A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. 293/17). A XVI. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól.-i OrvK. csömörlés. Gutta ºtxknec. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. vęrt tiſÅtit. a gránátalma stb. hasfájás. és à kęléſre. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. illetve (szárított) növényi részek. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). hideg lelxknec. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). 293/11): „Fekete gÿopart. a beléndek. égés. Pl. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. sz. a ricinus.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. borban iſÅod gyakorta. de ma már ismert gyógynövények. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. bélbetegségek. Has fayáſſoknac.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. T×dxt Mellyet. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. fűszerek: a maszlag. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. mint az aloé ’Alo(’. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. századi füveskönyvben (Melius 1578. à gyomorból nyalat ki ºz. sz. a szenna ’Senna’. XVI. részben csak később kerültek Európába. „torokgyík”. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. A két legjelentősebb XVI. Azok a növények. Pl. bolondozóknac. rüh. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. csuklás stb. SÅepÅqlqt. sárgaság. de vannak különféle javallatok himlő. SÅeękfwet. a bábakalács ’Carlina acaulis’. pokol varra kxtxd. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. sz.). mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. pestis gyógyítására . es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK. mellfájás. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. „hagymáz”. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. A XVI. az olajfa.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. tüdővész. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. a sáfrány stb. emésztési zavarok. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. spinosa’. fonnÿaÅ megh vÿÅben. a kálmos.). lépfene. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. ficaria’. hurutos betegségek. Kórſágoſnac. gyógyítására szolgálnak. a füge. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. orbánc. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink.

kelések. kígyóharapás. A XVI. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. rüh és bélférgek irtása. Melius 55). megmérgezett emberek védelme. 92). hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. bogarak okozzák (Szabó. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. 129). és a XVI. születésszabályozásra. fülnek. Az orrnak. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. „Hÿmlqrql” (OrvK. vęrét ki tiſÅtittya. Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. „Ha à Varadiczot. Pl. fájó fogak. Pl. lidérces betegség. ad megh ÿnnÿa. 51). torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. toroknak. darázs-. Az idegbetegségek közül fejfájás. emlőbetegségekre. a szeméremtest betegségei. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. serkentését. elmérgesedett sebek kezelése. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. Pl. tövisek eltávolítása. női és férfimagtalanság gyógyítására. 471). koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). A vize penig Póknak. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. álmatlanság. ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. sebbe tört nyilak. Pl. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. békák. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. gyakran iſÅod. 41). csepegő vagy nem csepegő vizelet.és női hiúságot legyez- .12 is. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. gyíkok. görcsös állapotok. à Tet×t. megjelennek a nemi vágy szabályozását. A meg hólt gyermeket. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. A XVI. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. csökkentését célzó javallatok. farzsába. Pl. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. méhben meghalt magzat eltávolítására. tökösség ’heresérv’. a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. mérges állatot el ºz. Magas a nőgyógyászati esetekkel. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. Melius 55). pókcsípés kezelése. csonttörések. kígyók. sebes szájak. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). szédülés. köszvény. reszketegség tűnik fel. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. méh-. nehéz vizelés. vasak. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. tetű.

Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. Fiveskönyv (Németújvár. A 17. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. de elsősorban nem magukért a növényekért. Növénynévadás a XVII. a Species plantarum (1753). . Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. de szerepel az arcbőr finomítása. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. Nagyszombat. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. 1595) című műve. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. kezdetleges szójegyzékekkel. [később] Bécs. hanem azért. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. A XVI. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. A neves németalföldi botanikus. A XVI. 63). Posoni Kert. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. pl.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. század közepéig kell várnunk. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. vándorsebészek stb. I–III. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. 2. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. A megoldásra egészen a XVIII. borbélyok. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. javasasszonyok. sz. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. bábák látták el. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. sérvmetszők. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. hajfestő szerek. Szemben a korábbi. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. 138–41). század végén jelent meg két. — A XVII. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. arcszínesítés. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. elejétől. 1588) és Beythe András. 1664–1667. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. századbeli orvosbotanikusoknak.

német. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. 1801) készült el. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. Benkő József (erdélyi református lelkész). A 18. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. Veszelszki Antal. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. magyar. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. Csapó József (debreceni városi főorvos). A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. fogyatkozás. Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. század második felének rejtélyes alakja. Voltak közöttük gyakorló orvosok. és nem a flórakutatás. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. a Flora Posoniensis (1791). Az állatok országa. a’ Linné Rendbeszedése. valamint a XVIII. az állatok országa (Földi János. lelkészek és más foglalkozásúak is. összeállítás jelenik meg. Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. A Linné systémája szerint. tehetséges debreceni orvos és természettudós. és mezei gyűjtemény. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. A XVIII. Az erdélyi református lelkész. I. gyógyító erejének ismertetése. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. Bizonyítja ezt a XVIII. bár rendszere. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. vagy-is fa. tanárok. 200–5). francia) ad 1000 fajról (kb. az Új füves és virágos magyar kert (1775). 195). és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. század vége felé a fiatalon elhunyt. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. 1793-ban. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). évi kötetében. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. Természeti históriájának azonban csak az első része. Pozsonban.14 A 17–18.és fűszeres könyv” című műve. Természeti história. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. ill.

hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. Dudva és Burján lepte el. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19. nem vert gyökeret nyelvünkben. század egész folyamán használták.” (Földi 3–5). Szádler József. a szaktudományok.. már megjelenésekor sem volt korszerű. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus.. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni.] Gyümölcsbarát. Orvosi.. A szász nemzetiségű botanikus. részben ezek. könyvük mint növényhatározó. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. Krítikát. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. A reformkori nyelvújítás..] Konyhaker- . exsiccatumot. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. A 19. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. gaz. Jelzi ezt az. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk.. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben. és Gazdaság író Könyveinket. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. Baumgarten az első. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813). amely kb. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. 79: 116–121). [2. Vindobonae..15 ban. és azokat meg jobbítsa. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841). legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. [1. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai.... Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. gyom.

Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. 1872). Csapody István. [3. Fialowski Lajos is. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). 1847). megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901).. Wagner János. A XX. Ugyancsak a század kezdetén. közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. Jávorka Sándor. Borbás Vincének munkásságát. A 20. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. 1852. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. A XX. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- .) indította meg munkatársával Csapody Verával. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). A 19. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. Bp.. Gombocz Endre. Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. Mágocsy-Dietz Sándor. század kutatói közül Fialowski Lajos. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. . A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben.. id. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864. akárcsak kortársa.) említhetők. 117: 563). Nyr. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Műszótár V–VI. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. – 18592.). Pest.16 tész. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr.] Virágkedvelő. Magyar Flóra (Flora Hungarica). 1924–1925. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts. valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására.

és a zárvatermők). amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok. . Bp. A magyar és tudományos növénynevek szótára. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. Bp. valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza.).. Magyar növénynevek szótára. 1966. Növényneveink. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló..17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. 1998. Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette.). a nyitva.

A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. Bukarest. 1993. illetve nemzetségnevek: alma.. vö. Fünfter band. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. 1987. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. fű.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. Funkcionális-szemantikai elemzés. 36) Bp. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek. 1. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö.. 1943–1958. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. tehát milyen szemlélet szülte őket. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. a növény tulajdonságát 2. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. Ember és növényvilág. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. Kolozsvár. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. 1985.. I–V. azt tekintem át.1. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. Helynevek nyelvi elemzése. Bearb. különféle részelemzések jelentek meg. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. Nagy Rózsa. Hoffmann István. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Adatok a Baranya megyei Nagyváty. termetes medvetalp. Debrecen. fenyő. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg.1. megjelöli a növény fajtáját (fa.. Leipzig. 173–195).1. szulák) 2. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. nagy nyárfa) . A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila.. vö. 1943. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. stb.) igazolva azt. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége.. bokor. Halászné Zelnik Katalin.

2. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott.1. rossz illatára. büdös pipitér.19 a név a levél. a helyre utal.1. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. búzalevelűfű). reszketeges nyárfa) 3. hagymájának színére utal (sárgahagyma. ahol a növény él. keserűfű) 2. íze (édesgyökér. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa.1. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. szagára utal (illatos ábelfű.4. illata a név a növény jó.1. mezei sülyfű) 3. vöröshagyma) 2. a gyökerére (hézaggyökér.2. nyári hérics.2. a virágzási idő (tavaszi szironták. fekete nyárfa) a név a növény virágának.5. a virág. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. fehérhúsvét) 4.3. az országra utal. a levelére (szilvalevelűfű. gumós boglárka). harangvirág). németgyömbér) 4. veresszőlő) a név a növény gumójának. a virágjára (bojtvirág. a mag.6.1. időhöz kötött tu- .1. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4. kiváltott hangra utal (csengőfű. ill.1. alakjára utal: pl. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. gyökerének. magjára (egymagvú galagonya) 2.3.

kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű. a denotátum alakja (paponya). a növény haszna (festőfű. Boldogasszony tenyere. prüsszentőfű) 7.1.. kunok paréja) 8.és kétrészes nevekből áll. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. kisasszonypapucs. a növénynévvé válás jelentés-.2. télizöld. tyúkhúr) egyéb 8. a növény speciális életmódja. a virág alakja (oroszlánszáj). macskatalp. Boldogasszony tenyere. paponya. télen is zöld (télizöld) 5. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. vadrózsa. egyéb 6. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). kerti angyélika) 5. Gencius király füve) 9. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. kutyatej. pl. tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. I. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve.20 lajdonságát. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. Szent Barbara füve) 9. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. zamatos turbolya’ 12. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. Egyrészes a tejaltató. virágzási ideje (őszibánat). kakastaréj. árvalányhaj. torokfű) 11. Boldogasszony palástja. hídőr. kifejezi a növény felhasználását 7. fekélyfű. kifejezi a növény életmódját 5.3. 13.1. sülyfű.1.1. a növény használója azért vált névadóvá. méhek füve.3. A magyar növénynévállomány döntően egy. lúdfiak étke. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. pl. a termés alakja (halálfejecske). egérfül. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka. salamonpecsét stb.2. pl.2. bolondítófű. krisztustenyere. felhasználása (tejaltató). fehérhúsvét. . kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. megnevezi a növény felhasználóját 8. csabaíre. egyéb 10. kerti ádáz. sebfű.

előtag) a búza. kóró. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). elnevezéseket. hogy növénynévről van szó. szulák) kifejezése. vadrózsa ’rózsa (1). hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. hérics. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. vadrózsa. nyári hérics stb. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). virág. fajnévként használ: pl. bolondítófű. disznó). mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. oroszlánfog ’Leontodon’. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. virág stb. 3. más része pedig névátvétel (rózsa). oroszlánszáj ’Antirrhinum’. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. bambusz. Priszter 15). pl. az elő. szulák. II. fenyő. bokor. elefántormánya). Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. bokor. amely nyáron virágzik (2)’. kaktusz stb. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). fű. pálma. bab. ill. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . kaktusz. Ezen növénynevek sajátossága. nyári hérics ’hérics (1). vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. amely nem babféle. bolondítófű ’fű (1).21 valamint szerkezeti változás útján következett be. cseresznye. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. amely vadon terem (2)’. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. farkasölő sisakvirág’. gyöngyvirág). utótag) a virág. búzavirág: az alaprész (v. fű. kosbor. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. orchidea. 2. b. Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. Pl. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. ezért a bab utótagot kapta. moha. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. lián. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. amely a névben téves. vö. hogy növénynévről van szó. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. a bővítményrész (v. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. amely bolonddá tesz (2)’. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. fenyő. hogy ’a növény a búza között él’. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. páfrány. Utótagként állhat: 1. (Priszter a hínár.és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). azt fejezi ki. boglárka. vagy nemzetségnév.

ebszőlő. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom.2. kanálka) 1. krisztustenyere. kutyatej 1. Cornus). Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. boglárka. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. 1.1. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. öss zetett köznév 1. a második pedig a faji jelző (pl. nem (leánykökörcsin. mas). kutyakapor. amely napjainkban már nem használatos. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. vadrózsa. Korszakalkotó munkájában. a húsos somot. bolondítófű. papsajt. 2. veresgyűrűsom. árvalányhaj. század híres svéd botanikusa. A növénynevek nagyobb része kétrészes. kígyófű. egyrészes növénynevek: tejaltató. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. egérfül. A faj tudományos megnevezésének formája. kakukksaláta) . — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. köznév 1. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. pipefű. szaporafű a) népnév eredet.2.22 lek. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea.2. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl.1. paponya. egyszer ű köznév (rózsa. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. vitézvirág) c) rokonsági viszony. hérics. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. farkasalma. kisasszonypapucs.2. Lexikális-morfológiai elemzés. címet. binominális nómenklatúra) a XVIII. esetünkben a Cornus mast. a manapság használatban lévő ún. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást. amelyek a növénynevek. más része népi név vagy olyan név. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. leányeper. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt.

3.1. családnév (Kitaibel-mályva.7. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3.1.2. kékilonka) 2. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. kecskerágó) 5. illatos ábelfű. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.1. túrófű) i) emberi testrész.1. ábrahámfa) 2.3. befejezett melléknévi igenév (türtszirom. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) .1.2. tárgy (harangvirág.6. köznevesült személynév (salamonpecsét. dísz (sisakvirág. pongráccseresznye). kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű. párlófű. keltike.3. mózespecsenye.2.2. többelem ű személynév (jóhenrikfüve. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű.1. rántófű) 3. bocérkata. zsurló. kenyérmorzsa.1.1. bels ő szerv (májvirág. 4. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. 2. tölcsérvirág. üresgyökér) szószerkezetek 5. tejesfű 3. visszafordultszőlő) származékszavak 4.8. képzetlen melléknév (földfüst) 3. igenévi szószerkezet (légyfogó. bibliai.3. gerézdes) 4. egérfarkfű.5. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2. szappanfű. személynév 2.1. képzett melléknév (bécsikömény. lyukasgyökerűfű). tavaszifű. 5. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. tésztalapu.4. bársonyparéj) f) eszköz. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. rovar (dongóvirág. egyéb személynév 2.1.1.4. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. pászkamorzsa. szegf ű) g) öltözet.1. határozós szószerkezet (naprajáró) 5.23 2.1. foganőtt. egyrészes képzett növénynév (boglárka.

2. csabaíre) 1.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. névátvitellel 3.1. határozós (fülbecseppentő) 1. mogyoróaljafű) . szervetlen (engemnefelejcs) 1. bojtorjánka. kiegészüléssel (macskatalpfű. sarkantyúka. cigánypicsa.3. szinekdoché (akácfa) 4. A szóalkotás problémái: MNyj. tapadással (angyalédes.1. szerkezeti változással alakult nevek 4. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. naputánnézőfű) 3. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2.6. tárgyas (tökösséggyógyító.1.2. cickafark.1. névszóképz ő vel (boglárka. üresgyökér) 3. mellérendelő (élekhalok) 1. kétrészes nevek (sípfű. cickafark) 1. 9: 3–31). jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3. sikkantyú. redukcióval (Szent Barbara füve) 4.5.1. névutóval (naputánforgófű. sebforrasztófű.2.3.1.4.2. harangláb) 3. amely a szóalkotásnak két szintjét.2. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg.2. kanálfű. napraforgó) 4. jelzős (vénuszhaj. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58).1. bárányka) 2.1.1.1.1.1. metonimikus névátvitel (disznócska.). jelentéstömörítő (kankós) 1. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1. 1. egyrészes nevek (agármony.2. macskatalp. metaforikus névátvitel (hídőr. szőrösfű) 2. szóképzés stb. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3.3. tejaltató) 1.2.2.

25 4. porcsfű. atracél) 5. Sárgadinnye. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. jövevényszavak (menta. fejezetben foglaltam össze. tükörfordítások (salamonpecsét. a kékliliom nem a Lilium.4.5. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. megkönnyíti az előtag értelmezését. bükkfa. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. 5. a hivatalos jelzős fajnév. atlaszér) B. Akácfa-típus (rutafa. muharfű). névátvétel 5. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. fűzfa. pásztortarsoly) 1. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. Ember és növényvilág 177). Birsalma-típus (birskörte). kökörcsin. de ezüst hárs). 2. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. 3.2. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. tujafa. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. b ő vüléssel (barátfejűfű. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl.3. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). kálomistagyökér. Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. népetimológiával (kacsanyak.1. illetve fehér liliom-típus. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét. juharfa. idegen szavak (nigella. benedikta) 5. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. az utótag általános jelentésű. Ez a leggyakoribb növénynévtípus. ezüstfenyő. cserfalevelűfű) 4. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve.

23. 24. 25. Kígyóugorka-típus.1. Pokolvarfű-típus. szószerkezetek. Kákabutyóka-típus. 17. 9. 27. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai.). 14. amelyben egy-egy összetétel létrejön. 8. 34. naprajáró 1. 33. 28. csabaíre) valójában közszói összetételek. amelyből tapadással lett a kecskerágó. 4. amelyet a kecske rág’. hogy növénynévről van szó. A történeti növénynévanyag egy. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. 16. 35. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. agármony. bagzófű. További összetételtípusok: 6. Hadiburján-típus. Karós paszuly-típus. Szálkás búza-típus. cickafark. fehér hunyor). zörgővirág. 22. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév.1. Vérfa-típus. cigánypicsa. Útifű-típus. 32.és kétrészes nevekből áll. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. Büröksíp-típus. 15. Sírvirág-típus. Oltott eper-típus. 7. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. 29.1.1. Gyászvirág-típus. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. 30. Csipkebogyó-típus. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. rezgő nyárfa. Téli retek-típus. elefántormánya stb. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. sajátosságuk. Kanadai nyárfa-típus. Délignyíló-típus.26 gadinnye). 21. tejaltató ’tejet altató’. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. elefántormánya) 1. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. ropogós fűzfa. 1.2.4. határozós  jelölt: fülbecseppentő. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. hasindító ’hasat indító’ 1. Ennek a szemléletnek az előnye. vérehullófű). 20. 11. cickafark. amely csüng’. Légyfogó-típus. Arannyalversengőtípus. 18. Odúsfa-típus. 31. Disznótök-típus. 13. szarkaláb. sárkánynyelv.3. Galagonyakert-típus. Napraforgó-típus. Sóvirág-típus.és utótagjának viszonya lehet: 1. itt az igenévi előtag állítmány. fehér zászpa. Az egyrészes nevek elő. Kecskerágó-típus. Barackfa-típus. Járomiharfa-típus. 26. Az egyrészes nevek (agármony. 12. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. Bonyavirág-típus. 19. Síposkörte-típus. Főzőtök-típus. 10. Gyógykaktusz-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia.1. Tyúkvirág-típus.1. 5. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ .

seprűfű. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. II. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. hogy növényről van szó: pl. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs. 265). a sorban elfoglalt helyét stb. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. Hoffmann 61). valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. funkcionális szempontokra van szükség. tyúkvirág ’a vi- . tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. tavaszi hérics ’hérics (1). Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. pontosabbá.5. alakját. említhetjük még a kijelölő jelzőt. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű.). A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. ízét. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR.]. Ez a meghatározás. anyagát stb. tyúkvirág. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról. hogy csupán egy egyedre korlátozza. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’.2.1. temondád) 1. valakihez vagy valamihez való tartozását. 1.27 1. amely tavasszal virágzik (2)’. 266–267). Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). nagyságát. valamivel ellátott. imádságbokor stb.]. további szemantikai.)” (MMNyR.6. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. II.1. ahogyan a helynevek sem (vö. helyzetét. vö. útifű ’növény (1). szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. amely az út mellett nő (2)’. Hoffmann 60–61).

1. fúvóka. angyalédes (< angyalédesgyökér). likasfű. árvácska.] stb. boglárka. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. Kicsinyítő-becéző képzők: -cska.]. daróci (< daróci szilva) stb. tátogó (< tátogóvirág). kankós. -ár: folyondár. párlófű. rántófű. csábítófű. kutyócska. barátfejűfű. búzalevelűfű. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. (Részletesen l.) -ú/-ű: borjúfejűfű. században alkalmazták. -ka. bársonyka. . szopókavirág. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. lyukasgyökerűfű. földitök. a tapadással keletkezett növénynevek c. jövötény. nőszőfű. angyalicska. vö. borsocska. sarkantyúka. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. bojtorjánka. Ember és növényvilág 176. részben. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. erősfű. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. -s: gerezdes. égivirág. -cske: disznócska. mérges vad harapást gyógyító fű stb. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). kontyosfű. Péntek—Szabó. -sdi: sósdi. foganőtt. ebfejűfű. besztercei (< besztercei szilva). -r: csucsor stb. angyalka. a tapadással keletkezett növénynevek c. ezt a módszert elsősorban a XV–XVI.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. (Részletesen l.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. töviseslapu. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. részben. bolondító (< bolondító beléndek). ragadvány.. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. 2. -ke: kutyóka. cserfalevelűfű. -i: katibolha.

Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. ok–okozati kapcsolat van. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj.1. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. 3. naputánnézőfű. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. vagy rész–egész viszony). nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. a metonímiát és a szinekdochét. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony).2. a metaforát. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. a víz. vasfű’ növénynév a ’Verbena. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. időbeli. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. 3. Tehát olyan névalkotási folyamat.1.2. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99).29 2. olyan típusok tartoznak ide. Történeti jelentéstan 150). Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. azaz hasonlóságon alapuló. de nem azonos vele. A metaforát a stilisztikai szakiro- . névátvitel Károly Sándor (Károly. naputánforgófű. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. metonimikus. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja.2. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics.

illetve annak milyen hatása van. és ezek közül az egyiket. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. a nevek . emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. paptök. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. szellemi. életkor. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. oroszlánszáj. színét. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. dísz: kisasszonypapucs. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. testrész: árvalányhaj. időjárási jelenség: aranyeső stb. 1. kakastaréj. állatnak tulajdonított termék. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. sarkantyú. mint pl. tárgyak: seprű. anyagnév: aranyka. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. 2. libaláb. A hasonlóság alapja az állatnak. alakját stb. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. társadalmi helyzet: vasúr stb. személynek valamely jellemző tulajdonsága. pásztortáska. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. emberre jellemző állapot: árvácska. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. öltözet. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. illetőleg azokkal azonosítja. császárszakáll. kutyatej. istenszakálla. erősfű. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90).). személyekhez. a következő típusok állapíthatók meg: 1. macskatalp → macskatalp) 4. madármorzsa. nehézszagú zeller. állatok testrészének neve: galambbegy. névcsere. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. tárgyakhoz hasonlítja. emberi cselekvés: tátingó. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. papsajt. foglalkozás. hogy a növényt ki vagy mi használja. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. élelem neve: kenyérmorzsa. ördögborda. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. vagy az.

orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények. gomba. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. amelyek jelzős fajnevek ugyan. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. sokszor nyomon követhető. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. . Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. ezek azok a terminusok. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’.31 összecserélésének. a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. ezért gyakori a tévesztés. génuszokat. mivel a növényismeret bizonytalan. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. jelentésben is használták. a bábakalácsot ’Carlina’. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. Jelentéstan 244). 3.2. őszi margitvirág’. fölcserélhetősége. — Az utótag használata metaforikus (Károly. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. Ez a gyakoribb típus. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. virág stb. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra.2. a nevek összecserélése: pl. de az utótag más génusznak a neve.): pl. orvosi salamonpecsét’. amely több növényt jelöl. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. kis meténg ’Vinca minor’. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve.

a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű.1. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. de nagyon gyakran a levelek. napraforgó. szilfa (Péntek–Szabó. pl. . ahol az utótag mintegy értelmezi. cserfa. a termés (mag. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. 4. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. gumó) színére utalnak. Elsősorban fajnevekről van szó. Datura stramonium’). tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. Jelentéstan 238). hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe.2. 4. fűzfa. az akácfa. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. félreérthetőségét küszöböli ki. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. besorolja az előtagot.3. testi tulajdonságra: kövérfű stb. fehér liliom). emberre jellemző külső vonásra. Pl. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. disznócska ’csattanó maszlag. azaz az egyik névrész eltűnik. odvas keltike’) — termés (bariska. perszonifikáló jelzők és a színnevek. A legfontosabbak az antropomorfizáló. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. Ember és növényvilág 188). A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. 3. disznócska) → növény (bariska. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka.

) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. tátogó (< tátogóvirág).) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. domb. besztercei (< besztercei szilva) stb. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. méhfű > méhek füve. főnevesült: pl. bolondító (< bolondító beléndek).3. cserfás.2. gímnyelv > gímnyelvűfű. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. . 4. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra. 4. gamandorfű > gamandor. bodzás. redukció A redukció egy. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. Névelem a szó elejéről. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. angyalédes (< angyalédesgyökér). amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica). b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. égeres. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. Ember és növényvilág 176). erdő stb.és kétrészes neveket is érinthet. ahonnan a növény ered. a melléknévi igenév. A névelemváltozás főleg lexéma. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. pl. (Péntek—Szabó. de morféma (képző. ii. fenyves.4. rag) kiesését is jelentheti. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás.33 Tapadás megy végbe akkor is. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. gyertyános stb. amikor önállóvá vált. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. 4. vagy ahol leginkább elterjedt.: barátfő > barátfejűfű. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű.

majoránna. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. repce. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. gyömbér. kökény. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . bors. ösztör. répa. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. bodza. csalán. cser. csipke. rozmaring. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. barack. szőlő. a latin eredetű cédrus. a szláv eredetű bab. melyek már annyira meghonosodtak. menta. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. liliom. polaj. petrezselyem. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. peszerce. kapor. a bolgár eredetű pemet.2 45). idegen voltukat nem érzékeli. borsó. berkenye. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. narancs. lapu. üröm.1. kökörcsin. 5. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette.. kopottnyak (< kapotnyak). „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. raponc. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben.34 4. ezért elferdítve. mandula. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. . A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. a török eredetű alma. káposzta. ciprus. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. lencse. tehát olyan idegen lexikális elemek. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. konkoly. jegenye.5. rebarbara. búza. som. sárkerék (< sárkerep). cseresznye. A jövevényszavak. mustár. cékla. a növénynév alakszerkezete megváltozik. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. ruta. porcsin. lednek. len.. vándorszó a kömény. juhar. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. kender. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. a szlovák eredetű atracél. de értelmetlennek találta. 265). sáfrány és az ismeretlen. dió. citrom. a német eredetű kapornya. belénd. gyopár. cikória. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). galagonya. az olasz eredetű füge. 5. saláta. mályva. kapotnyak.

A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. Benkő József vagy Márton József.. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. Latin and Russian compiled by P. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. German.–II. Register: Alphabetisches Verzeichnis. ezzel párhuzamosan. . ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . földi laurusfű stb. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. Sok herbáriumban.35 5. szótára. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. diptamus ~ diktamus. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. A morfémahelyettesítés lehet részleges. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. Macura. 265). sz.. A mai. Gareth Williams and Károly Hunyadi. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német.2. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. 1987. nigella.. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. 1979. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . Bp. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. kicsinytövis). Dictionary of Weeds of Eastern Europe. benedikta.3. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Átvételüket a szükségszerűség szülte.. Melius. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót.. French. Grossinger. 305) — írja Benkő Loránd. in English. elejéig. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. Elsevier’s Dictionary of Botany. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. tudatos névadásra volt szükség. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. 5. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. Amsterdam–Oxford–New York.. Fünfter band. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. 1943–1958) c. Leipzig. ill. I. laurus.

1. vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. lúdláb). A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. mezei nárdus (< lat. pigeonberry). lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). 2. Nardus agrestis). parasztápium (< lat. 1. vagy fordítva. . Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). részben pedig helyettesítése révén jön létre. Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). varfű (< lat. scabiosa. Krisztus tenyere (< lat. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. Stechapfel). az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). 2. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). Sternkraut). Paternoster-Erbse). Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. digitális. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. Apium rusticum). teljesek. Teljes tükörfordítások 1. Palma Christi). salamonpecsét. salamonpecsét (< lat. csillagfű (< ném. véresfű). részlegesek. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. Parua spina). páternoszterborsó (< ném.36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe).2. 1. tövisalma (< ném. Alantwurz). galambbogyó (< ang.

uráli eredetű a nyár. m. III. . IV. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. szil. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. a hárs. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. szószerkezetek: 23. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. III. nagyobb része kölcsönelem. ez a legnépesebb csoport.3%. Összetett növénynevek. a köles stb. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. m. a magyar nyelv külön életében keletkezett.3%) (i. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). pl. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. 1. 2. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. összetétel) és az ún. idegen szavak). 173–195). 173–195). II. Egyszerű növénynevek. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. Képzett növénynevek. II. az ugor korból pedig az eper.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. Képzett növénynevek. Összetett növénynevek. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. Szószerkezetek. külső névalkotás (pl. a nyír. a finnugor korból származik a fenyő. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. szóképzés. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. Egyszerű növénynevek.

66). kecsekerágó (< kecskerágóbokor). a pipancs. — Szóteremtéssel keletkezett pl. a fajt. paskol szavak rokonságába. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. pukkantó. amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. metaforizációval stb. s beletartozik egyfelől a pattint. A növénytani nómenklatúra alapelve. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. kékvirágúökörfark. Egyéb példák: pitypang. sípfű. sárkerék (< sárkerep). más-felől a pacskol. szóvegyüléssel: citrancs. vénuszhaj. Szóalkotással keletkezett alakulatok. népetimológiával stb. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). szóhasadással. hangfestő szavak stb. amely hangutánzó eredetű. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. -s: gerezdes. fagyökerű paptöke. tátogó (< tátogóvirág).38 A. iii. is jöttek létre növénynevek. kanálfű. sarkantyúka. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. — Azok a szavak tartoznak ide. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. C. hogy a növényneveket két szóval jelölik. -i: tengeri.). amely a tát igéből származik. árvácska. hamis fekete magú nigellafű. pattog. erdei nagyobb lépfű. szóvegyüléssel. ábelfű). sebforrasztófű stb. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. bozsor stb. csabaíre. boglárka. — Elvonással (tapadással). napraforgó (< napraforgóvirág). angyalka. -r: csucsor stb. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. — -ka: bársonyka. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). cickafark. kisebbik földi sülyfű. -di: sósdi. -cska: kutyócska. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). — A szószerkezet „legalább két. valamint a tátika. Pl. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. . Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. i. bizonyos általános viszonyt is kifejező. mérges vad harapást gyógyító fű. II. -vány/-vény: gyujtovány. Szóképzéssel létrejött növénynevek. B. borsocska. ii. bojtorjánka. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. köszvényt gyógyító fű stb. szóhasadással: viola ~ ibolya.

hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. lúdláb (< lat. Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. b) Az idegen szavak. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. Hundsaugen). ezt követik a jövevényszavak. csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. nigella. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. kiderül. tyúkharaptafű stb. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. tyúkhúr. Pes Anserinus). hogy az ősi. 22: 151). benedikta. valamint a jövevényszavak (kapotnyak. Hirschzunge). kömény. a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. kakastaréj. Megállapíthatjuk. citrom.). elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. hárs). saláta stb. Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. rövidség jellemző (örvény- . pásztortáska). Tévedett. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. gyömbér.). az olasz eredetű porcsin.39 3. Sigillum Salomonis). a török eredetű csalán. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult. ebszem (< ném. kapotnyak. idegen szavakról és tükörfordításokról. fajneveink többsége belső fejlemény. Érdekes megfigyelni. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. sőt gazdasági körülmények között természetes. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. más része pedig kihalt. Megfigyelhetjük továbbá azt is. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. Szarvas Gábor úgy vélte. ebszem). hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. kökörcsin. — A tükörfordítások keletkezésének módja az. a latin eredetű cedrus. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. Ez nem véletlen. gyopár. a szláv eredetű bab. A korai (XV–XVI. belénd. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. salamonpecsét (< lat. a) A jövevényszavak. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. hiszen az új földrajzi-növényzeti. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). c) A tükörfordítások. disznóorja stb. tyúktaréj stb. benedikta).). A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. oroszlánfog. az idegen szavak és a tükörfordítások.

Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. termőhelyére. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. nyári hérics). szarvasnyelv. nyelvekből átvett kapotnyak.40 gyökér. 1. erdei nagyobb lépfű 3. salamonpecsét . csengőfű. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű. hölgymál). benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. orbáncfű. amelyek valamely testrész és növény. növénynevek (külső gyömbér.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. tátika boglárka. ezen belül azok. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. a nevek főleg a növény alakjára. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. nyír hárs. szil eper pipacs. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. varfű. hangfestő szavak stb. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella.

Priszter 14–24). Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. 2. Technikailag a TESz. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . tölgy). a jelentés). amelynek rendező elve az ábécérend.) szerint. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. illetőleg értelmezték a növényneveket. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. hogy a magyar növényneveknek. majd az etimológiai megjegyzések. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. A szótár tagolódása. aggófű. és az EWUng. A problémát az okozza.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. A címszók. alakváltozatok. A XVIII. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. Nemzetségnév pl. Priszter 6–7). genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. a Ranunculus (boglárka).

illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés. sajátosságuk... jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. hogy a külön címszók. pl. Az egyelemű növényneveket (rózsa. is): „mit lehet a régi jelzős. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. cigánypicsa. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek.-t. a csillagnevek stb. Az önálló. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. 24). 3. disznócska). boglárka. tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. XV– XVI. Bizonyos. cickafark. botanikus szakíróink munkájának eredménye. még akkor sem. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. bokor. fű. tudniillik a nálunk honos. cseresznye. vagy nemzetségnév. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. Azokat a növényneveket (agármony. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat.. hérics. hogy növénynévről van szó. Azokat a növényneveket. d. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. A korábbi. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. szószerkezetek.). állatgyógyászat) eredményezte. embergyógyászat. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. a TESz. ha a gatyás galamb. papmonya. szulák. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. akár nem). Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. c. virág stb.-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. élelem. b.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. A kételemű állat. utaló szócikkek és az alcímszók. normatívvá tételük természettudós. csabaíre. ill. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. általános értékű szónak tekinteni? . önálló fogalomnak. a dinnyefajták elnevezései. az EWUng. Legyenek együtt a galambfajták. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- .-ot. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. akár nem” (RMGl. Egységesítésük. Önálló címszóként kezelem: a. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl.-t. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. elefántormánya). amelyek valójában közszói összetételek. az utaló szócikkek csak azt jelzik. lednek.

a farkasbab ’Aconitum vulparia. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. e. kutyapetrezselyem. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. A címszó (pl. Alcímszóként. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. Ezek a két. disznóbab. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. a -bab utótagra l. Mária gyertyája.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. feldolgoztam számtalan R. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. cickóró nevekkel. Boldogasszony dinnyéje. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. hanem l. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. formát is használom. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. Használok belső utalásokat is a szótárban. növénynevet is. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. A névadás magyarázatára l. (Vö. ezért a bab utótagot kapta. eperfű). és N. farkasbab. kutyakapor.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. babfű. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. fekete nyár (→ nyár). a név után jelölöm azt a szócikket. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. farkasölő sisakvirág’). ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. (= lásd) jelzés után csak azt közli. etimológiai bekezdésében: pl. fejezettel.43 veket (pl. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. ez azt jelzi. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. agármony(~). A magyar növénynevek helyesírása c. ahol a szerkezetet tárgyalom pl. Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. ebzeller. és az utótagnál (— Ö: . hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). csattogó eper) jelentésükkel együtt. farkasbab. mérges vad harapást gyógyító fű. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. farkasölőfű. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. Utalásra a Vö. ahány szót adatolok. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. ebzeller. amely nem babféle. disznóbab) önálló címszóként kezelem. A főnévi előtagú növényneveket (pl. — amely egyenértékű a címszóval. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű).

hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel).) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól.. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . kenyérbél-cickafark’. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. Ilyenkor a név (pl. mivel vannak olyan címszavaink is. időrendben.. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. ezt követi a fajnév... Az önálló szócikkek legalább kettő. akkor azt is megadom. sisakvirág’. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat. Növényneveink. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. 1998. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. A jelentések. J: ’Achillea ptarmica. de gyakrabban három fő részre oszlanak. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. növénynév pontosabban nem is azonosítható). jelzés. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. Az adatokat betűhíven közlöm. 4. etimológiai rész. A szócikk szótörténeti része. ill. a jelentések. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem. Az alakváltozatok. Bp. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. az etimológiai részt. ill. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. Pl. a nemzetségnév: ’Aconitum. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. Pl. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). és ez befolyásolja a szótörténetet. ez azt jelenti. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. A harmadik olykor hiányzik. farkas~. bibliográfiai rész. a jelzős szerkezetek és az összetételek. című munkája alapján): pl. napellus. hogy ki végezte az azonosítást. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. ahol ez lehetséges volt.44 . akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem.

hogy a nevek eredetének. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. ma már kihaltak mind a magyarból. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. ’Abies alba. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. stb. többnyelvű botanikai szótárakat. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. ▌ 2.) tagolom.. Katika-sisakvirág’. nemzetközi szó). ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. méregölő sisakvirág’. napellus’. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. ábelfű’. Ha valamely növénynévnek többféle. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert.’) foglalom. idegen mintát követő névadás). vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. a kövér arab számot az adatok elé teszem. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl.45 löl. hangutánzó eredetű stb. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. | 1998: ’Abelmoschus. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. tükörfordítás. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. illatos ábelfű’. összetett szó. mivel bizonyos növénynevek.). pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. mind az idegen nyelvből. közönséges lucfenyő’. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. . a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). szócsalád eredetére) vonatkozó információt. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. A szócikk etimológiai része. Növényszótár 4). Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre.. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. 1783: Tsuklya-fü (NclB. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. ill. növénynévre. J: ’Aconitum anthora. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl. csuklyafű 1. a névadás alapja. a jelentéseket arab számokkal (1. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). 5. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. 380). 2. napellus. J: ’Aconitum napellus subsp. 1911: csuklyafű (Cserey. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl.. Pl. A tudományos megnevezés pontosságra.

amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. A latin név szerinti mutató. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. még RMGl. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. . — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl.) címszavával.. és EWUng. A régi magyar szójegyzékek. A felhasznált irodalom. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. szótárak és glosszák kb. 7. 36–47 és TESz. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. TESz. a források jegyzékét hátul!).46 6.-ből dolgoztam fel.

Priszter 18). 1986. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. A magyar és tudományos növénynevek szótára. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. ezért külön kell írnunk.. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. . hanem az Iris nemzetséghez tartozik.. Növényneveink. ezüstfenyő — ezüst hárs. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. amelyhez a faj tartozik. Bp. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. 1998. Vö. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet.). mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. Magyar–latin szógyűjtemény. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. Növényneveink.). pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. amely szintén nem a Lilium.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. tehát egybe kell írnunk. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. Bp. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. majd az 50000 cím.és különírása. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. résszel. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24).

Ezek a növénynevek nem köznevesültek. 201. Boldogasszony stb. krisztustövis. -bambusz. Krisztus. A dísz-. oroszlánszáj. pl. nefelejcs. -fa.48 2. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. családnév vagy mitológiai stb. 6. 9. csabaíre. AkH.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. -orchidea. név) növényneveket. salamonpecsét. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. 168. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült.). Szent István-szegfű. Szent László-tárnics. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. pongyola pitypang. barátszegfű). torzsikaboglárka. Júlia-borbolya. 5. 201. nagy kezdőbetűvel írjuk. vadkörte. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. Pl. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. cigánymeggy). Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. Waldstein-pimpó. 3. nagyezerjófű. vénuszfodorka. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. libapimpó. Atlasz-ciprus. -moha.) (kiemelés tőlem). Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. Pl. -páfrány. 8. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. -pálma. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. festő rezeda. báránypirosító. 7. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. gólyahír). idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. Áron szakálla) sem. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. 4. és kötőjellel kapcsoljuk össze. -hínár. ezüst hárs. futó. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. nenyúljhozzám. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. martilapu. borbálafű. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). ezüstfenyő (Picea pungens f. -fenyő. A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. muskotályzsálya. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. futóbab. Az Isten. hogy ha a növénynév köz- . A személynévi előtagú (keresztnév. -kaktusz. magyarosan írt közszói formák között. glauca). ebnyelvűfű. erdeifenyő (Pinus sylvestris). egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. pl. A történeti adatok azt mutatják.és vad. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. Ebben a típusban az AkH. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. -perje stb. Az AkH. -fű. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”.

Pl. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). mennyország kulcsa. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. szakadást gyógyító fű. barátfüle ’tésztaféle’. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. mennyországkulcsa. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. toroköröme stb. istennyila ’villám’. Ezek tagjainak együttes jelentése más. szamár gyönyörűsége. hosszú körülírásos szerkezeteket. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. pl. kígyómarást gyógyító fű. istennyila. krisztustövis). egybeírásuk zavaró lenne pl. sennyedék ellen való fű. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. gyujtoványfű. mindent gyógyító fű. növényneveket. Különírtuk a nehézkes. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. . amely a gyepürózsa. mérges vad harapást gyógyító fű. b) pontjával. szemnek gyönyörűsége. mivel ellentétben áll az AkH.-t követtük. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. 128. ziliz) írásában az AkH. 128. rüh ellen való fürösztő fű. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. szamárgyönyörűsége. 10. Az AkH. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. Krisztus-pálma). ha nem köznevesült. vásárfia ’ajándék’. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. méhfűnek árnyéka stb. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. Három növénynév (gyepűrózsa. nagy kezdőbetűvel írtam (pl.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

ang. ábelfű’. | 1998: ’Abelmoschus. MNövSz. 1841: abrut üröm (Barra 207). seprűruta és abruta helyett. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). Fűvészk. Marzell Vitex agnus-castus a. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. 28). abrotano. hogy aki a mag porát fogyasztja. móschos ’pézsma’). 1911: ’Abelmoschus moschatus. J: ’Artemisia absinthium.-i absinthium (< . — N. abszintüröm’. illatos ábelfű’. ném. MNövSz. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. lat.A. abruta. 2. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. J: ’Artemisia abrotanum. Az abrutüröm összetett szó. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). moschátus ’pézsma’ < újgör. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. moschatellínus a. J: ’Vitex agnus-castus. mivel azt tartották. vö. Fűvészk. Á ábelfű 1843: Ábelfű. szakny. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. 414). 1998: abszintüröm (Priszter 306). 1807: Abruta (Magy.-i Abelmoschus (< lat. az utótagra l. barátcserje. foltos kontyvirág’. J: ’Abelmoschus moschatus. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. fr. Ábrahám) kötötték. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. szüzességét megtarthatja. ol. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). barátcserje’. lat..-i abrotanum (< gör. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. istenfa. Az abruta talán egy k. árongyökér (→ Áron szakálla). *abruta átvétele. sp. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. J: ’Artemisia abrotanum.). Az abszintüröm összetett szó. vö. 465). Genaust abrótanum a. abroszkája l. ürömcserje’. szűzfa. 1998: abrutüröm (Priszter 306). abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. Absinth. Genaust abelmóschus a. 1783: Abruta (NclB. Ábel füve (Bugát. Az ábrahámfa elnevezés a ném. Az abszint nemzetközi szó. abszint’. J: 1843. J: ’Arum maculatum. amely a lat. vö. MNövSz.-i ruta hatása alatt keletkezett. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. illatos ábelfű’. köznevesült: ábelfű. absinthe ’fehér üröm. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. 1998: ábelfű (Priszter 27). Szóhalm. Növényszótár 1). 1911: Ábelfű (Cserey. valamint a magok hasonló szagára utal. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. szakny.. szakny. 107). ürömcserje’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 465). az előtagra l. abrótano. üröm. barátbors. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. 1). A növényt szent életű személyekhez (barátok. EtSz. absinth(e). Fűvészk. 19). A növény lat.

). J: ’ua. — N. 1798: Afonya (Veszelszki 456). hogy a növény nagyon mérgező.: ’Aethusa.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb. Az acsalapu összetett szó. EtSz. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. keserűlapu a. — N. és N. 1708: „Havasi tsereſznye. J: ’Aethusa cynapium. Ember és növényvilág 263). 1763: Affonya (TESz. 1998: ’Vaccinium myrtillus. 1783: Áfonnya (NclB. acsa a. 1998: vörös áfonya (Priszter 532). acsalapu XVI. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. Fűvészk. (Barra 163).. Genaust absínthium a. arra utal. TESz. áfin%. áfonya’.). 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. 208). ádáz’. ádázóbürök helyett. J: ’ua.. 367) nevet javasolja a növénynek a R. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). Fűvészk. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. Blaubeere ’kék bogyó’. EtSz. acsa a. 1998: fekete áfonya (Priszter 532). ádáz 1807 e.). — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. áfinya. Afonya” (PP. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. megbolondítja az embert. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. Ember és növényvilág 300). üröm. ádáz’. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R.. Fűvészk. ang. 1998: áfonya (Priszter 532)..).). a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. ádáz’. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. 1998: ádáz (Priszter 292). háfina ’Vaccinium sp. Az áfonya román eredetű. acsalapu (Péntek– Szabó.: Adáz (Julow 257). Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges.acetosa gör. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. EWUng. Myrtillus a. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319). 1798. acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. áfonya’ (ÚMTsz. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. ill. A hajas jelzős változat Barra alkotása. piros szinü” (Barra 252). az acsa eredete kétes. J: ’Vaccinium vitis-idaea. sz. áfonya. 362). a névadás alapja a levelek savanykás. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). áfinnya. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). J: ’Vaccinium myrtillus. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. EWUng. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. afín% ’áfonyabogyó’.: Acha Lapu (SzegSz. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. 362). — Ö: . | 1783.. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. ádázóbürök l. Afinya ’Vaccinium myrtillus. ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. 132). talán ’szitakötő’ jelentésű.’. Fűvészk.. 1792: ’dühít’). — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. A névadás alapja nyilvánvalóan az.). szakny.’. Az utótagra l.’. 1763: ’Vaccinium sp. abszint a. 2. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. 2. 198). 1753: ’kegyetlen’. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R. apsínthion. közönséges acsalapu’. 2. áfonya’ (MagyGyógyn. áfinyála (Péntek–Szabó.. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. vö. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. Genaust acetósa a. Afonnya (PP. hogy a virág színe bíborvörös.-i acetosa (< lat. A vörös jelző magyarázata. ném. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy.. TESz. fanyar íze. J: 1807 e. J: ’Petasites hybridus. acsa-lapi (MTsz. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. J: 1708. J: ’Rumex acetosa. blueberry ’kék bogyó’. J: ’ua. 249). 1807: Adáz (Magy. Diózsegi–Fazekas a R. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. Fűvészk. áfin ’fekete áfonyacserje’. A lat. EWUng. | 1998: ’Aethusa cynapium. A lapu utótag szláv eredetű. rom. áfonya’. 198). vörös áfonya’.. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. TESz.) bogyóinak színére vonatkozik. áfinya. abszint a. TESz. áfonya’. SzófSz. Fűvészk. havasimeggy (→ meggy) helyett. Acsalapu (Kovászna 176). J: ’ua. ▌ 2. bürök áfonya 1.’. EtSz. mezei sóska’. EWUng.

1948: agármonifű (Halmai 6). agárkosbor’. Vö. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. rókamony. vö. agárfű. embererő. orchis (< gör. és kékek. 1783: Agár mony-fü (NclB. J: ’ua. a’ máſik pedig meg-hervadt forma.: TESz. mony a. LI. fenséges.. agávé (Priszter 293). 421). 421). vitézf ű helyett. J: ’Orchis morio. embererő. mony a. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). azután elpusztul. 1783: Agár-fü (NclB.) nevet népetimológia hozta létre. agávé 1911: agavé (Cserey.. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). Agave. órchis) is ’here’ jelentésű. 124: 118–123. a dicsőséges’ < gör. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. Növényszótár 7). — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297).). Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. 257). UEWb. J: ’Agrimonia eupatoria. agármony 1. agács. a név a növény gumóira utal. agacska. 1708: agár mony ’Orchis. Növényszótár 7). második fele: agar mony (TermTudKözl. 1990: agármonynak gr. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. Agave. magyarázatát l. amelyek az agár ivarszervére. J: ’ua. EWUng. 1935: 182). nőszőfű. Nyr. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. Nyr. agárfű 1604: agarfü (MA. agármony. agave < gör. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. ném. Ezek alakja a heréhez hasonlít. Genaust Orchidántha a. veresellfk. agagyín. agárci l. Fűvészk. 1604: agarrmony (MA. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). Diószegi– Fazekas alkotása. 5: 2). Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. agárheréhez hasonlóak.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. és fű magyarázó utótaggal látták el. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. a lat. Az agárkosbor összetett szó. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. kosmonynősző. A tudományos névben szereplő lat. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- .-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. XVI. Satyrion’ (MA. heréjére hasonlítanak. Fűvészk. 285. 124: 118– 122. kinézetére utal). (Egészség Isten patikájából 9). uráli eredetű ’tojás. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). 1872: 400).). Növ. a kosbor utótag szintén a növény R. J: ’Orchis sp. Az agár előtagot a növény R. uag. közönséges párlófű’. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. ▌ 2.’.). Satyrion’ (PP. a másik pedig előkészül arra. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. ang. a nemes. Nyr. 26). kosbor’. 2. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. 124: 118–123.: RMGl. a’ hervadttal pedig …. Növényszótár 93). 1998: agáve. agárkosbor’. a latin szakny. egyik fris. 1941: agármony (Varró 77). TESz. a’ gyökere kettfs tökforma. agar mony (SzikszF. J: ’Orchis morio. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. agaca. 1643: agár mony (Com. J: ’Agave americana.agárfű medve~. Az agármony ’agárkosbor’ (1. J: ’ua. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. agacsi. neve. 494). Jan. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). agáci. agácka. valamint a növény egyéb. 2). közönséges agávé’. közönséges agávé’. hogy a növény ikergumói állati heréhez. agárkosbor’. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy. óriási méretére. agave. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. szőlő~.. J: ’Agave americana. 1708: agár fü ’Orchis.’. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. J: ’Orchis morio. aghár moni (NépNyelv. név a növény tekintélyes. 1775: Agár-fü (Csapó 297).. sz. 1998: agárkosbor (Priszter 440). 1590: Orchis: Vitez f×. Az agárfű névadás alapja.’.).) összetett szó. agauós. Az agávé latin eredetű (lat. fr.

-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. (OrvK. catechu < hind.-i Acacia senegal előtagjának átvételével. öreg’) hatására alkották. szakny. MagyGyógyn. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el.-i senecio (< lat. ang. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. (OrvK. ™gácsa. Az akácia (1. a lat. A névadásra a ném. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört. agács-fa. Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán).). J: ’Althaea officinalis. Fűvészk. Az ájbis idegen szó./1448 k. ákantha ’ua. utótagjának fordításával jött létre. agaci-fa. katekhu (lat.’) átvétele.). 1775: Aggo-fü (Csapó 229). A katekhu akácia (2. ágóck™. agacsi. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. BaldgreiſÅ (Melius 82). | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). Az adatok azt mutatják.’. ném. 1577 k. 291/13. akácia akácia 1. ▌ 2.’. J: ’Robinia pseudacacia. J: ’ua.-osztr. 1854: Ágiczafa (TESz. agaca.). 68/19). a ném. ák™c. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). || akác 1788: ákkátzot gr. 132). fr. vö. 416). ágácka. agagyín-fa (MTsz. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. akác. szakny. ™gācsk™. ákica (ÚMTsz. Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). ájbis (Halmai 7). — N.) tudományos név. | 1998: ’Acacia. J: ’Senecio vulgaris. Akátzfa (NomVeg. UEWb.). a névadás magyarázata. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz. 424). agácka. J: ’ua. ogáci. katechu akácia’. agócka l.: ’Acacia sp. J: 1577 k. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. baj. agaricafa .). 1948: Aibis (MagyGyógyn.. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. ▌ 3. gumiakácia’. or. Marzell Althaea officinalis a. hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. 169). akácia’. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos).). J: ’Acacia catechu.’. 171. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). amelyeket gyógyításra használtak. — N. elsősorban A. fehér akác’. Genaust Senécio a. 1783: Aggó-fü (NclB. J: ’Acacia senegal. Acatiat gr.-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. ak³zi.).). az Acacia nemzetségnév. Növényszótár 11). Genaust Agáve a. szakny. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett. ágācs-fa.). akácfa l. senegal. 448. közönséges aggófű’. acacia. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. бéлая акáция ’fehér akác’. agárci. orvosi ziliz’ átvétele.: Acacia (OrvK. J: ’ua. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba. Akazie. hazai lat. J: ’ua.) a lat. A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. 1818: ákáz (TESz.. ákárc. amellett a bajor-osztráknak megfelelő. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. gumiakácia nedve’. szakny. akácia agyar l. ™gác (MTsz. 1801/1910: Akászt gr. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). ákácka. A szenegáli akácia (1. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. acacia. az OrvK. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. 1998: akácia (Priszter 288). öregnek tűnik. Eibisch ’Althaea officinalis. eb~. 1998: fehér akác (Priszter 482).-i Acacia (< gör. (TESz.’. 404). de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. 416). 370/34).). 321). szárnyas levele és fehér virágja. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja.) a lat.: ’öreg. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. 1998: katechu akácia (Priszter 288). 1787: akatz-fa (Zavira 5). agātßa ’(fehér) akác’). 1804: agátzi (TESz.aggófű ném. nyak~ ajak l. á g ámfa (Nyatl. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. (TESz. ogáco (Nyatl. orvosi ziliz’. Az aggófű elnevezést a lat.).. 325/36). Acaciat gr.

vö. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). a lat. vévén f e’ fÍvet. Az áldott-tövis a lat. az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. | 1807. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. acanto.’.: RMGl. J: ’Cnicus benedictus. . bogáncs’. acanthe. a’ honnét a’ nevét vette. Akanthus. blessed thistle ’áldott tövis’. takta alamuszivirág N. 365).: Acanthus. Fűvészk. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette.. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. lila virág. 380) nevet javasolja a R. A lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Acanthus mollis. J: ’Inula helenium. medveköröm’. Fűvészk. 1783: Áldott tövis (NclB. bókoló. A ném. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. Fűvészk. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. Fűvészk. A kicsinytövis a lat. akác a. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. áldot txuis neue” (Melius 45). Görög 46. 365). Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. a’ nyálát le-nyelvén. akantusz’).. alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. J: 1560 k. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. TESz. nyugati medveköröm’. eke~ akánt. Marzell Echium vulgare a. akantusz 1560 k. EWUng. ákácka l.. örvénygyökér’. benedictus ’áldott’. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. Az áldottfű Melius alkotása. 2. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. 1664: Acanthus. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). akác a. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. ákárc. 675). — Ö: gumi~. J: ’Echium vulgare. mérges harapások. Az áldott jelző a lat. meg-rágá. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. fr.. 1998: ’Acanthus. közönséges kígyószisz’. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy.. A névadás alapja az a monda.. akanta l. 1998: akantusz (Priszter 288). acanthus. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. a növény R.’. akácia akadály l. koronafa helyett. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). acanthus forrása a gör. ném. a lat. acànto. 1807: Akánt (Magy. lat. ang. áldott bárcs (→ bárcs). J: ’ua.i acanthus (mollis) ’medveköröm. 420). akácia akta l. lat. medvetalp helyett. Népi név. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. carduus ’tövis. 490). Marzell Acanthus mollis a. vö. Parua loványka (→ haloványka). sp. lat. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. 1807: áldottfű (Magy. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). Fűvészk. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. harang alakú. 2. Genaust Acánthus a. leánykökörcsin’. Fűvészk. ol. holy thistle. ném. ákica l. szakny. 116). 2. J: ’Pulsatilla grandis. Farkas. alamuszivirág (Csapody–Priszter. 363). áldott bárcs’. Marzell Inula helenium a. bogáncs’ (Veszelszki 131). lat. ákász. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. Marzell Acacia a. ang. 376) nevet javasolja a növénynek a R. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). MNövSz. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból.. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. avagy Acantha (Lippay I: 107). Görög 44–5. cátechu a. J: ’ua. 1813: Álcibiusfű (Magy. 328). nyugati medveköröm’. Farkas. Genaust Acácia a. a’ mint az öreg Nikander Alcibion. 1664: ’Acanthus mollis. benedictus fordítása. Az akantusz latin eredetű (vö.

’. ▌ 2. szakny.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört.: RMGl. 369). Fűvészk. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455).). alkermes a. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. amerikai alkörmös’.) ’halleluja’ nevének átvétele. az előtagra l. Alkermes átvétele. 1813: Allélujafű (Magy. minden sebet meggyógyít.. alkörmös alkörmös 1. Genaust Alísma a. Az alma ótörök eredetű. spina ’tövis’. 2. Fűvészk.).. vö. J: ’Physalis alkekengi. álkörmös (ÚMTsz.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. R. 617. a fürtben érő. a belőle készített festék’. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. J: ’Malus sp. benedíctus a. — N. halleluja isz. A tövisalma a ném. hegyi árnika’. Fűvészk. áll l. Genaust Cárduus a. úgy iszod” (MNy. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. parvus ’kis. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). alma’. 279)..-i Alisma (Melius 137a) (< lat. amerikai alkörmös’. almaformájú. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. alleluja.. alisma < gör. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. 363). a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. J: ’Alkanna tinctoria. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. 1783: Alléluja fü (NclB. — N. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). A névadás magyarázata nyilván az. J: ’Arnica montana. 131).. alma. jövevényszó. 1335: „pomi. sp. 1798: Álkermes (Veszelszki 159). 37: 64). — N. Aleluya (CasGl. thorn apple ’tüske alma’. vö ném. Stechapfel tükörfordítása. — Ö: far- . TESz. Az alkekengi a lat. lat. 617. alja l. csattanó maszlag’. alma. Melius 45. erdei madársóska’. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). sóska a. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). ▌ 2. Az allelujafű a növény R. e. J: ’ua. alma 1. J: ’ua. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. talán téves. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. TESz. vö. kirg. Heilallerwundenkraut. J: ’Oxalis acetosella. lat. Növénynévvé azért válhatott. 1998: alkörmös (Priszter 455). arab al-qirmiz ’a bíbortetű. Az alkörmös vándorszó. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). Marzell Cnicus benedictus a. a névadás alapja a tüskés. EWUng. 369). J: ’Phytolacca americana. Vö. fr. Marzell Datura stramonium a. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. mint a bíbortetűből. Az alkermes a ném. || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). Melius 425. b): RMGl. ang. alkermes l. ’dicsérjétek az urat’. 2. aloé’. oszm. ulma. vö. polajszigor~. Az alkörmös (2. szigor~ állató l. 363). aloé’ . ném. egyedi adat. csag. alma.. báránypirosító’. 1807: Alkermes (Magy. J: ’Phytolacca americana. zsidócseresznye’. alleluja a. kicsiny’. J: ’Alo( sp. tövisalma (MagyGyógyn. Szabó. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. Az alkörmösszőlő összetett szó. alleluja a. fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. Ember és növényvilág 268). alleluja fű (ÚMTsz. szőlőszerű termésre utal. a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. kipcs. áldott-tövis l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. sóska a. Genaust alkekéngi a.). vö.). A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. álkörmös (Péntek– Szabó. mérgező termés. alkermès ’ua. Alleluya (Növ. alkörmös.. mogyoró~. J: ’Phytolacca americana. árkelmes (EtSz.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. 1948: álkermes (Halmai 6). Kermes (Veszelszki 159). mert bizonyos növényekből (pl. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. deréceszigor~. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. Marzell Aloe a. szakny. J: ’Datura stramonium.. elma. 264). Az alisma a lat.’. csuv. amerikai alkörmös’. EWUng. lat.’.).

Az alraun idegen szó. EWUng áloé a. | 1807.) Barra István alkotása. Aloe. vö. 358). nemzetségnév. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. 1841: álomfű (Barra 344). szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett.. ▌ 3. aloe. a lat. A névadásra egyéb mérgező. álszíkf ű l. ill. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. tavaszi mandragóra’. J: ’Mandragora officinarum. alraun 1998: alraun (Priszter 424). — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). tavaszi mandragóra’. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1.’. 253). Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. hosszú virágzatra utalnak. 514). aloé’. 514). Melius 406–7. még álomhozófű.’.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő).: aloeſt gr. Genaust Amarántus a. J: ’Alo( ferox. álszékf ű. bókoló amaránt’. a lat. áloé a. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. J: ’ua. Fűvészk. áloé (Priszter 296). szakny.. J: ’Alo( vera. UEWb. szúrós aloé’. TESz. 1595: ’Alo( sp. aloes) átvétele. 1577 k. Az álomfű (1. 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. álomhozófű 1. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. J: ’Mandragora officinarum.’. Fűvészk. tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1998: ’Alo(. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40)./1466: aloèſnèc gr. (MünchK. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. amaránt’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. Melius 394.’. ez is bódító hatású. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). J: ’Mandragora officinarum. orvosi aloé’. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. 2. amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. székfű altató l. 212: TESz. (OrvK. ▌ 2. aluja ’hashajtó. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. Görög 51. Szabó. A névadás magyarázatára l. J: ’ua. ném. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200).’. Az s-végű alak alapja a lat. Farkas. a ném. A bókoló. J: ’ua. 1807: Áloes (Magy. 37/41). J: ’ua. farkas~gégevirág. állóes. 57 ambretta pó 200). 1595: Aloe (Beythe 65). A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. 1578: Aloes (Melius 57). J: 1416 u. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). 1998: aloé. csákós jelzők a lehajló növényre. J: ’Atropa belladonna. 1783: Álomhozó-fü (NclB. . csüngő. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. a csüngő.’. J: ’Amaranthus caudatus. Fűvészk. 1578. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3.).aloé kas~. — N. szintén bódító hatású növény. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). álomfű 1. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. Fűvészk. 340). aloé 1. bársonyparéj. szakny.’. J: ’ua. a szúrós.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. J: ’Amaranthus. még álomfű. Szabó. ™lo(sz. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). 1416 u.-i aloe (gen.). 2. 1948: álomfű (Halmai 52). áloes. A névadás magyarázatára l. 1841: álomfü (Barra 335). | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). J: ’Atropa belladonna. 1807: Álomhozó fű (Magy. Fűvészk. Fűvészk. ▌ 2. maszlagos nadragulya’. 1577 k. J: ’ua. Az aloé latin eredetű. ang. bolondító beléndek’. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. 234). áloé a. kakas~. aloé’. 389) nevet javasolja a R. 513). A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). aloès. 175)./1466.-i Amaranthus (< gör... 335.) elnevezés magyarázata. J: ’Hyoscyamus niger. maszlagos nadragulya’. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. népi orvosság’ (ÚMTsz. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). alutó. 1783: Alóé (NclB. fr.

Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. J: ’ua. a névadás magyarázata az. ambretta került be. borsika’. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73).angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. a névadás magyarázatára l. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű.: ang. ambretta. A N. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. 1998: angyalfű (Priszter 300). Katika-sisakvirág’. angyalikomgyökér l. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. angyalicskagyökér. angyélika. J: ’Aconitum napellus subsp. szakny.’. 202).’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56).’. bocskorhoz hasonlítja. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). angyalgyökér angyalitalfű l. Az angyalédes tükörfordítás. A magyarba valószínűleg az ang. hegyi árnika’. J: ’Angelica sylvestris. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). J: ’ua.’. ol. patikai angyalfű (Halmai 8). J: ’Angelica archangelica. ▌ 2. angelicus ’angyali’ < gör. angyalgyökér 1. angyélika. ném. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a). Bremness 228. — erdei ~ 1948: erdei v. aggelikós ’ua. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). J: ’ua. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56).’. Marzell Angelica silvestris a. J: ’Angelica sylvestris. kígyószerű testéhez hasonlítható. 200). angyalgyökér’. erdei angyalgyökér’. vö. erdei angyalgyökér’. növény’] < lat. Engelwurz szó szerinti fordítása.’. 1807: Angyalfű (Magy. ▌ 2. elérheti a 2 m-es magasságot is. illatos ábelfű’. angyalicska gyökér. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). 36). Fűvészk. Az erdei. ambrette. .-i Angelica (< k. Ambrette(körner). a ném. fr. vö. anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. orvosi angyalgyökér’. 97). J: 1775. J: ’ua. Az angyalfű a lat. fr.’. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. 318). Marzell Abelmoschus moschatus a. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. 1783: Angyal-fü (NclB. orvosi angyalgyökér’. napellus. Az angolnafű összetett növénynév. a névadás magyarázatára l. amely a növény virágját emberi papucshoz.). 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66).’. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. — N. J: ’ua. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). 348). Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. J: ’ua. J: ’Arnica montana. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). ambretta. J: ’Polypodium vulgare. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). közönséges édesgyökerű-páfrány’.’.’. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). 1998: ’Angelica archangelica. A névadás alapja a növény hosszú szára. J: ’ua. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. ném.’. amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. amely az angolna hosszú. J: ’Satureja hortensis. a fű utótag magyarázó szerepű.. lat. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. az előtag halnév. angyalfű 1. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. Az angyalgyökér a ném. sarkantyúvirág. angelica [herba ’fű. Növényszótár 4). Pantoufes de Marie. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). | 1998: ’Angelica. Nemzetközi szó. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. valamint idegen nyelvi megfelelők is. Genaust Angélica a. J: ’ua. Marzell Aconitum napellus a.

hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. a): RMGl. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’.. Marzell Angelica silvestris a. Az angyélika lat. Fűvészk.). 1807: ’Angelica. 202). J: ’ua. 1807: Angyélika (Magy.’.). angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF.’. részben a lat. a fő előtag magyarázata. orvosi angyalgyökér’. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56).. 1590: ’Angelica sp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. orvosi angyalgyökér’. 84). Engelwurz ’angyalgyökér’. közönséges ánizs’. mindent gyógyító fű). J: ’ua. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. ányizs. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. 1783: Angyélika (NclB. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. 1998: illatos ánizs (Priszter 456). álnizs. J: ’ua. J: 1577 k. 1577 k. ol. 2. 193)..: RMGl. Fűvészk. 348). A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült.’. 202). TESz. J: ’Linaria vulgaris. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R. J: ’ua. ▌ 2. — ~fű 1577 k. (Barra 164). de vizelethajtó. 348). Fűvészk. 351).’. J: ’Angelica sylvestris. eredetű. J: ’ua. angèlica. Engelkraut ’angyalfű’. Gyógynövények enciklopédiája 44. J: ’Angelica archangelica. 14/12).: Angelica fweth gr. 1577 k. J: ’Pimpinella anisum. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. ámnis. J: ’ua. — ~gyökér 1798: Angyélika-. Marzell Arnica montana a. A név keletkezésének indítéka. (OrvK. pl. (OrvK. 84). a lat. — N.. 1807 e. közönséges gyujtoványfű’. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. szlk. erdei angyalgyökér’. angélique. (Barra 164). Az erdei. szakny. angyalka. 1998: ánizs (Priszter 456). 569/31). görcsoldó. fr. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. 33/23). | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. édeskömény’. Aniſommal gr.’. a névadás magyarázata az lehet. A névadás magyarázatára l. 609/31).. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. angyélika) hatására jött létre. ang. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). 1807: kerti Angyélika (Magy. J: ’Angelica sylvestris. angyalfű helyett. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. J: ’Foeniculum vulgare. ▌ 2. 1520 k. angyalka 1. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. angyalgyökér. ónejz (ÚMTsz. Genaust Angélica a.: Angelicath gr. valamint az a monda. 1807: Angyélika (Magy. ányizs (MTsz. ánis. ▌ 2. | 1807 e.. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. 131). vö. 336). J: ? ’Mentha sp. menta | ? Sisymbrium officinale. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. 84). orvosi angyalgyökér’. — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. 198). ▌ 3. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. Növényszótár 180).-i Angelica. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. 202).angyalka ném. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). szapora zsombor’. (OrvK. J: ’ua. | 1998: ’Angelica archangelica. 1783: Anis (NclB. angyalgyökér’. angyalgyökér’.. . | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. angelica. még angyalgyökér. ánizs 1. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. J: ’Angelica archangelica. 1470 k. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat.: Aniſumoth gr. EWUng. 1998: angyélika (Priszter 300).: Anisum: Anis (CasGl. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás. 200). 202). angelika. 1775: Anis (Csapó 144). Fűvészk.: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű.’. Fűvészk.: Angyélika (Julow 257). hogy megvédje őket a pestistől. Wasserangelika ’vízi angyélika’.’. (OrvK. ném..: RMGl. angyélika 1. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. erdei angyalgyökér’.

1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). Pimpinella átvétele. anisum (< lat. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. Vö. EWUng. Diószegi–Fazekas alkotása. közönséges sárkánykontyvirág’. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. 3. Fűvészk. 209). bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. J: ’Pimpinella anisum. Anis. 2. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. Mutterkraut tükörfordítása. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). a gyökér utótag magyarázó szerepű. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. fekete üröm’. ol... Az anyagyökér a ném. Az anyafű (1. ▌ 4. kapor~. gör. J: ’Artemisia vulgaris. J: ’Foeniculum vulgare.-osztr. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. Fűvészk. 314). ▌ 2. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. ▌ 3.) a ném. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. a fajt jelöli ki. fr. anise.: RMGl. 1775: Anya-fü (Csapó 137). hv. anyaméhfű 1. ang. ném. közönséges ánizs’. Fűvészk. a növény azon részére utal. ónejz a baj. 210).) elnevezés is. J: ’Artemisia absinthium. Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. J: ’ua. gyógyító erejét így fejezték ki. ánéson ’kömény’ < gör. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518).) a lat. a fű utótag magyarázó szerepű. A névadás magyarázatára l. orvosi székfű’. Mutterkraut. àniso. 1948: anyafű (Halmai 10). 418).) is megkapta. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. 1783: Anya-fü (NclB. fekete üröm’. Fűvészk. a lat. 1775: Anya-fü (Csapó 170). édeskömény’. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. J: ’Arnica montana. az előtagot lefordították. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. mindkettőt fűszerként használják. aniš.. anis. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. 1807: Anyafű (Magy. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. 2. Hasonló módon keletkezett a XX. anisum közvetítésével terjedt el. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. J: ’Artemisia vulgaris. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. őszi margitvirág’. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). A pimpinella nemzetségnév. pl. a N. J: ’Dracunculus vulgaris. Az ánizskapor összetett szó. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. Marzell Arnica montana a. ízük hasonló. még anyafű. Marzell Artemisia vulgaris a.. J: ’Tanacetum parthenium. 1783: Fünek anynya (NclB. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. Mutterkraut részfordítása. Az ánizs ’édeskömény’ (2. J: ’Matricaria chamomilla. Fűvészk. Matricaria (< lat.) Melius alkotása. hegyi árnika’. anésum. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . TESz. lat. abszintüröm’. an#sum ’ánizs’ < gör. ánizs helyett. Matronenkraut ’orvosi székfű’. ▌ 5. — Ö: fűszer~. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. Genaust Matricária a. ném. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 418). Az anyafű ’fekete üröm’ (4. án#thon . amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. A k.. 318). A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. Genaust Anísum a. aneìss szóból jött létre. a növény fontosságát. 314). anyaméhfű. anya l. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. az abszintüröm (5. 257). valószínűleg a lat. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. Matricaria felhasználásával hozta létre. 2. om végű magyar alak. 520). édeskömény (→ kömény). ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. án#son ’kömény’. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. kaporánizs. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209).ánizskapor Az ánizs vándorszó. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). a lat. mater herbarum fordítása. ebből származik az um.

J: ’Claviceps purpurea. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr.anyarozs 170). Vö. ro’s-annyát gr. mézga ’mézga. J: ’Anemone nemorosa. orvosi székfű’. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. valamint az. az elnevezés szemléleti háttere. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn.). Matricaria (< lat. A N. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). A névadás magyarázata. arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. Hasonló szemléletű névadásra l. macskaméz. vö.) Csapó. hunior fé. J: ’Apium graveolens var. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. 7: 50. mézga a. gumiarábikum. a R. J: ’Melissa officinalis. J: ’Acacia senegal. dán moderkorn. Genaust Ápium a. A mézga szláv eredetű.. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). J: ’Tanacetum parthenium. a ném. Az ápium a lat.) Veszelszki alkotása. bojtorján arábikum l. talán a levelek hasonlósága alapján.’. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. 234). elsősorban rozs’ jelentése van. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). Gummi arabicum mintájára alakult. Goldkraut tükörfordítása. vagy beka fé. moederkoren. ▌ 2. még parasztápium.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. növényi nedv’). ném. A rozsanya a ném. blg. anyarozs’. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). hogy a aranyevő pintyő l. vizi apium (SzikszF..-hv. J: ’Chelidonium majus. gummi ’nyúlós anyag. A mézga első megjelenése: 1560 k. Marzell Chrysanthemum parthenium a. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. mátrafű. a névadás alapja. 349). Mutterkuchen ’méhlepény’). mindkettő a lat. (Barra 104). TESz. LXXXIV. fűnek ~ (→ anyafű). mézga a. berki szellőrózsa’. vérehulló fecskefű’. Aprillenblumen. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). R. anyaméhfű (2. Genaust Matricária a. orvosi citromfű’. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. 1775: Arany-fü (Csapó 91). Hasonló szemléletű névadásra l.: RMGl. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. arábiai facsipa (→ facsipa). Marzell Anemone nemorosa a. GebÀrmutterkraut.: RMGl. Vö. 418). pintyő ápium 1. apium átvétele. GebÀrmutter ’anyaméh’. nyirok. Az arabmézga a lat. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). 86). 127). 86).). jelentése: ’nyúlékony.. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. mézga’. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. ném. 28). Idegen nyelvi megfelelőre vö. sárgás gumiszerű váladék’. мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv.: TESz.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Növ. holl. erősszagú zeller’. Mutterkorn tükörfordítása.). utótagjának pedig ’gabona. az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. — vízi~ . (Veszelszki 404). Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. boglárka’. a lat. ▌ 2. gumiakácia’. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. EWUng. 1783: Anya méh-fü (NclB. Anyaméhfű (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a növény virágai sárgák. J: ’Ranunculus sp. J: ’ua. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. apróbojtorján l. anyja l. anyafű. 1595: Apiom (Beythe 80a). ném. EWUng. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. szb. ném. Kornmutter tükörszava. Márton. TESz. ill. Az anyarozs a ném. | 1948: ’Acacia senegal.. őszi margitvirág’. graveolens. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. N. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. gumiakácia’. J: ’Matricaria chamomilla. Az aranyfű a ném. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett.

). nyugati salátaboglárka’. ’réti margitvirág’ (2. 1807: Aranvirág (Magy.-i Chrysanthemum (< lat. Ember és növényvilág 278). A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. harangversengő (Péntek–Szabó. mocsári gólyahír’.’. Boldogasszony tenyere’. Goldwurz ’arany gyökér’. arany versengő (ÚMTsz. szakny. aranyos l. ▌ 4. ſarga viragu f× (Melius 137). 382). aranyvirág’. chrûsanthemum < gör. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). J: ’ua. chrysós ’arany’.’. || harangversengő N. J: ’Chrysanthemum. 132). A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő.’. Benkő névadásának alapja. hv. J: ’ua. aranyvessző’. J: ’Tanacetum parthenium. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. virga ’vessző’.). — N. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. a középső. J: ’Chelidonium majus. még aranyf ű. J: ’Solidago virgaurea. aranyvirág (ÚMTSz. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. J: ’Ranunculus acris. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján.’. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507). csöves virágok aranysárgák. ánthemon ’virág. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. 1578: arany virágu.’. chrysánthemon < gör. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. J: ’Caltha palustris. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. arannyal versengő f ű. réti margitvirág’. Az aranyvirágúfű a lat. J: ’ua. 4: 30). fű’) tükörfordítása. népetimológiával keletkeztek. aranyversengő (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 278).-i Chrysanthemum (< lat. gör. Nemzetségnévvé (2. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). szakny. Genaust Chrysánthemum a. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). aurea < aureus ’arany’) fordítása.) Diószegi–Fazekas tette.) és a Boldogasszony tenyere (4. Az aranyvirág a lat. lat. zlatni korin ’arany gyökér’. őszi margitvirág’. 1578: arany virágu f× (70a).arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. Az őszi margitvirág (3. J: ’Leucanthemum vulgare. aranyverselő (ÚMTsz.) Melius alkotása. || aranyverselő N. J: ’Ranunculus ficaria subsp.). — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). vö. J: ’ua. ha bárhol letörik. Fűvészk. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. 481). Az aranyvessző a lat.). J: ’ua. mivel az adatokból kimutatható. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). J: ’Caltha palustris. ▌ 2. kelta ruoho ’sárga fű’. ficaria. amely szintén Melius alkotása. vérehulló fecskefű’. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). 416). 293). J: ’ua. aranyverselő (MNy. mocsári gólyahír’. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. réti salátaboglárka’. Melius névalkotására a ném. 1998: aranyvirág (Priszter 336).) hasonlóság alapján kapta nevét. szakny. aranyverselő népi nevek. aranyvirágúfű. A névadás magyarázatára l. Marzell Chelidonium maius a. Genaust virgátus a. ▌ 3. holl. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. 1998: aranyvessző (Priszter 507). ▌ 2. A harangversengő. Vö. goudkruid ’arany fű’. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. — Ö: ökörszem~. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. chrûsanthe- . keltajuuri ’sárga gyökér’. 377). és a növényből sárga színű nedv folyik.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. aranyvirágúfű 1. J: ’Tanacetum balsamita. hogy a növény virágai sárgák. fi. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). a névadás magyarázata. N. 382).-i virgaaurea (< lat. aranyvirág 1. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71).

Az árnika a lat. 2. árorr 1807: árorr (Magy. Áron-gyökér. áron szakálla (ÚMTsz. méhfűnek ~a (→ méhfű). árnő 1807: Árnf (Magy. Aaronsbart tükörfordítása. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). a latin név is a növény előfordulási helyére utal. ebnyelvűfű’. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. — N. 47). 422). 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. 124: 477– . holl. Fűvészk. erdő’) elnevezése is hatással lehetett. Fűvészk.’. Arnika. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). foltos kontyvirág’. és a Geranium L. 153). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hegyi árnika’. Nyr. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. gémorr’.). or. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el.’. amely szakállhoz hasonlít. 153. sárgavirág. közönséges tyúkhúr’. Fűvészk. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. szakny. J: ’Arum maculatum.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. 318). Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. 2. 422). Az Erodium W. J: ’Cynoglossum officinale. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). nagy buroklevél. Aronstab tükörfordítása. erdős részeket kedveli. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. 391).[ára] kinő nyársformára” (Magy. aronsbard. Aronowa broda. árnyék l. ném. hogy az érdekes külsejű növény két. hogy a növény az árnyékos. nemzetséget a XIX. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 391. Növényszótár 285). J: ’Stellaria media.’. álsos ’liget. rom. 364). 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. barba lui Aron. az az arany virágu f×” (137). árnyékszéktetőfű. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). Fűvészk. „Anyaszára kinő árformára” (Magy. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. Aronwurz. J: ’ua. Fűvészk. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. Az Áron szakálla a ném. Áron-vessző l. Magy. nemzetségnév. közönséges ebnyelvűfű’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). 152). Fűvészk. Genaust Álsine a. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. berek. Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. fű’) fordítása. ánthemon ’virág. aranyvirág. szakny. 389. Alsine (< gör. Melius névalkotására a tyúkhúr R. chrysánthemon < chrysós ’arany’. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). árszerű. Fűvészk. Fűvészk. Genaust Árnica a. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. 4. orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). lat. J: ’Arnica montana. 318). Vö. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. névadásának alapja.árnika mum < gör. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). 1783: Áron ſzakálla (NclB. sz. арника. J: ’ua. Magy. 389). 1998: árnika (Priszter 306). méhek ~a (→ méhfű). 153). J: ’Arnica montana. nemzetségnév. az Áron-vessző a ném. 389). Marzell Arum maculatum a. Genaust Chrysánthemum a. A névadás alapja. J: ’Stellaria media. a német szó előtagja a lat. hegyi árnika’. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. Vö. J: ’Erodium. 1948: Árorr (MagyGyógyn. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. Fűvészk. jellegzetes alakú. 153). Fűvészk. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. Az Árongyökér a ném. tehát az árorr a termés hosszú. 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). le. J: ’Cynoglossum. J: ’ua. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag.

tricolor.) nevet olyan növények kapták. 230).: RMGl. 290). Marzell Carlina acaulis a.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. 423). orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. ▌ 2. sir$tica. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1.’. 23). vö. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410). EWUng. Lamium album utótagjának fordítása. árvalányhaj a. J: . | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. ezért a bőrön nem okoznak égető. szártalan bábakalács’. szlk. árvacsalán 1. Feldstiefmütterchen. artichoke.) | ? Adiantum capillus-veneris. Stiefkind ’mostohagyermek’. Növényszótár 22). — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. alcachofa. 1813: Árvalyányhaja (Magy. zamatos turbolya’. 162/14). 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). 184). 392). 181). — Ö: bürök~. Az árva (1416 u. J: ’ua. 2. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). vadárvácska’. TESz.). árva a. ol. ném. vénuszhaj’. J: ’Anthriscus cerefolium. J: ’Carlina acaulis. vadárvácska’. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61).. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166).) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. A későbbiekben az árvacsalán (2. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. ▌ 4. viszkető érzést. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. J: ’Lamium album. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). a névadás alapja. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). J: ’Ballota nigra.-hv. 392). 4: 30). 138). — N. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. J: ’Scrophularia nodosa. vö. árva a. árvalányhaj 1.’. ném. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. cseh sirotka. 1911: árvaleányhaja (Cserey.articsóka 478.. fr. TESz. a lat. vrtica megfelelője a m.. göcsös görvélyfű’. fekete peszterce’. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). vénuszhaj’. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. tricolor. 133). artichaut. szb. árv`csillyán (MNy. 2. árvácska 1824: Árvátska (Szabó. 4. 29: 249). aranyos fodorka’.). 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. 3. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. 1585: Arua leány hay (Cal. J: ’Asplenium trichomanes. Artischocke.’. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. ▌ 3.’. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). sir"tka. J: ’Viola tricolor subsp. alcarchofa. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). EWUng.: RMGl. Fűvészk. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. — N. de csalánszőreik nincsenek. 1783: Árva Tsalán (NclB. sp. Fűvészk. Fűvészk. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn.) árva előtagja a lat. ▌ 2.. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. ▌ 2. árvácska (MNy. J: ’Urtica urens. 181).: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK.. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). articsóka 1. Az articsóka (1. J: ’ua. 1783: Árva Tsalyán (NclB. Csalhatatlan kert 277–8). Az articsóka vándorszó. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). 2. A fehér jelző a virág színére utal. 1998: vadárvácska (Priszter 538). ▌ 3. 386). apró csalán’. ang. A vadarticsóka (2. 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF. TESz. a lat. J: ’ua. 364). 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). J: 1577 k. vénuszhaj’. J: ’ua. az apró csalán (1. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. J: ’Adiantum capillus-veneris. csalán növénynév. 1948: árva leány haja (Halmai 6).. 955: TESz. J: ’Viola tricolor subsp.) nevének átvétele hasonlóság alapján. articiocco. bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1.) a ném.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. EWUng. fehér árvacsalán’. 1577 k.

„AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). 1998: aszfodélusz. Boldog~ oldala. istenátkoztafa átkozta l. Boldog~ csipkéje. J: ’Cynoglossum officinale. A lat. akárcsak a vénuszhaj (1. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. ang. J: ’ua. fekete fodorka (→ fodorka). a névadás magyarázata. ki hoz”. Fűvészk. 364). Mária lenje. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 430). maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. „minden be reket vért. lengő szálkájú. J: ’ua. || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). 231).) és ’fekete fodorka’ (3. J: ’ua. Marzell Adiantum capillus veneris a. A név Melius alkotása. és azért fordították árva leány-nyal. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. átkozott-tövis l. Az asszonylen Barra alkotása. pusztai árvalányhaj’. J: ’Asphodelus ramosus. atlacér. zászpa asszony l. TESz. Asplenium rutamuraria. aszfodélusz aszfodélusz 1. isten~fa. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. valószínűleg a ném. Genaust Asphódelus a. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31).). 1813: Ásfodéla (Magy.’.’. 326) ’Stipa pennata. Fűvészk. árva a. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. Az árva leány haja szerkezet. Fűvészk. lónyelvű csodabogyó’. 1807: Ásfodéla (Magy.. EWUng. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). 1783: Ásfódéla (NclB. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. N. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. Asplenium trichomanes. Asphodelus és a német Asphodill változata. lenszínű. 112–3. tudatos alkotásnak látszik. atlacér. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. magyarázatát l. szép~szőlő. ezek is páfrányfélék. asphódelos) átvétele. Az aszfodélusz a lat. ▌ 2. 357).).). 2. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. SzófSz. J: ’Cynoglossum officinale. J: ’Linaria vulgaris. J: ’Ruscus hypoglossum. A névadás magyarázatára l. Frauenhaar ’asszonyhaj’. 2. . aszfodélosz (Priszter 308). ágas aszfodélusz’. még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket..’. közönséges ebnyelvűfű’. királyné ~ káposztája. J: ’ua. orvosi atracél’. és a lat. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. A névadás alapja azonban valószínűleg az. aszfodéla l. vén~citrus. J: ’Asphodelus albus. ászpa l. atracé (ÚMTsz. selymes. A pázsitfüvek közé tartozó.. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. haui kórſágot. Asphodelus (< gör. felhasználásuk is hasonló volt. boldog~lapu. atlasér (ÚMTsz. Boldog~ mentája. Asplenium ceterach) használták. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). Az árvalányhaj magyar fejlemény. Vénusz ~ fürdője. Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. közönséges gyujtoványfű’.) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). amelyből az árvalányhaj alakult.’. — N. Boldog~ tövise. — atlaszér 1. ▌ 2. nincs folytatása a magyar nyelvben. A névadás magyarázata. ném. 364). Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). az ásfodéla a lat. Boldog~ rózsája. kxuet ki indit. J: ’Anchusa officinalis. még lenlevelűf ű. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. közönséges ebnyelvűfű’. asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. fekete fodorka’. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. fehér aszfodélusz’.

) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. közönséges kígyószisz’.’. zaklacér (ÚMTsz. kerti borágó’. ▌ 6. és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. J: 1775. J: ’ua. kerti borágó (3. ▌ 2. atracél (ÚMTsz. N. az előtag magyarázatára l. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. már Melius leírja. txuiſſes ſÅxrxs à leuele. orvosi atracél’. 67. J: ’ua. 334).’. J: ’Calluna vulgaris. J: ’ua. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB. 1998: ’Anchusa officinalis. útilapu’. J: ’ua. ▌ 3.) és az orvosi atracél (4. jitrocel ’útifű. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. A közönséges ebnyelvűfű (2. 1998: orvosi atracél (Priszter 299). Ember és növényvilág 199). 1998: ’Anchusa. jatrocel. Marzell Calluna vulgaris a. cseh jitrocel. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. Fűvészk. Fűvészk. J: ’ua. az utótagra l. hogy a növény örökzöld. a szókezdő j a magyarban maradt el. báránypirosító’. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. 1807: mezei Atratzél (Magy. csarab’. jitrocil ’ua’. Ember és növényvilág 199). a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. | 1807. ▌ 7. atlaszfű l. 1578: Atratzęl (Melius 150). avarf ű. 364).) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. 153). — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. SzlJsz. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. atracél (Péntek–Szabó. atracél (MNy. 95). 1525 k. ill. A ’gilisztaűző varádics’ (1. Fűvészk..) leveleit. ſÅára” (Melius 151).: RMGl. J: ’Calluna vulgaris. EtSz. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). köptetőt főztek belőlük. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). atracél’.) neve. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz.).). J: ’ua. hanga. a festő jelző megkülönböztető szerepű. J: ’Tanacetum vulgare. 1807: Atratzél (Magy. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. szlk. atracél atracél 1. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. J: ’ua.’. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5. közönséges ebnyelvűfű’. Az avarhanga összetett szó. N. J: ’Cynoglossum officinale.’. J: ’ua. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). virágzatuk kékes-lilás-pirosas. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. atracéllapu l. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). Az atracél szlovák eredetű. indás ínfű’. csarab’.) és fekete nadálytő (8. 1775: Atratzél (Csapó 204). levelükből készítettek salátát. 155). és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt. akárcsak az orvosi atracél (4. J: ’Ajuga reptans. — ~lapu N. . orvosi atracél (4. kéc à virága. 29: 249). 1998: atracél (Priszter 299). — N. 334). 152). 129). Fűvészk. 256).).). Fűvészk. fekete nadálytő’. 1775: Atratzél (Csapó 77). a kerti borágó (3. ▌ 8. Kniezsa.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. J: ’Borago officinalis. A gilisztaűző varádics (1.’. gilisztaűző varádics’. J: ’Alkanna tinctoria. 153). | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). ▌ 5..) érdes levelű növények. A szlovák szó a magyarba R.’. közönséges ebnyelvűfű (2. TESz. A báránypirosítót (6. Fűvészk.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. jatrocěl alakban kerülhetett át. EWUng.’. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. 1807: kerti Atratzél (Magy. A névadás alapja az. 2. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). 157). J: ’Symphytum officinale. atracéllapu (Péntek–Szabó. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy.). ▌ 4.). amelynek az atracél a hivatalos neve lett.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető.’. — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204). J: ’Echium vulgare. vö.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl.

fekete foghoz hasonlítható. a névadás alapja.) jelzője a lat.. levele. Fűvészk. szln.. A farkasölőbab (3. hogy a rozson élősködő fekete. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. lat. az anyarozs (1.) Diószegi–Fazekas Magy. ill. vénasszony fonala’ népi név.B bab — 1. A vadbab (1.. TESz. rossz fogakra. Bábafog (MagyGyógyn. J: ’Sedum telephinum subsp. EWUNg. bába a.-i foenum-graecum (< lat. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. A bábafan ~ bábafon népi . virágja) hasonló a közönséges. varjú~. anyarozs’. ▌ 2. mezei iringó’. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. 29: 249). J: ’Eryngium campestre. ördögkeringő. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. bablevelű szaka (→ szaka). Fűvészk. ▌ 3. 28).) rossz. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a).. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. varjúbab. 1–2 cm hosszú gomba. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. J: ’Tribulus terrestris.). báb`fon (MNy. mezei zsurló’. ill. „fehér a’ virága. bábakalács bábafog 1. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö.. gyarázatára l. Melius 370. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. ördögrokolya. 317. N. Genaust fába a. TESz. bablevelű varjúháj’. bábabéles l. báb`fon (ÚMTsz. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). közönséges bab’ (TESz. A névadás szemléleti háttere. ▌ 2.) névadás magyarázata. A bábafog ’vénasszony foga.). valószínűleg ez emlékeztet szúrós. боб. a bab utótagra l. 407).). disznó~. bablevelű varjúháj (→ varjúháj). 1527-tól adatolható. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. bábafon l. a névadás alapja. || bábafan N. 182). Fabaria (Csapó 19) (< lat. Szabó. A névadási szemlélet magyarázata. A görögbab (2. maximum. A varjúháj. boszorkány foga’ népi név. a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. A bábafonal ’boszorkány. hogy a növény termése. a földi királydinnye (2. bábafonál (MagyGyógyn. farkasölőfű. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. — Ö: csoda~ (→ csodamag). J: ’Claviceps purpurea. 1783: Görög bab (NclB. J: ’Equisetum arvense. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. görögszéna’. f##numgr##cum a. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). bábafonal szakny. ördögszekér. babf ű. EWUng. bábafog (ÚMTsz. földi királydinnye’. J: ’Trigonella foenum-graecum. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja.). 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp. lóbab’. blg. Magy. Fűvészk. vö.) termése szúrós. a névadás ma- bábafonal N. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). A görögbab (2. kerti babhoz. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. vulgaris. bábafog (ÚMTsz. bába a. vö. farkas~. J: ’Aconitum vulparia. farkasölő sisakvirág’. 317).) a növény R.-ében tűnik fel.

bábaguzsaly. J: ’Carlina acaulis.szóból alakult -s melléknévképzővel. A bábakalácskörfény összetett szó.. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. 337). Fűvészk. A béles ’lepényféle. ▌ 2. kalácsféle’ utótag a bél. hogy a növény tavasszal látványos. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’.’. Semmeln ’zsemle’. kalács a. J: ’Malva neglecta. vö. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. kerek termésre utalnak. a Magy. jelentéktelen. Diószegi–Fazekas alkotása. bábakalács stb. bábakalács 1. Melius 386. TESz. A körfény nemzetségnév. és főnevesült.. hogy a növény virágzata ehető.bábaguzsaly név. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. TESz. barna spóratermő hajtást fejleszt.). szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. bábafog. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn. ném. Fűvészk. J: ’ua. hoſzſzúdadok ſzínesek.’.. bábaguzsalyt gr. (OrvK. Malva silvestris a. az ÚMTsz. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. a névadás szemléleti háttere. Marzell Carlina acaulis a. fan a. bábaguzsaly. A bábakalács (1. J: ’Pimpinella saxifraga. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy.. bábaguzsaly N. lat. bábabéles. 2.. A bába előtag magyarázatára l. Marzell Equisetum arvense a. fan a. hasznos földitömjén’. 1783: Bába-íre-fü (NclB. J: ’Equisetum arvense. J: ’Carlina acaulis. bábafonal. A papsajtmályva (2. Szabó. béles a. EWUng. a guzsaly utótag szláv eredetű. bábabéles (MagyGyógyn. vö. 297/5–6).) bábakalács. fon a. EWUng. ném. 413). a fan utótag finnugor eredetű. J: ’ua. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa. a körfény nemzetségnév. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. a bábakalács előtag a növény R. fon a. Taubenrocken.. szártalan bábakalács’. 1783: Bába kaláts (NclB. TESz. a bába előtag magyarázatára l. 351). 461). — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). b"b™guzs™ly. A bábaguzsaly ’boszorkány.. Fűvészk. bábaíre 1813: Bábaíre (Magy.: baba kalacchÿa fwnek gr. 609/21). bábafonal.. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. papsajtmályva’. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. bábafog.’. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. nevének átvétele. nem . még bélekenyér. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. de ehető termésekre utalnak.: Küllőfény (Julow 265). 37). Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. mintára keletkezett. acāūlis ’szár nélküli’. guzsaly a. szlk. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. 402.). mind a növény ehető. guzsaly a.’. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. J: ’ua. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). béles a. 1577 k. 1775: Babakaláts (Csapó 17).-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. Genaust acāūlis a. Fűvészk. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. A névadás alapja. fényesek” (Magy. a bába előtag magyarázatára l.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. 364). 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). || bábabéles N. — ~fű 1577 k.. Spindeln ’orsóz. pl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. 175). 29: 249. bábabéles elnevezései népi nevek.. 175). mezei zsurló’. rokkája’ népi név. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). szártalan bábakalács’. 461). Milchbrötchen ’tejkenyérke’. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. kalács a. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. bábafog. EWUng.. A szártalan jelző lat. báb`béles (ÚMTsz. bábaguzsaly.). A név valószínűleg magyar alkotás. orsószerű szárba szökik’. UEWb. bábafog. N. MNy. apró. vénasszony fonó eszköze.. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata..

|| babka 17. cseh vavřín.. farkasölőbab (→ bab). a leánder hivatalos magyar elnevezése. lat. J: ’ua. TESz.’. J: ’Aconitum vulparia. kemények. bábakalács helyett. a névadás szemléleti háttere. Vö. babfű 1798: Bab-. méhanyafű (→ anyaméhf ű). ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. hogy a leánder levelei örökzöldek. rocke. A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. pl. A babfű a növény R. bába a. J: ’Equisetum arvense.’. rocko.’. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. A R. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). faba ’bab’) elnevezése. Genaust fába a. l#rber. minták hatására is létrejöhetett. A babérrózsa összetett szó. fehér vajvirág’. 15: 517). rock. A babér előtag magyarázata. wawrzyn. orvosi székfű’. EWUng rokka a. TESz. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. Rocken. Faba alba (Melius 155a) (< lat. kfn. N. magját gyógyszerként. b<bavir<g (ÚMTsz. 2. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. Vö. napellus a. Marzell Aconitum napellus subsp. 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). lat. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. A névadás magyarázatára l. sz. J: ’Nerium oleander. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. J: ’Matricaria chamomilla.). A bablevelűfű lat.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. babka. azt főzd meg vizben. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. ang. bobka. A bábavirág népi név.. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. laurier. bábarokka (ÚMTsz. Fabaria (Csapó 19) (< lat. A bábarokka ’öregasszony. Rosenlorbeer ’rózsababér’. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. rose bay ’rózsababér’. minta hatására jött létre. a rózsa utótag a leánder sárga. Vö. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö.’. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. bobok (gen. bábafonál. J: ’Sedum telephinum subsp. 1783: Bab levelü fü (NclB. békarokka. J: ’Orobanche alba. bablevelű varjúháj’. vulgaris’. a közönséges babérfa levele’. rueca). farkasölő sisakvirág’. és áztazd meg abban” (Nyr. rose laurel. ném. fr. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). J: ’ua. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. vö. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). 44: 23). J: ’ua. rokka a. le. piros. közönséges babérfa’. 69 bablevelűfű TESz. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). babér a. borsófojtófű. ném. J: ’ua. 368).). anyaf ű. a név ang.. a növény R. levelét pedig fűszerként használták. J: ’Laurus nobilis. de valószínűleg összefügg a ném. J: ’Laurus nobilis. mezei zsurló’. EWUng. babkalevél l. vö. laur (< lat. ill. bábavirág N. J: ’ua. — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. boszorkány rokkája’ népi név.’. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). EWUng. maximum. babér a.’. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35). fehér stb. leánder’. a névadás magyarázatára l. Méreg fÍ (Veszelszki 23). farkasbab. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. bábarokka N.). ismeretlen eredetű. bába a. kfn. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). vö. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). ófn. ang. ol. rózsára emlékeztető virágjára utal. lauro. 72: 127).bábarokka maradt fenn.. babkalevél a. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). J: ’ua. A babér vándorszó.. babér . szlk. babér 1552: Babyr (MNy. borostyán’. 1998: babér (Priszter 411). előtagja szlovák eredetű. sp. disznótövis. laurus ’babér’) szavakkal. 391) nevet javasolja a növénynek a R. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). Lorbeere. Fűvészk. ném.

bagrinca l. báj.-féle laurus Alexandrina. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF.-ben előforduló „bay phÿw”. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. hogy a növény. A R. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). vö. J: ’Robinia pseudacacia. megjegyzi. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). bau ’kötél’. Melius leírásából az is kiderül.). a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. bagrina. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. 125). | 1590: ’Laurus nobilis. bagrina. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. azok babérfává változtatták. bodza bagóeper l. 1395 k. Daphnéba. bagolyeper (ÚMTsz. ujg.’elvarázsol’. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. varázslat’ jelentésben került át a magyarba. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük.). bagrena. bagóep(r. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). 257). 1783: Baj-fü (NclB. tör. 126: 299. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. oszm. J: ’Verbena officinalis. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. összetett szó. ▌ 4.). fehér akác’. 99). J: 1395 k. hogy ez a növény az „MA. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. A BesztSzj.). bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. ▌ 2. elsősorban a babérmagot (baccae lauri).: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. eper utótagja ugor eredetű. baÛ ’kötelék. bilincs’. lónyelvű csodabogyó’.) első megjelenése a BesztSzj. erdőben gyűjthető növényekre. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz.-hv. 99). vö. ba=la-. A török szó ’mágikus kötés. közönséges babérfa’. (Melius 51). bagr(na ’fehér akácfa’. A kötés a varázslás általános módja volt. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. kötés’.: ? ’Laurus nobilis. Nyr. tat. baddza l. 147). bogojszekfü (Kótyuk 76). bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. a névadás szemléleti háttere. J: ’Ruscus hypoglossum. bagolyszegfű N. közönséges babérfa’. és az EWUng.’. hogy a XVI. vö. ▌ 3. az RMGl. vö. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). fehér akácfa virága’ átvétele. is bizonytalan ’varázslat. században a babérfának csupán különböző részeit. erdei szamóca’. b): RMGl. 1841: bájfü (Barra 322). J: ’Fragaria vesca. J: ’Laurus nobilis. bagrena N. báj előtagjának a TESz. Az utótag magyarázatára l. 126: 299. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. ba= ’mágikus. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. miri- . bagrena bájfű 1. A bagrena népi név. 1775: Baj-fü (Csapó 20). azt jelzi. közönséges babérfa’. bagóeper. 836. a szb. 344). esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. vasfű’. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). 428). bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn.-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. — ~fa 1500 k. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz. Nyr. vö. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. kötél’. szalag. bogyókra. A bájfű (1. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja.: RMGl. UEWb. 212). J: ’Verbascum densiflorum. szegfű. dúsvirágú ökörfarkkóró’. 1783: Báj-fü (NclB. A bagolyszegfű népi név. bagrena ’fehér akácfa. Zauberei’ jelentést tulajdonít. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. virág vadon termő. varázserő’.bagolyeper Genaust fába a.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. 1578: Bayf×nec gr. idegen szó. Vögelbeer ’madárbogyó’. ném. csuv. A bagolyeper népi név. még madárpogácsa. bagó(p(r. J: ’Chenopodium botrys. A báj előtag ótörök eredetű.: RMGl. p« ’csomagolás. bagolyeper (MagyGyógyn. ba= et. bagr(na. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. az oszmán-törökből a tör. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába. A névadás magyarázatára l. ba=i ’varázslás.

ennek gyökerét.) bakfű neve szintén a lat. gör. trágos ’kecskebak’. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű.’..). v. Castleman 71. 378) nevet javasolja a R. 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377).) a lat. bájos a. orvosi bakfű’. Fűvészk. 1807: Bakfű (Magy. R. vadárvácska’. N. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). 301). bajnok a. 4: 30). J: ’ua. bakszakál (MNy. báj a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A lónyelvű csodabogyó (3. 1998: bakfű (Priszter 512). 255). à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. lat. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). a névadás magyarázatára l. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. lat. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. 300). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy.. regina prati ’a rét királynője’ nevét. 1783: Bak-fü (NclB. szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a).’. neve Spiraea. 1775: Bak-fü (Csapó 23). Melius a ném. A bakakalács név arra utal. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. 387). herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. 1578: Bakf×nec gr.) a lat. ▌ 2. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. J: ’Carlina acaulis.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). legyező(f ű). borvirág. legyező nevének átvétele. XVI. bakszakáll.: Betonica: Bakfw (CasGl.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. ang. pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. kapcsos korpafű’. cica). 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). J: ’Tragopogon pratensis. Fűvészk. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. (Melius 80a). 1783: Bak-fü (NclB. Tragopogon (< gör. Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. 130: 303). EWUng. bajtergyán l. ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. réti legyezőfű’. Marzell Filipendula ulmaria a. J: ’Lycopodium clavatum. Diószegi– Fazekas alkotása. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. névadásukhoz talán felhasználták a növény R. J: ’ua. A névadás alapja. J: ’Tragopogon pratensis. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). Wiesenkönigin ’réti királynő’. ném. réti bakszakáll’. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. herba ’fű’) fordításával keletkezett. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. 130: 303. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból.bajnóca rút adományozott. — N. A bakszakáll (1. EWUng. A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. A vasfű bájfű (4. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). réti bakszakáll’. 29/8). hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. TESz.. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 1470 k. 348). ill. mint amuletumot.). a névadás alapja nem világos. bakbűzű gerely l. a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. A réti bakszakáll (2. 627).: Barba hirci. gerely bakfű 1. J: ’Viola tricolor. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. J: ’Betonica officinalis. bakszaka (ÚMTsz. J: ’ua. 408). A néva- . 1595: Bak fiju (Beythe 95a). strucctollakra emlékeztető virágzata.’. szártalan bábakalács’. sz. bajnok a. ▌ 3. a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon.). 2.. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. ma Filipendula).) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. A bakfű (1. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését. bakszaka l. bakszakáll (ÚMTsz. ▌ 2. 1775: Bak-fü (Csapó 22).: Bakfw (OrvK. Nyr. id eſt. Fűvészk. herba hirci. A legyező előtag a növény R. bajnóca’. Fűvészk. J: ’Spiraea. N. 408). a): RMGl. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). ennivalója. J: ’Filipendula ulmaria. TESz. queen of the meadow ’a rét királynője’. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. 408). bakszakáll (ÚMTsz. 1577 k.

Növényszótár 6).: Baktopp (Julow 257). Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. EWUng. bucerus ’ökörszarvú’. fr.’. bak a. ballankóró. (TESz. barba caprei.’.). 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a).).. A baldián. 130: 304. 289). Ballagó-kórót gr.-ben. A főnevesülés történhetett önállóan. szb. 1798: Báldián (Veszelszki 436). A ballangó népi név. bak a. ördögszekér. Idegen nyelvi megfelelőre vö. TESz. || ballangó N. tüskés balangó (MagyGyógyn. Bádian-fü. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható.) bakszakáll neve népi név.. macskagyökér’. 210).’. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék.). podagrafű’. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. le. A ballangókóróból rövidüléssel. a fű utótag magyarázó szerepű. aigós ’kecske’. ném. 258). 124: 123. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB.). officinalis. 1864: barangkórót gr.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. ballanó l. 130: 305. mezei iringó’. A kapcsos korpafű (2. görögszéna’. a névadás magyarázata. ol. ang. J: ’Aegopodium. A báldrián idegen szó.. bucerius. gör.. EWUng. A sárga jelző a virág színére utal. 407). 1948. J: ’ua. — tüskés ~ N. A névadás magyarázata.. J: ’Eryngium campestre. (OrvK 324/3). Genaust tragophýllus a. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. balzsamfű . 1841: bigecsi baktop (Barra 161). Fűvészk.. bonzalgó (MagyGyógyn. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. — N. Genaust Aegopódium a. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). baktop (a nemzetségnév csak a Magy. A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. 210). 1807: Baktopp (Magy. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró. Bockshornkraut. báldián l. barlangó (MTsz. Nyr. goat’s beard. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp.’. bolha ballagókóró l. kozja brada. 323).-i Aegopodium (< gör.) és a vadárvácska (3. bolg. J: ’ua. 1948: Baldrián (MagyGyógyn. TESz. vö. ballangókóró (MTsz. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. topog a. 182). Fűvészk. J: ’Aegopodium podagraria. 1783: Báldián-fü (NclB. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. a lat. kozibród.). barbe de bouc. bakszarvúfű 1577 k. még bakfű.bakszarvúfű dás magyarázatára l. 1813: bigetsi Baktopp (Magy.. baktop 1807 e.. ballankóró (ÚMTsz. 379). Bocksbart. topog a. A baktop a Magy. rom. 182). pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. | 1798. barba di becco. Fűvészk. a ném. d): RMGl.: BakÅarwo fweth gr.-hv. — ~fű 1775: Baldian-fü. bige a.). Nyr. Fűvészk. kozjabrada. 1998: baldrián (Priszter 532). 1610 k. cseh kozi brada. vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. szerzőinek alkotása. kozobrad. (TESz. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. tehát a növény ballag. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. bige a. A bakszarvúfű a lat. Bockshorn. Fűvészk. kecskeszarvúfű. ballangókóró balsamfű l. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. 1911: baktop (Cserey. Fűvészk. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. ballag a. J: ’ua. Báldrián-fü (Csapó 166). 2. ballangó a. Nyr. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből.-ben fordul elő)’. J: ’Trigonella foenum-graecum. ném. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). ballang. officinalis. Fűvészk. macskagyökér gyökere’. J: ’ua. balha l. szakny.

1841: balzsamfű (Barra 314). közepétől adatolható. TESz. A bálványfa a lat. Balsam. A banyómuszkáté népi név.’. J: ’ua. bálsamo. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz.) összetétele. balbalzsamfa l. . buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). 389). a banyó ’banya’ (ÚMTsz. J: ’Abies balsamea. balsamum. ném.’. ezeket a patikákban balzsam v. A balzsamfű növénynév magyarázata. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). az elő. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. vö. J: ’ua. illatos gólyaorr’. sp. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. J: ’ua. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. 1813: Bal’samfű (Magy. — büdös ~ N. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. magyarázatára l. banyómuszkáté N. balsamum ’ua. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. balzsamolaj néven árulták. 1783: BalÐam-fü (NclB. kerti kakukkfű’. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz. latin szakny. sz. Halmai 5. banka a. a R. Marzell Populus balsamifera a. még Boldogasszony oldala. mivel a madarat butának tartják. vö. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123).-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. vadkakukkfű’. valószínűleg a ném. összetett szó. J: ’ua. büdözsbanka (Péntek– Szabó. mirigyes bálványfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. balzsamfű 1. lat. ném. magyarázatát l. 2..és utótag magyarázatát l. a fából kivont balzsam R. Ezerjófű 21). ném. J: ’ua. J: ’Populus balsamifera. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. A névadás magyarázata az lehet. N.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. Götterbaum ’bálványfa. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). vö. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. banka (Péntek–Szabó. balsam. muskáta a. 521). 74/1). kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. Fűvészk. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. Balsam átvétele. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. A mirigyes jelző arra utal.’. J: ’Geranium macrorrhizum. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). Balsambaum ’balzsamfa’.’. balzsamokat készítettek. βάλσαµον ’balzsamcserje. Balsampappel ’balzsamnyár’. Balſamum olaÿth gr.’. ang. A balzsam Európában a gör. Ember és növényvilág 198). balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). tavaszi hérics’.). Marzell Ailanthus glandulosa a. és szívesen szagolgatták a virágot. 364). hosszan kihegyezettek. lat. feltehetőleg a ném. istenfa’. ▌ 2. J: ’Thymus vulgaris. amikor tavasszal a hérics virágzik. balzsam-jegenyefenyő l. 243). || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). J: ’Ailanthus altissima. banka a.. a banga ’bamba.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). balzsam-jegenyefenyő’. (OrvK. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. szakny. Marzell Abies balsamea a. J: ’Thymus serpyllum.’. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. balzsamos nyár (→ nyár).’. vö. A banka szóhasadás eredménye. A banka és a büdös banka népi nevek. A balzsamfenyő összetett szó. bandikó l. jegenyefenyő. J: ’ua. J: ’Adonis vernalis. Genaust Ailánthus a. EWUng. A névadás szemléleti háttere. hogy a madár akkor énekel. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. balzsamnyár(fa)’. a névadás alapja a növény óriási mérete. vö.

1948: báránynyelv (Halmai 15). 2. bárányfű N. d): RMGl. 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. szintén Benkő alkotása. a foltos kontyvirág is gumós növény. vö. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). hogy a növény tőlevelei gyapjasak.: RMGl. de a név utalhat a Plantago mediára is’. bókoló amaránt’. — N. még csicsiskoma. 4: 30).’. 1560 k. J: ’Arum maculatum.). ezt követően. bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. a borsos jelző talán a növény illatára utal. barabúla ’burgonya’. bárányfark (MNy. Fűvészk. pitypang’. 1847: báránynyelv (Peregriny 354). Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése.’. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. J: 1578: ’Plantago major. N.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). bárányfarok bárányka N. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben. molyhos ökörfark’. bárányfejűfű N. borsos keserűfű’. nagy útifű’. J: ’Verbascum densiflorum. EWUng. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. pihéinek elfújása után pedig kopasz. blg. bárányfű (ÚMTsz.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. a névadás magyarázata. ősszel tűnnek fel a virágok. 1578: Barány nyelw (Melius 149). J: ’Plantago lanceolata. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. N. hosszúkás. J: ’Persicaria hydropiper. molyhos. J: ’ua. J: ’Verbascum thapsus. J: ’ua. elsősorban a tavaszi levelek’. A bárányfarok báránynyelv 1. agni lingua est herba nota. — Ö: turbolya~. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. i. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. ami a bárány bundájára emlékeztet.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Marzell Amarantus caudatus a. ballangókóró bárány l. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. ukr. ▌ 2. foltos kontyvirág’.). a latin arno- . a névadás alapja. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. A bárányka erdélyi népi elnevezés. A bárányfejűfű népi név. hosszú virágzata. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. A névadás alapja a növény csüngő. Lämmerschwanz ’bárányfarok’.). 1783: Báránynyelv (NclB. J: ’Sedum acre.). 1998: bárányfarok (Priszter 297). amely állati farokra emlékeztet. vö. 1610 k. bárányfark (ÚMTsz. 368).) tükörszó. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. báránylábvirág l. Genaust Perséa a.). 528). bárányiröm l.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. ném. Ember és növényvilág 221). bárányka (Péntek–Szabó. Műszótár 441). 330). A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. J: ’Taraxacum officinale. — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). báránfarok (ÚMTsz.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. N. b"r"nf™rk. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. N. borsos varjúháj’. J: ’Amaranthus caudatus. barangkóró l. 528). hogy az apró. TESz. барабóля ’ua. 364).. J: ’Colchicum autumnale. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. burgonya’. amelyek aztán elszáradnak. N.’. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. barabói ’baraboly. őszi kikerics. 155). Báránynyelv (MagyGyógyn. 334). dúsvirágú ökörfarkkóró’. ▌ 2. 1807: Báránynyelv fű (Magy. virágos hajtása mirigyszőrös. 279). lándzsás útifű’. A növény fejlődésére vonatkozóan l. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). A báránycsecsfű Benkő alkotása. J: ’Borago officinalis. A baraboly vándorszó. A báránynyelv (1. bárányfark l. bárányvirág bárányfarok 1. mivel a névadás alapja. 47). ▌ 3. барабóй. Fűvészk. | 1783: ’Plantago major. A baracklevelűfű a lat. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. A bárányfű népi név. bárányfejű fű (ÚMTsz. kerti borágó’. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. a névadás szemléleti háttere. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. rom.

aren. 1578: barány Irxm (Melius 158a). a névadás személeti háttere.: RMGl. amelyek báránybundára emlékeztetnek. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. Lämmerblume fordítása.. J: ’ua. ovis ’juh. apró. hosszúak.) a lat. 128: 181). glôssa ’nyelv’) fordítása. J: ’Vitex agnus-castus. báránylábvirág (ÚMTsz. szüzességét megtarthatja. || barátcserje l. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. hogy a növény csüngő. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). Genaust Arnóseris a.. Ember és növényvilág 273). ▌ 2. J: ’Vitex agnus-castus. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta.’. bárányüröm’. az az. | 1590: ’Artemisia pontica.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. ▌ 2. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). ném.. 312). az utótagot a növény R. régen borspótlónak használták: „magva . Az elnevezés alapja. 209). az bárányszűzfa l. abszintüröm’. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. Bárány Irem (NclB. a ném. lat. bors izü és csipösségü” (Barra 322). bárányüröm’. barátbors 1841: barátbors (Barra 322).). darabos. 1783: Bárány üröm. 4: 30). Melius 429. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. (Melius 75a). ujjas keltike’. barátfő . a fű magyarázó utótag. veris. Barány nyelw” (Melius 149). 220). Szabó. 1903: bárányvirág (Nyr.) népi név. arnós ’bárány’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. J: ’Primula veris subsp. A bors utótagot az indokolja. Mönchspfeffer tükörfordítása. a névadási szemlélet háttere. 128: 181. J: ’ua. A bárányvirág tükörszó. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. J: ’Corydalis solida. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. J: ’Taraxacum officinale. — N. akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). A különböző Artemisia-fajok. 1798: Bárány. A barátbors a ném. birka’. pirosítógyökér nevéből vonták el. barátcserje’. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. barátfő 1578: Barát fxnec gr. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. J: ’Alkanna tinctoria. lingua ovis. üröm.’. gömbös virág. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). Nem kizárt azonban. Marzell Artemisa vulgaris a. állatnyelvhez hasonlítanak. gen. 1841: bárány üröm (Barra 209).) népi név. a növény levelei vékonyak. pitypang’.báránypirosító glossus (< gör. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. Szabó. még ökörnyelv. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. J: ’Artemisia absinthium. magyar alkotásnak tűnik. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. J: 1578: ’Artemisia pontica. A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. barátbors barátfejűf ű l. tavaszi kankalin’. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A névadás magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ökörnyelv) került a névbe. lingua arietina (< lat. 415). összetett szó. szűzbárány 75 barátfő utótagra l. báránylábvirág (MNy. Glossopétalon a. a lat. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. 734). hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. Melius 433. sárga virágja hosszú száron található. aries ’kos’) fordításával jött létre. termése égető. ill. bárányvirág 1. hogy „a’ régiek azt hitték. Goatbart ’kecskeszakáll’. 128: 181). A báránylábvirág metaforikus elnevezés. Lingua arietina. bárányüröm 1. barátcserje’. lingua ’nyelv’. báránypirosító’. csípős. gör. 1998: báránypirosító (Priszter 294). Nyr. A bárány előtag magyarázata talán a sok.

1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn. barátok l. vö. bariska N. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. fehéres buroklevél alján egy dudor v. farkasölő sisakvirág’. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. bárkavirág (Péntek–Szabó. szúrós. b‘šč. A névadás szemléleti háttere. le. bršč ’medvetalp’. — Ö: pápafű~. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). Növényszótár 64). — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. barát.’. Nyr. EtSz. bariska. Heracleum sphondylium [1. áldott bárcs’. Marzell Cnicus benedictus a. foltos kontyvirág’. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. 458). bárcs bárcs 1. karéjos levelei vannak. nyugati medveköröm’.). tótok és ~ salátája barátf ű l. bariska. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. ahol Marzell szerint az előtag bär. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. J: ’ua. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). ill. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. Melius 387. a mony ’here’ magyarázatára l.’. agármony. nyugati medveköröm) nagy. bari a. TESz.).) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.. | 1998: ’Cnicus benedictus. Mönchskopf tükörfordítása. N. a levelek fogazottak. cseh bršľ ’ua.. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. csattanó maszlag’. Pfaffe ’pap. mint az áldott bárcs (1. . A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. Szabó. Növ. céklaleves’. bršť. áldottfű. sőt R. bárcskóró l. szb. a növény előfordulási helyére utal. bárkavirág N. paponya. Ember és növényvilág 198).. Öhr ’fül. vö. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. Bariska (MagyGyógyn. de feltehető szlk. barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. szúrósak. J: ’Cnicus benedictus. barcs a. ▌ 2. A magyarba talán egy ki nem mutatott.. 1807: Bárts (Magy. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. 410). áldott bárcs’. csomó található. szlk.-hv. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. szem’) is hatással lehetett névalkotására.).. szln. hogy a tölcsérszerű. áldott bárcs’.). 1783: Barát fejü fü (NclB. Barschklo. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. bárány a. Fűvészk. bárcs’. | 1807: ’Cnicus. 264). J: ’Aconitum vulparia. a ném. N. Kniezsa. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. 1998: áldott bárcs (Priszter 340). a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre.. CV. Melius a barát. baracsika (ÚMTsz. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). A bariska népi név. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). Az áldott bárcs (1. valószínűleg a ném.. A névadás alapja. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. A barátfő Melius alkotása. amelyet a népnyelv bariskának nevez. medvetalp’. A nyugati medveköröm (2. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. 328). 1998: bárcs (Priszter 340). || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. N. TESz. ami heréhez hasonlítható.. egyedi adat.. barszcz ’medvetalp.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). J: ’ua. or.). A névadás alapja a tüskés toktermés. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. ÚMTsz. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a).’. борщ ’káposztaleves céklával. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. áldott bárcs. J: ’Acanthus mollis. vö. J: ’Arum maculatum. 11: 6).’. 11] a. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. idegen nyelvi megfelelőkre vö. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. szerzetes’. 1628/1793: Barts (EtSz. 410). 81. J: ’ua. J: ’Datura stramonium. SzlJsz. vö. 44: 29. EWUng. barcsa.

Szabó. Melius 409. 103). fojtós berkenye’. szln.: RMGl.). bársonyvirágfű nevéből vették át. R. Katikasisakvirág’. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). (Melius 92). bársonyvirágfű 1577 k. és a szép utótagot illesztette hozzá. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. a névadás alapja a virág. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. bókoló amaránt’. gyökér a. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354).2: RMGl. 214). EWUng. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. — N. 29: 249). | 1813: ’Sorbus domestica. Fűvészk. 365).. napellus. A bársonyparéj összetett szó. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. berkenye’. barkóca ’vadberkenyefajta. cso- . ném. fojtós berkenye’. 2. A névadás magyarázatára l. göcsgyök. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. 2. szépek. 103). A bársonyburján népi név. 383). kiemelve azt. bókoló amaránt’.: RMGl.. sz. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. R..’. paraj a. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. Fűvészk. A barnagyökér a ném. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja.. J: 1325. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is.). 514). bársonyka 1807: Bársonyka (Magy. bókoló amaránt’. gyökér a. b#rsom b•rjan (MNy. 1379: Barkochafa (OklSz. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet.: Barſon vÿragh fwet gr. berkenye’. gyomnövény’. 1783: Barkótza (NclB. göcsös görvélyfű’.: Flos amoris. 1527. J: ’Galium verum. varjúmogyoró. Marzell Aconitum napellus a. Fűvészk. valószínűleg délszláv eredetű. J: ’ua. A barkóca szláv. v. bókoló amaránt’. Fűvészk. 1527: Bacolcza ffara (TESz. (OrvK. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr.). 364). EWUng. bársonyszép. TESz. vö. barkócafa ’vadberkenyefajta. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. A magyarba egy feltehető déli szl. 1350. amely később beleolvadt a magyarságba. hogy a *brěkovica. 423). J: ’Amaranthus caudatus. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. barkóca barlangkóró. 344/22). *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. J: ’Amaranthus caudatus. Amaranthus: barson virag. a névadás magyarázata a barna. BraunwurÅ tükörfordítása. barkócafa (Péntek–Szabó. bársonyvirágfű. A bársonyka az ótör. 1350: Barkolchafa (OklSz. Noah’s ark. J: 1257. 1500 k. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. A bársonyszép Melius alkotása. vö.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. EWUng. bársonyburján N. még bársonyvirágfű. összetett szó. Lehet. 374). a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény.. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. | ’Sorbus sp. vö. burján. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. Hasonló típusú névadásra vö.. 2. az utótagra l. tejoltó galaj’.).). berkenye’. Ember és növényvilág 291). J: ’Amaranthus caudatus. XVI. 775). vö. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). — N. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. a bársony előtagot a növény R. 1379. ebből való a berkenye.). ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata. barlangó l. J: ’Scrophularia nodosa. ballangókóró barnagyök l. brokovec. a levelek nem bársonyosak. 1813: Bársony virág (Magy. barkolca l. bronkovec ’barkóca’.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. paraj a. — N. bársonyos virág. | 1783: ’Sorbus domestica. A tejoltó galaj virága sárga. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. UEWb. TESz. amely bárkához hasonlítható. J: ’Amaranthus caudatus. 1500 k.. 1577: ’Sorbus sp. a névadás alapja a bíborszínű. 1813: Barkótzafa (Magy. 1590: ’Sorbus sp. 1783: Bárſony virág (NclB. ang.).. TESz.

1798: Baſalikom (Veszelszki 328). bazsalikomfű bazsal l. bòžūr.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. a): RMGl. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. basarúzsa (MTsz.) és kerti bazsarózsát (1. még bársonyburján. 390). TESz. officinalis. vö. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). božurъ ’sáfrány.’.: Baſa roſat gr. bazsarózsa a. kerti bazsarózsa’. 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. A bársony előtag ótör. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. 1783: Ba’salicom. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. a névadás magyarázata a bíborszínű.. bazsalikomf ű basilikumbojtor l. EWUng bársony a. — N. Baſilicum (Melius 109a). 105).’. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. e. Samatblumen tükörfordítása. bažur ’ua. buzsarózsa (ÚMTsz. bazsalika. 105). 316).: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. ang. masculus ’hím’. bazsarózsa. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. mindkét növényt. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. a nagyezerjófüvet (2. 105). 92). A névadásra l. szl. Baſalicomot gr. 1. eredetű (első megjelenése: 1395 k. A nagyezerjófű (2. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. bodza basalrózsa. Fűvészk. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). 1595: Baſalicum (Beythe 44). bojtorján bazza l. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. nagyezerjófű’. (Beythe 92a). bazsarúzsa. 131).: RMGl. a növény R. Melius 409. J: ’ua. az utótagot pedig lefordította. || bazsalikom 1577 k. Szabó. BaÐiroÐa (Csapó 30). 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445).. N. az az.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. tejoltó galaj’ (MNy. a ném. bazsarózsa helyett. 1595: basalnak gr. 316).).). bársonyszép. 1610 k. 38/17). 1525 k.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. J: ’ua. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. bársony a. Fűvészk. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. bazsalik (MTsz. kerti bazsalikom’. még bársonyka. neve paeonia mascula. (OrvK. A nagyezerjófű (2. bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l.). Fűvészk. бoжýp ’bazsarózsa’. 379). — ~rózsa 1577 k. 105). 131).: RMGl. blg. J: ’ua. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). bazsajékom.: Peoniaca: bazar (CasGl.: ’bíborszínű bársony’). 171/30). J: ’Ocimum basilicum. b™zs™licsk™. bazsalicska. J: ’ua. Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. BraÐiliom (NclB. TESz. d): RMGl. esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki.-hv. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). J: ’Dictamnus albus.) is használták epilepszia gyógyítására. . Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. bozsarózsa. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. a R. 1540 k. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. sz. 105). J: ’ua. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). (OrvK. bazsajikum. — N. (Melius 108a).: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. 379). bazsajékum l. basarózsa l. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. ▌ 2. 105). barza l. — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). velwet-flower ’bársonyvirág’.). a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. XVI. basilicum l. 80/27). 1578: Braſiliom. bazsalikomfű 1. Melius a lat.’. J: ’Paeonia officinalis subsp. A N. bazsarózsa a. A bársonyvirág összetett szó. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB.’. 1742: basilika-f× (EtSz. 1841: bazsalyikom (Barra 315).) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. ▌ 1. lat.’. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. c): RMGl. 29: 249). J: ’ua. 105). EWUng. lat. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. v.). bazsajka. bazsa basilica.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. busarózsa. 92). 316). 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. 1775: BaÐa-roÐa.: Pionia: Baza rosa (Herb. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. 1998: bazsalikom (Priszter 437). szb.: Baſalicom (OrvK.

— kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. TESz. — vadbazsalikom N.’. Ez a gör. bazsalikom a. 2. királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. 1911: fekete békabogyó (Cserey. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. Benkő a béka előtagot a növény R. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. szappanfű’. boglárka~virág békaboglár l. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. a növény sekély. basìlico. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. J: ’Actaea. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. ang. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. J: ’Ajuga reptans. paradicsom. basil. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). angyélika. a k. a szóvégi k. Genaust basílicum a.’. békaf ű nevéből vette át. Fűvészk. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi.. tyúk~ béka l. ol. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. ang. A bazsalik. J: ’Ranunculus aquatilis. J: ? ’Saponaria officinalis. fr. lat. indás ínfű’. bazsaikom. Az erdei. 52.). templom. 1948: békabogyó (Halmai 6). || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. or. Basilienkraut. Melius 416. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. bazsalrózsa. Hasonló névadási szemléletre l. bisziók (→ bisziókf ű) helyett.’. 365) nevet javasolja a R. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. J: ’ua. a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. J: ’Actaea spicata. hv. bazsalyikom. mocsaras területeken fordul elő. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. Növényszótár 5). A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. A békabogyó összetett szó. zs megfelésre vö. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). uzsora stb.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. 1998: békabogyó (Priszter 291). lat. boglárka. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. bazsajikom. A szóbelseji k. bazsilikumot gr... vö. bazsarózsa. Basilikum. Bottört. vö.. 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). Fűvészk. J: ’ua. ném. (ÚMTsz. lat. J: ’Acinos arvensis. J: ’ua. 383). basilic. J: ’Ranunculus flammula. szappanfű’. a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). Basilie. Fűvészk. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). -um ~ m. wild basil ’vad bazsalikom’. Ember és növényvilág 199). lat. J: ’Ranunculus aquatilis. R. vö.) Melius alkotása. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. 1783: Béka Boglárka (NclB. 368). Szabó. amely később főnevesült. basilikón. bazsaÇikom. 2. ▌ 3. nagy víziboglárka’.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. базилúк. basilicum végső forrása a gör. ▌ 2. az utótagra l. békabogyó’. A bazsalikom latin eredetű. a névadás alapja hasonlóság. s ~ m. 129: 187. R. amely Diószegi–Fazekas alkotása. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). basilje. békaboglárka 1. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. Marzell Calamintha acinos a. EWUng. A békaboglárka összetett szó. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. amelyet a békaboglárkából vontak el. Növényszótár 5). 368). mindkettő illatos. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. békaboglárka l. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). vonták el a ké- . de nagyobbak. mivel a két növény hasonló. 365). bazsárrózsa bazsa begy l. Nyr. muzsika. galamb~. Benkő alkotása. basilikón [phármakon] < gör. nagy víziboglárka’. 1998: békaboglárka (Priszter 477). 2. fekete békabogyó. 365). bazsalikom a. -om megfelelésre vö. hortenzia. múzsa. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). békaboglárka’. ▌ 2. ▌ 4. basileús ’király’.) a ném. J: ? ’Saponaria officinalis. csomborpereszlény’. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. ném. 390). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. bosiljak. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak.békaboglárka bazsalik. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4.

J: ’Actaea spicata.a. A ’vízi hídőr’ (2. Marzell Alisma plantago a. ▌ 2. Nyr. vizi apium (SzikszF. Nyr. mocsaras helyen. J: XVI. ÚMTsz. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). 1843: Békakalán (Bugát. Froschlöffel tükörfordítása. kanál a. Nyr.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. békaláb (ÚMTsz. 1604: bekalen (MA. kanál (Hoffmann–Wagner 76). f.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. N. közönséges gyujtoványfű’. 1911: békafű (Cserey. fekete békabogyó’. 86). 391). Nyr. Szóhalm. 129: 191. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. közönséges gyujtoványfű’. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). 1395 k. m. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. kanál (Cserey. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). ▌ 2. nedvesebb területeken fordul elő.. 1798. 1775: Béka-fü (Csapó 34). barázdált. 391) tükörfordítása. békaláb a.: kalan (BesztSzj. magyarázatára l. boglárka’.: RMGl..). békalencse 1. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos. Froschkraut tükörfordítása. J: 1583. hogy a növény vízben él. 129: 191. 1935: 182).: ? ’Linaria vulgaris. békaboglárka’. sz. J: ’Linaria vulgaris. A békafű Melius alkotása. 1948: békakanál (Halmai 6). 1583: béka fiu (Nyr. amit a békák kedvelnek.) és a közönséges gyujtoványfű (2. a békaláb (2. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi. vagy beka fé. . 1841: békabogyó takta (Barra 8). békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn.) jelentésű békafű a ném. J: ’Alisma plantago-aquatica.. békafű (ÚMTsz. valamint levelei tojás formájúak. 1: 39). 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). Marzell Actaea spicata a. A békalen a ném. 1903: ’Linaria vulgaris.. lenlevelűfű. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. Növényszótár 9). Krötenflachs (NclB. J: ’Equisetum arvense.). A névadás alapja. békaláb (MagyGyógyn. takta. hogy a növény mocsaras helyeken terem.). a név magyarázata. a lat. Fűvészk. béka. az az. J: ’Alisma plantago-aquatica. — N. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. 1903: béka-kalór v. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette. közönséges gyujtoványfű’. vízi hídőr’. Krötenbeere tükörfordítása. vö. 312). mint a békák. A békaláb népi név. sekély vízben fordul elő.). azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. békabogyótakta. a névadás magyarázata. m. 1590: Ranunculus: Sômôr fé.vagy folyóvizekben. Növényszótár 9). még békakanál. | 1604. békalen XVI.előtag magyarázata.). | 1775. szakny. névadását magyarázza is: „Ranunculus. békafű 1. Vö. szakny. kanál a.: Beka lenchÿeth gr. A békakanál a ném. TESz. amelyek álló.. béka. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. 1798: Beka-len (Veszelszki 278). hosszú nyelűek. A névadás magyarázatára l. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek. mezei zsurló’. A békaláb (1. 129: 187. amely hosszú békalábhoz hasonlít. 1798: ’Ranunculus flammula. 1577 k. hunior fé. TESz. kúszó boglárka’.a.) is vizenyős helyen tenyésző növények. a békabogyó előtag talán a ném. kanálhoz hasonlóak. 1948: békafű (Halmai 6).: béka len (NéNy..) összetételben az utótag a növény hosszú.békabogyótakta sőbbi szerzők. meddő szárára utal. EWUng. EWUng. hogy a mezei zsurló (1. 1783: Béka Len (NclB. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. 1911: béka-kalór v. a béka. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. 1783. A névadás alapja. vízi hídőr’. Kis Bekaiu f×” (Melius 175).. a lat. sz. A 80 békalencse névadásra l. J: ’Ranunculus sp. hogy a növény vadon.: elsősorban a Ranunculus repens. ami a békák tartózkodási helye. 37). 1590: ’Ranunculus sp. a fekete tojásdad bogyókra utal. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. békaláb (ÚMTsz.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. zöld. 129: 187. 129: 188). 30). f. békafű. békaláb 1. vö.

128: 58. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. vadsaláta (→ saláta). A béka előtag magyarázata. vö.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van. bábaguzsaly.. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. és vérzés elállítására sem használható. szakny.’.: RMGl. béka. ’Lemna’ (TESz. a növény vérállatófű elnevezése. Az adatok azt mutatják. békasaláta N. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. disznókék. mezei tarsóka’. végéről adatolható. 597). és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből.) vonatkoznak.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. Nyr. 1590: Equapium.). ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. 455). hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. J: ’Taraxacum officinale. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. epane: Vizi lencze (SzikszF. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. a rokka utótagra l. 2. Az OrvK. is.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. 1775: Béka rokka (Csapó 270). ▌ 2.. hanem a közönséges pásztortáskára (1.: RMGl. békához hasonló színe alapján.) jelentésben tűnt fel: 1577 k. 6). A TESz.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. 99*/ 4. a névadás magyarázata. a névadás szemléleti háttere.a. hogy a növény nedves helyeken fordul elő. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). A vízben élő békalencsét ’Lemna sp.). A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. bábarokka. J: ’Capsella bursa-pastoris. Wasserlinse”. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql.: RMGl. Szabó. 455). 1578: Béka lencze (Melius 145a). így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték.’ vízilencse néven említik először. ▌ 2. pitypang’. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. béka. J: ’ua.-ben és az EWUng.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. 455). A TESz. Nyr. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. A víztől csöpögő. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. vel.). és az EWUng. ha kÿnek orra vere ÿar. békasaláta (ÚMTsz.a. J: ’Equisetum arvense.a. 99*/ 4.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. 129: 191. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. sz. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF.. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. a XVI. vö. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény.-ből adatolják. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp. . Melius 428. A békasaláta népi név. d): RMGl.: RMGl. Nyr. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. békarokka 1. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni.: RMGl. és az EWUng. a XVI. első előfordulása: 1395 k. 117). 455). — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). békarokka. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja.. a szó első megjelenését az OrvK.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld. mezei zsurló’. béka.) jelentés 1578-ból. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. EWUng. 129: 194. foltos kontyvirág’. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. békalencse’.. 6). J: ’Arum maculatum. Isten taskaia (SzikszF. közönséges pásztortáska’. sz. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. TESz. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). 1595: Beka rokka (Beythe 104). 129: 194. J: ’Thlaspi arvense. 1610 k.békarokka (OrvK.. béka. — N.-nek — a TESz. Marzell Equisetum arvense a. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). Nyr.

— réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. idegen nyelvi megfelelőre vö. békavirág (ÚMTsz. paptarsoly. természetesen ez sem zárható ki.békavarfű 683). erszény. ▌ 6.) elnevezése alapján jöhetett létre.) a ném. var a. békavirág (Szabó–Péntek. 129: 198. 1783: Béka TarÐoly (NclB. 1742: béka virág (Nyr. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). J: ’ua. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). 122). rüh’ (1405 k. 1577 k. var a. 129: 196. hogy helytelen név. 175). Az előtag talán a növény másik. J: ’Tussilago farfara. eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. sebek) utal.: „dagadas leÅqn. béka a. némelyik vízben él. 390). sárga virágúak. a növény egyéb tarsoly. békaboglárka’. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. J: ’Malva neglecta.. | 1775. Bruchlattich ’mocsári saláta’.) békavirág neve népi elnevezés. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB.. J: 1742: ’kerti virágfajta.. Marzell Hieracium murorum a. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. pásztortarsoly stb. Fűvészk.). 1783: Béka virág (NclB. Waldspinat ’erdei spenót’. ▌ 4. ▌ 2. J: ’Antennaria dioica. Az erdei hölgymál (3. A békavarfű ótör. belekenyer. boglárka’. vizenyős helyeken tenyészik. J: ’Prunella vulgaris. berekenyér (MTsz. béka a. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. Fűvészk. 139) mintájára” jött létre (Nyr. 393). A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5.. Nyr.. 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). Az ezüstös hölgymál békavirág (2. 1775: Béka virág (Csapó 34). 2. J: ’Capsella bursapastoris. J: ’Taraxacum officinale. 1798: ’Ranunculus flammula. A martilapu (7. bikavirágat (ÚMTsz. vö. ▌ 7. ▌ 3. 365). talán téves név. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. — N. ezüstös hölgymál’. ill. Krötenblume tükörfordítása.). valószínűtlen. Nyr. — Ö: boglárka~. közönséges pásztortáska’. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. pl. N. bélekenyér bélekenyér 1. 2. 129: 196). nagy víziboglárka’. az utótag a lat. J: ’Hieracium murorum. belek(nye. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. de megjegyzi. békavirág..).) nevét Csapó felveszi ugyan.). 129: 196. benek(nyér (EtSz. belekenyer l. 410). varfű. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). Froschblume. 1762: béka virág (PP. ▌ 5. erre utal a vízi jelző is. kúszó boglárka’. N. békavirág 1. 1813: Béka varfű (Magy. pitypang’. N. bíkavirág. békavirág (Péntek–Szabó. a latin név szerinti mutatóval). vö. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. papsajtmályva’. 761). bélekenyér (MagyGyógyn.) és a pitypang (6. 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. A békavirág (1. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). 4: 31).’. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. belekenyér (ÚMTsz. 1798: Béka virág (Veszelszki 248). martilapu’. istentáskája. J: ’Ranunculus aquatilis. 1798: Béka virág (Veszelszki 458).) jelentése van. közönséges gyíkfű’. Ranunculus sp. J: ’Ranunculus repens. réti boglárka’ (Magy. 129: 198). bursa pastoris ’pásztor táskája’. J: ’Hieracium pilosella. Nyr. 1783: Béka virág (NclB. 383). Ember és növényvilág 278). TESz.). ▌ 2. A parlagi macskatalp (4. EWUng. vö. 1775: Béka virág (Csapó 81). 365). N. erdei hölgymál’. 5. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. bele- . 415).).. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). Ezerjófű 74).). erszényesfű. parlagi macskatalp’. békavirág (ÚMTsz. a növény nedves. a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). Ranunculus acer a. belekenyér (MNy.

belénd 1. Belén. 1647: bxlénd f× (TESz. bilind (MTsz. 1500 k. bellény. J: ’ua. még a mályvafélék (Malva sp. Ezerjófű 88–9). J: ’ua. 108). pogácsa stb. J: ’Coriandrum sativum. Beléndfű (MagyGyógyn. belek(nyé r.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. ▌ 2.: bellend fűveth gr. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk.’. bellény.). maradjanak abban. benekenyér. Belind (TESz. Belind. A belénd szláv eredetű. (Melius 64). Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. беленá ’beléndek’. bilin (Nyr. 1792: Belind fÍnek gr..: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. blem ’beléndek’. kenyér a.’. ábránd’. szlk. d): RMGl. J: ’ua. — ~fű 1470 k: Iusganius grece.). szln. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. bilind (Jávorka 973). bilin. 1578: Belén f× (Melius 64).. 258).. блян ’beléndek. (Nedeliczi 45). 1520 k. pl.’. — N. a): RMGl. kerti koriander’.). beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. 259). blen ’beléndek’. a papsajtmályva (1. kenyér a. bilind (Rápóti–Romváry 85). a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja.belénd kenyér. bxlénd. — ~fű 1500 k. 1525 k. J: ’Hyoscyamus niger. 1792: belindnek gr. TESz. 255). belek(nyer. bél a. 1609 u. vö.: RMGl. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. 108). 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252).). a növény bölény elnevezése. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. vö. blen. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. belénd (Szabó–Péntek. or. 1610 k. bilind (MagyGyógyn.: Belend fwr†l gr. kalács. 255). ehető termését és a berkenye (2.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. Bőling (Tsz. A belénd elnevezés a XX. — N. 146). berkenye’.: Coriandrvm: belend fÿ[w]. belekeny(r (ÚMTsz. 1791: belende (TESz. J: ’Sorbus sp. bár a belénd-nél esetleg a R. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. 1595: Belen fiju (Beythe 108a). belekenyé r. 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 185). 1948: bilinfű (MagyGyógyn. R. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. bilin (Halmai 40). EWUng.). 259). a): RMGl.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. A bélekenyér összetett szó. A bélekenyér népi szó. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója. 1395 k. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). 1577 k.: RMGl. XVI. (OrvK. blén ’beléndek’. Földi Kritikája alapján felvethetjük. A berkenye (2. bél a. böling (CzF. madárpogácsa. belim. bolondító beléndek’.: Iuscianum: belend (BesztSzj. cseh blín. N.: RMGl.). 1694: bilindnek gr.)... vö. sz. vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl. belénd i i 83 belénd deliczi 45). (TESz. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). a növény bolondítófű elnevezésével. Növényhatározó 154). bölény a.) almaformájú. blěnъ ’beléndek’ szava került át. 255). (TESz. beléndnek gr. apró.). 24: 480). belén l.’. bl\n ’beléndek’. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64). latine calicularis: [belentfw] (CasGl. a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre). 1948: Belind. belind. (Ne- .-hv. apró gyümölcsét. Bellény (MagyGyógyn.: Iusquianus: Belend fy (Növ. állat is-Alces. 108). 255).). szb. blg. 617/29). De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl.) kenyér. 1585: belénd fÖ (Cal. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele. balha [fÿw] (Herb. 255). mint: Belénd. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. 1578: Beléndnec gr. a): RMGl.) kerek. J: ’ua. hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. másként ezek zavarodást okoznak. fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. vö. a belénd d-je inetimologikus járulék. 259).

42/12). bilindök. bilindëk. bölênd(k (MTsz.). EWUng. belénd benderó l. vö. 1835: Belendek (Kováts. bölény a. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. (Barra 345). lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. csattanó maszlag’. 1841: .) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a kerti koriander is bűzös illatú. || benedikta 1577 k.’. a köznyelvben a beléndeket használják. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. halált okoznak. A kerti koriander (2. 22: 23. szerint az a feltevés.: Beléndek (Julow 256). MNyj... bilíndëk. bilindek. bolondító beléndek’. bolondító beléndek’. 1966: beléndek. 264). — N. csalmatok. 127: 331.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1835. bxléndxk (CzF. Kniezsa. J: ’Hyoscyamus niger. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. SzlJsz. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. J: ’ua. a TESz. 86. ▌ 3. 24: 480). vö. 1800. bába~ (→ bábakalács) belindek l. 86. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. MNövSz. csimázillatúfű. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. Nyr. 1783: Benédikta gyökér (NclB.’. a TESz. Melius 398. bilin (Nyr. bölindök. beléndek a.. beléndek’. N. beléndek 1. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. hogy ezek a növények erősen mérgezőek. vö.). belénd a.: Benedicta laxatiuat (OrvK. csalma a. bilindek (Csapody–Priszter. a hasonlóság alapja. 44/4). böléndök (SzegSz. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. MNyj. 1798: Beléndek (Veszelszki 252). maszlagos nadragulya’. A tudományos lat. J: ’ua. beléndfű l. J: ’Cnicus benedictus. — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. bölény a. 328). A csalmás beléndek elnevezés későn. szépnőnyenadragulya. Schöne Frau. nem meggyőző. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. szerint Márton szótára (1800). A maszlagos nadragulya (2. 1966.). A jelző magyarázata a növény korsó alakú. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). 1948: Benedekfű (MagyGyógyn.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). 1998: ’Hyoscyamus niger. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). században tűnt fel a magyar nyelvben. 1998: beléndek (Priszter 398). A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító. 38: 465– 474. 1807 e. Szabó. Marzell Atropa belladonna a. áldott bárcs’..). ném. 1998: benedekfű (Priszter 340). Magyar patika 26). MNy. bilindek. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja.. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). J: ’Atropa bella-donna. a névadás azzal függ össze. TESz. bölöndök (ÚMTsz. J: ’ua. 38: 465–474. bella donna ’szép aszszony’ < ol. belénd béles l.) jelzők a virágra utalnak. böléndekkel gr. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1. ▌ 2. Szabó. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. Kniezsa.. J: ’Atropa bella-donna.) és a csattanó maszlag (3. bëlëndëk... 376). EWUng. EWUng. 1800: beléndek. Genaust belladónna a. TESz.).’. J: ’ua. belénd a. bilind(k (ÚMTsz. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. J: 1798. 127: 331. Melius 398. bello ’szép’. ▌ 2. maszlagos nadragulya’. csalma a. donna ’asszony’). belindek (Márton: TESz. bellény l. beléndek a. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. és az EWUng. A fehér és a tölcséres (3.’. | 1807 e. bilindök.’. belladonna ’szép asszony’ < ol.). süveg’ szóból -s képzővel alkották. J: ’ua.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él.: ’Hyoscyamus. SzlJsz. bilindek. csak a XX.. csalmás. Benedicta luxatiuat (OrvK. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. 29). azonban a név már korábban is előfordul (1798). | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). Nyr. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. 1903. belindek. A beléndek első megjelenése a TESz. 259). J: ’Datura stramonium.. bilindök.

1795: ’láp’. kosborfélék’. bönge. ritkás ligetekben. a ném. 365). berreg. J: ’Anemone nemorosa. berekfa. — N. A név- . ingoványos. benge 1807: Benge (Magy. bergő burján (Nyr. A népnyelvi berekfa magyarázata. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra. 178). A bergőburján népi név. a névadás magyarázata. a N. J: ’Rhamnus. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. berökfa (ÚMTsz. EWUng. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). A benedikta a R. hogy a fa lápos.). bergő burján (ÚMTsz. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). berekinnye l. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben.benge benedekfű (Barra 119). vö. Marzell Alnus glutinosa a. — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). — Ö: kutya~. bergőburján beregfa l. hogy a növény gyökeret márciusban szedik.). Fűvészk. mézgás éger(fa)’. bereg. J: ’ua. b(nge ’néhány szemből álló. J: ’ua. A benediktagyökér Melius alkotása. A fehér jelző a virág színét jelzi. benedicta (< lat. ▌ 3.) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. a drog neve Herba Cardui benedicti. Idegen nyelvi megfelelőre vö. sp. vö. berek a. bönge a.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. Az áldott bárcs (1. a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben. bereginye. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. 381). 1813: Sz. benedécere ’áld’) átvétele.) átvétele.. 59). berekenyér. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. Herba benedicta és a ném. black alder ’fekete éger’. berekvirág.. A benge nemzetségnév. Cnicus benedictus a. Benedictenkraut ’benedekfű’..) jelentésű. berekfa. a növény Erdélyben használatos elnevezése. ném. hogy a növény jótékony hatású. 21ével.). berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). erdei gyömbérgyökér’. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje.). bened(kfüjj (ÚMTsz. ang. bengő-burján (MagyGyógyn. lat. ber(kfa. J: ’Alnus glutinosa. J: ’Geum urbanum. 376). 2. Genaust benedíctus a. J: ’Tussilago farfara. holl. ezt kötötte össze a népi képzelet márc. ÚMTsz. neve Centaurea benedicta. 1911: fekete beregfa (Cserey. áldott gyógyító erejű. börrög ige. — N. a N. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. J: ’Orchis sp. szakny. utótagja a burján szláv eredetű. lapály’. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). bélekenyér 85 bergőburján mése van. berki szellőrózsa’. bërrëg. J: ’ua. Benediktenkraut mintájára jött létre. Diószegi–Fazekas alkotása. A bergőburján előtagja a N. folyók árterében fordul elő. Növényszótár 11). beden(kfüÇ. varjútövis~. TESz. ber(kfa (MTsz. beregfa. ló~. neve Cnicus benedictus. ’dudva. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). A névadás alapja az a monda. ang. nedves területek szélén alkot erdőket. lat. Benedek fűve (Magy. vö. benge’.’. berek a. 28: 42). Fűvészk. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. 1783: Szent Benedek füve (NclB. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. a mai szakny.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat.). benedikta l. gaz’ a jelentése. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. N. Szent Benedek napjával. Vö. martilapu’.) jelentése népi adat. benedictus ’áldott’ < lat. St. 2. bengőburján l. Marzell Geum urbanum a. Benediktenwortel. Vö. A benedekfű ’martilapu’ (3. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz.’. bereg. sással benőtt terület. a névadás alapja. hierba de San Benito. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. benedekfű benekenyér l.. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138).-i lat. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. Moos-Erle ’mocsári éger’.’. fr. Fűvészk. berök (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 388). Az erdei gyömbérgyökér (2. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz.. Bennet’s herb.) benedekfű neve a lat. herbe de Saint-Beno¢t.

bervinc. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). J: ’ua. v. börvzng (ÚMTsz. vörös berkenye (Priszter 508). EWUng. berkenye’. hogy a kosborok ikergumóját kiásták. Bermudagras. 374). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. sz. брéкúня ’madárberkenye’. Fűvészk. 211). 1590: Sorbum.: RMGl. vö.: RMGl.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. 1395 k. J: ’ua.berkenye adás szemléleti háttere. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. bereknye (ÚMTsz. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. 366). 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). 1793: börvely (TESz. ang. Nyr.). valamint i > ë > e változással jött létre. брeкúнa ’barkóca’.: TESz. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. ▌ 2. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló.: sorbellum: berekine (SchlSzj. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29). 110). fonásra használják.). (Melius 183a). 1405 k. fojtós berkenye’. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. A berkenye szláv eredetű. TESz. 16. ▌ 3. 1395 k. berkenye 1. ném. brekyňa ’ua. 110).) a veres Berekenye (Magy. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl.) vörös jelzője arra utal. b): RMGl. Fűvészk.: RMGl. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. 1998: veres berkenye. szb. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. 124: 122. 1525 k. 1647: pervingh (TESz. vö. 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. 1595: bxrvengh (Beythe 97).: RMGl. 393) nevet javasolja a R.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj. 1775: Börvény (Csapó 45). Ezek a lat. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. 1783: Börvény. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. Bervén-fü (Csapó 45). 211). J: ’ua. — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416). pervincaból származnak (< a lat. 110). szln.: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj.). 2. 1783: Veres Berkenye (NclB.’. — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. bereginyefa. J: ’Vinca minor.’.. A madárberkenye (2. J: ’ua. 110). A fojtós berkenye (3. ami a fa hivatalos elnevezése lett. sz.’. ▌ 2. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508).’. N. J: ’ua.: Berveng (TESz. Bermuda grass.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl.).). fojtóska. a): RMGl. J: ’Hedera helix.).-hv. 110).). vincapervinca második fele önállósult). hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. A Bermuda-fű tükörfordítás. A névadás alapja.. 110). 374). a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF. bőrving (ÚMTsz. 110). kis meténg’.: Pervinca: berwing (CasGl. 214).’. J: ’Sorbus domestica.’. 214). berginyefa (ÚMTsz.) fojtós jelzőjére l. berekenye-fa. brekínja ’ua. 2. berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). 110). kutyacseresznye helyett. berökfa l. berkenyi l. madárberkenye’. 377) nevet. bereginye. 1813: Börvény.: RMGl.’. blg. J: ’Sorbus sp. fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek. berekinnye.: RMGl. — N. 1783: Berkenye-fa (NclB.’. — N. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával. 110). брякúня ’galagonya’.’. 1470 k. N.).’. . a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. 1841: bervéng (Barra 269).: RMGl. berekfa bervéng 1.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. ném. 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. J: ’Cynodon dactylon. ukr. szlk.: RMGl. Fűvészk. N. berek(nye. — N. Fűvészk. 343). 214). 298). 1998: fojtós berkenye (Priszter 508).: Sorba: Berekenye (CasGl. közönséges csillagpázsit’. XVI. 1405 k. Bervéng (NclB. berekinye.: RMGl. brèkinja ’ua. 1578: Bxrueit gr. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. erdei borostyán’. 1500 k. 374). 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416). J: ’ua. 1775: Börvei-fü. Marzell Cynodon dactylon a. A bervéng feltehetőleg német eredetű.). R. 2. — Ö: madár~. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a).). vö. A lat. Bervén (Magy. J: ’ua. beerwinck ’kis meténg’. megszárították és porrá törték. J: ’Sorbus aucuparia. berekenye.

agármony. 1807 e. Diószegi– Fazekas alkotása. cseh barvínek. kis meténg’. A bikásfű népi elnevezés. J: ’Vinca minor. Bika fÍnek. A börvénymeténg összetett szó. mint a mony ’here’ más növénynevekben. 1807: Bétónika ’Betonica’. 125: 68–73). A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. martilapu’. hagymájára utal. A bikatök összetett szó. szb. 1798: Betonika (Veszelszki 94). vö. J: ’Tussilago farfara.. a névadás magyarázata. pl. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’.) és az erdei borostyán (2. eredetű bika -s képzős alakja. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. 1813: Bikatök (Magy. | 1807 e. EWUng.. (Melius 37). csattanó maszlag’. A bikatökűfű erdélyi népi név. bervinc kerülhetett át. bőrszerű. A betonika a lat. Vö. || ~űfű N. J: ’Betonica officinalis. bikatöküfű (Péntek–Szabó. bakfű’. az ótör. betonia l. R. tök a. bibilevél N. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. nevének átvétele. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. 1998: betonika (Priszter 512). bibilevél (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 221). (Barra 312). A bikatök névadás alapja a kicsi.-hv. 264). 1783. ebből b(rving fejlődött. pervenche. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). privinka. gömb alakú termés lehet. bikásfű (MagyGyógyn. Fűvészk. a névadás magyarázata: „Herba tauri. földiborostyán (→ borostyán).-i Betonica átvétele. 315). a névadás alapja. J: ’Ajuga reptans. fulák (→ szulák). 348). (Veszelszki 332). tehénfű. a börvény nevet Csapó pl. . vö. orvosi bakfű’. pervinca. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. le. elsősorban a tavaszi levelek’. bibi a. részben pedig népetimológiával keletkeztek. Vö. A bikafű a lat. Fűvészk. prvinka. 1775: Betonica (Csapó 22). 1841: orvosi betónikának gr. herba tauri fordítása. N. Herba vaccæ. 1798. orvosi bakfű’. 1783: Bétonika (NclB. levelük kemény. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. 1783: Bikatök (NclB. 2. csipke bigecsi baktop l. EWUng. indás ínfű levele’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. jelentése ’kis seb’. J: ’Datura stramonium. R. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. A kis meténg (1. bikásfű N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. szlk. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. Fűvészk. bakfű helyett. így indokolja: „A’ levele sötét zöld. barvienok. bika a. fehér vajvirág’. Marzell Datura stramonium a. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. ol. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. Az alakváltozatok részben hangtani úton. bervéngmeténg. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. 1998: Betonica. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. A bikavirág népi név. 348). Fűvészk. bikatök bicske l. barwinek. 1998: ’Betonica officinalis. 183). 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). Bockstaud’n ’bakbokor’. J: 1578. A magyarba a ném. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. Fűvészk.: Betonica (Julow 263). bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. 1807. tök a. J: ’Orobanche alba. 387). TESz. Bikavirág (MagyGyógyn. ném.. J: ’Colchicum autumnale. folyófű. a növény R. bika a. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. télizöld helyett. szászf ű.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. indás pimpó’. 365). 2. 376). bikatökűfű l. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. Ember és növényvilág 199). 2. szakny. a tök az őszi kikerics gumójára. 1775. az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. Fűvészk. 1807. J: ’Potentilla reptans.. őszi kikerics. bibi a.) örökzöld növények. TESz. — N.

belénd bilindek l. A bocér ném. 4: 425). 6: 201). a bodorka 1. Genaust basílicum a. 29: 250). bocér a. *p) megfelelés alapján létrejött változata. bosióc. a névadás magyarázatára l. biszjók.). buszujok. — N. Növényszótár 22). biszjók l. még kőfal. A kövi bodorka (1. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. szamár. még szamárköröm. 29). kövi fodorka’. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. EWUng. buszujók > buszujog.) Wagner alkotása. lóköröm. bocér a. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. hogy az egész növény tüskés. Bocérkata (MagyGyógyn. 365). bika. bilin. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését. băsîióc. bürök biszijók. a fekete (3. indás ínfű’. buszujok (ÚMTsz. 1876: bosziók. fodorka nyomán alkotta. A magyar változatok külön-külön átvételek. ▌ 4. 1787: Büziók (MNy. valamint az.). a névadás alapja a növény kissé fodros levele. buszujog (MNy. fekete fodorka (→ fodorka). aranyos fodorka’. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. Hasonló típusú névadásra l. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. pimpinella bireg l. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. bimbó a. buszujóka (NyF. gömbszerű termésére utal. basileús ’király’. 390). a névadás alapja a növényen található sok. J: ’Eryngium campestre.’. bisziók > bissziók. bodza bocskor l. 365).. ▌ 3. 1841: biszijók (Barra 315). BiſziókfÍ” (PP. Nyr. 1708: „Barſalikom.). J: ’Asplenium adiantumnigrum. 29. N. Bissziok. J: ’Ocimum basilicum. 2. J: ’Taraxacum officinale. mindkét növény kőfalakon fordul elő. J: ’ua. apró. Vö. pitypang’. vö. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). vö. 2. a büziók -ü. Az indás ínfű (2..) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. TESz. 1813: Bisziok (Magy. ördög~ bocsorvirág l.).) jelzőre l. bilind l. J: ’Ajuga reptans. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). EWUng.. busuióc ’bazsalikom’. a névadás alapjára l. csipkés fodorka (→ fodorka). de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. TESz.) jelzőre l.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. biszió (Nyr. J: ’Asplenium ceterach. biszió l. A csipkés (2. buszijok. Fűvészk. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. A bisziók román eredetű. 34: 262). J: ’Asplenium ruta-muraria. bingó l. 4: 425).. 129: 118. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. kerti bazsalikom’. busióc. bisziókf ű bocérkata N. busziók (NyK.bimbófű hogy a levelek szamár. buszujóval gr. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. végső forrása a gör. pikkelypáfrány’. busziók > buziók. fekete fodorka’. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. bolond~. angyal~. patájára emlékeztetnek. rom. sz. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). Növényszótár 22). ló körmére. EWUng. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). ▌ 2. A kövi bodorka (4. 1911: csipkés bodorka (Cserey. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. 182). TESz. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA. bozsor bisziókfű 1. bimbó a. bisziókf ű bocca l. J: ’Asplenium trichomanes. eredetű. varjú~ bipenella l. buszujog a. A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. nagyf ű~. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). Fűvészk. Növényszótár 22). buszujog a. mezei iringó’. Buziók (MNy. jelentése ’kócos’. buszijok (MNy. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10). beléndek bilinty l. Ōc¥mum a. hogy a növény levele.. bisióc. . || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. bocfa l. bócér kata (ÚMTsz. Báccifer a. ▌ 2. 12: 97).) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. szúrós gömbalakú virágfej.

festő jelzői a termés színére utalnak. 1550 e. bodzfa. bnz. J: ’Scrophularia nodosa. 57: 357). N.-hv. 4: 31).: TESz. v. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. ebből a bozja. borzáng. göcsös görvélyfű’. bodzacseresznye.. bozza. mac. 1838. borzafa. 1538: boocÅafa (TESz. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127).. Bojza. 118).: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. J: ’ua. 1783: Fekete bodza (NclB. 1783: ’Sambucus nigra. 132).). bodor a. bocf™. baddza (Nyatl. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). J: ’Scrophularia nodosa.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre.. bojza ’fekete bodza’ (MNy. боз. göcsös görvélyfű’. fekete bodza’. a): RMGl. bozzafa (ÚMTsz. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). XVI. kerek. 1550 e. 1405 k. TESz. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. — földi ~ 1395 k. (Szattmáry Király Gy.. Borzang (Tsz. bodza 1. alacsonyan növő növényt jelzi. A fekete bodza (1. or. N. 392). 1430 k. 1517: bozzanak gr. a): RMGl. bèz.). bozda ’visszércsomó’ (TESz. 160). vö. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. Méhes kert. v.).) hasonló. bodzfa a. 62: 24). baz. a bodza terméséhez hasonlítanak. fab(dza (MNy. 118). feketebodza (→ bodza). bójza.: Sambucus: faÿ boßa. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. arra. borzing (MTsz. blg.). 1783: Bodza-fa. 286). A gyalogbodza (2. sz. ill. бьз.’. 119). blg. 286).: RMGl.). б^зе. vö. sz. borzeg. cseresznye a. бъзье. bodza a. bъzъ szava kerülhetett át. 1839: ’Sambucus sp. 1838: Borzag.. 118). 1470 k. (DomK.: bozafa (CasGl. bocfa. 1759: Bocz-fárúl gr. bodza a. bodza’. bazza.: Sambucus: faÿ boßa. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.).. — Ö: gyalog~. a névadás alapja. bócfa. J: ’Sambucus sp. J: ’ua.. v. bojzik. J: ’Sambucus sp. EWUng. 29: 251)..: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. bocca. bodor a.: borsa (MNy. EWUng. szb. vö. A göcsös görvélyfű (4.) különbözteti meg a bodzát (1. barza. bócfa (ÚMTsz. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. borza fejlődött. 118). XVI. amelyek az apró szemű cseresznye. bodza a. TESz. bojzing.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. bodza a. hogy a növény .: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. XVI. gyepű~.). Borza-fa. bodzfa a.. sz.). Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. Bozza fa (NclB.).’. N. бъзие. borzék. Vö.’.). | ~fa 1470 k. A bodza előtag jelentése ’göcsös. fekete termései vannak. 118). csomós’. J: ’Scrophularia nodosa. 1578: Fay Bódza (Melius 25). 1500 k. N. cseresznye a. barzafa. burzá (ÚMTsz. feketecseresznye (→ cseresznye). 132). bodza a.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. cseh bez.) fekete. — N. 1839: botcza (TESz. bodza-fa a. — N.. bójzafa. N. 1538: ’Sambucus sp. 363). a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez.. bodza’.). Fűvészk. | 1578: ’Sambucus nigra. J: 1517. 1998: földi bodza (Priszter 491). vö. 286). 119)..) földi jelzője a lágyszárú. 118). b&zje. göcsös görvélyfű’.: RMGl.). bozdafa. бoзе. a névadás szemléleti háttere. — N. A bodza szláv eredetű. ebulum: bozia (SchlSzj. — fái ~ 1500 k. | 1583. ▌ 2. gyalogbodza’. ill. 1578: Bódza (Melius 24a).’. majd bozza és elhasonulással bodza. hogy a növénynek kicsi.: RMGl. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. bezjè. szln. bez.. bodza’. EWUng. 115). J: 1470 k. ▌ 3.. borzég. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is.. bodza’.). Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. boszf™. J: ’ua.). 1798: Bodz-fa (Nyr.bodza TESz. J: ’Sambucus ebulus. a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. a): RMGl. bozafa. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti. virágzata a bodzáéhoz (1. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. hogy a termést festésre használják. bojza. J: ’ua. A bodzfa előtagja szláv eredetű. szln. levele. TESz. N. 352). bócf™. A bodzacseresznye összetett szó. fekete bodza’. boszf™ (Nyatl. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

Fűvészk. bösövény (ÚMTsz.’ átvétele. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. . az előtagra l. J: ’Ricinus communis. A brindus erdélyi népi elnevezés. J: ’ua. börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy.). lucfenyő bucskóró l. brindus. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. zamatos turbolya’. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). bölömbika a. bolondító beléndek’. A bölömbika népetimológiás elnevezés. közönséges acsalapu’. — N. prov. J: ’Conium maculatum. Ember és növényvilág 221). buckó l. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. EWUng. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. bugolya a. Péntek–Szabó. amerikai alkörmös’. 187). 259). A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata.’. verzino ’berzsenyfa. buruzdujlapi. brîndúşă (Péntek– Szabó. 1783: Bösvény (NclB. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. börzsöny. börzsöny. N. brindus brosfű l. újlat. blowball. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. lapu utótagja szláv eredetű. amerikai alkörmös’. purusztojlapi (ÚMTsz. bölénylapu. szürkésfehér gömböcskéire. EWUng. bölömbika a. brustur ’ua. foltos bürök’. J: ’Phytolacca americana. — N. festőszőlő (→ szőlő). brîndúşă ’ua. borfestő helyett. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk.. 279).. — ~virág N. brésil ’börzsöny’. J: ’Hyoscyamus niger. amely arab eredetű (vö. bötkő l. Fűvészk. N. bösvény 1.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. előtagja a bölény alakváltozata. A brusztujlapu összetett szó. 279). kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). J: ’Arctium lappa. bürök börzsöny 1. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. A ricinus (1. J: ’Anthriscus cerefolium. bruzdújlapi. TESz. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. Ember és növényvilág 221).bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. ▌ 2. N. J: ’Phytolacca americana. festékanyag’. az őszi virág’. J: ’Petasites hybridus. Ha mindezek az arabból származnak. 1948: bösvény (MagyGyógyn. mivel kereskedelmi cikk volt. 363) nevet javasolja a R. bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. a bölömbika állatnév összetett szó. Ember és növényvilág 221. brindusavirág l. ▌ 2.’ átvétele. az amerikai alkörmös (2. börög l. TESz.). burusztujlapi. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Colchicum autumnale. fr. az utótag nemzetségnév. A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. brezil.’. Fűvészk. 1775: Bösvény (Csapó 49). Az ol. 317). EWUng. őszi kikerics. J: ’ua. bölénylapi. 425). Brustujlapi. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. a névadás magyarázatára l. borozdojjlapi. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. bresillum ’ua. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). belénd kapta nevét.. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. alkörmös. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. ricinus’. pitypang’. 2. bölényvirág l. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). bölömbika (Jávorka 973). brindusavirág (Péntek– Szabó. burdujlapi (MagyGyógyn. J: ’Taraxacum officinale. 347).).). az előtag a rom. bőling l. borsfű brusztujlapu 1. a rom. ▌ 2. bölény bölindök. 1783: Kerti Berſeny (NclB. vö. burusztoj lapi. bugolya a. gyöngy~ bucsfenyő l. nagy bojtorján’. brasil. 1807: Berzsen (Magy. TESz.’. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet.

’. lucfenyő busirózsa l. tarack~ búzakék l. J: ’Chenopodium sp. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). közönséges tarackbúza’. бýрян ’burján. korenbloem. Fűvészk. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. ang. 132). gyógynövény’. — piros~ N. 2. 775). ném.’. bodza búsfenyő l.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. bujtorgyán l. Fűvészk. burina ’burján. búzavirág (Szabó– Péntek. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB.’. or. holl. J: ’Bryonia alba.) vadon növő. búzavirág búza között termő konkoly l. jelentéktelen gazok.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. 115). Hasonló szemléletű névadásra l. burján 1. gaz’. seprű~ (→ seprűf ű). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. burgonyahagyma N. cigány~ (→ cigányfű). tövisdisznó~ (→ disznó). piros búzavirág (Szabó–Péntek. büdös gönye’. MNövSz. búzakék (Szabó–Péntek. ▌ 3. kék búzavirág’. általánosan burján-oknak nevezik őket. J: ’Chelidonium majus. J: ’ua. 1783: Búza virág (NclB. ▌ 4. Ezerjófű 69). 113: 349. a névadás magyarázata. 4: 31). — tejes ~ N. kalásza) hasonló a búzáéhoz. 1807: Búzalevelű fű (Magy. 1998: búzavirág (Priszter 330). A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. Ezerjófű 71). buszujok. ▌ 2. 328). burzá l. N. Ember és növényvilág 218).) és a libatop-félék (3. a növényen található több. || búzakék N. Idegen nyelvi megfelelőkre l. v. bazsa búskóró l. A kék búzavirág (1. XVI. N. auagy. Marzell Agriopyrum repens a. dán kornblomst. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). vö. neve: Triticum repens.’. J: ’Centaurea cyanus. burján (MNy. a gabonatáblára utal. vérehulló fecskefű’. Kornblume. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. 4: 29). 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240).’. 1847: burecs (Peregriny 354). előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). gaz’ szláv eredetű. J: ’ua. — Ö: bársony~. bergő~. 427). svéd kornblomma. J: ’Allium ascalonicum. régen a búzafélékhez (lat. sz. бýрен. 1807: Búzavirág (Magy. blg. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). Fűvészk. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy. gabonavirág. csóka~ burbora l. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. mezei pipacs’. bojtorján buk l. J: ’Elymus repens. A kék . ném. 420). — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. A burgonyahagyma népi név. mogyoróhagyma’. a vérehulló fecskefű (2. 1775: Buza-virág (Csapó 47). buza virag (KolGl. Triticum) sorolták. Ezerjófű 71). kerti borágó’. hogy a növény felépítése (levele. cornflower. nyilván az. 1798: Burets (Veszelszki 106). A burján ’dudva. ilyen a növény mai szakny. tejesbúrján (Péntek–Szabó. bojtorján búza l. ▌ 3. 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). J: ’Borago officinalis. ▌ 2. N. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). бурь_н ’burján. 291). 39: 127–133. köszvény~. hegyi imola’. J: ’ua. MNyj. A névadás alapja. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. gaz’.2: RMGl. libatop’. gaz. dutkóró buszujó. J: ’ua. szlk.) búzavirág neve öszszetett szó.burecs bujtorgya. a Linné-féle rendszerben a növény lat. 367). Nyr. pézsmabúzavirág’. kisebb. búzavirág 1. J: ’Papaver rhoeas. buszujog. — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). 775).). 1948: fehérburján (MagyGyógyn. a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. J: ’Centaurea montana. hogy a büdög gönye (1.. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. buszujóka l. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). J: ’Amberboa moschata. Weitzengras ’búzafű’. 489). A tejes jelző a növényben található nedvre utal.

a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. J: ’ua. TESz. blaue Kornblume. A névadás alapja az. kékkonkoly (→ konkoly). hogy a növény friss kérge kellemetlen. Fűvészk. A madárberkenye (2. fenyő.. J: ’ua. ▌ 2.. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). buzér a. Buzér fü” (PP. a búzavirág előtag fajnév. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. festőgyökér. Marzell Centaurea cyanus a. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. J: ’Centaurea cyanus. bükkfenyő N. 489. vö. Mollay. 330). 2. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . büdös pipitér’. büdöske a. erdeimester. A buzér összes elnevezése (l. bücske l. büdös a. a lat. búzavirág a. közönséges jegenyefenyő’. Csapó 254. Magy. az utótagra l. bluebottle. 1783: Büdös-fa (NclB.’. dögszagú és mérgező.’. banka büdösfa 1. A büdösfa a ném. Róbia a.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen.). EWUng. J: ’Abies alba.. az illata szintén kellemetlen. J: ’Anthemis cotula. 384). 119–120.. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). J: ’Rubia tinctorum. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. 1783: Buzér-fü (NclB. A hegyi imola (2. Genaust Cyanánthus a. Fűvészk. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. bűz a. Centaurea cyanus (< gör. 419).) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. cseh sinokvě t. veresf ű. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. 132). a mezei pipacs (4. Stinkbaum. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. csipke büdös banka l. 342). J: ’ua. forrása ismeretlen. legno puzzolente. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre.. 120). Fűvészk. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254).. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384).. || puzsér 1783: Pusér (NclB.) és a mezei pipacs (4. ném. a névadás alapja. bűz a. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). összetett szó.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum.’. buzér a. A virág búzakék neve.. madárberkenye’. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). búzavirág a. pirítóf ű. TESz. Stinken Holz. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). buzérfű 1708: „Feſtf fü. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’.). a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. Pirosító. A bükkfenyő népi név. J: ’Sorbus aucuparia. 489). EWUng. büdös szagot áraszt. A buzér ismeretlen eredetű. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. A pézsmabúzavirág (3. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. szlovén plavica. kék színű virág (→ kékvirág). hogy a növény megdörzsölve undorító. Fűvészk. plavcek. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a bükk előtag jövevényszó. EWUng. ol. 129). 1783: Büdöske (NclB. a pézsmabúzavirág (3. A festő. bükkfenyő (Péntek–Szabó. közönséges kutyabenge’. Marzell Frangula alnus a. J: ’ua.) pedig búzatáblákban fordul elő..) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. bluecaps. 1798: Pusér (Veszelszki 384). TESz. Növénynevek 49–52. a virág színe azonban eltérő. J: ’Frangula alnus. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. 1813: Puzsér (Magy. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). 330). 1998: buzér (Priszter 485). A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. 2. büdöske a. 1841: buzérfű (Barra 189). hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. ennek alapján elképzelhető. — Ö: pézsma~.’. kék búzavirág’.. CzF. Ember és növényvilág 197). 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. A büdöske származékszó. büdös a. átható.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. buzér’. Faulbaum tükörfordítása. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. A névadás magyarázata. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. J: ’ua. Fűvészk.

egérszagú növény” (Schönfelder 84). J: ’ua.’. a): RMGl. szerint ez nem meggyőző.’. Börög (Csapó 49). 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Diószegi–Fazekas alkotása.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. J: ’ua.: ’Conium maculatum. de a TESz. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. bürök’. 1793: Bürök (Földi 19).-i cicutarium (< lat.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. talán a ném. bürökgémorr’. ang.) foltos bürök (1. bérök.: RMGl. Béreggel gr. vörös-barnás foltok láthatók.). bőring (ÚMTsz. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). mint a foltos bürök (1. Török jövevényszóként (vö. 1807: adázó Bürök (Magy. 61: 18). TESz. Ember és növényvilág 197). 616/1). ádáz a. 187). Wutschierling (< ném. 1500 k. foltos.. macul#tus ’foltos’) fordítása. oszm. Fűvészk. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1. J: ’Erodium cicutarium. 1998: foltos bürök (Priszter 342).... a megkülönböztetés a méretekre utal. cic•ta ’bürök’) fordítása.’. (Veszelszki 163). 1578: bxrkxt gr. ném. | 1807 e.). 1998: bürök (Priszter 342). J: ’Erodium cicutarium. arra utal. 387). 1783: Bürög. büröklevelű gémorr (→ gémorr). a foltos jelző a lat.’. szerint a bürök is- meretlen eredetű.. Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. 1841: nagy bürök (Barra 167). előtagja a növény mérgező voltára utal.: Bürök (Julow 257). 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). Marzell Aethusa cynapium a. R. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. 1998: bürökgémorr (Priszter 370). bürök.: ’Conium. 347). Genaust maculátus a. — N. . A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. J: ’ua.v. a növény levele hasonló a bürökéhez. gefleckter Schierling ’foltos bürök’. Fűvészk. bürökgémorr. spotted hemlock ’foltos bürök’.). vö. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. 1470 k. 1783: Adázó Bürög (NclB. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. 1841: büdös bürök (Barra 167). 414/15).’. bükör l. bűröng.: Apro bwrkqth gr. EWUng. bürök bürök 1. bükk a. EWUng.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. Apotheker-Schierling ’ua.: Bÿwrewk (MNy 11: 38).133).: „cicota: berwk” (SchlSzj. patikai. maculatum (< lat. A büdös jelző arra vonatkozik. bükör (MTsz. Bürköt gr. — apró ~ 1577 k. A TESz. 198). foltosbürök (ÚMTsz. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). 152). mocskos bürök (ÚMTsz. felhasználását jelzi. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. 616/2). Börög. nagy. Bötök (NclB. 2. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458).’. TESz. a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. J: 1405 k. ádáz a.) kapta. (OrvK.’. a bürök előtag a lat. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162).. A foltos bürök (1. Wut ’méreg.) ádázóbürök neve összetett szó. árorr. 187). Az ádáz (2. A névalkotásra talán a ném. 1807 e. | mocskos ~ 1903: mocskos-. 133). | büdös ~ 1577 k. — Ö: csemege~.). düh’) is hatással lehetett. 1798: Börög (Veszelszki 162).). patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). 129). 1775: Bödök. Ember és növényvilág 22). — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. — N. ném. magyarázatára l. J: ’ua. J: ’ua. 1998: büdös bürök (Priszter 342). bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. bireg. foltos bürök’. ádáz (2. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy.) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki. szakny. Bödök (MagyGyógyn. 349). J: ’ua. A patikai jelző a növény R. J: ’ua. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn. és az EWUng. bürök (Péntek–Szabó.). 389). Vö. 133).’. | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 187).). ádáz’. (Melius 115a). J: ? ’Conium maculatum. 347). A bürökgémorr összetett szó. 1525 k. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). Genaust Eródium a. ▌ 2. bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. bürök a. J: ’Aethusa cynapium. bürök a. bürökgémorr’. A bürökárorr összetett szó.. 1841: bürök Arorr (Barra 81). 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. Fűvészk. ádáz. hogy „Kellemetlen. — N. 1405 k. bükk a. foltos bürök’.. 1813: büdös Bürök (Magy. 1948: Bürök. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó.: RMGl.) megkülönböztető jelzői a büdös. az utótagra l.: Cicuta: bereg (CasGl.

büröklevelű gémorr (→ gémorr). gémorr bütykű.bürök 112 gémorr. százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre. bürökárorr. Az utótagra l. . bürök. vö. büröklevelű gémorr l. bütyök l. A bürök előtagra l.

cickafark (SzegSz. centinodia. lat. J: ’Melilotus officinalis. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. 345). kis ezerjófű’. 393).). tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. 131). nodiflórus a. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz.). és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. 1948: Cintoria (MagyGyógyn. (Melius 67a). cic™f™rok (SzlavSz. cickefarok. kentaurí# < gör. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). vö. serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. cámoj (ÚMTsz. cintori™. vö. centauria. — N.). cintória ’ezerjófű’. Genaust sérra a. cich™-f™rók (ÚMTsz. J: ’Achillea millefolium. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. A centinodia a lat. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. J: ’Aquilegia vulgaris. centaurium. Fűvészk. cic™f™rokv(r™og. J: ’Aquilegia vulgaris. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában.). ’ezerjófű’ (ÚMTsz. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. réti harangláb’. a név nem maradt fenn.). minus ’kis’) és a k. Melius azonban a lat. 51: 14). cickefark. lat. cintorja ’ezerjófű’. J: ’Polygonum aviculare. cicafarok. cicfark. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. 2. — Ö: harangcámoly. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. cickafark cickafark 1. 128). orvosi somkóró’. A campaniakoszorú Melius alkotása.: Czámoly (Julow 259). . vö. cintórium. serr#tula (< lat. cintórionnak gr. 1807: ’Aquilegia. 1783: Kis Centuria (NclB. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. Genaust Centauréa a. madárporcsin’. lat. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. 1813: Tzentauria (Magy. centum ’száz’. lat. vö. J: ’Centaurium erythraea. J: ’ua. centaurea 1577 k. centaur#um. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. 1578: Centaureánac gr. centória. — N. 212). lat. n#dus ’csomó’. — N.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 37: 376). cickafarok. cickefarkfű. || cámoly 1807 e. a lat.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). centaurea átvételével jött létre. cickefark. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). 1830: cziczka farka (Nyr. cicafarok.’. harangláb | Aquilegia vulgaris. 318). 1807: Tzámoly (Magy. a növény R. kentaúreion. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. a név eredete ismeretlen..). cicaf`rka. réti harangláb’. 128) utótagjának fordításával (< lat. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. százforintosf ű. centum nodia átvétele. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). lat. Vö.. cintoria. réti harangláb’. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. Fűvészk. lat. 583/2). Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. százbütykűfű. közönséges cickafark’. 39: 333. k. A kis centaurea a lat. serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. J: 1807 e. kentaúrion. Melius 63.). Genaust centifólia a. A népetimológia a lat. Cintorja (Nyr. cicfarkkóró l. 1998: cickafark (Priszter 290).

1998: közönséges cickafark (Priszter 290).-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. Magy. 1948: cickóró (MagyGyógyn. mezei cickafark’. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. A cickafark összetett szó.’. farok összetételű növénynév. az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). Növénynevek 57–60. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. | 1862: ’Achillea. Marzell Achillea millefolium a.). ▌ 3. a latin név mintájára keletkezett (vö. magyar cickafark’. közönséges cickafark’. Vö.’. cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. J: ’Lycopus europaeus. ill. J: ’Achillea millefolium subsp. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. sok.). a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. Fűvészk. ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306).’. 419). elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. millefolium). hosszukás. cickefarok l. Földi 20. gipsy wort. cicfarkkóró. 486).cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). J: ’Achillea pannonica. 394.. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. cickefarkf ű. cicf™rk. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. J: ’Achillea millefolium subsp. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. vízi peszérce’. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. millefolium. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). 484). millefolium. cickafark’. J: ’ua. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). cicfarkóró.). cicfark állatnév + fark.’. J: ’Achillea millefolium subsp. ennek játszi képzős módosulata. cicfarku korró (ÚMTsz. cickefarkfű. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). J: ’ua. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). J: ’ua. cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). ▌ 2. szintén megkülönböztető szerepű. | ~fű N. Fűvészk. a növény hivatalos neve ma: cickafark. Az elnevezés alapja a növény puha. ezerlevelűfű cifrus l. TESz. Fűvészk. cickara. cicfarok (ÚMTsz. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik.). 486). cickafark. A név előtagja a cica. 2. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). 1841: ’Achillea millefolium subsp. közönséges cickafark’. J: ’ua. Magy. 300). Fűvészk. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. Marzell Lycopus europaeus a. J: ’ua. EWUng. — cicfarkfű N.). közönséges cickafark’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. cickórót. közönséges cickafark’. 1841: cziczfark (Barra 206). A cickafark. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal.). J: 1807. — N. || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. cicfarok. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. 484. millefolium. magyar cickafark’. közönséges cickafark’. hengerded. — N. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). millefolium. cic-kóró (ÚMTsz. | ’Achillea pannonica. J: 1807: ’Achillea. Mollay. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. J: ’Achillea collina. millefolium. ang. Fűvészk. vö. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. 349). lat. szakny. cickafarok cickóró l. cickafark’. — N. bárányfarok ’bókoló amaránt’. I: 1125).. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. cicfark.’. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). vénasszonycitrus cigányburján l. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. — Ö: kenyérbél-~. 1998: cigánypetrezselyem .

összetett szó. darabos. ▌ 2.. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. picsa a. J: ’Calendula officinalis. EWUng. Diószegi–Fazekas alkotása. 254). valag a. EWUng. Ember és növényvilág 240). kígyógyökerű keserűfű’.) tekert jelzőjét a növény R. keserűfű’. J: ’Symphytum officinale. cigánypicsa (Péntek– Szabó. termést tartja’ utótag ugor eredetű. petrezselyem a. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. cigány a. valag a. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. A cigányvalag népi név. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Fűvészk. A fekete nadályt ő (1. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett.. cigányvalag N. Vö. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. TESz.) virágja szintén sötétlila színű. A névadás alapja. N. cigánypicsa. ▌ 3.) nyilván a növény feketés.). J: ’Coriandrum sativum. TESz. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. A fekete nadályt ő (3. 1841: borsos czikszár (Barra 378). a tavaszi hérics (2. ▌ 3. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. A cigánypicsa összetett szó. cigányvalog (ÚMTsz. J: ’Persicaria bistorta. fekete nadálytő’. vízihunyor (→ hunyor). cigány a.. amely a levelet. cigány a. légyfű.. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy.). cigány a. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. Fűvészk. cigánypicsa (ÚMTsz. orvosi körömvirág’. feketés színű virág. kerti koriander’. cigányvalag. fekete nadálytő’.. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. 253).) borsos jelzőjére l. cigánypicsa 1. cigányvirág 1. Ember és növényvilág 198). picsa a. cigória l. ízekre tagolt. cigánypicsa (Péntek–Szabó. szár a. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. bolhaf ű. az egész növény felépítése (pl. cigóri. cikk a. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. a tavaszi hérics (2.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). nigricans. kígyógyökér. Hasonló szemléletű névadásra l. virágot. fekete kökörcsin’.. J: ’Pulmonaria officinalis. cigány a. Fűvészk. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. N. kígyóTESz. 1807: Tzikszár (Magy. vízibors (→ bors).) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. cigóré.). A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév.). 253). EWUng. cigányvirág (ÚMTsz..). vízibors (→ bors). petrezselyem a. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. . cigány a. J: ’Symphytum officinale. N. összetett szó.) és a fekete nadálytő (3. összetett szó. ▌ 2. pettyegetett tüdőfű’... virág magyarázó utótag összetétele. J: ’Persicaria hydropiper. EWUng.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. Vö. tavaszi hérics’. fenék’ összetétele. cigányvirág (ÚMTsz. cigánypicsa. A cigányvirág népi név. N.. EWUng. cigXvirág (ÚMTsz. A fekete kökörcsin (1. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. N. A borsos keserűfű (1. cikk a. cikória TESz. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. ebgyömbér helyett. bár virága élénksárga. borsos keserűfű’. J: ’Symphytum officinale. 1841: tekert czikszár (Barra 378)..).. fekete nadálytő’.. TESz. A kígyógyökerű keserűfű (2. J: ’Adonis vernalis.) és a pettyegetett tüdőfű (2.) cigánypicsa elnevezése népi név. ▌ 2. J: ’Polygonum. cigány a. trankfű. Vö. cigány a. A cikkszár összetett szó. keserűfű. A fekete kökörcsin (1.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. az orvosi körömvirág (3. cigányvirág. N.

48. kichërion. többes szám: kichóreia. a magyarba a lat. kíchora.: RMGl. Cicoria (Lippay II: 90). chelidën ’fecske’). 16). cinagna. chicorée. 1998: ciklámen (Priszter 351). cigori (ÚMTsz.’. gímnyelv cinadó l. Fűvészk. EWUng. Cinadó (MagyGyógyn. J: ’ua. 411). 1775: Czinadonia (Csapó 91). 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. ol. Fűvészk. erdei gyömbérgyökér’. vö. A ciklámen nemzetközi szó. vö. 61). 1610 k. or. 1578: Chelidonia (Melius 178a).).. erdei hölgymál’. 70). vérehulló fecskefű’. cyclamen.’ átvétele. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. [herba] . Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. ▌ 2. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. ném. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek.’. — N.). h. lat. ciclamino.) és a pitypang (4. J: ’ua.). ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. cinodonia (ÚMTsz. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1.). cinedória. 128). 1794: tzikorja (TESz.). cicoria. Nyr.). cikoria. 1998: ciklász (Priszter 384).. cyclamen.: RMGl.. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). 1775: Vadcikoria (Csapó 132). cikórija (ÚMTsz. ciklász 1807: Tziklász (Magy. J: ’Cyclamen purpurascens. ol. A mezei katáng (2. cicorea (< gör. (ÚMTsz. 104). 10. — N. ciklam(nt gr. cigóré. 128: 184..). ang. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy.). kichória). gyömbérgyökér’.). erdei ciklámen’. J: ’Hieracium murorum. ném. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. amely a gör. 135). 307). J: ’Geum urbanum. cenedonia (< lat.). Ezek forrása a latin cyclaminos. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. sziklament gr. lat. cikória 1. pareyt. ▌ 3. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. 1544: „Vöttem soskat. salátakatáng’. — N. A cikória latin eredetű. 1577 k. cinadóna. J: ’ua. Fűvészk. J: ’ua. J: ’Taraxacum officinale. Nyr. 129). Zyklamen. — ~fű 1540 k. lat. 73: 396). cicoria. 11: 132).). J: ’Chelidonium majus.. 1664: Cichorium Katankóró. vö. cichorea. sz. J: ’ua.’. (MNy. Fűvészk. cikória virág (ÚMTsz. | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). kichër#.). cyclaminum. J: ’Geum. lat.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb.. Marzell Hieracium murorum a. cinaduna (Nyr.’. J: ’ua. N.ciklámen 116 cinadónia szár a. J: ’Cichorium intybus. Diószegi–Fazekas alkotása. bötykös v. cigória (NyF. fr. c): RMGl. pitypang’. cinadó (MTsz. 1807: Tzikória (Magy. fr. цикламен. 127: 47.’. lat.’. 307). EWUng. 411). 377).-i cyclamen került.). cinadória. cykoriat” (OklSz. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. chicory. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. — Ö: porcsin~. cigóri (NyF. 135). a nevet a cikkelyes kalász (Magy. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). szekfűszagúf ű nevéből vonta el. cilján l. 1783: Czinedónia (NclB. (OrvK. Genaust Cichórium a.. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB.: Cicoreath gr. cinaduna. ang. TESz. cichoreum. Fűvészk. 1583: Cicoria Cichorium sil. mezei katáng’. κυκλάµινος. cichorium.) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. cikória. vö. tzikkelyes kaláſz” (Magy. cinadona. sz. csalán címer l. 455). 1893: cyclamen (TESz. 1775: Tzikoria (Csapó 207).’. TESz. k. A latin szó a gör. J: ’Cichorium endivia.: Cichoriana(k) gr. A cinadónia latin eredetű. J: ’ua. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. 256). az erdei hölgymál (3. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). Zichorie. κυκλάµινον ’ua. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. vö. A ciklász nemzetségnév. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). szakny. 1783: Vad Czikória (NclB. 307). ▌ 4. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. kakas~ címnyelvűfű l. 1763: Czikória (TESz. cinnadónia. — ~virág N. k.

’. cintorion.) cindrót nevének szemléleti háttere. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. szakny.) szára szintén dróthoz hasonló. a gódirc utótag nemzetségnév. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. közönséges méreggyilok’. Nyr. 312). N. J: ’Ajuga chamaepitys. kynós ’kutya’. feltehető egy ném. közönséges csikófark’. R. A kalinca- . Zinnkraut ’cinfű’. lat. kalincaínfű’. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. J: ’Artemisia campestris. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. ▌ 2. cinedória l. a cinadória hangcserével keletkezett.-i Cynanchum (< gör. mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). J: ’ua.: TESz. a neveket Melius alkotta. Zinngras ’cinfű’ átvétele..’. és a növényt edények tisztítására használták. Fűvészk. cintorja l.’. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). N. J: ’Calluna vulgaris. Marzell Equisetum arvense a. cinadória. 1783: Mezei Czipros (NclB. A magyar ciprus a lat. ciprus cindrót 1. EWUng. méreggyilok’. fecskefű. J: ’Equisetum arvense. cinmosófű l. A cingrát a ném.). J: ’ua. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. cindrót (MagyGyógyn. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). kýpros). 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. || cingrát N. a Cynanchum (ma: ciprus 1. lat. cupressus. cinadónia cintori. — homoki~ 1903: Homoki v. J: 1807: ’Vincetoxicum. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. A cinka nemzetségnév.’. Genaust Chelidónium a. A mezei zsurló (2. ónf ű. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele.. idegen nyelvi megfelelőre vö. A kalincaínfű (1. 184). A cindrót cin. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló. cintorium. 1911: cindrót (Cserey. TESz.). ▌ 3. 369) nevet javasolja a R. Vö. cyprus ’henna(gyökér). cinagna l. Mezei Cypros” (Melius 170a).) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. méregölőfű. A cinadóniagódirc összetett szó. 184). csipke cipója l. Fűvészk. (Melius 20).) és a mezei üröm (3.eleme a ném. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. kalincaínfű’.). Scheuerkraut ’súrolófű’. J: ’ua. istenke~ cipor l. cintória. cinadónia cingrát l. a név Diószegi–Fazekas alkotása.’. 362). 104).). mezei üröm’. Szent Lőrinc füve helyett. közönséges méreggyilok’. 384). Növényszótár 94). és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el.. vérehulló fecskefű’. a cinadona hangkieséssel. cypressus. 1783: Vad Cypros (NclB. 37). | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). 1841: czinka (Barra 272). a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. 2. mosófű cinnadónia l. J: ’Ephedra distachya. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. első megjelenése: 1395 k.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. vö. cinadona. ném. 37). gen. ez a latin szó a magyarba is bekerült. csarab’. cingrát (MagyGyógyn.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. J: ’Ajuga chamaepitys. centaurea cipke l. A ciprus latin eredetű. A közönséges csikófark (1. J: ’ua. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. Fűvészk. Genaust Cynánchum a. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. mezei zsurló’. A méregölő jelző magyarázatára l. tövistelen fagyalfajta’ (< gör. a drót utótag szintén német eredetű. A növény R. J: ’Chelidonium majus. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. J: ’ua. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). *Zinndrot növénynév is. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). Fűvészk. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. méregölőf ű. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. Putzkraut ’tisztítófű’. cinaduna.. 128: 56. cinmosófű (→ mosófű). 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). | 1841. ▌ 2. a csarab (2. ký#n. Diószegi–Fazekas alkotása.

Az orvosi cit- romfű (1. lemon. holl. Szabó. a névadás alapja. és hasonló az orvosi citromfűhöz. levél. J: ’Papaver rhoeas. J: ’Aloysia triphylla. — Ö: fenyő~. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB. A déli méhfű (2. Genaust citrátus a. tri’három’. Zitronenkraut tükörfordítása.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297).’csavar. a névadás alapja. Melius 437. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. hogy a levelek hármas örvökben állnak. a nyír ’mocsár. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. nyír3 a. 1998: citromfű (Priszter 427). életfa’. J: ’ua.’.. koriander cucik N.. teker’ tőből) átvétele. citromf ű. lat.’. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. amely cuclihoz hasonlít. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal.. a név talán a német. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). Genaust Verbéna a. J: ’ua. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. triphylla (< gör. háromlevelű citromverbéna’. citraria. déli méhfű’. J: ’Aloysia triphylla. nyír3 a. ennek gyümölcse’ átvétele. vö. MNövSz. citrum ’citromfa. szakny. mezei pipacs’. EWUng. az előtag a lat. verbéna a. ▌ 2. 234). Zitronenstrauch tükörfordítása. J: ’Melittis melissophyllum. lat. citromfű 1.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. 40). tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. citroenkruid. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. a növény citromillatú.) vadciprus neve tükörfordítás. A ciprus ’mezei üröm’ (3.. ág’ < indogermán *²erb. háromlevelű citromverbéna’. 1783: Czitrom-fü (NclB. 390).-i Verbena (< lat. citromcserje. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). czitrom szagu. 389). Cucik (MagyGyógyn. — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289).’. háromlevelű citromverbéna’. a növény a verbénafélék családjába tartozik. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. a lat. vizenyős rét’ első megjelenése 1578. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. citromfű (ÚMTsz. orvosi citromfű’. Növényszótár 11). TESz.. ill. babér-. A cukorjuhar összetett szó. olajfa. Melissa officinalis a. A háromlevelű magyarázatára l.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A cucik népi név. a növény elsősorban savanyú. k. Citronenmelisse.stb. 111). megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé.) összetett szó. de nem txuiſſes. mirtusz-. A háromlevelű citromverbéna (3. ha megdörzsölik őket. tujafa. coriandrum l. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . a fű utótag magyarázó szerepű. a névadás magyarázatára l. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). Marzell Calluna vulgaris a. verbéna a. A névadás alapja a növény „nyers füve . citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297). 1998: cukorjuhar (Priszter 289). phýllon ’levél’) fordítása. TESz. J: ’ua. vö. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. nedves talajon él meg. verb#na.. citrum ’citromfa. ▌ 3. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ném. A citromfű (1.) citromfű neve a növény R. EWUng. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427).). alaczon faczka” (Melius 20). ang. A verbéna utótag latin eredetű. Citronella. A citromcserje a ném. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. hazánkban csak a nyugati határszéleken. J: ’Melissa officinalis. Marzell Aloysia citriodora a. Citronenkraut. a növény bokorszerű. A csarab (2. mert a levelek citromillatúak.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján... citromcserje. J: ’Aloysia triphylla.) citromfű neve a ném. J: ’Acer saccharum. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). 1911: citromfű (Cserey. cukorjuhar(fa)’. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). A háromlevelű jelző a lat. — N. a ném. J: ’ua. Genaust Tripetália a. A citromverbéna összetett szó. ciprushoz hasonló felépítésű.

juhar. cukorkóró N. ang. vö. Marzell Acer saccharum a. édesgyökér. édes előtagú neveinek hatására jött létre. sugar maple. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. édesfa.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. Zuckerahorn. A cukorkóró népi név. minden bizonnyal a növény egyéb. vö. ném. . J: ’Glycyrrhiza glabra. az utótagra l. Cukorkóró (MagyGyógyn. édeslevelűfű. igazi édesgyökér’. A névadás alapja a növény édes gyökere. 148).

). a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. Ó Buda. ill. 1525 k. 1610 k. (régen a két nemzetséget gyakran keverték).). csabaíre’.. 1540 k. a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. könnyen kaphattak azonos nevet. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. 392). 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349).) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak.) hasonlóság alapján keletkezett. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. „melly nevezetét.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. ▌ 2. és Sz.. 256). 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. Fűvészk. 1500 k.. J: ’ua. A csabaíre (1. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. az Attila fiának. ill..: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz. csabaíre’. 351). 1783: Csába-ire (NclB. TESz. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. J: ’Sanguisorba minor. a növények megjelenése nagyon hasonló. ezeren ſebbe eſtek. 2.. 1610 k.’. de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai. 1798: ’Sanguisorba minor. csabaíre’. hasznos földitömjén’. ezért latin hatással is számolhatunk. így kelet- kezett csabaíre nevük. a TESz. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. J: ’Pimpinella saxifraga. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. Fűvészk. vérfű’. Az adatok között azonban feltűnik a lat. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. 1525 k. ma ilyen nemzetség nincs’. 331). 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. 515). szerint magyar fejlemény. 356). Endre között majd 15.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. 1525 k. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). J: ’Sanguisorba minor. 1775: Csába ire (Csapó 51). 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. Csabának nevétől vette. | 1807: ’Poterium. EWUng.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. 1540 k. | 1584: ’Sanguisorba officinalis.CS csabaíre 1. 515). a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. J: 1500 k. | 1775. Fűvészk. 1783: Csába-íre (NclB. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. . csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. 1807: Tsábaír (Magy. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után.

csovány (MagyGyógyn. 423). 1775: Csába üröm (Csapó 51). fehér árvacsalán’. bolondító beléndek’. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). J: ’Lamium sp.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. 1783: Nagy Tsalyán (NclB. | 1998: ’Ballota. árvacsalán’. J: ’Hyoscyamus niger. csabaíre. 2. csona. csalám l.). 394). Vö. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB.. 350). ▌ 4. 138). 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). csalán | Urtica dioica. 1395 k. csajkavirág (MagyGyógyn.. EWUng. 259). 1998: kis csalán (Priszter 531). J: 1775: ’Ballota nigra. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt.. csajka a. fekete peszterce’. Csanál. csójján. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. 29: 364). csani. 1998: apró csalán (Priszter 531).). csuhány. csanár. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. hogy a növény mérgező. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF.: RMGl. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393). XVI. Vö. A csábítófű öszszetétel magyarázata. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53). J: ’Glycyrrhiza glabra. A csabaüröm összetett szó. cs™n™l. silány. sz. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531).). 138). — N... | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). A csajkavirág népi név. peszterce | Ballota nigra. nagyobb mennyiségben halált okoz. csajánt l. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). Fűvészk. cilján. csalánt. csollán. 138).’. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. az utótagra l./1450 k.: vrtica: chalan (SchlSzj. A csábító a hangfestő eredetű csáb. J: ’Urtica urens. csojjany. 138). TESz. eszét megzavarja’ jelentéssel. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. csilánk.’. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). 1583: hot chàlan Vrtica labeo. — apró ~ 1525 k. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév.. 1925: csábítófű (Jávorka 973). fekete peszterce’. álomfű. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393). J: ’ua. kábító hatású. sillyán (ÚMTsz. Fűvészk. csinár. 29). csinált. | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. csoján. csábul a.’. üröm a. csián. 1405 k. csojánt. cs(n"l. csanal. csojjant. 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). 1807: bujdosó Tsalán (Magy. csijány. üröm a. 1775: Chyallán (Csapó 53).’. 423). 77). 386). csabaíre. de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. J: ’Sanguisorba minor. TESz. Az előtag magyarázatára l. csinál. EWUng.’.) helyettesítették. csójány. csillyán. csabaíre’. csilánt. v. 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). 133). Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. csolán. 1813: Csaba Üröm (Magy. nagy csalán’. J: ’Urtica dioica. csaláng. 138). csih›nt. J: ’ua. csábul a.). J: ’Lamium album.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. 1948: csábító fű (Halmai 40). csonár. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. csabaíre a. 1998: nagy csalán (Priszter 531). 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). ▌ 3. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. csonál. 148). igazi édesgyökér’. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. csalán csalán 1. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). v.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. J: ’ua. csabaíre a. J: ’ua. csohán. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . apró csalán’. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). 138). csona. csoh#ny (Nyatl. szillán (MTsz. csábítófű (MagyGyógyn. — N. csolláng. nagy csalán’. jelentése ’csésze’. csujáng. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. csián.). MNövSz. csajka a. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. a csajka előtag szlovák eredetű. csollánt. J: ’ua. — holt~ 1525 k.’. TESz. csajánt. vérf ű. J: ’ua. cs(lán.).: RMGl. cs(lány. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. 1783: Apró Tsalyán (NclB. A névadás alapja a növény virágjának formája. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr.: vrtica: chalan (BesztSzj.. csanáj. csilly›ny. XVI. csalám. csohán. 130). 138). csalán csajkavirág N. 423). ▌ 2. EWUng. J: ’Urtica sp. sz.’. cs(lánt. 1578: Hólt czalán (Melius 100). cs™n". csujány.: Vrtica: Chynal’. J: ’ua. 388). csanál. silyán.: RMGl.

déli méhfű’. J: ’ua. ūvula csanáj. 174). idegen nyelvi megfelelőre vö. Urtica mortua fordítása. pl.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. 392). dwarf nettle ’törpecsalán’. a fekete jelző a kis termések színére utal. A holtcsalán (2. bolondítóf ű. eredetű (vö. 29). Az égető. Az apró csalán (4. MNövSz. csalán csalmás beléndek l. csalmatok a. 382). csag. belénd csalmatok 1807 e.. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító... ▌ 5. csípős jelzők arra utalnak. A név Diószegi és Fazekas alkotása. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. minden része . 1808: Tsalmatok (Magy. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. ang.’. idegen nyelvi megfelelőre vö. mérges” (Barra 336). J: ’Ruscus hypoglossum. — Ö: árva~.) megjelölésére szolgál. A csalán ótör. 2.’. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. bolondító. A TESz. bolondító beléndek’. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20).. TESz. 1783: Tsap-fü (NclB. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56). A fekete peszterce (3. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. A déli méhfű (5. 1863: csalmatot gr. 6: 42). J: ’Hyoscyamus. nem okoz égető érzést. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. 1783: Fekete Tsalyán (NclB. A névadás magyarázata. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. Uvularia (< k.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. a magyarba a tör. A kétlaki jelző a lat. J: ’ua.. Urtica minor fordításával jöttek létre. J: ’ua. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. tartó’ összetétele. A csapfű a lat. alt. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. 4. a lat. A nagy csalán (1.’. csanár. csalmatok a. (TESz. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. Fűvészk. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. great nettle ’nagy csalán’.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) és a göcsös görvélyfű (6. Fűvészk. ang. égető. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. csalán csap l.. čalkan. 428). EWUng.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. csalánt l. ▌ 6. ném. Az égető jelző arra utal.: Tsalmatok (Julow 267). a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. nyak~ (→ csapfű) . — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. dioica fordítása. A csalmatok nyelvújítási szó. viszkető fájdalmat okoz. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). halálos. TESz. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. lónyelvű csodabogyó’. 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). a Hyosciamus növénynemzetség neve. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. Vö. első adata 1807-ből van. süveg’ és a tok ’burok. J: ’Scrophularia nodosa. lat. Waldneſſel (Veszelszki 450).. A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. ném. 428). és elhagyták.’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. čalaÛan ’csalán’. Növ. a lat.’). 423).). small nettle ’kis csalán’. 390). csani l. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. göcsös görvélyfű’. J: ’ua. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. disznó~. viszketést okoznak. a növény kétlaki. Fűvészk. csanál. 1783: Erdei Csallán (NclB. Fűvészk. hogy ha a növény a testhez ér. A göcsös görvélyfű (6. EWUng. Urtica (< lat. 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. beléndek’. 174). mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították.csalmatok 122 csapfű (NclB. 390). és az EWUng. J: ’Hyoscyamus niger. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). 2.) a lat. LXXI. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). J: ’Melittis melissophyllum. 169). a lat.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. a lat. čalkančak ’ua. ném. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55).

J: ’ua. sászársz(káll (ÚMTsz. a -t. A császárvirág nevet Lippay alkotta. 3: 56: TESz. csattogó (ÚMTsz. J: ’Datura stramonium. tehén~ csék l. erdei szamóca’.’. ném. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. . Marzell azzal magyarázza a névadást. csarak (ÚMTsz. csarab csarbóka l. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. csattogó N. mestergyökér.). csattogó a. A csarab ismeretlen eredetű. EWUng. Lippay a lat. EWUng. csattantó 1783: Tsattantó (NclB.). még csattogó szamóca (→ szamóca). 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254). Idegen nyelvi megfelelőre vö. közönséges medvetalp’. Hasonló szemléletű névadásra l. A névadás magyarázatára l. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. 73: 396). csarab. csattogógaz N. császárszakál. tricolor. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal.EWUng. császárszakáll 1. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. cselány l. J: ’Calluna vulgaris. J: ’Heracleum sphondylium. szúrós tüskékkel borított toktermések. a névadás magyarázata. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. Vö. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. 427) tükörfordítása. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). csarab 1892: „Csarap. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya..). 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. Kaiserwurz ’Astrantia maior. nagy völgycsillag’.. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). csarab (EtSz. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144). pukkantó. 420). sólyom~ TESz.). csattangóra. tricolor. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. midön Leveleit vizben fözik. a névadás alapja a virágok formája.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. felálló. 91). Vö. Vö. J: ’Viola tricolor subsp. A császárgyökér Wagner alkotása. TESz. — N. csattangó a. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. csattan a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. másik nagyon hasonló felépítésű növény. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). TESz. N. császárszakáll. Marzell Datura stramonium a. 1: 865 csarap a. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. Vö. császárszakáll (MagyGyógyn. Kleschenstaud’n. Marzell Astrantia maior a. J: ’Fragaria vesca. J: ’Taraxacum officinale. a lat. Genaust úvifer a. vö. csattan a. — ~fű N. ▌ 2. egér~f ű. vadárvácska’.’. bárány~fű. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. 339). hangalakja a növény virágjával. császárvirág. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. 1998: csarab (Priszter 322). — N.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Saponaria officinalis. csarap. csattanó maszlag’. csecs l.és -ó képzőelemek. A csattan hangutánzó eredetű szó..). csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). A névadásra hatással lehettek a tojásdad. J: ’Viola tricolor subsp. császárszakáll. 204). Barba imperataluj (NomVeg..). a csattogó jelző magyarázatára l. csarak l.). (Calluna vulgaris). akkor pukkantó hang hallatszik. csarapfű (ÚMTsz. pitypang’. R.). császár szóval helyettesítette. J: ’ua. a rom.). csattogó szamóca (→ szamóca). 420). Somogym. csattanó maszlag l. A szappanfű (2. ném. ném. szappanfű’. a növény ezeken a területeken őshonos. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. csalán csemege l. A csattogógaz összetett szó. vadárvácska’. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. császárszakáll (ÚMTsz. csarak (Nyr. csattogógaz (Nyatl. szálka~ cselán. csattangõ (ÚMTsz. csarab’. A császárgyökér tükörszó.

feketés. EWUng. gerézdes . közönséges orbáncfű’. чрéшня. a csemege előtag jelzi. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. csorbóka cseregalagonya l. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. sz.’. Myrtillus a. hogy a növény magas hegységekben fordul elő. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. csemege a. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. 373). sólyomcsemege csemete l.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). J: ’Vaccinium sp. TESz. 257). J: ’Prunus sp. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). göcsös görvélyfű’. 392). 408). Afonya” (PP. ▌ 6. galagonya csemegesulyom l. zelnicemeggy’. közönséges kutyabenge’. hártyás toktermést a szél fújja. szlk. J: ’Hypericum perforatum. cseresznyeszemekhez hasonló termése van. A maszlagos nadragulya (2. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. A növénynévben az előtag arra utal. J: ’Anthriscus cerefolium. cseng a. Nyr. EWUng. 257). a növények felépítésének hasonlósága alapján. A csemegemandula összetett szó. 1783: Csengö-fü (NclB. čerešňa. v. magyarázatára l. hogy a növény ehető fűszer. csengőfű 1525 k. 1578: Czengx f× (Melius 134).. fülbe~ cserbóka l.). A kutyabenge (4. Fűvészk. Fűvészk. A maszlagos nadragulya (2. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is.) és a göcsös görvélyfű (6. чeрéшнa. cseng a. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. J: ’Atropa belladonna. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). 258).).) fekete cseresznye. A csemegebürök összetett szó.’. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. 1775: Csengö virág (Csapó 58).: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. a növény termése cseresznyéhez hasonló. amely veszedelmes.: RMGl. csengő hangot ad. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy.. főnevesült. vö. a közönséges kutyabenge (4. és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. J: ’Frangula alnus. szln.). A cseresznye szláv eredetű. J: ’ua. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. J: ’ua. az áfonya (3. črYšnja.’. J: ’ua. 256). A csengőfű talán magyar alkotás. cseresznyefa’.Tseresznye (Magy. 373). 175). édes mandula’. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. de a névadásra hatással lehetettek a ném.). 130). az utótagra l. mandula. blg. A névadás magyarázata. J: ’Scrophularia nodosa. havasimeggy (→ meggy). maszlagos nadragulya’. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). 2.’. J: ’ua. sativa. még csemegemandula. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll. közönséges orbáncfű’. J: ’Prunus dulcis var. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). hogy a növény virágzata sárga bogernyő. 1783: Kis Csengö-fü (NclB.’. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom.) havasicseresznye nevének alapja. 164). or. črě šьnja kerülhetett. Fűvészk. | vad ~ 1807: vad – v. ir. cseppentő l. zamatos turbolya’. чeрéшa. 127: 329–330. ▌ 4. igen mérgező. vö. J: ’Prunus padus. XVI. ▌ 5. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. áfonya’.’. büdösfa. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF. чeрéшня. 342). Wolfskirsche ’farkascseresznye’. A magyarba egy szláv R. J: ’ua. Az áfonya (3. blg. Az utótag a bürök növénynév átvétele. чeрéшня.). cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. ▌ 3. 296).: RMGl. J: ’Hypericum perforatum. ▌ 2.) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. Perforata: Czengô fé (SzikszF. Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. 408). J: ’ua. A zelni- . a zelnicemeggy (5.. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy.) büdös jelzőjére l.. valamint ha az érett.

eb~. csete. sarlós gamandor’. 285). kicsi csomókban. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. szln. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. csätä ’bodza’. Ezerjófű 175. 2. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. EWUng. cserszömörce (→ szemerke). csermoglya. az adatok azt mutatják. csete. csAtA. cserlevelűf ű cserge N.. A csete ismeretlen eredetű. hogy lehet a bodza. TESz. ▌ 2.) feketecseresznye elnevezésének alapja. csermulya l. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. vö. szb. Ember és növényvilág 201). cer ’ua. közönséges lucfenyő’. ill. J: ’Ephedra. J: ’Teucrium chamaedrys. — Ö: bodza~. 276. citrom~. Marzell Atropa belladonna a. — ~fa N.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. TESz. cserzőfa. hólyag~. csetenyefa (Péntek–Szabó. csetenyefa N. J: ’Cotinus coggygria. Péntek–Szabó. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. minor ’kis. mac. A cser déli szláv eredetű. J: ’Alnus glutinosa. vö. gerezd a. Ember és növényvilág 229). J: ’ua. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. A névadás alapja a növény termése. 316. A csetenyefa népi elnevezés. vö.) erdélyi szó. csete (MagyGyógyn. Hasonló szemléletű névadásra vö. cèr ’cserfa’.). a gerezd első megjelenése: 1395 k. különféle páfrányfajokat. — N. EWUng. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. és éretten piros. ill. zsidó~. gerezd a. A gerezdes jelző a laza. 393). húsos tobozbogyót alkot. A cserzőfa előtagjára l. J: ’Sambucus nigra.’.. цер. A göcsös görvélyfű (6. Ember és növényvilág 229. hogy a gömbölyű. cserfalevelűfű l. Ember és növényvilág 197. fürtökben fejlődő termésre utal. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). J: ’ua. apró cseresznyére emlékeztet. cerrus ’ua. cserge (Péntek–Szabó. A cserge erdélyi népnyelvi szó.’. quercus ’cser’. kisebb’) fordításával keletkezett. N. J: ’Abies alba. cserszömörce (→ szemerke). cerь. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai.). kaporna(~). csipke ’növény. TESz. csete (MagyGyógyn.) termése kicsi.: Tsészebogyó (Julow 266). Az is lehetséges. cser. Vö. rom. csete ’bodzavirág’.: TESz. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. szl. erdei pajzsika’. cétin% ’fenyőág. 269). román eredetű. gyalogbodza’. — Ö: farkas~. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. kazuár~ (→ kazuárbokor). Szabó–Péntek.’ szóban.’. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. Querculus minor (Melius 37) (< lat. a -z és -ő képzők. csormolya cserszömörce l. csészebogyó 1807 e. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. gerezd a. szemerke cser 1. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. cserje l. J: ’Dryopteris filix-mas.: RMGl. barát~ (→ barátbors). blg. hogy a rom.. 286). A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele. virág’. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. magyarázatát l. J: ’ua. ott. hánytató~ (→ hánytatófa). csikófark’.’.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. valamely részének. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). csèrfa (Péntek–Szabó. pl. jelentése: ’szőlőfürt’. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). és ebből a téve- . alii fést fé (SzikszF. farkas~. bogyószerűvé válik. 257). termés. A szláv szavak forrása a lat. Vö. J: ’Quercus cerris csertölgy’. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. fekete bodza’. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. mézgás éger(fa)’. az erdei pajzsikát nevezték így. ez él tovább a rom. 1862: csete (CzF.). kapri(~). 272.-e. sárga cserszömörce’. J: ’Sambucus ebulus. A névadás alapja. azon. a névadás alapja. üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a). fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak.). Fűvészk. kérgéből cserlét készítenek. kutya~. fenyővessző’. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). цер. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. csete 1. ▌ 2.

csík a. a Spergula nemzetség neveként használják. még tyúkhúr. 128: 57. csián l. hogy a növény vesszős cserje. saeta.’. kanyargós szárára utal. 37). seta ’állati szőr.) vesszős. csipke csihant l. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. | 1948: ’Stellaria media. nyugati salátaboglárka’. ang. csibe a. A névadás magyarázatára l. egyenes szárain ülő apró levélkéit. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. equus ’ló’. csiggenye l. őszi kikerics’. csirkedöglesztő (Gyógysz. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. Fűvészk. Marzell Ephedra distachya a. a névadás alapja. csicskenyefa. equisetum quartum (< lat. 33: 244).. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. A mezei zsurló (2. Nyr. 87). Nyr. . Csicsiskoma (MagyGyógyn. J: ’ua. Nyr. A csibehúr összetett szó. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. Növényszótár 94). Nyr. Vö. belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Diószegi–Fazekas alkotása. mely a csibe beléhez hasonlítható. csikófark 1.. 1998: csikófark (Priszter 367). csalán csibedöglesztő N. csibe a. keskeny levelekre vonatkozik. cimbora’ utótag szláv eredetű. és a tokokat viselő rövid szárak. 126: 48–71. csicsiskoma N. közönséges csikófark’.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. 124: 239–247. J: ’Equisetum arvense. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). Gänseblümchen ’libavirágocska’. TESz. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. 377). A haraszt utótag arra utal. csík2 a. ficaria. Nyr. 126: 48–71. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia.) és a mezei zsurló (2. mert megdöglenek tőle. shrubby horse tail elnevezés is utal. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. amely a növény hosszú. abban a hiszemben. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. EWUNg. csikófark (MagyGyógyn.) csikófark elnevezése összetett szó. J: ’ua. sörte’) név. J: ’Asplenium ceterach. A közönséges csikófark (1. csibedöglesztő (NéprÉrt. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. Marzell Colchicum autumnale a. a jellegtelen. az előtag arra vonatkozik. a névadás magyarázata. pikkelypáfrány’. hogy „Akkor virágzik. mezei zsurló’. A csibevirág népi elnevezés. közönséges tyúkhúr’. || csirkedöglesztő N. J: ’Bellis perennis. TESz. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. J: 1807: ’Spergula. csibevirág (Kovács 18). hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. csibevirág N.’. A név arra vonatkozik.. még lófarkf ű. TESz. 126: 48–71. zöld hajtásai hasonlóak. lófarkhoz hasonlítanak. equisetum < lat. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). 50). J: ’Colchicum autumnale. N. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. vadszázszorszép’. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. réti boglárka’. csicskenye. csibehúr’. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. A csicsiskoma népi elnevezés. bojtszerű formáját írja le. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. valamint a R. a toktermések májusban érnek be. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz.’. prücsökkoma. ▌ 2. valószínűleg a ném. 279). J: ’Ranunculus acris. J: ’Ephedra distachya. csetenye a. a koma ’pajtás. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték.. Az ókori természettudósok. EWUng. lat. 1925: Csikófark (Jávorka 35). A mezei zsurló (1.) csikófark neve népi név. Roßschwanz tükörfordítása. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony.

: Csillaghúr (Julow 402). 1864. 357).’. Fűvészk. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. UEWb. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). J: ’ua. 45). csillaghúr 1807 e. 364). istenharagja. J: ’Cynodon dactylon. A közép előtag a lat. 272). a névadás alapja a növény csillag formájú levele.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. A csillagfű a ném. még csillaglevelűfű. epét. Fűvészk. magyarázatára l. 257). valamint a csillagszerű virágzat. Marzell Gratiola officinalis a. star wort. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. ſárt. 1948: ’Stellaria media. pūrus ’tiszta’) és a R. | 1862. 87). — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351).. ném. közönséges csillagpázsit’. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. J: ’Stellaria media. közönséges tyúkhúr’. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). hogy a növény fűféle. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386). A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása.-i Stellaria media utótagjának fordítása. csikorog a. 357). közönséges tyúkhúr’. | közép~ 1807 u. J: ’ua.-i Stellaria (< lat. Fűvészk. 1864: csillaghúr (Gönczi 243). belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. a lat. csikorka l. szakny. csillaghúr.’. orvosi csikorgófű’. J: ’Paris quadrifolia. Fűvészk. 393) nevet javasolja a R. J: ’ua. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. A csillag előtag magyarázata. közönséges tyúkhúr’. Genaust dactýlifer a. 1998: csikorgófű (Priszter 386). TESz.’. J: ’ua.’. a névadás magyarázata. az utótag a ’bél. dáktylos ’ujj’).: közép tsillaghúr (Diószegi 272). 258). dáktylon < gör. baromfibélhez hasonló szárára utal. 1807: Tsillaghúr (Magy. A csillag előtag a növény virágjára utal. A csikorgófű a R. st#lla ’csillag’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. 2. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. amely csillag alakú. orvosi csikorgófű’.. Vö. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. lat. Sternmiere. tyúkhúr’. || csillagosfű XVI. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). lat. általában négy levéllel a csúcsán. J: ’ua. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. 1783: Tsillag-fü (NclB. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett...csillagfű 127 csillagszék 321). 1862: csillaghúr (CzF. J: ’Stellaria media. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). purisago (< lat. összetett szó. ném.: RMGl.’. Marzell Cynodon dactylon a.). 1807: ’Stellaria. még disznópázsit. lat. v. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). ang. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. csikorgóf ű csilánt l. tyúkhúr. a . 1: 997). négylevelű farkasszőlő’. J: ’Gratiola officinalis. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. szakny.’. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. májfű csillagosfű l. 272). szirmai sugarasan szétállnak. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. Genaust Stellária a. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. st#lla ’csillag’. istenkegyelme. közönséges tyúkhúr’. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. vö. csikorgófű lett. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. J: 1807 e. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. J: ’ua. csillagmáj l. J: ’Gratiola officinalis. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. sz. J: ’Stellaria media.. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. pūrgāre ’tisztít’ < lat. Genaust médius a. 272). 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241).-i Cynodon dactylon (< gör. EWUng. Stellaria (< lat. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). csikorog a. — Ö: liba~. vö. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. a névadásra l. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki.

a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. A csillagvirág egyedi adat. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. f. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria.-szorb šípka. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). blg. székf ű. csitke. TESz. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. cibál). Herzfreund ’szívbarát’. szagos müge’. Fűvészk. fa~ csipcse l. kóris ’poloska’ < gör. 256). 1863: Csüpke (TESz. és az húſt meg ſózod. 255). que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz.. J: ’Rosa canina. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). csipkéje l.. sem a köznyelv. csillár 1807: Tzillár (Magy. tüske.) kiűzésére használták. A névadás magyarázata. Stinkdill ’büdösfű’. шuпка ’csipkebokor.-i Rubus (< *reub. erdei peremizs’. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. csitkenye.). négylevelű farkasszőlő’. 1783: Tzillár-fü (NclB. 1578: Czipke (Melius 23a). csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. J: ’ua. 1836: Tsipkenye (TESz. magyarázatára l. 4-ſzirmú” (Magy. szlk. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). csütke (MTsz. 255). koríannon. csillár a. 375). Fűvészk. vö. berkenye. csillag a. Wanzenkraut ’poloskafű’.csillagszívfű 128 túf ű. EWUng. csipke1 a. gesztenye növénynevek hatására jött létre. kár ’tetű’). Wanzendill ’poloskakapor’. galagonya~. mac. csipke1 a. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. szakny. farkasszőlő. csipkefa. négylevelűfű. csillár a. csimázillatúfű 1525 k. A csitkenye. csinált. Sípk™ (Nyr. cibál. 43: 142). csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78). csicskenye. cimicaria (lat. csimasz a. A csipke valószínűleg szláv eredetű. 329). káron ’kömény’.). csimázfű.). A csill. kerti koriander’. cémex. koríandron. шúпка. — Ö: eb~. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). 364). gyepűrózsa’. a szék utótagra l. TESz. . J: ’Galium odoratum. csipkebokor lat. J: ’Ranunculus sp.. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). gen. ném. csillagfű. EWUng. csalán csinge l. Stellaria (< lat. cipke. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. šípka. koríanon ’koriander’ < gör. 4-levelű: Bokr. Lippay alkotása. 255). farkas~ csipa l. (Melius 138a). bicske.’.). farkasszőlő’. csipkebogyó’. Fűvészk. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. nyíl’ származékai. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. Genaust Cimicífuga a. — N. 1246/1408: „ab vna dvmo. csicskenye a N. 1831: csiggenye (TESz. még csillaglevelűf ű.. csillyany l.. st#lla ’csillag’) fordítása. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. UEWb. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. J: ’Inula conyzae. A csimázfű a lat.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. lat.-i coriandrum fordítása (< gör. Vö. Ezek a szláv šipь ’tövis. 1783: Tsipke-bokor (NclB. szakny. csimasz a. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy.). meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). az az. Marzell Asperula odorata a. Idegen nyelvi megfelelőre vö..tő jelentése ’csillag formájú’. A csillagszívfű Benkő alkotása. Marzell Coriandrum sativum a. bücske. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. J: ’Paris. csalán TESz. csinár l. a. Páris-fű helyett. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. EWUng. A csimázillatúfű a lat. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája.szaggat. Fűvészk. 393) nevet javasolja a R. J: ’Paris quadrifolia. boglárka’. ném. vö.-szorb šypka ’csipkebogyó’. csimázillacsillyán.. Vö. csillag a. vö.). J: ’Coriandrum sativum. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. 46. 2. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése.. Vö. csipcse (ÚMTsz).

a növény ágaira és leveleire utal. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl.) is átvették a nevet. Csirkevakító (MagyGyógyn.: Rubus. Fűvészk. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). 1807: Tsipke Rózsa (Magy. 375). csipke csitnyebokor l. J: ’Rosa canina. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. (Lippay II: 223). a Rubus-fajok ’tüskés szeder. A névadás magyarázata. 1813: Tsipkefa (Magy. A csipkepitty összetett szó.’. Növényszótár 262). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. — Ö: macska~. apró. csattanó maszlag’. A csipkepitty nemzetségnév.csipkefa 129 csirke l. EWUng. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. csitnyebokor (MTsz. hanem bokor. hypógl#sson < gör. A lónyelvű jelző (2. J: ’Datura stramonium. gör. J: ’ua. a csipkefa összetétel (2.: Chÿoda farol gr.) neve. a névadás alapja. J: ’Ruscus hypoglossum. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). ▌ 2. | 1948: ’Ruscus aculeatus. Vö. az utótagra l.) a lat. Mora Baccae.). gyepűrózsa’. ricinus’.. rózsa. seggvakaró és csipkefa helyett. Csicskenyefa (MagyGyógyn. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). csitkenye l. lónyelvű csodabogyó’. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. v.) csodafa neve a ném. 1664: Csuda fát gr. acule#tus ’tüskés’) fordítása. J: ’Rosa canina. XVI. szeder. A szúrós jelző (1. hogy a karéjos levelű. tyúkvakító. szépséges.) a lat. csipke. hypoglóssum a. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. málna’.és málnafajok’ (2. hypó ’alatt’. J: ’Pulmonaria officinalis. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). csipkefa 1. J: ’Rubus sp.. 387) nevet javasolja a R. — N. ▌ 2. A csipkerózsa összetett szó. csodabogyó’... macskamenta’.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. csuda bogyó (Cserey. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). csipke. 135). szeder’. (632/9). a névadás alapja az ide tartozó növények fényes..és málnafajok’ (1. J: ’Nepeta. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. inkább népi megnevezés. 339). Az előtagra l. piros termése. 303). pettyegetett tüdőfű’. 256). csipke a. 1577 k. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. ~fű csodabab l. aculeátus (< lat. — N. vakuló~ csirkedöglesztő l. A névadást az magyarázza. Genaust aculeátus a. csirkevakító (MTsz.). csodafa 1. 343). szúrós csodabogyó’. 1783: Tsipke-fa (NclB. idaeus. 375). Fűvészk. csipkebokor csirkevakító N. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27). a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. gyepűrózsa’. 393). az előtagra l. csipkebokor csoda l. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. csipke. J: 1584: ’Rubus sp. csodamag csodabogyó 1. 335). J: ’Ricinus communis. gyepűrózsa’. 1525 k. piros virágú. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. 1911: csoda v. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. hypogl#ssa < gör. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. pittyed a. 343). ▌ 2. TESz.. a Rubusfajok ’tüskés szeder. A csirkevakító népi név. a csipke ’cakkos’. csitke. Nyr. Fűvészk. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. 126: 48–71. málna’. Mora Rubi: cipche bokor. 2. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. Jávorka 848). a növény nem fa. J: ’Rosa canina. J: 1911: ’Ruscus sp. 120). csipke a... pittyed a. 1783: Tsuda-fa (NclB. csipnyebokor l. 2.) megnevezésére szolgált. 222). hypoglossum (< lat. hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . 1578: Czoda fa (Melius 82a). gl"ssa ’nyelv’) fordítása. A ricinus (1. ▌ 2. a’ középső tsipkés” (Magy. Az összetétel előtagjára l. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). 1998: „csodafa” (Priszter 481). Fűvészk. sz.

mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. hogy mindkét növény mérgező. 128: 180. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. 1783: Tsuda-fü (NclB. Rápóti–Romváry 86. J: ’Galega officinalis. Fűvészk. csattanó maszlag’. 399).: ’Primula sp. 126: 301. amikor a madarak is ébrednek. A csodafamaszlag Márton alkotása. Marzell Anthyllis vulneraria a. csókahagyma N. sz. A buk utótag valószínűleg névszó. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). A kankalin (1. népi elnevezés. 257). kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. A csókabuk összetett szó. csohán. J: ’Geranium sanguineum. mérgező termésre utalnak. J: XVI. még lóhere. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. 393). Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. Fűvészk. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. || csodabab N. vulneraria. A csodahere a ném. maszlag’. kankalin’. A csókahagyma erdélyi. csojánt. méregtelenítő hatású. Fűvészk. csodafa. Nyr. A here utótag magyarázatára l. csodafű 1. a névadás alapja az. az előtagra l. Ember és növényvilág 221).: Tsúda (Julow 256). ricinus’. 126: 302. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. csodabab (Csapody–Priszter. 2. bukfencezik’ fogalmának másféle R. ▌ 2. A csattanó maszlag (2.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. 1783: Csóka-láb (NclB. 1911: csodahere (Cserey. Nyr. a bukik igéből alakulhatott ki. orvosi kecskeruta’. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. XLIV. . a név nem maradt fenn. Növ. 4: 24). vö. a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. 259). csókahagyma (Péntek– Szabó. 126: 302. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). vékony termés. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. vö.’. Magy. Növényszótár 15). elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. || csoda 1807 e. Vö. varjúláb. bukfenc a.) csókaláb neve metaforikus elnevezés. veris. csodafa. őszi kikerics. J: ’Colchicum autumnale. ▌ 2. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. csodamag (MagyGyógyn. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. de idekapcsolható a bukfenc is. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. az utótagra l. 1813: Tsókaláb (Magy. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. csodamag N.. és N. illetve az. a névadás magyarázata talán az. 2. J: ’Datura stramonium. 209). tavaszi kankalin’. a névadás magyarázata. TESz. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele.. bukfenc a. 393. sebekre hámosodás gyorsítására. XVI. 29). N. amely madárlábhoz is hasonlítható. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). A névadás magyarázatára l. sz.. piros gólyaorr’. EWUng. értelmezése található meg. csojjant. 425). csoján. J: ’ua. amely magyar fejlemény lehet.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. hogy a növény furcsa. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc.: RMGl. J: ’Hyoscyamus niger. J: ’Datura. maszlag. J: ’Datura stramonium. csókaláb 1. Nyr. MNövSz. 2. hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. csodafű. | 1948: ’Primula veris subsp.: czioka lab (NéNy. A piros gólyaorr (2. csohany. a bab alakú. csojjany l. 393).). a hosszúkás. bolondító beléndek’. 2. 1935: 178). csodamag (Jávorka 973). Wundklee tükörfordítása. ill.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). J: ’Ricinus communis. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. csattanó maszlag’. réti nyúlhere’.

csombormenta’. mac. EtSz. szb. J: ’Erodium cicutarium. 1395 k. чýбрика sz. чабёр: ’borsfű.: „staturna: chombor”. illatos fűszernövények. A csombor szláv.-e. Fűvészk. arra utal. A csókaorrúfű Melius alkotása. Ember és növényvilág 286).: staturna: combar (SoprSzj. kakasvirág. 2. csombord (Péntek–Szabó. čubr. 343).: staturnea: chombor (SchlSzj. fajnév. Magy.). ördög~ csolán. pereszlény | Satureja hortensis. ▌ 3. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. ÚMTsz. A magyarba egy (déli) szláv R. gólyaorr’. A névadás alapja a növény termése. J: ’Clinopodium vulgare. чýбрица sz. (Csapó 267). 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. A borsfű (3. bürökgémorr | Geranium sp.). čibr. 150).). — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). N. 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört.). Tudatos névadással alkotott növénynév. J: ’Mentha pulegium. 150). borsika’. 1405 k. csombord’.: ’Satureja sp. 1435 k. nyári hérics’.: RMGl.. 1948: Csombord. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. A növény eredeti jelentése borsika (1.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre.: RMGl. d-je inetimologikus járulékhang. a csombormenta (2. A köznévi csombord stb. 1783: Csombor (NclB. megfelelő szó más szláv nyelvekben is. csolláng l. Kniezsa. . Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R.: blg. csalán csombor 1. | 1783: ’Satureja hortensis. illatos macskamenta’..) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). 150). 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). borsfű’. az illatos macskamenta (4. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). köszvényfű. vö. 1783: Erdei Tsombor (NclB. 346. or. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. borsika’.. A borsika (1. csombor helyett. szl. cseh R. csombor a. 389). csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy. Fűvészk. Nyr. borsika’.) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. csombor a. 386). köszvénymenta. N. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. vö. J: ’Mentha pulegium. A csomborpereszlény összetett szó.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). J: ’ua. 130). csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). J: 1395 k. a vad jelző megkülönböztető szerepű. közelebbről talán déli szláv eredetű.).: RMGl. hortensis fordítása. csomborpereszlény’. 1998: csombor(d) (Priszter 493). N. J: ’Acinos arvensis. J: ’Thymus serpyllum.). čúbar. 1861: csömbör (TESz. J: ’Adonis aestivalis. Szabó. vadkakukkfű’. 1998: csombormenta (Priszter 427). vadkakukkfű (5. kakukkvirág. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). csomb#rd. 393). 1775: Csombor (Csapó 69). csombord. csombormenta’. 389). č_ber. Fűvészk. A csombormenta összetett szó... utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. ▌ 4. csollán. csombor a. 126: 302.. csókavirág N. Etimológiája vitatott. csombôrd (ÚMTsz. szb. R. EWUng. csombor (MagyGyógyn. — Ö: borbély~. a lat. 150). Fűvészk. TESz. Diószegi–Fazekas alkotása. чумбрика sz. ▌ 2. 139. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. 346). hogy a növényt termesztik. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). az utótagra l. 237). combor (MTsz.. 1578: Czombor (Melius 107). — N. szln. J: ’Nepeta cataria. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. előtagja a csombor.. Chyombor (Csapó 69). az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. csokor l. ▌ 5. csombor. csókavirág (SzegSz. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye.. polaj. Nyr. 1783: Tsombor (NclB. N. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. Melius 434. A csókavirág népnyelvi elnevezés. SzlJsz. J: ’Satureja hortensis. az előtagra l. bors~. čubrь. csombord l.).: RMGl. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). 126: 303. 385).’. menta. J: ’Satureja hortensis.-hv.

nyúlkék~. A magyarba egy szláv R. ščrbák. csermulya (Nyr.. szelíd csorbóka’. ném. A szelíd csorbóka (1. J: ’Achillea millefolium subsp. щербáк más képzővel alakult. vö. szlk.). vö. szb. Fűvészk.. a cseh šterbák. csorbánka l. štrpka. 38. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). 268/1). 409). A csontvirág népi elnevezés. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. 1911: csermoglya. Myagros (PP. Melandrium (habszegfű). ÚMTsz. Hartröhrle. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. ▌ 2. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). millefolium. N. közönséges fagyal’. EWUng. csona. csorbóka csorbóka 1. 1578: Czorbaka. a lat. magyarázatára l.). 1807: dudva Tsorbóka (Magy. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. csorbóka’. 1793: Tsorbáka (Földi 58). štrbka. valamint az. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. még borsika. csurbókát gr. torzsikaboglárka’.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. csorbuka. 343.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. kalincaínfű’.). | 1807: ’Sonchus. 1577 k. a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. 1590. | 1578. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. csontvirág N. 151). a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. Myagrum (légyfogó)’. J: ’Sonchus asper. or. J: ’Ranunculus sceleratus. cserbóka (MTsz. MagyGyógyn.) és a szúrós csorbóka (2. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere.. 1791: Tsorbókáktól gr. A névadás magyarázata. A csorbóka szláv. csontvirág (Jávorka 266. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. hogy a gyökere göcsörtös. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). Genaust Scrophulária a. 300. A csomborszátorja összetett szó. vetési konkoly’. — N. csermulya (ÚMTSz.. 382). ščerbák. (TESz. fehéres virágzat. csormolya (ÚMTsz. Magy. szátorja. (ÚMTsz. J: 1577 k. 1783: ’Sonchus oleraceus. csarbókának gr. 1793: ’Sonchus sp. csorbuka l. UEWb. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor).). 1775: Csomorika (Csapó 70). szúrós csorbóka’. — N. cs(rbók™. 1783: Csomorika (NclB. N. szláv jövevényszó lehet. csorbóka csormolya 1. (Melius 76a). es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. neve Scrophularia minor (Melius 179). (csormolya). štrbák.tőből származik. Jávorka 266. — Ö: dudva~. 1783: Csorbaka (NclB. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. szelíd csorbóka’. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). 29: 17). eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. 444). hogy a növény fája nagyon kemény. kinövés.csomorika 132 csormolya borsika’. csorbóka a. hasonló képzésmódra l. lat. A csormolya eredete bizonytalan. J: ’Ajuga chamaepitys. A csontfa névadás magyarázata. csorbaság’ származéka. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás.). Härtern. le. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. J: ’Sonchus oleraceus. torzsika. csorbóka’. Czarbakánac gr.: RMGl. bütyök’. közönséges cickafark’. ▌ 2. J: ’Ligustrum vulgare. Melampyron. hogy a virágot bizonyos területeken fába. TESz.). szczerbak. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. csorbánka. csonár l.. A csomorika valószínűleg Melius alkotása.). csomós. Marzell Ligustrum vulgare a.-hv. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. Fűvészk. A növény R.)”. 1590: Lagopus. A növény elnevezésének indítéka virág- . N. J: ’Agrostemma githago. csorbóka a. A csomorika a finnugor eredetű csom. közelebbről szerb-horvát eredetű. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119).

— keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. XVI: 8). A fekete csucsor (2. csujány l. 71). J: ’ua. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). csalán csömbör l. 128: 58–9. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . 1807: keserédes Tsutsór (Magy. 176). 1911: csuklyafű (Cserey. Növényszótár 4). keserűédesszőlő (→ szőlő).) és a fekete csucsor (2. A csucsorka nyelvújítási alkotás. 82). 1998: fekete csucsor (Priszter 506). részben pedig megmaradt. J: ’Solanum tuberosum. farkascsinge csucsorka 1. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. csuhány.’. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. J: ’Aconitum anthora. A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. EWUng. amelynek első megjelenése 1787. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. J: ’Solanum dulcamara. 176). sömör).: Keserédes csucsor (Nyr. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). 1807: Tsutsór (Magy. Fűvészk. 1783: Tsuklya-fü (NclB. burgonya’. A keserűédes jelző magyarázatára l. J: ’ua. 1843: Csucsor (Bugát. csujáng. EWUng. A kesernyés csucsor (1. 1790 k. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. TESz. kesernyés csucsor’. J: ’Solanum. vö. Fűvészk.’. R. | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. és a gyökerén dudorok talalhatók..). sárga. csovány l. egyedi elnevezés. EWUng.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62).). | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. Fűvészk. TESz. csalán csuklyafű 1.’. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. kesernyés csucsor. ▌ 2. 1: 198). csucsor’. J: ’Solanum nigrum. Katikasisakvirág’. LXXII. 1868–73: Csucsor (Ball.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). napellus. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. keserű. vö. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). tsuklyás fű (Magy. — Ö: ebszőlő~. 177). 1925: csucsor (RévaiLex. 380). csucsor a. 4: 789). 16: 8). 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). nyelvújítási alkotás. 1807: kuklás v. ▌ 2. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. 263). A csuklyafű elnevezés magyarázata az. J: ’Solanum dulcamara. TESz. A piros csucsor a termés vörös színére utal. 6: 43). A kesernyés. A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. méregölő sisakvirág’. méregölő sisakvirág’. 85: 211). 16: 8). a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. bogyótermése van.’. odor. 1783: Kuklás-fü (NclB. ▌ 2. Növ.. J: ’ua. Szóhalm. 317).. A kesernyés csucsor (1. csönge l.) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. J: ’Aconitum napellus subsp. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. J: ’ua. csombor csucsor 1. | keserédes ~ 1790 k. csucsorka a. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264).) csucsor nevének szemléleti háttere. keserűédesszőlő (→ szőlő). 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. keserédes. J: ’ua. 380). A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. ném. hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. Nyr. fekete csucsor’. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el.’. J: ’Aconitum anthora. Fűvészk. édeskeserű jelzők magyarázatára l. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. Kappenblume. kesernyés csucsor’.

Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). Fűvészk. csipke csütke l. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). kék búzavirág’.. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. A Magy. A névadás magyarázatára l. kukla. csüküllő 1. A kék búzavirág (1. m. Magy. farkasbogyó’. csuklya a. Narrenkappe ’bohócsipka’. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. egyenetlen metſzésűk. a csöves virágok nagyobbra nőnek. Fűvészk. 488). az EtSz. Ez utóbbi jelencsurbóka l. feltételezése valószínűleg helyes. J: ’Centaurea cyanus. csüpke l. (Barra 212). — Ö: búzavirág~. ▌ 2. búzavirág’.). áldott bárcs’. csüngőbelénd N. 258). Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. a gabonatáblára utalnak (vö. búzavirág). az -s melléknévképző.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. ném. csuklya a. Fűvészk. a csuklya a m. TESz. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. EtSz. Fűvészk. Fűvészk. EtSz. Sturmhut ’rohamsisak’. cuculla ’fejlepel. Eisenhut ’vaskalap’. vö. kuklya). A csuklya lat. Az EtSz. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. 488). 1841: áldott csűküllőnek gr. vagy úgy.. ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. még sisakvirág. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Centaurea. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. A kukla a csuklya alakváltozata. 20). tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2.’. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. szerint „cső + küllő ?” összetétele. 1807: TsÍkÍllf (Magy. a küllők. pézsma~. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. latin Centaurea benedicta neve alapján. a névadás magyarázata. 490).) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. kapucni’). mint a sugárvirágok. sem a köznyelv. eredetű (< lat. J: ’Scopolia carniolica. EWUng. 20.-ban keletkezett alak (< R. nyilván a növény R. csuklya a. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. J: ’Cnicus benedictus. Fűvészk. csipke . J: ’ua. R.

1590: daru orru fé (SzikszF. Nyr. Fűvészk. J: ’Gentiana lutea. 390). a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. 45). N. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. daruláb (MagyGyógyn. Fűvészk. 1948: Dancia (MagyGyógyn. Vö. daruorrúfű 1577 k. Ember és növényvilág 222). Növénynevek 25–30.’. dárda l. citromillatú muskátli’.). — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). J: ’ua. Jávorka 848). J: ’Cynodon dactylon. A darázsvirág népi elnevezés. J: ’Pulmonaria officinalis.. az utótag magyarázatára l. (ÚMTsz.. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). danisarkantyu (NyIrK. encián a.. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). 1813: Dántzia (Magy.’.D dancia 1. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. TESz. Mollay. Az illatozó daruorr (1780) a ném. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is.-i gentianaból. encián a. darázsvirág N. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). J: ’Gentiana. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. . összetett szó. dongóvirág.. 367). király~ (→ királydárda) daruláb N. lat. ▌ 2. 257).. J: ’ua.). szakny. daruorr 1807: Daruorr (Magy. encián. Nyr. gencián. | 1775: ’Geranium columbinum. 222. 126: 304– 305. A Dani-sarkantyú népi név. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak.). Dani-sarkantyú N.). Marzell Pulmonaria officinalis a. 326/ 34). J: ’Consolida regalis. Fűvészk. összetett szó. lat. odor ’illat’). 34: 40). amelyből tavasszal salátát készítenek. 367).: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. danckai-gyökér (Tsz. J: ’Gentiana cruciata. sarkantyúvirág. vö. J: 1577 k. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet.). mezei szarkaláb’. gólyaorr’. — N. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. 214).: RMGl. pettyegetett tüdőfű’.’.’ | 1590: ’Geranium sp. A névadás magyarázatára l. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. J: ’ua. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. 1767: Dantzia (PPB. vö. A Dani személynévi előtag talán a növény R. király~ dárdácskája l. Gentiāna a. kígyótárnics’. 1708: Dantzia (PP. közönséges csillagpázsit’. szakny. 2. tárnics’. 2. gólyaorr’. 126: 304. darulábból gr. J: ’Geranium sp.: ? ’Geranium sp. 1767. darázsvirág (MagyGyógyn. galamblábgólyaorr’.-i odoratissimum (< lat. Genaust odoratíssimus a. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. J: ’Pelargonium odoratissimum. sárga tárnics’. EWUng. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). A daruláb népi név. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy.

derce a. démutka a.. kerti kakukkfű’. 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). 428). EWUng. vö. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. Diptamuſnak gr. kakukkfű’. diktamus 1. | fehér ~ 1577 k.. és N.. J: ’ua.’. demutka. amely *terice. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve. magyarázatára l. eredetű. 1783.’. 1813: Diktamos (Magy. N. ártéri veronika’. 2.’. vadkakukkfű’. | 1807: ’Thymus sp. J: ’Dictamnus albus. a névadás magyarázata. blg. 1798: Derétze (Veszelszki 49). a névadás magyarázata. A deréceveronika a növény összetett szó. Fűvészk. fölfúvódott. Dictamuſnak gr. J: ’ua. 1577 k. Fűvészk. 353). трuцu [többes sz. A deréceszigoráll összetett szó. 1783: Diadalmas-fü (NclB. ártéri veronika’. трúцu [többes sz. 273). Fűvészk. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). nagyezerjófű’. 1775: Diktamos. Geranium (< gör. A magyarba egy déli szláv R. hasonlít a babérhoz. Diószegi–Fazekas a növény R. 353). Diószegi– Fazekas alkotása. 1807: Démutka (Magy. vö. esztragorr. boglárka. ártéri veronika’. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. (OrvK. a névadás magyarázata. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). (265/39). Ditamos (Csapó 86). szlk. Fűvészk. (Melius 108a). daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). A deréce talán a déli szláv (vö. (573/2). dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). 1783: Derétze (NclB. A dicsőségesfű a ném. veronika. deréce. J: ’ua. J: ’Ruscus hypoglossum. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. 65).: Dictamuſt gr. EWUng. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. (572/22). | 1841: ’Thymus serpyllum. victoria ’győzelem’) fordítása. hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. J: 1775. démutka származhat közvetlenül a németből. az utótag nemzetségnév. daruorrúvirág l. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. deréce. A m. dicsőfű l. 1783: Demutka (NclB. 2. magyarázatára l. csókaorrúf ű. esetleg szlovák közvetítéssel. dicsőségesf ű . TESz. mac.’. J: ’Veronica beccabunga. az utótag nemzetségnév. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr.: Feÿer Dictamnuſth gr. TESz. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. a -ka pedig képző. vízisaláta (→ saláta). 1998: deréceveronika (Priszter 534). — Ö: kakukk~. 1798: ’Thymus vulgaris. N. 1798: Demutka (Veszelszki 424). 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). hogy a növény örökzöld. 337). az előtagra l. 1664: Dictamos (Lippay I: 76).] ’ua. A démutka ném. csombord. dymutka ’ua. lónyelvű csodabogyó’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. borsfű’. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. J: ’Veronica beccabunga.] ’korpa’. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. demut ’kakukkfű. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. 321). használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. cseh N. victorialia (Melius 184) (< lat. (141/4). szigoráll. 321). J: ’Veronica beccabunga. 389). hogy a növénynek a termése kerekded.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. 1841: demutka (Barra 314). az előtagra l. A diadalmasfű a lat. Genaust Geránium a. orvosi veronika’. gémorr. 367). J: ’Veronica officinalis. Diptamuſth gr. a lat. démutka a. derce a.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy. amely a győzelem jelképe. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. Fűvészk. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). kócsagorr. ném. démut ’kakukkfű’.

) diptamus neve ismételten latin átvétel. A sulyom (1. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). még vízigesztenye (→ gesztenye). J: ’ua. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). lat. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. ▌ 2. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). a növények illatosak. XVI. a lat. 159). dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). ehető. szakny.’. 2. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. kemények és ÐzöröÐÐek. A diptamus a lat. értéktelen. kerti borágó’. J: ’ua.) és csabaíre (3. 29: 364). 331). 256). žaáak. || dinnyeszagúfű 1. dinnye l. Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. 1783: Dinnye-fü (NclB. A dinnye lat. hasznos földitömjén’. A vízidió a ném. K#šγ. hogy a nálunk a XVI. dinnyeízűfű 1500 k.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R.’. J: ’Borago officinalis. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. ▌ 3. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. díktamnos. illetve íze. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). A krétai jelző magyarázata. kalincaínfű’. kirg. A diktamus idegen szó. valóságos Ugorkát illatoznak. díktamnon) átvétele.: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. 384). J: ’Trapa natans.) Melius alkotása. de az adat kétes azonosítású. d): RMGl. ▌ 2.’. csemegesulyom’. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. a termés a dióhoz hasonló. 1540 k.) diószerű termésére utal. yaγaq. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). Fűvészk. 537).) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. a névadás magyarázatára l. A vadgesztenye termésének (2. cucurbitalis (< lat. (Melius 108a).) hasonlóság alapján kapta dió nevét. sz. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). krétai szurokfű’. J: dió 1. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. ▌ 2. a): RMGl. dictamnus. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. 367). weisser Diptam. c): RMGl. Waſſernuſs ’ua. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). 258). | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. A krétai szurokfű (2. A kerti borágó (1. J: ’Ajuga chamaepitys. század folya- . žaáak). A hamis diptamus (1.-i Dictamnus (< lat. lat. 1783: Vizi-dió (NclB. nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. diptamnusnak a hatására jött létre. mivel: „Levelei gömbölyüek. cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. A hasznos földitömjén (2. apró termést. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. lat. A dinnyefű valószínűleg a növény R. dinnyeszagúfű l. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). Diptam.) és a gesztenyefa termése (2. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva. Genaust Dictámnus a.dinnyefű 137 dió 609/23). | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). dictamnum < gör. szakny. J: ’ua. kerek termésük van. a kalincaínfű R. J: ’Origanum dictamnus. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). csabaíre’. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). a lat. A jezsuitadió a csemegesulyom (1.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. Genaust Cucúrbita a. 255). király~. cucurbita ’tök’) nevének fordítása.) magyardió neve Melius alkotása. a fehér jelző a virág színére utal. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö.’. v. 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. neve Cucurbita citrullus. J: ’ua. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga.’.’ tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. egy 1610 k.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. ném. J: ’Sanguisorba minor. a hamis jelző megkülönböztető szerepű. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele.

A szúrós. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). J: ’ua. J: ’Gentiana cruciata. csattanó maszlag termése’. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). J: ’Hyoscyamus niger. 264). Sau ’disznó’. 264). és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. de a szerzők.. 1783: DiÐznóbab (NclB. burján.’. A díszfű népi elnevezés. kýamos ’bab’. disznóbab helyett. midön köztök a’ Dög uralkodik. mivel. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). tűszerű levélzetéért. disznócska l. Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. még a disznónak is árt. J: ’Datura stramonium. A disznóbab Melius alkotása a lat. Műszótár 138). Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). Marzell Datura stramonium a. | tövises ~ N. Genaust Hyophórbe a. hŷs ’disznó’ (gen. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. 264). lat. — N. disznó 1852: disznó (Peregriny. diktamus dísz l. hyós). disznó (Péntek–Szabó. Szabó. Ember és növényvilág 227). disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. dió a. hogy a növényt a disznók etetésére használták. tövises. és lúh. kígyótárnics’. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. J: ’ua. Természettört. a gyógynövényekre jellemző. hyoscyamos < gör. Az ótör. diptamus l. Fűvészk. || disznócska N. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. hyoscyamus. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik.’. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. csalán. EWUng. J: ’Asparagus officinalis. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör.’. — tövis~burján N. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. hogy arról nevezik el őket. nagy csalán’. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. 423). 382). az elnevezés alapja. hogy a termés szúrós. 1807: disznó Bab (Magy. hogy a zöldségnövényt. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. a növény tüskés toktermésére vonatkoznak.. aminek a gyógyítására használják. (Melius 157). A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. a névadás alapja. J: ’ua. Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . || tövis~ N. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. bolondító beléndek’. 174). Ember és növényvilág 227). J: ’Datura stramonium termése. A tövisdisznóburján utótagjára l. J: ’Urtica dioica.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. tövises disznó (MagyGyógyn. az utótagra l. Hyoscyamus tükörfordítása.’.. babja mérgező. vö. Melius 371. disznóbab). Ember és növényvilág 227). A disznógyógyítófű Melius alkotása. mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. A N. — szúrós ~ N. díszfű (Péntek–Szabó. csattanó maszlag’. ném. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). Ember és növényvilág 206). 339). J: ’ua. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). dió a. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). disznócska (Magy-Gyógyn. szúrós disznó (MagyGyógyn. pl. közönséges spárga’. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. TESz. kecske~ díszfű N. magas szaponintartalmú. A disznócsalán összetett szó. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB.

388). A disznókáposzta összetett szó. disznókörte N.) és a pitypang (4. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). porcinum < lat. Fűvészk. A növény termése a köményhez hasonlít. amelyeknek fiatal. helus ’zöldség. szelíd csorbóka’. Fűvészk. de belfl fejér. disznókáposzta 1. A disznókömény a növény R. 1520 k. hasonló felépítésű növények. Mollay. 2. hog’s bread.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). disznókék. 347). és a vaddisznók is szívesen túrják ki. 375). 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. hogy a disznók szívesen fogyasztják. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. 2. pitypang’. az utótagra l. disznókék 1. salátakatáng’. ill. 1783: DiÐznó kék (NclB. 128: 184. disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a).. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). Nyr. Disznókörte (MagyGyógyn. ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). 121). foeniculáceus a. ▌ 2. svinjak.-i oleraceus (< lat. friss leveleiből salátát készítettek. (Melius 76a).) és a szelíd csorbóka (2. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. J: ’Sonchus asper. erdei ciklámen’. nyúl Káposzta (Magy. azt jelzi. ném.). 370). disznu6körti (ÚMTsz. 335). orvosi kocsord’. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). szelíd csorbóka’. A disznó előtag arra utal. J: ’ua. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1.’. Saubrot fordítása. disznókörti. J: ’Cichorium endivia. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). kék ’saláta’. a disznókörte növénynévben jelzi. Csapó a pitypangról (4. 409).). A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. fiatal leveleikből salátát készítettek. hv. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Schweinbrot. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi.) így ír: „Mikor gyenge ez fü. a cseregalagonya ehető termésére utal. szúrós csorbóka’. A szelíd csorbóka (2. lat. a disznók szívesen fogyasztják. ném. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. Genaust porcínus a.) a Sonchus nemzetséghez tartozó. Marzell Sonchus asper a. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. ▌ 4. Vö.: RMGl. J: ’Sonchus asper. Sew Fenchel (Melius 49a). 1783: DiÐznó kék (NclB. svinbröd. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. ▌ 3. azt is jelezheti. Saudistel. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). Sonchus oleraceus a. A disznókék összetett szó. 367). hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. sow thistle ’disznóbogáncs’. 1775: Disznókömény (Csapó 72). valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. A disznókenyér a ném. az utótag létrejöhetett a lat. swinebread. szakny.. porcinus < lat. sv. 128: 184). 1664: „Cyclamen. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. f#niculum ’kömény’ < lat.’. oler#ceus. ▌ 2. J: ’Taraxacum officinale. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1813: Disznó kék (Magy. 1813: disznó. szúrós csorbóka’. Növénynevek 42. friss. foeniculum < lat. J: ’Crataegus laevigata. J: ’Sonchus oleraceus. ang.) idegen nyelvi megfelelőire vö.: Endiuia: dizno keek (Növ. J: ’Sonchus oleraceus. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. A salátakatáng (1. 409). a szelíd csorbóka (3.: RMGl. káposzta’) fordításaként. ang. 1798: Diſznó-órja . J: ’ua. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). 428). 1578: DiſÅnokéc (Melius 76).). J: ’Cyclamen purpurascens. és fogyasztják a növény gumóit. a szúrós csorbóka (2. cseregalagonya’. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. 1783: DiÐznó orja (NclB. 410). porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. J: ’Peucedanum officinale.) olyan növények. A névadás magyarázata. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem.

A tövis utótagra l. Nyr. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. ném. 363). TESz. Melius 386. J: ’Portulaca oleracea. A disznótüsfa egyedi adat. A név arra utalhat. valójában a lat.. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. Melius 381. hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. Szabó. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). r#pa. J: ’Melittis melissophyllum. J: ’Carlina acaulis. A disznópázsit előtagja arra utal. 629).. A disznóporcsin Melius alkotása.. Eberdistel (ném. J: ’Polygonum aviculare. A névadás magyarázata. még varjútövis. portula ’kis ajtó’ szóból származik. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). J: ’Rhamnus cathartica. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. az ur ~ or ’domb.. Az előtag az ótör.: DÿÅno Repanak gr. A disznóorja Melius alkotása. Cserey nemzetségnévként használja.. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). 127: 48. 1783: DiÐznórépa (NclB. TESz tüske a. J: ’Portulaca oleracea. Nyr. eredetű disznó állatnév. amelyek répához hasonlóak. 367). disznóporcsin. hogy a disznók ették a növényt. a ném. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. disznóporc l. disznóporcsin disznóporcsin 1. rápa a. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. Erdrübe ’földirépa’. Saudistel tükörfordítása. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. A disznóparéj összetétel arra utal. Eber ’vadkan’). a név magyarázata. Fűvészk. TESz. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. Vö. lat. Portulaca szót a lat. 1813: D[isznó] orja (Magy. kövér porcsin’. pórtula a. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey.. J: ’Cyclamen purpurascens. madárporcsin’. (OrvK. 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). r#pum ’répa’) tükörfordítása. 335).. 2. Melius valószínűleg a lat. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. Növényszótár 12). J: ’ua..disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357).. porcsin. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). 390). amaránt’.. A disznóparéj összetett szó. erdei ciklámen’. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. pórtula a. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). Szabó. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). porcus ’disznó’ szóból eredeztette. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). 1578: DiſÅno porczin (Melius 183).’. orja a. Az előtag magyarázata. A disznórépa a lat. gyomnövény’ jelentésű. disznó köhögése) is használták. disznórépa 1577 k. rapum porcinum (< lat. orja a. különféle disznóbetegségekben (pl. 1595: Dizno repa (Beythe 51). szártalan bábakalács’. Marzell Cyclamen europaeum a. 413).. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). porcus ’disznó’ szóból eredeztette. valamint a kerekded. EWUng. J: ’Amaranthus. EWUng. 128: 184. déli méhfű’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. madárporcsin’. az utótag. Genaust porcínus a. Genaust pórtula a. ▌ 2. A disznóorja összetett szó. az erdélyi Benkő . disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. kövér porcsin’. EWUng tüske a. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. Genaust porcínus a. Genaust porcínus a. varjútövis’. porcénus ’disznó-’ melléknév. a lat. pázsit a. A disznótövis Melius alkotása. Marzell Carlina acaulis a. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. 1783: DiÐznó tövis (NclB. az utótagra l. 1775: Disznórépa (Csapó 73). pázsit a. mert a növény ágvégei tövisesek. J: ’Polygonum aviculare. A dobronika idegen szó.

— N. Dődike (MagyGyógyn. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302). kék búzavirág’. 273). mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. Vö. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. dídike (ÚMTsz. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. J: ’Artemisia dracunculus.) és a fekete nadálytő (2. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. 1841: dongófű (Barra 302). hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. pakulár~ dohányvirág N. 126). Marzell Datura stramonium a. dong a. kutya~fű.. méhvirág. dongóvirág (MagyGyógyn. „Dobrónike” (NclB. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. Marzell Pulmonaria officinalis a. csibe~. tárkony. drac# < gör. dungó-virág (MTsz. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört.). J: ’Centaurea cyanus. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. || dongófű 1. EWUng. dongóvirág döglesztő l. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. tárkönyüröm’. hangalakja a rovar tompa. utalva arra. 1723: ’burjánzik’). dicsőségesfű. foetidus ’bűz- drágajó N. Pilosella minor purpureo flore. A dragontárkony összetett szó.dohányvirág 141 lő’). J: ’Datura stramonium. ném. Vö. A drágolub idegen szó. 145). bokor’. (Melius 95). pettyegetett tüdőfű’.’ növénynevet vette át. R. hogy az egész növény büdös. a R.) dongófű elnevezése Barra alkotása. ném.) magyarázata. A dődike népi elnevezés. ▌ 2. Dongovirág (Jávorka 848). R. dong a. 145). ang. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. 1783: Drágulob (NclB. dongófű l. 127). ismeretlen eredetű. 415). A pettyegetett tüdőfű (1. J: ’Pulmonaria officinalis. Idegen nyelvi megfelelőre vö. dődike (ÚMTsz. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. ismeretlen eredet ű. stink-weed. drágajó (MagyGyógyn. zúgó hangját jeleníti meg. tyúk~ dongóvirág N. a névadás magyarázata.. A névadás szemléleti háttere. J: ’Sonchus oleraceus. A dongóvirág népi elnevezés. valószínűleg a ném. kígyóharapás ellen használták a növényt.: BotTört. dudkóró . drák#n ’sárkány. dédnagymama’ népetimológiás változata. lat. hogy a növény gyorsan szaporodik. Tabaksklee. 422) ’ua. dutkóró József a rom. dohány l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 264). dédike a). Vö. darazsak. orvosi somkóró’. drót l. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. dracónis a. dögfű (MagyGyógyn. az utótagra l. Marzell Centaurea jacea a. nyúlkék. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. J: ’Veronica officinalis. J: ’Symphytum officinale. J: ’ua. kakics. 406). Genaust dráco a. szopókavirág. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. ill. kígyó’) átvétele. 1783: Dutkóró (NclB. J: ’Antennaria dioica. darazsak. A dögfű elnevezés alapja. csirke~ (→ csibedöglesztő). A névadás alapja. — N. J: ’Melilotus officinalis. dragollub. Gazdag méztartalma miatt a méhek. az előtag a ném. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. kígyótrankfű. nyúlsaláta helyett. Talán a dédike ’dédszülő.’. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. TESz. dődike N.). Fűvészk. A dohányvirág népi név. csattanó maszlag’. fekete nadálytő’. dohányvirág (MagyGyógyn. disznókáposzta. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Ehrenpreis hatására jött létre.. liba~. ném. orvosi veronika’. Bockstaud’n ’bakszagú növény. 444). szelíd csorbóka’. parlagi macskatalp’. A drágajó népi elnevezés. 326). darázsvirág. Honigblume ’mézvirág’. A borzas jelző (2. nyúlkáposzta. 222). Marzell Melilotus officinalis a. Dragon (< lat.

EWUng dudva a. TESz. búskóró (MagyGyógyn. orvosi somkóró’.. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). J: ’Melilotus officinalis.’. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett.dutkóró 142 dutkóró (MTsz. dudva a.). 145). . J: ’ua. gaz’ származéka. Bucskóró. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. || búskóró N. A dutkóró Melius alkotása.

1264: „spina. a ném. kynód#n. A varjútövis (1. a lat. (h)ebanus. Genaust ebenacánthus a. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. h. kutyacseresznye. Nyr. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. ném. varjútövis’.. Barra a német előtagot átvette. Az ebcsipke összetett szó.. ebes a. kynódous < gör. Hundskirsche tükörfordítása. J: ’Rhamnus cathartica. éberfa l. halálfa. 375). fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal.. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. ebes a. lat. canina (< canis ebfa 1. J: ’Daphne mezereum. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. 117: 562. odóntos ’fog’) fordításával. a latin Rosa canina részfordítása. J: ’Bryonia alba.. szakny. EWUng ében a. vö. J: ’Rosa canina. csillagpázsit’. még kutyarózsa. ebony (tree). ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. büdös gönye’.. Nyr. 1783: Eb-tsipke (NclB. 132). ében a. Marzell Cynodon dactylon a. vö. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. R. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. lat. A névadás magyarázata. az utótagra l. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. J: ’ua. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). a cseresznyéhez hasonlóak. ang. gyepűrózsa’. 1775: Eb-csipke (Csapó 76).. Eibenbaum. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. gen. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a).) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . sem a szaknyelv nem fogadta be. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. kynós ’kutya’. Vö.). még csipke. Szóhalm. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). or. farkashárs’. cseresznyeszerű termés. mérgező. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv.-i Cynodon (< gör. 291).E. ol.).). èbano ’ébenfa’. J: ’Cynodon. égerfa Marzell Bryonia a. Nyr. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. UEWb. a baum magyarázó utótagot lefordította. Ebenholz. эбéновый ’ében-’. Az ében vándorszó. Genaust Cýnodon a. 93). ký#n. J: ’Taxus baccata. Ebenbaum. hogy a termés nem ehető. heben. gyepűrózsa’. Az ebcseresznye a ném. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn. TESz. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék.. eb’) utótagot lefordították. ébène. fr. tiszafa’. 125: 420. Az ében ’ébenfekete. 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina.’. 125: 420. ’kutya. 125: 420. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). ébenos ’ébenfa’). que Ebfa dicitur” (TESz. Az elnevezés motivációja. ▌ 2. gen. Nyr. odoús..

Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. még a növény R. vö. kynós ’kutya’. Nyr. A növény mai. 389. 125: 421. 1807: ’Antirrhinum majus. 125: 421. ebfojtófű. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. kerebfaképű lóbenge l. Nyr. szakny. ký#n. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. Hundszahn ’kutyafog’. lat. gör. 125: 421. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. lat. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. TESz fáj a. még tetűfa. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. vö. A farkashárs (2. 1595: ’Misopates orontium. 391). közönséges méreggyilok’. büdös. 85: 210). fulladás) kezelésére használták. ký#n. Vö. lat. Vö. Nyr. . Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű.. Nyr. gen. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. J: ’ua. Hundswürger tükörfordítása. vö. Genaust Cynánchum a. Szabó. Nyr. nevei dens canis. nem állapítható meg világosan. kerti oroszlánszáj’. ágchein ’fojtogat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A bizonytalanság okára l.. ang. ném. dog’s tooth. A névadás magyarázata. kynós ’kutya’. J: ? ’Erythronium dens-canis. hegyes hagymája. méregölőfű. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. ký#n. európai kakasmandikó’. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust Cynánchum a.. kerti oroszlánszáj’. UEWb. lóbenge ti oroszlánszáj’. magyarázata. cynanchum (< gör.. 1783: Eb fejü fü (NclB. nehezen nyel’) hatására jött létre. nehezen nyel’ jelentésű gör. Marzell Antirrhinum orontium a. nehezen nyel’) szóból ered. gör. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. canis ’kutya’) tükörfordítása. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. A növény magháza ebfejhez hasonló. gen..i elnevezése szintén tartalmazza a R... 125: 421. sz. 362). Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. A méregölő jelzőre l. Szabó. A német szó a lat. dens ’fog’. közönséges méreggyilok’. hivatalos lat. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a).. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). cynanchum (< gör. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. Marzell Daphne mezereum a. Bucranion. genitív kynós ’kutya’. ebfáj. ágchein ’fojtogat. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a).).’. J: 1578. a latin tudományos Denticula canis (< lat. | 1783. Melius 375.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. kínoz’ az összetétele. ném. Erythronium denscanis. | 1775: ’Misopates orontium. Genaust Cephalándra a. hogy régen a növényt torokgyík. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. ebtövis. EWUng. fulladásos betegség ellenszereként használták. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). Az ebfejűfű Melius alkotása a R. Hundskopf (Melius 165a). Melius 435. A névadás alapja a növény felül fogszerű. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). dens caninus. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör.. Fűvészk. A név valószínűleg a lat. Vö. Cynocephaloea (Beythe 120a). Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. a farkashárs népi kutyaborostyán neve. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a).: ebfáj (Nyr. Cýnodon a. mert mint egy Ebnec. fáj. ebfáj XVIII. Marzell Erythronium dens-canis a. a büdös jelzőt azzal magyarázza. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. kephale ’fej’) mintájára. 1807: ebfejűfű (Magy. A ném. Vö. 125: 420. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. eb + fog jelentésű elemet.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza.

ném. ebkapor 1577 k. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. Gramen caninum (NclB. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. A mony ’here’ jelentésű.. büdös pipitér’. lat.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. J: ’ua. 333). 126).. 528). borsos keserűfű’. J: ’Orchis morio. Idegen nyelvi megfelelőre vö. még gyömbér. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). 115). társneve a kutyakapor a R. szln. 125: 422.. J: ’Persicaria hydropiper. borsízű növény. rókamony. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. J: ’ua. 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. 328). J: ’ua. az eb-. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). 1578: Eb nyelw (Melius 150). 528). közönséges tarackbúza’. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. ebnyelv 1525 k. 2.: RMGl. kutyatej’. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. 29: 362). Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. 403/ 6). még agármony. ebgyógyítófű. Genaust canínus a. csípős. lat. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). ebgyógyítógyökér l. és a növény kitisztítja az állat gyomrát. közönséges ebnyelvűfű’.’. ill. Vö. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. Fűvészk. a lat. 29: 51. Az ebmonyfű a R. mint az agármony növénynév. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. Marzell Agriopyrum repens a. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. Nyr. A névadás szemléleti háttere. Nyr. eb’. MNy. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. dog’s grass ’ua. Az ebkapor. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). 1595: Eb kapor (Beythe 95). 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). vö. 129). de mirígyes foltoktól tarka. Genaust Cýnodon a. Az ebgyömbér Melius alkotása. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. gör. Marzell Anthemis cotula a. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. 528). 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). 328) (< lat. 1783: Eb Kapor (NclB. a R. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. Nyr. Hundsgras ’kutyafű’. . Hundshoden ’kutyahere’. 51: 18. (OrvK.’.2: RMGl. lat.előtag jelzi. 125: 423. kutya.ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). 1783: Eb-nyelv (NclB. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. 1775: Eb kapor (Csapó 254). ill. 44). Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. íze a gyömbérre emlékeztet. m. Hundshödlein ’kutyaherécske’. 419). órchis ’here’) tükörfordítása. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). pásja jájca ’kutyahere’. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. az eb. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. Idegen nyelvi megfelelőre vö. agárkosbor’. ký#n ’kutya. az utótag magyarázatára l. 363). ném. 1577: chiroglossa [a. gyep. J: ’Anthemis cotula. ang.’. ném. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása.: Eb kaproth gr. J: ’Cynoglossum officinale.’. Nyr.. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. J: ’Euphorbia sp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Hundsdill tükörfordításával keletkezett. magyarázatára l. testiculi’ (Nyr. 125: 422. 1783: Eb gyömbér (NclB. pázsit’. lat. ha a gyomra beteg. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). 368). J: ’Elymus repens. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. Fűvészk.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. silány minőségű fűszer. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. zingiber ’gyömbér’. hogy hitvány. gramen ’fű. disznógyógyítófű.

.’. J: ’Aconitum vulparia.’. 664). 2.’. 664). Solatrum: Eb zewlew (Növ. J: ’ua. XVI. Nyr.: RMGl.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. tondēre ’nyes. 664). minden állatot meg xl” (Melius 156). J: ’Aconitum napellus subsp. 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). gör..’. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). erdei peremizs’. Cynoglóssum (lat. v. Szabó. A névadás alapja a növény keskeny. ebrontófű 1. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. 125: 424. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. lingua canina ’kutyanyelv’. 664). 379).’. kutyarózsa ebnyelvűfű l.: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. kýōn. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). ebsefa (MagyGyógyn.: RMGl. Fűvészk. J: ’ua. Hundstod ’kutyahalál’. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). Nyr. sz. — N. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl.: solatum: eb zele (SchlSzj. fent). cynogl#ssus < gör. eb Sz[őlő] (Magy. J: ’ua. J: ’ua.. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a). Az ebszem Melius alkotása. J: ’Frangula alnus. J: ’ua. — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . — erdei ~ 1813: erdei. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). ebnyelv ebsefa N. 664). 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). A névadás alapja az. J: ’ua. J: ’ua. 1525 k. J: ’Atropa belladonna. 1775: Eb-szölö (Csapó 78). 1: 307). (Melius 11a).: Cyglassa. kutyát mérgeztek. 664). Melius a lat. 125: 424. 1775: EbÐzem (Csapó 248). ebnyelvűfű (SzegSz. Genaust Cýnodon a. Ebet xl. 389).’. jelentése ’a kutyának se jó’. 340). Az ebsefa népi elnevezés. nyelv formájú levele. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag.’. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. J: ’Inula conyzae. A névadásra a ném. szep szôlô (SzikszF. A névadás alapja talán az. Péntek–Szabó. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm.’. a névadás alapja a fa használhatatlansága. Melius 431. kynós ’kutya’. 164).és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. J: ’ua. farkasölő sisakvirág’. kynoglôssos.: RMGl.’. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l. Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. vízi. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). 1520 k. 415). tónsus a. 664).. ▌ 4. — N.’. Genaust Cýnodon a. Farkaſt. 43: 311. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110). A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. J: ’Solanum nigrum.’. ebszőlő 1. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). hogy a növénnyel farkast. ▌ 2. Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása.2: RMGl.: RMGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45).’. fekete csucsor’. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. kynoglôsson < gör. | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. J: ’Solanum dulcamara. maszlagos nadragulya’. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. Katikasisakvirág’. 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. 1911: ebrontófű (Cserey. Marzell Inula conyza a. b): RMGl. közönséges kutyabenge’. (Melius 86a). 1405 k. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). lat.’ nevez meg. gyötör’) mintájára hozta létre. XVI. | vad ~ 1903: vad-. a ném. 125: 424. 664). 258). ký#n ’kutya’. J: ’ua.: RMGl. J: ’ua. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). … hertelen embert. veres. 1783: Eb rontó-fü (NclB. ▌ 2. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). Nyr. I: 307). ebszőlő (Nyr. napellus. vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). ném.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. kesernyés csucsor’.ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). 1500 k. 1783: Eb-Ðzem (NclB. Az ebnyelv a lat. kutyafa. Növényszótár 4).: Solanum hortense. 340). Lingua Canis. Ember és növényvilág 290). ▌ 3. Vö. (Melius 86). ebnyelvü fű (Nyárádi 85). ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a). J: ’ua. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. és a lat. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. — alutó. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. J: ’ua. ebrózsa l. R.

129). 631/13). utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. csucsor. szőlőszerű termésre utal. J: ’Euphorbia cyparissias.-hv. sz..). 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. Melius 370. J: ’Euphorbia lathyris. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. 8). A növény vadon. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi..: Eb Teyrql gr. 371). 1577 k. A XVI. pasje mliče. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. J: ’ua. Hundsdill).’. 263). EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK.) fekete jelzője a termés színére utal. ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. 687). kutyatej’. a szőlő utótag a fürtös. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. ebkapor (< ném. 1395 k. melyeknek közös jellemzőjük. a maszlagos nadragulya (3. 29: 51–2. a növény értéktelenségére vonatkozik. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. 125: 425.’. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86).) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. veres jelzők a termés vörös színét jelzik.) és a mételmaszlag (4. 1525 k. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. — ~fű 1577 k. halált okoz. psi mlecz. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. nyirkos területeken él. Az ebszőlő a ném. J: ’Solanum dulcamara. J: ’ua.’. Az alutó.). 1775: Eb-téj (Csapó 80). vad és vízi jelzők. A piros. Nyr.) név elé a későbbiekben a kesernyés. Hundsmilch tükörfordítása. kutyatej.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. a XVI. ebtej 1. századi OrvK. bogyója ehetetlen. hogy a kesernyés csucsor (1. 129). | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. neve. a kertekben termő pedig azt mutatja. 631/13)]. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. ebszőlő. le.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. J: ’ua. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. hogy az egész növény. hasindító kutyatej’. kesernyés csucsor’. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. 1783: Eb-téj (NclB.-i OrvK. A fekete csucsor (2. J: ’Euphorbia sp.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. A mételmaszlag (4. hogy a növény a kertekben is előfordult.: RMGl. 687).ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). farkas-kutyatej’. magyarázatára l. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. Az adatok mutatják. J: ’Datura metel. ezek a növény ízére utalnak.) gyümölcse. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. 371). hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211). Hundmilch). mételmaszlag’. magyarázatára l. a fekete csucsor (2.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. az ebszőlő előtag a növény R. erdőben. a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. Vö. rom. Cataputia maior utótagjának fordítása. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. szb.) ősrégi ázsiai kultúrnövény. ▌ 2. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. A felfutó ebszőlő. (OrvK. A XVI. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. MNy. Az ebtej összetett szó. Marzell Solanum dulcamara a. élvezhetetlen ízére. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. XVI. Szabó. psie mleko. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. 406–7. 631/12). 612/34). . erre utalnak az erdei. és bogyójuk is mérgező.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. laptele-c"nelui. így ír a csucsorról (1.

— N. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335). 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. 280). sztrichninfa’. 125: 426. TESz. J: ’ua. apium ’petrezselyem’) is. J: ’Colchicum autumnale. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű.’.’. canis ’kutya’. 351).ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. MagyGyógyn. 223). ebvészmag l.: RMGl. J: ’ua. A lat. 1783: Vad édes gyökér (NclB. 1181). varjútövis’. 342). | erdei vad ~ 1813: erdei. 1998: ebvészmag (Priszter 514). 125: 426–7. 125: 426. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. echidna ’kígyó’ < gör. ill.: Edqs gÿqker (OrvK. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat.’. J: ’ua. XVI. vad édes Gy[ökér] (Magy. | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). J: ’ua. 430). ebvész gör. 125: 426. magyarázatára l. 1783: Eb-tövisk (NclB. édesfa (MagyGyógyn. mintára jött létre.’. 280). íd(sgyökér (ÚMTSz. J: ’Glycyrrhiza glabra. I. Marzell Aethusa cynapium a. J: ’Glycyrrhiza glabra. 50). J: ’Echium vulgare. 42/9). az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. édesgyökér.-i cynapium (< édesfa N. ebtövis 1584: eb töuisk.. hogy a növény magva alkalmas kutyák. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. mérgező tulajdonságát fejezi ki. J: ’Rhamnus cathartica. 1998: édesgyökér (Priszter 386). az eb előtag a növény haszontalanságát. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. (Beythe 60a). 125: 425–6. ebfa. 2: 36). Édes gyökérfü (Csapó 259). 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. Vö. Az édesfa népi név. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). 148). J: ’Aethusa cynapium.. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. hogy a növény még a kutyának is mérgező. 1783: Édes Paprágy gyökér . szakny.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. lat. áhiA ’kígyó’) átvétele. J: ’ua.’. J: ’Verbena officinalis. J: ’ua. 1595: edxs gyxkernek gr.-i Echium (< lat. igazi édesgyökér’. kutyapetrezselyem. Az ebzeller valószínűleg ném. échidna ’kígyó’ < gör. ebvész 1830: ebvész (Nyr. 2. macskák elpusztítására: „mellyel p. 836. Nyr. XVI. még varjútövis. ký#n ’kutya’.). — N. 371). édes l. közönséges kígyószisz’.’. ebvirág (MagyGyógyn. Az ebvirág a ném.. Növ. 430). ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). szakny. kutyatej a. sz. J: ’Polypodium vulgare. Nyr. Vö. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). o. EWUng kutyatej a. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). Nyr. UEWb. Az ebvész összetett szó. 1577 k. 178). Vö. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. échis ’kígyó’ < óind. Benkő 63.’.. J: ’Strychnos nux-vomica. 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237).. igazi édesgyökér’. 404). ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. 520. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. 1783: Édes-gyökér (NclB. Nyr. 520. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Hundsblume tükörfordítása. magyarázata. v. Fűvészk. Éder. Az ebtövis a lat. 125: 426). 130). A névalkotásra hatással lehetett a lat. édesgyökér 1. vö. J: ’ua. édesgyökér. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal.: NySz. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. az ugor kori eb és a bizonytalan. ném. UEWb. vasfű’. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. Marzell Colchicum autumnale a. Vö. 148. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). ádáz’. 404). 148). || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn. Ecetfű (MagyGyógyn. ecetfű N. spina ’tövis’) tükörfordítása. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). ▌ 2. Az ecetfű népi elnevezés. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. Nyr. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). Fűvészk. őszi kikerics’. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. Hunds-Eppich.

égerfa a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust glutinósus a. 219). | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). A névadás alapja.: RMGl.’. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). gör. 256)..2: RMGl.. J: ’Glycyrrhiza glabra. égerfa 1.. glycyrrhiza. Ember és növényvilág 201). Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. jégörfa (Nyatl. 1405 k. 1405 k. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy. glycyrrhiza. | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). 620). éger(fa)’.’. euforbium efrasia l. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2.: BotTört.: erulus: eger fa (SchlSzj. Az igazi édesgyökér (1. édesgyökér. a névadás alapja. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1.) összetételből adatolható.: TESz. 168). 213). — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). jég(rfa. Marzell Alnus glutinosa a. közönséges kutyabenge’. Jágerfa (Herman.: Millefolium: eger fark (BesztSzj.’. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). glykýrrhiza < gör. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. glycyrriza (< gör. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. J: ’ua.’. J: ’ua. EWUng. 1783: Egerfa (NclB. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat. 126). 219). kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. J: ’ua.’.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. Pászt. J: ’ua. a gyökér magyarázó utótag.: RMGl.: erulus: eger fa (BesztSzj. mézgás éger(fa)’. éb(rfa. mivel a növény föld alatti része édes. J: ’ua. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. hogy a növény vadon terem. Vö. egérfark 1395 k. a szókezdő magánhangzó rövid volt. Genaust Glycéria a. egerfa. egyedi adat.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ném. 430).’. égerfa. hogy az apró. borsos varjúháj’. Marzell Polypodium vulgare a. éger a. báránycsecsfű. erre utal a lat.: RMGl. éger a. égörfa. Vö. 1560 k. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása. jégerfa (Barra 403). égerfa (Péntek–Szabó. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. eforbium l. ▌ 2. 1577 k. igazi édesgyökér’. klebrige Erle ’ragacsos éger’. 368). J: ’Sedum acre. J: ’Alnus glutinosa. J: ’Alnus sp.). hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. Vö. jég(rfa.: RMGl. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. TESz. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat. 1395 k. édesgyökerű-páfrány l. Az egércsecsfű Benkő alkotása. 1578: Eger fa (Melius 11a). — N. a fa innen kapta az enyves. 1841: egerfa. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. 1520 k.: Egqr fanak gr.). 2. Valószínűleg a lat. páfrány édeskeserű csucsor l. nem a levele.: Millefolivm: Egherfark (Herb.: RMGl.) édesgyökér neve a lat. Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. italt ízesítenek. csucsor édeskömény l. J: ’ua. 211).: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt. glūtinōsus ’ragadós’). 36). glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett. Kleb-erle ’ragasztóéger’. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása... Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. 511). egőrfa. 423). mézgás. a vad jelző arra utal.: milifolium eger farc (SchlSzj. 668). a növénynek a gyökere édes. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. b): RMGl. glykýs ’édes’. (OrvK. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). J: ’ua. A friss rügyek ragacsosak. R. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). Fűvészk.’. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. (gerfa. J: ’Frangula alnus. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. Az éger kezdetben az égerfa (1.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. . 368). 1998: mézgás éger (Priszter 296). 1595: Egxr fa (Beythe 10a). édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). az éger ismeretlen eredetű. Fűvészk. ragadós jelzőket.

: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238).. ném. egerfű. orrához hasonlítanak. 87). Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. egérfarkúfüvet gr. J: ’ua. | ~kóró XVI. — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). N. egérfarkúfüjj. ▌ 2. 410).’. J: ’Potentilla anserina.) egérfű elnevezése népi név. sz. Az elnevezés alapja a növény puha. millefolium. a lat.: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. Mausohr. egérfarkufüjj. 1807: egérfark (Magy.’. — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB.. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). Vö. v.’. ▌ 4.) és az erdei hölgymál (2. egérfű. Marzell Achillea millefolium a. egerfarkú füvet gr. Tormentilla gy×kérrel.). hogy a növény puha.’. közönséges cickafark’. pilosella (< lat.. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). J: ’ua. egérfű (ÚMTsz. J: ’ua. lat. N. Egérfű (MagyGyógyn. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1).. 219). a névadásra a növény egyéb R. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). hamu ſzinüek” (Csapó 81). J: ’ua. Auricula muris (Melius 181a) .). 486). 220). mouse-ear-hawkweed. cickafark. J: ’ua. Auricula (Melius 79a) (< lat. || egérorrúfű N.: RMGl. 126). egérfarkófüj. — N. Idegen nyelvi megfelelőre vö..) egérfű neve azon alapul. Marzell Achillea millefolium a. egerfarkkóró. UEWb. 468). egérfarku fű. egérfül 1. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). — N. 220). vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. bogarak is megtalálhatóak).) és a közönséges cickafark (2. 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört. lat. A névadás magyarázata.egérfű m 150 egérfül 219). egérfarkvirág.). egirfarkó fü (ÚMTsz. 410). egérfarkú kóró (ÚMTsz. kóró) magyarázó szerepűek. s-azt igya” (PaxCorp. millefolium. egérfarak. sz. J: ’Antennaria dioica. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. Fűvészk. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). illetve.: RMGl. J: ’Hieracium murorum. ang. 500. 1590: Eger fark (SzikszF. | ~virág N. 2. cickafark egérfű 1. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele.) egérfül neve Melius alkotása. egérfarkú virág (ÚMTsz. J: ’ua. Fűvészk. 1690: „Fxzz Vizet. 415). 213). 1525 k. a lat. J: ’Hieracium pilosella. Mausöhrlein (NclB. fonákjuk ezüstös. közönséges tyúkhúr’. erdei hölgymál’. egérfarkú cickóró l. Myosotis fordítása (< lat. egérfarkóró.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. libapimpó’.). egérfark. Vö. 1578: Egér f×l (Melius 181a). szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. egérf#rkDórDó. parlagi macskatalp’. XVI. TálmoÐó f×vel. egérfarku fűnek gr. Az ezüstös hölgymál (1. egérfarkkóré. 295). Fűvészk. egérfark. A libapimpó (1. egérfarkkóró.’. — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. mezőkön fordul elő (ahol egerek. egérfarku-fí. J: ’Achillea mille- folium subsp. egérfarku-fi. 1807: Egérfül (Magy. J: ’ua.’. ill. közönséges cickafark’. Egér-fark f×vel…. J: ’Achillea millefolium subsp. Az egérfark összetetett növénynév. hogy száraz árokpartokon. egérfarok (ÚMTsz. A közönséges cickafark (2. vö. 220). egerfargóró. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. eger-fark (MTsz. egérfarkú fűvet gr. 171).. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. 1775: Egérfül (Csapó 286). Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark. egerfarggó²r~. J: ’ua. — N. útszéleken.). 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). 1948: egérfül (MagyGyógyn. A közönséges tyúkhúr (3. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. myos#ta ’egérfülecske’). Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. 1595: Eger fark (Beythe 114). 126). mint az egér füle. ezüstös hölgymál’. egér farku fűvet gr. szőrös levelei az egér farkához. egérfarkúfű. parlagi macskatalp’. J: ’Stellaria media. 219). Fűvészk. — ~fű 1577 k.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. ▌ 2. Millefoliu : Egerfark (Növ. myos#tis.). egérf#rk. J: ’Antennaria dioica.). 368).’. — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. ▌ 3. A libapimpó (1.’. nevei is hatással lehettek.) egérfül neve szintén Melius alkotása. egérorrú fű (ÚMTsz.

az egértövis növénynév a lat. egres a.). agrasl.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném.. Az egres vándorszó. egérfül Pupteneuert. egérorrúfű l. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. szúrós csodabogyó’. veris. a névadás magyarázatára l. agresta ’olyan szőlőfajta. MNy. pilosélla a. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). 4: 31). égi virág (MagyGyógyn. J: ’Taraxacum officinale. egérfülecske l. egérűzőf ű. MeuſÅdorn (Melius 56a). talán a ném. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. magyarázza a növény hatását. egérfül.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A név keletkezésének indítéka. „a’ házban felakaſztják. J: ’Ruscus aculeatus. J: ’ua. egres’. lámpavirág. Vö. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65).-osztr. agrestum. egérfű égikincs N. 209). Az éjjelilámpa népi név. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. tavaszi kankalin’. ég a. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. muris ’egér’) fordításával hozta létre. Szent Péter kulcsa. a névadás magyarázatára l.’. égikincs (MagyGyógyn. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). TESz. hogy az apró. vagy f× (Melius 56a). pitypang’. 1595: Eger txuis (Beythe 124). az egértövis növénynév is. kékvirág.. gör. J: ’Primula veris subsp. ezüstös hölgymál’. Mäusdorn (Veszelszki 388). az egreshez hasonlóak. agresto. Hasonló szemléleten alapul pl. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. k. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. Az egértövis. Az egres a magyarba olaszból. bogyói savanykásak. éretlen szőlő leve’. 1911: veres egres (Cserey. az utótagra l. Marzell Antennaria dioica a. Acánthus a. UEWb. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. 415) fordításával keletkezett. kfn. agrestis ’mezei. az előtagra l. vö. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. piros színűek. ném. szürkés. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). közönséges ebnyelvűfű’. Az egérszagúfű névadás alapja.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat.. 428). egérszagu”. ol. Genaust aurícula a. 449). 1783: Egér-tövis (NclB. ég a. hölgymál. Mausöhrlein (NclB. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre.. Genaust Mýagrum a. éjjelilámpa (Csapody– Priszter. Az egérfülhölgymál összetett szó. egres. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. 435. baj. a névadás magyarázata. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. auricula ’fülecske’. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. Végső forrása a lat. ném. Myacantha (< gör. .. 1775: Egértövis (Csapó 83). J: ’ua. Diószegi–Fazekas alkotása. Növényszótár 32). sóskaborbolya’. EWUng.’. J: ’Cynoglossum officinale. mŷs ’egér’. égivirág N. „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). Az égivirág népi név. kék búzavirág’. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). agres. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. A parlagi macskatalp (4. Melius 394. első megjelenése: 1395 k. az TESz. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. J: ’Hieracium pilosella. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. J: ’Berberis vulgaris. vadon termő. 1998: egértövis (Priszter 487). az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. jegenye égörfa l. Szabó. MÀusedarm ’egérbél’. egönye l. Fűvészk. ogrosl ’köszméte. az elnevezés a virág kék színére utal. vad’. MNövSz. Az égikincs népi név. 52). egybojtosfű l. lat. J: ’Centaurea cyanus. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen.: Agreſtum: egreÅ (TESz. egérűzőtövis l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 326. bojtosfű éjjelilámpa N. agresta ’éretlen szőlőbogyó. EWUng.

A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. 401).’. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. boronafa... de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. EWUng. — Ö: vidra~. ném. eketartóf ű ékesség l.. tövises iglice’. Ember és növényvilág 202). ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. vidrafű’. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). J: ’Ononis spinosa. még álomhozófű. — N. elefántormánya N.) elnevezés alapja. J: ’Ononis spinosa. piros virágzata. a névadás oka ismeretlen. ▌ 2. EWUng.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. élekhalok 1. TESz. gyorsan szaporodik a vízben. hogy a növény vízben él. maszlagos nadragulya’. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2.. összetett szó. TESz. TESz. ▌ 2. Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. 126). ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). TESz. fürge’ tövéből. élek-halok (Jávorka 978). Az elecke nemzetségnév. elalutófű 1. A névadás magyarázata. Az ekegúzs összetett szó. 216). Melius ekeakadály növénynevével. kesernyés csucsor’. elefánt a. a lat. vö. 1841: eleczke (Barra 294). a növény szintén tüskés. 401). J: ’Menyanthes. J: ’Atropa bella-donna. 340). 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. eleven a. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1.). az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. a növénynév arra utal. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. A kökény (2.) Melius alkotása. Az ekenyűg Benkő alkotása. tövises iglice’. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. az alutó az alu. boronafa. élekhalok (MagyGyógyn. 1578: Éke akadaly (Melius 48). 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn.. ekeakadály. 263).) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. Az eketartófű Melius alkotása. Vö. 1948: elecske (MagyGyógyn.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. ▌ 2. — N. Mollay. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. kökény’. gúzs a. J: ’Prunus spinosa. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. A névadásra talán a ném. EWUng. hogy a növény szintén mérgező. kökény’. J: ’Potentilla . Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. ▌ 3. J: ’Solanum dulcamara. gúzs a. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. elecske (ÚMTsz. elecke 1807: Eletzke (Magy. eke a. bókoló amaránt’. ekegúzs. halált okoz. elefánt a. tövises iglice’. 142). ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. J: ’Ononis spinosa. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. közönséges pásztortáska’. Az elecke hasonlót fejezhet ki. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). 393). N.. vidrafű | Menyanthes trifoliata. N. J: ’Capsella bursa-pastoris. A vízi jelző arra utal. szőlő ekenyűg l. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája.’élő. ormányhoz hasonló. 1775: Élek halok (Csapó 214).. eke a. hogy a növény mérgező. eleven a. 216). 1578: el aluto f× (Melius 51a). ormány a. elefántormánya (Péntek–Szabó. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). pogány~ officinarum. Növénynevek 28. eke a. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. J: ’Prunus spinosa. eke a.. Fűvészk. ormány a. jelölt birtokos szerkezet. vö. 160).ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. Diószegi–Fazekas alkotása. tavaszi mandragóra’. EWUng. 142). Vö. magyarázatára l. (Barra 294). J: ’Amaranthus caudatus. 1578: el aluto f× (Melius 51a). 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). J: ’ua. 1783: Élek-halok (NclB. a lat. élek-halok (MagyGyógyn. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. vízielecke (MagyGyógyn. 1783: El-alutó-fü (NclB. mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen.

222). és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). Vö. Melius alkotása. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. J: ’Armoracia rusticana. martilapu’.) a magyar nyelvben keletkezett. emberképűfű N. J: ’Aconitum vulparia. s így elősegítik az erőteljes.) neve hasonlóság alapján keletkezett. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). Vö. ném. elharapott gyökerű fű l. MagyGyógyn. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). mellérendelő szókapcsolat. Az embererő névadás magyarázata az. élekhalok. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). J: ’ua. nyilván Melius növényneveiből hozták létre. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187).’. vua versa fordítása: „Vua verſa. emberképűfű (MagyGyógyn. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. mérgesfű morio. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). erőt adnak a férfiaknak. A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása.’. a fű utótag magyarázó szerepű.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. hogy régen úgy gondolták. a lat. Az embererő összetett szó. J: ’Mandragora officinarum. szőlő elfordult gyökerű fű l. emberképű fű (Jávorka 848). a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. Az elfordultfű Melius alkotása. mindenkor~ élőhalófű N. ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. elfordultfű elfordult mérges fű l. tavaszi mandragóra’. libapimpó’. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl.’. azt fejezi ki. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. Az embergyökér az ang. úgy hitték. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. elfordulószőlő (→ szőlő). közönséges torma’. kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). elfordulószőlő l. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. emberevő agárfű l. manroot tükörfordítása. J: ’ua. A libapimpó (3. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. n#sus ’orr’. J: ’Pulmonaria officinalis. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). Az emberképűfű népi név. 1783: Ember-erö (NclB. de keueÐet igyal benne. 61. Az élőhalófű népi név. többszörös összetétel. ember l. a jelző a lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 421). mert bolonda tezxn” (Beythe 110). elején keletkezett. J: ’Tussilago farfara. egészséges nemi életet. 315). n#sturcium < lat. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). illetve az. A kesernyés csucsor (2. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. farkasölő sisakvirág’. menta élő l. Nasturtium (< lat. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. rossz szellemet távol tarthat magától.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. agárkosbor’. A név . sz. el fordúlt f×” (Melius 155a). J: ’ua. a névadás magyarázata. es keueÐet izol henne. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). A névadás alapja talán az. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. élő-halófű (MagyGyógyn. az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. pettyegetett tüdőfű’. n#sturtium.

1767: Enzian (PPB. epörnye (MTsz. Gentiána a. télisaláta (→ saláta). Fűvészk. Növénynevek 25–30. entýbia. vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. endívia. gentiana. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört. Vö.. 212).). 540). N. a névadás magyarázatára l. hogy a növény erős illata az orrot csavarja. kígyótárnics’. — N. ▌ 2. 1798: Eper (Veszelszki 226). szamóca’. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). lat. erdei szamóca’. Gallenkraut tükörfordítása. J: ’ua. kerek termésére utal. Az endíviakatáng összetett szó. 1708: entzián fu (PP. 411). csattoguó-ep(r. a növények felhasználása. tárnics’. örvénygyökér’. EWUng..) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. 192).. Fűvészk. engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. — ~fű 1604: Encian f× (MA. salátakatáng’. eper 1. enyves bélűk” (Magy. Az encián idegen szó.).: ’Fragaria sp. J: ’Centaurium erythraea. endívia 1. és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. engemnefelejcs N. — N. ném. Az enula a növény R. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. b): RMGl. Marzell Inula helenium a. J: ’Inula helenium. felépítése hasonló. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. Fűvészk. TESz. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl.: Fragula: Eperÿ (CasGl. Genaust Nastúrtium a. az előtagra l. b): RMGl. 1775: ’Gentiana cruciata. ep(rnye. encián (MagyGyógyn.). Az endívia a lat. 1610 k. 188). encia l. 1520 k: Genciana: Encia (Herb.). endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. összetett szó. csattogó eper. album. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy.. 455). 2. 1998: endívia (Priszter 337).’ (első megjelenése: 1790 k. 1405 k. MagyGyógyn. Enzian átvétele. 297). 1578: Endiuiánac gr. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. encián a. dancia. J: ’Viscum album subsp. J: ’Achillea ptarmica. J: ’Gratiola officinalis. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. 272).. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. 1783: Eperj (NclB. fagyöngy’.encián 154 eper arra utal. vö.: fragum: eper (SchlSzj. a növényt salátaként fogyasztották. 192). tárnics’. Endivia (Melius 77a) (< gör.) endívia neve hasonlóságon alapul. az előtagra l. a saláta magyarázó utótag.. kígyótárnics’. — csattogó ~ N. J: ’Cichorium intybus. gencián. 1395 k. föld~. kenyérbél-cickafark’. encián encián 1. Fűvészk.: fragum: eper (BesztSzj. J: 1604. 1775: Endivia (Csapó 84).: RMGl. 368). a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. A mezei katáng (2. Genaust Helénium a. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. endívia és cikória helyett. 376). a katáng nemzetségnév. 78). Marzell Gratiola officinalis a. J: ’Cichorium endivia. Az enyvesbogyó összetett szó. 258).. 78. 455). A kis ezerjófű (2. epere.: ’Gentiana cruciata. a ném. 1775: Entziana (Csapó 260). | 1767: ’Gentiana sp. Ember és növényvilág 198). Diószegi– Fazekas alkotása. enula (< lat. 1807: Endivia (Magy. A nefelejcs ’Myosotis sp. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. salátakatáng’. 1595: Epergy (Beythe 103a). föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. Mollay. | 1708: ’Gentiana sp. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll.) német mintára alkotott tükörszó. 192). földepe. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. salátakatáng’. encián a. ep(rgye. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. ▌ 2. mezei katáng’. (Melius 77a). J: ’Cichorium endivia. orvosi csikorgófű’. | 1583: ’Fragaria vesca. kis ezerjófű’. forrása a lat. J: ’Cichorium endivia.) és az ezerjófű is keserű. csattogóep(r. endívia. 1500 k.: RMGl.’. J: 1395 k. a gör. epe l. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. Az epefű a ném. 129). entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. Az endíviasaláta Benkő alkotása. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). . J: 1520 k.

: RMGl. | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. a harmadik szótag magánhangzója kiesett.). mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. Az 1490 k.’. ny lett a j-ből. cs™ttogós ep(r.) jelentésből fejlődtek ki.-i adatban feltűnik az eper elnevezés. fehér eperfa’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett.’. T. fehér eperfa’. csattogó szamóca (→ szamóca). eper ér l.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. vog.’.). J: ’Fragaria sp. J: ’Galium odoratum. csattantó eper (ÚMTsz. J: ’Morus nigra. J: ’Morus alba. 1783: Erdei-meÐter (NclB. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. epergye. EWUng.: RMGl.. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. az eperé piros. | kerek ~ N. fekete eperfa’. J: ’ua. Ember és növényvilág 235).) földi jelzőjének magyarázata. TESz. Ember és növényvilág 235). Gombocz. Àprėè. 73). 1578: ’Morus sp. | 1998: ’Morus alba. epörnye l. eperfa’. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. kerek eper. Az erdei sza- móca (1. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. A csattogó jelzőre l.: RMGl. maszlagos nadragulya’. J: ’Fragaria vesca. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. Ember és növényvilág 235). 423).eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. Az eper ősi örökség az uráli korból.’. 1578: Epery fa (Melius 1a). A maszlagos nadragulya (3. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). fi. . J: 1416.’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1775: Eperjfü (Csapó 84).’. Àprijėè . 329). 423). | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). erdei szamóca’.’. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. maamansikka. 256)..’.. 1998: földi eper (Priszter 378). J: ’ua. J: ’ua. Fragaria” (MA.’.. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. buzér’. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn.). selyem~fa. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. ném. (Beythe 103a). — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). Az epret illatával jellemzi a név.’. J: ’ua. 512). csattogatottepörgye. ▌ 2. J: ’ua. eper. ▌ 3. magyarázatára l.. pumi ep(r (Péntek–Szabó. UEWb. leány~. Melius szövege alapján nem dönthető el.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1.: RMGl. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. csattogó-epörgye. 255). 257). idegen nyelvi megfelelőre vö. szeder~fa. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. | csúcsos ~ N. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. erdei eper. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm. J: ’ua. — ~fű 1520 k. kerek ep(r (Péntek–Szabó. hogy a növény a földhöz közel terem. nyilván a termések hasonlósága alapján. 193). A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. 2. J: ’ua. J: ’Rubia tinctorum. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. epernye. a jelző a rom. 368). az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. J: ? ’Atropa bella-donna. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. J: ’ua. vö. 1490 k. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). j-vé vált az e utáni hang. Marzell Fragaria vesca a. 1595: Epery fa (Beythe 27). 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). J: ’ua. Àpėrjėè ’földieper’. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172). szamóca’. Fűvészk. | erdei ~ N. csúcsos eper (Péntek–Szabó. 836. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457). A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. Ápėrėè. Ember és növényvilág 235). pomíţe átvétele. | pumi ~ N. P.: fragaria: eper fy (Növ. Fűvészk. — Ö: bagoly~. szagos müge’. az RMGl. 511). J: ’ua. A fű utótag magyarázó szerepű. 48. ▌ 2. valamint gy. 1998: eperfa (Priszter 430).) jelentésű eper kétes.: TESz. atlasz~ erdeimester 1. 1595: epergy fivnek gr. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. ÀprÀ. ném. A szerzőknek teljesen igazuk van. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. savanyú” (Magy. Erdbeer. AL. Bottört.

256). Erica (Melius 20) átvétele. ▌ 2. 184). fülbe~fű ka’. hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. citromillatú muskátli’. illatos gólyaorr’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). R. Asclepias (< gör. Fűvészk. c): RMGl. erősítőfű l. esztragorrúfű Melius alkotásai. hogy a növény erdőkben él. 256) részfordítása. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. 544). eszterparaj l. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. orr. askl#piás < gör. XVI. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. 284).: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl.) sokféle hasznára. N. a névadás magyarázata. lapos. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. kis ezerjófű’. J: ’Pelargonium odoratissimum. Az esztragorra. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). 1807: Isztragor (Magy. közönséges pásztortás- esztragorr 1. erő l. Genaust Asclépias a. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. A névadás alapja. Marzell Rubia tinctorum a. sebkezelő szer. 398). 1783: Eskulápius füve (NclB. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. pásztortarsoly.)’. ▌ 3. . erősfű (MagyGyógyn. J: ’Arnica montana. v. bors~f ű eresztő l. erejű l. hogy az egész növény felülete érdes. paptarsoly. ösztörparaj erősfű 1. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. a lat. hegyi árnika’. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. J: ’Calluna vulgaris. 1998: erősfű (Priszter 359). vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. vö. 390).érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. — N. muskátli’. J: ’Pelargonium. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. szagos müge’. Vö. J: ’Erodium cicutarium. Ernika. erika 1578: Ericanac gr. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. váltóláz és hasmenés ellen is használták. emésztésjavító. Fűvészk. Növényszótár 19). az előtag a növény R. c): RMGl. a fű magyarázó utótag. nagyezerjófű’. a lat. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. sz. a névadás magyarázata.) és a ’kis ezerjófű’ (2. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). 1578: EſÅtrag orra.’. a kis ezerjófű (2. 1998: erika (Priszter 322).) izzasztószer. Marzell Arnica montana a. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB.) vizelethajtó. J: ’Dictamnus albus. Fűvészk. szívgyógyító erszény l. jellegzetes. a növény mai lat. A névadás szemléleti háttere a hosszú. Arnica elferdítésével keletkezett. A névadás magyarázata. az előtagot lefordították. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. ném.) a ném. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. déli szláv eredetű. vö. Az erősfű az ótör. J: ’Capsella bursa-pastoris. száj’. (Melius 20). Az ernikefű a lat. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. Asperula (< lat. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. ▌ 2. bürökgémorr’. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. J: ’Geranium macrorrhizum. erősfű (MagyGyógyn. gyógyító erejére utal. társneve: Erica vulgaris. 390). A lat. A névadás alapja. J: ’Galium odoratum. J: ’ua. Az erszényesfű egyedi adat. az orr utótag ’csőr’ jelentésű. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. 212). Az erősfű eredetileg népi név. hogy a növény termése erszényre emlékeztet. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. csarab’. Bvrsa Pastoris (Herb. 344). 336). közönséges méreggyilok’. J: ’Centaurium erythraea. háromszög alakú. EſÅtragorra (Melius 162). a nagyezerjófű (1. A név a lat. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. lat.

a lat. 1470 k. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). kutyatej’. csókaorrúf ű.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett.). étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). auagi. J: ’Origanum dictamnus. J: ’ua. 1783: Ezerjó-fü (NclB. nagyezerjófű’. ▌ 2. 255).) és kis ezerjófű (4. eszterág a. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. 1775: EffraÐia (Csapó 255). eufrasia ezerjó l. J: ’Euphrasia officinalis. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. ezerjófű 1.’. EWUng eszterág a. EWUng. euphorbia (herba) < gör.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. Feczke fé (SzikszF. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. 210). J: ’ua. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). örvendezik’) átvétele.) neveként jelöli ki.: RMGl. apró. etet. Genaust Euphórbia a. euphraínein ’örül. 1783: Kis ezer jó fü (NclB. Vö. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. szamártövis’ (TESz. A növény szakny. étke l.’. 1525 k. 1813: Éforbium (Magy. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. TESz. J: ’Euphorbia sp.. Az ezerjófű összetett szó. Euphrásia (< gör. tövisfa’. krétai szurokfű (3. (OrvK. a): RMGl.’. 255). eufrasia 1577 k.: RMGl.-i latin neve Euphorbia (< lat.: paliurus: euphrasia l. 358). a magyarba a lat. J: ? ’Carduus sp. J: ’ua. 257). TESz. 390). tüskés virágfej. mert ember ennek haſznait. kis ezerjófű’. Fűvészk. aptó tüskéjét. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). gólyaorr’ (Melius 162). 368). 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Vö. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). 210) alapján esetleg feltehető a lat. eszik a. 1395 k. 1470 k. 1590: Dictamnus. J: ’Dictamnus. 1405 k. méregölőfű. 129). gólyaorr. vö. a név nem maradt fenn.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. krétai szurokfű’. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. Euphraſia (Beythe 104).) és a muskátli (3. orvosi szemvidító(fű)’. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359). Genaust Euphrásia a. Fűvészk. 1807: Éfrázsia (Magy. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). ezerjófű’.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). Az étetés ellen való fű körülírásos név. a): RMGl. Fűvészk. 1520 k. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). ▌ 4. 1783: EffráÐia (NclB. | ? ’Paliurus..: Eufraſianak gr. a névadás alapja.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj.) korai adatainak azonosítása kétséges. százf ű (százf őfű).) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. J: ’Centaurium erythraea.. J: ’Vincetoxicum hirundinaria.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. 2. 9/15). 57/24).: RMGl. tehát száz . Szabó.’. 255). paliurus (SchlSzj. ▌ 3. J: ’Dictamnus albus. 256). Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. A lat. A névadásra a lat. eszik a. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a.). étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. 212).: Diptamus eserÿofw (CasGl.: RMGl. || ezerjó 1807 e. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. 256). Melius 434. 366). 210). 1595: Euphragia. 345). tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt.). közönséges méreggyilok’.: RMGl.: RMGl. Az ezerjófű (1. A nagyezerjófű (2. ha ezeret ſzámlál-is. amely tüskés növény. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű.: Ezerjó (Julow 258). J: ’ua.: Diptamus: eserÿofw (CasGl. 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. ahol a névadás alapja szintén a sok. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. euphrasía ’öröm’ < gör. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459). 128). magyarázata. Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3. 2. 368).. Az illatos gólyaorr (2.

ezerlevelű fű (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Tausendgüldenkraut. 376).. Genaust milleflórus a. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. sz. ezüstös fonákúak. millefolium (< mélle ’ezer’. fehérhátúf ű. or. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás. millefeuille.’. Vö. lat. ezerlevelű cicfarkkóró l.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. thousend-leaf. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). libapimpó’. cickafark. 419). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). J: ’Potentilla anserina. ném. 258). fr. Tausendblatt. Az ezüstöshátúfű magyarázata.: ném. common centaury. 486). 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. Vö. millefolium. Ulrich 2. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. közönséges cickafark’. — N. ang. Helyesen a lat. centaur#um a gör. Barra István hozta létre. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. 300). ang. J: ’Achillea millefolium subsp. J: ’ua. . 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60).). ezerlevelü fű. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). J: ’ua. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. золототысячник ’nagyezerjófű’. EWUng.. vö. Az ezerlevelűfű lat. Szabó. A névadásra hatással lehetett a ném. TESz. folium ’levél’). silverweed. Melius 415.’. Genaust Paliúrus a. hogy a növény levelei szárnyaltak. az előtagra l. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gyógyító hatása miatt. egérfark. 1807: ezerlevelű fű (Magy. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. ang. mintára jött létre. Vö. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. cickafark ezerlevelűfű XVI. kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). százforintosfű. Fűvészk. Marzell Achillea millefolium a. ez(rlevelűfű.

LXXXIV. csarab’. mimóza(~). votj. szedereper~.). cserző~.F fa l.’. málna(~). akác~ (→ akácia). ▌ 2. J: 1395 k. bájfű(~). büdös~. borona~. 1783: Fagyal-fa (NclB. topolya(~). | 1578: ’Ligustrum vulgare.: abies: fagal fa (BesztSzj. kecskerágó~. 1395 k. olvasó~. éger~.: RMGl. 210). szurok~. sztrichnin~. közönséges fagyal’.: ’Ligustrum vulgare. jegenyefenyő(~). Márton. bokréta~. fagyalfa 1. kőris(~). Sz. borostyán(~). Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). Növ. A fagyal az uráli eredetű fagy. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). kutya~. baď-pu ’fűzfa’. kökény(~). halál~. paju ’fűzfa’. szarvastüs~ (→ szarvastövis). hársszódok~. korona~. | 1405 k. cseresznye(~). | 1807: ’Ligustrum. nyár(~). 7: 50. május~. nyúlsóska~. V. első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). | ? ’fenyőféle’. berkenye(~). ábrahám~. szenna(~). közönséges fagyal’. paróka~. édesgyökerű~ (→ édesgyökér). istenátkozta~. a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kutyacseresznye(~).’. Márton alkotása. cukorjuhar(fa). borsóka(~). csetenye~. 1998: fagyal (Priszter 415). selyemeper~. 1807: Fagyal (Magy. hanga(~). 62). ~gyöngy. mandula(~).: ? ’áfonyaféle’. aloé(~). disznótüs~. arabmézga. sóska(~). facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. farkasalma(fa). EWUng. || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). lógesztenye(~). farkashárs(fa). eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. tövis~. Vö.. cser(~). hánytatófa (→ hánytatócserje). 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). J: ’ua. LXXXIV. csipa a. arabmézga(~). *čapaγ). nyír(~). tetű~. jegenyenyár(~). szódok(~). seb~. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. balzsamnyár(~). pápel~. Fűvészk. 130). fűz(~). berek~. repkény(~). ternyőtisza~. szemerke(~). babér(~). isten~. csoda~. csipa a. luc(~). gyalogfenyő(~). 1578: Fagyol fa (Melius 25). ürü~. közönséges fagyal’. fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. kokojsza(~). laur~ (→ laurus). gumiarábikum. ternyő~. zürj. bodza(~). rekettye(~). mannakőris(~). ében~. Márton (1803: TESz. bagrena(~). szeder(~). szömörce~ (→ szemerke). tisza~. TESz. 7: 50). eb~. zelnice~ facsaró l. vö. csipke~. fi. bors(~). hárs(~). fenyő(~). gesztenyebokréta~. olaj~. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. szil~levelűf ű. juhar(~). ebse~. tüske~. szűz~. lürbör~.: RMGl. bálvány~. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. gyalogolajfa. vakondok~ (→ vakondokfű). vasbogyó(~).) használja először. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. kaporna(~). A finnugor . galagonya(~). Növ.: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. kőris~levelűf ű. 320). (Barra 263).: TESz. 210). eper(~). szűzbárány(~). Fűvészk. balzsamfenyő~. édes~. eredetű (< tör. gesztenye(~). fagyal’.alapszóból származik. pimpó(~). 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. baď ’fűzfa’. A csipa ótör. csoda~maszlag. lucfenyő(~). a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. (OklSz. leánysóskafa. J: ’Calluna vulgaris. 62). barkóca(~). 1405 k. fagyal~. J: ’ua. csont~. gálna(~).

az előtag ném. ’csarab’ (2.. fagyal a. 1578: Farkas alma (Melius 143).. 540). 1470 k. 1783: Falfü (NclB. Figyelmet érdemel. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. paptök rázata. eb~. fagyöngy 1525 k. 281). ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. ? ’fenyőféle’. parietis ’fal’) fordítása. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. 410.’. abies ’fenyőféle’. J: ’Linaria vulgaris. a): RMGl. a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt.).) sajátossága. album. szerint a BesztSzj. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. Wandkraut.’. valamint a SchlSzj. A falfű a lat. Fűvészk. ang.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. 1610 k. 422). 281).’. pellitory of the wall. mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). v. 1998: farkasalma (Priszter 305). Az élődi jelző magyarázata. farba a. J: ’Viscum album subsp. vö. 256). gen. szakny. buzér’. J: ’ua. EWUng. (Melius 30). J: ’ua. oroszlán~.’.fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett.: 281). a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. 540). pari#s. 1500 k. juh~. 428). EWUng fagyöngy a. hogy örökzöld növények. Az elnevezés alapja. 1998: fagyöngy (Priszter 538). 127). 2. ökör~.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. Fűvészk. A TESz.. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). (Melius 164a). UEWb. TESz. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. A névadás magyafagyökerű paptöke l.’. 349. fáj l. Fűvészk. fagyal a. kakas~fű. közönséges falgyom’.). — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447). illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy.: RMGl. fül~ó fal l. J: ’Parietaria officinalis. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). ném. hogy a növény lombhullató. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). d): RMGl. A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. EWUng. A névadás magyarázata. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. a fa ’fakeménységű’. J: ’Rubia tinctorum.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. Fűvészk. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. 1783: Farkas-alma (NclB. farba a.: RMGl. tehát a ’fenyőféle’. falgyom l. a névadás magyarázata. közönséges gyujtoványfű’. 539). kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. fark l. bárány~ (→ bárányfarok). ir. 43: 253. J: ’ua. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. istenlova~a. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. 376. UEWb. A fagyal -l (~ r) eleme képző. ném. . fàrkasàlma (Péntek–Szabó. egér~. fáy gyxngyet gr. Ember és növényvilág 205). J: ’ua. Farbe ’szín. borjú~. a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. macska~. fagyal a. J: ’ua. fagyöngy a. Szent György lova ~a farkasalma 1. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. A farbálófű egyedi adat. 374). Maurkraut. J: ’ua.’.. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. ? ’áfonyaféle’. 80). || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. fagyöngy’. ló~fű.. csikó~.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. sz. MNy. falfű fali l.: RMGl. 1807: Fagyöngy (Magy. J: ’ua. 426). || gyöngy XVI. 80). rák~fű. eredetű. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. TESz. 281).-i Parietária (< lat. cicka~. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört.’. festék’.: Uiscus: Gÿôngh.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. felfutó farbálófű 1520 k. — N. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. 391). || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). TESz. róka~.

1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110).’.’. 422). 422). közönséges farkasalma’. a gégevirág utótag nemzetségnév. vö. J: ’Aconitum napellus subsp. Weeds 162. J: ’Corydalis cava. — ~fa N. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. 1783: Farkas-bab (NclB. J: ’Aristolochia clematitis. 1578: Farkas bab (Melius 155a).) szintén a közönséges farkasalma (1.). J: ’ua.’. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). Farkas bab” (Melius 155a). aristolochia longa) elnevezéseivel. Katika-sisakvirág’. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak.’. rotunda fordításával jött létre. Marzell Aristolochia clematitis a. A farkasalma (1.) név valószínűleg lat. mint a farkasölő sisakvirág (1. 1807: nőstény Farkasalma (Magy. ném. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. 500). | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. közönséges farkasalma’. ▌ 3. amelyet gyógyszerként használnak. ▌ 3.a. Ember és növényvilág 205). ol. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba.) jelző a lat. fekete békabogyó’. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. Wolfsapfel. Farkas f×. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. a kerek (4. J: ’Corydalis solida. TESz. farkasu óma (ÚMTsz. J: ’ua. | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2. farkasalmát gr. J: ’Aristolochia rotunda. 1783: Farkas bab (NclB. lat. farkasbab 1. J: ’ua. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. ▌ 2. mintára jött létre.’. J: ’Aristolochia clematitis.’. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó.’. Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a)..’. 1783: Hím Farkas-alma (NclB. hogy a közönséges farkasalma (1.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R. vlkovec obyčajný. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). ▌ 4. Genaust Lupínus a. babf ű. 379). különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. ném. A XVI. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). J: ’ua. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). napellus.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. pl. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. Növénynevek 54–55. farkasalma nevének átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fārkasālma. ujjas keltike’. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. A bab utótagra l. J: ’Aconitum vulparia. 421–2). ▌ 2. J: ’Actaea spicata. században még igen kezdetleges volt az.) jelző a növény gumójára utal. Mollay. fava di lupo. 421). Fűvészk. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). nevei aristolochia rotunda. Nyr. farkasóma.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. J: ’ua. „Lupinum malum. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. 421). Marzell felhívja a figyelmet. farkasölő sisakvirág’. J: ’ua. vučja stopa. f™rk™s™lm™.) és a kerekded farkasalma (4. szb-hv. farkas. Melius a lat. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző.. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. kerekded farkasalma’. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. 1775: Farkas bab (Csapó 88). ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. A farkasalmagégevirág Barra alkotása. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. J: ’ua. szlk. . J: ’ua. 400). J: ’ua. 1841: farkasalma (Barra 387).’. de hasonló felhasználású növényt különített el. (Melius 180). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.). másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra. részben az almaszerű termésre.’. Wolfsbohne. az előtag a növény R. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8).. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). 377).. a növény mérgező. J: ’ua. lat. odvas keltike’.

farkasborostyán.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 362). farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. Fűvészk. ▌ 2. farkas csërësnye (ÚMTsz. J: ’Daphne mezereum. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. farkascsergő. farkascseresznye (ÚMTsz. vö.) a ném. 1807: farkas Boroszlán (Magy. 7: 7). Wilder Pfeffer ’vadbors’. Marzell Daphne mezereum a.). A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. N. mérges bogyótermése. A fekete csucsor (2.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). Növ. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). A farkasboroszlán összetett szó. Ember és növényvilág 272).) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. Ember és növényvilág 227). farkasborostyán (ÚMTsz. farkasbogyó 1. 1807: Farkas-tseresznye (Magy. J: ’Atropa bella-donna. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. 340). boroszlán. J: ’ua.) a ném. farkascseresnye (Péntek– Szabó.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). maró érzést okoznak a szájban. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). Vö. Wolfskirsche tükörfordítása. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- .). wild pepper ’vadbors’. 2: 280). A farkasbogyó (2. még farkashárs. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1. 2: 280). ▌ 2. a növény R. Wolfsbeere tükörfordítása. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. A farkasborostyán összetett szó. farkasborostyán (Péntek–Szabó. J: ’Dryopteris filix-mas. J: ’ua. farkashárs’. A farkascseresznye (1. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. maszlagos nadragulya’. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó.’. feketés. 175). farkasborostyán N. majd páviai tanár. farkascseresznye 1. farkascserësnye. Márton alkotása.). erdei pajzsika’. hogy a bogyók égető. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. N. — fekete ~ 1903: fekete. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. krainer Tollkraut. a farkas előtag a növény mérgező voltára utal. igen mérgező. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés. J: ’ua.’. a névadás alapja a növény sötétvörös. | kendőző ~ 1903: fekete. magyarázatára l. farkasbogyó’. A krajnai ’farkasbogyó’ (2. 252). vö. vö. fekete csucsor’. a ném. mely veszedelmes. lat. J: ’Atropa bella-donna.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. R. A névadás alapja.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. ang. J: ’Scopolia carniolica. N. Marzell Daphne mezereum a. ném. ▌ 2. cseresznyéhez hasonlító. farkasboroszlán (ÚMTSz. — N. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). farkashárs’.). farkasbors. A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. kutyaborostyán. LXXVI. J: ’Solanum nigrum. 1783: Farkas bors (NclB. Marzell Atropa belladonna a. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. 125: 187–202. maszlagos nadragulya’. 253). fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó.. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. farkasborostyán. közönséges édesgyökerű-páfrány’. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. neve piper montanum. Az utótag magyarázatára l. Fűvészk. farkascsërgő (ÚMTsz. J: ’Polypodium vulgare. farkasboroszlán. J: ’Daphne mezereum. A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. Nyr. farkashárs’. a növény bogyószerű. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton.’. a névadás alapja a növény feketés. Marzell Atropa belladonna a. farkashárs. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. farkascserge 1. ném. Ember és növényvilág 207). Ember és növényvilág 229).vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. — N. fàrkascserge fàrkascs(rge. J: ’Daphne mezereum.

lat.-i OrvK.’. A farkasfű elnevezés (1. szintén mérgező.) a ném. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. neveinek (Aconitum vulparia. 1783: Farkas hárs (NclB.. fr. A farkascsinge összetett szó. farkasgyükeret gr. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. farkasalma nevéből vették át. 3.). Ember és növényvilág 276) neve is. 1520 k. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. farkashásfa (NéprÉrt.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. 1841: farkas gégevirág (Barra 387). TESz. farkas. Katika-sisakvirág’. J: ’Aristolochia clematitis. közönséges farkasalma’. ▌ 3. az utótag magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. lupus ’farkas’. J: ’Aristolochia clematitis. 305). Wolfskraut tükörfordítása. 371).) a növény lat. Szabó–Péntek. ang. Marzell Delphinium staphisagria a. sz. és gör. lycoctonum < gör. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak. 613). farsang ~ fasang. farkascsergő l. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. farkasveszedelem’. vö. bisóma. mezei szarkaláb’. Ember és növényvilág 229. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. farkashárs (ÚMTsz. J: ’Aconitum napellus subsp. 97).). takaró’ jelentésű. 1783: Farkas-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fàrkascs(rge. farkasboroszlán. A névadás magyarázatára l. csinge a. farkashárs 1. ném. farkas. Farkasf× (Melius 155a). . J: ’Consolida regalis. TESz. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. de mÿndqnÿk mergqs. cserge a. Genaust Lupínus a. napellus.: RMGl. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. vö. (OrvK. Péntek–Szabó. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott.a. 35: 79). 1577 k. birsalma ~ bisalma. farkasölő sisakvirág’. lycóctonum a. tue-loup. fassang. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. 129). 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. cserge a. A farkasgyökér a ném. luparia < lat. J: ’Aconitum vulparia.). Péntek–Szabó a rom.: Agnus castus: farkas haas (Növ. Diószegi–(Fazeka alkotása. a): RMGl. farkasfű.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. mérgező magjaira utal. — N. J: ’Aconitum vulparia. gégevirág. farkasölő sisakvirág’. ’Aconitum’ (ÚMTsz. A névadásra a ném.. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. 379). hogy a farkas elpusztul. J: ’Aristolochia clematitis. — ~fa N.. 613). merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK. 1998: farkashárs (Priszter 355). farkascsönge (OrmSz. 362). 316. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő. ▌ 2. 276. közönséges farkasalma’. wolf’s-bane ’farkasbaj. ném. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Vö. valamint szálkás termésével egyaránt. 1525 k.. 806). ▌ 2. A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki.a. 1470 k. Wolfskraut ’farkasfű’. — ~fa N. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. Ezerjófű 175. fűrészes leveleivel. 305). amely nyilván az almaszerű termésre utal. farkashásfa (ÚMTsz. azzal magyarázza a névadást. Melius 155a . Fűvészk.. ÚMTsz. 1948: farkasfű (MagyGyógyn. a név a növény fekete. Ember és növényvilág 276). TESz. J: ’Daphne mezereum.). farkascserge farkascsinge N. fàrkascsèrge. EWUng.: Farkas Haaſrol gr. inetimologikus elem. farkashárs’. 305). farkasfű 1. lykos ’farkas’. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP.: Laureola: farkashas (CasGl. — N. 272. A XVI. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. Menſchen mxrder (Melius 20a).. közönséges farkasalma’. J: ’ua. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). 1578: Farkas f×.). fásáng. A farkasgégevirág összetett szó.

vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. A farkasnevetőfű Melius alkotása. A lat. 81). valamint arra. … hertelen embert. ▌ 2. J: ’Euphorbia cyparissias. ▌ 2. lykópous ’farkasláb. a farkas előtag magyarázata. Veszelszki 374. kapcsos korpafű’. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. odvas keltike’. lycóctonum (< gör. torzsikaboglárka’. 2: 609). 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. 1902: farkasköröm (Nyr.) magyarázata. az utótagra l. 2: 36). 1864: farkasköröm (CzF. farkastalpú’).a. Nyr. hogy a növény nedve mérgező. farkastalp. J: ’Aconitum vulparia. 1793: Farkas méreg (Földi 15). de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). J: ’Lycopus europaeus. J: ’Corydalis cava. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). J: ’ua. 31: 138). 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). J: ’ua. farkasnyelv N. ha reá kötik. a növény hivatalos elnevezése. Genaust Lýcopus a. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. J: ’Aconitum napellus subsp. de ez nem igaz. farkashárs. Fűvészk. görögszéna’. J: ’Plantago major. Növ. méhek nevetése. Melius alkotása. mintára jött létre: „Sardonius riſus. farkas. J: ’Trigonella foenum-graecum. J: ’Strychnos nux-vomica.farkashézaggyökér farkasbors. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. A farkasnyelv szemléleti háttere. farkashézaggyökér 1. 125: 187–202. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB.’. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák .-i Lýcopus fordítása (< gör. Wolfsgift ’farkasméreg’. farkasborostyán. ill. A névadás magyarázatára l. J: ’ua. közönséges farkasalma’. A farkasmaszlag összetett szó. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). hézaggyökér. ném. 2. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). vö. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. nagy útifű’. Genaust lycóctonum a. 144). J: ’Ranunculus sceleratus. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). kutyatej. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). hogy a szőrös hajtások. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). az az. farkas-kutyatej’.. az utótagra l. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). A farkasméreg a lat. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. maszlag. 281). Ebet xl. korpafű’. A névadás magyarázata az. Farkaſt. A névadás alapja a növény termése. XVI. szakny. minden állatot meg xl” (Melius 156). 164 farkasnyom TESz. vízi peszérce’. 382). J: ’Aristolochia clematitis. farkasölő sisakvirág’. sztrichninfa’. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). az utótagra l. Vö. Katika-sisakvirág’. — ~fű 1.’. 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. R. farkaslábú. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. 369). A farkasnyelv népi név. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. 422). — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). ▌ 2. Farkasnyelv (MagyGyógyn. J: 1864: ’Lycopodium. farkasméreg 1. | 1902: ’Lycopodium clavatum. lat. a farkas előtagra l. napellus. farkastalp. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. amely karomhoz hasonló alakú. 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 341).’. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod.

379). 12. 1708: Farkas répa. 38). 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). Vö.) névadási szemlélet magyarázatára l. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. 2. gyökér’). A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. négylevelűf ű. napellus. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. PPE. 385). pódion ’kis láb’. farkasölő sisakvirág’. farkasölőfű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Farkas xl× f× (Melius 155a). 125: 187–202. A névadás magyarázatára l. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. J: ’Aconitum vulparia. Karika répa. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. ném. ▌ 2. J: ’Aconitum vulparia. gör. Lycopodium (< gör. TESz. 123–124). Vö. bab Genaust lycóctonum a. Aconitum napellus (< lat. Marzell Aconitum napellus a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. PPB. farkasMagy. répaszerű gyökereire utal. farkasölőrépa (→ répa). ha meg-eſzi. fekete. Wolffsbeer részfordítása. A gyökér utótag lat. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat.). Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. Farkasnyom (MagyGyógyn. 1783: Farkas répa (NclB. farkasf ű. ném. farkasölőbab l. ▌ 2. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. napellus. fox grape ’rókaszőlő’. J: ’ua. a szőlő utótag arra utal.) tükörfordítás. 377). 1578: Farkas xlx f×nec gr. 364). Katika-sisakvirág’. 13. farkastalp 1. 317). R. ▌ 2. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. lycóctonum (< gör. 1775: Farkas répa (Csapó 88). 125: 198). (Melius 156). lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre.. J: ’Heracleum sphondylium. lýkos ’farkas’. gör. A répa utótag létrejöhetett a lat. hogy a növény erősen mérgező. Nyr. tojásdad bogyóira vonatkozik. raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. farkasölőrépa l. Szóhalm. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). Katika-sisakvirág’. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. farkasölő sisakvirág’. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. farkas. nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett.farkasölőfű 165 farkastalp 91). R. a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). Fűvészk. — N. napellus < n#pus ’répa. kteínein ’ölni’). (PP. a szőlő utótag a növény fekete. 379). kapcsos korpafű’. 12. 317). J: ’Paris quadrifolia.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. — ~fű 1903: far- . napellus < n#pus ’répa. 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. 1807: farkasölő-fű (Magy. Fuchsbeere ’rókaszőlő’.) a ném. farkasölőrépa (→ répa). J: ’Aconitum napellus subsp. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). Fűvészk. farkasölőfű 1. Növényszótár 5).. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). fekete békabogyó. 317. mérgező. 1588: farkastalp (Nyr. A névadás magyarázatára l. A farkasnyom a lat. embert. J: ’Aconitum napellus subsp. farkasölő sisakvirág’. R. barmot. vö. A négylevelű jelzőre l. ▌ 3. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. 125: 187–202. lat. Fűvészk. Rácz szerint a fr. a farkasölő előtagra l. kicsi. A farkas előtag azt jelzi. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). farkasölő sisakvirág’. ném. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). farkasszőlő 1. Nyr. J: ’Aconitum vulparia. négylevelű farkasszőlő’. R. farkastalp. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). 1911: farkasölőfű (Cserey. 1813: farkas R[épa] (Magy. ang. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65).a.’. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. 1783: Farkas ölö fü (NclB. 1843: Farkasrépa (Bugát. közönséges medvetalp’. répa ölőbab (→ bab). Fűvészk. gyökér’) hatására is. farkasölőgyökér. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). J: ’Actaea spicata. J: ’Lycopodium clavatum. Növényszótár 5). J: ’Aconitum vulparia. farkasrépa 1. a növény föld alatti. 1911: farkasszőlő (Cserey. a növény földalatti.

) a lat. J: ’Lycopodium clavatum. gör. 1783: Farkas-téj (NclB. 38). 22: 74). Genaust Lýcopus a. A top utótag magyarázatára l. — N. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. J: ’Euphorbia cyparissias. hogy a növény nem igazi sáfrány.: RMGl. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. a libatop mintájára hozta létre. gör. Bastard-Saffran tükörfordítása. lýkos ’farkas’. 1: 352). J: ’Ranunculus ficaria subsp. farkastalp (MagyGyógyn. J: ’Lycopus europaeus. hogy a szőrös. libatop. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. J: ’Chelidonium majus. Volfsfuss ’farkasláb’. (ÚMTsz. farkaslábú. 256). A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. lapos. farkastalpú’) tükörfordítása. J: ’ua. farkaslépés’.. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. Feczke fé (SzikszF. ném. pódion ’kis láb’. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. a lat.’. mint a közönséges medvetalp (1.’. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. A farkastalp valószínűleg a R. 371). kapcsos korpafű’. — ~fű N. 125: 187–202. KeulenbÀrlapp. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Solanum dulcamara. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hegyeskaréjú palástfű’. J: ’Tussilago farfara. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). 369). 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). farkasvirág (Jávorka 978). Nyr. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A névadás magyarázata.) medvetalp és medveköröm elnevezése. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. 327). állati talphoz hasonló levele. A farkastej a ném. A névadás magyarázata. J: ’ua. fecske l. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. farkkóró l.’. 128). 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). 263). 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. a fattyú előtag arra utal. mely genusnév. hogy a fehér. vízi peszérce’. Genaust Euphorbia a. nyugati salátaboglárka’. ▌ 3. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). kesernyés csucsor’. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. — N. ▌ 3. sáfrányszeklice’. 129). A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1.. A farkas előtag magyarázatára l. 175/26).).) lat. J: ’ua. Marzell Heracleum sphondylium a. a névadás magyarázatára l. (Beythe 55a). Wolfsklauen. fecskefüvet gr. 1948: farkastalp (Halmai 6). 1998: fecskefű (Priszter 335). bastard saffron ’fattyúsáfrány’. farkastalp. J: ’ua. farkastalpfű (MagyGyógyn. J: ’Alchemilla acutiloba. lycóctonum a. A farkasvirág népies elnevezés. ficaria. | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. martilapu’. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157).-i Lýcopus (< gör. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. szakny.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. Marzell Carthamus tinctorius a. farkastalpfü (FöldrKözl. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. A fattyúsáfrány a ném. 315). a növények levelei állati talphoz hasonlóak. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. ökörfark farok l. ang. ▌ 5. ném. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). ebtej. nyelvújítási tükörszó latin mintára. ▌ 2. J: ’Lycopodium clavatum. vérehulló fecskefű’. Wolfsmilch tükörfordítása. 2. 1578: Fetske f× (Melius 178a).’. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre. 1577 k.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). teord megh. mintára jött létre. A névadás alapja a növény húsos.) és ’martilapu’ (5. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. 1813: F[arkas] téj (Magy. farkas-kutyatej’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ugyanazon a névadási szemléleten alapul. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). 1775: . ▌ 4. Lycopodium (< gör. Fűvészk. kapcsos korpafű’. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. teod aÅ fakadekra” (OrvK. ném. lykópous ’farkasláb. KolbenbÀrlapp. 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158).. J: ’Carthamus tinctorius. Bärlapp. — N. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). auagi.

a füsti fecskéhez hasonlítanak. gyenge Gy[ökér] (Magy. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. J: ’Polygonatum odoratum. a ném. or. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. Vö. ném. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). erdei madársóska’. gyenge. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). mezei iringó’. A név magyarázata Melius szerint az. fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164).’. 1813: Fejér. chelidoine grande. Chelidonium (< gör. Schöllkraut. a madárféle előtag arra utal. ha megérnek. 1560 k. 376). fehértövis 1. erdei madársóska’. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). A névadás magyarázatára l. cinerognolle. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). J: ’ua. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a).) nevet Melius hozta létre. A fehérgyökér Melius alkotása. fecskesóska. swallows wort. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. vö. máriatövis’. 256). hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. ластовен. J: ’Potentilla anserina. A fecskesóska magyarázatára l. amelyek. calidonia. J: ’ua. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. libapimpó’. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). a lat. ném. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). J: ’Oxalis acetosella. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. A vérehulló jelző magyarázata. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. A névadás alapja a növény korai virágzása. Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). Osterblume ’húsvéti virág’.: RMGl. Schwalben- wurtz tükörfordítása. A névadás magyarázatára l. great celandine. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Silybum marianum. ezüstöshátúf ű. J: ’Eryngium campestre. 369). hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. hogy a növény apró sóskaféle. ol.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. hogy bárhol megsértve a növényt. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). vö. orvosi salamonpecsét’. vagy az. аптечный. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is. az utótagra l. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. lat. ang. A fecskesósdi Benkő alkotása. J: ’Oxalis acetosella. madársósdi. 1783: Fejér-hátu-fü (NclB.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. ▌ 2. ill. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. chelidón ’fecske’). 387). vö. A fecskefű elnevezés a lat. 371). fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). Schwalbenwurz. Melius 439–40). ang. weisse Scwalbenwurz. az utótagra l. Schwalbenkraut.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). fecskesósdi. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. fecskegyökér l. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1595: Feier txuisk (Beythe 13). Fűvészk. a R. széles magvacskák vannak. sóska. A névadás szemléleti háttere az. fecskesóska 1813: fetske. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér.’. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. madár Sóska (Magy. berki szellőrózsa’. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). ném. Fűvészk. sósdi. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). 357). fr. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). 2. | mezei fehér~ . közönséges méreggyilok’. narancssárga színű tejnedvet ereszt. 2. calandine.

J: ’ua. káliumban.) és ’mezei varfű’ (2. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. EWUNg. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). Fűvészk. fejecske l. ▌ 3. Fűvészk. varjútövis’. J: Abies alba. J: ’Succisa pratensis. hogy a növény szúrósan fogazott.) Melius alkotása.) a lat.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. Fenugrek (NclB. mezei varfű’. sárgák. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). tálmosóf ű. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. J: ’Tropaeolum majus.. A fentőfű elnevezés magyarázata az. fennugreek. szamárbogáncs’. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. holy thistle. scabiosa (< lat. 218). A névadás magyarázata. Éder. orros~fű. | ezüstlevelű~ N. ▌ 4. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. (Melius 154). varjútövis. fenyő’. kosz. 258). A fehértövis ’máriatövis’ (1. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). Ember és növényvilág 197).’. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. halál~ fejű l. 361). valamint fehéres. J: ’ua. 2. v. (Beythe 6a). vö. ang. közönséges jegenyefenyő’. J: ’Symphytum officinale. fekete nadályt ő’. ótvar. A fenőgrék a ném. 1775: Fekélyfü (Csapó 210). 407). 548/3).’. 1813: Fenőgrék (Magy. szürkés színű. fenugrec. feketegyökér N. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. blessed thistle. var’) fordítása. J: ’Rhamnus cathartica. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. 1578: Fxnny× (Melius 18a). fehér. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. nemezes szőr borítja. fentő1 a. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. ném. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. 412). 1578: Fekęlyf×nec gr. fehértövis (MagyGyógyn. J: ’Onopordum acanthium. fekélyek. Vö. A fentő bizonytalan eredetű. 247). görögszéna’. súrolására használták.: RMGl. UEWb. 520. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. barát~fű (→ barátfő). eb~fű. J: ’Equisetum arvense. ágas. hogy a virágok nagyok. hogy a növény tüskés. | 1578: ’Abies. a lat. 1405 k. bárány~fű. közönséges jegenyefenyő’. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. TESz.’.) magyarázata. J: ’ua. nomine feniosaunicza” (TESz. J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. jegenyefenyő | Abies alba. — ezüst~ N.). XVI. hogy a növényt edények dörzsölésére. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279).) népi név. nyers’ < scabiēs ’rüh. 429). narancssárgák. varf ű. A névadás alapja a fekete karógyökér. 1595: fenyxnek gr. magyarázata. A feketegyökér a ném. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. 233). kivül fekete” (Barra 302). J: ’Knautia arvensis. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k. A fehértövis ’varjútövis’ (4. N. mezei zsurló’. A királyszín arra utal. pirosak. fr. amely kálciumban. 1578: fekély f× (Melius 155). királyszínűvirág. ezüstlevelü-fenyő . a tövis utótagra l. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. ſzára. A szamárbogáncs (3. Benkő 66. 369). horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. Silberdistel.: Fekély fű (De Herbis: RMGl. fentő1 a. 163). A két növény felépítése hasonló. scabiōsus ’durva. 1998: fenőgrék (Priszter 526). Schwarzwurz tü- körfordítása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). feketegyökér (MagyGyógyn. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. borjú~fű. foszforban gazdag: „gyökere nagy. ▌ 2. J: ’Trigonella foenum-graecum. nagy sarkantyúka’.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). hogy a növény levele fehér foltos. Milchdistel. sz. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. leveleit finom. 407) (< lat.: abies: fene (SchlSzj. ördögharaptafű’.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. fenyő 1. Vö. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323).

: RMGl. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. Weißfichte. 214). fiatal fa’. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. Fűvészk. J: ’Juniperus communis.).’. J: ’ua. ▌ 2. 22: 67). 1552: fxny×fa (TESz. Fenyxfa (Beythe 6a). kapcsos korpafű’. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. közönséges boróka’. 369). A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. pomeľ ’fenyő’. valószínű azonban. ▌ 5. vö. 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. Fxnny× fa (Melius 18). 214). azt jelzi. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. J: 1231: ’Pinus. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. -é) képzőelem lehet. пумель ’fiatal hajtás. J: ’ua. jegenyefenyő’. tükörfordítás. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. 425). | paraszt~ N. — földi ~fű 1577 k. J: ’Picea abies.alapszava ősi örökség a finnugor korból. (Melius 18a). ném. | 1578: ’Picea abies. J: ’ua. 173/20).: fè‚v fa[t] gr. 1783: Kereſztes fenyö (NclB. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört.… hegyük kicsípett. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. 1783: Töviskes-fenyö (NclB. 1783: Földi-fenyö (NclB. 384). 233). 130). havasi fenyő (Péntek–Szabó.’. 1783: Apró-fenyö (NclB.’. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. J: ’ua. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. 521). J: ’ua. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB. Ember és növényvilág 269).: RMGl. glauca) is szerepet játszhatott. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). J: ’Abies. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. ? zürj. hogy más növényekre.’. 1416 u. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420).’. Weißtanne. J: ’ua. kalincaínfű’. A szőke jelző megkülönböztető szerepű.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. LX.: RMGl. Ud. közönséges jegenyefenyő’. feny.: ’Ajuga chamaepitys. J: ’ua. J: ’ua. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. J: ’ua. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. az. Idegen nyelvi megfelelőkre l. J: ’ua. A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. V.). vö. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. körösztös fenyű (ÚMTSz. hogy a fa kérge szürkésfehér. J: ’Ajuga chamaepitys. 430). A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. Fűvészk. | havasi~ N. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). | 1578: ’Ajuga chamaepitys. kalincaínfű’.’. közönséges jegenyefenyő’.’.. J: ’ua. 233). | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). | ’Abies alba. MagyarorÑzágban.). J: ’Lycopodium clavatum. — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). keresztesfenyő. J: ’Abies alba. fenyő’. és az fa heya hurut ellen jó”. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). közönséges lucfenyő’.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. (Melius 9a). J: ’Abies alba.’. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. k(r(szt(sfenyü. Ember és növényvilág 197). | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). parasztfenyő (Péntek– Szabó. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186)./1450 k. 5: 34). 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört. két sorban. Növ. J: ’ua. | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). ponAľ ’fiatal fenyőfa’.’. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. 1430 k. — apró~ 1395 k.’. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). 130).: abies: fenÿefa (SchlGl. — N. J: ’ua.). fenyő-fa a.’. közönséges lucfenyő’. közönséges jegenyefenyő’. A fenyő származékszó. A szóvégi -ő (~ -ű.: RMGl. Ember és növényvilág 269). 427). talán kicsinyítő funkciójú. 1525 k. ▌ 4. J: 1577 k. ill. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. 425). 427).’. 211). ? votj. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. kalincaínfű’.: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. 1578: Fxnny×nec gr. ▌ 3.’. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). 2. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. fènèfa (TESz. Weiß .

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

1664: Aquilegia Harang virág. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). | XVI. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. 267). 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. gilisztavarádics. réti harangláb’.) lehet. sz. Diószegi– Fazekas alkotása. Wurmkraut tükörfordítása. magyarázatát l. Fűvészk. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. nevének átvétele. Szabó. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. 2. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. 370) nevet javasolja a R. Vö. 256). így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). Vö. 414). gilisztaűző varádics’. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). A névadás alapja. gilisztaűző varádics’.: RMGl. J: ’Ononis spinosa. Mollay. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. Genaust hippocástanum a. a Capsella bursa-pastoris. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). végéről származó adatban.’. az utótagra l. gezemice 1500 k. varádics. erdei pajzsika’. Marzell Aspidium filix-mas a. Fűvészk. sz. sz. ökörgúzs. Benkő 70. TESz. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. A gezemice valószínűleg ikerszó. és R. gilisztavirág. iglice (SzikszF. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). Marzell Aquilegia vulgaris a. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. EWUng. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). 243). gilice l. közönséges pásztortáska’. 465). A névalkotásra hatással lehetett a ném.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. 267). A gilisztafű a ném. gímnyelv . Gilisztaűző (MagyGyógyn. Wurmkraut ’féregfű’. A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. magyarázatára l. b): RMGl. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). giliszta kiűzésére is használták. EWUng. J: ’ua. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. J: ’Aesculus hippocastanum. Fűvészk. a gilice előtagra l. Fűvészk. gilisztaűző N. melynek a jelentését az RMGl. geleſzta-f× (Lippay I: 74). azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). J: ’Tanacetum vulgare. J: ’Asplenium scolopendrium. A gilisztavarádics összetett szó. gilisztavirág helyett. a névadás alapja. mint pl. neve sanguinaria. 33). J: ’Dryopteris filix-mas. J: ’Tanacetum vulgare. J: 1500 k. ott. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják. gilisztaűző lúdláb l. XVI. TESz. tövises iglice’. Éder. Wurmfarren. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. A giliceökörgúzs összetett szó. mivel a növény vérzéscsillapító hatású. A XVI. A gilisztaűző népi név. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). J: ’Aquilegia vulgaris.: ’Capsella bursapastoris. ném. gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. v. az előtagra l. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy... — Ö: ló~.. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. v. szerint. közönséges vadgesztenye(fa)’. iglice. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. a név Diószegi–Fazekas alkotása. Melius 372. az utótag nemzetségnév. 370) nevet javasolja a R. Növénynevek 74. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. a gesztenye előtag a növény R. lat. 2. A gímharaszt gím eleme a R. A gesztenyebokrétafa összetett szó. 35). közönséges pásztortáska’.: ’egyfajta vérzést elállító fű. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. és arra utal a TESz. Növényszótár 274). szarvasnyelvpáfrány’.

1807: ’Caltha. gólyafű 1. HirſchÅung (Csapó 249). Gódavére (MagyGyógyn. héjakútmácsonya’. A mocsári gólyahír (2. A névadás alapja az.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. 124: 480.. a R. J: ’Allium scorodoprasum. | 1998: ’Caltha palustris. XVI. 430). vö. Gem nÿelwq fweth gr. Hirschzunge tükörfordítása. gólyahagyma (ÚMTsz. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. A gólyacsőr név magyarázata. Nyr.: Gem Nÿelw fwet gr. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. gímnyelv 1525 k. Geranium (< gör. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. J: ’ua. A haraszt utótag arra vonatkozik. amelyben az esővíz összegyűlik. gólya fű (ÚMTsz. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). a héjakútmácsonya (4.’. talán a növény ném. J: ’Asplenium scolopendrium. J: ’Dipsacus laciniatus. v. 2: 653). J: ’Chelidonium majus. ▌ 3. — gímnyelvűfű 1577 k. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. galambláb~orr gólyabors l. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. 528). gímnyelv előtagjának átvétele. mocsári gólyahír’. gódirc gódirc 1807 e. vö. J: ’ua. || gódavére N. Fűvészk. 328). N. J: ’Pelargonium odoratissimum. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308). mocsári gólyahír’. 8: 415). — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn. higviric gódavére l. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. 2.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). 1807: Gódirtz (Magy. géranos ’daru’). csókaorrúfű.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. szarvasnyelvpáfrány’. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. J: 1807 e. 104). gólya l. gémorr. 8: 95). Nyr. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. nyelv alakú. J: ’Caltha palustris. magyarázata. || gólyahíradó N. ma nincs ilyen nemzetségnév’. a gólyák érkezésekor gyűjtik. gólyaorr’. a gím a R. ép szélű. gólahíradú (Csapody–Priszter. sz. szarvasnyelvűfű. (OrvK. hogy a növény levele lándzsás. hogy a növényt tavasszal. 1998: gólyahír (Priszter 322). vérehulló fecskefű’. . MNövSz. J: ’Chelidonium. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. Fűvészk. (OrvK.’. glicoricia l. lat. ▌ 2. J: ’Caltha palustris. citromillatú muskátli’. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —.) és a nehézszagú gólyaorr (3. J: ’Geranium. kócsagorr. 328). J: ’Asplenium scolopendrium. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). mocsári gólyahír’. 394).’. hanem mélyen hasadtak). 151). ném. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. gliceriza. 126: 313. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. kígyóhagyma’. 312). Fűvészk. A gímnyelv tükörfordítás. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. gólyahír’. a gódavére népetimológiával jött létre. A gólyahagyma népi név. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. gólyaorr. 296/38). Fűvészk. vö. daruorrúf ű.: Gólyahír (Julow 259). hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik.’. is hatással lehetett.. a páfrány utótag magyarázó szerepű. 12/4).: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl.) gólyafű neve népi név. gólyahír 1807 e. J: ’ua.). gólyahagyma N. 1807: Gólyahír (Magy. nehézszagú gólyaorr’. 528). Ö: cinadónia~. a névadás magyarázatára l. esztragorr. 68). J: ’ua. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. ▌ 4. 126: 314. szarvasnyelvpáfrány’. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. J: ’Geranium robertianum. Genaust Geránium a. 1879: gólyafű (Nyr. || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy.: gymnielw (De Herbis: RMGl. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322).: Gódirtz (Julow 267). a növény páfrányféle. a névadás alapja.

gólyaláb (Gyógysz. ’Dipsacus laciniatus. fehér akác’. A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. J: 1583. || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. melyben az esővíz összegyűlik. népi név. J: ’Robinia pseudacacia. | 1813: ’Geranium columbinum.. 126: 314. gólyacsőr. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. J: ’Geranium macrorrhizum. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). A névadás magyarázata. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. gólyakút N. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. apró csiga van. hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. fehér aszfodélusz’. a húgyfű névadás alapja pedig az. összetett szó. gólyakörömke (MagyGyógyn.. A gólyaláb népi név. vö. berki szellőrózsa’. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. a gólya madárnév és a kút ’gödör. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. magyarázata. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. a Geranium-fajok társneveivel. 398). Vö.től adatolható) jelentésű. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. Storchblume R. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. A gólyaorr a R. J: ’Asphodelus albus. héjakút. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. pl. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. erdei mácsonya’. Storchsblume.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. héjakútmácsonya’. 151). — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). Nyr. a névadás magyarázata. 1775: Golya köröm (Csapó 107). amiben összegyűlik a víz’ összetétele. gójahúgy.’. Nyr. kányaköröm.. 122). gólyaláb N. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). 126: 313./1448 k. J: ’Anemone nemorosa. 126: 313. ▌ 2. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. Veszelszki alkotása. — N. 370). (Veszelszki 79). J: ’Dipsacus sylvestris. a gólya előtag magyarázata talán az. amiben gyakran sok rovar. ▌ 3. gólyahúgynak gr. J: ’ua. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). 1595: ’Geranium. J: ’Geranium sanguineum. vö. 373. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. 2: 322). erdei mácsonya’. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. ném. Nyr. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. A gólyakút összetett szó. gólyaorr’. vagy a R. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. A gólyahír összetett szó. gólyaorr’. a végén enyhén meghajló formájára utal. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. és követ hajt” (Veszelszki 79). || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. 1998: gólyaorr (Priszter 383). gólyaorr 1.a. J: ’Geranium robertianum. galamblábgólyaorr’. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. nehézszagú gólyaorr’. 2. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. hó-ſzámot. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Nyr. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. 1813: G[ólya] köröm (Magy. || gólyakörömke N. 147). 1783: Gólya-köröm (NclB. ÚMTsz. NyIrK. gólyahír a. Vö. nemzetségnév. gólyaorrúf ű névből elvonással. gólyakút (Jávorka 1057). Fűvészk. Fűvészk. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. gólya. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. 126: 314). TESz. J: ’Geranium. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. 34: 37). a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését.). illatos gólyaorr’. hernyó. 2: 322). A gólyakörömke népi név. EWUng. J: ’Dipsacus sylvestris. piros gólyaorr’. 126: 314. ’gólyavirág’. .

EWUng gordon1 a. amikor a gólyák. vö. ficaria. J: . Fűvészk.’. őszi kikerics’. — Ö: galambláb~. sülyfű. leuele. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. A golyva a lat. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. carduus ’bogáncs. moſod gyakran. a fű magyarázó utótag. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). J: ’Geranium robertianum. storks-bill. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. cardone ’bogáncs. még esztragorr.. ▌ 3. J: ’Carthamus tinctorius. gólyavirág 1. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. hogy a növény kora tavasszal virágzik. 1813: Gólya virág (Magy. gójavirág (ÚMTsz. vö. vadarticsóka’. 50). nyelvjárási gardXá. lat. Nyr. l. Talán azért került ide. német mintára jöttek létre. vize. Storchsschnabel. cardon. 1798: Gordon (Veszelszki 136). goryza nevének átvétele. orr a.) piros jelzőjének magyarázata. sanguineus (< lat. mocsári gólyahír’.. RMGl. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). guzsaly.) gólyavirág neve a ném. 1783: Gordon (NclB. Ezért hiyác Scrophularia minornac. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. scr#fulae ’torokdagadás. 124: 480. 151). Scrophularia (< lat. J: ’Geranium columbinum. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). A piros gólyaorr (2. gólyaorr.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. 382). Strumas. Végső forrása a lat. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. 270). sanguis ’vér’). sanguineus ’véres. A névadás magyarázata. J: ’Caltha palustris. Vö. 398). Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. Mollay. goryczka. — N. Marzell Geranium robertianum a. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). az az. gárdo. — N. 270. ol. Az őszi kikerics (2. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. J: ’Colchicum autumnale. mohar (SzikszF. J: ’Pelargonium odoratissimum. gordon1 a. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). k > g zöngésülésre vö.) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. az az.. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn.. 270). 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. vö. ol. az az.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. A mocsári gólyahír (1. cardo. Stinkender Storchschnabel. galamblábgólyaorr’. TESz. hogy a növénynek erős illata van. még gólyahír. A golyvarontófű Melius alkotása lat. ▌ 2.).) gólyavirág nevének magyarázata. gólyaorrúfű 1. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92). — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. arra utal. A szó eleji m. cardo. vérvörös’ < lat. J: ’Gentiana sp. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében.. nehézszagú gólyaorr’. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). Marzell Colchicum autumnale a. Melius 179a–180. mohar. ſuccuſſa. 328). bogáncshoz hasonló terméssel. A nehézszagú gólyaorr (1. 1783: Golyva rontó fü (NclB. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. Cartamus syluestis [!].e. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. még csicsiskoma. A névadás magyarázatára l. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). A névadás alapja a hosszú termés. vadarticsóka’. torokduzzanat’) fordítása. vel attractilis: Gordon. gordon — ~kóró 1456 k. 270). pora. gácsér.). TESz. A névadás magyarázatára l. mintára: „Scrophularia minor. J: ’Ranunculus ficaria subsp. Mariſcas. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. ném. Növénynevek 31–35. J: ’ua. Genaust orr a. esztragorr. a névadás magyarázatára l. tárnics’.. ▌ 2. göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). citromillatú muskátli’. gójavirág (ÚMTsz.: RMGl. ném. Genaust sanguinális a. Storksblume tükörfordítása.. sáfrányszeklice’. 413). Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). daruorrúfű. hogy a termés tavasszal jelenik meg. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. az nagy Gelyuákat. nyugati salátaboglárka’. hogy a virág színe élénkpiros.: RMGl. gαrdún. gorzyczka.: RMGl. 398). gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm.

torokduzzanat’) fordítása. gömböstűvirág (MagyGyógyn.’. göcsös görvélyfű’. foenum-graecum (< lat. A görögszéna a lat. amelyet valószínűleg ’görög ember. hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. Fűvészk. ném. Graecus ’görög’. J: ’Viola odorata. a fekete jelző a bogyók színére utal. lat. göcsös görvélyfű’. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. J: ’ua.: Gönyebogyó (Julow 266). A göcsös jelző a lat. földitök nevet elutasítja. bodza a. 256). szakny. d): RMGl. n#d#sus ’csomós’ < lat. nodosa < lat. a névadás alapja a virág formája. foenum-graecum fordításával jött létre. gönye’. görbeszuka (MagyGyógyn. Genaust Scrophulária a. Knodenkraut (Veszelszki 402). 291). akácia.). n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. J: ’Scrophularia nodosa. Fűvészk. lat. griechisch Heu. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. a növény gyökerén található csomókra utal. daganat. a görög előtag a lat. és Görögországban állatok etetésére használják. az utótagra l. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. földitök (→ tök). EWUng. varjúmogyoró. Idegen nyelvi megfelelőre vö. . A gömböstűvirág népi név. A gumiakácia összetett szó. szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. A TESz. torokgyíkfű. 1610 k.. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. acacia átvétele.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. Vö. vö. 1998: büdös gönye (Priszter 319). görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. gömböstűvirág N. A büdös jelző a növény szagára. helyette a büdös Gőnye (Magy. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. ibolya’. 337).. J: ’ua. f#num ’széna’. görög pap’-ként értelmeztek. A görögpapfüve egyedi elnevezés. hogy a növény széna illatú. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja. büdös gönye’. 179). görögszéna’. bodza a. A névadás alapja. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. Diószegi–Fazekas alkotása.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. J: ’Bryonia alba. A gönye bizonytalan eredetű. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. 1775: Görög széna (Csapó 108). nőszemély’ jelentésű. J: ’Acacia senegal..). görvély a.. görbeszuka N. 525). J: ’Trigonella foenum-graecum. A görbeszuka népi név. 258).gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik.. — ~bogyó 1807 e. a szuka utótag északi szláv eredetű. TESz. amely állatfejhez hasonlítható. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. J: ’Bellis perennis. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. a névadás magyarázatára l. 391) elnevezést javasolja. satnya’ utalva arra. 294). 525).-i Scrophularia (< lat. EWUng. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k.. 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). A névadás alapja talán a virág. görögpapfüve 1525 k. a lat. J: ’Bryonia. TESz. 1998: görögszéna (Priszter 526). 2. amelynek alapján úgy vélték. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ’kutya nősténye. A görvély ’duzzanat. barnagyökér. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). Vö. J: ’Trigonella foenum-graecum. hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. graecum l. nodiflórus a. scr#fulae ’torokdagadás.’. Genaust f##num-gr##cum a. gönye a. az utótag a nemzetségnév. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. Vö. Graecus ’görög’) fordítása. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. A göcsgyök Barra alkotása. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. görögszéna’. vadszázszorszép’. görvély a. Fűvészk. gumiakácia’. ill.

őszi kikerics’.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. LXXXIV. gúzs l.’. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). ökör~ guzsaly l. eke~. Marzell Colchicum autumnale a. a lat. J: ’Colchicum autumnale. 7: 50. akácia a. ném. guzsalyvirág. EWUng.. 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. A névadás magyarázata. J: ’ua. 1578: Gummi Arabicummal gr. giliceökör~. 50). 70*/2). Gummi arabicum átvétele. hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. 360).’. Görög akácia a. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). Növ. arabmézga. fonni. Vö.. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. guzsalyvirág l. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . vö. amikor az emberek leülnek szőni. J: ’ua. TESz. A gumiarábikum összetett szó. akác a. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). (OrvK. arábiai facsipa (→ facsipa). bába~ (NclB. gumiarábikum 1577 k. 349). A guzsalyülővirág. mintára jöttek létre. guzsalyülő ném. Márton. (Melius 181). 50).

a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. Idegen nyelvi megfelelőre vö. molyhos ökörfarkkóró’. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146).’. 1783: Gyapjú-fü (NclB. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194).) és a molyhos ökörfarkkóró (2. J: ’Verbascum phlomoides. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). az előtag megkülönböztető szerepű. a gyalogfenyő előtag a növény R. parlagi macskatalp’. Genaust Chamaeálo( a. chamae. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). a gyalog előtag a lat. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). alacsonyabb’. szokásosnál kisebb.. Vö.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. az utótag nemzetségnév.a. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. farkashárs’. Csapó 203) tükörfordítása. közönséges boróka’. 1798: Gyapjas. gyapjúfű 1. jelentése ’földhöz közeli’. szöszös ökörfarkkóró’.fÍ (Veszelszki 238). Wullkraut (Melius 146. gyalog. EWUng. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. a névadás alapja. az olajfa magyarázata talán az.a. 1807: Gyapjúfű (Magy. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. 415). ve. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. chamaí ’földön’) fordítása. gyalogfenyő. J: ’Juniperus communis. gyalog. EWUng. gyalogbodza. magyarázatára l. Fűvészk. A gyalogolajfa Melius alkotása. A gyalog előtag azt fejezi ki.a. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. A gyapjasfű előtagja az ótör. Lorbeerkraut. gyalog. a R.) gyapjúfű neve a ném. 339). vö. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). hogy a növény apró levélkéi molyhosak.. 1948: gyapjasfű (Halmai 8). J: ’ua. 362). Vö. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása. R. gyal. 545). 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. Chamelæa (Melius 20a) (< lat. lat. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). J: ’Juniperus communis. Feldcypresse ’földi ciprus’. TESz. Fűvészk. J: ’Daphne mezereum. J: ’Verbascum thapsus. ’a rendesnél. ang. chamelea < lat. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. ne- . 352). ▌ 2. földiolajfa (→ olajfa). könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. dwarf bay. gyalog.alapszava ősi örökség a finnugor korból. gyalogfenyő. közönséges boróka’. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. A szöszös ökörfarkkóró (1. J: ’Sambucus ebulus. amely jelzős szerkezetből forrt össze. 61: 486). amely jelzős szerkezetből forrt össze. J: ’Antennaria dioica. ném. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. 172). 427). A növénynév gyalog előtagú összetett szó. borsfenyő helyett. laureola (< lat. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a). eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka.a. boróka. gyalogbodza’. alacsonyabb’. Vö.< gör. A gyalog származékszó.

gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. EWUng. gyomboru. gyapjas. TESz. || láncfű N.’. fagyöngy’. 390). mise~ gyík l. gyepű 1225: ’sövény. vulgaris + P. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. az előtagot az indokolja. MNövSz. vö. gyenge előtagja ’zsenge. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott.).. erőtlen’ jelentésű. J: 1577 k. gyengevirág N. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). gyoŒboru (ÚMTSz. Az utótag magyarázatára l. J: ’ua. gyíkfű 1577 k. (Melius 88a). az előtag magyarázata valószínűleg az. méreg~ TESz. 78). A gyepűrózsa összetett szó. J: ’Viscum album subsp. laciniata). A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. gyepű a. A névadás alapja.’. J: ’Sambucus nigra. vag. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele.. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. 1578: ’Prunella sp. 154). A gyengevirág népi név.’. bab~fű gyilok l. 135). 279). 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. 1783: Gyék-fü (NclB. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). 1590: prunella: szilua fé. király~. gyenge előtagja ’fiatal. gyombolyú. fekete bodza’. gyomboló.’. EWUng. gyíkfű’. A gyengegyökér növénynév a XIX. gyomború (MagyGyógyn.. 78). hogy a növényt a torok betegségeinek.. 1578: gyekf×nec gr. . Melius alkotása. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska. 179). A gyengegyökér összetett szó. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. láncfű (Csapody–Priszter. pitypang’. lándzsás útifű’. 179. A gyermekláncfű összetett szó. J: ’Taraxacum officinale. A névadás alapja. ibolya’. album. gyomború. akadály’. gyíklevelüfű (MagyGyógyn. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). gyepű a. gyilkoló l. 257). hoſſzúkas. TESz. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). 291. torokgyík gyógyítására használták. a név magyarázata. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). gyíklevelűfű N. A gyíklevelűfű népi név. gyapjaſſak” (Csapó 203). 1783: ’Prunella vulgaris. még gyepűbodza. A gyepűbodza összetett szó. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. EWUng. soktérdű-gyökeresfű. Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. J: ’ua. torokgyík a. gyenge a. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek.). A gyík előtag azonos az állatnévvel. gyopár gyegenye. 410). gyöngevirág (MagyGyógyn. bodza. || gyomború N. Az utótagra l. gyegönye l. EWUng. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). | 1775. gyenge. torokgyík a. gyertya l. egy újnyi temérdek. a névadás alapja. gyepűrózsa’. gyenge a.: RMGl.. Növényszótár 266). TESz. J: ’Polygonatum odoratum. 1998: gyíkfű (Priszter 467). J: ’Viola odorata. gyombolló.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. bútzkós. 331/13). gek fé (SzikszF. J: ’Rosa canina. zsenge’ jelentésű. amelyen csomók találhatók. rózsa. pl. sőt neveltek is belőle sövényt.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. (P. lila virágait. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. gyimbór (ÚMTSz. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. J: ’ua. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. J: ’Plantago lanceolata. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). közönséges gyíkfű’. gyepár l. orvosi salamonpecsét’. MagyGyógyn. magyarázatára l. 295). árokpartokon. század elején eltűnt nyelvünkből. vö. J: ’ua.

. gyoboru l.). ? gyapár (Péntek–Szabó. ▌ 3. yïpar.: Fekete gÿoparth gr.: TESz.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. 468). ▌ 5.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. szív~. | 1577. 415). — ~virág N. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. 279). ▌ 4. virágjára.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl.) erős szagú fűszernövény.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak.’. N. illat’. — fekete~ N. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon. a növény különféle fafajtákon élősködik.’. a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja.). fekete nadálytő’. J: ’Bellis perennis. 352). 279). — fekete~ 1470 k. J: ’Sedum acre. ▌ 2. szakadást ~ fű. a vad- . eredetű (vö. fal~ (→ falfű) gyomboló.: RMGl. a termése gyöngy alakú. var~fű (→ varf ű). türk yïpar. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). 1525 k. disznó~fű. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű). Ember és növényvilág 199). CC. A gyopár ótör. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van. 132). orminium: Fekete gyopar (SzikszF. havasi gyopár (Péntek–Szabó. borsos varjúháj’. — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. henye gyopár ’G. hogy a növény szürkés. 1590: Origanum. „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). J: ’ua. 1500 k. gyapár (Péntek– Szabó. A 17. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 368). (Lippay 166). gyimbor gyógyító l.: secat[us]: gyopar (BesztSzj. 1577: origanum: giapar (KolGl. J: ’ua. oszm. J: ’ua.: RMGl. nyilvánvalóan azért. Fűvészk. A borsos varjúháj (2. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l.’.) és a vadszázszorszép (5. Ember és növényvilág 203). Feketegyopár (MagyGyógyn. világ~ gyom l. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165). 279). vadszázszorszép’. eb~fű (→ eb~pázsit). ujg. a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. parlagi macskatalp’. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. rontást ~ fű. a): RMGl. mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G.: Origanum: feketegyopar (CasGl. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. N.: RMGl. 1395 k. gyimbor gyopár 1. gyopár | ? Origanum vulgare.) név hasonlóság alapján jött létre. 1578: ’Origanum vulgare. 1577 k. 279). kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. A közönséges szurokfű (1. J: ’Antennaria dioica. J: ’Symphytum officinale. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB. 279). J: ’ua. közönséges szurokfű’. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). sok apró gömböcske. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’. a): RMGl. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet. ipar ’mosusz’). 1807: parlagi Gyopár (Magy. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. — N. Ember és növényvilág 199). gyapárvirág. 218). 279). 1520 k. 1610 k. 279).’. hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. 468). sylvaticum’. gyepárvirág (Péntek–Szabó. 1578: Gyopár (Melius 115). d): RMGl. J: ’ua.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. yïpar ’mosusz.) már nem adatolható herbáriumokból. J: ’ua. 279).: ’Gnaphalium sp. supinum’ stb. 42/17). mindent ~ f ű. (OrvK. hosszú szára és levele van. A fekete nadályt ő (4. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. gyomború l. Fűvészk. tökösség~. szőrös levelei. A névadás alapja. köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). J: ’ua. 1807: fekete Gyopár (Magy.) gyopár elnevezése népi név. Ember és növényvilág 208). — havasi~ N. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb.2: RMGl. a növény sárga. Fűvészk. közönséges szurokfű’. A névadás alapja.’.’. fekete gyopár (ÚMTSz. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’.). macskatalp. J: 1395 k.’. gyombolyú. 1783: Sárga Gyopár (NclB. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3.

barna~. (Barra 192). tekert~ (→ tekertgyökerűfű). EWUng. hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. örmény~ (→ örvényf ű). kő~. és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. pirosító~. — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). kígyó~fű (→ kígyógyökér). 211–215. ugró~. || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). J: ’ua. farkasölő~. 77). Fűvészk. alant~. 77) igéből elvonta a gyököntövet.’. angyal~.gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. fekete~. kőméz(~). TESz. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. keresztes~ (→ keresztesfű). barna~ (→ barnagyökér). császár~. DeutÐcher Ingwer tükörfordítása.tőből származik.). derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. menny~. 77). gencián(~). angyalédes~. ▌ 2. sziámi gyömbér’. édes~. sokszorosan elágazott’ jelentésű. pecsétes~ (→ pecsétesfű). elfordultfű gyökerű l. mogyoró~. 77) valószínűleg ’meghajlítgatott.. J: ’Valeriana. fehér~fű (→ fehérgyökér). gálánt~ (→ galanga). kivágott ~ fű. vagy macska gyökönkének gr. első megjelenése: 1395 k.) és a kereklevelű kapotnyak (3. Fűvészk. lat. vér~. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). vö. kígyó~. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). macskagyökér’. gyök l. SzófSz. farkashézag~. macska~. Fűvészk. 422). MNy. vérhas~. kígyóf ű(~). zingiber. hogy a növény gyökere sűrű. a sziámi gyömbér (2. 39: 359. Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos.. üres~. gingiber ’gyömbér’. kőrontó~fű (→ kőrontófű). Áron-~ (→ Áron szakálla). boszorkány~. édes~fa (→ édesgyökér). ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). gyökint a. a névadás alapja. Fűvészk. szerencse~. 1783: Német gyömbér (NclB. J: ’Asarum europaeum. kapotnyak(~). kereklevelű kapotnyak’. galanga(~). Marzell Antennaria dioica a. az ismeretlen eredetű gyök. gyökkent a. a’ matska szeret vele játszani” (Magy. lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). A névadás alapja. dancia(~). fa~ paptöke (→ paptök).: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj.. h. tajték~ (→ tajtékzófű). ▌ 3.. pecsét~ (→ pecsétesfű). kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). kaporna(~). kereszt~ (→ keresztfű). gyopár a. sokszorosan elágazó. J: ’Arum maculatum. fehér~. A foltos kontyvirág (1. A „meggyökönt” (Magy. pirító~ (→ pirítófű). ördögborda(~). 77). méreg~ (→ méregölőfű). A gyömbér ’Zingiber officinale. gyenge~. nadály(~). 79). gyömbér 1. 47). 65: 136. 1948: németgyömbér (MagyGyógyn. MNy. hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . örvény~ (→ örvényfű). officinalis. — orvosi ~ 1841: orvosi. anya~. sokszorosan elágazott’ (Magy. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). gyopár a. lat.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. sárkány~.. hogy „Gyökere szagos. Szent János ~e. ember~. A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. festő~. macskagyökér’. fa~fű. hézag~. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). J: ’Valeriana officinalis subsp. gyökint a. Fűvészk. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. lat. vagy meggyökönt” (Magy. galagonya~ (→ galanga). angyalital~. szappan~ (→ szappanfű). fecske~ (→ fecskefű).. madár~. vadgyömbér (MagyGyógyn.) németgyömbér neve a ném. gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). A foltos kontyvirág (1. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. mester~. TESz. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). gyopár a. vad gyömbér (Jávorka 266). farkas~. zingiberi ’gyömbér’). Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. vörös~ gyökere elfordult fű l. kénköves~. szarvas~f ű. göcs~ gyökér l. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). k.). szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). kálmos(~). a névadás magyarázata. sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). ábrahám~ (→ ábrahámfa).: TESz. keserű~.) jelentésével. Fűvészk. így pl. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. 77). J: ’Alpinia galanga. — vad~ 1948: N. benedikta~ (→ benedekf ű). keserű~fű (→ keserűgyökér). A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. foltos kontyvirág’. angyélika(~). karácsony~. EWUng. bécsisás~ (→ sás).

caryophyllata (< lat. 1807. A gyömbéresgyökér latin eredetű. — N.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. gy(ngyvirág (MTsz. gyöngyajak’. gyöngyköles (MagyGyógyn. lat. 78). szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). A kereklevelű kapotnyak (3. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. 232). caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119).. gyöngyvirág 1. 129).’. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés. 775). 376). — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. névadásuk alapja. J: 1545. összetett szó. a R. 1998: . UEWb. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). gyömbér a. Ember és növényvilág 222). 11. a gyömbérrel adták vissza. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). a sziámi jelző arra vonatkozik. buckó a. J: ’Symphytum officinale. J: ’Geum urbanum. album. Genaust Caryophýllus a.. J: ’Geum urbanum.). Fűvészk. J: ’ua. 1807: Gyöngyvirág (Magy. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. gyöngyajak’. J: ’Leonurus.’. Fűvészk. A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. TESz. Vö. 351). A gyöngyhím nemzetségnév. fekete nadálytő’. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). A névalkotás talán a növény R. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. UEWb. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. 1578: Gyxngy virágnac gr. A R. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. A gyöngyköles népi név. előtagja a termés formájára utal. 1590. Fűvészk. buckó a.. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. gyöngybuckó N. J: ’Leonurus cardiaca. (Melius 138). Diószegi– Fazekas alkotása. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. 351). Fűvészk. 351). 1807 e. erdei gyömbérgyökér’. gyömbér a. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. hím utótagot ajakra cserélték. Növényszótár 132). gyengevirág gyöngy l.. EWUng. EWUng. A szúrós jelzőre l. a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. A sziámi gyömbér (2. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy. erdei gyömbérgyökér’. fűszeres illata. 218). hím2. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. 1775. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). J: ’Leonurus. hogy a fagyöngy a fákon élősködik.: Gyöngyvirág (Julow 258). gyöngybuckó (MagyGyógyn. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. | 1807 e. J: ’Leonurus cardiaca. — Ö: eb~.).) a gyömbérfélékhez tartozik. fagyöngy’. lat. 861. a név magyarázata. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. 1578. szúrós gyöngyajak’. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. májusi gyöngyvirág’. gyömbérgyökér l. kidudorodás’ magyarázata. gyöngybuckuó (ÚMTsz). — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. Fűvészk. A szúrós jelző magyarázata.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). Marzell Geum urbanum a. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. a buckó ’csomó. 1998: ’Convallaria majalis. szúrós gyöngyajak’. J: ’ua. 351). 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). gyöngyköles N. J: ’Viscum album subsp. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név.: RMGl. a névadás alapja a növény erős. gyöngyajak. TESz.

gyűjtény. 362). J: ’Polygonatum odoratum. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. pintyő. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. A gyujtoványfű összetett szó. J: ’ua. J: ’ua. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Maiglöckchen. | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. ezt a lat. közönséges gyujtoványfű’. 33: 178). EWUng. J: ’Convallaria majalis.’. szakny. szemnek ~ györgyike l. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. lázas betegség’ (1531-től adatolható). Ember és növényvilág 222). orvosi salamonpecsét’. szamár~. az utótagra l. aranyvessző’. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. Maiblume. J: ’Linaria vulgaris. ném. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre.’. fehér ~ eperfa (→ eper). Fűvészk.’. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. fajnév. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy. J: ’ua. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. J: ’Linaria vulgaris. EWUng. Barra alkotása. 282) elnevezést javasolják. gyövötény l. jövötény gyümölcsű l. magyarázatára l. eredetű gyöngy előtagja illatos. Maililie. 1807: Gyújtován (Magy. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). gyujtovány. gyűjtvény l. 1783: Veres gyürüfü (NclB. 1783: Gyujtován-fü (NclB. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. gyujtoványfű. Fűvészk. J: ’Linaria vulgaris. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). ótör. 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. J: ’ua. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). 362).. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. ang. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. hogy a növényt lázcsillapításra használták. gyönyörűsége l. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. gyöngyvirág’. len. Fűvészk. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. jelentése ’hideglelés. 416). magyarázatára l. A névadás magyarázata. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). de a salamonpecsét elnevezés. gyöngyvirág a. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. 282). fehér ~ szederfa (→ szeder). A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. (Barra 353).gyujtoványfű 199 győző l. közönséges gyujtoványfű’. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. soktérdű-gyökeresfű.. Az utótag nemzetségnév. Vö. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). 232). gyujtoványfű a. 271). mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít.-i Polygonatum (< lat. TESz. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). gyöngyvirág a. Fűvészk. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. — fehér ~ N. Az orvosi salamonpecsét (2. gyujtoványfű a. May lily. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. 53).’. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. Fűvészk. májusi gyöngyvirág’. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. közönséges gyujtoványfű’. isten~ TESz. és elutasított. ▌ 2.’. az előtagra l. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). J: ’ua. 391).). gyövőf ű.) összetett szó. jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). J: ’Solidago virgaurea.

) Digitalis-fajok. lat. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el.) gyapjas jelzőjének magyarázata.) piros jelzője a virág színére utal. Marzell Digitalis purpurea a. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB.) és a gyapjas gyűszűvirág (2. J: 1578: ’Digitalis purpurea.. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). A gyűszűfű a lat. digitális (vulg. A gyűrűvirág Melius alkotása. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110).’. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a).. A piros gyűszűvirág (1. Fűvészk. ang. J: 1664. és virág magyarázó utótaggal látta el. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). ném.’. gyűszűvirág’. gyűszűvirág’..gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. Idegen nyelvi megfelelőre vö. digit#le ’gyűszű’ < lat. J: ’Digitalis purpurea. 1998: ’Digita- lis. 257). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. . J: ’ua. A gyapjas gyűszűvirág (2. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359). 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359). | 1807 e. digitális (vulg. gyűszűvirág’. gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). 1590: Digitalis: Vii fé. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn.. 1807 e. A névadás alapja a gyűrűszerű termés. lat.’.: RMGl. EWUng.: Gyűszűvirág (Julow 263). digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. A piros gyűszűvirág (1. wolliger Fingerhut. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. Fingerhut. | 1590. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. gyűrű1 a. vel gyézô fé (SzikszF. piros gyűszűvirág’. valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. Ringelblumen tükörfordítása. azonos nemzetséghez tartoznak. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. orvosi körömvirág’. 1775: ’Digitalis sp. 363). || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357). hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. vö. ▌ 2. TESz. ném.. woolly ’gyapjas’ foxglove. 1807. tehát a növények felépítése hasonló.. 277). hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. 1775: ’Digitalis sp. J: ’ua. ujjasfű helyett. J: ’Calendula officinalis. Digitalis lanata a. Genaust Digitális a. A pettyegetett jelző magyarázatára l. piros gyűszűvirág’. gyapjas gyűszűvirág’. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). a ném. gyűrű1 a. J: ’Digitalis lanata. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). Genaust Digitális a. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. gyűszűvirág 1. 1807: GyÍszÍvirág (Magy. digit#le ’gyűszű’ < lat. A névadás alapja. J: ’ua. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359). 420).

▌ 2. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. Ember és növényvilág 200).: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. Ember és növényvilág 200). 225). hagyma a. Növényszótár 10).’. 126). 164. A névadás magyarázatára l.) lat. varjú~ hagyma 1. v9r9shagyma. 289). eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg. A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. 289). — N. J: ’Allium schoenoprasum. A kígyóhagyma (4.. gólya~. tajtékzófű mintájára jött létre. lat.(Beythe 47). A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. tajtékzófű. | sárga~ N.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. a szóvégi a valószínűleg képző. vöröshagyma (Péntek–Szabó. neve porrum sectile (< lat. sectilis ’metszett’). J: ’Allium scorodoprasum. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. J: ’ua.: weres hagma (Herb c): RMGl. 226).. sás~. 2. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). 372). A keserű jelző megkülönböztető szerepű. 1540 k. sárgahagyma (Péntek–Szabó. 604). . ▌ 3. 289). 1405 k. ▌ 4.. J: ’Asphodelus ramosus. Fűvészk. A habzófű a R. ném. l. vad hagyma (SzikszF. | vörös~ 1525 k. mintára jött létre. 226).’. pirul. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. 1998: vöröshagyma (Priszter 295). mogyoró~. pirít a. 1395 k. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). idegen nyelvi megfelelőre vö. 203. kígyó~. — piri~ N. Fűvészk. EWUng. pirít is idetartozik.’.. A metélőhagyma (3. A vöröshagyma (1. vöröshagyma’.: cepe: hagma (SchlSzj. A ágas aszfodélusz (2. Fűvészk.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. hagyma a.) vadhagyma nevének alapja. J: ’ua. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. J: ’Allium cepa. J: ’ua. pirihagyma (Péntek– Szabó. UEWb. v(r(shagyma.’. TESz. — vad~ 1525 k. Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’.: RMGl.: RMGl. metélőhagyma’. pirít a.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. fok~. esetleg nomenverbum tő lehetett. 1998: hagyma (Priszter 295). posz~. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló.. pár~. piros a. ágas aszfodélusz’. 289). kígyóhagyma’. Marzell Allium schoenoprasum a. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). szappanfű’. — keserű ~ 1903: Keserű-. 289). 1911: pázsit hagyma (Cserey.’. A hagyma származékszó lehet. 1998: habzófű (Priszter 492). piros a. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. Fűvészk. a növény R. 289). J: ’ua.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. — Ö: burgonya~. csóka~. végső soron a piros. 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). hágó l. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. J: ’ua.: RMGl. UEWb. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja.. 1807: metélő Hagyma (Magy. medve~. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’Saponaria officinalis. 1595: vxrxs hagymanak gr. salotta~. póré~.: cepe: hagma (BesztSzj. 91).: RMGl. a hagymtő finnugor kori örökség. még vadfokhagyma (→ fokhagyma).

Vö. J: ’Alliaria petiolata. Marzell Calendula officinalis a. 1783: Hajas-fü (NclB. UEWb. A hajasfű Melius alkotása. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. hagymaszagú kányazsombor’. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). J: ’Taxus baccata. hogy a zsenge növényi részek. J: ’Cnicus benedictus. alapja a növény késői virágzási ideje. has~kökényfa (→ kökény) halál l. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. közönséges aggófű’.. fr. Vö. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). árvalány~.hagymalapu 202 f ű. halok l. még novemberben. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). J: ’Senecio vulgaris. az utótagra l. A halálfejecske tükörfordítás. 119. hagymaszagúfű N. hajtó l. áldott bárcs’. üres. vetési oroszlánszáj’. tiszafa’. áldottfű. UEWb. 279).’megszűnik élni’ igéből vány-. J: ’Plantago lanceolata. Totenblume. hagymaszagú kányazsombor’. hagymaszagú kányazsombor’. UEWb. vö. fokhagymaszagúfű. a névadás magyarázatára l. halálvirág N. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. 854. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. Az elnevezés magyarázata. Ember és növényvilág 200). -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. J: ’Alliaria petiolata. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. Növénynevek 80. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. J: ’Alliaria petiolata. A névadás szemléleti háttere. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. (Barra 424). hal a. a halottak napján is virágzik. fleur de mort. hagymaszagú kányazsombor’. J: ’Misopates orontium. a háló uráli örökség. Vénusz asszony vénusz~.. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. EWUng. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). TESz. Mollay. az előtagra l. a nagyobb levelek. 120. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. 1948: hagymalapu (Halmai 7). A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. egyedi adat. J: ’Alliaria petiolata. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7).. a ném. hal a. hagyma. Todtenköpfel fordítása. Wagner . 416). EWUng haj a. A halálvirág népi elnevezés. vénusz~páfrány ~a. orvosi körömvirág’. A névadás magyarázata. A hálófű népi név. barnás. de lázcsillapításra is használtak. 322). amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). haj l. lándzsás útifű’. lapu. benedictus fordítása. ném. Az áldott jelző a lat. A hagymaszagúfű népi név. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. haj a. haló l. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. fokhagymaszagúf ű. Vö. a név magyarázata. A hagymalapu összetett szó. hálófű (MagyGyógyn. A halálfa összetett szó. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. hogy a termés halálfejre emlékeztet.. A névadás magyarázata. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). fokhagymaszagúf ű. J: ’Calendula officinalis. Priszter 429. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. szöszösTESz. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). Vö. A haloványka az uráli eredetű hal. a névadás alapja. halálvirág (MagyGyógyn. fokhagymaszagúfű.

A névadás alapja. lat. — Ö: avar~. lat. . J: ’ua. 259. Heydekraut ’hangafű’. Növ.szóból származik. szulák’. volūbilis ’változékony’ < lat. J: ’Strychnos nuxvomica. nux ’dió’. ném. sz. Noix vomiques (Márton. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. J: 1460 k. Hályogfű (MagyGyógyn. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. 30). haragja l. vadrepce’. 121. Genaust nux-vómica a. sztrichninfa’. 318).. TESz. XVI. vomere ’hányni’). | 1998: ’Calluna vulgaris. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. vö.: TESz.) halyag eleme a TESz. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre.. és az EWUng. A vadrepce bokros felépítése. 1807 e. 362). hanga. UEWb. 1460 k.. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. réti harangláb’. az előtagot a növény R. A névadás magyarázata. TESz. J: ’ua. Ebben a növénynévben valószínűsíthető. halyag a. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. J: ’Geum urbanum. A csarab (1. az utótagra l. 257). zsidócseresznye’.: ’Calluna sp. A hályogfű népi elnevezés. volubilis (< lat. EWUng. harangvirág elnevezéséből vonták el.: RMGl. EWUng. a -g névszóképző. fa magyarázó utótag. ném.. ▌ 2. TESz. veres hólyag (MagyGyógyn. J: ’Aquilegia vulgaris. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. J: ’Sinapis arvensis. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). hályogfű N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). halvány a. isten~. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. az előtagra l.-i nux-vomica (lat. Az utótag mezetségnév. Jávorka 973).halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. magyarázatára l. 129). vadrepce’. 183). ill. 397). 1783: Hanga-fü (NclB. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. — veres~ 1525 k. Diószegi– Fazekas alkotása.. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). A névadásra esetleg hatással lehetett a lat. J: ’Strychnos nux-vomica. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra.: maledict[us] homo. halvány a. A haragfű a finnugor eredetű har. erdei gyömbérgyökér’.: Hanga (Julow 258). hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. vag folyo fé (SzikszF. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. J: ’Physalis alkekengi. csarab’. fr. 1998: hanga (Priszter 322). J: ’Hyoscyamus niger..) neve német mintára jött létre. gamóvirág . erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. 220. vel. repcsény. sztrichninfa’. hanga 1.. haragfű 1590: Volubilis. szerint ismeretlen eredetű. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. a cserje. EWUng. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. Brechnuß.’.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl.. UEWb.). szakny. ▌ 2. amely éréskor narancspirosra színeződik. a névadás magyarázata valószínűleg az. MNövSz. a termés hólyagszerű burkára utal. még csodamag. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. hólyag a. 74. csarab’. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). vö. ganga (MNyTK. J: ’Convolvulus sp. bolondító beléndek’.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű. Besewinde ’böse Winde’. A hangarepcsény összetett szó. Marzell Convolvulus arvensis a. — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. halyag 1. 1807 e.. és szinte megfojtja azokat. hólyag a. erre utal a veres jelző. conuoluulus: Harag fé. ném. — N. 119.. UEWb. Genaust volúbilis a. volvere ’csavar’). 299). halyag a.. a névadás magyarázatára l. rep-csény~. 2: 36). — vereshólyag N.. cámoly. J: ’Sinapis arvensis. A harangcámoly összetett szó. Fűvészk..’. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter.

рас ’ua. 2. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. храс ’magas tölgy’. hárs harmat l. közönséges kutyabenge’. kanálszerű leveleire utal. 1998: harmatfű (Priszter 362). hím~. harang a. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). 1783. chrast ’cserjés. hrást [hímnemű] ’ua. 335).) és a közönséges kutyabenge (3. harang a.’. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. A harangvirág a ném. храст ’bokor. harangszerű virágja van. — ~fű N. a növény hosszú. sasfű helyett. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB.-hv. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. harangláb | Aquilegia vulgaris.. vö. zöldségféle levele’. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket. és a rovarokat arra késztetik. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). ördög~f ű.). ang. Ember és növényvilág 204. r&st ’tölgy’. puha káposztafej levelei’. Fűvészk. a névadásra hatással lehetett a ném. 353). éger(fa)’. N. 1998: harangláb (Priszter 303). 1813: keserű . haraszt a. a névadás magyarázata. hogy a növénynek kis kékeslila.. rőzse.’. sem a szaknyelv nem fogadta be. | 1998: ’Aquilegia. nyeles. MagyGyógyn. sundew.. tyúk~ harapást gyógyító fű l. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. N. 217). chrást. J: ’ua. tyúk~fű haraszt 1. tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. 370) nevét sem a köznyelv. chřást ’répa. ÚMTsz. kampó alakban görbült sarkantyúval. 1232: In summitate montis est arbor. 1775: Harangvirág (Csapó 57).és nőnemű] ’ua. A névadás alapja a növény levele: nyeles.’. 1807: HarmatfÍ (Magy. réti harangláb’. J: 1775. haranglábvirág (ÚMTsz. hölgy~. keselyűf ű. MNövSz. EWUng. J: ’ua. 164). a névadás magyarázata. láb a. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. harangversengő l. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). szlk.’..: Harmatfű (Julow 257). gilisztafű.). Az égerfa (1.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). lép~. N. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111).).. — N. J: ’ua. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). | ~virág N. — ~fa N. Genaust Drosánthemum a. haranglábfű (MagyGyógyn. cseh chrast [hím. haraszt a. Fűvészk. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. Fűvészk. a páfrány (2. 1807 e. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. ▌ 2.). hogy a növény leveleire telepedjenek. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. éger a. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. хвóрост ’száraz gally.) haranglábfű neve népi név. 1807: ’Drosera. harangvirág. J: ’ua. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. chriašt ’kifejletlen. harasztfa (Csapody– Priszter. qui vocatur harast” (OklSz. olyanok mintha harmatcseppek lennének. harangláb 1. réti harangláb’. mérges vad ~ harapta l. or. szb. J: ’páfrány’. harcsfa l. cserjés. hr&st [nőnemű] ’rőzse’.). TESz. láb a.. cserje’.. bókoló virágok találhatók. J: ’Frangula alnus. N.) haraszt elnevezésének magyarázata. A fekete nadálytő (2. ▌ 3. ÚMTSz. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). harangvirág (Péntek–Szabó. J: ’Aquilegia vulgaris. Drosera (< gör.’. hr&st. réti harangláb’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gím~. J: ’Alnus sp. J: ’Symphytum officinale.’. cserjéseket. harapás l. droserós ’harmatos’) fordítása.’. 1838: haraszt (Tzs. harmatfű’. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). 1998: ’Drosera rotundifolia. ▌ 2. blg. | 1807 e. Glockenblume tükörfordítása. 1783: Harmat-fü (NclB. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. EWUng. geleſzta-f× (Lippay I: 74). melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki.). A réti harangláb (1. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. A kereklevelű jelző a lat. N. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. bozót’. 217). szln. bozót’. rotundifolia fordításával keletkezett. — Ö: csík~. TESz. 218.) harangláb elnevezésének alapja. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. fekete nadálytő’. A harmatfű valószínűleg a lat. kereklevelű harmatfű’. vessző.

. fásáng. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. J: 1158 e. hárs(fa)’. Az adatok azt mutatják. Treibkern ’hashajtó mag’. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a).: tilia: has fa (SchlSzj. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). J: ’Alcea rosea. 371). Az előtag eredetibb alakja has. 211). hás volt. ill. J: ’ua. Genaust trifasciátus a. nyalat. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). magyarázatára l. vö. puha’. 32: 106). talán a növény R. Szilágy m. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. J: ’ua. szakny. az az. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn.). — N. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. vö. kutyatej hasindítómag l.: tilia: hasffa (KolGl. Trj. ang. háss (Göcsej. ▌ 2. 1841: hasinditófű (Barra 389). 212). nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’.). szódok. Az előtagra l. 1525 k. J: ’ua. J: ’Tilia platyphyllos. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’. lat. hárs(fa)’. Marzell Euphorbia a. A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. Diószegi–Fazekas alkotása. ganéj’) hatására hozta létre Melius. P. A hasindító ’a növény. 1405 k. mint a farsang ~ fasang. Fűvészk. 1395 k. 314). 2.’. kosku. ném.). Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. 305). ▌ 3. ScheiÅe ’szar.) (MTsz. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). osztj. et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. J: ’Malva neglecta. has lagyito f×”(Melius 166a). ill. — N.’. a ném.: ’Tilia sp. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’. 1595: Has fa (Beythe 15). Vö. 214). h™s. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l.: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl..: RMGl.. harcsfa.’.1: RMGl. 1801: hárts (TESz. J: ’Euphorbia lathyris. háss (MTsz. sz.’.’három’.). A hárs ősi örökség a finnugor. 1550 k. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141). kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. a névadás magyarázata. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). EWUng.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy.: RMGl. malacus ’lágy. Euphorbia lathyris a. 174). v.-i trifoliata (< lat. || hárs XVI. A növény erős hashajtószer: „A ſárt. Harsfa (Melius 17). takarít’) nevének. vö. UEWb. J: ’ua. haslágyítófű 1. A hársszódok összetett szó. 1335: hassufo (MNy. purgatoria (< lat. 133). hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. J: ’ua. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). fajnév. 1998: hársfa (Priszter 523). magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. hárs. Treibkraut ’hashajtó fű’. 1998: hárs (Priszter 523). grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’... 373). J: ’ua. papsajtmályva’. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache. has l. vidrafű’. hasindító .’. erdei mályva’. purgo ’tisztít. Fűvészk. hárs — ~fa 1158 e. bisóma esetében. kaťśka ’fakéreg’. A hasindítómag mag eleme arra utal. hasindító kutyatej’. 1578: Hárs fa.’. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523). TESz. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. ki hányattya” (Melius 84). lat. Aruk et Owut. hasso-fa (MTsz. zürj. koskus ’vastag fakéreg’. az utótag nemzetségnév. fi. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). 166). ném.: tilia: has fa (BesztSzj.: RMGl. V. nagylevelű hárs(fa)’. J: ’ Tilia sp. kerti mályvarózsa’. esetleg az uráli korból. J: ’ua. 166). folium ’levél’) fordítása. — Ö: farkas~. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). 211). 213).’. h#rsof™ (ÚMTsz. J: ’Malva sylvestris. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). Grosslinde ’nagy hárs’. hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként.). vö. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB. 399). large-leaved lime ’nagylevelű hárs’. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. A háromlevelűfű a lat. tri.). 179. Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. J: ’Menyanthes trifoliata. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel.

126: 316–7. Az OrmSz. A héjafű a lat. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. Genaust Hierácium a. héjakút a. ezüstös~f ű. kacs a. Marzell Hypericum perforatum a. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. felhasználásuk is azonos volt. fehér~lapu (→ lapu). és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). magyarázatára l. héjakút. Ember és növényvilág 198). gólyavíznek. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Dipsacus laciniatus. Fűvészk. hölgymál’. 10. A névadás magyarázatára l. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. 1998: nyári hérics (Priszter 292). a három növény (1. hogy a növény erősen mérgező. sólyom’) fordításával keletkezett. J: ’Adonis aestivalis.. a növény kora tavasszal virágzik. tavaszi hérics’. havas ’bolondos. ▌ 2. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. A tavaszi hérics (1. J: ’Aristolochia clematitis. J: ’Hypericum perforatum. összetett szó. házon termő zöld f ű l. azonos felépítésű növények.) és az erdei mályva (3.). ▌ 2. csoda~. EWUng. héjakútmácsonya’. kacs a. 122). hérics’. 1807: Hérits (Magy.) és a nyári hérics (2.). Fűvészk. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. A hetvenhétlyukúfű népi név. TESz. az előtagra l. vel. hassofa l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. helyakupnak gr. mácsonya. TESz. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. 2. fehér~f ű. TESz. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). héjakútmácsonya’. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. Fűvészk. A héjakútmácsonya összetett szó. hó2 a. az utótag nemzetségnév. kesernyés csucsor’. vernalis fordítása. hézaggyökér 1. 440). A hérics ismeretlen eredetű. gólyavíz a. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. lehetséges. 1998: héjakút (Priszter 360). magyarázata. dipsacus: Hea kut. 323). 1807: Héjakút (Magy. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. sz. bogacz koro (SzikszF. | 1998: ’Adonis vernalis. nyári hérics’. héjakútnak nevezi az esővizet. Fűvészk. — N. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. A havaskacs Barra alkotása. J: ’Hieracium sp.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt.).. hérics (Péntek–Szabó. A havas előtag ’holdkóros.. 1775: Hézag- .. hóbortos ember’ (ÚMTsz. a növény szőlőszerűen kapaszkodik. J: ’Solanum dulcamara. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy.. fehér~ bordon (→ bordon).). somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). Nyr. Vö. MNyTK. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. nyúl~fű. 122). J: ’Adonis vernalis. egyedi adat. Fűvészk. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. here l.: RMGl. EWUng. Habichtskraut. ném. 1784: hérits (TESz.. még lyukaslevelűfű. ölyvf ű. közönséges farkasalma’. 81). kő~. J: ’Dipsacus laciniatus. bolondos’ jelentésű. Fűvészk. hárs hátú l. 1998: hérics (Priszter 292). 371). A névadás hérics 1. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. vö. J: 1784: ’Adonis sp. alii.. ház helyén termett torma l. MNövSz. | 1807: ’Adonis. közönséges orbáncfű’. torma házizöld. 22. 323). seb~. — N. ló~. 3.) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. hiérax ’héja. Hieracium (< gör. hérics’. 177). héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. a név talán a ném. kecske~. hetvenhétlyukúfű N.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A tavaszi jelző a lat. A névadás magyarázatára l. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. herencs. héjakút 1590: Carduus fullonum. ill. 2. a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. Veſénec. Az elnevezés motivációja. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. A papsajtmályva (2. hogy összefüggésben van a R. tavaszi hérics’. 323).

’. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. ill.. hideglelés a. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. ném. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. 1783: Higviricz (NclB. 1998: hídőr (Priszter 294). 241).hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. hídőr’. 212). hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e. 394) nevet javasolja a R. 345). 2. TESz. I. ▌ 2. 1578: Glicerizáual gr. Glycyrrhiza. Süszholz. hogy a növény gyökerének édes nedve van. Fűvészk.: Liquiricia: Likoricium (CasGl. glykýs ’édes’. J: ’ua. igazi édesgyökér’. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. J: ’Glycyrrhiza glabra. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. glycyrrhiza. || likviricia 1470 k.: Hidőr (Julow 258). likrize. a): RMGl. Fűvészk. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. Marzell Menyanthes trifoliata a. 1783. 267). a ném. hideglelésfű (MagyGyógyn. vidrafű’. a növények gyökere hiányos. J: ’ua. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1841: hideglelésfű (Barra 294). ang. 417). A névadás magyarázata. N. J: ’ua. 373).’. Melius alkotása. Fűvészk. őr a.. J: 1775. 241). híd a. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. (Melius 67a). A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. . A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. Fieberklee ’lázhere’. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. őr a. 459). liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. 345). Marzell Glycyrrhiza glabra a. 1775: Higviritz (Csapó 259). — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. hidak lábánál. J: ’ua.. 163/11). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. R. a névadás alapja. ill. A likoricium és a likviricia a lat. Csapó 86. rhíza ’gyökér’) átvétele.’. Fűvészk. gör. italt ízesítenek vele. hideglelésfű l. 1807: Higviritz (Magy. sz. legorizia. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. glycyrriza (< gör. | 1807: ’Glycyrrhiza.: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. alacsony vízben fordul elő a növény. 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB.. kis ezerjófű’. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). hideglelés a. 1841: édes higviricz (Barra 102). glycyrrhiza. 308). láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). igen nagy hasznu” (Barra 294). glykýrrhiza < gör. A higviric a híg ’folyékony anyag. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele.’. 1807: ’Alisma. vízi hídőr’..: Edes Gioker.’. TESz.’. J: ’Menyanthes trifoliata. 14/12). igazi édesgyökér’. (Melius 21). híd a. Hig viries (SzegSz. liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. liquorice. A név nyilván azt jelzi. EWUng. Fűvészk. le. ételt. J: ’ua. A kis ezerjófű (1. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. Fűvészk. Lakritze. A gliceriza a lat. ném. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. 1798: Higviritz (Veszelszki 237).. növényi nedv’ összetétele.. víziútifű (→ útifű) helyett.. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv. J: ’Corydalis cava. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85).: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. EWUng.’. odvas. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. J: 1807 e. ol.) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján.: RMGl. 2. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban . A vidrafű (2. higviric XVII. Fűvészk. 417).) hideglelésfű nevének alapja. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. lukrecja. || hideglelésfű 1. || gliceriza 1500 k. J: ’ua. édesgyökér’. 1577 k.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. 1807: Hidfr (Magy. odvas keltike’. — Ö: farkas~. 2. 404). hogy nedves területeken. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 371). J: ’ua. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. J: ’Centaurium erythraea. hogy hideglelés ’hidegrázás’.

Idegen nyelvi megfelelőkre vö. carpatica fordítása. kúszó boglárka’. 1775: Hollóláb (Csapó 35). 7: 105). J: 1578: ’Ranunculus sp. 1783: Hó-virág (NclB. Melius 438. hímpáfrány (→ páfrány). hangyaboly’ összetétele. T. A hólyagcseresznye összetett szó. J: ’Ricinus communis. Marzell Anemone nemorosa a. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. Fűvészk. impZr˜. homokos helyeken fordul elő leginkább. tüskés. A berki szellőrózsa (2. Vö.). Növényszótár 24). gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr.) gyógynövényként jelentéktelen. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. hímpáfrány l. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. berki szellőrózsa’. „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. Rabenfuß. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). ném. J: ’Rubus idaeus subsp. A kárpáti jelző a lat. hölgyharaszt. a hollóláb a lat. szintén a hóvirág nevének átvétele. erdei pajzsika’. hóvirág (Péntek–Szabó. J: ’Galanthus nivalis. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. Himbeere. Meerdorn. hóvirág 1. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. tseresnye nagyságú. N. 17: 244). pied de corneille (NclB. gólya~ híradó l. — N. ném. a név magyarázata. hollóláb (KertLap. A név magyarázata. haraszt. vö. | 1775. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. hogy a növény már a hó alatt virágzik. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. a növény a harasztfélékhez tartozik. J: ’Physalis alkekengi. Vö. Krähenfuss. málna’. — N. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). 523). öszszetett szó. sea buckthorn. a növény virágai fürtösek. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. pl. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). himper. 340). himp9r (MTsz. A név magyarázata az. porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. impör (ÚMTsz. hír l. Marzell Hippophaë rhamnoides a. 383). 1948: himpér (MagyGyógyn. fr. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. A m. ném. himpör. Vö. holtcsalán l. két~pázsit. az utótagra l. J: ’Ranunculus sp. ▌2. 122).) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). A himpér bajor-osztrák eredetű.. zsidócseresznye’. Sanddorn tükörfordítása. himpYir. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. halyag. Ember és növényvilág 203). kúszó boglárka’. TESz. A hím előtagra l.hímboj hím l. 331). ang. kakasláb. A névadás magyarázata. Szabó. hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. hogy a növény tövises. idaeus. impr ’málna’. 1783: ’Ranunculus repens. kárpáti homoktövis’.: elsősorban a Ranunculus repens. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. gyöngy~. [Hímje] Igen sok” (Magy. sallow-thorn. J: ’Anemone nemorosa. ricinus’. A hóvirág összetett szó. kúszó boglárka’. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik.: elsősorban a Ranunculus repens. hóvirág’. carpatica. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). A homoktövis a ném. K. J: . h¢n˜pZre. J: ’Dryopteris filix-mas. csalán hólyag l. Fűvészk. ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1783: Holló-láb (NclB. az utótag magyarázó szerepű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Seedorn. 354). A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. himper.). páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. 523). EWUng.

— tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. Vö. hasznos tisztesfű’. az állat hasi része’. névadásuk ma is érvényes. Fűvészk. 1405 k. Idegen nyelvű megfelelőre vö. közönséges édesgyökerű-páfrány’. haraszt. hunyor 1.) kőfali jelzője a lat. vö. ném. murorum (< lat. 1783: Hölgymal (NclB.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. 349). hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. a finnugor alapalak *m!l‹. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. — fehér ~ 1525 k. | 1998: ’Helleborus niger. hunyászkodik a. 391) ’húgyfű’. A hölgyharaszt összetett szó. 415). 1798: Hölgymal (Veszelszki 238). 340). A névadás magyarázata. Harnkraut (NclB.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. Fűvészk. 340). 224). hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122)..: RMGl.: Veratrum album. mūrus ’fal’) fordítása. feltűnően szőrösek. J: ’Antennaria dioica. UEWb.. | fekete ~ 1525 k. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). 1610 k. az utótag magyarázó szerepű. J: 1807 e. parlagi macskatalp’. ▌ 2. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása. huny a. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. 340). EWUng. EWUng. hogy a növény szőrös. 1807: ’Hieracium. 1807: Holgyomál (Magy. hunyor’. közönséges gyujtoványfű’. J: ’ua. a tisztes jelzőt a növény R.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. Katzenpratzel ’macskapracli’. nőstény páfrány (→ páfrány). UEWb.. mál a. J: ’Hieracium murorum.: poliandrum: hunior (SchlSzj.: RMGl. erdei hölgymál’. hasznos tisztesfű’. vizeletindítóf ű. ▌ 3. J: ’Stachys recta. 450). J: ’Helleborus sp.: Hunnyász (Julow 263). TESz. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). Az ezüstös hölgymál (2.: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl. a hölgy előtagra l. J: ’páfrányfélék. fehér zászpa | ? Helleborus niger. 289–290. TESz. Az ezüstös hölgymál (2.: RMGl. Hazai Tud. urina ’vizelet. akár a nőstény madár begye..: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. A hölgy ősi finnugor örökség. Fűvészk. A húgyosfű Melius alkotása. az utótagra l.. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). Fűvészk. 349). 340). humor l. nőstény’. tisztesfű’. J: 1525 k. húgy l.: BotTört. amely állattal kapcsolatos. erdei pajzsika’. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti.. a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. ezüstös hölgymál’. huny a.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. 448). hölgymál’.: Holgyomál (Julow 265). J: ’Linaria vulgaris. | 1807 e.: RMGl. az előtag jelentése ’nő. J: 1806: ’Stachys recta... a növény a harasztfélékhez tartozik. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy.: polipodia: humior (BesztSzj. 1807: Hunnyász (Magy. Mausöhrlein ’egérfülecske’.: RMGl. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). hölgy a. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. húgy’) tükörfordítása. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ.. fekete hunyor’. Marzell Antennaria dioica a. fekete hunyor’. hölgymál 1. Pilosella minor purpureo flore.’. 340). a mál finnugor kori örökség. az erdei hölgymál (3. 1395 k. 1807 e. hölgy a. dragollub. 1807 e. 126). hunyászkodik a.: pelipodia: himur (SoprSzj.. 1500 k.: RMGl. 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. 391). 340). A névadást magyarázhatjuk azzal. „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 349). pl. ném. ▌ 2. Polypodium vulgare. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB. 116. Fűvészk. a lat. d): RMGl. az utótag jelentése itt a ’madár begye. 340). A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). 340). Bärnpratzl ’medvepracli’.) és az erdei hölgymál (3. — Ö: egérfül~. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. mál a.. J: ’Hieracium pilosella. lekonyúlnak” (Magy. 1583: Pilosella minor albo flore. 1435 k. 208–9. 1807: ’Stachys. tisztesfű nevéből vették át.

borsos keserűfű (4). 1783: Vizi hunyor (NclB. A tavaszi hérics (8.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). J: ’Polygonatum odoratum. fehér zászpa (6. c): RMGl. dumetorum. 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). fekete hunyor’. fekete hunyor (2. pl. Bqrqk. — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. J: ’Helleborus foetidus.’. 1841: büdős húnyornak gr. borsos keserűfű’. J: ’ua. büdös hunyor (Priszter 392). 240). ▌ 7. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). 53). — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). 1807 e. 1540 k.hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. J: ’Helleborus viridis. 340). 1595: feier hunyornak gr.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. 363). XVI. hunyor. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. 1590: Elleborus. hunior fé. A növénynév 1395 k. boglárka (7). 328). A hunyor nevet különféle növények (vö. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. 49). J: ’Helleborus niger. | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. Polypodium vulgare. 382).v. ▌ 5. ▌ 12. századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö.2: RMGl. A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. 1948: piros v. magyar hunyor (Halmai 38). vizi apium (SzikszF. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. 1998. ▌ 3. veratrum: Hunyor (SzikszF.). J: ’ua. fekete zászpa (5. 1841: zöld húnyor (Barra 7). XVI. 1590-től (!) adatolható növénynévként. 93). | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111).). 1807: Húnyor (Magy. 340). ▌ 6. kisvirágú hunyor’. J: ’ua. ez a két jelentés ’páfrányféle. 1998: fekete hunyor (Priszter 392). hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. ▌ 4. 1948: Hunyor (MagyGyógyn. — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. J: ’ua.’. 93).: Húnyor (Julow 259).’. az OrvKM. a hunyorral együtt is előfordul). 1577: muscus: fa moha. J: ’Veratrum nigrum. (Barra 7). zöld hunyor’. 603/24). es tqbbek effelek” (OrvK. páfrányféle. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. J: ’Helleborus dumetorum subsp. el is tűnik.) kaphatták meg.: RMGl. Fűvészk. 618/33) [kiemelés tőlem]. 340). a XVI. 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. ▌ 8. fekete zászpa’. J: ’Ranunculus sp.’.) jelentéssel. ezekre a növényekre az jellemző. — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). 340). Fűvészk. ▌ 11. 328). boglárka’. J: ’ua. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). ▌ 13. J: ’ua. Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. fekete hunyor’.). pirosló hunyor’. J: ’Persicaria hydropiper. (Melius 187). — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. zászpa. sz. J: ’Helleborus purpurascens. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392). vagy beka fé. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. hérics stb. tavaszi hérics’. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. moha’ abban azonos. J: ’Helleborus.’. tűnik fel ’páfrányféle.’. J: ’Veratrum album.: RMGl. 328).) vonatkozó adat van. Farkas haas. Fűvészk. ▌ 10. ▌ 9. J: ’Helleborus niger.’. J: ’ua. (Beythe 125). ez a jelentés 1500 k. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). orvosi salamonpecsét’. sömörf ű. fehér zászpa’. büdös hunyor’.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. v. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). hunyor’.) hunyor neve 1783-ban tűnt . aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. 340). Laurus fa lewelw roſa. 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn.’. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. 340). 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. J: ’moha’.. Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. sz. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. huniar (KolGl. 86). 1998: zöld hunyor (Priszter 392). J: ’ua. J: ’Adonis vernalis. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak.

A zöld hunyor (10.). a büdös jelző a lat. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. R. weisse Hellebore. TESz. libacsillag~. hasonlóság alapján jött létre. a virág csüngő.. pirosló jelzői a virágok színét jelzik. madár~.). harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra.) hamis fekete jelzője arra utal. false hellebore ’hamis hunyor’.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112). falsche. idegen nyelvi megfelelőkre vö.) fordítása. A fehér hunyor (2. Genaust foetidus a. A pirosló hunyor (11. — Ö: kánya~. R..) Diószegi–Fazekas alkotása. fehér~ . Helleborus foetidus a. szakny. erba fétida. Az orvosi salamonpecsét (13. Melius 443. ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal.).) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. A fekete jelző a gyökér színére utal. Adonis vernalis a. ném. ném. foetidus ’bűzlő’) fordítása. vö.. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így. 6. a hunyor utótag nemzetségnév.. szakny. fr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. white hellebore.). lat.) hunyor neve népi név. Stinkkraut ’büdös fű’. a lat. lúd~. pipe~. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet. Benkő alkotása.. Marzell Helleborus niger a. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. A nyugati jelző tudományos szakny.) jelzője a R. csibe~.-i jelző. Szabó. tyúk~ húsvét l. húr l. A borsos keserűfű (4.hunyor 211 hunyor fel. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). EWUng. a kisvirágú hunyor (12. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). csillag~. A büdös hunyor (9. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. A tavaszi hérics (8..) piros. A fekete zászpa (5. Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. zöld hunyor (10. pirosló hunyor (11. Wintergrün ’örökzöld’.-i foetidus (< lat. kisvirágú hunyor (12. hogy ez nem az igazi hunyor. ang.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ném. pipa~ (→ pipehúr).-i niger (5. ném. ang.

Ibolya (NclB. A fenti adatok alapján kimutatható. — erdei~ N. A szókezdő v elmaradására vö.’. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. vadárvácska’. Az ibolya szóhasadás eredménye. J: ’Vaccinium myrtillus. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. ▌ 6. 2. R. valószínű azonban.) jelentésben. 1604: Ivolyva (MA. szintén Melius alkotásai. (Melius 72). hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . ibolya’. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’ua.’. J: ’Viola odorata. iboja (Péntek–Szabó.’. 384). J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. kalincaínfű’.) és kalincaínfű (2. | kék~ N. odorata fordítása.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. tricolor. a latin eredetű viola elkülönült változata. amelynek a színe általában kék. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). J: ’ua. J: ’Ajuga chamaepitys. 1998: ibolya (Priszter 538). b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. J: ’Viola tricolor subsp. ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). 1578-ban az ibolya jelzője sárga.). ▌ 3. vimád > imád. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. 420). még sárgavirág. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). a szőrös jelző arra. A mézesszagú. kalincaínfű’. A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. áfonya’. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). 362). J: ’ua.) körülírásos nevek. ▌ 4. J: ’Calendula officinalis. Fűvészk. erdejiiboja.’. Ember és növényvilág 240). | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). J: ’ua. 1783: Ivolya (NclB. ▌ 5. erdejiibója (Péntek–Szabó. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. kalincaínfű’. 1798: Ibolya. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). orvosi körömvirág’. Ember és növényvilág 240). 1775: Ibolya (Csapó 296). Vacínium a. 344).’. 1783: Ivolya. az illatos jelző a lat. N. 179). a növénynek kékeslilás virágja van. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. moschátus (< gör. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261).I. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. az az. 1783: Vad mezei ibolya (NclB.’. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). | 1798: ’Ajuga chamaepitys. Az ’orvosi körömvirág’ (1.: RMGl. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. 179). Ivolya (Veszelszki 443).) sárga virágú növény.’. 373). Ember és növényvilág 240).’. J: ’ua. kékiboja (Péntek–Szabó. J: ’Hepatica nobilis. nemes májvirág’. Í ibolya 1. J: ’ua. hogy más növényekre. A R. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. ▌ 2. (Melius 171). 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119).

igar l. iglice | Ononis spinosa. XV.: Rannus: irglicze (CasGl.. gilicetüske. 490). az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. J: ’Genista tinctoria. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). igrictüske (MagyGyógyn. Imoja (Tsz. 2. 297).) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. vö. — N. J: ’Amberboa moschata.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. Vö.: RMGl. Marzell Abrus precatorius a. 1998: tövises iglice (Priszter 438). 533). — ~tövis 1577 k. tövis utótagok. miatyánk abrus’.. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. tövises iglice’. pézsmabúzavirág’.). a nemes májvirágot (4. a háromszínű jelző magyarázatára l. a növény egyéb elnevezéseivel. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. A vadárvácska (6. iglíca ’kis tű. tövises iglice’. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). 1998: imádságbokor (Priszter 288). ìglica ’kis tű. szb.). imola 1. Az imola ismeretlen eredetű. szln. 349).’. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. örvénygyökér’. hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. Imola (NomVeg. háromszínű viola (→ viola). Az imola valószínűleg Benkő alkotása. gólyaorr’. — N. 83). juhar illatú l. a növények felépítése hasonló. 1998: iglicetövis. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. 1500 k.: gilice (Nyr. ill.iglice 213 imola Wagner 119). N. imolya (MagyGyógyn. gilicetövis (Priszter 438). 1998: iglice.-i Abrus precatorius név átvétele. a lat. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . ▌ 2. 420). 1783: Gelitze-tüske (NclB. Vö. | 1998: ’Ononis. Az iglice szláv eredetű. | 1998: ’Centaurea. szegf ű~. festőrekettye’. A magyarba egy déli szláv vagy szlk. egy nijl az txuiſſe. 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). ahol az abrus a lat.-hv. 1998: imola (Priszter 330). J: ’Centaurea montana. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 1775: ’Ononis spinosa. 1583. 349). gólyaorr. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. 126: 311–2. | 1590: ’Onopordum acanthium. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1998: ’Centaurea cyanus. a tövises jelző magyarázata. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. b): RMGl. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés. Paternosterabrus ’páternoszter. ▌ 4. imola (MagyGyógyn. 1775: Iglitze (Csapó 120).) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. kék búzavirág’. J: 1783. (Melius 98a). иглúци ’egy fajta szúrós növény’. iglice ihar l. 1500 k.). 401). a tövistelen jelző arra utal. ▌ 2. imola (ÚMTsz. — N. ahol a névadás alapja ugyanez. A névadás alapja az. Fűvészk. v.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — Ö: kakukk~. 131).) Melius alkotása. R. Az áfonya (3. Vö. 1783: Imola (NclB. J: ’Abrus precatorius. csimáz~f ű. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. szamárbogáncs | Ononis spinosa. J: XV. 326). Fűvészk. Bizonytalan. imola’. J: ’ua. sz. iglic(. ▌ 3. A tüske. J: ’ua. iglice’. blg. J: ’ua.: RMGl. az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). hegyi imola’. J: ’Inula helenium. 355). igric l. MNövSz. N. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. tövises iglice’. ném. juhar iglice 1. 126: 311). 142). Nyr. kék~ Marzell Anemone hepatica a. Melius 437. v. szakny. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. 368). iglic (Priszter 438).’. Szabó. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). iglica ’iglice’ kerülhetett. iglic™. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). sz. 427). giliceökörgúzs. Genaust moschatellínus a. eper~f ű (→ eper) ilonka l.’.. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). imádságbokor’. iklic™. 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF.

1998: aranyos istápfű (Priszter 507). 321). hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). Az ínnyújtófű magyar alkotás. Az indás ínfű (2. A névadás magyarázata.).) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok.ínfű 214 istáp neve ma. J: ’Gratiola officinalis.’. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. 193). Intubus. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). | 1775.-i Eryngium (< lat. 1998: ínfű (Priszter 293). J: ’Eryngium. 1578: In f× (Melius 171). EWUng. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). a lat. futtatja a mezőkön. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). hogy a növényt reuma. likas~. iringál a. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bába~e. yringus elnevezéseiből.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. ínfű’. Az indás és a mászó jelző magyarázata. 384). Marzell Centaurea montana a. Intybus (< gör. Gichtkraut ’köszvényfű’. mezei iringó’ (ÚMTsz. — N. indás ínfű’. J: ’Cichorium endivia. UEWb. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. a növény R. ín l. köszvény kezelésére használják. J: ’ua. 1841: mezei iringó (Barra 158). Diószegi–Fazekas alkotása. ín a. ín a. kalinca~fű. csaba~e. ír l. 1783: In-fü (NclB. kalincaínfű’. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. | 1998: ’Ajuga. iringó’. a nevek nem maradtak fenn. salátakatáng’.’. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). szakny. Fűvészk. J: ’Ajuga reptans. lat. Berg-Flockenblume. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. — N..) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. ízületi fájdalmak.’. 1783: ’Ajuga chamaepitys. és az elszáradt. 416). hogy a növény tüskés. — Ö: mósusz~. Az aranyos istáp elnevezés a lat. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. zsába a. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. Fűvészk. elhalt növényt ősszel a szél görgeti. ▌ 2. Az iringál ir. az ín ’lábszárín. idegen nyelvi megfelelőre vö. intubus 1. a növény lat. 364). Az intubus Melius alkotása. likas~füstike. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. 2. 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). valószínű azonban. J: ’ua. a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 1998: mezei iringó (Priszter 370).alapszava ’fut’ jelentésű. a mezei iringónak érdekes sajátossága. J: ’Solidago virgaurea. eringius. Marzell Gratiola officinalis a. Genaust intybus a. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. ez magyarázza imola nevüket. irringó ’Eryngium campestre. J: ’ua.). mezei katáng’. Fűvészk.. Az iringó nemzetségnév. aranyvessző’. — Ö: kalinca~. 1998: iringó (Priszter 370). A hegyi imola (2. zsába a. mezei iringó’. ▌ 2. EWUng.. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. a névadás alapja. 441. orvosi csikorgófű’. valamint a lat. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. J: ’Cichorium intybus. hogy más növényekre. TESz. . kalincaínfű’. TESz. J: ’Eryngium campestre. 2. 194). neve Inula nevének értelmesítésével jött létre. 373).. szeder~ ínfű 1.. iringál a. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. Az örvénygyökér (4.) imola neve népetimológiás alakulat. Marzell Eryngium campestre a. ném. aranyistápfű (ÚMTsz. A nevek katángfélékre vonatkoznak. 1775: Infü (Csapó 125). — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy.. Fűvészk. iringion.) és a pézsmabúzavirág (3.

A névadás szemléleti háttere. J: ’valamiféle mérgező növény. — N. isteni’) is hatással lehetett. 374). 382). gyepűrózsa’. 76). J: ’Malva neglecta. lignum Dei tükörfordítása. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). a növény szintén ürömféle. Isten abroszkája (MagyGyógyn. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. J: ’ua. istenkecipója N. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. ürömcserje’. istenkalapja N. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. vö. Ember és növényvilág 205). Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. Ember és növényvilág 205). jelölt birtokos szerkezet. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. istánfa (Péntek–Szabó. ill. ném. J: ’Aquilegia vulgaris. Az istárj ismeretlen eredetű. J: ’Artemisia abrotanum. 1783: átkozott tövisk (NclB.’. torzsikaboglárka’. 175). a mezei iringó növénynévben az átkozott. ném. 126). az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. J: ’Potentilla anserina. cseregalagonya’. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. ▌ 2. Genaust abrótanum a. J: ’Gratiola officinalis. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. istenátkoztafa N. talán Datura metel. átkozott-tövis. A névadásra a növény lat. lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). (OrvK. Az istenharagja valószínűleg népi név. Vö. Az istengyümölcse népi név. J: ’Crataegus laevigata. tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. Az istenátkoztafa. J: ’Ranunculus sceleratus. N.’. mételmaszlag’. kisebb kenyér’ a növény ehető. vö.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.-i vírga-aurea (< lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. libapimpó’. 1372 u. szúrósak. 121). istenátkozta jelzőket az indokolja. 1525 k. Az istenabroszkája növénynév jelentése. . „Maſic à mezei” (Melius 160a). istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. lat. lat. ▌ 2. Az istenkecipója népi elnevezés. J: ’Artemisia campestris. Idegen nyelvi megfelelőre vö. réti harangláb’. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. Az istenabroszkája népi név. mezei iringó’. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. 1595: Iſten faia (Beythe 67). istenfa.: ’vessző’). haragja (Magy. istenfa 1. ördögszekér. aranyvessző. 1793: Istárj (Földi 25). a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. hogy a növényt felszentelésekkor használták. kerek termésére utal. Isten kalapja (Csapody– Priszter. mezei üröm’. az istáp jelentése ’vessző. a növény R. bábakalács. 135). 346). J: ’ua. aurea < aureus ’arany’) fordítása.istárj 215 istenkecipója szakny. istenfa (Péntek–Szabó. 1578: Iſtáry (Melius 86). hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. 427/14). a lat. 1998: istenfa (Priszter 306). Isten gyümölcse (MagyGyógyn. az. 212). papsajtmályva’. a cipó ’kerek. 1578: Iſten fáya (Melius 160a). J: ’Rosa canina. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. Fűvészk. 346). istengyümölcse N. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. Gottes bäumchen. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. A névadás magyarázatára l. || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. virga ’vessző’. Az istenkalapja népi elnevezés. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt.: Iſthen faÿath gr. istenabroszkája N. 2. istárj 1.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl./1448 k. jelölt birtokos szerkezet. MNövSz. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). 1783: IÐtárj (NclB. 129). 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). bot’ (1356: ? ’vessző’. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. és a gyümölcs ehető. orvosi csikorgófű’. hogy az elszáradt. Istenke cipója (MagyGyógyn. J: ’Eryngium campestre. 1577 k.

A fehér vajvirág (3. Isten papucsa (Csapody–Priszter. mezei zsurló’. köszvényburján. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. J: ’Chenopodium botrys.) istennyila neve népi név. istenlovafarka 1500 k. istenkesztyű l. 219). sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. vajvirág’. lat. J: ’Aquilegia vulgaris. 220). N. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1.: RMGl. J: ’Orobanche alba. alii. az utótag a szláv eredetű kulcs. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. a lat. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. Istennyila: Orobanche” (MA. sparga. Marzell Gratiola officinalis a. 107. Az istennyila (1. Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. MNövSz.. a névadás alapja. UEWb. A névadás alapja valószínűleg az. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB.) név motivációja az. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. J: ’Equisetum arvense.) istennyila elnevezésének alapja.) népi elnevezés. A csemegesulyom (4. Misegyertya. 1590: Orobanche: Isten nila. 317..: RMGl. közönséges spárga’.. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). 2. orvosi csikorgófű’. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. ▌ 2. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. J: ’Antirrhinum majus. reumát. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. Az istenlovafarka népi név. sár ellen való fű. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). alii Isten loua farka (SzikszF.’. J: ’Trapa natans. istenpapucsa 1. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. Fűvészk.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. mise gertya (SzikszF. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. N. Az istenkenyere Melius alkotása. 529). J: ’ua. Növénynevek 100–101.: RMGl. 2. csemegesulyom’. kerti oroszlánszáj’. és a későbbiekben már nem adatolható.).istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. b): RMGl. vö. valószínűleg népi név. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). 1590: Asparagus: Nyul arnyek. Jávorka 749). spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. J: ’Arum maculatum virágzata. Mollay. (Melius 89). hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. A réti harangláb (2. Vö. 141). istennyila 1. Az istenkegyelme a növény R. réti harangláb’. EWUng. 76). J: ’Orobanche alba. . nyíl a.. 374). a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. hanem annak virágos. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. mirigyes libatop’. hogy a növény olyan. hogy a növény fogyasztható és finom. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332). ami lófarokhoz hasonlítható. az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz.) név Melius alkotása. ▌ 2. nyíl a. köszvényt. A névadás alapja. hasonló szemléletű névadásra vö. mint valami égből lőtt. 529). J: ’Orobanche sp. erős hashajtószer. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. 374). Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. foltos kontyvirág virágzata’. a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. ill. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. a virágok papucshoz hasonlóak. N. J: ’Gratiola officinalis. ném. Balaton 52). fehér vajvirág’. A névadás szemléleti háttere. J: ’Asparagus officinalis. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. 321). 1604: „Orobanche: Isten nyíla. 344). ▌ 3. 1578: Iſten nyilánac gr. hogy mezei zsurló tavaszi. jelölt birtokos szerkezet. TESz. gratia dei nevének tükörfordítása. és földbe fúródott nyílvessző. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. 392). a nyíl uráli eredetű. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. fehér vajvirág’. Isten papucsa (Csapody–Priszter. ▌ 4. MNövSz. Fűvészk. kúltsa (Magy.

J: ’ua. J: ’Viola tricolor subsp. 2. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül.’. 1435 k. csucsor’. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). 1813: I[sten] szakálla (Magy.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. ▌ 4.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. 336). 1405 k. békatarsoly. 374).: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. Isten taskaia (SzikszF. Marzell Convolvulus arvensis a. 176). J: 1807 e. 1841: iszalag (Barra 330). vagy szln.: RMGl. istáp. ibolya izsóp 1395 k. EWUng. hasznos földitömjén’. 374). (Csapó 41). 1813: I[sten] szakálla (Magy. vadárvácska’. Fűvészk.’. paptarsoly.) névadás alapja. slak ’szulák’ kerülhetett át. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. szakáll a. papszakáll. a növény egyéb. laza páfránylevelek tömege. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. táskához hasonlóak. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. a névadásra hatással lehetett a növény lat. isztár. kesernyés csucsor’.: RMGl. Fűvészk. TESz.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. vö. 117). kesernyés csucsor’.: RMGl. 1805–13: IÐzalag (Márton. ispotály.: ysopus: ysop (SchlSzj. MNy. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’. Marzell Aquilegia vulgaris a. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. . 6: 43).: Iszalag (Julow 256). J: ’Capsella bursa-pastoris. 364). J: ’Pimpinella saxifraga. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. iszap 1783: IÐzap (NclB. 364). A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az.-hv. istenszakálla 1. svl&k. Fűvészk. J: ’Arum maculatum. 1525 k. A magyarba egy szb. Az iszalag szláv átvétel. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. 117). Nyr. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. A foltos kontyvirág (2. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. A vadárvácska (4. 603). szln. vö. vel. J: ’páfrányfaj. 45: 219).. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). istráng. pásztortarsoly. sl&k ’szulák’.: ’Solanum. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. hogy a termések kis iszalag 1807 e. R.: Isopus: isop (SoprSzj. iszapos területeken. Növ. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. hiſopoth (OrvK. J: ’Solanum. közönséges pásztortáska’. ▌ 2. TESz. iskola. hogy a növények valamely része fehér. kövi fodorka’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. 364). A névadás alapja..istenszakálla 217 izsóp ném.-hv. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. Sandwinde ’homokszulák’. sl&k. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. tricolor.: RMGl. | 1807: ’Solanum dulcamara. | ’Solanum dulcamara. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. 1940–43: juszalag (MNy. talán Asplenium rutamuraria. vö. Vénusz asszony haja). J: ’Convolvulus arvensis. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. szb. csucsor’. 2. 162). ném. A névadás oka.: Hiſſop. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. bakszakáll. || kisjézustáskája N. 10: 13. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169).) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. A kövi fodorka (1. ▌ 3. apró szulák’. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. vö. A kisjézustáskája népi név. 1948: juhszalag (Halmai 76). mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. farkasmaszlag~ ivolya l. 1807: Iszalag (Magy. Fűvészk. császárszakáll.. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). 683). istentenyere l. foltos kontyvirág’. 1577 k. J: ’ua. szakáll a. A névadás alapja. 11: 221. LXXII. isztrák l.

. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr. TESz. J: ’Hyssopus officinalis. Mindkettő hasznos torok dagadása ellen.-i hyssopus (< lat.. Szabó. hyss#pus. hyssop. köptető hatású. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). 1841: kerti izsóp (Barra 309). Kirchen. 1798: Isóp (Veszelszki 250). 256).oder Klosterysop.és fűszernövény. J: ’ua.’. Mind az izsóp. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. J: ’Hyssopus officinalis. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. ném. Kalaſtromi. Hyſop (Melius 121a). Beythe András azt írja. hyss#pum. J: ’ua. hysope. dinnye~fű . 385). 1783: I’sóp (NclB. Melius 418–9.). a XVI. (Melius 121a). aristatus jöhet számításba. — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. fuladás. is. hyssope. officinalisra vonatkozhat. J: ’Hyssopus officinalis. kerti izsóp’.). kerti izsóp’. J: ’Hyssopus officinalis. kerti izsóp’. lat. fertőtlenítő. Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. közönséges szurokfű’. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. Az izsóp latin eredetű. J: ’Origanum vulgare. ſÅomiuſág. hys#pus < gör. hýss#pos < héb.’. hv. a ném. aristatus jöhet számításba. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). vö. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). ol. kerti izsóp’. Genaust Hyssópus a. Egyházi Hyſopnac gr. J: ’Hyssopus officinalis. sipan. izsóp a. ízű l.” (Beythe 69). | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. #z#b ’izsóp’). izsó (ÚMTsz. kerti izsóp’. issopo. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). Melly fayás ellen” (Melius 122a). Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. Isop. 131/20). J: ’Hyssopus officinalis. a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. fr. EWUng. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). izsóf (OrmSz. szakny.. A növény görcsoldó. Ysop. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. izsóp a. 1595: Iſop (Beythe 67a). kerti izsóp’.izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. kerti izsóp’. — N. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). 1578: Iſop (Melius 121).. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. 130). Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). (Melius 121). 1775: Isop (Csapó 121). (Melius 121a). Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp.: RMGl. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK. az az. 46). J: ’Hyssopus officinalis. megkékült testrészek borogatására stb. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250).

1577 k. 464/32).). jaj a. fehér nyár(fa)’.: ’Abies alba.: jeg(nye a.: RMGl.: TESz). jáger. jajkóró (MagyGyógyn. 315/40). N.: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. 1550 k. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. *agnę ’bárány’ származékai. J: ’ua. gyeg(nye. 1540 k.). 212). fekete nyár(fa)’. 213).-hv. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25).).1: RMGl.-hv. 1533: Jegxne fa (Murm. A névadás a nyárfák bolyhos. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn. fehér nyár(fa)’. A névadás magyarázata az. nyár(fa) | Populus alba..: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. J: 1500 k. szb. gegenyefa. a kóró ’a növény szára.: abies: Jegheneffa (KolGl. geg(nye-fa. J: ’Cichorium intybus.). 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. közönséges lucfenyő’. jàgnjeda ’rezgő nyárfa. AgAnyAfa. 1783: Jegenye-fa (NclB. (TESz. ▌ 2. mezei katáng’. TESz. regönyefa (ÚMTSz. 1600 k. geg(nye.’. jeginye. jagned. 211). uag. jegnye (Nyatl. 427). | 1453: ? ’Platanus.: Populus: yegynyefa (CasGl. 1248: jegune (TESz. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. 212). (ÚMTSz. egönye.). leginyefa.: Populvs: Jegine fa (Herb. c): RMGl.). közönséges lucfenyő’. J: ’Populus nigra. jaj a. 1500 k.J J: ’Populus. 1255: jegnye (TESz.). — N.: RMGl. gyegönye. hogy a mezei katáng 1.). 1578: Iegene fa (Melius 11). jàgnjēd. d): RMGl. J: ’ua. reg(nyefa. J: 1239: ? ’Populus. . jεgenε-fa (SzamSz. szln. bársonyos virágzatával függ össze. reg(nye. 427). 131).: RMGl.2 m magasra is megnő. CsángSz. jáhor l. jávor l. A jajkóró népi név. 1865: jegėnyé-t gr. jágor. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). jágned ’ua. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. Mindezek az ősszl. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban.’.: TESz. 1470 k. EWUng. legénye-fa (MTsz..: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz. platán’. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört. juhar jegenye 1. 1590: Abies: Iegenie. az útszéleken gyakran letiporják. egönye-fa. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. 61). A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 330). A magyarba egy szb. N.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK.). jagnjet ’fekete nyárfa’. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. jámbor.’. 213). luczfeniô fa (SzikszF. 213). jeg(nye-fa a. 367).: RMGl. 131). vö. letörik. juhar jajkóró N. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm. fekete nyárfa’. — ~fa 1500 k.). 1783: Fekete Jegenye (NclB. a): RMGl. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. jágnjed ’ua.’. — N. jeg(nye a. a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. 214). — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. kemény szára’ magyarázó elem. ▌ 4. jegényefí (Nyatl. szln.. 214).). J: ’Picea abies.: RMGl. ▌ 3.: RMGl.’.). nyár(fa) | Populus alba. J: ’ua.). regönyét gr. 214).

a közönséges lucfenyőt (1. EWUng.) jelz ője megkülönböztető szerepű. így pl. SzlJsz. a nemzetségnév ma nem létezik’. tükörfordítás. 324. égerfa jeneszter 1. J: 1911. igenyes nyár sz.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. jégerfa l. jegenyefenyő 1. gérce. seprűzanót’.. A jegenyefenyő összetett szó.) az eredeti ’Populus. utótagja az ősi. 1783: Jegenye fenyö (NclB. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. J: ’ua. J: ’ua. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. 425). TESz. az eredeti ’Populus. érce ~ N.. jegenye. 401). 401) neveket vette át. uráli eredetű nyár. Picea abies a. Fűvészk.’. 405). Abies alba). (Csapody–Priszter. | 1578: ’Populus alba.. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa). SzófSz. közönséges jegenyefenyő’. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. SzófSz. NyTan.. genista. A ’platán’ az eredeti ’Populus. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1. A fekete jegenye (3. 1911: jegenyefenyő (Cserey. — ~fa N. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. 2. ▌ 2. 1/1: 48. a ném.. fenyő a.. ennek kérge szürkésfehér. TESz. Marzell Abies alba a. A N.. vö. Fűvészk. 1578: Iegene Nyárnac gr. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. jeg(nye-nyár a. Picea abies a.’. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. J: 1783: ’Spartium junceum.’. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186).. Kniezsa. Populus alba. közönséges lucfenyő’.). 1807: Jeneszter (Magy. Kniezsa.. fehér nyár(fa)’. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). 232.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. a be. 1998: ’Abies alba. J: 1425: ’Populus sp. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. Némelyik alakváltozat. — N. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. (Melius 11a).-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre... jeneszter’. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). az előtagra l.). | 1807: ’Spartium. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). Genſter. jegenye fa a.nyomatékosító szó. | 1998: ’Abies. J: ’ua. SzegSz. 1998: jeneszter (Priszter 510). MNövSz. SzlJsz. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). fehér nyár(fa)’. J: ’Cytisus scoparius. a fa sötét színű kérgére utal. Populus alba a. Növényszótár 1). A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. 4. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz.). jegenyefenyő | Abies alba. utótagja -fa vagy -fenyő.. 394). A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. fenyő. J: ’Abies alba. 1783: JéniÐzter (NclB. az utótagra l. közönséges jegenyefenyő’. UEWb. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja. genesta alakokra vezethe- . 232.. közönséges jegenyefenyő’. a ném. szakny. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. nyár(fa)’. J: ’Populus alba.) összetett szó. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. egönye-fa. Ember és növényvilág 272). keresztesfenyő (→ fenyő). nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött.. Kreuztanne fordítása. Marzell Abies balsamea a. geg(nye-fa változatokra vö. jegenyenyár (Szamsz.) ’platán’ jelentéssel. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). jegenye a. ▌ 2. jérce ~ N. 405). 521). a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. a lat. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. J: ’Picea abies.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. legénye-fa népetimológia eredménye. Ginſter (NclB.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. Fűvészk. jegenye a. N. EWUng. Abies alba a. 88).

J: ’ua. gyüjtvény. juhar a. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). jézusfüve N. gyövüőtín (MTsz. juhar a. Harang. Vas-Vármegy. jábor. az n > ny kicsinyítő képző). J: ’Convolvulus arvensis. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. jávor a.. kis meténg | Convolvulus arvensis. Növényszótár 4). J: ’ua.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). A növötény a nő ige származéka. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). Kristus-blaume..). gyövötény. jövötény. jávor-fa . juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. Genaust Genísta a.). Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. A névadás alapja a növény gyors. szulák. 1: 362).).’. 1279: jawar (TESz. 1841: jövőtiny (Barra 297). Benkő a ném. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. 1325: Jaurfa (OklSz. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. johar (ÚMTsz. Fűvészk. J: ’Hypericum perforatum. TsengetyÍ-virág. győtiny. ih™r. joh$r (CsángSz.).). drága~ johor l. gyütvény. Marzell Chenopodium bonus-henricus a. tökjuhàr. Mollay. jövötény a. 1330: Johor (OklSz. korai juhar(fa)’. 1807: Jávor (Magy. az utótagra l.’. apró szulák’. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. burjánzó gyomnövény’. a szó elején g > j változás érvényesült. A jóhenrikfüve a ném. győjtín. jáhor. J: ’ua. J: 1735: ? ’Vinca minor. juhar a. jövőtin. kisebb ~ 1798: „Kitsiny. EWUng. A jövötényszulák Barra alkotása. a jövötény. 250).’. Növényszótár 4). | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. — N. 1484: Ihar (OklSz. gyövötiny.). győtiny.). győtény. tökjuh6r (Péntek–Szabó.’. J: ’Chenopodium bonus-henricus. TESz.).) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. 1255: jaurfa (TESz. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. MNövSz. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). Az elnevezés alapja. burjánzó növekedése: „Növötény. ihar. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. juhar a. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. Kiſseb. 251). cruce signatam (NyK. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). tökjohàr. | 1841: ’Convolvulus arvensis. apró szulák’. J: ’ua. parajlibatop’. — kicsiny. J: ’ua. 331. Marzell Hypericum perforatum a. Guter Heinrich tükörfordítása. 1257: Ihar (OklSz. jávor a. gyövőtény.. juhar jőtény l. győtény” (MNy. J: ’Acer platanoides.). Növötény. 31: 245). Jézus füve (Csapody–Priszter.). növény a. győtén. gyüöti(ny. Kristuskräut. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey.). és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. A jézusfüve népi név. Súlák. összetett szó. az előtagra l. jó l. jézus füve (ÚMTsz. piros Fulak. A német név végső soron a lat. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). jövötény a. Iſzap.. Fejér. gyütény (ÚMTsz. — Ö: seprű~. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. juhar(fa)’. Ember és növényvilág 197). győjtény. pl. 1411: Jawor (OklSz.’. győtin. gyövötin. J: ’ua. terjedő.).). Növénynevek 285. jezsuitadió l. Fűvészk.). 1236: ihorfa (OklSz. Herrgottskraut. a fű magyarázó utótag. közönséges orbáncfű’. gyövőtin. növény a. apró szulák’. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. — N. Gyövötény (Veszelszki 454). juhar a. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. — N. Fel futó. ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. Marzell Genista a. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. jelölt birtokos szerkezet. 1397: Iavor (OklSz. gyövőtény. juhar-fa a. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. A seprűzanót (2. 88).jézusfüve 221 juhar tők vissza.). ném. J: 1233: ’Acer. 1998: juhar (Priszter 289).).

großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. jávor ’juhar’. jámbor-fa (MTsz. szb. 89).: RMGl. j<borfa. J: ’Veratrum album. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289). széles. SzlJsz. a. juhoktisztítóhunyor l. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú.). égerfa a. Erre mutat a juharnak. jahor ’hegyi juhar’. R.: hyhar fa (BesztSzj. — N. J: ’Acer platanoides.). néhol meg népetimológia (jámborfa. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-.). ih6rf6. J: ’ua. juhar(fa)’. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. juhfark (MagyGyógyn.’. 49).). iharfa (SzlavSz.. jaharfa. 1366: Juharfa (OklSz.). ném. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. 211). Juhar-fa (Veszelszki 19). szlk. jaor. iharfa. TESz.). 1998: juharfa (Priszter 289). juhfark N.juhfark 222 juhfark a. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. juhar-fa a. 1405 k. — Ö: cukor~. Az alakváltozatok később összekeveredtek. 1414: Jaworfa (OklSz.). szln. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. явор ’hegyi juhar’. vö. jágérfának.: blg. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. színe a fehérestől a zöldesig változó. jámborfa (SzegSz.: RMGl. javōr ’ua. Ihar-.: jauor fa (SchlSzj..). 211).: RMGl. iharfa (OrmSz. juhorfa. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). illetőleg alakváltozatainak. valamint a juhar változat. 2. korai juhar(fa)’. A juhfark népi név. hasonló szemléletű elnevezésre vö. hunyor juhszalag l. jávor 1. MNövSz. jávor-fa a. jáborfa. ih#rfa. jágorfa. Marzell Acer platanoides a. 1813: Juharfa (Magy. Breitlaub. joharfa (OklSz. A juhar szláv eredetű. J: ’Acer. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele.-hv. Weinblatt ’szőlőlevél’. 394). явор ’hegyi juhar’. ném. Iauor fa (SzikszF. or. Breitblatt ’széleslevelű’. jámborfa. juhfarkhoz hasonlítható. javor ’ua. jáh#rfából. 1590: Ihar fa. A névadás magyarázata. igarfa (Csapody–Priszter. N. jágerfa (ÚMTsz. összetett szó.’. 213).). egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar.. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. 1337: jwharfa. hegyes leveleire utanak. R. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. Fűvészk. Spitzahorn.). EWUng.’. Kniezsa. idegen nyelvi megfelelőkre vö. fehér zászpa’. jágerfa. SzófSz. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. 232. a. iszalag . jágėrfácska (ÚMTsz. juhar-fa.

mint egy görbe nyak. ▌ 2. J: ’Pulsatilla grandis. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. 1807: katskanyak (Magy. kacsanyak (Herman. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). A kakasharang népi név. indás ínfű’. kakalics l. cseregalagonya piros színű bogyója’. 3: 13). kakasbandikó. kakasbenderó l. 39: 161. J: ’Linaria vulgaris. kerti oroszlánszáj’. kokasharang (Csapody– Priszter. 1783: Kakas-tzimer (NclB. a lat. A névadás alapja a piros színű termés. vasfű’. — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. leánykökörcsin’. 3: 27). a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. havas~ kacsanyak l. Fűvészk. kokasalma (SzamSz. J: ’Ajuga. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. 341). kácsaszáj (MNy. MNövSz.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). ▌ 2. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. A kakascímer Melius alkotása. J: ’Verbena officinalis. ▌ 2. 322). 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). Fűvészk. UEWb. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. 116). 3: 14). J: ’Sisymbrium officinale.ben. J: ’Antirrhinum majus. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. 678. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. 357).: Katskanyak (Julow 263). 341). Fűvészk. 39: 161: 155). 1578: Kakas cimer (Melius 144a). gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. ÚMTsz. kacskanyak kacsaszáj 1. A név alakleíró elnevezés. A kakasalma népi név. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. 1: 442). A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). szapora zsombor’. hogy a növény olyan. Fűvészk. kakics kakarics l. 341). — vad~ N. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. Pászt. kacskanyak 1. J: ’Ajuga chamaepitys. ínfű’. 1807 e. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. Ö: kalinca~. kakasalma (ÚMTsz. J: ’Crataegus laevigata. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. N. vatkácsaszáj (MNy. magyarázata. amelynek formája szájhoz hasonló. 492. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). A N. ÚMTsz. A kakascímer ’vasfű’ (2.K kakasalma N. kakasmandikó kacs l. A névadás alapja a növények virágja. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. közönséges gyujtoványfű’. || kacsanyak N.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. kakasharang N. kökörcsin kakascímer 1. J: ? ’Polygonatum odoratum. pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). kalincaínfű’. J: ’Ajuga reptans. a szláv eredetű . arra utal.

Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása.’. 1578: Kakas láb (Melius 175). J: ’Corydalis solida. ▌ 2. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). 400). mivel a növény virágja harangformájú. hollóláb. J: ’Colchicum autumnale. kakasbenderó (MNy. 614/ 5). Erdővidék). 400). kakassarok 1. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. — ~fű 1577 k.: elsősorban a Ranunculus repens. 1578: Kakas taré (Melius 180). az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. kúszó boglárka’.’. piros virágzat. A kakasmandikó. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. kúszó boglárka’. J: ’Corydalis solida. kakasbandikó. 4: 32. (Melius 180). gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. (OrvK. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). 1578: Kakas lábnac gr. ujjas keltike’. ▌ 4. kakasláb 1. Genaust Pulsatílla a. J: ’Corydalis cava. 1838–45: kakasmandika (Nyr. ÚMTsz. ▌ 3.. a becőtermések a szárhoz simulnak. Vö. 3: 27). ▌ 3.: Kakas Lab fwrql gr. kakasmandikó 1. J: ’Salvia sclarea. A kakassarok a ném.) szintén Melius alkotása. Melius alkotása. kakas bandikó (Nyr.) Melius alkotása. őszi kikerics. és a szélben ide-oda ing. sarkantyúszerű. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). 3. pulsatus ’csapás. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). | 1783: ’Ranunculus repens.) és az őszi kikerics (3.. kakas mándikó (NövTanKözl. 1783: Kakas ſorok (NclB.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. || kakasbenderó N. J: ’Corydalis cava. őszi kikerics’. 1775: Kakas-láb (Csapó 34). odvas keltike’. kúszó boglárka’. 3: 28). tyúkláb. J: ’ua. ▌ 4. ujjas keltike’. ÚMTsz. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). bëndërëzzik (Székelyföld). 1783: Kakas-láb (NclB. az az. a névadás alapja a fürtös.’. odvas keltike’. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. Melius 438. — N. 2: 22. szapora zsombor’.) nemi betegségek kezelésére használták.) és . A lat. kakasbenderó összetett szó. harangütés jelentésű. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. a lat. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. ▌ 2. J: ’Amaranthus caudatus. ujjas keltike’.-i Pulsatilla (< lat. J: ’Erythronium dens-canis.) használja. A névadás magyarázata. — őszi~ N. J: ’Ranunculus flammula. szétállóan elágazó növény. N. Ember és növényvilág 221). J: ’ua. 50). 1578: Kakas tare (Melius 144a). || kakasbandikó N. Ember és növényvilág 202). 2. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. bókoló amaránt’. ▌ 3. J: ’Ranunculus aconitifolius. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. Az ujjas keltike (2.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s. A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. A MTsz. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. kankós. Vö. harangmozgást végez. J: ’Corydalis solida. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. Szabó. kakastaréj (Péntek–Szabó. muskotályzsálya’. J: ’Sisymbrium officinale. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. 383). európai kakasmandikó’. J: ’Corydalis solida. ▌ 2. J: 1578: ’Ranunculus sp. 126: 67). 126: 67). a kakas állatnév szláv eredetű. sisakvirág-levelű boglárka’.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. békaboglárka’. 1783: Kakas-lab (NclB. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). szakny. J: ’ua. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. hogy az európai kakasmandikót (1. J: ’Ranunculus repens. J: ’Colchicum autumnale. kakastaréj 1. ▌ 2. ujjas keltike’. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. elsősorban az őszi virág’. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a).

A névadás alapja talán az. J: ’ua. 1783: Kakits (NclB. ném. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. 1783: Mezei Kakukfü (NclB. őszi kikerics’. 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. 1578: Kakuc f× (Melius 116a).’. vö. 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123).) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai. J: ’Thymus serpyllum.’.: RMGl. 243). Hahnenblume mintájára hozta létre. a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. kakashoz hasonlítják. J: ’Colchicum autumnale. 381). J: ’ua. Marzell Adonis aestivalis a. TESz. ill. Fűvészk. A kakukkfű-vajvirág összetett szó. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). 1405 k. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). a démutka utótag nemzetségnév. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. kakukkfű a. vadkakukkfű’.: RMGl. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). A kerti kakukkfű (2.’. 2. kakasvirág (MagyGyógyn. kákics a. vö. kakics 1. 409). || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). A névadás alapja. Colchicum autumnale a. J: ’ua. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. ſzagáról. a névadás magyarázata. gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik.’. A kakics ismeretlen eredetű. ahol a kakukk jár. 374). vadkakukkfű’. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). 353). hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. a kakukkf ű előtag magyarázata. J: ’ua. 132). . 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. | 1775. ▌ 2. ▌ 2. J: ’Sonchus asper. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. 374). salátanövény’ jelentésű. A kakukkdémutka összetett szó. az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). Fűvészk.. Kock ’kakas’. nyári hérics’. 1813: Kakalits (Magy. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441).: ’Thymus sp. Fűvészk. a muskotályzsálya (3. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). J: ’ua. a bókoló amaránt (4. J: ’ua. J: ’ua.’. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). EWUng. 1595: Kakijch (Beythe 38). hogy a növény klorofillhiányos.’. 255).’. … setét veresek” (Magy.. 255). Fűvészk. 2. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. J: ’ua. 1775: Kakits (Csapó 122). | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). 1813: Kakits (Magy. 1998: kakukkfű (Priszter 522). (Melius 118a). vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. TESz. a növény akkor virágzik. 1783: Kakas virág (NclB. olasz kakukkfű’. amikor a kakukk szól..) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). 323). vadkakukkfű’. EWUng. kerti kakukkfű’. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a).) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek..) népi elnevezés. 1395 k. J: ’Orobanche alba. ném. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. J: ’Thymus serpyllum. J: ’Sonchus oleraceus. fehér vajvirág’. kakukkfű a. J: ’ua.’. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). 1998: ’Thymus serpyllum.’. ▌ 2. más növények.’. szúrós csorbóka’. a nevet valószínűleg a ném. Diószegi– Fazekas alkotása. Vö. N. A kakukkfű valószínűleg a lat. 389). kákics a. Az utótagra l. szelíd csorbóka’.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. J: ’Thymus vulgaris. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). kakukkfű elnevezéséből vonták el.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. kakasvirág 1. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. 389).: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj.’. ott terem. 409). J: ’ua. J: ’Adonis aestivalis. — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). A kakasvirág növénynév Benkő alkotása. J: ’ua. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. ’szúrós csorbóka. kakukkvirág. kakukkfű’. mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). römischer (welscher) Quendel ’római. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). J: 1395 k. hogy a növény ott fordul elő. 50). Az előtagot a növény R. kakukkfű 1.

97: 333). közönséges acsalapu’. A névadás alapja a virág kék színe. 1783: Kalap-fü (NclB. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. ▌ 5. Fűvészk. J: ’Ranunculus ficaria subsp. bába~. a ném Gauchheyl (Melius 182). thériaque. petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. Kuckucksblume tükörfordítása. vö. tavaszi hérics’. hogy a növényt táplálékként használták. 1841: kakukterjék (Barra 261). ficaria.) kakukk előtagját a növény korai. ném. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). ill. fehér kukukvirág. 226 kalapfű kakukkibolya N. kalánlevelűf ű l. ▌ 4. kakukksaláta 1. J: ’Petasites hybridus. Fűvészk. 1783: Kakuk-terjék (NclB. kakukkvirág (ÚMTsz. Mélius a ném. N. ▌ 3. A saláta utótag magyarázata. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. N. kakukvirág (Péntek–Szabó. ném. Theriak. ang. ▌ 2. Marzell Anagallis arvensis a. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). . baka~. J: ’Anagallis arvensis.. kukukvirág. 1807: Kakuk-terjék (Magy. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. A kakukkpogácsa Melius alkotása. Ember és növényvilág 277–8). kakuksaláta. bába~körfény. ang. 161). tavasszal szól a kakukk.) kakukkvirág elnevezése népi név.) a ném. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. 390).’. a névadás magyarázatára l. amikor a kakukk szól.). réti boglárka’. kukuksaláta. 2. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. Marzell Anemone nemorosa a. A névadás szemléleti háttere az. berki szellőrózsa’. A réti bakszakáll tápláléknövény volt.) kakukk előtagja a ném. réti bakszakáll’. N. A terjék (első megjelenése: 1529. J: ’Tragopogon pratensis. N. vö. Gauchheil (< ném. J: ’Adonis vernalis. kakukkpogácsa. réti bakszakáll’. amely az ibolya színéhez hasonló. még kakukkvirág. Ember és növényvilág 203). jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kukuksajáta (Péntek–Szabó. a sárga virágok akkor nyílnak. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). TESz. 1783: Kakuk Saláta (NclB. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. kalács l. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). triaca. N. hogy a növény virágzásakor. A kakukkibolya összetett szó. ▌ 2.. 3: 340). J: ’Ranunculus acris. kakukkvirág 1. kanálfű kalántorma l. a ném. 1783: Kakuk virág (NclB. Ember és növényvilág 198). nemes májvirág’. ökör~ kalamus l.) és ’berki szellőrózsa’ (3. akkor virágoznak. J: ’Convallaria majalis. Ember és növényvilág 203). hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. 1775: Kakuk virág (Csapó 108). nyugati salátaboglárka’. kálmos kalánfű. ol. amikor a kakukk szól. kakukkibolya (Nyr. 408). Gouch ’kakukk’. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). ficaria. 357).kakukkibolya vajvirág. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. mezei tikszem’. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. kakukkvirág (Péntek–Szabó. tavaszi virágzása motiválja. Ember és növényvilág 278). fr. J: ’Anemone nemorosa. 336). A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. az. J: ’Hepatica nobilis. kakukvirág (Péntek–Szabó. Petasítes (< gör. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). májusi gyöngyvirág’. J: ’Ranunculus ficaria subsp. nyugati salátaboglárka’. A kakukkterjék Melius alkotása. gauch < kfn. 3: 33). J: ’ua. ’tavaszi hérics’ (2. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. theriac. A kalapfű valószínűleg a lat. A réti boglárka (4. — N. terjék a. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása. 416). és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. J: ’Tragopogon pratensis. 408). EWUng terjék a.) és nyugati salátaboglárka (5.

64: 14. 1783: Kalintza-fü (NclB. or. szln. EWUng. 377). kalinka (ÚMTsz. J: ’Calendula officinalis. J: ’ua.kalárisfű Genaust petasátus a. Vö.). 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73).: Asparagus: Nÿwl’ arnik. kalinca. kalinca a. 93). 263). kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. közönséges spárga’. — N. 232). Marzell Asparagus officinalis a. szlk. kalina. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. gálna a. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. 1787: kálmos (TESz. 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). | 1807: ’Acorus. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. A kalina a szláv kalina. kalapja l. a gálna szláv eredetijének (< vö. 1807: Klárisfű (Magy. (TESz. Fűvészk.). a név a ném. 1783: Kálmus (NclB. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). J: ’Asparagus officinalis. Fűvészk. 367). A kalincaínfű összetett szó. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. J: ’ua. 1807: Kalintza (Magy. 609/42). kalmusgyökér. holl. 1608: „Jó illatú calamus” (TESz. kálmos | Acorus calamus. kalina (Jávorka 978). A kalárisfű Melius alkotása.’. 235). koraalkruid. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. MNövSz. galangath. kalincaínfű’. 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). Szabó. kalincaínfű’. kálomistagyökér (Csapody–Priszter. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. J: ’ua. a kacskanyak nemzetségnév. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. Nyúl árnyék fű. érdekes. kalina 1903: kalina. || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. Spárga fű. kalmus gyökeret (ÚMTsz. Nyr. 197/28).). 1783: Kalárisfü (NclB.-i Calendula átvétele. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). J: ’Ajuga chamaepitys. . Melius 437. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. 341). sz. fagyal’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. sv. 341). corallört. vö. 1948: kalina.: „Aloeſt. TESz. kalina kálmos 1577 k.-hv. A m. 2. J: ’Solanum dulcamara. kaljinka (MagyGyógyn. J: ’Ajuga chamaepitys. a személynévre való utalással keletkezett.’. Fűvészk.). összetett szó. J: 1577 k. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). szójegyzékünkben. kalinca. Vö. Fűvészk. Fűvészk. kalyinka. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). kesernyés csucsor’. Fűvészk. kalinca a. kálomistagyökér N. kalinca nevét. kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. J: ’ua.. kalina.: ’Acorus calamus. az utótagra l. gálna a.’. — N. 359). 357). jelentésmegadásuk azonban pontos. Koralkraut fordítása. orvosi kálmos’. kalinka l. kalina. 235). A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. J: ’Ajuga chamaepitys. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. J: ’ua. amely a növény két régi nevéből jött létre.’. szb.’. 619).. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. Kalyinka. A névadás alapja a növény piros bogyója. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. Sparga (De Herbis: RMGl. orvosi körömvirág’.: RMGl. 1998: kálmos (Priszter 291). bizonytalan eredetű. kalina ’kányabangita’. ka- linica ’fagyal’.). N. kalína ’kányabangita. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. Fűvészk.. szakny. kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119).). v. katyinka (Halmai 76). 420). || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). 1775: Kálmos (Csapó 126). népetimológiás változat. kalincaínfű’. 384). kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. 235). kalinka átvétele. Az RMGl. Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. A kalendula a lat. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. Calamus odoratus (OrvK. || N. orvosi kálmos’. ínfű. kalmos-gyxkeret gr.’. az előtag magyarázatára l. Genaust Caléndula a. gálna. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). kalendula 1783: Kalendula (NclB.

). A görög szó a lat.’. kanálfű kanál l. k. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). J: ’Cochlearia officinalis. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). a torma utótag arra utal. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). A kamilla német eredetű. 312). kálvinistatapló ’alma’). calamus ’nád. 1608) latin eredetű. amely kanalakhoz hasonlít. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. TESz. fekete üröm’. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. magyarázatára l. Genaust Cochleánthus a. a fű magyarázó utótag. kanálka N. A névadás alapja. taplóüröm.-i Cochlearia (< lat. ném.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. vö. nádsíp. A kálmos kettős átvétel. 299). ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. fr. hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). orvosi kanálfű’.).. az előtagra l. 393). Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. A névadásra hatással lehetett a ném. EWUng. A kanálka népi név. A kanáltorma összetett szó. gör.’. camomille. (sweet) calamus. A kamillapipitér összetett szó. a földre’.. ném. chamaí ’a földön. kálmus. NySz.. A kanálfű a lat. römische Kamille.).’. ol. konkoly . úfn. calmus ’bozót’. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). 302). || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). chamomilla. kamillapipitér N. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. J: ’Capsella bursa-pastoris. h. ném. Marzell Matricaria chamomilla a. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). szakny. kalyinka l. orvosi kanálfű’. 93).kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. cochlear ’kanál’) fordítása. lat. kanálka (MagyGyógyn. orvosi székfű’. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. kálmos kálomistatapló l. vö. ▌ 2. A m. J: ’Cochlearia officinalis.. rómaiszékfű’. Talán Camill” (TESz. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. fogyasztották a növényt. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy. kanálf ű. 1948: kamilla (MagyGyógyn. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). MNövSz. abszintüröm’. camomilla < lat. cseh kalmus. gálna kálomistagyökér l. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. lat. írónád. 302). 1775: Kalan-fü (Csapó 124). A névadás alapja a termés. vö.: ang. kalamus a. — N. J: ’Chamaemelum nobile. orvosi székfű’.. Kalmuß. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). chamaím#lon < gör. A rómaiszékfű (2. kálmos kálnabokor l. a gyökér utótag magyarázó szerepű. J: ’Artemisia absinthium. rómaiszékfű’. kálmosnád’. kamillapipitér (Csapody–Priszter. a kanál előtag magyarázatára l. hogy ahhoz hasonló módon használták. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. J: ’Matricaria chamomilla. J: ’Matricaria chamomilla. J: ’ua. Kamille (< lat. kálmusz l. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). J: ’Artemisia vulgaris. vö. Fűvészk. orvosi kanálfű’. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. pipitér. 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. chamomílla a. kalina kamilla 1. ang. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn. a lat. 374). 1813/1900: „Székfű. kam(lla (ÚMTsz. kamilla. 1783: Kalán levelü fü (NclB. J: ’ua. szakny. kankaj l. 117). camomilla és kamomilla a latinból való. vö. J: ’ua. közönséges pásztortáska’. 1998: kamilla (Priszter 425). ol. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. J: ’Cochlearia officinalis. J: ’Chamaemelum nobile.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. kanállevelűf ű l. az utótagra l. Genaust Chamaeálo( a. calamo (aromātico). camomile. camomillo.

Ember és növényvilág 221). bürökgémorr’. szártalan kankalin + Primula veris subsp. 356). Kankalék (Csapó 148). 49). N. hajlott. kányahunyor kankós 1. görbül. alapszavuk eredetileg ’görbe. A kannamosófű a ném. 1775: Kankalin. EWUng. tavaszi kankalin’. A kányahunyor összetett szó.). kányaköröm N. a névadás magyarázatára l. és abba a nem egészen tisztázott. kankuska N. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. főzelék. a veres jelző a virág színére utal. konkoly zős származéka. kányahunyor (ÚMTsz. Ember és növényvilág 221).. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. hogy a virág színe feketés. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). J: ’Primula vulgaris. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. és formája a hunyoréhoz hasonló. fekete zászpa’. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. J: ’Primula vulgaris. 1798: Kankalin. ▌ 3. J: ’Cynodon dactylon. J: ’Veratrum nigrum. sebforrasztófű’. európai kakasmandikó’. Habichtkraut (< ném. szártalan kankalin’. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. ▌ 2. hajlik’ jelentésű lehetett. kankó a. kankalék származékszavak.’. 356). A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. A névadás magyarázata. A kányakörme népi elnevezés. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). TESz. a kankalék végződése képző (vö. A kankó ’őszi kikerics’ (2. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. J: ’Descurainia sophia. kankó N. kankuska (MagyGyógyn. TESz. amelynek a kacs. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. kuncsorog. 1807: veres K[ankós] (Magy.’. 209). J: ’ua. | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. ölyvfű.’. 1783: Kankalin. J: ’Erodium cicutarium. kánya humor (Ethn. közönséges csillagpázsit’. kányahumor l. A kankós valószínűleg erdélyi népi név.kankalin kankalék l. őszikankó (Péntek–Szabó. ▌ 2.’. elsősorban az az őszi virág’. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. J: ’ua. hogy a növény szára nagyon rövid. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. Kankalék (NclB. kankó a. 152). Az elnevezés alapja az lehetett. kankalin (ÚMTsz. őszi kikerics. EWUng. ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. J: ’Veratrum album. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). A kankalin. Kannenkraut tükörfordítása. kankalinkó. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). kankoj l. Fűvészk. 228). Vö. tálmosófű. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. 45). — őszi ~ N. jelölt birto- . J: ’ua. hajlék). Marzell Equisetum arvense a. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. J: ’ua.’. Fűvészk. kunkorodik szavak is a tagjai.) népi név.: RMGl. kankalíkfű. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört. Kankalék (Veszelszki 72). J: ’Colchicum autumnale. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik.). J: ’Primula veris subsp. J: ’ua. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. J: ’Equisetum arvense. mezei zsurló’.. veris. veris. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB.) erdélyi népi elnevezés. tavaszi kankalin’. Ö: fokhagyma~. 2. 5: 37). ▌ 2. 375). — N. kányahumor (MagyGyógyn. kankó (Péntek–Szabó.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. kányakörme (MagyGyógyn. J: ’Erythronium dens-canis. kannamosófű 1590: Equisetum. 257). A névadás alapja. hogy a növényt edények tisztítására használták. 132). || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). a névadás magyarázata. 335). fehér zászpa’. Kan(n)tenkraut. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. A kányafű feltehetőleg a ném. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7).

) jelző arra utal. gémorr. 1783: Kaporna (NclB.’.: BotTört. édeskömény’.) a fűszerkaporhoz (1. кóпър. hogy konyhai fűszernövényként használják. 1813: olasz K[apor] (Magy. 13). spinosa. 79). kapri’. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. 1998: kapor (Priszter 300). — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58).’. esetleg szlovák R.: kaporna (OrvK 205/7). J: ’ua. *koprъ kerülhetett át *kopr alakban.’. hagymaszagú kányazsombor’. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 380).) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek.: „Sophia Chirurgorum. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. kutya~. Fűvészk. kôpor. óe.: RMGl. ▌ 3. kapri kapiknyak. 198). | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). kapÀr. 1798: OlaÐz-kaportól gr. 1570 k. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. J: ’Anthemis cotula. felépítésük is hasonló. 312). J: ’ua. 126). kaporna 1516: Kaporna (OklSz. 56: 117). ánizskapor. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. Vö.’. kapotnyak kapli l. J: ’Asarum europaeum. 85: 211). — Ö: ánizs~.. 250. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. koprъ. J: ’ua. 351).) és ’édeskömény’ (4. A magyarba egy déli szláv.). J: ’ua. sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. J: . f űszer~. 380). büdös pipitér’. 1783: Kapor (NclB. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174). kopór (ÚMTsz. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75).: kapornyath (MNy. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. 377). — N. kapri kaponyák l. 1807: Kaporna (Magy.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. 56: 117). | 1807: ’Capparis. 351). kerek kapor (Jávorka 266). 380). A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. 2. kaperli.: RMGl. 198). kereklevelű kapotnyak’.: anetum: capor (SchlGl. kapor.: RMGl. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). 1585: Káporna (Cal. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. hortorum). kapor (Péntek–Szabó.’. — N. J: ’Anethum graveolens (convar. szlk. 1998: ’Alliaria petiolata. — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155). ▌ 4. kapitnyák l. szl. A kányazsombor összetett szó. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. 335). kopar. A kapor szláv eredetű. Növényszótár 50). A név a termések hosszú alakjára utal. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey. kányafű ’Descurainia sophia. a növények erős illata) alapján kapta nevét. fűszerkapor’. blg. kányazsombor 1790 k. Fűvészk. 1998: kerti kapor (Priszter 300).). 1405 k. J: ’ua. fűszerkapor’. az utótagra l. Kniezsa. kapar. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. J: 1790 k. J: ’Anethum graveolens (convar. az előtagra l. A kaporánizs összetett szó. a kánya előtag valószínűleg a R. 375). erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130).) jelző a növény idegen eredetét jelzi. 1430 k. hortorum). SzlJsz.: coaltum: capor (SchlSzj. kaperlin l. eb~. a zsombor utótagot azért kapta a növény. | 1948. kapotnyak kapor 1. EWUng. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. 1577 k. 1645: Kaporna (MA. Sophienkraut. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7).: ’Descurainia sophia.’. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. kopòr. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). J: ’ua.’.’. sebforrasztófű’. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. 351). J: ’ua. az olasz ’édeskömény’ (4.(Veszelszki 55). 1578: Kapornya (Melius 22a). J: ’ua. 1590: Kaporna (SzikszF. 370). | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). J: ’Foeniculum vulgare. Ember és növényvilág 203).). mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. tövises kapri’. 1543: kapornath (MNy. 1998: kányazsombor (Priszter 294). ▌ 2.) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. vö. A kapor ’büdös pipitér’ (3. TESz. ánizs. | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. 54). vö.

kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. ném. A magyar nyelvbe a ném. királyné asszony káposztája. (TESz. kopotnyak. cseh kopytnik. 26. Kappernstrauch. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. vö. kопuтн_к. 217/22). blg.’. 1525 k. OrvEml. — N. Etimológiailag összefügg a m. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112). копúтняк. vö. szálasak. Horváth.. Mollay 342. Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . J: ’ua.). valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. A m. 79). 1540 k. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. 1797: kaput-nyak-füvet gr.’. Fűvészk. ném. 343/9. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. kereklevelű kapotnyak’. J: ’ua. *kopytьnikъ-ból származnak. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. 380). A névadást az magyarázza. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). 1676: kopotnyikot gr. II. vö. 2: 260: TESz. 282). 206/23). A névadás alapja. a fűszerkömény ’Carum carvi’. szlk. kòpitnjāk. A kaporrózsa Benkő alkotása. kappern. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. szln. sz. Marzell Adonis vernalis a.: RMGl. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. kapotnyak. (OrvK.-hv. Kapotnakoth gr. 380). 305/18. kopîtnik. Kappernstaude. J: ’ua. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). J: ’ua. J: ’Adonis vernalis. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). 282). „Ki az urát nem szereti.). spinosa. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. kereklevelű kapotnyak’. J: ’ua. 344/41). ukr. nyúl~ kapotnyak 1520 k. (OrvK.: Asarvm: kapothnÿak (Herb. A kaporna német eredetű. (TESz. 100. A kaporrózsa összetett szó. 433).: TESz. Kapotnaknak gr. | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. tövises kapri’.). kappren. keskenyek.). 399/17). 1578: Kapotnyac (Melius 130a). 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). tavaszi hérics’. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a).’. kapotnyak’.). 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. kopytník. vö. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. Kapothnakoth gr. kopotnyikot (ÚMTSz. úfn. J: ’ua. копúтник. (OrvK. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy.’. 336/34). disznó~. kapta szláv eredetijével. 380). — Ö: kapri~. kapiknyak. c): RMGl.).: Kaponyak (StUnBB. kapri. szb. J: ’ua. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. Vö.: ’Asarum europaeum. Kapotnyik (MagyGyógyn. 382). N. sz. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet.: Kapothnakot gr.’. J: 1520 k.’. 1577 k. 380). 3/16. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB. NémEl. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. Ó és Új Diaet. J: ’Asarum europaeum. A kapotnyak szláv eredetű. 1948: Kapotnyak. vö.). (OrvK. kapornya l. Perpénfa a. 382). kopytnik. ném. 1807: Kapotnyak (Magy. 16.: RMGl. idegen nyelvi megfelelőre vö. 226/31. 127).: Asarum: kapothnak (Növ. TESz. ném. (OrvK. копúтник. A cserje. *kopytьnjakъ-ból. hogy a növény levelei hoszszúak. Kaper ’kápri’. 1958. illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak. Kapotnakot gr. bokor. or. gappern.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. 380). Vulgago: Kapotniak (SzikszF.). 1: 163: TESz. kòpitnīk. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I.. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’.: CzF. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. a kerti kapor ’Anethum graveolens’.). A virág a rózsához hasonlítható. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R.’. káposzta l. J: ’ua. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). kopyten.’.: RMGl. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. 380). kapitnyák. XVI. EWUng. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). | 1807: ’Asarum. Fűvészk. — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174).: TESz. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2).

NémEl. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. Szóhalm. Melius alkotása a ném. kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. A kapitnyák újabb. Diószegi–Fazekas alkotása. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). kopottnyak.: ’Arnica. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). III: 57). ném. Csal. J: ’Capparis spinosa subsp. caper. | 1948: ’Arnica montana. a ném. (uo. tövises kapri’. a kerek kapotnyak. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. kapri 1548: kapri (OklSz. a középső szótag kiesésével. a ragozhatatlan lat. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye.). A kaprikaporna összetett szó. vaniliát. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. J: 1807 e.). hegyi árnika’. J: ’ua. A kappanőr összetett szó. átvételre mutatnak. 312). Horváth. 1807: Kápri (Magy.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. hazai bajor-osztrák eredetű. Fűvészk. Weihnachtswurz tükörfordítása. câpre. külön átvétel a szerbhorvátból. J: ’Capparis spinosa subsp. 1807: Kappanfr (Magy. szerint a magyarba esetleg az ol. kapri. 1948: kappanőr (MagyGyógyn.’. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. A kápricserje tükörfordítás. csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. vö. 61). — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). || kapli 1799: „Külsö országi sago darát. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném. strimfli. kapotnyak kappanőr 1807 e. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett.: Kappanőr (Julow 265). A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. 1617: Kaperli (uo. eredetű kappan ’herélt kakas. kaplit. 479). 1843: Kápri (Bugát. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp.. J: ’ua. 479). tövises kapri bogyója. Vö. de létrejöhetett a kapelliből is. 65). karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. cappelit gr. fűszer’. Kniezsa. A TESz. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. amely a lat. 375). a botanikai szaknyelvbe nem került be. jövevény -li végű szók analógiája. Krisztusvirág.’. SzlJsz. 251. Kaper. sampanelt. 479). cappari közvetítésével kerülhetett. (uo. Fűvészk. A névadás magyarázata. | 1807: ’Capparis. 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. J: ’ua. ang. árnika’. 1793: Kápri (Grossinger 345). A kapri vándorszó. hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy.. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. 1841: kápri Káporna (Barra 48). A karácsonygyökér könyvszó. J: ’Helleborus niger. 1483– 1490: kappry (SoprOkl. or. kaporna. cáppero. vö. A folyamatot elősegíthette a ném. spinosa. Csokonai-szókincstár 255. az utótagra l. az előtag magyarázatára l. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. Vö. Kappernstaude. Vö. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. EWUng. a stekli. SzófSz. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. Fűvészk. fr.’. J: ’ua. TESz. A névadás motivációja az volt. capparis. Fűvészk.’. kapri’. Fűvészk. hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). Cultura in: Csokonai Színművek 167). 318). spinosa. 2. 227). . 60). 100. ném. vö. tövises kapri’. J: ’ua. spinosa. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. a nevet a növény R. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. milanoi tzukkerpakkerait. az n-esek a kopytnik-ből valók. кáпeрсы (többes sz. kapparis). egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. Kappernstrauch.’. I: 689. ill. kapotnyik l. 1612: Kappelit gr. capperi vagy a lat. fekete hunyor’. kaporna. ol. II/6: 262). Csokonai színműveiben is előfordul pl.

’. salátakatáng’. tejoltó galaj’. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). katibòlha (Péntek–Szabó. A katáng valószínűleg török eredetű. Katika-répa kárórépa l. 411). A névadás alapja a termés. 1783: Apró Katang (NclB. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). A kásaorbánc összetett szó. tavaszi kankalin’. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). a növény egyéb neveivel.) és az orvosi somkóró (3. tavaszi kankalin’. 411).’. vö. 1783: Katáng (NclB. J: ’ua. 330). 1841: kattan (Barra 215). 1998: katáng (Priszter 337). 1664: Cichorium Katankóró. a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata.. J: ’Cichorium intybus. 411). Vö. orbáncfű. tavaszi kankalin’. szintén a napra érzékeny növények. hogy a virág színe olyan.alapszó származéka -Ûan képzővel. kipcs. veris. amely egy qata. quod milii contrici. qataÛan ’vadcikória. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. ▌ 2. A kásafű Csapó alkotása. a virágok követik a nap járását. szőrféreg.: kattangh (GyöngySzt. a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. kávé~. katting kóré. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). 1948: kattangóré. ab ungaris appellati. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. . 475). J: ’ua. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. karikarépa l. 1998: katángkóró (Priszter 337). | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB.).’. (Melius 77a).kásafű Marzell Helleborus niger a. és köznevesült. csalán > N. A sárga jelző a virág színére utal. kattankóró (MagyGyógyn. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. hoc est milii contriti flos. (Beythe 39). bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). 1395 k. akácia katáng 1. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. 330). ▌ 3. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). közönséges párlófű’. sz. | ~kórófű XVI. Cicoria (Lippay II: 90). — Ö: endívia~. 1783: Kotáng-kóró (NclB. bojtorjáng. J: ’ua. 455).). naputám forgo fÖ (Cal. 1775: KáÐa virág (Csapó 148).: kathan koro fw (MNy.). 411). J: ’Galium verum. J: ’ua. veris. 411).’. bojtorján > N. — ~kóró 1595: katang koronak gr. auag katang (SzikszF. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó. J: ’Agrimonia eupatoria. tavaszi első virág. 257). — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. J: ’Cichorium endivia. J: ’Melilotus officinalis. kása. EWUng. 1560 k. 1783: Katlan-kóró (NclB.: kathang (BesztSzj. katekhu akácia l. csaláng). 1585: heliotropium: Katung koro. J: ’ua. koldustetű. mezei katáng’. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). J: ’ua.’. — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). szenna~ kata l.’. J: ’Primula vulgaris. saláta~. Ember és növényvilág 199). veris. A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. J: ’Primula veris subsp. hogy a növényt tápláléknövényként használták. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. 57: 357). Ember és növényvilág 199). a kása előtagra l. katakóró.: RMGl. az orbánc magyarázata. 1783: KáÐa-fü (NclB. J: ’Primula veris subsp. 406). A katibolha népi név.: RMGl. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). a tejet megaltatja. kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. orvosi somkóró’. J: ’Galium verum. 411).: RMGl. Vö. kottángkóré (ÚMTsz. tejoltó galaj’. 1590: Heliotropium. J: ’ua. A salátakatáng (2. TESz. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. kasszia l. kásafű. Fűvészk. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189).’. a növény pl. solsequium: Napra nezô fé. szártalan kankalin + Primula veris subsp. bojtorjánka. katibolha N. salátakatáng’. — N. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). mint a köleskásáé.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett.

J: ’ua. kerek repkény’. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. 12. PPE. Nyr.’. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. lat. Fűvészk. 58: 352). A névadás szemléleti háttere. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). Fűvészk. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. napellus. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. A névadás oka ismeretlen. || karikarépa 1708: Farkas répa. Fűvészk. 2. 10: 302). J: ’Cichorium intybus. A katóka népi név. kávé katáng (MagyGyógyn. mezei varfű’.’. napellus. PallasLex. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. Fűvészk. J: ’ua. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. Rapenblumen ’répavirág’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kalina kávékatáng N. PPB. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). hanem a karika szóé. R. katóka (MagyGyógyn.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. PPE. 317). ami azonban nem a patika elírása. v. mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. katonapetrezselyem 1. hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. J: ’Matricaria chamomilla. Növényszótár 94). gyökér’. mintára jött létre. (PP. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. 10: 302. Rapaics. Karika répa. bakszakáll’. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. katáng katóka N. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának.’. 125: 187– 202). 1807: katona – Petrezselyem (Magy. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. 1783: Katika répája fü (NclB. J: ’Ephedra distachya. közönséges csikófark’. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. 1807: Katika répa (Magy. . Katika-sisakvirág’. hogy a növényből pótkávét készítettek. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van.). 317). réti bakszakáll’. TermTudKözl. katyinka l. 379–380). orvosi székfű’. mezei katáng’. kavkázfű XVI. J: ’Tragopogon. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). indás ínfű’. ). 106. A katonapetrezselyem összetett szó. J: ’ua. sisakvirág. A névadás alapja talán az. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. 12. Aconitum napellus < n#pus ’répa. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. vö. Szóhalm. 443). J: ’Aconitum napellus subsp. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. 330). J: ’Knautia arvensis. és angoly katonák. Fűvészk. J: ’ua. 258). A kávékatáng népi név. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. Benkő 61. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható.’. Magy. ném. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. Fűvészk.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. J: ’Ajuga reptans. Marzell Aconitum napellus a. 375). ném. 302). || Katika 1813: Katika (Magy. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). J: ’Glechoma hederacea. 1911: kazuár cserje (Cserey. Éder. 346). sz. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). 13. a répa utótag lat. Katika-sisakvirág’. J: ’Tragopogon pratensis.. Fűvészk. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. 170). A magyarság virágai 115. PPB. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. ▌ 2. 443). 125: 187–202. 317. katlankóró l. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba. 58: 352. 163. A névadás magyarázata. Kathreinenbläume. vö. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. Genaust Anthemis nobilis a. J: ’Aconitum napellus subsp. összetett szó. 379).

1550 k. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. J: ’Galega officinalis. kecskefű (Péntek–Szabó. Fűvészk. A mezei szarkaláb (2.-hv. hogy a levelek tojásdadok.. kecskefű 1. A kecskeruta a ném. Szabó. 405). a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. ill. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. 373). 212). szb. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát). A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1500 k. ruta capraria. hogy Melius ismerte azt a fát. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. J: ’Galega officinalis. 392). NclB. A kecskegálya összetett szó. TESz. Ziegenklee tükörfordítása. pódion < poús ’láb’) részfordítása. barátcserje’. N. orvosi kecskeruta’. orvosi kecskeruta’. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). J: ’Aegopodium podagraria. podagrafű’. J: ’ua. EWUng. mezei szarkaláb’.. J: ’ua. A kecskehere a ném. ol. ruta kozja. pratensis fordítása.: RMGl. ném. fehér termésekre utal. a kecskekörömre emlékeztetnek. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88).]rago fa (BesztSzj. néha kéthasábúak. 584). ném. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. 1578: Ketske rago fa (Melius 10). Graumann 88. 1783: Ketske Ruta (NclB.’. A kecskefű a lat. Genaust tragophyllus a.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. A kecske előtag a lat. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). | 1550 k. 97). J: 1395 k. kecskehere. . 2. Az 1395 k. A kecskerágó megnevezés a XIV.’. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380).: ? ’Taxus baccata. J: ’Consolida regalis. adat a m..: RMGl. Marzell Galega officinalis a. az utótagra l. 168. gálya. kecskerágófa lehet. kecskerágó’. 1595: Kechke ragho (Beythe 16). 1948: kecskefű (Halmai 6). Hornkümmel ’szarvkömény’.: Caprificus: [. vö.) kecskefű elnevezése népi név.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. 214).v. MNövSz. 1998: kecskeruta (Priszter 380). UEWb. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. 213). nemzetségnév. ▌ 2. 392. az előtag magyarázatára l. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55).kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. ang. barátcserje’. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. a fű magyarázó utótag. Marzell Galega officinalis a. goat’s rue.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. Melius 370. | ’Vitex agnuscastus. Delphinium consolida a. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. Geißklee. a névadás magyarázatára l. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. J: ’Vitex agnus-castus. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez..: RMGl. szakny. Geissfuss ’kecskeláb’. kecskere gálga l. bár az előtag hiányzik. 1525 k. Szabó Attila feltételezi. A réti jelző a lat. ang. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). Marzell kiemeli. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. 212).: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. goutweed ’kecskegyom’. Geißraute ’kecskeruta’. hanem a valódi. Ember és növényvilág 222). A névadás alapja. tiszafa’. századtól már használatos volt. orvosi kecskeruta’. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele.’ neveznek. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. kecskerágófa 1395 k. lóhere. ném.1: RMGl. Geißraute tükörfordítása. A here utótag magyarázatára l.. a szőrkoronás. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl.: ’Euonymus sp. A ruta utótag magyarázata. J: ’Galega officinalis.. Marzell Aegopodium podagraria a. kecskehere. 1903: Kecske . hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. Geißklee ’kecskehere’.

kelefű 1540 k. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). blaue Kornblume.) és az erdei hölgymál (3. ang. bluebottle. Genaust Gratíola a. Kékbogyó (MagyGyógyn. eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. 420). TESz. J: ’Gratiola officinalis. ném. kekín. lat. szl. plavica. 1583: kek verág Cyanus. pie~. goat’s beard. barbula caprina. kék búzavirág (→ búzavirág). 388). 256).2: RMGl. nemes májvirág’.kecskeszakállúfű 236 széna~. gratiola (< lat.: RMGl. 388). mezei csorbóka’. nyúl~csorbóka. réti legyezőfű’. lat. ▌ 3. ném. a): RMGl.: RMGl. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185). — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | vad~ 1470 k. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. 256). auagy. mezei katáng’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kökény kékicske N. kökény kék 1. J: ’ua. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215). gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre.’. isten~ kékbogyó N. Marzell Anemone hepatica a. c): RMGl. kékkonkoly (→ konkoly). hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. Marzell Centaurea cyanus a. 1783: Kék virág (NclB. — erdei~ 1520 k. J: ’Cichorium endivia. J: 1540 k.. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. ném. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). kelefű Ö: disznó~. plavcek. 128). salátakatáng’. cyanus (< gör. J: ’Filipendula ulmaria. orvosi csikorgófű’. a névadás alapja a virág kék színe. hamvas szeder’. cseh sinokvě t.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. A névadás magyarázata. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. J: ’ua. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. vö. J: ’Hepatica nobilis. A névadás szemléleti háttere. Marzell Filipendula ulmaria a. amely szakállhoz hasonlít. Vö. nevei: barba caprae.. J: ’Sonchus arvensis. Barba caprina (Melius 81) (< lat. nyúl~.: vad kekkel gr. barba szakáll. ▌ 2. J: ’Rubus caesius. 775).’. Genaust Cyanánthus a. kékilonka (Péntek–Szabó. J: ’Trigonella foenum-graecum. viola növénynévből.: . kékicske (MagyGyógyn. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. kýanos ’kék’) fordítása.: Endivia: vadkek (CasGl.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. ill. ibolya’. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka.: RMGl. 1775: Kék-virág (Csapó 47). 1783: Vadkék (NclB. kék búzavirág’. a növényeket salátakánt fogyasztották.: RMGl. ▌ 4. J: ’Centaurea cyanus. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek. búzavirág a.) Barra alkotása. kekiny l. lat. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. erdei hölgymál’. 1577 k. 201/14). A kegyelemfű a növény R. A kékicske népi név. 410). ill.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. A salátakatáng (2. görögszéna’. 179). A kecskeszakállúfű Melius alkotása. magyarázata. J: ’Viola odorata.-től adatolható.. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). buza virag” (KolGl.: lactuca: kek (BesztSzj.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. J: ’Hieracium murorum. Az ótör. Ember és növényvilág 240). kegyelme l. búzavirág a. 123). bluecaps. kékvirág 1. 388). 1500 k. J: ’Cichorium intybus. 388). capra ’kecske’) fordítása. 1395 k. a lat. ▌ 2. a lat. kekény l. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). A kecskeszarvúfű magyar alkotás. Az ótörök eredetű kék. a növény R. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. (OrvK. saláta’. GeiſÅbart (Melius 81). J: ’Lactuca sp. kékilonka N. Gnadenkraut. hogy a virág színe kék.. EWUng.

vö. keltike 1.. Marzell Galeopsis speciosa a. A kénkövesgyökér Melius alkotása. J: ’Corydalis cava. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. TESz.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). senyved a. 387). szüle stb. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Knautia arvensis. odvas keltike’.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. nog. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). EWUng. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. mod. kelyhbokál 1807 e.). ujjas keltike’. J: ’Ruscus aculeatus. kirg. Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. hogy a növény gyökere keserű. kenderikefű. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). palástfű’. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele.. hogy a növényből seprűt készítenek. Az odvas ’odvas keltike’ (1. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn.: Kelyhbokáll (Julow 267). 1783: Kénköves gyökér (NclB. veres jelző a virágok színére utal. J: ’Antennaria dioica. a kelyh ~ kehely előtag ném. J: ’Cannabis sp. a ném. öszszetett szó. J: ’Alchemilla. oszm. hogy a növény kora tavasszal „kel”. varfű. A kender ótörök eredetű.. TESz. ▌ 2.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. alt.) jelző arra utal. èendir ’kender. ném. senyved a. J: ’ua. ujg. 392). J: ’Peucedanum officinale. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). tat. A kelyhbokál összetétel. kel a. szúrós csodabogyó’. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). Mind az elő-. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. A magyarba egy török kändir ’kender.). fekélyfű stb. J: ’Corydalis solida. EWUng kel a. a kender előtag arra utal. A bokál utótag olasz eredetű. 347). J: ’Orobanche alba. A kelőfű név magyarázata talán az. 415). a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige... kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. tuv. piros kenderkefű’. kändir. kendir. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238).’.: Canapus: kender (TESz. ném. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. ▌ 3. a névadás magyarázatára l. len’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A név magyarázatára és eredetére l. 229). J: ’ua. 229). AH. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. Wilder Hanf ’vad kender’. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. CC. a növényt kelések gyógyítására használják. A névadás magyarázata. kender’. mezei varfű’. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. kenderkefű l.. kinder. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet.. a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. ▌ 2. A kelefű egyedi adat. üzb. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. rühfű. jelentése ’pohár’. J: ’Galeopsis ladanum. bask. len’ kerülhetett át. A piros. Fűvészk. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. hogy a növény gumója belül odvas.. parlagi macskatalp’. 16). kender 1. még olaszok seprűje. fehér vajvirág’. 392). egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. vénuszhaj’. 1395 k. eredetű.’. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB.. A kelésfű Melius alkotása. 387).. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). orvosi kocsord’. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). A növény keserű . A kénköves jelző magyarázata. A névadás magyarázata.

isten~. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). ném. fácánok. 375). crucis ’kereszt’) és a gör. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. Genaust Peucédanum a. méz~. Fűvészk. vö.’. kerék l. J: ’ua.’. kenyérbélcickafark’. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey. kenyérbél-cickafark’. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. J: ’Achillea ptarmica. sár~ kenyérmorzsa N. földi~. Talá- . béle~. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. szakny. || madármorzsa N. barna. 420).kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. Cruciata (< lat. kígyótárnics’. or. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. magyarázatára l. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. valamint az. Ember és növényvilág 198). J: ’ua. részben a növény gyökerének keresztmetszete. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). Calendula officinalis a. sár~ (→ sárkerep) kerep l. fácánok. ném. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). amely szétmorzsálva libák. az ’apró törmelék’. 1578: KereſÅtes f×. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. 346). 2. Marzell Achillea millefolium 15a. madarak tápláléka. J: ’Achillea ptarmica. k(nyérmòrzsa. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. kenyérbél-cickafark kenyere l. az átlagosnál apróbb’. a cickafark utótag nemzetségnév. A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. kenyérmorzsa. Käsblume ’túróvirág’). a madár előtag jelentése ’kicsi. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). a gyökérnek ebből a különös. boszorkány~. 484). kenyérbélvirág l. 344). A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. [! kenyér] (Lippay II: 23). a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez..’. Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. ném. Marzell Achillea ptarmica a. madarak tápláléka. || madárkenyér N. || kenyérbélvirág 1. vö. J: ’ua. kenyérbél-cickóró. KereſÅtesf× (Melius 157). kenyérbél-cickafark’.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. kenyér l. Schmerbel (< ném. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. Fasankraut ’fácánfű’. Staurotypos (< gör. cipó alakú termése. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi.’. 1813: Kenőfű (Magy. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. gen. gusinaja grečka. amely szétmorzsálható. Ganselkraut ’libafű’. 1807: Kenyérbél virág (Magy. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. gusinnik ’ua. Fűvészk. parajlibatop’. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt.. Diószegi és Fazekas alkotása. madármorzsa (Péntek–Szabó. ▌ 2. Fűvészk. Schneeballen ’hógolyó’. A kenőfű növénynév a ném. J: ’Gentiana cruciata. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. Ember és növényvilág 198). 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). Weckbröselchen. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév.’. 533).’. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). cickafark. Péntek–Szabó. Növényszótár 4). A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). könnyen morzsálodó rész’ összetétele. GÀnsegras. crux. A madármorzsa összetett szó. J: ’Achillea ptarmica. Ember és növényvilág 198).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. disznó~. 484). J: ’ua. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. hogy a szétmorzsált levél libák. ill. J: ’ua. J: ’Calendula officinalis. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. a név a ragadós levelekre utal. J: ’Chenopodium bonus-henricus. orvosi körömvirág’. a névadás alapja a bimbós virág. Ember és növényvilág 198.

réti harangláb’. A névadás magyarázatára l. 1783: keÐerü-fü (NclB.) a ném. keringő l. croisette. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2.: „Keſelÿw fwnek. J: ’Verbena officinalis. porcsin~. ▌ 2. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). ▌ 4. ▌ 6. eritaurin) tartalmaz. 1578: Keſelx f× (Melius 63). ▌ 5. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). vö. 82). hogy a növény csípős ízű.) valószínűleg a lat. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. tövis utótagra l. Cruciata fordítása. J: ’Centaurium erythraea. A ’kis ezerjófű’ (5. 346).’. — Ö: madár~.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). keserűgyökér 1. szb.) keserűfű nevének alapja. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). 322). keserűfű 1. keserű gyökér. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. de a ném. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. 375). keresztesgyökér. aquila ’sas’) fordítása. ▌ 3.. nagyon öblöſſek. A keserű ’vidrafű’ (2. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. A keresztesgyökér a ném.’. J: ’Marrubium vulgare. a háromlevelű jelzőre l. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). varjútövis. ném. 1783: keÐerü gyökér (NclB. J: ’Senecio vulgaris. vízibors (→ bors). 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. borsos keserűfű’. 346) tükörfordítása. Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). orvosi pemetefű’. 335). a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. 1783: KereÐzt-fü (NclB. 1813: Keserűfű (Magy. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). 1783: KeÐerü-fü (NclB. A névadás magyarázatára l. 416). 1841: keserüfű (Barra 313).). ▌ 2. kígyógyökér. Marzell Gentiana cruciata a. 1578: Keſer×gyxkeret gr. J: ’Alo( sp. hogy a növény „Levelei hoſzſzak. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn.’. háromlevelűfű. ördög~ keselyűfű 1577 k. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). križatica. varjútövis’.) jelző magyarázata. A keserűfű keser. keresztesfű. Fűvészk. 1841: keserüfű (Barra 274). Creuzwurz (NclB. Növénynevek 37–38. még földepe. keresztformájúf ű l. J: ’ua. kígyógyökerű keserűfű’.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. közönséges aggófű’. 363).) jelzőt az indokolja. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7.alapszava ugor kori.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. aquilegia (< lat. J: ’Menyanthes trifoliata. 416). fr. J: ’Gentiana lutea. J: ’Rhamnus cathartica. 1525 k. vö. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. J: ’ua. A keserűfű ’vasfű’ (1. 861. 345). 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). 2. Kreuzblum stb. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. J: ’ua. Növénynevek 36–40.) a növény mai hivatalos elnevezése. . J: ’Aquilegia vulgaris. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). J: ’Sisymbrium officinale. keresztesfű keresztfű 1. (Melius 57). — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). sárga tárnics’.. — N. 163). A kereszttövis a ném. 1783: KereÐzt-fü (NclB.-hv. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. vasfű’. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). szapora zsombor’. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. Creuzwurz (NclB. A keresztfű. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’.) Csapó alkotása. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). de szagtalan növény” (Barra 274). magyarázatára l. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. J: ’Gentiana cruciata. Ö: sas~. sasfű. ▌ 2. ▌ 7. crusada. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. 280). hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). keserűgyükér (ÚMTsz. J: ’Persicaria hydropiper. a névadást azzal indokolja. A keselyűfű a lat. J: ’Persicaria bistorta. keresztgyökér l. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. 564/ 28). 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). UEWb. ol. kígyótárnics’. vidrafű’. Kreuzdorn tükörfordítása. Mollay. Mollay. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. kis ezerjófű’.

tavaszi kankalin’. || istenkesztyű N. J: ’Helleborus niger. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. Bitterwurz tükörfordítása. a keserű. Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens. 861. J: ’ua.: Kéthímpásit (Julow 266).) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. serpēns ’kígyó’. dracunculus (< lat. serpentis) fordításával jött létre. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. a pázsit utótag szláv eredetű. veris. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. 1578: Kigyó f×nec gr. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. fekete hunyor’. Hele Better ’heilig Bitter’. Marzell Aloe a. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). Fűvészk. 1948: kígyófű (Halmai 38).: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. ném. melynek keser. A keserűmagúfű egyedi adat. Fűvészk.) Melius alkotása. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). hogy a növény gyökere keserű ízű. — N. 96). tekert Gy[ökér] . b): RMGl. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. illatos borjúpázsit’. kéthímpázsit 1807 e. dracō ’sárkány. (Melius 89a). gen. A kígyófű a lat. J: 1775: ’Primula veris subsp. az előtagra l. közönséges sárkánykontyvirág’. A keserűlapubojtorján összetett szó. oly hegyes. szártalan kankalin + Primula veris subsp. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. ami megízlelve igen keserű. Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). pirosló hunyor’. ▌ 4. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). SchlangwurÅ ’kígyófű’. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. A fekete hunyor (2. Mélius azzal magyarázza. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. NaterwurÅ. — ~gyökér N. UEWb. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. 1783: Kigyó-fü (NclB. 256). A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. kígyónyelv. hogy mikor kihajt a növény. 1783: KeÐztyü-virág (NclB.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy. a név arra utal. J: ’Glycyrrhiza glabra. igazi édesgyökér’.’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). | 1798: ’Primula vulgaris. A keserűgyökér ’aloé’ (2. keserűgyökerűf ű l. kígyótárnics’. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. Ember és növényvilág 198).) és pirosló hunyor (4.) a ném. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148). 255). keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. 96).’. veris. kígyófű 1500 k. 335). 2-hímű” (Magy. basilisca (< gör.: RMGl. kígyófű (Péntek–Szabó. ném. J: ’Dracunculus vulgaris.: RMGl. a névadás magyarázatára l. hogy a növény pázsitfűféle. kígyófűgyökér. Idegen nyelvi megfelelőre vö. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). A kéthím előtag magyarázata.. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). J: ’Anthoxanthum odoratum. A névadás alapja. Veszelszki még azt is hozzáteszi. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. istenkesztyüje (ÚMTsz. Fűvészk. repkény keze l. Marzell Glycyrrhiza glabra a. 257). A névadásra a lat. a név Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Anthoxanthum.’. R. borjúpázsit’. J: ’ua. tavaszi kankalin’. mert más fü az” (Csapó 117).). hogy „Vir. kígyógyökér 1813: kígyó. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. J: ’Arctium lappa. magyarázata. 1520 k.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. ▌ 3. 346). J: ’Gentiana cruciata. lapu.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’.: RMGl. A névadás alapja. a bojtorján utótag nemzetségnév. 455). 255). ▌ 2. nagy bojtorján’. kígyófű. hogy a növény gyökere tekergős. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3. vö. serpentaria (lat. kétiksz repkény l.

363). || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). 1807: ’Echium. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. 1998: kígyóhagyma (Priszter 295).: RMGl. J: 1807 e. ▌ 2. J: ’ua. óphios ’kígyó’. Fűvészk. egy leuele. || ~fű 1. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. 279). „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. 226). kígyógyom’. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. J: ’ua. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. 346). kígyólevelüfű (MagyGyógyn. J: ’Plantago lanceolata. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül). részben a kígyóhagymához való hasonlóság. őszi kikerics. A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. a lat. a kígyó előtag a lat. kígyóhagyma’. Mollay. J: ’ua. óphis. id eſt Lingua Serpentis.’. J: ’Allium scorodoprasum.) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. 2. 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). ang. közönséges kígyószisz’. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. ▌ 2.. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). gen. 429). kígyómarást gyógyító fű l. 2. Kigyo nyelw” (Melius 90). áhiA ’kígyó’). kígyóhagyma (Péntek–Szabó.: Kígyószisz (Julow 256). — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. ſzaga. Fűvészk.’. Marzell Gentiana cruciata a. J: ’Allium ursinum. snake root ’kígyógyökér’.’. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401).’. a névadás magyarázata. Naterzunglin (Melius 90). 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. ill. 372). kígyószisz 1807 e. hogy a levelek vékonyak. Fűvészk. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. azert íze. közönséges kígyónyelv’. J: ’Gentiana cruciata. erre utal a lat. A kígyóhagyma a ném. J: ’ua. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). 354).) vadon növő hagymafajok. Ember és növényvilág 221). basilisca (< gör. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. Kigyo nyelue (Melius 90). 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. 156). 1783: Kigyó-hagyma (NclB. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. vö. kígyógyökerű keserűfű l. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. J: ’Persicaria bistorta. snake weed ’kígyófű. neve is: Echium (< lat. 388).’. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. Fűvészk. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. lándzsás útifű’. A névadás magyarázata.) és ’kígyóhagyma’ (2. kígyógyökerű keserűfű’. J: ’Colchicum autumnale. ▌ 3. kígyólevelűfű N. J: ’ua. Növénynevek 46–47. elsősorban a növény tavaszi levelei’. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). 355). Schlangenwurtz. echidna ’kígyó’ < gör.. échidna ’kígyó’ < gör. Ophioglossum (< gör. Diószegi–Fazekas alkotása. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. vö. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. | 1998: ’Echium vulgare.’. kígyóhoz hasonlíthatóak. Melius még a név ném. Fűvészk. (Melius 90a). || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). 82).) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. 1998: kígyószisz (Priszter 365). Echium fordítá- . J: ’ua. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. ném. megfelelőjét is megemlíti. A kígyószisz nemzetségnév. kígyófű. 1807: Kígyószisz (Magy. keserűf ű kígyóhagyma 1. 528). basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. J: ’ua. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. Natterwurz tükörfordítása. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. 372). A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. échis ’kígyó’ < óind.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Ophioglossum vulgatum. Genaust ophiocárpus a. medvehagyma’. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. glôssa ’nyelv’). kígyótárnics’. kígyószisz’. N. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). hosszúak. A kígyólevelűfű népi név. 429). 2.

. ▌ 4. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. 1783: Kigyó trang (NclB. valamint az.: Kegÿo Trangoth gr. tárkönyüröm’. az előtagra l.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. kígyóf ű.. — N. J: ’Artemisia dracunculus. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. 231). || kígyótrank 1. égi~ kininfa l. Osterblume ’húsvéti virág’.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl.kígyótárnics 242 királydárda sa. mint a valódi kínafa (Cinchona sp. 1783: Kigyó-trank (NclB.: RMGl. Marzell Lycopus europaeus a. 520). MNövSz. — Ö: terjőke~. J: ’Persicaria bistorta. A kígyótárnics összetett szó. ▌ 2. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris. Marzell Anemone nemorosa a. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. 103). Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. előzménye talán a lat. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. 1577 k.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Märzenblume ’márciusi virág’. Gencius ~ füve. J: ’Gentiana cruciata. kivágott gyökerű f ű király l. 156). EWUng.) kérgét. amelyek nyíláskor pirosak. a névadás alapja a növény korai virágzása. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. kikirics. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. kígyógyökerű keserűfű’. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6). kikerics. közönséges sárkánykontyvirág’. terjőke (→ terjékfű). 376). vö. avagy Haſtula . 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). snake flower ’kígyóvirág’. 127). vízi peszérce’. az utótag a hangutánzó eredetű szisz. 255). A növény virágzata kék virágokból áll. az utótagra l. Chinakraut tükörfordítása. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. foltos kontyvirág’. kikerincs. kikarics l. közönséges sárkánykontyvirág’. 381). kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. J: ? ’Persicaria bistorta. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. A kínafű a ném. (OrvK. illetőleg a tövet. közönséges sárkánykontyvirág’. kígyótrankfű 1500 k. a tráng utótag bizonytalan eredetű. J: ’Lycopus europaeus. Marzell Echium vulgare a. A névadás alapja. 1807: Királydárda (Magy. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. kincs l. dracunculus szó volt. ágas aszfodélusz’. Natternkopf ’kígyófej’. J: ’Asphodelus ramosus. ▌ 3. Fűvészk. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). kígyószisz l. Genaust dracónis a. szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban. 1813: Kígyótráng (Magy. Genaust echídne a. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). Fűvészk. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. mérges vad harapást gyógyító fű. 716). 1998: kígyótárnics (Priszter 383). kökény kirágott gyökerű fű l. J: ’Arum maculatum. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták.) gyökere tekergős. TESz. 1807: Kígyotráng (Magy. ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. | 1783: ’Dracunculus vulgaris. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. viper’s grass ’viperafű’.: RMGl. ang. holl. az előtag a lat. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. a névadás alapja. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). Échium a. viper’s herb ’viperafű’. kígyótráng (Csapody–Priszter. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. kígyótárnics’. J: ’Anemone nemorosa. Serpentaria (< lat. MNövSz. 2. slangenkruid ’kígyófű’. kikirincs l. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. Fűvészk.) valószínűleg a ném. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. Natterkraut ’kígyófű’. berki szellőrózsa’. Vö.). 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). ném. tárnics. később megkékülnek. kikeri. 112/18). 422). 82). Fűvészk. 47). kikín. A kígyótrank összetett szó. 310). hajlott porzói.. a név magyarázata. 363).

tüskés. 357). hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. — N. 1783: Király-fü- ve (NclB. 172). J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Királydárda (MagyGyógyn. Mollay. lat. | király káposztája 1525 k. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139).’. J: ’Verbascum phlomoides. királynéasszony káposztája (Varró 77). 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. Növénynevek 75–77. ▌ 2. 40: 104). királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. J: ’Agrimonia eupatoria. || királynyila N.’. J: ’ua. 1998: királydinnye (Priszter 525). 380). 1578: Király gyortya (Melius 146). | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása.: RMGl. a névadás magyarázata.). 1807: Királygyertya (Magy. 1948: királygyertya (MagyGyógyn. 280).: RMGl. J: ’ua. Kxnigs kerÅen (Melius 146). ▌ 2. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Tribulus terrestris.’. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. orvosi somkóró’.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. 339). a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. királygyertya (Szegsz. Melius alkotása. J: ’Asphodelus albus. királynéaszszony káposztájának gr. ▌ 2. Fűvészk. | királyné káposztája N. 1560 k. J: ’ua. messziről dárdához hasonlító formát mutat. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. a növények dárdaként állnak a réteken. szöszös ökörfarkkóró’. és azért a királyé.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua.) királydárda neve a R. földi királydinynye’. 406). mert a nagy.’.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. 268).’. királygyertya alapján jöhetett létre. J: ’Verbascum thapsus. . ▌ 3. J: ’Verbascum phlomoides. king’s clover. király káposztája l. 268). A földi jelző magyarázata. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). szöszös ökörfark-kóró’. a névadás magyarázata. „ſzára főldreterűlt” (Magy. mezei iringó’.’. feltűnő. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). 132). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Király-fü (Csapó 239). A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. fehér aszfodélusz’. J: ’ua. ang. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. 1520 k. (Egészség Isten patikájából 9). 7: 381). királyné káposztája (MagyGyógyn.’. kiráj-gyertya (Nyr. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). Növénynevek 65. Fűvészk. 159). (Veszelszki 144). királygyertya 1. hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. királydinnye királyné asszony káposztája 1. ném. király nyila (Nyr. ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). Marzell Tribulus terrestris a. A szöszös ökörfarkkóró (2. N.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. MagyGyógyn. királyné káposztája N. 182). Mollay. (Melius 95).: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl.: RMGl. pompás virágzata. J: ’Eryngium campestre. 1783: Király dárdátskája (NclB. 159). 84).’. közönséges párlófű’. orvosi somkóró’. a termése gömbölyű. J: ’Melilotus officinalis. Fűvészk. molyhos ökörfarkkóró’. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. amely alulról felfelé elkeskenyedő. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. A királygyertya a lat. J: ’ua. a név nem maradt fenn. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239). A királyfű a R. királydárdácskája l. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. 380). királyné káposztája (Jávorka 536. a hastula regia szabad fordítása. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. J: ’Melilotus officinalis. — N. J: ’ua. 159). ▌ 3.

áfonya’. Fűvészk. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. J: ’Tropaeolum majus. EWUng. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). narancssárga. ördögharaptafű’. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kisebbítőf ű l. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. ▌ 2. a kénköves jelzőre l. 361). farkasölő sisakvirág’. kocsord’. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. 1807 e. Vö. Muttergottesschucherl. Szabó. elharapottfű) mintájára keletkeztek. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. A kocsord ismeretlen eredetű. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. bürökgémorr’. ördögharaptafű’. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). J: ’ua. a tüskés jelző magyarázata.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. a név a virág formájára utal. ill. kénkövesgyökér. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. J: ’Peucedanum officinale. Reiherschnabel tükörfordítása.) kisasszonypapucs nevének magyarázata. Genaust eupatória a. J: ’Arctostaphylos. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). nagy sarkantyúka’. Marzell Aconitum anthora a. 362). — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. 329). 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. Delphinium consolida a. AbbiſÅ. sarkantyúvirág. J: ’ua. A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. J: ’ua. Fűvészk.-i nevek (kivágott gyökerű fű. Eupator király füve’ elnevezés is. ném. a növény társneveit: angyalbocskor. J: ’Erodium cicutarium. 200). kivirics l. ördögharaptaf ű. hogy a virágok színe sárga.. ném. amelyek szépsége királyi.: Kukojtza (Julow 258).. J: ’Succisa pratensis. Eupator király nevéből) név. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). Marzell Erodium cicutarium a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1807: Kukojtza (Magy. N. Genaust Succísa a. orvosi medve- . sőt esetleg a ném. fr. Fűvészk. 1807: Kotsord (Magy. ang. királyné káposztája l. 200). — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. Melius 410. pirosas. devil’s bit ’ördög harapása’.. succisa (< lat. király káposztája. Herrgottsschühli. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. hogy a ’mezei iringó’ (3. 377). A mezei szarkaláb (2. N. eupatorium (< talán VI. J: ’Consolida regalis. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. 35). királyné asszony káposztája királynyila l. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a gyöktörzs vége olyan. 262). Kisasszony papucsa (MagyGyógyn. 96). mezei szarkaláb’. 1783: Kukojza (NclB. Ulrich 7. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. 2.’. 152). J: ’Vaccinium myrtillus. kocsord a. ném. succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. Hasonló típusú névadásra l. Ember és növényvilág 198).) és ’mezei iringó’ (3. a királyi színnek felel meg. J: ’ua. J: ’Peucedanum. ang. medveszőlő’. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. szakny. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. orvosi kocsord’. stork’s-bill ’gólyaorr’. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. 263). J: ’Aconitum vulparia. kisasszonypapucs 1. kocsord a. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. Fűvészk.’.. Pantoufes de Marie. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. Aconitum napellus a. A kócsagorr valószínűleg a ném. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). a névadás magyarázata. sz.) népi elnevezés. J: ’Succisa pratensis. Fűvészk. kokojsza 1. Königskraut ’király füve. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). 329). Storchen ſchnabel ’gólyaorr’.-i eupatoria. kocsord 1577 k.) szúrós. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ▌ 2. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). de a névadásra hatással lehetett a lat.’.

. *kYkoljь . Fűvészk. | 1578: ’Agrostemma githago. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. vö. 280). blg.: TESz. J: ’Tribulus terrestris.hv.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. 1405 k. Fűvészk. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. EWUng. N. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr. | 1807: ’Agrostemma. J: ’Centaurea cyanus. szakny. 367). J: ’ua.’. ▌ 2. Fűvészk. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. ▌ 3. Pracherläuse. 1775: Konkoly (Csapó 141). ang. konka. 277). Vö. J: ’Agrimonia eupatoria. 17). J: 1405 k. 1998: vetési konkoly (Priszter 293). J: ’Agrostemma githago. 276. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). kúkoľ. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). örökzöld törpecserje bogyószerű. or. kokojsza a. J: ’Cynoglossum officinale. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. rom. Fűvészk.). ▌ 2. 276). Bubeläuse ’gazfickótetű’. ang. koldustetű (MagyGyógyn. — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. ném. ▌ 4. közönséges párlófű’. kúkolj. a lat. Fűvészk. a közönséges ebnyelvűfű (2. J: ’ua. 1807: Konkoly (Magy. konkáj (Nyatl 1: 15). konkoj (Péntek–Szabó. к]клица sz. harvest lice. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. szlk. N. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. beggar’s buttons ’koldus gombja’. konkoly konkoly 1. Koldustetű (Jávorka 536). a név valószínűleg a ném. — N. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört.’. berzenkedik a.-i conyza (Magy. kolandran l.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. nagy bojtorján’. Ðzéllyelberzednek” (Magy. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. piros terméssel. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. konkoj l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). szln. 1578: Konkoly (Melius 63). J: ’Conyza. konkáj. J: ’Arctium lappa. közönséges ebnyelvűfű’. csicsis~.. ilyen nemzetség ma nincs’. A kokojsza román eredetű. A földi királydinnye (1. kék búzavirág’. Fűvészk. beggar lice. konkoly | Agrostemma githago. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 199).. nemzetségnév. erdei peremizs’. Az újgör. N. 470).: ÅiÅania: concol (SchlSzj. TESz. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. kankoj. N. konkó (OrmSz. 132). — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. (Barra 254). EWUng. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. szb. coácăză. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. 1783: Kóldus tetü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 470). Marzell Arctium lappa a. 1807: Kóldústetű (Magy. Bettelläus tükörfordítása. szőrféreg. egres. vetési konkoly’. 326). hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. vö. szőrös virágfeje. N. coácăţă ’alacsony ribizli. 324). Agrimonia eupatoria a. katibolha. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata.koldustetű 245 konkoly szőlő’. vetési konkoly’.).’.: ném. TESz. 470). vadóc) neve’. konka (MTsz. áfonya’. J: ’Inula conyzae. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. ruhához ragadó termés. kókolj. koriander koldus l. 1998: konkoly (Priszter 293). A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4.).. kunkoj (ÚMTsz. Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. konko. Fűvészk. кýколь ’konkoly’. kokojsza a. Melius 395).: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. berzenkedik a. földi királydinnye’.).) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. idegen nyelvi megfelelőkre vö. 126). kankaj. A konkoly szláv eredetű. Fűvészk. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. ang. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. к]кьл. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. koma l. 470) névből hozták létre. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel.

graveolens. hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. 1673: kopottnyák (Com. az utótagra l. J: ’Arum maculatum’. kontyvirág’. 40: 111). 1807: ’Arum. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. koriánder (Priszter . | 1998: ’Arum maculatum. 419). hogy a kopott-nyak elnevezés jobb. a konkoly pedig arra vonatkozik. 520). A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. tiszta zőldek. 520).’. 278. a növény előfordulási helyére utal. kömény. 1783: Kóriándrom (NclB. ill. konkoly’ szava került át még a 10. Fűvészk. zeller a.: Coriandrum (OrvK. maculatum ’foltos’ fordítása. 1998: koriander. Diószegi–Fazekas alkotása.). Fűvészk. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. hogy a virág fehér.: Kontyvirág (Julow. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). 1798: Koriánder (Veszelszki 172). zeller a. vagy inkább kopott-nyak” (75). vége előtt. v. J: ’Arum maculatum. hogy a növény fűszerként használatos. TESz. Coriander (Lippay II: 20). hogy a növényt fűszerként használják. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. J: ’Carum carvi. hasonlóan a vetési jelző.) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. A kontyosfű magyarázatára l. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. A kontyvirág nemzetségnév. Kolandran (NclB. EWUng. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. A konyhakömény összetett szó. 25: TESz.és fÍszeres könyvében”. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. kapor koporsóvirág N. A búza között termő körülírás Melius alkotása. EWUng. J: ’Saponaria officinalis. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). 520). TESz.). kékvirág. J: ’Apium graveolens var. 1664: Coriander (Lippay II: 18). 85). 1683: Kopottnyak (Nyr. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. 1872: kopotnyákot gr. Veszelszki Antal is érezteti „fa. Fűvészk.. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. foltos kontyvirág’. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak.: RMGl. sz. (Melius 58). 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). erősszagú zeller’. 91). amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele. sz. 520). Kniezsa. 1841: kopottnyak (Barra 387). fehéres buroklevele. másfelől pedig konkoj stb. A foltos/mocskos jelző a lat. foltos kontyvirág’. 191). Jan. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). Csapó József indokolja is a névadást azzal. a konyha előtag jelzi. J: ’Arum maculatum.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. 1807: Kontyvirág (Magy. szappanfű’. az előtag arra utal. kopar. (Barra 161).: TESz. amely kontyszerűen véd. 1577 k. 265). kereklevelű kapotnyak’. J: ’ua. 1578: Colandran Coriandrum. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm.). az utótagra l. érthetőbb. TESz. kontyvirág. fűszerkömény’. a névadás alapja. koporsóvirág (MagyGyógyn. konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. 47). valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. EWUng. XVI.. magyarázata. J: ’Asarum europaeum. (TESz. kopotnyik l. Ö: sárkány~. SzlJsz. Perpenia a.. Fűvészk. 1595: Coriander (Beythe 79). zeller. J: 1807 e. 349). A konyhazeller összetett szó. 419). A legrégebbi alakváltozat a konkoly. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. és szívesen ültetik temetőkbe. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. 349). vö. kontyvirág 1807 e. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). kopor l. foltos kontyvirág’. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. 1998: kontyvirág (Priszter 307). fejlődött. (Melius 89a)..

’. 556). TESz. 1998: kerti koriander (Priszter 343). 421). ótvar. 1577 k. seprű~ (→ seprűfű). 107). és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő.’. J: ’Lycopodium clavatum. egérfark(~). J: ’ua. kotlòvirág (Péntek–Szabó. dut~. fedelékes pikkelyekből” (Magy. nyers’ < scabiēs ’rüh. szerint ismeretlen eredetű. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). cicfark~ (→ cickafark). Fűvészk. som~.: Kosbor (Julow 265). katáng(~). J: ’Orchis. a név magyarázatára l. coriandro. 1783: Kosborfü (NclB. ballangó~. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). 556). J: ’Robinia pseudacacia. Stendelwurtz’ (NéNy. kosbor kosmonynősző XVI. 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). coliandrum (< gör. coriandrum. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). vö.) megrövidült változatával. — N. a . varfű. ném. Koriander. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. a nőszőfű névben). (Melius 154). Fűvészk. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. kapocs a. TESz. fr. cukor~. ökörfark(~). A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. J: ’Orchis morio. az agármony névben) + nősző ’növelő. κολίανδρον ’ua. jaj~. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű.. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l.és Széptud. 556). — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141).: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. és az EWUng. Ember és növényvilág 198). EWUNg. hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. kóró l. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). látványos koronája. a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. J: ’Orchis morio. UEWb. mezei varfű’. κορίανδρον. kosz. A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. — Ö: agár~. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. puncs~. EWUng korpa a. kosbor’. tavaszi hérics’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. A koszfű a lat. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). J: ’Orchis. fehér akác’. Nxßxf× a. A lat.). kolandrán (Csapody–Priszter. kosmonynősző. coriandre. korpa a. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. J: ’Coriandrum sativum. MNövSz. J: ’Knautia arvensis. Fűvészk. ol.koronafa 247 kotlóvirág 343). sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. κορίαννον. agárkosbor’. 1807: Kosbor (Magy. J: ’ua. 404). Bockhode ’bakhere’.’. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). 869. bogáncs~. or. 494). kapocs a. a névadásnak mágikus hiedelem az alapja... ang. agárkosbor’. 1935: 184). (ÚMTsz. A kosbor a TESz. kosbor’. Értekezések a Nyelv. scabiōsus ’durva.. szenna(~). кориáндр. koszorú l. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. kosbőr l. var’) fordítása. 26/8: 16. Bocksbeutel ’bakzacskó’. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168).). — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. a TESz. kerti koriander’. J: ’ua.’) átvétele. gordon(~). coriander. A koriánder vándorszó. szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. J: ’Adonis vernalis. som~lóhere. koleándert gr. 1807 e. szamár~ (→ szamártövis). a kosbor névben) + mony ’here’ (l. ném. lencse~. scabiosa (< lat. az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. 267). campania~ kotlóvirág N. korpafű’. — Vö. EWUng. Geschröt a.. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. kapcsos korpafű’. 1998: kosbor (Priszter 440). J: ’Lycopodium. sz. TESz. pézsma(~).

426). 1405 k. 430) tükörfordítása. az elnevezés szemléleti háttere az. kökinye. kökönye (MTsz. 211). őszibarack. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. közönséges édesgyökerű-páfrány’. 342). 376). annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). J: ’ua. Marzell Melilotus officinalis a. kükény.’. kotor 1902: ’söpör’). 1: 112). J: ’ua. Vö.1: RMGl. 2. 213).: cirius: keken fa (SchlSzj. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335).: RMGl. kökäm ’kökény’. ang. „A tyúkok közé dobták. ▌ 2. ▌ 3. kökény Péntek–Szabó. A kökény ótörök eredetű. 2. 36). kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145).’. vö. kőfal 1911: kőfal (Cserey. Fűvészk. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. A kőhere a ném. J: ’ua. kikín. meggy’. Idegen nyelvi példára vö. steenkloover. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. (ÚMTsz. A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. a név magyarázata. A török szó a kök ’ég. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. MNövSz.. hogy a növény köves területeken fordul elő. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). 373). sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik.: RMGl. „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. k(kény. 426). — ~fa 1395 k. Steinklee tükörfordítása. gö=em ’kökény’. 426).). nem tojik”. varjútövis’. hogy a növényből söprűt készítettek. csag. J: ’Rhamnus cathartica. kininfa (Csapody–Priszter. Ember és növényvilág 198.’. kőméz. a): RMGl. hv.’. 1470 k. A kőgyökér a ném. 132). oszm. kőgyökér N. kum. | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. 426).: RMGl. kekiny. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. vö. pikkelypáfrány’. kőgyökér (MagyGyógyn.” „Ne vigyük be. vajvirág’. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. tyúkszem.. köcsögfüvet gr. AH. J: ’Cytisus scoparius. kökän ’szilva’.: RMGl. 1578: Kxkény fa (Melius 26a)..kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. kökönye (Csapody–Priszter. jelentése ’söprű’ (vö. hashajtó K[ökényfa] (Magy. a névadás magyarázata a termés kék színe. megszárított szára kőkeménységű. J: ’Frangula alnus..: cirium: kwten (SchlSzj. — N. Steinwurze (NclB. 164). A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre.: Acacia: kekyn (CasGl.: cinum: keken (BesztSzj. J: ’Prunus spinosa.: cinis: keken fa (BesztSzj. kék’ szóból származhat. gogan ’kökény’. UEWb. EWUng kotor a. Fűvészk. k(kín. kipcs. kikin-fa (MTsz. 342). 347. 1583: Kökény fa Prunus sil. kőkiny. paprat od kamena. 1395 k.). orvosi somkóró’. kükíny (Nyatl. J: ’ua. kökény’. kökän ’szilva. 110). Marzell Polypodium vulgare a. 1783: Kökény-tövis (NclB. J: ’Melilotus officinalis. (Clusius–Beythe 7: BotTört.’. — festő~fa 1813: festő. 145). kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. 213). kotor a.). J: ’Orobanche sp. kőkény. holl. — N.). | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. kökén. Vö. köcsögfűnek gr. J: ’Polypodium vulgare. seprűzanót’. kükin (ÚMTsz.: RMGl. J: ’ua. Steinfarn ’kőpáfrány’. kökönnye. tyúkvirág. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361).). me megláttya a tyúk. Növényszótár 22). 376). valamint a növény kökény 1. köcsögfű N. 163. A magyarba került török alak *kükän lehetett. a névadás magyarázata. ném. J: ’Asplenium ceterach. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335). 110). Marzell Ceterach officinarum a. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. A tövis ma- . cinus: kekenffa (KolGl.: RMGl. közönséges kutyabenge’. stone fern. Ember és növényvilág 198). mert nem lesz kotló. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF. 1430 k. a növény sziklákon fordul elő. TESz. MNövSz. kökén l. 211). köcsögfű. 1998: kökény (Priszter 470).

a): RMGl. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). összetett szó.). J: ’Pulsatilla sp. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral.: ’Pulsatilla sp. kökény a. 380). kukerc (MagyGyógyn. 360). J: 1405 k. | 1798: ’Primula vulgaris. (Veszelszki 366). hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a).titipus: kikerchen” (BesztSzj.: RMGl. ▌ 3. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115).. 1783: Sárga Kükörtsin (NclB.: Kökörtsin (Julow 259). 1470 k. 103). nyári hérics’. szártalan kankalin + Primula veris. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 335). A festő jelzőt az indokolja. k(kercsin. 295). kikerics.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse.: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. kökény gyarázó utótag arra utal. kökörcsin’. tavaszi kankalin’. ▌ 6.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. leánykökörcsin’. kökörcsiny..). kökörcsin’. „kiczin. Purgierwegdorn.) kökény nevének magyarázata az. kathartikós ’tisztító. 426). 1590: Anemone. J: ’ua. J: 1775: ’Primula veris subsp. J: ’Colchicum autumnale. őszi kikerics’. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. pulsatilla: Kékôrcz. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Anemone nemorosa. MNövSz. 382). J: ’Primula veris subsp. 1948: kivisics. kökörcsin’. J: ’ua. hogy a növény tüskés. | 1578: ’Pulsatilla grandis. 19). 1783: Sárga Kükörits (NclB. a fa fekete bogyói erősen fognak.: ’Pulsatilla.’.’. Fűvészk. a varjútövis termése is októberben érik. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. kükerc. ▌ kikerics 3. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). 1798: Sárga-kökörtsént gr. kökinye. 320). kökércse (Péntek–Szabó. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3. 1395 k. Ember és növényvilág 198). kikerics 1525 k. kökörcsin’. kukerc. J: ’Adonis aestivalis. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). — N. scilicet latine primule veris (CasGl. tavaszi hérics’.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. MNövSz. 1798: kükirtz (Veszelszki 168). tavaszi kankalin’. agárkosbor’. kökörcsin 1. A varjútövis (2.. kikirics. 426). 1807 e. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. N. ▌ 4. kükörics (Csapody-Priszter. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12)..: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. 126).. J: ’Prunus spinosa.’. TESz. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). 426). Kökörtyén (Csapó 146). ▌ 8. 1783: Fekete Kükörits (NclB. — N.: RMGl. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter. kökörcsin’. Ember és . és festésre alkalmasak. J: ’Pulsatilla sp. J: 1798: ’Pulsatilla sp. 1775: Kükirtz. ▌ 2. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. cathartica (< gör. ▌ 5. veris. tavaszi kankalin’. kökönye l. veris. 426). MNövSz. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. 380). || kikerics 1. 426). Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. J: ’Orchis morio.: RMGl. kökörcsin’. amely hasonlít a kökény termésére. kökény. 50). J: ’ua. 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. ▌ 2. 1998: kikerics (Priszter 340).: ’Pulsatilla sp. — N. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). kikirics. Ember és növényvilág 198).. | 1807 e. hogy a fekete bogyótermés. — nagy~ N. 1775: KökörtÐin. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). kökény’.: . EWUng. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. molyhos ökörfarkkóró’. 103). kökény a. berki szellőrózsa’. tavaszi kankalin’.. Kükertz (Csapó 146). J: 1395 k. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). J: ’Primula veris subsp. J: ’Adonis vernalis. | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). J: ’ua. 1405 k. ném. J: ’Verbascum thapsus.’. kikirics (Péntek–Szabó. ▌ 7. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). kökercsin (ÚMTSz. kökiny. Fűvészk. kivirics (Csapody–Priszter. a hashajtó jelző a lat. az előtagra l. veris.

’agárkosbor’. kökörcsin a. ’tavaszi hérics’. A köldökfű a ném.’. Ember és növényvilág 221). világoskék’. kikeri. kikarics. J: ’ua. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč.: RMGl. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. kökörics. 3. őszi kikerics. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). a név magyarázata. amely abban különbözik a lila virágú. édeskömény’. kukurics. kökörics l. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása. rózsaszínes. A kökörcsin török eredetű. autumnālis ’őszi’). J: ’Colchicum autumnale. pl. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). or. — N. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. szellőrózsa. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. J: ’Sedum telephinum subsp. 103). kukurícs (ÚMTsz. — bé- . 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. голубóй ’égszínkék. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. hogy ősszel virágzik. és az EWUng.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. köles l. kik(rincs. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. 427). J: ’ua. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. szártalan kankalin’.’ (1. bablevelű varjúháj’.). a lat. гóлубь ’galamb’. igazolhatja ezt az. Genaust autumnális a. virágzata halvány lilás. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. ’nyári hérics’. kikirincs. J: ’Adonis vernalis. kakarics. J: ’Foeniculum vulgare. lókökörcsin.: RMGl.’.. őszi kikerics’. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. 1783: Köldök-fü (NclB. Az őszi ’őszi kikerics’ (5.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi. 368). kükörtsin. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható.. J: ’Veratrum album. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB. 376). | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. kökörcsin’ (1. ▌ 5. 427). Szabó. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). 2. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm.). Fűvészk. gyöngy~ kömény 1. hérics a.köldökfű 250 kömény növényvilág 221). a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3..’. a névadás magyarázata. kikirícs. *kükürč ’kékes’ átvétele. 5. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. Anemóne a. 6. ’molyhos ökörfarkkóró’.. pipacskökörcsin. kenderkökörcsin. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. J: ’ua. — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). kökörcsfű (Csapody-Priszter. MNövSz. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. Melius 397. 360). Genaust Cotylédon a. hogy a régi botanikusok. zászpakikerics. lat. kükörtsén” (TESz.). — Ö: varjúkikerics. maximum.). a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. TESz.: RMGl. leánykökörcsin. Marzell Adonis vernalis a. EWUng.. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. A TESz. mintára jött létre (< lat. ’tavaszi kankalin. 7. 4.’. tavasszal virágzó kökörcsintől.. „kiczin. kökörcsin köldöke l. küköritsvirág. ’berki szellőrózsa’. J: ’ua. 1405 k. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak.) jelzőre l. 428). ’őszi kikerics’. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. 8. A kökörcsin ’Pulsatilla sp.) jelző Melius alkotása.’. tavaszi hérics’. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). fehér zászpa’. a héricset ’Adonis sp. kökörcsin a. ▌ 4. — kikericsfű N. őszi kikirics. kikirics. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35).) lett.

J: ’ua. Fűvészk. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. J: ’Cuminum cyminum. ▌ 6. kemímmag. J: ’ua.’.’. A réti. vö. Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’.: ’Carum.). — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349).: RMGl. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. J: ’ua. | 1807 e. 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144).). | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). ▌ 5. | vad~ 1578: vad keménnec gr. 351). J: 1435 k. | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). kőméz 1783: Kö-méz (NclB. Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. hv. 347). lat. közönséges édesgyökerű-páfrány’.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. esetleg egy nyugati szláv R. névadás alapja. hogy a növény íze a borshoz hasonló. J: ’ua. A kőméz összetett szó. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). Genaust foeniculáceus a. Marzell Cuminum cyminum a. 1783: Bétsi Kömény (NclB. ▌ 3.’..: semlinum: kemin (SoprSzj. Az egyiptomi. 198).’. cuminum. 377). római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak.’. 558). lat. 1911: kőmiz páprágy (Cserey.). A kömény vándorszó.) kömény neve a R. TESz. 198). kömény’. ném. ▌ 4. J: ’ua. A kömény ’fűszerkömény’ (2. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). Römischer Kümmel ’római kömény’. Fűvészk. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). 351). hogy a növény sziklákon fordul elő. J: ’ua. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). J: ’Anethum graveolens (convar. ófn. kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). mint a méz. kümin. 1807: Kőméz (Magy.’. fűszerkömény’. — Ö: disznó~. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). J: ’ua. J: ’Polypodium vulgare. 351).’. 198). ném. J: ’ua.). *kъminъ kerülhetett be. 1998: vadkömény (Priszter 451). Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat.’. J: ’ua. Feldkümmel. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. J: ’ua. A növény termése a köményhez hasonlít.’. J: ’ua. R. 191). a méz utótag finnugor eredetű. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. 1998: kömény (Priszter 328). orvosi kocsord’. | mezei ~ 1798: Mezei. 2. 377). keminym™g. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). тмин. ’fűszerkapor’ (6. J: ’Peucedanum officinale. Vö. szln. J: ’ua. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. J: ’ua. 1783: Kömény (NclB. kimimmag (ÚMTsz. 1998: édeskömény (Priszter 377). J: ’ua. ném. f#niculum ’kömény’ < lat. UEWb. fűszer~.’. Növényszótár 245). A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). ▌ 2. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349).). . 36). J: ’ua. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. 351). gyökere édes.’. A orvosi kocsord (3. 128). 273. 1807 e.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás magyarázata. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. 1664: Kxmény (Lippay II: 98). termése. kőgyökér. J: ’Cuminum cyminum. | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB.). 351). 1435 k. vö. J: ’ua. J: ’Pimpinella anisum.’. ’közönséges ánizs’ (5. konyha~. borsoskömény’. Marzell Polypodium vulgare a. 427). 349). | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. hortorum). — N. | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. J: ’ua. κύµίνον. mezei jelzők létrejöhettek ném.’. közönséges ánizs’. EWUng. a kő előtag talán a ném. Fűvészk. kemínym™g. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72)..’. kumīn. kúmina. kumil. J: ’ua. 351). 2. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. 430).’. felhasználása (fűszernövények) hasonló. kumin. 1783: Erdei vad Kömény (NclB. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’.’. ernyős virágzata.: Kömény (Julow 257). ’orvosi kocsord’ (3.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. fűszerkapor’. ’borsoskömény’ (4..: ’Carum carvi. gör. valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. borsoskömény’. Kümmel.’. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). (Melius 49a). mintára. J: ’ua. ir. 198). or.’.

— büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). 212). (Melius 80a).kőris 252 risfalevelűf ű. kevriš vagy küirüč kerülhetett. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378).: ’Fraxinus sp. frangere ’törik’) mintájára jött létre.’. kőris(fa)’. közönséges falgyom’. 1577 k. ▌ 2. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Kö-rontó fü (NclB. kérisfa (NyK. J: ’ua.’. kőrisfalevelűfű körmös l. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. J: ’ua.’. tat. J: ’ua. 367). | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). J: ’ua. kavçrçś. J: ’Dictamnus albus. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). 1405 k. 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. kőris(fa)’. J: ’ua.’. al~szőlő körmű l. 1783: Kö-rontó-fü (NclB. réti legyezőfű’. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). J: ’ua. ▌ 2.: RMGl. Fűvészk. J: ’ua. ném. kő- kőris 1. körfény l. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. A kőrisfalevelűfű lat. 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). Fűvészk.’. csuv. ▌ 6. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. kőris(fa)’.’.: Kőris (Julow 266). nagyezerjófű’. bibircses kőtörőfű’. kőris(fa)’.. A kőrisezerjó összetett szó. A névadás magyarázata. ném.: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. réti bakszakáll’.’. 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). ▌ 4. 366).’.. 366). 429). — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. Escherwurtz ’kőrisgyökér’. ▌ 5. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). A kőrontófű a lat. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek.’.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. J: 1577 k. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. a lat. fraxinella (< lat. páfrány. A kőris ótörök eredetű. kőrislevelűf ű l. 211).). a): RMGl.: RMGl. 63). || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). nagyezerjófű’.: ’Fraxinus. J: ’Dictamnus albus. az előtag magyarázatára l. az utótagra l. Körös-fa (NclB.’. ló~ szattyú (→ szattyú). zsidócseresznye’. TESz. 261). || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. — Ö: manna~. vö. kőrüs-fa (MTsz. 31: 380: TESz. J: ’Parietaria officinalis. 1578: Kx ronto f×nec gr. | ~fa 1395 k. kavrçś ’ua. 63). az előtagra l. qoros aγas ’ua. J: ’Fraxinus ornus.: RMGl. karacs. ezerjófű.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. || kőris 1807 e. — N. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). mintára jött létre. közönséges aggófű’. 129). 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. kürüč ’ua. EWUng. bibircses kőtörőfű’. magas kőris(fa)’. ang. 336). | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266).: fraxinus: keres fa (SchlSzj. J: ’ua. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn.’.’).’. kőÝricsfárol (ÚMTSz. J: ’Saxifraga granulata.. 75/37). | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). bask. J: ’ua. az utótagra l. flowering ash. J: ’Tragopogon pratensis. — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). J: 1395 k. 367). 1577 k. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.). qorïčagač ’kőrisfa’. ▌ 3. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. ló~lapu (→ lapu). Fűvészk. europÀische Blütenesche. 340). göris. szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. | 1775: ’Saxifraga granulata.: ’Saxifraga sp.’. Marzell Dictamnus albus a. A néva- . 1783: Köris-fa.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. J: ’Fraxinus sp. a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). J: ’ua. 1807: Kfrisfa (Magy. 257). 1998: magas kőris (Priszter 378).). a magyarba a tör. Fűvészk. J: ’ua. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). fraxinus ’kőris’) fordítása. J: 1807 e. 210).). J: ’Senecio vulgaris. 1775: Köronto-fü (Csapó 89).’. Saxifraga (< lat. 1775: Körontó-fü (Csapó 215). J: ’Filipendula ulmaria. 261).’. vö. bábakalács~ zekas alkotása. al~. saxum ’kő’. 416). 284/26). J: ’Fraxinus excelsior. J: ’Physalis alkekengi. | 1807: ’Fraxinus.. kőméz. 1783: Körontó-fü (NclB. 1500 k. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). kőtörőfű’. mannakőris(fa)’. saxifragus ’követ törő’ < lat.

bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). idegen nyelvi megfelelőkre vö. farkas~. || köviruta 1525 k. kövi fodorka’. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a).. 1783: KöÐzvény-fü (NclB. szamár~. J: ’Calendula officinalis.’.körömke 253 köszvényfű körte l.. kőrontófű köröm l. rúta-murária a. Steinbrech (NclB. 430). A kőfaliruta a lat. a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). a névadás magyarázatára l. A réti legyezőfű (6. 322). és a’ vese-kf miatt fanyalognak. a névadás alapjára l. 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). A ruta utótagot azért kapta a növény. és fövény ellen nagy Principalis. Genaust saxícolus a. 384).’. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. A kőruta. 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). A növény kőfalakon. J: ’ua. 367). kánya~. illóolaj készül belőle). feketeszőlő (→ szőlő). 430). a zsidócseresznye (4. 128). esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. rontófű. 1948: kőruta (Halmai 10). a szőlő magyarázó utótagra l. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe.’. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. A kőszőlő a ném. ſegít rajtok” (Veszelszki 220).-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. süvöltény~ körtvély l. burján. Az utótagra l. sziklás helyeket. Genaust Rúta a.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). kőfal. J: ’Vaccinium vitis-idaea. és a növény kedveli a köves. körömvirág. orvosi körömvirág’. hogy vesekő ellen hasznos:. J: ’ua. J: ’Gratiola officinalis. gólya~. ném. köviruta valószínűleg a ném. Gichtkraut fordítása.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. 1911: kőruta (Cserey. Fűvészk. A bibircses kőtörőfű (2. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. Steinraute részfordítása. köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). J: ’Asplenium ruta-muraria. borban igyák. körömke (MagyGyógyn. 603). a kő előtag valószínűleg a növény R. pikkelypáfrány’. hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. vörös áfonya’. J: ’Calendula officinalis. medve~. 1798: . szakny. stonerue. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). kőrutabordalap l. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.) vereskőrontófű neve a ném. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. macska~. Növényszótár 22). orvosi csikorgófű’. kőruta 1. 1775: Köfali ruta (Csapó 231). a növény sugárvirág része (sárga festék. J: ’ua. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). 1783: Köfali Rúta (NclB. disznó~. ▌ 2. holl. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. kőtör. varjú~ körömke N. Marzell Asplenium ruta-muraria a. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. ló~. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. steenruit.’. 1783: Kövi rúta (NclB. ezért azt tartják róla. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). J: ’Asplenium ceterach. A köszvényburján a ném. a ruta előtagot változatlanul átvették. A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. Vö. köszvényfű 1. 491). Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. kőrontógyökerűfű l. J: ’ua. A névadás magyarázata. orvosi körömvirág’. 322). mert levelei hasogatottak. ang. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). a növényt köszvény gyógyítására használták.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). Marzell Gratiola officinalis a.

▌ 2. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. 265). podagrafű’. köves l. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. köszvényfű (Péntek–Szabó. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). 341). J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. 1813: Köszvényfű (Magy. Marzell Aegopodium podagraria a. szem’) mintájára jött létre. ▌ 3. R. és Szt. ném. 1783: Kövér fü (NclB. frangere ’törik’) tükörfordítása. Marzell Sempervivum tectorum a. a kalincaínfüvet (1. kőtörőfű’. granulata (< lat. kőtör 1807: Kftör (Magy. Fűvészk. bablevelű varjúháj’. A kőtör nemzetségnév. 1998: kövirózsa (Priszter 501). J: ’ua. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). veris. Brunnenkresse. köszvényf ű ter 493). A kristóffű a ném.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154). a lat. 386). goutweed.’. Genaust podagrária a. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). avagy ſáſa-f×vet gr. nadály közökörnyelvf ű l. 209). 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). vízitorma’. fehér vajvirág’.) és a fehér vajvirággal (5. Craſſula (< lat. saxifragus ’követ törő’ < lat.’. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. (Lippay II: 26). A csombormentával (2.’. köviruta l. 1807: Köszvényfű (Magy. Kristofeleskraut tükörfordítása. fr. kövirózsa’. TESz. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. ▌ 5. kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). ném. ▌ 4.) a lat. kőruta középcsillaghúr l. lat. R. a növényt köszvény gyógyítására használták. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Orobanche alba. Gichtkraut tükörfordítása. a rózsa utótag magyarázata. hogy a növény felépítése rózsaszerű. 1998: köszvényfű (Priszter 292). sarjhagymák fejlődnek. Kres. J: ’Mentha pulegium. a csombormenta magyarázatára l. vö. J: ’Actaea spicata. 1783: Kövi ró’sa (NclB. grānum ’mag. 1911: Kristóffű (Cserey. fekete békabogyó’. Steinrose tükörfordítása.. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56).) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. A köszvényfű a ném. || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört.’. holl. herbe aux goutteux. J: ’ua. kőtörőfű l. goutwort. A kövérfű a növény R. saxum ’kő’. N. J: ’Ajuga chamaepitys. jichtkruid. kalincaínfű’. EWUng. 130).) is köszvényt gyógyítottak. ang. 371). — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). kőrontóf ű. Diószegi–Fazekas alkotása. Saxifraga (< lat. 2. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. A névadás magyarázata. a fű magyarázó utótag. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. hogy a növényen kis bibircsókok. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. csombormenta’. ökörnyelv kres 1664: Kreſt. 377). A névadás magyarázata. arra utal. csillaghúr középnadályfű l.) a ném. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. J: ’Primula veris subsp. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Kristóf a pestises betegek védőszentje . tavaszi kankalin’.. Fűvészk. J: ’Aegopodium podagraria. Genaust crássus a. J: ’Saxifraga. Növényszótár 5). bibircsók a. J: ’Mentha pulegium. Gichtkraut. a névadás oka. 368). Ember és növényvilág 199). J: ’Saxifraga granulata. A köszvénymenta a lat. Christophskraut. köszvénymenta. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. 263). hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. bibircsók a. J: ’ua. Kresse ’zsázsa’ átvétele. Gichtkraut tükörfordítása. Fűvészk. Christoffelskraut. maximum. J: ’Sedum telephinum subsp. szakny. Vö.-i podagraria (< lat. A kres a ném. csombormenta’. J: ’Sempervivum tectorum. Fűvészk. A kövirózsa a ném. bibircses kőtörőfű’. J: ’ua.

J: ’Colchicum autumnale. 256). paraj. kút l. Vö. kökörcsin kuklásfű l. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). J: ’Helleborus niger. J: ’Cyclamen purpurascens. c): RMGl. EWUng. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). hogy a leveleken 5 nagyobb. közönséges kutyabenge’. a lat. Fűvészk. N. isten~. krisztustenyere és istentenyere a lat. kucorgó l. héja~. Schlüsselblumen tükörfordítása. J: ’ua. J: ’Portulaca oleracea. 374).). karácsony táján már virágzik. Vö. fehér akác’. 209). kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). 1813: kún R[épa] (Magy. Vö. A kulcsvirág a ném. J: 1540 k.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. a névadás magyarázata nyilván az. hogy a növény Krisztus napján. Christuspalme ’Krisztuspálma’. kukukvirág l. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197). ötujjúfű. — N. mohos források oldalán fordul elő. J: ’Frangula alnus. ▌ 2. a névadás magyarázatára l. disznórépa. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). 1783: Kriſtus tenyere (NclB.. ném. ÚMTsz.). Melius 381. kövér porcsin’. 178).: ’bizonyos fajta gyógynövény. A répa utótagra l. N. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. pl. kukicska (ÚMTsz. Christblume tükörfordítása. 2. Marzell Helleborus niger a. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. tavaszi kankalin’. A kukucska ’fehér akác’ (2. A névadás magyarázata. újra emlékeztető karéj látható. fekete hunyor’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. J: ’Ricinus communis. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. J: ’Primula veris subsp. Szabó. az utótagra l.). 147. kukucskál a. — N. 385). illatos virágfejlődés lehet. ricinus’. A Krisztus-virág a ném. kunkoj l. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. A névadás magyarázata. csuklyafű kukojsza l.). kukucska (MagyGyógyn. Vö. J: ’ua. A krisztuskeze. J: ’Robinia pseudacacia. J: ’Ricinus communis. erdei ciklámen’. Fűvészk. A Krisztus-pálma a lat. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. kukucsk™ (ÚMTsz. palma ’tenyér. kutyabenge (SzegSz. A névadás alapja. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. Krisztuspálma. kukicska a. Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. veris. bokor alatt ~ kukerc l. régi. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). kukucskál a. héja~mácsonya kukucska 1. A kútfű egyedi adat. Szent Péter kulcsa. Idegen nyelvi megfelelőre vö. karácsonygyökér. Christmas-flower. ang. vö. kunrépa. Melius alkotásai (Melius 82a).’.’. krisztustenyere. 2. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. kunrépa 1798: Kún-répának gr. kulcsvirág (ÚMTsz. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). Marzell Actaea spicata a. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. 425). TESz. konkoly kunkorgó l.). Fűvészk. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. ang. ricinus’. kakukkvirág kulcsa l. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. hogy a növény nedves helyeken. vénuszhaj’. kukucskálnak ki. A kunok paréja Melius elnevezése.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). őszi kikerics’. (Veszelszki 185). a névadás magyarázata a korai. Marzell Colchicum autumnale [8] a.. még csicsiskoma.

azt. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. 2. 281). földön szétfutó jellege.). farkashárs). A névadás alapja a növény értéktelen. vö. büdös pipitér’. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. kutyaborostyán N. J: ’Anthemis cotula. holl. Ember és növényvilág 198. kutyanyelvűfű 1. | 1813: ’Solanum nigrum. A kutyacseresznye a ném. kutyalánc (MagyGyógyn. neve frangula (< frangere ’törni’). farkasbors. az előtagra l. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. J: 1798: ’Solanum nigrum. Hundsbaum tükörfordítása. 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). nagy útifű’. A kutyaborostyán összetett szó. kapcsos korpafű’. ill. — N. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). N. 45). A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. 50). ebkapor. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). benge. 1807: kutya –v. gyep. Ember és növényvilág 227). kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). J: ’Daphne mezereum. csucsor’. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. kutyabogyó. kutyacseresznye 1. 1813: Kutyabogyó (Magy. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. Gramen caninum (NclB. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. — N. törékeny.’. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó.) magyarázatára l. 377). kutyadöglesztőfű N. J: ’Sorbus aucuparia. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. a növény R. Hundsbeere ’kutyabogyó’. 7: 679). ném. kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. közönséges csillagpázsit’. J: ’Lycopodium clavatum. fekete csucsor’. A kutyadöglesztőfű a ném. ▌ 2. 296). Diószegi–Fazekas alkotása. 328) (< lat.) jelentéktelenségére utal. J: ’ua. Fűvészk. J: ’Adonis aestivalis. Marzell Frangula alnus a. 38). idegen nyelvi megfelelőre vö.). J: ’Cynodon dactylon. ang.. ÚMTsz. lat. — N. a név a növény haszontalanságát jelzi. farkashárs’. Marzell Colchicum autumnale a. Fűvészk. kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). J: ’ua.). hogy mérgező. 393). ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. J: ’Frangula alnus. vad – v. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. hondjeshout. kutyakapor (Péntek–Szabó. 1807: Kutyafa (Magy. ang. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). 374). kutyakapor 1. J: ’Plantago major. — N. J: ’ua. J: ’Prunus padus.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ÚMTsz. N. kutyafa. A névadás magyarázata. 125: 428). az utótagra l. 419). J: ’Cynoglossum officinale. Ember és növényvilág 198).). Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki.’. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 79: 116–121). a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. J: ’Colchicum autumnale. kutyafa (SzegSz. 2. . A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. közönséges ebnyelvűfű’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. mérgező bogyótermése. nyári hérics’.Tseresznye (Magy. kutyaborostyán (ÚMTSz. ’madárberkenye’ (2. Elymus repens’ a lat. A kutyalánc a ném. kutya bojó (ÚMTsz. R. 1758: kutyafa (SzT. kutyapázsit (MagyGyógyn.). ▌ 2. ▌ 2. madárberkenye’. Hunds-Elſebeere részfordítása. az utótag magyarázatára l.) az ebnyelv mintájára jött létre. 1783: Kutya Kapor (NclB. dogwood. borostyán. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. gramen ’fű. Ember és növényvilág 198. 178). fekete csucsor | Solanum. 373). Fűvészk. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. A kutyafa a ném. hogy a növény illata büdös. gerézdes . Péntek–Szabó. A kutyabenge összetett szó. zelnicemeggy’. közönséges kutyabenge’. Marzell Daphne mezereum a. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. piros termése. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. hound’s berry ’kutyabogyó’. hogy a fa hitvány. őszi kikerics’.’.

vérehulló fecskefű’. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). kutyatej’. N. lat. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. Genaust canínus a. canis ’kutya’) fordítása. J: 1798: ’Euphorbia sp. ném. A kutyarózsa a késő lat. sárgakutyatej (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 198). MNövSz. jövevényszavunk. kynós ’kutya’. rosa canina (< lat. ▌ 3. gen. Péntek–Szabó. — sárga~ N.. gramen ’fű. hasindító kutyatej’. Cynodon (< gör. gyep. kutyatej’. 104). N. kutyatej (Csapody–Priszter. tejesfű. A kutyatej ’pitypang’ (2. Hundrose. farkaskutyatej’. 198). canis ’kutya’) fordítása. kutyaszöllö (ÚMTsz. pitypang’. 328) (< lat. keserű tejnedvet tartalmaznak. a névadás magyarázatára l. Vö. A kutyaperje valószínűleg a lat. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). apium ’petrezselyem’). 86: 441). || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). gyepűrózsa’. J: ’Euphorbia sp. Hunds-Petersilie tükörfordítása. 1: 571. 349). 1998: kutyarózsa (Priszter 483). J: ’Chelidonium majus. kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB.’. szőlő a. 44). A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. A tavaszi hérics (2. . 125: 424. ▌ 2. a kutya előtag a növény értéktelenségét. lat. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. J: ’ua. ký#n. canis ’kutya’) tükörfordítása. közönséges tarackbúza’. ill. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. Ember és növényvilág 218)..’.’. canénus ’kutya-’ melléknév. | 1998: ’Euphorbia. kutyaté. gen. ebzeller. — Ö: eb~. mindkét növény szárából nedv folyik. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kutyatej | Euphorbia cyparissias.-i cynapium (< gör. 349). A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. pázsit’.. J: ’Aethusa cynapium. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. Az utótagra l. 1783: Eb ró’sa (NclB. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). kutyabogyó.’. a lat. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). Genaust cynápium a. odóntos ’fog’) is hatással lehetett.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. J: ’Solanum nigrum. canénus ’kutya-’ melléknév. nyelv hatása sem. 2: 126. Gramen caninum (NclB. J: ’Adonis vernalis. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. ezek a növények szintén fehér. vö. TESz. Fűvészk. Hundspeterlein (NclB. ebgyógyítópázsit. tavaszi hérics’. lat. Nyr. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. J: ’Rosa canina. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). odoús. 1: 860. lat. J: ’ua. szakny. J: ’Euphorbia lathyris. Vö. SzegSz. A kutyaszőlő a ném. Ember és növényvilág). J: ’ua. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. J: ’Taraxacum officinale. rosa ’rózsa’. TESz. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). a tej utótag magyarázata. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. ang.. 328). kutyarózsa (Péntek–Szabó. de nem zárható ki a lat. Marzell Solanum nigrum a.’. ha leszakítják.). 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116). Hundswein tükörfordítása. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. ký#n. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. vö. J: ’ua. ebagyar). kutyatej (MagyGyógyn. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. dog-rose. J: ’ua. SzamSz. ▌ 2. Ember és növényvilág 218).) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés.). 1998: kutyatej (Priszter 372). | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. gen. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). kynós ’kutya’. lat. Marzell Aethusa cynapium a. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. J: ’Elymus repens. perje. farkas-~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadás alapja a növény haszontalan. N.. — N. 375). kutyaszőlő (SzlavSz. 114). kutyarózsa 1. ádáz’. fekete csucsor’. hitványságát jelzi.

kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). vetési oroszlánszáj’. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). 51: 15. J: ’Antirrhinum majus. 31: 139. kutyatök (Nyr. Vö. kükiny l. 16. J: ’Prunus padus. J: ’Misopates orontium.. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. kutyócska kükény l. 394). büdös gönye’. az utótagra l. Marzell Bryonia a. Nyr. a névadás magyarázata. A kutyazelnice összetett szó. 2. Hundskürbis tükörfordítása. zelnicemeggy’. J: ’Bryonia alba. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kutyóka l. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. A kutyatök a ném.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. Fűvészk. 23: 423). kerti oroszlánszáj’. zelnicefa. kökény . lat. kökény kükerc l. ebfejűfű. Nyr. kökörcsin kükin. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. cucurbita canina.

ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése. a névadás magyará- . laboda lágyító l. A névadás magyarázata. лóбода ’libatop’. Csapody–Priszter. 1807: büdös Laboda (Magy. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. kakas~. 1807 e. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. daru~. 405/12–13). 2. A lakatfű népi név. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. TESz. vö. lobodo (CsángSz. J: ’Arctium lappa. vörös libatop’.’.: Laboda (Julow 256). lakatfű N. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. | 1807 e. bojtorján elnevezése’. J: ’ua. galamb~. galamb~gólyaorr. blg. laboda 1. szappanfű’. lator koldus ~a sebesítő f ű. libatop’. tajtékzófű. A lámpavirág népi név. MNövSz. mezei iringó’. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. vasfű’.: ’különféle nagy levelű növények neve.). 1807: ’Chenopodium. J: 1395 k. pitypang’. 2. A névadás magyarázata. borjú~fű. N. EWUng. laboda (MagyGyógyn. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. csóka~. szlk. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). tyúk~. lakatfű (MagyGyógyn. hogy a növény őszszel elszárad. hogy a növény gyökerét szappanként használták. lúd~. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy.: RMGl. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54). ▌ 3. A laboda ’bojtorján’ (2. lobòda ’Atriplex’.: lab moſo fweth gr. liba~. holló~. réteken át. 377). — N. 2: 702). labogya l.L láb l. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. лoбoдá ’ua. bárány~virág (→ bárányvirág).’ (TESz. elsősorban a libatop. loboda (ÚMTsz. 324). 182). Fűvészk.: TESz. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. farkas~. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. ▌ 2. MNövSz.: bleta: laboda (BesztSzj. A lajtorjatüske népi név. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). 223. nagy bojtorján’. J: ’Saponaria officinalis. loboda. szarka~.). лебедá. szb-hv. büdös libatop’. labogya. J: ’Taraxacum officinale. J: ’Verbena officinalis. Fűvészk. 1395 k. (OrvK. or. has~fű lajtorjatüske N. lakat a... harang~. EWUng. 257). varjú~ lábmosófű 1577 k. oroszlán~. lámpavirág (Csapody– Priszter. 345). 115).). 377). A laboda szláv jövevényszó. gólya~. N. J: ’Chenopodium vulvaria. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele.. éjjeli~ lámpavirág N. lakat a. J: ’Chenopodium rubrum. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. lámpa l. lajtorja tüsök (MagyGyógyn. a fű magyarázó utótag. A lábmosófű magyar alkotás. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A tajtékzó jelzőre l. béka~. vö még tüskefa. a növénynek is nagy levelei vannak.) népi név. J: ’Eryngium campestre. TESz. spenót. 115).

1775: Nagy lapu (Csapó 151). piros csészék veszik körül. máriatövis’. 455). kis bojtorján’. J: ’Carlina acaulis. az az. 416). nagy bojtorján’. | keserű~ . 1998: lampionnövény (Priszter 454). | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87).: RMGl. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). 448). lány l. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. J: ’ua. J: ’Tussilago farfara. | keserű~ 1577 k. | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal.: RMGl. Fűvészk. vel.’. vag. békaboglárka’. 412). | keserű széles~ 1813: keserű.: RMGl. ▌ 8. J: ’ua. J: ’Arctium sp. J: ’ua.’. hólyagszerű. zsidócseresznye’. 1096). | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). (Csapó 190). J: ’ua. ném. (Melius 11a). | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). brusztujlapu.’. 448). J: ’ua. hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni.lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés.’. gyermek~f ű.: RMGl. Laternenpflanze.: lappa: lapow (BesztSzj. bojtorján’. J: ’ua. 1775: Édes lapu (Csapó 164). ▌ 7. 448). — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF.’. 609/21). — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). éjjelilámpa. és ſzárítók.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164).’. borda~ lapi l.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. 1998: martilapu (Priszter 529). | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). 127). J: ’Arctium minus. 288/8). — fehér tövises~ 1577 k.: lappa: lapho (SchlSzj. 1395 k.’. J: ’ua. 448). | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). J: ’ua.’. 448). 1798: édes lápú (Veszelszki 87). 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. takácsmácsonya + erdei mácsonya’. J: ’Dipsacus fullonum. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). ▌ 5. a lat.’. ▌ 6. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). lanternplant. 1783: Édes Lapu (NclB. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). J: ’Petasites hybridus. J: ? ’Tanacetum balsamita. Égetx langas f×” (Melius 175). Szabó. 448). lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter.’. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK.: keſerw lapu (OrvK. széles L[apu] (Magy. mostoha lapu (SzikszF.’. 2. és mindnyájan tsipfsek. bölénylapu (→ bölény).’. — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). 377). ang. | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. J: ’ua. J: ’ua. martilapu’. J: ’ua. Fűvészk. árva~haj lap l. ▌ 4. J: ’ua.’. | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. 1405 k. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. Vö. J: ’ua. MNövSz. Az égető lángosfű Melius alkotása. 592/5). | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35).’. 416). kutya~ lapu 1. ▌ 2.’. szakny. vngula caballina: Edes lapu. 416). J: ’Silybum marianum.’. — édes~ 1590: Tussilago. Melius 438.: RMGl. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a). amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. J: ’ua. 2. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. A névadás alapja. 378). a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. J: ’ua. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott. ▌ 3. 1807: keserű Lapu (Magy.’. nádralapu lánc l. nagy Lapunac gr. égetfk. közönséges acsalapu’. 115).. J: ’Ranunculus flammula. vö. J: ’ua. J: ’Physalis alke-kengi.’.’. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. J: ’Arctium lappa. szártalan bábakalács’. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). Boldogasszony tenyere’. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). A névadást Veszelszki azzal indokolja. J: ’ua.’. Fűvészk. 1783: Marti Lapu (NclB.: RMGl. — tejes~ 1577 k.

|| latorkoldus 1. töviskéslapu neve a lat. szln. A lapu 1395 k. lopúch ’nagy bojtorján. lator a. békaboglárka’. bogáncsszerű termésük van. hogy a növény leveleiben megáll a víz. Genaust Dípsacus a.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása.) jelentésben. sebesítőfű. 1775: Lator-koldus (Csapó 34).’. EWUng. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). ernyős fürtben álló akaszkodó.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. ízére vonatkoznak. dipsakós ’cukorbetegség. útilapu’. tüskés levelű növény. dípsakos. nádra~. A szártalan bábakalács (2. sulyom~. szamárköröm. vö. vö. J: ’ua. vö.) bogáncsra emlékeztető. keserűlapu (Szabó–Péntek. mezei iringó’. tüskések.). tövises. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. mart a. — Ö: acsa~. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. bogáncsra emlékeztető termése van. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. bogáncs~. A nagy bojtorján (1. . vagyis parti” (Veszelszki 216). apró jelzője a lat.. lapu a. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. a mezei tövises jelzők magyarázata.) nagy. A szamárbogáncs (10. a névadás magyarázata. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. A Boldogasszony tenyere (3. hagyma~. lapu a.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat.’. fehértövis. torzsikaboglárka’. I. hogy a növénynek tüskés. brusztuj~. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. TESz. kis. tüskés. sz.. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. ill. elvetemült’ (első megjelenése: 1575). a lator jelentése ’gonosz.) tejes jelzője arra vonatkozik. A martilapu (7. átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). szamár~. ▌ 10. Lappa maior (Melius 40a). | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). lapúh ’martilapu’. dípsa ’szomjúság’) fordítása.) mezei tövises. Lappa minor utótagjának fordítása.. keserű nagy. keserű széles jelzői a levél formájára. A martilapu ’vízparti lapu’. atracél(~). keserű. ▌ 9. ▌ 2. A è-val. keserű~bojtorján. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. A fehérhátú. J: ’Ranunculus sceleratus. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. hogy a növény csipkés. töviskés magyarázatára l. lat. J: ’Onopordum acanthium.) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. magyarázata. tészta~. az átadó nyelv vitatott. A latorkoldus.’. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. A növény levelei fehéren márványosak. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). dipsacus (< gör. EWUng. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×. szamárbogáncs’. 2. a ném. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. a lator jövevényszó. ill. 346). tövisses L[apu] (Magy. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). bölény(~). A közönséges acsalapu (8.) igen széles levelű keserű. Fűvészk. Csapó alkotása. TESz. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. medve~. J: ’ua. gömb alakú bokrot nevelő növény. Vö. a nagy jelző lat. mart a. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. lator a. 382). A máriatövis (4. szlk. A lapu szláv eredetű. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. a lókörmű jelző magyará- zatára l.’. 131). boldogasszony~. a növény tőlevelei nagyok. Fűvészk. 2.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. selyem~.. 733). A nagy bojtorján (1. szőrös termése van. — N. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. mintára jöhetett létre. 378). A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. úti~. marti~szattyú.. a mart 1395 k. bojtorjánszerű termése van. Ezerjófű 82). A mezei iringó (9. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják.: Keserw lapu (SzegSz.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. a levelek sokszor tüskések. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. a növényeknek általában nagy méretű levelük. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. 378). J: ’Eryngium campestre. Szent Ilona ~. J: ’Ranunculus flammula.

) a R. ▌ 3. A leányeper népi név. a lat. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe. lejányep9r.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. lorandrum ’ua. 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). A fekete kökörcsin (2. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. Ember és növényvilág 235). az oleánder a lat. Az utótagra l. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. a név latin mintára jött létre. sóskaborbolya’. babér’ (< gör. a . Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107).) Melius alkotása. A leánder bécsi német eredetű. leander ’leander’ átvétele. J: ’Nerium oleander. rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. 426). tavaszi hérics’. fekete kökörcsin’. még eper. szúrós csodabogyó’. J: ’Polygonatum odoratum. J: ’ua. orvosi salamonpecsét’. vagy Oleander. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. ném. leánykökörcsin’. fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. leander a. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. 1578: Lauruſnac gr. oleandro ’leánder’. lejányeper.). a ném. l9jányeper..’. 4. ▌ 2. a földi jelző megkülönböztető szerepű. leandro.: RMGl. 1998: leander.’.).’. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3.laurus laurfa l. közönséges babérfa’. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. leánder (Priszter 435). a lat. Oleander. J: ’Berberis vulgaris. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). J: ’Pulsatilla grandis. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. l(jányep(r (Péntek–Szabó. J: ’Fragaria vesca. de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe.). vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2). Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. ▌ 3. l(ánder (SzegSz. laurus ’babérfa. Genaust lauréola a. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. J: ’Ruscus hypoglossum. laurus 262 leánysom laurus 1. J: ’Adonis vernalis. 364).) növénynévvel helyettesítették. rhodódendron) átvétele. l(jáneper. — N. EWUng. UEWb. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. TESz. amely fiatal lányok színe. vö. 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). virgo ’szűz. dáphn# ’babér’) átvétele. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. a növények felépítése azonos. a fű utótag magyarázó. 1867: leánder (TESz. A szúrós csodabogyó (4. fr. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). erdei szamóca’. nigricans. lat. leander a. ol. ▌ 2. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). J: ’ua. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). l(jányeper.). leánder’. 381).) földi laurus nevének magyarázata szintén az. 1590: pulsatilla saturatior. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele. A laurus a lat.. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. oléandre. oleander (< gör. J: ’Laurus nobilis. J: ’ua.’ változat továbbéléseként. ▌ 4. hajadon’) elemet lefordították. J: ’ua. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184). Növényszótár 5). B. — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). borostyán laurusfalevelű-rózsa l. l(jány9per. lat. || oleánder 1664: „Nerion. a leány ’hajadon. A lat. 359). leányeper (ÚMTsz. 836. (Melius 7a). a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1.).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Melius a lat. J: ’Ruscus aculeatus. leányeper N. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26).).’. A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán). — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF. másrészt a lat. leánykökörcsin 1. laurusborostyánf ű l. lónyelvű csodabogyó’. A leánysom a leány ’hajadon. lányeper. Az európai nyelvekből egyrészt a k. oleander átvételeként mutatható ki.

363). a seprűzanót hüvelytermése emlékeztet a lencse termésére. az utótagra l. J: ’Consolida regalis. vad len (SzikszF.) jelentésben a lat. 391). ördög~ lencsekóró — vad~ 1578: Vad Lencze koro (Melius 21a). lenlevelűfű. 1783: Légy fü (NclB. 1783: Vad Len (NclB.). 1583: vad len Linaria (Clusius–Beythe 5a: BotTört.: línu[m]: len (BesztSzj. Diószegi–Fazekas fű magyarázó utótaggal látta el a növénynevet. lan. J: ’Berberis vulgaris. lencsekóró helyett. elnevezésének átvétele (a fái sóska első megjelenése 1525 k. kemény szára’ összetétele. EWUng. Melius a len növénynévhez levelű és fű magyarázó utótagot fűzött. 1783: Len levelü fü (NclB. J: ’Cytisus scoparius. seprűzanót’. A névadás magyarázata. és nem háborgatják” (Barra 378–9). legyezőbajnóca l. J: ’ua.. Fűvészk. lénum ’len’) fordítása. A közönséges gyujtoványfű (1.’. jegenye legyező — réti ~ 1783: Réti Legyezö (NclB. J: ’Filipendula ulmaria. len 1. — Ö: asszony~. leánysóskafa. vad len (SzikszF.: „lens: lenche”) és a kóró ’a növény száraz. A lenlevelűfű ’közönséges gyujtoványfű’ (1. 1783: Vad lentse kóró (NclB. ném. Marzell Filipendula ulmaria a. — mezei vad~ 1578: nap~. borsos keserűfű’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Mária ~ . 1590: Linaria: Len leu