). elvetemült’ (első megjelenése: 1575). szamár~. keserű széles jelzői a levél formájára. mezei iringó’. töviskéslapu neve a lat. ▌ 9.) igen széles levelű keserű. atracél(~). lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. tövisses L[apu] (Magy. a lator jövevényszó. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. marti~szattyú. a nagy jelző lat. 378)... hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. szln. J: ’Onopordum acanthium. A martilapu (7. vö. J: ’Ranunculus flammula. ill. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. Genaust Dípsacus a. J: ’Ranunculus sceleratus. selyem~. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. lopúch ’nagy bojtorján. vö. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. ill. Lappa maior (Melius 40a). hogy a növénynek tüskés. TESz. vö. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). szlk. tüskés. 378). — Ö: acsa~.) jelentésben. A szártalan bábakalács (2. a névadás magyarázata. bogáncsszerű termésük van..). tüskés levelű növény. Fűvészk. 2. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. a lókörmű jelző magyará- zatára l. a mart 1395 k. dípsa ’szomjúság’) fordítása. magyarázata. A máriatövis (4. békaboglárka’.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. mintára jöhetett létre. 382). Szent Ilona ~. bojtorjánszerű termése van.’. bölény(~).) bogáncsra emlékeztető. bogáncsra emlékeztető termése van. a lator jelentése ’gonosz. ▌ 10. TESz. A lapu szláv eredetű. EWUng. Vö. útilapu’.. medve~. A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. Ezerjófű 82). fehértövis. A Boldogasszony tenyere (3. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×. J: ’ua. Csapó alkotása. lapu a. 733).) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. A nagy bojtorján (1. a növényeknek általában nagy méretű levelük. sebesítőfű.’.: Keserw lapu (SzegSz. keserűlapu (Szabó–Péntek. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. keserű. ízére vonatkoznak. Fűvészk. dipsacus (< gör.) tejes jelzője arra vonatkozik.. A lapu 1395 k. keserű nagy. — N.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. A szamárbogáncs (10. || latorkoldus 1. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. gömb alakú bokrot nevelő növény.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. lator a. J: ’ua. J: ’ua. lapúh ’martilapu’. hogy a növény csipkés. A növény levelei fehéren márványosak.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. A nagy bojtorján (1. a növény tőlevelei nagyok. torzsikaboglárka’. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). lapu a. Lappa minor utótagjának fordítása. A è-val. sulyom~. boldogasszony~. hogy a növény leveleiben megáll a víz. dipsakós ’cukorbetegség. 131). A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. az átadó nyelv vitatott. úti~. dípsakos. A mezei iringó (9. kis. ernyős fürtben álló akaszkodó. nádra~. apró jelzője a lat. A fehérhátú. hagyma~. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). a mezei tövises jelzők magyarázata. J: ’Eryngium campestre. . szamárköröm. tövises. mart a. A latorkoldus. a ném. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. A martilapu ’vízparti lapu’.) mezei tövises. sz. 2. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). keserű~bojtorján. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. bogáncs~. tészta~. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). töviskés magyarázatára l.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. vagyis parti” (Veszelszki 216). J: ’ua. a levelek sokszor tüskések. lat.’.) nagy. EWUng. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. ▌ 2. lator a. szamárbogáncs’. I. mart a. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. A közönséges acsalapu (8. brusztuj~. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). 346).’. szőrös termése van. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása.

leander a. a földi jelző megkülönböztető szerepű. J: ’Berberis vulgaris. J: ’Nerium oleander. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). TESz. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). oleandro ’leánder’. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). laurus 262 leánysom laurus 1. 426). a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. EWUng. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. lányeper. 364). 1998: leander. Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal.) földi laurus nevének magyarázata szintén az. J: ’ua. amely fiatal lányok színe. A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. leánykökörcsin’. ▌ 3. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). oleander átvételeként mutatható ki. 381). — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. 1867: leánder (TESz. A leánder bécsi német eredetű. ▌ 2. ol. J: ’Ruscus aculeatus. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. lejányep9r. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. a lat. Melius a lat. a név latin mintára jött létre. Növényszótár 5). J: ’Laurus nobilis. szúrós csodabogyó’. 836. J: ’Pulsatilla pratensis subsp.). | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). Genaust lauréola a. J: ’Adonis vernalis. lat. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. sóskaborbolya’. Az európai ny