A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. XVI. tüdővész. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. az olajfa. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. a kálmos. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. a bábakalács ’Carlina acaulis’. borban iſÅod gyakorta. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. és à kęléſre. csömörlés. „torokgyík”. Has fayáſſoknac. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. mint az aloé ’Alo(’. hasfájás. csuklás stb. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. Kórſágoſnac. SÅepÅqlqt.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. 293/17). századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. Pl.). Gutta ºtxknec. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp.-i OrvK. a beléndek. a ricinus. Pl. bolondozóknac. égés. 293/11): „Fekete gÿopart. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. sz. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. orbánc. sz. pokol varra kxtxd. a szenna ’Senna’. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon. a gránátalma stb. sárgaság.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. hideg lelxknec.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. de vannak különféle javallatok himlő. A XVI. ficaria’. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. hurutos betegségek. fűszerek: a maszlag. illetve (szárított) növényi részek. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. emésztési zavarok. „hagymáz”. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol.). A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. T×dxt Mellyet. századi füveskönyvben (Melius 1578. spinosa’. de ma már ismert gyógynövények. A két legjelentősebb XVI. sz. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. vęrt tiſÅtit. részben csak később kerültek Európába. mellfájás. à gyomorból nyalat ki ºz. SÅeękfwet. a sáfrány stb. gyógyítására szolgálnak. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. lépfene. bélbetegségek. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). a füge. fonnÿaÅ megh vÿÅben. rüh. Azok a növények. pestis gyógyítására . A XVI.

csonttörések. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. ad megh ÿnnÿa. csökkentését célzó javallatok. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. sebes szájak. fülnek. bogarak okozzák (Szabó. megjelennek a nemi vágy szabályozását. Pl. vasak. Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. kígyók. a szeméremtest betegségei. méhben meghalt magzat eltávolítására. A XVI. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. A vize penig Póknak. toroknak. mérges állatot el ºz. tetű. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. 471). koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). kígyóharapás. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. gyakran iſÅod. csepegő vagy nem csepegő vizelet. tövisek eltávolítása. Az idegbetegségek közül fejfájás. méh-. Az orrnak. Pl. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. pókcsípés kezelése. Pl. elmérgesedett sebek kezelése. emlőbetegségekre. à Tet×t. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. Melius 55). megmérgezett emberek védelme. „Ha à Varadiczot. Pl. reszketegség tűnik fel. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. tökösség ’heresérv’. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. A meg hólt gyermeket. lidérces betegség. Pl. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. kelések. álmatlanság. nehéz vizelés. A XVI. Melius 55). sebbe tört nyilak. darázs-. görcsös állapotok. 92). női és férfimagtalanság gyógyítására. 129). 41). ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is.és női hiúságot legyez- . szédülés. születésszabályozásra. Magas a nőgyógyászati esetekkel. 51). hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. és a XVI. rüh és bélférgek irtása. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. vęrét ki tiſÅtittya. békák. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. gyíkok. fájó fogak. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti.12 is. „Hÿmlqrql” (OrvK. farzsába. serkentését. köszvény. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi.

— A XVII. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. Szemben a korábbi. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. A neves németalföldi botanikus. bábák látták el. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. hajfestő szerek. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. hanem azért. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). Fiveskönyv (Németújvár. 138–41). javasasszonyok. kezdetleges szójegyzékekkel. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. századbeli orvosbotanikusoknak. 2. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. pl. de szerepel az arcbőr finomítása. A megoldásra egészen a XVIII. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. 1664–1667. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. vándorsebészek stb. sérvmetszők. század közepéig kell várnunk. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. 1588) és Beythe András. 63). a Species plantarum (1753). arcszínesítés. borbélyok. elejétől. 1595) című műve. Növénynévadás a XVII. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. Posoni Kert. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. század végén jelent meg két. . aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. A XVI. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. I–III. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. [később] Bécs. Nagyszombat. de elsősorban nem magukért a növényekért. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. A XVI. sz. A 17.

Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). magyar. század második felének rejtélyes alakja. fogyatkozás. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. 1793-ban. Voltak közöttük gyakorló orvosok. a’ Linné Rendbeszedése. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. és mezei gyűjtemény. A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar.és fűszeres könyv” című műve. és nem a flórakutatás. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. lelkészek és más foglalkozásúak is. Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. francia) ad 1000 fajról (kb. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . bár rendszere.14 A 17–18. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. Az erdélyi református lelkész. Bizonyítja ezt a XVIII. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. évi kötetében. 200–5). tanárok. Benkő József (erdélyi református lelkész). Pozsonban. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. a Flora Posoniensis (1791). Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. az állatok országa (Földi János. valamint a XVIII. vagy-is fa. A 18. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. Veszelszki Antal. század vége felé a fiatalon elhunyt. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Természeti história. tehetséges debreceni orvos és természettudós. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. 1801) készült el. ill. I. gyógyító erejének ismertetése. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. Természeti históriájának azonban csak az első része. Az állatok országa. 195). összeállítás jelenik meg. A Linné systémája szerint. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. Csapó József (debreceni városi főorvos). német. A XVIII. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. az Új füves és virágos magyar kert (1775).

Orvosi.15 ban. [2. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841). század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19.. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész... melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk.. Szádler József. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. Krítikát. Jelzi ezt az. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. [1. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. amely kb. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. Dudva és Burján lepte el. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. Vindobonae... benne a szerző értékes népi gyűjtésével.] Gyümölcsbarát. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813). Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. század egész folyamán használták. és azokat meg jobbítsa. könyvük mint növényhatározó. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható.] Konyhaker- . és Gazdaság író Könyveinket. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. Baumgarten az első. már megjelenésekor sem volt korszerű. A szász nemzetiségű botanikus. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben.. gyom. a szaktudományok. nem vert gyökeret nyelvünkben.. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk. részben ezek. 79: 116–121).” (Földi 3–5). exsiccatumot. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. gaz. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak. A 19. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. A reformkori nyelvújítás..

Nyr. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. A XX. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901). Gombocz Endre. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot..). 1847). A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). Borbás Vincének munkásságát.. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. 1852. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. Jávorka Sándor..) említhetők. A 20. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864.16 tész. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. Műszótár V–VI. A XX. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. id. A 19. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . Fialowski Lajos is. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni.] Virágkedvelő. 117: 563). Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. század kutatói közül Fialowski Lajos. Ugyancsak a század kezdetén. Magyar Flóra (Flora Hungarica). akárcsak kortársa. Bp. . Mágocsy-Dietz Sándor. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). 1924–1925. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy.) indította meg munkatársával Csapody Verával. – 18592. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. Wagner János. [3. 1872). közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. Csapody István. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására. Pest. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts.

fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette.és a zárvatermők). 1966.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). Növényneveink.). valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. A magyar és tudományos növénynevek szótára. . A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. a nyitva.. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló. Magyar növénynevek szótára. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. 1998. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok. Bp. Bp.). Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit..

Bearb.. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. fenyő. bokor. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. 1943–1958. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. vö. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. a növény tulajdonságát 2. Halászné Zelnik Katalin. Funkcionális-szemantikai elemzés. 1987.1. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. Adatok a Baranya megyei Nagyváty... 173–195). Nagy Rózsa. azt tekintem át. tehát milyen szemlélet szülte őket. vö. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. nagy nyárfa) .1. 1985. 1. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. illetve nemzetségnevek: alma. Fünfter band. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba.. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. 1943. Hoffmann István. I–V. termetes medvetalp.. Bukarest. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1.. Leipzig. Debrecen. megjelöli a növény fajtáját (fa. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. Ember és növényvilág. Kolozsvár. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö. szulák) 2. 36) Bp. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. 1993. Register: Alphabetisches Verzeichnis.) igazolva azt. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. stb. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. Helynevek nyelvi elemzése. fű. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. különféle részelemzések jelentek meg.1. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült.

a mag.3. búzalevelűfű).1.2. vöröshagyma) 2.1. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. nyári hérics. alakjára utal: pl. reszketeges nyárfa) 3. a helyre utal. gumós boglárka). harangvirág). a virág. keserűfű) 2.1. büdös pipitér.2. gyökerének. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. hagymájának színére utal (sárgahagyma.1. a virágzási idő (tavaszi szironták.1. fekete nyárfa) a név a növény virágának. ill. magjára (egymagvú galagonya) 2. kiváltott hangra utal (csengőfű. időhöz kötött tu- . németgyömbér) 4. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa.1. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. rossz illatára. szagára utal (illatos ábelfű. a virágjára (bojtvirág. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2.5.1.2. ahol a növény él. a levelére (szilvalevelűfű. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark.19 a név a levél. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa. illata a név a növény jó. a gyökerére (hézaggyökér. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott. íze (édesgyökér. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. fehérhúsvét) 4. veresszőlő) a név a növény gumójának.4. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4.6. mezei sülyfű) 3.3. az országra utal.

2. 13. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. vadrózsa. Gencius király füve) 9. pl. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű.3.3. Szent Barbara füve) 9. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9.1. tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. fehérhúsvét. csabaíre. kisasszonypapucs. egyéb 6.és kétrészes nevekből áll. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. a növénynévvé válás jelentés-. kutyatej. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). hídőr. a denotátum alakja (paponya). mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. egyéb 10. A magyar növénynévállomány döntően egy. krisztustenyere. torokfű) 11. virágzási ideje (őszibánat). kunok paréja) 8. Boldogasszony palástja. megnevezi a növény felhasználóját 8. I. . pl. kifejezi a növény életmódját 5. macskatalp. kerti ádáz. Boldogasszony tenyere. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. a termés alakja (halálfejecske). kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9.2. egérfül. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. Boldogasszony tenyere. a növény speciális életmódja.1. a növény használója azért vált névadóvá.20 lajdonságát. bolondítófű. lúdfiak étke. sebfű. kifejezi a növény felhasználását 7.2. méhek füve.. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. fekélyfű. felhasználása (tejaltató). paponya. prüsszentőfű) 7. zamatos turbolya’ 12. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. télen is zöld (télizöld) 5. kakastaréj. pl.1. árvalányhaj. kerti angyélika) 5. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. salamonpecsét stb. a virág alakja (oroszlánszáj). a növény haszna (festőfű. sülyfű. tyúkhúr) egyéb 8. Egyrészes a tejaltató. télizöld.1.

Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. vadrózsa ’rózsa (1). hogy növénynévről van szó. kóró. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. pálma. 3. fenyő. elefántormánya). nyári hérics ’hérics (1). bolondítófű ’fű (1). Utótagként állhat: 1. kaktusz stb. ill. a bővítményrész (v. azt fejezi ki. Pl. más része pedig névátvétel (rózsa). utótag) a virág. oroszlánfog ’Leontodon’. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). Priszter 15). Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. fű. cseresznye. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . fajnévként használ: pl. 2. lián. ezért a bab utótagot kapta. amely nyáron virágzik (2)’. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. moha. amely bolonddá tesz (2)’. szulák. amely nem babféle. bokor. előtag) a búza. bolondítófű. vadrózsa. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. vagy nemzetségnév. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. virág stb. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. pl. virág. bambusz. szulák) kifejezése. páfrány. az elő. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. amely a névben téves. b. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. vö. II. nyári hérics stb. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. hogy ’a növény a búza között él’.21 valamint szerkezeti változás útján következett be. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). fű. disznó). farkasölő sisakvirág’. Ezen növénynevek sajátossága. bab. fenyő. gyöngyvirág). mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). bokor. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. (Priszter a hínár. amely vadon terem (2)’. orchidea. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. hérics. elnevezéseket. kaktusz. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. búzavirág: az alaprész (v.és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). boglárka. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. hogy növénynévről van szó. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. kosbor. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár).

2. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. krisztustenyere. ebszőlő. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. a második pedig a faji jelző (pl. amelyek a növénynevek. Cornus). társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást. kutyakapor. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. köznév 1. egyrészes növénynevek: tejaltató. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni.2. vitézvirág) c) rokonsági viszony. farkasalma. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. A növénynevek nagyobb része kétrészes. kígyófű. árvalányhaj. vadrózsa. Lexikális-morfológiai elemzés. hérics. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. leányeper. század híres svéd botanikusa. nem (leánykökörcsin. mas). 1. a húsos somot. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. kanálka) 1. paponya.1. kakukksaláta) .22 lek. esetünkben a Cornus mast. más része népi név vagy olyan név. papsajt. egyszer ű köznév (rózsa. kisasszonypapucs. pipefű. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. bolondítófű. Korszakalkotó munkájában.2. binominális nómenklatúra) a XVIII. egérfül. amely napjainkban már nem használatos. öss zetett köznév 1. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. veresgyűrűsom. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. A faj tudományos megnevezésének formája.2. címet. 2. a manapság használatban lévő ún. boglárka. szaporafű a) népnév eredet. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. kutyatej 1.1.

szappanfű. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. befejezett melléknévi igenév (türtszirom. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.1. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű.4. mózespecsenye. pászkamorzsa.1. bels ő szerv (májvirág. tárgy (harangvirág. kékilonka) 2. illatos ábelfű. 2. pongráccseresznye). egyrészes képzett növénynév (boglárka. ábrahámfa) 2.3.1. többelem ű személynév (jóhenrikfüve.2.7.1.4. egyéb személynév 2. kecskerágó) 5. tavaszifű. keltike. párlófű.2.1.1. lyukasgyökerűfű).1. igenévi szószerkezet (légyfogó. bocérkata. tésztalapu. bársonyparéj) f) eszköz.8. rovar (dongóvirág. 3. zsurló. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű.1.5. tölcsérvirág. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2. 5. 4. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. üresgyökér) szószerkezetek 5. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) . méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. visszafordultszőlő) származékszavak 4. bibliai. családnév (Kitaibel-mályva.3. határozós szószerkezet (naprajáró) 5.6. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. köznevesült személynév (salamonpecsét. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. túrófű) i) emberi testrész. gerézdes) 4.1.1. szegf ű) g) öltözet. rántófű) 3. képzett melléknév (bécsikömény. kenyérmorzsa.2.1. képzetlen melléknév (földfüst) 3. személynév 2.1. tejesfű 3. egérfarkfű. foganőtt.23 2. dísz (sisakvirág.3.2. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű.1.

napraforgó) 4. sarkantyúka.1.1.4. harangláb) 3.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. kanálfű. metaforikus névátvitel (hídőr. névutóval (naputánforgófű.2. cickafark) 1. szőrösfű) 2.2. tejaltató) 1. kiegészüléssel (macskatalpfű. amely a szóalkotásnak két szintjét.6.1. üresgyökér) 3. határozós (fülbecseppentő) 1. csabaíre) 1. A szóalkotás problémái: MNyj.3. cigánypicsa. tapadással (angyalédes. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3. szóképzés stb.2. sikkantyú.3.1. mogyoróaljafű) . névszóképz ő vel (boglárka. névátvitellel 3.2.5.1.2. macskatalp.1. tárgyas (tökösséggyógyító.1. cickafark.). egyrészes nevek (agármony. jelentéstömörítő (kankós) 1.2. bojtorjánka. metonimikus névátvitel (disznócska. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. bárányka) 2. szerkezeti változással alakult nevek 4. naputánnézőfű) 3.2. szinekdoché (akácfa) 4. sebforrasztófű.1. 9: 3–31).2. 1. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3. mellérendelő (élekhalok) 1. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58).3.1. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1.2.1. szervetlen (engemnefelejcs) 1. jelzős (vénuszhaj.1.1. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A. kétrészes nevek (sípfű.

4.5. pásztortarsoly) 1. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. 3. népetimológiával (kacsanyak. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. jövevényszavak (menta. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. atlaszér) B. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét.25 4. Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. az utótag általános jelentésű. porcsfű. a kékliliom nem a Lilium. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. fejezetben foglaltam össze. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását.2. tükörfordítások (salamonpecsét. a hivatalos jelzős fajnév.3. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. tujafa. 5. b ő vüléssel (barátfejűfű. kálomistagyökér. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. kökörcsin. megkönnyíti az előtag értelmezését. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl.1. Ez a leggyakoribb növénynévtípus. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. juharfa. cserfalevelűfű) 4. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. Ember és növényvilág 177). A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). amelyhez az illető faj tartozik (sár- . de ezüst hárs). Akácfa-típus (rutafa. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. muharfű). bükkfa. atracél) 5. illetve fehér liliom-típus. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. Sárgadinnye. fűzfa. benedikta) 5. idegen szavak (nigella. névátvétel 5. 2. ezüstfenyő. Birsalma-típus (birskörte).

kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . Odúsfa-típus. 26. Gyászvirág-típus. cickafark.1. 17. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. ropogós fűzfa. fehér zászpa. cigánypicsa. elefántormánya stb. amelyben egy-egy összetétel létrejön. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. 7. amelyet a kecske rág’. 22.1. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. Ennek a szemléletnek az előnye.1. Tyúkvirág-típus. Légyfogó-típus. 29. 14. Gyógykaktusz-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. 31. amely csüng’. rezgő nyárfa. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. Disznótök-típus. 18. A történeti növénynévanyag egy. További összetételtípusok: 6. 4.1. 15. zörgővirág. 27. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. Az egyrészes nevek (agármony. amelyből tapadással lett a kecskerágó. Sírvirág-típus. elefántormánya) 1. 33. határozós  jelölt: fülbecseppentő. Napraforgó-típus. Hadiburján-típus. 1. Útifű-típus.1.és kétrészes nevekből áll. 21. 25. 23. Arannyalversengőtípus. Pokolvarfű-típus. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. Kanadai nyárfa-típus. 20. 11. 19. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. Csipkebogyó-típus. Szálkás búza-típus.1. agármony. 12. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. 35.26 gadinnye). 10. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. bagzófű.). sárkánynyelv. 16. Kecskerágó-típus. 30. Karós paszuly-típus. sajátosságuk.3. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. cickafark.és utótagjának viszonya lehet: 1. Barackfa-típus. Síposkörte-típus. 32. 24.4. fehér hunyor). 9. Vérfa-típus. tejaltató ’tejet altató’. 28. Oltott eper-típus. Bonyavirág-típus. 8. csabaíre) valójában közszói összetételek. hasindító ’hasat indító’ 1. 5. Galagonyakert-típus. 13. Téli retek-típus. vérehullófű). szószerkezetek. Kígyóugorka-típus. 34. Délignyíló-típus. naprajáró 1. Kákabutyóka-típus. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Főzőtök-típus. Sóvirág-típus. Járomiharfa-típus. itt az igenévi előtag állítmány. Büröksíp-típus.2. Az egyrészes nevek elő. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai. szarkaláb. hogy növénynévről van szó. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor.

amely az út mellett nő (2)’. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. II. ahogyan a helynevek sem (vö. további szemantikai. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. temondád) 1.]. nagyságát. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. hogy növényről van szó: pl. tyúkvirág. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. alakját. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). pontosabbá. 266–267). útifű ’növény (1). a sorban elfoglalt helyét stb. amely tavasszal virágzik (2)’. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. hogy csupán egy egyedre korlátozza. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. helyzetét. anyagát stb. seprűfű. szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’.].)” (MMNyR. II. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. 265). említhetjük még a kijelölő jelzőt. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. imádságbokor stb. valakihez vagy valamihez való tartozását.6. Hoffmann 60–61). ízét. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét.). vö. funkcionális szempontokra van szükség.2. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs.5. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. tyúkvirág ’a vi- .1. Ez a meghatározás. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi. tavaszi hérics ’hérics (1). ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról.27 1. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. valamivel ellátott. Hoffmann 61). 1.1. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát.

a tapadással keletkezett növénynevek c. részben. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. -i: katibolha. bársonyka. -sdi: sósdi. században alkalmazták. bojtorjánka. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. részben. jövötény. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. sarkantyúka. foganőtt. barátfejűfű. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. angyalicska. tátogó (< tátogóvirág). napraforgó (< napraforgóvirág) stb. töviseslapu.. -ka. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. ebfejűfű. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. likasfű. bolondító (< bolondító beléndek).) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. boglárka. párlófű. -s: gerezdes. Ember és növényvilág 176. (Részletesen l.) -ú/-ű: borjúfejűfű. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. kutyócska. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. nőszőfű. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. kontyosfű. 2.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. a tapadással keletkezett növénynevek c. -ár: folyondár. daróci (< daróci szilva) stb. ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. kankós. szopókavirág. lyukasgyökerűfű. mérges vad harapást gyógyító fű stb. Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. csábítófű. angyalka. égivirág. -cske: disznócska. árvácska. besztercei (< besztercei szilva). (Részletesen l. fúvóka. búzalevelűfű.1. vö. ragadvány.] stb. borsocska. angyalédes (< angyalédesgyökér). földitök. Péntek—Szabó. . -r: csucsor stb. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). cserfalevelűfű. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. rántófű. -ke: kutyóka. erősfű.].

két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj.1. 3. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. ok–okozati kapcsolat van. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. de nem azonos vele. Tehát olyan névalkotási folyamat. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. naputánforgófű. olyan típusok tartoznak ide.2. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. metonimikus. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics.2. azaz hasonlóságon alapuló. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne.29 2. vasfű’ növénynév a ’Verbena. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. naputánnézőfű. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. névátvitel Károly Sándor (Károly. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés.2. vagy rész–egész viszony). amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. a metaforát. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99). Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. időbeli.1. 3. Történeti jelentéstan 150). a metonímiát és a szinekdochét. a víz. A metaforát a stilisztikai szakiro- .

tárgyakhoz hasonlítja. istenszakálla. névcsere. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. 1. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. kutyatej. dísz: kisasszonypapucs. pásztortáska.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). tárgyak: seprű. illetőleg azokkal azonosítja. kakastaréj. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. sarkantyú. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. személyekhez. és ezek közül az egyiket. életkor. testrész: árvalányhaj. társadalmi helyzet: vasúr stb. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. mint pl. oroszlánszáj. ördögborda. császárszakáll. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. illetve annak milyen hatása van. erősfű. a nevek . — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. madármorzsa. libaláb.). emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. öltözet. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. emberi cselekvés: tátingó. papsajt. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. állatnak tulajdonított termék. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. élelem neve: kenyérmorzsa. macskatalp → macskatalp) 4. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. anyagnév: aranyka. A hasonlóság alapja az állatnak. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. színét. szellemi. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. hogy a növényt ki vagy mi használja. paptök. emberre jellemző állapot: árvácska. alakját stb. időjárási jelenség: aranyeső stb. állatok testrészének neve: galambbegy. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. 2. személynek valamely jellemző tulajdonsága. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. nehézszagú zeller. foglalkozás. a következő típusok állapíthatók meg: 1. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. vagy az.

A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. génuszokat. a nevek összecserélése: pl. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. a bábakalácsot ’Carlina’. 3. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. sokszor nyomon követhető. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. kis meténg ’Vinca minor’.31 összecserélésének. amely több növényt jelöl. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve.): pl. fölcserélhetősége. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. ezek azok a terminusok. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. ezért gyakori a tévesztés. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. orvosi salamonpecsét’. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. amelyek jelzős fajnevek ugyan. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. de az utótag más génusznak a neve. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. Jelentéstan 244). a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. virág stb. őszi margitvirág’. . ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut).2. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. jelentésben is használták. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. mivel a növényismeret bizonytalan. gomba. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’.2. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. Ez a gyakoribb típus. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. — Az utótag használata metaforikus (Károly.

emberre jellemző külső vonásra. a termés (mag. miközben a denotatív jelentés változatlan marad.1. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. Datura stramonium’). szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. az akácfa. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. pl. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. 4. szilfa (Péntek–Szabó. gumó) színére utalnak. félreérthetőségét küszöböli ki. 3. besorolja az előtagot. Ember és növényvilág 188). disznócska ’csattanó maszlag. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. disznócska) → növény (bariska. . emberre jellemző állapotra: árvacsalán.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. fűzfa. cserfa. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. testi tulajdonságra: kövérfű stb. ahol az utótag mintegy értelmezi. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. perszonifikáló jelzők és a színnevek. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó.3. Pl. de nagyon gyakran a levelek. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. fehér liliom). napraforgó. A legfontosabbak az antropomorfizáló. odvas keltike’) — termés (bariska. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. Jelentéstan 238). Elsősorban fajnevekről van szó. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű.2. azaz az egyik névrész eltűnik. 4.

és kétrészes neveket is érinthet. 4. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra. tátogó (< tátogóvirág).: barátfő > barátfejűfű. gyertyános stb. vagy ahol leginkább elterjedt. ahonnan a növény ered. 4. (Péntek—Szabó. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. ii. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. gamandorfű > gamandor. .4. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. 4. b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. főnevesült: pl. de morféma (képző. bodzás. fenyves. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű.33 Tapadás megy végbe akkor is. Ember és növényvilág 176). Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. gímnyelv > gímnyelvűfű. angyalédes (< angyalédesgyökér). a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i.2. égeres. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. A névelemváltozás főleg lexéma. Névelem a szó elejéről. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. bolondító (< bolondító beléndek). erdő stb. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica).) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. amikor önállóvá vált. cserfás. méhfű > méhek füve. a melléknévi igenév. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. pl.3. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. rag) kiesését is jelentheti. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. domb. redukció A redukció egy. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. besztercei (< besztercei szilva) stb. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely.

kapor. liliom. ezért elferdítve. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. petrezselyem. vándorszó a kömény. gyömbér. juhar. mályva. porcsin. a bolgár eredetű pemet. dió. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. majoránna. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. barack. . tehát olyan idegen lexikális elemek. kapotnyak. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. lednek. mandula. a növénynév alakszerkezete megváltozik. borsó. kopottnyak (< kapotnyak). üröm.34 4. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. rozmaring. a szláv eredetű bab. szőlő. repce. cser. a török eredetű alma. ciprus. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. galagonya. jegenye. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. 5. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. csipke. citrom. 5. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). a szlovák eredetű atracél. répa. lapu. raponc. saláta.. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. bors. berkenye. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. belénd. az olasz eredetű füge. bodza. sáfrány és az ismeretlen. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. de értelmetlennek találta. polaj. melyek már annyira meghonosodtak. 265). A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. ösztör. a latin eredetű cédrus. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . kender.5. ruta. csalán. konkoly. menta. rebarbara. peszerce. lencse. cikória. kökörcsin.1. a német eredetű kapornya. A jövevényszavak. som. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. mustár. narancs. káposzta. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. kökény.. sárkerék (< sárkerep). ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve.2 45). idegen voltukat nem érzékeli. len. gyopár. cékla. cseresznye. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. búza.

Grossinger. nigella. 1943–1958) c. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. Benkő József vagy Márton József. szótára. I. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. laurus. A mai. Elsevier’s Dictionary of Botany. kicsinytövis). frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. in English. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. 5. . Fünfter band. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. ezzel párhuzamosan. German. French.–II. Sok herbáriumban. ill. 265). elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Latin and Russian compiled by P. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. 305) — írja Benkő Loránd. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. sz. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. Bp. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. Dictionary of Weeds of Eastern Europe. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások.2.3. Leipzig. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót.35 5. 1979. A morfémahelyettesítés lehet részleges. földi laurusfű stb. Átvételüket a szükségszerűség szülte. elejéig. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk.. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. diptamus ~ diktamus... mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. Melius. Gareth Williams and Károly Hunyadi. Amsterdam–Oxford–New York. benedikta. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. 1987. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. tudatos névadásra volt szükség. Macura. Register: Alphabetisches Verzeichnis....

véresfű). pigeonberry). A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. vagy fordítva. salamonpecsét. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. Stechapfel). Parua spina). Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. részben pedig helyettesítése révén jön létre.36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). páternoszterborsó (< ném. 1. Paternoster-Erbse). . az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). 1. galambbogyó (< ang. teljesek. Apium rusticum). a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). Palma Christi). 2. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. csillagfű (< ném. Sternkraut). salamonpecsét (< lat. Alantwurz). Nardus agrestis). digitális.2. mezei nárdus (< lat. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). tövisalma (< ném. 2. lúdláb).1. Teljes tükörfordítások 1. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). parasztápium (< lat. Krisztus tenyere (< lat. Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). részlegesek. varfű (< lat. scabiosa.

valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket.3%) (i. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. a köles stb. III. Összetett növénynevek. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. külső névalkotás (pl. az ugor korból pedig az eper. Képzett növénynevek. Szószerkezetek. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. uráli eredetű a nyár. Képzett növénynevek. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. a magyar nyelv külön életében keletkezett. 2. idegen szavak). három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. a nyír. nagyobb része kölcsönelem. 173–195). II. szóképzés. Egyszerű növénynevek. m. m. Egyszerű növénynevek. IV. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. III. összetétel) és az ún. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. pl. . II. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. szószerkezetek: 23. a hárs. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. 173–195). A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). 1.3%. Összetett növénynevek. a finnugor korból származik a fenyő. ez a legnépesebb csoport. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. szil. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50.

ii. árvácska. kékvirágúökörfark. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. vénuszhaj. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. csabaíre. B. bojtorjánka. szóvegyüléssel. hogy a növényneveket két szóval jelölik. pukkantó. boglárka. — Azok a szavak tartoznak ide. Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. -di: sósdi. -i: tengeri. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). Pl. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). kisebbik földi sülyfű. ábelfű). angyalka. a pipancs. iii. Szóalkotással keletkezett alakulatok. valamint a tátika. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. népetimológiával stb. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. sebforrasztófű stb. s beletartozik egyfelől a pattint. C. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek.38 A. fagyökerű paptöke. szóvegyüléssel: citrancs. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. i. Egyéb példák: pitypang. borsocska. sarkantyúka. köszvényt gyógyító fű stb. -s: gerezdes. pattog. -vány/-vény: gyujtovány. A növénytani nómenklatúra alapelve. II. — -ka: bársonyka. hangfestő szavak stb. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). amely a tát igéből származik. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom.). — Szóteremtéssel keletkezett pl. amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. tátogó (< tátogóvirág). A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. bozsor stb. napraforgó (< napraforgóvirág). szóhasadással: viola ~ ibolya. -cska: kutyócska. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. -r: csucsor stb. a fajt. is jöttek létre növénynevek. — A szószerkezet „legalább két. . bizonyos általános viszonyt is kifejező. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. sípfű. mérges vad harapást gyógyító fű. szóhasadással. cickafark. sárkerék (< sárkerep). 66). kanálfű. amely hangutánzó eredetű. más-felől a pacskol. hamis fekete magú nigellafű. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. erdei nagyobb lépfű. Szóképzéssel létrejött növénynevek. metaforizációval stb. — Elvonással (tapadással). paskol szavak rokonságába. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom.

fajneveink többsége belső fejlemény. kömény. tyúktaréj stb. Megállapíthatjuk. ebszem (< ném. az idegen szavak és a tükörfordítások. gyömbér.). vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. — A tükörfordítások keletkezésének módja az.). más része pedig kihalt. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. oroszlánfog. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. ezt követik a jövevényszavak. a latin eredetű cedrus. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. Megfigyelhetjük továbbá azt is. gyopár. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. pásztortáska). lúdláb (< lat. Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). rövidség jellemző (örvény- . kakastaréj. hiszen az új földrajzi-növényzeti. tyúkhúr. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. hogy az ősi. nigella. 22: 151). valamint a jövevényszavak (kapotnyak. Pes Anserinus). salamonpecsét (< lat. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. benedikta. saláta stb. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. Érdekes megfigyelni. a) A jövevényszavak. az olasz eredetű porcsin. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. kapotnyak. kiderül. b) Az idegen szavak. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. kökörcsin.39 3. Hundsaugen). a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. citrom. idegen szavakról és tükörfordításokról. Tévedett. Hirschzunge). hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. A korai (XV–XVI. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult.). benedikta). Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. a török eredetű csalán. a szláv eredetű bab. sőt gazdasági körülmények között természetes. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. hárs). ebszem). mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. Szarvas Gábor úgy vélte. c) A tükörfordítások. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. disznóorja stb. Sigillum Salomonis). A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. belénd. tyúkharaptafű stb. Ez nem véletlen.

A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. orbáncfű. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű. salamonpecsét . amelyek valamely testrész és növény. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. erdei nagyobb lépfű 3. nyír hárs. a nevek főleg a növény alakjára. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. hangfestő szavak stb. nyári hérics). hölgymál). 1. szil eper pipacs. szarvasnyelv. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. ezen belül azok. termőhelyére. növénynevek (külső gyömbér. tátika boglárka. csengőfű. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. varfű.40 gyökér. nyelvekből átvett kapotnyak.

aggófű.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). Nemzetségnév pl. Priszter 14–24). A problémát az okozza. Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. amelynek rendező elve az ábécérend. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. Priszter 6–7). a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. hogy a magyar növényneveknek. a Ranunculus (boglárka). tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. tölgy). — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. Technikailag a TESz. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. 2. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. és az EWUng. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. alakváltozatok. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. A címszók. A XVIII. A szótár tagolódása. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. illetőleg értelmezték a növényneveket. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. majd az etimológiai megjegyzések.) szerint. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. a jelentés).

disznócska). fű. botanikus szakíróink munkájának eredménye. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. a dinnyefajták elnevezései. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. cickafark. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. állatgyógyászat) eredményezte. virág stb. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. vagy nemzetségnév. elefántormánya).-t. általános értékű szónak tekinteni? . tudniillik a nálunk honos. élelem. Azokat a növényneveket. is): „mit lehet a régi jelzős. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. c. szulák. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl.. 24). 3. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. szószerkezetek.-t. utaló szócikkek és az alcímszók. a csillagnevek stb. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. Az önálló. illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés. a TESz. Az egyelemű növényneveket (rózsa. embergyógyászat. cigánypicsa. amelyek valójában közszói összetételek. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva.. Azokat a növényneveket (agármony. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. pl. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. A kételemű állat. b. önálló fogalomnak. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. papmonya. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. még akkor sem. normatívvá tételük természettudós.). hogy növénynévről van szó. hogy a külön címszók. Önálló címszóként kezelem: a. boglárka. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. Egységesítésük. tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . ill. sajátosságuk. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. az utaló szócikkek csak azt jelzik. lednek. d. csabaíre. ha a gatyás galamb. hérics. cseresznye. XV– XVI. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. A korábbi. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. Bizonyos. akár nem). akár nem” (RMGl.. bokor. Legyenek együtt a galambfajták.-ot. az EWUng.

ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. kutyakapor. a -bab utótagra l. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. farkasbab. csattogó eper) jelentésükkel együtt. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. Boldogasszony dinnyéje. és N. kutyapetrezselyem. feldolgoztam számtalan R. A címszó (pl. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. Használok belső utalásokat is a szótárban. — amely egyenértékű a címszóval. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. A névadás magyarázatára l. farkasölő sisakvirág’). ahány szót adatolok. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű). ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. (= lásd) jelzés után csak azt közli. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. Alcímszóként. e. Ezek a két. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. cickóró nevekkel. hanem l. A magyar növénynevek helyesírása c.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. (Vö. növénynevet is. amely nem babféle. formát is használom. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). etimológiai bekezdésében: pl. fejezettel. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). ahol a szerkezetet tárgyalom pl. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. babfű. ebzeller.43 veket (pl. a farkasbab ’Aconitum vulparia. ez azt jelzi. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). agármony(~). és az utótagnál (— Ö: . valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. Utalásra a Vö. eperfű). A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. mérges vad harapást gyógyító fű. a név után jelölöm azt a szócikket. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. Mária gyertyája. disznóbab) önálló címszóként kezelem. fekete nyár (→ nyár). Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. A főnévi előtagú növényneveket (pl. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. ebzeller. ezért a bab utótagot kapta. farkasölőfű. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. disznóbab. farkasbab. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l.

és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. Ilyenkor a név (pl. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. farkas~. kenyérbél-cickafark’. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. sisakvirág’. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat. napellus. ill. című munkája alapján): pl. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba.44 . amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak.. de gyakrabban három fő részre oszlanak. Növényneveink. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. hogy ki végezte az azonosítást.. mivel vannak olyan címszavaink is. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. Az önálló szócikkek legalább kettő. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. Az adatokat betűhíven közlöm. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. bibliográfiai rész. akkor azt is megadom. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. A harmadik olykor hiányzik. Pl. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). A jelentések. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. Az alakváltozatok. az etimológiai részt. növénynév pontosabban nem is azonosítható).. 4. Pl. A szócikk szótörténeti része. Bp. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. a jelentések. és ez befolyásolja a szótörténetet. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. a jelzős szerkezetek és az összetételek. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. időrendben. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. ez azt jelenti. 1998. ahol ez lehetséges volt. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). etimológiai rész. a nemzetségnév: ’Aconitum. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. jelzés. ezt követi a fajnév. J: ’Achillea ptarmica. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. ill. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem.) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki..

összetett szó. A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl... növénynévre. Katika-sisakvirág’. a jelentéseket arab számokkal (1. Ha valamely növénynévnek többféle. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp.’) foglalom. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). napellus’. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. a kövér arab számot az adatok elé teszem. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. többnyelvű botanikai szótárakat. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. a névadás alapja. | 1998: ’Abelmoschus. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. méregölő sisakvirág’. tükörfordítás. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. szócsalád eredetére) vonatkozó információt. ma már kihaltak mind a magyarból. 5. nemzetközi szó). 1783: Tsuklya-fü (NclB. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. J: ’Aconitum napellus subsp. Pl. Növényszótár 4). A tudományos megnevezés pontosságra. . közönséges jegenyefenyő | Picea abies. mind az idegen nyelvből. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. közönséges lucfenyő’. 380).45 löl. a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. stb. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. ▌ 2. ’Abies alba. hangutánzó eredetű stb. csuklyafű 1. idegen mintát követő névadás). Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. A szócikk etimológiai része. J: ’Aconitum anthora. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. 1911: csuklyafű (Cserey. illatos ábelfű’.) tagolom. mivel bizonyos növénynevek. ill. 2.).. hogy a nevek eredetének. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. napellus. ábelfű’.

-ből dolgoztam fel. .46 6. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. a források jegyzékét hátul!). A felhasznált irodalom. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót.. A régi magyar szójegyzékek. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. még RMGl. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. TESz. 7. A latin név szerinti mutató. és EWUng. 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl.) címszavával. 36–47 és TESz. szótárak és glosszák kb.

Bp. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. . hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. majd az 50000 cím. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. ezüstfenyő — ezüst hárs. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c.). 1998. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. A magyar és tudományos növénynevek szótára. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.és különírása. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. Növényneveink.). amelyhez a faj tartozik. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. Bp. tehát egybe kell írnunk. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. 1986. Priszter 18). valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. amely szintén nem a Lilium. Magyar–latin szógyűjtemény. résszel. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. Növényneveink...és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. Vö. ezért külön kell írnunk.

Júlia-borbolya. torzsikaboglárka. Szent László-tárnics. 5.és vad. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. vadkörte.48 2. oroszlánszáj. 6. -fenyő. 168. A dísz-. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. pl. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. festő rezeda. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. -fű. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. Waldstein-pimpó. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. Ebben a típusban az AkH. cigánymeggy). AkH. ezüst hárs. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. borbálafű. erdeifenyő (Pinus sylvestris). Az Isten. A személynévi előtagú (keresztnév. 3. Szent István-szegfű. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. 9. -orchidea.) (kiemelés tőlem). hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. salamonpecsét. -pálma. nagy kezdőbetűvel írjuk. Pl. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. krisztustövis. családnév vagy mitológiai stb. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. muskotályzsálya. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. futó. -kaktusz. glauca). Boldogasszony stb. gólyahír).). Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. 201. martilapu. A történeti adatok azt mutatják. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). libapimpó. -fa. barátszegfű). ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. 8. nefelejcs. ezüstfenyő (Picea pungens f.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. hogy ha a növénynév köz- . nenyúljhozzám. Az AkH. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. báránypirosító. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. -moha. 7. -hínár. és kötőjellel kapcsoljuk össze. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. -perje stb. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. név) növényneveket. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. csabaíre. ebnyelvűfű. pl. Pl. Áron szakálla) sem. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. Atlasz-ciprus. 201. vénuszfodorka. futóbab. -bambusz. pongyola pitypang. Krisztus. -páfrány. nagyezerjófű. magyarosan írt közszói formák között. 4.

Ezek tagjainak együttes jelentése más. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. b) pontjával. növényneveket. mivel ellentétben áll az AkH. vásárfia ’ajándék’. toroköröme stb. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. méhfűnek árnyéka stb. egybeírásuk zavaró lenne pl. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. ha nem köznevesült. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. istennyila ’villám’. mennyország kulcsa. amely a gyepürózsa. barátfüle ’tésztaféle’. 10. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. pl. mérges vad harapást gyógyító fű. mennyországkulcsa. szamárgyönyörűsége. Az AkH. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. mindent gyógyító fű. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. szakadást gyógyító fű. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. 128. Krisztus-pálma). ziliz) írásában az AkH. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. kígyómarást gyógyító fű. krisztustövis).-t követtük. rüh ellen való fürösztő fű. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. Pl. szamár gyönyörűsége. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). nagy kezdőbetűvel írtam (pl. istennyila. Különírtuk a nehézkes.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. sennyedék ellen való fű. . szemnek gyönyörűsége. hosszú körülírásos szerkezeteket. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. Három növénynév (gyepűrózsa. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. 128. gyujtoványfű.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

foltos kontyvirág’. A növény lat. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. 1998: ábelfű (Priszter 27). abroszkája l.-i absinthium (< . Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. Az ábrahámfa elnevezés a ném.-i abrotanum (< gör. J: ’Artemisia abrotanum. 1911: Ábelfű (Cserey. Növényszótár 1). J: ’Arum maculatum. J: ’Vitex agnus-castus. üröm. illatos ábelfű’. Az abruta talán egy k. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. az előtagra l. Genaust abelmóschus a. illatos ábelfű’. 1998: abszintüröm (Priszter 306). barátcserje’. Szóhalm. seprűruta és abruta helyett. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. ang. Ábel füve (Bugát. vö. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. Absinth. szakny. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. absinth(e). 2. vö. szakny. 1911: ’Abelmoschus moschatus. hogy aki a mag porát fogyasztja.. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. MNövSz. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. lat. 19). 1). *abruta átvétele. ürömcserje’. moschatellínus a. lat. J: ’Artemisia absinthium.. Fűvészk. abszint’. szűzfa. moschátus ’pézsma’ < újgör. Fűvészk. az utótagra l. vö. 465). MNövSz. J: ’Abelmoschus moschatus. Az abszintüröm összetett szó. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. ol. MNövSz. abszintüröm’. szakny. ném. Az abszint nemzetközi szó. Fűvészk. ábelfű’. J: ’Artemisia abrotanum. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. 1841: abrut üröm (Barra 207). abrótano. | 1998: ’Abelmoschus. EtSz.-i ruta hatása alatt keletkezett. abruta. barátcserje. Marzell Vitex agnus-castus a. fr. Á ábelfű 1843: Ábelfű. A növényt szent életű személyekhez (barátok. 1998: abrutüröm (Priszter 306). absinthe ’fehér üröm. abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. J: 1843. 1807: Abruta (Magy. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). köznevesült: ábelfű. móschos ’pézsma’). a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. Ábrahám) kötötték.). szüzességét megtarthatja. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). ürömcserje’. valamint a magok hasonló szagára utal. 107). abrotano. mivel azt tartották. Az abrutüröm összetett szó. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. 465). 414).A. árongyökér (→ Áron szakálla). a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. 28). — N. sp. istenfa. barátbors. 1783: Abruta (NclB.-i Abelmoschus (< lat. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. amely a lat. Genaust abrótanum a.

: Acha Lapu (SzegSz.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb..). acsalapu XVI. TESz.. A hajas jelzős változat Barra alkotása. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). 367) nevet javasolja a növénynek a R. EtSz. 1798: Afonya (Veszelszki 456)..’. 208). 362). — Ö: . 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R.acetosa gör. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy.. vörös áfonya’. üröm. | 1783. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. 1783: Áfonnya (NclB. J: ’ua. 1998: ádáz (Priszter 292). 198). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Afinya ’Vaccinium myrtillus. hogy a virág színe bíborvörös.-i acetosa (< lat. acsa a. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. ádáz’. Fűvészk. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. áfin%. áfinya. Fűvészk. 1708: „Havasi tsereſznye. 1807: Adáz (Magy. ádázóbürök l. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R. 1792: ’dühít’).). 1753: ’kegyetlen’. TESz. Blaubeere ’kék bogyó’. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. ádáz’. acsa a. hogy a növény nagyon mérgező. EtSz. 132). J: ’Vaccinium myrtillus. TESz. J: ’Aethusa cynapium. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. áfonya’. 1763: Affonya (TESz. Genaust acetósa a. Afonya” (PP. A lat. EWUng. háfina ’Vaccinium sp. ill. — N. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. a névadás alapja a levelek savanykás. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. havasimeggy (→ meggy) helyett. talán ’szitakötő’ jelentésű. 1998: áfonya (Priszter 532). arra utal. 1798. J: ’Petasites hybridus.. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). EWUng. J: 1708. a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra.). acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört.. az acsa eredete kétes. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. közönséges acsalapu’. sz. és N. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. Acsalapu (Kovászna 176).. rom. acsa-lapi (MTsz. J: ’ua. 2.). abszint a. J: ’Rumex acetosa. Ember és növényvilág 300). áfin ’fekete áfonyacserje’. áfonya’ (MagyGyógyn. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. mezei sóska’. (Barra 163). áfonya’. Myrtillus a. áfonya’. — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. ang.) bogyóinak színére vonatkozik. bürök áfonya 1. J: 1807 e. ▌ 2. megbolondítja az embert. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. 1763: ’Vaccinium sp. 1998: ’Vaccinium myrtillus. 1998: fekete áfonya (Priszter 532). SzófSz. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. 362). blueberry ’kék bogyó’. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. J: ’Vaccinium vitis-idaea. ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. A névadás alapja nyilvánvalóan az. fanyar íze. ádáz’. áfonya’ (ÚMTsz. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. apsínthion. ném. abszint a.). afín% ’áfonyabogyó’. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’.’. 1998: vörös áfonya (Priszter 532). keserűlapu a. ádáz 1807 e. Diózsegi–Fazekas a R. 249). Fűvészk. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. Fűvészk. EWUng. A lapu utótag szláv eredetű.. A vörös jelző magyarázata. ádázóbürök helyett. Fűvészk. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. Az acsalapu összetett szó. áfinya. áfinyála (Péntek–Szabó.’. Afonnya (PP. J: ’ua. Ember és növényvilág 263). mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. Az utótagra l. EWUng. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. | 1998: ’Aethusa cynapium.: Adáz (Julow 257). szakny.. vö. TESz. Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. 2. áfonya. J: ’ua. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el.: ’Aethusa. Genaust absínthium a.’.). 198). EtSz. 2. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319). Fűvészk. acsalapu (Péntek– Szabó. áfinnya. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). — N. piros szinü” (Barra 252).. Az áfonya román eredetű.

1775: Agár-fü (Csapó 297). 1708: agár mony ’Orchis. Nyr. aghár moni (NépNyelv. agar mony (SzikszF. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. agárheréhez hasonlóak. agárfű 1604: agarfü (MA. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. rókamony. Genaust Orchidántha a. a nemes. agacska.. 1998: agárkosbor (Priszter 440). J: ’Agave americana. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. agávé 1911: agavé (Cserey. agármony 1.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. J: ’ua. a lat. 124: 118–123. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el.. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. Az agár előtagot a növény R.) nevet népetimológia hozta létre. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). sz. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. 1948: agármonifű (Halmai 6). Ezek alakja a heréhez hasonlít. embererő. agave. 421). XVI.). 421). magyarázatát l. agácka. 2). iker petéhezz” (Kassai 1: 125). Növényszótár 7). agaca. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. közönséges agávé’. Az agárfű névadás alapja. órchis) is ’here’ jelentésű. agagyín. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey.). Satyrion’ (PP. Jan. Nyr. J: ’Orchis sp. neve.: TESz. 494). Nyr. agárfű. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). valamint a növény egyéb.. agács. ném. Diószegi– Fazekas alkotása. EWUng. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293).). Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. agauós. LI. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. 257). azután elpusztul. J: ’Agave americana. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . 124: 118–123. egyik fris. veresellfk. J: ’Agrimonia eupatoria. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. amelyek az agár ivarszervére. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. agáci. a másik pedig előkészül arra.’. 2. nőszőfű.) összetett szó. kosbor’. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. agávé (Priszter 293). Növ. ▌ 2. J: ’Orchis morio. a dicsőséges’ < gör. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. Fűvészk. a név a növény gumóira utal. agacsi. agármony. J: ’ua. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya.’. közönséges párlófű’. agárkosbor’. 1941: agármony (Varró 77). Növényszótár 93). 1604: agarrmony (MA. vö. kinézetére utal). J: ’Orchis morio. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. fr. ang. uráli eredetű ’tojás. 1783: Agár-fü (NclB..agárfű medve~. 1935: 182). 1990: agármonynak gr. hogy a növény ikergumói állati heréhez. 5: 2). Az agárkosbor összetett szó. mony a. 1783: Agár mony-fü (NclB. név a növény tekintélyes. szőlő~. agave < gör. második fele: agar mony (TermTudKözl.’.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. Vö. orchis (< gör. a latin szakny.).: RMGl. közönséges agávé’. Az agármony ’agárkosbor’ (1. heréjére hasonlítanak. UEWb. a kosbor utótag szintén a növény R. Fűvészk. TESz. J: ’Orchis morio. Az agávé latin eredetű (lat. A tudományos névben szereplő lat. J: ’ua. 1643: agár mony (Com. agárkosbor’. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. kosmonynősző. Agave. 1590: Orchis: Vitez f×. agárkosbor’. 1708: agár fü ’Orchis. fenséges. Satyrion’ (MA. óriási méretére. (Egészség Isten patikájából 9). 1872: 400). — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. és kékek. 285. vitézf ű helyett. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. mony a. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. a’ gyökere kettfs tökforma. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. 26). Növényszótár 7). embererő. és fű magyarázó utótaggal látták el. 124: 118– 122. 1998: agáve. uag. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. Agave. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). agárci l. a’ hervadttal pedig ….

orvosi ziliz’.). ▌ 2.).-i Acacia (< gör. 1783: Aggó-fü (NclB. elsősorban A.). 1801/1910: Akászt gr. J: ’Acacia catechu. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. J: ’Althaea officinalis. ogáco (Nyatl. akácfa l. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos). akácia agyar l. Fűvészk. agárci. ágóck™. 1818: ákáz (TESz. acacia.: ’Acacia sp.-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. ak³zi. J: ’Senecio vulgaris.). hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. az Acacia nemzetségnév.’) átvétele. бéлая акáция ’fehér akác’. J: ’Acacia senegal.. agātßa ’(fehér) akác’). | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). Acatiat gr. Az ájbis idegen szó. ágācs-fa. 424).: ’öreg. MagyGyógyn. amelyeket gyógyításra használtak. Az akácia (1. közönséges aggófű’. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba.) a lat. Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. agaricafa . eb~. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. akácia’. senegal. — N. szakny. a lat. Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. J: ’ua. 448.: Acacia (OrvK. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB.). — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. ágácka. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). baj. 68/19). 171.-i Acacia senegal előtagjának átvételével.. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105).’. A névadásra a ném.). 416). 1577 k. 169). J: 1577 k. UEWb. || akác 1788: ákkátzot gr. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek.aggófű ném. 291/13. A katekhu akácia (2. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. szárnyas levele és fehér virágja. agaca. J: ’ua. J: ’Robinia pseudacacia. acacia.’. ákica (ÚMTsz. ák™c. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. katechu akácia’. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. J: ’ua. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). ném.). szakny. orvosi ziliz’ átvétele. agács-fa. á g ámfa (Nyatl. ▌ 3. öregnek tűnik. 404). agócka l.) tudományos név. Növényszótár 11). Genaust Senécio a. 416). katekhu (lat.). gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz.-osztr. J: ’ua. 132). Akátzfa (NomVeg. a ném. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. ákárc. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja.). ájbis (Halmai 7). ang.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. szakny. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. akácia akácia 1. agagyín-fa (MTsz./1448 k.-i senecio (< lat. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. Akazie. (OrvK. — N. akác. 1998: fehér akác (Priszter 482). agacsi. 1804: agátzi (TESz. 1998: akácia (Priszter 288). Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). Acaciat gr. de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. gumiakácia’. amellett a bajor-osztráknak megfelelő. vö. a névadás magyarázata. szakny. (TESz.) a lat. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett. or. 1948: Aibis (MagyGyógyn. 1787: akatz-fa (Zavira 5). 325/36). gumiakácia nedve’. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 370/34). catechu < hind. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. öreg’) hatására alkották. ™gác (MTsz. fr. A szenegáli akácia (1. Marzell Althaea officinalis a. agácka. agaci-fa. 1998: katechu akácia (Priszter 288). utótagjának fordításával jött létre.).. Genaust Agáve a. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. 1854: Ágiczafa (TESz. ogáci. (TESz. ™gācsk™.’. az OrvK. ákácka. BaldgreiſÅ (Melius 82). A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. nyak~ ajak l. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. Az adatok azt mutatják.’. 321). fehér akác’. ™gácsa. Eibisch ’Althaea officinalis.). (OrvK. Az aggófű elnevezést a lat. | 1998: ’Acacia. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). hazai lat. ákantha ’ua.

az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. Marzell Echium vulgare a.: RMGl. lat. ang. Genaust Acácia a. hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. meg-rágá.’. akanta l. áldot txuis neue” (Melius 45). medvetalp helyett. acanthus forrása a gör. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. A kicsinytövis a lat. acanthe. 380) nevet javasolja a R. EWUng. TESz.: Acanthus. . medveköröm’. J: ’ua. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. Fűvészk. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45).’. vévén f e’ fÍvet. avagy Acantha (Lippay I: 107). J: ’ua. nyugati medveköröm’. Marzell Acanthus mollis a. harang alakú. Fűvészk. fr. 1664: ’Acanthus mollis. lat. A lat. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. A ném. bókoló. 1783: Áldott tövis (NclB. 363). eke~ akánt. holy thistle. 1807: Akánt (Magy. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). carduus ’tövis. ákica l. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn. MNövSz. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak.. 420). áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). bogáncs’. 365). mérges harapások. 1813: Álcibiusfű (Magy. ném. Fűvészk. Fűvészk. Fűvészk. akantusz 1560 k. benedictus fordítása. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. | 1807. acanto. akantusz’). 116). Marzell Acacia a. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. Marzell Inula helenium a. Az áldott jelző a lat. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. 490). nyugati medveköröm’. áldott bárcs’. a növény R. Fűvészk.. alamuszivirág (Csapody–Priszter. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. akácia akta l. takta alamuszivirág N. Népi név. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. ang. J: ’Inula helenium. 1998: ’Acanthus. J: ’Pulsatilla grandis. Farkas.. szakny. J: 1560 k.i acanthus (mollis) ’medveköröm. akác a. J: ’Echium vulgare. akác a.. 1998: akantusz (Priszter 288). Az áldott a növény gyógyító hatására utal. sp.. — Ö: gumi~. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. benedictus ’áldott’. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). ákász. Görög 46. lila virág. Farkas. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. blessed thistle ’áldott tövis’. cátechu a. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. a’ honnét a’ nevét vette. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. a lat. 2. Akanthus. bogáncs’ (Veszelszki 131). siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. J: ’Cnicus benedictus.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. a lat. acanthus. leánykökörcsin’. Az áldottfű Melius alkotása. Az áldott-tövis a lat. a’ mint az öreg Nikander Alcibion. Az akantusz latin eredetű (vö. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). Parua loványka (→ haloványka). és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. áldott bárcs (→ bárcs). 328). J: ’Acanthus mollis. 675). 376) nevet javasolja a növénynek a R. a’ nyálát le-nyelvén.. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. 1807: áldottfű (Magy. örvénygyökér’. akácia akadály l. A névadás alapja az a monda. Görög 44–5. 2. ném.. 365). közönséges kígyószisz’. ol. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). lat. ákácka l. 1664: Acanthus. 2. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). vö. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). ákárc. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. Genaust Acánthus a. koronafa helyett. alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. vö. acànto.

szakny. alisma < gör.. Aleluya (CasGl. polajszigor~. alleluja a. 1798: Álkermes (Veszelszki 159).. R. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. vö. talán téves. Kermes (Veszelszki 159).). mogyoró~. sp. zsidócseresznye’. Az alkekengi a lat. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. alkörmös alkörmös 1. deréceszigor~. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. csuv. Marzell Datura stramonium a. A névadás magyarázata nyilván az.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. 131). a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. sóska a. J: ’Arnica montana. a névadás alapja a tüskés. ang. Melius 425. hegyi árnika’. Marzell Aloe a. vö. minden sebet meggyógyít. erdei madársóska’. || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. alkermes l.’.’. szakny. amerikai alkörmös’. J: ’ua. Növénynévvé azért válhatott. alma’.. J: ’Alo( sp. thorn apple ’tüske alma’.’. Genaust alkekéngi a. szigor~ állató l. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). 617. mert bizonyos növényekből (pl. Fűvészk. alleluja fű (ÚMTsz. 369). alma. Az alkörmösszőlő összetett szó. amerikai alkörmös’. 2. aloé’. lat. alkermès ’ua.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. — N. ▌ 2. báránypirosító’. J: ’Oxalis acetosella. EWUng. álkörmös (Péntek– Szabó. J: ’Malus sp. oszm. lat.. — Ö: far- . 37: 64). vö. 1807: Alkermes (Magy. 1783: Alléluja fü (NclB. alleluja a. alja l. tövisalma (MagyGyógyn.). úgy iszod” (MNy. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. alkörmös. amerikai alkörmös’. 279). kipcs. alkermes a. csag. Az alma ótörök eredetű. vö. mérgező termés. 2.). Genaust Cárduus a. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455). Alkermes átvétele. Stechapfel tükörfordítása. 1948: álkermes (Halmai 6). sóska a. — N. ulma. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. álkörmös (ÚMTsz. Az allelujafű a növény R. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). Fűvészk. J: ’Alkanna tinctoria. J: ’Phytolacca americana. parvus ’kis... alleluja. alma. J: ’Datura stramonium. Az alkermes a ném. 1998: alkörmös (Priszter 455).) ’halleluja’ nevének átvétele. almaformájú.). amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. áll l. Ember és növényvilág 268).). b): RMGl. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. Szabó. 1813: Allélujafű (Magy. J: ’Phytolacca americana. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). J: ’Physalis alkekengi. csattanó maszlag’. Vö. Az alisma a lat. 264). kirg. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. — N. áldott-tövis l. A tövisalma a ném. kicsiny’. TESz. jövevényszó. e.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. lat. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. elma. mint a bíbortetűből.. J: ’ua. 617. EWUng. TESz. Alleluya (Növ. alma 1. ▌ 2. ’dicsérjétek az urat’. Az alkörmös vándorszó. 369).-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. Genaust Alísma a. vö ném.: RMGl. lat. benedíctus a. Fűvészk. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). ném. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. J: ’Phytolacca americana. az előtagra l. a belőle készített festék’. a fürtben érő. spina ’tövis’. alma. 363). hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. 363). szőlőszerű termésre utal. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. egyedi adat. Az alkörmös (2. Marzell Cnicus benedictus a. árkelmes (EtSz. halleluja isz. Heilallerwundenkraut. fr. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). Melius 45. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. 1335: „pomi. aloé’ .

1998: ’Alo(.’. 389) nevet javasolja a R. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. 1783: Álomhozó-fü (NclB. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). székfű altató l. . ill. J: ’Atropa belladonna. csüngő. álomhozófű 1. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. szakny. A névadás magyarázatára l. orvosi aloé’. vö. Genaust Amarántus a. nemzetségnév. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. szakny. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. J: ’ua. J: ’Amaranthus. J: ’Amaranthus caudatus. álszékf ű. J: ’ua. a lat. álomfű 1. aloès. J: 1416 u. J: ’ua. Melius 394. 1577 k. 358). aloes) átvétele. 335. 1595: Aloe (Beythe 65). J: ’ua. ▌ 3. állóes. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). aloé’. EWUng áloé a. J: ’Alo( ferox. ez is bódító hatású. 234). az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. aloé’. 1595: ’Alo( sp. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). hosszú virágzatra utalnak. ▌ 2. A névadásra egyéb mérgező. 1783: Alóé (NclB.’. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). a csüngő. ™lo(sz. A bókoló.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). a ném. maszlagos nadragulya’. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297).’. J: ’ua. tavaszi mandragóra’. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296).’. ▌ 2. J: ’Alo( vera. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni.. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). a lat. Farkas. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3.-i aloe (gen.aloé kas~. bolondító beléndek’.) elnevezés magyarázata. tavaszi mandragóra’. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. még álomfű. Fűvészk. 253). 1416 u. J: ’Hyoscyamus niger. 1948: álomfű (Halmai 52). bársonyparéj. bókoló amaránt’. (OrvK.’. tavaszi mandragóra’. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). 2.) Barra István alkotása. 1578: Aloes (Melius 57). 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. áloé a. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. Az aloé latin eredetű. Szabó. 37/41). aloé 1.’. maszlagos nadragulya’. aloe./1466. J: ’Atropa belladonna. Fűvészk. szintén bódító hatású növény./1466: aloèſnèc gr. Aloe. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. 2. (MünchK.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297).). ▌ 2. alutó. a szúrós. J: ’ua. 1841: álomfű (Barra 344). J: ’ua. J: ’Mandragora officinarum. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. Fűvészk. ang. aluja ’hashajtó. 1807: Áloes (Magy. Az s-végű alak alapja a lat. 514). áloé a.-i Amaranthus (< gör. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. farkas~gégevirág. — N. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. Fűvészk. Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. J: ’Mandragora officinarum. 212: TESz.). 175). 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. ném. a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. 514). Fűvészk. még álomhozófű. A névadás magyarázatára l. fr. Görög 51. Melius 406–7. népi orvosság’ (ÚMTsz. Szabó. 1578. 1807: Álomhozó fű (Magy.’. 340). áloé (Priszter 296). amaránt’.. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. kakas~. TESz. 1998: aloé. 513). Alraun (Veszelszki 305) átvétele. Az alraun idegen szó. Az álomfű (1. áloes. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1. Fűvészk.. csákós jelzők a lehajló növényre.. | 1807. 57 ambretta pó 200).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. 1841: álomfü (Barra 335). UEWb. szúrós aloé’. alraun 1998: alraun (Priszter 424). 1577 k. J: ’Mandragora officinarum.: aloeſt gr. álszíkf ű l. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200).

Katika-sisakvirág’. Az erdei. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. ▌ 2.’. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9).angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus.). angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn.-i Angelica (< k. J: ’ua. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). illatos ábelfű’.’. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). Az angyalfű a lat.’. ném. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. 200). patikai angyalfű (Halmai 8). 1998: angyalgyökér (Priszter 300). ol. lat. J: ’ua. J: ’Angelica archangelica. Marzell Abelmoschus moschatus a. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. erdei angyalgyökér’. 1998: ’Angelica archangelica. hegyi árnika’. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. ambretta. — erdei ~ 1948: erdei v. fr. 97). 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). ambretta. J: ’Aconitum napellus subsp. a névadás magyarázatára l. .’. Marzell Angelica silvestris a. amely az angolna hosszú. növény’] < lat. J: ’Angelica sylvestris. angyalikomgyökér l. idegen nyelvi megfelelőre vö. bocskorhoz hasonlítja. ambrette. angyalfű 1. 202). az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. J: ’ua. ambretta került be. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. 348). kígyószerű testéhez hasonlítható. Genaust Angélica a. Nemzetközi szó. angyélika. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. 318). a fű utótag magyarázó szerepű. 1998: angyalfű (Priszter 300). erdei angyalgyökér’. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). az előtag halnév. vö. angelicus ’angyali’ < gör. amely a növény virágját emberi papucshoz.: ang. 1807: Angyalfű (Magy. Növényszótár 4). 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). orvosi angyalgyökér’. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). angyalicska gyökér. Az angolnafű összetett növénynév. valamint idegen nyelvi megfelelők is. A N. angyalicskagyökér. napellus. J: ’Arnica montana. angyélika. ▌ 2. Pantoufes de Marie. J: 1775. aggelikós ’ua. J: ’Polypodium vulgare. angyalgyökér 1.’. sarkantyúvirág. elérheti a 2 m-es magasságot is. Az angyalgyökér a ném. J: ’ua. — N. J: ’ua. Az angyalédes tükörfordítás. 36). Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). vö.’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett.’. J: ’Satureja hortensis. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. szakny. közönséges édesgyökerű-páfrány’. a névadás magyarázatára l. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn.. angyalgyökér angyalitalfű l. A magyarba valószínűleg az ang. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. a névadás magyarázata az. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. a ném. Ambrette(körner). ném.’. J: ’ua. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). angelica [herba ’fű. J: ’Angelica sylvestris. J: ’ua. borsika’. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. Bremness 228. fr. 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). orvosi angyalgyökér’. angyalgyökér’.’. J: ’ua.’. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). | 1998: ’Angelica. Engelwurz szó szerinti fordítása. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. A névadás alapja a növény hosszú szára. Marzell Aconitum napellus a. J: ’ua.’. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. Fűvészk. 1783: Angyal-fü (NclB.

ányizs. Marzell Arnica montana a. J: ’ua. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R. ónejz (ÚMTsz. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. orvosi angyalgyökér’. J: ? ’Mentha sp. álnizs. szapora zsombor’.. Az angyélika lat. 1998: angyélika (Priszter 300).. angyalgyökér’. 336). angyalka 1. angelika.. 14/12). szlk. | 1998: ’Angelica archangelica. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. de vizelethajtó. 1577 k. Gyógynövények enciklopédiája 44. szakny. 348). angèlica. . 1807 e. 193). ol.. Fűvészk. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. angyalgyökér.. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. (OrvK. J: 1577 k. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. ▌ 2.’. 1807: Angyélika (Magy. közönséges gyujtoványfű’.’. Fűvészk. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták.: Angelicath gr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. (OrvK. édeskömény’. ang.: Aniſumoth gr. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. Az erdei. 609/31). ányizs (MTsz. pl. a lat.). J: ’ua. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. J: ’ua. — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. 202). J: ’Angelica archangelica. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. mindent gyógyító fű). menta | ? Sisymbrium officinale. ném.). 1520 k. még angyalgyökér. valamint az a monda. — ~fű 1577 k. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. 1590: ’Angelica sp. orvosi angyalgyökér’.’. Marzell Angelica silvestris a. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. J: ’ua. hogy megvédje őket a pestistől. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. 84). 1807: kerti Angyélika (Magy.angyalka ném. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. 131).. vö.’. 1998: illatos ánizs (Priszter 456). hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. Genaust Angélica a. 202). (OrvK. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’. Wasserangelika ’vízi angyélika’. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). a): RMGl. 1577 k. A név keletkezésének indítéka. ▌ 2. Aniſommal gr.: Anisum: Anis (CasGl. J: ’ua. részben a lat. (Barra 164).. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. görcsoldó. A névadás magyarázatára l. 569/31). 1470 k. — N. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. Fűvészk. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás.’. 198). ▌ 3. 84). erdei angyalgyökér’. J: ’Angelica sylvestris. fr.’. Engelwurz ’angyalgyökér’.-i Angelica. 1807: Angyélika (Magy. angyalka. közönséges ánizs’. 84). a fő előtag magyarázata. a névadás magyarázata az lehet. 202).: RMGl. 2. (Barra 164). 33/23). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. TESz. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. orvosi angyalgyökér’. 1775: Anis (Csapó 144). — ~gyökér 1798: Angyélika-. ámnis. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat.: Angelica fweth gr.: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. 1998: ánizs (Priszter 456). angelica. J: ’Linaria vulgaris. 348). EWUng. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. 1807: ’Angelica. Engelkraut ’angyalfű’. Fűvészk. Fűvészk. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 202). ánizs 1. J: ’ua. 200). erdei angyalgyökér’. angyalgyökér’. J: ’ua. J: ’Foeniculum vulgare. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. angyélika) hatására jött létre. ánis. 1783: Angyélika (NclB. J: ’Angelica archangelica.: Angyélika (Julow 257). angyalfű helyett. ▌ 2.: RMGl. eredetű. J: ’Pimpinella anisum. Növényszótár 180). Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’.’. | 1807 e. J: ’Angelica sylvestris. angélique. 1783: Anis (NclB.. angyélika 1. (OrvK. 351). 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56).

a gyökér utótag magyarázó szerepű. anisum közvetítésével terjedt el. J: ’Pimpinella anisum. Marzell Artemisia vulgaris a.ánizskapor Az ánizs vándorszó. Az anyagyökér a ném. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. J: ’Artemisia vulgaris. őszi margitvirág’. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták.) is megkapta. a lat. 2. 318). J: ’Tanacetum parthenium. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett.) elnevezés is. 1783: Anya-fü (NclB. az előtagot lefordították. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. 2.. közönséges sárkánykontyvirág’. Fűvészk. a fajt jelöli ki. anya l. még anyafű. ebből származik az um. édeskömény (→ kömény).. fr. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. Fűvészk. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen.) a lat. J: ’Foeniculum vulgare. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. Fűvészk.) a ném. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. Az ánizskapor összetett szó.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. J: ’Arnica montana. a fű utótag magyarázó szerepű. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). a N. az abszintüröm (5. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. fekete üröm’.: RMGl. édeskömény’. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. anyaméhfű 1. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. 1783: Fünek anynya (NclB. valószínűleg a lat. 314). orvosi székfű’. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. hegyi árnika’. kaporánizs. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ánizs helyett. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . aniš. A pimpinella nemzetségnév. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). idegen nyelvi megfelelőkre vö. ▌ 2.’. ánéson ’kömény’ < gör. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. pl. ném. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. lat. 210). abszintüröm’. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. anis. ▌ 5. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. Hasonló módon keletkezett a XX. 1775: Anya-fü (Csapó 170). an#sum ’ánizs’ < gör. gyógyító erejét így fejezték ki. J: ’ua. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. Matricaria (< lat. Mutterkraut részfordítása. a növény azon részére utal. ▌ 3. 314). án#son ’kömény’. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. 418). anyaméhfű. Fűvészk. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). ang.. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. Pimpinella átvétele. fekete üröm’. ném. a növény fontosságát. Fűvészk. J: ’Artemisia absinthium. Genaust Matricária a. közönséges ánizs’. Vö. hv. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163).-osztr. àniso. 1948: anyafű (Halmai 10). Diószegi–Fazekas alkotása. Matricaria felhasználásával hozta létre. 1807: Anyafű (Magy. gör..) Melius alkotása. 209). század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. Mutterkraut. J: ’Matricaria chamomilla. Az anyafű (1. ízük hasonló. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. mater herbarum fordítása. lat. A k. 3. mindkettőt fűszerként használják. kapor~. anisum (< lat. 418). om végű magyar alak. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518). a lat.. EWUng. Marzell Arnica montana a. ▌ 4. A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. Anis. Genaust Anísum a. Matronenkraut ’orvosi székfű’. Mutterkraut tükörfordítása. anise. TESz. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. A névadás magyarázatára l. án#thon . 520). 2. anésum. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. 1775: Anya-fü (Csapó 137). Az anyafű ’fekete üröm’ (4. aneìss szóból jött létre. Az ánizs ’édeskömény’ (2. J: ’Dracunculus vulgaris. Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. 257). J: ’Artemisia vulgaris. ónejz a baj. — Ö: fűszer~. ol.

talán a levelek hasonlósága alapján. 234). (Barra 104). orvosi székfű’. anyaméhfű (2. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. graveolens. (Veszelszki 404). A N. Kornmutter tükörszava. hunior fé. 1775: Arany-fü (Csapó 91). erősszagú zeller’. Goldkraut tükörfordítása. vö. J: ’ua. Az arabmézga a lat. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. 28). Genaust Matricária a. Gummi arabicum mintájára alakult. valamint az. ném. berki szellőrózsa’. | 1948: ’Acacia senegal.’. arábiai facsipa (→ facsipa). 127). Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadás magyarázata. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. ném.). a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115).: TESz. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. gummi ’nyúlós anyag.: RMGl. Az aranyfű a ném. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. J: ’Chelidonium majus. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. ▌ 2. mátrafű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.-hv. 1595: Apiom (Beythe 80a). arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. anyafű.. — vízi~ . Anyaméhfű (MagyGyógyn.. Mutterkuchen ’méhlepény’). Hasonló szemléletű névadásra l. Az anyarozs a ném. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. a R. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). A mézga első megjelenése: 1560 k. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). J: ’Tanacetum parthenium. J: ’Acacia senegal. utótagjának pedig ’gabona.). mindkettő a lat. GebÀrmutter ’anyaméh’.: RMGl.anyarozs 170). EWUng. apróbojtorján l. hogy a aranyevő pintyő l. 86). A mézga szláv eredetű. Hasonló szemléletű névadásra l. 349). őszi margitvirág’. vizi apium (SzikszF. sárgás gumiszerű váladék’. növényi nedv’). Marzell Chrysanthemum parthenium a.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. mézga’. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. holl. ro’s-annyát gr. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). LXXXIV. még parasztápium. ▌ 2. TESz. moederkoren. EWUng. orvosi citromfű’. elsősorban rozs’ jelentése van. Az ápium a lat. J: ’Anemone nemorosa. GebÀrmutterkraut. mézga ’mézga. blg. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. macskaméz. a lat. Matricaria (< lat. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. ném. Vö. gumiakácia’. J: ’Ranunculus sp. R. mézga a. 86). 1948: arabmézga (MagyGyógyn. ill. gumiakácia’. Marzell Anemone nemorosa a. 1783: Anya méh-fü (NclB. mézga a.. 7: 50. boglárka’. Aprillenblumen. Mutterkorn tükörfordítása. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. anyja l. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását.) Veszelszki alkotása. dán moderkorn. nyirok. 418). a névadás alapja. fűnek ~ (→ anyafű). ném. J: ’Claviceps purpurea.) Csapó. J: ’Matricaria chamomilla. J: ’Apium graveolens var. J: ’Melissa officinalis. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. hogy a növény virágai sárgák. A rozsanya a ném. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. Genaust Ápium a. jelentése: ’nyúlékony. anyarozs’. szb. pintyő ápium 1. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5).. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gumiarábikum. vagy beka fé. Márton. a ném. TESz.). vérehulló fecskefű’. apium átvétele. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). Vö. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. N. bojtorján arábikum l. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. Növ. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn. az elnevezés szemléleti háttere.

aranyversengő (Péntek–Szabó. J: ’Ranunculus acris. aranyvessző’. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507). Benkő névadásának alapja. 1998: aranyvirág (Priszter 336). aurea < aureus ’arany’) fordítása. a névadás magyarázata. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). 1578: arany virágu f× (70a). 377). mocsári gólyahír’. Genaust virgátus a. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. J: ’ua.’. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. J: ’ua. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. || aranyverselő N. chrûsanthemum < gör. aranyvirág’. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). J: ’ua. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. keltajuuri ’sárga gyökér’. réti margitvirág’. szakny. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. || harangversengő N. Ember és növényvilág 278). 416). csöves virágok aranysárgák. ▌ 3. zlatni korin ’arany gyökér’. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása.’. Fűvészk. amely szintén Melius alkotása. népetimológiával keletkeztek. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). ſarga viragu f× (Melius 137). ▌ 2. J: ’ua. szakny. virga ’vessző’.) Melius alkotása. aranyvirág 1.-i Chrysanthemum (< lat. Melius névalkotására a ném. J: ’Leucanthemum vulgare. arany versengő (ÚMTsz. aranyverselő (ÚMTsz. J: ’Caltha palustris. mivel az adatokból kimutatható. J: ’ua. Boldogasszony tenyere’. a középső. lat. hv. aranyos l. 481). Az aranyvirág a lat. A névadás magyarázatára l. fű’) tükörfordítása. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. Nemzetségnévvé (2. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. chrysánthemon < gör. még aranyf ű. ▌ 2. 382). 1807: Aranvirág (Magy.’. J: ’Tanacetum parthenium. A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. mocsári gólyahír’. őszi margitvirág’.). az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. Goldwurz ’arany gyökér’. réti salátaboglárka’. 4: 30). vérehulló fecskefű’. nyugati salátaboglárka’. Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett.’. 1998: aranyvessző (Priszter 507). J: ’Chrysanthemum. Az őszi margitvirág (3. 382). 1578: arany virágu. N. Genaust Chrysánthemum a.). — N. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. fi. aranyverselő népi nevek. Vö. chrysós ’arany’. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a).’. 293). | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört.) és a Boldogasszony tenyere (4. ha bárhol letörik.). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Tanacetum balsamita. ficaria. holl. J: ’Caltha palustris. arannyal versengő f ű. ’réti margitvirág’ (2. Ember és növényvilág 278).’. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak.arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. aranyvirágúfű. aranyvirágúfű 1. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). chrûsanthe- . harangversengő (Péntek–Szabó. goudkruid ’arany fű’. a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). kelta ruoho ’sárga fű’. Az aranyvirágúfű a lat. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn.) hasonlóság alapján kapta nevét. J: ’ua. — Ö: ökörszem~.-i Chrysanthemum (< lat. J: ’Chelidonium majus. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). hogy a növény virágai sárgák. 132).-i virgaaurea (< lat. ánthemon ’virág.). szakny. Marzell Chelidonium maius a. ▌ 4. A harangversengő. vö. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. aranyverselő (MNy. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. J: ’Solidago virgaurea.) Diószegi–Fazekas tette. Az aranyvessző a lat. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). gör. és a növényből sárga színű nedv folyik. aranyvirág (ÚMTSz.

sz. árorr 1807: árorr (Magy. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. or. erdő’) elnevezése is hatással lehetett. Genaust Árnica a. álsos ’liget. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az árnika a lat. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. 124: 477– . J: ’ua. J: ’ua. árnő 1807: Árnf (Magy. 153. jellegzetes alakú. le. 153). 4. J: ’Cynoglossum officinale. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. — N. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. árszerű. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. aranyvirág. Fűvészk. Arnika. Vö. Nyr. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). rom. J: ’Erodium. Magy. A névadás alapja. sárgavirág. Fűvészk. fű’) fordítása. Genaust Álsine a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az Árongyökér a ném. Növényszótár 285). közönséges ebnyelvűfű’. berek. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. Magy. árnyék l. méhek ~a (→ méhfű). 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). 152). árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). 1998: árnika (Priszter 306). a német szó előtagja a lat. ánthemon ’virág. Aronwurz. J: ’Arnica montana. 389. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). 391). Melius névalkotására a tyúkhúr R. 391. Áron-gyökér. 153). eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. 318). az az arany virágu f×” (137). árnyékszéktetőfű. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. hegyi árnika’. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). hegyi árnika’. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. Alsine (< gör. Aronowa broda. szakny. tehát az árorr a termés hosszú. nemzetségnév. nagy buroklevél. 1948: Árorr (MagyGyógyn. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). erdős részeket kedveli. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. hogy az érdekes külsejű növény két. szakny. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. Áron-vessző l.’. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. hogy a növény az árnyékos. Aronstab tükörfordítása. Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. közönséges tyúkhúr’. barba lui Aron. áron szakálla (ÚMTsz. Fűvészk.árnika mum < gör. Fűvészk. gémorr’. 2. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. ebnyelvűfű’. 153). Az Erodium W. J: ’Stellaria media. az Áron-vessző a ném. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. holl. 389). 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). méhfűnek ~a (→ méhfű). és a Geranium L.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. Fűvészk. 422). 422). Fűvészk. chrysánthemon < chrysós ’arany’. Fűvészk. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). amely szakállhoz hasonlít. Fűvészk. J: ’Cynoglossum. Az Áron szakálla a ném. J: ’Arum maculatum. aronsbard. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. 2. J: ’Arnica montana.). Aaronsbart tükörfordítása. Fűvészk. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. Marzell Arum maculatum a. „Anyaszára kinő árformára” (Magy. 389). 47). nemzetségnév.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele. J: ’Stellaria media.’. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. névadásának alapja.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre.[ára] kinő nyársformára” (Magy. nemzetséget a XIX. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). Vö. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. 318). 1783: Áron ſzakálla (NclB. ném. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. Genaust Chrysánthemum a. lat. арника. foltos kontyvirág’. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). J: ’ua. Fűvészk. 364).’. a latin név is a növény előfordulási helyére utal.

orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása.) nevet olyan növények kapták. A vadarticsóka (2. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. a lat. 3. fr. 4: 30). 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). a lat. alcarchofa. 1783: Árva Tsalán (NclB. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre.-hv. 162/14).) a ném. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61). articsóka 1. — N. J: . artichaut.). — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. tricolor. 181). 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF. Az árva (1416 u. Marzell Carlina acaulis a.). szártalan bábakalács’./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1. ▌ 4. árvacsalán 1. alcachofa. 392). 133). viszkető érzést.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. articiocco. J: ’Carlina acaulis. ném. árva a. vadárvácska’. árva a. 364)..: RMGl. — Ö: bürök~. 1783: Árva Tsalyán (NclB. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). Fűvészk. 1577 k. 1911: árvaleányhaja (Cserey. J: ’Lamium album. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). J: ’Ballota nigra. az apró csalán (1. ▌ 2. TESz. 29: 249).) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. árvácska (MNy. fekete peszterce’. — N. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). apró csalán’. J: ’Adiantum capillus-veneris.) nevének átvétele hasonlóság alapján. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. 1998: vadárvácska (Priszter 538). árvalányhaj a. vénuszhaj’. 2. Az articsóka vándorszó. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). J: ’Urtica urens.) árva előtagja a lat. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). tricolor. 2. sir$tica. ném. J: ’ua. 392). Lamium album utótagjának fordítása. J: ’ua. árvalányhaj 1. 423). vadárvácska’. ▌ 2. sir"tka.’. Növényszótár 22). 1585: Arua leány hay (Cal. 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. ▌ 3. de csalánszőreik nincsenek.. — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy.’. J: ’ua. Artischocke. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. szb.’. szlk. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. J: ’Anthriscus cerefolium. 138). 181). Feldstiefmütterchen. ang. EWUng.: RMGl. Fűvészk. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. ezért a bőrön nem okoznak égető.. cseh sirotka. zamatos turbolya’. aranyos fodorka’. 184). göcsös görvélyfű’. vrtica megfelelője a m. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. ol. 386). J: ’ua. 4. fehér árvacsalán’. J: 1577 k. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). 23). Stiefkind ’mostohagyermek’. A fehér jelző a virág színére utal. J: ’Viola tricolor subsp. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). vénuszhaj’. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel.. EWUng. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. árv`csillyán (MNy. J: ’Viola tricolor subsp. sp.) | ? Adiantum capillus-veneris. csalán növénynév. 1813: Árvalyányhaja (Magy. TESz.. Fűvészk. 230). | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. 290). 955: TESz. A későbbiekben az árvacsalán (2. vénuszhaj’. TESz. ▌ 2. J: ’Asplenium trichomanes. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. EWUng.’. Csalhatatlan kert 277–8). 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). vö. a névadás alapja. J: ’Scrophularia nodosa. vö. ▌ 3. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). artichoke. Az articsóka (1. 1948: árva leány haja (Halmai 6). A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki..articsóka 478.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. 2.

isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. A lat. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). A pázsitfüvek közé tartozó. ▌ 2.). A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. közönséges gyujtoványfű’.. aszfodélusz aszfodélusz 1. asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). zászpa asszony l. lenszínű. Asphodelus és a német Asphodill változata. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. atlacér. ezek is páfrányfélék. N. atlasér (ÚMTsz. Fűvészk.’. magyarázatát l. selymes. isten~fa. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). árva a. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26).) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. 1813: Ásfodéla (Magy.’. asphódelos) átvétele. akárcsak a vénuszhaj (1. A névadás magyarázata. — atlaszér 1. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. ang. még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. J: ’Asphodelus ramosus. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. közönséges ebnyelvűfű’. Boldog~ csipkéje. ▌ 2. Vénusz ~ fürdője. orvosi atracél’. 231). EWUng. Marzell Adiantum capillus veneris a. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). 430). Asphodelus (< gör. TESz. 112–3. vén~citrus. J: ’ua. SzófSz. Az árva leány haja szerkezet. fekete fodorka’.. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. J: ’Anchusa officinalis. és azért fordították árva leány-nyal. 357). Frauenhaar ’asszonyhaj’. J: ’ua.). || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). tudatos alkotásnak látszik. lónyelvű csodabogyó’. nincs folytatása a magyar nyelvben. atracé (ÚMTsz.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. közönséges ebnyelvűfű’.) és ’fekete fodorka’ (3.. ném. kxuet ki indit. még lenlevelűf ű. fekete fodorka (→ fodorka).’. istenátkoztafa átkozta l. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. — N.’. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. Boldog~ mentája. haui kórſágot. Boldog~ oldala. lengő szálkájú. Az árvalányhaj magyar fejlemény. szép~szőlő. fehér aszfodélusz’. és a lat.). Fűvészk. Boldog~ tövise. átkozott-tövis l. J: ’Ruscus hypoglossum. Genaust Asphódelus a. 2. ki hoz”. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. ágas aszfodélusz’. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Az aszfodélusz a lat. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. A név Melius alkotása. Boldog~ rózsája. Mária lenje. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). az ásfodéla a lat. Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. J: ’Cynoglossum officinale. „minden be reket vért. 2. amelyből az árvalányhaj alakult. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. pusztai árvalányhaj’. felhasználásuk is hasonló volt. 364). maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. A névadás alapja azonban valószínűleg az. J: ’ua. valószínűleg a ném. aszfodéla l. J: ’Asphodelus albus. 1998: aszfodélusz. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. aszfodélosz (Priszter 308). Fűvészk. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. 1783: Ásfódéla (NclB. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. Az asszonylen Barra alkotása. a névadás magyarázata. . capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. A névadás magyarázatára l. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). J: ’Cynoglossum officinale. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). királyné ~ káposztája. 326) ’Stipa pennata. atlacér. Asplenium trichomanes. 1807: Ásfodéla (Magy. J: ’Linaria vulgaris. boldog~lapu. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). Asplenium ceterach) használták. 364). Asplenium rutamuraria. ászpa l.

). J: ’Calluna vulgaris. a kerti borágó (3. 364). atracél (MNy. J: ’ua.’. csarab’. avarf ű. Kniezsa. közönséges ebnyelvűfű (2. ▌ 5.’. és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt. Fűvészk. ▌ 8. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. 153).). Fűvészk. jatrocěl alakban kerülhetett át. ▌ 2. J: ’Borago officinalis. 1807: mezei Atratzél (Magy. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek. csarab’. 1525 k. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). ill. Az avarhanga összetett szó. A ’gilisztaűző varádics’ (1.’. TESz.. atracél’. Ember és növényvilág 199). szlk. 157). levelükből készítettek salátát. J: ’Echium vulgare. atracél (ÚMTsz. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. 67. A közönséges ebnyelvűfű (2. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. J: ’ua. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz. Fűvészk. . már Melius leírja. J: ’Cynoglossum officinale. közönséges kígyószisz’. atracél (Péntek–Szabó.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. 1998: ’Anchusa officinalis. jitrocel ’útifű. J: ’Alkanna tinctoria. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). 2. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. kerti borágó (3. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). atracéllapu (Péntek–Szabó. ▌ 7. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. kéc à virága. ſÅára” (Melius 151).) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. ▌ 3.) és az orvosi atracél (4. 1775: Atratzél (Csapó 77). cseh jitrocel. amelynek az atracél a hivatalos neve lett. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5.’. N. EWUng. J: ’Symphytum officinale. hanga. zaklacér (ÚMTsz. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. gilisztaűző varádics’. J: ’ua. — ~lapu N. jitrocil ’ua’. J: ’Calluna vulgaris. orvosi atracél’. atracél atracél 1.: RMGl. akárcsak az orvosi atracél (4. atracéllapu l. 1775: Atratzél (Csapó 204).). az utótagra l.). A szlovák szó a magyarba R. közönséges ebnyelvűfű’. 1807: Atratzél (Magy.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. Marzell Calluna vulgaris a.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető.’. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy..). 334). jatrocel. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. fekete nadálytő’. 1998: atracél (Priszter 299). A gilisztaűző varádics (1. A báránypirosítót (6. J: ’ua. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32).’. N. 152). 1998: ’Anchusa. 1807: kerti Atratzél (Magy. J: ’Ajuga reptans.’. indás ínfű’. J: 1775. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB. J: ’ua. 1578: Atratzęl (Melius 150). ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. hogy a növény örökzöld. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. vö.) neve. a festő jelző megkülönböztető szerepű. A névadás alapja az. és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. kerti borágó’.) érdes levelű növények. EtSz. 129). Ember és növényvilág 199). txuiſſes ſÅxrxs à leuele.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl. | 1807. Fűvészk. a szókezdő j a magyarban maradt el.) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. atlaszfű l. 153). — N.) leveleit. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. ▌ 4. báránypirosító’. köptetőt főztek belőlük. Az atracél szlovák eredetű. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. Fűvészk. J: ’ua. — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204).). 1998: orvosi atracél (Priszter 299). 29: 249).) és fekete nadálytő (8. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. az előtag magyarázatára l. 334).) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). útilapu’. J: ’Tanacetum vulgare. SzlJsz. 95).’. 256). 155). orvosi atracél (4. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. Fűvészk. J: ’ua. ▌ 6. J: ’ua.

hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették.) a növény R. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). anyarozs’. 29: 249). szln. Fűvészk. farkasölő sisakvirág’. 317). A névadási szemlélet magyarázata. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. J: ’Aconitum vulparia. farkasölőfű. EWUNg. valószínűleg ez emlékeztet szúrós. disznó~. lat. ill. 1783: Görög bab (NclB. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. hogy a növény termése. 182). bába a.) termése szúrós. J: ’Sedum telephinum subsp. bába a. || bábafan N. farkas~. 28).. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. báb`fon (MNy. Bábafog (MagyGyógyn. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). bablevelű varjúháj (→ varjúháj). fekete foghoz hasonlítható. bablevelű szaka (→ szaka). A farkasölőbab (3. bábafog (ÚMTsz. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. boszorkány foga’ népi név. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. vénasszony fonala’ népi név. a földi királydinnye (2. maximum. mezei iringó’. Melius 370. J: ’Tribulus terrestris. vö. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a).B bab — 1. A bábafog ’vénasszony foga. A görögbab (2. bábafonal szakny. ördögkeringő. J: ’Eryngium campestre. virágja) hasonló a közönséges. bábafon l. blg. lóbab’. bábafog (ÚMTsz. ill. kerti babhoz.-i foenum-graecum (< lat. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. A varjúháj. ▌ 3. mezei zsurló’. J: ’Claviceps purpurea. bábakalács bábafog 1. ▌ 2. Fabaria (Csapó 19) (< lat.. 317. báb`fon (ÚMTsz.) Diószegi–Fazekas Magy. közönséges bab’ (TESz. A bábafonal ’boszorkány. az anyarozs (1. 1–2 cm hosszú gomba. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. a névadás alapja. rossz fogakra. — Ö: csoda~ (→ csodamag). Genaust fába a.).). TESz. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). levele. Fűvészk. Magy. f##numgr##cum a.) rossz. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. vö. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től.). hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. varjú~. N. „fehér a’ virága. varjúbab. a névadás alapja. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. vulgaris. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. gyarázatára l. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. földi királydinnye’. A bábafan ~ bábafon népi . a névadás ma- bábafonal N. A névadás szemléleti háttere. ördögszekér..). J: ’Trigonella foenum-graecum. Szabó. ▌ 2. bábabéles l. bábafonál (MagyGyógyn.-ében tűnik fel. 1527-tól adatolható. Fűvészk. TESz. a bab utótagra l. hogy a rozson élősködő fekete.) névadás magyarázata. A vadbab (1.. 407).. görögszéna’. ördögrokolya. bablevelű varjúháj’. babf ű.) jelzője a lat. боб. EWUng. J: ’Equisetum arvense. A görögbab (2.

orsószerű szárba szökik’. 351). A név valószínűleg magyar alkotás. A bábaguzsaly ’boszorkány. bábafonal. N. Marzell Carlina acaulis a. a névadás szemléleti háttere. bábafog.: Küllőfény (Julow 265). bab™-guzs™ly (ÚMTsz. hasznos földitömjén’. ném. hogy a növény virágzata ehető. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. TESz.. — ~fű 1577 k. 461). ném. bábabéles. bábaguzsaly. mintára keletkezett. J: ’Pimpinella saxifraga. kalács a. hoſzſzúdadok ſzínesek. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). a bábakalács előtag a növény R. bábaguzsaly. fan a. EWUng. kalácsféle’ utótag a bél. vénasszony fonó eszköze. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. 1783: Bába kaláts (NclB. 461). bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy.bábaguzsaly név.’. béles a. 609/21). kerek termésre utalnak. Semmeln ’zsemle’.’.’.. a bába előtag magyarázatára l. a guzsaly utótag szláv eredetű. Fűvészk. A körfény nemzetségnév. Milchbrötchen ’tejkenyérke’. Fűvészk. ▌ 2. A papsajtmályva (2. 2. szártalan bábakalács’. J: ’ua. bábabéles (MagyGyógyn. Malva silvestris a.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). rokkája’ népi név. vö. Melius 386. hogy a növény tavasszal látványos.. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. bábafog. 37). Diószegi–Fazekas alkotása. bábaguzsaly. Taubenrocken. bábabéles elnevezései népi nevek. 1577 k. jelentéktelen. TESz. TESz. még bélekenyér. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). A szártalan jelző lat.). acāūlis ’szár nélküli’. 29: 249. Fűvészk. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. bábaguzsalyt gr.: baba kalacchÿa fwnek gr. barna spóratermő hajtást fejleszt. bábafog. bábafonal. fon a. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). Genaust acāūlis a. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. A bába előtag magyarázatára l. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. báb`béles (ÚMTsz. J: ’ua. a bába előtag magyarázatára l. 337). EWUng. és főnevesült. nevének átvétele.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. pl. 175). szártalan bábakalács’.).szóból alakult -s melléknévképzővel.. A béles ’lepényféle. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. 402. béles a. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’.. || bábabéles N. szlk. A bábakalács (1. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak.’. J: ’Carlina acaulis. mezei zsurló’. fényesek” (Magy.. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. b"b™guzs™ly.. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn.. UEWb. bábafog. J: ’Equisetum arvense. lat.. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. kalács a. a névadás magyarázatára l.. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fon a. mind a növény ehető. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. MNy.). 413). Marzell Equisetum arvense a. EWUng. 175). Fűvészk. 364). de ehető termésekre utalnak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Bába-íre-fü (NclB. vö. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. papsajtmályva’. nem .) bábakalács. az ÚMTsz. J: ’Carlina acaulis.. J: ’ua. fan a. Spindeln ’orsóz. bábakalács stb. Szabó. (OrvK. guzsaly a. bábakalács 1. guzsaly a. a körfény nemzetségnév. J: ’Malva neglecta. bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. A bábakalácskörfény összetett szó. 1775: Babakaláts (Csapó 17). J: ’ua.. a Magy. a fan utótag finnugor eredetű. bábaguzsaly N.. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. A névadás alapja. apró. 297/5–6).

leánder’. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). hogy a leánder levelei örökzöldek. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). farkasölő sisakvirág’. kemények. Vö. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). pl. A babfű a növény R. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. laur (< lat. a leánder hivatalos magyar elnevezése. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). babka.’. vö. babér . kfn. ném. a névadás magyarázatára l. sz. J: ’Nerium oleander. maximum.’. Fabaria (Csapó 19) (< lat.. bábarokka N.). || babka 17. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. a névadás szemléleti háttere.). babkalevél l. lat. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. Rocken. magját gyógyszerként. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. kfn. babkalevél a. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. 44: 23). A R.’. bábakalács helyett.. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. minták hatására is létrejöhetett. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. ill. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. ang. le. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). EWUng. 2. 72: 127). rokka a. fehér stb. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. ném. J: ’ua. előtagja szlovák eredetű.). A bablevelűfű lat. rose bay ’rózsababér’. wawrzyn. Lorbeere. babfű 1798: Bab-. békarokka. J: ’Aconitum vulparia.bábarokka maradt fenn.. J: ’ua. TESz. TESz. J: ’Sedum telephinum subsp. J: ’ua. bábafonál. minta hatására jött létre. méhanyafű (→ anyaméhf ű). disznótövis. laurus ’babér’) szavakkal. rocko. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. J: ’ua.’. J: ’ua. farkasölőbab (→ bab). bába a. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). babér a. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35).’. N. orvosi székfű’. piros. J: ’Equisetum arvense.. ol. sp. boszorkány rokkája’ népi név. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). ang. vulgaris’. rock. borostyán’. a név ang. EWUng rokka a. 69 bablevelűfű TESz. 15: 517). fr. l#rber. a rózsa utótag a leánder sárga. rocke. borsófojtófű. A névadás magyarázatára l. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. közönséges babérfa’. vö.. J: ’Laurus nobilis. rózsára emlékeztető virágjára utal. J: ’Orobanche alba. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. Marzell Aconitum napellus subsp. babér 1552: Babyr (MNy. szlk. vö. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. Rosenlorbeer ’rózsababér’. levelét pedig fűszerként használták. 1783: Bab levelü fü (NclB. Faba alba (Melius 155a) (< lat. lat. lauro. J: ’Laurus nobilis. bobka. napellus a. bablevelű varjúháj’. bába a. Vö. Méreg fÍ (Veszelszki 23). A bábarokka ’öregasszony. Genaust fába a. J: ’Matricaria chamomilla. és áztazd meg abban” (Nyr. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. A babér előtag magyarázata. fehér vajvirág’. ismeretlen eredetű. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. A bábavirág népi név. EWUng. laurier. a közönséges babérfa levele’. 391) nevet javasolja a növénynek a R. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. de valószínűleg összefügg a ném. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). farkasbab. A babérrózsa összetett szó. bábarokka (ÚMTsz. 1998: babér (Priszter 411). a növény R. mezei zsurló’. Fűvészk. babér a. azt főzd meg vizben. rose laurel. Vö. anyaf ű. 368). A babér vándorszó. ném. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19).’. bábavirág N. faba ’bab’) elnevezése. ófn. cseh vavřín. rueca). b<bavir<g (ÚMTsz. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. J: ’ua. bobok (gen.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát.

-féle laurus Alexandrina. kötés’. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. azt jelzi. bilincs’.-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű.-hv. eper utótagja ugor eredetű.). ba=i ’varázslás. hogy a XVI. J: ’Laurus nobilis.). „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). még madárpogácsa. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. ba= ’mágikus.’. szalag. 212). megjegyzi. 836. 428). J: ’Ruscus hypoglossum. Az utótag magyarázatára l. Vögelbeer ’madárbogyó’. Daphnéba. J: ’Verbena officinalis. elsősorban a babérmagot (baccae lauri). maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. J: ’Fragaria vesca. fehér akácfa virága’ átvétele. vasfű’. fehér akác’. ▌ 2. 1775: Baj-fü (Csapó 20). és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. ▌ 3. 1841: bájfü (Barra 322). bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. báj. az RMGl.: ? ’Laurus nobilis.-ben előforduló „bay phÿw”. idegen szó. A bagrena népi név. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. 99). 344). bau ’kötél’.bagolyeper Genaust fába a. bagrena ’fehér akácfa. szegfű. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. p« ’csomagolás. erdőben gyűjthető növényekre. 99). A bagolyszegfű népi név. miri- . UEWb. Zauberei’ jelentést tulajdonít. bagolyeper (ÚMTsz. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. Nyr. vö. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. csuv. összetett szó. bagóep(r. hogy ez a növény az „MA. baddza l. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. A névadás magyarázatára l. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). kötél’. században a babérfának csupán különböző részeit. A báj előtag ótörök eredetű. vö. azok babérfává változtatták. hogy a növény. bagrina. a névadás szemléleti háttere. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. 257). 147). A R. bagr(na ’fehér akácfa’. vö. baÛ ’kötelék. J: ’Chenopodium botrys. és az EWUng. bagrena N. bagolyszegfű N. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. J: ’Verbascum densiflorum. tat. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. báj előtagjának a TESz. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. 125). — ~fa 1500 k.). b): RMGl. ujg.) első megjelenése a BesztSzj. az oszmán-törökből a tör.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. ném. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. bagrena bájfű 1. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. vö. virág vadon termő.: RMGl.’elvarázsol’. A kötés a varázslás általános módja volt. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. bagolyeper (MagyGyógyn. lónyelvű csodabogyó’. oszm. tör. közönséges babérfa’. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). bagrena. A bagolyeper népi név. A török szó ’mágikus kötés.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. a szb. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Robinia pseudacacia. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. is bizonytalan ’varázslat. 1783: Baj-fü (NclB. ba= et. bagrinca l. bogyókra. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. erdei szamóca’. közönséges babérfa’. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába.: RMGl. ba=la-. 1395 k. ▌ 4. 1783: Báj-fü (NclB. bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. bagrina. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. közönséges babérfa’. | 1590: ’Laurus nobilis. (Melius 51). varázserő’. bodza bagóeper l. A bájfű (1. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). varázslat’ jelentésben került át a magyarba. Melius leírásából az is kiderül.). bogojszekfü (Kótyuk 76). Nyr. J: ’ua. 1578: Bayf×nec gr. A BesztSzj. bagó(p(r. vö. 126: 299. 126: 299. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. J: 1395 k. bagóeper. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. bagr(na. dúsvirágú ökörfarkkóró’.

130: 303). EWUng. ma Filipendula). A névadás alapja.). cica). 1775: Bakszakáll (Csapó 23). A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett.). N.) a lat.. A bakfű (1. regina prati ’a rét királynője’ nevét. 2. Fűvészk. ▌ 2.’. bajnok a. Tragopogon (< gör. borvirág. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. szártalan bábakalács’. ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. 1578: Bakf×nec gr. 255). queen of the meadow ’a rét királynője’. lat. Fűvészk. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. herba hirci. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). bakszaka (ÚMTsz.’. 1998: bakfű (Priszter 512). sz. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 348).) bakfű neve szintén a lat. Castleman 71. orvosi bakfű’. mint amuletumot. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). bakszakál (MNy. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). bajnok a. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). (Melius 80a). — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). 1807: Bakfű (Magy. J: ’Spiraea. XVI. bakszakáll. 1783: Bak-fü (NclB. Diószegi– Fazekas alkotása. EWUng. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. ill. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű. A bakakalács név arra utal. A néva- . — N.) a lat. bajnóca’. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. a névadás alapja nem világos. Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. J: ’Betonica officinalis. pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. lat. bajtergyán l. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). herba ’fű’) fordításával keletkezett. 1577 k. kapcsos korpafű’. ▌ 2. 301). 300).: Betonica: Bakfw (CasGl. gör. a névadás magyarázatára l. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. vadárvácska’. J: ’Carlina acaulis. legyező(f ű).) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. gerely bakfű 1. Fűvészk. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). bájos a.. szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. TESz. ennivalója. 29/8). 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). trágos ’kecskebak’. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. neve Spiraea. bakszaka l. legyező nevének átvétele. J: ’ua. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. 1783: Bak-fü (NclB. Nyr. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. A lónyelvű csodabogyó (3. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. J: ’ua.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. bakszakáll (ÚMTsz. Wiesenkönigin ’réti királynő’. 1470 k. 627). 378) nevet javasolja a R. 408). J: ’Lycopodium clavatum. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. 1775: Bak-fü (Csapó 23).bajnóca rút adományozott. strucctollakra emlékeztető virágzata. J: ’Tragopogon pratensis. ném. bakbűzű gerely l. ennek gyökerét. N.: Bakfw (OrvK.. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. Melius a ném. R. 130: 303. J: ’Tragopogon pratensis. Marzell Filipendula ulmaria a. ▌ 3. J: ’Viola tricolor.: Barba hirci. 4: 30). hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. Fűvészk. réti legyezőfű’. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. v. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). réti bakszakáll’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. id eſt. bakszakáll (ÚMTsz. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését.’. J: ’ua. a): RMGl. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. báj a.). ang. 387). 408). A bakszakáll (1. A vasfű bájfű (4. J: ’Filipendula ulmaria. a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon.. A réti bakszakáll (2. 1775: Bak-fü (Csapó 22). réti bakszakáll’. 408). A legyező előtag a növény R. névadásukhoz talán felhasználták a növény R.

) és a vadárvácska (3.’. Genaust Aegopódium a. J: ’ua. baktop 1807 e. mezei iringó’. balzsamfű . pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből.-hv. szb. lat. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. vö. ballag a. bakszarvúfű 1577 k. macskagyökér’. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. Növényszótár 6)..bakszarvúfű dás magyarázatára l. 1798: Báldián (Veszelszki 436). A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. 182). görögszéna’. ném. gör. bolha ballagókóró l. A ballangó népi név. TESz. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. ang. Bockshorn. Fűvészk. ballanó l. Fűvészk. Nyr. 1864: barangkórót gr. A bakszarvúfű a lat. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. 1998: baldrián (Priszter 532). barba caprei. a névadás magyarázata. szerzőinek alkotása. J: ’ua. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. A baktop a Magy. balha l. kozjabrada. officinalis. Nyr. 258). kozobrad. ballankóró (ÚMTsz. d): RMGl. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108)..’. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. (OrvK 324/3)..). bucerus ’ökörszarvú’. a ném.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék. Ballagó-kórót gr.). barlangó (MTsz. Bocksbart. A sárga jelző a virág színére utal. Fűvészk. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. kozibród.-ben. A baldián. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436).). a lat. 1807: Baktopp (Magy. J: ’ua.’. szakny. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. — ~fű 1775: Baldian-fü.-ben fordul elő)’. A főnevesülés történhetett önállóan. bolg. 130: 305. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. tüskés balangó (MagyGyógyn. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). J: ’Trigonella foenum-graecum. goat’s beard. || ballangó N.). kecskeszarvúfű. ballang. EWUng. baktop (a nemzetségnév csak a Magy. ném. topog a. 1911: baktop (Cserey. J: ’ua. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. (TESz. 1610 k. 130: 304. J: ’Aegopodium podagraria.). fr. bak a. bonzalgó (MagyGyógyn. TESz. Bádian-fü. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. ballangókóró balsamfű l.. kozja brada. Fűvészk. Fűvészk. macskagyökér gyökere’. a fű utótag magyarázó szerepű. még bakfű. 407).) bakszakáll neve népi név. podagrafű’. Fűvészk. aigós ’kecske’. Bockshornkraut. vö. J: ’Eryngium campestre. le. A kapcsos korpafű (2. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. topog a. rom. 210). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 124: 123. || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. 323). 1948: Baldrián (MagyGyógyn. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). báldián l. ballangó a..). Nyr. A ballangókóróból rövidüléssel. | 1798. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. 379). Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. A báldrián idegen szó. Genaust tragophýllus a. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). ballangókóró (MTsz. — N. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. tehát a növény ballag. (TESz. ördögszekér.-i Aegopodium (< gör. Fűvészk.: BakÅarwo fweth gr. 289). ballankóró. — tüskés ~ N. officinalis. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró.’.: Baktopp (Julow 257). 182). A névadás magyarázata. 2.. J: ’Aegopodium. 210). bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. 1948. 1783: Báldián-fü (NclB. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. bak a. bige a.. bucerius. bige a. Báldrián-fü (Csapó 166). 1813: bigetsi Baktopp (Magy. cseh kozi brada. EWUng. barba di becco. barbe de bouc. ol.

ném. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). A balzsamfenyő összetett szó. összetett szó. TESz. istenfa’. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. 1841: balzsamfű (Barra 314). Marzell Populus balsamifera a. a banga ’bamba. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. J: ’Abies balsamea. Idegen nyelvi megfelelőre vö. vö.. vö. balzsam-jegenyefenyő l. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). (OrvK. balsamum ’ua. A bálványfa a lat. balzsamfű 1. J: ’Thymus serpyllum. és szívesen szagolgatták a virágot. még Boldogasszony oldala.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. tavaszi hérics’. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). ezeket a patikákban balzsam v. balbalzsamfa l. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata.’. büdözsbanka (Péntek– Szabó. Götterbaum ’bálványfa.’. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. banka a. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). sz. mivel a madarat butának tartják. Balsam. banyómuszkáté N. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). Ember és növényvilág 198). magyarázatára l. a fából kivont balzsam R. A banyómuszkáté népi név. sp. A mirigyes jelző arra utal. feltehetőleg a ném. vö. J: ’Ailanthus altissima. J: ’ua. . lat. mirigyes bálványfa’. ▌ 2. a R. jegenyefenyő.’. 364). magyarázatát l. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal.’. balsam. hosszan kihegyezettek. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. ném. a névadás alapja a növény óriási mérete. J: ’ua. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. ném. banka (Péntek–Szabó. Genaust Ailánthus a. balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. J: ’Adonis vernalis. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. J: ’ua.-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. A névadás magyarázata az lehet. A balzsam Európában a gör. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). 243). A névadás szemléleti háttere. Ember és növényvilág 198). lat. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. 1813: Bal’samfű (Magy. Balſamum olaÿth gr. — büdös ~ N. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. balzsamnyár(fa)’. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. az elő. N. Marzell Abies balsamea a.. balzsamos nyár (→ nyár). Marzell Ailanthus glandulosa a. Balsampappel ’balzsamnyár’. 389). 521). J: ’Thymus vulgaris. EWUng. kerti kakukkfű’.). hogy a madár akkor énekel. A banka szóhasadás eredménye. A banka és a büdös banka népi nevek. J: ’Populus balsamifera. J: ’ua. 74/1). 1783: BalÐam-fü (NclB. Fűvészk. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). J: ’ua. Fűvészk.és utótag magyarázatát l. Halmai 5. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. Ezerjófű 21). balzsam-jegenyefenyő’. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. balzsamokat készítettek. balzsamolaj néven árulták.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146).’. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. βάλσαµον ’balzsamcserje. valószínűleg a ném. bálsamo. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal.’. latin szakny. vö. balsamum. szakny. muskáta a. A balzsamfű növénynév magyarázata. banka a. közepétől adatolható. ang. amikor tavasszal a hérics virágzik. Balsambaum ’balzsamfa’. J: ’ua. 2. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. bandikó l. Balsam átvétele.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. illatos gólyaorr’.’.) összetétele. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. vadkakukkfű’. vö. J: ’Geranium macrorrhizum.

). 528). ezt követően. J: ’Arum maculatum. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. a névadás szemléleti háttere. blg.. elsősorban a tavaszi levelek’. 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. mivel a névadás alapja. a latin arno- . 1610 k. Fűvészk. őszi kikerics. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. ősszel tűnnek fel a virágok. J: ’Colchicum autumnale. N. pitypang’. a borsos jelző talán a növény illatára utal. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. 155). fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. 1783: Báránynyelv (NclB. hogy az apró.). a névadás magyarázata. borsos keserűfű’. pihéinek elfújása után pedig kopasz.’. bárányfark l. hosszú virágzata. ballangókóró bárány l. bárányfű (ÚMTsz. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. barabói ’baraboly. барабóля ’ua. nagy útifű’. 330). 4: 30). amely állati farokra emlékeztet. kerti borágó’. J: ’Verbascum densiflorum. N. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. i. J: ’Sedum acre. 1998: bárányfarok (Priszter 297). N. ukr. 368). — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). lándzsás útifű’. J: ’Verbascum thapsus. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. J: ’Taraxacum officinale. N.’. — Ö: turbolya~. J: ’Borago officinalis. — N. bárányfark (ÚMTsz. molyhos ökörfark’. 279). Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. barabúla ’burgonya’. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. A bárányka erdélyi népi elnevezés. Genaust Perséa a. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. a foltos kontyvirág is gumós növény. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. még csicsiskoma. de a név utalhat a Plantago mediára is’. bárányvirág bárányfarok 1. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). A névadás alapja a növény csüngő. a névadás alapja. N. vö. J: ’Persicaria hydropiper. bárányiröm l. burgonya’. bárányfark (MNy. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. 47). A bárányfarok báránynyelv 1. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. A bárányfejűfű népi név. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. agni lingua est herba nota. 1807: Báránynyelv fű (Magy.). bókoló amaránt’. A baraboly vándorszó. bárányfejű fű (ÚMTsz. J: ’Amaranthus caudatus. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. J: ’ua. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). EWUng. báránfarok (ÚMTsz. hosszúkás. Marzell Amarantus caudatus a. ▌ 2. J: ’ua. Műszótár 441). 1847: báránynyelv (Peregriny 354). 1560 k. J: 1578: ’Plantago major.) tükörszó. ami a bárány bundájára emlékeztet. bárányfejűfű N. Fűvészk.). 2. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. 1948: báránynyelv (Halmai 15). báránylábvirág l. A bárányfű népi név. ném. Ember és növényvilág 221). barangkóró l. барабóй.’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 364). A báránycsecsfű Benkő alkotása. TESz.). Báránynyelv (MagyGyógyn.: RMGl. rom. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. A növény fejlődésére vonatkozóan l. d): RMGl. A baracklevelűfű a lat. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. 1578: Barány nyelw (Melius 149). 334). bárányfarok bárányka N. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. foltos kontyvirág’. dúsvirágú ökörfarkkóró’. szintén Benkő alkotása. ▌ 2. virágos hajtása mirigyszőrös.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). J: ’Plantago lanceolata. bárányka (Péntek–Szabó. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. vö. borsos varjúháj’.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. ▌ 3. bárányfű N. b"r"nf™rk. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. molyhos. A báránynyelv (1. 528). | 1783: ’Plantago major. amelyek aztán elszáradnak.

A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. Goatbart ’kecskeszakáll’. báránylábvirág (ÚMTsz. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Bárány Irem (NclB.) népi név. A bors utótagot az indokolja. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF.. a fű magyarázó utótag. sárga virágja hosszú száron található. aries ’kos’) fordításával jött létre. glôssa ’nyelv’) fordítása. összetett szó.: RMGl. ill. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. lat. 128: 181). A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. veris. Melius 433.. barátfő . régen borspótlónak használták: „magva . Nem kizárt azonban. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. hosszúak. báránylábvirág (MNy. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). Szabó. szűzbárány 75 barátfő utótagra l. 1903: bárányvirág (Nyr. Marzell Artemisa vulgaris a. tavaszi kankalin’. ökörnyelv) került a névbe.báránypirosító glossus (< gör. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn.) a lat. ▌ 2. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). Szabó. bárányüröm’. ovis ’juh. állatnyelvhez hasonlítanak. Genaust Arnóseris a. J: ’Corydalis solida. ujjas keltike’. az az. (Melius 75a). apró. A bárány előtag magyarázata talán a sok. 220). Nyr. a lat. 128: 181. Az elnevezés alapja. aren..’. ném. magyar alkotásnak tűnik. J: ’Artemisia absinthium. bárányüröm’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — N. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). J: ’Vitex agnus-castus. az utótagot a növény R. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. A barátbors a ném. üröm.) népi név. 1578: barány Irxm (Melius 158a). 1841: bárány üröm (Barra 209). Barány nyelw” (Melius 149). az bárányszűzfa l. 4: 30). hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán).. J: ’Taraxacum officinale. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). szüzességét megtarthatja. | 1590: ’Artemisia pontica. Mönchspfeffer tükörfordítása. J: 1578: ’Artemisia pontica. lingua ovis. a névadás személeti háttere. a ném. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Glossopétalon a.’. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. lingua arietina (< lat. lingua ’nyelv’. pitypang’. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. ▌ 2. barátcserje’. hogy a növény csüngő. 209). barátfő 1578: Barát fxnec gr. birka’. Lämmerblume fordítása. 415). csípős.). 1798: Bárány. 1998: báránypirosító (Priszter 294). ném. A névadás magyarázatára l. 734). báránypirosító’. A különböző Artemisia-fajok. bors izü és csipösségü” (Barra 322). gör. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. bárányvirág 1.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. A bárányvirág tükörszó. A báránylábvirág metaforikus elnevezés. a növény levelei vékonyak. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. 128: 181). hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). J: ’Alkanna tinctoria. még ökörnyelv. amelyek báránybundára emlékeztetnek. J: ’Vitex agnus-castus. a névadási szemlélet háttere. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. gömbös virág. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). J: ’ua. darabos. Ember és növényvilág 273). abszintüröm’. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). hogy „a’ régiek azt hitték. A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. Lingua arietina. 312). termése égető. arnós ’bárány’. || barátcserje l. Melius 429. gen. amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. J: ’Primula veris subsp. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. 1783: Bárány üröm. barátbors barátfejűf ű l. barátcserje’. bárányüröm 1. pirosítógyökér nevéből vonták el.

— olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. N. hogy a tölcsérszerű.’.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. barátok l. A névadás alapja a tüskés toktermés. J: ’Acanthus mollis. N. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. 11: 6). 1998: bárcs (Priszter 340). a levelek fogazottak. áldott bárcs. amelyet a népnyelv bariskának nevez. szb. barcsa. csattanó maszlag’. ill. vö. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. a növény előfordulási helyére utal. agármony. A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. szerzetes’. barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. bariska.’.’. barszcz ’medvetalp. bárcs bárcs 1. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. bárkavirág (Péntek–Szabó. CV. Ember és növényvilág 198). áldott bárcs’. le. Növényszótár 64). N. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89).. A nyugati medveköröm (2. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. bršč ’medvetalp’. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. szúrósak. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium.. Kniezsa. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. barát. TESz. Növ. 264).). cseh bršľ ’ua. áldott bárcs’.’.) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bršť.). szem’) is hatással lehetett névalkotására. A magyarba talán egy ki nem mutatott.. bárcs’. A bariska népi név. Barschklo. vö. sőt R. bariska N. A névadás szemléleti háttere. ▌ 2. | 1807: ’Cnicus. Melius 387. 410). J: ’Cnicus benedictus. J: ’Arum maculatum. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. Mönchskopf tükörfordítása. 11] a.. idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Aconitum vulparia.. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. Bariska (MagyGyógyn. 1628/1793: Barts (EtSz. TESz.). Heracleum sphondylium [1. baracsika (ÚMTsz. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. Marzell Cnicus benedictus a. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn. ami heréhez hasonlítható. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. | 1998: ’Cnicus benedictus. bari a. 410). foltos kontyvirág’. vö. J: ’ua. b‘šč. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel.. csomó található.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). ahol Marzell szerint az előtag bär. karéjos levelei vannak. bárkavirág N. a ném. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a).. борщ ’káposztaleves céklával. 44: 29. a mony ’here’ magyarázatára l. J: ’Datura stramonium. 1783: Barát fejü fü (NclB. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). szúrós. mint az áldott bárcs (1. de feltehető szlk. nyugati medveköröm’. medvetalp’. áldottfű.-hv. SzlJsz.. paponya. A névadás alapja. Nyr. 458). pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. áldott bárcs’. szlk. Fűvészk. egyedi adat. . farkasölő sisakvirág’.). a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. 1807: Bárts (Magy. 1998: áldott bárcs (Priszter 340). nyugati medveköröm) nagy. J: ’ua. Szabó. A barátfő Melius alkotása. bariska. or. valószínűleg a ném. tótok és ~ salátája barátf ű l. Öhr ’fül.. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. Melius a barát. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. szln. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. ÚMTsz. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. Az áldott bárcs (1.). céklaleves’. EtSz. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. fehéres buroklevél alján egy dudor v. vö. J: ’ua. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). bárcskóró l. Pfaffe ’pap. 81. EWUng. bárány a. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. barcs a. 328). — Ö: pápafű~.

napellus. göcsgyök. 1379: Barkochafa (OklSz. barkóca barlangkóró. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is.. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. vö. bársonyvirágfű 1577 k. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. 1350. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. brokovec. — N. 1527: Bacolcza ffara (TESz. a bársony előtagot a növény R. TESz. 1500 k.: Flos amoris. 2. A bársonyburján népi név. UEWb. BraunwurÅ tükörfordítása. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. TESz. R. berkenye’. | 1783: ’Sorbus domestica. b#rsom b•rjan (MNy. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). bókoló amaránt’. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. fojtós berkenye’.). az utótagra l. 1783: Bárſony virág (NclB. paraj a. Szabó. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. bókoló amaránt’.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. Fűvészk. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. Katikasisakvirág’. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. 1500 k. fojtós berkenye’. vö. A magyarba egy feltehető déli szl. ballangókóró barnagyök l. J: ’Scrophularia nodosa. 344/22). bársonyburján N. bársonyvirágfű nevéből vették át. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. 1577: ’Sorbus sp. 514). szln. R. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. gyökér a. a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. bókoló amaránt’. J: ’Amaranthus caudatus. vö.). 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. burján. vö. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. A tejoltó galaj virága sárga. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. EWUng. 1350: Barkolchafa (OklSz. a levelek nem bársonyosak. 1379. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz.). J: 1325. Fűvészk. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. cso- . Hasonló típusú névadásra vö. még bársonyvirágfű. bókoló amaránt’. a névadás alapja a virág. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. Melius 409. 383). A bársonyka az ótör. kiemelve azt. J: ’Amaranthus caudatus. bársonyszép. TESz. szépek. hogy a *brěkovica. gyomnövény’. J: 1257.. gyökér a. 1783: Barkótza (NclB. Noah’s ark. valószínűleg délszláv eredetű. ném. amely később beleolvadt a magyarságba.). 1813: Barkótzafa (Magy. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja. bronkovec ’barkóca’. Fűvészk. 775). összetett szó. sz. 364). barkócafa ’vadberkenyefajta. barkócafa (Péntek–Szabó. J: ’Amaranthus caudatus.). 214).: RMGl. a névadás magyarázata a barna.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. A barnagyökér a ném.). EWUng. A névadás magyarázatára l. amely bárkához hasonlítható. Amaranthus: barson virag. EWUng.’. 365). (Melius 92). barlangó l. 103).: RMGl.. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz. A bársonyszép Melius alkotása. a névadás alapja a bíborszínű. és a szép utótagot illesztette hozzá.. 374).). göcsös görvélyfű’. Marzell Aconitum napellus a.2: RMGl. — N. tejoltó galaj’. 103). bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). Fűvészk. v. 2. — N. barkolca l. *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. A bársonyparéj összetett szó. paraj a. Lehet. ang... || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). | ’Sorbus sp. ebből való a berkenye. J: ’Galium verum. 423). bársonyka 1807: Bársonyka (Magy... bársonyvirágfű. | 1813: ’Sorbus domestica. 1590: ’Sorbus sp. berkenye’. 1527.: Barſon vÿragh fwet gr. 2. (OrvK. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet. Ember és növényvilág 291). A barkóca szláv. XVI. J: ’Amaranthus caudatus. barkóca ’vadberkenyefajta. berkenye’. J: ’ua. 29: 249). 1813: Bársony virág (Magy. bársonyos virág. varjúmogyoró.

mindkét növényt. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. lat. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. basarúzsa (MTsz. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). kerti bazsarózsa’. még bársonyka.: Pionia: Baza rosa (Herb. a névadás magyarázata a bíborszínű.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. sz. 379). bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. bazsa basilica. a nagyezerjófüvet (2. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. A bársonyvirág összetett szó. 1595: Baſalicum (Beythe 44). 1525 k. . Melius 409. 131). a): RMGl. a R. v.’.’. A nagyezerjófű (2. 105). 1783: BaÐal-ró’sa (NclB. božurъ ’sáfrány. Szabó. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. velwet-flower ’bársonyvirág’. masculus ’hím’. J: ’Ocimum basilicum. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. N. basilicum l. bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. A bársony előtag ótör. 316). bazsalikomfű 1. — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). A névadásra l. 316).bazsa bárszony-virág ’Galium verum. blg. bazsarózsa a.. 105). a növény R. J: ’ua. bazsarózsa helyett. 1. (OrvK. EWUng bársony a. eredetű (első megjelenése: 1395 k.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. 105).-hv. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. J: ’Dictamnus albus. 1783: Ba’salicom. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. 1798: Baſalikom (Veszelszki 328). 1775: BaÐa-roÐa. 1595: basalnak gr. || bazsalikom 1577 k. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). Fűvészk. 29: 249). 1610 k. 105). bozsarózsa. — ~rózsa 1577 k. A nagyezerjófű (2.). bòžūr. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. szl. — N. 316). bažur ’ua. e. J: ’ua. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága.) és kerti bazsarózsát (1.: Peoniaca: bazar (CasGl. bazsalika. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. TESz. b™zs™licsk™. 1998: bazsalikom (Priszter 437).: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. (OrvK. bodza basalrózsa. 105). Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. Fűvészk. 38/17). 1540 k.). lat. bazsalik (MTsz. 1841: bazsalyikom (Barra 315). barza l.). vö. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). nagyezerjófű’. ▌ 2. J: ’ua. 105). Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. buzsarózsa (ÚMTsz.’. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). EWUng. tejoltó galaj’ (MNy. bojtorján bazza l. 92). bazsalicska. J: ’ua. neve paeonia mascula. 171/30). kerti bazsalikom’.) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. az utótagot pedig lefordította. BraÐiliom (NclB. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). bazsalikomf ű basilikumbojtor l. Idegen nyelvi megfelelőre vö.). TESz.’.) is használták epilepszia gyógyítására. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. — N. d): RMGl.: RMGl. bazsajékum l. busarózsa. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445). J: ’ua.: ’bíborszínű bársony’). bazsarózsa. J: ’ua. 379). 92). bársony a. bazsalikomfű bazsal l. Fűvészk. Baſalicomot gr. бoжýp ’bazsarózsa’. a ném. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. bazsajikum. Baſilicum (Melius 109a). bazsajékom. bársonyszép. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. BaÐiroÐa (Csapó 30). az az. Samatblumen tükörfordítása. ▌ 1. basarózsa l.: Baſa roſat gr. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. 1742: basilika-f× (EtSz. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. 390). bazsajka. XVI. officinalis.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. c): RMGl. ang.: RMGl. Melius a lat. J: ’Paeonia officinalis subsp. még bársonyburján. (Melius 108a). — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. A N.’.’. bazsarózsa a. 131). 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. (Beythe 92a). bazsarúzsa.: Baſalicom (OrvK. 1578: Braſiliom. szb.). 105). 80/27)..

Ez a gör.’. múzsa. lat. vö. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). базилúк.. — vadbazsalikom N. s ~ m. tyúk~ béka l. békaboglárka’. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. Marzell Calamintha acinos a. 390). ném. bosiljak. Az erdei. 1998: békabogyó (Priszter 291). amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. muzsika.. A bazsalik. A bazsalikom latin eredetű. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). lat. fr. Benkő a béka előtagot a növény R. or. mindkettő illatos. boglárka~virág békaboglár l. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. 383). Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. ang. Fűvészk..’. Ember és növényvilág 199). vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. Melius 416. hortenzia. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. békaboglárka 1. 129: 187. J: ’Ranunculus aquatilis. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. hv. basilicum végső forrása a gör. 365) nevet javasolja a R. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. J: ’Ranunculus aquatilis. J: ’ua. lat.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele.. mocsaras területeken fordul elő. A békabogyó összetett szó. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. Fűvészk. -um ~ m. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. bazsilikumot gr. J: ’ua. EWUng. szappanfű’. basìlico. bazsaÇikom. bazsajikom.békaboglárka bazsalik. lat. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. bazsarózsa. Benkő alkotása. vonták el a ké- . ▌ 2. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. békabogyó’.’. Növényszótár 5). virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. Nyr. amely Diószegi–Fazekas alkotása. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). nagy víziboglárka’. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. csomborpereszlény’. 1783: Béka Boglárka (NclB. R. Basilienkraut. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. J: ’Ajuga reptans. 1998: békaboglárka (Priszter 477). basileús ’király’. TESz. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. 2. 368). (ÚMTsz. basilje. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). basilic. 1911: fekete békabogyó (Cserey. 368). a szóvégi k. Fűvészk. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. de nagyobbak. békaf ű nevéből vette át. az utótagra l. paradicsom. bazsalikom a. basilikón [phármakon] < gör. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. templom. indás ínfű’. J: ’Acinos arvensis. a k. J: ’Actaea. uzsora stb. bazsalikom a. ▌ 2. nagy víziboglárka’. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. basilikón. bazsalyikom. a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. amelyet a békaboglárkából vontak el. 365). 365). | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). boglárka. Hasonló névadási szemléletre l. 2. békaboglárka l. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). basil. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). a névadás alapja hasonlóság. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. A békaboglárka összetett szó. J: ? ’Saponaria officinalis. angyélika. Basilikum. J: ’ua. -om megfelelésre vö. amely később főnevesült. ol. ▌ 3. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. Genaust basílicum a. 52. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. mivel a két növény hasonló. zs megfelésre vö. Szabó. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. R. J: ? ’Saponaria officinalis. Bottört. J: ’Ranunculus flammula. J: ’Actaea spicata. vö. 1948: békabogyó (Halmai 6). bazsalrózsa. 2. ném. fekete békabogyó. ▌ 4. szappanfű’. wild basil ’vad bazsalikom’.) Melius alkotása. vö.).) a ném. Basilie. Növényszótár 5). ang. A szóbelseji k.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. bazsárrózsa bazsa begy l. bazsaikom. galamb~. a növény sekély.

békaláb (MagyGyógyn. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. A békaláb (1. 1783. 1583: béka fiu (Nyr. 30). Froschkraut tükörfordítása. A békakanál a ném. kanál (Hoffmann–Wagner 76). hunior fé. A névadás magyarázatára l. a békaláb (2. szakny. vagy beka fé. A 80 békalencse névadásra l. magyarázatára l. 1604: bekalen (MA. nedvesebb területeken fordul elő. békaláb (ÚMTsz.: ? ’Linaria vulgaris. 1935: 182).előtag magyarázata. A névadás alapja. mocsaras helyen. TESz. 129: 187. békaláb a. 1: 39). | 1775. 1903: béka-kalór v. névadását magyarázza is: „Ranunculus. Marzell Actaea spicata a. békalen XVI. A békalen a ném. Nyr. békaboglárka’. N. 86). lenlevelűfű. békabogyótakta.: Beka lenchÿeth gr. 1911: béka-kalór v. a névadás magyarázata. közönséges gyujtoványfű’. ▌ 2.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. J: ’Actaea spicata.. béka. Vö. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. Froschlöffel tükörfordítása. békaláb (ÚMTsz. 129: 187.vagy folyóvizekben.: elsősorban a Ranunculus repens. békaláb 1. Fűvészk. kúszó boglárka’.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. békafű. az az. takta. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. m.. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. 129: 188). J: ’Equisetum arvense. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette. mezei zsurló’. 129: 191. békafű 1. f. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). m.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. vízi hídőr’.a. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. 391)..) összetételben az utótag a növény hosszú. hogy a növény vízben él. ▌ 2. ÚMTsz. A ’vízi hídőr’ (2.) is vizenyős helyen tenyésző növények.) és a közönséges gyujtoványfű (2. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). közönséges gyujtoványfű’. Növényszótár 9). EWUng. szakny. békalencse 1.). f. hogy a növény vadon. amely hosszú békalábhoz hasonlít. boglárka’. J: ’Ranunculus sp. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. J: ’Alisma plantago-aquatica. J: ’Alisma plantago-aquatica. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). a lat.). még békakanál. zöld. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). ami a békák tartózkodási helye. meddő szárára utal. .) jelentésű békafű a ném.. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi. Nyr. a béka. 1395 k. békafű (ÚMTsz. Nyr.a. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn. rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. Krötenbeere tükörfordítása. 1590: ’Ranunculus sp. vizi apium (SzikszF.: RMGl. mint a békák.: béka len (NéNy. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. 1948: békakanál (Halmai 6). a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. vízi hídőr’. a fekete tojásdad bogyókra utal. 391) tükörfordítása. J: ’Linaria vulgaris. J: 1583. 1577 k. 129: 191. béka. sekély vízben fordul elő. J: XVI.: kalan (BesztSzj. 1798. amelyek álló. sz.. 1783: Béka Len (NclB. vö. Kis Bekaiu f×” (Melius 175). TESz. hogy a mezei zsurló (1. Növényszótár 9). kanál a. valamint levelei tojás formájúak.. 1590: Ranunculus: Sômôr fé.). A névadás alapja. kanálhoz hasonlóak. közönséges gyujtoványfű’. hogy a növény mocsaras helyeken terem. A békafű Melius alkotása. Marzell Alisma plantago a. a lat. | 1604. A békaláb népi név. 312). 1775: Béka-fü (Csapó 34). 1798: ’Ranunculus flammula. sz. Krötenflachs (NclB.). — N. a név magyarázata. 1843: Békakalán (Bugát. 37). vö. hosszú nyelűek.. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. a békabogyó előtag talán a ném. kanál (Cserey. Nyr. EWUng. fekete békabogyó’. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek.békabogyótakta sőbbi szerzők. barázdált. 1841: békabogyó takta (Barra 8). 1911: békafű (Cserey. Szóhalm. kanál a. amit a békák kedvelnek.). 1948: békafű (Halmai 6). békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). 1903: ’Linaria vulgaris. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos.

Wasserlinse”.. a XVI. bábaguzsaly.a.. békasaláta N. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. békához hasonló színe alapján.-ben és az EWUng. 1610 k. végéről adatolható. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF. Melius 428. bábarokka. 99*/ 4. EWUng. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. 1590: Equapium. A víztől csöpögő.: RMGl. és az EWUng. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). a névadás magyarázata. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van. 117). is. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. Nyr. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. vel. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. 455). J: ’Equisetum arvense. béka. ▌ 2.) jelentésben tűnt fel: 1577 k. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. a növény vérállatófű elnevezése.-ből adatolják. és vérzés elállítására sem használható. 6). első előfordulása: 1395 k.’ vízilencse néven említik először. ’Lemna’ (TESz. 455).. a XVI. 597). J: ’Capsella bursa-pastoris. vö. béka.: RMGl.a. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql.) vonatkoznak. hanem a közönséges pásztortáskára (1. 1775: Béka rokka (Csapó 270). Szabó. békasaláta (ÚMTsz. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. sz. 129: 194. — N. mezei tarsóka’.). közönséges pásztortáska’.) jelentés 1578-ból. mezei zsurló’. a rokka utótagra l.). vadsaláta (→ saláta). sz. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. békalencse’.: RMGl. Nyr. 6). Az adatok azt mutatják.. a névadás szemléleti háttere. A béka előtag magyarázata. 1578: Béka lencze (Melius 145a). TESz. békarokka. béka.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld. A békasaláta népi név. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). J: ’Taraxacum officinale. béka. Marzell Equisetum arvense a. 2.: RMGl. szakny. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK.békarokka (OrvK. 455). által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp. békarokka 1. Az OrvK. 1595: Beka rokka (Beythe 104). A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). J: ’Thlaspi arvense.. pitypang’. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. disznókék. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. A TESz. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. foltos kontyvirág’.: RMGl.a. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). Isten taskaia (SzikszF. Nyr. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. epane: Vizi lencze (SzikszF. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. d): RMGl.. A TESz.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. 99*/ 4. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. és az EWUng.-nek — a TESz. Nyr. J: ’ua. 128: 58.’. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. . végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). hogy a növény nedves helyeken fordul elő. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni.). 129: 191. 455).: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. ha kÿnek orra vere ÿar. vö. 129: 194.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. J: ’Arum maculatum. a szó első megjelenését az OrvK. ▌ 2. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján.

rüh’ (1405 k. Ranunculus acer a. valószínűtlen. A békavarfű ótör. bíkavirág.) és a pitypang (6. békavirág.. 129: 196. 2.. békavirág 1.. 1775: Béka virág (Csapó 34).: „dagadas leÅqn.) a ném. Ranunculus sp. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség.) jelentése van. EWUng. J: ’Tussilago farfara. 761). istentáskája. a latin név szerinti mutatóval). de megjegyzi. ▌ 7. Fűvészk.’. 129: 196. ▌ 2. Bruchlattich ’mocsári saláta’. békavirág (ÚMTsz. Waldspinat ’erdei spenót’. 1577 k. Fűvészk. réti boglárka’ (Magy. 410). J: ’Hieracium pilosella. béka a. vö..) békavirág elnevezése Benkő alkotása. némelyik vízben él. idegen nyelvi megfelelőre vö. békavirág (ÚMTsz. nagy víziboglárka’. kúszó boglárka’.. béka a. 365). 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). A békavirág (1. A martilapu (7. belekenyér (MNy. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. Ezerjófű 74). erszény.). „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). pitypang’. var a. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. vö. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. Marzell Hieracium murorum a. J: ’Ranunculus repens. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. N.). ▌ 5. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. 4: 31).). 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. 365). 1742: béka virág (Nyr. — Ö: boglárka~. erre utal a vízi jelző is. a növény egyéb tarsoly. varfű.) nevét Csapó felveszi ugyan. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. benek(nyér (EtSz. J: ’Hieracium murorum. a növény nedves. 1783: Béka virág (NclB. vizenyős helyeken tenyészik.). ▌ 3. sárga virágúak.) békavirág neve népi elnevezés. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. 129: 198. pl. sebek) utal. vö. martilapu’. bikavirágat (ÚMTsz. — N. J: ’Ranunculus aquatilis.) elnevezése alapján jöhetett létre.). erdei hölgymál’. bélekenyér (MagyGyógyn. közönséges pásztortáska’. 1783: Béka TarÐoly (NclB. N. 175). bele- . belekenyér (ÚMTsz. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. ill. ▌ 4. 415). erszényesfű. papsajtmályva’. hogy helytelen név. pásztortarsoly stb.békavarfű 683). | 1775. 1813: Béka varfű (Magy. berekenyér (MTsz. TESz. A parlagi macskatalp (4. 1775: Béka virág (Csapó 81). belek(nye. 393). 5.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul.. Nyr.). 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). Az előtag talán a növény másik. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. 122). de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. ezüstös hölgymál’. N. 2. természetesen ez sem zárható ki. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). bélekenyér bélekenyér 1. 383). vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. Nyr. J: ’Taraxacum officinale.). Az ezüstös hölgymál békavirág (2. J: ’ua. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. 139) mintájára” jött létre (Nyr. J: 1742: ’kerti virágfajta. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. békavirág (Szabó–Péntek. Krötenblume tükörfordítása. 1798: ’Ranunculus flammula. közönséges gyíkfű’. a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). J: ’Prunella vulgaris. Froschblume. var a. parlagi macskatalp’. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. az utótag a lat. ▌ 2. J: ’Malva neglecta. boglárka’. békaboglárka’. paptarsoly. 129: 196). 1783: Béka virág (NclB. Ember és növényvilág 278). 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207).. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. J: ’Antennaria dioica. J: ’Capsella bursapastoris. N. 1798: Béka virág (Veszelszki 248). Nyr. békavirág (Péntek–Szabó. bursa pastoris ’pásztor táskája’. 1762: béka virág (PP. talán téves név. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. 1798: Béka virág (Veszelszki 458). 129: 198). 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. belekenyer. ▌ 6. belekenyer l. Az erdei hölgymál (3. 390).

). TESz. blg. 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). beléndnek gr.). szb. — N. maradjanak abban. 259).). blem ’beléndek’.: RMGl.’. bilin (Halmai 40). 255). Ezerjófű 88–9). belind. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. belénd i i 83 belénd deliczi 45). berkenye’. A belénd szláv eredetű. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64). vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). J: ’Coriandrum sativum. vö. 146).). bilind (MagyGyógyn. blén ’beléndek’. 1610 k.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. blěnъ ’beléndek’ szava került át. bél a. 108). J: ’Sorbus sp.’. (Nedeliczi 45). cseh blín. belekeny(r (ÚMTsz. J: ’ua. bxlénd. bellény. A bélekenyér összetett szó. bilin (Nyr. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. kerti koriander’. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. bölény a. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója.: Belend fwr†l gr. N. a növény bölény elnevezése.). bellény. 617/29). bilind (Rápóti–Romváry 85). fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. ehető termését és a berkenye (2. a): RMGl. kenyér a. belek(nyer. állat is-Alces.: Iusquianus: Belend fy (Növ. беленá ’beléndek’. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. A belénd elnevezés a XX. kenyér a. 1585: belénd fÖ (Cal. A berkenye (2. R. szln. J: ’ua.). böling (CzF. J: ’ua. bél a. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele. 1792: belindnek gr. blen. 259). 1577 k. De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. benekenyér. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). EWUng. bilin. blen ’beléndek’. or. Bőling (Tsz. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252).) kerek. (TESz. (OrvK. Belind (TESz. belek(nyé r.). (TESz. kalács. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. vö. balha [fÿw] (Herb. — ~fű 1470 k: Iusganius grece. bár a belénd-nél esetleg a R.belénd kenyér. d): RMGl. — N. 1792: Belind fÍnek gr.: bellend fűveth gr. bilind (Jávorka 973). pogácsa stb. 255). блян ’beléndek. 259). madárpogácsa.’. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). 1647: bxlénd f× (TESz. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. a): RMGl. latine calicularis: [belentfw] (CasGl. apró. pl. 1948: Belind. J: ’Hyoscyamus niger. bilind (MTsz. 1578: Beléndnec gr. a): RMGl..: Coriandrvm: belend fÿ[w]. J: ’ua.. Belind. belim. Növényhatározó 154). a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre).: RMGl. XVI.).) almaformájú.: RMGl. a belénd d-je inetimologikus járulék. 1948: bilinfű (MagyGyógyn. hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. A bélekenyér népi szó. vö. bl\n ’beléndek’. belekenyé r. 1525 k. a papsajtmályva (1. apró gyümölcsét. 1609 u. belénd (Szabó–Péntek. 108). 258). A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk. a növény bolondítófű elnevezésével. belén l. 1395 k.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. — ~fű 1500 k. 1595: Belen fiju (Beythe 108a). 1578: Belén f× (Melius 64). 1694: bilindnek gr. 108). 1500 k.-hv. belénd 1. bolondító beléndek’. mint: Belénd. ábránd’. 1520 k. 185).). Bellény (MagyGyógyn. Földi Kritikája alapján felvethetjük.. még a mályvafélék (Malva sp. 1791: belende (TESz.. 255). Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. vö. sz. másként ezek zavarodást okoznak.) kenyér. 255). Belén. Beléndfű (MagyGyógyn.: Iuscianum: belend (BesztSzj. (Ne- .’. ▌ 2. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. szlk. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 255).. (Melius 64).: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. 24: 480).

J: 1798. 24: 480).) és a csattanó maszlag (3. beléndek a. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. bölênd(k (MTsz. században tűnt fel a magyar nyelvben. A tudományos lat. csalma a. 1903. a köznyelvben a beléndeket használják. Genaust belladónna a. J: ’ua. Nyr. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. vö. || benedikta 1577 k. J: ’ua. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. 1835: Belendek (Kováts. csak a XX. TESz. J: ’Hyoscyamus niger. (Barra 345). lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. EWUng. Benedicta luxatiuat (OrvK. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. ném. | 1807 e. halált okoznak. böléndekkel gr. csalmatok. 1966: beléndek. a TESz. 1841: .: Beléndek (Julow 256). Nyr.) jelzők a virágra utalnak. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). 1966. SzlJsz. bilin (Nyr. A maszlagos nadragulya (2. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja. 127: 331. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). 1998: ’Hyoscyamus niger.: ’Hyoscyamus. 22: 23. beléndek’. 1783: Benédikta gyökér (NclB. 259). J: ’Cnicus benedictus. — N.’. vö. bilindek.).). a kerti koriander is bűzös illatú. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. bilindök. bilindek. Szabó. csalmás. J: ’ua. A beléndek első megjelenése a TESz. A csalmás beléndek elnevezés későn. EWUng.: Benedicta laxatiuat (OrvK.. böléndök (SzegSz. a TESz. beléndek a. szerint Márton szótára (1800). bölöndök (ÚMTsz. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn.. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). bölény a. maszlagos nadragulya’. a hasonlóság alapja. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán..’. 127: 331. Szabó. belindek (Márton: TESz. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1. J: ’Datura stramonium.. 38: 465–474. N.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 29).. bölény a. 328). maszlagos nadragulya’. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. bölindök. és az EWUng. 86.. beléndek 1. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). 1807 e. belénd a. 42/12). amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. bellény l. bilíndëk. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr.). nem meggyőző. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). bxléndxk (CzF. áldott bárcs’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Melius 398. Schöne Frau. csalma a.’. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. belénd benderó l. — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. bilindek (Csapody–Priszter. csattanó maszlag’. 1998: benedekfű (Priszter 340).). bilindök. EWUng. csimázillatúfű. azonban a név már korábban is előfordul (1798). bilindek. J: ’ua.’. bella donna ’szép aszszony’ < ol. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn. 38: 465– 474.. ▌ 3.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. bilind(k (ÚMTsz. beléndfű l. a névadás azzal függ össze. A kerti koriander (2. ▌ 2. bilindök. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat.. 1800: beléndek. 376).). Melius 398.. A fehér és a tölcséres (3. belindek. 1835.. J: ’Atropa bella-donna. 1800.’. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39).). belénd béles l. Kniezsa. bolondító beléndek’. 86. J: ’Atropa bella-donna. MNyj. MNy. süveg’ szóból -s képzővel alkották. belladonna ’szép asszony’ < ol. bába~ (→ bábakalács) belindek l. ▌ 2. donna ’asszony’). Magyar patika 26). TESz. szépnőnyenadragulya. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). bëlëndëk. J: ’ua. bolondító beléndek’. SzlJsz. 264). 1798: Beléndek (Veszelszki 252). MNövSz. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. 44/4).. Kniezsa. MNyj. szerint az a feltevés. 1998: beléndek (Priszter 398). Marzell Atropa belladonna a. bello ’szép’. vö. belénd a.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bilindëk.

a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra. beregfa. ÚMTsz. bönge a. — Ö: kutya~. ingoványos. berök (ÚMTsz. ezt kötötte össze a népi képzelet márc. 1795: ’láp’. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. 178). berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy.’. A benge nemzetségnév. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Tussilago farfara. szakny. benedikta l. TESz. ber(kfa (MTsz. J: ’ua. fr. herbe de Saint-Beno¢t. A névadás alapja az a monda.) benedekfű neve a lat. börrög ige. J: ’Rhamnus. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. Bennet’s herb. bereg.) jelentése népi adat. utótagja a burján szláv eredetű. St. 2. ▌ 3. Fűvészk. 365). 2. bengőburján l. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. Szent Benedek napjával. a N.. bereg.) átvétele.. hogy a fa lápos. bereginye. a mai szakny. ló~. b(nge ’néhány szemből álló. a N. benge’. Herba benedicta és a ném. lapály’. black alder ’fekete éger’. a névadás magyarázata. vö. a névadás alapja. bergőburján beregfa l. a növény Erdélyben használatos elnevezése. bërrëg. Vö. 388). nedves területek szélén alkot erdőket. benedicta (< lat.). berki szellőrózsa’. bened(kfüjj (ÚMTsz. bergő burján (ÚMTsz. vö. 21ével. EWUng. Benediktenkraut mintájára jött létre. benedécere ’áld’) átvétele. Fűvészk. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö..). 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). Marzell Alnus glutinosa a. sp. J: ’ua. J: ’ua. A bergőburján népi név. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). áldott gyógyító erejű. 1813: Sz. mézgás éger(fa)’. A népnyelvi berekfa magyarázata.’.-i lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. berek a. lat. A benedikta a R. benedekfű benekenyér l. A fehér jelző a virág színét jelzi. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. berekfa. gaz’ a jelentése. 1911: fekete beregfa (Cserey. Marzell Geum urbanum a. Benediktenwortel. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. bélekenyér 85 bergőburján mése van. Az erdei gyömbérgyökér (2. Benedek fűve (Magy. ritkás ligetekben. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138).) jelentésű. benedictus ’áldott’ < lat. sással benőtt terület. ber(kfa. berökfa (ÚMTsz. 376). ang. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). A benediktagyökér Melius alkotása.’.benge benedekfű (Barra 119). — N. kosborfélék’. berekvirág.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. ném. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). ang.). bengő-burján (MagyGyógyn. vö. A benedekfű ’martilapu’ (3. Vö.). Moos-Erle ’mocsári éger’. a ném.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. erdei gyömbérgyökér’. Benedictenkraut ’benedekfű’. hierba de San Benito. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. hogy a növény jótékony hatású. A név- . — N. J: ’Orchis sp. Fűvészk. ’dudva. holl.. lat. folyók árterében fordul elő. bönge. 381). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. neve Cnicus benedictus. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. a drog neve Herba Cardui benedicti. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). N. berekinnye l.. benge 1807: Benge (Magy. 28: 42). berekenyér. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. berek a. martilapu’. J: ’Geum urbanum. berreg. neve Centaurea benedicta. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. J: ’Alnus glutinosa. beden(kfüÇ. Az áldott bárcs (1. berekfa. 59). A bergőburján előtagja a N. Növényszótár 11). Diószegi–Fazekas alkotása. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. varjútövis~.). bergő burján (Nyr. 1783: Szent Benedek füve (NclB. Cnicus benedictus a. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. Genaust benedíctus a.

). Fűvészk.: sorbellum: berekine (SchlSzj.: RMGl. 1590: Sorbum. berekenye. 374). 1405 k. 1783: Börvény. 1470 k. J: ’ua. 2.: RMGl. a): RMGl. 343). — N. брeкúнa ’barkóca’. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. 366).: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. Nyr. (Melius 183a). 1841: bervéng (Barra 269).) a veres Berekenye (Magy.). — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF. — Ö: madár~. vörös berkenye (Priszter 508). 1793: börvely (TESz. sz. 1998: veres berkenye. 211). ném. pervincaból származnak (< a lat. брéкúня ’madárberkenye’. Bermuda grass. ▌ 2. TESz. kis meténg’.) fojtós jelzőjére l. 1775: Börvény (Csapó 45). Fűvészk. J: ’ua. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával.: Berveng (TESz.’. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416). megszárították és porrá törték. 214).). J: ’Cynodon dactylon.’. 110). a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy.: RMGl. berökfa l. Bermudagras. 1813: Börvény. 1783: Berkenye-fa (NclB.: TESz.: RMGl. J: ’Vinca minor. J: ’ua. fojtóska. — N. Marzell Cynodon dactylon a. N. — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416). EWUng. 1525 k. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). v. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz.: RMGl. 110). szln. 1405 k. ukr. 393) nevet javasolja a R.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. 211).’. J: ’Sorbus aucuparia. bőrving (ÚMTsz. J: ’Sorbus sp. madárberkenye’. 1595: bxrvengh (Beythe 97). брякúня ’galagonya’. 110).’. N. hogy a kosborok ikergumóját kiásták. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával. J: ’ua.’. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. brèkinja ’ua. — N. beerwinck ’kis meténg’.: RMGl. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29). 1500 k. vö. A Bermuda-fű tükörfordítás. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. bervinc. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508).: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. valamint i > ë > e változással jött létre. ▌ 3. berkenye 1. 110). berekfa bervéng 1. J: ’ua. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). Bervén (Magy.). 1395 k. fojtós berkenye’. 214). berek(nye. R. vö.’. J: ’ua. sz. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a).).). N. 1647: pervingh (TESz. 298).: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl.: Pervinca: berwing (CasGl. A lat. ami a fa hivatalos elnevezése lett. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver.-hv.: RMGl. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át.) vörös jelzője arra utal. berekinye. ném. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2.’. blg. Bervén-fü (Csapó 45). vö.’.: RMGl. 2.’. szb. 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver.berkenye adás szemléleti háttere. bereginye. XVI. A berkenye szláv eredetű. közönséges csillagpázsit’. vincapervinca második fele önállósult). berekinnye.: RMGl. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26).’. ang. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). 110). berkenyi l. Fűvészk. 374). bereknye (ÚMTsz. Ezek a lat. 1775: Börvei-fü. 110). A bervéng feltehetőleg német eredetű. J: ’Sorbus domestica. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. brekyňa ’ua. Fűvészk. 124: 122. A fojtós berkenye (3. 16. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). A madárberkenye (2. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB.).: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. brekínja ’ua. 377) nevet. bereginyefa. 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. szlk. 1395 k. fonásra használják. J: ’ua. berginyefa (ÚMTsz. J: ’Hedera helix. erdei borostyán’. kutyacseresznye helyett. börvzng (ÚMTsz.. ▌ 2.: Sorba: Berekenye (CasGl.).). Bervéng (NclB. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló. A névadás alapja. fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek. 110). 1578: Bxrueit gr. .. berekenye-fa. 2. b): RMGl.). berkenye’. 110). 374). 110). 1783: Veres Berkenye (NclB. 214).

jelentése ’kis seb’. tök a. Az alakváltozatok részben hangtani úton. 1783. bikatök bicske l. bibilevél N. Ember és növényvilág 199). pervinca. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). N. nevének átvétele. csipke bigecsi baktop l. martilapu’. levelük kemény. Fűvészk. J: ’Vinca minor. A bikafű a lat. Fűvészk. Ember és növényvilág 221). tök a. bőrszerű. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. EWUng. télizöld helyett. A bikavirág népi név. így indokolja: „A’ levele sötét zöld. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. a névadás magyarázata. őszi kikerics. R.. bikatökűfű l.-hv. A bikásfű népi elnevezés. 2. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. gömb alakú termés lehet. Diószegi– Fazekas alkotása.) és az erdei borostyán (2. herba tauri fordítása. Vö. (Veszelszki 332). A kis meténg (1.: Betonica (Julow 263). privinka. mint a mony ’here’ más növénynevekben. (Barra 312). hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. J: ’Datura stramonium. a börvény nevet Csapó pl. szakny. a növény R. 1998: ’Betonica officinalis. 2. Bika fÍnek. betonia l.. A betonika a lat. cseh barvínek. szászf ű. bikatöküfű (Péntek–Szabó. 125: 68–73). a tök az őszi kikerics gumójára. bika a. — N. 183). — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. TESz. bibi a.. kis meténg’. a névadás alapja. 1798. EWUng. le. 1783: Bétonika (NclB. Bockstaud’n ’bakbokor’. ném. Fűvészk. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). pervenche. 264). Fűvészk. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. bibi a. indás ínfű levele’. || ~űfű N. barwinek. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). 1841: orvosi betónikának gr. barvienok. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. a névadás magyarázata: „Herba tauri. 348). bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. 1998: Betonica. 1775: Betonica (Csapó 22). bikafű 1798: Bika fÍnek gr. folyófű. A bikatök összetett szó. Marzell Datura stramonium a. | 1807 e. bervéngmeténg. 315). vö. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. J: ’Colchicum autumnale. 1807 e. Herba vaccæ. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. eredetű bika -s képzős alakja. Fűvészk. A bikatök névadás alapja a kicsi. 1775.) örökzöld növények. orvosi bakfű’. Fűvészk. bikásfű N. Bikavirág (MagyGyógyn. TESz. Vö. fehér vajvirág’. 376). 348). J: ’Betonica officinalis. A börvénymeténg összetett szó. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. J: ’Ajuga reptans. földiborostyán (→ borostyán). bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). A bikatökűfű erdélyi népi név. 1998: betonika (Priszter 512). bakfű’. az ótör. az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele.. pl. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. bakfű helyett. fulák (→ szulák). bikásfű (MagyGyógyn. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. J: ’Potentilla reptans. J: ’Tussilago farfara. 1798: Betonika (Veszelszki 94). R. 1783: Bikatök (NclB. 1807. bibilevél (Péntek–Szabó. bervinc kerülhetett át. csattanó maszlag’. . orvosi bakfű’. 365). ebből b(rving fejlődött. tehénfű. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. 1807: Bétónika ’Betonica’. bika a. prvinka. agármony. 1813: Bikatök (Magy. J: 1578. 1807. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). 2. (Melius 37).-i Betonica átvétele. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’. elsősorban a tavaszi levelek’. indás pimpó’. hagymájára utal. szb.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. J: ’Orobanche alba. szlk. A magyarba a ném. vö. részben pedig népetimológiával keletkeztek. ol. 387).

hogy az egész növény tüskés. busziók > buziók.). buszijok. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. varjú~ bipenella l. bolond~. 12: 97). angyal~. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. bisziók > bissziók. bürök biszijók. 2. busuióc ’bazsalikom’. A bocér ném. TESz. ▌ 4. bisziókf ű bocérkata N. bosióc. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. ▌ 2. 182). bilin. N. Nyr. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). a büziók -ü. 4: 425). J: ’Asplenium trichomanes. bika. 1841: biszijók (Barra 315).bimbófű hogy a levelek szamár.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bisziókf ű bocca l. J: ’ua. 1813: Bisziok (Magy. a fekete (3. A kövi bodorka (4. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Asplenium ceterach. Buziók (MNy. EWUng. gömbszerű termésére utal. 4: 425). kerti bazsalikom’. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. buszujok. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA. 1708: „Barſalikom.’. pitypang’. Növényszótár 22). buszujok (ÚMTsz. biszió l. 1876: bosziók. bocfa l. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. rom.. bimbó a. J: ’Asplenium ruta-muraria. a névadás alapjára l. TESz. bozsor bisziókfű 1. végső forrása a gör. Növényszótár 22). a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. biszjók l. hogy a növény levele. Ōc¥mum a. 129: 118. vö. A csipkés (2. vö. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző.) jelzőre l. *p) megfelelés alapján létrejött változata. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. a bodorka 1. patájára emlékeztetnek. a névadás magyarázatára l. J: ’Ajuga reptans. Bocérkata (MagyGyógyn. 365). ▌ 2. Növényszótár 22). Báccifer a. még kőfal. 6: 201). indás ínfű’. pikkelypáfrány’. bilind l. a névadás alapja a növényen található sok. lóköröm. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). 1948: kövi bodorka (Halmai 10). 365). bocér a. Genaust basílicum a. busióc. apró. szamár. biszió (Nyr. buszujog a. TESz. buszujog (MNy. ▌ 3. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta. fekete fodorka’. Vö. fekete fodorka (→ fodorka). bócér kata (ÚMTsz. 29: 250). a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. buszujog a. 34: 262).) Wagner alkotása. bodza bocskor l. bingó l. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). ördög~ bocsorvirág l. A magyar változatok külön-külön átvételek. mindkét növény kőfalakon fordul elő. J: ’Ocimum basilicum. J: ’Taraxacum officinale. csipkés fodorka (→ fodorka). a névadás alapja a növény kissé fodros levele. Fűvészk. 1911: csipkés bodorka (Cserey. szúrós gömbalakú virágfej. aranyos fodorka’. BiſziókfÍ” (PP. 2.). Hasonló típusú névadásra l. 1787: Büziók (MNy. fodorka nyomán alkotta. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. jelentése ’kócos’. basileús ’király’. bocér a.. pimpinella bireg l. J: ’Eryngium campestre. EWUng. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. — N. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló..eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. EWUng. ló körmére. buszujóka (NyF. A bisziók román eredetű. sz.. valamint az. 29). buszujóval gr. Az indás ínfű (2. 390).). Bissziok. .. Fűvészk.). még szamárköröm. băsîióc. bimbó a. belénd bilindek l. busziók (NyK. buszujók > buszujog. eredetű. mezei iringó’. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. 29. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey.) jelzőre l. bisióc. nagyf ű~. biszjók. beléndek bilinty l. buszijok (MNy. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. J: ’Asplenium adiantumnigrum. kövi fodorka’. A kövi bodorka (1.

) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. burzá (ÚMTsz. virágzata a bodzáéhoz (1.. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. 1783: Fekete bodza (NclB.: bozafa (CasGl. bodza 1. cseresznye a.: RMGl. ill. N.).. | 1583. göcsös görvélyfű’. 160). | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. 118). 132). Vö. fekete termései vannak.’. borzék. fekete bodza’. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. 286). A bodza előtag jelentése ’göcsös.: Sambucus: faÿ boßa. arra.). mac. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. feketecseresznye (→ cseresznye). barzafa. 132). bodzacseresznye.: TESz.). 115). szln. barza.. 1500 k. vö. bozafa. bodor a. bocca. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. bazza. J: ’ua. Bojza.) különbözteti meg a bodzát (1. bodza’. 62: 24). (DomK. bodza a. N. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. ▌ 2. J: 1517. bodza’. bojza ’fekete bodza’ (MNy. ebulum: bozia (SchlSzj. б^зе. sz. 1538: ’Sambucus sp.: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. festő jelzői a termés színére utalnak. XVI. hogy a termést festésre használják. (Szattmáry Király Gy. 1578: Fay Bódza (Melius 25). kerek. 57: 357). A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti. 4: 31). EWUng. Fűvészk. XVI. 1839: ’Sambucus sp. J: ’ua..).). bodza a. bodza a. боз.: borsa (MNy.-hv. majd bozza és elhasonulással bodza.). 1839: botcza (TESz. 1517: bozzanak gr. 1783: ’Sambucus nigra. J: ’Scrophularia nodosa. baddza (Nyatl. v. bodza a. a): RMGl. bodza’. 1798: Bodz-fa (Nyr. bócfa. A fekete bodza (1. borza fejlődött. hogy a növénynek kicsi.’. 118). J: ’Scrophularia nodosa. 118).). бъзие. borzég. a): RMGl. — földi ~ 1395 k. A göcsös görvélyfű (4. | 1578: ’Sambucus nigra. bójza. XVI.) fekete.. 1430 k. ill. bodza-fa a. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. bez. cseh bez. vö. cseresznye a. 352). hogy a növény . bъzъ szava kerülhetett át. borzafa. ebből a bozja. A bodzacseresznye összetett szó. 1998: földi bodza (Priszter 491). 286). N. 1538: boocÅafa (TESz.’. b&zje. — Ö: gyalog~. 118). A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. gyalogbodza’. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). a bodza terméséhez hasonlítanak. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn..) földi jelzője a lágyszárú.). fab(dza (MNy. EWUng. J: 1470 k. 1838. borzeg. bozda ’visszércsomó’ (TESz. TESz. ▌ 3. TESz. bocf™. A bodzfa előtagja szláv eredetű. J: ’ua. EWUng.). 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. vö. a névadás szemléleti háttere. bnz. bodor a.. J: ’Sambucus sp. N. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. bozza.: RMGl. vö. bojzing. 1759: Bocz-fárúl gr. szln.). 1578: Bódza (Melius 24a). sz. 119). Bozza fa (NclB.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. bodza a. a névadás alapja. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz.bodza TESz. bócf™. Méhes kert. J: ’Sambucus ebulus. v. 286).. borzing (MTsz. bozdafa. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.). — N. szb. bozzafa (ÚMTsz. levele. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. бъзье. fekete bodza’. bodza’. or. 1783: Bodza-fa.: Sambucus: faÿ boßa. alacsonyan növő növényt jelzi. 1550 e.: ebulus: feldi bozia (SchlGl.. gyepű~. bodzfa.). 29: 251). — fái ~ 1500 k. | ~fa 1470 k.. v. bojzik. 392). — N.). göcsös görvélyfű’. bèz. 1838: Borzag.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. borzáng. A magyarba valamelyik szláv nyelv R.: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. 118). a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű.. bójzafa. J: ’Scrophularia nodosa. bojza. — N. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). 363).. 1470 k. göcsös görvélyfű’.). a): RMGl. 1550 e. bodzfa a. бьз. 118). TESz. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. bocfa. бoзе.. bezjè. 119). J: ’ua.. 1405 k. boszf™ (Nyatl.. csomós’. baz. sz. Borza-fa. feketebodza (→ bodza).) hasonló.’. blg. A bodza szláv eredetű. J: ’Sambucus sp. bócfa (ÚMTsz. blg. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. N. Borzang (Tsz. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). amelyek az apró szemű cseresznye.: RMGl. boszf™. N. bodzfa a. A gyalogbodza (2.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

Ember és növényvilág 221). brustur ’ua. prov. foltos bürök’. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. 425). bolondító beléndek’. gyöngy~ bucsfenyő l. A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. 1948: bösvény (MagyGyógyn. J: ’Arctium lappa. lapu utótagja szláv eredetű. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. az előtag a rom. vö.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. brindusavirág (Péntek– Szabó. bösövény (ÚMTsz. közönséges acsalapu’. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy.). borsfű brusztujlapu 1. a névadás magyarázatára l. szürkésfehér gömböcskéire. bölömbika (Jávorka 973). börzsöny. ▌ 2. Fűvészk. nagy bojtorján’. újlat. N. brindus brosfű l. őszi kikerics. az utótag nemzetségnév. . Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. verzino ’berzsenyfa. belénd kapta nevét. 1783: Kerti Berſeny (NclB. J: ’Ricinus communis. brindusavirág l. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk.’. Ha mindezek az arabból származnak. ▌ 2. 1775: Bösvény (Csapó 49). — N. lucfenyő bucskóró l. J: ’ua. bruzdújlapi.. bölénylapi. burdujlapi (MagyGyógyn.). zamatos turbolya’. Péntek–Szabó. bölény bölindök. bölömbika a. borozdojjlapi. mivel kereskedelmi cikk volt. EWUng. festőszőlő (→ szőlő). A brindus erdélyi népi elnevezés. bőling l. Ember és növényvilág 221. brésil ’börzsöny’. brindus. Az ol. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. J: ’Phytolacca americana. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. az előtagra l. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). 347). bölénylapu. 1783: Bösvény (NclB. bresillum ’ua. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. amerikai alkörmös’. Brustujlapi.’. buruzdujlapi. brîndúşă ’ua. burusztujlapi. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). J: ’Petasites hybridus. blowball.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. borfestő helyett. bugolya a.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. A brusztujlapu összetett szó. az amerikai alkörmös (2. alkörmös. A ricinus (1. bürök börzsöny 1. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett.. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. bölényvirág l. EWUng. 259). brezil. A bölömbika népetimológiás elnevezés. Ember és növényvilág 221). ricinus’. N. bötkő l. J: ’Phytolacca americana. brasil. brîndúşă (Péntek– Szabó. Fűvészk. J: ’Colchicum autumnale. a rom. pitypang’. — N. purusztojlapi (ÚMTsz. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bölömbika a. J: ’Anthriscus cerefolium. TESz. fr. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. 363) nevet javasolja a R. amerikai alkörmös’. Fűvészk. ▌ 2.). 317). előtagja a bölény alakváltozata. 279). 279). börzsöny. 2. festékanyag’. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. 187). J: ’Conium maculatum.). TESz. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. J: ’Taraxacum officinale. bugolya a. börög l. N. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). a bölömbika állatnév összetett szó. TESz. bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. bösvény 1. J: ’ua.. EWUng. J: ’Hyoscyamus niger.’. 1807: Berzsen (Magy. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). buckó l.’ átvétele. burusztoj lapi.’ átvétele. — ~virág N. amely arab eredetű (vö. az őszi virág’.

A búzalevelűfű elnevezés magyarázata.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. szlk. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 218). Idegen nyelvi megfelelőkre l. a gabonatáblára utal. J: ’Elymus repens. 1783: Búza virág (NclB. — tejes ~ N. 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). búzakék (Szabó–Péntek. piros búzavirág (Szabó–Péntek.’. J: ’Allium ascalonicum. cigány~ (→ cigányfű). || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. Nyr. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. A tejes jelző a növényben található nedvre utal. neve: Triticum repens. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. blg. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). бýрен. régen a búzafélékhez (lat. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. kalásza) hasonló a búzáéhoz. 367). hogy a növény felépítése (levele.). burzá l. J: ’ua. ném. 1807: Búzalevelű fű (Magy. ang. ▌ 4. kék búzavirág’. ilyen a növény mai szakny. Weitzengras ’búzafű’.’. bojtorján buk l. burina ’burján. ▌ 2. 1775: Buza-virág (Csapó 47). holl. kerti borágó’. Ezerjófű 69). | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. J: ’Centaurea montana. XVI. Triticum) sorolták. mogyoróhagyma’. jelentéktelen gazok. általánosan burján-oknak nevezik őket. közönséges tarackbúza’.burecs bujtorgya.’. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. lucfenyő busirózsa l. seprű~ (→ seprűf ű).2: RMGl. dán kornblomst. bergő~. J: ’ua. Ezerjófű 71). svéd kornblomma. korenbloem. sz. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. cornflower. burján (MNy. kisebb. buszujog. búzavirág búza között termő konkoly l. ▌ 3. tövisdisznó~ (→ disznó). N. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. Fűvészk. gaz’. vö. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. — Ö: bársony~. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. auagy. J: ’Borago officinalis. 1998: búzavirág (Priszter 330). burján 1.. burgonyahagyma N. Kornblume.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. J: ’Centaurea cyanus. 328). konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). hegyi imola’. A burján ’dudva. J: ’ua. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy. Fűvészk. dutkóró buszujó. or. gyógynövény’. J: ’ua. 4: 31). libatop’. bojtorján búza l. mezei pipacs’. J: ’Amberboa moschata. 4: 29). 775). 1798: Burets (Veszelszki 106). J: ’ua. — piros~ N. köszvény~. ▌ 2. vérehulló fecskefű’. J: ’Chelidonium majus. hogy a büdög gönye (1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. gabonavirág. bazsa búskóró l. 775). N. ▌ 3. бýрян ’burján. 132). büdös gönye’. tarack~ búzakék l. buszujok. 420).) és a libatop-félék (3. bujtorgyán l. MNyj. a növényen található több. Hasonló szemléletű névadásra l. — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). 2. J: ’Papaver rhoeas. 291). 489). A kék . buza virag (KolGl. 1807: Búzavirág (Magy.) vadon növő. pézsmabúzavirág’. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB.’. J: ’Chenopodium sp.) búzavirág neve öszszetett szó. nyilván az. бурь_н ’burján. MNövSz. a Linné-féle rendszerben a növény lat. A névadás alapja. csóka~ burbora l. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. gaz’. búzavirág (Szabó– Péntek. ném. a vérehulló fecskefű (2. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). J: ’Bryonia alba.’. 113: 349. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). bodza búsfenyő l. v. Marzell Agriopyrum repens a. buszujóka l. A kék búzavirág (1. 39: 127–133. 427). Ezerjófű 71). — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). || búzakék N. gaz’ szláv eredetű. gaz. 115). 1847: burecs (Peregriny 354). búzavirág 1. tejesbúrján (Péntek–Szabó. 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). N. a névadás magyarázata. A burgonyahagyma népi név.

) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum. A pézsmabúzavirág (3. 330). Marzell Centaurea cyanus a. átható. Genaust Cyanánthus a. A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a).’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy. a bükk előtag jövevényszó.. Stinken Holz.. 2.’. bűz a. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. 2. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. Pirosító. 1841: buzérfű (Barra 189).). az utótagra l. buzér a. J: ’Rubia tinctorum. cseh sinokvě t. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). forrása ismeretlen. Növénynevek 49–52. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. hogy a növény friss kérge kellemetlen. EWUng. J: ’Anthemis cotula. búzavirág a. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. 119–120.. TESz. ném. bluebottle. 330). 1813: Puzsér (Magy. fenyő. A névadás magyarázata. a névadás alapja. A festő. Magy. 384). csipke büdös banka l. ▌ 2. a búzavirág előtag fajnév. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a .. összetett szó. bűz a. 1783: Büdös-fa (NclB.. 489).) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. Mollay. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). A madárberkenye (2.. bükkfenyő (Péntek–Szabó. madárberkenye’. J: ’Centaurea cyanus. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). Buzér fü” (PP. a mezei pipacs (4. banka büdösfa 1. búzavirág a. Fűvészk. Fűvészk. 419). buzér a. A büdösfa a ném. 129). búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. büdöske a. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). Fűvészk. pirítóf ű. Centaurea cyanus (< gör. EWUng. J: ’Abies alba. ennek alapján elképzelhető. kék színű virág (→ kékvirág).búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TESz. 1998: buzér (Priszter 485). Marzell Frangula alnus a. A bükkfenyő népi név. Fűvészk.. ol. J: ’ua. bluecaps. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). TESz. szlovén plavica. a lat. 1783: Büdöske (NclB. 489.. Fűvészk. 1783: Buzér-fü (NclB. A virág búzakék neve. erdeimester. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. veresf ű. az illata szintén kellemetlen. J: ’ua.) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. büdös a. festőgyökér.) pedig búzatáblákban fordul elő. bükkfenyő N. büdöske a. buzér’.) és a mezei pipacs (4. EWUng. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. Róbia a. J: ’ua. J: ’Sorbus aucuparia. 120). a pézsmabúzavirág (3. 1775: Buzér-fü (Csapó 47).. CzF. a virág színe azonban eltérő. közönséges jegenyefenyő’. Faulbaum tükörfordítása. kékkonkoly (→ konkoly). büdös a. hogy a növény megdörzsölve undorító. buzérfű 1708: „Feſtf fü. Stinkbaum.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua.. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy.’.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. dögszagú és mérgező. Csapó 254. 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. vö. 132). A büdöske származékszó. A névadás alapja az. 1798: Pusér (Veszelszki 384). 342). 1948: büdösfa (MagyGyógyn. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. Ember és növényvilág 197). bücske l. közönséges kutyabenge’. büdös szagot áraszt. J: ’ua. legno puzzolente. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang. J: ’Frangula alnus. plavcek. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű.). A hegyi imola (2. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. A buzér összes elnevezése (l. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). kék búzavirág’. büdös pipitér’. A buzér ismeretlen eredetű.’. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. — Ö: pézsma~. || puzsér 1783: Pusér (NclB.’. blaue Kornblume.

1783: Bürög. Az ádáz (2. foltos bürök’. 129). 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. 61: 18). foltos. J: ’ua. düh’) is hatással lehetett. spotted hemlock ’foltos bürök’. hogy „Kellemetlen. J: ’Erodium cicutarium. de a TESz. 198).) ádázóbürök neve összetett szó. 1841: bürök Arorr (Barra 81). 1998: foltos bürök (Priszter 342). 389). 133). 152). foltosbürök (ÚMTsz. árorr.) foltos bürök (1. egérszagú növény” (Schönfelder 84). és az EWUng. 1500 k. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. magyarázatára l. vö. J: ’ua. a megkülönböztetés a méretekre utal. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). Genaust maculátus a. Börög (Csapó 49). TESz. Apotheker-Schierling ’ua. — apró ~ 1577 k. J: ’ua. a növény levele hasonló a bürökéhez. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). Bürköt gr. bürök a.. — N. J: ’Aethusa cynapium. | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). nagy. 387). az utótagra l.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. EWUng. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. bükör (MTsz. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. | mocskos ~ 1903: mocskos-. 347). | 1807 e.: ’Conium maculatum. Fűvészk.. a): RMGl. bürökgémorr’. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458). . bürök bürök 1. 616/2). talán a ném. Diószegi–Fazekas alkotása. Wutschierling (< ném. Ember és növényvilág 197).) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162). EWUng. bürökgémorr. J: 1405 k. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. ném. bükk a.: RMGl.: „cicota: berwk” (SchlSzj. gefleckter Schierling ’foltos bürök’. 1998: bürökgémorr (Priszter 370). (OrvK. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1.) kapta. 1793: Bürök (Földi 19). bürök a.’. bükör l. felhasználását jelzi.. a bürök előtag a lat. 347).: RMGl. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k..). 1807: adázó Bürök (Magy. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). 187). szerint a bürök is- meretlen eredetű. Török jövevényszóként (vö.) megkülönböztető jelzői a büdös. 1525 k. 1783: Adázó Bürög (NclB.v. J: ’Erodium cicutarium. A büdös jelző arra vonatkozik. A patikai jelző a növény R.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. oszm. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. ▌ 2. előtagja a növény mérgező voltára utal. — N. mocskos bürök (ÚMTsz. 1813: büdös Bürök (Magy. foltos bürök’. Genaust Eródium a. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57).’. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy. Fűvészk. 1578: bxrkxt gr. 1998: bürök (Priszter 342). (Melius 115a). 2. Béreggel gr. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. szakny. Bötök (NclB. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. bürök. patikai.133). macul#tus ’foltos’) fordítása. TESz. 1841: büdös bürök (Barra 167). ném.). patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. 1841: nagy bürök (Barra 167).: Apro bwrkqth gr.: ’Conium.. A TESz. ádáz a. A foltos bürök (1.’. bireg. arra utal. 133). ang. Ember és növényvilág 22). bürök (Péntek–Szabó. J: ? ’Conium maculatum. A névalkotásra talán a ném. J: ’ua. cic•ta ’bürök’) fordítása. Fűvészk. maculatum (< lat.). Marzell Aethusa cynapium a.’.).). vörös-barnás foltok láthatók. 1998: büdös bürök (Priszter 342). a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. mint a foltos bürök (1.-i cicutarium (< lat.’.: Cicuta: bereg (CasGl. ádáz’. 187). ádáz (2. 1807 e. 1948: Bürök. ádáz a. 1470 k. Wut ’méreg. | büdös ~ 1577 k. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn. 1798: Börög (Veszelszki 162). a foltos jelző a lat. Bödök (MagyGyógyn.’. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. 414/15). büröklevelű gémorr (→ gémorr). bükk a.. bűröng. 187). A bürökárorr összetett szó. bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. 1775: Bödök.). 349). 1405 k. J: ’ua. 616/1).: Bürök (Julow 257). R.: Bÿwrewk (MNy 11: 38). Vö. — N.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. (Veszelszki 163). A bürökgémorr összetett szó. ádáz. J: ’ua. bérök. Börög.). hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. bürök’. — Ö: csemege~.’. szerint ez nem meggyőző.. bürökgémorr’. bőring (ÚMTsz.’..

bürökárorr. . bürök.bürök 112 gémorr. vö. büröklevelű gémorr l. büröklevelű gémorr (→ gémorr). gémorr bütykű. bütyök l. A bürök előtagra l. Az utótagra l. százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre.

J: ’Centaurium erythraea. centinodia. serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. 37: 376). J: ’Achillea millefolium. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört.. A centinodia a lat.’. lat.). 128) utótagjának fordításával (< lat. a lat. közönséges cickafark’. A kis centaurea a lat. Genaust centifólia a. J: ’Melilotus officinalis..C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). cickafarok. (Melius 67a). cintorja ’ezerjófű’. lat. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. nodiflórus a. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. cicaf`rka. centaurea átvételével jött létre. és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. a név eredete ismeretlen. Melius azonban a lat. 1578: Centaureánac gr. a név nem maradt fenn. — N. J: ’Aquilegia vulgaris. 1807: Tzámoly (Magy.). cintoria. cintórionnak gr. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. J: ’Polygonum aviculare. a növény R. centum nodia átvétele. — Ö: harangcámoly. kentaurí# < gör. J: ’ua. 318). kentaúreion. réti harangláb’. réti harangláb’. 345). cicfarkkóró l. százforintosf ű. cickefarkfű. Genaust sérra a. kentaúrion. cámoj (ÚMTsz. 1948: Cintoria (MagyGyógyn. lat.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. vö. lat. 131). madárporcsin’. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör.). ’ezerjófű’ (ÚMTsz. serr#tula (< lat. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. . cickefark. cintória ’ezerjófű’. cic™f™rok (SzlavSz. 1813: Tzentauria (Magy. 1998: cickafark (Priszter 290). 1830: cziczka farka (Nyr. cickefarok. 1807: ’Aquilegia. cintori™. lat. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. cickafark (SzegSz. centaurium. lat. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. A campaniakoszorú Melius alkotása. kis ezerjófű’. Genaust Centauréa a. centaurea 1577 k.). 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). cic™f™rokv(r™og. cintórium. — N. J: ’Aquilegia vulgaris. J: 1807 e. Fűvészk. cickefark. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95).: Czámoly (Julow 259). 393). cickafark cickafark 1. vö. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. 1783: Kis Centuria (NclB. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. centaur#um. cicfark. minus ’kis’) és a k.). cicafarok. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. — N. Vö. cicafarok. százbütykűfű. centória.). Centaur#us ’kentaur-’ < gör. harangláb | Aquilegia vulgaris. vö. lat. réti harangláb’. 39: 333. 51: 14). 128). vö. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. orvosi somkóró’.). n#dus ’csomó’. cich™-f™rók (ÚMTsz. k. A népetimológia a lat. || cámoly 1807 e. 583/2). 2. centauria. Melius 63. Cintorja (Nyr. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. centum ’száz’. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. Fűvészk. 212).

cickafark’. A cickafark összetett szó. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). vö. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). cickafark’. cickara. TESz. I: 1125). — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. cicfarku korró (ÚMTsz. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. mezei cickafark’. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). cickefarok l. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. millefolium. cicfark állatnév + fark. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). millefolium). ang. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. sok. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. cicfarkóró. Fűvészk. — N. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). J: 1807. bárányfarok ’bókoló amaránt’. vízi peszérce’.).). az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. Fűvészk. millefolium. 484. J: ’Achillea collina. magyar cickafark’. közönséges cickafark’. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése.). 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). millefolium. — cicfarkfű N. közönséges cickafark’. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel.’. ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). J: ’Achillea millefolium subsp. J: ’Lycopus europaeus. cickórót. hengerded. Mollay. Fűvészk. cickefarkfű.. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. 2. lat.’. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. J: ’ua.’. A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. cickefarkf ű.). vénasszonycitrus cigányburján l.’. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. szakny. ill. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). 486). közönséges cickafark’. 300). millefolium. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. — Ö: kenyérbél-~. EWUng. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). farok összetételű növénynév. 1948: cickóró (MagyGyógyn. ▌ 3. cic-kóró (ÚMTsz. Marzell Achillea millefolium a. | ~fű N. — N. Fűvészk.). magyar cickafark’. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). 1841: cziczfark (Barra 206). A cickafark. Az elnevezés alapja a növény puha. cickafark. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. J: ’ua. J: ’ua. Növénynevek 57–60. Fűvészk. cickafarok cickóró l. ennek játszi képzős módosulata. közönséges cickafark’. 484). hosszukás. gipsy wort. cicfark. Magy. közönséges cickafark’. 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32).’. a latin név mintájára keletkezett (vö. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). 419). A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. J: 1807: ’Achillea. cicfarok. J: ’Achillea millefolium subsp. Vö. 1841: ’Achillea millefolium subsp. Magy. 349).-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. cicfarkkóró. | ’Achillea pannonica. ▌ 2. 394. ezerlevelűfű cifrus l. szintén megkülönböztető szerepű. a növény hivatalos neve ma: cickafark.. Földi 20. — N. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). cicf™rk. A név előtagja a cica. J: ’ua.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300).). 1998: cigánypetrezselyem . | 1862: ’Achillea. Marzell Lycopus europaeus a. cicfarok (ÚMTsz. J: ’ua. 486). J: ’Achillea pannonica. millefolium. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. J: ’Achillea millefolium subsp. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal.

. A fekete nadályt ő (3. Hasonló szemléletű névadásra l. A kígyógyökerű keserűfű (2. TESz.). tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. cigánypicsa. J: ’Coriandrum sativum. A fekete kökörcsin (1. orvosi körömvirág’. 254). ▌ 3. cigánypicsa (Péntek– Szabó. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. J: ’Persicaria bistorta. keserűfű. J: ’Symphytum officinale. J: ’Adonis vernalis. feketés színű virág. cigány a. fekete nadálytő’. cigányvirág.). Fűvészk. cigányvalag N. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. a tavaszi hérics (2. virágot. cigánypicsa (ÚMTsz. trankfű.. kígyógyökér. A cigányvirág népi név.) tekert jelzőjét a növény R. 253). valag a. cigányvirág (ÚMTsz.. összetett szó. J: ’Calendula officinalis. fekete nadálytő’. 1841: tekert czikszár (Barra 378). cigánypicsa 1. N.) és a pettyegetett tüdőfű (2. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév. virág magyarázó utótag összetétele. vízibors (→ bors). J: ’Symphytum officinale. A borsos keserűfű (1. Diószegi–Fazekas alkotása.) nyilván a növény feketés. A névadás alapja. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. az orvosi körömvirág (3. . ebgyömbér helyett. Ember és növényvilág 198). cigánypicsa (Péntek–Szabó. cigória l. darabos. J: ’Persicaria hydropiper. EWUng. cigány a. 1807: Tzikszár (Magy. Fűvészk. Fűvészk. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. amely a levelet. cigXvirág (ÚMTsz.. Vö.. ▌ 2. cikk a. 253). cigánypicsa. vízibors (→ bors). hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. EWUng. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként..) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. keserűfű’. termést tartja’ utótag ugor eredetű. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1.) virágja szintén sötétlila színű. Ember és növényvilág 240).cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). A cigányvalag népi név. A fekete kökörcsin (1. J: ’Polygonum. ▌ 2. légyfű. pettyegetett tüdőfű’.) borsos jelzőjére l. N.. cikória TESz..). ▌ 3. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. cigányvirág (ÚMTsz. EWUng. J: ’Symphytum officinale. cigóri. kígyóTESz. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). TESz. valag a. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. Vö. cikk a. cigányvalog (ÚMTsz. cigány a. a tavaszi hérics (2.) cigánypicsa elnevezése népi név. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. cigány a. bár virága élénksárga. N.. TESz. vízihunyor (→ hunyor). EWUng. cigányvirág 1. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. N.. A cikkszár összetett szó. fenék’ összetétele.. nigricans.. ízekre tagolt. cigány a. az egész növény felépítése (pl. cigány a. picsa a. összetett szó. összetett szó. cigány a. A fekete nadályt ő (1. fekete kökörcsin’.).). EWUng.) és a fekete nadálytő (3. cigóré. picsa a. bolhaf ű.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. J: ’Pulmonaria officinalis. kígyógyökerű keserűfű’. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141).). fekete nadálytő’. ▌ 2. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. tavaszi hérics’. petrezselyem a. borsos keserűfű’. petrezselyem a. 1841: borsos czikszár (Barra 378). N. cigányvalag. szár a. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja. A cigánypicsa összetett szó. kerti koriander’. N. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. cigány a. Vö..

kichër#. a magyarba a lat.. 1893: cyclamen (TESz. cigóri (NyF. 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. sz.’ átvétele. pitypang’. erdei hölgymál’. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm.). 1664: Cichorium Katankóró. vérehulló fecskefű’. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). 1775: Tzikoria (Csapó 207).: RMGl. [herba] . 1610 k.: RMGl. cicoria.’. 1998: ciklász (Priszter 384). (MNy. A ciklámen nemzetközi szó. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). 127: 47. — Ö: porcsin~. fr. kíchora. цикламен. cinaduna. vö.ciklámen 116 cinadónia szár a. cinadó (MTsz. (ÚMTsz. Diószegi–Fazekas alkotása. 129). EWUng. 128). cinadória. — ~virág N. Fűvészk.). csalán címer l.’.’. 1763: Czikória (TESz. lat. Cinadó (MagyGyógyn. tzikkelyes kaláſz” (Magy. lat. J: ’ua. A ciklász nemzetségnév. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. ▌ 2. Fűvészk. ang. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották.. az erdei hölgymál (3.’. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. Marzell Hieracium murorum a.).. 1998: ciklámen (Priszter 351). (OrvK. 128: 184. κυκλάµινος. 1783: Vad Czikória (NclB. gímnyelv cinadó l. or. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). — ~fű 1540 k. J: ’Cichorium intybus. | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). pareyt. 411). — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). h. — N. cichorea. lat. 307).). szekfűszagúf ű nevéből vonta el. κυκλάµινον ’ua. cikória virág (ÚMTsz. c): RMGl. erdei ciklámen’. A latin szó a gör. 1783: Czinedónia (NclB. vö. bötykös v. ▌ 3. kakas~ címnyelvűfű l. cichoreum. cikoria. vö. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. cinodonia (ÚMTsz. 1807: Tzikória (Magy. 16). lat. — N. TESz. 1775: Czinadonia (Csapó 91).. vö. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. chicorée.) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. J: ’ua. J: ’ua. A mezei katáng (2.. J: ’Geum. cinagna. a nevet a cikkelyes kalász (Magy. cyclaminum. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. Ezek forrása a latin cyclaminos. Nyr. N. cikória. 411). cikórija (ÚMTsz. cilján l. Fűvészk.).). A cikória latin eredetű. k. többes szám: kichóreia.). 10. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. J: ’ua. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. cichorium. cenedonia (< lat. ném. A cinadónia latin eredetű. cinedória.: Cichoriana(k) gr. Zyklamen.’. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. 307). cicoria. mezei katáng’. cykoriat” (OklSz. ang.: Cicoreath gr. 11: 132). vö. cinadona.). ciclamino. 48. J: ’Cyclamen purpurascens. erdei gyömbérgyökér’. sz. Fűvészk. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. Fűvészk. 1577 k. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB. cinnadónia. 307). ▌ 4. 135). Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. 104). 135).) és a pitypang (4. ciklam(nt gr.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. chicory. J: ’Hieracium murorum. 1794: tzikorja (TESz. 256). EWUng. chelidën ’fecske’). sziklament gr. ciklász 1807: Tziklász (Magy. cinaduna (Nyr. J: ’ua. J: ’ua. Cicoria (Lippay II: 90).). cigori (ÚMTsz. TESz. J: ’Cichorium endivia.-i cyclamen került. cicorea (< gör. Nyr.). 61). 1583: Cicoria Cichorium sil.. gyömbérgyökér’. 455). A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. 1544: „Vöttem soskat. J: ’ua. lat. cyclamen. Zichorie. ol.’. szakny. fr. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 1578: Chelidonia (Melius 178a). J: ’Chelidonium majus. J: ’Taraxacum officinale. k. 1775: Vadcikoria (Csapó 132). 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. ol.). J: ’Geum urbanum. cyclamen.. cigóré.). — N. cigória (NyF. 377). ném. kichória). amely a gör. 73: 396). kichërion.).’. salátakatáng’. cinadóna. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. 70). Genaust Cichórium a. cikória 1.

hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. mezei zsurló’. || cingrát N. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. közönséges méreggyilok’. közönséges méreggyilok’. feltehető egy ném. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr.). csarab’. közönséges csikófark’. lat. cyprus ’henna(gyökér). J: ’Artemisia campestris. kýpros). cinmosófű l. ▌ 3.). tövistelen fagyalfajta’ (< gör. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. ónf ű. 37). cinagna l. TESz. ▌ 2. méregölőfű. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). — homoki~ 1903: Homoki v. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). Fűvészk. cinedória l. 1783: Mezei Czipros (NclB. N. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. Vö. gen. cingrát (MagyGyógyn. 2. Fűvészk. J: ’ua. cintorion. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). lat. méreggyilok’. J: ’Ajuga chamaepitys. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át.eleme a ném.). Zinngras ’cinfű’ átvétele. csipke cipója l. méregölőf ű. mezei üröm’. J: 1807: ’Vincetoxicum. cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). a név Diószegi–Fazekas alkotása.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. J: ’ua. kalincaínfű’. Putzkraut ’tisztítófű’. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy.) cindrót nevének szemléleti háttere. A kalincaínfű (1. *Zinndrot növénynév is. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. ký#n. 104). 384). cintorium. a gódirc utótag nemzetségnév. vérehulló fecskefű’. A magyar ciprus a lat.: TESz. Marzell Equisetum arvense a. 128: 56. Mezei Cypros” (Melius 170a). cinadória. 184). ném. A közönséges csikófark (1. a csarab (2.. a cinadona hangkieséssel. cinaduna. a cinadória hangcserével keletkezett. cindrót (MagyGyógyn.-i Cynanchum (< gör. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). Szent Lőrinc füve helyett.). cintorja l.. Fűvészk. 1841: czinka (Barra 272). és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). vö. A cingrát a ném. Diószegi–Fazekas alkotása. (Melius 20). Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele. a Cynanchum (ma: ciprus 1. fecskefű. cinmosófű (→ mosófű). ez a latin szó a magyarba is bekerült. cintória. ▌ 2. a neveket Melius alkotta. Genaust Cynánchum a.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. cinadónia cintori. A mezei zsurló (2.) szára szintén dróthoz hasonló. a drót utótag szintén német eredetű. cypressus. J: ’Ajuga chamaepitys. 37). a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele.’. R. J: ’ua.’. A cinadóniagódirc összetett szó. N.) és a mezei üröm (3. Nyr. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). ciprus cindrót 1. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. 362). A cindrót cin. 1911: cindrót (Cserey. 1783: Vad Cypros (NclB. kalincaínfű’. 184). 1775: Vadcyprus (Csapó 125). Zinnkraut ’cinfű’. és a növényt edények tisztítására használták. cinadónia cingrát l.’. istenke~ cipor l. szakny. mosófű cinnadónia l. 369) nevet javasolja a R. Scheuerkraut ’súrolófű’. Genaust Chelidónium a. | 1841. kynós ’kutya’. A cinka nemzetségnév. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). J: ’Equisetum arvense. 312). cupressus.’. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. első megjelenése: 1395 k.. J: ’ua. A ciprus latin eredetű. A kalinca- . 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Ephedra distachya. A méregölő jelző magyarázatára l. A növény R. J: ’Calluna vulgaris. Növényszótár 94).. J: ’ua.’.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. centaurea cipke l. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. J: ’Chelidonium majus. cinadona. Fűvészk. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. EWUng.

életfa’. citromfű (ÚMTsz. ang. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). TESz. A cucik népi név. 1783: Czitrom-fü (NclB. hazánkban csak a nyugati határszéleken. Zitronenkraut tükörfordítása. J: ’Acer saccharum. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). ném.) citromfű neve a ném.. citromfű 1. J: ’Melittis melissophyllum. 234). 40).’csavar. A citromfű (1.stb. J: ’ua. Citronella. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé. Az orvosi cit- romfű (1. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). 389). vö. nyír3 a. citromcserje.. verb#na. Marzell Aloysia citriodora a. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315).’. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . Növényszótár 11). a növény a verbénafélék családjába tartozik. A cukorjuhar összetett szó. A háromlevelű magyarázatára l. vizenyős rét’ első megjelenése 1578. az előtag a lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297).. A citromcserje a ném.) citromfű neve a növény R. ▌ 3. lemon. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427).citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1. Genaust citrátus a. a név talán a német. mirtusz-. mezei pipacs’. lat. háromlevelű citromverbéna’. amely cuclihoz hasonlít. citroenkruid. a ném. háromlevelű citromverbéna’. ill.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. A háromlevelű jelző a lat. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. ▌ 2. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter.’. EWUng. ha megdörzsölik őket. tujafa. Citronenmelisse. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. MNövSz. J: ’Melissa officinalis. Genaust Tripetália a.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett.. Genaust Verbéna a. Cucik (MagyGyógyn. J: ’ua. tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. szakny. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. citromcserje. tri’három’.’. J: ’Papaver rhoeas.). Citronenkraut. lat. coriandrum l. 1911: citromfű (Cserey. Zitronenstrauch tükörfordítása. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. a lat.-i Verbena (< lat.. a növény bokorszerű. 390). A névadás alapja a növény „nyers füve . teker’ tőből) átvétele. a növény citromillatú. czitrom szagu.. A verbéna utótag latin eredetű. k. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. olajfa. A déli méhfű (2. hogy a levelek hármas örvökben állnak. a névadás alapja. a fű utótag magyarázó szerepű. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. nyír3 a. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). J: ’ua. és hasonló az orvosi citromfűhöz. a névadás magyarázatára l. 1998: citromfű (Priszter 427). ennek gyümölcse’ átvétele. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta.. alaczon faczka” (Melius 20). ciprushoz hasonló felépítésű. 111). A háromlevelű citromverbéna (3. — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). — N. holl. orvosi citromfű’. citrum ’citromfa. A citromverbéna összetett szó. citraria.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. levél.) összetett szó. EWUng. citrum ’citromfa. J: ’ua. déli méhfű’. verbéna a. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. A csarab (2. J: ’Aloysia triphylla. Melissa officinalis a. — Ö: fenyő~. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB. a nyír ’mocsár. a névadás alapja. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. cukorjuhar(fa)’. 1998: cukorjuhar (Priszter 289). A ciprus ’mezei üröm’ (3. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). Szabó. TESz. Marzell Calluna vulgaris a. verbéna a. nedves talajon él meg.’. J: ’Aloysia triphylla. koriander cucik N. babér-. citromf ű. de nem txuiſſes. ág’ < indogermán *²erb. J: ’Aloysia triphylla. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. mert a levelek citromillatúak. vö. a növény elsősorban savanyú. phýllon ’levél’) fordítása. Melius 437. triphylla (< gör. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63).) vadciprus neve tükörfordítás. háromlevelű citromverbéna’.

vö. ang. ném. Zuckerahorn. J: ’Glycyrrhiza glabra. minden bizonnyal a növény egyéb. juhar. édeslevelűfű. 148). A cukorkóró népi név. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. az utótagra l. vö. cukorkóró N. Cukorkóró (MagyGyógyn. Marzell Acer saccharum a. sugar maple. édesfa. édes előtagú neveinek hatására jött létre. . igazi édesgyökér’. A névadás alapja a növény édes gyökere.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. édesgyökér.

„emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). 1525 k.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl.). 1525 k. J: ’Sanguisorba minor. 392). J: ’Sanguisorba minor. Endre között majd 15. J: 1500 k. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. 1610 k. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy. csabaíre’. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. | 1807: ’Poterium. 1540 k. 1798: ’Sanguisorba minor.. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. 1783: Csába-íre (NclB. de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai. a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén... 256). Az adatok között azonban feltűnik a lat. Fűvészk. ill. könnyen kaphattak azonos nevet. 1775: Csába ire (Csapó 51). a TESz. 1610 k. 515). 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). | 1584: ’Sanguisorba officinalis. vérfű’. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. | 1775. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. ▌ 2. 1807: Tsábaír (Magy. az Attila fiának. Ó Buda.. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. J: ’ua. J: ’Pimpinella saxifraga. 1783: Csába-ire (NclB. Fűvészk. Fűvészk. és Sz. A csabaíre (1.CS csabaíre 1. 356).: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz.). ill. ma ilyen nemzetség nincs’. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). Csabának nevétől vette. így kelet- kezett csabaíre nevük. TESz. a növények megjelenése nagyon hasonló. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. „melly nevezetét. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. 331). a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. csabaíre’. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították.) hasonlóság alapján keletkezett. 2. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. 515). A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. . szerint magyar fejlemény. EWUng. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). csabaíre’.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. 1540 k. 1525 k. 1500 k. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy.. ezeren ſebbe eſtek. (régen a két nemzetséget gyakran keverték). hasznos földitömjén’. ezért latin hatással is számolhatunk. 351).’.

138). 423). csajka a. 29). fekete peszterce’.. csaláng. J: 1775: ’Ballota nigra. 1775: Chyallán (Csapó 53). csollánt. 1998: apró csalán (Priszter 531). a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt. csalánt. — apró ~ 1525 k. ▌ 3. cs™n™l. csábul a. csilánt. J: ’Glycyrrhiza glabra.. csián. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. csujáng. J: ’ua. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). A csábítófű öszszetétel magyarázata. hogy a növény mérgező. 138). csilly›ny. 138). csián. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). EWUng. csillyán. J: ’Urtica urens. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). csujány. csilánk. silyán. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k.: vrtica: chalan (BesztSzj. csalán csalán 1. csanáj. csinált. csojánt. csábul a. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. csabaíre’.’. J: ’Urtica dioica. csabaíre a. 138). csona. csajánt. cs(lány. csalám l. csalán csajkavirág N.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. Fűvészk. de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. csinál. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr./1450 k. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. 1998: kis csalán (Priszter 531). csalán | Urtica dioica. 133). | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). TESz. a csajka előtag szlovák eredetű. 77). igazi édesgyökér’. csábítófű (MagyGyógyn. kábító hatású.’. 394). 1925: csábítófű (Jávorka 973).).’. eszét megzavarja’ jelentéssel. jelentése ’csésze’. Vö. 423)..’. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. csolláng. csani. csolán. J: ’Lamium album. TESz.: RMGl.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. vérf ű. 29: 364). szillán (MTsz. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. J: ’Sanguisorba minor. Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. J: ’ua.: vrtica: chalan (SchlSzj. A csábító a hangfestő eredetű csáb. 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). csih›nt. J: ’ua. MNövSz. csajkavirág (MagyGyógyn. csoján. csanár. A csajkavirág népi név. 138). bolondító beléndek’.: Vrtica: Chynal’. 350). apró csalán’. Csanál. csohán. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53). csalám. TESz. cs(lán. csoh#ny (Nyatl. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). 1998: nagy csalán (Priszter 531). 388). nagyobb mennyiségben halált okoz. 1948: csábító fű (Halmai 40). 2. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393). csohán. 1578: Hólt czalán (Melius 100). fehér árvacsalán’. üröm a. v. 386). J: ’ua. — N. J: ’ua.’. cs(lánt. az utótagra l. J: ’Urtica sp. ▌ 2. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). cs™n". Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. J: ’ua. v. silány. csona. EWUng. árvacsalán’. XVI. 138). 1583: hot chàlan Vrtica labeo. 1775: Csába üröm (Csapó 51). csonár. sz. csovány (MagyGyógyn. csójján.). A csabaüröm összetett szó.: RMGl. 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). csojjant. peszterce | Ballota nigra. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). EWUng. 130). 1813: Csaba Üröm (Magy. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. | 1998: ’Ballota. csabaíre. sz. cs(n"l. 148). J: ’Hyoscyamus niger. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. 1807: bujdosó Tsalán (Magy..) helyettesítették.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. 1783: Apró Tsalyán (NclB. csojjany. fekete peszterce’. csollán. csabaíre a. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. nagy csalán’. csijány. üröm a. nagy csalán’. A névadás alapja a növény virágjának formája. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. álomfű. 1395 k. 1405 k. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). csajánt l. — N.. csabaíre.’. 138).). csinár. — holt~ 1525 k. 1783: Nagy Tsalyán (NclB.’. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). Az előtag magyarázatára l..: RMGl. Fűvészk.). sillyán (ÚMTsz. csanál.). 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. XVI. csonál. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. csajka a. csuhány.). 423). cilján. J: ’ua. 259).. J: ’Lamium sp. Vö. ▌ 4. csójány. csanal. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393).

a lat. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. és az EWUng. Urtica mortua fordítása. MNövSz. J: ’ua. 169). csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). TESz. A csalmatok nyelvújítási szó. 1783: Fekete Tsalyán (NclB. J: ’ua. (TESz. 428).’. beléndek’. J: ’Hyoscyamus niger. 2. ang.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű.’.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. eredetű (vö. 390). Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. idegen nyelvi megfelelőre vö. belénd csalmatok 1807 e.. a magyarba a tör. A kétlaki jelző a lat.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55).csalmatok 122 csapfű (NclB. ▌ 5. a Hyosciamus növénynemzetség neve. mérges” (Barra 336). halálos. ang. hogy ha a növény a testhez ér. viszkető fájdalmat okoz. 1808: Tsalmatok (Magy. csanár. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. 428). — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). Urtica (< lat. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító. pl. 174). csalánt l. nyak~ (→ csapfű) .’. A csalán ótör. čalkan. Fűvészk.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. égető. A TESz. 6: 42). csípős jelzők arra utalnak. 392). csag. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. nem okoz égető érzést. lat. A fekete peszterce (3.) a lat. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—.) megjelölésére szolgál. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. és elhagyták. 2. csani l. EWUng.: Tsalmatok (Julow 267).’. mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. čalkančak ’ua. alt. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a).. Az égető. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. bolondító beléndek’. első adata 1807-ből van. csalán csalmás beléndek l. great nettle ’nagy csalán’. minden része .. TESz. csanál. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). Az apró csalán (4. süveg’ és a tok ’burok. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. 423). a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. csalmatok a. Uvularia (< k. ▌ 6. LXXI. lónyelvű csodabogyó’. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Fűvészk. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. J: ’Scrophularia nodosa. A csapfű a lat. 1783: Tsap-fü (NclB. J: ’Hyoscyamus. a növény kétlaki.. — Ö: árva~. disznó~. A név Diószegi és Fazekas alkotása. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). 4. 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. ném. Vö. ūvula csanáj. 29). A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. viszketést okoznak. A déli méhfű (5. EWUng. a lat. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. J: ’Melittis melissophyllum. tartó’ összetétele. A névadás magyarázata. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. csalmatok a. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB.. dwarf nettle ’törpecsalán’. ném.). bolondító. a fekete jelző a kis termések színére utal. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56). déli méhfű’. dioica fordítása. 390). J: ’Ruscus hypoglossum.. 174). göcsös görvélyfű’..) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek.’).) és a göcsös görvélyfű (6. idegen nyelvi megfelelőre vö. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. J: ’ua. A nagy csalán (1. csalán csap l. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. 382). A holtcsalán (2. A göcsös görvélyfű (6. ném. a lat. J: ’ua. Növ. 1783: Erdei Csallán (NclB. 1863: csalmatot gr. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. Fűvészk. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). bolondítóf ű. čalaÛan ’csalán’. Urtica minor fordításával jöttek létre. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. small nettle ’kis csalán’. a lat. Waldneſſel (Veszelszki 450). Fűvészk. Az égető jelző arra utal.

csarapfű (ÚMTsz. szálka~ cselán.). A névadás magyarázatára l. J: ’Fragaria vesca. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. 427) tükörfordítása.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. A csattogógaz összetett szó. a névadás magyarázata. csarab csarbóka l. J: ’ua.’. J: ’Viola tricolor subsp. csattanó maszlag’. Vö.). sászársz(káll (ÚMTsz. császárszakáll (MagyGyógyn. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144).). Kaiserwurz ’Astrantia maior. vadárvácska’.). császárszakáll. sólyom~ TESz. (Calluna vulgaris). 420). . ném. császárvirág. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. ném. Barba imperataluj (NomVeg. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). 3: 56: TESz. közönséges medvetalp’. tehén~ csék l. 1: 865 csarap a. N. A csattan hangutánzó eredetű szó. Vö. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. a rom. Somogym. csarab (EtSz. csalán csemege l. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. a növény ezeken a területeken őshonos. 420). 1783: CsáÐzár-virág (NclB. — N. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254). Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. csattantó 1783: Tsattantó (NclB. csattogó (ÚMTsz. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn.és -ó képzőelemek. csarap.).). császárszakál. szappanfű’. A császárgyökér tükörszó. 73: 396). J: ’ua. A névadásra hatással lehettek a tojásdad. csattan a. pitypang’. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. csattogó N. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). 91). nagy völgycsillag’. — N. ném.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. csecs l. császárszakáll (ÚMTsz. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. akkor pukkantó hang hallatszik. TESz. TESz. a lat. Marzell Astrantia maior a.). R. J: ’Saponaria officinalis. tricolor. mestergyökér. csarab’. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal. 339). hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét.. csarab. midön Leveleit vizben fözik. bárány~fű. csarak (ÚMTsz. csattangõ (ÚMTsz. a -t. csattangóra. A császárvirág nevet Lippay alkotta. Vö. — ~fű N. császárszakáll 1..). csattanó maszlag l.’. EWUng. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. J: ’Viola tricolor subsp. szúrós tüskékkel borított toktermések. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. csattogógaz N. csattan a. csattogó szamóca (→ szamóca). még csattogó szamóca (→ szamóca). császár szóval helyettesítette. J: ’Calluna vulgaris.EWUng. cselány l. Lippay a lat. tricolor. csarak (Nyr. Hasonló szemléletű névadásra l. csarak l. ▌ 2. Genaust úvifer a.). csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). Kleschenstaud’n. hangalakja a növény virágjával. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A császárgyökér Wagner alkotása. erdei szamóca’. 204). 1998: csarab (Priszter 322). 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). csarab 1892: „Csarap. A csarab ismeretlen eredetű. a névadás alapja a virágok formája. EWUng. Vö. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. J: ’Heracleum sphondylium. csattogó a. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. felálló. J: ’Taraxacum officinale. Marzell azzal magyarázza a névadást. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Datura stramonium. csattangó a. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). másik nagyon hasonló felépítésű növény. császárszakáll. pukkantó. vö. egér~f ű. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). a csattogó jelző magyarázatára l. csattogógaz (Nyatl. vadárvácska’.. A szappanfű (2.. Marzell Datura stramonium a.

Nyr. Perforata: Czengô fé (SzikszF. J: ’Prunus sp. Fűvészk. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. Az utótag a bürök növénynév átvétele.). Az áfonya (3.) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul.’. a csemege előtag jelzi.’. 257). sólyomcsemege csemete l. cseng a. az áfonya (3. J: ’ua. ▌ 2. 373).. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. cseresznyeszemekhez hasonló termése van. vö.) büdös jelzőjére l. чeрéшня. feketés.Tseresznye (Magy. büdösfa. чрéшня. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. havasimeggy (→ meggy). 408). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. közönséges orbáncfű’. még csemegemandula.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl. 373).’. közönséges orbáncfű’. Afonya” (PP. ▌ 3. J: ’Atropa belladonna. de a névadásra hatással lehetettek a ném. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF. valamint ha az érett. J: ’Anthriscus cerefolium. 164). cseppentő l.) havasicseresznye nevének alapja. 392). A zelni- . J: ’ua. 1775: Csengö virág (Csapó 58). cseresznyefa’. a közönséges kutyabenge (4. A csengőfű talán magyar alkotás. J: ’Scrophularia nodosa. főnevesült. cseng a. чeрéшнa. csengőfű 1525 k.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). J: ’Vaccinium sp. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. ▌ 4. A névadás magyarázata. a növények felépítésének hasonlósága alapján. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. közönséges kutyabenge’. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll.). cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. 127: 329–330. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). igen mérgező. A maszlagos nadragulya (2. чeрéшa.: RMGl.). cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB..’. Fűvészk. csemege a. vö. or. 2. szln. szlk. maszlagos nadragulya’. J: ’Hypericum perforatum. J: ’ua. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. csorbóka cseregalagonya l. hogy a növény ehető fűszer. ir. zamatos turbolya’. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. 408). A csemegebürök összetett szó. črě šьnja kerülhetett.’. 342). galagonya csemegesulyom l.: RMGl. gerézdes . — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. Myrtillus a. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). J: ’Hypericum perforatum. J: ’Frangula alnus. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. 257).’. az utótagra l. A magyarba egy szláv R. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). чeрéшня. 258). A növénynévben az előtag arra utal. XVI. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. 175). hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. sz. fülbe~ cserbóka l. hártyás toktermést a szél fújja. A kutyabenge (4. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). göcsös görvélyfű’. J: ’ua. zelnicemeggy’. magyarázatára l. J: ’Prunus padus.). a zelnicemeggy (5. J: ’ua. | vad ~ 1807: vad – v.) fekete cseresznye. A maszlagos nadragulya (2. TESz. 296). A csemegemandula összetett szó. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. hogy a növény magas hegységekben fordul elő. — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. csengő hangot ad.. ▌ 5. áfonya’. amely veszedelmes. EWUng. 256). 1578: Czengx f× (Melius 134). A cseresznye szláv eredetű. édes mandula’. J: ’Prunus dulcis var. hogy a növény virágzata sárga bogernyő. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. J: ’ua. 1783: Csengö-fü (NclB. čerešňa. Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös.) és a göcsös görvélyfű (6. v.. črYšnja. mandula. sativa. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. blg. Wolfskirsche ’farkascseresznye’. 130). a növény termése cseresznyéhez hasonló. blg.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. Fűvészk.). EWUng. ▌ 6. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58).

|| kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). blg. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. a -z és -ő képzők. J: ’ua. sarlós gamandor’. az erdei pajzsikát nevezték így. cserszömörce (→ szemerke).-e. — Ö: bodza~. 257). közönséges lucfenyő’. gerezd a. цер. szln. A névadás alapja. Fűvészk. csèrfa (Péntek–Szabó. szb. csermulya l. TESz. csipke ’növény. hánytató~ (→ hánytatófa).). fenyővessző’. csetenyefa N. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. valamely részének. 316.. mézgás éger(fa)’. Ember és növényvilág 229). Ember és növényvilág 197. 286). J: ’ua. kérgéből cserlét készítenek. J: ’Sambucus nigra. csészebogyó 1807 e. cerrus ’ua. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. kaporna(~). gerezd a. vö.) feketecseresznye elnevezésének alapja. ill. TESz. csermoglya. TESz. a gerezd első megjelenése: 1395 k. román eredetű. J: ’Sambucus ebulus. zsidó~. hogy lehet a bodza. cer ’ua. 285). fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. — Ö: farkas~. Querculus minor (Melius 37) (< lat. csikófark’. cserszömörce (→ szemerke). cser. ott. A cserge erdélyi népnyelvi szó. üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a). fekete bodza’. A gerezdes jelző a laza. csete. és ebből a téve- . csätä ’bodza’. mac. rom. EWUng. azon. a névadás alapja. vö.). sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). J: ’Ephedra. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. — ~fa N. cserlevelűf ű cserge N. minor ’kis. J: ’Cotinus coggygria. ▌ 2. Marzell Atropa belladonna a. hogy a rom. kapri(~). N. cserge (Péntek–Szabó. A cserzőfa előtagjára l. cétin% ’fenyőág. citrom~. Ember és növényvilág 229. kutya~. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). eb~. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. 1862: csete (CzF. gyalogbodza’. ill. csete ’bodzavirág’. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. csete. hogy a gömbölyű. J: ’Quercus cerris csertölgy’.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. fürtökben fejlődő termésre utal. A csete ismeretlen eredetű. húsos tobozbogyót alkot. kazuár~ (→ kazuárbokor). A névadás alapja a növény termése.. farkas~.. szemerke cser 1.’. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). barát~ (→ barátbors).’ szóban.) termése kicsi. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. J: ’Alnus glutinosa. 269). 276. csetenyefa (Péntek–Szabó. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). A cser déli szláv eredetű. 272. gerezd a. csormolya cserszömörce l. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. Vö.’. vö. A göcsös görvélyfű (6.). EWUng. 393). 2. apró cseresznyére emlékeztet. kicsi csomókban. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. jelentése: ’szőlőfürt’.’.) erdélyi szó. alii fést fé (SzikszF. pl. csete (MagyGyógyn. cserzőfa. csete 1. sárga cserszömörce’. csete (MagyGyógyn. J: ’Dryopteris filix-mas. és éretten piros. A szláv szavak forrása a lat.: TESz. Hasonló szemléletű névadásra vö. J: ’Abies alba. cerь. цер.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: RMGl. Ember és növényvilág 201). a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. Péntek–Szabó. kisebb’) fordításával keletkezett. erdei pajzsika’. J: ’ua.). cèr ’cserfa’. bogyószerűvé válik. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. Szabó–Péntek. különféle páfrányfajokat.’. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. szl. ez él tovább a rom. ▌ 2. virág’. hólyag~. Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. A csetenyefa népi elnevezés. quercus ’cser’. az adatok azt mutatják. cserje l. magyarázatát l. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. J: ’Teucrium chamaedrys.: Tsészebogyó (Julow 266). Az is lehetséges. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. Vö. termés. csAtA. — N. cserfalevelűfű l. Ezerjófű 175.

amely a növény hosszú. J: 1807: ’Spergula. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. Vö. nyugati salátaboglárka’. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. 33: 244). 126: 48–71. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. A csibevirág népi elnevezés.’.) csikófark elnevezése összetett szó. Marzell Ephedra distachya a. közönséges csikófark’. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. csicsiskoma N.) vesszős. csián l. mert megdöglenek tőle.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. Nyr. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). csibe a. abban a hiszemben. csík2 a. prücsökkoma. | 1948: ’Stellaria media. az előtag arra vonatkozik. lófarkhoz hasonlítanak. csirkedöglesztő (Gyógysz.’. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). TESz. Nyr. a koma ’pajtás. Gänseblümchen ’libavirágocska’. J: ’Ranunculus ficaria subsp.. J: ’Bellis perennis. még lófarkf ű. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. csibevirág N.) csikófark neve népi név. csikófark (MagyGyógyn. . Nyr. A mezei zsurló (2. A név arra vonatkozik. J: ’Equisetum arvense. a toktermések májusban érnek be. J: ’Ranunculus acris. Diószegi–Fazekas alkotása. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). sörte’) név. csetenye a. A közönséges csikófark (1. belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. 279). || csirkedöglesztő N. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. equisetum quartum (< lat. A csicsiskoma népi elnevezés.) és a mezei zsurló (2. Az ókori természettudósok. csikófark 1. Roßschwanz tükörfordítása..’. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. csibevirág (Kovács 18). 124: 239–247. csipke csihant l. 87). pikkelypáfrány’. Marzell Colchicum autumnale a. ficaria. közönséges tyúkhúr’. csík a. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. mely a csibe beléhez hasonlítható. J: ’ua. EWUng. Nyr. a Spergula nemzetség neveként használják. csalán csibedöglesztő N. 50). csicskenye. 1998: csikófark (Priszter 367). lat. Fűvészk. ang. még tyúkhúr. zöld hajtásai hasonlóak. hogy „Akkor virágzik. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. EWUNg. A haraszt utótag arra utal. a névadás magyarázatára l. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. equus ’ló’.. Nyr. hogy a növény vesszős cserje. A csibehúr összetett szó. J: ’ua. csibedöglesztő (NéprÉrt. J: ’Ephedra distachya.. equisetum < lat. cimbora’ utótag szláv eredetű. keskeny levelekre vonatkozik. 126: 48–71. seta ’állati szőr. bojtszerű formáját írja le. ▌ 2. TESz. vadszázszorszép’. és a tokokat viselő rövid szárak. valamint a R. J: ’Colchicum autumnale. Csicsiskoma (MagyGyógyn. 128: 57. A névadás magyarázatára l. 37). 377).csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. csibehúr’. 1925: Csikófark (Jávorka 35). Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. Növényszótár 94). A mezei zsurló (1. N. valószínűleg a ném. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. a névadás magyarázata. őszi kikerics’. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. J: ’Asplenium ceterach. réti boglárka’. saeta. TESz. kanyargós szárára utal. shrubby horse tail elnevezés is utal. csibe a. csicskenyefa. J: ’ua. a névadás alapja. mezei zsurló’. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. egyenes szárain ülő apró levélkéit. 126: 48–71. csiggenye l. a jellegtelen. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz.

A pázsit ’fű’ utótag arra utal. A csillagfű a ném. Sternmiere. 1: 997). ném. 272).’. 1998: csikorgófű (Priszter 386). 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). a névadás alapja a növény csillag formájú levele. J: ’Stellaria media. sz. 87). Fűvészk. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. Fűvészk. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). J: ’Stellaria media. v. EWUng. purisago (< lat. istenkegyelme. 1864: csillaghúr (Gönczi 243). közönséges tyúkhúr’. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. A csillag előtag magyarázata. szakny. a lat. dáktylon < gör. J: ’ua. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki.’. star wort. még csillaglevelűfű. Marzell Gratiola officinalis a. J: ’ua. J: ’ua. csillaghúr. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn.. közönséges tyúkhúr’. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). 1807: ’Stellaria. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386).-i Stellaria (< lat. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre.’. szakny. J: ’Stellaria media. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. szirmai sugarasan szétállnak. 272). Genaust médius a. a . hogy a növény fűféle. belsőség’ jelentésű húr a növény vékony.csillagfű 127 csillagszék 321). A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. közönséges csillagpázsit’. ang. J: ’Paris quadrifolia. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. négylevelű farkasszőlő’. 272). 1998: csillagpázsit (Priszter 351).’. Fűvészk.’. dáktylos ’ujj’). 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. orvosi csikorgófű’. még disznópázsit. J: ’Gratiola officinalis. 357).. epét. || csillagosfű XVI.: közép tsillaghúr (Diószegi 272). Marzell Cynodon dactylon a. csikorog a.. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. májfű csillagosfű l. J: ’Gratiola officinalis. 1783: Tsillag-fü (NclB. A közép előtag a lat.. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. orvosi csikorgófű’. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. ném.-i Stellaria media utótagjának fordítása. pūrus ’tiszta’) és a R. Genaust Stellária a. Stellaria (< lat. lat.. csikorgóf ű csilánt l. st#lla ’csillag’. Vö. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása.’. | 1862. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. csikorgófű lett. st#lla ’csillag’. 45). 1807: Tsillaghúr (Magy. 393) nevet javasolja a R. istenharagja. vö. lat. J: ’ua. tyúkhúr. J: 1807 e. 257). 258). alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). 1864. J: ’Cynodon dactylon. csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. pūrgāre ’tisztít’ < lat. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. J: ’ua. lat. általában négy levéllel a csúcsán. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. tyúkhúr’. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. UEWb. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). Fűvészk. a névadásra l. magyarázatára l. a névadás magyarázata. amely csillag alakú.: Csillaghúr (Julow 402). vö. csillaghúr 1807 e. — Ö: liba~. valamint a csillagszerű virágzat.). baromfibélhez hasonló szárára utal.-i Cynodon dactylon (< gör. J: ’ua. A csillag előtag a növény virágjára utal. TESz. 364). közönséges tyúkhúr’. ſárt.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. csillagmáj l. csikorog a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. közönséges tyúkhúr’. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. Genaust dactýlifer a. 1948: ’Stellaria media. összetett szó.: RMGl. csikorka l. 2. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). az utótag a ’bél. | közép~ 1807 u. 1862: csillaghúr (CzF. 357). A csikorgófű a R.

vö. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. st#lla ’csillag’) fordítása. Lippay alkotása. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. EWUng. šípka. 1831: csiggenye (TESz. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. 2. csimázfű.szaggat. Fűvészk. 256). mac. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz.. csimázillatúfű 1525 k. 1783: Tsipke-bokor (NclB. a szék utótagra l. csipcse (ÚMTsz). Stinkdill ’büdösfű’. 43: 142). szakny. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. csillár a. csillagfű. csimasz a. csillár 1807: Tzillár (Magy. (Melius 138a). a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. 4-levelű: Bokr. Vö. káron ’kömény’. csinált. székf ű. Genaust Cimicífuga a. J: ’Paris quadrifolia. és az húſt meg ſózod. 375). A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). csütke (MTsz. J: ’Ranunculus sp. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. Vö. csipkefa. gesztenye növénynevek hatására jött létre. Wanzendill ’poloskakapor’.). a. Stellaria (< lat.’. шúпка. Marzell Coriandrum sativum a. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. 329). A csillagvirág egyedi adat. szagos müge’. négylevelű farkasszőlő’. 255). bicske. Marzell Asperula odorata a. A csimázillatúfű a lat. TESz. 4-ſzirmú” (Magy. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. koríanon ’koriander’ < gör. J: ’Rosa canina. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv..). csillag a. Páris-fű helyett. berkenye.. que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. nyíl’ származékai. EWUng. Sípk™ (Nyr. 393) nevet javasolja a R. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. csillag a. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. lat. Vö. f. blg. tüske. Fűvészk. 1836: Tsipkenye (TESz. Herzfreund ’szívbarát’. csipkéje l. csillár a. fa~ csipcse l. A csimázfű a lat. bücske. farkasszőlő. galagonya~. négylevelűfű. TESz. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. 1863: Csüpke (TESz. gen. vö.csillagszívfű 128 túf ű. farkas~ csipa l. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. 1578: Czipke (Melius 23a). 364).. J: ’Coriandrum sativum. J: ’Inula conyzae. cémex. csicskenye a N. csitke. kerti koriander’. csitkenye. csalán TESz. Fűvészk. erdei peremizs’. csimázillacsillyán.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. 1246/1408: „ab vna dvmo.). EWUng. csimasz a. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. J: ’Paris. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). 255). még csillaglevelűf ű. ném. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. cibál.). sem a köznyelv.) kiűzésére használták. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. csinár l. — N. 46. az az..-i coriandrum fordítása (< gör. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). kár ’tetű’). „Ha az maguát etzetben meg áztatod. farkasszőlő’. — Ö: eb~. J: ’Galium odoratum. A csill. csipkebokor lat. csillyany l. 1783: Tzillár-fü (NclB.-szorb šípka. koríannon.). . Wanzenkraut ’poloskafű’. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78).). a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája.tő jelentése ’csillag formájú’. csipkebogyó’. koríandron. cipke. csipke1 a. A csipke valószínűleg szláv eredetű. cibál). A névadás magyarázata. UEWb. vö. kóris ’poloska’ < gör. J: ’ua. szakny. Ezek a szláv šipь ’tövis. Fűvészk.-i Rubus (< *reub. magyarázatára l. csicskenye. 255). boglárka’. gyepűrózsa’. шuпка ’csipkebokor. csipke1 a.. szlk. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59).. A csitkenye.-szorb šypka ’csipkebogyó’. A csillagszívfű Benkő alkotása. cimicaria (lat.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. csalán csinge l.

hogy a karéjos levelű. csipkefa 1. tyúkvakító.. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. J: ’Ricinus communis. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. — N. szépséges.. 222). csitnyebokor (MTsz. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. 343).) is átvették a nevet. J: ’Ruscus hypoglossum. J: ’Datura stramonium. J: ’Nepeta. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. v. J: ’Rosa canina. hanem bokor. piros virágú. ▌ 2. hypó ’alatt’. a’ középső tsipkés” (Magy. A csipkepitty összetett szó. a növény nem fa. csipkebokor csirkevakító N. Mora Baccae. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27). EWUng. J: ’Rosa canina. 1664: Csuda fát gr. 120). a növény ágaira és leveleire utal. Vö.. — Ö: macska~. málna’. csattanó maszlag’. az utótagra l. | 1948: ’Ruscus aculeatus. inkább népi megnevezés.) megnevezésére szolgált. Jávorka 848). csipke. a Rubusfajok ’tüskés szeder. 1525 k. Fűvészk. Nyr. lónyelvű csodabogyó’. ▌ 2. 1807: Tsipke Rózsa (Magy.) neve. idaeus. pettyegetett tüdőfű’. hypogl#ssa < gör. gyepűrózsa’. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz.’. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. Csirkevakító (MagyGyógyn. 1911: csoda v.: Rubus. szeder. ricinus’. Fűvészk. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). Csicskenyefa (MagyGyógyn. 339). XVI. csipke a. rózsa. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. csipke csitnyebokor l. A szúrós jelző (1. J: ’Rosa canina. 393). A csirkevakító népi név. apró. A névadást az magyarázza. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. 1783: Tsipke-fa (NclB.és málnafajok’ (2... szeder’. csodafa 1. piros termése. csitke. ▌ 2. 375). J: 1911: ’Ruscus sp.. pittyed a. Mora Rubi: cipche bokor.és málnafajok’ (1. 1783: Tsuda-fa (NclB. a csipkefa összetétel (2. hypoglossum (< lat. (Lippay II: 223). 126: 48–71. 335). csipke. ~fű csodabab l. A lónyelvű jelző (2. csodamag csodabogyó 1. 303). az előtagra l.). málna’. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. ▌ 2. 1998: „csodafa” (Priszter 481). (632/9). gl"ssa ’nyelv’) fordítása. a csipke ’cakkos’. 387) nevet javasolja a R. Fűvészk. — N. gyepűrózsa’.) a lat. J: ’Rubus sp. Fűvészk.).) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. TESz. gör. hypógl#sson < gör. vakuló~ csirkedöglesztő l. macskamenta’. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. 256). gyepűrózsa’. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . csirkevakító (MTsz. aculeátus (< lat. csitkenye l. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. 1577 k. 1578: Czoda fa (Melius 82a). Diószegi–Fazekas alkotása. seggvakaró és csipkefa helyett.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. A csipkepitty nemzetségnév.: Chÿoda farol gr. Növényszótár 262). J: ’ua. szúrós csodabogyó’. A névadás magyarázata. csipke.. csuda bogyó (Cserey. pittyed a. a névadás alapja. csipnyebokor l. Az összetétel előtagjára l. hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. 343). csipkebokor csoda l. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. 375). csipke a. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). 1813: Tsipkefa (Magy. Az előtagra l. Fűvészk. 2. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). 1775: Tsipkefa (Csapó 37). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). J: 1584: ’Rubus sp. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419).csipkefa 129 csirke l. J: ’Pulmonaria officinalis. 2. A csipkerózsa összetett szó. sz. Genaust aculeátus a. 135). A ricinus (1. csodabogyó’.. acule#tus ’tüskés’) fordítása. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483).) a lat. hypoglóssum a. a Rubus-fajok ’tüskés szeder.) csodafa neve a ném.

Marzell Anthyllis vulneraria a. vö. orvosi kecskeruta’. 126: 302. 29). bolondító beléndek’. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. még lóhere. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből.: czioka lab (NéNy. sz. csojjant. J: ’Ricinus communis. 393. maszlag’. őszi kikerics.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. A csodafamaszlag Márton alkotása. a névadás magyarázata talán az. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. Vö.: RMGl. ricinus’. bukfenc a. A kankalin (1. 1813: Tsókaláb (Magy. 259).. csókahagyma N. amikor a madarak is ébrednek. a név nem maradt fenn. bukfencezik’ fogalmának másféle R. | 1948: ’Primula veris subsp. 1783: Csóka-láb (NclB. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. 1783: Tsuda-fü (NclB. J: ’Datura. Fűvészk.’. J: ’Galega officinalis. 126: 301. Fűvészk. hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. maszlag. mérgező termésre utalnak. XLIV.. XVI. TESz. értelmezése található meg. csojjany l.: ’Primula sp. Növényszótár 15). amely madárlábhoz is hasonlítható. csojánt.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. csodafű. J: ’Datura stramonium. hogy mindkét növény mérgező. csókahagyma (Péntek– Szabó. csókaláb 1. A piros gólyaorr (2. méregtelenítő hatású. csattanó maszlag’. ▌ 2. vulneraria. J: ’ua. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. 128: 180. Nyr. csohany.: Tsúda (Julow 256). tavaszi kankalin’. Magy. ill. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). 393). A csókabuk összetett szó. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). 4: 24). az utótagra l. a bukik igéből alakulhatott ki. . vö. és N. vékony termés. bukfenc a. az előtagra l. || csodabab N. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. csodafa. veris. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. csattanó maszlag’. a bab alakú. 2. J: ’Hyoscyamus niger. sz.). varjúláb. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. csodamag (MagyGyógyn. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. csodamag N. sebekre hámosodás gyorsítására. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. piros gólyaorr’. Nyr. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). 1935: 178). Ember és növényvilág 221).. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. ▌ 2. de idekapcsolható a bukfenc is. Növ. kankalin’. A csodahere a ném. csodafa. MNövSz. J: ’Geranium sanguineum. csodafű 1. Rápóti–Romváry 86.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). N. Nyr. népi elnevezés. 2. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. A buk utótag valószínűleg névszó. A here utótag magyarázatára l. 257). || csoda 1807 e. a hosszúkás.) csókaláb neve metaforikus elnevezés. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. 425). Fűvészk. J: ’Colchicum autumnale. Wundklee tükörfordítása. 2. amely magyar fejlemény lehet. J: ’Datura stramonium. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. J: XVI. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. 2. 1911: csodahere (Cserey. csodamag (Jávorka 973). a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. réti nyúlhere’. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. A csókahagyma erdélyi. 126: 302. a névadás alapja az. csohán. 393). Fűvészk. csoján. illetve az. A csattanó maszlag (2. 209). A névadás magyarázatára l. a névadás magyarázata. hogy a növény furcsa. 399). a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. EWUng. csodabab (Csapody–Priszter.

385). (Csapó 267). Szabó. J: ’Erodium cicutarium. 393). az illatos macskamenta (4. A növény eredeti jelentése borsika (1. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. 346.. csókavirág N. 1395 k. csolláng l. A csókaorrúfű Melius alkotása. csombor (MagyGyógyn.. A köznévi csombord stb. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). 2. 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört.: RMGl.-e. Kniezsa. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). чумбрика sz. a lat. csollán.). borsika’. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). 1783: Erdei Tsombor (NclB. A csomborpereszlény összetett szó. illatos fűszernövények.. ▌ 4.). az utótagra l. ▌ 3. Fűvészk. 126: 303. | 1783: ’Satureja hortensis. csombor a. gólyaorr’. fajnév. csombor.). 1998: csombormenta (Priszter 427). J: ’Mentha pulegium. R.: RMGl. combor (MTsz.. EtSz. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). J: ’Nepeta cataria. čibr. csombor a. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. vö. csomborpereszlény’.). illatos macskamenta’.’. 1783: Tsombor (NclB. A borsfű (3. SzlJsz. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. A névadás alapja a növény termése. menta. Tudatos névadással alkotott növénynév. 130).: „staturna: chombor”. Fűvészk. 237). Fűvészk. — Ö: borbély~.. N. 1435 k. vadkakukkfű’. J: ’Clinopodium vulgare. J: ’Thymus serpyllum.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre. A csókavirág népnyelvi elnevezés. N. 139. čúbar. Nyr.. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R.-hv. ördög~ csolán. borsika’. A csombormenta összetett szó. 1405 k.: RMGl. a csombormenta (2. Diószegi–Fazekas alkotása. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. J: ’Satureja hortensis. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. vö.). A csombor szláv.: ’Satureja sp. 389). Magy. N. nyári hérics’.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). hogy a növényt termesztik. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. чýбрица sz. borsfű’. Ember és növényvilág 286). csombor a. 346).. közelebbről talán déli szláv eredetű. 1948: Csombord. csokor l. köszvényfű. cseh R.: RMGl. ÚMTsz. szln. EWUng. csalán csombor 1. hortensis fordítása. polaj. arra utal. Fűvészk. J: ’Adonis aestivalis. kakukkvirág. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy.). J: ’Acinos arvensis. чабёр: ’borsfű. Etimológiája vitatott. 386).: staturnea: chombor (SchlSzj. szb. 389). Melius 434.) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). szb. csomb#rd. č_ber. J: ’ua. csombord l. szl. Nyr. a vad jelző megkülönböztető szerepű.). a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). J: ’Mentha pulegium. — N. megfelelő szó más szláv nyelvekben is. 1578: Czombor (Melius 107). 150). csombord (Péntek–Szabó. bors~. 150). čubrь. bürökgémorr | Geranium sp. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). TESz. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre.: staturna: combar (SoprSzj. 1775: Csombor (Csapó 69). 1798: Tsombor (Veszelszki 363). Chyombor (Csapó 69). 1861: csömbör (TESz. A magyarba egy (déli) szláv R. чýбрика sz. az előtagra l. čubr.. csombord. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. csókavirág (SzegSz. mac. 150). „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. J: 1395 k. 1998: csombor(d) (Priszter 493). köszvénymenta. csombormenta’. pereszlény | Satureja hortensis. csombord’. A borsika (1. d-je inetimologikus járulékhang.: blg. előtagja a csombor.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). 1783: Csombor (NclB. N. 343). — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. csombor helyett. csombôrd (ÚMTsz. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). ▌ 2. ▌ 5. or. borsika’. J: ’Satureja hortensis. csombormenta’. 126: 302. . 150). kakasvirág. vadkakukkfű (5..

cserbóka (MTsz. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum.. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). le. J: ’Sonchus asper. 1590: Lagopus. J: 1577 k. (csormolya). TESz. ▌ 2. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). (Melius 76a). A csontfa névadás magyarázata. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. J: ’Agrostemma githago. csorbuka.). A növény R. szczerbak.csomorika 132 csormolya borsika’. Marzell Ligustrum vulgare a.). csorbóka’. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. csorbóka’. 1911: csermoglya. štrbák. csermulya (Nyr. 1590.). J: ’Sonchus oleraceus. a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. Melampyron. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). ÚMTsz. még borsika. — N. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. štrpka. J: ’Ligustrum vulgare.tőből származik. millefolium. torzsika. A csomorika valószínűleg Melius alkotása. or. fehéres virágzat. Fűvészk. cs(rbók™. hogy a gyökere göcsörtös. ▌ 2. | 1578. szelíd csorbóka’. щербáк más képzővel alakult. Myagros (PP. A magyarba egy szláv R. neve Scrophularia minor (Melius 179). Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. Jávorka 266. ném. A csorbóka szláv. csermulya (ÚMTSz. a lat. MagyGyógyn. csontvirág N. ščerbák. szúrós csorbóka’. Genaust Scrophulária a. A névadás magyarázata. vetési konkoly’. 300. csorbóka csorbóka 1. torzsikaboglárka’. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. nyúlkék~. hogy a virágot bizonyos területeken fába. hasonló képzésmódra l.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. csorbóka a.. vö. csorbánka. csorbóka csormolya 1. csonár l. UEWb. 1793: Tsorbáka (Földi 58). Härtern. valamint az. 444). szb. A csomorika a finnugor eredetű csom. csorbánka l. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK.) és a szúrós csorbóka (2. csurbókát gr. csorbaság’ származéka. Myagrum (légyfogó)’. 151). A csormolya eredete bizonytalan. EWUng. 1775: Csomorika (Csapó 70).. 1793: ’Sonchus sp. magyarázatára l. J: ’Ajuga chamaepitys. N. 38. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele.: RMGl. — N. csontvirág (Jávorka 266. Magy. Fűvészk. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. A csomborszátorja összetett szó. vö. A növény elnevezésének indítéka virág- . 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). bütyök’.. lat. 1783: Csorbaka (NclB. 1783: Csomorika (NclB. A csontvirág népi elnevezés. 343. J: ’Ranunculus sceleratus.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. kalincaínfű’. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal.). N.)”. kinövés. 382). 29: 17). szlk. A szelíd csorbóka (1. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. — Ö: dudva~. csormolya (ÚMTsz. 1807: dudva Tsorbóka (Magy. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF.). 1791: Tsorbókáktól gr. 268/1). 1577 k. (TESz. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. csona. csorbóka a. Melandrium (habszegfű). hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. csorbuka l. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). közelebbről szerb-horvát eredetű. N. 1578: Czorbaka. 1783: ’Sonchus oleraceus. közönséges fagyal’. közönséges cickafark’. J: ’Achillea millefolium subsp. szátorja. csomós. štrbka. Czarbakánac gr.). Hartröhrle.-hv. a cseh šterbák. ščrbák. | 1807: ’Sonchus. (ÚMTsz.. hogy a növény fája nagyon kemény. 409).). szelíd csorbóka’. csarbókának gr. szláv jövevényszó lehet.

kesernyés csucsor. J: ’Aconitum anthora. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. J: ’Aconitum anthora.. 16: 8). A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Aconitum napellus subsp. Növényszótár 4). édeskeserű jelzők magyarázatára l. A csucsorka nyelvújítási alkotás. részben pedig megmaradt. amelynek első megjelenése 1787. 85: 211). keserű. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). A fekete csucsor (2. fekete csucsor’. kesernyés csucsor’. 1807: Tsutsór (Magy.) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. A keserűédes jelző magyarázatára l.: Keserédes csucsor (Nyr. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. A kesernyés csucsor (1. A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. csucsor’. vö. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. 263). 1783: Tsuklya-fü (NclB. méregölő sisakvirág’. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. Fűvészk. burgonya’. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. 4: 789). 6: 43). Fűvészk. J: ’ua. vö. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. 1: 198). 1868–73: Csucsor (Ball. méregölő sisakvirág’.. nyelvújítási alkotás. ▌ 2. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. J: ’Solanum tuberosum. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. LXXII. csucsor a.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). EWUng.’. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. J: ’ua. R. J: ’Solanum dulcamara. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. farkascsinge csucsorka 1. keserédes. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). J: ’Solanum dulcamara. Kappenblume. 16: 8).’. csucsorka a. EWUng.’. A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. egyedi elnevezés. 380). J: ’ua. sömör). keserűédesszőlő (→ szőlő). 176). | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. 1783: Kuklás-fü (NclB. csuhány. 176). Nyr. odor. 128: 58–9. az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. 1925: csucsor (RévaiLex. ▌ 2. és a gyökerén dudorok talalhatók. 380). TESz.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. J: ’ua. | keserédes ~ 1790 k. TESz. J: ’Solanum nigrum. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). 82). — Ö: ebszőlő~. A piros csucsor a termés vörös színére utal. csujáng. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). Fűvészk. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. A kesernyés csucsor (1. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). 177). 1790 k. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta.’.) csucsor nevének szemléleti háttere. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor).) és a fekete csucsor (2. A kesernyés. ném. csujány l. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. J: ’Solanum. EWUng. J: ’ua. 317).). Katikasisakvirág’. napellus. csalán csuklyafű 1. csalán csömbör l. 71). csupán legújabb növényszótárunkban található meg. Szóhalm. bogyótermése van. TESz. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. csovány l. Növ. keserűédesszőlő (→ szőlő). hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. sárga. 1807: kuklás v. A csuklyafű elnevezés magyarázata az.’. 1843: Csucsor (Bugát. 1998: fekete csucsor (Priszter 506).). | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). ▌ 2. 1911: csuklyafű (Cserey.. kesernyés csucsor’. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. csönge l. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. XVI: 8). Fűvészk. csombor csucsor 1. tsuklyás fű (Magy.

. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. 488). Narrenkappe ’bohócsipka’. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. Fűvészk. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. szerint „cső + küllő ?” összetétele. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. Sturmhut ’rohamsisak’. A kék búzavirág (1. EWUng. A csuklya lat. 1807: TsÍkÍllf (Magy. az EtSz. m. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. EtSz. — Ö: búzavirág~. csüngőbelénd N. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. latin Centaurea benedicta neve alapján. még sisakvirág.-ban keletkezett alak (< R. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. vagy úgy.. 488). eredetű (< lat. ▌ 2.). búzavirág). R. búzavirág’. mint a sugárvirágok. csipke csütke l. J: ’Centaurea. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. csüpke l. áldott bárcs’. 258). EtSz. csipke .) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. A Magy. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. sem a köznyelv. a névadás magyarázata. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. TESz. J: ’Cnicus benedictus. a csöves virágok nagyobbra nőnek. az -s melléknévképző. J: ’Centaurea cyanus. Ez utóbbi jelencsurbóka l. A névadás magyarázatára l. Fűvészk. Fűvészk. Az EtSz. Fűvészk. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. vö. 20). 1841: áldott csűküllőnek gr. a csuklya a m. Eisenhut ’vaskalap’. csuklya a. csuklya a. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. 20. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. nyilván a növény R.’. a küllők. feltételezése valószínűleg helyes. kuklya). pézsma~. csüküllő 1. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. kapucni’). J: ’ua. Magy. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. J: ’Scopolia carniolica. A kukla a csuklya alakváltozata.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. farkasbogyó’. egyenetlen metſzésűk. kukla. a gabonatáblára utalnak (vö. (Barra 212). 490). cuculla ’fejlepel. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). Fűvészk. ném. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. kék búzavirág’. Fűvészk. csuklya a.

D dancia 1.. Nyr. sárga tárnics’.’. galamblábgólyaorr’. J: ’ua. darázsvirág N. király~ dárdácskája l. J: 1577 k. J: ’Cynodon dactylon. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). 2..). Az illatozó daruorr (1780) a ném. lat. 367). A daruláb népi név. J: ’Gentiana lutea. Növénynevek 25–30. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. 390). — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak. Marzell Pulmonaria officinalis a. EWUng. közönséges csillagpázsit’.). sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. Ember és növényvilág 222). szakny.. 34: 40). Jávorka 848).). gólyaorr’. A darázsvirág népi elnevezés. lat. amelyből tavasszal salátát készítenek. 1948: Dancia (MagyGyógyn. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. J: ’Pulmonaria officinalis. danckai-gyökér (Tsz. Mollay. J: ’Pelargonium odoratissimum. danisarkantyu (NyIrK. encián a. Fűvészk. — N. darulábból gr. A Dani-sarkantyú népi név. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. kígyótárnics’. szakny. daruorr 1807: Daruorr (Magy. dongóvirág. 126: 304.: RMGl. J: ’Consolida regalis. Fűvészk. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. 214). J: ’Geranium sp. vö. 2. az utótag magyarázatára l. Fűvészk. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász.-i odoratissimum (< lat.’ | 1590: ’Geranium sp. J: ’Gentiana cruciata. J: ’Gentiana. dárda l. A Dani személynévi előtag talán a növény R.). Vö. citromillatú muskátli’. encián.: ? ’Geranium sp. Genaust odoratíssimus a. király~ (→ királydárda) daruláb N.. 326/ 34). — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. Gentiāna a.. daruorrúfű 1577 k.’. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. Nyr. Dani-sarkantyú N. ▌ 2. pettyegetett tüdőfű’. . — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). összetett szó. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76).-i gentianaból. 1590: daru orru fé (SzikszF. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. 257). | 1775: ’Geranium columbinum. tárnics’. sarkantyúvirág. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). 45). (ÚMTsz. N.’. 126: 304– 305. J: ’ua. gólyaorr’. odor ’illat’). 1708: Dantzia (PP. gencián. 1767: Dantzia (PPB. 1813: Dántzia (Magy. 1767. darázsvirág (MagyGyógyn. encián a. J: ’ua. vö. 367). 222.: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. A névadás magyarázatára l. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. összetett szó. daruláb (MagyGyógyn.). TESz. mezei szarkaláb’.

— kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy. (265/39). 337). kócsagorr. deréce. 428). szigoráll.: Dictamuſt gr. a névadás magyarázata. A magyarba egy déli szláv R. kakukkfű’. victoria ’győzelem’) fordítása. Genaust Geránium a. 321). az előtagra l. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. vadkakukkfű’. J: 1775. a névadás magyarázata. 1798: Demutka (Veszelszki 424). A deréceveronika a növény összetett szó. fölfúvódott. | 1841: ’Thymus serpyllum.: Feÿer Dictamnuſth gr. A dicsőségesfű a ném. eredetű. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. A diadalmasfű a lat. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). (141/4). vö. — Ö: kakukk~. blg.. a névadás magyarázata. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. daruorrúvirág l. 367). 321). és N. kerti kakukkfű’. amely a győzelem jelképe. Fűvészk. N. EWUng. 1577 k. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. TESz. 353). 1798: Derétze (Veszelszki 49).’. (Melius 108a).’. hogy a növénynek a termése kerekded. A démutka ném. demut ’kakukkfű. (572/22). 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. 65). (573/2). J: ’Veronica beccabunga. J: ’Ruscus hypoglossum. cseh N.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik.’. 1813: Diktamos (Magy. Dictamuſnak gr. vízisaláta (→ saláta). 1798: ’Thymus vulgaris. vö. 2. Diószegi– Fazekas alkotása. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. derce a. J: ’Veronica beccabunga. 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). Fűvészk..’. az előtagra l. demutka. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). diktamus 1. Geranium (< gör. csókaorrúf ű. deréce. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). ártéri veronika’. esetleg szlovák közvetítéssel. gémorr. Fűvészk. A deréceszigoráll összetett szó. 1783. трuцu [többes sz. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. borsfű’. démut ’kakukkfű’. A deréce talán a déli szláv (vö. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. трúцu [többes sz. Fűvészk. dicsőségesf ű . géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. 353). EWUng. a -ka pedig képző. az utótag nemzetségnév. ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. magyarázatára l. Diptamuſnak gr. szlk. 2. | 1807: ’Thymus sp. 1998: deréceveronika (Priszter 534). ártéri veronika’. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). magyarázatára l. dymutka ’ua. J: ’Veronica beccabunga. 1841: demutka (Barra 314). a lat. J: ’Veronica officinalis. boglárka. 1807: Démutka (Magy. az utótag nemzetségnév. 1783: Diadalmas-fü (NclB. démutka a. 273). lónyelvű csodabogyó’. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. derce a.. 1783: Demutka (NclB. dicsőfű l.] ’korpa’. J: ’Dictamnus albus. Diószegi–Fazekas a növény R. 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). esztragorr. Ditamos (Csapó 86). TESz. victorialia (Melius 184) (< lat. ném. | fehér ~ 1577 k. ártéri veronika’. de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. 1775: Diktamos. J: ’ua. Diptamuſth gr. veronika. 389). használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. (OrvK.] ’ua. J: ’ua. hasonlít a babérhoz. nagyezerjófű’. démutka a. 1783: Derétze (NclB. mac. J: ’ua. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). csombord. démutka származhat közvetlenül a németből. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). N. hogy a növény örökzöld. A m. Fűvészk. orvosi veronika’. amely *terice.

nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló.) és csabaíre (3. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. d): RMGl. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. dinnyeízűfű 1500 k. egy 1610 k. Genaust Dictámnus a. A diktamus idegen szó. dinnyeszagúfű l.’. csabaíre’. a lat. ▌ 3. ném. Fűvészk. 258). dictamnus. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. XVI.’. A sulyom (1. 1783: Vizi-dió (NclB. Diptam. 159). de az adat kétes azonosítású. kalincaínfű’. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. J: ’ua.’. krétai szurokfű’. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. a hamis jelző megkülönböztető szerepű. szakny. a névadás magyarázatára l. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta.) magyardió neve Melius alkotása.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. žaáak. K#šγ. A dinnye lat. a lat. kirg. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. 2. sz. J: ’ua. weisser Diptam. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). 29: 364). mivel: „Levelei gömbölyüek. ▌ 2. J: ’Borago officinalis. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). neve Cucurbita citrullus. század folya- . Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele. Genaust Cucúrbita a. A diptamus a lat. a): RMGl. a termés a dióhoz hasonló. apró termést. | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. A vízidió a ném. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. J: ’ua. J: ’Trapa natans. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. A hamis diptamus (1. 331). J: ’ua. yaγaq. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex.dinnyefű 137 dió 609/23). illetve íze. a fehér jelző a virág színére utal.) diptamus neve ismételten latin átvétel.: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. valóságos Ugorkát illatoznak. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). lat. 384). hasznos földitömjén’. kemények és ÐzöröÐÐek. lat. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye.) diószerű termésére utal. 1540 k. J: ’Ajuga chamaepitys.) Melius alkotása. ehető.-i Dictamnus (< lat.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. 256). király~. 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). csemegesulyom’. (Melius 108a). királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga.) és a gesztenyefa termése (2. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119).: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. díktamnon) átvétele. diptamnusnak a hatására jött létre. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). J: ’Sanguisorba minor. értéktelen. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). žaáak). A kerti borágó (1. kerti borágó’. A krétai jelző magyarázata. J: dió 1. Waſſernuſs ’ua.’. kerek termésük van. c): RMGl. A krétai szurokfű (2. dinnye l. a kalincaínfű R. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. 255). lat. cucurbitalis (< lat.’. cucurbita ’tök’) nevének fordítása. A vadgesztenye termésének (2. J: ’Origanum dictamnus. szakny. 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). hogy a nálunk a XVI. ▌ 2. a növények illatosak. még vízigesztenye (→ gesztenye). 1783: Dinnye-fü (NclB. dictamnum < gör. A hasznos földitömjén (2. ▌ 2. A dinnyefű valószínűleg a növény R.) hasonlóság alapján kapta dió nevét.’ tükörfordítása. díktamnos. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). || dinnyeszagúfű 1. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). közönséges vadgesztenye(fa) termése’. hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). 537). 367). v.

diktamus dísz l. kígyótárnics’. dió a. csalán. ném. disznócska l. A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. A disznócsalán összetett szó. A disznóbab Melius alkotása a lat. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. || tövis~ N. Genaust Hyophórbe a. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). szúrós disznó (MagyGyógyn. disznó 1852: disznó (Peregriny. tövises. Természettört. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. 382). disznócska (Magy-Gyógyn. diptamus l.. Marzell Datura stramonium a. 174). Ember és növényvilág 227). J: ’Asparagus officinalis.’. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . A disznógyógyítófű Melius alkotása. hyoscyamus. csattanó maszlag’. lat. a gyógynövényekre jellemző. TESz. Az ótör. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). 1783: DiÐznóbab (NclB. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. hogy arról nevezik el őket. még a disznónak is árt. kýamos ’bab’. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. aminek a gyógyítására használják. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. Ember és növényvilág 206). hyós). hogy a zöldségnövényt. J: ’ua. mivel. — tövis~burján N. díszfű (Péntek–Szabó. Szabó. J: ’ua. dió a. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. A díszfű népi elnevezés. A tövisdisznóburján utótagjára l. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. Műszótár 138). magas szaponintartalmú. Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). a névadás alapja.. J: ’Urtica dioica. hŷs ’disznó’ (gen. J: ’ua. EWUng. az elnevezés alapja. Hyoscyamus tükörfordítása. tűszerű levélzetéért. Ember és növényvilág 227). Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). közönséges spárga’. az utótagra l. vö. tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. || disznócska N. 423).’. kecske~ díszfű N. — N. mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. Melius 371. J: ’Datura stramonium termése. 1807: disznó Bab (Magy. babja mérgező. a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. pl. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. és lúh. Ember és növényvilág 227). disznó (Péntek–Szabó. J: ’Datura stramonium. Fűvészk. hogy a növényt a disznók etetésére használták. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. hyoscyamos < gör. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. A szúrós. hogy a termés szúrós. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. A N. J: ’ua. 264). midön köztök a’ Dög uralkodik. tövises disznó (MagyGyógyn. nagy csalán’. — szúrós ~ N. J: ’Hyoscyamus niger. csattanó maszlag termése’. J: ’Gentiana cruciata.’. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. 339). 264). burján. disznóbab helyett. (Melius 157). de a szerzők. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). | tövises ~ N. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB..’. disznóbab). bolondító beléndek’. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. 264). és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). Sau ’disznó’.

de belfl fejér.) és a pitypang (4. f#niculum ’kömény’ < lat. orvosi kocsord’. 1520 k. hv. azt jelzi. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). J: ’Cyclamen purpurascens. hogy a disznók szívesen fogyasztják. ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 3. porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. káposzta’) fordításaként. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). ▌ 4. amelyeknek fiatal. 121). A névadás magyarázata. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. Nyr. ang. A disznókömény a növény R. 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. a szúrós csorbóka (2. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. ill. J: ’Peucedanum officinale. Vö. J: ’Sonchus asper. disznókörte N. Fűvészk. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). cseregalagonya’. 128: 184. fiatal leveleikből salátát készítettek. J: ’ua. hog’s bread. 1775: Disznókömény (Csapó 72). J: ’Sonchus asper. a disznókörte növénynévben jelzi. 410).’. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345).. svinjak. J: ’Cichorium endivia. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). salátakatáng’. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. swinebread. sv. 1783: DiÐznó kék (NclB. Saudistel. A növény termése a köményhez hasonlít. disznókék. ném. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. a cseregalagonya ehető termésére utal. nyúl Káposzta (Magy. szúrós csorbóka’. szakny. disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). A disznó előtag megkülönböztető szerepű. Mollay. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). A salátakatáng (1. disznu6körti (ÚMTsz. 1813: disznó. 2.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. 1783: DiÐznó kék (NclB. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. (Melius 76a). szelíd csorbóka’. 375).) idegen nyelvi megfelelőire vö. Genaust porcínus a. J: ’Sonchus oleraceus. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. a szelíd csorbóka (3. J: ’Taraxacum officinale. a disznók szívesen fogyasztják. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225).). Sonchus oleraceus a. Csapó a pitypangról (4.: Endiuia: dizno keek (Növ. az utótagra l. A disznókáposzta összetett szó.: RMGl. Marzell Sonchus asper a.) és a szelíd csorbóka (2. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). A disznó előtag arra utal. foeniculum < lat. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). 1813: Disznó kék (Magy. friss leveleiből salátát készítettek. 347). ▌ 2. 1798: Diſznó-órja . lat. 367). Sew Fenchel (Melius 49a). az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó.) a Sonchus nemzetséghez tartozó. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. disznókék 1. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. 428). A szelíd csorbóka (2. 409). ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. szúrós csorbóka’. Saubrot fordítása. kék ’saláta’. 128: 184). ang. és fogyasztják a növény gumóit. Disznókörte (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. friss. 2. A disznókenyér a ném.-i oleraceus (< lat.’. 1783: DiÐznó orja (NclB. pitypang’. J: ’Crataegus laevigata.). J: ’ua. helus ’zöldség. Fűvészk. sow thistle ’disznóbogáncs’. 1664: „Cyclamen. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket.). disznókörti. Schweinbrot. foeniculáceus a. oler#ceus. és a vaddisznók is szívesen túrják ki. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). 388). porcinum < lat.) olyan növények.. disznókáposzta 1. ▌ 2. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). az utótag létrejöhetett a lat. 409). svinbröd. J: ’Sonchus oleraceus. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. 335). disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. hasonló felépítésű növények. A disznókék összetett szó. 370). Növénynevek 42. azt is jelezheti. porcinus < lat. erdei ciklámen’. szelíd csorbóka’.: RMGl.

▌ 2. 363). hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. az utótag. mert a növény ágvégei tövisesek. kövér porcsin’. disznórépa 1577 k. madárporcsin’. szártalan bábakalács’. J: ’Amaranthus. amelyek répához hasonlóak. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). Nyr. TESz. 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). A disznóparéj összetett szó. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. J: ’ua. J: ’Melittis melissophyllum. portula ’kis ajtó’ szóból származik. még varjútövis. TESz. rápa a.. Melius 386. A disznóorja összetett szó. J: ’Portulaca oleracea. ném. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. 367). pázsit a. disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). Melius valószínűleg a lat. orja a. madárporcsin’. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). az ur ~ or ’domb.. 1783: DiÐznórépa (NclB. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). Cserey nemzetségnévként használja. disznó köhögése) is használták. 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). 413). disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). 390). A dobronika idegen szó. J: ’Cyclamen purpurascens. amaránt’. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. porcus ’disznó’ szóból eredeztette.: DÿÅno Repanak gr. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). 127: 48. gyomnövény’ jelentésű. varjútövis’. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). A disznórépa a lat. Növényszótár 12). EWUng tüske a. Marzell Cyclamen europaeum a. orja a. A név arra utalhat. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. az utótagra l.. Eber ’vadkan’). (OrvK. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). A névadás magyarázata. 2. A disznópázsit előtagja arra utal. A disznóparéj összetétel arra utal. erdei ciklámen’. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. porcsin.’. Vö. EWUng. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. 1813: D[isznó] orja (Magy. valójában a lat.. Saudistel tükörfordítása.. Szabó. disznóporcsin. J: ’Carlina acaulis. 629). Genaust pórtula a.. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. disznóporcsin disznóporcsin 1. eredetű disznó állatnév.. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. J: ’Polygonum aviculare.. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). porcus ’disznó’ szóból eredeztette. Eberdistel (ném. különféle disznóbetegségekben (pl. a lat. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). pórtula a. J: ’Polygonum aviculare. déli méhfű’. Melius 381. Szabó. az erdélyi Benkő . 128: 184. pázsit a.. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. Erdrübe ’földirépa’. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. A disznóorja Melius alkotása. kövér porcsin’. A disznóporcsin Melius alkotása. TESz tüske a. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. 1775: Disznórépa (Csapó 73). A tövis utótagra l. Az előtag magyarázata. hogy a disznók ették a növényt. 335). || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). Nyr. r#pa. Fűvészk. Genaust porcínus a. J: ’Portulaca oleracea. a név magyarázata. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a ném.. J: ’Rhamnus cathartica. Az előtag az ótör. A disznótüsfa egyedi adat. A disznótövis Melius alkotása. Portulaca szót a lat. rapum porcinum (< lat. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. 1595: Dizno repa (Beythe 51). Marzell Carlina acaulis a. porcénus ’disznó-’ melléknév. lat. r#pum ’répa’) tükörfordítása. pórtula a. 1783: DiÐznó tövis (NclB. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). EWUng. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. disznóporc l. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). Genaust porcínus a. valamint a kerekded. Genaust porcínus a. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre..

R. Pilosella minor purpureo flore. Tabaksklee. A dődike népi elnevezés. drac# < gör.. az utótagra l. (Melius 95). dracónis a. parlagi macskatalp’. 1723: ’burjánzik’). A borzas jelző (2. csirke~ (→ csibedöglesztő). nyúlkáposzta. || dongófű 1. drák#n ’sárkány. 126). orvosi veronika’. csibe~. kígyótrankfű. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. a R. dong a. 264).. méhvirág. 422) ’ua. kutya~fű. Vö. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R.) és a fekete nadálytő (2. 444). 1783: Dutkóró (NclB. dongóvirág (MagyGyógyn. mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek.: BotTört. — N. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. ill.). ném. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. ang. Vö.’. Fűvészk. szelíd csorbóka’. dudkóró . Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Sonchus oleraceus. Ehrenpreis hatására jött létre.) dongófű elnevezése Barra alkotása. dohány l. Marzell Centaurea jacea a. — N. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. dídike (ÚMTsz. A drágajó népi elnevezés. A dragontárkony összetett szó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Bockstaud’n ’bakszagú növény. dicsőségesfű. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. kígyó’) átvétele. Gazdag méztartalma miatt a méhek. ismeretlen eredet ű. 273). Honigblume ’mézvirág’. hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. TESz. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). dongófű l. 415). Vö. a névadás magyarázata. valószínűleg a ném. fekete nadálytő’. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. nyúlkék. kék búzavirág’. dong a. J: ’Veronica officinalis. hogy az egész növény büdös. J: ’Melilotus officinalis. Dragon (< lat. ▌ 2. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). liba~. A dohányvirág népi név.’ növénynevet vette át. 1783: Drágulob (NclB. J: ’ua. A pettyegetett tüdőfű (1. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. ném. Marzell Datura stramonium a.. A névadás alapja. stink-weed. J: ’Artemisia dracunculus. darazsak. R. hogy a növény gyorsan szaporodik. pakulár~ dohányvirág N. darázsvirág. dungó-virág (MTsz. Marzell Melilotus officinalis a. J: ’Pulmonaria officinalis. dédike a). dragollub. foetidus ’bűz- drágajó N. 222). dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. EWUng. hangalakja a rovar tompa. dohányvirág (MagyGyógyn. 326). hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. 1841: dongófű (Barra 302). tárkony. orvosi somkóró’.). Dődike (MagyGyógyn. Marzell Pulmonaria officinalis a. bokor’. ismeretlen eredetű. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302).dohányvirág 141 lő’). disznókáposzta. Talán a dédike ’dédszülő.) magyarázata. utalva arra. nyúlsaláta helyett. J: ’Datura stramonium. A drágolub idegen szó. Dongovirág (Jávorka 848). pettyegetett tüdőfű’. J: ’Centaurea cyanus. kakics. kígyóharapás ellen használták a növényt. J: ’Symphytum officinale. 145). Genaust dráco a. drágajó (MagyGyógyn. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. Idegen nyelvi megfelelőre vö. szopókavirág. A dongóvirág népi elnevezés. zúgó hangját jeleníti meg. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. tyúk~ dongóvirág N. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. A névadás szemléleti háttere. A dögfű elnevezés alapja. 145). drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. darazsak. tárkönyüröm’. az előtag a ném. dédnagymama’ népetimológiás változata. ném. „Dobrónike” (NclB. dögfű (MagyGyógyn. csattanó maszlag’. dődike (ÚMTsz. lat. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. dutkóró József a rom. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. drót l. 406). 127). dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). J: ’Antennaria dioica. dongóvirág döglesztő l. dődike N.

J: ’ua. búskóró (MagyGyógyn.. J: ’Melilotus officinalis. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett. A dutkóró Melius alkotása.dutkóró 142 dutkóró (MTsz.’. || búskóró N. gaz’ származéka.). TESz. dudva a. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. 145). EWUng dudva a. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). orvosi somkóró’. . Bucskóró.

ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a).-i Cynodon (< gör. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. fr.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- .). kynód#n. eb’) utótagot lefordították. halálfa. J: ’Rosa canina. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele.. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina.. gyepűrózsa’. éberfa l. ében a. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). TESz. h. J: ’Daphne mezereum. heben. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör.’. hogy a termés nem ehető. gen. büdös gönye’.. gyepűrózsa’.. Az ebcsipke összetett szó. Nyr. Az ében vándorszó. 125: 420. (h)ebanus. sem a szaknyelv nem fogadta be. szakny. J: ’ua. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). A névadás magyarázata. Vö. mérgező. gen. a lat. or. 93). Nyr. 1783: Eb-tsipke (NclB. ném. még kutyarózsa. 117: 562. vö. Nyr. odoús. эбéновый ’ében-’. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). ébenos ’ébenfa’). 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. kynós ’kutya’. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. 132). ang. 1264: „spina. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l.). a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. ebes a. lat.. vö. 125: 420. az utótagra l. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. Hundskirsche tükörfordítása. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. èbano ’ébenfa’. EWUng ében a. lat. Barra a német előtagot átvette. canina (< canis ebfa 1. J: ’Taxus baccata. Az ében ’ébenfekete.. J: ’Bryonia alba.. Marzell Cynodon dactylon a. ebes a. a ném. a cseresznyéhez hasonlóak. Genaust Cýnodon a. Genaust ebenacánthus a. J: ’Rhamnus cathartica. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). égerfa Marzell Bryonia a. cseresznyeszerű termés. ký#n. a latin Rosa canina részfordítása. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). ol. Nyr. R. odóntos ’fog’) fordításával. kynódous < gör.E. que Ebfa dicitur” (TESz. UEWb. Ebenholz. A varjútövis (1. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. 291). Ebenbaum. Az ebcseresznye a ném. ’kutya.). J: ’Cynodon. kutyacseresznye. 125: 420.. ebony (tree). farkashárs’. csillagpázsit’. a baum magyarázó utótagot lefordította. Eibenbaum. varjútövis’. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). 375). Szóhalm. még csipke. tiszafa’. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. ▌ 2. ébène. Az elnevezés motivációja. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal.

125: 421. 362). A növény magháza ebfejhez hasonló. . a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). 1807: ’Antirrhinum majus. A név valószínűleg a lat. ebfáj XVIII. cynanchum (< gör. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. | 1775: ’Misopates orontium. EWUng. európai kakasmandikó’. ký#n. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. A méregölő jelzőre l. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre.. ném. Genaust Cynánchum a. gör. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. J: 1578. hogy régen a növényt torokgyík. 125: 420. szakny. Vö. Genaust Cephalándra a. Szabó. 125: 421. gen. kerti oroszlánszáj’. gör. Nyr. ebfojtófű. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. 1595: ’Misopates orontium. Hundswürger tükörfordítása.).) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza.. Bucranion. 85: 210). sz. még tetűfa. hivatalos lat.. nehezen nyel’) hatására jött létre.. 389. Fűvészk. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a).. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. Marzell Daphne mezereum a. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. Marzell Erythronium dens-canis a. Marzell Antirrhinum orontium a. Nyr. nem állapítható meg világosan. vö. fulladás) kezelésére használták. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. cynanchum (< gör. Erythronium denscanis. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. mert mint egy Ebnec. UEWb. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. Nyr. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). 125: 421. magyarázata. Cýnodon a. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). A névadás alapja a növény felül fogszerű. lat. közönséges méreggyilok’. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). Nyr. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet.. Hundszahn ’kutyafog’. hegyes hagymája. ebtövis. Nyr.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. eb + fog jelentésű elemet. A növény mai.. J: ? ’Erythronium dens-canis. A farkashárs (2. Szabó. Vö. A német szó a lat.. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. kerti oroszlánszáj’. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. Cynocephaloea (Beythe 120a). méregölőfű. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. genitív kynós ’kutya’. kynós ’kutya’. ký#n. nevei dens canis. ágchein ’fojtogat. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. ký#n. 391). 125: 421.: ebfáj (Nyr. 1807: ebfejűfű (Magy. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. Vö. canis ’kutya’) tükörfordítása. Melius 435. ang. Genaust Cynánchum a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. vö.i elnevezése szintén tartalmazza a R. a latin tudományos Denticula canis (< lat. J: ’ua. A ném. ebfáj. Vö. gen. kephale ’fej’) mintájára. lóbenge ti oroszlánszáj’.’. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. TESz fáj a. büdös. Hundskopf (Melius 165a). ágchein ’fojtogat. nehezen nyel’ jelentésű gör. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. A névadás magyarázata. kerebfaképű lóbenge l. közönséges méreggyilok’. még a növény R. fáj. a büdös jelzőt azzal magyarázza. fulladásos betegség ellenszereként használták. kínoz’ az összetétele. lat. dens caninus. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. | 1783. A bizonytalanság okára l. dog’s tooth. kynós ’kutya’. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. 1783: Eb fejü fü (NclB. nehezen nyel’) szóból ered.. vö. Melius 375. ném. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). dens ’fog’.

kutyatej’. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. borsos keserűfű’. Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). gör. gyep. Az ebmonyfű a R. 528).. szln. 29: 362). Hundsdill tükörfordításával keletkezett. 528). Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. 51: 18. Genaust canínus a. közönséges ebnyelvűfű’. Fűvészk. lat. J: ’Euphorbia sp. Az ebkapor. zingiber ’gyömbér’. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. Hundsgras ’kutyafű’. 115). ebgyógyítófű. canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). hogy hitvány.’.. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). ill. 1595: Eb kapor (Beythe 95). 328) (< lat. és a növény kitisztítja az állat gyomrát. 333). ném. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. 129). még agármony. Nyr. 1775: Eb kapor (Csapó 254). Gramen caninum (NclB. MNy. de mirígyes foltoktól tarka. silány minőségű fűszer. Idegen nyelvi megfelelőre vö.ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). 363). lat.. A névadás szemléleti háttere. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. rókamony. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. 1577: chiroglossa [a. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). J: ’Anthemis cotula. Vö. J: ’ua. kutya. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. magyarázatára l.’. 368).: RMGl. J: ’Persicaria hydropiper. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. 29: 51. ebnyelv 1525 k. lat. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). 126). büdös pipitér’. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. ebkapor 1577 k. pásja jájca ’kutyahere’. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Nyr. a lat. eb’. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. A mony ’here’ jelentésű.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. lat.. az eb-. társneve a kutyakapor a R. íze a gyömbérre emlékeztet. 403/ 6). 125: 422. ném. csípős. ha a gyomra beteg. Az ebgyömbér Melius alkotása. 125: 422. pázsit’. Marzell Agriopyrum repens a. 528).: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. Fűvészk. J: ’Elymus repens. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. testiculi’ (Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Orchis morio. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). ném. 125: 423. J: ’Cynoglossum officinale. ill. 328). ang. 44). 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. (OrvK. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. m. Genaust Cýnodon a. 1783: Eb-nyelv (NclB. Marzell Anthemis cotula a. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’.előtag jelzi. közönséges tarackbúza’. agárkosbor’. 419). 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). az eb. az utótag magyarázatára l. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. 1578: Eb nyelw (Melius 150). Nyr. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). J: ’ua. vö.2: RMGl. ebgyógyítógyökér l. a R.: Eb kaproth gr. disznógyógyítófű. órchis ’here’) tükörfordítása. Hundshödlein ’kutyaherécske’. . 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). 1783: Eb Kapor (NclB. 2. 1783: Eb gyömbér (NclB. gramen ’fű. borsízű növény. mint az agármony növénynév.’. dog’s grass ’ua.’. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. még gyömbér. Nyr. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). J: ’ua. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. ký#n ’kutya. Hundshoden ’kutyahere’. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik.

ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a). vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). Genaust Cýnodon a. Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. napellus. J: ’ua. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109).: Solanum hortense. J: ’Atropa belladonna. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110). ebnyelv ebsefa N. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB.’.’. 664). 340). kynoglôssos. sz. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a)..’. ký#n ’kutya’. A névadás alapja a növény keskeny. farkasölő sisakvirág’. J: ’ua. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). Ebet xl. közönséges kutyabenge’. J: ’ua. … hertelen embert. maszlagos nadragulya’.’ nevez meg. I: 307). XVI. ebszőlő (Nyr. J: ’Frangula alnus. 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. 1775: Eb-szölö (Csapó 78). lingua canina ’kutyanyelv’. Marzell Inula conyza a. 1: 307).ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). ebrontófű 1. tondēre ’nyes. 664). fent). Farkaſt. 664). 664). Melius 431. tónsus a. 125: 424. 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). XVI. Fűvészk. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). eb Sz[őlő] (Magy. veres. ném.. 664). vízi. Növényszótár 4). 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. J: ’Inula conyzae. — N. 164). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1525 k. kutyarózsa ebnyelvűfű l.: RMGl. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. J: ’ua.: Cyglassa.: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. 379). ▌ 2. jelentése ’a kutyának se jó’. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Vö. J: ’ua. Péntek–Szabó. és a lat. ▌ 2. R. kesernyés csucsor’. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása. erdei peremizs’. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). gör.. 1783: Eb rontó-fü (NclB. | vad ~ 1903: vad-. ebrózsa l. kutyát mérgeztek. — N. J: ’ua. A névadásra a ném. Genaust Cýnodon a. 1775: EbÐzem (Csapó 248). 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). 664). Az ebsefa népi elnevezés. nyelv formájú levele. Ember és növényvilág 290). Solatrum: Eb zewlew (Növ. J: ’ua. 1405 k. (Melius 86). A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. cynogl#ssus < gör.’. 1500 k. minden állatot meg xl” (Melius 156). 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. J: ’Aconitum napellus subsp. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). Az ebszem Melius alkotása.. 415). (Melius 11a). Az ebnyelv a lat. 389).’. v. — erdei ~ 1813: erdei.’. 664). A névadás alapja talán az.’.’. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. J: ’ua. J: ’Solanum dulcamara. 664). 125: 424.2: RMGl. Melius a lat.: RMGl. kynós ’kutya’. 2. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40).: RMGl. J: ’ua. ebszőlő 1. kýōn.: solatum: eb zele (SchlSzj. a ném. 125: 424. Cynoglóssum (lat. hogy a növénnyel farkast. 43: 311.: RMGl. Nyr. Nyr. Lingua Canis. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. — alutó. 1783: Eb-Ðzem (NclB. Hundstod ’kutyahalál’. J: ’ua. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). Katikasisakvirág’. 1911: ebrontófű (Cserey. Nyr.: RMGl. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb .: Solatrvm: Eb zewlew (Herb.’. fekete csucsor’.’. ▌ 4. (Melius 86a). Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. ebnyelvűfű (SzegSz. b): RMGl. ebsefa (MagyGyógyn.’. J: ’Aconitum vulparia. 1520 k. J: ’ua. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. szep szôlô (SzikszF. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). Szabó. gyötör’) mintájára hozta létre. a névadás alapja a fa használhatatlansága.’. 340).és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. 258). A névadás alapja az. J: ’Solanum nigrum.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. kynoglôsson < gör. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). kutyafa. lat. J: ’ua. ▌ 3.

hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. Az ebtej összetett szó. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. Hundmilch). A piros. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Melius 370. századi OrvK. pasje mliče. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. hogy a kesernyés csucsor (1. szőlőszerű termésre utal. csucsor. erre utalnak az erdei. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. 129). ▌ 2.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. Az adatok mutatják. A felfutó ebszőlő. psi mlecz.) név elé a későbbiekben a kesernyés. 8). 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. ebkapor (< ném.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. Marzell Solanum dulcamara a. A fekete csucsor (2. és bogyójuk is mérgező.) és a mételmaszlag (4. 29: 51–2. 263). A XVI. kutyatej. 371).) ősrégi ázsiai kultúrnövény. laptele-c"nelui. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. a fekete csucsor (2. A XVI. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. 687). a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. Hundsmilch tükörfordítása.. MNy. J: ’Euphorbia sp. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik.-hv. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. XVI. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. magyarázatára l.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. vad és vízi jelzők. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. J: ’Datura metel. élvezhetetlen ízére. 1577 k.). a kertekben termő pedig azt mutatja. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. 1525 k. kutyatej’. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86). J: ’ua. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. melyeknek közös jellemzőjük. 687). . Cataputia maior utótagjának fordítása.’.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. az ebszőlő előtag a növény R. erdőben. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. J: ’Solanum dulcamara. a szőlő utótag a fürtös. hogy az egész növény.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. a XVI. neve. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. J: ’Euphorbia lathyris. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). halált okoz. 612/34). bogyója ehetetlen. — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). rom.). (OrvK. Az ebszőlő a ném. Nyr.-i OrvK.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. 1395 k. ezek a növény ízére utalnak. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. 1775: Eb-téj (Csapó 80).’.: RMGl. J: ’Euphorbia cyparissias. psie mleko. ebszőlő. sz. A növény vadon. hogy a növény a kertekben is előfordult. így ír a csucsorról (1. farkas-kutyatej’. kesernyés csucsor’. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211). hasindító kutyatej’. 631/12). — ~fű 1577 k. 631/13)]. le. Hundsdill).: Eb Teyrql gr. A mételmaszlag (4. Az alutó. 371). 125: 425. 129). mételmaszlag’.) fekete jelzője a termés színére utal. magyarázatára l. 631/13). Vö. a növény értéktelenségére vonatkozik. utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. nyirkos területeken él. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. 406–7. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja.’. J: ’ua. szb. Szabó.. 1783: Eb-téj (NclB. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. a maszlagos nadragulya (3. J: ’ua. veres jelzők a termés vörös színét jelzik.) gyümölcse. ebtej 1.

vad édes Gy[ökér] (Magy. közönséges kígyószisz’. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn. ádáz’. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). közönséges édesgyökerű-páfrány’. XVI. ▌ 2. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). sztrichninfa’. édesfa (MagyGyógyn. Nyr. 1595: edxs gyxkernek gr. v. sz. XVI. ecetfű N. | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). ebvész 1830: ebvész (Nyr. UEWb. Az édesfa népi név. 404). Marzell Aethusa cynapium a. Az ecetfű népi elnevezés. szakny. J: ’Aethusa cynapium. 1783: Eb-tövisk (NclB. Hunds-Eppich. édesgyökér. 1181). igazi édesgyökér’. 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). Nyr.’. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. 280). 836. 125: 425–6. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. A névalkotásra hatással lehetett a lat. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). őszi kikerics’. J: ’ua. 404). vö. 148. 50). — N. hogy a növény még a kutyának is mérgező. 1783: Édes Paprágy gyökér .: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. echidna ’kígyó’ < gör. 520.. Vö. 42/9).ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. I. J: ’ua. 178). 1708: éd(s-gyökér (PPBl. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. ném. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. ebvészmag l. 430). áhiA ’kígyó’) átvétele. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73).’. macskák elpusztítására: „mellyel p. mérgező tulajdonságát fejezi ki. édesgyökér 1. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. 125: 426. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn.: Edqs gÿqker (OrvK. Nyr. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. 2. kutyatej a. J: ’Rhamnus cathartica. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. Vö.’. szakny. lat. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. 1783: Vad édes gyökér (NclB. — N. 125: 426. varjútövis’. 125: 426. J: ’Glycyrrhiza glabra. Nyr. 371). Vö. 130). 430). ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. magyarázata. ebtövis 1584: eb töuisk. Az ebvirág a ném. 520. édes l. 1783: Édes-gyökér (NclB. kutyapetrezselyem. ebfa. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. Az ebzeller valószínűleg ném.’. Éder. ebvész gör. échis ’kígyó’ < óind. íd(sgyökér (ÚMTSz. J: ’ua. Az ebvész összetett szó. még varjútövis. échidna ’kígyó’ < gör. TESz. apium ’petrezselyem’) is. 1998: édesgyökér (Priszter 386). (Beythe 60a). 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335).-i Echium (< lat. A lat.. J: ’Verbena officinalis. 1577 k. Benkő 63. J: ’Polypodium vulgare. Marzell Colchicum autumnale a. UEWb. | erdei vad ~ 1813: erdei. 125: 426). o.’. J: ’ua. J: ’ua. Növ. 280). Fűvészk.-i cynapium (< édesfa N. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB.. édesgyökér. ebvirág (MagyGyógyn. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. 223). 125: 426–7. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386).). J: ’ua. 342). canis ’kutya’. Az ebtövis a lat. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. J: ’Glycyrrhiza glabra. Ecetfű (MagyGyógyn. echium 1798: Echium (Veszelszki 196).. magyarázatára l. MagyGyógyn. hogy a növény magva alkalmas kutyák.. J: ’ua. mintára jött létre. EWUng kutyatej a. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). Vö. 148). ill. Fűvészk. ký#n ’kutya’.: RMGl. az eb előtag a növény haszontalanságát. 1998: ebvészmag (Priszter 514).’. Édes gyökérfü (Csapó 259). spina ’tövis’) tükörfordítása. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. vasfű’. 351). J: ’Colchicum autumnale.: NySz. 148). 2: 36).’. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). J: ’Echium vulgare. Hundsblume tükörfordítása. J: ’Strychnos nux-vomica. az ugor kori eb és a bizonytalan. Nyr. igazi édesgyökér’.

közönséges kutyabenge’. 219). Fűvészk. éger a. 1395 k. 620).’. (gerfa. Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném.. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. egérfark 1395 k. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. glūtinōsus ’ragadós’). mivel a növény föld alatti része édes. mézgás. a növénynek a gyökere édes. csucsor édeskömény l. Az egércsecsfű Benkő alkotása. az éger ismeretlen eredetű. A friss rügyek ragacsosak. éger a.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB.’. igazi édesgyökér’. ném. b): RMGl. mézgás éger(fa)’. 1560 k.. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. égerfa (Péntek–Szabó.: RMGl. klebrige Erle ’ragacsos éger’. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. 423).: RMGl. J: ’Frangula alnus. J: ’ua. J: ’ua.: milifolium eger farc (SchlSzj. 368). J: ’Alnus glutinosa. égerfa. nem a levele. J: ’Glycyrrhiza glabra. a gyökér magyarázó utótag. Kleb-erle ’ragasztóéger’. egyedi adat. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat. A névadás alapja. J: ’ua. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez.: erulus: eger fa (BesztSzj.: Egqr fanak gr. Genaust Glycéria a. égerfa a. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. erre utal a lat. Vö.’.’. báránycsecsfű. 126). 211). (OrvK.’. a névadás alapja. égörfa.: RMGl. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). EWUng. Genaust glutinósus a.: Millefolivm: Egherfark (Herb. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. egőrfa.2: RMGl.). Fűvészk. 1405 k. 2. J: ’ua.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt.: TESz. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. 430). jég(rfa. 1783: Egerfa (NclB. TESz. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. 1405 k. — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296)..: BotTört. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). J: ’ua. glycyrriza (< gör. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása. Pászt. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. jégerfa (Barra 403). glycyrrhiza. édesgyökér. Ember és növényvilág 201). jég(rfa. hogy az apró. ragadós jelzőket. a vad jelző arra utal.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. euforbium efrasia l. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). édesgyökerű-páfrány l. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). J: ’Sedum acre. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. borsos varjúháj’.’. 36). a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy. Jágerfa (Herman. éger(fa)’. 511). 213). Vö. glykýrrhiza < gör. — N. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. 1577 k. 256). éb(rfa. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). jégörfa (Nyatl. Marzell Alnus glutinosa a. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz.: erulus: eger fa (SchlSzj. Marzell Polypodium vulgare a. 219). glykýs ’édes’. Az igazi édesgyökér (1. gör. . 368). égerfa 1. 668). jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. 1578: Eger fa (Melius 11a).) édesgyökér neve a lat. 1520 k. glycyrrhiza. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. ▌ 2.: RMGl.) összetételből adatolható.: RMGl. Vö. a szókezdő magánhangzó rövid volt. eforbium l.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném.: Millefolium: eger fark (BesztSzj. J: ’ua. | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). A közönséges édesgyökerű-páfrány (2. Az éger kezdetben az égerfa (1. italt ízesítenek. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1. J: ’ua. 1595: Egxr fa (Beythe 10a). Valószínűleg a lat. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. 1841: egerfa. 168).. J: ’Alnus sp.). egerfa. 1998: mézgás éger (Priszter 296). R. édesgyökerű-páfrány (→ páfrány).. hogy a növény vadon terem. a fa innen kapta az enyves. páfrány édeskeserű csucsor l.

1525 k. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. 220). Marzell Achillea millefolium a.) egérfű elnevezése népi név. sz. lat. egérfarkufüjj. Auricula (Melius 79a) (< lat. parlagi macskatalp’. egérfarku fűnek gr. J: ’ua. J: ’Antennaria dioica. N. 220). a lat.: RMGl. J: ’ua. — N. — ~fű 1577 k. Az ezüstös hölgymál (1. egérfarak. 368). szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. egérfarkkóró. egérfarkóró. Fűvészk. hogy száraz árokpartokon. egirfarkó fü (ÚMTsz. s-azt igya” (PaxCorp. közönséges cickafark’. Vö. 1595: Eger fark (Beythe 114).’. pilosella (< lat. J: ’ua. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). 219). 1775: Egérfül (Csapó 286). Az elnevezés alapja a növény puha. 87). Fűvészk. 1590: Eger fark (SzikszF. ▌ 3.). Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. A libapimpó (1. mint az egér füle. fonákjuk ezüstös. | ~kóró XVI. 410). közönséges cickafark’. vö. millefolium. egérfarku fű. egérfarkú fűvet gr. ▌ 2. J: ’Hieracium pilosella. Fűvészk. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. egérf#rk.: RMGl.egérfű m 150 egérfül 219). lat. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. egérfarkúfű. 1578: Egér f×l (Melius 181a). J: ’Potentilla anserina. sz. egérfarkvirág. egérf#rkDórDó. — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. J: ’ua. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. Mausöhrlein (NclB. egerfű. közönséges tyúkhúr’.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. egerfarkkóró. 415). ezüstös hölgymál’. myos#tis. egérfarkú virág (ÚMTsz. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). hamu ſzinüek” (Csapó 81). egérfű. J: ’Stellaria media. útszéleken. egérfarkkóré. egérfarok (ÚMTsz. orrához hasonlítanak. | ~virág N. Marzell Achillea millefolium a. bogarak is megtalálhatóak). — N. millefolium.). 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). egérfarku-fi. 126). || egérorrúfű N. Mausohr. XVI.).’. J: ’ua.) és a közönséges cickafark (2.). 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). 500. 468).) egérfül neve szintén Melius alkotása.) egérfű neve azon alapul. 171). J: ’Antennaria dioica. 2. TálmoÐó f×vel. eger-fark (MTsz. szőrös levelei az egér farkához. egérfarkú kóró (ÚMTsz. — N. J: ’ua. A közönséges cickafark (2. 220). 1948: egérfül (MagyGyógyn. 213). || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. Egér-fark f×vel…. egerfarggó²r~. Auricula muris (Melius 181a) . Vö. — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). egérorrú fű (ÚMTsz. A közönséges tyúkhúr (3. egérfarku-fí. cickafark. 1807: egérfark (Magy.’. ang. egérfark. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). egér farku fűvet gr. 1690: „Fxzz Vizet. a lat.. N. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). hogy a növény puha. ill. egérfarkú cickóró l. egerfarkú füvet gr. egérfarkúfüvet gr.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. nevei is hatással lehettek. Myosotis fordítása (< lat.. egérfű (ÚMTsz.) és az erdei hölgymál (2. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). 219). — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. egérfarkúfüjj. 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört. egérfarkófüj.. 486). A libapimpó (1.: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral.).: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. ▌ 4.. v.). J: ’Hieracium murorum. Fűvészk. illetve. J: ’Achillea mille- folium subsp. Egérfű (MagyGyógyn. libapimpó’. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). a névadásra a növény egyéb R. Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark.. A névadás magyarázata. Millefoliu : Egerfark (Növ. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. J: ’ua.’. cickafark egérfű 1. 126). egérfül 1. J: ’Achillea millefolium subsp. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). Az egérfark összetetett növénynév.. egerfargóró. 1807: Egérfül (Magy.’.) egérfül neve Melius alkotása. mouse-ear-hawkweed. ▌ 2. kóró) magyarázó szerepűek. J: ’ua. ném.’. 410).’. 295). erdei hölgymál’. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele. parlagi macskatalp’. Tormentilla gy×kérrel. myos#ta ’egérfülecske’). egérfark.). mezőkön fordul elő (ahol egerek. UEWb. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű.

. Szabó. vagy f× (Melius 56a). 415) fordításával keletkezett. kék búzavirág’. A parlagi macskatalp (4. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. egérfül Pupteneuert.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). 428). pitypang’. agrasl. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. Diószegi–Fazekas alkotása. talán a ném. Az egres vándorszó. hölgymál. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). 1775: Egértövis (Csapó 83). ném. A név keletkezésének indítéka. ég a. ezüstös hölgymál’. egérűzőf ű. az előtagra l. egérszagu”. J: ’Berberis vulgaris. 435. lat. egérorrúfű l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. baj. J: ’Cynoglossum officinale. Az egérszagúfű névadás alapja. agres. egres’. 4: 31).-osztr. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. egybojtosfű l. 1998: egértövis (Priszter 487). MNövSz. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). égivirág N. vad’. egérfülecske l. Végső forrása a lat. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. hogy az apró. Az egértövis. Myacantha (< gör. „a’ házban felakaſztják. szúrós csodabogyó’.. MÀusedarm ’egérbél’. agrestum. J: ’Primula veris subsp. ogrosl ’köszméte.’. piros színűek. 326. az egértövis növénynév a lat. veris. agresta ’éretlen szőlőbogyó. az utótagra l. EWUng.). Hasonló szemléleten alapul pl. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. EWUng.. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65).. Az éjjelilámpa népi név. egérűzőtövis l. az egreshez hasonlóak. MeuſÅdorn (Melius 56a). ol. J: ’ua. Az egres a magyarba olaszból. muris ’egér’) fordításával hozta létre. sóskaborbolya’. auricula ’fülecske’. Marzell Antennaria dioica a. tavaszi kankalin’. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka.. . a névadás magyarázata. az elnevezés a virág kék színére utal. Vö. Szent Péter kulcsa. MNy. egérfül. J: ’Taraxacum officinale. égi virág (MagyGyógyn. éretlen szőlő leve’. J: ’Centaurea cyanus.’. kfn. egres. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. Növényszótár 32). égikincs (MagyGyógyn. 1783: Egér-tövis (NclB. 1595: Eger txuis (Beythe 124). Az égikincs népi név. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). a névadás magyarázatára l. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Hieracium pilosella. bojtosfű éjjelilámpa N. 209). agresta ’olyan szőlőfajta. Melius 394. bogyói savanykásak. 449). esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. J: ’ua. Mausöhrlein (NclB. gör. az egértövis növénynév is. agresto. egönye l. vadon termő. egres a.. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). 52). Genaust aurícula a. vö. Az egérfülhölgymál összetett szó. jegenye égörfa l. Genaust Mýagrum a. UEWb. az TESz. közönséges ebnyelvűfű’. ég a. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. Fűvészk. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. 1911: veres egres (Cserey. kékvirág. első megjelenése: 1395 k. magyarázza a növény hatását. agrestis ’mezei. pilosélla a. egérfű égikincs N. a névadás magyarázatára l. ném. Mäusdorn (Veszelszki 388). lámpavirág. Acánthus a. éjjelilámpa (Csapody– Priszter. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. Az égivirág népi név. J: ’Ruscus aculeatus. k. szürkés.: Agreſtum: egreÅ (TESz. mŷs ’egér’. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban.

(Barra 294). Fűvészk. élek-halok (MagyGyógyn. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. hogy a növény szintén mérgező. 1783: El-alutó-fü (NclB.’. 142). hogy a tüskés növény a szántást akadályozza.’élő.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. vö. ormányhoz hasonló.. ormány a. vidrafű | Menyanthes trifoliata. hogy a növény mérgező. jelölt birtokos szerkezet. még álomhozófű. szőlő ekenyűg l. tavaszi mandragóra’. eke a. az alutó az alu. J: ’Capsella bursa-pastoris. J: ’Prunus spinosa. 401). hogy a növény vízben él. J: ’Solanum dulcamara. eke a. Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. 393). J: ’Atropa bella-donna. Az ekegúzs összetett szó. a lat. ▌ 3. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. boronafa. halált okoz. TESz. A vízi jelző arra utal. magyarázatára l. eke a. eke a. EWUng. elalutófű 1. élekhalok (MagyGyógyn. Diószegi–Fazekas alkotása.. a lat. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. 1578: el aluto f× (Melius 51a). gúzs a. 1578: el aluto f× (Melius 51a). gyorsan szaporodik a vízben. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. kesernyés csucsor’. élekhalok 1. EWUng. 1775: Élek halok (Csapó 214). eleven a. J: ’Ononis spinosa. elecske (ÚMTsz. A névadás magyarázata.) elnevezés alapja.. 340). 1783: Élek-halok (NclB. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). élek-halok (Jávorka 978). — N. eketartóf ű ékesség l. — N. elecke 1807: Eletzke (Magy. J: ’Prunus spinosa. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). 160). az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305).ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. 263). fürge’ tövéből. közönséges pásztortáska’. A névadásra talán a ném. J: ’Potentilla .. J: ’Ononis spinosa. Vö. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. tövises iglice’. Az eketartófű Melius alkotása. — Ö: vidra~.. maszlagos nadragulya’. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. ▌ 2. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. Melius ekeakadály növénynevével. EWUng.). de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. TESz. TESz. bókoló amaránt’. ekegúzs. vö. ormány a. 1841: eleczke (Barra 294). a növénynév arra utal. elefántormánya N. ném. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. összetett szó. eleven a. J: ’Menyanthes. Az elecke nemzetségnév. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. elefánt a. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. J: ’ua. N. vízielecke (MagyGyógyn. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). Az elecke hasonlót fejezhet ki. a növény szintén tüskés. kökény’. J: ’Ononis spinosa. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). N. A kökény (2. 1948: elecske (MagyGyógyn. 216).(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka.) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. 126). J: ’Amaranthus caudatus. elefánt a. ▌ 2. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre.. 216). a névadás oka ismeretlen.. boronafa. piros virágzata. elefántormánya (Péntek–Szabó. pogány~ officinarum. Mollay.. Vö. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. ekeakadály. 401). Az ekenyűg Benkő alkotása. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). tövises iglice’. kökény’. TESz. Növénynevek 28. 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. Ember és növényvilág 202). EWUng. tövises iglice’. 1578: Éke akadaly (Melius 48). 142). mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen.) Melius alkotása. vidrafű’. ▌ 2. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. gúzs a.

hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. mérgesfű morio. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. vua versa fordítása: „Vua verſa. emberevő agárfű l. n#sturcium < lat.) a magyar nyelvben keletkezett. 1783: Ember-erö (NclB. n#sus ’orr’. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. nyilván Melius növényneveiből hozták létre.) neve hasonlóság alapján keletkezett. 222). agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. manroot tükörfordítása. a lat. elfordultfű elfordult mérges fű l. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. elején keletkezett. az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. de keueÐet igyal benne. emberképűfű N. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). J: ’ua. mindenkor~ élőhalófű N. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. egészséges nemi életet. agárkosbor’.’. tavaszi mandragóra’. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. Az élőhalófű népi név. A név . mert bolonda tezxn” (Beythe 110). sz. A libapimpó (3. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). J: ’ua. ember l. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. elharapott gyökerű fű l. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. rossz szellemet távol tarthat magától. a jelző a lat. MagyGyógyn. illetve az. ném. Az elfordultfű Melius alkotása. elfordulószőlő (→ szőlő). Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. 61. közönséges torma’. emberképű fű (Jávorka 848). el fordúlt f×” (Melius 155a). J: ’Tussilago farfara. élő-halófű (MagyGyógyn. 421). hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. a névadás magyarázata. többszörös összetétel. Vö. hogy régen úgy gondolták. Az embererő összetett szó. libapimpó’. pettyegetett tüdőfű’. J: ’Armoracia rusticana. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). J: ’Pulmonaria officinalis. élekhalok. martilapu’. J: ’Aconitum vulparia. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. s így elősegítik az erőteljes. azt fejezi ki. 315).elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. úgy hitték. Melius alkotása. elfordulószőlő l.’. Az embererő névadás magyarázata az. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. szőlő elfordult gyökerű fű l. A kesernyés csucsor (2. es keueÐet izol henne. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). J: ’ua. Vö. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. Az emberképűfű népi név. menta élő l. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). J: ’Mandragora officinarum. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). Nasturtium (< lat. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). mellérendelő szókapcsolat. Az embergyökér az ang. erőt adnak a férfiaknak. Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. A névadás alapja talán az. emberképűfű (MagyGyógyn.’. A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. farkasölő sisakvirág’. n#sturtium. a fű utótag magyarázó szerepű.

Marzell Gratiola officinalis a. lat. encián a. a katáng nemzetségnév. J: 1520 k. Marzell Inula helenium a. encia l. engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. epörnye (MTsz.encián 154 eper arra utal. dancia. szamóca’. 1775: Endivia (Csapó 84).). Az enula a növény R. J: 1604. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. Az epefű a ném. (Melius 77a).. eper 1. kígyótárnics’. 1783: Eperj (NclB.). Fűvészk. 1578: Endiuiánac gr. az előtagra l.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. földepe. 188). 192). Vö. föld~. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). kenyérbél-cickafark’. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. 258). 78. gentiana. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. a névadás magyarázatára l. Az encián idegen szó. EWUng. kis ezerjófű’. enyves bélűk” (Magy. album. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. J: ’Inula helenium. | 1708: ’Gentiana sp. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. örvénygyökér’. enula (< lat. 1807: Endivia (Magy. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. 1998: endívia (Priszter 337). a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával.’. 129). — N. ep(rnye. 212). ▌ 2. epere. 1767: Enzian (PPB.) német mintára alkotott tükörszó. 376). Az enyvesbogyó összetett szó. 1500 k. Fűvészk. J: ’ua. Fűvészk. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. a növényt salátaként fogyasztották. kerek termésére utal. 272). J: ’Cichorium endivia. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. 1395 k.) endívia neve hasonlóságon alapul.: fragum: eper (BesztSzj. engemnefelejcs N. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. ném. J: ’Cichorium intybus. a ném.) és az ezerjófű is keserű. A kis ezerjófű (2. — csattogó ~ N. 455). entýbia. Az endíviakatáng összetett szó. — N. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört. a növények felhasználása. salátakatáng’. — ~fű 1604: Encian f× (MA. salátakatáng’. Az endívia a lat. 455). erdei szamóca’. b): RMGl. hogy a növény erős illata az orrot csavarja.: Fragula: Eperÿ (CasGl. 1798: Eper (Veszelszki 226). az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka.’ (első megjelenése: 1790 k. fagyöngy’. csattogó eper. encián a. 1595: Epergy (Beythe 103a).. 540). . N. a gör. J: ’Gratiola officinalis. encián (MagyGyógyn. 1775: Entziana (Csapó 260). Diószegi– Fazekas alkotása. | 1583: ’Fragaria vesca. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. J: ’Achillea ptarmica. Ember és növényvilág 198). Endivia (Melius 77a) (< gör. MagyGyógyn.. a saláta magyarázó utótag.: fragum: eper (SchlSzj. b): RMGl.. Mollay. Enzian átvétele. 1405 k. Gentiána a. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. endívia. A nefelejcs ’Myosotis sp. összetett szó. felépítése hasonló.). mezei katáng’. orvosi csikorgófű’. és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. 192). 1708: entzián fu (PP. 1775: ’Gentiana cruciata. az előtagra l. vö. TESz. J: ’Viscum album subsp. 368).. kígyótárnics’. csattoguó-ep(r.: RMGl. endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. télisaláta (→ saláta). A mezei katáng (2. 2. 192). 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a).: ’Gentiana cruciata. J: ’Cichorium endivia.). Fűvészk. endívia és cikória helyett. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. salátakatáng’. 297). ep(rgye. J: 1395 k. Genaust Helénium a. 78). forrása a lat.: ’Fragaria sp. gencián. tárnics’. ▌ 2. tárnics’. Genaust Nastúrtium a. epe l. J: ’Cichorium endivia.: RMGl. 1610 k. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy.. Növénynevek 25–30. Gallenkraut tükörfordítása.. Az endíviasaláta Benkő alkotása. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. J: ’Centaurium erythraea. 411). | 1767: ’Gentiana sp. endívia 1. encián encián 1. csattogóep(r. endívia.

maszlagos nadragulya’. TESz. A szerzőknek teljesen igazuk van. szagos müge’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457). kerek ep(r (Péntek–Szabó. Àpėrjėè ’földieper’. 73). ny lett a j-ből. 1998: eperfa (Priszter 430). Ember és növényvilág 235). J: ’ua. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn.eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. pomíţe átvétele. Erdbeer. 1490 k.. T. 193). csúcsos eper (Péntek–Szabó. | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. J: ’ua. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. szamóca’. J: ’ua. J: ’ua. fehér eperfa’. Àprijėè . A csattogó jelzőre l. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. fi. 1783: Erdei-meÐter (NclB. J: ’ua. 257).: fragaria: eper fy (Növ. Bottört. J: ’ua. — ~fű 1520 k. kerek eper. 329). 1595: Epery fa (Beythe 27). csattogó szamóca (→ szamóca). 836. 1998: fekete eperfa (Priszter 430).’. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. pumi ep(r (Péntek–Szabó. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. epernye.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1. ÀprÀ. 511). 1578: Epery fa (Melius 1a).’. erdei eper. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. J: ’ua. 368). Ápėrėè. J: ’Morus nigra. savanyú” (Magy. J: ’ua. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm. nyilván a termések hasonlósága alapján. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző.). Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. J: 1416. atlasz~ erdeimester 1. ném. szeder~fa. ▌ 3. epörnye l. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×.: TESz. csattogó-epörgye. 1775: Eperjfü (Csapó 84). selyem~fa. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete.) jelentésű eper kétes.. bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Fragaria sp. Ember és növényvilág 235). A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. UEWb. Marzell Fragaria vesca a. az eperé piros. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz.) földi jelzőjének magyarázata.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. buzér’. hogy a növény a földhöz közel terem. 255).) jelentésből fejlődtek ki. eper. 423). valamint gy. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. 512). cs™ttogós ep(r. Àprėè. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. EWUng. J: ’Galium odoratum.’.: RMGl.. eper ér l. | erdei ~ N.). | pumi ~ N. 423).. J: ’Fragaria vesca. A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl.’. a jelző a rom.’. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. ném. | csúcsos ~ N.: RMGl. J: ’Rubia tinctorum. csattogatottepörgye. J: ’ua.. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. | 1998: ’Morus alba.-i adatban feltűnik az eper elnevezés. | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. 48. A maszlagos nadragulya (3. Fűvészk. epergye. erdei szamóca’. Fűvészk. Ember és növényvilág 235). Gombocz.’. P. J: ’Morus alba. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430).’. Ember és növényvilág 235). | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430).’. fehér eperfa’. eperfa’. (Beythe 103a). 256). a harmadik szótag magánhangzója kiesett.). Fragaria” (MA. vö. Az 1490 k. j-vé vált az e utáni hang. — Ö: bagoly~.: RMGl. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). (Szeder-) fa (Veszelszki 315). csattantó eper (ÚMTsz. J: ? ’Atropa bella-donna. ▌ 2. vog.’. J: ’ua.: RMGl. AL. Melius szövege alapján nem dönthető el. . A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. fekete eperfa’. ▌ 2. az RMGl. Az epret illatával jellemzi a név. magyarázatára l. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). idegen nyelvi megfelelőre vö. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. | kerek ~ N. leány~. 1595: epergy fivnek gr. maamansikka. Az eper ősi örökség az uráli korból. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172).’. Az erdei sza- móca (1. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. 1998: földi eper (Priszter 378). A fű utótag magyarázó szerepű. 2. 1578: ’Morus sp.

) sokféle hasznára. paptarsoly. muskátli’. a névadás magyarázata. illatos gólyaorr’. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.’. pásztortarsoly. a növény mai lat. ▌ 2. EſÅtragorra (Melius 162). N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. lapos. közönséges méreggyilok’. citromillatú muskátli’. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. hogy a növény termése erszényre emlékeztet. . J: ’Galium odoratum. erősfű (MagyGyógyn. J: ’Calluna vulgaris. fülbe~fű ka’. ▌ 2. 212). J: ’Dictamnus albus. vö. hegyi árnika’. Fűvészk. Növényszótár 19). | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. erejű l. az előtag a növény R. A névadás szemléleti háttere a hosszú. eszterparaj l. a kis ezerjófű (2. esztragorrúfű Melius alkotásai. 390). XVI. J: ’Pelargonium odoratissimum. déli szláv eredetű. J: ’Centaurium erythraea. 544). — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. 1998: erősfű (Priszter 359). hogy a növény erdőkben él. J: ’Pelargonium. Az erősfű eredetileg népi név. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. 256) részfordítása. J: ’Erodium cicutarium. kis ezerjófű’. Az erszényesfű egyedi adat. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. bors~f ű eresztő l.érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. J: ’Geranium macrorrhizum. — N. Erica (Melius 20) átvétele. c): RMGl. jellegzetes. J: ’Capsella bursa-pastoris.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. A névadás alapja. 1783: Eskulápius füve (NclB. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). (Melius 20). J: ’ua. hogy az egész növény felülete érdes. a névadás magyarázata. bürökgémorr’. Arnica elferdítésével keletkezett. a fű magyarázó utótag. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. A névadás magyarázata. csarab’. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. erő l. 1807: Isztragor (Magy. a nagyezerjófű (1. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. A lat. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. háromszög alakú. 390). orr. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. az előtagot lefordították. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. 256). szagos müge’. 284). J: ’Arnica montana. Vö. váltóláz és hasmenés ellen is használták. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet.) a ném. vö. R. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. ▌ 3.) vizelethajtó. A név a lat. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. a lat.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. nagyezerjófű’. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. erősítőfű l. a lat. száj’. Asclepias (< gör. lat. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. emésztésjavító. Bvrsa Pastoris (Herb. c): RMGl. 336). de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. Az esztragorra. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). askl#piás < gör. Marzell Rubia tinctorum a. gyógyító erejére utal. ném. Fűvészk. Genaust Asclépias a. 1578: EſÅtrag orra.) és a ’kis ezerjófű’ (2. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. A névadás alapja. erika 1578: Ericanac gr. Az erősfű az ótör. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). Ernika.)’. 398). társneve: Erica vulgaris. 1998: erika (Priszter 322). cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. v.) izzasztószer. szívgyógyító erszény l. ösztörparaj erősfű 1. 344). Marzell Arnica montana a. Az ernikefű a lat. Fűvészk. Asperula (< lat. 184). Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. sz. közönséges pásztortás- esztragorr 1. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. erősfű (MagyGyógyn. sebkezelő szer.

orvosi szemvidító(fű)’. Az ezerjófű összetett szó.) és kis ezerjófű (4.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. Euphrásia (< gör. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359). J: ’Euphrasia officinalis. 1590: Dictamnus. aptó tüskéjét. J: ’Origanum dictamnus. 1470 k. 210). 210) alapján esetleg feltehető a lat.) neveként jelöli ki. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. A névadásra a lat. eszik a. százf ű (százf őfű). | ? ’Paliurus. Fűvészk. étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. EWUng eszterág a. Genaust Euphórbia a. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. tüskés virágfej. tövisfa’. Az ezerjófű (1. A nagyezerjófű (2.: RMGl. magyarázata. 1470 k. Vö. Szabó. 255). paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. 57/24). egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. Euphraſia (Beythe 104). 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. a): RMGl. vö. J: ’Centaurium erythraea. kis ezerjófű’. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). 1783: EffráÐia (NclB. gólyaorr’ (Melius 162). paliurus (SchlSzj.) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. ▌ 3. J: ? ’Carduus sp. étke l. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459).: RMGl.: RMGl. csókaorrúf ű. mert ember ennek haſznait. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). Feczke fé (SzikszF.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl.’.) korai adatainak azonosítása kétséges. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). eufrasia ezerjó l. ezerjófű’. J: ’Dictamnus. 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. TESz. || ezerjó 1807 e. eszterág a.. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. szamártövis’ (TESz. méregölőfű. 210). A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. 366). 345).’. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt. euphrasía ’öröm’ < gör. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1783: Ezerjó-fü (NclB. a lat. krétai szurokfű (3.: RMGl. euphraínein ’örül. Fűvészk. J: ’Dictamnus albus. 257). 1783: Kis ezer jó fü (NclB. J: ’ua. a magyarba a lat. J: ’ua. a): RMGl. 1520 k.: paliurus: euphrasia l. ▌ 2.: Diptamus eserÿofw (CasGl. eufrasia 1577 k. Fűvészk. ha ezeret ſzámlál-is. krétai szurokfű’.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj.: RMGl. 2. J: ’ua.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ.). 1595: Euphragia. örvendezik’) átvétele. euphorbia (herba) < gör. közönséges méreggyilok’. J: ’ua. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). etet. J: ’Euphorbia sp. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. 1775: EffraÐia (Csapó 255). 128). ahol a névadás alapja szintén a sok. 2.-i latin neve Euphorbia (< lat. 9/15). Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. Az illatos gólyaorr (2. Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK.: RMGl.: Ezerjó (Julow 258). | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). A lat... 1525 k. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). A növény szakny. 212). TESz. kutyatej’. eszik a. auagi. (OrvK. 256). az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű.. 1395 k. 368). 358). 1578: Ezer ió f× (Melius 108). Az étetés ellen való fű körülírásos név.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett.: Eufraſianak gr. a név nem maradt fenn. 1813: Éforbium (Magy. nagyezerjófű’. a névadás alapja. Melius 434. 255). 1405 k. 1807: Éfrázsia (Magy. 255).: Diptamus: eserÿofw (CasGl. apró. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört.) és a muskátli (3. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190).). EWUng.). 256). Vö. gólyaorr. tehát száz . Genaust Euphrásia a. ▌ 4. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg.’. ezerjófű 1. 368). amely tüskés növény.’. 390). 129).

— cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60).. Vö.’. hogy a növény levelei szárnyaltak. vö. ezerlevelű cicfarkkóró l. Helyesen a lat. Genaust Paliúrus a. золототысячник ’nagyezerjófű’. sz. 419). Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. Vö. közönséges cickafark’. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). egérfark. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás.: ném.’. cickafark ezerlevelűfű XVI. Marzell Achillea millefolium a. Vö. or. silverweed. ezerlevelű fű (ÚMTsz. J: ’ua. folium ’levél’). százforintosfű. 1807: ezerlevelű fű (Magy.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. fehérhátúf ű. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. ezüstös fonákúak. Az ezerlevelűfű lat. 376). J: ’Achillea millefolium subsp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. millefolium. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. az előtagra l. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). lat. libapimpó’. J: ’Potentilla anserina. ezerlevelü fű. J: ’ua. EWUng. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. millefeuille. gyógyító hatása miatt. fr. Szabó. Melius 415. 486). ez(rlevelűfű. mintára jött létre. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). TESz.). Barra István hozta létre. ném. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. centaur#um a gör. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Tausendblatt. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. ang. ang. 258). Az ezüstöshátúfű magyarázata. thousend-leaf. Ulrich 2. Tausendgüldenkraut. . millefolium (< mélle ’ezer’. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). cickafark. Genaust milleflórus a. Fűvészk. 300). — N. common centaury. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang.. A névadásra hatással lehetett a ném.

gesztenye(~). ~gyöngy. lógesztenye(~). tisza~. 62). szedereper~. zelnice~ facsaró l. 62). vakondok~ (→ vakondokfű).: RMGl. || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). szűzbárány(~).). berek~. A fagyal az uráli eredetű fagy. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. 1395 k. nyír(~). bors(~). mannakőris(~). J: ’Calluna vulgaris. bodza(~). hársszódok~. 7: 50). málna(~). — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). fagyalfa 1. 210). repkény(~). fenyő(~). Növ. disznótüs~. kaporna(~). arabmézga(~). pimpó(~). büdös~. sóska(~). baď ’fűzfa’. paju ’fűzfa’. *čapaγ). 1405 k. szenna(~). szömörce~ (→ szemerke). aloé(~). bálvány~. hanga(~). 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. csoda~maszlag. csont~. farkashárs(fa). mimóza(~). J: 1395 k. kökény(~). szurok~. Sz. édesgyökerű~ (→ édesgyökér). V. zürj.F fa l. borsóka(~). 320). a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. cukorjuhar(fa). borona~.: RMGl. LXXXIV. közönséges fagyal’. bájfű(~). baď-pu ’fűzfa’. fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. cserző~. csipa a. 1783: Fagyal-fa (NclB..: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. vö. gesztenyebokréta~. fagyal’. (OklSz. jegenyenyár(~). szarvastüs~ (→ szarvastövis). csetenye~. J: ’ua. farkasalma(fa). EWUng. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. 7: 50. gálna(~). bokréta~. akác~ (→ akácia). istenátkozta~.’. fűz(~). közönséges fagyal’. lucfenyő(~). szódok(~). 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). votj. Fűvészk. ternyő~. csipke~. berkenye(~). paróka~. 1578: Fagyol fa (Melius 25).: TESz. hánytatófa (→ hánytatócserje). Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. édes~. bagrena(~). tetű~. facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. eb~. nyúlsóska~. Növ. rekettye(~). tövis~. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). ternyőtisza~. cser(~). 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. csarab’. május~. arabmézga. lürbör~. szil~levelűf ű. 130). jegenyefenyő(~). | 1807: ’Ligustrum. ebse~. kokojsza(~). kőris(~). borostyán(~). éger~. nyár(~).alapszóból származik.: abies: fagal fa (BesztSzj. (Barra 263). kutya~. hárs(~). | 1578: ’Ligustrum vulgare. galagonya(~). selyemeper~. szeder(~). Márton alkotása. fi. seb~. első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. ében~. kutyacseresznye(~). eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. Márton. balzsamnyár(~). J: ’ua. mandula(~). fagyal~.) használja először. tüske~. Márton (1803: TESz. szemerke(~). korona~. A csipa ótör. vasbogyó(~). eper(~). J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. 1998: fagyal (Priszter 415). ábrahám~. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. halál~. TESz. LXXXIV. ▌ 2. gyalogfenyő(~). leánysóskafa. gyalogolajfa. topolya(~).: ’Ligustrum vulgare. pápel~. cseresznye(~). balzsamfenyő~. laur~ (→ laurus). 1807: Fagyal (Magy. szűz~. Vö. luc(~). | 1405 k. kőris~levelűf ű. csipa a. olaj~. A finnugor . kecskerágó~. eredetű (< tör.: ? ’áfonyaféle’.’. közönséges fagyal’. Fűvészk. csoda~. isten~. juhar(~). olvasó~. sztrichnin~. gumiarábikum. ürü~. 210). | ? ’fenyőféle’. barkóca(~). babér(~).

róka~. borjú~. Az élődi jelző magyarázata. 281). 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). Fűvészk. 2. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447).: RMGl. pellitory of the wall. 1807: Fagyöngy (Magy. csikó~. J: ’ua. ’csarab’ (2. Ember és növényvilág 205). a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. album. oroszlán~. macska~. A falfű a lat.: Aristologia longa farkasalma (CasGl.. A névadás magyafagyökerű paptöke l.: RMGl. A TESz. közönséges falgyom’. mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). J: ’ua. fáj l. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. fagyal a. 374). festék’. 540). sz.’. J: ’Viscum album subsp. kakas~fű. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. fagyöngy’. Az elnevezés alapja. hogy a növény lombhullató. J: ’ua. fagyal a. abies ’fenyőféle’. bárány~ (→ bárányfarok). a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. vö. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. (Melius 30). (Melius 164a). valamint a SchlSzj. eredetű. Fűvészk. UEWb. rák~fű. pari#s. 376. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. Szent György lova ~a farkasalma 1. eb~. 428). 1998: fagyöngy (Priszter 538). juh~. J: ’Rubia tinctorum. J: ’Parietaria officinalis. MNy. 540). farba a. EWUng.’. 80). J: ’ua. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. ? ’fenyőféle’.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ.fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. J: ’ua.’.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. 80). 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128).’. 1783: Farkas-alma (NclB. 426). 281). TESz. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. ökör~. az előtag ném. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. 422). falgyom l. 256).) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre.’. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). J: ’ua. v. ? ’áfonyaféle’. Farbe ’szín. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. || gyöngy XVI. 1783: Falfü (NclB. paptök rázata. J: ’ua. A farbálófű egyedi adat. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. EWUng fagyöngy a. J: ’Linaria vulgaris. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. fáy gyxngyet gr. fàrkasàlma (Péntek–Szabó. EWUng. A fagyal -l (~ r) eleme képző. Figyelmet érdemel. 1470 k. Wandkraut. hogy örökzöld növények.. közönséges gyujtoványfű’. 1500 k. Maurkraut. fagyal a.-i Parietária (< lat. ir. a névadás magyarázata. d): RMGl. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört. 410. A névadás magyarázata. szerint a BesztSzj. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. 1998: farkasalma (Priszter 305). farba a. istenlova~a. 539). Fűvészk.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. 391). buzér’.: RMGl. 349. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. tehát a ’fenyőféle’.. ném. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. parietis ’fal’) fordítása.’. ló~fű. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy. cicka~.).’. fül~ó fal l. 1578: Farkas alma (Melius 143). 1610 k.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. felfutó farbálófű 1520 k. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. TESz. — N. egér~. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel..) sajátossága.: Uiscus: Gÿôngh. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. Fűvészk.. TESz. . gen. fark l. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. a fa ’fakeménységű’. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis. UEWb. ném.). szakny. fagyöngy 1525 k. 127). falfű fali l. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). a): RMGl. 281). fagyöngy a.: 281). ang. 43: 253.

aristolochia longa) elnevezéseivel. farkasu óma (ÚMTsz. ▌ 3. lat. Növénynevek 54–55.) szintén a közönséges farkasalma (1. J: ’Aristolochia clematitis. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. A bab utótagra l. ▌ 2. farkasalma nevének átvétele. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. napellus. fekete békabogyó’.). 421). ▌ 2.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. szlk. J: ’ua. 1783: Farkas bab (NclB. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. farkas.) név valószínűleg lat. részben az almaszerű termésre. ném.’. A XVI. mintára jött létre. ol. Mollay. 1841: farkasalma (Barra 387). J: ’ua. Genaust Lupínus a. 1578: Farkas bab (Melius 155a).’. odvas keltike’. Marzell Aristolochia clematitis a. a gégevirág utótag nemzetségnév. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. farkasóma. ujjas keltike’. kerekded farkasalma’. ▌ 4. Wolfsbohne. J: ’Aristolochia clematitis. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fārkasālma. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. a kerek (4.. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). ▌ 3. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. — ~fa N. közönséges farkasalma’. J: ’ua. 400). vučja stopa. J: ’ua.. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó.’. farkasbab 1.’. „Lupinum malum. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt.a. 421). J: ’Actaea spicata. szb-hv. J: ’ua. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. J: ’Corydalis solida.’. J: ’Corydalis cava. . Marzell felhívja a figyelmet.. 422).’. rotunda fordításával jött létre. mint a farkasölő sisakvirág (1.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R. farkasalmát gr.) jelző a növény gumójára utal. pl. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. Ember és növényvilág 205). hogy a közönséges farkasalma (1. a növény mérgező. J: ’ua. J: ’Aconitum napellus subsp. amelyet gyógyszerként használnak.’.). A farkasalmagégevirág Barra alkotása. 1783: Hím Farkas-alma (NclB. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. J: ’ua. 1807: nőstény Farkasalma (Magy. Katika-sisakvirág’. A farkasalma (1. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Melius a lat. lat. J: ’ua. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. az előtag a növény R.’. Weeds 162. 421–2). 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). 379). A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). f™rk™s™lm™. Fűvészk. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra. Nyr. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). farkasölő sisakvirág’. J: ’ua. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít.. 1775: Farkas bab (Csapó 88). — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. J: ’Aconitum vulparia.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183).) jelző a lat. vlkovec obyčajný. ném. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik.’. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). Wolfsapfel. 500). (Melius 180). Farkas bab” (Melius 155a). nevei aristolochia rotunda. Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a). fava di lupo.) és a kerekded farkasalma (4. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). de hasonló felhasználású növényt különített el. vö. közönséges farkasalma’. 422).’. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2. 1783: Farkas-bab (NclB. Farkas f×. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. 377). babf ű. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. TESz. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. J: ’ua. J: ’Aristolochia rotunda. században még igen kezdetleges volt az.

farkasbogyó 1. vö. farkasborostyán.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). mérges bogyótermése. J: ’Atropa bella-donna. Marzell Daphne mezereum a. A farkasbogyó (2.). cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. farkashárs. farkasboroszlán. — N. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). a növény R. farkascseresznye 1. A krajnai ’farkasbogyó’ (2.) a ném. 175). a farkas előtag a növény mérgező voltára utal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. erdei pajzsika’. wild pepper ’vadbors’. farkasbogyó’. farkascserge 1. J: ’Scopolia carniolica. ▌ 2. krainer Tollkraut. farkascserësnye. Vö. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. még farkashárs. farkashárs’. Nyr. 340). farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). 2: 280). A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. farkasbors. 252). Marzell Atropa belladonna a.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). magyarázatára l.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. J: ’ua. J: ’Polypodium vulgare. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés. ném. farkashárs’. fàrkascserge fàrkascs(rge.). farkasborostyán N. 1807: farkas Boroszlán (Magy. R. közönséges édesgyökerű-páfrány’. N. Fűvészk. A névadás alapja. farkascsergő. Ember és növényvilág 272). J: ’ua. farkas csërësnye (ÚMTsz. farkascseresznye (ÚMTsz.) a ném. 1783: Farkas bors (NclB. 253). a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. Az utótag magyarázatára l. A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. Ember és növényvilág 229). J: ’Daphne mezereum. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. Ember és növényvilág 207). Wolfsbeere tükörfordítása. farkashárs’. | kendőző ~ 1903: fekete. cseresznyéhez hasonlító. kutyaborostyán. Növ. boroszlán. farkasborostyán. LXXVI. majd páviai tanár. J: ’ua. — N. 125: 187–202.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. Marzell Daphne mezereum a. ▌ 2. — fekete ~ 1903: fekete.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). ang. ▌ 2. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. N. maszlagos nadragulya’. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. A farkascseresznye (1. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. vö. farkasboroszlán (ÚMTSz. 1807: Farkas-tseresznye (Magy. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. neve piper montanum. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ném. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. farkascseresnye (Péntek– Szabó. J: ’Dryopteris filix-mas. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). Falscher Pfeffer ’hamisbors’. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). J: ’Solanum nigrum. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . a ném. 2: 280).). N. maszlagos nadragulya’. farkasborostyán (ÚMTsz. J: ’Daphne mezereum. feketés.’. Fűvészk. farkascsërgő (ÚMTsz. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. a növény bogyószerű.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fekete csucsor (2. lat. Márton alkotása. J: ’Daphne mezereum. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. J: ’Atropa bella-donna. farkasborostyán (Péntek–Szabó.. Ember és növényvilág 227). Wolfskirsche tükörfordítása. igen mérgező.’. mely veszedelmes. vö.).’. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. Marzell Atropa belladonna a. A farkasboroszlán összetett szó. Wilder Pfeffer ’vadbors’. 7: 7). fekete csucsor’. a névadás alapja a növény feketés. maró érzést okoznak a szájban. 362). hogy a bogyók égető. a névadás alapja a növény sötétvörös. A farkasborostyán összetett szó.

Wolfskraut ’farkasfű’. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. luparia < lat. inetimologikus elem. mérgező magjaira utal. fűrészes leveleivel. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. lupus ’farkas’.’.-i OrvK. J: ’Aristolochia clematitis. sz. . farkasölő sisakvirág’. 276.: Agnus castus: farkas haas (Növ. tue-loup. farsang ~ fasang. fr. Fűvészk. Ember és növényvilág 276) neve is. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. Diószegi–(Fazeka alkotása. Marzell Delphinium staphisagria a.. takaró’ jelentésű. ▌ 2.) a ném. vö. lat. 1998: farkashárs (Priszter 355). ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. 305).. 1525 k. Genaust Lupínus a. Wolfskraut tükörfordítása. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. közönséges farkasalma’. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). ném. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal. lykos ’farkas’. 305). A névadásra a ném. J: ’Aristolochia clematitis.. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. közönséges farkasalma’. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP. és gör.). bisóma. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Aconitum vulparia. 1783: Farkas-fü (NclB. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. farkasboroszlán.).. Menſchen mxrder (Melius 20a). farkas. mezei szarkaláb’. fàrkascs(rge. lycoctonum < gör. vö.: Farkas Haaſrol gr.). farkascserge farkascsinge N. azzal magyarázza a névadást. farkascsergő l. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. A farkasfű elnevezés (1. Szabó–Péntek.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. J: ’Aconitum vulparia. lycóctonum a. 362). 97). A XVI. Péntek–Szabó a rom. közönséges farkasalma’. 379). ang. az utótag magyarázatára l. A névadás magyarázatára l. A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. Ember és növényvilág 229. farkasgyükeret gr. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2. farkashárs’. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK.) a növény lat. J: ’Consolida regalis. farkashárs 1. fassang.. Ember és növényvilág 276). A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. farkashárs (ÚMTsz.. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. — N. 1578: Farkas f×. farkasveszedelem’. A farkasgégevirág összetett szó.). TESz. J: ’Daphne mezereum. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88).). ▌ 3. A farkascsinge összetett szó. wolf’s-bane ’farkasbaj. 35: 79).a.a. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. 1841: farkas gégevirág (Barra 387). ÚMTsz. szintén mérgező. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy. 316. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. 806). Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. a): RMGl.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. 1470 k. farkasfű. farkascsönge (OrmSz. J: ’Aconitum napellus subsp. neveinek (Aconitum vulparia. farkashásfa (ÚMTsz. 1520 k. birsalma ~ bisalma. farkashásfa (NéprÉrt. cserge a. 613). gégevirág. Farkasf× (Melius 155a). csinge a. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 129). ▌ 2. 371). EWUng. a név a növény fekete. Melius 155a . valamint szálkás termésével egyaránt. ném. J: ’ua. farkasölő sisakvirág’. 1948: farkasfű (MagyGyógyn. cserge a. ’Aconitum’ (ÚMTsz. — ~fa N. — ~fa N. A farkasgyökér a ném. fàrkascsèrge. hogy a farkas elpusztul. napellus. farkasfű 1. amely nyilván az almaszerű termésre utal. 1783: Farkas hárs (NclB. farkasalma nevéből vették át. Ezerjófű 175..: RMGl. Katika-sisakvirág’. J: ’Aristolochia clematitis. 3. 305). — N. de mÿndqnÿk mergqs. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. Vö. 613). fásáng. TESz. 1577 k. 272. Péntek–Szabó.: Laureola: farkashas (CasGl. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. farkas. (OrvK.

lykópous ’farkasláb. Melius alkotása. 1864: farkasköröm (CzF. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. J: ’Aristolochia clematitis. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. hézaggyökér. sztrichninfa’.’.) magyarázata. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a).’. — ~fű 1. valamint arra. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton.farkashézaggyökér farkasbors. 144). farkastalpú’). … hertelen embert. közönséges farkasalma’. Genaust Lýcopus a. A farkasméreg a lat. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. maszlag. lycóctonum (< gör. farkasnyelv N. J: 1864: ’Lycopodium. farkas. hogy a növény nedve mérgező. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). Veszelszki 374. J: ’Corydalis cava. az az. farkasborostyán. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). 369). A lat. R.’. Wolfsgift ’farkasméreg’. A farkasnyelv szemléleti háttere. 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6).-i Lýcopus fordítása (< gör. amely karomhoz hasonló alakú. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. minden állatot meg xl” (Melius 156). farkastalp. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). farkaslábú. torzsikaboglárka’. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. J: ’ua. J: ’Trigonella foenum-graecum. Genaust lycóctonum a. 81). de ez nem igaz. ha reá kötik. ▌ 2. nagy útifű’. Nyr. ill. A farkasnyelv népi név. korpafű’. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal.a. Katika-sisakvirág’. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. 2: 36). A farkasmaszlag összetett szó. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). a növény hivatalos elnevezése. kapcsos korpafű’. farkashárs. J: ’Strychnos nux-vomica. méhek nevetése. mintára jött létre: „Sardonius riſus. Farkaſt. J: ’Plantago major. ▌ 2. farkas-kutyatej’. görögszéna’. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 2: 609). az utótagra l. a farkas előtag magyarázata. | 1902: ’Lycopodium clavatum. J: ’Lycopus europaeus. 164 farkasnyom TESz. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. J: ’ua. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). A névadás magyarázatára l. 31: 138). farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). vö.. J: ’ua. napellus. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). ném. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. farkastalp. farkashézaggyökér 1. 281). az utótagra l. A farkasnevetőfű Melius alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Aconitum vulparia. A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. 125: 187–202. a farkas előtagra l. Vö. Farkasnyelv (MagyGyógyn. hogy a szőrös hajtások. szakny. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. J: ’Ranunculus sceleratus. A névadás magyarázata az. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. farkasméreg 1. 382). de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. 1902: farkasköröm (Nyr. XVI. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. 422). J: ’Euphorbia cyparissias. Növ. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. odvas keltike’. Fűvészk. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). lat. vízi peszérce’. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. Ebet xl. 1793: Farkas méreg (Földi 15). 2. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . az utótagra l. 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). 341). kutyatej. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. farkasölő sisakvirág’. A névadás alapja a növény termése. ▌ 2. J: ’Aconitum napellus subsp. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68).

Aconitum napellus (< lat. A gyökér utótag lat. 1911: farkasszőlő (Cserey. J: ’Actaea spicata. 379). 1783: Farkas répa (NclB. a szőlő utótag a növény fekete. 379). négylevelűf ű. négylevelű farkasszőlő’.farkasölőfű 165 farkastalp 91). napellus < n#pus ’répa. Növényszótár 5). 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109).’. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. farkasölőrépa l. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. mérgező. Lycopodium (< gör. Nyr. 125: 187–202.a. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. gyökér’) hatására is. 12. fekete békabogyó. J: ’Aconitum vulparia. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). Wolffsbeer részfordítása. R.. R. 38). kicsi. Fűvészk. közönséges medvetalp’. J: ’Aconitum napellus subsp. barmot. 1813: farkas R[épa] (Magy. hogy a növény erősen mérgező. J: ’Paris quadrifolia. lýkos ’farkas’. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). ▌ 2. 1588: farkastalp (Nyr. farkasölőrépa (→ répa). R. farkasölőgyökér. farkasölőfű 1. (Melius 156). 12. ang. farkasf ű.) névadási szemlélet magyarázatára l. napellus. ném. ▌ 2. Katika-sisakvirág’. Farkas xl× f× (Melius 155a). Növényszótár 5).) tükörfordítás. farkas. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. bab Genaust lycóctonum a. a növény földalatti. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. J: ’Aconitum napellus subsp. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. Katika-sisakvirág’. raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. A névadás magyarázatára l. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. 377). a szőlő utótag arra utal. A farkas előtag azt jelzi. farkasrépa 1. farkasölőbab l. Vö. J: ’Aconitum vulparia.. vö. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1911: farkasölőfű (Cserey. Fűvészk. farkasölőfű. PPB. kteínein ’ölni’). 1775: Farkas répa (Csapó 88). a növény föld alatti. J: ’ua. farkasölő sisakvirág’. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). gyökér’). Nyr. a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). PPE. 1807: farkasölő-fű (Magy. Szóhalm. farkasölő sisakvirág’. 13. A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1.) a ném. Vö. farkastalp 1. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). ▌ 2. 123–124). 2. Farkasnyom (MagyGyógyn. (PP. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). — N. J: ’Aconitum vulparia. farkasölő sisakvirág’. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. gör. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). J: ’Heracleum sphondylium. 125: 198). 1708: Farkas répa. — ~fű 1903: far- . R. 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). farkasszőlő 1. lat. lycóctonum (< gör. répa ölőbab (→ bab). kapcsos korpafű’. farkasMagy. farkasölő sisakvirág’. tojásdad bogyóira vonatkozik. 1783: Farkas ölö fü (NclB. A répa utótag létrejöhetett a lat. 1843: Farkasrépa (Bugát. TESz. Karika répa. ha meg-eſzi. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. pódion ’kis láb’. 317. A négylevelű jelzőre l. a farkasölő előtagra l. ném. fox grape ’rókaszőlő’. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. farkasölőrépa (→ répa). 364).) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. embert. nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett.). 317). A farkasnyom a lat. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. napellus. ▌ 3. Fűvészk. 1578: Farkas xlx f×nec gr. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. 125: 187–202. Rácz szerint a fr. A névadás magyarázatára l. Marzell Aconitum napellus a. farkastalp. répaszerű gyökereire utal. 317). Fűvészk. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. fekete. napellus < n#pus ’répa. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 385). gör. J: ’Aconitum vulparia. ném. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Lycopodium clavatum.

farkastalpfű (MagyGyógyn. Marzell Heracleum sphondylium a. 1775: .: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. ném. 1998: fecskefű (Priszter 335). Bärlapp. 371). A farkastalp valószínűleg a R. Nyr. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. A farkasvirág népies elnevezés. ficaria. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. ném. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. mint a közönséges medvetalp (1. hegyeskaréjú palástfű’. lykópous ’farkasláb. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. vízi peszérce’.’. J: ’ua.. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre. 327). ugyanazon a névadási szemléleten alapul.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). farkastalp. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. nyugati salátaboglárka’. (ÚMTsz. farkasvirág (Jávorka 978).) a lat. A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. 125: 187–202. Marzell Carthamus tinctorius a. farkastalpfü (FöldrKözl.) és ’martilapu’ (5. Genaust Euphorbia a. — N. 1813: F[arkas] téj (Magy. farkaslábú. martilapu’. J: ’Lycopus europaeus. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. 256). vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. farkastalp (MagyGyógyn. | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). farkas-kutyatej’.’. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. (Beythe 55a). hogy a növény nem igazi sáfrány. farkastalpú’) tükörfordítása. szakny.. 315). — N.: RMGl. J: ’Chelidonium majus. a fattyú előtag arra utal. ▌ 3. ▌ 5. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). Lycopodium (< gör. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. lycóctonum a. J: ’Lycopodium clavatum. teod aÅ fakadekra” (OrvK. KolbenbÀrlapp. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). Wolfsmilch tükörfordítása. J: ’Alchemilla acutiloba. 175/26). 1578: Fetske f× (Melius 178a). a lat. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). a növények levelei állati talphoz hasonlóak. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). 1: 352). lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. ▌ 3. J: ’ua. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 4. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. — ~fű N. A fattyúsáfrány a ném. hogy a fehér. fecske l. a libatop mintájára hozta létre. 1783: Farkas-téj (NclB. J: ’Solanum dulcamara. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. auagi. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. libatop. ebtej. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. fecskefüvet gr. 38). kapcsos korpafű’. — N. Volfsfuss ’farkasláb’. A farkastej a ném. A névadás alapja a növény húsos. 128). gör. 129). 1577 k.. vérehulló fecskefű’. hogy a szőrös. pódion ’kis láb’. ang. J: ’Lycopodium clavatum.) medvetalp és medveköröm elnevezése.) lat. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). sáfrányszeklice’. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. ▌ 2. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. farkaslépés’. teord megh. ökörfark farok l. ném. 22: 74). kesernyés csucsor’. A farkas előtag magyarázatára l. állati talphoz hasonló levele. 263). 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). 2. J: ’Tussilago farfara. mintára jött létre. Feczke fé (SzikszF.). nyelvújítási tükörszó latin mintára.’. kapcsos korpafű’. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91).’. Bastard-Saffran tükörfordítása. Genaust Lýcopus a. A névadás magyarázata.-i Lýcopus (< gör. lýkos ’farkas’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Ranunculus ficaria subsp. 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. A top utótag magyarázatára l. mely genusnév. KeulenbÀrlapp. J: ’ua. gör. 369). lapos. Fűvészk. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). farkkóró l. A névadás magyarázata. J: ’Euphorbia cyparissias. J: ’Carthamus tinctorius. 1948: farkastalp (Halmai 6). Wolfsklauen.

1595: Feier txuisk (Beythe 13). hogy a növény apró sóskaféle. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). széles magvacskák vannak. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). 1560 k. vö. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. Schwalbenkraut. 2.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). lat. 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. a madárféle előtag arra utal. a ném. J: ’Anemone nemorosa. ill. ezüstöshátúf ű. Chelidonium (< gör. cinerognolle. weisse Scwalbenwurz. A fecskesóska magyarázatára l. gyenge Gy[ökér] (Magy. J: ’ua. 1813: Fejér. libapimpó’. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. a füsti fecskéhez hasonlítanak. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. a R. 371). máriatövis’. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. vö. fr. 376). ▌ 2. Fűvészk. berki szellőrózsa’. a lat. fecskesóska 1813: fetske. ol. | mezei fehér~ . A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. gyenge. chelidón ’fecske’). A fecskefű elnevezés a lat. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). Vö. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). A névadás magyarázatára l. A névadás alapja a növény korai virágzása. amelyek. ang.) nevet Melius hozta létre. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. Schwalben- wurtz tükörfordítása. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). J: ’Silybum marianum. Schöllkraut. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). ném. ném. calandine. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. közönséges méreggyilok’. az utótagra l. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). Osterblume ’húsvéti virág’. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. A név magyarázata Melius szerint az. fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). A fehérgyökér Melius alkotása. fecskesóska. sóska. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. mezei iringó’. J: ’Potentilla anserina. fecskegyökér l. J: ’ua.: RMGl. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. ném. A névadás szemléleti háttere az. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. 387). hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). Melius 439–40). fehértövis 1. calidonia. az utótagra l. great celandine.’. J: ’Oxalis acetosella. sósdi. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). erdei madársóska’. A fecskesósdi Benkő alkotása. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. madár Sóska (Magy. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. vö. J: ’Polygonatum odoratum. J: ’Oxalis acetosella. or. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). hogy bárhol megsértve a növényt. vagy az. fecskesósdi. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). Fűvészk.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). narancssárga színű tejnedvet ereszt. ha megérnek. J: ’Eryngium campestre.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. A névadás magyarázatára l.’. swallows wort. 256). аптечный. 2. 357). madársósdi. ang. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. orvosi salamonpecsét’. 369). chelidoine grande. erdei madársóska’. Schwalbenwurz. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. ластовен. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. A vérehulló jelző magyarázata.

hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). nomine feniosaunicza” (TESz. 369). eb~fű. J: Abies alba. XVI. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. leveleit finom. Éder. narancssárgák. J: ’Rhamnus cathartica. fennugreek. | 1578: ’Abies. 548/3). nemezes szőr borítja. scabiōsus ’durva. 1595: fenyxnek gr. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. fekélyek. fentő1 a. A fenőgrék a ném. fenyő’. Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. 1813: Fenőgrék (Magy. 407). barát~fű (→ barátfő). fehértövis (MagyGyógyn. száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k. hogy a virágok nagyok. vö. Benkő 66. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). holy thistle. Milchdistel. 1405 k. fentő1 a. A fehértövis ’varjútövis’ (4.’. J: ’ua. 218). fehér. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. 412). hogy a növény levele fehér foltos. súrolására használták. 429). 2. (Beythe 6a). feketegyökér N. nagy sarkantyúka’. varf ű. v.. közönséges jegenyefenyő’. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. fekete nadályt ő’. 163). hogy a növény szúrósan fogazott. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. orros~fű. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). 233). A névadás magyarázata. varjútövis.’. J: ’Trigonella foenum-graecum. fr. ſzára.) magyarázata. 361). 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli.) Melius alkotása. szürkés színű. Silberdistel. 1775: Fekélyfü (Csapó 210). a lat. J: ’ua. A feketegyökér a ném. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. A fentő bizonytalan eredetű. Fenugrek (NclB. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). nyers’ < scabiēs ’rüh. görögszéna’. A szamárbogáncs (3. sz. A királyszín arra utal. blessed thistle. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). J: ’Succisa pratensis. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. tálmosóf ű. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. Vö. magyarázata. J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. pirosak. kivül fekete” (Barra 302). hogy a növényt edények dörzsölésére. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. ezüstlevelü-fenyő . fejecske l. valamint fehéres. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). A fehértövis ’máriatövis’ (1. — ezüst~ N. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. A fentőfű elnevezés magyarázata az. ágas. 407) (< lat. A névadás alapja a fekete karógyökér. J: ’ua. J: ’Tropaeolum majus. ▌ 4. ném. N.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. közönséges jegenyefenyő’. ördögharaptafű’. Fűvészk. A két növény felépítése hasonló.) és ’mezei varfű’ (2. Vö. a tövis utótagra l. 247).: abies: fene (SchlSzj. ótvar. var’) fordítása. 1578: Fekęlyf×nec gr.) a lat. Ember és növényvilág 197). 1578: fekély f× (Melius 155). királyszínűvirág. mezei varfű’. sárgák. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. J: ’Onopordum acanthium. jegenyefenyő | Abies alba. mezei zsurló’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 520.’. borjú~fű. J: ’Knautia arvensis. foszforban gazdag: „gyökere nagy. bárány~fű.). EWUNg. varjútövis’. UEWb. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90).) népi név. Fűvészk. ▌ 3. fenyő 1. TESz.: RMGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 258).: Fekély fű (De Herbis: RMGl. | ezüstlevelű~ N.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. J: ’Equisetum arvense. szamárbogáncs’. feketegyökér (MagyGyógyn. scabiosa (< lat. kosz. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. 1998: fenőgrék (Priszter 526). amely kálciumban. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. fenugrec. J: ’Symphytum officinale. Schwarzwurz tü- körfordítása. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). halál~ fejű l. 1578: Fxnny× (Melius 18a). A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. hogy a növény tüskés. (Melius 154). káliumban. ▌ 2. ang.

J: ’ua. keresztesfenyő. 384). A fenyő származékszó.’. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186).: RMGl.: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. 427). közönséges lucfenyő’. 425).: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420). | 1578: ’Picea abies.’. 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. Weißtanne. 5: 34).: RMGl. — apró~ 1395 k. — N. J: ’ua. két sorban. J: ’ua.alapszava ősi örökség a finnugor korból. kalincaínfű’. 521).: abies: fenÿefa (SchlGl. fiatal fa’. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. ▌ 4. közönséges lucfenyő’. valószínű azonban. 1430 k.: RMGl. Ember és növényvilág 269). J: ’ua. havasi fenyő (Péntek–Szabó. J: ’Ajuga chamaepitys. glauca) is szerepet játszhatott.’. Ud.: ’Ajuga chamaepitys. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver.’. LX. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. J: ’ua. 1783: Földi-fenyö (NclB. hogy a fa kérge szürkésfehér. 425). — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). azt jelzi. — földi ~fű 1577 k. talán kicsinyítő funkciójú. kalincaínfű’. | 1578: ’Ajuga chamaepitys. Idegen nyelvi megfelelőkre l. -é) képzőelem lehet. 1783: Töviskes-fenyö (NclB.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. MagyarorÑzágban. Fűvészk. az.’.: RMGl. Ember és növényvilág 269). Fxnny× fa (Melius 18). 130). | ’Abies alba. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja.’.’./1450 k. ném. körösztös fenyű (ÚMTSz. feny. Ember és növényvilág 197). vö. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. közönséges jegenyefenyő’. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. Fenyxfa (Beythe 6a). (Melius 9a). A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. пумель ’fiatal hajtás. kalincaínfű’. J: 1231: ’Pinus. parasztfenyő (Péntek– Szabó. 1783: Kereſztes fenyö (NclB.… hegyük kicsípett. (Melius 18a). közönséges boróka’.’.’. vö. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). A szóvégi -ő (~ -ű. ? votj.). 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). Weißfichte. | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). 1578: Fxnny×nec gr. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. 427). A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f.’. fenyő-fa a. 430). 233). fenyő’. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. 211). közönséges jegenyefenyő’. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. 1525 k. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. J: ’ua. J: ’Abies alba. tükörfordítás. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy.). 1416 u. J: ’ua. J: ’ua. ill. kapcsos korpafű’. 1552: fxny×fa (TESz. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. 214)..: fè‚v fa[t] gr. | paraszt~ N. 173/20). fènèfa (TESz. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB. jegenyefenyő’. 2. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. | havasi~ N. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. ponAľ ’fiatal fenyőfa’. 233). | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). 214). ▌ 3.’. J: 1577 k. Fűvészk. Növ. J: ’ua. 1783: Apró-fenyö (NclB.’. J: ’Lycopodium clavatum. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. ▌ 2.). 130). | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). és az fa heya hurut ellen jó”. ▌ 5. Weiß . A szőke jelző megkülönböztető szerepű.’. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. hogy más növényekre. 22: 67).). J: ’ua. k(r(szt(sfenyü. V. J: ’Abies alba. J: ’Abies. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban. J: ’Juniperus communis. ? zürj. pomeľ ’fenyő’. 369). J: ’Picea abies. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. közönséges jegenyefenyő’.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

az utótag nemzetségnév. 35). Wurmkraut ’féregfű’. A gilisztavarádics összetett szó. 256). végéről származó adatban. Gilisztaűző (MagyGyógyn. Vö. 370) nevet javasolja a R. TESz. Fűvészk. Benkő 70. gímnyelv . vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. lat. A gilisztafű a ném. J: ’Asplenium scolopendrium. b): RMGl. J: 1500 k. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). 1664: Aquilegia Harang virág. EWUng. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. J: ’Aesculus hippocastanum. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. ökörgúzs. ném. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). Fűvészk. J: ’Dryopteris filix-mas. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. geleſzta-f× (Lippay I: 74). 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). TESz.: ’egyfajta vérzést elállító fű.. Genaust hippocástanum a. 2. közönséges pásztortáska’.’.) lehet. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. Diószegi– Fazekas alkotása. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. közönséges vadgesztenye(fa)’. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. az előtagra l. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . gilisztaűző lúdláb l.: RMGl. Wurmkraut tükörfordítása. A névalkotásra hatással lehetett a ném. szerint. magyarázatára l. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. gilisztavarádics. J: ’Tanacetum vulgare. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. 267). Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. 465). Mollay. 33). 2. melynek a jelentését az RMGl. a gesztenye előtag a növény R. ott. Növényszótár 274). 267). a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. J: ’Ononis spinosa. a névadás alapja. Fűvészk.. gilisztaűző N. erdei pajzsika’. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. gilice l. J: ’ua. és R. neve sanguinaria. mint pl. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. gezemice 1500 k. a név Diószegi–Fazekas alkotása. tövises iglice’. Szabó. az utótagra l. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). Éder.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. közönséges pásztortáska’. szarvasnyelvpáfrány’. a gilice előtagra l. gilisztavirág.. | XVI. Fűvészk. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). sz. gilisztaűző varádics’.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. — Ö: ló~. magyarázatát l. Marzell Aquilegia vulgaris a. A gezemice valószínűleg ikerszó. J: ’Aquilegia vulgaris. és arra utal a TESz. J: ’Tanacetum vulgare. sz. Vö. A névadás alapja. varádics. v. réti harangláb’. gilisztavirág helyett. gilisztaűző varádics’. v. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. giliszta kiűzésére is használták. A XVI. sz. mivel a növény vérzéscsillapító hatású. A gilisztaűző népi név.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. Wurmfarren. EWUng. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. a Capsella bursa-pastoris. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. Növénynevek 74. A gesztenyebokrétafa összetett szó. 370) nevet javasolja a R. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). nevének átvétele. XVI. 243). a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. A gímharaszt gím eleme a R.: ’Capsella bursapastoris. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. A giliceökörgúzs összetett szó. Melius 372. iglice. Marzell Aspidium filix-mas a. iglice (SzikszF. 414).

’. lat. 296/38). Geranium (< gör. Nyr. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). szarvasnyelvűfű. gólyahír 1807 e. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. a gím a R.: Gem Nÿelw fwet gr. . nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek.: Gólyahír (Julow 259). 2. mocsári gólyahír’. vérehulló fecskefű’. 394). Genaust Geránium a. J: 1807 e. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. gímnyelv 1525 k. ném. a növény páfrányféle.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. a névadás alapja.: gymnielw (De Herbis: RMGl. géranos ’daru’). Ö: cinadónia~. higviric gódavére l. nehézszagú gólyaorr’.’. vö. | 1998: ’Caltha palustris. 1807: ’Caltha. gódirc gódirc 1807 e. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. 328). gólyaorr. szarvasnyelvpáfrány’. MNövSz. is hatással lehetett. Fűvészk. mocsári gólyahír’. || gólyahíradó N. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308).’. 68). J: ’Caltha palustris.. v. J: ’ua. gólyahagyma N. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn. sz.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. HirſchÅung (Csapó 249). a névadás magyarázatára l.) és a nehézszagú gólyaorr (3. 1807: Gólyahír (Magy. gólyafű 1. gólahíradú (Csapody–Priszter. szarvasnyelvpáfrány’. J: ’Geranium. 151). ma nincs ilyen nemzetségnév’. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. ▌ 4. J: ’Chelidonium. gémorr. A haraszt utótag arra vonatkozik. N. nyelv alakú. Nyr.’. amelyben az esővíz összegyűlik. A mocsári gólyahír (2. XVI. J: ’Allium scorodoprasum. J: ’Geranium robertianum. galambláb~orr gólyabors l. J: ’Asplenium scolopendrium. 528). J: ’Caltha palustris. J: ’ua.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. 104). gólya fű (ÚMTsz. daruorrúf ű. héjakútmácsonya’. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). gímnyelv előtagjának átvétele. || gódavére N. a héjakútmácsonya (4. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). gólya l. kígyóhagyma’. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. a gólyák érkezésekor gyűjtik. gliceriza. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). hanem mélyen hasadtak). 328). A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése.. Hirschzunge tükörfordítása. ▌ 2. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. J: ’Dipsacus laciniatus.: Gódirtz (Julow 267). J: ’Chelidonium majus. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. gólyaorr’. 528). gólyahír’. 12/4). Gódavére (MagyGyógyn. A gólyahagyma népi név. J: ’Pelargonium odoratissimum. 1879: gólyafű (Nyr. ép szélű. a R. (OrvK. hogy a növény levele lándzsás. hogy a növényt tavasszal. — gímnyelvűfű 1577 k. J: ’Asplenium scolopendrium. esztragorr. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. 430). a páfrány utótag magyarázó szerepű. magyarázata. 1998: gólyahír (Priszter 322). vö. 8: 95). a gódavére népetimológiával jött létre. A névadás alapja az. csókaorrúfű. 8: 415). gólyahagyma (ÚMTsz.) gólyafű neve népi név. glicoricia l. talán a növény ném. kócsagorr. 2: 653). Fűvészk. ▌ 3. 312). A gímnyelv tükörfordítás. 124: 480. mocsári gólyahír’. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. 126: 313. 1807: Gódirtz (Magy. Fűvészk. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. 126: 314. citromillatú muskátli’. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —. Gem nÿelwq fweth gr. A gólyacsőr név magyarázata. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. (OrvK. vö. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. Fűvészk.). A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre.

2: 322). a húgyfű névadás alapja pedig az. NyIrK. || gólyakörömke N. melyben az esővíz összegyűlik. ’gólyavirág’. Nyr. fehér aszfodélusz’. Storchblume R. Vö. J: ’ua. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. Fűvészk. ▌ 3. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. J: ’Dipsacus sylvestris. ÚMTsz. a gólya előtag magyarázata talán az. héjakút. gólyakút N. TESz. 34: 37). ném. gólyakút (Jávorka 1057). 126: 314. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. gólyakörömke (MagyGyógyn. 151). A gólyahír összetett szó. 126: 313.től adatolható) jelentésű. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. gólyahúgynak gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a Geranium-fajok társneveivel. a végén enyhén meghajló formájára utal. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). A gólyaorr a R. 370). 126: 313.. amiben gyakran sok rovar. A névadás magyarázata. A gólyaláb népi név. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. J: 1583. magyarázata. fehér akác’. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. Vö. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás.. 1813: G[ólya] köröm (Magy. vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. népi név. a névadás magyarázata. J: ’Robinia pseudacacia. gólyaorr 1. gólyacsőr. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. . gólyaorr’. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. | 1813: ’Geranium columbinum. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). 126: 314). gólyaorrúf ű névből elvonással. 373./1448 k. A gólyakút összetett szó.. A gólyakörömke népi név. a gólya madárnév és a kút ’gödör. || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. vagy a R. (Veszelszki 79). 147). és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. ’Dipsacus laciniatus. galamblábgólyaorr’. Veszelszki alkotása. EWUng. A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele.a. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. amiben összegyűlik a víz’ összetétele.’. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. gólya. apró csiga van. erdei mácsonya’. berki szellőrózsa’. vö. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. és követ hajt” (Veszelszki 79). J: ’Geranium robertianum. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. 1783: Gólya-köröm (NclB. Nyr. héjakútmácsonya’. erdei mácsonya’. Storchsblume. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. 1775: Golya köröm (Csapó 107). J: ’Anemone nemorosa. kányaköröm. gólyaláb (Gyógysz. 1998: gólyaorr (Priszter 383). J: ’Dipsacus sylvestris. Nyr. Fűvészk. 398). gólyaláb N. gólyaorr’. 1595: ’Geranium. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. 2. J: ’Geranium sanguineum. J: ’Geranium. gójahúgy.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. nemzetségnév. 126: 314. ▌ 2. összetett szó. — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). illatos gólyaorr’. J: ’Geranium macrorrhizum. pl. hernyó. J: ’Asphodelus albus. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. 2: 322). vö. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. Nyr. — N. gólyahír a. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). hó-ſzámot.). takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. 122). nehézszagú gólyaorr’. piros gólyaorr’.

Végső forrása a lat. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). A szó eleji m.. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn. 270). a fű magyarázó utótag. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere.. még csicsiskoma. Marzell Geranium robertianum a. esztragorr. A golyva a lat. nyugati salátaboglárka’. ▌ 2. Mollay. 413). ficaria. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). vö. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). nehézszagú gólyaorr’. sülyfű. gólyaorr. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). Cartamus syluestis [!]. az az. 328). 151). 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73).: RMGl. J: ’Geranium robertianum. lat. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. ▌ 3. Vö. gordon — ~kóró 1456 k. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Ezért hiyác Scrophularia minornac. mocsári gólyahír’.) gólyavirág nevének magyarázata. 270. még gólyahír.: RMGl. J: . || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. 124: 480. Scrophularia (< lat. J: ’Pelargonium odoratissimum. k > g zöngésülésre vö. Melius 179a–180.). hogy a virág színe élénkpiros. ném. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. vadarticsóka’. Fűvészk. A névadás magyarázatára l. gordon1 a. goryza nevének átvétele.. citromillatú muskátli’. vel attractilis: Gordon. német mintára jöttek létre. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. Genaust orr a. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. Növénynevek 31–35. 1783: Golyva rontó fü (NclB. A névadás magyarázatára l. Mariſcas. J: ’ua.’. vérvörös’ < lat. nyelvjárási gardXá. scr#fulae ’torokdagadás. sanguis ’vér’). A mocsári gólyahír (1.) gólyavirág neve a ném. cardone ’bogáncs. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB... az nagy Gelyuákat. TESz. goryczka. hogy a növény kora tavasszal virágzik.). — N. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm. gójavirág (ÚMTsz. A névadás alapja a hosszú termés. őszi kikerics’. gárdo. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. A piros gólyaorr (2. ném. gólyaorrúfű 1. 1798: Gordon (Veszelszki 136). gójavirág (ÚMTsz. cardo. A golyvarontófű Melius alkotása lat. tárnics’.) piros jelzőjének magyarázata. arra utal. leuele. cardo. carduus ’bogáncs. göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). — N. galamblábgólyaorr’. storks-bill. az az. vize.: RMGl. J: ’Gentiana sp. gorzyczka. EWUng gordon1 a. J: ’Geranium columbinum. RMGl. A nehézszagú gólyaorr (1. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. A névadás magyarázata. — Ö: galambláb~. mohar (SzikszF. amikor a gólyák. 382). torokduzzanat’) fordítása. sáfrányszeklice’. guzsaly. 398).. l. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. a névadás magyarázatára l. Talán azért került ide. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. Strumas. hogy a termés tavasszal jelenik meg. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. az az. Stinkender Storchschnabel. még esztragorr. TESz. gαrdún. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). Nyr. sanguineus (< lat. daruorrúfű. J: ’Colchicum autumnale. cardon. hogy a növénynek erős illata van. J: ’Carthamus tinctorius. 50). 1783: Gordon (NclB.. J: ’Caltha palustris. 398). Storksblume tükörfordítása. moſod gyakran. 270). 270). ſuccuſſa. vö. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. vö.e.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). nyilván ezek is hatással lehettek névadására. mohar. mintára: „Scrophularia minor. gólyavirág 1. orr a. bogáncshoz hasonló terméssel. ▌ 2. ol. ol. Az őszi kikerics (2. 1783: Gólya-orru-fü (NclB.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. pora. Storchsschnabel. gácsér. vadarticsóka’. Genaust sanguinális a. 1813: Gólya virág (Magy. sanguineus ’véres. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. Marzell Colchicum autumnale a.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang.

A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja. bodza a.. bodza a. graecum l. helyette a büdös Gőnye (Magy. TESz. Genaust f##num-gr##cum a. földitök nevet elutasítja.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R.’. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. A gönye bizonytalan eredetű. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. Fűvészk. hogy a növény széna illatú. hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. J: ’ua. gumiakácia’. Knodenkraut (Veszelszki 402).. J: ’ua. 1610 k. vö. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. gömböstűvirág (MagyGyógyn. az utótagra l. J: ’Acacia senegal. acacia átvétele. J: ’Bryonia alba. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. ill. görögszéna’.. EWUng. Fűvészk. varjúmogyoró. 291). szakny. görögszéna’. a névadás magyarázatára l. scr#fulae ’torokdagadás. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. Vö. ném. 391) elnevezést javasolja. 179).. . lat. A névadás alapja. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. Vö. A görögszéna a lat. J: ’Viola odorata. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). 256). Idegen nyelvi megfelelőre vö. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. barnagyökér. A büdös jelző a növény szagára. a szuka utótag északi szláv eredetű. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. J: ’Trigonella foenum-graecum.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. amelynek alapján úgy vélték. görbeszuka (MagyGyógyn. görög pap’-ként értelmeztek. TESz. lat. Vö. torokgyíkfű. görbeszuka N. 1998: büdös gönye (Priszter 319). gönye’. n#d#sus ’csomós’ < lat. göcsös görvélyfű’. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. d): RMGl. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). Idegen nyelvi megfelelőre vö. gömböstűvirág N. 525). J: ’Trigonella foenum-graecum. gönye a. Diószegi–Fazekas alkotása. A gömböstűvirág népi név. — ~bogyó 1807 e. foenum-graecum fordításával jött létre. akácia. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. griechisch Heu. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn.). A gumiakácia összetett szó. az utótag a nemzetségnév. 1998: görögszéna (Priszter 526). a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. A görögpapfüve egyedi elnevezés. 294). torokduzzanat’) fordítása. Genaust Scrophulária a. a lat. amelyet valószínűleg ’görög ember. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). A görbeszuka népi név. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. a görög előtag a lat. foenum-graecum (< lat. nodosa < lat. a fekete jelző a bogyók színére utal. EWUng. ibolya’. f#num ’széna’. J: ’Bryonia. a növény gyökerén található csomókra utal. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. és Görögországban állatok etetésére használják. nodiflórus a. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288).gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa. J: ’Bellis perennis.’.-i Scrophularia (< lat. 2. görögpapfüve 1525 k. nőszemély’ jelentésű. vadszázszorszép’. 258).: Gönyebogyó (Julow 266). hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. A TESz.. földitök (→ tök). szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. J: ’Scrophularia nodosa. a névadás alapja a virág formája. büdös gönye’. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. 525). Graecus ’görög’. 1775: Görög széna (Csapó 108). 337). ’kutya nősténye. daganat. Fűvészk.. görvély a. A göcsgyök Barra alkotása. amely állatfejhez hasonlítható. A göcsös jelző a lat. göcsös görvélyfű’.). gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. A görvély ’duzzanat. satnya’ utalva arra. A névadás alapja talán a virág. görvély a. Graecus ’görög’) fordítása.

50). hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. (OrvK.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. fonni. Marzell Colchicum autumnale a. 70*/2). J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. A gumiarábikum összetett szó. guzsalyvirág l. Gummi arabicum átvétele. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. 349). ökör~ guzsaly l. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). J: ’Colchicum autumnale. TESz. Növ. guzsalyülő ném. arábiai facsipa (→ facsipa). A névadás magyarázata. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . ném. eke~. gumiarábikum 1577 k.’.. J: ’ua. guzsalyvirág. 7: 50. LXXXIV. 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. Görög akácia a. EWUng. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). mintára jöttek létre. arabmézga. gúzs l. a lat. giliceökör~. Márton. bába~ (NclB. őszi kikerics’. J: ’ua. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). 360). akácia a. vö. akác a. amikor az emberek leülnek szőni. A guzsalyülővirág. 1578: Gummi Arabicummal gr.. Vö.’. (Melius 181). 50).

’a rendesnél. J: ’Juniperus communis. 61: 486).. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. molyhos ökörfarkkóró’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz.a. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). J: ’Juniperus communis. gyalogfenyő. chamaí ’földön’) fordítása. A gyalogolajfa Melius alkotása. parlagi macskatalp’. 1948: gyapjasfű (Halmai 8). Chamelæa (Melius 20a) (< lat. A gyalog származékszó.< gör. közönséges boróka’. ne- . Vö. közönséges boróka’. farkashárs’. chamelea < lat. 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. 545). a R. gyalogbodza’. gyal. borsfenyő helyett. A gyapjasfű előtagja az ótör. lat. szokásosnál kisebb. az utótag nemzetségnév. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása.fÍ (Veszelszki 238). jelentése ’földhöz közeli’. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). Lorbeerkraut. EWUng. hogy a növény apró levélkéi molyhosak.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. szöszös ökörfarkkóró’. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. földiolajfa (→ olajfa). 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). J: ’Antennaria dioica. Fűvészk. gyapjúfű 1. ve. az olajfa magyarázata talán az. J: ’ua. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. A szöszös ökörfarkkóró (1. Genaust Chamaeálo( a. amely jelzős szerkezetből forrt össze. 352). Vö. 362). alacsonyabb’.a. gyalog. ang. ▌ 2. J: ’Sambucus ebulus. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). J: ’Verbascum thapsus. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek.. chamae. laureola (< lat. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. Csapó 203) tükörfordítása. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). boróka. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). alacsonyabb’.’.alapszava ősi örökség a finnugor korból. gyalog. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a).) és a molyhos ökörfarkkóró (2. Feldcypresse ’földi ciprus’. az előtag megkülönböztető szerepű. gyalog. gyalogbodza. 1783: Gyapjú-fü (NclB. Wullkraut (Melius 146. amely jelzős szerkezetből forrt össze. 415).) gyapjúfű neve a ném. EWUng. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. 1798: Gyapjas. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. 427).a. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. a névadás alapja. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. R. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). ném. TESz. magyarázatára l. J: ’Verbascum phlomoides. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). Vö. 339).a. gyalog. 172). hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. A gyalog előtag azt fejezi ki. dwarf bay. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. a gyalog előtag a lat. J: ’Daphne mezereum. a gyalogfenyő előtag a növény R. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. 1807: Gyapjúfű (Magy. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. vö. gyalogfenyő.

J: ’ua. EWUng. gyengevirág N. A gyengegyökér növénynév a XIX. | 1775. gyenge a. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. király~. J: ’ua. TESz. 78). bab~fű gyilok l. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. soktérdű-gyökeresfű. egy újnyi temérdek. az előtag magyarázata valószínűleg az. pitypang’. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). gyimbór (ÚMTSz. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. méreg~ TESz.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos.’. 179. Az utótag magyarázatára l.’. torokgyík gyógyítására használták. bodza. az előtagot az indokolja. A névadás alapja. A gyepűrózsa összetett szó. gyíklevelüfű (MagyGyógyn. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). vulgaris + P. gyegönye l. gyepű a. 1998: gyepürózsa (Priszter 483).). A gyermekláncfű összetett szó.. 257). gyepű a. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. torokgyík a. hoſſzúkas. gek fé (SzikszF. A névadás alapja. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. J: ’Viscum album subsp. gyenge előtagja ’fiatal. amelyen csomók találhatók. 295). bútzkós. 1578: ’Prunella sp. A gyík előtag azonos az állatnévvel. gyoŒboru (ÚMTSz. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. vö. fekete bodza’. 390). a névadás alapja. A gyíklevelűfű népi név. J: ’Viola odorata. rózsa. zsenge’ jelentésű. sőt neveltek is belőle sövényt. lila virágait. vö. akadály’. 291. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. közönséges gyíkfű’. jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. láncfű (Csapody–Priszter. magyarázatára l. J: ’Rosa canina. gyenge a. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). 135). J: 1577 k. a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. gyepűrózsa’. a név magyarázata. még gyepűbodza. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. gyopár gyegenye. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. árokpartokon. ibolya’. album. orvosi salamonpecsét’. MagyGyógyn. (Melius 88a). 1998: gyepű bodza (Priszter 491). 1578: gyekf×nec gr. gyepár l.: RMGl. pl. Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. J: ’ua.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. . (P. J: ’Polygonatum odoratum. gyíkfű’. Növényszótár 266). 154). 179). 331/13). hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. A gyepűbodza összetett szó.. 1590: prunella: szilua fé. Az utótagra l. 410). gyapjaſſak” (Csapó 203). gyenge előtagja ’zsenge. || gyomború N. 1998: gyíkfű (Priszter 467).. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). gyomború (MagyGyógyn. vag. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. gyöngevirág (MagyGyógyn. gyomboru. EWUng. lándzsás útifű’.’. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). laciniata). J: ’Sambucus nigra. 1783: ’Prunella vulgaris. 1783: Gyék-fü (NclB. század elején eltűnt nyelvünkből. J: ’Plantago lanceolata.. gyíklevelűfű N. gyenge.’. hogy a növényt a torok betegségeinek.. gyomború. gyepű 1225: ’sövény. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska.). erőtlen’ jelentésű. gyíkfű 1577 k. torokgyík a. gyombolyú. Melius alkotása. J: ’ua. J: ’Taraxacum officinale. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. gyombolló. fagyöngy’. mise~ gyík l. EWUng. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. A gyengevirág népi név. EWUng. 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). 78). gyilkoló l. 279). || láncfű N. TESz. TESz. gyomboló. A gyengegyökér összetett szó. gyapjas. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. gyertya l. MNövSz.

J: ’Bellis perennis. A névadás alapja. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). 42/17). J: ’Symphytum officinale. 1525 k. gyopár | ? Origanum vulgare. fekete gyopár (ÚMTSz. A fekete nadályt ő (4.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. 1578: Gyopár (Melius 115). J: ’Sedum acre.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: 1395 k. köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). gyepárvirág (Péntek–Szabó. var~fű (→ varf ű).: ’Gnaphalium sp.) már nem adatolható herbáriumokból. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. ujg.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. a növény különféle fafajtákon élősködik. J: ’ua. ▌ 4. CC. — ~virág N. 218). A borsos varjúháj (2. A gyopár ótör. a): RMGl. A névadás alapja. N. 1578: ’Origanum vulgare. gyimbor gyopár 1. 468). 279). 279). 1500 k. — fekete~ 1470 k. ▌ 2. yïpar. — havasi~ N. Fűvészk. hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). eredetű (vö.: RMGl. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van.: RMGl. „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). sok apró gömböcske. tökösség~. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. 279). a): RMGl. J: ’ua.: Fekete gÿoparth gr.’.’. J: ’ua.2: RMGl. | 1577. J: ’ua. Ember és növényvilág 199). közönséges szurokfű’. (Lippay 166). nyilvánvalóan azért. ▌ 5. supinum’ stb. Feketegyopár (MagyGyógyn. 1590: Origanum.) gyopár elnevezése népi név. orminium: Fekete gyopar (SzikszF. Ember és növényvilág 208). A 17. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. fekete nadálytő’.). — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. macskatalp.) név hasonlóság alapján jött létre. a termése gyöngy alakú. Ember és növényvilág 199). rontást ~ fű. 1577: origanum: giapar (KolGl. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. J: ’Antennaria dioica. havasi gyopár (Péntek–Szabó.: Origanum: feketegyopar (CasGl. gyapár (Péntek– Szabó. 415).: RMGl. 1610 k. szív~. szőrös levelei.) erős szagú fűszernövény. henye gyopár ’G.. mindent ~ f ű.: TESz. — fekete~ N. gyapárvirág. ▌ 3. illat’. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). világ~ gyom l. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). a vad- . a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja. 1783: Sárga Gyopár (NclB.’.’. 279). parlagi macskatalp’.’. 1577 k. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’.). 368).’. J: ’ua. disznó~fű. szakadást ~ fű. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. 468). 352). hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon. gyomború l. 1395 k. borsos varjúháj’. 279). ? gyapár (Péntek–Szabó. d): RMGl.). mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. Fűvészk. ipar ’mosusz’). J: ’ua. 279). 132). a növény sárga. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet. 1520 k. gyombolyú. sylvaticum’. fal~ (→ falfű) gyomboló. 1807: parlagi Gyopár (Magy. közönséges szurokfű’. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165). hosszú szára és levele van.: Origanum: fekethew gypaar (Növ.) és a vadszázszorszép (5. türk yïpar. J: ’ua. 279). A közönséges szurokfű (1. N. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. virágjára. oszm. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. gyimbor gyógyító l. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. (OrvK.: secat[us]: gyopar (BesztSzj. Ember és növényvilág 203). kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). hogy a növény szürkés. 1807: fekete Gyopár (Magy. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. yïpar ’mosusz. — N. vadszázszorszép’. gyoboru l. eb~fű (→ eb~pázsit). a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. Fűvészk. 279).

kereklevelű kapotnyak’. ördögborda(~). kőméz(~). 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). gyökint a. a’ matska szeret vele játszani” (Magy. karácsony~. 77).) és a kereklevelű kapotnyak (3. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. gálánt~ (→ galanga). szarvas~f ű. az ismeretlen eredetű gyök. ember~. ugró~. ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). k. vö. Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. pecsétes~ (→ pecsétesfű). mester~. kígyó~fű (→ kígyógyökér). A foltos kontyvirág (1. J: ’Valeriana. hogy a növény gyökere sűrű. Fűvészk. hogy „Gyökere szagos. méreg~ (→ méregölőfű). kénköves~. gyenge~. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. gyopár a. tekert~ (→ tekertgyökerűfű). a sziámi gyömbér (2. sokszorosan elágazott’ jelentésű. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297)..). (Barra 192). hézag~. keserű~fű (→ keserűgyökér). Áron-~ (→ Áron szakálla).. Szent János ~e. 65: 136. bécsisás~ (→ sás). gingiber ’gyömbér’. Marzell Antennaria dioica a.. farkas~. angyalital~. kivágott ~ fű. boszorkány~. göcs~ gyökér l. Fűvészk. galagonya~ (→ galanga). tajték~ (→ tajtékzófű)..) németgyömbér neve a ném. barna~ (→ barnagyökér). kőrontó~fű (→ kőrontófű). J: ’Alpinia galanga. MNy. fa~fű. J: ’Arum maculatum. keresztes~ (→ keresztesfű). kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). lat. fehér~. EWUng. örmény~ (→ örvényf ű). gencián(~). J: ’Asarum europaeum. barna~. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). macskagyökér’. ▌ 2. sokszorosan elágazott’ (Magy. A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. édes~. vörös~ gyökere elfordult fű l. a névadás alapja. ▌ 3. A névadás alapja. EWUng. 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. pirosító~.. vad gyömbér (Jávorka 266). farkasölő~. 77). a névadás magyarázata. 422). 79). lat. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). lat. alant~. Fűvészk. szappan~ (→ szappanfű). officinalis. 47). kereszt~ (→ keresztfű). macska~. kígyó~. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). h. kígyóf ű(~). lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). A „meggyökönt” (Magy. derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. fecske~ (→ fecskefű).gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. első megjelenése: 1395 k. nadály(~).. TESz. angyélika(~). gyökkent a. foltos kontyvirág’. vérhas~. hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . 211–215. keserű~. Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. fekete~. 1783: Német gyömbér (NclB. DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. TESz. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt.: TESz. így pl. madár~. gyopár a. gyömbér 1. sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). anya~. kő~. 77). szegfű~ (→ szegfűszagúfű). pirító~ (→ pirítófű). vadgyömbér (MagyGyógyn.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. dancia(~). sokszorosan elágazó.’. A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). vagy meggyökönt” (Magy.) jelentésével. macskagyökér’. üres~. A gyömbér ’Zingiber officinale. J: ’Valeriana officinalis subsp. — orvosi ~ 1841: orvosi. szerencse~. vagy macska gyökönkének gr. gyök l. gyopár a. Fűvészk. 39: 359. hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. sziámi gyömbér’. ábrahám~ (→ ábrahámfa). || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. angyalédes~. galanga(~). 77). édes~fa (→ édesgyökér). örvény~ (→ örvényfű). sárkány~. vér~. — vad~ 1948: N. A foltos kontyvirág (1. gyökint a. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). zingiber.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 77) igéből elvonta a gyököntövet. SzófSz. MNy. Fűvészk. Fűvészk. kapotnyak(~).). zingiberi ’gyömbér’).tőből származik. elfordultfű gyökerű l. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. festő~. farkashézag~. fehér~fű (→ fehérgyökér). mogyoró~. pecsét~ (→ pecsétesfű). angyal~. benedikta~ (→ benedekf ű). kálmos(~). kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). császár~. fa~ paptöke (→ paptök). J: ’ua. menny~. — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. kaporna(~).

A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. 78). 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. EWUng. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). gyömbér a. gyöngyajak’. 1998: ’Convallaria majalis. Vö. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. kidudorodás’ magyarázata. a sziámi jelző arra vonatkozik. J: ’Leonurus. A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). 775).) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. 11. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. 861. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. gyöngyköles (MagyGyógyn. buckó a..). összetett szó. gyöngybuckó (MagyGyógyn. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. 218). Fűvészk. a név magyarázata. UEWb. A szúrós jelzőre l. J: 1545. lat. A gyöngyhím nemzetségnév.: Gyöngyvirág (Julow 258). 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. caryophyllata (< lat. névadásuk alapja. előtagja a termés formájára utal. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés.’. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek.) a gyömbérfélékhez tartozik. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. 351). Genaust Caryophýllus a.. TESz. 1590. gyömbérgyökér l. A kereklevelű kapotnyak (3. A gyömbéresgyökér latin eredetű. J: ’Symphytum officinale. fekete nadálytő’. 232). A sziámi gyömbér (2. Növényszótár 132). 1578: Gyxngy virágnac gr. szúrós gyöngyajak’. A szúrós jelző magyarázata. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés. fagyöngy’. J: ’Geum urbanum. 129).. hím2. gy(ngyvirág (MTsz. (Melius 138). az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. a buckó ’csomó. szúrós gyöngyajak’. 376). Fűvészk. a névadás alapja a növény erős. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. 1578. J: ’Geum urbanum. J: ’Leonurus cardiaca. A R. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). Fűvészk. erdei gyömbérgyökér’. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. a R. gyöngyajak’. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. 1807. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). 351). hogy a fagyöngy a fákon élősködik. — N. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. buckó a. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. gyöngyajak.). Diószegi– Fazekas alkotása. gyöngybuckuó (ÚMTsz). 351). EWUng. | 1807 e. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. 1998: . gyöngyköles N. J: ’Leonurus cardiaca. 1807 e. gyömbér a. A névalkotás talán a növény R. — Ö: eb~. Fűvészk. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. gyengevirág gyöngy l. gyöngyvirág 1. gyöngybuckó N. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. album. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. 351). lat. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. erdei gyömbérgyökér’. fűszeres illata. a gyömbérrel adták vissza. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. A gyöngyköles népi név. 1775. TESz. Ember és növényvilág 222). májusi gyöngyvirág’. Fűvészk. J: ’ua.: RMGl.’. J: ’ua. J: ’Viscum album subsp. J: ’Leonurus. 1807: Gyöngyvirág (Magy.. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). Marzell Geum urbanum a. hím utótagot ajakra cserélték. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. UEWb.

Ember és növényvilág 222). 53). lázas betegség’ (1531-től adatolható). Az utótag nemzetségnév. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. gyövötény l. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. len. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). J: ’Linaria vulgaris. szemnek ~ györgyike l. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. 282) elnevezést javasolják. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn.’. jelentése ’hideglelés. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. gyöngyvirág’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. soktérdű-gyökeresfű. aranyvessző’. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett.) összetett szó.-i Polygonatum (< lat. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). J: ’ua. Maililie. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. pintyő. májusi gyöngyvirág’. fehér ~ szederfa (→ szeder). de a salamonpecsét elnevezés. Fűvészk. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette.. gyujtovány. — fehér ~ N. gyövőf ű. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. ▌ 2. J: ’Polygonatum odoratum. J: ’Linaria vulgaris.’.. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). 271). Fűvészk. gyöngyvirág a. EWUng. fajnév. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. fehér ~ eperfa (→ eper). és elutasított. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. J: ’Linaria vulgaris. Maiblume.’. 232). 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). közönséges gyujtoványfű’. gyujtoványfű. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn.gyujtoványfű 199 győző l. J: ’ua. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). J: ’Convallaria majalis. ezt a lat. TESz.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn.). a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. szamár~. 416). orvosi salamonpecsét’. gyönyörűsége l. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. ném. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . 1783: Gyujtován-fü (NclB. 391). 282). A gyujtoványfű összetett szó. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. magyarázatára l. A névadás magyarázata.’. ang. ótör. eredetű gyöngy előtagja illatos. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. gyujtoványfű a. jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). J: ’ua. Barra alkotása. szakny. Vö. 33: 178). J: ’ua. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l.’. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. az előtagra l. jövötény gyümölcsű l. Fűvészk. May lily. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). magyarázatára l. hogy a növényt lázcsillapításra használták. J: ’Solidago virgaurea. 1783: Veres gyürüfü (NclB. 362). gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. gyöngyvirág a. 1807: Gyújtován (Magy. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). Fűvészk. gyujtoványfű a. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. J: ’ua. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. EWUng. 362). gyűjtény. Az orvosi salamonpecsét (2. az utótagra l. Maiglöckchen. gyűjtvény l. isten~ TESz. közönséges gyujtoványfű’. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. (Barra 353).

. gyűszűvirág’. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). tehát a növények felépítése hasonló. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). piros gyűszűvirág’..) és a gyapjas gyűszűvirág (2. Fingerhut. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn..’. ujjasfű helyett. Ringelblumen tükörfordítása. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). vö. 1807. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. Digitalis lanata a. || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357).. J: 1664.. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. Genaust Digitális a. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. Fűvészk. 1998: ’Digita- lis. A névadás alapja. A gyűrűvirág Melius alkotása.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). TESz. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). A névadás alapja a gyűrűszerű termés. | 1807 e. J: ’Digitalis purpurea.. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. piros gyűszűvirág’. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. 1807 e. még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). 257). wolliger Fingerhut. ném. 1590: Digitalis: Vii fé. gyapjas gyűszűvirág’. gyűszűvirág’. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359).’. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. vel gyézô fé (SzikszF. gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51).. | 1590. ang. A gyapjas gyűszűvirág (2. lat. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). gyűszűvirág’. A pettyegetett jelző magyarázatára l. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. 1775: ’Digitalis sp. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359).: RMGl. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. woolly ’gyapjas’ foxglove. orvosi körömvirág’. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76).’.) Digitalis-fajok.) piros jelzője a virág színére utal. Genaust Digitális a. azonos nemzetséghez tartoznak.) gyapjas jelzőjének magyarázata. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. 420). a ném. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. EWUng. digitális (vulg. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). A piros gyűszűvirág (1. gyűszűvirág 1. és virág magyarázó utótaggal látta el. digitális (vulg. J: 1578: ’Digitalis purpurea. 1807: GyÍszÍvirág (Magy. lat.: Gyűszűvirág (Julow 263). J: ’ua. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). A gyűszűfű a lat. Marzell Digitalis purpurea a. A piros gyűszűvirág (1. J: ’ua. gyűrű1 a. J: ’Calendula officinalis. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). J: ’Digitalis lanata. 363). 1775: ’Digitalis sp. digit#le ’gyűszű’ < lat. gyűrű1 a. ném. 277). digit#le ’gyűszű’ < lat. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. ▌ 2. J: ’ua.

— N.: RMGl. lat. J: ’ua. ▌ 4. pár~. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). Fűvészk. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. A kígyóhagyma (4.: cepe: hagma (SchlSzj. fok~. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 1405 k.(Beythe 47). 1998: habzófű (Priszter 492). ném. 1395 k.. 226). 289).: RMGl. 604).) lat.. 1807: metélő Hagyma (Magy. A metélőhagyma (3. Ember és növényvilág 200). | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). gólya~. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg.. A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. A habzófű a R. Fűvészk. sárgahagyma (Péntek–Szabó. 289). J: ’ua. A hagyma származékszó lehet. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. tajtékzófű mintájára jött létre. 91). Fűvészk. A névadás magyarázatára l. pirul. A vöröshagyma (1.’. póré~. esetleg nomenverbum tő lehetett. hágó l. piros a. 289). 289). metélőhagyma’.’. sás~. 164.: RMGl. ▌ 2. tajtékzófű. a szóvégi a valószínűleg képző.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. piros a. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). J: ’ua. még vadfokhagyma (→ fokhagyma). .: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. 203. a hagymtő finnugor kori örökség. — keserű ~ 1903: Keserű-.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. kígyóhagyma’. hagyma a.: cepe: hagma (BesztSzj. Növényszótár 10). v(r(shagyma. v9r9shagyma. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. 126). 226). csóka~. 372). sectilis ’metszett’). Ember és növényvilág 200). UEWb.) vadhagyma nevének alapja. 1998: hagyma (Priszter 295). — piri~ N. | sárga~ N. 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). 225).) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. hagyma a. J: ’ua. Marzell Allium schoenoprasum a.. J: ’Allium schoenoprasum. | vörös~ 1525 k. 1540 k. 289). kígyó~. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal.. 1595: vxrxs hagymanak gr. ágas aszfodélusz’. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. l. EWUng.’. 289). A ágas aszfodélusz (2. medve~. J: ’Allium cepa. pirít a. A keserű jelző megkülönböztető szerepű. pirihagyma (Péntek– Szabó. varjú~ hagyma 1. pirít a. J: ’Allium scorodoprasum. Ember és növényvilág 200). 1998: vöröshagyma (Priszter 295). Fűvészk. J: ’ua.’. vad hagyma (SzikszF. J: ’ua. 2. 1911: pázsit hagyma (Cserey. TESz.: weres hagma (Herb c): RMGl. ▌ 3.’. J: ’Saponaria officinalis. posz~.: RMGl. neve porrum sectile (< lat. — Ö: burgonya~. UEWb.. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. szappanfű’. vöröshagyma’. vöröshagyma (Péntek–Szabó. salotta~. mintára jött létre. a növény R. — vad~ 1525 k.’. J: ’Asphodelus ramosus. mogyoró~. végső soron a piros. pirít is idetartozik.

barnás. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. A névadás magyarázata. ném. A halálfa összetett szó. a névadás alapja. 416). EWUng haj a. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82).. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). Vö. hálófű (MagyGyógyn. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. Wagner . 1783: Hajas-fü (NclB. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). alapja a növény késői virágzási ideje. haj l. a háló uráli örökség. a nagyobb levelek. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. fr. 279). még novemberben. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. Priszter 429. az előtagra l. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. hajtó l. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. áldottfű.’megszűnik élni’ igéből vány-. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). has~kökényfa (→ kökény) halál l. benedictus fordítása. halálvirág N. hagyma. hagymaszagú kányazsombor’. fokhagymaszagúf ű. a név magyarázata. UEWb. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). Az áldott jelző a lat. Növénynevek 80. fokhagymaszagúfű. J: ’Misopates orontium. Mollay. 120. 1948: hagymalapu (Halmai 7). 119. Ember és növényvilág 200). hal a. J: ’Senecio vulgaris. Todtenköpfel fordítása. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. J: ’Plantago lanceolata. fleur de mort. J: ’Alliaria petiolata. fokhagymaszagúf ű. A hagymalapu összetett szó. hal a. UEWb. halok l. az utótagra l. EWUng. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. vö. A halálfejecske tükörfordítás. lándzsás útifű’. J: ’Alliaria petiolata. hagymaszagú kányazsombor’. közönséges aggófű’. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. (Barra 424).. árvalány~. halálvirág (MagyGyógyn. vénusz~páfrány ~a. A névadás szemléleti háttere. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). üres. Totenblume. a halottak napján is virágzik. egyedi adat. 854. Vö. orvosi körömvirág’. lapu. J: ’Alliaria petiolata. Az elnevezés magyarázata. Vénusz asszony vénusz~. Vö. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. tiszafa’. J: ’Alliaria petiolata.. hagymaszagúfű N.hagymalapu 202 f ű. A névadás magyarázata. J: ’Cnicus benedictus. áldott bárcs’. A haloványka az uráli eredetű hal. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. a ném. haj a. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. de lázcsillapításra is használtak. haló l. A hálófű népi név. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. a névadás magyarázatára l. Vö. vetési oroszlánszáj’. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). hogy a zsenge növényi részek. UEWb. A halálvirág népi elnevezés. A hajasfű Melius alkotása. J: ’Taxus baccata. A hagymaszagúfű népi név. hogy a termés halálfejre emlékeztet. hagymaszagú kányazsombor’. fokhagymaszagúfű. TESz. hagymaszagú kányazsombor’. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz.. 322). Marzell Calendula officinalis a. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). J: ’Calendula officinalis. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. szöszösTESz.

vadrepce’. A névadás magyarázata. 2: 36). fr. J: ’Physalis alkekengi. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. isten~. rep-csény~... Genaust volúbilis a. az előtagra l. conuoluulus: Harag fé. Diószegi– Fazekas alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö.szóból származik. J: ’Strychnos nux-vomica. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. vö. halyag a. vomere ’hányni’). magyarázatára l. réti harangláb’. hanga. ném. hályogfű N. 1807 e. lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. veres hólyag (MagyGyógyn. sztrichninfa’. 1807 e. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat.’. erdei gyömbérgyökér’. 362). . A vadrepce bokros felépítése. 1460 k. halvány a. A harangcámoly összetett szó. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. Heydekraut ’hangafű’. 257).. lat. 129). fa magyarázó utótag. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. szerint ismeretlen eredetű. cámoly. a névadás magyarázatára l. haragfű 1590: Volubilis. az előtagot a növény R. repcsény. hólyag a. a névadás magyarázata valószínűleg az. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). Hályogfű (MagyGyógyn. A névadás alapja.halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. XVI. J: ’ua.. Noix vomiques (Márton. szakny. Jávorka 973). Besewinde ’böse Winde’. csarab’. vag folyo fé (SzikszF.: ’Calluna sp. TESz. 318).: TESz. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. 30). a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. 74. erre utal a veres jelző.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. ganga (MNyTK. 119. EWUng. 1998: hanga (Priszter 322). TESz. — N.. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. nux ’dió’. volūbilis ’változékony’ < lat. gamóvirág .: RMGl.) neve német mintára jött létre. J: ’Geum urbanum. ▌ 2. még csodamag.. a -g névszóképző. szulák’. J: ’Sinapis arvensis. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. EWUng. sztrichninfa’. 183). Ebben a növénynévben valószínűsíthető. Növ. UEWb. A haragfű a finnugor eredetű har. a termés hólyagszerű burkára utal.. | 1998: ’Calluna vulgaris. hanga 1. J: ’Convolvulus sp. Genaust nux-vómica a. Marzell Convolvulus arvensis a. J: ’Hyoscyamus niger.-i nux-vomica (lat. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. A csarab (1.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. vö.. J: ’Sinapis arvensis. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. 220. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). J: ’Strychnos nuxvomica. 1783: Hanga-fü (NclB. a cserje. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. halyag a.. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták.). halyag 1. csarab’. vadrepce’.: Hanga (Julow 258). 259. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. — Ö: avar~. és szinte megfojtja azokat. UEWb. MNövSz. 299). A hangarepcsény összetett szó. 121. volvere ’csavar’). amely éréskor narancspirosra színeződik. és az EWUng. — vereshólyag N. ném. UEWb. — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. J: 1460 k. az utótagra l. J: ’Aquilegia vulgaris. halvány a. sz. TESz. haragja l. harangvirág elnevezéséből vonták el..) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű.: maledict[us] homo. bolondító beléndek’. A hályogfű népi elnevezés. ▌ 2.. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). Az utótag mezetségnév. vel. Brechnuß. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). Fűvészk. 397).) halyag eleme a TESz. hólyag a.. — veres~ 1525 k. EWUng.’. ném. J: ’ua. volubilis (< lat.. ill. zsidócseresznye’.

A harangvirág a ném. Ember és növényvilág 204. 1807 e. mérges vad ~ harapta l. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. hím~. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB.). — Ö: csík~.’.: Harmatfű (Julow 257). TESz. N. droserós ’harmatos’) fordítása. keselyűf ű. chrást. bozót’. haraszt a. ÚMTSz. nyeles. Fűvészk. — ~fű N.). 1998: ’Drosera rotundifolia.. Az égerfa (1. gilisztafű. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. vö. harangvirág (Péntek–Szabó. harmatfű’. N. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). bókoló virágok találhatók.’.) haranglábfű neve népi név. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. lép~. a névadás magyarázata. réti harangláb’. cserjés.-hv. bozót’. éger a. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. kereklevelű harmatfű’. kampó alakban görbült sarkantyúval. és a rovarokat arra késztetik. a névadásra hatással lehetett a ném. a névadás magyarázata. harcsfa l. kanálszerű leveleire utal. N. fekete nadálytő’. cserje’. ördög~f ű.. olyanok mintha harmatcseppek lennének. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. | 1807 e. рас ’ua.) haraszt elnevezésének magyarázata. 1775: Harangvirág (Csapó 57). or. ÚMTsz. J: ’ua. 217). sem a szaknyelv nem fogadta be. réti harangláb’. J: ’ua. — N. | ~virág N. harangvirág. 1813: keserű . tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. EWUng. harangversengő l. tyúk~fű haraszt 1. 1838: haraszt (Tzs. a növény hosszú. hr&st. szb. TESz... melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. haranglábvirág (ÚMTsz. harangláb 1. ▌ 2. haranglábfű (MagyGyógyn. haraszt a. harangláb | Aquilegia vulgaris. blg. hogy a növény leveleire telepedjenek. 1783: Harmat-fü (NclB.’.) harangláb elnevezésének alapja. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. хвóрост ’száraz gally. 1807: HarmatfÍ (Magy. A névadás alapja a növény levele: nyeles. Fűvészk.’.). puha káposztafej levelei’. a páfrány (2. J: ’ua. J: ’Aquilegia vulgaris. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. ▌ 2.és nőnemű] ’ua. 218.) és a közönséges kutyabenge (3. J: ’páfrány’. hrást [hímnemű] ’ua. A fekete nadálytő (2. hárs harmat l. harangszerű virágja van. Fűvészk. 353). MagyGyógyn. szlk. EWUng. éger(fa)’. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). A kereklevelű jelző a lat. láb a. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. cserjéseket. A harmatfű valószínűleg a lat.. szln.). J: ’Frangula alnus.. 217).’. rotundifolia fordításával keletkezett. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. geleſzta-f× (Lippay I: 74). | 1998: ’Aquilegia. sasfű helyett.’. chriašt ’kifejletlen. hölgy~. ▌ 3. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303).harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. rőzse. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). réti harangláb’. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. chrast ’cserjés. közönséges kutyabenge’. 1807: ’Drosera. 335). 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). tyúk~ harapást gyógyító fű l. r&st ’tölgy’.). 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). zöldségféle levele’. храс ’magas tölgy’.). harang a. N. 164). láb a. qui vocatur harast” (OklSz. cseh chrast [hím. vessző. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. N. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. harasztfa (Csapody– Priszter. chřást ’répa. MNövSz. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. Glockenblume tükörfordítása. 2. 1232: In summitate montis est arbor. J: ’Alnus sp.’. Drosera (< gör. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. harapás l. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). J: 1775. 1783. sundew. gím~. храст ’bokor. Genaust Drosánthemum a.. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. hogy a növénynek kis kékeslila. A réti harangláb (1. 1998: harmatfű (Priszter 362). J: ’Symphytum officinale. J: ’ua. — ~fa N. 370) nevét sem a köznyelv. harang a. 1998: harangláb (Priszter 303).

373). UEWb. Az előtagra l. ném. Euphorbia lathyris a. 1525 k.). fi. nagylevelű hárs(fa)’. J: ’ua. bisóma esetében. 214). hárs. 179. || hárs XVI. et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). J: 1158 e. J: ’ua. hárs(fa)’. Treibkraut ’hashajtó fű’. Fűvészk. J: ’Malva neglecta. Grosslinde ’nagy hárs’. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. Aruk et Owut. fajnév.’. J: ’ua.). ill. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB.. P.: RMGl. haslágyítófű 1. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. 2. esetleg az uráli korból. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. osztj. A hársszódok összetett szó. vö. harcsfa. mint a farsang ~ fasang. J: ’Tilia platyphyllos. J: ’ Tilia sp. tri.). A hárs ősi örökség a finnugor. has l. hasindító kutyatej’. J: ’Alcea rosea. J: ’Malva sylvestris. J: ’Euphorbia lathyris. hasso-fa (MTsz. Trj. Szilágy m. Marzell Euphorbia a. Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. 399).1: RMGl.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache. ill. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’.) (MTsz. folium ’levél’) fordítása. A hasindítómag mag eleme arra utal. 1998: hársfa (Priszter 523). Treibkern ’hashajtó mag’. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. — N. A háromlevelűfű a lat. J: ’Menyanthes trifoliata. J: ’ua.: ’Tilia sp. vö.’. A hasindító ’a növény. J: ’ua. papsajtmályva’. 1335: hassufo (MNy. vö. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. purgo ’tisztít. fásáng. J: ’ua. kutyatej hasindítómag l. ki hányattya” (Melius 84).: RMGl. has lagyito f×”(Melius 166a). 371). Az adatok azt mutatják. ganéj’) hatására hozta létre Melius. 1550 k. nyalat. ▌ 3. háss (MTsz. hás volt.: tilia: has fa (SchlSzj. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). 1578: Hárs fa. zürj. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. 211). A növény erős hashajtószer: „A ſárt. 32: 106). A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. magyarázatára l. 305). 133). erdei mályva’. v. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). 166). Genaust trifasciátus a. a ném. takarít’) nevének. koskus ’vastag fakéreg’. kaťśka ’fakéreg’. 1998: hárs (Priszter 523). hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. 1405 k. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a).’. ném. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. J: ’ua. vidrafű’. TESz. Fűvészk. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn. szakny. puha’. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. 213). a névadás magyarázata.’három’. — N./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. kosku. 1801: hárts (TESz.’.’. EWUng.. 1841: hasinditófű (Barra 389). Diószegi–Fazekas alkotása.: RMGl. 212). || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68).). V. 166). az az. purgatoria (< lat. sz.: tilia: has fa (BesztSzj.. Vö. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’.). szódok. hasindító . Harsfa (Melius 17). malacus ’lágy. 211). 1595: Has fa (Beythe 15). talán a növény R. Az előtag eredetibb alakja has.. h#rsof™ (ÚMTsz.: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). h™s.-i trifoliata (< lat. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). 174). hárs — ~fa 1158 e. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523).). 1395 k.’.: tilia: hasffa (KolGl. 314). hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. — Ö: farkas~. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. az utótag nemzetségnév.’. ScheiÅe ’szar.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. vö. lat. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’. ang. ▌ 2. háss (Göcsej. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. lat. hárs(fa)’.. kerti mályvarózsa’. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141).

371). az utótag nemzetségnév. J: ’Hieracium sp. hérics’. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. J: ’Dipsacus laciniatus. hetvenhétlyukúfű N. ezüstös~f ű. felhasználásuk is azonos volt. A hérics ismeretlen eredetű. 1998: héjakút (Priszter 360). 122). ▌ 2.. Fűvészk. | 1998: ’Adonis vernalis. Idegen nyelvi megfelelőre vö. azonos felépítésű növények. 126: 316–7. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. héjakútnak nevezi az esővizet. 2. vernalis fordítása. Nyr. Vö. Genaust Hierácium a. közönséges orbáncfű’. még lyukaslevelűfű. Fűvészk. héjakút 1590: Carduus fullonum. 1998: nyári hérics (Priszter 292). A névadás magyarázatára l. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. bolondos’ jelentésű. mácsonya. A hetvenhétlyukúfű népi név. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. csoda~. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. 177). 1807: Héjakút (Magy. az előtagra l. lehetséges.. tavaszi hérics’. hogy a növény erősen mérgező. nyári hérics’. TESz. A papsajtmályva (2. 323). EWUng. gólyavíz a. a három növény (1. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. 440). magyarázata. Fűvészk. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. A héjafű a lat. fehér~ bordon (→ bordon). herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. J: ’Solanum dulcamara. A héjakútmácsonya összetett szó.. here l. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy. 22. ill. 323). a növény kora tavasszal virágzik. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. Az elnevezés motivációja. 1807: Hérits (Magy. helyakupnak gr. J: ’Dipsacus laciniatus. hézaggyökér 1. J: ’Adonis vernalis.) és a nyári hérics (2. J: ’Adonis aestivalis. hó2 a. közönséges farkasalma’.) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. A névadás magyarázatára l. A tavaszi jelző a lat. kecske~. magyarázatára l. Hieracium (< gör. alii. Marzell Hypericum perforatum a. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. torma házizöld. herencs. a növény szőlőszerűen kapaszkodik. ▌ 2. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). A havaskacs Barra alkotása. havas ’bolondos. nyúl~fű.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. kő~. vö. Fűvészk. héjakút a. EWUng. ló~. 2. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. hölgymál’. 323). seb~. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). egyedi adat. sólyom’) fordításával keletkezett. összetett szó. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. gólyavíznek. 81). Habichtskraut. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. héjakútmácsonya’. J: ’Aristolochia clematitis. 3. tavaszi hérics’. 1784: hérits (TESz. ház helyén termett torma l. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. MNövSz. fehér~f ű. J: 1784: ’Adonis sp. A névadás hérics 1.). | 1807: ’Adonis. Veſénec. fehér~lapu (→ lapu). Fűvészk. hiérax ’héja. hassofa l.). kacs a.. kacs a. ölyvf ű. J: ’Hypericum perforatum. A tavaszi hérics (1. sz. hóbortos ember’ (ÚMTsz. vel. 10. dipsacus: Hea kut. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. hogy összefüggésben van a R. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. Diószegi–Fazekas alkotása.). TESz. házon termő zöld f ű l.) és az erdei mályva (3. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. 1775: Hézag- . Az OrmSz.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. héjakútmácsonya’. kesernyés csucsor’.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt.. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). a név talán a ném. 1998: hérics (Priszter 292). 122).: RMGl. MNyTK. hérics (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 198). TESz. hérics’.. héjakút. ném. — N. bogacz koro (SzikszF..). — N. A havas előtag ’holdkóros. hárs hátú l. Fűvészk.

J: ’Centaurium erythraea. ételt. J: 1775.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. 417). hídőr’. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. A kis ezerjófű (1. ném. lukrecja. italt ízesítenek vele. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. 1577 k. glycyrriza (< gör. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. alacsony vízben fordul elő a növény.. TESz. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. a növények gyökere hiányos. higviric XVII. 1783: Higviricz (NclB. ill. Fűvészk. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. J: ’ua. 1775: Higviritz (Csapó 259). 1841: hideglelésfű (Barra 294). gör. Fűvészk. hogy hideglelés ’hidegrázás’.’. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. Fűvészk. liquorice. 345). glykýrrhiza < gör. I. idegen nyelvi megfelelőre vö. őr a. 212). vidrafű’. Fieberklee ’lázhere’. || likviricia 1470 k.. (Melius 67a). 1998: hídőr (Priszter 294). 1807: ’Alisma. 241). Lakritze. 267). liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. R.: RMGl. hidak lábánál. J: ’Corydalis cava. || hideglelésfű 1. ang. A likoricium és a likviricia a lat.’. TESz. ill. hideglelés a. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. glycyrrhiza. kis ezerjófű’.’. || gliceriza 1500 k. odvas keltike’. glykýs ’édes’. Csapó 86. le. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85).. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. ol. édesgyökér’. híd a.’. vízi hídőr’. igazi édesgyökér’. híd a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). hogy a növény gyökerének édes nedve van. EWUng. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. 404). Fűvészk. hogy nedves területeken. | 1807: ’Glycyrrhiza. . ▌ 2. J: 1807 e. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. ném. 459). legorizia. a ném.. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv.. J: ’ua.. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy.’. rhíza ’gyökér’) átvétele.. Fűvészk.’.. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. 394) nevet javasolja a R. Marzell Glycyrrhiza glabra a. őr a. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. Marzell Menyanthes trifoliata a. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e. 1783. 417). a névadás alapja. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. EWUng. 1841: édes higviricz (Barra 102). a): RMGl. A névadás magyarázata. likrize. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. 2. A vidrafű (2. Melius alkotása. víziútifű (→ útifű) helyett. J: ’ua.: Hidőr (Julow 258). Süszholz. 241). hideglelésfű l. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274).: Liquiricia: Likoricium (CasGl. igazi édesgyökér’. J: ’Glycyrrhiza glabra.hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). Hig viries (SzegSz. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. 308). J: ’Menyanthes trifoliata. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. Fűvészk.) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban . A higviric a híg ’folyékony anyag. liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. 1798: Higviritz (Veszelszki 237). 345). hideglelésfű (MagyGyógyn. 163/11). glycyrrhiza. Glycyrrhiza. 1807: Hidfr (Magy. odvas.: Edes Gioker.) hideglelésfű nevének alapja.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. J: ’ua. 2.’. — Ö: farkas~. 14/12). J: ’ua.: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. 373). 1578: Glicerizáual gr. 1807: Higviritz (Magy. N. (Melius 21). 2. J: ’ua. növényi nedv’ összetétele. A gliceriza a lat. 371). hideglelés a. sz. J: ’ua. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. igen nagy hasznu” (Barra 294). A név nyilván azt jelzi. 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica.

J: ’Rubus idaeus subsp. himpör.: elsősorban a Ranunculus repens. zsidócseresznye’. hóvirág’. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. pied de corneille (NclB. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. az utótagra l. 331). veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. 383). A hóvirág összetett szó. hóvirág (Péntek–Szabó. kúszó boglárka’. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Hollóláb (Csapó 35). K. porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. A név magyarázata az. EWUng. Marzell Hippophaë rhamnoides a. hollóláb (KertLap. hogy a növény tövises. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). N. a növény virágai fürtösek. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. 1783: Hó-virág (NclB. | 1775.).). ném. öszszetett szó.: elsősorban a Ranunculus repens. holtcsalán l. az utótag magyarázó szerepű. 354). J: ’Ranunculus sp. „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. J: ’Galanthus nivalis. Vö. szintén a hóvirág nevének átvétele. Seedorn. carpatica. hölgyharaszt. A névadás magyarázata. málna’. hogy a növény már a hó alatt virágzik. T. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A berki szellőrózsa (2. Vö. Rabenfuß. J: ’Dryopteris filix-mas. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. sallow-thorn. hímpáfrány l. ▌2. Növényszótár 24). himp9r (MTsz. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). 1783: Holló-láb (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. 523). homokos helyeken fordul elő leginkább. — N. Marzell Anemone nemorosa a. A név magyarázata. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. A hólyagcseresznye összetett szó.hímboj hím l. hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). 17: 244). sea buckthorn. hangyaboly’ összetétele. idaeus. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). a név magyarázata. tseresnye nagyságú. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. [Hímje] Igen sok” (Magy. hír l. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. csalán hólyag l. hóvirág 1. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. ném. kúszó boglárka’. A himpér bajor-osztrák eredetű. ang. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. Ember és növényvilág 203). gyöngy~. berki szellőrózsa’. Vö. kárpáti homoktövis’. J: ’Physalis alkekengi. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. vö.. ném. ném. 122). haraszt. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. két~pázsit. 1783: ’Ranunculus repens. 1948: himpér (MagyGyógyn. J: ’Anemone nemorosa. a hollóláb a lat. 7: 105).) gyógynövényként jelentéktelen. ricinus’. impZr˜. Melius 438. himper. himpYir. TESz. A m. Meerdorn. J: . carpatica fordítása. Himbeere. 523). A hím előtagra l. — N. Krähenfuss. a növény a harasztfélékhez tartozik. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. impör (ÚMTsz. tüskés. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. hímpáfrány (→ páfrány). J: ’Ricinus communis. Szabó. A kárpáti jelző a lat. 340). pl. halyag. impr ’málna’. himper.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. gólya~ híradó l. kúszó boglárka’. Fűvészk. kakasláb. A homoktövis a ném. Sanddorn tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. erdei pajzsika’. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. J: 1578: ’Ranunculus sp. fr. h¢n˜pZre. Fűvészk.

mál a.: pelipodia: himur (SoprSzj. TESz.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. 391). Az ezüstös hölgymál (2. tisztesfű nevéből vették át.: RMGl. nőstény’. J: ’Linaria vulgaris.. ▌ 3. EWUng.: RMGl.. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB. ném. Hazai Tud.) és az erdei hölgymál (3.: Hunnyász (Julow 263). huny a. a mál finnugor kori örökség. J: ’Antennaria dioica. hogy a növény szőrös. vizeletindítóf ű. 1610 k. 1783: Hölgymal (NclB.: Veratrum album. mūrus ’fal’) fordítása. haraszt.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. J: ’Helleborus sp. 391) ’húgyfű’. dragollub. húgy’) tükörfordítása. ▌ 2. UEWb. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. 448).: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. 349). az erdei hölgymál (3. nőstény páfrány (→ páfrány). — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). erdei hölgymál’. a finnugor alapalak *m!l‹. hasznos tisztesfű’. fehér zászpa | ? Helleborus niger. 224). ▌ 2.: Holgyomál (Julow 265). Marzell Antennaria dioica a. 340). | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy. amely állattal kapcsolatos. Mausöhrlein ’egérfülecske’. 208–9. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). J: ’Stachys recta. hasznos tisztesfű’. Fűvészk. J: 1525 k. 289–290. közönséges gyujtoványfű’. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). az utótag magyarázó szerepű.. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238). hölgymál 1. | fekete ~ 1525 k. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122). | 1807 e. 1405 k. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. 1807: ’Hieracium.. ném. az utótag jelentése itt a ’madár begye. hölgymál’. az utótagra l. parlagi macskatalp’.. Fűvészk. lekonyúlnak” (Magy. 340). mál a. 340). a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. A névadás magyarázata. az előtag jelentése ’nő. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása. pl. Polypodium vulgare. 1807 e. húgy l. humor l. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. ezüstös hölgymál’. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet..: RMGl. 415). | 1998: ’Helleborus niger. J: ’ua. huny a. Pilosella minor purpureo flore. A névadást magyarázhatjuk azzal. murorum (< lat. hunyászkodik a. 349). *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. 1500 k.: BotTört. — fehér ~ 1525 k. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). d): RMGl. 340). A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. 340). — Ö: egérfül~. tisztesfű’.: RMGl.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Fűvészk.: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. 1435 k..: RMGl. Idegen nyelvű megfelelőre vö. 1395 k. Bärnpratzl ’medvepracli’. fekete hunyor’. erdei pajzsika’. UEWb.. J: ’Hieracium murorum. 340). J: ’Hieracium pilosella. akár a nőstény madár begye. A húgyosfű Melius alkotása. 116. 1807: Hunnyász (Magy. hunyászkodik a. hunyor 1. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. J: ’páfrányfélék. holgy mal (Clusius–Beythe 6a..: RMGl. névadásuk ma is érvényes.) kőfali jelzője a lat. „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 349). feltűnően szőrösek.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. hunyor’. urina ’vizelet. hölgy a. 126). hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. 450). Fűvészk. vö. hölgy a. 1807 e. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. 340). Harnkraut (NclB. A hölgy ősi finnugor örökség. a lat. 340).: poliandrum: hunior (SchlSzj. 1807: ’Stachys. 1583: Pilosella minor albo flore. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. a hölgy előtagra l.. fekete hunyor’. a növény a harasztfélékhez tartozik. EWUng.’. a tisztes jelzőt a növény R. A hölgyharaszt összetett szó. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. 1807: Holgyomál (Magy. Vö. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. Katzenpratzel ’macskapracli’. J: 1806: ’Stachys recta. TESz. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). az állat hasi része’. J: 1807 e. Az ezüstös hölgymál (2.: polipodia: humior (BesztSzj. Fűvészk..

valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. J: ’ua. 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). 1540 k. a XVI. 1998: fekete hunyor (Priszter 392). | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. 93). kisvirágú hunyor’. A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. J: ’moha’. fekete hunyor’. XVI. pl. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. büdös hunyor (Priszter 392). | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). pirosló hunyor’. fekete zászpa (5. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. 1998. 340).: RMGl.). ez a jelentés 1500 k. ▌ 12. 1577: muscus: fa moha. 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. fehér zászpa’. 1998: zöld hunyor (Priszter 392). ▌ 6. 1841: büdős húnyornak gr. 240). tavaszi hérics’. (Beythe 125). a hunyorral együtt is előfordul). 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. J: ’ua. 328). ▌ 8. 86). sz. | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). J: ’ua.’. — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak.’. J: ’Helleborus niger. J: ’Helleborus niger. Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. tűnik fel ’páfrányféle.2: RMGl. 1948: Hunyor (MagyGyógyn. 1595: feier hunyornak gr.) vonatkozó adat van. dumetorum. Laurus fa lewelw roſa. — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). 49). J: ’Helleborus dumetorum subsp. 340). ▌ 11. 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). ▌ 5. es tqbbek effelek” (OrvK. az OrvKM. borsos keserűfű’. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. v. J: ’Helleborus foetidus. hunior fé. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392). — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). sz. A növénynév 1395 k. A hunyor nevet különféle növények (vö. hunyor. J: ’Adonis vernalis. 603/24).’. 1841: zöld húnyor (Barra 7). moha’ abban azonos. J: ’Ranunculus sp. c): RMGl. 1807: Húnyor (Magy.: RMGl. borsos keserűfű (4).). huniar (KolGl. hérics stb. „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). 340). orvosi salamonpecsét’.. fehér zászpa (6.’. Farkas haas. el is tűnik.’. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. zászpa. századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö.) jelentéssel. boglárka’. J: ’ua. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). J: ’Helleborus purpurascens. J: ’ua. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). 340). J: ’Veratrum album. — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. büdös hunyor’. 53).v. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. ez a két jelentés ’páfrányféle. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. ▌ 10. boglárka (7). 1590-től (!) adatolható növénynévként.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. 328). | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor.). 382). 1948: piros v. 93). sömörf ű. (Barra 7). Bqrqk. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. J: ’Veratrum nigrum. XVI. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). ▌ 7. 340). J: ’Persicaria hydropiper. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). 340).’. ▌ 3. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. J: ’Helleborus. Fűvészk. ▌ 9.hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. 363). Fűvészk.) kaphatták meg. magyar hunyor (Halmai 38). Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. ▌ 4. 1783: Vizi hunyor (NclB. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). 1590: Elleborus. 328).’. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). Fűvészk. Polypodium vulgare. zöld hunyor’. 1807 e. veratrum: Hunyor (SzikszF. J: ’ua. vagy beka fé.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl.’. hunyor’. fekete hunyor (2. 618/33) [kiemelés tőlem]. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). vizi apium (SzikszF. ▌ 13. J: ’Helleborus viridis.: Húnyor (Julow 259). (Melius 187). fekete zászpa’. J: ’Polygonatum odoratum. A tavaszi hérics (8. J: ’ua. páfrányféle. 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn. J: ’ua. fekete hunyor’. ezekre a növényekre az jellemző.) hunyor neve 1783-ban tűnt .

lat.) fordítása. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. szakny.).. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. A zöld hunyor (10. csibe~. R. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. húr l. a hunyor utótag nemzetségnév. foetidus ’bűzlő’) fordítása. a büdös jelző a lat. kisvirágú hunyor (12. A fehér hunyor (2. Stinkkraut ’büdös fű’. hasonlóság alapján jött létre. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így.) hunyor neve népi név. EWUng. pipa~ (→ pipehúr). A pirosló hunyor (11.) piros.).-i jelző. pirosló jelzői a virágok színét jelzik. white hellebore. idegen nyelvi megfelelőkre vö. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187).). erba fétida. hogy ez nem az igazi hunyor.. Szabó. Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. Melius 443. 6. TESz. — Ö: kánya~. Adonis vernalis a. falsche. madár~. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. Marzell Helleborus niger a. weisse Hellebore. libacsillag~. ném. R. ang. Helleborus foetidus a. ném. A fekete jelző a gyökér színére utal. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet. fr. Wintergrün ’örökzöld’.) Diószegi–Fazekas alkotása. fehér~ .-i foetidus (< lat. Az orvosi salamonpecsét (13. Genaust foetidus a.) hamis fekete jelzője arra utal.. ang.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112). harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra.. A borsos keserűfű (4. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. lúd~. a virág csüngő. A nyugati jelző tudományos szakny. Benkő alkotása.-i niger (5. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. A tavaszi hérics (8.). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A büdös hunyor (9. A fekete zászpa (5. ném. a lat. szakny. vö. csillag~. zöld hunyor (10.) jelzője a R.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. pirosló hunyor (11.hunyor 211 hunyor fel.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. false hellebore ’hamis hunyor’. a kisvirágú hunyor (12.. tyúk~ húsvét l. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli.. ném. pipe~.

J: ’ua. Fűvészk. ▌ 3.I.’.’. Ember és növényvilág 240). Ibolya (NclB. ▌ 6. az az. 179). iboja (Péntek–Szabó.’. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy.: RMGl. 179). hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. Az ’orvosi körömvirág’ (1. ▌ 5. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. amelynek a színe általában kék.) sárga virágú növény. a szőrös jelző arra. J: ’ua. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. moschátus (< gör.’. 362). kékiboja (Péntek–Szabó. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. | 1798: ’Ajuga chamaepitys.) körülírásos nevek. J: ’ua. N. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). Az ibolya szóhasadás eredménye. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). 384). A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. Vacínium a.) és kalincaínfű (2. J: ’Viola tricolor subsp. R. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. Í ibolya 1. erdejiiboja. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. a növénynek kékeslilás virágja van. az illatos jelző a lat. J: ’ua. kalincaínfű’. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119).’. odorata fordítása. 344). ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119). Ivolya (Veszelszki 443). A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. J: ’ua. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. J: ’ua. J: ’ua. J: ’Calendula officinalis. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. ibolya’. (Melius 72). a latin eredetű viola elkülönült változata. 1604: Ivolyva (MA. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. A fenti adatok alapján kimutatható. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. J: ’Hepatica nobilis. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. erdejiibója (Péntek–Szabó. 420). 1783: Ivolya (NclB.). 1998: ibolya (Priszter 538). — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). — erdei~ N.) jelentésben.’. | kék~ N. vadárvácska’. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr.’. Ember és növényvilág 240). J: ’Viola odorata. ▌ 4. vimád > imád. még sárgavirág. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). áfonya’. 2. A mézesszagú. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). 1578-ban az ibolya jelzője sárga. 1775: Ibolya (Csapó 296). nemes májvirág’. kalincaínfű’. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). 1783: Ivolya.’. valószínű azonban. hogy más növényekre. (Melius 171). tricolor. 373). J: ’Ajuga chamaepitys. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). A R.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. Ember és növényvilág 240). a névadás magyarázatára l. szintén Melius alkotásai. J: ’ua. kalincaínfű’. J: ’Vaccinium myrtillus. ▌ 2. A szókezdő v elmaradására vö. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. orvosi körömvirág’. 1798: Ibolya.

Fűvészk.: gilice (Nyr. Az iglice szláv eredetű. tövis utótagok. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. a tövises jelző magyarázata.: RMGl. ahol a névadás alapja ugyanez.). J: ’Genista tinctoria. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). kék~ Marzell Anemone hepatica a.). 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). N. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. imola 1.iglice 213 imola Wagner 119). v. 1998: imádságbokor (Priszter 288). imolya (MagyGyógyn. Vö.: RMGl. 1783: Imola (NclB. N. 1500 k. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. ìglica ’kis tű. 1998: imola (Priszter 330). hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. 1998: iglice. imádságbokor’. miatyánk abrus’. Melius 437. Marzell Abrus precatorius a. 349).’. tövises iglice’. tövises iglice’. Az imola ismeretlen eredetű. XV. — N. J: ’Abrus precatorius. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). a növények felépítése hasonló.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. kék búzavirág’. | 1998: ’Ononis. eper~f ű (→ eper) ilonka l.. 126: 311). Genaust moschatellínus a.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. 401). — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). ném. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. csimáz~f ű. 349).’. gólyaorr. 326). Szabó. 355). J: ’Inula helenium. — ~tövis 1577 k. a tövistelen jelző arra utal. 490). ▌ 2. a növény egyéb elnevezéseivel. 1998: iglicetövis. 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. iglic(. hegyi imola’. 1500 k. Paternosterabrus ’páternoszter. ▌ 2. szegf ű~. | 1590: ’Onopordum acanthium. Vö. 83). — N. igrictüske (MagyGyógyn. Bizonytalan. imola (ÚMTsz. A névadás alapja az. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Az imola valószínűleg Benkő alkotása. 131). 142). J: XV.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ahol az abrus a lat. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. ▌ 3. Imola (NomVeg. | 1998: ’Centaurea. iklic™. 2. iglic (Priszter 438). tövises iglice’. egy nijl az txuiſſe. a lat. blg. J: ’ua. 1775: Iglitze (Csapó 120). iglica ’iglice’ kerülhetett. — Ö: kakukk~.) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120).-i Abrus precatorius név átvétele. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. A vadárvácska (6. 1583. gilicetövis (Priszter 438). imola’. juhar illatú l.-hv. b): RMGl. igar l. Az áfonya (3. háromszínű viola (→ viola). iglice | Ononis spinosa. J: ’ua. J: 1783. a háromszínű jelző magyarázatára l. örvénygyökér’. iglice’. 126: 311–2. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. imola (MagyGyógyn. Nyr. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. szamárbogáncs | Ononis spinosa. szln. ▌ 4. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. iglic™.: Rannus: irglicze (CasGl. J: ’Centaurea montana. Vö. Imoja (Tsz. sz. A magyarba egy déli szláv vagy szlk. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. (Melius 98a). gólyaorr’. 1998: tövises iglice (Priszter 438). az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). igric l. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. A tüske. 368). pézsmabúzavirág’.) Melius alkotása. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. ill. gilicetüske. J: ’Amberboa moschata. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre.). 420). szb. a nemes májvirágot (4. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1775: ’Ononis spinosa. szakny. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. Fűvészk. vö. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. iglíca ’kis tű.. sz. iglice ihar l.’. giliceökörgúzs. festőrekettye’. 427). — N. J: ’ua. 533). R. 1998: ’Centaurea cyanus.. 297). MNövSz. v. juhar iglice 1.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. 1783: Gelitze-tüske (NclB.

a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. és az elszáradt.-i Eryngium (< lat.. a lat. 2. 373). Fűvészk.. Fűvészk. TESz. Az iringó nemzetségnév. az ín ’lábszárín. 1783: ’Ajuga chamaepitys. J: ’Solidago virgaurea. hogy más növényekre. az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. iringál a. UEWb. ném. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. ízületi fájdalmak.’.. J: ’ua. J: ’Ajuga reptans. EWUng.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). 1998: mezei iringó (Priszter 370). Az iringál ir. Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Infü (Csapó 125). kalincaínfű’. mezei iringó’. — N. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. A hegyi imola (2. EWUng. 193). 2. 384). 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). elhalt növényt ősszel a szél görgeti. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. 441. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal.’. Az aranyos istáp elnevezés a lat. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. a mezei iringónak érdekes sajátossága. Marzell Centaurea montana a. iringion. . hogy a növényt reuma. orvosi csikorgófű’. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. Berg-Flockenblume. zsába a.ínfű 214 istáp neve ma. hogy a növény tüskés. J: ’Gratiola officinalis. — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. eringius. bába~e. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. 1578: In f× (Melius 171). J: ’Cichorium endivia. A nevek katángfélékre vonatkoznak. 321). hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. 1841: mezei iringó (Barra 158). — N. a növény R. — Ö: mósusz~. J: ’ua. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. ír l. intubus 1.) és a pézsmabúzavirág (3. — Ö: kalinca~. | 1998: ’Ajuga. a névadás alapja. 364). J: ’Eryngium campestre. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. TESz. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy.) imola neve népetimológiás alakulat. Gichtkraut ’köszvényfű’. salátakatáng’. 1998: ínfű (Priszter 293).). Az ínnyújtófű magyar alkotás. aranyistápfű (ÚMTsz.alapszava ’fut’ jelentésű. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). neve Inula nevének értelmesítésével jött létre. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). J: ’Cichorium intybus.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. szeder~ ínfű 1.. csaba~e. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). mezei katáng’. Az indás és a mászó jelző magyarázata. iringó’. futtatja a mezőkön. a nevek nem maradtak fenn. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. Marzell Gratiola officinalis a. zsába a. A névadás magyarázata. Az örvénygyökér (4. irringó ’Eryngium campestre. ín l.). ▌ 2. valószínű azonban. | 1775. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). 1783: In-fü (NclB. valamint a lat. ín a. ín a. szakny. Intybus (< gör.. 1998: iringó (Priszter 370). — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). Fűvészk. 416). 194). Az intubus Melius alkotása. a növény lat. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. Az indás ínfű (2. likas~. ez magyarázza imola nevüket. ▌ 2.’. Fűvészk. J: ’ua. Genaust intybus a. Marzell Eryngium campestre a. mezei iringó’ (ÚMTsz. aranyvessző’. indás ínfű’. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. Intubus.) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. yringus elnevezéseiből. ínfű’. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. J: ’Eryngium. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). kalinca~fű. iringál a. köszvény kezelésére használják. lat.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. likas~füstike. kalincaínfű’. idegen nyelvi megfelelőre vö.

mezei iringó’. MNövSz. (OrvK. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. virga ’vessző’. orvosi csikorgófű’. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1525 k. J: ’ua. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. Az istenabroszkája növénynév jelentése. lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). istengyümölcse N.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. istenkalapja N. és a gyümölcs ehető. istenátkozta jelzőket az indokolja. 1372 u. lat. 1783: IÐtárj (NclB. aurea < aureus ’arany’) fordítása. 126). mételmaszlag’. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. 2. a mezei iringó növénynévben az átkozott. kerek termésére utal. kisebb kenyér’ a növény ehető. J: ’Aquilegia vulgaris. jelölt birtokos szerkezet. a lat. 1578: Iſten fáya (Melius 160a). A névadás magyarázatára l. aranyvessző. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Isten abroszkája (MagyGyógyn. 121)./1448 k. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. 76). istenfa (Péntek–Szabó. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). ném. gyepűrózsa’. Gottes bäumchen. Az istenabroszkája népi név. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. J: ’Potentilla anserina. 1998: istenfa (Priszter 306). 212). bábakalács. 427/14). lat. tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. jelölt birtokos szerkezet. J: ’Artemisia campestris. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). istárj 1. a növény szintén ürömféle. ▌ 2.’. mezei üröm’. Az istenátkoztafa. 135). réti harangláb’. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. 1595: Iſten faia (Beythe 67).: Iſthen faÿath gr. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. J: ’Artemisia abrotanum. istenabroszkája N. ürömcserje’. J: ’Crataegus laevigata. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. J: ’Rosa canina. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. papsajtmályva’. Ember és növényvilág 205). 1577 k. Az istenharagja valószínűleg népi név. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. 374). „Maſic à mezei” (Melius 160a). Genaust abrótanum a. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1).-i vírga-aurea (< lat. cseregalagonya’. J: ’Eryngium campestre. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. 346).) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. 175). istenkecipója N. — N. Isten kalapja (Csapody– Priszter. J: ’ua. Az istenkecipója népi elnevezés. ném. ▌ 2. J: ’Ranunculus sceleratus.’. Vö. lignum Dei tükörfordítása. Fűvészk. az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. átkozott-tövis. torzsikaboglárka’. A névadásra a növény lat. az istáp jelentése ’vessző. istánfa (Péntek–Szabó. J: ’Gratiola officinalis. bot’ (1356: ? ’vessző’. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. A névadás szemléleti háttere. J: ’Malva neglecta. Az istárj ismeretlen eredetű. 382). ördögszekér. a cipó ’kerek. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. istenfa 1.istárj 215 istenkecipója szakny. . 1783: átkozott tövisk (NclB. Istenke cipója (MagyGyógyn. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. hogy a növényt felszentelésekkor használták. 1578: Iſtáry (Melius 86). libapimpó’. 129). vö. istenfa. 346). N. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. Ember és növényvilág 205). hogy az elszáradt. haragja (Magy.: ’vessző’). az. 1793: Istárj (Földi 25). Az istenkalapja népi elnevezés. J: ’valamiféle mérgező növény. a növény R. || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). szúrósak. istenátkoztafa N. isteni’) is hatással lehetett. Az istengyümölcse népi név. vö. talán Datura metel. ill.

istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. Vö. jelölt birtokos szerkezet.: RMGl. ▌ 2. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). J: ’Equisetum arvense. istenlovafarka 1500 k. a nyíl uráli eredetű.) istennyila elnevezésének alapja. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. mise gertya (SzikszF. (Melius 89). ▌ 4. MNövSz.) név Melius alkotása. A fehér vajvirág (3. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. b): RMGl. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. TESz. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható.: RMGl. istenpapucsa 1.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a.. és földbe fúródott nyílvessző. fehér vajvirág’. 317. Az istenkegyelme a növény R. . 1590: Orobanche: Isten nila. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. J: ’Arum maculatum virágzata.) név motivációja az. Növénynevek 100–101. Isten papucsa (Csapody–Priszter. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332). Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. J: ’Trapa natans. J: ’Aquilegia vulgaris. csemegesulyom’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. J: ’Orobanche sp. fehér vajvirág’. a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. mirigyes libatop’. A réti harangláb (2. kerti oroszlánszáj’. nyíl a. a virágok papucshoz hasonlóak. A névadás szemléleti háttere. foltos kontyvirág virágzata’. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89).) istenpapucsa szintén népi elnevezés.. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. N. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. és a későbbiekben már nem adatolható.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. J: ’Antirrhinum majus. 529). Fűvészk. ném.). 1604: „Orobanche: Isten nyíla.) népi elnevezés. Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. istennyila 1. 529). N. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). A csemegesulyom (4. Misegyertya. nyíl a. ▌ 3. 1578: Iſten nyilánac gr. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. N. az utótag a szláv eredetű kulcs. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. 344). a lat. az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. Az istenkenyere Melius alkotása. hogy a növény fogyasztható és finom. sparga. mezei zsurló’. Balaton 52). 141). A névadás alapja. Fűvészk. 374). hasonló szemléletű névadásra vö. EWUng.. 392). Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. hogy mezei zsurló tavaszi. J: ’Chenopodium botrys. A névadás alapja valószínűleg az. Jávorka 749). kúltsa (Magy. mint valami égből lőtt. orvosi csikorgófű’. sár ellen való fű. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. J: ’ua. köszvényburján. MNövSz. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. Az istenlovafarka népi név. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. Mollay. köszvényt. 2. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. gratia dei nevének tükörfordítása. J: ’Asparagus officinalis. 321). hogy a növény olyan. vajvirág’. ami lófarokhoz hasonlítható. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. a névadás alapja. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. ▌ 2. Istennyila: Orobanche” (MA. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. Az istennyila (1. Marzell Gratiola officinalis a. lat. hanem annak virágos. 76). 374). 219). alii. réti harangláb’. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. J: ’Orobanche alba.’. erős hashajtószer.. UEWb. valószínűleg népi név. Isten papucsa (Csapody–Priszter. istenkesztyű l. J: ’Orobanche alba.: RMGl.) istennyila neve népi név. 107. alii Isten loua farka (SzikszF. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. vö. 2. közönséges spárga’. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. ill. reumát. J: ’Gratiola officinalis. 220).

ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. 1435 k. 1807: Iszalag (Magy. istáp. 1577 k. | ’Solanum dulcamara. J: ’Viola tricolor subsp. pásztortarsoly.-hv. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. J: ’Pimpinella saxifraga. J: 1807 e. vö. farkasmaszlag~ ivolya l. sl&k ’szulák’. A névadás oka. Sandwinde ’homokszulák’. J: ’páfrányfaj. 117). krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. vö. 45: 219).: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. A kisjézustáskája népi név. sl&k.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. 364). hogy a termések kis iszalag 1807 e. vö. a növény egyéb. paptarsoly. vagy szln. TESz.: ysopus: ysop (SchlSzj. isztár. Marzell Convolvulus arvensis a.. a névadásra hatással lehetett a növény lat. hogy a növények valamely része fehér. Fűvészk.: RMGl. MNy. ispotály.: RMGl. 603). 162). csucsor’. 1805–13: IÐzalag (Márton. szln. 6: 43). 336).. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). csucsor’. laza páfránylevelek tömege. (Csapó 41). Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. J: ’Solanum. Fűvészk. A magyarba egy szb. J: ’ua. 364). apró szulák’. bakszakáll. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. A vadárvácska (4. ▌ 2. kövi fodorka’. 683). vadárvácska’. békatarsoly. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N.: Hiſſop. | 1807: ’Solanum dulcamara. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). || kisjézustáskája N. szb. 374). hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül. A névadás alapja. LXXII.: RMGl.: Isopus: isop (SoprSzj. talán Asplenium rutamuraria. 2.’. foltos kontyvirág’. papszakáll. Növ. Az iszalag szláv átvétel. kesernyés csucsor’. J: ’Capsella bursa-pastoris.-hv. 1405 k. közönséges pásztortáska’. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése.istenszakálla 217 izsóp ném.. ▌ 4. hiſopoth (OrvK. Vénusz asszony haja). Fűvészk. 1525 k. J: ’Arum maculatum.: Iszalag (Julow 256). 1813: I[sten] szakálla (Magy. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. J: ’ua. 176). — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. R.’. ibolya izsóp 1395 k. isztrák l. szakáll a. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. . vel. ▌ 3. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. vö. 117). 1940–43: juszalag (MNy. J: ’Convolvulus arvensis. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. slak ’szulák’ kerülhetett át.: ’Solanum. császárszakáll. ném. EWUng. tricolor. 1813: I[sten] szakálla (Magy. iszap 1783: IÐzap (NclB. A foltos kontyvirág (2. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. hasznos földitömjén’.) névadás alapja. istráng. Nyr. svl&k. A kövi fodorka (1. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. 1948: juhszalag (Halmai 76). iszapos területeken. kesernyés csucsor’. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). TESz. 364).: RMGl. táskához hasonlóak. istentenyere l. istenszakálla 1. Fűvészk. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. szakáll a. 1841: iszalag (Barra 330). A névadás alapja. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. 374). 2. 10: 13. Isten taskaia (SzikszF. Marzell Aquilegia vulgaris a. 11: 221. iskola. A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az.

Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. #z#b ’izsóp’). J: ’Hyssopus officinalis. izsóp a. kerti izsóp’. Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. Ysop. az az. J: ’Hyssopus officinalis. kerti izsóp’. Egyházi Hyſopnac gr. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). 1578: Iſop (Melius 121). fertőtlenítő. fr. ol. izsóp a. a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. 1595: Iſop (Beythe 67a). ízű l. szakny.oder Klosterysop.). | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). Kalaſtromi. kerti izsóp’.. J: ’Hyssopus officinalis. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). a XVI. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. izsóf (OrmSz. officinalisra vonatkozhat. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához.” (Beythe 69).és fűszernövény. kerti izsóp’. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. lat. EWUng. J: ’ua. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás.’. megkékült testrészek borogatására stb. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK. A növény görcsoldó. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. kerti izsóp’. a ném. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. Isop. Az izsóp latin eredetű. kerti izsóp’. ſÅomiuſág. hv. ném. Mind az izsóp. Beythe András azt írja.-i hyssopus (< lat. aristatus jöhet számításba. Kirchen. 385). | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. 46). issopo..’. J: ’Hyssopus officinalis. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. 1841: kerti izsóp (Barra 309). hýss#pos < héb. Melly fayás ellen” (Melius 122a).izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. TESz. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). (Melius 121). 131/20). hyssop. sipan.: RMGl. 1783: I’sóp (NclB. Melius 418–9. hyssope. Genaust Hyssópus a. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). Hyſop (Melius 121a).. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). (Melius 121a). hyss#pum. J: ’Hyssopus officinalis. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). J: ’Hyssopus officinalis. dinnye~fű . 256). mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. — N. J: ’ua.). hyss#pus.. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). köptető hatású. vö. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. fuladás. Szabó. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. is. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. J: ’Origanum vulgare. 1798: Isóp (Veszelszki 250). kerti izsóp’. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). J: ’Hyssopus officinalis. aristatus jöhet számításba. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. hysope. 1775: Isop (Csapó 121). izsó (ÚMTsz. hys#pus < gör. 130). (Melius 121a). 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. közönséges szurokfű’. Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm.

reg(nye. 1540 k. a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése.1: RMGl.’. 427). jaj a. ▌ 4.).). fehér nyár(fa)’. jeg(nye-fa a. 330). jajkóró (MagyGyógyn. 1255: jegnye (TESz. jáhor l. J: 1239: ? ’Populus. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. 427).). 61).). 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm.). — N. jaj a. ▌ 2. jeginye. d): RMGl.. szb. reg(nyefa.). jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban.: RMGl. CsángSz.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt.: RMGl. uag. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. 1550 k.: ’Abies alba. platán’. fekete nyár(fa)’. egönye-fa. Mindezek az ősszl. 1865: jegėnyé-t gr. — N. letörik. 214). 315/40). A jajkóró népi név.’. 1500 k. gegenyefa. leginyefa.).: Populus: yegynyefa (CasGl.: RMGl.: TESz). a kóró ’a növény szára. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn. mezei katáng’.: jeg(nye a.). J: ’ua. egönye. jagned. J: ’ua. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz. | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). jágnjed ’ua. luczfeniô fa (SzikszF. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). 1600 k. juhar jegenye 1. N. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört. 213). 212). A névadás magyarázata az. J: ’Cichorium intybus.’. 213). EWUng. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. jàgnjēd. jáger. (TESz. 213). — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. közönséges lucfenyő’. .: RMGl. 1248: jegune (TESz. jeg(nye a. közönséges jegenyefenyő | Picea abies.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. jávor l.). geg(nye. *agnę ’bárány’ származékai. hogy a mezei katáng 1. közönséges lucfenyő’. szln. jεgenε-fa (SzamSz. 131). bársonyos virágzatával függ össze. gyegönye. 1783: Fekete Jegenye (NclB.: abies: Jegheneffa (KolGl.: Populvs: Jegine fa (Herb. 211). a): RMGl. jegényefí (Nyatl. 212). nyár(fa) | Populus alba.. (ÚMTSz. — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). 1533: Jegxne fa (Murm. szln. 214). 1578: Iegene fa (Melius 11).: RMGl. A magyarba egy szb. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor.: RMGl. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186).-hv.’. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. jágor. TESz. 1577 k. AgAnyAfa. vö. regönyét gr. fehér nyár(fa)’. 1783: Jegenye-fa (NclB.). nyár(fa) | Populus alba.).: TESz.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. J: ’Picea abies. az útszéleken gyakran letiporják. J: ’Populus nigra. 1590: Abies: Iegenie.-hv.).J J: ’Populus. 1470 k. jagnjet ’fekete nyárfa’. fekete nyárfa’.. 214). jàgnjeda ’rezgő nyárfa. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb.’. 464/32).). jegnye (Nyatl. A névadás a nyárfák bolyhos. — ~fa 1500 k. kemény szára’ magyarázó elem. J: ’ua. | 1453: ? ’Platanus. 367). gyeg(nye. regönyefa (ÚMTSz. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. N. jámbor. J: 1500 k. juhar jajkóró N. jágned ’ua. ▌ 3. c): RMGl.2 m magasra is megnő. geg(nye-fa. 131). legénye-fa (MTsz.

közönséges jegenyefenyő’. 401) neveket vette át. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. 394). A jegenyefenyő összetett szó. MNövSz. 232. az előtagra l. a nemzetségnév ma nem létezik’. Ginſter (NclB. SzegSz. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. genista. A N. gérce. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. utótagja az ősi. J: 1783: ’Spartium junceum. jegenye fa a. keresztesfenyő (→ fenyő). Fűvészk. SzlJsz. TESz. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. N. a fa sötét színű kérgére utal. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. | 1807: ’Spartium. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete.) az eredeti ’Populus.’.) összetett szó. J: ’ua. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1.. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. Genſter. égerfa jeneszter 1.nyomatékosító szó. Kniezsa. SzófSz. 4. 405). jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. J: 1911. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. Abies alba a. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó.) jelz ője megkülönböztető szerepű. EWUng. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. közönséges jegenyefenyő’. 1578: Iegene Nyárnac gr. Növényszótár 1). 232. 1/1: 48. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. a közönséges lucfenyőt (1. 521). hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. 1911: jegenyefenyő (Cserey. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. jeneszter’. jegenye a. a ném. Marzell Abies alba a. SzlJsz.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. Kreuztanne fordítása. 2. Picea abies a. Kniezsa.. TESz. 1998: ’Abies alba. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa). 425).). Némelyik alakváltozat. jegenye. Abies alba). fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött.. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). érce ~ N. nyár(fa)’.). Populus alba. közönséges lucfenyő’. jegenyefenyő | Abies alba. J: ’ua. SzófSz. tükörfordítás. A fekete jegenye (3. jérce ~ N. közönséges jegenyefenyő’. 405)..) ’platán’ jelentéssel. Ember és növényvilág 272). | 1998: ’Abies.. az eredeti ’Populus.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki.’. J: ’Picea abies. genesta alakokra vezethe- .. az utótagra l. igenyes nyár sz. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). J: ’ua. (Csapody–Priszter. 401). fehér nyár(fa)’. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. egönye-fa. fenyő. szakny. Picea abies a. — ~fa N.. nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött. jégerfa l. a lat. 324.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. J: 1425: ’Populus sp. vö. J: ’Populus alba. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). legénye-fa népetimológia eredménye. jegenyefenyő 1. fehér nyár(fa)’... 1998: jeneszter (Priszter 510). 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). Fűvészk. Fűvészk. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. J: ’Abies alba. UEWb. uráli eredetű nyár. ▌ 2. 1783: Jegenye fenyö (NclB. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg.. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. — N. A ’platán’ az eredeti ’Populus.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. így pl. | 1578: ’Populus alba. a be. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. EWUng. geg(nye-fa változatokra vö. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies.). (Melius 11a). jegenyenyár (Szamsz. 1807: Jeneszter (Magy. 88).’. utótagja -fa vagy -fenyő. a ném. Populus alba a. ▌ 2. ennek kérge szürkésfehér. Marzell Abies balsamea a. jegenye a. fenyő a. jeg(nye-nyár a. 1783: JéniÐzter (NclB... seprűzanót’.. NyTan.. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). J: ’Cytisus scoparius. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz.

juhar a.).). jávor-fa .).). J: ’ua. korai juhar(fa)’. 1330: Johor (OklSz. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). jáhor. kis meténg | Convolvulus arvensis. 1397: Iavor (OklSz.).. győjtény. 1325: Jaurfa (OklSz. tökjohàr. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. gyövőtény. 1484: Ihar (OklSz. Harang. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. jövötény a.). győtén. apró szulák’. kisebb ~ 1798: „Kitsiny. a jövötény.).’. Marzell Chenopodium bonus-henricus a. és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. TESz. joh$r (CsángSz. jézusfüve N. gyüjtvény. juhar a. növény a. 251). gyüöti(ny.). — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. jelölt birtokos szerkezet. gyövőtin. Marzell Hypericum perforatum a. — Ö: seprű~. J: ’Acer platanoides. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. juhar(fa)’. szulák. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299).’. Fel futó. johar (ÚMTsz. J: ’ua. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. A növötény a nő ige származéka. J: ’Convolvulus arvensis. Növényszótár 4). J: 1233: ’Acer. Kristuskräut. Fűvészk. Növényszótár 4).jézusfüve 221 juhar tők vissza. Guter Heinrich tükörfordítása.. 1: 362). gyövötény. J: ’Hypericum perforatum. a szó elején g > j változás érvényesült. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). Marzell Genista a. Az elnevezés alapja. Herrgottskraut. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). az n > ny kicsinyítő képző). A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. apró szulák’. jávor a. Súlák. piros Fulak. parajlibatop’. jézus füve (ÚMTsz. ih™r. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. MNövSz. növény a.. jó l. győtin. A jóhenrikfüve a ném. Genaust Genísta a. J: ’ua. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37).).). 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). jövötény. ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. győtiny. Vas-Vármegy. — N. győjtín. juhar a.). burjánzó gyomnövény’. 1279: jawar (TESz. J: ’ua. jávor a. juhar a.). 1998: juhar (Priszter 289). tökjuh6r (Péntek–Szabó.’. juhar a. 1257: Ihar (OklSz. A névadás alapja a növény gyors. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77).). a fű magyarázó utótag. Kristus-blaume. 1236: ihorfa (OklSz. Jézus füve (Csapody–Priszter. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. győtény. jövőtin. közönséges orbáncfű’. 1807: Jávor (Magy. apró szulák’. pl. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. gyövüőtín (MTsz. jezsuitadió l.’. gyütény (ÚMTsz. Mollay. Gyövötény (Veszelszki 454). jábor. juhar jőtény l. drága~ johor l. TsengetyÍ-virág. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey. 1841: jövőtiny (Barra 297). gyövötiny. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. az előtagra l. J: ’ua. tökjuhàr. juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. Fűvészk. Növénynevek 285. A jövötényszulák Barra alkotása.). J: ’ua. gyövőtény.). 1255: jaurfa (TESz. EWUng. győtiny. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1.’. Benkő a ném. Növötény. 331. ihar. — N. cruce signatam (NyK. juhar-fa a. | 1841: ’Convolvulus arvensis. győtény” (MNy. A seprűzanót (2. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). — kicsiny.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. A német név végső soron a lat.). 88). terjedő. 31: 245). gyütvény. ném. az utótagra l. — N. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. J: ’Chenopodium bonus-henricus. A jézusfüve népi név. Kiſseb. összetett szó. Fejér. Iſzap.. Ember és növényvilág 197).’. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. 250). gyövötin. 1411: Jawor (OklSz. jövötény a. J: 1735: ? ’Vinca minor. burjánzó növekedése: „Növötény. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza.

juhfark (MagyGyógyn. széles. Spitzahorn. jahor ’hegyi juhar’. juhar-fa. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). TESz. szlk. J: ’Acer. jáborfa. Kniezsa. Marzell Acer platanoides a.). a. iharfa (OrmSz. 49). Weinblatt ’szőlőlevél’. égerfa a. jágerfa (ÚMTsz.’. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. SzlJsz. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289).). jámborfa. vö. jámborfa (SzegSz. SzófSz. juhar(fa)’. Fűvészk. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. R. J: ’Veratrum album.: RMGl. hasonló szemléletű elnevezésre vö. színe a fehérestől a zöldesig változó. 1366: Juharfa (OklSz. joharfa (OklSz. ih6rf6. A juhfark népi név. a. jáh#rfából. juhoktisztítóhunyor l. 1414: Jaworfa (OklSz.). 211). jaharfa. 1998: juharfa (Priszter 289). A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. ih#rfa. 1337: jwharfa. iharfa. iszalag . A juhar szláv eredetű. ném. Iauor fa (SzikszF. or. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. Az alakváltozatok később összekeveredtek. R. 211). jávor-fa a. 232.). igarfa (Csapody–Priszter. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. jávor 1. 213). J: ’ua. javor ’ua. szln. valamint a juhar változat.).: RMGl. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. fehér zászpa’. jávor ’juhar’.’. korai juhar(fa)’. 1590: Ihar fa. jámbor-fa (MTsz.: jauor fa (SchlSzj. jágėrfácska (ÚMTsz.). Juhar-fa (Veszelszki 19). ném. juhorfa. hunyor juhszalag l.-hv. N.: RMGl. явор ’hegyi juhar’. Erre mutat a juharnak. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. 2. néhol meg népetimológia (jámborfa. összetett szó..juhfark 222 juhfark a. jaor. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 89). juhfarkhoz hasonlítható. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. 1405 k. iharfa (SzlavSz.). — Ö: cukor~. Breitlaub. Ihar-. J: ’Acer platanoides.: hyhar fa (BesztSzj. juhfark N. jágorfa. juhar-fa a. j<borfa. EWUng. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók.: blg. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani.).. 1813: Juharfa (Magy.). javōr ’ua. Breitblatt ’széleslevelű’.. A névadás magyarázata. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. MNövSz. 394). illetőleg alakváltozatainak. jágérfának. hegyes leveleire utanak. явор ’hegyi juhar’. szb. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-.’. jágerfa.). — N.

pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). A névadás alapja a növények virágja. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. Fűvészk. kácsaszáj (MNy. 3: 13). 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). arra utal. kakasmandikó kacs l. 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). a szláv eredetű . 322). a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. kakasalma (ÚMTsz. ▌ 2. 1807 e. ÚMTsz. 357). állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. Fűvészk. 341). kakics kakarics l. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. 1807: katskanyak (Magy. Ö: kalinca~. mint egy görbe nyak. || kacsanyak N. kacskanyak kacsaszáj 1. amelynek formája szájhoz hasonló. magyarázata. J: ’Ajuga reptans. kokasalma (SzamSz. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. Pászt. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). A kakasalma népi név. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. vatkácsaszáj (MNy. ▌ 2. A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. J: ’Verbena officinalis. 39: 161: 155). 116). 3: 27). hogy a növény olyan.ben. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. J: ’Linaria vulgaris. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. Fűvészk. kakalics l. A kakascímer Melius alkotása.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. kökörcsin kakascímer 1. UEWb. J: ’Crataegus laevigata. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. vasfű’. havas~ kacsanyak l. cseregalagonya piros színű bogyója’. J: ? ’Polygonatum odoratum. a lat. N.: Katskanyak (Julow 263). leánykökörcsin’. 678. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. A kakascímer ’vasfű’ (2. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). MNövSz. 341). 1: 442). J: ’Antirrhinum majus. kokasharang (Csapody– Priszter. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. J: ’Sisymbrium officinale. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. A kakasharang népi név. 341). kalincaínfű’. A N. A névadás alapja a piros színű termés. ínfű’. kacskanyak 1. J: ’Pulsatilla grandis. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). kakasbenderó l.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. — vad~ N. kacsanyak (Herman. 39: 161. 3: 14). J: ’Ajuga chamaepitys. 1783: Kakas-tzimer (NclB. kakasharang N.K kakasalma N. kerti oroszlánszáj’. kakasbandikó. J: ’Ajuga. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. 492. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. szapora zsombor’. ÚMTsz. indás ínfű’. A név alakleíró elnevezés.

kakasláb 1. — ~fű 1577 k. ÚMTsz. J: ’ua. A névadás magyarázata. J: ’Ranunculus aconitifolius. Az ujjas keltike (2. J: ’Corydalis cava. 1838–45: kakasmandika (Nyr. szétállóan elágazó növény. 1578: Kakas lábnac gr. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. J: ’Erythronium dens-canis. Erdővidék). J: ’ua. Genaust Pulsatílla a. ▌ 3.) használja. J: ’Ranunculus flammula. bëndërëzzik (Székelyföld). gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. kúszó boglárka’. a becőtermések a szárhoz simulnak. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). kankós. békaboglárka’. mivel a növény virágja harangformájú. Melius 438.) Melius alkotása. Ember és növényvilág 202).: Kakas Lab fwrql gr.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. harangmozgást végez. bókoló amaránt’. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. 1578: Kakas taré (Melius 180). az az. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. J: 1578: ’Ranunculus sp. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). Vö. 400). kakasmandikó 1. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. elsősorban az őszi virág’. J: ’Ranunculus repens. 3. 1783: Kakas-lab (NclB. őszi kikerics. || kakasbandikó N. 2. Vö. | 1783: ’Ranunculus repens. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. A kakassarok a ném. A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. 2: 22. J: ’Corydalis solida. 1783: Kakas ſorok (NclB. A MTsz. harangütés jelentésű. (OrvK. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. tyúkláb. európai kakasmandikó’. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. odvas keltike’. ujjas keltike’. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. || kakasbenderó N. J: ’Colchicum autumnale. pulsatus ’csapás. 1775: Kakas-láb (Csapó 34)..’. ujjas keltike’.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. Ember és növényvilág 221). 614/ 5). odvas keltike’. J: ’Corydalis cava. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). ▌ 2. hogy az európai kakasmandikót (1.) szintén Melius alkotása. (Melius 180). A lat. 4: 32. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést.. a kakas állatnév szláv eredetű. J: ’Corydalis solida. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. 3: 27). ujjas keltike’.: elsősorban a Ranunculus repens. 400). 3: 28). szakny. 383). piros virágzat. ▌ 3. J: ’Corydalis solida. őszi kikerics’. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. kakas bandikó (Nyr. kúszó boglárka’. ujjas keltike’. kakas mándikó (NövTanKözl. kakasbenderó összetett szó. kakastaréj 1. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2.’.-i Pulsatilla (< lat. 1783: Kakas-láb (NclB. kakastaréj (Péntek–Szabó. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. kakasbandikó. ▌ 2. Szabó. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371).kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. sisakvirág-levelű boglárka’. 1578: Kakas láb (Melius 175). — őszi~ N. és a szélben ide-oda ing. Melius alkotása. sarkantyúszerű. A kakasmandikó. kakassarok 1. a névadás alapja a fürtös. ▌ 3. J: ’Sisymbrium officinale. J: ’ua. J: ’Amaranthus caudatus. J: ’Corydalis solida. 50). — N. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. hollóláb. muskotályzsálya’. kúszó boglárka’. ÚMTsz. 126: 67). kakasbenderó (MNy.) nemi betegségek kezelésére használták. ▌ 2. N. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’.) és az őszi kikerics (3. J: ’Salvia sclarea. 1578: Kakas tare (Melius 144a). — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). 126: 67). valószínűleg ennek alapján kapta nevét. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. a lat. ▌ 4. ▌ 2.’. J: ’Colchicum autumnale. szapora zsombor’. ▌ 4. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234).) és .

| 1775. J: ’ua.’. J: ’Sonchus oleraceus. kákics a. a nevet valószínűleg a ném. ▌ 2. J: ’Thymus vulgaris. J: ’ua. A kakukkfű-vajvirág összetett szó. fehér vajvirág’. J: ’ua. Kock ’kakas’. gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik. 1783: Mezei Kakukfü (NclB.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. a kakukkf ű előtag magyarázata. olasz kakukkfű’. J: ’ua. Vö. 381).’. a muskotályzsálya (3. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441).’. kakics 1.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. 1775: Kakits (Csapó 122). J: ’Thymus serpyllum. 374). hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. vadkakukkfű’. szelíd csorbóka’.. salátanövény’ jelentésű. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. römischer (welscher) Quendel ’római. amikor a kakukk szól. kakukkfű 1. 1783: Kakas virág (NclB. J: ’ua. J: ’Orobanche alba. kerti kakukkfű’. EWUng. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. nyári hérics’. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). Fűvészk. 132). 1405 k. hogy a növény ott fordul elő. 243). kakukkfű elnevezéséből vonták el. kakukkvirág. A kakukkdémutka összetett szó.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ahol a kakukk jár. mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). kakukkfű a. 1783: Kakits (NclB. J: 1395 k. J: ’Adonis aestivalis. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). 1395 k. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). J: ’ua. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). J: ’ua. J: ’ua. Az előtagot a növény R. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása.: RMGl. A kakics ismeretlen eredetű.: ’Thymus sp. ſzagáról. kakukkfű a. A névadás alapja talán az. a bókoló amaránt (4. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. 389). 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). vö. hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. vadkakukkfű’. vö. kakukkfű’. szúrós csorbóka’. N. TESz. Fűvészk.) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. ill.. 409). A kakukkfű valószínűleg a lat.’. J: ’ua.: RMGl. más növények. 1813: Kakits (Magy. TESz. A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 2. A kerti kakukkfű (2.’.’. kakasvirág 1.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4.) népi elnevezés. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). ▌ 2. J: ’Sonchus asper. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). J: ’ua. J: ’ua. a névadás magyarázata.’. 255). őszi kikerics’. ném. 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). vadkakukkfű’. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). 374). 1578: Kakuc f× (Melius 116a). 323). 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). A kakasvirág növénynév Benkő alkotása. A névadás alapja. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel.: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. ott terem. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). kakashoz hasonlítják.. 389). Fűvészk. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. Hahnenblume mintájára hozta létre. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). 1998: ’Thymus serpyllum. Colchicum autumnale a. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). Diószegi– Fazekas alkotása. a démutka utótag nemzetségnév.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai.. ’szúrós csorbóka.’. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). hogy a növény klorofillhiányos. a növény akkor virágzik. Fűvészk. … setét veresek” (Magy. 50). kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). 255). ▌ 2. J: ’Colchicum autumnale. kákics a. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). J: ’Thymus serpyllum. EWUng. Marzell Adonis aestivalis a. 1595: Kakijch (Beythe 38). .’. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. ném. Az utótagra l. 1813: Kakalits (Magy. (Melius 118a).’. 353).’. 409). 2. 1998: kakukkfű (Priszter 522). kakasvirág (MagyGyógyn.

petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). A réti bakszakáll tápláléknövény volt. ▌ 3. réti bakszakáll’. 357). A névadás alapja a virág kék színe. Ember és növényvilág 203). ném. ▌ 2.) kakukkvirág elnevezése népi név. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. nyugati salátaboglárka’. A réti boglárka (4. J: ’Tragopogon pratensis.) és ’berki szellőrózsa’ (3. a névadás magyarázatára l. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. bába~körfény. ficaria. akkor virágoznak. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). réti bakszakáll’. J: ’Petasites hybridus.) kakukk előtagját a növény korai. J: ’Ranunculus ficaria subsp. amikor a kakukk szól. bába~. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. Ember és növényvilág 198). 1841: kakukterjék (Barra 261). J: ’Hepatica nobilis. 226 kalapfű kakukkibolya N. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. EWUng terjék a.) kakukk előtagja a ném. J: ’ua. Ember és növényvilág 277–8). 408). Marzell Anagallis arvensis a. — N. ’tavaszi hérics’ (2. jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. A kakukkpogácsa Melius alkotása. vö. 390). fehér kukukvirág. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. kukukvirág. 97: 333). 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). Gouch ’kakukk’. még kakukkvirág. A névadás szemléleti háttere az.. tavasszal szól a kakukk. J: ’Tragopogon pratensis. kakukkvirág 1. Ember és növényvilág 203). thériaque. ökör~ kalamus l. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. triaca. N. baka~. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. kukuksaláta. kálmos kalánfű. amely az ibolya színéhez hasonló. ficaria. Fűvészk. 1783: Kakuk Saláta (NclB. kukuksajáta (Péntek–Szabó. 1807: Kakuk-terjék (Magy. 336). Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Anagallis arvensis. 3: 340). J: ’Anemone nemorosa. amikor a kakukk szól. az. Petasítes (< gör. Marzell Anemone nemorosa a.kakukkibolya vajvirág. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. 161). ném. A kakukkibolya összetett szó. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. gauch < kfn. 408). Gauchheil (< ném. J: ’Ranunculus ficaria subsp. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). Kuckucksblume tükörfordítása. J: ’Adonis vernalis. ▌ 5. a sárga virágok akkor nyílnak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. N. kakukkibolya (Nyr. kakukkvirág (ÚMTsz. nyugati salátaboglárka’. N. terjék a. ▌ 2. Ember és növényvilág 278). kakuksaláta. N. kakukkvirág (Péntek–Szabó. Mélius a ném. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása. mezei tikszem’. hogy a növényt táplálékként használták. tavaszi virágzása motiválja. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. kanálfű kalántorma l. kakukvirág (Péntek–Szabó. Theriak. A saláta utótag magyarázata. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele.’. ol. kakukvirág (Péntek–Szabó. J: ’Ranunculus acris. A terjék (első megjelenése: 1529. Fűvészk.) és nyugati salátaboglárka (5. réti boglárka’. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). 1775: Kakuk virág (Csapó 108). Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása.). kalács l. májusi gyöngyvirág’. J: ’Convallaria majalis. kakukkpogácsa..) a ném. fr. tavaszi hérics’. 1783: Kakuk-terjék (NclB. kalánlevelűf ű l. a ném Gauchheyl (Melius 182). 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). ill. TESz. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. ang. ang. 2. N. . 3: 33). nemes májvirág’. a ném. közönséges acsalapu’. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). 416). 1783: Kakuk virág (NclB. berki szellőrózsa’. vö. 1783: Kalap-fü (NclB. A kalapfű valószínűleg a lat. theriac. hogy a növény virágzásakor. ▌ 4. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). kakukksaláta 1. A kakukkterjék Melius alkotása.

). jelentésmegadásuk azonban pontos. 1783: Kalintza-fü (NclB. || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. bizonytalan eredetű. 1787: kálmos (TESz. Sparga (De Herbis: RMGl. 197/28). 93). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. amely a növény két régi nevéből jött létre. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. kalina kálmos 1577 k. gálna a. kalina (Jávorka 978). Fűvészk.: „Aloeſt. 235). || N. kalincaínfű’. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. 341).-i Calendula átvétele. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). sv. a gálna szláv eredetijének (< vö. Kalyinka. kalina 1903: kalina.). szójegyzékünkben. 1807: Kalintza (Magy. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. kalina ’kányabangita’. J: ’ua. 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. 1807: Klárisfű (Magy. az utótagra l. Nyúl árnyék fű.: Asparagus: Nÿwl’ arnik. vö. Vö. Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). J: ’ua. katyinka (Halmai 76). Spárga fű. kalina. érdekes. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. koraalkruid. A névadás alapja a növény piros bogyója. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). J: ’Ajuga chamaepitys. 1783: Kalárisfü (NclB. 384).. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. holl. Marzell Asparagus officinalis a.). 1783: Kálmus (NclB.. EWUng. J: ’Asparagus officinalis. kalina.). 235). ka- linica ’fagyal’. 357). — N. ínfű. kalinca a.’. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. 420). A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. az előtag magyarázatára l. közönséges spárga’. TESz. galangath. MNövSz. Fűvészk.’. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. sz. kalendula 1783: Kalendula (NclB. or..: ’Acorus calamus. orvosi kálmos’. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125).). Fűvészk. kálmos | Acorus calamus. kaljinka (MagyGyógyn. gálna a.’. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. kalinca a. 367).: RMGl. A kalina a szláv kalina. J: ’ua. kalinca. kalincaínfű’. J: ’ua. 235). J: ’Solanum dulcamara. 377). kálomistagyökér (Csapody–Priszter. (TESz. 263). népetimológiás változat. 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). Szabó. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. kalincaínfű’. A kalendula a lat. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). fagyal’.’. J: ’Ajuga chamaepitys. Genaust Caléndula a. kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. 1775: Kálmos (Csapó 126). a személynévre való utalással keletkezett.’. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. 609/42). Melius 437. kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). Nyr. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. a kacskanyak nemzetségnév. A m. || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). szakny. Fűvészk. J: ’ua. corallört. kalmos-gyxkeret gr. kalinca nevét. kalinka (ÚMTsz. kalmus gyökeret (ÚMTsz. Fűvészk. Fűvészk. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. 2. Koralkraut fordítása. kalinka l. 232). kesernyés csucsor’. J: 1577 k. kalinka átvétele. A kalincaínfű összetett szó. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). 341). kálomistagyökér N. kalyinka. orvosi kálmos’. N.). Az RMGl. Fűvészk. kalina. 1998: kálmos (Priszter 291). 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). J: ’ua. szln. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett.’. A kalárisfű Melius alkotása. szb. J: ’Calendula officinalis. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. gálna. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. Vö. szlk. 359). kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). kalmusgyökér. a név a ném. kalinca. J: ’Ajuga chamaepitys. v. összetett szó. 619). | 1807: ’Acorus. — N. kalína ’kányabangita. 64: 14. .kalárisfű Genaust petasátus a. kalapja l. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó.-hv. orvosi körömvirág’. 1948: kalina. Calamus odoratus (OrvK.

orvosi kanálfű’. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. 1608) latin eredetű. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. konkoly . 299).kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. ▌ 2. A kanálka népi név.. camomile. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). chamaí ’a földön. Genaust Chamaeálo( a. 393). 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). abszintüröm’. kanállevelűf ű l. A rómaiszékfű (2. kalyinka l. 1998: kamilla (Priszter 425). J: ’Artemisia absinthium.’. A kamillapipitér összetett szó. calmus ’bozót’. kálmos kálnabokor l. az előtagra l. szakny. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. J: ’ua. J: ’Cochlearia officinalis. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. a gyökér utótag magyarázó szerepű. calamus ’nád. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). magyarázatára l. NySz. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. vö. Kalmuß.. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. kálmus. J: ’ua.) rómaikamilla neve német mintára jött létre.’.. 302).: ang. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. vö. szakny. ném.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. h. camomillo. vö. orvosi székfű’. nádsíp. fr. TESz. 93). fekete üröm’. chamaím#lon < gör. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. közönséges pásztortáska’. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. lat.). A kálmos kettős átvétel. A névadás alapja. a lat. J: ’Matricaria chamomilla. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. gálna kálomistagyökér l. MNövSz. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. J: ’Artemisia vulgaris. Marzell Matricaria chamomilla a. kankaj l. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). a torma utótag arra utal. A kanálfű a lat.). 1813/1900: „Székfű. kamillapipitér N. amely kanalakhoz hasonlít. calamo (aromātico). 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. 117). orvosi kanálfű’. kanálf ű..-i Cochlearia (< lat. kanálka (MagyGyógyn. J: ’Chamaemelum nobile. kamilla. a fű magyarázó utótag. camomille. a kanál előtag magyarázatára l. a földre’. römische Kamille. kálmos kálomistatapló l. J: ’Matricaria chamomilla. A névadásra hatással lehetett a ném. ang. J: ’Chamaemelum nobile. lat. 1948: kamilla (MagyGyógyn.. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. rómaiszékfű’. J: ’Capsella bursa-pastoris. chamomilla. J: ’Cochlearia officinalis. ném. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy. orvosi székfű’. camomilla < lat. ném. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). úfn. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). 1783: Kalán levelü fü (NclB. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. chamomílla a. kanálfű kanál l. kamillapipitér (Csapody–Priszter. vö. A görög szó a lat. 302). kam(lla (ÚMTsz. camomilla és kamomilla a latinból való. A kamilla német eredetű. vö. pipitér. k.). kálmusz l. A kanáltorma összetett szó. gör. Talán Camill” (TESz. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). 312). Fűvészk. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. 374). orvosi kanálfű’. az utótagra l. J: ’Cochlearia officinalis. kalina kamilla 1. EWUng. írónád. Kamille (< lat.’. A névadás alapja a termés. hogy ahhoz hasonló módon használták. rómaiszékfű’. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. (sweet) calamus. A m. J: ’ua. cochlear ’kanál’) fordítása. Genaust Cochleánthus a. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). kálvinistatapló ’alma’). cseh kalmus. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. ol. kálmosnád’. taplóüröm. kanálka N. — N. ol. kalamus a. fogyasztották a növényt.

közönséges csillagpázsit’. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). tálmosófű. J: ’Veratrum nigrum. hogy a növényt edények tisztítására használták. kányahunyor (ÚMTsz. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott.). ▌ 2. TESz. veris. J: ’ua. kányakörme (MagyGyógyn. N. J: ’ua. hogy a növény szára nagyon rövid. Kankalék (Csapó 148). fekete zászpa’. 152). Kan(n)tenkraut. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). 1775: Kankalin. A kankó ’őszi kikerics’ (2. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. hajlik’ jelentésű lehetett. ▌ 2. Kankalék (NclB. kankuska N. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja.’. görbül. elsősorban az az őszi virág’. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. — N. Ember és növényvilág 221). mezei zsurló’. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. J: ’Erythronium dens-canis. A névadás magyarázata.’. kányaköröm N. fehér zászpa’. 45). őszi kikerics. A kányahunyor összetett szó.’. jelölt birto- . főzelék. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. J: ’Veratrum album.) erdélyi népi elnevezés. alapszavuk eredetileg ’görbe. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. amelynek a kacs. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. ▌ 3. hajlék). kányahumor l. veris.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. hogy a virág színe feketés. Fűvészk. kankalinkó. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. szártalan kankalin’. európai kakasmandikó’. 49). J: ’Cynodon dactylon. Fűvészk. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). kunkorodik szavak is a tagjai. Vö. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. Kannenkraut tükörfordítása. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. 5: 37). Ember és növényvilág 221). kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. a veres jelző a virág színére utal. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF.: RMGl. J: ’Primula vulgaris. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. sebforrasztófű’. Az elnevezés alapja az lehetett. és formája a hunyoréhoz hasonló.. J: ’ua. őszikankó (Péntek–Szabó.). Kankalék (Veszelszki 72). A kankalin. kuncsorog. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). 228). kankuska (MagyGyógyn. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. 132). kányahunyor kankós 1. hajlott. 257). A kankós valószínűleg erdélyi népi név. TESz. 375). 356). kankalin (ÚMTsz.kankalin kankalék l. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. kankalíkfű. kankoj l. a kankalék végződése képző (vö. kankó a. kankó N. bürökgémorr’. J: ’ua. 1783: Kankalin. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört.. 1798: Kankalin. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. kankó a. — őszi ~ N. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. ▌ 2. kankó (Péntek–Szabó. EWUng. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). ölyvfű. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek.’. kánya humor (Ethn. a névadás magyarázata.) népi név. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). kankalék származékszavak. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. 209). kányahumor (MagyGyógyn.’. J: ’Equisetum arvense. 2. A névadás alapja. J: ’Primula vulgaris. kannamosófű 1590: Equisetum. és abba a nem egészen tisztázott. J: ’Erodium cicutarium. konkoly zős származéka. A kányakörme népi elnevezés. A kányafű feltehetőleg a ném. Habichtkraut (< ném. 356). Ö: fokhagyma~. tavaszi kankalin’. szártalan kankalin + Primula veris subsp. J: ’Colchicum autumnale. tavaszi kankalin’. A kannamosófű a ném. EWUng. J: ’Descurainia sophia. 1807: veres K[ankós] (Magy. J: ’Primula veris subsp. 335). Marzell Equisetum arvense a.

J: ’Foeniculum vulgare. 370). 13). | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB.’. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. édeskömény’. óe. 1405 k.: „Sophia Chirurgorum.) jelző a növény idegen eredetét jelzi. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. | 1807: ’Capparis. A név a termések hosszú alakjára utal. A magyarba egy déli szláv. a kánya előtag valószínűleg a R. 85: 211). 126).: kapornyath (MNy. ánizs. 250.’. kutya~. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey. — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155). kaporna 1516: Kaporna (OklSz. 1998: kányazsombor (Priszter 294). | 1948. fűszerkapor’. sebforrasztófű’. 198). J: ’ua. 2. Fűvészk. 380). A kapor ’büdös pipitér’ (3.) a fűszerkaporhoz (1. J: ’Anethum graveolens (convar. sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. kopór (ÚMTsz. blg. kányazsombor 1790 k. hortorum). 312).: RMGl. f űszer~. 54). 1577 k. fűszerkapor’. gémorr. kapÀr. J: ’Anthemis cotula. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. az olasz ’édeskömény’ (4.’. J: ’ua. 198). TESz. kopar.) és ’édeskömény’ (4.: ’Descurainia sophia. az előtagra l. EWUng. — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). Növényszótár 50). 1807: Kaporna (Magy. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). ▌ 4. mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. — Ö: ánizs~.). 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). felépítésük is hasonló. tövises kapri’. koprъ. 1813: olasz K[apor] (Magy. ánizskapor. 380). Vö. 380). vö. 1998: kapor (Priszter 300). 375). A kapor szláv eredetű.). 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). J: ’ua. | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138).) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. kapor (Péntek–Szabó.: RMGl. 1783: Kapor (NclB. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. spinosa. Kniezsa. kapor. J: ’ua. 351). 1570 k. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). ▌ 2. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. hagymaszagú kányazsombor’. 1590: Kaporna (SzikszF.. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. vö. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). J: ’ua. 351).: kaporna (OrvK 205/7). 79). ▌ 3.: BotTört. Fűvészk. A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. — N. 1585: Káporna (Cal. J: ’ua. szlk. kapitnyák l. Ember és növényvilág 203). erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130).: coaltum: capor (SchlSzj.’. kányafű ’Descurainia sophia. 1998: kerti kapor (Priszter 300). hogy konyhai fűszernövényként használják. kapar. кóпър.’. eb~. *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. 1645: Kaporna (MA. kapotnyak kapli l. kopòr. 1783: Kaporna (NclB. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174).’. kôpor. kapotnyak kapor 1. kereklevelű kapotnyak’. a zsombor utótagot azért kapta a növény. J: ’ua. 1430 k.: anetum: capor (SchlGl. J: ’ua.) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló.’. J: . 56: 117). kaperli. kaperlin l. kerek kapor (Jávorka 266). 377). SzlJsz.(Veszelszki 55). büdös pipitér’. — N. A kányazsombor összetett szó. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. kapri’. 1543: kapornath (MNy. kapri kaponyák l. kapri kapiknyak.). 1798: OlaÐz-kaportól gr. J: ’Anethum graveolens (convar. | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. hortorum). az utótagra l. A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2.) jelző arra utal. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. 1578: Kapornya (Melius 22a). 1998: ’Alliaria petiolata. A kaporánizs összetett szó. esetleg szlovák R. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 335).’. J: 1790 k. szl. J: ’Asarum europaeum. 56: 117). Sophienkraut. 351). 1948: kerek kapor (MagyGyógyn.: RMGl.

433). amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot.’. — Ö: kapri~.). 382). A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. 399/17). a kerti kapor ’Anethum graveolens’. Kapothnakoth gr.: CzF. 1807: Kapotnyak (Magy. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). 1797: kaput-nyak-füvet gr. kopytník.). Kaper szó Kapern többes számú alakja került. EWUng. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). 1948: Kapotnyak. kopytnik. 282). 3/16. kapotnyak’. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. 26. J: ’ua. A m. Kappernstaude. kapta szláv eredetijével. 1958. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. NémEl. *kopytьnjakъ-ból. A névadás alapja. nyúl~ kapotnyak 1520 k. kappren. idegen nyelvi megfelelőre vö. (OrvK. 1525 k. kopîtnik. 380). valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. Etimológiailag összefügg a m.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. 1676: kopotnyikot gr. 380). kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. kopotnyikot (ÚMTSz. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112). XVI. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. kòpitnīk. 282). káposzta l.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp.: ’Asarum europaeum. kapri. 127). cseh kopytnik.: RMGl.). kereklevelű kapotnyak’. Kapotnaknak gr.’. A magyar nyelvbe a ném.’.’. (OrvK. Fűvészk. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. kopotnyak. Kapotnyik (MagyGyógyn. szln. vö. gappern.). TESz. kapitnyák. 1577 k. копúтник. — N. J: 1520 k. ném. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy..).: TESz. kapiknyak. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. blg. Horváth. 206/23). J: ’ua. disznó~. 336/34). spinosa. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). tavaszi hérics’. J: ’ua. | 1807: ’Asarum. Fűvészk. c): RMGl. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. hogy a növény levelei hoszszúak. kòpitnjāk. Ó és Új Diaet. kapornya l. a fűszerkömény ’Carum carvi’. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). (OrvK.: RMGl.). or. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. ukr. 305/18. A kaporrózsa Benkő alkotása. копúтник. szálasak. Kapotnakoth gr. 380). kopyten. Kaper ’kápri’. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz.-hv. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). 344/41). (OrvK. N. sz. úfn. 2: 260: TESz. Mollay 342. A virág a rózsához hasonlítható. Vö. 1775: Kapotnyak (Csapó 130).’. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB. A cserje. 100. OrvEml. 16. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387).’. ném. szlk. vö.. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA.: TESz.: RMGl. копúтняк.: Kapothnakot gr. 217/22). illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak. Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. A kaporrózsa összetett szó. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. kapotnyak. ném. 380).: Kaponyak (StUnBB. — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). 382). kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R. kappern. J: ’ua. ném. II. vö. J: ’ua. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). Kappernstrauch. Perpénfa a. 343/9. J: ’ua. 1578: Kapotnyac (Melius 130a).: Asarvm: kapothnÿak (Herb. tövises kapri’. J: ’ua. sz.). 380). J: ’ua. Marzell Adonis vernalis a. *kopytьnikъ-ból származnak. 1: 163: TESz. A kaporna német eredetű. vö. 226/31. (OrvK. Kapotnakot gr. kereklevelű kapotnyak’. bokor. J: ’Asarum europaeum. (TESz. keskenyek.’. (TESz.). vö. szb. „Ki az urát nem szereti. 79). A névadást az magyarázza. 1540 k. A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. 380). Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). J: ’Adonis vernalis. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre.).: Asarum: kapothnak (Növ. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. kопuтн_к. királyné asszony káposztája. A kapotnyak szláv eredetű.’.

’. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). 1483– 1490: kappry (SoprOkl. Melius alkotása a ném. amely a lat. hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik. kapotnyak kappanőr 1807 e. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. A kappanőr összetett szó. (uo. SzlJsz. spinosa. cappari közvetítésével kerülhetett. kapparis). J: ’ua. J: 1807 e. a stekli. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. 65). . A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. 227). ill. J: ’ua.’. a nevet a növény R. | 1807: ’Capparis. 318). hegyi árnika’. a ragozhatatlan lat. A névadás motivációja az volt. (uo. kaporna.’. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. 1807: Kappanfr (Magy. TESz. kaplit. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. 1793: Kápri (Grossinger 345). A névadás magyarázata. árnika’. 2. кáпeрсы (többes sz. tövises kapri’. 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). 312). câpre. Horváth. EWUng. 479). valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. Vö. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). a kerek kapotnyak. J: ’Capparis spinosa subsp. fr. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. Szóhalm.). | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). vö. strimfli. 251. sampanelt. Weihnachtswurz tükörfordítása. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Capparis spinosa subsp. J: ’ua. vö. cáppero.). csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. Csokonai-szókincstár 255. A kápricserje tükörfordítás. tövises kapri’. A folyamatot elősegíthette a ném. or. 479). 479). Kniezsa. III: 57). A karácsonygyökér könyvszó. 100. átvételre mutatnak. fűszer’. Fűvészk. 60). Fűvészk. 1807: Kápri (Magy. milanoi tzukkerpakkerait. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. hazai bajor-osztrák eredetű. Csokonai színműveiben is előfordul pl. ném. A TESz. NémEl. Fűvészk. J: ’ua. caper. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. ang. capperi vagy a lat.. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. A kapri vándorszó.’. — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). | 1948: ’Arnica montana. vö. kapri. 375). az utótagra l. Krisztusvirág. A kapitnyák újabb. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. az előtag magyarázatára l. hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. Fűvészk. cappelit gr. Kappernstaude. szerint a magyarba esetleg az ol. ném. kapri 1548: kapri (OklSz. jövevény -li végű szók analógiája. 1612: Kappelit gr.’. a ném. ol. Fűvészk. Cultura in: Csokonai Színművek 167). I: 689. de létrejöhetett a kapelliből is. Vö. spinosa. 1843: Kápri (Bugát. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. J: ’ua. kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. capparis. SzófSz. fekete hunyor’. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör.: Kappanőr (Julow 265). kopottnyak.: ’Arnica. kapotnyik l. tövises kapri bogyója. 1841: kápri Káporna (Barra 48). Vö. eredetű kappan ’herélt kakas. vaniliát. A kaprikaporna összetett szó.. J: ’Helleborus niger. Csal. a középső szótag kiesésével. az n-esek a kopytnik-ből valók. kapri’. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. II/6: 262). 61). spinosa. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. 1617: Kaperli (uo. Kappernstrauch. kaporna. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. külön átvétel a szerbhorvátból. a botanikai szaknyelvbe nem került be. Kaper.

A katibolha népi név. J: ’ua. 411). bojtorján > N. J: ’Galium verum. J: ’ua. tejoltó galaj’. J: ’ua. J: ’ua. J: ’Galium verum. colorem referat” (Clusius–Beythe 25).). | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. katibolha N. 1395 k.’. kipcs. . salátakatáng’.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. szőrféreg.). A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja.: kathan koro fw (MNy. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256).: kattangh (GyöngySzt. orvosi somkóró’. 411). J: ’Cichorium intybus. csalán > N. a növény pl. veris. A névadás alapja a termés. a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. sz. 1783: Apró Katang (NclB. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). karikarépa l. Vö. tavaszi kankalin’. J: ’ua. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata.’. solsequium: Napra nezô fé. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). quod milii contrici. bojtorjáng. szintén a napra érzékeny növények. — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72).: kathang (BesztSzj. 411). 411). a növény egyéb neveivel. kottángkóré (ÚMTsz. EWUng. a kása előtagra l.: RMGl. kattankóró (MagyGyógyn. közönséges párlófű’. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). bojtorjánka. tavaszi kankalin’. Katika-répa kárórépa l. katakóró. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág.’. 411). auag katang (SzikszF. J: ’Melilotus officinalis. 455). a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. saláta~. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. A salátakatáng (2. akácia katáng 1. ab ungaris appellati. tavaszi kankalin’. 406). 330). a virágok követik a nap járását. Ember és növényvilág 199). J: ’ua. veris. kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). 1664: Cichorium Katankóró. hoc est milii contriti flos. 1948: kattangóré. J: ’Agrimonia eupatoria. és köznevesült. 1841: kattan (Barra 215). 57: 357). 1560 k. Cicoria (Lippay II: 90). a tejet megaltatja. 1783: Katáng (NclB.) és az orvosi somkóró (3. koldustetű.’. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. 1783: KáÐa-fü (NclB. 475). mint a köleskásáé. 1775: KáÐa virág (Csapó 148). mezei katáng’. az orbánc magyarázata. kása. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). katekhu akácia l. A katáng valószínűleg török eredetű. salátakatáng’. ▌ 2. 257). tejoltó galaj’. 1783: Kotáng-kóró (NclB.: RMGl. qataÛan ’vadcikória.kásafű Marzell Helleborus niger a. szenna~ kata l. A kásaorbánc összetett szó. kásafű. | ~kórófű XVI. veris. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). J: ’Primula vulgaris. 1590: Heliotropium. TESz. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). — Ö: endívia~. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. szártalan kankalin + Primula veris subsp. amely egy qata.’. J: ’Cichorium endivia. (Melius 77a). amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). Ember és növényvilág 199).. — ~kóró 1595: katang koronak gr. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. tavaszi első virág. J: ’Primula veris subsp. 1998: katáng (Priszter 337). (Beythe 39). katibòlha (Péntek–Szabó. naputám forgo fÖ (Cal. csaláng).). J: ’Primula veris subsp. kasszia l.’. 1585: heliotropium: Katung koro. J: ’ua. 1998: katángkóró (Priszter 337). A sárga jelző a virág színére utal. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). orbáncfű. A kásafű Csapó alkotása. Fűvészk. — N. 1783: Katlan-kóró (NclB. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó. 411). ▌ 3. kávé~. katting kóré.’. 330). Vö.: RMGl. hogy a virág színe olyan. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. hogy a növényt tápláléknövényként használták. vö.alapszó származéka -Ûan képzővel.

PPE. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba. 1911: kazuár cserje (Cserey. katonapetrezselyem 1. közönséges csikófark’. 330). J: ’Knautia arvensis. Karika répa. J: ’Ephedra distachya. J: ’ua. Magy. 379). PPE. ). Fűvészk. Fűvészk. 12. Fűvészk. J: ’ua. 58: 352. sisakvirág. a répa utótag lat. Kathreinenbläume. 12. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. J: ’ua. PPB. Rapaics. PPB. A magyarság virágai 115. A névadás magyarázata. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. kavkázfű XVI. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). 317). A katóka népi név. A névadás oka ismeretlen. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. TermTudKözl. napellus. 1783: Katika répája fü (NclB. lat. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. Fűvészk. J: ’Aconitum napellus subsp. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). 375). a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. 317). 13. vö. kávé katáng (MagyGyógyn. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Éder. 58: 352).’. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). || karikarépa 1708: Farkas répa. || Katika 1813: Katika (Magy. J: ’Ajuga reptans. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). indás ínfű’. ném. J: ’Aconitum napellus subsp. Katika-sisakvirág’.). Szóhalm. 125: 187–202.’. Rapenblumen ’répavirág’. bakszakáll’.’. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. 379–380). 302). J: ’Cichorium intybus. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. Benkő 61. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. réti bakszakáll’. A katonapetrezselyem összetett szó. v. hanem a karika szóé. Fűvészk. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. Katika-sisakvirág’. 346). J: ’ua. 1807: Katika répa (Magy. Aconitum napellus < n#pus ’répa. Fűvészk. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). kerek repkény’. Nyr. J: ’Tragopogon pratensis. ▌ 2. 170). Marzell Aconitum napellus a. mezei katáng’. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. sz. A névadás alapja talán az. 443). 106. A kávékatáng népi név. összetett szó. napellus. hogy a növényből pótkávét készítettek. 163. J: ’Matricaria chamomilla. katyinka l. A névadás szemléleti háttere. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. 2. Genaust Anthemis nobilis a. R. és angoly katonák. katóka (MagyGyógyn. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. J: ’Glechoma hederacea. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. 443). 10: 302.. 10: 302). Növényszótár 94). (PP. 1807: katona – Petrezselyem (Magy.’.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. ném. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). kalina kávékatáng N. orvosi székfű’. katlankóró l. ami azonban nem a patika elírása. vö. 317. katáng katóka N. mintára jött létre. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. 125: 187– 202). mezei varfű’. PallasLex. J: ’Tragopogon. . 258). A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. gyökér’. Fűvészk.

ruta capraria. néha kéthasábúak. nemzetségnév. 373). kecskehere 1813: ketske Here (Magy. goat’s rue. Genaust tragophyllus a. az utótagra l.: RMGl. szb.. kecskehere..’. J: ’Galega officinalis.: ? ’Taxus baccata. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. 1948: kecskefű (Halmai 6). A kecskehere a ném. Geißklee. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). fehér termésekre utal. A réti jelző a lat. Geißklee ’kecskehere’. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. Ember és növényvilág 222). Szabó Attila feltételezi. A here utótag magyarázatára l. kecskefű (Péntek–Szabó.: Caprificus: [. 1595: Kechke ragho (Beythe 16). podagrafű’. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. EWUng. adat a m. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. J: 1395 k. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. hanem a valódi. 392. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). J: ’Vitex agnus-castus. A névadás alapja. gálya. Az 1395 k.1: RMGl.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. 1500 k. A ruta utótag magyarázata. Marzell kiemeli. az előtag magyarázatára l.: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. | 1550 k. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. Geissfuss ’kecskeláb’. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát).v. 212). Melius 370. TESz. ném. 1783: Ketske Ruta (NclB.. Geißraute tükörfordítása. 213).]rago fa (BesztSzj. N. A kecskerágó megnevezés a XIV. A kecskegálya összetett szó. 1578: Ketske rago fa (Melius 10).-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. kecskerágófa lehet. Geißraute ’kecskeruta’. tiszafa’. Graumann 88. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A kecske előtag a lat. A mezei szarkaláb (2. kecskere gálga l. | ’Vitex agnuscastus. 1525 k. 214). — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). vö. ang.. a fű magyarázó utótag. a kecskekörömre emlékeztetnek.. goutweed ’kecskegyom’. Ziegenklee tükörfordítása. barátcserje’. orvosi kecskeruta’. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. J: ’Galega officinalis. orvosi kecskeruta’. 405). ném. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). NclB. . Hornkümmel ’szarvkömény’.’. 1550 k.: ’Euonymus sp. A kecskefű a lat. 1998: kecskeruta (Priszter 380). viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. 97). ▌ 2. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. orvosi kecskeruta’. J: ’Galega officinalis. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Delphinium consolida a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 212). ruta kozja. MNövSz. A kecskeruta a ném. hogy a levelek tojásdadok. 1903: Kecske .: RMGl.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. ol. Marzell Galega officinalis a. lóhere. Marzell Aegopodium podagraria a. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). kecskerágófa 1395 k. századtól már használatos volt. bár az előtag hiányzik. 392). 2. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. Marzell Galega officinalis a. J: ’Consolida regalis.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. kecskefű 1. hogy Melius ismerte azt a fát. UEWb.-hv. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. barátcserje’. kecskerágó’. ill. a szőrkoronás. mezei szarkaláb’. pratensis fordítása. Fűvészk. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása..) kecskefű elnevezése népi név. pódion < poús ’láb’) részfordítása. kecskehere. 584).’ neveznek.: RMGl. 168. Szabó. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. J: ’Aegopodium podagraria. szakny. ném. ang.

A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. J: ’Cichorium endivia. J: ’Rubus caesius.: lactuca: kek (BesztSzj. isten~ kékbogyó N. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal. búzavirág a.) Barra alkotása. J: ’Hepatica nobilis. | vad~ 1470 k. Marzell Filipendula ulmaria a. Vö. kék búzavirág’. nyúl~.’. réti legyezőfű’. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). kelefű 1540 k. 201/14). hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek.. ill. Marzell Anemone hepatica a. c): RMGl. nyúl~csorbóka. hamvas szeder’. buza virag” (KolGl. ▌ 4. Genaust Cyanánthus a. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). Gnadenkraut. hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. a lat. 388). A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. kékilonka (Péntek–Szabó. a növény R. (OrvK. nemes májvirág’. Marzell Centaurea cyanus a. J: 1540 k. 775).: . 1500 k. kegyelme l. erdei hölgymál’. 1783: Vadkék (NclB. búzavirág a. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. salátakatáng’. eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. GeiſÅbart (Melius 81). cyanus (< gör. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). J: ’Sonchus arvensis. 388). vö. kekény l. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. 1577 k. 388). hogy a virág színe kék. Az ótör.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. kekiny l.: vad kekkel gr. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű.’. ném. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185). a névadás alapja a virág kék színe. plavcek. 256). flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. A kékicske népi név. — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). A kecskeszakállúfű Melius alkotása. ill. 256). gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. J: ’Filipendula ulmaria. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. kékicske (MagyGyógyn. a): RMGl. capra ’kecske’) fordítása.-től adatolható. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). görögszéna’. 128). 179). szl. 1775: Kék-virág (Csapó 47). kökény kékicske N. gratiola (< lat. goat’s beard. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. barba szakáll. bluecaps. auagy. kelefű Ö: disznó~. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). 410).: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. J: ’Trigonella foenum-graecum.kecskeszakállúfű 236 széna~. Kékbogyó (MagyGyógyn. mezei csorbóka’.: RMGl. saláta’. Ember és növényvilág 240). Barba caprina (Melius 81) (< lat. 1783: Kék virág (NclB. plavica. pie~. 388). J: ’Centaurea cyanus. a lat. kekín. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. kékkonkoly (→ konkoly). 123). J: ’Cichorium intybus. J: ’Gratiola officinalis. lat. blaue Kornblume. cseh sinokvě t. kék búzavirág (→ búzavirág). A kegyelemfű a növény R. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. barbula caprina. 1583: kek verág Cyanus.. EWUng. A névadás szemléleti háttere. 1395 k. — erdei~ 1520 k. mezei katáng’. viola növénynévből. J: ’ua. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: RMGl. TESz. ▌ 2.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. J: ’Viola odorata. bluebottle.: RMGl.2: RMGl. magyarázata. ném.) és az erdei hölgymál (3. kékvirág 1. Genaust Gratíola a. lat.. kýanos ’kék’) fordítása. ném. ▌ 2.: Endivia: vadkek (CasGl. a növényeket salátakánt fogyasztották. orvosi csikorgófű’.: RMGl. nevei: barba caprae. ▌ 3. ibolya’. amely szakállhoz hasonlít. kökény kék 1. lat. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. A salátakatáng (2. 420).: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. J: ’Hieracium murorum. J: ’ua. J: ’Lactuca sp. kékilonka N.. Az ótörök eredetű kék. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). ang. A névadás magyarázata.

üzb. ujg.. A kelefű egyedi adat. J: ’ua. A kelésfű Melius alkotása. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. hogy a növény kora tavasszal „kel”.. CC. bask. J: ’Orobanche alba. Marzell Galeopsis speciosa a. veres jelző a virágok színére utal. nog. ném. ▌ 3. kändir. alt. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. EWUng kel a. a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral.’. a kender előtag arra utal. 1783: Kénköves gyökér (NclB. A piros. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. hogy a növény gyökere keserű. èendir ’kender.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. J: ’Corydalis solida. A névadás magyarázata. orvosi kocsord’. oszm. kendir. J: ’Cannabis sp. fehér vajvirág’. ujjas keltike’.) jelző arra utal. vö. a ném. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. 229). jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. Fűvészk. öszszetett szó. TESz. EWUng. Wilder Hanf ’vad kender’. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. ▌ 2. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). kirg. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. senyved a. Az odvas ’odvas keltike’ (1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. A kender ótörök eredetű. A kelyhbokál összetétel. jelentése ’pohár’.. a növényt kelések gyógyítására használják. kenderkefű l. len’.. A kénköves jelző magyarázata. Mind az elő-. A névadás magyarázata. még olaszok seprűje. 387). fekélyfű stb. szüle stb. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). A név magyarázatára és eredetére l. TESz.. palástfű’.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. 415).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a névadás magyarázatára l. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben.). varfű. 16). ném. Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72).’. szúrós csodabogyó’. parlagi macskatalp’. 1395 k.: Canapus: kender (TESz.. eredetű. piros kenderkefű’. kinder. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. hogy a növény gumója belül odvas.. kender 1. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. J: ’Ruscus aculeatus. J: ’Alchemilla. hogy a növényből seprűt készítenek. keltike 1. kel a. odvas keltike’. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). len’ kerülhetett át. tuv. A bokál utótag olasz eredetű. AH. A magyarba egy török kändir ’kender. A kénkövesgyökér Melius alkotása. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. J: ’Peucedanum officinale.: Kelyhbokáll (Julow 267). a kelyh ~ kehely előtag ném. J: ’Antennaria dioica. 229). A növény keserű . — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. 392). J: ’Corydalis cava. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. kender’. kelyhbokál 1807 e.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). — réti~ 1783: Réti kender (NclB. A kelőfű név magyarázata talán az.). 392). senyved a.. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). tat. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. mod. rühfű. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. 387). ▌ 2. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása.. kenderikefű. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. mezei varfű’. 347). || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. J: ’Knautia arvensis.. J: ’Galeopsis ladanum. vénuszhaj’.

Staurotypos (< gör. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). ill. Fűvészk. cipó alakú termése. kígyótárnics’. méz~. k(nyérmòrzsa. sár~ kenyérmorzsa N. 533). Marzell Achillea millefolium 15a.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. isten~. J: ’Achillea ptarmica. részben a növény gyökerének keresztmetszete. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. a cickafark utótag nemzetségnév. disznó~. 346). ném.’. Ember és növényvilág 198). illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. fácánok. vö. J: ’Achillea ptarmica. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. 2. magyarázatára l. Péntek–Szabó. amely szétmorzsálható. J: ’Calendula officinalis. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. || madármorzsa N.’. kerék l. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. A madármorzsa összetett szó. ném. 344). Ganselkraut ’libafű’. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). fácánok. crux. Schmerbel (< ném. Genaust Peucédanum a.’. a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. madarak tápláléka. J: ’ua. Schneeballen ’hógolyó’. a gyökérnek ebből a különös. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). hogy a szétmorzsált levél libák. 375). 1813: Kenőfű (Magy. szakny. Növényszótár 4). Ember és növényvilág 198). kenyérbél-cickafark kenyere l. kenyérbélvirág l. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). Cruciata (< lat. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. valamint az. barna. Fasankraut ’fácánfű’. J: ’ua. [! kenyér] (Lippay II: 23). amely szétmorzsálva libák. Käsblume ’túróvirág’). Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. J: ’Gentiana cruciata. sár~ (→ sárkerep) kerep l. Fűvészk. gen. a madár előtag jelentése ’kicsi. || kenyérbélvirág 1. kenyérbélcickafark’. J: ’ua. a név a ragadós levelekre utal. Calendula officinalis a. Ember és növényvilág 198. 420). vö. földi~. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. 484). ▌ 2. béle~. kenyérbél-cickóró. Diószegi és Fazekas alkotása. kenyérbél-cickafark’. parajlibatop’. GÀnsegras. crucis ’kereszt’) és a gör. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. boszorkány~. Fűvészk. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. madarak tápláléka. kenyérbél-cickafark’. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt. A kenőfű növénynév a ném. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). Weckbröselchen.’. orvosi körömvirág’. J: ’Achillea ptarmica. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. || madárkenyér N. Talá- . ném.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.. or. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. J: ’Chenopodium bonus-henricus. madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. Marzell Achillea ptarmica a. 1578: KereſÅtes f×.’. Ember és növényvilág 198). az átlagosnál apróbb’. A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. J: ’ua. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. kenyér l. gusinaja grečka. J: ’ua. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. gusinnik ’ua. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). cickafark. madármorzsa (Péntek–Szabó.. kenyérmorzsa. 1807: Kenyérbél virág (Magy. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg.’. az ’apró törmelék’. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. a névadás alapja a bimbós virág. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. KereſÅtesf× (Melius 157). 484).

kis ezerjófű’. 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). keresztformájúf ű l.) a ném. 163). szapora zsombor’. 346). J: ’Alo( sp. keserűgyükér (ÚMTsz.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. ▌ 7. J: ’Sisymbrium officinale. Kreuzdorn tükörfordítása. vidrafű’. vö.alapszava ugor kori. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. — N. A névadás magyarázatára l. Növénynevek 36–40. J: ’Menyanthes trifoliata. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). A névadás magyarázatára l. ném. keringő l. J: ’Marrubium vulgare. J: ’Gentiana lutea.) valószínűleg a lat. Ö: sas~.) keserűfű nevének alapja. ▌ 5. kígyótárnics’. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). de a ném. tövis utótagra l. A keresztesgyökér a ném. J: ’Senecio vulgaris. J: ’Persicaria hydropiper. ▌ 3. Kreuzblum stb. 346) tükörfordítása. 1783: keÐerü gyökér (NclB. A keserű ’vidrafű’ (2.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). ▌ 2. Creuzwurz (NclB. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. J: ’Rhamnus cathartica. J: ’Gentiana cruciata. keresztgyökér l. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. hogy a növény csípős ízű. J: ’ua. aquila ’sas’) fordítása. keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. 1841: keserüfű (Barra 313). Mollay.) Csapó alkotása. hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294).’. vasfű’.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl.) jelzőt az indokolja. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. 416). varjútövis’.. 1578: Keſer×gyxkeret gr. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). 564/ 28). 82). keresztesfű. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. eritaurin) tartalmaz. 416). ▌ 2. ▌ 6. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). Mollay. A keserűfű ’vasfű’ (1. Cruciata fordítása. fr. keserűgyökér 1. 1525 k. 2. de szagtalan növény” (Barra 274). 345). kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. Marzell Gentiana cruciata a. 1783: KereÐzt-fü (NclB. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 335). sárga tárnics’.) a növény mai hivatalos elnevezése. J: ’Aquilegia vulgaris. kígyógyökér. J: ’Centaurium erythraea. ▌ 2. 363). magyarázatára l. ▌ 4. varjútövis. 1783: keÐerü-fü (NclB. a háromlevelű jelzőre l. 861. háromlevelűfű. réti harangláb’. a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6.). erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246).-hv. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). keresztesgyökér. A keselyűfű a lat. 375). keresztesfű keresztfű 1. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). križatica. J: ’Verbena officinalis. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). J: ’ua. J: ’Persicaria bistorta. hogy a növények valamely része kesernyés ízű.. sasfű. J: ’ua. kígyógyökerű keserűfű’. 1783: KereÐzt-fü (NclB. . 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). még földepe.: „Keſelÿw fwnek. ördög~ keselyűfű 1577 k. (Melius 57). ol. aquilegia (< lat. 322). porcsin~. keserű gyökér. Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). croisette. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). közönséges aggófű’. vízibors (→ bors). UEWb. 280). A ’kis ezerjófű’ (5. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. A keresztfű. Növénynevek 37–38. 1783: KeÐerü-fü (NclB. Creuzwurz (NclB.’.’. A kereszttövis a ném. borsos keserűfű’. nagyon öblöſſek. 1813: Keserűfű (Magy. keserűfű 1. — Ö: madár~. 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. a névadást azzal indokolja. hogy a növény „Levelei hoſzſzak. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). 1841: keserüfű (Barra 274). orvosi pemetefű’. crusada.) jelző magyarázata. A keserűfű keser. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. szb. Fűvészk. vö.

— szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. J: ’Arctium lappa. kígyófű (Péntek–Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. (Melius 89a). veris. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). J: 1775: ’Primula veris subsp. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). oly hegyes. 861. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. J: ’Gentiana cruciata. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. kígyógyökér 1813: kígyó. hogy a növény pázsitfűféle. 335). hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. Mélius azzal magyarázza. az előtagra l.: RMGl. A keserűgyökér ’aloé’ (2. A keserűlapubojtorján összetett szó. a keserű. a bojtorján utótag nemzetségnév. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. Veszelszki még azt is hozzáteszi. igazi édesgyökér’. Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). A kígyófű a lat. serpentaria (lat. 1520 k. istenkesztyüje (ÚMTsz. 257). A névadás alapja. A kéthím előtag magyarázata.: Kéthímpásit (Julow 266). melynek keser. ném. 256). J: ’Dracunculus vulgaris.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. J: ’ua. fekete hunyor’. hogy a növény gyökere tekergős. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). a névadás magyarázatára l. tekert Gy[ökér] . 255). 1783: KeÐztyü-virág (NclB. A névadásra a lat. ném. 1578: Kigyó f×nec gr. basilisca (< gör. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). hogy mikor kihajt a növény. kígyótárnics’.’. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. keserűgyökerűf ű l.) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. tavaszi kankalin’. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. kígyónyelv. 2-hímű” (Magy. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. repkény keze l. közönséges sárkánykontyvirág’. nagy bojtorján’.) és pirosló hunyor (4. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. J: ’ua.’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. Ember és növényvilág 198). Hele Better ’heilig Bitter’. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). a név arra utal. ami megízlelve igen keserű. vö.. veris. 96). 1783: Kigyó-fü (NclB. magyarázata. J: ’Anthoxanthum odoratum. gen.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. Marzell Aloe a. — N. dracō ’sárkány. A fekete hunyor (2. b): RMGl. Fűvészk.: RMGl. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. kígyófű 1500 k. J: ’Anthoxanthum. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3. | 1798: ’Primula vulgaris. kétiksz repkény l. 1948: kígyófű (Halmai 38). hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác.) Melius alkotása.) a ném. hogy „Vir. borjúpázsit’. a név Diószegi–Fazekas alkotása. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. R. A névadás alapja.). 346). 455). A keserűmagúfű egyedi adat. Bitterwurz tükörfordítása. J: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’Helleborus purpurascens. a pázsit utótag szláv eredetű. Fűvészk. mert más fü az” (Csapó 117). dracunculus (< lat. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. serpēns ’kígyó’. illatos borjúpázsit’. pirosló hunyor’. szártalan kankalin + Primula veris subsp. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy.: RMGl. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148).: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. J: ’Helleborus niger. hogy a növény gyökere keserű ízű. ▌ 2. Ember és növényvilág 198). — ~gyökér N. Marzell Glycyrrhiza glabra a. SchlangwurÅ ’kígyófű’. lapu. NaterwurÅ. 96). UEWb. ▌ 4. || istenkesztyű N. ▌ 3.’. serpentis) fordításával jött létre. kéthímpázsit 1807 e. 255). kígyófű. kígyófűgyökér. tavaszi kankalin’. Fűvészk.

1998: kígyóhagyma (Priszter 295). 2. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a).’. neve is: Echium (< lat. kígyóhoz hasonlíthatóak. kígyóhagyma’. Fűvészk. vö. J: ’ua.. A névadás magyarázata. Schlangenwurtz. N. kígyótárnics’. 82).: RMGl.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. J: ’Allium ursinum. 279). || ~fű 1. ném. erre utal a lat. 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). hogy a levelek vékonyak. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. A kígyólevelűfű népi név. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). közönséges kígyónyelv’. J: ’ua. J: ’Plantago lanceolata. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta..’. ill. J: ’Allium scorodoprasum. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. | 1998: ’Echium vulgare. ▌ 3. id eſt Lingua Serpentis. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. Natterwurz tükörfordítása. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). 528).) és ’kígyóhagyma’ (2. Echium fordítá- .) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. 429). lándzsás útifű’. részben a kígyóhagymához való hasonlóság. 372). 2. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. kígyógyom’. Genaust ophiocárpus a.) vadon növő hagymafajok. kígyómarást gyógyító fű l. J: ’Gentiana cruciata. Fűvészk. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Növénynevek 46–47. elsősorban a növény tavaszi levelei’. kígyógyökerű keserűfű’. A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. ▌ 2. Fűvészk. hosszúak. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. Kigyo nyelw” (Melius 90). echidna ’kígyó’ < gör. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. azert íze. őszi kikerics. (Melius 90a). óphis. Diószegi–Fazekas alkotása. egy leuele. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. 354). Kigyo nyelue (Melius 90). snake root ’kígyógyökér’. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. J: ’ua. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. 372). échidna ’kígyó’ < gör. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). kígyógyökerű keserűfű l. 1807: Kígyószisz (Magy. Fűvészk. 1807: ’Echium. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. Naterzunglin (Melius 90). J: ’ua.’. keserűf ű kígyóhagyma 1. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). Fűvészk. snake weed ’kígyófű. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). ▌ 2. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. áhiA ’kígyó’). Mollay. 346). A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. 355). glôssa ’nyelv’). ang. J: ’Ophioglossum vulgatum. J: ’Persicaria bistorta. kígyólevelüfű (MagyGyógyn. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. kígyószisz 1807 e. megfelelőjét is megemlíti. Marzell Gentiana cruciata a. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. basilisca (< gör. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. óphios ’kígyó’. a névadás magyarázata. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). 388).’.’. 1998: kígyószisz (Priszter 365). gen.: Kígyószisz (Julow 256). Melius még a név ném. kígyószisz’. J: ’ua. vö. kígyólevelűfű N. échis ’kígyó’ < óind. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 156). 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). 2. Ember és növényvilág 221). medvehagyma’. 363). Ophioglossum (< gör. a kígyó előtag a lat. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’ua. ſzaga. 226). A kígyóhagyma a ném.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat.’. J: 1807 e. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. a lat. közönséges kígyószisz’. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. A kígyószisz nemzetségnév. basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. kígyófű. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül).’. ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). kígyóhagyma (Péntek–Szabó. 429). J: ’Colchicum autumnale.

▌ 2. Marzell Lycopus europaeus a. kikín. 520). Genaust dracónis a. közönséges sárkánykontyvirág’.. J: ’Asphodelus ramosus. ágas aszfodélusz’. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. 1807: Királydárda (Magy. J: ’Gentiana cruciata. Fűvészk. slangenkruid ’kígyófű’. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt.. Échium a. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. 1998: kígyótárnics (Priszter 383). Märzenblume ’márciusi virág’. dracunculus szó volt. vö. 156). Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. ▌ 3. a név magyarázata. Vö. Natternkopf ’kígyófej’. később megkékülnek. berki szellőrózsa’. 1577 k. 363). 1807: Kígyotráng (Magy. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban.) valószínűleg a ném. Fűvészk. MNövSz. 310). EWUng. TESz.: Kegÿo Trangoth gr. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. A növény virágzata kék virágokból áll. kígyótráng (Csapody–Priszter.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Arum maculatum. kikirics. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). az előtagra l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. mérges vad harapást gyógyító fű. 716). J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. 82). terjőke (→ terjékfű).: RMGl. tárnics. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. (OrvK. serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. valamint az. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. J: ? ’Persicaria bistorta. kígyótárnics’. közönséges sárkánykontyvirág’.: RMGl. előzménye talán a lat. — Ö: terjőke~. ang. kökény kirágott gyökerű fű l. kikirincs l. kivágott gyökerű f ű király l. 255). 376). ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). hajlott porzói. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. Marzell Echium vulgare a. ném. 1783: Kigyó trang (NclB. Osterblume ’húsvéti virág’. illetőleg a tövet. Natterkraut ’kígyófű’. Genaust echídne a. Fűvészk. J: ’Anemone nemorosa. Gencius ~ füve. a névadás alapja. 2. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. Chinakraut tükörfordítása. | 1783: ’Dracunculus vulgaris. 127). az utótag a hangutánzó eredetű szisz. MNövSz. J: ’Artemisia dracunculus. foltos kontyvirág’. A kígyótrank összetett szó. kígyógyökerű keserűfű’. tárkönyüröm’. 231). égi~ kininfa l. kikeri. mint a valódi kínafa (Cinchona sp. kígyótrankfű 1500 k.) gyökere tekergős. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. A kígyótárnics összetett szó. 1813: Kígyótráng (Magy. 112/18)..) kérgét. vízi peszérce’. 1783: Kigyó-trank (NclB. snake flower ’kígyóvirág’. amelyek nyíláskor pirosak. 422). 103). holl. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. kikarics l. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). viper’s grass ’viperafű’. ▌ 4. || kígyótrank 1. kikerics. a névadás alapja a növény korai virágzása. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). kígyószisz l. 381). hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. — N. kincs l. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3.. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. kígyóf ű. Marzell Anemone nemorosa a. az utótagra l. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. Serpentaria (< lat. J: ’Lycopus europaeus. viper’s herb ’viperafű’. J: ’Persicaria bistorta. közönséges sárkánykontyvirág’. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. az előtag a lat. kikerincs. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6).). A kínafű a ném.kígyótárnics 242 királydárda sa. a tráng utótag bizonytalan eredetű. A névadás alapja. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. Fűvészk. 47). avagy Haſtula .

| királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. királynéasszony káposztája (Varró 77). a hastula regia szabad fordítása. a név nem maradt fenn. ▌ 2. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. 1520 k. J: ’ua. a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. J: ’Eryngium campestre. J: ’Melilotus officinalis. — N.’. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. királyné káposztája (MagyGyógyn. 380).királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia.). 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). . J: ’Verbascum phlomoides. 268). Idegen nyelvi megfelelőre vö. feltűnő. (Veszelszki 144). J: ’Agrimonia eupatoria. „ſzára főldreterűlt” (Magy. közönséges párlófű’. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. Mollay. Idegen nyelvi megfelelőre vö. királydinnye királyné asszony káposztája 1. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára.: RMGl. földi királydinynye’. 1560 k. királyné káposztája (Jávorka 536. A királygyertya a lat. fehér aszfodélusz’. mezei iringó’. Fűvészk. ▌ 3. 159). Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. király nyila (Nyr. J: ’ua. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. tüskés. Növénynevek 65. orvosi somkóró’. 268). 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). messziről dárdához hasonlító formát mutat. J: ’Verbascum phlomoides. 40: 104).: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. 7: 381). ▌ 2. J: ’ua. ang. MagyGyógyn. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. ném. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). királynéaszszony káposztájának gr. A szöszös ökörfarkkóró (2. király káposztája l. 159). A földi jelző magyarázata. királygyertya alapján jöhetett létre. 1998: királydinnye (Priszter 525). | király káposztája 1525 k.’.’.’. || királynyila N. Növénynevek 75–77. Melius alkotása. Királydárda (MagyGyógyn. 380). pompás virágzata. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet.’. Marzell Tribulus terrestris a. (Melius 95).: RMGl. királygyertya (Szegsz.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. — N. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). királygyertya 1. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua. 1783: Király dárdátskája (NclB. J: ’ua. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). orvosi somkóró’. 1578: Király gyortya (Melius 146). J: ’ua. J: ’Tribulus terrestris.’. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). Kxnigs kerÅen (Melius 146). 1783: Király-fü- ve (NclB. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239).: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. a növények dárdaként állnak a réteken. molyhos ökörfarkkóró’. J: ’Melilotus officinalis. Fűvészk. a névadás magyarázata. 132). szöszös ökörfark-kóró’. J: ’ua. és azért a királyé. mert a nagy.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt.: RMGl.) királydárda neve a R. (Egészség Isten patikájából 9). A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. kiráj-gyertya (Nyr. 159). királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. king’s clover. Fűvészk. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. 182). 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. N. Mollay. királydárdácskája l. | királyné káposztája N. A királyfű a R. 339). J: ’ua. J: ’Asphodelus albus. 280). Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. lat. ▌ 2. 172). ▌ 3. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). amely alulról felfelé elkeskenyedő.’. 1807: Királygyertya (Magy.’. a termése gömbölyű. 406). szöszös ökörfarkkóró’. 84). 1775: Király-fü (Csapó 239). a névadás magyarázata. J: ’Verbascum thapsus. 357). királyné káposztája N.

329). || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. kivirics l. kocsord’. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). A kocsord ismeretlen eredetű. de a névadásra hatással lehetett a lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Ember és növényvilág 198). A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. Eupator király nevéből) név. AbbiſÅ. nagy sarkantyúka’. Eupator király füve’ elnevezés is. királyné káposztája l. Szabó. szakny. ang. király káposztája. medveszőlő’.) népi elnevezés. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. elharapottfű) mintájára keletkeztek. áfonya’..: Kukojtza (Julow 258). — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn. sarkantyúvirág. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. 200). Vö. hogy a virágok színe sárga. amelyek szépsége királyi. 362). 35). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. J: ’Erodium cicutarium. J: ’Tropaeolum majus. succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. Marzell Aconitum anthora a. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. Pantoufes de Marie.-i eupatoria. stork’s-bill ’gólyaorr’. a tüskés jelző magyarázata. Genaust Succísa a. orvosi kocsord’. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) és ’mezei iringó’ (3. pirosas. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). 96).) szúrós. kocsord a. ▌ 2. Königskraut ’király füve.. ném. a név a virág formájára utal. ném. 262). J: ’Succisa pratensis. ördögharaptafű’. Fűvészk. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. kokojsza 1. N. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. Melius 410. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. 329). bürökgémorr’. ▌ 2. 377). 263). kocsord 1577 k. TESz. ördögharaptaf ű. kénkövesgyökér. succisa (< lat. a növény társneveit: angyalbocskor. 152).: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. J: ’ua.’. — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. narancssárga. királyné asszony káposztája királynyila l.. A kócsagorr valószínűleg a ném.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. hogy a ’mezei iringó’ (3. J: ’Aconitum vulparia. Aconitum napellus a. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. Marzell Erodium cicutarium a. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó. a kénköves jelzőre l. 200). 1775: El-harapott-fü (Csapó 210).’. ill. J: ’Vaccinium myrtillus. J: ’Peucedanum. orvosi medve- . Fűvészk. Herrgottsschühli. J: ’ua. sz. N. J: ’Succisa pratensis. 1807: Kukojtza (Magy. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. Muttergottesschucherl. a királyi színnek felel meg. 1783: Kukojza (NclB. ném. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. kisebbítőf ű l. A mezei szarkaláb (2. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). mezei szarkaláb’. 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. J: ’ua. farkasölő sisakvirág’. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. Reiherschnabel tükörfordítása. ördögharaptafű’.-i nevek (kivágott gyökerű fű. Delphinium consolida a. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. Ulrich 7. 361). Hasonló típusú névadásra l. Fűvészk. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. Fűvészk.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. kisasszonypapucs 1.’. hogy a gyöktörzs vége olyan. kocsord a. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). J: ’Arctostaphylos. EWUng. devil’s bit ’ördög harapása’. Genaust eupatória a.) kisasszonypapucs nevének magyarázata. J: ’Consolida regalis. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). J: ’Peucedanum officinale. J: ’ua. 1807 e. eupatorium (< talán VI. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. 1807: Kotsord (Magy. fr. 2. a névadás magyarázata. Fűvészk. sőt esetleg a ném. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). ang.

Az újgör. ang. konka. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R.: TESz. piros terméssel.. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. *kYkoljь . katibolha. N. 326). Melius 395). kunkoj (ÚMTsz. J: ’Conyza. Ðzéllyelberzednek” (Magy.). kankaj. J: ’ua. Bettelläus tükörfordítása. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. ném. kankoj. ilyen nemzetség ma nincs’. Bubeläuse ’gazfickótetű’.. (Barra 254). 470).: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl.: ÅiÅania: concol (SchlSzj. | 1578: ’Agrostemma githago. 276. ▌ 4. 470).). áfonya’.) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. vetési konkoly’. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. kokojsza a. ruhához ragadó termés. kolandran l.). J: ’Agrimonia eupatoria. A kokojsza román eredetű. ang. beggar’s buttons ’koldus gombja’. közönséges párlófű’. N. 280). Fűvészk. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. Fűvészk. 1578: Konkoly (Melius 63). erdei peremizs’. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata.-i conyza (Magy. koma l. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. 1807: Kóldústetű (Magy. N. berzenkedik a. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1.’. blg. 1405 k. A konkoly szláv eredetű. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. harvest lice. J: ’ua. Fűvészk. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. konka (MTsz. idegen nyelvi megfelelőkre vö. coácăţă ’alacsony ribizli. Koldustetű (Jávorka 536). koldustetű (MagyGyógyn. J: ’Agrostemma githago. szln. ▌ 3.’.’. | 1807: ’Agrostemma. Idegen nyelvi megfelelőre vö. konkoj (Péntek–Szabó. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). 470) névből hozták létre. Fűvészk. közönséges ebnyelvűfű’. EWUng. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. vetési konkoly’. к]клица sz. Fűvészk. a lat. szb. Ember és növényvilág 199). nagy bojtorján’. J: ’Tribulus terrestris. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. 132). TESz. vö. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy.koldustetű 245 konkoly szőlő’. vö. 17). kokojsza a.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. J: 1405 k. ang. szakny. konkáj (Nyatl 1: 15). konkoly | Agrostemma githago. Vö. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). J: ’Centaurea cyanus. konkoly konkoly 1.. egres. N. koriander koldus l. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. 126). coácăză. a név valószínűleg a ném. — N. 470). ▌ 2. Fűvészk. a közönséges ebnyelvűfű (2. földi királydinnye’. rom. EWUng. vadóc) neve’. J: ’Arctium lappa. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr. 1807: Konkoly (Magy. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). 367). szlk. ▌ 2. J: ’ua. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. csicsis~. kúkolj. szőrös virágfeje. TESz. örökzöld törpecserje bogyószerű. 276).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Pracherläuse. A földi királydinnye (1. 1783: Kóldus tetü (NclB. konkáj. kókolj. berzenkedik a.hv. kúkoľ. Agrimonia eupatoria a. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). 324). 1998: vetési konkoly (Priszter 293).: ném. кýколь ’konkoly’. konko. konkoj l. Fűvészk. kék búzavirág’. N. szőrféreg. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. J: ’Cynoglossum officinale. 277). — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. konkó (OrmSz.. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). 1775: Konkoly (Csapó 141). Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. nemzetségnév. 1998: konkoly (Priszter 293).). J: ’Inula conyzae. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. or. Fűvészk. beggar lice. к]кьл. Marzell Arctium lappa a.

A legrégebbi alakváltozat a konkoly. és szívesen ültetik temetőkbe. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. XVI. ill. 91).’. J: ’Carum carvi. J: ’Saponaria officinalis. 191). kopotnyik l. 419). hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). vö. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. 349). koporsóvirág (MagyGyógyn. zeller a. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott.. A foltos/mocskos jelző a lat.). így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. magyarázata. Fűvészk. A konyhazeller összetett szó.. Kniezsa. graveolens. konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. 40: 111). 278. 520). J: ’Apium graveolens var. az előtag arra utal. az utótagra l. Diószegi–Fazekas alkotása. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. amely kontyszerűen véd. foltos kontyvirág’. konkoly’ szava került át még a 10. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. 1798: Koriánder (Veszelszki 172). — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). Ö: sárkány~. TESz. Fűvészk. (Barra 161). kontyvirág 1807 e. foltos kontyvirág’. hogy a virág fehér. tiszta zőldek. J: 1807 e. az utótagra l.: Coriandrum (OrvK.) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. hogy a kopott-nyak elnevezés jobb.. zeller. fűszerkömény’. 520). kékvirág.: TESz. 1578: Colandran Coriandrum. 1998: koriander. Fűvészk. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). kopar. Perpenia a. kapor koporsóvirág N. (Melius 58). hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. Csapó József indokolja is a névadást azzal. zeller a. másfelől pedig konkoj stb. 419). a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). erősszagú zeller’. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. a konkoly pedig arra vonatkozik. A búza között termő körülírás Melius alkotása. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. a növény előfordulási helyére utal. 1595: Coriander (Beythe 79). szappanfű’.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. 85). A konyhakömény összetett szó. J: ’Arum maculatum. maculatum ’foltos’ fordítása.). 1841: kopottnyak (Barra 387). EWUng.és fÍszeres könyvében”. 47). 1807: Kontyvirág (Magy. (TESz. vége előtt. 1683: Kopottnyak (Nyr. kontyvirág’. fehéres buroklevele. foltos kontyvirág’. Fűvészk. TESz. 265). a névadás alapja. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. 1664: Coriander (Lippay II: 18). sz. a konyha előtag jelzi. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. (Melius 89a). kontyvirág. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. érthetőbb. sz. hogy a növényt fűszerként használják. SzlJsz. 1807: ’Arum. koriánder (Priszter . EWUng. 520). fejlődött. TESz. 25: TESz. hasonlóan a vetési jelző.). 1783: Kóriándrom (NclB. 1577 k. Veszelszki Antal is érezteti „fa. 1872: kopotnyákot gr. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). 520). 1998: kontyvirág (Priszter 307). kopor l. A kontyvirág nemzetségnév. 1673: kopottnyák (Com.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl.. hogy a növény fűszerként használatos. J: ’ua. A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. kereklevelű kapotnyak’. Coriander (Lippay II: 20). | 1998: ’Arum maculatum. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. Jan. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). J: ’Arum maculatum’. kömény. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. vagy inkább kopott-nyak” (75). és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. EWUng. kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. J: ’Asarum europaeum.: Kontyvirág (Julow. v.: RMGl. A kontyosfű magyarázatára l. Kolandran (NclB. A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. 349). — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. J: ’Arum maculatum.

A koriánder vándorszó. — Vö. campania~ kotlóvirág N. egérfark(~). — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. a TESz. 1783: Kosborfü (NclB. κολίανδρον ’ua. — N. or. kosbor’. scabiosa (< lat. ótvar.: Kosbor (Julow 265). Geschröt a. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. 1998: kosbor (Priszter 440). 26/8: 16.’. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). J: ’Orchis. J: ’ua. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. EWUng. kapocs a. szenna(~). Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). korpa a. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. 1935: 184). a név magyarázatára l. kosmonynősző. látványos koronája. ol. jaj~. a kosbor névben) + mony ’here’ (l. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l. 404). 107). κορίανδρον. Bockhode ’bakhere’.és Széptud.. lencse~. kapocs a. Bocksbeutel ’bakzacskó’. hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. sz. Fűvészk. 556). az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. J: ’Robinia pseudacacia. Stendelwurtz’ (NéNy. korpafű’. 556).) megrövidült változatával. Nxßxf× a. kolandrán (Csapody–Priszter. — Ö: agár~.. a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. gordon(~). J: ’Orchis morio. ökörfark(~). vö. fehér akác’. som~lóhere. fr. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). tavaszi hérics’. Fűvészk. coriandre. koszorú l. a . kóró l. TESz. Ember és növényvilág 198). EWUNg. J: ’Orchis. katáng(~). a nőszőfű névben). UEWb. kosbőr l. кориáндр.’) átvétele. A lat. Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. kotlòvirág (Péntek–Szabó. agárkosbor’. som~. Fűvészk. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. Fűvészk. A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. bogáncs~. 421). (ÚMTsz. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. kapcsos korpafű’. szerint ismeretlen eredetű. ném. kosbor’. A kosbor a TESz. cukor~. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168). szamár~ (→ szamártövis). szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. J: ’Lycopodium clavatum. Idegen nyelvi megfelelőre vö.koronafa 247 kotlóvirág 343). seprű~ (→ seprűfű). 556). J: ’Adonis vernalis.. cicfark~ (→ cickafark). (Melius 154). coriandrum. koleándert gr. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. fedelékes pikkelyekből” (Magy. κορίαννον. 1807: Kosbor (Magy. kerti koriander’. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. 494). kosbor kosmonynősző XVI. dut~. kosz. agárkosbor’. J: ’Orchis morio. J: ’ua. var’) fordítása. 1577 k. coriander. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. ballangó~.). 1998: kerti koriander (Priszter 343).’. J: ’Lycopodium. a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. coliandrum (< gör. puncs~. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. J: ’ua.. 267). coriandro.: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). Koriander. pézsma(~). második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. MNövSz. 1807 e. TESz. J: ’Coriandrum sativum. ném. scabiōsus ’durva. A koszfű a lat. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal.’. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. az agármony névben) + nősző ’növelő. nyers’ < scabiēs ’rüh. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). varfű. EWUng korpa a. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. mezei varfű’. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő.). ang.. J: ’Knautia arvensis. és az EWUng. Értekezések a Nyelv. 869. TESz.

211). steenkloover. a névadás magyarázata. 426). J: ’Orobanche sp. stone fern. kökény Péntek–Szabó. kökän ’szilva’. J: ’ua. 1430 k. kökönnye. 1998: kökény (Priszter 470). a): RMGl. kikin-fa (MTsz. 36). gogan ’kökény’. gö=em ’kökény’.” „Ne vigyük be. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. paprat od kamena.: cinis: keken fa (BesztSzj.: RMGl.. ang. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. A magyarba került török alak *kükän lehetett. oszm. J: ’Asplenium ceterach. kökäm ’kökény’. kökönye (Csapody–Priszter. J: ’Prunus spinosa. (ÚMTsz. közönséges kutyabenge’. hv. nem tojik”.: cinum: keken (BesztSzj.).). 163. közönséges édesgyökerű-páfrány’. J: ’Cytisus scoparius. 376). kekiny. 426).).: RMGl. 1405 k. Vö. Fűvészk. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. valamint a növény kökény 1. A török szó a kök ’ég. k(kény. kőméz. megszárított szára kőkeménységű. UEWb. Steinklee tükörfordítása.kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. kininfa (Csapody–Priszter. kükény. MNövSz. EWUng kotor a. Steinwurze (NclB. ▌ 3. 376). 342). hogy a növény köves területeken fordul elő. A kőhere a ném. kökönye (MTsz. J: ’Rhamnus cathartica. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). hashajtó K[ökényfa] (Magy. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. J: ’ua. 132). 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. J: ’ua. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. meggy’. A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. J: ’ua. a név magyarázata. 2. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik.’. Fűvészk. mert nem lesz kotló. TESz.: cirius: keken fa (SchlSzj. J: ’Polypodium vulgare. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. tyúkszem. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. A tövis ma- . 430) tükörfordítása. me megláttya a tyúk. kőkiny. Marzell Polypodium vulgare a.. Növényszótár 22). 426). cinus: kekenffa (KolGl. kökény’. kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145).: RMGl. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). 1783: Kökény-tövis (NclB. — N. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. 1578: Kxkény fa (Melius 26a). | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. ▌ 2.: RMGl. kökén. 164). 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. MNövSz. 110). 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335).’. holl. 1: 112). kőgyökér N. AH.’. kőgyökér (MagyGyógyn.). 213). 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335). seprűzanót’. Marzell Melilotus officinalis a. Ember és növényvilág 198). a növény sziklákon fordul elő.). k(kín.: RMGl. — ~fa 1395 k. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). kükíny (Nyatl. J: ’Frangula alnus. köcsögfűnek gr. 426). köcsögfű N. kükin (ÚMTsz. A kőgyökér a ném. kotor 1902: ’söpör’). kipcs. pikkelypáfrány’. Vö. — festő~fa 1813: festő. vö. 1395 k. kikín. 342). tyúkvirág. J: ’ua.. kökinye. 1583: Kökény fa Prunus sil. — N.: cirium: kwten (SchlSzj. Ember és növényvilág 198. köcsögfüvet gr. varjútövis’. kék’ szóból származhat. kőkény. 1470 k. J: ’Melilotus officinalis. „A tyúkok közé dobták. kökän ’szilva. őszibarack. Steinfarn ’kőpáfrány’. Marzell Ceterach officinarum a. orvosi somkóró’. vajvirág’. kum. 213).’. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. kökén l. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). ném.: RMGl. Idegen nyelvi példára vö. 211). vö. jelentése ’söprű’ (vö. 110). a névadás magyarázata a termés kék színe. csag. (Clusius–Beythe 7: BotTört. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy.’. az elnevezés szemléleti háttere az. hogy a növényből söprűt készítettek. köcsögfű.: Acacia: kekyn (CasGl. 347. A kökény ótörök eredetű. 373). kőfal 1911: kőfal (Cserey.. 2. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. kotor a. 145).1: RMGl.

J: ’Orchis morio.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | 1578: ’Pulsatilla grandis. A festő jelzőt az indokolja.: ’Pulsatilla sp. ▌ 4. tavaszi kankalin’. J: ’ua. hogy a fekete bogyótermés. ▌ 2.: ’Pulsatilla sp. molyhos ökörfarkkóró’.’. 380). J: ’ua. J: ’Anemone nemorosa. 1405 k. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). Ember és növényvilág 198)..’.) kökény nevének magyarázata az. a fa fekete bogyói erősen fognak. tavaszi kankalin’. kökény a. | 1798: ’Primula vulgaris. 1775: Kükirtz. A varjútövis (2. MNövSz. 1470 k. 382).: RMGl. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. ▌ 3. J: ’Adonis vernalis. 1395 k..: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. kökiny. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). scilicet latine primule veris (CasGl. — nagy~ N. MNövSz. 1998: kikerics (Priszter 340). 1783: Fekete Kükörits (NclB. J: ’Primula veris subsp. veris. A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. kikerics. ▌ 2. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. 320). — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). 1775: KökörtÐin.). ▌ kikerics 3.: ’Pulsatilla. || kikerics 1. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB.. Ember és növényvilág 198). kikerics 1525 k. kökércse (Péntek–Szabó. kökörcsin’.’. k(kercsin. | 1807 e. kikirics (Péntek–Szabó.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. kökény a. TESz.’. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. pulsatilla: Kékôrcz. veris. — N. 360). összetett szó. leánykökörcsin’. hogy a növény tüskés. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). Fűvészk. kökörcsin’. szártalan kankalin + Primula veris. őszi kikerics’.titipus: kikerchen” (BesztSzj. (Veszelszki 366). 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Pulsatilla sp. kökörcsin’. a hashajtó jelző a lat. Purgierwegdorn. 295). 103). tavaszi kankalin’. kükörics (Csapody-Priszter. kökörcsin’. „kiczin. kükerc. berki szellőrózsa’. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy.). — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter. ▌ 7. 1783: Sárga Kükörits (NclB. kökény. kökörcsin 1. kikirics. J: ’Pulsatilla sp. kökercsin (ÚMTSz.: Kökörtsin (Julow 259). amely hasonlít a kökény termésére. Fűvészk. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. 1948: kivisics. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. kökény’. kökény gyarázó utótag arra utal. 103). veris. kökönye l.: RMGl. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). Ember és . 1590: Anemone. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). agárkosbor’. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3.. J: ’Colchicum autumnale. az előtagra l.. J: ’ua. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). EWUng. 335). 426). — N. 380). ném. kivirics (Csapody–Priszter. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. 426). J: ’Prunus spinosa. 426). Kükertz (Csapó 146). 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. és festésre alkalmasak. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). 50). a varjútövis termése is októberben érik. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo.: RMGl. MNövSz. nyári hérics’. 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. kukerc. N. J: 1405 k. J: ’Adonis aestivalis. J: 1798: ’Pulsatilla sp. J: 1395 k. | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). 126). kökörcsin’. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). ▌ 6. kikirics. kökörcsiny. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). 19). 1807 e. J: ’Primula veris subsp. ▌ 5. J: 1775: ’Primula veris subsp. 1798: Sárga-kökörtsént gr. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). kukerc (MagyGyógyn. kathartikós ’tisztító.: . Kökörtyén (Csapó 146). cathartica (< gör. 426). 426).. — N. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. tavaszi kankalin’. J: ’Verbascum thapsus. a): RMGl. kökinye. kökörcsin’. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. tavaszi hérics’. ▌ 8. J: ’ua.

fehér zászpa’. TESz. 368). 428). a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. köles l. 103). hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. a név magyarázata.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe. gyöngy~ kömény 1. MNövSz. hogy a régi botanikusok. A kökörcsin török eredetű. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható. maximum. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. igazolhatja ezt az. Az őszi ’őszi kikerics’ (5. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm.. kökörics. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. ’agárkosbor’. 376). de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt. hérics a. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). küköritsvirág. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč.: RMGl. J: ’Sedum telephinum subsp. szártalan kankalin’. 427). pl. 7. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). 1405 k. kükörtsin.. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. tavaszi hérics’. kökörcsin’ (1. autumnālis ’őszi’).. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. — N. kikirics. ▌ 5.: RMGl. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. zászpakikerics. virágzata halvány lilás. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. őszi kikirics. pipacskökörcsin. — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). голубóй ’égszínkék. kukurics.).’. Fűvészk. leánykökörcsin.’. Szabó. lókökörcsin.). Ember és növényvilág 221). ’molyhos ökörfarkkóró’. amely abban különbözik a lila virágú. J: ’Adonis vernalis. és az EWUng. bablevelű varjúháj’. kik(rincs.köldökfű 250 kömény növényvilág 221). — bé- . őszi kikerics’. a lat. J: ’ua. kükörtsén” (TESz.) jelzőre l. kökörcsin a. mintára jött létre (< lat.) jelző Melius alkotása. A kökörcsin ’Pulsatilla sp. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. világoskék’. Genaust Cotylédon a. őszi kikerics. a héricset ’Adonis sp. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. kökörcsin köldöke l. szellőrózsa.. Marzell Adonis vernalis a.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a).: RMGl. 6. ▌ 4. 5. J: ’ua.’ (1. ’nyári hérics’. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. lat. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. ’őszi kikerics’.). vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. J: ’ua. kikeri. — Ö: varjúkikerics.) lett. ’tavaszi hérics’.’. édeskömény’. — kikericsfű N. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. 8. 360).’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). a névadás magyarázata. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. Anemóne a. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. A köldökfű a ném.’. kökörcsfű (Csapody-Priszter.. J: ’Foeniculum vulgare. *kükürč ’kékes’ átvétele. 427). гóлубь ’galamb’. 1783: Köldök-fü (NclB. EWUng. 4. ’berki szellőrózsa’. Melius 397. kikirincs. J: ’Veratrum album. ’tavaszi kankalin.’. kikarics. kökörics l. rózsaszínes. kikirícs. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö. kenderkökörcsin. 2. tavasszal virágzó kökörcsintől. „kiczin. kakarics. kukurícs (ÚMTsz. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. hogy ősszel virágzik.. J: ’Colchicum autumnale.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. Genaust autumnális a. A TESz. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3. or. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. J: ’ua. 3. kökörcsin a.).

191). kumin. 2. 351). 1911: kőmiz páprágy (Cserey.’. | 1807 e. R. J: ’ua. vö. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. ném. mint a méz. 198). 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. A névadás magyarázata. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. kömény’. 558). or. hogy a növény íze a borshoz hasonló. A réti. Fűvészk. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133).’.’.’. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). vö. ném. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349). 1783: Kömény (NclB. keminym™g. ▌ 6. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). J: ’ua. — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349). Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. 430). κύµίνον.’. 1807 e. 377). f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. ’közönséges ánizs’ (5. — Ö: disznó~. J: 1435 k. fűszer~.: Kömény (Julow 257). 36). | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. ir. 273. A kömény ’fűszerkömény’ (2. | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB.). J: ’ua. Marzell Polypodium vulgare a. J: ’ua. J: ’Polypodium vulgare. borsoskömény’. Feldkümmel. J: ’Peucedanum officinale. A kömény vándorszó. lat. cuminum. 351). kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). EWUng. A növény termése a köményhez hasonlít. ’fűszerkapor’ (6. 349). 1783: Erdei vad Kömény (NclB. borsoskömény’. TESz. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. 1435 k. 128).: ’Carum.). kemínym™g. orvosi kocsord’. 351). (Melius 49a). kúmina.: RMGl.: ’Carum carvi. 351).). J: ’ua. kőgyökér. *kъminъ kerülhetett be. | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. Fűvészk. 347). gör. kumil. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’.’. kimimmag (ÚMTsz. J: ’ua.’. lat. 1783: Bétsi Kömény (NclB. a méz utótag finnugor eredetű. Fœniculū [Foeniculum] porcinum.’. a kő előtag talán a ném. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. J: ’ua. J: ’ua.’. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). ernyős virágzata. . 198).). ófn. | mezei ~ 1798: Mezei. 2.’. J: ’Anethum graveolens (convar. kemímmag. тмин. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). kőméz 1783: Kö-méz (NclB.. J: ’ua.: semlinum: kemin (SoprSzj. konyha~. termése. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. Növényszótár 245).’. fűszerkömény’.. Kümmel. J: ’ua. 1664: Kxmény (Lippay II: 98). közönséges édesgyökerű-páfrány’. f#niculum ’kömény’ < lat. hv. J: ’ua. 377). A kőméz összetett szó.’.. mintára. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). ▌ 4. 1807: Kőméz (Magy. fűszerkapor’. Vö. Az egyiptomi. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. J: ’ua. 427). ’borsoskömény’ (4.). szln. Fűvészk. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak. ▌ 5. felhasználása (fűszernövények) hasonló. névadás alapja. J: ’ua. UEWb. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). | vad~ 1578: vad keménnec gr.) kömény neve a R.’. 1998: édeskömény (Priszter 377). hogy a növény sziklákon fordul elő. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. J: ’Cuminum cyminum. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. kümin.’. J: ’ua. közönséges ánizs’. ▌ 2. Genaust foeniculáceus a. J: ’ua. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. J: ’Pimpinella anisum. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163).). 1998: kömény (Priszter 328).’. ▌ 3.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hortorum). 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). J: ’ua. Römischer Kümmel ’római kömény’. ném. — N. 351). | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. A orvosi kocsord (3. J: ’ua.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). 1998: vadkömény (Priszter 451). Marzell Cuminum cyminum a. gyökere édes. kumīn. esetleg egy nyugati szláv R.’. J: ’ua. J: ’Cuminum cyminum.’. ’orvosi kocsord’ (3. mezei jelzők létrejöhettek ném. 198). J: ’ua. 198).’. 351). 1798: Kf-méz (Veszelszki 355).

réti legyezőfű’. kevriš vagy küirüč kerülhetett. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. A kőris ótörök eredetű. az előtag magyarázatára l. ▌ 2. az előtagra l. (Melius 80a). karacs. 366). nagyezerjófű’. 63). kavrçś ’ua. kürüč ’ua. közönséges falgyom’.’. 261). J: ’ua. ▌ 2. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. vö.’. A névadás magyarázata. ló~ szattyú (→ szattyú).’. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378).: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. kőris(fa)’. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378). kőrüs-fa (MTsz. kőtörőfű’. páfrány.: RMGl. J: ’ua. EWUng. || kőris 1807 e. Fűvészk. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. az utótagra l. nagyezerjófű’. 1998: magas kőris (Priszter 378).’. 367). kőris(fa)’. 1775: Körontó-fü (Csapó 215). Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). ▌ 4. J: ’Dictamnus albus.. magas kőris(fa)’.). J: 1807 e. 1578: Kx ronto f×nec gr.’. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört.’. J: ’ua. J: ’ua. kőris(fa)’. | 1775: ’Saxifraga granulata. | 1807: ’Fraxinus. mannakőris(fa)’. közönséges aggófű’. körfény l. ▌ 5. 1577 k. 429). J: ’Senecio vulgaris. 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. Marzell Dictamnus albus a. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a).: fraxinus: keres fa (SchlSzj. 75/37). zsidócseresznye’.’. J: ’Fraxinus excelsior. 1405 k. 257). 1775: Köronto-fü (Csapó 89). fraxinus ’kőris’) fordítása.’. 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378).: RMGl. 284/26). 1783: körontó gyökerü-fü (NclB.. a lat. kőrislevelűf ű l. 212). ▌ 6. kőris(fa)’. göris. J: ’ua. kavçrçś.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb.. — N. ▌ 3.). szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). 1807: Kfrisfa (Magy. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. csuv. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). J: ’Parietaria officinalis. ezerjófű. J: 1577 k. J: ’Saxifraga granulata.’). 366). Escherwurtz ’kőrisgyökér’.. bibircses kőtörőfű’.’.: Kőris (Julow 266). vö. J: ’Fraxinus ornus. fraxinella (< lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. al~szőlő körmű l.). flowering ash. 416). 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). qoros aγas ’ua. 211). J: ’Tragopogon pratensis. a magyarba a tör. kőrisfalevelűfű körmös l. J: ’ua. 1577 k. Fűvészk. J: ’ua. || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). 261). J: ’Fraxinus sp. J: ’ua. J: ’Filipendula ulmaria. bibircses kőtörőfű’. 336). 367). bábakalács~ zekas alkotása. qorïčagač ’kőrisfa’. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). 1783: Kö-rontó-fü (NclB. kőÝricsfárol (ÚMTSz. saxum ’kő’. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. J: ’ua. | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). 1783: Köris-fa. 210). | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). saxifragus ’követ törő’ < lat. al~. 1500 k. kő- kőris 1. A kőrontófű a lat.’. mintára jött létre. Fűvészk. 129). J: ’Dictamnus albus.’. A kőrisfalevelűfű lat.’. | ~fa 1395 k. J: ’ua. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. 63). — Ö: manna~. Saxifraga (< lat.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK.’. A néva- .’. 1783: Körontó-fü (NclB.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. bask. | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). tat. 31: 380: TESz. 340). Fűvészk. — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). 1783: Kö-rontó fü (NclB. J: ’ua. J: ’Physalis alkekengi. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378).: ’Fraxinus sp.kőris 252 risfalevelűf ű. ló~lapu (→ lapu). kérisfa (NyK. kőméz. ném.: ’Fraxinus. a): RMGl. A kőrisezerjó összetett szó. J: 1395 k. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). J: ’ua. réti bakszakáll’. Körös-fa (NclB. europÀische Blütenesche. J: ’ua.: RMGl. az utótagra l. ném.). frangere ’törik’) mintájára jött létre. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266).’. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. TESz.: ’Saxifraga sp.

-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). a kő előtag valószínűleg a növény R. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). Marzell Asplenium ruta-muraria a. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144).’. vörös áfonya’. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. rontófű. 1783: Köfali Rúta (NclB. ang. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. 491). a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. A köszvényburján a ném. varjú~ körömke N. 430). hogy vesekő ellen hasznos:. J: ’ua. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213).. medve~. Steinbrech (NclB.. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. a ruta előtagot változatlanul átvették. hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. 1948: kőruta (Halmai 10). a szőlő magyarázó utótagra l.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). farkas~. Steinraute részfordítása. J: ’Vaccinium vitis-idaea. kánya~.’. Marzell Gratiola officinalis a. A névadás magyarázata. J: ’Calendula officinalis. J: ’Asplenium ruta-muraria. orvosi csikorgófű’. A bibircses kőtörőfű (2. J: ’ua. 128). süvöltény~ körtvély l. körömvirág. Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. borban igyák. Vö. kőrontófű köröm l. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. kövi fodorka’. ▌ 2. idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. orvosi körömvirág’. ezért azt tartják róla. 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). köviruta valószínűleg a ném. a zsidócseresznye (4. illóolaj készül belőle). Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. Gichtkraut fordítása. 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). szakny. A ruta utótagot azért kapta a növény. köszvényfű 1. bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252).) vereskőrontófű neve a ném. A kőszőlő a ném. a névadás alapjára l. J: ’Calendula officinalis. 322). Genaust saxícolus a. orvosi körömvirág’. a növényt köszvény gyógyítására használták. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). kőfal. kőtör. feketeszőlő (→ szőlő). Az utótagra l. || köviruta 1525 k. Idegen nyelvi megfelelőre vö. disznó~. rúta-murária a. 1783: KöÐzvény-fü (NclB. szamár~. 1798: . ló~. és fövény ellen nagy Principalis. mert levelei hasogatottak. 603). pikkelypáfrány’.’. kőrutabordalap l. A kőfaliruta a lat. 367). 322).) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). stonerue. esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. kőruta 1. körömke (MagyGyógyn. a növény sugárvirág része (sárga festék. burján. a névadás magyarázatára l. J: ’Gratiola officinalis. 1775: Köfali ruta (Csapó 231). Növényszótár 22). ném. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.’. J: ’Asplenium ceterach. J: ’ua. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. 1783: Kövi rúta (NclB. hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. sziklás helyeket. Fűvészk. és a növény kedveli a köves. és a’ vese-kf miatt fanyalognak. steenruit. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). J: ’ua. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). A réti legyezőfű (6. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). holl. 384). A növény kőfalakon. gólya~. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. macska~. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). Genaust Rúta a. kőrontógyökerűfű l. 430).körömke 253 köszvényfű körte l. 1911: kőruta (Cserey. A kőruta. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe.

ném. jichtkruid. 341). Saxifraga (< lat. ▌ 3. ném. 371). A névadás magyarázata. ang. Növényszótár 5). a fű magyarázó utótag. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. A köszvényfű a ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. frangere ’törik’) tükörfordítása. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. EWUng. holl.. kőruta középcsillaghúr l. kőtör 1807: Kftör (Magy. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). csombormenta’. goutwort. 1807: Köszvényfű (Magy. köviruta l. avagy ſáſa-f×vet gr. A kres a ném. a növényt köszvény gyógyítására használták. vízitorma’. Marzell Sempervivum tectorum a. Vö. a rózsa utótag magyarázata. kőtörőfű’. J: ’Primula veris subsp. 1911: Kristóffű (Cserey. Genaust crássus a. Fűvészk. 2. saxum ’kő’. J: ’ua.) is köszvényt gyógyítottak. Genaust podagrária a.. csillaghúr középnadályfű l. lat. bibircses kőtörőfű’. vö. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. granulata (< lat.-i podagraria (< lat. kőtörőfű l. J: ’Aegopodium podagraria. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. R. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. szakny. J: ’Ajuga chamaepitys. 1783: Kövi ró’sa (NclB. köves l.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). 377). bibircsók a. A csombormentával (2. fehér vajvirág’. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. a lat. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. és Szt.’. a csombormenta magyarázatára l. Kresse ’zsázsa’ átvétele. Fűvészk. A kőtör nemzetségnév. 263). N. 1998: köszvényfű (Priszter 292).’.’. J: ’Sedum telephinum subsp. J: ’Saxifraga granulata. hogy a növényen kis bibircsókok. fekete békabogyó’. Christoffelskraut. arra utal. 130). 209). Kristóf a pestises betegek védőszentje . köszvényfű (Péntek–Szabó. A kövérfű a növény R.) a lat. Gichtkraut. Brunnenkresse. grānum ’mag. a névadás oka.’. goutweed. nadály közökörnyelvf ű l. 1783: Kövér fü (NclB. J: ’ua. Gichtkraut tükörfordítása. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. R. a kalincaínfüvet (1. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). J: ’ua. Christophskraut. Fűvészk.) a ném. 1998: kövirózsa (Priszter 501). kövirózsa’. tavaszi kankalin’. J: ’ua. csombormenta’. Kristofeleskraut tükörfordítása. köszvényf ű ter 493). || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. J: ’Actaea spicata. köszvénymenta. Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 5. 1813: Köszvényfű (Magy. A köszvénymenta a lat. herbe aux goutteux. 386). ▌ 2. fr. kőrontóf ű. bibircsók a. sarjhagymák fejlődnek. ökörnyelv kres 1664: Kreſt. Fűvészk. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). A bibircses ’daganat’ jelző a lat. saxifragus ’követ törő’ < lat. szem’) mintájára jött létre. hogy a növény felépítése rózsaszerű. podagrafű’. J: ’Mentha pulegium. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. Craſſula (< lat. J: ’Orobanche alba. A kövirózsa a ném.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). TESz. 368). maximum. J: ’Sempervivum tectorum. bablevelű varjúháj’. veris. A névadás magyarázata. Ember és növényvilág 199). Kres. J: ’Mentha pulegium. J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). Marzell Aegopodium podagraria a. (Lippay II: 26). Gichtkraut tükörfordítása.) és a fehér vajvirággal (5. J: ’Saxifraga. A kristóffű a ném. 265). kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). kalincaínfű’. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Steinrose tükörfordítása. ▌ 4.

A Krisztus-pálma a lat. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). héja~. Vö. kukucska (MagyGyógyn.). 425). az utótagra l. kakukkvirág kulcsa l. a névadás magyarázatára l. A krisztuskeze. még csicsiskoma. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. EWUng. illatos virágfejlődés lehet. a névadás magyarázata a korai. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). a lat. héja~mácsonya kukucska 1. kukucskálnak ki. J: 1540 k. 1813: kún R[épa] (Magy. Christblume tükörfordítása.: ’bizonyos fajta gyógynövény. ricinus’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A Krisztus-virág a ném. kökörcsin kuklásfű l. Fűvészk. 2. Schlüsselblumen tükörfordítása. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. kutyabenge (SzegSz. N. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. mohos források oldalán fordul elő.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. kukucskál a. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). hogy a leveleken 5 nagyobb. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. újra emlékeztető karéj látható. A répa utótagra l.).). erdei ciklámen’. Fűvészk. J: ’Primula veris subsp.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). régi. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. ang. kukukvirág l. J: ’Colchicum autumnale. bokor alatt ~ kukerc l. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. kukicska (ÚMTsz. (Veszelszki 185). palma Christi ’Krisztus pálma mag’. J: ’Frangula alnus. kunkoj l. hogy a növény Krisztus napján. disznórépa. J: ’Helleborus niger. pl. Vö. a névadás magyarázata nyilván az. A kulcsvirág a ném. isten~. — N. őszi kikerics’. 178). N. A kútfű egyedi adat. 385). kukucsk™ (ÚMTsz. A névadás magyarázata. konkoly kunkorgó l. kút l. vénuszhaj’.. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. J: ’Ricinus communis. A kunok paréja Melius elnevezése. J: ’Portulaca oleracea. fehér akác’. Marzell Colchicum autumnale [8] a. kucorgó l. TESz. Szabó. Fűvészk. paraj. c): RMGl. J: ’ua. Szent Péter kulcsa. karácsony táján már virágzik.’. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. Christuspalme ’Krisztuspálma’. veris. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. fekete hunyor’. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. palma ’tenyér. ang. J: ’Ricinus communis. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn.). A névadás magyarázata. közönséges kutyabenge’. karácsonygyökér. J: ’Cyclamen purpurascens. Marzell Actaea spicata a. Vö..’. ▌ 2. kunrépa. 209). hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. kukicska a. ricinus’. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). Marzell Helleborus niger a. A névadás alapja. J: ’ua. hogy a növény nedves helyeken.). || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. csuklyafű kukojsza l. Krisztuspálma. — N.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. kunrépa 1798: Kún-répának gr. 374). vö. tavaszi kankalin’. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. ÚMTsz. 2. kövér porcsin’. kukucskál a. J: ’Robinia pseudacacia. 147. A kukucska ’fehér akác’ (2. Vö. ném. Melius alkotásai (Melius 82a). 256). krisztustenyere. Christmas-flower. Melius 381. krisztustenyere és istentenyere a lat. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. ötujjúfű. kulcsvirág (ÚMTsz. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197).

377). ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. J: 1798: ’Solanum nigrum. kutya bojó (ÚMTsz. J: ’Adonis aestivalis. R. Fűvészk. kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. | 1813: ’Solanum nigrum. A kutyacseresznye a ném. N..). . Elymus repens’ a lat. borostyán. vad – v. hondjeshout. gerézdes .). Fűvészk. 296). — N. A kutyafa a ném. kapcsos korpafű’.) az ebnyelv mintájára jött létre. idegen nyelvi megfelelőre vö. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. közönséges ebnyelvűfű’.’. J: ’Daphne mezereum. zelnicemeggy’. 79: 116–121). ang. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). J: ’ua. Gramen caninum (NclB. — N. kutyafa (SzegSz. 281). kutyapázsit (MagyGyógyn. ▌ 2. kutyakapor (Péntek–Szabó.). 178). A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. Fűvészk. a név a növény haszontalanságát jelzi. J: ’Prunus padus. Hundsbeere ’kutyabogyó’. hogy a növény illata büdös. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. földön szétfutó jellege. hound’s berry ’kutyabogyó’. A kutyadöglesztőfű a ném. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. ebkapor. nyári hérics’.Tseresznye (Magy. az utótag magyarázatára l.) jelentéktelenségére utal. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. Ember és növényvilág 198. J: ’Colchicum autumnale. kutyafa.). Ember és növényvilág 227). 125: 428). hogy a fa hitvány. 2. 45). A kutyaborostyán összetett szó. Diószegi–Fazekas alkotása. A kutyalánc a ném.) magyarázatára l.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. — N. farkashárs).’. hogy mérgező. ’madárberkenye’ (2. Marzell Colchicum autumnale a. kutyanyelvűfű 1. A névadás magyarázata. Péntek–Szabó. kutyabogyó. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 2. J: ’ua. 50). Ember és növényvilág 198. J: ’Frangula alnus. a növény R. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. kutyacseresznye 1. N. holl. mérgező bogyótermése. gyep. neve frangula (< frangere ’törni’). ▌ 2. Hunds-Elſebeere részfordítása. Marzell Frangula alnus a. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. 373). fekete csucsor’. az utótagra l. lat. idegen nyelvi megfelelőkre vö. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. J: ’Sorbus aucuparia. 328) (< lat. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB.’. törékeny. ném. J: ’Lycopodium clavatum. közönséges csillagpázsit’. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). Ember és növényvilág 198).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 419). Fűvészk. piros termése. gramen ’fű. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. J: ’Anthemis cotula. ÚMTsz. kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. 1807: kutya –v. ill. őszi kikerics’. 1813: Kutyabogyó (Magy. ÚMTsz. közönséges kutyabenge’. 393). kutyakapor 1. vö. ▌ 2. J: ’Cynodon dactylon. A kutyabenge összetett szó. farkasbors. 374). kutyalánc (MagyGyógyn. fekete csucsor | Solanum. farkashárs’. J: ’Plantago major. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. 1807: Kutyafa (Magy. 7: 679). kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. kutyaborostyán N. A névadás alapja a növény értéktelen. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. ang. kutyadöglesztőfű N. az előtagra l. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). 38). 1758: kutyafa (SzT. kutyaborostyán (ÚMTSz. 1783: Kutya Kapor (NclB. Marzell Daphne mezereum a. csucsor’. 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). J: ’Cynoglossum officinale. J: ’ua.). nagy útifű’. büdös pipitér’. azt. dogwood. a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. benge. Hundsbaum tükörfordítása. — N. madárberkenye’.

dog-rose. ezek a növények szintén fehér. J: 1798: ’Euphorbia sp. | 1998: ’Euphorbia. 375).’. 1: 571. a lat.-i cynapium (< gör. ill. gen. ký#n. Hunds-Petersilie tükörfordítása. odoús. odóntos ’fog’) is hatással lehetett. Ember és növényvilág 218). J: ’Chelidonium majus. de nem zárható ki a lat. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). 349). kynós ’kutya’. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. 44). canis ’kutya’) tükörfordítása. ▌ 2. J: ’Solanum nigrum. a tej utótag magyarázata.. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. nyelv hatása sem. kutyabogyó. pázsit’. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. N. ném. lat. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. 328) (< lat.. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. 198). kutyatej’. J: ’ua. ebagyar). J: ’ua. Ember és növényvilág 218). . J: ’Adonis vernalis. 1998: kutyatej (Priszter 372). kutyatej | Euphorbia cyparissias. Ember és növényvilág). Péntek–Szabó. gyepűrózsa’. 2: 126. Hundspeterlein (NclB. kutyarózsa 1. vö. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés. — sárga~ N.). gramen ’fű. szakny. J: ’Elymus repens. farkaskutyatej’. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. canis ’kutya’) fordítása. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. canénus ’kutya-’ melléknév. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB.’. N.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. ádáz’. rosa ’rózsa’. canis ’kutya’) fordítása. A kutyatej ’pitypang’ (2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. gen. Marzell Solanum nigrum a. ebzeller. lat. 349). J: ’Taraxacum officinale.. J: ’ua. ebgyógyítópázsit. Hundrose. ang. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. lat. J: ’ua. A tavaszi hérics (2. 86: 441). Az utótagra l. SzamSz. Gramen caninum (NclB. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. hitványságát jelzi. ha leszakítják. gen. Ember és növényvilág 198). kutyaszőlő (SzlavSz. SzegSz. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. fekete csucsor’. A kutyaperje valószínűleg a lat. 1: 860. J: ’ua. kutyaszöllö (ÚMTsz. A kutyarózsa a késő lat. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). Vö. Genaust cynápium a. — Ö: eb~. A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. 114). közönséges tarackbúza’. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. vérehulló fecskefű’. TESz. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). mindkét növény szárából nedv folyik. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn.. A kutyaszőlő a ném. 328). sárgakutyatej (Péntek–Szabó. 125: 424. lat. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). A névadás alapja a növény haszontalan. tejesfű. Hundswein tükörfordítása. szőlő a. 104). kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. J: ’Euphorbia lathyris. vö. MNövSz. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116).). jövevényszavunk. apium ’petrezselyem’). a névadás magyarázatára l. lat. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). Genaust canínus a.’. gyep. TESz. ký#n.) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. Cynodon (< gör. || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). 1998: kutyarózsa (Priszter 483). N. Marzell Aethusa cynapium a. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. kutyaté. J: ’Euphorbia sp.’. kutyatej (Csapody–Priszter. keserű tejnedvet tartalmaznak. 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). hasindító kutyatej’. 1783: Eb ró’sa (NclB.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. — N. J: ’Rosa canina. tavaszi hérics’. perje. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373).. ▌ 3. rosa canina (< lat. kutyatej’.’. canénus ’kutya-’ melléknév. farkas-~. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). ▌ 2. Vö. kynós ’kutya’. kutyarózsa (Péntek–Szabó. a kutya előtag a növény értéktelenségét.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. J: ’Aethusa cynapium. pitypang’. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. kutyatej (MagyGyógyn. Nyr.

J: ’Bryonia alba. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. zelnicemeggy’. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. cucurbita canina. Nyr. Nyr. vetési oroszlánszáj’. zelnicefa. J: ’Misopates orontium. kökény kükerc l. kükiny l. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. kerti oroszlánszáj’. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. Marzell Bryonia a. 51: 15. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. 2. kutyócska kükény l.. lat. kökény . 23: 423). J: ’Antirrhinum majus. ebfejűfű. 31: 139. az utótagra l. Vö. A kutyatök a ném. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). 394). a névadás magyarázata. kutyóka l. kutyatök (Nyr. J: ’Prunus padus. A kutyazelnice összetett szó. kökörcsin kükin.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. 16. büdös gönye’. Hundskürbis tükörfordítása.

mezei iringó’.: Laboda (Julow 256). лoбoдá ’ua. or. 377). labogya l. vörös libatop’. A tajtékzó jelzőre l. nagy bojtorján’.’ (TESz. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. 1807: büdös Laboda (Magy. loboda (ÚMTsz. lobodo (CsángSz.’. J: ’Eryngium campestre. J: ’Chenopodium vulvaria. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. harang~. Fűvészk. J: ’Verbena officinalis. J: ’Taraxacum officinale.L láb l. a névadás magyará- . A laboda szláv jövevényszó. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. galamb~gólyaorr. J: ’ua. A lábmosófű magyar alkotás. libatop’.). lator koldus ~a sebesítő f ű. liba~. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. szlk. szarka~. bojtorján elnevezése’. | 1807 e.: TESz. hogy a növény őszszel elszárad. kakas~. hogy a növény gyökerét szappanként használták. 115). Csapody–Priszter. ▌ 2. TESz. TESz. bárány~virág (→ bárányvirág). pitypang’. 405/12–13).. 2: 702). vö még tüskefa. 257). gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. laboda (MagyGyógyn. csóka~.: bleta: laboda (BesztSzj. vö. szappanfű’. MNövSz. réteken át.: RMGl. ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése.) népi név.: lab moſo fweth gr. has~fű lajtorjatüske N. лóбода ’libatop’. lobòda ’Atriplex’. tyúk~. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. A laboda ’bojtorján’ (2. lakat a. MNövSz. (OrvK. galamb~. A lakatfű népi név. 324). лебедá. A lámpavirág népi név. lakatfű (MagyGyógyn. a növénynek is nagy levelei vannak. A névadás magyarázata. J: ’Arctium lappa. 223. lámpa l. Fűvészk. lakat a. büdös libatop’. oroszlán~. szb-hv. blg. éjjeli~ lámpavirág N. holló~. 1807: ’Chenopodium. lakatfű N. A lajtorjatüske népi név. J: ’Saponaria officinalis. N. 1807 e. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — N. 2. spenót. lámpavirág (Csapody– Priszter. tajtékzófű. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). J: ’Chenopodium rubrum. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. 115). lajtorja tüsök (MagyGyógyn. borjú~fű. vasfű’. EWUng. daru~.).). a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele.: ’különféle nagy levelű növények neve.. EWUng. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. 2. varjú~ lábmosófű 1577 k.. laboda lágyító l. N. loboda. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. farkas~. 182). labogya. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. 345). 1395 k. elsősorban a libatop. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54). A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. a fű magyarázó utótag. béka~. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). laboda 1. gólya~. ▌ 3. 377). lúd~. A névadás magyarázata. J: 1395 k.

1096). nádralapu lánc l. 609/21). a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. 1998: lampionnövény (Priszter 454). J: ’Physalis alke-kengi. ang. Fűvészk.’. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a).’.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). 448). J: ’ua. 416). J: ’Petasites hybridus.: lappa: lapow (BesztSzj. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. 288/8). | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. ▌ 6. 377). Fűvészk. ▌ 5. 1783: Édes Lapu (NclB. | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. J: ’Arctium minus. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). 2.’. J: ’ua. J: ’ua. mostoha lapu (SzikszF. 127). | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35).’. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88).’.’. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). borda~ lapi l. J: ’ua. bojtorján’. 592/5). hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni.: RMGl. vag. A névadást Veszelszki azzal indokolja.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). lanternplant. és mindnyájan tsipfsek. J: ’ua.: RMGl. J: ’ua. 448). 1775: Nagy lapu (Csapó 151). gyermek~f ű. 416). Égetx langas f×” (Melius 175). lány l. J: ’Silybum marianum.: RMGl.’.’. Laternenpflanze. | keserű~ . | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164). Melius 438.: lappa: lapho (SchlSzj. 1395 k. — édes~ 1590: Tussilago. J: ’Arctium lappa. J: ’ua.’. J: ’ua.’. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). bölénylapu (→ bölény). 1998: martilapu (Priszter 529). 2. J: ’ua. — fehér tövises~ 1577 k. J: ’ua. 448). ▌ 3. éjjelilámpa.’. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört.’.lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés.: keſerw lapu (OrvK. J: ’Tussilago farfara. ném.’. 1807: keserű Lapu (Magy.: RMGl.’. MNövSz. (Melius 11a). | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. | keserű széles~ 1813: keserű. 1405 k.’. J: ’ua. szártalan bábakalács’.’. brusztujlapu. Boldogasszony tenyere’. J: ’ua. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. égetfk. 416). J: ’ua.’. — tejes~ 1577 k.’. 448). idegen nyelvi példák mintájára jött létre. árva~haj lap l. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). az az. 455). J: ’Arctium sp. 378). Az égető lángosfű Melius alkotása. vngula caballina: Edes lapu. Vö. J: ’ua. zsidócseresznye’. J: ? ’Tanacetum balsamita. 448). Fűvészk. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. vö. hólyagszerű. 115).: RMGl.’. nagy Lapunac gr.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). J: ’Carlina acaulis. és ſzárítók.. (Csapó 190). — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. Szabó.’. széles L[apu] (Magy. 1783: Marti Lapu (NclB. — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). | keserű~ 1577 k. a lat. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. ▌ 7. martilapu’. J: ’ua. takácsmácsonya + erdei mácsonya’. J: ’ua. J: ’ua. kutya~ lapu 1. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). J: ’ua. máriatövis’. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). ▌ 8. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). ▌ 4. J: ’ua. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. A névadás alapja. nagy bojtorján’. J: ’Ranunculus flammula. vel. 448). békaboglárka’. ▌ 2. 1775: Édes lapu (Csapó 164). piros csészék veszik körül.: RMGl. közönséges acsalapu’. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. szakny. J: ’Dipsacus fullonum. J: ’ua. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). kis bojtorján’. 412).

ízére vonatkoznak. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. A szártalan bábakalács (2.’. lator a.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. Fűvészk. A Boldogasszony tenyere (3. kis. medve~. Genaust Dípsacus a. apró jelzője a lat. mart a. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. bojtorjánszerű termése van. J: ’ua. Fűvészk. A nagy bojtorján (1. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). bogáncsra emlékeztető termése van. 2. fehértövis. tüskés levelű növény. vö. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). vagyis parti” (Veszelszki 216).) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. lopúch ’nagy bojtorján.’. — Ö: acsa~. dípsa ’szomjúság’) fordítása. lapúh ’martilapu’. ernyős fürtben álló akaszkodó.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. hogy a növény csipkés. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. Csapó alkotása. 378). A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5.) mezei tövises. Szent Ilona ~. 2. keserűlapu (Szabó–Péntek. dipsacus (< gör. bölény(~). átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). szlk. a ném..). friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása. TESz. a mart 1395 k. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). vö. A lapu szláv eredetű.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. J: ’ua. marti~szattyú. || latorkoldus 1.. lapu a. J: ’Eryngium campestre. lapu a. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. békaboglárka’. ill. A martilapu (7.) nagy. mart a. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. a növényeknek általában nagy méretű levelük. szőrös termése van. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. nádra~. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. . I. A è-val. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). szln. a lator jövevényszó. A martilapu ’vízparti lapu’. torzsikaboglárka’. lator a. A szamárbogáncs (10. dipsakós ’cukorbetegség. J: ’Onopordum acanthium. elvetemült’ (első megjelenése: 1575). 733). lat. útilapu’. ▌ 10. úti~. bogáncs~. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. magyarázata. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. sz. tövisses L[apu] (Magy.: Keserw lapu (SzegSz. töviskéslapu neve a lat. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). A máriatövis (4. TESz.) bogáncsra emlékeztető. A fehérhátú. EWUng. a növény tőlevelei nagyok. A mezei iringó (9. A lapu 1395 k.) jelentésben. dípsakos.) igen széles levelű keserű. A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. 131). selyem~. keserű nagy. hagyma~.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. keserű széles jelzői a levél formájára. gömb alakú bokrot nevelő növény. a névadás magyarázata. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. töviskés magyarázatára l. szamárköröm. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. keserű~bojtorján. EWUng. tészta~. Ezerjófű 82). A közönséges acsalapu (8. szamárbogáncs’. mezei iringó’. tövises.’. atracél(~).. Lappa maior (Melius 40a). a nagy jelző lat.) korrelatív párja a kis bojtorján (6.) tejes jelzője arra vonatkozik. — N. tüskés. brusztuj~. Lappa minor utótagjának fordítása. ill. ▌ 2. sulyom~.. keserű. J: ’ua. bogáncsszerű termésük van. tüskések. sebesítőfű. mintára jöhetett létre. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×.’. A növény levelei fehéren márványosak. a lator jelentése ’gonosz. vö. a lókörmű jelző magyará- zatára l. A latorkoldus. a mezei tövises jelzők magyarázata. J: ’ua. 346). ▌ 9. J: ’Ranunculus flammula. hogy a növénynek tüskés. A nagy bojtorján (1. J: ’Ranunculus sceleratus. az átadó nyelv vitatott. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. 382). hogy a növény leveleiben megáll a víz. 378). szamár~.. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. boldogasszony~. a levelek sokszor tüskések.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. Vö.

l(ánder (SzegSz. J: ’Polygonatum odoratum.) Melius alkotása.). Az utótagra l. a lat. A lat. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). 4. orvosi salamonpecsét’. rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. Melius a lat. nigricans. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). ném. sóskaborbolya’. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. l(jányeper. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. leander ’leander’ átvétele. másrészt a lat. J: ’ua. — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). A szúrós csodabogyó (4. ▌ 3. borostyán laurusfalevelű-rózsa l. J: ’Fragaria vesca. 1590: pulsatilla saturatior. 426). l(jányep(r (Péntek–Szabó. fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele.: RMGl. Genaust lauréola a.) növénynévvel helyettesítették. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. virgo ’szűz. fekete kökörcsin’. Ember és növényvilág 235). leander a.laurus laurfa l. a földi jelző megkülönböztető szerepű. J: ’Berberis vulgaris.’. a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. 836. l(jáneper. serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF.. 1867: leánder (TESz. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184). laurusborostyánf ű l. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. leánder (Priszter 435). B. A leánysom a leány ’hajadon. rhodódendron) átvétele. 381).. l(jány9per. ▌ 3. leánykökörcsin 1. Az európai nyelvekből egyrészt a k.). vagy Oleander. erdei szamóca’. szúrós csodabogyó’. lányeper. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). a . az oleánder a lat. babér’ (< gör. leánder’. oleandro ’leánder’. még eper. 364). — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. a fű utótag magyarázó.’.’. A laurus a lat. a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. leányeper (ÚMTsz. Növényszótár 5). de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2).) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. J: ’Ruscus hypoglossum. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán). leányeper N. laurus 262 leánysom laurus 1. laurus ’babérfa. hajadon’) elemet lefordították. 1998: leander. oleander (< gör. lónyelvű csodabogyó’. lejányep9r. közönséges babérfa’. 1578: Lauruſnac gr. ▌ 2. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. oléandre. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. A leánder bécsi német eredetű.’ változat továbbéléseként. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). leandro. A fekete kökörcsin (2. J: ’ua. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. leander a. leánykökörcsin’.). lat.) földi laurus nevének magyarázata szintén az. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. — N. TESz. l9jányeper. (Melius 7a). 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. J: ’Laurus nobilis. J: ’ua. lorandrum ’ua. J: ’Nerium oleander. fr. ▌ 4. a név latin mintára jött létre. EWUng. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26). ▌ 2. || oleánder 1664: „Nerion. a növények felépítése azonos. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ol. a lat. a leány ’hajadon.).). J: ’Adonis vernalis. lejányeper.) a R. dáphn# ’babér’) átvétele.’. a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. J: ’ua. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. J: ’Ruscus aculeatus. Oleander. Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele.). A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. oleander átvételeként mutatható ki. amely fiatal lányok színe. a ném. tavaszi hérics’. vö. J: ’Pulsatilla grandis. UEWb. lat. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. A leányeper népi név. 359).

szln. béka~. házi len) első megjelenése: 1395 k. lenféle’ < lat. sóska. J: ’Linaria vulgaris. 2. seprűzanót’. 1578: Len leuelx f× (Melius 164a).-i Linaria (< lat. leánysóskafa (MagyGyógyn. 363). szb. legyezőbajnóca l. magyarázatára l. A len szláv eredetű. hogy a növény vadon nő. 1783: Vad Len (NclB.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre.’. TESz. vagy. még som. szlk. 1584: Vad len (Clusius– Beythe 19).: TESz. — vad~ 1578: Vad len (Melius 164a).) és ’mezei szarkaláb’ (2.’. magyarázatára l. EWUng. 401). M×ckenkraut (Melius 174a) tükörfordítása. elnevezésének átvétele (a fái sóska első megjelenése 1525 k. 391). lénum ’len’) fordítása. közönséges gyujtoványfű’. a leány előtag magyarázatára l. réti legyezőfű’. lencse l. lán. 1783: Len levelü fü (NclB. pillangós virágú hüvelyes növény’ (első megjelenése: 1395 k. — Ö: légyfű 1578: Légy f× (Melius 174a). J: ’ua. a seprűzanót hüvelytermése emlékeztet a lencse termésére. l‚n. — Ö: asszony~. hogy a lenje l. 1948: réti legyező (MagyGyógyn. 375) tükörfordítása. ném. Mária ~ . J: ’ua. . J: ’Berberis vulgaris.) vad jelzője arra utal. — mezei vad~ 1578: nap~. J: ’Linaria vulgaris. A névadás magyarázat