A magyar gyogynovenyek neveinek torténeti etimologiai szotara

A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. illetve (szárított) növényi részek. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. hideg lelxknec. Pl. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. sárgaság. századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. SÅeękfwet. à gyomorból nyalat ki ºz. 293/11): „Fekete gÿopart. a kálmos. de vannak különféle javallatok himlő. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK.-i OrvK. A XVI. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. A két legjelentősebb XVI. bélbetegségek. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. csömörlés. fűszerek: a maszlag. a ricinus. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. T×dxt Mellyet. spinosa’. tüdővész. ficaria’.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. bolondozóknac. a beléndek. vęrt tiſÅtit. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. pestis gyógyítására . mint az aloé ’Alo(’.). rüh.). sz. a sáfrány stb. Has fayáſſoknac. és à kęléſre. „hagymáz”. Gutta ºtxknec. SÅepÅqlqt. hasfájás. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. sz. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. sz. fonnÿaÅ megh vÿÅben. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. de ma már ismert gyógynövények. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. az olajfa.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. a gránátalma stb. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. gyógyítására szolgálnak. orbánc. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. Kórſágoſnac. emésztési zavarok. Pl. égés. hurutos betegségek. századi füveskönyvben (Melius 1578. A XVI. csuklás stb. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). „Ha borban meg áztatod az Hunyort. borban iſÅod gyakorta. mellfájás. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. pokol varra kxtxd. XVI. a bábakalács ’Carlina acaulis’. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. lépfene.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. a füge. a szenna ’Senna’. „torokgyík”. Azok a növények. részben csak később kerültek Európába. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. 293/17). számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl.

à Tet×t. 92). századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. megjelennek a nemi vágy szabályozását. toroknak. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. köszvény. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. Pl. gyakran iſÅod. elmérgesedett sebek kezelése. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. tetű. nehéz vizelés. Melius 55). Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). pókcsípés kezelése. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. 129). vęrét ki tiſÅtittya. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. méhben meghalt magzat eltávolítására. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. Pl. A vize penig Póknak. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. csepegő vagy nem csepegő vizelet. és a XVI. tökösség ’heresérv’. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. Melius 55). Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. reszketegség tűnik fel. 41). Az orrnak. vasak. női és férfimagtalanság gyógyítására. Pl.és női hiúságot legyez- . kígyóharapás. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. szédülés. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. kígyók. csonttörések. „Ha à Varadiczot. Pl. gyíkok. rüh és bélférgek irtása. békák. születésszabályozásra. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). emlőbetegségekre. megmérgezett emberek védelme. sebes szájak. mérges állatot el ºz. darázs-. lidérces betegség. sebbe tört nyilak. fülnek.12 is. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. Az idegbetegségek közül fejfájás. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. Pl. 471). tövisek eltávolítása. kelések. A meg hólt gyermeket. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. álmatlanság. fájó fogak. görcsös állapotok. „Hÿmlqrql” (OrvK. A XVI. csökkentését célzó javallatok. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. A XVI. a szeméremtest betegségei. serkentését. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. méh-. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. ad megh ÿnnÿa. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. farzsába. Magas a nőgyógyászati esetekkel. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. 51). ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. bogarak okozzák (Szabó. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek.

század végén jelent meg két. A neves németalföldi botanikus. de szerepel az arcbőr finomítása. századbeli orvosbotanikusoknak. Növénynévadás a XVII. Szemben a korábbi. sérvmetszők. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. bábák látták el. borbélyok. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. Fiveskönyv (Németújvár. [később] Bécs. század közepéig kell várnunk. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. hajfestő szerek. 1595) című műve. javasasszonyok. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. I–III. 1588) és Beythe András. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. 138–41). században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. A XVI. sz. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. elejétől. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. . Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. Nagyszombat. — A XVII. hanem azért. arcszínesítés. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. A 17. 1664–1667. 2. A XVI. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. vándorsebészek stb. de elsősorban nem magukért a növényekért. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. 63). a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. a Species plantarum (1753). Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. A megoldásra egészen a XVIII. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. Posoni Kert. kezdetleges szójegyzékekkel. pl.

14 A 17–18. a’ Linné Rendbeszedése. Természeti história. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. ill. és mezei gyűjtemény. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. A 18. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. tanárok. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. gyógyító erejének ismertetése. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. Az állatok országa. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. tehetséges debreceni orvos és természettudós. az Új füves és virágos magyar kert (1775). Csapó József (debreceni városi főorvos).és fűszeres könyv” című műve. az állatok országa (Földi János. A XVIII. 1801) készült el. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. 1793-ban. A Linné systémája szerint. magyar. Pozsonban. német. a Flora Posoniensis (1791). A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. Benkő József (erdélyi református lelkész). A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. összeállítás jelenik meg. 200–5). Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). század vége felé a fiatalon elhunyt. Veszelszki Antal. és nem a flórakutatás. évi kötetében. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. Az erdélyi református lelkész. I. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. Természeti históriájának azonban csak az első része. század második felének rejtélyes alakja. bár rendszere. Bizonyítja ezt a XVIII. valamint a XVIII. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. vagy-is fa. 195). A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. Voltak közöttük gyakorló orvosok. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. fogyatkozás. lelkészek és más foglalkozásúak is. francia) ad 1000 fajról (kb.

és Gazdaság író Könyveinket. A 19. gaz... a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. gyom. és azokat meg jobbítsa. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben. könyvük mint növényhatározó. A szász nemzetiségű botanikus. amely kb. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk.. század egész folyamán használták. részben ezek.15 ban. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit.] Gyümölcsbarát. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. a szaktudományok. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. Szádler József. Orvosi. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813)..” (Földi 3–5). nem vert gyökeret nyelvünkben. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. Jelzi ezt az. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. [2. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841).] Konyhaker- . [1. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele.. Dudva és Burján lepte el. 79: 116–121). Krítikát. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve.. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak.. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. Baumgarten az első. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19. exsiccatumot. A reformkori nyelvújítás. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk. Vindobonae. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el... benne a szerző értékes népi gyűjtésével. már megjelenésekor sem volt korszerű.

Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. Pest. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901). 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál.. Mágocsy-Dietz Sándor. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864.). A 20.. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. A 19. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. század kutatói közül Fialowski Lajos. Magyar Flóra (Flora Hungarica). háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. Gombocz Endre. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Fialowski Lajos is. [3..) említhetők. 117: 563). A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. A XX. Wagner János. – 18592. id. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. 1872). Nyr. Borbás Vincének munkásságát. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). Jávorka Sándor.) indította meg munkatársával Csapody Verával. A XX. Műszótár V–VI. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. Bp. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni.16 tész. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. 1924–1925. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. 1852. Ugyancsak a század kezdetén. 1847). . században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. Csapody István. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). akárcsak kortársa. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts.] Virágkedvelő.

Bp. 1966.. Növényneveink. Bp.. a nyitva. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló.).és a zárvatermők). A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok.). Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. Magyar növénynevek szótára.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló. Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. . a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. A magyar és tudományos növénynevek szótára. 1998.

Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. Ember és növényvilág. Leipzig. 1943–1958. stb. megjelöli a növény fajtáját (fa. Bearb. illetve nemzetségnevek: alma. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült.. különféle részelemzések jelentek meg. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. tehát milyen szemlélet szülte őket. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg. 36) Bp. Nagy Rózsa. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján.) igazolva azt. Adatok a Baranya megyei Nagyváty. vö. Register: Alphabetisches Verzeichnis. szulák) 2. Fünfter band.. 1993. 1987. termetes medvetalp. fenyő. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. vö. Hoffmann István. Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen.. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket.. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö. 1. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. azt tekintem át. Halászné Zelnik Katalin. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. fű. Bukarest.1. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. 1943.. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. nagy nyárfa) . a növény tulajdonságát 2. 1985. Kolozsvár. 173–195).1.. Funkcionális-szemantikai elemzés.1. I–V. bokor.

kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2.2. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. gumós boglárka). fehérhúsvét) 4. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4.1. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott.3. reszketeges nyárfa) 3. a gyökerére (hézaggyökér. a virágzási idő (tavaszi szironták. hagymájának színére utal (sárgahagyma.2. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma.2.1. az országra utal.1.4.6. fekete nyárfa) a név a növény virágának. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa.1. mezei sülyfű) 3. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark. nyári hérics. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. harangvirág). keserűfű) 2. kiváltott hangra utal (csengőfű. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. vöröshagyma) 2.3. illata a név a növény jó. időhöz kötött tu- . a helyre utal.1. ahol a növény él. a virágjára (bojtvirág.1. németgyömbér) 4. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3.5. a levelére (szilvalevelűfű. büdös pipitér. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. a mag.19 a név a levél. alakjára utal: pl. szagára utal (illatos ábelfű. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. veresszőlő) a név a növény gumójának. íze (édesgyökér. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. gyökerének. magjára (egymagvú galagonya) 2. búzalevelűfű).1. a virág. ill. rossz illatára.

a növény speciális életmódja. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. Gencius király füve) 9. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. Boldogasszony palástja.2. felhasználása (tejaltató).. a virág alakja (oroszlánszáj). egyéb 6. 13.3. egérfül.1. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. Boldogasszony tenyere. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű.1. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. A magyar növénynévállomány döntően egy. kerti ádáz. egyéb 10. fekélyfű. pl. a növénynévvé válás jelentés-. méhek füve. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. a termés alakja (halálfejecske). Egyrészes a tejaltató. árvalányhaj. Boldogasszony tenyere. lúdfiak étke. a növény használója azért vált névadóvá. sebfű. paponya.1. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. kakastaréj. kerti angyélika) 5. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve.1. a denotátum alakja (paponya). tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. bolondítófű. kisasszonypapucs. torokfű) 11.3. hídőr.2. . kunok paréja) 8. megnevezi a növény felhasználóját 8. prüsszentőfű) 7. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. salamonpecsét stb. vadrózsa. télizöld. zamatos turbolya’ 12. pl. csabaíre. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka. tyúkhúr) egyéb 8.20 lajdonságát.és kétrészes nevekből áll. pl. a növény haszna (festőfű. virágzási ideje (őszibánat). mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. sülyfű. kifejezi a növény felhasználását 7. Szent Barbara füve) 9. fehérhúsvét.2. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). krisztustenyere. I. kifejezi a növény életmódját 5. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. télen is zöld (télizöld) 5. kutyatej. macskatalp.

erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. vö. oroszlánfog ’Leontodon’. ezért a bab utótagot kapta. fenyő. disznó). virág. amely a névben téves. fű. azt fejezi ki. hogy ’a növény a búza között él’. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. amely nyáron virágzik (2)’. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka).21 valamint szerkezeti változás útján következett be. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. Utótagként állhat: 1. hérics. amely vadon terem (2)’. bab. orchidea. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. 2. fenyő. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. farkasölő sisakvirág’. lián. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. búzavirág: az alaprész (v. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. amely bolonddá tesz (2)’. páfrány. Priszter 15). fajnévként használ: pl. Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. kóró. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. hogy növénynévről van szó. moha. (Priszter a hínár. más része pedig névátvétel (rózsa). bokor. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). pálma. előtag) a búza. vagy nemzetségnév. utótag) a virág. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. szulák) kifejezése. kaktusz stb. kosbor. bambusz. mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. bokor. boglárka. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). bolondítófű ’fű (1). szulák. pl. nyári hérics ’hérics (1). Ezen növénynevek sajátossága. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). nyári hérics stb. hogy növénynévről van szó. II. Pl. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. bolondítófű. ill. amely nem babféle. kaktusz. gyöngyvirág). elnevezéseket. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. cseresznye. vadrózsa. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti.és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. 3. fű. a bővítményrész (v. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. virág stb. vadrózsa ’rózsa (1). b. az elő. elefántormánya). A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak.

a második pedig a faji jelző (pl. kutyakapor.1. farkascseresznye) madár (kakukkvirág.2. kutyatej 1. nem (leánykökörcsin. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. bolondítófű. más része népi név vagy olyan név. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti.22 lek. kanálka) 1. címet. amely napjainkban már nem használatos. pipefű. század híres svéd botanikusa.1. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. A növénynevek nagyobb része kétrészes. paponya. mas). kakukksaláta) . kisasszonypapucs. amelyek a növénynevek. vitézvirág) c) rokonsági viszony. árvalányhaj. öss zetett köznév 1. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. Cornus). vadrózsa. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. esetünkben a Cornus mast. egyszer ű köznév (rózsa. krisztustenyere. 1. szaporafű a) népnév eredet. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást. 2. Linné (1707–1778) hatására terjedt el.2. A faj tudományos megnevezésének formája. boglárka. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. farkasalma. Korszakalkotó munkájában. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. egyrészes növénynevek: tejaltató. kígyófű. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. hérics. a húsos somot. veresgyűrűsom. binominális nómenklatúra) a XVIII. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. ebszőlő. Lexikális-morfológiai elemzés. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. a manapság használatban lévő ún. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. leányeper.2. egérfül. papsajt.2. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. köznév 1.

bocérkata. rovar (dongóvirág. 2.3. szegf ű) g) öltözet. üresgyökér) szószerkezetek 5. 4. köznevesült személynév (salamonpecsét. tavaszifű. egyrészes képzett növénynév (boglárka. igenévi szószerkezet (légyfogó. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.1.4.2.2.1.2. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. pongráccseresznye). pászkamorzsa. lyukasgyökerűfű). kecskerágó) 5. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) . rántófű) 3.1. foganőtt.23 2. határozós szószerkezet (naprajáró) 5. tésztalapu. ábrahámfa) 2.1. képzett melléknév (bécsikömény. 3.6. keltike. visszafordultszőlő) származékszavak 4. kenyérmorzsa. dísz (sisakvirág.4. bels ő szerv (májvirág. egyéb személynév 2. párlófű. szappanfű. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2.1. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű.1.1. mózespecsenye. többelem ű személynév (jóhenrikfüve. képzetlen melléknév (földfüst) 3.8. tejesfű 3. személynév 2. zsurló. tölcsérvirág. befejezett melléknévi igenév (türtszirom.7.1.1. kékilonka) 2. gerézdes) 4.3.1.1. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2. túrófű) i) emberi testrész. szentnév (szentgyörgyvirág) 2.3. illatos ábelfű. bársonyparéj) f) eszköz. egérfarkfű. 5. bibliai.1. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. családnév (Kitaibel-mályva. tárgy (harangvirág.2. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő.1.5. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3.

2. kanálfű.1. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. szőrösfű) 2.). 9: 3–31).2. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. mogyoróaljafű) . macskatalp.1. szervetlen (engemnefelejcs) 1. szinekdoché (akácfa) 4.2. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1. metaforikus névátvitel (hídőr. kétrészes nevek (sípfű. tárgyas (tökösséggyógyító. névszóképz ő vel (boglárka. szerkezeti változással alakult nevek 4. névátvitellel 3.2. névutóval (naputánforgófű. cigánypicsa.2. sikkantyú. jelzős (vénuszhaj. harangláb) 3.1. napraforgó) 4. A szóalkotás problémái: MNyj.2. metonimikus névátvitel (disznócska.3. bárányka) 2.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István.2.3. egyrészes nevek (agármony. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3.1.1. üresgyökér) 3. sarkantyúka. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58). mellérendelő (élekhalok) 1.4.3.2.1. bojtorjánka. jelentéstömörítő (kankós) 1.2.1. határozós (fülbecseppentő) 1. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A.1. cickafark) 1. tejaltató) 1. naputánnézőfű) 3.1. szóképzés stb. tapadással (angyalédes. csabaíre) 1.1. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3. amely a szóalkotásnak két szintjét. 1. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg. cickafark.6.1. sebforrasztófű.5. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. kiegészüléssel (macskatalpfű.1.

illetve fehér liliom-típus. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. 5. népetimológiával (kacsanyak. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. de ezüst hárs).) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét. megkönnyíti az előtag értelmezését. kökörcsin. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. Birsalma-típus (birskörte). a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. ezüstfenyő. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. jövevényszavak (menta.1. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. 2. névátvétel 5. Ez a leggyakoribb növénynévtípus. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. muharfű). cserfalevelűfű) 4. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. tükörfordítások (salamonpecsét. b ő vüléssel (barátfejűfű. a hivatalos jelzős fajnév. bükkfa.3. juharfa. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. a kékliliom nem a Lilium. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. az utótag általános jelentésű. Ember és növényvilág 177).25 4. pásztortarsoly) 1. 3.5. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. fűzfa. Sárgadinnye.2.4. Akácfa-típus (rutafa. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. kálomistagyökér. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. benedikta) 5. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. atracél) 5. porcsfű. tujafa. atlaszér) B. idegen szavak (nigella. fejezetben foglaltam össze.

3. 10. Kecskerágó-típus. Tyúkvirág-típus. Barackfa-típus. szarkaláb. cickafark. Vérfa-típus. 32. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. hasindító ’hasat indító’ 1. agármony. 34. 29. 16. amelyben egy-egy összetétel létrejön. Délignyíló-típus. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . szószerkezetek. 15. 25. 23. Sírvirág-típus. rezgő nyárfa. 26. Kanadai nyárfa-típus. A történeti növénynévanyag egy. 24. 18. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. amely csüng’. Útifű-típus. amelyből tapadással lett a kecskerágó. Csipkebogyó-típus.1. Főzőtök-típus. Gyógykaktusz-típus. Kígyóugorka-típus. Büröksíp-típus. elefántormánya stb.1. 19. sárkánynyelv. elefántormánya) 1. 30.).1. Pokolvarfű-típus. ropogós fűzfa. Az egyrészes nevek (agármony. Galagonyakert-típus. Karós paszuly-típus. Kákabutyóka-típus. amelyet a kecske rág’. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. fehér hunyor).1. Sóvirág-típus. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. tejaltató ’tejet altató’. csabaíre) valójában közszói összetételek. 9.és kétrészes nevekből áll. Síposkörte-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. hogy növénynévről van szó. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya.1. 28. További összetételtípusok: 6. Arannyalversengőtípus. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai. határozós  jelölt: fülbecseppentő. 14.26 gadinnye). Téli retek-típus.és utótagjának viszonya lehet: 1. fehér zászpa. Napraforgó-típus. naprajáró 1. 35. Szálkás búza-típus. 22. 17. Légyfogó-típus. Hadiburján-típus. Az egyrészes nevek elő. Oltott eper-típus. cigánypicsa. Járomiharfa-típus. zörgővirág. 5. 33. bagzófű. Bonyavirág-típus. Disznótök-típus. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. 21. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. sajátosságuk. 27. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’.1. itt az igenévi előtag állítmány. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor. Ennek a szemléletnek az előnye. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. 13. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. 4. Gyászvirág-típus. 12. cickafark. 11. 8. 31. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. Odúsfa-típus.4. vérehullófű). 7. 1. 20.2.

hogy csupán egy egyedre korlátozza. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. hogy növényről van szó: pl. II. valakihez vagy valamihez való tartozását. II. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. további szemantikai. funkcionális szempontokra van szükség.2. pontosabbá.]. helyzetét. említhetjük még a kijelölő jelzőt. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról. Hoffmann 61). tyúkvirág ’a vi- . a sorban elfoglalt helyét stb. nagyságát. útifű ’növény (1). Hoffmann 60–61). mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs. imádságbokor stb. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. vö. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. alakját. tyúkvirág. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá.]. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető.27 1. anyagát stb. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát.1.6. ahogyan a helynevek sem (vö. tavaszi hérics ’hérics (1).). 265). Ez a meghatározás. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). seprűfű. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10.5. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi.)” (MMNyR. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. temondád) 1. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. amely tavasszal virágzik (2)’. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. amely az út mellett nő (2)’. 266–267). szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l.1. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. ízét. 1. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). valamivel ellátott. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét.

rántófű. kankós. fúvóka. mérges vad harapást gyógyító fű stb. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. bársonyka. -ka. -ár: folyondár. jövötény. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. szopókavirág. angyalka. cserfalevelűfű. földitök. besztercei (< besztercei szilva). tátogó (< tátogóvirág). Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. csábítófű. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). részben. boglárka. -i: katibolha. foganőtt. a tapadással keletkezett növénynevek c. barátfejűfű. bojtorjánka. búzalevelűfű. erősfű. likasfű.] stb. lyukasgyökerűfű. angyalicska. töviseslapu. párlófű. (Részletesen l. sarkantyúka. Péntek—Szabó. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. .1. égivirág. kutyócska. árvácska. 2.]. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. -r: csucsor stb. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. -s: gerezdes.) -ú/-ű: borjúfejűfű. ebfejűfű. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. -ke: kutyóka.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. borsocska. daróci (< daróci szilva) stb. (Részletesen l.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. nőszőfű. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. kontyosfű. Ember és növényvilág 176. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek.. bolondító (< bolondító beléndek). ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. században alkalmazták. a tapadással keletkezett növénynevek c. vö. -cske: disznócska. -sdi: sósdi. ragadvány. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. angyalédes (< angyalédesgyökér). részben.

2. 3. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics.2. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. olyan típusok tartoznak ide. vagy rész–egész viszony). azaz hasonlóságon alapuló.1. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. de nem azonos vele. a metonímiát és a szinekdochét.2. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. Tehát olyan névalkotási folyamat. 3. A metaforát a stilisztikai szakiro- . jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. naputánnézőfű. a víz. időbeli. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. ok–okozati kapcsolat van. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99). nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. a metaforát.1. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés.29 2. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. vasfű’ növénynév a ’Verbena. Történeti jelentéstan 150). metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. névátvitel Károly Sándor (Károly. metonimikus. naputánforgófű. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik.

emberre jellemző állapot: árvácska. időjárási jelenség: aranyeső stb. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. testrész: árvalányhaj. állatok testrészének neve: galambbegy. oroszlánszáj. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva.). személyekhez. foglalkozás. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. erősfű. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. alakját stb. illetőleg azokkal azonosítja. nehézszagú zeller. papsajt. 2. istenszakálla. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. tárgyak: seprű. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. a következő típusok állapíthatók meg: 1. a nevek . vagy az. állatnak tulajdonított termék. kakastaréj. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. sarkantyú.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. paptök. A hasonlóság alapja az állatnak. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. és ezek közül az egyiket. madármorzsa. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. mint pl. tárgyakhoz hasonlítja. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. szellemi. libaláb. anyagnév: aranyka. személynek valamely jellemző tulajdonsága. dísz: kisasszonypapucs. macskatalp → macskatalp) 4. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. 1. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. öltözet. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. ördögborda. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. császárszakáll. színét. társadalmi helyzet: vasúr stb. hogy a növényt ki vagy mi használja. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. emberi cselekvés: tátingó. kutyatej. életkor. pásztortáska. élelem neve: kenyérmorzsa. névcsere. illetve annak milyen hatása van. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló.

ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. de az utótag más génusznak a neve. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. a bábakalácsot ’Carlina’. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. őszi margitvirág’. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. a nevek összecserélése: pl. Jelentéstan 244). Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. virág stb. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. . a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban.): pl. ezért gyakori a tévesztés. Ez a gyakoribb típus. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. amelyek jelzős fajnevek ugyan. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. sokszor nyomon követhető. génuszokat. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. ezek azok a terminusok. amely több növényt jelöl. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. orvosi salamonpecsét’. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. — Az utótag használata metaforikus (Károly. gomba. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. kerek repkény ’Glechoma hederacea’.31 összecserélésének. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. 3. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. kis meténg ’Vinca minor’. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. mivel a növényismeret bizonytalan. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium.2.2. fölcserélhetősége. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. jelentésben is használták.

Jelentéstan 238). a termés (mag.1. A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. 4. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. az akácfa. de nagyon gyakran a levelek. . emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. ahol az utótag mintegy értelmezi. napraforgó. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. cserfa. Elsősorban fajnevekről van szó. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. 3. 4. szilfa (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 188). disznócska ’csattanó maszlag. Datura stramonium’). az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. perszonifikáló jelzők és a színnevek. fehér liliom). pl. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. A legfontosabbak az antropomorfizáló. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. emberre jellemző külső vonásra. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom.2. disznócska) → növény (bariska. besorolja az előtagot. fűzfa. Pl.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. testi tulajdonságra: kövérfű stb. odvas keltike’) — termés (bariska. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. azaz az egyik névrész eltűnik. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé.3. félreérthetőségét küszöböli ki. gumó) színére utalnak. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat.

gímnyelv > gímnyelvűfű. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. méhfű > méhek füve. angyalédes (< angyalédesgyökér). a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. domb. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. de morféma (képző. ii. gyertyános stb. amikor önállóvá vált. 4. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. rag) kiesését is jelentheti. A névelemváltozás főleg lexéma. redukció A redukció egy. a melléknévi igenév.3. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. gamandorfű > gamandor.33 Tapadás megy végbe akkor is. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. cserfás. pl.: barátfő > barátfejűfű. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. bodzás. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. főnevesült: pl. tátogó (< tátogóvirág). 4. Ember és növényvilág 176). fenyves. Névelem a szó elejéről. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica).) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. . égeres. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra.2.4. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. besztercei (< besztercei szilva) stb.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. 4.és kétrészes neveket is érinthet. bolondító (< bolondító beléndek). Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. ahonnan a növény ered. erdő stb. vagy ahol leginkább elterjedt. (Péntek—Szabó.

a szláv eredetű bab. melyek már annyira meghonosodtak.. ciprus. az olasz eredetű füge. narancs. szőlő. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. rebarbara. cikória. berkenye. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben.5. cseresznye. kapor. dió. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. a bolgár eredetű pemet. csalán. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. a növénynév alakszerkezete megváltozik. barack. bodza. peszerce. citrom. 5. káposzta. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. répa. lednek. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). 5. de értelmetlennek találta. polaj.. lapu. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben.2 45). juhar. vándorszó a kömény. petrezselyem. a német eredetű kapornya. üröm. mandula. porcsin. len. lencse. saláta. A jövevényszavak.1. 265). galagonya. búza. idegen voltukat nem érzékeli. sáfrány és az ismeretlen. cser. gyopár. tehát olyan idegen lexikális elemek. csipke. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. ezért elferdítve. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. kender. jegenye. mustár. raponc. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. cékla. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. kökény. majoránna. kapotnyak. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. som. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. kökörcsin. illetőleg bizonytalan eredetű bürök.34 4. ruta. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. gyömbér. sárkerék (< sárkerep). konkoly. bors. . a bajor-osztrák eredetű gesztenye. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . menta. kopottnyak (< kapotnyak). A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. mályva. repce. liliom. belénd. a latin eredetű cédrus. a török eredetű alma. rozmaring. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. borsó. ösztör. a szlovák eredetű atracél. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”.

2. Átvételüket a szükségszerűség szülte. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. Amsterdam–Oxford–New York. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Benkő József vagy Márton József. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. ezzel párhuzamosan. Melius. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. diptamus ~ diktamus. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. Dictionary of Weeds of Eastern Europe. benedikta. nigella. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk.–II. 1943–1958) c. Latin and Russian compiled by P.35 5. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. 265). hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. Fünfter band. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . 1979. Bp. tudatos névadásra volt szükség... Register: Alphabetisches Verzeichnis. kicsinytövis). növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. Grossinger. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. 5. A morfémahelyettesítés lehet részleges. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. I. laurus. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. szótára. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. Gareth Williams and Károly Hunyadi. ill. Macura.. Leipzig. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. A mai. elejéig. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl.3. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. 305) — írja Benkő Loránd. 1987. . században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. földi laurusfű stb. Elsevier’s Dictionary of Botany. sz. German. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl.. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti .. French. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. Sok herbáriumban. in English..

1. vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. digitális. mezei nárdus (< lat. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. véresfű). Palma Christi). scabiosa. lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). pigeonberry). az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). Alantwurz).36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. teljesek. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe).1. részben pedig helyettesítése révén jön létre. csillagfű (< ném. . vagy fordítva. tövisalma (< ném. részlegesek. 1. Stechapfel). lúdláb). Teljes tükörfordítások 1.2. Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). salamonpecsét. Parua spina). Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). páternoszterborsó (< ném. salamonpecsét (< lat. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. Apium rusticum). galambbogyó (< ang. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). Nardus agrestis). Krisztus tenyere (< lat. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. 2. parasztápium (< lat. 2. Paternoster-Erbse). Sternkraut). Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. varfű (< lat.

II. Egyszerű növénynevek. idegen szavak). . a finnugor korból származik a fenyő. II. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. Összetett növénynevek. III. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50.3%. szóképzés. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. Képzett növénynevek. a nyír. az ugor korból pedig az eper.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. III. uráli eredetű a nyár. m. a magyar nyelv külön életében keletkezett. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. a hárs. IV. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. külső névalkotás (pl. 1. nagyobb része kölcsönelem. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). összetétel) és az ún. 173–195). a köles stb. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. Szószerkezetek. 173–195). találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. m. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. Képzett növénynevek. Egyszerű növénynevek. szószerkezetek: 23. Összetett növénynevek. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. pl. szil. ez a legnépesebb csoport. 2. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó.3%) (i. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van.

ii. vénuszhaj. is jöttek létre növénynevek. II. a pipancs. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. -di: sósdi. erdei nagyobb lépfű. Egyéb példák: pitypang. -s: gerezdes. sípfű. fagyökerű paptöke. kanálfű. s beletartozik egyfelől a pattint. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. szóhasadással: viola ~ ibolya. -r: csucsor stb. -i: tengeri. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. köszvényt gyógyító fű stb. A növénytani nómenklatúra alapelve. bojtorjánka. B. amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. tátogó (< tátogóvirág). metaforizációval stb. pattog. . népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). -vány/-vény: gyujtovány. angyalka. — Elvonással (tapadással). népetimológiával stb. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. kékvirágúökörfark. Szóképzéssel létrejött növénynevek. sárkerék (< sárkerep). szóvegyüléssel. árvácska. mérges vad harapást gyógyító fű. hangfestő szavak stb. a fajt. hogy a növényneveket két szóval jelölik. amely a tát igéből származik. -cska: kutyócska. borsocska. — -ka: bársonyka.). Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. kisebbik földi sülyfű. más-felől a pacskol. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. i. napraforgó (< napraforgóvirág). amely hangutánzó eredetű. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. — A szószerkezet „legalább két. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét.38 A. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. pukkantó. — Szóteremtéssel keletkezett pl. — Azok a szavak tartoznak ide. paskol szavak rokonságába. iii. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). szóhasadással. C. bizonyos általános viszonyt is kifejező. 66). — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). Pl. hamis fekete magú nigellafű. ábelfű). bozsor stb. valamint a tátika. cickafark. csabaíre. Szóalkotással keletkezett alakulatok. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. sebforrasztófű stb. sarkantyúka. szóvegyüléssel: citrancs. boglárka. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált.

lúdláb (< lat. sőt gazdasági körülmények között természetes. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. — A tükörfordítások keletkezésének módja az. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. tyúkharaptafű stb. Hundsaugen). gyömbér. kapotnyak. a) A jövevényszavak.). b) Az idegen szavak. Ez nem véletlen. nigella. tyúktaréj stb. ezt követik a jövevényszavak. oroszlánfog. saláta stb. benedikta. disznóorja stb. az idegen szavak és a tükörfordítások. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. gyopár. hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. Megállapíthatjuk. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. kakastaréj. fajneveink többsége belső fejlemény. Szarvas Gábor úgy vélte. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella.). a török eredetű csalán. Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. a szláv eredetű bab.39 3. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. pásztortáska). benedikta). Megfigyelhetjük továbbá azt is. Sigillum Salomonis). Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. citrom. c) A tükörfordítások. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. kömény. ebszem). tyúkhúr. Pes Anserinus). mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. salamonpecsét (< lat. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. hárs). más része pedig kihalt. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. Tévedett. Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. rövidség jellemző (örvény- . 22: 151). az olasz eredetű porcsin.). kiderül. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. ebszem (< ném. valamint a jövevényszavak (kapotnyak. hiszen az új földrajzi-növényzeti. a latin eredetű cedrus. hogy az ősi. Hirschzunge). a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. idegen szavakról és tükörfordításokról. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. kökörcsin. Érdekes megfigyelni. csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. A korai (XV–XVI. belénd. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv.

A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. orbáncfű. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. nyelvekből átvett kapotnyak. erdei nagyobb lépfű 3. szarvasnyelv.40 gyökér. tátika boglárka. szil eper pipacs. nyír hárs. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. salamonpecsét . nyári hérics). növénynevek (külső gyömbér. hangfestő szavak stb. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. csengőfű. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. hölgymál). ezen belül azok. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. a nevek főleg a növény alakjára.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. amelyek valamely testrész és növény. termőhelyére. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. 1. varfű. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű.

A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. hogy a magyar növényneveknek. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. A problémát az okozza. illetőleg értelmezték a növényneveket. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. A szótár tagolódása. Priszter 14–24). „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. Priszter 6–7). vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. a Ranunculus (boglárka). amelynek rendező elve az ábécérend. 2. és az EWUng. Nemzetségnév pl. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. Technikailag a TESz. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. A címszók. a jelentés). A XVIII. Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték.) szerint. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. majd az etimológiai megjegyzések. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra).41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. aggófű. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. alakváltozatok. tölgy).

illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14).). virág stb. normatívvá tételük természettudós. amelyek valójában közszói összetételek.. hogy a külön címszók. akár nem). tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. szulák. Legyenek együtt a galambfajták. Egységesítésük. pl. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. disznócska). akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. hérics. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. még akkor sem. fű. a TESz. is): „mit lehet a régi jelzős. Az önálló.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl.. d. c. élelem. cickafark.-t. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. b. papmonya. az EWUng. 3. a csillagnevek stb.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. Azokat a növényneveket (agármony. lednek. botanikus szakíróink munkájának eredménye. Önálló címszóként kezelem: a. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. sajátosságuk. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön.. A kételemű állat. Bizonyos. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. elefántormánya). jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. Azokat a növényneveket. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. 24). embergyógyászat. Az egyelemű növényneveket (rózsa. cseresznye. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról.-t.-ot. boglárka. állatgyógyászat) eredményezte. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. csabaíre. az utaló szócikkek csak azt jelzik. tudniillik a nálunk honos. illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés. önálló fogalomnak. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. a dinnyefajták elnevezései. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. XV– XVI. vagy nemzetségnév. A korábbi. ill. cigánypicsa. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. általános értékű szónak tekinteni? . A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. szószerkezetek. hogy növénynévről van szó. utaló szócikkek és az alcímszók. bokor. akár nem” (RMGl. ha a gatyás galamb. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt.

Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. ahol a szerkezetet tárgyalom pl. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. farkasölő sisakvirág’). és N. farkasbab. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. Boldogasszony dinnyéje. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű). valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. Utalásra a Vö. amely nem babféle. etimológiai bekezdésében: pl. ez azt jelzi. ebzeller. disznóbab) önálló címszóként kezelem. eperfű). A névadás magyarázatára l. mérges vad harapást gyógyító fű. babfű. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. cickóró nevekkel. kutyapetrezselyem. Ezek a két. A magyar növénynevek helyesírása c. disznóbab.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. A címszó (pl. (Vö. farkasbab. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. Alcímszóként. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. farkasölőfű. hanem l. Használok belső utalásokat is a szótárban. e. fejezettel. és az utótagnál (— Ö: . hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. csattogó eper) jelentésükkel együtt. Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. — amely egyenértékű a címszóval. ezért a bab utótagot kapta. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. kutyakapor. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. (= lásd) jelzés után csak azt közli. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. formát is használom. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). Mária gyertyája. ahány szót adatolok. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. a farkasbab ’Aconitum vulparia. agármony(~). fekete nyár (→ nyár). a -bab utótagra l. ebzeller. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket.43 veket (pl. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. feldolgoztam számtalan R. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. növénynevet is. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). A főnévi előtagú növényneveket (pl. a név után jelölöm azt a szócikket.

A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. az etimológiai részt. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). Pl. időrendben. mivel vannak olyan címszavaink is. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam.44 . Növényneveink. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). című munkája alapján): pl. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt.. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. és ez befolyásolja a szótörténetet. Pl. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. ahol ez lehetséges volt. hogy ki végezte az azonosítást.. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. A szócikk szótörténeti része. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. kenyérbél-cickafark’. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. növénynév pontosabban nem is azonosítható). 4. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- .) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. farkas~. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. a jelzős szerkezetek és az összetételek. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. ill. akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. Az adatokat betűhíven közlöm. 1998. Az önálló szócikkek legalább kettő. napellus. A harmadik olykor hiányzik. a jelentések. jelzés. Az alakváltozatok. etimológiai rész. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. akkor azt is megadom. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. ill. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. Ilyenkor a név (pl. bibliográfiai rész.. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat. J: ’Achillea ptarmica. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. a nemzetségnév: ’Aconitum. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. sisakvirág’.. de gyakrabban három fő részre oszlanak. Bp. ezt követi a fajnév. A jelentések. ez azt jelenti. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba.

ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. hangutánzó eredetű stb.’) foglalom. csuklyafű 1. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. Katika-sisakvirág’.45 löl. 5. napellus. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. 2... a kövér arab számot az adatok elé teszem. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). ill. illatos ábelfű’. ábelfű’. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. a jelentéseket arab számokkal (1. tükörfordítás. ’Abies alba. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. ma már kihaltak mind a magyarból. pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. Növényszótár 4). amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. méregölő sisakvirág’. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. | 1998: ’Abelmoschus. A tudományos megnevezés pontosságra. 1911: csuklyafű (Cserey. idegen mintát követő névadás). összetett szó. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264).) tagolom. 380). A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. nemzetközi szó). 1783: Tsuklya-fü (NclB. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). ▌ 2. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. hogy a nevek eredetének. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel.). ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. napellus’. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. Ha valamely növénynévnek többféle. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. J: ’Aconitum napellus subsp. . A szócikk etimológiai része. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. mind az idegen nyelvből.. J: ’Aconitum anthora. többnyelvű botanikai szótárakat. szócsalád eredetére) vonatkozó információt. a névadás alapja. stb. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. közönséges lucfenyő’. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. mivel bizonyos növénynevek. Pl. növénynévre.

TESz.. 36–47 és TESz.46 6. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. A felhasznált irodalom. 7. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l.-ből dolgoztam fel. a források jegyzékét hátul!). A régi magyar szójegyzékek. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. szótárak és glosszák kb. A latin név szerinti mutató. még RMGl. . A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). és EWUng. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz.) címszavával. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt.

Bp. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak.). Priszter 18). Bp. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. amely szintén nem a Lilium. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. amelyhez a faj tartozik. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve.. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. Növényneveink. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. Vö. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. majd az 50000 cím. tehát egybe kell írnunk.. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. A magyar és tudományos növénynevek szótára. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. 1986.).és különírása. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. Magyar–latin szógyűjtemény. . Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. Növényneveink. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. ezüstfenyő — ezüst hárs.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. résszel. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. ezért külön kell írnunk. 1998. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.

201. cigánymeggy). Waldstein-pimpó. -moha. pl. pongyola pitypang. -hínár. libapimpó. barátszegfű). Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. futó. Áron szakálla) sem. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. ezüst hárs. név) növényneveket. futóbab. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. nenyúljhozzám. erdeifenyő (Pinus sylvestris). nefelejcs. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. 6. festő rezeda. Szent István-szegfű. Szent László-tárnics. 7. 201. -kaktusz. Az Isten. 168. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. oroszlánszáj. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa.) (kiemelés tőlem). 5. Boldogasszony stb. -fű. salamonpecsét. vadkörte. -perje stb. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. -orchidea. gólyahír). 8. báránypirosító. muskotályzsálya. martilapu. -fa. -bambusz. ebnyelvűfű. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. Ebben a típusban az AkH. 3. és kötőjellel kapcsoljuk össze. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). csabaíre. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. nagyezerjófű. A történeti adatok azt mutatják.). A személynévi előtagú (keresztnév. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. pl.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. 4. -fenyő. krisztustövis. ezüstfenyő (Picea pungens f. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. magyarosan írt közszói formák között. torzsikaboglárka. glauca). Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. vénuszfodorka. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. Az AkH. A dísz-. 9. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. Pl. -páfrány. borbálafű. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. Júlia-borbolya. hogy ha a növénynév köz- . -pálma. Pl. Krisztus. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl.48 2. nagy kezdőbetűvel írjuk. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. Atlasz-ciprus. AkH. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. családnév vagy mitológiai stb.és vad. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat.

mennyország kulcsa. 10. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. 128. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. b) pontjával. Krisztus-pálma). hosszú körülírásos szerkezeteket. istennyila. ziliz) írásában az AkH. Három növénynév (gyepűrózsa. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. szamárgyönyörűsége. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. ha nem köznevesült. Különírtuk a nehézkes. mennyországkulcsa. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. méhfűnek árnyéka stb. .-t követtük. mivel ellentétben áll az AkH. növényneveket. egybeírásuk zavaró lenne pl. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. toroköröme stb. pl. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. szamár gyönyörűsége. gyujtoványfű. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. istennyila ’villám’. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. rüh ellen való fürösztő fű. szakadást gyógyító fű. Ezek tagjainak együttes jelentése más. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. 128. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). krisztustövis). mindent gyógyító fű. sennyedék ellen való fű. Pl. kígyómarást gyógyító fű.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. mérges vad harapást gyógyító fű. szemnek gyönyörűsége. amely a gyepürózsa. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. vásárfia ’ajándék’. barátfüle ’tésztaféle’. Az AkH.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

107). — N. vö. vö. Az abszintüröm összetett szó. A növény lat. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. A növényt szent életű személyekhez (barátok. Marzell Vitex agnus-castus a. 2. 28). Növényszótár 1). lat. J: ’Artemisia abrotanum. lat. J: ’Artemisia absinthium.-i abrotanum (< gör. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny.. abszintüröm’. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). árongyökér (→ Áron szakálla). Á ábelfű 1843: Ábelfű. 1783: Abruta (NclB. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. 1807: Abruta (Magy. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. istenfa. barátbors. Ábel füve (Bugát. barátcserje’. Szóhalm. moschátus ’pézsma’ < újgör. MNövSz. illatos ábelfű’. szakny.-i Abelmoschus (< lat. moschatellínus a. J: ’Vitex agnus-castus. 1911: Ábelfű (Cserey. 1998: ábelfű (Priszter 27).). az utótagra l. 465). 414). *abruta átvétele. szüzességét megtarthatja. hogy aki a mag porát fogyasztja. Genaust abelmóschus a. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. J: ’Arum maculatum. szakny. ürömcserje’. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). ürömcserje’. az előtagra l. seprűruta és abruta helyett. | 1998: ’Abelmoschus.-i absinthium (< . abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. foltos kontyvirág’. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. valamint a magok hasonló szagára utal. J: ’Abelmoschus moschatus. J: 1843. abroszkája l. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. abruta. 19). Fűvészk. móschos ’pézsma’). üröm. MNövSz. 465). vö. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat.A. Absinth. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. Az abszint nemzetközi szó. barátcserje. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. 1911: ’Abelmoschus moschatus. Az ábrahámfa elnevezés a ném. 1). 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. ném. 1998: abszintüröm (Priszter 306). 1998: abrutüröm (Priszter 306). Az abruta talán egy k.. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. absinthe ’fehér üröm. ol. abrotano.-i ruta hatása alatt keletkezett. Fűvészk. Az abrutüröm összetett szó. Ábrahám) kötötték. Genaust abrótanum a. köznevesült: ábelfű. fr. Fűvészk. illatos ábelfű’. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. szakny. absinth(e). mivel azt tartották. abszint’. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. amely a lat. ábelfű’. sp. MNövSz. EtSz. 1841: abrut üröm (Barra 207). J: ’Artemisia abrotanum. ang. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). szűzfa. abrótano.

Ember és növényvilág 300). áfonya’. háfina ’Vaccinium sp.: ’Aethusa.). talán ’szitakötő’ jelentésű. ádáz’. afín% ’áfonyabogyó’. sz. acsa a. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. keserűlapu a. TESz. Az áfonya román eredetű. Acsalapu (Kovászna 176). az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe.). Fűvészk. ang. SzófSz.’. áfonya. A hajas jelzős változat Barra alkotása.’. TESz. hogy a virág színe bíborvörös. ádázóbürök helyett. 1998: ’Vaccinium myrtillus. A vörös jelző magyarázata. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. bürök áfonya 1. J: ’ua. 1998: vörös áfonya (Priszter 532). | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). 1763: ’Vaccinium sp. 1708: „Havasi tsereſznye. ádázóbürök l. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy.: Adáz (Julow 257). 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R.’. vö. Myrtillus a. — N. J: 1708. 198). a névadás alapja a levelek savanykás. mezei sóska’. 249). 2. acsa-lapi (MTsz. J: ’ua. áfinnya. üröm. J: 1807 e. ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. vörös áfonya’.. | 1998: ’Aethusa cynapium. a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. ádáz’. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. J: ’ua. Az acsalapu összetett szó. J: ’Petasites hybridus. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. 2. 1998: ádáz (Priszter 292). 1998: áfonya (Priszter 532). A lapu utótag szláv eredetű.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb.acetosa gör. piros szinü” (Barra 252). — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451).). 362).). Az utótagra l. közönséges acsalapu’.-i acetosa (< lat. áfonya’. EWUng. EtSz. ádáz 1807 e. A lat. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. J: ’Vaccinium vitis-idaea. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. Genaust absínthium a. Fűvészk. 208). J: ’Aethusa cynapium. Fűvészk.). áfonya’ (MagyGyógyn. 1792: ’dühít’). A névadás alapja nyilvánvalóan az. Afonya” (PP. — N. áfinya. 1998: fekete áfonya (Priszter 532).: Acha Lapu (SzegSz. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. Ember és növényvilág 263). áfinya. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. áfonya’ (ÚMTsz. áfin ’fekete áfonyacserje’. EtSz. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. 1753: ’kegyetlen’.. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R.’. — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. ném. és N... ádáz’. hogy a növény nagyon mérgező. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. 2. megbolondítja az embert. Diózsegi–Fazekas a R. 1783: Áfonnya (NclB. Genaust acetósa a. 367) nevet javasolja a növénynek a R. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. blueberry ’kék bogyó’. havasimeggy (→ meggy) helyett. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették.. Fűvészk. TESz. J: ’Vaccinium myrtillus.. 362). ▌ 2.. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy.. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. TESz. arra utal. (Barra 163). apsínthion. EtSz. abszint a. Blaubeere ’kék bogyó’. 1763: Affonya (TESz. fanyar íze. rom.). a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. J: ’Rumex acetosa. Fűvészk. J: ’ua. | 1783. acsalapu XVI. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. acsalapu (Péntek– Szabó. EWUng. 1798: Afonya (Veszelszki 456). ill. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2.. 132). áfin%. az acsa eredete kétes. EWUng. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R.) bogyóinak színére vonatkozik. szakny. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. acsa a. áfinyála (Péntek–Szabó. 1798.. áfonya’. — Ö: . Fűvészk. abszint a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Afinya ’Vaccinium myrtillus. 198). Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319). 1807: Adáz (Magy. Afonnya (PP. EWUng.

A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. 1990: agármonynak gr. Növ. a’ gyökere kettfs tökforma. egyik fris. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. szőlő~. 1783: Agár mony-fü (NclB. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. kinézetére utal). 124: 118–123. a dicsőséges’ < gör. a név a növény gumóira utal. 1998: agáve. 1948: agármonifű (Halmai 6). a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. a nemes.’. agárkosbor’. fr. közönséges agávé’.. Ezek alakja a heréhez hasonlít. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). 1935: 182).).. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. és kékek. agave. Növényszótár 93). a másik pedig előkészül arra. agagyín.’. Satyrion’ (MA. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). 1604: agarrmony (MA. agávé 1911: agavé (Cserey. magyarázatát l. a kosbor utótag szintén a növény R. Agave. azután elpusztul. órchis) is ’here’ jelentésű. J: ’ua.’. agacsi. agauós. 26). 1998: agárkosbor (Priszter 440). sz. agárci l. Nyr. J: ’Agave americana. UEWb. Növényszótár 7). Az agármony ’agárkosbor’ (1. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’ua. agáci. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). agárfű. 257). agaca. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. Nyr. valamint a növény egyéb. agármony. uag. közönséges párlófű’. 124: 118–123. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. a latin szakny. Az agárfű névadás alapja. agárkosbor’.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. J: ’Orchis morio.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. 421). név a növény tekintélyes. 2. kosbor’. heréjére hasonlítanak.) nevet népetimológia hozta létre. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). aghár moni (NépNyelv. 1590: Orchis: Vitez f×. embererő. 1872: 400).) összetett szó. agárfű 1604: agarfü (MA. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). nőszőfű. neve. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. Satyrion’ (PP. Jan. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. 1775: Agár-fü (Csapó 297). agave < gör. ang. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. 2). 1708: agár fü ’Orchis. a lat. mony a. (Egészség Isten patikájából 9). J: ’Orchis sp. J: ’Orchis morio. második fele: agar mony (TermTudKözl. amelyek az agár ivarszervére. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. agács. agar mony (SzikszF. agármony 1.: TESz. mony a. óriási méretére. 5: 2). hogy a növény ikergumói állati heréhez. 1643: agár mony (Com. vitézf ű helyett.). Genaust Orchidántha a. J: ’Agave americana. agácka. a’ hervadttal pedig …. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R.. Az agárkosbor összetett szó. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. A tudományos névben szereplő lat. XVI. agávé (Priszter 293). agárheréhez hasonlóak. fenséges. agárkosbor’. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. EWUng. LI.). Növényszótár 7).. J: ’Agrimonia eupatoria. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. orchis (< gör. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). ▌ 2. Nyr. veresellfk. 1783: Agár-fü (NclB. vö. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. 1941: agármony (Varró 77). Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. ném. J: ’Orchis morio. embererő. kosmonynősző. 124: 118– 122. Vö. Fűvészk. Fűvészk. TESz. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. Agave. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. és fű magyarázó utótaggal látták el. 285.). Az agár előtagot a növény R.: RMGl. 1708: agár mony ’Orchis. uráli eredetű ’tojás. 494). Az agávé latin eredetű (lat. 421). — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. J: ’ua.agárfű medve~. agacska. rókamony. közönséges agávé’.

291/13. ogáco (Nyatl. ájbis (Halmai 7). agaci-fa.). A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. ™gác (MTsz. Eibisch ’Althaea officinalis. J: ’Althaea officinalis. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos).) tudományos név. Acaciat gr.) a lat. 1577 k. orvosi ziliz’ átvétele. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat./1448 k. 1804: agátzi (TESz.. akácfa l. catechu < hind. (TESz. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett. ™gácsa. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. 370/34).). J: ’ua. akácia’. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört.: ’öreg. agaricafa . a ném. J: ’Acacia senegal. ákárc. 1854: Ágiczafa (TESz. ném. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). (TESz. amellett a bajor-osztráknak megfelelő. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. vö.aggófű ném. ákantha ’ua.) a lat. Növényszótár 11). Az aggófű elnevezést a lat. or. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). Genaust Senécio a.’. közönséges aggófű’.’. A névadásra a ném. J: ’Acacia catechu. J: ’ua.). fr. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. az OrvK. ákácka. acacia. gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz. UEWb. 68/19). szakny. 1787: akatz-fa (Zavira 5). 325/36). Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. Az akácia (1. gumiakácia’. Az ájbis idegen szó. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. nyak~ ajak l. ▌ 3. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). J: ’ua. (OrvK. 1948: Aibis (MagyGyógyn. Az adatok azt mutatják. 1998: fehér akác (Priszter 482). szakny. a névadás magyarázata. 416). ™gācsk™. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. 448. akácia akácia 1.). agárci. 169). Acatiat gr. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). utótagjának fordításával jött létre.). — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). 132). 1998: akácia (Priszter 288). J: ’ua. Marzell Althaea officinalis a.-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. szakny. agagyín-fa (MTsz. 416). — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. hazai lat. elsősorban A. BaldgreiſÅ (Melius 82). öregnek tűnik. A szenegáli akácia (1. akácia agyar l. Akátzfa (NomVeg. senegal.-i Acacia senegal előtagjának átvételével. a lat. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. agātßa ’(fehér) akác’). J: ’Senecio vulgaris. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. ágácka.: Acacia (OrvK. 1801/1910: Akászt gr. Fűvészk. gumiakácia nedve’.). de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja.).-i senecio (< lat. katechu akácia’. ák™c. — N. agácka. agacsi.’. | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). J: 1577 k. agács-fa.). (OrvK. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. baj. orvosi ziliz’. ágóck™.-osztr. Akazie. az Acacia nemzetségnév. á g ámfa (Nyatl. || akác 1788: ákkátzot gr. acacia. 171. ▌ 2. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. agócka l.-i Acacia (< gör. Genaust Agáve a. akác. szárnyas levele és fehér virágja.. 1818: ákáz (TESz. | 1998: ’Acacia.. ogáci. eb~.). ákica (ÚMTsz.: ’Acacia sp. J: ’Robinia pseudacacia. ágācs-fa. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). A katekhu akácia (2. бéлая акáция ’fehér akác’.). fehér akác’.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. 404). 1783: Aggó-fü (NclB. 1998: katechu akácia (Priszter 288).’. agaca. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. — N.). Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. 424). 321). MagyGyógyn. ang.’) átvétele. Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). öreg’) hatására alkották. szakny. ak³zi. katekhu (lat. amelyeket gyógyításra használtak. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba.

|| kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). medveköröm’. blessed thistle ’áldott tövis’. 420).. J: ’ua. közönséges kígyószisz’. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). Marzell Acacia a. ákica l. koronafa helyett. ném. leánykökörcsin’.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. Parua loványka (→ haloványka). acànto. lila virág.’.. Az áldott-tövis a lat. Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett.: Acanthus. J: ’Echium vulgare. a’ honnét a’ nevét vette. . az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. EWUng. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). Népi név. MNövSz. takta alamuszivirág N. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. benedictus fordítása. Fűvészk. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). 2. Farkas. a lat. J: 1560 k. 365). sp. A névadás alapja az a monda. acanto. benedictus ’áldott’. a lat. bogáncs’ (Veszelszki 131). Az áldott jelző a lat. — Ö: gumi~. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. ol.. bogáncs’. szakny. TESz. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. 1813: Álcibiusfű (Magy. 1998: ’Acanthus. akácia akta l. 328). J: ’ua. Görög 44–5. akanta l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Pulsatilla grandis. 116). J: ’Inula helenium. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. Genaust Acánthus a. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. vö. ákárc. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). Az áldottfű Melius alkotása. ang. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). ákácka l. bókoló. Farkas. 363). alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. áldott bárcs (→ bárcs). név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. 1998: akantusz (Priszter 288). Genaust Acácia a. eke~ akánt. áldot txuis neue” (Melius 45). A kicsinytövis a lat. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. Fűvészk. medvetalp helyett. Fűvészk.. ang. akantusz’). A lat. Az akantusz latin eredetű (vö. 1664: ’Acanthus mollis. acanthus forrása a gör. akác a. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. Fűvészk. 1807: áldottfű (Magy. ném. a’ nyálát le-nyelvén. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. 490). ákász. cátechu a. vévén f e’ fÍvet. 675). Fűvészk. örvénygyökér’. lat. 376) nevet javasolja a növénynek a R. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. harang alakú. Marzell Acanthus mollis a. 2. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). Marzell Echium vulgare a. Fűvészk. 380) nevet javasolja a R. 1807: Akánt (Magy. acanthe. nyugati medveköröm’. hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. nyugati medveköröm’. fr. | 1807. mérges harapások.’. A ném. lat. a’ mint az öreg Nikander Alcibion. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn.. akácia akadály l. alamuszivirág (Csapody–Priszter. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. lat. Görög 46. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. vö. avagy Acantha (Lippay I: 107). áldott bárcs’. 1783: Áldott tövis (NclB. 365). Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. a növény R. meg-rágá. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm.. Az áldott a növény gyógyító hatására utal.i acanthus (mollis) ’medveköröm. acanthus. Marzell Inula helenium a.. lat. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). J: ’Cnicus benedictus. 1664: Acanthus. akác a. carduus ’tövis. J: ’Acanthus mollis. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). Akanthus. 2. holy thistle. akantusz 1560 k.: RMGl.

fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. Genaust Cárduus a. szigor~ állató l. jövevényszó. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. Melius 425. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. vö.. vö. csuv. aloé’. alkermes a.).. alma’.. Heilallerwundenkraut. Az alkekengi a lat. sp. lat. Genaust alkekéngi a. mint a bíbortetűből. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele.). alleluja. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító.. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. J: ’Alo( sp. csag. Fűvészk. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. — N.. 131). J: ’Arnica montana. Stechapfel tükörfordítása. aloé’ . parvus ’kis. alleluja fű (ÚMTsz. R. lat.) ’halleluja’ nevének átvétele. sóska a. Melius 45. áll l. halleluja isz. A névadás magyarázata nyilván az. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. J: ’ua. EWUng. vö ném. úgy iszod” (MNy. alja l. tövisalma (MagyGyógyn. TESz. Ember és növényvilág 268). ’dicsérjétek az urat’. Az alkörmös vándorszó. benedíctus a. alkörmös. szakny. hegyi árnika’. vö. J: ’Oxalis acetosella. 1335: „pomi. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. — Ö: far- . 1783: Alléluja fü (NclB. 279). ulma. ▌ 2. szőlőszerű termésre utal. J: ’ua. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. 264). || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. thorn apple ’tüske alma’. Az alma ótörök eredetű. alma.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. Növénynévvé azért válhatott. az előtagra l. — N. 617. mogyoró~. Fűvészk. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). ném. elma. alisma < gör. a fürtben érő.’. kirg. polajszigor~. Kermes (Veszelszki 159). Az allelujafű a növény R. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. alma. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455). amerikai alkörmös’. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. J: ’Malus sp. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. alkörmös alkörmös 1. Az alkörmösszőlő összetett szó. árkelmes (EtSz. Az alkörmös (2. zsidócseresznye’. mert bizonyos növényekből (pl. Marzell Cnicus benedictus a. 363). alma. 369). 1948: álkermes (Halmai 6). ▌ 2.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. erdei madársóska’. alkermes l. Genaust Alísma a. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138).’. amerikai alkörmös’. almaformájú. lat.. áldott-tövis l. TESz. kicsiny’. fr. amerikai alkörmös’. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). álkörmös (Péntek– Szabó. Marzell Aloe a. Alkermes átvétele. J: ’Alkanna tinctoria. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). vö. J: ’Physalis alkekengi. 1807: Alkermes (Magy. EWUng. csattanó maszlag’. alleluja a. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. alma 1. Szabó. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. Fűvészk. sóska a. — N.. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. álkörmös (ÚMTsz. spina ’tövis’. 2. a névadás alapja a tüskés. ang. minden sebet meggyógyít.). 363).). 1998: alkörmös (Priszter 455). szakny. alleluja a. J: ’Datura stramonium. 1798: Álkermes (Veszelszki 159). a belőle készített festék’.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. 617.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. Aleluya (CasGl. Vö. deréceszigor~. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). egyedi adat. Alleluya (Növ. A tövisalma a ném. 1813: Allélujafű (Magy. 2. lat.). J: ’Phytolacca americana.: RMGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. b): RMGl.. alkermès ’ua. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. e. oszm. báránypirosító’. Az alisma a lat. kipcs. talán téves. mérgező termés.’. Az alkermes a ném. 369). J: ’Phytolacca americana. Marzell Datura stramonium a. 37: 64). J: ’Phytolacca americana.

J: ’ua. J: ’ua. székfű altató l.. 37/41). — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). szintén bódító hatású növény. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. (MünchK. álomhozófű 1. bolondító beléndek’. tavaszi mandragóra’. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). Fűvészk. nemzetségnév. amaránt’. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. Fűvészk./1466: aloèſnèc gr.) Barra István alkotása. vö. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. 1998: ’Alo(. alraun 1998: alraun (Priszter 424). 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). aloé 1. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. 1577 k. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. 1578: Aloes (Melius 57). Szabó. maszlagos nadragulya’.’. J: ’Mandragora officinarum. aluja ’hashajtó. A névadás magyarázatára l. TESz. ang. 2. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. Melius 406–7. J: ’Atropa belladonna.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. Az álomfű (1. J: ’Atropa belladonna. Fűvészk. 513).-i Amaranthus (< gör. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. hosszú virágzatra utalnak. A névadás magyarázatára l. Fűvészk. (OrvK. bársonyparéj. 1998: aloé. UEWb. még álomfű.’. 234). A névadásra egyéb mérgező. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2.. ▌ 2.-i aloe (gen. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. | 1807. 1416 u. Az s-végű alak alapja a lat.) elnevezés magyarázata. 1841: álomfű (Barra 344).: aloeſt gr.’. Fűvészk. J: ’ua.).. a szúrós. — N. ▌ 2. 1841: álomfü (Barra 335).’. ™lo(sz. 1807: Álomhozó fű (Magy. Szabó. J: ’ua. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. csákós jelzők a lehajló növényre. tavaszi mandragóra’.’. J: ’Alo( vera. csüngő. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. a lat.). ném. a ném. maszlagos nadragulya’. J: ’Hyoscyamus niger. ▌ 2. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). aloé’. 175). Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1. szakny.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. alutó. áloé a. Farkas. szakny. farkas~gégevirág. a csüngő. álszékf ű. Görög 51. 389) nevet javasolja a R. aloé’. ▌ 3. J: ’ua. Genaust Amarántus a..’. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. J: ’Amaranthus. Fűvészk. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. 340). álomfű 1. J: ’Amaranthus caudatus. ill.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. 514). Melius 394. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). 1783: Álomhozó-fü (NclB. Az aloé latin eredetű. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). aloès. J: ’Alo( ferox. áloé (Priszter 296). 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. a lat. J: ’ua. áloes. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). aloe. Az alraun idegen szó. álszíkf ű l. J: ’Mandragora officinarum. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). áloé a. Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. 1595: Aloe (Beythe 65). 358). J: 1416 u. állóes./1466. kakas~. 1783: Alóé (NclB. szúrós aloé’. . Aloe. még álomhozófű. 1807: Áloes (Magy. bókoló amaránt’. 1948: álomfű (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum.aloé kas~. népi orvosság’ (ÚMTsz. 335. ez is bódító hatású. 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). EWUng áloé a. J: ’ua. aloes) átvétele. 253). orvosi aloé’. tavaszi mandragóra’. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. 2. 57 ambretta pó 200). 1578. 1577 k. 212: TESz. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. 1595: ’Alo( sp. fr. 514). A bókoló.’.

vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. orvosi angyalgyökér’. J: ’Angelica archangelica. Növényszótár 4). a fű utótag magyarázó szerepű. A névadás alapja a növény hosszú szára. Az angolnafű összetett növénynév. A N. ném. sarkantyúvirág. 348). 1775: Angyal-fü (Csapó 9). | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73).’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. J: ’ua. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. — N. J: ’ua. angelica [herba ’fű. ambretta. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300).angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. fr. angyalfű 1. ambretta került be. J: 1775. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. növény’] < lat. 200). ol. 36).’. ▌ 2. angelicus ’angyali’ < gör. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). vö. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. 202). angyalgyökér’. J: ’Angelica sylvestris.-i Angelica (< k. 1783: Angyal-fü (NclB. ambrette. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. közönséges édesgyökerű-páfrány’. amely a növény virágját emberi papucshoz. a névadás magyarázatára l. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). angyalicska gyökér.’. aggelikós ’ua. erdei angyalgyökér’. Bremness 228.’. Marzell Angelica silvestris a. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). kígyószerű testéhez hasonlítható.’. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. J: ’ua. J: ’Aconitum napellus subsp. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. Fűvészk. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a).’. J: ’Polypodium vulgare. J: ’ua. J: ’Satureja hortensis. orvosi angyalgyökér’. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). ambretta. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. Marzell Aconitum napellus a. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb.). elérheti a 2 m-es magasságot is. 97).’. amely az angolna hosszú. angyalicskagyökér. . J: ’ua. J: ’Angelica sylvestris. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. angyalgyökér angyalitalfű l. fr. patikai angyalfű (Halmai 8). hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. angyalgyökér 1. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). J: ’ua. a névadás magyarázata az. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása.’. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. lat. erdei angyalgyökér’. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). ném. 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). idegen nyelvi megfelelőre vö.. J: ’ua. Az angyalfű a lat. amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. valamint idegen nyelvi megfelelők is. | 1998: ’Angelica. vö. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). — erdei ~ 1948: erdei v. Ambrette(körner). Az angyalédes tükörfordítás. angyélika.: ang. napellus. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. Az erdei. Az angyalgyökér a ném.’. J: ’ua. az előtag halnév. 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). szakny. angyalikomgyökér l. Marzell Abelmoschus moschatus a. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). angyélika. Pantoufes de Marie. ▌ 2.’. Katika-sisakvirág’. hegyi árnika’. Nemzetközi szó. A magyarba valószínűleg az ang. 1998: ’Angelica archangelica. 318). Genaust Angélica a. J: ’ua. 1807: Angyalfű (Magy. bocskorhoz hasonlítja. 1998: angyalfű (Priszter 300). borsika’. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. a ném. J: ’Arnica montana. Engelwurz szó szerinti fordítása. a névadás magyarázatára l. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn.’. illatos ábelfű’.

: Angelicath gr.’. de vizelethajtó. angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. J: ’ua. angélique. TESz. édeskömény’. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. Fűvészk. Marzell Arnica montana a. angyalka 1. valamint az a monda. — N. ányizs (MTsz. 1775: Anis (Csapó 144). növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. 348). Fűvészk. a fő előtag magyarázata. 202).: Anisum: Anis (CasGl. angyélika 1. 348).’. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn.). J: ’Angelica sylvestris.. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. 1807: ’Angelica. fr. — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr.: Angyélika (Julow 257). 1577 k.: Aniſumoth gr. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat. erdei angyalgyökér’. 84). J: ’Linaria vulgaris. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja.’. J: ’ua. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. mindent gyógyító fű). Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. 569/31). 1998: ánizs (Priszter 456). Gyógynövények enciklopédiája 44. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. közönséges gyujtoványfű’. 1807: Angyélika (Magy.. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). J: ’ua. (OrvK. angelika. hogy megvédje őket a pestistől. a): RMGl. ▌ 2.. 131). wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’. ányizs. orvosi angyalgyökér’. erdei angyalgyökér’. J: ’Angelica sylvestris. pl. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. menta | ? Sisymbrium officinale. 84). A névadás magyarázatára l. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56). ▌ 2. 1807: kerti Angyélika (Magy. EWUng.’. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn.angyalka ném. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. 1807 e. Az angyélika lat.: Angelica fweth gr.. (Barra 164). 1807: Angyélika (Magy. a lat. 33/23). ánizs 1. J: ’ua. ▌ 3. J: ’Angelica archangelica. — ~gyökér 1798: Angyélika-. 1520 k. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. 200).). 609/31). a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. angelica. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. a névadás magyarázata az lehet. J: ’Foeniculum vulgare. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás. 193). Marzell Angelica silvestris a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával.’. . J: 1577 k. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. Fűvészk. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. (Barra 164). Genaust Angélica a. Engelkraut ’angyalfű’.. Fűvészk. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. ónejz (ÚMTsz. Engelwurz ’angyalgyökér’. szakny. Az erdei. még angyalgyökér.: RMGl. 202).: RMGl. (OrvK.’. orvosi angyalgyökér’. 2. 351). angèlica. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. részben a lat. 1590: ’Angelica sp. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R.. Aniſommal gr. 84). 336). J: ’Angelica archangelica. orvosi angyalgyökér’. szapora zsombor’. 1998: angyélika (Priszter 300). (OrvK. közönséges ánizs’..: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. angyalgyökér. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. Fűvészk. A név keletkezésének indítéka. angyalka. 202). — ~fű 1577 k. Növényszótár 180). eredetű. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). vö. 1783: Anis (NclB. (OrvK. angyélika) hatására jött létre. J: ’ua. J: ? ’Mentha sp. álnizs.’. 1577 k. 198). hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. J: ’ua. angyalgyökér’. 1783: Angyélika (NclB. 14/12). ol. 1470 k. angyalgyökér’. 202). ▌ 2. angyalfű helyett. J: ’Pimpinella anisum.-i Angelica. | 1807 e. ang. szlk. 1998: illatos ánizs (Priszter 456). Wasserangelika ’vízi angyélika’. ánis. | 1998: ’Angelica archangelica.. J: ’ua. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. ámnis. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). görcsoldó. ném.

Az ánizs ’édeskömény’ (2. az abszintüröm (5. J: ’ua. Genaust Anísum a. Marzell Arnica montana a. anya l. aneìss szóból jött létre. ol. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 314). ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 418). ném. abszintüröm’. ▌ 4. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. kaporánizs. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. az előtagot lefordították. — Ö: fűszer~. anis. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). àniso. ízük hasonló. Marzell Artemisia vulgaris a. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. 318). 2. őszi margitvirág’. aniš. J: ’Matricaria chamomilla. ang. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. 418). fekete üröm’. lat. om végű magyar alak. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. A névadás magyarázatára l. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. 3. anésum. J: ’Tanacetum parthenium. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518).’. orvosi székfű’. Fűvészk. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. Mutterkraut tükörfordítása. mater herbarum fordítása. A k. EWUng. J: ’Foeniculum vulgare. a növény fontosságát. ném. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. ebből származik az um. ánéson ’kömény’ < gör. anyaméhfű 1. Fűvészk. 1775: Anya-fü (Csapó 170). Az ánizskapor összetett szó. a fű utótag magyarázó szerepű. édeskömény (→ kömény). J: ’Dracunculus vulgaris. 1783: Anya-fü (NclB.) a ném. ▌ 3. 257). talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül.. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). gyógyító erejét így fejezték ki. án#son ’kömény’.) elnevezés is. hv. anisum (< lat. 520). közönséges ánizs’. 1775: Anya-fü (Csapó 137). kapor~. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. Anis. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. 209). TESz. J: ’Arnica montana. anyaméhfű. 210). Az anyafű ’fekete üröm’ (4. a lat. fr. Matricaria felhasználásával hozta létre. J: ’Artemisia vulgaris. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. mindkettőt fűszerként használják.ánizskapor Az ánizs vándorszó. a lat. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. a gyökér utótag magyarázó szerepű. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. a fajt jelöli ki..) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. közönséges sárkánykontyvirág’. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. 1807: Anyafű (Magy. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. Mutterkraut részfordítása. valószínűleg a lat.: RMGl. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. Pimpinella átvétele. Mutterkraut. ónejz a baj. J: ’Artemisia absinthium. J: ’Artemisia vulgaris. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1948: anyafű (Halmai 10). A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. pl. a N. 2.) Melius alkotása.. Matronenkraut ’orvosi székfű’. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. Vö. J: ’Pimpinella anisum. Hasonló módon keletkezett a XX. 314). az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. Matricaria (< lat. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163).) a lat. Az anyagyökér a ném. Fűvészk. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. fekete üröm’. 1783: Fünek anynya (NclB. a növény azon részére utal.. án#thon . 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. A pimpinella nemzetségnév. ánizs helyett. Diószegi–Fazekas alkotása. Az anyafű (1.. anisum közvetítésével terjedt el. még anyafű.-osztr. 2. anise. an#sum ’ánizs’ < gör. hegyi árnika’. édeskömény’. lat.) is megkapta. ▌ 5. Fűvészk. Genaust Matricária a. ▌ 2. gör.

őszi margitvirág’. dán moderkorn.). mézga a.). gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. J: ’Acacia senegal. J: ’Ranunculus sp. 1783: Anya méh-fü (NclB. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. Anyaméhfű (MagyGyógyn.anyarozs 170). — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). 349). EWUng. Kornmutter tükörszava. bojtorján arábikum l. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. ill. Vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. vö. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. J: ’Melissa officinalis. Az anyarozs a ném. ▌ 2. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. a R. Mutterkuchen ’méhlepény’). (Veszelszki 404). Vö. anyarozs’. apium átvétele.. holl. (Barra 104). orvosi citromfű’. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört.’. apróbojtorján l. J: ’Apium graveolens var. J: ’Claviceps purpurea. 1775: Arany-fü (Csapó 91). Az arabmézga a lat. J: ’Tanacetum parthenium.. Az ápium a lat. pintyő ápium 1. hogy a aranyevő pintyő l. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. Hasonló szemléletű névadásra l. mézga’. elsősorban rozs’ jelentése van. jelentése: ’nyúlékony. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”.. berki szellőrózsa’. gummi ’nyúlós anyag.-hv. fűnek ~ (→ anyafű). az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. 86). még parasztápium.. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. J: ’Anemone nemorosa.) Veszelszki alkotása. Genaust Ápium a. arábiai facsipa (→ facsipa). TESz. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. EWUng. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). ro’s-annyát gr. Marzell Chrysanthemum parthenium a.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. J: ’Matricaria chamomilla. A mézga első megjelenése: 1560 k. 127). mindkettő a lat. moederkoren. nyirok. A N. 86). Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. ném. erősszagú zeller’. J: ’ua. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. J: ’Chelidonium majus. Márton. gumiakácia’. N. hunior fé. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — vízi~ .: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. mézga a. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. Az aranyfű a ném.: TESz. a névadás alapja. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. a ném. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). sárgás gumiszerű váladék’. graveolens. R. Mutterkorn tükörfordítása. ném. A mézga szláv eredetű. az elnevezés szemléleti háttere.: RMGl.: RMGl. mátrafű. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl.). TESz. anyja l. vagy beka fé. ném. gumiakácia’. LXXXIV. boglárka’. blg. vizi apium (SzikszF. Goldkraut tükörfordítása. 28). Hasonló szemléletű névadásra l. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). 418). utótagjának pedig ’gabona. Genaust Matricária a. Gummi arabicum mintájára alakult. növényi nedv’). macskaméz. | 1948: ’Acacia senegal. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. hogy a növény virágai sárgák. vérehulló fecskefű’. 7: 50. GebÀrmutter ’anyaméh’. Matricaria (< lat. GebÀrmutterkraut. valamint az. orvosi székfű’. A névadás magyarázata. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. ▌ 2. arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. a lat. Növ. Aprillenblumen. Idegen nyelvi megfelelőre vö. talán a levelek hasonlósága alapján. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn. Marzell Anemone nemorosa a. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé.) Csapó. mézga ’mézga. szb. A rozsanya a ném. anyaméhfű (2. gumiarábikum. anyafű. ném. 234). 1595: Apiom (Beythe 80a). J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’.

ánthemon ’virág. goudkruid ’arany fű’. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. J: ’Ranunculus acris. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. keltajuuri ’sárga gyökér’. 1807: Aranvirág (Magy. aranyversengő (Péntek–Szabó.). aranyos l. chrysós ’arany’.’. vö. J: ’ua. csöves virágok aranysárgák. aranyvirág 1. réti salátaboglárka’. aurea < aureus ’arany’) fordítása. J: ’Caltha palustris.) hasonlóság alapján kapta nevét. Nemzetségnévvé (2. 481). fi. réti margitvirág’.’. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. J: ’Tanacetum balsamita. Marzell Chelidonium maius a. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. || harangversengő N. a középső. Ember és növényvilág 278). őszi margitvirág’. aranyverselő népi nevek. aranyvirág (ÚMTSz. Goldwurz ’arany gyökér’. zlatni korin ’arany gyökér’.) Diószegi–Fazekas tette. a névadás magyarázata. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). kelta ruoho ’sárga fű’. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). J: ’Solidago virgaurea. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1578: arany virágu f× (70a). Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. gör. Vö. A névadás magyarázatára l. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. aranyvirágúfű. chrûsanthe- . és a növényből sárga színű nedv folyik.) és a Boldogasszony tenyere (4. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). ficaria. — N. — Ö: ökörszem~. Genaust virgátus a. szakny. ha bárhol letörik. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). 377). Ember és növényvilág 278).) Melius alkotása. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. Az aranyvessző a lat. hv. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. népetimológiával keletkeztek.-i Chrysanthemum (< lat. J: ’ua. vérehulló fecskefű’. mivel az adatokból kimutatható. 293). harangversengő (Péntek–Szabó. mocsári gólyahír’. arannyal versengő f ű. J: ’Chrysanthemum.’. 1998: aranyvirág (Priszter 336). szakny. Az őszi margitvirág (3. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Fűvészk.-i virgaaurea (< lat. chrysánthemon < gör. ▌ 2. holl. 416). aranyvirágúfű 1. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. Genaust Chrysánthemum a. Benkő névadásának alapja. a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137).). 1998: aranyvessző (Priszter 507). J: ’ua. 132). || aranyverselő N. aranyvessző’. 382). lat. arany versengő (ÚMTsz. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. nyugati salátaboglárka’. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507).’. A harangversengő. 382).). J: ’Chelidonium majus. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. hogy a növény virágai sárgák. N. amely szintén Melius alkotása. J: ’ua. A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. J: ’ua. mocsári gólyahír’. fű’) tükörfordítása. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. Az aranyvirág a lat. Az aranyvirágúfű a lat. J: ’ua. J: ’Leucanthemum vulgare.’. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB.arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. 4: 30). aranyverselő (MNy. aranyverselő (ÚMTsz. 1578: arany virágu. J: ’Tanacetum parthenium. aranyvirág’. még aranyf ű. ▌ 3. J: ’Caltha palustris.-i Chrysanthemum (< lat. szakny. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l.). — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). Boldogasszony tenyere’. ▌ 4. ▌ 2. Melius névalkotására a ném. ’réti margitvirág’ (2. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. ſarga viragu f× (Melius 137). virga ’vessző’.’. chrûsanthemum < gör.

— hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). nemzetséget a XIX. nagy buroklevél. árnyékszéktetőfű. erdő’) elnevezése is hatással lehetett. Fűvészk. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. 47). J: ’Cynoglossum officinale. Fűvészk. barba lui Aron. Vö. sárgavirág. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). a latin név is a növény előfordulási helyére utal. 152). 2. 4. 153). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. Genaust Chrysánthemum a. eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. névadásának alapja. 1998: árnika (Priszter 306). Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. ánthemon ’virág. Az Áron szakálla a ném. hogy az érdekes külsejű növény két. J: ’Arnica montana. Melius névalkotására a tyúkhúr R. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. J: ’ua. 153). ebnyelvűfű’. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). Növényszótár 285). közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). J: ’ua. арника. rom. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. jellegzetes alakú. nemzetségnév. méhfűnek ~a (→ méhfű). 1783: Áron ſzakálla (NclB.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele. álsos ’liget. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből.). „Anyaszára kinő árformára” (Magy. J: ’Arum maculatum. szakny. Magy. hegyi árnika’. Az Erodium W. Áron-vessző l. Fűvészk. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey.árnika mum < gör. aronsbard. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. 153).’. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. Fűvészk. 389. 364). Az Árongyökér a ném. 153. J: ’ua. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. Arnika.’. aranyvirág. Genaust Árnica a. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. fű’) fordítása. szakny. a német szó előtagja a lat.[ára] kinő nyársformára” (Magy. J: ’Erodium. 318). 391). Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. J: ’Arnica montana. az az arany virágu f×” (137). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 318). Fűvészk. erdős részeket kedveli. 422). Nyr. Marzell Arum maculatum a. orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. J: ’Cynoglossum. hogy a növény az árnyékos. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. J: ’Stellaria media. ném. 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). az Áron-vessző a ném. Alsine (< gör. Áron-gyökér. or. nemzetségnév. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. foltos kontyvirág’. közönséges ebnyelvűfű’. Fűvészk. tehát az árorr a termés hosszú. árnő 1807: Árnf (Magy. Fűvészk. J: ’Stellaria media. — N. méhek ~a (→ méhfű). Vö. Az árnika a lat. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. 391. lat. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. chrysánthemon < chrysós ’arany’.’. 389). amely szakállhoz hasonlít. Magy. 2. le. Fűvészk.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. és a Geranium L. gémorr’. árszerű. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. 422). Aronwurz. Aronowa broda. 124: 477– . hegyi árnika’. árorr 1807: árorr (Magy. áron szakálla (ÚMTsz. Genaust Álsine a. holl. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. 389). A névadás alapja. berek. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. árnyék l. Aronstab tükörfordítása. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. 1948: Árorr (MagyGyógyn. Aaronsbart tükörfordítása. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. sz. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). 1998: hegyi árnika (Priszter 306). közönséges tyúkhúr’.

-hv. artichoke. ol.. árvalányhaj a. TESz. J: ’ua. TESz. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. J: ’Viola tricolor subsp. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). EWUng. fr. 29: 249). J: ’Urtica urens. árva a. 1577 k.) árva előtagja a lat. 1911: árvaleányhaja (Cserey. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. 2. J: ’Viola tricolor subsp. | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. ▌ 3. ezért a bőrön nem okoznak égető. ném. göcsös görvélyfű’. Feldstiefmütterchen. sir$tica. vö.. vö. Lamium album utótagjának fordítása. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. 955: TESz.: RMGl.. vrtica megfelelője a m.) nevet olyan növények kapták. a lat. 133). a lat. A vadarticsóka (2. ▌ 2. 392). | 1798: ’Adiantum capillus-veneris.’. szlk. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. J: ’Anthriscus cerefolium. ▌ 2. sir"tka. J: ’Asplenium trichomanes. árvalányhaj 1. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61). Fűvészk. J: ’Carlina acaulis. Az articsóka vándorszó. alcachofa. 1948: árva leány haja (Halmai 6). viszkető érzést.. Marzell Carlina acaulis a.’. alcarchofa. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’.’. articiocco. apró csalán’. de csalánszőreik nincsenek. 138). csalán növénynév. Az árva (1416 u. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). Fűvészk.) | ? Adiantum capillus-veneris. 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). 364).). 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1. 181). EWUng..articsóka 478. vénuszhaj’. 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46).). tricolor. vénuszhaj’. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. szártalan bábakalács’. — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. vénuszhaj’. ▌ 3. vadárvácska’. 1813: Árvalyányhaja (Magy. Fűvészk. Az articsóka (1.’. 1998: vadárvácska (Priszter 538). 2. 423). J: ’ua. 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). Növényszótár 22). árvacsalán 1.: RMGl. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). a névadás alapja. ném. tricolor. 1783: Árva Tsalán (NclB.) a ném.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). fehér árvacsalán’. J: ’ua. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. artichaut. 1783: Árva Tsalyán (NclB. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. árva a. Stiefkind ’mostohagyermek’. — N. 184). fekete peszterce’. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). TESz. 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. 3. cseh sirotka. Csalhatatlan kert 277–8). ▌ 4. az apró csalán (1. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. árv`csillyán (MNy. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. J: ’ua. vadárvácska’. A fehér jelző a virág színére utal. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). sp. articsóka 1. J: . ang.. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. 181). 1585: Arua leány hay (Cal. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. J: ’Adiantum capillus-veneris. EWUng. 4.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. 4: 30). amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. A későbbiekben az árvacsalán (2. — Ö: bürök~. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. J: ’Ballota nigra. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). J: ’Lamium album. Artischocke. — N. árvácska (MNy. 23).) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. 162/14).) nevének átvétele hasonlóság alapján. J: ’Scrophularia nodosa. 392). bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. J: 1577 k. 2. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). zamatos turbolya’. ▌ 2. szb. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). aranyos fodorka’. 230). 386). 290).

) és ’fekete fodorka’ (3. istenátkoztafa átkozta l. tudatos alkotásnak látszik. zászpa asszony l. Asplenium ceterach) használták. J: ’ua. nincs folytatása a magyar nyelvben. 1783: Ásfódéla (NclB. felhasználásuk is hasonló volt. kxuet ki indit. A lat.). 326) ’Stipa pennata. J: ’Anchusa officinalis. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. pusztai árvalányhaj’. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). isten~fa. Az árvalányhaj magyar fejlemény.. árva a. fekete fodorka (→ fodorka). 2. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). haui kórſágot. .’. Mária lenje. asphódelos) átvétele. ▌ 2. aszfodélosz (Priszter 308). magyarázatát l. lónyelvű csodabogyó’. ezek is páfrányfélék. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. atlacér. és azért fordították árva leány-nyal. Marzell Adiantum capillus veneris a. fehér aszfodélusz’. J: ’Ruscus hypoglossum. Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. valószínűleg a ném. 357).) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). J: ’ua. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. 2. EWUng. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. ászpa l. orvosi atracél’. közönséges ebnyelvűfű’. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). Frauenhaar ’asszonyhaj’. az ásfodéla a lat. ▌ 2. fekete fodorka’. 364). J: ’ua. közönséges gyujtoványfű’. atracé (ÚMTsz. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. 1807: Ásfodéla (Magy. atlasér (ÚMTsz. SzófSz. vén~citrus. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. J: ’Cynoglossum officinale. ki hoz”. 364). ném. szép~szőlő. A pázsitfüvek közé tartozó. lengő szálkájú. Boldog~ oldala. Asphodelus és a német Asphodill változata. Boldog~ rózsája. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. A névadás alapja azonban valószínűleg az.. Az aszfodélusz a lat. Genaust Asphódelus a. Fűvészk. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). A névadás magyarázata. akárcsak a vénuszhaj (1. aszfodéla l. és a lat.’. J: ’Asphodelus albus.’. amelyből az árvalányhaj alakult. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). A fehér jelző a virág színére vonatkozik. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. — atlaszér 1. Vénusz ~ fürdője. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. 112–3. selymes. J: ’Asphodelus ramosus. 1813: Ásfodéla (Magy.). asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). J: ’ua. 430). közönséges ebnyelvűfű’.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. még lenlevelűf ű. aszfodélusz aszfodélusz 1. atlacér. Boldog~ tövise. J: ’Linaria vulgaris. A névadás magyarázatára l. átkozott-tövis l. lenszínű. 231). Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). boldog~lapu. Asplenium trichomanes. Boldog~ mentája. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. Fűvészk. A név Melius alkotása. „minden be reket vért. a névadás magyarázata. — N. Asplenium rutamuraria. Az árva leány haja szerkezet. királyné ~ káposztája. Boldog~ csipkéje. Asphodelus (< gör. J: ’Cynoglossum officinale. Fűvészk. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. ang. Az asszonylen Barra alkotása. 1998: aszfodélusz. TESz. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2.).. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre.’. ágas aszfodélusz’. N.

J: ’ua.) és az orvosi atracél (4. J: ’Calluna vulgaris. kerti borágó (3. J: ’ua. Fűvészk. TESz. A gilisztaűző varádics (1. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. J: ’Ajuga reptans. A ’gilisztaűző varádics’ (1. — N. 256). — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204). ▌ 5. 1775: Atratzél (Csapó 77). atracél’. amelynek az atracél a hivatalos neve lett. Fűvészk. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz.’. atracéllapu (Péntek–Szabó. jatrocel. ſÅára” (Melius 151). J: ’Alkanna tinctoria. már Melius leírja.’. atracéllapu l.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl.). 1998: orvosi atracél (Priszter 299). Ember és növényvilág 199).atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. J: ’Symphytum officinale. ▌ 8.’. levelükből készítettek salátát. az utótagra l. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. csarab’. útilapu’. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. 1578: Atratzęl (Melius 150). Fűvészk. 2. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. J: ’ua. N. indás ínfű’. — ~lapu N. csarab’. 129). avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). A közönséges ebnyelvűfű (2. 1998: ’Anchusa. cseh jitrocel. J: ’Calluna vulgaris.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). jitrocil ’ua’. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. 1807: mezei Atratzél (Magy. atracél (MNy. a festő jelző megkülönböztető szerepű. 153). szlk. a szókezdő j a magyarban maradt el. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB.). 95). és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. az előtag magyarázatára l. Az atracél szlovák eredetű. 1525 k. Kniezsa.’.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. J: 1775.) leveleit. orvosi atracél’. kerti borágó’. jitrocel ’útifű. atlaszfű l. zaklacér (ÚMTsz. N. Ember és növényvilág 199). ill. J: ’ua.).’.. orvosi atracél (4. jatrocěl alakban kerülhetett át. A báránypirosítót (6. avarf ű. . Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. J: ’Borago officinalis. | 1807.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető. 157). vö. ▌ 6. ▌ 7. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. atracél atracél 1. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5. közönséges ebnyelvűfű’. 334). 364). avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt.) és fekete nadálytő (8. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. hogy a növény örökzöld. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. 1807: kerti Atratzél (Magy. fekete nadálytő’. A népi atracél ’indás ínfű’ (7.). 1998: atracél (Priszter 299). Fűvészk. txuiſſes ſÅxrxs à leuele.’. 152).’. atracél (Péntek–Szabó.. a kerti borágó (3. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). EtSz. báránypirosító’.). 155). — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy. Marzell Calluna vulgaris a. 334).) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság.) neve. Fűvészk. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. J: ’Echium vulgare. hanga. Az avarhanga összetett szó. közönséges ebnyelvűfű (2. ▌ 4. 1998: ’Anchusa officinalis.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. J: ’Cynoglossum officinale. atracél (ÚMTsz. 29: 249).) érdes levelű növények.). J: ’ua. A szlovák szó a magyarba R. 1807: Atratzél (Magy. J: ’ua. 67. 153).’. J: ’Tanacetum vulgare. SzlJsz. Fűvészk. EWUng. 1775: Atratzél (Csapó 204). akárcsak az orvosi atracél (4. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. J: ’ua. J: ’ua. közönséges kígyószisz’. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32).: RMGl. köptetőt főztek belőlük. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. gilisztaűző varádics’. ▌ 2. ▌ 3. A névadás alapja az. kéc à virága.

varjú~. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). || bábafan N. EWUNg. A farkasölőbab (3. vénasszony fonala’ népi név. J: ’Tribulus terrestris. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). J: ’Sedum telephinum subsp.-ében tűnik fel. Genaust fába a. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. bábafonal szakny. ▌ 2. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. A görögbab (2. 29: 249). boszorkány foga’ népi név. a névadás alapja.. a névadás alapja. görögszéna’. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). J: ’Equisetum arvense. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. TESz. farkasölő sisakvirág’.. bablevelű szaka (→ szaka). lat. bábafon l.). bábafog (ÚMTsz. bábafonál (MagyGyógyn.. ▌ 3. rossz fogakra. hogy a rozson élősködő fekete. varjúbab. bablevelű varjúháj’. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. az anyarozs (1. A bábafonal ’boszorkány. 317). J: ’Eryngium campestre. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. TESz. A bábafog ’vénasszony foga. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. kerti babhoz. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. Fűvészk. blg.).B bab — 1.) névadás magyarázata. Melius 370.-i foenum-graecum (< lat. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. bába a. „fehér a’ virága. gyarázatára l. Fűvészk. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. ördögkeringő. valószínűleg ez emlékeztet szúrós.) jelzője a lat. 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. — Ö: csoda~ (→ csodamag). farkasölőfű. A névadási szemlélet magyarázata. A varjúháj. mezei zsurló’.) termése szúrós. Szabó. ill. hogy a növény termése. bablevelű varjúháj (→ varjúháj). báb`fon (ÚMTsz. bába a. a névadás ma- bábafonal N. 182). babf ű. Fabaria (Csapó 19) (< lat.) rossz. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl.) Diószegi–Fazekas Magy. A görögbab (2. földi királydinnye’. vö. N. bábabéles l. Bábafog (MagyGyógyn. ördögszekér. bábakalács bábafog 1. боб. a bab utótagra l. Fűvészk. 1–2 cm hosszú gomba. 407). J: ’Aconitum vulparia. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. levele. lóbab’. 1783: Görög bab (NclB. báb`fon (MNy. 28). J: ’Claviceps purpurea. Magy. vulgaris.. vö. ▌ 2.) a növény R. A vadbab (1. mezei iringó’. ördögrokolya. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a).). Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. 317. ill. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. J: ’Trigonella foenum-graecum. a földi királydinnye (2. fekete foghoz hasonlítható. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. A bábafan ~ bábafon népi .. anyarozs’. disznó~. maximum. A névadás szemléleti háttere.). EWUng. szln. virágja) hasonló a közönséges. f##numgr##cum a. farkas~. közönséges bab’ (TESz. 1527-tól adatolható. bábafog (ÚMTsz.

. a Magy. fon a. guzsaly a. a bába előtag magyarázatára l. A körfény nemzetségnév. 402. TESz. 1577 k. ▌ 2. a bába előtag magyarázatára l. A papsajtmályva (2. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. béles a. Diószegi–Fazekas alkotása. b"b™guzs™ly. bábaguzsalyt gr. rokkája’ népi név. A bába előtag magyarázatára l.) bábakalács. Marzell Carlina acaulis a. bábabéles elnevezései népi nevek. Genaust acāūlis a. Fűvészk. bábafog. Fűvészk. Fűvészk. bábafog. J: ’Equisetum arvense. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. 175). A bábakalács (1. kalácsféle’ utótag a bél.. 175). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pl. nem . szlk. bábafonal. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. hasznos földitömjén’.’. A bábakalácskörfény összetett szó. fan a. Taubenrocken. 1783: Bába-íre-fü (NclB. bábafog. béles a. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. || bábabéles N. guzsaly a. 297/5–6). — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). a guzsaly utótag szláv eredetű.. papsajtmályva’. ném. A névadás alapja. 1578: Bába kalácz (Melius 43a).-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják.. jelentéktelen. J: ’ua. J: ’Pimpinella saxifraga. — ~fű 1577 k. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. vö. J: ’Malva neglecta. barna spóratermő hajtást fejleszt. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa.. A név valószínűleg magyar alkotás. 337). lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek.. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata.. bábaguzsaly. Idegen nyelvi megfelelőre vö. EWUng. 2. báb`béles (ÚMTsz. J: ’ua. TESz. kerek termésre utalnak. 37). bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. még bélekenyér. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. J: ’Carlina acaulis. kalács a. 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). a bábakalács előtag a növény R. a körfény nemzetségnév. 413). a fan utótag finnugor eredetű. fan a. Marzell Equisetum arvense a.: Küllőfény (Julow 265). Melius 386. Semmeln ’zsemle’. és főnevesült.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. TESz. vénasszony fonó eszköze. szártalan bábakalács’. J: ’ua. A bábaguzsaly ’boszorkány. hogy a növény virágzata ehető. A szártalan jelző lat. bábaguzsaly N. 351). MNy.. J: ’Carlina acaulis.’. acāūlis ’szár nélküli’. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. Malva silvestris a. bábabéles (MagyGyógyn. 461). Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’. fon a. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. A béles ’lepényféle. apró. UEWb. mind a növény ehető. lat.). 461).).. fényesek” (Magy... békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. orsószerű szárba szökik’.szóból alakult -s melléknévképzővel. 1775: Babakaláts (Csapó 17). a névadás magyarázatára l. 364). 29: 249. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. J: ’ua. Milchbrötchen ’tejkenyérke’. bábafog. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. EWUng. hoſzſzúdadok ſzínesek. az ÚMTsz. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg.). szártalan bábakalács’. kalács a. 609/21). bábaguzsaly.. bábakalács 1. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy.’. N. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn. bábabéles. bábaguzsaly. EWUng..bábaguzsaly név. bábakalács stb. nevének átvétele. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. Szabó. a névadás szemléleti háttere. 1783: Bába kaláts (NclB. Spindeln ’orsóz. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. mintára keletkezett. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. Bábaguzsaly (MagyGyógyn.: baba kalacchÿa fwnek gr. vö. Fűvészk. (OrvK. ném. bábafonal. de ehető termésekre utalnak.’. mezei zsurló’. hogy a növény tavasszal látványos.

a név ang. rose bay ’rózsababér’.’. J: ’ua. babér a. bábarokka (ÚMTsz. ismeretlen eredetű. A babér vándorszó. Vö. azt főzd meg vizben. kemények. A bábavirág népi név. vö.. kfn. 1783: Bab levelü fü (NclB. rocko. borostyán’. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy.. cseh vavřín. A babfű a növény R. magját gyógyszerként. ang. a névadás magyarázatára l. orvosi székfű’. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). ném. a leánder hivatalos magyar elnevezése. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). ófn. 69 bablevelűfű TESz. sz. bábarokka N. lat. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. szlk. babkalevél a. Méreg fÍ (Veszelszki 23). J: ’ua.. napellus a. kfn. Marzell Aconitum napellus subsp. EWUng. lauro. maximum. faba ’bab’) elnevezése. lat. a rózsa utótag a leánder sárga. b<bavir<g (ÚMTsz. babka. 72: 127). Vö. l#rber. fehér stb. vulgaris’. fr.. Lorbeere. J: ’ua. ill. rueca). — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). rocke. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el.’. vö. hogy a leánder levelei örökzöldek. rózsára emlékeztető virágjára utal. a névadás szemléleti háttere. wawrzyn. farkasbab.). bobka. J: ’Laurus nobilis. laurus ’babér’) szavakkal. J: ’Laurus nobilis. Fűvészk.’. || babka 17. J: ’Sedum telephinum subsp. 44: 23). A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. és áztazd meg abban” (Nyr. babkalevél l. J: ’Matricaria chamomilla. ném. EWUng. Rosenlorbeer ’rózsababér’. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. N. TESz. J: ’Nerium oleander. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). J: ’ua.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. J: ’Aconitum vulparia. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. bába a. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. a növény R. 1998: babér (Priszter 411). babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). Vö. bába a. borsófojtófű. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. levelét pedig fűszerként használták. rose laurel. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. piros. A névadás magyarázatára l. Fabaria (Csapó 19) (< lat.’. J: ’ua. mezei zsurló’. sp. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). méhanyafű (→ anyaméhf ű). vö.. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. 391) nevet javasolja a növénynek a R. a közönséges babérfa levele’. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. minták hatására is létrejöhetett. ném. J: ’Orobanche alba. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. bablevelű varjúháj’. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. boszorkány rokkája’ népi név. laurier. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). J: ’Equisetum arvense. babér a. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35).). Rocken.bábarokka maradt fenn. bábavirág N. bábakalács helyett. laur (< lat. ang. EWUng rokka a. minta hatására jött létre. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. A R. farkasölő sisakvirág’. ol. fehér vajvirág’. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. bobok (gen. békarokka. leánder’. babér 1552: Babyr (MNy. babfű 1798: Bab-. A bablevelűfű lat. rokka a. Faba alba (Melius 155a) (< lat. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. disznótövis. babér . de valószínűleg összefügg a ném. farkasölőbab (→ bab). anyaf ű. le. TESz. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. pl. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). rock.’. 2.).’. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. bábafonál. közönséges babérfa’. J: ’ua. A babér előtag magyarázata. 15: 517). előtagja szlovák eredetű. A babérrózsa összetett szó. 368). A bábarokka ’öregasszony. Genaust fába a.

257). bagrena N. században a babérfának csupán különböző részeit. Az utótag magyarázatára l. bagr(na ’fehér akácfa’. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. az oszmán-törökből a tör. 428). — ~fa 1500 k. J: ’Chenopodium botrys. Nyr. erdőben gyűjthető növényekre. bau ’kötél’. ▌ 2. dúsvirágú ökörfarkkóró’. bagrena ’fehér akácfa. bagrina. megjegyzi. hogy a növény. A névadás magyarázatára l. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. ▌ 4. bogojszekfü (Kótyuk 76). azok babérfává változtatták. kötél’. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. hogy ez a növény az „MA. ba=la-. bagóeper. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. | 1590: ’Laurus nobilis. J: ’Ruscus hypoglossum. a névadás szemléleti háttere. vö. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. J: ’Fragaria vesca. is bizonytalan ’varázslat. 1783: Báj-fü (NclB. fehér akác’. 1841: bájfü (Barra 322). fehér akácfa virága’ átvétele. baÛ ’kötelék. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. lónyelvű csodabogyó’.: RMGl. ba= ’mágikus.). bilincs’. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). varázslat’ jelentésben került át a magyarba. Vögelbeer ’madárbogyó’. hogy a XVI. A bagolyszegfű népi név. szegfű. 99). elsősorban a babérmagot (baccae lauri). A R.’elvarázsol’. bagrina. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben.).-féle laurus Alexandrina. A kötés a varázslás általános módja volt. az RMGl. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. madármorzsa (→ kenyérmorzsa).-hv. 1775: Baj-fü (Csapó 20). tör. vasfű’. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). idegen szó.bagolyeper Genaust fába a. A bájfű (1. 126: 299. J: 1395 k. J: ’Verbascum densiflorum. J: ’Laurus nobilis. 1783: Baj-fü (NclB. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a).). maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. 1578: Bayf×nec gr.-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. vö. szalag. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz.). p« ’csomagolás. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. A bagrena népi név. bagolyeper (ÚMTsz.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. varázserő’. bagrena. Melius leírásából az is kiderül. ujg. vö. bagolyeper (MagyGyógyn. közönséges babérfa’. vö.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. Daphnéba. 212). 126: 299. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. 99). báj előtagjának a TESz. Nyr.: RMGl. 836. bagrinca l. ném. ba=i ’varázslás. bagó(p(r. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. csuv. kötés’. ▌ 3.: ? ’Laurus nobilis. virág vadon termő. bodza bagóeper l. b): RMGl. azt jelzi. ba= et. Idegen nyelvi megfelelőre vö. erdei szamóca’. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. UEWb. oszm. bagóep(r. még madárpogácsa.) első megjelenése a BesztSzj. miri- . A török szó ’mágikus kötés. közönséges babérfa’. bagrena bájfű 1. bagr(na. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. eper utótagja ugor eredetű. J: ’ua. és az EWUng.’. közönséges babérfa’. 147). Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába. összetett szó. a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. J: ’Robinia pseudacacia. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. bagolyszegfű N.-ben előforduló „bay phÿw”. báj. bogyókra. J: ’Verbena officinalis. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. 344). (Melius 51). 1395 k. Zauberei’ jelentést tulajdonít. tat. a szb. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. A báj előtag ótörök eredetű. 125). baddza l. A bagolyeper népi név. A BesztSzj. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. vö.

1783: Bak-fü (NclB. bakszaka l. bakszakáll. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. A réti bakszakáll (2. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. neve Spiraea. A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges.) bakfű neve szintén a lat. ennek gyökerét.. ném. kapcsos korpafű’. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). J: ’ua. ▌ 2. bajtergyán l. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1.).’. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. J: ’ua. a névadás alapja nem világos. szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. bajnok a. regina prati ’a rét királynője’ nevét. J: ’Carlina acaulis. ennivalója. J: ’Tragopogon pratensis. bakbűzű gerely l. bájos a. vadárvácska’. Fűvészk. bakszakál (MNy..) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. lat. J: ’Betonica officinalis. A vasfű bájfű (4. lat. XVI. borvirág. Fűvészk. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). báj a. 1783: Bak-fü (NclB. bajnóca’. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. 130: 303. sz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy.). ang. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon. 300).: Barba hirci. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). id eſt. 29/8). (Melius 80a). A néva- . EWUng. gerely bakfű 1. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. Wiesenkönigin ’réti királynő’.. 1470 k. ▌ 2. 387). 1578: Bakf×nec gr. EWUng. J: ’Filipendula ulmaria.: Betonica: Bakfw (CasGl. 408). J: ’Lycopodium clavatum. J: ’ua.’. névadásukhoz talán felhasználták a növény R.. herba ’fű’) fordításával keletkezett. herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. N. Castleman 71. 1998: bakfű (Priszter 512). A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö.: Bakfw (OrvK. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). A lónyelvű csodabogyó (3. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). 348). Tragopogon (< gör. TESz.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. szártalan bábakalács’. 4: 30). A bakszakáll (1. A bakakalács név arra utal. réti legyezőfű’. legyező nevének átvétele. a névadás magyarázatára l. Nyr. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’Tragopogon pratensis. a): RMGl. gör. v. 1807: Bakfű (Magy. A névadás alapja. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. 130: 303). 2. mint amuletumot. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. J: ’Spiraea. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. strucctollakra emlékeztető virágzata. ma Filipendula). A legyező előtag a növény R. R. legyező(f ű). 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. Marzell Filipendula ulmaria a. bakszakáll (ÚMTsz. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. trágos ’kecskebak’. N. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését.). 378) nevet javasolja a R. Melius a ném. réti bakszakáll’.) a lat. 301). ill. — N. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. TESz. A bakfű (1.’. 627). queen of the meadow ’a rét királynője’. 1775: Bak-fü (Csapó 22). 255). orvosi bakfű’. bakszakáll (ÚMTsz. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). cica). Fűvészk. 408). bajnok a. 408). réti bakszakáll’. 1775: Bak-fü (Csapó 23). Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). 1577 k. J: ’Viola tricolor. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű. ▌ 3. herba hirci.) a lat. bakszaka (ÚMTsz.bajnóca rút adományozott.

balzsamfű . 210).). 1841: bigecsi baktop (Barra 161). Genaust tragophýllus a. officinalis. A kapcsos korpafű (2.’. 182). 379). — N. baktop 1807 e. J: ’Eryngium campestre. vö. | 1798. 1948: Baldrián (MagyGyógyn. Bockshornkraut. ballangó a.: Baktopp (Julow 257). a névadás magyarázata. goat’s beard. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. 182). || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). gör. topog a. bolha ballagókóró l.’. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék.. EWUng.. ol.) és a vadárvácska (3. A baktop a Magy. ballang. tüskés balangó (MagyGyógyn. bige a. J: ’Aegopodium podagraria. ném. balha l. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához.’. barlangó (MTsz. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. Fűvészk.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. Ballagó-kórót gr. kozibród. 2. 1864: barangkórót gr. görögszéna’. barbe de bouc. A névadás magyarázata.-ben fordul elő)’. 210). kecskeszarvúfű. TESz. 407). 124: 123. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10).’. szb. J: ’Trigonella foenum-graecum. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. kozja brada. podagrafű’.). Báldrián-fü (Csapó 166). 289). a fű utótag magyarázó szerepű.. baktop (a nemzetségnév csak a Magy. 1813: bigetsi Baktopp (Magy. (TESz. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. le. 1798: Báldián (Veszelszki 436). a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. 1998: baldrián (Priszter 532).. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kozobrad. A sárga jelző a virág színére utal. lat. cseh kozi brada. officinalis. 323). barba caprei. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). 258). || ballangó N. tehát a növény ballag. 1610 k. vö. még bakfű. bak a. A ballangókóróból rövidüléssel. bucerius.. Bocksbart. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. aigós ’kecske’. 1807: Baktopp (Magy. J: ’ua. bonzalgó (MagyGyógyn. kozjabrada.bakszarvúfű dás magyarázatára l. ballangókóró (MTsz. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. Fűvészk.).). TESz.) bakszakáll neve népi név. ballangókóró balsamfű l. ballanó l. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére.. Fűvészk.-hv. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró.). J: ’Aegopodium. topog a. a lat. ang. barba di becco. bige a. J: ’ua. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. ballankóró (ÚMTsz. ballag a. (TESz. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. báldián l. Fűvészk. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. d): RMGl. Bockshorn. ném. 130: 305. (OrvK 324/3). 1911: baktop (Cserey. bakszarvúfű 1577 k. pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. Nyr. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). A báldrián idegen szó. A főnevesülés történhetett önállóan. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. macskagyökér’. A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. Genaust Aegopódium a. EWUng. 1948. — tüskés ~ N. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. 130: 304.).: BakÅarwo fweth gr. Bádian-fü.-i Aegopodium (< gör. bak a. bucerus ’ökörszarvú’. 1783: Báldián-fü (NclB. Fűvészk. A ballangó népi név. A baldián. — ~fű 1775: Baldian-fü. Fűvészk. fr.. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. ballankóró. mezei iringó’. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre.. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. Növényszótár 6). Nyr. ördögszekér. Fűvészk. Nyr.-ben. rom. A bakszarvúfű a lat. macskagyökér gyökere’. J: ’ua. szerzőinek alkotása. szakny. a ném. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. bolg.

balzsam-jegenyefenyő’.’. jegenyefenyő. banka (Péntek–Szabó. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). 74/1). ▌ 2. A névadás szemléleti háttere. büdözsbanka (Péntek– Szabó. J: ’Adonis vernalis. balsamum. szakny. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. A bálványfa a lat. A balzsam Európában a gör.. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. Halmai 5. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. még Boldogasszony oldala. Ember és növényvilág 198). Götterbaum ’bálványfa. mivel a madarat butának tartják. Balsampappel ’balzsamnyár’. — büdös ~ N. illatos gólyaorr’. ném. sz. balbalzsamfa l. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. 2. lat. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. βάλσαµον ’balzsamcserje. banka a. Balsambaum ’balzsamfa’. 521). Ember és növényvilág 198). 1813: Bal’samfű (Magy. sp. alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). balzsamos nyár (→ nyár). — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). muskáta a. TESz. . valószínűleg a ném. az elő. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293).-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. J: ’ua. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal.) összetétele.’. hosszan kihegyezettek. kerti kakukkfű’. balzsamfű 1. A banyómuszkáté népi név. tavaszi hérics’. EWUng. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. A banka és a büdös banka népi nevek. vadkakukkfű’. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. Balſamum olaÿth gr. Marzell Populus balsamifera a.és utótag magyarázatát l. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). feltehetőleg a ném.’. bandikó l. vö. A balzsamfű növénynév magyarázata. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. Ezerjófű 21). banka a. J: ’Ailanthus altissima. A banka szóhasadás eredménye. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz.. Balsam átvétele. A balzsamfenyő összetett szó. J: ’ua. Fűvészk. vö. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. vö. balsamum ’ua. amikor tavasszal a hérics virágzik. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. a R. Marzell Abies balsamea a. N. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). közepétől adatolható. J: ’Thymus vulgaris. bálsamo. J: ’Abies balsamea. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. 364).-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. ném. balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). a banga ’bamba. magyarázatát l. ezeket a patikákban balzsam v.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). a banyó ’banya’ (ÚMTsz. 1783: BalÐam-fü (NclB. ném. összetett szó.’. magyarázatára l. balzsamolaj néven árulták. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. és szívesen szagolgatták a virágot. (OrvK. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. J: ’Geranium macrorrhizum. balzsam-jegenyefenyő l. a névadás alapja a növény óriási mérete. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’.). latin szakny. 1841: balzsamfű (Barra 314). 243). J: ’ua. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. balzsamnyár(fa)’. 389). balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. hogy a madár akkor énekel. A névadás magyarázata az lehet. J: ’Thymus serpyllum. J: ’ua. banyómuszkáté N. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. J: ’ua.’. vö. A mirigyes jelző arra utal. vö. mirigyes bálványfa’. Balsam. ang. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. balzsamokat készítettek. a fából kivont balzsam R. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető.’. J: ’Populus balsamifera. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. J: ’ua. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. Genaust Ailánthus a. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. balsam. istenfa’. Fűvészk.’. Marzell Ailanthus glandulosa a. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal.

bárányfarok bárányka N. 1610 k. Műszótár 441). bárányfű N. molyhos. A baracklevelűfű a lat. | 1783: ’Plantago major. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. báránfarok (ÚMTsz. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. bárányka (Péntek–Szabó. 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. virágos hajtása mirigyszőrös. ▌ 3. hogy az apró. ballangókóró bárány l. J: ’Colchicum autumnale. pitypang’.). J: ’Verbascum thapsus. J: ’ua. Marzell Amarantus caudatus a. vö. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. még csicsiskoma. borsos varjúháj’. A növény fejlődésére vonatkozóan l. de a név utalhat a Plantago mediára is’. bárányfark (MNy. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. kerti borágó’. 279). J: ’Persicaria hydropiper. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. 528). TESz.). molyhos ökörfark’. барабóй. A bárányka erdélyi népi elnevezés. N. bárányfejűfű N. barabúla ’burgonya’. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. b"r"nf™rk. nagy útifű’. bárányfark l. ném. J: ’Taraxacum officinale. bárányfejű fű (ÚMTsz.). Báránynyelv (MagyGyógyn. a névadás magyarázata. a névadás szemléleti háttere. 155). szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. borsos keserűfű’. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. bárányfű (ÚMTsz. 364). 47). 1783: Báránynyelv (NclB. 528). 1807: Báránynyelv fű (Magy. 4: 30). lándzsás útifű’. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. bárányvirág bárányfarok 1. барабóля ’ua. barabói ’baraboly. a névadás alapja.: RMGl. 2..’. foltos kontyvirág’. a borsos jelző talán a növény illatára utal. bókoló amaránt’. N. A baraboly vándorszó. a foltos kontyvirág is gumós növény. elsősorban a tavaszi levelek’. ▌ 2. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185).’. agni lingua est herba nota. Ember és növényvilág 221). báránylábvirág l.) tükörszó. N. d): RMGl. 1847: báránynyelv (Peregriny 354).). a latin arno- . 1578: Barány nyelw (Melius 149). hosszúkás. — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). N. ami a bárány bundájára emlékeztet. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. ukr. A bárányfejűfű népi név. amely állati farokra emlékeztet. dúsvirágú ökörfarkkóró’. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. A bárányfű népi név. — Ö: turbolya~. J: ’Sedum acre. ezt követően. A bárányfarok báránynyelv 1. Genaust Perséa a. J: 1578: ’Plantago major. 334). bárányfark (ÚMTsz. pihéinek elfújása után pedig kopasz. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. J: ’Verbascum densiflorum. ősszel tűnnek fel a virágok. J: ’Plantago lanceolata. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1.). jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. vö. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. Fűvészk. 330). mivel a névadás alapja. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106).’. A névadás alapja a növény csüngő.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. J: ’Borago officinalis. szintén Benkő alkotása.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. A báránynyelv (1. 1845: Báránynyelvfű (Kováts.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’ua. hosszú virágzata. rom. blg. J: ’Amaranthus caudatus. 1998: bárányfarok (Priszter 297). őszi kikerics. i. N. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. 1560 k. EWUng. amelyek aztán elszáradnak. 1948: báránynyelv (Halmai 15). J: ’Arum maculatum. — N. ▌ 2. bárányiröm l. barangkóró l. burgonya’. 368). Fűvészk. A báránycsecsfű Benkő alkotása.

bors izü és csipösségü” (Barra 322). 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. bárányüröm’. ▌ 2.) népi név. gömbös virág. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). amelyek báránybundára emlékeztetnek. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). lat. J: ’ua. 415). a barát előtag magyarázata az a hiedelem. veris. J: ’Primula veris subsp. A különböző Artemisia-fajok. || barátcserje l.’. 128: 181). ökörnyelv) került a névbe. Lingua arietina. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. J: ’Artemisia absinthium.: RMGl. báránylábvirág (ÚMTsz. 1798: Bárány. Mönchspfeffer tükörfordítása. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. Melius 433. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). magyar alkotásnak tűnik.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. az bárányszűzfa l. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). pirosítógyökér nevéből vonták el. Glossopétalon a. sárga virágja hosszú száron található. termése égető. a névadás személeti háttere. Idegen nyelvi megfelelőre vö. (Melius 75a). 128: 181). a lat. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). a fű magyarázó utótag. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A bárány előtag magyarázata talán a sok. Melius 429. J: ’Corydalis solida.. | 1590: ’Artemisia pontica. A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. Szabó. a ném. báránylábvirág (MNy. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. 220). ill. tavaszi kankalin’. barátbors barátfejűf ű l. A barátbors a ném. J: ’ua. Barány nyelw” (Melius 149). A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. hosszúak. hogy a növény csüngő. pitypang’. üröm. még ökörnyelv. aren. összetett szó. 4: 30).) népi név. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. bárányüröm’. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. Nyr. barátcserje’. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. 312). ▌ 2. Ember és növényvilág 273). J: ’Vitex agnus-castus. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. Marzell Artemisa vulgaris a. J: ’Taraxacum officinale. állatnyelvhez hasonlítanak. gen.. J: ’Alkanna tinctoria. akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. 1841: bárány üröm (Barra 209). — N. lingua ’nyelv’. barátcserje’. amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö.’. bárányvirág 1. Genaust Arnóseris a. szűzbárány 75 barátfő utótagra l.báránypirosító glossus (< gör.). 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF. csípős. a névadási szemlélet háttere. 1998: báránypirosító (Priszter 294). az az. arnós ’bárány’. az utótagot a növény R. A névadás magyarázatára l. abszintüröm’. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. 128: 181. A bárányvirág tükörszó. darabos. bárányüröm 1. lingua ovis. A báránylábvirág metaforikus elnevezés. Bárány Irem (NclB. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. Nem kizárt azonban. ovis ’juh. Szabó. ujjas keltike’. apró. A bors utótagot az indokolja. 1903: bárányvirág (Nyr. gör.. J: ’Vitex agnus-castus. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). szüzességét megtarthatja. ném. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). lingua arietina (< lat. 209). aries ’kos’) fordításával jött létre. Lämmerblume fordítása. glôssa ’nyelv’) fordítása. birka’. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. 1578: barány Irxm (Melius 158a). Goatbart ’kecskeszakáll’. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. báránypirosító’.) a lat. 734). hogy „a’ régiek azt hitték. J: 1578: ’Artemisia pontica. régen borspótlónak használták: „magva . Az elnevezés alapja. barátfő 1578: Barát fxnec gr. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). barátfő .. 1783: Bárány üröm. a növény levelei vékonyak.

. A magyarba talán egy ki nem mutatott. ill. fehéres buroklevél alján egy dudor v. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn.. bršť. J: ’ua. de feltehető szlk. 410). szúrós. céklaleves’. A névadás szemléleti háttere. A névadás alapja a tüskés toktermés. tótok és ~ salátája barátf ű l. a növény előfordulási helyére utal. ▌ 2. J: ’Arum maculatum. Ember és növényvilág 198). italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. EWUng.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). 11: 6). barátok l. Kniezsa. áldottfű. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. Melius a barát. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. mint az áldott bárcs (1. ami heréhez hasonlítható.. idegen nyelvi megfelelőkre vö. amelyet a népnyelv bariskának nevez. szem’) is hatással lehetett névalkotására. J: ’Cnicus benedictus. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. Nyr. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. 44: 29. 81. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. bárcs bárcs 1. karéjos levelei vannak. szb. A bariska népi név. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. agármony.’.’. J: ’Acanthus mollis.. 1998: áldott bárcs (Priszter 340). A barátfő Melius alkotása. foltos kontyvirág’.). 11] a. 328). N. a levelek fogazottak. 410). barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. csattanó maszlag’.. Mönchskopf tükörfordítása. vö. csomó található. cseh bršľ ’ua. TESz..). EtSz. le. J: ’ua. bárcskóró l. farkasölő sisakvirág’. vö. Növényszótár 64). áldott bárcs’. bárcs’. | 1998: ’Cnicus benedictus. Szabó.). 1807: Bárts (Magy. barcsa. 1998: bárcs (Priszter 340). A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. bárkavirág N. bršč ’medvetalp’. Bariska (MagyGyógyn. борщ ’káposztaleves céklával. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. ÚMTsz. ahol Marzell szerint az előtag bär. hogy a tölcsérszerű. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. or. Barschklo. barszcz ’medvetalp. Marzell Cnicus benedictus a. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. Heracleum sphondylium [1. bariska. N.’. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus.. szúrósak.-hv. szln. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. bárkavirág (Péntek–Szabó. N. a mony ’here’ magyarázatára l. vö. paponya. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. 1628/1793: Barts (EtSz.’. 1783: Barát fejü fü (NclB. TESz. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. | 1807: ’Cnicus. vö. A nyugati medveköröm (2. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. Fűvészk. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények.. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). a ném. A névadás alapja. barcs a. áldott bárcs’. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). CV. áldott bárcs. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett.).. 458). — Ö: pápafű~. J: ’Aconitum vulparia. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a). bari a. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). . a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. szerzetes’. J: ’Datura stramonium. egyedi adat. nyugati medveköröm’.) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. baracsika (ÚMTsz.). valószínűleg a ném. bárány a. J: ’ua. szlk. bariska. barát. Melius 387. Öhr ’fül. Az áldott bárcs (1. 264). Növ. bariska N. SzlJsz. b‘šč. Pfaffe ’pap. nyugati medveköröm) nagy. áldott bárcs’. sőt R. medvetalp’.

berkenye’. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet. 1350. XVI..). a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. 103). szln.). valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. 374). 103). vö.). A bársonyparéj összetett szó. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. vö. TESz. A tejoltó galaj virága sárga. EWUng. amely bárkához hasonlítható.).barkóca A bárkavirág népi elnevezés. ballangókóró barnagyök l. Amaranthus: barson virag. R. A barkóca szláv. Ember és növényvilág 291). bókoló amaránt’. J: ’Amaranthus caudatus. varjúmogyoró. berkenye’.: RMGl. tejoltó galaj’. J: ’Amaranthus caudatus. Melius 409. EWUng. A barnagyökér a ném. a bársony előtagot a növény R. burján. brokovec. | 1783: ’Sorbus domestica. J: ’Amaranthus caudatus.. bókoló amaránt’. napellus. *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. — N. barkóca barlangkóró. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. berkenye’. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. valószínűleg délszláv eredetű. a levelek nem bársonyosak. bársonyszép. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). b#rsom b•rjan (MNy.. bársonyos virág. bronkovec ’barkóca’. barkócafa (Péntek–Szabó. ang. J: 1257.. 2. 1783: Bárſony virág (NclB. barkóca ’vadberkenyefajta. 775). 29: 249). a névadás magyarázata a barna.). hogy a *brěkovica. bókoló amaránt’. EWUng. fojtós berkenye’. Fűvészk. 365). összetett szó. 1783: Barkótza (NclB. 1379. vö. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127).).. UEWb. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. Katikasisakvirág’. és a szép utótagot illesztette hozzá. 1350: Barkolchafa (OklSz. Fűvészk. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. 1379: Barkochafa (OklSz. — N. vö. Fűvészk. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. 1813: Bársony virág (Magy. 2. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb.: Barſon vÿragh fwet gr. BraunwurÅ tükörfordítása. | 1813: ’Sorbus domestica. bókoló amaránt’. gyökér a.. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. 1527: Bacolcza ffara (TESz.: Flos amoris. még bársonyvirágfű. 2. 1500 k. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. (Melius 92). 214). bársonyka 1807: Bársonyka (Magy. J: ’ua. bársonyvirágfű nevéből vették át. barkolca l. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. 1590: ’Sorbus sp. barkócafa ’vadberkenyefajta. Fűvészk. Noah’s ark. J: ’Scrophularia nodosa.’. J: 1325. J: ’Galium verum. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja. ném. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata. A névadás magyarázatára l. 383). J: ’Amaranthus caudatus. 1577: ’Sorbus sp. 1527. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz.). 514). A bársonyszép Melius alkotása. 364). a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad.2: RMGl. Lehet. 423). cso- . barlangó l.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. Hasonló típusú névadásra vö. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. bársonyvirágfű 1577 k. gyomnövény’. — N. v. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is. bársonyburján N. a névadás alapja a bíborszínű.. göcsgyök. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. A bársonyka az ótör. ebből való a berkenye. TESz. 1813: Barkótzafa (Magy. | ’Sorbus sp. fojtós berkenye’. (OrvK. sz. gyökér a. az utótagra l. A magyarba egy feltehető déli szl. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. Szabó.. 1500 k. göcsös görvélyfű’. bársonyvirágfű.: RMGl. paraj a. R. amely később beleolvadt a magyarságba. A bársonyburján népi név. TESz. paraj a. szépek. Marzell Aconitum napellus a. 344/22). kiemelve azt. a névadás alapja a virág.

A nagyezerjófű (2. božurъ ’sáfrány. az utótagot pedig lefordította. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. TESz. ▌ 1. lat. 92). 379). 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. 80/27). a): RMGl. 105).: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl.: Pionia: Baza rosa (Herb. J: ’ua.). 1610 k. ▌ 2. velwet-flower ’bársonyvirág’. 92).). eredetű (első megjelenése: 1395 k. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. BraÐiliom (NclB. J: ’ua. neve paeonia mascula. masculus ’hím’. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. 131). busarózsa. 105).: Baſa roſat gr. J: ’Ocimum basilicum. 171/30). még bársonyburján. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). (OrvK. bazsalik (MTsz. bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. bazsajikum. bozsarózsa. N. ang. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. nagyezerjófű’.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. vö. 105). bazsarúzsa. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). 1783: Ba’salicom. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. barza l. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört.).). bazsalicska. bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. kerti bazsalikom’. szl. 1841: bazsalyikom (Barra 315). bazsalikomf ű basilikumbojtor l.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. c): RMGl. tejoltó galaj’ (MNy. 1775: BaÐa-roÐa. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. — ~rózsa 1577 k. szb. bazsa basilica. 1578: Braſiliom.’. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. az az. bazsalikomfű 1. bazsajékum l.’. b™zs™licsk™. Fűvészk. Baſilicum (Melius 109a).: Peoniaca: bazar (CasGl.. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB.’.: RMGl. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. Fűvészk.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. Melius 409. || bazsalikom 1577 k.) és kerti bazsarózsát (1. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. Szabó. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. BaÐiroÐa (Csapó 30).) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. bažur ’ua. Fűvészk. 29: 249). 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. kerti bazsarózsa’. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). A bársonyvirág összetett szó.-hv. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa).’. blg. (OrvK. TESz. (Melius 108a). — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. basarúzsa (MTsz. officinalis. 1525 k. A nagyezerjófű (2. — N. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki. 1. Baſalicomot gr.: ’bíborszínű bársony’). XVI. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. bazsalika. 390). 1595: basalnak gr. Melius a lat. — N.) is használták epilepszia gyógyítására. v. бoжýp ’bazsarózsa’. bòžūr. basilicum l. 316). mindkét növényt. bazsarózsa a. bársonyszép. a növény R. J: ’ua. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. 38/17). — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). 379). J: ’Paeonia officinalis subsp.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl.: RMGl. bazsajékom. bazsajka. buzsarózsa (ÚMTsz. A bársony előtag ótör. 105). új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv.’. lat. 1540 k. (Beythe 92a). basarózsa l. J: ’Dictamnus albus.: Baſalicom (OrvK. J: ’ua. bársony a. A N. Samatblumen tükörfordítása.). EWUng bársony a. 1742: basilika-f× (EtSz. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445). Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). 105). 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. a R. 316). A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. . A névadásra l. Idegen nyelvi megfelelőre vö..’. EWUng. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. J: ’ua. bazsarózsa a. bazsarózsa helyett. 1998: bazsalikom (Priszter 437). J: ’ua. 105). a nagyezerjófüvet (2. bojtorján bazza l. bodza basalrózsa. a névadás magyarázata a bíborszínű. a ném. 1595: Baſalicum (Beythe 44). 105). 316). sz.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. 1798: Baſalikom (Veszelszki 328). d): RMGl. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). bazsarózsa. 131). e. bazsalikomfű bazsal l. még bársonyka.

1948: békabogyó (Halmai 6). J: ’Ajuga reptans. basileús ’király’. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2.. bazsaikom. Növényszótár 5). szappanfű’. békaf ű nevéből vette át. de nagyobbak. tyúk~ béka l. mivel a két növény hasonló.békaboglárka bazsalik. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. vö.’. 2. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. -om megfelelésre vö. bazsilikumot gr. a növény sekély. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). ném. A békabogyó összetett szó. 390). Nyr. paradicsom. Fűvészk. ▌ 4. bazsajikom. hortenzia. 52. 2. Basilie. bazsaÇikom. -um ~ m. ném. Fűvészk. mindkettő illatos. vonták el a ké- . базилúк. basilje. a k. bazsalrózsa.’. Melius 416. A bazsalik. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. 365). basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. hv. J: ? ’Saponaria officinalis. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. J: ’ua. 2. Benkő a béka előtagot a növény R. basilikón. indás ínfű’. csomborpereszlény’. (ÚMTsz.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). J: ’Ranunculus flammula. Benkő alkotása. basìlico. basilicum végső forrása a gör. A bazsalikom latin eredetű. J: ’ua. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. R. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). wild basil ’vad bazsalikom’. ▌ 3. J: ’Actaea. muzsika. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. amely Diószegi–Fazekas alkotása. bazsarózsa. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). J: ’ua. az utótagra l. TESz. Növényszótár 5). basilic. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. J: ’Acinos arvensis. basil. ol. bazsárrózsa bazsa begy l. békaboglárka 1. lat. Fűvészk. Az erdei. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). 368). az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. amely később főnevesült. bosiljak. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. lat. a névadás alapja hasonlóság. vö. lat. amelyet a békaboglárkából vontak el. s ~ m. szappanfű’. 1783: Vad BaÐalikom (NclB.. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. vö. bazsalyikom. ▌ 2. galamb~.. or. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437).). fekete békabogyó.’. angyélika. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. bazsalikom a. 365) nevet javasolja a R. 383). a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. Bottört. J: ? ’Saponaria officinalis. 365). A szóbelseji k. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. nagy víziboglárka’. 368). wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. boglárka~virág békaboglár l. ang. Marzell Calamintha acinos a. boglárka. ▌ 2. Hasonló névadási szemléletre l. nagy víziboglárka’. királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. a szóvégi k.. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). 1783: Béka Boglárka (NclB. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. zs megfelésre vö. 1998: békabogyó (Priszter 291). ang. fr.) Melius alkotása. 129: 187. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. J: ’Ranunculus aquatilis. — vadbazsalikom N. békaboglárka l. uzsora stb. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. J: ’Ranunculus aquatilis. templom. Basilienkraut. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. békaboglárka’.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. lat. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). Basilikum. EWUng. 1911: fekete békabogyó (Cserey. Szabó. Ez a gör. basilikón [phármakon] < gör. Genaust basílicum a. békabogyó’. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. Ember és növényvilág 199). A békaboglárka összetett szó. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet.) a ném. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. bazsalikom a. mocsaras területeken fordul elő. R. múzsa. 1998: békaboglárka (Priszter 477). | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. J: ’Actaea spicata.

J: ’Alisma plantago-aquatica. A békaláb népi név. hosszú nyelűek. takta. ▌ 2. Szóhalm.vagy folyóvizekben. a békabogyó előtag talán a ném. m.: RMGl. J: ’Linaria vulgaris. 312).).). a lat. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. mezei zsurló’.békabogyótakta sőbbi szerzők. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. kanál (Cserey. nedvesebb területeken fordul elő. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. ▌ 2.a. J: ’Ranunculus sp. 37).) és a közönséges gyujtoványfű (2. 391) tükörfordítása. sekély vízben fordul elő. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. 30). békaláb (ÚMTsz. A névadás alapja. 1911: béka-kalór v.). 391).. A ’vízi hídőr’ (2. a fekete tojásdad bogyókra utal. a béka. békafű 1. A névadás alapja. 1903: ’Linaria vulgaris. szakny. J: XVI. Növényszótár 9). rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. 1841: békabogyó takta (Barra 8). hunior fé. 1783: Béka Len (NclB. békafű (ÚMTsz. 1903: béka-kalór v. 1783. Nyr. amit a békák kedvelnek.. békalencse 1. békaláb a. békaláb (ÚMTsz. hogy a növény vadon. mocsaras helyen. még békakanál. mint a békák. 1935: 182). A békafű Melius alkotása. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). 129: 187. 86). 1590: Ranunculus: Sômôr fé. közönséges gyujtoványfű’. J: 1583. ÚMTsz. N. Nyr. magyarázatára l. kanálhoz hasonlóak. A békakanál a ném.). vagy beka fé. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). A békaláb (1. 1948: békafű (Halmai 6). kanál (Hoffmann–Wagner 76). kanál a. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek.). meddő szárára utal. A névadás magyarázatára l. 1775: Béka-fü (Csapó 34)... 1843: Békakalán (Bugát.: béka len (NéNy. — N. Kis Bekaiu f×” (Melius 175). sz. amelyek álló. . TESz. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). békaláb 1. vizi apium (SzikszF. 1590: ’Ranunculus sp. Nyr. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. amely hosszú békalábhoz hasonlít. 1798: ’Ranunculus flammula. zöld. TESz. 129: 188). boglárka’. 1948: békakanál (Halmai 6). 129: 191. f. névadását magyarázza is: „Ranunculus.a. a lat. kanál a. Krötenbeere tükörfordítása. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. Krötenflachs (NclB. Fűvészk.. vö. 1: 39).) jelentésű békafű a ném.. békaláb (MagyGyógyn. a névadás magyarázata. lenlevelűfű. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. EWUng. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn. 129: 187. Növényszótár 9). A 80 békalencse névadásra l. a név magyarázata. Nyr. vízi hídőr’. hogy a növény vízben él.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. szakny. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. hogy a növény mocsaras helyeken terem.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. J: ’Alisma plantago-aquatica. 1798. vö. béka. békalen XVI. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos. a békaláb (2. A békalen a ném.: kalan (BesztSzj.: Beka lenchÿeth gr. m. Froschlöffel tükörfordítása. 129: 191. Vö. valamint levelei tojás formájúak. hogy a mezei zsurló (1. EWUng. J: ’Equisetum arvense. Marzell Alisma plantago a. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. | 1604. kúszó boglárka’. békabogyótakta. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). 1395 k. közönséges gyujtoványfű’. J: ’Actaea spicata.) összetételben az utótag a növény hosszú. | 1775.: elsősorban a Ranunculus repens. fekete békabogyó’.) is vizenyős helyen tenyésző növények.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. 1911: békafű (Cserey. sz. f.előtag magyarázata. közönséges gyujtoványfű’. az az. barázdált. ami a békák tartózkodási helye. 1583: béka fiu (Nyr.. 1604: bekalen (MA. vízi hídőr’. Froschkraut tükörfordítása. békaboglárka’. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása.: ? ’Linaria vulgaris. Marzell Actaea spicata a. békafű. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). béka. 1577 k.

békalencse’. pitypang’.’ vízilencse néven említik először. a szó első megjelenését az OrvK. — N. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp.-ben és az EWUng. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. 455). béka. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. ▌ 2. és az EWUng. 129: 191.). 455). A békasaláta népi név. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban. béka. 1590: Equapium. A TESz. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205).’.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld. Nyr. közönséges pásztortáska’. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. Az OrvK. 129: 194.. Nyr. ha kÿnek orra vere ÿar. a rokka utótagra l. és vérzés elállítására sem használható.) vonatkoznak. d): RMGl. vö. 1595: Beka rokka (Beythe 104). 99*/ 4. a névadás szemléleti háttere. 597). a növény vérállatófű elnevezése. Isten taskaia (SzikszF. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF. 455).) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van.). 2. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni. ▌ 2. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. J: ’ua. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. J: ’Equisetum arvense.: RMGl. a XVI. és az EWUng. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). 117). J: ’Thlaspi arvense. J: ’Capsella bursa-pastoris. 128: 58. A béka előtag magyarázata. mezei tarsóka’. békához hasonló színe alapján. hanem a közönséges pásztortáskára (1. A víztől csöpögő. disznókék.: RMGl. 455).) jelentésben tűnt fel: 1577 k. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt.-nek — a TESz..címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. 1578: Béka lencze (Melius 145a). J: ’Arum maculatum. bábaguzsaly. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. Melius 428. békasaláta (ÚMTsz. A TESz. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. 99*/ 4.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. epane: Vizi lencze (SzikszF. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). 1948: Békalencse (MagyGyógyn. TESz. . ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. első előfordulása: 1395 k.békarokka (OrvK.: RMGl. bábarokka. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. sz.a. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van.. békasaláta N. 1610 k. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp.. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. 6). ’Lemna’ (TESz. a névadás magyarázata. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. végéről adatolható. Szabó. 6). foltos kontyvirág’.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből. Nyr.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni.-ből adatolják. sz. Az adatok azt mutatják.. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. Nyr. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). békarokka 1. EWUng.. békarokka. béka.: RMGl. 1775: Béka rokka (Csapó 270). 129: 194. vö. Wasserlinse”.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. vadsaláta (→ saláta). mezei zsurló’. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. vel. J: ’Taraxacum officinale. Marzell Equisetum arvense a. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). béka. a XVI.a.a. hogy a növény nedves helyeken fordul elő.: RMGl. is.) jelentés 1578-ból.). szakny. A növény egyéb népi nevei (bábarokka.

eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. Ember és növényvilág 278). 1798: Béka virág (Veszelszki 248). Az előtag talán a növény másik. 129: 198. 1742: béka virág (Nyr. réti boglárka’ (Magy. pitypang’. békavirág. erre utal a vízi jelző is. belekenyer. 390). Nyr. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. 1813: Béka varfű (Magy. 4: 31).) jelentése van. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. erdei hölgymál’. 129: 198). közönséges pásztortáska’. J: ’Hieracium murorum. 2.) és a pitypang (6. hogy helytelen név. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’.. 365).) békavirág neve népi elnevezés. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB.: „dagadas leÅqn. TESz. sebek) utal. ▌ 4. A békavarfű ótör.). martilapu’. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). valószínűtlen. Ranunculus acer a. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. J: ’Antennaria dioica. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). J: ’Hieracium pilosella. békavirág 1. rüh’ (1405 k. az utótag a lat. 5. 1762: béka virág (PP. J: ’Tussilago farfara. a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). benek(nyér (EtSz. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul.. talán téves név. belekenyer l. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. vö.békavarfű 683). béka a. papsajtmályva’. var a.) elnevezése alapján jöhetett létre. bélekenyér (MagyGyógyn. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. ezüstös hölgymál’. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre.).) a ném. J: ’ua. J: 1742: ’kerti virágfajta. Az erdei hölgymál (3. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). Bruchlattich ’mocsári saláta’. A martilapu (7. erszény. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). vizenyős helyeken tenyészik. N. Fűvészk. vö. 175). természetesen ez sem zárható ki. pásztortarsoly stb. Ezerjófű 74). 1775: Béka virág (Csapó 34). belek(nye.). 129: 196. Marzell Hieracium murorum a. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. 139) mintájára” jött létre (Nyr. békavirág (ÚMTsz.) nevét Csapó felveszi ugyan. 1783: Béka virág (NclB.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. J: ’Ranunculus repens. bikavirágat (ÚMTsz. a latin név szerinti mutatóval). A békavirág (1. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. béka a. belekenyér (ÚMTsz. varfű. 1798: Béka virág (Veszelszki 458).). békavirág (ÚMTsz. ▌ 6. ▌ 5. belekenyér (MNy. Nyr.. közönséges gyíkfű’. 2. 383). Krötenblume tükörfordítása. a növény nedves. 1798: ’Ranunculus flammula. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. J: ’Prunella vulgaris. N. bele- . Nyr. Waldspinat ’erdei spenót’. Ranunculus sp. de megjegyzi. 1775: Béka virág (Csapó 81). 129: 196. 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). nagy víziboglárka’.). 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. 1783: Béka TarÐoly (NclB.). paptarsoly. bursa pastoris ’pásztor táskája’. ill. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. békavirág (Szabó–Péntek. var a. kúszó boglárka’. 761)... némelyik vízben él. J: ’Ranunculus aquatilis. J: ’Taraxacum officinale. 415). pl. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. — Ö: boglárka~. ▌ 3. 122). bélekenyér bélekenyér 1. istentáskája. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. ▌ 7. ▌ 2. békaboglárka’. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. boglárka’. 1577 k. erszényesfű. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. bíkavirág. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459).). J: ’Malva neglecta. A parlagi macskatalp (4. ▌ 2. 393). EWUng. N. Az ezüstös hölgymál békavirág (2. Froschblume. N. | 1775. vö. parlagi macskatalp’. idegen nyelvi megfelelőre vö. berekenyér (MTsz.. J: ’Capsella bursapastoris. 410). 129: 196). a növény egyéb tarsoly. — N. békavirág (Péntek–Szabó. sárga virágúak. Fűvészk. 365). 1783: Béka virág (NclB..’.

J: ’ua. 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). bellény..). 1585: belénd fÖ (Cal. beléndnek gr. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl.: Belend fwr†l gr. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. szlk. 1694: bilindnek gr. 1647: bxlénd f× (TESz. a belénd d-je inetimologikus járulék. ábránd’. blen. 1395 k. bilind (MagyGyógyn. Ezerjófű 88–9). sz. 1791: belende (TESz. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252). a papsajtmályva (1. belénd i i 83 belénd deliczi 45). A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64).: RMGl. Belind (TESz. 255). TESz. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója. blén ’beléndek’. bolondító beléndek’. bilin (Nyr. Földi Kritikája alapján felvethetjük. 1609 u. or. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele.).).’. bxlénd. XVI. blěnъ ’beléndek’ szava került át.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. d): RMGl. EWUng. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). benekenyér. 1520 k. блян ’beléndek. — N. 255). apró gyümölcsét. még a mályvafélék (Malva sp.: RMGl. a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre). 1578: Belén f× (Melius 64). belim. R.: Iusquianus: Belend fy (Növ. 108). hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. blem ’beléndek’.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. vö.’. balha [fÿw] (Herb. blen ’beléndek’. belén l. 255). 1500 k. bilin. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. kenyér a. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). J: ’ua. bár a belénd-nél esetleg a R. 108). bilind (Rápóti–Romváry 85). J: ’Hyoscyamus niger.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk. belénd 1. bilind (MTsz. 24: 480). belénd (Szabó–Péntek. állat is-Alces. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). cseh blín. (TESz. J: ’ua. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. N. berkenye’. — ~fű 1500 k. A bélekenyér összetett szó. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. bél a.: RMGl. 255). 259). Belind.) kerek. (Nedeliczi 45). 108). madárpogácsa.. kalács.) almaformájú.. belekeny(r (ÚMTsz. pl. 185). bilind (Jávorka 973)..).-hv. Bőling (Tsz. Növényhatározó 154). De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. 1610 k. bl\n ’beléndek’. 1578: Beléndnec gr. apró. — ~fű 1470 k: Iusganius grece. bél a. maradjanak abban.: Coriandrvm: belend fÿ[w].). Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. 146). (Ne- . 1595: Belen fiju (Beythe 108a). 255). vö. a növény bölény elnevezése. mint: Belénd. A belénd szláv eredetű. a): RMGl. 1792: Belind fÍnek gr. szln.’. belek(nyé r. ▌ 2. belek(nyer. 1948: bilinfű (MagyGyógyn. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. (TESz. bölény a.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. 1525 k. A belénd elnevezés a XX. kerti koriander’. J: ’ua.. 1792: belindnek gr. blg. Bellény (MagyGyógyn.belénd kenyér. a növény bolondítófű elnevezésével. беленá ’beléndek’.).’. — N. 1948: Belind. böling (CzF.). J: ’Coriandrum sativum. (OrvK. a): RMGl. Belén. bellény. fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. szb. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. bilin (Halmai 40). (Melius 64).: bellend fűveth gr.). ehető termését és a berkenye (2. vö. belekenyé r. 1577 k. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey.) kenyér. 258). másként ezek zavarodást okoznak. J: ’Sorbus sp. pogácsa stb. a): RMGl. 259). A berkenye (2. A bélekenyér népi szó. belind.). kenyér a.: Iuscianum: belend (BesztSzj. 617/29). Beléndfű (MagyGyógyn. 259). vö. latine calicularis: [belentfw] (CasGl.

halált okoznak.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Szabó. MNyj. A kerti koriander (2. 1998: ’Hyoscyamus niger.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. belindek. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1.. 22: 23. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító.. 38: 465–474. 1966. bilind(k (ÚMTsz. böléndök (SzegSz. 376). 127: 331. J: ’Datura stramonium. ▌ 2.). bilindök.’. maszlagos nadragulya’. A beléndek első megjelenése a TESz. J: 1798. 328). — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). J: ’ua. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna.). belénd benderó l. TESz. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). belénd a. ném. Nyr. bilindëk. A tudományos lat.. J: ’ua.’. a köznyelvben a beléndeket használják. — N. csalmatok. bello ’szép’. 1998: beléndek (Priszter 398). 1998: benedekfű (Priszter 340). J: ’Cnicus benedictus. Szabó.. SzlJsz. szerint Márton szótára (1800). J: ’ua. 38: 465– 474. 1807 e. csalma a. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. vö. a TESz. Schöne Frau.. bölény a. A csalmás beléndek elnevezés későn. bába~ (→ bábakalács) belindek l. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. 1841: . — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. belénd a. szerint az a feltevés. Genaust belladónna a.: ’Hyoscyamus. 86. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). a kerti koriander is bűzös illatú. A fehér és a tölcséres (3. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. 86. bölindök. áldott bárcs’. Magyar patika 26).. 1800. bella donna ’szép aszszony’ < ol. 24: 480).: Beléndek (Julow 256). szépnőnyenadragulya. csattanó maszlag’. bilindek (Csapody–Priszter. 127: 331. belénd béles l. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. bilindek.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. | 1807 e. EWUng. A maszlagos nadragulya (2. belindek (Márton: TESz. 44/4). bxléndxk (CzF. vö. nem meggyőző.: Benedicta laxatiuat (OrvK. Marzell Atropa belladonna a. bolondító beléndek’. beléndek a. Benedicta luxatiuat (OrvK. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja. ▌ 3. 1783: Benédikta gyökér (NclB. 259). a névadás azzal függ össze. Melius 398. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. J: ’ua. a TESz. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. N. 1835. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). bilindök. 1903..’. maszlagos nadragulya’. bilindök. donna ’asszony’). 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). csimázillatúfű.. 42/12). J: ’Atropa bella-donna. 264).) jelzők a virágra utalnak. MNy. ▌ 2. bölény a.. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. beléndek a. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn. SzlJsz. lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. csalma a. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. bilindek. csalmás. beléndek 1. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. 1798: Beléndek (Veszelszki 252).. beléndfű l. bilin (Nyr. bilindek. vö.).).’. 1966: beléndek. bëlëndëk. J: ’Atropa bella-donna. EWUng. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. bolondító beléndek’. beléndek’. bellény l. században tűnt fel a magyar nyelvben. EWUng. Melius 398. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. (Barra 345). csak a XX. bölöndök (ÚMTsz. Kniezsa. süveg’ szóból -s képzővel alkották. J: ’ua. Kniezsa. a hasonlóság alapja. MNövSz. bölênd(k (MTsz. J: ’Hyoscyamus niger.. 29). | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). azonban a név már korábban is előfordul (1798). belladonna ’szép asszony’ < ol.). 1800: beléndek. MNyj.) és a csattanó maszlag (3. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). || benedikta 1577 k. 1835: Belendek (Kováts. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn.). amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. és az EWUng. TESz. Nyr. bilíndëk. böléndekkel gr.

utótagja a burján szláv eredetű. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. a növény Erdélyben használatos elnevezése. N. Fűvészk. ÚMTsz. a névadás magyarázata. black alder ’fekete éger’. folyók árterében fordul elő. a ném. J: ’Rhamnus. ang. ’dudva. kosborfélék’. Szent Benedek napjával. J: ’ua. ritkás ligetekben. gaz’ a jelentése. nedves területek szélén alkot erdőket. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. Benediktenkraut mintájára jött létre. A benedikta a R. berekfa. benge 1807: Benge (Magy. bergő burján (ÚMTsz. bergő burján (Nyr. — N. berekvirág. Vö. J: ’Alnus glutinosa. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. berök (ÚMTsz. hogy a fa lápos. 365). bélekenyér 85 bergőburján mése van. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra. bengőburján l. bërrëg. martilapu’. ném. Benedictenkraut ’benedekfű’.. J: ’Tussilago farfara. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). Genaust benedíctus a. bereg. 28: 42). berreg. bereg. benedikta l. 2. a névadás alapja. bönge. 376). a N.). ezt kötötte össze a népi képzelet márc.) átvétele. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. A névadás alapja az a monda. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. bönge a. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). ang. A bergőburján előtagja a N. Fűvészk. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. lapály’. J: ’Geum urbanum. Diószegi–Fazekas alkotása. áldott gyógyító erejű. sással benőtt terület. A bergőburján népi név.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. Az áldott bárcs (1.) jelentése népi adat. J: ’ua. fr. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. Moos-Erle ’mocsári éger’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. b(nge ’néhány szemből álló. bened(kfüjj (ÚMTsz. vö. ber(kfa. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138). sp. varjútövis~. 1795: ’láp’. holl. Fűvészk.). Herba benedicta és a ném. a drog neve Herba Cardui benedicti. 59). 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). 1911: fekete beregfa (Cserey. berekenyér. szakny. hierba de San Benito. A benedekfű ’martilapu’ (3. lat. berökfa (ÚMTsz. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). A benediktagyökér Melius alkotása. A népnyelvi berekfa magyarázata. ló~. ▌ 3. Benedek fűve (Magy. Az erdei gyömbérgyökér (2.benge benedekfű (Barra 119). hogy a növény jótékony hatású. TESz. berek a. J: ’Orchis sp. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. J: ’ua. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. Bennet’s herb.). neve Centaurea benedicta. EWUng. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). beden(kfüÇ. beregfa. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. 178). St. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. herbe de Saint-Beno¢t. 1813: Sz.’. J: ’Anemone nemorosa. Vö. bergőburján beregfa l. 1783: Szent Benedek füve (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Cnicus benedictus a.’. berek a. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). berekinnye l. Marzell Alnus glutinosa a.). neve Cnicus benedictus. bereginye.). 381). a N. — N.) jelentésű. benedécere ’áld’) átvétele.. benge’.’.. lat.. Benediktenwortel. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. benedekfű benekenyér l. vö.) benedekfű neve a lat. A fehér jelző a virág színét jelzi. A benge nemzetségnév. Marzell Geum urbanum a. Növényszótár 11). berki szellőrózsa’. berekfa. erdei gyömbérgyökér’. bengő-burján (MagyGyógyn.-i lat. benedicta (< lat. ingoványos. mézgás éger(fa)’.. 388). ber(kfa (MTsz. 2. vö. börrög ige. a mai szakny. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. — Ö: kutya~. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. A név- . 21ével. a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. benedictus ’áldott’ < lat.

vö. vö. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a). 1595: bxrvengh (Beythe 97). sz. kis meténg’.: RMGl. 110). TESz. — N.. brèkinja ’ua. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják.. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165).-hv. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. Bervén (Magy. sz. vincapervinca második fele önállósult). 1405 k. 124: 122. 1775: Börvei-fü.: sorbellum: berekine (SchlSzj. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. брeкúнa ’barkóca’.: RMGl. 1500 k. 1841: bervéng (Barra 269). — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416).) a veres Berekenye (Magy. Bermuda grass.: RMGl. 2. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. Fűvészk.’. v. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. 110). Nyr.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. 110). A névadás alapja. 1793: börvely (TESz. N. a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. 374). 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. berekinye. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF. брякúня ’galagonya’. fojtós berkenye’. 1813: Börvény. fojtóska. A madárberkenye (2. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. Bermudagras. bervinc.: TESz. erdei borostyán’. Marzell Cynodon dactylon a. — N. megszárították és porrá törték.’. ném. J: ’ua.). 1405 k.: Berveng (TESz. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. (Melius 183a). J: ’Vinca minor. 343). 110). 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. — N. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. 298). 1395 k.’.). hogy a kosborok ikergumóját kiásták. Fűvészk. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29). 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416).). berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351).’. vörös berkenye (Priszter 508). Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan.: Pervinca: berwing (CasGl. 16.). 374).’.: RMGl.). J: ’ua.berkenye adás szemléleti háttere. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). bereginye. J: ’ua. beerwinck ’kis meténg’. J: ’Cynodon dactylon. A fojtós berkenye (3. berekfa bervéng 1. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. 214). fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek. J: ’ua. Fűvészk. berkenyi l.) fojtós jelzőjére l. XVI. berek(nye. 393) nevet javasolja a R. . ▌ 2.: RMGl. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). valamint i > ë > e változással jött létre.’. b): RMGl. szlk.: RMGl. 211). A berkenye szláv eredetű.) vörös jelzője arra utal. 110). bőrving (ÚMTsz. Bervéng (NclB. EWUng. 1525 k. N. J: ’ua. Fűvészk. szln. 110). vö. bereknye (ÚMTsz.: RMGl. berekinnye.: RMGl.’. 1590: Sorbum.: RMGl.’. 214). bereginyefa. berkenye’. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). A lat. A Bermuda-fű tükörfordítás. pervincaból származnak (< a lat.’. 1783: Veres Berkenye (NclB.’. 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. börvzng (ÚMTsz. брéкúня ’madárberkenye’. 1578: Bxrueit gr. 1783: Berkenye-fa (NclB. fonásra használják. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. J: ’ua. madárberkenye’. kutyacseresznye helyett. 1998: veres berkenye.).: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. blg. 1783: Börvény. ukr. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver.). ném. N.: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. berekenye-fa. 110). 1775: Börvény (Csapó 45). 1470 k.: Sorba: Berekenye (CasGl. 366). R.). A bervéng feltehetőleg német eredetű. Ezek a lat. 214). brekínja ’ua. J: ’Hedera helix. berekenye.). brekyňa ’ua. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával. közönséges csillagpázsit’. 1647: pervingh (TESz. berökfa l. J: ’ua. 374). J: ’Sorbus domestica. 110). Bervén-fü (Csapó 45). ▌ 3. 377) nevet. a): RMGl. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. berginyefa (ÚMTsz. — Ö: madár~. szb. 2. J: ’Sorbus aucuparia. 2.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj.). 211). 110). ang. ami a fa hivatalos elnevezése lett. 1395 k. ▌ 2. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. berkenye 1. J: ’Sorbus sp. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy.

baktop betonika 1578: Betoniánac gr. földiborostyán (→ borostyán). bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. bakfű’. bibi a. 1783: Bikatök (NclB. hagymájára utal. Fűvészk. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. 1998: betonika (Priszter 512). A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. 365).. a növény R. J: ’Colchicum autumnale. őszi kikerics. A bikafű a lat. 1775. 2. EWUng. J: ’Potentilla reptans. szakny. az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. le. tök a. | 1807 e. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. tök a. 1998: ’Betonica officinalis. bikásfű N. ném. 1798: Betonika (Veszelszki 94).) örökzöld növények. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. fulák (→ szulák). szb. A kis meténg (1. az ótör. csattanó maszlag’. . bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212).. A bikavirág népi név. TESz. eredetű bika -s képzős alakja. 348). Marzell Datura stramonium a. betonia l. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). herba tauri fordítása. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. (Veszelszki 332). 1783. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’. 387). Ember és növényvilág 199).. J: ’Vinca minor.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. A magyarba a ném. a névadás alapja. elsősorban a tavaszi levelek’. J: ’Datura stramonium. Ember és növényvilág 221). Herba vaccæ.. bika a. Bika fÍnek. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. pervenche. Vö. tehénfű. martilapu’. csipke bigecsi baktop l. Bockstaud’n ’bakbokor’. folyófű. a névadás magyarázata: „Herba tauri. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. (Melius 37). fehér vajvirág’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. Fűvészk. 1998: Betonica. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). barwinek. orvosi bakfű’. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). 1783: Bétonika (NclB. levelük kemény. 2. bakfű helyett. J: ’Betonica officinalis. Vö. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. || ~űfű N. pervinca. bőrszerű. bika a. indás pimpó’. szászf ű. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. A bikatök összetett szó. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. Fűvészk. gömb alakú termés lehet. jelentése ’kis seb’. a névadás magyarázata. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. nevének átvétele. részben pedig népetimológiával keletkeztek. R. J: ’Tussilago farfara. télizöld helyett. EWUng. 125: 68–73). N. R. pl. 1775: Betonica (Csapó 22). bibi a. bibilevél N. Az alakváltozatok részben hangtani úton. 1807. a tök az őszi kikerics gumójára. agármony. bikásfű (MagyGyógyn. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. Fűvészk. — N. prvinka. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. ol. 1813: Bikatök (Magy. 1807 e. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). barvienok. A börvénymeténg összetett szó. A bikásfű népi elnevezés. így indokolja: „A’ levele sötét zöld. 376). cseh barvínek. kis meténg’. orvosi bakfű’. bervéngmeténg. bibilevél (Péntek–Szabó. 348). Fűvészk.: Betonica (Julow 263). A bikatökűfű erdélyi népi név. Diószegi– Fazekas alkotása. 1798. J: ’Orobanche alba. A betonika a lat.) és az erdei borostyán (2. privinka. szlk. bikatökűfű l. ebből b(rving fejlődött.-hv. vö. 2. 183).-i Betonica átvétele. bervinc kerülhetett át. TESz. (Barra 312). a börvény nevet Csapó pl. vö. bikatök bicske l. 1807: Bétónika ’Betonica’. 264). Fűvészk. 1841: orvosi betónikának gr. A bikatök névadás alapja a kicsi. bikatöküfű (Péntek–Szabó. J: 1578. J: ’Ajuga reptans. indás ínfű levele’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. Bikavirág (MagyGyógyn. mint a mony ’here’ más növénynevekben. 315). 1807.

bosióc. a fekete (3. ▌ 2. bodza bocskor l. varjú~ bipenella l. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. — N. busziók (NyK. ördög~ bocsorvirág l. lóköröm.). biszió l. bocfa l. buszujok (ÚMTsz. szúrós gömbalakú virágfej. 1841: biszijók (Barra 315). kerti bazsalikom’. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). Növényszótár 22). TESz. bisziókf ű bocérkata N. 1911: csipkés bodorka (Cserey.) Wagner alkotása. szamár. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. EWUng. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. 4: 425). A csipkés (2. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. A kövi bodorka (4. angyal~. jelentése ’kócos’. N. bingó l. 1787: Büziók (MNy. bika. buszujóka (NyF. 182). A bisziók román eredetű.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. ▌ 3. valamint az. Fűvészk.bimbófű hogy a levelek szamár. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. biszjók. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. 1813: Bisziok (Magy. 2. belénd bilindek l. Hasonló típusú névadásra l. A kövi bodorka (1. busziók > buziók. sz. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA.) jelzőre l. Növényszótár 22). 29). gömbszerű termésére utal. busióc. buszijok (MNy. buszujog a. bócér kata (ÚMTsz. végső forrása a gör. 12: 97). 4: 425). még szamárköröm. Báccifer a. biszió (Nyr. fodorka nyomán alkotta. aranyos fodorka’. pitypang’.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. buszujog (MNy. 34: 262). J: ’Ocimum basilicum. hogy az egész növény tüskés. busuióc ’bazsalikom’. buszujok. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. Buziók (MNy. indás ínfű’. nagyf ű~.). bisziók > bissziók.. A magyar változatok külön-külön átvételek. 365). ló körmére. hogy a növény levele. 1876: bosziók. 129: 118. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. Ōc¥mum a.) jelzőre l. bürök biszijók. rom. bimbó a. 2. a névadás magyarázatára l. basileús ’király’. Vö. J: ’Asplenium trichomanes. TESz. buszujóval gr. vö. patájára emlékeztetnek. beléndek bilinty l. Genaust basílicum a.. EWUng. *p) megfelelés alapján létrejött változata. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). bocér a. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. 29: 250). csipkés fodorka (→ fodorka). bozsor bisziókfű 1. vö. bimbó a. még kőfal. fekete fodorka (→ fodorka). eredetű.). a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta. Bissziok.. Bocérkata (MagyGyógyn. A bocér ném. 1708: „Barſalikom. J: ’Ajuga reptans. BiſziókfÍ” (PP. biszjók l. pimpinella bireg l. bocér a. buszijok. a büziók -ü. a névadás alapjára l. Növényszótár 22).’.. a névadás alapja a növény kissé fodros levele. fekete fodorka’. Nyr. 365). Az indás ínfű (2. TESz. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). Fűvészk. . 29. J: ’Asplenium adiantumnigrum. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. pikkelypáfrány’. bilin. ▌ 4. J: ’ua. buszujók > buszujog. bilind l. EWUng. ▌ 2. J: ’Eryngium campestre. A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). kövi fodorka’. J: ’Asplenium ceterach. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. a bodorka 1. mezei iringó’. bisziókf ű bocca l. a névadás alapja a növényen található sok. băsîióc. J: ’Asplenium ruta-muraria. 390).. mindkét növény kőfalakon fordul elő. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). 6: 201). bisióc. J: ’Taraxacum officinale. bolond~. buszujog a.). virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. apró.

бoзе. bodza a.. hogy a növény . 1998: földi bodza (Priszter 491). bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). bócfa (ÚMTsz.) különbözteti meg a bodzát (1. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. 1798: Bodz-fa (Nyr. baddza (Nyatl. 1405 k.) hasonló. 1839: botcza (TESz. A bodzacseresznye összetett szó. 1470 k. J: ’Scrophularia nodosa. bodzacseresznye. 1538: boocÅafa (TESz. bójzafa.). 1783: ’Sambucus nigra. bozafa. bójza.). v.. бьз.. vö. bodzfa. bojza ’fekete bodza’ (MNy. (DomK. bodza-fa a. Borza-fa.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. bodza a. feketebodza (→ bodza). J: ’Scrophularia nodosa. 119).: RMGl. vö. 29: 251). borzáng. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. boszf™ (Nyatl. bócf™. göcsös görvélyfű’.. fekete termései vannak. 286). 4: 31).: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. szln.. a): RMGl. J: ’ua. boszf™. J: ’Scrophularia nodosa. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn.: TESz. bozzafa (ÚMTsz. cseh bez. A göcsös görvélyfű (4. bodza’.bodza TESz.). bodza’. sz.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. 132). EWUng. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. J: ’Sambucus sp.: Sambucus: faÿ boßa. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). or. A bodza szláv eredetű. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2.) földi jelzője a lágyszárú. fab(dza (MNy. A gyalogbodza (2. borzafa. blg. göcsös görvélyfű’.-hv. EWUng. a bodza terméséhez hasonlítanak. 1578: Bódza (Melius 24a). Méhes kert. arra. J: ’Sambucus sp. csomós’.: bozafa (CasGl.). burzá (ÚMTsz. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. ebből a bozja. 286). bozza. virágzata a bodzáéhoz (1. levele. gyalogbodza’. J: ’Sambucus ebulus. J: ’ua. a névadás szemléleti háttere. | 1583.). TESz. бъзье.: RMGl.). kerek. 57: 357).). v. a névadás alapja.’. vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 1578: Fay Bódza (Melius 25). borzeg. ill.).: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. bezjè. 1839: ’Sambucus sp. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn.’. barzafa. 118). б^зе. bnz. 352). 286). bocca. szb.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre.: RMGl. a): RMGl. 118). bodza 1. | 1578: ’Sambucus nigra. боз. A bodza előtag jelentése ’göcsös.) fekete. N. 132).. 118). 62: 24). 392). — Ö: gyalog~.: borsa (MNy. bodor a. cseresznye a.). bócfa. N. bazza.. N. 1783: Fekete bodza (NclB. Fűvészk. szln. Vö. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. XVI. bozda ’visszércsomó’ (TESz.’. бъзие. bojzik. 115). N. bojzing. 363). 1783: Bodza-fa.. (Szattmáry Király Gy. cseresznye a. b&zje. a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. 1538: ’Sambucus sp. 1838. bodzfa a. gyepű~. 1838: Borzag. Bojza. bodzfa a. vö. 1759: Bocz-fárúl gr. bodza’. EWUng. bojza. — földi ~ 1395 k. borzég.). J: 1517. A bodzfa előtagja szláv eredetű. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.. J: 1470 k.’. amelyek az apró szemű cseresznye. mac. festő jelzői a termés színére utalnak. Borzang (Tsz. A fekete bodza (1. fekete bodza’. bocf™. göcsös görvélyfű’. bocfa. feketecseresznye (→ cseresznye). bèz. majd bozza és elhasonulással bodza. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. borza fejlődött. bodza a. 160). — fái ~ 1500 k. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti.: Sambucus: faÿ boßa. 1517: bozzanak gr. TESz.).). ▌ 2. ebulum: bozia (SchlSzj. J: ’ua.. 1550 e. 118). Bozza fa (NclB. bъzъ szava kerülhetett át. sz. hogy a termést festésre használják. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. bozdafa.. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. hogy a növénynek kicsi. J: ’ua. N. 118). a): RMGl. baz. 1500 k. N. — N. ▌ 3. TESz. bodor a.. borzék.). 118). barza. sz. fekete bodza’.. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. | ~fa 1470 k. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl.). XVI. 119).. alacsonyan növő növényt jelzi. ill. 1550 e.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. borzing (MTsz. bodza a. bodza a. — N. — N.. bez. 1430 k. XVI. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). v. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. bodza’. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. blg.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

bösövény (ÚMTsz. J: ’Hyoscyamus niger. bőling l.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki..’. szürkésfehér gömböcskéire. EWUng. börzsöny. J: ’ua. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. A brusztujlapu összetett szó.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a rom. mivel kereskedelmi cikk volt. EWUng. festőszőlő (→ szőlő).’ átvétele. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. bötkő l. J: ’Arctium lappa. ▌ 2. J: ’Taraxacum officinale. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. ▌ 2. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. 1807: Berzsen (Magy. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. 279). újlat. Ember és növényvilág 221). A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140).’ átvétele. előtagja a bölény alakváltozata. Ha mindezek az arabból származnak. bolondító beléndek’. festékanyag’.). N. 1783: Bösvény (NclB. Ember és növényvilág 221. a bölömbika állatnév összetett szó. 187). J: ’ua. gyöngy~ bucsfenyő l. vö. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. — N. J: ’Phytolacca americana. őszi kikerics. prov. 259). brîndúşă (Péntek– Szabó. brîndúşă ’ua. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. bölényvirág l. J: ’Phytolacca americana. purusztojlapi (ÚMTsz. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). bölömbika (Jávorka 973). . lucfenyő bucskóró l. belénd kapta nevét. burusztoj lapi. börög l. 1783: Kerti Berſeny (NclB. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. Brustujlapi. N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn.). alkörmös. borfestő helyett. bölömbika a. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. burusztujlapi. 1948: bösvény (MagyGyógyn. J: ’Colchicum autumnale. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bugolya a. 363) nevet javasolja a R. TESz. 425). brezil. — ~virág N.’. buckó l.. az előtagra l. Péntek–Szabó. J: ’Petasites hybridus. buruzdujlapi. brindus brosfű l. brindus. J: ’Anthriscus cerefolium. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. bölénylapu. amely arab eredetű (vö. börzsöny. Fűvészk. bürök börzsöny 1. brasil. blowball. az amerikai alkörmös (2. Ember és növényvilág 221). 2. bresillum ’ua. lapu utótagja szláv eredetű. brindusavirág l. bölénylapi. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. bösvény 1. foltos bürök’. Fűvészk. burdujlapi (MagyGyógyn. EWUng. fr. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. bölény bölindök. borozdojjlapi. A bölömbika népetimológiás elnevezés. ▌ 2. A ricinus (1. Az ol. — N. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. 1775: Bösvény (Csapó 49). az utótag nemzetségnév. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). bugolya a. 347). brustur ’ua. borsfű brusztujlapu 1. Fűvészk. amerikai alkörmös’. TESz. TESz. A brindus erdélyi népi elnevezés. zamatos turbolya’. amerikai alkörmös’. a névadás magyarázatára l. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). brésil ’börzsöny’. J: ’Conium maculatum. 317). bruzdújlapi. N. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt.). arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet.). verzino ’berzsenyfa. az őszi virág’. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. brindusavirág (Péntek– Szabó. az előtag a rom. pitypang’. közönséges acsalapu’. nagy bojtorján’. bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. 279). dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216).. bölömbika a.’. J: ’Ricinus communis. ricinus’.

2: RMGl. || búzakék N. cigány~ (→ cigányfű). — piros~ N. bojtorján búza l. — Ö: bársony~. N. Ezerjófű 71). buszujóka l. korenbloem. a névadás magyarázata. 2. — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). N. dutkóró buszujó. J: ’Borago officinalis. Nyr. gaz. 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). szlk. bujtorgyán l.burecs bujtorgya. J: ’ua.) búzavirág neve öszszetett szó. J: ’Chenopodium sp. бýрян ’burján. burgonyahagyma N. jelentéktelen gazok. 291). 4: 29). J: ’Chelidonium majus. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. gaz’ szláv eredetű. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. бýрен. tövisdisznó~ (→ disznó). gaz’. általánosan burján-oknak nevezik őket. buszujok. köszvény~. J: ’Bryonia alba. 1783: Búza virág (NclB.) vadon növő. büdös gönye’. ilyen a növény mai szakny. 367). burján 1. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy.’. 1998: búzavirág (Priszter 330).’.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. 1807: Búzalevelű fű (Magy. J: ’Centaurea montana. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. bodza búsfenyő l. régen a búzafélékhez (lat. a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. Triticum) sorolták. burina ’burján. or. MNövSz. kerti borágó’. 328). borbolya 109 búzavirág bútorvány l. ▌ 4. ▌ 3. v. buszujog. gabonavirág. sz. csóka~ burbora l. ném. tarack~ búzakék l. 4: 31). bazsa búskóró l. auagy. lucfenyő busirózsa l. kék búzavirág’. Fűvészk. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. búzavirág 1. — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). N. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 775). 1807: Búzavirág (Magy. MNyj. blg. Weitzengras ’búzafű’. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31).’.’. burján (MNy. Ezerjófű 69). burgonyahagyma (Csapody–Priszter. mezei pipacs’. a növényen található több. 113: 349. J: ’ua. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). Fűvészk. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. 1798: Burets (Veszelszki 106). gaz’. Kornblume. nyilván az.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl.) és a libatop-félék (3. buza virag (KolGl. A burgonyahagyma népi név. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. 1847: burecs (Peregriny 354). J: ’Elymus repens. A kék búzavirág (1. 420). előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. 775). ▌ 2. vö. 115). J: ’Amberboa moschata. a Linné-féle rendszerben a növény lat. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). Fűvészk. 1775: Buza-virág (Csapó 47). holl. Ember és növényvilág 218). burzá l. Hasonló szemléletű névadásra l. J: ’Centaurea cyanus. búzakék (Szabó–Péntek. gyógynövény’. ▌ 2. libatop’. 427). 489). J: ’ua. XVI. ném. búzavirág búza között termő konkoly l.’. — tejes ~ N. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. J: ’Allium ascalonicum. piros búzavirág (Szabó–Péntek. közönséges tarackbúza’. tejesbúrján (Péntek–Szabó. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. A tejes jelző a növényben található nedvre utal. Ezerjófű 71). 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). Idegen nyelvi megfelelőkre l. J: ’Papaver rhoeas. bojtorján buk l. seprű~ (→ seprűf ű). a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. ang. hogy a növény felépítése (levele. hogy a büdög gönye (1. Marzell Agriopyrum repens a. mogyoróhagyma’. ▌ 3. a vérehulló fecskefű (2. A burján ’dudva. hegyi imola’. A kék . бурь_н ’burján. cornflower. pézsmabúzavirág’. A névadás alapja. kisebb. vérehulló fecskefű’. búzavirág (Szabó– Péntek. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. 39: 127–133. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. 132). 1998: kék búzavirág (Priszter 330). bergő~.). J: ’ua. J: ’ua. kalásza) hasonló a búzáéhoz. svéd kornblomma.. neve: Triticum repens. dán kornblomst. a gabonatáblára utal.

szlovén plavica. — Ö: pézsma~.) pedig búzatáblákban fordul elő. A buzér összes elnevezése (l. buzér’.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. 489. buzér a. J: ’ua. a lat. A névadás magyarázata. buzér a. búzavirág a. J: ’ua.’. büdöske a. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy.) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév.. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). J: ’Anthemis cotula. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. csipke büdös banka l. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. Stinkbaum. vö.) és a mezei pipacs (4. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. Róbia a.’. A hegyi imola (2. ▌ 2. Fűvészk. 1813: Puzsér (Magy. hogy a növény megdörzsölve undorító.. Buzér fü” (PP. A buzér ismeretlen eredetű. Ember és növényvilág 197). blaue Kornblume. ennek alapján elképzelhető. bükkfenyő N.. összetett szó. Mollay. Magy.. Fűvészk. A bükkfenyő népi név. Fűvészk. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 489). büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). J: ’Frangula alnus. 1783: Buzér-fü (NclB. A virág búzakék neve. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Rubia tinctorum. J: ’Abies alba.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. madárberkenye’. 384). pirítóf ű. 330). TESz. J: ’ua. plavcek. a mezei pipacs (4. átható. bűz a. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. az illata szintén kellemetlen. 2. büdös a. 1798: Pusér (Veszelszki 384). bücske l. 129). Marzell Frangula alnus a. TESz. 1841: buzérfű (Barra 189). CzF. TESz. erdeimester. kékkonkoly (→ konkoly). búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. 120). EWUng. hogy a növény friss kérge kellemetlen. buzérfű 1708: „Feſtf fü. büdös szagot áraszt. bluecaps. a bükk előtag jövevényszó. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). 1783: Büdös-fa (NclB. közönséges kutyabenge’. a pézsmabúzavirág (3. Fűvészk. ol. EWUng. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). fenyő. az utótagra l. A festő. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. ném. közönséges jegenyefenyő’. Faulbaum tükörfordítása. || puzsér 1783: Pusér (NclB. festőgyökér. EWUng.). 2. bűz a. 1998: buzér (Priszter 485). ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. A madárberkenye (2. kék színű virág (→ kékvirág). J: ’Centaurea cyanus. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384).. Fűvészk.. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). 119–120. Növénynevek 49–52. A pézsmabúzavirág (3.’.. A büdösfa a ném. büdöske a. Marzell Centaurea cyanus a. J: ’ua. Genaust Cyanánthus a. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. cseh sinokvě t. Stinken Holz. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . bluebottle. 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. 342).).. büdös a. Pirosító. dögszagú és mérgező. 419). a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. 132).. kék búzavirág’. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). 330).) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. legno puzzolente. J: ’ua. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű. a búzavirág előtag fajnév. veresf ű. a virág színe azonban eltérő. forrása ismeretlen.. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. bükkfenyő (Péntek–Szabó. 1783: Büdöske (NclB. J: ’Sorbus aucuparia. A névadás alapja az. Centaurea cyanus (< gör.’. búzavirág a. a névadás alapja. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. Csapó 254. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2.’. büdös pipitér’. banka büdösfa 1.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum. A büdöske származékszó.

a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2.. patikai.) foltos bürök (1. felhasználását jelzi. 1948: Bürök. 2. oszm. 198). patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). bükör l. — apró ~ 1577 k. Vö. ádáz’. J: ’ua. A foltos bürök (1. Bödök (MagyGyógyn. ném.). bükk a. ang. (Veszelszki 163). (OrvK. talán a ném. és az EWUng. Börög (Csapó 49). | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn.) kapta. ádáz (2. | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). ádáz. bireg. bűröng. 1807 e. Genaust Eródium a. 1807: adázó Bürök (Magy.). bükk a. cic•ta ’bürök’) fordítása. J: ’ua.: „cicota: berwk” (SchlSzj. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. | 1807 e... bürök’. Ember és növényvilág 197). mint a foltos bürök (1. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. Béreggel gr. 152).) megkülönböztető jelzői a büdös.). a bürök előtag a lat. Wut ’méreg. Apotheker-Schierling ’ua. az utótagra l. bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. vö. 1405 k. arra utal.) ádázóbürök neve összetett szó. A bürökárorr összetett szó. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12).v. 1998: bürök (Priszter 342). Török jövevényszóként (vö. bérök. 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. macul#tus ’foltos’) fordítása.). a): RMGl. 187). hogy „Kellemetlen. (Melius 115a). bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. ném.). J: ’ua. 1841: bürök Arorr (Barra 81).’. — N. 133). 1525 k. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. 187). A névalkotásra talán a ném. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. bürök a. Fűvészk. — N.. a növény levele hasonló a bürökéhez. 389). 1775: Bödök. bürök. R. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). A büdös jelző arra vonatkozik. 1813: büdös Bürök (Magy. A patikai jelző a növény R.: Cicuta: bereg (CasGl. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. 1998: büdös bürök (Priszter 342). a foltos jelző a lat. — N. bürök a. J: ’ua. Bürköt gr. Wutschierling (< ném.’. 349). szakny. spotted hemlock ’foltos bürök’. 133). 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110).. J: ’ua. bürökgémorr’. Börög. maculatum (< lat. 1998: bürökgémorr (Priszter 370).’.’. J: 1405 k. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1. 1841: nagy bürök (Barra 167). foltos bürök’. J: ’Aethusa cynapium. J: ’ua. 1578: bxrkxt gr. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. Genaust maculátus a. TESz. 61: 18).. . magyarázatára l. bükör (MTsz. gefleckter Schierling ’foltos bürök’.: ’Conium maculatum. bőring (ÚMTsz. J: ’ua. 616/2). 1783: Bürög. 387). Marzell Aethusa cynapium a. előtagja a növény mérgező voltára utal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Apro bwrkqth gr. Az ádáz (2. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. egérszagú növény” (Schönfelder 84). | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). Ember és növényvilág 22)..’. a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. foltosbürök (ÚMTsz. 1500 k. TESz.). A bürökgémorr összetett szó. Fűvészk.’. 129). 187).).: RMGl. 1841: büdös bürök (Barra 167).: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. EWUng.: ’Conium. 1783: Adázó Bürög (NclB. | büdös ~ 1577 k.’. vörös-barnás foltok láthatók. 414/15). ádáz a. árorr. J: ? ’Conium maculatum. J: ’Erodium cicutarium. 616/1). 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162). nagy. ▌ 2. 347). bürökgémorr. de a TESz. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. 1793: Bürök (Földi 19). 1998: foltos bürök (Priszter 342). J: ’Erodium cicutarium. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz.-i cicutarium (< lat. | mocskos ~ 1903: mocskos-. 1470 k. a megkülönböztetés a méretekre utal. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458). foltos bürök’. 347). bürök (Péntek–Szabó. Diószegi–Fazekas alkotása. szerint a bürök is- meretlen eredetű. bürökgémorr’. büröklevelű gémorr (→ gémorr). bürök bürök 1. EWUng. mocskos bürök (ÚMTsz. Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású.’.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. düh’) is hatással lehetett. A TESz. — Ö: csemege~. foltos.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. Fűvészk.: Bÿwrewk (MNy 11: 38). ádáz a. 1798: Börög (Veszelszki 162).) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. Bötök (NclB.: RMGl..: Bürök (Julow 257). szerint ez nem meggyőző.133).

büröklevelű gémorr (→ gémorr). bürök. . vö. százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre. A bürök előtagra l. Az utótagra l. bürökárorr. gémorr bütykű.bürök 112 gémorr. büröklevelű gémorr l. bütyök l.

Genaust Centauréa a. a név nem maradt fenn. cámoj (ÚMTsz. 128). A centinodia a lat. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. vö. — N. n#dus ’csomó’. kentaúrion. cickefarok. J: ’Melilotus officinalis. A népetimológia a lat. minus ’kis’) és a k. réti harangláb’. kentaúreion. lat. Melius azonban a lat. lat.). cic™f™rokv(r™og. cickefark.: Czámoly (Julow 259). . közönséges cickafark’. || cámoly 1807 e. J: 1807 e. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). serr#tula (< lat. J: ’ua.). centum nodia átvétele. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). 131). serta ’koszorú’ szóból eredezteti. lat. lat. cickafark cickafark 1. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve.). centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. cicafarok. Genaust centifólia a. orvosi somkóró’. Melius 63. százbütykűfű. cicfark. madárporcsin’. A kis centaurea a lat. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. — N. vö. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. 212). centaurium. Cintorja (Nyr. nodiflórus a. 1998: cickafark (Priszter 290). J: ’Aquilegia vulgaris. ’ezerjófű’ (ÚMTsz. 583/2). vö. harangláb | Aquilegia vulgaris. 393).). réti harangláb’. cickafarok. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. cickefark. centaur#um. 37: 376). a név eredete ismeretlen. 1783: Kis Centuria (NclB. (Melius 67a). Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. 345). cintórionnak gr. cintori™. vö. 1813: Tzentauria (Magy. J: ’Achillea millefolium. J: ’Polygonum aviculare. centinodia. — Ö: harangcámoly. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). a növény R.). Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. centória. Genaust sérra a.). cic™f™rok (SzlavSz. cintória ’ezerjófű’. százforintosf ű. serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. centum ’száz’. cickafark (SzegSz. 2. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. a lat. J: ’Centaurium erythraea. lat. 318). 1807: Tzámoly (Magy.. Vö. J: ’Aquilegia vulgaris. 1830: cziczka farka (Nyr. 39: 333. cich™-f™rók (ÚMTsz. lat.. Fűvészk. 128) utótagjának fordításával (< lat. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Fűvészk. centauria. centaurea átvételével jött létre.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). cicafarok. k. cickefarkfű. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. lat. cicfarkkóró l. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. kentaurí# < gör. A campaniakoszorú Melius alkotása.). centaurea 1577 k. 51: 14). 1807: ’Aquilegia. cintorja ’ezerjófű’. 1948: Cintoria (MagyGyógyn. réti harangláb’. — N.’. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. cintórium. cicaf`rka.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 1578: Centaureánac gr. cintoria. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. kis ezerjófű’.

— N. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). cickafarok cickóró l. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. közönséges cickafark’.). Növénynevek 57–60. lat. az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. Az elnevezés alapja a növény puha. közönséges cickafark’. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). cicfarkkóró. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. közönséges cickafark’. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. közönséges cickafark’. cickafark’. J: ’Achillea millefolium subsp. 1841: ’Achillea millefolium subsp. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. hosszukás. 486).. — cicfarkfű N. Fűvészk.). || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. közönséges cickafark’. millefolium.’. J: ’ua. ill. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. cicfarok. cickórót. vénasszonycitrus cigányburján l. Fűvészk. Fűvészk.). J: ’Achillea collina. 349). millefolium.). Vö. 419). cickafark’. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. J: ’Achillea pannonica. cickefarok l. J: ’Achillea millefolium subsp. magyar cickafark’. Magy. millefolium. cicfarkóró. szakny. cicfarku korró (ÚMTsz. Fűvészk. cicfark állatnév + fark. a latin név mintájára keletkezett (vö. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. | ~fű N. J: 1807. Mollay. ang. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). vö. ezerlevelűfű cifrus l. 486). Földi 20. 484). cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. J: ’Lycopus europaeus. | 1862: ’Achillea. ennek játszi képzős módosulata.). millefolium). 1841: cziczfark (Barra 206). a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. bárányfarok ’bókoló amaránt’. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). szintén megkülönböztető szerepű. 394. a növény hivatalos neve ma: cickafark. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. — Ö: kenyérbél-~.).’. cic-kóró (ÚMTsz. 1998: cigánypetrezselyem . cickara. 300). cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). A cickafark. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. J: ’ua. 1948: cickóró (MagyGyógyn. Marzell Achillea millefolium a. gipsy wort. J: ’ua. cickafark. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. cickefarkf ű. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. ▌ 3. vízi peszérce’. A cickafark összetett szó.’. — N. 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. mezei cickafark’. I: 1125). — N. cicfark.’.. Fűvészk. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. ▌ 2. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). sok. | ’Achillea pannonica.’. farok összetételű növénynév. EWUng. millefolium. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. cicf™rk. TESz. J: ’Achillea millefolium subsp. hengerded. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). Magy. A név előtagja a cica. 484. Marzell Lycopus europaeus a. J: ’ua. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. 2. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). millefolium. cicfarok (ÚMTsz. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290).-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. magyar cickafark’.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). J: 1807: ’Achillea. J: ’ua. cickefarkfű.

. darabos. cikk a. bolhaf ű. . cigóri.). Vö. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév. A cigányvirág népi név.. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. A fekete kökörcsin (1. vízibors (→ bors). N. Ember és növényvilág 198). bár virága élénksárga. fekete kökörcsin’. A fekete nadályt ő (3. fenék’ összetétele. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. ▌ 2.) és a fekete nadálytő (3. J: ’Symphytum officinale. J: ’Coriandrum sativum. EWUng. cigányvirág. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele.). hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. cigánypicsa 1. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. ▌ 2. A cigányvalag népi név. petrezselyem a. A cigánypicsa összetett szó. petrezselyem a. N..) virágja szintén sötétlila színű. ízekre tagolt.). cigória l. cigánypicsa (Péntek–Szabó. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. EWUng. Fűvészk. ▌ 3. szár a. cigányvalag. vízibors (→ bors). a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata.. összetett szó. cigánypicsa. keserűfű.). amely a levelet. cigányvirág 1. J: ’Persicaria bistorta. A fekete kökörcsin (1. Fűvészk.) cigánypicsa elnevezése népi név. N. kígyóTESz. 253).) tekert jelzőjét a növény R. Vö. keserűfű’. J: ’Calendula officinalis. légyfű. 1807: Tzikszár (Magy. J: ’Pulmonaria officinalis.. J: ’Polygonum.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. cigányvirág (ÚMTsz. virág magyarázó utótag összetétele. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós.. J: ’Persicaria hydropiper. cigány a. cigányvirág (ÚMTsz. fekete nadálytő’. cikória TESz. EWUng. Fűvészk. cigány a. N. EWUng. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). az orvosi körömvirág (3. Ember és növényvilág 240). A borsos keserűfű (1. összetett szó. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. 253). Diószegi–Fazekas alkotása. cikk a. N.. ebgyömbér helyett. vízihunyor (→ hunyor). cigány a.. 1841: borsos czikszár (Barra 378). termést tartja’ utótag ugor eredetű. A névadás alapja. feketés színű virág. A cikkszár összetett szó. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. virágot. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. cigánypicsa (ÚMTsz. Hasonló szemléletű névadásra l. nigricans.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. cigányvalog (ÚMTsz. az értékes petrezselymet helyettesítették vele.) borsos jelzőjére l. valag a. a tavaszi hérics (2. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. cigány a. összetett szó. cigány a. Vö. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. cigány a. cigánypicsa. TESz. valag a. pettyegetett tüdőfű’. 254). ▌ 3. cigóré. J: ’Adonis vernalis. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható).. picsa a. tavaszi hérics’. J: ’Symphytum officinale.. 1841: tekert czikszár (Barra 378). trankfű. ▌ 2. a tavaszi hérics (2. picsa a.). cigány a.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). kígyógyökerű keserűfű’.) nyilván a növény feketés.) és a pettyegetett tüdőfű (2. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. cigánypicsa (Péntek– Szabó. EWUng. A kígyógyökerű keserűfű (2.. kerti koriander’. cigXvirág (ÚMTsz. borsos keserűfű’. fekete nadálytő’. J: ’Symphytum officinale. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. TESz.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. fekete nadálytő’. TESz. az egész növény felépítése (pl. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. N. kígyógyökér. A fekete nadályt ő (1.. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja. cigányvalag N. cigány a.). orvosi körömvirág’..

— ~fű 1540 k.’ átvétele. cikória 1. — ~virág N.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. J: ’ua. A mezei katáng (2. 1775: Tzikoria (Csapó 207). kíchora. [herba] . J: ’ua. csalán címer l. 1578: Chelidonia (Melius 178a).). ném. lat. 455).). 307). J: ’Chelidonium majus. 411). J: ’ua. J: ’ua. cigóré. Genaust Cichórium a. κυκλάµινος.. cinnadónia. mezei katáng’. a nevet a cikkelyes kalász (Magy. cicoria. 256). 10. J: ’ua. sz. bötykös v. cyclamen.. kichër#. kichërion. tzikkelyes kaláſz” (Magy. EWUng. 1998: ciklámen (Priszter 351). cinadória. J: ’Geum. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász.. 129). — N.’. gímnyelv cinadó l.. J: ’ua. 377).). 135). Ezek forrása a latin cyclaminos.). or. 1664: Cichorium Katankóró. lat. J: ’Cichorium endivia. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF.: RMGl.. szakny. cichorium. — Ö: porcsin~. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. Nyr.) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján.) és a pitypang (4.). 11: 132). Fűvészk.: Cicoreath gr. sz. vö. J: ’Hieracium murorum. vö. ol. — N. 1775: Czinadonia (Csapó 91). Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. 1544: „Vöttem soskat. a magyarba a lat. cinaduna. TESz. cikória. erdei ciklámen’. Nyr. Zichorie.’. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB.). Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 4. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. Cinadó (MagyGyógyn. k. cikórija (ÚMTsz. ang. 61). Fűvészk. h.).. fr.’. cyclaminum. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. 1577 k. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. pitypang’. (MNy.’.’. A cikória latin eredetű. 135). cichorea. 128). — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. цикламен. cicoria. cinadó (MTsz.: Cichoriana(k) gr. vö. 1763: Czikória (TESz. cinagna. cinaduna (Nyr.’. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. chelidën ’fecske’). — N. (OrvK. ▌ 3. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. 127: 47. EWUng. chicory. cenedonia (< lat. amely a gör. 1783: Czinedónia (NclB. chicorée.: RMGl. 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. 1783: Vad Czikória (NclB. 411). N. A ciklász nemzetségnév. J: ’Cyclamen purpurascens. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). fr. cicorea (< gör. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). vérehulló fecskefű’. sziklament gr. cilján l.). vö. 1583: Cicoria Cichorium sil. 1893: cyclamen (TESz. J: ’Cichorium intybus. erdei gyömbérgyökér’. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. c): RMGl. J: ’ua. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. k.). cigóri (NyF.). többes szám: kichóreia. (ÚMTsz. Marzell Hieracium murorum a. ciklam(nt gr. lat. kichória). Cicoria (Lippay II: 90). 48. κυκλάµινον ’ua. TESz. 1775: Vadcikoria (Csapó 132). 1610 k. ném. 307). cigori (ÚMTsz. 104). Zyklamen.ciklámen 116 cinadónia szár a.). ▌ 2. ol. kakas~ címnyelvűfű l. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). Fűvészk. az erdei hölgymál (3. Fűvészk. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. vö. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. cichoreum. cinadona. Fűvészk. 16).). salátakatáng’. cikoria. A ciklámen nemzetközi szó. cyclamen. erdei hölgymál’. cykoriat” (OklSz. 70).-i cyclamen került.’. gyömbérgyökér’. J: ’Geum urbanum. cinadóna. 128: 184. lat. pareyt. A latin szó a gör.). cinedória. ciklász 1807: Tziklász (Magy. cikória virág (ÚMTsz. J: ’Taraxacum officinale. ciclamino. 1794: tzikorja (TESz. cigória (NyF. cinodonia (ÚMTsz.. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. 1998: ciklász (Priszter 384). 307). | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). ang. A cinadónia latin eredetű. 1807: Tzikória (Magy. 73: 396). lat.

a cinadona hangkieséssel. ký#n.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel.. cintória.. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). méregölőfű. 184). cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. Fűvészk. cinaduna. ▌ 2. R. idegen nyelvi megfelelőre vö. mosófű cinnadónia l. A cindrót cin. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. Nyr. 362). A kalincaínfű (1. istenke~ cipor l. cinadónia cingrát l.-i Cynanchum (< gör. kýpros). 1775: Vadcyprus (Csapó 125).eleme a ném. 1783: Vad Cypros (NclB. Genaust Cynánchum a. 369) nevet javasolja a R.’. Putzkraut ’tisztítófű’. J: ’Ephedra distachya. vérehulló fecskefű’. Genaust Chelidónium a. a Cynanchum (ma: ciprus 1. N. 104). mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). cinmosófű (→ mosófű). — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. 2. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. — homoki~ 1903: Homoki v. A cinka nemzetségnév. EWUng. J: ’Artemisia campestris. cinadona.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. cintorja l. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. cupressus. 37). cinmosófű l. ném.. A magyar ciprus a lat. Zinnkraut ’cinfű’. J: ’ua. tövistelen fagyalfajta’ (< gör. Fűvészk.’. Fűvészk. A kalinca- .) szára szintén dróthoz hasonló. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. szakny. feltehető egy ném. J: 1807: ’Vincetoxicum. cintorion. kalincaínfű’. 1841: czinka (Barra 272). J: ’Ajuga chamaepitys. a cinadória hangcserével keletkezett. Szent Lőrinc füve helyett. || cingrát N. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. közönséges csikófark’. lat. és a növényt edények tisztítására használták. ▌ 3. cindrót (MagyGyógyn.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. A növény R. vö. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. A cingrát a ném. 128: 56. N. cinedória l. A ciprus latin eredetű. a gódirc utótag nemzetségnév. közönséges méreggyilok’. cypressus. ónf ű. első megjelenése: 1395 k. A méregölő jelző magyarázatára l.). 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1783: Mezei Czipros (NclB. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. *Zinndrot növénynév is. Vö. a neveket Melius alkotta. J: ’ua. a név Diószegi–Fazekas alkotása. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele.’. Scheuerkraut ’súrolófű’. cintorium. (Melius 20). cingrát (MagyGyógyn. ciprus cindrót 1. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). centaurea cipke l. J: ’ua. gen. mezei zsurló’. TESz.. ez a latin szó a magyarba is bekerült. csarab’. fecskefű. Diószegi–Fazekas alkotása. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel.’. 1911: cindrót (Cserey. csipke cipója l. a drót utótag szintén német eredetű. Fűvészk. A közönséges csikófark (1. J: ’ua. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. cyprus ’henna(gyökér). J: ’Calluna vulgaris. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. 312). 384).). és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. A mezei zsurló (2. méreggyilok’. Mezei Cypros” (Melius 170a). cinagna l. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). J: ’ua. a csarab (2. J: ’Ajuga chamaepitys. ▌ 2. Zinngras ’cinfű’ átvétele. mezei üröm’.’. kynós ’kutya’. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20).) cindrót nevének szemléleti háttere. Marzell Equisetum arvense a. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy.: TESz. 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. méregölőf ű. A cinadóniagódirc összetett szó. 184). 37).) és a mezei üröm (3. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). lat. cinadória. kalincaínfű’. | 1841. közönséges méreggyilok’.).). J: ’Chelidonium majus. cinadónia cintori. J: ’Equisetum arvense. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). Növényszótár 94).

1911: citromfű (Cserey.. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297). életfa’. nedves talajon él meg. J: ’Aloysia triphylla.). ném. tri’három’. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. ▌ 3. babér-. A háromlevelű magyarázatára l. lemon. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. ang. 234). Citronella. citrum ’citromfa. tujafa. lat. 389). amely cuclihoz hasonlít. J: ’Acer saccharum. TESz. A citromfű (1.) vadciprus neve tükörfordítás. A cucik népi név.’. citromfű (ÚMTsz. Szabó. nyír3 a. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal.stb. EWUng.. a növény a verbénafélék családjába tartozik. A citromcserje a ném. Citronenmelisse. J: ’ua. Citronenkraut. EWUng. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427). mirtusz-. a névadás magyarázatára l. citrum ’citromfa. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. J: ’Melittis melissophyllum. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé. 390). — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297).. 1998: citromfű (Priszter 427). a nyír ’mocsár. — Ö: fenyő~. de nem txuiſſes. citroenkruid.) citromfű neve a növény R. háromlevelű citromverbéna’.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. MNövSz. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). TESz. Növényszótár 11). — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289).. hazánkban csak a nyugati határszéleken. az előtag a lat. A verbéna utótag latin eredetű. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. Genaust citrátus a. a név talán a német. holl. Marzell Calluna vulgaris a. A névadás alapja a növény „nyers füve . nyír3 a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. triphylla (< gör. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. J: ’ua.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1.. Melius 437. verb#na. A cukorjuhar összetett szó. Az orvosi cit- romfű (1. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . Zitronenstrauch tükörfordítása. a ném. ha megdörzsölik őket. citromcserje. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). verbéna a. Genaust Tripetália a. A déli méhfű (2. coriandrum l. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). A háromlevelű citromverbéna (3. a növény elsősorban savanyú. verbéna a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. tríphyllos ’háromlevelű’ < gör.) citromfű neve a ném. a lat.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. Melissa officinalis a. citromf ű. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. J: ’ua. ▌ 2. A citromverbéna összetett szó. J: ’Papaver rhoeas. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. hogy a levelek hármas örvökben állnak. J: ’ua. alaczon faczka” (Melius 20). — N. A csarab (2.) összetett szó. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). 1998: cukorjuhar (Priszter 289). koriander cucik N. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. Genaust Verbéna a. a növény citromillatú. phýllon ’levél’) fordítása.’csavar. vö. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184).-i Verbena (< lat. a fű utótag magyarázó szerepű. ág’ < indogermán *²erb. vizenyős rét’ első megjelenése 1578. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). ill. A háromlevelű jelző a lat.’. cukorjuhar(fa)’. déli méhfű’. teker’ tőből) átvétele. A ciprus ’mezei üröm’ (3. levél. lat. 40). J: ’Aloysia triphylla. háromlevelű citromverbéna’. a névadás alapja. k. 111). czitrom szagu. citromfű 1. citraria. ciprushoz hasonló felépítésű. 1783: Czitrom-fü (NclB. J: ’Melissa officinalis. J: ’Aloysia triphylla. a növény bokorszerű. citromcserje. Marzell Aloysia citriodora a. Cucik (MagyGyógyn. vö... a névadás alapja.’.’. szakny. olajfa. Zitronenkraut tükörfordítása. ennek gyümölcse’ átvétele.. és hasonló az orvosi citromfűhöz. mert a levelek citromillatúak. háromlevelű citromverbéna’. orvosi citromfű’. mezei pipacs’.

minden bizonnyal a növény egyéb. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. cukorkóró N. igazi édesgyökér’. édesgyökér. ném. vö. A névadás alapja a növény édes gyökere. az utótagra l. A cukorkóró népi név. vö. 148). édeslevelűfű. édesfa. édes előtagú neveinek hatására jött létre. sugar maple. . ang. J: ’Glycyrrhiza glabra.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. Marzell Acer saccharum a. Cukorkóró (MagyGyógyn. juhar. Zuckerahorn.

1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. szerint magyar fejlemény. a TESz. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve. ma ilyen nemzetség nincs’. 2. J: ’Pimpinella saxifraga. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. 1798: ’Sanguisorba minor.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr.. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai.. EWUng. J: ’ua. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. 1540 k. 1783: Csába-ire (NclB.: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz.). Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. Fűvészk. az Attila fiának. 1500 k.). A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. vérfű’. | 1584: ’Sanguisorba officinalis. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). ill. TESz.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. Csabának nevétől vette. csabaíre’. a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. 515). 331). csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). 1783: Csába-íre (NclB. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. csabaíre’. Fűvészk. „melly nevezetét. J: 1500 k. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. 1525 k. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. ill. 392).’. ezért latin hatással is számolhatunk. 256). „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). 515). ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). Endre között majd 15. | 1775. (régen a két nemzetséget gyakran keverték). Az adatok között azonban feltűnik a lat. a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). hasznos földitömjén’. csabaíre’. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. 356).. 1525 k.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. 1775: Csába ire (Csapó 51). A csabaíre (1. 1540 k. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. . így kelet- kezett csabaíre nevük.. J: ’Sanguisorba minor. Fűvészk. 1525 k. a növények megjelenése nagyon hasonló. és Sz. 351). de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai.. ▌ 2. könnyen kaphattak azonos nevet. ezeren ſebbe eſtek. 1610 k. 1610 k. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. J: ’Sanguisorba minor. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. Ó Buda.CS csabaíre 1. | 1807: ’Poterium. 1807: Tsábaír (Magy. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy.) hasonlóság alapján keletkezett.

1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). bolondító beléndek’. csih›nt. vérf ű.: RMGl. csajka a. 138). Fűvészk. 2. J: ’ua. csajánt l. csabaíre’. csilánt. J: ’Lamium album. 1783: Nagy Tsalyán (NclB. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393). csohán. csanál.. 1405 k. 138). hogy a növény mérgező. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). 29: 364). J: 1775: ’Ballota nigra. 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. csolán. csalánt. J: ’ua. apró csalán’. 1775: Chyallán (Csapó 53). nagy csalán’. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . csián. fehér árvacsalán’. csanár. csajka a.: RMGl.’. XVI. kábító hatású.). Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. csillyán. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). Fűvészk.: RMGl. 138). 138). A csábító a hangfestő eredetű csáb. 259). cs(n"l. csohán. csijány.. Vö. J: ’Urtica dioica.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. csábítófű (MagyGyógyn.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. csojánt. 77). v. 1583: hot chàlan Vrtica labeo.. 1998: nagy csalán (Priszter 531). | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. 1998: kis csalán (Priszter 531). J: ’ua.’. cilján. üröm a. jelentése ’csésze’. csoján. cs™n". 394). az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. TESz. silány. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. csabaíre. EWUng. J: ’Glycyrrhiza glabra. 138). Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. csinált. csójján. csalán csajkavirág N. csojjant. ▌ 2. csián. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). csona. az utótagra l. csalám l. csinál. csilly›ny. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). J: ’ua. J: ’Lamium sp.’.’. 1807: bujdosó Tsalán (Magy./1450 k. 388). csabaíre a. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. nagyobb mennyiségben halált okoz.. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt. J: ’ua.). csani. 130). de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr. TESz. 29). 1948: csábító fű (Halmai 40). ▌ 4. eszét megzavarja’ jelentéssel. sz. sz. 1998: apró csalán (Priszter 531). 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. csona. csaláng. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. csujáng. csajánt. csojjany. csajkavirág (MagyGyógyn. 148). csolláng. csábul a. csabaíre a. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). 1813: Csaba Üröm (Magy. A csábítófű öszszetétel magyarázata. 350). 423). csalán | Urtica dioica. 1578: Hólt czalán (Melius 100). — holt~ 1525 k. csonár. csábul a.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393). fekete peszterce’. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. J: ’ua. 138). csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. 1925: csábítófű (Jávorka 973). nagy csalán’. cs(lány. — N. J: ’Urtica urens.).. MNövSz. csuhány.) helyettesítették. J: ’ua. 1395 k. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. J: ’Hyoscyamus niger. 138)..’. üröm a. csalám. csollán. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99).). 423). csilánk. 386). v. XVI. EWUng. A névadás alapja a növény virágjának formája. csinár. csalán csalán 1. csonál. cs™n™l. csójány. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). 133).. peszterce | Ballota nigra. Vö. 1775: Csába üröm (Csapó 51). csanal.). — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53).). — apró ~ 1525 k. sillyán (ÚMTsz. Az előtag magyarázatára l. csanáj. J: ’Urtica sp. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). EWUng. fekete peszterce’. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. TESz. csoh#ny (Nyatl. álomfű. a csajka előtag szlovák eredetű. Csanál.: vrtica: chalan (BesztSzj.: vrtica: chalan (SchlSzj. 423). szillán (MTsz. csabaíre. cs(lánt. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). — N. csujány. J: ’Sanguisorba minor. árvacsalán’. 1783: Apró Tsalyán (NclB. csollánt. A csajkavirág népi név. igazi édesgyökér’. A csabaüröm összetett szó. ▌ 3. silyán. | 1998: ’Ballota.’.’. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. cs(lán. csovány (MagyGyógyn.: Vrtica: Chynal’.

A név Diószegi és Fazekas alkotása. 382). J: ’Scrophularia nodosa. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. ném. minden része . A csalmatok nyelvújítási szó. J: ’ua. lat. ▌ 6. csanár. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. ném.’. EWUng.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek. small nettle ’kis csalán’. Az apró csalán (4. a lat. hogy ha a növény a testhez ér. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. dioica fordítása. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. EWUng. TESz. J: ’Ruscus hypoglossum.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. viszkető fájdalmat okoz. 174).’). J: ’Melittis melissophyllum. ang. 392). 4. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. — Ö: árva~. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB.’. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. Urtica (< lat. A holtcsalán (2. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1808: Tsalmatok (Magy. tartó’ összetétele. belénd csalmatok 1807 e.) a lat. 1775: Tsap-fü (Csapó 20)... disznó~. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. eredetű (vö.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 2. ang. a fekete jelző a kis termések színére utal. bolondítóf ű. ūvula csanáj. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. csalán csap l. J: ’ua. csípős jelzők arra utalnak. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. J: ’ua. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. idegen nyelvi megfelelőre vö. čalaÛan ’csalán’. pl. A déli méhfű (5. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). és elhagyták. ▌ 5. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. csanál. 1783: Tsap-fü (NclB. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek.. csalmatok a. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). A TESz. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56).csalmatok 122 csapfű (NclB. csalánt l. nem okoz égető érzést. TESz. Urtica mortua fordítása. 29). LXXI. a lat.. čalkan. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. lónyelvű csodabogyó’. Waldneſſel (Veszelszki 450). dwarf nettle ’törpecsalán’. Az égető jelző arra utal. 2. A fekete peszterce (3. déli méhfű’. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. 1783: Erdei Csallán (NclB. 390).) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). csalmatok a. A csalán ótör. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. a lat. göcsös görvélyfű’. mérges” (Barra 336). ném. (TESz. viszketést okoznak. a lat. 428). 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). J: ’ua. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter.. idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk.: Tsalmatok (Julow 267). a Hyosciamus növénynemzetség neve. halálos. 1783: Fekete Tsalyán (NclB.) és a göcsös görvélyfű (6. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). Urtica minor fordításával jöttek létre.. Vö. Fűvészk. 390). A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. J: ’Hyoscyamus. beléndek’. csalán csalmás beléndek l. Az égető. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. MNövSz. alt. A kétlaki jelző a lat. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. 428). A csapfű a lat. Uvularia (< k. 6: 42). great nettle ’nagy csalán’.’. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. süveg’ és a tok ’burok. J: ’Hyoscyamus niger. 169). bolondító.) megjelölésére szolgál. 174). A göcsös görvélyfű (6. bolondító beléndek’. égető. čalkančak ’ua. és az EWUng. a növény kétlaki. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. első adata 1807-ből van. 423). hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. nyak~ (→ csapfű) . Fűvészk. 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55).) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. Fűvészk.. A nagy csalán (1. A névadás magyarázata. csag. 1863: csalmatot gr.). a magyarba a tör. csani l.’. Növ. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1.

csarak l. EWUng. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. csarab 1892: „Csarap. .). 91).. TESz. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254).). a csattogó jelző magyarázatára l. császárvirág.). 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. csattogó (ÚMTsz. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. vadárvácska’. csarak (ÚMTsz. csarab csarbóka l.’. N. akkor pukkantó hang hallatszik. R. másik nagyon hasonló felépítésű növény. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. midön Leveleit vizben fözik.és -ó képzőelemek. csattogó a. egér~f ű. — N. EWUng. vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. csattangóra.). Marzell Astrantia maior a.). tricolor. csarab (EtSz. Vö. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419).). Lippay a lat. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. erdei szamóca’. csarab. 339). 420). császárszakáll. csattantó 1783: Tsattantó (NclB.. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. csarapfű (ÚMTsz. Somogym. sászársz(káll (ÚMTsz. A császárgyökér tükörszó. csarak (Nyr. csattogógaz (Nyatl. csattanó maszlag l. csattogógaz N. tehén~ csék l. csattanó maszlag’. A névadás magyarázatára l. csattangó a. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. ▌ 2. felálló. J: ’Fragaria vesca.). amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. J: ’Viola tricolor subsp. Marzell azzal magyarázza a névadást. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296).). — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144). (Calluna vulgaris). 73: 396). A csattan hangutánzó eredetű szó. szúrós tüskékkel borított toktermések. J: ’Datura stramonium. császárszakáll. J: ’ua. Vö. J: ’Saponaria officinalis. a lat. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. A császárvirág nevet Lippay alkotta. A szappanfű (2. 3: 56: TESz. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). császárszakáll (MagyGyógyn. 420). csarap. Barba imperataluj (NomVeg. csecs l. császárszakáll 1. csattan a. J: ’Taraxacum officinale. mestergyökér. csattogó szamóca (→ szamóca).’. bárány~fű. 1998: csarab (Priszter 322). sólyom~ TESz. Vö. pukkantó. közönséges medvetalp’.EWUng. császárszakál. J: ’Heracleum sphondylium. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). nagy völgycsillag’. cselány l.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. Marzell Datura stramonium a. pitypang’. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. szálka~ cselán. szappanfű’. hangalakja a növény virágjával. J: ’Calluna vulgaris. J: ’Viola tricolor subsp.). a rom. Kaiserwurz ’Astrantia maior. csalán csemege l. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. 1: 865 csarap a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. Hasonló szemléletű névadásra l. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. tricolor. A császárgyökér Wagner alkotása. ném. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. császárszakáll (ÚMTsz. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. még csattogó szamóca (→ szamóca). ném. Kleschenstaud’n. J: ’ua. A névadásra hatással lehettek a tojásdad.. a növény ezeken a területeken őshonos. — ~fű N. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). TESz. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal. Genaust úvifer a. a névadás alapja a virágok formája. Vö.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett.. A csattogógaz összetett szó. — N. csattangõ (ÚMTsz. 427) tükörfordítása. csarab’. a -t. császár szóval helyettesítette. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. vadárvácska’. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. A csarab ismeretlen eredetű. ném. a névadás magyarázata. csattan a. csattogó N. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. 204).

mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. чeрéшня. EWUng.). hogy mindegyik növénynek bogyószerű. Fűvészk. maszlagos nadragulya’. ir. a növény termése cseresznyéhez hasonló. J: ’ua. J: ’Atropa belladonna. J: ’Prunus sp.: RMGl. és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. a csemege előtag jelzi. 257). J: ’Anthriscus cerefolium. 130). cseresznyefa’. szln. 258). mandula. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. hogy a növény ehető fűszer. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. zelnicemeggy’. amely veszedelmes.Tseresznye (Magy.) havasicseresznye nevének alapja. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. A magyarba egy szláv R. ▌ 3. büdösfa. | vad ~ 1807: vad – v. galagonya csemegesulyom l. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). чeрéшнa. 164). Myrtillus a. havasimeggy (→ meggy). — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. magyarázatára l. sativa. 342).. főnevesült. hogy a növény virágzata sárga bogernyő. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. hártyás toktermést a szél fújja. A maszlagos nadragulya (2. csemege a. a zelnicemeggy (5. sz. hogy a növény magas hegységekben fordul elő.’. 175). J: ’ua. blg. sólyomcsemege csemete l. 2. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). ▌ 2. Az utótag a bürök növénynév átvétele. J: ’ua. чeрéшa. göcsös görvélyfű’. A csengőfű talán magyar alkotás. Nyr. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). A maszlagos nadragulya (2. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog.). Fűvészk. A cseresznye szláv eredetű.: RMGl. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. 1775: Csengö virág (Csapó 58). áfonya’.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl. v.’. cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’.’. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). 127: 329–330. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. TESz. Perforata: Czengô fé (SzikszF. vö. A növénynévben az előtag arra utal. Afonya” (PP. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. J: ’Hypericum perforatum.) és a göcsös görvélyfű (6. a közönséges kutyabenge (4. közönséges kutyabenge’. valamint ha az érett. 373). a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. Fűvészk.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). J: ’ua. J: ’Hypericum perforatum. 392). 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF. A zelni- . ▌ 4. csengő hangot ad. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. ▌ 6.. az áfonya (3. 408). J: ’Vaccinium sp. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. чрéшня. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. Az áfonya (3.. or. Wolfskirsche ’farkascseresznye’. — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. črě šьnja kerülhetett. A kutyabenge (4. чeрéшня. szlk. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. édes mandula’. vö. XVI. fülbe~ cserbóka l. J: ’Scrophularia nodosa. 257).. csengőfű 1525 k. még csemegemandula. A csemegemandula összetett szó.) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. az utótagra l. A névadás magyarázata. 296).). a növények felépítésének hasonlósága alapján. J: ’Prunus dulcis var. ▌ 5. cseng a. J: ’ua. J: ’ua.). közönséges orbáncfű’. gerézdes .’. de a névadásra hatással lehetettek a ném. 256). 1578: Czengx f× (Melius 134).) fekete cseresznye. 408). csorbóka cseregalagonya l. cseppentő l. cseng a. J: ’Frangula alnus. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. J: ’Prunus padus.).’.) büdös jelzőjére l. EWUng. cseresznyeszemekhez hasonló termése van.’. črYšnja. 1783: Csengö-fü (NclB. A csemegebürök összetett szó. 373). közönséges orbáncfű’. igen mérgező.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. zamatos turbolya’. blg. feketés. čerešňa. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll.

rom. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. csete. az adatok azt mutatják. J: ’Teucrium chamaedrys. alii fést fé (SzikszF. Szabó–Péntek.) erdélyi szó. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. Ember és növényvilág 229). A cser déli szláv eredetű. EWUng. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). a -z és -ő képzők. csete. és ebből a téve- . kérgéből cserlét készítenek. kicsi csomókban. — Ö: farkas~. cser. fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. J: ’Ephedra. kazuár~ (→ kazuárbokor). blg. Ember és növényvilág 229. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. cétin% ’fenyőág. termés. vö. mac. cerrus ’ua. pl. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele.) feketecseresznye elnevezésének alapja. — Ö: bodza~. Hasonló szemléletű névadásra vö. jelentése: ’szőlőfürt’. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. hogy lehet a bodza. csermulya l.: TESz.’. — N. ott. J: ’Alnus glutinosa. hólyag~.. J: ’Sambucus nigra. cer ’ua. ill.). J: ’Sambucus ebulus. szemerke cser 1. 257). 286). üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a). csikófark’. szb.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. A szláv szavak forrása a lat. TESz. TESz. 285). csipke ’növény. ▌ 2. virág’. szln. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). kaporna(~). hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. apró cseresznyére emlékeztet. közönséges lucfenyő’. A csete ismeretlen eredetű.’ szóban. azon. gerezd a. csätä ’bodza’.). quercus ’cser’. A cserzőfa előtagjára l. cèr ’cserfa’. bogyószerűvé válik. 393).’. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. sárga cserszömörce’. gyalogbodza’. — ~fa N. 1862: csete (CzF. csormolya cserszömörce l. Querculus minor (Melius 37) (< lat. gerezd a.). a gerezd első megjelenése: 1395 k. cserfalevelűfű l. 2.’. és éretten piros. erdei pajzsika’. cserje l. kisebb’) fordításával keletkezett. vö.. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. cserszömörce (→ szemerke). kapri(~). szl. gerezd a. J: ’ua. csete ’bodzavirág’. barát~ (→ barátbors). цер. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. csAtA. ez él tovább a rom. A cserge erdélyi népnyelvi szó. ill. citrom~. Péntek–Szabó. N. 272. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). Ember és növényvilág 201). EWUng. kutya~. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. csete (MagyGyógyn. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. J: ’Quercus cerris csertölgy’. magyarázatát l. fürtökben fejlődő termésre utal.’. valamely részének. cserge (Péntek–Szabó. Ezerjófű 175. fekete bodza’. az erdei pajzsikát nevezték így. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. cserzőfa. J: ’Abies alba. Marzell Atropa belladonna a. J: ’ua. eb~. 276. A göcsös görvélyfű (6. minor ’kis. ▌ 2. farkas~. A névadás alapja a növény termése. csermoglya. csészebogyó 1807 e. A csetenyefa népi elnevezés. cserszömörce (→ szemerke). || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). cerь. mézgás éger(fa)’. csetenyefa N. különféle páfrányfajokat. csèrfa (Péntek–Szabó. román eredetű. TESz. hánytató~ (→ hánytatófa). hogy a rom. Ember és növényvilág 197. J: ’Dryopteris filix-mas. vö.-e. a névadás alapja. 269). J: ’Cotinus coggygria.). fenyővessző’. Vö.. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. húsos tobozbogyót alkot. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. Vö. zsidó~. csete (MagyGyógyn. Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). A gerezdes jelző a laza. cserlevelűf ű cserge N. A névadás alapja. J: ’ua. csetenyefa (Péntek–Szabó.) termése kicsi. hogy a gömbölyű.: RMGl.: Tsészebogyó (Julow 266). 316. Az is lehetséges. цер. Fűvészk. sarlós gamandor’. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. csete 1. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül.

a névadás magyarázatára l. valószínűleg a ném. mert megdöglenek tőle. Nyr. 50). shrubby horse tail elnevezés is utal. Roßschwanz tükörfordítása.’. J: 1807: ’Spergula. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. J: ’Bellis perennis. a névadás magyarázata. ▌ 2. csibedöglesztő (NéprÉrt. réti boglárka’. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. || csirkedöglesztő N. A csicsiskoma népi elnevezés. Csicsiskoma (MagyGyógyn.) csikófark neve népi név. J: ’Ranunculus acris. mezei zsurló’. csibevirág (Kovács 18). TESz. 126: 48–71. a toktermések májusban érnek be. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. hogy „Akkor virágzik. TESz. valamint a R. 124: 239–247. csík2 a. lat. a Spergula nemzetség neveként használják. sörte’) név. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. és a tokokat viselő rövid szárak. még lófarkf ű. csibe a. saeta. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. 126: 48–71. a névadás alapja. J: ’Asplenium ceterach. J: ’Ephedra distachya. A mezei zsurló (2. 33: 244). Marzell Colchicum autumnale a. bojtszerű formáját írja le. kanyargós szárára utal. Nyr. Vö. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). A közönséges csikófark (1. Fűvészk. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. 279). Nyr.. equus ’ló’.. lófarkhoz hasonlítanak. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. csibe a. csík a. J: ’ua. csikófark (MagyGyógyn. hogy a növény vesszős cserje. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. a jellegtelen. csián l. equisetum quartum (< lat. prücsökkoma.. ficaria. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18).) vesszős. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. cimbora’ utótag szláv eredetű. csikófark 1. 1998: csikófark (Priszter 367). Az ókori természettudósok. csirkedöglesztő (Gyógysz. equisetum < lat. 37). csibevirág N. | 1948: ’Stellaria media.’. nyugati salátaboglárka’. csicsiskoma N. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel.) és a mezei zsurló (2. A névadás magyarázatára l. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. EWUng. J: ’Equisetum arvense. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. A csibehúr összetett szó. vadszázszorszép’. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). A mezei zsurló (1. TESz. közönséges csikófark’. J: ’ua.) csikófark elnevezése összetett szó. Diószegi–Fazekas alkotása. seta ’állati szőr. Nyr. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy.. A név arra vonatkozik. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. csicskenyefa. A csibevirág népi elnevezés. abban a hiszemben. 377). 87). ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia. a koma ’pajtás. egyenes szárain ülő apró levélkéit. amely a növény hosszú.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. Növényszótár 94). N. 126: 48–71. 128: 57. közönséges tyúkhúr’. . mely a csibe beléhez hasonlítható. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. csiggenye l. az előtag arra vonatkozik. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. A haraszt utótag arra utal. J: ’Colchicum autumnale. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. 1925: Csikófark (Jávorka 35). csicskenye.’. zöld hajtásai hasonlóak. őszi kikerics’. Marzell Ephedra distachya a. J: ’ua. Nyr. EWUNg. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. ang.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. csipke csihant l. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz. pikkelypáfrány’. csetenye a. még tyúkhúr. Gänseblümchen ’libavirágocska’. csalán csibedöglesztő N. csibehúr’. keskeny levelekre vonatkozik. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’.

1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). J: ’ua. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. 364). J: ’ua. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult.’. UEWb. J: ’Cynodon dactylon. még csillaglevelűfű. ſárt. 1864.-i Cynodon dactylon (< gör. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. J: ’ua. magyarázatára l. || csillagosfű XVI. 1807: Tsillaghúr (Magy. 257). a névadás alapja a növény csillag formájú levele. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386). lat. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. közönséges tyúkhúr’. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. 272). A csillag előtag a növény virágjára utal. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. J: ’ua. a névadás magyarázata. 1862: csillaghúr (CzF. baromfibélhez hasonló szárára utal. 357).: Csillaghúr (Julow 402)..csillagfű 127 csillagszék 321). 87). 357). istenharagja. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. Purgierkraut hatására alakulhatott ki.. belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. vö. 45).’. ném. Fűvészk. a névadásra l. csikorog a. közönséges tyúkhúr’. 272). Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. csillaghúr 1807 e.-i Stellaria media utótagjának fordítása. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása. közönséges tyúkhúr’. 272). star wort. Stellaria (< lat. J: 1807 e. valamint a csillagszerű virágzat. TESz. általában négy levéllel a csúcsán. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). 1: 997). A csillag előtag magyarázata. májfű csillagosfű l. 1948: ’Stellaria media. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). lat. szakny. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn.. Marzell Cynodon dactylon a.: RMGl. purisago (< lat. közönséges csillagpázsit’. csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. sz. ném. csikorka l. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. 258). orvosi csikorgófű’.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. A csillagfű a ném. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). J: ’Gratiola officinalis. Genaust Stellária a. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). orvosi csikorgófű’. st#lla ’csillag’. még disznópázsit. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy.. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki.).: közép tsillaghúr (Diószegi 272). pūrgāre ’tisztít’ < lat. J: ’Paris quadrifolia. hogy a növény fűféle. négylevelű farkasszőlő’. csillagmáj l. | közép~ 1807 u. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. EWUng. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. lat. vö.’.’. J: ’Gratiola officinalis. 1807: ’Stellaria. közönséges tyúkhúr’. Fűvészk. csikorog a. Marzell Gratiola officinalis a. 1864: csillaghúr (Gönczi 243).’. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. amely csillag alakú. J: ’Stellaria media.’. st#lla ’csillag’. Vö. v. A csikorgófű a R. a . J: ’ua. tyúkhúr’. csikorgóf ű csilánt l. ang. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. A közép előtag a lat. J: ’ua. pūrus ’tiszta’) és a R. dáktylon < gör. Fűvészk. csikorgófű lett. a lat. szakny. 393) nevet javasolja a R. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. 1998: csikorgófű (Priszter 386). csillaghúr. tyúkhúr. J: ’Stellaria media. szirmai sugarasan szétállnak. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. összetett szó. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. epét. J: ’Stellaria media. Fűvészk. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. | 1862. Sternmiere.-i Stellaria (< lat. Genaust médius a. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. — Ö: liba~. az utótag a ’bél. dáktylos ’ujj’). istenkegyelme. Genaust dactýlifer a. 1783: Tsillag-fü (NclB.. 2.

bücske.-szorb šípka. szakny. Vö. sem a köznyelv. tüske. Marzell Asperula odorata a.). csalán csinge l.. még csillaglevelűf ű.szaggat. csillár a... szakny. 43: 142). — N. 255). farkasszőlő’. koríanon ’koriander’ < gör. шúпка. csillyany l. koríannon. Herzfreund ’szívbarát’. nyíl’ származékai. csitke. J: ’Paris quadrifolia. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. Genaust Cimicífuga a. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). 1578: Czipke (Melius 23a). A csitkenye. négylevelű farkasszőlő’. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. f.. cibál).) kiűzésére használták. A csimázillatúfű a lat. 255). A csimázfű a lat. EWUng.-szorb šypka ’csipkebogyó’. 1863: Csüpke (TESz. csipkéje l. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. J: ’Coriandrum sativum. EWUng. Stinkdill ’büdösfű’. . berkenye. 4-ſzirmú” (Magy. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. 256). J: ’Paris. TESz. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). 2. szagos müge’. csillár a. 329). A csillagvirág egyedi adat. lat... Fűvészk. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. galagonya~. bicske. Boldogasszony ~ csipkebokor 1.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadás magyarázata. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. négylevelűfű. csicskenye a N. Sípk™ (Nyr. csimázillacsillyán. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája.-i coriandrum fordítása (< gör. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. csillagfű. csalán TESz. EWUng. káron ’kömény’. Vö. csipke1 a. ném. csinált. Marzell Coriandrum sativum a. magyarázatára l. st#lla ’csillag’) fordítása. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). blg. a. 1246/1408: „ab vna dvmo. csipkefa. Vö. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. csillár 1807: Tzillár (Magy. J: ’Inula conyzae. és az húſt meg ſózod. csimázillatúfű 1525 k. J: ’Rosa canina. — Ö: eb~. ném. az az. szlk. csütke (MTsz. cibál. шuпка ’csipkebokor. gen. Wanzenkraut ’poloskafű’. farkasszőlő. farkas~ csipa l. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). vö. 1831: csiggenye (TESz. TESz. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. gesztenye növénynevek hatására jött létre. fa~ csipcse l.. 1783: Tsipke-bokor (NclB. que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz.tő jelentése ’csillag formájú’. boglárka’. UEWb. csillag a. csimasz a. 393) nevet javasolja a R. 4-levelű: Bokr. csinár l. cipke.’. csimasz a. J: ’Ranunculus sp. csimázfű. Fűvészk. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. Fűvészk.). kerti koriander’. 255). 375). — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). Páris-fű helyett. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. székf ű. (Melius 138a). erdei peremizs’. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. Ezek a szláv šipь ’tövis. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria.-i Rubus (< *reub. Wanzendill ’poloskakapor’. mac. Fűvészk. csipkebogyó’. 364).). valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. A csipke valószínűleg szláv eredetű. kár ’tetű’). koríandron. vö. csipkebokor lat. csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. csillag a. 46. Stellaria (< lat. csipcse (ÚMTsz). cimicaria (lat. csitkenye.csillagszívfű 128 túf ű. kóris ’poloska’ < gör..: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. A csill. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78).). 1783: Tzillár-fü (NclB. csicskenye. Lippay alkotása. A csillagszívfű Benkő alkotása. vö. gyepűrózsa’. cémex. 1836: Tsipkenye (TESz. csipke1 a. J: ’ua.). šípka. a szék utótagra l. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). J: ’Galium odoratum.

hypoglossum (< lat. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. 1578: Czoda fa (Melius 82a). gyepűrózsa’. v. csipke a. Jávorka 848).. J: ’Rosa canina.. szeder’. csuda bogyó (Cserey. seggvakaró és csipkefa helyett. a növény ágaira és leveleire utal. piros virágú. pittyed a. csipkebokor csoda l. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419).). J: ’Ricinus communis.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. A ricinus (1. a Rubus-fajok ’tüskés szeder. csipkefa 1. Fűvészk. gyepűrózsa’. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. szépséges. piros termése. a’ középső tsipkés” (Magy. hypogl#ssa < gör. — Ö: macska~. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). 222). a csipke ’cakkos’. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. XVI. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. csattanó maszlag’. J: ’Datura stramonium. 339). ▌ 2. hypoglóssum a. 256). 343). az előtagra l. rózsa. hypó ’alatt’. a csipkefa összetétel (2. 375). A csipkerózsa összetett szó. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. tyúkvakító. csipke a. (Lippay II: 223). Fűvészk.. A szúrós jelző (1. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket.. Fűvészk. csirkevakító (MTsz. | 1948: ’Ruscus aculeatus. ▌ 2. ricinus’. 393). a névadás alapja. ▌ 2. sz.és málnafajok’ (1.csipkefa 129 csirke l. lónyelvű csodabogyó’. ~fű csodabab l. 1577 k. inkább népi megnevezés. A csirkevakító népi név. csodabogyó’. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. EWUng. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn.) megnevezésére szolgált. A lónyelvű jelző (2. csipkebokor csirkevakító N. csipke csitnyebokor l. csipke. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487).) csodafa neve a ném. 1998: „csodafa” (Priszter 481). 120). csipke. A névadás magyarázata. 375). apró.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. Diószegi–Fazekas alkotása. csipnyebokor l. Mora Baccae. J: ’Pulmonaria officinalis. Az előtagra l. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. pettyegetett tüdőfű’.). Mora Rubi: cipche bokor. Nyr. csipke. Genaust aculeátus a. — N. hanem bokor. ▌ 2. Csicskenyefa (MagyGyógyn.és málnafajok’ (2. 126: 48–71. 2.) a lat. az utótagra l. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. 1783: Tsipke-fa (NclB. J: ’ua. 1911: csoda v. — N. gör. Csirkevakító (MagyGyógyn. Az összetétel előtagjára l. Növényszótár 262). 1783: Tsuda-fa (NclB.) neve. (632/9). gl"ssa ’nyelv’) fordítása.: Rubus. hypógl#sson < gör. A csipkepitty nemzetségnév. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- .. 1525 k. acule#tus ’tüskés’) fordítása. 303). gyepűrózsa’.. szeder. hogy a karéjos levelű. málna’. aculeátus (< lat. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). idaeus. macskamenta’. vakuló~ csirkedöglesztő l. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. J: ’Rosa canina. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). csodafa 1. Vö. 387) nevet javasolja a R. J: ’Rubus sp. csitkenye l. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27). J: ’Ruscus hypoglossum. pittyed a. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). J: ’Rosa canina. csitnyebokor (MTsz.) a lat. J: 1911: ’Ruscus sp.. málna’. csitke. a Rubusfajok ’tüskés szeder. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. 1664: Csuda fát gr. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. 1813: Tsipkefa (Magy. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. A névadást az magyarázza. csodamag csodabogyó 1. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. szúrós csodabogyó’. A csipkepitty összetett szó. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés.) is átvették a nevet.: Chÿoda farol gr. a növény nem fa. 343). J: ’Nepeta. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév.’. 2. TESz. 135). J: 1584: ’Rubus sp. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487).. Fűvészk. Fűvészk. 335). hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények.

népi elnevezés. J: XVI. 393). maszlag. vékony termés. bolondító beléndek’. hogy a növény furcsa.: ’Primula sp. 393. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. 1813: Tsókaláb (Magy. A buk utótag valószínűleg névszó. A piros gólyaorr (2. értelmezése található meg. Nyr. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. .) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. XVI. Fűvészk. J: ’Datura stramonium. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. EWUng. csojjant. csodamag (Jávorka 973). csodafű 1. és N. amely madárlábhoz is hasonlítható. tavaszi kankalin’. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. csodafa.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. amely magyar fejlemény lehet.: Tsúda (Julow 256).). a névadás magyarázata talán az. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. 4: 24). illetve az. Fűvészk. 2. csojánt. 2. réti nyúlhere’. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. XLIV. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. Nyr. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). még lóhere. a hosszúkás. vulneraria. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. amikor a madarak is ébrednek. az előtagra l. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. A kankalin (1. csókaláb 1. Fűvészk. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. mérgező termésre utalnak. 126: 302. Növényszótár 15). Ember és növényvilág 221). a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. || csoda 1807 e. Magy. 2. J: ’Datura stramonium. J: ’ua. A csókahagyma erdélyi. 126: 302.. de idekapcsolható a bukfenc is. maszlag’. Wundklee tükörfordítása. Marzell Anthyllis vulneraria a. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237).. bukfenc a. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. 126: 301. Növ. csoján. az utótagra l. 425). ▌ 2. 1783: Csóka-láb (NclB. Vö. a névadás magyarázata. 393). csohany. N. a név nem maradt fenn. J: ’Datura. vö. MNövSz. 257). Rápóti–Romváry 86. 399). 259). 29). veris. a névadás alapja az.. csókahagyma N. csodabab (Csapody–Priszter.) csókaláb neve metaforikus elnevezés.’. sebekre hámosodás gyorsítására. Nyr. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. őszi kikerics. 128: 180. csojjany l. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. csohán.: RMGl.: czioka lab (NéNy. 1783: Tsuda-fü (NclB. csodamag N. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. A névadás magyarázatára l. csattanó maszlag’.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. a bab alakú. J: ’Ricinus communis. A csókabuk összetett szó. csókahagyma (Péntek– Szabó. 1911: csodahere (Cserey. orvosi kecskeruta’. | 1948: ’Primula veris subsp. || csodabab N. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). 1935: 178). sz. bukfenc a. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. 2. J: ’Galega officinalis. a bukik igéből alakulhatott ki. 209). a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. csodafa. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). csattanó maszlag’. A csodahere a ném. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. J: ’Hyoscyamus niger. A here utótag magyarázatára l. kankalin’. csodamag (MagyGyógyn. ill. csodafű. ricinus’. J: ’Colchicum autumnale. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. hogy mindkét növény mérgező. varjúláb. vö. piros gólyaorr’. J: ’Geranium sanguineum. A csattanó maszlag (2. méregtelenítő hatású. A csodafamaszlag Márton alkotása. ▌ 2. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. sz. Fűvészk. bukfencezik’ fogalmának másféle R. TESz. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’.

) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. 1861: csömbör (TESz.. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. J: ’ua. Fűvészk. vadkakukkfű (5.: RMGl. gólyaorr’. szb. Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. 1775: Csombor (Csapó 69). A borsika (1. 126: 303. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. borsfű’. csombor. . csollán. vö. 386). чумбрика sz. közelebbről talán déli szláv eredetű. A csókavirág népnyelvi elnevezés. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF.: RMGl. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). 2.: ’Satureja sp.: RMGl. 1948: Csombord. 130). nyári hérics’. 150). csombormenta’.). megfelelő szó más szláv nyelvekben is. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. előtagja a csombor. Fűvészk. J: ’Acinos arvensis.). J: ’Mentha pulegium.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. csombord’. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy. csalán csombor 1. vadkakukkfű’. 1998: csombor(d) (Priszter 493). az illatos macskamenta (4. a vad jelző megkülönböztető szerepű. čúbar. čubr. csombôrd (ÚMTsz. combor (MTsz. 1998: csombormenta (Priszter 427). csombormenta’. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). köszvénymenta. bürökgémorr | Geranium sp. köszvényfű. borsika’. A csókaorrúfű Melius alkotása. Fűvészk. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311).: staturnea: chombor (SchlSzj. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). чýбрика sz. 150). 1783: Csombor (NclB. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). csomb#rd. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R. a lat. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. 150). vö.: RMGl.). Etimológiája vitatott. csombor a. mac. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). 389). 1405 k. csombor a. hortensis fordítása. J: 1395 k.. A köznévi csombord stb. J: ’Satureja hortensis. SzlJsz. 393). kakukkvirág.. 346). 1783: Erdei Tsombor (NclB.). Ember és növényvilág 286). ▌ 3. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). J: ’Nepeta cataria. szl. ördög~ csolán. 237). Chyombor (Csapó 69). cseh R. menta. pereszlény | Satureja hortensis. d-je inetimologikus járulékhang.: staturna: combar (SoprSzj. | 1783: ’Satureja hortensis. csombord (Péntek–Szabó. borsika’. č_ber. A magyarba egy (déli) szláv R. Kniezsa. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). čibr. чабёр: ’borsfű. A növény eredeti jelentése borsika (1. A névadás alapja a növény termése. fajnév. csombord. polaj. TESz.).. 1578: Czombor (Melius 107). A borsfű (3. A csomborpereszlény összetett szó. csókavirág (SzegSz. 150). szln. N. J: ’Thymus serpyllum. csókavirág N. 385). csombor helyett. csomborpereszlény’. arra utal. ▌ 4.. J: ’Mentha pulegium. N. 346. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). 139... 1783: Tsombor (NclB. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra.’. J: ’Satureja hortensis. Magy. 1435 k. J: ’Erodium cicutarium. 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. az utótagra l. kakasvirág. A csombor szláv. Szabó.-hv. borsika’.). N. — N. csombor a. čubrь. illatos fűszernövények. R. (Csapó 267). ▌ 5. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. csombor (MagyGyógyn. csolláng l. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. csombord l.: „staturna: chombor”. A csombormenta összetett szó. Nyr. 1395 k.: blg.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). szb.. illatos macskamenta’. чýбрица sz. Tudatos névadással alkotott növénynév. N. csokor l. J: ’Clinopodium vulgare. Nyr. EWUng. J: ’Adonis aestivalis.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). — Ö: borbély~.). ÚMTsz.. az előtagra l. a csombormenta (2. EtSz. bors~. 389). 343). Melius 434. or.-e. 126: 302. Fűvészk. hogy a növényt termesztik.

)”..csomorika 132 csormolya borsika’. A csorbóka szláv. Marzell Ligustrum vulgare a. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. 1791: Tsorbókáktól gr. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). N. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). A növény R. (Melius 76a).. csona. 1911: csermoglya. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). 1793: Tsorbáka (Földi 58). štrpka. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. 268/1). — N. kinövés. csurbókát gr. 38. csorbóka’. cs(rbók™. közönséges cickafark’. J: ’Ajuga chamaepitys. torzsikaboglárka’. EWUng. 1775: Csomorika (Csapó 70). fehéres virágzat. Melandrium (habszegfű). Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. Czarbakánac gr. A csomorika valószínűleg Melius alkotása. csorbóka a. szelíd csorbóka’. Jávorka 266.). a cseh šterbák. Magy. Myagrum (légyfogó)’. nyúlkék~. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. A csomorika a finnugor eredetű csom. csonár l.) és a szúrós csorbóka (2. a lat. csorbánka l. A csomborszátorja összetett szó. UEWb.. csontvirág (Jávorka 266. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. A csormolya eredete bizonytalan. még borsika. ném. millefolium. szúrós csorbóka’.).-hv.). hogy a növény fája nagyon kemény. J: ’Ranunculus sceleratus. csorbaság’ származéka. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. щербáк más képzővel alakult.. csorbuka. (csormolya). štrbka. N. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. 409). ščerbák.). štrbák. J: 1577 k. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). bütyök’. (TESz.).: RMGl. csorbánka. szláv jövevényszó lehet. or. N. hogy a gyökere göcsörtös. J: ’Ligustrum vulgare. A növény elnevezésének indítéka virág- .). közelebbről szerb-horvát eredetű. 1793: ’Sonchus sp. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. le. csorbóka csorbóka 1. csomós.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. vö. kalincaínfű’. J: ’Agrostemma githago. | 1578. A csontfa névadás magyarázata. lat. csarbókának gr. 1783: Csorbaka (NclB. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. Fűvészk. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. — N. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). 444). és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. 1578: Czorbaka.). *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. magyarázatára l. vetési konkoly’. csorbóka a. Genaust Scrophulária a. 151). csermulya (Nyr. J: ’Achillea millefolium subsp.tőből származik. csorbóka’. — Ö: dudva~.. szlk. szczerbak. 1783: ’Sonchus oleraceus. A névadás magyarázata. A magyarba egy szláv R. J: ’Sonchus oleraceus. 300. Hartröhrle. szátorja. hogy a virágot bizonyos területeken fába. csormolya (ÚMTsz. 1577 k. TESz. A csontvirág népi elnevezés. csorbuka l. | 1807: ’Sonchus. valamint az. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. A szelíd csorbóka (1. Fűvészk. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. 1783: Csomorika (NclB. szelíd csorbóka’. Myagros (PP. csontvirág N. 1590. ÚMTsz. szb.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. torzsika. hasonló képzésmódra l. neve Scrophularia minor (Melius 179). vö. 1807: dudva Tsorbóka (Magy. J: ’Sonchus asper. közönséges fagyal’. ščrbák. (ÚMTsz. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). Melampyron. csermulya (ÚMTSz. ▌ 2. cserbóka (MTsz. csorbóka csormolya 1. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). 343. 29: 17). a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. 1590: Lagopus. 382). hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. ▌ 2. Härtern. MagyGyógyn. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév.

J: ’Solanum dulcamara. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. 380). 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). csujány l. vö. A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. 1925: csucsor (RévaiLex. ▌ 2. 177). bogyótermése van. 176). EWUng. részben pedig megmaradt. 71). A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. Nyr. 380). méregölő sisakvirág’. ném. csucsor a. keserédes. A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. fekete csucsor’. 16: 8). | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). sárga. amelynek első megjelenése 1787. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. J: ’ua. 1807: kuklás v. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. 1911: csuklyafű (Cserey. A fekete csucsor (2. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. tsuklyás fű (Magy. Fűvészk. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). kesernyés csucsor’..) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. ▌ 2. EWUng.’. édeskeserű jelzők magyarázatára l. J: ’ua.’. TESz. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . Fűvészk. J: ’Solanum dulcamara. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). 1783: Kuklás-fü (NclB. A kesernyés csucsor (1. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). A csuklyafű elnevezés magyarázata az. odor. J: ’ua. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). A csucsorka nyelvújítási alkotás. csucsorka a. J: ’ua. Növ.).’. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. A kesernyés. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. kesernyés csucsor. TESz. 1998: fekete csucsor (Priszter 506).) és a fekete csucsor (2. 1783: Tsuklya-fü (NclB. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). 176). hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. 128: 58–9. LXXII. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). J: ’Aconitum napellus subsp. 317). Kappenblume. TESz.: Keserédes csucsor (Nyr. vö. méregölő sisakvirág’. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. 1: 198). 82). J: ’Solanum tuberosum. XVI: 8).) csucsor nevének szemléleti háttere. burgonya’. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. 6: 43).’.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. napellus. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. csombor csucsor 1. sömör). farkascsinge csucsorka 1. keserűédesszőlő (→ szőlő). kesernyés csucsor’. keserű. A kesernyés csucsor (1. Szóhalm.). — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. csovány l. csujáng. J: ’Aconitum anthora. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). 16: 8). hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. és a gyökerén dudorok talalhatók.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348).. Fűvészk. J: ’ua. J: ’Aconitum anthora. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. ▌ 2. | keserédes ~ 1790 k. nyelvújítási alkotás. egyedi elnevezés. Katikasisakvirág’. A keserűédes jelző magyarázatára l. 4: 789). 85: 211). R. csönge l. J: ’Solanum. 1790 k. 1807: Tsutsór (Magy. — Ö: ebszőlő~. A piros csucsor a termés vörös színére utal. 1843: Csucsor (Bugát. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. EWUng. csuhány. Fűvészk. Növényszótár 4).. 263). 1868–73: Csucsor (Ball. keserűédesszőlő (→ szőlő). hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. J: ’Solanum nigrum. csucsor’. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. csalán csömbör l.’. csalán csuklyafű 1.

A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. cuculla ’fejlepel. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. egyenetlen metſzésűk. az -s melléknévképző.) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. A kék búzavirág (1. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. J: ’ua. 258). 1841: áldott csűküllőnek gr. ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. Fűvészk. Fűvészk. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. a csuklya a m. csüpke l. szerint „cső + küllő ?” összetétele. Narrenkappe ’bohócsipka’. csipke . mint a sugárvirágok. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. m. farkasbogyó’. nyilván a növény R. a gabonatáblára utalnak (vö. a csöves virágok nagyobbra nőnek. J: ’Cnicus benedictus. EtSz.-ban keletkezett alak (< R. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. J: ’Centaurea. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. Az EtSz. még sisakvirág. Ez utóbbi jelencsurbóka l. a névadás magyarázata. EWUng. 490). búzavirág’. 20. Fűvészk. A kukla a csuklya alakváltozata. kék búzavirág’. A névadás magyarázatára l. vagy úgy. 488). J: ’Scopolia carniolica. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). csüngőbelénd N. latin Centaurea benedicta neve alapján. csipke csütke l. EtSz. 1807: TsÍkÍllf (Magy. csuklya a. vö. csüküllő 1. ▌ 2.’. (Barra 212). R. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók.. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). TESz. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. áldott bárcs’.. ném. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. Sturmhut ’rohamsisak’. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. feltételezése valószínűleg helyes. kapucni’). az EtSz. pézsma~. — Ö: búzavirág~. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. eredetű (< lat. Magy. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. Fűvészk.). csuklya a. 488). A csuklya lat. sem a köznyelv. kukla. Eisenhut ’vaskalap’. kuklya). hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. A Magy. búzavirág). a küllők. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. J: ’Centaurea cyanus. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. csuklya a. 20). Fűvészk. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. Fűvészk.

: RMGl.’. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó.-i odoratissimum (< lat. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). Fűvészk. gólyaorr’. Növénynevek 25–30. 326/ 34). Dani-sarkantyú N. J: ’Geranium sp. összetett szó. 1767.’. Marzell Pulmonaria officinalis a. J: ’Gentiana cruciata.). — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). dongóvirág. J: ’Consolida regalis. A daruláb népi név. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak.D dancia 1. szakny. 2. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. 34: 40). A darázsvirág népi elnevezés. Ember és növényvilág 222). 1948: Dancia (MagyGyógyn. 1813: Dántzia (Magy. A névadás magyarázatára l. király~ (→ királydárda) daruláb N. galamblábgólyaorr’. J: ’Gentiana.. Gentiāna a. . vö. — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). 222. kígyótárnics’. TESz. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). Mollay. sarkantyúvirág. Az illatozó daruorr (1780) a ném.: ? ’Geranium sp. 45).’ | 1590: ’Geranium sp.). darázsvirág (MagyGyógyn. ▌ 2. összetett szó.. 126: 304– 305. király~ dárdácskája l.’. daruorrúfű 1577 k. az utótag magyarázatára l. Jávorka 848). lat. J: ’Pulmonaria officinalis. N. (ÚMTsz. encián a. danckai-gyökér (Tsz. J: ’Gentiana lutea. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. daruláb (MagyGyógyn. A Dani személynévi előtag talán a növény R. 257)..). daruorr 1807: Daruorr (Magy. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. 214). danisarkantyu (NyIrK. Genaust odoratíssimus a. darázsvirág N. gólyaorr’. 1590: daru orru fé (SzikszF.. 367). pettyegetett tüdőfű’. J: ’ua. citromillatú muskátli’. közönséges csillagpázsit’.). J: ’Cynodon dactylon. gencián. encián. tárnics’. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. Nyr.-i gentianaból. — N. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. J: 1577 k. 126: 304. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. J: ’Pelargonium odoratissimum. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is. J: ’ua. encián a. darulábból gr. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. 367). lat. sárga tárnics’. 1767: Dantzia (PPB. vö. A Dani-sarkantyú népi név. mezei szarkaláb’. | 1775: ’Geranium columbinum.).: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. Fűvészk. J: ’ua. EWUng. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). dárda l. Nyr. szakny. 1708: Dantzia (PP. Fűvészk. odor ’illat’). amelyből tavasszal salátát készítenek. 2. 390).. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. Vö.

cseh N. 273). daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). és N. 1775: Diktamos. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). esztragorr. vadkakukkfű’. demutka. lónyelvű csodabogyó’. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). Diptamuſth gr. 1783: Derétze (NclB.. ártéri veronika’. A dicsőségesfű a ném. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. deréce. 1813: Diktamos (Magy. a névadás magyarázata. Diószegi– Fazekas alkotása. 2. J: ’ua. démut ’kakukkfű’. | fehér ~ 1577 k. derce a. 1577 k. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű.. ártéri veronika’. Fűvészk. 1798: ’Thymus vulgaris. A magyarba egy déli szláv R. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. mac. kakukkfű’. csombord. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. Fűvészk. 1783. az előtagra l. 337). (Melius 108a).] ’ua. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. magyarázatára l. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). veronika. EWUng. csókaorrúf ű. victorialia (Melius 184) (< lat. A m.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. J: 1775. J: ’ua. 65). 2. | 1841: ’Thymus serpyllum. 367). dicsőségesf ű . 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). N. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). vö. J: ’Veronica beccabunga. deréce. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. démutka a. 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440).’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik.’. A démutka ném. 428). blg. Ditamos (Csapó 86). — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). TESz. 1998: deréceveronika (Priszter 534). 321). A diadalmasfű a lat. szigoráll. Dictamuſnak gr.: Feÿer Dictamnuſth gr. amely *terice. eredetű. magyarázatára l. TESz. démutka származhat közvetlenül a németből. amely a győzelem jelképe. Genaust Geránium a. gémorr. dicsőfű l.] ’korpa’. a névadás magyarázata. Fűvészk. 1798: Demutka (Veszelszki 424). A deréce talán a déli szláv (vö. (141/4). (573/2). (OrvK. borsfű’. a névadás magyarázata. J: ’Veronica beccabunga. használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. J: ’ua. szlk. Fűvészk. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). fölfúvódott. (572/22).’. 353). a lat. Diptamuſnak gr. Diószegi–Fazekas a növény R. ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. hogy a növény örökzöld. ártéri veronika’.: Dictamuſt gr. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. 1798: Derétze (Veszelszki 49). 321). vízisaláta (→ saláta). kerti kakukkfű’. hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. vö. 353). Geranium (< gör. (265/39). deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. nagyezerjófű’. démutka a. EWUng. az utótag nemzetségnév. трuцu [többes sz. 1783: Diadalmas-fü (NclB. J: ’Dictamnus albus.’. | 1807: ’Thymus sp. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. 1807: Démutka (Magy. J: ’Veronica officinalis. hasonlít a babérhoz. трúцu [többes sz. ném. daruorrúvirág l. Fűvészk. esetleg szlovák közvetítéssel. hogy a növénynek a termése kerekded. az előtagra l. J: ’Ruscus hypoglossum. boglárka. demut ’kakukkfű. A deréceveronika a növény összetett szó. 1841: demutka (Barra 314). derce a.’. diktamus 1. orvosi veronika’. 1783: Demutka (NclB. kócsagorr. 389). a -ka pedig képző. J: ’Veronica beccabunga. N. — Ö: kakukk~. victoria ’győzelem’) fordítása. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn.. az utótag nemzetségnév. A deréceszigoráll összetett szó. dymutka ’ua.

nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. a hamis jelző megkülönböztető szerepű. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). díktamnos. A krétai szurokfű (2. Fűvészk. kemények és ÐzöröÐÐek. csemegesulyom’. žaáak).: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. cucurbita ’tök’) nevének fordítása. diptamnusnak a hatására jött létre.) és a gesztenyefa termése (2. v. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. a fehér jelző a virág színére utal. ▌ 2. dinnyeszagúfű l. J: ’Sanguisorba minor.) diptamus neve ismételten latin átvétel.dinnyefű 137 dió 609/23). első megjelenése 1264: ’Juglans sp. a kalincaínfű R. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. 255). 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). 159). még vízigesztenye (→ gesztenye). J: ’Borago officinalis. a termés a dióhoz hasonló. apró termést. krétai szurokfű’. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). dictamnus. hasznos földitömjén’.’. a lat. A hasznos földitömjén (2. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva. žaáak. J: ’Origanum dictamnus. illetve íze. kek viraga vagyon…” (Beythe 119).) magyardió neve Melius alkotása. K#šγ. de az adat kétes azonosítású. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). 537). A vízidió a ném. Waſſernuſs ’ua. J: ’ua. A dinnye lat.’. a növények illatosak. sz.’ tükörfordítása. értéktelen.’. hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . c): RMGl. A kerti borágó (1. század folya- . 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. szakny. mivel: „Levelei gömbölyüek. || dinnyeszagúfű 1. A dinnyefű valószínűleg a növény R. Genaust Dictámnus a.’. dinnye l. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. J: ’ua. J: ’ua. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). király~. d): RMGl. díktamnon) átvétele. ném.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. lat. (Melius 108a). A sulyom (1.’. XVI. neve Cucurbita citrullus. 29: 364). hogy a nálunk a XVI. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. lat. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. 1540 k. kerti borágó’. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele. A krétai jelző magyarázata. 256). 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). a névadás magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: dió 1. 2. A diktamus idegen szó. weisser Diptam. ▌ 2. ▌ 3. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta.) diószerű termésére utal. egy 1610 k.) hasonlóság alapján kapta dió nevét. 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99).-i Dictamnus (< lat. lat. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). yaγaq. szakny. dictamnum < gör. ehető. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. A vadgesztenye termésének (2. cucurbitalis (< lat. J: ’ua.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. 331). kerek termésük van. a): RMGl. Diptam. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. 367). 1783: Vizi-dió (NclB. 258). Genaust Cucúrbita a. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex. J: ’Ajuga chamaepitys. a lat. ▌ 2.) és csabaíre (3. A diptamus a lat. A hamis diptamus (1.) Melius alkotása. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). dinnyeízűfű 1500 k. csabaíre’.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). 384). J: ’Trapa natans. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. 1783: Dinnye-fü (NclB. kalincaínfű’. valóságos Ugorkát illatoznak. kirg. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125).

Ember és növényvilág 227). A N. | tövises ~ N. hogy a zöldségnövényt. midön köztök a’ Dög uralkodik. TESz. tövises. hogy arról nevezik el őket. kígyótárnics’. dió a. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. Szabó. || disznócska N. A disznócsalán összetett szó.. csattanó maszlag termése’. — szúrós ~ N. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. 382). burján. diktamus dísz l. J: ’Gentiana cruciata. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. — tövis~burján N.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. Ember és növényvilág 227). hogy a termés szúrós. közönséges spárga’. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). Ember és növényvilág 227). A tövisdisznóburján utótagjára l. Ember és növényvilág 206). lat.. a névadás alapja. J: ’ua. J: ’Asparagus officinalis. hyoscyamus. Sau ’disznó’. 423). Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). töviskés jelzős elnevezések népi nevek. díszfű (Péntek–Szabó.. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. kýamos ’bab’.’. az utótagra l. disznóbab helyett. J: ’ua. a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. J: ’ua. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. vö. a gyógynövényekre jellemző. — N. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. Melius 371. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . magas szaponintartalmú. Műszótár 138). az elnevezés alapja. A disznógyógyítófű Melius alkotása. disznócska (Magy-Gyógyn.’. még a disznónak is árt. || tövis~ N. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. (Melius 157). hogy a növényt a disznók etetésére használták. disznóbab). Marzell Datura stramonium a. ném. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. 174). tűszerű levélzetéért. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. disznó (Péntek–Szabó. A szúrós. J: ’ua. csattanó maszlag’. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. J: ’Hyoscyamus niger. kecske~ díszfű N. disznócska l. pl. hyoscyamos < gör. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. A disznóbab Melius alkotása a lat. és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. EWUng. A díszfű népi elnevezés. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező.’. Fűvészk. disznó 1852: disznó (Peregriny. Az ótör. J: ’Datura stramonium. nagy csalán’. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. diptamus l. hŷs ’disznó’ (gen. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). 264). 264). 1807: disznó Bab (Magy. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. Hyoscyamus tükörfordítása. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB. bolondító beléndek’. és lúh. szúrós disznó (MagyGyógyn. 1783: DiÐznóbab (NclB. 264). csalán. de a szerzők. dió a. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). tövises disznó (MagyGyógyn. J: ’Datura stramonium termése. babja mérgező. aminek a gyógyítására használják. hyós). Genaust Hyophórbe a. 339). tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. J: ’Urtica dioica. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló.’. mivel. Természettört. a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó.

a szelíd csorbóka (3. 1798: Diſznó-órja . hv. 388). 1783: DiÐznó orja (NclB. J: ’Sonchus asper. ▌ 4. disznókék. 335). Fűvészk. Fűvészk. A disznókömény a növény R. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). fiatal leveleikből salátát készítettek. Csapó a pitypangról (4. disznókáposzta 1.). Növénynevek 42. porcinum < lat. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. J: ’Sonchus asper. A disznókáposzta összetett szó.: Endiuia: dizno keek (Növ. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. Genaust porcínus a. J: ’Taraxacum officinale. 375). ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). ném. ném.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261).) idegen nyelvi megfelelőire vö. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. foeniculáceus a. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr.’. Sonchus oleraceus a. disznu6körti (ÚMTsz. salátakatáng’. 128: 184. sow thistle ’disznóbogáncs’. Nyr. szelíd csorbóka’. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. 347). f#niculum ’kömény’ < lat. 1783: DiÐznó kék (NclB.) olyan növények. ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. a disznókörte növénynévben jelzi. J: ’ua. disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). 409). A salátakatáng (1. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. káposzta’) fordításaként. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). 121). Mollay.). 128: 184). 2. 1813: Disznó kék (Magy. ang. hog’s bread. svinjak. J: ’Crataegus laevigata. azt jelzi. A névadás magyarázata. A disznókenyér a ném. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. kék ’saláta’. ill. 1775: DiÐznókék (Csapó 208).. a cseregalagonya ehető termésére utal. szúrós csorbóka’.-i oleraceus (< lat. amelyeknek fiatal. J: ’Sonchus oleraceus. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). ▌ 2. J: ’ua. oler#ceus. porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. ang. helus ’zöldség. (Melius 76a). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. nyúl Káposzta (Magy.: RMGl. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. friss. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. J: ’Peucedanum officinale. 1783: DiÐznó kék (NclB. A disznó előtag arra utal. J: ’Sonchus oleraceus. 428).) és a pitypang (4. az utótag létrejöhetett a lat. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. friss leveleiből salátát készítettek. de belfl fejér. 370). Vö. ▌ 3. a disznók szívesen fogyasztják. cseregalagonya’. Saubrot fordítása. disznókörti.’. 1520 k. lat. pitypang’. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. 1813: disznó. A szelíd csorbóka (2. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. hasonló felépítésű növények. orvosi kocsord’. Disznókörte (MagyGyógyn. és fogyasztják a növény gumóit. erdei ciklámen’. foeniculum < lat. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). a szúrós csorbóka (2. Marzell Sonchus asper a. 2. sv. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. azt is jelezheti. hogy a disznók szívesen fogyasztják. svinbröd. szúrós csorbóka’. 1775: Disznókömény (Csapó 72).) és a szelíd csorbóka (2. A disznókék összetett szó. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). J: ’Cyclamen purpurascens. disznókörte N. J: ’Cichorium endivia.). 1664: „Cyclamen. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. disznókék 1. szelíd csorbóka’. swinebread.: RMGl. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. porcinus < lat. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). 367). Schweinbrot. Saudistel. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. szakny. 410). és a vaddisznók is szívesen túrják ki.) a Sonchus nemzetséghez tartozó. az utótagra l. 409). Sew Fenchel (Melius 49a). — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). A növény termése a köményhez hasonlít..

rapum porcinum (< lat. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. lat. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). erdei ciklámen’. 128: 184. 629). rápa a. pázsit a. Nyr. A tövis utótagra l. Szabó. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). madárporcsin’. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. Genaust pórtula a. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez.. A disznóporcsin Melius alkotása. Melius valószínűleg a lat. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). Fűvészk. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). Növényszótár 12). a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. Portulaca szót a lat. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). (OrvK.. Nyr. Melius 386. A névadás magyarázata. porcénus ’disznó-’ melléknév. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. EWUng tüske a. disznóporcsin. eredetű disznó állatnév. disznóporcsin disznóporcsin 1. Eberdistel (ném. Melius 381. A disznótövis Melius alkotása. a lat. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). porcsin. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). A disznóorja összetett szó. ném. Genaust porcínus a. Eber ’vadkan’). 363). TESz. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. az utótag. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. madárporcsin’. gyomnövény’ jelentésű. 390). disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). Marzell Carlina acaulis a. J: ’Rhamnus cathartica.: DÿÅno Repanak gr. portula ’kis ajtó’ szóból származik. EWUng. J: ’Polygonum aviculare. 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). A dobronika idegen szó. TESz tüske a. Genaust porcínus a. J: ’Polygonum aviculare. r#pum ’répa’) tükörfordítása. Saudistel tükörfordítása. J: ’Carlina acaulis. déli méhfű’.. porcus ’disznó’ szóból eredeztette.. 413). pórtula a. szártalan bábakalács’. A disznótüsfa egyedi adat. 127: 48. mert a növény ágvégei tövisesek.. J: ’Amaranthus. pórtula a. A disznóorja Melius alkotása. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. 335). orja a. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). 1798: Dobrónika (Veszelszki 64).. Az előtag magyarázata. A disznópázsit előtagja arra utal. a név magyarázata. disznórépa 1577 k.. Marzell Cyclamen europaeum a. kövér porcsin’. Szabó. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. EWUng. orja a.. hogy a disznók ették a növényt. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. disznóporc l. A disznóparéj összetétel arra utal. A disznóparéj összetett szó. kövér porcsin’. az ur ~ or ’domb. Vö. az utótagra l. Az előtag az ótör. 367). hogy elsősorban a disznók fogyasztották. J: ’Portulaca oleracea. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. 1813: D[isznó] orja (Magy. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. valójában a lat. különféle disznóbetegségekben (pl. varjútövis’. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). J: ’Portulaca oleracea. Idegen nyelvi megfelelőre vö... pázsit a. az erdélyi Benkő . még varjútövis. Erdrübe ’földirépa’. 1783: DiÐznó tövis (NclB. A név arra utalhat. Cserey nemzetségnévként használja. valamint a kerekded. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. J: ’ua. A disznórépa a lat. 1775: Disznórépa (Csapó 73). disznó köhögése) is használták. ▌ 2. Genaust porcínus a. amelyek répához hasonlóak. J: ’Cyclamen purpurascens. TESz. a ném. J: ’Melittis melissophyllum.. 1595: Dizno repa (Beythe 51). 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13).’. 2. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). 1783: DiÐznórépa (NclB. amaránt’. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. r#pa.

TESz. Pilosella minor purpureo flore. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. darázsvirág. kígyótrankfű. dong a.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. 127). hangalakja a rovar tompa.) és a fekete nadálytő (2. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. dédnagymama’ népetimológiás változata. A pettyegetett tüdőfű (1. 1841: dongófű (Barra 302). az előtag a ném. Honigblume ’mézvirág’.. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). valószínűleg a ném.. ném. dong a. kígyó’) átvétele.’ növénynevet vette át. || dongófű 1. Dragon (< lat.dohányvirág 141 lő’). 145). Talán a dédike ’dédszülő. dongóvirág döglesztő l. pettyegetett tüdőfű’. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. ismeretlen eredet ű. Dődike (MagyGyógyn. J: ’Datura stramonium. Marzell Melilotus officinalis a. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. dracónis a. méhvirág. A borzas jelző (2. 273). mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. Bockstaud’n ’bakszagú növény. ill. zúgó hangját jeleníti meg. pakulár~ dohányvirág N.. dohányvirág (MagyGyógyn.). — N. a névadás magyarázata. A drágajó népi elnevezés. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. ném. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). A dragontárkony összetett szó. 444). utalva arra. 145). kakics. a R. J: ’Centaurea cyanus. dutkóró József a rom. csirke~ (→ csibedöglesztő). dídike (ÚMTsz. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. hogy az egész növény büdös. darazsak.) magyarázata. R. Dongovirág (Jávorka 848). hogy a növény gyorsan szaporodik. tárkony. J: ’Pulmonaria officinalis. Marzell Centaurea jacea a.: BotTört. darazsak. drac# < gör. Vö. ném. A dögfű elnevezés alapja. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. az utótagra l. dongóvirág (MagyGyógyn. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. nyúlkék. 406). csattanó maszlag’. J: ’Antennaria dioica. drót l. foetidus ’bűz- drágajó N. Gazdag méztartalma miatt a méhek. liba~. J: ’Veronica officinalis. ▌ 2. csibe~. nyúlsaláta helyett. tyúk~ dongóvirág N. 1783: Drágulob (NclB. szopókavirág. J: ’Artemisia dracunculus. dicsőségesfű. A névadás szemléleti háttere. A névadás alapja. Genaust dráco a. — N. Marzell Datura stramonium a. hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. dudkóró . J: ’Symphytum officinale. 126). A dohányvirág népi név. fekete nadálytő’. parlagi macskatalp’. 264). A dődike népi elnevezés. 415). bokor’. EWUng. J: ’ua. 326). orvosi veronika’. szelíd csorbóka’. (Melius 95). dődike N.’. drák#n ’sárkány. kutya~fű. J: ’Sonchus oleraceus. J: ’Melilotus officinalis. Ehrenpreis hatására jött létre. dődike (ÚMTsz. A drágolub idegen szó. Vö. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. dungó-virág (MTsz. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. tárkönyüröm’. 1723: ’burjánzik’). 222). Tabaksklee. lat. ismeretlen eredetű. „Dobrónike” (NclB. drágajó (MagyGyógyn. disznókáposzta. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. Fűvészk. dohány l. R. A dongóvirág népi elnevezés. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302). kék búzavirág’. kígyóharapás ellen használták a növényt. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). 422) ’ua. Marzell Pulmonaria officinalis a. dragollub.) dongófű elnevezése Barra alkotása. stink-weed. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. dögfű (MagyGyógyn. Vö. dongófű l. nyúlkáposzta. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. dédike a). orvosi somkóró’. 1783: Dutkóró (NclB.

J: ’Melilotus officinalis. J: ’ua. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). EWUng dudva a. dudva a. búskóró (MagyGyógyn. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. Bucskóró.dutkóró 142 dutkóró (MTsz. orvosi somkóró’. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett.). 145).’. TESz. || búskóró N.. A dutkóró Melius alkotása. . gaz’ származéka.

. J: ’Cynodon. ébenos ’ébenfa’). kynós ’kutya’. ében a. a cseresznyéhez hasonlóak.. A névadás magyarázata. Szóhalm. eb’) utótagot lefordították.. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. Nyr. égerfa Marzell Bryonia a. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. Nyr. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. odoús. èbano ’ébenfa’. halálfa.. canina (< canis ebfa 1. J: ’Taxus baccata. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal.-i Cynodon (< gör. még kutyarózsa.). 1264: „spina. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. J: ’Rhamnus cathartica.E. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. fr. Nyr. gen. Barra a német előtagot átvette. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. que Ebfa dicitur” (TESz. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. csillagpázsit’. J: ’Bryonia alba. 117: 562. Genaust Cýnodon a.. h. gyepűrózsa’. Genaust ebenacánthus a. UEWb..) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . gyepűrózsa’. ▌ 2. 125: 420. ang. J: ’Rosa canina. éberfa l.). kynód#n. cseresznyeszerű termés. 125: 420. Az ebcseresznye a ném. vö. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn.. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. ebony (tree).’. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). Marzell Cynodon dactylon a. J: ’Daphne mezereum. lat. ébène. 93). Az ében ’ébenfekete. ebes a. Az ében vándorszó. 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. Ebenholz. a ném. ký#n. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ném. ol. gen. 375). a baum magyarázó utótagot lefordította. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. R. ebes a. J: ’ua. tiszafa’. 1783: Eb-tsipke (NclB. A varjútövis (1. эбéновый ’ében-’. heben. TESz. lat. büdös gönye’. sem a szaknyelv nem fogadta be. hogy a termés nem ehető. (h)ebanus.). Nyr. mérgező. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). szakny. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. Eibenbaum. Az ebcsipke összetett szó. Vö. még csipke. varjútövis’. farkashárs’. a latin Rosa canina részfordítása. kynódous < gör. 291). a lat. 132). a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. az utótagra l. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). vö. EWUng ében a.. Ebenbaum. or. kutyacseresznye. ’kutya. Az elnevezés motivációja. 125: 420. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). odóntos ’fog’) fordításával. Hundskirsche tükörfordítása.

Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15).. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. canis ’kutya’) tükörfordítása. hogy régen a növényt torokgyík. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Nyr. J: ’ua. nem állapítható meg világosan. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. genitív kynós ’kutya’. ágchein ’fojtogat. . cynanchum (< gör. | 1775: ’Misopates orontium. ebtövis. A bizonytalanság okára l. Marzell Antirrhinum orontium a. lat.. a büdös jelzőt azzal magyarázza. 1807: ’Antirrhinum majus. 125: 421. a latin tudományos Denticula canis (< lat.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. fulladás) kezelésére használták. Idegen nyelvi megfelelőre vö. még a növény R. Vö. Vö. nehezen nyel’) szóból ered. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). ebfojtófű. Nyr.. Vö. közönséges méreggyilok’.. Fűvészk. 85: 210). gör. Genaust Cynánchum a. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a).i elnevezése szintén tartalmazza a R. A ném. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. vö. gen. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. 125: 421. A név valószínűleg a lat. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). A növény magháza ebfejhez hasonló. A névadás magyarázata. lóbenge ti oroszlánszáj’. 125: 420. kerebfaképű lóbenge l. 391).. ebfáj XVIII. hivatalos lat.’. kynós ’kutya’.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. magyarázata. mert mint egy Ebnec. Szabó.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. ebfáj. Genaust Cephalándra a. ký#n.. EWUng. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. J: 1578. kynós ’kutya’. Melius 375. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. 125: 421. 389. 1783: Eb fejü fü (NclB. 1807: ebfejűfű (Magy. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). méregölőfű. J: ? ’Erythronium dens-canis. cynanchum (< gör. gen. A méregölő jelzőre l. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. Cynocephaloea (Beythe 120a). dog’s tooth. Hundskopf (Melius 165a). még tetűfa. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. Marzell Erythronium dens-canis a. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). Nyr. vö. Vö. ném. sz. Hundswürger tükörfordítása. Marzell Daphne mezereum a. lat. lat.). Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. A névadás alapja a növény felül fogszerű. 1595: ’Misopates orontium. kerti oroszlánszáj’. büdös. nehezen nyel’) hatására jött létre. Erythronium denscanis. ágchein ’fojtogat. Hundszahn ’kutyafog’. ang. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. ném.. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. európai kakasmandikó’. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. nehezen nyel’ jelentésű gör. fáj. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Szabó. Bucranion. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH.: ebfáj (Nyr. kephale ’fej’) mintájára. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. vö. hegyes hagymája. Genaust Cynánchum a. közönséges méreggyilok’. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. dens caninus. kerti oroszlánszáj’. 125: 421. Nyr. A farkashárs (2. fulladásos betegség ellenszereként használták.. Cýnodon a. Melius 435. Nyr. TESz fáj a. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. gör. A német szó a lat. A növény mai. szakny. 362). | 1783. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. dens ’fog’. kínoz’ az összetétele. ký#n. ký#n. eb + fog jelentésű elemet. nevei dens canis. UEWb. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai.

disznógyógyítófű. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. J: ’Euphorbia sp. Nyr. lat. borsízű növény. közönséges ebnyelvűfű’. de mirígyes foltoktól tarka. J: ’ua. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. gramen ’fű.. közönséges tarackbúza’. ném. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. Fűvészk. J: ’Cynoglossum officinale. 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177).’. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). 368). Marzell Anthemis cotula a. Az ebmonyfű a R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1578: Eb nyelw (Melius 150). canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. ang.’. J: ’Elymus repens. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 528). büdös pipitér’. J: ’ua. 1595: Eb kapor (Beythe 95). a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. rókamony. Hundsgras ’kutyafű’. pázsit’. 528). Genaust Cýnodon a. kutyatej’. még gyömbér. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. 328). || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. gyep. 1783: Eb Kapor (NclB. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. Genaust canínus a. 29: 51. agárkosbor’.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. 363).’. 125: 423. 403/ 6). Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. 115). Hundsdill tükörfordításával keletkezett. ném. 1775: Eb kapor (Csapó 254). Hundshödlein ’kutyaherécske’. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. dog’s grass ’ua. még agármony. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. órchis ’here’) tükörfordítása. ký#n ’kutya. J: ’Orchis morio. Marzell Agriopyrum repens a. 125: 422. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. ebkapor 1577 k. J: ’Anthemis cotula. Nyr. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. a R.. magyarázatára l. 126). Nyr. 328) (< lat. silány minőségű fűszer. ill. 1783: Eb gyömbér (NclB. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). Gramen caninum (NclB. 528). . Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. 51: 18. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. mint az agármony növénynév.előtag jelzi.2: RMGl. zingiber ’gyömbér’.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. 129). 419). gör. J: ’ua. ebgyógyítófű. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 44). Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. ném. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. eb’. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. szln. Vö. az eb-. MNy. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). Az ebgyömbér Melius alkotása. lat. A névadás szemléleti háttere. a lat. íze a gyömbérre emlékeztet. borsos keserűfű’. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. 1783: Eb-nyelv (NclB. vö.ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). ha a gyomra beteg. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides.’. Hundshoden ’kutyahere’. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. 29: 362).: Eb kaproth gr. pásja jájca ’kutyahere’. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). Fűvészk. m. (OrvK. lat. testiculi’ (Nyr. csípős.: RMGl. kutya. J: ’Persicaria hydropiper. ebnyelv 1525 k.. Az ebkapor. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. társneve a kutyakapor a R. az eb. 1577: chiroglossa [a. 125: 422. lat. A mony ’here’ jelentésű. ebgyógyítógyökér l. az utótag magyarázatára l. 2. ill. és a növény kitisztítja az állat gyomrát. hogy hitvány. 333)..

’. J: ’ua. b): RMGl. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). lat. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. 664). 379).: RMGl. Solatrum: Eb zewlew (Növ. 43: 311. 125: 424. Melius 431. 664). J: ’ua. A névadás alapja az. Az ebszem Melius alkotása. ebnyelvűfű (SzegSz. J: ’Solanum nigrum.. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a).: RMGl. a névadás alapja a fa használhatatlansága. 389). XVI. ▌ 3. kutyarózsa ebnyelvűfű l.. — N. kutyát mérgeztek. szep szôlô (SzikszF. fekete csucsor’. 664). Az ebnyelv a lat. — erdei ~ 1813: erdei. kýōn. XVI.’. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). 125: 424. Ember és növényvilág 290). kesernyés csucsor’. ▌ 2. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110). R.’. ▌ 4. 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). Genaust Cýnodon a.: Cyglassa.’ nevez meg.: RMGl. 1783: Eb-Ðzem (NclB. 1520 k. 1405 k. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). minden állatot meg xl” (Melius 156). 415). 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. napellus.’. J: ’Solanum dulcamara. nyelv formájú levele. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. (Melius 86).: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). 2. J: ’ua. Hundstod ’kutyahalál’.: solatum: eb zele (SchlSzj. Nyr. J: ’ua.’. a ném. 1525 k. sz. 340). A névadásra a ném. J: ’Aconitum vulparia.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. kynoglôsson < gör. Szabó.’. vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. ebsefa (MagyGyógyn. J: ’ua. 1911: ebrontófű (Cserey. ebrózsa l. | vad ~ 1903: vad-. A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). ebszőlő (Nyr.’. J: ’ua. ▌ 2. 164). eb Sz[őlő] (Magy. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett.2: RMGl. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). J: ’ua. J: ’Inula conyzae. 258). A névadás alapja talán az. Nyr. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. J: ’ua. Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. J: ’Aconitum napellus subsp. 664). 664). Farkaſt. 1775: Eb-szölö (Csapó 78).’. lingua canina ’kutyanyelv’. (Melius 11a).’. 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. hogy a növénnyel farkast. Cynoglóssum (lat.és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. 664). kutyafa. Lingua Canis. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. vízi. 1500 k. 1783: Eb rontó-fü (NclB. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm.: RMGl. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. A névadás alapja a növény keskeny. közönséges kutyabenge’. Katikasisakvirág’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). 664). Fűvészk. — N. Növényszótár 4). ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a). … hertelen embert. tondēre ’nyes. Péntek–Szabó. cynogl#ssus < gör. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79).’. 125: 424. erdei peremizs’. J: ’ua. ném. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). J: ’Frangula alnus. J: ’ua.. Melius a lat. — alutó. Ebet xl. (Melius 86a).ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150).: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. veres. I: 307). 664). Az ebsefa népi elnevezés. kynoglôssos. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el.’. 1578: Eb ronto f× (Melius 155a).’. ebnyelv ebsefa N. tónsus a. J: ’ua.. gör. fent). gyötör’) mintájára hozta létre. Nyr. J: ’ua.: Solanum hortense. ebrontófű 1. | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. farkasölő sisakvirág’. és a lat. 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. Vö. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. Marzell Inula conyza a. kynós ’kutya’. — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . 340). maszlagos nadragulya’.: RMGl. v. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. 1: 307). J: ’Atropa belladonna. ký#n ’kutya’. Genaust Cýnodon a. 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása. ebszőlő 1. jelentése ’a kutyának se jó’. 1775: EbÐzem (Csapó 248).

Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. laptele-c"nelui. Hundmilch). bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. a növény értéktelenségére vonatkozik. psie mleko. psi mlecz. Az ebszőlő a ném. J: ’Euphorbia sp.) név elé a későbbiekben a kesernyés. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. pasje mliče. mételmaszlag’. 406–7. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). . a szőlő utótag a fürtös. és bogyójuk is mérgező. A XVI. szőlőszerű termésre utal. 263). A XVI. hogy az egész növény. így ír a csucsorról (1. 687). a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. melyeknek közös jellemzőjük. MNy. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. 29: 51–2. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. ebkapor (< ném. J: ’Datura metel. 687). J: ’ua. a maszlagos nadragulya (3.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. századi OrvK.) gyümölcse. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni.’. kutyatej. Az adatok mutatják.. 8). erdőben. magyarázatára l. bogyója ehetetlen. 1577 k. 1395 k.’. Hundsdill).) ősrégi ázsiai kultúrnövény. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik.) és a mételmaszlag (4.) fekete jelzője a termés színére utal. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. A piros.: Eb Teyrql gr. magyarázatára l. hogy a növény a kertekben is előfordult. J: ’Euphorbia cyparissias.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. J: ’Euphorbia lathyris. Az alutó. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. csucsor.). keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. — ~fű 1577 k. halált okoz. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211).ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). hogy a kesernyés csucsor (1. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. (OrvK. 1783: Eb-téj (NclB. Az ebtej összetett szó. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. Hundsmilch tükörfordítása. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. szb. nyirkos területeken él. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. ezek a növény ízére utalnak. le. A fekete csucsor (2. A mételmaszlag (4. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. J: ’Solanum dulcamara. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. neve..: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. Vö. Melius 370. J: ’ua. 631/12). | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. élvezhetetlen ízére.: RMGl. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. Szabó. rom. sz.-i OrvK. Nyr. 371). vad és vízi jelzők. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86). 1775: Eb-téj (Csapó 80). 631/13)]. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. farkas-kutyatej’. ebszőlő. 129). a XVI. ▌ 2. A növény vadon. J: ’ua. ebtej 1. 612/34).). 371). a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. 129).-hv. 125: 425. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. a kertekben termő pedig azt mutatja. kesernyés csucsor’. veres jelzők a termés vörös színét jelzik. Cataputia maior utótagjának fordítása. Marzell Solanum dulcamara a.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. hasindító kutyatej’. 631/13). az ebszőlő előtag a növény R. erre utalnak az erdei. kutyatej’. utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal.’. 1525 k. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. XVI. A felfutó ebszőlő. a fekete csucsor (2. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK.

„Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). spina ’tövis’) tükörfordítása. J: ’ua. szakny. ký#n ’kutya’. J: ’ua. 148. Hunds-Eppich. J: ’ua. 2.-i Echium (< lat.). sztrichninfa’.’. Nyr. ebtövis 1584: eb töuisk. áhiA ’kígyó’) átvétele. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. magyarázata.’. ném. J: ’ua. édesgyökér. Az ebvész összetett szó. UEWb.’. EWUng kutyatej a. Nyr. Vö. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. 371). hogy a növény még a kutyának is mérgező. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Vö. J: ’ua. íd(sgyökér (ÚMTSz. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. 125: 426–7. MagyGyógyn. ebvészmag l.. XVI. édesfa (MagyGyógyn. hogy a növény magva alkalmas kutyák. magyarázatára l. édes l. Nyr. J: ’Glycyrrhiza glabra. — N. mérgező tulajdonságát fejezi ki.-i cynapium (< édesfa N. I. 1783: Édes Paprágy gyökér . J: ’Echium vulgare. lat.. Fűvészk. macskák elpusztítására: „mellyel p. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). ebvész 1830: ebvész (Nyr. ádáz’. vasfű’. 130). | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. Nyr. vö. | erdei vad ~ 1813: erdei. 520. 430). 178). v. közönséges kígyószisz’. UEWb. TESz. o. 148).. Az ebzeller valószínűleg ném. kutyapetrezselyem. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. igazi édesgyökér’. ebvész gör. canis ’kutya’. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). J: ’Verbena officinalis. ecetfű N. 125: 426. Vö. 1595: edxs gyxkernek gr..’. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. mintára jött létre. — N. | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). 280). ill. Marzell Aethusa cynapium a. Édes gyökérfü (Csapó 259).: NySz.. J: ’ua. még varjútövis. Növ. échis ’kígyó’ < óind. Az ecetfű népi elnevezés. 125: 425–6. Az ebvirág a ném. 404). 520. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). Ecetfű (MagyGyógyn. 125: 426. 280).’. 148). 836. Az édesfa népi név. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335). vad édes Gy[ökér] (Magy. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. 1783: Vad édes gyökér (NclB. J: ’ua. édesgyökér. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). az eb előtag a növény haszontalanságát.’. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. Vö. 404). 1783: Erdei édes gyökér (NclB. J: ’Aethusa cynapium. J: ’Polypodium vulgare. ebvirág (MagyGyógyn. ebfa. A lat. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237).: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl.: Edqs gÿqker (OrvK. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. apium ’petrezselyem’) is.’. 1998: ebvészmag (Priszter 514). 223). — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). 1998: édesgyökér (Priszter 386). talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. J: ’Rhamnus cathartica. A névalkotásra hatással lehetett a lat. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. ▌ 2. őszi kikerics’. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. az ugor kori eb és a bizonytalan. J: ’Colchicum autumnale. 1181). 125: 426. 1783: Eb-tövisk (NclB. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. Benkő 63. Nyr. (Beythe 60a). igazi édesgyökér’.ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. 2: 36). echidna ’kígyó’ < gör. sz. 50). Hundsblume tükörfordítása. J: ’Strychnos nux-vomica. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. 351). Éder. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). 125: 426). échidna ’kígyó’ < gör.: RMGl. kutyatej a. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. 42/9). szakny. 1783: Édes-gyökér (NclB. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. 430). Az ebtövis a lat. 1577 k. XVI. 342). Fűvészk. J: ’Glycyrrhiza glabra. 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. édesgyökér 1. Marzell Colchicum autumnale a. varjútövis’. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn.

— egércsecs 1813: Egértsets (Magy. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). az éger ismeretlen eredetű. éb(rfa.: TESz. 430).) összetételből adatolható. a szókezdő magánhangzó rövid volt.. (gerfa. Az éger kezdetben az égerfa (1.’. Ember és növényvilág 201). nem a levele. jégörfa (Nyatl. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. Kleb-erle ’ragasztóéger’. égörfa. Genaust Glycéria a. glycyrriza (< gör. jég(rfa. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek.: Egqr fanak gr. 1998: mézgás éger (Priszter 296). Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. Marzell Polypodium vulgare a. egőrfa. 368). — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296).). a fa innen kapta az enyves. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1405 k. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296).: RMGl.: erulus: eger fa (SchlSzj.: RMGl. mézgás. J: ’ua. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. glūtinōsus ’ragadós’). éger a.’. 1405 k. J: ’ua. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy.’.: milifolium eger farc (SchlSzj.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. R. . glycyrrhiza. 368). J: ’ua. hogy az apró. Jágerfa (Herman. | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). egerfa. a vad jelző arra utal. gör. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. 2.: RMGl. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41).: RMGl.2: RMGl. 168). Az egércsecsfű Benkő alkotása. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. édesgyökér. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. egyedi adat. glykýrrhiza < gör. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. páfrány édeskeserű csucsor l.. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). J: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’ua. Az igazi édesgyökér (1. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2.). rhíza ’gyökér’) tükörfordítása. egérfark 1395 k. a névadás alapja.: BotTört.: Millefolivm: Egherfark (Herb. égerfa (Péntek–Szabó. erre utal a lat.’. (OrvK. közönséges kutyabenge’. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. Vö. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2.: erulus: eger fa (BesztSzj.’. éger a. 668). eforbium l. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. jég(rfa. Marzell Alnus glutinosa a.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. Vö. 423). mézgás éger(fa)’. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. hogy a növény vadon terem. Valószínűleg a lat. 1577 k. glycyrrhiza. 1595: Egxr fa (Beythe 10a). 256). a gyökér magyarázó utótag. égerfa a.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. 1520 k. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. A névadás alapja. J: ’ua. 219).. 1560 k. J: ’ua. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. borsos varjúháj’.: RMGl. glykýs ’édes’. J: ’ua. 211). ▌ 2.: Millefolium: eger fark (BesztSzj. J: ’Alnus glutinosa. mivel a növény föld alatti része édes. A friss rügyek ragacsosak. jégerfa (Barra 403). 1783: Egerfa (NclB. J: ’Alnus sp. Fűvészk. b): RMGl. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). J: ’Frangula alnus. éger(fa)’. égerfa 1. — N. Vö.’. Pászt. klebrige Erle ’ragacsos éger’. italt ízesítenek.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. 1841: egerfa. igazi édesgyökér’.. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1. TESz. 213). 219). Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném.’. 126). hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók.) édesgyökér neve a lat. Genaust glutinósus a. a növénynek a gyökere édes.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.. 36). J: ’Sedum acre. ném. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. 1395 k. égerfa. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. báránycsecsfű. Fűvészk. 1578: Eger fa (Melius 11a). EWUng. euforbium efrasia l. édesgyökerű-páfrány l. csucsor édeskömény l. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). 620). ragadós jelzőket. 511).

egérfű m 150 egérfül 219). Az elnevezés alapja a növény puha. egerfarkkóró. TálmoÐó f×vel. libapimpó’.). Mausöhrlein (NclB. 87).). Myosotis fordítása (< lat. erdei hölgymál’. 220). 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört. ▌ 3. — ~fű 1577 k.) és a közönséges cickafark (2.. egérfarkúfüvet gr.’. millefolium. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. pilosella (< lat. egérfarkú fűvet gr. J: ’Hieracium pilosella. ném.) egérfű elnevezése népi név.). J: ’Potentilla anserina. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. egérfarkkóró. Fűvészk. 410). egérfű (ÚMTsz. Mausohr.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. egérfark.) egérfű neve azon alapul. egér farku fűvet gr.. | ~kóró XVI. egérfarku fűnek gr. ▌ 2. — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. Az egérfark összetetett növénynév. szőrös levelei az egér farkához. egérfark. J: ’ua. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). Az ezüstös hölgymál (1. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). egérfarkú cickóró l. 368). J: ’Antennaria dioica. eger-fark (MTsz. Fűvészk. illetve. millefolium. közönséges cickafark’.).’. egérfű. egérfarkúfű. 500. Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark. 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). Marzell Achillea millefolium a.) és az erdei hölgymál (2.’. s-azt igya” (PaxCorp. 2. J: ’ua. egérfarkú kóró (ÚMTsz. hogy száraz árokpartokon.’. Vö. N. parlagi macskatalp’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Egér-fark f×vel…. A névadás magyarázata. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. J: ’ua. egérfarak.: RMGl. egerfargóró. 295). Auricula (Melius 79a) (< lat. J: ’ua.: RMGl. 1807: egérfark (Magy. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak.: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. Tormentilla gy×kérrel. 1590: Eger fark (SzikszF. kóró) magyarázó szerepűek.’. mezőkön fordul elő (ahol egerek. fonákjuk ezüstös. myos#ta ’egérfülecske’). egérfarkufüjj. J: ’Antennaria dioica. sz. — N. egérf#rkDórDó. 1690: „Fxzz Vizet.: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. a névadásra a növény egyéb R. J: ’ua. Marzell Achillea millefolium a. 486). 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. Egérfű (MagyGyógyn. ▌ 4. vö. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). a lat.). ▌ 2. egérfarkvirág. egérfarku-fí. — N. egerfarggó²r~. UEWb. bogarak is megtalálhatóak). Vö. egérfarku-fi. egirfarkó fü (ÚMTsz. 219). útszéleken. || egérorrúfű N. cickafark egérfű 1. J: ’Hieracium murorum.. v. egérfarkóró. 220). 1775: Egérfül (Csapó 286). | ~virág N. 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). 1807: Egérfül (Magy. A libapimpó (1. egérfarok (ÚMTsz. hogy a növény puha. A közönséges cickafark (2. 219). egérfarku fű. egerfarkú füvet gr. orrához hasonlítanak. 126).) egérfül neve Melius alkotása. közönséges tyúkhúr’. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. egérfarkófüj. 213). szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága.’.. 1578: Egér f×l (Melius 181a). mint az egér füle. 1525 k. ill.’. sz. egérfarkú virág (ÚMTsz. ang. közönséges cickafark’. — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. N. J: ’Stellaria media. — N. 220). lat. J: ’ua. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). 1948: egérfül (MagyGyógyn. XVI.. egérorrú fű (ÚMTsz. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). Auricula muris (Melius 181a) . 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). J: ’ua. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele. parlagi macskatalp’. A libapimpó (1. 171). egérf#rk. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238).). hamu ſzinüek” (Csapó 81). Fűvészk. lat.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. egérfarkkóré. A közönséges tyúkhúr (3. egerfű.’. J: ’Achillea mille- folium subsp. egérfarkúfüjj. myos#tis. Millefoliu : Egerfark (Növ. 415).). mouse-ear-hawkweed. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. a lat.) egérfül neve szintén Melius alkotása. 410). — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). Fűvészk. 1595: Eger fark (Beythe 114). cickafark. J: ’ua.. 468). 126). nevei is hatással lehettek. egérfül 1. J: ’Achillea millefolium subsp. ezüstös hölgymál’.

J: ’Cynoglossum officinale. egérfül. J: ’Hieracium pilosella. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. egérfül Pupteneuert. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. vö. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. MNövSz. esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. Fűvészk. ném. az egértövis növénynév is. agrestis ’mezei. az egreshez hasonlóak. agresta ’éretlen szőlőbogyó. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. EWUng.-osztr. lámpavirág. első megjelenése: 1395 k. 435. pilosélla a. Myacantha (< gör. Az egres a magyarba olaszból. a névadás magyarázatára l. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. UEWb. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. egres a. Az egres vándorszó. Az éjjelilámpa népi név.). 449). Melius 394.: Agreſtum: egreÅ (TESz. Az egértövis. vadon termő. Acánthus a. hogy az apró. veris.’. az elnevezés a virág kék színére utal. Hasonló szemléleten alapul pl. Az egérfülhölgymál összetett szó. ogrosl ’köszméte. magyarázza a növény hatását.. Az égivirág népi név. 1595: Eger txuis (Beythe 124). ném. muris ’egér’) fordításával hozta létre. baj. agresto. MeuſÅdorn (Melius 56a). agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. egres’. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). éretlen szőlő leve’. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. J: ’Primula veris subsp. szürkés. ég a. 428). Végső forrása a lat. jegenye égörfa l. J: ’Berberis vulgaris. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. égikincs (MagyGyógyn. kékvirág.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). 1783: Egér-tövis (NclB. egönye l. TESz. MÀusedarm ’egérbél’. egérfű égikincs N. az TESz. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. J: ’Ruscus aculeatus. az egértövis növénynév a lat. gör.. mŷs ’egér’. 52). Az égikincs népi név.. 209). egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). egres. Szent Péter kulcsa. J: ’Taraxacum officinale. kék búzavirág’. A név keletkezésének indítéka. lat. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. egérfülecske l. az utótagra l. J: ’Centaurea cyanus. Mäusdorn (Veszelszki 388). egérszagu”. az előtagra l. bogyói savanykásak. egérorrúfű l. Növényszótár 32). Diószegi–Fazekas alkotása.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. „a’ házban felakaſztják. agres. egérűzőf ű. J: ’ua. A parlagi macskatalp (4. 1911: veres egres (Cserey. egybojtosfű l. a névadás magyarázatára l. közönséges ebnyelvűfű’. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. 4: 31). ol.’. Genaust Mýagrum a. k. a névadás magyarázata. . 1998: egértövis (Priszter 487). J: ’ua. ég a. bojtosfű éjjelilámpa N. sóskaborbolya’. auricula ’fülecske’. agrestum. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). éjjelilámpa (Csapody– Priszter. vad’. vagy f× (Melius 56a). piros színűek. Mausöhrlein (NclB. agresta ’olyan szőlőfajta. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. egérűzőtövis l. 415) fordításával keletkezett. talán a ném. agrasl. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. Marzell Antennaria dioica a. égi virág (MagyGyógyn. EWUng. pitypang’. Az egérszagúfű névadás alapja. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. égivirág N. 326.. ezüstös hölgymál’. szúrós csodabogyó’... tavaszi kankalin’. hölgymál. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. kfn. MNy. 1775: Egértövis (Csapó 83). Vö. Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). Genaust aurícula a. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65).

eke a. elalutófű 1. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. ormány a. vidrafű’. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). 126). 1578: el aluto f× (Melius 51a). elefántormánya (Péntek–Szabó. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. ekegúzs. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. hogy a növény vízben él. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. TESz. Az elecke nemzetségnév. ▌ 2. élek-halok (MagyGyógyn. bókoló amaránt’. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. elefántormánya N. J: ’Ononis spinosa. 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). EWUng. gyorsan szaporodik a vízben. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. vö. N. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). piros virágzata. 1783: Élek-halok (NclB. 401). — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. elecke 1807: Eletzke (Magy. 1783: El-alutó-fü (NclB. 1948: elecske (MagyGyógyn. vízielecke (MagyGyógyn. ▌ 2. 340). TESz. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. jelölt birtokos szerkezet. összetett szó. A névadásra talán a ném. a lat. gúzs a. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. J: ’Amaranthus caudatus. J: ’Prunus spinosa. a növénynév arra utal. ▌ 2.. Vö.. J: ’ua. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120).). eke a. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. A vízi jelző arra utal. eke a. halált okoz. Ember és növényvilág 202).’. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. magyarázatára l.) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. eleven a. 1775: Élek halok (Csapó 214). 263). boronafa. EWUng. fürge’ tövéből. Fűvészk. J: ’Ononis spinosa. Vö. Az elecke hasonlót fejezhet ki.. hogy a növény mérgező. EWUng. 142). ▌ 3. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. ném. J: ’Solanum dulcamara. J: ’Capsella bursa-pastoris. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. TESz. pogány~ officinarum. 142). kesernyés csucsor’. a növény szintén tüskés. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. 1841: eleczke (Barra 294).) Melius alkotása. J: ’Prunus spinosa. EWUng. ekeakadály. de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. kökény’... J: ’Potentilla . mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen. vö. 216). még álomhozófű. Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. — N. J: ’Ononis spinosa. A kökény (2. Az ekenyűg Benkő alkotása. élekhalok 1. eleven a. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). Növénynevek 28. eketartóf ű ékesség l. közönséges pásztortáska’. tavaszi mandragóra’. élek-halok (Jávorka 978). 401).. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. 1578: Éke akadaly (Melius 48). tövises iglice’. TESz. szőlő ekenyűg l. ormány a. Melius ekeakadály növénynevével. N. tövises iglice’. az alutó az alu.. Az eketartófű Melius alkotása. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. elecske (ÚMTsz. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). (Barra 294). maszlagos nadragulya’. 1578: el aluto f× (Melius 51a). kökény’. 216).’élő. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. hogy a növény szintén mérgező. 160). „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. a lat. Diószegi–Fazekas alkotása. elefánt a.. elefánt a. — Ö: vidra~.) elnevezés alapja. Az ekegúzs összetett szó. vidrafű | Menyanthes trifoliata. tövises iglice’. a névadás oka ismeretlen. J: ’Atropa bella-donna. ormányhoz hasonló. 393).(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. eke a. A névadás magyarázata. J: ’Menyanthes. gúzs a. élekhalok (MagyGyógyn. Mollay. boronafa. — N.

elfordulószőlő (→ szőlő). 421). ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak.’. J: ’ua. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). A név . J: ’Armoracia rusticana. kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. farkasölő sisakvirág’. emberevő agárfű l. menta élő l. Az emberképűfű népi név. Az embererő névadás magyarázata az. Vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 222). mindenkor~ élőhalófű N. közönséges torma’. Az elfordultfű Melius alkotása.’. MagyGyógyn. ném. Az embergyökér az ang. rossz szellemet távol tarthat magától. es keueÐet izol henne. J: ’Tussilago farfara. emberképűfű (MagyGyógyn. elfordulószőlő l. azt fejezi ki. nyilván Melius növényneveiből hozták létre. Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. Melius alkotása. A névadás alapja talán az. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. s így elősegítik az erőteljes. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. a lat.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. libapimpó’. el fordúlt f×” (Melius 155a). — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). a fű utótag magyarázó szerepű. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. erőt adnak a férfiaknak. tavaszi mandragóra’. embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). A libapimpó (3. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. illetve az. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. J: ’ua. n#sus ’orr’. n#sturcium < lat. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). de keueÐet igyal benne. többszörös összetétel. vua versa fordítása: „Vua verſa. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). J: ’ua. J: ’Mandragora officinarum. Az embererő összetett szó. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. élekhalok. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. Nasturtium (< lat. mérgesfű morio.) neve hasonlóság alapján keletkezett. szőlő elfordult gyökerű fű l. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. ember l. emberképű fű (Jávorka 848). a névadás magyarázata. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). elején keletkezett.) a magyar nyelvben keletkezett. sz. pettyegetett tüdőfű’. martilapu’. n#sturtium. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. hogy régen úgy gondolták. Vö. mellérendelő szókapcsolat. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). manroot tükörfordítása. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. elfordultfű elfordult mérges fű l. agárkosbor’. J: ’Aconitum vulparia. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. emberképűfű N. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. Az élőhalófű népi név. 61. 1783: Ember-erö (NclB. J: ’Pulmonaria officinalis. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). egészséges nemi életet. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). élő-halófű (MagyGyógyn. A kesernyés csucsor (2. mert bolonda tezxn” (Beythe 110).’. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. 315). a jelző a lat. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). elharapott gyökerű fű l. úgy hitték.

. 1775: Endivia (Csapó 84). a saláta magyarázó utótag. J: ’Cichorium endivia. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört.: ’Fragaria sp. endívia. összetett szó. — csattogó ~ N. A mezei katáng (2. gencián. | 1767: ’Gentiana sp. enyves bélűk” (Magy. Fűvészk. erdei szamóca’. vö. 1610 k. 258). 272). 1783: Eperj (NclB. endívia és cikória helyett. Marzell Gratiola officinalis a. a növényt salátaként fogyasztották. 368). enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). encián (MagyGyógyn. 1775: ’Gentiana cruciata. Endivia (Melius 77a) (< gör. epörnye (MTsz. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. Enzian átvétele. gentiana.: RMGl. Az endíviasaláta Benkő alkotása.. kis ezerjófű’. földepe. csattogó eper. TESz. J: ’Cichorium intybus. J: ’Cichorium endivia. J: ’Centaurium erythraea. Az epefű a ném. N. Fűvészk. a ném. J: ’Gratiola officinalis. vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. örvénygyökér’.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. 1395 k. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. Fűvészk. a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. 1500 k. encia l. — N. . A nefelejcs ’Myosotis sp. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. Genaust Nastúrtium a. 1998: endívia (Priszter 337). 188). mezei katáng’.. télisaláta (→ saláta). Az enula a növény R. 297). salátakatáng’. 2. kígyótárnics’. epe l. a növények felhasználása.: ’Gentiana cruciata. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). 192). (Melius 77a). salátakatáng’.). 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. engem nefelèjcs (Péntek–Szabó.. Az encián idegen szó. J: 1520 k. szamóca’. encián a. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. csattoguó-ep(r. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka.).). felépítése hasonló. 1405 k. a névadás magyarázatára l. endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB.’ (első megjelenése: 1790 k.) és az ezerjófű is keserű.. 192). 411). A kis ezerjófű (2. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. 1708: entzián fu (PP. | 1708: ’Gentiana sp.: Fragula: Eperÿ (CasGl. J: ’ua. Genaust Helénium a. kerek termésére utal. 1807: Endivia (Magy. orvosi csikorgófű’. 78.. lat. engemnefelejcs N. Marzell Inula helenium a. MagyGyógyn. J: ’Achillea ptarmica. az előtagra l.: fragum: eper (SchlSzj. 1595: Epergy (Beythe 103a). és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. Az endívia a lat.) endívia neve hasonlóságon alapul. kenyérbél-cickafark’. J: 1395 k. encián a. Fűvészk. — ~fű 1604: Encian f× (MA. dancia. ném. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. 78).. Vö. — N. Diószegi– Fazekas alkotása. föld~. tárnics’. entýbia. 192). kígyótárnics’. 376). epere. ep(rgye. Az enyvesbogyó összetett szó. enula (< lat. b): RMGl. Gentiána a. b): RMGl. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. 212). 1578: Endiuiánac gr. 455). ep(rnye. J: ’Cichorium endivia. 1767: Enzian (PPB. ▌ 2. J: 1604. a gör. ▌ 2.: fragum: eper (BesztSzj.’. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. endívia 1. 129). Ember és növényvilág 198). Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. salátakatáng’. | 1583: ’Fragaria vesca. tárnics’. az előtagra l. Mollay. 455). endívia. fagyöngy’.) német mintára alkotott tükörszó. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. J: ’Viscum album subsp. 1775: Entziana (Csapó 260).encián 154 eper arra utal. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. hogy a növény erős illata az orrot csavarja.: RMGl. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. Gallenkraut tükörfordítása. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. forrása a lat. Növénynevek 25–30. encián encián 1.). 1798: Eper (Veszelszki 226). eper 1. album. csattogóep(r. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. J: ’Inula helenium. Az endíviakatáng összetett szó. EWUng. a katáng nemzetségnév. 540).

J: ’Fragaria sp. T.: fragaria: eper fy (Növ.’. 2.).’. J: ’ua. J: ’Galium odoratum. | kerek ~ N.’. J: ’ua. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm. J: ’Rubia tinctorum. Az eper ősi örökség az uráli korból. fehér eperfa’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete.: RMGl. A fű utótag magyarázó szerepű. pumi ep(r (Péntek–Szabó. bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. J: ’ua. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. a harmadik szótag magánhangzója kiesett.eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. maamansikka. — Ö: bagoly~. Ember és növényvilág 235). EWUng. 512). ▌ 2. Ember és növényvilág 235).) földi jelzőjének magyarázata.. nyilván a termések hasonlósága alapján. J: ’ua. (Beythe 103a). mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. J: ’Morus alba. eper. A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. 1998: eperfa (Priszter 430). Àprijėè . magyarázatára l. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. 423). ném. | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB.: RMGl. A maszlagos nadragulya (3. szagos müge’. Ember és növényvilág 235).: RMGl. ▌ 3. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy.)...: RMGl. J: 1416. Bottört. UEWb. kerek ep(r (Péntek–Szabó. kerek eper. ▌ 2.. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. leány~. Melius szövege alapján nem dönthető el. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. az eperé piros. Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. A csattogó jelzőre l. eperfa’. pomíţe átvétele. ny lett a j-ből. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). epergye. J: ’Morus nigra. | csúcsos ~ N. az RMGl. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). J: ’ua. szamóca’. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). Ember és növényvilág 235). — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). Gombocz. csattogó-epörgye. erdei eper. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. 329). 1998: földi eper (Priszter 378). — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. 1775: Eperjfü (Csapó 84).-i adatban feltűnik az eper elnevezés. Fűvészk.’.). | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430).’. — ~fű 1520 k. 256). eper ér l.’. Az epret illatával jellemzi a név. J: ? ’Atropa bella-donna. csattogó szamóca (→ szamóca). | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB.. J: ’ua. csúcsos eper (Péntek–Szabó. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. Az eperillatúfű körülírásos növénynév.: TESz. valamint gy. J: ’ua. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. 255). erdei szamóca’. Àpėrjėè ’földieper’. | 1998: ’Morus alba.) jelentésből fejlődtek ki. savanyú” (Magy. 73). A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. J: ’Fragaria vesca. Erdbeer. 1490 k. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). 48. a jelző a rom. csattantó eper (ÚMTsz. 257). Àprėè. maszlagos nadragulya’. vö. 423). Az erdei sza- móca (1. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). A szerzőknek teljesen igazuk van. Marzell Fragaria vesca a. 193). 511).) jelentésű eper kétes. Fragaria” (MA. selyem~fa. epörnye l. | pumi ~ N. a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. fi. J: ’ua. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. idegen nyelvi megfelelőre vö. atlasz~ erdeimester 1. vog. ÀprÀ. fekete eperfa’. . | erdei ~ N.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1.’. j-vé vált az e utáni hang. TESz.’.’. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172). J: ’ua. 1595: Epery fa (Beythe 27). buzér’. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. 836. 1578: ’Morus sp. Az 1490 k. P. szeder~fa. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457).: Egressus … in agrum repperit mandaroras. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. ném. cs™ttogós ep(r. csattogatottepörgye. 1578: Epery fa (Melius 1a). 1595: epergy fivnek gr. 1783: Erdei-meÐter (NclB. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 368). AL. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. Ápėrėè.’. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. fehér eperfa’. epernye. Fűvészk. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. J: ’ua. hogy a növény a földhöz közel terem.

muskátli’. váltóláz és hasmenés ellen is használták. illatos gólyaorr’. EſÅtragorra (Melius 162). J: ’ua. A név a lat. a fű magyarázó utótag. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. askl#piás < gör. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. vö. 212). J: ’Pelargonium. 284). az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. hogy a növény erdőkben él. 1783: Eskulápius füve (NclB. — N. gyógyító erejére utal.) a ném. déli szláv eredetű. lat. J: ’Dictamnus albus.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. emésztésjavító. pásztortarsoly. 390). Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Asclepias (< gör. Bvrsa Pastoris (Herb. 256). cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. Marzell Rubia tinctorum a. Ernika. ▌ 2. 184). az előtagot lefordították. J: ’Pelargonium odoratissimum. ném. erő l. erika 1578: Ericanac gr. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). esztragorrúfű Melius alkotásai. N. Az esztragorra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. nagyezerjófű’. szagos müge’. bors~f ű eresztő l. 256) részfordítása. paptarsoly. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. 1807: Isztragor (Magy. orr. a növény mai lat. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. 344). az előtag a növény R. 1578: EſÅtrag orra. a névadás magyarázata. 398). Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A névadás alapja. Erica (Melius 20) átvétele.)’. jellegzetes. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. A lat. citromillatú muskátli’. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. c): RMGl. J: ’Erodium cicutarium. sz. erősfű (MagyGyógyn. vö. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. Genaust Asclépias a. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. A névadás szemléleti háttere a hosszú. Fűvészk. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). Az ernikefű a lat. R. J: ’Arnica montana. a lat.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). a lat. Marzell Arnica montana a. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. közönséges pásztortás- esztragorr 1. kis ezerjófű’. v. 1998: erika (Priszter 322). a kis ezerjófű (2. Az erszényesfű egyedi adat. hegyi árnika’. Asperula (< lat. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. társneve: Erica vulgaris. erősítőfű l. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. (Melius 20). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Az erősfű az ótör. A névadás magyarázata.) sokféle hasznára. csarab’. erősfű (MagyGyógyn.) és a ’kis ezerjófű’ (2. XVI.) izzasztószer. J: ’Capsella bursa-pastoris. hogy az egész növény felülete érdes. . eszterparaj l. Az erősfű eredetileg népi név. bürökgémorr’. hogy a növény termése erszényre emlékeztet. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. Vö. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. Növényszótár 19). ▌ 3. a nagyezerjófű (1. sebkezelő szer. 1998: erősfű (Priszter 359). Fűvészk. Fűvészk. szívgyógyító erszény l. 544). közönséges méreggyilok’. száj’. 390). — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. 336). J: ’Calluna vulgaris. ▌ 2.’. erejű l. A névadás alapja.) vizelethajtó. Arnica elferdítésével keletkezett. c): RMGl. a névadás magyarázata. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. J: ’Geranium macrorrhizum. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. fülbe~fű ka’. J: ’Centaurium erythraea. lapos. háromszög alakú. J: ’Galium odoratum.érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. ösztörparaj erősfű 1.

lúdfiak ~ euforbium 1577 k. 257). J: ’Dictamnus.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű. J: ’ua. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. J: ’Euphrasia officinalis. orvosi szemvidító(fű)’. százf ű (százf őfű). 1807: Éfrázsia (Magy.: Ezerjó (Julow 258). apró. 358). 1813: Éforbium (Magy. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. 256). Feczke fé (SzikszF. 1470 k. J: ’Dictamnus albus. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. eufrasia ezerjó l. szamártövis’ (TESz. ezerjófű 1. gólyaorr’ (Melius 162).: RMGl. csókaorrúf ű. 1470 k.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj.: RMGl.: Diptamus eserÿofw (CasGl. Fűvészk. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. amely tüskés növény. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö.) és a muskátli (3. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). J: ’ua. 212). Az ezerjófű (1. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. A lat. tövisfa’. TESz. gólyaorr. méregölőfű. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). 1595: Euphragia. J: ’Euphorbia sp. 1783: Kis ezer jó fü (NclB. 366).’. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. Az illatos gólyaorr (2. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. Genaust Euphórbia a. a névadás alapja. kutyatej’. J: ’Centaurium erythraea. 256). Genaust Euphrásia a. 1525 k.) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre.: RMGl.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. 1405 k. eszik a. | ? ’Paliurus. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). 390). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. J: ’ua. paliurus (SchlSzj.’. 255). EWUng. 1783: EffráÐia (NclB. 128). étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. magyarázata. 210). A névadásra a lat.) és kis ezerjófű (4. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. A növény szakny..: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ.) neveként jelöli ki. euphorbia (herba) < gör. Melius 434. auagi. || ezerjó 1807 e. 1783: Ezerjó-fü (NclB. A nagyezerjófű (2.).) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). tüskés virágfej.’.. Az ezerjófű összetett szó. tehát száz .: Diptamus: eserÿofw (CasGl. 1775: EffraÐia (Csapó 255). Az étetés ellen való fű körülírásos név. a): RMGl. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). Euphrásia (< gör. 368). eufrasia 1577 k. Vö. euphrasía ’öröm’ < gör.).’.. krétai szurokfű (3. 129). euphraínein ’örül. 2. 345).: paliurus: euphrasia l. 57/24). 1590: Dictamnus. 210) alapján esetleg feltehető a lat. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359). 1813: nagy Ezerjófű (Magy. ▌ 3. TESz. Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3.).. eszik a. 255).) korai adatainak azonosítása kétséges.: RMGl. 1520 k. 2. 368). EWUng eszterág a. (OrvK.: RMGl. 9/15). a név nem maradt fenn. J: ? ’Carduus sp. krétai szurokfű’. ▌ 4. Euphraſia (Beythe 104).: RMGl. vö. kis ezerjófű’. a): RMGl. étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. a magyarba a lat. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt. J: ’ua. ezerjófű’.-i latin neve Euphorbia (< lat. etet. közönséges méreggyilok’. 255). ▌ 2. aptó tüskéjét. Fűvészk. 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. ha ezeret ſzámlál-is. örvendezik’) átvétele. Szabó. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459). Fűvészk. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). 210). étke l. J: ’Origanum dictamnus. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). Vö. mert ember ennek haſznait.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. eszterág a. 1395 k. a lat. nagyezerjófű’.: Eufraſianak gr. ahol a névadás alapja szintén a sok. 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört.

Az ezüstöshátúfű magyarázata. Marzell Achillea millefolium a. az előtagra l. cickafark ezerlevelűfű XVI. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). ezüstös fonákúak. centaur#um a gör.’. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust milleflórus a. hogy a növény levelei szárnyaltak. 258). Vö. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. folium ’levél’).’. золототысячник ’nagyezerjófű’. ez(rlevelűfű. thousend-leaf. fr. 300). Genaust Paliúrus a. mintára jött létre. . || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60). millefeuille. sz. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. J: ’ua. Szabó.. egérfark. Helyesen a lat. EWUng. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). Vö. fehérhátúf ű. cickafark. Fűvészk. ném. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). A névadásra hatással lehetett a ném. libapimpó’.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. ezerlevelű cicfarkkóró l. Az ezerlevelűfű lat. százforintosfű. Tausendgüldenkraut. 486). 1807: ezerlevelű fű (Magy. silverweed.) elvonással keletkezett az ezerjófűből.. J: ’Achillea millefolium subsp. Vö.. Melius 415.). millefolium (< mélle ’ezer’. lat. ang. Ulrich 2. TESz. millefolium. ezerlevelü fű. ang. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás. közönséges cickafark’. J: ’ua. 419). common centaury. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. gyógyító hatása miatt. ang. vö. J: ’Potentilla anserina.: ném. Barra István hozta létre. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). 376). 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. — N. or. ezerlevelű fű (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. Tausendblatt.

(OklSz. kőris~levelűf ű. J: ’Calluna vulgaris. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). Márton (1803: TESz. *čapaγ). ternyő~. ebse~. akác~ (→ akácia). csipke~. isten~. istenátkozta~. J: 1395 k. facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. 1405 k. 62). szemerke(~).: vaccinium: fagal fa (SchlSzj.: TESz. zürj. hánytatófa (→ hánytatócserje). sóska(~). fűz(~). gesztenye(~). málna(~). vasbogyó(~). kutya~. | ? ’fenyőféle’. Növ. eper(~). juhar(~). mimóza(~). csoda~maszlag. luc(~). laur~ (→ laurus). ábrahám~. galagonya(~). csipa a. büdös~. hanga(~). paróka~. kecskerágó~. bors(~). tüske~. 1783: Fagyal-fa (NclB. borostyán(~). hárs(~). tövis~. jegenyefenyő(~). csont~. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. kőris(~).: ’Ligustrum vulgare. gesztenyebokréta~. 1395 k. szurok~. baď ’fűzfa’. 210). édes~. V. a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. 62). | 1807: ’Ligustrum. Márton alkotása. LXXXIV. A fagyal az uráli eredetű fagy. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). LXXXIV.alapszóból származik. 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört.) használja először. szarvastüs~ (→ szarvastövis). nyár(~). csipa a. bodza(~). hársszódok~. 1578: Fagyol fa (Melius 25).. Sz. farkashárs(fa). szódok(~). május~. repkény(~). olvasó~. topolya(~). első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. fagyal’. berek~. 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). Vö. ternyőtisza~. szeder(~). pápel~. borona~.: RMGl. arabmézga(~).: RMGl. 210). eb~. paju ’fűzfa’. korona~. fülbe~ Az arábiai facsipa a lat.). — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). gyalogolajfa. vö. disznótüs~. jegenyenyár(~). nyír(~). TESz. leánysóskafa. csoda~. baď-pu ’fűzfa’.F fa l. cukorjuhar(fa). lürbör~. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. mandula(~). J: ’ua. közönséges fagyal’. eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. lucfenyő(~). olaj~. kokojsza(~). éger~. selyemeper~. gálna(~). cseresznye(~). A finnugor . halál~. cser(~). eredetű (< tör. gyalogfenyő(~). | 1405 k. tisza~. fi. fenyő(~). votj. 130). a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1807: Fagyal (Magy. Növ. 1998: fagyal (Priszter 415). || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a).: abies: fagal fa (BesztSzj. bájfű(~). balzsamfenyő~. fagyalfa 1. csetenye~. csarab’. bokréta~. közönséges fagyal’. lógesztenye(~). — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. szedereper~. barkóca(~). J: 1578: ’Ligustrum vulgare. balzsamnyár(~). J: ’ua. kökény(~). cserző~. vakondok~ (→ vakondokfű). nyúlsóska~. berkenye(~). Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. Fűvészk.’. szömörce~ (→ szemerke). fagyal~. bagrena(~). pimpó(~). EWUng. Fűvészk. ▌ 2. 320). babér(~). gumiarábikum. szűz~. szenna(~). (Barra 263). mannakőris(~). ürü~. rekettye(~). A csipa ótör. szűzbárány(~). ében~. farkasalma(fa).: ? ’áfonyaféle’. bálvány~. Márton. | 1578: ’Ligustrum vulgare. közönséges fagyal’. aloé(~). zelnice~ facsaró l. sztrichnin~. szil~levelűf ű. borsóka(~). 7: 50. ~gyöngy. 7: 50). kutyacseresznye(~). arabmézga.’. kaporna(~). seb~. tetű~. édesgyökerű~ (→ édesgyökér).

festék’. rák~fű. J: ’ua. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. album.. egér~. J: ’ua. 391). hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). UEWb. A névadás magyafagyökerű paptöke l. A TESz. ökör~. parietis ’fal’) fordítása. a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. || gyöngy XVI. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr.: RMGl. róka~. fagyal a. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis.’. szakny. ang. mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). Szent György lova ~a farkasalma 1. 281). 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). 80). vö. 428). vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. MNy. farba a. J: ’Linaria vulgaris. 539). bárány~ (→ bárányfarok). fagyal a.: RMGl. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. Fűvészk. 1578: Farkas alma (Melius 143). pari#s.’. falfű fali l.’. ir. J: ’Parietaria officinalis.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. TESz. ló~fű. közönséges falgyom’. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. TESz.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. — N. J: ’ua. 374). (Melius 164a). ném. fül~ó fal l. fàrkasàlma (Péntek–Szabó. eb~. J: ’ua. gen. istenlova~a. farba a. 1470 k. 256). A falfű a lat. UEWb. borjú~.-i Parietária (< lat. pellitory of the wall.). Az élődi jelző magyarázata..fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. cicka~. Az elnevezés alapja. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. fark l. juh~. 540). EWUng.’. a): RMGl. J: ’ua. A névadás magyarázata. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB.. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy. 1998: farkasalma (Priszter 305). csikó~. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. d): RMGl. A fagyal -l (~ r) eleme képző.’. ? ’áfonyaféle’. 1998: fagyöngy (Priszter 538). 281). ? ’fenyőféle’. 426).. fagyöngy 1525 k. J: ’ua. Wandkraut. az előtag ném. 1783: Falfü (NclB. abies ’fenyőféle’. a fa ’fakeménységű’. J: ’Rubia tinctorum.: RMGl. 540). a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. falgyom l. a névadás magyarázata.. Fűvészk. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. 80). EWUng. A farbálófű egyedi adat. J: ’Viscum album subsp. Farbe ’szín.: 281). .: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. fagyöngy’. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört. sz. 1500 k.: Uiscus: Gÿôngh. szerint a BesztSzj. tehát a ’fenyőféle’. Fűvészk. buzér’. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447).: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. macska~. 410. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú.’. felfutó farbálófű 1520 k. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. (Melius 30). hogy a növény lombhullató. eredetű. 43: 253. Ember és növényvilág 205). 422). 2. fáj l. paptök rázata. fagyal a. 281). Maurkraut.). fáy gyxngyet gr. Fűvészk. ’csarab’ (2. 1783: Farkas-alma (NclB. 1807: Fagyöngy (Magy. kakas~fű. oroszlán~. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. ném. hogy örökzöld növények. fagyöngy a. TESz. 349. közönséges gyujtoványfű’. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. 1610 k. valamint a SchlSzj.) sajátossága. v.’. 376. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. Figyelmet érdemel. EWUng fagyöngy a. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. 127).

▌ 3. ▌ 3. J: ’ua. Farkas f×.’.’. a növény mérgező. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.). J: ’Actaea spicata. Ember és növényvilág 205). Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a).’. fārkasālma. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). aristolochia longa) elnevezéseivel. szb-hv. J: ’Aconitum vulparia. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. farkasóma.’.’. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). mintára jött létre. farkas. farkasalma nevének átvétele. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. Marzell felhívja a figyelmet. J: ’Corydalis cava. nevei aristolochia rotunda. században még igen kezdetleges volt az.. 1578: Farkas bab (Melius 155a). mint a farkasölő sisakvirág (1. Katika-sisakvirág’. 500). valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít.’. J: ’ua. ol. J: ’Aconitum napellus subsp. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1841: farkasalma (Barra 387). fava di lupo. 421). A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. szlk. farkasalmát gr. TESz. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. amelyet gyógyszerként használnak. . a gégevirág utótag nemzetségnév. J: ’Aristolochia rotunda. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). Fűvészk. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. ▌ 2. J: ’Aristolochia clematitis. közönséges farkasalma’.) jelző a növény gumójára utal. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305).) név valószínűleg lat. Wolfsapfel. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). J: ’Corydalis solida. babf ű.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. Növénynevek 54–55. 422). napellus. másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra.) és a kerekded farkasalma (4. Wolfsbohne. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. pl. de hasonló felhasználású növényt különített el. Genaust Lupínus a. 1807: nőstény Farkasalma (Magy. részben az almaszerű termésre. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). ▌ 4. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. 1783: Farkas bab (NclB. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. vö. ▌ 2. odvas keltike’.) jelző a lat. a kerek (4. hogy a közönséges farkasalma (1. 1783: Farkas-bab (NclB.’. J: ’ua. Weeds 162. Mollay. f™rk™s™lm™. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). fekete békabogyó’. — ~fa N. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R.a. 379).. J: ’ua. az előtag a növény R.. különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. 1783: Hím Farkas-alma (NclB.. 422). Melius a lat. lat.’. farkasu óma (ÚMTsz. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). 377). — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. Farkas bab” (Melius 155a). ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). 421). J: ’ua. „Lupinum malum. A XVI. lat. A farkasalma (1. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba. rotunda fordításával jött létre.) szintén a közönséges farkasalma (1. (Melius 180). 400). 1775: Farkas bab (Csapó 88). J: ’ua. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. ném. Marzell Aristolochia clematitis a.’. farkasölő sisakvirág’. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). ujjas keltike’. J: ’ua. vlkovec obyčajný. A bab utótagra l. J: ’Aristolochia clematitis. J: ’ua.). ném. farkasbab 1. Nyr. 421–2). A farkasalmagégevirág Barra alkotása. közönséges farkasalma’. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. kerekded farkasalma’. J: ’ua. vučja stopa. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2.

a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. Növ. J: ’Atropa bella-donna. 252). — fekete ~ 1903: fekete. J: ’Daphne mezereum. feketés. Wilder Pfeffer ’vadbors’. N. neve piper montanum. igen mérgező. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. Ember és növényvilág 229). A farkasboroszlán összetett szó. farkashárs’. krainer Tollkraut. — N. 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188).’. farkasborostyán N. J: ’Polypodium vulgare. farkas csërësnye (ÚMTsz.).) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. Wolfsbeere tükörfordítása. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. farkashárs’. 362). Marzell Atropa belladonna a. 2: 280). J: ’Atropa bella-donna. J: ’Solanum nigrum. vö. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. farkascserge 1. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. farkascseresznye 1. J: ’Daphne mezereum. A farkascseresznye (1.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Marzell Daphne mezereum a. R. A névadás alapja. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés. kutyaborostyán. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). Falscher Pfeffer ’hamisbors’. farkasborostyán. vö. a növény R. J: ’ua. farkascsërgő (ÚMTsz. A farkasborostyán összetett szó. Ember és növényvilág 227). 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). Marzell Atropa belladonna a. 340). farkasbogyó 1. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. farkasboroszlán (ÚMTSz. fàrkascserge fàrkascs(rge.). cseresznyéhez hasonlító. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. 2: 280). J: ’ua. majd páviai tanár. A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. farkasboroszlán. Fűvészk. a névadás alapja a növény sötétvörös. N. N. farkascserësnye.). Wolfskirsche tükörfordítása. LXXVI. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. ▌ 2. — N. 1783: Farkas bors (NclB. lat.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). ang. farkasborostyán (Péntek–Szabó.) a ném. ▌ 2. ném. A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. a farkas előtag a növény mérgező voltára utal.’. | kendőző ~ 1903: fekete.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Scopolia carniolica. wild pepper ’vadbors’.) a ném. A fekete csucsor (2. farkascseresnye (Péntek– Szabó. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). maszlagos nadragulya’.’. farkashárs. farkasborostyán. farkasbors. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. 1807: Farkas-tseresznye (Magy.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). erdei pajzsika’. boroszlán.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. 7: 7). farkasbogyó’.). J: ’Dryopteris filix-mas. vö. A krajnai ’farkasbogyó’ (2. 1807: farkas Boroszlán (Magy. 125: 187–202. fekete csucsor’. mely veszedelmes. farkascsergő. maró érzést okoznak a szájban. maszlagos nadragulya’. Márton alkotása. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Fűvészk.. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. A farkasbogyó (2. J: ’ua. Marzell Daphne mezereum a. magyarázatára l. ném. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . J: ’Daphne mezereum. 253). Nyr. hogy a bogyók égető. Vö. A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. a ném. mérges bogyótermése. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. még farkashárs. farkascseresznye (ÚMTsz. 175). a névadás alapja a növény feketés. a növény bogyószerű. Az utótag magyarázatára l. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. Ember és növényvilág 272). farkashárs’. ▌ 2. Ember és növényvilág 207). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. farkasborostyán (ÚMTsz.

1470 k. Wolfskraut ’farkasfű’. A farkascsinge összetett szó. J: ’Aristolochia clematitis. 129). 1998: farkashárs (Priszter 355). A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. Diószegi–(Fazeka alkotása. sz. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2.. TESz. Ember és növényvilág 276) neve is. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. 1841: farkas gégevirág (Barra 387).).). inetimologikus elem.: Agnus castus: farkas haas (Növ. szintén mérgező. cserge a. vö.’.. takaró’ jelentésű. ang. 35: 79).. 379). TESz.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. 1783: Farkas hárs (NclB. Genaust Lupínus a. farkas. 3. farsang ~ fasang. 371). ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. farkascserge farkascsinge N. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. és gör. a név a növény fekete. A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. — ~fa N. J: ’Aconitum vulparia. 1520 k. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK. Vö. napellus. Ember és növényvilág 276). azzal magyarázza a névadást. ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. farkasölő sisakvirág’.). 1783: Farkas-fü (NclB. az utótag magyarázatára l. ÚMTsz. farkasfű 1. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. 1525 k. 272. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. gégevirág.) a növény lat. ▌ 2. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. J: ’Daphne mezereum. közönséges farkasalma’. hogy a farkas elpusztul. A farkasgyökér a ném. fàrkascsèrge. J: ’Aconitum vulparia. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal.). farkasveszedelem’. luparia < lat. 1948: farkasfű (MagyGyógyn. valamint szálkás termésével egyaránt. fásáng. 806). EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak.: RMGl. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. ném. csinge a. fassang. farkascsergő l. fűrészes leveleivel.-i OrvK. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. 276. ▌ 2. — N. közönséges farkasalma’. cserge a. mérgező magjaira utal..: Laureola: farkashas (CasGl.a. farkascsönge (OrmSz. Ezerjófű 175. lykos ’farkas’. Fűvészk. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). 362). farkas. farkasgyükeret gr. J: ’Aconitum napellus subsp. fàrkascs(rge. 613).: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP. 305). neveinek (Aconitum vulparia. tue-loup. — N. 1577 k.). 97). — ~fa N. J: ’Consolida regalis. farkasalma nevéből vették át. farkasboroszlán. ném. Wolfskraut tükörfordítása. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. lycoctonum < gör. fr. A farkasfű elnevezés (1. farkasölő sisakvirág’. a): RMGl. 305). farkasfű. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. ’Aconitum’ (ÚMTsz. J: ’Aristolochia clematitis. 613). farkashásfa (ÚMTsz. lycóctonum a. 305). 316. J: ’ua. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. Péntek–Szabó. farkashárs (ÚMTsz.. közönséges farkasalma’. farkashásfa (NéprÉrt. farkashárs 1. Szabó–Péntek. 1578: Farkas f×. wolf’s-bane ’farkasbaj. farkashárs’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Péntek–Szabó a rom. de mÿndqnÿk mergqs. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. A névadás magyarázatára l. lat. Katika-sisakvirág’.a. J: ’Aristolochia clematitis. A farkasgégevirág összetett szó. lupus ’farkas’. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. Menſchen mxrder (Melius 20a).) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. . (OrvK. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). mezei szarkaláb’.: Farkas Haaſrol gr. Melius 155a . ▌ 3. A XVI. EWUng. vö.) a ném. birsalma ~ bisalma. amely nyilván az almaszerű termésre utal. A névadásra a ném. Marzell Delphinium staphisagria a. bisóma. Farkasf× (Melius 155a). Ember és növényvilág 229. TESz. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy..

— ~fű 1.. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. kutyatej. ill. ▌ 2. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). a farkas előtagra l. — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). az utótagra l. A farkasmaszlag összetett szó. ▌ 2. Farkaſt. lat.) magyarázata. A névadás magyarázata az. a farkas előtag magyarázata. farkas-kutyatej’. 164 farkasnyom TESz. Melius alkotása. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. torzsikaboglárka’.farkashézaggyökér farkasbors. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. J: ’Plantago major. farkastalp. az utótagra l. R. Wolfsgift ’farkasméreg’. ném. 382). 81). a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. Farkasnyelv (MagyGyógyn. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. 422). farkas. hogy a növény nedve mérgező. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. J: ’Strychnos nux-vomica. J: ’Corydalis cava. Vö. J: ’Lycopus europaeus. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). J: ’ua. Fűvészk. 369). Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. minden állatot meg xl” (Melius 156). 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). de ez nem igaz. A farkasméreg a lat. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). 125: 187–202. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. napellus. ▌ 2. J: ’Trigonella foenum-graecum. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). 1902: farkasköröm (Nyr. mintára jött létre: „Sardonius riſus. J: ’Ranunculus sceleratus. Idegen nyelvi megfelelőre vö. sztrichninfa’. J: ’Euphorbia cyparissias. XVI. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). farkastalpú’). 144). 2: 609). A névadás magyarázatára l. farkasborostyán. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. hogy a szőrös hajtások. farkaslábú. A lat. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. Ebet xl. ha reá kötik. farkasölő sisakvirág’. Katika-sisakvirág’. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. farkasméreg 1. Genaust Lýcopus a. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. J: ’Aconitum napellus subsp.’. A farkasnyelv népi név. … hertelen embert. méhek nevetése. A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. az az. közönséges farkasalma’. 2: 36). az utótagra l. 31: 138). 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. J: ’Aristolochia clematitis. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). valamint arra. farkashárs.-i Lýcopus fordítása (< gör. nagy útifű’. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. A farkasnyelv szemléleti háttere. Növ. görögszéna’. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). J: ’ua. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó.’. farkastalp.’. korpafű’. szakny. J: ’Aconitum vulparia. A névadás alapja a növény termése. 1793: Farkas méreg (Földi 15). Veszelszki 374. a növény hivatalos elnevezése. vízi peszérce’. 341). lykópous ’farkasláb. 1864: farkasköröm (CzF. hézaggyökér.a. Nyr. A farkasnevetőfű Melius alkotása. 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). kapcsos korpafű’. odvas keltike’. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. J: 1864: ’Lycopodium. farkasnyelv N. 281). Genaust lycóctonum a. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). 2. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. J: ’ua. farkashézaggyökér 1. lycóctonum (< gör. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). vö. amely karomhoz hasonló alakú. maszlag. | 1902: ’Lycopodium clavatum.

mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. Nyr. — ~fű 1903: far- . lat. 1708: Farkas répa. farkasölőrépa (→ répa). Farkas xl× f× (Melius 155a). egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). a növény földalatti. 125: 198). 1843: Farkasrépa (Bugát. 38). R. J: ’Lycopodium clavatum. barmot. R. Növényszótár 5). ▌ 2. gör. farkasrépa 1.. Karika répa. kapcsos korpafű’. J: ’Aconitum napellus subsp. 364). — N. raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. A négylevelű jelzőre l. 379). négylevelű farkasszőlő’. R. J: ’Aconitum vulparia. Fűvészk. Katika-sisakvirág’. 1783: Farkas ölö fü (NclB. Rácz szerint a fr. J: ’Aconitum napellus subsp. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. vö. a növény föld alatti. farkasölő sisakvirág’. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű.). négylevelűf ű. mérgező.a. farkasölő sisakvirág’. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. Szóhalm. 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). hogy a növény erősen mérgező. 12. Vö. J: ’Actaea spicata. kicsi. TESz.. gör.) a ném. farkasölőrépa (→ répa). farkasölő sisakvirág’. pódion ’kis láb’. farkasölőfű. farkasölő sisakvirág’. J: ’Aconitum vulparia. fekete. 1911: farkasszőlő (Cserey. J: ’ua. 125: 187–202. 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). bab Genaust lycóctonum a. ang. 317).) névadási szemlélet magyarázatára l. gyökér’). A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném.) tükörfordítás. ▌ 3. lycóctonum (< gör. J: ’Aconitum vulparia. Marzell Aconitum napellus a. 1588: farkastalp (Nyr. répaszerű gyökereire utal. a farkasölő előtagra l. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). kteínein ’ölni’). a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). Fűvészk. ▌ 2. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. (Melius 156). fekete békabogyó. napellus. 1813: farkas R[épa] (Magy. farkasMagy. PPB.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. J: ’Paris quadrifolia. (PP. farkastalp 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A répa utótag létrejöhetett a lat. Vö. ▌ 2. répa ölőbab (→ bab). 1911: farkasölőfű (Cserey.’. napellus < n#pus ’répa. 1807: farkasölő-fű (Magy. 13. 123–124). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A farkasnyom a lat. a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). ném. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. Növényszótár 5). PPE. embert. gyökér’) hatására is. Katika-sisakvirág’. A farkas előtag azt jelzi. Lycopodium (< gör. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). tojásdad bogyóira vonatkozik. 379). farkasölőbab l. 1783: Farkas répa (NclB. farkas. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). Nyr. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. A névadás magyarázatára l. 317). 12. Fűvészk. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. 377). Aconitum napellus (< lat. ném. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). J: ’Heracleum sphondylium. A gyökér utótag lat. napellus < n#pus ’répa. 317. napellus. A névadás magyarázatára l. ha meg-eſzi. A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. farkasölőrépa l. 1578: Farkas xlx f×nec gr. 125: 187–202. ném. közönséges medvetalp’. Fűvészk. 1775: Farkas répa (Csapó 88). farkasölőfű 1. fox grape ’rókaszőlő’. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. lýkos ’farkas’. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. a szőlő utótag a növény fekete.farkasölőfű 165 farkastalp 91). Wolffsbeer részfordítása. Farkasnyom (MagyGyógyn. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). farkasf ű. farkastalp. 2. J: ’Aconitum vulparia. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. farkasszőlő 1. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. 385). a szőlő utótag arra utal. farkasölőgyökér.

J: ’ua. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. lýkos ’farkas’.). gör.) lat. Nyr. A fattyúsáfrány a ném. farkastalpfű (MagyGyógyn. J: ’Lycopodium clavatum. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. farkastalp. ▌ 3. martilapu’. mint a közönséges medvetalp (1.-i Lýcopus (< gör. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Feczke fé (SzikszF. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). — N. ugyanazon a névadási szemléleten alapul. Wolfsklauen. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). kesernyés csucsor’.’. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). 1578: Fetske f× (Melius 178a). farkas-kutyatej’. farkaslábú. Volfsfuss ’farkasláb’. A névadás magyarázata. 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). kapcsos korpafű’. KeulenbÀrlapp.) medvetalp és medveköröm elnevezése. J: ’Carthamus tinctorius. Marzell Carthamus tinctorius a. hegyeskaréjú palástfű’. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. nyelvújítási tükörszó latin mintára. kapcsos korpafű’. farkaslépés’. mintára jött létre. ▌ 4. 38). (ÚMTsz. J: ’Chelidonium majus. 1: 352).. ökörfark farok l. 1948: farkastalp (Halmai 6). 315). 1577 k. farkastalpú’) tükörfordítása. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. Lycopodium (< gör. Bärlapp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1813: F[arkas] téj (Magy. a libatop mintájára hozta létre. J: ’ua. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). 22: 74). Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre.. 129). J: ’ua. hogy a fehér. ném. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). a lat. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. — ~fű N. ném. A farkastalp valószínűleg a R.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). 1998: fecskefű (Priszter 335). A farkasvirág népies elnevezés. A top utótag magyarázatára l. KolbenbÀrlapp. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. ebtej.’. állati talphoz hasonló levele. 2. J: ’ua. a növények levelei állati talphoz hasonlóak. lykópous ’farkasláb. a névadás magyarázatára l.’. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). ▌ 2. J: ’Euphorbia cyparissias. ném. mely genusnév.’. teod aÅ fakadekra” (OrvK. fecskefüvet gr. gör.. 125: 187–202. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. ficaria. 128). sáfrányszeklice’.) a lat. 1775: . a magyar nyelvben keletkezett összetétel. 1783: Farkas-téj (NclB. lycóctonum a. 256). | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). ▌ 3. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. A névadás magyarázata. Marzell Heracleum sphondylium a. Bastard-Saffran tükörfordítása. 175/26). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) és ’martilapu’ (5. a fattyú előtag arra utal. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. farkasvirág (Jávorka 978). J: ’Alchemilla acutiloba. J: ’Lycopus europaeus. farkkóró l. Wolfsmilch tükörfordítása. Fűvészk. nyugati salátaboglárka’.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. hogy a szőrös. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. 371).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. farkastalp (MagyGyógyn. Genaust Euphorbia a. ▌ 5. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A farkastej a ném. J: ’Solanum dulcamara. A farkas előtag magyarázatára l. hogy a növény nem igazi sáfrány. 369). J: ’Tussilago farfara. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. J: ’Lycopodium clavatum. Genaust Lýcopus a. 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. 263). ang. pódion ’kis láb’. vérehulló fecskefű’. (Beythe 55a). fecske l. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. vízi peszérce’. libatop. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. — N. — N. farkastalpfü (FöldrKözl. A névadás alapja a növény húsos. lapos. teord megh. 327). szakny. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56).: RMGl. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). auagi. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak.

Melius 439–40). A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. ластовен. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. vö. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is.’. berki szellőrózsa’. ném. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). ill. narancssárga színű tejnedvet ereszt. ang. ném. Schwalbenwurz. or. A fecskefű elnevezés a lat. ném. Fűvészk. orvosi salamonpecsét’. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). erdei madársóska’. a füsti fecskéhez hasonlítanak. Schwalbenkraut. 1560 k. a ném. 2. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. J: ’ua. cinerognolle. amelyek. gyenge. Vö. erdei madársóska’. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. A fecskesóska magyarázatára l. 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. vö. fecskesósdi.: RMGl. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). Osterblume ’húsvéti virág’. a R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Potentilla anserina. hogy bárhol megsértve a növényt. madársósdi.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. Fűvészk. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. a lat. weisse Scwalbenwurz. ang. fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). | mezei fehér~ . Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. a madárféle előtag arra utal. fecskegyökér l. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). libapimpó’. calidonia. A fehérgyökér Melius alkotása. ol. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. 369). 357). ha megérnek. A fecskesósdi Benkő alkotása. fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). mezei iringó’. az utótagra l. fecskesóska. Chelidonium (< gör.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. A névadás szemléleti háttere az. Schwalben- wurtz tükörfordítása. sósdi. hogy a növény apró sóskaféle. Schöllkraut. széles magvacskák vannak.’. közönséges méreggyilok’. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 256). A névadás alapja a növény korai virágzása. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. ezüstöshátúf ű. 2. fecskesóska 1813: fetske. vagy az. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. swallows wort. J: ’Oxalis acetosella. 376). J: ’Oxalis acetosella. A névadás magyarázatára l. calandine. аптечный. great celandine. 371). Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). ▌ 2. J: ’Silybum marianum. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). 1813: Fejér. A név magyarázata Melius szerint az. J: ’Anemone nemorosa. sóska. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). chelidoine grande. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. A névadás magyarázatára l. 387). J: ’Polygonatum odoratum. 1595: Feier txuisk (Beythe 13). A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. vö. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. máriatövis’. J: ’Eryngium campestre. gyenge Gy[ökér] (Magy. madár Sóska (Magy. az utótagra l. J: ’ua. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). chelidón ’fecske’).) nevet Melius hozta létre. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. fr. lat. fehértövis 1. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. A vérehulló jelző magyarázata. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér.

J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. jegenyefenyő | Abies alba. J: ’Equisetum arvense. 2. | 1578: ’Abies. fenugrec. foszforban gazdag: „gyökere nagy. A névadás magyarázata. 1578: fekély f× (Melius 155). 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. barát~fű (→ barátfő). ſzára. 1813: Fenőgrék (Magy. N. feketegyökér (MagyGyógyn.: RMGl. A szamárbogáncs (3. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. XVI.’. királyszínűvirág. feketegyökér N. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. hogy a növényt edények dörzsölésére. Silberdistel. száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k. A fentőfű elnevezés magyarázata az. A fehértövis ’varjútövis’ (4. fenyő’. súrolására használták. kosz. fentő1 a. A két növény felépítése hasonló. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. A feketegyökér a ném.’. blessed thistle. nomine feniosaunicza” (TESz. ótvar. eb~fű. sárgák. fenyő 1. 361). 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205).) és ’mezei varfű’ (2. J: ’Tropaeolum majus. scabiosa (< lat. (Melius 154). Vö. J: ’Rhamnus cathartica. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. bárány~fű. Fenugrek (NclB. 1578: Fxnny× (Melius 18a).) magyarázata. görögszéna’. J: ’ua. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. magyarázata. nagy sarkantyúka’. ördögharaptafű’. scabiōsus ’durva. J: ’Knautia arvensis. 429). közönséges jegenyefenyő’. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). Schwarzwurz tü- körfordítása. J: ’ua. A királyszín arra utal. A fentő bizonytalan eredetű. 412).) Melius alkotása. 218). || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). narancssárgák.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). 1783: Sárga fel-fútó (NclB. tálmosóf ű. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). ▌ 4. Benkő 66. hogy a növény levele fehér foltos. 520. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. ágas. fr.) a lat. A fenőgrék a ném. J: ’Trigonella foenum-graecum. káliumban. hogy a növény tüskés. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. Éder. orros~fű. J: ’Symphytum officinale. valamint fehéres. sz. kivül fekete” (Barra 302). a lat. Milchdistel. J: ’Onopordum acanthium. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. ezüstlevelü-fenyő . 1578: Fekęlyf×nec gr. varjútövis’. 1775: Fekélyfü (Csapó 210).) népi név. holy thistle. varjútövis. 1405 k. leveleit finom.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. EWUNg. Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. 163). vö. A fehértövis ’mezei iringó’ (2.. fentő1 a. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155).). ném. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. TESz. hogy a virágok nagyok. 407). 369). var’) fordítása. ▌ 2.’. J: ’Succisa pratensis. mezei zsurló’. fehértövis (MagyGyógyn. — ezüst~ N. Fűvészk. UEWb. szürkés színű. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). Vö. nemezes szőr borítja. 233). 1775: Fekély-fü (Csapó 292).: Fekély fű (De Herbis: RMGl. A névadás alapja a fekete karógyökér. amely kálciumban. fejecske l. szamárbogáncs’. Ember és növényvilág 197). 1595: fenyxnek gr. A fehértövis ’máriatövis’ (1. 1998: fenőgrék (Priszter 526). hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). 548/3). fennugreek. borjú~fű. a tövis utótagra l. pirosak. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. ▌ 3. fekete nadályt ő’. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. fekélyek. ang. fehér.: abies: fene (SchlSzj.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. 247). | ezüstlevelű~ N. Fűvészk. J: ’ua. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. nyers’ < scabiēs ’rüh. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. 407) (< lat. 258). Idegen nyelvi megfelelőre vö. közönséges jegenyefenyő’. halál~ fejű l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: Abies alba. v. (Beythe 6a). mezei varfű’. varf ű. hogy a növény szúrósan fogazott.

J: ’ua.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB.: RMGl. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). 22: 67).alapszava ősi örökség a finnugor korból. A szőke jelző megkülönböztető szerepű. közönséges lucfenyő’. kalincaínfű’. fiatal fa’. 425).’. pomeľ ’fenyő’.: fè‚v fa[t] gr. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. körösztös fenyű (ÚMTSz. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. vö.: RMGl. Ember és növényvilág 269). 1430 k. A szóvégi -ő (~ -ű.. J: ’Abies alba. (Melius 9a). két sorban. J: ’ua. J: ’Ajuga chamaepitys. Fűvészk. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. ? zürj. kapcsos korpafű’. J: ’Juniperus communis. 1552: fxny×fa (TESz. 1783: Kereſztes fenyö (NclB. Weißtanne. 425). Növ. kalincaínfű’. J: ’ua.’. | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23).: ’Ajuga chamaepitys. 521). A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van.). jegenyefenyő’. MagyarorÑzágban.). — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban.’. — N. 211). J: ’ua. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. az.). | 1578: ’Ajuga chamaepitys. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. keresztesfenyő. J: ’Abies alba. Fenyxfa (Beythe 6a). Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. ponAľ ’fiatal fenyőfa’.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 269). többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. 1783: Apró-fenyö (NclB. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy.: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. azt jelzi.’. J: 1231: ’Pinus. közönséges jegenyefenyő’. V.… hegyük kicsípett. talán kicsinyítő funkciójú.’. — apró~ 1395 k. 130). A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. 5: 34). J: 1577 k.’. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. 1416 u. 1578: Fxnny×nec gr. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). 430). — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). tükörfordítás. J: ’ua. 214). A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. k(r(szt(sfenyü. kalincaínfű’. пумель ’fiatal hajtás.’./1450 k. 233). 233). parasztfenyő (Péntek– Szabó. ▌ 4. havasi fenyő (Péntek–Szabó. J: ’ua.’. 130). fenyő’. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. (Melius 18a). 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). fènèfa (TESz. 173/20). 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. | 1578: ’Picea abies. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB.’.’. | havasi~ N. glauca) is szerepet játszhatott. hogy a fa kérge szürkésfehér.). Idegen nyelvi megfelelőkre l.’. ▌ 2. | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). Fűvészk. J: ’Lycopodium clavatum. J: ’Picea abies. közönséges lucfenyő’. ▌ 5. vö. és az fa heya hurut ellen jó”. közönséges jegenyefenyő’. LX. valószínű azonban. 427). J: ’ua. fenyő-fa a. 1525 k. J: ’ua. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. ▌ 3. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. 214). közönséges boróka’. A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. Fxnny× fa (Melius 18).’. Weißfichte. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). 427). hogy más növényekre. Weiß . ill. feny. A fenyő származékszó. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. 369). közönséges jegenyefenyő’. ném.: abies: fenÿefa (SchlGl. J: ’ua. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. J: ’ua. | ’Abies alba.’. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik.: RMGl. -é) képzőelem lehet. J: ’ua.: RMGl. — földi ~fű 1577 k. 1783: Földi-fenyö (NclB. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420). ? votj. 384). Ud. J: ’ua. | paraszt~ N. 1783: Töviskes-fenyö (NclB. 2. Ember és növényvilág 197). | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). J: ’Abies. J: ’ua.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

szarvasnyelvpáfrány’.. v. A gilisztafű a ném. 1664: Aquilegia Harang virág. ném.’. Szabó. EWUng. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. J: ’Tanacetum vulgare. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. gilisztaűző N. ott. 243). a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. Vö. 465). Fűvészk. varádics. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). Wurmkraut ’féregfű’. az előtagra l.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl.) lehet. gilisztaűző varádics’. Fűvészk. b): RMGl. 33). Fűvészk. 414). gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. 256). A gesztenyebokrétafa összetett szó. | XVI. Növényszótár 274). J: ’Asplenium scolopendrium. melynek a jelentését az RMGl. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. J: ’Aquilegia vulgaris. Gilisztaűző (MagyGyógyn. Benkő 70. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). a gesztenye előtag a növény R. sz. J: ’Ononis spinosa. A gilisztavarádics összetett szó. A XVI. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. végéről származó adatban. J: ’Dryopteris filix-mas. gilisztavarádics. Éder. az utótagra l. 267). a név Diószegi–Fazekas alkotása. Diószegi– Fazekas alkotása. geleſzta-f× (Lippay I: 74). J: ’ua. A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. 370) nevet javasolja a R. ökörgúzs. v. — Ö: ló~. Marzell Aspidium filix-mas a. Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. sz. és arra utal a TESz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. közönséges pásztortáska’. mint pl. TESz. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). giliszta kiűzésére is használták. A névadás alapja. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével.: ’Capsella bursapastoris.. tövises iglice’. 1998: gilisztavirág (Priszter 518).gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. iglice. a Capsella bursa-pastoris. a gilice előtagra l. szerint. lat. gilice l. J: ’Aesculus hippocastanum. gilisztavirág helyett. 2. A gilisztaűző népi név. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. Mollay. iglice (SzikszF. A giliceökörgúzs összetett szó. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. Wurmkraut tükörfordítása. TESz. Wurmfarren. közönséges vadgesztenye(fa)’. Genaust hippocástanum a. gilisztaűző varádics’. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). Vö. magyarázatát l. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). sz. közönséges pásztortáska’. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. A névalkotásra hatással lehetett a ném. gilisztaűző lúdláb l. XVI.. nevének átvétele.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. 370) nevet javasolja a R. A gezemice valószínűleg ikerszó. a névadás alapja. gezemice 1500 k. 267). Növénynevek 74. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. magyarázatára l. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. EWUng. J: 1500 k. gímnyelv . mivel a növény vérzéscsillapító hatású. Marzell Aquilegia vulgaris a. és R. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. 2. az utótag nemzetségnév. gilisztavirág. Melius 372. A gímharaszt gím eleme a R. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). Fűvészk. J: ’Tanacetum vulgare. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427).: RMGl. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. neve sanguinaria. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). erdei pajzsika’.: ’egyfajta vérzést elállító fű. réti harangláb’. 35).

a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. J: ’ua. 2. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322).) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. Nyr.’.: Gódirtz (Julow 267). Fűvészk. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. gólyaorr’. Genaust Geránium a. vö. Fűvészk. — gímnyelvűfű 1577 k. talán a növény ném. a növény páfrányféle. magyarázata. 8: 415). 1998: gólyahír (Priszter 322).) és a nehézszagú gólyaorr (3. vérehulló fecskefű’. lat. a gólyák érkezésekor gyűjtik. ma nincs ilyen nemzetségnév’. 1807: Gólyahír (Magy. Hirschzunge tükörfordítása. | 1998: ’Caltha palustris. higviric gódavére l. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. J: ’ua. nyelv alakú. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. hogy a növényt tavasszal. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. J: ’ua. ▌ 3. 328). A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. a héjakútmácsonya (4. glicoricia l. J: 1807 e. mocsári gólyahír’. gódirc gódirc 1807 e. a névadás magyarázatára l. gliceriza. v. a gím a R. J: ’Asplenium scolopendrium. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. 126: 314. 430). szarvasnyelvpáfrány’. hogy a növény levele lándzsás. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308).. sz. gólahíradú (Csapody–Priszter.) gólyafű neve népi név.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. gólya l. gémorr. A haraszt utótag arra vonatkozik. a névadás alapja. A mocsári gólyahír (2. A gímnyelv tükörfordítás. szarvasnyelvűfű. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. gímnyelv 1525 k. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása.: gymnielw (De Herbis: RMGl. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. || gólyahíradó N. 528). 68). kócsagorr. 296/38). 1807: Gódirtz (Magy. a páfrány utótag magyarázó szerepű. daruorrúf ű. Gem nÿelwq fweth gr. 328). géranos ’daru’). gólyafű 1. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —. vö. 124: 480. (OrvK. nehézszagú gólyaorr’. hanem mélyen hasadtak). Ö: cinadónia~. A névadás alapja az. J: ’Chelidonium majus. J: ’Geranium robertianum. 8: 95). mocsári gólyahír’. Nyr.’. is hatással lehetett. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. 151). J: ’Caltha palustris. . 528). gólya fű (ÚMTsz. XVI. 312). 12/4). gímnyelv előtagjának átvétele. vö.’. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400).: Gem Nÿelw fwet gr. citromillatú muskátli’. ▌ 2. J: ’ua. 104). || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy.’. MNövSz. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. Fűvészk. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. kígyóhagyma’. J: ’Chelidonium. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. 1807: ’Caltha. esztragorr. galambláb~orr gólyabors l. amelyben az esővíz összegyűlik. gólyahagyma N.. (OrvK. a gódavére népetimológiával jött létre.: Gólyahír (Julow 259). J: ’Dipsacus laciniatus. ném. J: ’Allium scorodoprasum. || gódavére N. A gólyahagyma népi név. J: ’Caltha palustris. A gólyacsőr név magyarázata. gólyahagyma (ÚMTsz. HirſchÅung (Csapó 249). héjakútmácsonya’. ép szélű. 126: 313.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. 2: 653).). Gódavére (MagyGyógyn. szarvasnyelvpáfrány’. N. J: ’Geranium. mocsári gólyahír’. ▌ 4. J: ’Pelargonium odoratissimum. gólyahír’. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). csókaorrúfű. gólyahír 1807 e. 394). Geranium (< gör. a R. 1879: gólyafű (Nyr. J: ’Asplenium scolopendrium. gólyaorr. Fűvészk. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett.

piros gólyaorr’. Nyr. gólyaorrúf ű névből elvonással. magyarázata. 122). 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. vagy a R. berki szellőrózsa’. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. J: ’Dipsacus sylvestris. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. J: ’Geranium. 126: 313. J: ’Geranium robertianum. illatos gólyaorr’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. pl. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. a névadás magyarázata. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. Nyr. héjakútmácsonya’. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. A gólyaláb népi név. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. | 1813: ’Geranium columbinum. 34: 37). A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. Nyr. erdei mácsonya’. 1775: Golya köröm (Csapó 107). NyIrK. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. nehézszagú gólyaorr’. A névadás magyarázata. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. 1595: ’Geranium. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti./1448 k.a. Vö. a végén enyhén meghajló formájára utal. gójahúgy. ’Dipsacus laciniatus. erdei mácsonya’. ’gólyavirág’. hernyó. gólyaorr 1. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. hó-ſzámot. A gólyakút összetett szó. Fűvészk. vö. — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). Storchblume R. Storchsblume. héjakút. gólyaorr’. gólyaláb (Gyógysz.. összetett szó. || gólyakörömke N. a gólya madárnév és a kút ’gödör. melyben az esővíz összegyűlik.. 126: 313. J: ’Anemone nemorosa. gólyakút N. J: ’Geranium sanguineum. J: ’Dipsacus sylvestris. 151). A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. ném. 2: 322). 2: 322). J: 1583. Fűvészk. gólyacsőr. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. gólyakörömke (MagyGyógyn. ▌ 2. 126: 314. gólyahír a. a húgyfű névadás alapja pedig az. J: ’Asphodelus albus. J: ’ua. apró csiga van. Vö. gólyakút (Jávorka 1057). . ÚMTsz. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével.. gólya. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). 1783: Gólya-köröm (NclB. J: ’Geranium macrorrhizum. fehér akác’. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. 126: 314. gólyaláb N. népi név. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). gólyahúgynak gr. nemzetségnév.től adatolható) jelentésű. 398). 370). 1813: G[ólya] köröm (Magy. TESz. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. és követ hajt” (Veszelszki 79). 373. Nyr. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája.). kányaköröm. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. Veszelszki alkotása. EWUng. J: ’Robinia pseudacacia. amiben gyakran sok rovar. a Geranium-fajok társneveivel. galamblábgólyaorr’. A gólyahír összetett szó. ▌ 3. gólyaorr’. 147). (Veszelszki 79). 1998: gólyaorr (Priszter 383). fehér aszfodélusz’. 2. A gólyakörömke népi név. vö. a gólya előtag magyarázata talán az.’.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. A gólyaorr a R. — N. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. 126: 314). gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr.

1783: Gordon (NclB. J: ’ua.. hogy a növénynek erős illata van. az az.: RMGl. vadarticsóka’.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. cardo. Marzell Geranium robertianum a. még csicsiskoma. mintára: „Scrophularia minor. az az. orr a. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. bogáncshoz hasonló terméssel. gorzyczka. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. sanguineus ’véres.. Nyr. 50). Genaust orr a. arra utal. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). J: ’Ranunculus ficaria subsp. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. 413). tárnics’.e.). ficaria. amikor a gólyák. gólyavirág 1. az nagy Gelyuákat. ném. gácsér. ▌ 3. J: . 151). goryza nevének átvétele. A nehézszagú gólyaorr (1.) gólyavirág neve a ném. — N. még esztragorr. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. J: ’Colchicum autumnale. A piros gólyaorr (2. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. hogy a termés tavasszal jelenik meg.) piros jelzőjének magyarázata. vö. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. nehézszagú gólyaorr’. TESz. A golyvarontófű Melius alkotása lat. vérvörös’ < lat. sáfrányszeklice’. gólyaorrúfű 1. J: ’Carthamus tinctorius. sanguineus (< lat. Marzell Colchicum autumnale a. 1813: Gólya virág (Magy. vize. göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). vel attractilis: Gordon. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). k > g zöngésülésre vö. Gelyua ronto f×” (Melius 179a).. leuele. goryczka. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. a fű magyarázó utótag. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. ném. ▌ 2. 1798: Gordon (Veszelszki 136). a névadás magyarázatára l. ol.. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. nyugati salátaboglárka’. Végső forrása a lat. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). Melius 179a–180. J: ’Geranium columbinum. A névadás magyarázatára l. daruorrúfű. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. cardon. Storksblume tükörfordítása. J: ’Pelargonium odoratissimum. A szó eleji m. német mintára jöttek létre. Scrophularia (< lat.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. A golyva a lat. scr#fulae ’torokdagadás. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). 398). — Ö: galambláb~. még gólyahír. gordon1 a. nyelvjárási gardXá.. J: ’Geranium robertianum. — N. mocsári gólyahír’. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). sanguis ’vér’). 270. gordon — ~kóró 1456 k. lat. 382). gαrdún. torokduzzanat’) fordítása. 398).) gólyavirág nevének magyarázata. l. 270). citromillatú muskátli’. ol. vö.. 270). Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). J: ’Caltha palustris.). Cartamus syluestis [!]. 270). Növénynevek 31–35. hogy a növény kora tavasszal virágzik. Genaust sanguinális a.: RMGl. A névadás magyarázatára l. Talán azért került ide. A névadás alapja a hosszú termés. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. az az. Mollay. RMGl. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. gólyaorr. carduus ’bogáncs. guzsaly. 124: 480. J: ’Gentiana sp. Az őszi kikerics (2. hogy a virág színe élénkpiros. TESz. Storchsschnabel. 1783: Golyva rontó fü (NclB. mohar. 328). gójavirág (ÚMTsz. mohar (SzikszF. cardone ’bogáncs. gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). vadarticsóka’. sülyfű. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263).’. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. storks-bill. gójavirág (ÚMTsz. galamblábgólyaorr’. őszi kikerics’. Stinkender Storchschnabel. esztragorr. moſod gyakran. cardo. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. Strumas. A mocsári gólyahír (1.. ſuccuſſa. Fűvészk. Mariſcas. pora. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. A névadás magyarázata. EWUng gordon1 a. Vö. Ezért hiyác Scrophularia minornac. gárdo. vö. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása.: RMGl. ▌ 2.

A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. gömböstűvirág (MagyGyógyn. J: ’Trigonella foenum-graecum. görögszéna’. n#d#sus ’csomós’ < lat. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. A görbeszuka népi név. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. 1610 k. f#num ’széna’.’. és Görögországban állatok etetésére használják.. griechisch Heu. d): RMGl. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). J: ’Viola odorata. 391) elnevezést javasolja. földitök (→ tök). A göcsös jelző a lat. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. 525). acacia átvétele. ’kutya nősténye. amelyet valószínűleg ’görög ember. ném. nőszemély’ jelentésű. bodza a. J: ’Bryonia alba. 337). ill.. A görögpapfüve egyedi elnevezés. ibolya’. barnagyökér. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. 179). az utótagra l. — ~bogyó 1807 e.. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. görbeszuka N. A gumiakácia összetett szó. 525). foenum-graecum (< lat. Vö. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. nodosa < lat. satnya’ utalva arra. gönye a. gumiakácia’. 291). görbeszuka (MagyGyógyn.gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa. görvély a. helyette a büdös Gőnye (Magy. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). 294). 1998: büdös gönye (Priszter 319). A görvély ’duzzanat. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. amely állatfejhez hasonlítható. torokduzzanat’) fordítása. nodiflórus a. Fűvészk. A göcsgyök Barra alkotása. a névadás magyarázatára l. graecum l. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. varjúmogyoró. Genaust f##num-gr##cum a. A büdös jelző a növény szagára. A névadás alapja talán a virág. TESz. Diószegi–Fazekas alkotása. a névadás alapja a virág formája. lat. n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. Genaust Scrophulária a. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. földitök nevet elutasítja. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. vadszázszorszép’. büdös gönye’. daganat. A TESz. torokgyíkfű.. 1775: Görög széna (Csapó 108). szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. görög pap’-ként értelmeztek. hogy a növény széna illatú. Vö. Graecus ’görög’.-i Scrophularia (< lat. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. scr#fulae ’torokdagadás. J: ’Bryonia. Knodenkraut (Veszelszki 402). göcsös görvélyfű’. a görög előtag a lat. Fűvészk. a lat. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. amelynek alapján úgy vélték. 2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a fekete jelző a bogyók színére utal. görvély a. J: ’Bellis perennis. J: ’ua. akácia. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. J: ’Scrophularia nodosa.: Gönyebogyó (Julow 266). hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. gömböstűvirág N. A görögszéna a lat. EWUng. Graecus ’görög’) fordítása. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. gönye’. bodza a.). Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. 256). J: ’ua. 258). 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. 1998: görögszéna (Priszter 526). J: ’Trigonella foenum-graecum. szakny. A névadás alapja. . foenum-graecum fordításával jött létre. Fűvészk. TESz. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. a növény gyökerén található csomókra utal. göcsös görvélyfű’. Vö. görögszéna’. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. EWUng. A gönye bizonytalan eredetű. A gömböstűvirág népi név. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). az utótag a nemzetségnév..: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. J: ’Acacia senegal.). görögpapfüve 1525 k. a szuka utótag északi szláv eredetű. lat. vö..

. 70*/2). amikor az emberek leülnek szőni. őszi kikerics’. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. guzsalyvirág l.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. Görög akácia a. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . 50). hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. J: ’ua. J: ’Colchicum autumnale. vö. arábiai facsipa (→ facsipa). 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. arabmézga. Marzell Colchicum autumnale a. gúzs l. fonni. 349). a lat. akác a. eke~. 50). TESz. gumiarábikum 1577 k. guzsalyülő ném. A névadás magyarázata. Növ. akácia a. ökör~ guzsaly l. mintára jöttek létre.. (Melius 181). 360). LXXXIV.’. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). EWUng. Vö. (OrvK. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. Gummi arabicum átvétele. giliceökör~. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). 7: 50. A gumiarábikum összetett szó. 1578: Gummi Arabicummal gr. Márton. J: ’ua. ném.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. bába~ (NclB. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. guzsalyvirág. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). A guzsalyülővirág.’.

’. gyalogfenyő.a. J: ’Sambucus ebulus. ’a rendesnél. parlagi macskatalp’. A szöszös ökörfarkkóró (1.alapszava ősi örökség a finnugor korból. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. Lorbeerkraut. Wullkraut (Melius 146. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. Feldcypresse ’földi ciprus’. gyalog. J: ’ua. J: ’Verbascum thapsus. a gyalog előtag a lat. A gyapjasfű előtagja az ótör. ve. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146).fÍ (Veszelszki 238). 545). 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). Vö. 172). 362). a névadás alapja. borsfenyő helyett. TESz. EWUng. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). Vö. farkashárs’. közönséges boróka’. 415). 1948: gyapjasfű (Halmai 8). gyalog. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). J: ’Juniperus communis. laureola (< lat. molyhos ökörfarkkóró’. Chamelæa (Melius 20a) (< lat. ▌ 2. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. Fűvészk.) és a molyhos ökörfarkkóró (2. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. A gyalogolajfa Melius alkotása. alacsonyabb’. 1807: Gyapjúfű (Magy. gyalogbodza’. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. 61: 486). magyarázatára l. amely jelzős szerkezetből forrt össze. gyalog.< gör. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása. ném. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust Chamaeálo( a. dwarf bay. a gyalogfenyő előtag a növény R. chamae. alacsonyabb’. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. gyal. J: ’Antennaria dioica.. szokásosnál kisebb. 339). chamaí ’földön’) fordítása.a. A gyalog előtag azt fejezi ki. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is.. R. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a).) gyapjúfű neve a ném. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). J: ’Juniperus communis. A gyalog származékszó. jelentése ’földhöz közeli’. az utótag nemzetségnév. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a).GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. szöszös ökörfarkkóró’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. ne- . 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. boróka. chamelea < lat. a R. amely jelzős szerkezetből forrt össze. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. közönséges boróka’. Fűvészk. gyalogfenyő. gyalog. 1798: Gyapjas. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. Csapó 203) tükörfordítása. J: ’Verbascum phlomoides. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). vö. 427). az olajfa magyarázata talán az. földiolajfa (→ olajfa). az előtag megkülönböztető szerepű. lat. gyalogbodza.a. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. hogy a növény apró levélkéi molyhosak. 1783: Gyapjú-fü (NclB. EWUng. gyapjúfű 1. ang.a. 352). 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). A növénynév gyalog előtagú összetett szó. J: ’Daphne mezereum. Vö.

J: ’Viscum album subsp. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). torokgyík a. MNövSz. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. vö. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. gyoŒboru (ÚMTSz.). A gyepűbodza összetett szó.. A gyepűrózsa összetett szó. J: ’Viola odorata. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. J: ’Taraxacum officinale. 179). mise~ gyík l. erőtlen’ jelentésű. gyomború. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. Melius alkotása. sőt neveltek is belőle sövényt. a név magyarázata. gyepűrózsa’. 135). gyenge. (P. A névadás alapja. 1590: prunella: szilua fé. J: ’ua.’. az előtag magyarázata valószínűleg az. gyepű a. laciniata). A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. Az utótag magyarázatára l. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). gyegönye l. A gyíklevelűfű népi név. MagyGyógyn. gyilkoló l. a névadás alapja.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. (Melius 88a). gyapjaſſak” (Csapó 203). a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. közönséges gyíkfű’. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. . EWUng.. A gyengevirág népi név. láncfű (Csapody–Priszter. méreg~ TESz. 1998: gyíkfű (Priszter 467). || gyomború N. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. EWUng. EWUng. torokgyík a. gyíklevelűfű N. J: ’ua. gek fé (SzikszF. | 1775. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. gyapjas. gyimbór (ÚMTSz. gyombolyú. vö.. 179. bab~fű gyilok l. A gyengegyökér növénynév a XIX. J: ’Plantago lanceolata. ibolya’. 78). 390). akadály’.’. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). 257). „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). király~. J: ’Polygonatum odoratum. gyomború (MagyGyógyn. gyombolló. zsenge’ jelentésű. || láncfű N. gyengevirág N. 331/13). TESz. fekete bodza’. rózsa. gyomboló. A gyermekláncfű összetett szó. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. gyepű a. 295). gyertya l. 1578: gyekf×nec gr. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). gyenge a. 291. egy újnyi temérdek. EWUng... Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. vulgaris + P. lila virágait. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). pitypang’. 1783: Gyék-fü (NclB. gyenge a. az előtagot az indokolja. A névadás alapja. jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. még gyepűbodza. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. bodza. fagyöngy’. 78). gyíklevelüfű (MagyGyógyn. gyomboru. gyepár l. 410). TESz. orvosi salamonpecsét’. hogy a növényt a torok betegségeinek. J: ’ua. pl. soktérdű-gyökeresfű. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). század elején eltűnt nyelvünkből. lándzsás útifű’.). bútzkós. J: ’Sambucus nigra. gyepű 1225: ’sövény. J: ’ua. gyopár gyegenye. 279). 1783: ’Prunella vulgaris. album. torokgyík gyógyítására használták. gyenge előtagja ’zsenge. TESz.: RMGl. J: ’Rosa canina.’. gyöngevirág (MagyGyógyn. árokpartokon. vag. gyenge előtagja ’fiatal. gyíkfű 1577 k. hoſſzúkas. 154). a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. Az utótagra l. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). gyíkfű’. A gyengegyökér összetett szó.’. magyarázatára l. J: 1577 k. Növényszótár 266). 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). amelyen csomók találhatók. A gyík előtag azonos az állatnévvel. 1578: ’Prunella sp.

279). — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. J: ’ua.: secat[us]: gyopar (BesztSzj. borsos varjúháj’.: ’Gnaphalium sp.). Fűvészk. 352).: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. ujg. a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. J: ’ua. J: ’Bellis perennis.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. hogy a növény szürkés. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. (OrvK. — ~virág N. közönséges szurokfű’. — havasi~ N. 279). Idegen nyelvi megfelelőre vö. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. macskatalp. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. A borsos varjúháj (2.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. J: ’Symphytum officinale.: RMGl. CC. 1577 k. fal~ (→ falfű) gyomboló.’. 132). 279).: Origanum: feketegyopar (CasGl.: Fekete gÿoparth gr. 1520 k. sok apró gömböcske. fekete gyopár (ÚMTSz. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. 468). Ember és növényvilág 199). a): RMGl. orminium: Fekete gyopar (SzikszF.: RMGl.) erős szagú fűszernövény. eb~fű (→ eb~pázsit). J: ’ua. J: ’ua.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. világ~ gyom l. — N. — fekete~ 1470 k. 1577: origanum: giapar (KolGl. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). A fekete nadályt ő (4. gyimbor gyopár 1. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége).’. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata.) név hasonlóság alapján jött létre.’. gyapár (Péntek– Szabó. 1807: fekete Gyopár (Magy. 279). Fűvészk.’. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. Fűvészk. türk yïpar.) gyopár elnevezése népi név. hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. 42/17). „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van. Ember és növényvilág 208). Ember és növényvilág 199). 1578: ’Origanum vulgare.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. J: ’Sedum acre. ▌ 5. virágjára. köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). gyepárvirág (Péntek–Szabó. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet. — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. hosszú szára és levele van. J: ’Antennaria dioica. 218). 279).. A gyopár ótör. Feketegyopár (MagyGyógyn. havasi gyopár (Péntek–Szabó. ▌ 2. ipar ’mosusz’). századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. oszm. 279). 1783: Sárga Gyopár (NclB. kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű).) és a vadszázszorszép (5. 1610 k.). 1500 k. 1525 k. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB.) már nem adatolható herbáriumokból. sylvaticum’. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). 279). henye gyopár ’G. 279). A 17. közönséges szurokfű’. J: 1395 k. 1395 k. a növény különféle fafajtákon élősködik. gyopár | ? Origanum vulgare. vadszázszorszép’.). J: ’ua. (Lippay 166). 1590: Origanum. parlagi macskatalp’. N. 468). szőrös levelei. a növény sárga. rontást ~ fű. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a vad- . A névadás alapja. A névadás alapja. 1578: Gyopár (Melius 115). ? gyapár (Péntek–Szabó. ▌ 3.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. mindent ~ f ű. Ember és növényvilág 203). | 1577. A közönséges szurokfű (1. gyoboru l. a): RMGl. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’. a termése gyöngy alakú. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106).2: RMGl.’. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. J: ’ua. szív~. disznó~fű. 1807: parlagi Gyopár (Magy. var~fű (→ varf ű). fekete nadálytő’. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165).’. N. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. yïpar ’mosusz. gyimbor gyógyító l. d): RMGl. gyombolyú. ▌ 4. — fekete~ N. supinum’ stb. a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja. gyomború l. nyilvánvalóan azért. J: ’ua. mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G.: TESz. gyapárvirág.: RMGl. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon.’. szakadást ~ fű. eredetű (vö. yïpar. 415). tökösség~. illat’. 368).

fa~ paptöke (→ paptök). kálmos(~). gyopár a. ugró~. gyenge~. karácsony~. A foltos kontyvirág (1. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). fűszergyömbér’ latin eredetű (vö.gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. keserű~. 39: 359. szarvas~f ű. 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. pirosító~. anya~. barna~. császár~. alant~. A névadás alapja. J: ’Arum maculatum. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. Szent János ~e. Fűvészk. 79). A foltos kontyvirág (1. 77). mogyoró~. 1783: Német gyömbér (NclB. angyalital~. sokszorosan elágazott’ jelentésű. J: ’ua.). hézag~. sárkány~. pecsét~ (→ pecsétesfű). 65: 136. 422). tekert~ (→ tekertgyökerűfű). — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). fehér~fű (→ fehérgyökér). örvény~ (→ örvényfű). szerencse~. ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). zingiberi ’gyömbér’). lat. a névadás alapja. A „meggyökönt” (Magy. mester~.. macskagyökér’. édes~. szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). MNy. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. ördögborda(~). dancia(~). szappan~ (→ szappanfű). lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. foltos kontyvirág’. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). vérhas~. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). gyökint a. Marzell Antennaria dioica a.. J: ’Valeriana officinalis subsp. J: ’Alpinia galanga. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). bécsisás~ (→ sás). kivágott ~ fű. farkasölő~. || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. macska~. angyélika(~). kénköves~. vö. — orvosi ~ 1841: orvosi. galagonya~ (→ galanga). a sziámi gyömbér (2. vörös~ gyökere elfordult fű l. ember~. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). farkas~. az ismeretlen eredetű gyök. üres~.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. vér~. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). gyök l. h. vadgyömbér (MagyGyógyn. lat. officinalis. EWUng.) jelentésével. vagy meggyökönt” (Magy.). gálánt~ (→ galanga). zingiber. sokszorosan elágazó. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. 47). gyopár a. tajték~ (→ tajtékzófű). Fűvészk. hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . pirító~ (→ pirítófű). sziámi gyömbér’. keserű~fű (→ keserűgyökér). A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. gyopár a. fehér~. Fűvészk. sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. vagy macska gyökönkének gr. gyökint a. k. galanga(~). A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. gingiber ’gyömbér’. ▌ 3. édes~fa (→ édesgyökér). menny~.) németgyömbér neve a ném. fa~fű.tőből származik. EWUng. J: ’Asarum europaeum. kaporna(~). keresztes~ (→ keresztesfű). — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). kígyó~fű (→ kígyógyökér). kapotnyak(~). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. ábrahám~ (→ ábrahámfa). (Barra 192). kereszt~ (→ keresztfű).. kígyó~. TESz. kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). így pl. nadály(~). Áron-~ (→ Áron szakálla). ▌ 2.: TESz. angyal~. 77). 211–215. MNy. farkashézag~. gencián(~). göcs~ gyökér l. Fűvészk.’. kígyóf ű(~). Fűvészk. Fűvészk. elfordultfű gyökerű l.) és a kereklevelű kapotnyak (3. lat. barna~ (→ barnagyökér). kőrontó~fű (→ kőrontófű). fecske~ (→ fecskefű). A gyömbér ’Zingiber officinale. DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). J: ’Valeriana. hogy „Gyökere szagos. 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. első megjelenése: 1395 k. vad gyömbér (Jávorka 266). Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. a’ matska szeret vele játszani” (Magy. a névadás magyarázata. macskagyökér’. pecsétes~ (→ pecsétesfű). örmény~ (→ örvényf ű). kőméz(~). 77). SzófSz. madár~. 77) igéből elvonta a gyököntövet. hogy a növény gyökere sűrű. festő~. benedikta~ (→ benedekf ű). kő~. — vad~ 1948: N. gyömbér 1. méreg~ (→ méregölőfű).. TESz. angyalédes~. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). fekete~.. sokszorosan elágazott’ (Magy. 77). A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. boszorkány~.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. gyökkent a. kereklevelű kapotnyak’..

A gyömbéresgyökér latin eredetű. gyömbér a. caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel.’. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. J: ’Leonurus. a névadás alapja a növény erős.. EWUng. fekete nadálytő’. Növényszótár 132). J: ’Geum urbanum. — N. szúrós gyöngyajak’. J: ’ua. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. gyöngybuckó N. A sziámi gyömbér (2.. 78). fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. gyöngyajak’. összetett szó. erdei gyömbérgyökér’. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható.: RMGl. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. gyöngyköles N. fagyöngy’. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. 1578: Gyxngy virágnac gr. J: ’ua. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. A kereklevelű kapotnyak (3. buckó a. 1807: Gyöngyvirág (Magy. lat.’. A R. névadásuk alapja. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). 775). 1807 e. gyömbérgyökér l. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). A névalkotás talán a növény R. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). J: ’Leonurus cardiaca. Vö. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. J: ’Geum urbanum.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. Fűvészk. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. Ember és növényvilág 222). Fűvészk. hím utótagot ajakra cserélték.. hogy a fagyöngy a fákon élősködik. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. a név magyarázata. szúrós gyöngyajak’. UEWb. a sziámi jelző arra vonatkozik. Marzell Geum urbanum a.). gyöngybuckó (MagyGyógyn. 1590. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). 351). caryophyllata (< lat. buckó a. kidudorodás’ magyarázata. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). Fűvészk. 351). gyöngybuckuó (ÚMTsz). hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. gyömbér a. 376). az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. fűszeres illata. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. gy(ngyvirág (MTsz. hím2. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’Leonurus. album. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. 11. 218). | 1807 e. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). J: ’Leonurus cardiaca. 351). TESz. 1807. J: 1545. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. erdei gyömbérgyökér’.. lat. 861. 1775. Fűvészk. (Melius 138). májusi gyöngyvirág’. gyöngyvirág 1. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. 1998: ’Convallaria majalis. a buckó ’csomó. 129). J: ’Viscum album subsp. gyöngyajak. a gyömbérrel adták vissza. EWUng.) a gyömbérfélékhez tartozik. gyöngyajak’. 351). A gyöngyköles népi név. előtagja a termés formájára utal. TESz. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. 1998: . gyöngyköles (MagyGyógyn. Genaust Caryophýllus a. — Ö: eb~. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. UEWb. gyengevirág gyöngy l. J: ’Symphytum officinale. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). A szúrós jelző magyarázata. A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. A szúrós jelzőre l. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele.: Gyöngyvirág (Julow 258). hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. 232). A gyöngyhím nemzetségnév. 1578. a R.). Fűvészk.

fehér ~ eperfa (→ eper). a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. közönséges gyujtoványfű’. gyövőf ű. soktérdű-gyökeresfű. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). 232). de a salamonpecsét elnevezés. A névadás magyarázata. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. gyűjtény. 391). 282) elnevezést javasolják. szemnek ~ györgyike l. gyűjtvény l. J: ’Solidago virgaurea. J: ’ua. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. Fűvészk. jelentése ’hideglelés. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . J: ’Linaria vulgaris.-i Polygonatum (< lat. J: ’Polygonatum odoratum. fehér ~ szederfa (→ szeder). jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal.. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. 362). J: ’Convallaria majalis. gyujtoványfű a. gyujtoványfű. és elutasított. eredetű gyöngy előtagja illatos. az előtagra l. gyujtoványfű a. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). magyarázatára l. 416). gyöngyvirág’. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. 362). | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. 1783: Veres gyürüfü (NclB. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. gyujtovány.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. gyönyörűsége l. ezt a lat. Fűvészk. Maililie. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. J: ’ua. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. Fűvészk. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416).’. — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). 1807: Gyújtován (Magy.’. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). J: ’Linaria vulgaris. len. pintyő.’. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik.’. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. J: ’ua.’. A gyujtoványfű összetett szó. májusi gyöngyvirág’. hogy a növényt lázcsillapításra használták. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. lázas betegség’ (1531-től adatolható). — fehér ~ N.. aranyvessző’. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. szakny. Maiblume. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. ótör. May lily.). gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy. gyöngyvirág a. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. az utótagra l. 1783: Gyujtován-fü (NclB. magyarázatára l. Barra alkotása. J: ’ua. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13).gyujtoványfű 199 győző l. ▌ 2. Fűvészk.) összetett szó. isten~ TESz. 271). szamár~. gyöngyvirág a. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. jövötény gyümölcsű l. 53). 33: 178). J: ’Linaria vulgaris. ang. közönséges gyujtoványfű’. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). Ember és növényvilág 222). közönséges gyujtoványfű’. Az orvosi salamonpecsét (2. EWUng. TESz. gyövötény l. Az utótag nemzetségnév. Vö. 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). fajnév. ném. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). J: ’ua. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. Maiglöckchen. Fűvészk. orvosi salamonpecsét’. 282). (Barra 353). EWUng. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz.

A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. A névadás alapja a gyűrűszerű termés. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. gyűrű1 a. piros gyűszűvirág’. lat. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). 1807: GyÍszÍvirág (Magy. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). | 1807 e.) Digitalis-fajok.: RMGl. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. A gyapjas gyűszűvirág (2. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. ▌ 2. EWUng. 1775: ’Digitalis sp. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). ang. J: ’Calendula officinalis. A gyűszűfű a lat. digitális (vulg. wolliger Fingerhut... gyapjas gyűszűvirág’. és virág magyarázó utótaggal látta el. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. 363).’. ném. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357). Digitalis lanata a. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. Genaust Digitális a. digit#le ’gyűszű’ < lat.: Gyűszűvirág (Julow 263).) piros jelzője a virág színére utal. J: 1578: ’Digitalis purpurea. Genaust Digitális a. J: ’ua. még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). | 1590. 1807 e. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359).’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R.. A piros gyűszűvirág (1. gyűszűvirág’. gyűszűvirág’. woolly ’gyapjas’ foxglove. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). orvosi körömvirág’. 1998: ’Digita- lis. vö. 257). J: ’Digitalis purpurea. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. lat. A pettyegetett jelző magyarázatára l. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). TESz. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359).) gyapjas jelzőjének magyarázata. ujjasfű helyett. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1807. Ringelblumen tükörfordítása. azonos nemzetséghez tartoznak. A gyűrűvirág Melius alkotása.) és a gyapjas gyűszűvirág (2. 1590: Digitalis: Vii fé.. ném. J: 1664. gyűrű1 a. 1775: ’Digitalis sp. . 420). digitális (vulg.. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). gyűszűvirág’. Fűvészk. Fingerhut.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett.. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. Marzell Digitalis purpurea a. piros gyűszűvirág’. J: ’ua. digit#le ’gyűszű’ < lat. J: ’ua.’. gyűszűvirág 1. tehát a növények felépítése hasonló. a ném. vel gyézô fé (SzikszF. A névadás alapja. J: ’Digitalis lanata. 277). A piros gyűszűvirág (1.

salotta~. tajtékzófű. sectilis ’metszett’). hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. 289). mogyoró~. J: ’ua. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. 289).. a növény R.: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. J: ’Asphodelus ramosus. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Fűvészk. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg.’. J: ’ua. 289). Fűvészk. 1405 k. 91). A metélőhagyma (3. vöröshagyma (Péntek–Szabó. mintára jött létre. Fűvészk. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. Ember és növényvilág 200). 604). 1395 k. 1998: vöröshagyma (Priszter 295). metélőhagyma’. még vadfokhagyma (→ fokhagyma). — Ö: burgonya~. — vad~ 1525 k.’. ▌ 2.) vadhagyma nevének alapja. a szóvégi a valószínűleg képző. ágas aszfodélusz’. A vöröshagyma (1. .. J: ’Allium cepa. | vörös~ 1525 k.. pirít a. ▌ 4. piros a.) lat. 225).(Beythe 47). — piri~ N. 203. 289). Marzell Allium schoenoprasum a. idegen nyelvi megfelelőre vö. A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. 289). vöröshagyma’. v9r9shagyma.’. — keserű ~ 1903: Keserű-. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett.. 226).: cepe: hagma (SchlSzj. 1540 k.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. pirít is idetartozik. 1998: habzófű (Priszter 492). l. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. UEWb. medve~. J: ’ua. J: ’ua. A hagyma származékszó lehet. v(r(shagyma. A névadás magyarázatára l. sárgahagyma (Péntek–Szabó. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. hagyma a. kígyó~. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. gólya~. J: ’ua. Fűvészk. A ágas aszfodélusz (2. 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. kígyóhagyma’. J: ’ua. hagyma a. 226). pirít a. csóka~.: RMGl. hágó l. A kígyóhagyma (4. A habzófű a R. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). 1998: hagyma (Priszter 295). pirihagyma (Péntek– Szabó. pár~. vad hagyma (SzikszF. 1595: vxrxs hagymanak gr. végső soron a piros. EWUng. 2. — N. UEWb. | sárga~ N. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. 289).: RMGl. lat. szappanfű’.’. J: ’Saponaria officinalis. A keserű jelző megkülönböztető szerepű. TESz. Ember és növényvilág 200). 1911: pázsit hagyma (Cserey. piros a. J: ’Allium schoenoprasum. Ember és növényvilág 200).. 126). Növényszótár 10). 1998: metélőhagyma (Priszter 295). ném. sás~. neve porrum sectile (< lat. 1807: metélő Hagyma (Magy.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. tajtékzófű mintájára jött létre. 164. pirul.’. fok~.. póré~. 372). varjú~ hagyma 1. J: ’Allium scorodoprasum.: RMGl.: RMGl. a hagymtő finnugor kori örökség. posz~.: weres hagma (Herb c): RMGl.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. esetleg nomenverbum tő lehetett.: cepe: hagma (BesztSzj.’. ▌ 3.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl.

279). Ember és növényvilág 200). egyedi adat. a nagyobb levelek. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. a háló uráli örökség. lapu. Wagner . -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). (Barra 424).. A névadás magyarázata. hal a. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. fokhagymaszagúf ű. 854. Marzell Calendula officinalis a. vö. fokhagymaszagúfű. hogy a termés halálfejre emlékeztet. haj l. hálófű (MagyGyógyn. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. a név magyarázata. halálvirág (MagyGyógyn. A hagymalapu összetett szó. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). A hálófű népi név. EWUng. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. A halálvirág népi elnevezés. Vö. A halálfejecske tükörfordítás. Mollay. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). Vö. hagymaszagú kányazsombor’. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek.’megszűnik élni’ igéből vány-. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). a halottak napján is virágzik. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. lándzsás útifű’. Vö. haló l. 322).. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. Todtenköpfel fordítása. J: ’Taxus baccata. Növénynevek 80. hajtó l. J: ’Alliaria petiolata. de lázcsillapításra is használtak. fokhagymaszagúfű. J: ’Senecio vulgaris. fr.hagymalapu 202 f ű. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). 1783: Hajas-fü (NclB. J: ’Alliaria petiolata. barnás. fokhagymaszagúf ű. UEWb. J: ’Alliaria petiolata. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. árvalány~. hagyma. 119. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). tiszafa’. ném. Az áldott jelző a lat. Vénusz asszony vénusz~. hagymaszagú kányazsombor’. A haloványka az uráli eredetű hal.. J: ’Plantago lanceolata. A névadás szemléleti háttere. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). az előtagra l. hal a.. A hajasfű Melius alkotása. A hagymaszagúfű népi név. a ném. hagymaszagú kányazsombor’. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). még novemberben. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. EWUng haj a. Totenblume. vetési oroszlánszáj’. J: ’Cnicus benedictus. szöszösTESz. J: ’Misopates orontium. hagymaszagúfű N. hogy a zsenge növényi részek. a névadás alapja. A névadás magyarázata. a névadás magyarázatára l. J: ’Calendula officinalis. orvosi körömvirág’. 416). Az elnevezés magyarázata. közönséges aggófű’. UEWb. üres. haj a. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. fleur de mort. vénusz~páfrány ~a. alapja a növény késői virágzási ideje. 1948: hagymalapu (Halmai 7). Priszter 429. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). TESz. A halálfa összetett szó. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. áldottfű. hagymaszagú kányazsombor’. UEWb. halálvirág N. J: ’Alliaria petiolata. benedictus fordítása. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. halok l. 120. has~kökényfa (→ kökény) halál l. az utótagra l. Vö. áldott bárcs’.

J: ’Hyoscyamus niger. Diószegi– Fazekas alkotása. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. Noix vomiques (Márton. 1460 k. ganga (MNyTK. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. Növ. vadrepce’. halvány a. — vereshólyag N. 74. A névadás alapja.. csarab’. halyag a. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. J: 1460 k. Fűvészk. EWUng. A névadás magyarázata. és szinte megfojtja azokat. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. 257). szakny. XVI.. Genaust volúbilis a. Marzell Convolvulus arvensis a. vag folyo fé (SzikszF.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. J: ’Sinapis arvensis. — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. ném. ▌ 2.: maledict[us] homo.. 1807 e. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). A vadrepce bokros felépítése. szerint ismeretlen eredetű. J: ’Sinapis arvensis. UEWb. J: ’ua.. ném. amely éréskor narancspirosra színeződik.). 2: 36). vö. hályogfű N. J: ’ua. gamóvirág . — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). J: ’Strychnos nuxvomica. isten~. veres hólyag (MagyGyógyn.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 121. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i nux-vomica (lat. 129). harangvirág elnevezéséből vonták el. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. halyag 1. UEWb. 362). a névadás magyarázatára l. 220. 299).. A hályogfű népi elnevezés.: RMGl. J: ’Geum urbanum. EWUng. A hangarepcsény összetett szó. a cserje. és az EWUng. volūbilis ’változékony’ < lat. haragja l. Az utótag mezetségnév. vadrepce’. hanga 1. vomere ’hányni’). A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. lat. a -g névszóképző. 1807 e. magyarázatára l. Ebben a növénynévben valószínűsíthető. az előtagot a növény R.. A csarab (1. Jávorka 973).. J: ’Physalis alkekengi.. hólyag a. szulák’. lat.’. MNövSz. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. erdei gyömbérgyökér’. 119. 30). | 1998: ’Calluna vulgaris.) halyag eleme a TESz.. Heydekraut ’hangafű’.: ’Calluna sp. fr. bolondító beléndek’.’. 183). conuoluulus: Harag fé. 1783: Hanga-fü (NclB. UEWb. halvány a. — Ö: avar~. repcsény.szóból származik. a névadás magyarázata valószínűleg az. 397). ▌ 2. 259.. TESz. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). Brechnuß. még csodamag. . haragfű 1590: Volubilis. zsidócseresznye’. sz.halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra.. — veres~ 1525 k.) neve német mintára jött létre. A harangcámoly összetett szó. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat. erre utal a veres jelző. A haragfű a finnugor eredetű har. Besewinde ’böse Winde’. az utótagra l. vö. hanga. sztrichninfa’.: Hanga (Julow 258).. réti harangláb’. vel. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. csarab’. Hályogfű (MagyGyógyn. halyag a. a termés hólyagszerű burkára utal. Genaust nux-vómica a.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű. ill. fa magyarázó utótag. nux ’dió’.: TESz. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. J: ’Aquilegia vulgaris. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. J: ’Convolvulus sp. rep-csény~. hólyag a. EWUng. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). Csapó hangafű ’vadrepce’ (2.. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. cámoly. ném. J: ’Strychnos nux-vomica. 1998: hanga (Priszter 322). TESz. sztrichninfa’. TESz. volubilis (< lat. az előtagra l. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. 318). — N. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. volvere ’csavar’).

353). réti harangláb’. a névadás magyarázata. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). szln. J: ’Frangula alnus.. rotundifolia fordításával keletkezett. harasztfa (Csapody– Priszter. rőzse. N. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. MagyGyógyn. réti harangláb’. A kereklevelű jelző a lat.). hogy a növény leveleire telepedjenek. qui vocatur harast” (OklSz. 1783. gilisztafű. chřást ’répa.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). Glockenblume tükörfordítása.’. harang a. EWUng. tyúk~fű haraszt 1. harangvirág. TESz. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. 1807 e.’. 1783: Harmat-fü (NclB. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. kereklevelű harmatfű’. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. N. harmatfű’. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. hogy a növénynek kis kékeslila. bókoló virágok találhatók. ÚMTSz. chrast ’cserjés. Ember és növényvilág 204.’. réti harangláb’. J: ’páfrány’. harangláb 1.. | 1807 e. vessző. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. szb.).) harangláb elnevezésének alapja. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). mérges vad ~ harapta l. Drosera (< gör.’. 335). 218. tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. puha káposztafej levelei’. cserjéseket. olyanok mintha harmatcseppek lennének. | ~virág N. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. ▌ 2. tyúk~ harapást gyógyító fű l.) haraszt elnevezésének magyarázata. haranglábfű (MagyGyógyn. — ~fa N. 217). haranglábvirág (ÚMTsz.). r&st ’tölgy’. harcsfa l. J: ’ua. lép~. közönséges kutyabenge’. cserje’. 1838: haraszt (Tzs. N. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). kanálszerű leveleire utal. ang. 1998: harmatfű (Priszter 362). hrást [hímnemű] ’ua. sasfű helyett. 1807: HarmatfÍ (Magy. EWUng. cserjés.-hv. Fűvészk. рас ’ua. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). — ~fű N. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB. bozót’. éger(fa)’. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. A fekete nadálytő (2.). keselyűf ű.) haranglábfű neve népi név. hím~.és nőnemű] ’ua. J: ’ua. hölgy~. a névadás magyarázata. 1232: In summitate montis est arbor. harangszerű virágja van. láb a. 1807: ’Drosera. szlk. J: ’Aquilegia vulgaris. — N. harapás l. sundew. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. A harmatfű valószínűleg a lat. N. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. 370) nevét sem a köznyelv. храс ’magas tölgy’. J: ’ua. хвóрост ’száraz gally. láb a. 1998: ’Drosera rotundifolia. TESz.: Harmatfű (Julow 257). 217).. zöldségféle levele’. kampó alakban görbült sarkantyúval.) és a közönséges kutyabenge (3. 1775: Harangvirág (Csapó 57).. blg. nyeles. a növény hosszú. ÚMTsz. fekete nadálytő’. haraszt a.). harangláb | Aquilegia vulgaris. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. harangvirág (Péntek–Szabó. 164). or. N. a névadásra hatással lehetett a ném. 1998: harangláb (Priszter 303). A réti harangláb (1. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. harang a. hr&st. éger a. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. ördög~f ű. hárs harmat l. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. ▌ 3. A harangvirág a ném.. droserós ’harmatos’) fordítása.’. chrást. cseh chrast [hím.). hr&st [nőnemű] ’rőzse’. | 1998: ’Aquilegia. MNövSz. a páfrány (2. chriašt ’kifejletlen. Az égerfa (1. haraszt a. 2. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is.. ▌ 2.’. J: ’Alnus sp. harangversengő l. vö. — Ö: csík~. J: ’ua. gím~. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. 1813: keserű . geleſzta-f× (Lippay I: 74). sem a szaknyelv nem fogadta be. Fűvészk. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362).’. A névadás alapja a növény levele: nyeles. храст ’bokor. Fűvészk. J: 1775. bozót’. J: ’Symphytum officinale. Genaust Drosánthemum a. és a rovarokat arra késztetik.

A hárs ősi örökség a finnugor. 1998: hárs (Priszter 523). 214). nyalat. háss (MTsz. v. J: ’ua. tri. sz. 133). A háromlevelűfű a lat. 1525 k. ang. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’. 1550 k. fi. 1998: hársfa (Priszter 523). 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. osztj. kosku. hárs(fa)’. Grosslinde ’nagy hárs’. 213).).. A hársszódok összetett szó.. A hasindító ’a növény. Treibkraut ’hashajtó fű’. a névadás magyarázata. 174).). J: ’ua.-i trifoliata (< lat. nagylevelű hárs(fa)’. Euphorbia lathyris a. 1405 k. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. 1395 k. 166). hárs.: RMGl. ScheiÅe ’szar. háss (Göcsej. 166). Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. Genaust trifasciátus a. vidrafű’. ném. 314). az utótag nemzetségnév. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). — ~fű 1783: Has indító fü (NclB.). vö. harcsfa. zürj.’. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’. 371). EWUng. mint a farsang ~ fasang. a ném.’. J: ’ua. — N. J: ’ Tilia sp. J: ’Euphorbia lathyris. hasindító kutyatej’. vö.1: RMGl. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. kutyatej hasindítómag l. Az előtag eredetibb alakja has. h™s. 373). fásáng. purgatoria (< lat. haslágyítófű 1. Trj./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. Fűvészk. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). A hasindítómag mag eleme arra utal. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). TESz.’. 1841: hasinditófű (Barra 389). hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’. 305).. kerti mályvarózsa’. ki hányattya” (Melius 84). lat. ill. J: ’Tilia platyphyllos. J: ’Menyanthes trifoliata.) (MTsz. hárs — ~fa 1158 e. ill. ▌ 2. bisóma esetében. J: ’Malva neglecta. || hárs XVI. vö.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. A növény erős hashajtószer: „A ſárt.’. magyarázatára l. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn.: RMGl. vö. 1595: Has fa (Beythe 15). hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. koskus ’vastag fakéreg’. Aruk et Owut.). fajnév. Fűvészk.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. puha’. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn.: tilia: has fa (SchlSzj. J: ’ua. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). J: ’Malva sylvestris. has l. 179.: RMGl. fassang vagy a birsalma ~ bisalma.: ’Tilia sp. J: 1158 e. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. 211). 32: 106). folium ’levél’) fordítása. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. J: ’ua. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. papsajtmályva’. 212). malacus ’lágy. h#rsof™ (ÚMTsz. hasso-fa (MTsz. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache. szódok. 399).: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl.). erdei mályva’. ganéj’) hatására hozta létre Melius. ném. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141). kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. J: ’Alcea rosea.’három’. takarít’) nevének. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. esetleg az uráli korból. hasindító . has lagyito f×”(Melius 166a).. V. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). hás volt. Treibkern ’hashajtó mag’. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). J: ’ua.: tilia: has fa (BesztSzj.’. — Ö: farkas~. Az adatok azt mutatják. 1578: Hárs fa. Szilágy m. UEWb.’. ▌ 3. Az előtagra l. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver.). et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. talán a növény R. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l.: tilia: hasffa (KolGl.. 1801: hárts (TESz. J: ’ua. hárs(fa)’. Marzell Euphorbia a. lat. Diószegi–Fazekas alkotása. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). purgo ’tisztít. Vö. az az. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. — N. szakny. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). 1335: hassufo (MNy. 2. 211).’. P. kaťśka ’fakéreg’. Harsfa (Melius 17). vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a).

| 1807: ’Adonis.: RMGl. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. TESz. héjakútmácsonya’. Az OrmSz. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. alii. a név talán a ném. hérics’. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). héjakút. ló~. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. kesernyés csucsor’. 122). 81).. magyarázata.). mácsonya. hiérax ’héja. A hetvenhétlyukúfű népi név.. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. bogacz koro (SzikszF.) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. héjakút 1590: Carduus fullonum. — N. sólyom’) fordításával keletkezett. J: ’Dipsacus laciniatus. A héjafű a lat. hetvenhétlyukúfű N. hérics (Péntek–Szabó. a három növény (1. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. 2. kacs a. héjakútnak nevezi az esővizet. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy.. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). helyakupnak gr. ház helyén termett torma l. egyedi adat. 177). fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. hérics’. 1807: Héjakút (Magy. gólyavíznek. dipsacus: Hea kut. Ember és növényvilág 198). ▌ 2. EWUng. ezüstös~f ű. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. tavaszi hérics’. torma házizöld. J: ’Hypericum perforatum. Az elnevezés motivációja. gólyavíz a.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. J: ’Hieracium sp.. Fűvészk. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. vernalis fordítása. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. hogy összefüggésben van a R. csoda~. Marzell Hypericum perforatum a. fehér~lapu (→ lapu). sz. 1775: Hézag- . ▌ 2. EWUng. — N. lehetséges. 1998: hérics (Priszter 292). a növény szőlőszerűen kapaszkodik.). héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy.. a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. ill. 323). a növény kora tavasszal virágzik. MNyTK.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). TESz. A papsajtmályva (2. ném. Fűvészk. | 1998: ’Adonis vernalis. J: ’Solanum dulcamara. Vö. 10. bolondos’ jelentésű. 1784: hérits (TESz. A havaskacs Barra alkotása. 22. Genaust Hierácium a. 126: 316–7. J: ’Adonis vernalis. kő~. A névadás hérics 1. kecske~. közönséges orbáncfű’. hárs hátú l. MNövSz.). seb~. 323). az előtagra l. Fűvészk. hó2 a.). J: ’Aristolochia clematitis. J: ’Dipsacus laciniatus. Hieracium (< gör. 371). 323). házon termő zöld f ű l. 440). havas ’bolondos. nyúl~fű. hézaggyökér 1. A hérics ismeretlen eredetű.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. herencs. hogy a növény erősen mérgező. összetett szó. héjakútmácsonya’. nyári hérics’. A névadás magyarázatára l. hölgymál’.) és a nyári hérics (2. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. közönséges farkasalma’. fehér~f ű. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. felhasználásuk is azonos volt. A tavaszi hérics (1. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. 2. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. here l.. 1807: Hérits (Magy. még lyukaslevelűfű. J: 1784: ’Adonis sp. A névadás magyarázatára l. fehér~ bordon (→ bordon). az utótag nemzetségnév. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. J: ’Adonis aestivalis. Habichtskraut. azonos felépítésű növények.) és az erdei mályva (3. vel. 122). Nyr. Fűvészk. hóbortos ember’ (ÚMTsz. A havas előtag ’holdkóros. Fűvészk. tavaszi hérics’. A héjakútmácsonya összetett szó. vö. Diószegi–Fazekas alkotása. hassofa l. A tavaszi jelző a lat. magyarázatára l. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. Veſénec. ölyvf ű. 1998: héjakút (Priszter 360). 3. héjakút a.. kacs a. TESz. 1998: nyári hérics (Priszter 292).

italt ízesítenek vele..) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. kis ezerjófű’. J: ’ua.’. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85). A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka.. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. EWUng. ételt. Fűvészk. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. 1841: édes higviricz (Barra 102). 1798: ’Glycyrrhiza glabra. növényi nedv’ összetétele. 1807: Hidfr (Magy. hogy nedves területeken.: Liquiricia: Likoricium (CasGl. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. J: ’Corydalis cava. vízi hídőr’. || hideglelésfű 1. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. ném. Marzell Menyanthes trifoliata a. 1798: Higviritz (Veszelszki 237). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). 1577 k. 2. 1775: Higviritz (Csapó 259).) hideglelésfű nevének alapja. Fűvészk. glycyrriza (< gör.’. J: ’ua. odvas keltike’. hideglelés a. 1783: Higviricz (NclB. 241).’. J: 1807 e. a névadás alapja. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. N. higviric XVII. 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. 1807: Higviritz (Magy. J: ’Menyanthes trifoliata. őr a. — Ö: farkas~. ném. J: 1775. J: ’ua...’. A vidrafű (2. J: ’Centaurium erythraea.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. 394) nevet javasolja a R.. J: ’ua. 459). a növények gyökere hiányos. Hig viries (SzegSz. 1807: ’Alisma. Fűvészk. ill. odvas.’. 1998: hídőr (Priszter 294). 1783. hidak lábánál. rhíza ’gyökér’) átvétele. (Melius 67a).: Edes Gioker. EWUng. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: RMGl. J: ’ua. híd a.’. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). híd a. 373). hideglelés a. likrize. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. 1841: hideglelésfű (Barra 294). || likviricia 1470 k. a ném. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. glycyrrhiza. 163/11). . Fűvészk. TESz. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv.. | 1807: ’Glycyrrhiza. 371). J: ’Glycyrrhiza glabra. ill. 2. liquorice.. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. glykýrrhiza < gör. ol. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. víziútifű (→ útifű) helyett. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. A likoricium és a likviricia a lat. glycyrrhiza. Lakritze. a): RMGl. Fieberklee ’lázhere’. 308). hideglelésfű l. ▌ 2. A név nyilván azt jelzi. Melius alkotása. Süszholz.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. Marzell Glycyrrhiza glabra a. le. idegen nyelvi megfelelőre vö. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. Fűvészk. ang. hídőr’.hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). R. Csapó 86. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. sz. édesgyökér’. hogy a növény gyökerének édes nedve van. A gliceriza a lat. Fűvészk. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy.: Hidőr (Julow 258). igazi édesgyökér’. A higviric a híg ’folyékony anyag. hogy hideglelés ’hidegrázás’. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban . liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. igazi édesgyökér’. 212). gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. őr a. Glycyrrhiza. A névadás magyarázata. gör. || gliceriza 1500 k.’. 1578: Glicerizáual gr. glykýs ’édes’. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. Fűvészk. 417).. I. hideglelésfű (MagyGyógyn. 345). A kis ezerjófű (1. TESz. alacsony vízben fordul elő a növény. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. lukrecja. 267). 404). 417). J: ’ua. 2. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. (Melius 21). liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. vidrafű’. 14/12).: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. legorizia. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. 241). J: ’ua. 345). igen nagy hasznu” (Barra 294).

„Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. öszszetett szó. J: ’Ranunculus sp. 340). 122). erdei pajzsika’. hollóláb (KertLap. 1783: Hó-virág (NclB. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). K. hóvirág 1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kárpáti jelző a lat. a név magyarázata. tseresnye nagyságú. kárpáti homoktövis’. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. himp9r (MTsz. szintén a hóvirág nevének átvétele. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). 383).: elsősorban a Ranunculus repens. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el.hímboj hím l. pl. hímpáfrány l. Krähenfuss. málna’. 1783: Holló-láb (NclB. A név magyarázata. himper. EWUng. ném. 1775: Hollóláb (Csapó 35). villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. halyag. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. Vö. Marzell Anemone nemorosa a. vö. A hím előtagra l. fr. gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. J: ’Physalis alkekengi. ricinus’. | 1775. himpYir. 7: 105). Vö. h¢n˜pZre. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). kúszó boglárka’. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. 354). himpör. J: 1578: ’Ranunculus sp. a hollóláb a lat. gyöngy~. hogy a növény már a hó alatt virágzik. hangyaboly’ összetétele. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. A m. haraszt. A himpér bajor-osztrák eredetű. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. A berki szellőrózsa (2. A hóvirág összetett szó. zsidócseresznye’. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. hóvirág’. J: . Rabenfuß. homokos helyeken fordul elő leginkább. a növény virágai fürtösek. kúszó boglárka’. berki szellőrózsa’. ▌2. A hólyagcseresznye összetett szó. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). az utótagra l. impör (ÚMTsz. az utótag magyarázó szerepű. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. T. impr ’málna’. 17: 244). holtcsalán l. Ember és növényvilág 203). hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. J: ’Dryopteris filix-mas. A név magyarázata az. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. hír l. a növény a harasztfélékhez tartozik. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1.: elsősorban a Ranunculus repens. Melius 438. — N. sea buckthorn. J: ’Galanthus nivalis. Növényszótár 24). 1948: himpér (MagyGyógyn. — N. Szabó. Himbeere. pied de corneille (NclB. ném. Meerdorn. Fűvészk.). két~pázsit. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hímpáfrány (→ páfrány). ang. Fűvészk.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. [Hímje] Igen sok” (Magy. sallow-thorn. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. A névadás magyarázata. 523). porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. hóvirág (Péntek–Szabó. idaeus. Seedorn. kúszó boglárka’. N. Vö. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). carpatica fordítása. A homoktövis a ném. Sanddorn tükörfordítása. 1783: ’Ranunculus repens. 331). himper. J: ’Rubus idaeus subsp. carpatica. J: ’Anemone nemorosa. ném. hogy a növény tövises. kakasláb. 523). tüskés. csalán hólyag l. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele.) gyógynövényként jelentéktelen. ném. Marzell Hippophaë rhamnoides a..). hölgyharaszt. gólya~ híradó l. TESz. impZr˜. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Ricinus communis.

Harnkraut (NclB. UEWb. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. 448). tisztesfű nevéből vették át.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. Marzell Antennaria dioica a. J: ’Antennaria dioica. feltűnően szőrösek. vö. 450). Katzenpratzel ’macskapracli’. 1807: ’Stachys. humor l. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238).: pelipodia: himur (SoprSzj.’. 391). 391) ’húgyfű’. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár.: RMGl. nőstény’. J: ’Linaria vulgaris. holgy mal (Clusius–Beythe 6a.) kőfali jelzője a lat. lekonyúlnak” (Magy. az utótag magyarázó szerepű. 1807: Hunnyász (Magy. ném.: Holgyomál (Julow 265).: poliandrum: hunior (SchlSzj. | fekete ~ 1525 k. a növény a harasztfélékhez tartozik. ezüstös hölgymál’. Idegen nyelvű megfelelőre vö. hunyor 1. közönséges édesgyökerű-páfrány’. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. 1500 k..: polipodia: humior (BesztSzj. 1807 e.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. mūrus ’fal’) fordítása. hasznos tisztesfű’. erdei hölgymál’. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. amely állattal kapcsolatos. névadásuk ma is érvényes. 289–290. Fűvészk.. J: ’Hieracium pilosella. A hölgy ősi finnugor örökség. Bärnpratzl ’medvepracli’.. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122). tisztesfű’. húgy l.: RMGl. 1807 e. fehér zászpa | ? Helleborus niger. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. Az ezüstös hölgymál (2. Hazai Tud. murorum (< lat.. — Ö: egérfül~. J: 1525 k. 415). „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 208–9. pl. a hölgy előtagra l. ▌ 2. Polypodium vulgare. d): RMGl. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB.. parlagi macskatalp’. az előtag jelentése ’nő. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. 340). a mál finnugor kori örökség. hölgy a. hunyászkodik a. az utótagra l.. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet. Fűvészk. 1405 k. EWUng. Mausöhrlein ’egérfülecske’. hasznos tisztesfű’. hölgy a. az utótag jelentése itt a ’madár begye. 1610 k.. ▌ 3. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. 340).. — fehér ~ 1525 k. A névadást magyarázhatjuk azzal. A húgyosfű Melius alkotása. 340). — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. J: ’Hieracium murorum. hunyor’. 126).: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. erdei pajzsika’. fekete hunyor’.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. Vö.: Veratrum album. 1435 k.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket.. akár a nőstény madár begye.: BotTört. urina ’vizelet.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . huny a. hunyászkodik a. hogy a növény szőrös. közönséges gyujtoványfű’. mál a. vizeletindítóf ű. 116.: RMGl. 349). 340). A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása. J: 1806: ’Stachys recta. mál a. EWUng. 349). 340).: RMGl. J: 1807 e.. 1807: Holgyomál (Magy. Fűvészk. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. huny a. az állat hasi része’. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. a tisztes jelzőt a növény R. a finnugor alapalak *m!l‹. 1395 k. Pilosella minor purpureo flore.) és az erdei hölgymál (3. Fűvészk. | 1998: ’Helleborus niger. A névadás magyarázata.: Hunnyász (Julow 263). fekete hunyor’. J: ’Helleborus sp.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. 1583: Pilosella minor albo flore.: RMGl.: RMGl. 1807: ’Hieracium. TESz. 340). húgy’) tükörfordítása. J: ’ua.. 340). ▌ 2. 1783: Hölgymal (NclB. J: ’páfrányfélék. TESz. 349). az erdei hölgymál (3. haraszt. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. 224). A hölgyharaszt összetett szó. | 1807 e. Az ezüstös hölgymál (2. J: ’Stachys recta. Fűvészk. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. 340). kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). ném. hölgymál 1. dragollub. nőstény páfrány (→ páfrány). a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). a lat. UEWb. hölgymál’.

hunyor. ▌ 7. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. ▌ 9. a hunyorral együtt is előfordul). J: ’Helleborus dumetorum subsp. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). 1841: zöld húnyor (Barra 7). 240).) jelentéssel. — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). J: ’Helleborus viridis. 93). 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). huniar (KolGl. ▌ 5. 382). (Barra 7). J: ’Helleborus foetidus. ▌ 8. fehér zászpa (6. zászpa. J: ’moha’. ▌ 4. orvosi salamonpecsét’. J: ’Helleborus. 340). A növénynév 1395 k.’. XVI.: RMGl. | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a).’. sz. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). 1841: büdős húnyornak gr. J: ’ua. J: ’ua. 328).’. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). J: ’ua. 603/24). Fűvészk. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. magyar hunyor (Halmai 38). 328). ▌ 11. 1948: piros v. J: ’ua. 340). 1807: Húnyor (Magy. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. 1540 k. páfrányféle. fehér zászpa’. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. 340). pirosló hunyor’. — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392).’. 1807 e. tavaszi hérics’. XVI. J: ’Veratrum album. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). ezekre a növényekre az jellemző. 1998: zöld hunyor (Priszter 392). J: ’ua. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. moha’ abban azonos. J: ’Persicaria hydropiper. ▌ 12. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112).: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. fekete hunyor’. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK.2: RMGl. 49). 363).v. A tavaszi hérics (8. 1948: Hunyor (MagyGyógyn. 1595: feier hunyornak gr.) hunyor neve 1783-ban tűnt .). tűnik fel ’páfrányféle. 340). Fűvészk. c): RMGl. hunior fé. (Beythe 125). J: ’Adonis vernalis. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). 1998: fekete hunyor (Priszter 392). 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn.: Húnyor (Julow 259). 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. sömörf ű. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. ▌ 3. J: ’ua. veratrum: Hunyor (SzikszF. kisvirágú hunyor’. büdös hunyor’. az OrvKM.’. el is tűnik.). Farkas haas. boglárka (7). A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. 86). fekete zászpa’. — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). ▌ 13. ez a két jelentés ’páfrányféle. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. es tqbbek effelek” (OrvK. vizi apium (SzikszF.) kaphatták meg. 1998. vagy beka fé. ▌ 10.hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. J: ’Helleborus niger.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb.). a XVI. fekete zászpa (5. pl. J: ’Ranunculus sp.’. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392).’. hérics stb. dumetorum. Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. 328). valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. J: ’ua. Polypodium vulgare. J: ’Helleborus purpurascens.: RMGl. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. ez a jelentés 1500 k.) vonatkozó adat van. borsos keserűfű (4). 53). Fűvészk. 1590: Elleborus. J: ’ua. sz.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). v. fekete hunyor’. A hunyor nevet különféle növények (vö. boglárka’. ▌ 6. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). 93). 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. J: ’Polygonatum odoratum. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. fekete hunyor (2.’. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. borsos keserűfű’. zöld hunyor’. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). (Melius 187). hunyor’. 1590-től (!) adatolható növénynévként. 1783: Vizi hunyor (NclB. 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn.. 340). Laurus fa lewelw roſa. büdös hunyor (Priszter 392). — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. 1577: muscus: fa moha. századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö. J: ’Helleborus niger. Bqrqk. J: ’Veratrum nigrum. 618/33) [kiemelés tőlem]. 340).

tyúk~ húsvét l. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. fr. vö. libacsillag~.) fordítása.) hunyor neve népi név. Helleborus foetidus a.). Stinkkraut ’büdös fű’. white hellebore. R.). csillag~.-i foetidus (< lat.) piros.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). — Ö: kánya~. csibe~. ném. Marzell Helleborus niger a. Szabó.) hamis fekete jelzője arra utal. A fehér hunyor (2. Adonis vernalis a. foetidus ’bűzlő’) fordítása. szakny.). ang. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pipe~.) Diószegi–Fazekas alkotása. kisvirágú hunyor (12. TESz. a virág csüngő..-i jelző.-i niger (5. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. A büdös hunyor (9.. Genaust foetidus a. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. zöld hunyor (10. madár~. Melius 443. lat. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet.) jelzője a R. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. lúd~. A zöld hunyor (10. erba fétida. Benkő alkotása. fehér~ . EWUng. szakny.. a kisvirágú hunyor (12. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). A borsos keserűfű (4. a büdös jelző a lat. A pirosló hunyor (11. 6. a hunyor utótag nemzetségnév. húr l. Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. a lat. pipa~ (→ pipehúr). A fekete jelző a gyökér színére utal. A fekete zászpa (5. false hellebore ’hamis hunyor’. falsche. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. A nyugati jelző tudományos szakny. weisse Hellebore. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. ang.. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli. Wintergrün ’örökzöld’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. ném. hogy ez nem az igazi hunyor.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Az orvosi salamonpecsét (13. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. pirosló hunyor (11. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így.). R. ném.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112).hunyor 211 hunyor fel.. A tavaszi hérics (8. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. pirosló jelzői a virágok színét jelzik. hasonlóság alapján jött létre.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik.

J: ’ua.’. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. 1775: Ibolya (Csapó 296). 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . ▌ 2.) jelentésben. odorata fordítása. J: ’Viola odorata. Ivolya (Veszelszki 443).’. A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. vimád > imád. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. Ember és növényvilág 240). 420). (Melius 72). szintén Melius alkotásai. nemes májvirág’. J: ’ua. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. a latin eredetű viola elkülönült változata. a névadás magyarázatára l. 1783: Ivolya (NclB. orvosi körömvirág’. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. N. (Melius 171). J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). Vacínium a. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. 384). A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. 1998: ibolya (Priszter 538). J: ’ua. | 1798: ’Ajuga chamaepitys. ▌ 4. ▌ 6. J: ’Calendula officinalis. moschátus (< gör. amelynek a színe általában kék. kalincaínfű’. hogy más növényekre. kékiboja (Péntek–Szabó. Ibolya (NclB. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). 1578-ban az ibolya jelzője sárga. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). 1783: Ivolya. kalincaínfű’. J: ’Vaccinium myrtillus. Ember és növényvilág 240). 179). 362).’.’. a növénynek kékeslilás virágja van. az az. J: ’Ajuga chamaepitys. még sárgavirág. az illatos jelző a lat. 373). 179). Az ibolya szóhasadás eredménye. J: ’ua.) és kalincaínfű (2. 1798: Ibolya. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). a szőrös jelző arra.). — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr.) körülírásos nevek. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). ▌ 3. | kék~ N. erdejiibója (Péntek–Szabó. Í ibolya 1. Fűvészk.’. ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. — erdei~ N.’. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal.) sárga virágú növény. J: ’ua. J: ’ua. 344). tricolor. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy.’. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). J: ’ua. A szókezdő v elmaradására vö. A R.I. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119). iboja (Péntek–Szabó. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119).) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. ▌ 5. Ember és növényvilág 240). J: ’Viola tricolor subsp. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. J: ’Hepatica nobilis. 1604: Ivolyva (MA. J: ’ua. 2. R. valószínű azonban. vadárvácska’. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. Az ’orvosi körömvirág’ (1. kalincaínfű’. ibolya’.: RMGl. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. A fenti adatok alapján kimutatható.’. áfonya’. erdejiiboja. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). A mézesszagú.

1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Fűvészk. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). 1500 k. J: ’Centaurea montana. blg. ném.) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. juhar iglice 1. sz. festőrekettye’.: Rannus: irglicze (CasGl. a háromszínű jelző magyarázatára l. szakny. iglice | Ononis spinosa. igric l. iglica ’iglice’ kerülhetett. ▌ 4.: RMGl. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. 1583. 349). 355). Az iglice szláv eredetű.-i Abrus precatorius név átvétele. 1775: Iglitze (Csapó 120). a növény egyéb elnevezéseivel. miatyánk abrus’. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. hegyi imola’. a lat. 1998: tövises iglice (Priszter 438). 126: 311–2. imola’.). 326). A magyarba egy déli szláv vagy szlk. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. v. szln.. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . ìglica ’kis tű. szb. gilicetüske. örvénygyökér’. (Melius 98a). Fűvészk. imola (MagyGyógyn. 126: 311). ▌ 2. szamárbogáncs | Ononis spinosa. tövis utótagok. Az imola valószínűleg Benkő alkotása.: RMGl. A vadárvácska (6. R. Imoja (Tsz. 1783: Imola (NclB.) Melius alkotása. J: ’ua. 420). pézsmabúzavirág’.iglice 213 imola Wagner 119). a tövises jelző magyarázata. Az áfonya (3. — N. 490). J: ’ua. Szabó. egy nijl az txuiſſe. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. juhar illatú l. eper~f ű (→ eper) ilonka l. J: ’Abrus precatorius. ahol az abrus a lat. Paternosterabrus ’páternoszter. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. Vö. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. Vö. | 1998: ’Centaurea. iglic(. iglic™. J: XV. háromszínű viola (→ viola). 297). 427). A tüske. 131). 1998: imola (Priszter 330). a növények felépítése hasonló. 349). imola 1. ▌ 2. XV. 401). J: ’Genista tinctoria.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. igrictüske (MagyGyógyn. iglice ihar l. imola (ÚMTsz. 1998: iglicetövis. 368). Imola (NomVeg. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). imádságbokor’.’. Az imola ismeretlen eredetű. MNövSz. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. tövises iglice’. N. ahol a névadás alapja ugyanez. J: ’ua. ill. gólyaorr’. 83). — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. imolya (MagyGyógyn.. Melius 437. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. a nemes májvirágot (4. iglic (Priszter 438). a tövistelen jelző arra utal. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). hogy a növénynek nincsenek tüskéi. giliceökörgúzs. ▌ 3. tövises iglice’. igar l. iglíca ’kis tű. gólyaorr. Nyr. — Ö: kakukk~. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). — N. csimáz~f ű. 2. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. 533). J: ’Inula helenium. b): RMGl. gilicetövis (Priszter 438). J: ’Amberboa moschata. kék~ Marzell Anemone hepatica a.). | 1590: ’Onopordum acanthium. 1998: ’Centaurea cyanus.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. 1998: imádságbokor (Priszter 288). Marzell Abrus precatorius a.’. — N. Genaust moschatellínus a. hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek.’. az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). 1500 k. iglice’. vö. sz. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés.. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). kék búzavirág’. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. | 1998: ’Ononis. A névadás alapja az. tövises iglice’. v. szegf ű~. iklic™. 142). Vö.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. 1998: iglice. 1783: Gelitze-tüske (NclB. — ~tövis 1577 k. J: 1783.).: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl.: gilice (Nyr.-hv. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). Bizonytalan. N. 1775: ’Ononis spinosa.

Az örvénygyökér (4. Marzell Eryngium campestre a. . mezei katáng’.alapszava ’fut’ jelentésű. 1578: In f× (Melius 171). Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k.) imola neve népetimológiás alakulat. 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. J: ’Ajuga reptans.’. Fűvészk.’. ín a. Az iringó nemzetségnév. A hegyi imola (2.-i Eryngium (< lat. Az iringál ir. valamint a lat.. eringius. indás ínfű’. idegen nyelvi megfelelőre vö. Intybus (< gör. neve Inula nevének értelmesítésével jött létre. a lat.). 373). szeder~ ínfű 1. UEWb. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. Intubus. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. EWUng. a nevek nem maradtak fenn. — Ö: mósusz~. a növény R. Marzell Centaurea montana a.. bába~e. Az indás és a mászó jelző magyarázata. kalinca~fű. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. futtatja a mezőkön. A névadás magyarázata. Az indás ínfű (2. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. zsába a.ínfű 214 istáp neve ma. J: ’ua. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). köszvény kezelésére használják. Fűvészk. ném. EWUng. aranyistápfű (ÚMTsz. Az aranyos istáp elnevezés a lat. A nevek katángfélékre vonatkoznak. J: ’Cichorium endivia. J: ’Eryngium. lat. Genaust intybus a. iringion. 2.. iringál a.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. — N. Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: In-fü (NclB. mezei iringó’. Gichtkraut ’köszvényfű’. likas~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). J: ’ua. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. J: ’Eryngium campestre. likas~füstike. a névadás alapja.. ín a. 1998: mezei iringó (Priszter 370). kalincaínfű’. 416). orvosi csikorgófű’. ínfű’. 1998: ínfű (Priszter 293). — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. 1841: mezei iringó (Barra 158). a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. a növény lat. J: ’Cichorium intybus. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 194). Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). salátakatáng’. iringál a.) és a pézsmabúzavirág (3. elhalt növényt ősszel a szél görgeti. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. zsába a. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. valószínű azonban.’. csaba~e. yringus elnevezéseiből. | 1998: ’Ajuga.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. 1783: ’Ajuga chamaepitys. hogy a növényt reuma. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. és az elszáradt. iringó’. ír l. Az ínnyújtófű magyar alkotás. hogy a növény tüskés. kalincaínfű’. Fűvészk. 2. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). 193).) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. ín l. Marzell Gratiola officinalis a. ízületi fájdalmak. — Ö: kalinca~. ez magyarázza imola nevüket. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. Berg-Flockenblume. TESz. 364).. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. 321). mezei iringó’ (ÚMTsz. J: ’Solidago virgaurea. ▌ 2. — N. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el.. hogy más növényekre.). — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). ▌ 2. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. 441. J: ’Gratiola officinalis. | 1775. J: ’ua. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. intubus 1. irringó ’Eryngium campestre. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. 384). TESz. szakny. 1998: iringó (Priszter 370). istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). 1775: Infü (Csapó 125). aranyvessző’. Az intubus Melius alkotása. Fűvészk. az ín ’lábszárín. a mezei iringónak érdekes sajátossága. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78).

lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7)./1448 k. istengyümölcse N. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. A névadás magyarázatára l. ördögszekér. haragja (Magy. — N. J: ’Malva neglecta. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. Ember és növényvilág 205). papsajtmályva’. J: ’Aquilegia vulgaris.’. vö. kisebb kenyér’ a növény ehető. ill. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). mételmaszlag’. A névadás szemléleti háttere. J: ’ua. 1595: Iſten faia (Beythe 67). a mezei iringó növénynévben az átkozott. ném. J: ’valamiféle mérgező növény. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. jelölt birtokos szerkezet. 126). 1783: IÐtárj (NclB. réti harangláb’. jelölt birtokos szerkezet. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. Fűvészk. a lat. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. és a gyümölcs ehető. mezei iringó’. J: ’Rosa canina. torzsikaboglárka’. 1998: istenfa (Priszter 306). tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. . J: ’Potentilla anserina. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i vírga-aurea (< lat. ▌ 2. Az istenabroszkája népi név. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. virga ’vessző’. 346). libapimpó’. 382). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ürömcserje’. aurea < aureus ’arany’) fordítása. J: ’Eryngium campestre. Istenke cipója (MagyGyógyn. Isten kalapja (Csapody– Priszter. (OrvK. Az istenkecipója népi elnevezés. az. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt.: Iſthen faÿath gr. 135). istenátkozta jelzőket az indokolja. Az istengyümölcse népi név. MNövSz. 1577 k. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. istenfa (Péntek–Szabó.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 129). 121). 374). Ember és növényvilág 205). a növény R. istánfa (Péntek–Szabó. J: ’Artemisia abrotanum. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. kerek termésére utal. 346). a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. 175). Az istenabroszkája növénynév jelentése. 1578: Iſten fáya (Melius 160a). istenfa. szúrósak. J: ’Gratiola officinalis. 1783: átkozott tövisk (NclB. 1578: Iſtáry (Melius 86). a cipó ’kerek.istárj 215 istenkecipója szakny. bábakalács. istenátkoztafa N. ném. bot’ (1356: ? ’vessző’. 1793: Istárj (Földi 25). 2.’. „Maſic à mezei” (Melius 160a). istenabroszkája N. Az istenkalapja népi elnevezés. Vö. vö. Az istárj ismeretlen eredetű. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. cseregalagonya’. J: ’ua. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. 76). az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. gyepűrózsa’. Genaust abrótanum a. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. Gottes bäumchen. istenkecipója N. 427/14). istenfa 1. 1525 k. 1372 u. lat. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. lat. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. Isten abroszkája (MagyGyógyn. A névadásra a növény lat. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). isteni’) is hatással lehetett. Az istenátkoztafa. Az istenharagja valószínűleg népi név. istárj 1.: ’vessző’). átkozott-tövis. lignum Dei tükörfordítása.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. mezei üröm’. aranyvessző. J: ’Ranunculus sceleratus. a növény szintén ürömféle. hogy az elszáradt. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. N. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. talán Datura metel. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). hogy a növényt felszentelésekkor használták. orvosi csikorgófű’. 212). istenkalapja N. az istáp jelentése ’vessző. ▌ 2. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. J: ’Artemisia campestris. J: ’Crataegus laevigata.

Isten papucsa (Csapody–Priszter.. 219). 1590: Asparagus: Nyul arnyek. Mollay. 374).: RMGl. kerti oroszlánszáj’. foltos kontyvirág virágzata’.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. istennyila 1. 76). Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. a lat. Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). Isten papucsa (Csapody–Priszter. ill. ▌ 2. nyíl a. istenpapucsa 1. MNövSz. köszvényt. ném. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. MNövSz.: RMGl. N. J: ’Orobanche sp.. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. 374). A névadás szemléleti háttere. orvosi csikorgófű’. mirigyes libatop’. Jávorka 749). J: ’ua. 529). erős hashajtószer. vajvirág’.) istennyila elnevezésének alapja. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. J: ’Asparagus officinalis. TESz. 344). az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. mise gertya (SzikszF. a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. 141). hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. jelölt birtokos szerkezet. 107. réti harangláb’. . mint valami égből lőtt. Az istenkegyelme a növény R.) istennyila neve népi név. vö.) név Melius alkotása. lat. N. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. az utótag a szláv eredetű kulcs. 2. Az istennyila (1.: RMGl. köszvényburján. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. Fűvészk. 392). A névadás alapja valószínűleg az. UEWb. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. Balaton 52). (Melius 89). 220). sár ellen való fű. J: ’Equisetum arvense. Az istenkenyere Melius alkotása. b): RMGl. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. gratia dei nevének tükörfordítása. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. J: ’Arum maculatum virágzata. J: ’Trapa natans. 1590: Orobanche: Isten nila. 1604: „Orobanche: Isten nyíla. 1578: Iſten nyilánac gr. és a későbbiekben már nem adatolható. ami lófarokhoz hasonlítható. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. valószínűleg népi név. A csemegesulyom (4.. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. 317. J: ’Orobanche alba. nyíl a. a nyíl uráli eredetű. alii Isten loua farka (SzikszF. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. reumát. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). ▌ 2.’. A névadás alapja. istenkesztyű l. hogy a növény olyan. kúltsa (Magy. hasonló szemléletű névadásra vö.). hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. A réti harangláb (2. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). közönséges spárga’. hogy a növény fogyasztható és finom. EWUng. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. ▌ 3. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. csemegesulyom’. fehér vajvirág’. J: ’Chenopodium botrys. ▌ 4. Az istenlovafarka népi név. a virágok papucshoz hasonlóak. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát.) népi elnevezés. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. 321). J: ’Gratiola officinalis. Vö. J: ’Aquilegia vulgaris. Istennyila: Orobanche” (MA. istenlovafarka 1500 k.. 2.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. 529). sparga. J: ’Orobanche alba. hogy mezei zsurló tavaszi. Fűvészk. a névadás alapja. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. Marzell Gratiola officinalis a. fehér vajvirág’.) név motivációja az. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. J: ’Antirrhinum majus. mezei zsurló’. alii. A fehér vajvirág (3. hanem annak virágos. Növénynevek 100–101. N. Misegyertya. és földbe fúródott nyílvessző. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332).

istenszakálla 1. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. laza páfránylevelek tömege. pásztortarsoly. Marzell Convolvulus arvensis a. 683). (Csapó 41). csucsor’. Fűvészk. Növ.: ysopus: ysop (SchlSzj. J: ’ua. vö. 364). szb.: Hiſſop. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. slak ’szulák’ kerülhetett át. 1841: iszalag (Barra 330). vel. 1405 k. 2. ibolya izsóp 1395 k. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül.’. J: ’Capsella bursa-pastoris. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít.: RMGl. 336). papszakáll. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. 162).’.. sl&k ’szulák’. a növény egyéb. tricolor. 45: 219). vö. kesernyés csucsor’. hiſopoth (OrvK. talán Asplenium rutamuraria. iszap 1783: IÐzap (NclB. .-hv. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’. 1577 k. szakáll a. istáp. farkasmaszlag~ ivolya l. ispotály. svl&k. 1525 k.: Isopus: isop (SoprSzj. isztár. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. vagy szln. Nyr. A foltos kontyvirág (2. Marzell Aquilegia vulgaris a. J: ’Viola tricolor subsp. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. a névadásra hatással lehetett a növény lat. TESz. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. 603). Vénusz asszony haja). | 1807: ’Solanum dulcamara. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. istráng. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. hogy a növények valamely része fehér.istenszakálla 217 izsóp ném. 364). J: ’Convolvulus arvensis. hogy a termések kis iszalag 1807 e. A névadás oka. vö. békatarsoly. Isten taskaia (SzikszF. R. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. Sandwinde ’homokszulák’. J: 1807 e. vadárvácska’. 1807: Iszalag (Magy. MNy. A magyarba egy szb. 1805–13: IÐzalag (Márton.: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. J: ’Solanum. A vadárvácska (4. LXXII. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). 374). a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű.: RMGl. 176).: RMGl. J: ’páfrányfaj. bakszakáll. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3.-hv. TESz. 2. J: ’Arum maculatum. ▌ 4. istentenyere l. 117). A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az. iszapos területeken. 1940–43: juszalag (MNy. 1813: I[sten] szakálla (Magy. || kisjézustáskája N. ném.: Iszalag (Julow 256). J: ’ua. sl&k. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. isztrák l. 1813: I[sten] szakálla (Magy. | ’Solanum dulcamara. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40).: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. táskához hasonlóak. 117).) névadás alapja. 364). 1435 k.. Az iszalag szláv átvétel. közönséges pásztortáska’. szln. hasznos földitömjén’. ▌ 3. apró szulák’. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. 1948: juhszalag (Halmai 76). paptarsoly. foltos kontyvirág’. A névadás alapja. ▌ 2. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. szakáll a. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. 10: 13.: RMGl. császárszakáll. iskola. J: ’Pimpinella saxifraga. EWUng. 374). 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). kövi fodorka’. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. kesernyés csucsor’.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett.: ’Solanum.. 6: 43).) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. A névadás alapja. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. csucsor’. A kövi fodorka (1. A kisjézustáskája népi név. Fűvészk. 11: 221.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. Fűvészk. Fűvészk. vö.

Hyſop (Melius 121a). | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). hyss#pum. izsóf (OrmSz. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). J: ’Hyssopus officinalis.. ném. J: ’Origanum vulgare. közönséges szurokfű’. #z#b ’izsóp’).izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14.’. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. Kalaſtromi. Szabó. kerti izsóp’. J: ’ua. fr. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). izsóp a. — N. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. ol. 1595: Iſop (Beythe 67a). 46). hýss#pos < héb. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. J: ’ua. J: ’Hyssopus officinalis. sipan. Beythe András azt írja... Melly fayás ellen” (Melius 122a). Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. ízű l. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. (Melius 121a). EWUng. szakny. officinalisra vonatkozhat. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK.-i hyssopus (< lat. J: ’Hyssopus officinalis. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). lat. TESz. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. ſÅomiuſág. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. 256). 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). issopo. fertőtlenítő. 1783: I’sóp (NclB. fuladás. aristatus jöhet számításba.” (Beythe 69). kerti izsóp’. Genaust Hyssópus a. izsóp a. kerti izsóp’.’. az az. Kirchen. 1798: Isóp (Veszelszki 250). Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. köptető hatású. Az izsóp latin eredetű. hys#pus < gör.és fűszernövény. Ysop. Egyházi Hyſopnac gr. is. kerti izsóp’. aristatus jöhet számításba. J: ’Hyssopus officinalis.: RMGl.. Melius 418–9. 1841: kerti izsóp (Barra 309). vö. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. kerti izsóp’. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). J: ’Hyssopus officinalis. A növény görcsoldó.oder Klosterysop. J: ’Hyssopus officinalis. 385). 1578: Iſop (Melius 121).). Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. Mind az izsóp. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). izsó (ÚMTsz. hyssope. kerti izsóp’. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. Isop. 1775: Isop (Csapó 121). hyssop. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. (Melius 121a). kerti izsóp’. hyss#pus. megkékült testrészek borogatására stb. a ném. (Melius 121). hysope. hv. a XVI. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). dinnye~fű . 130). 131/20). alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. J: ’Hyssopus officinalis.). a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed.

jagned. CsángSz.: RMGl. jávor l. 1533: Jegxne fa (Murm. 315/40).). kemény szára’ magyarázó elem.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. juhar jegenye 1. nyár(fa) | Populus alba. legénye-fa (MTsz. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört.’.). N.). 212). szb.: RMGl. geg(nye. 427). J: 1239: ? ’Populus. 213). 131). jàgnjeda ’rezgő nyárfa. ▌ 4. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. 367).J J: ’Populus. .-hv. c): RMGl. *agnę ’bárány’ származékai.). J: 1500 k.’. 1540 k.). közönséges lucfenyő’. jágned ’ua. 1600 k. jajkóró (MagyGyógyn. egönye-fa. jegényefí (Nyatl. a kóró ’a növény szára. fehér nyár(fa)’. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. regönyefa (ÚMTSz.. (ÚMTSz.-hv. J: ’ua. jáhor l. fehér nyár(fa)’. — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. J: ’ua. gyegönye. gyeg(nye. jáger. EWUng. A névadás a nyárfák bolyhos.: Populus: yegynyefa (CasGl. 1865: jegėnyé-t gr.: Populvs: Jegine fa (Herb. fekete nyárfa’. bársonyos virágzatával függ össze. fekete nyár(fa)’. 1500 k. Mindezek az ősszl. J: ’Picea abies. — N. vö. 131). szln. 213). egönye. 427). 1577 k. 1248: jegune (TESz.). jámbor. ▌ 3. 214). jàgnjēd.1: RMGl. mezei katáng’. A jajkóró népi név. jeginye. luczfeniô fa (SzikszF. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz.. szln. hogy a mezei katáng 1.). — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 212). a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése.: RMGl. AgAnyAfa. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. nyár(fa) | Populus alba. 1255: jegnye (TESz. 1578: Iegene fa (Melius 11). jágor. gegenyefa. TESz. geg(nye-fa.2 m magasra is megnő. jagnjet ’fekete nyárfa’. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. 214). 1470 k. J: ’Populus nigra. 1783: Fekete Jegenye (NclB. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. J: ’Cichorium intybus. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. letörik.). 464/32). 1783: Jegenye-fa (NclB.: abies: Jegheneffa (KolGl.: TESz. 213). d): RMGl.: RMGl. 1550 k. jágnjed ’ua. jegnye (Nyatl..’.). jaj a.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. reg(nye.: jeg(nye a.: RMGl. — N. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). jεgenε-fa (SzamSz. jaj a. J: ’ua. N.). 1590: Abies: Iegenie.: TESz). A névadás magyarázata az.: RMGl. — ~fa 1500 k. reg(nyefa.).’.: ’Abies alba. közönséges lucfenyő’. 330). 214).: De populo et albaro: yegene (StrassbGl.). az útszéleken gyakran letiporják. | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). 211). | 1453: ? ’Platanus. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm. (TESz. A magyarba egy szb. platán’. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. leginyefa. ▌ 2. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. jeg(nye a. a): RMGl. regönyét gr. 61).). „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. jeg(nye-fa a.’. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). uag. juhar jajkóró N. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz.

. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). Némelyik alakváltozat. uráli eredetű nyár. J: ’Cytisus scoparius. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. az eredeti ’Populus. 401). nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. Fűvészk. közönséges jegenyefenyő’. EWUng. jegenye. — ~fa N. keresztesfenyő (→ fenyő). Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. a ném. | 1578: ’Populus alba.. fenyő. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek.).. SzegSz. Populus alba. Picea abies a.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. vö. 405). jégerfa l. jegenyenyár (Szamsz. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. genista. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. 232. jeg(nye-nyár a. fehér nyár(fa)’. SzófSz. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). égerfa jeneszter 1. 1783: JéniÐzter (NclB. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. jegenye a. A jegenyefenyő összetett szó.). Fűvészk.) ’platán’ jelentéssel. az utótagra l. J: ’ua. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. SzófSz. a fa sötét színű kérgére utal. jegenye a. A ’platán’ az eredeti ’Populus. a közönséges lucfenyőt (1. Ginſter (NclB. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja. nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött. 394). Abies alba). Genſter. 232. közönséges lucfenyő’.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik.nyomatékosító szó. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. J: ’Populus alba. Abies alba a. jegenyefenyő | Abies alba. A N.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. Fűvészk.).. TESz. J: 1783: ’Spartium junceum. utótagja -fa vagy -fenyő. jegenye fa a. 1/1: 48. 425). 324. J: ’ua.. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. J: ’ua. 1998: jeneszter (Priszter 510).. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). ennek kérge szürkésfehér. (Melius 11a).. MNövSz.. a lat. jérce ~ N. ▌ 2. Ember és növényvilág 272).’. a ném. érce ~ N. utótagja az ősi.. az előtagra l. Populus alba a. — N. SzlJsz. ▌ 2. 1911: jegenyefenyő (Cserey. egönye-fa. gérce. TESz. Marzell Abies balsamea a. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. 1807: Jeneszter (Magy. N. EWUng.) az eredeti ’Populus.. Marzell Abies alba a. legénye-fa népetimológia eredménye.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk.. SzlJsz. 1578: Iegene Nyárnac gr. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa). A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. | 1807: ’Spartium. 405). fehér nyár(fa)’. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1. jegenyefenyő 1. tükörfordítás. 521). közönséges jegenyefenyő’. | 1998: ’Abies. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye.) jelz ője megkülönböztető szerepű.. 1783: Jegenye fenyö (NclB. Kniezsa. genesta alakokra vezethe- .. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre.’. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287).. A fekete jegenye (3. seprűzanót’. igenyes nyár sz. a nemzetségnév ma nem létezik’. 2. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. jeneszter’. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. szakny. 1998: ’Abies alba.’. geg(nye-fa változatokra vö. J: ’Picea abies. Kreuztanne fordítása.) összetett szó. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. NyTan. UEWb. nyár(fa)’. 4. közönséges jegenyefenyő’. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. (Csapody–Priszter. a be. Növényszótár 1). fenyő a. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. J: ’Abies alba. J: 1911. Picea abies a. Kniezsa. J: 1425: ’Populus sp. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). így pl. 88). 401) neveket vette át.

J: ’Convolvulus arvensis. Fel futó. korai juhar(fa)’. növény a. J: ’Hypericum perforatum.). Benkő a ném. gyövőtény. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. 1484: Ihar (OklSz. közönséges orbáncfű’. — kicsiny. a jövötény. 1397: Iavor (OklSz. Ember és növényvilág 197). győtin. J: ’ua. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. johar (ÚMTsz. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. győtén.. juhar-fa a. győjtín. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. J: ’ua. Genaust Genísta a. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző.). A névadás alapja a növény gyors. cruce signatam (NyK. tökjohàr. gyövüőtín (MTsz. A jézusfüve népi név. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. jézusfüve N. Marzell Hypericum perforatum a. Súlák. győtény. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. 88). terjedő. ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. 1236: ihorfa (OklSz. jövötény a. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. 1411: Jawor (OklSz. Fűvészk. apró szulák’. jövötény. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). 331. Herrgottskraut. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa.). Marzell Chenopodium bonus-henricus a. jövőtin. juhar a. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. gyüjtvény.). jábor. juhar a. TESz. Vas-Vármegy.).’. 1325: Jaurfa (OklSz. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). — Ö: seprű~.). Kiſseb. 251). gyövötény.’. kis meténg | Convolvulus arvensis.). jövötény a. — N. juhar a. jézus füve (ÚMTsz.. jávor a. jó l. | 1841: ’Convolvulus arvensis. Fűvészk. TsengetyÍ-virág. Gyövötény (Veszelszki 454). jáhor. Kristus-blaume. Guter Heinrich tükörfordítása. EWUng. Fejér. juhar jőtény l. piros Fulak. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). J: 1735: ? ’Vinca minor. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). Növényszótár 4). pl. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). győjtény. gyövötiny.). növény a. 1841: jövőtiny (Barra 297). apró szulák’.). juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. Iſzap. és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét.jézusfüve 221 juhar tők vissza. juhar a.’. ném. A német név végső soron a lat. ihar. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). Kristuskräut. 250). az n > ny kicsinyítő képző). juhar(fa)’. Marzell Genista a. 1330: Johor (OklSz.’. J: 1233: ’Acer. jezsuitadió l. 31: 245). győtény” (MNy. gyütény (ÚMTsz. A növötény a nő ige származéka. összetett szó. J: ’Chenopodium bonus-henricus. tökjuh6r (Péntek–Szabó. a fű magyarázó utótag. A jóhenrikfüve a ném.. Harang. 1: 362).). 1257: Ihar (OklSz. jávor-fa . Mollay. J: ’ua. 1807: Jávor (Magy. joh$r (CsángSz. 1279: jawar (TESz. gyüöti(ny. 1998: juhar (Priszter 289). gyövötin. Növényszótár 4). szulák. győtiny. az utótagra l. burjánzó növekedése: „Növötény. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. Jézus füve (Csapody–Priszter. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. J: ’ua. A seprűzanót (2. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey.). jelölt birtokos szerkezet.). győtiny. — N. J: ’ua. burjánzó gyomnövény’.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. gyövőtin. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77).’. jávor a. Az elnevezés alapja.). apró szulák’. A jövötényszulák Barra alkotása. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. Növötény. az előtagra l. gyövőtény. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). a szó elején g > j változás érvényesült.’. parajlibatop’. ih™r. Növénynevek 285. drága~ johor l. 1255: jaurfa (TESz. — N.).). juhar a..). hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. tökjuhàr. MNövSz. J: ’ua. J: ’Acer platanoides. kisebb ~ 1798: „Kitsiny. gyütvény.

Ihar-. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. néhol meg népetimológia (jámborfa. ih6rf6. javōr ’ua. 1414: Jaworfa (OklSz.. MNövSz. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. jágorfa. 1337: jwharfa. SzlJsz.). vö. jámborfa (SzegSz. jáh#rfából. J: ’ua. széles. jaor. iharfa. jahor ’hegyi juhar’. hunyor juhszalag l. juhfarkhoz hasonlítható.: blg. idegen nyelvi megfelelőkre vö. hegyes leveleire utanak. juhorfa. valamint a juhar változat. A juhfark népi név. 211). korai juhar(fa)’. 1590: Ihar fa. jávor 1. R. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. Juhar-fa (Veszelszki 19). Marzell Acer platanoides a. juhar(fa)’.).: RMGl.: hyhar fa (BesztSzj. fehér zászpa’.).). javor ’ua.. явор ’hegyi juhar’. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-. Kniezsa.: RMGl. jávor-fa a. égerfa a. juhar-fa a. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. jágerfa (ÚMTsz. Breitblatt ’széleslevelű’. Az alakváltozatok később összekeveredtek. iszalag . iharfa (OrmSz. 394). Weinblatt ’szőlőlevél’. ném..). A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. összetett szó. EWUng. Fűvészk. 211). R. jámborfa. jágėrfácska (ÚMTsz. szb. 1366: Juharfa (OklSz. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. ih#rfa. jágérfának. 232.-hv. jávor ’juhar’. hasonló szemléletű elnevezésre vö. jaharfa. 49). J: ’Acer platanoides. J: ’Veratrum album. jámbor-fa (MTsz. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került.).’. 2. a.’. N. juhfark (MagyGyógyn. — Ö: cukor~.: RMGl. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289).). J: ’Acer.’.). A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. j<borfa. A névadás magyarázata. színe a fehérestől a zöldesig változó.). iharfa (SzlavSz. Erre mutat a juharnak. joharfa (OklSz. juhfark N. Iauor fa (SzikszF. jágerfa. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). Breitlaub.juhfark 222 juhfark a. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. juhoktisztítóhunyor l. — N. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. TESz. 1405 k. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. or. 1998: juharfa (Priszter 289).: jauor fa (SchlSzj. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. szln. jáborfa. a. igarfa (Csapody–Priszter. A juhar szláv eredetű. illetőleg alakváltozatainak. 89). szlk. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. явор ’hegyi juhar’.). ném. SzófSz. 213). Spitzahorn. juhar-fa. 1813: Juharfa (Magy.

— ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. kakalics l. a lat. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). 3: 14). A névadás alapja a növények virágja. 1807: katskanyak (Magy. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. kácsaszáj (MNy. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. 39: 161: 155). 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). 116).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). J: ’Ajuga. J: ’Pulsatilla grandis. kalincaínfű’.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. ÚMTsz. A kakascímer Melius alkotása. 3: 13). MNövSz. vasfű’. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. ÚMTsz. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. A névadás alapja a piros színű termés. kacskanyak 1. 1: 442). kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. amelynek formája szájhoz hasonló. arra utal. szapora zsombor’. A kakascímer ’vasfű’ (2. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. kakasbenderó l. 1783: Kakas-tzimer (NclB. vatkácsaszáj (MNy. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). J: ’Verbena officinalis. UEWb. kerti oroszlánszáj’. kacsanyak (Herman. A kakasalma népi név. A név alakleíró elnevezés. havas~ kacsanyak l. Fűvészk. 341). pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. kokasharang (Csapody– Priszter. ▌ 2. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. 1807 e. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. kacskanyak kacsaszáj 1. mint egy görbe nyak. 678. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. 341). leánykökörcsin’. J: ? ’Polygonatum odoratum.ben. kakasmandikó kacs l. A kakasharang népi név. kakasalma (ÚMTsz. J: ’Crataegus laevigata. magyarázata. J: ’Antirrhinum majus. indás ínfű’. J: ’Ajuga reptans. J: ’Linaria vulgaris. || kacsanyak N. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. Fűvészk. A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. 39: 161. 322). ínfű’. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). ▌ 2. kakics kakarics l. a szláv eredetű . kökörcsin kakascímer 1.K kakasalma N. N. — vad~ N. 492. Pászt. kokasalma (SzamSz. J: ’Sisymbrium officinale. 357). 341). a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. A N. ▌ 2. kakasharang N. J: ’Ajuga chamaepitys. Ö: kalinca~. Fűvészk. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. cseregalagonya piros színű bogyója’.: Katskanyak (Julow 263). A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. 3: 27). kakasbandikó. hogy a növény olyan.

) Melius alkotása. a lat. kakastaréj (Péntek–Szabó. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. ujjas keltike’. Ember és növényvilág 221). bëndërëzzik (Székelyföld). 2. ujjas keltike’. ▌ 3. szétállóan elágazó növény. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). kakasláb 1. muskotályzsálya’. J: ’ua. ▌ 4. Erdővidék).’. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. őszi kikerics. — ~fű 1577 k. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. a becőtermések a szárhoz simulnak.) és az őszi kikerics (3. N. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). J: ’Amaranthus caudatus. kakassarok 1. kakas bandikó (Nyr. J: ’Ranunculus flammula. hogy az európai kakasmandikót (1. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). J: ’Salvia sclarea.’. — őszi~ N. A névadás magyarázata. J: 1578: ’Ranunculus sp. J: ’Corydalis cava.) szintén Melius alkotása. európai kakasmandikó’.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s. J: ’Colchicum autumnale. || kakasbenderó N. 383). J: ’Sisymbrium officinale. 400). 1775: Kakas-láb (Csapó 34). A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. kúszó boglárka’. piros virágzat.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. J: ’Corydalis solida. ÚMTsz. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). A kakassarok a ném. ÚMTsz. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. Vö. odvas keltike’. ▌ 2. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). szakny. harangmozgást végez. 4: 32. mivel a növény virágja harangformájú. J: ’ua. kakasbandikó. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. J: ’ua. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. J: ’Corydalis solida. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. | 1783: ’Ranunculus repens. kankós. Vö. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. 1838–45: kakasmandika (Nyr. — N. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. 1783: Kakas ſorok (NclB.’. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. kakastaréj 1. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). elsősorban az őszi virág’. kakasmandikó 1.) használja. J: ’Erythronium dens-canis. kúszó boglárka’. 50). 1578: Kakas tare (Melius 144a). a névadás alapja a fürtös. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. ujjas keltike’. ▌ 2. J: ’Corydalis solida. kúszó boglárka’. sisakvirág-levelű boglárka’. 3: 28). ▌ 2. sarkantyúszerű. Az ujjas keltike (2. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. kakasbenderó összetett szó. a kakas állatnév szláv eredetű. Melius alkotása. 3: 27). 126: 67). ▌ 4. az az. J: ’Ranunculus aconitifolius. J: ’Corydalis solida. szapora zsombor’. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. harangütés jelentésű. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. kakasbenderó (MNy. ▌ 3. J: ’Colchicum autumnale. 1783: Kakas-láb (NclB. 614/ 5). tyúkláb. Melius 438. ▌ 2. J: ’Corydalis cava. A MTsz.) nemi betegségek kezelésére használták. 2: 22. 126: 67). A lat. ujjas keltike’.: elsősorban a Ranunculus repens. ▌ 3. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. 1578: Kakas lábnac gr. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul.-i Pulsatilla (< lat. Genaust Pulsatílla a. 1578: kakas ſoroc (Melius 180).) és . az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. Ember és növényvilág 202).) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1578: Kakas taré (Melius 180). (OrvK. (Melius 180). hollóláb.: Kakas Lab fwrql gr. pulsatus ’csapás. 1783: Kakas-lab (NclB. J: ’Ranunculus repens. békaboglárka’. 3. és a szélben ide-oda ing. || kakasbandikó N. 1578: Kakas láb (Melius 175). odvas keltike’. Szabó.. bókoló amaránt’.. kakas mándikó (NövTanKözl. A kakasmandikó. 400). őszi kikerics’.

szelíd csorbóka’. Az előtagot a növény R. Fűvészk. 243). ill. vadkakukkfű’. 132). A névadás alapja. 1595: Kakijch (Beythe 38).: RMGl.) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. fehér vajvirág’.’. J: ’ua. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). a muskotályzsálya (3. 1783: Kakits (NclB. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. a nevet valószínűleg a ném. amikor a kakukk szól. kakics 1. ▌ 2. nyári hérics’. szúrós csorbóka’. az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). 1775: Kakits (Csapó 122). a démutka utótag nemzetségnév. J: ’Sonchus asper. a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. J: ’ua.. Marzell Adonis aestivalis a.’. kakukkfű a. kakukkfű elnevezéséből vonták el. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. J: ’ua. Fűvészk. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). J: ’ua. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. kerti kakukkfű’. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). 1813: Kakits (Magy. A kerti kakukkfű (2.’. 1395 k. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. kakasvirág 1. 381). A kakukkfű-vajvirág összetett szó.’.’.: RMGl. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. A névadás alapja talán az. ott terem. Diószegi– Fazekas alkotása. (Melius 118a). 255).: ’Thymus sp. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). a kakukkf ű előtag magyarázata. hogy a növény ott fordul elő. vö. gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik. 353). 1813: Kakalits (Magy. 389). 374). Fűvészk. ▌ 2.’. römischer (welscher) Quendel ’római.: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. ’szúrós csorbóka. 50). 255). 1578: Kakuc f× (Melius 116a). kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy. J: ’ua. TESz. 2. kákics a.) népi elnevezés. Az utótagra l.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). kakukkfű a. 374). vö. J: 1395 k. EWUng. 409). | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. olasz kakukkfű’. 323). — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). J: ’Sonchus oleraceus. 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). A kakukkdémutka összetett szó. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. Colchicum autumnale a. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123).’. ſzagáról. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). A kakics ismeretlen eredetű. vadkakukkfű’.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). . kakukkfű’. J: ’ua. N. J: ’ua. J: ’ua.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kakasvirág (MagyGyógyn. J: ’ua. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234).’. | 1775. J: ’Adonis aestivalis. J: ’Thymus serpyllum.’. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. salátanövény’ jelentésű. vadkakukkfű’.’. — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). 409). vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). Vö.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. Hahnenblume mintájára hozta létre. Kock ’kakas’.’. EWUng. J: ’ua. ném. TESz. J: ’ua. a névadás magyarázata. kakashoz hasonlítják. kakukkfű 1. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. őszi kikerics’. J: ’Thymus serpyllum. J: ’Colchicum autumnale. 389). hogy a növény klorofillhiányos. 1998: kakukkfű (Priszter 522).. J: ’Thymus vulgaris. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314).. … setét veresek” (Magy. kákics a. A kakasvirág növénynév Benkő alkotása. ▌ 2. ném. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). J: ’Orobanche alba.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. 1405 k. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). más növények. kakukkvirág. ahol a kakukk jár. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. a bókoló amaránt (4. A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. 1783: Kakas virág (NclB. 1998: ’Thymus serpyllum. Fűvészk. a növény akkor virágzik. A kakukkfű valószínűleg a lat. 2. 1783: Mezei Kakukfü (NclB..

kakukvirág (Péntek–Szabó. A terjék (első megjelenése: 1529. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). ang. J: ’Tragopogon pratensis. ném. amikor a kakukk szól. 97: 333). ficaria. Gouch ’kakukk’. akkor virágoznak. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). A kalapfű valószínűleg a lat. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). hogy a növény virágzásakor. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). Fűvészk.’. kukukvirág. bába~. TESz. 3: 33). ang. vö. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. J: ’Anemone nemorosa. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). 336). EWUng terjék a. Petasítes (< gör. 226 kalapfű kakukkibolya N. A saláta utótag magyarázata. Fűvészk. kakukkvirág (Péntek–Szabó. 1775: Kakuk virág (Csapó 108). kálmos kalánfű. kalánlevelűf ű l. kakukksaláta 1. réti boglárka’. — N. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. Ember és növényvilág 278). J: ’Ranunculus ficaria subsp.) kakukk előtagját a növény korai. ▌ 5. 161). kakuksaláta. fehér kukukvirág. 1841: kakukterjék (Barra 261). Kuckucksblume tükörfordítása. nyugati salátaboglárka’. a sárga virágok akkor nyílnak. gauch < kfn. nemes májvirág’. a névadás magyarázatára l. amely az ibolya színéhez hasonló. J: ’Ranunculus ficaria subsp. májusi gyöngyvirág’. J: ’Adonis vernalis. kanálfű kalántorma l.) és nyugati salátaboglárka (5. Gauchheil (< ném.kakukkibolya vajvirág. az. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. berki szellőrózsa’. A névadás alapja a virág kék színe. Ember és növényvilág 277–8). kakukkvirág (ÚMTsz. petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. baka~. 357). tavasszal szól a kakukk.) és ’berki szellőrózsa’ (3. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. Ember és növényvilág 203). hogy a növényt táplálékként használták. 1783: Kakuk Saláta (NclB. ▌ 2. N. A kakukkpogácsa Melius alkotása. N. . hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 390). 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). 3: 340). Ember és növényvilág 203). triaca. kukuksaláta. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. 408). jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. mezei tikszem’. 1783: Kakuk virág (NclB. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. ▌ 4. A kakukkterjék Melius alkotása. fr. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. kalács l. 1807: Kakuk-terjék (Magy. A kakukkibolya összetett szó. Mélius a ném.) a ném. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. Theriak. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). J: ’Tragopogon pratensis. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. a ném. ▌ 2. A névadás szemléleti háttere az. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. réti bakszakáll’. tavaszi virágzása motiválja. A réti bakszakáll tápláléknövény volt. kakukkibolya (Nyr.). ill. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. ficaria. Marzell Anagallis arvensis a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kakukkvirág 1. A réti boglárka (4.) kakukkvirág elnevezése népi név. 408). ökör~ kalamus l. N. kakukkpogácsa. a ném Gauchheyl (Melius 182). nyugati salátaboglárka’. 2. kakukvirág (Péntek–Szabó. N. tavaszi hérics’. terjék a. ol. J: ’Anagallis arvensis. J: ’Petasites hybridus. J: ’Hepatica nobilis. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása.. vö. ném.) kakukk előtagja a ném. ’tavaszi hérics’ (2. 416). amikor a kakukk szól. theriac. Ember és növényvilág 198).. réti bakszakáll’. közönséges acsalapu’. bába~körfény. Marzell Anemone nemorosa a. 1783: Kakuk-terjék (NclB. N. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. 1783: Kalap-fü (NclB. thériaque. J: ’Convallaria majalis. J: ’Ranunculus acris. ▌ 3. még kakukkvirág. kukuksajáta (Péntek–Szabó. J: ’ua.

1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. kalyinka.: RMGl. Spárga fű. J: ’Asparagus officinalis. J: ’ua.’. Melius 437. szakny. 1787: kálmos (TESz. 420). || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. Fűvészk.: ’Acorus calamus. kalinka l. kálomistagyökér (Csapody–Priszter.). ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kalinca. EWUng. érdekes. 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). Vö. 377). 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24).’. kalmos-gyxkeret gr. kalmus gyökeret (ÚMTsz. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. kalína ’kányabangita. kalincaínfű’. . 619).-hv. 64: 14. 232). kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). 235). kalinka (ÚMTsz. J: ’Ajuga chamaepitys. kesernyés csucsor’. szlk. Marzell Asparagus officinalis a. kalina ’kányabangita’. 2. Koralkraut fordítása.. J: ’ua. holl. orvosi körömvirág’. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta.). Nyr. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). 1998: kálmos (Priszter 291). glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. kalinka átvétele.’. J: ’ua. 609/42). vö. 1783: Kalárisfü (NclB. J: ’Ajuga chamaepitys. || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). J: 1577 k.kalárisfű Genaust petasátus a. A kalárisfű Melius alkotása.). gálna. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. Az RMGl. közönséges spárga’. koraalkruid. ka- linica ’fagyal’. Fűvészk. N. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. — N. Fűvészk. 1775: Kálmos (Csapó 126). A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. 263). katyinka (Halmai 76). kalapja l.).. 235). Sparga (De Herbis: RMGl. kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. Nyúl árnyék fű. kalina. kalina 1903: kalina. Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK.’. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. 367). Fűvészk. 93). Vö. kalinca a. a név a ném. kalincaínfű’. A kalincaínfű összetett szó. — N. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). | 1807: ’Acorus. A m. szójegyzékünkben. gálna a. v.). kalinca. || N.-i Calendula átvétele. jelentésmegadásuk azonban pontos. J: ’Solanum dulcamara. 357). or. 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). kalinca a. bizonytalan eredetű. Fűvészk. a gálna szláv eredetijének (< vö. 1783: Kálmus (NclB. Szabó. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. Genaust Caléndula a. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. 235). J: ’ua. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. Kalyinka. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. sv. MNövSz. a kacskanyak nemzetségnév.: „Aloeſt. J: ’Calendula officinalis.: Asparagus: Nÿwl’ arnik. Calamus odoratus (OrvK. összetett szó. (TESz. kalina. gálna a. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). szln. 341). Fűvészk. Fűvészk. 1807: Kalintza (Magy. népetimológiás változat. 359). kalmusgyökér. J: ’ua. 197/28). amely a növény két régi nevéből jött létre. A kalina a szláv kalina. kalina. kálmos | Acorus calamus. kalina (Jávorka 978). A névadás alapja a növény piros bogyója. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. orvosi kálmos’. sz. kaljinka (MagyGyógyn. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). galangath. 1783: Kalintza-fü (NclB. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. J: ’ua. kalina kálmos 1577 k. kálomistagyökér N. az utótagra l. 1745: Kálmuſz (Torkos 9).’. TESz. orvosi kálmos’. 1807: Klárisfű (Magy. kalinca nevét. 341). 384). a személynévre való utalással keletkezett. az előtag magyarázatára l. kalincaínfű’. 1948: kalina. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. J: ’Ajuga chamaepitys.. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. szb. corallört. A kalendula a lat. fagyal’. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). ínfű. kalendula 1783: Kalendula (NclB.’.).

117). kálmus. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). kálmos kálomistatapló l. a fű magyarázó utótag. h. 312). Genaust Chamaeálo( a. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. A kamillapipitér összetett szó. fogyasztották a növényt. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. A görög szó a lat. vö.’. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). ▌ 2. EWUng. chamaí ’a földön. J: ’Matricaria chamomilla. kálmos kálnabokor l. A kanáltorma összetett szó. kanállevelűf ű l. orvosi székfű’. J: ’Artemisia vulgaris.). lat.. J: ’Cochlearia officinalis. taplóüröm. 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. kálmosnád’. kamillapipitér (Csapody–Priszter. MNövSz. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. J: ’Capsella bursa-pastoris.-i Cochlearia (< lat. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). chamomílla a.’. fekete üröm’. rómaiszékfű’. kálvinistatapló ’alma’). A névadás alapja. 93). kanálka (MagyGyógyn. kankaj l. vö. J: ’Chamaemelum nobile. A kamilla német eredetű. camomile. römische Kamille. rómaiszékfű’. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. J: ’ua. konkoly . ném. gálna kálomistagyökér l. közönséges pásztortáska’. camomillo. calamo (aromātico). magyarázatára l. A névadás alapja a termés. szakny. ol. J: ’Artemisia absinthium. 1948: kamilla (MagyGyógyn.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. a torma utótag arra utal. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). szakny. kalyinka l. úfn. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. TESz. az utótagra l. 1998: kamilla (Priszter 425). calmus ’bozót’. J: ’ua. 302). A kálmos kettős átvétel. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). vö. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. chamaím#lon < gör. A kanálka népi név. Kalmuß.). chamomilla. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. kanálf ű. 1608) latin eredetű. kamilla. gör. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. vö.. írónád. 299). pipitér. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. kamillapipitér N. — N. a lat. A névadásra hatással lehetett a ném. nádsíp. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is.. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. J: ’Cochlearia officinalis. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). Talán Camill” (TESz.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. ang. orvosi kanálfű’. kálmusz l. Marzell Matricaria chamomilla a. ol. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167).). kalina kamilla 1. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). 1783: Kalán levelü fü (NclB. camomilla és kamomilla a latinból való. ném. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. cseh kalmus. (sweet) calamus. A m. J: ’ua.: ang. camomilla < lat. a gyökér utótag magyarázó szerepű. 393). J: ’Matricaria chamomilla. kam(lla (ÚMTsz. Fűvészk. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). kanálfű kanál l. az előtagra l. orvosi kanálfű’. orvosi kanálfű’. vö. camomille. lat. k. fr. Kamille (< lat. hogy ahhoz hasonló módon használták. A rómaiszékfű (2. J: ’Chamaemelum nobile. 302). calamus ’nád. kanálka N. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340).. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. Genaust Cochleánthus a. ném. amely kanalakhoz hasonlít. A kanálfű a lat. kalamus a. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. abszintüröm’. 374).’. 1813/1900: „Székfű. orvosi székfű’. J: ’Cochlearia officinalis.. NySz.kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). a földre’. cochlear ’kanál’) fordítása. a kanál előtag magyarázatára l.

tálmosófű. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. 5: 37). bürökgémorr’. kányaköröm N. kankó N. kankalíkfű. hajlott. kannamosófű 1590: Equisetum. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. 257). J: ’Veratrum nigrum. 356). főzelék. 335). 2. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). A kannamosófű a ném. kankó a. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). sebforrasztófű’. kányahumor (MagyGyógyn. EWUng.’. Kankalék (NclB. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. kankalin (ÚMTsz. J: ’ua. 356). elsősorban az az őszi virág’. konkoly zős származéka. A kányafű feltehetőleg a ném.: RMGl. Az elnevezés alapja az lehetett. hogy a növényt edények tisztítására használták. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. A névadás alapja. EWUng. A kányahunyor összetett szó. A kankós valószínűleg erdélyi népi név. amelynek a kacs. kankalinkó. J: ’Primula vulgaris. hajlik’ jelentésű lehetett. J: ’Descurainia sophia. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. J: ’Veratrum album. — N. Ö: fokhagyma~. kányakörme (MagyGyógyn. kunkorodik szavak is a tagjai. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. hajlék). hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). közönséges csillagpázsit’. görbül. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). Marzell Equisetum arvense a. és formája a hunyoréhoz hasonló. európai kakasmandikó’. Kankalék (Veszelszki 72). N. kankuska N. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. 1798: Kankalin. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. a névadás magyarázata. Kankalék (Csapó 148). őszi kikerics. tavaszi kankalin’. J: ’Erodium cicutarium. 45). Vö. kányahunyor (ÚMTsz. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). kankó a. J: ’Cynodon dactylon.kankalin kankalék l.’. A kányakörme népi elnevezés. 228). kuncsorog.’. Kan(n)tenkraut. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. szártalan kankalin + Primula veris subsp. kányahumor l. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. Fűvészk. 1807: veres K[ankós] (Magy. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). fehér zászpa’. fekete zászpa’. veris. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. és abba a nem egészen tisztázott. mezei zsurló’. 375). Ember és növényvilág 221). J: ’Colchicum autumnale.) népi név. Kannenkraut tükörfordítása. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. J: ’ua. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. 132). 49). TESz. ▌ 3.). J: ’Equisetum arvense. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése.. A névadás magyarázata. Habichtkraut (< ném. | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. ölyvfű. alapszavuk eredetileg ’görbe. a veres jelző a virág színére utal. 1783: Kankalin. kankuska (MagyGyógyn. J: ’ua. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. kányahunyor kankós 1. veris. ▌ 2. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. jelölt birto- . A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. A kankalin. 209).) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. 152). TESz. a névadás magyarázatára l. ▌ 2. J: ’Primula vulgaris.. kánya humor (Ethn. szártalan kankalin’. a kankalék végződése képző (vö. kankalék származékszavak. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467).’. J: ’Primula veris subsp. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. Fűvészk. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. Ember és növényvilág 221). J: ’ua. hogy a növény szára nagyon rövid. őszikankó (Péntek–Szabó. J: ’ua. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört.’. 1775: Kankalin. kankó (Péntek–Szabó. kankoj l. tavaszi kankalin’.) erdélyi népi elnevezés. J: ’Erythronium dens-canis.). ▌ 2. — őszi ~ N. hogy a virág színe feketés. A kankó ’őszi kikerics’ (2.

EWUng. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. J: ’ua. kapri kaponyák l. szlk.: RMGl.: coaltum: capor (SchlSzj. — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155).: ’Descurainia sophia. Fűvészk. hortorum). Növényszótár 50). A magyarba egy déli szláv. 380). 13). kapri kapiknyak. esetleg szlovák R.’. 1570 k. A kapor ’büdös pipitér’ (3. 2. kereklevelű kapotnyak’. az olasz ’édeskömény’ (4. J: ’ua. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). A név a termések hosszú alakjára utal.: RMGl. 1578: Kapornya (Melius 22a). vö. ▌ 3. J: . kaporna 1516: Kaporna (OklSz. a kánya előtag valószínűleg a R.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. 1998: kapor (Priszter 300).’. 56: 117).’.(Veszelszki 55). 1783: Kaporna (NclB.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130). 351). A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. J: ’Anethum graveolens (convar. kapotnyak kapor 1. spinosa. szl. kaperli. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). A kaporánizs összetett szó. ánizs. sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. felépítésük is hasonló. 54). 1998: kányazsombor (Priszter 294). — N. 312). mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. 1783: OlaÐz Kapor (NclB.. 1430 k. 198). 377). koprъ. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Anethum graveolens (convar. 1998: kerti kapor (Priszter 300).’.). kopór (ÚMTsz. 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. gémorr. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. eb~.) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. 1577 k. kaperlin l. — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). 380). kapÀr. 351). 198). J: ’ua. 1405 k. kôpor.). 79). tövises kapri’. J: ’Foeniculum vulgare.) a fűszerkaporhoz (1. kerek kapor (Jávorka 266). | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). Vö. sebforrasztófű’. J: ’ua. az előtagra l. az utótagra l. 56: 117). J: ’ua.: RMGl. 85: 211). kapor.) jelző a növény idegen eredetét jelzi. 1783: Kapor (NclB. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. Ember és növényvilág 203). | 1807: ’Capparis. 351). SzlJsz. kányazsombor 1790 k. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174). A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. Sophienkraut. 1998: ’Alliaria petiolata. 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55).) jelző arra utal. kapotnyak kapli l. 370).: kaporna (OrvK 205/7). Fűvészk. J: 1790 k. 250. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. J: ’ua. ▌ 4. — Ö: ánizs~.: „Sophia Chirurgorum. J: ’ua. 1645: Kaporna (MA. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. 1807: Kaporna (Magy. kányafű ’Descurainia sophia. 1543: kapornath (MNy. 380). | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. fűszerkapor’. 1590: Kaporna (SzikszF. a zsombor utótagot azért kapta a növény. kapar.’.: kapornyath (MNy.’. ▌ 2. kutya~. vö. TESz. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott.: BotTört. | 1948. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. 375). kapor (Péntek–Szabó.’. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. 126). óe. ánizskapor. J: ’ua. | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). kapri’. fűszerkapor’. kapitnyák l. кóпър. 1813: olasz K[apor] (Magy. J: ’Asarum europaeum.) és ’édeskömény’ (4. kopar. hogy konyhai fűszernövényként használják. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). büdös pipitér’. édeskömény’. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB.’. blg. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). A kányazsombor összetett szó. kopòr. hortorum). hagymaszagú kányazsombor’. 1585: Káporna (Cal. 335). a növények erős illata) alapján kapta nevét. 1798: OlaÐz-kaportól gr. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. f űszer~. Kniezsa. — N. A kapor szláv eredetű. J: ’Anthemis cotula.: anetum: capor (SchlGl. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey.).

копúтник.’. 380). J: ’ua. 1797: kaput-nyak-füvet gr. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). 79). II. 1525 k.’. Kapotnakoth gr. or.: Kaponyak (StUnBB. bokor. Vö. kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). *kopytьnikъ-ból származnak.). 336/34). J: 1520 k. J: ’ua. | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. kapornya l. szb. hogy a növény levelei hoszszúak. kopotnyak. 399/17). kopotnyikot (ÚMTSz. Kapotnyik (MagyGyógyn. Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . 1841: kerek kapotnyak (Barra 387).: Kapothnakot gr. sz. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. 305/18. J: ’ua. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése.: RMGl. J: ’ua.’. A kaporrózsa összetett szó.: RMGl. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. копúтник. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R.). 380).: CzF. — N. kereklevelű kapotnyak’. — Ö: kapri~. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz.’. vö. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). kappren. A kaporrózsa Benkő alkotása. A cserje. tavaszi hérics’. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. 433).’. 127). kopîtnik. A magyar nyelvbe a ném. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). Perpénfa a. vö.’. cseh kopytnik. J: ’ua. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). kappern. sz. Fűvészk. szálasak. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. J: ’ua. 382). (TESz. A m.).: RMGl.-hv. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. 1676: kopotnyikot gr. kopyten. nyúl~ kapotnyak 1520 k. A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. OrvEml. 217/22). 2: 260: TESz. *kopytьnjakъ-ból. vö. kopytník.. Kapotnaknak gr. ukr. (OrvK. Kapothnakoth gr.). 1540 k. a fűszerkömény ’Carum carvi’. „Ki az urát nem szereti. A névadást az magyarázza. 282). kapta szláv eredetijével. Kapotnakot gr. Mollay 342. 1948: Kapotnyak. 100. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). 26.’. J: ’ua.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. Horváth. (OrvK. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. vö. Kaper ’kápri’. kопuтн_к. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. kapotnyak. idegen nyelvi megfelelőre vö. kòpitnīk. J: ’ua. XVI. szln. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112).: Asarvm: kapothnÿak (Herb. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. копúтняк. ném. kapitnyák.: TESz. kapri. A névadás alapja. gappern. 380). kereklevelű kapotnyak’. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. kapiknyak. vö. szlk. 380). Ó és Új Diaet.). Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. ném. spinosa. (OrvK. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. 343/9. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. káposzta l. Kappernstaude. TESz. 380). c): RMGl.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. 1807: Kapotnyak (Magy. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. 1958.). J: ’Adonis vernalis..: TESz. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. A kapotnyak szláv eredetű. (OrvK. (OrvK. 282). kopytnik. 1578: Kapotnyac (Melius 130a). a kerti kapor ’Anethum graveolens’. Marzell Adonis vernalis a. tövises kapri’. A kaporna német eredetű. 3/16. NémEl. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. Kappernstrauch. ném.). 344/41). 1: 163: TESz.: Asarum: kapothnak (Növ. 206/23). disznó~. N. Fűvészk. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy. (TESz. J: ’Asarum europaeum. ném. — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). 382). 1577 k.: ’Asarum europaeum. királyné asszony káposztája.’. blg. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307).). keskenyek. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). A virág a rózsához hasonlítható.). 16. 380). kòpitnjāk. valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. Etimológiailag összefügg a m. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. EWUng. kapotnyak’. 226/31. úfn. | 1807: ’Asarum.

hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik. csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. ill. a stekli. Szóhalm. a kerek kapotnyak. kapparis). Kaper. A kápricserje tükörfordítás.: ’Arnica.: Kappanőr (Julow 265). | 1948: ’Arnica montana. kaporna. J: 1807 e. J: ’Helleborus niger. kapotnyik l. A névadás magyarázata.. J: ’ua. strimfli. vö. Fűvészk. Csokonai-szókincstár 255. cappari közvetítésével kerülhetett. 1807: Kappanfr (Magy.’. Kniezsa. Weihnachtswurz tükörfordítása.). Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. amely a lat. Csal. kaporna. Krisztusvirág. 479). J: ’Capparis spinosa subsp. EWUng. — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). spinosa. 1807: Kápri (Magy. a nevet a növény R. kapotnyak kappanőr 1807 e. Csokonai színműveiben is előfordul pl. spinosa. Fűvészk. 375). kopottnyak. Horváth. fekete hunyor’. 1617: Kaperli (uo. or. 65). vö. a ragozhatatlan lat. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném. kaplit. hegyi árnika’.). 61). 60). J: ’ua. J: ’ua. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. cappelit gr. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. J: ’Capparis spinosa subsp. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. ném. fűszer’. 1793: Kápri (Grossinger 345). kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. 1841: kápri Káporna (Barra 48). herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. vö.’. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. NémEl. átvételre mutatnak. kapri. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. (uo. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. capparis. milanoi tzukkerpakkerait. Fűvészk. a botanikai szaknyelvbe nem került be. Kappernstaude. tövises kapri’. ol. 2. hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. caper. szerint a magyarba esetleg az ol. az n-esek a kopytnik-ből valók. SzlJsz. Fűvészk. spinosa. ang. külön átvétel a szerbhorvátból. 1483– 1490: kappry (SoprOkl. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). SzófSz.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. A kapitnyák újabb. I: 689. tövises kapri bogyója. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. Vö.’. 100. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. A karácsonygyökér könyvszó. câpre. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. 318). кáпeрсы (többes sz. 479). kapri’. A folyamatot elősegíthette a ném. . cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója.’. capperi vagy a lat. Vö. | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). a középső szótag kiesésével. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. a ném. de létrejöhetett a kapelliből is. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’ua. Kappernstrauch. árnika’. Vö. cáppero. az előtag magyarázatára l. az utótagra l. 1612: Kappelit gr. III: 57). 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). 251. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. kapri 1548: kapri (OklSz. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. vaniliát. eredetű kappan ’herélt kakas. A kappanőr összetett szó. TESz. | 1807: ’Capparis. hazai bajor-osztrák eredetű. tövises kapri’. II/6: 262). ném. Fűvészk. Cultura in: Csokonai Színművek 167). A névadás motivációja az volt. Melius alkotása a ném. 479). egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. J: ’ua.’. sampanelt. A kapri vándorszó. jövevény -li végű szók analógiája. (uo. fr. 312). 1843: Kápri (Bugát.. A kaprikaporna összetett szó. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). A TESz. 227).

Ember és növényvilág 199).’.’. J: ’ua. 475). mint a köleskásáé.: RMGl. — ~kóró 1595: katang koronak gr. katekhu akácia l. J: ’Primula vulgaris. — Ö: endívia~.: RMGl. amely egy qata. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. ab ungaris appellati. szártalan kankalin + Primula veris subsp.’. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. TESz. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. ▌ 3. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. 411). 406). 1783: Apró Katang (NclB. 1783: Katlan-kóró (NclB. J: ’ua. tejoltó galaj’. 330).. mezei katáng’. 1783: Kotáng-kóró (NclB. kipcs.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. koldustetű. kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25).). A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). veris.kásafű Marzell Helleborus niger a. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). A kásaorbánc összetett szó. 411). — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. A katáng valószínűleg török eredetű. 411). hoc est milii contriti flos. A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. A katibolha népi név. J: ’ua. J: ’Melilotus officinalis. 1783: Katáng (NclB. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). 1998: katáng (Priszter 337). qataÛan ’vadcikória.’. 455). 411). orvosi somkóró’. 1783: KáÐa-fü (NclB. kásafű. Fűvészk. csalán > N. 57: 357). J: ’Galium verum. 257). a növény egyéb neveivel. EWUng. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). akácia katáng 1. ▌ 2. A névadás alapja a termés. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. salátakatáng’. 1998: katángkóró (Priszter 337). bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). Katika-répa kárórépa l.).’. katakóró. katibolha N. 1841: kattan (Barra 215). 1948: kattangóré.: kattangh (GyöngySzt. bojtorjáng. a tejet megaltatja.: kathang (BesztSzj. auag katang (SzikszF. veris. kattankóró (MagyGyógyn. szintén a napra érzékeny növények. tavaszi kankalin’. J: ’Cichorium intybus. (Melius 77a). 1590: Heliotropium. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. közönséges párlófű’. a virágok követik a nap járását. A sárga jelző a virág színére utal. Ember és növényvilág 199). a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. tejoltó galaj’. bojtorján > N. A kásafű Csapó alkotása. — N.’. 1585: heliotropium: Katung koro. (Beythe 39). A salátakatáng (2. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. quod milii contrici. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó.) és az orvosi somkóró (3. Vö. J: ’Primula veris subsp. J: ’ua. kottángkóré (ÚMTsz. kása.: RMGl. bojtorjánka. hogy a virág színe olyan. salátakatáng’. csaláng). a növény pl. az orbánc magyarázata. tavaszi kankalin’. naputám forgo fÖ (Cal. orbáncfű. J: ’Galium verum. J: ’ua. és köznevesült. a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. szőrféreg.’. saláta~. kasszia l. sz. vö. J: ’Agrimonia eupatoria. 1775: KáÐa virág (Csapó 148). | ~kórófű XVI. J: ’Cichorium endivia. tavaszi első virág. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). 330). katibòlha (Péntek–Szabó.: kathan koro fw (MNy. 1395 k. hogy a növényt tápláléknövényként használták. Cicoria (Lippay II: 90). veris. tavaszi kankalin’. J: ’ua. 411). — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). a kása előtagra l. szenna~ kata l. . 1664: Cichorium Katankóró. Vö. J: ’ua. karikarépa l. kávé~. J: ’Primula veris subsp. 1560 k. solsequium: Napra nezô fé. 411). amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132).alapszó származéka -Ûan képzővel.). katting kóré.

12. Nyr. 58: 352. sz. Fűvészk. 302). katóka (MagyGyógyn. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. 258). 1807: katona – Petrezselyem (Magy. 125: 187– 202). J: ’ua. és angoly katonák. orvosi székfű’. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. a répa utótag lat. A kávékatáng népi név. 375). A katóka népi név. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. Fűvészk. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. hanem a karika szóé. vö. katlankóró l. 2. J: ’Tragopogon. Magy. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. Éder. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. 170). A névadás oka ismeretlen. Fűvészk. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). ). és ekkor szent Katalin segítségét kérték. 317). PPB. 317. 10: 302). (PP. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja.). PPE. kerek repkény’. Aconitum napellus < n#pus ’répa. hogy a növényből pótkávét készítettek. 13. Fűvészk. 379). 1843: katika Sisakvirág (Bugát. J: ’Aconitum napellus subsp. réti bakszakáll’. 317). J: ’Ephedra distachya. Szóhalm.’. J: ’Aconitum napellus subsp. PPE. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). PPB. katonapetrezselyem 1. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. J: ’Ajuga reptans. 12. 106. Növényszótár 94). Fűvészk. napellus. összetett szó. Fűvészk. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319).’.. PallasLex. lat. ami azonban nem a patika elírása. J: ’ua. sisakvirág. kalina kávékatáng N. vö. 1911: kazuár cserje (Cserey. 125: 187–202. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. A katonapetrezselyem összetett szó. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. Fűvészk. Rapenblumen ’répavirág’. 379–380). A névadás szemléleti háttere. 1807: Katika répa (Magy.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. 443). || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. indás ínfű’. Benkő 61. ném. 163. 330). Katika-sisakvirág’. mezei varfű’. || karikarépa 1708: Farkas répa. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. . A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. Genaust Anthemis nobilis a. kavkázfű XVI. J: ’ua. gyökér’. J: ’Cichorium intybus. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. v. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. 10: 302. || Katika 1813: Katika (Magy. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. R.’. Marzell Aconitum napellus a. Kathreinenbläume. J: ’Knautia arvensis. A magyarság virágai 115. 346). J: ’ua. ▌ 2. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). bakszakáll’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. katyinka l. mintára jött létre. A névadás magyarázata. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. ném. A névadás alapja talán az. Karika répa. Rapaics. J: ’Matricaria chamomilla. J: ’Tragopogon pratensis. TermTudKözl. 58: 352).Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. mezei katáng’. 1783: Katika répája fü (NclB. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. kávé katáng (MagyGyógyn. J: ’Glechoma hederacea. Katika-sisakvirág’. katáng katóka N. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). 443). napellus. közönséges csikófark’. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba.’.

392).: ? ’Taxus baccata. a szőrkoronás. néha kéthasábúak. A névadás alapja. A kecskeruta a ném. Geißklee. 168. gálya. 1948: kecskefű (Halmai 6). a fű magyarázó utótag. ném. A here utótag magyarázatára l. goat’s rue.: ’Euonymus sp. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. J: ’Galega officinalis. A kecskegálya összetett szó.’. a kecskekörömre emlékeztetnek. Az 1395 k. hogy Melius ismerte azt a fát. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. lóhere. bár az előtag hiányzik. 97). A kecskehere a ném. kecskefű (Péntek–Szabó. Geissfuss ’kecskeláb’.. | ’Vitex agnuscastus. mezei szarkaláb’. J: ’Vitex agnus-castus. 1998: kecskeruta (Priszter 380). az utótagra l. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. A ruta utótag magyarázata. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. UEWb. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). 2.. századtól már használatos volt.. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. kecskere gálga l.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. Melius 370.’ neveznek.]rago fa (BesztSzj. pratensis fordítása. 1525 k.’. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). orvosi kecskeruta’. ol. Marzell Galega officinalis a. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. Marzell Galega officinalis a. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. nemzetségnév.) kecskefű elnevezése népi név. vö. 212). 212). 1595: Kechke ragho (Beythe 16). kecskerágó’. adat a m. kecskehere.. Ziegenklee tükörfordítása. J: ’ua. ang. ▌ 2. kecskefű 1. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása.-hv. orvosi kecskeruta’. J: ’Aegopodium podagraria. hogy a levelek tojásdadok. EWUng. A kecskerágó megnevezés a XIV. 1903: Kecske .. J: ’ua. TESz. podagrafű’. ruta capraria.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. A mezei szarkaláb (2. Delphinium consolida a. 213). az előtag magyarázatára l. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). orvosi kecskeruta’. 373). N. 584). J: ’Galega officinalis. Geißraute ’kecskeruta’. Ember és növényvilág 222). Geißraute tükörfordítása. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. hanem a valódi. 1500 k. szakny. Fűvészk. 405). kecskerágófa lehet. MNövSz. A kecske előtag a lat. Hornkümmel ’szarvkömény’.1: RMGl. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp.: RMGl. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. Szabó Attila feltételezi. 1783: Ketske Ruta (NclB. Marzell Aegopodium podagraria a.: Caprificus: [. pódion < poús ’láb’) részfordítása. J: ’Consolida regalis.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). A kecskefű a lat. ném. Marzell kiemeli.: RMGl.v. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. a névadás magyarázatára l. 214). 1578: Ketske rago fa (Melius 10). 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát). J: ’Galega officinalis. . lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1550 k. Geißklee ’kecskehere’.: RMGl. ruta kozja.. tiszafa’. J: 1395 k. goutweed ’kecskegyom’. kecskehere. szb. fehér termésekre utal. barátcserje’. Genaust tragophyllus a. barátcserje’. 392. kecskerágófa 1395 k. ang. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’.: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. Graumann 88. Szabó. ill. | 1550 k. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A réti jelző a lat. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. NclB.

flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. bluebottle.2: RMGl. a növény R. ▌ 4. ill. búzavirág a. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. J: ’Hepatica nobilis. kekény l. — erdei~ 1520 k. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. Genaust Gratíola a. orvosi csikorgófű’.: . hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. Gnadenkraut. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185). plavica. J: ’ua. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). Kékbogyó (MagyGyógyn. a lat. ném. A kegyelemfű a növény R. J: ’Cichorium intybus. magyarázata. A salátakatáng (2.: RMGl. c): RMGl. cseh sinokvě t.. pie~. ném. Barba caprina (Melius 81) (< lat. Ember és növényvilág 240). A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. a lat. J: ’Centaurea cyanus. ▌ 2. auagy. kelefű Ö: disznó~.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. TESz. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. kék búzavirág’. bluecaps. A kecskeszakállúfű Melius alkotása. kékilonka (Péntek–Szabó. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). 388). 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). kegyelme l. 123). mezei katáng’. kekiny l. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). viola növénynévből. ibolya’. Vö. kökény kék 1. lat. 1577 k.. A névadás magyarázata. lat. J: ’Filipendula ulmaria.: RMGl.: lactuca: kek (BesztSzj. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. Marzell Centaurea cyanus a. hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. kelefű 1540 k. 128). J: ’Lactuca sp. hogy a virág színe kék. A névadás szemléleti háttere. goat’s beard. blaue Kornblume. J: ’Rubus caesius. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal.. nyúl~csorbóka. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. J: ’ua. nevei: barba caprae.-től adatolható. buza virag” (KolGl. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). Az ótör. a): RMGl. 1395 k. saláta’. barbula caprina. 1775: Kék-virág (Csapó 47). eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. GeiſÅbart (Melius 81). Az ótörök eredetű kék. erdei hölgymál’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Cichorium endivia. A kékicske népi név. amely szakállhoz hasonlít. J: ’Gratiola officinalis. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal.) Barra alkotása. | vad~ 1470 k.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. Genaust Cyanánthus a. 775). 388). barba szakáll.’. vö. ném. kékkonkoly (→ konkoly). 1500 k. ▌ 3. ang. 388). 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). 201/14). nemes májvirág’. kökény kékicske N. 420). J: ’Hieracium murorum. Marzell Anemone hepatica a. gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. 410).’. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. 1783: Vadkék (NclB. J: 1540 k. salátakatáng’.kecskeszakállúfű 236 széna~.: Endivia: vadkek (CasGl. kékilonka N.: RMGl. kekín. J: ’Trigonella foenum-graecum. plavcek. nyúl~. kék búzavirág (→ búzavirág).: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. capra ’kecske’) fordítása. a névadás alapja a virág kék színe. 256).: RMGl. réti legyezőfű’. isten~ kékbogyó N. kékicske (MagyGyógyn. Marzell Filipendula ulmaria a.) és az erdei hölgymál (3. J: ’Viola odorata. szl. J: ’Sonchus arvensis. kýanos ’kék’) fordítása. a növényeket salátakánt fogyasztották.. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. 1783: Kék virág (NclB. gratiola (< lat. cyanus (< gör. 179). kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). hamvas szeder’. ill. búzavirág a.: vad kekkel gr. 256). lat. ▌ 2. kékvirág 1. görögszéna’. 388). (OrvK. 1583: kek verág Cyanus. EWUng. mezei csorbóka’. Idegen nyelvi megfelelőre vö.

keltike 1.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). fehér vajvirág’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Marzell Galeopsis speciosa a. 415). a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige.. ▌ 3. 1783: Kénköves gyökér (NclB. CC.) jelző arra utal. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). èendir ’kender. öszszetett szó. kendir. a ném.: Canapus: kender (TESz. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). A bokál utótag olasz eredetű. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. nog. J: ’Ruscus aculeatus. rühfű. -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. palástfű’. vénuszhaj’. eredetű.. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. hogy a növény gumója belül odvas. kender’. senyved a.’. len’. J: ’Galeopsis ladanum. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. veres jelző a virágok színére utal. bask. ném. A növény keserű . orvosi kocsord’. J: ’Peucedanum officinale. a növényt kelések gyógyítására használják. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. kelyhbokál 1807 e. kändir. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. oszm. J: ’Orobanche alba. 16). A kelőfű név magyarázata talán az. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. 392). a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. tuv. mezei varfű’. A kénköves jelző magyarázata.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. AH. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). kenderikefű. ujg. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). A névadás magyarázata. 387). 347). hogy a növény gyökere keserű. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. hogy a növényből seprűt készítenek. 229).. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. len’ kerülhetett át. A névadás magyarázata. Fűvészk. mod.. üzb.. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. 229).: Kelyhbokáll (Julow 267). Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. a névadás magyarázatára l. ujjas keltike’. A kelyhbokál összetétel. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. A magyarba egy török kändir ’kender. ▌ 2. szúrós csodabogyó’. jelentése ’pohár’. még olaszok seprűje. Az odvas ’odvas keltike’ (1. J: ’Corydalis cava. kender 1. A kénkövesgyökér Melius alkotása. kirg. J: ’Knautia arvensis.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. A név magyarázatára és eredetére l.’. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. EWUng. piros kenderkefű’. A kender ótörök eredetű. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. J: ’Corydalis solida. kel a. J: ’ua. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele.. fekélyfű stb. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). parlagi macskatalp’. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. kinder. EWUng kel a. odvas keltike’. J: ’ua. alt. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72).. Mind az elő-. hogy a növény kora tavasszal „kel”. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. szüle stb. ▌ 2. varfű. J: ’Cannabis sp. 1395 k. 387). a kelyh ~ kehely előtag ném. A piros. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). ném.).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Alchemilla. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. A kenderkökörcsin Benkő alkotása... J: ’Antennaria dioica. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). 392). vö. A kelésfű Melius alkotása. kenderkefű l. TESz. TESz. tat.). a kender előtag arra utal. Wilder Hanf ’vad kender’. A kelefű egyedi adat. senyved a..

A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. disznó~. J: ’ua. 1578: KereſÅtes f×. or. kenyérmorzsa. J: ’Achillea ptarmica. kenyérbélcickafark’.. cickafark. amely szétmorzsálva libák. Fűvészk. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. crucis ’kereszt’) és a gör. Marzell Achillea millefolium 15a. 533). A madármorzsa összetett szó. J: ’ua. parajlibatop’. Növényszótár 4). boszorkány~. Calendula officinalis a.’. vö. Ember és növényvilág 198). Fűvészk. 344). 420). gusinaja grečka. fácánok. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. fácánok. kenyérbél-cickafark’. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. Weckbröselchen. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). 375). 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). kenyérbél-cickafark’. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. J: ’Chenopodium bonus-henricus. KereſÅtesf× (Melius 157). madármorzsa (Péntek–Szabó. kígyótárnics’. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. kenyérbél-cickafark kenyere l. crux. J: ’Calendula officinalis. madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. 2. J: ’Gentiana cruciata. Marzell Achillea ptarmica a.’. A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. Fasankraut ’fácánfű’. szakny. ném. béle~. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. Diószegi és Fazekas alkotása. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. földi~. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). cipó alakú termése. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). 1783: Kenyér-bél virág (NclB. a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. 484). orvosi körömvirág’. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. sár~ kenyérmorzsa N. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. Staurotypos (< gör. madarak tápláléka. amely szétmorzsálható. kenyérbél-cickóró. || kenyérbélvirág 1. a madár előtag jelentése ’kicsi. Ember és növényvilág 198). J: ’ua. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. Ember és növényvilág 198. J: ’ua. a gyökérnek ebből a különös. sár~ (→ sárkerep) kerep l. gusinnik ’ua. Fűvészk. ném. GÀnsegras. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322).’. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. kenyér l. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. J: ’Achillea ptarmica. k(nyérmòrzsa. Genaust Peucédanum a. Ember és növényvilág 198). J: ’ua. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. kenyérbélvirág l. méz~. ném. Talá- . J: ’Achillea ptarmica.’. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. 1807: Kenyérbél virág (Magy. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. Péntek–Szabó. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek.. Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó.’. hogy a szétmorzsált levél libák. ▌ 2. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. || madármorzsa N. Schneeballen ’hógolyó’. madarak tápláléka. Cruciata (< lat. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. magyarázatára l. A kenőfű növénynév a ném. [! kenyér] (Lippay II: 23). || madárkenyér N.’. barna. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). ill. kerék l. az átlagosnál apróbb’. 346). a névadás alapja a bimbós virág. részben a növény gyökerének keresztmetszete. 1813: Kenőfű (Magy. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. Käsblume ’túróvirág’). az ’apró törmelék’. Schmerbel (< ném. vö. isten~. Ganselkraut ’libafű’. 484). a cickafark utótag nemzetségnév. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. a név a ragadós levelekre utal. valamint az. gen.

ol. A névadás magyarázatára l. J: ’Centaurium erythraea. 564/ 28). A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. UEWb.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). Kreuzdorn tükörfordítása. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. aquilegia (< lat. de szagtalan növény” (Barra 274). a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. keresztesfű keresztfű 1. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. keresztesgyökér. J: ’Verbena officinalis. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). ném. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. ▌ 5. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. ▌ 6. keresztgyökér l. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). fr. 1783: keÐerü-fü (NclB. vö. 416). kígyógyökerű keserűfű’.. 82).alapszava ugor kori. A keserűfű keser. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. háromlevelűfű. 1841: keserüfű (Barra 274).: „Keſelÿw fwnek. keserűgyükér (ÚMTsz. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). sasfű. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). 1813: Keserűfű (Magy. Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). vízibors (→ bors). — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. A keselyűfű a lat. J: ’Marrubium vulgare. Ö: sas~. keserűfű 1. aquila ’sas’) fordítása. ▌ 7.’. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246).’. A keresztfű. a háromlevelű jelzőre l. J: ’Aquilegia vulgaris.) Csapó alkotása. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. (Melius 57). J: ’Alo( sp. 335). 280). még földepe. hogy a növény „Levelei hoſzſzak.-hv. Mollay. tövis utótagra l.) valószínűleg a lat. J: ’Rhamnus cathartica. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. 1578: Keſelx f× (Melius 63). J: ’Sisymbrium officinale. szb. 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). varjútövis’. kis ezerjófű’. Marzell Gentiana cruciata a. közönséges aggófű’. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. 345). kígyógyökér. J: ’Senecio vulgaris. A keserű ’vidrafű’ (2. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). 1525 k. J: ’Gentiana cruciata. 163). J: ’ua.) jelző magyarázata. 375). Cruciata fordítása.) a ném.) keserűfű nevének alapja. keserű gyökér. Creuzwurz (NclB. orvosi pemetefű’. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. ▌ 2. J: ’Persicaria bistorta. 1783: keÐerü gyökér (NclB. J: ’Persicaria hydropiper. keringő l. — Ö: madár~. ▌ 2. ▌ 4.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. varjútövis. 346). 1783: KereÐzt-fü (NclB. Növénynevek 36–40. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. crusada. szapora zsombor’. eritaurin) tartalmaz.) jelzőt az indokolja. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. Kreuzblum stb. 346) tükörfordítása. 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). vidrafű’. 861. J: ’ua. ▌ 2. sárga tárnics’. J: ’Gentiana lutea. kígyótárnics’. hogy a növény csípős ízű. A keresztesgyökér a ném. ▌ 3.. a névadást azzal indokolja. vö. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). ördög~ keselyűfű 1577 k. J: ’ua. réti harangláb’. Creuzwurz (NclB. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). de a ném. vasfű’. 1841: keserüfű (Barra 313). croisette. keresztesfű. 2.). 1578: Keſer×gyxkeret gr. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. Fűvészk.’. borsos keserűfű’. J: ’Menyanthes trifoliata. A névadás magyarázatára l. 322). . Mollay. križatica. porcsin~. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). A kereszttövis a ném. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). magyarázatára l.) a növény mai hivatalos elnevezése. Növénynevek 37–38. 363). 1783: KeÐerü-fü (NclB. keserűgyökér 1. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. nagyon öblöſſek. 1783: KereÐzt-fü (NclB. — N. A ’kis ezerjófű’ (5. A keserűfű ’vasfű’ (1. 416). keresztformájúf ű l.

: RMGl. 1783: Kigyó-fü (NclB. R.’. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194).) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Anthoxanthum. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. hogy „Vir.: Kéthímpásit (Julow 266). ném. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. kígyónyelv.: RMGl. Hele Better ’heilig Bitter’. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. kéthímpázsit 1807 e. (Melius 89a). Fűvészk.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. lapu. hogy mikor kihajt a növény. hogy a növény pázsitfűféle. kígyófű. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148). illatos borjúpázsit’. 2-hímű” (Magy. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. SchlangwurÅ ’kígyófű’. kígyófűgyökér. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a).) és pirosló hunyor (4. kígyófű (Péntek–Szabó. kígyófű 1500 k. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). Veszelszki még azt is hozzáteszi. keserűgyökerűf ű l.’. 861. J: ’ua. oly hegyes. serpēns ’kígyó’.) Melius alkotása. ▌ 3. közönséges sárkánykontyvirág’. repkény keze l. veris. mert más fü az” (Csapó 117). fekete hunyor’. ami megízlelve igen keserű. basilisca (< gör.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. hogy a növény gyökere tekergős. istenkesztyüje (ÚMTsz. J: ’Arctium lappa. az előtagra l. 255). borjúpázsit’. a név arra utal. melynek keser. ném. | 1798: ’Primula vulgaris. || istenkesztyű N. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. kígyótárnics’. 335). A fekete hunyor (2. 255). 1578: Kigyó f×nec gr. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. 96). A keserűgyökér ’aloé’ (2. 346). A kígyófű a lat. — ~gyökér N. b): RMGl. a keserű. gen. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. Marzell Glycyrrhiza glabra a. tavaszi kankalin’.) a ném. A névadásra a lat. kétiksz repkény l. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. A névadás alapja. pirosló hunyor’. dracunculus (< lat. dracō ’sárkány. 1783: KeÐztyü-virág (NclB.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. a név Diószegi–Fazekas alkotása. tekert Gy[ökér] . NaterwurÅ. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. — N. a bojtorján utótag nemzetségnév. 96). 1948: kígyófű (Halmai 38). krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy. Bitterwurz tükörfordítása. 1520 k. Mélius azzal magyarázza. veris. vö. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. serpentaria (lat. hogy a növény gyökere keserű ízű. J: ’Anthoxanthum odoratum.). tavaszi kankalin’. 256). A névadás alapja.: RMGl. A keserűmagúfű egyedi adat. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. J: ’Dracunculus vulgaris. szártalan kankalin + Primula veris subsp. Fűvészk. serpentis) fordításával jött létre. A kéthím előtag magyarázata. ▌ 4. kígyógyökér 1813: kígyó. Fűvészk. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72).: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. 257). A keserűlapubojtorján összetett szó.. ▌ 2. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). J: ’ua. 455). J: ’Glycyrrhiza glabra. nagy bojtorján’. J: ’Gentiana cruciata. Marzell Aloe a. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. a pázsit utótag szláv eredetű. Ember és növényvilág 198).’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). J: 1775: ’Primula veris subsp. J: ’Helleborus niger. UEWb. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Helleborus purpurascens. igazi édesgyökér’. Ember és növényvilág 198). a névadás magyarázatára l. magyarázata. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló.

1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). Marzell Gentiana cruciata a. kígyómarást gyógyító fű l. kígyószisz’. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül). ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). 1807: Kígyószisz (Magy. A névadás magyarázata. keserűf ű kígyóhagyma 1. Fűvészk. ▌ 3. kígyógyom’. J: ’Gentiana cruciata. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. J: ’Ophioglossum vulgatum. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. 1998: kígyóhagyma (Priszter 295). mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. Idegen nyelvi megfelelőre vö. elsősorban a növény tavaszi levelei’. 355). J: ’Persicaria bistorta. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. neve is: Echium (< lat. || ~fű 1. erre utal a lat. J: ’ua. Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. áhiA ’kígyó’).’.) és ’kígyóhagyma’ (2.: RMGl.’. A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). Kigyo nyelw” (Melius 90). A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. A kígyólevelűfű népi név. ném. Ember és növényvilág 221). Fűvészk. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. kígyógyökerű keserűfű l. Fűvészk. kígyóhagyma’. echidna ’kígyó’ < gör.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. hogy a levelek vékonyak. A kígyószisz nemzetségnév. óphis. N. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). 429). Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. J: ’ua. Kigyo nyelue (Melius 90). 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). J: 1807 e. ang. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. kígyóhoz hasonlíthatóak. Genaust ophiocárpus a. Schlangenwurtz. J: ’ua. azert íze. glôssa ’nyelv’). 372).. hosszúak.’. vö.) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. échis ’kígyó’ < óind.’. 388). Melius még a név ném. kígyólevelűfű N. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. kígyólevelüfű (MagyGyógyn. 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. ill. J: ’ua. 372). Növénynevek 46–47.: Kígyószisz (Julow 256). 528). A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. 2. ▌ 2. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. J: ’ua. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. ſzaga.. a névadás magyarázata. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. 363).) vadon növő hagymafajok. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. 279). 346). 1807: ’Echium. J: ’Plantago lanceolata. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). közönséges kígyónyelv’. (Melius 90a). J: ’Colchicum autumnale.’.’. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). egy leuele. gen. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). kígyógyökerű keserűfű’. lándzsás útifű’. kígyóhagyma (Péntek–Szabó. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. Ophioglossum (< gör. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. a lat.’. snake weed ’kígyófű. kígyófű. J: ’ua. közönséges kígyószisz’. id eſt Lingua Serpentis. a kígyó előtag a lat. óphios ’kígyó’. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). megfelelőjét is megemlíti. Fűvészk. 2. vö. medvehagyma’. | 1998: ’Echium vulgare. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). basilisca (< gör. őszi kikerics. J: ’Allium ursinum. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). 1998: kígyószisz (Priszter 365). snake root ’kígyógyökér’. A kígyóhagyma a ném.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. 226). kígyószisz 1807 e. Naterzunglin (Melius 90). 2. 156). részben a kígyóhagymához való hasonlóság. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. 82). 429). Mollay. ▌ 2. Fűvészk. kígyótárnics’. échidna ’kígyó’ < gör. 354). Echium fordítá- . J: ’ua. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. J: ’Allium scorodoprasum. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. Natterwurz tükörfordítása. basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre.

terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. közönséges sárkánykontyvirág’. a névadás alapja. 310). hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 363). J: ’Artemisia dracunculus. kivágott gyökerű f ű király l. az előtagra l. J: ’Asphodelus ramosus. Genaust dracónis a. terjőke (→ terjékfű). Échium a. a tráng utótag bizonytalan eredetű. 127). 231). holl. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. A növény virágzata kék virágokból áll. Serpentaria (< lat. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). vö.: Kegÿo Trangoth gr. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban. hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. kikeri. viper’s grass ’viperafű’. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris.. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). vízi peszérce’. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris.: RMGl. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. J: ’Persicaria bistorta. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. J: ’Arum maculatum. 1783: Kigyó-trank (NclB. 82). 1998: kígyótárnics (Priszter 383). 1807: Királydárda (Magy. Märzenblume ’márciusi virág’. később megkékülnek. tárkönyüröm’. kikín. 716). 112/18).) kérgét. Vö. 520). 47). ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. TESz. MNövSz. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. a névadás alapja a növény korai virágzása. 2. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. valamint az. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. kikerincs. 156). J: ’Lycopus europaeus. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. kígyógyökerű keserűfű’. dracunculus szó volt. mérges vad harapást gyógyító fű. snake flower ’kígyóvirág’. ang.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. amelyek nyíláskor pirosak. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. 422). serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. A kígyótárnics összetett szó. 1783: Kigyó trang (NclB. kígyóf ű. 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). ágas aszfodélusz’. kígyótárnics’. égi~ kininfa l. kikarics l. ▌ 4. tárnics. Fűvészk. slangenkruid ’kígyófű’. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. 381). kincs l.. 1807: Kígyotráng (Magy. — N. viper’s herb ’viperafű’. Fűvészk. A kígyótrank összetett szó. 255). mint a valódi kínafa (Cinchona sp. a név magyarázata. kökény kirágott gyökerű fű l. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. kikirics.) gyökere tekergős. J: ’Anemone nemorosa. (OrvK. közönséges sárkánykontyvirág’. Marzell Echium vulgare a. Genaust echídne a. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. közönséges sárkánykontyvirág’. 376). | 1783: ’Dracunculus vulgaris. ném. kikirincs l. foltos kontyvirág’. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). MNövSz.kígyótárnics 242 királydárda sa. az utótagra l. kígyótráng (Csapody–Priszter. 103). A kínafű a ném.. EWUng. J: ? ’Persicaria bistorta. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Natternkopf ’kígyófej’. Marzell Anemone nemorosa a. Gencius ~ füve. kígyótrankfű 1500 k. Chinakraut tükörfordítása.: RMGl. előzménye talán a lat. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6). Natterkraut ’kígyófű’.). 1577 k. ▌ 3. berki szellőrózsa’. az előtag a lat. avagy Haſtula . Fűvészk.) valószínűleg a ném. Fűvészk. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. illetőleg a tövet. || kígyótrank 1. Osterblume ’húsvéti virág’. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1.. Marzell Lycopus europaeus a. kikerics. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. hajlott porzói. az utótag a hangutánzó eredetű szisz. A névadás alapja. 1578: Kigyo tranck (Melius 89).: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. kígyószisz l. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. — Ö: terjőke~. ▌ 2. J: ’Gentiana cruciata. 1813: Kígyótráng (Magy.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3.

1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). messziről dárdához hasonlító formát mutat. Királydárda (MagyGyógyn. mert a nagy. a hastula regia szabad fordítása.’. fehér aszfodélusz’. feltűnő. 132). 159). királynéaszszony káposztájának gr. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. 7: 381). királydinnye királyné asszony káposztája 1. Növénynevek 65. tüskés. király nyila (Nyr.’. J: ’ua. 339). J: ’Eryngium campestre. A szöszös ökörfarkkóró (2. A királyfű a R.’. | királyné káposztája N. (Melius 95). közönséges párlófű’. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332).). ▌ 3. 357). földi királydinynye’.: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. J: ’Verbascum phlomoides. J: ’Agrimonia eupatoria. ▌ 2.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. J: ’ua. „ſzára főldreterűlt” (Magy. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua. Növénynevek 75–77. 159). J: ’Melilotus officinalis. . 1560 k. (Veszelszki 144). | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. J: ’ua. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. királygyertya alapján jöhetett létre. a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. Marzell Tribulus terrestris a. | király káposztája 1525 k. A királygyertya a lat. 172). — N. J: ’ua. MagyGyógyn. Fűvészk. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. king’s clover. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. Mollay. a név nem maradt fenn.’. királyné káposztája (MagyGyógyn. || királynyila N. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. és azért a királyé. 1807: Királygyertya (Magy. 406). ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). a névadás magyarázata. ▌ 2. 380). 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. (Egészség Isten patikájából 9). ném.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. 40: 104). király káposztája l. a névadás magyarázata. Fűvészk. J: ’Tribulus terrestris. 280). J: ’ua. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). 182). királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. 380). || királyné asszony dinnyéje 1525 k. 1783: Király dárdátskája (NclB. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő.’. J: ’Melilotus officinalis. 1775: Király-fü (Csapó 239). mezei iringó’. ▌ 3. szöszös ökörfark-kóró’. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken.: RMGl. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239). 1783: Király-fü- ve (NclB. Mollay. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. ang.’. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). szöszös ökörfarkkóró’. királygyertya 1. A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. — N. 268). pompás virágzata.: RMGl.’. J: ’Verbascum phlomoides. orvosi somkóró’. 159). 84). 1520 k. J: ’ua. 1998: királydinnye (Priszter 525). 1578: Király gyortya (Melius 146). 268). lat. a növények dárdaként állnak a réteken. királydárdácskája l. molyhos ökörfarkkóró’. N.: RMGl. Fűvészk. Kxnigs kerÅen (Melius 146). királyné káposztája (Jávorka 536. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. orvosi somkóró’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). királygyertya (Szegsz. királyné káposztája N.) királydárda neve a R. J: ’ua. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. ▌ 2. kiráj-gyertya (Nyr. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. J: ’Asphodelus albus. királynéasszony káposztája (Varró 77).: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. J: ’Verbascum thapsus.’. Melius alkotása. amely alulról felfelé elkeskenyedő. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). A földi jelző magyarázata. a termése gömbölyű.

amelyek szépsége királyi. succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. orvosi medve- . 263). J: ’Peucedanum. Reiherschnabel tükörfordítása. — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. A mezei szarkaláb (2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. de a névadásra hatással lehetett a lat. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. hogy a gyöktörzs vége olyan. szakny. succisa (< lat. ördögharaptaf ű. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. J: ’Succisa pratensis. 200). J: ’Aconitum vulparia. Muttergottesschucherl.’. hogy a ’mezei iringó’ (3. — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. 329). Vö. Fűvészk. Ulrich 7. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások.: Kukojtza (Julow 258). J: ’ua. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Herrgottsschühli.’. kocsord a.’. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. ném. a kénköves jelzőre l. ördögharaptafű’. sarkantyúvirág. Eupator király nevéből) név. ▌ 2. 152). N. eupatorium (< talán VI. EWUng. A kocsord ismeretlen eredetű. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. narancssárga.) és ’mezei iringó’ (3.-i eupatoria. Marzell Aconitum anthora a. stork’s-bill ’gólyaorr’. Hasonló típusú névadásra l. J: ’Vaccinium myrtillus. ném. 361). a királyi színnek felel meg. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. 1807: Kukojtza (Magy. a növény társneveit: angyalbocskor. J: ’ua. 362). kisebbítőf ű l. Melius 410. Delphinium consolida a. 1807: Kotsord (Magy. orvosi kocsord’. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). 1783: Király Ðzinü virág (NclB. J: ’Erodium cicutarium.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. J: ’ua. Genaust Succísa a. devil’s bit ’ördög harapása’. ördögharaptafű’. királyné asszony káposztája királynyila l. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). ▌ 2. áfonya’. a tüskés jelző magyarázata. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó.. J: ’ua. 377). J: ’Tropaeolum majus. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ill. bürökgémorr’. Fűvészk. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. hogy a virágok színe sárga. a név a virág formájára utal.) kisasszonypapucs nevének magyarázata.. 1783: Kukojza (NclB. 200). hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). sz. Fűvészk. TESz. pirosas. J: ’Succisa pratensis. J: ’Consolida regalis. király káposztája. ném.-i nevek (kivágott gyökerű fű. kocsord 1577 k. Eupator király füve’ elnevezés is. ang. Fűvészk. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). Szabó. mezei szarkaláb’.’. J: ’Peucedanum officinale. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). medveszőlő’. elharapottfű) mintájára keletkeztek. AbbiſÅ. Königskraut ’király füve. kokojsza 1.) népi elnevezés. kénkövesgyökér. nagy sarkantyúka’.. kisasszonypapucs 1. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. Aconitum napellus a. Marzell Erodium cicutarium a. Pantoufes de Marie. A kócsagorr valószínűleg a ném. kocsord a.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. J: ’Arctostaphylos. királyné káposztája l. fr. kocsord’. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). 1807 e. 329). Genaust eupatória a. 35). N. 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. 262). A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. kivirics l.. 2. a névadás magyarázata. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. sőt esetleg a ném.) szúrós. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). farkasölő sisakvirág’. 96).

17). nagy bojtorján’. | 1807: ’Agrostemma.’.: ném. földi királydinnye’. a közönséges ebnyelvűfű (2. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). A kokojsza román eredetű. coácăză. Pracherläuse. konkoly konkoly 1. kokojsza a. ném. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. 126). kokojsza a. (Barra 254). a lat. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 470). kolandran l. 367). J: ’ua. TESz. ang. 1578: Konkoly (Melius 63). 276. ilyen nemzetség ma nincs’. vö. 1807: Kóldústetű (Magy. J: ’ua. N. konkoj l. konka (MTsz.). A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 1998: konkoly (Priszter 293). 470) névből hozták létre. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve.: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. csicsis~. közönséges ebnyelvűfű’. konkoj (Péntek–Szabó. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). rom. 1783: Kóldus tetü (NclB.’. konkáj (Nyatl 1: 15). J: 1405 k. áfonya’. J: ’Conyza. erdei peremizs’.. a név valószínűleg a ném. vö. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. koldustetű (MagyGyógyn. A földi királydinnye (1. 280).. 324).) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’Cynoglossum officinale. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. Fűvészk. — N. szőrféreg. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. кýколь ’konkoly’. örökzöld törpecserje bogyószerű. J: ’Tribulus terrestris. kúkolj. szlk. N. konkó (OrmSz. 1998: vetési konkoly (Priszter 293).. N.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. ▌ 2. ang. TESz.). — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr. Fűvészk. koriander koldus l. *kYkoljь . hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. Fűvészk. or. ▌ 2. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. J: ’Agrostemma githago. J: ’ua. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. Fűvészk. berzenkedik a. szakny. kék búzavirág’. Melius 395). ▌ 3.). berzenkedik a. 132). | 1578: ’Agrostemma githago. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. ▌ 4. vetési konkoly’. Ember és növényvilág 199). Fűvészk. к]кьл. Fűvészk. szln. konka. kúkoľ. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. 277). prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. beggar’s buttons ’koldus gombja’. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. 1405 k. vadóc) neve’. vetési konkoly’. közönséges párlófű’. 276).). 470). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1807: Konkoly (Magy. szőrös virágfeje. 326). J: ’Arctium lappa. katibolha. к]клица sz. ruhához ragadó termés. 470). N.-i conyza (Magy. Vö. konkoly | Agrostemma githago. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. harvest lice. Fűvészk. konko. konkáj. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). blg. Ðzéllyelberzednek” (Magy. A konkoly szláv eredetű. Koldustetű (Jávorka 536). Bubeläuse ’gazfickótetű’.hv. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. EWUng. Marzell Arctium lappa a. kankaj. piros terméssel. nemzetségnév. szb. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). Fűvészk. coácăţă ’alacsony ribizli. beggar lice. kunkoj (ÚMTsz. J: ’Inula conyzae. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). Agrimonia eupatoria a. 1775: Konkoly (Csapó 141).koldustetű 245 konkoly szőlő’. N. kókolj. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. EWUng.: TESz. egres. kankoj. Bettelläus tükörfordítása. ang. Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. koma l. J: ’Centaurea cyanus.’.: ÅiÅania: concol (SchlSzj. J: ’Agrimonia eupatoria. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. Az újgör.

520). TESz. A konyhakömény összetett szó. tiszta zőldek. magyarázata. A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. A búza között termő körülírás Melius alkotása. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). J: ’Arum maculatum. kereklevelű kapotnyak’. 1664: Coriander (Lippay II: 18). a névadás alapja. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle.. XVI. v. 349). másfelől pedig konkoj stb. Kniezsa. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn.. (Melius 58). koriánder (Priszter . Fűvészk. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. J: ’ua. 1807: Kontyvirág (Magy. sz. (Barra 161). sz. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. A foltos/mocskos jelző a lat. 520). 520). 1998: kontyvirág (Priszter 307).) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). J: ’Arum maculatum’. Fűvészk. 265). amely kontyszerűen véd. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). a konkoly pedig arra vonatkozik. J: ’Apium graveolens var. zeller a. kékvirág. 1783: Kóriándrom (NclB. 349). fűszerkömény’. hogy a virág fehér. foltos kontyvirág’. a növény levele néha fehér foltos: „Lev.. 520). Coriander (Lippay II: 20). J: ’Saponaria officinalis. zeller.. TESz. a konyha előtag jelzi. a növény előfordulási helyére utal. graveolens. 1872: kopotnyákot gr. 1595: Coriander (Beythe 79). kontyvirág 1807 e. Veszelszki Antal is érezteti „fa. Ö: sárkány~. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott. A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. 1578: Colandran Coriandrum.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. foltos kontyvirág’.). hogy a kopott-nyak elnevezés jobb. érthetőbb. foltos kontyvirág’. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. 85). Diószegi–Fazekas alkotása. vége előtt. 91). és szívesen ültetik temetőkbe. ill. koporsóvirág (MagyGyógyn.: Coriandrum (OrvK. 1841: kopottnyak (Barra 387). EWUng. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. 1683: Kopottnyak (Nyr. EWUng. szappanfű’. konkoly’ szava került át még a 10. 419). 1577 k. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. 40: 111). TESz. Fűvészk. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. A konyhazeller összetett szó. az utótagra l. 1798: Koriánder (Veszelszki 172).’. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. | 1998: ’Arum maculatum. SzlJsz. 191). (Melius 89a). J: ’Asarum europaeum. fehéres buroklevele. zeller a. vagy inkább kopott-nyak” (75). konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. az utótagra l. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. A kontyvirág nemzetségnév. 47). hogy a növényt fűszerként használják. Kolandran (NclB.). 1998: koriander. kontyvirág. hogy a növény fűszerként használatos.). (TESz. kontyvirág’. vö. hasonlóan a vetési jelző. fejlődött. J: ’Carum carvi. maculatum ’foltos’ fordítása. 1807: ’Arum. Perpenia a.: Kontyvirág (Julow. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele.: RMGl. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. J: ’Arum maculatum. A kontyosfű magyarázatára l. 419). kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. 1673: kopottnyák (Com. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. Csapó József indokolja is a névadást azzal. kopor l. kapor koporsóvirág N. kopar. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130).és fÍszeres könyvében”. Jan. 278.: TESz. J: 1807 e. A legrégebbi alakváltozat a konkoly. erősszagú zeller’. Fűvészk. kopotnyik l. az előtag arra utal. kömény. 25: TESz. EWUng.

’. szerint ismeretlen eredetű. 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. Nxßxf× a. — Ö: agár~. ol. A lat. szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. J: ’Robinia pseudacacia. cukor~.). Bockhode ’bakhere’. a kosbor névben) + mony ’here’ (l. J: ’Orchis. a TESz. — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. Fűvészk. ökörfark(~). MNövSz.: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. 1807 e. EWUNg. Ember és növényvilág 198). dut~. az agármony névben) + nősző ’növelő. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. J: ’Coriandrum sativum. seprű~ (→ seprűfű). 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). kapocs a. var’) fordítása. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. puncs~. mezei varfű’.és Széptud. kóró l. ballangó~. bogáncs~. kapcsos korpafű’. szamár~ (→ szamártövis). Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. ném. fedelékes pikkelyekből” (Magy. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. 1577 k. agárkosbor’. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. varfű. Fűvészk. sz. campania~ kotlóvirág N. coriander. J: ’ua. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. 494). — N. Geschröt a. gordon(~). or. scabiōsus ’durva. J: ’Adonis vernalis. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. kerti koriander’. EWUng korpa a.). | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168). som~. A koszfű a lat. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. vö. 556). Fűvészk. kosbőr l. TESz. J: ’ua. coriandro.. coriandrum. 26/8: 16. a . J: ’Lycopodium clavatum. (ÚMTsz.: Kosbor (Julow 265). J: ’Orchis. A kosbor a TESz. kosbor’. A koriánder vándorszó. (Melius 154). kolandrán (Csapody–Priszter. a nőszőfű névben). látványos koronája. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. és az EWUng..koronafa 247 kotlóvirág 343). Bocksbeutel ’bakzacskó’. lencse~. 1935: 184). Koriander.’. katáng(~).. J: ’Knautia arvensis. ótvar. — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). coliandrum (< gör. koszorú l. ang. κορίανδρον. 421). a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. κορίαννον. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). kotlòvirág (Péntek–Szabó. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). egérfark(~). az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. koleándert gr. 1783: Kosborfü (NclB. Stendelwurtz’ (NéNy. Fűvészk. UEWb. kosmonynősző. szenna(~). tavaszi hérics’. som~lóhere.’) átvétele. a név magyarázatára l. 267). J: ’Orchis morio. 1807: Kosbor (Magy.) megrövidült változatával. kosbor’. EWUng. kapocs a. pézsma(~). cicfark~ (→ cickafark). jaj~. TESz. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. TESz. kosbor kosmonynősző XVI. J: ’Lycopodium. agárkosbor’. kosz.. J: ’ua. korpafű’. 1998: kosbor (Priszter 440). A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy.. 1998: kerti koriander (Priszter 343). scabiosa (< lat. 556). — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). ném. coriandre. кориáндр. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l. κολίανδρον ’ua. korpa a. fr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Orchis morio. hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek.’. 107). 556). nyers’ < scabiēs ’rüh. Értekezések a Nyelv. 869. 404). fehér akác’. — Vö.

— ~fa 1395 k.: RMGl. me megláttya a tyúk. 376). J: ’Cytisus scoparius. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. k(kín. 1470 k. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335). Steinwurze (NclB. paprat od kamena. Steinfarn ’kőpáfrány’. 213). tyúkszem. közönséges édesgyökerű-páfrány’. k(kény. kökény Péntek–Szabó. ▌ 3. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. kininfa (Csapody–Priszter. A török szó a kök ’ég. 110). „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. hogy a növény köves területeken fordul elő. kökän ’szilva. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. 211).’. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. kőméz. 376). tyúkvirág. MNövSz.). seprűzanót’. 164). kőgyökér N. 1998: kökény (Priszter 470). UEWb. kökén. J: ’ua. A magyarba került török alak *kükän lehetett. (ÚMTsz. J: ’ua.: RMGl. a): RMGl. valamint a növény kökény 1. 110). 1583: Kökény fa Prunus sil. kőgyökér (MagyGyógyn. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. J: ’Polypodium vulgare. hashajtó K[ökényfa] (Magy. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. Marzell Melilotus officinalis a. 1405 k. 2. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. (Clusius–Beythe 7: BotTört. kotor a. 426). vö. 2.1: RMGl. megszárított szára kőkeménységű. ang. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. kökén l. J: ’Orobanche sp. J: ’Rhamnus cathartica.. vajvirág’. AH. A kökény ótörök eredetű. közönséges kutyabenge’. mert nem lesz kotló. kikin-fa (MTsz. az elnevezés szemléleti háttere az.” „Ne vigyük be. Fűvészk. cinus: kekenffa (KolGl. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). MNövSz. 430) tükörfordítása. 36). 426). — festő~fa 1813: festő. Ember és növényvilág 198).: RMGl.’. 1395 k. 163. A tövis ma- .: cirium: kwten (SchlSzj. kökény’. gö=em ’kökény’. 426). „A tyúkok közé dobták. EWUng kotor a.).). J: ’ua. A kőgyökér a ném. J: ’Frangula alnus. J: ’Prunus spinosa. ▌ 2.. — N. hogy a növényből söprűt készítettek. Idegen nyelvi példára vö. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. őszibarack. Vö. 1430 k. kipcs. kökinye.. Marzell Ceterach officinarum a. Fűvészk. 1783: Kökény-tövis (NclB. kék’ szóból származhat. kőfal 1911: kőfal (Cserey. Marzell Polypodium vulgare a. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). csag. orvosi somkóró’. 373).).: RMGl. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. holl. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145).’.: RMGl. nem tojik”. kotor 1902: ’söpör’). jelentése ’söprű’ (vö. kökäm ’kökény’. gogan ’kökény’.’. kökönye (Csapody–Priszter. a névadás magyarázata a termés kék színe. TESz.: Acacia: kekyn (CasGl.: cinum: keken (BesztSzj.).. ném. a növény sziklákon fordul elő. 342). — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. pikkelypáfrány’.kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. 426). A kőhere a ném. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335). Növényszótár 22). steenkloover. Vö. köcsögfű N. oszm. kükin (ÚMTsz. a név magyarázata. meggy’. A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. kőkény. a névadás magyarázata.: RMGl. 213). köcsögfüvet gr. köcsögfűnek gr. kükény. kekiny. J: ’ua. kökönye (MTsz. kőkiny. 211). J: ’ua. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). varjútövis’. kikín. kükíny (Nyatl. 342). 1578: Kxkény fa (Melius 26a). — N. Steinklee tükörfordítása. J: ’Asplenium ceterach. 132). vö. 1: 112).’. kökönnye. hv. köcsögfű. kökän ’szilva’. 347. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. stone fern.: cinis: keken fa (BesztSzj. Ember és növényvilág 198. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). J: ’Melilotus officinalis. | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. 145). kum.: cirius: keken fa (SchlSzj.

. veris. J: ’Primula veris subsp.: RMGl.’. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. Ember és növényvilág 198). 1798: Sárga-kökörtsént gr. 50).. EWUng. tavaszi kankalin’. kökinye. 1405 k. J: ’Prunus spinosa.’. J: ’Primula veris subsp..: RMGl. ném. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). kikerics. 320). 335). 382). kukerc. kikerics 1525 k. k(kercsin.: ’Pulsatilla sp. és festésre alkalmasak. tavaszi kankalin’.) kökény nevének magyarázata az. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. kökény. a varjútövis termése is októberben érik. 1783: Sárga Kükörits (NclB. kivirics (Csapody–Priszter.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. Fűvészk. MNövSz.titipus: kikerchen” (BesztSzj. nyári hérics’. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). a fa fekete bogyói erősen fognak. J: 1775: ’Primula veris subsp. kökörcsin’. MNövSz. molyhos ökörfarkkóró’. J: ’ua. 1395 k. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). — N. J: ’ua. 1948: kivisics. agárkosbor’. 126). scilicet latine primule veris (CasGl. kukerc (MagyGyógyn. kökörcsiny. 426). | 1807 e.). Ember és növényvilág 198). A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. TESz. tavaszi kankalin’. J: ’Adonis aestivalis. Fűvészk.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. összetett szó. — N. kökény a. 426).: ’Pulsatilla sp. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). az előtagra l. kökény gyarázó utótag arra utal. kikirics. 426). kökörcsin 1. 426). — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. kathartikós ’tisztító. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). veris. ▌ 3. kökiny. hogy a fekete bogyótermés. 1807 e. 1783: Fekete Kükörits (NclB. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter.: Kökörtsin (Julow 259). 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). J: 1798: ’Pulsatilla sp. berki szellőrózsa’. || kikerics 1.: ’Pulsatilla. ▌ 6. — nagy~ N. 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. kökény a. 380). kökörcsin’. 1590: Anemone. 426). J: ’Pulsatilla sp. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3. kökönye l. Kökörtyén (Csapó 146).: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. Ember és . kükörics (Csapody-Priszter. hogy a növény tüskés. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára.. J: ’Anemone nemorosa. Kükertz (Csapó 146). pulsatilla: Kékôrcz.’. veris. MNövSz. A festő jelzőt az indokolja. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). 103).: RMGl. J: ’Colchicum autumnale. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336).’. A varjútövis (2. kikirics (Péntek–Szabó. J: ’ua. szártalan kankalin + Primula veris. kökörcsin’. 360). J: 1405 k.: . — N. cathartica (< gör. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). kikirics. 295). — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). 103). J: ’Orchis morio. N. kökény’. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. a): RMGl. J: ’Verbascum thapsus. leánykökörcsin’.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse. őszi kikerics’. | 1578: ’Pulsatilla grandis. kükerc. kökercsin (ÚMTSz. | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). 1470 k.). kökörcsin’. ▌ kikerics 3. kökörcsin’. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. J: 1395 k. ▌ 8. | 1798: ’Primula vulgaris. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. J: ’ua. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). 1998: kikerics (Priszter 340). ▌ 7. ▌ 2. J: ’Pulsatilla sp. tavaszi kankalin’. kökörcsin’. Purgierwegdorn. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. a hashajtó jelző a lat. tavaszi hérics’. „kiczin. kökércse (Péntek–Szabó. ▌ 2.. 1775: KökörtÐin. amely hasonlít a kökény termésére. ▌ 4. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB.. 19). J: ’Adonis vernalis.. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. (Veszelszki 366). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 380). 1775: Kükirtz. ▌ 5.

kukurícs (ÚMTsz.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp.) jelzőre l. J: ’Sedum telephinum subsp. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. a névadás magyarázata. kikeri. és az EWUng.: RMGl. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). őszi kikerics. rózsaszínes.). J: ’Foeniculum vulgare. „kiczin. őszi kikirics. or. ’tavaszi hérics’. 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. ’tavaszi kankalin. kukurics. kükörtsén” (TESz. 376). mintára jött létre (< lat. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása.’. 3. J: ’ua. igazolhatja ezt az. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3. hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. leánykökörcsin. 103). a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka... maximum. virágzata halvány lilás. hogy ősszel virágzik. ’őszi kikerics’. J: ’Colchicum autumnale. a név magyarázata.’. Marzell Adonis vernalis a.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. őszi kikerics’. — kikericsfű N. Anemóne a.) lett. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki.: RMGl. Az őszi ’őszi kikerics’ (5. tavasszal virágzó kökörcsintől. kökörcsin’ (1. amely abban különbözik a lila virágú. J: ’ua.’. köles l. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. 2. édeskömény’. A kökörcsin török eredetű.). lat.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). a lat. 4. szellőrózsa. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. kökörics. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással.. kakarics. szártalan kankalin’. kenderkökörcsin. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt.). kökörcsin köldöke l. Ember és növényvilág 221). fehér zászpa’. A kökörcsin ’Pulsatilla sp.. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). 360).: RMGl.. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. ’nyári hérics’. — N. 368).. 428). 1998: őszi kikerics (Priszter 340). pl. 427). 6. Fűvészk. kökörcsfű (Csapody-Priszter. 5. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč. pipacskökörcsin. Genaust autumnális a. hogy a régi botanikusok. J: ’Adonis vernalis. 427). A kökörcsinre ’Pulsatilla sp.’. kökörcsin a. Genaust Cotylédon a. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). J: ’ua.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. ’berki szellőrózsa’. *kükürč ’kékes’ átvétele. kükörtsin. гóлубь ’galamb’. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. kökörcsin a.). tavaszi hérics’.’ (1. kökörics l. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. autumnālis ’őszi’). lókökörcsin. 1405 k. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. kikirícs. Szabó. bablevelű varjúháj’. gyöngy~ kömény 1. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. kik(rincs. Melius 397. kikirics. ’agárkosbor’. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö. hérics a. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. голубóй ’égszínkék. kikirincs. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). — Ö: varjúkikerics. ▌ 4. világoskék’. a héricset ’Adonis sp. kikarics.köldökfű 250 kömény növényvilág 221).’. küköritsvirág. 7. A TESz. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. ’molyhos ökörfarkkóró’. J: ’Veratrum album. MNövSz.) jelző Melius alkotása. ▌ 5. — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). 1783: Köldök-fü (NclB. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. — bé- . A köldökfű a ném. J: ’ua. 8. zászpakikerics. EWUng. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. TESz.

J: ’ua.’. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB.’. Az egyiptomi. Genaust foeniculáceus a. a méz utótag finnugor eredetű. 351). 351). | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. | vad~ 1578: vad keménnec gr. A névadás magyarázata. ir. közönséges édesgyökerű-páfrány’. mintára. 198).). 430). — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). 351). | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). or.). | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). ’közönséges ánizs’ (5. R. fűszerkapor’. kúmina. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak. J: ’ua. 1807: Kőméz (Magy. J: ’ua. 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). orvosi kocsord’. ▌ 5. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. felhasználása (fűszernövények) hasonló. 1807 e. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). 1783: Kömény (NclB.’. mint a méz.’. valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. Marzell Cuminum cyminum a. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). J: ’ua. a kő előtag talán a ném. gyökere édes. Marzell Polypodium vulgare a.’. ▌ 6. vö. hortorum).’. ’orvosi kocsord’ (3.’. | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. тмин. ném. 349).: ’Carum carvi. 427). J: ’ua. borsoskömény’.’. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13).. — N. 1664: Kxmény (Lippay II: 98).. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. 2. f#niculum ’kömény’ < lat. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. 198).) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. kőméz 1783: Kö-méz (NclB. J: ’ua. J: ’Anethum graveolens (convar. 558). kümin. Fœniculū [Foeniculum] porcinum.’. hv. 351). Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’. J: ’ua. J: ’Pimpinella anisum.’. | mezei ~ 1798: Mezei. A orvosi kocsord (3. J: ’ua.: Kömény (Julow 257). f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. mezei jelzők létrejöhettek ném. J: ’ua. (Melius 49a). Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. J: ’ua. esetleg egy nyugati szláv R. kimimmag (ÚMTsz. kumin. J: ’Peucedanum officinale. keminym™g. ▌ 4. Növényszótár 245).’. J: 1435 k. 128). Feldkümmel. közönséges ánizs’. J: ’Polypodium vulgare. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB.: RMGl. borsoskömény’. 1998: kömény (Priszter 328). 1911: kőmiz páprágy (Cserey. Kümmel. TESz. lat.). ernyős virágzata. Fűvészk. kumīn. 377).’. gör. vö. ófn. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58).. kőgyökér. | 1807 e. 1998: édeskömény (Priszter 377).’. hogy a növény sziklákon fordul elő. ném. J: ’Cuminum cyminum. | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn.). A növény termése a köményhez hasonlít. 2. fűszer~. EWUng. UEWb. 347). J: ’ua. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. ’borsoskömény’ (4.’. ▌ 2. J: ’ua. 198). 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. kemínym™g.: semlinum: kemin (SoprSzj. 1783: Erdei vad Kömény (NclB. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). J: ’Cuminum cyminum. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. 1783: Bétsi Kömény (NclB. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat.’. 351). J: ’ua. Fűvészk. ▌ 3. konyha~. Vö. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). A kömény vándorszó. 273.). J: ’ua. — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349). kemímmag.: ’Carum.’. *kъminъ kerülhetett be. kumil. J: ’ua. lat. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349). 1435 k. A kőméz összetett szó. ném. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. névadás alapja. 1998: vadkömény (Priszter 451). — Ö: disznó~. J: ’ua. szln. J: ’ua. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn.) kömény neve a R. kömény’. A réti. A kömény ’fűszerkömény’ (2. Römischer Kümmel ’római kömény’. cuminum. 351). 36). 198). termése. Fűvészk. hogy a növény íze a borshoz hasonló. fűszerkömény’. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. J: ’ua. . — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). J: ’ua.’. 191). A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. 377).). WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133).’. κύµίνον.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. ’fűszerkapor’ (6.

: ’Saxifraga sp. mannakőris(fa)’. ▌ 2. kőris(fa)’. magas kőris(fa)’. 340). kavçrçś. flowering ash. saxifragus ’követ törő’ < lat. 416).’. J: ’Fraxinus ornus. Fűvészk.’.’. körfény l. nagyezerjófű’.: ’Fraxinus.: Kőris (Julow 266). szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. 75/37). ló~lapu (→ lapu).’. csuv. J: ’ua. vö. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). A kőrontófű a lat. ▌ 6. 284/26). | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). 1783: Köris-fa. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. A kőrisezerjó összetett szó.: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. || kőris 1807 e. kőris(fa)’.. a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). EWUng. tat. europÀische Blütenesche. 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. J: ’ua. 1577 k. páfrány. J: ’ua. 1577 k. bibircses kőtörőfű’. J: ’ua.: fraxinus: keres fa (SchlSzj. kőris(fa)’. a lat. 212).: ’Fraxinus sp. J: ’Fraxinus sp. kőÝricsfárol (ÚMTSz. ezerjófű. J: ’ua. kőrüs-fa (MTsz. J: ’ua. A névadás magyarázata. — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). J: 1395 k. ang. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). zsidócseresznye’.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. 367). — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. 63). qorïčagač ’kőrisfa’. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. az utótagra l. kevriš vagy küirüč kerülhetett. Fűvészk. kő- kőris 1. 429).: RMGl.’. 1578: Kx ronto f×nec gr.). ném. J: ’Tragopogon pratensis.’. J: ’ua. nagyezerjófű’. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). 367).’. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). göris. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. J: ’ua.’. J: ’ua. fraxinella (< lat.’. 211). 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). kőtörőfű’. J: 1577 k.). az utótagra l. réti legyezőfű’. 261). 1775: Körontó-fü (Csapó 144). 1998: magas kőris (Priszter 378).. ▌ 5. | ~fa 1395 k.. kavrçś ’ua. 63). || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). 129). karacs. kőrislevelűf ű l. 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. 366). az előtagra l..kőris 252 risfalevelűf ű. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266). — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). | 1807: ’Fraxinus. A kőris ótörök eredetű. J: ’Saxifraga granulata. 31: 380: TESz. kőrisfalevelűfű körmös l. 1775: Köronto-fü (Csapó 89).: RMGl. mintára jött létre. réti bakszakáll’. J: ’ua. ném. J: ’Physalis alkekengi. ▌ 3. bibircses kőtörőfű’. 366). A kőrisfalevelűfű lat. a magyarba a tör.’. 1405 k. J: ’Dictamnus albus. 1807: Kfrisfa (Magy.’. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. J: ’ua. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. közönséges aggófű’. J: ’ua. 1783: Körontó-fü (NclB.’). Saxifraga (< lat. frangere ’törik’) mintájára jött létre. 1775: Körontó-fü (Csapó 215). | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). TESz.’. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378). kőméz. | 1775: ’Saxifraga granulata. 1783: Kö-rontó fü (NclB. A néva- . J: ’Filipendula ulmaria. Körös-fa (NclB.). J: ’ua. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. bábakalács~ zekas alkotása. a): RMGl. 257). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Senecio vulgaris. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. 1500 k. J: ’Dictamnus albus. 210). Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86).’. (Melius 80a). kürüč ’ua. ▌ 2. Fűvészk.: RMGl. 336). vö. al~. — N. J: 1807 e.’. 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). kérisfa (NyK. közönséges falgyom’.). — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz.’. — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). qoros aγas ’ua. — Ö: manna~.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. J: ’Parietaria officinalis. ló~ szattyú (→ szattyú). al~szőlő körmű l. Escherwurtz ’kőrisgyökér’. 1783: Kö-rontó-fü (NclB. fraxinus ’kőris’) fordítása. J: ’Fraxinus excelsior. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. saxum ’kő’. 261). az előtag magyarázatára l. Fűvészk. ▌ 4. Marzell Dictamnus albus a. bask. kőris(fa)’.

a szőlő magyarázó utótagra l. 491). ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. rúta-murária a. A kőszőlő a ném. disznó~. kőruta 1. kőrontógyökerűfű l. mert levelei hasogatottak. Genaust Rúta a. Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. varjú~ körömke N. Marzell Gratiola officinalis a. kőfal. A réti legyezőfű (6. kövi fodorka’. rontófű. kőrontófű köröm l. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). A névadás magyarázata. J: ’ua.-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása.. J: ’Gratiola officinalis. 322). vörös áfonya’. feketeszőlő (→ szőlő). 1783: KöÐzvény-fü (NclB. Gichtkraut fordítása.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). körömke (MagyGyógyn. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). ném. A köszvényburján a ném. J: ’Asplenium ruta-muraria. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. köviruta valószínűleg a ném. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. A kőfaliruta a lat. süvöltény~ körtvély l. orvosi körömvirág’. Steinbrech (NclB. 1911: kőruta (Cserey.’. 1798: .) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. 367). ang. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. J: ’Calendula officinalis. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). a ruta előtagot változatlanul átvették. 430). burján. és a növény kedveli a köves. gólya~. A bibircses kőtörőfű (2. köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). medve~. hogy vesekő ellen hasznos:. 322). J: ’Calendula officinalis. kánya~. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. szamár~. a növényt köszvény gyógyítására használták. ezért azt tartják róla. a növény sugárvirág része (sárga festék. J: ’Asplenium ceterach. ▌ 2. kőrutabordalap l. hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. Marzell Asplenium ruta-muraria a. illóolaj készül belőle). a névadás magyarázatára l. 1948: kőruta (Halmai 10). macska~.’.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. stonerue. kőtör. holl. J: ’Vaccinium vitis-idaea. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). borban igyák.) vereskőrontófű neve a ném.. Steinraute részfordítása. A ruta utótagot azért kapta a növény. a névadás alapjára l. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. orvosi csikorgófű’. Vö. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. 1775: Köfali ruta (Csapó 231). ló~. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). 430). — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. J: ’ua. a zsidócseresznye (4. farkas~. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. pikkelypáfrány’. köszvényfű 1. 128). 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). A növény kőfalakon. és fövény ellen nagy Principalis. és a’ vese-kf miatt fanyalognak. Növényszótár 22). || köviruta 1525 k. Fűvészk. Az utótagra l.körömke 253 köszvényfű körte l. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). Genaust saxícolus a. A kőruta. J: ’ua. szakny. J: ’ua. 1783: Köfali Rúta (NclB. bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252).) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). 603). orvosi körömvirág’. körömvirág. sziklás helyeket. 1783: Kövi rúta (NclB. Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. idegen nyelvi megfelelőkre vö. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. a kő előtag valószínűleg a növény R. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). steenruit. 384).’.

Craſſula (< lat. Ember és növényvilág 199). A bibircses ’daganat’ jelző a lat. EWUng. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. J: ’ua. bibircsók a. ökörnyelv kres 1664: Kreſt. 368). A köszvényfű a ném. podagrafű’. szem’) mintájára jött létre.. saxum ’kő’.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. J: ’ua. a fű magyarázó utótag. grānum ’mag. bibircsók a. Kres. ang. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). ▌ 3. maximum. goutweed.) és a fehér vajvirággal (5. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. 1783: Kövér fü (NclB. goutwort. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. (Lippay II: 26). kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). Kristóf a pestises betegek védőszentje . hogy a növény felépítése rózsaszerű. 371). granulata (< lat. kövirózsa’. || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. sarjhagymák fejlődnek. ném. A kövérfű a növény R. bablevelű varjúháj’. jichtkruid. a rózsa utótag magyarázata. tavaszi kankalin’. Vö. J: ’Sedum telephinum subsp. herbe aux goutteux. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). N. 1813: Köszvényfű (Magy. hogy a növényen kis bibircsókok. nadály közökörnyelvf ű l. Christoffelskraut. köszvénymenta. csillaghúr középnadályfű l. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. bibircses kőtörőfű’. fekete békabogyó’. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). avagy ſáſa-f×vet gr. Genaust podagrária a. 386). ném. 265). TESz. a csombormenta magyarázatára l.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). J: ’ua. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. ▌ 2. kőtörőfű’. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). köviruta l. J: ’Aegopodium podagraria. csombormenta’. J: ’Orobanche alba. Fűvészk. Gichtkraut tükörfordítása. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. J: ’Mentha pulegium. A névadás magyarázata. Fűvészk. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). J: ’Saxifraga granulata. ▌ 4. J: ’Mentha pulegium. a kalincaínfüvet (1. Gichtkraut. 263). A köszvénymenta a lat. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt.. 377). J: ’Saxifraga. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. kőtör 1807: Kftör (Magy. A kristóffű a ném. J: ’Actaea spicata. A névadás magyarázata. kőruta középcsillaghúr l. J: ’ua. 130). Gichtkraut tükörfordítása. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. arra utal. 1911: Kristóffű (Cserey. 1998: köszvényfű (Priszter 292). Christophskraut. 341).) is köszvényt gyógyítottak. fehér vajvirág’. holl. J: ’Primula veris subsp. és Szt. Brunnenkresse. R. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. vízitorma’. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). 1807: Köszvényfű (Magy. vö.) a lat. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. 1783: Kövi ró’sa (NclB.’. fr.-i podagraria (< lat. Fűvészk. Diószegi–Fazekas alkotása.’. saxifragus ’követ törő’ < lat. Steinrose tükörfordítása. kalincaínfű’. A kőtör nemzetségnév. 1998: kövirózsa (Priszter 501). J: ’Sempervivum tectorum. lat.’.’. Genaust crássus a. 209). csombormenta’. köves l. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Marzell Aegopodium podagraria a. R. kőtörőfű l. kőrontóf ű. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. veris. Növényszótár 5). köszvényf ű ter 493). Kresse ’zsázsa’ átvétele. a névadás oka. köszvényfű (Péntek–Szabó. A kres a ném. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. A kövirózsa a ném. J: ’Ajuga chamaepitys. szakny. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. A csombormentával (2. 2. Kristofeleskraut tükörfordítása. a növényt köszvény gyógyítására használták. Marzell Sempervivum tectorum a.) a ném. ▌ 5. frangere ’törik’) tükörfordítása. a lat. Saxifraga (< lat. Fűvészk.

hogy a növény nedves helyeken. A kunok paréja Melius elnevezése. kukucskál a. hogy a növény Krisztus napján. karácsonygyökér. Fűvészk. A répa utótagra l. 2. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. ricinus’. J: 1540 k. isten~. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. mohos források oldalán fordul elő.). Christuspalme ’Krisztuspálma’. Melius alkotásai (Melius 82a). a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. kulcsvirág (ÚMTsz. kövér porcsin’. Vö. TESz. paraj. vénuszhaj’. J: ’Helleborus niger. veris. A névadás magyarázata. 147. régi. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). J: ’Primula veris subsp. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. Melius 381. kukucsk™ (ÚMTsz. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. J: ’ua. a lat. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Portulaca oleracea. őszi kikerics’. c): RMGl. hogy a leveleken 5 nagyobb. J: ’ua. tavaszi kankalin’. közönséges kutyabenge’. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). kukucskálnak ki. ang.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). Marzell Colchicum autumnale [8] a. N. Schlüsselblumen tükörfordítása. ang. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- .’. kutyabenge (SzegSz. 2. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. a névadás magyarázatára l. A Krisztus-virág a ném. csuklyafű kukojsza l. krisztustenyere és istentenyere a lat.). kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy.. ricinus’. Christmas-flower. A kulcsvirág a ném. A Krisztus-pálma a lat. Szabó. héja~. ötujjúfű. J: ’Ricinus communis.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. Szent Péter kulcsa. kukucskál a. palma ’tenyér. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). kukukvirág l. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112).: ’bizonyos fajta gyógynövény. kunrépa 1798: Kún-répának gr. 385). J: ’Robinia pseudacacia. a névadás magyarázata nyilván az. Vö. pl. J: ’Colchicum autumnale. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. kucorgó l. héja~mácsonya kukucska 1. krisztustenyere. 178). || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. kukicska a. illatos virágfejlődés lehet. Fűvészk. kunrépa. disznórépa. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. az utótagra l. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197). Christblume tükörfordítása. vö. 256). J: ’Frangula alnus. EWUng. A névadás magyarázata. kökörcsin kuklásfű l. Marzell Helleborus niger a. J: ’Ricinus communis. ÚMTsz. (Veszelszki 185). kukicska (ÚMTsz. — N.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. újra emlékeztető karéj látható. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. 1813: kún R[épa] (Magy.’. Vö. N. kunkoj l.). a névadás magyarázata a korai. hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. Vö. — N. erdei ciklámen’. fekete hunyor’.). karácsony táján már virágzik. bokor alatt ~ kukerc l. 209). 1948: Krisztus virág (Halmai 38). fehér akác’. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. 374).Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. ném. Fűvészk. A krisztuskeze. kút l. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt.).. 425). kukucska (MagyGyógyn. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. A névadás alapja. még csicsiskoma. konkoly kunkorgó l. kakukkvirág kulcsa l. A kukucska ’fehér akác’ (2. A kútfű egyedi adat. J: ’Cyclamen purpurascens. Marzell Actaea spicata a. Krisztuspálma.

J: ’Anthemis cotula. kutyaborostyán (ÚMTSz. az előtagra l. — N.’. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. 377). A kutyadöglesztőfű a ném. kutyafa. közönséges csillagpázsit’. 1807: Kutyafa (Magy. hondjeshout. földön szétfutó jellege. kapcsos korpafű’. Fűvészk.) magyarázatára l. hogy a fa hitvány. A kutyafa a ném. 1807: kutya –v. madárberkenye’.) jelentéktelenségére utal. Gramen caninum (NclB. büdös pipitér’. nagy útifű’. Diószegi–Fazekas alkotása.’. Marzell Colchicum autumnale a. zelnicemeggy’. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. 1758: kutyafa (SzT. J: ’Adonis aestivalis. J: ’Frangula alnus. 178). — N. A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. idegen nyelvi megfelelőkre vö. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). hogy mérgező. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. gyep. 7: 679). 1783: Kutya Kapor (NclB. 2. farkashárs). a név a növény haszontalanságát jelzi.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). Péntek–Szabó. Fűvészk. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony.Tseresznye (Magy. közönséges ebnyelvűfű’.). 125: 428). 419). 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. Hundsbeere ’kutyabogyó’. kutyabogyó. a növény R.).). kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. farkasbors. | 1813: ’Solanum nigrum. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). lat. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. vad – v. Ember és növényvilág 198. J: ’Plantago major.) az ebnyelv mintájára jött létre. Hundsbaum tükörfordítása. borostyán. J: ’ua. kutyanyelvűfű 1.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 328) (< lat. ang. N. ill. 79: 116–121). kutyakapor (Péntek–Szabó. 45). vö. az utótag magyarázatára l. ▌ 2. J: ’ua. 1813: Kutyabogyó (Magy. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. — N. fekete csucsor’. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. 374). 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). Ember és növényvilág 198. A kutyacseresznye a ném. A kutyabenge összetett szó. 393). J: ’ua. ném. dogwood. gramen ’fű. kutyalánc (MagyGyógyn. ’madárberkenye’ (2. benge. kutya bojó (ÚMTsz. kutyadöglesztőfű N. piros termése. ÚMTsz. fekete csucsor | Solanum.). azt. A névadás magyarázata. őszi kikerics’. hogy a növény illata büdös. J: ’Prunus padus. ▌ 2. A kutyalánc a ném. kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). kutyafa (SzegSz. kutyakapor 1. ÚMTsz. kutyaborostyán N. Fűvészk. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. 296). A névadás alapja a növény értéktelen. az utótagra l. J: ’Cynodon dactylon. 38). R. N. A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. farkashárs’. Fűvészk. 50). J: ’Lycopodium clavatum.’. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. — N. ▌ 2. J: 1798: ’Solanum nigrum. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. J: ’Sorbus aucuparia. neve frangula (< frangere ’törni’). nyári hérics’. hound’s berry ’kutyabogyó’. J: ’Daphne mezereum. kutyacseresznye 1. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. J: ’Cynoglossum officinale. Elymus repens’ a lat. A kutyaborostyán összetett szó. Ember és növényvilág 198). — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. Ember és növényvilág 227). holl. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. törékeny. Marzell Daphne mezereum a. ebkapor. ang.). idegen nyelvi megfelelőre vö. a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. Marzell Frangula alnus a. J: ’Colchicum autumnale. gerézdes . kutyapázsit (MagyGyógyn. közönséges kutyabenge’. 2. . kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. 373). kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. mérgező bogyótermése. csucsor’. 281). Hunds-Elſebeere részfordítása. ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik..

szőlő a. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. kynós ’kutya’. ▌ 2. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389).) és ’vérehulló fecskefű’ (3. rosa ’rózsa’. szakny. nyelv hatása sem.). tavaszi hérics’. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. a kutya előtag a növény értéktelenségét. kynós ’kutya’. 198).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 328).’. A kutyaszőlő a ném. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. kutyatej’. lat. 125: 424. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadás magyarázatára l. Ember és növényvilág). A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. gyepűrózsa’. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. — Ö: eb~. TESz.. Gramen caninum (NclB. N.. 1: 860. Ember és növényvilág 198). dog-rose. 328) (< lat. Hundspeterlein (NclB. ill. canis ’kutya’) fordítása. canénus ’kutya-’ melléknév. J: 1798: ’Euphorbia sp. J: ’Solanum nigrum. A tavaszi hérics (2. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. ebagyar). canénus ’kutya-’ melléknév. vö. ádáz’. lat. Nyr. rosa canina (< lat. Hundrose. J: ’Taraxacum officinale. ezek a növények szintén fehér. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés. a tej utótag magyarázata. ném. ▌ 3. ha leszakítják. J: ’ua. — sárga~ N. 104). közönséges tarackbúza’. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. Fűvészk. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). fekete csucsor’. Az utótagra l. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. A kutyarózsa a késő lat. kutyarózsa (Péntek–Szabó. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. lat. 349). Marzell Solanum nigrum a. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. ebgyógyítópázsit. 349). „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). 375). sárgakutyatej (Péntek–Szabó. de nem zárható ki a lat. A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. mindkét növény szárából nedv folyik. J: ’ua. Ember és növényvilág 218). MNövSz. kutyatej | Euphorbia cyparissias. lat. 1841: kutyaszőlő (Barra 331).) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). odoús. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). kutyaszőlő (SzlavSz. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. ebzeller. Hunds-Petersilie tükörfordítása.-i cynapium (< gör. hasindító kutyatej’. tejesfű.. keserű tejnedvet tartalmaznak. canis ’kutya’) fordítása. SzegSz. J: ’Chelidonium majus. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). a lat. J: ’ua. kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. gen. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. canis ’kutya’) tükörfordítása. 1998: kutyatej (Priszter 372). odóntos ’fog’) is hatással lehetett. vö. hitványságát jelzi. kutyatej (MagyGyógyn. kutyaszöllö (ÚMTsz. Vö. Genaust canínus a. || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). 1: 571. J: ’Aethusa cynapium. — N. Vö. J: ’Rosa canina. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. apium ’petrezselyem’). hogy a növény tejnedvet tartalmaz. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. kutyatej (Csapody–Priszter. jövevényszavunk. 114). Ember és növényvilág 218). 1783: Eb ró’sa (NclB. J: ’ua.’.. Péntek–Szabó. gen. pázsit’. ký#n. ký#n. farkaskutyatej’. Marzell Aethusa cynapium a.). kutyaté. gramen ’fű. A névadás alapja a növény haszontalan.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. Cynodon (< gör. 1998: kutyarózsa (Priszter 483). J: ’Euphorbia lathyris. N. farkas-~. J: ’ua. J: ’Elymus repens. Genaust cynápium a. kutyarózsa 1. ang. SzamSz. 86: 441). gen. .. A kutyatej ’pitypang’ (2. gyep. 44). TESz.’.’. pitypang’. vérehulló fecskefű’.’. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116). ▌ 2. | 1998: ’Euphorbia. A kutyaperje valószínűleg a lat. kutyatej’. perje. N. 2: 126. Hundswein tükörfordítása. kutyabogyó. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. J: ’Adonis vernalis. J: ’Euphorbia sp. | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). lat.

lat.. kerti oroszlánszáj’. az utótagra l. kükiny l. ebfejűfű. J: ’Antirrhinum majus. J: ’Bryonia alba. 23: 423). a névadás magyarázata. kutyócska kükény l. A kutyatök a ném. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. kökörcsin kükin. kökény . hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. J: ’Misopates orontium. Nyr. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). kutyóka l. J: ’Prunus padus.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. cucurbita canina. Marzell Bryonia a. Hundskürbis tükörfordítása. zelnicemeggy’. 51: 15. A kutyazelnice összetett szó. 31: 139. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. Fűvészk. 16. kökény kükerc l. büdös gönye’. 394). Vö. 2. vetési oroszlánszáj’. Nyr. zelnicefa. kutyatök (Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127).

ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése. лoбoдá ’ua. libatop’. 377). a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. ▌ 3. vasfű’. A névadás magyarázata. labogya. A lámpavirág népi név.: TESz. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. pitypang’. J: ’Eryngium campestre. hogy a növény gyökerét szappanként használták. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. bárány~virág (→ bárányvirág). loboda. bojtorján elnevezése’. mezei iringó’. 223. 1807: büdös Laboda (Magy. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — N. tajtékzófű.. lámpa l. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. hogy a növény őszszel elszárad. szarka~..’ (TESz. 1807: ’Chenopodium. szb-hv. J: ’Chenopodium vulvaria. 2: 702). daru~. 115). 257). 345). 324). lobòda ’Atriplex’. borjú~fű. csóka~. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). éjjeli~ lámpavirág N. J: ’ua. liba~. 405/12–13). galamb~gólyaorr. vö. TESz. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54). EWUng. lúd~. nagy bojtorján’.’. réteken át. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. A laboda ’bojtorján’ (2. oroszlán~. A névadás magyarázata. лóбода ’libatop’. lakatfű N. 182). A laboda szláv jövevényszó. lámpavirág (Csapody– Priszter. EWUng. béka~. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. lakatfű (MagyGyógyn.).: lab moſo fweth gr. 115). A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű.: Laboda (Julow 256). A lajtorjatüske népi név. MNövSz. spenót. laboda (MagyGyógyn. holló~. 377). | 1807 e. N. galamb~. harang~. laboda lágyító l. Fűvészk. tyúk~. lajtorja tüsök (MagyGyógyn.. лебедá. 2. 1807 e. J: ’Saponaria officinalis. loboda (ÚMTsz. MNövSz. lakat a. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. elsősorban a libatop. (OrvK. szappanfű’. lobodo (CsángSz. a növénynek is nagy levelei vannak. a névadás magyará- . has~fű lajtorjatüske N. A lábmosófű magyar alkotás.: ’különféle nagy levelű növények neve. 2. A lakatfű népi név. A tajtékzó jelzőre l. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. farkas~. vörös libatop’. J: 1395 k. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele. laboda 1. TESz. Fűvészk. or. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). blg. szlk. kakas~.).) népi név. gólya~. büdös libatop’. labogya l. ▌ 2. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. varjú~ lábmosófű 1577 k. Csapody–Priszter. J: ’Taraxacum officinale. a fű magyarázó utótag. J: ’Chenopodium rubrum. N. J: ’Verbena officinalis. vö még tüskefa. J: ’Arctium lappa. 1395 k.: RMGl.).L láb l.: bleta: laboda (BesztSzj. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. lakat a. lator koldus ~a sebesítő f ű.

a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). 1998: lampionnövény (Priszter 454). és ſzárítók.’. J: ’ua. J: ’ua. J: ? ’Tanacetum balsamita. J: ’Arctium lappa.: RMGl. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). 448). ▌ 8. 1775: Édes lapu (Csapó 164). J: ’ua. kis bojtorján’. takácsmácsonya + erdei mácsonya’. J: ’Ranunculus flammula. vö. 1096). J: ’ua. 1405 k.’.’. 1807: keserű Lapu (Magy. 1775: Nagy lapu (Csapó 151). — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). J: ’ua. J: ’Arctium sp. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). széles L[apu] (Magy. 448). 592/5).lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a). J: ’ua. 416). J: ’ua. éjjelilámpa.: keſerw lapu (OrvK. MNövSz. J: ’ua. J: ’ua. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. (Csapó 190). máriatövis’. J: ’ua. || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy.’. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). 448). 1783: Marti Lapu (NclB.’. 416). J: ’ua.’. nádralapu lánc l. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. (Melius 11a).’. martilapu’. ▌ 3. égetfk. 448).: lappa: lapow (BesztSzj. szakny. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni. vngula caballina: Edes lapu. mostoha lapu (SzikszF. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). 448).’. J: ’ua.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. 1395 k. A névadás alapja. békaboglárka’. ▌ 5.’.’.’. közönséges acsalapu’. — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43).’.’. 448). piros csészék veszik körül. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. J: ’ua. ▌ 6. Vö. nagy bojtorján’.’.’. zsidócseresznye’. brusztujlapu. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). 288/8). Melius 438. 1998: martilapu (Priszter 529). J: ’ua. — tejes~ 1577 k.’. J: ’Carlina acaulis. lanternplant. Boldogasszony tenyere’. J: ’ua. | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. J: ’ua. borda~ lapi l.: RMGl. J: ’Tussilago farfara. | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). és mindnyájan tsipfsek. vel. — édes~ 1590: Tussilago.’. Az égető lángosfű Melius alkotása. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164). 127). | keserű~ .-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. 2. lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. az az. ném. J: ’ua. J: ’Arctium minus. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott.’. ▌ 2. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). 412). Laternenpflanze. 416). J: ’ua. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). 115).: RMGl. bölénylapu (→ bölény). Fűvészk. | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. hólyagszerű. lány l. Szabó. | keserű széles~ 1813: keserű.: lappa: lapho (SchlSzj. 609/21). 1783: Édes Lapu (NclB. J: ’ua. ▌ 7. Fűvészk. nagy Lapunac gr. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). A névadást Veszelszki azzal indokolja. J: ’ua. 2.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a).. J: ’Dipsacus fullonum.’. Fűvészk.: RMGl. J: ’Petasites hybridus. kutya~ lapu 1. — fehér tövises~ 1577 k. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak.’. szártalan bábakalács’. | keserű~ 1577 k. J: ’Silybum marianum. Égetx langas f×” (Melius 175). | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. 378). J: ’Physalis alke-kengi.: RMGl. bojtorján’. árva~haj lap l. 377).: RMGl. gyermek~f ű. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). ang. ▌ 4. a lat. vag. 455).

útilapu’. vö. mezei iringó’. — N.) jelentésben. . az átadó nyelv vitatott. EWUng. hogy a növény leveleiben megáll a víz. mintára jöhetett létre. ill. tövisses L[apu] (Magy.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. boldogasszony~. dipsacus (< gör. bogáncsszerű termésük van. Csapó alkotása. tüskések. elvetemült’ (első megjelenése: 1575). 346). | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. selyem~. TESz. a névadás magyarázata. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös.. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. A lapu szláv eredetű. keserűlapu (Szabó–Péntek.. bogáncs~. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). A latorkoldus. J: ’ua. tészta~. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. A mezei iringó (9. szamár~. a levelek sokszor tüskések. dípsa ’szomjúság’) fordítása.) igen széles levelű keserű. Genaust Dípsacus a.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. tövises. hogy a növénynek tüskés. 131). keserű széles jelzői a levél formájára. A szártalan bábakalács (2. vö. ▌ 2. a ném. bölény(~). hogy a növény csipkés.. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). Szent Ilona ~. lapu a. ▌ 10. A Boldogasszony tenyere (3. a mart 1395 k. dipsakós ’cukorbetegség. Lappa minor utótagjának fordítása. bogáncsra emlékeztető termése van. || latorkoldus 1. keserű~bojtorján.). A szamárbogáncs (10. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). A közönséges acsalapu (8.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. sebesítőfű. J: ’ua. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. A martilapu ’vízparti lapu’. TESz. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. békaboglárka’. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). A növény levelei fehéren márványosak. sz. A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. J: ’Ranunculus flammula. töviskés magyarázatára l. Fűvészk. J: ’Eryngium campestre.: Keserw lapu (SzegSz. szlk. medve~.. vö. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. keserű nagy. sulyom~. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. I. a növényeknek általában nagy méretű levelük. szln. szőrös termése van. lator a. hagyma~. a mezei tövises jelzők magyarázata. vagyis parti” (Veszelszki 216). Lappa maior (Melius 40a). ▌ 9. marti~szattyú. gömb alakú bokrot nevelő növény. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. a lókörmű jelző magyará- zatára l. fehértövis. töviskéslapu neve a lat. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör.’. A martilapu (7. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. magyarázata. A è-val. lator a. szamárköröm. Vö. — Ö: acsa~. ízére vonatkoznak. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. J: ’Onopordum acanthium. a lator jövevényszó. mart a.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. ill. J: ’Ranunculus sceleratus. ernyős fürtben álló akaszkodó.) bogáncsra emlékeztető. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti.) nagy.) tejes jelzője arra vonatkozik. keserű. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. lapu a. 733).) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. kis. 382). nádra~. atracél(~). A fehérhátú. lopúch ’nagy bojtorján. a növény tőlevelei nagyok. Ezerjófű 82). A nagy bojtorján (1. Fűvészk. szamárbogáncs’. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). J: ’ua. EWUng. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. bojtorjánszerű termése van.’. A lapu 1395 k. dípsakos. J: ’ua. brusztuj~. a lator jelentése ’gonosz. mart a. A nagy bojtorján (1. 378). 2. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×. 378). 2. tüskés levelű növény. a nagy jelző lat. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. úti~.) mezei tövises. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. tüskés. lapúh ’martilapu’. apró jelzője a lat. A máriatövis (4.’. torzsikaboglárka’. lat. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB..’.

J: ’Fragaria vesca. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). leander a.) a R. Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). A leánder bécsi német eredetű. vö. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2). laurus 262 leánysom laurus 1. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. amely fiatal lányok színe. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal.’ változat továbbéléseként. J: ’Pulsatilla grandis. Oleander. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. másrészt a lat. lejányep9r. EWUng. A leányeper népi név. l(jány9per. J: ’ua. TESz. közönséges babérfa’. lejányeper. leandro. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán). A fekete kökörcsin (2. 1867: leánder (TESz.laurus laurfa l.’. oléandre. leánder’. Növényszótár 5). 1998: leander. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. a fű utótag magyarázó. 1590: pulsatilla saturatior. a név latin mintára jött létre. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). leánykökörcsin’. (Melius 7a). 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. A szúrós csodabogyó (4. ol. oleandro ’leánder’. J: ’Nerium oleander. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. l9jányeper. J: ’Berberis vulgaris. a lat. J: ’Adonis vernalis. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184). Melius a lat. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472).). de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. J: ’ua. lorandrum ’ua. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. a . a földi jelző megkülönböztető szerepű. Az európai nyelvekből egyrészt a k. fekete kökörcsin’. J: ’Laurus nobilis. lányeper. még eper. ném. a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. B. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146).’. leányeper (ÚMTsz.). Genaust lauréola a. a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. leander a. a lat. A lat.). 836. l(ánder (SzegSz. 359). babér’ (< gör. — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). ▌ 3. J: ’Ruscus aculeatus. ▌ 3. J: ’ua. a növények felépítése azonos. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. orvosi salamonpecsét’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26). A leánysom a leány ’hajadon.’. 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). tavaszi hérics’. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. lat. laurus ’babérfa. 1578: Lauruſnac gr. oleander (< gör. a ném.) Melius alkotása. az oleánder a lat. ▌ 4. 4. virgo ’szűz. laurusborostyánf ű l. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. dáphn# ’babér’) átvétele. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. J: ’ua. ▌ 2. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92).) földi laurus nevének magyarázata szintén az. hajadon’) elemet lefordították. borostyán laurusfalevelű-rózsa l. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). l(jányep(r (Péntek–Szabó. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe. lónyelvű csodabogyó’. vagy Oleander.’. Az utótagra l. leánykökörcsin 1.). J: ’Polygonatum odoratum. 426). 381). A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. — N. l(jáneper. sóskaborbolya’. rhodódendron) átvétele. Ember és növényvilág 235). leányeper N. || oleánder 1664: „Nerion.: RMGl. szúrós csodabogyó’. UEWb. leánder (Priszter 435). a leány ’hajadon.). serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF. leander ’leander’ átvétele. ▌ 2. lat. l(jányeper. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. oleander átvételeként mutatható ki..) növénynévvel helyettesítették. erdei szamóca’.). A laurus a lat. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. nigricans. fr. Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. 364). fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). J: ’Ruscus hypoglossum..

A közönséges gyujtoványfű (1. 130). 1590: Linaria: Len leuelô fé. vagy. 1783: Len levelü fü (NclB.’. amelyek a házi lenre emlékeztetnek. ▌ 2.-hv. 1595: vad Lennek gr. seprűzanót’. Szabó. béka~. 1775: Légy-fü (Csapó 26). a leány előtag magyarázatára l..leánysóskafa 263 lenlevelűfű bogyók a somhoz