A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

sz. a szenna ’Senna’. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. századi füveskönyvben (Melius 1578. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). Gutta ºtxknec. a füge. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK. égés. fonnÿaÅ megh vÿÅben. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. és à kęléſre. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. hurutos betegségek. A XVI. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. Has fayáſſoknac. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. lépfene. aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. mellfájás. A két legjelentősebb XVI. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. gyógyítására szolgálnak. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. sz. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl.). vęrt tiſÅtit. a sáfrány stb. tüdővész. spinosa’. 293/17). 293/11): „Fekete gÿopart. az olajfa.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. borban iſÅod gyakorta. hideg lelxknec. bélbetegségek. sárgaság. T×dxt Mellyet. csömörlés. a ricinus. XVI. orbánc. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket. részben csak később kerültek Európába. de ma már ismert gyógynövények. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. bolondozóknac. a kálmos. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. emésztési zavarok. pestis gyógyítására . A XVI. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. sz. à gyomorból nyalat ki ºz. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink. de vannak különféle javallatok himlő. Pl. a bábakalács ’Carlina acaulis’. „Ha borban meg áztatod az Hunyort. a beléndek. hasfájás. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon. fűszerek: a maszlag.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. mint az aloé ’Alo(’. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. Pl. „torokgyík”. Azok a növények. rüh. a gránátalma stb. SÅeękfwet.). a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. pokol varra kxtxd. illetve (szárított) növényi részek. „hagymáz”. ficaria’. SÅepÅqlqt. csuklás stb. Kórſágoſnac.-i OrvK.

fájó fogak. Pl. szédülés. kígyók. görcsös állapotok. megjelennek a nemi vágy szabályozását. „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. méh-. vasak. méhben meghalt magzat eltávolítására. 129). tetű. elmérgesedett sebek kezelése. toroknak. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. serkentését. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. csepegő vagy nem csepegő vizelet. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. tövisek eltávolítása. Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). rüh és bélférgek irtása. „Ha à Varadiczot. csonttörések. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. 51). kígyóharapás. fülnek. à Tet×t. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. sebbe tört nyilak. A vize penig Póknak. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. tökösség ’heresérv’. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. vęrét ki tiſÅtittya. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. gyíkok. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. Melius 55). a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. megmérgezett emberek védelme. ad megh ÿnnÿa. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. reszketegség tűnik fel. álmatlanság. Pl. mérges állatot el ºz. köszvény. Pl. A XVI. gyakran iſÅod. Melius 55). sebes szájak. kelések. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. nehéz vizelés. és a XVI. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. Az idegbetegségek közül fejfájás. Pl. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. Magas a nőgyógyászati esetekkel. csökkentését célzó javallatok.és női hiúságot legyez- . a szeméremtest betegségei. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha.12 is. darázs-. „Hÿmlqrql” (OrvK. Pl. 41). ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. 471). a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. A XVI. Az orrnak. emlőbetegségekre. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma. békák. születésszabályozásra. lidérces betegség. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. A meg hólt gyermeket. női és férfimagtalanság gyógyítására. farzsába. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. pókcsípés kezelése. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. bogarak okozzák (Szabó. 92).

I–III. [később] Bécs. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. 2. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. sérvmetszők. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. A megoldásra egészen a XVIII. század végén jelent meg két. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. A XVI. arcszínesítés. Posoni Kert. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. A XVI. Növénynévadás a XVII. borbélyok. hajfestő szerek.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. Fiveskönyv (Németújvár. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. bábák látták el. 138–41). sz. javasasszonyok. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. a Species plantarum (1753). Szemben a korábbi. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. Nagyszombat. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. 1588) és Beythe András. elejétől. hanem azért. 63). 1664–1667. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. vándorsebészek stb. — A XVII. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. kezdetleges szójegyzékekkel. 1595) című műve. de elsősorban nem magukért a növényekért. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. A neves németalföldi botanikus. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. századbeli orvosbotanikusoknak. A 17. század közepéig kell várnunk. . Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. de szerepel az arcbőr finomítása. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). pl. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl.

és fűszeres könyv” című műve. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. század vége felé a fiatalon elhunyt. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). bár rendszere.14 A 17–18. 200–5). század második felének rejtélyes alakja. A Linné systémája szerint. A XVIII. Voltak közöttük gyakorló orvosok. 1801) készült el. Benkő József (erdélyi református lelkész). A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. az állatok országa (Földi János. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. fogyatkozás. francia) ad 1000 fajról (kb. Természeti históriájának azonban csak az első része. Az erdélyi református lelkész. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. a Flora Posoniensis (1791). gyógyító erejének ismertetése. magyar. 1793-ban. lelkészek és más foglalkozásúak is. és nem a flórakutatás. Pozsonban. Csapó József (debreceni városi főorvos). A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. vagy-is fa. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. Az állatok országa. I. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. évi kötetében. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. az Új füves és virágos magyar kert (1775). Veszelszki Antal. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. és mezei gyűjtemény. tanárok. de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. ill. Természeti história. német. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). valamint a XVIII. tehetséges debreceni orvos és természettudós. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. összeállítás jelenik meg. 195). Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. Bizonyítja ezt a XVIII. A 18. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. a’ Linné Rendbeszedése. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt.

század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. Földi János munkája az első olyan növénytani munka. Vindobonae. 79: 116–121). különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. A reformkori nyelvújítás. Orvosi.. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. gyom. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve.. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813).. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben. Jelzi ezt az. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. Krítikát.. amely kb. már megjelenésekor sem volt korszerű. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841). továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak.” (Földi 3–5). Szádler József. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk. Dudva és Burján lepte el. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának.. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. részben ezek. század egész folyamán használták. exsiccatumot. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. A szász nemzetiségű botanikus. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. [2. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész. [1. és azokat meg jobbítsa.] Konyhaker- ... 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy.15 ban. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. könyvük mint növényhatározó. gaz. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit. Baumgarten az első. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. nem vert gyökeret nyelvünkben. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza.. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. A 19. és Gazdaság író Könyveinket.] Gyümölcsbarát. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai.. a szaktudományok.

. közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. Csapody István. A XX. A 19. 1924–1925. 1847). legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására.). század második felének elején nem sok újítással találkozunk. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. Műszótár V–VI. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). 1852. . Mágocsy-Dietz Sándor. Bp. Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. [3. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). akárcsak kortársa. Ugyancsak a század kezdetén.) említhetők. Borbás Vincének munkásságát. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. 117: 563). Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. Pest. Fialowski Lajos is. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. A 20. A XX. 1872). Nyr. Gombocz Endre. Wagner János. megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901).. század kutatói közül Fialowski Lajos.16 tész. – 18592. Magyar Flóra (Flora Hungarica). id. az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö..) indította meg munkatársával Csapody Verával. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Jávorka Sándor. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- .] Virágkedvelő. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy.

valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. 1998. Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok. a nyitva. Növényneveink.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951).. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. 1966. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba.). Bp. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló.és a zárvatermők). A magyar és tudományos növénynevek szótára.. . A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. Magyar növénynevek szótára.). Bp.

amelyek alapján a növénynevek létrejöttek. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. azt tekintem át. Ember és növényvilág.. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg. Kolozsvár. Hoffmann István. hogy a névadásnak mi volt az indítéka. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. 173–195). Fünfter band. fű.) igazolva azt. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. Bukarest. Debrecen.. 1. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. megjelöli a növény fajtáját (fa. I–V.. bokor. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. Funkcionális-szemantikai elemzés. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. Leipzig. 1985. Nagy Rózsa.1.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. 1943. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö. a növény tulajdonságát 2. — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. fenyő. vö.. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. illetve nemzetségnevek: alma. Register: Alphabetisches Verzeichnis. 36) Bp.. különféle részelemzések jelentek meg. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. Adatok a Baranya megyei Nagyváty. Bearb. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1. nagy nyárfa) . Halászné Zelnik Katalin. 1987. vö. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján. 1993. 1943–1958. szulák) 2.1. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet. termetes medvetalp.. Helynevek nyelvi elemzése. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen.1. tehát milyen szemlélet szülte őket. stb.

a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark. szagára utal (illatos ábelfű.3. németgyömbér) 4. a virágzási idő (tavaszi szironták.4. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. búzalevelűfű). nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2. ahol a növény él. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa. reszketeges nyárfa) 3. fehérhúsvét) 4. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. a gyökerére (hézaggyökér.1. a levelére (szilvalevelűfű.2. az országra utal. mezei sülyfű) 3. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa. íze (édesgyökér. gumós boglárka). vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. a virág. alakjára utal: pl. a helyre utal. harangvirág). gyökerének.1.6.1. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa.1.2.1. veresszőlő) a név a növény gumójának.19 a név a levél. a virágjára (bojtvirág. magjára (egymagvú galagonya) 2. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára.2. kiváltott hangra utal (csengőfű. keserűfű) 2. vöröshagyma) 2. büdös pipitér. ill. hagymájának színére utal (sárgahagyma. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4.1. nyári hérics.1.5. illata a név a növény jó. fekete nyárfa) a név a növény virágának.3. időhöz kötött tu- . a mag. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. rossz illatára.

. télen is zöld (télizöld) 5. kerti ádáz. sebfű. a növény használója azért vált névadóvá. macskatalp. a denotátum alakja (paponya). tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke.és kétrészes nevekből áll. egyéb 6. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. Boldogasszony tenyere. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. felhasználása (tejaltató). bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). télizöld. bolondítófű. kerti angyélika) 5.1. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. prüsszentőfű) 7.2. kifejezi a növény felhasználását 7. pl. Boldogasszony tenyere. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). megnevezi a növény felhasználóját 8. kisasszonypapucs. Szent Barbara füve) 9. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9. Boldogasszony palástja. a termés alakja (halálfejecske).3. I. tyúkhúr) egyéb 8. egérfül. A magyar növénynévállomány döntően egy. Egyrészes a tejaltató. . egyéb 10. lúdfiak étke. a növénynévvé válás jelentés-. torokfű) 11. kunok paréja) 8. árvalányhaj. zamatos turbolya’ 12. salamonpecsét stb.1. krisztustenyere. fekélyfű. 13.1. paponya. méhek füve.2. a növény haszna (festőfű. a virág alakja (oroszlánszáj). Gencius király füve) 9. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. vadrózsa. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. virágzási ideje (őszibánat). kifejezi a növény hatását (tetűrontófű.2. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. kutyatej. a növény speciális életmódja. kakastaréj. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát.3.1. pl. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. hídőr. fehérhúsvét. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka. pl. csabaíre.20 lajdonságát. sülyfű. kifejezi a növény életmódját 5.

bolondítófű ’fű (1). azt fejezi ki. cseresznye. farkasölő sisakvirág’. elnevezéseket. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. bokor. amely bolonddá tesz (2)’. Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. fenyő. pálma. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. bambusz. 2. ill. moha. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). amely a névben téves. amely vadon terem (2)’. lián. (Priszter a hínár. II. fű. vö. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. vagy nemzetségnév. fajnévként használ: pl. hérics. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). bolondítófű. ezért a bab utótagot kapta. elefántormánya). kaktusz stb. fű. kaktusz. páfrány. pl. erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’. Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. hogy ’a növény a búza között él’. fenyő. virág. amely nyáron virágzik (2)’. vadrózsa. a bővítményrész (v. búzavirág: az alaprész (v. szulák. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. oroszlánfog ’Leontodon’. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). szulák) kifejezése. b. Pl. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . virág stb. előtag) a búza. boglárka. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. orchidea. bokor. Priszter 15). vadrózsa ’rózsa (1). gyöngyvirág).és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). bab. más része pedig névátvétel (rózsa). A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. utótag) a virág. kóró. disznó). hogy növénynévről van szó. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. Ezen növénynevek sajátossága. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. nyári hérics ’hérics (1). hogy növénynévről van szó.21 valamint szerkezeti változás útján következett be. kosbor. nyári hérics stb. amely nem babféle. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. 3. Utótagként állhat: 1. az elő. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl.

a húsos somot.2. árvalányhaj. A faj tudományos megnevezésének formája. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. század híres svéd botanikusa. vadrózsa. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág. 2. Cornus). macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. Lexikális-morfológiai elemzés. 1. Korszakalkotó munkájában. mas). esetünkben a Cornus mast. hérics. kanálka) 1. papsajt. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. krisztustenyere. A növénynevek nagyobb része kétrészes. amely napjainkban már nem használatos. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét.2. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. pipefű. más része népi név vagy olyan név. nem (leánykökörcsin.1. ebszőlő. boglárka. köznév 1. amelyek a növénynevek. egyrészes növénynevek: tejaltató. öss zetett köznév 1. egyszer ű köznév (rózsa. binominális nómenklatúra) a XVIII. a manapság használatban lévő ún. címet. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. szaporafű a) népnév eredet. veresgyűrűsom. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. egérfül. kígyófű. vitézvirág) c) rokonsági viszony. a második pedig a faji jelző (pl. kakukksaláta) . kétrés zes növénynevek: köszvényfű. kisasszonypapucs. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. leányeper. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. farkasalma.2.2. kutyatej 1. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. kutyakapor. bolondítófű.22 lek. paponya.1. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást.

3. 3. személynév 2. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. párlófű.1. keltike.23 2. szappanfű.2. bársonyparéj) f) eszköz. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű.1. egérfarkfű. kékilonka) 2. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) . igenévi szószerkezet (légyfogó. családnév (Kitaibel-mályva. ábrahámfa) 2. bocérkata.7. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. szegf ű) g) öltözet. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2.4.1.1. kenyérmorzsa. illatos ábelfű.2. befejezett melléknévi igenév (türtszirom.4. egyéb személynév 2. 2.6.2.1.1. tésztalapu. többelem ű személynév (jóhenrikfüve. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.2. egyrészes képzett növénynév (boglárka. lyukasgyökerűfű). szentnév (szentgyörgyvirág) 2.3.1.1. 5. képzett melléknév (bécsikömény. zsurló.5.1. bels ő szerv (májvirág. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű. köznevesült személynév (salamonpecsét. dísz (sisakvirág. képzetlen melléknév (földfüst) 3. foganőtt. gerézdes) 4. tavaszifű. visszafordultszőlő) származékszavak 4.3.1.1. tölcsérvirág.1. 4. határozós szószerkezet (naprajáró) 5. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. kecskerágó) 5. üresgyökér) szószerkezetek 5. bibliai. pászkamorzsa. rántófű) 3. rovar (dongóvirág. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű.1.8. tejesfű 3. mózespecsenye. tárgy (harangvirág. pongráccseresznye). túrófű) i) emberi testrész.

morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2.2. kanálfű.1. harangláb) 3. Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A.3.2. kiegészüléssel (macskatalpfű.1. sarkantyúka.1. szőrösfű) 2. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58). napraforgó) 4. cigánypicsa. naputánnézőfű) 3. egyrészes nevek (agármony. szinekdoché (akácfa) 4.1.6. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3. névátvitellel 3.4. metaforikus névátvitel (hídőr.2. bojtorjánka.3. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3.1. 9: 3–31). amely a szóalkotásnak két szintjét. névutóval (naputánforgófű. macskatalp.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. sikkantyú. tárgyas (tökösséggyógyító.1.5.2. jelzős (vénuszhaj.1. tejaltató) 1. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel.1. csabaíre) 1. metonimikus névátvitel (disznócska.2. cickafark. jelentéstömörítő (kankós) 1. sebforrasztófű. határozós (fülbecseppentő) 1. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1.2. mellérendelő (élekhalok) 1. bárányka) 2. szóképzés stb.1.1.3. kétrészes nevek (sípfű. mogyoróaljafű) .2.2. névszóképz ő vel (boglárka. A szóalkotás problémái: MNyj.2. szerkezeti változással alakult nevek 4.1. cickafark) 1.1. 1. üresgyökér) 3. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg. szervetlen (engemnefelejcs) 1. tapadással (angyalédes.).

kökörcsin.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét. porcsfű. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . Ez a leggyakoribb növénynévtípus. bükkfa. fűzfa. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. jövevényszavak (menta. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. fejezetben foglaltam össze.5. 2. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. 5.3. tujafa. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). névátvétel 5. illetve fehér liliom-típus. Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. atracél) 5. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. Sárgadinnye. 3. az utótag általános jelentésű. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. kálomistagyökér. cserfalevelűfű) 4. a kékliliom nem a Lilium. muharfű). az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. benedikta) 5.2. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. idegen szavak (nigella. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. b ő vüléssel (barátfejűfű. a hivatalos jelzős fajnév. tükörfordítások (salamonpecsét. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. Ember és növényvilág 177). pásztortarsoly) 1.4. ezüstfenyő. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között. juharfa.25 4.1. Birsalma-típus (birskörte). népetimológiával (kacsanyak. atlaszér) B. de ezüst hárs). miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki. Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. Akácfa-típus (rutafa. megkönnyíti az előtag értelmezését.

1. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai. 29. 25. rezgő nyárfa. 20. cickafark. Arannyalversengőtípus. 11. Disznótök-típus. ropogós fűzfa. 14.26 gadinnye). zörgővirág. Főzőtök-típus. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Gyászvirág-típus. csabaíre) valójában közszói összetételek. 18.4. Kecskerágó-típus. 30.1. Bonyavirág-típus. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. fehér zászpa. 13. 35. 7. hogy növénynévről van szó.1. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. 17. Gyógykaktusz-típus. Vérfa-típus. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’.és kétrészes nevekből áll. 32. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. Hadiburján-típus. 33.1. 24.3. 22. Barackfa-típus. Délignyíló-típus. Odúsfa-típus. naprajáró 1. 19. 10. Az egyrészes nevek elő. amelyben egy-egy összetétel létrejön. 28. 23. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. Sóvirág-típus.2. 12. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. hasindító ’hasat indító’ 1. Légyfogó-típus. bagzófű. Kígyóugorka-típus. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. 9.és utótagjának viszonya lehet: 1. 26. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor. itt az igenévi előtag állítmány. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. Karós paszuly-típus. tejaltató ’tejet altató’. amely csüng’. 4. elefántormánya) 1. jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. határozós  jelölt: fülbecseppentő. 34. Büröksíp-típus. 5. sajátosságuk. Szálkás búza-típus. amelyet a kecske rág’. szarkaláb. Oltott eper-típus. Az egyrészes nevek (agármony. cickafark. Járomiharfa-típus. Galagonyakert-típus. agármony. Síposkörte-típus. Tyúkvirág-típus. amelyből tapadással lett a kecskerágó. 27. Csipkebogyó-típus. 15. További összetételtípusok: 6. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. vérehullófű). Kanadai nyárfa-típus.). Kákabutyóka-típus. 21. A történeti növénynévanyag egy.1. fehér hunyor). Ennek a szemléletnek az előnye. Napraforgó-típus. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . elefántormánya stb. 8. cigánypicsa. 1. Pokolvarfű-típus. Útifű-típus. szószerkezetek.1. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa. Téli retek-típus. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. sárkánynyelv. 16. Sírvirág-típus. 31.

seprűfű.5. szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. 266–267). II.). valakihez vagy valamihez való tartozását. Hoffmann 61). imádságbokor stb. különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. tyúkvirág ’a vi- . Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé. további szemantikai. II. anyagát stb.)” (MMNyR. a sorban elfoglalt helyét stb. hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. a funkcionális-szemantikai elemzés részben).2. A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’.]. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). útifű ’növény (1). vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. 265).1. Ez a meghatározás. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs.]. helyzetét. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. tavaszi hérics ’hérics (1). pontosabbá. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi.6. amely az út mellett nő (2)’. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról. nagyságát.1. temondád) 1. ízét. ahogyan a helynevek sem (vö. hogy növényről van szó: pl. 1. hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. említhetjük még a kijelölő jelzőt. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus. valamivel ellátott. Hoffmann 60–61). amely tavasszal virágzik (2)’. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. vö. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük.27 1. funkcionális szempontokra van szükség. hogy csupán egy egyedre korlátozza. alakját. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. tyúkvirág.

Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. daróci (< daróci szilva) stb.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. borsocska. erősfű. angyalka. -ke: kutyóka. kankós. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. rántófű. (Részletesen l. ragadvány. a tapadással keletkezett növénynevek c. árvácska. ebfejűfű. lyukasgyökerűfű. -ka.. Péntek—Szabó. földitök. tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. boglárka. -cske: disznócska. kutyócska. sarkantyúka. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. kontyosfű. búzalevelűfű. -sdi: sósdi. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. a tapadással keletkezett növénynevek c. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű.]. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. likasfű. 2. -r: csucsor stb.1. században alkalmazták.] stb. szopókavirág. részben. nőszőfű. bojtorjánka. angyalicska. tátogó (< tátogóvirág). (Részletesen l. töviseslapu. vö. barátfejűfű. -ár: folyondár. cserfalevelűfű. mérges vad harapást gyógyító fű stb. bársonyka. -i: katibolha. angyalédes (< angyalédesgyökér). bolondító (< bolondító beléndek). foganőtt. részben. párlófű. fúvóka. . Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. besztercei (< besztercei szilva). ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. jövötény. -s: gerezdes. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is.) -ú/-ű: borjúfejűfű. égivirág. Ember és növényvilág 176. csábítófű.

A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak.2. Tehát olyan névalkotási folyamat. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra.1. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el. naputánforgófű. ok–okozati kapcsolat van. A metaforát a stilisztikai szakiro- . 3.2. névátvitel Károly Sándor (Károly. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99). a metonímiát és a szinekdochét. Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. azaz hasonlóságon alapuló. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. vasfű’ növénynév a ’Verbena. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. naputánnézőfű. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül.2. Történeti jelentéstan 150). fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj.29 2. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. a víz. olyan típusok tartoznak ide. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. de nem azonos vele. a metaforát. vagy rész–egész viszony).1. időbeli. 3. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. metonimikus. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics.

foglalkozás. életkor. hogy a növényt ki vagy mi használja. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. kutyatej. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. testrész: árvalányhaj. személyekhez. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. időjárási jelenség: aranyeső stb. kakastaréj. a következő típusok állapíthatók meg: 1. emberi cselekvés: tátingó. névcsere. állatok testrészének neve: galambbegy. dísz: kisasszonypapucs. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. illetőleg azokkal azonosítja. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. vagy az. libaláb. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. császárszakáll. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. anyagnév: aranyka. 1. ördögborda. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). illetve annak milyen hatása van. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. papsajt. sarkantyú. személynek valamely jellemző tulajdonsága. tárgyakhoz hasonlítja. alakját stb. istenszakálla. tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. pásztortáska. mint pl. tárgyak: seprű. élelem neve: kenyérmorzsa.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. madármorzsa. 2. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. nehézszagú zeller.). állatnak tulajdonított termék. emberre jellemző állapot: árvácska. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. oroszlánszáj. macskatalp → macskatalp) 4. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. társadalmi helyzet: vasúr stb. és ezek közül az egyiket. paptök. öltözet. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. színét. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. a nevek . A hasonlóság alapja az állatnak. szellemi. erősfű.

A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül.31 összecserélésének. a bábakalácsot ’Carlina’. orvosi salamonpecsét’.2. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. — Az utótag használata metaforikus (Károly. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb. ezért gyakori a tévesztés. a nevek összecserélése: pl. amelyek jelzős fajnevek ugyan. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. kis meténg ’Vinca minor’. sokszor nyomon követhető. jelentésben is használták. génuszokat. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’. mivel a növényismeret bizonytalan. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. ezek azok a terminusok. . a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. virág stb. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények.): pl. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. Ez a gyakoribb típus. de az utótag más génusznak a neve.2. gomba. Jelentéstan 244). mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. 3. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. fölcserélhetősége. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. őszi margitvirág’. amely több növényt jelöl. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra.

ahol az utótag mintegy értelmezi. disznócska) → növény (bariska.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava.3. szilfa (Péntek–Szabó. Jelentéstan 238). a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. cserfa.1. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. pl. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. Ember és növényvilág 188). emberre jellemző állapotra: árvacsalán. az akácfa. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. disznócska ’csattanó maszlag. . fűzfa. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. Elsősorban fajnevekről van szó. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. azaz az egyik névrész eltűnik. besorolja az előtagot. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket.2. A legfontosabbak az antropomorfizáló. 4. Pl. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. napraforgó. 3. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. 4. a termés (mag. perszonifikáló jelzők és a színnevek. Datura stramonium’). A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. gumó) színére utalnak. emberre jellemző külső vonásra. de nagyon gyakran a levelek. odvas keltike’) — termés (bariska. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. fehér liliom). testi tulajdonságra: kövérfű stb. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. félreérthetőségét küszöböli ki.

Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. pl. gímnyelv > gímnyelvűfű. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. 4. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. Névelem a szó elejéről. Ember és növényvilág 176). b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. besztercei (< besztercei szilva) stb. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. tátogó (< tátogóvirág). ii. amikor önállóvá vált. bodzás. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. méhfű > méhek füve. ahonnan a növény ered. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. A névelemváltozás főleg lexéma. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. . kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. erdő stb. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel.: barátfő > barátfejűfű. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. angyalédes (< angyalédesgyökér).és kétrészes neveket is érinthet. égeres. gamandorfű > gamandor.4. rag) kiesését is jelentheti.3. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. (Péntek—Szabó. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra. bolondító (< bolondító beléndek). redukció A redukció egy. fenyves. a melléknévi igenév. vagy ahol leginkább elterjedt. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica). 4. gyertyános stb. de morféma (képző. főnevesült: pl. domb.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált.2.33 Tapadás megy végbe akkor is. cserfás. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. 4.

mustár. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. a szlovák eredetű atracél. galagonya. som. mályva.. lednek. de értelmetlennek találta. kopottnyak (< kapotnyak).2 45). a bajor-osztrák eredetű gesztenye. búza. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. ciprus. majoránna. a növénynév alakszerkezete megváltozik. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. lapu. rebarbara. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . sárkerék (< sárkerep). idegen voltukat nem érzékeli. jegenye. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. juhar. gyömbér. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik.1. vándorszó a kömény. dió. rozmaring. kökörcsin. konkoly. ruta. csipke. repce. petrezselyem. berkenye. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben.. 5. raponc. sáfrány és az ismeretlen. répa.5. a szláv eredetű bab. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. az olasz eredetű füge. . A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. cser. melyek már annyira meghonosodtak. citrom. káposzta. ösztör. peszerce. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. a német eredetű kapornya. belénd. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). kapotnyak. a török eredetű alma.34 4. kender. cékla. bors. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. narancs. tehát olyan idegen lexikális elemek. borsó. saláta. cikória. 265). liliom. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. len. ezért elferdítve. kökény. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. szőlő. cseresznye. A jövevényszavak. gyopár. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. a latin eredetű cédrus. polaj. 5. porcsin. kapor. lencse. csalán. menta. mandula. barack. bodza. a bolgár eredetű pemet. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. üröm. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”.

Amsterdam–Oxford–New York. 5.–II. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. Sok herbáriumban. ezzel párhuzamosan. Leipzig.. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni. aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. Gareth Williams and Károly Hunyadi. napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. Grossinger. ill. I. 1987. A mai.. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű. Benkő József vagy Márton József. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek.. 305) — írja Benkő Loránd. French. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. 1979. in English. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. szótára. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. Melius. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI.3. Elsevier’s Dictionary of Botany. elejéig. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. Fünfter band. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX.2. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra.35 5. laurus. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . A morfémahelyettesítés lehet részleges. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . Latin and Russian compiled by P. Átvételüket a szükségszerűség szülte. 1943–1958) c. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. 265).. tudatos névadásra volt szükség. földi laurusfű stb. Macura. kicsinytövis).. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. sz. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. diptamus ~ diktamus. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. Bp. German. nigella. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Dictionary of Weeds of Eastern Europe. . hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. benedikta. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző..

Stechapfel). Teljes tükörfordítások 1. Parua spina). Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). vagy fordítva.2. Palma Christi). mezei nárdus (< lat. Nardus agrestis). 1. lúdláb).36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. salamonpecsét. részlegesek. Sternkraut). teljesek. 1. vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. scabiosa. Krisztus tenyere (< lat. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). varfű (< lat.1. 2. pigeonberry). A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). tövisalma (< ném. galambbogyó (< ang. parasztápium (< lat. páternoszterborsó (< ném. . Paternoster-Erbse). az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). Apium rusticum). 2. digitális. csillagfű (< ném. Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). véresfű). salamonpecsét (< lat. Alantwurz). részben pedig helyettesítése révén jön létre. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1.

Összetett növénynevek. III.3%) (i. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. idegen szavak). szószerkezetek: 23. összetétel) és az ún.3%. III. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. külső névalkotás (pl. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. 1. a hárs. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. Szószerkezetek. ez a legnépesebb csoport. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. szil. a nyír. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak). Egyszerű növénynevek. II. 2. pl. m. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. Egyszerű növénynevek. Képzett növénynevek. nagyobb része kölcsönelem. IV. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. Képzett növénynevek. botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. . 173–195). hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. uráli eredetű a nyár. szóképzés. az ugor korból pedig az eper. a magyar nyelv külön életében keletkezett. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. a köles stb. a finnugor korból származik a fenyő. m. Összetett növénynevek.37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. 173–195). II. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények.

amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből. hogy a növényneveket két szóval jelölik. — A szószerkezet „legalább két. iii. Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. kisebbik földi sülyfű. Szóalkotással keletkezett alakulatok. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). bozsor stb. i. boglárka. 66). -di: sósdi. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. sárkerék (< sárkerep). amely hangutánzó eredetű. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. paskol szavak rokonságába. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. hangfestő szavak stb. sarkantyúka. bizonyos általános viszonyt is kifejező. . szóvegyüléssel. -i: tengeri. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. a fajt. sípfű. — -ka: bársonyka. Egyéb példák: pitypang. -cska: kutyócska. köszvényt gyógyító fű stb. csabaíre. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). erdei nagyobb lépfű. fagyökerű paptöke. más-felől a pacskol. A növénytani nómenklatúra alapelve. szóhasadással: viola ~ ibolya. szóhasadással. hamis fekete magú nigellafű. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). szóvegyüléssel: citrancs. valamint a tátika. bojtorjánka. -s: gerezdes. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. Pl. metaforizációval stb. B. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. — Azok a szavak tartoznak ide.38 A. vénuszhaj. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. angyalka. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. — Szóteremtéssel keletkezett pl. ii. C. amely a tát igéből származik. cickafark. is jöttek létre növénynevek. népetimológiával stb. a pipancs. borsocska. kékvirágúökörfark. II. s beletartozik egyfelől a pattint. ábelfű). — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. sebforrasztófű stb. -r: csucsor stb. mérges vad harapást gyógyító fű. -vány/-vény: gyujtovány.). Szóképzéssel létrejött növénynevek. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. napraforgó (< napraforgóvirág). árvácska. — Elvonással (tapadással). A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. pukkantó. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). pattog. kanálfű. A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. tátogó (< tátogóvirág). Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó.

benedikta). kökörcsin. a) A jövevényszavak. salamonpecsét (< lat.). idegen szavakról és tükörfordításokról. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. disznóorja stb. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. Tévedett. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. gyopár. ezt követik a jövevényszavak. A korai (XV–XVI. citrom. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. fajneveink többsége belső fejlemény. Megállapíthatjuk. más része pedig kihalt. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv. Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. tyúkhúr. belénd. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. lúdláb (< lat. Megfigyelhetjük továbbá azt is. benedikta. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. hiszen az új földrajzi-növényzeti. Érdekes megfigyelni. tyúkharaptafű stb. 22: 151). a latin eredetű cedrus.). ebszem (< ném. ebszem). Sigillum Salomonis). — A tükörfordítások keletkezésének módja az. c) A tükörfordítások. kiderül. saláta stb. gyömbér.). csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. Szarvas Gábor úgy vélte. b) Az idegen szavak. az olasz eredetű porcsin. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. kömény. Hirschzunge). mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. a szláv eredetű bab. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. tyúktaréj stb. hárs). oroszlánfog. Hundsaugen). Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. kakastaréj. Ez nem véletlen. sőt gazdasági körülmények között természetes. nigella. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult. a török eredetű csalán. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. valamint a jövevényszavak (kapotnyak. pásztortáska). rövidség jellemző (örvény- . más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. az idegen szavak és a tükörfordítások.39 3. Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). Pes Anserinus). kapotnyak. hogy az ősi. a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma.

a nevek főleg a növény alakjára. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. nyári hérics). erdei nagyobb lépfű 3. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya. ezen belül azok.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. orbáncfű. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. szil eper pipacs. a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. termőhelyére. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. hangfestő szavak stb. benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű. szarvasnyelv. hölgymál). 1. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. csengőfű. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. varfű. nyír hárs. növénynevek (külső gyömbér. amelyek valamely testrész és növény. tátika boglárka. salamonpecsét . nyelvekből átvett kapotnyak.40 gyökér.

és az EWUng. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. illetőleg értelmezték a növényneveket. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka). — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. A címszók. amelynek rendező elve az ábécérend. A problémát az okozza. Priszter 14–24). tölgy). Priszter 6–7). A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas. a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl. a jelentés). Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. aggófű. 2. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat.) szerint. majd az etimológiai megjegyzések. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. Nemzetségnév pl. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . Technikailag a TESz. a Ranunculus (boglárka). A szótár tagolódása. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. alakváltozatok. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. hogy a magyar növényneveknek. A XVIII.

Egységesítésük. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. az utaló szócikkek csak azt jelzik.. a dinnyefajták elnevezései. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. Azokat a növényneveket (agármony. 24). még akkor sem. is): „mit lehet a régi jelzős. bokor. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. tudniillik a nálunk honos. hérics. a TESz. hogy a külön címszók. csabaíre. akár nem” (RMGl. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége.-t... Az egyelemű növényneveket (rózsa. önálló fogalomnak. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. c. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl.-t. hogy növénynévről van szó. ill. sajátosságuk. 3. utaló szócikkek és az alcímszók. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja. szulák. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). cigánypicsa.-ot. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. pl. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. vagy nemzetségnév. amelyek valójában közszói összetételek. disznócska). állatgyógyászat) eredményezte. az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat. általános értékű szónak tekinteni? .-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. d. Legyenek együtt a galambfajták. Önálló címszóként kezelem: a. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. az EWUng. embergyógyászat. a csillagnevek stb. b. élelem. tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. XV– XVI. A kételemű állat. Bizonyos. fű. lednek. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. elefántormánya). ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. normatívvá tételük természettudós. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. szószerkezetek. Azokat a növényneveket.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. botanikus szakíróink munkájának eredménye. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. akár nem). boglárka. ha a gatyás galamb. cseresznye. papmonya. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. cickafark. virág stb. A korábbi. Az önálló.). illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés.

disznóbab. hanem l. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. formát is használom. ahol a szerkezetet tárgyalom pl. fejezettel. Ezek a két. ebzeller. Utalásra a Vö.43 veket (pl. disznóbab) önálló címszóként kezelem. mérges vad harapást gyógyító fű.vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. farkasölő sisakvirág’). Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. A névadás magyarázatára l. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). amely nem babféle. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű). Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. e. babfű. A magyar növénynevek helyesírása c. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. eperfű). agármony(~). a név után jelölöm azt a szócikket. feldolgoztam számtalan R. cickóró nevekkel. etimológiai bekezdésében: pl. fekete nyár (→ nyár). (Vö. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv. a -bab utótagra l. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. ahány szót adatolok. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. A címszó (pl. kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. a farkasbab ’Aconitum vulparia. farkasbab. növénynevet is. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. kutyakapor. Alcímszóként. farkasölőfű.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. és N. Használok belső utalásokat is a szótárban. ezért a bab utótagot kapta. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. Mária gyertyája. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. Boldogasszony dinnyéje. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. farkasbab. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. kutyapetrezselyem. — amely egyenértékű a címszóval. ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. A főnévi előtagú növényneveket (pl. (= lásd) jelzés után csak azt közli. és az utótagnál (— Ö: . ez azt jelzi. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. ebzeller. csattogó eper) jelentésükkel együtt. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó.

az etimológiai részt. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. című munkája alapján): pl. J: ’Achillea ptarmica. ez azt jelenti. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). farkas~.) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. kenyérbél-cickafark’. de gyakrabban három fő részre oszlanak.. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. Pl. időrendben. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme.44 . Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. Pl. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. A szócikk szótörténeti része. a jelzős szerkezetek és az összetételek. és ez befolyásolja a szótörténetet. mivel vannak olyan címszavaink is. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. Ilyenkor a név (pl.. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. a jelentések. napellus. sisakvirág’. Az adatokat betűhíven közlöm. Növényneveink. A jelentések. bibliográfiai rész. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). ezt követi a fajnév. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt). és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. Az alakváltozatok. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. 4. a nemzetségnév: ’Aconitum. A harmadik olykor hiányzik. ill. ill. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. akkor azt is megadom. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. Az önálló szócikkek legalább kettő. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. Bp.. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. etimológiai rész. jelzés. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem. hogy ki végezte az azonosítást. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat.. 1998. ahol ez lehetséges volt. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. növénynév pontosabban nem is azonosítható).

A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. mivel bizonyos növénynevek. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. illatos ábelfű’. ill. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm. szócsalád eredetére) vonatkozó információt. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus.) tagolom. a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. tükörfordítás. Növényszótár 4). közönséges lucfenyő’. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. | 1998: ’Abelmoschus. 2. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. csuklyafű 1. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. 5. méregölő sisakvirág’. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). Katika-sisakvirág’. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. J: ’Aconitum napellus subsp. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). stb. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. Pl. 1911: csuklyafű (Cserey. ▌ 2. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem.. — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. nemzetközi szó). növénynévre. Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását.45 löl. a névadás alapja. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. mind az idegen nyelvből. a kövér arab számot az adatok elé teszem. Ha valamely növénynévnek többféle.. A szócikk etimológiai része. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. 380). ábelfű’. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. 1783: Tsuklya-fü (NclB. .). A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. hogy a nevek eredetének. ’Abies alba. a jelentéseket arab számokkal (1. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. ma már kihaltak mind a magyarból. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. összetett szó. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. napellus’. hangutánzó eredetű stb. napellus. J: ’Aconitum anthora. A tudományos megnevezés pontosságra. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl.. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. többnyelvű botanikai szótárakat.’) foglalom. pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. idegen mintát követő névadás). A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál.

46 6.) címszavával. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). és EWUng. 7. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. a források jegyzékét hátul!). 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. még RMGl. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L.-ből dolgoztam fel. A felhasznált irodalom. szótárak és glosszák kb. 36–47 és TESz. . — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. A latin név szerinti mutató. — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. TESz.. A régi magyar szójegyzékek.

Bp. Növényneveink. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban. Priszter 18). amelyhez a faj tartozik. Vö. mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1. Magyar–latin szógyűjtemény. . ezért külön kell írnunk.. A magyar és tudományos növénynevek szótára. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. 1986. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. Bp. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve.).. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. tehát egybe kell írnunk. 1998.és különírása. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. résszel. Növényneveink.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. amely szintén nem a Lilium. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. ezüstfenyő — ezüst hárs. majd az 50000 cím. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz.). A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya.

-hínár. salamonpecsét. név) növényneveket. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. Ebben a típusban az AkH. -perje stb. pl. libapimpó. 9. -fenyő. -fű. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. pongyola pitypang. Szent István-szegfű. gólyahír). A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl.) (kiemelés tőlem). Krisztus. krisztustövis. csabaíre. Pl. 7. -kaktusz. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH.és vad.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. A személynévi előtagú (keresztnév. torzsikaboglárka. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. 6. báránypirosító. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. glauca). Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. -bambusz. 8. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. oroszlánszáj. cigánymeggy). Áron szakálla) sem. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. Szent László-tárnics. erdeifenyő (Pinus sylvestris). amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. Boldogasszony stb. A történeti adatok azt mutatják. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. vénuszfodorka. martilapu. hogy ha a növénynév köz- . idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs.48 2. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. -orchidea. és kötőjellel kapcsoljuk össze. családnév vagy mitológiai stb. muskotályzsálya. magyarosan írt közszói formák között. 4. Waldstein-pimpó. -pálma. 201. nenyúljhozzám. Júlia-borbolya. 201. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). 168. pl. AkH. 3. nagyezerjófű. Atlasz-ciprus. 5. barátszegfű). ebnyelvűfű. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. nefelejcs. Pl. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. festő rezeda. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. borbálafű. vadkörte. A dísz-. -fa. ezüstfenyő (Picea pungens f.). futóbab. Az Isten. ezüst hárs. -moha.vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. nagy kezdőbetűvel írjuk. -páfrány. Az AkH. amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. futó.

szakadást gyógyító fű. szamárgyönyörűsége. növényneveket. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. rüh ellen való fürösztő fű. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. Az AkH. Krisztus-pálma). gyujtoványfű. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. 128. b) pontjával. kígyómarást gyógyító fű. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. toroköröme stb. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. szamár gyönyörűsége. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. istennyila ’villám’. mérges vad harapást gyógyító fű. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. Különírtuk a nehézkes. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. . szemnek gyönyörűsége. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. istennyila. barátfüle ’tésztaféle’. ha nem köznevesült. 10. méhfűnek árnyéka stb. Pl. krisztustövis). A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13. mennyországkulcsa. mivel ellentétben áll az AkH. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. ziliz) írásában az AkH. 128. amely a gyepürózsa. sennyedék ellen való fű. Ezek tagjainak együttes jelentése más.-t követtük. mindent gyógyító fű. egybeírásuk zavaró lenne pl. hosszú körülírásos szerkezeteket. vásárfia ’ajándék’. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. pl. mennyország kulcsa. Három növénynév (gyepűrózsa. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. lat. MNövSz. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. Az abszint nemzetközi szó.-i Abelmoschus (< lat. J: ’Artemisia abrotanum. Absinth.-i absinthium (< . | 1998: ’Abelmoschus. *abruta átvétele. EtSz. 465). J: ’Vitex agnus-castus. abszintüröm’. MNövSz. 1783: Abruta (NclB. 107). 1807: Abruta (Magy. 28). Fűvészk. amely a lat. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. árongyökér (→ Áron szakálla). seprűruta és abruta helyett. abrótano. szakny. abszint’. Marzell Vitex agnus-castus a. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. 1998: abszintüröm (Priszter 306). istenfa. Ábrahám) kötötték. Ábel füve (Bugát. J: ’Artemisia abrotanum. barátbors.. abroszkája l. ábelfű’. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. ném. 414). köznevesült: ábelfű.-i ruta hatása alatt keletkezett. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter.-i abrotanum (< gör. absinth(e). szakny. Az ábrahámfa elnevezés a ném. mivel azt tartották. szüzességét megtarthatja. Fűvészk. 1911: Ábelfű (Cserey. Á ábelfű 1843: Ábelfű. moschatellínus a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ürömcserje’. 1). az előtagra l. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. ang. móschos ’pézsma’). Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. Fűvészk. az utótagra l. valamint a magok hasonló szagára utal. Genaust abrótanum a. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. ürömcserje’. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. fr. foltos kontyvirág’. Genaust abelmóschus a. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. 1998: ábelfű (Priszter 27). abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. Szóhalm. 19). Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. 1841: abrut üröm (Barra 207). barátcserje’.). hogy aki a mag porát fogyasztja. — N. — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). barátcserje. ol. 1911: ’Abelmoschus moschatus. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. J: ’Arum maculatum. 1998: abrutüröm (Priszter 306). Az abruta talán egy k. lat. moschátus ’pézsma’ < újgör. üröm. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. vö.. abruta. 465). szűzfa. MNövSz. J: 1843. A növény lat. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. Növényszótár 1). Az abrutüröm összetett szó. J: ’Abelmoschus moschatus. szakny. illatos ábelfű’. sp. Az abszintüröm összetett szó. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). vö.A. abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. abrotano. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). illatos ábelfű’. 2. A növényt szent életű személyekhez (barátok. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. absinthe ’fehér üröm. J: ’Artemisia absinthium. vö.

Az utótagra l.. EtSz. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. Fűvészk..: Adáz (Julow 257). — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). áfonya’ (ÚMTsz. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. Myrtillus a. Diózsegi–Fazekas a R. acsa a. J: ’ua. szakny.). 2. J: ’Aethusa cynapium. J: ’ua.. piros szinü” (Barra 252). hogy a növény nagyon mérgező. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. 208). és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. J: ’ua.). acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. — N.. Fűvészk. 2. ádázóbürök helyett. A hajas jelzős változat Barra alkotása. TESz.acetosa gör. abszint a. 1998: áfonya (Priszter 532). havasimeggy (→ meggy) helyett. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). ádázóbürök l. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. áfonya’.). abszint a. acsalapu (Péntek– Szabó. EWUng. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R. acsa a. mezei sóska’. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. ném. 1798. A névadás alapja nyilvánvalóan az. J: ’Rumex acetosa. EWUng. ang. 2. J: ’Petasites hybridus. ill. Ember és növényvilág 300). Fűvészk. acsa-lapi (MTsz. 1798: Afonya (Veszelszki 456).). Afinya ’Vaccinium myrtillus. J: 1708. 1792: ’dühít’). Afonnya (PP.’. 249). áfonya’. háfina ’Vaccinium sp. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. hogy a virág színe bíborvörös. ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére. J: 1807 e. sz. Az acsalapu összetett szó. (Barra 163)... áfonya’ (MagyGyógyn. ▌ 2. keserűlapu a. Fűvészk. 198). és N. Genaust acetósa a. ádáz’.. áfinnya. | 1998: ’Aethusa cynapium. A vörös jelző magyarázata.: Acha Lapu (SzegSz. vö. rom. 367) nevet javasolja a növénynek a R. 1998: fekete áfonya (Priszter 532). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TESz. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. arra utal.) bogyóinak színére vonatkozik.. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. az acsa eredete kétes. áfin ’fekete áfonyacserje’. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. talán ’szitakötő’ jelentésű. EWUng. Genaust absínthium a. | 1783. 1763: Affonya (TESz. áfinya. afín% ’áfonyabogyó’. 1998: vörös áfonya (Priszter 532).: ’Aethusa.’. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy.’. A lapu utótag szláv eredetű. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. Blaubeere ’kék bogyó’. acsalapu XVI. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. 132). J: ’ua. — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. Ember és növényvilág 263). EtSz.). 362). Fűvészk. TESz. közönséges acsalapu’. EWUng. 1998: ádáz (Priszter 292). 1998: ’Vaccinium myrtillus. ádáz 1807 e.. 1807: Adáz (Magy. blueberry ’kék bogyó’. áfonya’. TESz. J: ’Vaccinium myrtillus. áfonya.’. EtSz. fanyar íze. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el. Fűvészk. bürök áfonya 1. ádáz’. a névadás alapja a levelek savanykás. J: ’Vaccinium vitis-idaea. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319). mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. megbolondítja az embert. 1798: veres Afonya (Veszelszki 455). Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. ádáz’. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. A lat. Afonya” (PP. A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. áfinya.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb. 198). 1753: ’kegyetlen’. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). vörös áfonya’. Schwarzbeere ’fekete bogyó’. SzófSz. 1783: Áfonnya (NclB. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. — Ö: . 362). áfinyála (Péntek–Szabó. 1763: ’Vaccinium sp. apsínthion. — N. 1708: „Havasi tsereſznye.).-i acetosa (< lat. a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra. Acsalapu (Kovászna 176). áfin%. Az áfonya román eredetű.. üröm.

LI. 1643: agár mony (Com. J: ’Orchis morio. agáci. heréjére hasonlítanak. Az agárkosbor összetett szó. embererő. Növényszótár 7). 26).-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. a név a növény gumóira utal. Az agávé latin eredetű (lat. 421). amelyek az agár ivarszervére. 1990: agármonynak gr. közönséges agávé’. ném. valamint a növény egyéb. agárheréhez hasonlóak. Növényszótár 93). fr. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. J: ’Agave americana. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. 1998: agárkosbor (Priszter 440). XVI. hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). egyik fris. a másik pedig előkészül arra. agacsi. J: ’ua. agárkosbor’.’. és kékek. Fűvészk. agács. uag. J: ’ua.). here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . agauós. Vö. Nyr. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). fenséges. 124: 118– 122. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). aghár moni (NépNyelv. 1590: Orchis: Vitez f×. 421). hogy a növény ikergumói állati heréhez. ▌ 2. 494). Nyr. agacska.). Fűvészk.. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. EWUng. agárfű 1604: agarfü (MA.: TESz. vö. Az agárfű névadás alapja.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. kosbor’. Jan. kinézetére utal). agar mony (SzikszF. rókamony. nőszőfű. a’ hervadttal pedig …. 1935: 182). J: ’Agave americana. A tudományos névben szereplő lat.). 1783: Agár-fü (NclB.).agárfű medve~. J: ’Orchis morio. J: ’Orchis sp. agagyín. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. 5: 2). Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz. agárkosbor’. vitézf ű helyett. Az agár előtagot a növény R. 1872: 400). második fele: agar mony (TermTudKözl. 1948: agármonifű (Halmai 6). J: ’Orchis morio. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy.’.) összetett szó. szőlő~. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. Növ. Genaust Orchidántha a. — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. 285. sz. neve. a nemes. 1775: Agár-fü (Csapó 297). Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. órchis) is ’here’ jelentésű. Satyrion’ (PP. Az agármony elnevezés átvitt értelmű.. Növényszótár 7). agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. Ezek alakja a heréhez hasonlít. 1998: agáve. agárkosbor’. veresellfk. óriási méretére. UEWb. agave < gör. Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. mony a. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). magyarázatát l. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. 1708: agár mony ’Orchis. 2. uráli eredetű ’tojás. és fű magyarázó utótaggal látták el. agaca. a’ gyökere kettfs tökforma. ang. név a növény tekintélyes. közönséges agávé’. azután elpusztul. hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. 1783: Agár mony-fü (NclB. 1604: agarrmony (MA. Az agármony ’agárkosbor’ (1.) nevet népetimológia hozta létre. a latin szakny. agávé 1911: agavé (Cserey.. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. 2). Nyr. orchis (< gör. Diószegi– Fazekas alkotása. 1708: agár fü ’Orchis. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. agave. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. agávé (Priszter 293). 257).: RMGl. Satyrion’ (MA. Agave. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). agárci l. (Egészség Isten patikájából 9). TESz. a dicsőséges’ < gör. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton.. Agave. a lat. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). a kosbor utótag szintén a növény R. 124: 118–123. 124: 118–123. közönséges párlófű’.’. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. J: ’ua. agármony. mony a. 1941: agármony (Varró 77). embererő. kosmonynősző. agármony 1. agácka. J: ’Agrimonia eupatoria. agárfű.

). senegal. ™gācsk™. | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101). 424). gumiakácia’. — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy.). az OrvK. szakny.’. J: ’Althaea officinalis. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba. бéлая акáция ’fehér akác’. 1804: agátzi (TESz. a névadás magyarázata. Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név. or. agagyín-fa (MTsz. 1998: akácia (Priszter 288). hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. (OrvK. Az akácia (1.’. A katekhu akácia (2.’. ™gác (MTsz. szakny.). || akác 1788: ákkátzot gr. Acaciat gr. 1948: Aibis (MagyGyógyn. katekhu (lat. eb~. acacia. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. akácia akácia 1. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). orvosi ziliz’. ágóck™. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. J: ’Robinia pseudacacia. 1783: Aggó-fü (NclB. Az ájbis idegen szó.). 321). BaldgreiſÅ (Melius 82). gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz.).: Acacia (OrvK. J: ’ua.aggófű ném. UEWb. fr. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn. Növényszótár 11). utótagjának fordításával jött létre. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. 448. ágácka. öregnek tűnik. MagyGyógyn. agātßa ’(fehér) akác’). de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. a magyarba közvetlenül a latinból (vö. akác. á g ámfa (Nyatl. elsősorban A. amelyeket gyógyításra használtak. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 370/34). ájbis (Halmai 7). ákácka. katechu akácia’.. agaca. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. 404). akakía ’egyiptomi akác’ < gör. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. ▌ 2. amellett a bajor-osztráknak megfelelő. Akazie.) a lat. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). 68/19). szakny. Fűvészk. szárnyas levele és fehér virágja. ogáco (Nyatl. | 1998: ’Acacia. a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. Az aggófű elnevezést a lat.. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett.-i senecio (< lat. — N. A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. J: 1577 k. 132).-i Acacia senegal előtagjának átvételével. agócka l. öreg’) hatására alkották. fehér akác’. a ném.. A névadásra a ném. J: ’Acacia catechu. ákárc. agács-fa. 1998: katechu akácia (Priszter 288). akácfa l. ákantha ’ua. 291/13. 1801/1910: Akászt gr. Genaust Agáve a. ak³zi. vö. az Acacia nemzetségnév. Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű.). Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. 1818: ákáz (TESz. ▌ 3. szakny. akácia agyar l. 1577 k. Marzell Althaea officinalis a. J: ’Acacia senegal. a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak.). s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. agácka. agaricafa . orvosi ziliz’ átvétele. J: ’ua. ™gácsa.’. ném. 171. 325/36). senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). 1775: Aggo-fü (Csapó 229). agacsi. közönséges aggófű’. hazai lat. a lat. ogáci.). Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. Genaust Senécio a. J: ’ua. 416). catechu < hind. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett.). a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos). gumiakácia nedve’. baj. (OrvK. Eibisch ’Althaea officinalis./1448 k. akácia’.-osztr. Az adatok azt mutatják. (TESz.’) átvétele. nyak~ ajak l. Akátzfa (NomVeg. A szenegáli akácia (1. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288). agárci. 1854: Ágiczafa (TESz. nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja.). ágācs-fa.) tudományos név.: ’Acacia sp.: ’öreg.) a lat. ák™c. agaci-fa. 169). 1787: akatz-fa (Zavira 5). 416). Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). Acatiat gr. (TESz.-i Acacia (< gör. — N. ang. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). acacia.-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. J: ’ua. J: ’Senecio vulgaris.). 1998: fehér akác (Priszter 482). ákica (ÚMTsz.

a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. koronafa helyett. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). akantusz 1560 k. 2. Népi név. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása. 1813: Álcibiusfű (Magy. 675). | 1807. 1783: Áldott tövis (NclB. a lat. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. Fűvészk. medveköröm’. bogáncs’ (Veszelszki 131). Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak. benedictus fordítása.’. Farkas. 363). . holy thistle. avagy Acantha (Lippay I: 107). nyugati medveköröm’. sp. 1998: akantusz (Priszter 288). Fűvészk. J: ’Pulsatilla grandis. Görög 44–5. közönséges kígyószisz’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lat. nyugati medveköröm’. leánykökörcsin’. A kicsinytövis a lat. lat. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). acanthus. Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. Marzell Acanthus mollis a. acanthe. alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. ákárc. Fűvészk. 490).. 420). Az áldott jelző a lat. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy.’. 376) nevet javasolja a növénynek a R.: RMGl. 1807: Akánt (Magy.. J: ’Echium vulgare. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. 1998: ’Acanthus. Az áldott-tövis a lat. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn. akác a. 328). J: 1560 k. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). Fűvészk. Marzell Echium vulgare a. örvénygyökér’. carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. A lat. ném. a’ honnét a’ nevét vette. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. ákica l. akác a. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. szakny. acànto. lat. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). ákász. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. ang. — Ö: gumi~. J: ’ua. J: ’ua. Genaust Acánthus a. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). bogáncs’. Marzell Acacia a. Görög 46. Marzell Inula helenium a. bókoló. 116). Akanthus. EWUng. Farkas.. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. A ném. J: ’Cnicus benedictus.i acanthus (mollis) ’medveköröm. Parua loványka (→ haloványka). A névadás alapja az a monda. 1664: Acanthus. takta alamuszivirág N. carduus ’tövis. akácia akta l. Fűvészk... 1807: áldottfű (Magy. meg-rágá. Az akantusz latin eredetű (vö. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. benedictus ’áldott’. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. a növény R. Az áldottfű Melius alkotása. vö. akanta l. MNövSz.. Genaust Acácia a. alamuszivirág (Csapody–Priszter. vö. a lat. lila virág. J: ’Inula helenium. TESz.: Acanthus. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. áldott bárcs’. acanto. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. 365). ném. lat. akácia akadály l. mérges harapások. akantusz’). áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). 365). fr. ol. || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). harang alakú. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). Fűvészk. acanthus forrása a gör. cátechu a. áldot txuis neue” (Melius 45). ákácka l. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. ang. 380) nevet javasolja a R. a’ nyálát le-nyelvén. eke~ akánt.. áldott bárcs (→ bárcs). 2. J: ’Acanthus mollis. 2. az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. 1664: ’Acanthus mollis. medvetalp helyett. vévén f e’ fÍvet. blessed thistle ’áldott tövis’.akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. a’ mint az öreg Nikander Alcibion.

a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). egyedi adat. 2. Fűvészk. a fürtben érő. lat. almaformájú. J: ’Alkanna tinctoria. 1798: Álkermes (Veszelszki 159).. lat. Az allelujafű a növény R. árkelmes (EtSz. ▌ 2. alleluja a. 369). — N. Az alkörmösszőlő összetett szó. Melius 45. alkörmös alkörmös 1. 1807: Alkermes (Magy. R. Az alisma a lat. 363). talán téves. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik.. alisma < gör. a belőle készített festék’. alma’. alkörmös. alkermès ’ua. Marzell Cnicus benedictus a. — N. J: ’Malus sp. J: ’Alo( sp. 1783: Alléluja fü (NclB. alkermes a.).’. álkörmös (ÚMTsz.). Szabó. mogyoró~.). 1775: Alleluja-fü (Csapó 267). Stechapfel tükörfordítása. Melius 425. J: ’ua. Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. az előtagra l. alkermes l.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. Genaust Cárduus a. vö ném. vö. 1813: Allélujafű (Magy. alleluja fű (ÚMTsz. lat. álkörmös (Péntek– Szabó.. Az alkörmös vándorszó. áll l. alleluja a. kirg. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. Ember és növényvilág 268). A tövisalma a ném. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. Alleluya (Növ. e. amerikai alkörmös’. J: ’Datura stramonium. vö.-i Alisma (Melius 137a) (< lat. Az alkörmös (2. csag. ulma.: RMGl. jövevényszó. 363). alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. 617. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. Aleluya (CasGl. J: ’Phytolacca americana. 131). ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. 1948: álkermes (Halmai 6). EWUng. zsidócseresznye’. alleluja. polajszigor~. alma 1. 37: 64). ném. Növénynévvé azért válhatott. sóska a. 1998: alkörmös (Priszter 455). minden sebet meggyógyít. Genaust alkekéngi a.).. Genaust Alísma a. Heilallerwundenkraut. vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138). Kermes (Veszelszki 159).) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. J: ’Arnica montana. alma. mérgező termés. Alkermes átvétele. sóska a. elma. halleluja isz. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. oszm. Marzell Datura stramonium a. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. a névadás alapja a tüskés. mint a bíbortetűből. Az alkekengi a lat. szakny. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. sp.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. tövisalma (MagyGyógyn. b): RMGl. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. amerikai alkörmös’. báránypirosító’. kicsiny’. alma. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. vö. J: ’ua. J: ’Phytolacca americana. Az alma ótörök eredetű. EWUng. 279). 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. szigor~ állató l.) ’halleluja’ nevének átvétele. szőlőszerű termésre utal. amerikai alkörmös’. csuv. Vö. csattanó maszlag’.). 1335: „pomi.. — Ö: far- . erdei madársóska’.’. TESz. A névadás magyarázata nyilván az. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455). úgy iszod” (MNy. 369). || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). Az alkermes a ném. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7).. ang. ’dicsérjétek az urat’.. áldott-tövis l. parvus ’kis. benedíctus a. aloé’ . | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). J: ’Physalis alkekengi. ▌ 2.. hegyi árnika’. kipcs. alma. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. Fűvészk.’. Marzell Aloe a. deréceszigor~. J: ’Phytolacca americana. lat. 264). alja l. — N. J: ’Oxalis acetosella. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. Fűvészk. vö. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. thorn apple ’tüske alma’. mert bizonyos növényekből (pl. fr. spina ’tövis’. 2. aloé’. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. 617. fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá. szakny.

áloé a. Szabó. | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy..’. 1841: álomfü (Barra 335). farkas~gégevirág. UEWb. 514). J: ’Alo( vera.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). 1807: Áloes (Magy. J: ’ua. J: ’ua. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. Farkas. 1578. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). 1841: álomfű (Barra 344). 1807: Álomhozó fű (Magy. 1577 k. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi.). Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1. a csüngő. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). szakny. 389) nevet javasolja a R. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. J: ’Mandragora officinarum. 1783: Álomhozó-fü (NclB.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: 1416 u.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy.) elnevezés magyarázata. maszlagos nadragulya’./1466. Fűvészk. TESz.’. Görög 51. csüngő. maszlagos nadragulya’. csákós jelzők a lehajló növényre. a lat. — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). 234). bolondító beléndek’. népi orvosság’ (ÚMTsz. aloé’. J: ’Hyoscyamus niger. székfű altató l. J: ’Amaranthus caudatus. 1998: aloé. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). ▌ 2. áloé a. a ném. ▌ 2. hosszú virágzatra utalnak. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. 212: TESz. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). J: ’ua. A névadás magyarázatára l.’. J: ’Atropa belladonna. A névadásra egyéb mérgező. mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. Fűvészk. lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. bókoló amaránt’. aloé 1. még álomhozófű. | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297).’. Melius 394. J: ’Alo( ferox. áloé (Priszter 296). tavaszi mandragóra’.’. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296).: aloeſt gr. Fűvészk.-i Amaranthus (< gör. Genaust Amarántus a. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). amaránt’. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. vö. | 1807. Az aloé latin eredetű. ▌ 3. (MünchK. — N./1466: aloèſnèc gr. aloé’. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. EWUng áloé a. ném. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett.’. alutó.-i aloe (gen. 175). 2.’. bársonyparéj. a szúrós. 514). álomfű 1. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. áloes. ang. Fűvészk.) Barra István alkotása. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. 2. (OrvK. 335.. J: ’Mandragora officinarum. szakny. 253). 1416 u. tavaszi mandragóra’. aloès. Fűvészk. orvosi aloé’. állóes. nemzetségnév. aluja ’hashajtó. 1578: Aloes (Melius 57).. a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. 37/41). 340). Melius 406–7. 57 ambretta pó 200). Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. J: ’ua. álszékf ű. 1783: Alóé (NclB. Aloe. J: ’ua. 513). Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. 1577 k. kakas~. Fűvészk. tavaszi mandragóra’. J: ’Amaranthus. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. 1948: álomfű (Halmai 52). 1595: Aloe (Beythe 65). . ill. 1998: ’Alo(. Az álomfű (1. Az s-végű alak alapja a lat. szúrós aloé’. álomhozófű 1. Az alraun idegen szó. 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. J: ’ua. aloes) átvétele.. J: ’Mandragora officinarum. A névadás magyarázatára l. álszíkf ű l. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). fr. aloe. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). 358). J: ’Atropa belladonna. A bókoló. mérgező növényeknek adta ezt a nevet. ▌ 2. bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. a lat. ez is bódító hatású.aloé kas~. szintén bódító hatású növény. még álomfű. Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. alraun 1998: alraun (Priszter 424). 1595: ’Alo( sp. J: ’ua.). ™lo(sz. Szabó.

angyalicska gyökér. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. Genaust Angélica a. J: ’Aconitum napellus subsp. 1783: Angyal-fü (NclB.’. . A névadás alapja a növény hosszú szára. angelica [herba ’fű. szakny. J: ’ua. amely a növény virágját emberi papucshoz. Marzell Abelmoschus moschatus a. 318). — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. J: ’Polypodium vulgare. J: ’ua. a ném. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. erdei angyalgyökér’. az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). bocskorhoz hasonlítja. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). J: 1775. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). Ambrette(körner). Az angyalédes tükörfordítás. Nemzetközi szó. vö. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. ol. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). angyalikomgyökér l. erdei angyalgyökér’. angelicus ’angyali’ < gör.’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. 36). Növényszótár 4). amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs. J: ’ua. kígyószerű testéhez hasonlítható. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). napellus. a névadás magyarázatára l. ▌ 2. anygyalikom-gyökér (ÚMTsz. J: ’Angelica sylvestris.. elérheti a 2 m-es magasságot is. angyalicskagyökér. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. közönséges édesgyökerű-páfrány’. valamint idegen nyelvi megfelelők is. angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). az előtag halnév. Marzell Angelica silvestris a. J: ’ua.). 1807: Angyalfű (Magy. lat. J: ’ua. J: ’Angelica sylvestris. ▌ 2. angyalfű 1. J: ’Arnica montana.’. ném.’. 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). Pantoufes de Marie.angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. patikai angyalfű (Halmai 8). a fű utótag magyarázó szerepű. Bremness 228. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). ambretta került be. angyalgyökér 1. 348). vö. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. 97). ném. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása. J: ’ua. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). 202). J: ’ua. J: ’ua. 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300). J: ’Angelica archangelica. angyalgyökér’. A N. ambretta. angyélika. hegyi árnika’. Marzell Aconitum napellus a.’. orvosi angyalgyökér’. J: ’Satureja hortensis. a névadás magyarázata az. Az angyalgyökér a ném. sarkantyúvirág. Katika-sisakvirág’. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. | 1998: ’Angelica. 200). angyélika.’. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. Az angolnafű összetett növénynév. idegen nyelvi megfelelőre vö. ambrette. 1998: ’Angelica archangelica. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). fr. angyalgyökér angyalitalfű l. Engelwurz szó szerinti fordítása. — N. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. Az erdei.’.’. ambretta. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). illatos ábelfű’. fr. orvosi angyalgyökér’. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei.’. Fűvészk.’. aggelikós ’ua.: ang. Az angyalfű a lat. angyalicska képzőcserével keletkezhetett. 1998: angyalfű (Priszter 300). 1998: angyalgyökér (Priszter 300).-i Angelica (< k. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a).’. — erdei ~ 1948: erdei v. A magyarba valószínűleg az ang. amely az angolna hosszú. borsika’. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. növény’] < lat.

erdei angyalgyökér’. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény. ▌ 2. ónejz (ÚMTsz. ányizs. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. angèlica.). 1590: ’Angelica sp. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. Fűvészk. részben a lat. 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R.. ▌ 3. 609/31). de vizelethajtó.). 84). hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. | 1807 e. 200).’. ▌ 2. a névadás magyarázata az lehet. eredetű. Marzell Angelica silvestris a. A név keletkezésének indítéka. a): RMGl. ánis. 202). 131). 202). J: ’Angelica archangelica. 1807 e. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. (Barra 164). szlk. — N. TESz. 202). szakny. még angyalgyökér.. (OrvK. valamint az a monda. angyélika) hatására jött létre. 198). J: ’Angelica sylvestris. 1998: illatos ánizs (Priszter 456). EWUng. J: ’ua. Az erdei.’. angelica. ámnis. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). angyalgyökér’. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. Aniſommal gr. 336). J: ’ua. pl. szapora zsombor’. 348). orvosi angyalgyökér’.: Aniſumoth gr. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört.. 1783: Anis (NclB. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. ol. a lat. 348). 1470 k. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával. 1998: angyélika (Priszter 300). angyalka 1.: Anisum: Anis (CasGl. Engelwurz ’angyalgyökér’. angyalka. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56)..-i Angelica. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. J: ’Foeniculum vulgare. 1577 k. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56).: RMGl. 1783: Angyélika (NclB.. Gyógynövények enciklopédiája 44. J: ’Pimpinella anisum. — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. 1775: Anis (Csapó 144). 193).: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. angyalgyökér. Wasserangelika ’vízi angyélika’. 1807: Angyélika (Magy. hogy megvédje őket a pestistől. Fűvészk.. J: ’ua. J: ’ua. ném. ▌ 2. 1998: ánizs (Priszter 456). — ~fű 1577 k. (OrvK. J: ? ’Mentha sp. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet. 1807: Angyélika (Magy. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’.’. közönséges gyujtoványfű’. 84). | 1998: ’Angelica archangelica. (Barra 164). 2. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült.angyalka ném. 1520 k.’. J: ’ua. ánizs 1. . Fűvészk. Fűvészk. 202). vö. mindent gyógyító fű). görcsoldó. 1807: kerti Angyélika (Magy. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. angelika. J: ’Linaria vulgaris. Az angyélika lat. angyalgyökér’. álnizs.’. A névadás magyarázatára l.: Angelica fweth gr. J: ’ua. angyélika 1. menta | ? Sisymbrium officinale. Marzell Arnica montana a. a fő előtag magyarázata. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. közönséges ánizs’.: Angelicath gr.: RMGl. Fűvészk. J: ’ua. 33/23).’.’. angyalfű helyett. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). 351). J: ’Angelica archangelica. 14/12). (OrvK. J: 1577 k. édeskömény’. angélique.. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. ányizs (MTsz. 84). J: ’Angelica sylvestris. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat.: Angyélika (Julow 257). fr. erdei angyalgyökér’. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn. 1577 k. Növényszótár 180).. — ~gyökér 1798: Angyélika-. orvosi angyalgyökér’. orvosi angyalgyökér’. Engelkraut ’angyalfű’. angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. 569/31). Genaust Angélica a. 1807: ’Angelica. (OrvK. Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’. Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. ang.

257).) a lat. Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. Az anyafű ’fekete üröm’ (4. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj.) Melius alkotása. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. J: ’Dracunculus vulgaris. ol. ánizs helyett. Fűvészk. anisum közvetítésével terjedt el.. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján. lat. anyaméhfű 1. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. az előtagot lefordították. édeskömény (→ kömény). àniso.) elnevezés is. Fűvészk. lat. Fűvészk. ném. valószínűleg a lat.-osztr. J: ’Foeniculum vulgare.. Az anyagyökér a ném. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. án#son ’kömény’. kaporánizs. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. a fű utótag magyarázó szerepű. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. hv. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. Marzell Artemisia vulgaris a. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. án#thon . édeskömény’. a lat. 1775: Anya-fü (Csapó 137). orvosi székfű’. Fűvészk. ánéson ’kömény’ < gör. A pimpinella nemzetségnév. a N. ang. 2. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. A névadás magyarázatára l. a lat. aneìss szóból jött létre. Mutterkraut részfordítása. Fűvészk. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. anisum (< lat. ízük hasonló. Az ánizskapor összetett szó. még anyafű. Pimpinella átvétele. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. J: ’ua. anésum. a növény fontosságát. aniš. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518). fekete üröm’. 418).) is megkapta. J: ’Tanacetum parthenium. abszintüröm’.’. 209). J: ’Artemisia vulgaris.ánizskapor Az ánizs vándorszó. om végű magyar alak. közönséges ánizs’.. ▌ 4. Az ánizs ’édeskömény’ (2. az abszintüröm (5. an#sum ’ánizs’ < gör. a növény azon részére utal. anise. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. Hasonló módon keletkezett a XX. 1948: anyafű (Halmai 10). 1783: Fünek anynya (NclB. mindkettőt fűszerként használják. kapor~. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. J: ’Artemisia vulgaris. 314). Mutterkraut tükörfordítása. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. 2.. a gyökér utótag magyarázó szerepű. Vö. 2. Marzell Arnica montana a. 210). fekete üröm’. ném. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. 1807: Anyafű (Magy.: RMGl. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). Diószegi–Fazekas alkotása. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. A k. Matricaria (< lat. 1783: Anya-fü (NclB. hegyi árnika’.. 318). || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). 1775: Anya-fü (Csapó 170). Matricaria felhasználásával hozta létre. idegen nyelvi megfelelőkre vö. mater herbarum fordítása. ▌ 5. 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155). közönséges sárkánykontyvirág’. fr. őszi margitvirág’. ▌ 3. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. J: ’Matricaria chamomilla. Genaust Anísum a. Matronenkraut ’orvosi székfű’. 314). anis. 520). — Ö: fűszer~. anya l. 3. ▌ 2. Anis. ebből származik az um. a fajt jelöli ki. ónejz a baj.) a ném. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Genaust Matricária a. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . J: ’Arnica montana. J: ’Pimpinella anisum. anyaméhfű. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. J: ’Artemisia absinthium. TESz. pl. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. gör. EWUng. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. gyógyító erejét így fejezték ki. Mutterkraut. 418). 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). Az anyafű (1. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták.

). Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. sárgás gumiszerű váladék’. gumiarábikum. TESz. vizi apium (SzikszF. hunior fé.). fűnek ~ (→ anyafű). ▌ 2. orvosi citromfű’. jelentése: ’nyúlékony. ro’s-annyát gr. mézga ’mézga.anyarozs 170). Aprilblume tükörfordításával keletkezett. A rozsanya a ném. ném. orvosi székfű’. vö. Matricaria (< lat.’. az elnevezés szemléleti háttere. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. apium átvétele. utótagjának pedig ’gabona. Az aranyfű a ném. ill. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn. Marzell Chrysanthemum parthenium a.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. berki szellőrózsa’. J: ’Acacia senegal. J: ’Chelidonium majus. 1783: Anya méh-fü (NclB. Növ. 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). hogy a aranyevő pintyő l. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. Marzell Anemone nemorosa a. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. J: ’Tanacetum parthenium. Az ápium a lat. ném. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. Az arabmézga a lat. J: ’Anemone nemorosa. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). Mutterkorn tükörfordítása. áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. Hasonló szemléletű névadásra l. 86).. Aprillenblumen.) Csapó. J: ’ua. anyaméhfű (2. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’..-hv. pintyő ápium 1. J: ’Melissa officinalis. mindkettő a lat. Kornmutter tükörszava. a névadás alapja. ▌ 2. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. blg. 1775: Arany-fü (Csapó 91). (Veszelszki 404). J: ’Apium graveolens var. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. 28). A mézga első megjelenése: 1560 k. 1595: Apiom (Beythe 80a). Gummi arabicum mintájára alakult. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5). EWUng. J: ’Claviceps purpurea. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. szb. A N. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. R. valamint az. bojtorján arábikum l. az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. mézga a. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. 418). Anyaméhfű (MagyGyógyn. gumiakácia’.: RMGl. EWUng. 7: 50. Mutterkuchen ’méhlepény’). GebÀrmutterkraut. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. holl. Vö. hogy a növény virágai sárgák.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Genaust Matricária a.) Veszelszki alkotása. vérehulló fecskefű’. vagy beka fé. mézga’. dán moderkorn. — vízi~ . J: ’Matricaria chamomilla. macskaméz. 86). A névadás magyarázata. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. Az anyarozs a ném. moederkoren. anyafű.). mézga a. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). nyirok. anyarozs’. boglárka’. 127). gummi ’nyúlós anyag. anyja l. Genaust Ápium a. a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. Márton. elsősorban rozs’ jelentése van. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. a lat. arábiai facsipa (→ facsipa). GebÀrmutter ’anyaméh’. mátrafű. Hasonló szemléletű névadásra l. talán a levelek hasonlósága alapján. ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Goldkraut tükörfordítása. TESz. 234).: TESz.. (Barra 104). növényi nedv’). gumiakácia’. | 1948: ’Acacia senegal. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). A mézga szláv eredetű. még parasztápium. erősszagú zeller’. N. Vö. őszi margitvirág’. ném. graveolens. arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. LXXXIV.. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. 349). мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. apróbojtorján l. J: ’Ranunculus sp. a R.: RMGl.

▌ 2. mocsári gólyahír’. Az őszi jelző a virágzás idejére utal. hogy a növény virágai sárgák. arannyal versengő f ű. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). szakny. chrûsanthemum < gör.-i Chrysanthemum (< lat. J: ’ua. Nemzetségnévvé (2. ▌ 2. Genaust Chrysánthemum a. nyugati salátaboglárka’. aranyvirágúfű.’. 416). J: ’ua. — Ö: ökörszem~. Benkő névadásának alapja. száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. fi. J: ’Caltha palustris.) hasonlóság alapján kapta nevét. 1578: arany virágu. arany versengő (ÚMTsz.) és a Boldogasszony tenyere (4. ’réti margitvirág’ (2. csöves virágok aranysárgák. aranyverselő (ÚMTsz. Marzell Chelidonium maius a. || harangversengő N. 1998: aranyvirág (Priszter 336). 377). aranyvirág’. vö. szakny. arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. ánthemon ’virág. Genaust virgátus a. aranyversengő (Péntek–Szabó.’. ha bárhol letörik. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. amely szintén Melius alkotása. Melius névalkotására a ném. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). mivel az adatokból kimutatható. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A névadás magyarázatára l. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján.). — N. még aranyf ű. 1578: arany virágu f× (70a). szakny. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. aurea < aureus ’arany’) fordítása. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518). ▌ 3. aranyverselő (MNy.-i virgaaurea (< lat. virga ’vessző’. J: ’Solidago virgaurea.) Melius alkotása. || aranyverselő N. chrysánthemon < gör. J: ’ua. Boldogasszony tenyere’. Az őszi margitvirág (3. Az aranyvirág a lat. 1998: aranyvessző (Priszter 507). chrûsanthe- .) Diószegi–Fazekas tette. J: ’Tanacetum parthenium. Az aranyvirágúfű a lat. aranyvessző’. réti margitvirág’. J: ’Ranunculus acris. ficaria. J: ’Chrysanthemum. 1807: Aranvirág (Magy.arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. őszi margitvirág’. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. aranyos l. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. keltajuuri ’sárga gyökér’. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB. 481). goudkruid ’arany fű’. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő.’. aranyverselő népi nevek.’. chrysós ’arany’. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. réti salátaboglárka’. aranyvirág 1. aranyvirág (ÚMTSz.’. Ember és növényvilág 278). — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). J: ’ua. lat.-i Chrysanthemum (< lat. gör. Az aranyvessző a lat. 293). 4: 30). ▌ 4. aranyvirágúfű 1. népetimológiával keletkeztek. 132). 382). Vö. J: ’ua. J: ’ua. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. fű’) tükörfordítása. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. vérehulló fecskefű’. J: ’Caltha palustris. N. Ember és növényvilág 278). mocsári gólyahír’. és a növényből sárga színű nedv folyik. A harangversengő. a középső. J: ’Tanacetum balsamita. J: ’Leucanthemum vulgare. holl. a névadás magyarázata.). hv. zlatni korin ’arany gyökér’. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn. ſarga viragu f× (Melius 137). kelta ruoho ’sárga fű’. J: ’Chelidonium majus. Goldwurz ’arany gyökér’. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. harangversengő (Péntek–Szabó. Fűvészk.). A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507). aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137).’.). hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. 382).

-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. J: ’Erodium. ebnyelvűfű’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos. árnyékszéktetőfű. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). J: ’Arum maculatum. lat. nemzetségnév. az Áron-vessző a ném. „Anyaszára kinő árformára” (Magy. Melius névalkotására a tyúkhúr R. erdő’) elnevezése is hatással lehetett. sz. 4. 422). Fűvészk. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. méhek ~a (→ méhfű). orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). fű’) fordítása. 1948: Árorr (MagyGyógyn. az az arany virágu f×” (137). nagy buroklevél. aranyvirág. Fűvészk. Fűvészk. 318). gémorr’. Vö. 153). Fűvészk. 389). Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. a német szó előtagja a lat. hogy az érdekes külsejű növény két. holl. és a Geranium L. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. A névadás alapja. chrysánthemon < chrysós ’arany’. Fűvészk. Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. méhfűnek ~a (→ méhfű).’. Fűvészk. szakny. ném. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. jellegzetes alakú. nemzetségnév. Magy. 1783: Áron ſzakálla (NclB. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. sárgavirág. tehát az árorr a termés hosszú.árnika mum < gör. Fűvészk. árorr 1807: árorr (Magy. Fűvészk. 364). 124: 477– . J: ’ua. árnő 1807: Árnf (Magy. арника. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). J: ’Stellaria media. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. névadásának alapja. barba lui Aron. árszerű. hegyi árnika’. J: ’Arnica montana. J: ’Arnica montana. a latin név is a növény előfordulási helyére utal. J: ’ua. 318). Fűvészk. J: ’ua.-i botanikusok nem egyértelműen különítették el. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). 153. or. 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). Aronstab tükörfordítása. ánthemon ’virág. Az árnika a lat. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. Aronowa broda. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. 389. erdős részeket kedveli. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. Nyr. Genaust Chrysánthemum a. Az Áron szakálla a ném. szakny. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). Az Árongyökér a ném. amely szakállhoz hasonlít. Alsine (< gör. J: ’Stellaria media. 1998: árnika (Priszter 306). J: ’Cynoglossum.[ára] kinő nyársformára” (Magy. Növényszótár 285). foltos kontyvirág’. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Marzell Arum maculatum a.’. Vö. közönséges ebnyelvűfű’. 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. Fűvészk. Áron-vessző l. berek. álsos ’liget. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). 153). eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). Genaust Álsine a. 391). Az Erodium W.’. Arnika. hogy a növény az árnyékos. 152). közönséges tyúkhúr’. || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. J: ’Cynoglossum officinale. Aaronsbart tükörfordítása. Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. 2. 153). áron szakálla (ÚMTsz. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele. aronsbard. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. Áron-gyökér. Magy. — N. 391. 422). az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. 2. le. árnyék l. rom. Genaust Árnica a. — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy.). Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. 47). 389). Aronwurz. hegyi árnika’. nemzetséget a XIX.

1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). 2. vö. 23). fehér árvacsalán’. 230). J: ’Asplenium trichomanes. 1948: árva leány haja (Halmai 6). vénuszhaj’. A későbbiekben az árvacsalán (2.. Fűvészk.’. articiocco.) a ném. a lat.) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1. 184). A fehér jelző a virág színére utal. Artischocke. J: ’Scrophularia nodosa. J: ’Anthriscus cerefolium. zamatos turbolya’. Csalhatatlan kert 277–8).. J: ’Viola tricolor subsp. vrtica megfelelője a m. TESz. árv`csillyán (MNy.-hv. szlk. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410).) nevének átvétele hasonlóság alapján. ol. ném. a lat. artichaut.’. de csalánszőreik nincsenek. 955: TESz. bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. göcsös görvélyfű’.). sir"tka. ▌ 2. árva a. J: ’Ballota nigra. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). Fűvészk.) árva előtagja a lat. ang. J: ’ua. árva a. árvalányhaj 1. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett.. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). 1783: Árva Tsalyán (NclB. EWUng. tricolor. Feldstiefmütterchen. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). Lamium album utótagjának fordítása. 1998: vadárvácska (Priszter 538). J: ’ua.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. Stiefkind ’mostohagyermek’. aranyos fodorka’. J: ’Lamium album. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61). vö. 4. ezért a bőrön nem okoznak égető. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. szb. 1813: Árvalyányhaja (Magy.: RMGl. 290). sp. Az articsóka (1. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. Fűvészk. — N. 3. 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF. 423). 181). Az árva (1416 u. — N. J: ’Carlina acaulis.) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. vénuszhaj’.’.). — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. alcachofa. EWUng. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). ▌ 2. 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538). ▌ 4.. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. Marzell Carlina acaulis a.. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. A vadarticsóka (2. cseh sirotka. szártalan bábakalács’. J: ’Adiantum capillus-veneris. — Ö: bürök~.articsóka 478. 29: 249). | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. 386). csalán növénynév. 392). articsóka 1. fr. J: ’Urtica urens. TESz. 4: 30). J: ’ua. az apró csalán (1. artichoke.. — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6).) | ? Adiantum capillus-veneris. | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). apró csalán’. 138). — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. EWUng.’. árvalányhaj a. J: . árvácska (MNy. fekete peszterce’. J: ’Viola tricolor subsp. J: 1577 k. vadárvácska’. amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. 133). ▌ 2. TESz. ▌ 3. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. árvacsalán 1. 1585: Arua leány hay (Cal. Az articsóka vándorszó. 2. J: ’ua. vénuszhaj’. 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). viszkető érzést. ▌ 3. 392). sir$tica. 2. vadárvácska’. | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. 1911: árvaleányhaja (Cserey. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet.) nevet olyan növények kapták. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. 181). árvácska 1824: Árvátska (Szabó.: RMGl. Növényszótár 22). Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. ném. a névadás alapja. 162/14). 364). tricolor. 1577 k. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). 1783: Árva Tsalán (NclB. alcarchofa. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető.

Asphodelus és a német Asphodill változata. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). orvosi atracél’. ki hoz”. — N. ném. közönséges gyujtoványfű’. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. fehér aszfodélusz’. ászpa l. asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. N. Mária lenje. az ásfodéla a lat. szép~szőlő. valószínűleg a ném. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. Asplenium ceterach) használták. 231). A lat. magyarázatát l. 2. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). 1998: aszfodélusz. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). atracé (ÚMTsz. nincs folytatása a magyar nyelvben. A névadás magyarázata. 2. A névadás magyarázatára l. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. atlacér. SzófSz. 357). haui kórſágot. Boldog~ mentája. aszfodélusz aszfodélusz 1. atlacér. még lenlevelűf ű. felhasználásuk is hasonló volt. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. Asplenium trichomanes. fekete fodorka’.) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. lengő szálkájú. Frauenhaar ’asszonyhaj’. a névadás magyarázata. J: ’Cynoglossum officinale. Boldog~ rózsája. árva a. pusztai árvalányhaj’. Fűvészk. boldog~lapu. lónyelvű csodabogyó’. ezek is páfrányfélék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. királyné ~ káposztája. J: ’ua. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. J: ’Cynoglossum officinale. tudatos alkotásnak látszik. 326) ’Stipa pennata. és azért fordították árva leány-nyal. J: ’Anchusa officinalis. A pázsitfüvek közé tartozó. J: ’Linaria vulgaris. Fűvészk. Boldog~ oldala. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris. Genaust Asphódelus a. atlasér (ÚMTsz.. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). — atlaszér 1. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben.’. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. közönséges ebnyelvűfű’. J: ’ua. fekete fodorka (→ fodorka). még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. J: ’ua. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). istenátkoztafa átkozta l. Az árva leány haja szerkezet..). Az árvalányhaj magyar fejlemény. A névadás alapja azonban valószínűleg az. 430). . || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). Asphodelus (< gör. akárcsak a vénuszhaj (1. J: ’Ruscus hypoglossum. aszfodéla l. A név Melius alkotása. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. J: ’Asphodelus ramosus. átkozott-tövis l.). 1813: Ásfodéla (Magy. ang. amelyből az árvalányhaj alakult. 1783: Ásfódéla (NclB. és a lat. J: ’Asphodelus albus.’. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. EWUng. aszfodélosz (Priszter 308). a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. Fűvészk. vén~citrus. 364). J: ’ua. ágas aszfodélusz’. közönséges ebnyelvűfű’. isten~fa. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez.’.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. TESz. Boldog~ tövise. lenszínű. ▌ 2. Az asszonylen Barra alkotása. 364). asphódelos) átvétele. Az aszfodélusz a lat. 1807: Ásfodéla (Magy. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). Boldog~ csipkéje. ▌ 2. Asplenium rutamuraria. Vénusz ~ fürdője.) és ’fekete fodorka’ (3.’.). kxuet ki indit. Marzell Adiantum capillus veneris a.. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. selymes. zászpa asszony l. „minden be reket vért. 112–3.

közönséges kígyószisz’. már Melius leírja. a szókezdő j a magyarban maradt el. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy. szlk. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. J: ’ua. . 1775: Atratzél (Csapó 77). 153). 129). 1998: atracél (Priszter 299). 1998: orvosi atracél (Priszter 299).).: RMGl. 1578: Atratzęl (Melius 150). kerti borágó’. gilisztaűző varádics’. báránypirosító’. jatrocěl alakban kerülhetett át.) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. 155).’. — N. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. köptetőt főztek belőlük. J: ’Borago officinalis. | 1807.) érdes levelű növények. Az atracél szlovák eredetű. Fűvészk. 157). ▌ 7.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből.’.’. 67. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. Fűvészk. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). virágzatuk kékes-lilás-pirosas. A ’gilisztaűző varádics’ (1. 1807: mezei Atratzél (Magy. ▌ 6.).). J: ’Calluna vulgaris. J: ’ua. Fűvészk. atracéllapu (Péntek–Szabó.) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. A gilisztaűző varádics (1. J: ’ua. 153). J: ’Alkanna tinctoria. atracél atracél 1. 95). SzlJsz. Kniezsa. N. atracél (MNy. atlaszfű l. J: ’ua. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5. Fűvészk. orvosi atracél’. TESz. Fűvészk. és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt.’. fekete nadálytő’. 334). kéc à virága. — ~lapu N. — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204).) és az orvosi atracél (4. avarf ű. A szlovák szó a magyarba R. atracél (Péntek–Szabó. kerti borágó (3. N. és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. ill. A névadás alapja az. 1807: kerti Atratzél (Magy. J: ’ua. 1807: Atratzél (Magy. | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). J: ’Calluna vulgaris. hanga. Ember és növényvilág 199). 1775: Atratzél (Csapó 204). atracél’. akárcsak az orvosi atracél (4.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl. a kerti borágó (3. levelükből készítettek salátát. hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz.). atracél (ÚMTsz.). Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. közönséges ebnyelvűfű’. csarab’. 334). J: ’ua. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz. orvosi atracél (4. ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF.’. J: ’Ajuga reptans. Marzell Calluna vulgaris a. 1998: ’Anchusa officinalis. A közönséges ebnyelvűfű (2. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. vö. csarab’. | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB. jatrocel. jitrocel ’útifű. cseh jitrocel. az előtag magyarázatára l. Az avarhanga összetett szó. atracéllapu l. 256). az utótagra l. J: ’Symphytum officinale. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. közönséges ebnyelvűfű (2.). útilapu’. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79). Ember és növényvilág 199). J: ’Cynoglossum officinale. zaklacér (ÚMTsz. J: 1775. hogy a növény örökzöld. A báránypirosítót (6. J: ’ua. indás ínfű’. EWUng. atlaszér 66 avarhanga Fűvészk. — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. J: ’Echium vulgare. ▌ 2.) neve.’. txuiſſes ſÅxrxs à leuele. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták. Fűvészk.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek..) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). 2. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy.) leveleit.) és fekete nadálytő (8. 152). 1998: ’Anchusa. ▌ 5. ſÅára” (Melius 151). amelynek az atracél a hivatalos neve lett.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető.. EtSz. 1525 k. ▌ 4. az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. a festő jelző megkülönböztető szerepű.’. J: ’Tanacetum vulgare. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). J: ’ua. 29: 249). ▌ 3. jitrocil ’ua’. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27). ▌ 8.’. 364).

farkasölőfű. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től.) névadás magyarázata. Magy. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. 407). ördögkeringő. A bábafog ’vénasszony foga. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. blg. 29: 249). görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). „fehér a’ virága. báb`fon (ÚMTsz. f##numgr##cum a. Genaust fába a. közönséges bab’ (TESz. боб. Fabaria (Csapó 19) (< lat. valószínűleg ez emlékeztet szúrós.) a növény R. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. ördögszekér. 317. vulgaris. disznó~. mezei zsurló’. hogy a növény termése. TESz. 1527-tól adatolható. virágja) hasonló a közönséges. bábafog (ÚMTsz. bábafon l. 317). vénasszony fonala’ népi név.) rossz. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. — Ö: csoda~ (→ csodamag). J: ’Equisetum arvense. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. bablevelű varjúháj (→ varjúháj). a bab utótagra l. 1–2 cm hosszú gomba. bábafonál (MagyGyógyn. 1783: Görög bab (NclB. anyarozs’. TESz. mezei iringó’. szln. Bábafog (MagyGyógyn. bábabéles l.). a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. J: ’Eryngium campestre. A görögbab (2. A bábafan ~ bábafon népi . vö. bábafog (ÚMTsz. 182). A görögbab (2.). A bábafonal ’boszorkány. babf ű. 28). J: ’Sedum telephinum subsp. ▌ 2. boszorkány foga’ népi név. a névadás alapja. a névadás alapja. J: ’Claviceps purpurea. A névadás szemléleti háttere. 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp.. EWUNg. farkasölő sisakvirág’. rossz fogakra.. N. az anyarozs (1. levele.) termése szúrós. a földi királydinnye (2. A névadási szemlélet magyarázata. ▌ 2. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108).) Diószegi–Fazekas Magy..B bab — 1. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a). gyarázatára l.) jelzője a lat. bablevelű szaka (→ szaka). bablevelű varjúháj’. görögszéna’. ill. ill. Melius 370. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. varjú~.). Szabó. lat. maximum. hogy a rozson élősködő fekete. Fűvészk. A farkasölőbab (3.. || bábafan N. bábakalács bábafog 1. A vadbab (1. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. bába a. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. földi királydinnye’. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö. A varjúháj.. J: ’Tribulus terrestris.-ében tűnik fel. varjúbab. EWUng. J: ’Trigonella foenum-graecum. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. bába a.-i foenum-graecum (< lat. Fűvészk. farkas~. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy. bábafonal szakny. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. vö. fekete foghoz hasonlítható. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). báb`fon (MNy. lóbab’. a névadás ma- bábafonal N. J: ’Aconitum vulparia. Fűvészk. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. ▌ 3. a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. ördögrokolya.). kerti babhoz.

szártalan bábakalács’.’. báb`béles (ÚMTsz. A körfény nemzetségnév. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy. hoſzſzúdadok ſzínesek. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. lat. 297/5–6). bab™-guzs™ly (ÚMTsz. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). N. rokkája’ népi név. 1577 k. fon a. bábabéles elnevezései népi nevek. fon a. barna spóratermő hajtást fejleszt. Fűvészk. 351). 402. 2. apró. 337). jelentéktelen. Semmeln ’zsemle’. 37).. 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327). acāūlis ’szár nélküli’. J: ’ua. kalácsféle’ utótag a bél. A bábakalácskörfény összetett szó. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pl. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa. EWUng. TESz. A bába előtag magyarázatára l. béles a. béles a. Melius 386.’. bábaguzsalyt gr. bábabéles. 609/21). 461). 461). 175). az ÚMTsz... bábaguzsaly. Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. J: ’Malva neglecta.. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. kalács a. TESz. bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. MNy. Fűvészk. ném. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata. Taubenrocken. A béles ’lepényféle. Marzell Carlina acaulis a. J: ’ua. hogy a növény tavasszal látványos. TESz. J: ’ua. bábafog. bábafog. mezei zsurló’. és főnevesült. J: ’Carlina acaulis. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek.. Malva silvestris a. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt. J: ’Carlina acaulis. a bába előtag magyarázatára l. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. hasznos földitömjén’.’. nem . J: ’ua... a bábakalács előtag a növény R. fan a. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak.szóból alakult -s melléknévképzővel. 1783: Bába-íre-fü (NclB. amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. a Magy. UEWb. bábafog. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. papsajtmályva’. bábaguzsaly. A bábaguzsaly ’boszorkány. vénasszony fonó eszköze. bábabéles (MagyGyógyn. A papsajtmályva (2. J: ’Equisetum arvense. 1775: Babakaláts (Csapó 17). A név valószínűleg magyar alkotás.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. — ~fű 1577 k. (OrvK. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). bábafonal.). de ehető termésekre utalnak.: Küllőfény (Julow 265).. a névadás szemléleti háttere. Milchbrötchen ’tejkenyérke’.). mintára keletkezett. a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. a névadás magyarázatára l. bábafonal. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. Fűvészk. A szártalan jelző lat.. a bába előtag magyarázatára l. lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. szártalan bábakalács’. nevének átvétele. Spindeln ’orsóz. Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. b"b™guzs™ly. Szabó. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. bábakalács stb.: baba kalacchÿa fwnek gr. fényesek” (Magy. guzsaly a.) bábakalács.bábaguzsaly név.. 175). Fűvészk. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. Marzell Equisetum arvense a. J: ’Pimpinella saxifraga. bábakalács 1. a guzsaly utótag szláv eredetű. mind a növény ehető. ném.). vö.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. bábafog. 364). Genaust acāūlis a. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn. szlk. A bábakalács (1.. Diószegi–Fazekas alkotása.) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. A névadás alapja. EWUng. 1783: Bába kaláts (NclB. fan a. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). EWUng. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’.. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. kalács a. bábaguzsaly. még bélekenyér. || bábabéles N. orsószerű szárba szökik’. bábaguzsaly N. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 29: 249. 413).’. hogy a növény virágzata ehető. vö.. kerek termésre utalnak. a körfény nemzetségnév. a fan utótag finnugor eredetű. ▌ 2. guzsaly a.

EWUng. 391) nevet javasolja a növénynek a R. babfű 1798: Bab-. babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354).’. lauro. J: ’Orobanche alba. babér 1552: Babyr (MNy. bobok (gen. Marzell Aconitum napellus subsp. és áztazd meg abban” (Nyr. Vö. bábavirág N. EWUng rokka a. a leánder hivatalos magyar elnevezése. vö. fehér stb. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. 2. békarokka. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. napellus a. bábafonál. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). Vö. vulgaris’. babér . Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178). J: ’ua. ófn. bábarokka (ÚMTsz. 1998: babér (Priszter 411). bába a.’. J: ’Aconitum vulparia. kemények. ol.). borostyán’. boszorkány rokkája’ népi név. J: ’ua. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. ném. a rózsa utótag a leánder sárga. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. hogy a leánder levelei örökzöldek. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). a közönséges babérfa levele’. J: ’ua. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp.. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). 15: 517). bablevelű varjúháj’.. ang. 69 bablevelűfű TESz.. szlk. levelét pedig fűszerként használták. 368). méhanyafű (→ anyaméhf ű). ill. A R. farkasölőbab (→ bab). ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. közönséges babérfa’. A babér előtag magyarázata. disznótövis. || babka 17. rózsára emlékeztető virágjára utal. Vö.’. Fűvészk. rokka a. J: ’Matricaria chamomilla. A babérrózsa összetett szó.’. orvosi székfű’. sz. vö. de valószínűleg összefügg a ném. cseh vavřín. Faba alba (Melius 155a) (< lat. fehér vajvirág’. a névadás magyarázatára l. ismeretlen eredetű. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. babka. A babfű a növény R. TESz. sp. le. a névadás szemléleti háttere. a név ang. A babér vándorszó. A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. magját gyógyszerként. laurus ’babér’) szavakkal. rose laurel. TESz. 72: 127). Fabaria (Csapó 19) (< lat. kfn. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. leánder’. mezei zsurló’. kfn. J: ’Laurus nobilis. pl.). J: ’ua. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35). ang. előtagja szlovák eredetű. lat. lat. babkalevél l. babér a. A bábarokka ’öregasszony.’. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). l#rber.’. farkasölő sisakvirág’. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. azt főzd meg vizben. rose bay ’rózsababér’. A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. a növény R. az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. Genaust fába a. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). babkalevél a. A névadás magyarázatára l. 1783: Bab levelü fü (NclB. anyaf ű.bábarokka maradt fenn. rock. minta hatására jött létre. J: ’Equisetum arvense. J: ’Sedum telephinum subsp. ném. EWUng. bába a. J: ’Nerium oleander. borsófojtófű. vö. laurier. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. 44: 23). | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411). farkasbab. rocke. b<bavir<g (ÚMTsz. maximum. wawrzyn. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is.). fr. J: ’ua. babér a. bobka. N. bábarokka N. Rocken. Rosenlorbeer ’rózsababér’. faba ’bab’) elnevezése. A bablevelűfű lat. — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411). minták hatására is létrejöhetett. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. J: ’ua. bábakalács helyett. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). Lorbeere. ném. J: ’Laurus nobilis. laur (< lat. Méreg fÍ (Veszelszki 23).. A bábavirág népi név. piros. rocko.. rueca).: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát.

században a babérfának csupán különböző részeit.). J: ’Robinia pseudacacia. 257). varázslat’ jelentésben került át a magyarba. azt jelzi. | 1590: ’Laurus nobilis. 126: 299. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. J: 1395 k. összetett szó. de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. és az EWUng.bagolyeper Genaust fába a. közönséges babérfa’. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. Zauberei’ jelentést tulajdonít. még madárpogácsa.: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. 1783: Baj-fü (NclB. A BesztSzj. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja. p« ’csomagolás. kötél’. azok babérfává változtatták. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. az RMGl. bagrena bájfű 1. erdei szamóca’. baddza l. közönséges babérfa’. fehér akácfa virága’ átvétele. bau ’kötél’. Vögelbeer ’madárbogyó’. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. idegen szó. bagolyeper (MagyGyógyn. 428). megjegyzi. tör. a névadás szemléleti háttere. bogyókra. hogy a XVI. J: ’Fragaria vesca. varázserő’. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. J: ’Chenopodium botrys. 344). 1775: Baj-fü (Csapó 20). b): RMGl. hogy a növény. oszm. bilincs’. J: ’Verbena officinalis. 836. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. csuv. bagrena N. A bagolyeper népi név. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz.-féle laurus Alexandrina. — ~fa 1500 k. A török szó ’mágikus kötés. A kötés a varázslás általános módja volt.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. Daphnéba. bogojszekfü (Kótyuk 76). erdőben gyűjthető növényekre.-ben előforduló „bay phÿw”. bagó(p(r. A bagolyszegfű népi név. J: ’Laurus nobilis. baÛ ’kötelék. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). báj előtagjának a TESz. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. bagrena ’fehér akácfa. közönséges babérfa’. az oszmán-törökből a tör. vö. amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. A báj előtag ótörök eredetű.) első megjelenése a BesztSzj. bagr(na.’elvarázsol’. virág vadon termő. (Melius 51). bagrina. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ba=i ’varázslás. a szb. bagr(na ’fehér akácfa’. A R.: RMGl. bagrena. J: ’ua. Az utótag magyarázatára l. A bagrena népi név. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. vö. 212). bodza bagóeper l. ujg. 147). 126: 299.-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába. madárkenyér (→ kenyérmorzsa). 1395 k. J: ’Ruscus hypoglossum. vö. fehér akác’. bagóeper. 1578: Bayf×nec gr.). miri- . is bizonytalan ’varázslat. szalag. A névadás magyarázatára l. elsősorban a babérmagot (baccae lauri). ném. dúsvirágú ökörfarkkóró’. Nyr.: ? ’Laurus nobilis. lónyelvű csodabogyó’. hogy ez a növény az „MA. bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. vasfű’. madármorzsa (→ kenyérmorzsa). bagrinca l. tat. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük. bagolyszegfű N.). vö. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47). J: ’Verbascum densiflorum. 99). bagrina. szegfű. bagóep(r. 125).: RMGl. ba= et. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. 1841: bájfü (Barra 322).-hv. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal.). ba=la-. UEWb. ba= ’mágikus. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. vö. bagolyeper (ÚMTsz. eper utótagja ugor eredetű. 99). A bájfű (1. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. ▌ 2. Nyr. kötés’. 1783: Báj-fü (NclB. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz.’. Melius leírásából az is kiderül. ▌ 4. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. báj. ▌ 3.

1783: Bak-fü (NclB. ennek gyökerét. TESz. 408). bakszaka (ÚMTsz. 255). A lónyelvű csodabogyó (3. Castleman 71. Wiesenkönigin ’réti királynő’. Nyr.: Betonica: Bakfw (CasGl. 29/8). ▌ 2. réti legyezőfű’. mint amuletumot. a névadás alapja nem világos. queen of the meadow ’a rét királynője’. gerely bakfű 1.). J: ’Betonica officinalis. bajnok a. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. Fűvészk. 1783: Bak-fü (NclB. bakbűzű gerely l. EWUng. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R.. A néva- . 1775: Bakszakáll (Csapó 23). v. a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. ▌ 3. a): RMGl. J: ’Carlina acaulis. 1577 k.. szártalan bábakalács’. 1470 k. J: ’Tragopogon pratensis. 408).. J: ’Lycopodium clavatum. 387). ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. N.). bakszaka l.) a lat. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését. A vasfű bájfű (4. orvosi bakfű’. trágos ’kecskebak’. réti bakszakáll’. J: ’ua. pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. gör. strucctollakra emlékeztető virágzata. névadásukhoz talán felhasználták a növény R. A legyező előtag a növény R. J: ’Tragopogon pratensis. EWUng. 1807: Bakfű (Magy. ma Filipendula). Fűvészk. Fűvészk.: Bakfw (OrvK. sz. lat. 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). J: ’ua. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. 301). a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon. hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. kapcsos korpafű’. cica). 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). herba ’fű’) fordításával keletkezett. bajnok a.: Barba hirci.’. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. Marzell Filipendula ulmaria a. R. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. J: ’Spiraea.. 300). 2.). — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett.) bakfű neve szintén a lat. 4: 30).) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. réti bakszakáll’. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. 378) nevet javasolja a R. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű.) a lat. vadárvácska’. A bakfű (1. 1998: bakfű (Priszter 512). Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr.’. Tragopogon (< gör. regina prati ’a rét királynője’ nevét. lat. A bakszakáll (1. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl. neve Spiraea. Fűvészk. 627). Diószegi– Fazekas alkotása. A réti bakszakáll (2. bakszakál (MNy. legyező nevének átvétele. N. bakszakáll. 130: 303). id eſt. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. J: ’ua. — N.’. J: ’Viola tricolor. 408). herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322). amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. J: ’Filipendula ulmaria. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs.bajnóca rút adományozott.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. 130: 303. 1578: Bakf×nec gr. (Melius 80a). 1595: Bak fiju (Beythe 95a). 348). hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. 1775: Bak-fü (Csapó 23). ang. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). A névadás alapja. bajtergyán l. a névadás magyarázatára l. legyező(f ű). bakszakáll (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. herba hirci. A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. bakszakáll (ÚMTsz. Melius a ném. ném. 1775: Bak-fü (Csapó 22). ennivalója. bajnóca’. bájos a. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített.) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). báj a. TESz. ill. borvirág. XVI. ▌ 2. A bakakalács név arra utal.

| 1798. A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. d): RMGl. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. 130: 304.. mezei iringó’.. J: ’ua. 1807: Baktopp (Magy. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436)..) bakszakáll neve népi név. Bádian-fü. — tüskés ~ N. ballangókóró (MTsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. 1813: bigetsi Baktopp (Magy. 1798: Báldián (Veszelszki 436). 1864: barangkórót gr.bakszarvúfű dás magyarázatára l.). J: ’ua. Bockshornkraut. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. bonzalgó (MagyGyógyn. Nyr. 323). egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró. szakny. cseh kozi brada. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). J: ’Eryngium campestre. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. barba di becco. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére. EWUng. goat’s beard. ördögszekér. — ~fű 1775: Baldian-fü.-ben.’.’. Fűvészk. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. A bakszarvúfű a lat. A főnevesülés történhetett önállóan. fr. A baldián. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. Genaust Aegopódium a.. tüskés balangó (MagyGyógyn. officinalis. bolha ballagókóró l. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. a névadás magyarázata. || ballangó N. J: ’Aegopodium podagraria. 210). bak a. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. barbe de bouc. vö. ang. kozja brada.. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. TESz. bolg. baktop (a nemzetségnév csak a Magy. ballang. 124: 123. ballanó l.’.). 1911: baktop (Cserey.) és a vadárvácska (3. 130: 305. A ballangó népi név.. szerzőinek alkotása. 1783: Báldián-fü (NclB. Bockshorn. || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). Fűvészk. kozibród.). a fű utótag magyarázó szerepű.’. J: ’Aegopodium.. topog a. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. macskagyökér gyökere’. le. ol. Fűvészk. ballag a. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. Fűvészk.). macskagyökér’. (TESz. szb. J: ’Trigonella foenum-graecum. 258). Genaust tragophýllus a.). — N. A baktop a Magy. Ballagó-kórót gr. kozobrad.-hv. Fűvészk.: BakÅarwo fweth gr. (OrvK 324/3). (TESz.. A névadás magyarázata. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék. 407). aigós ’kecske’. topog a. baktop 1807 e. barlangó (MTsz. görögszéna’. kozjabrada. ballankóró (ÚMTsz. bak a. 1998: baldrián (Priszter 532). vö. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. báldián l. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). Fűvészk. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. 379). A kapcsos korpafű (2. ballangó a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bakszarvúfű 1577 k. Bocksbart. pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. balha l. bige a. a ném. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. A báldrián idegen szó. Báldrián-fü (Csapó 166). bucerius.-ben fordul elő)’. bige a. ném. a lat.-i Aegopodium (< gör. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). TESz.). gör. 1610 k. rom. 1948. A sárga jelző a virág színére utal. ballankóró. balzsamfű . 289). J: ’ua. ballangókóró balsamfű l. Nyr. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). még bakfű. 210). podagrafű’. Növényszótár 6). barba caprei. bucerus ’ökörszarvú’. J: ’ua. officinalis. ném. tehát a növény ballag. Nyr. Fűvészk. 182). A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. 182). 2. lat. kecskeszarvúfű. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. EWUng.: Baktopp (Julow 257). A ballangókóróból rövidüléssel. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. 1948: Baldrián (MagyGyógyn.

ném. Götterbaum ’bálványfa. kerti kakukkfű’. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). balzsam-jegenyefenyő’. Marzell Populus balsamifera a. Fűvészk. valószínűleg a ném. amikor tavasszal a hérics virágzik. ang. banka a. balzsamfű 1. 243). balsamum. 389). balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). TESz. ném. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). szakny. — büdös ~ N. A névadás magyarázata az lehet. Fűvészk. ezeket a patikákban balzsam v. A mirigyes jelző arra utal. banyómuszkáté N. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. jegenyefenyő. amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek.’. 1783: BalÐam-fü (NclB. J: ’ua. balzsamolaj néven árulták. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. 521). A balzsamfű növénynév magyarázata.. 364). J: ’Populus balsamifera. istenfa’. alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). J: ’ua. mirigyes bálványfa’. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. J: ’Adonis vernalis. βάλσαµον ’balzsamcserje. vö. lat. J: ’ua. Halmai 5. Marzell Abies balsamea a. . muskáta a. Balsam átvétele.és utótag magyarázatát l. J: ’Thymus vulgaris. Genaust Ailánthus a. balsam. még Boldogasszony oldala. EWUng. J: ’Ailanthus altissima. A balzsamfenyő összetett szó. ▌ 2. és szívesen szagolgatták a virágot. a banga ’bamba. magyarázatára l. balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. balsamum ’ua. A banka szóhasadás eredménye. sz. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. tavaszi hérics’. hogy a madár akkor énekel. banyómuszkáté (Szabó–Péntek. balzsamos nyár (→ nyár).) összetétele. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. összetett szó. a névadás alapja a növény óriási mérete. A bálványfa a lat.’. Balsambaum ’balzsamfa’. vadkakukkfű’. Marzell Ailanthus glandulosa a. Balsam. J: ’Thymus serpyllum. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek. balzsamokat készítettek. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. közepétől adatolható. a R. Balſamum olaÿth gr. latin szakny. a fából kivont balzsam R. ném. mivel a madarat butának tartják. vö. vö. 1813: Bal’samfű (Magy.-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. J: ’ua.). 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 198). balbalzsamfa l. J: ’ua. banka (Péntek–Szabó. sp. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). (OrvK.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). balzsamnyár(fa)’. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. az elő.’. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. büdözsbanka (Péntek– Szabó. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. bálsamo. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. A banyómuszkáté népi név. N. banka a.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. Ember és növényvilág 198). az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa.. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. illatos gólyaorr’. 1841: balzsamfű (Barra 314). vö. vö. 74/1). valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. J: ’Abies balsamea. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Geranium macrorrhizum. magyarázatát l. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. Ezerjófű 21).’. balzsam-jegenyefenyő l. 2. lat. J: ’ua. buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. hosszan kihegyezettek. feltehetőleg a ném. bandikó l.’. A névadás szemléleti háttere.’. A banka és a büdös banka népi nevek. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett. A balzsam Európában a gör. Balsampappel ’balzsamnyár’.’.

báránfarok (ÚMTsz. ▌ 2. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Marzell Amarantus caudatus a.’. 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. 528). N. bárányfű (ÚMTsz. J: ’ua. 1560 k. J: ’Borago officinalis. 279). TESz. ▌ 3. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. virágos hajtása mirigyszőrös. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben.) tükörszó.). a névadás szemléleti háttere. A névadás alapja a növény csüngő. 1948: báránynyelv (Halmai 15). A bárányfarok báránynyelv 1. ősszel tűnnek fel a virágok. bárányvirág bárányfarok 1. A növény fejlődésére vonatkozóan l. molyhos ökörfark’. foltos kontyvirág’. hosszúkás. 1807: Báránynyelv fű (Magy. burgonya’. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. amely állati farokra emlékeztet.). bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. J: 1578: ’Plantago major. | 1783: ’Plantago major. J: ’Arum maculatum. J: ’ua. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. барабóй. N. molyhos. még csicsiskoma. 4: 30). Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. ezt követően. a névadás magyarázata. 330). lándzsás útifű’. barabúla ’burgonya’. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. Fűvészk. elsősorban a tavaszi levelek’. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. ukr. — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). EWUng.’. borsos keserűfű’.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. J: ’Taraxacum officinale. mivel a névadás alapja. pitypang’. bárányfark (ÚMTsz. barabói ’baraboly. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). i. nagy útifű’. J: ’Plantago lanceolata. A báránynyelv (1. N. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. N. 1847: báránynyelv (Peregriny 354). — N. bókoló amaránt’. J: ’Amaranthus caudatus. bárányfű N. vö. rom. hogy a növény tőlevelei gyapjasak. szintén Benkő alkotása. bárányfark l. A bárányfejűfű népi név. de a név utalhat a Plantago mediára is’. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. kerti borágó’. J: ’Colchicum autumnale. J: ’Verbascum thapsus.baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). őszi kikerics. hogy az apró.). ném. agni lingua est herba nota. bárányfarok bárányka N. bárányka (Péntek–Szabó. 368). pihéinek elfújása után pedig kopasz. A báránycsecsfű Benkő alkotása. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. Ember és növényvilág 221). ▌ 2. ballangókóró bárány l. a foltos kontyvirág is gumós növény. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. a névadás alapja. a latin arno- . 334). J: ’Verbascum densiflorum. bárányiröm l. hosszú virágzata. J: ’Sedum acre. — Ö: turbolya~.). Genaust Perséa a. b"r"nf™rk. ami a bárány bundájára emlékeztet. A baracklevelűfű a lat. Báránynyelv (MagyGyógyn. Műszótár 441). vö. barangkóró l. blg. a borsos jelző talán a növény illatára utal. báránylábvirág l. bárányfejű fű (ÚMTsz. J: ’Persicaria hydropiper.’. A bárányfű népi név. 47). 364). 1998: bárányfarok (Priszter 297). A baraboly vándorszó. 1783: Báránynyelv (NclB. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). borsos varjúháj’. Fűvészk.). dúsvirágú ökörfarkkóró’.. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. bárányfark (MNy. 1578: Barány nyelw (Melius 149). N. d): RMGl.) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. 528). amelyek aztán elszáradnak. барабóля ’ua. 155). szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak.: RMGl. bárányfejűfű N. A bárányka erdélyi népi elnevezés. 1610 k. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt. 2.

bárányvirág 1. az utótagot a növény R. 1775: Bárány üröm (Csapó 299). Barány nyelw” (Melius 149). Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. hosszúak.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. Genaust Arnóseris a. 1798: Bárány. || barátcserje l. Nem kizárt azonban. A báránylábvirág metaforikus elnevezés.) népi név. barátfő 1578: Barát fxnec gr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. darabos. a növény levelei vékonyak. sárga virágja hosszú száron található. 128: 181). A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. hogy „a’ régiek azt hitték. | 1590: ’Artemisia pontica. Goatbart ’kecskeszakáll’. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). J: ’ua. lingua arietina (< lat. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. amelyek báránybundára emlékeztetnek. J: 1578: ’Artemisia pontica. pitypang’. bárányüröm’. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’. barátcserje’. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. tavaszi kankalin’. Melius 429. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás.: RMGl. Glossopétalon a. szüzességét megtarthatja. összetett szó. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). Bárány Irem (NclB. a névadási szemlélet háttere. ▌ 2. A bárány előtag magyarázata talán a sok. Lämmerblume fordítása. hogy a növény csüngő. veris. állatnyelvhez hasonlítanak.’. a fű magyarázó utótag. 312). régen borspótlónak használták: „magva . A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). bors izü és csipösségü” (Barra 322). Ember és növényvilág 273). az bárányszűzfa l. 734). abszintüröm’. ill. A bárányvirág tükörszó. ném. Szabó. a ném. barátfő . Az elnevezés alapja. Nyr. 128: 181. lat. a lat. A barátbors a ném. ovis ’juh. Mönchspfeffer tükörfordítása. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. ném.’. 4: 30). — N. A névadás magyarázatára l.. 415). hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. 1578: barány Irxm (Melius 158a). ujjas keltike’.). arnós ’bárány’. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. apró. üröm. barátbors barátfejűf ű l. 128: 181). J: ’Artemisia absinthium. csípős. A bors utótagot az indokolja. magyar alkotásnak tűnik. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). szűzbárány 75 barátfő utótagra l. gen.. bárányüröm’. ▌ 2. aries ’kos’) fordításával jött létre. Szabó. aren. (Melius 75a). Melius 433. 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. a névadás személeti háttere. 1783: Bárány üröm. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538). J: ’ua. ökörnyelv) került a névbe. barátcserje’. lingua ’nyelv’. akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. 209). bárányüröm 1. gömbös virág.. 1998: báránypirosító (Priszter 294). J: ’Taraxacum officinale. báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32). amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. 1903: bárányvirág (Nyr. Marzell Artemisa vulgaris a. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. J: ’Alkanna tinctoria. lingua ovis. 1841: bárány üröm (Barra 209). pirosítógyökér nevéből vonták el. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). báránypirosító’. J: ’Vitex agnus-castus. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). az az. A különböző Artemisia-fajok. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. gör. báránylábvirág (ÚMTsz. glôssa ’nyelv’) fordítása. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. birka’. hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. 220). termése égető.báránypirosító glossus (< gör. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF.) népi név.) a lat. J: ’Vitex agnus-castus. báránylábvirág (MNy. még ökörnyelv. J: ’Corydalis solida. Lingua arietina. J: ’Primula veris subsp.

bariska N. | 1998: ’Cnicus benedictus. szlk. paponya. bršč ’medvetalp’. Fűvészk. Növ. barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89). a növény előfordulási helyére utal. A névadás szemléleti háttere. ill.). agármony. || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. 81. 1628/1793: Barts (EtSz. karéjos levelei vannak. nyugati medveköröm) nagy. Szabó. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. a mony ’here’ magyarázatára l. barcsa. борщ ’káposztaleves céklával. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn.. SzlJsz. N. barszcz ’medvetalp.. ÚMTsz. szúrós. bršť. Bariska (MagyGyógyn. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. ami heréhez hasonlítható. bari a. TESz. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű.-hv. Öhr ’fül. a levelek fogazottak. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a). áldott bárcs’.’. 1998: bárcs (Priszter 340). baracsika (ÚMTsz. EWUng. hogy a tölcsérszerű. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. A bariska népi név. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz.. bárcskóró l. — Ö: pápafű~. bárkavirág (Péntek–Szabó. a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. J: ’Arum maculatum. csomó található. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása.). szerzetes’. | 1807: ’Cnicus. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. áldott bárcs’. a ném. 44: 29. valószínűleg a ném. Marzell Cnicus benedictus a. sőt R. A névadás alapja. EtSz.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. 458). N. A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. Mönchskopf tükörfordítása. bárkavirág N. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. N. A barátfő Melius alkotása.. 11: 6). bárcs’. ▌ 2. 1783: Barát fejü fü (NclB. fehéres buroklevél alján egy dudor v. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium. bariska. barátok l. 11] a. ahol Marzell szerint az előtag bär. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). J: ’Acanthus mollis. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. Az áldott bárcs (1. Kniezsa. áldott bárcs. szúrósak.. J: ’ua. Nyr.’. farkasölő sisakvirág’. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. A magyarba talán egy ki nem mutatott. szb. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. Növényszótár 64). Pfaffe ’pap. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. Melius a barát. szem’) is hatással lehetett névalkotására. vö. Barschklo. amelyet a népnyelv bariskának nevez. Heracleum sphondylium [1. or. le. egyedi adat. mint az áldott bárcs (1. 264). 1998: áldott bárcs (Priszter 340). TESz. CV. bárcs bárcs 1. 1807: Bárts (Magy. bariska. barcs a. de feltehető szlk. Melius 387.’. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. 328).. A nyugati medveköröm (2. szln. Ember és növényvilág 198)..’. 410). nyugati medveköröm’. bárány a.). b‘šč. J: ’Datura stramonium. vö. áldott bárcs’.) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Cnicus benedictus. foltos kontyvirág’. és a növény pihéinek elfújása után kopasz. A névadás alapja a tüskés toktermés.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208). fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. tótok és ~ salátája barátf ű l. 410). 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. csattanó maszlag’.). vö. cseh bršľ ’ua. céklaleves’. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. J: ’Aconitum vulparia. vö. idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. J: ’ua. . áldottfű.. J: ’ua. medvetalp’.). — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. barát..

a bársony előtagot a növény R. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. berkenye’. valószínűleg délszláv eredetű. — N. bókoló amaránt’.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. napellus. 1527: Bacolcza ffara (TESz. — N. barkóca ’vadberkenyefajta. 514). Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. 1527. TESz.). bársonyka 1807: Bársonyka (Magy. bókoló amaránt’. barkócafa ’vadberkenyefajta. 364). A barkóca szláv. barkóca barlangkóró. berkenye’. Katikasisakvirág’. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. göcsös görvélyfű’. 103). EWUng. 29: 249). bársonyvirágfű 1577 k. J: 1257. Fűvészk. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz.. 1577: ’Sorbus sp. bársonyszép. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354).. Ember és növényvilág 291). 383). Lehet.. J: ’ua. barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127).barkóca A bárkavirág népi elnevezés. 1783: Barkótza (NclB. TESz. paraj a. bársonyos virág. A bársonyparéj összetett szó. bókoló amaránt’. vö. Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. A magyarba egy feltehető déli szl.). R. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. ném. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. v. 1813: Bársony virág (Magy. A névadás magyarázatára l. összetett szó. 365). *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. barlangó l. | ’Sorbus sp. barkolca l. J: 1325. J: ’Scrophularia nodosa. | 1813: ’Sorbus domestica. EWUng. J: ’Amaranthus caudatus.. kiemelve azt. 423). ballangókóró barnagyök l. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is. ang. 214). 103). A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. Szabó. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. EWUng.. b#rsom b•rjan (MNy. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. (Melius 92).). bársonyvirágfű nevéből vették át. TESz. az utótagra l. (OrvK. varjúmogyoró. sz. göcsgyök. A barnagyökér a ném. barkócafa (Péntek–Szabó. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. burján. 1500 k. vö. fojtós berkenye’. 1500 k. vö. A bársonyka az ótör. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja. a névadás magyarázata a barna. 1590: ’Sorbus sp. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. berkenye’. szépek. Fűvészk. még bársonyvirágfű. 1783: Bárſony virág (NclB. brokovec. R.).: Flos amoris. J: ’Amaranthus caudatus. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. XVI. gyökér a. szln..: RMGl. BraunwurÅ tükörfordítása. amely bárkához hasonlítható. UEWb. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet.: Barſon vÿragh fwet gr. — N..2: RMGl. Fűvészk. Fűvészk. ebből való a berkenye. 344/22). gyomnövény’. gyökér a. 2. a névadás alapja a bíborszínű. bársonyburján N. J: ’Galium verum. Melius 409. A tejoltó galaj virága sárga. 2. 1350. A bársonyszép Melius alkotása. Amaranthus: barson virag. valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. | 1783: ’Sorbus domestica. Hasonló típusú névadásra vö. hogy a *brěkovica.). tejoltó galaj’. és a szép utótagot illesztette hozzá. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). A bársonyburján népi név. cso- .: RMGl. Noah’s ark. bársonyvirágfű. fojtós berkenye’. bókoló amaránt’. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata. bronkovec ’barkóca’. Marzell Aconitum napellus a. a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. 1813: Barkótzafa (Magy. J: ’Amaranthus caudatus.’. paraj a.. J: ’Amaranthus caudatus.). a levelek nem bársonyosak. a névadás alapja a virág. vö. 1379: Barkochafa (OklSz. 1350: Barkolchafa (OklSz. 2. 775). amely később beleolvadt a magyarságba. 1379. 374).).

blg. J: ’ua. Melius 409. 105).). bazsajka. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. bazsarózsa a.’.’. szl. a nagyezerjófüvet (2. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. 171/30). az az. 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). 131). bazsa basilica.: Baſalicom (OrvK. J: ’ua. officinalis. J: ’ua. Baſalicomot gr. bažur ’ua.: Baſa roſat gr. (OrvK. bazsalikomf ű basilikumbojtor l. J: ’Dictamnus albus. bazsajikum. Baſilicum (Melius 109a). Fűvészk. | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn. 1841: bazsalyikom (Barra 315). J: ’ua. vö. 1525 k. kerti bazsarózsa’. || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). A bársony előtag ótör. még bársonyburján. bazsarúzsa. bodza basalrózsa. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv.) is használták epilepszia gyógyítására. basarúzsa (MTsz. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. 1595: Baſalicum (Beythe 44). 29: 249). az utótagot pedig lefordította. d): RMGl. eredetű (első megjelenése: 1395 k. v. 92). A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. — ~rózsa 1577 k. 390).: Pionia: Baza rosa (Herb.).. Samatblumen tükörfordítása. A nagyezerjófű (2. tejoltó galaj’ (MNy. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. kerti bazsalikom’. J: ’ua. A névadásra l. 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. a R. TESz. 379). bársony a. Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). 105). 1610 k. XVI. mindkét növényt.’. 105). esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF.: Peoniaca: bazar (CasGl. bazsalicska. 131). Idegen nyelvi megfelelőre vö. — N. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. 1540 k. ▌ 2. 1595: basalnak gr.).) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. Fűvészk. barza l. 1775: BaÐa-roÐa. a névadás magyarázata a bíborszínű. 105). 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445). Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). Fűvészk. A N. ▌ 1.: ’bíborszínű bársony’). bazsajékum l. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). 105). . božurъ ’sáfrány. bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve. masculus ’hím’. busarózsa. lat. J: ’Ocimum basilicum. a): RMGl. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. 105). EWUng. || bazsalikom 1577 k. 38/17). 1807: Bazsa-rózsa (Magy.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. a ném. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. szb. 92). sz.’. TESz. 1783: Ba’salicom. bazsajékom. a növény R.. bazsalikomfű bazsal l. 316). bazsarózsa helyett. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe.). bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. EWUng bársony a. bazsalik (MTsz.-hv.: RMGl. nagyezerjófű’. buzsarózsa (ÚMTsz. J: ’Paeonia officinalis subsp. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. bozsarózsa. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr.: RMGl.) és kerti bazsarózsát (1. 105). basilicum l.). N. lat. BaÐiroÐa (Csapó 30). velwet-flower ’bársonyvirág’. bòžūr.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. még bársonyka. bojtorján bazza l. ang. бoжýp ’bazsarózsa’. 316). neve paeonia mascula. (Melius 108a). bársonyszép. 80/27). 1578: Braſiliom. 1798: Baſalikom (Veszelszki 328). 316). 379). (OrvK. b™zs™licsk™. — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). 1998: bazsalikom (Priszter 437).’. (Beythe 92a). bazsalika. basarózsa l. 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. 1742: basilika-f× (EtSz. A bársonyvirág összetett szó. bazsarózsa a. Szabó. BraÐiliom (NclB.’. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. — N. bazsarózsa. 1. A nagyezerjófű (2.) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. e. bazsalikomfű 1. Melius a lat. J: ’ua. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum. c): RMGl.

383). Fűvészk. basilic. indás ínfű’. Marzell Calamintha acinos a. bazsarózsa. — vadbazsalikom N. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. ▌ 4. basilje. J: ’ua. lat. ▌ 2.). angyélika. basilicum végső forrása a gör. vö. mindkettő illatos. hv. s ~ m.békaboglárka bazsalik. vö. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. bazsajikom. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. J: ’ua. (ÚMTsz. Basilienkraut. hortenzia. fekete békabogyó. J: ’Ranunculus flammula. uzsora stb. a k. 1948: békabogyó (Halmai 6). ném. 129: 187. basilikón. 1911: fekete békabogyó (Cserey. 2. Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). csomborpereszlény’. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. békaboglárka’. Fűvészk. Bottört.) a ném. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. boglárka. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. R. 52. amely később főnevesült. bazsaikom. J: ? ’Saponaria officinalis. Melius 416.. EWUng.. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. J: ’ua. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. 365). Hasonló névadási szemléletre l. a névadás alapja hasonlóság. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. TESz. 368). 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). múzsa. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). bazsalikom a. ang. Basilie. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. de nagyobbak. templom. -um ~ m. bazsárrózsa bazsa begy l. 2. Benkő alkotása. 1783: Béka Boglárka (NclB. -om megfelelésre vö. bazsalikom a. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. békaboglárka 1. amely Diószegi–Fazekas alkotása. Nyr. szappanfű’. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. szappanfű’. zs megfelésre vö. J: ’Actaea spicata. mivel a két növény hasonló. 1998: békabogyó (Priszter 291). 368). Növényszótár 5). A békabogyó összetett szó. J: ’Ranunculus aquatilis. békabogyó’. Basilikum. ▌ 3. Benkő a béka előtagot a növény R. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. bazsalyikom. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. bosiljak. basil. fr. boglárka~virág békaboglár l. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. J: ? ’Saponaria officinalis. bazsilikumot gr. A szóbelseji k. базилúк. lat. bazsaÇikom. nagy víziboglárka’. az utótagra l. J: ’Acinos arvensis. Genaust basílicum a. Fűvészk. ol. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. J: ’Ajuga reptans. vö. békaf ű nevéből vette át. tyúk~ béka l. galamb~. J: ’Actaea. a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. Ez a gör. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. ném. basileús ’király’.’. amelyet a békaboglárkából vontak el. R. J: ’Ranunculus aquatilis. lat. basìlico. 1998: békaboglárka (Priszter 477). Ember és növényvilág 199). vonták el a ké- . bazsalrózsa. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). Szabó. paradicsom. lat. ▌ 2. a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. basilikón [phármakon] < gör.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy.’. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. muzsika. A békaboglárka összetett szó.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). 2. nagy víziboglárka’.. ang. a növény sekély.. 365). a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). or. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). a szóvégi k. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. wild basil ’vad bazsalikom’.’. 390). A bazsalikom latin eredetű. A bazsalik. Növényszótár 5). királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. békaboglárka l.) Melius alkotása. mocsaras területeken fordul elő. 365) nevet javasolja a R. Az erdei.

A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Béka-fü (Csapó 34). vagy beka fé. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. A békakanál a ném.. TESz. békaláb (ÚMTsz. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. ▌ 2. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. vízi hídőr’. béka. 1911: békafű (Cserey. 1798. 1577 k. m. m. | 1604.) és a közönséges gyujtoványfű (2. Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. J: ’Alisma plantago-aquatica. mocsaras helyen. 312). amelyek álló. amely hosszú békalábhoz hasonlít. 1903: ’Linaria vulgaris. nedvesebb területeken fordul elő. vízi hídőr’. békabogyótakta. f. a békaláb (2. hunior fé. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett.. Nyr.). rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta.: kalan (BesztSzj. amit a békák kedvelnek. szakny. sekély vízben fordul elő. 1: 39). 1841: békabogyó takta (Barra 8).). A békafű Melius alkotása..). hogy a mezei zsurló (1. mezei zsurló’. 1903: béka-kalór v. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi. takta. 1395 k. közönséges gyujtoványfű’. Fűvészk. kanál a. A 80 békalencse névadásra l. A békaláb népi név. Nyr. kanál a. békafű (ÚMTsz. béka. a fekete tojásdad bogyókra utal. Krötenbeere tükörfordítása. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). békafű 1. sz. 391) tükörfordítása. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. békaláb a. | 1775. békaláb 1. névadását magyarázza is: „Ranunculus. — N. A ’vízi hídőr’ (2. J: ’Actaea spicata. A névadás magyarázatára l. fekete békabogyó’. 129: 191. mint a békák. boglárka’. Szóhalm. A névadás alapja. azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. a béka.: elsősorban a Ranunculus repens.) jelentésű békafű a ném. 86). 1935: 182). Nyr. a lat. 1843: Békakalán (Bugát. 1590: ’Ranunculus sp. A névadás alapja. 1783. 129: 191.) összetételben az utótag a növény hosszú. kúszó boglárka’.) is vizenyős helyen tenyésző növények.. békaláb (ÚMTsz.előtag magyarázata. hogy a növény vízben él. TESz. magyarázatára l..a. békaboglárka’. 129: 187. Növényszótár 9). még békakanál.békabogyótakta sőbbi szerzők. a békabogyó előtag talán a ném. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos. Vö. vizi apium (SzikszF. 1911: béka-kalór v. hosszú nyelűek. Froschkraut tükörfordítása. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. 129: 187.: béka len (NéNy. az az.: Beka lenchÿeth gr.a. . f. 37). 1604: bekalen (MA. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). J: ’Linaria vulgaris. Froschlöffel tükörfordítása. a névadás magyarázata. 1798: ’Ranunculus flammula.). Marzell Actaea spicata a. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett. békalen XVI. a név magyarázata. Nyr. közönséges gyujtoványfű’. barázdált. Marzell Alisma plantago a. sz.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. kanálhoz hasonlóak. zöld. J: XVI. 1948: békafű (Halmai 6). vö. A békalen a ném. békalencse 1. hogy a növény mocsaras helyeken terem. vö.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. Növényszótár 9). J: ’Ranunculus sp. közönséges gyujtoványfű’. Krötenflachs (NclB. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette..: ? ’Linaria vulgaris.). Kis Bekaiu f×” (Melius 175).vagy folyóvizekben.. meddő szárára utal. ÚMTsz. szakny. 391). ami a békák tartózkodási helye. 1590: Ranunculus: Sômôr fé. 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374). békafű. valamint levelei tojás formájúak.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. 129: 188). N.: RMGl. EWUng. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). ▌ 2. hogy a növény vadon. J: ’Equisetum arvense. 1583: béka fiu (Nyr. kanál (Hoffmann–Wagner 76). J: 1583. 30). J: ’Alisma plantago-aquatica. lenlevelűfű. kanál (Cserey. 1783: Béka Len (NclB. a lat. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn. 1948: békakanál (Halmai 6). EWUng. békaláb (MagyGyógyn. A békaláb (1. 1798: Beka-len (Veszelszki 278).

vadsaláta (→ saláta). Szabó. hanem a közönséges pásztortáskára (1. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. 1578: Béka lencze (Melius 145a). a XVI. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF.). Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. 6). Az adatok azt mutatják. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. mezei tarsóka’. végéről adatolható. ▌ 2. békalencse’. a rokka utótagra l. 1595: Beka rokka (Beythe 104). amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. A víztől csöpögő. a XVI. 1775: Béka rokka (Csapó 270). hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. Az OrvK. ’Lemna’ (TESz. J: ’Thlaspi arvense. a szó első megjelenését az OrvK. 2. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. a névadás szemléleti háttere. 455). virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). sz. A TESz.. 129: 194. disznókék. 455). bábaguzsaly. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. 117). 128: 58. bábarokka. 1610 k. A TESz. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF.a. ebbql chÿnalÿ koÅoruth.) vonatkoznak. békarokka 1. békarokka. Nyr. A béka előtag magyarázata. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. 455). biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték.a. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. Nyr. közönséges pásztortáska’. Nyr. Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést.-nek — a TESz. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották. és vérzés elállítására sem használható. béka.-ben és az EWUng. J: ’Taraxacum officinale. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. béka. hogy a növény nedves helyeken fordul elő.’ vízilencse néven említik először. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp. a növénynek a mezei zsurlóéra (1. 1590: Equapium.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. J: ’ua. 129: 194. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a). A vízben élő békalencsét ’Lemna sp. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban.: RMGl.). Isten taskaia (SzikszF. ▌ 2. foltos kontyvirág’. Marzell Equisetum arvense a. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. ha kÿnek orra vere ÿar. 455). mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. — N. Melius 428.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van.: RMGl.) jelentés 1578-ból. békához hasonló színe alapján. d): RMGl. A növény egyéb népi nevei (bábarokka.).. J: ’Capsella bursa-pastoris. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). pitypang’.. 129: 191. Nyr. a névadás magyarázata.. és az EWUng. . 6).békarokka (OrvK. vö.) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. békasaláta N.: RMGl. Wasserlinse”. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből.. Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna.) jelentésben tűnt fel: 1577 k. 99*/ 4. EWUng. béka. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni. szakny. A békasaláta népi név. első előfordulása: 1395 k.. mezei zsurló’.: RMGl. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng. is. J: ’Equisetum arvense. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. TESz.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. a növény vérállatófű elnevezése. 99*/ 4. békasaláta (ÚMTsz. epane: Vizi lencze (SzikszF. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215). béka. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. vö.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet.a.-ből adatolják. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. vel.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld.: RMGl. hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1. sz. 597).’. J: ’Arum maculatum. és az EWUng.

A parlagi macskatalp (4.. A békavarfű ótör. N. pl. 1775: Béka virág (Csapó 81).’. istentáskája. pitypang’. 383). vö. békavirág (Szabó–Péntek. Ember és növényvilág 278). 390). ▌ 7. békavirág (Péntek–Szabó. J: ’Capsella bursapastoris. békavirág. ▌ 5. békavirág (ÚMTsz. 393). A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. némelyik vízben él. vö. 129: 196. belekenyér (ÚMTsz. belekenyer l. az utótag a lat. ▌ 2. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). erszény. N. belek(nye. Fűvészk. eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’. ezüstös hölgymál’. 175). belekenyer. 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. 122). Marzell Hieracium murorum a. vizenyős helyeken tenyészik. 2. Waldspinat ’erdei spenót’. A martilapu (7. J: ’Tussilago farfara.). vö. 2. paptarsoly. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). J: ’ua. J: ’Ranunculus aquatilis. ill. Froschblume. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl.. Az előtag talán a növény másik.: „dagadas leÅqn. belekenyér (MNy.) nevét Csapó felveszi ugyan. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. J: 1742: ’kerti virágfajta. Bruchlattich ’mocsári saláta’.) a ném. boglárka’. Ranunculus acer a. 129: 196). idegen nyelvi megfelelőre vö. valószínűtlen. békaboglárka’. béka a.). a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). béka a. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás. J: ’Hieracium murorum. sebek) utal. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). | 1775. békavirág 1.) jelentése van. 1783: Béka virág (NclB. a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. közönséges gyíkfű’. bele- .) és a pitypang (6. erre utal a vízi jelző is. pásztortarsoly stb. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. Nyr. Fűvészk. 365). varfű. Nyr. a latin név szerinti mutatóval). — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. J: ’Antennaria dioica. Ezerjófű 74). 129: 198. 415). bélekenyér (MagyGyógyn. elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. Az ezüstös hölgymál békavirág (2. Az erdei hölgymál (3. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények. „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a). 139) mintájára” jött létre (Nyr.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. N. martilapu’. J: ’Hieracium pilosella. J: ’Prunella vulgaris.). 1783: Béka TarÐoly (NclB. ▌ 3. közönséges pásztortáska’.. 1798: ’Ranunculus flammula. ▌ 6. a növény nedves.). berekenyér (MTsz. 1742: béka virág (Nyr. 365). 1798: Béka virág (Veszelszki 248). — N. réti boglárka’ (Magy. ▌ 2.) békavirág neve népi elnevezés. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. ▌ 4. Ranunculus sp. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M.). talán téves név. J: ’Malva neglecta. J: ’Taraxacum officinale. de megjegyzi. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB. 1798: Béka virág (Veszelszki 458). bíkavirág. természetesen ez sem zárható ki. papsajtmályva’. 761). hogy helytelen név. a növény egyéb tarsoly. J: ’Ranunculus repens.. 410). erszényesfű. bélekenyér bélekenyér 1.) elnevezése alapján jöhetett létre. 1762: béka virág (PP. bikavirágat (ÚMTsz. Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. benek(nyér (EtSz... táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. var a.békavarfű 683). sárga virágúak. rüh’ (1405 k.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul. parlagi macskatalp’. 1783: Béka virág (NclB. — Ö: boglárka~. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). EWUng. 129: 198). nagy víziboglárka’. kúszó boglárka’. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. erdei hölgymál’.. 1813: Béka varfű (Magy. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. A békavirág (1. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét.). var a. TESz. Krötenblume tükörfordítása. 129: 196.). N. Nyr. 1775: Béka virág (Csapó 34). 5. békavirág (ÚMTsz. bursa pastoris ’pásztor táskája’. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). 4: 31). 1577 k.

madárpogácsa. R. kerti koriander’. szlk. 255). 108). bölény a.. 1792: belindnek gr. a papsajtmályva (1. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). 1500 k. Növényhatározó 154). A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk. bilind (MTsz. 1577 k. N. J: ’Sorbus sp. belek(nyé r. sz. 1609 u. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek..belénd kenyér.’. blén ’beléndek’. a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele.). hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. blen ’beléndek’. (TESz. (Nedeliczi 45). A bélekenyér népi szó. J: ’ua.) kenyér. blěnъ ’beléndek’ szava került át. 1395 k. — N.-hv. XVI. (Melius 64). J: ’ua. J: ’ua. 108). balha [fÿw] (Herb. belind. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. böling (CzF.’. bár a belénd-nél esetleg a R.). belek(nyer. vö. bél a. bilin (Halmai 40). — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey.) almaformájú. Belind (TESz. szb. 259). vö. or. ehető termését és a berkenye (2.. 1520 k. TESz. 108). apró. 1578: Belén f× (Melius 64). A berkenye (2. A belénd elnevezés a XX. még a mályvafélék (Malva sp. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. 255). a): RMGl. J: ’ua.).). bl\n ’beléndek’.: Belend fwr†l gr. bilin (Nyr. 1585: belénd fÖ (Cal. 255). a belénd d-je inetimologikus járulék. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R. 1791: belende (TESz. blg.). bilind (Jávorka 973). 1792: Belind fÍnek gr. d): RMGl. másként ezek zavarodást okoznak. Ezerjófű 88–9). Beléndfű (MagyGyógyn. mint: Belénd.).) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. cseh blín.).: bellend fűveth gr. J: ’Hyoscyamus niger. pogácsa stb. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). belekenyé r. belénd i i 83 belénd deliczi 45). 1948: Belind. J: ’Coriandrum sativum. блян ’beléndek. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. belekeny(r (ÚMTsz.: Iuscianum: belend (BesztSzj. bxlénd. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. 146). blem ’beléndek’. vö. 255). 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). — ~fű 1500 k. bolondító beléndek’. (TESz.). De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. állat is-Alces. kalács. szln. Belind. 258). bilind (Rápóti–Romváry 85). ▌ 2. — ~fű 1470 k: Iusganius grece. apró gyümölcsét..) kerek. 24: 480). kenyér a. 1578: Beléndnec gr. belén l.: RMGl. 1610 k.’. A bélekenyér összetett szó. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója. EWUng. bilind (MagyGyógyn. A belénd szláv eredetű. 259). Belén. 617/29). maradjanak abban. a növény bölény elnevezése. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64).: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. 1647: bxlénd f× (TESz. bellény. 1525 k. a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre).: RMGl. 1595: Belen fiju (Beythe 108a). kenyér a. Bőling (Tsz. 1948: bilinfű (MagyGyógyn. bél a. belénd 1. blen. a): RMGl.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. 255). benekenyér. a): RMGl. belénd (Szabó–Péntek. ábránd’. Bellény (MagyGyógyn. bellény.). bilin. 185). (OrvK. беленá ’beléndek’. vö. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. 259).: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb.. beléndnek gr.’. beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl.: Coriandrvm: belend fÿ[w].: RMGl. belim.: Iusquianus: Belend fy (Növ. — N. pl. Földi Kritikája alapján felvethetjük. a növény bolondítófű elnevezésével. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252). (Ne- . latine calicularis: [belentfw] (CasGl. 1694: bilindnek gr. berkenye’.

bölöndök (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Beléndek (Julow 256). A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. bilindek. MNy. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja.) és a csattanó maszlag (3. maszlagos nadragulya’. a köznyelvben a beléndeket használják. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. belladonna ’szép asszony’ < ol. szerint Márton szótára (1800). A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító. ▌ 2. beléndek a. bxléndxk (CzF.). 1783: Benédikta gyökér (NclB. J: ’ua. bölindök. A beléndek első megjelenése a TESz. 44/4). 86. csak a XX. donna ’asszony’). 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. csattanó maszlag’. bilindök.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1800: beléndek.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal. csalmatok.’. és az EWUng. Kniezsa. bilind(k (ÚMTsz.’. 264). J: ’ua. EWUng. belénd a. a kerti koriander is bűzös illatú. nem meggyőző. 1835. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1. Schöne Frau. 1998: ’Hyoscyamus niger. J: ’ua. lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. A tudományos lat. ném. vö. 127: 331. 1807 e. J: ’Atropa bella-donna. bilindëk. ▌ 2. Szabó.. halált okoznak. 1966.: ’Hyoscyamus. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet.. J: 1798.. csalmás. 1841: . böléndök (SzegSz. — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). A kerti koriander (2. Marzell Atropa belladonna a. beléndfű l. A fehér és a tölcséres (3. beléndek’.’. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. ▌ 3. azonban a név már korábban is előfordul (1798). TESz. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn.’. EWUng.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. A jelző magyarázata a növény korsó alakú. Benedicta luxatiuat (OrvK. — N. Nyr. Melius 398. | 1807 e. bölênd(k (MTsz. süveg’ szóból -s képzővel alkották. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. 1998: benedekfű (Priszter 340). 1998: beléndek (Priszter 398). 1800. J: ’Cnicus benedictus.: Benedicta laxatiuat (OrvK... bëlëndëk. EWUng. 38: 465–474. beléndek a. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. || benedikta 1577 k. 38: 465– 474. bello ’szép’. csimázillatúfű. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). (Barra 345). 127: 331. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). bolondító beléndek’. Genaust belladónna a. 42/12). a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. Kniezsa. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. J: ’Atropa bella-donna. csalma a. bellény l. 22: 23. a TESz. belénd béles l. hogy ezek a növények erősen mérgezőek.. bella donna ’szép aszszony’ < ol. 1798: Beléndek (Veszelszki 252). áldott bárcs’. SzlJsz. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. MNyj. Melius 398. bolondító beléndek’. 1903. 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). bilindek.. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. J: ’Hyoscyamus niger. szerint az a feltevés. a névadás azzal függ össze. a TESz. 24: 480). beléndek 1. vö.. J: ’ua. böléndekkel gr. TESz.) jelzők a virágra utalnak. 328). belindek.). J: ’ua. A csalmás beléndek elnevezés későn. bilíndëk. belindek (Márton: TESz. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. bilindek (Csapody–Priszter. bölény a. 376). bába~ (→ bábakalács) belindek l. MNövSz. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39). században tűnt fel a magyar nyelvben. vö. csalma a. belénd benderó l. J: ’Datura stramonium..). bölény a. SzlJsz.’. bilin (Nyr. 86. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn. a hasonlóság alapja. bilindök. Magyar patika 26). szépnőnyenadragulya. bilindek. 1835: Belendek (Kováts.).). maszlagos nadragulya’. A maszlagos nadragulya (2.. N. 259). Nyr. belénd a.. MNyj. 1966: beléndek. 29).). Szabó. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). bilindök.

a mai szakny. ném. — N. Marzell Alnus glutinosa a. sp. J: ’ua. berekfa. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. a növény Erdélyben használatos elnevezése. A bergőburján előtagja a N. lat. Benediktenkraut mintájára jött létre.benge benedekfű (Barra 119). ingoványos. herbe de Saint-Beno¢t.-i lat. a névadás alapja. b(nge ’néhány szemből álló. börrög ige. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). Benediktenwortel. J: ’Geum urbanum. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ber(kfa. TESz. A benge nemzetségnév. bergő burján (Nyr. Szent Benedek napjával. Herba benedicta és a ném. 59). 21ével. Cnicus benedictus a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. nedves területek szélén alkot erdőket. ló~. bergőburján beregfa l. — N. szakny. Genaust benedíctus a. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138). benge’. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). ezt kötötte össze a népi képzelet márc. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. berekvirág. 28: 42). fr. Marzell Geum urbanum a. neve Centaurea benedicta. N.) benedekfű neve a lat. J: ’Orchis sp.. 1813: Sz. berekfa..-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115).) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. Benedek fűve (Magy. 1795: ’láp’. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. folyók árterében fordul elő. áldott gyógyító erejű. vö. St. Diószegi–Fazekas alkotása. kosborfélék’. a N. berek a. benedictus ’áldott’ < lat. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). bërrëg.). martilapu’. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. A benedekfű ’martilapu’ (3.). a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben.). lapály’. Moos-Erle ’mocsári éger’. berök (ÚMTsz. bened(kfüjj (ÚMTsz. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. bereg. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. neve Cnicus benedictus. A népnyelvi berekfa magyarázata. 365). mézgás éger(fa)’.’. Benedictenkraut ’benedekfű’.’. benedikta l. bönge. black alder ’fekete éger’.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. berekinnye l. — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. Az áldott bárcs (1. berek a. varjútövis~. bönge a. vö. — Ö: kutya~. A név- . A bergőburján népi név. bereg. Vö. benedicta (< lat. A fehér jelző a virág színét jelzi. ’dudva. berki szellőrózsa’.). A benediktagyökér Melius alkotása. holl.. 2. A benedikta a R. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. EWUng. benedécere ’áld’) átvétele. J: ’Rhamnus.) jelentése népi adat. Bennet’s herb.) jelentésű. beden(kfüÇ. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. utótagja a burján szláv eredetű. beregfa. bélekenyér 85 bergőburján mése van. gaz’ a jelentése. a névadás magyarázata. benedekfű benekenyér l. Fűvészk. J: ’Alnus glutinosa. erdei gyömbérgyökér’. Fűvészk. 388). J: ’ua. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. ritkás ligetekben. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). hierba de San Benito.. lat. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. a drog neve Herba Cardui benedicti. ÚMTsz. bergő burján (ÚMTsz. vö. hogy a növény jótékony hatású. 381). ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. 1783: Szent Benedek füve (NclB. Az erdei gyömbérgyökér (2. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra.’. a ném. 178). Fűvészk. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N.). berökfa (ÚMTsz. a N. berekenyér. 376). Növényszótár 11). bengő-burján (MagyGyógyn. hogy a fa lápos. ang. berreg. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Tussilago farfara. benge 1807: Benge (Magy. 1911: fekete beregfa (Cserey. bengőburján l.. Vö. bereginye. 2. J: ’ua. A névadás alapja az a monda.) átvétele. ang. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. sással benőtt terület. ▌ 3. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). ber(kfa (MTsz.

1405 k.). 211). | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29).: Pervinca: berwing (CasGl. 110). berekenye. N.: RMGl. Fűvészk. ang. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). 1525 k.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz. ném.). XVI. hogy a kosborok ikergumóját kiásták.). Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan. 214).). J: ’Sorbus domestica.). — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a). 1595: bxrvengh (Beythe 97). 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. N. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. 16. 1998: veres berkenye. Ezek a lat. (Melius 183a). 110). ▌ 2.’. berekenye-fa. J: ’Vinca minor. hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló. 374). — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. 1500 k. 124: 122. vö. 1783: Berkenye-fa (NclB. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416).. berökfa l. közönséges csillagpázsit’. — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416). berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). 1775: Börvei-fü. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). 110). 1470 k. Bervén-fü (Csapó 45). fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek.’. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy. A bervéng feltehetőleg német eredetű. b): RMGl. vörös berkenye (Priszter 508).). 1783: Börvény. szlk. J: ’ua. 1783: Veres Berkenye (NclB. J: ’ua. — N.: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. ném. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). fonásra használják. A lat.’. J: ’ua. . J: ’ua.: TESz. — N. J: ’Cynodon dactylon. berkenye’. A névadás alapja.’. 110). Fűvészk.: RMGl.’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2.berkenye adás szemléleti háttere. 2.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl.: RMGl. 110). 1590: Sorbum. börvzng (ÚMTsz. hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. 1793: börvely (TESz.: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj.). J: ’ua. berkenye 1. berkenyi l. Fűvészk. brekyňa ’ua. beerwinck ’kis meténg’. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF.) vörös jelzője arra utal.. fojtós berkenye’.). J: ’ua.: sorbellum: berekine (SchlSzj. J: ’Sorbus aucuparia. 110). — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). berginyefa (ÚMTsz. erdei borostyán’. J: ’Sorbus sp. bereginye.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. брéкúня ’madárberkenye’. sz. madárberkenye’. 110). J: ’ua. брякúня ’galagonya’.’. 110). 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával. R. 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA.-hv.: Berveng (TESz. 374). 1841: bervéng (Barra 269). szln. 2. Bervéng (NclB. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával.). blg. ukr. 1395 k.: RMGl. megszárították és porrá törték. 1395 k. 1813: Börvény. A Bermuda-fű tükörfordítás. bereginyefa. 366). berek(nye. A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. berekinnye. — Ö: madár~. 211). a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. vincapervinca második fele önállósult). 298). ami a fa hivatalos elnevezése lett. bervinc. fojtóska. Marzell Cynodon dactylon a. 214). brekínja ’ua. szb. kutyacseresznye helyett. Fűvészk.) fojtós jelzőjére l.) a veres Berekenye (Magy.: RMGl. berekinye. sz. 214). A madárberkenye (2. 1578: Bxrueit gr. 374).’. vö.: RMGl. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. bőrving (ÚMTsz. amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el. a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. A fojtós berkenye (3. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. TESz. 1405 k. brèkinja ’ua. Nyr. брeкúнa ’barkóca’.’.: Sorba: Berekenye (CasGl. valamint i > ë > e változással jött létre. pervincaból származnak (< a lat. J: ’Hedera helix. vö.: RMGl. Bermuda grass. berekfa bervéng 1. 343). Bermudagras.: RMGl.’. 393) nevet javasolja a R. ▌ 3. ▌ 2. bereknye (ÚMTsz. 110). 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át.’. 1775: Börvény (Csapó 45). — N.: RMGl. 1647: pervingh (TESz. 2. a): RMGl. EWUng. N. Bervén (Magy. v. A berkenye szláv eredetű. 377) nevet.). kis meténg’.

bikásfű (MagyGyógyn. . 1841: orvosi betónikának gr. 1998: ’Betonica officinalis. a börvény nevet Csapó pl. pervinca. A bikafű a lat. J: ’Potentilla reptans.. 1807 e. A börvénymeténg összetett szó. őszi kikerics. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. levelük kemény. 2. 348). bőrszerű. a tök az őszi kikerics gumójára. indás pimpó’. orvosi bakfű’. Fűvészk. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett.. Ember és növényvilág 221). 2. 1998: Betonica. télizöld helyett. bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi. le. Bockstaud’n ’bakbokor’. indás ínfű levele’. földiborostyán (→ borostyán). Fűvészk. 1775: Betonica (Csapó 22). így indokolja: „A’ levele sötét zöld. J: ’Betonica officinalis. 1783. bakfű helyett. szakny.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. A bikatök összetett szó. szb. ebből b(rving fejlődött. J: ’Ajuga reptans. folyófű. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). J: ’Tussilago farfara. J: ’Vinca minor.: Betonica (Julow 263). herba tauri fordítása. cseh barvínek. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. 264). Vö. A bikásfű népi elnevezés. J: ’Orobanche alba. || ~űfű N. Fűvészk. Fűvészk. bikásfű N. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. bikatök bicske l. EWUng. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. A bikatök névadás alapja a kicsi. Diószegi– Fazekas alkotása. Bikavirág (MagyGyógyn.-i Betonica átvétele. csipke bigecsi baktop l. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. pl. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). bika a. 1798. 1783: Bikatök (NclB. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek.. bikatöküfű (Péntek–Szabó. R. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. bikatökűfű l. Herba vaccæ. A bikavirág népi név. 365). pervenche. eredetű bika -s képzős alakja. 1783: Bétonika (NclB. (Barra 312).-hv. tök a. Ember és növényvilág 199). 1807: Bétónika ’Betonica’. részben pedig népetimológiával keletkeztek. bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. tehénfű. agármony. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. nevének átvétele. J: ’Colchicum autumnale. Bika fÍnek. 1807. A magyarba a ném. kis meténg’. az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. orvosi bakfű’. J: ’Datura stramonium. 2. barwinek. A betonika a lat. bibi a. az ótör. fehér vajvirág’. Fűvészk. ném. J: 1578. ol. 1807. mint a mony ’here’ más növénynevekben. 376). 1998: betonika (Priszter 512). (Melius 37). innét börvény a’ neve” (Csapó 45). a növény R. fulák (→ szulák). N.) örökzöld növények. 1798: Betonika (Veszelszki 94). 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. 125: 68–73). (Veszelszki 332). bika a. a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’.) és az erdei borostyán (2. prvinka. a névadás magyarázata. Fűvészk. bervéngmeténg. barvienok. 348). 183). csattanó maszlag’. bibi a. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. bakfű’. betonia l. jelentése ’kis seb’. TESz. szászf ű. | 1807 e. TESz. hagymájára utal. martilapu’. bibilevél N. Az alakváltozatok részben hangtani úton. 387). tök a. elsősorban a tavaszi levelek’. Marzell Datura stramonium a. A kis meténg (1. EWUng. privinka. vö. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. A bikatökűfű erdélyi népi név. Vö. vö. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. 1775.. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. — N. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. R. szlk. gömb alakú termés lehet. a névadás magyarázata: „Herba tauri. bervinc kerülhetett át. a névadás alapja. bibilevél (Péntek–Szabó. 315). 1813: Bikatök (Magy.

A kövi bodorka (1.. végső forrása a gör. bozsor bisziókfű 1. EWUng. 6: 201). 129: 118. Növényszótár 22). A bocér ném. bocfa l. — N. vö. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. bodza bocskor l. bisióc.) Wagner alkotása. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10).). busióc. Bocérkata (MagyGyógyn. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. A kövi bodorka (4. bocér a. sz. buszujok (ÚMTsz. 1813: Bisziok (Magy. bilin. a névadás magyarázatára l. a névadás alapjára l. Növényszótár 22). Vö. buszujok.). buszujog a. belénd bilindek l. J: ’Asplenium adiantumnigrum.). a névadás alapja a növény kissé fodros levele. eredetű. buszujóka (NyF. 1911: csipkés bodorka (Cserey. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. TESz. még szamárköröm. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). basileús ’király’. gömbszerű termésére utal. a bocérkata ’kócos kata’ népi név. busuióc ’bazsalikom’. fekete fodorka’. buszujog (MNy. bisziók > bissziók. Ōc¥mum a. mezei iringó’. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. bilind l. Buziók (MNy. a büziók -ü. 4: 425). BiſziókfÍ” (PP. ▌ 2. J: ’Asplenium ceterach. Fűvészk. bolond~. bika. szamár. J: ’Asplenium ruta-muraria. angyal~. fekete fodorka (→ fodorka). A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. apró. bócér kata (ÚMTsz. csipkés fodorka (→ fodorka). hogy az egész növény tüskés. bimbó a. mindkét növény kőfalakon fordul elő. 365). rom. patájára emlékeztetnek. busziók > buziók. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését.) jelzőre l. biszió (Nyr. ▌ 3. a bodorka 1. Nyr. *p) megfelelés alapján létrejött változata. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. A magyar változatok külön-külön átvételek. J: ’Ajuga reptans. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. a névadás alapja a növényen található sok. N.) jelzőre l. buszujog a. 34: 262). 12: 97). 1841: biszijók (Barra 315). bosióc. bisziókf ű bocérkata N. a fekete (3. Az indás ínfű (2. biszjók l. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 29: 250).) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Hasonló típusú névadásra l. 1787: Büziók (MNy. még kőfal. J: ’Ocimum basilicum. J: ’Taraxacum officinale. nagyf ű~. Bissziok. pikkelypáfrány’. virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló.. băsîióc. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. 29). 365). A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. ördög~ bocsorvirág l. vö. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). || bisziók 1783: BiÐziók (NclB. varjú~ bipenella l. Fűvészk. buszujók > buszujog. EWUng. ló körmére. . — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). 390). bürök biszijók. aranyos fodorka’. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213). jelentése ’kócos’. Genaust basílicum a. bimbó a. J: ’Asplenium trichomanes. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. 1708: „Barſalikom. kövi fodorka’. A csipkés (2. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata.. 29. EWUng. fodorka nyomán alkotta. TESz. Növényszótár 22). 2.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. biszió l. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. 182). hogy a növény levele. A bisziók román eredetű. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. buszijok (MNy. J: ’Eryngium campestre. bingó l. bocér a. valamint az.). pimpinella bireg l. buszijok.. pitypang’. szúrós gömbalakú virágfej. TESz. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. buszujóval gr. Báccifer a. ▌ 4. indás ínfű’. beléndek bilinty l. J: ’ua.bimbófű hogy a levelek szamár. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). kerti bazsalikom’. biszjók.’. ▌ 2. 2. 1876: bosziók. bisziókf ű bocca l.. 4: 425). busziók (NyK. lóköröm.

hogy a termést festésre használják. bocfa. festő jelzői a termés színére utalnak. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. A bodza szláv eredetű.). ill. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. 1405 k. borzing (MTsz.) fekete.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. (DomK. bodor a. | 1578: ’Sambucus nigra. 352). bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127). alacsonyan növő növényt jelzi. göcsös görvélyfű’. EWUng. or. bodza 1.) földi jelzője a lágyszárú. 118).. baddza (Nyatl. 392). J: ’ua. csomós’. 1578: Fay Bódza (Melius 25). bocf™.. bodza a. bócfa. N. 57: 357). barza. borzáng. 160). 1998: földi bodza (Priszter 491). 4: 31). | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. A bodzacseresznye összetett szó. Vö. 1839: ’Sambucus sp. bodza’. bojza ’fekete bodza’ (MNy. 1839: botcza (TESz. bodza’. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. v. sz.. 1798: Bodz-fa (Nyr. б^зе..’. 1759: Bocz-fárúl gr. J: ’ua.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj.. bozzafa (ÚMTsz. J: 1517. v. TESz. J: ’Scrophularia nodosa.. fekete bodza’. a névadás szemléleti háttere. boszf™. TESz.).. bócfa (ÚMTsz. hogy a növény . a bodza terméséhez hasonlítanak. bodor a. bozza. EWUng. бъзие. bojzing. borzeg. bez. бьз.). 1538: boocÅafa (TESz. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). bazza. 119). 62: 24). bozdafa. бoзе. 1500 k. bodza a. Fűvészk.). fab(dza (MNy. bócf™.) különbözteti meg a bodzát (1. — N. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek.: TESz. 119). 1838. ebulum: bozia (SchlSzj. vö. fekete bodza’. боз.). 1578: Bódza (Melius 24a). szln.) hasonló. XVI. J: ’Sambucus sp. 1783: Fekete bodza (NclB. N. bodza-fa a. XVI. A fekete bodza (1.: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl. N.. J: ’ua. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. — fái ~ 1500 k. bozafa. 118). 132). N. A bodzfa előtagja szláv eredetű. bójzafa. göcsös görvélyfű’. 1783: ’Sambucus nigra.’. Borzang (Tsz. bozda ’visszércsomó’ (TESz. || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. a): RMGl. borzék. bodzfa a. levele. bocca. amelyek az apró szemű cseresznye. sz. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). Méhes kert.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl.: RMGl. bodza a. XVI.: borsa (MNy. 29: 251). feketebodza (→ bodza). bèz. ▌ 2.. szb. boszf™ (Nyatl. bodzfa a. Bojza. bodzfa. | 1583. göcsös görvélyfű’. 1838: Borzag. bnz.bodza TESz.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. 286). cseresznye a. virágzata a bodzáéhoz (1. (Szattmáry Király Gy. — N. borza fejlődött. A gyalogbodza (2. cseh bez. 118). majd bozza és elhasonulással bodza.. bodza a. EWUng. blg.: RMGl. vö. 118). A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti.: RMGl. 132). bodzacseresznye. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át..). N. J: ’Scrophularia nodosa. 1550 e. — földi ~ 1395 k.: Sambucus: faÿ boßa. gyalogbodza’.). kerek. J: 1470 k. 118). ▌ 3. bojzik. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. Bozza fa (NclB. N.).’. a): RMGl.). a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű. fekete termései vannak. a): RMGl..’. 1430 k. mac. 363). 286).. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört.: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. J: ’ua. J: ’Scrophularia nodosa. vö. 1783: Bodza-fa. bodza’. v. burzá (ÚMTsz. 1517: bozzanak gr. sz. blg. bodza’. J: ’Sambucus ebulus. bъzъ szava kerülhetett át. cseresznye a.). vö.). b&zje. A bodza előtag jelentése ’göcsös. 286). — N. 1470 k. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn.. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. borzég. borzafa. | ~fa 1470 k. 1550 e. gyepű~. A göcsös görvélyfű (4. baz.).: bozafa (CasGl. Borza-fa.. бъзье. A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl.). TESz.: Sambucus: faÿ boßa. barzafa. 1538: ’Sambucus sp.). bojza. a névadás alapja. 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. szln. bójza. feketecseresznye (→ cseresznye). — Ö: gyalog~. ebből a bozja. J: ’Sambucus sp.-hv. ill. 118). bodza a. bezjè. hogy a növénynek kicsi. 115). arra.

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

blowball. bruzdújlapi. borsfű brusztujlapu 1. J: ’Phytolacca americana. A ricinus (1. bölénylapu. az amerikai alkörmös (2. A bölömbika népetimológiás elnevezés. Idegen nyelvi megfelelőre vö. brîndúşă ’ua.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’ átvétele.. burusztujlapi. létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. N. A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). bőling l. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. börög l. bresillum ’ua. festékanyag’. alkörmös. brindusavirág l. ▌ 2. a névadás magyarázatára l. Ha mindezek az arabból származnak. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216). — N. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják.). brésil ’börzsöny’. buckó l. bölénylapi. Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 221). akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. Fűvészk. szürkésfehér gömböcskéire. brindusavirág (Péntek– Szabó. TESz. bölény bölindök.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. brîndúşă (Péntek– Szabó. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). A brindus erdélyi népi elnevezés. mivel kereskedelmi cikk volt. 347). előtagja a bölény alakváltozata. EWUng. J: ’ua. Az ol. J: ’Phytolacca americana.. bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. bürök börzsöny 1. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. foltos bürök’.. brasil. az előtagra l. vö. gyöngy~ bucsfenyő l. amerikai alkörmös’. 187). 1775: Bösvény (Csapó 49). börzsöny. EWUng. burusztoj lapi. prov. 1783: Bösvény (NclB. bolondító beléndek’. brustur ’ua. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. purusztojlapi (ÚMTsz. J: ’Arctium lappa.’. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn. 279). börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. bösövény (ÚMTsz. J: ’Colchicum autumnale. amerikai alkörmös’. EWUng. nagy bojtorján’. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. az utótag nemzetségnév. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. belénd kapta nevét. bölömbika a. őszi kikerics. Brustujlapi. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. borozdojjlapi. közönséges acsalapu’. pitypang’. fr. brezil. festőszőlő (→ szőlő). az őszi virág’. J: ’Hyoscyamus niger. borfestő helyett. 1948: bösvény (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 221. TESz.’. az előtag a rom. újlat. ▌ 2. 1783: Kerti Berſeny (NclB. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. Fűvészk. A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. bugolya a.). 2. burdujlapi (MagyGyógyn. börzsöny. 317). 1807: Berzsen (Magy. 425). verzino ’berzsenyfa. buruzdujlapi. bugolya a. bösvény 1. — N. 279). bötkő l. 363) nevet javasolja a R. ▌ 2. A brusztujlapu összetett szó. Ember és növényvilág 221). J: ’Conium maculatum.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. amely arab eredetű (vö. ricinus’.’. lapu utótagja szláv eredetű. zamatos turbolya’. J: ’Anthriscus cerefolium. bölömbika (Jávorka 973). J: ’ua. — ~virág N. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. J: ’Taraxacum officinale. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Ricinus communis. a bölömbika állatnév összetett szó. lucfenyő bucskóró l. 259). N. J: ’Petasites hybridus. Fűvészk. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. TESz.’ átvétele. . bölényvirág l. N.). brindus brosfű l. a rom. brindus. bölömbika a.).

A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. holl. ▌ 3. libatop’. v. svéd kornblomma. Ezerjófű 71).’. burján 1.). J: ’Borago officinalis. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy.. 4: 29). Ezerjófű 69). piros búzavirág (Szabó–Péntek. 1798: Burets (Veszelszki 106). XVI. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. N. a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. J: ’ua. igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. 489). konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). általánosan burján-oknak nevezik őket. ang. 39: 127–133. бýрян ’burján. — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). 1998: búzavirág (Priszter 330). hogy a növény felépítése (levele. búzavirág (Szabó– Péntek. dutkóró buszujó. a vérehulló fecskefű (2. A burján ’dudva. burina ’burján. Weitzengras ’búzafű’. 1807: Búzavirág (Magy. gaz. büdös gönye’. 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). búzavirág búza között termő konkoly l. pézsmabúzavirág’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lucfenyő busirózsa l. J: ’Elymus repens. a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. a Linné-féle rendszerben a növény lat. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. búzavirág 1. A kék búzavirág (1. 1847: burecs (Peregriny 354).burecs bujtorgya. kék búzavirág’. J: ’Amberboa moschata.) és a libatop-félék (3. neve: Triticum repens. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. A tejes jelző a növényben található nedvre utal. 775). buza virag (KolGl. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. nyilván az. Kornblume. J: ’Centaurea cyanus. — illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). 1807: Búzalevelű fű (Magy. tövisdisznó~ (→ disznó). J: ’Allium ascalonicum. J: ’ua. J: ’Papaver rhoeas. A burgonyahagyma népi név. gabonavirág. — piros~ N. J: ’Chelidonium majus. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata. ilyen a növény mai szakny. 2. a névadás magyarázata. bodza búsfenyő l. sz. A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele.) búzavirág neve öszszetett szó. burzá l. mezei pipacs’.) vadon növő. buszujóka l. 328). kerti borágó’. бурь_н ’burján.’. ném. gaz’. A kék . vö. || búzakék N. cigány~ (→ cigányfű). mogyoróhagyma’. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). gaz’ szláv eredetű. — Ö: bársony~. gaz’. a gabonatáblára utal. J: ’Chenopodium sp. tarack~ búzakék l.’. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). bergő~. Hasonló szemléletű névadásra l. korenbloem. Idegen nyelvi megfelelőkre l. 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. ▌ 4. Triticum) sorolták. 132). borbolya 109 búzavirág bútorvány l. hogy a büdög gönye (1. J: ’Centaurea montana. — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). burján (MNy. bazsa búskóró l. bujtorgyán l. 775). buszujok.’. Ezerjófű 71). dán kornblomst. 4: 31). J: ’ua. csóka~ burbora l. szlk. MNyj. Ember és növényvilág 218). J: ’ua. cornflower. seprű~ (→ seprűf ű). Nyr. közönséges tarackbúza’. Fűvészk. hegyi imola’. kalásza) hasonló a búzáéhoz. Fűvészk. 1775: Buza-virág (Csapó 47). kisebb. bojtorján buk l.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. búzakék (Szabó–Péntek. N. blg. bojtorján búza l. burgonyahagyma N. régen a búzafélékhez (lat. J: ’Bryonia alba. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. 427). A névadás alapja. 291). ▌ 2. ném. 115). gyógynövény’. 367). Marzell Agriopyrum repens a. köszvény~. auagy. or. 113: 349. MNövSz. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. buszujog. Fűvészk. бýрен. 420). 1783: Búza virág (NclB. tejesbúrján (Péntek–Szabó. ▌ 3.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. jelentéktelen gazok. a növényen található több. N. vérehulló fecskefű’. J: ’ua.2: RMGl. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). ▌ 2. — tejes ~ N.’.

384). bluebottle. A festő. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. Genaust Cyanánthus a.) és a mezei pipacs (4. Fűvészk. bükkfenyő N. 489..’. közönséges kutyabenge’. J: ’ua. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . átható. J: ’ua. büdös a. banka büdösfa 1. blaue Kornblume. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű.’. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. forrása ismeretlen. 330). a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). A virág búzakék neve. büdös a. vö. 129). a mezei pipacs (4. CzF. Róbia a. kékkonkoly (→ konkoly). ennek alapján elképzelhető. Pirosító. EWUng. — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). bücske l. Marzell Frangula alnus a. pirítóf ű. buzér’. erdeimester. 1783: Büdös-fa (NclB. J: ’Rubia tinctorum. 489). J: ’Centaurea cyanus. madárberkenye’.). Buzér fü” (PP. J: ’Anthemis cotula. pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. J: ’Sorbus aucuparia. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). Marzell Centaurea cyanus a. A büdösfa a ném. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. legno puzzolente. || puzsér 1783: Pusér (NclB. Centaurea cyanus (< gör. Ember és növényvilág 197).. bűz a.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1783: Büdöske (NclB. 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. cseh sinokvě t. 419). Stinken Holz. büdöske a. a lat. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták.’. szlovén plavica. Faulbaum tükörfordítása.. 120). és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. ▌ 2. A névadás magyarázata. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. ném. 342). kék búzavirág’..) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum.. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy. buzér a. 132). J: ’Abies alba. Növénynevek 49–52. J: ’ua. fenyő. Stinkbaum. J: ’ua. büdös szagot áraszt. TESz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. hogy a növény friss kérge kellemetlen. 330). A büdöske származékszó. 1798: Pusér (Veszelszki 384). 119–120. J: ’Frangula alnus.. buzérfű 1708: „Feſtf fü. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. A hegyi imola (2. búzavirág a. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. bükkfenyő (Péntek–Szabó. a virág színe azonban eltérő.) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). kék színű virág (→ kékvirág). 1783: Buzér-fü (NclB. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). Fűvészk. A bükkfenyő népi név. A madárberkenye (2. a pézsmabúzavirág (3. csipke büdös banka l. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. a bükk előtag jövevényszó. a búzavirág előtag fajnév. az utótagra l. A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. TESz. közönséges jegenyefenyő’. büdöske a. Magy. 2. buzér a. búzavirág a.’. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. 1813: Puzsér (Magy.). veresf ű. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). Fűvészk. TESz. Mollay. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. 1841: buzérfű (Barra 189).. A buzér ismeretlen eredetű. — Ö: pézsma~.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. festőgyökér.. plavcek. A buzér összes elnevezése (l. Fűvészk.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. EWUng. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang. az illata szintén kellemetlen. dögszagú és mérgező. Fűvészk. a névadás alapja.) pedig búzatáblákban fordul elő. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. büdös pipitér’.. || buzér 1799: Bo’sér (TESz.. EWUng. Csapó 254. 1998: buzér (Priszter 485). 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). ol. A pézsmabúzavirág (3. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485).’. bűz a. bluecaps. A névadás alapja az. összetett szó. hogy a növény megdörzsölve undorító. 2.

Ember és növényvilág 22). ném. arra utal. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162). a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. hogy „Kellemetlen. 1807 e. szakny. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1. 133). gefleckter Schierling ’foltos bürök’. Fűvészk.. 1500 k. A TESz. bűröng. J: ’ua. 61: 18). az utótagra l. ném.’. J: ’Aethusa cynapium. 1998: foltos bürök (Priszter 342). 1405 k. J: ’ua. a foltos jelző a lat. — N.) kapta. 1841: nagy bürök (Barra 167). bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. 187). a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. 1798: Börög (Veszelszki 162)..’.’. 1841: büdös bürök (Barra 167).: Bÿwrewk (MNy 11: 38). — N. nagy. bireg. bükör (MTsz. 616/2).).). árorr.. 347). bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. bürök bürök 1. J: ’ua. mocskos bürök (ÚMTsz. patikai. bőring (ÚMTsz. 387). macul#tus ’foltos’) fordítása. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó.). 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458).: ’Conium. 152). egérszagú növény” (Schönfelder 84). 1578: bxrkxt gr.: RMGl. bürökgémorr. — apró ~ 1577 k. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. talán a ném. Az ádáz (2. bükör l. 1783: Bürög. ádáz a. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr.: ’Conium maculatum. J: ’ua. 1998: büdös bürök (Priszter 342). 187). a): RMGl. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. 2. A patikai jelző a növény R. foltosbürök (ÚMTsz. Genaust maculátus a. foltos. EWUng. 198). vörös-barnás foltok láthatók. Börög. A foltos bürök (1. 1841: bürök Arorr (Barra 81).). szerint ez nem meggyőző. TESz. 1813: büdös Bürök (Magy. vö. 1775: Bödök. Fűvészk. ang.-i cicutarium (< lat. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn. 616/1). spotted hemlock ’foltos bürök’. J: ’Erodium cicutarium. patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62).. és az EWUng. bérök. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. Bödök (MagyGyógyn. | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bürökgémorr’. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. (OrvK.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. ádáz.. 1998: bürökgémorr (Priszter 370). bürök a.) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki.).’. EWUng. bürök. 1470 k. maculatum (< lat.) ádázóbürök neve összetett szó.) megkülönböztető jelzői a büdös. düh’) is hatással lehetett. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57).: Bwdqs Bqrqk (OrvK. Béreggel gr. TESz. ádáz a. ▌ 2.). Török jövevényszóként (vö. de a TESz. bükk a. büröklevelű gémorr (→ gémorr).’. (Melius 115a). 187). Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. 389). a jelző nyilván megkülönböztető szerepű.’.).133). J: ’ua. A bürökgémorr összetett szó. előtagja a növény mérgező voltára utal.. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). J: ’ua. 1783: Adázó Bürög (NclB. felhasználását jelzi. 414/15). A névalkotásra talán a ném. bürök a. | büdös ~ 1577 k. — N.: Cicuta: bereg (CasGl. Fűvészk.. J: ’ua.) foltos bürök (1. A bürökárorr összetett szó. oszm.: „cicota: berwk” (SchlSzj. 1793: Bürök (Földi 19). Apotheker-Schierling ’ua.: RMGl. | 1807 e. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). foltos bürök’. J: ? ’Conium maculatum. Wut ’méreg. J: 1405 k.v. ádáz (2. 1998: bürök (Priszter 342). 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). cic•ta ’bürök’) fordítása.: Apro bwrkqth gr. foltos bürök’. ádáz’. Diószegi–Fazekas alkotása. A büdös jelző arra vonatkozik. Genaust Eródium a. bürök’. bürök (Péntek–Szabó. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. Wutschierling (< ném. Bürköt gr. a bürök előtag a lat. Marzell Aethusa cynapium a. 1948: Bürök. bürökgémorr’. Ember és növényvilág 197).’. 129). bükk a. a megkülönböztetés a méretekre utal. Vö. (Veszelszki 163). 1525 k.’. 347). a növény levele hasonló a bürökéhez. 133). szerint a bürök is- meretlen eredetű. magyarázatára l. J: ’Erodium cicutarium. mint a foltos bürök (1. 349). | mocskos ~ 1903: mocskos-. Börög (Csapó 49). . Bötök (NclB. R.: Bürök (Julow 257). — Ö: csemege~. 1807: adázó Bürök (Magy.. 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört.

Az utótagra l. A bürök előtagra l. . büröklevelű gémorr (→ gémorr). bürökárorr. bütyök l. gémorr bütykű. százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre.bürök 112 gémorr. büröklevelű gémorr l. vö. bürök.

318). közönséges cickafark’. (Melius 67a). a növény R. centum nodia átvétele. Genaust sérra a. — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn.). cintória ’ezerjófű’. Genaust centifólia a. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. A campaniakoszorú Melius alkotása. cickafark (SzegSz. 1948: Cintoria (MagyGyógyn. a lat.. százforintosf ű.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). A centinodia a lat. réti harangláb’. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 1998: cickafark (Priszter 290). Vö. a név nem maradt fenn. cickafarok. centaurea 1577 k. vö. lat. cintórium. vö. minus ’kis’) és a k. Cintorja (Nyr. madárporcsin’. J: ’ua. cintoria. centinodia. J: ’Aquilegia vulgaris. Fűvészk. lat. 51: 14). serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. n#dus ’csomó’. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. lat. Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. cintórionnak gr. kentaúreion. 1830: cziczka farka (Nyr. 128). Melius 63. vö.). serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered.).: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. nodiflórus a. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása.’. — N. cic™f™rok (SzlavSz. 1807: Tzámoly (Magy. Fűvészk. cicafarok. 345).. cicaf`rka. és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. A kis centaurea a lat. 583/2). tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. harangláb | Aquilegia vulgaris. ’ezerjófű’ (ÚMTsz. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. kentaúrion. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. cich™-f™rók (ÚMTsz. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. — N. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz. Melius azonban a lat. J: ’Centaurium erythraea. centauria. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. cicafarok.). lat. cickafark cickafark 1. cicfarkkóró l.: Czámoly (Julow 259). J: ’Achillea millefolium. cintori™. lat. — N. 37: 376). centaurea átvételével jött létre. 39: 333. cickefark. cickefarok. réti harangláb’. k. J: ’Melilotus officinalis. Genaust Centauréa a. kentaurí# < gör. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). 131). réti harangláb’. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). cickefarkfű. serr#tula (< lat. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz. 393). lat. Centaur#us ’kentaur-’ < gör. 1578: Centaureánac gr. 1783: Kis Centuria (NclB. centaur#um. vö. centória. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. J: ’Polygonum aviculare. 128) utótagjának fordításával (< lat. . orvosi somkóró’. cickefark. cámoj (ÚMTsz. centaurium. 2. lat. 1813: Tzentauria (Magy. a név eredete ismeretlen. J: 1807 e.). — Ö: harangcámoly. A népetimológia a lat.). cic™f™rokv(r™og. kis ezerjófű’. || cámoly 1807 e. százbütykűfű. centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). centum ’száz’. 212). J: ’Aquilegia vulgaris.). cintorja ’ezerjófű’. 1807: ’Aquilegia. cicfark.

ill. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. J: ’ua. cickórót. A cickafark összetett szó. || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). Marzell Lycopus europaeus a. Magy. vízi peszérce’. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják. millefolium. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. szakny. szintén megkülönböztető szerepű. cicf™rk. cickefarkf ű. — cicfarkfű N. cickafark. gipsy wort. — Ö: kenyérbél-~. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű).-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. ang. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. vö. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313). millefolium. A név előtagja a cica. Földi 20. 2. cicfarkkóró.’. || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305). I: 1125). cicafarkúfüjj (ÚMTsz.). Fűvészk. 484. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. 1841: cziczfark (Barra 206). cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. | 1862: ’Achillea. ▌ 3. ennek játszi képzős módosulata. a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. Fűvészk. | ~fű N. J: ’Achillea collina. cicfarku korró (ÚMTsz.). 419). 349). rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. cickafarok cickóró l. millefolium. cicfark. Mollay.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). cicfarok. lat.). — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. Fűvészk. millefolium. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. TESz. J: 1807. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága. 484).’. J: ’Achillea pannonica. — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). cickefarok l. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. Növénynevek 57–60. Fűvészk. Marzell Achillea millefolium a.’. Fűvészk. | ’Achillea pannonica. hengerded. közönséges cickafark’. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. közönséges cickafark’.’. Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal. magyar cickafark’. 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). J: ’ua.).’. EWUng. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. bárányfarok ’bókoló amaránt’. a latin név mintájára keletkezett (vö. közönséges cickafark’. közönséges cickafark’. cicfark állatnév + fark. millefolium). A cickafark. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. 486). ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). 1948: cickóró (MagyGyógyn. millefolium. J: ’Achillea millefolium subsp. 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. Magy. mezei cickafark’. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. J: ’ua. cickafark’. 1841: ’Achillea millefolium subsp. A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). hosszukás. J: ’Achillea millefolium subsp. cicfarkóró. — N. J: ’Lycopus europaeus. 394. cic-kóró (ÚMTsz.. Az elnevezés alapja a növény puha. Vö. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). farok összetételű növénynév. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). 300). J: ’ua. 1998: cigánypetrezselyem . ▌ 2. sok. magyar cickafark’. — N. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). cickafark’. — N. cickara. 486). J: ’Achillea millefolium subsp. közönséges cickafark’. ezerlevelűfű cifrus l.). az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. vénasszonycitrus cigányburján l. J: ’ua. cickefarkfű. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. cicfarok (ÚMTsz. J: 1807: ’Achillea. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290).. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6).). a növény hivatalos neve ma: cickafark. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l.

fenék’ összetétele. cigánypicsa 1. cigóré. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. cigány a. cigánypicsa (Péntek–Szabó. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. darabos. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. az egész növény felépítése (pl. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. cigány a.. A borsos keserűfű (1. ▌ 3. N. J: ’Persicaria bistorta. termést tartja’ utótag ugor eredetű. trankfű. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható).). Hasonló szemléletű névadásra l. Fűvészk. cikk a. cigány a. cigória l. 253). picsa a. petrezselyem a. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. fekete nadálytő’. cigányvirág (ÚMTsz. amely a levelet. TESz.) és a fekete nadálytő (3. ízekre tagolt. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként.) nyilván a növény feketés. N. A kígyógyökerű keserűfű (2.. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141).. cigányvalog (ÚMTsz.. keserűfű.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. vízibors (→ bors). valag a. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. pettyegetett tüdőfű’. orvosi körömvirág’.) virágja szintén sötétlila színű. kígyóTESz. A cigányvirág népi név. J: ’Symphytum officinale. EWUng. bolhaf ű.) cigánypicsa elnevezése népi név. cigány a. 1841: borsos czikszár (Barra 378). vízibors (→ bors). 1807: Tzikszár (Magy. összetett szó. petrezselyem a. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. ebgyömbér helyett. A cigányvalag népi név. A névadás alapja. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343). cigány a. cigóri. cigány a. A cikkszár összetett szó. a tavaszi hérics (2. bár virága élénksárga. Diószegi–Fazekas alkotása..) tekert jelzőjét a növény R. EWUng. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. 254). cigányvalag N. cigánypicsa. még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. cikória TESz. Fűvészk. EWUng. valag a. összetett szó. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév.). A fekete kökörcsin (1. A fekete kökörcsin (1. J: ’Persicaria hydropiper. Vö. tavaszi hérics’.) és a pettyegetett tüdőfű (2. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. virág magyarázó utótag összetétele. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része. fekete nadálytő’.. fekete kökörcsin’. az orvosi körömvirág (3. EWUng. J: ’Coriandrum sativum. cigány a. Ember és növényvilág 198). összetett szó. cigánypicsa (Péntek– Szabó.). J: ’Polygonum. ▌ 2. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. EWUng.) borsos jelzőjére l. J: ’Symphytum officinale. borsos keserűfű’. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. Fűvészk. fekete nadálytő’. cigányvirág 1. Vö. a tavaszi hérics (2. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja.).. TESz. nigricans. kígyógyökér. Ember és növényvilág 240). cikk a.. N. picsa a.. ▌ 2. feketés színű virág. cigány a. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. A fekete nadályt ő (3.). J: ’Pulsatilla pratensis subsp.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. N. szár a. ▌ 2. 253). A cigánypicsa összetett szó. kerti koriander’. légyfű. cigányvirág (ÚMTsz. cigányvalag. virágot. ▌ 3. N. J: ’Calendula officinalis. A fekete nadályt ő (1. J: ’Pulmonaria officinalis.. J: ’Adonis vernalis. Vö. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. . J: ’Symphytum officinale. 1841: tekert czikszár (Barra 378). kígyógyökerű keserűfű’. keserűfű’.. N.). cigXvirág (ÚMTsz. cigánypicsa (ÚMTsz. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. cigánypicsa. cigányvirág.. vízihunyor (→ hunyor). TESz..

Ezek forrása a latin cyclaminos.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. vö. cilján l. 1544: „Vöttem soskat. 127: 47. (OrvK. 411). ▌ 4. J: ’ua. 1783: Czinedónia (NclB. kichória). J: ’Geum urbanum. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Tzikoria (Csapó 207). amely a gör.’. 70). J: ’Hieracium murorum.’. cicoria.). A mezei katáng (2. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. 1577 k. A latin szó a gör. 377). szakny. sziklament gr... cichoreum. ang. Marzell Hieracium murorum a. vö. a nevet a cikkelyes kalász (Magy.). — ~fű 1540 k. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R.-i cyclamen került.). pitypang’. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. 129). Nyr. ciklam(nt gr.: Cichoriana(k) gr. 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’Chelidonium majus. A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. a magyarba a lat.). lat. cyclamen. J: ’Geum.. 1775: Vadcikoria (Csapó 132). | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). cichorea. 307). cyclamen. J: ’ua. J: ’Cichorium intybus. ném.’. A ciklász nemzetségnév. cinaduna. Cinadó (MagyGyógyn. A ciklámen nemzetközi szó. — N. cinadóna. csalán címer l. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka. gyömbérgyökér’. 11: 132). cinaduna (Nyr. 1893: cyclamen (TESz. — N. Fűvészk. mezei katáng’. Zichorie.). EWUng. cikória virág (ÚMTsz. k.. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). 1783: Vad Czikória (NclB. κυκλάµινον ’ua. Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. 135). ▌ 3. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. 1763: Czikória (TESz.. vö. 411). cyclaminum. N. pareyt. 73: 396). J: ’Taraxacum officinale. J: ’ua. fr. J: ’Cyclamen purpurascens. vö. 104).). fr. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. TESz.). cigori (ÚMTsz. cinedória. kakas~ címnyelvűfű l. (MNy. cikórija (ÚMTsz. or. cinadó (MTsz.) és a pitypang (4. — N. ciklász 1807: Tziklász (Magy.: RMGl. Genaust Cichórium a.’ átvétele. chicory. Fűvészk. sz. kíchora. cicoria.). J: ’ua. ang. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. cinodonia (ÚMTsz. erdei hölgymál’. vérehulló fecskefű’. cikória. erdei gyömbérgyökér’. lat. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd. A cinadónia latin eredetű. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161). Fűvészk. J: ’ua.. ném. többes szám: kichóreia. chelidën ’fecske’).). cigóri (NyF.: RMGl. c): RMGl. lat. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. gímnyelv cinadó l. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). kichër#. cikoria. salátakatáng’. bötykös v. tzikkelyes kaláſz” (Magy. 1775: Czinadonia (Csapó 91). cinagna. Zyklamen.) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján. vö. 307). cinnadónia. ciclamino. — Ö: porcsin~. 48. cinadona. 10. 135). — ~virág N. cichorium. cicorea (< gör.). kichërion.: Cicoreath gr. ▌ 2. 1807: Tzikória (Magy. 455). lat. 16).). cikória 1. sz. az erdei hölgymál (3. Nyr. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 256). — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. erdei ciklámen’. cykoriat” (OklSz.). J: ’ua.’. J: ’Cichorium endivia.’. 128: 184. chicorée. 1998: ciklász (Priszter 384). 1664: Cichorium Katankóró. κυκλάµινος. Fűvészk. 128). 1794: tzikorja (TESz..’. 1578: Chelidonia (Melius 178a). Fűvészk. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. ol. [herba] . EWUng.). cenedonia (< lat. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. цикламен. Cicoria (Lippay II: 90).ciklámen 116 cinadónia szár a. J: ’ua. 307). TESz. ol. 1583: Cicoria Cichorium sil. lat. 61). 1998: ciklámen (Priszter 351). cigóré. h. (ÚMTsz. A cikória latin eredetű. cinadória. cigória (NyF.’. k. 1610 k.

Fűvészk. *Zinndrot növénynév is. méregölőfű.) cindrót nevének szemléleti háttere. A kalinca- . | 1841. Vö. 362). gen.’. ▌ 2. cupressus. ném. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. a neveket Melius alkotta. A méregölő jelző magyarázatára l. méreggyilok’. ez a latin szó a magyarba is bekerült. 1783: Vad Cypros (NclB. Nyr. fecskefű. kalincaínfű’. ký#n. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). mosófű cinnadónia l. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. kynós ’kutya’. és a növényt edények tisztítására használták. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át.’. J: ’Artemisia campestris. A kalincaínfű (1. Fűvészk. vérehulló fecskefű’.). (Melius 20). a név Diószegi–Fazekas alkotása. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). Fűvészk. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). méregölőf ű. 37).. A cindrót cin. Putzkraut ’tisztítófű’. közönséges méreggyilok’.-i Cynanchum (< gör. J: ’Chelidonium majus. 312). és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. a cinadória hangcserével keletkezett. J: 1807: ’Vincetoxicum. a csarab (2. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy. cyprus ’henna(gyökér). J: ’ua. 104). 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). ▌ 2. J: ’Ephedra distachya. 1911: cindrót (Cserey. csarab’. cinadória. ciprus cindrót 1. Szent Lőrinc füve helyett. cinmosófű l. 128: 56. Zinnkraut ’cinfű’. cintória. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. Fűvészk. lat. 1783: Mezei Czipros (NclB. A cinadóniagódirc összetett szó. 369) nevet javasolja a R. J: ’ua. kýpros). Növényszótár 94). cinadónia cintori. N. tövistelen fagyalfajta’ (< gör. J: ’Ajuga chamaepitys. Zinngras ’cinfű’ átvétele. első megjelenése: 1395 k. cinadónia cingrát l. cindrót (MagyGyógyn. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). istenke~ cipor l. J: ’ua. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). A ciprus latin eredetű. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr. J: ’Ajuga chamaepitys.: TESz. ▌ 3. közönséges méreggyilok’.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. cinedória l. 37). 184). EWUng. || cingrát N. J: ’Equisetum arvense. centaurea cipke l. cinadona. R. 1841: czinka (Barra 272). cingrát (MagyGyógyn.) szára szintén dróthoz hasonló. csipke cipója l. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125).).eleme a ném. idegen nyelvi megfelelőre vö. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. J: ’ua.). 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz.’. cintorja l. vö. mezei zsurló’. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. 2. közönséges csikófark’. cintorion. N. J: ’ua. cinaduna. feltehető egy ném. cinagna l. 184). A cingrát a ném. a cinadona hangkieséssel. A magyar ciprus a lat. J: ’Calluna vulgaris. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel.. 384).. — homoki~ 1903: Homoki v. lat. a gódirc utótag nemzetségnév. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). cypressus. Scheuerkraut ’súrolófű’. A mezei zsurló (2. Mezei Cypros” (Melius 170a). mezei üröm’. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. Genaust Cynánchum a. a drót utótag szintén német eredetű. A növény R. cintorium.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. cinmosófű (→ mosófű). cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. A cinka nemzetségnév. a Cynanchum (ma: ciprus 1. Diószegi–Fazekas alkotása. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele.). Genaust Chelidónium a.) és a mezei üröm (3. TESz.’.’.. szakny. Marzell Equisetum arvense a. kalincaínfű’. A közönséges csikófark (1. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. ónf ű.

a növény a verbénafélék családjába tartozik. déli méhfű’. MNövSz. a ném. ▌ 3.) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak. a növény elsősorban savanyú.’. citromf ű. A citromfű (1. Az orvosi cit- romfű (1. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. Melius 437. ang. 40).) citromfű neve a növény R. — N. a növény citromillatú. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB.. citrum ’citromfa. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). verbéna a. citrum ’citromfa. holl. Citronenmelisse. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Zitronenstrauch tükörfordítása.’. A citromverbéna összetett szó. olajfa. 234). verbéna a. triphylla (< gör. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé.’csavar. A háromlevelű citromverbéna (3. EWUng. háromlevelű citromverbéna’.) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. és hasonló az orvosi citromfűhöz. tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. EWUng. J: ’ua. — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). mert a levelek citromillatúak. TESz. J: ’Melissa officinalis. a név talán a német. J: ’Aloysia triphylla. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). Szabó. phýllon ’levél’) fordítása.. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. Genaust Verbéna a. a névadás alapja. J: ’Acer saccharum. citromfű 1. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. citraria. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). hazánkban csak a nyugati határszéleken.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — Ö: fenyő~. nedves talajon él meg. Növényszótár 11). verb#na. 1783: Czitrom-fü (NclB. TESz. ha megdörzsölik őket. cukorjuhar(fa)’.. a fű utótag magyarázó szerepű. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter.. vö. háromlevelű citromverbéna’. czitrom szagu. szakny.. mezei pipacs’. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63). Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. ág’ < indogermán *²erb. citromfű (ÚMTsz. babér-. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. ▌ 2. A cucik népi név. A citromcserje a ném. A déli méhfű (2. orvosi citromfű’.) összetett szó. a nyír ’mocsár. Genaust Tripetália a. Citronella. A verbéna utótag latin eredetű.) vadciprus neve tükörfordítás. nyír3 a. ném. J: ’Papaver rhoeas. coriandrum l. A névadás alapja a növény „nyers füve . a névadás alapja. 111). citromcserje. ennek gyümölcse’ átvétele.stb. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297).’. J: ’ua. J: ’ua. 1911: citromfű (Cserey. a névadás magyarázatára l. 389). ill. alaczon faczka” (Melius 20). Marzell Calluna vulgaris a. citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). de nem txuiſſes. a növény bokorszerű. az előtag a lat. életfa’. citromcserje. citroenkruid. nyír3 a. Marzell Aloysia citriodora a. A cukorjuhar összetett szó. tujafa. J: ’ua. a lat.’. A ciprus ’mezei üröm’ (3. 1998: citromfű (Priszter 427). 1998: cukorjuhar (Priszter 289). 390). Cucik (MagyGyógyn. Melissa officinalis a. J: ’Aloysia triphylla. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. Citronenkraut..-i Verbena (< lat. mirtusz-. Zitronenkraut tükörfordítása. ciprushoz hasonló felépítésű. koriander cucik N. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. lat. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. J: ’Aloysia triphylla.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1. teker’ tőből) átvétele. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . vizenyős rét’ első megjelenése 1578. tri’három’. háromlevelű citromverbéna’. A háromlevelű jelző a lat.. k. A háromlevelű magyarázatára l. amely cuclihoz hasonlít.) citromfű neve a ném. A csarab (2. lat. J: ’Melittis melissophyllum. levél.). vö. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). lemon. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427).. Genaust citrátus a. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet. hogy a levelek hármas örvökben állnak.

az utótagra l. édesgyökér. édes előtagú neveinek hatására jött létre. sugar maple. A cukorkóró népi név. ang. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. édesfa. vö. cukorkóró N. minden bizonnyal a növény egyéb. 148). Cukorkóró (MagyGyógyn. vö. igazi édesgyökér’. J: ’Glycyrrhiza glabra. Zuckerahorn. édeslevelűfű. A névadás alapja a növény édes gyökere. Marzell Acer saccharum a. juhar. ném. .cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal.

hasznos földitömjén’.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. 515). ill. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). 1500 k. vérfű’. és Sz. TESz. csabaíre’. J: 1500 k. a növények megjelenése nagyon hasonló. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. csabaíre’.. Fűvészk.). 1525 k. 356). 1610 k. a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától.). 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. így kelet- kezett csabaíre nevük. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). J: ’Sanguisorba minor. | 1775. ill. ma ilyen nemzetség nincs’. és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy.) hasonlóság alapján keletkezett. az Attila fiának. csabaíre’. A csabaíre (1. 1775: Csába ire (Csapó 51).. 1783: Csába-íre (NclB. (régen a két nemzetséget gyakran keverték). Fűvészk. | 1584: ’Sanguisorba officinalis. 515). ▌ 2. Fűvészk. könnyen kaphattak azonos nevet. | 1807: ’Poterium. ezért latin hatással is számolhatunk. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350). de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai. A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. 351).. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr.. 2. 256). . elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. 1540 k. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121). szerint magyar fejlemény. Az adatok között azonban feltűnik a lat. ezeren ſebbe eſtek. 1610 k. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek.CS csabaíre 1. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak. 1783: Csába-ire (NclB. 392). Ó Buda. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve. a TESz. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). Endre között majd 15. 1807: Tsábaír (Magy. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). J: ’Pimpinella saxifraga. 1525 k. 331). EWUng. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. J: ’ua.: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. 1798: ’Sanguisorba minor. „melly nevezetét.’. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet. Csabának nevétől vette. J: ’Sanguisorba minor. 1540 k. — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy.. 1525 k.: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz.

csona. csovány (MagyGyógyn. J: ’Hyoscyamus niger.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. csijány. 1998: apró csalán (Priszter 531). | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394). J: ’Urtica urens. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53).’. 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113).. csollán.: vrtica: chalan (SchlSzj. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre. 29). szillán (MTsz. az utótagra l. A csábító a hangfestő eredetű csáb. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. fekete peszterce’. — holt~ 1525 k. | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). v. csilly›ny. 423). álomfű. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . silyán. 1783: Apró Tsalyán (NclB. igazi édesgyökér’. csilánt. csohán. csalám l. ▌ 2.. 148).: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl. cs™n". ▌ 4. 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). csohán. csanáj. 133). cilján. csillyán. csábul a. apró csalán’. 1583: hot chàlan Vrtica labeo. csajkavirág (MagyGyógyn.’. J: ’ua. J: ’Urtica dioica.’. csojjany. csinált. ▌ 3. TESz. TESz. csojjant. 77). 29: 364). 1775: Chyallán (Csapó 53). J: ’ua. 423). A csajkavirág népi név. Az előtag magyarázatára l. Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. — N. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. Fűvészk. csona.: RMGl. 138). | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. J: ’ua. kábító hatású. csonár. csilánk. peszterce | Ballota nigra. J: ’ua. v. 1405 k.’. J: 1775: ’Ballota nigra.. nagy csalán’..). | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). csollánt. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. csójány. csajka a. csajánt. 1998: kis csalán (Priszter 531). 138). cs(lán. — N. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. csuhány. csalán csalán 1. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. csalán | Urtica dioica. csalánt. 1578: Hólt czalán (Melius 100).). a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt. csinár. MNövSz. nagy csalán’. 388). a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. J: ’Sanguisorba minor. 1998: nagy csalán (Priszter 531). csójján. csabaíre a.: Vrtica: Chynal’. csabaíre. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. 130). 1925: csábítófű (Jávorka 973). A csabaüröm összetett szó. J: ’ua. csoján. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. árvacsalán’. 1783: Nagy Tsalyán (NclB. EWUng. csabaíre a.). csujáng. szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. csoh#ny (Nyatl. cs™n™l.: RMGl. csalán csajkavirág N. csián. csonál. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393).’. csinál. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448).: RMGl./1450 k. 1807: bujdosó Tsalán (Magy. 138).’. nagyobb mennyiségben halált okoz. 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. bolondító beléndek’. 138). J: ’Glycyrrhiza glabra. J: ’Lamium album.: vrtica: chalan (BesztSzj. csabaíre. csajka a. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393). de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört.). fekete peszterce’. cs(lány. 350). eszét megzavarja’ jelentéssel. XVI. vérf ű. EWUng. cs(n"l. TESz. jelentése ’csésze’. a csajka előtag szlovák eredetű. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). A névadás alapja a növény virágjának formája. csián. 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221).). 423). csojánt. 259). | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99). | 1998: ’Ballota. 138). 386)..’. csanal. 2. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. csaláng.. silány. hogy a növény mérgező. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). XVI. J: ’ua. csani. csih›nt. csolláng. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB. Csanál. — apró ~ 1525 k. csujány. J: ’ua. 1948: csábító fű (Halmai 40). csábul a. csalám. 1395 k. J: ’Lamium sp. sz. Vö. cs(lánt. csajánt l. sz. csabaíre’. 394). 138). fehér árvacsalán’. üröm a. 1813: Csaba Üröm (Magy.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. 138). Vö. csanár. A csábítófű öszszetétel magyarázata. csolán. J: ’Urtica sp. sillyán (ÚMTsz. csanál.. csábítófű (MagyGyógyn.). üröm a. Fűvészk.) helyettesítették. 1775: Csába üröm (Csapó 51). EWUng.

J: ’ua. A csalán ótör. idegen nyelvi megfelelőre vö. A TESz. a lat. csalánt l. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). 174). 382). déli méhfű’. nem okoz égető érzést. süveg’ és a tok ’burok. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. A név Diószegi és Fazekas alkotása.) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek.).. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az.. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56). EWUng. csalán csap l. a lat. ném. Urtica mortua fordítása. 392). és elhagyták. a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. 390). 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). (TESz. J: ’Hyoscyamus. viszkető fájdalmat okoz. csalán csalmás beléndek l. grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító.’). hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. halálos. 428). a lat. mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították. LXXI. a lat. Urtica (< lat. J: ’Ruscus hypoglossum. égető. čalaÛan ’csalán’. lónyelvű csodabogyó’.’. Fűvészk. hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). ném. A csapfű a lat. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. 2. csalmatok a. csani l. pl. csanár. J: ’ua. 4. csípős jelzők arra utalnak. Fűvészk.’. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. dwarf nettle ’törpecsalán’. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. ▌ 5. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55). ang. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). 390). Urtica minor fordításával jöttek létre. 29). MNövSz. minden része . 174). 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. čalkan. A fekete peszterce (3. A nagy csalán (1. bolondítóf ű. ▌ 6. és az EWUng. A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán.) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. 428). A göcsös görvélyfű (6. kleine Brennessel ’kis égető csalán’.’. Az apró csalán (4. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. lat. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. Waldneſſel (Veszelszki 450). A kétlaki jelző a lat. ném. A holtcsalán (2.. viszketést okoznak. J: ’ua. — Ö: árva~. 1783: Fekete Tsalyán (NclB. TESz. a fekete jelző a kis termések színére utal.) a lat. ang. A névadás magyarázata. hogy ha a növény a testhez ér. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy.: Tsalmatok (Julow 267).. J: ’Hyoscyamus niger.csalmatok 122 csapfű (NclB. csalmatok a.) és a göcsös görvélyfű (6. első adata 1807-ből van.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. eredetű (vö. 423). Uvularia (< k. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. TESz. disznó~. J: ’Melittis melissophyllum. nyak~ (→ csapfű) . bolondító. tartó’ összetétele. bolondító beléndek’.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. 6: 42). 1783: Tsap-fü (NclB. small nettle ’kis csalán’.) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). a növény kétlaki. csag. hogy a növénynek nincsenek tüskéi.. dioica fordítása. 1808: Tsalmatok (Magy. belénd csalmatok 1807 e. mérges” (Barra 336). || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). great nettle ’nagy csalán’.) megjelölésére szolgál.. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg. J: ’Scrophularia nodosa. göcsös görvélyfű’. EWUng. 1783: Erdei Csallán (NclB. a Hyosciamus növénynemzetség neve. čalkančak ’ua. Vö. csanál. Növ. 169). idegen nyelvi megfelelőre vö. alt. A déli méhfű (5. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. A csalmatok nyelvújítási szó. ūvula csanáj. a magyarba a tör..’. Az égető jelző arra utal. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. 1863: csalmatot gr. J: ’ua. beléndek’. Az égető. A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). 2. Fűvészk.

közönséges medvetalp’. A névadás magyarázatára l. csarak l. J: ’Heracleum sphondylium. ném. csarab 1892: „Csarap. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. csattogó a. egér~f ű. Somogym. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). vö. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). 420). tehén~ csék l. Idegen nyelvi megfelelőre vö.). csattanó maszlag l. másik nagyon hasonló felépítésű növény. csattanó maszlag’. akkor pukkantó hang hallatszik.. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal. A csattan hangutánzó eredetű szó.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. csalán csemege l. csattogó szamóca (→ szamóca). Barba imperataluj (NomVeg.. erdei szamóca’. A császárvirág nevet Lippay alkotta. császárszakáll. csecs l. Marzell azzal magyarázza a névadást. A csarab ismeretlen eredetű. midön Leveleit vizben fözik. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. Kaiserwurz ’Astrantia maior. Marzell Datura stramonium a. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). császárszakáll (ÚMTsz.. még csattogó szamóca (→ szamóca). csarak (Nyr. csarab csarbóka l. Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. a -t.). császár szóval helyettesítette. 1: 865 csarap a. Lippay a lat. 91). csarap. csarab (EtSz. J: ’Datura stramonium. Hasonló szemléletű névadásra l. mestergyökér. 1998: csarab (Priszter 322). csarab. bárány~fű. tricolor. tricolor. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. — N. pitypang’. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. 73: 396). császárszakáll (MagyGyógyn. csattogó N.). J: ’ua. ▌ 2.). csattangóra. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. a lat. csarab’. A csattogógaz összetett szó. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144).’.. J: ’ua. sólyom~ TESz.csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. csattan a. vadárvácska’. — N. csattogógaz (Nyatl. A névadásra hatással lehettek a tojásdad. szálka~ cselán. a csattogó jelző magyarázatára l. a névadás magyarázata. TESz.EWUng. a rom. .). ném. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. J: ’Fragaria vesca. csattangó a. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. Vö. Marzell Astrantia maior a. J: ’Viola tricolor subsp. 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. császárszakál. A császárgyökér tükörszó. J: ’Saponaria officinalis.’. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja. J: ’Viola tricolor subsp. Kleschenstaud’n. ném. cselány l. Vö. csattogó (ÚMTsz. a növény ezeken a területeken őshonos. A szappanfű (2. Vö. csattan a. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). 420). EWUng. császárszakáll. császárszakáll 1. szúrós tüskékkel borított toktermések. a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. császárvirág.). csarak (ÚMTsz. csattogógaz N. 3: 56: TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. a névadás alapja a virágok formája. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254). Vö. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. EWUng.és -ó képzőelemek. szappanfű’. 339). csattantó 1783: Tsattantó (NclB.). sászársz(káll (ÚMTsz. N. csattangõ (ÚMTsz. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20). Genaust úvifer a. csarapfű (ÚMTsz. hangalakja a növény virágjával.). pukkantó. J: ’Taraxacum officinale. 204). A császárgyökér Wagner alkotása. (Calluna vulgaris). majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). R. nagy völgycsillag’. vadárvácska’. — ~fű N. TESz. felálló. J: ’Calluna vulgaris. 427) tükörfordítása.).

257). hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. v. csengő hangot ad. feketés. J: ’Frangula alnus. közönséges kutyabenge’. 258). szln. csemege a. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. hogy a növény magas hegységekben fordul elő. fülbe~ cserbóka l.. ▌ 2.Tseresznye (Magy. büdösfa. 164). J: ’Hypericum perforatum. Fűvészk.. 373). — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). gerézdes . amely veszedelmes. Az áfonya (3. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy. az utótagra l. 1775: Csengö virág (Csapó 58). or. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll.’. de a névadásra hatással lehetettek a ném. 2. A cseresznye szláv eredetű. чрéшня. A növénynévben az előtag arra utal. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB. havasimeggy (→ meggy). A zelni- . J: ’Anthriscus cerefolium. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. 392). ir. vö.. J: ’ua.). J: ’Scrophularia nodosa. J: ’Atropa belladonna.). 130). cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. cseresznyeszemekhez hasonló termése van. mandula. az áfonya (3. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). hogy a növény ehető fűszer. A maszlagos nadragulya (2. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. 296). csengőfű 1525 k. galagonya csemegesulyom l.’. A csemegebürök összetett szó. cseng a. 373).csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). 342). 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). édes mandula’..) és a göcsös görvélyfű (6. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy. Wolfskirsche ’farkascseresznye’. ▌ 4. csorbóka cseregalagonya l. Afonya” (PP. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. Myrtillus a. J: ’ua. črě šьnja kerülhetett. J: ’Hypericum perforatum. čerešňa. J: ’Prunus sp. zamatos turbolya’. Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb.: RMGl. sativa. a zelnicemeggy (5. még csemegemandula. főnevesült. ▌ 6. | vad ~ 1807: vad – v. J: ’ua. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40).’. hogy a növény virágzata sárga bogernyő. göcsös görvélyfű’. 408). A kutyabenge (4.: RMGl. a csemege előtag jelzi. cseresznyefa’. чeрéшнa. 257). a közönséges kutyabenge (4.’. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. črYšnja. чeрéшня. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. sólyomcsemege csemete l. ▌ 5. J: ’ua. ▌ 3. közönséges orbáncfű’. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is. Perforata: Czengô fé (SzikszF. Fűvészk. magyarázatára l. EWUng. 408). A csengőfű talán magyar alkotás. a növény termése cseresznyéhez hasonló. blg.) fekete cseresznye.) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. igen mérgező. sz. чeрéшня.’. zelnicemeggy’. A névadás magyarázata. J: ’Vaccinium sp. blg. EWUng. A magyarba egy szláv R. maszlagos nadragulya’. a növények felépítésének hasonlósága alapján.). J: ’ua. TESz. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF. cseppentő l. a cseresznyefa első megjelenése: 1256. J: ’Prunus padus. J: ’ua. a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. 175). — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. Nyr. közönséges orbáncfű’.) havasicseresznye nevének alapja. A csemegemandula összetett szó. áfonya’. hártyás toktermést a szél fújja. Az utótag a bürök növénynév átvétele.).’. 256). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. cseng a. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. J: ’Prunus dulcis var. Fűvészk.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl.) büdös jelzőjére l. 1783: Csengö-fü (NclB. 1578: Czengx f× (Melius 134). XVI. vö. чeрéшa. A maszlagos nadragulya (2. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). 127: 329–330. szlk.). valamint ha az érett.

A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. jelentése: ’szőlőfürt’. kicsi csomókban. Szabó–Péntek. vö. pl.’. 276. Querculus minor (Melius 37) (< lat. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). Péntek–Szabó. A cser déli szláv eredetű. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. cétin% ’fenyőág. цер. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. cserje l. bogyószerűvé válik. — Ö: bodza~. termés. fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. cserlevelűf ű cserge N. a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg.) termése kicsi. A csete ismeretlen eredetű. blg. 257). A névadás a fafajták téves ismeretén alapul. kérgéből cserlét készítenek. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy.).: RMGl.-e. virág’. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a). ▌ 2. Ember és növényvilág 229. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. Ember és növényvilág 197. ▌ 2. J: ’Alnus glutinosa. Hasonló szemléletű névadásra vö. csete. ill. csészebogyó 1807 e. cserszömörce (→ szemerke). szb. cserge (Péntek–Szabó. hogy lehet a bodza. gerezd a. az erdei pajzsikát nevezték így. Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették. J: ’ua. hólyag~.). különféle páfrányfajokat. 272. N. cserszömörce (→ szemerke). 285). J: ’ua. A szláv szavak forrása a lat.) feketecseresznye elnevezésének alapja. 1862: csete (CzF. Fűvészk. csAtA. cser. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. fekete bodza’. A cserzőfa előtagjára l. szl. Vö. cerь. csete 1. minor ’kis. sarlós gamandor’. csormolya cserszömörce l. csete ’bodzavirág’. fenyővessző’. TESz. citrom~. ill. erdei pajzsika’. EWUng.’. csetenyefa N. cserzőfa. — N. mac. A göcsös görvélyfű (6. J: ’Ephedra. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. A névadás alapja a növény termése. || cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé.. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). TESz. fürtökben fejlődő termésre utal. húsos tobozbogyót alkot. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. J: ’Teucrium chamaedrys. J: ’Dryopteris filix-mas. és ebből a téve- . kaporna(~). Ember és növényvilág 201). és éretten piros.. A névadás alapja. csèrfa (Péntek–Szabó. gerezd a. az adatok azt mutatják. — ~fa N. Vö. csätä ’bodza’. cerrus ’ua.cser 125 csetenyefa cemeggy (5. A csetenyefa népi elnevezés. Az is lehetséges. magyarázatát l. kutya~. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa). alii fést fé (SzikszF. csete (MagyGyógyn. csetenyefa (Péntek–Szabó. kisebb’) fordításával keletkezett. — Ö: farkas~. A cserge erdélyi népnyelvi szó. 269). J: ’Cotinus coggygria. J: ’Quercus cerris csertölgy’. szemerke cser 1. Ezerjófű 175. közönséges lucfenyő’.: Tsészebogyó (Julow 266). цер. csipke ’növény.’. Ember és növényvilág 229). csete (MagyGyógyn. kapri(~). A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. cèr ’cserfa’. azon. ott.’ szóban. a gerezd első megjelenése: 1395 k. apró cseresznyére emlékeztet. mézgás éger(fa)’. zsidó~. hánytató~ (→ hánytatófa).’. J: ’Sambucus nigra.. szln. csermulya l. ez él tovább a rom. A gerezdes jelző a laza. hogy a rom. valamely részének. farkas~.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. 2. csete.) erdélyi szó. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. quercus ’cser’. cserfalevelűfű l. 316. sárga cserszömörce’. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. rom. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. 393). a -z és -ő képzők.). eb~. J: ’ua.: TESz. a névadás alapja. TESz. EWUng. J: ’Sambucus ebulus. csikófark’. Marzell Atropa belladonna a. kazuár~ (→ kazuárbokor). vö. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). gerezd a. román eredetű. vö.). cer ’ua. gyalogbodza’. hogy a gömbölyű. csermoglya. barát~ (→ barátbors). J: ’Abies alba. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele. 286).

lat. Nyr. 33: 244). Diószegi–Fazekas alkotása. csík2 a. csibevirág (Kovács 18). nyugati salátaboglárka’. a névadás magyarázatára l. közönséges csikófark’. equus ’ló’. zöld hajtásai hasonlóak. lófarkhoz hasonlítanak. saeta. csicsiskoma N. őszi kikerics’. ficaria. csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. A csibehúr összetett szó. A névadás magyarázatára l. equisetum quartum (< lat. TESz. Nyr. a Spergula nemzetség neveként használják. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. és a tokokat viselő rövid szárak. J: ’Equisetum arvense. keskeny levelekre vonatkozik. 279). A mezei zsurló (1.’. 126: 48–71. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. amely a növény hosszú. 37). 1925: Csikófark (Jávorka 35). belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. J: ’Ranunculus acris. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia. csík a. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. csibehúr’. ang. 377). | 1948: ’Stellaria media. egyenes szárain ülő apró levélkéit. TESz. cimbora’ utótag szláv eredetű. J: ’Asplenium ceterach. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. mert megdöglenek tőle. Roßschwanz tükörfordítása.. J: ’ua... J: ’Ranunculus ficaria subsp. hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. Csicsiskoma (MagyGyógyn. csibe a. Fűvészk.) vesszős. J: ’Ephedra distachya. csiggenye l. csipke csihant l. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). 126: 48–71. Nyr. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. a névadás magyarázata. 126: 48–71. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367).) és a mezei zsurló (2. shrubby horse tail elnevezés is utal.’.. J: ’Bellis perennis. A csicsiskoma népi elnevezés. csián l. Marzell Colchicum autumnale a. equisetum < lat. Nyr. Vö. || csirkedöglesztő N. hogy a növény vesszős cserje. A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). A haraszt utótag arra utal.) csikófark elnevezése összetett szó. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. valamint a R. N. ▌ 2. A mezei zsurló (2. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. hogy „Akkor virágzik. csikófark (MagyGyógyn.’. csirkedöglesztő (Gyógysz. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. 128: 57. még tyúkhúr. sörte’) név. kanyargós szárára utal. abban a hiszemben. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. csicskenyefa. a toktermések májusban érnek be. még lófarkf ű. csicskenye. a névadás alapja. A név arra vonatkozik. 124: 239–247. csibe a. prücsökkoma. J: ’Colchicum autumnale. csibevirág N. valószínűleg a ném. J: 1807: ’Spergula. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). csetenye a. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz. csalán csibedöglesztő N. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. csikófark 1. 1998: csikófark (Priszter 367). közönséges tyúkhúr’. Növényszótár 94). Gänseblümchen ’libavirágocska’. a jellegtelen. mely a csibe beléhez hasonlítható. 50). réti boglárka’. az előtag arra vonatkozik. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. csibedöglesztő (NéprÉrt. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. 87). bojtszerű formáját írja le. a koma ’pajtás. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. Nyr. Az ókori természettudósok.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. seta ’állati szőr. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). A közönséges csikófark (1.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye. Marzell Ephedra distachya a. J: ’ua. EWUng. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. EWUNg. A csibevirág népi elnevezés.) csikófark neve népi név. TESz. J: ’ua. pikkelypáfrány’. . mezei zsurló’. vadszázszorszép’.

Stellaria (< lat. még disznópázsit. 258). hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. csikorgófű lett. 272). lat. közönséges tyúkhúr’. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. lat. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). 1862: csillaghúr (CzF. az utótag a ’bél. baromfibélhez hasonló szárára utal.: Csillaghúr (Julow 402). — Ö: liba~.’. 1864. orvosi csikorgófű’. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. J: ’ua. A csillagfű a ném. Marzell Cynodon dactylon a. szakny. Vö. A csikorgófű a R. ſárt. közönséges tyúkhúr’. 1948: ’Stellaria media. TESz. Genaust dactýlifer a. Fűvészk. vö. purisago (< lat. hogy a növény fűféle. dáktylon < gör. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. pūrgāre ’tisztít’ < lat.. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). J: ’ua. EWUng.’. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. négylevelű farkasszőlő’. 357).’. 364). J: ’ua. közönséges tyúkhúr’. Genaust Stellária a. tyúkhúr. a névadás magyarázata. star wort. v. Fűvészk. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. J: ’ua. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. epét.. || csikorka 1807: Tsikorka (Magy.-i Cynodon dactylon (< gör. ném. A csillag előtag a növény virágjára utal. 2. 272). belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. UEWb. 257). A közép előtag a lat.’. pūrus ’tiszta’) és a R. A csillag előtag magyarázata. 272). A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. 357). | 1862. istenkegyelme. — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). májfű csillagosfű l. istenharagja. csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH.).-i Stellaria (< lat. szirmai sugarasan szétállnak. 45). 393) nevet javasolja a R. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. J: ’ua. tyúkhúr’. J: ’Cynodon dactylon. | közép~ 1807 u. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. csikorog a. 1864: csillaghúr (Gönczi 243). még csillaglevelűfű. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). orvosi csikorgófű’. alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. közönséges csillagpázsit’. J: ’Stellaria media. a névadásra l. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. általában négy levéllel a csúcsán. csikorgóf ű csilánt l. 87). J: ’Gratiola officinalis. J: ’Stellaria media. a névadás alapja a növény csillag formájú levele. lat. Sternmiere. J: 1807 e. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. st#lla ’csillag’. dáktylos ’ujj’). a lat. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386).: RMGl. szakny.. csillaghúr 1807 e. csillaghúr. J: ’ua.. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. amely csillag alakú. Fűvészk. a . J: ’Stellaria media. 1948: Csikorka (MagyGyógyn.csillagfű 127 csillagszék 321). csikorka l. vö. 1807: Tsillaghúr (Magy. || csillagosfű XVI. … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6).: közép tsillaghúr (Diószegi 272). Genaust médius a. ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. közönséges tyúkhúr’. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása. összetett szó. J: ’Paris quadrifolia. 1783: Tsillag-fü (NclB. valamint a csillagszerű virágzat. — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. sz. 1807: ’Stellaria. Marzell Gratiola officinalis a. 1: 997). csikorog a. 1998: csikorgófű (Priszter 386). A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik. st#lla ’csillag’. csillagmáj l. magyarázatára l. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. J: ’Gratiola officinalis. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. ném.’.’.-i Stellaria media utótagjának fordítása.. Fűvészk.

Fűvészk. A csimázfű a lat. Stellaria (< lat.. A csitkenye. csimasz a. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. Wanzendill ’poloskakapor’. Vö. 255). 46. J: ’Galium odoratum. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. mac. Sípk™ (Nyr. EWUng. farkas~ csipa l. A csimázillatúfű a lat.’. csinár l. — N. J: ’Rosa canina. csipke1 a. négylevelű farkasszőlő’. 1783: Tzillár-fü (NclB. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). koríandron. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. kóris ’poloska’ < gör. cibál).). farkasszőlő. tüske. Stinkdill ’büdösfű’. A csillagvirág egyedi adat. gen.csillagszívfű 128 túf ű.-szorb šípka. gyepűrózsa’. Vö. 4-levelű: Bokr. cimicaria (lat. és az húſt meg ſózod. vö.. Fűvészk. csillyany l. szakny. 43: 142). 1783: Tsipke-bokor (NclB. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). nyíl’ származékai. csillár 1807: Tzillár (Magy. J: ’Coriandrum sativum. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. шúпка. Fűvészk. káron ’kömény’. vö. A csill. gesztenye növénynevek hatására jött létre. (Melius 138a). galagonya~. még csillaglevelűf ű. 1578: Czipke (Melius 23a). csütke (MTsz. Sternleberkraut ’csillagmájfű’.). Marzell Asperula odorata a. Páris-fű helyett. J: ’ua. 255). шuпка ’csipkebokor. csipkebogyó’. Marzell Coriandrum sativum a. csipkefa. boglárka’. EWUng. 1831: csiggenye (TESz. 1836: Tsipkenye (TESz. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. csipkebokor lat. 4-ſzirmú” (Magy. Herzfreund ’szívbarát’. st#lla ’csillag’) fordítása. J: ’Ranunculus sp. A névadás magyarázata. berkenye. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. csimázillatúfű 1525 k. šípka. csimázillacsillyán. csimázfű. TESz.-i coriandrum fordítása (< gör. Fűvészk. Vö.. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). csillár a. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78). csipcse (ÚMTsz). csipke1 a. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. A csipke valószínűleg szláv eredetű. erdei peremizs’. csicskenye. J: ’Inula conyzae. csitke. J: ’Paris. csinált. J: ’Paris quadrifolia. csalán csinge l. csipkéje l. cipke. Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a). — Ö: eb~. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája. 375).tő jelentése ’csillag formájú’. koríannon. csimasz a.. Wanzenkraut ’poloskafű’.-i Rubus (< *reub. 255).-szorb šypka ’csipkebogyó’. TESz. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. . csillag a. csillagfű. farkasszőlő’. csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. bicske. ném. négylevelűfű. blg. ném. 329). cibál.szaggat. kerti koriander’. f. csillár a. Genaust Cimicífuga a. csicskenye a N. csalán TESz.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. az az. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. A csillagszívfű Benkő alkotása. 1863: Csüpke (TESz. a szék utótagra l. szagos müge’.).. Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész.. lat. magyarázatára l. fa~ csipcse l. 393) nevet javasolja a R. UEWb. csitkenye. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. 1246/1408: „ab vna dvmo. 256). csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. bücske. 364). szlk. vö.) kiűzésére használták.). EWUng. cémex. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy.. csillag a.).. székf ű. 2. koríanon ’koriander’ < gör. a. szakny. Lippay alkotása. kár ’tetű’). Idegen nyelvi megfelelőre vö.). Ezek a szláv šipь ’tövis. sem a köznyelv.

hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. — Ö: macska~. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). A névadás magyarázata. 1577 k. pittyed a. 1595: Chyuda fa (Beythe 127). A csipkepitty összetett szó. a növény nem fa. hypogl#ssa < gör. pittyed a.) neve. szúrós csodabogyó’. csipke a. csipke csitnyebokor l. 335).. hypoglossum (< lat. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. Fűvészk. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. Növényszótár 262). ~fű csodabab l. 387) nevet javasolja a R. hypógl#sson < gör. ▌ 2.. J: ’Pulmonaria officinalis. csirkevakító (MTsz. csitkenye l. Mora Baccae. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. csipke a. gyepűrózsa’. Diószegi–Fazekas alkotása. 1578: Czoda fa (Melius 82a). piros termése. csitke. szeder. A csirkevakító népi név.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. a Rubus-fajok ’tüskés szeder. J: 1911: ’Ruscus sp. 2. a növény ágaira és leveleire utal. J: ’Rosa canina. XVI. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. piros virágú. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények.) a lat. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483). a csipke ’cakkos’. A ricinus (1. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy.) csodafa neve a ném. 1525 k. idaeus. seggvakaró és csipkefa helyett. Jávorka 848). csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. Fűvészk. hypó ’alatt’... 1998: „csodafa” (Priszter 481). pettyegetett tüdőfű’. — N. csipkefa 1. J: ’Rosa canina. 1813: Tsipkefa (Magy. Az előtagra l. Nyr. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. EWUng. Mora Rubi: cipche bokor. J: 1584: ’Rubus sp. málna’. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. csodamag csodabogyó 1. 126: 48–71. tyúkvakító. 1911: csoda v. A lónyelvű jelző (2. 2. Genaust aculeátus a. hypoglóssum a. | 1948: ’Ruscus aculeatus. csodabogyó’. A szúrós jelző (1. szépséges.). macskamenta’. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. csodafa 1. Csirkevakító (MagyGyógyn. 375). A csipkepitty nemzetségnév. A névadást az magyarázza. TESz. (Lippay II: 223). A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. a csipkefa összetétel (2. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). lónyelvű csodabogyó’. vakuló~ csirkedöglesztő l. a Rubusfajok ’tüskés szeder.és málnafajok’ (1.és málnafajok’ (2. 222). Fűvészk. a’ középső tsipkés” (Magy. 393). 1783: Tsipke-fa (NclB. ricinus’. sz. csipke. Fűvészk. csattanó maszlag’.) a lat.: Chÿoda farol gr. ▌ 2.. Csicskenyefa (MagyGyógyn. 1783: Tsuda-fa (NclB. — N. 256). A csipkerózsa összetett szó. csipke. csipkebokor csoda l. Vö. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn.. szeder’. J: ’Datura stramonium. rózsa. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. (632/9). Fűvészk.). gör. ▌ 2. 343). csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. az utótagra l. gyepűrózsa’. ▌ 2. 343). csitnyebokor (MTsz. gl"ssa ’nyelv’) fordítása. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487).csipkefa 129 csirke l. csipke.: Rubus. 303). J: ’Nepeta. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). a névadás alapja.. 339). 120). J: ’Rubus sp. csipnyebokor l. aculeátus (< lat. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27). hogy a karéjos levelű. csuda bogyó (Cserey. 1664: Csuda fát gr. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). az előtagra l. J: ’ua. J: ’Rosa canina. 375).) is átvették a nevet. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. apró. csipkebokor csirkevakító N. hanem bokor. acule#tus ’tüskés’) fordítása. Az összetétel előtagjára l. gyepűrózsa’.) megnevezésére szolgált. J: ’Ruscus hypoglossum. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. málna’. 135).. v. inkább népi megnevezés.’. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. J: ’Ricinus communis.

az előtagra l. 393). maszlag’. a név nem maradt fenn. csodafű 1.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. maszlag.: czioka lab (NéNy. az utótagra l. Növ. kankalin’. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). bolondító beléndek’. Növényszótár 15). csattanó maszlag’. XLIV. csohán. csohany. Nyr. bukfenc a. | 1948: ’Primula veris subsp. 128: 180. Nyr. Marzell Anthyllis vulneraria a. csodafa. tavaszi kankalin’. csojánt. vö. hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. 425). csókaláb 1. J: ’Geranium sanguineum. csodafű. népi elnevezés. A csókahagyma erdélyi. 1783: Tsuda-fü (NclB. J: ’ua. 2. J: XVI. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. A here utótag magyarázatára l.. csodafa. piros gólyaorr’. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. A csodahere a ném. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is.. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz.) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. a névadás magyarázata talán az. csókahagyma N. J: ’Galega officinalis. ▌ 2. 1783: Csóka-láb (NclB. 1813: Tsókaláb (Magy. Wundklee tükörfordítása. méregtelenítő hatású. Vö. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. 393). vékony termés. A csattanó maszlag (2. ill. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. orvosi kecskeruta’. őszi kikerics. Fűvészk. csókahagyma (Péntek– Szabó. A csodamag és a csodabab népi elnevezések. a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. sz. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). 2. 1935: 178). Fűvészk. A csókabuk összetett szó. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. Ember és növényvilág 221). || csodabab N. Nyr. 257). ricinus’. amikor a madarak is ébrednek. || csoda 1807 e. hogy mindkét növény mérgező.: Tsúda (Julow 256). ▌ 2. J: ’Datura. Magy. és N. A csodafamaszlag Márton alkotása. 259). amely magyar fejlemény lehet. a hosszúkás. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. 1911: csodahere (Cserey. J: ’Ricinus communis. 29). 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. veris. mérgező termésre utalnak. J: ’Hyoscyamus niger. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy. hogy a növény furcsa. csodamag (MagyGyógyn. 399).. csoján. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. A piros gólyaorr (2. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. sz. A kankalin (1. csodamag (Jávorka 973). J: ’Datura stramonium. A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. a bab alakú. A buk utótag valószínűleg névszó.: ’Primula sp. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. bukfencezik’ fogalmának másféle R. a névadás magyarázata.’. XVI. értelmezése található meg. csojjany l. Fűvészk. A névadás magyarázatára l. 2.) csókaláb neve metaforikus elnevezés. csojjant. MNövSz. bukfenc a. csodabab (Csapody–Priszter. sebekre hámosodás gyorsítására. 126: 302. csodamag N. varjúláb. 2. TESz. illetve az. 4: 24). . 126: 301. amely madárlábhoz is hasonlítható. még lóhere. vö. de idekapcsolható a bukfenc is. 209). J: ’Datura stramonium.). a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). Fűvészk. EWUng. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. J: ’Colchicum autumnale. a névadás alapja az.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. csattanó maszlag’.: RMGl. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. 393. réti nyúlhere’. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. 126: 302. N. a bukik igéből alakulhatott ki. vulneraria. Rápóti–Romváry 86.

A névadás alapja a növény termése. vö. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy.-hv.: blg. čubrь. EWUng. Etimológiája vitatott. kakasvirág. 343).. ördög~ csolán. borsika’. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. 150).. 346). a csombormenta (2.). csombord. 126: 303.: ’Satureja sp. csókavirág N. vadkakukkfű (5.. чýбрика sz. A csókavirág népnyelvi elnevezés.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). Nyr. nyári hérics’. borsfű’. pereszlény | Satureja hortensis. TESz. csókavirág (SzegSz. — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311).: RMGl. A csombor szláv. bürökgémorr | Geranium sp. čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át. csombor (MagyGyógyn. fajnév. hortensis fordítása. J: ’Satureja hortensis. SzlJsz. hogy a növényt termesztik. csombôrd (ÚMTsz. vadkakukkfű’.. čibr. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). Fűvészk. a lat. R. borsika’. 1775: Csombor (Csapó 69). az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra.: staturnea: chombor (SchlSzj. 1578: Czombor (Melius 107).). csombord (Péntek–Szabó. Tudatos névadással alkotott növénynév. J: ’Satureja hortensis. csombord l. 389). Magy.csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a). N. 385). A csombormenta összetett szó. J: ’Adonis aestivalis. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj.: RMGl. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). — N. ▌ 2. 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. csollán. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. csombor helyett. EtSz. ▌ 5. csokor l. csomborpereszlény’. szb. csombormenta’. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162). a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr). A csomborpereszlény összetett szó. 2. menta. Nyr. N. Fűvészk. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). vö. J: ’ua. combor (MTsz. ÚMTsz. 346. J: ’Mentha pulegium. A csókaorrúfű Melius alkotása. J: ’Erodium cicutarium. 150). (Csapó 267). 130). borsika’. Melius 434. szl. Kniezsa. 237). illatos macskamenta’. 150). 1861: csömbör (TESz. cseh R. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. 1783: Tsombor (NclB. csombor a. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre.).. Ember és növényvilág 286). köszvényfű. csomb#rd. J: 1395 k. 386). d-je inetimologikus járulékhang. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB. 1783: Erdei Tsombor (NclB. 393). illatos fűszernövények. mac. 139.. чабёр: ’borsfű. előtagja a csombor. a vad jelző megkülönböztető szerepű. 1998: csombormenta (Priszter 427).-e. J: ’Nepeta cataria. J: ’Acinos arvensis. чумбрика sz. köszvénymenta. csalán csombor 1. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. csombord’. gólyaorr’. 126: 302.) csombor neve hasonlóság alapján jött létre. Fűvészk. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’.).) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. kakukkvirág. J: ’Mentha pulegium. ▌ 4. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). szb.). csombor. čúbar.). megfelelő szó más szláv nyelvekben is. — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). 1998: csombor(d) (Priszter 493).: RMGl. — Ö: borbély~. ▌ 3. csombormenta’. Chyombor (Csapó 69). J: ’Clinopodium vulgare. N. csombor a. J: ’Thymus serpyllum. az utótagra l. | 1783: ’Satureja hortensis. N. az előtagra l. az illatos macskamenta (4. A magyarba egy (déli) szláv R. 1435 k. чýбрица sz.: staturna: combar (SoprSzj...’. csombor a. 1783: Csombor (NclB. A növény eredeti jelentése borsika (1. szln.. 389). csolláng l. č_ber. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R. A borsika (1. 1405 k. Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. közelebbről talán déli szláv eredetű.: RMGl. polaj.). Szabó. . bors~. or. 150). — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. A köznévi csombord stb.: „staturna: chombor”. čubr. 1948: Csombord. A borsfű (3. 1395 k. arra utal.

szb. (Melius 76a). 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119).). a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők.-hv. Myagrum (légyfogó)’. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor). a lat. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. EWUng.). — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507).tőből származik. csorbánka. csarbókának gr. hogy a virágot bizonyos területeken fába. J: ’Sonchus asper. lat. (TESz. 444). | 1807: ’Sonchus. ščerbák. щербáк más képzővel alakult. 1783: ’Sonchus oleraceus. vö. štrbák. csorbánka l. Genaust Scrophulária a. szelíd csorbóka’. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507). ÚMTsz. csermulya (Nyr. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. J: ’Ranunculus sceleratus. N. A magyarba egy szláv R. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. 151). A csontfa névadás magyarázata. közelebbről szerb-horvát eredetű. valamint az. Fűvészk. magyarázatára l. csurbókát gr. štrbka.csomorika 132 csormolya borsika’. A csontvirág népi elnevezés. csorbaság’ származéka. A szelíd csorbóka (1. J: ’Ligustrum vulgare. J: ’Achillea millefolium subsp. hasonló képzésmódra l. Marzell Ligustrum vulgare a. vö. szláv jövevényszó lehet. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. 1791: Tsorbókáktól gr. 1577 k. 29: 17).). Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. (csormolya). 1775: Csomorika (Csapó 70). csermulya (ÚMTSz. Fűvészk. csontvirág (Jávorka 266. N. A csorbóka szláv. szátorja. csorbuka l. csontvirág N. kinövés.). 1793: ’Sonchus sp.. Czarbakánac gr. szlk.) és a szúrós csorbóka (2. ▌ 2. A csomorika valószínűleg Melius alkotása. (ÚMTsz. 1578: Czorbaka. A névadás magyarázata. cserbóka (MTsz. cs(rbók™. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. 38.: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. UEWb. A növény R. bütyök’. csorbuka. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. 268/1).. es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. J: ’Ajuga chamaepitys. Melampyron. torzsika. csonár l. csormolya (ÚMTsz. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. TESz. Myagros (PP. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. 382). ▌ 2. 1783: Csomorika (NclB. fehéres virágzat. Hartröhrle. Härtern. neve Scrophularia minor (Melius 179). — N. csorbóka csorbóka 1. csorbóka a. kalincaínfű’. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz. 1793: Tsorbáka (Földi 58).) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. torzsikaboglárka’. ščrbák.)”. A növény elnevezésének indítéka virág- . 1807: dudva Tsorbóka (Magy..). csona.). A csormolya eredete bizonytalan. szczerbak. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. 343. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). Jávorka 266. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. N. Magy. 409). csomós. 1590. közönséges cickafark’. még borsika. Melandrium (habszegfű). a cseh šterbák. csorbóka a. 1911: csermoglya. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. ném. MagyGyógyn. közönséges fagyal’. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. csorbóka’. le. or.: RMGl.. A csomborszátorja összetett szó. — N. 1783: Csorbaka (NclB. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. | 1578. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. csorbóka csormolya 1. J: ’Sonchus oleraceus. vetési konkoly’. nyúlkék~. 300.). A csomorika a finnugor eredetű csom. szelíd csorbóka’. J: 1577 k. hogy a növény fája nagyon kemény. csorbóka’. millefolium. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. hogy a gyökere göcsörtös. J: ’Agrostemma githago. štrpka. 1590: Lagopus.. — Ö: dudva~. szúrós csorbóka’.

bogyótermése van. 16: 8). — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy. | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). J: ’Aconitum anthora.’. az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. 177). A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. 1807: kuklás v.). 128: 58–9. keserű. 85: 211). méregölő sisakvirág’. | keserédes ~ 1790 k. 1911: csuklyafű (Cserey. tsuklyás fű (Magy. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). 380). A csucsorka nyelvújítási alkotás.’.. csovány l. sömör). csalán csuklyafű 1. EWUng. 16: 8). XVI: 8). J: ’Solanum dulcamara. Fűvészk. LXXII. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. amelynek első megjelenése 1787. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). farkascsinge csucsorka 1. ▌ 2. odor. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. nyelvújítási alkotás. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. fekete csucsor’. 380). Fűvészk. sárga. Nyr. A kesernyés csucsor (1. 263). 1925: csucsor (RévaiLex. 1868–73: Csucsor (Ball. csujáng. napellus. csujány l. részben pedig megmaradt. | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. Növényszótár 4). ▌ 2.. keserédes.: Keserédes csucsor (Nyr. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. 1783: Kuklás-fü (NclB. A keserűédes jelző magyarázatára l. 4: 789). 82). | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). 6: 43). EWUng. A kesernyés. Kappenblume.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka.) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. A csuklyafű elnevezés magyarázata az.’. J: ’Solanum tuberosum. 1998: fekete csucsor (Priszter 506). A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. 1790 k. J: ’Aconitum napellus subsp. Növ. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. 176).) és a fekete csucsor (2. J: ’ua. — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. J: ’ua. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. J: ’Solanum dulcamara. csucsorka a. csombor csucsor 1. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. A piros csucsor a termés vörös színére utal. Fűvészk. A kesernyés csucsor (1. 1843: Csucsor (Bugát. csucsor a. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264). édeskeserű jelzők magyarázatára l. 1807: Tsutsór (Magy. TESz.). Fűvészk. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. kesernyés csucsor. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). kesernyés csucsor’. vö. J: ’ua. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). és a gyökerén dudorok talalhatók.’. J: ’Solanum. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. kesernyés csucsor’. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). csucsor’. burgonya’. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor. A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. keserűédesszőlő (→ szőlő). csuhány.) csucsor nevének szemléleti háttere. keserűédesszőlő (→ szőlő). 1: 198). 317).. TESz. vö. Szóhalm. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. csalán csömbör l. J: ’Solanum nigrum. — Ö: ebszőlő~. J: ’ua. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. ▌ 2. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). EWUng. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). Katikasisakvirág’. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. J: ’ua. R. méregölő sisakvirág’. TESz. A fekete csucsor (2. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. ném. 1783: Tsuklya-fü (NclB.’.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron). a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. csönge l. egyedi elnevezés. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. J: ’Aconitum anthora. 176). 71).

J: ’Centaurea. csüngőbelénd N. Ez utóbbi jelencsurbóka l. Az EtSz. EtSz. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. Fűvészk. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). Narrenkappe ’bohócsipka’. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. csuklya a. Fűvészk. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek.’. a névadás magyarázata. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. csipke . a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy.-ban keletkezett alak (< R. TESz. feltételezése valószínűleg helyes. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. Csüngőbelénd (MagyGyógyn. 488). csuklya a. áldott bárcs’. az EtSz. egyenetlen metſzésűk. kapucni’). ném. ▌ 2. sem a köznyelv. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. eredetű (< lat. a csöves virágok nagyobbra nőnek. 258). 20. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. a csuklya a m. 1807: TsÍkÍllf (Magy. Sturmhut ’rohamsisak’. EtSz.. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169).) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. vö. csüküllő 1. — Ö: búzavirág~. kuklya). farkasbogyó’. EWUng. 20). latin Centaurea benedicta neve alapján. Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. R. búzavirág’. Eisenhut ’vaskalap’. Fűvészk. J: ’Cnicus benedictus. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek.. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. J: ’Centaurea cyanus. kukla. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók.csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. Magy. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. J: ’Scopolia carniolica. A névadás magyarázatára l. (Barra 212). még sisakvirág. J: ’ua. csüpke l. a gabonatáblára utalnak (vö.). Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. csipke csütke l. vagy úgy. az -s melléknévképző. m. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. A csuklya lat. a küllők. mint a sugárvirágok. csuklya a. 1841: áldott csűküllőnek gr. A kukla a csuklya alakváltozata. ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. cuculla ’fejlepel. pézsma~. A kék búzavirág (1. szerint „cső + küllő ?” összetétele. Fűvészk. búzavirág). Fűvészk. 490). kék búzavirág’. 488). Fűvészk. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. nyilván a növény R. A Magy.

’ | 1590: ’Geranium sp. összetett szó. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy. közönséges csillagpázsit’. danisarkantyu (NyIrK. encián a. szakny. A darázsvirág népi elnevezés. J: ’ua. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is.-i odoratissimum (< lat. Fűvészk. szakny. danckai-gyökér (Tsz. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat.. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). 45). 1767: Dantzia (PPB. király~ dárdácskája l.). 367). sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. 326/ 34). EWUng. Vö. — N.D dancia 1. encián. 214). 126: 304. A daruláb népi név. galamblábgólyaorr’. J: 1577 k. Nyr. mezei szarkaláb’. 34: 40). 2. 367). J: ’Cynodon dactylon. vö. J: ’Pulmonaria officinalis. 1708: Dantzia (PP. daruorr 1807: Daruorr (Magy. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. daruorrúfű 1577 k. dongóvirág. darázsvirág (MagyGyógyn. — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99).. tárnics’. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás. Mollay. encián a. daruláb (MagyGyógyn.’. 2. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260).. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. 390). sárga tárnics’. 257).). Fűvészk. gólyaorr’.. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak. itt a névadás alapja a növény gyökerén levő.’. . Jávorka 848). amelyből tavasszal salátát készítenek. Fűvészk. 222. J: ’Consolida regalis. 126: 304– 305. A névadás magyarázatára l. Gentiāna a. J: ’Pelargonium odoratissimum. vö. Marzell Pulmonaria officinalis a. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. Az illatozó daruorr (1780) a ném. J: ’Gentiana cruciata. J: ’Gentiana. Dani-sarkantyú N. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre.. sarkantyúvirág. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). J: ’Gentiana lutea. Genaust odoratíssimus a. A Dani személynévi előtag talán a növény R. Növénynevek 25–30. 1590: daru orru fé (SzikszF. J: ’ua. az utótag magyarázatára l.: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. lat. N. 1948: Dancia (MagyGyógyn. király~ (→ királydárda) daruláb N. J: ’ua. odor ’illat’). 1767.-i gentianaból. ▌ 2.: ? ’Geranium sp. lat. darázsvirág N. citromillatú muskátli’. Nyr. gólyaorr’. J: ’Geranium sp.’. dárda l. kígyótárnics’.). pettyegetett tüdőfű’. összetett szó. Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. (ÚMTsz. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). A Dani-sarkantyú népi név.).).: RMGl. TESz. 1813: Dántzia (Magy. Ember és növényvilág 222). darulábból gr. | 1775: ’Geranium columbinum. gencián.

1807: Démutka (Magy. daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). kakukkfű’. deréce. cseh N. 1798: Demutka (Veszelszki 424). Diószegi–Fazekas a növény R. EWUng. ártéri veronika’. dicsőfű l. fölfúvódott. — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy.. a névadás magyarázata. nagyezerjófű’. ártéri veronika’. gémorr. J: ’Ruscus hypoglossum. lónyelvű csodabogyó’. borsfű’.’. demutka. J: ’ua. 1798: Derétze (Veszelszki 49). kócsagorr. трuцu [többes sz. vö. 1783. A démutka ném. 389). (572/22). hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. magyarázatára l. a lat. A diadalmasfű a lat. Diószegi– Fazekas alkotása. TESz. A dicsőségesfű a ném. 367). J: ’Veronica officinalis. 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). victorialia (Melius 184) (< lat. az előtagra l. Dictamuſnak gr. vö. vadkakukkfű’. Diptamuſnak gr.’.’. hogy a növénynek a termése kerekded. amely a győzelem jelképe. esetleg szlovák közvetítéssel. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj). ártéri veronika’. demut ’kakukkfű. J: ’Dictamnus albus. Fűvészk. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. Fűvészk. orvosi veronika’. 1813: Diktamos (Magy. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. (573/2). 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). 321). démutka származhat közvetlenül a németből. démutka a. | fehér ~ 1577 k. Fűvészk. ném. (265/39).] ’ua.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. Diptamuſth gr. szigoráll. használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. victoria ’győzelem’) fordítása. a névadás magyarázata. J: 1775. A deréceszigoráll összetett szó. derce a.’. Fűvészk. *tьricę ’korpa’ kerülhetett át. az előtagra l. 337). 321). J: ’Veronica beccabunga. blg. a -ka pedig képző. 1664: Dictamos (Lippay I: 76). | 1807: ’Thymus sp.. 1798: ’Thymus vulgaris. 1577 k. 2. N. hogy a növény örökzöld. A magyarba egy déli szláv R. az utótag nemzetségnév. J: ’Veronica beccabunga. 1783: Diadalmas-fü (NclB.. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). mac. eredetű. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). veronika. dymutka ’ua. kerti kakukkfű’. Ditamos (Csapó 86). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. csombord. — Ö: kakukk~. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. 1783: Demutka (NclB. N. valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel.: Dictamuſt gr.: Feÿer Dictamnuſth gr. J: ’ua. boglárka. Genaust Geránium a. A deréce talán a déli szláv (vö. diktamus 1. трúцu [többes sz. 428). (141/4). 2. Fűvészk. az utótag nemzetségnév. szlk. 353). deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. 273). 1775: Diktamos. vízisaláta (→ saláta). hasonlít a babérhoz. | 1841: ’Thymus serpyllum. 1841: demutka (Barra 314). 353). deréce. (OrvK. csókaorrúf ű. dicsőségesf ű . démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. daruorrúvirág l. A deréceveronika a növény összetett szó.] ’korpa’. TESz. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. démut ’kakukkfű’. deréce 1775: Derétze (Csapó 71). amely *terice. J: ’ua. A m. 65). J: ’Veronica beccabunga. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. és N. 1783: Derétze (NclB. magyarázatára l. esztragorr. EWUng. a névadás magyarázata. Geranium (< gör. démutka a. (Melius 108a).’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. derce a. 1998: deréceveronika (Priszter 534). de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve.

1783: Dinnye-fü (NclB. A krétai szurokfű (2. d): RMGl. J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. mivel: „Levelei gömbölyüek. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet. a termés a dióhoz hasonló. lat. csemegesulyom’.’. v. J: ’ua. J: ’Trapa natans. A vadgesztenye termésének (2.-i Dictamnus (< lat. a fehér jelző a virág színére utal. még vízigesztenye (→ gesztenye). dinnyeszagúfű l.’.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. a lat. A krétai jelző magyarázata. 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). A kerti borágó (1. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). ▌ 2. 159). kalincaínfű’.) Melius alkotása. a növények illatosak. weisser Diptam. Genaust Dictámnus a. a): RMGl. de az adat kétes azonosítású. dinnye l.) magyardió neve Melius alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. c): RMGl. 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — .’. žaáak. J: ’Borago officinalis.) és csabaíre (3. kirg. Diptam. K#šγ. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. A diktamus idegen szó. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). Waſſernuſs ’ua. lat. század folya- . dictamnus. 1783: Vizi-dió (NclB. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108).-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. a kalincaínfű R. cucurbita ’tök’) nevének fordítása. 2. J: ’Origanum dictamnus. díktamnos. Genaust Cucúrbita a. dinnyeízűfű 1500 k. a lat. lat. 331). ▌ 2. értéktelen.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. A vízidió a ném. 256).) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. XVI.’ tükörfordítása. — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). díktamnon) átvétele. hogy a nálunk a XVI. — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23).) és a gesztenyefa termése (2. diptamnusnak a hatására jött létre. 258). cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. közönséges vadgesztenye(fa) termése’. hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). csabaíre’. J: ’Ajuga chamaepitys. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). A diptamus a lat.’. apró termést. J: dió 1. 255). a névadás magyarázatára l. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga. žaáak). dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). (Melius 108a).) diószerű termésére utal. krétai szurokfű’. kerti borágó’. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva.) diptamus neve ismételten latin átvétel. kemények és ÐzöröÐÐek. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. kerek termésük van. 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. 367). J: ’ua.) hasonlóság alapján kapta dió nevét.’. J: ’Sanguisorba minor.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. yaγaq. ▌ 2. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. Fűvészk. illetve íze. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex. A hamis diptamus (1. dictamnum < gör. 29: 364). szakny. a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. sz. egy 1610 k. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. ném. A dinnyefű valószínűleg a növény R. hasznos földitömjén’. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). a hamis jelző megkülönböztető szerepű. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. || dinnyeszagúfű 1.: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl. ehető. 1813: Dinnyeszagúfű (Magy.dinnyefű 137 dió 609/23). mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. A dinnye lat. király~. 537). Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. valóságos Ugorkát illatoznak. 384). cucurbitalis (< lat. szakny. A hasznos földitömjén (2. neve Cucurbita citrullus. 1540 k. A sulyom (1. J: ’ua. ▌ 3. nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele.

A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. közönséges spárga’. Ember és növényvilág 227). J: ’Asparagus officinalis. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. A disznócsalán összetett szó. diptamus l. Az ótör. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. 382). (Melius 157). Sau ’disznó’. tövises disznó (MagyGyógyn. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. ném. Szabó. a névadás alapja. csalán. disznó 1852: disznó (Peregriny. | tövises ~ N. Ember és növényvilág 227). disznócska l. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). — N. J: ’Gentiana cruciata. Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. A disznóbab Melius alkotása a lat. disznóbab). Fűvészk. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. A N. Melius 371. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. Genaust Hyophórbe a. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. vö. hogy a növényt a disznók etetésére használták. J: ’ua. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- .’. lat. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. hŷs ’disznó’ (gen. || disznócska N. EWUng. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. kecske~ díszfű N. 339). Hyoscyamus tükörfordítása. 1807: disznó Bab (Magy. hyoscyamus. csattanó maszlag termése’.’. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. Természettört. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). tövises. J: ’Datura stramonium.. A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. 264). Marzell Datura stramonium a. disznóbab helyett. csattanó maszlag’. — tövis~burján N. mivel. hogy a zöldségnövényt. magas szaponintartalmú. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). 174). a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. kígyótárnics’. J: ’Hyoscyamus niger. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. J: ’ua. hogy a termés szúrós. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges. 264). az utótagra l. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. J: ’ua. hyoscyamos < gör. hogy arról nevezik el őket. még a disznónak is árt. J: ’Datura stramonium termése. diktamus dísz l.’. disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). disznócska (Magy-Gyógyn. disznó (Péntek–Szabó. az elnevezés alapja. 264). kýamos ’bab’. A szúrós. Műszótár 138). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. || tövis~ N. mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. TESz. 423). a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. J: ’ua. dió a. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). 1783: DiÐznóbab (NclB. de a szerzők. szúrós disznó (MagyGyógyn. hyós). és lúh..’. hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). nagy csalán’. Ember és növényvilág 227). A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás.. díszfű (Péntek–Szabó. tűszerű levélzetéért. pl. — szúrós ~ N. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi. bolondító beléndek’. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). Ember és növényvilág 206). A tövisdisznóburján utótagjára l. dió a. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. aminek a gyógyítására használják. burján.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. A díszfű népi elnevezés. A disznógyógyítófű Melius alkotása. J: ’Urtica dioica. midön köztök a’ Dög uralkodik. babja mérgező. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. a gyógynövényekre jellemző.

svinbröd. J: ’ua. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. 347).: RMGl. 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. sow thistle ’disznóbogáncs’. 367). az utótagra l. a disznókörte növénynévben jelzi. Marzell Sonchus asper a. disznókék. 428). és fogyasztják a növény gumóit. disznókörti. ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. foeniculum < lat. J: ’Sonchus oleraceus. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. J: ’ua. J: ’Sonchus asper. oler#ceus. 1520 k. fiatal leveleikből salátát készítettek. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával).). hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. hasonló felépítésű növények. J: ’Cichorium endivia. de belfl fejér. disznókáposzta 1. sv. Saudistel. J: ’Sonchus oleraceus. szúrós csorbóka’. disznókék 1. Saubrot fordítása. 409).) és a pitypang (4. 128: 184). szelíd csorbóka’. A növény termése a köményhez hasonlít. a cseregalagonya ehető termésére utal. ném. 121). 370). A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem.). 409). ▌ 2. porcinum < lat. káposzta’) fordításaként. 1813: disznó. szakny. swinebread. 1813: Disznó kék (Magy. az utótag létrejöhetett a lat. ang. svinjak. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. J: ’Crataegus laevigata. 1798: Diſznó-órja . cseregalagonya’. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. A szelíd csorbóka (2. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a). A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket. Nyr. hv. ▌ 3. Disznókörte (MagyGyógyn. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). nyúl Káposzta (Magy. A disznókék összetett szó. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr.). disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). Sew Fenchel (Melius 49a). ném. 1775: Disznókömény (Csapó 72). 388). disznókörte N. salátakatáng’. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). 1783: DiÐznó kék (NclB. a szúrós csorbóka (2. 410). azt jelzi. Fűvészk. 2. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. friss leveleiből salátát készítettek. a szelíd csorbóka (3. a disznók szívesen fogyasztják. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat. 1664: „Cyclamen. J: ’Peucedanum officinale.: RMGl. helus ’zöldség.) és a szelíd csorbóka (2. szelíd csorbóka’. Sonchus oleraceus a. 1783: DiÐznó Kömény (NclB.’.-i oleraceus (< lat. f#niculum ’kömény’ < lat. 335). A disznókáposzta összetett szó. ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. A névadás magyarázata. amelyeknek fiatal. J: ’Sonchus asper. Fűvészk. J: ’Cyclamen purpurascens. Mollay. A disznókenyér a ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. (Melius 76a). azt is jelezheti. porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. friss. — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. 128: 184. szúrós csorbóka’. pitypang’. disznu6körti (ÚMTsz. 1775: DiÐznókék (Csapó 208). hog’s bread. és a vaddisznók is szívesen túrják ki. Genaust porcínus a.disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185). erdei ciklámen’. lat.’. 375)..) a Sonchus nemzetséghez tartozó. Schweinbrot. A salátakatáng (1. kék ’saláta’.: Endiuia: dizno keek (Növ. 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. 1783: DiÐznó orja (NclB. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó.) idegen nyelvi megfelelőire vö. hogy a disznók szívesen fogyasztják. A disznókömény a növény R. ill. 2. orvosi kocsord’. Növénynevek 42. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). ▌ 2. foeniculáceus a. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). 1783: DiÐznó kék (NclB. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele. Csapó a pitypangról (4. A disznó előtag arra utal. ▌ 4. Vö.) olyan növények.. porcinus < lat. J: ’Taraxacum officinale. holer#ceus ’fűnemű’ < lat.) így ír: „Mikor gyenge ez fü.

390). Portulaca szót a lat.: DÿÅno Repanak gr. különféle disznóbetegségekben (pl. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. valójában a lat. A disznópázsit előtagja arra utal. Az előtag magyarázata. J: ’Portulaca oleracea. J: ’Carlina acaulis. Erdrübe ’földirépa’. kövér porcsin’. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). TESz tüske a. madárporcsin’. disznóporcsin disznóporcsin 1. disznó köhögése) is használták.. 1783: DiÐznórépa (NclB. Melius 386. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek.. amaránt’. 2. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. a ném. pázsit a. mert a növény ágvégei tövisesek. 128: 184. a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. még varjútövis.. EWUng. Eber ’vadkan’). A disznóporcsin Melius alkotása. portula ’kis ajtó’ szóból származik. A név arra utalhat. J: ’Amaranthus. Marzell Cyclamen europaeum a. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. EWUng. a lat. Szabó. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). Eberdistel (ném. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. Cserey nemzetségnévként használja. 127: 48. az erdélyi Benkő . 1775: Disznórépa (Csapó 73). dobronika 1783: Dobrónika (NclB. A disznóparéj összetett szó.’. Melius valószínűleg a lat. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). szártalan bábakalács’. Genaust porcínus a. disznórépa 1577 k. Fűvészk. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). ném. A disznótüsfa egyedi adat. Genaust pórtula a. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. 363). J: ’Melittis melissophyllum. az utótagra l. 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat.. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű. A disznótövis Melius alkotása. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). Saudistel tükörfordítása. hogy elsősorban a disznók fogyasztották. 1813: D[isznó] orja (Magy. disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). Genaust porcínus a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A dobronika idegen szó. r#pum ’répa’) tükörfordítása. Vö. r#pa. TESz. Nyr. pórtula a. varjútövis’. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. J: ’Polygonum aviculare. (OrvK. Nyr. Melius 381. 629). a név magyarázata. Növényszótár 12).. A disznóorja Melius alkotása. 1595: Dizno repa (Beythe 51). ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. 367). déli méhfű’. Az előtag az ótör. rápa a. gyomnövény’ jelentésű. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). 1783: DiÐznó tövis (NclB. rapum porcinum (< lat. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). Szabó. 335).. disznóporc l. J: ’Rhamnus cathartica. ▌ 2. Genaust porcínus a. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. TESz... lat. J: ’Portulaca oleracea. A disznóparéj összetétel arra utal. pázsit a. eredetű disznó állatnév. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre). kövér porcsin’. 413). pórtula a. A disznóorja összetett szó. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185). 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135)... A tövis utótagra l. J: ’Polygonum aviculare. 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). porcsin. valamint a kerekded. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. disznóporcsin. EWUng tüske a.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). amelyek répához hasonlóak. orja a. A disznórépa a lat. az ur ~ or ’domb.. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. porcénus ’disznó-’ melléknév. erdei ciklámen’. Marzell Carlina acaulis a. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). orja a. madárporcsin’. A névadás magyarázata. hogy a disznók ették a növényt. J: ’ua. az utótag. J: ’Cyclamen purpurascens.

126). hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. utalva arra. hogy a növény gyorsan szaporodik. nyúlsaláta helyett. lat. Pilosella minor purpureo flore. ném. Marzell Centaurea jacea a. drac# < gör. drágajó (MagyGyógyn. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). Vö. 1723: ’burjánzik’).) magyarázata. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. dédike a). EWUng. a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. A névadás szemléleti háttere.dohányvirág 141 lő’). ismeretlen eredetű. nyúlkék. Dongovirág (Jávorka 848). az előtag a ném. dongóvirág (MagyGyógyn. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. A dohányvirág népi név. 264). hogy a növény gyökerei kígyószerűek. kígyóharapás ellen használták a növényt. A dragontárkony összetett szó. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. szopókavirág. drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. disznókáposzta. kígyótrankfű. a R. Idegen nyelvi megfelelőre vö. tárkönyüröm’. ném. Marzell Datura stramonium a. J: ’Symphytum officinale. darazsak. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. Dragon (< lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1841: dongófű (Barra 302). Vö. R. 415). kígyó’) átvétele. A borzas jelző (2. „Dobrónike” (NclB. dong a.) és a fekete nadálytő (2. J: ’Artemisia dracunculus. Marzell Melilotus officinalis a. kakics. orvosi veronika’. Ehrenpreis hatására jött létre. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. drót l. szelíd csorbóka’.. 422) ’ua. tyúk~ dongóvirág N. dracónis a. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). A dongóvirág népi elnevezés. csirke~ (→ csibedöglesztő). Dődike (MagyGyógyn. drák#n ’sárkány. 127). ill. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. hogy az egész növény büdös. 444). mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. — N.’ növénynevet vette át. J: ’ua. dohány l.. J: ’Veronica officinalis. dragollub. darazsak. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. liba~. dődike (ÚMTsz. dohányvirág (MagyGyógyn. dongófű l. csattanó maszlag’. Talán a dédike ’dédszülő. (Melius 95). 1783: Dutkóró (NclB. méhvirág. Genaust dráco a. 145). darázsvirág. dődike N. a névadás magyarázata.). nyúlkáposzta. dongóvirág döglesztő l. kutya~fű. 1783: Drágulob (NclB. orvosi somkóró’. A névadás alapja. A drágajó népi elnevezés. ismeretlen eredet ű. 222). solanum foetidum pomo spinoso (< lat. dutkóró József a rom. dong a. dudkóró . dungó-virág (MTsz. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. tárkony. 273). ang.). hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. fekete nadálytő’. — N. Bockstaud’n ’bakszagú növény. valószínűleg a ném. csibe~. J: ’Datura stramonium. A drágolub idegen szó. Marzell Pulmonaria officinalis a. foetidus ’bűz- drágajó N. || dongófű 1. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. J: ’Sonchus oleraceus.) dongófű elnevezése Barra alkotása. az utótagra l. Tabaksklee. J: ’Centaurea cyanus. 326). Vö. ném. J: ’Melilotus officinalis. pakulár~ dohányvirág N. Gazdag méztartalma miatt a méhek. A dődike népi elnevezés. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. hangalakja a rovar tompa. A pettyegetett tüdőfű (1. dédnagymama’ népetimológiás változata. J: ’Antennaria dioica. pettyegetett tüdőfű’. J: ’Pulmonaria officinalis. 145). R. A dögfű elnevezés alapja. hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. stink-weed. bokor’. dögfű (MagyGyógyn. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302). parlagi macskatalp’.’.: BotTört. Fűvészk. kék búzavirág’. zúgó hangját jeleníti meg. dídike (ÚMTsz. 406). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. TESz. ▌ 2. dicsőségesfű.. Honigblume ’mézvirág’.

145).dutkóró 142 dutkóró (MTsz. búskóró (MagyGyógyn. TESz. dudva a. J: ’Melilotus officinalis. gaz’ származéka. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). || búskóró N. orvosi somkóró’. Bucskóró..’. . J: ’ua.). A dutkóró Melius alkotása. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett. EWUng dudva a.

még kutyarózsa. Marzell Cynodon dactylon a. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. ang. lat. Az elnevezés motivációja.). Hundskirsche tükörfordítása. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. Az ében ’ébenfekete. ebes a. Ebenbaum. or. Nyr. odóntos ’fog’) fordításával. Barra a német előtagot átvette... A névadás magyarázata. Vö. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). J: ’Bryonia alba. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. 1783: Eb-tsipke (NclB. UEWb. 132). ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). a ném. az utótagra l.).. (h)ebanus. ol. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. Az ében vándorszó. 375).. kynós ’kutya’. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. J: ’Rhamnus cathartica. Nyr.-i Cynodon (< gör. kynódous < gör. R. Eibenbaum. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. a lat. tiszafa’. Nyr. gyepűrózsa’. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal. gen. odoús. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum. fr. Nyr. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. ében a. halálfa. még csipke. égerfa Marzell Bryonia a.. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát.). kynód#n. a cseresznyéhez hasonlóak.’. ebes a. Szóhalm. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn. ebony (tree). kutyacseresznye. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. 117: 562. h. J: ’Cynodon. varjútövis’. A varjútövis (1. canina (< canis ebfa 1. 291). lat. vö. ébène. csillagpázsit’. Genaust Cýnodon a.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- . a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. a latin Rosa canina részfordítása. éberfa l. mérgező. hogy a termés nem ehető. 93). 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz.. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). 125: 420. ném. TESz. J: ’Taxus baccata. ébenos ’ébenfa’). gyepűrózsa’. vö. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv. eb’) utótagot lefordították. farkashárs’. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). EWUng ében a. Ebenholz. J: ’ua. büdös gönye’. a baum magyarázó utótagot lefordította. èbano ’ébenfa’. Az ebcseresznye a ném. 125: 420. Az ebcsipke összetett szó. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). szakny. 1264: „spina. 125: 420. J: ’Daphne mezereum. ký#n. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr.. gen. ▌ 2. cseresznyeszerű termés. Genaust ebenacánthus a. ’kutya. J: ’Rosa canina. heben. que Ebfa dicitur” (TESz.. эбéновый ’ében-’. sem a szaknyelv nem fogadta be.E.

85: 210). A név valószínűleg a lat. J: ’Vincetoxicum hirundinaria.. vö. európai kakasmandikó’. J: 1578. büdös. magyarázata. A növény magháza ebfejhez hasonló. cynanchum (< gör. TESz fáj a. vö. Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. nehezen nyel’ jelentésű gör. 125: 421. sz. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés. Szabó. kynós ’kutya’. közönséges méreggyilok’. gen. Nyr. ebfojtófű.. J: ’ua. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. Hundskopf (Melius 165a). J: ’Vincetoxicum hirundinaria. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. A farkashárs (2. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. Marzell Antirrhinum orontium a. ágchein ’fojtogat. vö. ebtövis. cynanchum (< gör. 391). genitív kynós ’kutya’.. Nyr. A méregölő jelzőre l.. Cynocephaloea (Beythe 120a). EWUng. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. 1595: ’Misopates orontium. Marzell Erythronium dens-canis a. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. Bucranion. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. még tetűfa. 362). Nyr. lat. közönséges méreggyilok’. Fűvészk. ký#n. kerti oroszlánszáj’. kínoz’ az összetétele. Vö. 1807: ’Antirrhinum majus. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör.. 125: 420.: ebfáj (Nyr. 1783: Eb fejü fü (NclB. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. Vö. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű. 125: 421. gör.i elnevezése szintén tartalmazza a R. nevei dens canis. fulladás) kezelésére használták. nehezen nyel’) szóból ered. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. eb + fog jelentésű elemet. Erythronium denscanis. ágchein ’fojtogat. Marzell Daphne mezereum a. Vö. méregölőfű. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). A német szó a lat. nehezen nyel’) hatására jött létre. hogy régen a növényt torokgyík. 1807: ebfejűfű (Magy. J: ? ’Erythronium dens-canis. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). szakny. hivatalos lat. Nyr. | 1775: ’Misopates orontium. ném. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). hegyes hagymája. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. kerebfaképű lóbenge l. lat. 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. a büdös jelzőt azzal magyarázza. ebfáj. ebfáj XVIII. dens ’fog’. fulladásos betegség ellenszereként használták. kephale ’fej’) mintájára. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. canis ’kutya’) tükörfordítása. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). lat. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. Vö. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. dens caninus. kynós ’kutya’. 125: 421. Melius 435. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. dog’s tooth. a latin tudományos Denticula canis (< lat.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. nem állapítható meg világosan.. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki. Cýnodon a.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. 389. gen. kerti oroszlánszáj’. Hundswürger tükörfordítása. ném. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. A névadás magyarázata. A bizonytalanság okára l. gör. Melius 375.. ký#n. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272).. fáj. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 125: 421. .). a farkashárs népi kutyaborostyán neve. mert mint egy Ebnec.’. Hundszahn ’kutyafog’. UEWb. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. ký#n. lóbenge ti oroszlánszáj’.. Genaust Cynánchum a. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. A növény mai. Genaust Cephalándra a. | 1783. még a növény R. Genaust Cynánchum a. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). A névadás alapja a növény felül fogszerű. A ném.

az eb-. 125: 422. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. 51: 18. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. és a növény kitisztítja az állat gyomrát.2: RMGl. lat. az utótag magyarázatára l.. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. disznógyógyítófű. gör. Vö. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. a lat. 328) (< lat.’. az eb. J: ’ua. testiculi’ (Nyr. Hundshoden ’kutyahere’. Hundsdill tükörfordításával keletkezett. Genaust canínus a. Nyr. a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. ebnyelv 1525 k. . 125: 422. m. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak. de mirígyes foltoktól tarka.: RMGl. ký#n ’kutya. vö. 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. 419). Hundsgras ’kutyafű’. közönséges tarackbúza’. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). J: ’Orchis morio. íze a gyömbérre emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. még gyömbér.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. Az ebkapor. 333). 368). Fűvészk. J: ’ua. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. Genaust Cýnodon a. büdös pipitér’. J: ’Persicaria hydropiper. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. borsízű növény. J: ’Cynoglossum officinale. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.: Eb kaproth gr. Nyr. 1775: Eb kapor (Csapó 254). Fűvészk. dog’s grass ’ua. kutya. eb’. társneve a kutyakapor a R. ha a gyomra beteg. mint az agármony növénynév. 528). a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). (OrvK. A névadás szemléleti háttere. J: ’ua.’. még agármony. ill. lat. 528). canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. 29: 51. 129). 115). 1783: Eb Kapor (NclB. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. ném. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl. 29: 362). 328). lat. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). 1783: Eb gyömbér (NclB. a R. szln. pázsit’. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn.. 1783: Eb-nyelv (NclB.. 44). ném. agárkosbor’. Gramen caninum (NclB. 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). Az ebkutyatej Veszelszki alkotása.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. gyep. ebgyógyítógyökér l. zingiber ’gyömbér’. Hundshödlein ’kutyaherécske’. közönséges ebnyelvűfű’.. 528). A név valószínűleg latin hatásra jött létre. ang.előtag jelzi. canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. borsos keserűfű’. 1578: Eb nyelw (Melius 150). kutyatej’. Az ebmonyfű a R. 363). magyarázatára l. Az ebgyömbér Melius alkotása. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. 1577: chiroglossa [a. Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. órchis ’here’) tükörfordítása. csípős. gramen ’fű. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). pásja jájca ’kutyahere’. 126). ném. Marzell Anthemis cotula a. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). hogy hitvány. A mony ’here’ jelentésű. Nyr. Nyr. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. J: ’Euphorbia sp. rókamony. 125: 423. 1595: Eb kapor (Beythe 95). 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). J: ’Anthemis cotula. J: ’Elymus repens. lat.ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). 403/ 6). Marzell Agriopyrum repens a. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. silány minőségű fűszer. MNy. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata. 2. ebgyógyítófű. ill. ebkapor 1577 k. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26).’.

1578: Eb ÐÅxlxt gr. 1: 307). jelentése ’a kutyának se jó’. J: ’ua.. 379). 164). | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). közönséges kutyabenge’. ebsefa (MagyGyógyn. J: ’Aconitum vulparia. 340). kynoglôssos. ebnyelv ebsefa N. Fűvészk. J: ’Aconitum napellus subsp. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. J: ’ua. 1525 k.’. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). | vad ~ 1903: vad-. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). Szabó. kutyát mérgeztek. 664). kýōn. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351).’. 258). 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). 664). eb Sz[őlő] (Magy. A névadásra a ném. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77).: Solanum hortense. 125: 424. Marzell Inula conyza a.ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). fekete csucsor’. ném. 1775: EbÐzem (Csapó 248). Az ebsefa népi elnevezés. 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110). 1911: ebrontófű (Cserey. ▌ 3. J: ’ua.’. Nyr. J: ’ua. 1783: Eb rontó-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ebrózsa l. farkasölő sisakvirág’.’. Melius a lat. tondēre ’nyes. — erdei ~ 1813: erdei. minden állatot meg xl” (Melius 156). sz. 389).: RMGl. veres. ebnyelvűfű (SzegSz.’. ký#n ’kutya’. A névadás alapja az. ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a).. Lingua Canis.’. cynogl#ssus < gör. J: ’Atropa belladonna. lat.: RMGl. J: ’ua. 664). | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). R.’. 664).2: RMGl. J: ’Solanum dulcamara. kynós ’kutya’. XVI.: Cyglassa. és a lat. J: ’ua.: RMGl.és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. J: ’Solanum nigrum. (Melius 86). nyelv formájú levele. 2. Ember és növényvilág 290). (Melius 86a). J: ’ua.: solatum: eb zele (SchlSzj. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr.: RMGl. ▌ 2. A névadás alapja a növény keskeny. vízi.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. 664). b): RMGl. J: ’ua. Az ebnyelv a lat. J: ’ua. ebszőlő (Nyr. lingua canina ’kutyanyelv’. glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. hogy a növénnyel farkast. gör. Nyr. ebszőlő 1. 1405 k. 664). Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz. Katikasisakvirág’. | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). kutyafa.’. gyötör’) mintájára hozta létre. ▌ 4. — N. tónsus a. Farkaſt. 1783: Eb-Ðzem (NclB. kynoglôsson < gör. J: ’Frangula alnus. ebrontófű 1.. a névadás alapja a fa használhatatlansága. 1500 k. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. J: ’Inula conyzae. Genaust Cýnodon a. 43: 311. Cynoglóssum (lat. I: 307). Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása.’.’ nevez meg. 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. J: ’ua. ▌ 2.’. 664). Növényszótár 4). … hertelen embert. 415). Vö. J: ’ua. szep szôlô (SzikszF. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). fent). J: ’ua. 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). kesernyés csucsor’. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. maszlagos nadragulya’. 664). 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45). A névadás alapja talán az.: RMGl.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. 125: 424. Ebet xl. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). XVI.’. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. 125: 424. vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). 340). A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. erdei peremizs’. Nyr. 1520 k. Hundstod ’kutyahalál’. v. kutyarózsa ebnyelvűfű l.: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. Melius 431. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a). Péntek–Szabó. Genaust Cýnodon a. a ném. 1775: Eb-szölö (Csapó 78). napellus.’. — N. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l.. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak. Solatrum: Eb zewlew (Növ. (Melius 11a). — alutó. Az ebszem Melius alkotása.

) gyümölcse. a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve.: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl. utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. hogy a kesernyés csucsor (1. Melius 370. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. neve. 29: 51–2. erdőben.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. A felfutó ebszőlő. 1783: Eb-téj (NclB. ebtej 1. J: ’Datura metel. hasindító kutyatej’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A fekete csucsor (2. ebkapor (< ném. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86).: RMGl. psi mlecz. XVI. Nyr. 612/34). Cataputia maior utótagjának fordítása. Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1.) név elé a későbbiekben a kesernyés. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. hogy a növény a kertekben is előfordult. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik.) ősrégi ázsiai kultúrnövény. Vö. pasje mliče.). A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. mételmaszlag’. 1775: Eb-téj (Csapó 80). ebszőlő. 371). J: ’Solanum dulcamara. erre utalnak az erdei. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK. J: ’ua. J: ’Euphorbia lathyris. 371). Az adatok mutatják.). melyeknek közös jellemzőjük. A XVI. 8). csucsor. laptele-c"nelui. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. 1525 k.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. 125: 425. és bogyójuk is mérgező..’. le. 406–7. A piros. nyirkos területeken él. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört.-i OrvK. az ebszőlő előtag a növény R. szőlőszerű termésre utal. sz. Hundsmilch tükörfordítása. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. 631/13)]. vad és vízi jelzők. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. J: ’Euphorbia sp. bogyója ehetetlen. a növény értéktelenségére vonatkozik. ezek a növény ízére utalnak. J: ’ua. A növény vadon. . 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. rom. Szabó. psie mleko. halált okoz. Hundmilch). veres jelzők a termés vörös színét jelzik. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. magyarázatára l. ▌ 2. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. 631/13). ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. 263).: Eb Teyrql gr.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. Az alutó. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre.) fekete jelzője a termés színére utal. (OrvK. kutyatej. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették.. 129). A XVI. 1395 k. J: ’ua. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211). Az ebtej összetett szó.) és a mételmaszlag (4. 687).: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. 631/12). a fekete csucsor (2. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB.’.-hv. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. így ír a csucsorról (1. magyarázatára l. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. — ~fű 1577 k. Marzell Solanum dulcamara a. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném. a kertekben termő pedig azt mutatja. a maszlagos nadragulya (3. J: ’Euphorbia cyparissias. kutyatej’. hogy az egész növény. farkas-kutyatej’.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. századi OrvK. élvezhetetlen ízére. kesernyés csucsor’. 687). MNy. A mételmaszlag (4. 1577 k. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). a szőlő utótag a fürtös. 129). szb. — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81).’. Az ebszőlő a ném. Az ebszőlőcsucsor összetett szó.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. a XVI. Hundsdill).

J: ’ua. 223). 148. échidna ’kígyó’ < gör. J: ’ua. EWUng kutyatej a. echidna ’kígyó’ < gör. 520. 1783: Eb-tövisk (NclB. 125: 426). J: ’Polypodium vulgare. Édes gyökérfü (Csapó 259). 148). varjútövis’.. 1708: éd(s-gyökér (PPBl.. Az ebtövis a lat. J: ’Glycyrrhiza glabra. Az ecetfű népi elnevezés. J: ’ua. | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. J: ’ua. Ecetfű (MagyGyógyn. 125: 426. íd(sgyökér (ÚMTSz. Az édesfa népi név. Az ebvész összetett szó. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. 430). 1998: ebvészmag (Priszter 514). Az ebzeller valószínűleg ném. szakny. Nyr. 1998: édesgyökér (Priszter 386). ebfa. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). ▌ 2. mérgező tulajdonságát fejezi ki. 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). 2. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn.-i cynapium (< édesfa N. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). A névalkotásra hatással lehetett a lat. Nyr. ebtövis 1584: eb töuisk. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. 351). 404). J: ’Echium vulgare. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi. 430). J: ’Glycyrrhiza glabra. Vö. lat. 1783: Vad édes gyökér (NclB. 280). | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). 836. Az ebvirág a ném. J: ’Colchicum autumnale.). Benkő 63. 125: 426. apium ’petrezselyem’) is.: NySz. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11).’. Vö. közönséges édesgyökerű-páfrány’. mintára jött létre. XVI. 148). 1783: Édes Paprágy gyökér . 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). J: ’Verbena officinalis. 404). XVI. UEWb. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. TESz.’. ill. J: ’ua.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335). édesfa (MagyGyógyn. 50).-i Echium (< lat. 125: 425–6. Növ. vö. szakny. échis ’kígyó’ < óind. ecetfű N. hogy a növény magva alkalmas kutyák. igazi édesgyökér’. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. spina ’tövis’) tükörfordítása. Fűvészk. | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. vasfű’. 42/9).’.’. a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. Nyr. ebvész 1830: ebvész (Nyr. magyarázatára l. 1181). igazi édesgyökér’. Hundsblume tükörfordítása. macskák elpusztítására: „mellyel p. | erdei vad ~ 1813: erdei. Nyr. őszi kikerics’. 1783: Édes-gyökér (NclB. az eb előtag a növény haszontalanságát. áhiA ’kígyó’) átvétele. 1577 k. Marzell Colchicum autumnale a.: RMGl. Marzell Aethusa cynapium a. 520. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. A lat. magyarázata. 2: 36). ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy.. hogy a növény még a kutyának is mérgező. 178). édesgyökér 1. ebvirág (MagyGyógyn. az ugor kori eb és a bizonytalan. canis ’kutya’. (Beythe 60a). édesgyökér. 125: 426–7. 130). v.ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176). J: ’ua. 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. ký#n ’kutya’.: Edqs gÿqker (OrvK. vad édes Gy[ökér] (Magy. ádáz’. Fűvészk.’. kutyatej a. még varjútövis. J: ’Aethusa cynapium. ném. echium 1798: Echium (Veszelszki 196).’. édes l. 342). Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. J: ’ua. Hunds-Eppich.’. sztrichninfa’. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). kutyapetrezselyem. Éder.. I. sz. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. ebvészmag l. 1595: edxs gyxkernek gr. J: ’Strychnos nux-vomica. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). UEWb. Nyr. Vö. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. Vö. ebvész gör. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn. — N. 280). 125: 426. édesgyökér. MagyGyógyn. 371).. — N. J: ’Rhamnus cathartica. közönséges kígyószisz’. o.

egérfark 1395 k. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. édesgyökerű-páfrány l. 1783: Egerfa (NclB. J: ’Glycyrrhiza glabra. EWUng. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók. glykýrrhiza < gör.. éger a. J: ’Frangula alnus.’. 511).2: RMGl. hogy az apró. nem a levele. ragadós jelzőket.. Marzell Alnus glutinosa a.: erulus: eger fa (BesztSzj.’. a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. A névadás alapja. A friss rügyek ragacsosak. égerfa (Péntek–Szabó. Fűvészk. 256). a gyökér magyarázó utótag. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat. borsos varjúháj’.: RMGl. Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. 620). édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). jégörfa (Nyatl.: milifolium eger farc (SchlSzj. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. 168). Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. a növénynek a gyökere édes. Ember és növényvilág 201). euforbium efrasia l. hogy a növény vadon terem. Kleb-erle ’ragasztóéger’. .: RMGl. J: ’ua.. mivel a növény föld alatti része édes. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1. a vad jelző arra utal. 1405 k. (OrvK. glykýs ’édes’. Genaust glutinósus a. éger a. 1405 k. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296).’. italt ízesítenek. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. 213). jég(rfa. J: ’Alnus sp. 423).’. jég(rfa. éger(fa)’. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. 36). J: ’ua. egyedi adat. eforbium l. mézgás. Jágerfa (Herman. glūtinōsus ’ragadós’). J: ’Alnus glutinosa. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2. 219). a szókezdő magánhangzó rövid volt. Az igazi édesgyökér (1. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy.) összetételből adatolható. glycyrrhiza. ▌ 2. 1577 k. hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadás alapja.. glycyrriza (< gör. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). Genaust Glycéria a. édesgyökér. 211). 1520 k. 219).’. 1998: mézgás éger (Priszter 296). J: ’ua. J: ’ua.: RMGl. 1578: Eger fa (Melius 11a).). — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). 1841: egerfa. ném. jégerfa (Barra 403). eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. Vö. 2.: erulus: eger fa (SchlSzj. égerfa. Vö.: TESz. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. egerfa. egőrfa. Marzell Polypodium vulgare a.’. J: ’ua. erre utal a lat. égerfa 1. b): RMGl. az éger ismeretlen eredetű. 430). igazi édesgyökér’. a fa innen kapta az enyves. 126). J: ’Sedum acre.). páfrány édeskeserű csucsor l. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. 1595: Egxr fa (Beythe 10a). 368). Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) édesgyökér neve a lat. TESz. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. R. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott.’. J: ’ua. glycyrrhiza.. 1395 k. kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. (gerfa.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). Vö.: Egqr fanak gr. 1560 k. Fűvészk. klebrige Erle ’ragacsos éger’. éb(rfa. gör.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt.: Millefolium: eger fark (BesztSzj. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296). J: ’ua. közönséges kutyabenge’. csucsor édeskömény l. égörfa. Valószínűleg a lat. — N.: RMGl. 668). radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat.: BotTört. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. 368). mézgás éger(fa)’. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. Az egércsecsfű Benkő alkotása. Pászt. báránycsecsfű. égerfa a. | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413).: Millefolivm: Egherfark (Herb. Az éger kezdetben az égerfa (1.: RMGl. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296).

libapimpó’.).) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. a névadásra a növény egyéb R. A közönséges tyúkhúr (3.. hamu ſzinüek” (Csapó 81). lat.’. egérfarkú cickóró l. J: ’Hieracium pilosella. cickafark egérfű 1. 1775: Egérfül (Csapó 286). 220). — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). s-azt igya” (PaxCorp. A közönséges cickafark (2.). mouse-ear-hawkweed. J: ’ua. egérfarok (ÚMTsz. egérf#rkDórDó. Marzell Achillea millefolium a.). 126). ném. lat. Auricula (Melius 79a) (< lat. Az elnevezés alapja a növény puha. erdei hölgymál’. 1590: Eger fark (SzikszF. Fűvészk. || egérorrúfű N. N. orrához hasonlítanak. J: ’Antennaria dioica. mint az egér füle. egerfargóró. egerfarkkóró. J: ’ua. 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). egérfarku fűnek gr. egerfarggó²r~. J: ’Achillea millefolium subsp. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. N. TálmoÐó f×vel. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. Fűvészk. egirfarkó fü (ÚMTsz. | ~kóró XVI.egérfű m 150 egérfül 219). 500. egérfarkú kóró (ÚMTsz. J: ’ua. 486). J: ’ua.. 1525 k. 220). egérfarkúfű. sz. — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. pilosella (< lat. szőrös levelei az egér farkához. Mausöhrlein (NclB. szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. egérfarkú fűvet gr. 1595: Eger fark (Beythe 114). a lat. millefolium. egérorrú fű (ÚMTsz. parlagi macskatalp’. ▌ 3. 87). millefolium. vö. 368).). 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). | ~virág N.’.’. sz. nevei is hatással lehettek. Myosotis fordítása (< lat. egérfark. közönséges cickafark’.’. Tormentilla gy×kérrel. mezőkön fordul elő (ahol egerek.: RMGl. 410). egérfű (ÚMTsz. ▌ 2. egerfarkú füvet gr. 1690: „Fxzz Vizet. egér farku fűvet gr. kóró) magyarázó szerepűek. hogy a növény puha. ezüstös hölgymál’. parlagi macskatalp’.: RMGl.: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. Az egérfark összetetett növénynév.) egérfül neve Melius alkotása. egérfarku-fí. A libapimpó (1. myos#ta ’egérfülecske’). 219). pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja). — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. J: ’ua. ill.) egérfű neve azon alapul.) és az erdei hölgymál (2. egérfarku fű. 219). eger-fark (MTsz. ang. J: ’Hieracium murorum. J: ’Antennaria dioica. egérfül 1. 213). A libapimpó (1. 2. XVI. fonákjuk ezüstös. 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). 468). egérfarkufüjj. 1807: egérfark (Magy.. — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB. J: ’ua. Fűvészk. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. közönséges tyúkhúr’. myos#tis. — N. bogarak is megtalálhatóak). egérfarkúfüjj. Marzell Achillea millefolium a. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele. A névadás magyarázata. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört.’.). Egér-fark f×vel…. ▌ 4. egérfarkúfüvet gr. a lat. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. egerfű. J: ’Achillea mille- folium subsp. egérfarkóró. Egérfű (MagyGyógyn. v. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. — N. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak.). illetve. 1807: Egérfül (Magy.’. Az ezüstös hölgymál (1. Millefoliu : Egerfark (Növ. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1).. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). UEWb. — N.) egérfű elnevezése népi név. egérfarkkóró. 1948: egérfül (MagyGyógyn. Fűvészk. közönséges cickafark’. Auricula muris (Melius 181a) .). 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). J: ’ua. Vö.’. Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark.) egérfül neve szintén Melius alkotása. útszéleken.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl.. J: ’Stellaria media. 410). egérfarkkóré. egérfarkú virág (ÚMTsz. auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja).. 126). ▌ 2. Mausohr. egérfarak. 1578: Egér f×l (Melius 181a). — ~fű 1577 k. 295). cickafark.) és a közönséges cickafark (2. egérf#rk. 171). hogy száraz árokpartokon. J: ’Potentilla anserina. Vö. egérfark. egérfarku-fi. 415).: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. 220). egérfű.’. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). egérfarkófüj. egérfarkvirág. J: ’ua.

magyarázza a növény hatását.. egérszagu”. agrasl. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). TESz. Mausöhrlein (NclB. egérűzőtövis l. 1998: egértövis (Priszter 487). auricula ’fülecske’. a névadás magyarázata. 1595: Eger txuis (Beythe 124). Acánthus a. baj. 52). egérűzőf ű. pitypang’. bogyói savanykásak.’. agresta ’olyan szőlőfajta. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a).-osztr. k. szúrós csodabogyó’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. „a’ házban felakaſztják. égi virág (MagyGyógyn. hölgymál. A név keletkezésének indítéka. MNy. égivirág N. egybojtosfű l. agrestum. agres. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). mŷs ’egér’. J: ’Hieracium pilosella.. agresto. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. kfn. az egértövis növénynév is. J: ’ua. az egreshez hasonlóak. 326. J: ’Taraxacum officinale. lat. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). MNövSz. muris ’egér’) fordításával hozta létre. J: ’Cynoglossum officinale. ezüstös hölgymál’. kékvirág. 1783: Egér-tövis (NclB. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. gör. Az éjjelilámpa népi név. egérfű égikincs N. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. Szabó. Az egérfülhölgymál összetett szó.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. Hasonló szemléleten alapul pl. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. vö. . Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. J: ’Centaurea cyanus. 4: 31). Genaust aurícula a. ném. EWUng. EWUng. egres a. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. szürkés. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. ég a. egérfül. az előtagra l. egérfülecske l. Az egres a magyarba olaszból. sóskaborbolya’. Genaust Mýagrum a. pilosélla a. agrestis ’mezei. 428). lámpavirág. a névadás magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. az elnevezés a virág kék színére utal. Az egértövis.. a névadás magyarázatára l. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak. égikincs (MagyGyógyn. az egértövis növénynév a lat. vadon termő. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. egérfül Pupteneuert. egres’. 415) fordításával keletkezett. MÀusedarm ’egérbél’.. 1775: Egértövis (Csapó 83). szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. ném.. J: ’Ruscus aculeatus. közönséges ebnyelvűfű’. Vö. tavaszi kankalin’. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. Az égivirág népi név. hogy az apró. Diószegi–Fazekas alkotása.’. Végső forrása a lat. Az égikincs népi név. éjjelilámpa (Csapody– Priszter.). ogrosl ’köszméte. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. MeuſÅdorn (Melius 56a). hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen. 209). jegenye égörfa l. bojtosfű éjjelilámpa N. UEWb. Szent Péter kulcsa. J: ’Primula veris subsp. ol. A parlagi macskatalp (4. J: ’Berberis vulgaris.: Agreſtum: egreÅ (TESz. ég a. egönye l. az utótagra l. 1911: veres egres (Cserey. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk. Növényszótár 32). égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65). Fűvészk. Mäusdorn (Veszelszki 388). egérorrúfű l. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. ákantha ’tüske’) tükörfordítása. Myacantha (< gör. kék búzavirág’. agresta ’éretlen szőlőbogyó. talán a ném.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). vad’.. az TESz. esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. Az egérszagúfű névadás alapja. első megjelenése: 1395 k. piros színűek. veris. 435. Az egres vándorszó. egres. 449). J: ’ua. vagy f× (Melius 56a). Melius 394. éretlen szőlő leve’. Marzell Antennaria dioica a.

ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. ormányhoz hasonló. 126).. TESz. vö. Az elecke nemzetségnév. a növény szintén tüskés. pogány~ officinarum. Növénynevek 28. elefántormánya N. gúzs a. ekeakadály. mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen. eketartóf ű ékesség l. 1578: Éke akadaly (Melius 48).) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. ▌ 2. maszlagos nadragulya’. 393).. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. EWUng. élek-halok (MagyGyógyn. ▌ 2. Vö. J: ’Ononis spinosa. 1578: el aluto f× (Melius 51a). Az ekenyűg Benkő alkotása. Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. ekegúzs.. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). A névadás magyarázata.) elnevezés alapja. J: ’Ononis spinosa. ▌ 2. boronafa.. J: ’Atropa bella-donna. Mollay. — Ö: vidra~. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). TESz. ormány a. vízielecke (MagyGyógyn. 1775: Élek halok (Csapó 214). J: ’ua. Ember és növényvilág 202). 340). hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. 1783: El-alutó-fü (NclB. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. vidrafű | Menyanthes trifoliata. tövises iglice’.’. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l.. 1948: elecske (MagyGyógyn. kesernyés csucsor’. TESz. még álomhozófű. 142). a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. elecske (ÚMTsz. vö. bókoló amaránt’. 142). 160). J: ’Prunus spinosa. piros virágzata. az alutó az alu. Az ekegúzs összetett szó. élek-halok (Jávorka 978). A kökény (2. 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. magyarázatára l. hogy a növény mérgező. N.. összetett szó. ormány a. Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. halált okoz. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. Melius ekeakadály növénynevével. 1841: eleczke (Barra 294). de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. eleven a. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. 401). Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. ném. fürge’ tövéből. élekhalok (MagyGyógyn. hogy a növény szintén mérgező. A névadásra talán a ném. J: ’Prunus spinosa. J: ’Potentilla . 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. EWUng. a névadás oka ismeretlen. tavaszi mandragóra’. TESz. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). elefánt a.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka. elefánt a. 401). közönséges pásztortáska’. a lat. kökény’. 216). gyorsan szaporodik a vízben. J: ’Ononis spinosa.’élő. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). — N. Az elecke hasonlót fejezhet ki. Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. A vízi jelző arra utal. kökény’. élekhalok 1. tövises iglice’. jelölt birtokos szerkezet. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. 1783: Eke-tartó-fü (NclB. tövises iglice’. (Barra 294). — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. 1783: Élek-halok (NclB. elefántormánya (Péntek–Szabó. elalutófű 1. ▌ 3. 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305).) Melius alkotása. J: ’Menyanthes. Diószegi–Fazekas alkotása.). eke a.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. Fűvészk. 1578: el aluto f× (Melius 51a). J: ’Capsella bursa-pastoris. N. EWUng. a lat. vidrafű’. eke a. hogy a növény vízben él. 216). Vö. elecke 1807: Eletzke (Magy. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. J: ’Solanum dulcamara. eke a.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. szőlő ekenyűg l. EWUng. Az eketartófű Melius alkotása... A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. eleven a. boronafa. J: ’Amaranthus caudatus. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. a növénynév arra utal. gúzs a. eke a. — N. 263). || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB.

pettyegetett tüdőfű’. a névadás magyarázata. élekhalok. Nasturtium (< lat. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. emberevő agárfű l. emberképűfű N. Az elfordultfű Melius alkotása. A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). es keueÐet izol henne. elfordultfű elfordult mérges fű l. s így elősegítik az erőteljes. farkasölő sisakvirág’. Vö. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. mérgesfű morio. A libapimpó (3. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). n#sturcium < lat. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. a fű utótag magyarázó szerepű. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. manroot tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló. mindenkor~ élőhalófű N. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a). Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). mert bolonda tezxn” (Beythe 110). embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). szőlő elfordult gyökerű fű l. hogy régen úgy gondolták.elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx.) neve hasonlóság alapján keletkezett.’. nyilván Melius növényneveiből hozták létre. 421). elfordulószőlő l. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. többszörös összetétel. 61. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. J: ’Mandragora officinarum. emberképű fű (Jávorka 848). az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. Az embererő névadás magyarázata az. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). egészséges nemi életet. el fordúlt f×” (Melius 155a). Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév.) a magyar nyelvben keletkezett. A név . úgy hitték. menta élő l. mellérendelő szókapcsolat. A kesernyés csucsor (2. hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. közönséges torma’. martilapu’. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). sz. MagyGyógyn. élő-halófű (MagyGyógyn. n#sturtium. J: ’ua. Az élőhalófű népi név. tavaszi mandragóra’. Az embergyökér az ang. J: ’Tussilago farfara. J: ’ua. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. ném. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a lat. 222). J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). Az emberképűfű népi név. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). vua versa fordítása: „Vua verſa. agárkosbor’.’. 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). erőt adnak a férfiaknak. leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. elején keletkezett. J: ’Pulmonaria officinalis. Az embererő összetett szó. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. elharapott gyökerű fű l. J: ’Aconitum vulparia. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). azt fejezi ki.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre.’. emberképűfű (MagyGyógyn. elfordulószőlő (→ szőlő). Melius alkotása. ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. J: ’ua. 1783: Ember-erö (NclB. 315). n#sus ’orr’. rossz szellemet távol tarthat magától. de keueÐet igyal benne. hogy a gyökér birtokosa minden bajt. J: ’Armoracia rusticana. A névadás alapja talán az. libapimpó’. illetve az. ember l. a jelző a lat. Vö.

Enzian átvétele.. Gallenkraut tükörfordítása. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba.’. b): RMGl.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1. Az endívia a lat. Fűvészk. 1775: ’Gentiana cruciata. Enyvesbogyó (MagyGyógyn. encián (MagyGyógyn. salátakatáng’.. a növényt salátaként fogyasztották. eper 1.. J: ’Gratiola officinalis. 2.: fragum: eper (SchlSzj. ném. Fűvészk. a gör. a növények felhasználása. MagyGyógyn. kenyérbél-cickafark’. a katáng nemzetségnév. salátakatáng’. 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl.: fragum: eper (BesztSzj. encia l. — N. szamóca’. 78). J: ’ua. Diószegi– Fazekas alkotása. 1783: Eperj (NclB. télisaláta (→ saláta).: RMGl. enyves bélűk” (Magy.). J: 1395 k. forrása a lat. csattoguó-ep(r. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). Növénynevek 25–30. J: ’Achillea ptarmica. J: ’Cichorium endivia. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört. tárnics’.. A nefelejcs ’Myosotis sp. 1610 k. 455). — ~fű 1604: Encian f× (MA. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. album. ▌ 2. Ember és növényvilág 198). encián encián 1.). összetett szó. Genaust Nastúrtium a. endívia. J: ’Cichorium intybus. J: ’Cichorium endivia. kígyótárnics’. Az endíviakatáng összetett szó. erdei szamóca’. 540). engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. J: 1520 k. felépítése hasonló. endívia és cikória helyett. gencián. a névadás magyarázatára l. helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. Fűvészk. encián a. enula (< lat. 376). 188). föld~. endívia.. 1595: Epergy (Beythe 103a).’ (első megjelenése: 1790 k. 1767: Enzian (PPB. 192). (Melius 77a). Az epefű a ném. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. az előtagra l. EWUng.). 1500 k. Genaust Helénium a. kerek termésére utal. lat. mezei katáng’. 1998: endívia (Priszter 337). ep(rnye. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy. 78. TESz. az előtagra l. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. | 1708: ’Gentiana sp. a ném. dancia. 411). salátakatáng’. 1708: entzián fu (PP. 368). 1395 k. J: ’Viscum album subsp. 1405 k. 297). Marzell Inula helenium a. 212). a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. kígyótárnics’. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek. Az endíviasaláta Benkő alkotása. örvénygyökér’. entýbia.). N. Az enula a növény R. endívia 1. 1578: Endiuiánac gr.: Fragula: Eperÿ (CasGl. orvosi csikorgófű’. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. J: 1604. | 1583: ’Fragaria vesca. Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’.. 192). vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. Az encián idegen szó. vö. epörnye (MTsz. ▌ 2. 1807: Endivia (Magy. J: ’Inula helenium. csattogó eper. engemnefelejcs N.encián 154 eper arra utal. 1775: Entziana (Csapó 260). ep(rgye. A mezei katáng (2. 192). mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. Mollay. Endivia (Melius 77a) (< gör. és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. encián a. a saláta magyarázó utótag. epere. 455). a -bogyó utótag a fagyöngy apró. Fűvészk. Vö. 129). epe l. gentiana.) endívia neve hasonlóságon alapul. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. A kis ezerjófű (2. J: ’Cichorium endivia.) és az ezerjófű is keserű.) német mintára alkotott tükörszó. J: ’Centaurium erythraea. — N. kis ezerjófű’. hogy a növény erős illata az orrot csavarja. 272). az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. — csattogó ~ N. földepe. Gentiána a. . tárnics’. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). csattogóep(r.: ’Gentiana cruciata. 258). 1775: Endivia (Csapó 84). Az enyvesbogyó összetett szó.: RMGl. Marzell Gratiola officinalis a. | 1767: ’Gentiana sp. 1798: Eper (Veszelszki 226).. endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. fagyöngy’. b): RMGl.: ’Fragaria sp.

kerek eper.: RMGl. Ápėrėè. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. Az erdei sza- móca (1. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy. csúcsos eper (Péntek–Szabó. kerek ep(r (Péntek–Szabó. ▌ 3. 1783: Erdei-meÐter (NclB. Fűvészk. J: ’ua. Az epret illatával jellemzi a név.’. T. az RMGl. ném. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). AL. ÀprÀ. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. J: ’ua. J: ’ua. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm.. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. 1775: Eperjfü (Csapó 84). 836. eper ér l. | kerek ~ N. 1595: epergy fivnek gr. 257). Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). maszlagos nadragulya’.’. | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. | 1998: ’Morus alba. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. J: ’ua.). buzér’. magyarázatára l. erdei eper. bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. epergye. | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. | csúcsos ~ N. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. A csattogó jelzőre l. . leány~. Ember és növényvilág 235). 73). ny lett a j-ből. Fűvészk. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. ▌ 2.’.: fragaria: eper fy (Növ. Ember és növényvilág 235). a jelző a rom. J: ’ua. 1578: ’Morus sp. pumi ep(r (Péntek–Szabó. J: 1416. Bottört.. csattogó szamóca (→ szamóca). 2.: RMGl. 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). nyilván a termések hasonlósága alapján. atlasz~ erdeimester 1. vog. maamansikka. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). Marzell Fragaria vesca a. a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt.’. J: ’Fragaria sp. | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. EWUng. Ember és növényvilág 235). fehér eperfa’. J: ’ua.-i adatban feltűnik az eper elnevezés. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. a harmadik szótag magánhangzója kiesett. 423). — Ö: bagoly~. Melius szövege alapján nem dönthető el. Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. 512).. csattogó-epörgye. 48. J: ’ua. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457).’. 1998: földi eper (Priszter 378). csattantó eper (ÚMTsz. cs™ttogós ep(r.’. pomíţe átvétele. szagos müge’. epernye. Àprėè. 256). J: ’ua. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172). ném.). J: ’ua.: RMGl. J: ’Galium odoratum. Àpėrjėè ’földieper’. 329). ▌ 2. (Beythe 103a).eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. fehér eperfa’. J: ’ua. Fragaria” (MA. 1595: Epery fa (Beythe 27). fekete eperfa’. Gombocz. 368). Àprijėè . A maszlagos nadragulya (3.: TESz. — ~fű 1520 k. csattogatottepörgye. szamóca’. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. vö. Az eper ősi örökség az uráli korból. 193).) földi jelzőjének magyarázata. J: ? ’Atropa bella-donna.) jelentésű eper kétes.) jelentésből fejlődtek ki. hogy a növény a földhöz közel terem. A fű utótag magyarázó szerepű.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1. eper. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. A szerzőknek teljesen igazuk van. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. Az 1490 k. 1998: eperfa (Priszter 430). szeder~fa. 1490 k.’.: RMGl. J: ’Morus alba. az eperé piros. eperfa’. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). savanyú” (Magy. Ember és növényvilág 235).’. 255). 511). J: ’Fragaria vesca. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. Erdbeer. fi. j-vé vált az e utáni hang. erdei szamóca’. J: ’Morus nigra.). selyem~fa.’. | erdei ~ N. UEWb. valamint gy. idegen nyelvi megfelelőre vö. A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. J: ’Rubia tinctorum. 423).’. TESz. epörnye l.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. 1578: Epery fa (Melius 1a). idegen nyelvi megfelelőkre vö... | pumi ~ N. P. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper.

a névadás magyarázata. J: ’Capsella bursa-pastoris. pásztortarsoly. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. nagyezerjófű’. J: ’Galium odoratum. A lat. XVI. J: ’Pelargonium. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. erejű l. 544). szívgyógyító erszény l. fülbe~fű ka’. J: ’Erodium cicutarium. 1783: Eskulápius füve (NclB.) a ném. 398). hegyi árnika’. Növényszótár 19). sz. 344). N. Az erősfű az ótör. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. erősfű (MagyGyógyn. 390). a lat. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. (Melius 20). 390). Fűvészk. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. erősítőfű l. Erica (Melius 20) átvétele. hogy az egész növény felülete érdes. közönséges pásztortás- esztragorr 1.’. illatos gólyaorr’. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. emésztésjavító. 256) részfordítása. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. Marzell Rubia tinctorum a. a kis ezerjófű (2. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. 212). rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. az orr utótag ’csőr’ jelentésű.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. citromillatú muskátli’. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. vö. az előtagot lefordították. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták. váltóláz és hasmenés ellen is használták. erősfű (MagyGyógyn.) vizelethajtó. Vö. lat. gyógyító erejére utal. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. A névadás magyarázata. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Asclepias (< gör. v. a fű magyarázó utótag. EſÅtragorra (Melius 162). R. A névadás alapja. eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. Genaust Asclépias a.) sokféle hasznára. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. A névadás alapja. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. a nagyezerjófű (1. 256). 1998: erősfű (Priszter 359). paptarsoly. ▌ 2. askl#piás < gör. J: ’Calluna vulgaris. a névadás magyarázata. J: ’Centaurium erythraea. 284). Az erősfű eredetileg népi név. Az ernikefű a lat. Ernika. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. bors~f ű eresztő l. A név a lat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. 1807: Isztragor (Magy. ▌ 2. sebkezelő szer. ösztörparaj erősfű 1. Fűvészk. erő l. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. déli szláv eredetű. esztragorrúfű Melius alkotásai. Fűvészk. — N. ▌ 3. kis ezerjófű’. Marzell Arnica montana a. hogy a növény erdőkben él. J: ’Geranium macrorrhizum. muskátli’. . Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Pelargonium odoratissimum.) és a ’kis ezerjófű’ (2. Az esztragorra. Az erszényesfű egyedi adat. száj’. J: ’Dictamnus albus. ném. vö. jellegzetes. Arnica elferdítésével keletkezett.)’. de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. a növény mai lat. társneve: Erica vulgaris. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). A névadás szemléleti háttere a hosszú. Asperula (< lat. 1578: EſÅtrag orra. c): RMGl. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. c): RMGl. az előtag a növény R. szagos müge’.érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. Bvrsa Pastoris (Herb. lapos.) izzasztószer. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). közönséges méreggyilok’. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). 336). háromszög alakú. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. hogy a növény termése erszényre emlékeztet. 1998: erika (Priszter 322). csarab’. erika 1578: Ericanac gr. 184). hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. orr. eszterparaj l. J: ’Arnica montana. bürökgémorr’. J: ’ua. a lat.

Fűvészk. | ? ’Paliurus. magyarázata.: Diptamus: eserÿofw (CasGl. Fűvészk. J: ’ua. krétai szurokfű (3.. eszterág a. 368).-i latin neve Euphorbia (< lat.: Ezerjó (Julow 258).: RMGl. Az illatos gólyaorr (2. csókaorrúf ű. 345). TESz. ▌ 4. A névadásra a lat.: RMGl. a magyarba a lat. J: ? ’Carduus sp.’.: Eufraſianak gr. kutyatej’. 255). 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128). amely tüskés növény.) neveként jelöli ki. a név nem maradt fenn. aptó tüskéjét. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). 255). A növény szakny. 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört. méregölőfű.: paliurus: euphrasia l. ahol a névadás alapja szintén a sok. 1807: Éfrázsia (Magy. 1520 k.’.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. EWUng. etet. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű. Vö. 210) alapján esetleg feltehető a lat. auagi.) és kis ezerjófű (4. 256). gólyaorr. vö. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. ezerjófű’.. 368). Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. 256). tövisfa’. 1783: EffráÐia (NclB.: RMGl. J: ’ua.: Diptamus eserÿofw (CasGl. Szabó. Genaust Euphórbia a. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). EWUng eszterág a.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném. 2.) és a muskátli (3. a lat. 1470 k. százf ű (százf őfű). Az étetés ellen való fű körülírásos név. 9/15). Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. apró.: RMGl. orvosi szemvidító(fű)’. kis ezerjófű’. 257). eszik a.’.: RMGl. 1405 k. étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. Vö. 390). paliurus (SchlSzj. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). euphorbia (herba) < gör. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459). a névadás alapja. eszik a. J: ’ua. Az ezerjófű (1. lúdfiak ~ euforbium 1577 k. 1783: Ezerjó-fü (NclB. 210). Melius 434. A nagyezerjófű (2. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. Feczke fé (SzikszF. TESz. J: ’Euphrasia officinalis. J: ’Euphorbia sp.). 1525 k. étke l. 1470 k. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. 1783: Kis ezer jó fü (NclB. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. 2. J: ’Dictamnus. ▌ 3. 1595: Euphragia. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. mert ember ennek haſznait. örvendezik’) átvétele. euphrasía ’öröm’ < gör. eufrasia 1577 k. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. 212). 1775: EffraÐia (Csapó 255). ezerjófű 1. Az ezerjófű összetett szó. ▌ 2. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. Euphraſia (Beythe 104). tüskés virágfej. Fűvészk. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359).) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. szamártövis’ (TESz. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a. J: ’Origanum dictamnus. a): RMGl. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt. 210).’.. 57/24). A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143). 255). 1813: Éforbium (Magy.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett. ha ezeret ſzámlál-is. J: ’Centaurium erythraea. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. Genaust Euphrásia a. nagyezerjófű’. 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. 1395 k. J: ’ua. centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). J: ’Dictamnus albus. 129).). eufrasia ezerjó l.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). Euphrásia (< gör. 358). 1590: Dictamnus. tehát száz . gólyaorr’ (Melius 162). közönséges méreggyilok’. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). a): RMGl.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj.) korai adatainak azonosítása kétséges. A lat. krétai szurokfű’. euphraínein ’örül. 366).). étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. || ezerjó 1807 e..: RMGl. (OrvK. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68).

vö.). J: ’Potentilla anserina. Tausendblatt.. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. folium ’levél’). 1783: Ezer levelü-fü (NclB. 486). ezerlevelű cicfarkkóró l. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). J: ’ua. Helyesen a lat. 376). || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. thousend-leaf.. common centaury. ang. J: ’ua. Az ezerlevelűfű lat. Tausendgüldenkraut. Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből. gyógyító hatása miatt.’. 419). kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). ezüstös fonákúak. fr. золототысячник ’nagyezerjófű’. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. or. hogy a növény levelei szárnyaltak. sz. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164).ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. 258). Szabó. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). ang. Az ezüstöshátúfű magyarázata. fehérhátúf ű. 300). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. libapimpó’. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60). EWUng. lat. centaur#um a gör. TESz. egérfark.’. . mintára jött létre. Vö. Vö. millefolium (< mélle ’ezer’. millefeuille. 1807: ezerlevelű fű (Magy. Genaust Paliúrus a. az előtagra l. Marzell Achillea millefolium a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. millefolium. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB. Ulrich 2. ném. ezerlevelű fű (ÚMTsz. — N. silverweed. Fűvészk. ang. Genaust milleflórus a. ez(rlevelűfű. A névadásra hatással lehetett a ném. cickafark ezerlevelűfű XVI. ezerlevelü fű. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). Barra István hozta létre. J: ’Achillea millefolium subsp. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: ném. Melius 415. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás.. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. Vö. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. cickafark. százforintosfű. közönséges cickafark’.

LXXXIV. közönséges fagyal’. csipa a.) használja először. borona~. tövis~. vö. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. paróka~. bokréta~.’. lógesztenye(~). fagyal’. közönséges fagyal’. közönséges fagyal’. Fűvészk. sztrichnin~. gyalogolajfa. A csipa ótör. babér(~). jegenyefenyő(~). pimpó(~). bodza(~). szil~levelűf ű.: abies: fagal fa (BesztSzj. 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). cser(~). fagyalfa 1.alapszóból származik. fi. ternyő~.: RMGl. juhar(~). arabmézga. csipa a. votj. ürü~.: ? ’áfonyaféle’. szemerke(~). olaj~. arabmézga(~). eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’.: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. paju ’fűzfa’. a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. TESz. 130). csont~. édesgyökerű~ (→ édesgyökér). A fagyal az uráli eredetű fagy. olvasó~. barkóca(~). kaporna(~). J: ’ua. hanga(~). ebse~. szedereper~. Márton alkotása. bájfű(~). szömörce~ (→ szemerke). első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. 210). ▌ 2. büdös~. 62). luc(~). kokojsza(~). cseresznye(~). 1998: fagyal (Priszter 415). mimóza(~). berek~. szeder(~). szenna(~).F fa l. isten~. 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). cukorjuhar(fa). ében~. fagyal~. ~gyöngy. kutya~. Növ. lucfenyő(~). leánysóskafa. eper(~). szurok~. LXXXIV. vasbogyó(~). mannakőris(~). mandula(~). gumiarábikum. sóska(~). bors(~). 1578: Fagyol fa (Melius 25). szarvastüs~ (→ szarvastövis). J: 1395 k. rekettye(~). nyúlsóska~.). Márton. lürbör~. kökény(~). J: ’ua.: ’Ligustrum vulgare. a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. berkenye(~). V. gesztenyebokréta~. — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). éger~. szódok(~). hársszódok~. *čapaγ). kutyacseresznye(~). zürj. hánytatófa (→ hánytatócserje). gesztenye(~). balzsamfenyő~. 1807: Fagyal (Magy. 210). málna(~). eb~. selyemeper~. cserző~. május~. Sz. 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. szűzbárány(~). Vö.. kecskerágó~. galagonya(~). seb~. kőris(~). disznótüs~. akác~ (→ akácia). — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. 1405 k. A finnugor . J: ’Calluna vulgaris. balzsamnyár(~). 62). tüske~. farkashárs(fa). korona~. | ? ’fenyőféle’. EWUng. | 1578: ’Ligustrum vulgare. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. csetenye~. gyalogfenyő(~). 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). jegenyenyár(~). 7: 50. repkény(~). Növ. istenátkozta~. 1783: Fagyal-fa (NclB. laur~ (→ laurus). baď-pu ’fűzfa’. Márton (1803: TESz. Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. kőris~levelűf ű. topolya(~). zelnice~ facsaró l. bálvány~. (Barra 263). édes~. tisza~. halál~. hárs(~). nyír(~). eredetű (< tör. baď ’fűzfa’. fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. csoda~. 1395 k.: TESz. fűz(~). gálna(~). borsóka(~). ternyőtisza~. csarab’. facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. ábrahám~. nyár(~). (OklSz. borostyán(~). tetű~. vakondok~ (→ vakondokfű). pápel~. | 1807: ’Ligustrum.’. 320). szűz~.: RMGl. csipke~. bagrena(~). | 1405 k. farkasalma(fa). || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). fenyő(~). Fűvészk. 7: 50). csoda~maszlag. aloé(~).

v. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. az előtag ném.’. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. csikó~. juh~.: RMGl. rák~fű. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). Ember és növényvilág 205). Az elnevezés alapja. parietis ’fal’) fordítása. valamint a SchlSzj. 391). 1807: Fagyöngy (Magy. J: ’ua. TESz. mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339). cicka~. J: ’ua. 80). pari#s. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. eb~. UEWb. ? ’fenyőféle’. — N. fagyöngy 1525 k. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). 1610 k. EWUng. A TESz. vö. A névadás magyarázata. fagyöngy’. farba a. ang. a): RMGl. TESz. 349. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. 1783: Farkas-alma (NclB. 540). Figyelmet érdemel. EWUng. J: ’ua. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis. sz. album. fagyal a. illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. 281).) sajátossága. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. róka~. fagyal a. (Melius 30). 410.: Uiscus: Gÿôngh. A fagyal -l (~ r) eleme képző. a névadás magyarázata..-i Parietária (< lat. — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447). 426). fáy gyxngyet gr. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). hogy örökzöld növények. Fűvészk. 1998: fagyöngy (Priszter 538). — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. gen. A falfű a lat. J: ’Parietaria officinalis. Maurkraut.). fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. oroszlán~. egér~. J: ’ua. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. 1500 k. fáj l. ném. buzér’.: RMGl. A farbálófű egyedi adat. A névadás magyafagyökerű paptöke l. istenlova~a. 43: 253. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. pellitory of the wall. fark l.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. Farbe ’szín. kakas~fű. J: ’ua. 1470 k. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. 281). 1578: Farkas alma (Melius 143). d): RMGl. falfű fali l. szakny. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. 376.’.). falgyom l. ir. felfutó farbálófű 1520 k. fagyal a.’. tehát a ’fenyőféle’. EWUng fagyöngy a. A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. 80). eredetű.’. 374). 1998: farkasalma (Priszter 305). MNy. Fűvészk. J: ’ua.’. Az élődi jelző magyarázata. közönséges gyujtoványfű’. festék’.. borjú~. macska~. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TESz. (Melius 164a). 256). a fa ’fakeménységű’. ? ’áfonyaféle’.fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. 281). hogy a növény lombhullató. || gyöngy XVI. 428). ökör~. 422). Fűvészk. fagyöngy a. fàrkasàlma (Péntek–Szabó. ló~fű. 540).. . J: ’Linaria vulgaris.. fül~ó fal l. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz.. ’csarab’ (2. ném.’. farba a. Szent György lova ~a farkasalma 1. J: ’Viscum album subsp. hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. bárány~ (→ bárányfarok). a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt.: Aristologia longa farkasalma (CasGl. 1783: Falfü (NclB. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. 2. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. 127).’. J: ’ua. szerint a BesztSzj. A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. Wandkraut. J: ’Rubia tinctorum.: 281). abies ’fenyőféle’.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. közönséges falgyom’. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. 539). paptök rázata. UEWb.: RMGl. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). Fűvészk.

de hasonló felhasználású növényt különített el. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. J: ’Aconitum vulparia. Farkas bab” (Melius 155a). J: ’Corydalis solida. J: ’Aristolochia clematitis. J: ’ua. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). szlk. J: ’ua.) és a kerekded farkasalma (4. odvas keltike’. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183).. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. vučja stopa. Marzell Aristolochia clematitis a.). a gégevirág utótag nemzetségnév. farkasóma. szb-hv. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. J: ’Aconitum napellus subsp... A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba.’. J: ’ua. ol. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. Marzell felhívja a figyelmet. farkasalma nevének átvétele. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 377). f™rk™s™lm™. különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. fava di lupo. vlkovec obyčajný. Mollay. 400). A farkasalma ’odvas keltike’ (3. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. Nyr. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). A XVI.’. J: ’ua.) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R. a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van. ujjas keltike’. mint a farkasölő sisakvirág (1. ▌ 4. Fűvészk. A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző. napellus. közönséges farkasalma’. 1783: Farkas bab (NclB.’. Melius a lat. A bab utótagra l. ▌ 3. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a). ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt.a. 1783: Farkas-bab (NclB.’. farkasu óma (ÚMTsz. J: ’Actaea spicata. Wolfsapfel. 1841: farkasalma (Barra 387). babf ű.’. J: ’ua. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik. nevei aristolochia rotunda. aristolochia longa) elnevezéseivel. amelyet gyógyszerként használnak.). — ~fa N. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). ▌ 2.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. 421–2). ném. farkasbab 1. a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). a kerek (4. rotunda fordításával jött létre. farkasalmát gr. lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) szintén a közönséges farkasalma (1. pl. „Lupinum malum. közönséges farkasalma’. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387). J: ’ua. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB.) jelző a lat. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. farkas. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). A farkasalma (1. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB.) jelző a növény gumójára utal. 1783: Hím Farkas-alma (NclB. J: ’ua. 421).’. Növénynevek 54–55. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2. J: ’Corydalis cava. ném. 1807: nőstény Farkasalma (Magy.’. J: ’ua.’. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. részben az almaszerű termésre. fekete békabogyó’. J: ’ua. J: ’ua. Farkas f×. Katika-sisakvirág’. J: ’Aristolochia rotunda. 379). lat.’. a növény mérgező. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. Genaust Lupínus a. mintára jött létre. Wolfsbohne. kerekded farkasalma’. 1578: Farkas bab (Melius 155a). 500). másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. Weeds 162. században még igen kezdetleges volt az. J: ’Aristolochia clematitis. 422). Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. Ember és növényvilág 205). az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. (Melius 180). farkasölő sisakvirág’. vö. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB.’. ▌ 2.) név valószínűleg lat. 422). TESz. hogy a közönséges farkasalma (1. fārkasālma. . 421). A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki. az előtag a növény R. A farkasalmagégevirág Barra alkotása. ▌ 3.. 1775: Farkas bab (Csapó 88).

A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. J: ’Daphne mezereum. a farkas előtag a növény mérgező voltára utal.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. Növ. 125: 187–202. ▌ 2. a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). Wilder Pfeffer ’vadbors’. Ember és növényvilág 272). J: ’Dryopteris filix-mas. majd páviai tanár.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). LXXVI. 253). A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . farkasbogyó’. farkasbogyó 1. farkascsergő. krainer Tollkraut. kutyaborostyán. igen mérgező. J: ’Daphne mezereum. R. J: ’Atropa bella-donna. farkasboroszlán. ▌ 2. farkasborostyán N. farkascserge 1. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). Márton alkotása. J: ’Polypodium vulgare. Vö. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. — fekete ~ 1903: fekete. közönséges édesgyökerű-páfrány’. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. a növény bogyószerű.). fàrkascserge fàrkascs(rge. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. farkasbors. — N.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Ember és növényvilág 207). 2: 280). A fekete csucsor (2. 1807: Farkas-tseresznye (Magy. vö. Ember és növényvilág 229). 252).’. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. magyarázatára l. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. farkasborostyán. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó. farkascseresznye (ÚMTsz.).vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). A krajnai ’farkasbogyó’ (2. Fűvészk. a névadás alapja a növény feketés. ▌ 2. farkashárs’. 1807: farkas Boroszlán (Magy. J: ’ua. Marzell Daphne mezereum a. — N.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. feketés. 175). A farkasborostyán összetett szó. farkasboroszlán (ÚMTSz. neve piper montanum. farkasborostyán (Péntek–Szabó.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2.). Wolfskirsche tükörfordítása. 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). lat. mely veszedelmes. A névadás alapja. 1783: Farkas bors (NclB.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. maszlagos nadragulya’. wild pepper ’vadbors’. 362). A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. Nyr. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. ang. 2: 280). J: ’ua. N. J: ’Daphne mezereum. J: ’Scopolia carniolica. 340). a névadás alapja a növény sötétvörös. J: ’ua. Az utótag magyarázatára l. farkascseresnye (Péntek– Szabó. 7: 7). A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. ném. ném. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. J: ’Atropa bella-donna. A farkascseresznye (1. a ném. farkashárs’. a növény R. farkashárs. még farkashárs. erdei pajzsika’. farkasborostyán.. farkascseresznye 1. | kendőző ~ 1903: fekete. vö. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. farkascserësnye.) a ném. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1.’. N. A farkasboroszlán összetett szó. cseresznyéhez hasonlító. vö. farkashárs’. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. farkas csërësnye (ÚMTsz. A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. maszlagos nadragulya’. J: ’Solanum nigrum. Marzell Daphne mezereum a. N. Ember és növényvilág 227). Marzell Atropa belladonna a. Marzell Atropa belladonna a. fekete csucsor’. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. boroszlán. Wolfsbeere tükörfordítása. mérges bogyótermése. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). farkasborostyán (ÚMTsz. Fűvészk.) a ném. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB.). hogy a bogyók égető. farkascsërgő (ÚMTsz. A farkasbogyó (2. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. maró érzést okoznak a szájban.

farkashárs’. takaró’ jelentésű. farkashárs 1. A farkas előtagot valószínűleg a növény R. farkasveszedelem’. lycoctonum < gör. bisóma. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy. 305). tue-loup. farkasölő sisakvirág’. A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. 276. farkas. 1841: farkas gégevirág (Barra 387). A farkasfű elnevezés (1. J: ’Consolida regalis. lykos ’farkas’. Fűvészk. 1578: Farkas f×.. 362). a): RMGl. J: ’Aconitum vulparia. A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. közönséges farkasalma’. közönséges farkasalma’. ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. fàrkascs(rge. 97). — N. farkasboroszlán. — N. lupus ’farkas’. Ember és növényvilág 276) neve is. EWUng. az utótag magyarázatára l. (OrvK. 305).) a ném. mezei szarkaláb’. neveinek (Aconitum vulparia. farkasgyükeret gr. vö. 1520 k. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. sz. ném. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 371).a. farkashárs (ÚMTsz. Ember és növényvilág 276). farkashásfa (NéprÉrt. 1948: farkasfű (MagyGyógyn. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. 1525 k. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. ▌ 2. farkashásfa (ÚMTsz. TESz. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett. Diószegi–(Fazeka alkotása. ▌ 2. de mÿndqnÿk mergqs. 305). ÚMTsz. farkasfű. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása. . merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK.) a növény lat. 1470 k.-i OrvK. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. Ember és növényvilág 229. A farkasgyökér a ném.). J: ’ua. farkascserge farkascsinge N. cserge a. fűrészes leveleivel. A névadásra a ném.: RMGl. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. birsalma ~ bisalma.a. J: ’Aconitum vulparia. hogy a farkas elpusztul. fr. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. A farkasgégevirág összetett szó. a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal. mérgező magjaira utal. Idegen nyelvi megfelelőre vö. inetimologikus elem. 35: 79). TESz. J: ’Aristolochia clematitis. wolf’s-bane ’farkasbaj.’. A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető. cserge a. 1577 k. hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. fassang. 129). farkascsergő l.). 1998: farkashárs (Priszter 355). Katika-sisakvirág’. Wolfskraut ’farkasfű’.). ’Aconitum’ (ÚMTsz.: Agnus castus: farkas haas (Növ. A XVI.). farsang ~ fasang.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. J: ’Daphne mezereum. farkasfű 1. Szabó–Péntek. A farkascsinge összetett szó.. ▌ 3. Péntek–Szabó a rom. J: ’Aconitum napellus subsp. közönséges farkasalma’. Vö.. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88).. 3. Marzell Delphinium staphisagria a. farkasölő sisakvirág’. vö. csinge a. A névadás magyarázatára l. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. szintén mérgező. farkascsönge (OrmSz. 379). Péntek–Szabó.. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2. J: ’Aristolochia clematitis. 1783: Farkas-fü (NclB. Wolfskraut tükörfordítása. valamint szálkás termésével egyaránt. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak.. 613). napellus. Menſchen mxrder (Melius 20a). a név a növény fekete.: Farkas Haaſrol gr. Melius 155a . 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP. Farkasf× (Melius 155a).: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. fàrkascsèrge. ang. lycóctonum a. amely nyilván az almaszerű termésre utal. J: ’Aristolochia clematitis. TESz. lat.. 316. — ~fa N. gégevirág.). 806). Genaust Lupínus a.: Laureola: farkashas (CasGl. és gör. luparia < lat.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. fásáng. farkas. — ~fa N. farkasalma nevéből vették át. 613). 1783: Farkas hárs (NclB. 272. azzal magyarázza a névadást. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Ezerjófű 175. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő.

az utótagra l. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. görögszéna’. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. farkastalp. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak.’. A farkasnyelv népi név. az az. napellus.) magyarázata. sztrichninfa’. hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. méhek nevetése. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. 2: 609). 2. 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). J: ’Strychnos nux-vomica. nagy útifű’. az utótagra l. — ~fű 1. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőre vö. farkas-kutyatej’. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. J: ’Ranunculus sceleratus. A névadás magyarázata az. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB.farkashézaggyökér farkasbors. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). ▌ 2. A farkasnyelv szemléleti háttere. Genaust Lýcopus a. R. 125: 187–202. farkaslábú. J: ’Aconitum vulparia. J: ’Trigonella foenum-graecum. 341). ném. farkas. torzsikaboglárka’. korpafű’. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. A farkasméreg a lat. hézaggyökér. de ez nem igaz. hogy a szőrös hajtások. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). Farkasnyelv (MagyGyógyn. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). A névadás alapja a növény termése. A névadás magyarázatára l. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). J: ’ua. 2: 36). 281). minden állatot meg xl” (Melius 156). — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). lat. a növény hivatalos elnevezése. J: ’ua.’. ▌ 2. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). vö. 81). 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. kutyatej. a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. ▌ 2. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). J: ’Aconitum napellus subsp. Vö. amely karomhoz hasonló alakú. Fűvészk. A lat. lykópous ’farkasláb. szakny. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. Katika-sisakvirág’. 164 farkasnyom TESz. ha reá kötik. farkashárs. J: ’Corydalis cava.. farkasölő sisakvirág’. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305).-i Lýcopus fordítása (< gör. Növ. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . közönséges farkasalma’. Ebet xl. J: ’Lycopus europaeus. 1948: farkasméregfű (Halmai 5). farkashézaggyökér 1. 382). 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). 369). 1902: farkasköröm (Nyr. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. a farkas előtag magyarázata. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. 422). kapcsos korpafű’. Farkaſt. farkastalpú’). J: ’Aristolochia clematitis. J: 1864: ’Lycopodium.’. Wolfsgift ’farkasméreg’. odvas keltike’. J: ’Plantago major. A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. XVI. valamint arra. mintára jött létre: „Sardonius riſus.a. ill. 1864: farkasköröm (CzF. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. hogy a növény nedve mérgező. Nyr. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). farkasnyelv N. farkasborostyán. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. Genaust lycóctonum a. 31: 138). J: ’ua. farkastalp. Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). vízi peszérce’. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. az utótagra l. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. 144). Veszelszki 374. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. … hertelen embert. J: ’Euphorbia cyparissias. A farkasmaszlag összetett szó. a farkas előtagra l. maszlag. lycóctonum (< gör. farkasméreg 1. 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). | 1902: ’Lycopodium clavatum. A farkasnevetőfű Melius alkotása. 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag. Melius alkotása. 1793: Farkas méreg (Földi 15).

a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab).’. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1.) névadási szemlélet magyarázatára l. farkasszőlő 1. farkasölőrépa (→ répa). A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. Farkas xl× f× (Melius 155a). Szóhalm. négylevelű farkasszőlő’. Nyr. J: ’Lycopodium clavatum. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. — N. 125: 198). napellus < n#pus ’répa. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. 377). 1588: farkastalp (Nyr. farkastalp. 13. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). vö. J: ’Heracleum sphondylium. 1708: Farkas répa. 1813: farkas R[épa] (Magy. Karika répa. 1775: Farkas répa (Csapó 88). R. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. — ~fű 1903: far- . raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. ném. J: ’ua. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Wolffsbeer részfordítása. J: ’Aconitum vulparia. fekete. farkasölőfű 1. J: ’Actaea spicata. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). farkasölő sisakvirág’. 1911: farkasölőfű (Cserey. Katika-sisakvirág’. 379). napellus. kteínein ’ölni’). lýkos ’farkas’. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. farkasölőbab l. farkasölő sisakvirág’. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. Katika-sisakvirág’. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). J: ’Aconitum napellus subsp. fekete békabogyó. 38). (PP. J: ’Aconitum vulparia. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. lat. 317). Idegen nyelvi megfelelőre vö. napellus. 1783: Farkas répa (NclB. a szőlő utótag arra utal. A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. gyökér’). A farkasnyom a lat. A névadás magyarázatára l. hogy a növény erősen mérgező. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. 12. Nyr. 317). ▌ 3. Vö. Rácz szerint a fr. lycóctonum (< gör. 317. farkasrépa 1. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. 1911: farkasszőlő (Cserey. PPB.a. répa ölőbab (→ bab). R. TESz. 2. 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). A négylevelű jelzőre l. 364). farkas. embert. bab Genaust lycóctonum a. A gyökér utótag lat. ▌ 2. kicsi. Vö. pódion ’kis láb’. (Melius 156). Növényszótár 5). 125: 187–202. a farkasölő előtagra l. 1783: Farkas ölö fü (NclB. négylevelűf ű. farkasf ű. ném. gör. 1578: Farkas xlx f×nec gr. ném. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). 379). 125: 187–202. Lycopodium (< gör. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. kapcsos korpafű’. farkasölő sisakvirág’. a növény földalatti. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). gör. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. farkasölőgyökér. 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). ▌ 2. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű. A névadás magyarázatára l. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. PPE. J: ’Aconitum vulparia. 1807: farkasölő-fű (Magy. J: ’Aconitum vulparia.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. 1843: Farkasrépa (Bugát. Marzell Aconitum napellus a. R. répaszerű gyökereire utal. 123–124). Fűvészk. J: ’Aconitum napellus subsp. barmot. ▌ 2. Farkasnyom (MagyGyógyn. farkasölőrépa l. 12.farkasölőfű 165 farkastalp 91). a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. a szőlő utótag a növény fekete. farkasölőrépa (→ répa). gyökér’) hatására is. Aconitum napellus (< lat. tojásdad bogyóira vonatkozik. A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. mérgező..). fox grape ’rókaszőlő’. A répa utótag létrejöhetett a lat. farkastalp 1. Fűvészk.) tükörfordítás. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal.. farkasölőfű. a növény föld alatti. farkasMagy.) a ném. közönséges medvetalp’. ▌ 2. R. ha meg-eſzi. Fuchsbeere ’rókaszőlő’. Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. 385). farkasölő sisakvirág’. napellus < n#pus ’répa. Fűvészk. Növényszótár 5). A farkas előtag azt jelzi. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). J: ’Paris quadrifolia. ang.

farkastop 1868: farkas-topp (Ball. lapos. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). Wolfsklauen. A farkasvirág népies elnevezés. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A névadás magyarázata.) medvetalp és medveköröm elnevezése. farkastalpú’) tükörfordítása.’. Nyr. gör. 129). fecske l. ▌ 5.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. ugyanazon a névadási szemléleten alapul. KeulenbÀrlapp. kapcsos korpafű’. Genaust Lýcopus a. 22: 74). J: ’ua. — N.. A farkastalp valószínűleg a R. gör. ebtej. teod aÅ fakadekra” (OrvK. Fűvészk. A farkas előtag magyarázatára l. a növények levelei állati talphoz hasonlóak. 315). valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. Marzell Heracleum sphondylium a. mint a közönséges medvetalp (1. 1813: F[arkas] téj (Magy. Genaust Euphorbia a. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). Wolfsmilch tükörfordítása.) és ’martilapu’ (5. Lycopodium (< gör.. 256). szakny. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). — N. 263). nyelvújítási tükörszó latin mintára.-i Lýcopus (< gör. farkaslépés’. 371). auagi. J: ’ua. | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335).’. 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. teord megh. fecskefüvet gr. libatop. ▌ 3. farkastalpfű (MagyGyógyn.) a lat. farkasvirág (Jávorka 978). kesernyés csucsor’. 327). ▌ 2. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. J: ’Lycopodium clavatum. J: ’Lycopus europaeus. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. J: ’Tussilago farfara. farkas-kutyatej’. farkkóró l. J: ’Carthamus tinctorius.. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). A névadás alapja a növény húsos. 1783: Farkas-téj (NclB. a lat. hogy a fehér. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. 175/26). 1577 k. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). J: ’Chelidonium majus. állati talphoz hasonló levele. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. ökörfark farok l. kapcsos korpafű’. 1: 352). 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). Volfsfuss ’farkasláb’. J: ’Solanum dulcamara. KolbenbÀrlapp.) lat. farkaslábú. A farkastej a ném. (ÚMTsz. ficaria. a névadás magyarázatára l. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2.’. mintára jött létre. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. ▌ 4. pódion ’kis láb’. J: ’Euphorbia cyparissias.: RMGl. 125: 187–202. A top utótag magyarázatára l. 369). 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. A névadás magyarázata.’. vízi peszérce’. martilapu’. J: ’ua. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. 1775: . a fattyú előtag arra utal. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hegyeskaréjú palástfű’. Marzell Carthamus tinctorius a. hajszálvékony szőrben végződő hajtások. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). 38). farkastalp. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. 1998: fecskefű (Priszter 335). 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. 2. 1578: Fetske f× (Melius 178a). ném. hogy a szőrös. nyugati salátaboglárka’. sáfrányszeklice’. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. (Beythe 55a). ang. — N. 128). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a libatop mintájára hozta létre. 1948: farkastalp (Halmai 6). lycóctonum a.). hogy a növény nem igazi sáfrány. farkastalp (MagyGyógyn. ▌ 3. ném. vérehulló fecskefű’. farkastalpfü (FöldrKözl. Bastard-Saffran tükörfordítása.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). A fattyúsáfrány a ném. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). J: ’Lycopodium clavatum. Bärlapp. mely genusnév. J: ’Alchemilla acutiloba. ném. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. Feczke fé (SzikszF. lýkos ’farkas’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lykópous ’farkasláb. J: ’ua. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. — ~fű N. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.

libapimpó’. mezei iringó’. J: ’Oxalis acetosella. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. fecskesóska 1813: fetske. 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). gyenge. weisse Scwalbenwurz. 371). WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. Chelidonium (< gör. máriatövis’. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. sósdi. cinerognolle. chelidoine grande. Schwalbenwurz. az utótagra l. 387). A fecskefű elnevezés a lat. madár Sóska (Magy. vagy az. ném. fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. széles magvacskák vannak. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). ill. ластовен. vö. vö. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). 2.) nevet Melius hozta létre. A névadás szemléleti háttere az. calandine. 1578: feiér txuisknec (Melius 47). Schwalbenkraut. A fecskesóska magyarázatára l. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. Fűvészk. a R.: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. Fűvészk. 1560 k. 369). hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. a madárféle előtag arra utal. berki szellőrózsa’. fecskesóska. great celandine. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. ha megérnek. 1813: Fejér. lat. A névadás magyarázatára l. аптечный. 1595: Feier txuisk (Beythe 13). hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. Melius 439–40). Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10).fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). A név magyarázata Melius szerint az. Schöllkraut.’. ang. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). Osterblume ’húsvéti virág’. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. fecskegyökér l. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). fecskesósdi. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Potentilla anserina.’. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). ném. 376). fr.: RMGl. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). hogy a növény apró sóskaféle. erdei madársóska’. or. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). chelidón ’fecske’). A névadás magyarázatára l. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. narancssárga színű tejnedvet ereszt. ezüstöshátúf ű. madársósdi. Idegen nyelvi megfelelőre vö. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). J: ’ua. hogy bárhol megsértve a növényt. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). calidonia. 2. ném. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása. erdei madársóska’. a füsti fecskéhez hasonlítanak. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. J: ’ua. Schwalben- wurtz tükörfordítása. az utótagra l. a lat. 256). fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). J: ’Polygonatum odoratum. A fehérgyökér Melius alkotása. A névadás alapja a növény korai virágzása. ▌ 2. A vérehulló jelző magyarázata. J: ’Oxalis acetosella. swallows wort. ang. J: ’Eryngium campestre. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. közönséges méreggyilok’. 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). | mezei fehér~ . orvosi salamonpecsét’. ol. gyenge Gy[ökér] (Magy. fehértövis 1. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. amelyek. 357). a ném. A fecskesósdi Benkő alkotása. vö. J: ’Silybum marianum. sóska. Vö.

. káliumban. A névadás alapja a fekete karógyökér. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele. 369). J: ’Onopordum acanthium. Fűvészk. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. 361). mezei varfű’. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. 1578: Fxnny× (Melius 18a). J: ’Rhamnus cathartica. bárány~fű. J: ’Succisa pratensis. Éder. fejecske l. leveleit finom. var’) fordítása. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. varjútövis.). 520. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). Benkő 66. súrolására használták. N. J: ’ua. mezei zsurló’. varjútövis’. királyszínűvirág. 1578: fekély f× (Melius 155). — ezüst~ N.) a lat. fr. borjú~fű. valamint fehéres. görögszéna’. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. J: ’Symphytum officinale. Fenugrek (NclB. a tövis utótagra l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A fentőfű elnevezés magyarázata az. 412). fekélyek. Schwarzwurz tü- körfordítása. hogy a növényt edények dörzsölésére.) és ’mezei varfű’ (2. 1775: Fekélyfü (Csapó 210). orros~fű. 548/3). fentő1 a. 258). J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. halál~ fejű l. J: ’Knautia arvensis. J: Abies alba. hogy a növény tüskés. 1775: Fekély-fü (Csapó 292). fennugreek. Ember és növényvilág 197). jegenyefenyő | Abies alba.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. Vö. A feketegyökér a ném. ▌ 2. A fehértövis ’varjútövis’ (4. fekete nadályt ő’. ágas.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. kivül fekete” (Barra 302). ném. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). Vö. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. 247). scabiosa (< lat. Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. (Beythe 6a). 1578: Fekęlyf×nec gr. sárgák. barát~fű (→ barátfő).) Melius alkotása. Milchdistel. Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). fentő1 a. fehér. narancssárgák. (Melius 154). eb~fű. 1813: Fenőgrék (Magy. 163). száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k. vö. A királyszín arra utal. UEWb. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143).) magyarázata. szamárbogáncs’. sz. hogy a virágok nagyok. J: ’Trigonella foenum-graecum.’. Fűvészk. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. közönséges jegenyefenyő’. 233). nomine feniosaunicza” (TESz. nagy sarkantyúka’. ótvar.: Fekély fű (De Herbis: RMGl. Silberdistel. feketegyökér (MagyGyógyn. 407) (< lat. ezüstfenyő (Péntek–Szabó. a lat. TESz. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. 1405 k. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. J: ’Equisetum arvense. A fentő bizonytalan eredetű. ördögharaptafű’. J: ’ua. pirosak. hogy a növény szúrósan fogazott. A szamárbogáncs (3. fenyő’. fehértövis (MagyGyógyn. nemezes szőr borítja. hogy a növény levele fehér foltos. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. A névadás magyarázata. nyers’ < scabiēs ’rüh.’. holy thistle. ang. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). szürkés színű. J: ’ua. tálmosóf ű. varf ű. A két növény felépítése hasonló. fenyő 1. | ezüstlevelű~ N.’. ſzára. A fenőgrék a ném. ▌ 4. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. kosz. 218). J: ’Tropaeolum majus. foszforban gazdag: „gyökere nagy. 2. 429). közönséges jegenyefenyő’. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). 1998: fenőgrék (Priszter 526). ▌ 3. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155). magyarázata. amely kálciumban. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280).: RMGl. 407). scabiōsus ’durva. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli.: abies: fene (SchlSzj. 1595: fenyxnek gr. | 1578: ’Abies. A fehértövis ’máriatövis’ (1. fenugrec. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel.) népi név. EWUNg. XVI. ezüstlevelü-fenyő . v. blessed thistle. feketegyökér N.

233). | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). és az fa heya hurut ellen jó”. parasztfenyő (Péntek– Szabó. közönséges jegenyefenyő’.’. 1416 u. J: ’ua. 130). -é) képzőelem lehet. — N. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. J: ’Abies alba. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 130). havasi fenyő (Péntek–Szabó. közönséges boróka’. Ember és növényvilág 269). 425). | paraszt~ N. közönséges lucfenyő’. körösztös fenyű (ÚMTSz. 425).). J: ’ua. A fehér csíkú jelző arra vonatkozik.’. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört.’. ponAľ ’fiatal fenyőfa’. — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119).: RMGl. J: ’ua. ▌ 5.’. MagyarorÑzágban. 384). 2. fiatal fa’. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. 233). kapcsos korpafű’. 214).… hegyük kicsípett. 1525 k. J: ’Juniperus communis.’.: fè‚v fa[t] gr. J: ’ua. két sorban. kalincaínfű’. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. J: ’ua.). KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj.’. kalincaínfű’. | 1578: ’Picea abies. talán kicsinyítő funkciójú.). A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. J: 1231: ’Pinus. 1783: Földi-fenyö (NclB.’. közönséges lucfenyő’. | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). | 1578: ’Ajuga chamaepitys.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó.. Idegen nyelvi megfelelőkre l. — földi ~fű 1577 k. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. 214). J: ’ua. J: ’ua. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. közönséges jegenyefenyő’.’. tükörfordítás. ▌ 4. J: 1577 k. közönséges jegenyefenyő’. J: ’ua. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. — apró~ 1395 k. Weißfichte. Weiß . 430). — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. ném. | havasi~ N.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. jegenyefenyő’. Fenyxfa (Beythe 6a). J: ’ua.’. J: ’Abies alba. 1783: Apró-fenyö (NclB. 521). hogy más növényekre. J: ’ua. a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. Fűvészk.). fènèfa (TESz. J: ’Abies.alapszava ősi örökség a finnugor korból. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420). | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). azt jelzi. valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán./1450 k.: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. ? zürj. J: ’ua. 1578: Fxnny×nec gr. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). J: ’ua. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. 1552: fxny×fa (TESz. 369). A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64).: RMGl. V. vö. 211). (Melius 9a).: RMGl. az. 427). пумель ’fiatal hajtás. | ’Abies alba. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. ▌ 2. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. Ember és növényvilág 197). A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. A szőke jelző megkülönböztető szerepű. A fenyő származékszó. keresztesfenyő.: ’Ajuga chamaepitys. Weißtanne. J: ’Ajuga chamaepitys.: abies: fenÿefa (SchlGl. J: ’ua. ▌ 3. 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy. Növ. 1783: Töviskes-fenyö (NclB. 22: 67). fenyő’. J: ’Picea abies. J: ’Lycopodium clavatum.: RMGl. Ud. glauca) is szerepet játszhatott. k(r(szt(sfenyü.’. Ember és növényvilág 269). (Melius 18a). 173/20). feny. ill. LX. 427).’. 1430 k. Fxnny× fa (Melius 18). | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). 1783: Kereſztes fenyö (NclB. fenyő-fa a. kalincaínfű’. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). A szóvégi -ő (~ -ű. 5: 34). vö. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). ? votj. Fűvészk. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver.’. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. hogy a fa kérge szürkésfehér. pomeľ ’fenyő’.’. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. valószínű azonban.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

256). melynek a jelentését az RMGl. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. — Ö: ló~. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). az utótagra l. és arra utal a TESz. A gilisztaűző népi név. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). közönséges pásztortáska’. EWUng. Wurmkraut tükörfordítása. a Capsella bursa-pastoris. gilisztavirág helyett. A gilisztavarádics összetett szó. A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. J: 1500 k. sz. szarvasnyelvpáfrány’.) lehet. ném. A gímharaszt gím eleme a R. Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. | XVI. b): RMGl. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. az előtagra l. Diószegi– Fazekas alkotása. a név Diószegi–Fazekas alkotása. szerint. Fűvészk. ott. Vö. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. Wurmkraut ’féregfű’. A névadás alapja. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. mint pl. ökörgúzs. sz. Fűvészk.’. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. J: ’Aquilegia vulgaris. magyarázatát l. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn.. A gezemice valószínűleg ikerszó. Melius 372. vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. A névalkotásra hatással lehetett a ném. Gilisztaűző (MagyGyógyn. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). lat. Marzell Aspidium filix-mas a. 370) nevet javasolja a R. magyarázatára l. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. mivel a növény vérzéscsillapító hatású. 35). iglice (SzikszF. a névadás alapja. neve sanguinaria. az utótag nemzetségnév.: ’egyfajta vérzést elállító fű. gezemice 1500 k. 243). J: ’ua. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. Genaust hippocástanum a. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. 2.. sz. gímnyelv . v. 1664: Aquilegia Harang virág. 465). J: ’Asplenium scolopendrium. EWUng. iglice. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). gilisztaűző varádics’. A XVI. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . 267). Szabó. Marzell Aquilegia vulgaris a. végéről származó adatban. J: ’Tanacetum vulgare. J: ’Dryopteris filix-mas. közönséges pásztortáska’. közönséges vadgesztenye(fa)’. a gesztenye előtag a növény R. TESz. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). J: ’Ononis spinosa. és R. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67).. Fűvészk. Benkő 70.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. a gilice előtagra l. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). varádics. A giliceökörgúzs összetett szó. Wurmfarren. gilisztavirág. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). tövises iglice’. réti harangláb’. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. erdei pajzsika’. Éder. giliszta kiűzésére is használták. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. gilisztaűző varádics’. Vö. nevének átvétele. 33). 267). J: ’Tanacetum vulgare. A gesztenyebokrétafa összetett szó. 370) nevet javasolja a R. TESz. Mollay. gilisztavarádics. Növénynevek 74. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. v. gilice l. Növényszótár 274). geleſzta-f× (Lippay I: 74). 2. XVI. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják.: RMGl. A gilisztafű a ném.: ’Capsella bursapastoris. J: ’Aesculus hippocastanum. 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422). gilisztaűző lúdláb l. Fűvészk. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. 414). gilisztaűző N.

). MNövSz. gímnyelv előtagjának átvétele. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex.: gymnielw (De Herbis: RMGl. nyelv alakú. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. galambláb~orr gólyabors l. A névadás alapja az. vérehulló fecskefű’. a gím a R. gémorr. 1879: gólyafű (Nyr. ném. szarvasnyelvpáfrány’. v. 430). HirſchÅung (Csapó 249).) gólyafű neve népi név. gódirc gódirc 1807 e. a névadás alapja. daruorrúf ű. | 1998: ’Caltha palustris. A mocsári gólyahír (2. J: ’ua. Geranium (< gör. gólyahagyma (ÚMTsz. 312). vö. ép szélű. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik.’. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). 8: 95). a növény páfrányféle.: Gem Nÿelw fwet gr. 68). gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308).: Gódirtz (Julow 267). vö. 528). gólyahír 1807 e. citromillatú muskátli’. csókaorrúfű. kócsagorr. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. XVI. J: ’ua. gólahíradú (Csapody–Priszter.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. lat. gímnyelv 1525 k. hogy a növény levele lándzsás.: Gólyahír (Julow 259). J: ’Caltha palustris. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. nehézszagú gólyaorr’. 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). Fűvészk. gólyahír’. 328). || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy. tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —.’. hanem mélyen hasadtak). gólya l. gólyaorr. Hirschzunge tükörfordítása.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el. mocsári gólyahír’. ▌ 2. mocsári gólyahír’. 8: 415). 296/38). (OrvK. 328). 126: 313. Nyr. is hatással lehetett. szarvasnyelvűfű. J: ’Pelargonium odoratissimum. Genaust Geránium a. vö. (OrvK. 2: 653). 126: 314. ▌ 4. Fűvészk. A haraszt utótag arra vonatkozik. gólyaorr’. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. mocsári gólyahír’. ma nincs ilyen nemzetségnév’. kígyóhagyma’. a névadás magyarázatára l. a gólyák érkezésekor gyűjtik. 12/4). gólyafű 1. Gódavére (MagyGyógyn. esztragorr. higviric gódavére l. J: ’Allium scorodoprasum. gólya fű (ÚMTsz. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. Ö: cinadónia~.. — gímnyelvűfű 1577 k. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). 104). gólyahagyma N. glicoricia l. 394).) és a nehézszagú gólyaorr (3. magyarázata. 1783: Gym nyelvü fü (NclB. a R. 1807: ’Caltha.’. géranos ’daru’). Nyr. N. . gliceriza. J: ’Caltha palustris. J: ’Dipsacus laciniatus. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. sz. amelyben az esővíz összegyűlik. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. ▌ 3. a héjakútmácsonya (4. a páfrány utótag magyarázó szerepű. J: ’Asplenium scolopendrium. J: ’Asplenium scolopendrium. héjakútmácsonya’. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. || gódavére N. Gem nÿelwq fweth gr.’. || gólyahíradó N. A gólyacsőr név magyarázata. 1807: Gódirtz (Magy. 124: 480. talán a növény ném. J: ’Chelidonium majus. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1. hogy a növényt tavasszal. Fűvészk. a gódavére népetimológiával jött létre. J: ’Geranium robertianum. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Geranium. 151). 1807: Gólyahír (Magy. 528).) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. 1998: gólyahír (Priszter 322).: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. J: ’ua. A gímnyelv tükörfordítás. 2. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. szarvasnyelvpáfrány’. J: 1807 e. A gólyahagyma népi név. J: ’ua. J: ’Chelidonium.. Fűvészk.

vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. Nyr. héjakút. pl. 2. gólya. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. hó-ſzámot. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. piros gólyaorr’. ’Dipsacus laciniatus.. gólyakút (Jávorka 1057). kányaköröm. J: ’Asphodelus albus. a húgyfű névadás alapja pedig az. illatos gólyaorr’. 126: 314. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). 398). || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. 373. apró csiga van.). hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). J: ’Dipsacus sylvestris. nemzetségnév. magyarázata. A gólyaorr a R. J: ’Robinia pseudacacia. Vö.a. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. vö. EWUng. amiben gyakran sok rovar. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. gólyaorr’. A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. gójahúgy. a gólya madárnév és a kút ’gödör. Veszelszki alkotása. a végén enyhén meghajló formájára utal. berki szellőrózsa’. Storchblume R. 147). gólyaorrúf ű névből elvonással. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. Nyr. A gólyakút összetett szó. 2: 322). NyIrK. 1775: Golya köröm (Csapó 107). az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. J: ’Dipsacus sylvestris. a Geranium-fajok társneveivel. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. J: ’Anemone nemorosa. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy.től adatolható) jelentésű. ▌ 3. 126: 313. Nyr. A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. és követ hajt” (Veszelszki 79). A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. 126: 313. Vö. 1998: gólyaorr (Priszter 383). 1813: G[ólya] köröm (Magy. népi név. vö. ’gólyavirág’. J: ’ua. || gólyakörömke N. Fűvészk.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. galamblábgólyaorr’. összetett szó. 122). J: ’Geranium robertianum. gólyaorr 1. J: 1583. 1783: Gólya-köröm (NclB. TESz. 2: 322). A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. ▌ 2. erdei mácsonya’. . 151). erdei mácsonya’. Nyr. A gólyakörömke népi név. gólyacsőr. melyben az esővíz összegyűlik. héjakútmácsonya’. gólyahír a. 1595: ’Geranium. gólyakút N. — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. J: ’Geranium.’. gólyaláb (Gyógysz. fehér akác’. hernyó. 370). 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium sanguineum. — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). 126: 314). fehér aszfodélusz’./1448 k. A névadás magyarázata. nehézszagú gólyaorr’. vagy a R. és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. A gólyaláb népi név. gólyakörömke (MagyGyógyn. a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. Storchsblume. ném. gólyaláb N. (Veszelszki 79). A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. Fűvészk. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. J: ’Geranium macrorrhizum. gólyahúgynak gr. ÚMTsz. A gólyahír összetett szó. gólyaorr’. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. — N. 126: 314.. a névadás magyarázata. 34: 37). a gólya előtag magyarázata talán az. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője.. | 1813: ’Geranium columbinum.

Marzell Colchicum autumnale a. sanguineus (< lat. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn. 328). carduus ’bogáncs. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. A névadás magyarázata. ném. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107).. hogy a virág színe élénkpiros. J: ’ua.) gólyavirág neve a ném. Növénynevek 31–35. A névadás magyarázatára l.). mintára: „Scrophularia minor. gólyavirág 1. 1813: Gólya virág (Magy. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. sülyfű. az az. goryza nevének átvétele. Ezért hiyác Scrophularia minornac. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. Genaust orr a. esztragorr. Scrophularia (< lat. 270. még gólyahír. A nehézszagú gólyaorr (1. 413). Fűvészk. J: ’Geranium robertianum. RMGl. az nagy Gelyuákat. őszi kikerics’. nyelvjárási gardXá. goryczka. ▌ 2. ſuccuſſa. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. Genaust sanguinális a. — N. vö. J: ’Gentiana sp. tárnics’. gαrdún. A golyva a lat. 270).: RMGl. || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. sanguis ’vér’). leuele. 50). J: ’Carthamus tinctorius. Az őszi kikerics (2. Talán azért került ide. amikor a gólyák. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. gárdo. 1783: Golyva rontó fü (NclB. TESz. — N. Strumas. J: ’Caltha palustris.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. lat.: RMGl. gorzyczka. ol. Végső forrása a lat. ▌ 2. 382).e. vérvörös’ < lat. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92).) gólyavirág nevének magyarázata. A golyvarontófű Melius alkotása lat. l. a névadás magyarázatára l. Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180).. hogy a termés tavasszal jelenik meg. k > g zöngésülésre vö. Mariſcas. 151). 398).) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. az az.) piros jelzőjének magyarázata. Storchsschnabel.: RMGl. 398). cardone ’bogáncs. moſod gyakran. Melius 179a–180. torokduzzanat’) fordítása. scr#fulae ’torokdagadás. arra utal. gólyaorr. 270). J: . storks-bill. hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). J: ’Colchicum autumnale. galamblábgólyaorr’. 270). Stinkender Storchschnabel. sanguineus ’véres. J: ’Geranium columbinum. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. mocsári gólyahír’.. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve.. Nyr. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. EWUng gordon1 a. TESz. Mollay. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). cardo. még csicsiskoma. vadarticsóka’. mohar (SzikszF. A névadás alapja a hosszú termés. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. ol. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). daruorrúfű. bogáncshoz hasonló terméssel. vize. ▌ 3. 1783: Gordon (NclB. gólyaorrúfű 1. az az. gójavirág (ÚMTsz.. vö. A mocsári gólyahír (1. gordon — ~kóró 1456 k. még esztragorr. vö. guzsaly. J: ’Pelargonium odoratissimum. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. 1798: Gordon (Veszelszki 136). citromillatú muskátli’.’. gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm. gácsér.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. hogy a növénynek erős illata van. gójavirág (ÚMTsz. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263).. gordon1 a. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. A szó eleji m. cardon.). Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. J: ’Ranunculus ficaria subsp. nyugati salátaboglárka’. hogy a növény kora tavasszal virágzik. A piros gólyaorr (2. orr a. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. pora. vel attractilis: Gordon. — Ö: galambláb~. göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). mohar. Marzell Geranium robertianum a. Storksblume tükörfordítása. ném. sáfrányszeklice’. Vö. a fű magyarázó utótag. vadarticsóka’. német mintára jöttek létre. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. nehézszagú gólyaorr’. ficaria. cardo. 124: 480. Cartamus syluestis [!]. A névadás magyarázatára l..

gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa. a szirmok tűszerű elhelyezkedése.’. d): RMGl. torokgyíkfű.-i Scrophularia (< lat. A göcsös jelző a lat. szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. a görög előtag a lat.: Gönyebogyó (Julow 266). hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. acacia átvétele. EWUng. hogy a növény széna illatú. a névadás alapja a virág formája. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. büdös gönye’. torokduzzanat’) fordítása. helyette a büdös Gőnye (Magy. akácia. A gönye bizonytalan eredetű. varjúmogyoró. A büdös jelző a növény szagára.). A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. Knodenkraut (Veszelszki 402). Fűvészk.. bodza a. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). amelyet valószínűleg ’görög ember. A görögpapfüve egyedi elnevezés. vö. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. A TESz. A görögszéna a lat.. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. görögszéna’. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. Vö. ibolya’.). görbeszuka (MagyGyógyn. Vö. A névadás alapja talán a virág. amelynek alapján úgy vélték. gönye’. Fűvészk. 337). 256). TESz. satnya’ utalva arra. J: ’Trigonella foenum-graecum. J: ’Viola odorata. Vö. daganat. foenum-graecum (< lat. lat. TESz. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. EWUng. a lat. 258). J: ’Bryonia alba. bodza a. ill. az utótagra l. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. J: ’Acacia senegal. Genaust f##num-gr##cum a. A névadás alapja. földitök nevet elutasítja. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. J: ’Bellis perennis. ’kutya nősténye. J: ’Scrophularia nodosa. 525). foenum-graecum fordításával jött létre. A göcsgyök Barra alkotása. n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. göcsös görvélyfű’. görögpapfüve 1525 k. Fűvészk. f#num ’széna’. J: ’Trigonella foenum-graecum. griechisch Heu. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). 179). lat. Graecus ’görög’. J: ’ua. és Görögországban állatok etetésére használják. J: ’ua. nodosa < lat. görögszéna’. 391) elnevezést javasolja. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. Diószegi–Fazekas alkotása. a szuka utótag északi szláv eredetű.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. barnagyökér. gömböstűvirág (MagyGyógyn. vadszázszorszép’. görvély a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A gumiakácia összetett szó. gömböstűvirág N. földitök (→ tök). ném. Graecus ’görög’) fordítása. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). görbeszuka N. — ~bogyó 1807 e. 291).. Genaust Scrophulária a. a névadás magyarázatára l. az utótag a nemzetségnév. gumiakácia’. 1998: görögszéna (Priszter 526). 294). nodiflórus a. n#d#sus ’csomós’ < lat. 1610 k. A gömböstűvirág népi név. 2. 525). A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. a fekete jelző a bogyók színére utal. 1775: Görög széna (Csapó 108). hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). amely állatfejhez hasonlítható. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja. görög pap’-ként értelmeztek.. A görvély ’duzzanat. graecum l. gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. a növény gyökerén található csomókra utal. hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. nőszemély’ jelentésű. görvély a.. J: ’Bryonia. szakny. göcsös görvélyfű’. 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). A görbeszuka népi név. az előtag a göcs ’csomós’ főnév. .. scr#fulae ’torokdagadás. gönye a. 1998: büdös gönye (Priszter 319).: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’.

bába~ (NclB. J: ’Colchicum autumnale. gumiarábikum 1577 k. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . fonni. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. akácia a. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). 349). guzsalyvirág l. Vö. Marzell Colchicum autumnale a. akác a. 50).. vö. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn.: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr. a lat. 7: 50. arabmézga.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. gúzs l. J: ’ua. amikor az emberek leülnek szőni. mintára jöttek létre. A guzsalyülővirág. guzsalyvirág. arábiai facsipa (→ facsipa). guzsalyülő ném. EWUng. (Melius 181). J: ’ua. 50). Növ. hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. Márton. (OrvK. 360). A gumiarábikum összetett szó. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn. ném. LXXXIV. ökör~ guzsaly l.. Gummi arabicum átvétele. Görög akácia a. || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. 70*/2). A névadás magyarázata.’. eke~. giliceökör~. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). 1578: Gummi Arabicummal gr. őszi kikerics’.’. TESz.

1807: Gyapjúfű (Magy.a. az előtag megkülönböztető szerepű.< gör. A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. gyapjúfű 1. A gyalogolajfa Melius alkotása. alacsonyabb’. gyalogbodza. 362). 339). 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). A gyalog származékszó. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). szöszös ökörfarkkóró’. az olajfa magyarázata talán az. ném. J: ’Verbascum thapsus. parlagi macskatalp’. J: ’Verbascum phlomoides. 545).a. J: ’Juniperus communis. TESz. földiolajfa (→ olajfa). 427). 1783: Gyalog-fenyö (NclB. 1798: Gyapjas. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). gyal. 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB.a. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. EWUng. a R. gyalogfenyő. chamae. szokásosnál kisebb. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). Chamelæa (Melius 20a) (< lat. boróka. gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy.. gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. jelentése ’földhöz közeli’. közönséges boróka’. Vö.) és a molyhos ökörfarkkóró (2.. 352). Csapó 203) tükörfordítása. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). farkashárs’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. J: ’Juniperus communis.a. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a). ’a rendesnél. 1783: Gyapjú-fü (NclB. chamaí ’földön’) fordítása. chamelea < lat. gyalogfenyő. az utótag nemzetségnév. 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). ve.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. lat. a gyalogfenyő előtag a növény R. gyalog. gyalog. Wullkraut (Melius 146. gyalog. 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). EWUng.fÍ (Veszelszki 238). laureola (< lat. vö. hogy a növény apró levélkéi molyhosak. J: ’Daphne mezereum. A gyalog előtag azt fejezi ki. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. J: ’Sambucus ebulus. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. borsfenyő helyett. ne- . Lorbeerkraut.alapszava ősi örökség a finnugor korból.) gyapjúfű neve a ném. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása. ▌ 2. a gyalog előtag a lat. 61: 486). magyarázatára l. 172). gyalogbodza’.’. a névadás alapja. R. molyhos ökörfarkkóró’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. amely jelzős szerkezetből forrt össze. Vö. alacsonyabb’. Vö. amely jelzős szerkezetből forrt össze. dwarf bay. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy. J: ’Antennaria dioica. J: ’ua. Fűvészk. 415). 1948: gyapjasfű (Halmai 8). gyalog. A gyapjasfű előtagja az ótör. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). Genaust Chamaeálo( a. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. Fűvészk. A szöszös ökörfarkkóró (1. Feldcypresse ’földi ciprus’. ang. közönséges boróka’. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R.

Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. gyegönye l. TESz. 78). | 1775. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. A gyepűrózsa összetett szó. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. gyíklevelűfű N. gyepű 1225: ’sövény. . jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. J: ’ua. J: ’Plantago lanceolata. mise~ gyík l.’. A névadás alapja. orvosi salamonpecsét’. a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. gyepűrózsa’. vö. király~. 1783: Gyék-fü (NclB. zsenge’ jelentésű... Az utótagra l. gyöngevirág (MagyGyógyn. J: ’ua. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. gyomboru. gyíklevelüfű (MagyGyógyn. A gyengegyökér növénynév a XIX.). 135). MNövSz. || láncfű N. J: ’ua. gyombolyú. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. bab~fű gyilok l. (P. gyomboló. J: ’ua. Az utótag magyarázatára l. 291. gyomború (MagyGyógyn. gyepű a. A gyengegyökér összetett szó. gyenge. gyoŒboru (ÚMTSz. erőtlen’ jelentésű. 295). lándzsás útifű’. akadály’. gyenge a. EWUng. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38).’. lila virágait. torokgyík gyógyítására használták. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). gyíkfű’. 410). közönséges gyíkfű’. EWUng.. 179. J: ’Viola odorata. gyopár gyegenye. vö. ibolya’. 154). egy újnyi temérdek. J: ’Viscum album subsp. méreg~ TESz.. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. torokgyík a. gyertya l. Melius alkotása. A gyík előtag azonos az állatnévvel. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). gek fé (SzikszF. bodza. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. 1998: gyíkfű (Priszter 467). EWUng. MagyGyógyn.’. J: ’Rosa canina. pitypang’. 1590: prunella: szilua fé. a név magyarázata. Növényszótár 266). magyarázatára l. gyepű a. gyenge a. A névadás alapja. 279). || gyomború N. az előtagot az indokolja. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. J: 1577 k. album. gyenge előtagja ’zsenge. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. laciniata). még gyepűbodza. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. 257). gyombolló.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. század elején eltűnt nyelvünkből. árokpartokon.. gyilkoló l. J: ’Taraxacum officinale. EWUng. gyíkfű 1577 k. A gyepűbodza összetett szó. pl. amelyen csomók találhatók. A gyengevirág népi név. gyengevirág N. gyimbór (ÚMTSz. 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). soktérdű-gyökeresfű. TESz. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. vag. J: ’Polygonatum odoratum. 390). hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. J: ’Sambucus nigra. Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák. 1578: ’Prunella sp. fagyöngy’. gyenge előtagja ’fiatal. 331/13). hoſſzúkas. (Melius 88a). 78). A gyermekláncfű összetett szó. rózsa. fekete bodza’. 179). sőt neveltek is belőle sövényt. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). torokgyík a.: RMGl. 1578: gyekf×nec gr. az előtag magyarázata valószínűleg az. a névadás alapja. 1783: ’Prunella vulgaris.’. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). A gyíklevelűfű népi név. gyomború. láncfű (Csapody–Priszter. bútzkós.). hogy a növényt a torok betegségeinek. gyapjas. gyapjaſſak” (Csapó 203). || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). vulgaris + P. gyepár l. TESz.

1520 k. a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. 1577 k. J: ’Sedum acre. J: ’ua. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. 1807: parlagi Gyopár (Magy. ▌ 4. 1590: Origanum. illat’. gyopár | ? Origanum vulgare.. 1500 k. közönséges szurokfű’.: RMGl. yïpar ’mosusz. var~fű (→ varf ű). macskatalp. A 17. J: 1395 k.’. Ember és növényvilág 203). 279). eredetű (vö. A gyopár ótör.gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. parlagi macskatalp’. 468). J: ’ua. J: ’ua. 218). eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. Feketegyopár (MagyGyógyn. eb~fű (→ eb~pázsit). J: ’ua. A közönséges szurokfű (1. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB. 1578: Gyopár (Melius 115). 279). 1807: fekete Gyopár (Magy.) már nem adatolható herbáriumokból. gyimbor gyopár 1.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). A névadás alapja. 42/17). 1395 k. (OrvK.). köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). Ember és növényvilág 199). 1525 k. hosszú szára és levele van. 279).). — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. A borsos varjúháj (2.) név hasonlóság alapján jött létre.: RMGl. hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. J: ’ua. Ember és növényvilág 208).) erős szagú fűszernövény. szakadást ~ fű. — fekete~ 1470 k. (Lippay 166). orminium: Fekete gyopar (SzikszF. virágjára. 1783: Sárga Gyopár (NclB. fekete gyopár (ÚMTSz. N. Ember és növényvilág 199). „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). CC. ? gyapár (Péntek–Szabó.). Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. Fűvészk. 352). szőrös levelei. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l. fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van. gyombolyú. J: ’ua. 468). fekete nadálytő’. gyapárvirág. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. gyoboru l. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). ▌ 2.: Origanum: feketegyopar (CasGl. 1577: origanum: giapar (KolGl. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. türk yïpar.2: RMGl. gyepárvirág (Péntek–Szabó. A névadás alapja. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű).: secat[us]: gyopar (BesztSzj. a): RMGl. a): RMGl. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 132). világ~ gyom l. hogy a növény szürkés.: Fekete gÿoparth gr. a termése gyöngy alakú. 1578: ’Origanum vulgare.) gyopár elnevezése népi név. A fekete nadályt ő (4. a vad- . Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. J: ’Symphytum officinale. 415).’. fal~ (→ falfű) gyomboló. 279). mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G.) és a vadszázszorszép (5.: TESz. — havasi~ N. rontást ~ fű. gyimbor gyógyító l. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. vadszázszorszép’. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165). a növény sárga. 279). N. ▌ 3. supinum’ stb. J: ’ua. oszm.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. 279).: RMGl. nyilvánvalóan azért. A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. sylvaticum’. Fűvészk. | 1577. disznó~fű.’. J: ’Bellis perennis. gyapár (Péntek– Szabó.’. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet. — N. 279). Fűvészk. 1610 k. ipar ’mosusz’). — ~virág N. d): RMGl.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. havasi gyopár (Péntek–Szabó. gyomború l.: ’Gnaphalium sp. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. yïpar.’. a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja. ▌ 5. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). J: ’Antennaria dioica. szív~. 368). — fekete~ N. tökösség~.’. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. borsos varjúháj’. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy. ujg. henye gyopár ’G. mindent ~ f ű.’. sok apró gömböcske. 279). a növény különféle fafajtákon élősködik. közönséges szurokfű’.

vagy meggyökönt” (Magy. hézag~. A névadás alapja. farkashézag~. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). galagonya~ (→ galanga). J: ’Alpinia galanga. angyalital~. Fűvészk. macska~. gyopár a. alant~. mogyoró~. 77). MNy. hogy „Gyökere szagos. kapotnyak(~). bécsisás~ (→ sás).gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. üres~. ábrahám~ (→ ábrahámfa). gálánt~ (→ galanga). farkasölő~. 77) igéből elvonta a gyököntövet. gyökint a. gencián(~). — orvosi ~ 1841: orvosi. kereszt~ (→ keresztfű). zingiber. foltos kontyvirág’. keserű~fű (→ keserűgyökér)..’. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). benedikta~ (→ benedekf ű). kígyóf ű(~). ▌ 2. J: ’Valeriana. gyömbér 1. keresztes~ (→ keresztesfű). gyökkent a. vadgyömbér (MagyGyógyn. édes~fa (→ édesgyökér). lat. gingiber ’gyömbér’. Fűvészk. — vad~ 1948: N. 39: 359. barna~ (→ barnagyökér). A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Német gyömbér (NclB. menny~. szarvas~f ű. sokszorosan elágazó. a névadás alapja.. SzófSz. A „meggyökönt” (Magy. kivágott ~ fű. boszorkány~. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol. lyukacsos~fű (→ lyukas~fű). 211–215. sokszorosan elágazott’ (Magy. a névadás magyarázata. a sziámi gyömbér (2. gyenge~. EWUng. || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. tekert~ (→ tekertgyökerűfű). A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. galanga(~). a’ matska szeret vele játszani” (Magy. TESz. mester~. örvény~ (→ örvényfű). DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. göcs~ gyökér l. A foltos kontyvirág (1. Fűvészk. pirító~ (→ pirítófű). hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . madár~.). A gyömbér ’Zingiber officinale. keserű~. k. macskagyökér’. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). angyal~. fekete~. Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. kőrontó~fű (→ kőrontófű).. gyökint a. gyopár a. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). 65: 136. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér).) és a kereklevelű kapotnyak (3. elfordultfű gyökerű l. officinalis. az ismeretlen eredetű gyök. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). 1948: németgyömbér (MagyGyógyn.: TESz. angyélika(~). vérhas~. kőméz(~). sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. Áron-~ (→ Áron szakálla). kígyó~. Szent János ~e. Fűvészk. kereklevelű kapotnyak’. karácsony~. ember~. 77). szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). pecsétes~ (→ pecsétesfű). Marzell Antennaria dioica a. tajték~ (→ tajtékzófű). dancia(~). — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40).. pecsét~ (→ pecsétesfű). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. méreg~ (→ méregölőfű). lat. vörös~ gyökere elfordult fű l.. J: ’Asarum europaeum.) németgyömbér neve a ném. Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. lat. (Barra 192). sárkány~. 79). 77). első megjelenése: 1395 k. vö. 47). kígyó~fű (→ kígyógyökér). EWUng. A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. h. Fűvészk. A foltos kontyvirág (1. angyalédes~. kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). kálmos(~). sziámi gyömbér’. édes~. TESz. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű).: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. fa~ paptöke (→ paptök). vad gyömbér (Jávorka 266). gyopár a. festő~. derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. gyök l. macskagyökér’. Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. 77). gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). fehér~. fehér~fű (→ fehérgyökér).tőből származik. sokszorosan elágazott’ jelentésű. Fűvészk. 422). kénköves~. fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. J: ’Valeriana officinalis subsp. kő~. vér~. császár~. hogy a növény gyökere sűrű. J: ’Arum maculatum. ördögborda(~). szerencse~. örmény~ (→ örvényf ű). barna~.). fecske~ (→ fecskefű). nadály(~).) jelentésével. anya~. szappan~ (→ szappanfű). pirosító~. ▌ 3. farkas~. így pl. fa~fű.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.. MNy. kaporna(~). hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). J: ’ua. zingiberi ’gyömbér’). 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. vagy macska gyökönkének gr. ugró~.

kidudorodás’ magyarázata. a R. hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. májusi gyöngyvirág’. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. Ember és növényvilág 222). gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy.’. szúrós gyöngyajak’. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. 376). J: ’Geum urbanum. J: ’Geum urbanum. a buckó ’csomó. erdei gyömbérgyökér’. gy(ngyvirág (MTsz. Fűvészk.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. 232). caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. gyengevirág gyöngy l. | 1807 e. album. EWUng. A névalkotás talán a növény R. 11. A gyöngyhím nemzetségnév. — N. 1998: . a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. hogy a fagyöngy a fákon élősködik. gyöngybuckuó (ÚMTsz). Marzell Geum urbanum a. 861. 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). 1807 e. lat. UEWb. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. Fűvészk. EWUng. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. 1807. Fűvészk.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. névadásuk alapja. gyömbérgyökér l.. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). 1775. gyöngyvirág 1. A gyöngyköles népi név. TESz. gyöngybuckó N. Genaust Caryophýllus a. J: ’ua. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119)..: RMGl. 1807: Gyöngyvirág (Magy. J: ’Viscum album subsp. 129). fűszeres illata. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. 1578: Gyxngy virágnac gr. (Melius 138). gyömbér a. előtagja a termés formájára utal. caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. gyömbér a. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. 1998: ’Convallaria majalis.) a gyömbérfélékhez tartozik. 1590. Vö. caryophyllata (< lat. szúrós gyöngyajak’. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. Fűvészk. 351). a név magyarázata. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). hím utótagot ajakra cserélték. erdei gyömbérgyökér’. a sziámi jelző arra vonatkozik. J: ’Symphytum officinale. lat. — Ö: eb~. J: ’Leonurus cardiaca. Fűvészk. A gyömbéresgyökér latin eredetű.. fekete nadálytő’. 218). A szúrós jelző magyarázata. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. fagyöngy’. a gyömbérrel adták vissza. buckó a. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. 1578. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. 351). A szúrós jelzőre l. J: ’Leonurus cardiaca. a növény illatos gyökerére utal az elnevezés.. Diószegi– Fazekas alkotása. buckó a. 351). az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele.: Gyöngyvirág (Julow 258). 78). gyöngyvirág (Péntek–Szabó. gyöngyköles N. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). a névadás alapja a növény erős. gyöngyköles (MagyGyógyn. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). TESz. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. J: ’Leonurus. 775). A sziámi gyömbér (2. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). J: ’ua. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. A R. J: ’Leonurus. 351). gyöngybuckó (MagyGyógyn. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz.). UEWb. gyöngyajak’. összetett szó. J: 1545. hím2.’. gyöngyajak. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. gyöngyajak’. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119).). Növényszótár 132). A kereklevelű kapotnyak (3.

1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). de a salamonpecsét elnevezés. májusi gyöngyvirág’. Maiglöckchen. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). gyujtoványfű. lázas betegség’ (1531-től adatolható). és elutasított. jelentése ’hideglelés. gyujtoványfű a. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . Fűvészk. (Barra 353). J: ’Linaria vulgaris. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. pintyő. ótör. A névadás magyarázata. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. gyujtovány.gyujtoványfű 199 győző l.’. EWUng. TESz. Fűvészk. gyövőf ű. ang. EWUng. 1783: Veres gyürüfü (NclB. gyöngyvirág’. gyöngyvirág a. közönséges gyujtoványfű’. Maiblume. 391). az előtagra l. Fűvészk. közönséges gyujtoványfű’. magyarázatára l.) összetett szó. — fehér ~ N. Vö. szamár~. isten~ TESz. A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. fajnév. J: ’Solidago virgaurea. 232). Fűvészk. 1807: Gyújtován (Magy. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. Ember és növényvilág 222). jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy.’. magyarázatára l. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. J: ’ua. J: ’ua. 282) elnevezést javasolják. — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. gyönyörűsége l. J: ’Convallaria majalis. J: ’Linaria vulgaris. J: ’Linaria vulgaris.’. aranyvessző’.-i Polygonatum (< lat. Az orvosi salamonpecsét (2. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. soktérdű-gyökeresfű. | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. gyűjtény. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). gyujtoványfű a. May lily. jövötény gyümölcsű l. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. J: ’ua. ném. J: ’ua. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. J: ’Polygonatum odoratum. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. len. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). gyövötény l. 1998: gyújtoványfű (Priszter 416).. 1783: Gyujtován-fü (NclB. 33: 178). fehér ~ szederfa (→ szeder). J: ’ua.’. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. eredetű gyöngy előtagja illatos. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). az utótagra l. közönséges gyujtoványfű’. 282). szakny. 416).) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. Barra alkotása. 362).). 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). fehér ~ eperfa (→ eper). 362). gyűjtvény l. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. 53). 271). ▌ 2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása.’. || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). Az utótag nemzetségnév. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Maililie. gyöngyvirág a. a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). a gyűrű előtag csuvasos török eredetű. szemnek ~ györgyike l.. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. ezt a lat. A gyujtoványfű összetett szó. hogy a növényt lázcsillapításra használták. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. orvosi salamonpecsét’.

A névadás alapja. azonos nemzetséghez tartoznak. J: 1578: ’Digitalis purpurea. A gyűszűfű a lat. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. Marzell Digitalis purpurea a. J: ’ua.. gyűrű1 a. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. gyűszűvirág’. Ringelblumen tükörfordítása. ujjasfű helyett. vel gyézô fé (SzikszF. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359). Fűvészk. EWUng. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). A névadás alapja a gyűrűszerű termés.) gyapjas jelzőjének magyarázata. J: ’Calendula officinalis.. 1807. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. ném. 257). piros gyűszűvirág’. gyapjas gyűszűvirág’.’. J: ’Digitalis purpurea.. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. Digitalis lanata a. orvosi körömvirág’. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). 420). mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357).. még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). wolliger Fingerhut. lat. Fingerhut. digitális (vulg. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra.’.) piros jelzője a virág színére utal. A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. lat. vö. piros gyűszűvirág’. és virág magyarázó utótaggal látta el. Genaust Digitális a.) Digitalis-fajok. 1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359). gyűrű1 a. . 1807: GyÍszÍvirág (Magy. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. 1807 e. 1775: ’Digitalis sp. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. 1775: ’Digitalis sp. A piros gyűszűvirág (1. gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). 1998: ’Digita- lis. A piros gyűszűvirág (1. | 1807 e.) és a gyapjas gyűszűvirág (2.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. A pettyegetett jelző magyarázatára l. valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). tehát a növények felépítése hasonló. J: ’Digitalis lanata. A gyapjas gyűszűvirág (2.: RMGl. digitális (vulg. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). 363).. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. Genaust Digitális a. gyűszűvirág’. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött. A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). ▌ 2. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). gyűszűvirág’. digit#le ’gyűszű’ < lat. J: ’ua. 277). digit#le ’gyűszű’ < lat.. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359).’. woolly ’gyapjas’ foxglove. J: 1664. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). ang. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | 1590. A gyűrűvirág Melius alkotása. J: ’ua. TESz.: Gyűszűvirág (Julow 263). gyűszűvirág 1. a ném. 1590: Digitalis: Vii fé. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110). ném.

kígyóhagyma’. 164. sectilis ’metszett’). pár~.’. Fűvészk. 2.: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. vöröshagyma’. Növényszótár 10).’. A metélőhagyma (3. 203. pirul. pirihagyma (Péntek– Szabó. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF. 225). csóka~.. hágó l. varjú~ hagyma 1. UEWb. gólya~. UEWb. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). medve~. még vadfokhagyma (→ fokhagyma). hagyma a. 289). 226).’. a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. kígyó~. salotta~.: cepe: hagma (SchlSzj. A vöröshagyma (1. 289). | sárga~ N. v(r(shagyma. A hagyma származékszó lehet. pirít is idetartozik. TESz.: weres hagma (Herb c): RMGl. 1998: habzófű (Priszter 492). — keserű ~ 1903: Keserű-. . J: ’Allium schoenoprasum. A keserű jelző megkülönböztető szerepű.: RMGl. A ágas aszfodélusz (2. 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. J: ’ua. a hagymtő finnugor kori örökség. sás~.: RMGl. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg. pirít a. — piri~ N.) vadhagyma nevének alapja. 1405 k. 1540 k. A habzófű a R. — N. 1395 k.: RMGl. 1807: metélő Hagyma (Magy. idegen nyelvi megfelelőre vö. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. hagyma a. póré~. tajtékzófű mintájára jött létre. Ember és növényvilág 200). lat. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). 289). EWUng. 1998: hagyma (Priszter 295). A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló.’. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). ném.. 1595: vxrxs hagymanak gr. a növény R. Fűvészk. J: ’Saponaria officinalis.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. | vörös~ 1525 k. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. vöröshagyma (Péntek–Szabó.H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. 372). 289). piros a. l. 1911: pázsit hagyma (Cserey. 604). A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. J: ’ua. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy. 289). 1998: vöröshagyma (Priszter 295).. posz~. J: ’Allium cepa. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’.’. — Ö: burgonya~. J: ’ua. ▌ 4. a szóvégi a valószínűleg képző. esetleg nomenverbum tő lehetett. — vad~ 1525 k. sárgahagyma (Péntek–Szabó. mintára jött létre.(Beythe 47). vad hagyma (SzikszF. v9r9shagyma. 91). neve porrum sectile (< lat. ágas aszfodélusz’. 289). mogyoró~. metélőhagyma’.. pirít a. J: ’Allium scorodoprasum.. J: ’ua.: RMGl.. ▌ 3. Ember és növényvilág 200).’. Fűvészk. A névadás magyarázatára l. J: ’ua. szappanfű’.) lat. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy. piros a. ▌ 2. J: ’Asphodelus ramosus. A kígyóhagyma (4.: cepe: hagma (BesztSzj. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. tajtékzófű. fok~. 126). végső soron a piros.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. Marzell Allium schoenoprasum a. J: ’ua. Fűvészk. Ember és növényvilág 200). 226). 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146).

lapu. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. Todtenköpfel fordítása. J: ’Taxus baccata. a nagyobb levelek. hogy a zsenge növényi részek. J: ’Plantago lanceolata. hagymaszagú kányazsombor’. A halálfejecske tükörfordítás. halok l. Totenblume. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. tiszafa’. Növénynevek 80. egyedi adat. a névadás magyarázatára l. 279).. a halottak napján is virágzik. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). J: ’Calendula officinalis. A halálfa összetett szó. UEWb. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). 1783: Hajas-fü (NclB. Wagner . 119..’megszűnik élni’ igéből vány-. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. halálvirág N. Vö. A névadás magyarázata. A névadás szemléleti háttere. az előtagra l. hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. benedictus fordítása. fleur de mort. 854. A haloványka az uráli eredetű hal. lándzsás útifű’. Az áldott jelző a lat. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a ném. fokhagymaszagúfű. szöszösTESz. (Barra 424). EWUng. hagymaszagú kányazsombor’. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. J: ’Alliaria petiolata. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). hajtó l. Vö. A névadás magyarázata. A hálófű népi név. a névadás alapja. hálófű (MagyGyógyn. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. fr.. UEWb. üres. a név magyarázata. hagyma. EWUng haj a. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. Marzell Calendula officinalis a. haj l. hagymaszagúfű N. még novemberben. J: ’Senecio vulgaris. fokhagymaszagúf ű. haj a. vö. 1948: hagymalapu (Halmai 7). Vö. TESz. halálvirág (MagyGyógyn.. 322). vetési oroszlánszáj’. a háló uráli örökség. Priszter 429. 416). az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. A hagymaszagúfű népi név. hagymaszagú kányazsombor’. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. A hajasfű Melius alkotása. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. Mollay. J: ’Alliaria petiolata. Vénusz asszony vénusz~. J: ’Misopates orontium. haló l. az utótagra l. A halálvirág népi elnevezés. árvalány~. alapja a növény késői virágzási ideje. Az elnevezés magyarázata. hogy a termés halálfejre emlékeztet. áldott bárcs’. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. áldottfű. UEWb. J: ’Cnicus benedictus. A hagymalapu összetett szó. vénusz~páfrány ~a. halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). hagymaszagú kányazsombor’. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek.hagymalapu 202 f ű. orvosi körömvirág’. de lázcsillapításra is használtak. has~kökényfa (→ kökény) halál l. barnás. Vö. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). Ember és növényvilág 200). hal a. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). J: ’Alliaria petiolata. fokhagymaszagúf ű. fokhagymaszagúfű. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. 120. élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). J: ’Alliaria petiolata. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. hal a. közönséges aggófű’. ném.

. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. UEWb. 299). ném. halyag 1. 220. halvány a. 1807 e. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. 257). volūbilis ’változékony’ < lat. TESz. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. rep-csény~. 74.. A névadás magyarázata. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. 119. A harangcámoly összetett szó.. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. J: 1460 k. 1783: Hanga-fü (NclB. vadrepce’.’. hanga 1. A névadás alapja. halyag a. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett. nux ’dió’. — veres~ 1525 k. az előtagra l..). hanga. 183). Heydekraut ’hangafű’. — N. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139).: Hanga (Julow 258). A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. Brechnuß. J: ’Geum urbanum. lat. a névadás magyarázatára l. még csodamag. 1807 e. Besewinde ’böse Winde’. — vereshólyag N. vö. ném. sz. volvere ’csavar’). 121. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. fa magyarázó utótag. lat.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. a -g névszóképző. erre utal a veres jelző. EWUng. sztrichninfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. cámoly. . ganga (MNyTK. réti harangláb’. zsidócseresznye’. 129). Ebben a növénynévben valószínűsíthető.: ’Calluna sp. 1998: hanga (Priszter 322).. repcsény. 397). hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. MNövSz.. ▌ 2.: TESz. gamóvirág . ill. Marzell Convolvulus arvensis a. hólyag a. szakny.halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. veres hólyag (MagyGyógyn. vel. kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. haragja l. A hangarepcsény összetett szó. conuoluulus: Harag fé. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl. erdei gyömbérgyökér’. TESz. J: ’Aquilegia vulgaris. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206).) halyag eleme a TESz. Növ. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1. J: ’Sinapis arvensis. halvány a.. volubilis (< lat. Diószegi– Fazekas alkotása... A vadrepce bokros felépítése.: RMGl. UEWb. J: ’Convolvulus sp. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2.. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka.’. 2: 36). EWUng. J: ’Strychnos nux-vomica. és szinte megfojtja azokat. hályogfű N. haragfű 1590: Volubilis. vadrepce’. ▌ 2. 1460 k.szóból származik. Genaust volúbilis a.) neve német mintára jött létre. Genaust nux-vómica a. az utótagra l. magyarázatára l. Hályogfű (MagyGyógyn. TESz.: maledict[us] homo.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514).. szerint ismeretlen eredetű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. az előtagot a növény R. XVI. a névadás magyarázata valószínűleg az.. szulák’. J: ’ua. isten~. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i nux-vomica (lat. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. sztrichninfa’. fr. bolondító beléndek’. J: ’Sinapis arvensis. csarab’. A haragfű a finnugor eredetű har. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). amely éréskor narancspirosra színeződik. vomere ’hányni’). és az EWUng. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat. Noix vomiques (Márton. ném. a termés hólyagszerű burkára utal. Az utótag mezetségnév.. J: ’Physalis alkekengi. hólyag a. J: ’Strychnos nuxvomica. Jávorka 973). — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. 318). Fűvészk. 30). vö.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. 259. A csarab (1. J: ’Hyoscyamus niger. 362). J: ’ua. vag folyo fé (SzikszF. halyag a. — Ö: avar~. a cserje. UEWb. harangvirág elnevezéséből vonták el. EWUng. A hályogfű népi elnevezés. csarab’. | 1998: ’Calluna vulgaris.

tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. — ~fa N. J: ’ua. chřást ’répa. ördög~f ű. 1998: harmatfű (Priszter 362). sem a szaknyelv nem fogadta be. 335). keselyűf ű. 1998: harangláb (Priszter 303). láb a.-hv. a növény hosszú. sasfű helyett. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1807: ’Drosera. harangvirág. J: ’Frangula alnus. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. geleſzta-f× (Lippay I: 74). J: ’Symphytum officinale. cseh chrast [hím. 1783. bozót’. puha káposztafej levelei’. N.) és a közönséges kutyabenge (3. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). MNövSz. hím~. 1232: In summitate montis est arbor. храст ’bokor. 1813: keserű .’. hogy a növénynek kis kékeslila.. 1775: Harangvirág (Csapó 57). haraszt a. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 1838: haraszt (Tzs. J: ’ua. or. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). szb. — N. J: ’Alnus sp. hrást [hímnemű] ’ua. tyúk~ harapást gyógyító fű l. J: 1775.’.’. cserjéseket.) harangláb elnevezésének alapja.’. Az égerfa (1. A névadás alapja a növény levele: nyeles. harmatfű’. láb a. hárs harmat l. ang. lép~.’.és nőnemű] ’ua. 1998: ’Drosera rotundifolia. rőzse. | 1807 e. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). a névadásra hatással lehetett a ném. vessző. ▌ 2. chrast ’cserjés. N.). cserje’. a névadás magyarázata.. olyanok mintha harmatcseppek lennének. és a rovarokat arra késztetik. harang a. cserjés. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. kanálszerű leveleire utal. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. hr&st. réti harangláb’. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. A harangvirág a ném. r&st ’tölgy’. harcsfa l. | 1998: ’Aquilegia. haranglábfű (MagyGyógyn. a névadás magyarázata. J: ’ua. | ~virág N. храс ’magas tölgy’. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. A fekete nadálytő (2.. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). A harmatfű valószínűleg a lat. zöldségféle levele’. hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. ÚMTSz. tyúk~fű haraszt 1. bozót’. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). harangláb | Aquilegia vulgaris. 353). éger a. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. harapás l.. harang a. — ~fű N. 164). hogy a növény leveleire telepedjenek. gím~. TESz.. — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. haranglábvirág (ÚMTsz. Genaust Drosánthemum a. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. fekete nadálytő’. рас ’ua. EWUng.). MagyGyógyn. J: ’ua.’.) haranglábfű neve népi név. J: ’Aquilegia vulgaris. Fűvészk. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’.).’. szln. közönséges kutyabenge’. chriašt ’kifejletlen.).). harasztfa (Csapody– Priszter. N. 217). vö.) haraszt elnevezésének magyarázata. 370) nevét sem a köznyelv. harangláb 1. réti harangláb’. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. droserós ’harmatos’) fordítása. harangversengő l. ÚMTsz. ▌ 3. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). N. haraszt a. kereklevelű harmatfű’. EWUng. mérges vad ~ harapta l. szlk. a páfrány (2. A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl. 218. 217). qui vocatur harast” (OklSz. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak. Fűvészk. rotundifolia fordításával keletkezett. Ember és növényvilág 204. Glockenblume tükörfordítása. TESz. blg. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). harangvirág (Péntek–Szabó. хвóрост ’száraz gally. gilisztafű. N.: Harmatfű (Julow 257). hölgy~. réti harangláb’. J: ’páfrány’. nyeles. Fűvészk. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. éger(fa)’. sundew. A kereklevelű jelző a lat. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB. Drosera (< gör.. 1807: HarmatfÍ (Magy. A réti harangláb (1.. ▌ 2. 1783: Harmat-fü (NclB. kampó alakban görbült sarkantyúval. — Ö: csík~. chrást. 1807 e. 2.). harangszerű virágja van. bókoló virágok találhatók.

J: ’Euphorbia lathyris. nyalat. Aruk et Owut. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB.1: RMGl. hás volt. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. A háromlevelűfű a lat. v. fajnév. 166). 1578: Hárs fa. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141).’. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. Az adatok azt mutatják. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache.’.: RMGl. ném. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). 166). osztj. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). 211). kutyatej hasindítómag l. harcsfa. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel.: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. J: ’Malva neglecta. ill.: tilia: has fa (SchlSzj. bisóma esetében. h™s.).). Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. fásáng.’. J: ’Menyanthes trifoliata. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a). A hasindítómag mag eleme arra utal.’. sz. papsajtmályva’. vö.). észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’. haslágyítófű 1. J: ’Tilia platyphyllos. hárs — ~fa 1158 e. hárs(fa)’. 32: 106).’. szakny. J: ’Alcea rosea. hasindító . purgo ’tisztít. ill. 213). malacus ’lágy. szódok. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). Genaust trifasciátus a. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. vö. J: 1158 e. Szilágy m. 1550 k. Fűvészk. Vö. a névadás magyarázata. — Ö: farkas~. 1841: hasinditófű (Barra 389). J: ’ua. fi. hárs(fa)’. vö. has l. — N. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’.).: ’Tilia sp. 211). 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. 1395 k. ganéj’) hatására hozta létre Melius. 1525 k. | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523).).’.. 1998: hársfa (Priszter 523).. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. erdei mályva’. h#rsof™ (ÚMTsz. V.’három’. 212). az az. ang. J: ’ua. 179. hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. J: ’ua. Diószegi–Fazekas alkotása. Harsfa (Melius 17).: tilia: has fa (BesztSzj. Trj. 1595: Has fa (Beythe 15). J: ’Malva sylvestris. ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném.). EWUng. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. Az előtag eredetibb alakja has. haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. || hárs XVI. hasso-fa (MTsz. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’.) (MTsz. kerti mályvarózsa’. 2. lat. 1335: hassufo (MNy. UEWb.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. a ném. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn.: RMGl. takarít’) nevének.: tilia: hasffa (KolGl. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett. vö. az utótag nemzetségnév. 373). — N. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. ki hányattya” (Melius 84). J: ’ua. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). 305). J: ’ Tilia sp.. zürj. háss (Göcsej. vidrafű’. nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). magyarázatára l. 1801: hárts (TESz. A hársszódok összetett szó. háss (MTsz. kosku. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. A hárs ősi örökség a finnugor. lat. J: ’ua. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. ScheiÅe ’szar. mint a farsang ~ fasang. J: ’ua. Marzell Euphorbia a. Treibkraut ’hashajtó fű’. TESz. nagylevelű hárs(fa)’. ▌ 3. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása. 314). 1998: hárs (Priszter 523). J: ’ua. 371)./1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. hasindító kutyatej’. koskus ’vastag fakéreg’.. Treibkern ’hashajtó mag’. folium ’levél’) fordítása. 174). purgatoria (< lat. P. ▌ 2. Grosslinde ’nagy hárs’. A növény erős hashajtószer: „A ſárt.’. has lagyito f×”(Melius 166a). talán a növény R. 399). Fűvészk. Euphorbia lathyris a.: RMGl. kaťśka ’fakéreg’. 214). 1405 k. ném. a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn.. esetleg az uráli korból. puha’. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). hárs. tri. Az előtagra l. 133). A hasindító ’a növény.-i trifoliata (< lat. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver.

A tavaszi jelző a lat. A héjakútmácsonya összetett szó. ölyvf ű. A névadás magyarázatára l. vel. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. az előtagra l. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. 1775: Hézag- . A héjafű a lat. tavaszi hérics’. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. TESz.. hogy a növény erősen mérgező. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. bolondos’ jelentésű. EWUng. bogacz koro (SzikszF. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű.. Genaust Hierácium a. a növény kora tavasszal virágzik. 22. 122). Fűvészk. összetett szó. J: ’Dipsacus laciniatus. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. házon termő zöld f ű l. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). a növény szőlőszerűen kapaszkodik. fehér~ bordon (→ bordon). héjakút a. héjakút 1590: Carduus fullonum. 81). herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. kesernyés csucsor’. J: ’Hypericum perforatum. 1807: Hérits (Magy. A tavaszi hérics (1.). havas ’bolondos. kacs a. felhasználásuk is azonos volt. A hérics ismeretlen eredetű. nyúl~fű. A havas előtag ’holdkóros. hézaggyökér 1. hérics (Péntek–Szabó. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. kacs a. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a).) és a nyári hérics (2. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). A névadás hérics 1. A névadás magyarázatára l. 122). Veſénec. sz. 1784: hérits (TESz. Vö. 371).: RMGl. gólyavíz a. 1807: Héjakút (Magy. hérics’. hó2 a. magyarázatára l. hárs hátú l.). tavaszi hérics’. J: ’Adonis aestivalis. ▌ 2. ill. héjakútnak nevezi az esővizet. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. hassofa l.. Diószegi–Fazekas alkotása. 10. A hetvenhétlyukúfű népi név. hetvenhétlyukúfű N. helyakupnak gr. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. hölgymál’. Nyr.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 177). 440). közönséges farkasalma’. dipsacus: Hea kut. 1998: nyári hérics (Priszter 292). ezüstös~f ű. hóbortos ember’ (ÚMTsz. Habichtskraut. A papsajtmályva (2. ház helyén termett torma l. hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. még lyukaslevelűfű. nyári hérics’. | 1998: ’Adonis vernalis. csoda~. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy. 2. J: ’Adonis vernalis. torma házizöld. ném.. | 1807: ’Adonis. Fűvészk. vö. A havaskacs Barra alkotása. 323). J: ’Solanum dulcamara.). Hieracium (< gör. 126: 316–7.. gólyavíznek. seb~. J: ’Dipsacus laciniatus. az utótag nemzetségnév. hérics’. héjakút. — N.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. J: 1784: ’Adonis sp.) és az erdei mályva (3. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360). vernalis fordítása. héjakútmácsonya’. Az elnevezés motivációja. EWUng. héjakútmácsonya’. MNövSz. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). hogy összefüggésben van a R. azonos felépítésű növények. TESz. Fűvészk. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. TESz. ló~. Az OrmSz. 1998: héjakút (Priszter 360). Fűvészk. a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. 323).). a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. Marzell Hypericum perforatum a. kő~. ▌ 2. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. J: ’Hieracium sp. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. fehér~f ű. 3. a név talán a ném. 2. mácsonya. sólyom’) fordításával keletkezett.. közönséges orbáncfű’. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). amiben összegyűlik a víz’ összetétele. a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. herencs. hiérax ’héja. fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. — N. a három növény (1. Fűvészk. 323). alii. magyarázata.. kecske~. lehetséges.) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. MNyTK. J: ’Aristolochia clematitis. 1998: hérics (Priszter 292). egyedi adat. fehér~lapu (→ lapu). here l.

Fűvészk.: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. őr a. TESz. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy. A kis ezerjófű (1.. J: ’ua. növényi nedv’ összetétele. TESz. J: ’Menyanthes trifoliata. J: ’ua. (Melius 21). igazi édesgyökér’. kis ezerjófű’. 212). Fűvészk. Csapó 86. őr a. hogy hideglelés ’hidegrázás’. ang. hideglelésfű (MagyGyógyn. a ném. higviric XVII. 345). legorizia. odvas keltike’. glykýrrhiza < gör. Fieberklee ’lázhere’. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. J: ’ua. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban . Marzell Menyanthes trifoliata a. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. likrize. 1783: Higviricz (NclB. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). A likoricium és a likviricia a lat. 371). a): RMGl. J: ’ua.’. Fűvészk. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. édesgyökér’. EWUng. liquor ’folyadék’ szóból) átvétele. hideglelés a. vízi hídőr’. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. J: ’Glycyrrhiza glabra. || likviricia 1470 k. odvas. Fűvészk. . EWUng. víziútifű (→ útifű) helyett. 163/11). A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott.: Edes Gioker. Hig viries (SzegSz. J: 1807 e.. „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. 2. 417). J: ’ua. ▌ 2. ill. A név nyilván azt jelzi. Lakritze.’. glycyrrhiza. rhíza ’gyökér’) átvétele. ételt. hogy a növény gyökerének édes nedve van. 373). — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. igazi édesgyökér’.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. A higviric a híg ’folyékony anyag.: Hidőr (Julow 258). 267).. J: ’ua. 404). 345). I. 1577 k. 2. 1783. 1807: Hidfr (Magy. 1841: hideglelésfű (Barra 294). a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. Glycyrrhiza. || gliceriza 1500 k. Melius alkotása.’.’. 14/12). sz.) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. 1798: Higviritz (Veszelszki 237).’. N. lukrecja. ol.. — Ö: farkas~. liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat.: RMGl. 1578: Glicerizáual gr. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. hideglelésfű l. (Melius 67a). A névadás magyarázata. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. híd a. liquorice. J: ’Centaurium erythraea. Fűvészk.’. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e.: Liquiricia: Likoricium (CasGl. | 1807: ’Glycyrrhiza. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. italt ízesítenek vele. 394) nevet javasolja a R..hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). ill. 308). hidak lábánál. Marzell Glycyrrhiza glabra a. 2. Süszholz. 417). Fűvészk.. A gliceriza a lat. alacsony vízben fordul elő a növény. A vidrafű (2. gör. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv.’. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. idegen nyelvi megfelelőre vö. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85). a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. vidrafű’. 1998: hídőr (Priszter 294).) hideglelelés ellen való fű neve a ném. 459). hídőr’. J: ’Corydalis cava. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. glycyrriza (< gör. 241).. 1807: ’Alisma. 241). J: ’ua. R. ném.. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. Fűvészk. glycyrrhiza. 1775: Higviritz (Csapó 259). hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. ném. || hideglelésfű 1. a névadás alapja. 1807: Higviritz (Magy.) hideglelésfű nevének alapja. glykýs ’édes’. J: 1775. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). 1841: édes higviricz (Barra 102). hogy nedves területeken. híd a. le. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. a növények gyökere hiányos. hideglelés a. igen nagy hasznu” (Barra 294).

ném. 523). 7: 105). A hím előtagra l. Vö. hölgyharaszt. hóvirág (Péntek–Szabó.). gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l.) gyógynövényként jelentéktelen. málna’. impör (ÚMTsz. 1948: himpér (MagyGyógyn. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. carpatica fordítása. carpatica. A névadás magyarázata. ném. az utótag magyarázó szerepű. J: . A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. kúszó boglárka’. hímpáfrány l. gyöngy~. J: ’Galanthus nivalis. | 1775. kúszó boglárka’. hogy a növény már a hó alatt virágzik. A kárpáti jelző a lat. a növény a harasztfélékhez tartozik. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Sanddorn tükörfordítása. idaeus. A homoktövis a ném. szintén a hóvirág nevének átvétele. az utótagra l. hóvirág’. 122). — N. J: ’Dryopteris filix-mas. J: 1578: ’Ranunculus sp. hír l.. impZr˜. berki szellőrózsa’. EWUng. ▌2. A m. — N. a név magyarázata. Fűvészk. himp9r (MTsz. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. Ember és növényvilág 203). 1783: ’Ranunculus repens.hímboj hím l. zsidócseresznye’. A hólyagcseresznye összetett szó. himper. A hóvirág összetett szó. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. Marzell Anemone nemorosa a. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362).). erdei pajzsika’. pl. hollóláb (KertLap. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). 383). kakasláb. A név magyarázata az. hangyaboly’ összetétele. a növény virágai fürtösek. 340). impr ’málna’. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. 1775: Hollóláb (Csapó 35). Marzell Hippophaë rhamnoides a. Vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. halyag. J: ’Ranunculus sp. Krähenfuss. TESz. 523). hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. Fűvészk. hímpáfrány (→ páfrány). 1783: Hó-virág (NclB. Melius 438. h¢n˜pZre. J: ’Physalis alkekengi. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. haraszt. ném. sea buckthorn. J: ’Anemone nemorosa. csalán hólyag l. ang. sallow-thorn. J: ’Ricinus communis. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. Növényszótár 24). hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). T. J: ’Rubus idaeus subsp. pied de corneille (NclB. 331). [Hímje] Igen sok” (Magy. kárpáti homoktövis’. 1783: Holló-láb (NclB.) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). ném.: elsősorban a Ranunculus repens. himper. 354). vö. Seedorn. Rabenfuß. himpör. kúszó boglárka’. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. himpYir. holtcsalán l. N. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. Szabó.: elsősorban a Ranunculus repens. A himpér bajor-osztrák eredetű. A név magyarázata. tseresnye nagyságú. gólya~ híradó l. Meerdorn. öszszetett szó. két~pázsit. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. fr. himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. Vö. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. ricinus’. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. tüskés. K. a hollóláb a lat. hóvirág 1. homokos helyeken fordul elő leginkább. 17: 244). porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. hogy a növény tövises. Himbeere. A berki szellőrózsa (2.

vö. az állat hasi része’. fekete hunyor’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket. nőstény páfrány (→ páfrány). Az ezüstös hölgymál (2. 224). az utótagra l. 340).. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). amely állattal kapcsolatos. Fűvészk. erdei hölgymál’. haraszt.. akár a nőstény madár begye. az utótag magyarázó szerepű. UEWb. Marzell Antennaria dioica a. 391). hölgymál 1. hölgy a. fekete hunyor’. ezüstös hölgymál’. névadásuk ma is érvényes. Pilosella minor purpureo flore. | 1998: ’Helleborus niger. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279).) és az erdei hölgymál (3. 116. Fűvészk. 1807 e. J: ’páfrányfélék. hunyászkodik a. 450).: RMGl. 1807: Holgyomál (Magy. Idegen nyelvű megfelelőre vö. huny a. A névadást magyarázhatjuk azzal. mál a. húgy’) tükörfordítása.: poliandrum: hunior (SchlSzj.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . a mál finnugor kori örökség. 340). 1807: ’Stachys. közönséges gyujtoványfű’. a hölgy előtagra l. 349). erdei pajzsika’. húgy l. Bärnpratzl ’medvepracli’.: Veratrum album.. Fűvészk.: RMGl. hogy a növény szőrös. J: ’Hieracium murorum.’. J: ’ua. a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. TESz. vizeletindítóf ű. 349). Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. az utótag jelentése itt a ’madár begye.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. J: ’Stachys recta.. 391) ’húgyfű’. 208–9. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB. 340)...: BotTört. humor l. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet. az előtag jelentése ’nő. hasznos tisztesfű’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. J: ’Helleborus sp. J: ’Linaria vulgaris. parlagi macskatalp’. az erdei hölgymál (3. | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy. Az ezüstös hölgymál (2. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. 340). Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. 415). EWUng. J: ’Hieracium pilosella. 1783: Hölgymal (NclB. — Ö: egérfül~. Mausöhrlein ’egérfülecske’. J: ’Antennaria dioica. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása.: polipodia: humior (BesztSzj. hunyor’. ▌ 3.: Hunnyász (Julow 263). 1435 k. urina ’vizelet. mál a. pl. a lat.. A névadás magyarázata. tisztesfű nevéből vették át. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). Katzenpratzel ’macskapracli’. EWUng. J: 1806: ’Stachys recta. Fűvészk. UEWb..: Holgyomál (Julow 265). 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. 349). Vö. dragollub. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. | fekete ~ 1525 k.. ▌ 2. Fűvészk. 1807 e. 1807: ’Hieracium. J: 1807 e. huny a. ▌ 2. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. 1500 k. a finnugor alapalak *m!l‹. TESz. hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. J: 1525 k. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. tisztesfű’. 289–290. 1395 k. | 1807 e. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. 340).: RMGl. 340). hasznos tisztesfű’. A hölgy ősi finnugor örökség..: pelipodia: himur (SoprSzj. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. hölgy a. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). 1583: Pilosella minor albo flore. 340). 1807: Hunnyász (Magy. d): RMGl.: RMGl.) kőfali jelzője a lat.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. A hölgyharaszt összetett szó. „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. a növény a harasztfélékhez tartozik. — fehér ~ 1525 k. holgy mal (Clusius–Beythe 6a.. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238). ném. Hazai Tud. nőstény’. fehér zászpa | ? Helleborus niger. A húgyosfű Melius alkotása. Harnkraut (NclB. hölgymál’. hunyászkodik a. murorum (< lat. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). mūrus ’fal’) fordítása. 340). lekonyúlnak” (Magy. 448). a tisztes jelzőt a növény R. Polypodium vulgare. 1405 k. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122). 126). hunyor 1. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. feltűnően szőrösek. 1610 k.: RMGl.: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl.: RMGl. ném.

büdös hunyor’. zászpa. 328).) jelentéssel. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. veratrum: Hunyor (SzikszF. 240). es tqbbek effelek” (OrvK. (Beythe 125). — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. „ſÅęles leuel×” (Melius 186a).v.’. A tavaszi hérics (8. 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. el is tűnik. 49). | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy. Fűvészk. 1577: muscus: fa moha. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. ▌ 9. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. 1841: zöld húnyor (Barra 7). hérics stb. ▌ 12. J: ’Veratrum nigrum. 1783: Vizi hunyor (NclB. J: ’Helleborus foetidus. 93).’. 340). fehér zászpa’. J: ’Helleborus viridis. Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. ▌ 10. 328). pl. 382). a XVI. ez a két jelentés ’páfrányféle. Fűvészk. J: ’Helleborus niger. 340). aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. v.’.). fekete zászpa (5. Polypodium vulgare.) hunyor neve 1783-ban tűnt .). 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö. 340). fekete hunyor’. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). Bqrqk. 1807 e. ▌ 13. hunyor. 618/33) [kiemelés tőlem]. — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). Farkas haas. ▌ 7. vagy beka fé. c): RMGl. 1590-től (!) adatolható növénynévként. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a).: RMGl. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. 1948: piros v. J: ’Polygonatum odoratum. boglárka’. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába. 1590: Elleborus.2: RMGl.). XVI. boglárka (7). Fűvészk. J: ’Persicaria hydropiper. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392).’.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. J: ’Helleborus dumetorum subsp. magyar hunyor (Halmai 38). 340).: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. J: ’ua. sömörf ű.’. fekete zászpa’. ▌ 4. hunior fé. borsos keserűfű (4). 340). dumetorum. J: ’Helleborus. 1998. a hunyorral együtt is előfordul). 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű.’. 53). 93). Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. kisvirágú hunyor’.) vonatkozó adat van. sz. J: ’ua. fekete hunyor’. tavaszi hérics’. J: ’Veratrum album. XVI. büdös hunyor (Priszter 392). 328). — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). vizi apium (SzikszF. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr.: RMGl. J: ’moha’. közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. A növénynév 1395 k. fehér zászpa (6.. 1807: Húnyor (Magy. az OrvKM. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. J: ’Helleborus niger.: Húnyor (Julow 259). 1998: fekete hunyor (Priszter 392). 1998: zöld hunyor (Priszter 392).hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. orvosi salamonpecsét’. ▌ 5. páfrányféle. ▌ 11. J: ’ua. J: ’Ranunculus sp. ▌ 3. | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). pirosló hunyor’. ▌ 8. 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112).) kaphatták meg. J: ’Adonis vernalis. 340). 363). zöld hunyor’. sz. borsos keserűfű’. J: ’ua. 1595: feier hunyornak gr. fekete hunyor (2. 1540 k. | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). ▌ 6. 1841: büdős húnyornak gr. tűnik fel ’páfrányféle. ezekre a növényekre az jellemző. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3. A hunyor nevet különféle növények (vö. ez a jelentés 1500 k. (Barra 7). 603/24). J: ’ua.’. 86). 1948: Hunyor (MagyGyógyn. J: ’ua. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). Laurus fa lewelw roſa. J: ’Helleborus purpurascens. 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn. hunyor’. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). (Melius 187). — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. huniar (KolGl. — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a).’. J: ’ua. moha’ abban azonos. J: ’ua. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy.

6.-i foetidus (< lat. A tavaszi hérics (8. a kisvirágú hunyor (12. weisse Hellebore. hogy ez nem az igazi hunyor. Genaust foetidus a. A borsos keserűfű (4. R. ném. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’. Helleborus foetidus a. ném. lat. libacsillag~. a lat. TESz. R. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli. Adonis vernalis a. Az orvosi salamonpecsét (13. csibe~. A pirosló hunyor (11.-i niger (5. pipa~ (→ pipehúr).) Diószegi–Fazekas alkotása. idegen nyelvi megfelelőkre vö. szakny. fr. Stinkkraut ’büdös fű’. hasonlóság alapján jött létre.) hamis fekete jelzője arra utal. Szabó. A nyugati jelző tudományos szakny. pirosló hunyor (11.)..) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112). tyúk~ húsvét l. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így. szakny. a büdös jelző a lat..hunyor 211 hunyor fel. Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. Marzell Helleborus niger a.) fordítása.) hunyor neve népi név. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. kisvirágú hunyor (12. vö.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. húr l. white hellebore. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). a virág csüngő. foetidus ’bűzlő’) fordítása. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. ném. madár~. pipe~. ang. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal... Benkő alkotása. A fekete jelző a gyökér színére utal. Melius 443. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók.). a hunyor utótag nemzetségnév.). ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9.-i jelző. ném.). csillag~. — Ö: kánya~. fehér~ . Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) jelzője a R. EWUng.) piros. falsche. zöld hunyor (10. A fehér hunyor (2. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. A fekete zászpa (5. A zöld hunyor (10. erba fétida. lúd~. A büdös hunyor (9... A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). Wintergrün ’örökzöld’.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. false hellebore ’hamis hunyor’. ang. pirosló jelzői a virágok színét jelzik.

Fűvészk. 420). 179). Ember és növényvilág 240). J: ’ua. 1798: Ibolya. az illatos jelző a lat. a szőrös jelző arra. 373). J: ’ua. 1604: Ivolyva (MA. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171). — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). nemes májvirág’. Ember és növényvilág 240). Ibolya (NclB. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171).: RMGl. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. | 1798: ’Ajuga chamaepitys. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119). J: ’Viola tricolor subsp. J: ’Viola odorata. odorata fordítása. valószínű azonban. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. — erdei~ N. (Melius 171). erdejiibója (Péntek–Szabó. Í ibolya 1. 2. J: ’Vaccinium myrtillus. Vacínium a. J: ’Calendula officinalis. áfonya’. 1998: illatos ibolya (Priszter 538). tricolor. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata.) jelentésben. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). 1783: Vad mezei ibolya (NclB. a névadás magyarázatára l.) körülírásos nevek. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). 179). kalincaínfű’. ▌ 5. R. J: ’Hepatica nobilis. erdejiiboja. hogy más növényekre.) és kalincaínfű (2. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF. vimád > imád. kékiboja (Péntek–Szabó. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza.) sárga virágú növény. A fenti adatok alapján kimutatható. ▌ 2. Az ’orvosi körömvirág’ (1. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. 1998: ibolya (Priszter 538). iboja (Péntek–Szabó. hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– . 1783: Ivolya (NclB. 1775: Ibolya (Csapó 296). 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2.’. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125).’. a latin eredetű viola elkülönült változata. N. amelynek a színe általában kék. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr. ▌ 4. kalincaínfű’.). — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn.’. J: ’ua. J: ’ua. A R. 362). Ivolya (Veszelszki 443). ▌ 6. J: ’Ajuga chamaepitys. Ember és növényvilág 240). J: ’ua.I. 1578-ban az ibolya jelzője sárga. Az ibolya szóhasadás eredménye. 384). szintén Melius alkotásai.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat.’. 1783: Ivolya. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn.’. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe.’. J: ’ua. orvosi körömvirág’. (Melius 72).’. | kék~ N. még sárgavirág. J: ’ua. J: ’ua. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). ibolya’. a növénynek kékeslilás virágja van. az az. moschátus (< gör. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. A mézesszagú. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). ▌ 3. kalincaínfű’. 344). vadárvácska’.’. A szókezdő v elmaradására vö.

| 1998: ’Ononis. 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). 297). 126: 311). 131).’. szln. | 1590: ’Onopordum acanthium. háromszínű viola (→ viola). miatyánk abrus’. 349). ▌ 2. 401).). csimáz~f ű. ill. egy nijl az txuiſſe.’. J: ’ua. Fűvészk. N. imola (MagyGyógyn. iglic™. 349). A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. Fűvészk. juhar iglice 1. Az áfonya (3. igar l. Marzell Abrus precatorius a. ▌ 3. N.).iglice 213 imola Wagner 119).: RMGl. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). ahol a névadás alapja ugyanez. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. tövises iglice’. szamárbogáncs | Ononis spinosa. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. R. J: ’ua.: gilice (Nyr. gólyaorr. blg. kék búzavirág’.). örvénygyökér’.: Rannus: irglicze (CasGl. — N. a tövises jelző magyarázata. hegyi imola’. giliceökörgúzs. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . Vö. vö. J: ’Centaurea montana.-hv. gólyaorr’. tövis utótagok. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés. iglica ’iglice’ kerülhetett. v. 355). Az imola valószínűleg Benkő alkotása. | 1998: ’Centaurea. 490). a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. szb. tövises iglice’. kék~ Marzell Anemone hepatica a. — N. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. 368). Melius 437. Paternosterabrus ’páternoszter. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. 533). Imoja (Tsz. — N. juhar illatú l. imola’. 1998: iglice. A vadárvácska (6. gilicetüske. 1500 k. ▌ 4. iklic™. pézsmabúzavirág’. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. 1783: Imola (NclB. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. a tövistelen jelző arra utal. 1500 k. sz. szegf ű~.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. eper~f ű (→ eper) ilonka l. igric l. sz. Imola (NomVeg. 83). ▌ 2. 1783: Gelitze-tüske (NclB. XV. MNövSz. — ~tövis 1577 k. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr.: RMGl. 1998: imádságbokor (Priszter 288). 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. J: 1783. (Melius 98a). A magyarba egy déli szláv vagy szlk. a növények felépítése hasonló. ném. 1998: iglicetövis. A tüske.. A névadás alapja az. Genaust moschatellínus a.) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 326). Vö. 1998: ’Centaurea cyanus.. 1583. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). Vö. ìglica ’kis tű. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). a nemes májvirágot (4. 1998: imola (Priszter 330). imola (ÚMTsz. 142). imola 1.-i Abrus precatorius név átvétele.) Melius alkotása. 2. J: ’Amberboa moschata. J: XV. igrictüske (MagyGyógyn. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. b): RMGl. Nyr. Szabó. J: ’Abrus precatorius. iglice’. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. imolya (MagyGyógyn. J: ’ua. szakny. festőrekettye’. a lat. — Ö: kakukk~. iglíca ’kis tű. 420). a növény egyéb elnevezéseivel. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. Bizonytalan. gilicetövis (Priszter 438). ahol az abrus a lat. iglic(. J: ’Inula helenium. 1775: Iglitze (Csapó 120). imádságbokor’. v. J: ’Genista tinctoria. Az iglice szláv eredetű.’. iglice | Ononis spinosa. tövises iglice’.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. 1775: ’Ononis spinosa. 126: 311–2. hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. 1998: tövises iglice (Priszter 438). 427). | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. a háromszínű jelző magyarázatára l. Az imola ismeretlen eredetű. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak. iglice ihar l.) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre.. iglic (Priszter 438).

. a nevek nem maradtak fenn. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották.’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. J: ’Solidago virgaurea. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. köszvény kezelésére használják. szeder~ ínfű 1. és az elszáradt. A nevek katángfélékre vonatkoznak. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. hogy más növényekre. a mezei iringónak érdekes sajátossága. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. ném. UEWb. a lat. Gichtkraut ’köszvényfű’. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). — Ö: kalinca~. lat. . csaba~e. Az aranyos istáp elnevezés a lat.. Fűvészk. J: ’Cichorium intybus.ínfű 214 istáp neve ma. likas~. Marzell Gratiola officinalis a. 1841: mezei iringó (Barra 158). bába~e. 321). 1775: Infü (Csapó 125). Az örvénygyökér (4. Fűvészk. J: ’Ajuga reptans. az ín ’lábszárín. eringius.) imola neve népetimológiás alakulat. EWUng.). idegen nyelvi megfelelőre vö. Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. J: ’ua. 1998: iringó (Priszter 370). Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. 1578: In f× (Melius 171). J: ’Cichorium endivia. ízületi fájdalmak. 373). neve Inula nevének értelmesítésével jött létre.-i Eryngium (< lat. salátakatáng’. ín a. 364). Fűvészk. 2. — N. A névadás magyarázata. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. yringus elnevezéseiből. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt.alapszava ’fut’ jelentésű. valamint a lat. J: ’ua. Genaust intybus a. zsába a.. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). iringál a. J: ’Eryngium. | 1775. 441. szakny. Marzell Eryngium campestre a. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). J: ’Eryngium campestre. hogy a növény tüskés. Intubus. | 1998: ’Ajuga. Az iringó nemzetségnév... kalinca~fű. ír l. Az ínnyújtófű magyar alkotás. — Ö: mósusz~. 1783: In-fü (NclB. Fűvészk. a névadás alapja. Az iringál ir. irringó ’Eryngium campestre. elhalt növényt ősszel a szél görgeti. 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). valószínű azonban. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119).’. TESz.’. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). TESz. — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. Az intubus Melius alkotása. ▌ 2. hogy a növényt reuma. mezei iringó’ (ÚMTsz. Az indás ínfű (2. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). kalincaínfű’. ínfű’. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy. kalincaínfű’. mezei iringó’. intubus 1. a növény lat. futtatja a mezőkön. Diószegi–Fazekas alkotása. 2. aranyvessző’. 1998: mezei iringó (Priszter 370). ez magyarázza imola nevüket. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. iringó’. J: ’ua. 193). Marzell Centaurea montana a. 1783: ’Ajuga chamaepitys. aranyistápfű (ÚMTsz.). ín l.) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. orvosi csikorgófű’. indás ínfű’.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. Berg-Flockenblume. 416). likas~füstike. a növény R. ín a. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal.) és a pézsmabúzavirág (3. az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. 1998: ínfű (Priszter 293). a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. zsába a.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB. A hegyi imola (2.. Intybus (< gör. iringion. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. mezei katáng’. J: ’Gratiola officinalis. 194). — N. Az indás és a mászó jelző magyarázata. EWUng. iringál a. 384).

lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). isteni’) is hatással lehetett. J: ’Ranunculus sceleratus. 374). J: ’ua. J: ’Rosa canina. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. 1793: Istárj (Földi 25). gyepűrózsa’. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. J: ’Aquilegia vulgaris. 382). A névadás szemléleti háttere. J: ’Artemisia campestris. Genaust abrótanum a. aranyvessző. hogy az elszáradt.-i vírga-aurea (< lat. ördögszekér. 346). az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka. Az istenkalapja népi elnevezés. átkozott-tövis. a mezei iringó növénynévben az átkozott. kisebb kenyér’ a növény ehető. — mezei ~ 1578: Iſten fáya. papsajtmályva’. bábakalács. 76). J: ’Malva neglecta. Az istenátkoztafa. 1783: IÐtárj (NclB.istárj 215 istenkecipója szakny./1448 k. jelölt birtokos szerkezet. libapimpó’. ▌ 2. Ember és növényvilág 205). cseregalagonya’. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. virga ’vessző’. N. réti harangláb’. istenabroszkája N. mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. Isten kalapja (Csapody– Priszter. Isten abroszkája (MagyGyógyn. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. torzsikaboglárka’. szúrósak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. ill. „Maſic à mezei” (Melius 160a). a lat. Az istenabroszkája népi név. Ember és növényvilág 205). J: ’Potentilla anserina. istenkecipója N. 1783: átkozott tövisk (NclB. jelölt birtokos szerkezet. 2. Az istengyümölcse népi név. J: ’Gratiola officinalis. istenátkozta jelzőket az indokolja. a növény R.’. a cipó ’kerek. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. lat. 1595: Iſten faia (Beythe 67). Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. istenfa (Péntek–Szabó. lat.: ’vessző’). haragja (Magy. J: ’Artemisia abrotanum. mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. Istenke cipója (MagyGyógyn. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. lignum Dei tükörfordítása. ném. 175). . A névadásra a növény lat.: Iſthen faÿath gr. A névadás magyarázatára l. istengyümölcse N. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. 1578: Iſten fáya (Melius 160a). istenfa. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. 129). kerek termésére utal. Vö. mételmaszlag’. J: ’Eryngium campestre. J: ’valamiféle mérgező növény. istánfa (Péntek–Szabó. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. Gottes bäumchen. aurea < aureus ’arany’) fordítása. vö. — N.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl.’. 1578: Iſtáry (Melius 86). hogy a növényt felszentelésekkor használták. 135). a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. ürömcserje’. (OrvK.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre. J: ’Crataegus laevigata. az istáp jelentése ’vessző. Az istenharagja valószínűleg népi név. 212). orvosi csikorgófű’. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). vö. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. 1372 u. talán Datura metel. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. Az istenkecipója népi elnevezés. 126). mezei üröm’. ném. 346). istárj 1. Az istárj ismeretlen eredetű. bot’ (1356: ? ’vessző’. MNövSz. 1577 k. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. istenátkoztafa N. az. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. 427/14). ▌ 2. és a gyümölcs ehető. 1525 k. 1998: istenfa (Priszter 306). istenkalapja N. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). Az istenabroszkája növénynév jelentése. mezei iringó’. Fűvészk. istenfa 1. 121). a növény szintén ürömféle.

ill. ▌ 3. 344). Növénynevek 100–101. Misegyertya. 76). alii Isten loua farka (SzikszF. az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték.. mezei zsurló’. reumát. Istennyila: Orobanche” (MA. Az istenkegyelme a növény R. mise gertya (SzikszF. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. ▌ 2.) népi elnevezés.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. az utótag a szláv eredetű kulcs.: RMGl. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. istenpapucsa 1. J: ’Antirrhinum majus. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). mint valami égből lőtt. nyíl a. foltos kontyvirág virágzata’. Vö. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. EWUng. b): RMGl. J: ’Trapa natans. csemegesulyom’. J: ’Orobanche sp. N. (Melius 89). 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. 220). lat. 374). Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. orvosi csikorgófű’. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. J: ’Aquilegia vulgaris. kúltsa (Magy.) név motivációja az. köszvényburján. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. J: ’Orobanche alba. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. Fűvészk. MNövSz. A csemegesulyom (4. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. Marzell Gratiola officinalis a. és a későbbiekben már nem adatolható. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332).) istennyila neve népi név. Az istenkenyere Melius alkotása. köszvényt. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja.: RMGl. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. sár ellen való fű. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). N. nyíl a. 2.. a névadás alapja. J: ’Asparagus officinalis. a virágok papucshoz hasonlóak. 374). a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. 141). valószínűleg népi név. kerti oroszlánszáj’. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. A fehér vajvirág (3. Balaton 52). UEWb. A névadás szemléleti háttere. 392). J: ’ua. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. a lat. Isten papucsa (Csapody–Priszter. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. hasonló szemléletű névadásra vö. 1578: Iſten nyilánac gr. alii. MNövSz. ami lófarokhoz hasonlítható. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. TESz. A réti harangláb (2. közönséges spárga’. hanem annak virágos. A névadás alapja valószínűleg az. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. fehér vajvirág’. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű.’. vö. . a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. és földbe fúródott nyílvessző.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. hogy a növény olyan.). ▌ 2.) istennyila elnevezésének alapja. A névadás alapja. 321). istenkesztyű l. Jávorka 749). 529). J: ’Chenopodium botrys. mirigyes libatop’. Az istenlovafarka népi név. ném. Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. Mollay. fehér vajvirág’. 2. istennyila 1. vajvirág’. Fűvészk. erős hashajtószer. 529). J: ’Arum maculatum virágzata. istenlovafarka 1500 k. gratia dei nevének tükörfordítása. Isten papucsa (Csapody–Priszter. Az istennyila (1. J: ’Orobanche alba. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. hogy mezei zsurló tavaszi. hogy a növény fogyasztható és finom. jelölt birtokos szerkezet. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB..) istenpapucsa szintén népi elnevezés. 317. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241).: RMGl.. J: ’Gratiola officinalis. Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. 219). ▌ 4. a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. 107. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. N. 1604: „Orobanche: Isten nyíla. 1590: Orobanche: Isten nila. réti harangláb’.) név Melius alkotása. sparga. a nyíl uráli eredetű. J: ’Equisetum arvense.

A kövi fodorka (1. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. 1841: iszalag (Barra 330). J: ’Solanum.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. | ’Solanum dulcamara. Nyr.. iskola. A magyarba egy szb. istráng. slak ’szulák’ kerülhetett át.: RMGl.’. 603). kövi fodorka’. A vadárvácska (4. 1948: juhszalag (Halmai 76). A kisjézustáskája népi név. J: ’ua. EWUng. J: ’Capsella bursa-pastoris. isztrák l. | 1807: ’Solanum dulcamara. J: ’ua. isztár. A névadás alapja. 2. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169).: Hiſſop. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. ▌ 2. || kisjézustáskája N. J: 1807 e. J: ’Convolvulus arvensis. iszapos területeken. 374). laza páfránylevelek tömege.: RMGl. 683). Sandwinde ’homokszulák’. 1525 k. hogy a termések kis iszalag 1807 e.: RMGl. istáp.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. A foltos kontyvirág (2. . vadárvácska’. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). 45: 219). Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. vel. szln. táskához hasonlóak. Fűvészk. 2. paptarsoly. foltos kontyvirág’. kesernyés csucsor’.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás.: ’Solanum. A névadás oka. szakáll a. tricolor. Fűvészk. csucsor’. Az iszalag szláv átvétel. 1805–13: IÐzalag (Márton. TESz. 117). LXXII.. talán Asplenium rutamuraria. sl&k. hogy a növények valamely része fehér. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. 1405 k. Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. farkasmaszlag~ ivolya l. J: ’páfrányfaj. vagy szln. 1813: I[sten] szakálla (Magy. 176). pásztortarsoly. Fűvészk.: RMGl. vö. szerb-horvát vagy szlovén eredetű.-hv. J: ’Pimpinella saxifraga. Növ.: ysopus: ysop (SchlSzj. J: ’Viola tricolor subsp. 11: 221. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr.) névadás alapja. 10: 13. szakáll a. sl&k ’szulák’. vö. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. papszakáll. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. Isten taskaia (SzikszF.. apró szulák’.istenszakálla 217 izsóp ném. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’. a növény egyéb. Vénusz asszony haja). ibolya izsóp 1395 k. vö. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. A névadás alapja.’. MNy. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. vö. 364). 364). Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. J: ’Arum maculatum. ▌ 3. 1435 k. A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az. szb. békatarsoly. 364). Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). Marzell Aquilegia vulgaris a. 374). 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). ispotály. 6: 43). ▌ 4. 336). 1577 k.: Isopus: isop (SoprSzj. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül. hasznos földitömjén’. közönséges pásztortáska’. kesernyés csucsor’. hiſopoth (OrvK.: Iszalag (Julow 256). TESz. 1807: Iszalag (Magy. csucsor’. császárszakáll. 1813: I[sten] szakálla (Magy. iszap 1783: IÐzap (NclB. bakszakáll. Marzell Convolvulus arvensis a. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. Fűvészk. svl&k.-hv. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. 1940–43: juszalag (MNy. R. (Csapó 41). a névadásra hatással lehetett a növény lat. istenszakálla 1. 162). 117). ném.: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. istentenyere l.

Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. 1775: Isop (Csapó 121). J: ’Hyssopus officinalis. fuladás. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. TESz. a XVI. (Melius 121a). Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. ízű l. Kirchen.izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. kerti izsóp’. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. J: ’ua.: RMGl. is. közönséges szurokfű’. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK.-i hyssopus (< lat. Beythe András azt írja. kerti izsóp’. fr. J: ’Hyssopus officinalis. az az. #z#b ’izsóp’). issopo.oder Klosterysop. EWUng. a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. aristatus jöhet számításba. hyss#pus. 1841: kerti izsóp (Barra 309). J: ’Hyssopus officinalis. J: ’Hyssopus officinalis.). — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr.. kerti izsóp’. hys#pus < gör. Szabó. 1578: Iſop (Melius 121). Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. Isop. Ysop. kerti izsóp’. 1783: I’sóp (NclB. 385).” (Beythe 69). Melius 418–9. officinalisra vonatkozhat. Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250).’. Kalaſtromi. dinnye~fű . hyss#pum. Egyházi Hyſopnac gr. kerti izsóp’.). hyssope. 1595: Iſop (Beythe 67a). aristatus jöhet számításba. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. hyssop. vö. J: ’ua. 130). Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. (Melius 121a). izsó (ÚMTsz. J: ’Hyssopus officinalis. a ném. 1798: Isóp (Veszelszki 250).és fűszernövény. jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). szakny.. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. izsóf (OrmSz. köptető hatású. hysope. J: ’Origanum vulgare. Hyſop (Melius 121a).. (Melius 121). J: ’Hyssopus officinalis. — N. sipan. mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. Mind az izsóp. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). 131/20). | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250). kerti izsóp’. Genaust Hyssópus a. hv.. ſÅomiuſág. izsóp a. hýss#pos < héb. J: ’Hyssopus officinalis.’. 256). lat. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). A növény görcsoldó. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). 46). Melly fayás ellen” (Melius 122a). hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. izsóp a. ném. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. fertőtlenítő. Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. Az izsóp latin eredetű. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). ol. kerti izsóp’. megkékült testrészek borogatására stb. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr.

’.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. a kóró ’a növény szára. jaj a. közönséges lucfenyő’. jegnye (Nyatl. luczfeniô fa (SzikszF. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört. jagned. szln. nyár(fa) | Populus alba. 330).1: RMGl. szb. ..). 211). | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186).: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. jàgnjēd. az útszéleken gyakran letiporják. (TESz. 212). 464/32). mezei katáng’. gyegönye.’.: Populus: yegynyefa (CasGl. 427). 1577 k. 1590: Abies: Iegenie. reg(nyefa.: abies: Jegheneffa (KolGl. 213). jáhor l. J: 1239: ? ’Populus. kemény szára’ magyarázó elem. — N.: jeg(nye a. 1783: Fekete Jegenye (NclB. geg(nye. bársonyos virágzatával függ össze. J: ’ua. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK.). 213). 131). — N. 1500 k. ▌ 2. jágor. egönye-fa. jáger.: Populvs: Jegine fa (Herb. geg(nye-fa.-hv. reg(nye.J J: ’Populus. hogy a mezei katáng 1.). 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. juhar jajkóró N. közönséges jegenyefenyő | Picea abies.: ’Abies alba. 1865: jegėnyé-t gr. jegényefí (Nyatl.: RMGl.: RMGl.2 m magasra is megnő.: RMGl. N. juhar jegenye 1. ▌ 4. jεgenε-fa (SzamSz. 1550 k. CsángSz. N.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl.: RMGl. ▌ 3. uag. 1783: Jegenye-fa (NclB. a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. c): RMGl. nyár(fa) | Populus alba. leginyefa. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186). fehér nyár(fa)’.-hv.’. A jajkóró népi név.). jágnjed ’ua. | 1453: ? ’Platanus. A névadás magyarázata az.). gyeg(nye.).. jávor l.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. fekete nyár(fa)’. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm. 214). jàgnjeda ’rezgő nyárfa. legénye-fa (MTsz. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. gegenyefa.). egönye. jeginye. platán’.).’. EWUng. A magyarba egy szb. 315/40).: RMGl. fekete nyárfa’. regönyét gr. J: ’Picea abies. 1578: Iegene fa (Melius 11). 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz.: TESz. 61).’. letörik.).. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. 1533: Jegxne fa (Murm. közönséges lucfenyő’.). — ~fa 1500 k. 214). szln. 212). jagnjet ’fekete nyárfa’. fehér nyár(fa)’.). J: ’Cichorium intybus. 1540 k. 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. jajkóró (MagyGyógyn.: RMGl. jámbor. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 214). — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). Mindezek az ősszl. J: ’ua. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn.: TESz). 427). 1255: jegnye (TESz. 1470 k. jaj a. AgAnyAfa. d): RMGl. 131). A névadás a nyárfák bolyhos. a): RMGl. J: 1500 k. — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. jeg(nye a. vö. 367). 213). Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor.). (ÚMTSz. regönyefa (ÚMTSz. 1248: jegune (TESz. TESz. 1600 k. *agnę ’bárány’ származékai. J: ’ua.). jágned ’ua. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. jeg(nye-fa a. J: ’Populus nigra.

. Picea abies a. J: ’Populus alba. SzófSz. fehér nyár(fa)’. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. Némelyik alakváltozat. 1807: Jeneszter (Magy. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). seprűzanót’.).’. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa). de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz.). A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. jeneszter’. keresztesfenyő (→ fenyő).’. Marzell Abies balsamea a.. 394). — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). 425). N. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. Genſter.. ▌ 2. a nemzetségnév ma nem létezik’. közönséges jegenyefenyő’. Fűvészk.) az eredeti ’Populus. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). Növényszótár 1). SzófSz. genista. Kniezsa. 88).) és a közönséges jegenyefenyőt (2. fehér nyár(fa)’.. A N. égerfa jeneszter 1. Picea abies a. 1998: ’Abies alba. Kreuztanne fordítása.nyomatékosító szó. egönye-fa. 1911: jegenyefenyő (Cserey. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. jegenyenyár (Szamsz. Kniezsa. jegenye a. J: 1783: ’Spartium junceum. nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött.. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat.) ’platán’ jelentéssel. a lat. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. Abies alba a. 4. a fa sötét színű kérgére utal. Populus alba.’. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja.. a be.. 232. így pl. vö. TESz. 1783: JéniÐzter (NclB. ennek kérge szürkésfehér. nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. Fűvészk. TESz. 401) neveket vette át. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. jegenyefenyő | Abies alba. NyTan.. ▌ 2. jeg(nye-nyár a. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak.. EWUng. — N. 405). közönséges lucfenyő’. igenyes nyár sz. SzegSz. nyár(fa)’. jégerfa l. J: ’ua. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. 1578: Iegene Nyárnac gr. Ember és növényvilág 272). — ~fa N. 1783: Jegenye fenyö (NclB. jegenyefenyő 1. J: 1911. 2.. genesta alakokra vezethe- . A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes. Ginſter (NclB.) jelz ője megkülönböztető szerepű. jegenye fa a. fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. tükörfordítás. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. J: ’Picea abies. Populus alba a. uráli eredetű nyár. | 1578: ’Populus alba. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. Marzell Abies alba a. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145). 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. Abies alba).) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. fenyő.-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. az előtagra l. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. SzlJsz. 405). J: ’Cytisus scoparius. gérce. a közönséges lucfenyőt (1.) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. geg(nye-fa változatokra vö. EWUng. 232. a ném. közönséges jegenyefenyő’..). legénye-fa népetimológia eredménye. 324. 1813: Jegenye Fenyő (Magy. az eredeti ’Populus. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). utótagja az ősi. UEWb. érce ~ N. 401). J: ’ua. 1998: jeneszter (Priszter 510). 1/1: 48. fenyő a. a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. MNövSz.. az utótagra l. J: ’Abies alba.. közönséges jegenyefenyő’. SzlJsz. 521). (Csapody–Priszter.) összetett szó. jegenye a. szakny. jérce ~ N. A ’platán’ az eredeti ’Populus. utótagja -fa vagy -fenyő. jegenye. a ném. (Melius 11a). | 1998: ’Abies.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. A jegenyefenyő összetett szó. A fekete jegenye (3. | 1807: ’Spartium. Fűvészk. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. J: 1425: ’Populus sp. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. J: ’ua..

ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. — kicsiny. joh$r (CsángSz. A névadás alapja a növény gyors. az utótagra l. Kristus-blaume. burjánzó növekedése: „Növötény. J: ’ua. J: 1233: ’Acer. J: ’ua.. Fejér. a jövötény. tökjuhàr. jávor-fa . J: ’ua. győjtény. Harang. apró szulák’. burjánzó gyomnövény’.’. Genaust Genísta a. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. Marzell Hypericum perforatum a. juhar a. tökjohàr. Vas-Vármegy. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). jó l. győtén.). — N. Fűvészk.). juhar a. Benkő a ném. 251). MNövSz. J: ’Acer platanoides.. 1325: Jaurfa (OklSz. 1: 362). J: ’ua. győtin. 88). az előtagra l. kisebb ~ 1798: „Kitsiny.).).). J: ’Chenopodium bonus-henricus. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. — N. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). Növénynevek 285. J: ’Convolvulus arvensis. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77). 1484: Ihar (OklSz. Marzell Genista a. gyövőtény. Az elnevezés alapja.jézusfüve 221 juhar tők vissza. ih™r. Fel futó. tökjuh6r (Péntek–Szabó. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). 1279: jawar (TESz. A német név végső soron a lat. | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy.’. Súlák. terjedő. A jóhenrikfüve a ném. J: ’ua. juhar a. Guter Heinrich tükörfordítása. gyövőtény. jelölt birtokos szerkezet. jövötény. J: ’Hypericum perforatum. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. apró szulák’. A növötény a nő ige származéka. 1411: Jawor (OklSz. 1998: juhar (Priszter 289).).). 1255: jaurfa (TESz. 1330: Johor (OklSz.).). juhar jőtény l. 1257: Ihar (OklSz.). jávor a. ném. gyütvény.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre. Növényszótár 4). gyüöti(ny. 1397: Iavor (OklSz. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. jábor. Mollay. győtiny. győtény” (MNy. 1236: ihorfa (OklSz.’. győjtín. Iſzap. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű. cruce signatam (NyK. az n > ny kicsinyítő képző).). piros Fulak.. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. | 1841: ’Convolvulus arvensis.). a szó elején g > j változás érvényesült.’. TESz.). Marzell Chenopodium bonus-henricus a. jézus füve (ÚMTsz. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. Fűvészk. 31: 245).’. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. juhar-fa a.. gyütény (ÚMTsz.). juhar a. drága~ johor l. ihar. juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. A jézusfüve népi név. gyövötiny. gyövőtin. 331. Gyövötény (Veszelszki 454). és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. 1807: Jávor (Magy. J: 1735: ? ’Vinca minor. gyövötény. gyövüőtín (MTsz. juhar(fa)’. jézusfüve N. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. johar (ÚMTsz. jövőtin. — N. növény a. győtény. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz.). — Ö: seprű~. J: ’ua. pl. apró szulák’. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). Növötény. Kiſseb. EWUng. győtiny. jövötény a. jezsuitadió l. | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297).’. összetett szó. növény a. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. gyüjtvény. Kristuskräut. juhar a. a fű magyarázó utótag. Ember és növényvilág 197). 250). közönséges orbáncfű’. Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. parajlibatop’. TsengetyÍ-virág. jövötény a. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). jáhor. bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. Herrgottskraut. 1841: jövőtiny (Barra 297). Jézus füve (Csapody–Priszter. kis meténg | Convolvulus arvensis. gyövötin. A jövötényszulák Barra alkotása. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). korai juhar(fa)’. jávor a. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. szulák.). A seprűzanót (2. Növényszótár 4).

hasonló szemléletű elnevezésre vö. Juhar-fa (Veszelszki 19). fehér zászpa’. J: ’Veratrum album. 1366: Juharfa (OklSz. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289). iharfa (OrmSz. juhfark (MagyGyógyn.). népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. iharfa (SzlavSz. égerfa a. R. szb.). явор ’hegyi juhar’. N. juhorfa. Kniezsa.). jávor 1. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való. A korai és jókori jelző arra vonatkozik. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. Spitzahorn.). joharfa (OklSz. juhar-fa a. 213).juhfark 222 juhfark a. a.). hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-.: blg. 1414: Jaworfa (OklSz. jágėrfácska (ÚMTsz. néhol meg népetimológia (jámborfa.).: jauor fa (SchlSzj. Weinblatt ’szőlőlevél’. színe a fehérestől a zöldesig változó.’. korai juhar(fa)’. Marzell Acer platanoides a. jáh#rfából.: RMGl. — Ö: cukor~. juhoktisztítóhunyor l. jágorfa. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. Ihar-. széles. Erre mutat a juharnak. a. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. TESz. javōr ’ua. jámborfa. vö.. 1337: jwharfa. or. SzófSz. Breitblatt ’széleslevelű’.). A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. 211). 211). jágérfának. явор ’hegyi juhar’. jávor ’juhar’. 1813: Juharfa (Magy. juhfarkhoz hasonlítható. 49). J: ’ua. jaharfa. SzlJsz.). ih#rfa. jaor. hunyor juhszalag l.. Az alakváltozatok később összekeveredtek. Fűvészk.). jámbor-fa (MTsz. A juhar szláv eredetű. 1405 k. Iauor fa (SzikszF. jahor ’hegyi juhar’. EWUng. szln..: hyhar fa (BesztSzj. J: ’Acer platanoides. ih6rf6. idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. R. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. Breitlaub. MNövSz.-hv. jáborfa. jágerfa. 1590: Ihar fa. juhar(fa)’.: RMGl. — N.’.: RMGl. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). illetőleg alakváltozatainak. javor ’ua. hegyes leveleire utanak. iszalag . J: ’Acer. ném.’. 89). 2. 232. jávor-fa a. 394). összetett szó. valamint a juhar változat. jámborfa (SzegSz. jágerfa (ÚMTsz. szlk.). A névadás magyarázata. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. igarfa (Csapody–Priszter. ném. A juhfark népi név. juhfark N. juhar-fa. 1998: juharfa (Priszter 289). j<borfa. iharfa.

1578: Kakas cimer (Melius 144a). 492. 3: 13). a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. ▌ 2. amelynek formája szájhoz hasonló. kakasbandikó.ben. ▌ 2. kökörcsin kakascímer 1. A név alakleíró elnevezés. Fűvészk. kakasharang N. magyarázata. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. kakasbenderó l. A kakasalma népi név. hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. kakasmandikó kacs l. Fűvészk. J: ’Antirrhinum majus. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. hogy a növény olyan. kakasalma (ÚMTsz. kácsaszáj (MNy. ínfű’. A N. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). UEWb.: Katskanyak (Julow 263). havas~ kacsanyak l. 3: 14). Fűvészk. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele. 357). Pászt. A kakasharang népi név. a lat. kacsanyak (Herman. 341). — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. 3: 27). 39: 161. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. ▌ 2. szapora zsombor’. orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. kacskanyak 1. MNövSz. J: ’Verbena officinalis. A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317). kakalics l. 1807 e. J: ’Sisymbrium officinale. J: ’Linaria vulgaris. 1807: katskanyak (Magy. kacskanyak kacsaszáj 1. kakics kakarics l. N. 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439). ÚMTsz. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. || kacsanyak N. cseregalagonya piros színű bogyója’. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. 678. J: ’Crataegus laevigata. 1783: Kakas-tzimer (NclB.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. 341). kokasalma (SzamSz. indás ínfű’. a szláv eredetű . vasfű’. kalincaínfű’. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. A névadás alapja a piros színű termés. A kakascímer Melius alkotása.K kakasalma N. vatkácsaszáj (MNy. J: ’Ajuga. J: ? ’Polygonatum odoratum. 322). J: ’Ajuga reptans. mint egy görbe nyak.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). 39: 161: 155). leánykökörcsin’. J: ’Pulsatilla grandis. kokasharang (Csapody– Priszter. 341). A kakascímer ’vasfű’ (2. Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. — vad~ N. 116). Ö: kalinca~. arra utal. A névadás alapja a növények virágja. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. közönséges gyujtoványfű’. J: ’Ajuga chamaepitys. kerti oroszlánszáj’. 1: 442). pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. ÚMTsz. Fűvészk.

a lat. szapora zsombor’. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. 383). — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a). hogy az európai kakasmandikót (1. Erdővidék). a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. kúszó boglárka’. kúszó boglárka’. J: ’Corydalis cava. ▌ 4. Ember és növényvilág 221). || kakasbandikó N. 400).) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s.’. J: ’Amaranthus caudatus. ▌ 3. Szabó.) nemi betegségek kezelésére használták. sisakvirág-levelű boglárka’. mivel a növény virágja harangformájú.-i Pulsatilla (< lat. ▌ 2. J: ’ua. elsősorban az őszi virág’. 126: 67).kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. Genaust Pulsatílla a. ujjas keltike’. || kakasbenderó N. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. ▌ 2. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. kakasmandikó 1. 1783: Kakas ſorok (NclB. ÚMTsz. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. ▌ 3. J: ’Colchicum autumnale. Melius 438. — ~fű 1577 k.) Melius alkotása.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.: elsősorban a Ranunculus repens. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). 1578: Kakas láb (Melius 175). 1578: Kakas lábnac gr. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. 50). a kakas állatnév szláv eredetű. — N. a névadás alapja a fürtös. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat.) szintén Melius alkotása. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). őszi kikerics’. az az.. N. 3: 28). J: ’Ranunculus aconitifolius. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak.) és az őszi kikerics (3. ujjas keltike’. európai kakasmandikó’. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. J: ’Corydalis solida. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. 4: 32. bëndërëzzik (Székelyföld). A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. J: ’Corydalis solida. A lat. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. ▌ 4. 614/ 5). Melius alkotása. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. kakasbandikó. (Melius 180). 3: 27). ÚMTsz. piros virágzat. harangütés jelentésű. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. 1578: Kakas taré (Melius 180). A névadás magyarázata. kakasbenderó összetett szó. 1783: Kakas-láb (NclB. J: ’Colchicum autumnale.: Kakas Lab fwrql gr. és a szélben ide-oda ing. kakastaréj (Péntek–Szabó. 2: 22. kakastaréj 1. kakas bandikó (Nyr. tyúkláb. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’.’. harangmozgást végez. 1838–45: kakasmandika (Nyr. békaboglárka’. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. ▌ 2. Feyér Kakas láb” (Melius 175a). A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. J: ’Ranunculus flammula. sarkantyúszerű. — őszi~ N. J: ’Salvia sclarea. J: ’Corydalis solida. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). A kakasmandikó. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. J: ’Ranunculus repens. J: ’Erythronium dens-canis. ujjas keltike’. Vö. pulsatus ’csapás. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). kankós. Az ujjas keltike (2. J: ’Corydalis solida. szakny. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. 1775: Kakas-láb (Csapó 34). kakassarok 1. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3.) és . A kakassarok a ném. kakas mándikó (NövTanKözl. J: ’ua.) használja.. ▌ 3. 126: 67). J: ’Sisymbrium officinale. Vö. J: ’ua. kakasláb 1. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása. szétállóan elágazó növény. ▌ 2. 3. valószínűleg ennek alapján kapta nevét. odvas keltike’. A MTsz.’. J: ’Corydalis cava. ujjas keltike’. (OrvK. őszi kikerics. kúszó boglárka’. 400). J: 1578: ’Ranunculus sp. hollóláb. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). 1783: Kakas-lab (NclB. odvas keltike’. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). a becőtermések a szárhoz simulnak. Ember és növényvilág 202). 2. muskotályzsálya’. bókoló amaránt’. kakasbenderó (MNy. | 1783: ’Ranunculus repens. 1578: Kakas tare (Melius 144a).

ill. ▌ 2. nyári hérics’. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl.) népi elnevezés. hogy a növény klorofillhiányos. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). J: ’Thymus vulgaris. mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). ném. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. kakics 1.. 1998: kakukkfű (Priszter 522). 1775: Kakits (Csapó 122). a kakukkf ű előtag magyarázata. kakukkvirág. kakasvirág 1. TESz. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn. kakukkfű a. kakukkfű’. 323).’. 255). 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. Fűvészk. römischer (welscher) Quendel ’római. szúrós csorbóka’. A névadás alapja talán az. salátanövény’ jelentésű. 353). 2. kákics a. kakashoz hasonlítják.’. kakukkfű 1. 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). … setét veresek” (Magy.: RMGl.. vö. 1395 k. 389). A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). vö.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. J: ’Colchicum autumnale. J: ’Adonis aestivalis. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). | 1775. vadkakukkfű’. J: ’ua. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. J: ’ua. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). a muskotályzsálya (3. idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. kakasvirág (MagyGyógyn. a névadás magyarázata. Fűvészk. a bókoló amaránt (4. || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122).) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kákics a. Vö. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy.’. 1595: Kakijch (Beythe 38). J: ’Sonchus oleraceus. J: ’ua. (Melius 118a). A névadás alapja. A kakukkfű-vajvirág összetett szó.: RMGl. 1405 k. 1783: Mezei Kakukfü (NclB. ném. J: ’ua. a nevet valószínűleg a ném. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása.. a növény akkor virágzik. 243). | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). J: ’ua. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). ahol a kakukk jár. J: 1395 k. kakukkfű a.. a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. J: ’ua. Kock ’kakas’. hogy a növény ott fordul elő.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. 132). 2. J: ’Orobanche alba.’.’. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). 1813: Kakits (Magy.’. A kakukkfű valószínűleg a lat.’. Diószegi– Fazekas alkotása. 374). N. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). J: ’ua. A kakukkdémutka összetett szó. 389). amikor a kakukk szól. TESz. szelíd csorbóka’. 255). hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. 409). A kerti kakukkfű (2. ▌ 2.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. Az előtagot a növény R. 1998: ’Thymus serpyllum. EWUng. fehér vajvirág’. 1783: Kakas virág (NclB. 381). ſzagáról. J: ’ua. a démutka utótag nemzetségnév. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521).’. ott terem.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai. J: ’ua. Marzell Adonis aestivalis a. 1578: Kakuc f× (Melius 116a). J: ’ua. vadkakukkfű’. J: ’Thymus serpyllum. — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). más növények. Colchicum autumnale a. || kakalics 1783: Kakalits (NclB.’.’. kakukkfű elnevezéséből vonták el. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). vadkakukkfű’. olasz kakukkfű’.’. ▌ 2.) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. 374). 50). az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). A kakics ismeretlen eredetű. J: ’Sonchus asper. J: ’ua. kerti kakukkfű’. . 1813: Kakalits (Magy. Hahnenblume mintájára hozta létre. Fűvészk. 1783: Kakits (NclB. J: ’Thymus serpyllum. A kakasvirág növénynév Benkő alkotása. Fűvészk. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). Az utótagra l. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört.: ’Thymus sp. ’szúrós csorbóka. őszi kikerics’. 409). gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik. EWUng. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123).: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj.

1783: Kakuk virág (NclB. 1807: Kakuk-terjék (Magy. J: ’Adonis vernalis. 390). TESz. J: ’Ranunculus ficaria subsp. ném. a ném. Theriak. 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). bába~körfény. még kakukkvirág. ▌ 3. 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). mezei tikszem’. ang. N. kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). 416). kukukvirág. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Mélius a ném. ficaria.. kakukvirág (Péntek–Szabó. vö. 357). petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. N. ▌ 5. Gauchheil (< ném. kakukkvirág (Péntek–Szabó. thériaque. J: ’ua. fr. EWUng terjék a. J: ’Tragopogon pratensis. 226 kalapfű kakukkibolya N. jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. ▌ 2. ▌ 2. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele.) kakukk előtagja a ném.) kakukk előtagját a növény korai. berki szellőrózsa’. A kalapfű valószínűleg a lat. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. 1775: Kakuk virág (Csapó 108). baka~. közönséges acsalapu’.) és ’berki szellőrózsa’ (3. Gouch ’kakukk’. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. réti bakszakáll’. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. 408). 3: 340). vö. 336). A réti boglárka (4. 1783: Kakuk Saláta (NclB. akkor virágoznak. A névadás szemléleti háttere az. Petasítes (< gör. kakuksaláta. kakukkvirág 1. amikor a kakukk szól.) és nyugati salátaboglárka (5.) a ném. J: ’Ranunculus ficaria subsp. ném. Marzell Anagallis arvensis a. ökör~ kalamus l. májusi gyöngyvirág’. theriac. 408). kalánlevelűf ű l. a ném Gauchheyl (Melius 182). 1783: Kakuk-terjék (NclB. ▌ 4. 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). tavaszi virágzása motiválja. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). nyugati salátaboglárka’. réti boglárka’.). A réti bakszakáll tápláléknövény volt. Ember és növényvilág 203). kalács l. A saláta utótag magyarázata. J: ’Anagallis arvensis. kálmos kalánfű. N. az. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. N. terjék a. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2.. J: ’Hepatica nobilis. J: ’Convallaria majalis. réti bakszakáll’. hogy a növényt táplálékként használták. kakukkvirág (ÚMTsz. a sárga virágok akkor nyílnak. 1841: kakukterjék (Barra 261). J: ’Anemone nemorosa. kakukkpogácsa. J: ’Ranunculus acris. ficaria. nemes májvirág’. . A terjék (első megjelenése: 1529. tavaszi hérics’. gauch < kfn.kakukkibolya vajvirág. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). A névadás alapja a virág kék színe. kakukvirág (Péntek–Szabó. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. J: ’Petasites hybridus. ang. A kakukkterjék Melius alkotása.’. Ember és növényvilág 277–8). 1783: Kalap-fü (NclB. Ember és növényvilág 278). Kuckucksblume tükörfordítása. kanálfű kalántorma l. Fűvészk. 97: 333). N. — N. bába~.) kakukkvirág elnevezése népi név. ’tavaszi hérics’ (2. hogy a növény virágzásakor. 2. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. fehér kukukvirág. ill. Fűvészk. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). ol. triaca. kakukksaláta 1. cuckooflower ’berki szellőrózsa’. A kakukkibolya összetett szó. Marzell Anemone nemorosa a. amikor a kakukk szól. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. kukuksaláta. J: ’Tragopogon pratensis. 3: 33). a névadás magyarázatára l. nyugati salátaboglárka’. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. tavasszal szól a kakukk. kukuksajáta (Péntek–Szabó. A kakukkpogácsa Melius alkotása. kakukkibolya (Nyr. amely az ibolya színéhez hasonló. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). Ember és növényvilág 198). 161). Ember és növényvilág 203). 1783: Kakuk pogátsa (NclB. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása.

kalendula 1783: Kalendula (NclB.). a gálna szláv eredetijének (< vö. — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. (TESz. kalina (Jávorka 978).kalárisfű Genaust petasátus a. . Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. 1948: kalina. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. Melius 437. kalmus gyökeret (ÚMTsz. A kalárisfű Melius alkotása. gálna a. 1807: Klárisfű (Magy. szb. Fűvészk. közönséges spárga’. corallört. Genaust Caléndula a. kalinka átvétele. holl. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. J: ’Ajuga chamaepitys. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. szlk. 1775: Kálmos (Csapó 126). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’ua. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. a kacskanyak nemzetségnév. az utótagra l. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket). kalapja l. orvosi kálmos’. kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF.: RMGl. Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. TESz. — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). Fűvészk. Calamus odoratus (OrvK. 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24).). Az RMGl. EWUng. 2. калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. gálna a. kalyinka. 609/42). kalincaínfű’. érdekes. — N. 263). J: ’ua. A kalincaínfű összetett szó. kálmos | Acorus calamus. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. J: ’ua. kalinka l. J: ’ua. 341). kalinca. Kalyinka. orvosi körömvirág’. J: ’Ajuga chamaepitys.-i Calendula átvétele. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. kalina. kalina kálmos 1577 k. ka- linica ’fagyal’. kalína ’kányabangita.’. kalina ’kányabangita’. 1783: Kalintza-fü (NclB. népetimológiás változat. kalinca a. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. N. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. Nyúl árnyék fű. A kalina a szláv kalina.). 1998: kalincaínfű (Priszter 293). kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). 619). J: 1577 k. 1807: Kalintza (Magy. a személynévre való utalással keletkezett. J: ’ua. Fűvészk. 1787: kálmos (TESz. kalinca a. bizonytalan eredetű. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz. Spárga fű. fagyal’. kalina 1903: kalina. szln.: Asparagus: Nÿwl’ arnik.. az előtag magyarázatára l. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. v. kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. amely a növény két régi nevéből jött létre. — N. 420). 1608: „Jó illatú calamus” (TESz.: ’Acorus calamus. Vö. kalina. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). 197/28). katyinka (Halmai 76). kesernyés csucsor’. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). Marzell Asparagus officinalis a. kalincaínfű’. J: ’Solanum dulcamara. 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). 235). MNövSz. 384). A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével.’. Fűvészk. A névadás alapja a növény piros bogyója. J: ’Calendula officinalis. kálomistagyökér (Csapody–Priszter. || N. 359). jelentésmegadásuk azonban pontos. Szabó. Fűvészk. 341). 235). 1998: kálmos (Priszter 291). 377). or. hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban.’. ínfű. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. 357). A kalendula a lat. Koralkraut fordítása. J: ’Asparagus officinalis. kalmusgyökér.). szakny. sv. kalincaínfű’. 93). sz. vö. galangath. 1783: Kalárisfü (NclB. szójegyzékünkben. összetett szó. Fűvészk. J: ’ua.. Fűvészk. 367). kalinca nevét. a név a ném.’. 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). gálna. 64: 14. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. koraalkruid.-hv. kalinka (ÚMTsz. J: ’Ajuga chamaepitys. kalmos-gyxkeret gr.). Sparga (De Herbis: RMGl. 1783: Kálmus (NclB.).’. kalina. orvosi kálmos’. kalinca. Nyr. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. Vö. 235). kálomistagyökér N. A m. 232). | 1807: ’Acorus.’.: „Aloeſt.. kaljinka (MagyGyógyn.

kamillapipitér N. orvosi kanálfű’. abszintüröm’. Genaust Cochleánthus a. A névadásra hatással lehetett a ném. Marzell Matricaria chamomilla a. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. kanálf ű. m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy.-i Cochlearia (< lat. az utótagra l. orvosi székfű’. römische Kamille. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. 1783: Kalán levelü fü (NclB. a lat. camomilla < lat. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). chamomílla a. J: ’Cochlearia officinalis. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. Kamille (< lat. calamo (aromātico). magyarázatára l. A m. 1775: Kalan-fü (Csapó 124). J: ’Matricaria chamomilla. — N. ang. vö. 1948: kamilla (MagyGyógyn. J: ’ua. camomile. A kanálfű a lat. rómaiszékfű’. A rómaiszékfű (2. 1813/1900: „Székfű. 393). kanálka N. kam(lla (ÚMTsz. írónád. az ismeretlen eredetű kanál ’étel. 312). orvosi kanálfű’. ol. kálmosnád’. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. kankaj l. fekete üröm’. a fű magyarázó utótag. Kalmuß. úfn. A kálmos kettős átvétel. J: ’Cochlearia officinalis. amely kanalakhoz hasonlít. MNövSz.-i Acorus calamus utótagjának átvétele.’. cochlear ’kanál’) fordítása. kálmos kálomistatapló l. Genaust Chamaeálo( a. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. camomillo.. EWUng.: ang. chamomilla. orvosi kanálfű’. Kalmus ’kál mos(gyökér)’. kálvinistatapló ’alma’). kamilla. lat. camomille. fogyasztották a növényt. kamillapipitér (Csapody–Priszter. lat. J: ’Chamaemelum nobile. pipitér. a gyökér utótag magyarázó szerepű. chamaím#lon < gör. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). az sz-szel hangzók pedig a németből származnak.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. 1998: kamilla (Priszter 425). kalyinka l.. a kamilla szó vége latinosítás eredménye. camomilla és kamomilla a latinból való. A görög szó a lat. cseh kalmus. kanállevelűf ű l. a földre’. taplóüröm. calmus ’bozót’. közönséges pásztortáska’. ném. calamus ’nád. A névadás alapja a termés. hogy ahhoz hasonló módon használták. (sweet) calamus. A kanálka népi név. 299). az előtagra l. J: ’Cochlearia officinalis. TESz. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). fr.). J: ’Chamaemelum nobile. kanálfű kanál l. J: ’Artemisia absinthium. orvosi székfű’. 93). gálna kálomistagyökér l.’. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn.. gör. rómaiszékfű’. kalina kamilla 1. Talán Camill” (TESz. 374). 117).). NySz. 1608) latin eredetű. ▌ 2. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). kalamus a. a kanál előtag magyarázatára l. a torma utótag arra utal. szakny. vö. Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata. vö. A kamillapipitér összetett szó. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. kálmus. ném. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). vö. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. k. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). J: ’Matricaria chamomilla. h. nádsíp. kanálka (MagyGyógyn. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). J: ’ua. vö.’. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. J: ’Capsella bursa-pastoris.kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k. A névadás alapja. J: ’ua.. 302). chamaí ’a földön. A kanáltorma összetett szó. kálmusz l. 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz. a szárított növényt tűzgyújtóként használták.). A kamilla német eredetű. 1998: rómaikamilla (Priszter 334). ném. konkoly . béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. ol.. 302). J: ’Artemisia vulgaris. szakny. Fűvészk. kálmos kálnabokor l.

hogy a növényt edények tisztítására használták. J: ’ua. szártalan kankalin’. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. A kannamosófű a ném. J: ’ua. veris. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört. Ember és növényvilág 221). alapszavuk eredetileg ’görbe. — N. kannamosófű 1590: Equisetum.: RMGl. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). Marzell Equisetum arvense a. J: ’Veratrum nigrum. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik.kankalin kankalék l. ölyvfű. a veres jelző a virág színére utal. Kankalék (Veszelszki 72). — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). a névadás magyarázatára l. görbül. kunkorodik szavak is a tagjai. kankalék származékszavak. J: ’ua. Kankalék (NclB. jelölt birto- . és formája a hunyoréhoz hasonló. ▌ 2. hajlék). közönséges csillagpázsit’. J: ’ua. bürökgémorr’. tálmosófű.) népi név. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése.’. J: ’Primula vulgaris. kankoj l. kankuska (MagyGyógyn. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. főzelék.). 152). őszikankó (Péntek–Szabó. kankó N. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). 1783: Kankalin. Habichtkraut (< ném.. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. szártalan kankalin + Primula veris subsp. J: ’Descurainia sophia. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. Kankalék (Csapó 148). kányakörme (MagyGyógyn.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. hajlik’ jelentésű lehetett. ▌ 2.. 375). J: ’Equisetum arvense. TESz. 209). mezei zsurló’. kankalin (ÚMTsz. J: ’Primula vulgaris.’. 2. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal.’.’. EWUng. tavaszi kankalin’. A kányakörme népi elnevezés. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. 5: 37). Ember és növényvilág 221). hogy a virág színe feketés. konkoly zős származéka.) erdélyi népi elnevezés. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból. kányahunyor kankós 1. kányahunyor (ÚMTsz. 1807: veres K[ankós] (Magy. J: ’Colchicum autumnale. veris. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. a névadás magyarázata. 335). Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. Fűvészk. TESz. tavaszi kankalin’. fekete zászpa’. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. és abba a nem egészen tisztázott. elsősorban az az őszi virág’. kányahumor (MagyGyógyn. kankó (Péntek–Szabó. — őszi ~ N. kankó a. J: ’ua. kánya humor (Ethn. 356). kányahumor l. 356). 1798: Kankalin. A névadás alapja. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. Vö. 1775: Kankalin. kuncsorog. J: ’Erythronium dens-canis. 45). A kankós valószínűleg erdélyi népi név. kankuska N. kankalinkó. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. Fűvészk. amelynek a kacs. J: ’Cynodon dactylon. A kankó ’őszi kikerics’ (2. kankalíkfű. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. a kankalék végződése képző (vö. A kankalin. 132). J: ’Erodium cicutarium. hogy a növény szára nagyon rövid. Kan(n)tenkraut. sebforrasztófű’. J: ’Veratrum album. Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. őszi kikerics. N. kányaköröm N. 49). ▌ 2. hajlott. kankó a. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. Az elnevezés alapja az lehetett. 228). J: ’Primula veris subsp. fehér zászpa’.’. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. A névadás magyarázata. Ö: fokhagyma~. ▌ 3. európai kakasmandikó’. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). A kányahunyor összetett szó. 257). Kannenkraut tükörfordítása.). | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. A kányafű feltehetőleg a ném. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). EWUng.

) jelző arra utal. Kniezsa.: BotTört. az előtagra l.: kaporna (OrvK 205/7).’. erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130). A kaporánizs összetett szó. ánizskapor. ánizs. 126). 1783: Kaporna (NclB. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174). sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. J: ’ua.: coaltum: capor (SchlSzj. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn. kopar. Sophienkraut. J: ’ua. 1783: OlaÐz Kapor (NclB.) és ’édeskömény’ (4. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163). J: ’Asarum europaeum. 375). fűszerkapor’. 351). ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. 1807: Kaporna (Magy. A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. A kapor szláv eredetű. SzlJsz.(Veszelszki 55). szlk. hogy konyhai fűszernövényként használják. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. esetleg szlovák R. 13). 1948: kerek kapor (MagyGyógyn. kapor. édeskömény’. szl. 56: 117).). — N. 79). a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. 1585: Káporna (Cal.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek.’. J: ’Foeniculum vulgare. kaperlin l. a kánya előtag valószínűleg a R. hortorum). ▌ 2. gémorr. — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). — N. 1998: kapor (Priszter 300). kapotnyak kapli l.. 335). | 1807: ’Capparis. a kerek jelző a növény kerek levelére utal. J: ’Anethum graveolens (convar. 54). az utótagra l. 1577 k.). — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155).’. 1543: kapornath (MNy. vö. spinosa. kopór (ÚMTsz. f űszer~. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 56: 117). Vö. J: ’ua. kerek kapor (Jávorka 266). A fűszeres ’fűszerkapor’ (1. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. 1813: olasz K[apor] (Magy. J: ’ua. kopòr.). A kányazsombor összetett szó. 377). ▌ 3. kapri kapiknyak. *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). kapitnyák l. 1430 k.’. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. kányazsombor 1790 k. J: ’Anthemis cotula. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. kutya~. J: ’ua. kapor (Péntek–Szabó. kapar. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55). — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). tövises kapri’. kereklevelű kapotnyak’. 1998: ’Alliaria petiolata. Fűvészk. — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey.: anetum: capor (SchlGl. 380). EWUng. kapri kaponyák l. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. a zsombor utótagot azért kapta a növény. кóпър. vö. 198). az olasz ’édeskömény’ (4. eb~. J: ’ua. — Ö: ánizs~. sebforrasztófű’. óe. kaperli.’. kapÀr. 198). | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). kapri’. felépítésük is hasonló. A magyarba egy déli szláv.’. blg. J: ’Anethum graveolens (convar. 1405 k. büdös pipitér’. ▌ 4. 370). 1998: kerti kapor (Priszter 300). kôpor. 1798: OlaÐz-kaportól gr. 1570 k. 1578: Kapornya (Melius 22a). 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). kaporna 1516: Kaporna (OklSz. Növényszótár 50). 380). 1998: kányazsombor (Priszter 294). A kapor ’büdös pipitér’ (3. 1645: Kaporna (MA. hortorum). | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. A név a termések hosszú alakjára utal. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. kányafű ’Descurainia sophia. TESz.) a fűszerkaporhoz (1. fűszerkapor’. 380). hagymaszagú kányazsombor’.’. | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). 351).: RMGl.) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. 85: 211).’.: ’Descurainia sophia. 351). 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben.: RMGl. J: . J: ’ua. J: 1790 k.: RMGl. 1590: Kaporna (SzikszF.: kapornyath (MNy.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet.) jelző a növény idegen eredetét jelzi. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. Fűvészk. 312). | 1948. Ember és növényvilág 203). 2. 250. J: ’ua.: „Sophia Chirurgorum. kapotnyak kapor 1. 1783: Kapor (NclB. koprъ.

(TESz. 305/18. J: ’ua. J: ’ua. ném. XVI. spinosa. 1577 k. kòpitnīk. kapitnyák. копúтняк.: RMGl. szln. II. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. káposzta l. kopîtnik. Kapotnyik (MagyGyógyn. — N. 1775: Kapotnyak (Csapó 130). 1578: Kapotnyac (Melius 130a). sz. kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. Ó és Új Diaet.’. illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak.: TESz.: Asarum: kapothnak (Növ.-hv. cseh kopytnik. 1540 k. *kopytьnjakъ-ból.’. 382).’.). Kappernstrauch. királyné asszony káposztája. kapta szláv eredetijével. ném. | 1807: ’Asarum. 380). kapri. (OrvK. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. 1: 163: TESz. hogy a növény levelei hoszszúak.). kapotnyak. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. Perpénfa a. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. *kopytьnikъ-ból származnak. szálasak. idegen nyelvi megfelelőre vö. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. ukr. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). 1760: kapotnya gy×kér (TESz. a fűszerkömény ’Carum carvi’. 1525 k. A m. vö.: TESz. 1948: Kapotnyak. A kapotnyak szláv eredetű.). 3/16. or. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal.). kapotnyak’. (OrvK. blg. (OrvK. kопuтн_к. vö. — Ö: kapri~. 282). a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. J: ’ua. keskenyek. szlk. disznó~. tövises kapri’. 336/34).).: RMGl. kappren. nyúl~ kapotnyak 1520 k.’. (OrvK. Kappernstaude. | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387). a kerti kapor ’Anethum graveolens’. Vö. 217/22). | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2). Fűvészk. Etimológiailag összefügg a m. szb. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. 380). 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112). 79). OrvEml. 206/23).’.’. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a).). A magyar nyelvbe a ném. kapotnyakot főzzön neki” (Népd. J: ’ua.kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. vö. NémEl. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. Fűvészk. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy. úfn. A kaporna német eredetű. (OrvK. 226/31. 344/41). J: ’ua. ném. J: ’ua. A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. TESz. valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. A névadást az magyarázza. sz.: CzF. „Ki az urát nem szereti. kopotnyak. Kapothnakoth gr..: RMGl.. Kapotnakoth gr. Kapotnaknak gr. Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. bokor. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF.). J: 1520 k.’. kopyten. 399/17). Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. 380). N. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R. 1676: kopotnyikot gr. A cserje.). EWUng. Marzell Adonis vernalis a. 1958. kereklevelű kapotnyak’. (TESz. kopytník.: Kapothnakot gr. kopotnyikot (ÚMTSz. 2: 260: TESz. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot.). 1807: Kapotnyak (Magy. vö. копúтник. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). ném. J: ’ua. kòpitnjāk. 127). kapiknyak. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). 380). — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. 343/9. Vulgago: Kapotniak (SzikszF. A kaporrózsa Benkő alkotása.’. 380). J: ’Adonis vernalis. vö. Kaper ’kápri’. kappern.: Kaponyak (StUnBB. A virág a rózsához hasonlítható. A névadás alapja.: ’Asarum europaeum.: Asarvm: kapothnÿak (Herb. kapornya l. J: ’ua. Kapotnakot gr. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. A kaporrózsa összetett szó. kopytnik. gappern. Mollay 342. Horváth. 380). tavaszi hérics’. 16. 26. копúтник. 282). 100. c): RMGl. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123).: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. kereklevelű kapotnyak’. 1797: kaput-nyak-füvet gr. 433). 382). J: ’Asarum europaeum.

|| kapli 1799: „Külsö országi sago darát. spinosa. kaplit. 479). Melius alkotása a ném. NémEl. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. 1483– 1490: kappry (SoprOkl. 312). amely a lat. Kappernstrauch. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. vö. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. 61). a ragozhatatlan lat. tövises kapri’. ol. szerint a magyarba esetleg az ol. Weihnachtswurz tükörfordítása. ill. fűszer’. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. câpre. Vö. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném. Kaper. caper. hazai bajor-osztrák eredetű. a stekli. 1807: Kápri (Magy. kopottnyak. 227). or. 318). 1617: Kaperli (uo. Fűvészk. J: ’ua. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). cappari közvetítésével kerülhetett. kapotnyak kappanőr 1807 e.. Fűvészk. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör. az előtag magyarázatára l. J: 1807 e.’.). 1843: Kápri (Bugát. külön átvétel a szerbhorvátból. árnika’. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). Csokonai-szókincstár 255. 65). fekete hunyor’. capparis. sampanelt. milanoi tzukkerpakkerait. a kerek kapotnyak. | 1948: ’Arnica montana. az n-esek a kopytnik-ből valók. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. de létrejöhetett a kapelliből is. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. 479). A névadás motivációja az volt.: ’Arnica. J: ’Capparis spinosa subsp. tövises kapri’. kapri.’. A kapri vándorszó. A névadás magyarázata. Krisztusvirág. I: 689. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. A kápricserje tükörfordítás. a botanikai szaknyelvbe nem került be. A kaprikaporna összetett szó. (uo. Vö. az utótagra l. cáppero. vö. | 1807: ’Capparis. kapri 1548: kapri (OklSz. A TESz. 1807: Kappanfr (Magy. strimfli. hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. 375). 1793: Kápri (Grossinger 345). ném. . TESz. 479). kaporna. A karácsonygyökér könyvszó. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. a nevet a növény R. 60). vö. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. Csokonai színműveiben is előfordul pl. eredetű kappan ’herélt kakas. kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy. csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. J: 1548: ’Capparis spinosa subsp. kapotnyik l. capperi vagy a lat. kapri’. SzlJsz. spinosa. A folyamatot elősegíthette a ném. кáпeрсы (többes sz. Szóhalm. cappelit gr. Diószegi–Fazekas alkotása. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. A kappanőr összetett szó. Kappernstaude.’. (uo. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324).. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. Vö. spinosa. 1841: kápri Káporna (Barra 48). | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). II/6: 262). kaporna. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). ang. karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. fr. A kapitnyák újabb. Csal. ném. Kniezsa. 1612: Kappelit gr. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. 251. Fűvészk. 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). SzófSz.: Kappanőr (Julow 265). J: ’Helleborus niger.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. Fűvészk. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. hegyi árnika’. Cultura in: Csokonai Színművek 167). Fűvészk. J: ’Capparis spinosa subsp. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye.). átvételre mutatnak. a középső szótag kiesésével. III: 57). Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. 2. hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik. Horváth. kapparis). tövises kapri bogyója. 100. jövevény -li végű szók analógiája. vaniliát. EWUng. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. J: ’ua. a ném.’.’.

katakóró.’. 1585: heliotropium: Katung koro. kása. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ.). J: ’Cichorium intybus. J: ’ua. naputám forgo fÖ (Cal. Katika-répa kárórépa l. veris. orbáncfű. 1948: kattangóré. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése.’.’. bojtorján > N. tejoltó galaj’. hoc est milii contriti flos. kottángkóré (ÚMTsz. J: ’Primula veris subsp. A sárga jelző a virág színére utal. katekhu akácia l. kávé~. ab ungaris appellati. 1590: Heliotropium. a tejet megaltatja. csaláng). saláta~. 1998: katáng (Priszter 337).’. Vö.). J: ’Galium verum. ▌ 2. A katibolha népi név. szintén a napra érzékeny növények. 57: 357). J: ’Galium verum. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). . kattankóró (MagyGyógyn. katibolha N.). 1395 k. | ~kórófű XVI. quod milii contrici. J: ’Agrimonia eupatoria. hogy a növényt tápláléknövényként használták.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett.: kathan koro fw (MNy. 1560 k. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). 1841: kattan (Barra 215). amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó. orvosi somkóró’. qataÛan ’vadcikória. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. szőrféreg. bojtorjánka.: kathang (BesztSzj. Fűvészk. Ember és növényvilág 199).’. 1998: katángkóró (Priszter 337).’. bojtorjáng. a növény pl. katting kóré. 330). — N. — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr. (Beythe 39). J: ’Melilotus officinalis. 411). veris. A névadás alapja a termés. A szóvégi g magyar fejlemény (vö. J: ’ua. 1783: Apró Katang (NclB. tavaszi kankalin’.: RMGl. EWUng. mezei katáng’. az orbánc magyarázata. 411). kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). karikarépa l. J: ’Cichorium endivia. 1783: Katáng (NclB. J: ’Primula vulgaris. tavaszi kankalin’. J: ’Primula veris subsp. tavaszi kankalin’. és köznevesült. a növény egyéb neveivel. vö. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). 1783: Katlan-kóró (NclB. — Ö: endívia~. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. 330). koldustetű. solsequium: Napra nezô fé. salátakatáng’. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). J: ’ua. Vö. kásafű. kipcs. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). a kása előtagra l. 475). TESz. J: ’ua.’. kasszia l. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. 1664: Cichorium Katankóró.: RMGl. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág. katibòlha (Péntek–Szabó. A kásaorbánc összetett szó.) és az orvosi somkóró (3. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). a virágok követik a nap járását. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). hogy a virág színe olyan. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy.. sz. — ~kóró 1595: katang koronak gr. A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. J: ’ua. A katáng valószínűleg török eredetű. tavaszi első virág. 411). J: ’ua. tejoltó galaj’.alapszó származéka -Ûan képzővel. 257).: RMGl. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). Ember és növényvilág 199). veris. 411). 1783: Kotáng-kóró (NclB. csalán > N. auag katang (SzikszF. 1783: KáÐa-fü (NclB. szártalan kankalin + Primula veris subsp. A salátakatáng (2. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. 1775: KáÐa virág (Csapó 148). 406). salátakatáng’. közönséges párlófű’. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). A kásafű Csapó alkotása. amely egy qata. J: ’ua. akácia katáng 1.kásafű Marzell Helleborus niger a. 411). Cicoria (Lippay II: 90). ▌ 3. szenna~ kata l. mint a köleskásáé.: kattangh (GyöngySzt. 411). (Melius 77a). 455).

TermTudKözl. Nyr. kávé katáng (MagyGyógyn. mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. 1783: Katika répája fü (NclB. Aconitum napellus < n#pus ’répa. v. J: ’Cichorium intybus. és angoly katonák. ). katóka (MagyGyógyn. J: ’Matricaria chamomilla. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. 1807: katona – Petrezselyem (Magy. 58: 352). ami azonban nem a patika elírása. PallasLex. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). 58: 352. Magy. PPE. mintára jött létre. hanem a karika szóé. 258). || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). Éder. PPB. Rapaics. PPE. mezei katáng’. sisakvirág. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. Fűvészk. 10: 302.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. orvosi székfű’. a répa utótag lat. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. A katóka népi név. Szóhalm. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. 379–380). A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. ném. sz. J: ’Ephedra distachya. gyökér’. összetett szó. J: ’ua. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. J: ’Aconitum napellus subsp. (PP. . 125: 187– 202). Benkő 61. mezei varfű’. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. R. || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. 346). a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. 170). J: ’Aconitum napellus subsp. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). J: ’Knautia arvensis. kalina kávékatáng N.’. || Katika 1813: Katika (Magy. J: ’Ajuga reptans. 330). 163. a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. indás ínfű’. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). A névadás alapja talán az. J: ’Glechoma hederacea. 12. A kávékatáng népi név. katyinka l. ▌ 2. A katonapetrezselyem összetett szó. réti bakszakáll’. 443). Katika-sisakvirág’. vö. 13. 302). vö. Fűvészk. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109).. Fűvészk. hogy a növényből pótkávét készítettek. 106. 2.’. J: ’ua. hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. 12. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. 317. Kathreinenbläume. 10: 302). J: ’ua. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). közönséges csikófark’. 125: 187–202. J: ’Tragopogon pratensis. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. 443). — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. 375). katáng katóka N. Fűvészk. kavkázfű XVI. A névadás oka ismeretlen. Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. napellus. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). Karika répa. || karikarépa 1708: Farkas répa. lat. Fűvészk. Fűvészk. kerek repkény’. Rapenblumen ’répavirág’. 379). ném. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. Katika-sisakvirág’. katlankóró l. 317). Fűvészk. 1807: Katika répa (Magy. A névadás szemléleti háttere. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba.’. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. PPB. J: ’Tragopogon. 317). bakszakáll’.’. A névadás magyarázata.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. Marzell Aconitum napellus a. napellus. Növényszótár 94). J: ’ua. katonapetrezselyem 1. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. 1911: kazuár cserje (Cserey. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Genaust Anthemis nobilis a. A magyarság virágai 115.).

kecskehere.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. adat a m. kecskefű (Péntek–Szabó. 373).1: RMGl. N. ném.-hv. J: ’Galega officinalis. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). A réti jelző a lat. az előtag magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). 1500 k. A here utótag magyarázatára l. Hornkümmel ’szarvkömény’. | ’Vitex agnuscastus. Geißraute tükörfordítása..) kecskefű elnevezése népi név. A kecskegálya összetett szó. lóhere. 212). hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. 168. Geißklee ’kecskehere’. kecskehere. 1525 k.: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl. szakny. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. pratensis fordítása. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát.. vö. ang. 1550 k. gálya. Delphinium consolida a. Szabó Attila feltételezi. kecskefű 1. hogy Melius ismerte azt a fát. 2. J: ’Galega officinalis. 1595: Kechke ragho (Beythe 16). Az 1395 k. orvosi kecskeruta’. mezei szarkaláb’. 392. podagrafű’. 405).. Geißraute ’kecskeruta’. J: ’Vitex agnus-castus. A ruta utótag magyarázata.: ’Euonymus sp. a szőrkoronás. kecskerágófa lehet.. a fű magyarázó utótag. 1578: Ketske rago fa (Melius 10). pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. orvosi kecskeruta’. ruta capraria. Melius 370. J: ’Galega officinalis. fehér termésekre utal. 1903: Kecske .: RMGl. ang. Ember és növényvilág 222). A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. barátcserje’. 212). Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. kecskerágófa 1395 k. UEWb. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter. 97). Marzell Aegopodium podagraria a. 584).: RMGl. Geissfuss ’kecskeláb’. 214). Marzell kiemeli. J: ’ua. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. MNövSz. goat’s rue. az utótagra l. Graumann 88. TESz. nemzetségnév. . A mezei szarkaláb (2. A kecskehere a ném. Geißklee. 1998: kecskeruta (Priszter 380). 392). néha kéthasábúak. J: 1395 k. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). ▌ 2.’. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. a kecskekörömre emlékeztetnek. tiszafa’.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. Marzell Galega officinalis a. ném.: taxus: kechkerago ffa (KolGl. Genaust tragophyllus a.’ neveznek. NclB.. bár az előtag hiányzik.: ? ’Taxus baccata. Fűvészk. kecskere gálga l. hanem a valódi. A kecske előtag a lat. Ziegenklee tükörfordítása. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. orvosi kecskeruta’. J: ’Aegopodium podagraria.: RMGl. századtól már használatos volt. 1783: Ketske Ruta (NclB. EWUng. a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380).. kecskerágó’. 1948: kecskefű (Halmai 6). Szabó. A kecskefű a lat.]rago fa (BesztSzj. pódion < poús ’láb’) részfordítása. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380). ill.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. szb.: Caprificus: [. ol. A névadás alapja. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Marzell Galega officinalis a. A kecskeruta a ném. 213).’. barátcserje’. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). ruta kozja. J: ’Consolida regalis.v. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. goutweed ’kecskegyom’. ném. | 1550 k. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a levelek tojásdadok. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát). A kecskerágó megnevezés a XIV.

J: ’Hieracium murorum. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. saláta’. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). mezei katáng’. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. ▌ 2. lat.) Barra alkotása.’. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). barba szakáll. búzavirág a. a lat. kekény l. kékicske (MagyGyógyn. pie~. buza virag” (KolGl. 388). 1775: Kék-virág (Csapó 47). A kecskeszakállúfű Melius alkotása. 201/14). TESz. hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. kegyelme l. kelefű Ö: disznó~. A kecskeszarvúfű magyar alkotás. J: ’Centaurea cyanus.: RMGl. blaue Kornblume. ném. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81). EWUng. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang.: lactuca: kek (BesztSzj. cseh sinokvě t. bluebottle.: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. szl. J: 1540 k. c): RMGl. A kegyelemfű a növény R. 1783: Vadkék (NclB. Genaust Cyanánthus a. kékvirág 1. J: ’Viola odorata.: RMGl. amely szakállhoz hasonlít. 388). J: ’Gratiola officinalis. J: ’Hepatica nobilis. magyarázata. ang. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. 128). A kékicske népi név. (OrvK. a lat.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb.: Endivia: vadkek (CasGl. Ember és növényvilág 240). Marzell Anemone hepatica a. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. 1783: Kék virág (NclB. 388). J: ’ua. a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. kékilonka N. Az ótörök eredetű kék. gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352). — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215).2: RMGl. nemes májvirág’. 775). J: ’Cichorium endivia. nyúl~csorbóka. 179). eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k.: RMGl. bluecaps. hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. ibolya’. Gnadenkraut. kýanos ’kék’) fordítása. J: ’Cichorium intybus. J: ’Filipendula ulmaria. Vö. kökény kékicske N. ▌ 3. lat.: RMGl. kék búzavirág (→ búzavirág). 123). capra ’kecske’) fordítása. — erdei~ 1520 k. görögszéna’. 1500 k.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. Genaust Gratíola a. plavica.’. Kékbogyó (MagyGyógyn. kékkonkoly (→ konkoly).) és az erdei hölgymál (3. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. mezei csorbóka’.. — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). A salátakatáng (2. ▌ 2. A névadás szemléleti háttere. a növény R. kekiny l. J: ’Trigonella foenum-graecum. Marzell Filipendula ulmaria a. a): RMGl. 1583: kek verág Cyanus. auagy. goat’s beard. A névadás magyarázata. ill. 256). viola növénynévből. 410). Idegen nyelvi megfelelőre vö. vö. isten~ kékbogyó N. | vad~ 1470 k. kelefű 1540 k. orvosi csikorgófű’. J: ’Rubus caesius. kék búzavirág’. J: ’ua. cyanus (< gör. 1395 k. ném. 256). ill. lat. réti legyezőfű’. a növényeket salátakánt fogyasztották. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). 420). 388). nevei: barba caprae. hogy a virág színe kék. erdei hölgymál’. nyúl~. ném. 1577 k. J: ’Sonchus arvensis.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. J: ’Lactuca sp. Marzell Centaurea cyanus a. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). hamvas szeder’. búzavirág a. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185).kecskeszakállúfű 236 széna~. salátakatáng’.. kökény kék 1. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a névadás alapja a virág kék színe. kekín. A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal.. gratiola (< lat. A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. GeiſÅbart (Melius 81).-től adatolható.. Az ótör. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört.: vad kekkel gr. ▌ 4. kékilonka (Péntek–Szabó.: . barbula caprina. Barba caprina (Melius 81) (< lat. plavcek.

jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. tat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A növény keserű . jelentése ’pohár’. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. hogy a növény gyökere keserű. üzb. a névadás magyarázatára l. szüle stb. ném. oszm. 229). alt. 415). len’. varfű. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). ném.. A piros. A név magyarázatára és eredetére l. öszszetett szó..: Kelyhbokáll (Julow 267). Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. Marzell Galeopsis speciosa a. 1783: Kénköves gyökér (NclB. a növényt kelések gyógyítására használják. eredetű.: Canapus: kender (TESz. J: ’Orobanche alba. kender 1. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. kender’. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. kel a. J: ’Knautia arvensis. A kénköves jelző magyarázata. vénuszhaj’. Az odvas ’odvas keltike’ (1.) jelző arra utal.). A névadás magyarázata. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. piros kenderkefű’.’. A bokál utótag olasz eredetű. 387). kirg. 387). senyved a. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn.. hogy a növény gumója belül odvas. szúrós csodabogyó’. A kender ótörök eredetű.. tuv.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. parlagi macskatalp’. A kelyhbokál összetétel. 229). mod. 392). ▌ 3. palástfű’. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). nog. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. hogy a növény kora tavasszal „kel”. J: ’Cannabis sp. a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. A kelésfű Melius alkotása. J: ’Antennaria dioica. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata.). ▌ 2.. J: ’Peucedanum officinale. vö. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). kinder.. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. hogy a növényből seprűt készítenek. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). J: ’Corydalis cava. rühfű. a kender előtag arra utal. mezei varfű’. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). AH.. keltike 1.. ujjas keltike’. Wilder Hanf ’vad kender’.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143). a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. kenderikefű. ujg. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. A kelefű egyedi adat. Mind az elő-.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. fekélyfű stb. èendir ’kender. 1395 k. J: ’Alchemilla. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. orvosi kocsord’. A kénkövesgyökér Melius alkotása. A magyarba egy török kändir ’kender. — réti~ 1783: Réti kender (NclB. veres jelző a virágok színére utal. EWUng kel a. J: ’Galeopsis ladanum.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. a ném. Fűvészk. ▌ 2. kenderkefű l. TESz. J: ’ua.’. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a kelyh ~ kehely előtag ném. Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. kelyhbokál 1807 e. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). J: ’ua. CC. — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344). 392). bask.. EWUng. fehér vajvirág’. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. J: ’Corydalis solida.. senyved a. 16). J: ’Ruscus aculeatus. kändir. A kelőfű név magyarázata talán az. kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). még olaszok seprűje. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. len’ kerülhetett át. TESz. kendir. odvas keltike’. 347).

hogy a szétmorzsált levél libák. J: ’Achillea ptarmica. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. Péntek–Szabó. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. [! kenyér] (Lippay II: 23). a név a ragadós levelekre utal. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. az ’apró törmelék’. gusinaja grečka. magyarázatára l.’. J: ’ua. GÀnsegras. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. ném. kenyérbélcickafark’. Weckbröselchen.-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). 375). béle~. J: ’ua. földi~. crucis ’kereszt’) és a gör.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Calendula officinalis a.’. Talá- . crux. || madárkenyér N. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). J: ’Achillea ptarmica. vö. || kenyérbélvirág 1. a gyökérnek ebből a különös. 484). Növényszótár 4). Käsblume ’túróvirág’). a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. madarak tápláléka. orvosi körömvirág’. A kenőfű növénynév a ném. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2. sár~ kenyérmorzsa N. 1813: Kenőfű (Magy. Fűvészk. 420). Schmerbel (< ném. Diószegi és Fazekas alkotása. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). J: ’Gentiana cruciata. J: ’ua. kenyérbél-cickafark’. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. a madár előtag jelentése ’kicsi. KereſÅtesf× (Melius 157). kenyérbél-cickóró.’. cipó alakú termése. sár~ (→ sárkerep) kerep l. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek.. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’.’. amely szétmorzsálható. fácánok. 484). J: ’ua. az átlagosnál apróbb’. isten~. Fasankraut ’fácánfű’. gusinnik ’ua. kenyérbélvirág l. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. Fűvészk. ▌ 2. boszorkány~. A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. gen. parajlibatop’. a cickafark utótag nemzetségnév. kenyérmorzsa. Genaust Peucédanum a. Ember és növényvilág 198). 344). KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). kerék l.. kenyér l. 1807: Kenyérbél virág (Magy. részben a növény gyökerének keresztmetszete. madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey.’. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). a névadás alapja a bimbós virág. szakny. Marzell Achillea millefolium 15a. Fűvészk. méz~. J: ’Calendula officinalis. 2. vö. ill. J: ’Achillea ptarmica. Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. Ganselkraut ’libafű’. or. ném. || madármorzsa N. Ember és növényvilág 198). Staurotypos (< gör. cickafark. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). Marzell Achillea ptarmica a.’. J: ’Chenopodium bonus-henricus. Ember és növényvilág 198. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. ném. fácánok. || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. barna. 533). madarak tápláléka. valamint az. J: ’ua. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. Schneeballen ’hógolyó’. amely szétmorzsálva libák. madármorzsa (Péntek–Szabó. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. peukedanós ’keserű’) elnevezés is. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK. Cruciata (< lat. k(nyérmòrzsa.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. kenyérbél-cickafark’. 1578: KereſÅtes f×. kígyótárnics’. kenyérbél-cickafark kenyere l. disznó~. Ember és növényvilág 198). Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt. A madármorzsa összetett szó. 346). külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek.

Mollay.) a növény mai hivatalos elnevezése. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). kis ezerjófű’. Növénynevek 37–38. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. A keselyűfű a lat. 416). 345). ▌ 5. keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. ▌ 6. szb. ördög~ keselyűfű 1577 k. 346). J: ’Menyanthes trifoliata. 1813: Keserűfű (Magy. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260). ol. varjútövis. 1783: KeÐerü-fü (NclB. 363). — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. 163). crusada. A névadás magyarázatára l. aquilegia (< lat. ▌ 2. A ’kis ezerjófű’ (5. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). keresztesfű keresztfű 1. 1841: keserüfű (Barra 274). 861. — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). kígyógyökér. A keserűfű ’vasfű’ (1..-hv. keresztformájúf ű l. orvosi pemetefű’. UEWb. J: ’Centaurium erythraea. Kreuzdorn tükörfordítása.). keresztgyökér l. 375). 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439).: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. croisette. J: ’Verbena officinalis. keserűfű 1. J: ’Persicaria bistorta.. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). J: ’Rhamnus cathartica. — Ö: madár~. keserűgyükér (ÚMTsz. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. kígyótárnics’. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). 346) tükörfordítása. Cruciata fordítása. a névadást azzal indokolja. 322). 564/ 28). 82). 1783: keÐerü-fü (NclB. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 335). Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). nagyon öblöſſek. Ö: sas~. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. A keserűfű keser. aquila ’sas’) fordítása.alapszava ugor kori. hogy a növény „Levelei hoſzſzak.’.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). Creuzwurz (NclB. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. (Melius 57). magyarázatára l. keresztesgyökér.) keserűfű nevének alapja.’.: „Keſelÿw fwnek. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. sasfű. J: ’Gentiana cruciata. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). vö. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. 1783: KereÐzt-fü (NclB. J: ’Gentiana lutea. Mollay. de a ném. ▌ 2. 1578: Keſer×gyxkeret gr. borsos keserűfű’. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). eritaurin) tartalmaz. A kereszttövis a ném. hogy a növény csípős ízű. — N. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). vö. vidrafű’. keresztesfű.’. A keserű ’vidrafű’ (2. ▌ 3. közönséges aggófű’. 1841: keserüfű (Barra 313). réti harangláb’. || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). ▌ 4. J: ’ua. tövis utótagra l. 1783: keÐerü gyökér (NclB. de szagtalan növény” (Barra 274). ném. . keringő l. križatica. sárga tárnics’. a háromlevelű jelzőre l. varjútövis’. hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. porcsin~. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. még földepe. Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. vízibors (→ bors). J: ’ua. ▌ 7. J: ’Alo( sp.) jelzőt az indokolja. Marzell Gentiana cruciata a. A keresztesgyökér a ném. J: ’Sisymbrium officinale. fr. szapora zsombor’. vasfű’. keserű gyökér. A keresztfű. J: ’Aquilegia vulgaris. kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. kígyógyökerű keserűfű’. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn.) a ném.) jelző magyarázata.) valószínűleg a lat. Kreuzblum stb. Creuzwurz (NclB. Növénynevek 36–40. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. háromlevelűfű. J: ’Marrubium vulgare. J: ’ua. 1525 k. J: ’Senecio vulgaris. A névadás magyarázatára l. keserűgyökér 1. ▌ 2. J: ’Persicaria hydropiper.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. 280). a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. 1783: KereÐzt-fü (NclB. Fűvészk.) Csapó alkotása. 416). 2.

J: ’Glycyrrhiza glabra. vö. J: ’Anthoxanthum. 335). J: ’Gentiana cruciata. J: ’ua. J: 1775: ’Primula veris subsp. magyarázata. borjúpázsit’. J: ’Helleborus niger. J: ’Arctium lappa. kétiksz repkény l. A fekete hunyor (2. Idegen nyelvi megfelelőre vö. keserűgyökerűf ű l. Ember és növényvilág 198). Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). a keserű. Veszelszki még azt is hozzáteszi. A kígyófű a lat.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. b): RMGl. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. (Melius 89a). serpentaria (lat.: Kéthímpásit (Julow 266). melynek keser. szártalan kankalin + Primula veris subsp. hogy a növény gyökere tekergős.. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy. 257). A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). 255). a bojtorján utótag nemzetségnév. tekert Gy[ökér] . keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. gen. || istenkesztyű N. Mélius azzal magyarázza. a névadás magyarázatára l. J: ’Anthoxanthum odoratum. ▌ 4. Fűvészk.) és pirosló hunyor (4. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. hogy mikor kihajt a növény. ▌ 2. 256). Marzell Aloe a. 1520 k. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3. UEWb.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. J: ’ua. J: ’Helleborus purpurascens. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). A névadás alapja.’. tavaszi kankalin’. hogy a növény gyökere keserű ízű. Fűvészk. basilisca (< gör. igazi édesgyökér’. kígyótárnics’. serpēns ’kígyó’. 1948: kígyófű (Halmai 38). R. istenkesztyüje (ÚMTsz.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. a név Diószegi–Fazekas alkotása. veris.: RMGl.) Melius alkotása. ami megízlelve igen keserű. — ~gyökér N. illatos borjúpázsit’. 1578: Kigyó f×nec gr.) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.: RMGl. kígyógyökér 1813: kígyó. A keserűmagúfű egyedi adat. hogy a növény pázsitfűféle. ▌ 3.’. kígyófűgyökér. 1783: Kigyó-fü (NclB. — N. 96).’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele. kígyófű 1500 k. kéthímpázsit 1807 e. A keserűlapubojtorján összetett szó. keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148). A névadásra a lat. | 1798: ’Primula vulgaris. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). kígyónyelv. Hele Better ’heilig Bitter’. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. 861. 1783: KeÐztyü-virág (NclB. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). veris. és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). tavaszi kankalin’. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. lapu. J: ’Dracunculus vulgaris. ném. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72). 255). közönséges sárkánykontyvirág’. kígyófű (Péntek–Szabó. kígyófű.) a ném. a pázsit utótag szláv eredetű. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. nagy bojtorján’. A keserűgyökér ’aloé’ (2. ném. Marzell Glycyrrhiza glabra a. Ember és növényvilág 198). a név arra utal.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. 455). mert más fü az” (Csapó 117). pirosló hunyor’. fekete hunyor’. az előtagra l.). 96). 2-hímű” (Magy. Fűvészk. repkény keze l. NaterwurÅ. A névadás alapja. dracō ’sárkány. hogy „Vir. dracunculus (< lat. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. A kéthím előtag magyarázata.: RMGl. 346). Bitterwurz tükörfordítása. oly hegyes. SchlangwurÅ ’kígyófű’. serpentis) fordításával jött létre.

egy leuele. óphios ’kígyó’. Diószegi–Fazekas alkotása. áhiA ’kígyó’). 372). 429). || ~fű 1. A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. Kigyo nyelue (Melius 90). Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. Fűvészk. J: ’Gentiana cruciata. 363).) vadon növő hagymafajok. kígyólevelüfű (MagyGyógyn.’. Fűvészk. Ophioglossum (< gör. hogy a levelek vékonyak. Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. (Melius 90a). A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. | 1998: ’Echium vulgare. Ember és növényvilág 221). Fűvészk. kígyóhagyma’.) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél. 346). A kígyólevelűfű népi név. J: ’Allium scorodoprasum. őszi kikerics. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. neve is: Echium (< lat. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. 156). Naterzunglin (Melius 90). kígyóhagyma (Péntek–Szabó. kígyószisz’. Schlangenwurtz. 226). Kigyo nyelw” (Melius 90). J: ’ua. ▌ 2. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. J: ’Allium ursinum. ▌ 2. J: ’ua. 1807: ’Echium. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat.’. — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). kígyószisz 1807 e. basilisca (< gör. közönséges kígyószisz’. Fűvészk. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). echidna ’kígyó’ < gör. gen. Natterwurz tükörfordítása. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon.) és ’kígyóhagyma’ (2. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy. erre utal a lat. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. 528). elsősorban a növény tavaszi levelei’. 1998: kígyóhagyma (Priszter 295). 2. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). A kígyószisz nemzetségnév.: RMGl. ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. a kígyó előtag a lat.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. kígyógyom’. J: ’ua. 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). J: ’Colchicum autumnale. Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). Melius még a név ném. basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. kígyólevelűfű N. 2. A kígyóhagyma a ném. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw.’. Marzell Gentiana cruciata a. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. közönséges kígyónyelv’. Genaust ophiocárpus a. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. J: ’Plantago lanceolata. J: ’ua. N. 2. 429). J: ’ua.’. snake root ’kígyógyökér’. Echium fordítá- . kígyógyökerű keserűfű’. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 355). A névadás magyarázata. 1998: kígyószisz (Priszter 365). échis ’kígyó’ < óind. ſzaga. || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. medvehagyma’. J: ’ua. Mollay.. ang. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 388). J: ’Ophioglossum vulgatum. id eſt Lingua Serpentis. vö. kígyótárnics’. Fűvészk. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). 82). snake weed ’kígyófű.’. J: ’ua. kígyóhoz hasonlíthatóak. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. azert íze. kígyómarást gyógyító fű l. lándzsás útifű’. J: ’Persicaria bistorta. ném. vö. Növénynevek 46–47. ▌ 3..: Kígyószisz (Julow 256). óphis. keserűf ű kígyóhagyma 1. kígyófű. A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. J: 1807 e. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). échidna ’kígyó’ < gör. 372). glôssa ’nyelv’). A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). 1807: Kígyószisz (Magy. ill. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. részben a kígyóhagymához való hasonlóság.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. 279). a lat. kígyógyökerű keserűfű l. 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül).’. megfelelőjét is megemlíti. hosszúak. 354). 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. a névadás magyarázata.’.

a névadás alapja a növény korai virágzása. || kígyótrank 1. A növény virágzata kék virágokból áll. snake flower ’kígyóvirág’. 1807: Kígyotráng (Magy. kígyótárnics’. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban.) kérgét. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. viper’s grass ’viperafű’. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl... Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. 363). 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. berki szellőrózsa’. 103). avagy Haſtula . 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). tárkönyüröm’. A kígyótárnics összetett szó. MNövSz.: RMGl.: Kegÿo Trangoth gr. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. égi~ kininfa l. 422). Marzell Echium vulgare a. kivágott gyökerű f ű király l. az előtag a lat. kígyótráng (Csapody–Priszter.. kikín. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. kökény kirágott gyökerű fű l. közönséges sárkánykontyvirág’. 231). tárnics. dracunculus szó volt. kikerincs. 1998: kígyótárnics (Priszter 383). ▌ 4. ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. ang. J: ’Lycopus europaeus.) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. kígyógyökerű keserűfű’. TESz.kígyótárnics 242 királydárda sa. 1807: Királydárda (Magy. 156). J: ’Arum maculatum. amelyek nyíláskor pirosak. 716). kincs l. Fűvészk. kikeri. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang. 2. kikirincs l. — N. Marzell Anemone nemorosa a. hajlott porzói. illetőleg a tövet. J: ’Gentiana cruciata. Chinakraut tükörfordítása. közönséges sárkánykontyvirág’.) gyökere tekergős. hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. az utótag a hangutánzó eredetű szisz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. 310). A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. valamint az. Natternkopf ’kígyófej’. Gencius ~ füve. terjőke (→ terjékfű). A kínafű a ném. ágas aszfodélusz’. J: ’Anemone nemorosa. J: ? ’Persicaria bistorta. foltos kontyvirág’. Genaust echídne a. (OrvK. 112/18). 1783: Kigyó-trank (NclB. Fűvészk. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6).). Märzenblume ’márciusi virág’. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). Échium a. 255). közönséges sárkánykontyvirág’. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. a név magyarázata. kígyószisz l. — Ö: terjőke~. Marzell Lycopus europaeus a.: RMGl. 82). kikirics. ▌ 3. kikarics l. kígyóf ű. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. vö. 520). 1813: Kígyótráng (Magy. a névadás alapja. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. Osterblume ’húsvéti virág’. MNövSz. holl. vízi peszérce’. kikerics. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. mint a valódi kínafa (Cinchona sp. az előtagra l.. kígyótrankfű 1500 k.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 381). 376). serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. slangenkruid ’kígyófű’. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. a tráng utótag bizonytalan eredetű. ném. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris.) valószínűleg a ném. — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. 127). | 1783: ’Dracunculus vulgaris. A névadás alapja. A kígyótrank összetett szó. Fűvészk. 47). 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. ▌ 2. később megkékülnek. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. Natterkraut ’kígyófű’. viper’s herb ’viperafű’. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. Serpentaria (< lat. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. Genaust dracónis a. Vö. előzménye talán a lat. J: ’Persicaria bistorta. 1783: Kigyó trang (NclB. J: ’Asphodelus ramosus. az utótagra l. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. Fűvészk. 1577 k. J: ’Artemisia dracunculus. EWUng. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. mérges vad harapást gyógyító fű.

| király káposztája 1525 k.’. Növénynevek 75–77.’. 84). a névadás magyarázata. 380). 132). J: ’Verbascum phlomoides. J: ’Tribulus terrestris. J: ’Melilotus officinalis.’. 172). messziről dárdához hasonlító formát mutat. A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. közönséges párlófű’. fehér aszfodélusz’. királyné káposztája (MagyGyógyn.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. orvosi somkóró’.: RMGl. 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. a név nem maradt fenn. Melius alkotása. 159). 339). MagyGyógyn. Mollay. 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). 268). hogy ezeknek a növényeknek a hosszú.’. J: ’Agrimonia eupatoria. ▌ 3. Fűvészk. földi királydinynye’. Mollay. ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. ném. 1998: királydinnye (Priszter 525).’. J: ’Eryngium campestre. virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken.: RMGl. 357). 159). a növények dárdaként állnak a réteken. és azért a királyé. A földi jelző magyarázata. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308). Marzell Tribulus terrestris a. 159). királygyertya 1. king’s clover. pompás virágzata. ang. 406). 40: 104). 1807: Királygyertya (Magy. király káposztája l. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. 268). 380). Kxnigs kerÅen (Melius 146). királynéasszony káposztája (Varró 77). J: ’ua. J: ’Melilotus officinalis. 1775: Király-fü (Csapó 239).’.’. molyhos ökörfarkkóró’. királynéaszszony káposztájának gr. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). Fűvészk. — N. Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’ua. || királynyila N. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l.’. | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. .) királydárda neve a R. kiráj-gyertya (Nyr. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. 280). királyné káposztája N. mezei iringó’. 1520 k. J: ’Asphodelus albus. feltűnő.: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. 182). hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239). 1948: királygyertya (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’ua. tüskés. — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua.: RMGl. szöszös ökörfarkkóró’. J: ’ua. 1783: Király dárdátskája (NclB. Növénynevek 65. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). a névadás magyarázata. | királyné káposztája N. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. ▌ 2. A királyfű a R. királyné káposztája (Jávorka 536. J: ’Verbascum thapsus. orvosi somkóró’. Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára. „ſzára főldreterűlt” (Magy. J: ’Verbascum phlomoides. A királygyertya a lat. szöszös ökörfark-kóró’. (Egészség Isten patikájából 9). mert a nagy. a hastula regia szabad fordítása. amely alulról felfelé elkeskenyedő.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt. a termése gömbölyű. királydárdácskája l.: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. Fűvészk. királydinnye királyné asszony káposztája 1. (Veszelszki 144). A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. ▌ 3. királygyertya (Szegsz. királygyertya alapján jöhetett létre. A szöszös ökörfarkkóró (2. — N. J: ’ua. ▌ 2. ▌ 2.). J: ’ua. 1578: Király gyortya (Melius 146). lat. 7: 381). a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. 1560 k. király nyila (Nyr. N. (Melius 95). Királydárda (MagyGyógyn. 1783: Király-fü- ve (NclB. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139).

-i eupatoria.’. áfonya’. J: ’Vaccinium myrtillus. Genaust Succísa a. Fűvészk. 200). orvosi medve- . Fűvészk. Reiherschnabel tükörfordítása. ördögharaptafű’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). Muttergottesschucherl.. Fűvészk. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. sőt esetleg a ném. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó. a tüskés jelző magyarázata. sarkantyúvirág. Pantoufes de Marie. 329). kocsord a. hogy a virágok színe sárga. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. Vö. 362). Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). succisa (< lat.’. 361). Aconitum napellus a. ördögharaptafű’. J: ’ua. Hasonló típusú névadásra l. orvosi kocsord’. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. kocsord 1577 k. EWUng. medveszőlő’. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210).) kisasszonypapucs nevének magyarázata. farkasölő sisakvirág’.) szúrós.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK. a névadás magyarázata. J: ’Erodium cicutarium. 377). ném. fr. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB.) és ’mezei iringó’ (3.. Genaust eupatória a. Eupator király nevéből) név. 200).) népi elnevezés. kisebbítőf ű l. 1807: Kotsord (Magy. 263). J: ’Consolida regalis. N. J: ’Tropaeolum majus. Herrgottsschühli.. hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. sz. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). J: ’Peucedanum. mezei szarkaláb’. kénkövesgyökér. 96). 262). N. a név a virág formájára utal. Fűvészk. 329). Fűvészk. devil’s bit ’ördög harapása’. Marzell Agrimonia eupatoria [6] a. ném. ang. J: ’ua. kisasszonypapucs 1. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). J: ’Aconitum vulparia. eupatorium (< talán VI. J: ’Succisa pratensis. ördögharaptaf ű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 152). királyné káposztája l. király káposztája. 1807: Kukojtza (Magy. J: ’Succisa pratensis. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn. elharapottfű) mintájára keletkeztek.-i nevek (kivágott gyökerű fű. Marzell Aconitum anthora a. nagy sarkantyúka’. J: ’ua. 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5).királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. A mezei szarkaláb (2. kokojsza 1. Szabó. stork’s-bill ’gólyaorr’. TESz. Königskraut ’király füve. AbbiſÅ. a növény társneveit: angyalbocskor. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. Marzell Erodium cicutarium a. Ember és növényvilág 198). J: ’Peucedanum officinale. a királyi színnek felel meg. J: ’Arctostaphylos. bürökgémorr’. kocsord a.’. — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. Eupator király füve’ elnevezés is. 1807 e. — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. Ulrich 7. a kénköves jelzőre l. TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155). A kocsord ismeretlen eredetű. ▌ 2. 2. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. J: ’Arctostaphylos uva-ursi.: Kukojtza (Julow 258).. Delphinium consolida a. A kócsagorr valószínűleg a ném. hogy a ’mezei iringó’ (3. kivirics l. szakny. királyné asszony káposztája királynyila l. ang. ▌ 2. 1783: Kukojza (NclB. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. pirosas. A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. ill. kocsord’. narancssárga. ném. 35). de a névadásra hatással lehetett a lat. hogy a gyöktörzs vége olyan. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. amelyek szépsége királyi. J: ’ua. Melius 410.

csicsis~. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). blg. EWUng. vetési konkoly’. kék búzavirág’. erdei peremizs’.’. к]клица sz. 280). A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. 470). 276. nagy bojtorján’.koldustetű 245 konkoly szőlő’. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. *kYkoljь . 367). konka (MTsz. Bubeläuse ’gazfickótetű’. TESz.). közönséges párlófű’. Pracherläuse. szln. vadóc) neve’. ruhához ragadó termés.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. Bettelläus tükörfordítása. konkó (OrmSz. 1775: Koldus tetü (Csapó 268). kúkolj. 326). 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). áfonya’. J: ’ua. coácăză. Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. koma l. konkáj. ang. szlk. kankoj.: ném. 470). A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. 132). kókolj. Ember és növényvilág 199). a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. N. | 1578: ’Agrostemma githago. 1783: Kóldus tetü (NclB. or. N. ném. kankaj. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. | 1807: ’Agrostemma. — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63). к]кьл. földi királydinnye’. J: ’Cynoglossum officinale. koldustetű (MagyGyógyn. konka. berzenkedik a. (Barra 254). beggar lice.). N. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. 1807: Kóldústetű (Magy. A kokojsza román eredetű.). szakny. — N. A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. Fűvészk. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. Fűvészk. ▌ 3. szőrös virágfeje. A földi királydinnye (1.. J: ’Agrimonia eupatoria. katibolha. konkáj (Nyatl 1: 15). a lat. J: ’Agrostemma githago. berzenkedik a. N. J: 1405 k. 17). ilyen nemzetség ma nincs’. 1405 k.hv. 470) névből hozták létre. Fűvészk. A konkoly szláv eredetű. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. kúkoľ. egres. Fűvészk. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. 470).) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. кýколь ’konkoly’. konkoly | Agrostemma githago. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve.-i conyza (Magy. TESz. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. J: ’ua. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. J: ’Conyza. 276). konko.. vö. nemzetségnév.: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. 1578: Konkoly (Melius 63). Az újgör. 1998: konkoly (Priszter 293). J: ’Arctium lappa. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86).: TESz. koriander koldus l. Ðzéllyelberzednek” (Magy. 126). konkoj (Péntek–Szabó. Fűvészk. J: ’Inula conyzae. Marzell Arctium lappa a.. konkoj l.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. Agrimonia eupatoria a. J: ’ua.’. Fűvészk. 1775: Konkoly (Csapó 141). örökzöld törpecserje bogyószerű. beggar’s buttons ’koldus gombja’. konkoly konkoly 1. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr. Fűvészk. piros terméssel. J: ’Tribulus terrestris. Koldustetű (Jávorka 536). megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. N. kokojsza a. coácăţă ’alacsony ribizli.: ÅiÅania: concol (SchlSzj. 1998: vetési konkoly (Priszter 293).). szőrféreg. rom. a közönséges ebnyelvűfű (2. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. szb. ▌ 4. 277).’. vö. a név valószínűleg a ném. vetési konkoly’. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. közönséges ebnyelvűfű’. Melius 395). 1807: Konkoly (Magy. ▌ 2. ang. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. 1948: koldustetű (MagyGyógyn. J: ’Centaurea cyanus.. 324). ▌ 2. kunkoj (ÚMTsz. Vö. harvest lice. ang. kolandran l. EWUng. kokojsza a.

A kontyosfű magyarázatára l. Fűvészk.és fÍszeres könyvében”. (Barra 161).. J: ’Arum maculatum. fejlődött. sz. Csapó József indokolja is a névadást azzal. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. J: 1807 e. érthetőbb. Fűvészk. másfelől pedig konkoj stb. A búza között termő körülírás Melius alkotása. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. graveolens. EWUng. A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. erősszagú zeller’. 1595: Coriander (Beythe 79). vagy inkább kopott-nyak” (75).’. hogy a növény fűszerként használatos. EWUng. ill. A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok. A legrégebbi alakváltozat a konkoly. Veszelszki Antal is érezteti „fa. foltos kontyvirág’. J: ’Carum carvi.). hogy a növényt fűszerként használják. 1578: Colandran Coriandrum. vége előtt. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). A konyhazeller összetett szó. Perpenia a. 419). kopor l. J: ’Saponaria officinalis. (Melius 58). XVI. kékvirág. a növény előfordulási helyére utal. 349). zeller a. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. kömény. Kniezsa. 520). kontyvirág 1807 e. hogy a virág fehér. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. | 1998: ’Arum maculatum. A foltos/mocskos jelző a lat. kereklevelű kapotnyak’. a konkoly pedig arra vonatkozik. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). 278. vö. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn. (TESz. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm.. hogy a kopott-nyak elnevezés jobb. az utótagra l. 1798: Koriánder (Veszelszki 172). és szívesen ültetik temetőkbe. TESz.: TESz. 1683: Kopottnyak (Nyr. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). A konyhakömény összetett szó. 191).: RMGl. 25: TESz. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. Fűvészk. SzlJsz. magyarázata. 1577 k. 349). 419). ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. fűszerkömény’. Kolandran (NclB. foltos kontyvirág’. 47). 265). és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. az előtag arra utal. J: ’ua. 1998: koriander. zeller a. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). TESz. sz. 1673: kopottnyák (Com. 1807: Kontyvirág (Magy. 91).). amely kontyszerűen véd. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. kontyvirág.: Kontyvirág (Julow. koporsóvirág (MagyGyógyn. kapor koporsóvirág N. kopotnyik l. A kontyvirág nemzetségnév.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. J: ’Apium graveolens var. 85). A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. a konyha előtag jelzi. 1783: Kóriándrom (NclB.. fehéres buroklevele. J: ’Asarum europaeum. TESz. konkoly’ szava került át még a 10. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). 1872: kopotnyákot gr. tiszta zőldek. koriánder (Priszter . — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. maculatum ’foltos’ fordítása. hasonlóan a vetési jelző. a névadás alapja.). az utótagra l. Diószegi–Fazekas alkotása. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele. foltos kontyvirág’.: Coriandrum (OrvK. 1998: kontyvirág (Priszter 307). 1841: kopottnyak (Barra 387). (Melius 89a). kontyvirág’. 520).) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. v. Ö: sárkány~. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. 520). zeller. 1664: Coriander (Lippay II: 18). de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. Jan. J: ’Arum maculatum. EWUng. 40: 111). kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy.. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. 520). Fűvészk. Coriander (Lippay II: 20). hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. kopar. J: ’Arum maculatum’. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág).kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. 1807: ’Arum. szappanfű’.

A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. 1577 k. az agármony névben) + nősző ’növelő. coriandro. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye.. — N. — Vö. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). 556). 1783: Kosborfü (NclB. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. kotlòvirág (Péntek–Szabó. J: ’Robinia pseudacacia. vö. 421). korpa a. varfű. tavaszi hérics’. agárkosbor’. lencse~. kosz. ang. 1807 e. a név magyarázatára l. kosmonynősző. dut~. (Melius 154). som~lóhere. 404). 1998: kerti koriander (Priszter 343). 556). jaj~. szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. kóró l. TESz. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l. egérfark(~). 26/8: 16. ökörfark(~). látványos koronája. 107). Geschröt a. koleándert gr. seprű~ (→ seprűfű). Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. J: ’Knautia arvensis. ballangó~. Fűvészk. Koriander. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). fehér akác’.’.koronafa 247 kotlóvirág 343). hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. bogáncs~.: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. Nxßxf× a. korpafű’. var’) fordítása. A kosbor a TESz. puncs~. som~. Ember és növényvilág 198). κορίαννον. koszorú l. J: ’ua.. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. pézsma(~).és Széptud. campania~ kotlóvirág N. A korpafű szláv eredetű korpa (vö. A lat. szamár~ (→ szamártövis). J: ’Orchis. J: ’Adonis vernalis. 1807: Kosbor (Magy. ol. J: ’Lycopodium. Fűvészk. κολίανδρον ’ua. kosbor’. 556). és az EWUng. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ.. TESz. or. kapocs a. J: ’Orchis. coriandre. agárkosbor’.). J: ’ua. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. 267).’. a kosbor névben) + mony ’here’ (l.. MNövSz. szerint ismeretlen eredetű.. (ÚMTsz. ótvar. kapcsos korpafű’. A koriánder vándorszó. EWUng korpa a. J: ’Orchis morio. kapocs a. kosbor’. gordon(~). 1998: kosbor (Priszter 440). kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). Értekezések a Nyelv. J: ’ua. кориáндр. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168). 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. EWUNg. Bockhode ’bakhere’.). Fűvészk. coliandrum (< gör. cukor~. κορίανδρον. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). nyers’ < scabiēs ’rüh. sz.: Kosbor (Julow 265). — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). szerelmi vágyat gerjesztő’ (l. fr. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. ném. || kosbőr 1621: kosbxr (MA. 1935: 184). a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. kerti koriander’. coriander. scabiōsus ’durva. az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs.) megrövidült változatával. a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. J: ’Orchis morio. EWUng. fedelékes pikkelyekből” (Magy. szenna(~).’) átvétele. a TESz. TESz. UEWb. J: ’Lycopodium clavatum. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. katáng(~). A koszfű a lat. — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. Bocksbeutel ’bakzacskó’. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. Stendelwurtz’ (NéNy. kosbőr l. coriandrum. scabiosa (< lat. a . a nőszőfű névben). korpafű 1807: KorpafÍ (Magy. Fűvészk. cicfark~ (→ cickafark). kosbor kosmonynősző XVI. 869. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). J: ’Coriandrum sativum. kolandrán (Csapody–Priszter. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. 494). — Ö: agár~. mezei varfű’. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17).’. ném.

a név magyarázata. kekiny. J: ’Cytisus scoparius. 342). „A tyúkok közé dobták. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. mert nem lesz kotló. 110). steenkloover. A török szó a kök ’ég. kükény. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Növényszótár 22). stone fern. kék’ szóból származhat. kum. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80). kikín. orvosi somkóró’. kökönye (MTsz. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF.1: RMGl. Vö. 213).). kökén. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335).’. varjútövis’. seprűzanót’. AH. k(kín. k(kény. — N. 376). EWUng kotor a. kökönye (Csapody–Priszter. köcsögfűnek gr. kökén l. gö=em ’kökény’. J: ’Frangula alnus.: RMGl. 1783: Kökény-tövis (NclB. a): RMGl. gogan ’kökény’. A tövis ma- . A magyarba került török alak *kükän lehetett. | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. a névadás magyarázata. holl. kotor a. kőkény. kökän ’szilva. J: ’ua. köcsögfű N. kökinye. 36). cinus: kekenffa (KolGl. közönséges kutyabenge’. kőgyökér (MagyGyógyn.: Acacia: kekyn (CasGl. Marzell Melilotus officinalis a. 1405 k. 342). meggy’. Fűvészk. kőfal 1911: kőfal (Cserey. kökäm ’kökény’. kökény’. MNövSz. UEWb. 211). 132). hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. 426). ném. 2. A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. vö. 211). 373). | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. 426). a névadás magyarázata a termés kék színe. J: ’ua. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. kükin (ÚMTsz. oszm. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335).’. jelentése ’söprű’ (vö. Idegen nyelvi példára vö. megszárított szára kőkeménységű. 347. Steinklee tükörfordítása. 376).: cinum: keken (BesztSzj. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26).. 1430 k. 426). kökän ’szilva’.’.).: cinis: keken fa (BesztSzj. Ember és növényvilág 198. kikin-fa (MTsz. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata.: cirius: keken fa (SchlSzj. J: ’Orobanche sp.: cirium: kwten (SchlSzj. J: ’ua. az elnevezés szemléleti háttere az. J: ’ua. köcsögfű. TESz. a növény sziklákon fordul elő. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145). „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. kőméz. J: ’Rhamnus cathartica. kipcs. 1578: Kxkény fa (Melius 26a).’. pikkelypáfrány’. csag. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. 2. Steinwurze (NclB. kükíny (Nyatl. 145). őszibarack. ▌ 2. kőgyökér N. Vö.: RMGl. 426).. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. tyúkvirág. (Clusius–Beythe 7: BotTört. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. hashajtó K[ökényfa] (Magy. 430) tükörfordítása.: RMGl. Marzell Ceterach officinarum a. Ember és növényvilág 198). — festő~fa 1813: festő.: RMGl.kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni. ang. MNövSz. Marzell Polypodium vulgare a. Steinfarn ’kőpáfrány’. ▌ 3. hv. hogy a növényből söprűt készítettek. tyúkszem. kökény Péntek–Szabó. 1583: Kökény fa Prunus sil. 1: 112). 1998: kökény (Priszter 470). 1470 k. me megláttya a tyúk.). J: ’Melilotus officinalis. J: ’Asplenium ceterach. paprat od kamena. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). kotor 1902: ’söpör’).’. köcsögfüvet gr. kőkiny. 164). Fűvészk. nem tojik”.: RMGl. vö. 163.: RMGl. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. J: ’Polypodium vulgare. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn. (ÚMTsz. valamint a növény kökény 1. J: ’Prunus spinosa. — N. A kőhere a ném. kininfa (Csapody–Priszter. 110). A kökény ótörök eredetű. kökönnye.).” „Ne vigyük be. vajvirág’.. J: ’ua. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. hogy a növény köves területeken fordul elő.. — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn.). 213). — ~fa 1395 k. 1395 k. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. A kőgyökér a ném.

A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. 1998: kikerics (Priszter 340). veris. Kökörtyén (Csapó 146). Fűvészk. J: ’Adonis aestivalis.) kökény nevének magyarázata az.: RMGl. J: ’ua. tavaszi kankalin’. 1798: Sárga-kökörtsént gr. tavaszi hérics’. 426). 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. Ember és . 50). J: ’Anemone nemorosa. Kükertz (Csapó 146). kökény gyarázó utótag arra utal. J: ’ua. kökörcsin’. amely hasonlít a kökény termésére. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy. nagykökörcsin (Péntek–Szabó. kükerc. agárkosbor’. kikerics. | 1578: ’Pulsatilla grandis. 103). kökörcsiny. 380). kökiny.’. molyhos ökörfarkkóró’. kikirics (Péntek–Szabó. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). ▌ 5. kökény’. 1807 e. hogy a növény tüskés. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). cathartica (< gör. vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). berki szellőrózsa’. — N. J: ’Colchicum autumnale. szártalan kankalin + Primula veris. a hashajtó jelző a lat. 380). J: ’Adonis vernalis.. — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter. kökönye l. a): RMGl. 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). scilicet latine primule veris (CasGl. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). J: ’Pulsatilla sp.). J: ’ua. 320). kukerc (MagyGyógyn.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. 1783: Sárga Kükörits (NclB. J: ’Pulsatilla sp.’. veris. kukerc. kökény.. leánykökörcsin’. kökinye. A festő jelzőt az indokolja. 1775: KökörtÐin. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. 1395 k. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148). 1590: Anemone. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). 426).: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. kökörcsin’. 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. J: 1395 k. — N. | 1807 e. kökény a. kökörcsin’. pulsatilla: Kékôrcz. 1798: kükirtz (Veszelszki 168).. kökörcsin’.: ’Pulsatilla sp. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése. összetett szó. kökény a. Purgierwegdorn. J: ’Prunus spinosa. ▌ 7.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse.titipus: kikerchen” (BesztSzj. TESz. J: ’ua. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. kivirics (Csapody–Priszter. 126). ▌ 6.’. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy. kökercsin (ÚMTSz. (Veszelszki 366). 382). 295). — nagy~ N. 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). kökércse (Péntek–Szabó. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. kökörcsin’. ▌ 2.: .: ’Pulsatilla sp. 1405 k.: RMGl. || kikerics 1. MNövSz. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3. ▌ kikerics 3. ▌ 8. ▌ 3. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. ném. veris. J: 1405 k. 1470 k. ▌ 2..: ’Pulsatilla. 1783: Fekete Kükörits (NclB. Idegen nyelvi megfelelőre vö.: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. nyári hérics’. J: ’Primula veris subsp. tavaszi kankalin’. kökörcsin 1. kikirics. őszi kikerics’. MNövSz.: Kökörtsin (Julow 259). az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. 360). MNövSz.). 426).) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. tavaszi kankalin’. 335). 1595: kxkxrchin (Beythe 54). — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146).. J: 1775: ’Primula veris subsp. ▌ 4.’. 426). J: 1798: ’Pulsatilla sp. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). N. a fa fekete bogyói erősen fognak. Fűvészk. 19). EWUng. a varjútövis termése is októberben érik. 103). „kiczin. A varjútövis (2. J: ’Orchis morio. | 1798: ’Primula vulgaris. 1948: kivisics. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115).. 1775: Kükirtz. Ember és növényvilág 198). 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). kikerics 1525 k. — N. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). J: ’Verbascum thapsus. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. kikirics. k(kercsin. és festésre alkalmasak. kathartikós ’tisztító. Ember és növényvilág 198). 426). | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a).. J: ’Primula veris subsp. kükörics (Csapody-Priszter. kökörcsin’. az előtagra l. tavaszi kankalin’.: RMGl. hogy a fekete bogyótermés.

’ és a szellőrózsát ’Anemone sp.köldökfű 250 kömény növényvilág 221).) jelző a növény virág- zási idejét jelzi.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. TESz.’. Ember és növényvilág 221). Genaust Cotylédon a. a név magyarázata.. ▌ 5. Marzell Adonis vernalis a. 428).’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította.’. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). kik(rincs. Anemóne a. 360). köles l. igazolhatja ezt az. kökörics l.’ (1. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3.). гóлубь ’galamb’. pl. ’tavaszi hérics’. ’nyári hérics’. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. kökörcsin’ (1. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó.) jelző Melius alkotása.: RMGl. fehér zászpa’. MNövSz. EWUng.). — bé- . — Ö: varjúkikerics. őszi kikerics. maximum. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. J: ’ua. kikeri. J: ’Sedum telephinum subsp. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. rózsaszínes. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). 1405 k. ’őszi kikerics’.’. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). bablevelű varjúháj’. kökörcsin a.. Genaust autumnális a. A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe. 2. — N. édeskömény’. A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható.).. hogy a régi botanikusok.: RMGl. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. kikirícs. *kükürč ’kékes’ átvétele. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. A köldökfű a ném. kakarics. Az őszi ’őszi kikerics’ (5. zászpakikerics. 376).) lett. 3. kenderkökörcsin. 368). 7. gyöngy~ kömény 1. 427). „kiczin. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB.’. kukurícs (ÚMTsz. 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. голубóй ’égszínkék. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy. J: ’Veratrum album. 4. J: ’Foeniculum vulgare. őszi kikirics. szártalan kankalin’. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). J: ’ua. hérics a. hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található. 1783: Köldök-fü (NclB. ▌ 4. A TESz. J: ’ua. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. Fűvészk. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak.’. Melius 397. ’molyhos ökörfarkkóró’. J: ’ua. autumnālis ’őszi’). — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118). 6. a lat. tavaszi hérics’. A kökörcsin ’Pulsatilla sp. mintára jött létre (< lat. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel.. ’berki szellőrózsa’. J: ’Adonis vernalis. lat. kikirics. világoskék’. kikarics. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö.. virágzata halvány lilás. — kikericsfű N. amely abban különbözik a lila virágú. szellőrózsa. a héricset ’Adonis sp. és az EWUng. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). or. lókökörcsin. 427). Szabó. kukurics. A kökörcsin török eredetű. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. kikirincs. ’tavaszi kankalin. pipacskökörcsin. J: ’Colchicum autumnale.) jelzőre l.: RMGl. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. kökörics. hogy ősszel virágzik. kökörcsin a. 8. leánykökörcsin. tavasszal virágzó kökörcsintől. a névadás magyarázata. küköritsvirág. kökörcsfű (Csapody-Priszter. 5. ’agárkosbor’.. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. 103). török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. őszi kikerics’. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč.). kükörtsén” (TESz. kökörcsin köldöke l. kükörtsin.

). κύµίνον. J: ’ua. 351).: ’Carum. or. — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349). A orvosi kocsord (3.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. J: ’ua. 430). 1998: édeskömény (Priszter 377). f#niculum ’kömény’ < lat. mezei jelzők létrejöhettek ném. | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). borsoskömény’.’. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. vagy réti-kömény (Veszelszki 133).: Kömény (Julow 257). 347). 2.’. EWUng.’. J: ’Polypodium vulgare. 351). valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. névadás alapja. | 1807 e. közönséges ánizs’. ▌ 6. J: ’Cuminum cyminum.’.) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. 349). mintára. (Melius 49a). A kőméz összetett szó. — N. Vö. orvosi kocsord’. | mezei ~ 1798: Mezei. ernyős virágzata. J: ’ua. J: ’ua. 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). ’borsoskömény’ (4. Marzell Cuminum cyminum a.’. ir. vö. J: ’ua.’. kumil. A réti.: ’Carum carvi.’. ▌ 2. J: 1435 k. 36). | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. Feldkümmel. 1783: Bétsi Kömény (NclB. A névadás magyarázata.: RMGl. A kömény vándorszó. ▌ 4.’. J: ’Cuminum cyminum.). gör. 191). — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163). kőméz 1783: Kö-méz (NclB. 2. borsoskömény’. J: ’ua.’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. 351). termése. 351).. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. felhasználása (fűszernövények) hasonló. 351). R. cuminum.: semlinum: kemin (SoprSzj.. kümin. 558). Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’. fűszerkömény’. 351). 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). hogy a növény sziklákon fordul elő. *kъminъ kerülhetett be. kumīn.). J: ’ua. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). kemínym™g. ’fűszerkapor’ (6. esetleg egy nyugati szláv R. kömény’. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. hortorum).) kömény neve a R. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. 198). 198). — Ö: disznó~. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). | vad~ 1578: vad keménnec gr. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. Az egyiptomi. 427). J: ’ua. 198). Növényszótár 245).’.). kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). hv. J: ’ua. ’közönséges ánizs’ (5. 1911: kőmiz páprágy (Cserey. hogy a növény íze a borshoz hasonló. ném. 1807: Kőméz (Magy. 1435 k. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy. ném. J: ’ua. fűszerkapor’. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. 1998: kömény (Priszter 328).’. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. Römischer Kümmel ’római kömény’. . lat. kimimmag (ÚMTsz. konyha~. kőgyökér. a méz utótag finnugor eredetű. fűszer~. keminym™g. тмин. 1783: Erdei vad Kömény (NclB. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349).’. 1807 e. J: ’Peucedanum officinale. J: ’ua. vö.’. 377). J: ’ua. Fűvészk. J: ’ua. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). gyökere édes. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). mint a méz. UEWb. 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). 377). J: ’ua. J: ’ua. Genaust foeniculáceus a. 1783: Kömény (NclB. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. 128). ófn. Fűvészk. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). J: ’ua. ném.’. lat. J: ’ua. A növény termése a köményhez hasonlít.’. ▌ 3. TESz. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak.). | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn.’. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn.’. ▌ 5. Kümmel.’. J: ’Pimpinella anisum. szln. kumin. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. ’orvosi kocsord’ (3. A kömény ’fűszerkömény’ (2. kemímmag..’. Marzell Polypodium vulgare a. J: ’ua. 198). | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB. 1664: Kxmény (Lippay II: 98). Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. 273. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. J: ’ua. a kő előtag talán a ném. Fűvészk. 1998: vadkömény (Priszter 451). J: ’Anethum graveolens (convar. 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144).). kúmina.

— vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). 416). kevriš vagy küirüč kerülhetett.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK.: ’Fraxinus sp.. 1998: magas kőris (Priszter 378). Escherwurtz ’kőrisgyökér’.’. J: ’ua. 261). TESz. EWUng. 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). 210). qorïčagač ’kőrisfa’. J: ’Dictamnus albus. kőris(fa)’.. Fűvészk. kőrüs-fa (MTsz. 129). ném. 340). J: ’Parietaria officinalis. || kőris 1807 e. J: ’Fraxinus ornus. kőrisfalevelűfű körmös l. ló~lapu (→ lapu). || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. J: ’Fraxinus sp. Fűvészk.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb.). kürüč ’ua.’. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266). közönséges falgyom’.). 212). || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). 1500 k. europÀische Blütenesche. J: ’ua. fraxinella (< lat. J: ’Senecio vulgaris. szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. (Melius 80a).’. kavçrçś. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. 63). karacs. A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. az előtag magyarázatára l. magas kőris(fa)’.’. 1783: Kö-rontó-fü (NclB.). — N. A kőrontófű a lat. J: ’Filipendula ulmaria. J: ’ua. J: ’Dictamnus albus. A kőrisfalevelűfű lat. ▌ 3. 336). a magyarba a tör. 366). közönséges aggófű’. qoros aγas ’ua. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. kavrçś ’ua. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). ang. vö. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. réti legyezőfű’. J: ’Physalis alkekengi.’).: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. csuv. ló~ szattyú (→ szattyú). 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). bibircses kőtörőfű’. A névadás magyarázata. — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). 366). zsidócseresznye’. hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. Marzell Dictamnus albus a. — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy.: ’Saxifraga sp. A kőris ótörök eredetű. az utótagra l. saxifragus ’követ törő’ < lat.: RMGl.kőris 252 risfalevelűf ű. tat. J: ’ua. 31: 380: TESz.’. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn.. J: 1577 k. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. nagyezerjófű’. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378).). — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). 63). flowering ash. 1783: Körontó-fü (NclB. 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB..: ’Fraxinus. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. — Ö: manna~.: RMGl.: RMGl. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). 367). bibircses kőtörőfű’. | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). 75/37). Fűvészk. J: ’Saxifraga granulata.’. J: ’Fraxinus excelsior. kőris(fa)’.’. | 1775: ’Saxifraga granulata. kérisfa (NyK. | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). J: ’ua. 429). a): RMGl. az előtagra l. Körös-fa (NclB. 1775: Körontó-fü (Csapó 215). körfény l. 1775: Köronto-fü (Csapó 89). 1807: Kfrisfa (Magy. | 1807: ’Fraxinus.’. A néva- . mannakőris(fa)’.’. kőris(fa)’. 1783: Kö-rontó fü (NclB. Fűvészk. — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). 284/26). J: ’ua. kőrislevelűf ű l. páfrány. al~. kőris(fa)’. J: ’ua. | ~fa 1395 k. ném. J: 1807 e. J: ’Tragopogon pratensis. J: ’ua.’. 1578: Kx ronto f×nec gr. 257). — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). ezerjófű. 367). ▌ 2. kőÝricsfárol (ÚMTSz. || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB. 1783: Köris-fa. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört.’. vö. J: ’ua. réti bakszakáll’.: Kőris (Julow 266). ▌ 5.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. kő- kőris 1. frangere ’törik’) mintájára jött létre. ▌ 4. J: ’ua.’. Saxifraga (< lat. A kőrisezerjó összetett szó. kőméz. 1577 k. az utótagra l. al~szőlő körmű l. göris. J: 1395 k. nagyezerjófű’.’. 211). kőtörőfű’. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378).’.: fraxinus: keres fa (SchlSzj.’. J: ’ua. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). mintára jött létre. ▌ 2. 261). saxum ’kő’. bábakalács~ zekas alkotása. fraxinus ’kőris’) fordítása. J: ’ua. ▌ 6. J: ’ua. bask. a lat. 1405 k. 1577 k.

kőrutabordalap l. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144).) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. A növény kőfalakon. medve~. Marzell Gratiola officinalis a. J: ’Asplenium ruta-muraria. J: ’Vaccinium vitis-idaea. J: ’Gratiola officinalis. Marzell Asplenium ruta-muraria a. és a növény kedveli a köves. Fűvészk. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata.) vereskőrontófű neve a ném.’. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). kőrontógyökerűfű l. Steinraute részfordítása. A kőruta. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). illóolaj készül belőle). Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört. A kőszőlő a ném.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). a kő előtag valószínűleg a növény R. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. 430). A kőfaliruta a lat. szakny. A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. a névadás magyarázatára l. A réti legyezőfű (6. A bibircses kőtörőfű (2. A névadás magyarázata. 367). 1775: Köfali ruta (Csapó 231).) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). J: ’ua. 1783: Kövi rúta (NclB. a zsidócseresznye (4. A ruta utótagot azért kapta a növény. hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. feketeszőlő (→ szőlő). körömvirág. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. a szőlő magyarázó utótagra l. a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. a névadás alapjára l. kövi fodorka’. rontófű. Vö. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. a növényt köszvény gyógyítására használták. macska~. a ruta előtagot változatlanul átvették. pikkelypáfrány’.körömke 253 köszvényfű körte l. süvöltény~ körtvély l. 603). J: ’Asplenium ceterach. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). ló~. 384). sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). Idegen nyelvi megfelelőre vö.. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). gólya~. || köviruta 1525 k. 1948: kőruta (Halmai 10). 430). J: ’ua. 1783: Köfali Rúta (NclB. hogy vesekő ellen hasznos:. hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg.-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. Az utótagra l.. idegen nyelvi megfelelőkre vö. rúta-murária a. 322). köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). 1911: kőruta (Cserey. orvosi csikorgófű’. steenruit. J: ’Calendula officinalis. kőtör. 322). kőruta 1.’. köszvényfű 1. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ▌ 2. és fövény ellen nagy Principalis. varjú~ körömke N. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. körömke (MagyGyógyn. 128). ezért azt tartják róla. Gichtkraut fordítása. 1783: KöÐzvény-fü (NclB.’. borban igyák. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. 1798: . és a’ vese-kf miatt fanyalognak. Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. kőfal. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. disznó~. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). mert levelei hasogatottak. a növény sugárvirág része (sárga festék. szamár~. farkas~. 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). Növényszótár 22). orvosi körömvirág’. ang. orvosi körömvirág’. J: ’ua. Genaust saxícolus a. köviruta valószínűleg a ném. Steinbrech (NclB. 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). vörös áfonya’. stonerue. kőrontófű köröm l. Genaust Rúta a. burján. J: ’Calendula officinalis. kánya~. sziklás helyeket. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása.’. holl. A köszvényburján a ném. 491). ném. J: ’ua.

vízitorma’. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Ember és növényvilág 199). 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. saxum ’kő’. kőtör 1807: Kftör (Magy. J: ’Primula veris subsp. 209). csombormenta’. a csombormenta magyarázatára l. Christoffelskraut. A névadás magyarázata. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. csombormenta’. ang. a kalincaínfüvet (1. jichtkruid. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. a növényt köszvény gyógyítására használták. A kövérfű a növény R. J: ’Saxifraga. bibircses kőtörőfű’.’. kőruta középcsillaghúr l. EWUng. 130). saxifragus ’követ törő’ < lat. kőrontóf ű. podagrafű’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69). ▌ 4. N. ökörnyelv kres 1664: Kreſt. kőtörőfű l. grānum ’mag. Genaust podagrária a. lat. granulata (< lat. 2. R. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. 263). hogy a növény felépítése rózsaszerű. Saxifraga (< lat. frangere ’törik’) tükörfordítása. A köszvényfű a ném. a rózsa utótag magyarázata. bablevelű varjúháj’. Fűvészk. Craſſula (< lat. kőtörőfű’. A csombormentával (2. 1911: Kristóffű (Cserey. R. — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. tavaszi kankalin’.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. avagy ſáſa-f×vet gr. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). Christophskraut. csillaghúr középnadályfű l. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre.’. J: ’Saxifraga granulata. kalincaínfű’. Növényszótár 5). ném. kövirózsa’. hogy a növényen kis bibircsókok. ▌ 5. 371). J: ’Mentha pulegium. 1998: kövirózsa (Priszter 501). ▌ 3. maximum. vö. herbe aux goutteux. ▌ 2. köszvénymenta. J: ’Actaea spicata. J: ’Aegopodium podagraria. J: ’Sedum telephinum subsp. TESz. Fűvészk.. A kristóffű a ném.) is köszvényt gyógyítottak.. köviruta l. 368).’. veris. fekete békabogyó’. Kristofeleskraut tükörfordítása. kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). 1807: Köszvényfű (Magy. J: ’Ajuga chamaepitys. A kőtör nemzetségnév. holl. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’.köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154).’.) a lat. J: ’ua. 341). 1783: Kövi ró’sa (NclB. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). J: ’ua. és Szt. Marzell Sempervivum tectorum a. 1783: Kövér fü (NclB. Vö. Gichtkraut tükörfordítása. bibircsók a. J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. bibircsók a. A kövirózsa a ném. köszvényf ű ter 493). J: ’ua. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása.) és a fehér vajvirággal (5. Kres. J: ’Sempervivum tectorum. (Lippay II: 26). J: ’Mentha pulegium. 1998: köszvényfű (Priszter 292). Steinrose tükörfordítása. A kres a ném. 1813: Köszvényfű (Magy. arra utal. nadály közökörnyelvf ű l. 377). szem’) mintájára jött létre. ném. sarjhagymák fejlődnek. J: ’Orobanche alba. Brunnenkresse. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. goutwort. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. Diószegi–Fazekas alkotása. szakny. A névadás magyarázata. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). Marzell Aegopodium podagraria a. 265). Genaust crássus a.) a ném. Fűvészk. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. a fű magyarázó utótag. fehér vajvirág’. J: ’ua. Fűvészk. a névadás oka. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). 386). podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása.-i podagraria (< lat. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. goutweed. Gichtkraut. köves l. a lat. A köszvénymenta a lat. Gichtkraut tükörfordítása. Kresse ’zsázsa’ átvétele. Kristóf a pestises betegek védőszentje . fr. kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). köszvényfű (Péntek–Szabó.

kukukvirág l. héja~mácsonya kukucska 1. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . bokor alatt ~ kukerc l. veris.’. N. A répa utótagra l. illatos virágfejlődés lehet. kukucskálnak ki. kunrépa. A névadás magyarázata. 1813: kún R[épa] (Magy.. Schlüsselblumen tükörfordítása. kucorgó l. Vö. A névadás magyarázata. (Veszelszki 185). hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. konkoly kunkorgó l. kakukkvirág kulcsa l. J: ’Robinia pseudacacia. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. Vö.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. kunkoj l. A Krisztus-pálma a lat. a névadás magyarázata a korai.). bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. A kulcsvirág a ném.). kulcsvirág (ÚMTsz. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. karácsony táján már virágzik. 147. 178). A kukucska ’fehér akác’ (2. 374).’. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). A kútfű egyedi adat. Fűvészk.).. ném. Melius alkotásai (Melius 82a). A krisztuskeze. kukicska (ÚMTsz. J: 1540 k. || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). vénuszhaj’. Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása.). Christuspalme ’Krisztuspálma’. paraj. fehér akác’. kutyabenge (SzegSz. A kunok paréja Melius elnevezése. 209).Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. ÚMTsz. Christmas-flower. EWUng. c): RMGl. csuklyafű kukojsza l. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). 1783: Kriſtus tenyere (NclB. 385). || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy. héja~. J: ’Primula veris subsp. kukucsk™ (ÚMTsz. J: ’ua. Vö. disznórépa. ▌ 2. isten~. J: ’Helleborus niger. ang. kukicska a. Vö. 2. kukucska (MagyGyógyn. kövér porcsin’. ötujjúfű. erdei ciklámen’. A névadás alapja. J: ’Ricinus communis. a lat. Szabó. A Krisztus-virág a ném. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. a névadás magyarázata nyilván az. Fűvészk. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. hogy a növény nedves helyeken. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit. fekete hunyor’. ricinus’. kunrépa 1798: Kún-répának gr. Szent Péter kulcsa. Fűvészk. — N. 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). ricinus’. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. krisztustenyere és istentenyere a lat.: ’bizonyos fajta gyógynövény. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. kökörcsin kuklásfű l. kukucskál a. — N. kút l. Marzell Colchicum autumnale [8] a. Krisztuspálma. Marzell Helleborus niger a. J: ’Cyclamen purpurascens. vö. 425). TESz. Melius 381. J: ’ua. krisztustenyere. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. közönséges kutyabenge’. régi. tavaszi kankalin’. kukucskál a.). Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Colchicum autumnale. a névadás magyarázatára l. J: ’Portulaca oleracea. még csicsiskoma. N. palma ’tenyér. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197). hogy a leveleken 5 nagyobb. karácsonygyökér. ang. Christblume tükörfordítása. J: ’Frangula alnus. újra emlékeztető karéj látható. 2. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. 256).) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. 1948: Krisztus virág (Halmai 38). az utótagra l. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. őszi kikerics’. mohos források oldalán fordul elő. pl. Marzell Actaea spicata a. hogy a növény Krisztus napján. J: ’Ricinus communis. a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az.

). 1807: kutya –v. büdös pipitér’. Ember és növényvilág 227). a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. ▌ 2. dogwood. 1813: Kutyabogyó (Magy. 1783: Kutya Kapor (NclB. mérgező bogyótermése. 7: 679). J: ’Lycopodium clavatum. 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). gyep. kutyaborostyán N. kutyalánc (MagyGyógyn. ang. kutyaborostyán (ÚMTSz. 125: 428). J: 1798: ’Solanum nigrum. az előtagra l. 2. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. azt. nyári hérics’. N. csucsor’.’. 419). kutyanyelvűfű 1. Elymus repens’ a lat. 1807: Kutyafa (Magy. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. 178).). farkashárs’. N. — N. hogy a fa hitvány. törékeny. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) jelentéktelenségére utal. A névadás magyarázata. — N. Ember és növényvilág 198. ’madárberkenye’ (2. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. kutyakapor (Péntek–Szabó. ill. közönséges kutyabenge’. J: ’Colchicum autumnale. J: ’Anthemis cotula. 45). a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. 79: 116–121). 377). J: ’Sorbus aucuparia. Fűvészk. J: ’Plantago major. J: ’Adonis aestivalis. R. kutyafa. borostyán. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. hondjeshout. A kutyaborostyán összetett szó. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. A kutyafa a ném. a név a növény haszontalanságát jelzi.’. földön szétfutó jellege. J: ’ua. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91).) magyarázatára l. kutyafa (SzegSz.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. — N. Fűvészk. holl. közönséges csillagpázsit’. Ember és növényvilág 198). ebkapor. Gramen caninum (NclB. lat. Marzell Colchicum autumnale a. nagy útifű’. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. 296). idegen nyelvi megfelelőkre vö. Hundsbaum tükörfordítása. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. J: ’Prunus padus. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. ▌ 2. J: ’ua. az utótag magyarázatára l. benge. farkashárs).Tseresznye (Magy. kutyacseresznye 1. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. 373).). J: ’Daphne mezereum. | 1813: ’Solanum nigrum. kutyadöglesztőfű N. J: ’Cynoglossum officinale. A kutyabenge összetett szó. Marzell Frangula alnus a. Hundsbeere ’kutyabogyó’. J: ’ua. 38). A kutyadöglesztőfű a ném. . J: ’Frangula alnus. vad – v. A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. kutyakapor 1. kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414).kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378). A kutyalánc a ném. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. 374). hogy mérgező.). kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. gerézdes . A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása. neve frangula (< frangere ’törni’). Péntek–Szabó. kutya bojó (ÚMTsz. ÚMTsz. madárberkenye’. 1758: kutyafa (SzT. 393). A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. gramen ’fű. Diószegi–Fazekas alkotása. 328) (< lat. ÚMTsz. piros termése.). kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. — N. hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. A névadás alapja a növény értéktelen. Fűvészk. ▌ 2. A kutyacseresznye a ném. farkasbors. ném. őszi kikerics’. kutyabogyó. vö.. 2. hogy a növény illata büdös. Fűvészk. a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. zelnicemeggy’. a növény R. fekete csucsor | Solanum. J: ’Cynodon dactylon.’. ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. 50). 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). fekete csucsor’. kapcsos korpafű’. Ember és növényvilág 198. kutyapázsit (MagyGyógyn. Marzell Daphne mezereum a. az utótagra l. 281). Hunds-Elſebeere részfordítása. hound’s berry ’kutyabogyó’.) az ebnyelv mintájára jött létre. közönséges ebnyelvűfű’.

J: ’ua. 1998: kutyarózsa (Priszter 483). J: ’ua. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. nyelv hatása sem.. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. gramen ’fű. ezek a növények szintén fehér.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. TESz. vö.’. 44).. kutyatej (MagyGyógyn. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy.. perje. A tavaszi hérics (2. pitypang’. canénus ’kutya-’ melléknév. 1: 571. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). J: ’Euphorbia sp. Genaust cynápium a. — sárga~ N. ký#n. J: ’ua. Marzell Solanum nigrum a. 198). hasindító kutyatej’. ▌ 3. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). J: ’Euphorbia lathyris. fekete csucsor’.) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. a lat. vö. ký#n. odoús. lat. kutyaté. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116). canénus ’kutya-’ melléknév. — Ö: eb~. 104). 1998: kutyatej (Priszter 372). gyepűrózsa’. ▌ 2.). gen. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. pázsit’. J: ’Adonis vernalis. J: ’Elymus repens. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. szakny. MNövSz. Hundswein tükörfordítása. | 1998: ’Euphorbia. a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. kutyatej’. 114). kutyaszöllö (ÚMTsz. hogy a növény tejnedvet tartalmaz. keserű tejnedvet tartalmaznak. 328). közönséges tarackbúza’. || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. Ember és növényvilág 218). kutyabogyó. 375). Gramen caninum (NclB. ▌ 2. — N. Nyr.-i cynapium (< gör. | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). Hundspeterlein (NclB. a kutya előtag a növény értéktelenségét. canis ’kutya’) fordítása. Hundrose. ebzeller. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. J: ’Taraxacum officinale. N. canis ’kutya’) fordítása. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. J: ’Rosa canina. 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). 125: 424.). Az utótagra l. odóntos ’fog’) is hatással lehetett. a névadás magyarázatára l. Ember és növényvilág). ha leszakítják. J: ’ua. hitványságát jelzi. Genaust canínus a. 2: 126. gyep.’. kutyarózsa 1. 1: 860. farkaskutyatej’. kutyatej’. J: ’ua. de nem zárható ki a lat. a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. ádáz’. N. SzegSz. kutyatej | Euphorbia cyparissias.’. ebgyógyítópázsit. rosa ’rózsa’. A kutyarózsa a késő lat. Marzell Aethusa cynapium a. kynós ’kutya’. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés. A kutyaszőlő a ném. jövevényszavunk. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. A névadás alapja a növény haszontalan. a tej utótag magyarázata. lat. A kutyatej ’pitypang’ (2. ill. lat. szőlő a. gen. Ember és növényvilág 218). N. 1783: Eb ró’sa (NclB.. .. Vö. tejesfű. Fűvészk. J: ’Chelidonium majus.’. J: 1798: ’Euphorbia sp. J: ’Solanum nigrum. 328) (< lat. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). 86: 441). kutyatej (Csapody–Priszter. mindkét növény szárából nedv folyik. Péntek–Szabó. TESz. Hunds-Petersilie tükörfordítása. canis ’kutya’) tükörfordítása.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ang. 349). sárgakutyatej (Péntek–Szabó. Cynodon (< gör. dog-rose. apium ’petrezselyem’). ebagyar). SzamSz. gen.) és ’vérehulló fecskefű’ (3. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. Vö. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. lat. kutyarózsa (Péntek–Szabó. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. J: ’Aethusa cynapium. Ember és növényvilág 198).’. rosa canina (< lat. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). kynós ’kutya’. farkas-~. vérehulló fecskefű’. tavaszi hérics’. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. kutyaszőlő (SzlavSz. kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). lat. 349). A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. A kutyaperje valószínűleg a lat.

J: ’Bryonia alba. Vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kutyócska kükény l. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. vetési oroszlánszáj’. J: ’Antirrhinum majus. kökény . a névadás magyarázata. Nyr. Nyr. kökörcsin kükin. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). kerti oroszlánszáj’. J: ’Prunus padus. 16. büdös gönye’. 23: 423). zelnicemeggy’. 51: 15. J: ’Misopates orontium. lat. A kutyatök a ném. 31: 139. A kutyazelnice összetett szó. kükiny l.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. kökény kükerc l. Hundskürbis tükörfordítása. cucurbita canina. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. kutyóka l. zelnicefa. 2. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). 394). Fűvészk.. az utótagra l. ebfejűfű. Marzell Bryonia a. kutyatök (Nyr.

1395 k. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. | 1807 e. 1807: ’Chenopodium. lakat a. 115). a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele. лебедá. has~fű lajtorjatüske N. 377). loboda. A laboda ’bojtorján’ (2. 2. szarka~. vörös libatop’. lator koldus ~a sebesítő f ű. ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése.). A lajtorjatüske népi név. MNövSz. vasfű’. nagy bojtorján’. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. 1807 e. J: ’Eryngium campestre. daru~. tyúk~. A lábmosófű magyar alkotás. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54).). 257). A tajtékzó jelzőre l. A névadás magyarázata. A lámpavirág népi név. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. galamb~. J: ’Arctium lappa. TESz. szb-hv. MNövSz. — N. lobodo (CsángSz. N. farkas~. lakat a. lúd~. EWUng. J: ’Chenopodium rubrum.: bleta: laboda (BesztSzj. J: ’Saponaria officinalis. lámpavirág (Csapody– Priszter. kakas~. libatop’. blg. 377). Csapody–Priszter. Fűvészk. 1807: büdös Laboda (Magy. 2. büdös libatop’. laboda lágyító l. lakatfű (MagyGyógyn. lakatfű N. 223. ▌ 2. galamb~gólyaorr. tajtékzófű.L láb l. varjú~ lábmosófű 1577 k. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. 324). lobòda ’Atriplex’. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). labogya. 2: 702). szappanfű’. 115). éjjeli~ lámpavirág N. TESz. J: ’ua. A laboda szláv jövevényszó. bárány~virág (→ bárányvirág). laboda 1. J: ’Verbena officinalis.) népi név. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. hogy a növény őszszel elszárad. J: ’Chenopodium vulvaria. (OrvK. J: 1395 k..: TESz. A lakatfű népi név.: ’különféle nagy levelű növények neve. loboda (ÚMTsz. bojtorján elnevezése’. a fű magyarázó utótag. csóka~.: Laboda (Julow 256). harang~. a névadás magyará- . liba~. лoбoдá ’ua. N. lajtorja tüsök (MagyGyógyn.: RMGl.: lab moſo fweth gr. or. holló~. réteken át. a növénynek is nagy levelei vannak. oroszlán~. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. A névadás magyarázata. gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. spenót. ▌ 3. béka~.’. szlk. mezei iringó’. lámpa l. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. elsősorban a libatop. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82).). J: ’Taraxacum officinale. 345). vö. vö még tüskefa. лóбода ’libatop’. Fűvészk. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. 182). 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. hogy a növény gyökerét szappanként használták. laboda (MagyGyógyn. gólya~. labogya l. pitypang’. EWUng. 405/12–13)..’ (TESz. borjú~fű.

— fehér tövises~ 1577 k. J: ’ua. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87). hólyagszerű. J: ’Physalis alke-kengi. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88). lány l. kutya~ lapu 1. à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a). J: ’ua. J: ’Tussilago farfara. éjjelilámpa. 1807: keserű Lapu (Magy. Fűvészk. J: ’ua. A névadás alapja. 448).: RMGl. borda~ lapi l. lanternplant. J: ’ua. A névadást Veszelszki azzal indokolja. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF.’. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). 455). 377).’. | keserű~ . J: ’Silybum marianum. kis bojtorján’. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). 416). nádralapu lánc l.’. 1775: Édes lapu (Csapó 164). J: ? ’Tanacetum balsamita. 2. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). Boldogasszony tenyere’. ang. égetfk. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164). vag.: RMGl. 416). ▌ 6. Fűvészk.: RMGl. Szabó. J: ’Ranunculus flammula.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. gyermek~f ű.’. Fűvészk.’. — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). 448). — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB.’. (Melius 11a). J: ’Arctium lappa. 412). zsidócseresznye’. 448). 448). 1775: Nagy lapu (Csapó 151). szártalan bábakalács’. martilapu’. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). ▌ 3.’. ▌ 8.’. szakny. 378). ném.’. — tejes~ 1577 k. ▌ 7. mostoha lapu (SzikszF.lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). bölénylapu (→ bölény).: lappa: lapho (SchlSzj.’. 592/5). 1096). 127). Az égető lángosfű Melius alkotása.’. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). 416). békaboglárka’. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. Égetx langas f×” (Melius 175). || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. ▌ 2. MNövSz. hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni. piros csészék veszik körül. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). az az. | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF.. és ſzárítók. vel. J: ’ua. J: ’Dipsacus fullonum. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu.: RMGl. — édes~ 1590: Tussilago.’. — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a).’. 448). | keserű széles~ 1813: keserű.: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK.’.’. J: ’Carlina acaulis. máriatövis’. és mindnyájan tsipfsek.’. 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott. bojtorján’. 1395 k. J: ’ua. árva~haj lap l. A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202).’.: lappa: lapow (BesztSzj. 609/21). 1783: Édes Lapu (NclB. vö. kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 1405 k. vngula caballina: Edes lapu. nagy bojtorján’. 288/8). | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. | keserű~ 1577 k. ▌ 4. J: ’ua. | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal.’. Vö.’. brusztujlapu. 448). közönséges acsalapu’. Melius 438. J: ’ua. J: ’Arctium minus. J: ’ua.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. 1998: lampionnövény (Priszter 454). a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. 2. Laternenpflanze. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. ▌ 5. J: ’Petasites hybridus. J: ’ua. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). 115). 1783: Marti Lapu (NclB.’. széles L[apu] (Magy.: keſerw lapu (OrvK. — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF. J: ’ua. takácsmácsonya + erdei mácsonya’.: RMGl. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238).: RMGl. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). (Csapó 190). J: ’ua. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. a lat. J: ’ua. 1998: martilapu (Priszter 529). 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). nagy Lapunac gr. J: ’ua. J: ’Arctium sp.

A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. selyem~. sz. hogy a növény csipkés. J: ’Onopordum acanthium. A szártalan bábakalács (2. keserű nagy. ernyős fürtben álló akaszkodó. J: ’ua. bogáncsszerű termésük van.’.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. medve~. magyarázata. szamár~. ▌ 2. a nagy jelző lat. a mart 1395 k. J: ’Ranunculus sceleratus. dípsa ’szomjúság’) fordítása. békaboglárka’. A Boldogasszony tenyere (3. szln. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×. hogy a növénynek tüskés. keserű~bojtorján. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). mezei iringó’. ill. A növény levelei fehéren márványosak. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. lator a. A martilapu ’vízparti lapu’. A lapu 1395 k. A fehérhátú.) jelentésben. ízére vonatkoznak. az átadó nyelv vitatott. útilapu’.) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. bogáncs~.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. vö. tészta~. Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. mintára jöhetett létre. brusztuj~.’. J: ’ua. EWUng.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. 382). mart a. bölény(~). dípsakos. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. lopúch ’nagy bojtorján.) tejes jelzője arra vonatkozik. J: ’Eryngium campestre. hagyma~. bogáncsra emlékeztető termése van. 131). a levelek sokszor tüskések.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI.).. a lator jövevényszó. 378). A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. Lappa maior (Melius 40a). töviskéslapu neve a lat. vö. lapu a. hogy a növény leveleiben megáll a víz. tüskés levelű növény. dipsakós ’cukorbetegség. TESz. I.. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. fehértövis. A è-val. TESz. tövises.) bogáncsra emlékeztető. a ném. A nagy bojtorján (1. A martilapu (7. kis.) nagy. A lapu szláv eredetű. 378). Ezerjófű 82). töviskés magyarázatára l. lapúh ’martilapu’. dipsacus (< gör. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. Fűvészk. 346). A latorkoldus. sulyom~. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. úti~. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. sebesítőfű. Szent Ilona ~. gömb alakú bokrot nevelő növény. Genaust Dípsacus a. A mezei iringó (9. vö. a lator jelentése ’gonosz. mart a.. bojtorjánszerű termése van. a mezei tövises jelzők magyarázata. J: ’ua. keserűlapu (Szabó–Péntek. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört.. hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. atracél(~). A nagy bojtorján (1. lator a. tüskések. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. ▌ 9. Vö. Fűvészk. szamárköröm. szőrös termése van. keserű.’. J: ’ua. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374).) igen széles levelű keserű. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös. A szamárbogáncs (10. átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). apró jelzője a lat.. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165).) mezei tövises. tövisses L[apu] (Magy. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. 2. a névadás magyarázata. lat. EWUng. 2. szamárbogáncs’. ill. 1775: Lator-koldus (Csapó 34). boldogasszony~. || latorkoldus 1. Lappa minor utótagjának fordítása.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. lapu a. ▌ 10. — N. A közönséges acsalapu (8. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. a lókörmű jelző magyará- zatára l.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek.: Keserw lapu (SzegSz. 733). szlk. marti~szattyú.’. vagyis parti” (Veszelszki 216). keserű széles jelzői a levél formájára. elvetemült’ (első megjelenése: 1575). torzsikaboglárka’. a növény tőlevelei nagyok. — Ö: acsa~. . Csapó alkotása. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. A máriatövis (4. nádra~. tüskés. J: ’Ranunculus flammula. a növényeknek általában nagy méretű levelük. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a).

A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. ▌ 3. A leánder bécsi német eredetű. leánder (Priszter 435). erdei szamóca’. J: ’Ruscus hypoglossum. laurus 262 leánysom laurus 1. A leányeper népi név. a név latin mintára jött létre. leánykökörcsin’. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre. a lat. 1867: leánder (TESz. J: ’Fragaria vesca. lorandrum ’ua. l(jáneper.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. nigricans. közönséges babérfa’. leander ’leander’ átvétele. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe. Az európai nyelvekből egyrészt a k. l(jányep(r (Péntek–Szabó. a . Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. UEWb. Oleander. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. 1578: Lauruſnac gr.. — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. (Melius 7a). 426). J: ’Ruscus aculeatus. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184). vagy Oleander. rhodódendron) átvétele. A laurus a lat. lejányep9r.) a R. 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26). 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). Ember és növényvilág 235).: RMGl.) növénynévvel helyettesítették. Növényszótár 5). — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). ▌ 4. leander a.’ változat továbbéléseként. lónyelvű csodabogyó’.). l9jányeper.).laurus laurfa l. az oleánder a lat. A lat. oléandre. szúrós csodabogyó’.). J: ’ua. leander a. babér’ (< gör. J: ’ua. l(jány9per. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. lejányeper. Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. másrészt a lat. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. a növények felépítése azonos. ▌ 2. || oleánder 1664: „Nerion. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey. leandro. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán).). — N. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. A leánysom a leány ’hajadon. 1998: leander. J: ’ua. borostyán laurusfalevelű-rózsa l. J: ’ua. amely fiatal lányok színe. A szúrós csodabogyó (4.) Melius alkotása. ol. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. 381). hajadon’) elemet lefordították. J: ’Polygonatum odoratum. leányeper N. vö. 1590: pulsatilla saturatior. Genaust lauréola a. fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). J: ’Adonis vernalis. sóskaborbolya’. lat. dáphn# ’babér’) átvétele. ▌ 3. fr. l(ánder (SzegSz. orvosi salamonpecsét’. A fekete kökörcsin (2. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2).’.’. 4. fekete kökörcsin’. a földi jelző megkülönböztető szerepű. Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). lányeper. laurusborostyánf ű l. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB.’.). rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. virgo ’szűz. ném. lat. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. J: ’Nerium oleander.. leánder’. laurus ’babérfa. Melius a lat. J: ’Laurus nobilis. a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3. J: ’Berberis vulgaris. leányeper (ÚMTsz.). a ném. TESz. serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF. oleander átvételeként mutatható ki. a fű utótag magyarázó. 364). tavaszi hérics’.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. még eper. leánykökörcsin 1.) földi laurus nevének magyarázata szintén az. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). EWUng.’. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. Az utótagra l. oleander (< gör. a leány ’hajadon. a lat. A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. 836. B. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele. oleandro ’leánder’. J: ’Pulsatilla grandis. ▌ 2. Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. l(jányeper. 359).

A névadás magyarázata. Diószegi–Fazekas fű magyarázó utótaggal látta el a növénynevet. hogy a a határban csatangoló gyermekek a piros bogyókat eszegetik.) és ’mezei szarkaláb’ (2. lenféle’ < lat. Vö. lán. közönséges gyujtoványfű’. J: ’Linaria vulgaris. 1775: Légy-fü (Csapó 26). . gyujtovány~. TESz. a leány előtag magyarázatára l. mezei szarkaláb’. seprűzanót’. || 1813: Lentsekóró (Magy. vagy.: RMGl. Mária ~ . az utótagra l. 2. hogy „Ha az ember ezen nyersfűvel a’ ló testét jól megdörgöli a’ legyek és más bogarak nem szálnak rá. 363). J: ’Linaria vulgaris. J: ’Filipendula ulmaria. 2. leánysóskafa (MagyGyógyn.’ hasonlóak. egyenes. 378). Melius a len növénynévhez levelű és fű magyarázó utótagot fűzött. vad len (SzikszF. A réti legyező a ném. 130). és nem háborgatják” (Barra 378–9). J: ’ua.). magyarázatára l. 1783: Légy fü (NclB. szlk. béka~. — mezei vad~ 1578: nap~.. — vad~ 1578: Vad len (Melius 164a). lén#rius ’len-. béka~.) jelentésben a lat. Di