A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI 85. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 85.

szám

VÖRÖS ÉVA

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Debrecen, 2008

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2 ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosító üzemében

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe a gyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem szabad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lévő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel. A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünk etimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriumokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló nevek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szintézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogó történeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egy ember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni. A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-es évek elején vetődött fel. A gyűjtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab László irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megjelentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészítését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi művek növényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágos magyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi fűvész könyv mint a’ magyar fűvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagán évekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy része el is készült, de megjelenésére nem került sor. Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozásának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövénynevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy bemutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nómenklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk, az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Szaniszló azonosította. A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki tanácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Szaniszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azonosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönet illeti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának könyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történeti anyag átnézését.

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, legyen az fa, cserje, fű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A drogot hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13). A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is többkevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem játszanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százait mellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert a korszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak. A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sok teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmes is; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson. A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tudomása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45). Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint számos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a népi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasztásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását (Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezett gyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivatalosan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés — ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógynövényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyar orvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó, Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit. A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövények listáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alapján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv és Lapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virít itt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fűszer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung– Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl, Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve. Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen, Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói és részletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005. Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük (pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban. 2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevek és fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkor ezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a növényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapot azzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes rengetegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténeti anyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy szaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- és állatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyos tekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ... Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl. szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik” (RMGl. 14). Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gombocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító növényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI. sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vonatkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stirpium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gombocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket különböző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142) stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk. 3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseit tartalmazza. Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosi munkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyagokat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoztam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növénynevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növénynevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.). Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig. Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövényekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávorka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanis olyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhasználásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezések motiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májfű, lépfű, tüdőfű stb. Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a növényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is motiválta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy növénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépítéséről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951. stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szempontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről, részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azért rendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög neveinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a népies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza a motivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet. A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen különféle fűszernövények is a szakácskönyvekbe kerültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan fűszernövényt találunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélőhagyma, majoránna stb. Az útleírások mint források feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (valamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibel útinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46. A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igénye nélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növényneveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyűjtéseit, két etnobotanikai útmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei (Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtötte nevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Flóráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre és Mágocsy-Dietz Sándor gyűjtéséről van szó, amint ez a munka előszavából kitűnik stb. Az adatok összegyűjtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülmény nehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve is lehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvényes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin, görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire. Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növénynevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható irodalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a fűszernövények, dísznövények, gombák stb. a témakör bővítésére késztetnek.

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadt ki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincs múltját kísérli meg vázlatosan bemutatni. A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosak az ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. A magyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. században kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szójegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végén készült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma. 1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-i füveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tudomány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket az ún. füves- vagy füvészkönyvekben gyűjtötték össze. Az első ilyen jellegű, magyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, a másik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): a XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek öszszeállítója Lencsés György, gyulafehérvári főudvarmester volt. A két mű jelentősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokat tartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majd különféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyv tartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az orvoslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerzője gyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit is említi, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.

). aszú kórságról ’tüdővész’: „Ha az leuelét porrá téſÅed. A középkori köztisztasági állapotok következményeként a bőrbetegségek (kelések. és az Fekete hunyor poraban egy arany nyomonit iſÅol. rüh. 293/17). orbánc. a kálmos. a ricinus. SÅepÅqlqt. Kórſágoſnac. századi népi táplálkozásban is megjelent a gyógynövények egy része: pl. sz. égés. Gutta ºtxknec. Előfordulhattak a patikákban olyan mediterrán növények. hertelen meg gyogyittya” (Melius 155). részben csak később kerültek Európába. illetve (szárított) növényi részek. A két legjelentősebb XVI. XVI. hasfájás. es egÿ napon kecchqris aÅÅal parolÿad” (OrvK. számos drog pedig vándorpatikáriusok útján jutott el a Kárpát-medencébe: pl. gyógyítására szolgálnak. sz. Pl. a krétai szurokfű ’Origanum dictamnus’. el álmelkodóknac igen iò meg innya” (Melius 187). csömörlés. spinosa’. az olajfa. fűszerek: a maszlag. A XVI. 293/11): „Fekete gÿopart. SÅeękfwet. de ma már ismert gyógynövények. Mindazonáltal a legtöbb növény felhasználási javallata és alkalmazási módja az évszázadok folyamán gyakran lényegesen változott. Pl. à gyomorból nyalat ki ºz. bolondozóknac. ficaria’. „hagymáz”. a fénylő gamandor ’Teucrium lucidum’. a beléndek. és à kęléſre. hideg lelxknec. pokol varra kxtxd. a réti bakszakáll ’Tragopogon pratensis’ tápláléknövényként való felhasználásáról tudósítanak korai herbáriumaink.11 Külön figyelmet érdemelnek a XVI. Az olasz egyetemeken tanult orvosok maguk is hoztak haza mediterránban gyűjtött gyógynövényeket.-i OrvK. lépfene. tüdővész. a guajakfa ’Guajacum officinale’ stb. mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. a magas szarkaláb ’Delphinium staphisagria’. a csókalábú útifű ’Plantago coronopus’. századi füveskönyvben (Melius 1578. aſÅſÅu korságot gyogyit” (Melius 45a. a kapricserje ’Capparis spinosa subsp. sz. vęrt tiſÅtit. Has fayáſſoknac. a bábakalács ’Carlina acaulis’. hurutos betegségek. „Ha az yrdxg harapta f×uet zxld korában meg txrxd. fonnÿaÅ megh vÿÅben.-i munkákban előforduló egzotikus gyógynövények: egy részük a Bibliából volt ismert az egykorú olvasó előtt (pl. A XVI. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek. sárgaság.). a gránátalma stb. A fertőző betegségek közül gyakori a „hideglelés”. „Gÿermqkchenek haſa dagadaſarol” (OrvK. részben pedig akkor még nem különítették el őket más fajoktól.) a legtöbb javallat belgyógyászati jellegű: daganatok. Azok a növények. a szenna ’Senna’. a másik részét drogként a korabeli patikaszerek között tartották számon. „torokgyík”. csuklás stb. szemölcs) kezelésére vonatkozó receptek is gyakoriak. a sáfrány stb. mellfájás. amelyek az egykori könyvekben még nem szerepelnek. a füge. de vannak különféle javallatok himlő.-i embereknek gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógynövények hatásáról. borban iſÅod gyakorta. emésztési zavarok. a nyúlsaláta ’Ranunculus ficaria subsp. bélbetegségek. pestis gyógyítására . „Ha borban meg áztatod az Hunyort. T×dxt Mellyet. mint az aloé ’Alo(’.

A XVI. női és férfimagtalanság gyógyítására. es takard aÅonnal be melegh Scarlath poÅtoban” (OrvK. Találunk javallatot menstruációs zavarokra. serkentését. álmatlanság. csonttörések. méhben meghalt magzat eltávolítására. 471). görcsös állapotok. gégének a betegségei is elsősorban gennyes fertőzések. aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem. reÅelÿ aranÿat kqÅÿben keweſeth. mérges állatot el ºz. 92). csökkentését célzó javallatok. tetű. MęÅÅel teorÿ eoÅwe. Ezen haſÅna à vizénec” (Melius 161a). fülnek. Pl. Pl. békák. vagy à gyermec tarto burokot ki hozza. kqſd aÅ Torok gÿkra” (OrvK. emlőbetegségekre. awagÿ BaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſkÿ hoÅÅa aÅ fęrgeketh” (OrvK. A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi. nehéz vizelés. gyakran iſÅod. születésszabályozásra. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelentettek a paraziták: bolha. kelések. ad megh ÿnnÿa. a gutaütésről: „AÅ Guta wteÐben mÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ðem keÅe Ðem laba nem moÅogh. Scorpióknac Kigyónac harapaſſat meg gyogyittya” (Melius 160a). „Ha meg txrxd à maguát és olayba meg fxzed. a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿÐelÿqn nala. megjelennek a nemi vágy szabályozását. vasak. tövisek eltávolítása. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth.12 is. ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is. „Ha à Varadiczot. francu ’vérbaj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. sebbe tört nyilak. szédülés. vęrét ki tiſÅtittya. 129). kígyók. bogarak okozzák (Szabó. Az idegbetegségek közül fejfájás. Az orrnak. születésszabályozással és általában a nemi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma.és női hiúságot legyez- . század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: fekélyek. Pl. sebes szájak. Pl. farzsába. és a XVI. Melius 55). fájó fogak. a szeméremtest betegségei. toroknak. reszketegség tűnik fel. torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal. gyíkok. méh-. Melius 55). a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sok esetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó. „Hÿmlqrql” (OrvK. megmérgezett emberek védelme. tökösség ’heresérv’. Pl. A vize penig Póknak. az AſÅſÅonyállat mehét melegiti. 470): „Repa magoth tqrÿ porra. darázs-. kígyóharapás. Ðem lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. A meg hólt gyermeket. hogy a fejen lévő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok. A „Fwlben valo Fergekrql” így ír a XVI. „Az Iſten faya f×ſti Kigyót. rüh és bélférgek irtása. vagy à nagy Varadiczot borba SÅereczen dio virággal meg fxzed. elmérgesedett sebek kezelése. lidérces betegség. pókcsípés kezelése. 41). köszvény. à Tet×t. Közülük sok a mai olvasó számára gyakran megmosolyogtató. A XVI. koſÅt az emberbe barombais el rontya” (Melius 156a). 51). Magas a nőgyógyászati esetekkel. csepegő vagy nem csepegő vizelet.

akik a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyűjtögették. pl. Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr. Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája. Frankovith egyike lehetett azoknak a XVI. vándorsebészek stb. kezdetleges szójegyzékekkel. Itt találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalom alapvetése. Lippay azonban a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (BotTört. hanem azért. 1595) című műve. szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is. a Species plantarum (1753). Ebben a csoportban leggyakoribbak a hajnevelő. Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. de szerepel az arcbőr finomítása. a Stirpium Nomenclator Pannonicus. sérvmetszők. Posoni Kert. Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék. kisebb orvosbotanikai munka: Frankovith Gergely. Növénynévadás a XVII. a rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. és közölte vele a növények magyar neveit (Kádár–Priszter 17). ezek egy része vándorló (gyakran külföldi) kuruzsló volt. század végén jelent meg két. . Frankovith és Beythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak. hajfestő szerek. elejétől. 138–41). században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok. javasasszonyok. kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke. Nagyszombat. A XVI. hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. amely 1583-ban Németújváron jelent meg. hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyar növénynevek forrásműve is. sz. bábák látták el. 63). századbeli orvosbotanikusoknak. Fiveskönyv (Németújvár. A megoldásra egészen a XVIII.13 gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. borbélyok. A 17. I–III. 1588) és Beythe András. — A XVII. amely 1590-ben jelent meg Debrecenben. ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája. Beythe András munkájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele. akik ismerték és gyűjtötték a növényeket. Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl. aki elkísérte őt növénygyűjtő útjain. A neves németalföldi botanikus. század közepéig kell várnunk. 1664–1667. de elsősorban nem magukért a növényekért. A XVI. 2. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága. arcszínesítés. a többi pedig Matthiolustól vett fordítás (BotTört. [később] Bécs. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetes nagy munkában mutatta be: Lippay János. Szemben a korábbi. A gyógyító munkában részt vettek még különféle kuruzslók is. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt.

Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linné rendszere alapján. vagy-is fa. Az orvosbotanikusok olyan személyek voltak. évi kötetében. Benkő József eredményei a korában nem váltak ismertté. német. tehetséges debreceni orvos és természettudós. A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel 700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyv szerzője). bár rendszere. Pozsonban. gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növényföldrajzi flórakutatás. század vége felé a fiatalon elhunyt. és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány- . és mezei gyűjtemény. gyógyító erejének ismertetése. század második felének rejtélyes alakja. ill. Bizonyítja ezt a XVIII. Voltak közöttük gyakorló orvosok. Bár Földi Természeti históriájának növénytani része nem készült el. és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar. összeállítás jelenik meg. az Új füves és virágos magyar kert (1775). és nem a flórakutatás. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagítása. Az erdélyi református lelkész. Természeti história.14 A 17–18. I. magyar. A Linné systémája szerint. Az állatok országa. Számos — főleg népi — növénynevet ölel fel Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célt szolgáló füveskönyve. tanárok. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban. a Flora Posoniensis (1791). Veszelszki Antal. akiknek szeme előtt a növény orvosi felhasználása. A 18. nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt. az állatok országa (Földi János. Benkő József (erdélyi református lelkész). valamint a XVIII. a’ Linné Rendbeszedése. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynévszókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv. érdeme a népnyelvi növénynevek felkutatása. Természeti históriájának azonban csak az első része. A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei. Csapó József (debreceni városi főorvos). francia) ad 1000 fajról (kb. 1793-ban. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin. Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik. amelyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. 195). 1801) készült el. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Pax corporis szerzője). de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak. A XVIII. fogyatkozás.és fűszeres könyv” című műve. munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nómenklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. 200–5). lelkészek és más foglalkozásúak is.

század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai. Dudva és Burján lepte el. melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza.. Vindobonae. továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészeti művében (A magyar gazda mint kertész. [2. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály főhadnagy) egyike sem volt képzett botanikus. benne a szerző értékes népi gyűjtésével. amely kb. és azokat meg jobbítsa.. melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szinonimaszótára olvasható. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész újításokat találunk.. a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szárított növénygyűjteményt. gaz. ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia és nómenklatúra alapvetése. könyvük mint növényhatározó. gyom. 79: 116–121). A szász nemzetiségű botanikus. és Gazdaság író Könyveinket.. hogy közel két évszázad elmúltával az általuk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadával még ma is találkozunk.” (Földi 3–5). A reformkori nyelvújítás.15 ban. A 19. részben ezek. Földi János munkája az első olyan növénytani munka.. Kitaibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új magyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának. [1. Ekkor lát napvilágot Debrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású műve. exsiccatumot. 1823 és 1830 között megjelent kiadványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is (MNy. Külön ki kell még emelni az Orvosi fűvész könyvet (1813).. legtöbbjük azonban igen rövid életű volt. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész.. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19.] Konyhaker- ... Krítikát. Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai József Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve. különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikát sem kerülte el. Kitabeil útinaplói több száz népi növénynevet is tartalmaznak. Számos új magyar növénynév található Barra István Növénytanában (1841). század egész folyamán használták. Orvosi. Jelzi ezt az. Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni. melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben. 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több növényfajának neveit. nem vert gyökeret nyelvünkben. a szaktudományok. már megjelenésekor sem volt korszerű.] Gyümölcsbarát. melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. aki latin nyelvű munkájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Szádler József. Baumgarten az első.

) indította meg munkatársával Csapody Verával. id. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel. Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is. Jávorka Sándor. 1852.] Virágkedvelő. aki ugyan nem adott közre külön nómenklatúrai összeállítást. század kutatói közül Fialowski Lajos. Mágocsy-Dietz Sándor. Csapody István. A XX. Wagner János. Gombocz Endre. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts. Borbás Vincének munkásságát. Rapaics Raymund nevét említhetjük még. Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak az addig legteljesebb gyűjteménye rejtőzik. 1847). Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botanikusának. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni. akárcsak kortársa. Nyr.. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi- . 117: 563). – 18592. Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864. 1924–1925. közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszótárai. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy. háromnyelvű fejtő növénynév műszótára. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. Pest. . Műszótár V–VI. Jelentősen fellendült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben (Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74). az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. század második felének elején nem sok újítással találkozunk. A 20. A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyveiben. Ugyancsak a század kezdetén. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr.. Bp.. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál. 1872). A XX. legfeljebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására.16 tész. A 19. Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határozói. amely sok más tudományág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. [3. de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897) összes botanikai címszavát. Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot. Magyar Flóra (Flora Hungarica).) említhetők. Fialowski Lajos is.). A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő: Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 magyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). valamint a tervezett (de csak töredékesen ismert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). megjelent a 3 kötetes Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József 1893–1901).

Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára. amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok.).). A magyar és tudományos növénynevek szótára. fontosabb társneveikkel együtt (Priszter Szaniszló. Növényneveink. 1998.17 könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951). Bp.és a zárvatermők). . Csapody Vera több évtizeden át gyűjtötte a hazai fajok népi neveit. ezek a nevek kerültek azután a későbbi növényhatározókba. a kétkötetes kézikönyv magyar növényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette. A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzítette. amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetett meg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló. Magyar növénynevek szótára... a nyitva. valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza. Bp. 1966.

von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann.1. Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. vö. stb. kifejezi a növény valamely sajátosságát 2. 1943. A növénynevek funkcionális névrészekből állnak. Debrecen. hogy a névadásnak mi volt az indítéka.18 A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült. amelyek alapján a növénynevek létrejöttek.. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák) állnak. Fünfter band. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Péntek János (Péntek János–Szabó Attila... 36) Bp. Nagy Rózsa. Register: Alphabetisches Verzeichnis. Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendszereket. fenyő. amely a névkeletkezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szemantikai jegyet kifejez. Hoffmann István. I–V. Heinrich Marzell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan. Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelvDolg. vö. és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö. Kolozsvár. Bearb. 1987. 1. ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjén történhet.1.) igazolva azt. megjelöli a növény fajtáját (fa. bokor. 173–195). — A feldolgozott növényneveket vizsgálva azokat a tényezőket veszem számba. A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők: A névrész 1.. termetes medvetalp. Helynevek nyelvi elemzése. funkcionális névrésznek tekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége. de a különböző művek különböző szemléletet tükröznek. illetve nemzetségnevek: alma. Adatok a Baranya megyei Nagyváty. Leipzig. 1985. a növény tulajdonságát 2.. hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságot mutat. Funkcionális-szemantikai elemzés. 1943–1958. nagy nyárfa) . 1993. tehát milyen szemlélet szülte őket. Halászné Zelnik Katalin. Ember és növényvilág. szulák) 2. mérete a név az egész növény méretére vonatkozik (apróbojtorján.1. Bukarest. fű. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek. azt tekintem át.. különféle részelemzések jelentek meg.

1. harangvirág). a mag. a gyümölcs méretére utal (kicsinynadályvirág) 2. büdös pipitér. veresszőlő) a név a növény gumójának. alakjára utal: pl. gumós boglárka). hagymájának színére utal (sárgahagyma. kifejezi a növény el ő fordulási helyét 3. fekete nyárfa) a név a növény virágának.3.1.6.1. a virág.1.2. a virágzási idő (tavaszi szironták. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott. ill. vagy ahonnan hazánkba érkezik (olasz kapor. a helyre utal.5. rossz illatára. a virágjára (bojtvirág. kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (fekete mák) a név a növény gyümölcsének színére utal (fehér gyümölcsű eperfa.3. kifejezi a növény valamely speciális idejét 4. ahol a növény él. búzalevelűfű). magjára (egymagvú galagonya) 2. reszketeges nyárfa) 3. gyökerének. mezei sülyfű) 3. keserűfű) 2.4. kiváltott hangra utal (csengőfű.1. fehérhúsvét) 4. íze (édesgyökér. virágzatának színére utal (kékvirágú-ökörfark. szagára utal (illatos ábelfű. a gyökerére (hézaggyökér. időhöz kötött tu- . illata a név a növény jó. nyári hérics. ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma. egyéb a név jelölheti a növénynek valamely speciális.1. a termő idő (egyéves vadárvácska) 4. alakja a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára. az országra utal. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa.19 a név a levél. csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik (rezgő nyárfa.1.2. németgyömbér) 4. a levelére (szilvalevelűfű. vöröshagyma) 2. nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymaszagúfű) 2.2.

télen is zöld (télizöld) 5. 13. torokfű) 11. kunok paréja) 8. egérfül.2.. kifejezi a növény életmódját 5. . pl. sebfű. méhek füve.2. a virág alakja (oroszlánszáj).20 lajdonságát. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér) 9.és kétrészes nevekből áll.3. a növény a nap után fordul (napraforgóvirág) 5. Boldogasszony palástja. amikor a növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ). árvalányhaj. felhasználása (tejaltató). a termés alakja (halálfejecske). hídőr. salamonpecsét stb. tálmosófű) a növény állatok eledele (lúdfiak étke. a növény haszna (festőfű. Egyrészes a tejaltató. virágzási ideje (őszibánat).1. sülyfű. kerti angyélika) 5. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos növényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka ’Anthriscus cerefolium. vadrózsa. csabaíre. pl. mert a hagyomány szerint (mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre. kakastaréj.2. I. fekélyfű. kutyatej. tyúkhúr) egyéb 8. fehérhúsvét. a növény használója azért vált névadóvá. lúdfiak étke. Ezek a nevek denotátumokról csupán egyetlen információt közölnek. Boldogasszony tenyere. bolondítófű.1. egyéb 6. a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagy mesterséghez kötődik (vargák füve. kisasszonypapucs.3. Szent Barbara füve) 9.1. télizöld. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát. kifejezi a növény felhasználását 7. prüsszentőfű) 7. Gencius király füve) 9. Az egyrészes neveknek két típusát különböztetem meg: a. megnevezi a növény felhasználóját 8. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja. a növénynévvé válás jelentés-. egyéb 10. kifejezi a növény hatását (tetűrontófű. a denotátum alakja (paponya). paponya. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet 9. bizonytalan (a névadás oka nem világos: nézsitfű). mert egyetlen funkció fejeződik ki benne. a növény speciális életmódja. zamatos turbolya’ 12. macskatalp.1. krisztustenyere. A magyar növénynévállomány döntően egy. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka. Boldogasszony tenyere. pl. kerti ádáz.

az elemek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelentése van. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. hogy növénynévről van szó. virág. növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyűjtőnévi jellegű elem: fa. 2. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen. virág stb. II. fű. A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak: az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyűjtőnévi jellegű fa. Egy részük hivatalos növénynévvé vált (zsurló). orchidea. ez a típusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti. bokor. vö. és a nevek közül sokat a köznyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. ezért a bab utótagot kapta. amely a névben téves. fajnévként használ: pl. a bővítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. fű. ill. disznó). bolondítófű ’fű (1). kosbor. páfrány. vagy nemzetségnév. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek alkotják (rózsa. perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek közé sorolja. szulák) kifejezése. bokor. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben a használatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. kaktusz stb. (Priszter a hínár. vadrózsa. Utótagként állhat: 1. gyöngyvirág). utótag) a virág. pl. Ezek az egyrészes nevek általában kéttagúak. előtag) a búza. hogy növénynévről van szó. nyári hérics ’hérics (1). Priszter 15).és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismertetem). kóró. Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként. szulák. bolondítófű. b. moha. farkasölő sisakvirág’. bab. fenyő. amely nem babféle. elefántormánya). a bővítményrész (v. kaktusz. pálma. az elő. Pl. hérics. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényfű. búzavirág: az alaprész (v. vadrózsa ’rózsa (1). cseresznye. más része pedig névátvétel (rózsa). hogy ’a növény a búza között él’. oroszlánszáj ’Antirrhinum’. amely vadon terem (2)’. 3. lián. Ezen növénynevek sajátossága. mert két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el benne: köszvényfű ’köszvény gyógyítására való (1) fű (2)’. nyári hérics stb. elnevezéseket. összefoglaló jelentésű nemzetségnév: bürök. boglárka. amely nyáron virágzik (2)’.21 valamint szerkezeti változás útján következett be. általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk (helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Ezen nevek egy része morfematikai szerkesztéssel alakult (boglárka). Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut. fenyő. A kétrészes nevek keletkezhettek szintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte- . azt fejezi ki. oroszlánfog ’Leontodon’. bambusz. amely bolonddá tesz (2)’. más részük kihalt (sikkantyú) vagy megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’.

hérics. binominális nómenklatúra) a XVIII. vitézvirág) c) rokonsági viszony.2. nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. címet. — A következőkben a lexikális elemek azon típusait kívánom számba venni. kisasszonypapucs. macskagyökér) háziszárnyas (kotlóvirág. A növénynevek nagyobb része kétrészes. köznév 1.22 lek. kutyatej 1. Korszakalkotó munkájában. egérfül. esetünkben a Cornus mast.2. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. kakukksaláta) . kanálka) 1. a manapság használatban lévő ún. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra. egyszer ű köznév (rózsa. bolondítófű. krisztustenyere. kutyakapor.1.2. több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat. a húsos somot. pipefű. Lexikális-morfológiai elemzés. veresgyűrűsom. amely napjainkban már nem használatos. más része népi név vagy olyan név. 1. farkasalma. mas). a második pedig a faji jelző (pl. öss zetett köznév 1. század híres svéd botanikusa. amelyek a növénynevek. Cornus). a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógyszerészek által általánosan használt. Linné (1707–1778) hatására terjedt el. valamely csoportok kedvelik) (kunok paréja.2. tótok és barátok salátája) b) foglalkozást. vadrózsa. a kétrészes nevek létrejöttét a hivatalos növénynévadás is elősegíti. illetve a névrészek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotásban szerepet játszó morfémákat vizsgálom. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket kapnak: Cornus sanguinea. nem (leánykökörcsin. farkascseresznye) madár (kakukkvirág. A faj tudományos megnevezésének formája. leányeper. kígyófű. boglárka. anyafű) d) állatnév háziállat (bárányvirág. E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét. szaporafű a) népnév eredet. árvalányhaj. kétrés zes növénynevek: köszvényfű. egyrészes növénynevek: tejaltató. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett. társadalmi szerepet jelöl ő szó (paptök.1. papsajt. paponya. 2. hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. ebszőlő. tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág.

illatos ábelfű.2.4. kétrés zes képzett növénynév (tetvesfű. ábrahámfa) 2. ökörfarkfű) e) anyagnév (vasfű. szegf ű) g) öltözet. szentnév (szentgyörgyvirág) 2. tárgy (harangvirág. határozós szószerkezet (naprajáró) 5. folyamatos melléknévi igenév (nőszőfű.3. 2. köznevesült személynév (salamonpecsét.23 2. lyukasgyökerűfű).1. zsurló. kultikus név (Krisztus-pálma) 2. családnév (Kitaibel-mályva.4.1. képzett melléknév (bécsikömény.1. 5.3. dísz (sisakvirág.2. személynév 2. tésztalapu.1. egyrészes képzett növénynév (boglárka. rántófű) 3.8. méhfű) állatok testrésze (bikatökűfű. egérfarkfű. kékilonka) 2. kenyérmorzsa. többelem ű személynév (jóhenrikfüve.7.2. 3. bársonyparéj) f) eszköz.1. pinavirág) j) természeti elem (tűzfű) g) égitest (csillagvirág) h) egyéb tulajdonnév 2. keltike.1. kecskerágó) 5.2.1. 4. túrófű) i) emberi testrész. bibliai. foganőtt. igenévi szószerkezet (légyfogó. kisasszonypapucs) h) élelmiszer (kásafű. bocérkata.1. mózespecsenye. egyéb személynév 2. befejezett melléknévi igenév (türtszirom. gerézdes) 4.1.1. földrajzi név (Bermuda-fű) melléknévi jelleg ű szó 3. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs) . visszafordultszőlő) származékszavak 4. tavaszifű. keresztnév (Áron szakálla) becenév (Katika-répa) 2. Ez a típus a vizsgált anyagban nem fordul elő. rovar (dongóvirág. tejesfű 3.1. bels ő szerv (májvirág.5. tölcsérvirág.1.3. üresgyökér) szószerkezetek 5.1. pongráccseresznye). párlófű. pászkamorzsa. képzetlen melléknév (földfüst) 3.6. szappanfű.

Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők: A.1. sarkantyúka.2.2. tejaltató) 1. sebforrasztófű. kétrészes nevek (sípfű. cickafark) 1. napraforgó) 4.1. cickafark.1. tapadással (angyalédes. névszóképz ő vel (boglárka. a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg. üresgyökér) 3. csabaíre) 1. jelentés beli névalkotással keletkezett nevek 3. határozós (fülbecseppentő) 1.1. jelzős (vénuszhaj. naputánnézőfű) 3. szervetlen (engemnefelejcs) 1.1.1.3.1.1. szinekdoché (akácfa) 4.1. kiegészüléssel (macskatalpfű. bárányka) 2.2. jelentésb ő vüléssel vagy -sz ű küléssel (oroszlánszáj) 3. jelentéstömörítő (kankós) 1. sikkantyú. szerkezeti változással alakult nevek 4. névátvitellel 3. mogyoróaljafű) . metonimikus névátvitel (disznócska.).2. névutóval (naputánforgófű. mellérendelő (élekhalok) 1.6.2. amely a szóalkotásnak két szintjét.24 KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét alkalmaztam (Papp István. macskatalp. szőrösfű) 2. cigánypicsa. redukcióval (Szent Barbara füve) 4. A szóalkotás problémái: MNyj.2.2.2.5. harangláb) 3. 9: 3–31). szóképzés stb. bojtorjánka.1.3.4. egyrészes nevek (agármony. metaforikus névátvitel (hídőr.1.2. valamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is (Hoffmann 57–58). 1.1. tárgyas (tökösséggyógyító.3. BELSŐ NÉVALKOTÁS A belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átértékelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1. kanálfű. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2.

Ez a leggyakoribb növénynévtípus. fűzfa. Ezekben a növénynevekben az utótag (fa. amelyhez az illető faj tartozik (sár- . Sokszor a szóösszetétel és a jelzős szószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. atracél) 5.4. idegen szavak (nigella. így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi. bükkfa. a hivatalos jelzős fajnév. Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Szabó. fű) mindig általánosabb fogalmi kört jelöl. (A növénynevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. az utótag általános jelentésű. népetimológiával (kacsanyak.3. muharfű). Ember és növényvilág 177). A szóösszetételek 271– 328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt az összetétel tagjai között.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét. a kékliliom nem a Lilium. 5. Birsalma-típus (birskörte). illetve fehér liliom-típus. de ezüst hárs). Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly. kálomistagyökér. a szintagmatikus szerkesztettséget mutató nevek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásolja az. 2. tükörfordítások (salamonpecsét. fejezetben foglaltam össze. Péntek János az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett öszszetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük” (Péntek–Szabó. cserfalevelűfű) 4. kökörcsin. tujafa. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. az egybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl.25 4. Szintagmatikus szerkesztés sel alkotott nevek A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni. atlaszér) B. Sárgadinnye. porcsfű. KÜLSŐ NÉVALKOTÁS A külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik. b ő vüléssel (barátfejűfű. Akácfa-típus (rutafa. megkönnyíti az előtag értelmezését.2. 3. amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. miszerint „a szintagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos grammatikai eszközök fejezik ki.1. pásztortarsoly) 1. mivel a növénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. névátvétel 5. juharfa. hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59– 60). A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnév vagy nem annak a nemzetségnek a neve. benedikta) 5. jövevényszavak (menta. Péntek János 35 összetételtípust állít fel: 1. ezüstfenyő.5.

19. Téli retek-típus.26 gadinnye). További összetételtípusok: 6. Vérfa-típus. 7. Délignyíló-típus. 21. tárgyas  jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’. itt az igenévi előtag állítmány. de a 35 típusba sok népi növénynév nem sorolható be (pl. 16.3. fehér hunyor). jelzős  minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag. 5. fehér zászpa. 33. Oltott eper-típus. szarkaláb. 11. ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor.1.2.1. 25. Kecskerágó-típus. Arannyalversengőtípus. Tyúkvirág-típus. 18. Bonyavirág-típus. 4.1. azaz a 35 típusban világosan kimutathatók a növénynévadás indítékai. 29. Sóvirág-típus. Útifű-típus. 26. Légyfogó-típus. ropogós fűzfa. A történeti növénynévanyag egy. vérehullófű). agármony. 20. Pokolvarfű-típus. tejaltató ’tejet altató’. Disznótök-típus. cigánypicsa. 1. Napraforgó-típus. 14. 13. Hadiburján-típus. kiaszszonypapucs) jelölt (papmonya. Kákabutyóka-típus. Gyógykaktusz-típus. cickafark. Barackfa-típus. sajátosságuk. 30. 8. zörgővirág. 34. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa.és kétrészes nevekből áll. Büröksíp-típus. Kígyóugorka-típus. Szálkás búza-típus.). 35.4. határozós  jelölt: fülbecseppentő. a melléknévi jelző pedig fajjelölő (fehér liliom. földikenyér  birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj. amelyet a kecske rág’. hasindító ’hasat indító’ 1. hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. bagzófű. 24. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor. Odúsfa-típus. csabaíre) valójában közszói összetételek. hogy rekonstruálni lehet azt a kommunikációs helyzetet. amelyben egy-egy összetétel létrejön. 12. 32. Főzőtök-típus. Gyászvirág-típus. Karós paszuly-típus. cickafark. 27. Sírvirág-típus. 23. naprajáró 1. Kanadai nyárfa-típus. Csipkebogyó-típus. Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia. kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’ . jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’. Járomiharfa-típus. amelyből tapadással lett a kecskerágó. szószerkezetek.1. Ennek a szemléletnek az előnye. 10. sárkánynyelv. hogy növénynévről van szó. rezgő nyárfa. Az egyrészes nevek (agármony. Galagonyakert-típus. elefántormánya) 1. Síposkörte-típus. 31. 17. 22. a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév. elefántormánya stb. 28. 9.és utótagjának viszonya lehet: 1. 15.1. amely csüng’. Az egyrészes nevek elő.1.

ahogyan a helynevek sem (vö. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó és nemzetségnév) kifejezi. tetűfű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’. valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát. ízét. helyzetét. vízililiom ’vízben élő (1) liliom (2)’. hogy csupán egy egyedre korlátozza. II. Hoffmann 61).2. farkasölőfű ’farkas elpusztítására való (1) növény (2)’. vö. Hoffmann 60–61). különféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát. ahová besorolható): sebforrasztófű ’a fűvel sebeket gyógyítanak’ [10. mellérendelő (élekhalok) szervetlen (engemnefelejcs.]. valakihez vagy valamihez való tartozását. Ez a meghatározás. hogy növényről van szó: pl. A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatók be a minőségjelzői kategória felosztásai alá. ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információt nyújt a növénynév denotátumáról. alakját. amely tavasszal virágzik (2)’. tyúkvirág. amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét. tehát funkcionális jegyet kifejező névrésznek tekinthető.27 1.)” (MMNyR. 1.). említhetjük még a kijelölő jelzőt. temondád) 1. Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. amely az út mellett nő (2)’. anyagát stb. tyúkvirág ’a vi- . A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a korábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben. 266–267). A kétrészes nevek ben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el. A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele a sebforrasztófű. Az Akadémiai nyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával szűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönböztetésére. II. 265).1.1. a funkcionális-szemantikai elemzés részben). hogy kifejezi a jelzett dolog küls ő vagy bels ő tulajdonságait (színét. a sorban elfoglalt helyét stb. szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. valamivel ellátott. tavaszi hérics ’hérics (1). pontosabbá. seprűfű. további szemantikai. varfű ’a fűvel varat gyógyítanak’ [10. imádságbokor stb. csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helynevek elemzéséhez sem. de a korábbiakban ismertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zárójelben a névadási típus.6. típus (definiálásukra és jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott). hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. Az Akadémiai nyelvtan a min ő ségjelz ő t így definiálja: „a jelzett szó jelentését azáltal teszi teljesebbé.5. funkcionális szempontokra van szükség. A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük. nagyságát. kígyónyelvfű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’. útifű ’növény (1).].

ragadvány. Melléknévképzők: -i: tavaszifű. csábítófű. likasfű. barátfejűfű. fúvóka. párlófű.. vö. névszóképz ő vel A névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és kétrészes növénynevekben is. napraforgó (< napraforgóvirág) stb. ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. . tálmosófű ’a növényt tálak mosására használják’ [7. bársonyka. erősfű.) -ú/-ű: borjúfejűfű. a tapadással keletkezett növénynevek c. Melléknévi igenevek képzői: -ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képzője): borongófű. angyalédes (< angyalédesgyökér). -ka.28 rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9. -cske: disznócska. lyukasgyökerűfű. kontyosfű. -ke: kutyóka. bolondító (< bolondító beléndek). égivirág.) -t/-tt (befejezett melléknévi igenév képzője): türtszirom. kankós. nőszőfű. ebfejűfű. jövötény. daróci (< daróci szilva) stb. A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülírásos növénynevek. 2. században alkalmazták. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek 2. -ár: folyondár. rántófű. sarkantyúka. szopókavirág. -r: csucsor stb. Ember és növényvilág 176. az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja főnevesült: pl. a tapadással keletkezett növénynevek c. búzalevelűfű. -i: katibolha.]. foganőtt. mérges vad harapást gyógyító fű stb. angyalka. Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapadásról is beszélhetünk. boglárka. besztercei (< besztercei szilva). Péntek—Szabó. bojtorjánka. -s: gerezdes. (Részletesen l. Az -i/-s képzős melléknévi jelző főnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukorica). angyalicska. részben. töviseslapu. Más képzőkkel alkotott nevek: -vány/-vény: gyujtovány. tátogó (< tátogóvirág).1. árvácska.] stb. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásos növénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellafű. földitök. kutyócska. borsocska. (Részletesen l. cserfalevelűfű. Kicsinyítő-becéző képzők: -cska. -sdi: sósdi. részben.

a metaforát. vagy rész–egész viszony). naputánnézőfű. amelynek során egy növénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul. a levegő szervetlen anyagaival táplálkozó élőlény’ jelentést kapott. vasfű’ növénynév a ’Verbena. a galamboc(fű) ’Verbena officinalis. vagyis a jelentésviszony minősége lehet metaforikus.2. illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak.1. olyan típusok tartoznak ide. közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez. a metonímiát és a szinekdochét. fiatal’ melléknévből szófajváltással és jelentésszűküléssel ’a talaj. metonimikus. azaz hasonlóságon alapuló. a következőképpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása: 3. Tehát olyan névalkotási folyamat. 3. Egyes növénynevek nemzetségnévvé váltak. névutóval Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. Történeti jelentéstan 150). Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő.2. jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne. a jelentésbeli növénynévalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük: 3. verbéna’ nemzetség elnevezése lett. jelentésb ő vülés vagy -sz ű külés A jelentésbővülés. esetleg szinekdoché (nem–faj viszony). két képzet hasonlósága alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhinum nemzetség. A metaforát a stilisztikai szakiro- . de nem azonos vele. naputánforgófű.29 2. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori. ok–okozati kapcsolat van. időbeli. A jelentésbeli szóalkotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja. metaforikus névátvitel A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül. 3. ez utóbbinál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics. névátvitel Károly Sándor (Károly. Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve. a víz.2. és ezek azonos fogalmi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99). azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi. 9: 3–31) a közszavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki eszközökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkül történik. Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelenségét különíti el.1.

vagy az. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: erősszagú zeller. amikor a névadó személyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét. hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér. a nevek . tárgy → növény (harangláb → harangláb) A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus szemléleten alapuló. amely „két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső. a következő típusok állapíthatók meg: 1. A főnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva. szellemi. a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez: oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’. macskatalp → macskatalp) 4. testrész: árvalányhaj. és ezek közül az egyiket. mitológiai személynek tuladonított tárgyak: ördögbocskor. foglalkozás. A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa. de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevek között találunk. Az antropomorf metaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv. vallási asszociációkat tükröző emberi testrész: krisztustenyere. személyekhez. illetőleg azokkal azonosítja. — A species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek. társadalmi helyzet: vasúr stb. 1. libaláb. öltözet. színét. hogy a növényt ki vagy mi használja. személy → növény (hídőr → hídőr) 2. ördögborda. az emberre vonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek. lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj. állatok testrészének neve: galambbegy. időjárási jelenség: aranyeső stb. Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel. nehézszagú zeller. életkor. emberi cselekvés: tátingó. illetve annak milyen hatása van. pásztortáska. dísz: kisasszonypapucs. személynek valamely jellemző tulajdonsága. emberre jellemző állapot: árvácska. néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90). állatnak tulajdonított termék. névcsere. paptök.). alakját stb. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. tartalmi hasonlóságon alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz. kakastaréj. istenszakálla. A hasonlóság alapja az állatnak. madármorzsa. kutyatej. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: koldustetű. élelem neve: kenyérmorzsa. tárgy (az előtag és az utótag szemantikailag összeférhetetlen. császárszakáll. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf terminusok alkotják. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj. oroszlánszáj. Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt. erősfű. tárgyak: seprű. papsajt.30 dalom olyan névátvitelnek tekinti. 2. anyagnév: aranyka. tárgyakhoz hasonlítja. mint pl. sarkantyú.

ezért gyakori a tévesztés. — Bizonyos esetekben a névadás bizonytalan ismeretet. őszi margitvirág’. jelentésváltozása meglehetősen gyakori. hogy a névadás tévesztés eredménye lenne): vadgyöngyvirág ’Polygonatum odoratum’. A tipikus vonások ugyanis nem kizárólag bizonyos fajokra jellemzőek. ezek azok a terminusok. jelentésben is használták. 3. Ez a gyakoribb típus. orvosi salamonpecsét’. Az ismeretek bizonytalanságának a következő okai lehetnek: — Vannak növények.): pl. nem boglár a fehérboglár ’Tanacetum parthenium. kis meténg ’Vinca minor’.2. ezért ezeknek az elnevezéseknek az átvihetősége. ezért ebben a metaforikus használatban a jelzős növénynév egybeírandó. a petrezselyem előtag azonban ’Petroselinum’ jelentésű elsősorban. a szerbtövist ’Xanthium’ és a szamárbogáncsot ’Onopordum’ stb. az utótag lehet általános jelentésű növénynév (fű. amelyek valamely más növényhez való hasonlóság alapján kapták nevüket (itt fel sem merül. Az ilyen nevek többségében az előtag melléknévi jelző: pl. amelyek jelzős fajnevek ugyan. nem mindenki ismeri (vagy nem egyformán ismeri) a fajokat. a petrezselyemvirág a tavaszi hérics ’Adonis vernalis’ neve. orvosi salamonpecsét ’Polygonatum odoratum’ stb.2. A kutyatej nemcsak az Euphorbia neve. és ennek alapján egyik nevét átvisszük a másikra. nem gyöngyvirág az erdeigyöngyvirág ’Polygonatum odoratum. az útszéli bogáncsot ’Carduus’. ahogy a téves növénynév egyik forrásból a másikba jut). mivel a növényismeret bizonytalan. gomba. mindegyik növénynek tüskés termése van: a mácsonyát ’Dipsacus’. a növény nagyon hasonló a gyöngyvirághoz ’Convallaria majalis’. Jelentéstan 244). hanem az azonos tulajdonság miatt (ez a tulajdonság a tejnedv) a pitypang ’Taraxacum officinale’ és a tavasz hérics ’Adonis vernalis’ neve is. génuszokat. a nevek összecserélése: pl. amely több növényt jelöl. névtévesztést tükröz (ezek a nevek általában történetileg minimális számú adattal szemléltethetők. sokszor nyomon követhető. — Az utótag használata metaforikus (Károly. Az analitikus species pro specie metafora esetében az előtag vagy az utótag másik növénynek a neve: — Az előtagot más növény neveként ismerik. ahol a két képzet között érintkezési asszociáció áll fenn. kerek repkény ’Glechoma hederacea’. A bogáncs több nemzetség egy-egy faját jelöli. virág stb. a bábakalácsot ’Carlina’. metonimikus névátvitel A jelentésváltozás azon típusa. a borostyán ’Hedera helix’ növénynevet közönséges babér ’Laurus nobilis’.31 összecserélésének. . fölcserélhetősége. Egyelemű nevek esetében is beszélhetünk hasonlóságon alapuló névátvitelről: sok olyan egyelemű növénynevet ismerünk. de az utótag más génusznak a neve.

de nagyon gyakran a levelek. A név funkcionális névrésszel való csökkenését tapadásnak nevezzük. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvésre: vérehullófű. 4. fűzfa. hogy a növénynév alakját érintő változás megy végbe. . cserfa. szerkezeti változással alakult nevek E névtípus egységét az adja. ahol az utótag mintegy értelmezi. odvas keltike’) — termés (bariska. emberre jellemző lelki tulajdonságra: mérgesparaj. Elsősorban fajnevekről van szó. Pl. 3. disznócska) → növény (bariska. a kétrészes növénynév egyrészessé válik. miközben a denotatív jelentés változatlan marad. emberre jellemző külső vonásra. perszonifikáló jelzők és a színnevek. Ember és növényvilág 188). a kevésbé ismert növényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”. sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly. azaz az egyik névrész eltűnik. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág (sárga boglárka. amelyekben a jelzői előtag főnevesült: kecskerágó. disznócska ’csattanó maszlag. Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek dominálnak. a termés (mag. Ez a növények elnevezésében több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé. pl. besorolja az előtagot.2.1. az ilyen nevekben a jelzők szűkítik az alaptag fogalmi körét. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részben vizsgáltam ezeket a típusokat. emberre jellemző állapotra: árvacsalán. Ezeket a szerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom. Datura stramonium’). szilfa (Péntek–Szabó. A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneveket. az akácfa.3. általánosan ismert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használatának esetleges kommunikációs zavarait. fehér liliom). A legfontosabbak az antropomorfizáló. testi tulajdonságra: kövérfű stb. a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb. napraforgó. tapadás A növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység.32 Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: — növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava. gumó) színére utalnak. szinekdoché A tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. 4. félreérthetőségét küszöböli ki. Jelentéstan 238).

4.2.33 Tapadás megy végbe akkor is. redukció) ellentétes irányú szerkezeti változások (kiegészülés. A névelemváltozás főleg lexéma. (Péntek—Szabó. bolondító (< bolondító beléndek). de morféma (képző.) Az -i/-s képzős melléknévi jelző az összetett nevekben rendszerint azt a helyet jelöli. ahonnan a növény ered. domb. pl. A nevek rövidülési folyamataival (tapadás. fenyves. redukció A redukció egy. 4. a melléknévi igenév. valamint képzővel is: galambfű > galambosfű > galambocfű. angyalédes (< angyalédesgyökér). napraforgó (< napraforgóvirág) kecsekerágó (< kecskerágóbokor) stb. Ezek a jelzői tagok is főnevesülhettek. vagy ahol leginkább elterjedt. méhfű > méhek füve. 4. így a négy típus alakulásmódjának szemléltetéséhez pontos történeti adatolásra van szükségünk. erdő stb. gyertyános stb. Növénynevek bővülhetnek különféle lexikális elemekkel. rag) kiesését is jelentheti. egy vagy több névelem kiesik a növénynévből. növénytársulást jelölő terminusok: akácos. amikor a szószerkezet egyik tagjához hozzátapad a másiknak az értelme. végéről és belsejéből is kieshet: macskanádrafű > macskanádra.és kétrészes neveket is érinthet. gímnyelv > gímnyelvűfű. kiegészülés Kiegészülés során egy meglévő növénynevet osztályjelölő növénytani köznévvel toldanak meg. a tapadással átalakuló név előtagja gyakran -i vagy -ó képzőt tartalmaz: i. Ember és növényvilág 176).3. Ebbe a csoportba tartoznak a földrajzinév-adásban jelentős szerepet játszó. A ráértett alaptag ebben az esetben nyilván a hely. gamandorfű > gamandor. 4. bővülés) is zajlanak a növénynévrendszerben. főnevesült: pl. tátogó (< tátogóvirág). cserfás. cserlevelűfű > cserfalevelűfű. gólyahúgytartófű > gólyahúgy. égeres. . besztercei (< besztercei szilva) stb. b ő vülés A növénynévnek lexikális elemmel vagy kötött morfémával (képzővel) való megtoldását bővülésnek nevezzük. amelyben a névrészek funkciója a megnevezés és a növény fajtájának (gyűjtőnévvel vagy nemzetségnévvel) a megjelölése: mogyoróalja > mogyoróaljafű. Kiegészüléssel olyan kétrészes nevek jönnek létre. amikor önállóvá vált. az így alakult növénynevek általában fajtanevek: tengeri (< tengeri kukorica). bodzás.: barátfő > barátfejűfű. ii. Névelem a szó elejéről.) Az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az eredetileg összetett növénynév jelző előtagja állandósult vagy alkalmilag használt növénynévvé vált.

káposzta. peszerce. a szláv eredetű bab.. sárkerék (< sárkerep). citrom. jegenye. melyek már annyira meghonosodtak. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült. mandula. A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növénynevekben. kökörcsin. lencse. 265). borsó. len. kender. kapotnyak. mustár. a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat . lednek. liliom. bors. „értelmesítette”: jutka (< Yucca). kökény. cseresznye. barack. kopottnyak (< kapotnyak). bodza. cékla. a szlovák eredetű atracél. lapu. konkoly. ezért elferdítve. csalán.5. som. kapor. Névátvétel Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával. ciprus. a bolgár eredetű pemet. menta. a német eredetű kapornya. szőlő. népetimológia A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás történik. idegen voltukat nem érzékeli. búza. mályva. mint a belső növénynévalkotás formáival áll szemben. 5. tehát olyan idegen lexikális elemek. a nyelvérzék a számára homályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”. A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással. majoránna. Ezeket az idegen növényneveket a nép átvette. a török eredetű alma. galagonya. raponc.34 4. ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve. gyopár. gyömbér. A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. . 5.. narancs.2 45). polaj. A jövevényszavak. üröm. petrezselyem. de értelmetlennek találta. amelyek meghonosodtak az átvevő nyelv szókincsében. rebarbara. a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti. ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. az olasz eredetű füge. sáfrány és az ismeretlen. porcsin. illetőleg bizonytalan eredetű bürök. répa. a latin eredetű cédrus. csipke. hogy senki sem érzi őket idegeneknek”. belénd. idegen szavaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók. saláta. cikória. rozmaring. a növénynév alakszerkezete megváltozik. berkenye. cser. repce.1. ruta. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. dió. „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget. vándorszó a kömény. valamely másik szóval hozta kapcsolatba. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határt vonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük. A népetimológiás változás oka a növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya. a bajor-osztrák eredetű gesztenye. ösztör. juhar.

A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. nigella. — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. Latin and Russian compiled by P. 305) — írja Benkő Loránd. elejéig. Bp. tudatos névadásra volt szükség. A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek. Leipzig. 1943–1958) c. Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. amely a régi német növényneveket gyűjtötte össze a XX. 1987. laurus. hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza. 265). földi laurusfű stb. amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót. mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. Fünfter band.. Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen (I–V. növénynévszótárban a magyar név mellett a latin és német. nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat . frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban újabb. Grossinger. Macura.. hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem. Sok herbáriumban. ill. herbáriumokra támaszkodva lehet elvégezni.35 5. diptamus ~ diktamus. A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk. szótára. kicsinytövis). I. benedikta. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra. . napjainkban pedig angol mintára is keletkeznek tükörfordítások. ezzel párhuzamosan. A mai. Melius. században gyakran körülírásos szerkezetben fordulnak elő: hamis fekete magú nigellafű.. az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni. Gareth Williams and Károly Hunyadi. a latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző. a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek.3. Elsevier’s Dictionary of Botany. Átvételüket a szükségszerűség szülte.2. in English. Benkő József vagy Márton József. Register: Alphabetisches Verzeichnis. German.. French. az ezt követő időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez.. néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl. 1979. sz. 5. Amsterdam–Oxford–New York. idegen szavak „Az újabban nyelvünkbe került.. Ezek az idegen növénynevek a XV–XVI. a teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül. Hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatában Heinrich Marzell. ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti . aki a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. tükörfordítások „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket. Dictionary of Weeds of Eastern Europe.–II. többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. A morfémahelyettesítés lehet részleges.

parasztápium (< lat. . Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: kicsinytövis (< lat. — a magyarázó elem tér el: ujjfű (< lat. digitális. 1. salamonpecsét. Palma Christi). részlegesek. páternoszterborsó (< ném. Apium rusticum). vagy fordítva. Nardus agrestis). galambbogyó (< ang. varfű (< lat. teljesek. Paternoster-Erbse). Teljes tükörfordítások 1. lúdláb).36 mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly. Stechapfel). Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (alantgyökér). salamonpecsét (< lat.1. tövisalma (< ném. véresfű). vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamiféle magyarázó elemmel látják el (csillagfű.2. 2. a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’). a fű magyarázó elem a magyar nyelvben került a növénynévbe). mezei nárdus (< lat. A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. scabiosa. Részfordítások A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (< ném. csillagfű (< ném. 1. pigeonberry). az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (mezei nárdus). Krisztus tenyere (< lat. Sigillum Salomonis ’Salamon pecsétje’). Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér: — mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztortarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’). részben pedig helyettesítése révén jön létre. 2. A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele. Alantwurz). Parua spina). Sternkraut).

Egyszerű növénynevek. a köles stb. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli. az ugor korból pedig az eper. szóképzés. m. A tényleges elemzés során azonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk. Ember és növényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alaki felépítése szempontjából: I. Összetett növénynevek. a nyír. szószerkezetek: 23.3%. Szószerkezetek. 173–195). három fő réteget különíthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket. találunk jövevényszavakat és nemzetközi szavakat is. — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek valamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei. nagyobb része kölcsönelem. IV. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak).37 A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTI CSOPORTJAI A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti. a finnugor korból származik a fenyő. hiszen így különíthető el az ún belső névalkotás (a magyar fejlemények. idegen szavak). botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van. A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcsolatban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával. hogy az egyszerű nevek kis része ősi eredetű. uráli eredetű a nyár.3%) (i. összetétel) és az ún. Az itt említett típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben ismertetem részletesen. Eredetüket tekintve arra a megállapításra jut. 1. 173–195). Összetett növénynevek. szil. ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs eredetbeli rétegeire. ez a legnépesebb csoport. pl. külső névalkotás (pl. III. II. Egyszerű növénynevek. a hárs. A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó. m. az összetett növényneveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebb értelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végezzük” (i. valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. 2. . II. Képzett növénynevek. a magyar nyelv külön életében keletkezett. bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgált anyagon (összetételek: 50. a finnugor vagy az ugor korból származnak: pl. Képzett növénynevek. III.

II. tulajdonnév köznevesülésével (salamonpecsét. köszvényt gyógyító fű stb. nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált. Részletesen a morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. Szóösszetétellel létrejött növénynevek. kanálfű. — Elvonással (tapadással). valamint a tátika. — Szóteremtéssel keletkezett pl. ábelfű). pattog. is jöttek létre növénynevek. Szóalkotással keletkezett alakulatok. fagyökerű paptöke. — -ka: bársonyka. cickafark. 66). i. -s: gerezdes. a pipancs. — A szóösszetétel a növénynévalkotásnak az a gyakori módja. s beletartozik egyfelől a pattint. kisebbik földi sülyfű. kecsekerágó (< kecskerágóbokor). bozsor stb. bojtorjánka. B. bizonyos általános viszonyt is kifejező. vénuszhaj. Részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. kékvirágúökörfark. -i: tengeri. — Azok a szavak tartoznak ide. Ezt a típust részletesen a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben tárgyalom. csabaíre. tátogó (< tátogóvirág). A utótag a nemzetségnév és ehhez hozzáillesztik az előtagot. sarkantyúka. metaforizációval stb. Egyéb példák: pitypang.38 A. tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs). amelyek a nyelv önálló életében jöttek létre a szóalkotás különböző módjaival jöttek létre a nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből.). . Részletesen a szerkezeti változással alakult nevek és a jelentésbeli névalkotással keletkezett nevek részben tárgyalom. A növénytani nómenklatúra alapelve. ii. más-felől a pacskol. Szóképzéssel létrejött növénynevek. szóvegyüléssel. árvácska. A szóalkotás ritkább módjaival létrejött nevek. hangutánzó-hangulatfestő eredetű. borsocska. hamis fekete magú nigellafű. -di: sósdi. napraforgó (< napraforgóvirág). szóvegyüléssel: citrancs. sárkerék (< sárkerep). -vány/-vény: gyujtovány. Elvonással (tapadással) alakult nevek: bolondító (< bolondító beléndek). Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. pukkantó. Pl. iii. paskol szavak rokonságába. C. -r: csucsor stb. — A szószerkezet „legalább két. hogy a növényneveket két szóval jelölik. angyalka. hangfestő szavak stb. amely hangutánzó eredetű. szóhasadással. szóhasadással: viola ~ ibolya. amelynek segítségével két szót egyetlen új szóvá illesztünk össze: agármony. Szószerkezetté válással létrejött növénynevek. népetimológiával: kopottnyak (< kapotnyak). amely a tát igéből származik. az előtag jelöli a nemen belüli egyedet. a szónál rendesen alkalmibb egysége” (MMNyR. sebforrasztófű stb. boglárka. erdei nagyobb lépfű. népetimológiával stb. -cska: kutyócska. mérges vad harapást gyógyító fű. a fajt. sípfű.

ebszem). csalán) ma is tovább élnek mint hivatalos növénynevek. tyúktaréj stb. hiszen az új földrajzi-növényzeti. gyopár. — Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen. benedikta). Összegezve a vizsgálat eredményeit (és táblázatban összefoglalva). salamonpecsét (< lat. hogy a növényvilág magyar nevei „az egész nomenclatura alig egynehány számot tevő kivétellel idegen népek ajándéka” (Nyr. Érdekes megfigyelni. az általa tett megállapítás elsősorban egyszavas nemzetségneveink egy részére igaz. A tükörfordítások egy részét befogadta a nyelv.). fajneveink többsége belső fejlemény. mintegy szóról szóra lefordítja: szarvasnyelv (< ném. a legkisebb pedig az ősi örökségű növénynevek száma. Sigillum Salomonis). Pes Anserinus). Legtöbb növénynevünk a magyar nyelv külön életében keletkezett. sőt gazdasági körülmények között természetes. nigella. hivatalos szintre emelte (salamonpecsét. lúdláb (< lat. 22: 151). benedikta. b) Az idegen szavak. a latin eredetű cedrus. hogy az azonos szemlélet szülte belső keletkezésű növényneveknek egy részét elfogadták hivatalos megnevezésként (hollóláb. elsősorban latin növénynevek tartoznak: pl. hogy a régi körülírásos növénynevekkel (hamis fekete magú nigellafű. Hirschzunge). kökörcsin. disznóorja stb. az idegen szavak és a tükörfordítások. — A tükörfordítások keletkezésének módja az. A belső keletkezésű növénynevek egy része hivatalos elnevezésként vagy tájszóként él. más része pedig kihalt. mérges vad harapást gyógyító fű) szemben a mai növénynevekre a tömörség. más része viszont tájszóként él tovább (borjúorrúfű.). idegen szavakról és tükörfordításokról. tyúkharaptafű stb. pásztortáska). hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti. rövidség jellemző (örvény- . Hundsaugen). Megállapíthatjuk. — A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. citrom. c) A tükörfordítások. vagy teljesen kihalt (ebfejűfű. Az idegen nyelvekből átvett növénynevek rétegén belül beszélhetünk jövevényszavakról. Megfigyelhetjük továbbá azt is. a) A jövevényszavak. kömény. ebszem (< ném. kakastaréj. kiderül. alapnyelvi eredetű növénynevek (nyár. a török eredetű csalán. kapotnyak. más része nyelvjárási szintre került vagy kihalt (kicsinytövis. Ez nem véletlen. belénd. századi) idegen növényneveknek jó része kihalt (nigella. ezt követik a jövevényszavak. az újonnan megismert növényfajták megnevezésére új szavakra volt szükség.39 3. Szarvas Gábor úgy vélte. A korai (XV–XVI. hogy a vizsgált növénynevek között a legtöbb a belső keletkezésű növénynév. a szláv eredetű bab. Tévedett. gyömbér. hárs). oroszlánfog. az olasz eredetű porcsin. tyúkhúr. hogy az ősi. hogy az ősi eredetű növénynevek száma kevésnek bizonyult. valamint a jövevényszavak (kapotnyak.). Ezt a típust részletesen a névátvétel című részben tárgyalom. saláta stb.

hangfestő szavak stb. keletkezésű szavak) citrom b) Az idegen szavak nigella. csengőfű. hölgymál). benedikta c) A tükörfordítások medveköröm. gerezdes ii) Szóösszetétellel papmonya.) B) Szóalkotással i) Szóképzéssel keletkezett létrejött alakulatok növénynevek nyár. 1. hatására utalnak (nehézszagú pipitér. A növénynevek nagy többségében a névadás indítéka nem homályosult el a köztudatban. Az idegen a) A jövevényszavak bodza. orbáncfű.40 gyökér. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső keletkezésű szavak) Uráli Finnugor Ugor A) Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (hangutánzó. Ezek a növénynevek általában szóképszerűek. illetve tárgy és növény között teremtenek kapcsolatot. tátika boglárka. varfű. szarvasnyelv. létrejött bolondítófű növénynevek iii) A szóalkotás kopottnyak ritkább módjai C) Szószerkezetté válással létrejött kisebbik földi növénynevek sülyfű. ezen belül azok. nyír hárs. szil eper pipacs. nyári hérics). a jelentésváltozás típusai közül a leggyakoribbak a metaforikus megnevezések. erdei nagyobb lépfű 3. növénynevek (külső gyömbér. amelyek valamely testrész és növény. nyelvekből átvett kapotnyak. a nevek főleg a növény alakjára. Alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) 2. salamonpecsét . termőhelyére.

Priszter 14–24). genusnevek) mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek (pl.41 A SZÓTÁR SZERKEZETE 1. Technikailag a TESz. tudatosan — Linné rendszeréhez igazodva — kételemű növényneveket alkottak. alakváltozatok. A tudományos (latin) növénynevek közül a fajnevek kétszavasak: a nagy kezdőbetűs nemzetségnévből (nemi név. Egy növénynévi történeti-etimológiai szótárnak ezt figyelembe véve kellett új szerkesztési elveket alkotnia. A szótár tagolódása. legnagyobb része azonban faji jelzővel ellátott nemzetségnév (vö. faji jelzővel ellátott nemzetségnév. században Benkő József elsőként rendszerezte a magyar növényneveket a Linné-féle binominális nómenklatúra (1783: NclB. Tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk. hogy a magyar növényneveknek. — A szótár természetes közlési egysége az egy-egy szóra vonatkozó tudnivalókat összefoglaló szócikk. A problémát az okozza. a Ranunculus (boglárka). majd az etimológiai megjegyzések. A magyar növénynevek kialakulása és írásmódja szoros kapcsolatban áll a Linné által 1753-ban bevezetett és azóta általánosan elfogadott kétszavas nevezéktannal (binominális nómenklatúra). amelynek rendező elve az ábécérend. Nemzetségnév pl. fajnév pedig a Ranunculus bulbosus (gumós boglárka).) szerint. tölgy). Azonban régi jelzős és összetett növénynevek (hasonlóan az állatnevek!) már jóval korábban is — a Linné-féle . — A szótár a hazai és a jelentősebb külföldi gyógynövények magyar neveit és társneveit (régi növényneveket és tudományos magyar elnevezéseket) tartalmazza: nemzetségneveket és fajneveket. A címszavak megválasztása — mint nyelvtörténeti szótárakban általában — nem könnyű feladat. és az EWUng. A magyar nemzetségnevek (nemi nevek. a mai magyar tudományos elnevezések a latin kétszavas nevezéktant követik (vö. felépítését követtem: a magyar szótörténet (szóalakok. A szócikkek szerkezetét a történeti-etimológiai szótárak szerkesztési elveinek megfelelően alakítottam ki. a jelentés). Priszter 6–7). a szócikket pedig rövid bibliográfia zárja. aggófű. vagyis a szótár címszavainak nagy része kételemű növénynév. A címszók. Munkája megjelenése után a botanikusok és a szótárírók egyaránt az általa meghonosított Linné-féle rendszer szerint közölték. illetőleg értelmezték a növényneveket. genusnév) és a kis kezdőbetűs faji névből állnak. A XVIII. 2. „hivatalos” formájuk sokáig nem volt. a magyar fajnevek kisebb része egyszerű vagy öszszetett főnév. A magyar növényneveknek a latinhoz hasonló kétszavas.

a TESz. hanem a hétköznapi gyakorlat szükségessége. Legyenek együtt a galambfajták. cigánypicsa. hogy a külön címszók. csabaíre. jegenye) és összes jelzős elnevezése (akár a jegenye ’Populus’ nemzetséghez tartozik. Egységesítésük. feldolgozásuk a legtöbb történeti és etimológiai szótárban kérdéses pontként jelenik meg. szerzői is: „Ezért nem tartanók helyesnek. Az önálló szócikket a kövér betűkkel szedett címszó vezeti be. állatgyógyászat) eredményezte. b. őszi galamb kifejezések a galamb címszónál. egységes használatukról azonban nem beszélhetünk. Azokat a növényneveket (agármony. Külön szócikkben dolgoztam fel az önálló főnévi előtagú növényne- . fű.-t.. boglárka. ha a gatyás galamb. amelyek valójában közszói összetételek. botanikus szakíróink munkájának eredménye. hogy a szóban forgó elem melyik önálló szócikkben van feldolgozva. pl. akár nem” (RMGl. bokor. cseresznye. általános értékű szónak tekinteni? . élelem. A kételemű állat.. 3. embergyógyászat. az utaló szócikkek csak azt jelzik. d. önálló fogalomnak. kételemű növénynevek használatát még nem a pontos. az EWUng. tudományos elkülönítés és megnevezés szándéka. normatívvá tételük természettudós. lednek. virág stb. még akkor sem.-ot. a vadgalamb meg a vad címszónál kerülnének elő. c. hogy növénynévről van szó. akár nem). A korábbi. disznócska). hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt. Alapelvnek a következőt tekintettem (figyelembe véve az RMGl.).-nak előszavában így ír (idézi az RMGl. hérics. Bizonyos. sajátosságuk. Önálló címszóként kezelem: a. szulák. A címszó írásmódja az akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak. vagy nemzetségnév. növénynevekről Zolnai Gyula OklSz. az önálló szócikk a lehetőséghez képest a címszóra vonatkozó valamennyi tudnivalót magában foglalja.42 binominális nómenklatúra előtt — nagy számban előfordulnak. illetőleg a növénynevek helyesírási szabályzatának felel meg (Priszter 14). XV– XVI. amelyekben az utótag lehet gyűjtőnévi jellegű fa. Az önálló. Az egyelemű növényneveket (rózsa. Hasonlóan gondolkodnak az RMGl.-t. 24). az önálló fogalmak megállapítása dolgában következetlenségeket is találni szótáramban” (OklSz. papmonya. cickafark. is): „mit lehet a régi jelzős. illetőleg jelzői kifejezések vagy összetételes elnevezések közül külön. szószerkezetek. tudniillik a nálunk honos. ha mondjuk az őszi galamb csinált szó. ill. valamint értelmező szótárainkat): egy szócikkbe került a címszó (pl. Azokat a növényneveket. a dinnyefajták elnevezései. — Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról. akár összetételnek veszem egyiket vagy másikat.. utaló szócikkek és az alcímszók. a csillagnevek stb. elefántormánya). illetve előforduló növényekkel való foglalkozás (gyűjtögetés.

kutyapetrezselyem (nem petrezselyem). Amennyiben jelzős szerkezetre vagy összetételre hivatkozom. eperfű). amely nem babféle. ahány szót adatolok. kezelem a címszó jelzős szerkezeteit és az összetételeket. kutyakapor. disznóbab. Az utaló szócikk vezérszava a kövér betűkkel szedett utalószó. e. ebzeller. a farkasbab ’Aconitum vulparia. a cickafark címszón belül foglalkozom a cicfark. valamint az etimológiailag összetartozó szavakat. ahol a szerkezetet tárgyalom pl. kutyapetrezselyem. A névadás magyarázatára l. amelyek nem sorolhatók be az említett mai tudományos névadásba és tudományos rendszerbe. ez azt jelzi. Alcímszóként. ezekkel főleg etimológiai összefüggésekre. Az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint írom a szótárban. csattogó eper) jelentésükkel együtt. növénynevet is. a név után jelölöm azt a szócikket. Használok belső utalásokat is a szótárban. feldolgoztam számtalan R. célszerű egy szócikken belül tárgyalni: pl. formát is használom. de az egész növény a lóbabhoz hasonlít. Ezek a két. A jelzős előtagú növényneveket tehát az utótagnál tárgyalom függetlenül attól. vagyis a növény másik génuszhoz tartozik. Bizonyos esetekben az utalószó valamely részét zárójelbe tettem. és az utótagnál (— Ö: .vagy többelemű szerkezetek is önálló szócikkekbe kerültek: pl. eper) dokumentálása után a címszó adataitól gondolatjellel elválasztva következnek a címszó jelzős szerkezetei (pl. amelyeket az előtagok hasonlósága miatt vagy kialakulásuk miatt. Mivel szótáram történeti-etimológiai szótár. agármony(~). ez érdemi tájékoztatást a címszóról nem nyújt. (Vö. ezután újabb gondolatjellel bevezetve a címszó összetelei (pl. Utalásra a Vö. disznóbab) önálló címszóként kezelem. hogy az agármonyfű összetétel az agármony címszó alatt fordul elő: fű l. a -bab utótagra l. A szótár adatainak összefüggéseire utalásokkal hívom fel a figyelmet az önálló szócikkek második. — amely egyenértékű a címszóval. hogy a részletes felvilágosítást melyik önálló szócikkben kell keresni (ez utóbbi szintén kövérrel szedve). farkasbab. hanem l. ebzeller. babfű. cickóró nevekkel. Ezeket kettős vonallal (||) tagolom annyi részre. A magyar növénynevek helyesírása c. Mária gyertyája. de utalásként az idegen nyelvi alakváltozat is szerepel. Boldogasszony dinnyéje. Ezekben az összefoglaló jelentésű nemzetségnév általában téves. és N. farkasbab. Egyéb példák: kutyakapor (nem kapor). (= lásd) jelzés után csak azt közli. fekete nyár (→ nyár). hogy helyesírás tekintetében egybeírjuk vagy külön. ritkábban az alaki és jelentésbeli párhuzamokra hívom fel a figyelmet. mérges vad harapást gyógyító fű. A főnévi előtagú növényneveket (pl. farkasölő sisakvirág’). fejezettel. etimológiai bekezdésében: pl. A címszó (pl. ezért a bab utótagot kapta.43 veket (pl. A jelzős szerkezetek és összetételek közlésében az ábécé-rend a fő rendező elv.) Alcímszóként kezelem az elvonással létrejött növényneveket. farkasölőfű. ennek alakváltozatait követik a hozzátartozó jelzős nevek (földi eperfű).

) megjelölés választja el az évszámmal idézett adatoktól. illetve három bekezdésre tagolódnak: szótörténeti rész. A címszóra vonatkozó abszolút első adat évszámát kövér szedéssel emelem ki. sisakvirág’ (pontosan nem azonosítható faj). a jelentések. mivel vannak olyan címszavaink is.. ennek megfelelően nyomtatásban kettő. J: ’Achillea ptarmica. de gyakrabban három fő részre oszlanak. és a helynevekben előforduló növényneveket sem vizsgáltam. 1998. — Az alakváltozatok felsorolása után J: jelzéssel bevezetve következik a címszó jelentésének vagy jelentéseinek megadása a latin tudományos névvel és a hivatalos magyar névvel (Priszter. ill. ahol ez lehetséges volt. — A címszó alakváltozatait dokumentáló adatokat toldalékával együtt dőlten (boglárka) kiemelem.. című munkája alapján): pl. A szócikk szótörténeti része. jelzés. ill. Növényneveink. az etimológiai részt. bibliográfiai rész. akkor erre a bizonytalanságra a jelentés elé tett kérdőjellel hívom fel a figyelmet. — Az önálló szócikkekben a címszó után következnek a szótörténeti adatok: az alakváltozatok. ez azt jelenti. A magyar népi neveknek csak a legfontosabbjai kerülhettek ebbe az összeállításba. Pl. A harmadik olykor hiányzik.44 . Ha a magyar név tágabb értelemben egy nemzetséget jelent (sok esetben a R. Az adat után tett ! írásjellel [ ]-ben a nyomtatási hibát jelzem. a jelzős szerkezetek és az összetételek. melyeknél az említett név más növénynév utótagjaként szerepel. akkor azt is megadom. napellus. A jelentések megállapításához elsősorban az eredeti szövegben az adat. sisakvirág) tágabb értelemben egy növénynemzetséget ’Aconitum’ je- . és ez befolyásolja a szótörténetet. ezt követi a fajnév. időrendben. Ha a forrás nem teszi lehetővé a jelentés teljesen egyértelmű meghatározását. illetve az adatok szövegkörnyezetéből indultunk ki. növénynév pontosabban nem is azonosítható). amelyeknek eredetével a szófejtő irodalomban eddig nem foglalkoztak. Számos magyar nemzetségnévnek van tágabb és szűkebb értelme. hogy ki végezte az azonosítást. Nem tüntetem fel az évszámot a nyelvjárási adatok előtt. Ilyenkor a név (pl. 4. kenyérbél-cickafark’. Az alakváltozatok.. farkas~. Az önálló szócikkek legalább kettő. akkor a latin nevek sorát a nemzetségnév megadásával kezdem. Pl. a fajnév: ’Aconitum napellus subsp. a nemzetségnév: ’Aconitum. Az ilyen alakváltozatokat gondolatjel és népnyelvi (— N. Katika-sisakvirág’ vagy ’Aconitum sp. Bp. a bab címszó végén ott találjuk az utalást: — Ö: disznó~. jelzés után) megtalálhatók azok a címszavak. adatok mellett szereplő latin növényneveket használtuk. Az adatokat betűhíven közlöm. hogy az idézett alaknak valamilyen nyelvtani viszonyítást kifejező végződése van (rag vagy jel). sisakvirág’.. A szövegkörnyezet nélkül idézett adatok után szerepel még néha a gr. etimológiai rész. A jelentések. Amennyiben szükséges (ha többféleképpen azonosították a növényt).

mind az idegen nyelvből. A szócikk bibliográfiai vagy etimológiai részében a legtöbb esetben közlöm azt az irodalmat is. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). J: ’Aconitum anthora. közönséges lucfenyő’.. amennyiben az adatok egyértelműen szétválaszthatók. Katika-sisakvirág’. összetett szó.. A tudományos megnevezés pontosságra. többnyelvű botanikai szótárakat. .. Magyarázat helyett gyakran csupán utalok egy-egy szócikkre. Pl. a névadás alapja. ábelfű J: 1843: ’Abelmoschus moschatus. ábelfű’. 2. Az idegen nyelvi adatokat és megfelelőket nem állandó forrásból idézem. Ennek megfelelően felhasználtam régebbi. idegen mintát követő névadás). — Minden önálló szócikk második bekezdése az etimológiával foglalkozik. stb.45 löl. ▌ 2. J: ’Aconitum napellus subsp. nemzetközi szó). a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran.) tagolom. a jelentéseket arab számokkal (1.’) foglalom. a kövér arab számot az adatok elé teszem. méregölő sisakvirág’. A többjelentésű címszó dokumentálása megegyezik az egyjelentésű címszóéval. illatos ábelfű’. 380). Ha szükséges zárójelben megadom az idegen nyelvi név fordítását. ma már kihaltak mind a magyarból. A jelentéseket időrendben adom meg (amennyiben ez lehetséges). szócsalád eredetére) vonatkozó információt. Ez tartalmazza a nyelvi eredetre (a szó. A ▌ jel a jelentések elkülönítésére szolgál. utalhat csupán a szó idegen nyelvekbeli megfelelőinek elterjedésére (vándorszó. ahol a név megértéséhez szükséges tudnivalók megtalálhatók. A névmagyarázatokban igen gyakran visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (pl. 1911: csuklyafű (Cserey. vagy tájékoztathat csak a keletkezés módjáról (származékszó. a latin neveket közös jelentésjelbe (’. hangutánzó eredetű stb. napellus’. és függőleges vékony vonallal választom el egymástól: pl. 1783: Tsuklya-fü (NclB. következetességre törekvése és a szinonimák véges száma következtében nem kerülhettem el. 5. ha ez a magyar növénynév jelentésétől eltér. napellus. A többjelentésű címszó jelentéseit időrendben közlöm.). hogy a nevek eredetének. növénynévre. ahonnan az idegen nyelvi megfelelők származnak. csuklyafű 1. mivel bizonyos növénynevek. amelyek valamikor tükörfordítással kerültek a magyar nyelvbe. akkor ezt évszámmal is jelzem és | vonallal választom el: pl. szűkebb értelemben pedig ugyanannak a nemzetségnek egy közismert. | 1998: ’Abelmoschus. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. ha a nemzetségnév és a fajnév elkülöníthető. rendszerint igen elterjedt faját ’Aconitum napellus subsp. ’Abies alba. A szócikken belül említett idegen nyelvi példák jelentését csak akkor tüntetem fel. Növényszótár 4). 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). pontosan nem meghatározható jelentése lehetséges. Ha valamely növénynévnek többféle. ill. tükörfordítás. A szócikk etimológiai része.

TESz. és EWUng. a forrásokra vonatkozó részletes szakirodalmat l. A régi magyar szójegyzékek.46 6. A latin név szerinti mutató.. 7. amennyiben a szótár címszava azonos a forrás (SzófSz. — Az önálló szócikkek harmadik bekezdése az etimológiai és szótörténeti irodalom adatait tartalmazza. még RMGl. a források jegyzékét hátul!). A felhasznált irodalom. akkor a szócikk végén található hivatkozásban nem ismétlem meg a címszót.) címszavával. Helykímélés végett a forrásokat rövidítettem (L. 1600-ig (kivéve Calepinust) adatait az RMGl. A szótárban a Latin név szerinti mutatóban kövér dőlt betűtípussal kiemelt hivatalos magyar és a latin névvel adom meg a növények jelentését (J: jelzéssel bevezetve). — A szótár végén található Latin név szerinti mutatóban a szótárban feldolgozott növények összes elnevezése megtalálható a növény rövid jellemzésével és orvosi felhasználásával együtt. szótárak és glosszák kb. 36–47 és TESz. .-ből dolgoztam fel.

a szintagmatikus szerkesztéssel alkotott növénynevek c. Növényneveink.és különírása. illetőleg különírása bizonyos esetekben következetlennek tűnhet (vö. tehát egybe kell írnunk. valamint nemzetségnevek helyesírására vonatkoznak.. Bp. hanem az Iris nemzetséghez tartozik.47 A MAGYAR NÖVÉNYNEVEK HELYESÍRÁSA Sok nehézséget okoz a szótárban az összetett növénynevek egybe. ez az egybeírásos forma a jelentésváltozást és a rendszertani önállóságot kívánja kifejezésre juttatni. hogy a név írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását. A fehér liliom (Lilium candidum) ugyanakkor a Lilium nemzetséghez tartozik. Vö. A növénynevek helyesírása a növénynévi összetételék és a lazább szószerkezetek elkülönítésére is hatással van. A magyar és tudományos növénynevek szótára. és rögzítette az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállításban.és utalószót tartalmazó magyar és a tudományos növénynevek szótára (Priszter Szaniszló. A kékliliom (Iris germanica) nem a Lilium. a növénynevek több alkalommal tapasztalható látszólagos következetlen írásmódjának (mint pl. törökparadicsom — török búza) általában botanikai névhasználati okai vannak. A sok évtized óta bizonytalan és következetlen növénynévi helyesírást 1983-ban az MTA szabályzata egységesítette. Magyar–latin szógyűjtemény. hanem az Iris nemzetséghez tartozik. Priszter 18). mivel szótárunkban címszóként elsősorban ezek szerepelhetnek): 1.). Ennek alapján készült a mintegy 16000 címszót tartalmazó magyar–latin szógyűjtemény (Priszter Szaniszló. 1986. Egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. résszel. amely szintén nem a Lilium. ezért a szótárban címszóként szereplő növénynevek egybe-. A növénynevek helyesírására vonatkozó részletes szabályzatot (az MTA Helyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás példaanyagában átdolgozott szövegét) Priszter Szaniszló közli Növényneveink című művében (Priszter 14–24). . hasonlóan a sárgaliliom (Iris pseudoacorus) növénynevet. Bp.). amelyhez a faj tartozik. 1998. pontos határt vonni a legtöbb esetben nagyon nehéz. ezüstfenyő — ezüst hárs. A növénynevek helyesírásának egyik legfontosabb alapszabálya. Növényneveink.. ezért külön kell írnunk. A növénynevek helyesírásának alapszabályai a következők (a szabályok fajnevek. ha az utótag nem annak a nemzetségnek a neve. majd az 50000 cím.

A tudományos (latin) nómenklatúra mintájára különírjuk az összetett fajnevekben a melléknévi vagy melléknévi igenévi faji jelzőt a név alaptagjaként szereplő nemzetségnévtől: pl. nefelejcs.) (kiemelés tőlem). amelyek a hozzá kapcsolódó utótaggal köznevesültek. oroszlánszáj. ha ez nem egy növénynemzetségnek a jelölője. -páfrány. -bambusz. Krisztus. csabaíre. Ennek megfelelően Szent László-fű és Szent László füve ’Szent Lászlóról elnevezett fű’ stb. -hínár. Atlasz-ciprus. A történeti adatok azt mutatják. pongyola pitypang. festő rezeda. Egybeírjuk az utótaggal a főnévi faji jelzőt (pl. idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs. 8. -fenyő. nagyezerjófű. szerint írtuk a növényneveket: „Egy. 4. Azokat az összetett nemzetségneveket és fajneveket. pl. -pálma. Szent István-szegfű. Kossuth-szobor = Kossuth szobra. ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. 9. mitológiai tulajdonnevek növénynevekben történő előfordulásakor úgy jártam el. valamint a főnévi értelmű faji jelzőt (pl. -kaktusz. és kötőjellel kapcsoljuk össze. -fa. ezek a növénynevek ugyanis sohasem váltak széles körben ismertté. futóbab. hogy ha a növénynév köz- . 201. Pl. muskotályzsálya.melléknévi jelzőt mindig egybeírjuk az utótaggal. Nem tekinthetők köznevesültnek a könyvnevek (Katika-répa. Az Isten. A személynévi előtagú (keresztnév. 6. Pl. Egybeírjuk az összetett nemzetségneveket (pl. Az összes fenyőfaj — gyűjtőnévi volta miatt — a faji jelzővel egybeírtan szerepel: feketefenyő (Pinus nigra). martilapu. 5. 3. AkH. gólyahír). ebnyelvűfű. Áron szakálla) sem. egybe és kis kezdőbetűvel írjuk (vö. vénuszfodorka. -orchidea. Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta)”. 201. Boldogasszony stb. salamonpecsét. vadkörte.48 2. családnév vagy mitológiai stb. sebforrasztófű) és a faji jelző nélküli összetett fajneveket (pl. -perje stb. szerint: „A köznevesülés lassú folyamat. amelyeknek előtagja földrajzi név vagy személynév. magyarosan írt közszói formák között. hanem gyűjtőnévi jellegű vagy bizonytalan értelmű szó. nenyúljhozzám. A dísz-. pl. Akkor is egybeírjuk a melléknévi vagy melléknévi igenévi jelzőt az utótaggal. -moha. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor. glauca). Ebben a típusban az AkH. barátszegfű). Waldstein-pimpó. erdeifenyő (Pinus sylvestris).vagy többbelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. libapimpó. Egybeírjuk a tömbösödött összetételeket: pl. hogy a személynévi előtagú növénynevek nagyobb része nem köznevesült. torzsikaboglárka. Az AkH.és vad. Ezek a növénynevek nem köznevesültek. báránypirosító. -fű. cigánymeggy).). Szent László-tárnics. krisztustövis. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs. ezüstfenyő (Picea pungens f. Júlia-borbolya. futó. nagy kezdőbetűvel írjuk. 7. név) növényneveket. borbálafű. 168. ezüst hárs.

ezekben a növénynevekben sokszor raggal ellátott elemek szerepelnek. 128. 128. Problémát okoznak az olyan népi növénynevek. mindent gyógyító fű. A magyar növénynevek helyesírási szabályzatának 13.49 nevesült kiskezdőbetűvel írtuk (pl. mennyország kulcsa. 10. szamárgyönyörűsége. egybeírásuk zavaró lenne pl. nagy kezdőbetűvel írtam (pl. kígyómarást gyógyító fű. b) pontja szerint egybeírtuk az ördögbordája. . mennyországkulcsa. Három növénynév (gyepűrózsa. növényneveket. mivel ezek tagjainak együttes jelentése más (’növénynév’). mérges vad harapást gyógyító fű. istennyila. Krisztus-pálma). rüh ellen való fürösztő fű. Az ilyen alakulatok tagjait különírjuk egymástól”. A növénynevek helyesírási szabályzata még nagyon sok pontosítást kíván.-t követtük. sennyedék ellen való fű. mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. b) pontjával. gyújtoványfű és zilíz írásmódot javasolja. istennyila ’villám’. vásárfia ’ajándék’. szamár gyönyörűsége. amely a gyepürózsa. Pl. méhfűnek árnyéka stb. barátfüle ’tésztaféle’. pl. szakadást gyógyító fű. mint az előtag és az utótag jelentésének összege. mely szerint „A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. amelyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. és nem a növénynevek helyesírási szabályzatát. mivel ellentétben áll az AkH. gyujtoványfű. hosszú körülírásos szerkezeteket. Ezek tagjainak együttes jelentése más. melyekben személynevek vagy köznevek jelölt birtokos viszonyban állnak. Ez a szabálypont átgondolásra szorul. krisztustövis). szemnek gyönyörűsége. Az AkH. pontja szerint „A népi növénynevek között vannak olyanok is. Különírtuk a nehézkes. ziliz) írásában az AkH. elsősorban a népi növénynevek írását illetően a szabályzat kiegészítése még a jövő feladata. ha nem köznevesült. toroköröme stb.

A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK NEVEINEK SZÓTÁRA .

*abruta átvétele. abruta. abszintüröm 1966: abszint-üröm (Csapody–Priszter. szakny. MNövSz. szakny. 1783: Abruta (NclB. üröm. MNövSz. foltos kontyvirág’. abelmosch ’Abelmoschus moschatus’) előtagjának értelmesítésével keletkezett. A növényt szent életű személyekhez (barátok. ábrahámfa 1798: Ábrahám’ fája (Veszelszki 29). — illatos ~ 1998: illatos ábelfű (Priszter 287). az utótagra l.). abrotano. 28).-i abrotanum (< gör. Genaust abelmóschus a. habrótanon ’ürömcserje’) és a lat. vö. Diószegi–Fazekas abrutüröm elnevezése a növény hivatalos neve lett. illatos ábelfű’. Az ábrahámgyökér ’foltos konty- virág’ egyedi adat. Az abrutüröm összetett szó. Ábrahám gyükere ’a foltos kontyvirág gyökere’ (ÚMTsz. köznevesült: ábelfű. 414). Fűvészk. Ábrahám) kötötték. || ábrahámgyökér 1966: ábrahámgyökér (Csapody–Priszter. Á ábelfű 1843: Ábelfű. J: ’Vitex agnus-castus. J: ’Artemisia abrotanum. ehhez a fa magyarázó utótagot illesztették. a növény egyéb neveiben előforduló Áron személynevet helyettesítették az Ábrahám tulajdonnévvel. fr. J: ’Arum maculatum. abrótano. móschos ’pézsma’). mivel azt tartották. Abrahamstrauch ’Ábrahám bokor’ személynévi előtagjának átvételével jött létre. Marzell Vitex agnus-castus a. 1911: Ábelfű (Cserey. szüzességét megtarthatja. Az illatos jelző a növény jellegzetes pézsmaillatú illóolajára. 1966: ábrahámfa (Csapody– Priszter. 373) nevet javasolja az ürömcserjének a R. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. 1998: ábelfű (Priszter 27). A növény lat. barátcserje. barátcserje’. vö. Az ábelfű és az Ábel füve jelölt birtokos szerkezet személynévi eleme a latin szakny. a növény egyéb elnevezései is utalnak erre a hiedelemre: szűzbárány. 107).. moschatellínus a. Az abruta talán egy k. | 1998: ’Abelmoschus. sp. moschátus ’pézsma’ < újgör. illatos ábelfű’. ol. abroszkája l. Orvosi fűvészkönyvük is az Abrut Üröm (Magy. abszintüröm’. — N.A. valamint a magok hasonló szagára utal. 19). barátbors. J: ’Artemisia abrotanum. absinth(e).. a magyar nyelvbe valószínűleg németből került. Absinth. ürömcserje’. Genaust abrótanum a. Ábel füve (Bugát. MNövSz. Az ábrahámfa elnevezés a ném. lat. Fűvészk. 1807: Abruta (Magy. A személynév (Ábel) és a köznév (fű) összeforrt. ang. 1841: abrut üröm (Barra 207).-i Abelmoschus (< lat. 1998: abrutüröm (Priszter 306). lat. Az abszintüröm összetett szó. árongyökér (→ Áron szakálla). 1998: abszintüröm (Priszter 306). az előtagra l. Az abszint nemzetközi szó. ürömcserje’. 465).-i ruta hatása alatt keletkezett. 465). 2. J: 1843.-i absinthium (< . abrutüröm 1807: Abrut Üröm (Magy. J: ’Artemisia absinthium. istenfa. 1911: ’Abelmoschus moschatus. seprűruta és abruta helyett. absinthe ’fehér üröm. amely a lat. szűzfa. isten~ abruta 1775: Abruta (Csapó 242). ábelfű’. vö. Fűvészk. Szóhalm. hogy aki a mag porát fogyasztja. EtSz. 1). J: ’Abelmoschus moschatus. Növényszótár 1). abszint’. szakny.

1798: veres Afonya (Veszelszki 455). J: ’Vaccinium myrtillus. acsa-lapi (MTsz. vörös áfonya’. Fűvészk. áfonya’ (ÚMTsz. Az áfonya román eredetű.: ’Aethusa. Genaust absínthium a. J: ’Aethusa cynapium. Az ádáz melléknév (1604: ’dühödt’.) bogyóinak színére vonatkozik.. 1998: vörös áfonya (Priszter 532).). J: ’ua. áfonya’. 1783: Áfonnya (NclB. J: ’ua. Az ádáz növénynévként való alkalmazása mesterséges. áfinya. ném. sz. 2. 374) elnevezése a növény ’Vaccinium myrtillus’ hivatalos neve lett. — Ö: . Afonnya (PP.). áfin%. és N. afín% ’áfonyabogyó’.) termésének színére utal: „bogyója a’ fekete áfonyajénál nagyobb. Schwarzbeere ’fekete bogyó’.. abszint a.. piros szinü” (Barra 252). Diószegi–(Fazekas) fekete Áfonya (Magy. ádázóbürök l. 1763: ’Vaccinium sp. Fűvészk.’. talán ’szitakötő’ jelentésű. áfonya’ (MagyGyógyn. Fűvészk. áfonya’.’. Afinya ’Vaccinium myrtillus. apsínthion. 249). Fűvészk. 2. A lapu utótag szláv eredetű. EWUng. | vörös ~ 1998: vörös acsalapu (Priszter 451). a névadás alapja a levelek savanykás. — közönséges ~ 1998: közönséges acsalapu (Priszter 451). háfina ’Vaccinium sp. a szót régebben főleg a kutyák veszettségével kapcsolatosan használták. és megalkotta az ádáz nemzetségnevet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a mérges Ádáz (Magy. áfonya. 1998: ádáz (Priszter 292). ▌ 2. A fekete és vörös jelzők fajokat különítenek el.: Adáz (Julow 257). áfinnya. abszint a. hogy a virág színe bíborvörös. | kerti ~ 1903: kerti ádáz (Hoffmann–Wagner 57). A vörös jelző a Vaccinium vitis-idaea (2. — N. fanyar íze. keserűlapu a. 1807: Adáz (Magy. | 1783..-i acetosa (< lat.. 1998: ’Vaccinium myrtillus. 362).. — hajas ~ 1841: hajas ádáznak gr. acsalapu (Péntek– Szabó. 1754: ’vad’) feltehetőleg elvonással keletkezett a R.).: Acha Lapu (SzegSz. 132). szakny. az erdélyi nyelvjárásokból került a magyar köznyelvbe. blueberry ’kék bogyó’. mert ezt a pálinkafajtát ürömmel ízesítették. Ember és növényvilág 300). EtSz. Genaust acetósa a. közönséges acsalapu’. 198). megbolondítja az embert. mezei sóska’. — vörös ~ 1783: Veres Áfonnya (NclB. üröm. 380) (a növény mai hivatalos elnevezése) nevet ajánlja a R.. 208). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Myrtillus a. ádázóbürök helyett. TESz. áfinyála (Péntek–Szabó. az acsa eredete kétes. 2. 1763: Affonya (TESz. 1798: Afonya (Veszelszki 456). EWUng. ádázik vagy ádázkodik igéből (1533: ? ’dühöng’. TESz. Diózsegi–Fazekas a R. acsa a. Orvosi fűvészkönyvük is ezt javasolja a R. (Barra 163).acetosa gör. ádáz’.). acsalapu XVI. ac#t#sus ’savanyú’) átvétele. J: 1807 e. a jelzős fajnevet: mérges ádáz. acetosa 1583: acetosa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 367) nevet javasolja a növénynek a R. a szár pikkelylevei emlékeztethetnek a rovarra.’. SzófSz. Afonya” (PP.. J: 1708. A hajas jelzős változat Barra alkotása. TESz. áfinya. Veszelszki ezt írta a termésről: „a’ fekete ſzínÍ vagy-is inkább kékes bogyóit Auguſtus elein ſzedtem” (319).’.. J: ’Rumex acetosa. TESz. Az utótagra l. acsa a. vö. A vörös jelző magyarázata. J: ’Petasites hybridus. — N. Diószegi–(Fazekas) a veres Áfonya (Magy. ádázóbürök (→ bürök) (első megjelenése: 1780) névből vonta el. EtSz. | mérges ~ 1807: mérges Adáz (Magy. ádáz 1807 e. Az ádáz nemzetségnév ’Aethusa’ hivatalos növénynév. 1708: „Havasi tsereſznye. J: ’ua. EtSz. A lat.). 1798. áfonya’. ádáz’. áfin ’fekete áfonyacserje’. 52 áfonya hogy a növény kissé szőrös. Fűvészk. 1753: ’kegyetlen’. 1792: ’dühít’). 1998: fekete áfonya (Priszter 532). 198). rom. 362). J: ’ua. arra utal.. Az acsalapu összetett szó. ádáz’. vadkukojsza (→ kokojsza) és ivolya (→ ibolya) helyett. Fűvészk. A névadás alapja nyilvánvalóan az. 1998: áfonya (Priszter 532). | 1998: ’Aethusa cynapium. bürök áfonya 1. EWUng. ill. EWUng. — fekete ~ 1807: fekete Áfonya (Magy. ang. J: ’Vaccinium vitis-idaea. A fekete jelző a Vaccinium myrtillus (1. Ember és növényvilág 263). havasimeggy (→ meggy) helyett. hogy a növény nagyon mérgező. Acsalapu (Kovászna 176). ápsinthos) neve azért ment át az ital megnevezésére.). Blaubeere ’kék bogyó’.

második fele: agar mony (TermTudKözl. 1708: agár mony ’Orchis. közönséges párlófű’.. agar mony (SzikszF. iker petéhezz” (Kassai 1: 125). Vö. a lat. Az agárfű névadás alapja. agave < gör. agárf ű és agármony elnevezéséből vonták el. 26). 1708: agár fü ’Orchis. Veszelszki ezt írja a gumók hasznáról: „a’ virágok ajakasok. Az agármony ’agárkosbor’ (1. J: ’Orchis sp. magyarázatát l. A tudományos névben szereplő lat. Fűvészk. Diószegi– Fazekas alkotása. agárci l. — amerikai ~ 1805–13: „Más és az Aloestfl éppen külömbözf nemÍ plánta az Amérikai Agave…” (Márton. | közönséges ~ 1998: közönséges agáve (Priszter 293). fr. a’ hervadttal pedig …. 421). Az agármony ’közönséges párlófű’ (2. és fű magyarázó utótaggal látták el.: TESz. agávé 1911: agavé (Cserey. 1941: agármony (Varró 77). XVI. Növényszótár 93). 5: 2). agárfű. agárkosbor’. kinézetére utal). agaca. rókamony. Az agár előtagot valószínűleg a növény agármony elnevezéséből vonták el. mony a. hogy a növény ikergumói állati heréhez. a dicsőséges’ < gör. kosmonynősző. 1643: agár mony (Com. a mony szót tartalmazó elnevezéseivel: ebmonyfű. agave. agárkosbor 1807: Agár Kosbor (Magy. Agaue ’a mitológiában Kadmosz lánya. 257). nőszőfű. agacsi. Az agávé latin eredetű (lat. Kassai (1833) így jellemzi a gumókat: „gyökere hasonló a’ kettős tojományhozz.’.agárfű medve~. Nyr.) összetett szó.). — emberevő ~ 1911: emberevő agárfű (Cserey. Az agár előtagot a növény R. agárfű 1604: agarfü (MA. A’ kettfs gyökérnek kettfs a’ haſzna: mert a’ friſsel élünk. Az emberevő jelző az embererő elferdítésével keletkezett. a’ máſik pedig meg-hervadt forma. aghár moni (NépNyelv. J: ’Agrimonia eupatoria. 1775: Agár-fü (Csapó 297). 1948: agármonifű (Halmai 6). hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban” (Veszelszki 330). mony a. ném. 1872: 400). agauós. Diószegi–(Fazekas) az Agár Kosbor (Magy.).. 1604: agarrmony (MA. Agave. a kosbor utótag szintén a növény R. 124: 118– 122. valamint a növény egyéb. hogy a’ férjfiúság megerfsödjön. embererő.’. veresellfk.. akácia 53 agávé kan a magyar írásbeliségben: 1405 k.) nevet népetimológia hozta létre. vö. agárheréhez hasonlóak. ang. közönséges agávé’.). és kékek. Satyrion’ (MA. Fűvészk. embererő. here’ jelentésű mony utótagja ’here’ jelentésben már korán fölbuk- . ▌ 2. neve. kosbor’. a’ gyökere kettfs tökforma. J: ’Agave americana. agács. 363) nevet (ma is a növény hivatalos elnevezése) javasolja a R. 1990: agármonynak gr.-i Agrimonia értelmesítésével keletkezett. Az agárkosbor két gömbölyű vagy hosszúkás gumója közül az egyik a virágzó növényt táplálja. amelyek az agár ivarszervére. 124: 118–123. 1783: Agár-fü (NclB. agáci. 1998: amerikai agáve (Priszter 293). Ezek alakja a heréhez hasonlít. — ~fű 1775: Agár-mony-fü (Csapó 297). 2). TESz. 1798: Agár-fÍ (Veszelszki 329). uag. heréjére hasonlítanak. (Egészség Isten patikájából 9). hogy a következő évben hasonló szerepet töltsön be. sz.. közönséges agávé’. Növényszótár 7). agagyín. J: ’ua. a név a növény gumóira utal. Növ. 1935: 182). 285.: RMGl. J: ’Orchis morio. Az agármony elnevezés átvitt értelmű. egyik fris. 2. a latin szakny. agárkosbor’.’. agármony 1. — ~fű 1911: Agármonyfű (Cserey. név a növény tekintélyes. agármony. szőlő~. EWUng. Genaust Orchidántha a. agárkosbor’. 1998: agárkosbor (Priszter 440). Nyr. 1590: Orchis: Vitez f×. agacska. Az agárkosbor összetett szó. agávé (Priszter 293). Az amerikai jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik (vö. azután elpusztul. fenséges. Nyr. latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült.: „testic[u]lus: mon” (SchlSzj. 1783: Agár mony-fü (NclB. a növény két régi elnevezését kapcsolták össze. Agave. J: ’Orchis morio. Jan. 421). 124: 118–123.). J: ’ua. UEWb. 494). J: ’Agave americana. vitézf ű helyett. J: ’ua. Satyrion’ (PP. a nemes. a másik pedig előkészül arra. agácka. orchis (< gör. órchis) is ’here’ jelentésű. 1998: agáve. uráli eredetű ’tojás. LI. Növényszótár 7). J: ’Orchis morio. óriási méretére.

(OrvK. gumiakácia’. 68/19). orvosi ziliz’. J: ’Acacia senegal. ágácka.). hogy a növény virágaiból fehér bóbitájú kaszattermések fejlődnek. a számos alakváltozat a magyarban népi átvételre mutat. ogáci. бéлая акáция ’fehér akác’. Akazie. Acaciat gr. gyöngy~ 54 o o akácia (ÚMTsz. ak³zi. Az akácia (1. utótagjának fordításával jött létre. J: ’ua. senecio ’agg(astyán)’ < senex ’agg(astyán). senegal. Marzell Althaea officinalis a.) tudományos név. BaldgreiſÅ (Melius 82).). — N. 1787: akatz-fa (Zavira 5). Növényszótár 11).’. Genaust Agáve a. ogáco (Nyatl. fehér akác’. Akátzfa (NomVeg. ™gác (MTsz. acacia ’egyiptomi akác és a nedve’) kerülhetett. eb~. ▌ 2. ák™c. a ném. 1801/1910: Akászt gr. akác. J: 1577 k. 1818: ákáz (TESz. nyak~ ajak l. agaricafa . amellett a bajor-osztráknak megfelelő. 132).). A latin Acacia a Robinia pseudacacia neveként számos nyelvben elterjedt. agácka. — katekhu ~ 1841: katek ákász (Barra 105). agaci-fa. 325/36).: ’Acacia sp. katekhu (lat. akakía ’egyiptomi akác’ < gör. Farkas szerint az alakváltozatok némelyike bajor-osztrák eredetű (vö. — fehér ~ 1807: fejér Ákász (Magy. 291/13. 1998: fehér akác (Priszter 482). Az akác ~ akácfa ’Robinia pseudacacia’ latin eredetű. 1854: Ágiczafa (TESz. közönséges aggófű’. aggófű 1583: aggo fiu (Clusius–Beythe 7a: BotTört.. öregnek tűnik. J: ’Althaea officinalis. MagyGyógyn. 370/34). (OrvK.-i Acacia catechu mintájára alakult tudományos név.’. — N. hogy a latin szó elsősorban a Robinia pseudacacia neveként terjedt el. ™gācsk™. akácfa 1783: Ákátz-fa (NclB. elsősorban A. amelyeket gyógyításra használtak. akácia’.aggófű ném. a szenegáli jelző a növény előfordulási helyére utal (Észak-Afrikában honos).: ’öreg. 1577 k. — szenegáli ~ 1998: szenegáli akácia (Priszter 288).). Az adatok azt mutatják. J: ’ua. szakny.’. ágācs-fa. baj. — közönséges ~ 1948: Közönséges aggófű (MagyGyógyn.: Acacia (OrvK. 416). nagyon öreg’) ó folyamatos melléknévi igenévképzős alakja. Az ájbis idegen szó. s kiindulópontnak tekinthető akáca ~ agáca. agaca. 1783: Aggó-fü (NclB. az OrvK. acacia. akácfa l.-osztr. ákárc. a névadás magyarázata.). á g ámfa (Nyatl. 1948: Aibis (MagyGyógyn. a lat. ákácka. akácia agyar l. szárnyas levele és fehér virágja. J: ’Robinia pseudacacia. 404). vö. (TESz. J: ’Senecio vulgaris. 1798: Ákátz-fa (Veszelszki 17). a fehér gömböcskék miatt a növény elaggottnak. Baldgreis ’kopasz agg(astyán)’ is hatással lehetett. agárci. 1998: katechu akácia (Priszter 288). | 1998: ’Acacia. Az aggó(fű) növénynév a finnugor eredetű agg (1372 u. 1775: Aggo-fü (Csapó 229). Diószegi–Fazekas fehér akác elnevezése a Robinia pseudacacia hivatalos neve lett. ájbis (Halmai 7). Acatiat gr.) a lat. akácia akácia 1. ezeket a növényi kivonatokat vándorpatikusok szállíthatták hazánkba.). 1998: akácia (Priszter 288). katechu akácia’.’.’) átvétele.). Eibisch ’Althaea officinalis. agócka l. Genaust Senécio a. de főleg az agáci ~ akáci változat a nyelvatlasz alapján nyugati nyelvjárásaink sajátja. ákica (ÚMTsz. agacsi. 321). Orvosi fű- ájbis 1911: ájbís (Cserey. ágóck™. orvosi ziliz’ átvétele.) a lat. (TESz. | közönséges ~ 1841: közönséges ákász (Barra 101)./1448 k. a magyarba közvetlenül a latinból (vö.-i Acacia senegal előtagjának átvételével. Az aggófű elnevezést a lat. ▌ 3. 416). acacia. ang. A szenegáli akácia (1. 1998: közönséges aggófű (Priszter 502). ™gácsa. catechu ’az Acacia catechu nedve’) előtagja megkülönböztető szerepű. agātßa ’(fehér) akác’). or. catechu < hind. 424). a névátvitel alapja a Robiniának az egyiptomi akácéra emlékeztető tüskéje. UEWb. A névadásra a ném. agagyín-fa (MTsz. fr..). J: ’ua. az Acacia nemzetségnév. || akác 1788: ákkátzot gr. öreg’) hatására alkották. hazai lat.).-i Acacia (< gör. Amerikanische Aloe ’amerikai aloé’). ném..-i senecio (< lat. J: ’ua. 171.). 169).-ben szereplő adatok bizonyos Acacia-fajok nedvére vonatkozhatnak. 1804: agátzi (TESz. J: ’Acacia catechu. 448. szakny.). agács-fa. szakny. ákantha ’ua. gumiakácia nedve’. Fűvészk. A katekhu akácia (2. szakny.

ném. akácia akta l. a’ nyálát le-nyelvén. bogáncs’. bogáncs’ (Veszelszki 131). Az áldott-tövis a lat. a díszes jelző a növény szépségére vonatkozik. A kicsinytövis a lat. Marzell Inula helenium a. 2. 365). — Ö: gumi~. Az Alcibius-fű Veszelszki alkotása. nyugati medveköröm’. Veszelszki így magyarázza: „A’ fÍ magvai a’ kígyó’ fejéhez igen hasonlítnak.. holy thistle. a növény több elnevezésében megtalálható: áldott csüküllő (→ csüküllő). ákica l. akantusz’). | 1807. Az áldottfű Melius alkotása.i acanthus (mollis) ’medveköröm.’. vö. cátechu a. siűe Acanha: Medwe Talp (GyöngySzt. a lat. áldot txuis neue” (Melius 45). A lat. J: ’ua. ném. 1798: Áldott-fÍ (Veszelszki 131). 2. acanthus. alcibiacum nevéhez a fű magyarázó utótagot fűzte. koronafa helyett. 328). 376) nevet javasolja a növénynek a R. J: ’Cnicus benedictus. ákácka l. a növénynév latin közvetítéssel más idegen nyelvekbe is bekerült. Az akantusz latin eredetű (vö. acanthe. Marzell Acanthus mollis a. nyugati medveköröm’. 1664: ’Acanthus mollis. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. blessed thistle ’áldott tövis’. — díszes akánt 1807: díszes Akánt (Magy. Fűvészk. Marzell Acacia a. az alant előtag átvételével és az utótag fordításával jött létre. 380) nevet javasolja a R. Farkas. ang.. MNövSz. ákász. a’ honnét a’ nevét vette. ákanthos ’Acanthus mollis: medveköröm. eke~ akánt. 2.. hogy a közönséges kígyósziszt elsőként Alcibius használta. 1841: diszes Ákánt (Barra 323). Az áldott jelző a lat. lila virág.: Acanthus. J: ’Inula helenium. Alantwurz ’alantgyökér’ részfordítása. 1783: Áldott tövis (NclB. Farkas. 1948: Áldottfű (MagyGyógyn. vö. 116). || kicsinytövis 1578: Kiczin txuis (Melius 45). benedictus ’áldott’. elsősorban kígyóharapás gyógyítására. a növény R. mérges harapások. ang. a lat. akanta l. bókoló. lat. alantgyökér 1841: alant gyökér (Barra 203). 1998: ’Acanthus. Parua loványka (→ haloványka). akác a. 1998: akantusz (Priszter 288).: RMGl. a’ rágott leveleit pedig a’ Ðebre kötvén. acanto. akácia akadály l. avagy Acantha (Lippay I: 107). Akanthus. medveköröm’. Fűvészk.. Genaust Acánthus a. Genaust Acácia a. 363).akantusz vészkönyvük is a fejér Akász (Magy. Marzell Echium vulgare a. medvetalp helyett. 365). J: ’ua. akantuszlevél-díszítés oszlopfőn’. ákárc. közönséges kígyószisz’. 1775: Áldott-fü (Csapó 213). carduus ’bogáncs’ elemet Melius fű magyarázó utótaggal helyettesítette. akantusz 1560 k.. 675). Népi név. J: 1560 k. Az akánt elvonással keletkezett az akantuszból. sp. és ez az Echis Viperát teÐz a’ Görögök’ nyelvén. TESz. vévén f e’ fÍvet. lat. áldott bárcs’. lat. acanthus forrása a gör. örvénygyökér’. Fűvészk. leánykökörcsin’. áldott haGeÐeegnete DiÐtel ’áldott tövis. ol. 1813: Álcibiusfű (Magy.’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a díszes akánt (Magy. A ném. 1807: áldottfű (Magy. benedictus fordítása. Fűvészk. || áldott-tövis 1578: áldot txuis (Melius 45). Görög 46. Fűvészk. 420). a’ mint az öreg Nikander Alcibion. meg-rágá. alamuszivirág (Csapody–Priszter. Görög 44–5. áldottfű 1578: Aldot f× (Melius 45). 1664: Acanthus.. akantusz 55 áldottfű Alcibius-fű 1798: Alcibius fÍve (Veszelszki 196). EWUng. meg-gyógyúla” (Veszelszki 196). J: ’Echium vulgare. Az áldott a növény gyógyító hatására utal. a névadás alapja a kora tavaszi szélben hajlongó. J: ’Pulsatilla grandis. carduus ’tövis. szakny. név tükörfordításával keletkezett: „Deakul Carduus benedictus. 490). akác a. áldott bárcs (→ bárcs). A névadás alapja az a monda. Alcibiadonnak nevezi: hogy midfn Alcibius’ térdét a’ kígyó megmarta vólna. takta alamuszivirág N. Carduus benedictus (Melius 45) részleges fordításával keletkezett. mivel ez a’ fÍ mérges harapáÐt külsf belsfképpen gyógyít. . Fűvészk. fr. J: ’Acanthus mollis. acànto. harang alakú. lat. Az áldott-tövis és a kicsinytövis szintén Melius alkotása.. 1807: Akánt (Magy.

vér~f ű alisma 1578: Aliſma (Melius 138).). ▌ 2. alma 1. deréceszigor~. — Ö: far- . alkermès ’ua. alquermes ’bíbortetű felhasználásával készített orvosság’. alleluja a.). a kermes (1798) szintén németből került a magyarba. A névadás magyarázata nyilván az.. Alleluya (Növ. lat. A tövisalma a ném. a növénynek szintén óriási varázserőt tulajdonítottak. vö. Marzell Cnicus benedictus a. lat. hogy a növénnyel sokféle betegséget gyógyítottak. J: ’Datura stramonium. mint a bíbortetűből. áll l. Phytolacca americana) ugyanolyan vörös festékanyag állítható elő. hegyi árnika’. tövisalma (MagyGyógyn. vö ném. mogyoró~. 1783: Alléluja fü (NclB. szigor~ állató l. vö. — tövis~ 1903: tövisalma (Hoffmann– Wagner 39). Fűvészk. jövevényszó. 2. áldott-tövis l. oszm. az előtagra l.-i Physalis alkekengi (forrása az arab al-kākan. fű magyarázó utótagot illesztettek hozzá.. vö. csag. Ember és növényvilág 268). 1998: alkörmös (Priszter 455).). amerikai alkörmös’. minden sebet meggyógyít. szőlőszerű termésre utal.. álkörmös (Péntek– Szabó. J: ’Phytolacca americana.). Heil alle Wunden ’minden sebet gyógyító. Genaust Cárduus a. 363). elma. 369). ’dicsérjétek az urat’. sóska a. Az alkörmös vándorszó. — N.. alma. J: ’Physalis alkekengi.) az allelujafű 1583: Alleluia fiu (Clusius– Beythe 6: BotTört. que wlgo ponica alma dicitur” (TESz. Az alleluja ’aloé’ az allelujafűtől függetlenül alakult ki. lat. a belőle készített festék’. Vö. Fűvészk. J: ’ua. Marzell Datura stramonium a.) ’halleluja’ nevének átvétele. 617. A szó végső soron valószínűleg az óind krmiből ’féregből készített vörös festék’ (< óind k‘mih ’féreg’) származik. Genaust Alísma a. Az alma ótörök eredetű. a fürtben érő. J: ’Phytolacca americana. Alkermes átvétele. aloé’ . csattanó maszlag’. J: ’Oxalis acetosella. egyedi adat. áldottf ű 56 alma amerikai alkörmösről ’Phytolacca americana’ kapta nevét hasonlóság alapján: mindkettőt piros festőanyagként használták. kicsiny’. nyír~ alkekengi 1813: Alkekengi (Magy. parvus ’kis. || körmös 1798: Kermes (Veszelszki 159). zsidócseresznye’. mérgező termés. | tízporzós ~ 1998: tízporzós alkörmös (Priszter 455). alma. Az alisma a lat. alja l. J: ’Malus sp. sóska a. alkörmösszőlő 1783: Álkermes Szölö (NclB. alkermes l. Az alkörmösszőlő összetett szó. arab al-qirmiz ’a bíbortetű. spina ’tövis’. 1807: Alkermes (Magy. J: ’Arnica montana.-i Alisma (Melius 137a) (< lat.. fr. 1690: „ha ezekben alkermest vagy kaláris sirupot el-olvasztasz. erdei madársóska’. thorn apple ’tüske alma’. J: ’Alkanna tinctoria. 617. — N. álisma ’valamiféle vízinövény’) átvétele. J: ’Alo( sp. e. alma.. Az alkörmös (2. úgy iszod” (MNy. mert bizonyos növényekből (pl. Növénynévvé azért válhatott. alkörmös alkörmös 1. talán téves. árkelmes (EtSz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. || alleluja 1948: alleluja (Halmai 7). amerikai alkörmös’. Melius 45. 1775: Alleluja-fü (Csapó 267).: RMGl. szakny.’.alisma ſpina (Melius 45) tükörfordításával jött létre. Heilallerwundenkraut. alleluja a. EWUng. J: ’ua.. TESz. a szőlő utótag csuvasos típusú ótör. vö. alisma < gör. 37: 64). alleluja. kirg. Kermes (Veszelszki 159). alkörmös. — amerikai ~ 1998: amerikai alkörmös (Priszter 455). sp. R. álkörmös (ÚMTsz. Az alkekengi a lat. Szabó. csuv. 264). ulma. aloé’. alleluja fű (ÚMTsz. TESz.). EWUng. Stechapfel tükörfordítása. 1948: álkermes (Halmai 6). Az allelujafű a növény R. ▌ 2.’. alkermes a.’. Genaust alkekéngi a. 2. Melius 425. almaformájú. halleluja isz. 1335: „pomi. Marzell Aloe a.. ’zsidócseresznye’) utótagjának átvétele. báránypirosító’. 131). alma’. amerikai alkörmös’. b): RMGl. lat. benedíctus a. 369). J: ’Phytolacca americana. Aleluya (CasGl. 1813: Allélujafű (Magy. 1798: Álkermes (Veszelszki 159). ném. — N. kipcs. szakny. Fűvészk. polajszigor~. ang. 363). a névadás alapja a tüskés. Az alkermes a ném. amelyből ősi idők óta gyártanak kármin színű festéket. 279).

bogyós termésű burgonyafélék hasonló elnevezései is hatással lehettek: pl. Farkas. amelyet Diószegi–Fazekas így jellemez: „bugája … letsüggő … ſzára bókoló” (Magy. . ▌ 3. szerelemf ű és bársonyvirágf ű helyett. Alraun (Veszelszki 305) átvétele. a középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek elsősorban a beléndekből és a nadragulyából. álomhozófű 1. elalutó szépszőlő (→ szőlő) ’Atropa bella-donna’ stb. J: ’ua. 1783: Alóé (NclB. amárantos) -us végződésének elvonásával keletkezett. — bókoló ~ 1998: bókoló amaránt (Priszter 297). aluja ’hashajtó. 514). 1577 k.’./1466: aloèſnèc gr.) elnevezés magyarázata. farkas~gégevirág. álszékf ű. J: ’ua. 1578: Aloes (Melius 57). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csákós amaránt (Magy. a lat. fr.’. J: ’ua. J: ’Alo( vera.. áloes. Aloe.-i Amaranthus (< gör. ang. 1416 u. 2.: aloeſt gr. az orvosi a növény gyógyászati hasznát jelzi. | 1807. J: ’Atropa belladonna. ▌ 2. maszlagos nadragulya’. aloes) átvétele. ™lo(sz. tavaszi mandragóra’. csüngő. bókoló amaránt’. áloé a. áloé (Priszter 296).’.) Barra István alkotása. Fűvészk. 37/41). 1998: ’Alo(.. J: ’Alo( ferox. 1775: Alom-hozó-fü (Csa- amaránt 1807: Amaránt (Magy. 1903: Álomhozó fű (Hoffmann– Wagner 40). álszíkf ű l. 1948: Álomhozófű (MagyGyógyn. 57 ambretta pó 200). J: ’Mandragora officinarum. ▌ 2. Fűvészk. 1595: Aloe (Beythe 65).).). Melius 394. a lat. szintén bódító hatású növény. 1807: Áloes (Magy. Fűvészk./1466.’. Az álomfű (1. 514). Fűvészk. | orvosi ~ 1998: orvosi aloé (Priszter 296). | csüngő ~ 1998: csüngő amaránt (Priszter 297). 212: TESz. 513). Az alraun idegen szó. ebszőlő Rápóti–Romváry 86. Többféle fajtát használnak gyógyászati célra. nemzetségnév. ill. ném. 1577 k. 335. J: ’Amaranthus caudatus. 234). Az álomfű ’tavaszi mandragóra’ (3. ▌ 2. csákós jelzők a lehajló növényre. UEWb. szakny. népi orvosság’ (ÚMTsz.és bolondítóebszőlő (→ ebszőlő). 389) nevet javasolja a R. A névadás magyarázatára l. maszlagos nadragulya’. szakny.aloé kas~. kakas~. Az s-végű alak alapja a lat. alutó. — szúrós ~ 1998: szúrós aloé (Priszter 296). mivel halálos álmot okoz” (Csapó 200). 358).-i aloe (gen. még álomhozófű. aloé’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a csüngő. Melius 406–7. EWUng áloé a. 1998: aloé.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. áloé a. Az álomhozófű ’maszlagos nadragulya’ (2. (OrvK. 1783: Álomhozó-fü (NclB. Szabó. ez is bódító hatású. J: ’Mandragora officinarum. 1841: álomfü (Barra 335). — ~fa 1798: Alo(-fa (Veszelszki 39). 175). | csákós ~ 1807: tsákós Amaránt (Magy. a szúrós. 1595: ’Alo( sp. ambretta 1998: ambretta (Priszter 287). Fűvészk. szúrós aloé’. J: ’Hyoscyamus niger. valódi jelzők megkülönböztető szerepűek. — N.’. orvosi aloé’. tavaszi mandragóra’. 1578. A névadásra egyéb mérgező.’. J: ’Mandragora officinarum. a ném. | valódi ~ 1998: valódi aloé (Priszter 296). Az aloé latin eredetű. aloe. A névadás magyarázatára l. J: ’Atropa belladonna. 253).. 2. TESz. | tövises ~ 1998: tövises aloé (Priszter 296). tavaszi mandragóra’. álomfű 1. 1841: álomfű (Barra 344). lignum aloes ’aloéfa’ lehetett. J: ’ua. 1948: álomfű (Halmai 52).. 1807: Álomhozó fű (Magy. J: ’ua. 340). Fűvészk. székfű altató l. a nyugat-indiai a növény előfordulási helyére vonatkozik. még álomfű. hogy „nem tanátsos ez füvel vagy gyökerével élni. J: ’ua. hosszú virágzatra utalnak. aloès. Az amaránt Diószegi–Fazekas alkotása. A latinon keresztül idegen nyelvekben is elterjedt. J: 1416 u. bársonyparéj. J: ’ua. bolondító beléndek’. amaránt’. alraun 1998: alraun (Priszter 424). aloé’. tej~ (→ tejzsugorítóf ű) alutóebszőlő l. A finnugor eredetű álom előtag magyarázata a növény bódító hatása. vö.’. A bókoló. Genaust Amarántus a. Görög 51. aloé 1. — nyugat-indiai ~ 1998: nyugat-indiai aloé (Priszter 296). mérgező növényeknek adta ezt a nevet. Szabó. J: ’Amaranthus. (MünchK. Az álomhozófű ’tavaszi mandragóra’ (1. állóes.

▌ 2. közönséges édesgyökerű-páfrány’. — orvosi ~ 1948: orvosi angyalgyökér (Halmai 9). elérheti a 2 m-es magasságot is. | 1998: ’Angelica. a névadás magyarázatára l. — N. angyalgyökér’. Ambrette(körner). ném. Az angyalédes tükörfordítás. ▌ 2.’. Az angyalgyökér a ném. 36).’. | vízparti ~ 1998: vízparti angyalgyökér (Priszter 300). J: ’ua. Marzell Abelmoschus moschatus a. a névadás magyarázata az. J: ’Angelica sylvestris. ambrette. 1998: ’Angelica archangelica. Fűvészk. lat. J: ’Aconitum napellus subsp. | kisebb ~ 1595: kijſſeb [Angyal fiju] (Beythe 117a). vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak. A magyarba valószínűleg az ang. A N.: ang. vö. J: ’ua. 202). angyalicska képzőcserével keletkezhetett. ol. ambretta. az angyalikom valószínűleg a bazsalikom hatására jött létre. || angyalédes 1948: Angyalédes (MagyGyógyn. Genaust Angélica a. angyélika. 200). az előtag halnév. — erdei ~ 1998: erdei angyalgyökér (Priszter 300). illatos ábelfű’. J: 1775. 1775: Angyal-fü (Csapó 9). angyalédesgyökér 1775: Angyal édes gyökér (Csapó 10). angyalicska gyökér. Bremness 228. ambretta került be. Katika-sisakvirág’. Pantoufes de Marie.’. angyalitalgyökér angyalitalgyökér 1841: angyalital gyökér (Barra 209). A kisebb ~ nagyobb jelzők a két fajt különítik el méretük alapján: az erdei angyalgyökér kisebb. angolnafű 1948: angolnafű (Halmai 73). ambretta. Marzell Angelica silvestris a. Nemzetközi szó. angyalicskagyökér. 1903: angyalgyökér (Hoffmann–Wagner 56). J: ’Satureja hortensis. 1783: Angyal-fü (NclB. hegyi árnika’. Az erdei. Engelwurz szó szerinti fordítása. orvosi angyalgyökér’. angyalikomgyökér l. J: ’ua. J: ’Arnica montana. erdei angyalgyökér’. 1798: Angyal-gyökér (Veszelszki 56). aggelikós ’ua. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. Marzell Aconitum napellus a. borsika’. Az angyalitalgyökér valószínűleg Barra alkotása.’. a gyökér magyarázó utótag a növény föld alatti édes részére utal. J: ’ua. angelicus ’angyali’ < gör. | patikai ~ 1903: Patikai angyalfű (Hoffmann–Wagner 56). az orvosi angyalgyökér nagyobb méretű. a ném. angyalgyökér 1. fr. Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. J: ’ua. || angyalitalfű 1948: Angyalitalfű (MagyGyógyn. . ném. sarkantyúvirág. hogy a növény gyökerét többféle betegség gyógyítására használták. 1807: Angyalfű (Magy. napellus.’.’. angyalfű 1. szakny. — erdei ~ 1948: erdei v. anygyalikom-gyökér (ÚMTsz.-i Angelica (< k. 1998: angyalgyökér (Priszter 300). angyalgyökér angyalitalfű l.angolnafű J: ’Abelmoschus moschatus. J: 58 angyalitalgyökér ’ua. — nagyobb ~ 1595: naġob [Angyal fiju] (Beythe 117a).. 348).’. J: ’Angelica sylvestris. J: ’Angelica archangelica. 1948: angyalgyökér (MagyGyógyn. angyalbocskor 1948: Angyalbocskor (MagyGyógyn. fr. 318).’ < ággelos ’angyal’) fordításával keletkezett. 1948: angyalbocskorfű (Halmai 5). a fű utótag magyarázó szerepű. kígyószerű testéhez hasonlítható.). növény’] < lat. J: ’ua. J: ’ua. angyélika. patikai angyalfű (Halmai 8). 97). Növényszótár 4). 1948: angyal édesgyökér (Halmai 66). amely az angolna hosszú. vö. J: ’ua. amelyek a virágot szintén emberi lábbelihez hasonlítják: kisasszonypapucs.’. A névadás alapja a növény hosszú szára. Az angolnafű összetett növénynév. Engelsüſs (Veszelszki 355) szó szerinti fordítása. 1998: orvosi angyalgyökér (Priszter 300).’. valamint idegen nyelvi megfelelők is. — ~fű 1911: angyal bocskorfű (Cserey. amely a növény virágját emberi papucshoz. Az angyalbocskor metaforikus elnevezés. bocskorhoz hasonlítja. ehhez fű magyarázó utótagot fűztek. idegen nyelvi megfelelőre vö. Az angyalbocskor elnevezés kialakulására hatással lehettek a növény társnevei. erdei angyalgyökér’. angelica [herba ’fű.’. 1595: Angyal fiju (Beythe 117a). orvosi angyalgyökér’. 1998: angyalfű (Priszter 300). J: ’Polypodium vulgare. Az angyalfű a lat.

: Angelica fweth gr. — erdei ~ 1807: erdei Angyélika (Magy. J: ’ua. J: ’Angelica sylvestris. 131). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az Angyélika (Magy. wilde Engelwurz ’vad angyalgyökér’. — ~gyökér 1798: Angyélika-. Marzell Angelica silvestris a. J: ’ua.’. | vízparti ~ 1948: Vizparti angyélika (MagyGyógyn. Engelwurz ’angyalgyökér’. szapora zsombor’. 1590: ’Angelica sp. Gyógynövények enciklopédiája 44. 198). 193). 1807: kerti Angyélika (Magy. 1577 k. 1783: Anis (NclB. angyalgyökér. 202). EWUng. Wald-Engelwurz ’erdei angyalgyökér’.’. J: ’Linaria vulgaris. erdei angyalgyökér’. (Barra 164). közönséges gyujtoványfű’. Az erdei. de vizelethajtó. TESz.. angyalgyökér’. J: 1577 k. 84). 336). szlk. Az angyalrúgtafű talán magyar alkotás.’. 1998: angyélika (Priszter 300). (Barra 164). 1807: Angyélika (Magy.. még angyalgyökér. (OrvK. 1807: Angyélika (Magy. hogy a gyökeret nagyon sok betegség gyógyítására használták. ▌ 2. 569/31). angelika. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Foeniculum vulgare. Az anglika keletkezhetett a két nyíltszótagos tendencia alapján vagy íráshibával.’. pl. Fűvészk.’. hogy Barra többféle angyalfű közül kívánta kiemelni a leghasznosabbat.. — N.: RMGl. növény’] alakja a középkorban növénynévként főnevesült. 348). angyélika) hatására jött létre. angelica. 1520 k. ▌ 2. orvosi angyalgyökér’. angèlica. J: ’ua. 1783: Angyélika (NclB. hogy a növény valamely része rúgások nyomaira emlékeztet.. 1903: Erdei angyélika (Hoffmann–Wagner 59 ánizs 56). ónejz (ÚMTsz. álnizs. ol.: Aniſumoth gr. 84). Engelkraut ’angyalfű’. 348). A névadás alapja a növény szinte minden betegséget gyógyító ereje (vö. — illatos ~ 1948: Illatos ánizs (MagyGyógyn.).: Angelicath gr. valamint az a monda. ánizs 1. 1590: Angelica: Angelica (SzikszF. Wasserangelika ’vízi angyélika’. orvosi angyalgyökér’. | 1807 e. Fűvészk. J: ’ua. angyalka 1. — magyar~ 1948: magyar ánizs (MagyGyógyn. 1583: anis Anisum (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 1807: ’Angelica. . J: ’ua. 1998: illatos ánizs (Priszter 456).. (OrvK. a lat.: Anisum: Anis (CasGl. Fűvészk. ányizs (MTsz. A név keletkezésének indítéka.. 1470 k. ▌ 3. | 1998: ’Angelica archangelica. 33/23).). Bár nem védte meg a középkori embert a fekete haláltól. orvosi angyalgyökér’. közönséges ánizs’. szakny. 1948: angyalrúgtafű (Halmai 50). ámnis. | orvosi ~ 1948: Orvosi angyélika (MagyGyógyn. angyalfű helyett. — kerti ~ 1783: Kerti Angyélika (NclB. fertőtlenítő és gombaölő hatásai révén hasznos gyógynövény.’.: Angyélika (Julow 257). Fűvészk.-i Angelica. vízparti jelzők a növény előfordulási helyére utalnak.. vagy Angyal-gyökér (Veszelszki 56). 351). 363) (a növény hivatalos elnevezése ma) nevet javasolja a R. a fő előtag magyarázata. 609/31). a): RMGl. angyalgyökér’. (OrvK. ányizs. angélique. J: ’ua. fr. a vaskos gyöktörzsön lévő szaporítórügyek. eredetű. 1807 e.. menta | ? Sisymbrium officinale. Növényszótár 180). édeskömény’. Genaust Angélica a. A szó latin közvetítéssel számos európai nyelvbe bekerült. erdei angyalgyökér’. 1998: ánizs (Priszter 456).: RMGl. — ~fű 1577 k. vö. részben a növény egyéb angyal előtagú neveinek (angyalfű. (OrvK. 2. Marzell Arnica montana a. görcsoldó. 1577 k.’. Az angyélika lat. A névadás magyarázatára l. angelicus ’angyali’ melléknév nőnemű angelica [herba ’fű. Fűvészk. 202). angyélika 1. angyalka. hogy Mihály arkangyal ajánlotta a szerzeteseknek az angyélika gyökerének rágását. J: ’Angelica sylvestris. hogy megvédje őket a pestistől.angyalka ném. ▌ 2. — orvosi fő~ 1841: orvosi főangyalkának gr. 202). ném. 202). ang. 1775: Anis (Csapó 144). mindent gyógyító fű). J: ’ua. J: ? ’Mentha sp. 200). — erdei ~ 1841: erdei angyalkának gr. angyalrúgtafű 1911: angyalrugta fű (Cserey. | közönséges ~ 1998: közönséges ánizs (Priszter 456). a névadás magyarázata az lehet.: Sisimbrium: menta: n a glica (Növ. részben a lat. ánis. J: ’Pimpinella anisum. 14/12). J: ’Angelica archangelica. J: ’Angelica archangelica. Az angyalka az angyal -ka kicsinyítő képzős alakja. Aniſommal gr. 84).

kapor~. A pimpinella nemzetségnév. anis. 314). 1798: Anya-fÍ (Veszelszki 155).. az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. hv. ▌ 5.-osztr. ang. a növény fontosságát. Az ánizskapor összetett szó. bécsikömény (→ kömény) és olaszkapor (→ kapor) helyett. Diószegi és (Fazekas) az Anis Kaport (Magy. anyaméhfű. ánizs helyett. Matricaria (< lat. édeskömény (→ kömény).) Melius alkotása.: RMGl. 1948: anyagyökér (MagyGyógyn. gör. Az anyagyökér a ném. a növény azon részére utal. Fűvészk. J: ’Arnica montana. anyaméhfű 1. Vö. Az anyafű (1. ámmi ’mag’) végső forrása ismeretlen. pl. Genaust Matricária a. — Ö: méh~ (→ anyaméhf ű). még anyafű. Mutterkraut részfordítása. édeskömény’. J: ’Artemisia vulgaris. 1998: a- anyagyökér 1841: anyagyökér (Barra 209). ol. — Ö: fűszer~. ánizspimpinella 1807: Ánizs Pimpinella (Magy. mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával jött létre. idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Tanacetum parthenium. ▌ 2. Az ánizs ’édeskömény’ (2. om végű magyar alak. anya l. ónejz a baj. ánizskapor 1807: Anis Kapor (Magy. ▌ 3. ezt nyilván a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján kapta a növény. ném. Boldog~ mentája (→ Boldogasszony mentája) anyafű 1. ánéson ’kömény’ < gör. fekete üröm’. fr. abszintüröm’. az abszintüröm (5. 314). 2. J: ’ua. lat. 1948: Anyafű (MagyGyógyn. hegyi árnika’. án#thon . an#sum ’ánizs’ < gör.. 363) (a nevet nem fogadta el a botanikai szaknyelv) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. orvosi székfű’. de hasonlóság alapján a többi ürömfaj. 3. Fűvészk. őszi margitvirág’.) is megkapta. kaporánizs. Fűvészk. A k. Matronenkraut ’orvosi székfű’.) a közönséges ánizs nevének átvétele hasonlóság alapján.. Az anyafű elnevezésű növényeket mind női betegségek kezelésére használták. Diószegi–Fazekas alkotása. 1775: Anya-fü (Csapó 170). J: ’Foeniculum vulgare. Az anyafű ’fekete üröm’ (4. || füvek anyja 1903: füvek anyja (Hoffmann–Wagner 163). Az ánizs előtag megkülönböztető szerepű. Fűvészk. Marzell Artemisia vulgaris a..) a lat. 1775: Anya-méh-fü (Csapó . gyógyító erejét így fejezték ki. anisum közvetítésével terjedt el.’. Mutterkraut tükörfordítása. az előtagot lefordították. Az ánizs esetében az átadó nyelv bizonytalan. 418). A nevet elsősorban a fekete ürömre használták. Diószegi és Fazekas az Ánis Pimpinellát (Magy. anésum. Anis. A névadás magyarázatára l. amelyet elsősorban női betegségek gyógyításra használtak. a gyökér utótag magyarázó szerepű. valószínűleg a lat. J: ’Pimpinella anisum. ebből származik az um. 1948: anyafű (Halmai 10). mindkettőt fűszerként használják. Mutterkraut. án#son ’kömény’. Genaust Anísum a. a lat. J: ’Matricaria chamomilla. 1590: Dracunculus maior: Anya fé (SzikszF. a N. ném. a fű utótag magyarázó szerepű. 418). aniš. lat. || fűnek anyja 1578: F×nec Annya (Melius 161). 1903: Anyafű (Hoffmann–Wagner 163). àniso. 520). 2. 363) javasolja az Orvosi fűvészkönyvben a R. 1783: Anya-fü (NclB. Hasonló módon keletkezett a XX. EWUng. Az ánizs az európai nyelvekbe a k. TESz.) a ném. közönséges ánizs’. J: ’Dracunculus vulgaris. ▌ 4. talán a növény hasznosságát kívánta kiemelni a jelentéktelen füvek közül. A fűnek anyja ’őszi margitvirág’ (2. 1775: Anya-fü (Csapó 137). anisum (< lat. század elején a füvek anyja ’fekete üröm’ (4. 60 anyaméhfű nyafű (Priszter 518).) elnevezés is. a növényt tévesen a kapor ’Anethum’ nemzetségbe sorolták. 318).ánizskapor Az ánizs vándorszó. közönséges sárkánykontyvirág’. J: ’Artemisia vulgaris. Mutterkraut (Melius 161) ’őszi margitvirág’. Pimpinella átvétele. a fajt jelöli ki.. Matricaria felhasználásával hozta létre. aneìss szóból jött létre. 257). fekete üröm’. 1807: Anyafű (Magy. 209). mater herbarum fordítása. az orvosi székfüvet már az ókorban is alkalmazták. Az ánizspimpinella Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Fünek anynya (NclB. a lat. anise. 210). J: ’Artemisia absinthium. 2. ízük hasonló. Marzell Arnica montana a. 1948: füvek anyja (MagyGyógyn. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk.

). мъзгá ’a fakéreg alatti növénynedv. hogy „Szülés után történö belsö fájdalmakat megtsillapitja ez fü”. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Matricaria (< lat. J: ’ua. gumi~ arabmézga 1841: arabi mézgát gr. ill. gumiakácia’. orvosi citromfű’. aranyfű 1578: Arany f× (Melius 178a). J: ’Tanacetum parthenium.). 418). 1798: ro’s Annya (Veszelszki 403). 349). Vö. EWUng. mézga a. a névadás alapja. gummi ’nyúlós anyag. 1595: Apiom (Beythe 80a). Marzell Chrysanthemum parthenium a. || rozsanya 1762: „Tsuda dolgot beszélnek… a’ ro’snak meg-veszett gombás-szeméröl. Goldkraut tükörfordítása. (Veszelszki 404). növényi nedv’). arabicum utótag fordításával (arab) jött létre. apróbojtorján l.’. GebÀrmutter ’anyaméh’. Kornmutter tükörszava. bojtorján arábikum l. apium átvétele. Marzell Anemone nemorosa a. holl. ném. 28). áprilisivirág 1903: Áprilisi vagy berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). jelentése: ’nyúlékony. 1783: Anya méh-fü (NclB. fűnek ~ (→ anyafű).). orvosi székfű’. elsősorban rozs’ jelentése van. Az arabmézga a lat. a citromfüvet szintén használták női betegségek kezelésére. ▌ 2. anyafű. Hasonló szemléletű névadásra l.: RMGl. ném. mézga ’mézga. 1998: arabmézgafa (Priszter 288). hogy a aranyevő pintyő l. A rozsanya a ném. Mutterkraut ’orvosi citromfű’ is hatással lehetett a névadásra. Növ.. TESz. J: ’Claviceps purpurea. vizi apium (SzikszF. vérehulló fecskefű’. Az anyarozs a ném. macskaméz. Anyaméhfű (MagyGyógyn.. blg. nyirok. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. őszi margitvirág’. R. (Barra 104). valamint az. || méhanyafű 1798: Méh-anya-fÍ (Veszelszki 155). hogy a növény virágai sárgák. GebÀrmutterkraut. arabischer Gummibaum ’arab gumifa’. Hasonló szemléletű névadásra l. dán moderkorn. mátrafű. hunior fé. Gummi arabicum mintájára alakult. Az anyaméhfű ’őszi margitvirág’ (1. 127). a R. J: ’Matricaria chamomilla.: RMGl. LXXXIV. J: ’Ranunculus sp. anyaméhfű (2. N. arábiai facsipa (→ facsipa).. sárgás gumiszerű váladék’. Az aranyfű a ném. moederkoren. Vö. 86). J: 1841: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’.) talán hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Anemone nemorosa. J: ’Chelidonium majus. J: ’Melissa officinalis. EWUng. gumiarábikum. boglárka’. — vízi~ . A névadás magyarázata. a ném. 1948: Anyarozs (MagyGyógyn.) Csapó. az elnevezés szemléleti háttere. a méhanyafű ’orvosi székfű’ (2. füvek ~ (→ anyafű) 61 aranyfű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. | 1948: ’Acacia senegal.-hv. anyarozs 1790: anya ro’s (TESz. J: ’Apium graveolens var. mellyet némellyek ro’sanyjának-is hívnak (TESz. 1775: Arany-fü (Csapó 91). az összetett német szó előtagjának jelentése valószínűleg ’anyaméh’ (vö. anyarozs’. berki szellőrózsa’. 1948: arabmézga (MagyGyógyn. talán a levelek hasonlósága alapján. ném. 1533: Apium: Merck ader epth: Apium (Murm. mézga a.. hogy a rozson élősködő gombából nyert gyógyhatású anyag segíti a méhizomzat öszszehúzódását. Márton. Az áprilisi jelző a növény korai virágzási idejére vonatkozik. a lat. A mézga első megjelenése: 1560 k. anyja l. ro’s-annyát gr. J: ’Acacia senegal. Aprilblume tükörfordításával keletkezett. 86). 1583: apiom (Clusius–Beythe 4: BotTört. a víziápium hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. Mutterkorn tükörfordítása. A N. vagy beka fé. gumi’ előtag értelmezésével (mézga) és a lat. A mézga szláv eredetű.anyarozs 170). 7: 50. Aprillenblumen. Genaust Ápium a. erősszagú zeller’.) Veszelszki alkotása. Az ápium a lat. TESz. mézga’. vö. mindkettő a lat. Genaust Matricária a. Mutterkuchen ’méhlepény’). ▌ 2. szb. „A’ méhet meg-tiſztitja” (Csapó 170). graveolens. gumiakácia’. — ~fa 1948: Arab mézgafa (Halmai 5).: TESz. utótagjának pedig ’gabona.: „Alburnus… adeps arboris: az fanak meghszeyę” (GyöngySzt. 234). mātréx ’anyaméh’ < māter ’anya’) fordításával keletkezett. pintyő ápium 1. még parasztápium. ném.

1998: aranyvirág (Priszter 336). az aranyvirág a Chrysanthemum nemzetség hivatalos neve. holl. J: ’Leucanthemum vulgare. 1578: arany virágu.). J: ’ua.’. 1948: Aranyvessző (MagyGyógyn.’. A növénynév a korai adatokban aranyosvessző alakban fordul elő. hogy a növény virágai sárgák. ▌ 2. a névadás magyarázata. — őszi ~ 1998: őszi aranyvirág (Priszter 518).-i Chrysanthemum (< lat. 382). Genaust Chrysánthemum a. őszi margitvirág’. Fűvészk. hogy a növény virágja sárga színű: „arány ſzinü virága vagyon” (NclB. Az arannyal versengő fű ’vérehulló fecskefű’ Csapó alkotása. — balzsamos ~ 1998: balzsamos aranyvirág (Priszter 518). J: ’ua. 293). népetimológiával keletkeztek. aranyversengő (Péntek–Szabó. ánthemon ’virág. Benkő névadásának alapja. Nemzetségnévvé (2. N. ’réti margitvirág’ (2. A névadás magyarázata a tömött fürtökben álló aranysárga virágzat. Boldogasszony tenyere’. Marzell Chelidonium maius a. és a növényből sárga színű nedv folyik. amely szintén Melius alkotása. ficaria. szakny. A nyugati salátaboglárka arannyal versengő elnevezését Benkő alkotta. ha bárhol letörik.). J: ’Caltha palustris. Az őszi margitvirág (3. 1783: Mezei arannyas veÐzÐzö (NclB. az aranyos előtag -s eleme melléknévképző. lat. || aranyverselő N. ſarga viragu f× (Melius 137). 1998: aranyvessző (Priszter 507). J: ’Tanacetum parthenium.’. Az aranyvirág a lat. Ember és növényvilág 278). 416).-i Chrysanthemum (< lat. Goldwurz ’arany gyökér’.). J: ’Solidago virgaurea. 377). mocsári gólyahír’. szakny. aranyvirág’. || harangversengő N.) Diószegi–Fazekas tette. 481). A névadás magyarázatára l. aranyvirág 62 aranyvirágúfű 1775: Mezei aranyos veÐzÐzö (Csapó 13). arany versengő (ÚMTsz. J: ’ua. zlatni korin ’arany gyökér’. 4: 30). hogy az arannyal versengő fű nevet Benkő is használja ’vérehulló fecskefű’ jelentésben. | közönséges ~ 1998: közönséges aranyvessző (Priszter 507). Gold wiſenblum (Melius 70a) is hatással lehetett. aranyos l. sárga nedveſség folyki belölök” (Csapó 91). gör. — réti ~ 1578: Réti arany virág (70a). száz~fű (→ százforintosfű) aranyszínűvirág l. fi. nyugati salátaboglárka’. Az aranyvirágúfű a lat.’. aranyvessző 1798: aranyos veÐzÐzf (Veszelszki 170). virga ’vessző’. aranyvirág (ÚMTSz. 1807: Aranvirág (Magy. goudkruid ’arany fű’. Vö. chrysánthemon < gör. mocsári gólyahír’. hv. Melius névalkotására a ném. vö. J: ’ua. Ember és növényvilág 278). J: ’Chelidonium majus. a név a virágot jellemzi: „mint egy arany ackora à virága” (Melius 137). ▌ 2. || arannyal versengő 1783: Arannyal verÐengö (NclB. chrysós ’arany’. aranyverselő (MNy.) hasonlóság alapján kapta nevét. — N. ▌ 3. aranyverselő népi nevek. vérehulló fecskefű’. || aranyszínűvirág 1578: Arany ſÅin× virág (71). Az aranyvessző a lat. — erdei ~ 1998: erdei aranyvessző (Priszter 507).) és a Boldogasszony tenyere (4. aranyvirágúfű 1. Az aranyvirágúfű ’mocsári gólyahír’ (1. aranyvirág 1. a középső. — Ö: ökörszem~. még aranyf ű. | mezei ~ 1583: mezei aranios vezzo Virga aurea (Clusius–Beythe 8: BotTört. aranyvirágúfű. réti margitvirág’. J: ’Tanacetum balsamita. chrûsanthe- . aranyvessző’. aurea < aureus ’arany’) fordítása. a virágzatokban a szélső nyelves virágok fehérek. valószínűleg a vérehulló fecskefű nevét vette át hasonlóság alapján. A harangversengő. harangversengő (Péntek–Szabó. szakny. 1783: Arannya[l] verÐengö-fü (NclB.-i virgaaurea (< lat. ▌ 4. 132). arannyal versengő fű 1775: Arannya[l] verÐengö-fü (Csapó 91). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. chrûsanthemum < gör. keltajuuri ’sárga gyökér’. mivel az adatokból kimutatható. ha bárhol megtörik: „ha a’ levelek vagy ſzárai megſzakaſztattnak. Az őszi jelző a virágzás idejére utal.’. J: ’Ranunculus acris.arannyal versengő fű növényből sárga színű tejnedv folyik. réti salátaboglárka’.’.) Melius alkotása. J: ’Chrysanthemum. 382). kelta ruoho ’sárga fű’.). arannyal versengő f ű. fű’) tükörfordítása. aranyverselő (ÚMTsz. J: ’ua. J: ’ua. J: ’Ranunculus ficaria subsp. 1578: arany virágu f× (70a). Genaust virgátus a. J: ’Caltha palustris. csöves virágok aranysárgák.

fű’) fordítása. kerti atracél (→ atracél) és ebnyelv helyett. hegyi árnika’. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében az orvosi Árnő (Magy. 1948: árnyékszék tetőfű (Halmai 77). J: ’Stellaria media. a névadást az Erodium és a Geranium nemzetség tárgyalásakor így magyarázzák: „Anyasz. Fűvészk. rom. közönséges ebnyelvűfű’. áron szakálla (ÚMTsz. 1948: Árorr (MagyGyógyn. szakny. Vö. 1775: Árnyék Ðzeretö-fü (Csapó 286). ebnyelvűfű’. Arnika. sz. ezen helyezkedik el a meglehetősen nagyméretű torzsavirágzat. Aronowa broda. foltos kontyvirág’. aronsbard. álsos ’liget. Vö. amely szakállhoz hasonlít. 389. 4. a névadás alapja az árként kiemelkedő anyaszár: „Mag. 389). az Áron-vessző a ném. J: ’ua. 422).[ára] kinő nyársformára” (Magy.). 47). 389). ném. eggy eggy lapos durva korſzovátbann” (Magy. szakny.-i Arnica (ismeretlen eredetű) átvétele. A névadás alapja.’. hogy az érdekes külsejű növény két. Az Árongyökér a ném. holl. — hegyi ~ 1903: Hegyi árnika (Hoffmann–Wagner 176). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. barba lui Aron. Aaronsbart tükörfordítása. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. az orvosi árnő azonban nem vált a botanikai szaknyelv részévé. Áron-vessző l. árorr 1807: árorr (Magy. J: ’Stellaria media. Fűvészk. J: ’Arnica montana. J: ’Arum maculatum. árnyék l. névadásának alapja. Az árnika a lat. Melius névalkotására a tyúkhúr R. nagy levele között vastag egyenes tőkocsány nő föl.’. hegyi árnika’. 391. Aronstab tükörfordítása. Az Áron szakálla a ném. berek. a hegyi árnika az árnyékos helyeket kedveli. Fűvészk. 1948: árnyékfű (MagyGyógyn. — N. Genaust Álsine a. Fűvészk. Fűvészk. Marzell Arum maculatum a. mindenik lelapúlva van a’ merőnn álló anyaſzár’ tövéhez ragadva. 364). erdő’) elnevezése is hatással lehetett. méhek ~a (→ méhfű). tehát az árorr a termés hosszú. Az árorr Diószegi–Fazekas alkotása. Genaust Árnica a. az az arany virágu f×” (137). 153). 1798: Áron-gyökér (Veszelszki 73). árnő 1807: Árnf (Magy.árnika mum < gör. chrysánthemon < chrysós ’arany’. nagy buroklevél. 153). Fűvészk. ánthemon ’virág. méhfűnek ~a (→ méhfű). Aronwurz. 152). J: ’Cynoglossum. Fűvészk. jellegzetes alakú. nemzetségnév. 391). erdős részeket kedveli. 1783: Áron ſzakálla (NclB. J: ’Erodium. Genaust Chrysánthemum a. Alsine (< gör. J: ’ua. árnyékszéktetőfű 1911: árnyékszéktetőfű (Cserey. Fűvészk. a német szó előtagja a lat. J: ’Cynoglossum officinale. gémorr’. 368) nevet javasolja az ebnyelvűfűnek a R. or. 1798: Áron’ Ðzakálja (Veszelszki 73). Magy. Melius így magyarázza: „Chryſanthemos.’. lat. арника. 153. ennek alsó részét teljesen körülöleli egy zöldesfehér színű. 2. J: ’Arnica montana. Áron-gyökér. Az árnő Diószegi–Fazekas alkotása. 1903: Árnyékszerető fű (Hoffmann– Wagner 92). — orvosi ~ 1807: orvosi Árnő (Magy. árszerű. || Áron-vessző 1903: Áron-vessző (Hoffmann–Wagner 185). hogy a növény az árnyékos. közönséges Áron szakálla 1775: Áron Ðzakálla (Csapó 40). aranyvirág. 1948: Áronszakálla (MagyGyógyn. Az árnyékszeretőfű elnevezést Melius hozta létre. 1998: hegyi árnika (Priszter 306). orrhoz hasonló alakjára utal (ugyanezen az elven alapul a gémorr név). „Anyaszára kinő árformára” (Magy. Fűvészk. Az árnyékfű elnevezés a növény előfordulási helyére vonatkozik. 318).-i botanikusok nem egyértelműen különítették el.-i Arum (maculatum) értelmesítésével jött létre. Növényszótár 285). 124: 477– . || Áron-gyökér 1783: Áron gyökér (NclB. árnyékszéktetőfű. 2. árnika 1948: Árnika (MagyGyógyn. 1998: árnika (Priszter 306). 422). Áron szakálla árnyékfű 1813: Árnyékfű (Magy. Nyr. Az Erodium W. Magy. sárgavirág. közönséges tyúkhúr’. Fűvészk. és a Geranium L. árnyékszeretőfű 1578: Arnyéc ſÅeretx f× (Melius 181a). le. a latin név is a növény előfordulási helyére utal. 318). Az árnyékszéktetőfű valószínűleg népetimológiás alakulat az árnyékszeretőfű névből. 153). J: ’ua. nyúl~ 63 árorr tyúkhúr’. nemzetséget a XIX. nemzetségnév.

EWUng. Lamium album utótagjának fordítása. A későbbiekben az árvacsalán (2. artichoke. sp. hogy virágzata az articsókáéhoz hasonlóan ehető. árvacsalán 1. EWUng. az apró csalán (1. — N. 184). 1590: Vrtica mortua: Arua czallyan (SzikszF. 1783: Árva Tsalyán (NclB. J: 1577 k. 1590: Capillus veneris: Arua leany haia (SzikszF. TESz. 364). ném. vö. J: ’Urtica urens. 1998: vadárvácska (Priszter 538). fr. 392). EWUng.)./1466: ’magányos’) előtag valószínűleg a kétlaki csalántól ’Urtica dioica’ különbözteti meg az apró csalánt (1. 3. J: . cseh sirotka. Artischocke. aranyos fodorka’. — Ö: bürök~. ▌ 2. TESz. Az árvacsalán ’apró csalán’ (1. fekete peszterce’. | 1798: ’Adiantum capillus-veneris. ném. 1948: Articsóka (MagyGyógyn. 162/14).. 1911: árvaleányhaja (Cserey. 133). — fekete~ 1813: fekete árva Ts[alán] (Magy. vadárvácska’. — fehér ~ 1948: Fehér árvacsalán (MagyGyógyn. artichaut. tricolor. 386). 1813: Árvalyányhaja (Magy.’. A névadás alapja a vadon tenyésző növény kicsinysége lehet. a lat. 1903: Articsóka (Hoffmann– Wagner 61).’. árvalányhaj 1. fehér árvacsalán’. 2. 230). 29: 249). | háromszínű vad~ 1998: háromszínű vadárvácska (Priszter 538). alcachofa. Feldstiefmütterchen. articsóka 1. J: ’Adiantum capillus-veneris. J: ’Asplenium trichomanes. ▌ 3. 1791: Árva Leany-haja (Lumnitzer 463). vénuszhaj’. ▌ 3. J: ’Carlina acaulis. 423). J: ’ua. ▌ 2. Fűvészk. J: ’ua. — vad~ 1903: vad articsóka (Hoffmann–Wagner 166). 1775: Arvaleány-haja (Csapó 12). J: ’Anthriscus cerefolium. orphana vrtica (Clusius–Beythe 31) orphana elemének fordítása. sir$tica. Stiefmütterchen ’mostohaanyácska’. J: ’Viola tricolor subsp.: ’bizonyos fajta gyógynövény (TESz. Növénynévként való alkalmazása valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. Stiefkind ’mostohagyermek’. Az árvácska a főnévként használt árva szóból alakult -cska kicsinyítő képzővel. J: ’ua. ▌ 4. — N.) nevet olyan növények kapták. 181). göcsös görvélyfű’. vö. 2. 4: 30). vadárvácska’. 1798: Árva-Tsalyán (Veszelszki 449). ezért a bőrön nem okoznak égető. A vadarticsóka (2. 1584: arua chalan Vrtica minor ſiue criſpa (Clusius–Beythe 31). — igaz ~ 1745: Igaz Arva leány haja (Torkos 6). sir"tka. árvácska (MNy. apró csalán’. ol. J: ’Viola tricolor subsp.. Wilde Artischocke részfordításával keletkezett. 1745: Capillorum Veneris Arva leány haj (Torkos 46). 1783: Árva Tsalán (NclB. J: ’Scrophularia nodosa. vénuszhaj’. 1583: arua chalan Vrtica minor siue crispa (Clusius–Beythe 8: BotTört. csalán növénynév. | egyéves vad~ 1998: egyéves vadárvácska (Priszter 538). Az articsóka (1. 955: TESz. 1948: árva leány haja (Halmai 6).) ’zamatos turbolya’ a kerti articsóka ’Cynara scolymus’ (első megjelenése: 1585: „scolymos: Artitsiok” (Cal. a névadás alapja.) nevének átvétele hasonlóság alapján.. szlk. Növényszótár 22). A kétlaki csalán porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek ki. 138). | vad~ 1948: Vadárvácska (MagyGyógyn. árva a. J: ’Lamium album. a lat. 1585: Arua leány hay (Cal. J: ’ua. viszkető érzést.. de csalánszőreik nincsenek.. árvácska 1824: Árvátska (Szabó.) | ? Adiantum capillus-veneris. ang. | 1585: ’bizonyos fajta páfrány’. zamatos turbolya’. articiocco.: RMGl. vrtica megfelelője a m. tricolor.: „Arwa leanÿ haÿanak melÿ fwet hÿnak” (OrvK. 1798: Árva-leány’ haja (Veszelszki 26). 181). J: ’Ballota nigra.’.’. bújdosó~ 1813: bujdosó árva Ts[alán] (Magy. TESz. 1998: fehér árvacsalán (Priszter 410).). 290). ▌ 2. Fűvészk. 2. Az articsóka vándorszó. alcarchofa.) porzós és termős virágai egy növényen fejlődnek ki. Marzell Carlina acaulis a. 1998: háromszínű árvácska (Priszter 538).) árva előtagja a lat. Csalhatatlan kert 277–8).-hv.articsóka 478. vénuszhaj’.. árvalányhaj a. 1577 k. 23). árv`csillyán (MNy. szb. — háromszínű ~ 1948: Háromszínű árvácska (MagyGyógyn. árva a. 4.: RMGl. 1903: árvaleány haja (Hoffmann–Wagner 213). 392). amelyek hasonlítanak 64 árvalányhaj a csalánhoz (Urtica sp. szártalan bábakalács’. A fehér jelző a virág színére utal.) a ném. Az árva (1416 u. Fűvészk.

pusztai árvalányhaj’. aszfodélusz aszfodélusz 1. maidenhair fern ’leányhaj páfrány’. 357). istenátkoztafa átkozta l. 430).’. | feketéllő ~ 1783: Feketéllö Arva leány haja (NclB. lenszínű. valamint a növény gyakorta fordul elő lenvetésekben. J: ’Linaria vulgaris. TESz. ▌ 2. — fehér ~ 1998: fehér aszfodélusz (Priszter 308). A pázsitfüvek közé tartozó. atlacér.) és ’fekete fodorka’ (3. hazánkban is honos Stipa növénynem megnevezésére Benkő József foglalta le: 1783: Fejér árva leány haj (NclB. selymes. nincs folytatása a magyar nyelvben. J: ’Ruscus hypoglossum. Az árva leány haja szerkezet.) elnevezések hasonlóság alapján jöttek létre. isten~tövis (→ istenátkoztafa) BotTört. közönséges ebnyelvűfű’. J: ’ua. J: ’ua. Frauenhaar ’asszonyhaj’. capillus Veneris ’Vénusz haja’ mintájára jött létre. 364). . 1998: aszfodélusz. akárcsak a vénuszhaj (1. A névadás magyarázata. 2. Vénusz ~ füve (→ Vénusz asszony haja). Hosszú ideig több délvidéki páfrányféleség neveként élt. lónyelvű csodabogyó’. Vénusz ~ fürdője. 364).. királyné ~ káposztája.aszfodélusz ’Asplenium adiantum-nigrum. — fekete ~ 1813: Fekete Árv[alyányhaja] (Magy. Az asszonylen Barra alkotása. átkozott-tövis l. isten~fa. ezek is páfrányfélék. EWUng. capillus veneris nevet mind az 5 növényre (Adiantum capillus-veneris.. A fehér jelző a virág színére vonatkozik. Az árvalányhaj ’aranyos fodorka’ (2. kxuet ki indit. ászpa l. ang. magyarázatát l. Boldog~ mentája. — N. A lat. J: ’Cynoglossum officinale. boldog~lapu. Asphodelus és a német Asphodill változata. Marienflochs ’Mária lenje’ hatására hozta létre. asphódelos) átvétele. 65 atlaszér ágas ~ 1998: ágas aszfodélusz (Priszter 308). fehér aszfodélusz’. 231). árva a. aszfodéla l. 1807: Ásfodéla (Magy. A fekete és feketéllő jelzők megkülönböztető szerepűek. 112–3. SzófSz. Genaust Asphódelus a. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. vén~citrus. J: ’Asphodelus ramosus. A név Melius alkotása. valószínűleg a ném. Fűvészk. atlasér (ÚMTsz.. Boldog~ rózsája. atracé (ÚMTsz.’. fekete fodorka’. hogy a növény levelei hasonlóak a len leveléhez. N. Régen a patikákban 5 „hajnövelő páfrányféle” volt. kifejezés Venus szavát valószínűleg Venus vulgivagá-nak ’olcsó szerelmet áruló leány’-nak értették. Asphodelus (< gör. Az aszfodélusz a lat. Boldog~ oldala. amelyből az árvalányhaj alakult.’. zászpa asszony l. tudatos alkotásnak látszik. és a lat. Az árvalányhaj magyar fejlemény. J: ’ua. Fűvészk. közönséges ebnyelvűfű’. 2. „AſÅſÅonyember le ſÅállot Matrayát fel viſÅi ha rea kxtxd” (Melius 184a). Marzell Adiantum capillus veneris a. — atlaszér 1.). haui kórſágot. „minden be reket vért. hogy a növényt női bajok gyógyítására használták: „kxnnyebiti à ſÅ×léſt”.).). az ásfodéla a lat. J: ’Cynoglossum officinale. lengő szálkájú. a ’délvidéki páfrányfaj’ jelentésű lat. Vénusz ~ haja asszonyembertestefű 1578: AſÅſÅonyember teſte f× (Melius 184a). ▌ 2. a névadás magyarázata. asszonylen 1841: aszszonylen (Barra 353). Asplenium rutamuraria. 1783: Ásfódéla (NclB. szép~szőlő. A ’páfrány’ jelentésű árvalányhaj és vénuszhaj nevet Veszelszki így magyarázza: „Azért nevezik így: mert ha lúgban élnek vele ſzép vaſtag hajat nevel” (Veszelszki 26). felhasználásuk is hasonló volt. ném. J: ’ua. aszfodélosz (Priszter 308). még lenlevelűf ű. még a patikákban is együttesen árulták őket mint hajnövelő szereket. Fűvészk. J: ’Anchusa officinalis. közönséges gyujtoványfű’. 1903: atlaszér (Hoffmann– Wagner 31). hogy a vénuszhaj finom levélkéinek végálló levélcimpái hajszálvékonyak. orvosi atracél’. Boldog~ tövise. 1813: Ásfodéla (Magy. atlacér. és azért fordították árva leány-nyal. Boldog~ csipkéje. J: ’Asphodelus albus.’. 326) ’Stipa pennata. királyné ~ dinnyéje (→ királydinnye). fekete fodorka (→ fodorka). Asplenium trichomanes. Szent Barbara ~ füve (→ Szent Barbara füve). || atlaszfű 1903: atlaszfű (Hoffmann–Wagner 31). A névadás alapja azonban valószínűleg az. Asplenium ceterach) használták. ágas aszfodélusz’. Mária lenje. ki hoz”. A névadás magyarázatára l.

a kerti borágó (3. | 1807. EtSz. az előtag magyarázatára l. — ~lapu N.).) jelentések kifejlődését felhasználásbeli hasonlóság. Fűvészk. így télen az avar alól is kilátszanak a bokrok. báránypirosító’.: RMGl. ▌ 7. ▌ 3. Ember és növényvilág 199). hogy a növény örökzöld. 152) nevet ajánlja az Anchusa nemzetségnek.) jelentés egyetlen adattal szemléltethető. J: ’Calluna vulgaris. J: ’Borago officinalis.). | vad~ 1783: Vad-Atratzél (NclB. — tövises~ 1807: tövisses vagy vad Atratzél (Magy. 1525 k. jitrocil ’ua’. kerti borágó’. ill. indás ínfű’. J: ’Calluna vulgaris. — festő~ 1807: festő Atratzél (Magy. 152). ~fű 1590: Borago: Atraczel fé (SzikszF. txuiſſes ſÅxrxs à leuele.. 334). SzlJsz.’. 1998: ’Anchusa officinalis.) Diószegi–Fazekas az atracél ’Anchusa’ nemzetséghez sorolja tévesen (ma az Alkanna nemzetséghez tartozik). hogy „Haſonlo az AtratzAlhxz. J: ’Symphytum officinale. ▌ 8. atracéllapu l. 1998: atracél (Priszter 299). atlaszfű l. csarab’. vö. A népi atracél ’indás ínfű’ (7. gilisztaűző varádics’. csarab’. Marzell Calluna vulgaris a.’.). ▌ 2. ▌ 4. 155). 153). 1807: mezei Atratzél (Magy. a növény hasonlít az orvosi atracélhoz.) leveleit. Az avarhanga összetett szó. — kerti~ 1813: kerti Atratzél (Magy. avarf ű. A szlovák szó a magyarba R. a festő jelző megkülönböztető szerepű. közönséges ebnyelvűfű (2.’. atracél (ÚMTsz. 67. 29: 249). J: 1775. és a népi gyógyászatban mindkettőt alkalmazzák köhögés ellen. Fűvészk. J: ’ua.) és fekete nadálytő (8. jatrocel. amelynek az atracél a hivatalos neve lett.). zaklacér (ÚMTsz. J: ’Cynoglossum officinale. | töviskés~ 1783: Töviskés Atratzél (NclB. Kniezsa. Fűvészk.’. atracéllapu (Péntek–Szabó. cseh jitrocel. atracél (Péntek–Szabó. Fűvészk. A névadás alapja az. orvosi atracél (4. J: ’Echium vulgare. akárcsak az orvosi atracél (4. J: ’ua. 1998: ’Anchusa. 95). Az atracél szlovák eredetű. kerti borágó (3. Diószegi–Fazekas az Atratzél (Magy. 157). az utótagra l. 1775: Atratzél (Csapó 77). fekete nadálytő’. 1807: kerti Atratzél (Magy. 1998: orvosi atracél (Priszter 299). A báránypirosítót (6. Ember és növényvilág 199). A ’gilisztaűző varádics’ (1. 334). 1775: Atratzél (Csapó 204). ſÅára” (Melius 151). kéc à virága. köptetőt főztek belőlük.) érdes levelű növények. J: ’ua. hanga. 364). | mezei~ 1798: Mezei Arratzel [! atracél] (Veszelszki 187). ▌ 5. levelükből készítettek salátát. — mezei ~ 1775: mezei atratzél (Csapó 204).).’. TESz. J: ’Ajuga reptans. J: ’ua. és köhögés kezelésére használták mindhárom növényt.) való hasonlóság: mindkét növény virágai kékeslila színűek. atracél atracél 1.: Tanacetum: Atracel (Ortus: RMGl. J: ’Tanacetum vulgare. közönséges ebnyelvűfű’. — N. N. J: ’ua. 1583: atracel (Clusius–Beythe 4: BotTört. 2. 129). 256).’. a levélzet és virágzat közti azonosság magyarázza. 1807: Atratzél (Magy. útilapu’. virágzatuk kékes-lilás-pirosas. N. J: ’Alkanna tinctoria. avarfű 1903: Avarfű (Hoffmann–Wagner 79).) neve. atracél’. 153).).’. Fűvészk.. közönséges kígyószisz’. ▌ 6. a növény leveleit régen konzerválószerként (húst csomagoltak bele) használták.) és az orvosi atracél (4. atracél (MNy. Hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a közönséges kígyószisz atracél (5.’. | orvosi ~ 1903: Orvosi atraczél (Hoffmann–Wagner 32). már Melius leírja. 1578: Atratzęl (Melius 150). jitrocel ’útifű. A gilisztaűző varádics (1. szlk.atracél Az atlaszér és atlaszfű népetimológiás alakulat az atracél növénynévből. orvosi atracél’. avarhanga 1903: avarhanga (Hoffmann– Wagner 79). az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartoznak. J: ’ua. Fűvészk. J: ’ua. Az atracél ma az Anchusa (+ Cynoglottis) nemzetség hivatalos elnevezése. — kerti~ 1775: Kertiatratzél (Csapó 27).) névadás alapja nyilván az orvosi atracélhoz (4. EWUng. J: ’ua. jatrocěl alakban kerülhetett át. A közönséges ebnyelvűfű (2. a szókezdő j a magyarban maradt el. a növény gyökerében található vörös festékanyagra vonatkozik. . atlaszér 66 avarhanga Fűvészk.

vö. ill. valószínűleg ez emlékeztet szúrós.). a növény bab elemet tartalmazó neveivel: bablevelűf ű. bábafon l. a névadás alapja.). ▌ 3... a bab első megjelenése: 1211: ’Vicia faba. Fűvészk. EWUng. A görögbab (2. a’ Bab-virághoz haſonló” (Csapó 108). 407).) névadás magyarázata.-ében tűnik fel.. 317). bábabéles l.B bab — 1. vulgaris. báb`fon (ÚMTsz. A névadási szemlélet magyarázata. levele. Genaust fába a. virágja a babhoz hasonló: „mint à Babnac ollyan maguai vannac” (Melius 96a). bábafonal szakny. hogy a növénnyel Görögországban az állatokat etették. боб. mezei iringó’. hogy a növény levele a lóbab ’Vicia faba’ levelére hasonlít. virágja) hasonló a közönséges. anyarozs’. farkasölőfű. bábafonál (MagyGyógyn. Fűvészk. bábafog (ÚMTsz. báb`fon (MNy. hogy ezeket a kevésbé ismert növényeket a közönséges babhoz hasonlították. J: ’Eryngium campestre. rossz fogakra. az anyarozs (1. ’boszorkány’ jelentése 1568-ban tűnt fel. Az elszáradt növénynek ezt a mozgását a mezei iringó más nevei is kifejezik: boszorkánykerék. farkasölő~ 1807: farkasölő-bab (Magy.) rossz. A megkülönböztető jelző és a szláv eredetű bab (vö.). gyarázatára l. A bábafonal ’boszorkány. A névadás szemléleti háttere. bába a.. fekete foghoz hasonlítható. babf ű.-i foenum-graecum (< lat. TESz. 317. bablevelű szaka (→ szaka). blg. boszorkány foga’ népi név. J: ’Equisetum arvense. varjúbab. „fehér a’ virága. Graecus ’görög’) utótagjának fordításával jött létre. maximum. ördögkeringő. bòb) kapcsolatából létrejött növénynevek mind hasonlóság alapján keletkeztek.. 182). Melius 370. A görögbab (2. J: ’Sedum telephinum subsp. ördögrokolya. 1–2 cm hosszú gomba. Fűvészk. földi királydinnye’. a földi királydinnye (2. ▌ 2. közönséges bab’ (TESz. mezei zsurló’. a tüskés növényt a szél görgeti a mezőkön. || bábafan N. lóbab’. J: ’Trigonella foenum-graecum. f##numgr##cum a. vad~ 1578: Vad babnac (Melius 11a). a névadás ma- bábafonal N. A bábafan ~ bábafon népi . TESz. faba ’bab’) elnevezése alapján keletkezett. ördögszekér. a bábafonál elnevezés ezt a görgető mozzanatot a fonal feltekeréséhez. — Ö: csoda~ (→ csodamag). Bábafog (MagyGyógyn. bábakalács bábafog 1. Fabaria (Csapó 19) (< lat.) jelzője a lat. J: ’Claviceps purpurea. görög~ 1775: Görög bab (Csapó 108). bábafog (ÚMTsz. Magy. a fonó eszköz orsójának körkörös mozgásához hasonlítja. vö. 1783: Görög bab (NclB. bába a. A farkasölőbab (3. bablevelű varjúháj (→ varjúháj). szln. A vadbab (1.) a növény R. farkasölő sisakvirág’. disznó~. EWUNg. a görögszéna és a sisakvirág valamely része (pl. a névadás alapja.) Diószegi–Fazekas Magy. bablevelű varjúháj’. Szabó. hogy a rozson élősködő fekete. vénasszony fonala’ népi név. ill. a szláv eredetű bába előtag ’vénasszony’ jelentésben (?) 1111-től. A varjúháj. a bab utótagra l. 28). A bábafog ’vénasszony foga. lat. N. hogy a növény termése. farkas~. kerti babhoz. varjú~. J: ’Aconitum vulparia. J: ’Tribulus terrestris. ▌ 2. 29: 249). 1585: ’Phaseolus vulgaris subsp.). görögszéna’.) termése szúrós. 1527-tól adatolható.

351). bábaguzsaly. mind a növény ehető. Diószegi–Fazekas eredetileg a küllőfény nevet javasolta a Carlina nemzetségnévnek: 1807 e. bábaguzsaly N.).: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK. Melius (1578) már jelöletlen birtokos szerkezetben említi a növénynevet: bábakalács. a guzsaly utótag szláv eredetű. 337). ▌ 2.bábaguzsaly név. A bába előtag magyarázatára l. papsajtmályva’. a bába előtag magyarázatára l. bábakalácskörfény 1807: Bábakaláts Körfény (Magy. EWUng. jelentéktelen. bábafog. 297/5–6). amelyet Diószegi–Fazekas alkotott. Fűvészk. Hasonló típusú nevek a növény német elnevezései között is megtalálhatóak: Jägerbrot ’vadászkenyér’. UEWb. TESz. Marzell Equisetum arvense a. rokkája’ népi név. acāūlis ’szár nélküli’. 1577 k. || bábabéles N. bábaguzsalyt gr. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. A növény egyéb népi nevei (bábarokka.’. az ÚMTsz. bábabéles. hogy a növény tavasszal látványos. báb`béles (ÚMTsz. A névadás alapja.’. bábafog. bábaíre 1813: Bábaíre (Magy. apró. nevének átvétele. kalács a. guzsaly a. 175). a mezei zsurló örvösen elágazó rövid oldalágai magyarázhatják is ezt. de ehető termésekre utalnak.: Küllőfény (Julow 265).: baba kalacchÿa fwnek gr. nem .) legkorábbi adata jelölt birtokos szerkezet (1577 k. A szártalan jelző lat. fan a. TESz. 1578: Bába kalácz (Melius 43a). bábafonal. Malva silvestris a. 609/21). 1998: szártalan bábakalács (Priszter 327).). J: ’Equisetum arvense. a név kialakulására nyilván hatással voltak az egyéb bába előtagú növénynevek. a névadás szemléleti háttere. EWUng. A béles ’lepényféle.. béles a. a körfény nemzetségnév. Marzell Carlina acaulis a.. még bélekenyér. J: ’ua. kerek termésre utalnak. hogy a növény virágzata ehető. mintára keletkezett.. Melius 386. a fan utótag finnugor eredetű.. lat. 1783: Bába kaláts (NclB.. guzsaly a. Semmeln ’zsemle’. Steinbrötchen ’kőkenyérke’. békarokka) azonban inkább a fonás tevékenységéhez kötik a növényt.. A bábakalács és a bábabéles ’öregasszony kalácsa. orsószerű szárba szökik’. bábabéles elnevezései népi nevek. Fűvészk. a szláv eredetű kalács utótag magyarázata. kalácsféle’ utótag a bél.szóból alakult -s melléknévképzővel. Bábaguzsaly (MagyGyógyn. fon a. szerint a fan utótag ’női szeméremtest szőrzete’ jelentésű. 402. — ~fű 1775: Bába-ire-fü (Csapó 18). — ~fű 1577 k. Milchbrötchen ’tejkenyérke’. 175). fan a. a bábakalács előtag a növény R. bábafog. 2. (OrvK. J: ’Carlina acaulis. hasznos földitömjén’. A papsajtmályva (2. bábafog. Genaust acāūlis a. J: ’Pimpinella saxifraga. ném. Taubenrocken.) bábakalács. A bábaíre a csabaíre név népetimológiás változata.-ben már a körfény nemzetségnevet ajánlják. fon a. bá- 68 bábakalácskörfény bakalács (MagyGyógyn. bábaguzsaly. vénasszony fonó eszköze. b"b™guzs™ly.. 364). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 37). béles a. bab™-guzs™ly (ÚMTsz. TESz. hogy belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és a napfényben sugarasan kiterülnek. hoſzſzúdadok ſzínesek. a névadás magyarázatára l. N. J: ’ua.. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Fészke’ belső pikkelyi kinyúltak. Diószegi–Fazekas alkotása.. J: ’ua. Fűvészk. bábakalács stb. kalács a. | szártalan ~ 1948: Szártalan bábakalács (MagyGyógyn.’. a Magy. A bábakalács (1. J: ’Carlina acaulis. és főnevesült. J: ’Malva neglecta. praslička ’zsurló’ (< praslica ’guzsaly’). Ennek alapján a bábafon utótagja valószínűleg inkább az uráli eredetű fon igéből magyarázható. a bába előtag magyarázatára l. A bábakalácskörfény összetett szó. A körfény nemzetségnév. bábakalács 1. bábaguzsaly. A bábaguzsaly ’boszorkány.’. bábafonal. bábabéles (MagyGyógyn... Distelbrötchen ’bogáncskenyérke’. MNy. pl. szártalan bábakalács’. Szabó.). A név valószínűleg magyar alkotás. ném. vö. J: ’ua. vö. 461). Fűvészk... 1775: Babakaláts (Csapó 17). lepénye’ növénynevek ’tésztaféle’ jelentésű utótagjai a növényekben átvitt értelműek. 461). EWUng. 29: 249. szlk. 413). 1783: Bába-íre-fü (NclB. szártalan bábakalács’. fényesek” (Magy. mezei zsurló’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Spindeln ’orsóz. barna spóratermő hajtást fejleszt.

pl. a közönséges babérfa levele’. EWUng rokka a. borsófojtófű. A bábavirág népi név.’. rokka a. J: ’Orobanche alba. rose bay ’rózsababér’. rocko. | nemes ~fa 1998: nemes babérfa (Priszter 411). J: ’Laurus nobilis. | közönséges ~fa 1998: közönséges babérfa (Priszter 411). bába a. bobka. ném.: „Végy a kalmártul két pinz ára bobkát. 391) nevet javasolja a növénynek a R. 44: 23). Lorbeere. J: ’Laurus nobilis.’. közönséges babérfa’. bablevelűfű jelzője a növény hivatalos magyar nevében is megtalálható: bablevelű varjúháj (→ varjúháj). a növény R.. disznótövis. kfn. A bábarokka ’öregasszony. 1775: Bablevelü-fü (Csapó 19). A babkalevél ’a babér levele’ összetett szó. l#rber. hanem a lóbabhoz ’Vicia faba’ való hasonlóságára vonatkozik. EWUng. farkasbab.. ennek levelére valóban hasonlít a varjúháj levele. fr. fehér stb. A babér előtag magyarázata. J: ’Equisetum arvense. Méreg fÍ (Veszelszki 23). fehér vajvirág’. A babérrózsa összetett szó. farkasölőbab (→ bab). lat. rock. wawrzyn. 368). babgyilkolófű 1841: babgyilkolófű (Barra 354). 2. rueca). 1798: BablevelÍ-fÍ (Veszelszki 178).. ill. ezért a közönséges babér leveleihez hasonlóak. minta hatására jött létre. a rokka ’fonáshoz használt eszköz’ utótag vándorszó (vö. A babfű a növény R. J: ’Matricaria chamomilla. — babkalevél 1886: „babkalevél: babérlevél” (Nyr. minták hatására is létrejöhetett. bobok (gen. TESz.. méhanyafű (→ anyaméhf ű). 15: 517). ném.). laur (< lat. előtagja szlovák eredetű. faba ’bab’) elnevezése. Hazánkba először a növény különböző részei jutottak el. rose laurel. babkalevél l. N. a név ang. J: ’ua. Fűvészk. Genaust fába a.). sp. boszorkány rokkája’ népi név. kemények. és áztazd meg abban” (Nyr. hogy a leánder levelei örökzöldek. A R. hogy a növénnyel főleg női betegségeket. mezei zsurló’.bábarokka maradt fenn. laurus ’babér’) szavakkal. a rózsa utótag a leánder sárga. J: ’ua. leánder’. EWUng. — ~fa 1998: babérfa (Priszter 411).’. Rocken.). J: ’ua. ném.’. a többes szám alanyesetben bobky) ’babér. J: ’Aconitum vulparia. J: ’Nerium oleander. babfű 1798: Bab-. Vö. ismeretlen eredetű. bablevelűfű 1578: Bab leuel× f× (Melius 35). Vö. ang. rózsára emlékeztető virágjára utal. TESz. szülés utáni fájdalmakat kezeltek. bábafonál. vö. cseh vavřín. bábarokka N. bábarokka (ÚMTsz. faba ’bab’) elnevezése alapján jött létre. anyaf ű. Vö. szlk. bábakalács helyett.. rocke. napellus a. | nemes ~ 1998: nemes babér (Priszter 411).’. Fabaria (Csapó 19) (< lat. babér a. A bablevelűfű lat. borostyán’. ezért elsősorban a bábák ’szülésznő’ használták. de valószínűleg összefügg a ném. le. bablevelű varjúháj’. bába a. békarokka. 69 bablevelűfű TESz. ol. J: ’ua. a bába előtag jelentése ’szülésznő’ (első megjelenése: 1395 k. J: ’ua. azt főzd meg vizben. b<bavir<g (ÚMTsz. Marzell Aconitum napellus subsp. || babka 17. ang. J: ’Sedum telephinum subsp. Rosenlorbeer ’rózsababér’. babka. az Orvosi fűvészkönyv a Bábakaláts Körfény (Magy. babér 1552: Babyr (MNy. ófn.’. | közönséges ~ 1998: közönséges babér (Priszter 411). J: ’ua. babérrózsa 1998: babérrózsa (Priszter 435). az egész növény felépítése a lóbabhoz (Vicia faba) hasonló. bábavirág N. babér . maximum. babkalevél a. lauro. Faba alba (Melius 155a) (< lat. farkasölő sisakvirág’. 1998: babér (Priszter 411). A névadás szemléleti háttere többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. orvosi székfű’. babér a. Hasonló szemléleten alapul a növény vadbab (→ bab) elnevezése is. A babér vándorszó. vulgaris’. levelét pedig fűszerként használták. A névadás magyarázatára l. A bablevelű jelző a növénynek nem a mai értelemben vett közönséges babhoz ’Phaseolus vulgaris subsp. a virágoknak babhoz hasonló formájuk van. vö. magját gyógyszerként. a leánder hivatalos magyar elnevezése. piros. sz. laurier. 72: 127). kfn. a névadás magyarázatára l. lat. vö. a névadás szemléleti háttere. laurusfalevelű-rózsa (→ rózsa). 1783: Bab levelü fü (NclB.

de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. A R. vö. 212).’. tör. A kötés a varázslás általános módja volt. A török szó ’mágikus kötés. 126: 299. ▌ 3. bagrinca ’fehér akác virága’ (ÚMTSz.: RMGl. ba=la-.) első megjelenése a BesztSzj. a szb. vasfű’. közönséges babérfa’. UEWb. vö. lónyelvű csodabogyó’.). amelynek magvát Páriz-Papai baccae lauri-nak mondja” (RMGl. oszm. bagrena ’fehér akácfa’ (MagyGyógyn. azt jelzi. bagrena bájfű 1. hogy ez a növény az „MA. A bagolyszegfű népi név. és az EWUng. szegfű. 99). ba=i ’varázslás. 428). bagrena. bagr(na. a görög gyógyászat istenének köszönhetjük.-ben előforduló „bay phÿw”. 1841: bájfü (Barra 322). p« ’csomagolás. A különféle madár és madárféle előtagú neveket a népnyelv gyakran használja a vadon termő. a névadás szemléleti háttere. baddza l. J: 1395 k.: ? ’Laurus nobilis. kötés’. Szabó Attila Melius Herbáriumának növénynevei között ezt a növényt közönséges babérfának azonosítja.). madárkenyér (→ kenyérmorzsa). 836. A bagrena népi név. még madárpogácsa. J: ’Fragaria vesca. A bájfű (1. 147). ném. bagrena ’fehér akácfa. 126: 299.: RMGl. hogy a növény. A bagolyeper népi név. baÛ ’kötelék. maga a növény valószínűleg jóval később vált ismertté. vö. Vögelbeer ’madárbogyó’. is bizonytalan ’varázslat. 1798: Baj-fÍ (Veszelszki 47).-hv. 99). J: ’Verbascum densiflorum. A bájfű ’babér’ név báj előtagja a növény varázslatos gyógyító erejére utal. bodza bagóeper l. J: ’ua. J: ’Ruscus hypoglossum. hogy a XVI. 1578: Bayf× fa (Melius 7a). tat.-féle laurus Alexandrina. megjegyzi. idegen szó. 1395 k. 1783: Báj-fü (NclB. vö. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek. J: ’Chenopodium botrys. a madárféle előtagot (bagoly) a népnyelv gyakran használja. bagrina. hogy a virágzat szegfűhöz hasonlít. — ~fa bagrenafa (ÚMTsz. Zauberei’ jelentést tulajdonít. (Melius 51). bagolyeper 70 bájfű gyes libatop’. a növényből készült olajat és a levelet használták gyógyításra. 1783: Baj-fü (NclB. és a kitűnő költőknek és katonáknak babérkoszo- bagolyeper N. A BesztSzj.’elvarázsol’. Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába. — ~fa 1500 k. csuv. b): RMGl. miri- . 1590: Laurus Alexandrina: Baÿ fé (SzikszF. szalag. 344). baÛ és származékai kimutathatók varázslásra vonatkozó jelentésben. báj előtagjának a TESz. fehér akácfa virága’ átvétele.). 1578: Bayf×nec gr. A báj előtag ótörök eredetű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. erdőben gyűjthető növényekre. közönséges babérfa’.: granobacca: bay phÿw (BesztSzj. virág vadon termő. 125). elsősorban a babérmagot (baccae lauri). bagrena N.-ben előforduló bay phÿw ’növény’ jelentésű. bagóeper. eper utótagja ugor eredetű. varázserő’. az oszmán-törökből a tör. A reménytelenül szerelmes Apolló a fát szentnek nyilvánította. ujg. bogojszekfü (Kótyuk 76). Daphnéba.).: Laurus: baÿfwfaya (CasGl. Nyr. J: ’Robinia pseudacacia. baÛï birtokos személyragos alakja b™Û™ > b™™ > b™ja > m. közönséges babérfa’.bagolyeper Genaust fába a. bau ’kötél’. ▌ 4. összetett szó. Nyr. báj. bagolyszegfű N. fehér akác’. esetleg a kerti változatnál csúnyább vagy kisebb. bilincs’. bagolyeper (ÚMTsz. bagolyeper (MagyGyógyn. A névadás magyarázatára l. erdei szamóca’. században a babérfának csupán különböző részeit. 1775: Baj-fü (Csapó 20). madármorzsa (→ kenyérmorzsa). bagó(p(r. dúsvirágú ökörfarkkóró’. ba= ’mágikus. J: ’Laurus nobilis. kötél’. a ’varázslat’ jelentésű előtagot az is magyarázhatja. ba= et. bagrina. „Az Laurea baccánac à maguánac vond le az heiát és txrd meg Mézzel” (Melius 7a). bájfű ma már csak a népnyelvben használatos. bagr(na ’fehér akácfa’. vö. hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől. Melius leírásából az is kiderül. | 1590: ’Laurus nobilis. bagrinca l. bagóep(r. bogyókra. hogy a babért a legenda szerint Apollónak. bajfűmag ’babérmag’ (ÚMTsz. az RMGl. Az utótag magyarázatára l. azok babérfává változtatták. ▌ 2. varázslat’ jelentésben került át a magyarba. J: ’Verbena officinalis. 257).

A bakakalács előtagja ’gyalogos katona’ bakszakáll 1. J: ’Tragopogon pratensis. 378) nevet javasolja a R. ma Filipendula). réti legyezőfű’. 4: 30). bakbűzű gerely l. TESz. neve Spiraea. ill. A bajnóca nemzetségnév (a nemzetség R. 255). Marzell Filipendula ulmaria a. bojtorján 71 bakszakáll jelentésű. bakszakál (MNy. feyér és ſárga à virága” (Melius 80a). szilfalevelű (→ szilfalevelűfű) helyett. népetimológiával keletkezett a bábakalács szóból. J: ’Viola tricolor..’. 627). és bájszert nyakokban hordozzák” (Barra 322).). XVI. 1577 k. à Baknak à ſÅakála mint à Ketske baknac vgyan ſÅxrxs. Rácz szerint a Betonica „bakfű nevét alighanem a növény szaga motiválta” (Nyr. Beyfuss (Melius 50a) elferdítésével hozta létre a mirigyes libatop bájfű elnevezését.) a lat. J: ’Betonica officinalis. 1578: Bak ſÅakál (Melius 80a). a): RMGl. ennek gyökerét. 1783: Bak-fü (NclB. — legyező~ 1807: legyező Bajnótza (Magy. szártalan bábakalács’.) hasonlóság alapján kapta a bájfű nevet. herba hirci (Melius 80a) tükörfordításával keletkezett. Nyr. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. bakszakáll.: Bakfw (OrvK. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Legyező Bajnótza (Magy. A legyező előtag a növény R. — N. Wiesenkönigin ’réti királynő’. réti bakszakáll’. J: ’Filipendula ulmaria. 1998: bakfű (Priszter 512). 408).) elnevezése szintén hasonlóságon alapul. bajnok a.. réti bakszakáll’. v. hogy a réti bakszakáll termése szőrbóbitával díszített. bájos a. regina prati ’a rét királynője’ nevét.bajnóca rút adományozott. a névadás alapja nem világos. 1807: Bakfű (Magy. herba ’fű’) fordításával keletkezett. kapcsos korpafű’. J: ’Spiraea. 29/8). J: ’ua. A bakfű (1.) a lat. R. ▌ 2. | sárga ~ 1783: Sárga Bak Ðzakáll (NclB. trágos ’kecskebak’. 301). hirci herba (Clusius– Beythe 9) (< hircus ’bakkecske’. bakszaka l. J: ’Lycopodium clavatum. 1798: Bak-fÍ (Veszelszki 94). legyező(f ű).’. (Melius 80a). Fűvészk. 130: 303). bakszakáll (ÚMTsz. — orvosi ~ 1998: orvosi bakfű (Priszter 512). TESz. bajnóca 1807: Bajnótza (Magy. Fűvészk. A lónyelvű csodabogyó (3. strucctollakra emlékeztető virágzata. bakszaka (ÚMTsz. Tragopogon (< gör. J: ’Carlina acaulis. ang. sz. 1998: legyezőbajnóca (Priszter 377). névadásukhoz talán felhasználták a növény R.. A bajnóca nemzetségnevet a szerb-horvát eredetű bajnok szóból alkották a kicsinyítő képzővel (vö. mint amuletumot. ugyanezen a szemléleten alapul a csodabogyó laurus. A névadás alapja. bajtergyán l. gör. — réti ~ 1998: réti bakszakáll (Priszter 525). herba hirci. 1783: Bak-Ðzakáll (NclB. pride-of-the-meadow ’a rét büszkesége’. A vasfű bájfű (4. J: ’ua. 130: 303. 348). a növény varázslatos erejét Barra így magyarázza: „A’ babonások. cica). 408). orvosi bakfű’. bajnóca’.: Barba hirci. 1595: Bak fiju (Beythe 95a). J: ’ua. 1775: Bak-fü (Csapó 22).: Betonica: Bakfw (CasGl. bajnok a. EWUng. borvirág. bakszakáll bakakalács 1798: Baka-kaláts (Veszelszki 135). pëgōn ’szakáll’) tükörfordításával keletkezett. 1783: Bak-fü (NclB. 387).) eredetét Melius említi: „Bayf×nec is hyiac Német×l” (Melius 51). A réti bakszakáll (2. lat.) bakfű neve szintén a lat. 408). 1578: Bakf×nec gr. Coma: bak zakal’ (De Herbis: RMGl.’. EWUng. A néva- . A bakszakáll (1. gerely bakfű 1. A bájfű ’mirigyes libatop’ (2. Fűvészk. ném. legyező nevének átvétele. báj a. 1775: Bak-fü (Csapó 23). a növény a babérhoz hasonlóan örökzöld. Castleman 71. 1775: Bakszakáll (Csapó 23). Melius a ném. Diószegi– Fazekas alkotása. 1470 k. Fűvészk. 300). A névadás szemléleti háttere a növény nagy mérete és szépséges. ▌ 2.). 2. N. queen of the meadow ’a rét királynője’. a névadást Melius így indokolja: „Tragopogon. bakszakáll (ÚMTsz. hogy a növény ehető virágzata egyszerű ember kalácsa. A bakakalács név arra utal. ennivalója. ▌ 3. id eſt. J: ’Tragopogon pratensis. alexandriai laurus (→ laurus) elnevezése is.). lat.. Barbula hirci (Melius 80a) és a lat. amely a réti legyezőfüvet kiemeli a rét egyszerű növényei közül. N. a névadás magyarázatára l. vadárvácska’.

ballanó l. ballag a. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1798: „a Ballagó vagy Ballangkóróról”. barlangó (MTsz. J: ’Trigonella foenum-graecum. A ballangókóróból rövidüléssel. J: ’ua. 130: 304. bige a. tehát a növény ballag. 1911: baktop (Cserey. bádian alakváltozatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával jöttek létre. (TESz. A baktop ’Aegopodium’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesíti a Magy. kozjabrada. ballangókóró balsamfű l.). tüskés balangó (MagyGyógyn. 1864: barangkórót gr. hogy az elszáradt növényt görgeti a szél ősszel. 210). kecskeszarvúfű. A főnevesülés történhetett önállóan. 210). Báldrián-fü (Csapó 166).-ben. bucerus ’ökörszarvú’.). || bakszarv 1578: Back ſÅaru (Melius 96a). podagrafű’. vagy az előtag jelentéstapadás útján kiválhatott a ballangókóró összetételből.-ben fordul elő)’. | 1798. TESz. ballankóró (ÚMTsz. Az rl-es és részben az ng-s alakváltozatok a barlang népetimológiás hatását tükrözik. A baldián. 1948. aigós ’kecske’. ang. 1798: Báldián (Veszelszki 436). — ~fű 1775: Baldian-fü. ballangó a. lat.bakszarvúfű dás magyarázatára l. 182).: Baktopp (Julow 257). bolg. A névadás magyarázata. 182). officinalis. fr.). 130: 305. Bockshornkraut. || ballangó N. 1775: BakÐzaru-fü (Csapó 108). officinalis. még bakfű. topog a. Fűvészk.. barba caprei.. rom. 379). Nyr. a ballag melléknévi igenevének főnevesült változata. hogy a növény „mag-tartó hÍvelyei hoſſzúkasok mint a’ bak-ſzarvai” (Veszelszki 225). — N. — tüskés ~ N. kozobrad. (OrvK 324/3). bakszarvúfű 1577 k. 1948: Baldrián (MagyGyógyn. Fűvészk. A kapcsos korpafű (2. szb. szakny.) és a vadárvácska (3. J: ’Aegopodium podagraria. J: ’Eryngium campestre. 323). A bigecsi jelzőt talán a bige ’cserje’ (Magy. macskagyökér gyökere’. barba di becco.’. bak a. d): RMGl. pódion < poús ’láb’) figyelembevételével alkothatták: a bak ’kecskebak’ + topp ’lábbal 72 ballangókóró toppan’ összetétele. baktop (a nemzetségnév csak a Magy. Buceras foenum graecum előtagjának fordításával jött létre. ném. A baktop a Magy. kozja brada. TESz. Fűvészk. cseh kozi brada. Bocksbart. 2.). A ballangó népi név. Bádian-fü.. le. 124: 123.. bak a. Hasonló névadási szemléleten alapulnak a növény egyéb elnevezései is: boszorkánykerék. görögszéna’. 62) szóból hozta létre Diószegi és Fazekas utalva a növény bokros növekedésére.’. 1610 k. báldrián báldrián 1745: Baldián gyökér (Torkos 10). ol.. szerzőinek alkotása. topog a. 289).’. bonzalgó (MagyGyógyn. bucerius. baktop 1807 e. Baldrian (Veszelszki 436) átvétele. a vadárvácska bakszakáll neve talán a virágzat formáján alapul. Fűvészk. EWUng.’. ballang.. — bigecsi ~ 1807: bigetsi Baktopp (Magy. 1798: Baldrián-fÍ (Veszelszki 436). mezei iringó’.. balha l. EWUng. a lat. ballankóró.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb. vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a kapcsos korpafű spóratermő füzére kissé szőrös. ballangókóró ballangókóró 1792: Barlang-kóró (TESz. ballangókóró (MTsz. Genaust Aegopódium a. Fűvészk. J: 1745: ’Valeriana officinalis subsp. a fű utótag magyarázó szerepű. 258). de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között is megtalálható. 1998: baldrián (Priszter 532). Nyr. goat’s beard. Növényszótár 6).) bakszakáll neve népi név. 1998: ’Valeriana officinalis subsp. Fűvészk. J: ’ua. 1841: bigecsi baktop (Barra 161). A sárga jelző a virág színére utal. a névadás magyarázata. balzsamfű . J: ’ua. ném.). 1783: Báldián-fü (NclB. ezt hasonlítja a népnyelv az állat szakállához. 1813: bigetsi Baktopp (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Aegopodium. (TESz. 1807: Baktopp (Magy. bige a. egyszerejtéssel magyarázható a ballangkóró.. vö.). macskagyökér’. gör. Fűvészk. 407).: BakÅarwo fweth gr. bolha ballagókóró l. Ballagó-kórót gr. báldián l. a ném. Genaust tragophýllus a. ördögszekér. Bockshorn. Nyr.-i Aegopodium (< gör. kozibród. barbe de bouc. A bakszarvúfű a lat. A báldrián idegen szó.-hv. a baktop nem került be a botanikai szaknyelvbe. 1783: Bak Ðzarvú-fü (NclB.

-i Ailanthus ’istenfa’ mintájára jött létre. Marzell Abies balsamea a. feltehetőleg a ném. — ~fa 1998: balzsamnyárfa (Priszter 463). ném. J: ’Ailanthus altissima. balzsamfenyőfa balzsamnyár 1998: balzsamnyár (Priszter 463). J: ’Adonis vernalis. vö. balzsam-jegenyefenyő l. hogy a kakukkfűből gyógyító hatású köptető. az utótag a német eredetű muskátli alakváltozata. Ezerjófű 21). J: ’Populus balsamifera. A kanadai jelző a fa előfordulási helyére utal. balbalzsamfa l. hogy a madár akkor énekel. ném. ezeket a patikákban balzsam v. (OrvK. Ember és növényvilág 198). Balsamtanne ’balzsamfenyő’ mintájára jött létre. 2. J: ’Thymus serpyllum. J: ’ua. balzsamokat készítettek. || balzsam-jegenyefenyő 1998: balzsam-jegenyefenyő (Priszter 287). és szívesen szagolgatták a virágot. amikor tavasszal a hérics virágzik. N. Balsampappel ’balzsamnyár’. büdözsbanka (Péntek– Szabó. A balzsam Európában a gör. A bálványfa a lat. ang.’. 364). hosszan kihegyezettek. balzsamfű 1. kakas~ (→ kakasmandikó) banka N. balzsamfenyőfa 1807: balzsam Fenyffa (Magy. A mirigyes jelző arra utal. mirigyes bálványfa’. ▌ 2. lat. A névalkotásra idegen nyelvi példák is hatással lehettek.) összetétele. || balzsamfa — kanadai balzsamfa 1948: kanadai balzsamfa (Halmai 5). banyómuszkáté (Szabó–Péntek. A névadás magyarázata az lehet. balzsamfenyő) balzsamelőtagja a fa természetes balzsamtartalmára utal. 1813: Bal’samfű (Magy. bálsamo.’. 389)..’. közepétől adatolható. banyómuszkáté N. büdözs banka ’búbos banka’ (ÚMTsz.. még Boldogasszony oldala. a névadás alapja a növény óriási mérete. valószínűleg a ném. J: ’Abies balsamea. A banka szóhasadás eredménye. szakny. valószínűleg a búbosbanka (madár) nevének átvételei. lat.és utótag magyarázatát l. balsamum. 243). A névadás szemléleti háttere. banka a. Götterbaum ’bálványfa. J: ’ua. Balsambaum ’balzsamfa’. balsam. a banga ’bamba. 1841: balzsamfű (Barra 314). sz. Halmai 5. Marzell Ailanthus glandulosa a. jegenyefenyő. J: ’ua. A balzsamfenyő összetett szó. vö. Balsam átvétele. balzsamolaj néven árulták. . balzsamfenyőfa 73 banyómuszkáté zsam’ közvetítésével terjedet el. A balzsamfű előtagja (balzsam) vándorszó. vö. Fűvészk. a R. 74/1). amelyet az idős asszonyok a ház közelébe ültettek. az elő. latin szakny. magyarázatára l.bálványfa bálványfa 1998: bálványfa (Priszter 293). EWUng. a fából kivont balzsam R. balzsamnyár(fa)’. a banyó ’banya’ (ÚMTsz. 1948: Balzsamfű (MagyGyógyn. banka a.) és a muszkáta ’muskátli’ (ÚMTsz. A balzsam-jegenyefenyő és társneveinek (balzsamfa. összetett szó. Genaust Ailánthus a. A növénynévben szereplő bal(z)sam változat a 18. istenfa’. J: ’Geranium macrorrhizum. hogy a „levélkék tojásdadlándzsásak. balsamum ’ua. βάλσαµον ’balzsamcserje. banka (Péntek–Szabó. — büdös ~ N. vö. sp. balzsamos nyár (→ nyár). buta’ jelentésű szó azért vált a madár nevévé. A banyómuszkáté népi név. J: ’ua. — mirigyes ~ 1998: mirigyes bálványfa (Priszter 293). alapjuknál 2–4 mirigyes fog található” (Schönfelder 146). 1783: BalÐam-fü (NclB.’. a gólyaorr hasonló a muskátlihoz. Idegen nyelvi megfelelőre vö.-i Abies canadensis elnevezés utótagjának fordításával keletkezett.’. vö. vadkakukkfű’. gyógyszerészeti elnevezése is erre utal: Balsamum canadense. J: ’Thymus vulgaris.’. ném. A balzsamfű növénynév magyarázata. Fűvészk. Ember és növényvilág 198). Balsam.’. fertőtlenítő és görcsoldó forrázatokat. a jegenyefenyő utótag nemzetségnév ’Abies’. hogy az illatos gólyaorr is illatos „vénasszonyvirág”. kerti kakukkfű’. illatos gólyaorr’. J: ’ua. magyarázatát l. bandikó l. muskáta a. A szaknyelvi balzsamnyár összetett szó. 521).). mivel a madarat butának tartják. || balzsamfenyő 1998: balzsamfenyő (Priszter 287). A banka és a büdös banka népi nevek. tavaszi hérics’. Marzell Populus balsamifera a. 1775: BalÐam-fü (Csapó 123). TESz. Balſamum olaÿth gr. J: ’ua. balzsam-jegenyefenyő’.

) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. elsősorban a tavaszi levelek’. bárányfarok bárányka N. a levelű és a fű magyarázó elemek a növénynévben.: Arnoglossa: Barany nielu (Herb. d): RMGl. ukr. A bárányfarok báránynyelv 1. Persicaria (< Prunus persica ’barack’) fordításával jött létre. A baraboly vándorszó. A baracklevelűfű a lat. A bárányka erdélyi népi elnevezés.). bárányiröm l. 1807: Báránynyelv fű (Magy. amelyek aztán elszáradnak. N. pozsgás levélkék állati csecshez hasonlíthatók. 1560 k. bárányfark l. EWUng. hosszú virágzata. vö. ném. blg.). J: ’Plantago lanceolata. bárányfark (ÚMTsz. barangkóró l. ami a bárány bundájára emlékeztet. ezt követően. szintén Benkő alkotása. báránfarok (ÚMTsz. bárányfark (MNy. 155). 1610 k. a névadás szemléleti háttere.’. burgonya’. J: ’Persicaria hydropiper. — báránycsecs 1813: Bárány tsets (Magy. 4: 30). J: ’Amaranthus caudatus. ▌ 3. Genaust Perséa a. 2. J: ’Colchicum autumnale. A báránycsecsfű Benkő alkotása.’. ősszel tűnnek fel a virágok. 279). 330). Marzell Amarantus caudatus a. vö. hosszúkás. barabúla ’burgonya’. amely állati farokra emlékeztet. 1948: borsos baraboly (MagyGyógyn. foltos kontyvirág’. 47). 528).) tükörszó. ballangókóró bárány l. Lämmerschwanz ’bárányfarok’. A bárányfű népi név. J: ’Verbascum densiflorum. J: ’Borago officinalis. szintén a növény hosszú virágzata hasonlít állati farokhoz. bárányfű N. — ~fű 1775: Bárány-nyelv-fü (Csapó 27). még csicsiskoma. A növény fejlődésére vonatkozóan l. a növény tavasszal (a kisbárányokkal egy időben) megjelenő leveleire vonatkozik. Fűvészk. ▌ 2. A bókoló amaránt hivatalos magyar bárányfarok (1. hogy a szőrkoronás termések szőrös állati fejhez hasonlóak. N. jelentése ’az ernyősök rendjébe tartozó gumós növény’. hogy a növény levele a baracklevélhez hasonló. — N. a borsos jelző talán a növény illatára utal. agni lingua est herba nota. 1845: Báránynyelvfű (Kováts. A bárányfejűfű népi név. virágos hajtása mirigyszőrös. J: ’ua. a névadás magyarázata. a foltos kontyvirág is gumós növény. 1578: Barány nyelw (Melius 149). 1948: báránynyelv (Halmai 15). 1783: Bárány nyelv-fü (NclB. rom. i. барабóй. baracklevelűfű 1578: BarakſÅk leuelx f× (Melius 174a). bárányüröm báránycsecsfű 1783: Bárány-tsets-fü (NclB. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény egércsecsf ű elnevezése. barabói ’baraboly. mivel a névadás alapja.. szűz~ 74 báránynyelv ’dúsvirágú ökörfarkkóró’ (2. N. 364).). J: 1578: ’Plantago major. de a név utalhat a Plantago mediára is’. — Ö: turbolya~. 368). báránylábvirág l. pitypang’. bárányfejű fű (ÚMTsz. A borsosbaraboly hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. kerti borágó’. | 1783: ’Plantago major. bárányka (Péntek–Szabó. bárányfejűfű N. őszi kikerics.). барабóля ’ua. TESz. molyhos ökörfark’. Műszótár 441). hogy a növény tőlevelei gyapjasak. N. dúsvirágú ökörfarkkóró’. Vtty fű alias Baraanj nyelu (GyöngySzt.: RMGl. 1847: báránynyelv (Peregriny 354). a névadás alapja. pihéinek elfújása után pedig kopasz. 528). Fűvészk. J: ’Sedum acre. bókoló amaránt’. molyhos. A magyarba a baraboly a románból vagy az ukránból kerülhetett. 1798: Bárány nyelv-fÍ (Veszelszki 106). A névadás alapja a növény csüngő. J: ’Taraxacum officinale. 1998: bárányfarok (Priszter 297). N.: Arnaglossos que a latinis plantago dicitur. a latin arno- . A báránynyelv (1. 334).) elnevezése valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. borsos varjúháj’. bárányvirág bárányfarok 1. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. ▌ 2. 1783: Báránynyelv (NclB. J: ’Arum maculatum. borsos keserűfű’.).baraboly baraboly — borsos~ 1903: borsos baraboly (Hoffmann–Wagner 185). Báránynyelv (MagyGyógyn. b"r"nf™rk. J: ’Verbascum thapsus. hogy az apró. Ember és növényvilág 221). nagy útifű’. lándzsás útifű’. bárányfű (ÚMTsz. A baraboly első megjelenése: 1588: baraboly (TESz. J: ’ua.

arnós ’bárány’. 128: 181). hogy a növény levelei magas C-vitamin tartalmúak. szüzességét megtarthatja. tavaszi kankalin’. így a bárányüröm ’abszintüröm’ (2. Glossopétalon a. ném. J: ’Vitex agnus-castus. régen borspótlónak használták: „magva . a fű magyarázó utótag.. A báránylábvirág metaforikus elnevezés.’. | 1590: ’Artemisia pontica. ▌ 2. 128: 181. || barátcserje l. azért is ezt a’ Németek és Magyarok mái napig is barátborsnak hivják” (Barra 322). állatnyelvhez hasonlítanak. 128: 181). akkor hajtják legelőre az állatokat” (Péntek– Szabó. pirosítógyökér nevéből vonták el. termése égető. pitypang’. magyar alkotásnak tűnik. 1590: Absynthium Ponticum: Barany érôm (SzikszF. lingua ovis. Ember és növényvilág 273). bárányvirág 1. az az. darabos. veris.báránypirosító glossus (< gör. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. bárányüröm’. báránylábvirág (ÚMTsz. hogy a növény csüngő. barátbors barátfejűf ű l. bors izü és csipösségü” (Barra 322). A névadás magyarázatára l. 1948: Bárányüröm (MagyGyógyn. 1783: Bárány üröm. Idegen nyelvi megfelelőre vö. (Melius 75a). Lingua arietina. A különböző Artemisia-fajok.). csípős. lingua arietina (< lat. J: ’Taraxacum officinale. A báránypirosító elnevezés a növény mai hivatalos magyar elnevezése. barátcserje’. báránypirosító’. J: ’ua. J: ’Primula veris subsp. Melius névalkotását így magyarázza: „Lingua ouis. apró.’. J: ’Corydalis solida. Barány nyelw” (Melius 149). Melius 429. ▌ 2. 312). Melius 433. lat. aren. összetett szó. a lat. hosszúak. 1903: bárányvirág (Nyr. gömbös virág. A bárányvirág ’ujjas keltike’ (2. 734). a névadás személeti háttere. hogy „Mikor virágzik (Szentgyörgy-nap tájékán). J: ’Vitex agnus-castus. Goatbart ’kecskeszakáll’. barátbors 1841: barátbors (Barra 322). 1948: báránylábvirág (MagyGyógyn. Nyr. 1998: báránypirosító (Priszter 294). 4: 30). — N. ujjas keltike’. Nem kizárt azonban. az utótagot a növény R. ill. hogy a fehér színű virágok báránybundához hasonlóak. || barátcserje 1998: barátcserje (Priszter 538).) népi név. hogy a leírásokban szereplő bárányürmöt Melius az Artemisia absinthiumra vonatkoztatta. gör. 415).. Bárány Irem (NclB. barátfő 1578: Barát fxnec gr. Lämmerblume fordítása. 1775: Bárány üröm (Csapó 299).: RMGl. ném. Genaust Arnóseris a. üröm. 220). amelyek báránybundára emlékeztetnek. 1903: Bárányvirág (Hoffmann–Wagner 143). ovis ’juh. gen.. A bárányüröm valószínűleg magyar alkotás. Mönchspfeffer tükörfordítása..) a lat. a ném. 1841: bárány üröm (Barra 209). báránypirosító 1903: Báránypirosító (Hoffmann–Wagner 32).) népi név. barátcserje’. SchaffÅung (Melius 149) ’birkanyelv’.) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták az azonos elnevezést. hogy „a’ régiek azt hitték. 1578: barány Irxm (Melius 158a). aries ’kos’) fordításával jött létre. az bárányszűzfa l. A bárányvirág tükörszó. J: 1578: ’Artemisia pontica. A bors utótagot az indokolja. hogy a’ ki ezen magnak porát estve reggel késhegyenként szedi. 1798: Bárány. 1998: bárány-üröm (Priszter 306). A bárány előtag magyarázata talán a sok. Szabó. vagy puÐztai üröm (Veszelszki 16). amely a növény egyéb neveinek keveredésével jött létre: a bárány előtag valószínűleg a növény másik elnevezésében előforduló ökör állatnév megfelelőjeként (vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. || báránylábvirág 1908: báránylábvirág (Nyr. Az elnevezés alapja. J: ’ua. J: ’Artemisia absinthium. 209). szűzbárány 75 barátfő utótagra l. a növény levelei vékonyak. A barátbors a ném. abszintüröm’. a barát előtag magyarázata az a hiedelem. lingua ’nyelv’. Szabó. Marzell Artemisa vulgaris a. ökörnyelv) került a névbe. még ökörnyelv. sárga virágja hosszú száron található. bárányüröm 1. báránylábvirág (MNy. A báránynyelv ’lándzsás útifű’ (3. birka’. 1948: Báránypirosító (MagyGyógyn. barátfő . — illatos ~ 1998: illatos barátcserje (Priszter 538). bárányüröm’. A báránynyelv ’nagy útifű’ (2. a névadási szemlélet háttere. glôssa ’nyelv’) fordítása. J: ’Alkanna tinctoria.

1998: bárcs (Priszter 340). EtSz. Fűvészk.’. farkasölő sisakvirág’. N. vö..). idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1798: BarátfejÍ-fÍ (Veszelszki 127). karéjos levelei vannak. ÚMTsz. a növény nagy levelű és feltűnően szőrös. vö. J: ’ua. Növ. a mony ’here’ magyarázatára l. fehér fejhez hasonló csonk marad vissza. A névadás alapja. barátfő 76 bárkavirág A bárcs szláv eredetű. az áldott bárcs és a nyugati medveköröm szőrös növények. Nyr. A névadás alapja a tüskés toktermés..). barszcz ’medvetalp. 1628/1793: Barts (EtSz. vö. szb. hogy a tölcsérszerű. agármony. or. Melius névadását így magyarázza: „Barát fxnec hyiác. Pfaffenrxrlin (Melius 75a) [Pfaffenöhrlein] (< ném. a ném. a levelek fogazottak. vö. ill. 410). 328). . 44: 29. | 1998: ’Cnicus benedictus. 264). bárkavirág (Péntek–Szabó. 81. 1783: Barát fejü fü (NclB. Növényszótár 64). barátok l. J: ’Aconitum vulparia. baracsika (ÚMTsz. Melius a barát. Mönchskopf tükörfordítása. szln. J: ’Cnicus benedictus. szúrósak. Öhr ’fül.-hv. — Ö: pápafű~. b™risk™ ’Datura stramonium termése’ (ÚMTsz. — ~kóró 1862: bárcsakóró (TESz. A nyugati medveköröm (2. szem’) is hatással lehetett névalkotására. foltos kontyvirág’. barát. a termésnek a nevét vitte át a népnyelv a növényre. a szláv eredetű bárány becéző rövidítéssel létrejött bari alakjából keletkezett -s és -ka képzőkkel. Szabó. szúrós. bariska. közönséges medvetalp | Cnicus benedictus.. szerzetes’. Az olaszországi jelző megkülönböztető szerepű. tótok és ~ salátája barátf ű l. A bariska népi név. N. ahol Marzell szerint az előtag bär. J: ’Acanthus mollis. 458). TESz. Kniezsa. Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti kapcsolat: a növény részének. — olaszországi~ 1805–13: „Az Olaszországi Barts kitelelf növevény…” (Márton. bárcskóró l. A barátfő Melius alkotása. EWUng. 11: 6). Bariska (MagyGyógyn. Heracleum sphondylium [1. áldott bárcs’. bršť. Melius így magyarázza: „mert vgyan monya vagyon à txuénec mint egy piliſſes Papnac” (Melius 89). bariska. áldottfű.. áldott bárcs’. || barátfű 1783: Barát-fü (NclB. Barschklo. áldott bárcs’. J: ’Arum maculatum. 1948: Áldottbárcs (MagyGyógyn.’. Melius 387. bárkavirág N.barátmonyúfű barátfejűfű 1775: Barát-fejü-fü (Csapó 208).. cseh bršľ ’ua. csattanó maszlag’.’.). barátmonyúfű 1578: Barát monyu f× (Melius 89)..) bárcs elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Ember és növényvilág 198). barcs a.. bariska N. céklaleves’. bárány a. pap + mony ’here’ szerkezetű nevet a zsidócseresznye megnevezésére is használja. J: ’Datura stramonium. J: 1628/1793: ’Heracleum sphondylium.) jelzője a növény régi elnevezéseiből került az újonnan alkotott bárcs nemzetségnév elé. ami heréhez hasonlítható. barcsa. 11] a. valószínűleg a ném. Marzell Cnicus benedictus a. CV. — Ö: szűz~ (→ szűzbárány). és a növény pihéinek elfújása után kopasz. nyugati medveköröm) nagy. paponya. K *baršč ’medvetalpfű’ került át. A bárcs nevet viselő növények mindegyikének (közönséges medvetalp. csomó található. ▌ 2. | 1807: ’Cnicus. mint az áldott bárcs (1. A névadás szemléleti háttere. b‘šč. Mert ki kelletkor vgyan ſÅxrxs à feie à virága vtán mint egy koſÅorús Czerifakónac” (Melius 75a). bari a. egyedi adat. TESz. 1998: áldott bárcs (Priszter 340). fehéres buroklevél alján egy dudor v. A barátmonyúfű ’barátheréjűfű’ Melius alkotása. SzlJsz.).. борщ ’káposztaleves céklával. 1807: Bárts (Magy. 410). italienische Bärenklau ’olasz medveköröm’. Az áldott bárcs (1. N.. A magyarba talán egy ki nem mutatott. sőt R. amelyet a népnyelv bariskának nevez. J: ’ua. bárcs’. le. nyugati medveköröm’. bršč ’medvetalp’. medvetalp’. amely a szláv Bar(t)sch értelmesítésével keletkezett. a növény előfordulási helyére utal. hogy a szőrkoronás termések fejhez hasonlítanak. A bárcs megvan a német nyelvben is: 1654-től adatolva: Bartsch. szlk.).’. áldott bárcs. a szláv eredetű barát előtag ’szerzetes’ jelentésű. de feltehető szlk. Pfaffe ’pap. — áldott ~ 1911: áldott bárcs (Cserey. bárcs bárcs 1. J: ’ua.

(Melius 92). cso- . UEWb.). J: ’ua. tejoltó galaj’. 364). sz.: RMGl. 1813: Barkótzafa (Magy. 1590: Sorbus torminalis: Barkocza fa (SzikszF. valószínűleg délszláv eredetű. 2. gyomnövény’. EWUng. 365). a paréj (→ paraj) utótag jelentése ’főzeléknövény. barkóca ’vadberkenyefajta. bársonyka 1807: Bársonyka (Magy.). bársonyvirág (→ bársonyvirágf ű) stb. A bársonyszép Melius alkotása.). 2. Hasonló típusú névadásra vö. fojtós berkenye’.2: RMGl. barlangó l. paraj a. J: 1257. göcsgyök. 1590: ’Sorbus sp. 103). 1783: Bárſony virág (NclB. 1379: Barkochafa (OklSz. bársonyparéj 1813: bársony Paréj (Magy. Sorbus torminalis’ (ÚMTsz. barkóca barlangkóró. 2. ezek alapszava azonos a ’berkenye’ jelentésű *brěkynja alapszavával. J: 1325. ném. gyökér a. hogy a növény bíborszínű virágai mutatósak. Amaranthus: barson virag.. szépek. napellus. vö. Noah’s ark. 29: 249). berkenye’. *brěkovica vagy *brěkavica ’barkóca’ kerülhetett át a magyar–délszláv határon. 383). 1379. A névadás magyarázatára l. 775). 1813: Bársony virág (Magy. barkócafa ’vadberkenyefajta. 1500 k. amely bárkához hasonlítható. A gyök elvonás az ugor eredetű gyökér szóból. valószínűleg Diószegi–Fazekas alkotása. A barnagyökér a ném. EWUng. ez az ótörök eredetű bársony előtag magyarázata.). TESz. és a szép utótagot illesztette hozzá. — N. Fűvészk. A magyarba egy feltehető déli szl. | 1813: ’Sorbus domestica. a névadás alapja a bíborszínű. vö. a korai adatok ugyanis elsősorban a Dráva–Száva közéről származnak. ebből való a berkenye. bókoló amaránt’. bársonyburján N.: De zezulo: Barkocza (StrassbGl. TESz. 1350: Barkolchafa (OklSz. varjúmogyoró. vö. a névadás magyarázata a barna. J: ’Scrophularia nodosa. Sorbus torminalis’ (ÚMTSz. barnagyökér 77 bársonyvirágfű mós gyökérzet. fojtós berkenye’. b#rsom b•rjan (MNy. R. Melius 409. || barnagyök 1841: barnagyök (Barra 354). szln. bársonyvirágfű 1577 k. 1527. Ember és növényvilág 291). Lehet. Katikasisakvirág’. bársonyos virág.: Barſon vÿragh fwet gr. 514). barnagyökér 1903: Barnagyökér (Hoffmann–Wagner 127). Arche Noah’s ’Noé bárkája’ ’Aconitum napellus subsp. *brěkavica olyan szláv népcsoport nyelvében élt. bársonyvirágfű. 1577: sorbus: barkocza (KolGl. EWUng. 1577: ’Sorbus sp.barkóca A bárkavirág népi elnevezés. v. A tejoltó galaj virága sárga. paraj a. A bársonyka az ótör. 1527: Bacolcza ffara (TESz. | ’Sorbus sp. 214).).’. bronkovec ’barkóca’. gyökér a. bársonyvirágfű nevéből vették át. bársonyszép. A bársony előtagot az adatok alapján elsősorban a bókoló amarántra használja a növénytani szaknyelv és a népnyelv is.. vö. hogy a *brěkovica. burján. viszont a növény gyöktörzse vörös festőanyagot ad.. barkócafa (Péntek–Szabó. J: ’Amaranthus caudatus. a bársony előtagot a növény R. 1783: Barkótza (NclB. az utótagra l. — N.. Fűvészk. Marzell Aconitum napellus a. bókoló amaránt’. brokovec. berkenye’. Bársony Virág (De Herbis: RMGl. Szabó. || bársonyvirág 1578: Bárſon virágnac gr. barkóca 1257: „Usque ad arborem Burcolcha” (OklSz. összetett szó.. a levelek nem bársonyosak. ballangókóró barnagyök l. bársonyszép 1578: Bárſon ſÅép (Melius 92). ang. barkolca l. A barkóca szláv. berkenye’. még bársonyvirágfű.: Flos amoris. J: ’Amaranthus caudatus. kiemelve azt.. J: ’Galium verum. — ~fa 1325: Borkouchafa (OklSz. (OrvK. R. 374). J: ’Amaranthus caudatus. Fűvészk. BraunwurÅ tükörfordítása. | 1783: ’Sorbus domestica. 1350. a névadás alapja a virág. 103). göcsös görvélyfű’. bókoló amaránt’. 344/22). valószínűleg a bársonyvirágfű elnevezés előtagját vette át. eredetű bársony -ka kicsinyítő képzős alakja.). J: ’Amaranthus caudatus. A bársonyparéj összetett szó. — N. 1500 k. 423).. bókoló amaránt’. A bársonyburján népi név..). Fűvészk. XVI.: RMGl. TESz. amely később beleolvadt a magyarságba.

bazsarózsa elnevezés ma is a növény hivatalos neve.) hímbazsarózsa neve latin mintára keletkezett. bazsajékom. A bársony előtag ótör. 29: 249). tejoltó galaj’ (MNy. 92). Szabó. officinalis. J: ’ua.: RMGl. Baſilicum (Melius 109a). bazsarózsa. 1841: bazsalyikom (Barra 315). a ném.). bazsalicska. blg. 1610 k. paeonia nevet a megfelelő magyar növénynévvel helyettesítette (vö. bazsarózsa helyett. bazsarózsa a. Melius így magyarázza a nevet: „EſÅt à Paticariuſoc Pœnia maſcula. Diószegi–Fazekas a rózsabazsál nevet javasolja a R. eredetű (első megjelenése: 1395 k.). 316). Bárſon virágnac is hiyác eſÅt” (Melius 92). Melius így magyarázza a névadást: „Bárſon ſÅin× à virága. || bazsalikom 1577 k.).) is használták epilepszia gyógyítására. mindkét növényt. 1775: BaÐa-roÐa. bazsajikum.: Peonia: Bosÿr vel Zenth Georgh Rosaÿa (Ortus: RMGl. XVI. bodza 78 bazsalikomfű A bazsa déli szláv eredetű (vö. az utótagot pedig lefordította. bazsalikomfű bazsal l. lat. 105). | piros ~rózsa 1948: Piros bazsarózsa (MagyGyógyn.’. J: ’ua. új növénynevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv. 1540 k. bazsalikomfű 1.). božurъ ’sáfrány. Fűvészk. 105).: Pionia: Baza rosa (Herb. — hím~rózsa 1578: Him baſaroſánac gr. szb. J: ’Dictamnus albus. buzsarózsa (ÚMTsz. Melius a lat. kerti bazsalikom’. Samatblumen tükörfordítása. 1595: basalnak gr. 38/17). || bazsalrózsa 1775: Basal-rosa (Csapó 30). N. BaÐiroÐa (Csapó 30). J: ’ua. || rózsabazsal 1807: rózsa Bazsál (Magy. barza l. ▌ 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Ocimum basilicum. A rózsabazsal Diószegi–Fazekas alkotása. A nagyezerjófű (2. 105). TESz. bazsarúzsa. 1. 1525 k. bazsalikomf ű basilikumbojtor l.’) ’bazsarózsa’ jelentésben került át a magyar nyelvbe. bodza basalrózsa. 316). b™zs™licsk™. A bársonyvirág összetett szó. 1807: Bazsa-rózsa (Magy. bársonyszép. basilicum l. Fűvészk. még bársonyburján... busarózsa.’. EWUng bársony a. basarózsa l. ang.: Baselicon: basyl[i]k[um] fw (Herb. (OrvK. 80/27). szl. a növény R. J: ’ua. A N. 1783: Ba’salicom. bársonyvirág ’tejoltó galaj’ magyarázatára l. 105). 105).) és kerti bazsarózsát (1. 131).’. a névadás magyarázata a bíborszínű. basarúzsa (MTsz. 171/30). 1583: bosolicom Ocymum (Clusius– Beythe 6: BotTört. 379).-hv. TESz. BraÐiliom (NclB. nagyezerjófű’. Ocymum odoratum: Basalicum (SzikszF. bazsa basilica. masculus ’hím’. az az. J: ’ua. bazsajékum l. bòžūr. 316). — ~rózsa 1577 k. bazsarózsa a. (Beythe 92a). v. e. 1578: Baſilicum f× (Melius 109a). J: ’ua.).’. 1742: basilika-f× (EtSz.: ’bíborszínű bársony’). — kerti ~rózsa 1998: kerti bazsarózsa (Priszter 445). 379).’. velwet-flower ’bársonyvirág’. — N. még bársonyka. Baſalicomot gr. Melius 409. 1590: Basilicon Ocymum: Basalicum.: Baſalicom (OrvK. lat. 1948: Bazsár rózsa (MagyGyógyn. bársony a. esetleg torzítással (rosszul megértett ritka szó torzulása) alakulhattak ki.: Baſa roſat gr. bársonyos virágokból álló bugavirágzat. 1783: BaÐal-ró’sa (NclB. 105). 1583: basi rosa Paeonia (Clusius–Beythe 6: BotTört. (Melius 108a). 105).: Peoniaca: bazar (CasGl. bazsalika.bazsa bárszony-virág ’Galium verum. bozsarózsa. vö. a): RMGl.) bazsarózsa neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezhetett. 1783: BaÐa-ró’sa (NclB. a Bazsál ’Paeonia’ nemzetségnév (Magy. 390). d): RMGl. 131). 1998: bazsalikom (Priszter 437). 1595: Baſij Roſa (Beythe 92a). bažur ’ua.’. — N. 1578: Braſiliom. bazsalik (MTsz. ▌ 2. rózsa~ (→ bazsa) bazsa 1470 k. Fűvészk. A különféle alakváltozatok népetimológiával (busarózsa). sz. (OrvK. A nagyezerjófű (2. a R.: Peonia: busir rosa (De Herbis: RMGl. EWUng. бoжýp ’bazsarózsa’. neve paeonia mascula. Him baſaroſánac hiyác” (Melius 108a). bazsajka. 1798: Baſalikom (Veszelszki 328). J: ’Paeonia officinalis subsp. bojtorján bazza l. kerti bazsarózsa’. 1998: piros bazsarózsa (Priszter 445).: RMGl. 1590: Malua Romana: Basa rosa (SzikszF. 92). . c): RMGl. a nagyezerjófüvet (2. és a későbbiekben kiegészült a rózsa magyarázó utótaggal. A névadásra l. 1595: Baſalicum (Beythe 44).

szappanfű’. mivel a két növény hasonló. Basilikum. A csomborpereszlénynek a német és az angol nyelvben is hasonló elnevezései voltak. békabogyó 1911: békabogyó (Cserey. ▌ 2.. ném. (ÚMTsz. a névadás alapja hasonlóság. J: ? ’Saponaria officinalis. 2. Növényszótár 5). a’ virági fejérek” (Veszelszki 328). bazsalrózsa. basilikón [phármakon] < gör.és vadbazsalikom ’szappanfű’ (3. J: ’Actaea. basileús ’király’. bazsárrózsa bazsa begy l. basìlico. uzsora stb. a szóvégi k. ▌ 3.’. bazsalikom a. bazsarózsa. mindkettő illatos. — fekete ~ 1903: Fekete békabogyó (Hoffmann–Wagner 110). a növény sekély. paradicsom. A bazsalikom latin eredetű.. békaboglárka’. zs megfelésre vö. indás ínfű’. wild basil ’vad bazsalikom’. A bazsalik. 1578: „harmadic” Baſilicum f× (Melius 109a). Benkő a béka előtagot a növény R. ▌ 2.békaboglárka bazsalik. vö. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a kerti Ba’salyikom (Magy. angyélika. múzsa. Basilienkraut. 1783: Béka Boglárka (NclB. Melius 416. bazsaikom. -um ~ m. J: ’Ranunculus aquatilis. | szelíd bazsalikom 1783: Szelid Ba’salyikom (NclB. 383). A szóbelseji k. vonták el a ké- . -om megfelelésre vö. J: ’Actaea spicata. TESz. amelyet a békaboglárkából vontak el. hv. lat. 390). Hasonló névadási szemléletre l. tyúk~ béka l. a kerti bazsalikomhoz hasonlítja a csomborpereszlényt. amely szintén a kerti bazsalikom nevének átvétele. R. galamb~. Fűvészk. Fűvészk. csomborpereszlény’. bazsalikom a. EWUng. R. fr. Genaust basílicum a. Az erdei.’. szappanfű’. 1998: békaboglárka (Priszter 477). 2. ang. Nyr. basilic.) a ném. J: ’Ranunculus aquatilis. vö. boglárka. 1998: fekete békabogyó (Priszter 291). 365) nevet javasolja a R. basilicum [remedium] ’királyi orvosság’ < gör. 365). bazsaÇikom. Bottört. amely Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Ajuga reptans. J: ? ’Saponaria officinalis. bazsajikom. J: ’ua. ▌ 4. Melius elnevezése hasonlóságon alapul. boglárka~virág békaboglár l. lat. базилúк. || békaboglár 1813: Béka boglár (Magy. basil. templom. vadbòrzsalík (Péntek– Szabó. wilde Baſilien (Veszelszki 328) fordításával keletkezett. virágzata) a kerti bazsalikomhoz hasonló. muzsika. — kerti bazsalikom 1813: kerti Ba’salyikom (Magy. basilje.) elnevezés szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény felépítése (levele. 368). nagy víziboglárka’. az utótagra l.. Szabó. s ~ m. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész könyve említi békaboglár nevet. bosiljak. basilikón. A békaboglárka összetett szó. békaf ű nevéből vette át. Ez a gör. 368). 1798: ſzelíd Ba’salikom (Veszelszki 328). fekete békabogyó. ném. J: ’Acinos arvensis. feltehetőleg a békabogyótakta (1807) elnevezésből. 52. nagy víziboglárka’. 1998: békabogyó (Priszter 291). Növényszótár 5). 129: 187.). basilicum végső forrása a gör. békaboglárka l. A szó a latin közvetítésével bekerült a legtöbb európai nyelvbe. Marzell Calamintha acinos a. de nagyobbak. 1998: kerti bazsalikom (Priszter 437). J: ’ua. A vadbazsalikom ’indás ínfű’ (4. bazsilikumot gr. Benkő alkotása. lat. vö. — vadbazsalikom N. 365). Wilde Basilien ’vad bazsalikom’. basileús ’király’ szónak eredetileg ’királyi. J: ’Ranunculus flammula. 1783: Erdei BaÐalikom (NclB. a k. J: ’ua. a növény hasonlít a bazsalikomhoz: „Leveleivel hasonlít a’ kertihez [a kerti bazsalikomhoz]. Ember és növényvilág 199). királyhoz méltó’ jelentésű melléknévi származéka. or. ol. Basilie. ang. bisziók (→ bisziókf ű) helyett. mocsaras területeken fordul elő. bazsalyikom. 1948: békabogyó (Halmai 6). a bazsalikafű változatok valószínűleg más latinból átvett növénynevek végződéséhez igazodtak: pl. 2. az ’indás ínfű’ vadbisziók (→ bisziókfű) nevét. békabogyó’. | vadbazsalikom 1775: Vad BaÐalyikom (Csapó 30). amely később főnevesült. A korai adatok fű magyarázó utótaggal adatolhatók. 1911: fekete békabogyó (Cserey. 1783: Vad BaÐalikom (NclB. hortenzia. Fűvészk. Bergbasilien ’hegyi bazsali- 79 békabogyó kom’. A bazsalikomfű ’csomborpereszlény’ (2. A békabogyó összetett szó. békaboglárka 1.’.) Melius alkotása.. — erdeibazsalikom 1775: Erdei baÐalyikom (Csapó 30). lat.

1843: Békakalán (Bugát. békalencse 1. mezei zsurló’.. 1583: béka fiu (Nyr. f. Marzell Alisma plantago a.békabogyótakta sőbbi szerzők. Diószegi–Fazekas takta nemzetségneve nem maradt fenn. valamint levelei tojás formájúak. J: ’Alisma plantago-aquatica. 1911: békafű (Cserey.. rāna ’béka’ kicsinyítő képzős alakja) fordításával alkotta. hogy a boglárka-fajok és a vízi hídőr is iszapos.-i Ranunculus ’békácska’ (< lat. Froschkraut tükörfordítása. 1590: Ranunculus: Sômôr fé. Nyr. m. az az. 1590: ’Ranunculus sp. 129: 191. 1775: Béka-fü (Csapó 34). szakny. amely hosszú békalábhoz hasonlít. J: 1583. . 1604: bekalen (MA. békaláb (MagyGyógyn. 1577 k.) jelentésű békafű a ném. 129: 187. 129: 191. hunior fé. mint a békák. EWUng. amelyek álló. Növényszótár 9). a fekete tojásdad bogyókra utal. A névadás alapja.) összetételben az utótag a növény hosszú. Az utótag kanál ~ kalán váltakozása a szó köznyelvből is kimutatható ingadozását követi.: Beka lenchÿeth gr. 391). 1798: ’Ranunculus flammula. takta. fekete békabogyó’. kanál a. közönséges gyujtoványfű’. béka. 391) tükörfordítása.). békaláb a. zöld. békaláb (ÚMTsz. 1841: békabogyó takta (Barra 8). J: ’Ranunculus sp. A fekete jelző a bogyók színére vonatkozik. A békaláb (1.: kalan (BesztSzj.) és a közönséges gyujtoványfű (2. sz. 1903: béka-kalór v. TESz.). a béka. kanál a. a köznyelv is rendkívül későn állapodott meg a kanál változat mellett.). A békaláb népi név.. vö. békalen XVI. a békabogyó viszont az ’Actaea’ nemzetség hivatalos neve lett. A békafű Melius alkotása. TESz. 1903: Békafű (Hoffmann–Wagner 76). Az utótag (bogyó) magyarázó szerepű. levele a házi len ’Linum usitatissimum’ leveleihez hasonló. 129: 187. Krötenbeere tükörfordítása. 1: 39). | 1604. névadását magyarázza is: „Ranunculus. — N.. a névadás magyarázata. | 1775.vagy folyóvizekben. Froschlöffel tükörfordítása. hogy a növény vízben él. vagy beka fé. kanál (Hoffmann–Wagner 76). kanálhoz hasonlóak. szakny. A takta ’Actaea’ nemzetségnév. kanál (Cserey. A békalen a ném. Nyr. m. 1911: béka-kalór v. Nyr. a kicsinyítő képzőt a kis melléknévvel helyettesítette. mivel a takta utótag értelmetlennek tűnt számukra. 1935: 182). 1948: békafű (Halmai 6). ▌ 2.). sekély vízben fordul elő. még békakanál. béka.: béka len (NéNy. 1798. a lat. A 80 békalencse névadásra l. 1783: Béka Len (NclB.) is vizenyős helyen tenyésző növények.. 129: 188). azaz a békák tartózkodási helyén előfordulnak. f. EWUng. A békakanál a ném. békaláb 1. hogy a növény vadon. amit a békák kedvelnek. a békabogyó előtag talán a ném. lenlevelűfű. ami a békák tartózkodási helye. közönséges gyujtoványfű’. kúszó boglárka’. 1783.-i Actaea nigra utótagjának fordítása. vizi apium (SzikszF. mocsaras helyen. 1903: ’Linaria vulgaris. Vö. Marzell Actaea spicata a. békaboglárka’. J: ’Alisma plantago-aquatica. a lat. a név magyarázata. békaláb (ÚMTsz. vízi hídőr’. közönséges gyujtoványfű’. Kis Bekaiu f×” (Melius 175). 1798: Béka-fÍ (Veszelszki 374).: RMGl. nedvesebb területeken fordul elő. vízi hídőr’. barázdált. ▌ 2.: ? ’Linaria vulgaris.. J: ’Equisetum arvense. Nyr. Krötenflachs (NclB. békafű. magyarázatára l. békabogyótakta. sz. a békaláb (2. hosszú nyelűek.: elsősorban a Ranunculus repens. 86). 30). A névadás alapja. Növényszótár 9). meddő szárára utal. A béka előtagú összetett szavak olyan növényeket jelölnek.. N. — kis ~ 1578: Kis Bekaiu f× (Melius 175). A névadás magyarázatára l.a. békabogyótakta 1807: békabogyó Takta (Magy. 1948: békakanál (Halmai 6). 37). békafű (ÚMTsz. Szóhalm. A békabogyótakta Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Linaria vulgaris.a. J: XVI. békafű 1. hogy a mezei zsurló (1. hogy a növény mocsaras helyeken terem. vö. békakanál 1831: béka-kalán (Kreszn. 1395 k. A ’vízi hídőr’ (2. 312). ÚMTsz. Fűvészk.) négy-öt helyen behasadt száraz levele hasonlítható a béka lábfejéhez. 1903: Béka-len (Hoffmann–Wagner 128). boglárka’.). J: ’Actaea spicata. 1798: Beka-len (Veszelszki 278).előtag magyarázata.

béka. békarokka.címszó alatt tárgyalja a békalencse növénynevet. békasaláta (ÚMTsz. A pásztortáskából viszont lehet koszorút fonni. hogy a növény friss leveleit tavasszal salátaként fogyasztották.. a névadás magyarázata. béka. 455).) jelentésben tűnt fel: 1577 k. epane: Vizi lencze (SzikszF. Åqggÿed aÅ Beka lenchÿeth. Isten taskaia (SzikszF. sz. J: ’Equisetum arvense. 6). 129: 194. A béka előtag magyarázata. szakny. sz.: RMGl.békarokka (OrvK. Szabó. 455). A békasaláta népi név. A TESz.-ből adatolják. 1595: Beka rokka (Beythe 104).a. vö. hanem a közönséges pásztortáskára (1. 129: 194.’ vízilencse néven említik először. így ír a pásztortáskáról: „a’ Régiek helytelenül Béka lentsének nevezték.ban — idézett adata szövegkörnyezettel együtt a következő: „SÅenth gÿeorgÿ Napÿanak vagÿ elqtte vagÿ mÿngÿaraſth vthanna. bábafonal) is a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót. Wasserlinse”.: Aaron: Beka rok[ka] (Herb. pitypang’. de a’ Béka-lentse vizben terem” (Csapó 215).) neve nyilván a ’pásztortáska’ jelentésű békalencse nevének átvétele hasonlóság alapján. A békarokka ’foltos kontyvirág’ hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. tqd aÅth aÅ Newetlęn vÿaban. a növényt a népi gyógyászat vérzés elállítására használja. és vérzés elállítására sem használható. A megjelenési időpontok egyértelműen jelzik. és a földön terül el: „A maſic kis Béka lencze à kinec el ter×l à fxlden à leuele. ha kÿnek orra vere ÿar. vadsaláta (→ saláta). Melius 428.. békasaláta N. A vízben élő békalencsét ’Lemna sp.a. a szó első megjelenését az OrvK.: RMGl. TESz. hogy a békalencse három különböző jelentése közel azonos időből. béka. disznókék. J: ’Thlaspi arvense.: RMGl. ugyanezt a jelentést átveszi az EWUng.: RMGl. békalencse’. Az OrvK. mezei tarsóka’. 455). foltos kontyvirág’. — kis~ 1578: kis Béka lencze (Melius 145a).’. J: ’ua. ezt követi a ’mezei tarsóka’ (2. 597). hogy a békalencse először ’pásztortáska’ (1.). Csapó (1775) egyértelműen jelzi a névkeveredést.) jelentés 1578-ból. és az EWUng. apró békalencséből lehetetlen koszorút fonni.. J: ’Arum maculatum. 6). . Chÿnalÿ gÿwrwth is aÅon Beka lenchÿebql. ebbql chÿnalÿ koÅoruth. vel. biékarokka bi@karokka (ÚMTsz. által idézett adatok azonban nem a vízi békalencsére ’Lemna sp.. ▌ 2.) vonatkoznak. 117).: RMGl. a XVI.: cefatica: vizi lenche (BesztSzj. 1948: Békalencse (MagyGyógyn. békarokka 1. végén feltűnik a növény békalencse elnevezése is: 1590: Lens palustris: Beka lencze (SzikszF. A TESz. Nyr.-ben és az EWUng. A víztől csöpögő. tqd aÅ feÿeben vgÿ hogÿ aÅ orrath erÿe ala. Marzell Equisetum arvense a. első előfordulása: 1395 k. amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg. A kis békalencse ’Thlaspi arvense’ (2. a rokka utótagra l. EWUng. a növény vérállatófű elnevezése. közönséges pásztortáska’..a. békához hasonló színe alapján. és a ’vízi békalencse’ jelentés 81 békatarsoly 1590-ből. 99*/ 4. ’Lemna’ (TESz. J: ’Taraxacum officinale. Nyr. A béka előtag a szárazföldön élő növények (1. Lenticula palustris: Beka lencze (SzikszF. — nagy~ 1578: nagy Béka lencze (Melius 145a). és az EWUng. 1610 k. a XVI.-nek — a TESz. hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt. 128: 58. jelentése: „poshadt állóvíz színét ellepő apró levelű vízi növény. 1578: Béka lencze (Melius 145a). — N. mÿndqn ketſegh nekwl megh aal” (OrvK. 1775: Béka rokka (Csapó 270). béka. A növény egyéb népi nevei (bábarokka. 129: 191. hogy a növény nedves helyeken fordul elő.). 1590: Equapium. bábaguzsaly. bábarokka. virága mint egy Czillag: Mint egy Lencze lapis Dinnye mag ollyan à magua” (Melius 145a). vö. a növénynek szintén apró kerek lencseszerű termése van. Nyr. 99*/ 4. J: ’Capsella bursa-pastoris. végéről adatolható. békatarsoly 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly.) emlékeztető buzogány alakú fellevelekkel borított virágzata van. 2. Nyr. is. 455).). a névadás szemléleti háttere. mezei zsurló’. 1798: Béka rokka (Veszelszki 205). Az adatok azt mutatják. d): RMGl. a növénynek a mezei zsurlóéra (1.. ▌ 2.) esetében keletkezhetett a lencseszerű termések élénkzöld.

365).. paptarsoly. ▌ 5. bélekenyér (MagyGyógyn.) békavirág elnevezése hasonlóságon alapul. vagy a növény kúszó indái emlékeztetnek a kúszó boglárkára ’Ranunculus repens (5. 761). vö.. Az előtag talán a növény másik. sebek) utal. salátaként fogyasztják őket a Ranunculus-fajokhoz hasonlóan (pl. berekenyér (MTsz. 175). kúszó boglárka’. bele- . var a. ▌ 2. talán Szikszai Fabricius Balázs hozta létre. J: ’Tussilago farfara. var a. — réti ~ 1783: Réti Békavirág (NclB. belek(nye.). 2. 1783: Béka TarÐoly (NclB. Ezerjófű 74). „nyelwnec dagadaſſat meg gyogyittya” (Melius 88a).: „dagadas leÅqn. | vízi ~ 1798: Vízi Béka-virág-is (Veszelszki 374). nagy víziboglárka’.). béka a.). valószínűtlen. 410). Fűvészk. békavirág (Péntek–Szabó. J: ’Hieracium murorum. 129: 198.) a ném. 1798: Béka virág (Veszelszki 248). rüh’ (1405 k. J: 1742: ’kerti virágfajta.). 1775: Béka virág (Csapó 81). ▌ 2. N. 1798: Béka virág (Veszelszki 458). 1742: béka virág (Nyr. Ember és növényvilág 278).. békavirág (ÚMTsz. erszény. bikavirágat (ÚMTsz. 1798: Réti Béka-virág (Veszelszki 459). a boglárkafélék kedvelik a nedves helyeket. ezüstös hölgymál’. 122). bélekenyér bélekenyér 1. ▌ 3. TESz. 383). ▌ 6. belekenyér (ÚMTsz. N. istentáskája. J: ’Hieracium pilosella. 129: 196. kÿth Bekanak hÿnak” (OrvK. A varfű utótag var elemének ’sebekkel járó betegség. békavirág 1. belekenyer l. belekenyer. 1813: Béka varfű (Magy. 1783: Béka virág (NclB. J: ’Ranunculus aquatilis. békavirág (Szabó–Péntek. bíkavirág.’. vö. Froschblume. természetesen ez sem zárható ki. 1577 k. némelyik vízben él. Ranunculus acer a. Krötenblume tükörfordítása. vö.. erszényesfű. béka előtagú békalencse (első megjelenése: 1577 k. — N. 365). martilapu’. 1813: Béka virág ’Ranunculus acris. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Béka-tarÐoly (Csapó 214). amelyeknek gyógyítására a növényt használták: pl. ill. pásztortarsoly stb. 129: 198). EWUng. erdei hölgymál’. J: ’Prunella vulgaris. ▌ 4. 1798: Béka-var-fÍ (Veszelszki 358). Nyr. Rácz szerint „a német Froschtäschen ’Ranunculus repens’ (M. a latin név szerinti mutatóval). A parlagi macskatalp (4.. 1798: ’Ranunculus flammula. A martilapu (7.). talán téves név. belekenyér (MNy. 1775: Béka-virág 82 bélekenyér (Csapó 207). réti boglárka’ (Magy. A békatarsoly valószínűleg magyar alkotás.. 393). 2. N. béka a. 1775: Béka virág (Csapó 34). a réti boglárka és a nyugati salátaboglárka salátanövények). Az erdei hölgymál (3. erre utal a vízi jelző is. pl. — Ö: boglárka~. 5. 415). N.. A békavirág (1.) jelentése van. közönséges pásztortáska’. 129: 196). elsősorban különböző Ranunculus-fajok megnevezésére használták a német növénynevet is. A békavarfű növénynév béka és var eleme is azokra a betegségekre (dagadások. J: ’ua. papsajtmályva’. hogy helytelen név. varfű. vizenyős helyeken tenyészik. J: ’Taraxacum officinale. J: ’Capsella bursapastoris. Ranunculus sp. békaboglárka’. bursa pastoris ’pásztor táskája’. Az ezüstös hölgymál békavirág (2. pitypang’. J: ’Malva neglecta.) békavirág elnevezése Benkő alkotása. J: ’Antennaria dioica. a kúszó boglárka nevei között nem jelenik meg a békatarsoly (vö. Waldspinat ’erdei spenót’. békavirág (ÚMTsz. Nyr. sárga virágúak. Nyr. 129: 196. a növény egyéb tarsoly. boglárka’. J: ’Ranunculus repens. Bruchlattich ’mocsári saláta’. 1762: béka virág (PP. hogy éppen a közönséges pásztortáskának adta volna Szikszai a kúszó boglárka németből fordított nevét. táska elemeket tartalmazó elnevezéseinek hatására alakulhatott ki. A békavarfű ótör.) békavirág neve népi elnevezés. a növény nedves. 139) mintájára” jött létre (Nyr.) nevét Csapó felveszi ugyan.). benek(nyér (EtSz. békavirág.) és a pitypang (6. Marzell Hieracium murorum a.) elnevezése alapján jöhetett létre. közönséges gyíkfű’. parlagi macskatalp’. | 1775. 1783: Béka virág (NclB. de a kúszó boglárka ’Ranunculus repens’ és a közönséges pásztortáska ’Capsella bursa-pastoris’ egymástól nagyon különböző növények.békavarfű 683). de megjegyzi.). 4: 31). Bruchkohl ’mocsárkáposzta’. az utótag a lat. Fűvészk. ▌ 7. békavarfű 1783: Béka var-fü (NclB. 390). eredetű béka előtagjának jelentése ’dagadás’.

a belénd d-je inetimologikus járulék. Földi Kritikája alapján felvethetjük. pogácsa stb. bolondító beléndek’. Bellény (MagyGyógyn. or. J: ’ua.). J: ’Coriandrum sativum. XVI. блян ’beléndek. blg. belénd 1. a): RMGl. — erdei ~ 1578: Erdei belénd (Melius 64).) kerek.’.: Ivsqviamvs: Hÿoscÿamus vulgaris: Belend fÿu (Herb. vö. Földi munkája alapján a belénd alakváltozat kialakulására a R.’. | fekete ~fű 1798: Fekete belénd-fÍ (Veszelszki 459). 1694: bilindnek gr. 1500 k. a): RMGl. pl.: Coriandrvm: belend fÿ[w]. bilind (MTsz.. a): RMGl. beléndfű > beléntfű (zöngésség szerinti részleges hasonulással keletkezett). 1792: belindnek gr. Vagy ollyankor mindenkor utánnok tétessék e’ szótska: fÍ…” (Földi 13). bilind (Rápóti–Romváry 85). belek(nyer. беленá ’beléndek’. benekenyér. 1595: Belen fiju (Beythe 108a). 255). fÍ is-Hyosciamus… Az illyen Nevek a’ melly Országában a’ természetnek régibbek. 1609 u. Belén. szb.: RMGl. — bolondító ~fű 1911: Bolondító beléndfű (Cserey. belénd (Szabó–Péntek. 108). Beléndfű (MagyGyógyn. Meg vagyon ez a’ hiba a’ Magyarokban is. 255). (Ne- . bilind (MagyGyógyn. hogy a belén ~ belént ~ belénd alakváltozatok közül csak a belénd mutatható ki önállóan. 185). Hasonló névadási szemléleten alapul a növény bábabéles (→ bábakalács) neve. (Nedeliczi 45). 1647: bxlénd f× (TESz.’. J: ’Hyoscyamus niger. 259).: Iusquianus: Belend fy (Növ. állat is-Alces. 1610 k. bár a belénd-nél esetleg a R. — N. N. belek(nyé r. blen ’beléndek’.). bilin. sz.: RMGl. Belind (TESz. Földi a belénd növénynév helyett a beléndfüvet javasolja: „A’ Növevényeknek Nemi Nevei az Állatoknak ’s Köveknek neveikkel ne eggyezzenek. 146). belim.: Ivsqviamvs: belend fÿ[w] (Herb. (TESz. Belind. belind. A bélekenyér népi szó. De iusquiamo: Belendfyw (StrassbGl. 259).’. belén l. még a mályvafélék (Malva sp.). beléndes ’parázna’ vagy a bolond hatásával is számolni lehet. elemet tartalmazó neveivel: istenkecipója. 1791: belende (TESz. berkenye’. 1948: Belind. R. bellény. 1585: belénd fÖ (Cal. d): RMGl.) almaformájú. cseh blín.. bölény a. madárpogácsa. J: ’ua. 255). 1948: bilinfű (MagyGyógyn. kenyér a. blěnъ ’beléndek’ szava került át. mint: Belénd. J: ’ua. 1798: Belénd-fÍ (Veszelszki 252). bél a.: Jusquiamus: Belendh (Ortus: RMGl. 1578: Beléndnec gr. hogy a belénd növénynév kialakulására a bölény állatnév régi alakváltozatai is hatással lehettek. A bélekenyér összetett szó. Növényhatározó 154). maradjanak abban. kalács. (OrvK. 259). — ~fű 1470 k: Iusganius grece. A belénd elnevezés a XX. vö. ábránd’. másként ezek zavarodást okoznak. vö. szln. bilin (Halmai 40). A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. beléndnek gr.) bélekenyér elnevezése népetimológiával keletkezett. A beléndre és a beléndfűre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk.). a növény bolondítófű elnevezésével. 1577 k. a növény bölény elnevezése. belénd i i 83 belénd deliczi 45). belekeny(r (ÚMTsz.: RMGl. belénd ’bölény’ állatnév is hatással lehetett. balha [fÿw] (Herb. latine calicularis: [belentfw] (CasGl. 258). szlk. 1792: Belind fÍnek gr. bél a. bellény. J: ’Sorbus sp. — N. belekenyé r. EWUng. 617/29). A belénd szláv eredetű. 108). 1395 k. bxlénd. bl\n ’beléndek’. kerti koriander’. (Melius 64). blem ’beléndek’. 1520 k. a papsajtmályva (1.. 1816: Fekete belendfÍ (Baumgarten I: 166). 255). Bőling (Tsz.).: bellend fűveth gr. 255).) kenyér.).: Iuscianum: belend (BesztSzj.). a bél’belső’ birtokos személyragos alakja és a kenyér (ősmagyar kori jövevényszó) összetétele.: Belend fwr†l gr. — ~fű 1500 k. bilind (Jávorka 973). (TESz. A berkenye (2. a jelentéktelen terméseket az értékes kenyérbélhez hasonlítja. bilin (Nyr. 108). ehető termését és a berkenye (2. ▌ 2. J: ’ua.. TESz.). apró. böling (CzF.). blen.-hv. apró gyümölcsét. 1578: Belén f× (Melius 64). blén ’beléndek’. A nagy számú alakváltozat a legrégibbnek látszó belénből keletkezett. 1525 k. vö. Ezerjófű 88–9). a belén ~ belént csupán a beléndfű összetételben jelent meg: beléndfű > belénfű (a középső mássalhangzó kiesésével jött létre).. 24: 480). vége: Hyoscyamus: Beleynd (De Herbis: RMGl.belénd kenyér. kenyér a.

. J: ’ua. a köznyelvben a beléndeket használják. Kniezsa a beléndek változat felépítését homályosnak tartja. ▌ 3. belénd a. EWUng. belladonna ’szép asszony’ < ol. MNyj.). bilindek.. hogy ezek a növények erősen mérgezőek.. ném. azonban a név már korábban is előfordul (1798). A fehér és a tölcséres (3. bellény l. maszlagos nadragulya’.. bilindëk. amely szerint az -ek kicsinyítő képző volna. beléndek a. 1998: ’Hyoscyamus niger. A beléndfű megkülönböztető jelzői: a bolondító és a fekete. süveg’ szóból -s képzővel alkották. Szabó. || benedikta 1577 k. csimázillatúfű. Genaust belladónna a. 1903. Melius 398. csalmatok. Kniezsa. szerint az a feltevés. Nyr. a kerti koriander is bűzös illatú. csalma a. 38: 465– 474. | csalmás ~ 1903: csalmás beléndek (Hoffmann–Wagner 39). donna ’asszony’). EWUng. a csalmás jelzőt az oszmán-török eredetű csalma ’turbán. 127: 331. ▌ 2. Magyar patika 26). MNyj. Nyr. 1800: beléndek. bilindök. J: ’Atropa bella-donna.. | 1807 e. vö. a névadás azzal függ össze. bilindök. — benediktagyökér 1578: Benedicta gyxkęr (Melius 131a). 29). a TESz. 1798: Beléndek (Veszelszki 252). 127: 331. 1998: benedekfű (Priszter 340). szerint Márton szótára (1800). szépnőnyenadragulya. csattanó maszlag’. beléndfű l.’. Szabó. SzlJsz. belindek (Márton: TESz. lednek növénynév mintájára kaphatta szóvégi toldalékját. bilindek (Csapody–Priszter.. 1948: csalmás beléndek (MagyGyógyn. csalmás. bilindek. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehet. J: 1798. J: ’Cnicus benedictus. beléndek 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) és a csattanó maszlag (3. J: ’Atropa bella-donna. J: ’ua. 1800. beléndek belladonna 1841: belladonnának gr. A beléndek a szláv eredetű belénd szóból származik. A kerti koriander (2. böléndök (SzegSz. vö. 22: 23. 1948: Benedekfű (MagyGyógyn. a bolondító jelző a növény mérgező hatására utal. belénd a. 86. kakas~ (→ kakasmandikó) benedekfű 1. 24: 480). 1998: bolondító beléndek (Priszter 398). — bolondító ~ 1841: bolonditó beléndek (Barra 335). A bolondító beléndek elnevezés előtagja a növény mérgező hatására utal.) jelzők a virágra utalnak. — erdei~ 1841: erdei bilindek (Barra 344). és az EWUng. bolondító beléndek’. J: ’ua. a TESz. nem meggyőző. bölöndök (ÚMTsz. 1966: beléndek. 1966.’. 1807 e. maszlagos nadragulya’. 86. bölény a. csalma a. A tudományos lat. 1835. A jelző magyarázata a növény korsó alakú..). belindek. 328). bába~ (→ bábakalács) belindek l.). MNövSz. bolondító beléndek’. bëlëndëk. TESz. bilindek.). TESz. beléndek a. SzlJsz. 1783: Benédikta gyökér (NclB. áldott bárcs’. Melius 398. | tölcséres~ 1903: tölcséres bilindek (Hoffmann–Wagner 39).: Benedicta laxatiuat (OrvK. bölény a. beléndek’. 1835: Belendek (Kováts. amelyet az atropin nevű alkaloid idéz elő. A csalmás beléndek elnevezés későn. században tűnt fel a magyar nyelvben. halált okoznak. ▌ 2. bilind(k (ÚMTsz. A beléndek első megjelenése a TESz. Marzell Atropa belladonna a. belénd béles l. 38: 465–474. 376). böléndekkel gr.beléndek században már csak nyelvjárási szinten él. 44/4). bilindök. Benedicta luxatiuat (OrvK.) beléndek neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. hogy a növénynek pupillatágító hatása van. EWUng.) beléndfű elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. N. szerint a viszonylag kései beléndek 84 benedekfű talán a retek. bölênd(k (MTsz. a hasonlóság alapja.). csak a XX. 1998: beléndek (Priszter 398). (Barra 345).. bilin (Nyr.’.). J: ’ua. bello ’szép’.’.: Beléndek (Julow 256). — fehér~ 1948: fehér beléndek (MagyGyógyn.. MNy.: ’Hyoscyamus. J: ’Hyoscyamus niger.’. 259). bella donna ’szép aszszony’ < ol. J: ’ua. belénd benderó l. bölindök. a fekete jelző a latin tudományos név Hyosciamus niger utótagjának fordításával jött létre. bxléndxk (CzF. Kniezsa. Schöne Frau. A maszlagos nadragulya (2. 1841: . név utótagjának (belladonna) átvétele (< lat. — N. A beléndek megkülönböztető jelzői: bolondító.. 42/12). J: ’Datura stramonium.. 1903: belindek (Hoffmann–Wagner 39). 264). vö. bilíndëk.

berekfa. benedictus ’áldott’ < lat. varjútövis~. a névadás magyarázata. — N. bereg. hogy a fa lápos.).) jelentése ’vizenyős vagy vízzel borított. börrög ige.). 388). A benediktagyökér Melius alkotása. sp. Idegen nyelvi megfelelőre vö. bélekenyér 85 bergőburján mése van. a drog neve Herba Cardui benedicti. Az erdei gyömbérgyökér (2..’. 1911: fekete beregfa (Cserey. ’dudva. — Ö: kutya~. gaz’ a jelentése. — N. berki szellőrózsa (→ szellőrózsa). — fehér ~ 1783: Fejér Berek-virág (NclB. Fűvészk.’. bened(kfüjj (ÚMTsz. J: ’Rhamnus. ang. 1798: Szent Benedek’ fÍve (Veszelszki 138). A benedikta a R. nedves területek szélén alkot erdőket. vö. A benge nemzetségnév. amely az erdei gyömbérgyökér és az áldott bárcs gyógyító erejéhez hasonlítható. a névadás alapja valószínűleg a növény gyógyító ereje. a berek jelentései: 1395 k: ’liget’. Marzell Alnus glutinosa a. a N. 59). bönge. Szent Benedek napjával. a ném. 376). a berek 1795-től adatolható ’láp’ jelentésben.’. b(nge ’néhány szemből álló. hogy a növény jótékony hatású. a mai szakny. 1791: Fejér Bereg virág (Lumnitzer 224). ezt kötötte össze a népi képzelet márc. 1783: Szent Benedek füve (NclB. bergőburján beregfa l. berek a. Marzell Geum urbanum a. ném. J: ’Geum urbanum. bengő-burján (MagyGyógyn. ÚMTsz. Növényszótár 11).) jelentése népi adat. A név- . ber(kfa. A benedekfű ’martilapu’ (3.) benedekfű neve a lat. vö. benedicta (< lat.). Moos-Erle ’mocsári éger’. hierba de San Benito. J: ’Orchis sp. neve Centaurea benedicta. Diószegi–Fazekas alkotása. mézgás éger(fa)’. J: ’ua. a nemzetségnek néhány szemből álló fürtszerű ter- bergőburján N. benedécere ’áld’) átvétele. Herba benedicta és a ném.) átvétele. berekfa.). a növény Erdélyben használatos elnevezése. Benediktenwortel. Benedic:wurtÅ [Benedictwurz] (Melius 131a) fordításával hozta létre. amely a székelyeknél ’párosodik (juh)’ (MTsz. Fűvészk. bönge a. ber(gvirág ’erdei virágfajta’ (ÚMTsz. berek a. 1903: berekvirág (Hoffmann–Wagner 115). bergő burján (ÚMTsz. A fekete jelzőt a kéreg színéről kapta. hogy egy Benedek-rendi apát gyakran használta gyógyszerként a növényt. Benedek fűve (Magy. benge’. ▌ 3. Vö.). 21ével. Benedictenkraut ’benedekfű’. a névadás alapja.-i elnevezések utótagjának fordításával jött létre: a növény R. ang. Vö. ritkás ligetekben. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. benedekfű benekenyér l.-i lat. A népnyelvi berekfa magyarázata. A bergőburján népi név. Fűvészk. A bergőburján előtagja a N.. a N. 1798: Fejér berekvirág (Veszelszki 459). 28: 42). sással benőtt terület. bengőburján l. TESz. bergő burján (Nyr. N. Az áldott bárcs (1. J: ’ua.) jelentésű. benedikta l. martilapu’. J: ’Anemone nemorosa. berekfa berekfa 1948: beregfa (Halmai 7). 2. berekenyér. Cnicus benedictus a.) benedekfű és Szent Benedek füve elnevezése a lat. berökfa (ÚMTsz. 1813: Sz. Bennet’s herb. lat. neve Cnicus benedictus. bërrëg. 2. áldott gyógyító erejű. A névadás alapja az a monda. berreg. lapály’. bereg. bereginye. 1795: ’láp’. a növénynek elsősorban a gyökerét használják gyógyításra. berök (ÚMTsz. benge 1807: Benge (Magy. berki szellőrózsa’. fr. J: ’ua. EWUng. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.benge benedekfű (Barra 119). berekinnye l. berkenye berekvirág 1813: Bereki virág (Magy. hogy a növény gyökeret márciusban szedik. kosborfélék’. || Szent Benedek füve 1775: Szent Benedek füve (Csapó 257). — fekete ~ 1903: Fekete beregfa (Hoffmann–Wagner 191). St. beregfa. utótagja a burján szláv eredetű. kis szőlőfürt’ (ÚMTsz. erdei gyömbérgyökér’. beden(kfüÇ. 178). J: ’Tussilago farfara. holl. 365). ber(kfa (MTsz. ingoványos. J: ’Alnus glutinosa. vö. A berek előtag a növény előfordulási helyére utal: nyirkos lomberdőkben. ló~. 381). Genaust benedíctus a. Benediktenkraut mintájára jött létre. folyók árterében fordul elő. berekvirág. lat. herbe de Saint-Beno¢t. black alder ’fekete éger’.. szakny. A fehér jelző a virág színét jelzi..

madárberkenye’. 1577: sorbum: berekenÿe (K2: RMGl. A bervéng feltehetőleg német eredetű. — ~fa 1252: Berekenefa (OklSz. | kerti ~ 1998: kerti berkenye (Priszter 508). szb. Nyr. 1590: Sorbus: Berkenie fa (SzikszF. A fojtós berkenye (3. szlk. berkenye 1.. 1595: bxrvengh (Beythe 97). börvzng (ÚMTsz. 1772: „Bervéng vagy szász f×vet” (TESz.) vörös jelzője arra utal.’. (Melius 183a). 1055: „deinde ultra fyzeg adbrokinarea” (TA. erdei borostyán’.’.’. Fűvészk. és azonos a barkóca szláv 86 bervéng eredetijének alapszavával.: RMGl. megszárították és porrá törték. 1798: Berkenye-fa (Veszelszki 416). berkenye’. A magyarba egy déli szláv vagy szlovák *brěkynja ’berkenye’ kerülhetett át. berekinye. berekenye-fa. Sorbellum: Berkenye (SzikszF. | házi ~ 1998: házi berkenye (Priszter 508). berginyefa (ÚMTsz. 1647: pervingh (TESz.: sorbellum: berekine (SchlSzj. 374).: RMGl. 214). 110).: RMGl. berkenyi l. 1525 k. 1775: Börvei-fü.). beerwinck ’kis meténg’. 1798: VeresBerkenye (Veszelszki 416).).: sorbellus: berkenÿe fa (BesztSzj. 1775: Börvény (Csapó 45). 110). hogy a növény tavasz végén nagy bogernyőkben nyíló. a fojtós berkenyének a fojtós Berekenye (Magy. J: ’ua. 366). — ~fa 1578: Berkenye fa (Melius 26). 1783: Veres Berkenye (NclB. vincapervinca második fele önállósult). 1595: Sorbum: Sporbyrn: Berkenye (Ver. J: ’ua. | vörös ~ 1584: Vxrxs berkinye (Clusius–Beythe 29). A berkenye szláv eredetű.’. bervinc. J: ’Cynodon dactylon. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a madárberkenyének (2. 1590: peruinca: Beruingh (SzikszF. ném. J: ’ua.). 110). A berkenye nevet Sorbus-fajok ’berkenye’ kapták. A berkenye a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. 343). a pornak nemi izgató hatást tulajdonítottak. 110). N. R. Ezek alapszava minden szláv nyelvben megvan.’. ami a fa hivatalos elnevezése lett.). J: ’Sorbus sp. Bervéng (NclB. blg. fojtós berkenye’. berekfa bervéng 1. 1395 k. berekinnye. A névadás alapja. 124: 122. 377) nevet. 110). 2.: RMGl.’.). berökfa l. — N. fojtóska. N. hogy a kosborok ikergumóját kiásták. valamint i > ë > e változással jött létre. brekyňa ’ua. брéкúня ’madárberkenye’. J: ’ua. 110). 211).). bőrving (ÚMTsz. berekenye.: Berveng (TESz.: Pervinca: berwing (CasGl. kutyacseresznye helyett. — N.: Sorbes: Berkenÿe (Ortus: RMGl. 2. J: ’ua. 374). a): RMGl. 1590: Sorbum. szln.: RMGl. Fűvészk. Bermuda grass. 1405 k. J: ’Sorbus domestica. N. 1793: börvely (TESz. pervincaból származnak (< a lat.’. Bervén-fü (Csapó 45).).: sorbellum: berkenÿe (BesztSzj.: Sorba: Berekenye (CasGl.: RMGl. sz.. 1500 k. J: ’Vinca minor. 16.’. — ~fű 1578: Bxruei f× (Melius 183a). A madárberkenye (2. A Bermuda-fű tükörfordítás. kis meténg’. brèkinja ’ua. 1798: Börvény-fÍ (Veszelszki 165). брeкúнa ’barkóca’. 1470 k. Fűvészk. bereknye (ÚMTsz. 1595: Sorbus: Ein-speür-baum: Berkenye-fa (Ver. brekínja ’ua. Fűvészk. XVI. sz.: sorbellus: berekene fa (SchlSzj. | kőrislevelű ~ 1783: Köris levelü Berekenye (NclB. 1405 k. vö. Ezek a lat. J: ’Hedera helix.) fojtós jelzőjére l. vö. 1395 k. ukr. bereginyefa.berkenye adás szemléleti háttere. 110). 1578: Bxrueit gr.: RMGl. 1998: fojtós berkenye (Priszter 508). 298).: RMGl. — N. vörös berkenye (Priszter 508). bereginye.). amelyeket megkülönböztető jelzőkkel láttak el.). hogy Észak-Amerika déli részein a növényt hasznosítják. A lat. ▌ 2. Bermudagras.-hv.: RMGl. b): RMGl. брякúня ’galagonya’. J: ’ua. 1813: Börvény. ▌ 2. berkenye Bermuda-fű 1998: Bermuda-fű (Priszter 351). EWUng. 214).’. 2. berek(nye. ném. 1783: Berkenye-fa (NclB. — fojtós ~ 1807: fojtós Berekenye (Magy.’. 110). Bervén (Magy. Marzell Cynodon dactylon a. közönséges csillagpázsit’.: Sorba: Berkenÿe fa (De Medicinali: RMGl. v. . 1841: bervéng (Barra 269).: TESz. 374). 393) nevet javasolja a R.) a veres Berekenye (Magy. fonásra használják. J: ’ua. 1783: Börvény. ▌ 3. TESz. 1998: veres berkenye. vö. 110). 211). — vad ~ 1798: VadBerkenye (Veszelszki 416).). ang. J: ’Sorbus aucuparia. fehér virágaiból narancsvörös almácskák fejlődnek. 214). — Ö: madár~.

1998: betonika (Priszter 512). || ~űfű N. bika a. nevének átvétele. 2. azonnal a’ bikák utánn ſzaglódnak” (Veszelszki 332). Bika fÍnek. szlk. A bikatök összetett szó. a börvény nevet Csapó pl. vö. — orvosi ~ 1807: orvosi Bétónika (Magy. 1807. ebből b(rving fejlődött. bikatöküfű (Péntek–Szabó. Fűvészk. levelük kemény. 376). J: ’Colchicum autumnale. fehér vajvirág’. szakny. 1998: Betonica. prvinka. a börvény (→ bervéng) előtag megkülönböztető szerepű. 1807 e. orvosi bakfű’. R. innét börvény a’ neve” (Csapó 45). Fűvészk. 1798. A börvénymeténg összetett szó. a névadás alapja. bibilevél (Péntek–Szabó. 348). folyófű. Bikavirág (MagyGyógyn. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Börvény Meténg (Magy. betonia l. bika a. — N. bikásfű N. a névadás magyarázata. martilapu’. hagymájára utal. 1783: Bikatök (NclB. 1807.-i Betonica átvétele.. 1813: Bikatök (Magy. 387). bervinc kerülhetett át. J: 1578. Marzell Datura stramonium a. bibi a. a tök az őszi kikerics gumójára. 264). részben pedig népetimológiával keletkeztek. J: ’Vinca minor. (Barra 312). Vö. 369) nevet javasolja a kis meténgnek a R. az ótör. bikatök 1775: Bikatök (Csapó 212). R. J: ’Betonica officinalis. földiborostyán (→ borostyán). így indokolja: „A’ levele sötét zöld.: Betonica (Julow 263). J: ’Datura stramonium. pervenche. EWUng. bikatök bicske l. tehénfű. őszi kikerics. hogy a növény leveleit külsőleg sebek gyógyítására használják. bibi a. szászf ű. orvosi bakfű’. le. A magyarba a ném. jelentése ’kis seb’. agármony.) és az erdei borostyán (2. A bikavirág népi név.. 1998: ’Betonica officinalis. A betonika a lat. 315). az ótörök eredetű bika és a szláv eredetű tök ’herezacskó a herével együtt’ összetétele. 183). 1775: Betonica (Csapó 22). Ember és növényvilág 199). J: ’Ajuga reptans. 348).. A bikatök és a bikatökűfű nevekben a tök szó ugyanolyan jelentésű (gumó vagy valamilyen dudor a növényen). indás ínfű levele’. A bikafű a lat. mint a mony ’here’ más növénynevekben. hogy mihelytt a’ tehenek e’ fÍbfl eſznek. J: ’Tussilago farfara. a névadás magyarázata: „Herba tauri. . Fűvészk. indás pimpó’. Fűvészk. elsősorban a tavaszi levelek’. J: ’Orobanche alba. 1775. pl. TESz. eredetű bika -s képzős alakja. 1783. (Melius 37). EWUng. Fűvészk. tök a. bikatökűfű l. kemény ’s vaſtag mint a’ bör. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az orvosi Betónika (Magy. bőrszerű. bakfű’. | 1807 e. A bikásfű népi elnevezés. privinka. 364) nevet javasolja az orvosi bakfűnek a R. J: ’Potentilla reptans. pervinca. vö. tehén-fÍnek-is hívják: mert a’ páſztorok’ tapaſztalása be-bizonyitotta azt. csattanó maszlag’. Betónika ’Betonica officinalis’ (Magy. N. gömb alakú termés lehet. bikásfű (MagyGyógyn. bervéngmeténg 1807: Börvén Meténg (Magy. 1807: Bétónika ’Betonica’. 1841: orvosi betónikának gr. a növény R.. betonika 87 bikavirág detű gyermeknyelvi szó. télizöld helyett. 365). barvienok. Bockstaud’n ’bakbokor’. Diószegi– Fazekas alkotása. 1798: Betonika (Veszelszki 94). bakfű helyett. A bikatökűfű erdélyi népi név.bervéngmeténg pervinca számos nyelvben megtalálható: fr. Vö. Fűvészk. ol. herba tauri fordítása. tök a. bervéngmeténg. kis meténg’. (Veszelszki 332). szb. a bőr népetimológiás hatása itt mindenképpen érvényesülhetett. csipke bigecsi baktop l. fulák (→ szulák). Ember és növényvilág 221). a meténg utótag nemzetségnév ’Vinca’.-hv. amelyből a tavaszi levelek kihajtanak. 2. 125: 68–73). A kis meténg (1. 2. barwinek. Herba vaccæ. A bibilevél bibi előtagja hangfestő ere- bikavirág 1784–1788: bikavirág (Teleki Domokos-herbárium: Nyr. cseh barvínek. 1783: Bétonika (NclB. ném. 1798: Bika-tök (Veszelszki 341). TESz. baktop betonika 1578: Betoniánac gr. Az alakváltozatok részben hangtani úton.) örökzöld növények. bibilevél N. bikafű 1798: Bika fÍnek gr. A bikatök névadás alapja a kicsi. a név valószínűleg a növény büdös illatát jelzi.

Bocérkata (MagyGyógyn. bimbó a. nagyf ű~. buszujog a. rom. Vö. ▌ 3. buszijok (MNy. ördög~ bocsorvirág l. 1604: bimbó ’bogyó’ (MA. bocér a.). băsîióc. belénd bilindek l. bika.’. 1948: csipkés bodorka (Halmai 10).). J: ’Ocimum basilicum. 2. fog~ 88 bodorka névadás magyarázata. a többesjelnek felfogott k elhagyásával alakult a biszió és a buszujó. . a bocérkata ’kócos kata’ népi név. mezei iringó’. buszujóka (NyF. a névadás magyarázatára l. TESz. csipkés fodorka (→ fodorka). ▌ 4. szúrós gömbalakú virágfej. gömbszerű termésére utal. a nevet a kövi fodorkához való hasonlóság alapján kapta. hogy a növény levele. bisióc. || bisziók 1783: BiÐziók (NclB.). valamint az. ▌ 2. Növényszótár 22). biszjók. BiſziókfÍ” (PP. 1798: Biſziok (Veszelszki 328). végső forrása a gör. indás ínfű’. J: ’Asplenium ceterach.eleme esetleg a növény erős illatára utaló bűz szó népetimológiás hatásával magyarázható. — kövi ~ 1911: kövi bodorka (Cserey. Hasonló típusú névadásra l. a névadás alapja a növény kissé fodros levele. még kőfal. busziók (NyK. 129: 118. a bodorka az ’Asplenium’ nemzetség elnevezése. — N. bosióc. 4: 425). mindkét növény kőfalakon fordul elő. J: ’ua. 390). J: ’Asplenium trichomanes. — fekete ~ 1911: fekete bodorka (Cserey. angyal~. EWUng. busziók > buziók. bürök biszijók. patájára emlékeztetnek. 29). virágzata a kerti bazsalikomhoz hasonló. EWUng. az indás ínfű ’Ajuga reptans’ vadbazsalikom (→ bazsalikom) elnevezését.) vadbisziók elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a bodorka 1. 1876: bosziók. biszió (Nyr. 34: 262). bócér kata (ÚMTsz. Genaust basílicum a. buszujog a. 2. — vadbisziók 1903: vadbuszsziók (Hoffmann–Wagner 119). eredetű. Báccifer a. A kövi bodorka (4. N. beléndek bilinty l. A bisziók román eredetű. pitypang’. busióc. 1708: „Barſalikom. A magyar változatok külön-külön átvételek.. 365). buszujóval gr. J: ’Asplenium adiantumnigrum. biszió l. a fodornak szókezdő f ~ b (< fgr. Bissziok. apró.. bingó l. Fűvészk. — csipkés ~ 1903: Csipkés bodorka (Hoffmann–Wagner 213).) jelzőre l. 12: 97). a névadás alapja a növényen található sok. A kövi bodorka (1. A bimbó előtag valószínűleg a növény bóbitás kaszattermésekből álló. EWUng. J: ’Taraxacum officinale. sz.. lóköröm. buszujók > buszujog. — kövi ~ 1903: Kövi bodorka (Hoffmann–Wagner 213). kövi fodorka’. bilin. A román szó valamelyik délszláv nyelvből való. J: ’Eryngium campestre. Növényszótár 22). 1911: csipkés bodorka (Cserey. bocér a. hogy az egész növény tüskés. buszijok. bimbó a. 1841: biszijók (Barra 315). a névadás alapjára l. pimpinella bireg l. 1787: Büziók (MNy. Növényszótár 22). a fekete (3. vö.) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a büziók -ü. még a békavirág népi bikavirág elnevezésével. bozsor bisziókfű 1. buszujog (MNy. bodza bocskor l. TESz. vö. busuióc ’bazsalikom’. aranyos fodorka’.bimbófű hogy a levelek szamár. 29: 250). Fűvészk.). fodorka nyomán alkotta. bolond~. bodza bimbófű 1813: Bimbófű (Magy. bisziókf ű bocca l.. A bocér ném. de kisebb változások a magyar nyelvben is végbementek: pl. 29.) jelzőre l. Az indás ínfű (2. biszjók l. 1948: kövi bodorka (Halmai 10). varjú~ bipenella l. ▌ 2. 4: 425). fekete fodorka’. A bodorka nevet Wagner valószínűleg a R. 6: 201). J: ’Ajuga reptans. kerti bazsalikom’. Ōc¥mum a. 1813: Bisziok (Magy. jelentése ’kócos’. ló körmére. pikkelypáfrány’. bisziók > bissziók. Nyr. A csipkés (2. *p) megfelelés alapján létrejött változata. J: ’Asplenium ruta-muraria. 365). bilind l.) Wagner alkotása. a bodorka talán ősmagyar szóhasadás eredménye. TESz. buszujok. a buszujóka -ka eleme becéző-kicsinyítő képző. fekete fodorka (→ fodorka).. basileús ’király’. buszujok (ÚMTsz. bisziókf ű bocérkata N. bocfa l. még szamárköröm. Buziók (MNy. szamár. 182).

Borza-fa. 62: 24). bodza a. bnz. bojza ’fekete bodza’ (MNy. borzeg. J: ’Scrophularia nodosa. fekete termései vannak. 132). bojzing. — Ö: gyalog~. J: ’Sambucus sp. Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl... bozza. бъзье. | 1578: ’Sambucus nigra. a bodza terméséhez hasonlítanak. J: ’Scrophularia nodosa.’. borzék. N. 160).’. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1538: boocÅafa (TESz. J: ’Sambucus sp. 352).: RMGl. Borzang (Tsz. XVI. TESz. alacsonyan növő növényt jelzi. ill. göcsös görvélyfű’. sz. 1783: ’Sambucus nigra. göcsös görvélyfű’. blg. b&zje. or. 118).. — N.). a bodza előtag és a cseresznye utótag szláv eredetű.: borsa (MNy.. бъзие. 1798: Bodz-fa (Nyr... TESz. bozda ’visszércsomó’ (TESz. A magyar alakváltozatok közül a buzja az eredeti. 29: 251). 1839: ’Sambucus sp. 1578: Fay Bódza (Melius 25). 1470 k. J: ’ua. bodza’. | fekete ~ 1948: Fekete bodza (MagyGyógyn. — földi ~ 1395 k. A magyarba valamelyik szláv nyelv R. majd bozza és elhasonulással bodza. v. 1430 k. Vö. A gyalogbodza (2. A bodza szláv eredetű.. virágzata a bodzáéhoz (1. bodzfa.). bodor a. — fái ~ 1500 k. 1538: ’Sambucus sp. göcsös görvélyfű’.. — N. б^зе. a): RMGl. 392). szln.: Sambucus: faÿ boßa. bócfa (ÚMTsz. boszf™. fekete bodza’.) földi jelzője a lágyszárú. bocfa.). borzafa. N. J: ’ua. 118). bocca.. ebulum: bozia (SchlSzj. cseresznye a.) fekete. 363). Borzafa vagy B[od]zafa (De Herbis: RMGl. XVI.: RMGl.) bodza elnevezése hasonlóság alapján jött létre. бoзе. hogy a termést festésre használják. 1839: botcza (TESz. vö. 118). bodza’. vö. bazza. N. feketecseresznye (→ cseresznye). A fa magyarázó utótag a gyalogbodzától (2. bocfa ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. borzég. J: 1517. bojzik. J: 1470 k. gyalogbodza’.). 115). csomós’. A bodza előtag jelentése ’göcsös. bodzatákajak 1807: bodza Tákajak (Magy. 119). 1783: Bodza-fa. v.). EWUng.. borzing (MTsz. 1550 e. TESz. Ezek a ’bodza’ jelentésű ősszláv *бъзъ származékai. 119). || bodzfa 1257: „Ad aliam metam sub arbore buzfa” (OklSz. bodza a. blg.: RMGl. A göcsös görvélyfű (4. боз. bodza’. (Szattmáry Király Gy. bez. sz. A bodzacseresznye összetett szó. a): RMGl. burzá (ÚMTsz. bocf™. ▌ 3. 1405 k. XVI. | 1583. N. J: ’Scrophularia nodosa. barza. 1500 k. bozdafa. kerek.: Sambucus: faÿ boßa. amelyek az apró szemű cseresznye. cseh bez. szb. baz. bodzfa a. vö.).-hv. bodza a. — N. arra.). mac.).: Ebullus: feldybossÿa (CasGl. A palócsági g végű alakok esetleg egy szláv *bъzъgъ átvételei lehetnek. bodzacseresznye 1903: bodzacseresznye (Hoffmann–Wagner 127).: De ebulo: feldi Boza (StrassbGl.: De sambuco: fay Bozya (StrassbGl.: TESz. bócfa. bodzacseresznye. 57: 357). bójzafa. A fekete bodza (1. 1838: Borzag.. 1759: Bocz-fárúl gr. (DomK. borzing ’fekete bodza’ (MagyGyógyn. бьз. — fekete~ 1583: 89 bodzatákajak fekete bozza (Clusius–Beythe 7a: BotTört. ill. — ~bokor 1337: „Vnum Rubum Sambucy uulgo Bozyabukur nominatum” (OklSz. 1998: földi bodza (Priszter 491).’. a névadás szemléleti háttere. bodza’. barzafa.. 286). fekete bodza’. ▌ 2. hogy a növénynek kicsi. N. bodza a. 1517: bozzanak gr. J: ’ua. vagy a szóvégi g lehet járulékhang is. EWUng. | ~fa 1470 k. | festő ~ 1998: festő bodza (Priszter 491). bodza 1..’. Bozza fa (NclB. A bodzfa előtagja szláv eredetű. 1838. levele. bójza. bъzъ szava kerülhetett át. boszf™ (Nyatl.: edulum: feldy bozÿa (BesztSzj. 1578: Fxldi Bódza (Melius 24a). J: ’ua. 1783: Fekete bodza (NclB. festő jelzői a termés színére utalnak. borzáng. szln..: bozafa (CasGl. bèz. v.).)..). 4: 31).) különbözteti meg a bodzát (1. a): RMGl. ebből a bozja. N. cseresznye a.: ebulus: feldi bozia (SchlGl. bozafa.). 1583: bozza fa Sambucus (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 1550 e. EWUng. hogy a növény . 286). bócf™. fab(dza (MNy. bodza a. bojza. a névadás alapja. 1578: Bódza (Melius 24a). vö. Méhes kert. 286). J: ’Sambucus ebulus. bodzfa a. bodor a. A magyarba egy közvetlenül meg nem határozható szláv nyelv -ьjе gyűjtőnévképzős *bъzье szava kerülhetett át. Fűvészk. 118).). sz. gyepű~. 132).).bodza TESz. feketebodza (→ bodza).) hasonló. borza fejlődött. a kis fekete termések hasonlóak a bodza terméséhez. bozzafa (ÚMTsz. Bojza. bodza-fa a. baddza (Nyatl. 118). bezjè. 118).

bogáncs gyökerén csomók találhatók; az utótagra l. tákajak. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bodza Tákajak (Magy. Fűvészk. 2. 391) nevet javasolja a R. feketebodza (→ bodza), feketecseresznye (→ cseresznye), torokgyíkfű, varjúmogyoró helyett.

90

bogáncslapu bogáncskóró 1. 1500 k.: De virga pastoris: Bogach koro (StrassbGl.: RMGl. 420 ); 1520 k.: Uirga pastoris: Bogach koro (Növ.: RMGl. 420); 1578: Bogáts koro (Melius 42a); 1775: Bogáts koró (töviÐÐes) (Csapó 35). J: 1500 k., 1520 k.: Dipsacus sativus; takácsmácsonya’. | 1578, 1775: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. — tövises~ 1775: TöviÐÐes bogáts kóró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. ▌ 2. — fehér ~ 1775: Fejér bogáts koró (Csapó 36); 1783: Fejér Bogáts-kóró (NclB. 412–3); 1813: fejér, szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365); — N. bog#dzsg<r?, bogáncskóré ’bogáncs’ (ÚMTSz.). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. | szöszös ~ 1775: SzöÐzös bogáts koró (Csapó 36); 1783: SzöÐzös Bogáts-kóró (NclB. 412); 1798: SzöÐzös bogáts-kórónak gr. (Veszelszki 19); 1813: szöszös Bogátsk[óró] (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 3. N. Bodácskóró (MagyGyógyn. 330). J: ’Cichorium intybus; mezei katáng’. A bogáncskóró összetett szó, az előtagra l. bogáncs. A korai adatok között a bogáncs csak bogáncskóró összetételben jelenik meg, a bogáncskóró nevet tüskés, szúrós, kórószerű növények kapták: első megjelenése ’takácsmácsonya’ jelentésű, amelynek levele lándzsa alakú, termése 3–8 cm-es tojás alakú, szúrós termés, tüskés növény, a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem jelentős. A szamárbogáncs (2.) tüskés, szúrós növény, a fehér, szöszös jelzők a növény szúrós, finom, fehér szőrrel borított leveleire utalnak. A mezei katáng (3.) népi név, kóróformájáról hasonlóságon alapuló névátvitellel kaphatta a bogáncs nevet. Marzell Cnicus benedictus a.; TESz. bogáncs a.; EWUng. bogáncs a. — Ö: takács~. bogáncslapu N. bogáncslapu (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 204). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncslapu összetett szó; az előtag magyarázatára l. bogáncs, az utótagra l. lapu. A névadás magyarázata, hogy a növény termése bogáncsszerű, szúrós, ruhához tapad, levelei nagyok, a lapuhoz hasonlítanak.

TESz. bodza a,; EWUng bodza a.
bogác, bogács l. bogáncs

bogáncs 1. 1690: bogáncsnak gr. (TESz.); — N. bógács, bógáncs, bógécs, bugáncs ’különféle szúrós tüskés növények neve’ (ÚMTSz.). J: ’szúrós levelű, virágú és termésű növény neve’. ▌ 2. — keserű~ 1909: keserübogácz (Graumann 17). J: ’Cnicus benedictus; áldott bárcs’. ▌ 3. 1948: Bozogámos, bozogáncs, bogács (MagyGyógyn. 324); — N. bogáncs (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 204); bog#cs, bóg#cs, bóg8cs, bógáncs, bóg<ncs, bóg#ncs ’bojtorján’ (ÚMTSz.). J: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. A bogáncs korai adatai a bogáncskóró öszszetételből mutathatók ki, a bogáncs származékszó; a bog ’kis csomó’ főnévből -cs kicsinyítő képzővel jött létre. A második szótagban magánhangzó-nyúlás történt, az n későbbi járulékhang. A névadás alapja a növény tüskés, szúrós termése, amely ruhához, szőrhöz tapad: „Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe” (Hoffmann– Wagner 166). Az áldott bárcs (2.) jelentésű keserűbogáncs a ném. Bitterdistel tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény keserűanyagot (cnicin) tartalmaz. A nagy bojtorján (3.) bogáncs elnevezése népi név, magyarázata, hogy a levelek és a termés szúrós. A bogáncs ma a Carduus nemzetség hivatalos megnevezése, az ide tartozó növények gyógynövényként nem jelentősek. Régen ehhez a nemzetséghez sorolták az áldott bárcsot (2.) (Cnicus benedictus; R. Carduus benedictus) és a máriatövist (Silybum marianum, R. Carduus marianum), ezen növények egyes elnevezéseinek utótagja ma is őrzi a bogáncs nemzetséghez való tartozásukat, pl. máriabogáncs(→ máriatövis), tarkabogáncs.

Marzell Cnicus benedictus a.; TESz.; EWUng. — Ö: máriabogáncs (→ máriatövis),
szamárbogáncs, tarkabogáncs.

bogáncssáfrány bogáncssáfrány 1903: Bogács sáfrány (Hoffmann–Wagner 162); 1948: Bogácssáfrány (MagyGyógyn. 327). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A bogáncssáfrány összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótagra l. sáfrány. A névadás alapja, hogy a növény felépítése hasonló a bogáncséhoz, a levelek tüskésen fogasak, a szárak végén egy-egy jókora fészek fejlődik, a fészket fészekpikkelyek körítik, virága sárga, narancssárga színű, termése fehéres. bogáncsvakaró 1775: Bogánts vakaró (Csapó 35). J: ’Dipsacus fullonum; takácsmácsonya + erdei mácsonya’. A bogáncsvakaró összetett szó, az előtagra l. bogáncs, az utótag az ismeretlen eredetű vakar ’kaparva tisztogat’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A bogáncs előtag magyarázata, hogy a növénynek tüskés, szúrós bogáncsszerű termése van, a vakaró utótagot a takácsvakaró összetételből vonhatták el, magyarázatát l. ott. boglár 1. 1708: boglár (PP.); 1998: boglár (Priszter 476). J: 1708: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1998: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Achillea ptarmica; kenyérbél-cickafark’. — fehér~ N. fehér boglár, fehír boglár, fejír boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’ua.’. ▌ 3. 1903: Boglár (Hoffmann–Wagner 174); — N. boglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. — őszi~ N. ősziboglár (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’ua.’. A boglár ’Ranunculus sp.’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a középnémet eredetű boglár ’ékköves, gyöngyös gombalakú ékítmény’ szóból. A névadás alapja, hogy a növény virága aranysárga. A névadásra feltehetőleg hatással volt a növény ném. Goldknöpfchen ’aranygomb’ elnevezése. A boglár, fehérboglár ’kenyérbél-cickafark’ (2.) nyelvjárási szó, a növény virágfészkei hasonlóak a boglárkafélék virágjának formájához. A vadszázszorszép (3.) boglár elnevezése szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. Vö. boglárka,
boglárvirág.

91

boglárkabékavirág Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö: békaboglár (→ békaboglárka).

boglárka 1. 1643: boglárka (Radv., Csal. 2: 282); 1793: Boglárka (Földi 25); 1807 e.: boglárka (Julow 259). J: 1643, 1793: ’Ranunculus sp.; boglárka’. | 1807 e.: ’Ranunculus; boglárka’. ▌ 2. N. boglárka (MagyGyógyn. 294); boglárka (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. ▌ 3. — kúszó ~ 1998: kúszó boglárka (Priszter 477). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. | sárga ~ 1775: sárga boglárkának gr. (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 4. — ázsiai ~ 1998: ázsiai boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus asiaticus; ázsiai boglárka’. ▌ 5. — gumós ~ 1998: gumós boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus bulbosus; gumós boglárka’. ▌ 6. — réti ~ 1998: réti boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus acris; réti boglárka’. ▌ 7. — sisakvirág-levelű ~ 1998: sisakvirág-levelű boglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aconitifolius; sisakvirág-levelű boglárka’. ▌ 8. — nagy vízi~ 1998: nagy víziboglárka (Priszter 476). J: ’Ranunculus aquatilis; nagy víziboglárka’. A boglár változatból -ka kicsinyítő képzővel alakult a boglárka. A vadszázszorszép (2.) boglárka elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a virágok formája hasonló. A 3–8. jelentések különböző boglárfajokat különítenek el megkülönböztető jelzőkkel: az ázsiai jelző (4.) a lat. szakny.-i asiaticus, a gumós jelző (5.) a lat. szakny.-i bulbosus, a kúszó jelző (3.) a lat. szakny.-i repens fordítása, arra utal, hogy a növény szára föld feletti, kúszó indákkal gyökerezik le, ezek a nevek tudományos elnevezések. A réti (6.) és a vízi (8.) jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik, a sisakvirág-levelű jelző (7.) a sisakvirág ’Aconitum’ leveléhez való hasonlóság alapján keletkezett. Vö. boglár,
boglárvirág.

Éder, Benkő 63; TESz. boglár a.; EWUng. boglár a.; Nyr. 127: 177–182. — Ö:
béka~, saláta~, torzsika~.

boglárkabékavirág 1793: Boglárka Bé-

boglárkaszironták kavirág (Földi 26). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkabékavirág összetett szó; az előtag magyarázatára l. boglárka, az utótagra l. békavirág. boglárkaszironták 1807: Boglárka Szironták (Magy. Fűvészk. 326). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. A boglárkaszironták összetett szó; az előtagra l. boglárka, az utótagra l. szironták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a boglárkaszironták nevet javasolja a R. kakasláb, hollóláb helyett. boglárvirág 1. 1775: Boglár virág (Csapó 34). J: ’Ranunculus flammula; békaboglárka’. — égető ~ 1798: Égetf Bolgár-virág [! Boglárvirág] (Veszelszki 374); 1813: égető Boglárvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’ua.’. ▌ 2. 1783: Boglár-virág (NclB. 383). J: ’Ranunculus repens; kúszó boglárka’. — sárga ~ 1775: sárga Boglár virág (Csapó 35). J: ’ua.’. ▌ 3. 1798: Boglár virágoknak gr. (Veszelszki 374). J: ’Ranunculus sp.; boglárka’. ▌ 4. — fehér~ 1903: fehér boglárvirág (Hoffmann–Wagner 115). J: ’Anemone nemorosa; berki szellőrózsa’. A boglárvirág összetett szó, az előtagra l. boglár, a virág utótag magyarázó szerepű. Az égető jelző (1.) a lat. szakny.-i flammula fordítása (l. még lángosfű), a sárga jelző (2.) a virág színére vonatkozik. A berki szellőrózsa (4.) fehér boglárvirág neve a Ranunculus-fajok nevének átvétele a virágok hasonlósága alapján. Vö. boglárka. Nyr. 127: 177–182.
bogyó l. béka~, béka~takta, csésze~, csoda~, enyves~, farkas~, fenyves~, galamb~, gönye(~), kék~, kutya~, medve~, ördög~, pikkely~ (→ bogyópikk), tinta~, varjú~, vas~

92

bojtorján A bogyópikk és a pikkelybogyó névadás alapja a növény termése, a vesszős cserje magját éréskor veres burok veszi körül, és az egész bogyószerűvé válik, éretten piros, húsos tobozbogyót alkot, a növénynek hengeres vesszős szára van, az átellenesenen álló levelek szintén pikkelyszerűek, a pikkelybogyó név a növény hivatalos elnevezése. A bogyópikk Diószegi–Fazekas alkotása, az ’Ephedra; csikófark’ nemzetség neve. A bogyópikk elnevezés bogyó előtagja a termés formájára utal, a pikk utótagot a bizonytalan eredetű pikkely [1807: ’a növény vagy termés „hal pikkely’ módjára eggymást hátaló pikkelyekből vagy levelekből áll” (Magy. Fűvészk. 17)] szóból vonták el. Diószegi–Fazekas így magyarázza a pikk utótagot: barkája „kevés pikkelyű; pikkelyi 1-virágúak, kerekdedek” (Magy. Fűvészk. 546). TESz. bogyó a., pikkely a.; EWUng. bogyó a., pikkely a.
boj l. hím~ bojtika l. bojtocska

bogyópikk 1807: Bogyópikk (Magy. Fűvészk. 546); 1903: Bogyópikk (Hoffmann– Wagner 206). J: 1807: ’Ephedra; csikófark’. | 1903: ’Ephedra distachya; közönséges csikófark’. — európai ~ 1841: europai bogyópikknek gr. (Barra 423). J: ’ua.’. || pikkelybogyó 1903: pikkelybogyó (Hoffmann– Wagner 206); 1911: pikkelybogyó (Cserey, Növényszótár 94); 1998: pikkelybogyó (Priszter 367). J: ’ua.’.

bojtocska N. bojtocska (MagyGyógyn. 294); bojtocska (ÚMTsz.). J: ’Bellis perennis; vadszázszorszép’. || bojtika 1948: bojtika (MagyGyógyn. 294). J: ’ua.’. A bojtocska, bojtika nevek a virág formájára utalnak, idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Bürstli ’kefécske’, ang. sweeps. Marzell Bellis perennis a. bojtorján 1. N. bojtorján (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 199). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. — apró~ 1405 k.: agrimonium: aprobaytorian (SchlSzj.: RMGl. 120); 1500 k.: Aurimonia: Aproboÿtorÿan (CasGl. b): RMGl. 120); Agrimonia: Approboy[...] (Herb. a): RMGl. 120); 1520 k.: Agrimonia: apro boythoryan (Növ.: RMGl. 120); 1525 k.: Agrimonia: Apro Boÿtorÿan (Ortus: RMGl. 120); 1560 k.: Agrimonia: Apro boytoryan (GyöngySzt.: RMGl. 120); 1578: Az Eupatoriomot, az az, Agrimoniát, az apro Boytoriánt... (Melius 74a–75), apro Boytoriánnal gr. (Melius 137a); 1583: apro buytoryan (Clusius–Beythe 2a: BotTört. 126); 1590 k.: Agrimonia, vel Eupatorium: Apro boytorian, Eupatorium, Tragus dicit vulgo vocari agrimoniam: Apro boitorian (SzikszF.:

bojtorjánka RMGl. 120); 1807: apró Bojtorján (Magy. Fűvészk. 283); 1983: Apróbojtorján (Rápóti– Romváry 79); — N. apróbojtorján (Kovászna 151), apró²b#Çt#rjáág (SzamSz. I. 45); apró bujtorgyán, 6pr#b•jtorjDón (MTsz.); apróbojtorján, apró-bujtorgyán (ÚMTSz.). J: ’ua.’. | kis~ 1395 k.: agrimonia: kis boÿtorian (BesztSzj.: RMGl. 119). J: ’ua.’. || apróbasilikumbojtor 1706: Apró basilicum bojtor: Basilicum minus. Agrimonia (Nyr. 29: 363). J: ’ua.’. ▌ 2. 1590: Lappa minor seu Xanthium: Boytorian (SzikszF.: RMGl. 120). J: ’Arctium minus; kis bojtorján’. — kis ~ 1998: kis bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. ▌ 3. 1590: Tribulus: Boytorian, vagy, szamar tôuis (SzikszF.: RMGl. 716). J: ’Tribulus terrestris; földi királydinnye’. ▌ 4. 1775: Bojtorján (Csapó 151); 1807 e.: Bojtorján (Julow 265); 1807: Bojtorján (Magy. Fűvészk. 455); — N. bójtergyán, bojtoráng, bojtorváng, bujt(rgyán (MTsz.); bujtorgyán (OrmSz.); bajtarján, bajtergyán, bajtorgyán, bojt(rgyán, bótorján, bujtorgya, bútorvány (ÚMTsz.). J: 1775: ’Arctium lappa; nagy bojtorján’. | 1807 e., 1807: ’Arctium; bojtorján’. — közönséges ~ 1948: Közönséges (nagy) bojtorján (MagyGyógyn. 324); 1998: közönséges bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bojtorján (NclB. 412); 1998: nagy bojtorján (Priszter 304). J: ’ua.’. A bojtorján ótör. eredetű; vö. csag. baldïrÛan; oszm. baldιran. A magyarba az ótör. baltïrÛan kerülhetett, az lt hangkapcsolatból èt, majd jt fejlődött. Az apróbojtorján (1.) belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre; az ótör. eredetű bojtorján megkülönböztető jelzője: apró, amely bojtorjánfajoktól (Arctium sp.; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja, hogy a közönséges párlófű termése a bojtorjánéhoz hasonló: „melyet horgas tüskéjű, emberen, állaton megtapadó terméséről apróbojtorjánnak is hívnak” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 93); „mint az kendxrnek ollyan leuelei vannak, mikor meg erik az magua, ruhahoz ragad” (Beythe 102). A R. apróbojtorján elnevezést a népnyelv és a köznyelv máig őrzi. A kisbojtorján egyedi adat, belső keletkezésű, szóösszetétel útján jött létre. A kis jelzőnek meg-

93

bojtosfű különböztető szerepe van (hasonlóan az apró jelzőhöz). Az apróbasilikumbojtor Pápai Páriz Ferenc alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. Pápai Páriz Ferenc a lat. Basilicum minus (Nyr. 29: 363) részfordításával hozta létre az apróbasilikumbojtort, a név a lat. minus ’kicsi’ fordítása, és a basilikum elem átvétele, a növény kiemelkedő gyógyító hatására utalhatott: vö. lat. basilicum ’königliches, királyi, királyhoz méltó’; a bojtor elvonással keletkezett a bojtorjánból. A kis bojtorján (2.), a földi királydinnye (3.), a nagy bojtorján (4.) bojtorján elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, mindegyik növénynek szúrós, ruhába kapaszkodó termése van. Vö. az Agrimonia eupatoria ’közönséges párlófű’ egyéb neveivel, amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka, katibolha, koldustetű, szőrféreg.

TESz.; EWUng.; NÉ. 21: 341–346. — Ö:
keserűlapu~.

bojtorjánka 1816: Bojtorjánka (Baumgarten II. 8). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánka nevet Baumgarten alkotta, a név a bojtorján főnév -ka kicsinyítő képzős alakja. A bojtorjánka névben a kicsinyítő képző hasonló szerepet tölt be, mint a korai elnevezésekben az apró (1405 k.: apróbojtorján) és a kis jelző (1395 k.: kisbojtorján); vö. bojtorján (1.). A kicsinyítő képző a bojtorjánfajoktól (Arctium; bojtorján) különíti el a közönséges párlófüvet. A névadás alapja a bojtorjánhoz hasonló termés: „Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak” (Rápóti–Romváry 79). bojtorjánpárlófű 1911: Bojtorján párlófű (Cserey, Növényszótár 579). J: ’Agrimonia eupatoria; közönséges párlófű’. A bojtorjánpárlófű összetett szó; a nevet Cserey Adolf alkotta, a név nem maradt fenn. Az előtag magyarázatára l. bojtorján (1.), az utótag magyarázatára l. párlófű. bojtosfű 1813: Bojtos fű (Magy. Fűvészk. 2. 366); 1903: bojtos fű (Hoffmann–Wagner 213); 1911: bojtosfű (Cserey, Növényszótár 22); 1948: bojtos fű (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. — egy~ 1775: Egy bojtos-fü (Csapó 12). J:

bojtvirág ’ua.’. A bojtosfű, egybojtosfű ’páfrányfajta’ az ismeretlen eredetű bojt -s melléknévképzős származéka, a névadás magyarázata, a növény csipkés, rojtos levélzete; vö. a bojt 1585-től adatolható ’rojt’ jelentésben. TESz. bojt a.; EWUng. bojt a. bojtvirág N. bojtvirág (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 202). J: ’Amaranthus caudatus; bókoló amaránt’. A bojtvirág népi elnevezés, az ismeretlen eredetű bojt és a virág összetétele, a névadás magyarázata a piros, bojtos, csüngő virágzat.
bojza, bójza, bojzik, bojzing l. bodza

94

boldogasszonyfű dőben, bokrok alatt, árnyékos helyeken fordul elő. A név talán német hatásra jött létre, vö. R. ném. Staudenguckerl (< ném. Staude ’bokor’, guckerl ’szem, kukucska’). Marzell Anemone hepatica a.
bokor alatt kunkorgó l. bokor alatt kucorgó

bokál 1807: Bokál (Magy. Fűvészk. 133). J: ’Alchemilla; palástfű’. — karéjos ~ 1807: karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 134); 1841: karélyos Bokál (Barra 128). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. | taréjos ~ 1813: taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382). J: ’ua.’. A bokál az Alchemilla nemzetség megnevezése, Diószegi–Fazekas alkotása; a bokál szót a kelyhbokál nemzetségnévből vonták el. Az ol. eredetű bokály jelentése ’pohár’; a névadás magyarázata, hogy a növény levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Hajnalhasadtával gyöngyszerű harmatcseppek jelennek meg a levelek peremén, a cseppek vagy a pohárba kerülnek vagy kicsordulnak. A növény ezen tulajdonságának már a középkori alkimisták is varázserőt tulajdonítottak. A karéjos, taréjos jelzők a levelek formáját jelzik. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a karélyos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) és a taréjos Bokál (Magy. Fűvészk. 2. 382) nevet javasolja a R. oroszlántalp, palástfű, Boldogaszszony palástja, Boldogasszony tenyere helyett. Gyógynövények enciklopédiája 33; TESz. bokály a.; EWUng. bokály a. — Ö: kelyh~.
bokor l. borbolya(~), csipke~, imádság~, kaporna(~), kazuár~, kőris(~), szederín~, szenna(~), tintabogyó~

bokrétafa 1807: Bokrétafa (Magy. Fűvészk. 243); 1948: Bokrétafa (MagyGyógyn. 161); 1998: bokrétafa (Priszter 292). J: 1807: ’Aesculus; vadgesztenye(fa)’. | 1948: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér ~ 1903: Fehér bokrétafa (Hoffmann–Wagner 76); 1948: Fehér bokrétafa (MagyGyógyn. 161). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. A bokrétafa Diószegi–Fazekas alkotása, a név az Aesculus nemzetség elnevezése; a bokréta előtag származékszó, az ismeretlen eredetű bokor alapszóból alakult -éta több elemű kicsinyítő képzővel, 1585-től adatolható ’virágfüzér’ jelentésben. A növénynévben a bokréta a gesztenyefa tömött, füzéres, felálló bugavirágzatára vonatkozik, a fehér jelző a virág színére utal. TESz. bokréta a.; EWUng. bokréta a. — Ö: gesztenye~.
Boldoganya mentája l. Boldogasszony mentája

Boldogasszony csipkéje 1775: Bóldogaszszony tsipkéje (Csapó 37); 1783: BóldogAÐzÐzony tsipkéje (NclB. 375); 1798: B[oldog] Aſſzony tsipkéje (Veszelszki 385); 1813: B[óldog] A[szszony] tsipkéje (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Rubus idaeus subsp. idaeus; málna’. A Boldogasszony csipkéje jelölt birtokos szerkezet, a csipke utótag valószínűleg szláv eredetű, ’tövis’ jelentésű, a málna tüskés szárára utal. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

bokor alatt kucorgó 1903: Bokor alatt kuczorgó (Hoffmann–Wagner 116); 1948: Bokor alatt kunkorgó (MagyGyógyn. 101). J: ’Hepatica nobilis; nemes májvirág’. A bokor alatt kucorgó, bokor alatt kunkorgó elnevezések alapja, hogy a növény er-

TESz. csipke a.; EWUng. csipke a. boldogasszonyfű N. boldogasszonyfű (ÚMTSz.). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A boldogasszonyfű népi név, nyilván a növény egyéb boldogasszony előtagú neveinek hatására jött létre, vö. Boldogasszony mentája,
Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere, boldogasszonylapu.

boldogasszonylapu boldogasszonylapu 1841: boldog aszszony lapu (Barra 209). J: ’Tanacetum parthenium; őszi margitvirág’. A boldogasszonylapu Barra alkotása, valószínűleg a Boldogasszony tenyere ’Tanacetum balsamita’ elnevezései (boldogasszonyf ű,
Boldogasszony mentája, Boldogasszony oldala, Boldogasszony tenyere) alapján hozta létre a nevet, a lapu utótag a növény hasznos leve-

95

Boldogasszony tenyere virágot, az illatáért szeretik. Ha a kapuban ültek, vagy a templomba mentek, ebből törtek egy szárat és szagolgatták” (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). A bizonytalan eredetű oldal jelentése a növénynévben ’valakinek a közele, valaki mellett levő hely’ lehet, mivel ezeket az illatos növényeket az asszonyok közvetlenül a ház mellett termesztették vagy tartották felakasztva. A boldogasszony előtagra l. még
Boldogasszony tenyere.

leire utalhat, ezek azonban nem igazán nagy méretűek. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony mentája 1533: Anetum: Dille: Bodog azzon mentaia (Murm.: RMGl. 486); 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ Mentaÿanak fachÿard kÿ aÅ leweth” (OrvK. 315/23); 1578: Bodog aſÅſÅony Méntáya (Melius 104a); 1583: Bodog Azzony mentaya Mentha graeca Costus hortensis vulgo (Clusius–Beythe 6: BotTört. 128); 1775: Bóldog-AÐzÐzony Mentája (Csapó 186); 1783: Bóldog AÐzÐzony Mentája (NclB. 414); 1798: Bóldog Aſſzony méntája (Veszelszki 308); 1998: Boldogasszony mentája (Priszter 518). J: 1533: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1577 k., 1578, 1583, 1775, 1783, 1798: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. || Boldoganya mentája XVI. sz. e.: Herba sancte Marie: Bodog anya metaya (CasGl. c): RMGl. 485). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony mentája és a Boldoganya mentája jelölt birtokos szerkezetek, a lat. Herba sancte Marie (CasGl. c): RMGl. 485) és a Beatæ virginis mentha (Clusius–Beythe 1584. 21) fordításával keletkeztek, a növény menta illatú. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Frauenminze ’asszonymenta’, Marien-kraut ’Máriafű’. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

TESz. oldal a.; EWUng oldal a. Boldogasszony palástja 1775: BóldogAÐzÐzony palástja (Csapó 208); 1783: BóldogAÐzÐzony paláÐtya (NclB. 332); 1798: Bóldog AÐzÐzony’ paláÐtja (Veszelszki 33); 1813: B[óldog] A[szszony] palástja (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony palástja jelölt birtokos szerkezet, a ném. Unſerfrauen Mantel (Csapó 208); Frauenmantel, unſerer lieben Frauenmantel (NclB. 332) tükörfordítása. A névadás alapja a levelek palástszerű formája. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Marzell Alchemilla vulgaris a. Boldogasszony rózsája 1783: Bóldog AÐzÐzony rósája (NclB. 371); — N. bódogasszonrózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A Boldogasszony rózsája jelölt birtokos szerkezet, a latin eredetű rózsa a kövirózsa húsos, csillagszerűen álló leveleire vonatkozik. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere.

Boldogasszony oldala N. Boldogasszony oldala (Szabó–Péntek, Ezerjófű 21). J: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. A Boldogasszony oldala népi név, jelölt birtokos szerkezet, ahol a boldogasszony előtag a vényasszonyokra utal, akik a „A virágos szárát vízbe is teszik vagy kézben tartva szagolgatják. Ezt is, mint a többi vénasszony-

Boldogasszony tenyere 1. 1577 k.: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek, kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. 592/5); 1998: Boldogasszony tenyere (Priszter 518). J: 1577 k.: ? ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. | 1998: ’Tanacetum balsamita; Boldogasszony tenyere’. ▌ 2. 1813: B[óldog] A[szszony] palástja, tenyere (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Alchemilla acutiloba; hegyeskaréjú palástfű’. A Boldogasszony tenyere (1.) jelölt birtokos szerkezet, nevét a kéz ujjaira emlékeztető levelekről kapta. A Boldogasszony előtag magyarázata, hogy a növény menta illatú, ugyanis Máriáról, Boldogasszonyról általában az illatos, hasznos növényeket nevezték el,

Boldogasszony tövise vö. lat. Herba sancte Mariae; ném. Marienwurzel, Mariawürzkraut. A hegyeskaréjú palástfű (2.) Boldogasszony tenyere elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek karéjosak. Boldogasszony tövise 1578: Bo:[ldog] aſÅ: [szony] txuiſſe (Melius 46a). J: ’Silybum marianum; máriatövis’. A Boldogasszony tövise Melius alkotása, jelölt birtokos szerkezet, a lat. Carduus S[ancti] Marię (Melius 46a) tükörfordítása. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogasszony tenyere. Vö. máriatövis.

96

bolhaölőfű tása, a növény a rovarokat és az egyéb kártevőket elűzi: „a’ harmatos leveleivel balhákat Íznek, és ha a’ lovak e’ fÍ’ nedvével megkenetnek, a’ férgek (legyek) meg nem lepik. A’ húſt ha meg-ſózzák, és e’ fÍ’ leveleivel bétakarják, a’ legyek bé-nem pökig. Vizben fftt magva vizével jó a’ házat, és az ágyat öntözni: mert a’ balhákat és egyébb férgeket elÍz” (Veszelszki 344). A erdei peremizs (3.) bolhafű neve szintén német mintára jött létre, vö. ném. Flöhkraut, ill. Flöhpflanze. A bolhahalál Melius alkotása, összetett szó az utótag az uráli eredetű hal ’megszűnik mozogni, megdermed’ -l képzős változata, Melius találó neve azt fejezi ki, hogy a növény ’a bolha halálát okozza’. A névadás alapja, hogy a növényt bolha kiűzésére használták: „Balhat, pokot, rut ferget, kigyot, el ×z: vala hol el himtik” (Beythe 89). A névadás magyarázatára l. még bolhaölőf ű. Marzell Coriandrum sativum a.; Genaust Coriándrum a. bolhaölőfű 1. 1578: Balha xlx f× (Melius 113a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. ▌ 2. 1578: Balha xlx f× (Melius 138a). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhaűzőfű 1578: Balha ºzx f×nec gr. (Melius 138a). J: ’ua.’. A csombormenta (1.) bolhaölőfű elnevezésének alapja, hogy a növény „füſtje balhákat Íz” (Veszelszki 363). Melius így magyarázza a név keletkezését: „Pulegium, az az, Balha xlx f×, mert ha à Pulegium virágos f×uét meg gyutod az Balhákat meg xli à f×ſti: Az mely ágyra, Paplanra rakyác balha ott nem lakic” (Melius 113a). Melius az ismeretlen eredetű lat. szakny.-i pulegium szót a lat. pūlex ’bolha’ szóból származtatja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Flohkraut ’bolhafű’. Az erdei peremizs (2.) bolhaűzőfű és bolhaölőfű elnevezése Melius alkotása, a névadás magyarázata, hogy a növényt férgek, bolha, csimáz kiűzésére használták. Melius azonban másféle magyarázatot is fűz névadásához: „ſÅélesb à leuele mint az Iuollyánac, de fekete ſÅobáſu, vgyan mint ha Balha volna rayta, à leuelét à Balha igen ęſÅi mint az KapoſÅtát à kertben: Azért hiyác Czimáz f×nec, Balha ºzx f×nec” (Melius 138a). A néva-

TESz. tövik a.; tövis a.; EWUng. tövik a., tövis a.; UEWb. 520 a.
bolha l. kati~

bolhafű 1. 1500 k.: Coriandrvm: belend fÿ[w]; balha [fÿw] (Herb. a): RMGl. 255); — N. bolhafű (MagyGyógyn. 185). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. ▌ 2. 1578: Balha f× (Melius 174a); 1775: Balha-fü (Csapó 26); 1783: Balha-fü (NclB. 363); 1798: Balha-fÍ (Veszelszki 343); 1813: Balhafű (Magy. Fűvészk. 2. 364); — N. bolhafű (ÚMTsz.). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1783: Balha-fü (NclB. 415). J: ’Inula conyzae; erdei peremizs’. || bolhahalál 1578: Balha halál (Melius 138a); 1595: balha halal (Beythe 88a); 1775: Balhahalál (Csapó 248); 1783: Balha halál (NclB. 415). J: ’ua.’. A bolhafű ’kerti koriander’ (1.) szláv eredetű bolha előtagjának magyarázata, hogy a növény büdös illatú, és a büdös növényeket bolhairtásra használták, ill. a névadásra hatással lehetett a lat. szakny.-i coriandrum és a német elnevezések, bár ezekben poloska állatnév szerepel; a lat. coriandrum név a növény bűzös, poloskaszagára utal (< gör. koríandron, koríannon, koríanon ’koriander’ < gör. kóris ’poloska’ < gör. káron ’kömény’, kár ’tetű’); ném. Wanzendill ’poloskakapor’, Wanzenkraut ’poloskafű’. Hasonló névadási szemléleten alapul a növény csimázillatúfű elnevezése. A borsos keserűfű (2.) bolhafű neve a ném. Flxhekraut (Melius 174a) tükörfordí-

bolhaseprű dás magyarázatára l. még bolhafű. Genaust pulégium a.; Pulicária a. bolhaseprű N. bàlhasöprü (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A bolhaseprű népi név, a szláv eredetű bolha és az ótörök eredetű seprű összetétele. A névadás alapja, hogy a növényt „Seprűnek, bolhaseprűnek használják, tüszejt sepernek vele” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205). Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 205.
bolhaűzőf ű l. bolhaölőf ű

97

bolyhosvirág 2. bolondító² (ÚMTsz.). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. ▌ 3. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. ▌ 4. bolondító (ÚMTsz.). J: ’Solanum nigrum; fekete csucsor’. A bolondító a bolondítófű névből elvonással keletkezett, a névadás magyarázatára l. bolondítófű. A bolondító elnevezés Márton Természethistóriai képeskönyvében tűnt fel. A névadás magyarázata, hogy mind a négy növény mérgező, halált okoz, és megbolondítja az embert. bolondítófű 1. 1578: bolondito f×nec gr. (Melius 85a). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. ▌ 2. 1585: Bolondito fÖ (Cal. 146); 1775: Bolondító-fü (Csapó 33); 1783: Bolonditó-fü (NclB. 339); 1798: Bolondító-fÍ (Veszelszki 252); 1807: bolondítófű (Magy. Fűvészk. 174); 1852: Bolonditófü (Gönczi 61). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A bolondítófű a lat. Morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius így magyarázza: „eſÅt Morianac, az az, bolondito f×nec mongyác” (Melius 85a). A bolondító beléndek (2.) bolondítófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a növény hatására utal: „emberre nézve... minden része ... halálos, mérges” (Barra 336), „felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42), „mérges, bódító, kábító” (Magy. Fűvészk. 2. 169). A XVI. századi Orvosi könyv ezt írja a bolondító beléndekről: „AÅ kÿ eÅth megh eÐÅÿ vagÿ megh ÿÐÐÅa, Åÿnthe olÿanna chÿnalÿa mÿnemw aÅ (OrvK. 617/32–33) reņgh emb†r, Elmeÿeth el veÅÿ, es haÐonlowa teÅÿ aÅ el aÿulthoÅ, Såeme megh veor†ÐІdik, vÿÅketh aÅ teÐte es reÅketh” (OrvK. 618/1–2), „A’ ki tudatlanságból a’ Belénd-magtól meg-bolondúlt, annak ketske-tejet, mézes vízet, tökmagot, és diót, jól öſzve-törve, adjanak néki be italban, megint eſzére jön” (Veszelszki 252). Genaust mório a. bolyhosvirág N. bolyhosvirág (MagyGyógyn. 216). J: ’Menyanthes trifoliata; vidrafű’.

bolondbingó 1903: bolonbingó (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bolond bingó (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondbingó ’bolondbogyó’ szláv eredetű bolond előtagja arra utal, hogy a növény mérgezést okoz, a bingó ’gubó alakú termés’ a bogyó alakváltozata, a fekete termésre vonatkozik. Vö. bolondf ű, bolondítófű. TESz. bigyó a., bogyó a.; EWUng. bigyó a., bogyó a.; ÚMTsz. bimbó a. bolondfű 1. 1578: Bolond f× (Melius 52); 1783: Bolond-fü (NclB. 340); 1798: Bolond fÍ (Veszelszki 305); 1807: Bolondfű (Magy. Fűvészk. 175). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’. ▌ 2. 1791: Bolond-fü (Lumnitzer 90); 1948: bolondfű (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bolondfű a lat. morion (< gör. mërion ’mandragórafajta, amelynek fogyasztása bolonddá tesz’ < gör. mōrós ’bolond’) fordításával keletkezett, Melius ezt írja: „ennec Morion neue, az az, Bolond f× neue”, „végre vgyan bolonda tenne” (Melius 52). A névadás magyarázata, hogy a növény súlyos mérgezést okoz. A bolondfű ’maszlagos nadragulya’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, ugyancsak mérgezést okoz, fogyasztása bolonddá teszi az embert. Genaust mório a.; Nyr. 127: 331. bolondító 1. 1805–13: „A’ bolondító felette mérges plánta…” (Márton, Növ. LXXI, 6: 42); — N. bolondító (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9); bolondító (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌

borágó A bolyhosvirág népi név, az ismeretlen eredetű bolyhos ’rojtos, szálakkal borított’ előtag magyarázata a növény gyönyörű fehér és rózsaszín rojtos virágja. TESz. bolyhos a.; EWUng. bolyhos a. borágó 1. 1533: Est et satiua buglossus, quam Boraginem triuiales uocant: Burritsch: Borag (Murm.: RMGl. 123); 1578: Borágo (Melius 152), Boragonac gr. (Melius 152a); 1595: Borrago (Beythe 119); 1664: Borrago, Borago (Lippay 86); 1775: Borágo (Csapó 27); 1783: Borrágó (NclB. 334); 1791: Borrák (Lumnitzer 76); 1792: Borrágó dinnye Ðzagú fÍvet (Nedeliczi 51); 1798: Borágo (Veszelszki 106); 1807: Borrágó (Magy. Fűvészk. 155); 1847: borágo (Peregriny 354). J: ’Borago officinalis; kerti borágó’. — kerti ~ 1807: kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 155); 1843: kerti Borágó (Bugát, Szóhalm. 42); 1998: kerti borágó (Priszter 50). J: ’ua.’. | orvosi ~ 1872: Orvosi Borágó (Hazslinszky, MagyarhonEdényes. 226). J: ’ua.’. — ~fű 1745: Borágo-fü (Torkos 6); 1792: borrágó fÍnek (Nedeliczi 51); 1833: Borrágófű (PallasLex. 537). J: ’ua.’. ▌ 2. — mezei~ 1578: mezei Boragonac gr. (Melius 151). J: ’Echium vulgare; közönséges kígyószisz’. A borágó a középlatin borr#go, borago alak átvétele, amely talán az arab abū ‘araq ’izzasztószer’ szóból származik. A borrágó, borágó alakváltozatok feltehetőleg latin hatásra alakultak ki. A borágó megkülönböztető jelzői: orvosi és kerti. Diószegi műve, az Orvosi fűvészkönyv a kerti Borágó (Magy. Fűvészk. 2. 162) nevet javasolja a R. kerti atracél (→ atracél) helyett. A kígyószisz (2.) borágó neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, Melius leírja, hogy azért adta a kígyószisznek a borágó nevet, mert hasonlít a kerti borágóhoz, a mezei jelző célja, hogy megkülönböztesse a kertitől: „Haſonlo az AtratzAlhxz [kerti borágó], kéc à virága, txuiſſes ſÅxrxs à leuele, ſÅára” (Melius 151). EtSz. I: 476; Nyr. 12: 349; MNyj. 39: 127–133; Genaust Borágo a. borbélycsombor 1578: Barbęly Czombornac gr. (Melius 110a). J: ’Mentha
bonzalgó l. ballangókóró

98

borbolya pulegium; csombormenta’. || borbélyfőmosócsombor 1578: Barbély fx moſo Czomborra (Melius 113). J: ’ua.’. A borbélycsombor és a borbélyfőmosócsombor nevek Melius alkotásai, összetett szavak. A borbély és a borbélyfőmosó nevek borbély ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó szakember’ előtagja német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű, a fő ’fej’ jelentésű, a névadás szemléleti háttere, hogy a borbélyok ebből a növényből készült főzetben mosták a fejet, Melius így magyarázza: a „Barbęllyoc, ebben moſſac à feyet” (Melius 107). Az utótagra l. csombor. TESz. borbély a.; EWUng. borbély a.
borbélyf őmosócsombor l. borbélycsombor

borbélypolaj 1578: Barbęly polay (Melius 108a). J: ’Mentha pulegium; csombormenta’. A borbélypolaj nevet Melius alkotta, a névnek nincs folytatása. A borbély előtag magyarázatára l. borbélycsombor, az utótagra l.
polaj.

Szabó, Melius 415. borbolya 1. 1793: borboja (EtSz.); 1948: Borbolya (MagyGyógyn. 103); 1998: borbolya (Priszter 314); — N. burbolya, burbora (ÚMTsz.). J: ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. — közönséges ~ 1998: közönséges borbolya (Priszter 314). J: ’ua.’. — ~bokor 1998: borbolyabokor (Priszter 314). J: ’ua.’. ▌ 2. N. borbolya (Jávorka 266); Borbolya (MagyGyógyn. 300). J: ’Achillea millefolium subsp. millefolium; közönséges cickafark’. A borbolya bizonytalan eredetű, a R. barbara, borbala (l. még ürömborbolya) alakok alapján egy k. lat. *barbara ’sóskafa’ átvételét tehetjük fel, ez azonban nem mutatható ki, csupán egy k. lat. barbaris. A borbolya a korai adatokban csak az ürömborbolya (első megjelenése: 1583) összetételben tűnik fel, a borbolya önálló megjelenése: 1793. A borbolya növénynév népetimológiás alakulat is lehet, a Barbara, Borbála személynevek hatással lehettek létrejöttére. A közönséges cickafark (2.) borbolya neve népi elnevezés; az elnevezést hasonlóság alapján kapta, több kicsi részből álló, illatos virágzata van. Jávorka 266; TESz.; EWUng. — Ö: sós-

bordalap
ka~, üröm~. borda l. ördög~

99

borjúfejűfű l. fekete fodorka (→ fodorka). A kacskaringós (4.) jelző Diószegi–Fazekas alkotása, a jelzőt azzal magyarázzák, hogy „lombjai ſzárnyasonn kikanyargattak” (Magy. Fűvészk. 557). A kőrutabordalap (5.) Diószegi–Fazekas alkotása; az előtag a növény R. kőruta nevének átvétele. bordon 1807: Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum; szamárbogáncs’. — fehérhátú ~ 1807: Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 460). J: ’Onopordum acanthium; szamárbogáncs’. A bordon a szamárbogáncs ’Onopordum’ nemzetségnév neve, Diószegi–Fazekas alkotása, a lat. Onopordum nemzetségnév végéből vonták el a bordon nevet. A fehérhátú jelző arra utal, hogy a levelek fehéresek, „molyhosok” (Magy. Fűvészk. 460). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Fejérhátú Bordon (Magy. Fűvészk. 2. 365) nevet javasolja a R. fehér
bogáncskóró (→ bogáncskóró), fehérhátúlapu (→ lapu) és a töviseslapu (→ lapu) helyett.

bordalap 1. 1807: Bordalap (Magy. Fűvészk. 557). J: ’Asplenium; fodorka’. — szarvasnyelvű ~ 1807: Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1843: szarvasnyelvű Bordalap (Bugát, Szóhalm. 43). J: ’Asplenium scolopendrium; szarvasnyelvpáfrány’. — ~fű 1948: Bordalapfű (MagyGyógyn. 35). J: ’ua.’. ▌ 2. — csipkés ~ 1807: tsipkés Bordalap (Magy. Fűvészk. 388); 1903: csipkés bordalap (Hoffmann– Wagner 213); 1948: csipkés bordalap (Halmai 10). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | zilálthajú ~ 1903: zilálthaju bordalap (Hoffmann–Wagner 213); 1911: zilálthajú bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’ua.’. ▌ 3. — feketéllő ~ 1807: feketéllő Bordalap (Magy. Fűvészk. 558). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 4. 1903: Bordalap (Hoffmann–Wagner 211); 1911: bordalap (Cserey, Növényszótár 22). J: ’Asplenium ceterach; pikkelypáfrány’. — kacskaringós ~ 1807: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 557); 1813: katskaringós Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 378). J: ’ua.’. ▌ 5. — kőruta~ 1807: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 558); 1813: Kőruta Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 386). J: ’Asplenium rutamuraria; kövi fodorka’. A bordalap Diószegi–Fazekas alkotása; az Asplenium nemzetség elnevezése. A bordalap összetett szó, a szláv eredetű borda ’bordára emlékeztető kiemelkedés’ és a lap ’valaminek a lapos fele’ összetétele, a nemzetség a bordalap nevet a levelek hátoldalán látható, bordaszerűen elhelyezkedő spóratokokról kapta; a szarvasnyelvpáfrány (1.) szarvasnyelvű jelzője megkülönböztető szerepű, magyarázatát l. szarvasnyelvűfű. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Szarvasnyelvű Bordalap (Magy. Fűvészk. 2. 388) nevet javasolja a R. szarvasnyelvűf ű és címnyelvűfű (→ gímnyelv) helyett. A különféle jelzők (2– 5.) az Asplenium nemzetséghez tartozó páfrányfajokat különítenek el. A csipkés (2.) jelzőre l. csipkés fodorka (→ fodorka); a növény zilálthajú jelzője Cserey alkotása, a laza, csipkés levélzetre utal. A feketéllő (3.) jelzőre

borfestő 1798: Bor-feÐtf (Veszelszki 159); 1813: Borfestő (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A borfestő összetett szó, a bor előtag ótörök eredetű, a festő utótag jelentése ’megszínesít’; a névadás magyarázata, hogy a bíborvörös bogyókkal a silány minőségű borokat festették: „némelly gazdák a’ boraikat feÐtegetik véle, a’ honnét a’ bor-feÐtf nevet viseli” (Veszelszki 159). Vö. festőszőlő (→ szőlő). borjúfark 1578: Boriu fark (Melius 146a). J: ’Verbascum sp.; ökörfarkkóró’. — ~fű 1903: Borjúfark-fű (Hoffmann–Wagner 38). J: ’Verbascum thapsus; molyhos ökörfarkkóró’. A borjúfark összetett szó, a borjú előtag csuvasos jellegű ótörök jövevényszó, az elnevezés magyarázata, hogy a hosszú, sárga színű virágzatot borjú farkához hasonlónak találták. Vö. ökörfark. borjúfejűfű 1578: Boriu feyx f× (Melius 165a). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúfejűfű Melius alkotása, valószínűleg a felsorolt R. latin nevek hatására alkotta;

borjúfül

100

borjúpázsit

vö. Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. ký#n, genitív kynós ’kutya’; gör. kephale ’fej’), Bucranion (Melius 165a) (< gör. boûs ’ökör’). Melius így magyarázza a névadást: „mint egy Ebnec, vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a), a növény magháza borjúfejhez hasonló. Vö. a növény egyéb metaforikus elnevezéseivel: borjúorrúf ű, ahol a növény magházát nem fejhez, hanem orrhoz hasonlítják, valamint l. még ebfejűfű. Genaust Cephalándra a., bucéphalus a. borjúfül 1595: Boriu fijl (Beythe 79a); 1783: Borju fül (NclB. 410); 1798: Borjú-fÍl (Veszelszki 248); 1813: Borjúfül (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Hieracium murorum; erdei hölgymál’. — ~fű 1798: Borjú-fÍl-fÍnek gr. (Veszelszki 248). J: ’ua.’. A borjúfül Beythe alkotásának tűnik, Beythe műve pedig Melius Herbáriumának vette át nagy részét. Melius a növényt egérfül néven említi, lehetséges, hogy Beythe ezt vette át borjú előtaggal, vagy névadására hatással lehetett a számtalan borjú előtagú növénynév, amely Melius Herbáriumában előfordul, pl. borjúlábf ű, borjúfejűfű, borjúorrúf ű. A névadás szemléleti háttere, hogy az apró, szürkés, szőrös levelek állatfülhöz hasonlóak. Az erdei hölgymálnak a magyarban nincs borjú állatnévvel alkotott elnevezése, a német nyelvben ökör előtagú elnevezése van, pl. Ochsenzung ’ökörnyelv’; vö. a latin név szerinti mutatóval. Marzell Hieracium murorum a.; Kádár– Priszter 21. borjúlábfű 1. 1578: Boriu labu f× (Melius 89); 1775: Borju láb-fü (Csapó 40); 1783: Borjú láb-fü (NclB. 422); 1807: Borjúlábfű (Magy. Fűvészk. 520); 1948: borjúlábfű (MagyGyógyn. 47). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. || borjúláb 1798: Borjúláb (Veszelszki 73); 1813: Borjuláb (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Arum maculatum; foltos kontyvirág’. ▌ 2. 1595: borui labu fiju (Beythe 51a). J: ’Dracunculus vulgaris; közönséges sárkánykontyvirág’. A foltos kontyvirág (1.) borjúlábúfű neve Melius alkotása, a lat. Pes vituli (Melius 89) (< lat. pes ’láb’, lat. vitulus ’borjú’) fordításá-

val alkotta. A növény nevét a borjúlábra emlékeztető levelekről kapta. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Kalbsfuß; ang. calf’s-foot ’borjúláb’. A közönséges sárkánykontyvirág (2.) borjúlábúfű neve a levelek hasonlósága alapján keletkezett. Marzell Arum maculatum a. borjúorrúfű 1578: Boryu orru f× (Melius 165); 1595: Boryu orru fiju Antirrhinum, Bucranion, Cynocephaloea (Beythe 120a); 1775: Borjú orrú-fü (Csapó 39); 1783: Borju orru fü (NclB. 391); 1807: borjú orrú fű (Magy. Fűvészk. 362). J: 1578, 1595, 1775: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1783, 1807: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorr 1792: bornyú orra (Nedeliczi 183), 1813: Borjúorr (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: 1792: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. | 1813: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. || borjúorrú 1798: Borjúorrú (Veszelszki 61). J: ’Misopates orontium; vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. A borjúorrúfű Melius alkotása, a ném. R. Kalbsnaße (Melius 165) tükörfordítása. Melius leírása magyarázza a névadási motivációt: „A magua à leuele kxzxt mint egy Boriunac az orra, Boryuorru f×nec hiyác” (Melius 165a). Melius valószínűleg a vad változatot (vetési oroszlánszáj) nevezte el, ezt a nevet a későbbiekben a kerti változatra (kerti oroszlánszáj) is alkalmazták. A borjúorr és a borjúorrú elvonással keletkezett a borjúorrúfű elnevezésből. Vö. orrosfejűf ű. Nyr. 127: 478. borjúpázsit 1783: Borju páÐit (páÐint) (NclB. 322); 1807 e.: Borjúpásit (Julow 255); 1807: Borjú-pázsit (Magy. Fűvészk. 96); 1998: borjúpázsit (Priszter 301). J: 1807 e., 1998: ’Anthoxanthum; borjúpázsit’. | 1783, 1807, 1998: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. — illatos ~ 1998: illatos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’Anthoxanthum odoratum; illatos borjúpázsit’. | szagos ~ 1903: Szagos borjupázsit (Hoffmann–Wagner 16); 1998: szagos borjúpázsit (Priszter 301). J: ’ua.’.

boróka

101

borostyán

A borjúpázsit feltehetőleg Benkő alkotása; a névadás alapja az lehet, hogy a borjakkal legeltették ezt a füvet. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a szagos Kéthímpá’sit (Magy. Fűvészk. 2. 366) nevet javasolja a borjúpázsit helyett; a kéthímpázsit azonban nem maradt fenn, helyette a borjúpázsit a növény hivatalos magyar elnevezése lett. Az illatos, szagos jelző a növény finom illatát jelzi, a lat. szakny.-i odoratum (< odor ’illat’) fordítása, magyarázata, hogy a növény „Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz” (Hoffmann– Wagner 92). Genaust odoratíssimus a. boróka 1791: „A’ Gyalog-fenyő… gyümőltsét a’ Nógrád-varmegeiek Borókának nevezik” (MNy. 32: 316); 1798: Boróka (Veszelszki 265); 1808: Borók (Sándor I., Sokféle 12: 20); 1816: Borok (Gyarmathi, Voc.); 1998: boróka (Priszter 405). J: 1791: ’Juniperus communis; a közönséges boróka bogyója’. | 1798: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. — közönséges ~ 1998: közönséges boróka (Priszter 405). J: ’ua.’. A boróka szlovák eredetű; vö. szlk. N. borovka, bor&vka, ir. borievka; cseh borůvka ’fekete áfonya’; le. borówka ’áfonya’; or. борóвка ’áfonya’. A szlovák szó a szlk. bor, b&r ’fenyőfa’ származéka. TESz. boróka a.; EWUng. boróka a. — Ö: gyalogfenyő~. boronafa 1903: Boronafa (Hoffmann– Wagner 99). J: ’Prunus spinosa; kökény’. || boronatüske N. boronatüske (Jávorka 592). J: ’Prunus spinosa; kökény’. A névadás magyarázata, hogy az egész növény tüskés, ezért a déli szláv vagy szlovák eredetű borona ’a felszántott föld porhanyósítására használatos mezőgazdasági eszköz’ tüskéihez hasonlítható. A tüske utótagra l. borostyántüske. Vö. ekeakadály, ekegúzs. TESz. borona a.; EWUng. borona a.
boronatüske l. boronafa

virág N. Borongóvirág (MagyGyógyn. 322). J: ’ua.’. A borongófű növénynév borongó előtagja ótörök eredetű szócsalád származéka, a borong ’sötétlik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka; vö. még ború ’sötét felhő’. A névadás magyarázata, hogy a virágok borongós, esős időben nem nyílnak ki. TESz. borít a.; EWUng. borít a.
borongóvirág l. borongófű

borongófű 1775: Burongó-fü (Csapó 291); 1783: Búrongó-fü (NclB. 420); 1798: Burongó-fÍ (Veszelszki 119); 1813: Burongófű (Magy. Fűvészk. 2. 367). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || borongó-

borostyán 1. 1282: „in Pethna potoka, vbi commetatur terre Burstian” (TESz.); 1500 k.: De lauro: Borostyan (StrassbGl.: RMGl. 124); 1595: Boroſtyan (Beythe 55); 1998: borostyán (Priszter 390); — N. barisnya, bruscsin, burusnyán (MTsz.); barastyány, barastyi™ny, boroscsány, boroscsián, borosnyán (ÚMTsz.). J: 1282, 1500 k.: ’Hedera helix; erdei borostyán | Laurus nobilis; közönséges babérfa’. | 1595, 1998: ’Hedera helix; erdei borostyán’. — erdei ~ 1998: erdei borostyán (Priszter 390). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. | fái ~ 1510 k.: radix hedere: faj borosti [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera arborea: Faÿ borosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1775: Fai-borostyán (Csapó 44); 1783: Fai BoroÐtyán (NclB. 343); 1798: Fái Boroſtyán (Veszelszki 243). J: ’ua.’. | fára-futó ~ 1775: Fárafutó-borostyán (Csapó 44); 1783: Fára fútó BoroÐtyán (NclB. 343). J: ’ua.’. | folyó ~ 1583: folyo boros tyan (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130); XVI. sz. v.: Hedera: Folyo borostyan (De Medicinali: RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi ~ 1510 k.: terrestis: foldj boros [...] (SágiGl.: RMGl. 124); 1525 k.: Edera terrestris: Fewldÿborosthÿan (Ortus: RMGl. 124); 1540 k.: Edera Terrestris: fewldÿ borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1998: közönséges borostyán (Priszter 390). J: ’ua.’. — ~fa 1395 k.: eginus: borostian fa (BesztSzj.: RMGl.); 1540 k.: Edera Arborea: fa borochan (Herb. c): RMGl. 124). J: ’ua.’. | földi folyó ~fű 1583: fody folyo borostian fiu (Clusius–Beythe 5: BotTört. 130). J: ’ua.’. ▌ 2. — kis földi~ 1578: „EſÅt hiyác Laureolanac, az az, Vékony leuel× kis fxldi Boroſtyánnac” (Melius 185a). J: ’Polygonatum odoratum; orvosi salamonpecsét’. — földi~fű

borostyánlevelűfű

102

borostyánrózsa

1578: Fxldi boroſtyán f× (Melius 185a). J: ’ua.’. | laurus~fű 1578: Laurus boroſtyánf× (Melius 185a). J: ’ua.’. ▌ 3. — földi~ 1813: főldi Borostyán (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Ruscus hypoglossum; lónyelvű csodabogyó’. — ~fű 1798: Borostyán-, Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua.’. | földi~fű 1578: fxldi Boroſtyán f× (Melius 184); 1775: Földiborostyán-fü (Csapó 20). J: ’ua.’. ▌ 4. — földi~ 1775: Földi-borostyán (Csapó 45); 1783: Földi-boroÐtyán (NclB. 343). J: ’Vinca minor; kis meténg’. | földi mászó~ 1841: földimászó borostyán (Barra 269). J: ’ua.’. ▌ 5. 1841: borostyán (Barra 311). ). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. — apró földi~ 1948: Apró földi folyóborostyán (MagyGyógyn. 228). J: ’ua.’. | földi~ 1775: Földiborostyán (Csapó 43); 1783: Földi BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. | földön futó~ 1775: Földön futó borostyán (Csapó 43); 1783: Földön fútó BoroÐtyán (NclB. 386). J: ’ua.’. ▌ 6. — erdei~ N. erdeji borostyán (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | mezei~ N. mezeji borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | piros~ piros borostyán (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). J: ’ua.’. | vad~ 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32. Boroſtyán a.). J: ’ua.’. A borostyán szláv, valószínűleg szerbhorvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. b”ščan, b‘šcan, b‘štan ’borostyán, repkény’; szln. brščnl; szlovák bečtan; le. R. brzeszczan ’ua.’. A magyar alakváltozatok részben a magyarban alakultak ki, részben pedig többszörös átvétel eredményei. A borostyán forrása a szb.-hv. R. brьšcan, a boroscsán forrása a szb.-hv. R. brьščanъ lehetett. Az adatok azt mutatják, hogy a borostyán növénynévnek számtalan jelentése van, ezeket a jelentéseket a jelzők különítik el; a legtöbb hasonlóság alapján létrejött elnevezés a növény örökzöld tulajdonsága és bőrszerű levele alapján alakult ki. A borostyán eredeti jelentése a erdei borostyán (1.) lehetett, a közönséges babérfa (1.) jelentés hasonlóság alapján alakult ki, mivel mindkét növény levele sötétzöld, bőrnemű, örökzöld. Az erdei, fái, fárafutó, folyó,

földi, közönséges, földi folyó (1.) magyarázata, hogy a növény vadon, erdőben nő, „a’ fákra, kf-falakra, és egyéb ſzomſzéd támaſzakra tekervényesen fel-fút” (Veszelszki 244). Az orvosi salamonpecsét (2.) kis földiborostyán, földiborostyánfű és laurusborostyánfű elnevezései Melius alkotásai; Melius az orvosi salamonpecsétet az erdei borostyánhoz, ill. a közönséges babérhoz hasonlítja, megkülönböztető jelzői: kis és földi. A laurusborostyánfű előtagja a lat. laurus ’babér’ átvétele; vö még laurusf ű. A lónyelvű csodabogyó (3.) levélszerű ágacskái bőrneműek, örökzöldek, a kis meténg (4.) szintén örökzöld, földön kúszó növény, mindkettő hasonlóság alapján kapta borostyán nevét. A kerek repkény (5.) földi, apró földi és földön futó jelzőinek magyarázata, hogy a növény „a’ ffld-ſzint hamar el-terjed mint a’ perje” (Veszelszki 243); a kerek repkény borostyán neve a lat. szakny.-i Glechoma hederacea utótagjának fordítása, vö. lat. heder#ceus ’borostyánszerű, borostyánzöld’. A borostyán ’farkashárs’ (6.) jelentésben egyetlen adattal jelenik meg a történeti forrásokban (1801), elsősorban a növény népi neve. A név nyilván a farkashárs boroszlán elnevezése mellett jött létre (lehet két külön átvétel is a szerb-horvátból), sőt a növény ’babér’ jelentésű latin neve is hathatott rá; vö. lat. szakny.-i Daphne (< lat. daphn# ’babér’). Hasonló szemléletű névadásra a farkashárs német nevei között is találunk példát, pl. R. ném. Lorbeerkraut ’babérfű’; R. ang. dwarf bay ’törpebabér’. Vö.
boroszlán.

Marzell Polygonatum odoratum a.; TESz.; EWUNg.; Genaust lauréola a., Hédera a. — Ö: farkas~, kutya~, repkény~. borostyánlevelűfű 1775: Borostyán levelü-fü (Csapó 242); 1783: Borostyán levelü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. A széleslevelű zsázsa borostyánlevelűfű elnevezése hasonlóság alapján keletkezett, Csapó alkotása, a növény levelei az erdei borostyánéhoz hasonlóak. borostyánrózsa 1841: borostyánrózsa (Barra 268). J: ’Nerium oleander; leánder’. A borostyánrózsa összetett szó, az előtag-

borostyántüske

103

bors

ra l. borostyán, az utótagra l. rózsa. A névadás magyarázata, hogy a leánder levelei „mindég zőldek, bőrformák” (Magy. Fűvészk. 183), örökzöldek, mint az erdei borostyán levelei, a leánder rózsaszerű virágjára utal a rózsa utótag . borostyántüske N. borostyántüske (MagyGyógyn. 41); borostyántüske (ÚMTsz.). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borostyántüske népi név, a borostyán előtag arra vonatkozik, hogy a közönséges boróka is örökzöld, az utótag arra utal, hogy fenyőszerű tüskéi vannak a növénynek. A tüske utótag ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. A boldogasszony előtagra l. Boldogaszszony tenyere.

Kniezsa, SzlJsz. 104; Éder, Benkő 64; TESz.; EWUng. — Ö: farkas~.
borovicska l. borovnyica

TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520. boroszlán 1. — vad~ 1783: Vad BoroÐzlán (NclB. 362). J: ’Daphne mezereum; farkashárs’. || boroszlán 1801: Vad borostyán vel boroßlán. Daphne Mezereum. (PPE. 32 Boroſtyán a.); 1807 e.: Boroszlán (Julow 258); 1807: Boroszlán (Magy. Fűvészk. 252). J: 1801: ’Daphne mezereum; farkashárs’. | 1807 e.: ’Daphne; boroszlán’. ▌ 2. 1784: boroszlán (SzD. 14). J: ’Laurus nobilis; közönséges babérfa’. A boroszlán szerb-horvát eredetű növénynevünk; vö. szb-hv. N. brstan, brstran, bersljan ’borostyán, repkény’. Megtalálható több más szláv nyelvben is: blg. бръшл_н; szln. bršlj&n; cseh R. brziestan; le. R. brzestan, brzostan. A magyarba feltehetőleg a szb.-hv. brstan került. A boroszlán 1783-ban tűnik fel Benkő József művében: boroszlán ’Syringa vulgaris; orgona’ [1783: BoroÐzlán (NclB. 320)] és vadboroszlán ’Daphne mezereum; farkashárs’ (2.) jelentésben. A név megterheltsége nagy, már megjelenésekor több növényre használták, nyilván hasonlóságon alapuló névátvitellel (hasonló a virágzat, a termés). A boroszlán nevet 1807ben Diószegi és Fazekas a ’Daphne’ nemzetség megnevezésére foglalta le, ez ma is érvényes. Vö. borostyán.

borovnyica N. borovnyica (MagyGyógyn. 208); borovnyica, borovnyic™ (ÚMTsz.). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. || borovicska 1841: borovicska (Barra 417). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borovnyica a szlovák borovnyica ’fekete áfonya’ átvétele. A borovicska szintén szlovák eredetű; vö. szlk. borovička ’borókapálinka’; cseh borovička; le. borowiczka. A szlovák szó a szlk. borievka, N. borovka, bor&vka ’borókabogyó’, borovica ’erdei fenyő’, N. borovnica ’fekete áfonya’ családjába tartozik. A borovicska növénynév magyarázata, hogy a közönséges boróka bogyójából főzik a pálinkát. TESz. borovicska a.; EWUng. borovicska a. bors 1. 1395 k.: píper: bors (BesztSzj.: TESz.); 1595: Bors (Beythe 50); 1783: Bors (NclB. 322); 1998: bors (Priszter 458); — N. bos, bros (ÚMTsz.). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. — fekete ~ 1948: fekete bors (MagyGyógyn. 351); 1998: fekete bors (Priszter 458). J: ’ua.’. | közönséges fekete ~ 1783: közönséges fekete Bors (NclB. 322). J: ’ua.’. — ~cserje 1998: borscserje (Priszter 458). J: ’ua.’. | ~fa 1595: bors fanak gr. (Beythe 50). J: ’ua.’. ▌ 2. — vízi~ 1578: Vizi bors (Melius 174a); 1775: Vizi-bors (Csapó 26); 1783: Vizi bors (NclB. 363). J: ’Persicaria hydropiper; borsos keserűfű’. ▌ 3. 1584: bors (TESz. bors a.); — N. bors, boss (ÚMTsz.). J: ’Capsicum annuum; termesztett paprika’. — kerti~ 1775: Kerti-bors (Csapó 283); 1783: Kerti bors (NclB. 341). J: ’ua.’. | magyar~ 1841: magyar bors (Barra 348). J: ’ua.’. | spanyol~ 1841: spanyol bors (Barra 348). J: ’ua.’. | török~ 1775: Török-bors (Csapó 283); 1783: Török-bors (NclB. 341). J: ’ua.’. ▌ 4. — kerti~ 1813: kerti Bors (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Coriandrum sativum; kerti koriander’. A bors ótörök erdetű; vö. Kāšγ. murč; CC. burč; kirg. murč. A borsos keserűfű (2.) vízibors neve a lat. hydropiper (< gör. hydro’víz’, gör. péperi ’bors’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény csípős,

borscsombor

104
borsfa l. bors

borsika

a borshoz hasonló, és nedves helyeken fordul elő. Melius így magyarázza: „Hydropiper Gxrxg×l, az az, Vizi bors Bors ſÅagu” (Melius 174a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. water-pepper; ném. Wasserpfeffer ’vízi bors’. A termesztett paprika (3.) bors nevét elsősorban spanyol, török megkülönböztető jelzőkkel használták. A törökbors és spanyolbors tükörfordítás, a R. ném. TürkiÐcke Pfeffer (Veszelszki 126), Spaniſcher Pfeffer (Csapó 284) fordításai. A paprikát a 17–18. században borsként használták, Csapó így ír a paprikáról: „Ezt kertekben termeſztik, és a’ piros hoſzſzú gyümöltseit a’ paraſzt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borſozzák” (Csapó 284). A termesztett paprika amerikai eredetű növény, a növény neve a ’bors’ jelentésű szóból alakult több nyelvben, vö. ang. red pepper ’vörös bors’; ném. spanischer Pfeffer ’spanyol bors’; or. перец ’bors’. A kerti koriander (4.) szintén fűszernövény, bors neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Vö.
borserejűf ű.

TESz.; EWUng.; Genaust Hydrangéa a. — Ö: barát~, farkas~, fűszer~.
borsa l. bodza borscserje l. bors

borscsombor 1911: bors csombor (Cserey, Növényszótár 272). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borscsombor összetett szó; az előtag bors ’Piper’ arra utal, hogy a növény a borshoz hasonlóan fűszerként használható, az utótagra l. csombor. Vö. borsika. borserejűfű 1578: Bors erey× f× (Melius 174); 1775: Bors-erejü-fü (Csapó 241); 1783: Bors erejü fü (NclB. 393). J: ’Lepidium latifolium; széleslevelű zsázsa’. || borsosfű 1775: BorÐos-fü (Csapó 241); 1783: BorÐos fü (NclB. 393). J: ’ua.’. A borserejűfű Melius alkotása, a borserejűfű és a borsosfű a növény R. lat. nevének mintájára jött létre; vö. R. lat. Piperitis (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’). Veszelszki így magyarázza a nevet: „A’ levelei nagyok, retzések ſetét-zfldek, tsipfſsek, a’ honnét a’ Deák neve piperitis” (Veszelszki 272). Vö.
bors.

Genaust Píper a.

borsfenyő 1783: Bors-fenyö (NclB. 427); 1798: Bors-fenyf (Veszelszki 265); 1813: bors F[enyő] (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Juniperus communis; közönséges boróka’. A borsfenyő az ótörök eredetű bors és a fenyő összetétele, a névadás alapja a növény kerek borsszerű termése: „mint egy egy bors ſÅem à gy×mxlcze” (Melius 9a). A fenyő magyarázó utótag arra vonatkozik, hogy a növény tüskés, fenyőhöz hasonlít. Marzell Juniperus communis a. borsfű 1. 1578: Borsf× (Melius 120); 1583: bors fiu (Clusius– Beythe 7a: BotTört. 132); 1590: Satureia: Bors fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1595: Bors fiju (Beythe 73); 1745: Bors-fü (Torkos 8); 1798: Bors-fÍ (Veszelszki 398); — N. borsfível, borsfü, borsfű, borsfűnek, borsfüjj (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. — kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” Borsf× (Melius 120). J: ’ua.’. ▌ 2. — hím~ 1578: him Borsf×nec gr. (Melius 125). J: ’Rosmarinus officinalis; rozmaring’. ▌ 3. 1911: borsfű (Cserey, Növényszótár 272); 1998: borsfű (Priszter 339); — N. b#rsfű, brosfü (ÚMTsz.). J: ’Clinopodium vulgare; borsfű’. A borsfű ’borsika’ (1.) Melius alkotása, az ótörök eredetű bors ’Piper nigrum’ -fű magyarázó utótaggal ellátott alakja. Fűszernövény, mint a bors ’Piper nigrum’, a kerti jelző a lat. hortensis fordítása. A rozmaring (2.) borsfű nevét szintén Melius hozta létre, hasonlóság alapján: „him Borsf×nec hiyác mert igen haſonlo à Borsf×hxz (Melius 125). A borsfű (2., 3.) elnevezések magyarázata az, hogy a rozmaring (2.) és a borsfű (3.) a borshoz ’Piper nigrum’ hasonlóan fűszerként használatos. Vö. borsika. Szabó, Melius 418. borsika 1911: borsika (Cserey, Növényszótár 272); 1948: borsika (MagyGyógyn. 237); 1998: borsika (Priszter 493); — N. borsika (ÚMTsz.). J: ’Satureja hortensis; borsika’. A borsika a bors ’Piper’ kicsinyítő képzős alakja, a névadás magyarázata, hogy a növény fűszerként használható, ill. illatos, mint a valódi bors: „jó illatú, tsipfs ízÍ, étkekben alkal-

borsmenta

105

borsóka

matos, étel-kivánásra indít” (Veszelszki 398). A növényt régi időktől fogva használják fűszerként, amire a német elnevezések is utalnak: Wurstkraut ’kolbászfű’, Bohnenkraut ’babfű’, az utóbbi nevet az magyarázza, hogy amennyiben babételekhez fűszerként használják, úgy a bab nem okoz felfúvódást. Vö. a növény egyéb, a bors ’Piper’ növényhez hasonlító elnevezéseivel: borscsombor, borsf ű,
borsos szátorja (→ szátorja).

sou, majd bursó > borsó. A jeneszter (1.) sárgaborsó elnevezésének szemléleti háttere, hogy a növény hüvelytermése a borsóhoz hasonlít, virágzata sárga színű. A nyári hérics (2.) vadborsó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, valószínűleg a bimbók emlékeztetnek borsószemre. TESz. borsó a.; EWUng. borsó a. — Ö:
miatyánk~, páternoszter~, seprű~.

MagyGyógyn. 238; Marzell Satureja hortensis a. borsmenta 1948: borsmenta (MagyGyógyn. 246); 1998: borsmenta (Priszter 427); — N. borsminta (MNy. 4: 31); borsminta (ÚMTsz.). J: ’Mentha x piperita; borsmenta’. A borsmenta összetett szó, a lat. szakny.-i Mentha piperita mintájára jött létre. A borsmenta előtagja a lat. szakny.-i piperita (< lat. piper ’bors’ < gör. péperi ’bors’) fordítása, utótagja pedig a lat. szakny.-i Mentha > m. menta átvétele. A borsmenta növénynév kialakulására idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek; vö. ang. peppermint, ném. Pfefferminze ’borsmenta’. Vö. borsos menta
(→ menta).

borsocska 1. — nagy ~fű 1775: Nagy BorÐotska-fü (Csapó 42). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. || nagy ~ 1813: nagy Borsotska (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’ua.’. ▌ 2. — nagy ~fű 1798: Nagy borotska-fÍ [! borsotska] (Veszelszki 424). J: ’Lepidium campestre; mezei zsázsa’. A borsocska az ótörök eredetű bors -cska kicsinyítő képzős változata. A mezei tarsóka (1.) borsocska elnevezésének magyarázata, hogy a növény hófehér virágaiból apró, kerek borsocskára emlékeztető termések fejlődnek. A mezei zsázsa (2.) borsocska neve azon alapul, hogy fűszerként használták, erős ízű, vö. ang. pepperwort.
borsocskafű l. borsocska

Genaust Píper a. borsmustár 1998: borsmustár (Priszter 370). J: ’Eruca vesicaria subsp. sativa; vetési borsmustár’. — vetési ~ 1948: vetési borsmustár (Halmai 28); 1998: vetési borsmustár (Priszter 370). J: ’ua.’. A borsmustár összetett szó; az előtagra l. bors, az utótagra l. mustár. A névadás alapja, hogy vetési borsmustár magja a borshoz ’Piper’ hasonlóan csípős: „a’ virágja-fejér, a’ magva tsipfs” (Veszelszki 207). borsó 1. — sárga~ 1813: sárga B[orsó] (Magy. Fűvészk. 2. 366). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. ▌ 2. — vad~ N. vadborsó (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Adonis aestivalis; nyári hérics’. A borsó ótörök eredetű; ujg. burčaq ’borsó’; oszm. burçak ’ua.’; tat. borčak, burčak ’ua.’; csuv. pçrźa ’ua.’. A borsó ’veteményborsó’ első megjelenése: 1395 k.: píſſa: borſo (BesztSzj.: TESz.). A magyarba a török *burčaÛ kerülhetett, ebből *burcsou ~ bur-

borsófojtófű 1841: borsófojtófű (Barra 354). J: ’Orobanche alba; fehér vajvirág’. A borsófojtófű a lat. Orobanche név (< gör. órobos ’csicseriborsó’, ágchein ’fojt’) mintájára jött létre. A névadás alapja a növény „gonoszsága”, élősdi mivolta: „Puha földben ſzeret tanyáſzni; a’ hol a’ ſzomſzéd növevényeket el-nyomja” (Veszelszki 332), „népszerü nevét onnan vehette, mivel többnyire a’ kender- len- és a’ hüvelyes vetemények közt lakik” (Barra 354). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. ném. Ervenwürger ’borsófojtó’, N. Würger ’fojtó’, Böse Blume ’gonosz virág’, Höllenbrand ’pokoltűz’ (mert a rét, ahol ez az elősdi növény elszaporodott, úgy fest, mintha kiégett volna); ang. hell-root ’pokolgyökér’; fr. herbe de feu ’tűzfű’. Vö.
babgyilkolófű.

Marzell Orobanche alba a.; Mollay, Növénynevek 85–88; Genaust Orobánche a. borsóka — kerti sárga ~fa 1783: Kerti sárga Borsóka fa (NclB. 401). J: ’Spartium junceum; jeneszter’. A borsóka az ótörök eredetű borsó -ka

borsóvirág

106

boszorkánytüske

kicsinyítő képzős változata, a névadás magyarázatára l. sárgaborsó (→ borsó).
borsosbaraboly l. baraboly borsosf ű l. borserejűf ű

borsóvirág 1903: borsóvirág (Hoffmann– Wagner 143). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. A borsóvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű borsó, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény termése a borsóéhoz hasonló hüvelytermés. borszeder N. Borszeder (MagyGyógyn. 73). J: ’Morus nigra; fekete eperfa’. A borszeder összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor, utótagja az ismeretlen eredetű szeder. A névadás alapja, hogy a termésből bort készítettek, ill. a fekete színű termést bor színezésére használták. borvirág 1798: Bor-virág (Veszelszki 220); 1813: Borvirág (Magy. Fűvészk. 2. 365). J: ’Filipendula ulmaria; réti legyezőfű’. A borvirág összetett szó, előtagja az ótörök eredetű bor. A névadás alapja valószínűleg a fehér színű, fürtszerű (szőlőtermésre emlékeztető) virágzat.
borz l. menyét~a borza, borzag, borzang, borzáng l. bodza borzas porcika l. porcika borzeg, borzég, borzék, borzing, borzing l. bodza borzsalik l. bazsalikomfű borzsalék l. bozsor boszfa l. bodza

A boszorkánygyökér a ném. Hexenkraut részfordításával keletkezett, az előtagot lefordították, a ném. kraut ’fű’ utótagot gyökér magyarázó elemmel helyettesítették, amely a tavaszi mandragóra varázserejű részére utal. A névadás magyarázatára l. még embergyökér.

boszorkánykerék 1948: boszorkánykerék (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A boszorkánykerék összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a kerék utótag szóhasadás eredménye, a kerek szó elkülönült változata. A névadás szemléleti háttere, hogy a mezei iringó elszáradt, gömb alakú száraz kóróját összel görgeti a szél a mezőkön, réteken. A névadás magyarázatára l. még ördögszekér.

boszorkányfű 1. 1841: boszorkányfű (Barra 312). J: ’Stachys recta; hasznos tisztesfű’. ▌ 2. N. boszorkányfű (MagyGyógyn. 259); boszorkányfű (Jávorka 973). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A boszorkányfű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű. A tisztesfű (1.) boszorkányfű elnevezésének magyarázata, hogy a növényt rontás elűzésére használták. Hasonló szemléletű névadásra l. még rontást gyógyító f ű. A bolondító beléndek (2.) boszorkányfű neve a növény gyógyhatására utal, a növényből boszorkánykenőcsöt is készítettek. boszorkánygyökér 1948: boszorkánygyökér (Halmai 52). J: ’Mandragora officinarum; tavaszi mandragóra’.

TESz. boszorkány a., kerék a.; EWUng. boszorkány a., kerék a. boszorkányléptefű 1841: boszorkányléptefü (Barra 211); — N. boszorkányléptefű ’a néphit szerint rontás ellen használható gyógynövény’ (ÚMTsz.). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkányléptefű összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a lép ’a járás egy mozdulatát végzi’ talán ősi örökség az ugor korból; a növénynév jelentése ’boszorkány megtaposta fű’. A névadás magyarázata, hogy a növény levelei szeldeltek, emberi lábujjakhoz hasonlítanak, és a néphit szerint a közönséges aggófű rontás ellen használható. Hasonló szemléletű névadásra l. még a növény rontófű és boszorkánytalp elnevezését. boszorkányliszt N. boszorkányliszt (MagyGyógyn. 38). J: ’Lycopodium clavatum; kapcsos korpafű’. A boszorkányliszt a ném. Hexenmehl tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény pora tűzbe hintve nagy lánggal fellobban, és füst nélkül, tűzveszélyt nem okozva ég el; tüzijátékoknál is alkalmazták. boszorkánytalp N. boszorkánytalp (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A boszorkánytalp népi név, összetett szó, a névadás alapjára l. boszorkányléptefű. boszorkánytüske 1. N. boszorkánytüske

boszorkányvirág

107

bölénymag

(ÚMTsz.). J: ’Rosa canina; gyepűrózsa’. ▌ 2. N. boszorkánytüsök (ÚMTsz.). J: ’Ruscus aculeatus; szúrós csodabogyó’. A boszorkánytüske ’gyepűrózsa’ és a boszorkánytüsök ’csodabogyó’ népi nevek, a gyepűrózsa tüskés növény, a szúrós csodabogyónak pedig a levelei hegyesek, szúrósak. A tüske és alaktani változata, a tüsök ’tüskés növény’ jelentésű, a finnugor eredetű tövik ige tövéből létrejött tövis R. tüs változatából alakult ki -ke kicsinyítő képzővel. TESz. tövik a.; tövis a., tüske a.; EWUng. tövik a., tövis a., tüske a.; UEWb. 520.
boszorkánytüsök l. boszorkánytüske

növényt a szamár fogyasztja, és a szamarat böfögteti. TESz. böfög a.; EWUng. böfög a.
bölénd, böléndek, bölöndök l. belénd

boszorkányvirág 1948: N. boszorkányvirág (MagyGyógyn. 59). J: ’Orchis sp.; kosbor’. A boszorkányvirág népi név, összetett szó, a boszorkány előtag ótörök eredetű, a névadás alapja, hogy a növény gyökerét varázslatos erejűnek tartották, nemi izgató hatást tulajdonítottak neki, úgy gondolták, hogy a növény hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést, és erőt adnak a férfiaknak. MagyGyógyn. 59.
botca l. bodza bozogáncs l. bogáncs bozza l. bodza

bölény N. bölénd, böllény (MTsz.); bölén, bölény (ÚMTsz.); bölin (MNy. 4: 43); bölín (NyF. 34. sz. 72); bölöny (Hoffmann–Wagner 39); bölöny (Halmai 40). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. — ~lapu N. bölénlapi (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’ua.’. | ~virág N. bölényvirág (Szabó–Péntek, Ezerjófű 169). J: ’ua.’. A bölény, bölénylapu, bölényvirág ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynevek, a bölény előtag a belén ~ belénd értelmesítésével keletkezett. A TESz. szerint a bölény állatnév ótör. eredetű, első megjelenése azonos a növénynév első megjelenésével: 1395 k.: belÿn ’bölény’ (BesztSzj.: TESz.), a R. belénd ’bölény’ alakváltozat szóvégi -d-je járulékhang. A bolondító beléndek népi elnevezései között szerepel a bölömbika (előtagja a bölény alakváltozata) is. Vö. belénd, beléndek, bölényfű, bölénymag.

bozsor N. Bozsor (MagyGyógyn. 59); bozsor (ÚMTsz.). J: ’Orchis sp.; kosbor’. — ~virág N. bocsor virág (ÚMTsz.). J: ’ua.’. || borzsalék N. borzsalék (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A bozsor népi szó, a hangutánzó-hangfestő eredetű bizsereg (~ bozsog) családjába tartozik. A növénynevet a bozsog ’bizseg, rajzik, hemzseg, nyüzsög’, bozsorog ’pezseg, nyugtalankodik’ (MTsz. bozsog a., ÚMTsz. bozsorog a.) szóból képezték, a névadás alapja, hogy a növény gumóit szerelmi vágy pezsdítésére használják. TESz. bizsereg a.; EWUng. bizsereg a.; ÚMTsz.
bödök l. bürök

böfögtető N. böfögtető (MagyGyógyn. 182). J: ’Eryngium campestre; mezei iringó’. A böfögtető népi név, a hangutánzó eredetű böfög származéka, a gyomorban keletkező gáznak a szájon át való távozását kísérő hangjelenséget utánozza. A név arra utal, hogy a

TESz. bölény a.; EWUng. bölény a.; MNyj. 38: 465–474; Nyr. 127: 331; ÚMTsz. bölényfű 1. N. bölényfű (Szabó–Péntek, Ezerjófű 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. N. bölin- […] füjj, böllénfüjj (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A bölényfű ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölényfű ’kövirózsa’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, a levelek húsosak. bölénymag 1. N. bölénmag (Jávorka 973); 1948: bölénmag (MagyGyógyn. 259); bölénmag (MNy. 4: 31); bölénymag (Csapody– Priszter, MNövSz. 29); bilinmaggal gr., bölémmagot gr., bölénmaggal gr., bölémmag, bölénmag, bölénymag (ÚMTsz.). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. ▌ 2. 1903: bölénymag (Hoffmann–Wagner 40); 1948: bölénymag (MagyGyógyn. 253). J: ’Atropa bella-donna; maszlagos nadragulya’. A bölénymag ’bolondító beléndek’ népetimológiás növénynév, magyarázatára l. bölény. A bölénymag ’maszlagos nadragulya’ jelenté-

A bölömbika népetimológiás elnevezés. Ember és növényvilág 221). börzsönyvérfürt 1807: berzsen Vérfürt (Magy. bölénylapu.’. jelentése: ’egy fajta festék’ valószínűleg összefügg az ol. közönséges acsalapu’. brasil. amerikai alkörmös’.. J: ’ua. Ha mindezek az arabból származnak. bugolya a. 279). J: ’Hyoscyamus niger. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- bölömbika 1948: bölönbika (MagyGyógyn.) szintén hasonlóság alapján kapta nevét. 259). burusztoj lapi. J: ’Taraxacum officinale. a bíborvörös fürtszerű termésről brindus N. még könyve a Ber’sen Vérfürt (Magy. szürkésfehér gömböcskéire. az utótag nemzetségnév. brustur ’ua. vö. börög l. EWUng. akkor a magyarság valószínűleg a honfoglalás tájékán vagy a honfoglalás előtt megismerte a szót. 187). a névadás magyarázatára l. Ember és növényvilág 221. ▌ 2. az előtag a rom.’. kialakulására hatással lehetett a növény népnyelvi bölény elnevezése. brindusavirág (Péntek– Szabó. Brustujlapi. bolondító beléndek’. az előtagra l. az amerikai alkörmös (2. brîndúşă ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A börzsönyvérfürt Diószegi–Fazekas alkotása.’ átvétele. lucfenyő bucskóró l. pitypang’. újlat. ▌ 2. bölénylapi. N. verzino ’berzsenyfa. TESz. őszi kikerics. brîndúşă (Péntek– Szabó. — N. bölömbika a. festékanyag’.). J: ’Anthriscus cerefolium. . TESz. nagy bojtorján’. EWUng. bőling l. izmaelita kereskedők közvetítésére gondolhatunk. J: ’Arctium lappa. borsfű brusztujlapu 1. Péntek–Szabó. J: ’Ricinus communis.. brindus. J: ’Phytolacca americana. N. arab wars ’a szezámhoz hasonló sárga növény’) lehet. amely arab eredetű (vö. az őszi virág’. brindusavirág l. A ricinus (1. bürök börzsöny 1. J: ’Phytolacca americana. száz~jűf ű (→ százbütykűf ű) vérfürt. A brindus erdélyi népi elnevezés. bölömbika (Jávorka 973). létrejöttére a börzsöny is hatással lehetett. ▌ 2. verzino nyilván összefügg az újlatin adatokkal: sp. gyöngy~ bucsfenyő l. brezil. bölömbika a. fr. bösövény (ÚMTsz. — N. utal a növény bóbitás kaszattermésekből álló. Fűvészk.bölömbika 108 buglyosvirág se hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Colchicum autumnale. EWUng. 425). J: ’Petasites hybridus. amelyből salátát készítenek’ (ÚMTsz. J: ’ua. 1807: Berzsen (Magy.). burdujlapi (MagyGyógyn.). bugolya a. J: ’Conium maculatum. burusztujlapi. börzsöny. előtagja a bölény alakváltozata. 1798: Kerti-börsöny (Veszelszki 140). bötkő l. borfestő helyett. Ez származékszó a bog ’csomó’ alapszóból (a -la > -lya képzőbokor). 347). bösövény ’a sima bürök mogyorónyi gyökere. bresillum ’ua. 1783: Kerti Berſeny (NclB. A brusztujlapu összetett szó. bruzdújlapi. 1783: Bösvény (NclB. mivel kereskedelmi cikk volt. — kerti ~ 1775: Kerti berÐeny (Csapó 237). brésil ’börzsöny’. foltos bürök’.’. 317). festőszőlő (→ szőlő). a rom. brindus brosfű l. A börzsöny (első megjelenése: 1552: „Berson libras duas” (TESz. buckó l. 279). A bösvény talán a börvény (→ bervéng) népetimológiás változata. 2. bölényvirág l. Ember és növényvilág 221). belénd kapta nevét. bölény bölindök. A buglyosvirág Barra alkotása a bugolya ’bóbita’ szóból. lapu utótagja szláv eredetű. a bölömbika állatnév összetett szó. purusztojlapi (ÚMTsz. borozdojjlapi. bösvény 1. börzsöny. N. blowball. — ~virág N. a növény termésének sötétvörös nedvét festésre használják.. — ~fű 1798: Bösvény-fü (Veszelszki 162). TESz. alkörmös. zamatos turbolya’. 1948: bösvény (MagyGyógyn.). prov. ricinus’. Fűvészk. Az ol. Fűvészk. buruzdujlapi. 1775: Bösvény (Csapó 49). amerikai alkörmös’.’ átvétele.) börzsöny neve a növény pirosas színe és élénkpiros termése alapján alakulhatott ki. 363) nevet javasolja a R. dutkóró buglyosvirág 1841: buglyosvirág (Barra 216).

— illatos ~ 1998: illatos búzavirág (Priszter 298). J: ’ua.’. hegyi imola’. a növényen található több. ▌ 4.’. büdös gönye’. 1948: fehérburján (MagyGyógyn. burján 1. 4: 31). J: ’Allium ascalonicum. buza virag (KolGl. Idegen nyelvi megfelelőkre l. gaz’ szláv eredetű. — Ö: bársony~. borbolya 109 búzavirág bútorvány l. gyógynövény’.) és a libatop-félék (3. közönséges tarackbúza’. Weitzengras ’búzafű’. pézsmabúzavirág’. csóka~ burbora l. | vetési ~ 1998: vetési búzavirág (Priszter 330). MNyj. nyilván az. 1783: Búza virág (NclB. A kék búzavirág (1. A kék . vérehulló fecskefű’.2: RMGl. kisebb. бурь_н ’burján. tarack~ búzakék l. 1903: burecs (Hoffmann–Wagner 31). búzakék (Szabó–Péntek. — fehér ~ 1903: fehér búrján (Hoffmann–Wagner 197). A burecs a német BuretÐch (Csapó 27) átvétele. gaz’. 39: 127–133. 367). Fűvészk. or. burgonyahagyma N. 775). burina ’burján. J: ’Elymus repens. N. a gabonatáblára utal. 115). 113: 349.burecs bujtorgya. hogy a növény felépítése (levele. gaz’. auagy. libatop’. A búzalevelűfű elnevezés magyarázata.’. Hasonló szemléletű névadásra l. … Az ő szemükben a burján a növényország szemetje” (MNy. mezei pipacs’. buszujok. — kék ~ 1783: Kék Búza virág (NomVeg. J: ’Centaurea cyanus. 1577: Cyanus: Kek szinyé virag. 1798: Burets (Veszelszki 106). 775). buszujog. bisziókf ű búzalevelűfű 1783: Búza-levelü-fü (NclB. cornflower. búzavirág (Szabó– Péntek. általánosan burján-oknak nevezik őket. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. sz. 489). 1798: Búza-virág (Veszelszki 185). Nyr. J: ’Borago officinalis. köszvény~. burzá l. J: ’Chelidonium majus. Triticum) sorolták. || búzalevelű 1813: Búzalevelű (Magy. J: ’Amberboa moschata.) vadon növő. 4: 29). 1807: Búzavirág (Magy. seprű~ (→ seprűf ű). bodza búsfenyő l. 1798: Búza-levelÍ-fÍ (Veszelszki 240). — tejes ~ N.. N. — piros~ N. J: ’Papaver rhoeas. vö. 1847: burecs (Peregriny 354). — erdei ~ 1578: erdei Buza virág (Melius 146a). igénytelenségük miatt nem jutnak külön névhez. búzavirág 1. dán kornblomst. 420). burján (MNy. előtagja a virág közönséges tenyésző helyére. A burján ’gaz’ jelentése a népnyelvben ma is használatos: „A növények százai észrevétlenül maradnak. gaz. 2. Ezerjófű 71).’. Kornblume. 427). a burgonyagumókhoz hasonló hagyma. ilyen a növény mai szakny. szlk. kalásza) hasonló a búzáéhoz. a vérehulló fecskefű (2. kék búzavirág’. J: ’ua. holl.: Flos frumenti: [b]uza virag (De Herbis: RMGl. 328). Fűvészk. burgonyahagyma (Csapody–Priszter. cigány~ (→ cigányfű). ném. tövisdisznó~ (→ disznó). bergő~. ▌ 2.’. búzavirág búza között termő konkoly l. svéd kornblomma. jelentéktelen gazok.-i elnevezésének (vetési búzavirág) vetési jelzője is. gabonavirág. buszujóka l. v. tejesbúrján (Péntek–Szabó. ang. A burgonyahagyma népi név. A növényeket igen gyakran nevezik el előfordulási helyükről. Marzell Agriopyrum repens a. J: ’ua. kerti borágó’. MNövSz. Ember és növényvilág 218). bujtorgyán l. bojtorján buk l. J: ’Centaurea montana. 1775: Buza-virág (Csapó 47). A tejes jelző a növényben található nedvre utal. 1807: Búzalevelű fű (Magy. J: ’Bryonia alba.) búzavirág neve öszszetett szó. || búzakék N. бýрян ’burján. Fűvészk. mogyoróhagyma’. A névadás alapja. régen a búzafélékhez (lat. hogy a büdög gönye (1. konkoly burecs 1775: Burets (Csapó 27). 291). bazsa búskóró l.). XVI. neve: Triticum repens. a Linné-féle rendszerben a növény lat. ném. N. piros búzavirág (Szabó–Péntek. 132). a burgonya és a hagyma növénynevek összetétele. 1998: kék búzavirág (Priszter 330). бýрен. J: ’ua. dutkóró buszujó. 1998: búzavirág (Priszter 330). ▌ 2. Ezerjófű 71). blg. Ezerjófű 69). ▌ 3. J: ’Chenopodium sp. A burján ’dudva. korenbloem. lucfenyő busirózsa l. ▌ 3. J: ’ua. a névadás magyarázata. bojtorján búza l.

Marzell Centaurea cyanus a. 1998: buzér (Priszter 485). A festő.). a névadás alapja. 1783: Büdös-fa (NclB. buzér’. Ember és növényvilág 197). A büdöske származékszó. vö. búzavirágcsüküllő 1807: Búzavirág TsÍkÍllf (Magy. és egyéb elnevezései is utalnak a jellegzetes kék színre. J: ’ua. összetett szó. hogy a növény megdörzsölve undorító. Fűvészk. büdöske 1775: Büdöske (Csapó 254). Stinken Holz. Fűvészk.. buzér a. 489. Erdxn teremnec ezec” (Melius 146a). Növénynevek 49–52. 489). bluecaps. 1583: bidös fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. bücske l. TESz. TESz. J: ’Anthemis cotula.. erdeimester. Centaurea cyanus (< gör. EWUng. pirítóf ű. J: ’Frangula alnus. dögszagú és mérgező. J: ’Centaurea cyanus. hogy a fenyő a bükkfákkal keveredve fordul elő: „a . kék színű virág (→ kékvirág). A erdei búzavirág ’hegyi imola’ (2. szlovén plavica. kýanos ’kék’) utótagjának fordítása. a latin név szerinti mutatót) a növény jellegzetes festő tulajdonságára utal: farbálófű. plavcek.’. EWUng. büdös pipitér’.’... — puzsérfű 1798: Pu’sér-fÍ (Veszelszki 384). a pézsmabúzavirág (3. A virág búzakék neve. A büdösfa a ném.) ugyancsak előfordulási helyéről kapta erdei jelzőjét: „hegyen. A hegyi imola (2.). pirosító jelzők a növény azon tulajdonságára utalnak. Stinkbaum. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. — Ö: pézsma~. || puzsér 1783: Pusér (NclB. festőgyökér. Csapó 254. kékkonkoly (→ konkoly). TESz. cseh sinokvě t. 120). 1813: Puzsér (Magy. a bozsér (1799) Gyarmathy alkotása. 2. fenyő. ezért kapta a piros megkülönböztető jelzőt. 132). 1798: Büdös-fa (Veszelszki 41). 330). J: ’Rubia tinctorum. Genaust Cyanánthus a. Fűvészk. blaue Kornblume. csipke büdös banka l. 419). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A névadás alapja az. 384) nevet javasolja a régi sukollat helyett. 2...) pedig búzatáblákban fordul elő. forrása ismeretlen. A buzér ismeretlen eredetű. közönséges kutyabenge’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Búzavirág Tsüküllő (Magy. bűz a. büdöske a. J: ’ua. A madárberkenye (2. J: ’ua. ol. ez a jellemző kék szín a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben is megtalálható: ang. hogy a növény friss kérge kellemetlen.búzavirágcsüküllő 110 bükkfenyő jelző a virág színére vonatkozik. büdöske a.. buzérfű 1708: „Feſtf fü. legno puzzolente.’. hogy a buzér szó eredetére is hasonló jelentésű.) büdösfa neve hasonlóság alapján keletkezett. közönséges jegenyefenyő’.) pontos fordítása a Lonicernél megtalálható német névnek: Wald Kornblum.. banka büdösfa 1. CzF. Buzér fü” (PP. A buzér összes elnevezése (l. 119–120. Fűvészk.’. 1798: Buzér-fÍ (Veszelszki 384). A bükkfenyő népi név. || buzér 1799: Bo’sér (TESz. Faulbaum tükörfordítása. J: ’ua. 1783: Büdöske (NclB. J: ’Sorbus aucuparia. büdös szagot áraszt. a büdös melléknévből (a vitatott eredetű bűz származéka) -ke kicsinyítő képzővel keletkezett. a lat. büdös a. | pirosító ~ 1807: pirósító Buzér (Magy. J: ’Abies alba. madárberkenye’. bükkfenyő N. kék búzavirág’. 342). az utótagra l. J: ’ua. ▌ 2. EWUng. Magy. a bükk előtag jövevényszó. ennek alapján elképzelhető. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). 1841: buzérfű (Barra 189). 330). 1783: Buzér-fü (NclB. veresf ű. festéssel kapcsolatos szót kell feltételezni. Pirosító. az illata szintén kellemetlen. átható. 1798: Pusér (Veszelszki 384).. bükkfenyő (Péntek–Szabó. büdös a. 1841: buzavirág csűküllő (Barra 212). Marzell Frangula alnus a.. a mezei pipacs (4. A névadás magyarázata. ném. a búzavirág előtag fajnév. Mollay. — festő ~ 1998: festő buzér (Priszter 485). búzavirág a. A búzavirágcsüküllő Diószegi–(Fazekas) alkotása: az utótag (csüküllő) nemzetségnév. búzavirág a.) virágja hasonlít a kék búzavirágéhoz. bűz a.) és a mezei pipacs (4.’. buzér a. 1775: Buzér-fü (Csapó 47). Róbia a.) búzavirág neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 129). bluebottle. 384). A pézsmabúzavirág (3. 1948: büdösfa (MagyGyógyn. Fűvészk. a virág színe azonban eltérő.

v. TESz. bürök’. J: ’ua. — N. A névalkotásra talán a ném. 1405 k.: RMGl.). 616/1). Wutschierling (< ném. 1998: bürök (Priszter 342). — apró ~ 1577 k. 1998: bürökgémorr (Priszter 370). előtagja a növény mérgező voltára utal. 1998: büdös bürök (Priszter 342). mocskos bürök (ÚMTsz. A büdös jelző arra vonatkozik. egérszagú növény” (Schönfelder 84). bürök. 1583: bevrök Cicuta (Clusius–Beythe 3a: BotTört. Fűvészk. ádáz a. 198).) megkülönböztető jelzői a büdös.: Bwdqs Bqrqk (OrvK. bürök (Péntek–Szabó. EWUng.) jelentése később (első megjelenése: 1780) alakult ki.: Bürök (Julow 257).). 1775: Bödök. 152). J: ’ua. R. — ádázó~ 1780: adázó bürök (Nyr. Marzell Aethusa cynapium a.. ádáz’. 1584: Beurök (Clusius– Beythe 12). 1525 k. 414/15). bürök bürök 1. maculatum (< lat. 187). 389). Az apró bürök elnevezés kétes azonosítású. 1807 e. J: ? ’Conium maculatum..). és az EWUng. J: ’ua. Az ádáz (2.’. 1500 k. ennek korrelatív párja a nagy jelzős foltos bürök (1.). foltos. 1813: büdös Bürök (Magy. 616/2). bürük ’kúszó növénnyel befuttatott fa. Török jövevényszóként (vö. a későbbiekben az apró jelzőt inkább az ádáz (2. 1783: Adázó Bürög (NclB. 1578: bxrkxt gr.: ’Conium. Vö. ádáz a. foltos bürök’.. bireg. arra utal.). | közönséges ~ 1775: Közönséges bürök (Csapó 49). 2. bürökgémorr’. 1783: Bürög.. 1798: Adázó Börög (Veszelszki 458). ang. 1798: Börög (Veszelszki 162).: Cicuta: bereg (CasGl.’. a bürök utótag hasonlóság alapján került a névbe: a növény ugyanolyan mérgező. | patikai ~ 1948: patikai bürök (MagyGyógyn. Bödök (MagyGyógyn. a növény levele hasonló a bürökéhez.. gefleckter Schierling ’foltos bürök’. . TESz. J: ’ua. A TESz.’. bükk a. bükör (MTsz. A bürök eredeti jelentése (első megjelenése: 1405 k. bükör l. felhasználását jelzi.. bérök. a): RMGl. bőring (ÚMTsz. mint a foltos bürök (1. | foltos ~ 1948: foltosbürök (MagyGyógyn. ádáz (2. szerint ez nem meggyőző. vö. 1791: Adázó Bürök (Lumnitzer 116). J: ’ua.: Apro bwrkqth gr. 387).: ’Conium maculatum. A patikai jelző a növény R.. cic•ta ’bürök’) fordítása.: RMGl. Béreggel gr. 347). EWUng.’. ném. 1793: Bürök (Földi 19). árorr. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’ua. bürökgémorr’. ▌ 2. patikai. 1470 k. foltos bürök’.133). a jelző nyilván megkülönböztető szerepű. (Veszelszki 163). 187). macul#tus ’foltos’) fordítása. az utótagra l. 1595: B×rxk Cicuta (Beythe 110). A foltos bürök (1. | mocskos ~ 1903: mocskos-.bürök 111 bürökgémorr Pányiki-szorosban. oszm. | kicsiny~ 1903: kicsiny bürök (Hoffmann–Wagner 57). 1948: Bürök. (OrvK. 1998: foltos bürök (Priszter 342). büröklevelű gémorr (→ gémorr).’. A bürökgémorr összetett szó. ném. bükkel vegyesen” (Péntek–Szabó. 129). — N. hogy a növény szárának alsóbb részén hosszúkás. Ember és növényvilág 22). talán a ném. Fűvészk. a bürök előtag a lat. 1807: adázó Bürök (Magy. — Ö: csemege~.-i cicutarium (< lat. | büdös ~ 1577 k.: Bÿwrewk (MNy 11: 38). 187).) foltos bürök (1. — N.’. | nagy ~ 1783: Nagy Bürök (NclB. Bürköt gr. 1798: közönséges Bürök (Veszelszki 162). 347). foltosbürök (ÚMTsz. Genaust maculátus a.: „cicota: berwk” (SchlSzj. | 1807 e. 349). de a TESz. 133). bürökgémorr 1948: Bürök gémorr (MagyGyógyn. J: 1405 k. Genaust Eródium a. 1577 k: Bqrqkrql (OrvK. spotted hemlock ’foltos bürök’. bürökgémorr. szőlőlevél’) magyarázza az EtSz. bürök a. J: ’ua..). 1841: nagy bürök (Barra 167). hogy „Kellemetlen. Apotheker-Schierling ’ua. 1841: büdös bürök (Barra 167). J: ’Erodium cicutarium. J: ’Aethusa cynapium.’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. nagy. (Melius 115a).).) kapta. 61: 18). J: ’Erodium cicutarium. magyarázatára l. a megkülönböztetés a méretekre utal. bükk a. 133). Bötök (NclB. bűröng. bürök a. 1841: bürök Arorr (Barra 81). szerint a bürök is- meretlen eredetű. ádáz. bürökárorr 1807: bürök Árorr (Magy. szakny. patikai bürök (Hoffmann–Wagner 62). A bürökárorr összetett szó. Fűvészk. Börög.: De cicuta: Bwrek (StrassbGl. a foltos jelző a lat.) ádázóbürök neve összetett szó. Ember és növényvilág 197). Börög (Csapó 49). vörös-barnás foltok láthatók. Wut ’méreg. düh’) is hatással lehetett.

százbütykűf ű bürök Schierlings-Reiherschnabel mintájára jött létre. Az utótagra l.bürök 112 gémorr. vö. bürök. gémorr bütykű. . bütyök l. büröklevelű gémorr (→ gémorr). A bürök előtagra l. bürökárorr. büröklevelű gémorr l.

1807: ’Aquilegia.. 1813: Tzentauria (Magy. réti harangláb’. réti harangláb’. serr#tus ’fűrészformájú’ < lat. 1807: Tzámoly (Magy.). centaur#a [herba] ’kentaurfű’ < lat. A népetimológia a lat. J: ’Melilotus officinalis. mert a monda szerint kentaur fedezte fel a növény gyógyhatását. . Kentaúreios ’kentaur-’ < gör. vö. centaurium. J: ’Aquilegia vulgaris. cic™f™rokv(r™og. harangláb | Aquilegia vulgaris. százbütykűfű. A centinodia a lat. százforintosf ű. 2. || cámoly 1807 e. cickafark (SzegSz. cicfark. 1783: Kis Centuria (NclB. lat. lat.). — közönséges ~ 1948: Közönséges cickafark (MagyGyógyn. n#dus ’csomó’. — N. — kis ~ 1583: kis centaurea (Clusius– Beythe 3a: BotTört. centum nodia átvétele. 131). és fűvészkönyvükben a harangláb nemzetség neve. kentaúrion. a név nem maradt fenn. Centaurium minus (Clusius–Beythe 3a: BotTört. — közönséges ~ 1903: Közönséges czámoly (Hoffmann–Wagner 111). centaurea átvételével jött létre. serra ’fűrész’) a fűrész formájú virágra utal. centaurea 1577 k.). campaniakoszorú 1578: Campaniai koſÅoro (Melius 95). (Melius 67a). cickefarok. centaur#um.). 1998: cickafark (Priszter 290). kis ezerjófű’. 128). 583/2).: Czámoly (Julow 259). vö. minus ’kis’) és a k. centauria. cickefark. a lat. madárporcsin’. cickafarok. lat. Kéntauros ’kentaur’ szóból ered. cicaf`rka. cintória ’ezerjófű’. kentaúreion. cicafarok. a név eredete ismeretlen. Genaust sérra a. kentaurí# < gör. 51: 14). cintorja ’ezerjófű’. cintoria. 212). 1948: Cintoria (MagyGyógyn. Fűvészk. cintori™.). J: ’ua. Fűvészk. J: ’Achillea millefolium. cich™-f™rók (ÚMTsz. — N. cintórionnak gr. cicafarok. 1826: „jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted” (TESz.. cicfarkkóró l. cic™f™rok (SzlavSz. cickafark cickafark 1. Melius 63. 39: 333.C cámolyfű 1578: Czamoly f× (Melius 65). A kis centaurea a lat. 128) utótagjának fordításával (< lat. centaurea szót centum aureī-ként ’100 arany’ értelmezte. Sertula [Serratula] campana (Melius 95) nevének fordításával hozta létre. J: 1807 e. lat. — Ö: harangcámoly. 393).’. Genaust centifólia a. lat. A campaniakoszorú Melius alkotása. Campania ’sík tartomány Közép-Itáliában. nodiflórus a. — N. közönséges cickafark’. centinodia. cickefark. A cámolyfű valószínűleg Melius alkotása. cickefarkfű. ’ezerjófű’ (ÚMTsz.). 37: 376). vö. Diószegi–Fazekas a cámolyfűből a cámoly alakot vonta el. réti harangláb’. Genaust Centauréa a. cámoj (ÚMTsz. J: ’Aquilegia vulgaris. tehát száz aranyat érő növény a gyógyító hatása miatt. J: ’Centaurium erythraea. 1578: Centaureánac gr. serr#tula (< lat. Vö. 345). vö. Melius azonban a lat.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 318). orvosi somkóró’. cickafarka ’Achillea nobilis’ (MTsz.). a növény R. 1830: cziczka farka (Nyr. centória. lat. J: ’Polygonum aviculare. lat. serta ’koszorú’ szóból eredezteti. cintórium. centinodia 1583: centinodia Polygonum (Clusius–Beythe 6a: BotTört. Cintorja (Nyr. 1775: Czamoly-fü (Csapó 57). centum ’száz’. k. Centaur#us ’kentaur-’ < gör.

1841: ’Achillea millefolium subsp. lat.’. — ezerlevelű cicfarkkóró 1703: ezerlevelÍ Cziczfarkóró (Földi 32). cicfarkóró. Fűvészk. Magy. ezen okból a’ köznép czigányfűnek nevezi” (Barra 306). cickafark’. ▌ 3. és az Achillea nemzetség megnevezésére a Tzitzkóró (1807) nevet javasolják.). cicfarok (ÚMTsz. | 1862: ’Achillea. cickefarkfű. cigányf ű cigányfű 1841: czigányfü (Barra 305). cicfark állatnév + fark. 484. cicfarok. cicfarku korró (ÚMTsz.’. — egérfarkú cickóró 1807: egérfarkú Tzitzkóró (Magy. I: 1125). az alakváltozatok között előfordul jelöletlen birtokos jelzős (cickafark) és jelölt birtokos jelzős (cicka farka) szerkezet is. 394. J: 1807: ’Achillea. J: ’ua. cickefarkf ű. elnevezéséből (egérfark) megkülönböztető jelzőt (egérfarkú) illesztett. || cickóró 1807: Tzitzkóró (Magy. cic-kóró (ÚMTsz. a latin név mintájára keletkezett (vö. közönséges cickafark’. sok. 419). ang. vízi peszérce’. Növénynevek 57–60. cickefarok l. A növénynév először cicfarkkóró (1775) formában tűnt fel. vö.’. 1998: közönséges cickafark (Priszter 290). vénasszonycitrus cigányburján l. millefolium.. A cickafark összetett szó. ebből a magyarázó kóró utótag elhagyásával keletkezett a cicfark és cickafark. cickórót. J: ’ua. — mezei ~ 1998: mezei cickafark (Priszter 290). 1783: Tzigány petre’selyem (NclB. egymásra halmozott szirmu virággal” (CzF. J: ’Achillea millefolium subsp. ennek játszi képzős módosulata.). 1775: Tzigány petreÐelyem (Csapó 141). ezerlevelűfű cifrus l. szintén megkülönböztető szerepű. — N. millefolium. gipsy wort. 1903: Czigány-fű (Hoffmann–Wagner 6). Fűvészk.). Az ezerlevelű jelző a növény jellegzetesen szeldelt leveleire utal. 486). cicfarku-fí ’magyar cickafark’ (ÚMTsz. J: ’Achillea collina. bárányfarok ’bókoló amaránt’.. ▌ 2. cicufark-ezerlevelűfű (→ ezerlevelűfű). cickafark’. — Ö: kenyérbél-~. közönséges cickafark’. Mollay. 1998: cigánypetrezselyem .’. millefolium. közönséges cickafark’. J: ’Achillea pannonica. A cickórót Diószegi és Fazekas hozta létre. — cicfarkfű N. 486). || cicfark 1807: tzitzfark (Magy. J: ’ua. | 1948: ’Achillea millefolium subsp. magyar cickafark’. J: ’Achillea millefolium subsp. 1783: Czitzfarkkoró (NclB. ez a típus igen gyakori a növénynévadásban. EWUng. közönséges cickafark’. A mezei cickafark jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. cickafark. mezei cickafark’. Diószegi és Fazekas a cickóró nemzetségnév elé a növény R. millefolium). Marzell Achillea millefolium a. Fűvészk. — N. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Lycopus europaeus. millefolium. J: ’ua. 484). || cigányburján 1841: czigányburjány (Barra 305).-i név utótagjának (pannonica) fordításával jött létre. a növény hivatalos neve ma: cickafark. Ugyan- ezen a szemléleten alapul a növény egérfark elnevezése. Fűvészk. | ~fű N. szőrös leveleinek a macska farkához való hasonlósága.). közönséges cickafark’. Földi 20. 1948: cickóró (MagyGyógyn.). cickafarok cickóró l. szakny. cigánypetrezselyem 1578: Cigán petreſeliem (Melius 58). 300). A magyar cickafark megkülönböztető jelzője a lat. millefolium. A név előtagja a cica. ill. 1841: egérfarku cziczkóró (Barra 206). magyar cickafark’. Magy. J: ’Achillea millefolium subsp. hengerded.cigányfű 114 cigánypetrezselyem 300). || cicfarkkóró 1775: Czitzfarkkóró (Csapó 82). Marzell Lycopus europaeus a.). — magyar ~ 1998: magyar cickafark (Priszter 290). A cickafark. | ’Achillea pannonica. ökörfark ’dúsvirágú ökörfarkkóró’. a névadás magyarázata: „a’ babonás czigány aszszonyok pedig a’ tehenek téjapadását szokták általa eszközleni. farok összetételű növénynév. Vö. 1841: cziczfark (Barra 206). TESz. A cigányfű talán népnyelvi elnevezés. 1862: cziczfark „Növényfaj a cziczkórók neméből. J: 1807. rókafark ’parlagi macskatalp’ stb. hosszukás. J: ’ua. 2. a fark elemet hagyták ki a növénynévből. cicfarkufü ’közönséges cickafark’ (ÚMTsz. cicfark. Az elnevezés alapja a növény puha. cicf™rk. cicafarkúfüjj (ÚMTsz. kenyérbél-~ (→ kenyérbél-cickafark) cicufark-ezerlevelűfű l. cickara. cicfarkkóró. 349).’. — N. Fűvészk. — cicfarkkórófű 1798: Tzitz-fark-kóró-fÍ (Veszelszki 313).

N. cigXvirág (ÚMTsz. virág magyarázó utótag összetétele. J: ’Symphytum officinale.cigánypicsa 115 cikkszár (Priszter 343).. ebgyömbér helyett. TESz. cigóré. levelei) nagyon hasonlóak a fekete kökörcsinéhez. Vö.). cigányvirág (ÚMTsz.). virágot. kerti koriander’. kígyógyökér. N.).) és a fekete nadálytő (3. cikk a. . J: ’Pulmonaria officinalis. cigányvalag. Fűvészk. 1841: borsos czikszár (Barra 378). petrezselyem a. összetett szó. kígyóTESz.. A cigányvirág népi név. vízibors (→ bors). bár virága élénksárga. Fűvészk. ▌ 2. hogy sokszor cigány emberek gyűjtik a növényt. — tekert ~ 1807: tekert Tzikszár (Magy. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a cikkszár 1. A cikkszár ’Polygonum’ nemzetségnév. szár a. A névadás magyarázata a fekete nadálytő feketés színű virágja.. picsa a.. pettyegetett tüdőfű’. A cigánypicsa összetett szó. cigóri. kígyógyökerű keserűfű’.) virágja szintén sötétlila színű. valag a. cigányvirág 1. EWUng. nigricans.. Hasonló szemléletű névadásra l. N. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és a szláv eredetű picsa ’női szeméremtest’ öszszetétele. az értékes petrezselymet helyettesítették vele. ízekre tagolt. borsos keserűfű’.. tekertgyökér (→ tekertgyökerűfű) helyett. ▌ 2.. a déli szláv eredetű cigány előtag magyarázata. A cikkszár összetett szó. A fekete nadályt ő (3. az orvosi körömvirág (3. amely a levelet. A névadás alapja. a felépítésük is azonos: „mint a’ petreſelyem olly magasra nö” (Csapó 141). A fekete nadályt ő (1. A latin eredetű petrezselyem utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. cigánypicsa 1.) nyilván a növény feketés. J: ’Symphytum officinale. Orvosi fűvészkönyvük a tekert cikkszár nevet javasolja a R. Diószegi–Fazekas alkotása. cigánypicsa. cigória l. N. cigány a. cigány a. cigánypicsa (Péntek–Szabó. TESz.. cigánypicsa (ÚMTsz. petrezselyem a. az egész növény felépítése (pl. EWUng. cikória TESz. fekete nadálytő’. tekertgyökér (→ tekertgyökerűf ű) nevéből vette át Diószegi–Fazekas. fekete nadálytő’. feketés színű virág. cigány a. összetett szó. a tavaszi hérics (2.. hogy a nemzetséghez tartozó növények szára vagy gyökere csomós. 1807: Tzikszár (Magy. ▌ 2. összetett szó.). J: ’Polygonum. J: ’Adonis vernalis.) és a pettyegetett tüdőfű (2. J: ’Calendula officinalis. tavaszi hérics’. EWUng.). fenék’ összetétele. Ember és növényvilág 240). cigány a. fekete nadálytő’. A fekete kökörcsin (1. cigány a. darabos.) cigánypicsa neve valószínűleg hasonlóság alapján keletkezett. cigány a. Ember és növényvilág 198). Vö. Fűvészk. lilás színű virágja alapján kapta a nevet. A cigánypetrezselyem Melius alkotása. valag a. — borsos ~ 1807: borsos Tzikszár (Magy. keserűfű’. a két növény (petrezselyem és koriander) felhasználása hasonló: fűszernövények. cigányvalog (ÚMTsz. vízihunyor (→ hunyor). még a növény sobraborifű ’szegény emberek borsa’ elnevezése. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. fekete kökörcsin’.. J: ’Persicaria hydropiper. A kígyógyökerű keserűfű (2. ▌ 3. a tavaszi hérics (2. A borsos keserűfű (1. cigánypicsa. keserűfű. hogy a növényt egyszerűbb emberek használták fűszerként. cigányvirág (ÚMTsz. EWUng. 254). A fekete kökörcsin (1. Vö. előtagja cikk ’gerezd’ jelentésű (1795-től adatolható). 253). cikk a. trankfű. termést tartja’ utótag ugor eredetű. ▌ 3. cigányvalag N. cigánypicsa (Péntek– Szabó. 1841: tekert czikszár (Barra 378).. 253). N. a déli szláv eredetű cigány ’cigány ember’ és az ismeretlen eredetű valag ’női szeméremtest. A cigányvalag népi név. a szár ’a növénynek vékonyan felnyúló része.) cigányvirág nevét valószínűleg az magyarázza. picsa a.). cigány a.) tekert jelzőjét a növény R. J: ’Symphytum officinale. cigányvirág..) cigánypicsa elnevezése népi név. N. orvosi körömvirág’. TESz. légyfű. cigány a. EWUng. Diószegi– (Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a borsos cikkszár nevet javasolja a R. J: ’Coriandrum sativum. J: ’Persicaria bistorta..) borsos jelzőjére l.) cigányvirág elnevezésének alapja a sötétlila. vízibors (→ bors). bolhaf ű.

Diószegi–Fazekas alkotása.). vö. 411). vö. cinadó (MTsz. fr. k. erdei ciklámen’. 256). erdei gyömbérgyökér’. Fűvészk. ciklam(nt gr. Diószegi–Fazekas ciklász nemzetségneve a gyömbérgyökér (→ gyömbéresgyökér) név mellett ma is a Geum nemzetség hivatalos neve. sziklament gr. цикламен. EWUng.). erdei hölgymál’. Ezek forrása a latin cyclaminos. kichória). J: ’Cyclamen purpurascens. 377). Nyr. cigóri (NyF. lat. cichoreum. 1783: Vad Czikória (NclB. — N. lat. 10. J: ’Cichorium endivia. cinadória. J: ’Geum.ciklámen 116 cinadónia szár a. cicoria. cikoria. minden merget es faidalmat ki ſzijvia” (Beythe 51a). bötykös v. cyclamen. 128: 184. 1590: Chelidonia: Czinadonia (SzikszF. ▌ 4. cykoriat” (OklSz. 135). k. (MNy. a nevet a cikkelyes kalász (Magy. cyclamen. J: ’ua. 129). ciclamino. pitypang’.’. Névadásukat így magyarázzák: a növény magva „sok. A cinadónia latin eredetű. kíchora. ol. (OrvK. Nyr. cigória (NyF. or. gyógynövényként használták: „Ha ket fele haſitod es faio fog irant kiuxl az orczadra tezxd.) és a pitypang (4. h. J: ’ua. — erdei ~ 1998: erdei ciklámen (Priszter 351). 11: 132). cinaduna.. ang. hedipnois (Clusius–Beythe 3a: BotTört. kichër#. κυκλάµινος. ciklász 1807: Tziklász (Magy. cilján l. chicorée..’.’. mezei katáng’. chicory. A ciklász nemzetségnév. cikória virág (ÚMTsz. mindegyik növény friss leveleit salátaként fogyasztották. J: ’Taraxacum officinale. — törpe sárga~ 1841: törpe — sárga czikória (Barra 216). 1893: cyclamen (TESz. vö. Zichorie. vérehulló fecskefű’. | vad~ 1578: Vad cichoria (Melius 77a). sz. Genaust Cichórium a.’.. 1998: ciklász (Priszter 384).. Cinadó (MagyGyógyn. cicoria. 135).). cikórija (ÚMTsz. — ~fű 1540 k. cicorea (< gör. J: ’ua.). A cikória eredeti jelentése ’salátakatáng’ (1. A latin szó a gör. 1664: Cichorium Katankóró. vö. cinadóna. fr.. J: ’Chelidonium majus. salátakatáng’. ciklámen 1877: „Pihenés után elmentünk cyclámákat szedni” (TESz. 1577 k. lat. Fűvészk. Cicoria (Lippay II: 90). csalán címer l. — N. TESz.). 411). vö.’. pareyt. 307). Fűvészk. J: ’Geum urbanum.). 1583: cynadonya (Clusius–Beythe 3a: BotTört. — szegfűszagú ~ 1807: szegfűszagú Tziklász (Magy. Fűvészk. — mezei~ 1783: Mezei Czikória (NclB. ném.: Celidonia: cenodonÿa fw (Herb. 1775: Czinadonia (Csapó 91). cinnadónia. cikória 1. chelidónion ’fecske-’ melléknév < gör. A növény „Arnyekos helyxkxn es fak alat terxm”. cinedória.).).). gímnyelv cinadó l. tzikkelyes kaláſz” (Magy. c): RMGl. ném. Fűvészk. chelidonius ’fecske-’ melléknév < gör. (ÚMTsz. 1544: „Vöttem soskat. 1583: Cicoria Cichorium sil. — Ö: porcsin~. az erdei hölgymál (3. N. — kerti~ 1798: Tzikória kerti (Veszelszki 161).. 307) jelzős szerkezetből alkották összevonással: cikkelyes kalász. 455). J: ’Hieracium murorum. gyömbérgyökér’. 1807: Tzikória (Magy. 1763: Czikória (TESz. κύκλος ’kör’ kicsinyítő képzős származéka.: RMGl. cichorium. cinagna. A mezei katáng (2. A cikória latin eredetű. 61). chelidën ’fecske’).’ átvétele. cinodonia (ÚMTsz. cyclaminum. többes szám: kichóreia.: Cicoreath gr. 1775: Tzikoria (Csapó 207). 1998: ciklámen (Priszter 351). — ~virág N. Zyklamen. 48. J: ’ua. A latin szavak a legtöbb európai nyelvbe bekerültek. J: ’ua. 104).) cikória elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett a felhasználás alapján.’. lat. cinadónia cinadónia 1533: Chelidonia: Schelwurtzel: Cynedonia (Murm. ang. ol. 307).). 307). cenedonia (< lat. Marzell Hieracium murorum a. [herba] . cigori (ÚMTsz.. 70). cichorea. lat. szekfűszagúf ű nevéből vonta el. 1578: Chelidonia (Melius 178a). 1794: tzikorja (TESz.: RMGl. 73: 396). κυκλάµινον ’ua. cikória.). szakny. kakas~ címnyelvűfű l. sz. 127: 47. A szegfűszagú jelzőt Diószegi–Fazekas a növény R. ▌ 3. cinaduna (Nyr. A ciklámen nemzetközi szó. amely a gör.). 128). J: ’ua. — N. a magyarba a lat. 16). 1775: Vadcikoria (Csapó 132). ▌ 2. EWUng.’.). J: ’ua. 1783: Czinedónia (NclB. J: ’Cichorium intybus. TESz.: Cichoriana(k) gr. 1610 k.-i cyclamen került. kichërion. cinadona. cigóré.

J: ’Equisetum arvense. kýpros). A kalincaínfű (1. lat. ném. ágchein ’fojtani’) elnevezésének előtagját vették (cin-) át. Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Mezei Czipros (NclB.. A magyar alakváltozatok közül a cinadó szórövidítés eredménye. ónf ű.) ciprus neve megkülönböztető jelzőkkel először 1578-ban tűnik fel. kynós ’kutya’. cindrót cinka 1807: Tzinka (Magy.) és a mezei üröm (3.). Fűvészk. 37). cupressus. a neveket Melius alkotta. 2. Fűvészk. J: ’ua. Szent Lőrinc füve helyett.: TESz. 128: 56.’. 1775: Vadcyprus (Csapó 125). mezei zsurló’. feltehető egy ném. a cinadória hangcserével keletkezett.: cÿpreſſus: cipreſſus fa (BesztSzj. A közönséges csikófark (1. cinadona. a Cynanchum (ma: ciprus 1. 184). cinagna l. első megjelenése: 1395 k. Mezei Cypros” (Melius 170a).) cindrót nevének szemléleti háttere. A cingrát a ném.. a cinadónia előtag a régi és a nyelvjárásokban megőrzött cinadónia név átvétele. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a Méregölő Tzinka (Magy. J: 1807: ’Vincetoxicum. N. Nyr. — méregölő ~ 1807: méregölő Tzinka (Magy. 362). || cingrát N.). TESz. — homoki~ 1903: Homoki v.eleme a ném. cinmosófű (→ mosófű). ciprus cindrót 1. kalincaínfű’. cinadónia cintori. tövistelen fagyalfajta’ (< gör. — mezei~ 1775: Mezei tzipros (Csapó 125). J: ’Chelidonium majus. vérehulló fecskefű’. cinadóniagódirc 1807: Tzinadónia Gódirtz (Magy. csipke cipója l. | mezei~ 1578: mezei Cyproſnac gr.’. cintória. 104). A magyar ciprus a lat. fecskefű. A mezei zsurló (2.’. cyparissus ’ciprus (Cupressus sp. 37). vö. cindrót (MagyGyógyn. J: ’ua. 184). J: ’ua. Genaust Cynánchum a. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1783: Vad Cypros (NclB. a gódirc utótag nemzetségnév. N. méregölőf ű.cinadóniagódirc 117 ciprus chelidonia ’fecskefű’. 1948: cinadogódirc (MagyGyógyn. mosófű cinnadónia l. új nevüket azonban nem fogadta be a szaknyelv.). cinmosófű l. A méregölő jelző magyarázatára l. cinadónia Vincetoxicum) nemzetség neve. gen. cinaduna. R. hogy a növény vesszőszerű szára dróthoz hasonló.-i Cynanchum (< gör. a cinaduna talán népetimológiával jött létre. istenke~ cipor l. cinadónia cingrát l. centaurea cipke l. 1508: „almafanak: gxmxlčevel Cipros nardoſval” (TESz. a név Diószegi–Fazekas alkotása. EWUng.) szára szintén dróthoz hasonló. 1911: cindrót (Cserey. cypressus. és a növényt edények tisztítására használták. 369) nevet javasolja a R. A cinadóniagódirc összetett szó. Vö. cintorion. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 171). Genaust Chelidónium a. a cinadona hangkieséssel. 1903: czindrót (Hoffmann– Wagner 206). J: ’Ajuga chamaepitys. cyprus ’henna(gyökér). Növényszótár 94).). 1841: czinka (Barra 272). cingrát (MagyGyógyn. 384).’. *Zinndrot növénynév is. méregölőfű. J: ’Ephedra distachya. Zinngras ’cinfű’ átvétele. cintorja l. elsősorban örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens)’ jelentését vette fel.. cintorium. a drót utótag szintén német eredetű. 1903: ’Vincetoxicum hirundinaria. 1903: czinka (Hoffmann–Wagner 51). J: ’Ajuga chamaepitys. Marzell Equisetum arvense a. 1903: czipor (Hoffmann–Wagner 79). J: ’ua. ez a latin szó a magyarba is bekerült. kalincaínfű’. ▌ 2. — nyíri~ 1578: nyiri Cypruſnac gr. J: ’Artemisia campestris. J: ’Calluna vulgaris. | mezei vad~ 1798: Mezei vad-tzipros (Veszelszki 261). 312). mezei cziprus (Hoffmann–Wagner 163). ▌ 3. | vad~ 1578: Vad Cypros (Melius 20). A ciprus latin eredetű. | 1841. Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele. J: ’ua. cinedória l. (Melius 20). mezei üröm’. lat. Fűvészk. Scheuerkraut ’súrolófű’. A cinka nemzetségnév. méreggyilok’. ▌ 2. A cindrót cin. közönséges csikófark’. közönséges méreggyilok’.. szakny.’. A növény R. és ezt kicsinyítő képzővel (-ka) láttak el. közönséges méreggyilok’. Fűvészk. Zinnkraut ’cinfű’. cinadória. csarab’. a csarab (2. ký#n. A kalinca- . Putzkraut ’tisztítófű’.

) citromfű neve hasonlóság alapján keletkezett. Citronenmelisse. a német eredetű cukor előtag a fa törzséből megcsapolással . 1911: citromfű (Cserey. háromlevelű citromverbéna’. EWUng. k. a fű utótag magyarázó szerepű. Genaust citrátus a. nyír3 a. verbéna a.). citromcserje — háromlevelű ~ 1998: Háromlevelű citromcserje (Bremness 93). a növény bokorszerű. phýllon ’levél’) fordítása. Marzell Aloysia citriodora a. Citronella. lemon. J: ’Acer saccharum. EWUng. Növényszótár 11).) összetett szó. tríphyllos ’háromlevelű’ < gör. életfa’.) citromfű neve a ném. citromf ű. Zitronenstrauch tükörfordítása. a névadás alapja. J: ’ua. hogy a levelek megdörzsölve citromillatúak..) citromfű neve a növény R. olajfa. citromcserje. 1998: orvosi citromfű (Priszter 427). — Ö: fenyő~. holl. mirtusz-. lat. 234).. bajor-osztrák eredetű cucli ’cumi’ hatására jött létre. a növény citromillatú. amely cuclihoz hasonlít. — N. czitrom szagu. ang. coriandrum l. ha megdörzsölik őket. déli méhfű’. ciprushoz hasonló felépítésű. babér-. cukorjuhar 1966: cukorjuhar (Csapody– Priszter. J: ’Papaver rhoeas. 1998: citromfű (Priszter 427). verb#na. a névadás alapja a kerek pipacsgubó lehet.. nyír3 a.’. orvosi citromfű’. A nyíri jelző a növény előfordulási helyére utal. — orvosi ~ 1948: Orvosi citromfű (MagyGyógyn. J: ’Aloysia triphylla. — ~fa 1998: cukorjuharfa (Priszter 289). Szabó. A déli méhfű (2. citraria. Citronenkraut. MNövSz. J: ’Melittis melissophyllum. A háromlevelű magyarázatára l.. J: ’Melissa officinalis. szakny. J: ’ua. citromfű 1. A cukorjuhar összetett szó. lat. ennek gyümölcse’ átvétele. a név talán a német. A citromverbéna összetett szó. J: ’Aloysia triphylla. J: ’Aloysia triphylla. verbéna a. a növény elsősorban savanyú. a lat. a névadás alapja. megkülönböztető jelzőket illesztett a ciprus elé. de nem txuiſſes. citrum ’citromfa. tujafa.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. hazánkban csak a nyugati határszéleken.’. a hasonlóságot így magyarázza: „mint az Fxnny× fánac à leuele ollyan. ném. citrago (< citrus ’citromfa’) elnevezése alapján jött létre. — vad~ 1775: Vad tzitrom-fü (Csapó 184). 1783: Czitrom-fü (NclB. a nyír ’mocsár.’csavar.. a ném.citromcserje 118 cukorjuhar ínfű (1.. || vadcitrom 1798: vad-tzitrom (Veszelszki 63). A cucik népi név. Genaust Tripetália a.-i Verbena (< lat. a latin eredetű citrom előtagot azért kapta. a növény egyéb citrom előtagú neveivel: citromf ű. 1775: Czitrom-fü (Csapó 183). vizenyős rét’ első megjelenése 1578. cukorjuhar(fa)’. Zitronenkraut tükörfordítása.. triphylla (< gör. TESz. Cucik (MagyGyógyn. 390). tri’három’. Marzell Calluna vulgaris a. 1998: cukorjuhar (Priszter 289). Melius 437. A citromfű (1. mert a levelek citromillatúak. J: ’ua. és hasonló az orvosi citromfűhöz. vö. 1783: Vad Czitrom-fü (NclB.stb. citromverbéna 1998: citromverbéna (Priszter 297).) nyíriciprus és vadciprus elnevezéseit szintén Melius alkotta hasonlóság alapján. az előtag a lat. ▌ 3.’. A ciprus ’mezei üröm’ (3. Az orvosi cit- romfű (1. TESz. Feldcypreſſen (Melius 171) fordításával keletkezett. 389). ill. A háromlevelű jelző a lat. J: ’ua. A citromcserje a ném. mezei pipacs’. levél. nedves talajon él meg. ▌ 2. A verbéna utótag latin eredetű. melly szag száraz állapotban erőssebb” (Barra 315). A névadás alapja a növény „nyers füve . háromlevelű citromverbéna’.’. citromfű (ÚMTsz. teker’ tőből) átvétele.. a névadás magyarázatára l. Melissa officinalis a. többes szám verb#nae ’kultikus célra szedett szent fű. a növény a verbénafélék családjába tartozik. 40). háromlevelű citromverbéna’. ág’ < indogermán *²erb. — háromlevelű ~ 1998: háromlevelű citromverbéna (Priszter 297). hogy a levelek hármas örvökben állnak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 111). Genaust Verbéna a. 1798: Tzitrom-fÍ (Veszelszki 63).) vadciprus neve tükörfordítás. citroenkruid. citrum ’citromfa. vö. A csarab (2. citromcserje. koriander cucik N. A háromlevelű citromverbéna (3. alaczon faczka” (Melius 20).

ang. édes előtagú neveinek hatására jött létre. édesfa. az utótagra l.cukorkóró 119 cukorkóró nyerhető cukortartalomra utal. sugar maple. J: ’Glycyrrhiza glabra. 148). ném. vö. Cukorkóró (MagyGyógyn. minden bizonnyal a növény egyéb. cukorkóró N. Marzell Acer saccharum a. édeslevelűfű. . A névadás alapja a növény édes gyökere. Az összetétel idegen nyelvi minták alapján jött létre. vö. A cukorkóró népi név. Zuckerahorn. édesgyökér. igazi édesgyökér’. juhar.

a fajokat nem lehet pontosan elkülöníteni. J: ’Sanguisorba minor.. 1540 k. Diószegi–Fazekas fűvészkönyvében a jelöletlen birtokos szerkezetet teszi meg nemzetségnek: Tsábaír. a növények megjelenése nagyon hasonló. ▌ 2. 1525 k. ki meg-nyillozott katonáinak sebeit evvel gyógyitotta” (Barra 121).. csabaíre’. a növénynév megjelenik jelöletlen birtokos szerkezetben is Chabaÿr. 1525 k. 1775-től a csabaíre ’Sanguisorba officinalis’ megjelenési adatai. TESz. (régen a két nemzetséget gyakran keverték). ezért latin hatással is számolhatunk.’. Fűvészk. az Attila fiának. „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24).: „Isop salluia obruta czyabaire” (TESz. J: ’Pimpinella saxifraga. ill. hasznos földitömjén’. Ó Buda. A csabaíre jelölt birtokos szerkezet.. elsősorban Sanguisorba minor (csabaíre) és Sanguisorba officinalis (vérfű)’. Az ír utótag jelentése ’kenőcs’. 1807: Tsábaír (Magy. hasonló gyógyító erőt tulajdonítottak a növénynek. 392). A csabaíre csaba előtagja valószínűleg azonos a mondai Csaba személynévvel. 1610 k.) korai adatai a Pimpinella ’földitömjén’ és a Sanguisorba ’vérfű’ nemzetségekre vonatkoznak. . csabaíre’. hogy az Át’illa régi Magyar király’ halála után. Ma a vérfű és a csabaíre növények egy nemzetséghez tartoznak.) hasonlóság alapján keletkezett. | 1584: ’Sanguisorba officinalis. Endre között majd 15. 515). 1500 k. J: 1500 k.CS csabaíre 1. A vérfejű jelző magyarázata a gömb alakú pirosló virágzat. 356). a’ fiai a’ birodalmon meg-nem eggyezhetvén. csabaíre-vérfű 1998: csabaíre-vérfű (Priszter 491). 351). és Sz. 515). és akkor ezen fÍvel magok magokat ki-gyógyították. 1783: Csába-íre (NclB. 1584-től elkülöníthetőek a vérfű ’Sanguisorba officinalis’. A csabaíre (1.. 331). 1783: Csába-ire (NclB. ma ilyen nemzetség nincs’. Fűvészk. tudják azt az Istóriákban jártos ’s költös Hazánkfiai. Csabának nevétől vette. 1798: Csaba-íre (Veszelszki 349). Fűvészk. | 1807: ’Poterium.). A mondai névadásról a legtöbb szótárszerző megemlékezik: „A’ Magyar nevét honnét vette. 1584: Chaba ire „emplaſtrum chabæ” (Clusius– Beythe 24). 1525 k. 1610 k. a TESz. — vérfejű ~ 1807: vérfejű Tsábaír (Magy..: Pipinella: Pimpinella: Chÿaba ire (Herb d): RMGl. EWUng. A csabaíre ’hasznos földitömjén’ (2. 1775: Csába ire (Csapó 51). — vad ~ 1813: vad Tsábaíre (Magy. A csabaíre ma a Sanguisorba minor hivatalos neve.: Pipinella: chobaÿer fw (Herb c): RMGl. Az adatok között azonban feltűnik a lat. J: ’ua. 1807: ’Pimpinella és Sanguisorba sp. | 1775.: „Pimpinella: Chabaÿr” (TESz. 1798: ’Sanguisorba minor. 2. a’ honnét ez életben meg-maradt leg-kiſsebbik fijától. 256). ill.). szerint magyar fejlemény. így kelet- kezett csabaíre nevük. ezeren ſebbe eſtek. csabaíre’. könnyen kaphattak azonos nevet. 1540 k. de elsősorban valószínűleg a vérfű ’Sanguisorba officinalis’ és a csabaíre ’Sanguisorba minor’ adatai. J: ’Sanguisorba minor. vérfű’. „melly nevezetét. a’ Chaba-íre nevét a’ Csabától vette” (Veszelszki 349–350).

’. 1948: csábító fű (Halmai 40).: vrtica: chalan (BesztSzj. | közönséges nagy ~ 1841: közönséges nagy csalán (Barra 393). | csípős ~ 1998: csípős csalán (Priszter 531). 1595: Eghetx chyalan (Beythe 113). 1395 k. Paritaria: Holth chalan (Ortus: RMGl. 138). csajánt. csábul a. silány. A csábító a hangfestő eredetű csáb. EWUng. csián.: RMGl. J: ’ua. 394). 1903: csábítófű (Hoffmann– Wagner 39). cs(lánt. Lamium (Clusius– Beythe 8: BotTört. csovány (MagyGyógyn. csanár. 77). silyán. — N.: RMGl. csona. Vö. csojjany. csalán | Urtica dioica. 1807: bujdosó Tsalán (Magy. hogy a növény mérgező. 1578: Hólt czalán (Melius 100). J: ’ua. fekete peszterce’. ▌ 2.. 1583: hot chàlan Vrtica labeo. 350). | 1998: ’Ballota. peszterce | Ballota nigra. ▌ 4. J: ’ua. Csanál. csabaíre a.: Vrtica mortua: Hot cÿlan (De Herbis: RMGl.. 1998: apró csalán (Priszter 531). csona. csójány. igazi édesgyökér’. csián. | kisebb égető ~ 1783: Kiſſebb égetö Tsalyán . ▌ 3. cs™n™l. — holt~ 1525 k.. J: 1775: ’Ballota nigra.’. Fűvészk. 1775: Chyallán (Csapó 53). nagy csalán’. nagy csalán’. cilján. 1783: Bújdosó Tsalán (NclB.’. XVI.: vrtica: chalan (SchlSzj. csoján. TESz. csábítófű 1706: Csábító fű: Hyosciamus (Nyr. csujány. az előtag a csabaíre összetételből elvonással jött létre.: RMGl. 1813: Csaba Üröm (Magy. 1775: Apró-csallán (Csapó 53). apró csalán’. üröm a.’. cs(lán. v. álomfű. kábító hatású. csilánk.) helyettesítették.: Vrtica: Chynal’. | szelíd~ 1783: Szelid Tsalán (NclB. 423).’. 1998: kis csalán (Priszter 531). szenvedés’ jelentése is (első megjelenése: 1416 u. | nagyobb égető ~ 1783: Nagyobb égetö Tsalyán (NclB. — N. a csajka előtag szlovák eredetű..). 29). csabaíre’. | nagy ~ 1775: Nagy-Csallan (Csapó 53). 388).). 386). árvacsalán’.tő -ít és -ó melléknévi igenenévképzős származéka. | kétlaki ~ 1841: kétlaki csalán (Barra 393)./1450 k. sillyán (ÚMTsz. J: ’Lamium album. csohán. eszét megzavarja’ jelentéssel. szillán (MTsz. Urtica minor: arwa chalan (Ortus: RMGl. 1998: nagy csalán (Priszter 531). 1775: Csába üröm (Csapó 51). EWUng.’. csalánt. csalán csajkavirág N. csanáj. csillyán. cs™n". csolláng. | kis ~ 1841: kis csalán (Barra 394).. csaláng. csilly›ny. 138). fehér árvacsalán’. — bújdosó~ 1590: Ballote: Budoso czallyan (SzikszF. MNövSz. a növény régi neveiből alkotott hivatalos magyar növénynév. csalám. üröm a. csinált. sz. csojánt. 1966: csábítófű (Csapody–Priszter. 1925: csábítófű (Jávorka 973). csanal. 1798: Nagy Tsallan (Veszelszki 448). csajka a. csinál. — égető ~ 1775: Égetö Csallán (Csapó 53). 1405 k. 148). 423). J: ’Lamium sp. csuhány.. 259). csonál. cs(n"l. csonár.). csohán. A csábítófű öszszetétel magyarázata. 138). 1983: csábítófű (Rápóti–Romváry 85). csajánt l. 138). csanál. — apró ~ 1525 k. TESz. csójján. Tsolyán: Tsilány (De Herbis: RMGl. vérf ű. csajkavirág (MagyGyógyn. 1783: Apró Tsalyán (NclB. csabaíre a. 1798: Égetf-Tsallán (Veszelszki 448). A csajkavirág népi név. Fűvészk. csollán. Az előtag magyarázatára l. 1583: chalan Vrtica maior vulgaris (Clusius–Beythe 8: BotTört. v. csojjant. de az utótag kialakulására hatással lehetett a szó ’keserűség. 29: 364). csalám l. 133). csalán csalán 1. 423). J: ’ua. 138). J: ’Sanguisorba minor. a csábít 1611-től adatolható ’kábulatba ejt. sz. J: ’Urtica dioica. J: ’Glycyrrhiza glabra. az ír ~ íre utótagot az üröm növénynévvel (első megjelenése 1395 k. 138). csabaíre. nagyobb mennyiségben halált okoz. bolondító beléndek’. J: ’ua. csolán. csih›nt. csábítófű (MagyGyógyn. csabaíre. A csabaüröm összetett szó. 2.’. cs(lány. 1775: Bujdosó tsallán (Csapó 221). 1783: Nagy Tsalyán (NclB.csabaüröm 121 csalán A csabaíre-vérfű többszörös összetétel. TESz. J: ’Hyoscyamus niger. csábul a. csoh#ny (Nyatl. csani. jelentése ’csésze’. fekete peszterce’. csajka a. | égető ~ 1578: Égetx czalán (Melius 99).). J: ’ua. A névadás alapja a növény virágjának formája. csabaüröm ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. J: ’Urtica sp. csabaüröm 1602: „Pimpinella:… Chaba×rxm” (TESz. 138). csinár. az utótagra l. csilánt. csijány. csujáng. EWUng.. csollánt.).). XVI. J: ’Urtica urens. J: ’ua. 130). Vö.

Az erdei jelző a növény előfordulási helyére. hogy az elhomályosult felépítésű csalmatok szóvégi -k-ját többesjelnek fogták fel. a csalmatok név azonban már ennél valamivel korábban megjelent a Fűvészkönyv előkészítő munkálataihoz tartozó Toldalékban. A csapfű a lat. great nettle ’nagy csalán’. Az apró csalán (4. bolondító. lat. — bolondító ~ 1807: bolonditó Tsalmatok (Magy. 390). csani l. čalkančak ’ua. 1805–13: bolondító Tsalmatok (Márton. a lat. a növény kétlaki. csalmatok a. Urtica előtagnak a magyar csalán növénynév felel meg..’. kleine Brennessel ’kis égető csalán’. ūvula csanáj.) a lat. Növ.). a fekete jelző a kis termések színére utal. hogy a növény érintésre nem okoz viszkető fájdalmat. beléndek’. Urtica mortua fordítása. lónyelvű csodabogyó’. bolondító beléndek’. csalán csap l. čalkan. A göcsös görvélyfű (6. A csalmatok nyelvújítási szó. ang. 6: 42). A csalán növénynév általában Urtica-fajok (1. eredetű (vö. idegen nyelvi megfelelőre vö. A fekete peszterce (3. MNövSz. čalaÛan ’csalán’. 428). alt. EWUng. Waldneſſel (Veszelszki 450). TESz. || nyakcsap 1813: Nyaktsap (Magy. pl. csalán csalmás beléndek l. A csalmatok megkülönböztető jelzője: bolondító. Fűvészk. (TESz.) csalán elnevezése hasonlóság alapján keletkezett.’. | jószagú ~ 1775: JóÐzagu-csallán (Csapó 55). a lat. J: ’ua. dioica fordítása..) levelei szintén a csalánéhoz hasonlóak: „Ollyan a’ levele mint a’ Csalláné” (Csapó 56). ném. 1807: Hyoscyamus Tsalmatok (Magy. J: ’Melittis melissophyllum. hogy ha a növény a testhez ér. Fűvészk. déli méhfű’. 169).) apró ~ kis ~ kisebb jelzői megkülönböztető szerepűek. 2. 1595: Tſap fiju (Beythe 124a). A nagy csalán (1. ném.. és elhagyták. belénd csalmatok 1807 e. small nettle ’kis csalán’. ▌ 5. 1783: Fekete Tsalyán (NclB. csanár. 390). A bolondító jelző a növény mérges voltára utal: „emberre nézve. nyak~ (→ csapfű) . A név Diószegi és Fazekas alkotása.: Tsalmatok (Julow 267). A kétlaki jelző a lat. J: ’Hyoscyamus niger. Fűvészk. LXXI. A tárgyragos csalmatot úgy keletkezett. 1783: Tsap-fü (NclB. — erdei~ 1775: Erdei-csallán (Csapó 55).. 174). mortua (< mortuus ’halott’) utótagot lefordították..) és a göcsös görvélyfű (6. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Ruscus hypoglossum. 4.’. 174). 1863: csalmatot gr. tartó’ összetétele. 1798: Nyak-tsap-fÍ (Veszelszki 97). J: ’ua. csapfű 1578: Czap f× (Melius 184). viszkető fájdalmat okoz. nem okoz égető érzést.) bújdosócsalán neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’ua. viszketést okoznak. csag. čalaÛan vagy čalïÛan kerülhetett. a jószagú jelző a finom illatára vonatkozik. — fekete~ 1775: Fekete-csallán (Csapó 56). halálos. 428). — Ö: árva~. 382).) nagy jelzője megkülönböztető szerepű. göcsös görvélyfű’.) megjelölésére szolgál. 1775: Tsap-fü (Csapó 20). A különféle alakváltozatok szabályos hangváltozással keletkeztek. ▌ 6. égető. TESz. dwarf nettle ’törpecsalán’. Vö. a magyarba a tör. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Fűvészk. 1966: csalmatok (Csapody–Priszter. Urtica (< lat. idegen nyelvi megfelelőkre vö. A nyelvújítási csalmatok a csalma ’turbán. — nyak~ 1775: Nyaktsap-fü (Csapó 20). 29). A holtcsalán (2. bolondítóf ű. A déli méhfű felépítése hasonló a csalánéhoz. 2. A bújdosó jelző magyarázata valószínűleg az. csalmatok a. 1798: Fekete Tsalán (Veszelszki 402). Az égető. A csalán ótör. J: ’Hyoscyamus. Az égető jelző arra utal. az elnevezés alapja a növény korsó alakú. ném. Uvularia (< k. 423). a Hyosciamus növénynemzetség neve. tölcséres pártája és fedővel nyíló toktermése lehetett. mérges” (Barra 336). a növény egyéb bolondító jelzős neveivel. 1783: Nyak Tsap-fü (NclB. A TESz. süveg’ és a tok ’burok. 1783: JóÐzagu Csallán (NclB. •rere ’égni’) fordításával keletkezett. Urtica minor fordításával jöttek létre..’). J: ’Scrophularia nodosa. 392). hogy a csalánszőrök — amennyiben a bőrhöz érnek—. A névadás magyarázata.. disznó~. A déli méhfű (5. J: ’ua. minden része . és az EWUng. 1808: Tsalmatok (Magy. első adata 1807-ből van. csalánt l. 1783: Erdei Csallán (NclB.csalmatok 122 csapfű (NclB. csanál.’. csípős jelzők arra utalnak. EWUng. grosse Brennessel ’nagy égető csalán’. ang. a lat. a lat.

a névadás alapja a virágok formája. 73: 396). csattogó a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. csattanó maszlag’. a csattogó jelző magyarázatára l. J: ’Heracleum sphondylium. 1775: TsáÐzár Virág (Csapó 296). csarak l. a csattogó előtag a virág szárának leszakításakor hallható csattanós hangra utal. és azt a’ vizet a’ Beteg gyakran ſzájában forgatja” (Csapó 20).). Marzell Astrantia maior a. Somogym. csarab (EtSz. maszlag császárgyökér 1903: Császárgyökér (Hoffmann–Wagner 58). 1948: Császárgyökér (MagyGyógyn. csattan a. akkor pukkantó hang hallatszik. Flos Trinitatis (Lippay I: 76) fordításával. . közönséges medvetalp’. vadárvácska’. A császárgyökér Wagner alkotása. csorbóka császárvirág 1664: Flos Trinitatis Cáſzár virág (Lippay I: 76). csattogógaz (Nyatl. A csattan hangutánzó eredetű szó. csarab csarbóka l.). még csattogó szamóca (→ szamóca). Téli sirkoszorukra használják” (Ethn. J: ’Saponaria officinalis. Lippay a lat. A csattogógaz összetett szó. (Calluna vulgaris). cselány l. 420).’. másik nagyon hasonló felépítésű növény. 1783: CsáÐzár-virág (NclB. Kaiserwurz ’Astrantia maior. J: ’ua. szappanfű’.EWUng. — ~fű 1909: czattantófü (Graumann 144).’. esetleg termése nyílásával előidézett hangra utal. hogy „Nyaktsap és mondolák dagadását eloſzlatja.).. A császárszakáll az erdélyi Benkő József alkotása. a növénytani szaknyelvbe a nyugat-dunántúli nyelvjárásokból kerülhetett. J: ’Taraxacum officinale. Vö. Vö. J: ’Datura stramonium. J: ’ua. ném. 1798: Tsattanto (Veszelszki 419). A szappanfű (2. Marzell azzal magyarázza a névadást. császárszakáll. Marzell Datura stramonium a. amelyek éréskor pukkanó hanggal 4 kopácsra repednek. 1783: CsáÐzár-Ðzakáll (NclB. tricolor.). J: ’Viola tricolor subsp. hogy a trombita alakú virágok tetejét ha összefogják. A gaz ’gyomnövény’ utótag ismeretlen eredetű. tricolor. a Fiú és a Szentlélek egysége’ szót a m. 1998: csarab (Priszter 322). csattan a. császár szóval helyettesítette. 1: 865 csarap a. csattanó maszlag l. TESz. csattogó N.. a nagy völgycsillag német nevének fordításával alkotta a közönséges medvetalp császárgyökér nevét. A császárvirág nevet Lippay alkotta. 420). a növény fehér virágja szakállhoz hasonlít. J: ’Fragaria vesca. N. R. J: ’Calluna vulgaris. J: ’Viola tricolor subsp. csarab. Hasonló szemléletű névadásra l. a növény ezeken a területeken őshonos. Vö. egér~f ű. Idegen nyelvi megfelelőre vö. csattangõ (ÚMTsz. ném. bárány~fű. ném. TESz. Vö. császárszakáll. a -t. 427) tükörfordítása. csarapfű (ÚMTsz. tehén~ csék l. A névadás magyarázatára l. 3: 56: TESz. császárszakáll 1.és -ó képzőelemek. a lat. pukkantó. a névadás magyarázata.). császárszakáll (MagyGyógyn. csattantó 1783: Tsattantó (NclB.) császárszakáll neve hasonlóság alapján keletkezett. 204).). csarak (ÚMTsz. csalán csemege l. csattangó a. csattogó (ÚMTsz. sólyom~ TESz. majd hirtelen mozdulattal csapnak velük. EWUng. Kleschenstaud’n. csarap. pitypang’.). vadárvácska’. ▌ 2.. A császárgyökér tükörszó. a rom. császárszakál. felálló. Zäpfleinkraut (Veszelszki 335). Barba imperataluj (NomVeg. császárvirág. csarab 1892: „Csarap. csarak (Nyr. vö. csattogógaz N. szúrós tüskékkel borított toktermések. sászársz(káll (ÚMTsz. 1798: Tsáſzár-ſzakáll (Veszelszki 254). 339). — ~fű N. EWUng. erdei szamóca’.. Trinitatis ’szent(háromság): az Atya.). A névadásra hatással lehettek a tojásdad. a növény szintén hangutánzó eredetű pitypang nevét. császárszakáll (ÚMTsz. midön Leveleit vizben fözik. csattangóra. csarab’. A csarab ismeretlen eredetű. Genaust úvifer a. szálka~ cselán. csattogó szamóca (→ szamóca). 91).csarab 123 csattogógaz ’nyakcsap’) fordítása. hangalakja a növény virágjával. csecs l.). — N. nagy völgycsillag’. — N. mestergyökér.

. | mérges fekete~ 1775: Mérges fekete tsereszne (Csapó 188). J: ’Anthriscus cerefolium. a növények felépítésének hasonlósága alapján. hártyás toktermést a szél fújja.).. J: ’ua. 1783: Kis Csengö-fü (NclB. csorbóka cseregalagonya l. 257). Teufelskirsche ’ördögcseresznye’ stb. — fekete~ 1813: fekete Tseresznye (Magy.: RMGl. valamint ha az érett. a cseresznyefa első megjelenése: 1256.’. még csemegemandula. maszlagos nadragulya’. or. amely veszedelmes. 256).) megkülönböztető jelzőkkel ellátott cseresznye elnevezése azon alapul. 296).’. az áfonya (3. büdösfa. J: ’Prunus padus. blg.: Ypericon vel scopa regia: Chengew fÿw (Ortus: RMGl.. vö. csemege a. EWUng. hogy mindegyik növénynek bogyószerű. чeрéшнa. — gerezdes ~ 1783: Gerezdes TsereÐznye (NclB. hogy ez a mandula édes (szemben a keserű mandulával) és finom. Afonya” (PP. — fekete~ 1903: fekete cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). a virágok kis sárga csengőkhöz hasonlítanak. 392).’. közönséges kutyabenge’. A kutyabenge (4. 164). J: ’Scrophularia nodosa.’. cseng a. J: ’Prunus sp. Myrtillus a. — havasi~ 1708: „Havasi tsereſznye. Az áfonya (3. zamatos turbolya’. galagonya csemegesulyom l. cseresznyefa’. a növény termése cseresznyéhez hasonló. gerézdes . ▌ 5. a hangutánzó eredetű cseng -ő melléknévi igenévképzős alakja. | vad ~ 1807: vad – v. 342). v. hogy a növény virágzata sárga bogernyő. A cseresznye szláv eredetű. 1595: Chyengx viragh (Beythe 94a). чeрéшня.). de a névadásra hatással lehetettek a ném. 1783: Csengö-fü (NclB. A csengőfű talán magyar alkotás.). Az utótag a bürök növénynév átvétele. ▌ 6. || csengővirág 1583: chengö verág Hypericum (Clusius–Beythe 5: BotTört. a közönséges kutyabenge (4. A csemegebürök összetett szó. vö. Fűvészk. sativa. чрéшня. J: ’Vaccinium sp. 257). blg. 373). A zelni- . J: ’ua.) büdös jelzőjére l.’. ir. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. XVI. J: ’ua. ▌ 2. csemegemandula 1903: csemegemandula (Hoffmann–Wagner 98). — ~fa 1256: „Sub arbore Cheresnafa” (TESz. hogy a növény magas hegységekben fordul elő.: RMGl. | mérges~ 1807: mérges tseresznye (Magy.’. cseresznye utótagú elnevezések: Giftkirsche ’méregcseresznye’. A jelzős elnevezések kialakulhattak a magyar nyelvben is.. J: ’ua. črě šьnja kerülhetett. feketés. főnevesült. a csemege előtag jelzi. TESz. — kis ~ 1578: kis Czengx f× (Melius 135a). A maszlagos nadragulya (2. A növénynévben az előtag arra utal. J: ’Frangula alnus. 2. havasimeggy (→ meggy). cseng a. csámcsog igéből és -e folyamatos melléknévi igenévképzőből áll.) és a göcsös görvélyfű (6. J: ’ua. 408).). ▌ 3. 408). göcsös görvélyfű’. Perforata: Czengô fé (SzikszF. mandula. črYšnja. szln. sólyomcsemege csemete l. zelnicemeggy’. 130). édes mandula’. magyarázatára l. чeрéшa. 1578: Czengx f× (Melius 134). és a termés cseresznyéhez hasonló bogyó. a zelnicemeggy (5. közönséges orbáncfű’. cseresznyeszemekhez hasonló termése van.Tseresznye (Magy. A magyarba egy szláv R. igen mérgező.). čerešňa. ▌ 4. mérges cseresznye elnevezéseinek magyarázata a növény sötétvörös. hogy a növény ehető fűszer. fülbe~ cserbóka l. | vad~ 1948: vadcseresznye (MagyGyógyn. 258). Wolfskirsche ’farkascseresznye’. A névadás magyarázata. A maszlagos nadragulya (2. J: ’Prunus dulcis var. közönséges orbáncfű’.csemegebürök 124 cseresznye csemegebürök 1948: csemege bürök (Halmai 8). J: ’ua. EWUng. 127: 329–330. áfonya’. J: ’Atropa belladonna. 1590: Hypericum: Czengô fé (SzikszF.) fekete cseresznye. csengőfű 1525 k. Fűvészk. — büdös~ 1783: Büdös tsereÐznye (NclB. чeрéшня. J: ’Hypericum perforatum. csengő hangot ad. 175). Fűvészk. sz.) havasicseresznye nevének alapja. a csemege a hangutánzó eredetű csemcseg ~ csamcsog. kőrislevelű-~ (→ kőrisfalevelűf ű) cseresznye 1. 1775: Kis-csengö-fü (Csapó 58). A csemegemandula összetett szó.: Perfoliata: czengo f„ (De Herbis: RMGl. az utótagra l. 1775: Csengö virág (Csapó 58). szlk. J: ’Hypericum perforatum. 373). Nyr. cseppentő l. — vad ~fa 1783: Vad TsereÐznye-fa (NclB.

|| cserfalevelűfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé. gyalogbodza’. ▌ 2.). sarlós gamandor’.) feketecseresznye elnevezésének alapja. és éretten piros. virágjának vagy bogyójának népi megnevezése. mac. csete ’bodzavirág’. kérgéből cserlét készítenek. pl. az adatok azt mutatják. J: ’Cotinus coggygria. erdei pajzsika’. termés. TESz. csete. csete (MagyGyógyn. szl. blg. A csészebogyó a szláv eredetű csésze és a bogyó összetétele.. J: ’Sambucus nigra.. A cserfa ’mézgás éger(fa)’ (2. J: ’Dryopteris filix-mas. hogy a rom. sárga cserszömörce’. — ~fa N. 257). Fűvészk. Querculus minor (Melius 37) (< lat. A cser déli szláv eredetű. — Ö: bodza~. 393). 276. gerezd a. cserzőfa. a vesszős cserje magját éréskor a veres burok csészeszerűen veszi körül. a -z és -ő képzők. — N. mézgás éger(fa)’. J: ’ua. virág’. J: ’ua. A gerezdes jelző a laza. J: ’Sambucus ebulus. A csete ismeretlen eredetű. EWUng. jelentése: ’szőlőfürt’. csészebogyó 1807 e. fekete termések szintén cseresznyéhez hasonlóak. hogy lehet a bodza. ez él tovább a rom. A csészebogyó Diószegi– Fazekas első kísérlete a csikófark ’Ephedra’ nemzetség megnevezésére. csermulya l. cetiníş ’fiatal fenyőerdő’ szót vettük át *csetenyés alakban. citrom~.’. cs(te ’bodzabogyó’ (ÚMTsz. a gerezd első megjelenése: 1395 k. cserfalevelűfű l. sztrichninfa-~ (→ sztrichninfa).’ szóban. Ember és növényvilág 229. kisebb’) fordításával keletkezett.: RMGl. és ebből a téve- . a növénynév elsősorban a farkascserge összetételben jelenik meg. rom. Szabó–Péntek. 286). román eredetű. közönséges jegenyefenyő | Picea abies. hogy a növény levelei a cserfáéhoz hasonlítanak: „Ez fünek levelei ollyak mint a’ Cserfa levelei” (Csapó 60). kapri(~).cser 125 csetenyefa cemeggy (5. TESz. bogyószerűvé válik. Péntek–Szabó. csete 1. szemerke cser 1. csèrfa (Péntek–Szabó. csipke ’növény. barát~ (→ barátbors). Hasonló szemléletű névadásra vö. 269). üröm(~) cserlevelűfű 1578: Czer leuelx f× (Melius 36a).). csete (MagyGyógyn.). Ember és növényvilág 197. ott. vö. 1193: „Prima meta incipit a cher” (TESz. cer ’ua. apró cseresznyére emlékeztet. Marzell Atropa belladonna a. eb~. valamely részének. A névadás alapja. hogy ezek a fafajták a bőrkikészítés fontos nyersanyagai. cétin% ’fenyőág. 272. hánytató~ (→ hánytatófa). A cserlevelűfű és a kis cserlevelűfű a lat. azon. J: ’Abies alba. szb.. hogy a növény kérge a bőrkikészítés anyaga. fürtökben fejlődő termésre utal. különféle páfrányfajokat. cserje l. Fűvészkönyvükben a bogyópikk nevet véglegesítették.). J: ’Quercus cerris csertölgy’. zsidó~. vö.’.: Tsészebogyó (Julow 266). cetiníş ’fiatal fenyőerdő’. J: ’Teucrium chamaedrys. csete. Ember és növényvilág 201). csermoglya. цер. Vö. farkas~. cserlevelűf ű cserge N. A csetenyefa népi elnevezés. gerezd a. cserszömörce (→ szemerke). cserszömörce (→ szemerke). quercus ’cser’.) erdélyi szó. ill. A névadás alapja a növény termése. magyarázatát l. J: ’Ephedra. közönséges lucfenyő’. alii fést fé (SzikszF. J: ’Alnus glutinosa. minor ’kis. fenyővessző’. kazuár~ (→ kazuárbokor). Ember és növényvilág 229).: TESz. A göcsös görvélyfű (6. hólyag~. ▌ 2. cserge (Péntek–Szabó. — Ö: farkas~. cser. cerь. levelű 1813: kis Tserlevelű (Magy. J: ’ua. fekete bodza’. TESz. 1798: Kis-tser-levelÍ-fÍ (Veszelszki 152). kaporna(~).-e. hogy a gömbölyű. a névadás alapja. 285). Vö. csAtA. csetenyefa N. 2. ill.) termése kicsi. húsos tobozbogyót alkot. cèr ’cserfa’. A cserzőfa előtagjára l. A cserge erdélyi népnyelvi szó. az erdei pajzsikát nevezték így.’. A névadás a fafajták téves ismeretén alapul.’. Ezerjófű 175. 1862: csete (CzF. kicsi csomókban. csätä ’bodza’. cerrus ’ua. цер. — kis ~ 1775: Kis cser-levelü-fü (Csapó 60). gerezd a. vö. || kis cser- cserzőfa 1998: cserzőfa (Priszter 345). EWUng. csetenyefa (Péntek–Szabó. N.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj. kutya~. A szláv szavak forrása a lat. csormolya cserszömörce l. Az is lehetséges. csikófark’. szln. 316.

csibehúr 1807: Tsibehúr (Magy. ezt a jelenséget filius ante patrem (előbb a fia.. a névadás magyarázata. abban a hiszemben. A csibevirág népi elnevezés. csibe a. a koma ’pajtás. csibevirág (Kovács 18). equisetum < lat. Nyr. 50). csikófark 1. Nyr. Nyr. csicskenye. a Spergula nemzetség neveként használják. csetenye a. amely a növény hosszú. amikor a csibék kelnek” (Kovács 18). zöld hajtásai hasonlóak. csibevirág N. . EWUng. shrubby horse tail elnevezés is utal. a jellegtelen. csík a. saeta. csipke csihant l.) csikófark neve népi név. a toktermések májusban érnek be. mert megdöglenek tőle. J: ’ua. A húr ’bél’ jelentésű utótag a növény gyakran messze kúszó. Nyr. ▌ 2. equus ’ló’. kanyargós szárára utal.. valamint a R. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. lat. A csicsiskoma népi elnevezés. J: ’Bellis perennis. A növény német elnevezése hasonló a csibevirághoz. 124: 239–247. | törpe ~ 1911: törpe csikófark (Cserey. lófarkhoz hasonlítanak. hogy nem szabad csirkék és baromfi közelébe vinni. J: ’Ranunculus acris. J: 1807: ’Spergula.’. őszi kikerics’. 126: 48–71. Vö. Nyr. pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz. csirkedöglesztő (Gyógysz. csík2 a.) vesszős. A név arra vonatkozik. nyugati salátaboglárka’. seta ’állati szőr. még lófarkf ű. A mezei zsurló (2. vadszázszorszép’. 33: 244). csikófark (MagyGyógyn. aztán az apja) kifejezéssel jellemezték. csalán csíkharaszt 1903: csíkharaszt (Hoffmann–Wagner 211). cimbora’ utótag szláv eredetű. belőlük csak a következő tavasszal bújnak elő levelek. pikkelypáfrány’. ang. Marzell Colchicum autumnale a.) csikófark elnevezése összetett szó. sörte’) név. a mezei zsurló népi neve könnyen keletkezhetett hasonlóságon alapuló névátvitellel. Növényszótár 94). hogy a növény a virágnál hamarabb érlel termést. 1998: csikófark (Priszter 367). 126: 48–71. csalán csibedöglesztő N. A növénynek erre a jellegzetes felépítésére a R. közönséges tyúkhúr’. egyenes szárain ülő apró levélkéit. TESz. 128: 57. keskeny levelekre vonatkozik. TESz. motivációja egy téves hiedelem: azt tartják a növényről. csián l.. equisetum quartum (< lat. Fűvészk. hogy „Akkor virágzik. 279). A csibehúr összetett szó. 1925: Csikófark (Jávorka 35). J: ’Equisetum arvense. a névadás alapja. | közönséges ~ 1998: közönséges csikófark (Priszter 367). csibe a. a csicsis ’kisgyermek elaltatására használt isz. | 1948: ’Stellaria media. 37). J: ’ua. Roßschwanz tükörfordítása. Marzell Ephedra distachya a. A mezei zsurló (1. hogy a magtokok a talajban őszszel képződnek (télen „alszanak”). A csibedöglesztő és csirkedöglesztő népi elnevezések.) és a mezei zsurló (2. Gänseblümchen ’libavirágocska’. Diószegi–Fazekas alkotása. prücsökkoma. közönséges csikófark’.’ előtag gyermeknyelvi eredetű ikerszó. ficaria. 377). csibedöglesztő (NéprÉrt. háziszárnyas nevével képzett: Gänseblume ’libavirág’. Az ismeretlen eredetű csík előtag feltehetőleg a vékony. A névadás magyarázatára l. J: ’Asplenium ceterach. TESz. bojtszerű formáját írja le.’. csikorgófű 1783: Csíkorgó-fü (NclB.’. a névadás magyarázatára l. hogy a háziszárnyasok szívesen fogyasztják a növényt. EWUNg. mezei zsurló’. A csibe ’tyúkfélék pelyhes kicsinye’ hangutánzó eredetű állathívogató szó. csicskenyefa.csibedöglesztő 126 csikorgófű sen magyar képzőnek vélt -s elvonásával jött létre a csetenye.. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A közönséges csikófark (1. csiggenye l. J: ’Colchicum autumnale. és a tokokat viselő rövid szárak. || csirkedöglesztő N. az előtag arra vonatkozik. valószínűleg a ném. mely a csibe beléhez hasonlítható. csibehúr’. N. J: ’ua. 1948: csibehúr (MagyGyógyn. réti boglárka’. A haraszt utótag arra utal. J: ’Ephedra distachya. — európai ~ 1841: europai Csikófark (Barra 426). még tyúkhúr. Csicsiskoma (MagyGyógyn. 87). csicsiskoma N. 126: 48–71. Az ókori természettudósok. hogy a növény vesszős cserje.

közönséges tyúkhúr’. st#ll#ris ’csillag alakú’) mintájára jöttek létre. 2. A csillaghúr Diószegi–Fazekas alkotása. még csillaglevelűfű. Genaust médius a. 1948: csillaghúr (MagyGyógyn. | réti csikorka 1807: réti Tsikorka (Magy. Fűvészk. szakny. A csillag előtag magyarázata. közönséges tyúkhúr’. star wort. szirmai sugarasan szétállnak. a lat. pūrus ’tiszta’) és a R. 1807: Tsillaghúr (Magy. Genaust dactýlifer a.-i Stellaria (< lat. Fűvészk. Genaust Stellária a. J: ’ua. 1798: Tsikorgó-fÍ (Veszelszki 241). 393) nevet javasolja a R. J: 1807 e. — Ö: liba~. ném. EWUng. ang.: Csillaghúr (Julow 402). — kö- csillagpázsit 1948: csillagpázsit (MagyGyógyn. ném. hogy a 3-as vagy 5-ös osztású kalászok csillagra vagy ujjakra emlékeztetnek. A csikorgó a hangutánzó eredetű csikar ’itt: hasat csikar’ szóból -ó melléknévképzővel alakult. közönséges csillagpázsit’. — közönséges ~ 1998: közönséges csillagpázsit (Priszter 351). ínnyújtóf ű és csikorgófű helyett. csillaglevelűfű 1590: Stellaria: Czillag leuelô fé (SzikszF. 1798: Tsillag-fÍ (Veszelszki 245–6). csillagszék 1706: csillag szék (PPNomH. a névadás alapja a növény csillag formájú levele. általában négy levéllel a csúcsán. közönséges tyúkhúr’.. orvosi csikorgófű’. A közép előtag a lat. A csikorgófű a R. 1998: csillagpázsit (Priszter 351). alólrúl ki-hajt” (Veszelszki 241). a névadás magyarázata. A növény hivatalos elnevezése a csikorka (Diószegi–Fazekas alkotása) és a R. Purgierkraut hatására alakulhatott ki. 1862: csillaghúr (CzF.’. Fűvészk. J: ’ua. csillaglevelűf ű csillagfű 1775: Csillag-fü (Csapó 65). valamint a csillagszerű virágzat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Gratiola officinalis. a csikorka -ka kicsinyítő képzővel jött létre. J: ’Cynodon dactylon.-i Cynodon dactylon (< gör. csikorog a. st#lla ’csillag’. J: ’ua. 257).). orvosi csikorgófű’. baromfibélhez hasonló szárára utal. magyarázatára l. csillagmáj l. A pázsit ’fű’ utótag arra utal. purisago (< lat. J: ’Gratiola officinalis.. az utótag a ’bél. J: ’Stellaria media. A csillagfű a ném. hogy a növény fűféle. a . 1864: csillaghúr (Gönczi 243). Fűvészk. 357). lat. még disznópázsit. 1783: Tsillag-fü (NclB. st#lla ’csillag’.’. dáktylon < gör. 357).’. A csillag előtag a növény virágjára vonatkozik.. lat.-i Stellaria media utótagjának fordítása. 45). … tsillag-formán állanak” (Veszelszki 245–6). — orvosi csikorka 1948: orvosi csikorka (MagyGyógyn. amely csillag alakú. J: ’Stellaria media. | közép~ 1807 u. tyúkhúr.: közép tsillaghúr (Diószegi 272). TESz. 272). májfű csillagosfű l. tyúkhúr’. A csillag előtag a növény virágjára utal. ſárt. st#ll#ris ’csillag alakú’) fordításával hozta létre. 1948: Csikorka (MagyGyógyn. dáktylos ’ujj’).. || csillagosfű XVI. UEWb.. 1: 997). J: ’ua. 364). 258). J: ’ua. Diószegi–Fazekas a csillaghúr előtagját a tudományos szakny. — orvosi ~ 1998: orvosi csikorgófű (Priszter 386). lat. Stellaria (< lat. J: ’Paris quadrifolia.’. belsőség’ jelentésű húr a növény vékony. pūrgāre ’tisztít’ < lat. sz. szakny.’. a névadás magyarázata a növény hashajtó hatása: „nyálat. vö. Marzell Gratiola officinalis a. istenharagja. J: ’Stellaria media. 1948: ’Stellaria media. 272). csalán zönséges ~ 1903: Közönséges csillaghúr (Hoffmann–Wagner 92). J: ’ua. v. csillaghúr. összetett szó. csikorgófű lett. csikorgóf ű csilánt l.’. | 1862. epét. Sternkraut (Veszelszki 245–6) tükörfordításával keletkezett. A csillaglevelűfű és a csillagosfű a lat. 1998: csikorgófű (Priszter 386). || csikorka 1807: Tsikorka (Magy. 272). Marzell Cynodon dactylon a. a névadásra l. közönséges tyúkhúr’. csikorog a.: RMGl. Sternmiere. amelyek máltai keresztet formálnak: „tetején négy ſzép zfld levelek. hogy a növény kúszó gyökeréből tavasszal egyetlen szár emelkedik ki. 1864. istenkegyelme. négylevelű farkasszőlő’.csillagfű 127 csillagszék 321). csillaghúr 1807 e. 1807: ’Stellaria.: Herba stellaris: chillagos ffe„ (De Herbis: RMGl. Vö. 87). Diószegi Orvosi fűvészkönyve a réti Tsikorka (Magy. csikorka l. vö.

Hasonló szemléleten alapul a növény bolhafű elnevezése. 255). ném. csimasz a.-szorb šípka. csillár a. cémex. mac. a csipke szó forrása a bolgár vagy a szlovák lehetett. J: ’Paris. cémicis ’poloska’) fordításával keletkezett: „EſÅt à Báboc Cimicaria. a névadás alapja nyilván a virág sárga színe és csillag formája.. a név a növény csúcsán látható négy levélre utal. a négylevelű csillár növénynevet azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. nyíl’ származékai.csillagszívfű 128 túf ű. és a szagos mügét gyógynövényként a szív megerősítésére használták. Fűvészk. tüske. szlk. csinált. farkasszőlő’. a növényt csimázok ’poloska’ (a csimáz első megjelenése 1525 k. J: ’Rosa canina. 375). EWUng. 1783: Tsipke-bokor (NclB.szaggat. csimasz a. 43: 142). TESz. székf ű.). Vö. UEWb. bücske. 255). Czimáz f×nec hiyác” (Melius 138a).). és az húſt meg ſózod. (Melius 138a). sem a köznyelv. A csimázfű a lat. 1783: Tzillár-fü (NclB. 1246/1408: „ab vna dvmo. J: ’Paris quadrifolia. Boldogasszony ~ csipkebokor 1. berkenye. A csillagvirág egyedi adat. Diószegi Orvosi fűvészkönyvében a Négylevelű Tzillár (Magy. és az Coriandrumos etzetben meg áztatod. csipcse (ÚMTsz). csinár l. — N. csimázillatúfű 1525 k. — Ö: eb~. TESz. csimázfű. szakny. J: ’Inula conyzae. gyepűrózsa’. csipkebokor lat. csipkefa. csicskenye. cibál. 255). erdei peremizs’. csipkebogyó’.. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 4-levelű: Bokr. 364). csillyany l. csalán csinge l. vö. vö.. csitkenye.. J: ’Galium odoratum.. kerti koriander’. csillagvirág — sárga ~ 1664: sárga cſillag virág (Lippay I: 78).) kiűzésére használták. шúпка.). ném. fa~ csipcse l. lat. kár ’tetű’). csipke csipke 1305: Chypka (OklSz. шuпка ’csipkebokor.tő jelentése ’csillag formájú’.. 329). az az. 4-ſzirmú” (Magy. valószínűleg német minták alapján hozta létre a nevet. gen. csitke. Genaust Cimicífuga a. csillár a. 1863: Csüpke (TESz. szagos müge’. 393) nevet javasolja a R.’. csicskenye a N. csalán TESz. vö. bicske. csillagszívfű 1783: Tsillag-Ðzív-fü (NclB. 1578: Czipke (Melius 23a). négylevelűfű. csillag a.: Coriandrum: chÿmazillathofÿw (Ortus: RMGl. galagonya~. f. meg nem fęrgeſedic” (Melius 59). Lippay alkotása. Páris-fű helyett. káron ’kömény’. Sternleberkraut ’csillagmájfű’. csillár 1807: Tzillár (Magy. csimázillacsillyán. EWUng.). csimázfű 1578: Czimáz f×nec gr. Stinkdill ’büdösfű’.-szorb šypka ’csipkebogyó’. A névadás magyarázata. a szék utótagra l. EWUng. Fűvészk. Vö. J: ’ua. — ~fű 1775: Czillár-f× (Csapó 65). que wlgariter chipkebokor appellatur” (TESz. Marzell Coriandrum sativum a.). A csitkenye. farkasszőlő. Herzfreund ’szívbarát’.-i Rubus (< *reub. Fűvészk. Marzell Asperula odorata a. Sípk™ (Nyr. 1836: Tsipkenye (TESz. gelegenye ’galagonya’ (→ galagonya). šípka. A csipke először csipkebokor összetételben jelent meg (1246/1408-tól adatolható). magyarázatára l. — négylevelű ~ 1807: négylevelű Tzillár (Magy. boglárka’. Ezek a szláv šipь ’tövis. blg. Wanzendill ’poloskakapor’. A csill. cimicaria (lat. 2. koríanon ’koriander’ < gör. koríannon. „Ha az maguát etzetben meg áztatod. farkas~ csipa l. A csillár nyelvújítási származékszó: a csillog ige tövéből képezték -ár képzővel. Wanzenkraut ’poloskafű’. 1831: csiggenye (TESz. csillagfű. csipke1 a.). J: ’Coriandrum sativum. kóris ’poloska’ < gör. 46. a. még csillaglevelűf ű. A névadás alapja a növény bűzös illata: „czimáz b×z× à leuele” (Melius 58). szakny. st#lla ’csillag’) fordítása.-i coriandrum fordítása (< gör. cipke.. A csimázillatúfű a lat. hogy a levelek csillagszerűen helyezkednek el a növényen. gesztenye növénynevek hatására jött létre. négylevelű farkasszőlő’. Stellaria (< lat. csütke (MTsz. A csillagszívfű Benkő alkotása. A csipke valószínűleg szláv eredetű. Fűvészk. koríandron. csipke1 a. . Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Tsész. cibál). csillag a.. 256). csipkéje l. Vö. J: ’Ranunculus sp.

a növény ágaira és leveleire utal. A névadást az magyarázza. 135). (Lippay II: 223). csirkevakító (MTsz. — N. apró. hypógl#sson < gör. csitkenye l. 343). 335). Fűvészk. J: ’Rosa canina. ricinus’. vakuló~ csirkedöglesztő l. Növényszótár 262). Fűvészk. aculeátus (< lat. az utótagra l. csipnyebokor l. csipkebokor csoda l. 1948: Csodabogyó (MagyGyógyn. 375). Az összetétel előtagjára l. 1578: Czoda fa (Melius 82a). csipke. — lónyelvű ~ 1998: lónyelvű csodabogyó (Priszter 487). A névadás magyarázata. gyepűrózsa’. 222). Fűvészk. csitke. ▌ 2. a növény nem fa. hogy a karéjos levelű. csattanó maszlag’. Csirkevakító (MagyGyógyn.’. pittyed a. csipke csitnyebokor l. 1775: Tsuda-fa (Csapó 237). gyepűrózsa’. csipkebokor csirkevakító N. A csipke csipkebokor összetételben (1246/1408-tól adatolható) ’gyepűrózsa’ jelentésű. faszerű növényt sokféle betegség gyógyí- . 375). J: ’Nepeta.: Catapucia: Chodafa et Saarfÿw (Ortus: RMGl. J: ’Rosa canina. gör. A lónyelvű jelző (2. inkább népi megnevezés. A ricinus (1. málna’. ~fű csodabab l. 1577 k. ▌ 2. gyepűrózsa’. a Rubusfajok ’tüskés szeder. J: ’Rosa canina.: Chÿoda farol gr. 387) nevet javasolja a R. csipke. Diószegi–Fazekas így magyarázza: „Bokr[étája] ásító a’ torkolatnál ſzegett ſzélű: alsó ajakának két ſzélső metſzései hátra hajólnak. 1595: Chyuda fa (Beythe 127).csipkefa 129 csirke l. 1911: csoda v. 120). szeder’. 1783: Tsipke-fa (NclB. 1783: Tsuda-fa (NclB. Diószegi–Fazekas alkotása. rózsa. csitnyebokor (MTsz. 1775: Tsipkefa (Csapó 37). acule#tus ’tüskés’) fordítása. Fűvészk.és málnafajok’ (1. 1584: clypke fa (Clusius– Beythe 27).. 393). gl"ssa ’nyelv’) fordítása. a csipkebokor eredetileg a gyepűrózsa (1. v.. (632/9). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Tsipke Ró’sa (Magy. a Rubus-fajok ’tüskés szeder. A csipkerózsa összetett szó. 256). Wunderbaum (Melius 82a) tükörfordításával keletkezett. a csipke ’cakkos’. Mora Baccae. macskamenta’. | 1948: ’Ruscus aculeatus. J: ’Rubus sp. a névadás alapja az ide tartozó növények fényes. 1807: Tsipke Rózsa (Magy. csipkerózsa 1783: Tsipke Ró’sa (NclB. — szúrós ~ 1998: szúrós csodabogyó (Priszter 487). hanem bokor. A csipkepitty nemzetségnév. 1525 k. Nyr. a valódi levelek alatt kicsi nyelvhez hasonló levélkék találhatók. J: ’Ruscus hypoglossum. Mora Rubi: cipche bokor. — Ö: macska~.) a lat. hypoglóssum a. J: ’ua. 1798: Tsuda-fa (Veszelszki 419). szúrós csodabogyó’. csipkepitty 1807: Tsipkepitty (Magy. hypó ’alatt’. pettyegetett tüdőfű’. tyúkvakító..és málnafajok’ (2. csodafa 1. málna’. csuda bogyó (Cserey. a pitty ’lebiggyesztett ajak’ összetétele. TESz. | 1775: ’Rubus idaeus subsp. 339). piros virágú.) megnevezésére szolgált. A csipkefa összetétel eredetileg tüskés növények. hypogl#ssa < gör. 1998: „csipkerózsa” (Priszter 483).). szépséges.. a’ középső tsipkés” (Magy.) a lat. Az előtagra l. 126: 48–71. Genaust aculeátus a.. pittyed a. szeder. sz. lónyelvű csodabogyó’. ▌ 2. J: ’Ricinus communis. J: 1911: ’Ruscus sp. a névadás alapja. 2. hogy a növény megvakíthatja a csirkéket. A csirkevakító népi név.). Fűvészk.. csodabogyó’. csipke a. piros termése. az előtagra l. Jávorka 848).) is átvették a nevet. Szederj-in-bokor (De Herbis: RMGl. XVI. 303). hasonlóság alapján azonban egyéb tüskés növények. csipke. hogy a virágzat csészéje lehajol és csipkés. idaeus. csibedöglesztő csodafa 1863: Csipnyebokor (TESz. 343).) neve. J: ’Datura stramonium... 2. csipke a. J: ’Pulmonaria officinalis. Csicskenyefa (MagyGyógyn.) ’gyepűrózsa’ jelentése azonban később jelenik meg. csodamag csodabogyó 1. seggvakaró és csipkefa helyett. Vö. EWUng. 1813: Tsipkefa (Magy. 1998: „csodafa” (Priszter 481). hypoglossum (< lat. a csipkefa összetétel (2. J: 1584: ’Rubus sp. A csipkepitty összetett szó.) csodafa neve a ném. 1664: Csuda fát gr. A szúrós jelző (1.: Rubus. — N. ▌ 2. A csodabogyó ’Ruscus’ nemzetségnév. csipkefa 1.

XLIV. A csodafamaszlag Márton alkotása. J: ’Datura. Hasonló szemléleten alapul a növény báránylábvirág (→ bárányvirág) elnevezése is. 393. A csókabuk talán népi elnevezés lehet. J: ’Hyoscyamus niger. 2. hogy mindkét növény mérgező. veris.. hogy a növény furcsa. csattanó maszlag’. értelmezése található meg. Fűvészk. csohán. 1948: csókaláb (MagyGyógyn. de idekapcsolható a bukfenc is. elsősorban a tavaszi levelek és a hagyma’. csattanó maszlag’. vulneraria. || csoda 1807 e. 126: 301. Nyr. A csodamag és a csodabab népi elnevezések.) csodafa neve hasonlóság alapján keletkezett. a névadás magyarázata talán az. a névadás alapja feltehetőleg a hosszú száron álló virág. csalán csodafamaszlag 1805–13: „Tsudafa MaÐzlag” (Márton. amikor a madarak is ébrednek.: Tsúda (Julow 256). amely magyar fejlemény lehet. a bukik igéből alakulhatott ki. és N. maszlag’. 126: 302. bolondító beléndek’.: czioka lab (NéNy. sz. kecskebuka ’bukfencezik’ (ÚMTsz. bukfenc a. csojjant. hogy a növény levelei kora tavasszal hajtanak ki a hagymából. tüskés termése hasonló a ricinus terméséhez. méregtelenítő hatású. Wundklee tükörfordítása. J: ’Datura stramonium. TESz. 259). A csókaláb elnevezés valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. csodamag N. 126: 302. J: ’Galega officinalis.) csókaláb neve metaforikus elnevezés. csodabab (Csapody–Priszter. csoján. 29). piros gólyaorr’. Ember és növényvilág 221). varjúláb. csojjany l. 4: 24). a névadás magyarázata. Fűvészk. Növ. 2. Rápóti–Romváry 86. a hangutánzó eredetű csóka madárnév és a buk összetétele. csodafű.. A csodafa utótagját fű magyarázó utótaggal helyettesítették. mérgező termésre utalnak. csókahagyma (Péntek– Szabó. csókahagyma N. A buk utótag valószínűleg névszó. csodafű 1. 1783: Csóka-láb (NclB. A csókabuk összetett szó. csodahere 1903: Csodahere (Hoffmann– Wagner 92). népi elnevezés.).) csókaláb elnevezésének alapja lehet a virágok szára. A kankalin (1. J: ’Datura stramonium. ill. A piros gólyaorr (2. csodamag (Jávorka 973). 2. J: ’Ricinus communis. 1775: Tsuda-fü (Csapó 180). Fűvészk. 393). N. Vö. XVI. csohany. | 1948: ’Primula veris subsp. sz. hogy a növényt sokféle betegség gyógyítására használták: köhögés csillapítására. réti nyúlhere’. bukfenc a. az előtagra l. a hosszúkás. 128: 180.: RMGl. Nyr. csodamag (MagyGyógyn. kankalin’. maszlag. a növény csodafa és csodaf ű neveiből keletkeztek elvonással. Csapó megjegyzi a ricinus ismertetése közben: „Némellyek a’ Maſzlagot (Stramoneum) tsuda-fának nevezik” (Csapó 180). || csodabab N.’.csodafamaszlag 130 csókaláb tására használták. J: ’Geranium sanguineum. 1783: Tsuda-fü (NclB. 2. a név nem maradt fenn. 1935: 178). őszi kikerics.. csodafa. J: ’ua. J: ’Anthyllis vulneraria subsp. a csoda Diószegi–Fazekas első kísérlete volt a maszlag nemzetség megnevezésére. még lóhere. sebekre hámosodás gyorsítására. amely madárlábhoz is hasonlítható. csodafa. ▌ 2. ▌ 2. MNövSz. csókaláb 1. 209). . illetve az. A here utótag magyarázatára l. 257). bukfencezik’ fogalmának másféle R. a csoda elvonással keletkezett a csodafa ~ csodafű növénynevekből. a névadás alapja az. A növénynévi utótagban valószínűleg a ’bukfenc. tavaszi kankalin’. Fűvészk. 1590: palma Christi: Czyuda fé (SzikszF. orvosi kecskeruta’. A csattanó maszlag (2. 393). mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Ketskere Gálga (Magy.: ’Primula sp. ricinus’. J: XVI. 1813: Tsókaláb (Magy. 1911: csodahere (Cserey. az utótagra l. vö. Magy. 1775: Tsuda-fü (Csapó 237). a bab alakú. 425). J: ’Colchicum autumnale. A névadás magyarázatára l. EWUng. vö. Növényszótár 15). Nyr. csókabuk 1813: Tsókabukk (Magy. 393) (→ gálga) nevet javasolja a régi csókabuk név helyett. Marzell Anthyllis vulneraria a. csojánt. vékony termés. A csodahere a ném. 399). A csókahagyma erdélyi.

hogy a növényt termesztik. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a csombormenta nevet javasolja a R. „bolembica: idem chombor” (BesztSzj. J: ’Mentha pulegium. előtagja a csombor. bürökgémorr | Geranium sp. Diószegi–Fazekas alkotása. or. nyári hérics’. 386).: ’Satureja sp. megfelelő szó más szláv nyelvekben is.. 1783: Tsombor (NclB. az utótagra l. A csombor szláv.).csókaorrúfű 131 csomborszátorja csókaorrúfű 1578: Czoka orru f× (Melius 162a).’. az alakváltozatok nem vezethetők vissza egységes alapalakra. menta. az illatos macskamenta (4.).. J: ’ua. Kniezsa.-hv. csombor a. kakukkvirág. közelebbről talán déli szláv eredetű. Tudatos névadással alkotott növénynév. | 1783: ’Satureja hortensis. fajnév. 150). J: ’Clinopodium vulgare. amelynek „hegyes à hegye mint à Czokánac az orra” (Melius 162).). — erdei ~ 1775: Erdei tsombor (Csapó 167). J: ’Mentha pulegium. č_ber. Fűvészk. SzlJsz. d-je inetimologikus járulékhang. čúbar. illatos fűszernövények. szl. чумбрика sz. gólyaorr’.: staturna: combar (SoprSzj. köszvényfű. 237). ördög~ csolán.: „staturna: chombor”. čibr. mac. Etimológiája vitatott. csalán csombor 1.: staturnea: chombor (SchlSzj.. kakasvirág. A csömbör alakváltozat hangrendi átcsapás eredménye. чýбрика sz. N. borsika’. 1861: csömbör (TESz.). A növény eredeti jelentése borsika (1. borsfű’. csollán. hortensis fordítása.) vadcsombor neve Csapó alkotása: „Vad-tsombornak-is lehetne nevezni az én itéletem Ðzerént” (Csapó 267). — vad~ 1841: vadcsombor (Barra 311). 150). cseh R. 150). csokor l. 393). Fűvészk. EtSz. Fűvészk. csomborpereszlény 1998: csomborpereszlény (Priszter 290). polaj. 2. J: 1395 k. csombor csombormenta 1807: Tsombor Ménta (Magy.). Nyr.. 126: 303. borsika’. csombôrd (ÚMTsz. combor (MTsz. čubrь. A magyarba egy (déli) szláv R. Ember és növényvilág 286). — Ö: borbély~. csókavirág (SzegSz. csombor (MagyGyógyn. a vad jelző megkülönböztető szerepű.. szln.).-e. ▌ 5. 1813: vad Ts[ombor] (Magy. . 1783: Csombor (NclB. R. 1405 k. A borsika (1. csombor a. J: ’Satureja hortensis. 346). A csókavirág népnyelvi elnevezés. csomborszátorja 1807: Tsombor Szátorja (Magy. Magy. TESz. csombord l. N. J: ’Satureja hortensis. az előtagra l. 130). csombor helyett. EWUng.: RMGl. N.). чабёр: ’borsfű. 389). illatos macskamenta’. — kerti ~ 1998: kerti csombor(d) (Priszter 493). čYbrъ ’borsfű’ kerülhetett át.: RMGl. bors~. vö. 385). csombor a. 1998: csombor(d) (Priszter 493). — N. vö. vadkakukkfű’. csomborpereszlény’. 1798: Vad Tsombor (Veszelszki 409). Szabó. csombormenta’. 1775: Csombor (Csapó 69). borsika’. szb. a név a növény egyéb madár előtagú nevei nyomán jöhetett létre. — vad~ 1775: Vad-tsombornak gr. csombor. utótagja a pereszlény nemzetségnév ’Acinos’. 1798: Tsombor (Veszelszki 363). 1948: Csombord. a névadásra nyilván hatással volt a növény hasonló madárféle + orrú + fű szerkezetű neve: esztragorrúf ű (→ esztragorr).: blg. A csombormenta összetett szó. A csomborpereszlény összetett szó. Fűvészk. 1798: Tsombor (Veszelszki 398). (Csapó 267). a lat. ▌ 4. szb. csókavirág N. A névadás alapja a növény termése. 1998: csombormenta (Priszter 427). 1583: Chombor (Clusius–Beythe 7: BotTört. 139. ▌ 2. 1395 k. csombord’..) kerti jelzője megkülönböztető szerepű. 1783: Erdei Tsombor (NclB. J: ’Nepeta cataria. J: ’Acinos arvensis. 1435 k. 1578: Czombor (Melius 107). J: ’Thymus serpyllum.. csombord. csomb#rd.: RMGl. чýбрица sz.. köszvénymenta. A csókaorrúfű Melius alkotása. N. A köznévi csombord stb. J: ’Adonis aestivalis. arra utal. Nyr. 389). csolláng l. vadkakukkfű (5. ▌ 3. 343).. Melius 434. Chyombor (Csapó 69).) csombor neve hasonlóság alapján jött létre. čubr. a csombormenta (2. pereszlény | Satureja hortensis.: RMGl. csombord (Péntek–Szabó. ÚMTsz. 150). csombormenta’. J: ’Erodium cicutarium. 1590: Satureia: Czombor (SzikszF. A borsfű (3. 346. 126: 302. — vad 1783: Vad Tsombor (NclB.

: „Nÿers chÿorbakat tqrÿ megh ÿol erqſſen. hasonló képzésmódra l. csorbóka’. csormolya (ÚMTsz. (Melius 76a). J: ’Achillea millefolium subsp. Fűvészk.csomorika 132 csormolya borsika’. valamint az.) a csorbóka ’Sonchus’ nemzetséghez tartozik. Czarbakánac gr. az utótag a Magyar fűvészkönyv szerzői (Diószegi–Fazekas) által alkotott nemzetségnév. J: ’Ranunculus sceleratus.. A csomborszátorja összetett szó. 1590.: RMGl. 29: 17). (TESz. hogy a növény fája nagyon kemény. csomorika 1578: Czomorika (Melius 175a). | 1807: ’Sonchus. 1783: ’Sonchus oleraceus. torzsikaboglárka’. | 1578.)”. csarbókának gr. magyarázatára l. csurbókát gr. 151). ▌ 2. hogy a gyökere göcsörtös. csorbuka l.tőből származik. J: ’Sonchus asper. — N. A csomorika valószínűleg Melius alkotása. A növény R. ’torzsikaboglárka’ jelentésben használja. — szúrós ~ 1998: szúrós csorbóka (Priszter 507).). N. a szláv čьrmъlja vagy čьrmulja (< szláv čьrmъ ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’) növénynév átvétele. szláv jövevényszó lehet. csona. 1577 k.-hv.). csorbánka. 1783: Csomorika (NclB. Melampyron. 300. nyúlkék~.. UEWb. lactuca leporina: Czorbaka (SzikszF. csermulya (Nyr. csorbóka a.. 409). ▌ 2. ščerbák. és ezért torokdagadás ellen használták a torzsikaboglárkát. Myagros (PP. J: ’Ajuga chamaepitys. 268/1). neve Scrophularia minor (Melius 179). es vgÿ leweſqn kend be aÅÅal” (OrvK. kalincaínfű’. csorbóka csormolya 1. (csormolya). szczerbak. Nyilván a latin Scrophularia mintájára alkotta Melius a csomorika nevet. 1793: ’Sonchus sp. TESz. A névadás magyarázata.. 1798: Tsomorika (Veszelszki 373). N. or.). — Ö: dudva~. J: 1577 k. közönséges cickafark’. torokduzzanat’) elnevezés szemléleti háttere. 1783: Csorbaka (NclB. Scrophularia (< scr#fulae ’torokdagadás. közönséges fagyal’. Genaust Scrophulária a. 38. A magyarba egy szláv R. štrbák. szelíd csorbóka’. szlk. 1590: Lagopus. az előtag a növény régi nevének átvétele (csombor).). ÚMTsz. štrpka. MagyGyógyn. Härtern. csontba faragták: „Achillea millefolium [cickafark]. — N. hogy a növény levelein mély bevágások láthatók. ščrbák. eredeti jelentése ’különféle gyomnövények: Melampyron sp. Fűvészk. щербáк más képzővel alakult. 1793: Tsorbáka (Földi 58). (ÚMTsz. Hartröhrle.).).. millefolium. 382). vetési konkoly’. csermulya (ÚMTSz. A csorbóka szláv. fehéres virágzat. štrbka. A csontvirág népi elnevezés. J: ’Ligustrum vulgare. csomós. kinövés. bütyök’. hogy a virágot bizonyos területeken fába. Mindez a szláv *ščьrba ’kicsorbult rész. — szelíd ~ 1998: szelíd csorbóka (Priszter 507). N. csontvirág (Jávorka 266. csalán csontfa 1841: csontfa (Barra 263). vö. le. Magy. csorbóka csorbóka 1. A csomó legkorábbi jelentései ’görcs <növényben>. 1903: Csermulya (Hoffmann–Wagner 119). 1578: Czorbaka. lat. Myagrum (légyfogó)’. 444). J: ’Sonchus oleraceus. A csontfa névadás magyarázata. 1807: dudva Tsorbóka (Magy. szátorja. Jávorka 266. csontvirág N. mely a pásztorfaragásokon is kedvelt virágdísz” (ÚMTsz.). 1791: Tsorbókáktól gr. Melandrium (habszegfű). A növény elnevezésének indítéka virág- . csorbóka’. csonár l.) és a szúrós csorbóka (2. csorbuka. cserbóka (MTsz. A szelíd csorbóka (1. szb. csorbánka l. cs(rbók™. *ščьrbъka ’katáng’ kerülhetett *csirbuka > csorboka alakban. A csormolya eredete bizonytalan. 1775: Csomorika (Csapó 70). EWUng. szúrós csorbóka’. csorbaság’ származéka. a lat. közelebbről szerb-horvát eredetű. még borsika. torzsika. csorbóka a. A csomorika név a növény azon alaki sajátságára utal. a cseh šterbák. vö. szelíd csorbóka’. 1911: csermoglya. A csomorika a finnugor eredetű csom. J: ’Agrostemma githago. ném. a névadás alapja valószínűleg a csontszínű. Marzell Ligustrum vulgare a. A csormolya első megjelenése: 1708: „Tsormolya: Melandryum. hogy gyökércsomókat a dagadt mirigyekhez hasonlították. a szóvégi -ó és -ika kicsinyítő képzők. 343.

R. csupán legújabb növényszótárunkban található meg. || kuklásfű 1775: Kuklás-fü (Csapó 264).) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába. keserűédesszőlő (→ szőlő).’. — fekete ~ 1807: fekete Tsutsór (Magy..: Keserédes csucsor (Nyr. sömör). | piros ~ 1998: piros csucsor (Priszter 348). J: ’Solanum nigrum. 177). J: ’Solanum. 317). sárga. | keserű ~ 1998: keserű csucsor (Priszter 348). 263). Nyr. odor. A burgonya csucsorka elnevezését dudoros gumója és bogyótermése alapján kaphatta. a fejfedőhöz hasonló virágforma számta- . csucsor a. A csucsorka nyelvújítási alkotás. méregölő sisakvirág’. TESz. hogy a növénynek dudoros részei vannak: bogyótermés és csomós gyökérzet. bogyótermése van. A kesernyés csucsor (1. amelynek első megjelenése 1787. Fűvészk. napellus. A csucsor nevet valószínűleg a csucsorka növénynévből vonták el. fekete csucsor’. a csúcs ’dudor’ főnévből -r kicsinyítő képzővel (vö. ▌ 2. A csuklyafű elnevezés német mintára keletkezett. A cserjés csucsor elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. csovány l. EWUng. Növényszótár 4). — Ö: ebszőlő~. 128: 58–9. A magyarban gyomnövény jelentésben terjedt el. 1843: Csucsor (Bugát. keserédes.’. tűnt fel jelzős szerkezetben (keserédes csucsor). J: ’ua. részben pedig megmaradt. keserűédesszőlő (→ szőlő). A szaknyelvi csucsor ’Solanum’ szóképzéssel keletkezett. 1775: Tsuklya-fü (Csapó 264). J: ’Aconitum anthora.csucsor 133 csuklyafű jának élénkvörös színe lehetett (eredeti jelentése: Melampyron).) fekete jelzője is a termés színére vonatkozik. Szóhalm.) és a fekete csucsor (2. édeskeserű jelzők magyarázatára l. 82). csucsor’. burgonya’. LXXII. Kappenblume. 380). csujány l. J: ’ua. 1807: Tsutsór (Magy. ▌ 2.. A kesernyés csucsor (1. a csucsor ’Solanum’ nemzetséghez tartozik. 71).’. 16: 8). J: ’ua. TESz. XVI: 8). J: ’ua.). EWUng. J: ’Solanum tuberosum. 4: 789). A kesernyés. kesernyés csucsor’. csalán csömbör l. 1998: fekete csucsor (Priszter 506). | édeskeserű ~ 1925: édeskeserű csucsor (RévaiLex. 1787: „De hát a’ tsutsorkámról mit mond? nem szépen nfnek é” (TESz. 1911: csuklyafű (Cserey. jelentése ’kesernyés csucsor’ (1. A nyelvújítás korában az újonnan alkotott csucsor ’Solanum’ nemzetségnév elé különféle megkülönböztető jelzőket illesztettek. kesernyés csucsor’. 1783: Tsuklya-fü (NclB. és a gyökerén dudorok talalhatók. 176). TESz. ezekből alakultak ki napjaink tudományos elnevezései is: keserű csucsor.’. nyelvújítási alkotás. 176). csucsorka a. Katikasisakvirág’. 1: 198). csalán csuklyafű 1. 16: 8). 1790 k. csujáng. A fekete csucsor (2. EWUng. csönge l. 6: 43). az eredeti virágszíntől függetlenül: a kalincaínfű virágja pl. méregölő sisakvirág’. 1807: kuklás v. 1783: Kuklás-fü (NclB. A kesernyés csucsor csucsorka neve hasonlóság alapján keletkezett. tsuklyás fű (Magy. A csuklyafű elnevezés magyarázata az. csuhány. J: ’Aconitum napellus subsp. A piros csucsor a termés vörös színére utal. | kesernyés ~ 1980: kesernyés csucsor (Erdő-mező növ. Fűvészk.).) csucsor nevének szemléleti háttere. farkascsinge csucsorka 1. 1807: keserédes Tsutsór (Magy. 1948: Édeskeserű csucsor (MagyGyógyn. J: ’ua. 1903: Csuklyafű (Hoffmann–Wagner 109). hogy a korábbi háromszótagú alakok egy részének vegyeshangrendűsége részben különböző irányban kiegyenlítődött. 1925: csucsor (RévaiLex. — cserjés ~ 1998: cserjés csucsor (Priszter 348). J: ’Aconitum anthora. 1798: Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). J: ’Solanum dulcamara. A keserűédes jelző magyarázatára l. egyedi elnevezés. J: ’Solanum dulcamara. ▌ 2. 1798: Kuklás vagy Tsukla-fÍ (Veszelszki 62). | keserédes ~ 1790 k. 1805–13: Keserédes Tsutsór (Márton. 85: 211). Növ. A magánhangzóknak az alakváltozatokban jelentkező gazdagságát az okozza. 1998: kesernyés csucsor (Priszter 348). hogy a növény virágai fejfedőhöz hasonló formájúak. Fűvészk. — keserűédes ~ 1893: keserüédes Csucsorka (PallasLex. a csucsor főnév -ka kicsinyítő képzős származéka. Fűvészk. vö. 1868–73: Csucsor (Ball. ném.. kesernyés csucsor.’. keserű. 380). vö. csombor csucsor 1.

20. cuculla ’fejlepel. TESz. csüküllő 1. vagy úgy. A Magy. a csöves virágok nagyobbra nőnek. a név tehát a virág felépítése alapján keletkezett. Diószegi–Fazekas csüküllő nemzetségnevét azonban nem fogadta be sem a szaknyelv. búzavirág’. hogy a növény gyökerében halucinogén anyagok találhatók. Fűvészk. J: ’ua. Ezeket az anyagokat a középkorban a boszorkányok is használták. — Ö: búzavirág~. a cs-s szókezdet a csuha szó hatására keletkezett elhasonulással. A csuklya lat. hogy a’ félſzer virágok ſzaporodnak meg. Diószegi–Fazekas Fűvészkönyvének Bévezetésében Megjegyezni valók alatt a következőt írja: „Az elegyes vagy súgáros virágúk vagy úgy tellyesednek. J: ’Scopolia carniolica. csuklya a. csorbóka ség érvényes a Centaurea (ma búzavirág) nemzetségre: „súgárvirági töltséresek. pézsma~. ném. A névadás magyarázatára l. a déli szláv eredetű cső és az ótörök küllő összetétele. 488). búzavirág). Ez utóbbi jelencsurbóka l.).csüküllő 134 csüngőbelénd lan német elnevezésben kimutatható. a névadás magyarázata.-ban keletkezett alak (< R. amelyek a beléndekben ’Hyoscyamus niger’ is megtalálhatók. csuklya a. 488). Fűvészk. a’ belsőknél többnyire hoſzſzabbak” (Magy. Narrenkappe ’bohócsipka’. áldott bárcs’. — áldott ~ 1807: áldott TsÍkÍllf (Magy. 1807: TsÍkÍllf (Magy. a csuklya a m. EWUng. kapucni’). EtSz. Magy. szerint „cső + küllő ?” összetétele. kék búzavirág’. J: ’Cnicus benedictus... kuklya). Csüngőbelénd (MagyGyógyn. tévesen a Centaurea nemzetséghez sorolja az áldott bárcsot ’Cnicus benedictus’ (2. A kék búzavirág (1.’. A csüngő jelző a harangalakú sárgászöld lógó virágokra utal. sem a köznyelv. ’s a’ félſzer súgárokat vagy küllőket kiſzorítják” [kiemelés tőlem] (Magy. EtSz. a gabonatáblára utalnak (vö. farkasbogyó’. 258). (Barra 212). az -s melléknévképző. Fűvészk. mint a sugárvirágok. A belénd utótag hasonlóság alapján keletkezett. Fűvészk. csipke . csuklya a. 20). J: ’Centaurea cyanus. — égivetési ~ 1948: égivetési csüküllő (Halmai 19). Diószegi–Fazekas leírása alapján a csüküllő összetett szó. J: ’Centaurea. Fűvészk. a küllők. latin Centaurea benedicta neve alapján. Az áldott jelzőt a növény áldottf ű nevéből vették át. Fűvészk.) égivetési és vetési jelzői a virág előfordulási helyére. A kukla a csuklya alakváltozata. 490). az EtSz. 1841: áldott csűküllőnek gr. hogy a’ belső tsőves virágok nagyobbra nőnek. csipke csütke l. m. nyilván a növény R. egyenetlen metſzésűk. vö. Eisenhut ’vaskalap’. csüngőbelénd N. ’s a’ belső tsőveseket kiſzorítják…. ▌ 2. | vetési ~ 1903: vetési csűküllő (Wagner 169). A csüküllő nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. Mönchkappe ’szerzetescsuklya’. kukla. feltételezése valószínűleg helyes. Az EtSz. R. csüpke l. Sturmhut ’rohamsisak’. eredetű (< lat. még sisakvirág.

sarkantyúvirág. daruorr 1807: Daruorr (Magy. 390). A darázsvirág népi elnevezés. — ~gyökér 1767: Dantzia gyökér (PPB. amelyből tavasszal salátát készítenek. Jávorka 848). 1767: Dantzia (PPB. a későbbi adatok létrejöhettek elvonással a daruorrúf ű névből is. A daruláb népi név. lat. a név valószínűleg más madárféle + láb összetételű növénynevek hatására jött létre. | jószagú ~ 1813: jószagú Daruorr (Magy.D dancia 1. gólyaorr’. vö. danisarkantyu (NyIrK. citromillatú muskátli’. szakny. 2. J: ’Gentiana. Vö. J: ’Pulmonaria officinalis. — ~gyökér 1775: Dantzia gyökér (Csapó 260). 1767. darázsvirág (MagyGyógyn. király~ dárdácskája l. 45). J: ’Consolida regalis. Nyr. Növénynevek 25–30. Genaust odoratíssimus a. összetett szó. J: ’ua. Fűvészk. sárga tárnics’.’. A névadás magyarázatára l. daruorrúfű 1577 k. encián a. J: 1577 k. Mollay. 1813: Dántzia (Magy. Dani-sarkantyú N. A Dani személynévi előtag talán a növény R. J: ’Gentiana cruciata. daruláb (MagyGyógyn. odor ’illat’). kígyótárnics’. EWUng. J: ’ua.. 367). danckai-gyökér (Tsz.. encián. Nyr.. J: ’Gentiana lutea.’. Dani sarkantyú (Péntek– Szabó. gencián. Gentiāna a.’ | 1590: ’Geranium sp. . darázsvirág N. dongóvirág. J: ’Cynodon dactylon.’. 2. pettyegetett tüdőfű’. 1708: Dantzia (PP. A Dani-sarkantyú népi név. összetett szó. darulábból gr.). mezei szarkaláb’..). — illatozó ~ 1780: illatozó daru-órr (Phytologicon 99). 34: 40). J: ’Pelargonium odoratissimum. 1948: Dancia (MagyGyógyn. 326/ 34).). J: ’Geranium sp. TESz. király~ (→ királydárda) daruláb N. N. lat. 214). 222. madárlábhoz hasonló gyenge csírahajtás.-i odoratissimum (< lat. az utótag magyarázatára l. encián a. 367). szakny. A jószagú és illatozó jelzők a növény kellemes illatára utalnak. A névadásra hatással lehetett még a gyógynövényként nem használatos közönséges nyúlparéj ’Chondrilla juncea’ daruláb neve is. (ÚMTsz. gólyaorr’.). galamblábgólyaorr’. ▌ 2. A metaforikus elnevezés alapja a hosszú száron álló kalász. Fűvészk. — N. A dancia feltehetőleg népi változat a gyenciánának ejtett lat. Ember és növényvilág 222). Delphinium elnevezésének népetimológiás változata lehet. 1775: Darú orru-fü (Csapó 107). közönséges csillagpázsit’. tárnics’. Marzell Pulmonaria officinalis a..: AÅ hatodÿk fele daru orru fwnek gÿeokerebeol” (OrvK. 126: 304. 257). | 1775: ’Geranium columbinum. sehr wohlriechender ſtorchen ſchnabel (Phytologicon 99) fordítása. 126: 304– 305.: RMGl. első megjelenése: 1798: daru-láb ’Chondrilla juncea’ (Kitaibel 164). vö.-i gentianaból. 1590: daru orru fé (SzikszF.). itt a névadás alapja a növény gyökerén levő. dárda l.: ? ’Geranium sp. Fűvészk. || daruorrúvirág 1664: Darú orrú virág (Lippay I: 76). Az illatozó daruorr (1780) a ném. J: ’ua.

Fűvészk.’. hogy a növény örökzöld. derce a. Diószegi– Fazekas alkotása. boglárka. 367). géranos ’daru’) célozva a növény madárcsőrszerű termésére. || dicsőfű 1948: Dicsőfű (MagyGyógyn. (265/39). 389). kakukkfű’.’. diktamus 1. deréce. A m. | 1807: ’Thymus sp. A dicsőfű elvonással keletkezett a dicsőségesfű növénynévből. vadkakukkfű’. az előtagra l. (Melius 108a). J: ’Veronica officinalis. Fűvészk. J: ’Veronica beccabunga. daruorrúvirág l. Geranium (< gör. A dicsőségesfű a ném. 1783: Demutka (NclB. 1798: Diktamos (Veszelszki 190). J: ’Veronica beccabunga. deréceszigoráll 1807: Derétze Szigorall (Magy. télisaláta (→ saláta) és a deréce helyett. eredetű. daruorrúf ű démutka 1775: Demutka (Csapó 123). (573/2). 1577 k. 353). 1813: Diktamos (Magy. 1783: Diadalmas-fü (NclB. blg.démutka 136 diktamus A daruorrúfű és daruorrúvirág valószínűleg magyar alkotások. fölfúvódott. vízisaláta (→ saláta). démutka a. démutka a. ártéri veronika’. deréceveronika 1948: Deréce veroníka (MagyGyógyn. gémorr. трúцu [többes sz. трuцu [többes sz. dymutka ’ua. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a Derétze Szigoráll (Magy. ártéri veronika’. 1783: Derétze (NclB. és N. vö. démutka származhat közvetlenül a németből. 428). J: ’Dictamnus albus. az utótag nemzetségnév. victorialia (Melius 184) (< lat. hasonlít a babérhoz. Diptamuſnak gr. 1798: Derétze (Veszelszki 49). demut ’kakukkfű. démutka nevét a Thymus nemzetség megnevezésére foglalta le. az utótag nemzetségnév. dicsőségesf ű . 1798: ’Thymus vulgaris. 2. (572/22).’. mac. Dictamuſnak gr. 321). *tьricę ’korpa’ kerülhetett át.: Feÿer Dictamnuſth gr. borsfű’. amely *terice. 1998: deréceveronika (Priszter 534). 1798: Demutka (Veszelszki 424). Fűvészk. — erdei ~ 1578: Erdei Diptamuſnac gr. a névadás magyarázata. kócsagorr. 367) nevet javasolja a vízi pólé (→ polaj).. (OrvK. Fűvészk. 1783: Ditsöséges-fü (NclB. használták mint görcsoldót és idegnyugtatószert. a névadás magyarázata. a lat. J: ’ua. amely a győzelem jelképe. diadalmasfű 1578: Diadalmas f× (Melius 184). orvosi veronika’.’. magyarázatára l. hogy a növény egykor nagy becsben tartott gyógynövény volt. szigoráll. ártéri veronika’. J: ’ua. | 1841: ’Thymus serpyllum. lónyelvű csodabogyó’. N. A démutka ném. Ditamos (Csapó 86). 1783. 65). — Ö: kakukk~. deréce. J: ’Ruscus hypoglossum. esetleg szlovák közvetítéssel. esztragorr. A magyarba egy déli szláv R. EWUng. dicsőfű l.] ’ua. 1775: Diktamos.. 1798: Ditsfsséges fÍ (Veszelszki 440). 1775: Diadalmas-fü (Csapó 20). 1664: Dictamos (Lippay I: 76). 1775: Ditsöséges-fü (Csapó 294). illetőleg szó eleji zöngésüléssel *derice formát vett fel. 2. A deréceszigoráll összetett szó. A deréce talán a déli szláv (vö. (141/4). ErenpreiſÅ (Melius 38a) [Ehrenpreis] fordítása. Genaust Geránium a. J: 1775. dicsőségesfű 1578: D×czxſéges f× (Melius 38a). deréce 1775: Derétze (Csapó 71). démut ’kakukkfű’. N. | fehér ~ 1577 k. a -ka pedig képző. magyarázatára l. derce a. csókaorrúf ű. 321). — kerti ~ 1807: kerti Démutka (Magy. 273). valamint a légutak hurutus betegségeinél is alkalmazták. TESz. J: ’ua. 1841: demutka (Barra 314). vö.. demutka. veronika.] ’korpa’. nagyezerjófű’. Fűvészk. Diószegi–Fazekas a növény R. A deréceveronika a növény összetett szó. a névadás magyarázata. az előtagra l. 1807: Démutka (Magy. victoria ’győzelem’) fordítása. TESz.: Dictamuſt gr. hogy a növénynek a termése kerekded. ném. J: ’Veronica beccabunga. csombord. de kialakulásukra nyilván hatással volt a növény tudományos neve.’) eredetű derce (első megjelenése 1763: ’különféle termények hüvelye’) szóból származik. szlk. EWUng. Diptamuſth gr. cseh N. A diadalmasfű a lat. a nemzetség hivatalos neve ma kakukkfű. kerti kakukkfű’. A névadást a Geranium-fajok egyéb madárféle + csőr típusú elnevezései is befolyásolhatták: gólyaorr. 337). 353).

a Pseudodiptamus (Melius 108) részfordításával alkotta. szakny.) dinnyeízűfű és dinnyeszagúfű elnevezéseinek magyarázata a növény dinnyéhez hasonló illata. kek viraga vagyon…” (Beythe 119). sz.’. Natter-Nád Miksa feltételezi — abból kiindulva. de az adat kétes azonosítású. 1833: dinnyeszagu fű (PallasLex.-i Origanum dictamnus utótagjának és a R. Fűvészk. A diktamus idegen szó. dinnyeszagúfű l. a lat. cucurbitalis (< lat. weisser Diptam. kerek termésük van. A krétai szurokfű (2. Genaust Cucúrbita a. ehető. A dió csuvasos jellegű ótörök jövevényszó (vö. hogy a szöveg szerint a növény termései „az gyomorban ſárt és hurutot czinálnac” (Melius 14) — . 1783: Vizi-dió (NclB. első megjelenése 1264: ’Juglans sp. 1903: dinnyeszagú fű (Hoffmann–Wagner 31). Waſſernuſs ’ua. ▌ 2. kalincaínfű’. dinnyeízűfű 1500 k.) magyardió neve Melius alkotása. J: ’ua.’ tükörfordítása. ném. szakny. lat. dinnyeízűf ű dinnyefű 1775: Dinnye-fü (Csapó 125). XVI. A krétai jelző magyarázata. a termés a dióhoz hasonló. a névadás magyarázatára l. a): RMGl. értéktelen. ▌ 2. diptamnusnak a hatására jött létre. A dinnye lat. yaγaq. žaáak). díktamnos.) dinnyeszagúfű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. žaáak. 29: 364). a hamis jelző megkülönböztető szerepű. 1798: Vízi-dió (Veszelszki 427). 2. A sulyom (1. 1706: Dinnye szagú fű: Borago (Nyr. még vízigesztenye (→ gesztenye). közönséges vadgesztenye(fa) termése’. diktamus diptamnus alakváltozatának átvétele.dinnyefű 137 dió 609/23). hogy a növény Kréta szigetén őshonos: „Ez czac Creta ſÅigetben terem” (Melius 108). 256). 1775: DinnyeÐzagu-fü (Csapó 51). A hamis diptamus (1. neve Cucurbita citrullus. Majdnem 200 évvel később Csapó József már tévesnek ítéli a dinnyeszagúfű elnevezést. egy 1610 k. a növények illatosak. a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. lat. v. dictamnus. kerti borágó’. A kerti borágó (1. 255).’. J: dió 1. J: ’Origanum dictamnus.: Borago: buglossa minor: dÿne sago fw (Herb. mellyeket valaki tenyerei között dörsöli. és így Dinnye-Ðzagu fünek nem jól nevezik” (Csapó 27). d): RMGl.) és csabaíre (3. király~. mivel: „Levelei gömbölyüek. ▌ 2. 258). díktamnon) átvétele. század folya- . Beythe András Fiveskönyvében így ír: „szagos mint az dinnye. Diptam. J: ’ua.) és a gesztenyefa termése (2. 1783: Dinnye-fü (NclB. 537). nyilván a szegényebb népréteg (jezsuiták) fogyasztotta a közönséges dióhoz (Juglans regia) hasonló. hasznos földitömjén’. || dinnyeszagúfű 1. J: ’Borago officinalis. 331). — jezsuita~ 1903: jezsuita dió (Hoffmann–Wagner 23). | hamis ~ 1578: hamis Diptamuſnac gr. kirg.: Borago: [Di]nnie izex fÿ (De Herbis: RMGl.) diptamus neve ismételten latin átvétel. apró termést. dictamnum < gör. Genaust Dictámnus a.’. a fehér jelző a virág színére utal. K#šγ. cucurbita ’tök’) nevének fordítása.’. krétai szurokfű’. A vízidió a ném. a kalincaínfű R. 1540 k. valóságos Ugorkát illatoznak. A vadgesztenye termésének (2.) hasonlóság alapján kapta dió nevét. A jezsuitadió a csemegesulyom (1. A hasznos földitömjén (2. a növény indás töve pedig a dinnye terjeszkedésére emlékeztet.’. 1903: dinnyefű (Hoffmann–Wagner 119). 367).) diószerű termésére utal. c): RMGl. J: ’ua. királyné asszony dinnyéje (→ királydinnye) ’Pimpinella saxifraga. 159). csabaíre’. A diptamus a lat. csemegesulyom’. J: ’Sanguisorba minor. ▌ 3. — krétai ~ 1578: „Eggyic Cretai” [Diptamus] (Melius 108). J: ? ’Aesculus hippocastanum termése. J: ’Trapa natans. 1948: jezsuita dió (Halmai 87). — magyar~ 1578: Magyar dióc (Melius 14). kemények és ÐzöröÐÐek. dinnye l. illetve íze. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | vízi~ 1775: Vizi dió (Csapó 268). 1595: dinnye zagu fijv (Beythe 99). 1813: Dinnyeszagúfű (Magy. lat. J: ’Ajuga chamaepitys. hogy a nálunk a XVI.) Melius alkotása. A dinnyefű valószínűleg a növény R.-i Dictamnus (< lat. (Melius 108a). cucurbitalis nevét fordíthatták a dinnye növénynévvel. feljegyzésben pedig ezt találjuk: „kek uiraga: szagos minth az dinnie” (Herb. J: ’ua.: De boragine: dynÿaÿzwfyw (Herb. 384). a lat.

a névadás alapja. kígyótárnics’. disznócsalán 1783: Diſznó (ételére való) Tsalyán (NclB. A nevet valószínűleg Benkő hozta létre. magas szaponintartalmú. A disznócsalán összetett szó. | töviskés ~ 1903: töviskés disznó (Hoffmann–Wagner 39). A disznógyógyítófű Melius alkotása. (Melius 157). J: ’Asparagus officinalis. — tövis~burján N. kýamos ’bab’. csalán. Csapó ismerik a növény disznógyógyító hatását: „A’ kereſzt-fü [kígyótárnics] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal. mert meg-öriztettnek az által a’ Dögtöl’ (Csa- . dió a. hyoscyamus. Melius a kígyótárnics egyéb neveinek (vö. a csattanó maszlag termése is erősen mérgező. mikor a’ csürhék e’nek a’ babját megeszik. 1775: DiÐznó-bab (Csapó 33). nagy csalán’. || disznócska N. disznóbab helyett. disznó (Péntek–Szabó. a spárgát kerti díszfűként is ültetik szépséges.. A disznó előtagú termésnevek általában mérgezőek (vö. hogy a termés szúrós. Szabó. babja mérgező. pl. vö. 1903: disznóbab (Hoffmann– Wagner 39). tövises. 264). disznóbab 1578: DiÐÅno bab (Melius 64). közönséges spárga’. Benkő körülírásos disznó ételére való csalán elnevezéséből a későbbiekben a magyarázó ételére való részt elhagyták. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a bolondító csalmatok (→ csalmatok) nevet javasolja a R. hyós). csattanó maszlag termése’. Saunuß ’disznódió’ tükörfordítása. A disznógyógyítófű valószínűleg nem tükörfordítás. dió a. tűszerű levélzetéért.díszfű 138 disznógyógyítófű mán már ismert. A disznó ’a csattanó maszlag tüskés termése’ a R. disznó 1852: disznó (Peregriny. mivel. hogy a zöldségnövényt. hyoscyamos < gör. J: ’ua. 1783: DiÐznóbab (NclB. 1798: Diſznó-Tsallyán (Veszelszki 448). J: ’ua. Marzell Datura stramonium a. 1807: disznó Bab (Magy. burján. aminek a gyógyítására használják. hyoskýamos ’disznóbab’ < gör. diptamus l.’. kecske~ díszfű N. A disznóbab Melius alkotása a lat. J: ’Hyoscyamus niger. || tövis~ N. az utótagra l.. tüvisdisznó (Péntek– Szabó. Sau ’disznó’. 382). disznóbab). Melius 371. bolondító beléndek’. a növény tüskés toktermésére vonatkoznak. csattanó maszlag’. keresztesf ű) ismertetése után megjegyzi.. Természettört. lat. A N. Melius ezt írja a kígyótárnicsról: „A tehen. a’tól mindjárt rángatodzást kapnak” (Kováts. de a szerzők. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. J: ’Datura stramonium termése. disznócska l. ném. diktamus dísz l. J: ’Urtica dioica. Genaust Hyophórbe a. J: ’Datura stramonium. A díszfű népi elnevezés. és lúh. 264). hogy a növényt „diſÅno gyogyito f×nec is hiyác” (Melius 157). A disznógyógyítófű név a későbbi herbáriumokban már nem jelenik meg. — N. Ember és növényvilág 227). Műszótár 138). Ember és növényvilág 227). midön köztök a’ Dög uralkodik. 264).’. még a disznónak is árt. szúrós disznó (MagyGyógyn. tüvisdisznó-búrján (Péntek– Szabó. disznó disznógyógyítófű 1578: diſÅno gyogyito f×nec gr. A tövisdisznóburján utótagjára l. EWUng. 174). J: ’ua. hogy arról nevezik el őket. Az ótör. disznócska (Magy-Gyógyn. eredetű disznó -cska kicsinyítő képzős származéka a disznócska. — szúrós ~ N. J: ’ua. | tövises ~ N.’. díszfű (Péntek–Szabó. 339). és diſÅno páſÅtoroc igen adgyac enni à diſÅno és Iuh baromnac à dxg ellen”. Ember és növényvilág 227). Kováts Mihály műszótárában így magyarázza a disznóbab elnevezést: „Mert e’nek a’ gyümfcse bab képÍ. Ember és növényvilág 206). J: ’Gentiana cruciata. töviskés jelzős elnevezések népi nevek. Igen iò à ſebes louakat ſanta túros Louakat vęle moſni à vizéuel” (Melius 157a). hogy a növényt a disznók etetésére használták. A szúrós. tövisdisznó ’sündisznó’ növénynév kiemeli. a gyógynövényekre jellemző. Fűvészk. az elnevezés alapja. 423). mérgező termésű közönséges vadgesztenye(fa) termése lehet. tövises disznó (MagyGyógyn. A bolondító beléndek termése babhoz hasonló. 1798: Diſznó-bab (Veszelszki 252). hŷs ’disznó’ (gen.’. TESz. Hyoscyamus tükörfordítása.

swinebread. 1595: Dizno kxmeny (Beythe 81a). — sima ~ 1578: Sima DiſÅnokéknec gr. 1783: DiÐznó kék (NclB. holer#ceus ’fűnemű’ < lat. 1783: DiÐznó kápoÐzta (NclB. káposzta’) fordításaként. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Sonchus oleraceus a. ▌ 3. J: ’Cichorium endivia. f#niculum ’kömény’ < lat.. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. 1578: DiſÅnokéc (Melius 76). pitypang’. orvosi kocsord’.). J: ’Taraxacum officinale. A disznó előtag arra utal. disznókenyér 1588: dizno kenyer (Nyr. de belfl fejér. ▌ 4. svinbröd. a szúrós csorbóka (2. disznóorja 1578: DiſÅno oria (Melius 33a). Csapó a pitypangról (4.: RMGl. svinjak. 410). helus ’zöldség. J: ’Cyclamen purpurascens. 367). 1798: Diſznó-órja . lat. 1520 k. J: ’ua. ném. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (< lat.: Endiuia: dizno keek (Növ. 1775: Disznókömény (Csapó 72). oler#ceus. azt jelzi. Mollay. A disznókáposzta a szúrós csorbóka (1. az utótag létrejöhetett a lat. disznókörte N. J: ’ua. szúrós csorbóka’. vagy-is Diſznó-serték állanak” (Veszelszki 345). A disznókenyér a ném. szúrós csorbóka’. hogy ezek az állatok szívesen fogyasztják. 409). hv. hasonló felépítésű növények.) és a szelíd csorbóka (2. A névadás magyarázata. J: ’Sonchus asper. A disznókörte az ótörök eredetű disznó állatnév és a körte gyümölcsnév összetétele.. 347). amelyeknek fiatal. 128: 184). disznókörti. 1813: disznó. disznókék. és a vaddisznók is szívesen túrják ki. disznókáposzta 1. A disznó előtag gyakori megkülönböztető elem. A növény termése a köményhez hasonlít. Fűvészk.’. 409).) idegen nyelvi megfelelőire vö. 121). ném. cseregalagonya’. salátakatáng’. A disznó előtag megkülönböztető szerepű. hogy a disznók szívesen fogyasztják. ’s annak a’ fejébfl körös-körÍl ſürÍ haj-ſzálok. hogy ezek vadon termő káposztafélék (szemben a termesztett káposztával). J: ’Crataegus laevigata. valamint a „A’ gyökere fekete vaſtag. Schweinbrot. és fogyasztják a növény gumóit. Marzell Sonchus asper a. foeniculáceus a. kit az Németek diſznó kenyérnek neveznek” (Lippay I: 64). ill. (Melius 76a). 1775: DiÐznó orja (Csapó 225). Disznókörte (MagyGyógyn. 335). ſzint úgy lehet kéſzitteni és enni mint a’ Salátát” (Csapó 208). 1813: Disznó kék (Magy. A disznókömény a növény R. Genaust porcínus a. szelíd csorbóka’. hogy a gyümölcs vadon terem és kicsi. 1783: DiÐznó-kenyér (NclB. A disznókék összetett szó. kék ’saláta’. 1783: DiÐznó kék (NclB. Sew Fenchel (Melius 49a). 1783: DiÐznó orja (NclB.) olyan növények. porcinum < lat. szelíd csorbóka’. Növénynevek 42. — kemény erdei ~ 1578: kemény Erdei diſÅnokéc (Melius 76a).disznókáposzta 139 disznóorja pó 261). ▌ 2. porcus ’disznó’) neveinek fordításával jött létre. nyúl Káposzta (Magy. Vö. A salátakatáng (1. a cseregalagonya ehető termésére utal. fiatal leveleikből salátát készítettek. Saubrot fordítása. J: ’Peucedanum officinale. disznu6körti (ÚMTsz. 1783: DiÐznó Kömény (NclB. Fűvészk. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. a disznókörte növénynévben jelzi. 370). friss leveleiből salátát készítettek. 1775: DiÐznókék (Csapó 208).) és a pitypang (4. ang. hog’s bread. J: ’Sonchus oleraceus. foeniculum < lat. 428). 388). 1664: „Cyclamen.-i oleraceus (< lat. az előtag a csuvasos jellegű ótörök disznó.).: RMGl. szakny. Nyr. az utótagra l. J: ’Sonchus oleraceus. ▌ 2. friss. disznókék 1.). 1590: peucedanon: Diszno kômeny (SzikszF. Saudistel.) a Sonchus nemzetséghez tartozó. a szelíd csorbóka (3. erdei ciklámen’. 1775: DiÐznó kenyér (Csapó 73). disznókömény 1578: DiſÅno kemény (Melius 49a). J: ’Sonchus asper. 2.’. a disznók szívesen fogyasztják. sow thistle ’disznóbogáncs’. porcinus < lat. azt is jelezheti. A szelíd csorbóka (2. 128: 184. A disznókáposzta összetett szó. 2. sv. 375). 1798: DiÐznó-kenyér (Veszelszki 185).) így ír: „Mikor gyenge ez fü. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja. hogy a megfőzött gumókkal etették a sertéseket.

A disznóparéj összetétel arra utal. Genaust porcínus a. J: ’Amaranthus. még varjútövis. az utótag. porcsin. Melius valószínűleg a lat.. varjútövis’. 1578: DiſÅno porczin (Melius 183). Növényszótár 12). 1595: Dizno repa (Beythe 51). J: ’Carlina acaulis. hogy megvédje az állatokat a marhavésztől. orja a.’. eredetű disznó állatnév. az ur ~ or ’domb. A névadás magyarázata. pórtula a. Eberdistel (ném. madárporcsin’. disznórépa 1577 k. amaránt’. a ném. hogy a szártalan bábakalácsot a disznók teknőjébe tették azért. hogy a kövér porcsint a disznók szívesen túrják és fogyasztják. A disznóparéj összetett szó. TESz. J: ’Portulaca oleracea. az erdélyi Benkő . A dobronika idegen szó. 367). hogy elsősorban a disznók fogyasztották. 1783: DiÐznó tövis (NclB. Genaust pórtula a. 1775: DiÐznó-páÐit (Csapó 226). 1798: Dobrónika (Veszelszki 64). pázsit a. Szabó. Genaust porcínus a. Fűvészk. pórtula a. A disznóporcsin Melius alkotása. 1775: DiÐzno-portsin (Csapó 225). valamint a kerekded. portula ’kis ajtó’ szóból származik. A disznórépa a lat. 1783: DiÐznórépa (NclB. J: ’Cyclamen purpurascens. a szláv eredetű pázsit utótag ’fű’ jelentésű.. 1791: Disznó Tövis (Lumnitzer 361). A tövis utótagra l. közülük némelyiket főzeléknövényként fogyasztották. Nyr. A név arra utalhat. 413). disznó köhögése) is használták. amelyek répához hasonlóak. J: ’Polygonum aviculare. különféle disznóbetegségekben (pl. déli méhfű’. 363). 390). EWUng tüske a. ném. A disznóorja Melius alkotása. A disznótövis Melius alkotása. 1813: D[isznó] orja (Magy. az ótörök eredetű disznó és az orja ’állati gerinc’ összetétele. Az előtag magyarázata. 127: 48. J: ’Polygonum aviculare. a paréj (→ paraj) ’ehető főzeléknövény. Saudistel tükörfordítása.. ezenkívül a disznók szívesen fogyasztják a növényt. disznóporcsin disznóporcsin 1. 1775: DiÐznó tövis (Csapó 17). lat. Waldrübe ’erdeirépa’ (Veszelszki 185).: DÿÅno Repanak gr. magaslat’ elemeknek más testrész jelölésére való alkalmazásával jött létre).. Portulaca szót a lat. mert a növény ágvégei tövisesek. disznóporcsin. Eber ’vadkan’). Melius 381. Marzell Cyclamen europaeum a. hogy a disznók ették a növényt.. rapum porcinum (< lat.. disznópázsit 1595: Dizno paſit (Beythe 96). porcénus ’disznó-’ melléknév. 1798: DiÐznó-tövis (Veszelszki 135). A disznóorja összetett szó. Cserey nemzetségnévként használja.. hogy a disznók szívesen eszik a gumókat. J: ’Melittis melissophyllum. ▌ 2. Genaust porcínus a. 1584: dizno répa (Clusius– Beythe 13). TESz tüske a. disznóparéj 1911: disznóparéj (Cserey. Nyr. orja a.disznóparéj 140 dobronika (Veszelszki 357). EWUng. Az előtag az ótör. J: ’Portulaca oleracea. EWUng. a név magyarázata. 1798: Diſznó-pázsit (Veszelszki 354). A disznótüsfa egyedi adat. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. disznóporc l. erdei ciklámen’. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. r#pa. dobronika 1783: Dobrónika (NclB. porcus ’disznó’ szóból eredeztette. A tüs utótag a tövisnek régi tüs változata. gyomnövény’ jelentésű. 1783: DiÐznó pá’sit (NclB. A disznópázsit előtagja arra utal. 2. disznótövis 1578: DiſÅno txuis (Melius 43a). rápa a.. || disznóporc 1798: Diſznó-portz (Veszelszki 357). 128: 184. Vö. J: ’ua. 629). 335). az utótagra l. (OrvK. disznótüsfa 1798: Diſznó-tÍs-fa (Veszelszki 335). valójában a lat. 1775: Disznórépa (Csapó 73).. a lat. Melius 386. Szabó.. Az orja utótag szóhasadás eredeménye (az orr testrésznév előzményének. kövér porcsin’. kövér porcsin’. Erdrübe ’földirépa’. r#pum ’répa’) tükörfordítása. TESz. madárporcsin’. Marzell Carlina acaulis a. Portulaca szót (tévesen) feltehetőleg a lat. pozsgás levelű növény hasonlíható állati gerinchez. hogy az amaránt nemzetséghez tartozó növények szinte gyomnövényként terjednek. valószínűleg a növény szarvastövis elnevezésének hatására jött létre. pázsit a. J: ’Rhamnus cathartica. szártalan bábakalács’.

222). csattanó maszlag’. dődike (ÚMTsz. 444). dudkóró . tárkony. dédike a). ném. kutya~fű. Marzell Datura stramonium a. Vö. Gazdag méztartalma miatt a méhek. az utótagra l. a dongó ’rovar’ előtag dong töve hangutánzó eredetű. 1948: dudkóró (MagyGyógyn. szopókavirág.dohányvirág 141 lő’). kígyó’) átvétele. J: ’Centaurea cyanus. A pettyegetett tüdőfű (1. dong a. dohányvirág (MagyGyógyn. dongófű l. dögfű 1903: dögfű (Hoffmann–Wagner 39). tárkönyüröm’. csibe~. 406). kakics. dragollub. valószínűleg a ném. dracunculus ’kicsi sárkány’ < lat. A drágajó népi elnevezés. J: ’Sonchus oleraceus. 127). hogy a növénynek érdesen szőrös szára és levele van. Pilosella minor purpureo flore. Marzell Pulmonaria officinalis a. ismeretlen eredetű. dídike (ÚMTsz. Bockstaud’n ’bakszagú növény. csorbóka nevet Diószegi–Fazekas tette nemzetségnévvé. 1783: Drágulob (NclB. zúgó hangját jeleníti meg. 145). bokor’. solanum foetidum pomo spinoso (< lat. J: ’Melilotus officinalis. liba~. ill. A dögfű elnevezés alapja.) magyarázata. A borzas jelző (2. — N. pakulár~ dohányvirág N. EWUng. A dragontárkony összetett szó.. J: ’Veronica officinalis.). 145). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a dudvacsorbóka nevet javasolja a R. drót l. TESz. dögfű (MagyGyógyn. ang. (Melius 95). csirke~ (→ csibedöglesztő). nyúlkék. dédnagymama’ népetimológiás változata. hogy a növény gyorsan szaporodik. J: ’ua. kék búzavirág’. dődike N. pettyegetett tüdőfű’. holgy mal (Clusius–Beythe 6a. dongóvirág döglesztő l. szelíd csorbóka’. darazsak. Fűvészk. Idegen nyelvi megfelelőre vö. dongóvirág (MagyGyógyn. cin~ dudvacsorbóka 1807: dudva Tsorbóka (Magy. nyúlkáposzta.. A dohányvirág népi név. J: ’Datura stramonium. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ismeretlen eredet ű. dongók gyakran keresik fel a petytyegetett tüdőfüvet. lat. kígyótrankfű. utalva arra. — N. 1723: ’burjánzik’). a dudva előtag jelentése valószínűleg ’burjánzó’ (vö. R.’. 415). J: ’Pulmonaria officinalis. 1783: Dutkóró (NclB. Ehrenpreis hatására jött létre. 1903: drágulob (Hoffmann–Wagner 165). drák#n ’sárkány. 264). a névadás magyarázata. hangalakja a rovar tompa. a déli szláv vagy szlovák eredetű drága ’értékes’ és a jó ’hasznos dolog’ összetétele. Talán a dédike ’dédszülő. ▌ 2. Vö. mindkét növény lila virágait kedvelik a méhek. ném. A dudvacsorbóka Diószegi–Fazekas alkotása. || dongófű 1. drac# < gör. kígyóharapás ellen használták a növényt. Honigblume ’mézvirág’. hogy az orvosi veronika a népi gyógyászatban nagyon fontos és hasznos gyógyszer volt. Dragon (< lat. A névadás alapja. darazsak. 1841: dongófű (Barra 302). drágolub 1583: Pilosella minor albo flore. Marzell Centaurea jacea a.). stink-weed. A dongóvirág népi elnevezés. 422) ’ua. hogy a növény megszárított virágját dohányhoz szokták adni. dutkóró József a rom. A dődike népi elnevezés. Vö. J: ’Antennaria dioica. drágajó (MagyGyógyn. dragontárkony 1583: Dragon tarkony Tarco (Clusius–Beythe 7a: BotTört. A névadás szemléleti háttere. hogy az egész növény büdös. dungó-virág (MTsz. 273). méhvirág. a R. tyúk~ dongóvirág N. Dődike (MagyGyógyn..) és a fekete nadálytő (2. 126). 326). orvosi veronika’. foetidus ’bűz- drágajó N. A drágolub idegen szó. darázsvirág. nyúlsaláta helyett. J: ’Artemisia dracunculus. dong a. Tabaksklee. Idegen nyelvi megfelelőre vö. parlagi macskatalp’. Genaust dráco a. R.’ növénynevet vette át. orvosi somkóró’. 1798: Drágulob (Veszelszki 238). az előtag a ném.) dongófű elnevezése Barra alkotása. ném. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. „Dobrónike” (NclB. dicsőségesfű. — borzas ~ 1841: borzas dongófü (Barra 302).: BotTört. Marzell Melilotus officinalis a. dracónis a. disznókáposzta. Dongovirág (Jávorka 848). J: ’Symphytum officinale. dutkóró 1578: Dutkorónac gr. dohány l. fekete nadálytő’.

TESz. a növénynév előtagja az ismeretlen eredetű dudva ’gyom. J: ’Melilotus officinalis. EWUng dudva a. 145). Bucskóró.). gaz’ származéka. orvosi somkóró’. búskóró (MagyGyógyn. J: ’ua. A dutkóró Melius alkotása. A búskóró előtagja népetimológiával keletkezett. a kóró utótag magyarázata: „mert igen magas mint egy ember” (Melius 95). .dutkóró 142 dutkóró (MTsz. dudva a.’.. || búskóró N.

ében a. UEWb. Vö. Nyr.. Ebenbaum. 375). lat. J: ’Daphne mezereum. 1397/1416: „arbor wlgo ebefa” (TESz. Barra ebagyar elnevezését sem a köznyelv.) elnevezésének eb előtagja a növény jelentéktelenségét és bü- .. ébène. 1783: Eb-tsipke (NclB. Nyr. büdös gönye’. 1948: ebcseresznye (MagyGyógyn.). èbano ’ébenfa’. J: ’Bryonia alba. hogy a termés nem ehető. cseresznyeszerű termés. TESz. a lat.’. csillagpázsit’. É ebagyar 1843: Ebagyar (Bugát. Szóhalm. ’kutya. — büdös ~ 1578: b×dxs Ebfánac gr. A tiszafa ébenfa elnevezése Barra alkotása. or. gen. gyepűrózsa’. odóntos ’fog’) fordításával. farkashárs’. gyepűrózsa’. ébenfa 1841: ijbenfa (Barra 423). J: ’ua.. 132). odoús. kutyacseresznye. EWUng ében a.. J: ’Taxus baccata. ang. ébenos ’ébenfa’). A varjútövis (1. ol. эбéновый ’ében-’. kynód#n.). ebes a. 1583: eb chypke (Clusius–Beythe 7: BotTört. még csipke.-i Cynodon (< gör. ebcsipke 1578: Eb cypke (Melius 11a). Ebenholz. 125: 420. a ném. Az ugor eredetű eb ’kutya’ előtag magyarázatára l. égerfa Marzell Bryonia a. J: ’Rhamnus cathartica. fr. Az ebcsipke összetett szó. heben. h. a baum magyarázó utótagot lefordította. kynódous < gör.. que Ebfa dicitur” (TESz. a latin Rosa canina részfordítása. Az ebfa az ugor eredetű eb ’kutya’ és a fa összetétele. 125: 420. 1264: „spina. 117: 562. a cseresznyéhez hasonlóak. éberfa l.. ▌ 2. sem a szaknyelv nem fogadta be. Az ében vándorszó. J: ’Cynodon. Ibenbaum (Veszelszki 422) részfordításával jött létre. R. vö. (h)ebanus. hogy fogszerű rügyek találhatók a növény gyökérzetén. fekete’ előtag a tiszafa mérgező hatására utal. ebcseresznye 1903: ebcseresznye (Hoffmann–Wagner 197). még kutyarózsa. Genaust Cýnodon a. Az ebagyar növénynevet a reformkori nyelvújítás idején Bugát Pál alkotta valószínűleg a lat. a névadás alapja itt is a jellegzetes apró. 125: 420. Az elnevezés motivációja. Barra a német előtagot átvette. Marzell Cynodon dactylon a. Eibenbaum. vö. Nyr. szakny. a csipke eredeti jelentése ’Rosa canina. Genaust ebenacánthus a. ký#n. A névadás magyarázata. eb’) utótagot lefordították. „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). Az ében ’ébenfekete. forró égövi fafajta’ első megjelenése: 1551: „Sz×ntelen neuekedem mint az Eb…us fa” (TESz. halálfa. tiszafa’. (h)ebanum ’ébenfa’ (< gör. A valódi ébenfa ’Diospyros ebenum.E. lat. J: ’Rosa canina. ebony (tree). az utótagra l.). Az ebcseresznye a ném. 1775: Eb-csipke (Csapó 76). 93). gen.. kynós ’kutya’. 291). Nyr. Hundskirsche tükörfordítása.. hogy a büdös gönye apró bogyói feketék. 1578: Ebfa „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). ebes a. canina (< canis ebfa 1. az eb ’kutya’ előtag azt jelzi. ném. Az ükörke ’Lonicera xylosteum’ növény (nem gyógynövény) neveként már 1833-ban felbukkan az eb-tseresznye (Kassai 2: 15). varjútövis’. mérgező.

J: ’Vincetoxicum hirundinaria. büdös. cynanchum (< gör. vö. lat. latin Cynocephalæa (Melius 165a) (< gör. közönséges méreggyilok’.’. Nyr. 1903: ebfojtó fű (Hoffmann–Wagner 51). 1595: Eb feix fiju Antirrhinum. lat. Genaust Cynánchum a. 1783: Eb fejü fü (NclB. . J: ’Vincetoxicum hirundinaria. hogy régen a növényt torokgyík. Vö. Genaust Cephalándra a. kínoz’ az összetétele. hogy Melius milyen általa ismert növénnyel vélte azonosnak a jelzett fajokat. még a növény R. Nyr. Szabó Attila szerint Melius Herbáriumának ebben a szakaszában az előforduló növénynevek azonosítása bizonytalan. fáj. vetési oroszlánszáj + ? Antirrhinum majus. nem állapítható meg világosan. ebfojtófű. Az eb előtag a farkashárs német elnevezéseiben is megtalálható: Hundsbeere ’ebbogyó’. fulladás) kezelésére használták. Az ebfejűfű Melius alkotása a R. 1807: ’Antirrhinum majus. UEWb. Az ebfáj az eb ’kutya’ és a bizonytalan eredetű (talán finnugor kori örökség) fáj utótagnak ’fájdalomgyötör. Az ebfoga Pápai Páriz Ferenc alkotása. A farkashárs (2.. 1775: Ebfejüfü (Csapó 39). európai kakasmandikó’. Cýnodon a. mert mint egy Ebnec. 1595: ’Misopates orontium. Marzell Daphne mezereum a. Nyr. hivatalos lat. nehezen nyel’ jelentésű gör. ebfejűfű 1578: Eb feyx f× (Melius 165a). A növény mai. ký#n. még tetűfa. 125: 421. ebtövis. vetési oroszlánszáj + Antirrhinum majus. | 1775: ’Misopates orontium. a büdös jelzőt azzal magyarázza. kynós ’kutya’. hogy „b×dxs ÐÅederies virága vagyon” (Melius 20a). A német szó a lat. kephale ’fej’) mintájára. Nyr.ebfáj 144 ebfojtófű dös szagát jelzi: „roszsz. gör. Hundszahn ’kutyafog’. 1807: ebfejűfű (Magy. ký#n.. A név valószínűleg a lat. hogy a növényt torokgyík (a betegség tünete a nehéz nyelés.). a farkashárs népi kutyaborostyán neve..: ebfáj (Nyr. A növény magháza ebfejhez hasonló. cynanchum (< gör. Szabó. Bucranion. szakny. 125: 421. hegyes hagymája. Hundskopf (Melius 165a). kerebfaképű lóbenge l. nevei dens canis. EWUng. 389. vö. A névadás magyarázata. canis ’kutya’) tükörfordítása. 125: 421. közönséges méreggyilok’. ebfáj XVIII. gen. a későbbi adatokban már a kerti fajtát jelöli. semmirevaló törőfa” (Kassai 2: 15). Marzell Erythronium dens-canis a. gör. valószínűleg Dankovszky alkotta a nevet. Hundswürger tükörfordítása. Az ebfejűfű az oroszlánszáj elnevezése. Nyr. fulladásos betegség ellenszereként használták.. J: ? ’Erythronium dens-canis. ném. Az ebfa és a büdös ebfa Melius alkotásai. Fűvészk. 125: 420. A bizonytalanság okára l. J: ’ua.) eb előtagja minden bizonnyal a növény egészének mérgező voltát magyarázza. Melius a latinból fordított ebfej növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. Erythronium denscanis. lat. Melius 435. TESz fáj a. vagy Boriunac à feye ollyan fxk vannac à leuele kxzxt” (Melius 165a). 125: 421. a korai adatokban vadon növő ’vetési oroszlánszáj’ jelentésű.. Vö. dog’s tooth. ebfojtófű 1833: eb-fojtó-fű (Dankovszky 276). 391). Melius 375. Marzell Antirrhinum orontium a. a növény egyéb metaforikus elnevezésével: borjúorrúfű. ký#n. Vö. ebfoga 1706: eb foga ’Denticula canis’ (PPNomH. J: 1578. kerti oroszlánszáj’. sz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A ném. nehezen nyel’) szóból ered. A névadás alapja a növény felül fogszerű. ágchein szót az általánosabb jelentésű fáj ’fájdalom gyötör’ szóval fejezték ki.i elnevezése szintén tartalmazza a R. Szabó. dens caninus. gyakori megnevezés mérgező bogyótermésre. | 1783.. Vö. genitív kynós ’kutya’. a latin tudományos Denticula canis (< lat. vö.. ném. — méregölő ~ 1841: méregölő ebfáj (Barra 272). gen. Genaust Cynánchum a. méregölőfű. magyarázata. A méregölő jelzőre l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ebfáj. A magyar ebfáj növénynévben a ’fojtogat. lóbenge ti oroszlánszáj’.. eb + fog jelentésű elemet. ágchein ’fojtogat.. Cynocephaloea (Beythe 120a). 362). kerti oroszlánszáj’. ágchein ’fojtogat. kynós ’kutya’. 85: 210). dens ’fog’. ang. Melius így magyarázza a névadást: „Eb feyx f×. nehezen nyel’) hatására jött létre.

403/ 6). Zinziber caninum (Melius 174a) (< lat. 1578: Eb nyelw (Melius 150). canénus ’kutya-’ melléknév) fordítása. testiculi’ (Nyr. lat. (OrvK.: RMGl. 115). az eb. pázsit’. Nyr. A névadás szemléleti háttere. ebkapor 1577 k. vargyógyítófű (→ varf ű) stb. 44). 1775: Eb-nyelv (Csapó 77). még agármony. Az ebgyógyítópázsit elnevezés magyarázata.. 363). a R. Hundshoden ’kutyahere’. Az ebgyömbér Melius alkotása. vö.’. A mony ’here’ jelentésű. kutya. büdös pipitér’. — ~űfű 1578: Eb nyelu× f×nec gr. 1775: Eb kapor (Csapó 254). kutyatej’. és a növény kitisztítja az állat gyomrát.. MNy. J: ’ua. 528). Hundsgras ’kutyafű’. J: ’Orchis morio. cynoglossa]: eb nyelÔ (KolGl.’. Hunds-Pfeffer (Veszelszki 343) ’kutyabors’. Az ebgyógyító elvonással keletkezett az ebgyógyítófű névből. dog’s grass ’ua. gramen ’fű.. Az ebmonyfű a R. J: ’ua. ang. Nyr. 126).ebgyógyítópázsit 145 ebnyelv ebgyógyítópázsit 1780: eb-gyógyitó pázint (Phytologicon 86). ký#n ’kutya. hogy a borsos keserűfüvet régen fűszerként használták. 29: 362). 1583: eb kapor Cotula (Clusius–Beythe 4: BotTört. gör. ném. ha a gyomra beteg. || ebgyógyító 1813: Ebgyógyító (Magy. 2. A gyógyító magyarázó elem egyéb hasonló szerkezetű növénynevek hatására kerülhetett a névbe. 528). 1595: Eb kapor (Beythe 95). 419). társneve a kutyakapor a R. még gyömbér. csípős. mint az agármony növénynév.: Eb kaproth gr. 328). silány minőségű fűszer. 1783: Eb-gyógyító páÐint (NclB. zingiber ’gyömbér’. disznógyógyítófű. Gramen caninum (NclB. 1577: chiroglossa [a. rókamony. gyökér (Hoffmann–Wagner 11). a növény ebtej és kutyatej elnevezéseiből hozta létre a szinonim előtagokat (eb ~ kutya) tartalmazó növénynevet. magyarázatára l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 333). J: ’Elymus repens. ebgyógyítópázsit ebgyömbér 1578: Eb gyxmbęr (Melius 174a). borsos keserűfű’. J: ’Euphorbia sp. canénus ’kutya-’ melléknév) tükörfordítása. de mirígyes foltoktól tarka. pásja jájca ’kutyahere’. Az ebmony hasonló névadási szemléleten alapul. Fűvészk.’. Nyr. Idegen nyelvi megfelelőre vö.előtag a növény büdös illatára utal: „Szára kopasz. 1783: Eb-nyelv (NclB. a név a kutyaheréhez hasonlítható ikergyökérgumókra vonatkozik. 29: 51. 1783: Eb gyömbér (NclB. gyep. eb’. Az ebmonyfű összetételben az összefoglaló jelentésű eb ’kutya’ az agármony szerkezetben előforduló agár ’kutyafajta’ megfelelője. — ebgyógyítógyökér 1903: ebgyógyító pázsit v. 1775: Ebgyömbér (Csapó 26). Nyr. Genaust Cýnodon a.: Cinoglossa: eb nÿelw (Ortus: RMGl. J: ’Anthemis cotula. 1578: Harmad fęle Eb kapor (Melius 72). 528). hogy hitvány. Az ebkutyatej Veszelszki alkotása. ebnyelv 1525 k. ném. Marzell Anthemis cotula a. Fűvészk. órchis ’here’) tükörfordítása. közönséges ebnyelvűfű’. ebkutyatej 1798: Eb-kutya-tej (Veszelszki 459). ebgyógyítófű. ill. Vö. 328) (< lat. 129). agárkosbor’. 1583: eb nyelw (Clusius– Beythe 4: BotTört. 1798: Eb-gyömbér (Veszelszki 343). Idegen nyelvi megfelelőre vö. 368). 1783: Eb Kapor (NclB. 125: 423. 125: 422. borsízű növény. A büdös pipitér levelei a fűszerkapor ’Anethum graveolens’ leveleihez hasonlóak.előtag jelzi. ill. 1798: Eb-kapor (Veszelszki 177). szln. Az ebkapor. ném. íze a gyömbérre emlékeztet. az utótag magyarázatára l. Hundshödlein ’kutyaherécske’.’.2: RMGl. m. 51: 18. az eb-. J: ’ua. J: ’Cynoglossum officinale. 1798: Eb-gyógyító Pázsit (Veszelszki 240). 125: 422. közönséges tarackbúza’. ebgyógyítógyökér l. A név valószínűleg latin hatásra jött létre. || ebgyógyítófű 1807: Ebgyógyító fű (Magy.. lat. J: ’Persicaria hydropiper. . Hundsdill tükörfordításával keletkezett. 1948: Ebgyógyítófű (MagyGyógyn. Cynosorchis (Csapó 298) (< gör. lat. Marzell Agriopyrum repens a. 1533: Cynoglossa: Hundstzung: Eb nyelue (Murm. a lat. hogy a növényt a kutya gyógyírként eszi. ebmonyfű 1601–16: eb mony fiű ’Orchides. lat. ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek” (Hoffmann–Wagner 171). Genaust canínus a.

. A névadásra a ném. Hundsaugen (Melius 138a) tükörfordítása.: RMGl. 1998: ebnyelvűfű (Priszter 351). Lingua Canis. | piros ~ 1903: Piros ebszőlő (Hoffmann– Wagner 40). 1500 k. 664). minden állatot meg xl” (Melius 156). J: ’ua. J: ’ua. Ember és növényvilág 290). farkasölő sisakvirág’. — N. Cynoctonon (Melius 155a) (< gör. veres. lat.: Solanum hortense. kynós ’kutya’. Farkaſt. 1775: EbÐzem (Csapó 248). J: ’ua. Péntek–Szabó. kesernyés csucsor’. 1578: Eb ÐÅxlxt gr. kutyát mérgeztek.ebrontófű 146 ebszőlő (Melius 150). a névadás alapja a fa használhatatlansága. Nyr.: RMGl. 1783: Eb-Ðzem (NclB. 664). | orvosi ~űfű 1998: orvosi ebnyelvűfű (Priszter 351). Cynoglóssum (lat.’. — fekete ~ 1998: fekete ebszőlő (Priszter 506). kutyafa. | kertekben termő ~ 1578: kertekben termx Eb ſÅxlx (Melius 86). 1911: ebrontófű (Cserey. J: ’Solanum dulcamara. 389). kynoglôsson < gör.: RMGl. A növénynek ezt a tulajdonságát már Melius említi: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. (Melius 86). 1798: Veres eb-Ðzflf (Veszelszki 45).’. Hundszunge ’kutyanyelv’ is hatással lehetett. Szabó. A névadás alapja a növény keskeny. Hundstod ’kutyahalál’. maszlagos nadragulya’. 1520 k. ebrontófű 1. cynogl#ssus < gör. 125: 424. J: ’ua. ebszőlő (Nyr. Növényszótár 4). ký#n ’kutya’. v. XVI. Lingua canina: ebnyelxe fÿw (De Herbis: RMGl. I: 307). ném. 1: 307).: Cyglassa. — N.: De strigio siue solatro: Ebzewle (StrassbGl. Az ebsefa az eb ’kutya’ és a se nyomatékosító elemből tömbösö- dött összetétel. Melius a lat. fekete csucsor’. 125: 424. ▌ 2. 340). 1405 k. 1578: Eb ronto f× (Melius 155a). | vad ~ 1903: vad-. a ném. Ebet xl. ebrózsa l.’. … hertelen embert. 1533-ban már említik a növény német nevét: „Cynoglossa: Hundstzung” (l.: RMGl. — alutó. J: ’ua. hogy a virágfejecskék állatszemhez hasonlóak.’. 1590: Solanum hortense: Ebszôlô vag. 1775: Eb-nyelvü-fü (Csapó 77). vízi. gyötör’) mintájára hozta létre.’. XVI. 664). glôssa ’nyelv’) tükörfordításával keletkezett. 1577: solatrum: eb szxlex (KolGl. nyelv formájú levele. 1533: Solatrum: Nachtschadt: Eb sxlx (Murm. 415). 1595: Eb Ðzxlx (Beythe 110).. ebszőlő 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. | kerti ~ 1578: kerti Eb ſÅxlxnec gr. fent). Nyr. Az ebszem Melius alkotása. erdei peremizs’. — közönséges ~űfű 1998: közönséges ebnyelvűfű (Priszter 351). Genaust Cýnodon a.: Solatrvm: Eb zewlew (Herb. 664).’. Marzell Inula conyza a. | veres ~ 1783: Veres Eb-Ðzölö (NclB. 125: 424. jelentése ’a kutyának se jó’. ebsefa (MagyGyógyn. ▌ 4. sz. Vö. J: ’ua. ebnyelv ebsefa N. ebnyelvü fű (Nyárádi 85). ebnyelvűfű (SzegSz. 1578: Eb Ðzxlx (Melius 85). J: ’Aconitum napellus subsp. eb Sz[őlő] (Magy. ▌ 3.’. kynoglôssos. tónsus a. Melius a latinból fordított ebnyelv növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el.’. és a lat. Fűvészk. 1525 k. (Melius 11a). J: ’Inula conyzae. Katikasisakvirág’. Az ebsefa népi elnevezés. J: ’Solanum nigrum. 379). 664). 340). J: ’ua. 1775: Eb-szölö (Csapó 78).: Solatrum: eb zewlew (Ortus: RMGl. napellus. J: ’ua. Az ebrontófű sisakvirág-fajokat ’Aconitum sp. tondēre ’nyes. — halálos bolondító~ 1578: Halálos bolondito Eb . 1783: Vizi Eb-Ðzölö (NclB. — erdei ~ 1813: erdei. Nachtschatt: eb Zoeloe (SzegSz..’.’. Nyr. vizivagy veres ebszőlő (Hoffmann–Wagner 40). 1903: ebrontófű (Hoffmann–Wagner 109). Solatrum: Eb zewlew (Növ. Genaust Cýnodon a. 2. J: ’Frangula alnus.’ nevez meg. 664). (Melius 86a).és bolondító~ 1578: aluto és bolondito Eb ſÅxlxuel gr.’.: solatum: eb zele (SchlSzj. J: ’ua. | vízi ~ 1775: Vizi eb-Ðzölö (Csapó 79). A névadás alapja talán az. J: ’Atropa belladonna.’. ▌ 2. Melius 431. A névadás alapja az. J: ’ua. ebszem 1578: Eb ſÅem (Melius 138a). J: ’Aconitum vulparia. | felfutó ~ 1775: Fel-futó ebÐzölö (Csapó 79). 164). J: ’ua. kutyarózsa ebnyelvűfű l.2: RMGl. kýōn. J: ’ua. szep szôlô (SzikszF. 43: 311. 258). b): RMGl. 1783: Eb rontó-fü (NclB. Az ebnyelv a lat. gör. hogy a növénnyel farkast. közönséges kutyabenge’. 664). R.: RMGl. lingua canina ’kutyanyelv’. 664).. 1595: Eb ſzxm (Beythe 88a).

Szabó. J: ’Euphorbia cyparissias.) elnevezések hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek: mindegyik növény mérgező és bogyós termése van. Marzell Solanum dulcamara a. Nyr. a növény és neve a német patikusokkal terjedt el az országban. hogy a kesernyés csucsor (1. így ír a csucsorról (1.. a XVI. A XVI.) és a mételmaszlag (4. 1395 k. hasindító kutyatej’. J: ’ua. MNy. 1783: Nagyobb Ebtej (NclB. 371). ▌ 2. rom. a fekete csucsor (2.). 631/13)]. le. J: ’Datura metel.) név elé a későbbiekben a kesernyés. utótagja a növény szárában lévő tejszerű nedvre utal. század végétől a megkülönböztető jelzők segítségével fajokat is el lehet különíteni. psie mleko. nyirkos területeken él. Az ebtej elnevezés valószínűleg a ném.’. ebtej 1.) gyümölcse. A korai adatokban az ebtej elnevezés a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó tejnedvet tartalmazó növényekre vonatkozik. A fekete csucsor (2.) ősrégi ázsiai kultúrnövény. magyarázatára l. Melius 370. 1583: eb tey (Clusius–Beythe 4: BotTört. Az alutó.: „Eb Teÿ fwek” (OrvK. az ebszőlő előtag a növény R. csucsor. psi mlecz. a kertekben termő pedig azt mutatja.: RMGl. mely valószínűleg Egyiptomon keresztül jutott el a mediterrán területekre. 129). — nagy ~ 1775: nagy eb-téj (Csapó 81). századi OrvK. 631/13). XVI. Az ebtej összetett szó.). és onnan esetleg „Patica- riuſoc” útján hozzánk is: „EſÅt hiyac à Paticariuſoc Cuculus de leuante.és bolondítóebszőlő ’maszlagos nadragulya’ (3. 687). a szőlő utótag a fürtös. bogyós termésű növény’ jelentéssel használja. és a növénynevet összefoglaló ’különféle mérgező. a csucsor utótag a Solanum nemzetség neve. | naptámadatról hozott ~ 1578: Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx (Melius 86). hogy az egész növény. A mételmaszlag (4. 631/12). 1525 k.): „EÅ Bolondÿto es halalhoÅo Eb Åxlxt ha kÿ megh ÿÅÅa. pasje mliče. Az összetétel ebelőtagja azt jelzi. Hundmilch).’. J: ’ua. 125: 425. A piros. hogy a növény a kertekben is előfordult. keserű vagy az édeskeserű jelzőt illesztették. A növény vadon. J: ’ua. ezek a növény ízére utalnak. kesernyés csucsor’. Åÿnthe olÿan aÅ ÿÅÿ mÿnth aÅ Teÿnek. erdőben. 371). 263).-i OrvK. 687). J: ’Solanum dulcamara. 406–7. hogy Melius 1578-ban mind a négy növényt ebszőlő néven említi. — ~fű 1577 k. ebkapor (< ném. Az ebszőlő a ném. Ezeknek a növényeknek közös tulajdonsága. magyarázatára l. hogy tejszerű ragacsos anyagot tartalmaznak: „a’ belflök ki-ſzivárgó téjrfl mindeneknél esméretesek” (Veszelszki 211). 129). Az ebszőlő ’kesernyés csucsor’ (1. kutyatej’. A felfutó ebszőlő. A hasindító kutyatej (1) nagy ~ nagyobb jelzője a lat. ebszőlő. 1775: Eb-téj (Csapó 80).: Esula: ebtheÿ (Ortus: RMGl.-hv. Növényneveinknek ez a csoportja olyan gyógynövényeket foglal magában mint az ebtej (< ném. az az Nap támadatrol hozot Eb ſÅxlx” (Melius 85a–86). farkas-kutyatej’. bogyója ehetetlen. (OrvK. neve. . ebszőlőcsucsor 1948: Ebszőlő csucsor (MagyGyógyn. Az ebszőlő a németből fordított igen régi növényneveink közé tartozik. mételmaszlag’. cserjés ebszőlő elnevezés esetében a névadás alapja a növény életmódja: „felkapaszkodó szárú cserje” (RévaiLex. sz. A XVI. amelyek fontos szerepet töltöttek be a középkori patikákban. élvezhetetlen ízére. Cataputia maior utótagjának fordítása.ebszőlőcsucsor 147 ebtej ſÅxlx (Melius 85a). 8).. Hundsdill). 1577 k.: Eb Teyrql gr.: Agrimonium: eb teÿ (BesztSzj. Hundesbeere ’ebbogyó’ mintájára jött létre. pejoratív értékű eb előtagja pedig a nedv csípős. J: ’Euphorbia lathyris. veres jelzők a termés vörös színét jelzik. a növény értéktelenségére vonatkozik. Hundsmilch tükörfordítása. melyeknek közös jellemzőjük. és bogyójuk is mérgező. vad és vízi jelzők. halált okoz. Az ebszőlőcsucsor összetett szó. 29: 51–2. Az adatok mutatják. EÅ gÿakor chÿoklaÐth hoÅ” (OrvK. 1783: Eb-téj (NclB. szb. Vö. | nagyobb ~ 1583: nagyob eb teij (Clusius– Beythe 5a: BotTört. J: ’Euphorbia sp. erre utalnak az erdei. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. kutyatej. a maszlagos nadragulya (3. szőlőszerű termésre utal. 612/34). is összefoglalóan jellemzi azokat a növényeket [„AZ Eb Teÿ fwek is igqn artalmaſok” (OrvK.) fekete jelzője a termés színére utal. laptele-c"nelui.

Vö. 520. 1595: edxs gyxkernek gr. Vö. macskák elpusztítására: „mellyel p. o. kutyatej a. ebvész gör. (Beythe 60a). Vö. 130). ebvészmag l. Benkő 63. áhiA ’kígyó’) átvétele. 178). | édesgyökerűfű 1775: Édes gyökerü-fü. az ugor kori eb és a bizonytalan. igazi édesgyökér’. apium ’petrezselyem’) is. 1798: Eb-tövis (Veszelszki 335).. J: ’Glycyrrhiza glabra. 50). 1998: édesgyökér (Priszter 386). J: ’Aethusa cynapium. szakny. 1783: Édes-gyökér (NclB. échis ’kígyó’ < óind. Az ebvész összetett szó. Nyr. 1998: ebvészmag (Priszter 514). ecetfű N. J: ’ua. Nyr. vasfű’. Az édesfa népi név.: Polypadium: edes gÿöker (De Medicinali: RMGl. „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27). közönséges édesgyökerű-páfrány’. J: ’Strychnos nux-vomica.’. 351). 125: 425–6. Marzell Colchicum autumnale a. 1998: igazi édesgyökér (Priszter 386). J: ’ua. mintára jött létre. 1783: Édes Paprágy gyökér . EWUng kutyatej a. J: ’ua. a névadás alapja a növény édes ízű gyökere. talán finnugor kori vész ’pusztulás’ összetétele. 404). | édesgyökerűfa 1783: Édes gyökerü fa (NclB. még varjútövis. echidna ’kígyó’ < gör. mérgező tulajdonságát fejezi ki. ami szintén azon a névadási szemléleten alapul. magyarázatára l. 430). Fűvészk. az eb előtag a növény haszontalanságát. J: ’Verbena officinalis. hogy a vasfűvel és gyökerével ecetes uborkát ízesítenek. az őszi kikerics kutyadöglesztőfű elnevezésével.. 430). UEWb. A lat. 520. ádáz’. hogy a növény magva alkalmas kutyák. hogy a növény még a kutyának is mérgező. echium 1798: Echium (Veszelszki 196). 371). szakny. 1583: edös gyoker Glycyrrhiza (Clusius–Beythe 5: BotTört. ebvész 1830: ebvész (Nyr. Növ. 42/9).’. — N. Ecetfű (MagyGyógyn. varjútövis’. Édes gyökérfü (Csapó 259). 1590: Glyceriza: Edes gyôker (SzikszF. 2. 1577 k. — erdei ~ 1775: Erdei édes gyökér (Csapó 10). | vad ~ 1775: Vad édes Gyökér (Csapó 10). a növénynév szláv eredetű ecet előtagjának magyarázata. Nyr. J: ’ua. 148). kutyapetrezselyem. || ~mag 1948: ebvészmag (MagyGyógyn.-i Echium (< lat. Az ebvészmag mag utótagja a növény termésére utal. 148). XVI. 148. 1708: éd(s-gyökér (PPBl. közönséges kígyószisz’. canis ’kutya’. 1783: Vad édes gyökér (NclB. sztrichninfa’. Marzell Aethusa cynapium a. échidna ’kígyó’ < gör.’.’. Fűvészk. J: ’ua. 1903: Ebvirág (Hoffmann–Wagner 73). édes l. ebfa. J: ’Rhamnus cathartica.-i cynapium (< édesfa N. ebzeller 1903: ebzeller (Hoffmann–Wagner 57). Hunds-Eppich. 280).’. 125: 426. ebvirág (MagyGyógyn.: NySz. őszi kikerics’. spina ’tövis’) tükörfordítása. v. 125: 426. 1783: Erdei édes gyökér (NclB. édesgyökér. 1783: Eb-tövisk (NclB.. angyal~ (→ angyalédesgyökér) ebvirág 1833: eb-virág (Dankovszky 176).: Edqs gÿqker (OrvK. Az ecetfű népi elnevezés. Nyr. J: ’ua. magyarázata. Éder. 1798: Édes gyökerÍ-fa (Veszelszki 237). 125: 426). Az ebzeller valószínűleg ném. Az ebvirág a ném. J: ’Colchicum autumnale. 404). 342). „Canina ſpina” (Clusius–Beythe 27) (< lat. vö. 125: 426–7. édesgyökér. I. íd(sgyökér (ÚMTSz. 1181).ebtövis 148 édesgyökér Marzell Euphorbia a. a’ kutyákat és matskákat meg lehet ölni” (Márton. vad édes Gy[ökér] (Magy. J: ’Glycyrrhiza glabra. ▌ 2. 223). 125: 426. — igazi ~ 1948: Igazi édesgyökér (MagyGyógyn.. 280). Vö. ném. 2: 36). Hundsblume tükörfordítása. 836. ebtövis 1584: eb töuisk. MagyGyógyn.’. A névalkotásra hatással lehetett a lat. TESz. | erdei vad ~ 1813: erdei. az eb előtag a varjútövis jelentéktelenségét jelzi.. — N. a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. ill. ágai tüskések: „ágai tövissen végződnek” (Magy. édesgyökér 1. igazi édesgyökér’. UEWb.’. sz. J: ’Echium vulgare. J: ’ua. J: ’Polypodium vulgare. ký#n ’kutya’.: RMGl. || édes páfránygyökér 1775: Édes paprágy gyökér (Csapó 11). édesfa (MagyGyógyn.). XVI. lat. Az ebtövis a lat. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. Nyr.

620). erre utal a lat.) édesgyökér neve feltehetőleg a ném. Genaust Glycéria a. glycyrriza (< gör. Az egércsecs elvonással keletkezett az egércsecsfű névből. Jágerfa (Herman. glycyrriza ’édesgyökér’ hatására keletkezett.. italt ízesítenek. ragadós jelzőket. báránycsecsfű. J: ’Glycyrrhiza glabra. Kleb-erle ’ragasztóéger’. klebrige Erle ’ragacsos éger’. ném. A közönséges édesgyökerű-páfrány (2. 1998: mézgás égerfa (Priszter 296). J: ’Alnus glutinosa. a növénynek a gyökere édes. 430). borsos varjúháj’.édeslevelűfű 149 egérfark (NclB. J: ’ua. glūtinōsus ’ragadós’). a vad jelző arra utal. a tő eredetileg eger ~ egres váltakozást mutatott. 168).’. igazi édesgyökér’. jégörfa (Nyatl. hogy a növény vadon terem. radix dulcis ’édesgyökér’ és a lat.: Egqr fanak gr. A friss rügyek ragacsosak. Marzell Alnus glutinosa a.: Alnus: ni: arbor: Eger faa (GyöngySzt. Az égerfa ’közönséges kutyabenge’ (2. 1998: mézgás éger (Priszter 296).: erulus: eger fa (SchlSzj. EWUng. 256). a levelek nagyon hasonlóak a mézgás éger(fa) leveléhez. glycyrrhiza. J: ’ua. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor. egerfa. glykýs ’édes’.’. éb(rfa. . 511). 1595: Egxr fa (Beythe 10a). egyedi adat.). édesgyökér. Valószínűleg a lat.: BotTört. Vö. 1234: „Arbor que Hungarice dicitur egurfa” (OklSz. mivel a növény föld alatti része édes. 126). 211). J: ’ua. éger a. páfrány édeskeserű csucsor l. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. 1583: egör fa Alnus (Clusius–Beythe 2a. a szókezdő magánhangzó rövid volt. 668). glykýrrhiza < gör. égerfa a. jég(rfa.. közönséges kutyabenge’. | ragadós ~ 1998: ragadós égerfa (Priszter 296). éger(fa)’.2: RMGl. eufrasia egércsecsfű 1783: Egér-tsets-fü (NclB. 368).’. Marzell Polypodium vulgare a. mézgás.’. hosszúkás pozsgás levélkék csecshez hasonlíthatók.: RMGl. Az édes páfránygyökér jelzős előtagja ném. 213). hogy a páfrány gyökere „a cukornál többszázszorosan édesebb” (MagyGyógyn.’.) összetételből adatolható. Fűvészk. Süſsfarn (Veszelszki 355) ’édes páfrány’ és az igazi édesgyökér (1.’. (OrvK. égerfa 1.) édesgyökér nevének hatására alakult ki. egérfark 1395 k.: RMGl. mézgás éger(fa)’. A gyökér és a gyöktörzs édes nedvével ételt. égerfa (Péntek–Szabó. az éger ismeretlen eredetű. Vö. Az egércsecsfű Benkő alkotása. Az igazi édesgyökér (1. 1783: Egerfa (NclB. csucsor édeskömény l. Vö. éger a. Ember és növényvilág 201). kömény édeslevelűfű 1577: gliciriza: edes leuelw fÔ (KolGl. Genaust glutinósus a. a névadás alapja. A névadás alapja. TESz. glycyrrhiza. 1520 k. 1395 k. (gerfa.: RMGl. J: ’ua. a gyökér magyarázó utótag.: erulus: eger fa (BesztSzj. — N. égerfa. 368).). nem a levele. gör.: TESz. édesgyökerű-páfrány l. J: ’ua. szaknyelvi elnevezés is: Alnus glutinosa (< lat. 219). Az egér és a j kezdetű változatok (jágerfa. | mézgás ~ 1807: mezgés Égerfa (Magy. Az édesgyökér növénynév -ű melléknévképzővel és fű ~ fa magyarázó utótaggal is megjelenik. 219). | mézgás éger 1841: mezgés Éger (Barra 413). 1405 k. a fa innen kapta az enyves.. — egércsecs 1813: Egértsets (Magy.: Millefolium: eger fark (BesztSzj. Fűvészk. 36). 1577 k.’.: RMGl. 1578: Eger fa (Melius 11a). ▌ 2. édesgyökerű-páfrány (→ páfrány). égörfa. J: ’Frangula alnus. jégörfa) feltehetőleg népetimológiával keletkeztek. Süſsfarn (Veszelszki 355) tükörfordítása. Az erdei jelző a növény előfordulási helyére vonatkozik. 423). — enyves ~ 1998: enyves égerfa (Priszter 296). J: ’Alnus sp.. Az igazi jelző más édes ízű gyökerektől különíti el a növényt. 1841: egerfa.: RMGl. 2. eforbium l. | ragadós éger 1998: ragadós éger (Priszter 296). egőrfa.) édesgyökér neve a lat. || éger — enyves éger 1998: enyves éger (Priszter 296).. jég(rfa.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. J: ’Sedum acre. J: ’ua. Az éger kezdetben az égerfa (1. hogy az apró. 1405 k. rhíza ’gyökér’) tükörfordítása. euforbium efrasia l. b): RMGl.: Millefolivm: Egherfark (Herb. — fekete~ 1798: Fekete Éger-fa (Veszelszki 41). R. 1560 k. Pászt.: milifolium eger farc (SchlSzj. jégerfa (Barra 403).

A libapimpó (1. 220). Myosotis fordítása (< lat. vége: Egér fark-kóró (De Herbis: RMGl. XVI. Az ezüstös hölgymál (1. egérfű (ÚMTsz. Fűvészk.’. 1578: Egér f×l (Melius 181a). 1595: Eger fark (Beythe 114). 1525 k. mezőkön fordul elő (ahol egerek. egérfarkófüj. J: ’Hieracium murorum. hogy száraz árokpartokon. J: ’Achillea mille- folium subsp.. J: ’ua. ▌ 3. 87). J: ’ua.. egirfarkó fü (ÚMTsz. 2. cickafark egérfű 1. || egérorrúfű N. libapimpó’. v. hogy a levelek kicsi állatfülhöz hasonlóak. 213).). 1775: Egérfül (Csapó 286). 486). myos#ta ’egérfülecske’). 1798: „kisſebb és’ nagyobb Egér-fÍl-fÍ” (Veszelszki 348). 220). parlagi macskatalp’. annak aÅ leweth aggÿad ÿnnÿa melegqn” (OrvK 189/1). — kis ~fű 1783: Kis Egér fül-fü (NclB.: RMGl. 126). 1578: „ſÅxrxs leuel× Egęr f×l” (Melius 79–80). J: ’ua. UEWb. 500. cickafark. J: ’Antennaria dioica. szőrös levelei az egér farkához. J: ’Stellaria media. 171). a lat. J: ’Hieracium pilosella. egérfarak. millefolium. 220). bogarak is megtalálhatóak). közönséges cickafark’. egerfarkkóró. 126). ang. pil#sus ’szőrös’ kicsinyítő képzős alakja).. A közönséges tyúkhúr (3. J: ’ua. egérfarkú virág (ÚMTsz. A közönséges cickafark (2. — N. egérfarku-fí.: Millefolium: egeerfark (Ortus: RMGl. közönséges tyúkhúr’. 1583: egher fark (Clusius– Beythe: BotTört.’. egérfarku-fi. 1590: Eger fark (SzikszF. — N. Auricula muris (Melius 181a) . TálmoÐó f×vel. egérfarkú kóró (ÚMTsz. sz. pilosella (< lat. myos#tis. fonákjuk ezüstös. nevei is hatással lehettek.. hogy „A’ levelei akkorák és ollyan ſzöröſſek. egérfarkvirág. Fűvészk. Vö. J: ’Achillea millefolium subsp.’. ▌ 2. egérfark. a finnugor eredetű egér és a far főnévből -k névszóképzővel létrejött fark összetétele.). közönséges cickafark’. J: ’ua.). 1948: egérfül (MagyGyógyn. egérfarkúfű. 1798: Kis egérfÍl-fÍ (Veszelszki 238). egérfarok (ÚMTsz. Marzell szerint az egér előtag talán a növény jelentéktelen voltára is utal. J: ’ua. | ~kóró XVI. A libapimpó (1. s-azt igya” (PaxCorp. ném. Fűvészk. || egérfülecske 1948: Egérfülecske (MagyGyógyn. Ugyanezen a szemléleten alapul a növény mai hivatalos elnevezése: cickafark.) egérfül neve Melius alkotása.: Millefolium: [Eg]er fark (De Herbis: RMGl. A névadás magyarázata.) és a közönséges cickafark (2.’.) egérfű neve azon alapul. 219). hamu ſzinüek” (Csapó 81). 1798: Egér-fark-kóró (Veszelszki 460). 1745: Egér-fark-fü (Torkos 7). szőrös leveleinek az egér farkához való hasonlósága. ill.’. egérfarku fű. egér farku fűvet gr.’.’.) egérfű elnevezése népi név. 410). millefolium. orrához hasonlítanak. egérfarkúfüjj. 468). kóró) magyarázó szerepűek. — N. a lat. Marzell Achillea millefolium a. 219). egérfarkóró. ▌ 2.: RMGl. N. útszéleken.: „Eoregbÿk Egerfark fweth tqrÿ eoÅwe borral. 1807: egérfark (Magy. parlagi macskatalp’. J: ’ua. Az elnevezés alapja a növény puha. egérfark. illetve.). — ~fű 1775: Egérfül-fü (Csapó 81). egerfargóró. lat..). egérfarkufüjj.. egérf#rk. 368). 295). J: ’ua.). a névadásra a növény egyéb R. egérfül 1. Marzell Achillea millefolium a. lat. Vö. egérfarkú cickóró l. Az egérfarkfű és egérfarkkóró összetételben az utótagok (fű. Tormentilla gy×kérrel. egérfű.) egérfül neve szintén Melius alkotása. 410). mouse-ear-hawkweed. Mausohr.’. Az egérfark összetetett növénynév. egérorrú fű (ÚMTsz. 1807: Egérfül (Magy. egerfarggó²r~. Idegen nyelvi megfelelőre vö. egérf#rkDórDó. Mausöhrlein (NclB.) egérfű és egérorrúfű elnevezéseinek alapja. egerfarkú füvet gr. Egérfű (MagyGyógyn. egerfű.egérfű m 150 egérfül 219). N. 1578: Egęr f×l („magas à ſÅára”) Melius 79a). auris ’fül’ kicsinyítő képzős alakja). egérfarku fűnek gr. Egér-fark f×vel…. Millefoliu : Egerfark (Növ. 1690: „Fxzz Vizet. J: ’Antennaria dioica. — ~fű 1577 k. J: ’Potentilla anserina. | ~virág N. ezüstös hölgymál’.). egérfarkkóré. erdei hölgymál’. — kis ~ 1813: kis Egérfül (Magy. ▌ 4. hogy a növény puha. egérfarkkóró. Fűvészk. — kisebb ~fű 1783: KiÐÐebb Egér fül-fü (NclB. Auricula (Melius 79a) (< lat. egérfarkú fűvet gr. 1595: Eger fijl (Beythe 97a). egérfarkúfüvet gr.) és az erdei hölgymál (2. mint az egér füle. sz. eger-fark (MTsz. vö. 415). — kis ~ 1807: kis egérfül (Magy.

egérűzőf ű. jegenye égörfa l. egérfülecske l. Szabó. Szent Péter kulcsa. 326. egérorrúfű l. Egereket ki ºzi” (Melius 57a). J: ’Cynoglossum officinale. Genaust aurícula a. ném. esetleg a bajor-osztrákból kerülhetett át. egérűzőfű és egérűzőtövis Melius alkotása. mŷs ’egér’. EWUng. vö. a finnugor eredetű ég ’égbolt’ -i melléknévképzős származéka. hogy az apró.. égivirág N. Az éjjelilámpa népi név. Acánthus a. hogy a növény kis levelei egérfülhöz hasonlóak.). magyarázza a növény hatását. egérűzőtövis l. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az egérfülhölgymál nevet javasolja a R. kék búzavirág’.: Agreſtum: egreÅ (TESz.. 415) fordításával keletkezett. 1595: Eger txuis (Beythe 124). lámpavirág. 449). muris ’egér’) fordításával hozta létre. agresto. Az egérszagúfű névadás alapja. egérszagúfű 1841: egérszagufü (Barra 301). Az egres a magyarba olaszból.. egértövis 1578: Egér txuis (Melius 56a). „a’ házban felakaſztják.. éretlen szőlő leve’. Myacantha (< gör. piros színűek. agr#Å ’egy fajta savanyú lé’. gör. Az egérfülhölgymál összetett szó. egérfül. ném. agresta ’éretlen szőlőbogyó. égikincs (MagyGyógyn. Mäusdorn (Veszelszki 388). J: ’Primula veris subsp. A növény egérűző hatásáról szinte minden szerző megemlékezik: „ha fel f×ggeſÅted az házban. || egérűzőfű 1578: Egér ºz× txvisk.’. MNy. közönséges ebnyelvűfű’. 1775: Egértövis (Csapó 83). 209). auricula ’fülecske’. hogy a növény büdös: „Illatja kedvetlen.. Az egértövis. J: ’ua. Az égikincs népi név. egérszagu”. Melius 394. első megjelenése: 1395 k. Fűvészk. 1998: egértövis (Priszter 487).. bogyói savanykásak. tavaszi kankalin’. az egreshez hasonlóak. Idegen nyelvi megfelelőre vö. szőrös levelek egérfülhöz hasonlóak. ol. A név keletkezésének indítéka. az utótagra l. pitypang’. Mausöhrlein (NclB. 52). J: ’Taraxacum officinale. vagy f× (Melius 56a).’. 428). ákantha ’tüske’) tükörfordítása. ezüstös hölgymál’. egérfű égikincs N. hogy az egerek eltávozzanak” (Veszelszki 388). sóskaborbolya’. a névadás magyarázatára l. veris. k. bojtosfű éjjelilámpa N. || egérűzőtövis 1578: Egér ºz× txvisk (Melius 56a). szúrós csodabogyó’. J: ’Berberis vulgaris. lat. égerfa egres — veres~ 1903: veres egres (Hoffmann–Wagner 65). MeuſÅdorn (Melius 56a). ogrosl ’köszméte. vadon termő. agrasl. agresta ’olyan szőlőfajta.-osztr. éjjelilámpa (Csapody– Priszter. Himmelschlüssel ’égi kulcs’ elnevezés hatására jött létre. pilosélla a. agres. Az egres vándorszó. 435. agrestis ’mezei. az egértövis növénynév a lat. Diószegi–Fazekas alkotása. J: ’Hieracium pilosella.egérfülhölgymál 151 éjjelilámpa (< lat. melynek bogyói nem érnek meg teljesen’. 4: 31). 1783: Egér-tövis (NclB. egres a. A veresegres ’sóskaborbolya’ hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. MNövSz. MÀusedarm ’egérbél’. az TESz. szőrösfű és kis egérfül (→ egérfül) helyett. az egérűzőfű és egérűzőtövis is a latin név hatására jött létre. az egértövis növénynév is. vad’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. EWUng. szürkés. Genaust Mýagrum a. egönye l. Marzell Antennaria dioica a. agrestum. . kfn. kékvirág. talán a ném. egértövis egérfülhölgymál 1807: Egérfül Holgyomál (Magy. J: ’ua. J: ’Centaurea cyanus. Hasonló szemléleten alapul pl. hölgymál. A parlagi macskatalp (4. az előtagra l. egérfül Pupteneuert. ég a. égi virág (MagyGyógyn. „Bűzitől minden bogarak elszélednek” (Barra 301). Az égivirág népi név. 1911: veres egres (Cserey. a névadás magyarázata. de ezekben Melius az űz igéből képzett folyamatos melléknévi igenévvel pontosítja. J: ’Ruscus aculeatus. ég a. a névadás magyarázatára l. Végső forrása a lat. UEWb. TESz. Vö.) egérfül ~ egérfülecske elnevezése a ném. baj. egres. az elnevezés a virág kék színére utal. Növényszótár 32). egybojtosfű l. egres’.

vidrafű | Menyanthes trifoliata. hogy az erősen tüskés kökényen fennakad az eke szántás közben. ▌ 2. TESz. boronafa. ar#trum ’eke’) fordításával hozta létre. J: ’Menyanthes. még álomhozófű. A vízi jelző arra utal.. Az elecke nemzetségnév. J: ’Mandragora elalutó szépszőlő l. 401). eke a. Mollay. 216). ekegúzs. — Ö: vidra~.’. J: ’ua. élek-halok (Jávorka 978). 1903: ekeakadály (Hoffmann–Wagner 99). ormányhoz hasonló. 1948: elecske (MagyGyógyn. elefántormánya (Péntek–Szabó. — vízi ~ 1841: vizi eleczkének gr. élekhalok (MagyGyógyn. N. jelölt birtokos szerkezet. 263). a névadás oka ismeretlen. TESz. TESz. a növénynév arra utal. 1948: ekenyüg (MagyGyógyn. elefántormánya N. maszlagos nadragulya’.. eketartófű 1578: Éke tartó f× (Melius 48). Vö. 401). fürge’ tövéből. Waſſerklee (Veszelszki 454) ’vízihere’. ▌ 2. Az elefántormánya népnyelvi elnevezés. élekhalok 1.) növénynév ’elaltatófű’ jelentésű. ▌ 3. piros virágzata. J: ’Atropa bella-donna. élek-halok (MagyGyógyn. 160).. Ember és növényvilág 202).). de talán származhat a név az eleven megszilárdult ragos alakulat ele. J: ’Ononis spinosa. eke a. hogy a növény szintén mérgező. J: ’Prunus spinosa. bókoló amaránt’. A kökény (2. 1578: el aluto f× (Melius 51a). J: ’Solanum dulcamara. 393). hogy a növény vízben él. || ekenyűg 1783: Eke-nyüg (NclB. gyorsan szaporodik a vízben. az eke ’mezőgazdasági eszköz’ és a gúzs ’béklyó’ összetétele. vidrafű’. EWUng. ormány a. 1783: Élek-halok (NclB. kökény’. eleven a. boronafa. J: ’Amaranthus caudatus. 1775: Ekeakadály (Csapó 120). Diószegi–Fazekas alkotása. Melius ekeakadály növénynevével. „Remora aratri” (< remor#men ’akadály’. TESz. 126).. a latin eredetű elefánt és az ormány nyelvújítási származékszó (orr + -mány főnévképző) összetétele. Fűvészk. eke a. halált okoz. tövises iglice’. 1578: el aluto f× (Melius 51a). Az ekeakadály ’tövises iglice’ (1. 1595: Eke akadaly (Beythe 64a). Az elalutófű ’Atropa bella-donna’ (1. kökény’. tavaszi mandragóra’. Növénynevek 28. ▌ 2. elecske (ÚMTsz. A névadásra talán a ném. 216). vö. elefánt a. hogy a növény mérgező.. a nyűg ’lószőrből vagy kötélből font béklyó’ utótag Melius akadály és tartó elemeinek (az ekeakadály és eketartófű növénynévben) szinonimája. ehhez pedig Diószegi–Fazekas kicsinyítő képzőt illesztett. pogány~ officinarum. A névadás magyarázata.) ekeakadály neve hasonlóság alapján keletkezett. mint a vidra előtag a vidraelecke vagy vidrafű elnevezésben: a növény erősen. 1948: Ekeakadály (MagyGyógyn. EWUng. ném.’élő. Az ótörök eke ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz’ előtag magyarázata. elefánt a. ekeakadály. Az elalutófű ’Mandragora officinarum’ (2. a lat. A névadás alapja a bókoló amaránt hosszú. 1841: eleczke (Barra 294). elecke 1807: Eletzke (Magy. Az ekenyűg Benkő alkotása. (Barra 294).. EWUng. eketartóf ű ékesség l. magyarázatára l. tövises iglice’. J: ’Capsella bursa-pastoris. közönséges pásztortáska’. az alutó az alu. a lat. ormány a. 1775: Eketartó-fü (Csapó 120). 1783: Eke-tartó-fü (NclB. EWUng. Az ekegúzs összetett szó. N. Az eketartófű Melius alkotása. eke a. gúzs a. hogy a tüskés növény a szántást akadályozza. Az elecke hasonlót fejezhet ki. J: ’Potentilla .. J: ’Ononis spinosa. vízielecke (MagyGyógyn. — N. ekegúzs 1903: ekegúzs (Hoffmann–Wagner 99). J: ’Prunus spinosa. 1775: Élek halok (Csapó 214). összetett szó. elalutófű 1.(szik) ige -t igeképzős és -ó igenévképzős származéka.ekeakadály 152 élekhalok ekeakadály 1. vö. eleven a. a növény szintén tüskés. 340). 1798: El-alutó-fÍ (Veszelszki 305). szőlő ekenyűg l.) elnevezés alapja. J: ’Ononis spinosa. Vö. gúzs a. ar#trum ’eke’) (Melius 48) fordításával hozta létre. 142).. 1578: Éke akadaly (Melius 48). 142). Schlaffkraut (Melius 85) is hatással lehetett. 1783: El-alutó-fü (NclB. kesernyés csucsor’.) Melius alkotása. — N. „Remora aratri” (Melius 48) (< remor#men ’akadály’. tövises iglice’.

J: ’Mandragora officinarum. elején keletkezett. viſÅſÅa fordúlt ſÅxlx. hogy a növény gyökere emberi alakhoz hasonló.) neve hasonlóság alapján keletkezett. n#sturcium < lat. a lat. s így elősegítik az erőteljes. hogy a növény hosszú szára miatt ide-oda hajladozik. 315). sz. n#sturtium. | elfordult gyökerű fű 1903: elfordult gyökerű fű (Hoffmann–Wagner 110). 1948: elfordult gyökerű fű (Halmai 5). A gyökere elfordult fű szintén Melius alkotása. A libapimpó (3. de keueÐet igyal benne. elfordulószőlő l.) élekhalok népi neve a növény gyógyító és egyúttal mérgező hatására utal: „Ha vizet vezxd az kerti Eb Ðzxlxnek az viraganak. a növény értékes gyógyító erejére utal: „minden belſx betegſéget gyogyit” (Melius 145a).elfordultfű 153 embernek orra tekerő anserina. J: ’Orchis embergyökér 1998: embergyökér (Bremness 187). A kesernyés csucsor (2. A név . 1783: Ember-erö (NclB. illetve az. libapimpó’.’. el fordúlt f×” (Melius 155a). úgy hitték. Az emberképűfű népi név. mérgesfű morio. Az elfordult gyökerű fű elnevezés a XX. az agárkosbor hereformájú gyökérgumói fokozzák az ondótermelést. MagyGyógyn. hasonmás’ -ű melléknévképzős származékának összetétele. elfordultfű elfordult mérges fű l. emberképűfű (MagyGyógyn. erőt adnak a férfiaknak. élekhalok. A névadás szemléleti háttere lehet a növény gyökérzete. Az elfordultfű Melius alkotása. emberevő agárfű l. élő-halófű (MagyGyógyn. szőlő elfordult gyökerű fű l. belÐx kilÐx dagadaÐt gyogit. es keueÐet izol henne. J: ’Tussilago farfara. többszörös összetétel. Az élőhalófű népi név. és így jellemzi: „mivel a’ két ágú gyökere igen hasonlít az ember testének a’ küldökön alólvaló réſzéhez” (Veszelszki 306). hogy a növénynek erős gyógyító ereje van. martilapu’. 61. Veszelszki bolondf ű néven említi a növényt. ezért a virág színei a tüdő színéhez hasonlóak. agárkosbor’. A névadás alapja talán az. a tüdőfű virágai tavasszal vörös színűről kékre változnak. n#sus ’orr’. ném. egészséges nemi életet.) a magyar nyelvben keletkezett. az ember ’a legmagasabb rendű élőlény’ és a kép ’hasonlóság. J: ’ua. Knabenkraut ’fiúfű’ (Veszelszki 329). Melius alkotása. — ~fű 1798: Ember-erffÍ (Veszelszki 329). Az embernek orra tekerő körülírásos növénynév. tavaszi mandragóra’. J: ’ua. emberképűfű N. hogy régen úgy gondolták. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Az embererő összetett szó. J: ’Pulmonaria officinalis. mert bolonda tezxn” (Beythe 110). az ember ’férfi’ és az erő ’szexuális hatalom’ összetétele. agárf ű elfordultfű 1578: el fordúlt f× (Melius 155a). közönséges torma’. 222). leuelenek es gyxmxlchyenek pinkxÐd hauabá. nyilván Melius növényneveiből hozták létre. torqu#re ’csavar’) nyomán jött létre. a fű utótag magyarázó szerepű. emberképű fű (Jávorka 848). embernek orra tekerő 1578: Embernek orra tekerx (Melius 172). | gyökere elfordult fű 1578: gyxkere el fordúlt f× (Melius 155a). elharapott gyökerű fű l. a névadás magyarázata. Az élekhalok ’Capsella bursa-pastoris’ (1. J: ’Armoracia rusticana. asszony~testefű embererő 1775: Embererö (Csapó 297). J: ’ua. a jelző a lat. A mandragóra sokszor emberi alakhoz hasonló gyökerének a középkorban varázserőt tulajdonítottak. Vö. farkasölő sisakvirág’. Nasturtium (< lat. Vö. 1775: Gyökere elfordúlt-fü (Csapó 88). hogy a gyökér birtokosa minden bajt. ember l.’. 421). kivágott gyökerű f ű elmeindító házi menta l. Az embergyökér az ang. rossz szellemet távol tarthat magától. azt fejezi ki. mellérendelő szókapcsolat. mindenkor~ élőhalófű N. vua versa fordítása: „Vua verſa.’. pettyegetett tüdőfű’. elfordulószőlő (→ szőlő). a gyökér magyarázó elem a növény mérgező részére utal. manroot tükörfordítása. menta élő l. valószínűleg a növény gyógyító hatására utal. az újkor elejéig természetfeletti erővel rendelkező csodaszerként tartották számon a növényt szerte Európában. hogy a növény bizonyos részei emberi testrészekre emlékeztetnek: pl. J: ’Aconitum vulparia. Az embererő névadás magyarázata az.

encián (MagyGyógyn. enyves bélűk” (Magy. az előtag az enyv ’ragasztószer’ -s melléknévképzős származéka. 78). fagyöngy’. tárnics’. album. Növénynevek 25–30. J: 1604. 411). helenium ’örvénygyökér’) nevének átvétele. kígyótárnics’. 1775: ’Gentiana cruciata. ném. és azonos családba (a tárnicsfélék családja) tartoznak. 1775: Endivia (Csapó 84).: ’Fragaria sp. az előtagra l. forrása a lat. 192). Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve az endíviakatáng nevet javasolja a R. Gallenkraut tükörfordítása.: ’Gentiana cruciata. epörnye (MTsz.. Az endíviasaláta Benkő alkotása. Genaust Nastúrtium a.: fragum: eper (SchlSzj.. 2. encián encián 1. a katáng nemzetségnév. csattogóep(r. Az endívia a lat. J: ’Gratiola officinalis. a névadás magyarázatára l. 1998: endívia (Priszter 337). a kenyérbél-cickafarkat a nefelejcsfélékhez (Myosotis) való hasonlósága alapján nevezték el. 1798: Eper (Veszelszki 226). tárnics’. Az encia alakváltozat esetleg íráshiba. encián a. J: ’Cichorium intybus.encián 154 eper arra utal. endívia. epe l. Enzian átvétele. A mezei katáng (2. 1595: Epergy (Beythe 103a). 1708: entzián fu (PP. 192). Enyvesbogyó (MagyGyógyn. Fűvészk.. dancia. 212). 1578: Endiuiánac gr. ▌ 2. — csattogó ~ N. entýbia. kerek termésére utal. endíviakatáng 1807: Endivia Katáng (Magy.) encián neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre: a tárnics (1.: fragum: eper (BesztSzj. Az enyvesbogyó összetett szó. 455). 1610 k: Gentiana: Encian f… (Herb d): RMGl. entýbion többes száma < éntybon ’endívia’) átvétele. encia l. 1578: Endiuia à kit vetnec (Melius 77a). föld~. enula 1948: Enula (MagyGyógyn. a gör. — ~fű 1604: Encian f× (MA. 368).. csattogó eper. az előtagra l. Ember és növényvilág 198). erdei szamóca’. föld~tárnics epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. a -bogyó utótag a fagyöngy apró. Diószegi– Fazekas alkotása. 258). Vergißmeinnicht ’ne felejcs el engem’. összetett szó. Mollay. 188). ▌ 2. télisaláta (→ saláta). orvosi csikorgófű’. — N. J: 1395 k. földepe. ep(rnye. J: ’Inula helenium. 1783: Eperj (NclB. örvénygyökér’. Endivia (Melius 77a) (< gör. a növényt salátaként fogyasztották. — N. lat. Az engemnefelejcs nyelvjárási szó. kenyérbél-cickafark’. EWUng. | 1767: ’Gentiana sp. 192). enula (< lat. endívia 1. 1775: Entziana (Csapó 260). b): RMGl. gentiana. 1395 k. N. A nefelejcs ’Myosotis sp.) német mintára alkotott tükörszó. 540). Marzell Inula helenium a. 272). salátakatáng’. . 376). Genaust Helénium a.. Fűvészk. MagyGyógyn.) és az ezerjófű is keserű. 1610 k. A kis ezerjófű (2. mezei katáng’. kis ezerjófű’.: RMGl. kígyótárnics’. ep(rgye. Az epefű a ném. felépítése hasonló. J: ’Cichorium endivia. 129). vagy az enciánból keletkezett a határozóragnak felfogott szóvégi n elhagyásával. 1767: Enzian (PPB.). gencián. J: ’ua. TESz.. 1583: epöry Frage (Clusius– Beythe 4: BotTört.) endívia neve hasonlóságon alapul. 1807: Endivia (Magy. mindkét növény virágzata sok apró virágocskából áll. b): RMGl. 1520 k: Genciana: Encia (Herb. szamóca’. epere. — mezei~ 1813: mezei Endivia (Magy. eper 1. Fűvészk. J: ’Cichorium endivia. Fűvészk. salátakatáng’. hogy a növény erős illata az orrot csavarja. Vö. endívia. 1500 k. | 1583: ’Fragaria vesca. Az endíviakatáng összetett szó.. 455). J: ’Viscum album subsp.’. enyvesbogyó 1998: enyvesbogyó (Priszter 538). vö. J: 1520 k.’ (első megjelenése: 1790 k. salátakatáng’. Az élősködő fagyöngyöt ragadós bogyóiról nevezték el: „bogyói fejérek.). endíviasaláta 1783: Endivia-Saláta (NclB. Az encián idegen szó. a növények felhasználása.: RMGl. endívia és cikória helyett. | 1708: ’Gentiana sp. csattoguó-ep(r. Az enula a növény R. a ném. Marzell Gratiola officinalis a. 297). engem nefelèjcs (Péntek–Szabó. J: ’Achillea ptarmica. (Melius 77a).). engemnefelejcs N. encián a. J: ’Centaurium erythraea.: Fragula: Eperÿ (CasGl. J: ’Cichorium endivia.). Gentiána a. 1405 k. 78. a saláta magyarázó utótag.

’. Ember és növényvilág 235). ném. pumi ep(r (Péntek–Szabó.’. majd mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. Fűvészk. csattogatottepörgye.. hogy a fekete eperfáról ’Morus nigra’ vagy a fehér eperfáról ’Morus alba’ ír-e a szerző. 1595: Epery fa (Beythe 27). J: ’ua. eper. 2. 255). Àprijėè . | földi ~ 1813: főldi Eperj (Magy. leány~.’. 368).. buzér’.). 512). epörnye l. maamansikka. AL. bár a termések színe eltérő: a maszlagos nadragulyáé fekete. epergye.: RMGl. maszlagos nadragulya’. J: ’ua. UEWb. J: ’ua. j-vé vált az e utáni hang. vog. Ápėrėè. — fái ~ 1841: fái eper (Barra 397). 1998: savanyú eperfa (Priszter 430). A csattogó jelzőre l. ▌ 3. A pumi eper erdélyi nyelvjárási szó. TESz. 423). fi. 1490 k.). magyarázatára l. eperillatúfű 1533: Fragaria: Ertberkraut: Eperillato fy (Murm.: RMGl. J: ? ’Atropa bella-donna. 423). savanyú” (Magy. az eper elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel kerülhetett a natragula mellé. Marzell Fragaria vesca a. idegen nyelvi megfelelőre vö.: Egressus … in agrum repperit mandaroras. szerzői ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az első szó talán csak íráshibás változata a másodiknak. selyem~fa. J: ’Galium odoratum. 1998: fekete eperfa (Priszter 430). Ember és növényvilág 235). ▌ 2. 511). | fehér gyümölcsű ~fa 1783: Fejér gyümöltsü Eperj-(Szederj-) fa (NclB. fehér eperfa’.’. cs™ttogós ep(r. fehér eperfa’. fekete eperfa’.: fragaria: eper fy (Növ. csattantó eper (ÚMTsz. J: ’ua. 48. 1604: „Szimolcza: Epery illatuf×. 329). Az ugor alapalak äpp"r"k" lehetett. 836. Az eperfa (fekete eperfa és fehér eperfa) (2. ÀprÀ. 1578: Epery fa (Melius 1a).’. mint az eper ’Fragaria vesca’ termését. Fűvészk. A szerzőknek teljesen igazuk van. Az epret illatával jellemzi a név. csúcsos eper (Péntek–Szabó. 193). | fehér ~fa 1998: fehér eperfa (Priszter 430). erdei eper. J: ’Fragaria sp. (Szeder-) fa (Veszelszki 315). a harmadik szótag magánhangzója kiesett. idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. | pumi ~ N. erdeji ep(r (Péntek–Szabó. (Beythe 103a). 73).eperillatúfű 155 erdeimester csattogó epör. — ~fa 1416: Iuxta arborem Eperfa nuncupatam (Oklsz. 1798: Fejér gyümfltsÍ Eper. mivel a nadragulya bogyóját csillag alakban körülveszik a csészelevelek pontosan úgy.). J: ’Morus alba. csattogó-epörgye. eperfa’. A fekete jelző ’fekete eperfa’ a termés színére. epernye. csattogó szamóca (→ szamóca). | kerek ~ N. ném.. 1783: Erdei-meÐter (NclB.-i adatban feltűnik az eper elnevezés.’. a növénynév illatú és fű eleme magyarázó szerepűek. A maszlagos nadragulya (3. J: ’Morus nigra. 1998: földi eper (Priszter 378). kerek ep(r (Péntek–Szabó. Az erdei sza- móca (1.’. Az 1490 k. nyilván a termések hasonlósága alapján. | 1998: ’Morus alba. | savanyú ~fa 1948: Savanyú eperfa (MagyGyógyn. J: ’ua. natragula vel epeÿ eperÿ (NagyvGl. a jelző a rom. Àprėè. hogy a növény a földhöz közel terem. J: ’Fragaria vesca. T.) földi jelzőjének magyarázata. az eperé piros. P. Àpėrjėè ’földieper’. atlasz~ erdeimester 1.. ezért a fajig menő azonosítás nem indokolt. J: ’ua. A magyar növénynév nem felel meg a latinnak” (RMGl. 1998: eperfa (Priszter 430). pomíţe átvétele. erdei vadmester 1798: Erdei Vad-Meſter (Veszelszki 457).’. — földi ~fű 1775: Földi eperj-fü (Csapó 84). valamint gy. szagos müge’. A szóvégi rj nyelvjárásokban e hanggal bővült. kerek eper. Az eperillatúfű körülírásos növénynév. . | fekete ~fa 1783: Fekete Eperj-fa (NclB. ny lett a j-ből. A fű utótag magyarázó szerepű. 1775: Erdei meÐter (Csapó 172).’. J: 1416. eper ér l. Erdbeer. Gombocz. Bottört. — ~fű 1520 k. 1590: Fragaria: eper illato fé (SzikszF. Az eper ősi örökség az uráli korból. 257). | csúcsos ~ N. Melius szövege alapján nem dönthető el. EWUng. vö. ▌ 2. 1595: epergy fivnek gr.) jelentések a földi eper ’erdei szamóca’ (1.. J: ’ua. Erdbeer-Kraut (Veszelszki 226). — Ö: bagoly~.: RMGl.: RMGl. Ember és növényvilág 235). szamóca’. 1578: ’Morus sp. Ember és növényvilág 235). J: ’ua.: TESz.) jelentésű eper kétes.) jelentésből fejlődtek ki. J: ’ua. 256). | erdei ~ N. 1775: Eperjfü (Csapó 84). J: ’ua. szeder~fa. a savanyú jelző a termés ízére vonatkozik: „Gyümőltse fekete. erdei szamóca’. Fragaria” (MA. az RMGl. J: ’Rubia tinctorum.

XVI. Az Eszkulápiusz füve jelölt birtokos szerkezet. — N. 1578: EſÅtrag orra. Askl#piós ’az orvostudomány istene’) nevének átvétele. a kis ezerjófű (2. A névadás alapja. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A névadás szemléleti háttere a hosszú. Az esztragorra. ernikefű 1911: ernikefű (Cserey. 284). hogy a vadon előforduló növényt posztó és kelmék festésére használták. ▌ 2. 544). háromszög alakú. 212). Asperula (< lat. c): RMGl.)’. Fűvészk. J: ’Geranium macrorrhizum. szagos müge’. sz. R. . a növény mai lat. N. társneve: Erica vulgaris. erő l. J: ’Pelargonium odoratissimum. rostrum ciconiae (< rōstrum ’csőr. paptarsoly. 390). az orr utótag ’csőr’ jelentésű. A névadás alapja. Az esztragorra jelölt birtokos szerkezet. lapos. fülbe~fű ka’. erősfű (MagyGyógyn. Vö. vö.) és a ’kis ezerjófű’ (2. közönséges méreggyilok’. J: ’Pelargonium. bürökgémorr’. Az erszényesfű egyedi adat. jellegzetes. Az erősfű elnevezés a ’nagyezerjófű’ (1. 1783: Eskulápius füve (NclB. — szagos ~ 1807: szagos Isztragór (Magy. cicōnia ’gólya’) fordításával jöttek létre. 1998: erősfű (Priszter 359). v. 1798: Aeskulapius’ fÍve (Veszelszki 76). 344). J: ’Calluna vulgaris. EſÅtragorra (Melius 162). a lat. Ernika. érdeske 1948: érdeske (MagyGyógyn. az eszterág előtag ’gólya’ jelentésű. A névadás magyarázata. hogy a növény gyöktörzsét mérgezések. a nagyezerjófű (1. Az erősfű eredetileg népi név. Az erdei vadmester valószínűleg hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. erejű l. közönséges pásztortás- esztragorr 1. erősfű (MagyGyógyn. lat. sebkezelő szer. Genaust Asclépias a.) sokféle hasznára. pásztortarsoly. J: ’ua. vö. 398). eredetű erő ’valamely hatás előidézésre alkalmas képesség’ -s melléknévképzős származéka. és az erszény szót -s melléknévképzővel látták el. 336). de ’nagyezerjófű’ jelentésben a növény hivatalos neve lett. déli szláv eredetű.) a ném.) izzasztószer. askl#piás < gör. (Melius 20). váltóláz és hasmenés ellen is használták. hegyi árnika’. Marzell Arnica montana a. J: ’Arnica montana. Az ernikefű a lat. || esztragorrúfű 1578: EſÅtrag orru f× (Melius 162). eszterparaj l. orr. J: ’Dictamnus albus. az előtag a növény R. a név vonatkozhat Geranium fajokra is (Geranium sp. emésztésjavító. A lat.) vizelethajtó. Fűvészk. 184). 1998: erika (Priszter 322). pap~e (→ paptarsoly) erszényesfű 1540 k. gyógyító erejére utal. esztragorrúfű Melius alkotásai. illatos gólyaorr’. Waldmeister (Csapó 172) tükörfordítása. — havasi illatozó ~ 1783: HavaÐi illatozó EÐztrag-orr (NclB. hogy a növény erdőkben él. erősítőfű l. -ke kicsinyítő képzőt illesztettek hozzá. asper ’érdes’) fordításával keletkezett. csarab’. a lat. hogy a növény termése erszényre emlékeztet.érdeske 156 esztragorr Az erdeimester ’szagos müge’ (1. muskátli’. ▌ 2. J: ’Galium odoratum. c): RMGl. szívgyógyító erszény l. a névadás magyarázata. bors~f ű eresztő l. Az erősfű az ótör. 1807: Isztragor (Magy. A név a lat. Marzell Rubia tinctorum a. Fűvészk. ném. J: ’Erodium cicutarium. 1807: Eskuláp’ füve (Magy. az előtagot lefordították. Melius a latinból fordított esztragorr növénynevet -ű melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. J: ’Centaurium erythraea. ember~ Eszkulápiusz füve 1775: Æskulapius füve (Csapó 261). kis ezerjófű’. ▌ 3. a fű magyarázó utótag. citromillatú muskátli’. nagyezerjófű’. | ’Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre. hogy az egész növény felülete érdes. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. ösztörparaj erősfű 1. erika 1578: Ericanac gr. Erica (Melius 20) átvétele. száj’. Növényszótár 19). elsősorban kígyómarás ellenszeréül használták.: Bvrsa Pastoris: erzÿnos fw (Herb. Arnica elferdítésével keletkezett. Bvrsa Pastoris (Herb. 390). 256) részfordítása. 256). Asclepias (< gör. J: ’Capsella bursa-pastoris.’.: Rostrum ciconiae: Estrág orra (De Herbis: RMGl. vékony gólyacsőrhöz hasonló termés. a névadás magyarázata.

) jelentésű ezerjófű hasonlóságon alapuló névátvétellel jöttek létre. 1813: nagy Ezerjófű (Magy. J: ’Origanum dictamnus. J: ’ua. Storchen ſchnabel ’gólyacsőr. Euphrásia (< gör.’. 210).: Diptamus eserÿofw (CasGl. 210). 128). a névadás alapja. 129). EWUng. | kőrislevelű-~ 1998: kőrislevelű-ezerjófű (Priszter 359). 255).: RMGl. Euphorbia gyakrabban használt tárgyesete (Euphorbium) került. J: ’Vincetoxicum hirundinaria. kis ezerjófű’. 390).: Ezerjó (Julow 258). Euphraſia (Beythe 104). a név nem maradt fenn. 1590: Dictamnus. Genaust Euphórbia a. 1405 k. 1775: EffraÐia (Csapó 255). 1525 k.: „Euforbiomot roſa olaÿal elegÿch eoÅwe” (OrvK. 1595: Euphragia. Feczke fé (SzikszF. (OrvK. tüskés virágfej.) neveként jelöli ki.. hogy a növény étetés ’mérgezés’ (vö. közönséges méreggyilok’. 1583: ezörio fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. eszik a. 255). ezerjófű’. J: ’Centaurium erythraea. krétai szurokfű’. J: ’Dictamnus albus. ▌ 3. auagi. | kisebbik ~ 1595: Kisſebbik ezxr io fiju (Beythe 61a). lúdfiak ~ euforbium 1577 k. 1798: Kis ezer-jó-fÍ (Veszelszki 143).: RMGl.: paliurus: euphrasia l. 345). centaur#um téves értelmezése hathatott: centum aureī ’100 arany’ szókapcsolatból származtatták (Genaust) tévesen. 2. — nagy~ 1775: nagy ezer jó-fü (Csapó 86). 256). 368). Vö.). aptó tüskéjét. A név szemléleti háttere: „Igazán hívattatik ezer jó fÍnek. J: ’ua. ezerjófű 1. orvosi szemvidító(fű)’. magyarázata. EWUng eszterág a.: RMGl. Ebben az esetben az ezer előtag jelezheti a növény rengeteg. eufrasia 1577 k. az ezerjó előtagban az ezer fokozó szerepű. 1783: EffráÐia (NclB. 1395 k. A növény szakny. elegendfképpen elf nem ſzámlálhatja” (Nedeliczki 68). étetés ellen való fű 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. 368). ha ezeret ſzámlál-is. 1798: Euforbiom (Veszelszki 459).-i latin neve Euphorbia (< lat.: Eufraſianak gr.: paburus: ezerÿo fiu (BesztSzj. 1998: nagyezerjófű (Priszter 359).: RMGl. 358). 1948: Kis ezerjófű (MagyGyógyn. J: ’ua. ahol a névadás alapja szintén a sok. tehát a növény a szemre gyakorolt gyógyító hatásával jó érzést kelt.’.: RMGl. kőris~ ezer io fiw (SchlSzj. kutyatej’. Vö. gólyaorr. Fűvészk. apró. szamártövis’ (TESz. J: ’Euphorbia sp. százf ű (százf őfű). 1520 k.). Az illatos gólyaorr (2. amely tüskés növény. 9/15). ▌ 4. 1798: Nagy-ezer jó fÍ (Veszelszki 190). Az étetés ellen való fű körülírásos név. mert ember ennek haſznait. 1578: Ezer ió f× (Melius 108). a): RMGl. tövisfa’. 1470 k.. 210) alapján esetleg feltehető a lat.’. J: ’Dictamnus.) azonos neve a termések hasonlóság alapján keletkezett. 212). paliurus (SchlSzj. alysma vel calceolus Mariae: Ezerio fô (SzikszF. euphórbion ’tüskés afrikai növény gumiszerű tejnedvvel’). Fűvészk. méregölőfű.étetés ellen való fű 157 ezerjófű ném.’.. 1783: Ezerjó-fü (NclB. csókaorrúf ű. eszterág a. étke l. a magyarba a lat. vö.) és a muskátli (3. ▌ 2. nagyezerjófű’.) korai adatainak azonosítása kétséges. Diószegi–Fazekas az esztragorr nevet a Pelargonium nemzetség (3.: Diptamus: eserÿofw (CasGl. krétai szurokfű (3. 366). Szabó. 1783: Kis ezer jó fü (NclB. egykor mindegyik varázserejű gyógynövény volt. || ezerjó 1807 e. 257). 1583: effrasia Euphrasia (Clusius– Beythe 4: BotTört.: RMGl. — kis ~ 1775: Kis ezerjó-fü (Csapó 85). 2. A nagyezerjófű (2. étet: 1470: ’megmérgez’) ellen való fű. TESz. TESz. paliūrus ’krisztustövis’ (Genaust Paliúrus a.: Diptamum: ezerÿofÿw (Ortus: RMGl. eszik a. 255).. etet. tehát száz .). A lat. Genaust Euphrásia a. Melius 434. J: ? ’Carduus sp. euphraínein ’örül. a lat. 57/24). | ? ’Paliurus. a): RMGl. 1807: Éfrázsia (Magy. 256). J: ’Euphrasia officinalis. J: ’ua. Az ezerjófű (1.) és kis ezerjófű (4. 1813: Éforbium (Magy. hogy a növényt mérgezés ellenszereként használták. 1470 k. gólyaorr’ (Melius 162). A névadásra a lat. euphrasía ’öröm’ < gör. eufrasia ezerjó l. Az ezerjófű összetett szó. euphorbia (herba) < gör. Fűvészk.: Diptamus vt Dictamum: ezew Io fyw (Növ. örvendezik’) átvétele.

Vö. Az ezerjó ’nagyezerjófű’ (2. millefolium. ezerlevelű fű (ÚMTsz. cickafark. Genaust Paliúrus a. EWUng. 1798: Ezüstös-hátú-fÍ (Veszelszki 60). mintára jött létre. 1775: Ezer levelü-fü (Csapó 82). Kéntauros ’kentaur’ szóból ered.) elvonással keletkezett az ezerjófűből. egérfark. ang. Genaust milleflórus a. gyógyító hatása miatt. folium ’levél’). Melius 415. Silberkraut ’ezüstfű’ (Csapó 164). Az ezerlevelű elvonással keletkezett az ezerlevelűfű névből.ezerlevelűfű 158 ezüstöshátúfű aranyat érő növény. Tausendgüldenkraut. ez(rlevelűfű. Tausendblatt. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang.. thousend-leaf. Marzell Achillea millefolium a. a cicufarkezerlevelűfű egyedi névalkotás. Helyesen a lat. sz. 419). ezerlevelü fű. — cicufark-~ 1841: cziczufark ezer levelüfü (Barra 206). Idegen nyelvi megfelelőre vö.’. Szabó. золототысячник ’nagyezerjófű’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Vö. 486). hogy a növény levelei szárnyaltak. fr. Az ezüstöshátúfű magyarázata.: ném. ezerlevelű cicfarkkóró l. J: ’ua. 1783: Ezer levelü-fü (NclB. vö. százforintosfű. az előtagra l. 376). J: ’ua. vége: Ezer-levelűfű (De Herbis: RMGl. Barra István hozta létre. libapimpó’. A növény „szőrös halványzöld szára mint- egy másfél lábnyi magas. 258). kétszeresen tollazott levelekkel” (Peregriny 359). 300). Az ezerlevelűfű lat. || patikai ezerlevelű 1948: patikai ezerlevelű (MagyGyógyn. ang. Vö. — N.. common centaury. 1807: ezerlevelű fű (Magy. J: ’Potentilla anserina. 1783: EzüÐtös-hátu-fü (NclB.). cickafark ezerlevelűfű XVI. TESz. .’. centaur#um a gör. az ezerlevelűfű elnevezés ezekre a jellegzetesen szeldelt levelekre utal. or. fehérhátúf ű. silverweed. A névadásra hatással lehetett a ném. Ulrich 2. millefeuille. ezüstöshátúfű 1775: EzüÐtös hátu-fü (Csapó 164). lat. millefolium (< mélle ’ezer’. J: ’Achillea millefolium subsp. közönséges cickafark’. ném. ezüstös fonákúak.. Fűvészk.

Növ. 62). *čapaγ). | 1807: ’Ligustrum. leánysóskafa. cser(~). fagyal’. bálvány~. fenyő(~). babér(~). olvasó~. zürj. kutyacseresznye(~). LXXXIV. nyár(~). csoda~maszlag. kaporna(~). isten~. gesztenyebokréta~. selyemeper~. gyalogolajfa. aloé(~). tüske~. cserző~. hárs(~). bodza(~). cseresznye(~). lógesztenye(~). 210). Növ.’. 1583: fagyal fa (Clusius–Beythe 5a: BotTört. 1998: vesszős fagyal (Priszter 415). csipke~. 1998: közönséges fagyal (Priszter 415). a’melly termi a’ hires Arabiai fatsipát” (Márton. J: 1578: ’Ligustrum vulgare. ebse~. szemerke(~). ternyőtisza~. 1395 k. szódok(~). büdös~.. közönséges fagyal’.: vaccinium: fagal fa (SchlSzj. gumiarábikum. csarab’. szűzbárány(~). május~. barkóca(~). galagonya(~). EWUng. (OklSz. balzsamfenyő~. fi. 320). 7: 50. borsóka(~). juhar(~). csipa a. szenna(~). farkasalma(fa). halál~. bors(~). balzsamnyár(~). borostyán(~). farkashárs(fa). bagrena(~). nyúlsóska~. arabmézga. ~gyöngy. jegenyefenyő(~). édesgyökerű~ (→ édesgyökér). ábrahám~. édes~. berkenye(~). csipa a. tisza~. repkény(~). akác~ (→ akácia). 1783: Fagyal-fa (NclB. seb~. mandula(~). szűz~.F fa l.: RMGl. a csipa ’gyanta’ jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Márton (1803: TESz. sóska(~). 1798: Fagyal-fa (Veszelszki 274). luc(~). cukorjuhar(fa). gyalogfenyő(~). zelnice~ facsaró l. arabmézga(~). pápel~. olaj~. csoda~. ében~. csetenye~. votj. disznótüs~. A fagyal az uráli eredetű fagy. | ? ’fenyőféle’. eredetű (< tör.: abies: fagal fa (BesztSzj. kokojsza(~). vakondok~ (→ vakondokfű). tövis~. baď-pu ’fűzfa’. borona~. hánytatófa (→ hánytatócserje). facsipa — arábiai ~ 1805–13: „A’ Mimosa fa az. J: ’ua. fagyalfa 1. 62). mannakőris(~).: ’Ligustrum vulgare. baď ’fűzfa’. jegenyenyár(~). 1405 k. fagyal~. V. hársszódok~. gálna(~). eb~. kőris(~). éger~.). szömörce~ (→ szemerke). ürü~. — közönséges ~ 1841: közönséges fagyalnak gr. J: 1395 k. 1807: Fagyal (Magy. mimóza(~). Gummi arabicum utótagjának fordításával (arab) és előtagjának értelmezésével (facsipa) alakult ki. ▌ 2. || fagyal 1578: Fagyol (Melius 25a). ternyő~. | vesszős ~ 1807: veszszős Fagyal (Magy. Márton. istenátkozta~. 1578: Fagyol fa (Melius 25). Fűvészk. laur~ (→ laurus). fűz(~). bájfű(~). paróka~. lucfenyő(~). rekettye(~).alapszóból származik. korona~. pimpó(~). csont~. szurok~.: TESz. A csipa ótör. tetű~. közönséges fagyal’. szedereper~. 7: 50). első megjelenése: 1211: ? „Isti sunt serui Zombot Chypa Vocu Voci” szn. Vö. vö. fülbe~ Az arábiai facsipa a lat. eredeti jelentése: ’a szem sárgás váladéka’. Sz. J: ’ua. 210). J: ’Calluna vulgaris. 1998: fagyal (Priszter 415). közönséges fagyal’. málna(~).: RMGl. A finnugor .: ? ’áfonyaféle’. eper(~). berek~. kökény(~). kőris~levelűf ű. lürbör~. topolya(~). J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’. TESz. kutya~. szarvastüs~ (→ szarvastövis). vasbogyó(~). kecskerágó~. sztrichnin~. hanga(~). LXXXIV. — parlagifagyal 1903: parlagi fagyal (Hoffmann–Wagner 79). | 1578: ’Ligustrum vulgare.) használja először. paju ’fűzfa’. gesztenye(~). bokréta~. szil~levelűf ű. 130). szeder(~). Fűvészk. | 1405 k.’. (Barra 263). Márton alkotása. nyír(~).

fagyökerűfű 160 farkasalma (uráli) alapalak *paj‹ lehetett. J: ’Linaria vulgaris. 1590: Viscus: Fa gyôngy (SzikszF. fagyal a. fül~ó fal l. parietis ’fal’) fordítása. hogy a növény falakon nő: „Fali-FÍnek-is igazán nevezték: mert állandó tanyáját az ó és új kf-falak mellett inkább. egér~. EWUng. 1998: fehér fagyöngy (Priszter 538). illetve tűlevelű fákon élősködik: „Leginkább a’ gyümőltsfákonn élődik” (Magy.’. macska~. TESz. Szent György lova ~a farkasalma 1.). 539). UEWb. a): RMGl. TESz. ném. falgyom l. 256). pari#s. 281). hogy a fákon élősködő növény termése gyöngy alakú. buzér’.) sajátossága. 1783: Falfü (NclB. róka~. ’áfonyaféle’ jelentések kialakulhattak hasonlóságon alapuló névátvitellel is. vö. pellitory of the wall. fagyöngy a. aki[bôl] Madarfog[o] [le]peth czinal[nak] (Herb. ir. 1998: farkasalma (Priszter 305). fagyöngy’. bárány~ (→ bárányfarok). J: ’Parietaria officinalis. tehát a ’fenyőféle’. vaccinium ’áfonyaféle’ „értelmezése tévedésen alapul” (TESz. borjú~. abies ’fenyőféle’. Fűvészk. 376. fark l. A fagyal -l (~ r) eleme képző. (Melius 164a). 1500 k. || falgyom 1998: falgyom (Priszter 447). d): RMGl. csikó~. . A gyöngy elvonással keletkezett a fagyöngy szóból. 281).-i Parietária (< lat. || fái gyöngy 1578: Fay gyxngy. ló~fű. 1903: fagyökerű fű (Hoffmann–Wagner 128). sz. 426).’. TESz. cicka~. 1783: Fa gyökerü-fü (NclB. — élődi ~ 1807: élődi Fagyöngy (Magy. J: ’ua. Figyelmet érdemel. 540).. felfutó farbálófű 1520 k. kakas~fű. eb~. fáy gyxngyet gr.: Uiscus: Faÿ Gewngh (Ortus: RMGl. EWUng. hogy a növényt posztó és kelmék festésére használták. hogy örökzöld növények. 127). Ember és növényvilág 205). 1807: Fagyöngy (Magy.: Viscum quercinum: gÿongh (De Medicinali: RMGl. A TESz. — orvosi ~ 1813: orvosi Falfű (Magy. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. fagyal a.: RMGl. J: ’ua. 1783: Farkas-alma (NclB. közönséges gyujtoványfű’. fagyöngy 1525 k.: RMGl. 80). istenlova~a. a névadás magyarázata. 1610 k. J: ’ua. 422). ném. 349. 428). a gyökér ’a növénynek a földben szétágazó része’ -ű melléknévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. Farbe ’szín. 1584: faij gyöngy (Clusius–Beythe 31). Maurkraut. hogy a magyar nyelvben megjelenő jelentések: ’közönséges fagyal’ (1. rák~fű. valamint a SchlSzj. 374). A fagyökerűfű valószínűleg Melius alkotása. — N. 43: 253. farba a.: De aristologia: farkasalma (StrassbGl. 1578: Farkas alma (Melius 143). mint másutt válaſztotta” (Veszelszki 339).). A fagyöngy az uráli eredetű fa ’a növény törzse’ és az ótörök eredetű gyöngy ’kis gömböcske’ összetétele. 1583: farkasalma Aristolochia clematitis. ang. Az elnevezés alapja.’.: Rubea tinctorum: farbalo fy (Növ. UEWb. Fűvészk.’. a finnugor megfelelők tanúsága szerint eredetileg fűzfaféle jelentése volt. kő~ruta (→ kőruta) fárafolyófű l. festék’. fagyökerűfű 1578: Fa gyxker× f×nec gr. a fa ’fakeménységű’. falfű fali l. Fűvészk. Wandkraut. szakny. ? ’fenyőféle’. Fűvészk.’. J: ’Rubia tinctorum. J: ’ua. közönséges falgyom’. A névadás magyarázata. oroszlán~. ’csarab’ (2. a magyar nyelvbeli közönséges fagyal (1. fàrkasàlma (Péntek–Szabó. kő~ falfű 1775: Fal-fü (Csapó 89). 80). paptök rázata. MNy. album. szerint a BesztSzj. gen.: RMGl. Az élődi jelző magyarázata. A névadás magyafagyökerű paptöke l. J: ’ua. 410. J: ’Viscum album subsp. hogy a növény lombhullató. hogy a növénynek vaskos gyöktörzse van szaporítórügyekkel. 1998: fagyöngy (Priszter 538).: Aristologia longa farkasalma (CasGl. v. 391). 2. az előtag ném. fáj l. ökör~. farba a. | fehér ~ 1783: Fejér Fa-gyöngy (NclB. (Melius 30). A falfű a lat.: Uiscus: Gÿôngh..’.. juh~. A farbálófű egyedi adat. eredetű.. J: ’ua.) jelentése egyes fűzfafajtákhoz való hasonlóság alapján jöhetett létre. 1470 k. EWUng fagyöngy a. J: ’ua.’. || gyöngy XVI. 281). 540). — közönséges ~ 1998: közönséges falgyom (Priszter 447).. siue lõga vulgaris (Clusius–Beythe 3: BotTört.: 281). fagyal a. ? ’áfonyaféle’.

) régi nevei gyakran keverednek a Cyclamen europaeum (R. | kerekded ~ 1998: kerekded farkasalma (Priszter 305). szb-hv. A XVI. neve malum terrae) és a Corydalis cava (R. Farkas bab” (Melius 155a). de hasonló felhasználású növényt különített el. vö. 1998: közönséges farkasalma (Priszter 305). f™rk™s™lm™. — kerekalmájú~ 1578: keréc almayu Farkas almánac gr. farkasalma nevének átvétele. babf ű. J: ’ua. J: ’Corydalis cava.’. J: ’ua.). 1783: Farkas-bab (NclB. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. az ehhez szükséges terminológia is hiányzott. fekete békabogyó’. J: ’Aconitum vulparia. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 109). A hím és nőstény megkülönböztetés két különböző.’.’. 421). farkasölő sisakvirág’. farkasu óma (ÚMTsz. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.. Az alma utótag egyfelől az almaszerű termésre utal. Melius a lat. Mollay. valamint az egész növény a lóbabhoz ’Vicia faba’ hasonlít. A farkas előtag a növény mérgező voltát fejezi ki.’. A farkasalmagégevirág Barra alkotása. mintára jött létre.. rotunda fordításával jött létre.) jelző a lat. Fűvészk.) név valószínűleg lat. ném. 1783: Farkas bab (NclB. ſeu pomum” (Clusius–Beythe 8). a gégevirág utótag nemzetségnév. 421–2).). Weeds 162. farkasalmagégevirág 1841: farkasalma Gégevirág (Barra 387).. — ~fa N. 1841: farkasalma (Barra 387). a hím és nőstény jelzőt valamilyen külső tulajdonságra alkalmazták.) szintén a közönséges farkasalma (1. Nyr. farkasbab 1. aristolochia longa) elnevezéseivel. a kerek (4. lat. 422). J: ’ua. 1903: farkasbab (Hoffmann–Wagner 110). | kerek ~ 1783: Kerek Farkas-alma (NclB. A bab utótag magyarázata többféle lehet: a növény gyökérzetén lévő csomók babhoz hasonlítanak. ▌ 2. amelyet gyógyszerként használnak. az előtag a növény R. | közönséges ~ 1903: Közönséges farkasalma (Hoffmann–Wagner 183). nevei aristolochia rotunda. 421). A bab utótagra l. vlkovec obyčajný. | nőstény ~ 1783: Nöſttény Farkasalma (NclB. a növény mérgező. amit ma morfológiai leírásnak nevezünk. pl. J: ’Actaea spicata. Marzell felhívja a figyelmet. J: ’ua. J: ’Aristolochia clematitis. 1798: Farkas bab (Veszelszki 455). „Lupinum malum.) nevének átvétele a gyökérgumók hasonlósága alapján. A kerekalmájú ’ujjas keltike’ (2.’. 1783: Hím Farkas-alma (NclB.) jelző a növény gumójára utal.a.’. farkasóma. a növény bab elemet tartalmazó neveit: farkasölőbab (→ bab). a virágoknak is babhoz hasonló formájuk van.farkasalmagégevirág 161 farkasbab farkasalma. farkasalmát gr. ▌ 3.) és a kerekded farkasalma (4. Wolfsbohne. J: ’Aconitum napellus subsp. lat. 1775: Farkas bab (Csapó 88). Marzell Aristolochia clematitis a. | kerekalmájú ~ 1783: Kerek almájú Farkasalma (NclB. másfelől pedig az almaszerű gyökérgumóra. J: ’Aristolochia clematitis. — hím ~ 1595: hijm Farkas alma (Beythe 59a). Wolfsapfel. ujjas keltike’. — gömbölyű gyökerű ~ 1783: Gömbölyü gyökerü Farkasalma (NclB. odvas keltike’. közönséges farkasalma’. vučja stopa. J: ’ua. A farkasalma (1. J: ’Corydalis solida. 377). Növénynevek 54–55. 500). Nxſtin farkas alma (Melius 143–143a). Farkas f×. közönséges farkasalma’. TESz. 422). J: ’ua. ennek oka a gumók hasonló formája és felhasználása volt. ▌ 3. különféle gumós növények megkülönböztetésére használták. J: ’ua. ném. fàrkasàlmafa (Péntek–Szabó. részben a kerek gyökérgumóra vonatkozik.’. részben az almaszerű termésre. hogy a közönséges farkasalma (1. — kerekalmájú~ 1783: Kerek almáju Farkas-alma (NclB. A farkasalma ’odvas keltike’ (3. | nőstény ~ 1595: nxſten Farkas alma (Beythe 59a). kerekded farkasalma’. ol. A farkasbab ’fekete békabogyó’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. mint a farkasölő sisakvirág (1. A farkasbab Melius alkotása: „Más neue Luparia: Faba alba. ▌ 2. (Melius 180). 1807: nőstény Farkasalma (Magy. napellus.’. ▌ 4. J: ’Aristolochia rotunda.’. Ember és növényvilág 205). . században még igen kezdetleges volt az. farkas. 1578: Farkas bab (Melius 155a). 379). fārkasālma. J: ’ua. fava di lupo. szlk. 400).’. J: ’ua. | kerekalmájú nőstény ~ 1578: keréc almaiu. Luparia (< lupus ’farkas’) és faba ’bab’ összekapcsolásával hozta létre a növénynevet. Katika-sisakvirág’. J: ’ua.. Genaust Lupínus a.

vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). Az utótag magyarázatára l. Marzell Atropa belladonna a. ▌ 2. 340). maró érzést okoznak a szájban. A fekete csucsor (2. J: ’Polypodium vulgare.’. farkascseresznye (ÚMTsz. fàrkascs(rgő (Péntek–Szabó.vagy kendőző farkas-cseresznye (Hoffmann–Wagner 40). farkasbors 1780: farkas bors (Phytologicon 89). N. Marzell Atropa belladonna a. maszlagos nadragulya’. a névadás alapja a növény feketés.’. farkasborostyán (ÚMTsz. Fűvészk. farkashárs’. ném.’. farkasboroszlán 1805–13: „A’ farkas BoroÐzlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem MagyarorÑzágban is az árnyékos erdfkben” (Márton. farkasbors. J: ’ua. farkascsergő. J: ’Solanum nigrum. 1998: farkasbogyó (Priszter 497). a farkas előtag a növény mérgező voltára utal. 1783: Farkas-csereÐznye (NclB. farkashárs. J: ’Daphne mezereum. 252). Ember és növényvilág 229). Ember és növényvilág 272). a ném. a növény R. | kendőző ~ 1903: fekete.) és ’közönséges édesgyökerű-páfrány’ (2. Wilder Pfeffer ’vadbors’. ▌ 2. 1948: farkasbogyó (MagyGyógyn. farkashárs’. farkasboroszlán. utótagja a borostyán ’Hedera helix’ nevének átvétele. ang.farkasbogyó 162 farkascserge 125: 187–202. neve piper montanum.) a ném. cseresznyéhez hasonlító bogyótermése. maszlagos nadragulya’. Vö. magyarázatára l. farkasborostyán (Péntek–Szabó.) farkascseresznye neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. a Flora carniolica szerzőjének műve alapján keletkezett. ’páfrányféle’ jelentésű: ’erdei pajzsika’ (1. még farkashárs.). A farkascserge erdélyi népnyelvi szó. mérges termését juttatja kifejezésre az elnevezés. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. Bergpfeffer ’hegyibors’ (NclB. Fűvészk. J: ’Dryopteris filix-mas. boroszlán.). farkasborostyán. Ember és növényvilág 227). farkascserësnye. Nyr. N. — N. az előtag létrejöhetett a növény egyéb farkas előtagú elnevezései alapján. fàrkascs(rgő (Péntek– Szabó. A farkasborostyán valószínűleg népetimológiával jött létre a farkasboroszlán szóból. 1783: Farkas bors (NclB. A farkascseresznye (1.). A farkasbogyó ’maszlagos nadragulya’ (1. a névadás alapja a növény sötétvörös. farkasbogyó’. közönséges édesgyökerű-páfrány’. Ember és növényvilág 207). R. A cserge utótag önállóan is feltűnik ’páf- . Növ. 1807: Farkas-tseresznye (Magy. majd páviai tanár. A farkasbors valószínűleg Benkő alkotása. ▌ 2. 1903: farkasbogyó (Hoffmann–Wagner 40). LXXVI. vö. farkascseresnye (Péntek– Szabó. cseresznyéhez hasonlító. farkashárs’. farkascseresznye 1. farkasboroszlán (ÚMTSz. A krajnai ’farkasbogyó’ (2. J: ’ua. A farkasboroszlán összetett szó. 362) részfordítása: az utótagot lefordította. ném. Wolfsbeere tükörfordítása.). J: ’Daphne mezereum. fàrkascserge fàrkascs(rge. farkascsërgő (ÚMTsz. J: ’Atropa bella-donna. Marzell Daphne mezereum a. igen mérgező. hogy a bogyók égető. feketés. Wolfskirsche tükörfordítása. mely veszedelmes. 1807: farkas Boroszlán (Magy. J: ’Scopolia carniolica.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Marzell Daphne mezereum a. vö. 7: 7). farkascserge 1. lat. erdei pajzsika’. Falscher Pfeffer ’hamisbors’. a növénynek zöld mérgező bogyói vannak. J: ’Daphne mezereum. farkasborostyán N. wild pepper ’vadbors’. — krajnai ~ 1998: krajnai farkasbogyó (Priszter 497). — fekete ~ 1903: fekete. A farkasborostyán összetett szó. 253).. A növény mérgező voltára utal a farkas előtag. J: ’ua. farkasborostyán.) jelző Scopoli Antal (1723–1788) előbb selmecbányai. a növény bogyószerű. 2: 280). 175). farkas csërësnye (ÚMTsz. J: ’Atropa bella-donna. 362). innen a pejoratív értelmű farkas előtag az összetételben. vö. A farkasbogyó (2. 1775: Farkas tsereÐzne (Csapó 188). a növény egyéb farkas előtagú neveivel: farkashárs. krainer Tollkraut. fekete csucsor’. N. kutyaborostyán. — N. farkasbogyó 1. A névadás alapja. 2: 280). 125: 187–202. mérges bogyótermése. Márton alkotása.) a ném.

szintén mérgező. 806). 371). hogy a farkascserge összetételben a cserge utótag ’pokróc. farkasfű 1. Diószegi–(Fazeka alkotása. A farkashárs ’közönséges farkasalma’ (2. ▌ 2. A farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi.. közönséges farkasalma’. farkascsönge (OrmSz. A névadás magyarázatára l. ţolu lupului ’Polypodium vulgare’ (Péntek–Szabó. 1948: farkasfű (MagyGyógyn. 1583: farkas fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 35: 79). a hárs utótag talán a növény erős háncsrostjaira utal. Menſchen mxrder (Melius 20a). fűrészes leveleivel.) a ném.: Laureola: Cholafa Farkashas (Ortus: RMGl. 276. A farkaslepedő növénynév alapján feltételezhető.: Farkas Haaſrol gr. TESz.) név hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.: Agnus castus: farkas haas (Növ...a. 1470 k. farkasgyükeret gr. A saspáfrány ’Pteridium aquilinum’ erdélyi népi nevei: fàrkascs(r(. 1525 k. utótagja nyelvjárási szó: csinge ’labda’ (ÚMTsz. ÚMTsz. J: ’Aconitum napellus subsp. ang. Ember és növényvilág 276). A farkasgégevirág összetett szó. luparia < lat. közönséges farkasalma’. J: ’Aconitum vulparia. ▌ 3. A farkasfű elnevezés (1. Wolfskraut ’farkasfű’. 1578: Farkas f×. mérgező magjaira utal. amely nyilván az almaszerű termésre utal. EÅ kÿth Magÿarul Farkas haaſnak hÿnak aÅert NeweÅÿk annak. 305). fr. 1783: Farkas hárs (NclB. Fűvészk. Aconitum lycoctonum) hatására jött létre. cserge a. J: ’Daphne mezereum. lat. sz.a. EWUng. a név a növény fekete. valamint szálkás termésével egyaránt. 272. 305). Péntek–Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Consolida regalis. inetimologikus elem. vö. birsalma ~ bisalma. farkas. Katika-sisakvirág’. farkasölő sisakvirág’. WolffswurtÅ (Melius 155a) tükörfordítása.. farkascsergő l. farkasboroszlán. J: ’ua. farkascs(rgő (Péntek–Szabó. fàrkascs(rge. . farkashárs 1. A névadásra a ném. neveinek (Aconitum vulparia. A farkasgyökér a ném. — ~fa N.: Laureola: farkashas (CasGl. bisóma.). A farkas előtagot valószínűleg a növény R. Vö. — ~fa N. Genaust Lupínus a. 613). lycoctonum < gör. farkashásfa (ÚMTsz. cserge a.: RMGl. ném. és gör. az utótag magyarázatára l. napellus.farkascsinge 163 farkashárs rányféle’ jelentéssel. Melius 155a . J: ’Aristolochia clematitis.’. A jelentés kapcsolatban lehetett a növény fogazott. 362). farsang ~ fasang. fàrkascsèrge. A farkascsinge összetett szó. (OrvK. 1577 k. wolf’s-bane ’farkasbaj. J: ’Aristolochia clematitis. Ember és növényvilág 229. farkashásfa (NéprÉrt. farkasölő sisakvirág’. közönséges farkasalma’. J: ’Aconitum vulparia.-i OrvK. hogy a farkas elpusztul. lykos ’farkas’. 305). A XVI. farkasgégevirág 1807: farkas gégevirág (Magy. 129). lycóctonum a. 613). farkashárs’. csinge a. ▌ 2. Farkasf× (Melius 155a). lupus ’farkas’. — N. Ember és növényvilág 175) kifejezéssel hozzák kapcsolatba a növénynevet. 1998: farkashárs (Priszter 355). farkasveszedelem’.. 379). — N. farkasgyökér 1762: farkas gyökér (PP. TESz. 1903: farkasfű (Hoffmann– Wagner 109). 97). Wolfskraut tükörfordítása. ném. fásáng. de mÿndqnÿk mergqs.). Péntek–Szabó a rom. 1775: Farkas gyökér (Csapó 88). Marzell Delphinium staphisagria a. azzal magyarázza a névadást. tue-loup. fassang. gégevirág. J: ’Aristolochia clematitis. mezei szarkaláb’. vö. farkascserge farkascsinge N. A hárs korai adataiban az r nem fordul elő.. ’Aconitum’ (ÚMTsz. farkasalma nevéből vették át. Szabó–Péntek. 1520 k.). 1841: farkas gégevirág (Barra 387). takaró’ jelentésű. farkasfű. merth aÅ Farkaſth megh qlÿ ha megh aggÿak huſban qnnÿ” (OrvK.). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. farkas. farkashárs (ÚMTsz. Ember és növényvilág 276) neve is. 316. A farkasfű ’mezei szarkaláb’ (2.. TESz. Ezerjófű 175.) a növény lat. ha megetetik a növénnyel: „Az kÿth Deakul Aconitumnak mondanak Vagÿon ſok fele. 1783: Farkas-fü (NclB.). A saspáfránynak feltűnik a farkaslepedő (Péntek–Szabó. a): RMGl. A növénynevekben a farkas elem elsősorban a növény mérgező voltát vagy egyszerűen csak hasznavehetetlenségét fejezi ki. 3. WolffswurtÅ ’farkasgyökér’ (Melius 155a) is hatással lehetett.

A farkasköröm ’kapcsos korpafű’ (2. 31: 138). 1902: farkasköröm (Nyr. Genaust lycóctonum a. J: ’Aconitum napellus subsp. farkasmaszlag 1783: Farkas MaÐzlag (NclB. … hertelen embert. 2: 609). farkasnyelv N. Melius alkotása. a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. J: ’ua. kapcsos korpafű’. 2. lat. 1948: farkasköröm (MagyGyógyn. farkasláb 1841: farkasláb (Barra 305). Wolfsgift ’farkasméreg’. — ~fű 1903: farkasméregfű (Hoffmann–Wagner 109). J: 1864: ’Lycopodium. 144). Katika-sisakvirág’. Vö. Idegen nyelvi megfelelőre vö. közönséges farkasalma’. J: ’Strychnos nux-vomica. farkas-kutyatej 1998: farkas-kutyatej (Priszter 372). Farkasnyelv (MagyGyógyn. J: ’Lycopus europaeus. J: ’ua. Veszelszki 374. J: ’Corydalis cava.’. minden állatot meg xl” (Melius 156). amely karomhoz hasonló alakú. J: ’Aconitum vulparia. R. A farkasnyelv népi név. hogy a’ golyvát elveſztené [az ember]. A lat. kutyatej. XVI. lykópous ’farkasláb. 1864: farkasköröm (CzF. A farkashézaggyökér többszörösen összetett szó. 1775: Farkas nevetö-fü (Csapó 70). a farkas előtag magyarázata. farkasölő sisakvirág’. lykóktonon ’farkasméreg’) tükörfordítása. Növ. A névadás magyarázata az. farkasnyom 1908: farkasnyom (Zelenyák . az utótagra l. 422). napellus. 1783: Farkas nevetö-fü (NclB. 369). 1805–13: „A’ FarkasmaÐzlag.’. 81). 1948: farkasméregfű (Halmai 5). — ~fű 1903: farkasláb-fű (Hoffmann–Wagner 6). 1998: farkasmaszlag (Priszter 514). A névadás magyarázatára l. a farkas előtagra l. lycóctonum (< gör. mintára jött létre: „Sardonius riſus.-i Lýcopus fordítása (< gör. A farkasköröm a farkas állatnév és az ismeretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. de ez nem igaz.a.’. farkasméreg 1. hogy Farkas módra meg-ne nevetteſse az embert” (Veszelszki 374). 382). ill. de az illyen gyanús ki-menetelÍ próbáknak jobb békét hagyni. A farkasméreg elnevezéshez hasonló társnevek: a farkasölőfű és a farkasfű a növény mérgező voltára utal. hogy a néphit szerint a golyvát eloszlatja a növény. farkas. farkashézaggyökér 1. ▌ 2. nagy útifű’. 1775: Farkas méreg-fü (Csapó 88). A farkasméreg a lat. vö. farkas-kutyatej’. ném. 1775: Farkashézaggyökér (Csapó 86). farkaslábú. Ebet xl. hogy a növény nedve mérgező. ▌ 2. 341). méhek nevetése. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. 2: 36). odvas keltike’. az utótagra l. ha reá kötik. Veszelszki így magyarázza a farkasnevetőfű elnevezést: „Azt mondják. J: ’Ranunculus sceleratus. | 1902: ’Lycopodium clavatum. a növény hivatalos elnevezése. J: ’Aristolochia clematitis.) magyarázata. 1793: Farkas méreg (Földi 15). Fűvészk. Nyr. 1578: Farkas hézac gyxkęr (Melius 143). Farkas neuetx f× ” (Melius 175a). hogy a szőrös hajtások. maszlag. ▌ 2. farkashárs. J: ’Euphorbia cyparissias. farkastalpú’). farkastalp. J: ’Plantago major. A farkasnevetőfű Melius alkotása. 1948: Farkas hézaggyökér (MagyGyógyn. vízi peszérce’. 1798: Farkas-Héza[g]-gyökér (Veszelszki 68). a farkas előtag a növény mérgező voltát jelzi. || farkasnevető 1813: F[arkas] nevető (Magy. A farkas-kutyatej többszörösen összetett szó. valamint arra. sztrichninfa’. az utótagra l. 1783: Farkas hézag gyökér (NclB. korpafű’.farkashézaggyökér farkasbors. 281). szakny. 164 farkasnyom TESz. Farkaſt. farkasborostyán. görögszéna’. A névadás alapja a növény termése. hézaggyökér. farkasnevetőfű 1578: Farkas neuetx f× (Melius 175a). hogy ezekkel a növényekkel mérgezték a farkasokat: „à gyxkerét húſſal xſÅue czinálod. A farkasnyelv szemléleti háttere. J: ’ua. Genaust Lýcopus a. farkastalp. torzsikaboglárka’. J: ’Trigonella foenum-graecum. a farkas állatnév és a nyelv ’a hangok képzésében és az ízlelésben szerepet játszó szerv’ összetétele. farkasköröm 1833: farkas-köröm (Kassai 2: 151). A farkasmaszlag összetett szó. — ~fű 1.. vagy Vasbogyó egy napkeleti Indiai fának magva” (Márton. 125: 187–202. az az.

gyökér’). 1708: Farkas répa. PPB. farkasölőrépa (→ répa). 1783: Farkas répa (NclB. A farkasölőfű Melius alkotása a növény régi lat. a szőlő utótag magyarázó szerepű: „Igen haſonlo à leuele à Vad ſÅxlx leueléhxz” (Melius 155a). embert. 317. farkasMagy. répa ölőbab (→ bab). a növény egyéb farkasölő jelzős neveivel: farkasölőbab (→ bab). R. farkasölőrépa (→ répa). A farkasszőlő ’négylevelű farkasszőlő’ (1. Wolffsbeer ’farkasbogyó’ (Melius 155a). ▌ 2. 377). J: ’Aconitum vulparia. Idegen nyelvi megfelelőre vö. mérgező részére vonatkozik: „Ez a’ mérges fÍvek köztt leg-mérgeſsebb. farkasszőlő 1. J: ’Aconitum vulparia. kteínein ’ölni’). Fűvészk. tojásdad bogyóira vonatkozik. fekete békabogyó. Aconitum napellus (< lat. a szőlő utótag a növény fekete. farkasölő sisakvirág’.’.a.). 317). J: ’Actaea spicata. 1783: Farkas ölö fü (NclB. Katika-sisakvirág’. 385). Fűvészk. 13. Wolfswurz ’farkasgyökér’ hatására jött létre. 379). Rácz szerint a fr. napellus. 1813: farkas R[épa] (Magy. — négylevelű ~ 1998: négylevelű farkasszőlő (Priszter 447). farkasölő sisakvirág’. vö. kicsi. lýkos ’farkas’. gör. de nyilván a magyar nyelv egyéb mérgező farkasszőlő (1. Farkas xl× f× (Melius 155a). — ~fű 1903: far- . a szőlő utótag arra utal. a farkasölő előtagra l. 1903: farkasrépa (Hoffmann– Wagner 109). Marzell Aconitum napellus a. Katika-sisakvirág’. A farkasszőlő ’farkasölő sisakvirág’ (3. ném. R. Nyr. kapcsos korpafű’. 1843: Farkasrépa (Bugát. 1807: farkasölő-fű (Magy. R.) a ném. farkasölő sisakvirág’. bab Genaust lycóctonum a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. A négylevelű jelzőre l. 125: 187–202. barmot. négylevelű farkasszőlő’. 1578: Farkas xlx f×nec gr.. A farkasnyom a lat. gyökér’) hatására is. A farkas előtag azt jelzi. de nyilván hatással voltak rá a növény egyéb farkas előtagú nevei: farkasölőfű.) tükörfordítás. ▌ 2. A névadás magyarázatára l. PPE. 38). 1775: Farkas répa (Csapó 88). A farkasszőlő ’fekete békabogyó’ (2. napellus. 1998: farkasszőlő (Priszter 447). 379). J: ’Aconitum vulparia. mérgező. (Melius 156). R. farkasölőbab l. A névadás magyarázatára l. TESz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. gör.. Wolffsbeer részfordítása. 12. 1903: farkasszőlő (Hoffmann–Wagner 110). 364). Wolfsbeeren ’farkasbogyó’. farkasölő sisakvirág’. fox grape ’rókaszőlő’. lat. A farkasrépa elnevezése valószínűleg a ném. J: ’Aconitum vulparia. ném. A farkasölőgyökér Diószegi–Fazekas alkotása. 125: 198). 1791: Farkas Szölö (Lumnitzer 216). Vö. farkastalp. 1775: Farkas Ðzölö (Csapó 65). ang. Szóhalm. 317). farkasölőrépa l. répaszerű gyökereire utal. Farkasnyom (MagyGyógyn. 1911: farkasölőfű (Cserey. közönséges medvetalp’. 1783: Farkas Ðzölö (NclB. farkasölőgyökér 1807: farkasölő-gyökér (Magy. Növényszótár 5). 1588: farkastalp (Nyr. J: ’Aconitum napellus subsp. J: ’Aconitum napellus subsp. Vö. farkasf ű. A farkas előtag a növény mérgező voltára utal. lycóctonum (< gör. ▌ 2. farkasrépa 1.) névadási szemlélet magyarázatára l. fekete. négylevelűf ű. 123–124). raisin de loup ’farkasszőlő’ tükörszava. J: ’Paris quadrifolia. farkastalp 1. lykópous ’farkaslábú’) hatására jöhetett létre. a növény föld alatti. Karika répa. Növényszótár 5). 12. egyeránt el-öl” (Veszelszki 319). napellus < n#pus ’répa. A répa utótag létrejöhetett a lat. mintára (Aconitum napellus) jött létre (lat. A gyökér utótag lat. farkasölőfű. hogy a növény erősen mérgező. ▌ 2. Fuchsbeere ’rókaszőlő’.farkasölőfű 165 farkastalp 91). 1911: farkasszőlő (Cserey. Nyr. hogy „egy kis ſzölö ſzem nagyságú gyümölts vagy bogyó vagyon” (Csapó 65) a növényen. lykóktonos ’farkasölő’ < lýkos ’farkas’. Fűvészk. ha meg-eſzi. a növény földalatti. (PP. J: ’Lycopodium clavatum. nevének (Aconitum lycoctonum) fordításával keletkezett. pódion ’kis láb’. Lycopodium (< gör.) elnevezésű növényneve is hatással lehetett kialakulására. ▌ 3. 125: 187–202. Fűvészk. 2. farkasölőfű 1. 1903: farkasölőfű (Hoffmann–Wagner 109). farkas. — N. J: ’ua. farkasölőgyökér. napellus < n#pus ’répa. J: ’Heracleum sphondylium. 1783: Farkas-Ðzölö (NclB. ném.

125: 187–202. J: ’Tussilago farfara. farkastej 1775: Farkas-téj (Csapó 80). kapcsos korpafű’. — ~fű N. bastard saffron ’fattyúsáfrány’. kesernyés csucsor’. martilapu’. Bastard-Saffran tükörfordítása. J: ’ua. Wolfsmilch tükörfordítása. 1948: fattyúsáfrány (MagyGyógyn. 1595: Kis Fetske fiju (Beythe 56). 315). Genaust Lýcopus a. KolbenbÀrlapp. ▌ 2. A farkastalp ’kapcsos korpafű’ (3. A farkasvirág népies elnevezés. A farkastalp ’hegyeskaréjú palástfű’ (4. ▌ 4. lapos. a libatop mintájára hozta létre. A farkastop valószínűleg Ballagi alkotása. nyelvújítási tükörszó latin mintára. 38). 1: 352). vízi peszérce’. ökörfark farok l.) lat.). teod aÅ fakadekra” (OrvK. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. J: ’Lycopus europaeus. 1583: fechke fiu Asclepias (Clusius–Beythe 3: BotTört. Bärlapp. farkas-kutyatej’.) a lat. 256). J: ’Carthamus tinctorius.-i Lýcopus (< gör. ugyanazon a névadási szemléleten alapul. J: ’Lycopodium clavatum. mint a közönséges medvetalp (1. fecskefüvet gr. 22: 74). 1813: F[arkas] téj (Magy. A farkas előtag a növény mérgező hatására utal. pódion ’kis láb’. 2. ném. 129). A farkas előtag magyarázatára l.’. Fűvészk. farkaslábú. J: ’ua. vérehulló fecskefű’. J: ’Euphorbia cyparissias. 369). (ÚMTsz. gemeiner Wolfstrapp ’farkasnyom. Wolfsklau ’farkasköröm’ hatására jött létre. — kis ~ 1578: Kis fetske f× (Melius 179). 1798: KiÐseb fetske-fÍ (Veszelszki 158). farkastalpfű (MagyGyógyn. — N. J: ’ua. a névadás magyarázatára l. A névadás magyarázata. ▌ 5. farkastalp. teord megh. 1775: Nagy fetske-fü (Csapó 91). Marzell Heracleum sphondylium a. lykópous ’farkasláb. lýkos ’farkas’. KeulenbÀrlapp. Marzell Carthamus tinctorius a. Nyr. 1908: farkastalp (Zelenyák 91). gör.’. 1798: Fetske fÍ (Veszelszki 157). mintára jött létre.) és ’martilapu’ (5. vérenhulló~ (→ vérehullófű) fecskefű 1. ang. állati talphoz hasonló levele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.farkastej 166 fecskefű kastalp-fű (Hoffmann–Wagner 6). 327). 1590: Asclepias vel hirundinaria: Etetes ellen valo fé. ném. szakny.’.: „Fechke fweth de aÅ gÿeokereth. — nagy ~ 1595: nagy fetske fiju (Beythe 55a). — N. hegyeskaréjú palástfű’. Feczke fé (SzikszF. 1998: fecskefű (Priszter 335). kapcsos korpafű’. A névadás alapja a növény húsos. 1783: Farkas-téj (NclB. libatop. gör. a fattyú előtag arra utal. lykópous ’farkaslábú’) tükörfordítása. J: ’Ranunculus ficaria subsp. J: ’Chelidonium majus. farkaslépés’. — N. ebtej. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Wolfsklauen.’. J: ’Solanum dulcamara. 1577 k. 1775: . J: ’Lycopodium clavatum. hogy a fehér. Lycopodium (< gör.. Genaust Euphorbia a. ▌ 3. J: ’Alchemilla acutiloba. | nagyobbik ~ 1595: nagyobbik fetske fivnek gr. az utótag a jóféle sáfrányhoz ’Crocus sativus’ való hasonlóságot jelzi. A farkastalp ’vízi peszérce’ (2. 1775: Kis fetske-fü (Csapó 92). | vérehulló ~ 1998: vérehulló fecskefű (Priszter 335). (Beythe 55a). valamint a gyökér szőrös farkasmancshoz hasonló. farkasvirág 1948: farkasvirág (MagyGyógyn. kÿth merqgh gÿqÅeo fwnek is hÿnak. 175/26).. 128). sáfrányszeklice’.: RMGl. farkasvirág (Jávorka 978). a növények levelei állati talphoz hasonlóak. A farkastalp valószínűleg a R. 1583: fechke fiu (Clusius–Beythe 3a: BotTört. bárány~ fattyúsáfrány 1903: fattyú sáfrány (Hoffmann–Wagner 162). J: ’ua.. nyugati salátaboglárka’. a magyar nyelvben keletkezett összetétel. 1948: farkastalp (Halmai 6). ném. hogy a szőrös. A top utótag magyarázatára l. farkkóró l. | kisebb ~ 1578: Kiſſeb fetske f× (Melius 179a). a lat. ▌ 3. A farkastej a ném. mélyen bevágott levelek farkasmancshoz hasonlítanak. mely genusnév. farkastalpfü (FöldrKözl. 371). hajszálvékony szőrben végződő hajtások. hogy a növény nem igazi sáfrány.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. farkastop 1868: farkas-topp (Ball. 263). farkastalp (MagyGyógyn. fecske l. auagi. A névadás magyarázata. farkastalpú’) tükörfordítása. lycóctonum a.) medvetalp és medveköröm elnevezése. 1578: Fetske f× (Melius 178a). Volfsfuss ’farkasláb’. ficaria. A fattyúsáfrány a ném.

chelidoine grande. J: ’Silybum marianum. Nadányi másképp vélekedik „akkor virágzik zöldellik mikor a’ fecske meg-jő. fehértövis 1. A fecskegyökér ’közönséges méreggyilok’ (3. 1903: fecskefű (Hoffmann–Wagner 51). a R. fecskesóska. A fecskefű elnevezés magyarázatára az is elfogadható. Kováts Mihály Műszótárában másképp fejti meg a fecskefű nevet: „a fecskefű hegyes és kinyílt fejér gyapjas tömlőcskéi csaknem hasonlók a repülő fecskéhez” (200). chelidón ’fecske’). narancssárga színű tejnedvet ereszt. J: ’Oxalis acetosella. A fehérhúsvét valószínűleg német mintára alakult ki. orvosi salamonpecsét’. Fűvészk. 1903: fecskegyökér (Hoffmann–Wagner 51). 1775: Fetske gyökér (Csapó 261). fecskesósdi. erdei madársóska’. A kis és kisebb fecskefű ’nyugati salátaboglárka’ (2. 376). A fehérgyökér Melius alkotása. 2. Schwalbenkraut ’fecskefű’ (Melius 178a) is. hogy „Azért hiyác Fetske f×nec. hogy a hosszan elkeskenyedő levél a fecske farkához hasonlítható. Schöllkraut. 1783: Fejér gyökerü fü (NclB. ang. 1595: Feier txuisk (Beythe 13). vö. hoÐÐzúkas” (Veszelszki 354). fecskefű fecskesósdi 1783: Fetske-Sósdi (NclB. J: ’ua. ném. vö. mikor elmégyenpenig akkor ſzokott hervadni” (Nadányi 398). 1783: Fejér-hátu-fü (NclB. A középkorban a vérehulló fecskefű nedvét vízzel vegyítve sikeresen használták szemfertőzések és más szembetegségek gyógyítására (Melius 178a). ezüstöshátúf ű. ol. széles magvacskák vannak. calandine. 256).: Celidonia: hirundinina herba (GyöngySzt. közönséges méreggyilok’. az utótagra l. cinerognolle. аптечный.: RMGl. gyenge. ang. fecskegyökér l. az utótagra l. 369).’. A fecskefű elnevezés a lat. hogy a növény hüvelyes termésében gyapjas. fehérgyökér 1578: Feyér gyxkęr (Melius 185). A névadás magyarázatára l. A fecskesóska magyarázatára l. a növény egyéb madár előtagú neveit: madársóska. A fecskesósdi Benkő alkotása. ha megérnek. fehérhátúfű 1775: Fehérhátu-fü (Csapó 164). a lat. lat. | mezei fehér~ .) nevet Melius hozta létre. hogy bárhol megsértve a növényt. a ném. ill. weisse Scwalbenwurz. ▌ 2. hogy a növény virágzásának ideje egybeesik a fecskék megérkezésével. amelyek. J: ’Eryngium campestre. a füsti fecskéhez hasonlítanak. J: ’Vincetoxicum hirundinaria.’. Vö. — fehérgyökerűfű 1775: Fehér gyökerü-fü (Csapó 236). gyenge Gy[ökér] (Magy. sóska. vö. A névalkotásra mindenképpen hatással lehetett a ném. Fűvészk. libapimpó’. fehérhúsvét 1903: fehér húsvét (Hoffmann–Wagner 115). swallows wort. hirundina elnevezésének fordításával jött létre. 1560 k. Schwalbenkraut. WeiÐswurz (Melius 185) tükörfordítása. a Melius-szövegben idézett Chelidonia-vizes kezelés következménye végzetes szembetegség. J: ’Potentilla anserina. J: ’Polygonatum odoratum. ném. A növény neve más nyelvekben is a fecske állatnévvel képzett. Melius 439–40). 371). Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Oxalis acetosella. hogy à Fetskéc à fioc ſÅemét ezzel gyogyittyác” (Melius 178a). ném. || fecskegyökér 1745: Fetske gyökér (Torkos 10). madár Sóska (Magy. madársósdi. fr. Chelidoniū minus (Melius 179) tükörfordítása.fecskesósdi 167 fehértövis Fetske-fü (Csapó 261). 1578: feiér txuisknec (Melius 47). A vérehulló jelző magyarázata. sósdi.) a német Schwalben-wurtÅel (Torkos 10). 2. 1813: Fejér. 1584: „hirundinum herba” (Clusius–Beythe 11). calidonia. Chelidonium (< gör. A névadás magyarázatára l. teljes vakság lehet — jegyzi meg Szabó Attila (Szabó. J: ’ua. a madárféle előtag arra utal. ластовен. 1775: Fejér-tövisk (Csapó 165). A névadás szemléleti háttere az. hogy a növény apró sóskaféle. máriatövis’. „A’ gyökere hoÐzÐzú fejér” (Csapó 237). 357). vagy az. Schwalben- wurtz tükörfordítása. A névadás alapja a növény korai virágzása. A fehérgyökér és fehérgyökerűfű elnevezések a növény gyökerének színére utalnak: „A’ gyökere fejér. Osterblume ’húsvéti virág’. J: ’Anemone nemorosa. A név magyarázata Melius szerint az. Schwalbenwurz. or. berki szellőrózsa’. mezei iringó’. erdei madársóska’. great celandine. 387). fecskesóska 1813: fetske.

holy thistle. A fehértövis ’varjútövis’ (4. A névadás magyarázata. ördögharaptafű’. ágas. A felfutó és fárafolyófű a fut ’növény kúszik’ és a folyik ’növény kúszik’ -ó melléknévi igenévképzős származéka. foszforban gazdag: „gyökere nagy. 1578: fekély f× (Melius 155). A fentőfű elnevezés magyarázata az. | ezüstlevelű~ N.fekélyfű 168 fenyő 1798: Mezei fejér-tövisk (Veszelszki 143). amely kálciumban. Melius ezt írja: „Ez yrdxg harapta f× virága. haſonló à Scabioſahoz à varf×hxz” (Melius 155).) magyarázata. 548/3). J: 1075/†1124/†1217: ’Pinus. Spina alba (Melius 46a) tükörfordítása. száz~f ű (→ százfű) fekélyfű 1577 k.: RMGl. mezei varfű’. a lat. A fentő bizonytalan eredetű. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hogy a növényt „Házi kertekben az ablakokra fel-futatják” (Csapó 280). Vö. káliumban. N. nomine feniosaunicza” (TESz. 429). szamárbogáncs’. hogy a növény szúrósan fogazott. kelések gyógyítására használták mindkét növényt. J: ’Succisa pratensis. J: ’Onopordum acanthium. borjú~fű. J: ’ua. valószínűleg a fen (eredeti jelentése ’dörzsöl. barát~fű (→ barátfő). Silberdistel. feketegyökér (MagyGyógyn. (Melius 154). J: ’ua. ▌ 3.’. J: ’Equisetum arvense. Éder. 218). 233). szürkés színű. 1595: fenyxnek gr. Fűvészk. 1775: Fekély-fü (Csapó 292).). fenyő 1. halál~ fejű l. Ember és növényvilág 197). fenugrec. (Beythe 6a). ótvar. 520. A királyszín arra utal. 1798: Fentf-fÍ (Veszelszki 205). ang. var’) fordítása. — fehérhátú~ 1775: Fehér hátutövis (Csapó 90). magyarázata. A névadás alapja a fekete karógyökér. J: ’ua. 2. közönséges jegenyefenyő’. súrolására használták. Schwarzwurz tü- körfordítása. J: ’Symphytum officinale. A fekélyfű ’ördögharaptafű’ (1. vö. a tövis utótagra l. A két növény felépítése hasonló. közönséges jegenyefenyő’. 1775: Fekélyfü (Csapó 210). Csapó így magyarázza: „ſzöſzös fehér levelei vagynak” (Csapó 90). a finnugor eredetű tövik ige tövéből keletkezett -s deverbális nomenképzővel és denominális -k képzővel. ezüstlevelü-fenyő . orros~fű. fennugreek. TESz. Milchdistel. varjútövis. tálmosóf ű. Fűvészk. EWUNg. J: ’Knautia arvensis. görögszéna’. ſzára. ▌ 2. — ezüst~ N. bárány~fű. valamint fehéres. hogy a növény levele fehér foltos. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1998: fenőgrék (Priszter 526). J: ’Tropaeolum majus. kivül fekete” (Barra 302).: Fekély fű (De Herbis: RMGl. sz. varjútövis’. || fárafolyófű 1798: fára folyó-fÍ (Veszelszki 323). 369). ezüstfenyő (Péntek–Szabó. felfutó — sárga ~ 1775: Sárga fel-futó (Csapó 279). feketegyökér N. varf ű. 1075/†1124/†1217: „caput est riuuli. fentő1 a. Benkő 66. horzsol’) ige mozzanatos -t képzős származékának a főnevesült igeneve a fentő. XVI. nemezes szőr borítja. ▌ 4. fejecske l. fr. 361). 407) (< lat. A tövis utótag ’tüskés növény’ jelentésű. fehértövis (MagyGyógyn.’. scabiosa (< lat. 1578: Fxnny× (Melius 18a). fehér. fentő1 a. J: ’Trigonella foenum-graecum. Vö. foenum-graecum ’görög széna’) átvétele.: Fqkelÿ fweth kÿth Eordqgh harapta fwnek is hÿnak (OrvK. hogy a virágok nagyok. 407).) és ’mezei varfű’ (2. a fenő elemre népetimológia is hatással lehetett. királyszínűvirág. A fehértövis ’mezei iringó’ (2. eb~fű. 258). fekélyek. A feketegyökér a ném. | 1578: ’Abies. 412). fenyő’.) fehérhátútövis elnevezésének szemléleti háttere. pirosak. blessed thistle. A szamárbogáncs (3. leveleit finom. 247). J: Abies alba. nagy sarkantyúka’. sárgák. mezei zsurló’. UEWb. v.) népi név.) Melius alkotása. 163).’. A fehértövis ’máriatövis’ (1. narancssárgák. fekete nadályt ő’. nyers’ < scabiēs ’rüh. A fenőgrék a ném. 1783: Fejér hátú Tövis (NclB. J: ’Rhamnus cathartica. hogy a növény tüskés.) a lat. fenőgrék 1783: Fenögrék (NclB.: abies: fene (SchlSzj. || királyszín felfutó 1807: Királyszín-felfutó (Magy. fentőfű 1783: Fentö-fü (NclB. kosz. 1783: Sárga fel-fútó (NclB. 1578: Fekęlyf×nec gr. 1405 k.. ném. scabiōsus ’durva. 1813: Fenőgrék (Magy. Fenugrek (NclB. hogy a növényt edények dörzsölésére. jegenyefenyő | Abies alba.

-é) képzőelem lehet. a névadás alapja a fenyőtüskék ezüstös színe. parasztfenyő (Péntek– Szabó. (Melius 9a).: abies: fenÿefa (SchlGl.’. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. Kreuztanne ’keresztesfenyő’. két sorban.: „Feoldÿ fenÿw fweth teorÿ eoÅwe MeÅÅel” (OrvK. ill. 1250/1392: „In arbore qui wlgo dicitur fenywfa” (OklSz. valószínű azonban. 1525 k.’. 1783: Földi-fenyö (NclB. J: ’ua. ▌ 5.… hegyük kicsípett. 22: 67). Idegen nyelvi megfelelőkre l. közönséges jegenyefenyő’. kalincaínfű’. | közönséges~ 1841: közönséges fenyő (Barra 420). és az fa heya hurut ellen jó”. ▌ 2. | kontyos~ 1948: kontosfenyő (Halmai 64). k(r(szt(sfenyü. LX. hogy más növényekre. | paraszt~ N.alapszava ősi örökség a finnugor korból.: fè‚v fa[t] gr. — földi~ 1775: Földi fenyö (Csapó 125). J: ’Juniperus communis. Fxnny× fa (Melius 18). 425). ? zürj. J: ’ua. Ud. fenyő-fa a. kalincaínfű’. — ~fa 1231: „ubi iuxta arbores feneufa est meta” (MNy. fenyő’. | keresztes~ 1584: Köröztös fenyo (Clusius– Beythe 23). ponAľ ’fiatal fenyőfa’. fésüsen állók” (Hoffmann–Wagner 186). a gyantás jelző a fa gyantatartalmára vonatkozik. 130). tükörfordítás. A szó eredeti jelentése ’fiatal fenyőfa’ lehetett. 1430 k.’. V. J: ’Lycopodium clavatum. körösztös fenyű (ÚMTSz. J: ’ua. A fenyő származékszó. | gyantás~ 1948: gyantás fenyő (Halmai 5). keresztesfenyő. vö.’.). vö. | havasi~ N.: RMGl. J: ’ua. hogy a fa kérge szürkésfehér. 1583: apro fenyö (Clusius– Beythe 5: BotTört.’. kapcsos korpafű’. 5: 34). — ~fű 1903: fenyőfű (Hoffmann–Wagner 119). | fésűs~ 1948: fésűs fenyő (Halmai 5). J: ’ua. J: ’ua. Fűvészk. 2. hogy a fenyő lapos tűleveleinek fonákján két világos csík van. — földönfolyó~ 1783: Földön folyó fenyö (NclB. J: ’ua. J: 1231: ’Pinus. A magyar szó ny hangja feltehetőleg az eredeti *n folytatója lehet. 425). jegenyefenyő’. J: ’Ajuga chamaepitys. | 1578: ’Picea abies. — fürtös~ 1903: fürtös fenyő (Hoffmann–Wagner 186). ném. glauca) is szerepet játszhatott. 214). 1416 u.: juniperus: apro fenÿe (BesztSzj. пумель ’fiatal hajtás. Növ. J: ’Picea abies. J: ’ua. hogy a fenyőféléket a népi növényismeret nem különíti el igazán. Fűvészk. J: ’Abies alba. KorÑzikában és felsf OlaÑzorÑzágban terem a’ leg magasabb bértzeken…” (Márton. 233). J: 1577 k. | szőke~ 1578: ÐÅxke Fxnny×bxl gr. közönséges jegenyefenyő’. A szőke jelző megkülönböztető szerepű. az. 1595: Abies: Ein Thannbaum: Fenyü-fá (Ver. ? votj. ▌ 3.: RMGl. | veres~ 1805–13: „A’ veresfenyf ffképpen Tirolisban.: ’Ajuga chamaepitys. 521). közönséges lucfenyő’. Ember és növényvilág 269).’. Ember és növényvilág 197). A fésűs jelző a tüskékre vonatkozik: „Levelei rövidek. fènèfa (TESz. A finnugor alapalak *p"n‹ lehetett.’. — apró~ 1395 k. | töviskés~ 1583: teuiskes fenyo (Clusius–Beythe 5: BotTört. | szurkos~ 1807: szurkos Fenyf (Magy. 427). 369). azt jelzi. közönséges boróka’. fiatal fa’. J: ’Abies alba. 1578: Fxldi fxnny× f× (Melius 171). Weiß . | ’Abies alba. J: ’ua. 1783: Apró-fenyö (NclB. feny. | 1578: ’Ajuga chamaepitys.’. pomeľ ’fenyő’.). 233). 1578: „A SÅxmxrkénec vagy Fxnny×fánac dioi. Fenyxfa (Beythe 6a). 384). 1813: főldönnfolyó F[enyő] (Magy.fenyő 169 fenyő (Péntek–Szabó. J: ’Abies. 1783: Kereſztes fenyö (NclB.’. közönséges lucfenyő’. talán kicsinyítő funkciójú. A névadásban hasonlóságon alapuló névátvitel (az ezüstfenyő egy másik fenyőfaj elnevezése: Picea pungens f. 427). ▌ 4. Az ezüstlevelű jelző Erdélyben használatos. J: ’ua. 1552: fxny×fa (TESz.: RMGl. Pinus: Fiechten baum: Fenyeu-fa (Ver. J: ’ua./1450 k. 1783: Töviskes-fenyö (NclB. 130). havasi fenyő (Péntek–Szabó. Weißtanne.: RMGl.: Juniperus: Fenÿew (Ortus: RMGl. MagyarorÑzágban. 173/20). A szóvégi -ő (~ -ű. Ember és növényvilág 269). — N. (Melius 18a). valamint lapos tűlevelei fonákján két világos csík van. közönséges jegenyefenyő’. Weißfichte.’.). A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja.’.’. 1578: Fxnny×nec gr. 211). | fehércsíkú~ 1948: fehér csiku fenyő (Halmai 5). 214). — földi ~fű 1577 k. kalincaínfű’. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal..’.). A fehér csíkú jelző arra vonatkozik. 430). J: ’ua. J: ’ua. | szurkos~fa 1783: Szurkos Fenyö-fa (NclB.

fenyőciprus

170

festőfű

Thannenbaum. A szurkos jelző a fa sötét kérgére, erősen gyantás tobozára, ill. gyantatartalmára vonatkozik: „Fenÿw Åurkoth kÿwel aÅ haÿokat kenÿk” (OrvK. 325/35). A fa sötét kérgére és gyantatartalmára utaló szurkosfenyő, szurokfenyő elsősorban a közönséges luc ’Picea abies’ elnevezései, ennek korrelatív párja a fehérfenyő ’Abies alba; közönséges jegenyefenyő’ elnevezés, mivel ennek a kérge szürkésfehér. A két fajt a köznyelvben gyakran összekeverik. A veres jelző ’Abies alba’ téves, fenyőfélék összekeveréséből keletkezett. A fenyő ’közönséges boróka’ (2.) hasonlóság alapján jött létre, az apró és töviskés jelzők nyilván a lat. „ſpinoſa, & minor” (Clusius–Beythe 18) fordításával keletkeztek, az apró jelzőre l. még gyalogfenyő. A földifenyőfű ’kalincaínfű’ (3.) Melius alkotása, a név a gör. chamaepitys (< gör. chamaí ’a földön’, pítys ’fenyő’) fordítása: „Chamæpitys Gxrxg×l, az az, Fxldi fxnny× f×, mert à leuele ollyan ſÅagu mint à Fxnny×nec” (Melius 171). A névadás alapja, hogy a növény felépítése a kicsi fenyőéhez hasonló. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Erdpin ’földifenyő’ (Veszelszki 261), Erdkiefer, ang. ground pine. A fürtös, kontyos jelző ’közönséges lucfenyő’ (4.) a fa kúp alakú koronájára utal, a puha, síma jelzők a növény fájára, ill. kérgére vonatkoznak. A havasifenyő (a havasi jelző a fa előfordulási helyét jelzi) és a parasztfenyő (a paraszt jelző a fenyőfa közismertségére vonatkozik) elnevezések Erdélyben fordulnak elő. A keresztes jelző a keresztszerűen álló ágakat jelzi. A kapcsos korpafű (5.) örökzöld, ezért hasonlóság alapján kapta a fenyő elnevezést. A földönfolyó jelzőre l. földönfolyómoh (→ moh).

rus communis; közönséges boróka’. A fenyőciprus összetett szó, az előtagra l. fenyő, az utótagra l. ciprus. A névadás magyarázata, hogy a növény fenyőfára emlékeztet. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. R. Feldcypresse. Marzell Juniperus communis a. fenyvesbogyó N. fenyvesbogyó (MagyGyógyn. 208). J: ’Vaccinium myrtillus; áfonya’. A fenyvesbogyó összetett szó, a fenyő -s melléknévképzős származékának és a bogyó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény savanyú talajokon, így pl. fenyves erdőkben fordul elő elsősorban, termése fekete bogyó.
féreg l. szőr~

féregmag 1903: féregmag (Hoffmann– Wagner 163); 1948: féregmag (MagyGyógyn. 314). J: ’Artemisia vulgaris; fekete üröm’. A féregmag valószínűleg a ném. Wurmkraut ’féregfű’ részfordításával keletkezett, a mag magyarázó szerepű, a növény magját és levelét használták féregűzésre.
festő l. bor~

EtSz.; Marzell Abies alba a., Ajuga chamaepitys a., Picea abies a.; MSzFE.; Szabó: Melius 374, 437; TESz.; EWUng; UEWb. 416. Genaust Chamaeálo( a. — Ö:
balzsam~fa, balzsam-jegenye~ (→ balzsamfenyőfa), bors~, bükk~, bús~ (→ lucfenyő), gyalog~, gyalog~boróka, jegenye~, luc~, szemerke~, szurok~ (→ szurokfa), tisza~.

fenyőciprus — mezőn termő magas ~ 1578: keÐer×b am az mezxn termx magas fxnny× Cyproſnál (Melius 8–8a). J: ’Junipe-

festőfű 1. 1775: feÐtö fünek gr. (Csapó 229). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. — sárga ~ 1578: Sárga feſtx f× (Melius 98); 1775: Sárga feÐtö-fü (Csapó 228); 1783: Sárga feÐtö fü (NclB. 401). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. || festővirág 1775: FeÐtö virág (Csapó 228); 1783: FeÐtö virág (NclB. 401). J: ’ua.’. — sárga festővirág 1578: Sárga feſtx virág (Melius 98). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Feſtx f× (Melius 54); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 245). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. || summa~ 1578: Summa feſtx f× (Melius 54a). J: ’Saponaria officinalis; szappanfű’. ▌ 3. 1708: „Feſtf fü, Pirosító, Buzér fü” (PP. Róbia a.); 1775: FeÐtö-fü (Csapó 47); 1998: festőfű (Priszter 485). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. — veres ~ 1775: VeresfeÐtö-fü (Csapó 47). J: ’ua.’. | veresre ~ 1813: veresre Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. ▌ 4. — sárgára ~ 1813: sárgára Festő fű (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Carthamus tinctorius; sáfrányszeklice’. A festőrekettye sárga festőfű neve Melius

festőgyökér

171

fodorka

alkotása, a lat. Tinctorius flos (Melius 98) fordítása, a névadásra hatással lehetett a ném. Ferbblumen (Melius 98) is. A névadás magyarázata, hogy a növényt festésre használják, a sárga jelző a virág színére utal: „ſárga virága, à leuele mint à SÅanotnac, Sárgát feſtenec vęle” (Melius 98). A név megfelelői megvannak más európai nyelvekben is; vö.: R. ném. Färberginſter, gelbe Färberblumme (Veszelszki 233); ang. dyer’s weed. A festőfű ’szappanfű’ (2.) nevet hasonlóságon alapuló névátvitellel hozta létre Melius. A summafestőfű (vö. lat. summa ’főhely, első hely’) jelentése valószínűleg ’az első helyen lévő festőfű’, szintén Melius alkotása, egyedi adat. A festőfű ’buzér’ (3.) névadás magyarázata, hogy a növény gyökeréből kivont vörös festéket posztó festésére használták, vö. festőgyökér. A sárgára festőfű ’sáfrányszeklice’ (4.) elnevezés magyarázata, hogy a növény virágai vízben oldódó narancsvörös festékanyagot (carthamin) tartalmaznak, ezért a hatóanyagért mint konyhai festőnövényt és drogot is számon tartották. festőgyökér — veres ~ XVI. sz. v.: Rubia tinctorum. Lappa minor: Pyritho ffw. Veress festő győkér. Pirossító győkér (De Herbis: RMGl. 258); 1783: Veres feÐtö gyökér (NclB. 330). J: ’Rubia tinctorum; buzér’. A veres festő jelzők a lat. szakny.-i Rubia tinctorum (< lat. Rubia ’piros’, lat. tingere ’festeni’) fordításával jöttek létre, a gyökér magyarázata, hogy a növény vöröses-barna gyökeréből piros festéket nyernek. Vö. festőfű.

össze az új növénykéket, a fiakat: „Tőlevelei közül nő ki egyenes, …, és a közeli növényeket összekötő, olykor félméteres leveles indája” (Európa vadvirágai 111).
ficfa l. fűz

festőrekettye 1998: festőrekettye (Priszter 383). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. A festőrekettye összetett szó, a növény tudományos neve, az előtagra l. festőfű, az utótagra l. rekettye.
fiak l. lúd~ étke

fiasfű 1783: Fias-fü (NclB. 384); 1791: Fias-fü (Lumnitzer 235). J: ’Ajuga reptans; indás ínfű’. A fiasfű Benkő alkotása; a fiú ’utód, új növényhajtás’ -s melléknévképzős származékának és a fű magyarázó elemnek az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a növény indás, indákkal szaporodik, az indák kötik

fodorka 1. 1578: Fodorka (Melius 37); 1775: Fodorka (Csapó 60). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. ▌ 2. 1783: Fodorka (NclB. 344); 1813: Fodorka (Magy. Fűvészk. 2. 369). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. || fodorkás 1798: Fodorkás (Veszelszki 47). J: ’ua.’. ▌ 3. 1793: Fodorka (Földi 27); 1807: Fodorka (Magy. Fűvészk. 559). J: 1793, 1807: ’Adiantum; vénuszfodorka’. | ’Adiantum capillus-veneris; vénuszhaj’. — ~fű 1843: Fodorkafü (Bugát, Szóhalm. 133–134). J: ’ua.’. ▌ 4. — kövi ~ 1998: kövi fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium ruta-muraria; kövi fodorka’. ▌ 5. — fekete ~ 1998: fekete fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium adiantum-nigrum; fekete fodorka’. ▌ 6. — aranyos ~ 1998: aranyos fodorka (Priszter 308). J: ’Asplenium trichomanes; aranyos fodorka’. | csipkés ~ 1998: csipkés fodorka (Priszter 308). J: ’ua.’. A fodorka ’sarlós gamandor’ (1.) Melius alkotása, a fodor -ka kicsinyítő képzős alakja; vö. boglárka stb. A névadás alapja, hogy a sarlós gamandor levelei csipkések. A fodorka ’mirigyes libatop’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. A fodorka ’vénuszfodorka; páfrányféle’ (3.) Földi alkotása, a névadás alapja az, hogy a finom levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett és kissé fodros. A kövi fodorka (4.) elnevezés szakny.-i név, a kövi megkülönböztető jelző a lat. Asplenium ruta-muraria (< lat. muraria < lat mūrus ’fal’) utótagjának fordítása; vö. kőruta. A fekete ’fekete fodorka’ (5.) jelző a lat. szakny.-i Asplenium adiantum-nigrum utótagjának fordítása, a névadás alapja, hogy a növény levelei barnásfeketék. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Schwarzes Frauenhaar ’fekete lányhaj’. Az aranyos ’aranyos fodorka’ (6.) jelzőre l. aranyos páfrány (→ páfrány). A csipkés (6.) jelző arra utal, hogy a szárnyasan összetett apró levélkék csipkéhez hasonlítanak: a növény „levélkéi kerekdedek, tsipkések” (Magy. Fűvészk. 577).

foenum-graecum

172

fokhagyma

Marzell Asplenium adiantum-nigrum a.; Genaust rúta-murária a. — Ö: vénusz~.
fodorkás l. fodorka

foenum-graecum 1577 k.: „Fenumgrecom lÿÅtÿth” (OrvK 324/11), Fenumgrecomoth (590/7). J: ’Trigonella foenumgraecum; görögszéna’. A foenum-graecum a lat. foenum-graecum ’görög széna’ átvétele, a névadás magyarázatára l. görögszéna. Vö. fenőgrék.
fog l. bába~, eb~a, oroszlán~

foganőtt 1807 e.: Foganött (Julow 263); 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’Galeopsis ladanum; piros kenderkefű’. — veres ~ 1807: Foganftt (Magy. Fűvészk. 348). J: ’ua.’. | ~fű 1948: Foganőttfű (MagyGyógyn. 229). J: ’ua.’. A foganőtt Diószegi–Fazekas alkotása, a fog ’rágásra használt szerv’ birtokos személyragos alakjának és a nő ige -tt ’kifejlődött’ befejezett melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. A névadás magyarázata, hogy a virágokon, az alsó ajkakon sárga folt és két fogszerű kinövés látható: „felső ajaka bóltos, tsipkés végű; az alsónn az inyénél két kitsutsorodás v. fog” (Magy. Fűvészk. 348). A piros jelző a virágok színére utal. fogbilinty N. fogbilinty (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 88–9). J: ’Hyoscyamus niger; bolondító beléndek’. A fogbilinty népi név, a fog ’rágásra használt szerv’ és a belénd összetétele. A bilinty utótagot népetimológia (bilincs) hozta létre, a név a növény fogfájást csillapító hatására utal: „A kinek a foga fáj, füstölje meg bilinmaggal” (ÚMTsz.). Az Orvosi fűvész könyv (1813) ezt írja: a beléndek „melj útonn útfélenn terem… mérges, bódító, kábító… nehéz és főszédítő szagával hírt ád, és az embert magától elűzi. A’ hasogató tüzes daganatokat fonnyasztott levelével borogatni szokták; magvaival pedig a fájós fogat füstölni” (Magy. Fűvészk. 2. 169). fogolyfű 1775: Fogoly-fü (Csapó 89); 1783: Fogoly-fü (NclB. 428). J: ’Parietaria officinalis; közönséges falgyom’. A fogolyfű a fogoly madárnév és fű magyarázó utótag összetétele, a fogoly madárnév az uráli eredetű fog- -ly denominalis névszó-

képzős származéka. A névadás alapja, hogy a növényt a madarak fogyasztják: „A’ fogolyfÍ’ neve-is reá illik: mert azoknak kedves eledele” (Veszelszki 339). TESz. fogoly a.; EWUng. fogoly a.; UEWb. 383. fogpiszkálófű 1998: fogpiszkálófű (Priszter 298). J: ’Ammi visnaga; fogpiszkálófű’. A fogpiszkálófű a ném. Zahnstocherkraut tükörfordítása. A névadás alapja, hogy Törökországban, Spanyolországban a növény szárított ernyővirágzatát fogpiszkálónak használják. Marzell Ammi visnaga a.
fojtó l. borsó~fű, eb~fű

fojtóska 1998: fojtóska (Priszter 508). J: ’Sorbus domestica; fojtós berkenye’. A fojtóska a fojtós (1618: ’fanyar’) kicsinyítő képzős alakja, a névadás alapja a termés íze. fokhagyma 1. 1395 k.: Alium: fog hagma (BesztSzj.: RMGl. 244); 1405 k.: aleum: fog hagma (SchlSzj.: RMGl. 244); 1430 k.: Alium: foghagÿma (SchlGl.: RMGl. 244); 1520 k.: Allevm: foghagÿma (Herb b): RMGl.: 244); 1583: fok hágyma (Clusius– Beythe 2a.: BotTört. 126); 1664: Allium Foghagyma (Lippay II: 132); 1783: Foghagyma, Fokhagyma (NclB. 354); 1998: fokhagyma (Priszter 295). J: ’Allium sativum; fokhagyma’. — török ~ N. törökfokhagyma (Péntek– Szabó, Ember és növényvilág 200). J: ’ua.’. ▌ 2. — vad mezei~ 1578: Vad mezei foghagyma (Melius 173a). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. | vad~ 1578: vad Foghagyma (Melius 173a). J: ’ua.’. — ~fű 1998: fokhagymafű (Bremness 228). J: ’ua.’. ▌ 3. — vad~ 1590: Asphodelus: Vad saphrany, auag vad fog hagma (SzikszF.: RMGl. 604); 1664: „vad-foghagymának neveznek, avagy Haſtula Regia, Király dárdácskának” (Lippay I: 75). J: ’Asphodelus ramosus; ágas aszfodélusz’. ▌ 4. — török~ 1798: Török Fok-hagyma (Veszelszki 401); 1807: török Fokhagyma (Magy. Fűvészk. 226). J: ’Allium scorodoprasum; kígyóhagyma’. | vad~ 1590: „Scorodaprassum: Vad foghagyma” (SzikszF.: RMGl. 244); 1998: vadfokhagyma (Priszter 295). J: ’ua.’. ▌ 5. — vad~

fokhagymakányafű

173

folyondár

1783: Vad Fokhagyma (NclB. 355). J: ’Allium ursinum; medvehagyma’. A fokhagyma összetett szó; az előtag az ’ízecske, rész, gerezd’ jelentésű fok főnévvel azonos, az utótagra l. hagyma. A vad mezeifokhagyma, vadfokhagyma ’hagymaszagú kányazsombor’ (2.) Melius alkotása. Melius lat. mintára hozta létre a neveket; vö. lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’), és vad, mezei megkülönböztető jelzőket illesztett a fokhagyma elé. A névadás alapja, hogy a növény megdörzsölésekor fokhagymaillat érezhető. A fokhagyma ’ágas aszfodélusz’ (3.) névadás alapja, hogy a gyökér a fokhagymáéhoz hasonló: „A’ gyökér ſok-felé terjedez a’ ffldben a’ makk-forma tsomós botkókkal, a’ mellyek kivÍl barnák belfl világos zfldek, ízekre ímelygfsek és tsípfsek” (Veszelszki 79). A kígyóhagyma (4.) szintén a fokhagymához hasonló felépítésű és illatú, a vad jelző mutatja, hogy a növény erdőben, réteken fordul elő. A török előtagra l. törökhagyma (→ hagyma). A vadfokhagyma a ném. Waldknoblauch (NclB. 355) ’erdei fokhagyma’ mintájára keletkezett. A fokhagyma ’medvehagyma’ (5.) névadás magyarázata, hogy a növénynek jellegzetes, átható, fokhagymaszerű illata van. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Wilder Knoblauch; ang. wild garlick. Vö. fokhagymaszagúfű. Szabó Attila, Melius 437; TESz. fokhagyma a.; EWUng. fokhagyma a. fokhagymakányafű 1903: Foghagymakányafű (Hoffmann–Wagner 138). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. A fokhagymakányafű többszörösen összetett szó; a fokhagyma előtag magyarázatára l. fokhagymaszagúfű, az utótagra l. kányafű. fokhagymaszagúfű 1595: Fok hagyma zagu fiju Alliaria (Beythe 87); 1775: Fokhagyma-szagú-fü (Csapó 93). J: ’Alliaria petiolata; hagymaszagú kányazsombor’. — mezei ~ 1775: Mezei fokhagyma-Ðzagú-fü (Csapó 93). J: ’ua.’. A fokhagymaszagúfű magyar alkotás; a névadásra hatással lehetett a lat. Alliaria (< lat. allium ’fokhagyma’). A névadás alapja, hogy a zsenge növényi részek megdörzsölve

fokhagymaillatúak, Melius így jellemzi: „ollyan à ſÅaga à leuelénec, viragánac mint a Foghagymanac” (Melius 173a). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Knoblauchkraut ’fokhagymafű’.
folyó l. földön~fenyő (→ fenyő), földön~moh (→ moh), vére~f ű (→ vérejárófű)

folyófű 1. 1500 k.: De volubili: folÿo fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Conuoluulus: Folyo fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Convolvulus sp.; szulák’. ▌ 2. 1578: Follyo f× (Melius 183a); 1590: Vinca: Folio fé uag szederyin (SzikszF.: RMGl. 636); 1775: Folyó-fü (Csapó 45). J: ’Vinca minor; kis meténg’. ▌ 3. 1595: folyo fiju (Beythe 55). J: ’Hedera helix; erdei borostyán’. ▌ 4. 1775: Folyó-fü (Csapó 43); 1783: Folyó-fü (NclB. 386). J: ’Glechoma hederacea; kerek repkény’. ▌ 5. 1783: Folyó-fü (NclB. 336); 1807: Fojófű (Magy. Fűvészk. 162); 1998: folyófű (Priszter 342). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’. || folyóka 1903: folyóka (Hoffmann–Wagner 37). J: ’ua.’. A folyófű az ugor eredetű foly- ’felkúszik’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele, a folyóka -ka eleme kicsinyítő képző. A folyófű ’kis meténg’ (2.) Melius alkotása, a lat. Clematis (Melius 183a) fordításával hozta létre; vö. lat. cl#matis, gen. cl#matidis ’futónövény’. A folyófű növénynév magyarázata, hogy a szulák (1.), az erdei borostyán (3.), a kerek repkény (4.) és az apró szulák (5.) mindenre felkúszik; vö. az apró szulák „sövény kertekre és egyéb ſzomſzéd növevényekre támaſzkodván fel-folynak, ’s kapaſzkodnak” (Veszelszki 454), „igen ártalmas kivált az által, a’ folyófü a’ többi növényeknek, hogy szárokra kanyargózik, és azoknak nevekedhetését akadályoztatja” (Barra 297). Vö. fárafolyófű (→ felfutó), vérefolyófű
(→ vérejárófű).

TESz. folyó a.; EWUng folyó a.; UEWb. 881; Genaust Clematáquila a., Genaust volúbilis a.
folyóka l. folyófű

folyondár 1793: „Folyondár. Nép közt” (Földi 52); 1800: Folyandár (Márton). J: ’Convolvulus arvensis; apró szulák’.

fordulófű

174
főangyalka l. angyalka

földfüst

A folyondár a folyik igének *folyond származékából jött létre -ár deverbális névszóképzővel. A névadás magyarázatára l. folyóf ű. TESz. folyondár a.; EWUng. folyondár a.
fon l. bába~ (→ bábafonal) fonal l. bába~ forduló l. napra~ (→ naputánforgóf ű), négylevelű ~f ű (→ négylevelűfű)

fordulófű 1525 k.: Valeriana: fordwlo fÿw (Ortus: RMGl. 256); 1577 k.: Fordulo fw (OrvK. 609/12); XVI. sz. v.: Valeriana. Herba Benedicta: Fordulo ffw (De Herbis: RMGl. 258), Phu: fordulo fx (De Medicinali: RMGl. 258); 1775: Forduló-fü (Csapó 166). J: ’Valeriana officinalis subsp. officinalis; macskagyökér’. A forduló az ősi hangutánzó-hangfestő finnugor, esetleg uráli for- tő származéka, a névadás magyarázata, valószínűleg a növény csavarodó gyökere. Vö. négylevelű ~fű (→
négylevelűfű).

UEWb. 414.
forgó l. napután~f ű, napra~ (→ naputánforgóf ű) forint l. száz~, száz~osf ű formájú l. kereszt~fű (→ keresztesfű) forrástorma l. torma

forrasztófű 1. N. Forrasztófű (MagyGyógyn. 151). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. ▌ 2. N. f#rasztófű (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 198). J: ’Helleborus purpurascens; pirosló hunyor’. ▌ 3. N. forrasztófű (MagyGyógyn. 293). J: ’Solidago virgaurea; aranyvessző’. ▌ 4. 1813: Forrasztófű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Symphytum officinale; fekete nadálytő’. A forrasztófű a forr- -szt műveltető képzős ’<sebet> begyógyít, hegeszt’ és -ó melléknévi igenévképzős származékának és a fű magyarázó utótagnak az összetétele. A forrasztófű elnevezés a növények gyógyító hatására utal, belsőleg összehúzószerként, külsőleg pedig vérzés csillapítására használatos. Beythe így ír a Geranium-fajokról: „Sebxt xzue forraztanij es ver allatnij igxn haznos” (Beythe 88). A forrasztófű ’fekete nadálytő’ (4.) magyarázatára l. összeforrasztófű. MagyGyógyn. 293. — Ö: seb~, össze~.
fő l. barát~, száz~fű (→ százfű)

földepe 1. 1578: fxld Épeiénec gr. (Melius 67a); XVI. sz. v.: Centaurium. Chironia: feìld epeíe (De Herbis: RMGl. 192); 1775: Földiepe (Csapó 85); 1798: ffld’ epéje (Veszelszki 143). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. — kis ~ 1577 k.: „kÿs fqld Epeÿet kÿt Centaureanak hÿnak deakul” (OrvK. 583/2); 1578: Kis fxldi ępe (Melius 67a); 1783: Kis földi epe (NclB. 345). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Föld-epéje-fü (Csapó 85); 1783: Föld-epe-fü (NclB. 345). J: ’ua.’. || epefű 1948: epefű (MagyGyógyn. 212). J: ’ua.’. ▌ 2. 1841: földepe (Barra 352). J: ’Gratiola officinalis; orvosi csikorgófű’. ▌ 3. 1864: földepe (CzF.). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 4. 1948: Föld epéje (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis; orvosi füsike’. A földepe ’kis ezerjófű’ (1.) a ném. Erdgall (Veszelszki 143) tükörfordítása. A névadás alapja a növény keserű íze, a virágos szár keserűanyagokat tartalmaz. A földepe ’orvosi csikorgófű’ (2.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, a névadás magyarázata, hogy az „egéſz fÍ keserÍ” (Veszelszki 241). A földepe eredetileg és elsősorban a kis ezerjófű (1.) neve, de mivel a sárga tárnics (3.) és a kis ezerjófű is keserű (azonos családba is tartoznak), könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. Az orvosi füsike (4.) földepe nevének alapja szintén a növény keserű íze. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. svéd Gallgräs; fi. maasappi. Vö. keserűfű, keserűgyökér. Marzell Gratiola officinalis a. Mollay, Növénynevek 47. földepetárnics 1807: Főldepe Tarnits (Magy. Fűvészk. 192). J: ’Centaurium erythraea; kis ezerjófű’. A földepetárnics összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása. Az előtagra l. földepe, az utótagra l. tárnics. Mivel a tárnics ’Gentiana’ és az ezerjófű ’Centaurium’ is keserű, azonos családba is tartoznak, könnyen átvitték az egyiknek a nevét a másikra. földfüst 1500 k.: De fumoterre: feld fÿsth (StrassbGl.: RMGl. 261); 1540 k.: Fvmvsterre: fÕldÿ fist (Herb. c): RMGl. 261); 1578: Fxldi f×ſt (Melius 180); 1948: földi füst (MagyGyógyn. 113). J: ’Fumaria officinalis;

földikenyér

175

fúvóka

orvosi füstike’. — ~fű 1783: Föld-füÐt-fü (NclB. 400). J: ’ua.’. || földfüsti 1. 1577 k.: „Fqldfwſtÿnek vÿÅeben ſokÅor moſd megh” (OrvK. 95/15); 1578: Fxld f×ſti (Melius 180); 1595: fxld f×ſti (Beythe 116a); 1775: Föld füsti (Csapó 96). J: ’ua.’. || földfüstike 1807: főld Füstike (Magy. Fűvészk. 448); 1841: föld Füstike (Barra 26). J: ’ua.’. || füstike 1806: „Füstike: Fumaria” (TESz.); 1807: Füstike (Magy. Fűvészk. 448); — N. füstike (MagyGyógyn. 113). J: 1806: ’Fumaria officinalis; orvosi füstike’. | 1807: ’Fumaria; füstike’. — orvosi füstike 1948: Orvosi füstike (MagyGyógyn. 113); 1998: orvosi füstike (Priszter 379). J: ’ua.’. ▌ 2. 1578: Fxld f×ſtinec gr. (Melius 180). J: ’Corydalis solida; ujjas keltike’. — hüvelykes földfüsti 1578: H×uelykes fxld f×ſti (Melius 180). J: ’ua.’. ▌ 3. — hüvelykes földfüsti 1783: Hüvelykes FöldfüÐti (NclB. 400). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. A földfüst a lat. fumus terrae (Melius 180) tükörfordítása. A névadás szemléleti háttere, hogy a növény nedve könnyeztet, mint a füst. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. Erdrauch ’földfüst’ (Melius 180). A füstike nyelvújítási származékszó, a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) mintájára hozták létre -ike ~ -ika képzőbokorral; Diószegi–Fazekas nemzetségnévvé tette. A növény hasonló típusú elnevezései más nyelvekben is megtalálhatók: ang. fumatory, fumory; fr. fiel de terre, fumeter; ol. fumaria, fumoterra. A földfüsti ’ujjas keltike’ (2.) Melius alkotása, a lat. Fumus terræ (Melius 180) fordításával hozta létre. A hüvelykes jelzőt Melius így magyarázza: „h×uelykec vannac à ſÅarán mint à vad Borſónac” (Melius 180). Az odvas keltike ’odvas keltike’ (3.) hasonlóság alapján kapta nevét. Marzell Fumaria officinalis a.
földfüstike l. földfüst

fúvóka N. fuvóka (MagyGyógyn. 264). J: ’Datura stramonium; csattanó maszlag’. A fúvóka az uráli eredetű fúj eredetibb v hiátustöltős fúv alakjának -ó melléknév és -ka kicsinyítő képzős származéka, népi név. A névadás alapja, hogy a gyerekek fúvókának használták a növényt: „Belefújtak a tölcsérébe, lőttek vele a gyerekek” (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 227). MagyGyógyn. 264; UEWb. 411.; TESz. fúj a.; EWUng. fúj a.
f ű l. ábel~, agár~, agármony(~), aggó~, Alcibius-~, áldott~, alleluja~, álom~, álomhozó~, angolna~, angyalbocskor(~), angyal~, angyalital~ (→ angyalitalgyökér), angyalrúgta~, angyélika(~), anya~, anyaméh~, arany~, arannyal versengő ~, aranyvirágú~, árnyék~, árnyékszéktető~, árnyékszerető~, asszonyemberteste~, atlasz~ (→ atlaszér), atracél(~), avar~, bábaíre(~), bábakalács(~), bab~, babgyilkoló~, bablevelű~, báj~, bak~, bakszarvú~, báldrián(~), balzsam~, baracklevelű~, báránycsecs~, bárányfejű~, bárány~, báránynyelv(~), barátfejű~ (→ barátfő), barát~ (→ barátf ő), barátmonyú~, bársonyvirág~, bazsalikom~, béka~, békavar~, belénd(~), benedek~, Bermuda-~, bervéng(~), bika~, bikás~, bikatök(ű~), bimbó~, bisziók~, bojtorjánpárló~, bojtos~, boldogasszony~, bolha~, bolhaölő~, bolond~, bolondító~, borágó(~), bordalap(~), borjúfark(~), borjúfejű~, borjúláb~, borjúorrú~, borostyán(~), borostyánlevelű~, borserejű~, bors~, borsocska(~), borsófojtó~, boszorkány~, boszorkánylépte~, bölény~, bösvény(~), búzalevelű~, buzér~, cámoly~, cickafark(~), cigány~, cinadónia(~), citrom~, csabaíre-vér~, csábító~, csap~, csarab(~), csattantó(~), csengő~, cserlevelű~, csikorgó~, csillag~, csillaglevelű~, csillagszív~, csillár(~), csimáz~, csimázillatú~, csoda~, csókaorrú~, csuklya~, daruorrú~, diadalmas~, dicsőséges~, dinnye~, dinnyeízű~, dinnyeszagú~ (→ dinnyeízű~), dísz~, disznógyógyító~, dongó~ (→ dongóvirág), dög~, ebfejű~, ebfojtó~, ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit), ebmony~, ebnyelv(ű~), ebrontó~, ecet~, édesgyökerű~ (→ édesgyökér), édeslevelű~, egércsecs~, egérfark(~), egér~, egérfül(~), egérszagú~, egérűző~ (→ egértövis), eketartó~, elalutó~, elfordult~, élőhaló~, embererő(~), emberképű~, encián(~), epe~, eper(~), eperillatú~, er-

földikenyér 1775: Földi kenyér (Csapó 73); 1783: Földi-kenyér (NclB. 335). J: ’Cyclamen purpurascens; erdei ciklámen’. A földikenyér a ném. Erdbrod (Veszelszki 185) tükörfordítása. A névadás alapja, hogy a földben található gumókat fogyasztották. Marzell Cyclamen europaeum a.
fulák l. szulák

176

nike~, erős~, erszényes~, esztragorr(ú~), étetés ellen való ~, ezerjó~, ezerlevelű~, ezüstöshátú~, fagyökerű~, fal~, fárafolyó~ (→ felfutó), farbáló~, farkas~, farkasláb(~), farkasméreg(~), farkasnevető~, farkasölő~, farkastalp(~), fecske~, fehérgyökerű~ (→ fehérgyökér), fehérhátú~, fekély~, fentő~, fenyő(~), festő~, fias~, fodorka(~), foganőtt(~), fogoly~, fogpiszkáló~, fokhagyma(~), fokhagymakánya~, fokhagymaszagú~, folyó~, forduló~, forrasztó~, földepe(~), fülbeeresztő~, fülbemászóf ű, fülemüle~, fülfájó(~), fül~, fürtös~, füst~, galagonya~, galamb~, galamboc~ (→ galamb~), gálna(~), gamandor(~), gelyva~, gémorr(ú~), gerent~, giliszta~, gímnyelv(ű~), gólya~, gólyahúgytartó~, gólyaorr(ú~), golyvarontó~, görvély~, gyapjas~, gyapjú~, gyermeklánc~, gyík~, gyíklevelű~, gyopár(~), gyujtovány~, gyűrű~, gyűszű~, habzó~, hagymás~, hagymaszagú~, hagymáz~, hajas~, háló~, hályog~, hanga(~), harag~, harangláb(~), harmat~, háromlevelű~, hasindító(~), haslágyító~, házon termő zöld ~ (→ télizöld), héja~, hetvenhétlyukú~, hideglelés ellen való ~, hollóláb(ú~), húgyos~, hunyor(~), ín~, ínnyújtó~, istáp(~), istenkegyelme(~), istennyila(~), iszap(~), izsóphoz hasonlatos ~, kakasfark~, kakasláb(~), kakastaréj(~), kakukk~, kakukk~-vajvirág, kalap~, kaláris~, kalinca(~), kalincaín~, kanál~, kannamosó~, kánya~, kapor(~), kapotnyak(~), kása~, kavkáz~, kecske~, kecskeszakállú~, kecskeszarvú~, kegyelem~, kele~, kelés~, kéménytisztító~, kender(~), kenő~, keresztes~, kereszt~, keselyű~, keserű~, keserűgyökerű~ (→ keserűgyökér), keserűmagú~, kígyó~, kígyógyökér(~), kígyólevelű~, kígyómarást gyógyító ~ (→ mérges vad harapást gyógyító fű), kígyónyelv(~), kígyótrank~, kikeleti~, kína~, király~, kivágott gyökerű ~, kontyos~, kopottnyak(~), korpa~, kosbor(~), kosz~, köcsög~, kökörcsin(~), köldök~, kőrisfalevelű~, kőrontó~, köszvény~, kövér~, kristóf~, kút~, kutyadöglesztő~, kutyanyelvű~, lábmosó~, lakat~, lánc~ (→ gyermeklánc~), lángos~, lator koldus lába sebesítő ~, laurus(~), legyező(~), légy~, lenlevelű~, lenvirágú~, lép~, lépkisebbítő~, lestyán(~), létra~, levestikon(~), libaláb(ú~), likas~, lófark~, lóköröm(~), lonc(~), lónyelvű~, lucián~, lúdláb(~), lúdnyelvű~, lúg~, lyukasgyökerű~, lyukaslevelű~, macska~, macskaméz(~), macs-

kanádra(~), macskatalp(~), madárkeserű~, máj~, május~, mák(~), málna(~), mályva(~), mária~, mátra~, medve~, medvetalp(~), méhekszerető~, méh~, melissza(~), mell~, mennydörgő~, méreg~, méreggyőző~, méregnyomó~, méregölő~, meresztő~, mérges~, mérges vad harapást gyógyító ~, meténg(~), metter~, méz~, mindent gyógyító ~, minden zárt feltörő ~, mirha~, mirigy~, misegyertya(~), mogyoróalja(~), moly~, mosó~, mustár(~), nadály(~), nádra~ (→ mátra~), nadragulya(~), nagy~, nagy~bingó, nagy~szilva, nagyszagú~, Nándor-~, naputánforgó~, nárdus(~), nátha~, nézsit~, nősző~, nyelves~, nyúlárnyék(~), nyúl~, nyúlhere~, nyű~, nyűölő~, ón~, óra~, orbánc~, oroszlánfog(~), oroszlántalp(~), orrosfejű~, ökörfark(~), ökörnyelv(~), ökörszem(ű~), ölyv~, ördögbordája~ (→ ördögborda), ördög~, ördögharapta~, örvény~, összeforrasztó~, összeplántáló~, ötlevelű~, ötujjú~, palacka~, palást~, pamut~, pápa~, pápa~bárcs, paponya(~), Páris-~, parlagi~, párló~, pásztortarsoly(~), pecsétes~, pemete~, pénzlevelű~, péra(~), pere~virág (→ péra ), pereszlény(~), perje(~), peszérce(~), pézsma(~), piliske~, pipe~, pipi~, pirító~, pirosító~ (→ pirosítógyökér), pityer~, poca~, podagra~, polaj(~), porcing~, porcinkula~ (→ porcing~), porcogó~, porcs~, porcsin(~), porcsinkeserű~, pörgő~, prüsszentő~, pukkantó(~), pulyka~, putnok~, ragadó~, rákfark~, rántó~, repcsény(~), rontást gyógyító ~, rontó~, rüh~, sár ellen való ~, sár~, sarkantyú~, sárkány~, sarkas~, sarló~, sas~, saskeselyű~, sebesítő~, sebforrasztó~, seb~, sennyedék~, seprű~, sikkantyú~, sikló(~), simító~, síp~, sír~, sisak~, skarlát~, skorbut~, sobrabori~, soktérdű~ (→ soktérdű-gyökeres~), somkóró(~), sömör~, spárga~, süly~, szaka(~), szakadást gyógyító ~, szamárkörmű~ (→ szamárköröm), szapora~, szappan~, száraz~, szárcsa~, szár~, szarkaláb(~), szarvasgyökér~, szarvasnyelvű~, szász~, százbütykű~, százforintos~, száz~, szeg~szagú~, szék~, széleslevelű~, szél~, szélhordta~, szem~ (→ szemnek gyönyörűsége), Szent Antal ~ (→ Szent Antal tüze fű), Szent Antal tüze ~, Szent Iván ~ (→ Szent Iván virága), szépítő~, szerelem~, szilfalevelű~, szilvalevelű~, sziszegő~, szíverősítő~ (→ szívgyógyító), szív~, szívkés~, szőlő~, szőrös~, szöszke~ (→ szőröske), szöszös~, szú~, szurok~, tajtékzó~, tálmosó~, ta-

fügelevelűfű

177

fülbemászófű

rack(~), tarló~ (→ tarlóvirág), tarsoly~, tavaszhozó~, tavaszi~, tea~, tehén~, tejes~, tejzsugorító~, tekertgyökerű~, temondád~, térdkötő~, terjék~, tetemtoldó~, tetű~, tisztes~, torma(~), torok~, torokgyík~, toroktisztító~, tökösség ellen való ~ (→ tökösséggygógyító), tömjén~, túró~, tüdő~, tűz~, tyúkharapta~, tyúkláb(~), tyúkszem(~), uborka~, uborkaszagú~, ujjas~, úti~, üveg~, vakondok~, var~, varjúláb(~), vas~, vérállató~, vérehulló~, vérejáró~, veresellő~, veres~, vér~, vérhozó~, veronika(~), vérontó~, vidra~, vitéz~, vizeletindító~, víz~, víziméreg(~), zöld~, zsázsa(~), zsurló~ fücfa l. fűz füdzőrózsa l. rózsa

fügelevelűfű 1775: Füge levelü-fü (Csapó 92); 1783: Füge levelü fü (NclB. 382). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A fügelevelűfű Csapó alkotása; a lat. ficaria (< lat. ficus ’füge’) (Csapó 92) alapján hozta létre. Csapó a növény leveleit a füge leveléhez hasonlítja. Valójában azonban a névadás alapja, hogy a növény gyökércsomói hasonlítanak az aranyeres csomókhoz, golyvához, szemölcshöz (= lat. ficus) stb., ezért a növényt ezek gyógyítására használták. A lat. szakny.-i ficaria < lat. ficus jelentése kettős: 1. ’füge’; 2. ’vmi golyvaféle. Csapó nyilván nem ismerte az utóbbi, ’golyvaféle’ jelentést, ezért hasonlította a leveleket a füge leveleihez. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. FeigwarÅenkraut ’golyvafű’, Feigwurz ’fügegyökér’. Genaust Ficária a.
fül l. borjú~, egér~, egér~hölgymál, nyúl~e

fülbecseppentő N. fülbecseppentő, fülcsöptetü (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbecseppentő jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a cseppentő (a csepeg ’cseppenként folyik’ származéka) összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik. A névadás magyarázatára l. még fülf ű. UEWb. 370. fülbeeresztőfű 1. 1583: filbe erezto fiu

Sedum maius vulgare (Clusius–Beythe 7a: BotTört. 132). J: ’Sedum telephinum subsp. maximum; bablevelű varjúháj’. ▌ 2. 1595: Filben ereztx fiju (Beythe 112); 1610 k: Semper Viva: Semper uiuum. Sydum maius: Filben ereztheô fÔ (Herb d): RMGl. 258); 1775: Fülben ereÐztö-fü (Csapó 97); — N. fübe eresztőt, fülbeeresztő fű, füleresztő (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbeeresztőrózsa N. fülbeeresztő rózsa (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbeeresztőfű jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és az ereszt ’csurgat, folyat’ -ő folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés szemléleti háttere, hogy a növényt kipréselt levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. A fülbeeresztőrózsa rózsa elemének magyarázatára l. fülfű. UEWb. 370. fülbefacsaró 1775: Fülben fatsaró (Csapó 97); 1783: Fülbe-fatsaró (NclB. 371); 1798: FÍlben fatsaró (Veszelszki 404); — N. fülbecsavarító, fülbecsavaró, fülbecsavaru, fülbe facsaró (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. A fülbefacsaró jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a facsar ’nedvességet, levet kisajtol’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezést az indokolja, hogy a növény kifacsart levét a fülbe csepegtetik, és fülgyulladást kezelnek vele. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülbemászófű 1775: Fülben máÐzo-fü (Csapó 97); 1798: FÍlben máſzó-fÍ (Veszelszki 404). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. || fülbemászó N. filbemászó, fülbemászó (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülbenmászó jelölt határozós kapcsolatból keletkezett összetétel: a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ -be határozóragos alakjának és a mászik ’kúszik, lassan halad’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származé-

fülemülefű

178

fűszerkapor

kának az összetétele. A fülbemászófű elnevezés magyarázata, hogy a kövirózsa húsos levelének nedvét kifacsarják, és a levet a fájós fülbe csepegtetik. Vö. fülfű. UEWb. 370. fülemülefű 1775: Fülemüle-fü (Csapó 291); 1948: fülemülefű (MagyGyógyn. 322); — N. fülemüle, fülőke, fülőÝke, fülőjke (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 211); fülemülefű (ÚMTSz.). J: ’Calendula officinalis; orvosi körömvirág’. || fülemülevirág 1783: Fülemile virág (NclB. 420). J: ’ua.’. A fülemülefű a latin eredetű fülemüle és a fű összetétele, a név arra utalhat, hogy a növény akkor virágzik, amikor a fülemüle madár szól. fülemülesárgavirág 1519: fülemile sarga virág (SzT. 4: 463). J: ’Calendula sp.; körömvirág’. A fülemülesárgavirág többszörösen összetett szó, az előtagra l. fülemülef ű, az utótagra l.
sárgavirág.

zsához hasonló formájára utal, a házi jelző arra vonatkozik, hogy a kövirózsa sokszor a házak tetején fordul elő. Vö. fülbecseppentő, fülbeeresztőf ű, fülbefacsaró, fülbemászófű, fülfájó.

Szabó, Melius 381.
f űnek anyja l. anyafű fürdője l. Vénusz asszony ~ fürösztő l. rüh ellen való ~ f ű (→ rühfű), var ellen való ~ fű (→ varfű) fürt l. börzsönyvér~, tündér~, vér~

fülfájó N. fülfáju (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — ~fű N. fülfájó fü, fülfáju6füÇ fülfájófüjj, fülfájófüjjet gr., fülfáju-füjj (ÚMTsz.). J: ’ua.’. A fülfájó a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fáj ’fájónak érez’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Az elnevezés magyarázata, hogy a növényt gyulladt fül gyógyítására használják. Vö. fülf ű. fülfű 1. 1578: F×l f× (Melius 32); 1590: Semper viua: Teli zôld, fél fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1775: Fül-fü (Csapó 97); 1998: fülfű (Priszter 501); — N. fílfű, fülfű, fülfüvet gr., fülfűt gr., fülfűről gr., fülfü, fülfüjj, füfüjj, fűlfűl (ÚMTsz.). J: ’Sempervivum tectorum; kövirózsa’. — házi ~ 1948: Házi fülfű (MagyGyógyn. 336). J: ’ua.’. | rózsás ~ 1813: rózsás Fülfű (Magy. Fűvészk. 2. 385). J: ’ua.’. ▌ 2. — kicsiny ~ 1783: Kitsin Fülfü (NclB. 369). J: ’Sedum album; fehér varjúháj’. A fülfű a finnugor eredetű fül ’hallószerv’ és a fű összetétele, az elnevezés magyarázata, hogy a növény kipréselt levével a fülgyulladást kezelik, a népi gyógyászatban ma is használják. A rózsás jelző a növénynek a ró-

fürtösfű 1578: F×rtes f× (Melius 50a); 1783: Fürtös-fü (NclB. 344). J: ’Chenopodium botrys; mirigyes libatop’. A fürtösfű valószínűleg a gör. Botrys ’szőlő’ (Melius 50a) és a ném. Traubenkraut (Melius 50a) hatására alakult ki, a név magyarázata a fürtszerű virágzat. Vö. szőlőfű. füstfű 1590: Chamaedrys: Czerfa leuelô fé, alii fést fé (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. A füstfű valószínűleg a lat. fumaria (< lat. fumus ’füst’) tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a növény aromás illatú félcserje. Vö. földfüst.
füsti l. földfüst füstike l. földfüst, likasír~

fűszeránizs 1998: fűszeránizs (Priszter 456). J: ’Pimpinella anisum; közönséges ánizs’. A fűszeránizs összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. ánizs. A név arra utal, hogy a növényt fűszerként használják. fűszerbors 1998: fűszerbors (Priszter 458). J: ’Piper nigrum; fekete bors’. A fűszerbors összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. bors. Az elnevezés magyarázata az, hogy a termést fűszerként használják. fűszerkapor 1998: fűszerkapor (Priszter 300). J: ’Anethum graveolens (convar. hortorum); fűszerkapor’. A fűszerkapor összetett szó, a növény mai hivatalos magyar elnevezése. A fűszer (< fű ’növény, növényféle’ + szer ’valamihez szükséges kellék’) előtag azt jelzi, hogy a növényt fűszerként használják, az utótagra l. kapor. TESz. fűszer a.; EWUng. fűszer a.

fűszerkömény

179

f űz

fűszerkömény 1998: fűszerkömény (Priszter 328). J: ’Carum carvi; fűszerkömény’. A fűszerkömény összetett szó; a fűszer előtagra l. fűszerkapor, az utótagra l. kömény. A névadás magyarázata, hogy a növényt fűszerként használják. fűszersáfrány 1998: fűszersáfrány (Priszter 348). J: ’Crocus sativus; jóféle sáfrány’. A fűszersáfrány összetett szó, a ném. Gewürzsafran tükörfordítása. A fűszer előtagra l. még fűszerkapor, az utótagra l. sáfrány. A fűszer előtag magyarázata, hogy a növényt régóta használják ételek ízesítésére. A monda szerint Zeusz a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával (a házasság és születés istennőjével) nászt tartott. Gaea, a föld istennője a nász színhelyén —szerelmük tiszteletére és dicsőítésére — sáfrányt növesztett körülöttük. MagyGyógyn. 55.
füve l. Eszkulápiusz ~, Gencius király ~, görögpap~, jézus~, jóhenrik~, méhek ~ (→ méhfű), ölyv madár ~ (→ ölyvf ű), Szent Barbara ~, Szent Benedek ~ (→ benedekfű), Szent Gellért ~, Szent György ~, Szent Ilona asszony ~, Szent Jakab ~, Szent János ~, Szent László király ~, Szent Lőrinc ~, Szent Magdolna ~, Szent Róbert ~, Szent Simeon ~, szeretők ~, vargák ~, Vénusz asszony ~ (→ Vénusz asszony haja)

fűz — ~fa 1500 k.: De salice: fÿzfa (StrassbGl.: RMGl. 211); 1520 k.: Salix: fÿzfa (Herb. b): RMGl. 212); 1533: Salix: Eyn weydenbom: Fiz fa (Murm.: RMGl. 212);

1578: F×ÐÅ fa (Melius 10a); 1595: Fijſz fa (Beythe 17), fijz fanak gr. (Beythe 16a); 1998: fűzfa (Priszter 489); — N. füc-fa (MTsz.); fícfa (Nyatl.). J: ’Salix sp.; fűz’. — ezüstös ~ 1948: ezüstfűz (MagyGyógyn. 63); 1998: ezüstös fűz (Priszter 489); — N. fűc (ÚMTsz.). J: ’Salix alba; ezüstös fűz’. | fehér ~ 1948: Fehér fűz (MagyGyógyn. 63); 1998: fehér fűz (Priszter 489). J: ’ua.’. | ezüstös ~fa 1998: ezüstös fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. | fehér ~fa 1783: Fejér Füz-fa (NclB. 426); 1798: Fejér fÍz-fa (Veszelszki 391); 1998: fehér fűzfa (Priszter 489). J: ’ua.’. A fűz valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, a megfelelések vitatottak. 1. A legvalószínűbb, hogy azonos a fűz igével, az alapnyelvi igenévszó ’fon’ és ’fűzfa’ jelentésű lehetett, jelentésfejlődése: ’fonadék’ → ’fonásra, kötözésre szolgáló vessző’ → ’fűzfavessző’ → ’fűzfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. white willow ’fehér fűz’; ném. Silberweide ’ezüst fűz’, Weissweide ’fehér fűz’. 2. A finnugor alapalak *peć‹ lehetett. Vö. zürj. I. pača ’a fűzfa ágai, fűzfa’; votj. Sz. pučê ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’, pučÏ ’kecskefűz, bimbó’. 3. Összefügghet a lp. N. b#ssud"k ’sodrott fűzfavessző vagy nyírfaágból készült kötél’ szóval; a lapp szóban szóbelseji korábbi *s vagy ** tehető fel, a magyar szóval csak az eredeti *s esetében tartozhat össze. TESz. fűz2 a; EWUng. fűz2 a.; UEWb. 367. — Ö: sár~.
füzéres akta, füzéres takta l. takta

G
gabonavirág 1948: gabonavirág (MagyGyógyn. 326). J: ’Centaurea cyanus; kék búzavirág’. A gabonavirág összetett szó; virág előtagja a növény közönséges tenyésző helyére, a gabonatáblára utal. A gabonavirág a búzavirág szinonímája, azzal azonos szerkezetű név. Idegen nyelvi megfelelőkre l. ang. cornflower; ném. Kornblume; holl. korenbloem; dán kornblomst; svéd kornblomma. Marzell Centaurea cyanus a.; TESz. búzavirág a.; Genaust Cyanánthus a.; EWUng. búzavirág a. galagonya 1. 1327/1410: „Sub arbore Galagynya” (OklSz.); 1369: Galganya (OklSz.); XVI. sz. e. f.: Gelegonÿa (TESz.); 1541: ghelegheńenek gr. (TESz.); 1566: galogonya, galagannyáról gr. (TESz.); 1578: Galagonya (Melius 23); 1595: Geleginye (Beythe 13); 1798: Gelegenye (Veszelszki 25); 1807 e.: Galagonya (Julow 259); — N. galegenye, geleg(nye, gereginye (MTsz.); gelagunya (TESz.); geleginya (OrmSz.); gelegenye, geregenye, giligán (MagyGyógyn. 121); galaginnya, g™l™guny™, g(legonyát gr., gelegunya, gereg(nye (ÚMTsz.). J: 1327/1410: ’Crataegus sp.; galagonya’. | 1807 e.: ’Crataegus; galagonya’. — ~fa 1379: Galagonyafa (TESZ.); 1499: Gelyegenyeffa (TESz.). J: ’Crataegus sp.; galagonya’. ▌ 2. — csere~ 1807: tsere Galagonya (Magy. Fűvészk. 297); 1998: cseregalagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’. | kétbibés ~ 1998: kétbibés galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. | közönséges ~ 1841: közönséges galagonyának gr. (Barra 121). J: ’ua.’. — ~fa 1584:

gal.ginya fa (!) (Clusius–Beythe 23); 1783: Galagonya-fa (NclB. 373). J: ’ua.’. ▌ 3. — egybibés ~ 1998: egybibés galagonya (Priszter 346). J: ’Crataegus monogyna; egybibés galagonya’. | egymagvú ~ 1998: egymagvú galagonya (Priszter 346). J: ’ua.’. — ~fa 1583: galaginya fa (Clusius–Beythe 6: BotTört. 129). J: ’ua.’. A galagonya valószínűleg déli szláv eredetű, vö. blg. глогúна, N. глогúня ’galagonyacserje és a gyümölcse’; mac. глогuна ’ua.’; szb.-hv. glòginja ’a galagonya gyümölcse és a cserje’; szln. glogínja ’a galagonya gyümölcse’. A magyarba a déli szláv R. glogynja ’galagonya gyümölcse’ került át *gloginya alakban. A szó eleji mássalhangzótorlódást feloldották, a galagonya és gelegenye két irányú hangrendi kiegyenítődéssel jött létre, a magas hangrendű alakváltozatok az elhasonulásos g(l(gonya-félékből is kialakulhattak. A csere, kétbibés (2.) és az egymagvú, egybibés (3.) jelzők két galagonyafajt különítenek el. A csere, kétbibés (2.) jelzőket az indokolja, hogy a termésben két mag található, a cseregalagonya Diószegi– Fazekas alkotása, a csere jelentése ’pár’, az előtag a bibék számára utal, Diószegi–Fazekas így magyarázza: „anyaſz[ára] 2–4” (Magy. Fűvészk. 297). Az egymagvú, egybibés jelző magyarázata, hogy a termésben egyetlen mag található. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. single-seed hawthorn; ném. Einkern-Weissdorn. TESz.; EWUng. galagonyacsipke N. geligán-csüpke (MagyGyógyn. 121). J: ’Crataegus laevigata; cseregalagonya’.

galagonyafű

181

galambfű

A galagonyacsipke összetett szó; az előtagra l. galagonya, a csipke utótag eredeti jelentése gyepűrózsa ’Rosa canina’, a galagonyacsipke növénynévben ’szúrós, tüskés növény’ jelentése van. galagonyafű 1578: Galagonnya f× (Melius 11a) J: ? ’Rosa canina; gyepűrózsa’. A galagonyafű egyedi adat, Melius alkotása, az előtagra l. galagonya. A szövegkörnyezet alapján az ebcsipke és a galagonyafű azonos növények: „Eb cypke az az, Galagonnya f×” (Melius 11a). A gyepűrózsa ’Rosa canina’ és a galagonya ’Crataegus sp.’ adatai mutatják, hogy a két növény szúrós, tüskés felépítése miatt — hasonlóságon alapuló névátvitellel — kaphatott azonos neveket; vö. a gyepűrózsa és a galagonya egyéb azonos csipke és tüskefa elnevezéseivel, amelyek szintén a növények szúrósságára utalnak. Szabó Attila, Melius 370.
galagonyagyökér l. galanga

galaj 1. 1807 e.: Galaj (Julow 255); 1807: Galaj (Magy. Fűvészk. 126). J: ’Galium; galaj’. — ragadós ~ 1807: ragadó Galaj (Magy. Fűvészk. 127); 1948: Ragadós galaj (MagyGyógyn. 337); 1998: ragadós galaj (Priszter 381). J: ’Galium aparine; ragadós galaj’. ▌ 2. — tejoltó ~ 1807: Téjóltó Galaj (Magy. Fűvészk. 126); 1998: tejoltó galaj (Priszter 381). J: ’Galium verum; tejoltó galaj’. ▌ 3. — illatos ~ 1998: illatos galaj (Priszter 381). J: ’Galium odoratum; szagos müge’. A galaj Diószegi–Fazekas alkotása, a Galium nemzetség megnevezése. Valószínűleg a Fűvészkönyvben az utána található Valaj ’Valantia’ (Magy. Fűvészk. 127) nemzetségnévvel állítható párhuzamba, mindkét növénynevet a latin név előtagjából képezték: Galium + aj > galaj, Valantia + aj > valaj. A ragadós galaj (1.), tejoltó galaj (2.) és a müge (3.) mind Galium-fajok, a növények felépítése hasonló. A ragadós jelző magyarázatára l. ragadóf ű. A tejoltó jelző magyarázatára l.
tejzsugorítófű.

galambbegy 1525 k.: Dragantum vel dragagantum: Galamb Bewgh (Ortus: RMGl. 106); 1578: Galamb bégynec gr. (Melius 179a); 1775: Galambbegy (Csapó 92); 1783:

Galambbegy (NclB. 382); — N. galambbegy (ÚMTsz.; SzlavSz.; SzegSz.). J: 1525 k.: ’salátanövény, talán Ranunculus sp.; boglárka’. | 1578: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambbegy összetett szó, a galamb előtag szláv eredetű, az ismeretlen eredetű begy ’a madár nyelőcsövének kiöblösödő része’ az első megjelenési adatban növénynév része (1525 k., l. fent), az ilyen alkalmazásnak feltétele, hogy a begy ’madárbegy’ jelentésben már korábban is közkeletű volt. Azoknak a növényeknek adták a galambbegy nevet, amelyeket saláta gyanánt fogyasztottak. A névadási motiváció talán az, hogy a madarak, elsősorban a tyúkok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. Szabó, Melius 440; TESz. begy a.; EWUng. begy a.; Nyr. 126: 59. galambbogyó 1998: galambbogyó (Priszter 455). J: ’Phytolacca americana; amerikai alkörmös’. A galambbogyó az ang. pigeon-berry tükörfordítása, a névadás magyarázata, hogy a madarak eszik a piros bogyókat. galambfű 1. 1578: Galamb f× (Melius 144a); 1775: Galamb-fü (Csapó 246); 1783: Galamb-fü (NclB. 322). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. ▌ 2. 1775: Galamb-fü (Csapó 107). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. || galambosfű 1578: Galambosf× (Melius 144a). J: ’Verbena officinalis; vasfű’. || galambocfű 1590: Verbenaca: Galambucz f× (SzikszF.: RMGl. 263); 1604: Galambotzf× (MA.: TESz.); 1775: Galambotz-fü (Csapó 246); 1783: Galambotz-fü (NclB. 322); 1798: Galambotz-fÍ (Veszelszki 439). J: ’ua.’. || galamboc 1807: Galambotz (Magy. Fűvészk. 338). J: ’Verbena; verbéna’. A galambfű (1.) ~ galambosfű Melius alkotása, lat. mintára jött létre, vö. lat. Columbaria, Columbaris (Melius 144a) (< lat. columba ’galamb’, columb#rius columbénus melléknév ’galamb-’). A galambos és galamboc származékszavak, a galambos -s melléknévképzővel, a galamboc -c kicsinyítő képzővel keletkezett a galamb főnévből. A névadás alapja, hogy a galambok kedvelik a növényt, így ha pl. galambdúcba te-

galambgerely

182

galanga

szik, akkor az ismerős galambok visszatalálnak. A galamboc növénynevet nemzetségnévvé Diószegi–Fazekas tette, a galambocfű névből elvonással alkották. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. pigeon’s grass; ném. Taubenkraut; le. gołębie ziele; or. N. голубúнец. A galambfű (2.) magyarázata, hogy a termések hosszú galamblábhoz hasonlóak, a növénynév Csapó alkotása, talán a növény galambláb nevéből elvonással hozta létre a galambfű nevet. Marzell Verbena officinalis a.; TESz. galambóc a.; EWUng. galambóc a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 60, 62. — Ö: szaporagalamboc. galambgerely 1807: galamb Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambgerely összetett szó, Diószegi– Fazekas alkotása, a gerely ’Geranium’ nemzetségnév, az előtag magyarázatára l. galambfű. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a galambgerely nevet javasolja a R. vérállatófű, gólyaköröm, galambláb helyett. Nyr. 126: 61. galambláb 1. 1578: Galamb láb (Melius 162). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr. Melius ebben a szakaszban több fajt tárgyal egyszerre, a név vonatkozhat Geranium-fajokra is: gólyaorr’. ▌ 2. 1775: Galambláb (Csapó 107); 1783: Galamb-láb (NclB. 398). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galambláb (1.) Melius alkotása, a lat. Pes Columbinus tükörfordításával hozta létre: „Mas neue, Pes Columbinus, Galamb láb” (Melius 162). A galambláb (2.) Csapó alkotása, a ném. Taubenfuß tükörfordítása. A névadás alapja mindkét esetben a növény hosszú szára, ill. a kapcsolódó szárnyas levelek, amelyek madárlábra emlékeztetnek, de a termések hosszú, lábhoz hasonló formája is hatással lehetett a névadásra. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. long-stalked cranesbill; cseh kakost holubiči; le. bodziszek gołębi; or. герань голубиная. Szabó, Melius 434; Weeds Geranium columbinum a.; Nyr. 126: 62. galamblábgólyaorr 1998: galamblábgó-

lyaorr (Priszter 384). J: ’Geranium columbinum; galamblábgólyaorr’. A galamblábgólyaorr összetett szó, tudományos név, az előtagra l. galambláb, az utótagra l. gólyaorr.
galamboc(f ű), galambosf ű l. galambf ű

galambsaláta 1911: galambsaláta (Cserey, Növényszótár 120); — N. galambsaláta (Nyr. 12: 477; Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 278; ÚMTsz.). J: ’Ranunculus ficaria subsp. ficaria; nyugati salátaboglárka’. A galambsaláta összetett szó, a szláv eredetű galamb és a saláta ’salátanövény’ összetétele, elsősorban népi elnevezés. A névadás magyarázata, hogy a növényből tavasszal kitűnő zöldsalátát készítenek, fiatal, zsenge, csípős ízű levele salátaként fogyasztható. Nyr. 126: 62. galambvirág 1798: Galamb-virág (Veszelszki 67); 1903: galambvirág (Hoffmann– Wagner 111); — N. galambvirág (ÚMTsz.). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. A galambvirág a réti harangláb R. lat. columbina (< lat. columba ’galamb’, columb#rius, columbénus melléknév ’galamb-’) nevének fordításával és a virág magyarázó utótag öszszetételével jött létre. A név magyarázata, hogy a növény szárán nem egy, hanem 4–6 apróbb virág nyílik, ezek emlékeztetnek az ágakon ülő madarakra. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ném. Vogelkraut ’madárfű’; ang. dove’s foot ’galambláb’. Marzell Aquilegia vulgaris a.; Genaust columbária a., columbiánus a., columbínus a.; Nyr. 126: 63. galanga 1577 k.: galangath gr. (OrvK. 197/27); 1600 k.: galgantot gr. (Magyary– Kossa, OrvEml. 2: 256); 1998: galangál (Priszter 297). J: ’Alpinia galanga; sziámi gyömbér’. — ~-havasika 1805–13: „A’ Galanga Havasika néhány eÑztendfkig tartó plánta a’ melly Déli Indiában és Kínában vadon nf…” (Márton, Növ. XCI, 9: 8). J: ’ua.’. | ~gyökér 1783: Galánga gyökér (NclB. 319); — N. galagonyagyökér, Gálántgyökér (EtSz. 2: 835 galagonyagyökér a.; 2: 866 galang a.). J: ’ua.’. — jávai ~gyökér 1948: jávai galanga gyökér (Halmai 7). J: ’ua.’. A galanga latin eredetű; vö. k. lat. galan-

gálga

183

gálna

ga, galgana, galganum; az alakváltozatok közül a galgant németből származik. Nemzetközi szó; vö. ang. galingale; ném. Galgant; sp. Galanga; fr. galanga; ol. galanga. A galagonyagyökér és a gálántgyökér népetimológiával keletkezett. A galanga-havasika Márton alkotása, a havasika utótag az uráli eredetű hó szóból keletkezett -s melléknévképzővel és -ika kicsinyítő képzővel; a névadás magyarázata, hogy a növény Indiában és Kínában, a magas hegyekben fordul elő. A jávai jelző szintén a növény előfordulási helyét jelzi. Vö.
galagonya.

EtSz. galang a., galanga a., TESz.; EWUng.; UEWb. 204.
gálántgyökér l. galanga

gálga 1807 e.: Gálga (Julow 264). J: ’Galega; kecskeruta’. — kecskere ~ 1807: ketskere Gálga (Magy. Fűvészk. 420); 1841: kecskere Galga (Barra 109). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálga a lat. szakny.-i Galega szó belseji e-jének kiejtésével keletkezett, nemzetségnév. A kecskere gálga Diószegi–Fazekas tudatos alkotása, az előtag a növény egyéb kecske (kecskehere, kecskeruta) előtagú neveiből származik, talán a kecskehere szó belseji -heszótagjának kiejtésével keletkezett, a névadás magyarázatára l. még kecskehere. Vö. gálya.
galganya l. galagonya

gálna 1. — ~bokor 1425: „Penes locum Kalnabokor sub arbore Ilicea” (OklSz.). J: 1425: ? ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. | ~fa 1998: gálnafa (Priszter 508). J: ’Sorbus aucuparia; madárberkenye’. ▌ 2. — ~fa 1500 k.: De genestra: rekethýefa, De genestra: Rekethÿeffa alias ý zalagh galnaffa (StrassbGl.: RMGl. 212). J: ’Genista tinctoria; festőrekettye’. | ~fabokor 1595: Genista: Ginsteren: Ganya fa bokor (Ver.: RMGl. 120). J: ’ua.’. ▌ 3. — ~fa 1520 k.: Agnvscastvs: galÿna fa (Herb b): RMGl. 212). J: ’Euonymus sp.; kecskerágó ’. ▌ 4. 1590: Ribes: Galna (SzikszF.: RMGl. 263). J: ’Ribes sp.; ribizli’. ▌ 5. — ~fű 1590: Galna fé (SzikszF.: RMGl. 257); 1604: Gálnafü (MA.: MNy. 31: 248); 1745: Gálna fü (Torkos 8); 1775: Galna-fü (Csapó 289); 1783: Gálna-fü (NclB. 334); 1798: Gálna-fÍ

(Veszelszki 364). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. || gálna 1793: Gálna (Földi 52); 1807 e.: Gálna (Julow 256); 1807: Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1867: gálna „Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik” (CzF. 2: 1021). J: ’Pulmonaria; tüdőfű’. — orvosi ~ 1841: orvosi, vagy pettegetett gálnának gr. (Barra 302). J: ’Pulmonaria officinalis; pettyegetett tüdőfű’. | pettyegetett ~ 1807: Pettegetett Gálna (Magy. Fűvészk. 154); 1841: pettegetett gálnának gr. (Barra 302), petytyegetett Gálna (uo. 304). J: ’ua.’. ▌ 6. — ~fű 1775: Gálna-fü (Csapó 102); 1783: Gálna-fü (NclB. 383); 1813: Gálnafű (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’Helleborus foetidus; büdös hunyor’. ▌ 7. N. gány6 (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 208). J: ? ’Berberis vulgaris; sóskaborbolya’. ▌ 8. N. gálna (ÚMTSz.). J: ’Solanum dulcamara; kesernyés csucsor’. A gálna elsőként gálnabokor (1425), majd gálnafa (1500 k.) és 1590-ben gálnafű összetételben tűnt fel. A magyarázó utótag (bokor, fa, fű) nélküli gálna csak 1590-ből adatolható, és a nyelvújítás korában 1793-tól válik általánosan használt növénynévvé. A gálna szláv eredetű; vö. blg. калина ’kányabangita, Punica granatum, Sorbus aucuparia, Paeonia officinalis’; szb.-hv. kàlina ’fagyal; N. kányabangita’; szln. kalína ’kányabangita; fagyal’; szlk. kalina ’kányabangita’; or. калúна ’kányabangita’. Az ősszláv *kalina etimológiája nincs teljesen tisztázva; talán az ősszláv *kalъ ’sár’ származéka, és arra utal, hogy ezek a növények a lápos, nyirkos talajt kedvelik. A magyar alakváltozatok többszörös átvétel eredményei. Az újabb kalina közvetlen forrása a szlovák, a régebbi kálna ~ gálna stb.-féléké azonban nem állapítható meg közelebbről. A fejlődés a málna, pálca stb. típusú szavakhoz hasonlóan ment végbe; a második nyílt szótag rövid magánhangzója kiesett: gálna (< or. калина; szb.-hv. kàlina), málna (< or. malína; szb.-hv. màlina; szlovén malína; cseh malína). A hangfejlődést a kánya madárnév népetimológiás hatása is befolyásolhatta. A gálna ’madárberkenye’ (1), ’festőrekettye’ (2.), ’kecskerágó’ (3.), ’ribizli’ (4.) jelentései

gálya

184

gégevirág

nagyobb bokor vagy kisebb faszerű növényekre vonatkoznak. A gálna növénynév számtalan jelentése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre, valószínűleg a jellegzetes piros szín jelenik meg mindegyik növényen, elsősorban a termések színe pirosas, némelyiké barnáspiros. 1590-től feltűnnek a kisebb, fűfélékre vonatkozó adatok: a gálnafű ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) és a ’büdös hunyor’ (6.). Ezek a jelentések is hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre, mindegyik növény valamely részét piros szín jellemzi, a ’pettyegetett tüdőfű’ (5.) virágja először pirosas-lilás, majd kék színbe vált át, a ’büdös hunyor’ (6.) zöld színű, de a csüngő, harang alakú virágok széle piros. A ’büdös hunyor’ (6.) R. lat. nevei között szerepel a pulmonaria Vegetii (< lat. Pulmonaria < lat. pulmō, gen. pulmōnis ’tüdő’; lat. vegetus ’vidám, élénk’ < lat. vegeto ’élénkít, serkent’), ennek alapján is alkalmazhatták a gálnafű nevet a növényre, amely elsősorban a pettyegetett tüdőfű (5.) megnevezése, lat. neve szintén Pulmonaria. A gálnafű legelterjedtebb jelentése a ’pettyegetett tüdőfű’. A pettyegetett gálna Diószegi és Fazekas névalkotó munkájának eredménye; a Magyar fűvészkönyv szerzői nemzetségnévként ’Pulmonaria’ a szláv eredetű gálna elnevezést javasolják, a gálna nemzetségnév elé a növény levelén látható, jellegzetes foltokra utaló pettyegetett megkülönböztető jelzőt illesztették. A pettegetett (’pettyes, foltos’) jelző hangutánzó-hangfestő eredetű, Gönczi Pál növénytanában a pettegetett mint a növénytani szakszó szerepel: „pettegetett, punctatum, mikor valamely szerv mintegy be van szurkálva, mint a Csillagcsín, Galatella levele; vagy átszurkáltnak látszik, mint a Csengő Linka, Hypericum perforatum levele, vagy mikor színesen van pontozva, mint a Pettegetett Gálna, Pulmonaria officinalis levele” (Gönczi, PestmegyeVir. 322). Ugyanezen a szemléleten alapul a pettyegetett gyűszűvirág (→ gyűszűvirág), pártája piros, belül piros pettyes; a jelzőre l. még pettyegetett tüdőf ű (→ tüdőf ű). A pettyegetett gálna nem maradt fenn, a növénytani irodalom csak a jelzőt őrizte meg; a Pulmonaria officionalis mai hivatalos elnevezése pettyegetett tüdőfű. A gálná-

ra vonatkozó népi adatok megjelennek fű, fa magyarázó utótag nélkül is: ’sóskaborbolya’ (7.) és ’kesernyés csucsor’. (8.) jelentéssel, mindkét növény neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: jellegzetes piros termésük van. Marzell Helleborus foetidus a.; EtSz.; Kniezsa, SzlJsz. 178; NyK. 66: 60; TESz. gálna a.; EWUng. gálna a. gálya 1911: gálya (Cserey, Növényszótár 120). J: ’Galega officinalis; orvosi kecskeruta’. A gálya a kecskegálya összetételből elvonással jött létre, az utótag a gálga ’Galega’ nemzetségnév népetimológiás változata. Ö: kecske~. gamandor 1807: Gamandor (Magy. Fűvészk. 342). J: ’Teucrium chamaedrys; sarlós gamandor’. | nemes ~ 1841: nemes kamandor (Barra 308). J: ’ua.’. | sarlós ~ 1998: sarlós gamandor (Priszter 520). J: ’ua.’. — ~fű 1775: Gamandor-fü (Csapó 60); 1798: Kamandor-fÍ (Veszelszki 152). J: ’ua.’. A gamandor idegen szó, a ném. Gamander átvétele. A sarlós jelzőre l. sarlósf ű.

Csapó 60. — Ö: gamandor~ (→ tarorja). gamó 1903: gamó (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Aquilegia vulgaris; réti harangláb’. — ~virág 1783: Galamo-virág (!) (NclB. 380); 1813: Gamóvirág (Magy. Fűvészk. 2. 370). J: ’ua.’. A gamó talán hangfestő eredetű, jelentése ’kampó, ág-bog’, a névadás magyarázata, hogy a növény hosszú szárain bókoló virágok vannak kampó alakban görbült sarkantyúval. TESz. gamó a.; EWUng. gamó a.
gánya l. gálna gaz l. csattogó~ gége l. farkas~virág, farkasalma~virág gegenye l. jegenye

gégevirág 1807 e.: Gégevirág! (Julow 265); 1813: Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363). J: ’Aristolochia; farkasalma’. — kerek ~ 1807: kerek Gégevirág (Magy. Fűvészk. 500); 1841: kerek gégevirág (Barra 387). J: ’Aristolochia rotunda; kerekded farkasalma’. A gégevirág nemzetségnév, Diószegi–Fazekas alkotása. A gégevirág összetett szó, a

gelyvafű

185
orr.

Gencius király füve

hangutánzó eredetű gége ’légcső, cső’ és a virág összetétele, a név nyilván a növény ideoda hajló szárára utal. Diószegi—(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gégevirág (Magy. Fűvészk. 2. 363) nevet javasolja a R. farkasalma helyett. A gégevirág nevet nem fogadta be sem a köznyelv, sem a szaknyelv, a növény hivatalos neve ma a farkasalma, amelyet Diószegi–Fazekas elutasított. A kerek jelző megkülönböztető szerepű, az almaszerű termésre és a kerek gyökérgumóra utal, a lat. rotunda fordításával jött létre. TESz. gége a.; EWUng. gége a. — Ö: farkas~, farkasalma~. gelegenye, gelegunya l. galagonya geligáncsüpke l. galagonyacsipke

származéka -fű magyarázó utótaggal. Vö. árGenaust Eródium a.; Weeds Erodium cicutarium a.; Nyr. 124: 480, 126: 311. — Ö:
bürök~.

gelyvafű N. gelyvafű (MagyGyógyn. 321). J: ’Senecio vulgaris; közönséges aggófű’. A gelyvafű népi név, előtagja a szerb-horvát eredetű gelyva arra utal, hogy a „dagadáſt … [a növény] ki-nyomott levével tiſztittani és gyógyíttani lehet” (Csapó 230). TESz. golyva a.; EWUng. golyva a. gémorr 1894: gémorr (PallasLex. 7: 890); 1998: gémorr (Priszter 370). J: ’Erodium cicutarium; bürökgémorr’. — büröklevelű ~ 1903: Büröklevelű gémorr (Hoffmann–Wagner 141). J: ’ua.’. | ~úfű 1911: Gémorru fű (Cserey, Növényszótár 122). J: ’Erodium; gémorr’. A gémorr növénynév csak a XIX. század végén jelent meg, kései felbukkanása valószínűsíti, hogy németből való tükörfordítás; vö. ném. Reiherschnabel. Végső soron a lat. Erodium (gör. erōdiós ’szürkegém, kócsag’) ~ lat. herōdius, herōdio ’szürkegém, kócsag’ szóra vezethető vissza, a név a termés madárcsőr alakjára céloz. Az elnevezés szemléleti alapja — csakúgy, mint a daruorr, gólyaorr, csókaorrúf ű esetében — a jellegzetes, 3–5 cm hosszú, a gém orrához hasonlatos, hasadó termés, melyből csavarszerűen megtekeredett függelékben végződő részterméskék válnak ki. A büröklevelű jelző a lat. cicutarium (< lat. cic•ta ’bürök’) hatására jött létre, vö. bürökgémorr. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ang. common stork’s-bill. A gémorrúfű Cserey alkotása, a gémorr -ú melléknévképzős

gencián 1. 1577 k.: gencianat gr. (OrvK. 343/27), „Genciananak kÿ fachÿarth leweth” (OrvK. 591/34); 1775: Gentiana (Csapó 260). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. ▌ 2. 1578: Gentiana (Melius 142); 1783: Gentziána (NclB. 345). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. — ~gyökér 1577 k.: Genciana gÿeokereth gr. (OrvK. 591/2); — N. gencián gyökér (ÚMTsz.). J: ’Gentiana sp.; tárnics’. A kígyótárnics (1.) és a sárga tárnics (2.) a tárnicsfélék családjába tartozó, azonos felépítésű növények. A gencián a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’) átvétele. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ang. gentian; sp. genciana; fr. gentiane; ol. genziana. Melius adta a sárga tárnicsnak a genciána nevet, valószínűleg nem ismert a növényre magyar népi elnevezést, így a lat. gentiana nevet vette át, amely a növényből származó gyógyszertári nyersanyagot, a drogot jelentette. Melius így magyarázza a nevet: „Magyarúl is Gentiana neue” (Melius 142). Vö. encián, dancia, Gencius király füve. Mollay, Növénynevek 25–30.; TESz. encián a.; EWUng. encián a.; Marzell Gentiána a. Gencius király füve 1. 1578: Gentius Király f×ue (Melius 142); 1783: Gentius Király füve (NclB. 345); 1948: Gencius király füve (MagyGyógyn. 214). J: ’Gentiana lutea; sárga tárnics’. ▌ 2. XVII. sz.: „Cruciata: Madelgeer: Keresztes fÔ, Likas ir, Gentius király fÔve, Szent László király fÔve” (NéNy. 1935. 172). J: ’Gentiana cruciata; kígyótárnics’. A Gencius király füve elnevezés alapja a lat. szakny.-i Gentiana (< gör. gentián# < gör. Génthios ’a király’). A Gencius király füve Melius alkotása, a lat. szakny.-i Gentiana értelmezésével hozta létre, Melius így magyarázza: „Gentiana Gxrxg×l és Deákúl neue, az az, Gentius Király f×ue, mert Gentius Király lelte leg elxſÅer haſÅnát” (Melius 142). A növény „A nevét Dioskurides szerint Gentiustól

genyőte

186

gerezdes

vagy Gentis-től, Illiria királyától (élt Kr. e. a II. században) kapta, aki a pestis gyógyítására ajánlotta” (MagyGyógyn. 214). Melius a lat. szakny.-i Gentiana nevet lefordítja, sőt értelmezi a latinul nem tudó és iskolázatlan, a mondát nem ismerő olvasó számára. A magyar nép azonban nem fogadta be a Gencius királyról szóló mondát, a magyar nyelvben a Szent László királyról szóló legenda terjedt el, vö. a növény Szent László király füve elnevezésével. Mindkét uralkodó a pestis ellen egy Gentius-fajt ajánlott. A kígyótárnics (2.) Gencius király füve neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett, hasonló felépítésű növények, azonos családba (tárnicsfélék) tartoznak. Vö. gencián. Mollay, Növénynevek 29–30, 39. genyőte 1998: genyőte (Priszter 308); — N. Hőle, genyőte, Asphodelus albus (Nyr. 30: 529); genyőte, genyéte, genyőte (Tsz.); kenyéte (Bot.Közl. 35: 278–83). J: ’Asphodelus sp.; aszfodélusz | Asphodelus albus; fehér aszfodélusz’. A genyőte ismeretlen eredetű, Rapaics szerint a növény a gumója nyálkatartalmáról — amit a cipészek, nyergesek, könyvkötők ragasztószerként használtak — kapta a genyőte vagyis gennyeske nevet (Természet 1937. 67). Mollay Erzsébet szerint a növénynévnek a bizonytalan eredetű gennyett melléknévből való származtatása valószínűtlen, mivel a növény szépséges. Kassai a genyőtét a ken szóból magyarázza (Kassai 2: 273–274). Ez jelentéstanilag esetleg elképzelhető, hisz a ragasztóanyag általában valami kencefice. A kenyéte alak esetleg a német anyanyelvű Kitaibel „svábos” átírásának köszönhető. Mollay, Növénynevek 69; TESz. genny a.; EWUng. genny a.
gereginye l. galagonya

gerely 1806: gerely (TESz. 232); 1807 e.: Gerely (Julow 264); 1807: Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium; gólyaorr’. — bakbűzű ~ 1807: bakbűzű Gerely (Magy. Fűvészk. 393). J: ’Geranium robertianum; nehézszagú gólyaorr’. | rózsás ~ 1807: rózsás Gerely (Magy. Fűvészk. 391). J: ’Geranium sanguineum; piros gólyaorr’. A gerely ’Geranium’ nemzetségnév Dió-

szegi–Fazekas alkotása, a lat. Geranium szó eleji ger- részét -ly elemmel „értelmesítették”; a gerely valószínűleg német eredetű; vö. kfn. gêrel ’hajítódárda’ (< az ófn., kfn. gêr(e) kicsinyítő képzős származéka), a termések hosszú alakjára utal a név. A gerely növénynév nem lett köznyelvivé, a nemzetség hivatalos neve gólyaorr. A bakbűzű jelző magyarázata, hogy az egész növénynek kellemetlen szaga van. A rózsás jelző magyarázata, hogy a virág „szirmai nagyszép pirosak” (Magy. Fűvészk. 391). TESz. gerely a.; EWUng gerely a.; Nyr. 126: 304. — Ö: galamb~. gerentfű 1. 1500 k.: De scabiosa: warfyw vel gerennth fyw (StrassbGl.: RMGl. 255); 1590: Scabiosa maior Matthioli: Var, vag, réh ellen valo fôrôztô fé, alii pesma, alii gerint fé, vocant (SzikszF.: RMGl. 257). J: ’Knautia arvensis; mezei varfű’. ▌ 2. 1500 k.: Celidonia: gerent f[ÿw] (Herb. a): RMGl. 255). J: ’Chelidonium majus; vérehulló fecskefű’. ▌ 3. 1792: „A májnak és lépnek keménysége ellen a gerény vagy gerents füvet szarvas nyelvel együtt főzd-meg borban” (Nedeliczi 86: NySz. I. 1082, 1083). J: ? ’Antirrhinum sp.; oroszlánszáj’. A gerentfű ’mezei varfű’ (1.) mindkét adatának a szövegében a gerentfű szinonimája a varfű, ill. a var vagy rüh ellen való fürösztő f ű (→ varfű, → rühf ű) (l. fent). Ennek a két adatnak az alapján feltehetjük, hogy a gerént ’var, fakadék’ jelentésű, a ném. R. grint ~ grindt ~ grind ’ótvar, var, kosz’ átvétele, a szó eleji mássalhangzó-torlódást feloldották; vö. ném. R. grintwrtze, grindtkrut (Marzell Knautia arvensis [7] a.), Grindkraut (Melius 154). A vérehulló fecskefű (2.) és az oroszlánszáj (3.) gerentfű neve hasonlóság alapján keletkezhetett, a vérehulló fecskefüvet sebek gyógyítására használták, az oroszlánszáj azonosítása kétes. gerezdes 1. — piros ~ 1783: Piros Gerezdes (NclB. 391); 1791: Piros Gerezdes (Lumnitzer 265); 1807: piros gerézdes (Magy. Fűvészk. 362). J: ’Antirrhinum majus; kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Gerézdes (Magy. Fűvészk. 403). J: ’Corydalis cava; odvas keltike’. || tavaszi gerezdeske

gesztenye

187

gesztenye

Ö: ~tátika (→ tátika).

1783: TavaÐzi Gerezdeske (NclB. 400). J: ’ua.’. A gerezdes a laza fürtökben fejlődő virágokra utal; vö. a szláv eredetű gerezd első megjelenése: 1395 k.: „rachenus: Åelew gereÅd” (BesztSzj.: TESz. gerezd a.), jelentése: ’szőlőfürt’. A gerézdeske a gerézd főnévből jött létre -s melléknévképzővel és -ke kicsinyítő képzővel. A kerti oroszlánszáj (1.) és az odvas keltike (2.) gerezdes neve Benkő alkotása, mindkét növénynek fürtszerű virágzata van. A tavaszi jelző a növény virágzási idejére utal, a piros jelző a virág színére. TESz. gerézd a.; EWUng. gerézd a. —
gerezdeske l. gerezdes gerlice l. iglice

gesztenye 1. 1533: Geztxne (Murm.: TESz.); 1577 k.: GeÅtÿne (OrvK. 237); 1578: GeÐÅtenye (Melius 15); 1583: göztynye (Clusius–Beythe 3a: BotTört. 128); 1595: Geztinye (Beythe 18); 1600 e.: gesztőnye (TESz.); 1796: geszténye (TESz.); 1805: g(szt(nye (TESz.); 1948: Gesztenye, geszkinye (MagyGyógyn. 68); 1998: gesztenye (Priszter 328); — N. g(szk(nye, geszk(nye (MTsz.); gesztene, gesztinye, gesztinnye, kesztene (ÚMTSz.). J: ’Castanea sativa; szelíd gesztenye(fa)’. — édes ~ 1998: édes gesztenye (Priszter 328). J: ’ua.’. | jóféle ~ 1903: Jóféle gesztenye (Hoffmann–Wagner 195). J: ’ua.’. | szelíd ~ 1798: Ðzelid geÐztenye (Veszelszki 139); 1807: szelíd gesztenye (Magy. Fűvészk. 243). J: ’ua.’. | ~fa 1364: „Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa et aliam Rakatyafa” (OklSz.); 1595: geztinye fanak gr. (Beythe 18); 1783: Geſztenye fa (NclB. 424); 1998: gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. — édes ~fa 1998: édes gesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. | szelíd ~ fa 1998: szelídgesztenyefa (Priszter 328). J: ’ua.’. ▌ 2. — ágas~ 1590: Thlaspi, Thlaspidion, Thlaspe: Agas gesztyene, vag, palacka fu (SzikszF.: RMGl.: 267). J: ’Thlaspi arvense; mezei tarsóka’. ▌ 3. — vízi~ 1595: vizi geztinye (Beythe 98a); 1775: Vizi geÐztenye (Csapó 268); 1783: Vizi-geÐztenye (NclB. 331). J: ’Trapa natans; csemegesulyom’. ▌ 4. 1807 e.: Gesztenye (Julow 258). J: ’Aesculus; vad-

gesztenye(fa)’. — vad~ 1783: Vad GeÐztenye (NclB. 361); 1791: Vad Gesztenye (Lumnitzer 156); 1998: vadgesztenye (Priszter 292). J: ’Aesculus hippocastanum; közönséges vadgesztenye(fa)’. — fehér vad~ 1998: fehér vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~ 1998: közönséges vadgesztenye (Priszter 292). J: ’ua.’. — vad~fa 1813: vad Gesztenyefa (Magy. Fűvészk. 2. 370); 1998: vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. — fehér vad~fa 1998: fehér vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. | közönséges vad~fa 1998: közönséges vadgesztenye(fa) (Priszter 292). J: ’ua.’. A gesztenye bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr. R. kestene ’szelídgesztenye’; h. baj.-osztr. kesten ’szelíd- és vadgesztenye’. Az európai nyelvekben a gör. κάστανον ’gesztenyefa’, lat. castanea ’ua.’ révén terjedt el; vö. fr. châtaigne; ol. castagna; le. kasztan ’ua.’. Az idegen földről származó, nálunk csak a XVI. századtól meghonosított közönséges vadgesztenye(fa) (4.) a nevét a nálunk őshonos szelíd gesztenyéről (1.) kapta, termésének, levelének hasonlósága alapján; rendszertanilag pedig igen távol állnak egymástól. Diószegi–Fazekas ezt írja a vadgesztenyefáról: „Magvát nem jó megenni: a’ szelíd gesztenye más nemű fánn terem” (Magy. Fűvészk. 243). A vad jelző a hazánkban őshonos szelíd gesztenyétől különbözteti meg; a vadgesztenye Benkő alkotása, a ném. Wildcaſtanie (NclB. 361) fordításával hozta létre, a növény mai hivatalos magyar elnevezése lett. A fehér jelző a virágok színére vonatkozik. A jóféle jelző valószínűleg német hatásra keletkezett; vö. ném. Edelkastanie. Az édes jelző ang. mintára jött létre; vö. ang. sweet chestnut. Az ágas gesztenye ’mezei tarsóka’ (2.) névadás alapja hasonlóság, a mezei tarsóka felépítése a gesztenye virágjához hasonló, a növényen apró ágacskák találhatók, a végükön kerek lencseszerű terméssel, mint a gesztenyén. A csemegesulyom (3.) vízigesztenye neve a ném. Waſſercaſtanie tükörfordítása. A névadás magyarázata, hogy a növény vízben él, a termések diószerűek, ízük pedig a gesztenye ízéhez hasonlít: „A’ levelei közÍl Juniusban holmi apró fejér virágotskák nfnek ki, a’

vadgesztenyefa (→ gesztenye) és lógesztenye(fa) helyett. v. sz. 1911: éplevelü gímharaszt (Cserey. A bokrétafa utótag az Aesculus nemzetség elnevezése. az utótag nemzetségnév. giliceökörgúzs 1798: Gelitze ökör-gú’s (Veszelszki 59). A gímharaszt gím eleme a R. Wurmkraut ’féregfű’. és arra utal a TESz. Wurmkraut tükörfordítása. 1775: GeleÐzta-fü (Csapó 57). és R. J: ’Ononis spinosa. J: ’Tanacetum vulgare. közönséges vadgesztenye(fa)’. Diószegi– Fazekas alkotása. mint pl. közönséges pásztortáska’. 370) nevet javasolja a R. TESz. A gezemice valószínűleg ikerszó. ízekre a’ geſztenyékkel igen meg-eggyezfk” (Veszelszki 427). gilisztafű 1590: Aquilegia: Gilizta fé gímharaszt 1948: Gimharaszt (MagyGyógyn. 35). A gilisztafű a ném. J: ’Aquilegia vulgaris.. iglice (SzikszF. gilisztavirág 1783: GeleÐzta (ellen való) virág (NclB. 1664: Aquilegia Harang virág. Wurmfarn ’féregpáfrány’ . 267). ökörgúzs. a gesztenye előtag a növény R. hogy a pásztortáska hasznavehetetlen. J: 1500 k. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a Gesztenye Bokrétafa (Magy. EWUng. a név Diószegi–Fazekas alkotása. — Ö: ló~. A XVI. 2. Benkő 70. réti harangláb’. A gilisztaűző népi név. 1998: gilisztavirág (Priszter 518). Gilisztaűző (MagyGyógyn. a névadás alapja.) lehet. alapja talán a geze-guza ’gizgaz’ (MTsz. — éplevelű ~ 1903: Éplevelű gímharaszt (Hoffmann–Wagner 20). gilisztaűző varádics’. gilisztavirág. sz. iglice. A gesztenyebokrétafa összetett szó. gilisztavirág helyett. gilisztaűző varádics’. A gilisztaűző elnevezés kialakulására hatással lehetett a R. J: ’ua. J: ’Asplenium scolopendrium. Diószegi–(Fazekas) Orvosi f űvészkönyve a giliszta Varádits (Magy. XVI. Marzell Aspidium filix-mas a.. Genaust hippocástanum a. Wurmfarren. gilice l. neve sanguinaria. erdei pajzsika’..: ’Capsella bursapastoris. 267). szerint. Fűvészk. a Capsella bursa-pastoris.: Sanguinaria: gezemiche (De Herbis: RMGl. 256). Növényszótár 274). gímnyelv . A giliceökörgúzs összetett szó. közönséges pásztortáska’. J: ’Tanacetum vulgare. melynek a jelentését az RMGl. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják. ném. Növénynevek 74. TESz. A névalkotásra hatással lehetett a ném. magyarázatára l. Mollay. Melius 372. Fűvészk. a gezemice valószínűleg szintén ’pásztortáska’ jelentésű. ott. azokat kiÍzi” (Veszelszki 422). A gilisztavirág korai adatai körülírásos nevek. szarvasnyelvpáfrány’.: RMGl. A réti haranglábat gyógynövényként bélférgek. tövises iglice’. 465). 414). az utótagra l. 1948: éplevelű gímharaszt (Halmai 74). az előtagra l. a növény hasonló szemléleten alapuló vérállatófű nevével. b): RMGl. J: ’Dryopteris filix-mas. Vö. 2. | XVI. sz. Éder. hogy a növényt bélférgek ellen használták: „Borban. gilisztaűző lúdláb l. lat. a növény felhasználását magyarázzák: giliszta ellen való virág. gilisztaűző N. Szabó. Vö. 370) nevet javasolja a R. hogy a növényt bélférgek kiűzésére használták. A gilisztavarádics összetett szó. 33). v. lúdláb gilisztavarádics 1807: giliszta Varádits (Magy. így határozza meg: ’egyfajta vérzést elállító fű’ (267). a gilice előtagra l. Fűvészk. Fűvészk. gezemice 1500 k. nevének átvétele.’. mivel a növény vérzéscsillapító hatású.: Bursa pastoris: gezemicze (CasGl. gesztenyebokrétafa 1807: Gesztenye Bokrétafa (Magy. A névadás alapja. 243). 1798: Geleſzta (ellen-való) virág (Veszelszki 422).: ’egyfajta vérzést elállító fű. hogy az 1500-as években a pásztortáska nagyon hasznos gyógynövény volt. Marzell Aquilegia vulgaris a. 1798: GeleÐzta-fü (Veszelszki 67). EWUng. geleſzta-f× (Lippay I: 74). giliszta kiűzésére is használták. varádics. végéről származó adatban.gesztenyebokrétafa 188 gímharaszt mellyek helyén három ſzarú vízi fekete-diók következnek. J: ’Aesculus hippocastanum. magyarázatát l. gilisztavarádics. vagy téjben fftt leveleinek levét ha a’ geleſztásokkal gyakran itatják.

a héjakútmácsonya (4. J: ’Geranium robertianum. J: ’Allium scorodoprasum. 104). . 312). citromillatú muskátli’. Geranium (< gör. nyelv alakú. kígyóhagyma’. J: ’ua. gliceriza. A gímnyelv tükörfordítás. Gódavére (MagyGyógyn. hanem mélyen hasadtak). gódirc gódirc 1807 e. 328). amelyben az esővíz összegyűlik.) gólyafű neve nyilván a növény mocsaras előfordulási helyére utal. || gódavére N. a páfrány utótag magyarázó szerepű. J: ’Asplenium scolopendrium. J: ’ua. sz. A gólyahagyma népi név. gémorr. — éplevelű ~ 1998: éplevelű gímpáfrány (Priszter 308). 430). 1783: Gym nyelvü fü (NclB. a névadás magyarázatára l.: gymnielw (De Herbis: RMGl. 12/4). J: ’Geranium. gólyahír’. A gímpáfrány a növény mai tudományos elnevezése. Ö: cinadónia~. gólya l. szarvasnyelvűfű.: Gódirtz (Julow 267). A gólyacsőr név magyarázata. a R. glicoricia l. 124: 480. a gódavére népetimológiával jött létre. vö. magyarázata. HirſchÅung (Csapó 249). galambláb~orr gólyabors l. esztragorr. Fűvészk.’. Nyr.. gólyaorr’. daruorrúf ű. gólyahír 1807 e.: Gem Nÿelw fwet gr. 1798: Gym nyelvÍ-fÍ (Veszelszki 400). 68). 1998: mocsári gólyahír (Priszter 322). Genaust Geránium a. lat. — jószagú ~ 1775: JóÐzagú golya-fü (Csapó 263). 1807: Gódirtz (Magy. talán a növény ném. is hatással lehetett. 126: 313. 528). A mocsári gólyahír (2. J: ’Dipsacus laciniatus. Fűvészk. 151). 1807: ’Caltha. Fűvészk. higviric gódavére l. gólyahagyma (ÚMTsz. ▌ 3.’. || címnyelvűfű 1813: Tzímnyelvűfű (Magy. 296/38). a gólyák érkezésekor gyűjtik. J: ’ua.) gólyafű neve népi név. mocsári gólyahír’.gímnyelv 189 gólyahír előtagjának átvétele. | 1998: ’Caltha palustris. gímpáfrány 1998: gímpáfrány (Priszter 308). J: 1807 e. Gem nÿelwq fweth gr.’. — gímnyelvűfű 1577 k. géranos ’daru’). tudományos neve — amely szintén hosszú csőrű madárról kapta nevét —. a Geranium-fajok egyéb madár + orr ’csőr’ összetételű neveit: gólyaorr. gímnyelv 1525 k. || gólyahíradó N. MNövSz. szarvasnyelvpáfrány’. mocsári gólyahír’. 528). hogy a növény levele lándzsás. v.) gólyafű nevét valószínűleg a gólyaorr ~ gólyaorrúfű névből vonták el.) és a nehézszagú gólyaorr (3. N. gólyaorr. — mocsári ~ 1807: motsári Gólyahír (Magy. nyelv alakú leveleire utal (a páfrányok levelei általában nem ép szélűek. ▌ 4. 8: 415). J: ’Chelidonium. (OrvK. Nyr. ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben. A névadás alapja az. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó citromillatú muskátli (1.: Gÿm nÿelw (Ortus: RMGl. A gódirc Diószegi–Fazekas alkotása. kócsagorr. J: ’ua. 394). 126: 314. — jószagú ~ 1948: Jószagú gólyafű (MagyGyógyn.: Gólyahír (Julow 259). a névadás alapja. gólahíradú (Csapody–Priszter. vö. ném. (OrvK. J: ’Pelargonium odoratissimum.. gólyafű 1. J: ’Caltha palustris. Az éplevelű jelző a növény ép szélű. A címnyelvűfű elnevezés népetimológiával jött létre. héjakútmácsonya’. vö. szarvasnyelvpáfrány’. Fűvészk.). 328). ép szélű. nehézszagú gólyaorr’. gólyavirág gólyacsőr 1894: gólyacsőr (PallasLex. A gólyacsőr kialakulására a növény lat. ebből a gólyák kiszedegetik az apró élőlényeket. hogy a bibeszálak a virágban terméscsőrré nőnek ösz- sze. hogy a növény a harasztfélék családjába tartozik. gólyahagyma N. hogy a növényt tavasszal. XVI. 1879: gólyafű (Nyr. a növény páfrányféle. ▌ 2. 1807: Gólyahír (Magy. 2: 653). a gím a R. ma nincs ilyen nemzetségnév’. gímnyelv előtagjának átvétele. vérehulló fecskefű’. Goldwurz ’arany gyökér’ nevének elferdítésével keletkezett. 8: 95). A haraszt utótag arra vonatkozik. J: ’Chelidonium majus. 1998: gólyahír (Priszter 322). 2. gólya fű (ÚMTsz. csókaorrúfű. J: ’Caltha palustris. J: ’Asplenium scolopendrium. Hirschzunge tükörfordítása.’. mocsári gólyahír’. hogy a levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik.

A gólyahúgy elvonással keletkezett a gólyahúgytartófű névből. J: ’Geranium macrorrhizum. népi név. a gólya madárnév és a kút ’gödör. A gólyahír összetett szó. fehér aszfodélusz’. a névadás alapja a fehér virágok körömre emlékeztető formája. — N. — piros ~ 1998: piros gólyaorr (Priszter 384). és rendszerint a gólyamadár megérkezését hirdeti. || gólyahúgyfű 1798: Gólya-húgy-fÍnek gr. ezt a gólya gyűjtögetés közben gondosan kiszedegeti. gólyaorr’. 1813: G[ólya] köröm (Magy. a bizonytalan eredetű gólya madárnév és az ismeretlen eredetű hír ’friss értesülés valamiről’ összetétele. J: ’ua. Vö. J: ’Asphodelus albus. apró csiga van. A gólyahíradó ugyanezt a szemléletet tükrözi. A galamblábgólyaorr gólyaköröm elnevezése a termések hosszúkás. A gólyaláb népi név. a névadás magyarázata. gólyakút N. ’gólyavirág’. berki szellőrózsa’. J: ’Geranium sanguineum. 2: 322). gólyakörömke (MagyGyógyn. (Veszelszki 79). Nyr. Nyr. A gólyakörömke népi név.). hogy a növény tavasszal a legkorábban nyílik a víz partján. 126: 313. hernyó. 34: 37). a névadás szemléleti alapja ennél az elnevezésnél a jelölt növények hosszú szára. gólyahúgynak gr. gólya. kányaköröm. hogy a növény gyökerét vesekő elhajtásra. melyben az esővíz összegyűlik. galamblábgólyaorr’. ’Dipsacus laciniatus. amiben összegyűlik a víz’ összetétele. takácsmácsonya + erdei mácsonya’ (ÚMTSz. nemzetségnév. gólyaorr’. gólyaláb (Gyógysz. Fűvészk. pl. TESz. Veszelszki alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1595: ’Geranium. 1775: Golya köröm (Csapó 107). A gólyakút összetett szó. Storchblume R.. EWUng. az utótag a köröm -ke kicsinyítő képzős származéka. J: ’Dipsacus sylvestris. hó-ſzámot./1448 k.. 2. héjakútmácsonya’.. A gólyahúgytartófű ’erdei mácsonya’ Aachs (Ács) Mihály alkotása (MNy. 151). hogy a növény magasra nö: „Más-fél réfnyire fel-nf” (Veszelszki 79). || gólyakörömke N. vö. ÚMTsz. Fűvészk. gójahúgy. amelyek általában madárcsőrhöz hasonlítják a termést. a növény virágzása megelőzi a gólya tavaszi érkezését. 147). nehézszagú gólyaorr’. a húgyfű névadás alapja pedig az. esztragorr ’gólyaorr’ (első megjelenése: 1578) megfelelője.a. héjakút. összetett szó. de a névalkotásra az idegen nyelvi megfelelők is hatással lehettek. 373. . gólyaláb N. 126: 314. gólyaköröm 1583: golya koröm (Nyr. 370). vagy a R. A gólyahúgyfű ’fehér aszfodélusz’ többszörösen összetett szó. A gólyaorr a R. vö. J: ’Dipsacus sylvestris. a végén enyhén meghajló formájára utal. illatos gólyaorr’. és követ hajt” (Veszelszki 79). 126: 313. J: 1583. 1998: nehézszagú gólyaorr (Priszter 384). gólyaorrúf ű névből elvonással. Storchsblume. ném. 1595: Golya kxrxm (Beythe 88). ▌ 2. a gólya előtag magyarázata talán az. 1998: gólyaorr (Priszter 383). — illatos ~ 1998: illatos gólyaorr (Priszter 384). — nehézszagú ~ 1948: Nehézszagú gólyaorr (MagyGyógyn. hogy a levelek által alkotott kis teknőben összegyűlik a víz. erdei mácsonya’. 126: 314.’. gó²jahugy ’Dipsacus fullonum. 398). hogy az ellentétes állású levelek széleinek összenövésében kis medence keletkezik. gólyaorr 1. ▌ 3. fehér akác’. piros gólyaorr’. 2: 322). A gólyaköröm a gólya madárnév és az is- meretlen eredetű köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. NyIrK.től adatolható) jelentésű. gólyahúgytartófű 1706: gólyahúgytartófű (MNy. amiben gyakran sok rovar. J: ’Geranium. erdei mácsonya’. 1783: Gólya-köröm (NclB. Nyr. gólyacsőr. magyarázata. 122). J: ’Geranium robertianum. || gólyahúgy 1807: Gólyahúgy (Magy. a növénynévben az orr utótag ’csőr’ (1372 u. vizeletindításra használták: „Borban fftt gyökere’ leve vizelletet. Vö. A mai tudományos gólyaorr ’Geranium’ nemzetségnév létrejöhetett az esztragorr kihalt esztrag előtagjának helyettesítésével.gólyahúgytartófű 190 gólyaorr A gólyahír Diószegi–Fazekas alkotása. gólyahír a. J: ’Robinia pseudacacia. Nyr. J: ’Anemone nemorosa. | 1813: ’Geranium columbinum. 126: 314). A névadás magyarázata. gólyakút (Jávorka 1057). a Geranium-fajok társneveivel.

J: ’Carthamus tinctorius. Genaust orr a.. sanguineus (< lat. — Ö: galambláb~. gójavirág (ÚMTsz. Genaust sanguinális a. vö. az az. || gordon 1590: Arractylis vel cartamus: Gordon: alii. 328). sanguis ’vér’). 413). J: . nehézszagú gólyaorr’. Marzell Colchicum autumnale a... storks-bill. A golyvarontófű Melius alkotása lat. a névadás magyarázatára l. Talán azért került ide. gólyavirág 1. J: ’gyomnövények fészekvirágzattal. 1783: Gordon (NclB. orr a. 270).) nehézszagú és szagos jelzőinek magyarázata. cardone ’bogáncs. ſuccuſſa. mert a növénynek nem volt megfelelő magyar neve. Mollay. 398). 124: 480. mintára: „Scrophularia minor. galamblábgólyaorr’. gólyaorrúfű 1. 1775: Golya oru-fü (Csapó 107). 270). A névadás alapja a hosszú termés. 398). || golyvarontó 1798: Golyvarontó (Veszelszki 158). 270. S×lxket el ronttya ha vęle kxtxzed. mohar (SzikszF. k > g zöngésülésre vö. J: ’ua. nyugati salátaboglárka’. ném. cardo. a német Storchenſchnabel (Csapó 263) fordítása. ▌ 3. vel attractilis: Gordon. sáfrányszeklice’.. gárdo. az nagy Gelyuákat. vize. de herbis spinosis: boÿtorÿanokrol (gordonkorokrol figheket)” (SermDom. gαrdún. Nyr. ném. német mintára jöttek létre. arra utal. J: ’Gentiana sp. bogáncshoz hasonló terméssel.: RMGl. Stinkender Storchschnabel. ficaria. l. A névadás magyarázatára l. Gelyua ronto f×” (Melius 179a). göcsgyök 1841: göcsgyök (Barra 354). 1783: Golyva rontó fü (NclB. J: ’Colchicum autumnale. Strumas. hogy a növénynek erős illata van. sülyfű. daruorrúfű. carduus ’bogáncs. 1783: Gólya-orru-fü (NclB. J: ’Geranium columbinum. sanguineus ’véres. amikor a gólyák.) piros jelzőjének magyarázata. 50). goryczka. mocsári gólyahír’. 1948: szagos gólyaorrfű (MagyGyógyn. J: ’Caltha palustris. mohar. 382). EWUng gordon1 a. még csicsiskoma. Melius 179a–180. pora. Csapó említi még a növény Eſzterag orra és Darú orru-fü (Csapó 263) neveit. lat. — szagos ~ 1783: Szagos Gólya-orru-fü (NclB. A mocsári gólyahír (1. Csapó így magyarázza: „A’ gyümöltsei ollyak mint egy hoſzſzú Darú vagy Golya orra” (Csapó 263). Marzell Geranium robertianum a. TESz. elsősorban vadsáfrány (Carthamus tinctorius)’. 1903: gólyavirág (Hoffmann–Wagner 73). gordon — ~kóró 1456 k. Kiſſebbic fxldi S×lf×nec” (Melius 179a–180). 151). Scrophularia (< lat. a rontó magyarázó elem Melius növénynevében. nyilván ezek is hatással lehettek névadására. A gorika a Gentiana lutea ’sárga tárnics’ le. leuele. golyvarontófű 1578: Gelyua ronto f× (Melius 179a). Az őszi kikerics (2. az az. moſod gyakran. A szó eleji m. vö.: RMGl. vadarticsóka’. guzsaly. tárnics’. őszi kikerics’. vö.) gólyavirág nevének magyarázata. cardon. gólyaorr. scr#fulae ’torokdagadás. J: ’Geranium robertianum. gójavirág (ÚMTsz. a fű magyarázó utótag. A névadás magyarázata. 1775: Golyva-rontó-fü (Csapó 92).: RMGl. vérvörös’ < lat.e. Végső forrása a lat. Növénynevek 31–35. hogy a növény kora tavasszal virágzik. — N. A gólyaorrúfű Csapó alkotása. goryza nevének átvétele. A névadás magyarázatára l. még gólyahír. J: ’Pelargonium odoratissimum. ol. esztragorr. az az. 1813: Gólya virág (Magy. gordon1 a. vadarticsóka’.) gólyavirág neve a ném.: „colligunt (zednek) … de tribulis ficus i. Melius a névadást így indokolja: „A gyxkere. Fűvészk. Mariſcas. 1798: Gordon (Veszelszki 136). gácsér. torokduzzanat’) fordítása. Ezért hiyác Scrophularia minornac.gólyaorrúfű 191 göcsgyök ang. citromillatú muskátli’.. hogy a virág színe élénkpiros. hogy a termés tavasszal jelenik meg. nyelvjárási gardXá... hogy golyvákat gyógyítottak a növénnyel. gorzyczka. RMGl. A golyva a lat. 270).). még esztragorr. Storksblume tükörfordítása. A gordon valószínűleg olasz jövevényszó. ▌ 2. ol. Cartamus syluestis [!]. Vö. 1948: gólyavirág (MagyGyógyn. Storchsschnabel. TESz.’. A piros gólyaorr (2. ▌ 2. — N.). — szagos ~ 1775: Szagos golya orru-fü (Csapó 263). cardo. J: ’Ranunculus ficaria subsp. A nehézszagú gólyaorr (1. gorika 1533: Gentiana: Gentzion: Goryka (Murm.

görög pap’-ként értelmeztek. 1998: görögszéna (Priszter 526). — ~bogyó 1807 e. ill. Vö. hogy a növény széna illatú. n#dus ’csomó’ fordításával jött létre. gönye’. földitök nevet elutasítja. J: ’Bryonia alba.. A névadás alapja a növény gumósan megvastagodott gyökértörzsének alakja.. szerint „kérdéses a ’földitök’ jelentésű növénynév idetartozása” „a növény esetleg kapaszkodó. J: ’Trigonella foenum-graecum.: Foenumgrecum: gôreogh szena: Bakszaru fÔ (Herb.’. EWUng. EWUng.gömböstűvirág 192 gumiakácia ’Scrophularia nodosa.’. TESz. nodiflórus a. 1595: Gxrxg zena (Beythe 28a). az utótag a nemzetségnév.. az utótagra l. 1998: göcsös görvélyfű (Priszter 497). 391) elnevezést javasolja. nodosa < lat. a fekete jelző a bogyók színére utal. Diószegi–Fazekas alkotása. Fűvészk. A gyök utótag elvonás a gyökér szóból. TESz. a szuka utótag északi szláv eredetű. vö.. amelynek a göngyölít és családja is tagjai. a névadás magyarázatára l. görögszéna’. 1998: büdös gönye (Priszter 319). a névadás alapja a virág formája. n#d#sus ’csomós’ < lat. Knodenkraut (Veszelszki 402). J: ’Bellis perennis. lat. görvélyfű — csomós ~ 1998: csomós görvélyfű (Priszter 497). Genaust Scrophulária a. gömböstűvirág (MagyGyógyn. 525). A görbeszuka népi név. 294). gönye — büdös ~ 1807: büdös Gfnye (Magy. daganat. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 179). A gönye másik régi elnevezése a földitök (első megjelenése 1525 k. ibolya’. a görög előtag a lat. gumi előtagja a fa sebzett törzséből szivárgó gumiszerű nyálkára utal. J: ’Acacia senegal. foenum-graecum (< lat. amelynek alapján úgy vélték. görbeszuka (MagyGyógyn. A gönye nemzetségnév ’Bryonia’. J: ’Trigonella foenum-graecum. vadszázszorszép’. Diószegi–Fazekas meg is jegyzi „A’ Töktől és Ugorkától abbann külömböz. | göcsös ~ 1948: Göcsös görvélyfű (MagyGyógyn. 1775: Görög széna (Csapó 108).. A göcsgyök Barra alkotása. a növény gyökerén található csomókra utal. J: ’Bryonia. Fűvészk. J: ’Scrophularia nodosa. és Görögországban állatok etetésére használják. d): RMGl. Diószegi Orvosi fűvészkönyve a R. A növénynév fű eleme magyarázó szerepű. helyette a büdös Gőnye (Magy. lat. bodza a. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. ’kutya nősténye. Vö. görbeszuka N. A gumiakácia összetett szó. A gönye bizonytalan eredetű. A gömböstűvirág népi név. scr#fulae ’torokdagadás. gumiakácia’. | fekete ~ 1948: Fekete gönye (MagyGyógyn. görögszéna 1578: Gxrxg ſÅéna (Melius 96a). az előtag a göcs ’csomós’ főnév. kunkorodó száráról kaphatta nevét” (TESz. A névadás alapja. a nyaki nyirokmirigyek megduzzadással járó gümőkóros megbetegedés’ előtag a lat. A görögpapfüve egyedi elnevezés. amely állatfejhez hasonlítható.). satnya’ utalva arra. földitök (→ tök). Graecus ’görög’) fordítása. akácia. gönye a. hogy a növény és apró fekete bogyótermése a tökhöz hasonlítva nevetségesen kicsi. J: ’Viola odorata.-i Scrophularia (< lat. Graecus ’görög’. A névadás alapja talán a virág.: Gönyebogyó (Julow 266). acacia átvétele. görvély a. . görögszéna’. 1610 k.). 2. bodza a. J: ’ua.: Fenumgrecum: Gewreghpapfÿwe (Ortus: RMGl. A görögszéna a lat. 291). A TESz. büdös gönye’. görvély a. a lat. 337). A büdös jelző a növény szagára. torokgyíkfű. griechisch Heu. foenum-graecum fordításával jött létre. esetleg abba a hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. torokduzzanat’) fordítása. 258). görögpapfüve 1525 k. f#num ’széna’. varjúmogyoró. J: ’ua. göcsös görvélyfű’. A göcsös jelző a lat. 525). hogy a növény a nyaki nyirokcsomók tuberkolózisának (torokgyík) gyógyítására alkalmazható. 256). A görvély ’duzzanat. Genaust f##num-gr##cum a. a szirmok tűszerű elhelyezkedése. barnagyökér. graecum l. amelyet valószínűleg ’görög ember. szakny. nőszemély’ jelentésű. ném. göcsös görvélyfű’. A gönye jelentése valószínűleg ’sovány. hogy gyümőltse gömbölyűded bogyó” (Magy. Vö. Fűvészk. foenum-~ gumiakácia 1998: gumiakácia (Priszter 288). gömböstűvirág N.

J: ’ua. Márton. 50). LXXXIV. EWUng. TESz. amikor az emberek leülnek szőni. 50). mintára jöttek létre. guzsalyvirág l. vö. guzsalyülővirág guzsalyülővirág 1783: Gu’sály-ülö virág . ökör~ guzsaly l. A guzsalyülővirág. J: ’ua. akác a. gumiarábikum 1577 k. akácia a. giliceökör~..: „elegÿch eoÅwe gummi arabicommal” gr.’. eke~. 349). Marzell Colchicum autumnale a. (OrvK. (Melius 181). guzsalyülő ném. a lat. Gummi arabicum átvétele. arabmézga. 1578: Gummi Arabicummal gr.’. hogy a növény virágzásával (késő ősszel) kezdődnek a hosszú téli esték. 70*/2). || guzsalyülő 1948: guzsalyülő (MagyGyógyn. bába~ (NclB. 1948: Gummi arabicum (MagyGyógyn.gumiarábikum 193 guzsalyülővirág Farkas. || guzsalyvirág 1903: guzsalyvirág (Hoffmann–Wagner 73). arábiai facsipa (→ facsipa). gúzs l. 360). Vö. őszi kikerics’. guzsalyvirág. Görög akácia a. 1798: Gúsály-ülf virág (Veszelszki 168). Növ. 7: 50. A névadás magyarázata. ném. 1948: guzsalyvirág (MagyGyógyn. fonni.. A gumiarábikum összetett szó. Spinnblumme ’guzsalyvirág’ (Veszelszki 168). J: ’Colchicum autumnale. J: ’az Acacia senegal (gumiakácia) sebzett törzséből szivárgó nedv’.

A növény idegen nyelvi elnevezései a babérhoz való hasonlóság alapján keletkeztek. gyal. 1783: Gyalog-fenyö (NclB. ne- .) és a molyhos ökörfarkkóró (2. chamae. gyalogfenyő. szokásosnál kisebb. laureola (< lat.a. a R. könyve a gyalogfenyőboróka nevet javasolja a R. hogy a növény apró levélkéi molyhosak. A növény hasonló szemléleten alapuló elnevezése a földibodza (→ bodza). J: ’Juniperus communis. farkashárs’. J: ’Verbascum thapsus. vö. borsfenyő helyett. Vö. alacsonyabb’. amely jelzős szerkezetből forrt össze.a. boróka. J: ’Verbascum phlomoides. gyalogbodza’. 339). 1798: Gyalog-Bozza (Veszelszki 194). ve. jelentése ’földhöz közeli’.a. gyalogbodza. lat. 352).< gör. hogy a közönséges boróka ’a rendes fenyőfajtáknál kisebb. 1903: gyapjasfű (Hoffmann–Wagner 165). 1775: Gyapju-fü (Csapó 203). dwarf bay. A gyalogfenyőboróka Diószegi–Fazekas alkotása. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvész- TESz. Chamelæa (Melius 20a) (< lat.’. gyalog. parlagi macskatalp’. gyalog. Csapó 203) tükörfordítása. a névadás alapja.alapszava ősi örökség a finnugor korból. eredetű gyapjú -s melléknévképzős származéka. 1998: gyalogbodza (Priszter 491). chamaí ’földön’) fordítása. 1798: Gyapjas. közönséges boróka’. a gyalogfenyő előtag a növény R. a bodzafától ’Sambucus nigra’ (bodza) különbözteti meg ezt a kisebb bodzafajtát. az utótag nemzetségnév. hogy a növény bogyói és keskeny levelei emlékeztetnek az olajfára. 415). gyapjasfű 1783: Gyapjas-fü (NclB. A növénynek ugyanerre a tulajdonságára utal az aprófenyő (→ fenyő) elnevezés is. gyapjúfű 1. A növénynév gyalog előtagú összetett szó.fÍ (Veszelszki 238).. 1578: Gyaptyu f× (Melius 146). gyalogfenyőboróka 1807: gyalogfenyő Boróka (Magy. Lorbeerkraut. J: ’Sambucus ebulus. A gyalog származékszó. 427). A szöszös ökörfarkkóró (1. 362). Fűvészk. ’a rendesnél. J: ’Juniperus communis. a gyalog előtag a lat.) gyapjúfű neve a ném. Genaust Chamaeálo( a. R. molyhos ökörfarkkóró’. ▌ 2. Fűvészk. gyalogfenyő. || ~fa 1578: Gyalog fxnny× fa (Melius 9a). Vö. chamelea < lat.. 1783: Gyalog Olaj-fa (NclB. az előtag megkülönböztető szerepű. A növénynév gyalog előtagú összetett szó. laurus ’babér’) név alapján jött létre a ném. 172). az olajfa magyarázata talán az. 545). 1783: Gyapjú-fü (NclB. TESz. 1807: Gyapjúfű (Magy. 1798: Gyalog-fenyf (Veszelszki 265). Feldcypresse ’földi ciprus’. J: ’Antennaria dioica. Vö. A gyalog előtag azt fejezi ki.a. EWUng. magyarázatára l. gyalog. ang. szöszös ökörfarkkóró’. gyalog. 61: 486). EWUng. A gyalogolajfa Melius alkotása. Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Daphne mezereum. alacsonyabb’. J: ’ua. Wullkraut (Melius 146. földiolajfa (→ olajfa). A gyapjasfű előtagja az ótör. gyalogfenyő 1450: „inter rubeta Gyalogfenyew vocata” (MNy.GY gyalogbodza 1783: Gyalog Bozza (NclB. közönséges boróka’. 1948: gyapjasfű (Halmai 8). amely jelzős szerkezetből forrt össze. ném. gyalogolajfa 1578: Gyalog olay fa (Melius 20a).

pitypang’. A gyepűbodza összetett szó. a növény más elnevezésében is megjelenik állatnév betegség megnevezésére: békavarfű. gyenge a.: „Gÿkfwnek es SÅakat feÿw fwnek leweth fachÿard kÿ” (OrvK. „Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos” (Hoffmann–Wagner 38). 1590: prunella: szilua fé. 279). soktérdű-gyökeresfű. gyombolyú. vö. gyengegyökér 1690: „Az Himlxrxl … Az harmadik állapatban mikor varaÐodni kezd és Ðzárad:… s-moÐsák penig Bab-virág vizzel. méreg~ TESz. rózsa. gyöngevirág (MagyGyógyn.gyengegyökér 195 gyimbor mindkét növény molyhos. magyarázatára l. J: ’Polygonatum odoratum.’. A gyengegyökér összetett szó. gyenge előtagja ’zsenge. gyimbor 1948: gyimbor (MagyGyógyn. album. torokgyík gyógyítására használták. gyepűrózsa’.’.. akadály’. gyepár l. 390). század elején eltűnt nyelvünkből. J: ’Viscum album subsp. hogy a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. gyíkfű 1577 k.). 1783: Gyék-fü (NclB. a név magyarázata.’. A gyíkfű a torokgyík (1489: ’Diphterie’) betegségnévből elvonással keletkezett. MagyGyógyn. A névadás alapja. A gyermekláncfű összetett szó. láncfű (Csapody–Priszter. || láncfű N. az előtag magyarázata valószínűleg az. 410). EWUng. gyíkfű’. (Melius 88a). Veszelszki is kiemeli a gyökér gyengeségét: „A’ gyökere fejér. 1578: ’Prunella sp. (P. gyapjaſſak” (Csapó 203). vö. az előtagot az indokolja. gyomború (MagyGyógyn. gyopár gyegenye. laciniata). vulgaris + P. J: ’ua. 331/13). Melius alkotása. || gyermeklánc 1798: Gyermek-lántz (Veszelszki 127). gyomboló. | 1775. gyenge előtagja ’fiatal. lila virágait. A gyíklevelűfű népi név. torokgyík a. 179. lándzsás útifű’. hogy a növényt a torok betegségeinek. . király~.. Az utótagra l. gek fé (SzikszF. 1578: gyekf×nec gr. A névadás alapja. TESz. árokpartokon. 154). EWUng. 295). bab~fű gyilok l. fekete bodza’. J: ’ua. EWUng. gyapjas. torokgyík a.). 291. 1783: ’Prunella vulgaris. TESz. zsenge’ jelentésű. hogy a növényből láncot fonnak a gyerekek. torok~fű gyepűbodza 1911: gyepü bodza (Cserey. gyepűrózsa 1948: Gyepűrózsa (MagyGyógyn. 257). a gyökér utótag a növény felhasználható részére utal. A gyík előtag azonos az állatnévvel. 1998: gyepürózsa (Priszter 483). gyíklevelüfű (MagyGyógyn. A növény felhasználásán alapul a toroköröme és a tűzf ű elnevezés is. J: ’Plantago lanceolata. Az utótag magyarázatára l. amelyen csomók találhatók. gyengevirág N. 179). hoſſzúkas. EWUng. J: ’ua. 78). pl. 1998: gyepű bodza (Priszter 491). J: 1577 k. MNövSz. jegenye gyermekláncfű 1783: Gyermek lántz-fü (NclB. J: ’Rosa canina. bodza. gyilkoló l. 135).. még gyepűbodza.: RMGl. 1998: gyíkfű (Priszter 467).. gyenge. mise~ gyík l. gyíklevelűfű N. 1998: gyermekláncfű (Priszter 518). gyenge a. J: ’Taraxacum officinale. bútzkós. sőt neveltek is belőle sövényt. gyombolló. erőtlen’ jelentésű. A gyengevirág népi név. gyepű a. és erfs ſzagú” (Veszelszki 354). Csapó így jellemzi a molyhos ökörfarkkórót: „Levelei nagyok puhák.. a névadás alapja. hogy a bodza eleven sövényt alkotott vadon. 1775: Gyenge gyökér (Csapó 236). gyertya l. gyegönye l. 1775: Gyik-fü (Csapó 281). egy újnyi temérdek. fagyöngy’. gyepű 1225: ’sövény. 78). gyomboru. vag. gyimbór (ÚMTSz. A gyepűrózsa összetett szó. gyepű a. gyomború. A gyengegyökér növénynév a XIX. J: ’Viola odorata. Növényszótár 266). TESz. a gyermek és a lánc ’egymásba kapcsolt karikákból álló eszköz’ összetétele. hogy a tüskés vadrózsa eleven sövényt alkotott. hogy a növény kora tavasszal bontja ki aprócska. || gyomború N. orvosi salamonpecsét’. vagy Gyenge gy×kér vizzel” (PaxCorp. — közönséges ~ 1998: közönséges gyíkfű (Priszter 467). gyoŒboru (ÚMTSz. J: ’ua. ibolya’. J: ’Sambucus nigra.’. A gyermeklánc és a láncfű elvonással keletkezett a gyermekláncfű névből. közönséges gyíkfű’.

: TESz. 279). supinum’ stb. A borsos varjúháj (2.: RMGl. J: ’Antennaria dioica. 279). 42/17). gyapárvirág. eredetű (vö. szem~fű (→ szemnek gyönyörűsége). J: ’ua. ▌ 4. sylvaticum’. 1577: origanum: giapar (KolGl.: Origanum: Fekethe Gÿopar (Ortus: RMGl. A közönséges szurokfű (1. (Lippay 166). 1590: Origanum.. 1520 k. mint a gyopárnak ’Gnaphalium-fajok’. világ~ gyom l. fekete gyopár (ÚMTSz. szakadást ~ fű. Ember és növényvilág 199). vadszázszorszép’.’. J: ’ua. | hegyi~ 1903: hegyi gyopár (Hoffmann–Wagner 165).gyopár 196 gyopár A gyimbor és a gyombolyú népi nevek. A fekete nadályt ő (4. a): RMGl. borsos varjúháj’. var~fű (→ varf ű). J: ’ua.) már nem adatolható herbáriumokból. 1610 k.’. — sárga~ 1583: sarga gyopar Sedum minus causticum (Clusius–Beythe 7a: BotTört. a vad- .) és a vadszázszorszép (5. Origanum: fekethe [gio]-par (Herb. (OrvK. gyepárvirág (Péntek–Szabó.’.’. | 1577. 1578: Gyopár (Melius 115). gyimbor gyógyító l. — havasi~ N. Fűvészk. — N. N. 132). Fűvészk.). a): RMGl. havasi gyopár (Péntek–Szabó. Feketegyopár (MagyGyógyn. eredeti jelentése ’különféle erős szagú fűszernövény’. J: ’Sedum acre. parlagi macskatalp’.’. ▌ 2. a növény felépítése a gyopárra ’Gnaphalium-fajok’ és a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztet. 468). fekete jelzőjének megkülönböztető szerepe van.: Origanum: fekethew gypaar (Növ. — fekete~fű 1664: „Fekete gyopár f×vet” gr. gyomború l.) név hasonlóság alapján jött létre. illat’. J: ’ua. mert a gyopár elnevezést már más jelentésben használták: Gnaphalium + Pseudognaphalium (erdei gyopár ’G. N. tökösség~. eb~fű (→ eb~pázsit). 352). 1577 k.: RMGl. 1578: ’Origanum vulgare. gyombolyú.) gyopár neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a virágok hasonlóak. hideglelést ~ fű (→ hideglelés ellen való fű).2: RMGl. d): RMGl. nyilvánvalóan azért. Wilder Edelweiß ’vadgyopár’. A gyopár ótör. a fekete nadálytőnek érdesen szőrös. Ember és növényvilág 203). a gyomború ’domború’ ennek továbbképzett alakja.). yïpar. esetleg a növényben található fekete festőanyagra utal: „Ennek Lugjával a’ gyapjat ’s fonalat feketés Ðzinre változtattni lehet” (Csapó 106). köszvényt ~ fű (→ köszvényfű). fekete nadálytő’. A 17.’. 279). CC.) erős szagú fűszernövény. J: ’Symphytum officinale. A névadás alapja. szív~. 415). A gyopár ’parlagi macskatalp’ (3. 468). ? gyapár (Péntek–Szabó. J: 1395 k. 1500 k. J: ’ua. ujg. oszm.: RMGl. 1807: fekete Gyopár (Magy. rontást ~ fű. — fekete~ 1470 k.). 1783: Sárga Gyopár (NclB. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 368). mindent ~ f ű. közönséges szurokfű’.: ’Gnaphalium sp. J: ’ua. | parlagi~ 1783: Parlagi Gyopár (NclB. szőrös levelei. Ember és növényvilág 199). macskatalp. sárga gyopár ’Helichrysum arenarium’ a sárga színű virágról). kígyómarást ~ fű (→ mérges vad harapást ~ fű). 1395 k. A gyimbor a dombor ’kidudorodás’ (a domb főnév -r képzős alakja) alakváltozata. ▌ 3. A névadás alapja. Falsches Edelweiß ’hamisgyopár’. fal~ (→ falfű) gyomboló. 1525 k. J: ’ua. a növény különféle fafajtákon élősködik. gyopár | ? Origanum vulgare. 218). Fűvészk.’. ipar ’mosusz’). közönséges szurokfű’.: Origanum: Fekethe giopar (Herb. a termése gyöngy alakú. 279). Idegen nyelvi megfelelőre vö. gyoboru l. A kétlaki és a parlagi jelzők magyarázatára l.) gyopár elnevezése népi név.: De origano: fekethe gyopar (StrassbGl. disznó~fű. orminium: Fekete gyopar (SzikszF. 279). J: ’Bellis perennis. yïpar ’mosusz. 1807: parlagi Gyopár (Magy. — ~virág N. Ember és növényvilág 208). virágjára.: Origanum: feketegyopar (CasGl. csillag alakú virágai nyáron bogernyőkben nyílnak. 279). századtól a gyopár közönséges szurokfű (1. 279).: Fekete gÿoparth gr. feltehetőleg a növény lilás/kékes virágaira (vö. 279). hosszú száron ülő virágjai emlékeztetnek a gyopár és a havasigyopár levelére. hogy a növény szürkés. — fekete~ N. türk yïpar. sok apró gömböcske. gyapár (Péntek– Szabó. ▌ 5. gyimbor gyopár 1. a növény sárga. | kétlaki~ 1807: kétlaki Gyopár (Magy.: secat[us]: gyopar (BesztSzj. hogy a fagyöngy kidudorodás a fákon. „A’ gyapjat feketére feſtik vele” (Veszelszki 330). hosszú szára és levele van. henye gyopár ’G.

sokszorosan elágazó. || macskagyökönke 1807: matska Gyökönke (Magy. vérhas~. A gyömbér ’Zingiber officinale. karácsony~. TESz. barna~ (→ barnagyökér). a sziámi gyömbér (2. angyalital~. Áron-~ (→ Áron szakálla). A foltos kontyvirág (1. fecske~ (→ fecskefű). sárkány~. A későbbi herbáriumszerzők is a növény jellegzetesen elágazó gyökerét emelik ki. MNy. sokszorosan elágazott’ jelentésű. Fűvészk. gyök l.. galanga(~). kígyó~. örvény~ (→ örvényfű). sok~fű (→ soktérdű-gyökeresf ű). lat. szappan~ (→ szappanfű). kígyóf ű(~). — vad~ 1948: N. első megjelenése: 1395 k. Fűvészk. 47). — német~ 1775: Németgyömbér (Csapó 40). ▌ 3. fehér~. kénköves~. — orvosi ~ 1841: orvosi. elfordultfű gyökerű l. Diószegi–Fazekas így magyarázza a névadást: „tövönn eggyfelöl dútzos. sziámi gyömbér’.) és a kereklevelű kapotnyak (3. örmény~ (→ örvényf ű). vagy macska gyökönkének gr.gyökönke 197 gyömbér százszorszép tőrózsájából kiemelkedő kis levelek és virágok a havasigyopárra ’Leontopodium-fajok’ emlékeztetnek. kereklevelű kapotnyak’. keserű~. EWUng. vörös~ gyökere elfordult fű l. macskagyökér’. sokszorosan elágazott’ (Magy. kapotnyak(~). ábrahám~ (→ ábrahámfa). mogyoró~. kő~. 77). alant~. Fűvészk. derékszögben meghajlítgat’ (ÚMTsz. méreg~ (→ méregölőfű). fa~ paptöke (→ paptök). 65: 136. dancia(~). officinalis. Fűvészk. 79). a’ matska szeret vele játszani” (Magy. szegf űszagú~f ű (→ szegfűszagúf ű). vér~. bécsisás~ (→ sás). kőrontó~fű (→ kőrontófű). Veszelszki ezt írja a növényről: „a’ gyökere egy újnyi vaſtag. lat. szegfű~ (→ szegfűszagúfű). TESz. ördögborda(~). 77) igéből elvonta a gyököntövet. Fűvészk. így pl. pirosító~.: TESz. 211–215. édes~fa (→ édesgyökér). J: ’Valeriana officinalis subsp. kereszt~ (→ keresztfű). vadgyömbér (MagyGyógyn. gyopár a. fa~fű. zingiberi ’gyömbér’). császár~.’. 77). gencián(~). 77) valószínűleg ’meghajlítgatott. farkas~. gálánt~ (→ galanga). MNy. fehér~fű (→ fehérgyökér). ebgyógyító~ (→ ebgyógyítópázsit). A macskagyökönke macska előtagját a macskagyökér névből vonták el. 422). lyukacsos~fű (→ lyukas~fű).tőből származik. 1783: Német gyömbér (NclB. az ismeretlen eredetű gyök.. pecsétes~ (→ pecsétesfű).). kígyó~ keserűf ű (→ keserűfű). fekete~. menny~. elfordult gyökerű fű (→ elfordultfű). gyömbér 1. k. zingiber. vad gyömbér (Jávorka 266). Szent János ~e. tekert~fű gyökönke 1807: Gyökönke (Magy. hogy „Gyökere szagos. tekert~ (→ tekertgyökerűfű). A névadás alapja. A foltos kontyvirág (1. tajték~ (→ tajtékzófű). ▌ 2. angyalédes~. 77). 1948: németgyömbér (MagyGyógyn.. kivágott ~ fű. kirágott ~ fű (→ kivágott ~ fű). Fűvészk. gyökkent a. gyökint a. hogy a növény gyökere sűrű. keserű~fű (→ keserűgyökér). A „meggyökönt” (Magy. 39: 359. mester~. SzófSz. benedikta~ (→ benedekf ű). J: ’Valeriana. 77).) németgyömbér neve a ném. ugró~. macska~. Marzell Antennaria dioica a. J: ’Asarum europaeum. J: ’ua. hézag~. keresztes~ (→ keresztesfű).) jelentésével. angyal~. festő~. barna~. lyukacsos~ (→ lyukasgyökerűf ű). h. vagy meggyökönt” (Magy. anya~.. a gyökkent ige ’fejét le-leejtve bóbiskol.). kígyó~fű (→ kígyógyökér). kőméz(~). farkashézag~. galagonya~ (→ galanga). gingiber ’gyömbér’. pecsét~ (→ pecsétesfű). és ehhez illesztette a -ke kicsinyítő képzőt. macskagyökér’. kálmos(~). pirító~ (→ pirítófű). boszorkány~. a névadás alapja. édes~. fűszergyömbér’ latin eredetű (vö. J: ’Arum maculatum. szerencse~. ember~. de ſok apró óldal ágai vannak” (Veszelszki 436). vö. gyopár a. angyélika(~). a névadás magyarázata. EWUng.) gyömbér neve hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. szarvas~f ű. gyökint a. nadály(~). üres~. A gyökönke ’Valeriana’ nemzetségnév Diószegi–Fazekas alkotása. foltos kontyvirág’. gyenge~.. J: ’Alpinia galanga. kaporna(~).. lat. gyömbér~ (→ gyömbéresgyökér). hasonlóan az ázsiai eredetű fűszergyömbér . gömbölyű ~ farkasalma (→ farkasalma). (Barra 192). göcs~ gyökér l. elharapott ~ fű (→ kivágott gyökerű f ű). DeutÐcher Ingwer tükörfordítása. Diószegi–Fazekas a „meggyökönt” ’meghajlítgatott. madár~. gyopár a. farkasölő~.: zinziberíuÅ: genber” (BesztSzj. — sziámi ~ 1998: sziámi gyömbér (Priszter 297). hogy a növény gyökerét gyomorpanaszok gyógyítására használták.

’. a névadás alapja a növény erős. 1807: Gyöngyvirág (Magy. 1998: ’Convallaria majalis. 218). Fűvészk. fekete nadálytő’.. gyöngyvirág (Péntek–Szabó. hogy a növény „Porhonjainn üvegenn által ſzép apró gyöngyök látszanak” (Magy. A gyöngyköles népi név. A névalkotás talán a növény R. lat. 351). a növény illatos gyökerére utal az elnevezés. az ajak az uráli eredetű aj ’nyílás’ szóból -k kicsinyítő képzővel jött létre. 78).. 129).: Gyöngyvirág (Julow 258). Növényszótár 132). 1590. gyöngyhím 1807: Gyöngyhím (Magy.: RMGl. 1807 e. a R.) a gyömbérfélékhez tartozik. fűszeres illata. 1807. Fűvészk. előtagja a termés formájára utal.. gyömbér a. szúrós gyöngyajak’. Diószegi– Fazekas alkotása. lat. összetett szó. — szúrós ~ 1807: szúrós Gyöngyhím (Magy. A szúrós jelző magyarázata. UEWb. gyömbérgyökér l. EWUng. 351). — Ö: eb~. 1545: Uöttem göng uiragot mind fazekastol” (TESz. gyengevirág gyöngy l. az elnevezés valószínűleg a lila gyöngyszerű virágokra utal. szúrós gyöngyhím (→ gyöngyajak). buckó a. Genaust Caryophýllus a. szúrós gyöngyajak’. 1998: szúrós gyöngyajak (Priszter 412). gyöngyvirág 1. fagyöngy’. gyönggyel kivarrt minta’ öszszetétele. A R. májusi gyöngyvirág’. 232). gyöngyköles N. az előtag a gyömbér ’Zingiber officinale.). hím2. J: ’Symphytum officinale. gyömbéresgyökér gyöngevirág l. a gyömbérrel adták vissza. J: ’Leonurus. a gyöktörzs a fűszergyömbér ’Zingiber officinale’ gyökeréhez hasonlóan hasznosítható. TESz. gyöngybuckó (MagyGyógyn. a név magyarázata. A gyöngyajak valószínűleg Diószegi–Fa- TESz. J: ’Leonurus cardiaca. Vö. A sziámi gyömbér (2. a buckó ’csomó. — szúrós ~ 1903: Szúrós gyöngyajak (Hoffmann–Wagner 119). 1998: gyömbérgyökér (Priszter 384). a gyömbérgyökér elvonással keletkezett a gyömbéresgyökérből. (Melius 138). hogy a fagyöngy a fákon élősködik. J: 1545. az ótörök eredetű gyöngy és az ugor eredetű köles összetétele. Fűvészk. gyöngyajak’. Fűvészk. 351). UEWb. erdei gyömbérgyökér’. gyöngyköles (MagyGyógyn.). hogy a szegfűszeg és a gyömbér is nagyon illatos. caryophyllata ’fűszernövény: szegfűszeg’ jelentését más fűszernövénnyel. buckó a. Ember és növényvilág 222). Marzell Geum urbanum a. 1590: Lilium conuallium: Gyôngy virag (SzikszF. A szúrós jelzőre l. album. J: ’Leonurus. 1998: . caryophyllon ’fűszernövény: szegfűszeg’) nevének mintájára jött létre. gyömbéresgyökér 1783: Gyömbéres-gyökér (NclB. az ótörök eredetű gyöngy és a hím ’hímzés. 1578. J: ’ua. fűszergyömbér’ -s melléknévképzős származéka. gyöngybuckuó (ÚMTsz). gyöngybuckó N. gy(ngyvirág (MTsz. erdei gyömbérgyökér’. caryophyllata (< lat.’. 1578: Gyxngy virágnac gr. || gyömbérgyökér 1841: gyömbér gyökér (Barra 119). TESz. J: ’Leonurus cardiaca.) vadgyömbér elnevezését a növénytani szakirodalom népi névként említi. 376). a sziámi jelző arra vonatkozik. 351). 861. hogy „tséſzéje ſzúrós” (Magy. — N. A kereklevelű kapotnyak (3. 1775. hogy a gyöktörzs gumói összenőnek. 1775: Gyöngy virág (Csapó 108). J: ’ua. fa~ zekas gyöngyhím nemzetségnevének mintájára jött létre. — erdei gyömbérgyökér 1998: erdei gyömbérgyökér (Priszter 384). J: ’Viscum album subsp.gyömbéresgyökér 198 gyöngyvirág ’Zingiber officinale’ gyökeréhez. kidudorodás’ magyarázata. A gyöngybuckó ’gyöngycsomó’ népi név. gyöngyajak’.. Fűvészk. 1998: közönséges gyömbérgyökér (Priszter 384). A gyömbéresgyökér latin eredetű. A gyömbéresgyökér magyar alkotás. EWUng. 1798: Gyömbéres gyökér (Veszelszki 138). 11. J: ’Geum urbanum. gyöngyajak 1911: Gyöngyajak (Cserey. névadásuk alapja. A gyöngyhím nemzetségnév. 775). J: ’Geum urbanum. gyöngyajak. | 1807 e. | közönséges gyömbérgyökér 1948: Közönséges gyömbérgyökér (MagyGyógyn. hím utótagot ajakra cserélték. 1998: gyöngyvirág (Priszter 342). gyömbér a.

-i Polygonatum (< lat. Maiblume. A gyűrű(bokor) ’főként juhar vagy somcserje’ első megjelenése 1268: Gyrowbukur (OklSz. 1783: Veres gyürüfü (NclB. lázas betegség’ (1531-től adatolható). May lily. Az utótag nemzetségnév. pintyő. J: ’ua. 1903: gyujtoványpintyő (Hoffmann–Wagner 128). közönséges gyujtoványfű’. 1998: közönséges gyújtoványfű (Priszter 416). jövötény gyűrűfű — mezei veres ~ 1798: Mezei veres gyürÍ-fÍ (Veszelszki 170). szemnek ~ györgyike l. gyűjtény. J: ’ua. Fűvészk. magyarázatára l. 391). || gyujtovány 1793: Gyulytovány (Földi 52). fehér ~ eperfa (→ eper). 1998: gyújtoványfű (Priszter 416). Maililie. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló . gyöngyvirág a. 1798: Gyújtovány-fÍ (Veszelszki 278). 362). az előtagra l. Fűvészk. J: ’ua.) sokbötykűgyöngyvirág elnevezése Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. gyujtoványlen 1841: gyujtovány lenünek gr. J: ’Solidago virgaurea. J: ’Convallaria majalis. A gyujtoványpintyő Diószegi–Fazekas alkotása. soktérdű salamonpecsét (→ salamonpecsét). aranyvessző’. a gyujtovány a gyújt ige -vány képzős származéka. a növény ma is használatos hivatalos elnevezése lett. májusi gyöngyvirág’. közönséges gyujtoványfű’. ▌ 2. szamár~.’. ang. méreg~f ű gyűrűfű ’Convallaria. gyujtoványfű a. a gyujtovány előtag a gyujtoványfű növénynévből elvonással jött létre. fajnév. mivel a növény a gyöngyvirághoz hasonlít. Diószegi– Fazekas a Gyöngyvirág nemzetségnév elé a növény gyökerén található jellegzetes csomókra utaló sokbötykÍ megkülönböztető jelzőt illesztette. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TESz. gyöngyvirág a. gyujtoványpintyő 1807: Gyújtován Pintyf (Magy. eredetű gyöngy előtagja illatos. EWUng. 33: 178). gyűjtvény l. EWUng. isten~ TESz. A gyujtoványfű összetett szó. J: ’ua. A gyűrűfű hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ném. 362). orvosi salamonpecsét’.) összetett szó. közönséges gyujtoványfű’. 282). a’ levelek a’ ſzárokon egy más utánn állanak és azok’ elején két-két tfltsér-forma fejér virágok függnek. Ember és növényvilág 222).. 1791: Gyujtován-fü (Lumnitzer 265). 1783: Gyujtován-fü (NclB. gyujtoványfű a. magyarázatára l. 1807: Gyújtován (Magy. Barra alkotása. 53). ótör. és elutasított. len. A Magyar fűvészkönyv szerzői — hasonlóság alapján — nemzetségnévként a Gyöngyvirág ’Convallaria’ (Magy. Vö. kaláris forma ~ fű (→ kalárisfű) gyümölcse l. soktérdű-gyökeresfű. A májusi jelző a növény virágzási idejére vonatkozik. ezt a lat.). Fűvészk. J: ’Linaria vulgaris. gyöngyvirág’. 282) elnevezést javasolják.gyujtoványfű 199 győző l. gyönyörűsége l. szent~ (→ szentgyörgyvirág) győtény. gyujtoványfű 1649: Gyujtovány fű (MNy.. J: ’Linaria vulgaris. polygonatos ’sok csomós’) mintájára alkották. A növény gyöngyvirághoz hasonlatos leveléről és virágjáról Veszelszki is megemlékezik: „a’ levelei majd igen olIyak mint a’ gyöngyvirágé. fehér ~ szederfa (→ szeder). gyujtovány.’. J: ’ua. a’ mellyekbfl egy borsónyi fekete bogyók leſznek” (Veszelszki 354). J: ’Linaria vulgaris. gyujtoványfű. 232). — sokbütykű-~ 1807: sokbötykÍ Gyöngyvirág (Magy. fehér gyöngyhöz hasonló virágaira utal. 416). 1998: májusi gyöngyvirág (Priszter 342). J: ’Polygonatum odoratum. — fehér ~ N. 271). szakny. de a salamonpecsét elnevezés. — közönséges ~ 1948: Közönséges gyujtoványfű (MagyGyógyn. az utótagra l. | veres ~ 1775: Veres gyürü-fü (Csapó 13). A sokbötykűgyöngyvirág — Diószegi és Fazekas alkotása — nem maradt fenn. | vad~ 1948: vadgyöngyvirág (MagyGyógyn. hogy a növényt lázcsillapításra használták.’. gyövőf ű. Fűvészk. amelyet Diószegi és Fazekas rossznak ítélt. a magyarba *Qürük alakban kerülhetett. A gyöngyvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1.’. fehér gyöngyvirág (Péntek–Szabó. gyövötény l. Fűvészk. jövötény gyümölcsű l. jelentése ’hideglelés. a gyűrű előtag csuvasos török eredetű.’. Maiglöckchen. Az orvosi salamonpecsét (2. | májusi ~ 1807: májusi Gyöngyvirág (Magy. A névadás magyarázata. (Barra 353).

1998: gyapjas gyűszűvirág (Priszter 359). digitális (vulg. 363). digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával hozta létre. 257). 1807.. 1998: ’Digita- lis. EWUng. Marzell Digitalis purpurea a.’. J: ’ua. a ném.’. hogy a virágok kocsánya és csészéje fehéren szőrözött.) gyapjas jelzőjének magyarázata.. | 1807 e. TESz. 1775: ’Digitalis sp. ▌ 2. gyűrű1 a. 1998: piros gyűszűvirág (Priszter 359).. 420). digit#le ’gyűszű’ < lat. 1590: Digitalis: Vii fé. J: 1578: ’Digitalis purpurea. J: ’ua.) Digitalis-fajok. ném. A gyapjas gyűszűvirág (2.) és a gyapjas gyűszűvirág (2. A piros gyűszűvirág (1. digit#lis ’ujj-’ < digitus ’ujj’) fordításával keletkezett. A gyűrűvirág Melius alkotása. 277). 1775: GyüÐzü-fü (Csapó 110). 1807: GyÍszÍvirág (Magy. 1775: Gyüszü virág (Csapó 110).. 1664: Digítalis „Gy×ſz× virág. és virág magyarázó utótaggal látta el. lat. | 1590. azonos nemzetséghez tartoznak. Fűvészk. woolly ’gyapjas’ foxglove. digitális (vulg. A gyűszű növénynevet Barra a gyűszűvirág névből vonta el. A névadás alapja a gyűrűszerű termés. | piros ~ 1841: piros gyüszüvirág (Barra 354). Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a gyűszűvirág nevet javasolja a R. gyapjas gyűszűvirág’. Ringelblumen tükörfordítása. ang. a pettyegetett jelző pedig a virág belsejében lévő pettyes pártatorokra. J: ’Calendula officinalis.. gyűszűfű 1578: Gy×ſÅx f× „à ſarga és verhenyegxs virági” (Melius 51). A névadás alapja. gyűszűvirág’. 1775: ’Digitalis sp. piros gyűszűvirág’.gyűrűvirág 200 gyűszűvirág névátvitellel keletkezett. — gyapjas ~ 1948: Gyapjas gyűszűvirág (MagyGyógyn. . vö. még pettyegetett tüdőfű (→ tüdőfű). A pettyegetett jelző magyarázatára l. A piros gyűszűvirág (1.. orvosi körömvirág’.’. 1807 e. || gyűszű — piros ~ 1841: piros Gyüsző (Barra 357).: RMGl. digit#le ’gyűszű’ < lat. — kerti ~ 1841: kerti gyüszüvirág (Barra 354). A jelző valószínűleg idegen nyelvi minták alapján jött létre. Digitalis lanata a. vel gyézô fé (SzikszF. ném. | pettyegetett ~ 1998: pettyegetett gyűszűvirág (Priszter 359). gyűrű1 a. J: ’ua. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). Névadására nyilván hatással volt a növény gyűszűf ű elnevezése. J: ’Digitalis purpurea. gyűszűvirág 1. tehát a növények felépítése hasonló. mert ollyan mint a’ gy×ſz×” (Lippay I: 76). A gyűszűvirág Lippay alkotása a lat. ujjasfű helyett. Genaust Digitális a.: Gyűszűvirág (Julow 263).) piros jelzője a virág színére utal. gyűrűvirág 1578: Gy×rx virág (Melius 71a). Genaust Digitális a. hogy a virágok gyűszűhöz hasonlítanak: „Gy×ſz× virág. 1783: Gyürü (magú) virág (NclB. A gyűszűfű a lat. wolliger Fingerhut. piros gyűszűvirág’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. lat. Fingerhut. gyűszűvirág’. 1775: Gyürü virág (Csapó 291). valószínűleg az aranyvessző hosszú szára és a sárgás virágzat emlékeztet a somcserjére. gyűszűvirág’. J: 1664. 1998: gyűszűvirág (Priszter 359). J: ’Digitalis lanata.

H habzófű 1948: habzófű (MagyGyógyn. A keserű jelző megkülönböztető szerepű. póré~. | metélő~ 1590: porrum sectiuum: Metelô hagyma (SzikszF.: weres hagma (Herb c): RMGl. Marzell Allium schoenoprasum a.. posz~. — magvas ~ 1807: magvas Hagyma (Magy.’. kígyó~. eredetileg a sülés folyamatát kísérő pattogás hangját elevenítette meg.) lat. A metélőhagyma (3. J: ’Allium scorodoprasum. 289). a finnugor alapalak *koćm‹ vagy kaćm‹ lehetett. A névadás magyarázatára l. .. salotta~. 1595: vxrxs hagymanak gr. EWUng. | török~ 1813: Török H[agyma] (Magy.: Cepe: weres hagÿma (Ortus: RMGl. 203. 1807: metélő Hagyma (Magy.’. 289). 226). pirul. neve porrum sectile (< lat. A pirihagyma előtagja (piri-) szintén a pirosas-barnás hagymalevelekre utal. A hagyma származékszó lehet. — keserű ~ 1903: Keserű-. 226). ▌ 2.) vörös és sárga jelzőjét a gumó külső száraz vöröses-barnás hagymaleveleiről kapta. hágó l. 289). J: ’Allium schoenoprasum. pár~.: cepe: hagma (BesztSzj. — N. Fűvészk.) magvas jelzője a fokhagymaszerű gerezdekre utal: „Gerézdjeiről a’ héjja könnyenn lekoppad” (Magy. a szóvégi a valószínűleg képző. ágas aszfodélusz’. Graslauch (Veszelszki 147) ’fűhagyma’. 91). v9r9shagyma. pirít is idetartozik. — piri~ N.’. pirít a. pirít a. 289). 372). 126). Fűvészk. metélőhagyma’.’. J: ’ua. 1590: Hastula regia alias asphodelus: Vad saphrany. Növényszótár 10). medve~.’. 1395 k. piros a. kígyóhagyma’.’.(Beythe 47). tajtékzófű. 2. J: ’ua. A habzófű a R. A pázsithagyma elnevezés alapja nyilván a növény fűszerű levele. ném. Ember és növényvilág 200). 1583: hagyma (Clusius–Beythe 3a: BotTört. ▌ 4.: RMGl.: cepe: hagma (SchlSzj. 1998: hagyma (Priszter 295). A kígyóhagyma (4. sás~. 1998: habzófű (Priszter 492). csóka~.: RMGl. Fűvészk. 1540 k. fok~. 164. hogy a gyökér a hagymáéhoz hasonló. a növény R.. gólya~. A vöröshagyma (1. vöröshagyma (Péntek–Szabó. — Ö: burgonya~. | vörös~ 1525 k. l. J: ’Asphodelus ramosus. sectilis ’metszett’). TESz. mogyoró~.: RMGl. Ember és növényvilág 200). UEWb. 225). 289). 1405 k. idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’ua. piros a. az igen korai pir ~ p(r ~ pör ~ por tőből származik. tajtékzófű mintájára jött létre. hagyma a. vad hagyma (SzikszF.. 289). v(r(shagyma. | pázsit~ 1903: pázsíthagyma (Hoffmann– Wagner 70). még vadfokhagyma (→ fokhagyma).. 1911: pázsit hagyma (Cserey. — vad~ 1525 k. J: ’ua.: RMGl. pirihagyma (Péntek– Szabó. J: ’ua. Fűvészk. 1998: vöröshagyma (Priszter 295). a hagymtő finnugor kori örökség.) vadhagyma nevének alapja.. UEWb. 1998: metélőhagyma (Priszter 295). Ember és növényvilág 200). A ágas aszfodélusz (2. vagy pázsíthagyma (Hoffmann–Wagner 70). esetleg nomenverbum tő lehetett. hagyma a. varjú~ hagyma 1. | sárga~ N. A habzófű az uráli eredetű hab -z igeképzős és -ó melléknévképzős alakja. 604).: Affodillus: wadhagÿma (Ortus: RMGl. 1664: Porrum ſectile Metélló-hagyma (Lippay II: 146). J: ’Saponaria officinalis. mintára jött létre. végső soron a piros. vöröshagyma’. sárgahagyma (Péntek–Szabó. ▌ 3. J: ’Allium cepa. J: ’ua. lat. szappanfű’.

A halálfejecske tükörfordítás.. J: ’Senecio vulgaris. J: ’Plantago lanceolata. fr. A névadás szemléleti háttere. benedictus fordítása. J: ’Alliaria petiolata. halálvirág (MagyGyógyn. A halálfa összetett szó. alapja a növény késői virágzási ideje. A névadás magyarázata. Todtenköpfel fordítása. a nagyobb levelek. a’ mellynek ágos-bogas tetején a’ sárga gombos virágok Ílnek. halok l. Az áldott jelző a lat. Vénusz asszony vénusz~. hajtó l. A hálófű népi név. fokhagymaszagúf ű. tiszafa’. 119. hogy a tiszafa minden növényi része mérgező anyagot tartalmaz.’megszűnik élni’ igéből vány-. de lázcsillapításra is használtak. 1775: Hájas-fü (Csapó 229). az utótagra l. közönséges aggófű’. a név magyarázata. hogy a termés halálfejre emlékeztet. hogy a növénynek fehér bóbitájú kaszattermése van. még novemberben. a lapuk megdörzsölve fokhagymaillatúak. J: ’Alliaria petiolata. haj a. vetési oroszlánszáj’. fokhagymaszagúfű. hagymásfű 1948: hagymásfű (Halmai 7). halálfejecske 1998: halálfejecske (Priszter 429). hagymaszagúfű N. haj l. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. hagyma. hagymaszagú kányazsombor’. jeken a’ hajak” (Veszelszki 407). Mollay. barnás. bolha~ (→ bolhafű) halálfa 1841: halálfának gr. az előtag az ugor eredetű haj ’a koponya szőrzete’ -s melléknévképzős származéka. UEWb. Vö. fokhagymaszagúf ű. a halottak napján is virágzik. 1948: hagymalapu (Halmai 7). 120. A hagymaszagú kányazsomborral elsősorban sebeket kezeltek. 1783: Hajas-fü (NclB. 279). fleur de mort. 1903: hagymázfű (Hoffmann– Wagner 138). has~kökényfa (→ kökény) halál l. mellyek fſz-felé ſzínte úgy meg-fſzÍlnek mint a’ meg-aggott öreg fe- hálófű N. Vö. Wagner . hal a. Veszelszki így magyarázza: „a’ korója gömbölyÍ. de a hagyma népetimológiás hatása is érvényesülhetett létrejöttében: a növénynek hagymaszaga van. a háló uráli örökség. vénusz~páfrány ~a.. hal a. lapu. hogy a zsenge növényi részek.hagymalapu 202 f ű. szöszösTESz. a névadás magyarázatára l. ném. A haloványka az uráli eredetű hal. Vö. A névadás magyarázata. áldottfű. A hagymaszagúfű népi név. egyedi adat. az előtagra l. EWUng. (Barra 424).. J: ’Cnicus benedictus. lándzsás útifű’. -ván névszóképző-bokorral és -ka kicsinyítő képzővel jött létre. orvosi körömvirág’. J: ’Alliaria petiolata. haló l. A halálvirág népi elnevezés. az előtag az uráli eredetű hal -ál képzős származéka. halálvirág N. vö. UEWb.. fokhagymaszagúfű. A hajasfű Melius alkotása. EWUng haj a. 322). amely a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja: „a’ tiszafát mérges hatása miatt halálfának nevezték” (Barra 424). hogy a növénynek hagymára emlékeztető illata van. hagymaszagú kányazsombor’. élek~ haloványka — áldott ~ 1903: Áldott haloványka (Hoffmann–Wagner 170). a ném. A haloványka valószínűleg Wagner alkotása. A hagymás előtag a hagyma -s melléknévképzős származéka. A hagymaszagú kányazsombor hagymázfű neve származhat a hagymáz ’lázas betegség’ betegségnévből. a névadás alapja. Totenblume. hagymaszagu-fű (Péntek–Szabó. J: ’Taxus baccata. Vö. Ember és növényvilág 200). UEWb. 416). Növénynevek 80. hálófű (MagyGyógyn. hogy a növény jellegzetesen hosszanti erezetű. üres. hagymázfű 1798: Hagymáz-fÍ (Veszelszki 36). 854. áldott bárcs’. TESz. J: ’Misopates orontium. Marzell Calendula officinalis a. Priszter 429. haloványka hagymalapu 1903: hagymalapú (Hoffmann–Wagner 138). élő~fű hajasfű 1578: haias f× (Melius 82). A hagymalapu összetett szó. árvalány~. hagymaszagú kányazsombor’. Az elnevezés magyarázata. hagymaszagú kányazsombor’. J: ’Alliaria petiolata. J: ’Calendula officinalis.

ném. lat.. J: ’ua.. A névadás magyarázata. J: ’Hyoscyamus niger. zsidócseresznye’. EWUng. Az utótag mezetségnév. A vereshalyag ’zsidócseresznye’ (1.). szakny. Genaust nux-vómica a. fa magyarázó utótag. Heydekraut ’hangafű’. az utótagra l. EWUng. bolondító beléndek’. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a harangcámoly nevet javasolja a R. erdei gyömbérgyökér’. 183). vomere ’hányni’). UEWb.. repcsény. || hánytatócserje 1998: hánytatócserje (Priszter 514). 1460 k..) neve német mintára jött létre. XVI. 74. szulák’. hólyag a. A vereshólyag ’bolondító beléndek’ (2. ▌ 2.: maledict[us] homo. hogy a növény fészkének belső pikkelyei pókhálósak. — N.szóból származik. A vadrepce bokros felépítése. hogy a lampionszerű vagy hólyagszerű termésről van szó. csarab’. Hályogfű (MagyGyógyn.: Alkekengi: wereshalyag vel papmonya (Ortus: RMGl. vadrepce’. volūbilis ’változékony’ < lat.) hólyag utótagja szintén ismeretlen eredetű.) halyag eleme a TESz. 257). Növ. 259. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1998: hanga (Priszter 322). A haragfű a finnugor eredetű har. UEWb. erit eni[m] qu[asi] mirice in deferto: hanga (JászGl.-i nux-vomica (lat. Fűvészk. 2: 36). TESz. ördög~fű (→ ördögharaptafű) harang l. vel. erre utal a veres jelző. a termés hólyagszerű burkára utal. ▌ 2.. haragja l. — ~fű 1775: Hanga-fü (Csapó 194). 1807 e.. a cserje. Brechnuß. ill. halyag a.halyag 203 harangcámoly alkotta talán utalva arra. J: ’Aquilegia vulgaris. hólyag a. még csodamag. 121. | 1998: ’Calluna vulgaris. 299). 220. J: ’Sinapis arvensis. gamóvirág . és szinte megfojtja azokat. a hályog ’különféle szembetegségek neve’ előtag a finnugor eredetű hály -g kicsinyítő képzős származéka. A csarab (1.’. 1807 e.) hanga elnevezése ismeretlen eredetű. halvány a.. A névadás alapja. A hályogfű népi elnevezés.: ’Calluna sp. vö. — Ö: avar~. ném. Ebben a növénynévben valószínűsíthető. Genaust volúbilis a. vadrepce’. az előtagot a növény R. J: ’Physalis alkekengi. J: ’Convolvulus sp. hogy az erdei gyömbérgyökeret különféle szembetegségek gyógyítására használták. lat. conuoluulus: Harag fé. 119.. ném.. halyag a. A névadásra esetleg hatással lehetett a lat. rep-csény~. Csapó hangafű ’vadrepce’ (2. hánytatófa 1966: hánytatófa (Csapody– Priszter. magyarázatára l. vékony levélkéi emlékeztetnek a csa- rabra. A harangcámoly összetett szó. TESz.: RMGl. J: 1460 k. haragfű 1590: Volubilis. nux ’dió’. sz. hangarepcsény 1903: hangarepcsény (Hoffmann–Wagner 139). 362). veres hólyag (MagyGyógyn. EWUng.: TESz.. MNövSz. harangvirág elnevezéséből vonták el. Diószegi– Fazekas alkotása. J: ’ua. sztrichninfa’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. sztrichninfa’. 30). vag folyo fé (SzikszF. és az EWUng. réti harangláb’. J: ’Geum urbanum. fr. 1783: Hanga-fü (NclB. csarab’. hogy a növény rácsavarodik más növényekre. halyag 1. — veres~ 1525 k. hanga. a -g névszóképző. TESz. Jávorka 973). a névadás magyarázata valószínűleg az. 1798: Hanga-fa (Veszelszki 206). 397).’. — vereshólyag N. volubilis (< lat. vö. Marzell Convolvulus arvensis a. 129).. — ~fa 1783: Hanga-fa (NclB. a névadás magyarázatára l. J: ’Sinapis arvensis.: Hanga (Julow 258). halvány a. Besewinde ’böse Winde’. az előtagra l. hogy a bokor vagy kisebb fa nagyságú növényt hánytatásra használták. A hangarepcsény összetett szó. ganga (MNyTK.. volvere ’csavar’). kakas~ harangcámoly 1807: harang Tzámoly (Magy. amely éréskor narancspirosra színeződik. A hánytatófa ~ hánytatócserje idegen nyelvi minták alapján jött létre. J: ’Strychnos nuxvomica. Noix vomiques (Márton. hályogfű N. isten~. cámoly. . szerint ismeretlen eredetű. 318). UEWb. J: ’Strychnos nux-vomica. hanga 1. a ganga mássalhangzó-hasonulással keletkezett..

or. gilisztafű. 1998: harangláb (Priszter 303). A harangvirág a ném. Fűvészk.). 164). hr&st.’. tyúk~ harapást gyógyító fű l. a páfrány (2. Fűvészk. cserje’. MagyGyógyn. hogy a növény leveleire telepedjenek. a névadás magyarázata.harangláb 204 háromlevelűfű (→ gamó). sem a szaknyelv nem fogadta be. Sonnentau ’harmat’ (Csapó 111) is. ▌ 2. bókoló virágok találhatók. ÚMTSz.’.). A magyarba a déli és nyugati szláv *ch(v)rastъ (ősszl.). N. EWUng. hogy a virágok kis csengőkre emlékeztetnek. sasfű helyett. TESz. — Ö: csík~.: Harmatfű (Julow 257). TESz.-hv. melyek ragadós váladékcsöppeket bocsátanak ki. vö.. J: ’Frangula alnus. hogy a növénynek kis kékeslila. рас ’ua. 218. ördög~f ű. хвóрост ’száraz gally. r&st ’tölgy’. fekete nadálytő’. 1775: Harangvirág (Csapó 57). 1783. haraszt a. chrast ’cserjés. hogy ezek a növények kedvelik a nedves talajú berkeket.) harangláb elnevezésének alapja.). N. hárs harmat l. 1998: ’Drosera rotundifolia.) és a közönséges kutyabenge (3. háromlevelűfű — keserű ~ 1775: KeÐerü három levelü-fü (Csapó 295). ▌ 3.. és a rovarokat arra késztetik. harangvirág (Péntek–Szabó. | réti ~ 1998: réti harangláb (Priszter 303). harangláb | Aquilegia vulgaris. gím~. puha káposztafej levelei’. harangversengő l. szlk. kerek lemezű leveleit mirigyszőrök borítják. ÚMTsz. 1807: ’Drosera.’. hím~. 370) nevét sem a köznyelv. Genaust Drosánthemum a.és nőnemű] ’ua. lép~. harmatfű 1775: Harmat-fü (Csapó 111). cserjés. — ~fa N. Glockenblume tükörfordítása. hr&st [nőnemű] ’rőzse’. 1998: harmatfű (Priszter 362). réti harangláb’. tenger~ harangvirág 1664: Aquilegia Harang virág. J: ’ua. A harangláb a török eredetű harang ’hangadó eszköz’ és a láb ’a harangozó eszköz talpa’ összetétele. láb a. 1807 e. chrást. droserós ’harmatos’) fordítása. 1903: harangláb (Hoffmann–Wagner 111). — kereklevelű ~ 1807: kereklevelű HarmatfÍ (Magy. olyanok mintha harmatcseppek lennének. J: ’páfrány’. haranglábfű (MagyGyógyn. A névadás alapja a növény levele: nyeles. harasztfa (Csapody– Priszter. 1783: KeÐerü Három levelü-fü (NclB.’. tyúk~fű haraszt 1. | ~virág N. A kereklevelű jelző a lat. chřást ’répa. *chvorstъ) került át többszörös átvétellel. N. 1998: kereklevelű harmatfű (Priszter 362). | 1807 e.’. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Drosera (< gör. — N. храст ’bokor. J: ’Alnus sp. kereklevelű harmatfű’. N. haranglábvirág (ÚMTsz. éger(fa)’. harangláb 1. 217). hogy a növény hosszú szárán nagy harangszerű. chriašt ’kifejletlen. arannyal versengő fű A haraszt szláv eredetű. 1783: Harmat-fü (NclB. ang. N. 1232: In summitate montis est arbor. 1838: haraszt (Tzs. J: ’ua. harmatfű’. éger a. harangvirág. 1807: HarmatfÍ (Magy. harang a.) haraszt elnevezésének magyarázata.. bozót’. harang a.). réti harangláb’. kanálszerű leveleire utal. blg. J: ’Symphytum officinale. cseh chrast [hím. Ember és növényvilág 204. láb a. közönséges kutyabenge’.’. J: 1903: ’Aquilegia vulgaris. | 1998: ’Aquilegia. Idegen nyelvi megfelelőre vö. nyeles. hrást [hímnemű] ’ua. a névadás magyarázata. szln. A fekete nadálytő (2. 353).). EWUng. Ezek a csöppek a napfényben csábítóan csillognak...) haranglábfű neve népi név. — közönséges ~ 1998: közönséges harangláb (Priszter 303). geleſzta-f× (Lippay I: 74). J: 1775. harangszerű virágja van. 1903: harangvirág (Hoffmann–Wagner 111). réti harangláb’. hölgy~. 217). harcsfa l. rotundifolia fordításával keletkezett. kampó alakban görbült sarkantyúval. vessző. J: ’ua. szb. qui vocatur harast” (OklSz. Fűvészk. harapás l.’. rőzse. a növény hosszú. J: ’Aquilegia vulgaris. A réti harangláb (1. 1813: keserű . keselyűf ű. mérges vad ~ harapta l.. Diószegi–Fazekas Harang Tzá- moly (Magy. A harmatfű valószínűleg a lat. chrast ’egy fajta tölgy: Quercus aegilops’. cserjéseket. MNövSz. — ~fű N. a névadásra hatással lehetett a ném. zöldségféle levele’. ▌ 2. 335). храс ’magas tölgy’. Az égerfa (1. 2.. haraszt a. sundew. bozót’. J: ’ua.

haslágyító 1948: haslágyító (MagyGyógyn. A növény erős hashajtószer: „A ſárt. J: ’ua. A hasindítómag mag eleme arra utal. J: ’ua. || hárs XVI. hogy a növénynév először hársfa összetételben tűnt fel. vidrafű’. 1395 k. 1578: has lagyito f× (Melius 166a). a ném. fi. erdei mályva’. A hárs ősi örökség a finnugor. 214).’. háromlevelű-keserűfű (→ keserűfű). EWUng.). 166). 1335: hassufo (MNy.). Genaust trifasciátus a. — ~fű 1783: Has indító fü (NclB. 1405 k. J: ’Tilia platyphyllos.’. 1783: Has’ lágyíttó-fü (NclB. Aruk et Owut. has l. sz.: tilia: has fa (BesztSzj. 1583: hárs fa Tilia (Clusius–Beythe 8: BotTört. Euphorbia lathyris a. talán a növény R. 211).). 133). Harsfa (Melius 17). Grosslinde ’nagy hárs’. folium ’levél’) fordítása. magyarázatára l. ▌ 2. | széleslevelű ~fa 1948: széleslevelű hársfa (MagyGyógyn. hárs(fa)’. P.). ScheiſÅkraut (Melius 83a) (< ném. 373).: tilia: has fa (SchlSzj.. Trj. magja a hasat működésbe hozza’ Melius alkotása.’. 174). 1578: Hárs fa. Fűvészk. — Ö: farkas~. Az előtag eredetibb alakja has. — N. A háromlevelűfű a lat. osztj. 1550 k. 179. TESz. large-leaved lime ’nagylevelű hárs’. hasindító kutyatej’. 211). J: ’Alcea rosea. 166). ▌ 3.: RMGl. J: ’ Tilia sp. purgatoria (< lat. has lagyito f×”(Melius 166a). kaťśka ’fakéreg’. hárs. 32: 106). nyírfa) kérge alatti nyálkás réteg’. fajnév.). | széleslevelű ~ 1998: széleslevelű hárs (Priszter 523).. vö. zürj. J: ’Malva neglecta. Az előtagra l. — N. háss (MTsz. kaťś ’a fenyőfa kérgének belső rétege’. V.’. Marzell Euphorbia a. az az..: RMGl. h#rsof™ (ÚMTsz. papsajtmályva’. fassang vagy a birsalma ~ bisalma. hogy elsősorban a növény magját használták hashajtóként. kosku. et Hasfa et Kurtuelfa” (TESz. broad-leaved lime ’széleslevelű hárs’.1: RMGl. ang. || hársszódok 1841: hárs Szódok (Barra 68). h™s. vö. — nagylevelű ~fa 1998: nagylevelű hársfa (Priszter 523). 1998: hársfa (Priszter 523). A hársszódok összetett szó. lat. ill. harcsfa. hárs(fa)’.’. Diószegi–Fazekas alkotása. ill. de idegen nyelvi példa is hatással lehetett névalkotására: „Gxrxg×l Malache. hás volt.’. koskus ’vastag fakéreg’. UEWb. bisóma esetében. J: ’ua. Treibkern ’hashajtó mag’. fásáng. ganéj’) hatására hozta létre Melius. A haslágyítófű ’a növény a kemény hasat lágyítja’ Melius alkotása. 2../1158/1323/1403: „Tricesima Belyz que ab oriente terminatur in Dedteluke. vér~gyökér hasindító 1578: Has indito (Melius 83a).’három’. háss (Göcsej. grossblÀttrige Linde ’nagylevelű hárs’. 1801: hárts (TESz. J: ’Menyanthes trifoliata. 213). kutyatej hasindítómag l. A hasindító ’a növény. — nagylevelű ~ 1948: Nagylevelű hárs (MagyGyógyn.hárs 205 haslágyítófű Háromlevelűfű (Magy. lat. 1841: hasinditófű (Barra 389). ki hányattya” (Melius 84). szódok.: tilia: hasffa (KolGl. Vö. bigleaf lime ’nagylevelű hárs’. 1595: Has fa (Beythe 15). malacus ’lágy. hasso-fa (MTsz. 212).: Tilia: Hars (De Herbis: RMGl. J: ’ua. J: ’Euphorbia lathyris. A névadás alapja a növény orvosi haszna: „Hasfahasindító kutyatej l. 314). 1998: hárs (Priszter 523). az utótag nemzetségnév. hárs — ~fa 1158 e. kerti mályvarózsa’.’. Szilágy m. hogy a növény a víz színén lebeg hármas leveleivel. ném. ném.) (MTsz. haslágyítófű 1. mint a farsang ~ fasang.: Tilia: Haasfa (Ortus: RMGl. a névadás magyarázata. v. vö. 1998: széleslevelű hársfa (Priszter 523). 399).: RMGl. 305). vö. Az adatok azt mutatják. Treibkraut ’hashajtó fű’. takarít’) nevének. | ~mag 1775: Has indittó mag (Csapó 238). nyalat. J: ’Malva sylvestris.-i trifoliata (< lat. purgo ’tisztít. nagylevelű hárs(fa)’. szakny. J: ’ua. kÏńť: Ç–[Ïńť ’a fa (fenyő. Tilia: Lindenbaum: Haas-fa (Ver. puha’. Fűvészk. 1525 k. tri. Idegen nyelvi megfelelőkre hársszódokfa 1807: Hárs Szódokfa (Magy. 1998: nagylevelű hárs (Priszter 523). ScheiÅe ’szar.. J: ’ua. hasindító . a nyelvjárásokban ma is hásfa (Erdővidék). A finnugor (uráli ?) alapalak * końćk‹ ~*koćk‹ lehetett.). 371). J: 1158 e. 1798: has indíttó-mag (Veszelszki 141). esetleg az uráli korból.: ’Tilia sp. J: ’ua. észt kosk ’hosszú csíkokban lehántott lucfenyőkéreg’.

J: ’Dipsacus laciniatus. a három növény (1. J: ’Dipsacus laciniatus. mácsonya. hassofa l. 323).. Siebenundsiebziglöcherkraut mintájára jött létre. héjakútnak nevezi az esővizet. torma házizöld. burjánkóró levelei által fölfogott esővíz” (OrmSz. ▌ 2. A papsajtmályva (2. héjakút a. a növény kora tavasszal virágzik. a növény virágain és levelein apró lyukacskák vannak. az utótag nemzetségnév. ném. héjakútmácsonya’. helyakupnak gr. 2. amiben összegyűlik a víz’ összetétele.). Az elnevezés motivációja.). közönséges orbáncfű’. EWUng. Az OrmSz. 323). kacs a. fehér~ bordon (→ bordon). Nyr. TESz. somkóróló~ havaskacs 1841: havaskacs (Barra 330). herencs. hölgymál’. hérics (Péntek–Szabó. még lyukaslevelűfű. hérics’. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. hogy a növény átellenes két levelének összenövéséből víztartó keletkezik. A kacs ’a növény kapaszkodója’ utótag hangfestő eredetű. Genaust Hierácium a. TESz. vernalis fordítása. — N. — tavaszi ~ 1807: tavaszi Hérits (Magy. hogy összefüggésben van a R. | 1998: ’Adonis vernalis. és viztarto hoyagnac fayáſſát meg gyogyittya” (Melius 167). héjakút. galanga-~ (→ galanga) valószínűleg népi megfigyelésen alapszik. TESz. seb~. herincs ’egy fajta gomba’ növénynévvel. 440). hetvenhétlikúfű (MagyGyógyn. Ember és növényvilág 198). héjakútmácsonya’.: RMGl. csoda~. nyúl~fű. 1998: hérics (Priszter 292). ▌ 2. havas ’bolondos.) és az erdei mályva (3. 1807: Hérits (Magy. ló~. 371). 22. Marzell Hypericum perforatum a. felhasználásuk is azonos volt. dipsacus: Hea kut. — nyári ~ 1807: nyári Hérits (Magy. azonos felépítésű növények. 122).. hetvenhétlyukúfű N. sz. A havas előtag ’holdkóros. Habichtskraut. fehér~f ű. a levelek által felfogott vízből a madarak isznak. 10. J: ’Solanum dulcamara. magyarázata. magyarázatára l. tavaszi hérics’. | 1807: ’Adonis. kesernyés csucsor’. bolondos’ jelentésű. a nyári jelző a másik faj (nyári hérics) virágzási idejére vonatkozik. 2. fehér~lapu (→ lapu). fehér~tövis (→ fehértövis) havasika l. héjakútmácsonya 1807: héjakút Mátsonya (Magy. télizöld héjafű 1966: héjafű (Csapody–Priszter. A tavaszi hérics (1. hérics’. házon termő zöld f ű l. hárs hátú l.. ami a levelekben megáll: „a babakóró v. ill. MNyTK.havaskacs 206 hézaggyökér yáſt. A héjakútmácsonya összetett szó. ölyvf ű. 126: 316–7. 1998: héjakút (Priszter 360). vel.. Fűvészk. MNövSz. 122). A névadás magyarázatára l. A tavaszi jelző a lat. 1998: tavaszi hérics (Priszter 292). lehetséges. alii. 1813: hézag Gy[ökér] (Magy.). a kesernyés csucsor bolondító és felfutó ebszőlő (→ ebszőlő) elnevezésével. J: 1784: ’Adonis sp. 1807: Héjakút (Magy. az előtagra l. J: ’Adonis vernalis. ’gyógynövényfajta’ (ÚMTsz. hézaggyökér 1. 3. ház helyén termett torma l. Vö. A havaskacs Barra alkotása. nyári hérics’. here l. ezüstös~f ű. hiérax ’héja. A névadás magyarázatára l. A hetvenhétlyukúfű népi név. tavaszi hérics’. kecske~. 1784: hérits (TESz. héjakút 1590: Carduus fullonum. — N. hogy a növény erősen mérgező. gólyavíz a. sólyom’) fordításával keletkezett. A hérics ismeretlen eredetű. 1595: hezagh gyxker (Beythe 59a). J: ’Aristolochia clematitis. kacs a. gólyavíznek. A héjakút a héja madárnév és a kút ’gödör. a név talán a ném. EWUng. 1775: Hézag- . közönséges farkasalma’. kő~... Fűvészk. a növény szőlőszerűen kapaszkodik. J: ’Adonis aestivalis. hóbortos ember’ (ÚMTsz. J: ’Hypericum perforatum. Diószegi–Fazekas alkotása. bogacz koro (SzikszF. 1998: héjakútmácsonya (Priszter 360).) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik.) haslágyító elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó. hó2 a. J: ’Hieracium sp. A névadás hérics 1. vö. 323). egyedi adat. Fűvészk. Fűvészk. 177). Veſénec. A héjafű a lat.). 81). 1998: nyári hérics (Priszter 292).) és a nyári hérics (2. Fűvészk. összetett szó.. Hieracium (< gör.

) hideglelésfű nevének alapja. legorizia. | 1807: ’Glycyrrhiza. — édes likviricia 1813: Édes Likritz (Magy. 1807: Higviritz (Magy. 394) nevet javasolja a R. a gyökérfőzet besűrítésével készül a medvecukor.’.’. alacsony vízben fordul elő a növény. 417). 14/12). 1783: HidegleléÐt gyógyittó fü (NclB. A név nyilván azt jelzi. I. — Ö: farkas~. liquor ’folyadék’ szóból) átvétele.’. 1998: hídőr (Priszter 294). ném.hideglelés ellen való fű 207 higviric gyökér (Csapó 86). hogy hideglelés ’hidegrázás’. hideglelés ellen való fű hídőr 1807 e. Fűvészk. R. 2. a nehezen értelmezhető latin szavak (likviricia. odvas keltike’. hídőr’. (Melius 67a). 1775: Higviritz (Csapó 259). a): RMGl. sz.. le.’. kis ezerjófű’. J: 1807 e.: Hidőr (Julow 258).) a közönséges farkasalma nevének átvétele hasonlóság alapján. gör. hogy a növényt szintén lázcsillapítóként használták: „az idült félbenhagyó lázban . liquorice. ném.. A hídőr Diószegi–Fazekas alkotása. Marzell Glycyrrhiza glabra a.. hideglelésfű (MagyGyógyn. 1783: Hideglelés ellen való fü (NclB. 1783. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 241). a névadás alapja. ételt. hideglelésfű l. édesgyökér’. a név farkashézaggyökér összetételben jelenik meg először. Fűvészk. hidak lábánál.: Liquiricia: Likoricium (CasGl. A higviric a híg ’folyékony anyag. vízi hídőr’. . J: ’Centaurium erythraea. Fűvészk. növényi nedv’ összetétele. N. Csapó 86.. J: ’ua. Hig viries (SzegSz.. 308). J: ’ua. J: ’Menyanthes trifoliata. A hézaggyökér ’közönséges farkasalma’ összetett szó. Fieberkraut (Melius 67a) ’lázfű’ körülírásos fordításával keletkezett. 371). EWUng. 1577 k. || gliceriza 1500 k. | 1998: ’Alisma plantago-aquatica. — édes ~ 1807: édes Higviritz (Magy. 267).’. 2. a növények gyökere hiányos. az ’Alisma’ nemzetség elnevezése. 1807: ’Alisma. a ném. — hideglelést gyógyító 1813: Hidegleléstgyógyító (Magy. A vidrafű (2. glycyrrhiza.: „Liquiricianak kÿ fachÿart leweth igÿa” (OrvK. rhíza ’gyökér’) átvétele. higviric XVII. 241). glykýrrhiza < gör. J: 1775. hideglelés a. (Melius 21). 345). lukrecja.. igazi édesgyökér’. gliceriza) értelmesítésével hozták létre a higviric növénynevet. láz csillapítására használták a növényt: „A’ régi orvosok még a’ lobbos természetü lázokban is használták” (Barra 274). odvas. J: ’ua. A hideglelés a hideg leli ’láza van’ szókapcsolat -és képzős származéka. glykýs ’édes’. ol.’. Fűvészk.’. Süszholz. A hídőr az alán eredetű híd ’folyó feletti áthaladást biztosító létesítmény’ és az őr ’vigyázó személy’ összetétele. liquiricium és liquiritia ’édesgyökér’ (< a lat. — vízi ~ 1807: vízi Hidfr (Magy. glycyrrhiza. 1798: Higviritz (Veszelszki 237). 1841: hideglelésfű (Barra 294). 1578: Glicerizáual gr. hogy nedves területeken. J: ’ua.: RMGl.: Liquericia vulgariter dicitur Ricolicia alio nomine glicoricia (TemGl. 1798: ’Glycyrrhiza glabra. A gliceriza a lat. ▌ 2. Melius alkotása. italt ízesítenek vele. J: ’ua. J: ’ua. Fűvészk. 417). hogy a növény gyökerének édes nedve van. || likviricia 1470 k. TESz. vidrafű’. 404). 345). Fűvészk. Fűvészk. igen nagy hasznu” (Barra 294). Marzell Menyanthes trifoliata a. híd a. ill. J: ’ua. A likoricium és a likviricia a lat. őr a. A hézaggyökér ’odvas keltike’ (2. J: ’Corydalis cava. A kis ezerjófű (1. Fieberklee ’lázhere’.: Edes Gioker. ill.) hideglelelés ellen való fű neve a ném. EWUng. 1807: Hidfr (Magy. 1783: Higviricz (NclB. glycyrriza (< gör. 1998: vízi hídőr (Priszter 294). 163/11). hideglelés a. híd a.. 2. TESz. J: ’Glycyrrhiza glabra. Diószegi–Fazekas Orvosi fűvészkönyve a vizi Hídőr (Magy. HolwurtÅ (Melius 180) tükörfordítása. 373). ang. őr a. likrize. folyadék’ és a német eredetű virics ’meglékelt fából kifolyó nedv. Lakritze. 459). A névadás magyarázata. víziútifű (→ útifű) helyett. idegen nyelvi megfelelőre vö. igazi édesgyökér’. A higviric létrejöttében népetimológia is szerepet játszhatott. 1841: édes higviricz (Barra 102). „Liquiriciat magÿarul Edqs gÿeokernek hÿiak” (OrvK. 212).. Glycyrrhiza. || hideglelésfű 1. hideglelés ellen való fű 1578: hideglelés ellen valo f×nec gr. || hideglelést gyógyító fű 1775: Hideglelést gyógyíttó-fü (Csapó 85).

Vö. Krähenfuss. — N. himper. A név magyarázata az. Vö. 523). ném. a hollóláb a lat. hogy a cseresznyeszerű termést hólyagszerű burok borítja: „Szép piros. Fűvészk. A hóvirág ’Galanthus nivalis’ (1. Ember és növényvilág 203). ném. 1775: Hollóláb (Csapó 35). hóvirág’. a hólyag ’a termés hólyagszerű burka’ és a szláv eredetű cseresznye összetétele. hímharaszt 1998: hímharaszt (Priszter 362). tseresnye nagyságú. tüskés. himpYir. ném. himper. — N. A hóvirág összetett szó. 383). Növényszótár 24). hollóláb (KertLap. carpatica fordítása.hímboj hím l. 354). haraszt. himp9r (MTsz. Vö. izsóp hollóláb 1578: Hollo láb (Melius 175). a név magyarázata. J: ’Physalis alkekengi. impZr˜. 331). gólya~ híradó l. A berki szellőrózsa (2. Melius a latinból fordított hollóláb növénynevet -ú melléknévképzővel és fű magyarázó utótaggal látta el. két~pázsit. villa~ 208 hölgyharaszt hímboj — repedő ~ 1807: repedő Hímboj (Magy. 523).) hóvirág elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett: a növény virágja fehér színű. 1783: Holló-láb (NclB. pl. TESz. homokos helyeken fordul elő leginkább. N. halyag. ▌2. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) gyógynövényként jelentéktelen. J: ’Ricinus communis. sea buckthorn. EWUng. Rabenfuß. 340). kúszó boglárka’. kárpáti homoktövis’. páfrány szárnyasok lábára emlékeztetnek. hangyaboly’ összetétele. J: . 122). A himpér bajor-osztrák eredetű. Meerdorn. hártyával bé-vont bogyói következnek a’ fejér virágok’ helyén” (Veszelszki 242). carpatica. Szabó. az utótag magyarázó szerepű. a hó ’jégkristályokból álló csapadék’ és a virág összetétele. hír l. kakasláb. 1783: Hó-virág (NclB. A hólyagcseresznye összetett szó.. homoktövis — kárpáti ~ 1988: kárpáti homoktövis (Priszter 395). hóvirág (Péntek–Szabó. málna’. T. holtcsalán l. hölgyharaszt — erdei ~ 1911: erdei hölgyharaszt (Cserey. ang. Himbeere. J: ’Galanthus nivalis. A hímboj Diószegi–Fazekas alkotása. Seedorn. zsidócseresznye’. Melius 438.). Marzell Anemone nemorosa a. a hím ’termő virág’ és a boly ’valaminek a sokasága. | 1775. hogy a növény szeldelt levelei hólyagcseresznye 1783: Hólyag-tsereÐznye (NclB. és a hóvirághoz hasonlóan nagyon korán virágzik. „Pes Coruinus” (Melius 175) tükörfordítása. A hímboj a hím (termő) virágok sokaságára utal: „Hím. erdei pajzsika’. kúszó boglárka’. h¢n˜pZre. J: ’Hippophaë rhamnoides subsp. 7: 105). A hím előtagra l. a növény a harasztfélékhez tartozik. csalán hólyag l. K. J: ’Rubus idaeus subsp. A név magyarázata. Schneeglöckchen ’berki szellőrózsa’. A hollóláb és hollólábúfű Melius alkotása. 1948: himpér (MagyGyógyn. Marzell Hippophaë rhamnoides a. veres~ himpér 1878: „himpér: himbeer” (Nyr. gyöngy~. himpör. pied de corneille (NclB. 1783: ’Ranunculus repens. öszszetett szó. vö. impör (ÚMTsz. A kárpáti jelző a lat. hölgyharaszt. J: ’Ranunculus sp. J: ’Anemone nemorosa. Sanddorn tükörfordítása. J: ’Dryopteris filix-mas. A névadás magyarázata. impr ’málna’. 17: 244). gólyahíradó (→ gólyahír) hisop l. 1798: Hólyag tseresnye (Veszelszki 242). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. berki szellőrózsa’. hímpáfrány l. hímpáfrány (→ páfrány). himpér és alakváltozatai főképpen a hazai bajor-osztrák nyelvjárásokból származnak. ném. idaeus. az utótagra l. sallow-thorn.: elsősorban a Ranunculus repens. porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek ki. hogy a növény már a hó alatt virágzik. Idegen nyelvi megfelelőkre vö.). Fűvészk. A homoktövis a ném. szintén a hóvirág nevének átvétele. A hímharaszt tudományos szaknyelvi szó. A m. hogy a növény tövises.: elsősorban a Ranunculus repens. — ~úfű 1578: Hollo lábuf× (Melius 175). J: 1578: ’Ranunculus sp. [Hímje] Igen sok” (Magy. fr. a növény virágai fürtösek. ricinus’. kúszó boglárka’. hóvirág 1.

1500 k. névadásuk ma is érvényes. 448). Katzenpratzel ’macskapracli’. a lat. 116. 1405 k.: Hunnyász (Julow 263). 1807: ’Hieracium. huny a..) hasonlóságon alapuló névátvitellel kapták hölgymál nevüket.. a mál finnugor kori örökség. TESz. ▌ 2. | 1807 e. — tisztes ~ 1807: Tisztes Hunnyász (Magy. hunyor 1. ném. | 1998: ’Helleborus niger.’. 1783: Hölgymal (NclB. UEWb. | fekete ~ 1525 k. J: ’páfrányfélék. 208–9. a növény a harasztfélékhez tartozik. vizeletindítóf ű. 224). „Herba vrinalis” (Melius 164a) (< lat. 1807 e. Vö.. 1583: Pilosella minor albo flore. 340). holgy mal (Clusius–Beythe 6a. humor l. 289–290. ▌ 3. 349). Fűvészk. — fehér ~ 1525 k. hölgy a. Pilosella minor purpureo flore. TESz. J: 1807 e.: Elleborus albus: Feÿer Hwnÿor (Ortus: RMGl.: pelipodia: himur (SoprSzj.: RMGl. erdei pajzsika’.) és az erdei hölgymál (3. fekete hunyor’. húgy’) tükörfordítása. mál a. Diószegi–Fazekas a hölgymál nevet a Hieracium növénynemzetség neveként rögzíti. *m!lj‹ vagy *m!lk‹ lehetett. Bärnpratzl ’medvepracli’. 1610 k.. hunyor’. Idegen nyelvű megfelelőre vö. hogy a növénnyel vizelési problémákat kezeltek: „a’ nehezen vizellfknek eſtve reggel haſznos ital. J: ’Hieracium pilosella.: polipodia: humior (BesztSzj. az utótagra l.. A hölgymál mint növénynév talán arra utal. 391). UEWb. ezüstös hölgymál’. 340). hölgymál 1. — ezüstös ~ 1998: ezüstös hölgymál (Priszter 395). 1590: Helleborus albus: Feier hunyor (SzikszF. hölgy a. A tisztes hunnyász fajnév Diószegi–Fazekas alkotása. hunnyász 1806: Hunnyász (Kultsár. ném. hasznos tisztesfű’. murorum (< lat. 1807: ’Stachys.: RMGl.: RMGl. 415). J: ’Linaria vulgaris. A névadás magyarázata. névadásukat így magyarázzák: „két nagyobb himſzálai a’ tenyéſzés utánn a’ virágból kétfelé kifordúlnak. J: ’Hieracium murorum. 450). hogy idegen nyelvekben is számtalan neve van a növénynek. az utótag jelentése itt a ’madár begye. a’ honnét húgyos-fÍ a’ neve” (Veszelszki 279). húgy l. akár a nőstény madár begye.. 1798: Hölgymal (Veszelszki 238). urina ’vizelet. feltűnően szőrösek. Fűvészk. fekete hunyor’. 1903: Tiszteshunyász (Hoffmann–Wagner 122). 1807 e. A hunnyász az uráli eredetű huny igéből -ász gyakorítóképzővel keletkezett. a finnugor alapalak *m!l‹. hölgymál’. EWUng. hogy a növény szőrös. pl. huny a. — Ö: egérfül~. A hölgy ősi finnugor örökség. 1998: fehér hunyor (Priszter 392). Mausöhrlein ’egérfülecske’. 349). 349).. közönséges édesgyökerű-páfrány’. mūrus ’fal’) fordítása. nőstény’.: Holgyomál (Julow 265). J: 1806: ’Stachys recta. Harnkraut (NclB. nőstény páfrány (→ páfrány). A hölgyharaszt összetett szó. Fűvészk. gólya~tartófű 1783: Húgyos-fü (NclB.hölgymál 209 hunyor ’Dryopteris filix-mas. az utótag magyarázó szerepű. Fűvészk. fehér zászpa | ? Helleborus niger. A névadást magyarázhatjuk azzal. kánya~ (→ kányahunyor) húgyosfű 1578: Hugyos f× (Melius 164a). 340). 340). az erdei hölgymál (3. ▌ 2. hunyászkodik a. Diószegi–Fazekas emelte nemzetségnévvé a növénynevet. tisztesfű nevéből vették át. 126). 1435 k. tisztesfű’. 391) ’húgyfű’. közönséges gyujtoványfű’. 340). hunyászkodik a. J: ’ua.. 340).) kőfali jelzője a lat.) ezüstös jelzője a levelek színére utal. Polypodium vulgare. Marzell Antennaria dioica a. dragollub. d): RMGl. J: ’Stachys recta.: Elleborvs Albvs: Feÿer hunior (Herb. Hazai Tud. A húgyosfű Melius alkotása. 340).. az állat hasi része’.: RMGl. J: ’Antennaria dioica.: RMGl.. 1807: Hunnyász (Magy. haraszt.: BotTört.. lekonyúlnak” (Magy. parlagi macskatalp’. a tisztes jelzőt a növény R. a finnugor alapalak *kaδ’ßa vagy *kaδ’ß‹ lehetetett. mál a. — erdei ~ 1998: erdei hölgymál (Priszter 394). amely állattal kapcsolatos. a hölgy előtagra l. 1807: Holgyomál (Magy. 1520: Elleborus: hwnyor (Növ. J: ’Helleborus sp.: RMGl.: De polipodio: hwnÿor (StrassbGl. Az ezüstös hölgymál (2. Katzenpfötchen ’macskatalpacska’. J: 1525 k. EWUng. Az ezüstös hölgymál (2. Fűvészk. az előtag jelentése ’nő.: poliandrum: hunior (SchlSzj. vö. 1395 k. Hasenpfötlin ’nyuszitalpacska’. hasznos tisztesfű’.: Veratrum album.: Elleborus niger: er ÿr vel fe- . erdei hölgymál’. 340). | kőfali ~ 1807: kőfali Holgyomál (Magy.

a hunyorral együtt is előfordul). Farkas haas.) jelentéssel. — büdös ~ 1807: büdös Húnyor (Magy. J: ’Adonis vernalis. 1520-tól kezdve az adatok a következő mérgező növényekre vonatkoznak: hunyor. 363). 603/24). fekete hunyor (2. XVI. mÿnth aÅ Feÿer hunÿor. 382). — fekete~ 1595: Fekete hunyor (Beythe 125a). borsos keserűfű (4). | juhoktisztító~ 1578: Iuhoc tiſÅtito Hunyor (Melius 186a). 1783: Vizi hunyor (NclB. aÅ magok mergqs termeÅętÿre valtoÅtattÿak. 340). J: ’ua. | pirosló ~ 1998: pirosló hunyor (Priszter 392). Sqth aÅ ÿol taplalth Teſtqth is. 1595: feier hunyornak gr. (Melius 187). pirosló hunyor’. ▌ 10. aÅ melÿek ha megh Etethnek nem hogÿ taplalnak es Eltetnek aÅ Teſtôth. 1998. veratrum: Hunyor (SzikszF. J: ’Veratrum nigrum.: RMGl. 1948: Hunyor (MagyGyógyn.’. 618/33) [kiemelés tőlem]. J: ’Polygonatum odoratum. pl.: Húnyor (Julow 259). büdös hunyor’.: Veratrum album: feÿer hunyor: Földi borostyan és Zazpa (De Medicinali: RMGl. 1807: Húnyor (Magy. 1807 e. zászpa. J: ’Veratrum album. J: ’Ranunculus sp. 1590-től (!) adatolható növénynévként. magyar hunyor (Halmai 38). 1520-tól kezdve a hunyor ’különféle mérgező növény’ jelentésű. ez a két jelentés ’páfrányféle. J: ’Persicaria hydropiper. el is tűnik. orvosi salamonpecsét’. 328). Kialakulására hatással lehetett a sömör (magyarázatára l.v. hunior fé. J: ’ua.: Veratrum nigrum: fekete hunÿor (De Medicinali: RMGl. 93). ▌ 13. 86). — fehér~ 1948: fehérhunyor (MagyGyógyn. (Beythe 125). 340). 1948: Fehérhunyor (MagyGyógyn. | hamis fekete~ 1578: hamis fekete Hunyorral gr. 1577-ben pedig egyetlen ’mohára’ (3.’. századi Orvosi könyv részletesen ismerteti ezeket a növényeket (vö.’. ▌ 7. tavaszi hérics’. — magyar ~ 1948: magyar hunyor (Halmai 38). 340). ▌ 11. hunyor.: RMGl. 1540 k. 1998: zöld hunyor (Priszter 392). közönséges édesgyökerű-páfrány’ (1. J: ’Helleborus. a könyvben külön fejezetet kapnak a mérgező növények: „AÅ Fwek keoÅÅwl. borsos keserűfű’. fekete hunyor’. aÅ Eledelnek termeÅetÿwel ellenkqÅnek telÿeſſeggel ees vÿaſkodnak mÿnd aÅok. hogy virágtalan növényekre vonatkozik. Bqrqk. J: ’ua. az OrvKM. c): RMGl. fekete zászpa’. Fűvészk. ▌ 4. | hegyi fekete~ 1578: hegyi fekete Hunyor. | télizöld ~ 1998: télizöld hunyor (Priszter 392). huniar (KolGl. 1948: piros v. J: ’Helleborus viridis. Fűvészk. ▌ 9. fehér zászpa’. — nyugati ~ 1998: nyugati hunyor (Priszter 392). v. 1775: Vizi-hunyor (Csapó 26). J: ’Helleborus foetidus.’.’. 328).). 328). hunyor’. ▌ 6. zöld hunyor’. J: ’Helleborus dumetorum subsp.) kaphatták meg. ▌ 8. 1590: Elleborus.). hérics stb. 1577: muscus: fa moha. 340). dumetorum. ▌ 3. valószínűleg -r névszóképzővel létrejött származék. — sárga~ 1783: Sárga Húnyor (NclB. büdös hunyor (Priszter 392). 340).’. 1775: Fehér hunyor (Csapó 118). tűnik fel ’páfrányféle. vizi apium (SzikszF. ▌ 5. J: ’moha’. fekete zászpa (5. Laurus fa lewelw roſa. | piros ~ 1903: Piros hunyor (Hoffmann–Wagner 111). J: ’Helleborus niger.2: RMGl.).) hunyor neve 1783-ban tűnt . J: ’ua. „ſÅęles leuel×” (Melius 186a). vagy beka fé. A tavaszi hérics (8. (Barra 7). J: ’ua. 240). fehér zászpa (6. XVI. sz. kisvirágú hunyor’. | kisvirágú ~ 1903: Kisvirágú hunyor (Hoffmann–Wagner 112). Fűvészk. 53). 49). es tqbbek effelek” (OrvK. 1998: kisvirágú hunyor (Priszter 392).’. J: ’Helleborus purpurascens. páfrányféle. | hegyi fekete ~ 1578: hegyi fekete Hunyor (Melius 186a). boglárka’.: Elleborvs Niger: Fekete hwnor (Herb. Polypodium vulgare. ez a jelentés 1500 k.) vonatkozó adat van. — ~fű 1590: Ranunculus: Sômôr fé. fekete hunyor’. moha’ abban azonos. 1998: fekete hunyor (Priszter 392). 1841: zöld húnyor (Barra 7). J: ’Helleborus niger. hogy „aÅ [ember] SÅqmeÿ annÿra be hunÿodnak hogÿ NeheÅen nÿlÿk fql” (OrvK. ezekre a növényekre az jellemző. — fehér~ 1578: Feyér hunyor (Melius 187a). A hunyor magyar fejlemény: beletartozik a huny ige családjába.. A hunyor nevet különféle növények (vö. sömörf ű. sz. 340). 1948: Kisvirágú hunyor (MagyGyógyn. J: ’ua. J: ’ua. J: ’ua. 93).hunyor 210 hunyor kethe hwnÿor (Ortus: RMGl. — berki ~ 1998: berki hunyor (Priszter 392). 1841: büdős húnyornak gr. ▌ 12. A növénynév 1395 k. a XVI.’. boglárka (7). — vízi~ 1578: Vizi hunyor (Melius 174a). | zöld ~ 1807: zőld Húnyor (Magy.

). Genaust foetidus a. a kisvirágú hunyor (12. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. R. false hellebore ’hamis hunyor’. a hunyor utótag nemzetségnév. vö. ném. falsche. Wintergrün ’örökzöld’. fr. ném. madár~. A nyugati jelző tudományos szakny.) Diószegi–Fazekas alkotása.) fordítása.. foetidus ’bűzlő’) fordítása.-i foetidus (< lat.hunyor 211 hunyor fel. a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal.) zöld jelzője a virág színére vonatkozik: „zxld virágja vagyon” (Lippay I: 77). A fekete jelző a gyökér színére utal. zöld hunyor (10.. — Ö: kánya~. ang. ez a név a virágok hasonlósága alapján jött létre. ang. a büdös jelző a lat. pipa~ (→ pipehúr). Marzell Helleborus niger a. libacsillag~. hogy ez nem az igazi hunyor. harangszerű formája emlékeztet a Helleborusra. 6.. tyúk~ húsvét l. szakny. Benkő alkotása. Melius 443. Szabó. csibe~.-i niger (5. hasonlóság alapján jött létre. kisvirágú hunyor (12. pirosló hunyor (11. 1807-től a hunyor nemzetségnév lesz. Helleborus foetidus a. R. weisse Hellebore. a lat. A télizöld a növény örökzöld leveleit jelzi. hasonló szemléletű nevek idegen nyelvekben is megtalálhatók. csillag~. Stinkkraut ’büdös fű’. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Diószegi–Fazekas a Helleborus nemzetséget nevezi így.-i jelző. a virág csüngő.) hunyor neve népi név.) jelzője a R. fehér~ . Elleborum album (Veratrum album) utótagjának fordítása. böhmische Nieswurz ’hamis hunyor’..) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. TESz. A büdös hunyor (9. A fekete zászpa (5. A fehér hunyor (2. feltehetőleg az előfordulási helyet jelöli. ném.. A pirosló hunyor (11. lat. A tavaszi hérics (8. pirosló jelzői a virágok színét jelzik.) kisvirágú jelzője a virág méretét jelzi: „Virága kicsiny” (Hoffmann–Wagner 112).). ettől kezdve a hunyor nevet Helleborus-fajok kapják megkülönböztető jelzőkkel: büdös hunyor (9. EWUng. A zöld hunyor (10.) vízi jelzője a növény előfordulási helyére vonatkozik. Adonis vernalis a. A borsos keserűfű (4. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. pipe~.) piros. lúd~. erba fétida.) hamis fekete jelzője arra utal. innét kapta a juhoktisztítóhunyor nevet. a „hamis fekete Hunyorral az Iuházoc à Iuhoc dxgét oruoſſollyác” (Melius 187). szakny.. húr l.).). ném. Az orvosi salamonpecsét (13. white hellebore.

J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. — sárga~ 1578: ſárga Iuollyánac gr.’.’.’.) elnevezésű növény csak 1775ben tűnt fel. iboja (Péntek–Szabó. J: ’Vaccinium myrtillus. 420). J: ’Calendula officinalis. ▌ 4. ▌ 6. — háromszínű ~ 1998: háromszínű ibolya (Priszter 538). Az ’orvosi körömvirág’ (1. kalincaínfű’. 1775: Vadmezei ibolya (Csapó 125). J: ’ua. R. A mézesszagú. 179). 1998: illatos ibolya (Priszter 538). J: ’ua. | vad mezei~ 1578: vad mezei Iuollyánac gr. móschos ’pézsma’) alapján alkotta: „Iuamoſchata. Ember és növényvilág 240). (Melius 171). ▌ 5. | kék~ N. 1775: Ibolya (Csapó 296). erdejiibója (Péntek–Szabó. — illatos ~ 1948: Illatos ibolya (MagyGyógyn. J: ’ua. A szerecsendiószagúivolya szintén Melius alkotása. Ibolya (NclB. Ember és növényvilág 240).) jelentésben. | 1798: ’Ajuga chamaepitys. áfonya’. 1604: Ivolyva (MA. 1998: márciusi ibolya (Priszter 538). J: ’ua. moschátus (< gör. a szerecsendiószagú jelzőt nyilván a lat. Vacínium a. hogy az ibolya növénynév jelentése a korai adatokban illatos virág. J: ’Viola tricolor subsp. 1783: Ivolya.). A mezei szőrösivolya és vad mezeiivolya kalincaínfű (2. a névadás magyarázatára l. J: ’ua. ▌ 2. Azért hiyác vad mezei Iuollyánac” (Melius 171). az illatos jelző a lat. tricolor. vadárvácska’. A növénynév először Meliusnál jelent meg orvosi körömvirág’ (1. A fenti adatok alapján kimutatható. valószínű azonban. A szókezdő v elmaradására vö.’. — erdei~ N. 1578-ban az ibolya jelzője sárga. 1783: Ivolya (NclB. még sárgavirág. 362). kékiboja (Péntek–Szabó.’. erdejiiboja. J: ’Ajuga chamaepitys. 373). J: ’Viola odorata. Ivolya (Veszelszki 443). | jószagú sárga~ 1578: iò ſÅagu ſárga Iuolya (Melius 71a). (Melius 72). Ember és növényvilág 240). hogy más növényekre. Az ibolya szóhasadás eredménye.) körülírásos nevek. a latin eredetű viola elkülönült változata. 179). vimád > imád. J: ’ua. 1783: Vad mezei ibolya (NclB. | kék ~ 1813: kék Ibolya (Magy. a növénynek kékeslilás virágja van. odorata fordítása. 1798: Ibolya. többek között az Ajuga reptansra vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. Fűvészk. | márciusi ~ 1948: márciusi ibolya (MagyGyógyn.) és kalincaínfű (2. amelynek a színe általában kék. | szerecsendiószagú~ 1578: SÅereczen dio ſÅágu Iuollya (Melius 171). ivola ~ ivolya változat v-je hiátustöltő. 1798: vad mezei Ibolya (Veszelszki 261). 1903: szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann–Wagner 119).’. SÅereczen dio ſÅágu Iuollya” (Melius 171).) sárga virágú növény. | mézesszagú~ 1903: mézesvagy szerecsendiószagú ibolya (Hoffmann– Wagner 119). Í ibolya 1. szerecsendiószagú jelzők a növény erős illatára utal. A R.’. J: ’ua. kalincaínfű’. az az. A leírást Gombocz teljes egészében az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. orvosi körömvirág’. 384). 344). N. névadását Melius így indokolja: „A virága óllyan mint à kerti Iuollyánac. ibolya’.I. ▌ 3. 2. J: ’Hepatica nobilis. A mai hivatalos ibolya ’Viola odorata’ (4. J: ’ua. a szőrös jelző arra. kalincaínfű’. 1590: Vaccinium: Iuolya (SzikszF.’. b-vé válását egykori bilabiális ejtése (ß) magyarázza. szintén Melius alkotásai. nemes májvirág’. — mezei szőrös~ 1578: Mezei ſÅxrxs Iuollya (Melius 171). 1998: ibolya (Priszter 538).: RMGl. hogy az „egész növény gyapjas” (Hoffmann– .

ill. — tövises ~ 1813: tövisses Iglitz (Magy. csimáz~f ű. gólyaorr. 1775: Iglitze-tövisk vagy tüske (Csapó 120). A tüske. Imoja (Tsz. 368). ahol a névadás alapja ugyanez. J: ’Inula helenium. blg.’. J: ’Abrus precatorius. juhar iglice 1. 1775: Iglitze (Csapó 120). imolya (MagyGyógyn. sz. 297). 83). Vö. eper~f ű (→ eper) ilonka l. a növény egyéb elnevezéseivel. 1578: Iglitze txvisk (Melius 48). 126: 311–2. Az iglice szláv eredetű. giliceökörgúzs.: gilice (Nyr. Az imola valószínűleg Benkő alkotása. 126: 311).). 1775: Iglitze-tövisk (Csapó 120). Az imola ismeretlen eredetű. a tövistelen jelző arra utal. a réti imolának ’Centauria jacea’ adta: 1807: Imola TsÍkÍllf (Magy. gólyaorr’.. kék~ Marzell Anemone hepatica a. feltehetőleg idegen nyelvi minták alapján hozták létre. J: ’Genista tinctoria. szamárbogáncs | Ononis spinosa. Melius 437. ▌ 2.: RMGl. 533). — N. Genaust moschatellínus a. igrictüske (MagyGyógyn. ahol az abrus a lat.’. R. MNövSz. ▌ 4. A névadás alapja az. spinosa (spéna ’tövis’) fordításával keletkezett. 1583. 1500 k. — tövistelen ~ 1578: txuiſetlen Iglitzénec gr. iglice ihar l. szb. иглúци ’egy fajta szúrós növény’. (Melius 98a). — N. igric l.) a virág kék színe és korai virágzása és felépítése alapján hasonlította a népnyelv az ibolyához. XV. 401). Paternosterabrus ’páternoszter.. 1998: iglice. 1998: ’Centaurea cyanus. 1998: imola (Priszter 330). v. Az áfonya (3. igar l. imola 1. ▌ 2. — Ö: kakukk~. 131). hogy a növény korallpiros magvaiból rózsafüzért készítettek. imola’. tövises iglice’. imola (MagyGyógyn. 1583: iglicze Anonis (Clusius–Beythe 2a: BotTört. festőrekettye’. iglic™. Marzell Abrus precatorius a. az imola a Centaurea nemzetség hivatalos . 1998: tövises iglice (Priszter 438).: RMGl.) Melius alkotása. az imádság ’ima’ és a bokor összetétele. 1775: ’Ononis spinosa. szakny. miatyánk abrus’. | ~tüske 1706: Girlicze tüske (TESz. hogy a növény tüskés: „heġxs mint imádságbokor 1966: imádságbokor (Csapody–Priszter. 420). kék búzavirág’. A magyarba egy déli szláv vagy szlk. a tövises jelző magyarázata. 1500 k. 1775: Gelitze tüske (Csapó 120). imádságbokor’. a szláv szavak az ősszláv *igla ’tű’ folytatójának kicsinyítő képzős származékai. iglic(. a lat. N. pézsmabúzavirág’. J: 1783.’. 427). Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az imola nevet náluk egy másik Centaureafajnak. ném. A tövistelen iglice ’festőrekettye’ (2. tövis utótagok. Vö. Nyr. N. | 1998: ’Centaurea. 142). — ~tövis 1577 k. 2. A vadárvácska (6. Imola (NomVeg. Bizonytalan. hogy a növénynek nincsenek tüskéi. Fűvészk.).) ibolya neve feltehetőleg a kék termés hatására jött létre. 1783: Gelitze-tüske (NclB. hegyi imola’. J: ’Centaurea montana. 355). 349). tövises iglice’. Fűvészk.-i Abrus precatorius név átvétele. v. hogy ide tartozik-e a következő adat: 1500 k. iklic™. J: ’ua. a növények felépítése hasonló. juhar illatú l. Az imádságbokor szaknyelvi elnevezés. J: XV. a gilice ~ gelice alakváltozatok a madárnév hatására alakultak.: IglÿcÅe Tqwÿs (OrvK. — N. a nemes májvirágot (4. a háromszínű jelző magyarázatára l. gilicetövis (Priszter 438). 1998: iglicetövis. iglica ’iglice’ kerülhetett. Szabó. ▌ 3. gilicetüske.: „Himulus vulgo komlo vel inula” (TemGl. 1783: Imola (NclB.-hv. sz. J: ’ua. b): RMGl.). szln. | 1590: ’Onopordum acanthium. — illatos ~ 1998: illatos imola (Priszter 298). az ſzarabul zederies viraga nx kxver zanto fxldxn terxm” (Beythe 64a). egy nijl az txuiſſe.. iglic (Priszter 438).iglice 213 imola Wagner 119).) ibolya neve szintén hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. | 1998: ’Ononis. 1998: imádságbokor (Priszter 288). 1590: Anonis vel ononis: Iglicze (SzikszF. Vö. a virág és a növény felépítése is hasonló az ibolyáéhoz. imola (ÚMTsz. iglice | Ononis spinosa. 326). J: ’ua. iglíca ’kis tű. 349). szegf ű~. tövises iglice’.: Rannus: irglicze (CasGl. J: ’Amberboa moschata. örvénygyökér’. ìglica ’kis tű. vö. hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. háromszínű viola (→ viola). — hegyi ~ 1998: hegyi imola (Priszter 330). 490). iglice’.

a lat. köszvény kezelésére használják. elhalt növényt ősszel a szél görgeti. yringus elnevezéseiből. — Ö: kalinca~. 2. 1783: ’Ajuga chamaepitys. . idegen nyelvi megfelelőre vö. az ín ’lábszárín. A hegyi imola (2. a két fajt erdei és másik féle jelzőkkel különíti el. — N.). a névadás alapja. Marzell Centaurea montana a. neve Inula nevének értelmesítésével jött létre.. a mezei iringónak érdekes sajátossága. Fűvészk. Az ősi uráli eredetű ín szavunk 1405 k. ▌ 2. zsába a. hogy a növényt reuma. intubus 1. Marzell Eryngium campestre a. J: ’Ajuga reptans. likas~. ínnyújtófű 1783: In-nyújtó-fü (NclB.-től mutatható ki ’ideg’ jelentésben. 416). az indás ínfű a növény hivatalos magyar neve. 193). szeder~ ínfű 1. 1841: mezei iringó (Barra 158). — mezei ~ 1807: mezei Iringó (Magy. Diószegi–Fazekas alkotása.’. A hegyi (2) jelző a növény előfordulási helyére utal. EWUng. taps~ iringó 1807: Iringó (Magy. a növény lat. csaba~e. salátakatáng’. J: ’Cichorium intybus. és az elszáradt. ▌ 2. valamint a lat. Fűvészk.). J: 1578: ’Ajuga chamaepitys. || aranyos ~ 1813: Aranyos istáp (Magy.’. iringál a. ez magyarázza imola nevüket. — indás ~ 1998: indás ínfű (Priszter 294). iringál a. éntybon ’endívia’) (Melius 77a) átvétele. ném. lat. 321).ínfű 214 istáp neve ma. kalincaínfű’.alapszava ’fut’ jelentésű. Gichtkraut ’köszvényfű’.) és a pézsmabúzavirág (3. Idegen nyelvi megfelelőre vö. hogy a növényt heves idegfájdalom gyógyítására használták. futtatja a mezőkön... 1998: mezei iringó (Priszter 370).. iringion. J: ’Cichorium endivia. istáp — aranyos ~fű 1775: Aranyos istáp-fü (Csapó 13). ín a. Az örvénygyökér (4. Melius ínfű növénynevében az ín előtagnak ’ideg’ jelentése van. — N. aranyvessző’. 1998: ínfű (Priszter 293). iringó’. 1783: In-fü (NclB. hogy a növénynek „Gyökerező indái vannak” (Hoffmann–Wagner 119). indás ínfű’.. J: ’Eryngium. Az indás és a mászó jelző magyarázata. Fűvészk. Marzell Gratiola officinalis a. hogy a növény tüskés. 1783: Arannyas IÐtáp-fü (NclB. 2. 194). Berg-Flockenblume. aranyistápfű (ÚMTsz. Melius ezzel magyarázza a névadást: „Farſabáſt à ki nem iárhat igyeneſen meg gyogyirtya” (Melius 171a). valószínű azonban. ízületi fájdalmak. Az aranyos istáp elnevezés a lat. TESz. ír l. hogy más növényekre. | 1998: ’Ajuga. Az iringál ir. 441. J: ’Eryngium campestre. kalincaínfű’. J: ’ua. Az indás ínfű (2.) Centaurea nemzetséghez tartozó fajok. Az iringó nemzetségnév. orvosi csikorgófű’. || arany~ 1813: arany Istáp (Magy. mezei iringó’. J: ’ua. J: ’ua. A névadás magyarázata. Genaust intybus a. UEWb. a nyújt ’kiegyenesít’ és a magyarázó fű utótag összetétele. A leírást Gombocz teljes egészéban az Ajuga chamaepytisszel azonosítja. Az ínfű valószínűleg Melius alkotása. a nevek nem maradtak fenn. Fűvészk. eringius. szakny.) imola neve népetimológiás alakulat. eryngos ’kecskeszakáll’) nemzetségnévből alkották. ínfű’. Az intubus Melius alkotása. bába~e.’. — erdei ~ 1578: Erdei Intubus (Melius 78). — Ö: mósusz~. Az ínnyújtófű magyar alkotás. többek között az indás ínfűre ’Ajuga reptans’ vonatkozó részek is belekeveredtek a szócikkbe. ín l. J: ’Gratiola officinalis. a növény R. 1578: In f× (Melius 171). 384). ín a. 1998: aranyos istápfű (Priszter 507). | 1775. zsába a. A névadásra valószínűleg az iringál ’korcsolyázik’ is hatással volt. kalinca~fű. J: ’Solidago virgaurea. A nevek katángfélékre vonatkoznak. | mászó ~ 1903: mászó infű (Hoffmann–Wagner 119). 364). irringó ’Eryngium campestre. 373). az izmot a csonthoz erősítő képződmény’. — másik féle ~ 1578: maſic fęle Intybus (Melius 77a). Diószegi–Fazekas hosszúnak tűnő ostorindás (→ kacskanyak) jelzőjéből vonták el az indás jelzőt. TESz..-i Eryngium (< lat.) szintén az Ajuga nemzetséghez tartozik. 1998: iringó (Priszter 370). EWUng. Intybus (< gör. likas~füstike. mezei iringó’ (ÚMTsz. 1775: Infü (Csapó 125). 1798: Ín-nyújtó-fÍ (Veszelszki 241). Intubus. mezei katáng’.

(OrvK. jelölt birtokos szerkezet. J: ’Aquilegia vulgaris. isteni’) is hatással lehetett. talán Datura metel. ezek a „megátkozott növények” erősen tüskések. 76). mind a két jelentés erősen mérgező növényre vonatkozik. Hergottsbrot ’Isten kenyere’. Gottes bäumchen. istenátkoztafa N. istenfa 1. orvosi csikorgófű’. 1578: Iſten fáya (Melius 160a).’. Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje. 427/14). a növény R. ▌ 2. 346). 129). hogy a növényt felszentelésekkor használták. A névadás szemléleti háttere. a mezei iringó növénynévben az átkozott. papsajtmályva’. a jelölt birtokos szerkezet kalap ’fejfedő’ utótagja a virág formája alapján jött létre. virga ’vessző’. Az istenfa ’mezei üröm’ (2. J: ’valamiféle mérgező növény. hogy az elszáradt. Az istengyümölcse népi név. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan. hogy a galagonya piros termését a természet felkínálja. Ember és növényvilág 205). Az istárj ismeretlen eredetű. hogy a növény a természet által felkínált élelem főleg a szárnyasok számára. istengyümölcse N. istenabroszkája N. A névadás magyarázatára l. ▌ 2. lignum Dei tükörfordítása. istenkalapja N. Isten gyümölcse (MagyGyógyn. ürömcserje’.: Abrotanum: Isthenfaÿa (Ortus: RMGl. réti harangláb’. szúrósak. Az istenátkoztafa. Isten kalapja (Csapody– Priszter. 1578: Iſtáry (Melius 86). nagyon hasonló az ürömcserjéhez (1). ördögszekér. J: ’Eryngium campestre. Idegen nyelvi megfelelőre vö. mezei üröm’. || átkozott-tövis 1775: Atkozott tövisk (Csapó 165). istenfa. istenfa (Péntek–Szabó. a növény szintén ürömféle. 1783: IÐtárj (NclB. Vö. J: ’Potentilla anserina. jelölt birtokos szerkezet. 1783: IÐten átkozta tövisk (NclB. „Maſic à mezei” (Melius 160a). — mezei ~ 1578: Iſten fáya.’. kisebb kenyér’ a növény ehető. N. J: ’Malva neglecta. istenkecipója N. a jelölt birtokos szerkezet gyümölcs ’termés’ utótagja ótörök eredetű. lat. — N. 1595: Iſten faia (Beythe 67). Isten abroszkája (MagyGyógyn. átkozott-tövis. gyepűrózsa’. Az istenátkoztafa ’gyepűrózsa’ tüskés növény. és a gyümölcs ehető. J: ’ua. 175). 1783: átkozott tövisk (NclB. 1998: istenfa (Priszter 306). lignum Dei” Abrotonum (Clusius–Beythe 7). Genaust abrótanum a. 1798: Iſtárj (Veszelszki 373). torzsikaboglárka’. 382).-i vírga-aurea (< lat. aranyvessző. 1584: Iſten faya „Iſten faya hoc eſt. az istáp jelentése ’vessző. tüskés iringót a szél görgeti ősszel a mezőkön. aurea < aureus ’arany’) fordítása. cseregalagonya’. Az istenkecipója népi elnevezés. .) elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. ném. 1577 k. MNövSz. kerek termésére utal. A névadásra a növény lat. 121). istárj 1. az. Fűvészk. 126). Az istenkalapja népi elnevezés. lat. a lat. Ember és növényvilág 205). istenharagja 1813: I[sten] kegyelme. talán a növény istenkegyelme elnevezésének mintájára jött létre.: ’vessző’). istenátkozta jelzőket az indokolja. Az istenabroszkája népi név. Istenátkoztafa (MagyGyógyn. 212). mivel Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyve a „Régi Nevek” közt említi. J: ’Artemisia abrotanum. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1525 k. 2. J: ’Ranunculus sceleratus. bot’ (1356: ? ’vessző’. istenátkoztatövis növénynevek átkoz eleme ’átkot mond’ jelentésű. Abrotanum mas (Veszelszki 15) elnevezésével. amelyek szívesen fogyasztják a libapimpót. J: ’Rosa canina. 374). bábakalács. Istenke cipója (MagyGyógyn. haragja (Magy. mételmaszlag’. 135). 1372 u. 1798: IÐten-fája Abrotanum mas (Veszelszki 15). ném. || istenátkoztatövis 1583: Isten atkozta touisk (Clusius–Beythe 4: BotTört. Az istenharagja valószínűleg népi név. libapimpó’. vö. Az istenabroszkája növénynév jelentése. a cipó ’kerek.: Iſthen faÿath gr. az utótag a szláv eredetű abrosz ’terítő’ -ka kicsinyítő képzős származéka./1448 k. 346). ill. vö. 1793: Istárj (Földi 25). J: ’ua. mezei iringó’. J: ’Crataegus laevigata. istánfa (Péntek–Szabó.istárj 215 istenkecipója szakny. J: ’Artemisia campestris. J: ’Gratiola officinalis.

A csemegesulyom (4. 374). a nyíl uráli eredetű. 219). kúltsa (Magy. ▌ 3. de lehet a mezei zsurló lófarkfű nevének hatására létrejött elnevezés is. mint valami égből lőtt. közönséges spárga’. hogy a növény felépítése kulcshoz hasonlítható. N. alii. a névadás magyarázata a növény papucsra emlékeztető virágja. Az istennyila (1.). ▌ 4. 141). kerti oroszlánszáj’. istennyila 1.) istennyila neve népi név. mezei zsurló’. N.istenkegyelme 216 istenpapucsa Marzell Malva silvestris a. || istenkegyelme 1813: I[sten] kegyelme (Magy. UEWb. A fehér vajvirág (3.) istennyila elnevezésének alapja.. orvosi csikorgófű’. mise gertya (SzikszF. foltos kontyvirág virágzata’.: RMGl. J: ’Orobanche alba. vajvirág’. 76). Muttergottesschüchelchen ’miasszonyunk papucsa’. A névadás alapja. fehér vajvirág’. lat. Iſten nyilánac hyiác à ki kxzép aránt terem benne” (Melius 89). Az istenkenyere Melius alkotása.. Melius a bunkószerű torzsavirágzatot nevezi isten nyilának. istenkulcsa 1813: I[sten] nyilafű. Balaton 52).: RMGl. kesztyűvirág istenkenyere 1578: Iſten kenyere (Melius 50a). J: ’Equisetum arvense. Az istenpapucsa ’kerti oroszlánszáj’ (1. J: ’Antirrhinum majus. Ambroſiam ’Istenek eledele’ (Melius 50a) fordításával hozta létre. Isten papucsa (Csapody–Priszter. J: ’Chenopodium botrys. 1590: Asparagus: Nyul arnyek. ill. hanem annak virágos. reumát. 107.: RMGl. Az istenkulcsa jelölt birtokos szerkezet. Jávorka 749).’. hogy a növény olyan. (Melius 89). J: ’Asparagus officinalis. EWUng. Csapó később az istenlovafarka nevet megbotránkoztatónak tartotta. Növénynevek 100–101. J: ’Gratiola officinalis. ▌ 2. hogy mezei zsurló tavaszi. 344). 1590: Hippuris minor: Isten nyla (SzikszF. 2. ▌ 2. ném. A névadás szemléleti háttere. terméses kocsányára érti: „Kettx à leuele. helyette létrehozta a Szent György lova farka elnevezést. Diószegi–(Fazekas) Orvosi fűvészkönyvében a Régi Nevek között tűnik fel. nyíl a. erős hashajtószer. köszvényburján. sparga. köszvényt. és földbe fúródott nyílvessző. istenpapucsa 1. — ~fű 1783: IÐten nyila fü (NclB. hogy a növény fogyasztható és finom. 1604: „Orobanche: Isten nyíla. 529). az ezt körülvevő fehér burkot pedig a későbbiekben istenszakállának nevezték. vö. 220). TESz. 374). „A kis Balatonban előforduló sulyom nevű növény ehető termését nevezik igy” (Borbás. A névadás alapja valószínűleg az. MNövSz. hasonló szemléletű névadásra vö. Istennyila: Orobanche” (MA. a névadás alapja. hogy a régiek a növény gyógyhatását nagyra tartották. gratia dei nevének tükörfordítása. 317. J: ’Trapa natans. 1783: IÐÐten-kenyere (NclB. nyíl a. fehér vajvirág’.) istenpapucsa szintén népi elnevezés. 2.. valószínűleg népi név. istennyila (Csapody–Priszter: MNövSz. és a későbbiekben már nem adatolható.. istenlovafarka 1500 k. az utótag a szláv eredetű kulcs. 1578: Iſten nyilánac gr. ami lófarokhoz hasonlítható. Az istennyila ’mezei zsurló’ (2. N.) név Melius alkotása. 392). a füzérvirágzat képviseli a kulcs tollát. MNövSz. sár ellen való fű. Vö. jelölt birtokos szerkezet. Fűvészk. J: ’ua. a növény különféle betegségekre utaló neveivel: ínnyújtófű. Mollay. J: ’Arum maculatum virágzata. Misegyertya. Melius a növénynevet egyértelműen nem az egész növényre. hogy a növény a szárakon tűszerű bokros levélzetet fejleszt. Az istenkegyelme a növény R. J: ’Aquilegia vulgaris. Isten papucsa (Csapody–Priszter. 1798: Iſten’ nyíla-fÍ (Veszelszki 332).) népi elnevezés. Az istenlovafarka népi név.: Sparagus: Istenloafarka (CasGl. 529). istenkesztyű l. istenkegyelme — ~fű 1783: IÐten kegyelme-fü (NclB. b): RMGl. mirigyes libatop’. 1798: Iſten’ kegyelme-fÍ (Veszelszki 241). a virágok papucshoz hasonlóak. csemegesulyom’. Marzell Gratiola officinalis a. J: ’Orobanche sp. . a füzérvirágzat képviseli a nyíl tollát. 321). réti harangláb’.) név motivációja az. 1590: Orobanche: Isten nila. a lat. J: ’Orobanche alba. A réti harangláb (2. Fűvészk. alii Isten loua farka (SzikszF. sokféle betegséget gyógyítottak vele: pl. spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható.

Fűvészk. Marzell Aquilegia vulgaris a. J: ’Pimpinella saxifraga. ibolya izsóp 1395 k. 45: 219). Az istentáskája valószínűleg magyar alkotás. LXXII. A magyarba egy szb.: ysopus: ysop (SchlSzj. J: 1807 e. A névadás alapja. 1577 k. a névadásra hatással lehetett a növény lat.: ÿſopus: ÿſíp (BesztSzj. vö. Az iszalag alakváltozata a juhszalag ~ juszalag elsősorban a juh ~ N. bursa pastoris ’pásztor táskája’ elnevezése.) névadás alapja.: Hiſſop. 1525 k. talán Asplenium rutamuraria. hogy a termések kis iszalag 1807 e. 2. J: ’Solanum. a növény egyéb. 374). kesernyés csucsor’.’. tricolor. hogy a fehér virágzat szakállhoz hasonlít. 364). Fűvészk. slak ’szulák’ kerülhetett át. vö. vö. 683). császárszakáll. iszapos területeken. papszakáll. istentáskája 1590: Bursa pastoris: Beka tarsoly. A vadárvácska (4. J: ’ua. ▌ 4. 1948: Isten táskája (MagyGyógyn. ju és a szalag népetimológiás beleértésének következménye. Kis Jézus táskája (MagyGyógyn. EWUng. 603). sl&k. az Áron szakálla elnevezés mintájára jöhetett létre. || kisjézustáskája N. TESz. mivel a patikákban régen több páfrányfajt együtt hajnövelő szerként árultak. A kövi fodorka (1. Nyr. J: ’ua. iszap 1783: IÐzap (NclB. 1813: I[sten] szakálla (Magy. | ’Solanum dulcamara. vadárvácska’. 1805–13: IÐzalag (Márton. Az istenszakálla ’hasznos földitömjén’ (3. Csapó azt írja az istentáskája névről: „Némelly Magyar Dictionariumokban ez fü Isten táskájának neveztetik de vétkeſſen” (Csapó 215). | 1807: ’Solanum dulcamara.. 336). 117). J: ’Viola tricolor subsp. . istentenyere l. 364). A kisjézustáskája népi név. isztár. vö. hasznos földitömjén’. csucsor’.) istenszakálla neve valószínűleg a növény hasonló szemléletű elnevezései alapján keletkezett. 374). Vénusz asszony haja). J: ’Convolvulus arvensis. bakszakáll. hogy a növények valamely része fehér.: Iszalag (Julow 256). iskola. 1940–43: juszalag (MNy. kövi fodorka’. 176). szb. vagy szln. Marzell Convolvulus arvensis a. közönséges pásztortáska’. ném. — ~fű 1775: Iſten-ſzakála-fünek gr.-hv.: ’Solanum. A mássalhangzó-torlódásos szókezdetnek i-vel való feloldására vö. Diószegi–(Fazekas) Orvosi könyvének „Igazító Laistrom”-ában a „Régi Nevek” között az iszalag szerepel. A névadás alapja. Az istenszakálla jelölt birtokos szerkezet. 11: 221. vel. apró szulák’. J: ’Arum maculatum. 1435 k. 364). J: ’páfrányfaj. A foltos kontyvirág (2.) istenszakálla neve valószínűleg magyar alkotás. svl&k. istáp.) istenszakálla elnevezése talán tudatos magyar szóalkotás. táskához hasonlóak. a szakáll ’állon növő szőrzet’ ótörök eredetű. farkasmaszlag~ ivolya l.: RMGl. békatarsoly.-hv. Fűvészk.’. 1813: I[sten] szakálla (Magy. szln. R. istenszakálla 1. A névadás alapja a szakállra emlékeztető lecsüngő. Unser Lieben Frau Handschuh ’miaszszonyunk papucsa’. csucsor’. — juhszalag 1816: Juszalag (Baumgarten I: 169). isztrák l. ▌ 3. hogy a szárat egy szakállhoz hasonlítható zöldesfehér színű nagy buroklevél öleli körül. TESz. 10: 13. pásztortarsoly. krisztustenyere Marzell Asplenium trichomanes a. laza páfránylevelek tömege. 1807: Iszalag (Magy.: RMGl. de a névadásra hatással lehetett más páfrányfaj elnevezése is (vö. Fűvészk.: Isopus: isop (SoprSzj. 162). 6: 43). paptarsoly. istráng.istenszakálla 217 izsóp ném. ispotály. 1903: juszalag (Hoffmann– Wagner 40). Növ. 2. A névadás oka. 1841: iszalag (Barra 330). hiſopoth (OrvK. Isten taskaia (SzikszF. A szláv eredetű iszap név magyarázata valószínűleg az. ▌ 2..: RMGl. szakáll a. a „Megállított Nevek” között már a keserédes csucsor-t (→ csucsor) olvashatjuk. MNy. Sandwinde ’homokszulák’. vagy a laza levelek sokasága emlékeztet szakállra. szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 1405 k. 1816: Iszalag (Baumgarten I: 169). 117). J: ’Capsella bursa-pastoris. sl&k ’szulák’. hasonló szemléletű nevei alapján alakult ki. hogy a növény gyakran fordul elő homokos. kesernyés csucsor’. szakáll a. (Csapó 41). 1948: juhszalag (Halmai 76).: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl.: RMGl. — ~fű 1807: Iszapfű (Magy. Az iszalag szláv átvétel.. foltos kontyvirág’.

A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül bekerült az európai nyelvekbe: ang. J: ’Hyssopus officinalis. es aÅÅal moÐÐad aÅ torkoth” (OrvK. ném. hýss#pos < héb. (Melius 121). ſÅomiuſág. is.: RMGl. Az izsóphoz hasonlatos fű körülírásos forma. 1841: kerti izsóp (Barra 309). TESz. lat. Mind az izsóp. hyssop. izsóphoz hasonlatos fű 1533: Origanum: Wolgemut: Isophoz hasonlatus fy (Murm. | hegyi ~ 1578: hegyi Hyſopnac gr.izsóphoz hasonlatos fű 218 izsóphoz hasonlatos fű 14. kerti izsóp’. 130). | kertbeli ~ 1798: kertbéli izsóp (Veszelszki 250). 256). Ilyen értelemben szerepel a Herbáriumban is: „Igen jò hurutás. izsóf (OrmSz. | erdei ~ 1798: erdei izsóp (Veszelszki 250).’. hv. hys#pus < gör. izsó (ÚMTsz. 131/8) „kÿ fachÿart leweth veogÿed. 1798: mezei izsóp (Veszelszki 250). 1595: Iſop (Beythe 67a). J: ’Origanum vulgare. az az. J: ’Hyssopus officinalis. Genaust Hyssópus a. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt a subsp. szakny. | klastromi ~ 1578: Kalaſtromi. issopo. ízű l. kerti izsóp’. kerti izsóp’. J: ’Hyssopus officinalis. Az izsóp latin eredetű.oder Klosterysop..és fűszernövény.” (Beythe 69). Melius 418–9. Kloſter Iſop fordításával alkotta: „eſÅt Nemet×l Kloſter Iſop. Egyházi Hyſopnac hiyác (Melius 121–121a). Kirchen. Mindkettő hasznos torok dagadása ellen. Beythe András azt írja. megkékült testrészek borogatására stb. 1578: Iſop (Melius 121). kerti izsóp’. Csapó szerint: „Fulladozó Ember meg-épül tsak fözzön-meg egy Lót IÐopot egy ittze vizben ’s igya ezt a’ vizet” (Csapó 121). Melius leírásaiban a kerti változat elsősorban a subsp. Mindkét növény használható ütés vagy esés miatt megdagadt. Kalaſtromi.-i hyssopus (< lat. aristatus jöhet számításba. J: ’Hyssopus officinalis. 1775: Isop (Csapó 121). mind a szurokfű hasznos fulladás ellen. officinalisra vonatkozhat. 131/20). — egyházi ~ 1578: Egyházi Hyſopnac gr. J: ’ua. 1783: I’sóp (NclB. Az egyházi és klastromi jelzők Melius alkotásai. fertőtlenítő. | mezei ~ 1578: mezei Hyſop (Melius 121). izsóp a. #z#b ’izsóp’). — N. sipan. századi orvosi könyvben ezt olvashatjuk az szurokfűről: „Torok dagadasrol” (OrvK. izsóp a. 1583: Isôp (Clusius–Beythe 5: BotTört. kerti izsóp’. a közönséges szurokfüvet az izsóphoz ’Hyssopus officinalis’ hasonlítják: az izsóp és a szurokfű illatos gyógy. Szabó. Egyházi Hyſopnac gr. J: ’ua. fr. EWUng. az izsóp gyógyító ereje hasonlít a szurokfű hatásához. közönséges szurokfű’. (Melius 121a). Hyſop (Melius 121a). 385). dinnye~fű .). J: ’Hyssopus officinalis.. Melius leírásaiban a vadon termő és kolostori változatoknál mindenekelőtt az subsp. kerti izsóp’. | réti ~ 1798: réti izsóp (Veszelszki 250). hysope. aristatus jöhet számításba. a XVI.). jó ezen fünek fött vizével gyakran öblögetni” (Csapó 121). hyssope. Csapó József így ír az izsópról: „Toroknak belsö dagadását. hyss#pum. Melly fayás ellen” (Melius 122a). J: ’Hyssopus officinalis. J: ’Hyssopus officinalis. vö.’. hogy a szurokfű „fuladaÐt gogit. kerti izsóp’. A növény görcsoldó. Isop. 46)... 1798: Isóp (Veszelszki 250). hyss#pus. alkalmazása légcsőhurut esetén javallott. fuladás. köptető hatású. (Melius 121a). a ném. | kerti ~ 1578: „Eggyic kerti” [Iſop] (Melius 121). Ysop. ol.

jeg(nye a. Mindezek az ősszl. *agnę ’bárány’ származékai. ▌ 3.: TESz).: Abies vulgo nominatur Jeghenefa (TemGl. fekete nyár(fa)’. szln. 330). egönye. N. A névadás a nyárfák bolyhos. 1590: Abies: Iegenie. fekete nyárfa’. bársonyos virágzatával függ össze. — ~fa 1590: Populus nigra: Iegenie fa (SzikszF. „Igqnÿe fan termqth Enÿwnek (OrvK. 61). uag. TESz. jagnjet ’fekete nyárfa’. 464/32). d): RMGl.: RMGl. gyegönye. . jáhor l. letörik. 1533: Abies: Eyn tann: Jegxnefa (Murm. jegnye (Nyatl. — fekete ~fa 1798: Fekete Jegenye-fa (Veszelszki 31). platán’. 1577 k.’. 214).’. — fekete ~ 1583: fekete iégnye (Clusius–Beythe 6a: BotTört.-hv. luczfeniô fa (SzikszF.: „Terpentinat de ÿegqnÿe faÿeth” (OrvK. jágned ’ua. az útszéleken gyakran letiporják.: RMGl. mezei katáng’.: ’Abies alba. J: ’Populus nigra. jagned. 131)..: Populus: yegynyefa (CasGl. gegenyefa.). 1255: jegnye (TESz.).).: RMGl.). a jaj ’érzelmet kifejező felkiáltás’ előtag önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó főnevesülése. 131). jeginye. 1865: jegėnyé-t gr. jágor. 1948: Jegenyefa (MagyGyógyn. (ÚMTSz.: RMGl. geg(nye-fa.J J: ’Populus. a): RMGl. 1783: Fekete Jegenye (NclB.: TESz.’. J: ’Cichorium intybus.). — ~fa 1247: „Ad vnum arborem Jegeniefa wlgariter nominatum” (OklSz. 1600 k. CsángSz. jaj a.. ▌ 2. ▌ 4.). 1470 k. J: ’Picea abies. J: ’ua. — N.. N.: jeg(nye a. fehér nyár(fa)’. J: ’ua. 213).’.: abies: Jegheneffa (KolGl. 214). — ~fa 1500 k. A magyarba egy szb.). 1578: Iegene fa (Melius 11). AgAnyAfa. jegényefí (Nyatl. Ebből a magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel és a kicsinyítő képzőnek felfogott szóvégi d elha- jábor. 214). 1550 k. jáger. jàgnjēd. 212). 213). legénye-fa (MTsz. juhar jegenye 1. reg(nyefa.: De populo et albaro: yegene (StrassbGl. (TESz. juhar jajkóró N. jagnjed ’nyárfa’ kerülhetett át *jagnyéd alakban. nyár(fa) | Populus alba. regönyefa (ÚMTSz. 1248: jegune (TESz. A jegenye szerb-horvát vagy szlovén eredetű. 1533: Jegxne fa (Murm.). | magos ~ 1903: magos jegenye (Hoffmann– Wagner 186). regönyét gr.2 m magasra is megnő.: RMGl. a kóró ’a növény szára. 213).). jaj a. A névadás magyarázata az. leginyefa. 315/40). reg(nye. 427). kemény szára’ magyarázó elem. | 1453: ? ’Platanus. jeg(nye-fa a. — bemagos ~ 1903: bemagos-jegenye (Hoffmann–Wagner 186).: RMGl. jágnjed ’ua.-hv. fehér nyár(fa)’. EWUng. 427). 211). vö.: abies: Jegenÿe fa (BrassSzt. egönye-fa. A jajkóró népi név. nyár(fa) | Populus alba. szln.’. 1783: Jegenye-fa (NclB. jàgnjeda ’rezgő nyárfa.). közönséges jegenyefenyő | Picea abies. 1610: Popvlvs: Populus alba: Jeghenie fa (Herb. J: 1239: ? ’Populus. geg(nye. jεgenε-fa (SzamSz.). c): RMGl. 1584: fekete iégnye „ki-böllezön az Populeum ir” (Clusius– Beythe 25). szb. közönséges lucfenyő’. 1499: Jegenyewffa (UjMMúz. — N. 1239: „Uadit ad arborem que uulgo dicitur Jeguna” (OklSz.1: RMGl. 1583: iegnye fa (Clusius– Beythe 6a: BotTört. jávor l. gyeg(nye. 1540 k. 1500 k. J: ’ua. J: 1500 k.). 1453: Penes arborem platani wlgo Jegenye vocati (OklSz. 212). hogy a mezei katáng 1. jajkóró (MagyGyógyn.: Populvs: Jegine fa (Herb. közönséges lucfenyő’. 367).). jámbor.

Kniezsa. Populus alba. jegenye. SzófSz. Populus alba a. — Ö: balzsam-~ (→ balzsamfenyőfa). fenyő.) és ’közönséges jegenyefenyő’ (2. (Csapody–Priszter. 1998: jegenyefenyő (Priszter 287). utótagja az ősi. jeg(nye-nyár a. genesta alakokra vezethe- . Marzell Abies alba a..) ’platán’ jelentéssel. Kniezsa. SzegSz. jeneszter’. A jegenyefenyő összetett szó. közönséges lucfenyő’. közönséges jegenyefenyő’.. geg(nye-fa változatokra vö. Genſter. Az 1453ból adatolt ’platán’ jelentésű jegenyefa alak kétes.. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tűlevelelű fákat. tehát magyarázó utótaggal jelenik meg. 1783: Jegenye fenyö (NclB. utótagja -fa vagy -fenyő.nyomatékosító szó. A fenyő utótag magyarázó és megkülönböztető szerepű. a közönséges lucfenyőt (1. közönséges jegenyefenyő’. amelyek végső fokon az ismeretlen eredetű lat. A bemagos ~ magos jelzők a fenyő hatalmas méretére utalnak. 425). SzlJsz. SzófSz.). 1911: jegenyefenyő (Cserey.. az eredeti ’Populus.. fenyő a. jegenyenyár 1425: „In medio duarum arborum Jegenyenyar vocatarum” (OklSz. | 1578: ’Populus alba. gérce.). J: ’ua. érce ~ N. N. 521). 1813: Jegenye Fenyő (Magy. ▌ 2. Picea abies a. ennek kérge szürkésfehér.. az utótagra l. UEWb. 88). | 1807: ’Spartium. J: 1911. a ném. 324. 394). Kreuztanne fordítása. — keresztes ~ 1903: keresztes jegenyefenyő (Hoffmann–Wagner 186). tükörfordítás. fehér nyár(fa)’. a be.) és a közönséges jegenyefenyőt (2. (Melius 11a). a névátvitel alapja valószínűleg a fák óriási mérete. Ember és növényvilág 272). nyeg(nye nyárfa (ÚMTSz. hasonlóképpen korai neveik is keveredtek. uráli eredetű nyár. — Ö: balzsam-~fenyő (→ balzsamfenyőfa). NyTan. — ~fa 1807: Jegenye Fenyffa (Magy Fűvészk. 1807: Jeneszter (Magy. J: ’Populus alba. 1948: keresztes jegenye fenyő (Halmai 64). J: ’Cytisus scoparius. Abies alba a. A keresztes jelző a vízszintesen keresztszerűen elálló ágakra utal. J: ’ua.. 1998: jeneszter (Priszter 510). seprűzanót’. J: 1425: ’Populus sp. 401) neveket vette át.. 1903: jeneszter (Hoffmann– Wagner 145).’. — N.. 1783: JéniÐzter (NclB. a ném.) az eredeti ’Populus. Abies alba). J: ’Abies alba. — szagos ~ 1807: szagos Jeneszter (Magy. jérce ~ N. Picea abies a. szakny. A N. A jegenyefenyő ’közönséges lucfenyő’ (1.. | 1998: ’Abies. SzlJsz..-i Populus nigra utótagjának fordításával jött létre. Növényszótár 1). nyárfa’ jelentésből hasonlóságon (valószínűleg a fák magassága) alapuló névátvitellel fejlődött.jegenyefenyő 220 jeneszter gyásával alakultak ki. 401). 2.’. 232. ▌ 2. jegenye a.’. A ’platán’ az eredeti ’Populus. A fekete jegenye (3. J: ’ua.) összetett szó. jegenyenyárfa ’Populus nigra’ (Péntek–Szabó. jegenyenyár (Szamsz. A jegenyefa ’fenyőféle’ (2. igenyes nyár sz. 4. Marzell Abies balsamea a. TESz. a lat. A jeneszter növénynevet Benkő alkotta. J: ’Picea abies. J: 1783: ’Spartium junceum. Némelyik alakváltozat. jegenyefenyő | Abies alba. de nyelvjárásokban is megtalálható a jegenye fa (SzamSz. Fűvészk. legénye-fa népetimológia eredménye. 1578: Iegene Nyárnac gr.). fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. Populus nigra) különbözteti meg ezeket a fenyőfajtákat (Picea abies. Fűvészk. így pl. fehér nyár(fa)’. Ginſter (NclB. a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó jegenyéktől (pl. A jegenyenyár összetétel a fehér nyárfa két különböző eredetű nevének összekapcsolásával keletkezett: előtagja a szláv eredetű jegenye. TESz. jegenye a. MNövSz. égerfa jeneszter 1. 1998: ’Abies alba. a nemzetségnév ma nem létezik’. a fa sötét színű kérgére utal.) jelz ője megkülönböztető szerepű... jegenye fa a. genista. — közönséges ~ 1998: közönséges jegenyefenyő (Priszter 287). fehér nyárfa’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődött. 232. közönséges jegenyefenyő’. nyár(fa)’. az előtagra l. Fűvészk. 405).. 405).) a köznyelvben ma is gyakran összekeverik. jegenyefenyő 1. A fenyőféle (Pinaceae) jelentésű jegenye csak összetételben. EWUng. jégerfa l. keresztesfenyő (→ fenyő). vö. 1/1: 48. egönye-fa. — ~fa N. EWUng. a fehér nyárfa ’Populus alba’ korrelatív párja.

az utótagra l. Gyövötény (Veszelszki 454).’. | platánlevelű ~ 1911: platánlevelű jávor (Cserey. — hegyeslevelű ~ 1903: hegyeslevelű juhar (Hoffmann–Wagner 77).). Növényszótár 4). Iſzap. győjtín. jábor. apró szulák’.. 1233/1345: Arbor que uocatur Jhor (OklSz. J: ’ua. győtiny. juhar 1233: Arbor que uulgo dicitur yhor (OklSz. jáhor. jó l. — N. 1484: Ihar (OklSz. hogy a levél felületén lévő fekete mirigypontsorban hipericin nevű vörös festékanyag van. Benkő a ném. juhar(fa)’. J: ’ua. juhar a. jezsuitadió l. Növényszótár 4). gyövőtény. gyövötény. MNövSz. J: ’ua. — N. győjtény.). A névadás alapja a növény gyors. juhar-fa a. 88)..). jézusfüve N. jövötény jövötény 1735: „Vinca: Folyófű.). — Ö: seprű~.jézusfüve 221 juhar tők vissza. növény a. Az elnevezés alapja. juhar a. Kiſseb. 1903: Jókori juhar (Hoffmann–Wagner 77). jávor-fa . az n > ny kicsinyítő képző). Fűvészk. Súlák. 1236: ihorfa (OklSz. 1841: jövőtiny (Barra 297). cruce signatam (NyK. 1903: győtény (Hoffmann–Wagner 37). — N. — ~fa 1232: „ad arborem ihor-fa. parajlibatop’. Gyövötény: mert a’ vetemények köztt nfttön-nf (a’ mint fk ſzóllnak) alkalmatlankodik” (Veszelszki 454). Az elő és utótag jelentése azonos: ’kúszó. A jézusfüve népi név. kis meténg | Convolvulus arvensis. Mollay. J: ’ua. apró szulák’. EWUng.). 1279: jawar (TESz. Herrgottskraut. 251). gyüöti(ny. J: ’ua. juhar a.). gyütvény.). 1998: juhar (Priszter 289). bonus-henricus elnevezésre vezethető vissza. Növénynevek 285. | töklevelű ~ 1911: töklevelű jávor (Cserey. Genaust Genísta a.). | kis ~ 1841: kis gyüvőtény (Barra 297). Növötény. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1330: Johor (OklSz. piros Fulak. A győtény változat a növevény > növény mintájára alakult ki. ihar. pl. és eldörzsölve pirosra festi az ember kezét. A növötény a nő ige származéka. növény a. Harang. 1397: Iavor (OklSz. a növény felépítése hasonló a jeneszterhez (1. terjedő. joh$r (CsángSz. gyövötin. J: 1735: ? ’Vinca minor. a svéd mondavilág szerint szent Henrik a növényből minden sebet meggyógyító gyógyírt készített. jövötény a. tökjohàr.. J: 1233: ’Acer. ez teremti meg aztán az asszociációt a keresztfáról lecsepegő vérrel. jelölt birtokos szerkezet. 1807: Jávor (Magy. Az elnevezés magyarázata a növény gyógyító ereje. tökjuhàr. Ember és növényvilág 197).’. gyövötény ’kúszó terjedő gyomnövény’ a jön ige származéka -tény képzőbokorral (a képzőbokor t eleme deverbális nomenképző. gyövüőtín (MTsz. | 1841: ’Convolvulus arvensis. győtény.). Marzell Hypericum perforatum a. J: ’Hypericum perforatum. Ginster szóbelseji mássalhangzó-torlódását feloldotta. juhar a. győtén. Fel futó. szulák. J: ’Chenopodium bonus-henricus. johar (ÚMTsz.). burjánzó növekedése: „Növötény. juhar jőtény l. gyövőtin. 1257: Ihar (OklSz. 1411: Jawor (OklSz. a szó elején g > j változás érvényesült.) jeneszter neve hasonlóság alapján jött létre.). apró szulák’. a fű magyarázó utótag.’. gyütény (ÚMTsz. 1255: jaurfa (TESz. A jövötényszulák Barra alkotása.).). Fejér. Vas-Vármegy. jávor a.). 250). A jóhenrikfüve a ném. Marzell Chenopodium bonus-henricus a. J: ’Convolvulus arvensis. győtény” (MNy.’. győtiny. ih™r.’. gyövőtény.’. Marzell Genista a. A seprűzanót (2. TESz. A növötény ~ jövötény ~ gyövötény nyelvújítási alkotások. győtin. jövőtin. közönséges orbáncfű’. jézus füve (ÚMTsz. 331. az előtagra l.). kisebb ~ 1798: „Kitsiny. jövötény. A német név végső soron a lat. Jézus füve (Csapody–Priszter. 1325: Jaurfa (OklSz. korai juhar(fa)’. Guter Heinrich tükörfordítása. juhar a. 31: 245). a jövötény. jövötény a. jövötényszulák 1841: jövőtiny Szulák (Barra 299). burjánzó gyomnövény’.. Kristus-blaume. J: ’ua. ném.). — kicsiny. Fűvészk. Kristuskräut. drága~ johor l. | korai ~ 1998: korai juhar (Priszter 289). | jókori ~ 1807: jókori Jávor (Magy. összetett szó. jávor a. TsengetyÍ-virág. dió jóhenrikfüve 1903: jó Henrikfűve (Hoffmann–Wagner 49). gyövötiny. tökjuh6r (Péntek–Szabó. J: ’Acer platanoides. 1: 362). gyüjtvény.

Erre mutat a juharnak. jávor-fa a. javor ’ua. jaor. 2. juhfarkhoz hasonlítható.). Weinblatt ’szőlőlevél’. Juhar-fa (Veszelszki 19). J: ’Acer platanoides.). iharfa (OrmSz.). hasonló szemléletű elnevezésre vö. 1405 k. hogy a növény tömött virágbugája 30–60 cm hosszú. SzófSz. R.. 1998: juharfa (Priszter 289). TESz. jáborfa.’. Iauor fa (SzikszF. J: ’ua. jágerfa (ÚMTsz. 1590: Ihar fa. ih6rf6. SzlJsz.). Kniezsa. явор ’hegyi juhar’. javōr ’ua. Fűvészk. jahor ’hegyi juhar’. A töklevelű és platánlevelű jelzők szintén a fa karéjos levélformáját jellemzik. 1366: Juharfa (OklSz. 394).). iszalag .). ném. juhoktisztítóhunyor l. N. A magyarba feltehetőleg többszörös átvétellel került. népnyelvi változatainak szórványos ’égerfa’ értelmezése is: 1395 k. korai juhar(fa)’. jaharfa. Marzell Acer platanoides a.). Az alakváltozatok később összekeveredtek. 232. 1414: Jaworfa (OklSz.’.). szln. néhol meg népetimológia (jámborfa. Breitblatt ’széleslevelű’. jávor 1. igarfa (Csapody–Priszter.: jauor fa (SchlSzj.’. Breitlaub. jámborfa. iharfa. a széleslevelű és hegyeslevelű jelzők a fa hatalmas. összetett szó. vö. szb.: hyhar fa (BesztSzj.). явор ’hegyi juhar’. fehér zászpa’. EWUng. J: ’Veratrum album. égerfa a. egy rövid ™-s szláv javor-ból v > h és ju > i változással fejlődött ki az ihar. juhorfa. A korai és jókori jelző arra vonatkozik.: RMGl. jámbor-fa (MTsz. ih#rfa. Ihar-. j<borfa. juhar-fa a. jágerfa. 213). jámborfa (SzegSz. A szó- középi g-t tartalmazó alakok az égerfa név hatásával is magyarázhatók. iharfa (SzlavSz. széles. illetőleg alakváltozatainak. valamint a juhar változat. jáh#rfából.). jágėrfácska (ÚMTsz. — Ö: cukor~. a. a juh állatnév és a fark ’az állati test hátul kinyúló része’ összetétele. großer spitzblÀttriger Ahorn ’nagyobb hegyeslevelű juhar’. — korai ~fa 1998: korai juharfa (Priszter 289).: RMGl. 1337: jwharfa. 1813: Juharfa (Magy. MNövSz. hogy a fa tavasszal korán kezd hajtani. 211). színe a fehérestől a zöldesig változó. 211). juhfark (MagyGyógyn.: blg. juhar(fa)’. a. hunyor juhszalag l. joharfa (OklSz. jágorfa. jágérfának. 1791: Iuhárfa (Lumnitzer 457). R. A juhar szláv eredetű. szlk. A jávor a hosszú á-jával talán a szlovénből való.juhfark 222 juhfark a..-hv. A juhfark népi név. juhfark N. Spitzahorn. | széleslevelű ~fa 1798: Széles levelÍ Jávor-. 49). J: ’Acer. jávor ’juhar’. idegen nyelvi megfelelőkre vö.: RMGl. 89).. A névadás magyarázata. or. — N. jágerfa ~ igarfa) játszhatott közre. juhar-fa. ném. hegyes leveleire utanak.

Fűvészk. A kakascímer ’vasfű’ (2. kalincaínfű’. J: ’Antirrhinum majus. kakasmandikó kacs l. A kacsanyak népetimológiával keletkezett. kakasalma (ÚMTsz. N. kökörcsin kakascímer 1. 1807 e. kakasfarkfű 1783: Kakas-fark-fü (NclB. A kakasalma népi név. A N. kacskanyak kacsaszáj 1. leánykökörcsin’. 341). orvosi salamonpecsét | Polygonatum verticillatum. a fark ’a madár hátul kiálló tollainak öszszessége’ és a fű magyarázó utótag összetétele.K kakasalma N. 1783: Kakas-tzimer (NclB. a szláv eredetű . 1807: katskanyak (Magy. A kakasharang népi név. ÚMTsz. kacsanyak (Herman. A kacskanyak ’ínfű’ nemzetségnevet Diószegi–Fazekas véglegesítik a Magy. kakics kakarics l. Csapó azt írta róla: „Kakas-tzimernek pedig helytelenül neveztetik” (Csapó 246). Az ostorindás ’indás ínfű’ (2. a szláv eredetű kakas és az ótörök eredetű alma összetétele. 1578: Kakas cimer (Melius 144a). 322).: Katskanyak (Julow 263). — vad~ N. kakalics l. Fűvészk.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre (szintén elágazó növény). || kacsanyak N. A kakasfarkfű a szláv eredetű kakas állatnév. közönséges gyujtoványfű’. kakasbandikó. ▌ 2. J: ? ’Polygonatum odoratum. 116). hogy a növény „gyökeréről ostorindákat botsát” (Magy. arra utal. Fűvészk. J: ’Ajuga. havas~ kacsanyak l. UEWb. pávafarkú salamonpecsét’ (azonosította Priszter Szaniszló). vatkácsaszáj (MNy. 1841: ostorindás Kacskanyak (Barra 317).ben. ▌ 2. kokasharang (Csapody– Priszter. vasfű’. hogy a növény olyan. 1798: Kakas-fark-fÍ (Veszelszki 354). 3: 13). J: ’Linaria vulgaris. ínfű’. Pászt. 678. J: ’Ajuga chamaepitys. MNövSz. A névadás alapja a növények virágja. A névadás alapja a piros színű termés. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása. de már előtte az országban véleményezésre szétküldött elnevezések között megtalálható. a névadás alapja a szétállóan elágazó növény. cseregalagonya piros színű bogyója’. kakasharang N. a lat. J: ’Crataegus laevigata. 1: 442). J: ’Ajuga reptans. 39: 161. kacsaszáj növénynév a szlovák eredetű kacsa és az uráli eredetű száj ’ember. magyarázata. állat fejének elülső részén lévő nyílás’ összetétele. 341). 492. J: ’Verbena officinalis. 39: 161: 155). kácsaszáj (MNy. Fűvészk. 357). J: ’Pulsatilla grandis. amelynek formája szájhoz hasonló. A kakascímer Melius alkotása. kokasalma (SzamSz. 1798: Kakas-tzimer (Veszelszki 439).) jelző Diószegi–Fazekas alkotása. kerti oroszlánszáj’. ▌ 2. 3: 27). J: ’Sisymbrium officinale. indás ínfű’. kacskanyak 1. 3: 14). mint egy görbe nyak. Criſta gallinacea” (Melius 144a) (< crista ’taréj’. kakasbenderó l. ÚMTsz. A név alakleíró elnevezés. szapora zsombor’. Ö: kalinca~. — ostorindás ~ 1807: ostorindás Katskanyak (Magy. a kacskanyak nem vált köznyelvi szóvá. 341). A kakasfarkfű nevet a növény kiálló virágzata motiválta.

1783: Kakas ſorok (NclB. Hanen f×s (Melius 175) tükörfordítása. bókoló amaránt’. hogy az európai kakasmandikót (1. — fehér ~ 1578: Feyér Kakas láb (Melius 175a).’. 126: 67). 1578: Kakas taré (Melius 180). Vö. J: 1578: ’Ranunculus sp. 400). ujjas keltike’. odvas keltike’. ▌ 2. a Háromszék megyei Uzonból megerősíti ezt az adatot: „a kakas megbenderészi a tyúkot: meghágja”. 2. A névadás magyarázatára a sarkantyúszerű virágzat. A kakasbenderó ’kakas pénisze’ jelentésű. európai kakasmandikó’. 1783: Kakas-láb (NclB. és a szélben ide-oda ing. J: ’Corydalis cava. A lat. odvas keltike’. 1578: kakas ſoroc (Melius 180). A kakasláb ’ujjas keltike’ nevet Melius így magyarázza: „EſÅt hiyac Kakas lábnac. a lat. 2: 22. muskotályzsálya’. J: ’Salvia sclarea.) nemi betegségek kezelésére használták. 614/ 5). ▌ 4.) szintén Melius alkotása. Criſta gallinacea (Melius 144a) (< crista ’taréj’. a kakas állatnév szláv eredetű. (Melius 180). A kakassarok a ném. 1783: Kakas-lab (NclB. Ember és növényvilág 202). J: ’Corydalis solida. — őszi~ N. ütés’) elnevezés is ugyanezen a szemléleten alapul. más képzéssel bëndérezik (Udvarhely m. A fehér kakasláb ’sisakvirág-levelű boglárka’ (3. kúszó boglárka’. piros virágzat. || kakasbenderó N. N.’. a leánykökörcsin harangszerű virága motiválhatta az elnevezést. szapora zsombor’. Genaust Pulsatílla a. A kakastaréj ’muskotályzsálya’ (3. ujjas keltike’. kúszó boglárka’. 3. Melius alkotása. a névadás alapja a fürtös. 383). valószínűleg ennek alapján kapta nevét.: Kakas Lab fwrql gr. 3: 28). őszi kikerics’. J: ’Colchicum autumnale. békaboglárka’. a növényeket szintén nemi betegségek gyógyítására használták. 1948: kakasmandikó (MagyGyógyn. Melius 438. J: ’Ranunculus aconitifolius. az az. A kakastaréj ’ujjas keltike’ (2. hollóláb. 1578: Kakas lábnac gr.: elsősorban a Ranunculus repens.) Melius alkotása. mivel a növény virágja harangformájú.kakasláb 224 kakastaréj kakas állatnév és a török eredetű harang öszszetétele. ▌ 3. kakastaréj (Péntek–Szabó. — európai ~ 1998: európai kakasmandikó (Priszter 371). J: ’ua. Az ujjas keltike (2. őszi kokasmandikó (Péntek–Szabó. 1775: Kakas-láb (Csapó 34).. A kakastaréj ’szapora zsombor’ (1. kakas bandikó (Nyr. a becőtermések a szárhoz simulnak. — ~fű 1775: Kakastaréj-fü (Csapó 234). kakasmandikó 1. a növénynevet már Melius is három jelentésben (1. harangütés jelentésű. őszi kikerics. harangmozgást végez. — N.’. sisakvirág-levelű boglárka’. Hanenſporn (Melius 180) tükörfordítása.) és az őszi kikerics (3. 3: 27). ujjas keltike’. tyúkláb. J: ’ua. 50). J: ’Corydalis solida. J: ’ua. J: ’Corydalis solida. kakasbandikó. az utótagok a benderészik ’bögyörészni’ igéből származnak. Mert hogy ki ix à fxldbxl ollyan mint à Kakaſnac à farka” (Melius 180). A névadás magyarázata. 1903: kakas bandikó (Hoffmann–Wagner 143). 4: 32. ▌ 2. J: ’Ranunculus repens. ÚMTsz. J: ’Sisymbrium officinale. || kakasbandikó N. 1838–45: kakasmandika (Nyr. ÚMTsz. kúszó boglárka’. A kakasmandikó. bëndërëzzik (Székelyföld). kakasláb 1. ▌ 4.) használja. ▌ 2. Vö. kakastaréj 1. egyszerre használták Ranunculus ’boglárka’ és Corydalis ’keltike’ fajok megnevezésére hasonlóság alapján. sarkantyúszerű. J: ’Corydalis cava. pulsatus ’csapás. — ~fű 1577 k.) Melius tükörfordítása: „Német×l neue Weis Hanen f×s.) és . Szabó. kakasbenderó összetett szó. | 1783: ’Ranunculus repens. Erdővidék). Feyér Kakas láb” (Melius 175a). Ember és növényvilág 221). ▌ 2.) kakasmandikó elnevezése hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. ujjas keltike’. 1578: Kakas tare (Melius 144a). A MTsz. szakny. J: ’Erythronium dens-canis. (OrvK..-i Pulsatilla (< lat. elsősorban az őszi virág’. 126: 67). J: ’Amaranthus caudatus. ▌ 3. J: ’Colchicum autumnale. ▌ 3. 1998: kakasmandikó (Priszter 371). 1578: Kakas láb (Melius 175). kakassarok 1. kankós. 400). A kakasláb ~ kakaslábfű a ném. szétállóan elágazó növény. J: ’Ranunculus flammula. kakas mándikó (NövTanKözl. kakasbenderó (MNy. J: ’Corydalis solida. gall£na ’tyúk’) tükörfordítása.

a nevet valószínűleg a ném.: ’Thymus sp.’. J: ’ua. salátanövény’ jelentésű. J: ’ua. 1798: kokas virág (Veszelszki 27). Fűvészk. | magas ~ 1578: magos Kakuc f×hxz (Melius 118a). 353). A névadás alapja talán az. 1998: vadkakukkfű (Priszter 521). mivel a’ virága a’ fü ſzárainak tetején meg-hajlott kaláſz formában állanak” (Csapó 234). A kakukkfű-vajvirág összetett szó. — kerti ~ 1775: Kerti kakuk-fü (Csapó 123). idegen nyelvi megfelelők alapján jött létre. a démutka utótag nemzetségnév. hogy a levelek közül hosszú száron kikucskáló termést tyúkhoz. — északi ~ 1998: északi kakukkfű (Priszter 521). 1775: OlaÐz kakuk-fü (Csapó 123). gyakran a kakukkfű gyökerén élősködik. 1395 k. 1783: Kakits (NclB. A kakics ismeretlen eredetű. | olasz ~ 1578: OlaſÅ Kakuc f×nec gr. szelíd csorbóka’. J: ’ua. 255). fehér vajvirág’. 1775: Kakits (Csapó 122). 2.’. J: ’ua. kákics a. kakukkvirág. vö. kakukkfű a. a névadás magyarázata. a bókoló amaránt (4. ném.. a növény akkor virágzik. ném. TESz. ott terem. kakics 1. 1405 k.’. ▌ 2. . 323). 1783: Kerti Kakuk-fü (NclB.: RMGl.) jelzői megkülönböztető szerepűek: „EſÅt Romai.) népi elnevezés. a muskotályzsálya (3. N.: sarphileum: kakuk fiw (SchlSzj. 1791: Kakas-virág (Lumnitzer 227). 389). Fűvészk.. || kakalics 1783: Kakalits (NclB. ill. kakukkfű-vajvirág 1998: kakukkfű-vajvirág (Priszter 441). Fűvészk. | kerti ~ 1841: kertikukukfű (Barra 314). kerti kakukkfű’. J: ’Orobanche alba.) kakastaréj nevének alapja: „nevezték kakastaréj fünek. | római ~ 1578: Romai Kakuc f× (Melius 118a). A kakukkfű valószínűleg a lat. J: ’Sonchus oleraceus. vagy OlaſÅ Kakuc f×nec hiyác” (Melius 118). 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). szúrós csorbóka’. vadkakukkfű’. ’szúrós csorbóka. más növények.. 50). 1813: Kakalits (Magy. 1998: kakukkfű (Priszter 522). 1998: kerti kakukkfű (Priszter 522). a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. J: 1395 k. 389). kakasvirág (MagyGyógyn. | mezei ~ 1775: Mezei kakuk-fü (Csapó 123). || kakalics 1775: Kakalitz (Csapó 122). A névadás alapja. … setét veresek” (Magy.’. kákics a.. azért a’ ki ſok kakuk ſzót akar érni. 374). EWUng. 409).’. J: ’Colchicum autumnale. J: ’ua. az a’ kakuk-fÍvel így éljen: Ételben ſzinte olly jó mint a’ petré’selyem: mert az eméſztéſt ſegítti” (Veszelszki 409). J: ’Thymus vulgaris. J: ’Sonchus asper.) bordó színű virágzata a kakastaréj színéhez hasonló. vadkakukkfű’. vö. kakukkfű a. hogy a növény ott fordul elő. hogy a piros színű virágok kakastaréjhoz hasonlóak: „vir. J: ’Thymus serpyllum. 374). ▌ 2.’. 132). 1783: Kakas virág (NclB. J: ’ua. Veszelszki így magyarázza a kakukkfű nevet (tévesen): „Színérfl. kakashoz hasonlítják. 1998: ’Thymus serpyllum. Kock ’kakas’. olasz kakukkfű’. römischer (welscher) Quendel ’római. a kakukkf ű előtag magyarázata. kakasvirág 1.: RMGl. 2.’.: sarpileum: kakuc fiu (BesztSzj. EWUng. nyári hérics’. ízérfl az esméretes fÍvek közÍl való. hogy a növény klorofillhiányos. A kakasvirág ’őszi kikerics’ (2. amikor a kakukk szól. Az utótagra l. 255). J: ’Adonis aestivalis. 1583: kakich (Clusius–Beythe 7a: BotTört. kakukkfű’. kakukkfű 1. Colchicum autumnale a. J: ’ua. vadkakukkfű’. 1998: mezei kakukkfű (Priszter 521). | 1775. J: ’ua. J: ’Thymus serpyllum. őszi kikerics’. Vö. | keskenylevelű ~ 1998: keskenylevelű kakukkfű (Priszter 521). ▌ 2. Marzell Adonis aestivalis a. A kakasvirág növénynév Benkő alkotása. J: ’ua. 1783: Mezei Kakukfü (NclB. J: ’ua.kakasvirág 225 kakukkfű-vajvirág ’bókoló amaránt’ (4. 1813: Kakits (Magy. 1578: Kakuc f× (Melius 116a). (Melius 118a). J: ’ua. | vad~ 1948: vadkakukfű (MagyGyógyn.’. ſzagáról. kakukkdémutka 1807: Kakuk Démutka (Magy. ahol a kakukk jár. cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása. | olasz ~ 1841: olasz kukukfű (Barra 314). Fűvészk. kakukkfű elnevezéséből vonták el. 243). TESz. A kakukkdémutka összetett szó.’. 409). A kerti kakukkfű (2. Diószegi– Fazekas alkotása.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. Hahnenblume mintájára hozta létre.’. Az előtagot a növény R. 1595: Kakijch (Beythe 38).’. 1775: Kakuk-fü (Csapó 123). 381).

1783: Kakuk-terjék (NclB. vö. J: ’Anemone nemorosa. kalánlevelűf ű l. A kalapfű valószínűleg a lat. Ember és növényvilág 203). akkor virágoznak. J: ’Ranunculus ficaria subsp. kakukvirág (Péntek–Szabó. EWUng terjék a. A kakukkterjék Melius alkotása. nyerſen is enni etzettel Saláta módra” (Melius 81). Idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. 1841: kakukterjék (Barra 261).) kakukkvirág elnevezése népi név. gauch < kfn. TESz. 1783: Kakuk virág (NclB. közönséges acsalapu’. 2. májusi gyöngyvirág’. 226 kalapfű kakukkibolya N. kálmos kalánfű. és a salátaboglárkát salátaként fogyasztották. J: ’Hepatica nobilis. jelentése: ’gyógyszer’) utótag vándorszó. ficaria. kakukkvirág (ÚMTsz. J: ’Petasites hybridus. ’tavaszi hérics’ (2. Ember és növényvilág 278). J: ’Convallaria majalis. Brot ’kenyér’ utótagot a pogácsa ’kenyérféle’ megfelelővel fordítja. bába~. réti bakszakáll’. Fűvészk. nyugati salátaboglárka’. ▌ 2. Petasítes (< gör. Ember és növényvilág 277–8).) kakukk előtagját a növény korai. N. Ember és növényvilág 203). J: ’Tragopogon pratensis. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. kakukkpogácsa. triaca. ezek a növények szintén kora tavasszal virítanak. amikor a kakukk szól. A terjék (első megjelenése: 1529. a névadás alapja a növények kora tavaszi virágzása. ol. kakukvirág (Péntek–Szabó. 357). 1807: Kakuk-terjék (Magy.’. Gauchheil (< ném. A névadás szemléleti háttere az. — N. kakukkterjék 1578: Kakuc terięc „veres virágu” (Melius 182). kakukkpogácsa 1578: Kakoc pogácza (Melius 80a). 3: 33). a sárga virágok akkor nyílnak. ficaria. hogy a levelek kalap formájúak: „levelei kalaphoz vagy lókörömhöz hasonló alakot képeznek” (CzF.kakukkibolya vajvirág. A kakukksaláta ’réti bakszakáll’ (1. ökör~ kalamus l.. Gauchbrot (Melius 80a) tükörfordítása. Marzell Anagallis arvensis a. kakukksaláta 1. nyugati salátaboglárka’. N. a ném Gauchheyl (Melius 182). réti bakszakáll’. amely az ibolya színéhez hasonló. Fűvészk. tavaszi virágzása motiválja. kukuksajáta (Péntek–Szabó. kakukkvirág 1. Mélius a ném. a ném. Gouch ’kakukk’. 1775: Kakuk virág (Csapó 108). ném. kanálfű kalántorma l. baka~. J: ’Adonis vernalis. 1783: Kakuk Saláta (NclB. J: ’Anagallis arvensis. kanáltorma heil(mittel) ’gyógyszer’) mintájára hozta létre. ang. kakukkibolya (Nyr. 390). 1798: Kakuk-terjék (Veszelszki 50). 1775: Kakuk-Ðaláta (Csapó 23). 408). cuckooflower ’berki szellőrózsa’. — fehér ~ 1903: fehér kukukvirág (Hoffmann– Wagner 115). ang. 1813: kakuk T[erjék] (Magy. kukuksaláta. kakuksaláta. réti boglárka’. fehír kukuvirág (Péntek–Szabó. tavasszal szól a kakukk. terjék a. az.. A kakukksaláta ’nyugati salátaboglárka’ (2. 1783: Kalap-fü (NclB. a hangutánzó eredetű kakukk madárnév és az ibolya összetétele. N.) a ném. J: ’Ranunculus acris. J: ’Ranunculus ficaria subsp. . 1775: Kakuk terjék (Csapó 288). J: ’Tragopogon pratensis. A kakukkvirág ’májusi gyöngyvirág’ (1. ▌ 3. hogy a növény virágzásakor. 3: 340). A saláta utótag magyarázata. Ember és növényvilág 198). amikor a kakukk szól. Theriak. 416). A kakukkibolya összetett szó.). Marzell Anemone nemorosa a. kalács l. ill. N. ▌ 2. fr. kakukkvirág (Péntek–Szabó. ▌ 5. vö. mezei tikszem’. kalapfű 1775: Kalap-fü (Csapó 190). már Melius is elsősorban mint tápláléknövényt ismerteti: „Igen iò fxve is. J: ’ua. kukukvirág.) és ’berki szellőrózsa’ (3. Gauchbrot ’kakukk-kenyér’ (Melius 80a) átvétele. még kakukkvirág. thériaque. petasítēs ’kalapformájú’) hatására jött létre. 97: 333). tavaszi hérics’. A réti bakszakáll tápláléknövény volt. 336). hogy a növényt táplálékként használták. fehér kukukvirág.) és nyugati salátaboglárka (5. A réti boglárka (4. Kuckucksblume tükörfordítása.) kakukk előtagja a ném. 161). 408). A névadás alapja a virág kék színe. N. ▌ 4. bába~körfény. nemes májvirág’. berki szellőrózsa’. a névadás magyarázatára l. A kakukkpogácsa Melius alkotása. 1783: Kakuk pogátsa (NclB. theriac.

.. katyinka (Halmai 76). J: ’Calendula officinalis. 1807: Klárisfű (Magy. 619). 384). 377). Fűvészk.’. 1903: Orvosi kálmos (Hoffmann–Wagner 73). Nyr. A kaláris forma gyümölcsű fű körülírásos alak. 1783: Kálmus (NclB. orvosi kálmos’. kálomistagyökér N. galangath. kesernyés csucsor’. A m. Genaust Caléndula a. kalinka (ÚMTsz. Szabó. szlk.. kalina kálmos 1577 k. EWUng. 1807: Kalintza (Magy. kalyinka (Hoffmann– Wagner 40). — orvosi ~ 1807: orvos Kálmos (Magy. Calamus odoratus (OrvK. kalinca. 2. 609/42). 1775: Kaláris-fü (Csapó 270). — ~fű 1775: Kalintza-fü (Csapó 125). 359).). kalina. A kalendula a lat. A kalina a szláv kalina. J: ’Ajuga chamaepitys. kálmos | Acorus calamus. (TESz. Kálmus ’Acorus calamus’ (Magy. 1775: Kálmos (Csapó 126). Kaláris forma gyűmőlcstsű fű. gálna.: RMGl. 357). 235). — N. 1948: kalina. — ~gyökér 1708: Kalmuß Kálmuß gyökér (TESz.: „Aloeſt. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1608: „Jó illatú calamus” (TESz..kalárisfű Genaust petasátus a. kalincaínfű) jelentést az 1590-es adat esetében. ínfű. a személynévre való utalással keletkezett. kalincaínfű 1903: Kalincza infű (Hoffmann–Wagner 119). kalinka átvétele. kalina. Sparga (De Herbis: RMGl. Melius 437. J: ’Solanum dulcamara. szln. 1787: kálmos (TESz.’. J: ’Ajuga chamaepitys. orvosi kálmos’. 1998: kálmos (Priszter 291). A kalincaínfű összetett szó. N. 1783: Kalárisfü (NclB. || kaláris 1798: Kaláris (Veszelszki 77). fagyal’. a név a ném. Az RMGl. kalmos-gyxkeret gr.: ’Acorus calamus. J: ’ua. Fűvészk. A névadás alapja a növény piros bogyója. holl. érdekes. TESz. A kalincakacskanyak Diószegi–Fazekas alkotása. kalinca nevét. 93). Nyúl árnyék fű. kalincaínfű’. kalinca a. || N.-hv. Fűvészk. vö.). amely a növény két régi nevéből jött létre. kalincaínfű’. J: ’ua. a kalárisfű nevet „a’ piros gyümöltseiröl” (Csapó 270) kapta. A növény népies elnevezései közül a katyinka valószínűleg a szláv növénynevek értelmesítésével. J: ’Ajuga chamaepitys. a gálna szláv eredetijének (< vö. 263). közönséges spárga’. a kacskanyak nemzetségnév. sz. ehhez megkülönböztető elemként illesztették a növény R. kalyinka. kalinca a. kalinka l. bizonytalan eredetű. corallört. 341). J: ’Asparagus officinalis.-i Calendula átvétele. || kaláris forma gyümölcsű fű XVI. 232). hogy a kalinca növénynév egyéb korai szótárunkban. Koralkraut fordítása. jelentésmegadásuk azonban pontos. 235). kalinca 1590: Chamaepitys: Kalincza (SzikszF. kalmus gyökeret (ÚMTsz. 235). ka- linica ’fagyal’. szakny. glosszánkban nem tűnik fel (az RMGl. Spárga fű. kalendula 1783: Kalendula (NclB. Fűvészk. szójegyzékünkben. or. kalina (Jávorka 978). kalina 1903: kalina. sv. isten~ kaláris forma gyümölcsű fű l. J: ’ua. orvosi körömvirág’. kalincaínfű’. — N. kálomistagyökér (Csapody–Priszter. 197/28). kalárisfű 227 kálmos kalárisfű 1578: Kalaris f× (Melius 148). 1998: orvosi kálmos (Priszter 291). Fűvészk. A kalárisfű Melius alkotása.).’.: Asparagus: Nÿwl’ arnik. kalmusgyökér. Marzell Asparagus officinalis a. v. 420). gálna a. MNövSz.’. kalinca. kalina ’kányabangita’.).). kalapja l. 1813: Kalintza Katskanyak (Magy. kalinca a szláv kalinica második nyílt szótagjának kiesésével keletkezett. Fűvészk. összetett szó.’. 1783: Kalintza-fü (NclB. 341). kaljinka (MagyGyógyn. az utótagra l. A kalinca valószínűleg szláv eredetű szó. Vö. szerzői kétesnek vélik a ’gelber Günsel’ (Ajuga chamaepitys. az előtag magyarázatára l. 1998: kalincaínfű (Priszter 293). J: 1577 k.). калина ’kányabangita’) kicsinyítő képzős származéka. 64: 14. koraalkruid. népetimológiás változat. 1290-től 1604-ig dolgozta fel nyelvemlékeinket).’. Vö. Fűvészk. szb. kalína ’kányabangita. kalina. | 1807: ’Acorus. J: ’ua. J: ’ua. 367). 1798: Kálmus gyökér (Veszelszki 24). Kalyinka. gálna a. 1807: Kálmos ’Acorus’ (Magy. 1745: Kálmuſz (Torkos 9). Calamus aromaticust … tqrd erqſſen megh eÅqketh” (OrvK. kalincakacskanyak 1807: Kalintza Katskanyak (Magy. J: ’ua.

ném. vö. a magyar nyelvbe kerülhetett a latinból vagy a németből is. a gyökér utótag magyarázó szerepű. — orvosi ~ 1998: orvosi kanálfű (Priszter 340). lat. J: ’Matricaria chamomilla. vö. — római~ 1948: Római kamilla (MagyGyógyn. konkoly . 1998: rómaikamilla (Priszter 334). 1797: [végy] római szegfüvet vagy Kamomillát két marokkal” (TESz.).’. kam(lla (ÚMTsz. kálvinistatapló ’alma’). camomilla < lat. chamomilla. chamaím#lon < gör. J: ’Cochlearia officinalis. chamomílla a. A kanálfű a lat. ol. közönséges pásztortáska’.’. szakny. J: ’Capsella bursa-pastoris. kamilla. 93). J: ’ua. J: ’Artemisia absinthium. calmus ’bozót’. ital keverésére szolgáló nyeles eszköz’ -ka kicsinyítő képzős alakja. fr. kálmusz l. 393). 1775: Kalan-fü (Csapó 124). hogy ahhoz hasonló módon használták. kálmus. kalamus a. TESz. Különféle úton-módon bekerült számos európai nyelvbe. ném. orvosi kanálfű’. A kanálka népi név. kálmos kálomistatapló l. a fű magyarázó utótag. orvosi kanálfű’. A névadás alapja a termés. chamaem#lon ’kamilla’ < gör. chamaí ’a földön. c(h)amomilla közvetítésével jutott az európai nyelvekbe. J: ’Chamaemelum nobile. NySz. ang. kamillapipitér (Csapody–Priszter. írónád. rómaiszékfű’. MNövSz. vö. gör. J: ’Matricaria chamomilla. kamillapipitér N. ném. 1948: kálvinista tapló (MagyGyógyn. pipitér. béka~ kálvinistatapló 1903: kálvinista tapló (Hoffmann–Wagner 163). römische Kamille. J: ’Artemisia vulgaris.. abszintüröm’. úfn. a kamilla szó vége latinosítás eredménye.-i Acorus calamus utótagjának átvétele. || ~virág 1948: kamillavirág (MagyGyógyn.: ang. kálmosnád’. A görög szó a lat. ▌ 2. 302).. 1813/1900: „Székfű. Genaust Chamaeálo( a. A kamilla német eredetű. kanálfű kanál l. A kálvinistatapló ~ kálomistatapló népi elnevezés. A s-sel hangzó magyar alakváltozatok a latinból. a kanál előtag magyarázatára l. fogyasztották a növényt. k. Kamille (< lat. || kálomistatapló 1903: kálomista tapló (Hoffmann–Wagner 163). A névadás alapja.’. A m. J: ’ua. || kanállevelűfű 1775: Kalán-levelüfü (Csapó 124). Az elnevezés magyarázata a kamillavirágnak az almáéhoz hasonló illata.). Talán Camill” (TESz.). orvosi kanálfű’. kanálka N..kálvinistatapló 228 kanáltorma A kalamus (1577 k.. A kamillapipitér összetett szó. 1798: Kanál-levelÍ-fÍ (Veszelszki 167). a lat. — kis ~ 1841: kis kamilla (Barra 207). az ismeretlen eredetű kanál ’étel. 1948: kamilla (MagyGyógyn. J: ’ua. kanállevelűf ű l. 374). m"lon kanáltorma 1807: kalán Torma (Magy. camomille. a torma utótag arra utal. 1608) latin eredetű. nádsíp. gálna kálomistagyökér l. szakny. cochlear ’kanál’) fordítása. calamus ’nád. 1783: Kalán levelü fü (NclB. camomile. Kalmuß. a szárított növényt tűzgyújtóként használták. taplóüröm. rómaiszékfű’.-i Cochlearia (< lat. orvosi székfű’. 1998: kamilla (Priszter 425). Kalmus ’kál mos(gyökér)’. 299). orvosi székfű’. kalyinka l. ol. 1584: fiue Camomilla (Clusius–Beythe 11). — N. vö. A névadásra hatással lehetett a ném. A kálmos kettős átvétel. 302). EWUng. cseh kalmus. magyarázatára l. Fűvészk.) rómaikamilla neve német mintára jött létre. (sweet) calamus. 312). hogy a növény „levelei öblöÐsek mint a’ Kanál” (Veszelszki 167). J: ’Chamaemelum nobile. camomillo. A rómaiszékfű (2. Genaust Cochleánthus a. 117). A kanáltorma összetett szó. az előtagra l. J: ’Cochlearia officinalis. kálmos kálnabokor l. A kálomistagyökér előtagja népetimológia eredménye. kanálf ű. kankaj l. fekete üröm’. camomilla és kamomilla a latinból való. vö. h. a földre’. lat.. az sz-szel hangzók pedig a németből származnak. Marzell Matricaria chamomilla a. Löffelkraut ’kanálfű’ (Veszelszki 167) is. Patikaiszer ’s kristilybe is veszik. calamo (aromātico). amely kanalakhoz hasonlít. J: ’Cochlearia officinalis. az utótagra l. kanálfű 1664: Kalán-f× Cochlearia (Lippay II: 32). kalina kamilla 1. kanálka (MagyGyógyn.

kankuska N. 257). alapszavuk eredetileg ’görbe. Hippuris: Kanna moso fô (SzikszF. tavaszi kankalin’. kányahunyor (ÚMTsz. elsősorban az az őszi virág’.’.’. 1775: Kankalin. fekete zászpa’. hogy a kankalin virágja a száron mintegy kampószerűen meghajolva függ. kankó N. 1807: veres K[ankós] (Magy. J: ’Veratrum album. J: ’Equisetum arvense. Ember és növényvilág 221). J: ’Primula vulgaris. a kankó -s és -ka kicsinyítő képzős alakja. ▌ 2. — őszi ~ N. 152). J: ’ua.) népi név. A kankós valószínűleg erdélyi népi név. J: ’Erodium cicutarium. J: ’Primula vulgaris. kankalék származékszavak. kányakörme (MagyGyógyn. őszi kikerics. kankó a. A kankuska ’közönséges csillagpázsit’ (3. fehér zászpa’. a névadás magyarázata. kunkorodik szavak is a tagjai. J: ’Veratrum nigrum.. A kányahumor népetimológiával keletkezett a kányahunyorból.) erdélyi népi elnevezés. jelölt birto- .’. Kankalék (NclB. 5: 37).). de létrejöttében a kökörcsin analógiás szerepe is közrejátszhatott. Habichtkraut (< ném. J: ’ua. a kánya madárnév és a hunyor növénynév összetétele. főzelék. hajlott. konkoly zős származéka. kankalin 229 kányaköröm kankalin 1. kankuska (MagyGyógyn. EWUng. mezei zsurló’. tavaszi kankalin’. 228). európai kakasmandikó’. kankó a. J: ’Primula veris subsp. 209). Kankalék (Veszelszki 72). TESz. hogy a növényt edények tisztítására használták.’. A kannamosófű a ném. 49). ölyvfű. Ö: fokhagyma~.’. TESz. 375). Benkő ezt írja a növényről: „mellynek neve Közép-Ajtánn: Veres Kankós” (NclB. veris. J: ’Colchicum autumnale. őszikankó (Péntek–Szabó. kankalin (ÚMTsz. Fűvészk. 1584: Kanya fiu (Clusius– Beythe 7). a kankalék végződése képző (vö. 132). szártalan kankalin + Primula veris subsp. — veres ~ 1783: Veres Kankós (NclB. 356). hogy a növény szára nagyon rövid. 1998: tavaszi kankalin (Priszter 466). Kannenkraut tükörfordítása. 1783: Kankalin. J: ’ua. 1775: Kánya-fü (Csapó 126). 2. kankó (Péntek–Szabó.kankalin kankalék l. kánya humor (Ethn. a növényt elsősorban bizonyos gyulladásos bőrbetegségek gyógyítására használták. veris. kányaköröm N. — tavaszi ~ 1813: tavaszi Kankalin (Magy. — N. Marzell Equisetum arvense a. Ember és növényvilág 221). kuncsorog. közönséges csillagpázsit’. a veres jelző a virág színére utal. és formája a hunyoréhoz hasonló. 1798: Kankalin. A kankalin ~ kankalék alaktanilag azonos felépítésűek. J: ’ua. Kankalék (Csapó 148). Kan(n)tenkraut. A kankós ’európai kakasmandikó’ (1. A névadás magyarázata. ▌ 2.. Habicht ’ölyv’) mintájára jött létre. Erdélyben alkalmazhatták a kankó ’fertőző nemi betegség’ kezelésére is. N. 1775: Kánna mosó-fü (Csapó 270). a névadás magyarázatára l. EWUng. hogy a virág színe feketés. J: ’Erythronium dens-canis. | szártalan ~ 1998: szártalan kankalin (Priszter 467). J: ’ua. Az elnevezés alapja az lehetett. kankalinkó. A kányafű feltehetőleg a ném. 356). A kankó ’őszi kikerics’ (2. valószínűleg hangfestő eredetű szócsaládba tartozik. a kankalin végződése talán szintén kicsinyítő szerepű képzőelem. ▌ 3. és abba a nem egészen tisztázott. hogy a növényt nemi betegségek kezelésére használták. — közönséges ~ 1998: közönséges kankalin (Priszter 467). amelynek a kacs. 45). ugyanezen a szemléleten alapul a növény kaszavirág elnevezése. kannamosófű 1590: Equisetum. || kannamosó 1798: Kanna-mosó (Veszelszki 205). kányahunyor kankós 1. tálmosófű. 335). A kányakörme népi elnevezés. A kankalin. kankalíkfű. mivel a növénnyel szintén nemi betegségeket gyógyítottak. bürökgémorr’. J: ’Cynodon dactylon. J: ’Descurainia sophia. Fűvészk. kányahumor (MagyGyógyn. kányahumor l. szártalan kankalin’. ▌ 2.: RMGl. | orvosi ~ 1948: Orvosi kankalin (MagyGyógyn. sebforrasztófű’.) a kankó (1808: ’fertőző nemi betegség’) -s kép- kányahunyor N. hajlik’ jelentésű lehetett. A kányahunyor összetett szó. A szártalan ’szártalan kankalin’ jelző arra utal. kankoj l. görbül.). Vö. kányafű 1583: kányá fiu (Clusius–Beythe 2a: BotTört. hajlék). A névadás alapja.

250. 1998: hagymaszagú kányazsombor (Priszter 294). az olasz ’édeskömény’ (4. 1798: Kerti-kapor (Veszelszki 55).’. — fűszeres ~ 1903: Fűszeres kapor (Hoffmann– Wagner 58). ánizskapor. 1783: Kaporna (NclB. Kányafű … Kánya zsombor” (Nyr. | kerti ~ 1783: Kerti Kapor (NclB. J: ’ua.’. кóпър. 351). vö. a kerek jelző a növény kerek levelére utal.: kaporna (OrvK 205/7). hogy konyhai fűszernövényként használják. J: 1790 k. mert a Sisymbrium ’zsombor’ nemzetséghez sorolták régebben. kapar. 351). büdös pipitér’. az előtagra l. 1430 k. f űszer~. kereklevelű kapotnyak’. kapotnyak kapor 1. koprъ. kányafű ’Descurainia sophia. blg. kapor. J: ’Foeniculum vulgare. Fűvészk. *koprъ kerülhetett át *kopr alakban. az utótagra l. 1998: kapor (Priszter 300).). SzlJsz. 1585: Káporna (Cal. | olasz ~ 1841: olasz kapor (Barra 163).: RMGl. a növény társnevei madárcsőrhöz hasonlítva alakultak. fűszerkapor’. J: ’ua. kapri’. ezt követően a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldódott. J: ’ua. kopar. kaporánizs 1841: kapor Ánizs (Barra 174). — mezei~ 1798: mezei kapor (Veszelszki 155). | 1948.) való hasonlósága (vékony szeldelt levelek. kopór (ÚMTsz.: coaltum: capor (SchlSzj. 1783: OlaÐz Kapor (NclB. Ember és növényvilág 203). 351). 13). — ~fű 1791: Kapor-fü (Lumnitzer 121). felépítésük is hasonló. tövises kapri’.) jelző arra utal. 198). szlk.: „Sophia Chirurgorum. Barra a közönséges ánizshoz ’Pimpinella anisum’ való hasonlósága alapján alkotta meg a növény nevét: mindkét növény fűszer. A kapor ’büdös pipitér’ (3. 370). eb~. kaporna 1516: Kaporna (OklSz. 1798: Kerek-kapor (Veszelszki 75). — N. J: ’Anthemis cotula. 380). | olasz~ 1775: OlaÐz kapor (Csapó 128). 2. hortorum). A magyarba egy déli szláv. 1577 k. J: . J: ’ua. kapri kapiknyak. 79). óe. 1405 k. 1948: Kányazsombor (MagyGyógyn. spinosa. sebforrasztófű’. A fűszeres ’fűszerkapor’ (1.’.: ’Descurainia sophia. J: ’Anethum graveolens (convar. 85: 211).) és ’édeskömény’ (4.) jelző a növény idegen eredetét jelzi.: kapornyath (MNy. 1645: Kaporna (MA. J: ’ua. A kapor ’kereklevelű kapotnyak’ (2. Kniezsa. J: ’ua.’. kopòr. 1798: OlaÐz-kaportól gr. 1948: kerek kapor (MagyGyógyn.’.). 1998: ’Alliaria petiolata. fűszerkapor’. kapri kaponyák l. erős illata: „A’ leveleknek és a’ vékony hoſzſzú botkos gyökerének mint a’ borsnak olly erös ſzagok és izek vagyon” (Csapó 130).’.: anetum: capor (SchlGl. ánizs. a zsombor utótagot azért kapta a növény.: BotTört. kapor (Péntek–Szabó.) a fűszerkaporhoz (1. J: ’ua. 1807: Kaporna (Magy. J: 1516: ’Capparis spinosa subsp. 377). 1578: Kapornya (Melius 22a). TESz.kányazsombor 230 kaporna kos szerkezet. J: ’Anethum graveolens (convar. 56: 117).) névadás alapja valószínűleg a növény kaporhoz hasonló. | 1807: ’Capparis. a kánya madárnév és köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ összetétele. a kánya előtag valószínűleg a R. 312). 1783: Kapor (NclB. J: ’ua. Vö. a növények erős illata) alapján kapta nevét. 1543: kapornath (MNy. 1590: Anethum: Kapor (SzikszF. 1570 k. kapÀr. kaperli. 54).. A kányazsombor összetett szó. — kerek~ 1783: Kerek kapor (NclB. kapotnyak kapli l. 1590: Kaporna (SzikszF. 380). 375). A kapor szláv eredetű. ▌ 3. édeskömény’. 335). 1813: olasz K[apor] (Magy. J: ’Asarum europaeum. Sophienkraut. kerek kapor (Jávorka 266). ▌ 2. 1998: kerti kapor (Priszter 300). sebforrasztó zsombor’ névből keletkezett elvonással. kaperlin l. 1583: kapor Anethum (Clusius–Beythe 2a. hortorum). ▌ 4.). Növényszótár 50). 56: 117). EWUng. 126). — Ö: ánizs~. — N.’. kôpor. A kaporánizs összetett szó. 380). esetleg szlovák R.(Veszelszki 55). Fűvészk. — fokhagymaszagú ~ 1948: foghagyma szagú kánya zsombor (Halmai 7). 1998: kányazsombor (Priszter 294). — tüskés ~ 1911: tüskés kaporna (Cserey. | hagymaszagú ~ 1903: Hagymaszagú kányazsombor (Hoffmann–Wagner 138). kapitnyák l. | római~ 1948: római kapor (MagyGyógyn. 198). vö. kányazsombor 1790 k. szl.’. kutya~. hagymaszagú kányazsombor’.: RMGl. gémorr. A név a termések hosszú alakjára utal. — bécsi~ 1948: Bécsikapor (MagyGyógyn.: RMGl.

Kapothnakoth gr.). c): RMGl. A magyar nyelvbe a ném. kapotnyak. | ~gyökér 1745: Kaporna Gyökér (Torkos 2).: RMGl. kopotnyikot (ÚMTSz. a kerti kapor ’Anethum graveolens’. 1807: Kapotnyak (Magy. 380). kопuтн_к. kapotnyak’.: Asarum: Kapothnak (Ortus: RMGl. — N. 1540 k. — ~cserje 1843: kapornacserje (Ballagi 174). A névadást az magyarázza. J: ’ua. 343/9. fa utótagú nevek német mintára jöttek létre. — ~fű 1604: Kapotnyik f× (MA. 226/31. kapitnyák. 433). kappern. *kopytьnikъ-ból származnak. (OrvK. EWUng.). | mogyoróalj ~ 1841: mogyoréaly Kapotnyak (Barra 387).: Kapothnakot gr.: Kaponyak (StUnBB.’. 380). kopyten. (OrvK. 2: 260: TESz. a kapotnyik-félék pedig egy déli szláv vagy szlovák R. vö. sz. ném. blg. A cserje. 100. | 1807: ’Asarum. tavaszi hérics’. копúтник. kopîtnik. 206/23). sz. kòpitnjāk. disznó~. 1760: kapotnya gy×kér (TESz. vö. királyné asszony káposztája. Ó és Új Diaet. a fűszerkömény ’Carum carvi’. kaporna kaporrózsa 1783: Kapor-ró’sa (NclB. TESz. 1583: kapatnok (Clusius–Beythe 3: BotTört. OrvEml. 1676: kopotnyikot gr. 3/16. „Ki az urát nem szereti. A kaporrózsa Benkő alkotása. kereklevelű kapotnyak’. Kaper szó Kapern többes számú alakja került. A névadás alapja. ném. 1791: Kapor róÐa (Lumnitzer 228). Etimológiailag összefügg a m. 282). szálasak. 217/22). 1: 163: TESz. kopytník. Melius így jellemzi a növényt: „à leuele mint egy Kxménnec” (Melius 62a). копúтняк. kapri. kereklevelű kapotnyak’. 305/18. idegen nyelvi megfelelőre vö. 1903: Kaporrózsa (Hoffmann–Wagner 112).. A m. szb.: RMGl.). Adonisröschen ’Adonis-rózsácska’. ukr. vö. Kapotnaknak gr. kapotnyak-féle alakváltozatok egy déli szláv R.). 127). 382). illetve a kerti édeskömény ’Foeniculum vulgare’ leveleihez hasonlóak.’.). Vö. szlk. Kapotnakot gr.: Asarvm: kapothnÿak (Herb. 1841: kerek kapotnyak (Barra 387). 1775: Kapotnyak (Csapó 130). Vulgago: Kapotniak (SzikszF. J: ’ua. Kappernstaude.’. vége: Asarum: Kaponyak (De Medicinali: RMGl. kapornya l. 344/41). 1578: Kapotnyac (Melius 130a). Horváth.). J: ’ua. Kaper ’kápri’.).’. 282). 79). valószínűleg a növény német nevének felhasználásával hozta létre. 336/34).kaporrózsa 231 kapotnyak ’Capparis spinosa subsp. A kaporrózsa összetett szó. 399/17). Perpénfa a. J: 1520 k.: Asarum: kapothnak (Növ. 1787: kapotnyák (Zavira 11: NSz. Mollay 342.’. 1577 k. kappren. XVI. or.’.’. vö. 26. A kaporna német eredetű. amelynek ’pata’ az elsődleges jelentése. Kapotnakoth gr. N. nyúl~ kapotnyak 1520 k. копúтник.: CzF. | ~gyökér 1733: Kaponyák gyökeri (Magyary-Kossa. 1948: Kapotnyak. ném. cseh kopytnik. amely hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával nyerte el a kaporna alakot. II. J: ’Asarum europaeum. J: ’ua. J: ’ua. gappern. 1525 k. A kapotnyak szláv eredetű. 1798: Kapornya-fa (Veszelszki 123). ném. Fűvészk.). úfn. Fűvészk. J: ’ua.). 1797: kaput-nyak-füvet gr.. 382). (OrvK. vö. | kereklevelű ~ 1998: kereklevelű kapotnyak (Priszter 307). hogy a növény levelei hoszszúak. kapta szláv eredetijével. szln. NémEl. Kappernstrauch. (OrvK. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. FenchelblÀtterige ſchwarze Nieswurz ’kaporlevelű fekete hunyor’ (NclB.: TESz.: TESz. bokor. 1958. Kniezsa szerint az n-es és ny-es változat két . hogy a kapotnyak kerekded vese alakú levele a lópata lenyomatára emlékeztet. kopotnyak. (OrvK. 380). J: ’ua.: ’Asarum europaeum. Mollay Károly szerint a kaporna szó újfelnémet eredetű. (TESz. káposzta l. 380). kòpitnīk.: RMGl. — kerek ~ 1807: kerek Kapotnyak (Magy. 380). (TESz. a kapor és a rózsa növénynevek összetétele. | ~fa 1787–1793: Kapornya-fa (Mátyus I. *kopytьnjakъ-ból. spinosa.-hv. kopytnik. J: ’Adonis vernalis. 16. tövises kapri’. | ~bokor 1843: kapornabokor (Ballagi 174). A kapotnyak a ’lópata’ jelentésű szláv kopyto származéka. — Ö: kapri~. 1590: Asarum: Kapotnyak (SzikszF. keskenyek. 380). kapotnyakot főzzön neki” (Népd. J: ’ua. A virág a rózsához hasonlítható. Kapotnyik (MagyGyógyn. kapiknyak.’. Marzell Adonis vernalis a.

vaniliát. A kapiknyak közbülső k-ja hasonulás eredménye. Weihnachtswurz tükörfordítása. Csokonai-szókincstár 255.. or. II/6: 262). 251. Cultura in: Csokonai Színművek 167). J: ’ua. cappari ’a káprinövény még ki nem nyílt bimbója. hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között” (Csokonai Vitéz Mihály. vö. | 1948: ’Arnica montana. 1807: Kápri (Magy. kaporna. TESz. A kapli kialakulhatott a kapriból r ~ l cserével. A névadás magyarázata. Horváth. Melius alkotása a ném. . hogy a fekete hunyor karácsony tájékán virágzik.’. hogy a’ Páſztor emberek meſſze ffldrfl-is el-jönnek oda gyökeret ásni. 65). Kaper. Kniezsa. ném. kivált tavaſſzal” (Veszelszki 201). J: 1548: ’Capparis spinosa subsp.: Kappanőr (Julow 265). SzlJsz. SzófSz. capperi vagy a lat. Fűvészk. sampanelt. 479). J: ’Helleborus niger. 1612: Kappelit gr. Vö. — hegyi ~ 1807: hegyi Kappanfr (Magy. J: ’ua. A kappanőr összetett szó. vö. átvételre mutatnak. kapotnyik l. strimfli. (uo. az utótagra l. 479). kapparis). kaprikaporna 1807: Kápri Kaporna (Magy.’. A kapri vándorszó. valamint a növény gyökerét használták: „Azt mondják az ott Lakosok. 60). кáпeрсы (többes sz. Fűvészk. Kappernstaude. J: ’ua. a ragozhatatlan lat. herélt férfi’ és az őr főnév ’megfigyelő’ összetétele. A kappanőr a nyelvújítás korában keletkezett. kapri 1548: kapri (OklSz. Mollay Károly szerint a kapri korai úfn. 1843: Kápri (Bugát. fekete hunyor’. de létrejöhetett a kapelliből is. vö. caper. szerint a magyarba esetleg az ol. A mogyoróalj kapotnyak növénynév Barra István alkotása. spinosa. külön átvétel a szerbhorvátból. tövises kapri’. 1617: Kaperli (uo. kapri’. J: ’Capparis spinosa subsp.’. I: 689. J: 1807 e. a botanikai szaknyelvbe nem került be. Diószegi–Fazekas alkotása. 312). karácsonygyökér 1578: „neuezéc Német×l. a stekli. J: ’Capparis spinosa subsp. Krisztusvirág.). Csal. a nevet a növény R. Csokonai színműveiben is előfordul pl. III: 57). 100. câpre. 1807: Kappanfr (Magy.kappanőr 232 karácsonygyökér külön átvétel: az ny-es változatok a kopytnjakból. amely a lat. ném. kapri. A tüskés jelző a növény apró ágtöviseire utal. || kapelli 1603: kaperlin (Radv. A folyamatot elősegíthette a ném. cappelit gr. Kappernstrauch. hazai bajor-osztrák eredetű. 1483– 1490: kappry (SoprOkl. 2. 1793: Kápri (Grossinger 345). a középső szótag kiesésével. a kerek kapotnyak. Vö. 479). Mindezek végső forrása az ősperzsa käbär (> gör.). — tövises ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). (uo. 61). Fűvészk. J: ’ua. spinosa. mogyoróalja elnevezéséből hozta létre. 227). hogy az árnika „Herélt hímszálai ritkánn látszanak a’ súgáronn” „Virágibann legtöbbſzör 5-hímſzál porhon nélkűl” (Magy. kopottnyak. milanoi tzukkerpakkerait. A kapotnya korábbi kapotnyák-ból keletkezett a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával. amelyet fűszernek gyűjtenek’ révén terjedt el. hegyi árnika’. az előtag magyarázatára l. cappari közvetítésével kerülhetett. kapotnyak kappanőr 1807 e. A kápricserje tükörfordítás. — ~cserje 1925: Kápri-cserje (Jávorka 448). csak fűszer jelentésben kerültek a nyelvünkbe: ’a növény bogyója’. Szóhalm. Fűvészk. Diószegi és Fazekas botanikai névalkotó munkájának eredménye. | 1807: ’Capparis. jövevény -li végű szók analógiája. ill. 1948: kappanőr (MagyGyógyn. A névadás motivációja az volt. eredetű kappan ’herélt kakas. J: ’ua. 1841: kápri Káporna (Barra 48). A karácsonygyökér könyvszó. tövises kapri’. ang.’. EWUng. a ném. az n-esek a kopytnik-ből valók. A kapitnyák újabb. kaplit. árnika’. | tüskés ~ 1998: tövises kapri (Priszter 324). tövises kapri bogyója. 1841: hegyi kappanőr (Barra 209). fűszer’. Fűvészk. NémEl. egyéb efféléket a’ mellyek- hez én külsö országon hozzá szoktam. A TESz. ol. spinosa. A növény kerek levelére utaló jelzős elnevezés. A kaprikaporna összetett szó. A kapelli ~ kapli alakváltozatok közvetlen ném.. kaporna.: ’Arnica. Karáczon gyxkęr neue” (Melius 187). 375). Vö. cáppero. 318). capparis. fr. || kapli 1799: „Külsö országi sago darát.’.

bojtorjáng. 1948: kattangóré. colorem referat” (Clusius–Beythe 25). kipcs. 1998: katángkóró (Priszter 337). mezei katáng’.: kathan koro fw (MNy. 406). ab ungaris appellati. 330). A katibolha népi név. J: ’Cichorium endivia. amely beleakad a ruhába: „Gyaluban minden növényt katibolhának neveznek. — Ö: endívia~. tavaszi kankalin’. J: ’ua. szártalan kankalin + Primula veris subsp. veris. akácia katáng 1. amely beleakad a ruhába” (Péntek–Szabó. katekhu akácia l. A kaszavirág szláv eredetű kasza ’szálas termények levágására használatos hajlított élű kézi szerszám’ előtagjának magyarázata. 411). J: ’ua. Vö. tejoltó galaj’. A kásaorbánc összetett szó. a tejet megaltatja. tavaszi első virág. — apró ~ 1775: Apró katang (Csapó 84). a szláv eredetű kása ’pépszerű étel’ előtag magyarázata. | vad~ 1783: Vad Katáng (NclB. Ember és növényvilág 199). — ~kóró 1578: Kotangkorónac gr.’. — N. Ember és növényvilág 199). kaszavirág 1584: kaſa verag (Clusius– Beythe 25). 330). 455). auag katang (SzikszF. szintén a napra érzékeny növények. orvosi somkóró’. amely egy qata.: kathang (BesztSzj. veris. 257). a virágok követik a nap járását.’. kattankóró (MagyGyógyn.’. kávé~. kásafű. kásavirág 1584: kása virág (Clusius– Beythe 25). szenna~ kata l. A névadás alapja a termés. kása. 475). a kati személynév és a bolha ’apró vérszívó rovar’ köznév öszszeforrt. J: ’ua.). J: ’Galium verum. hogy a kankalin virágja a száron kaszaszerűen meghajolva függ. salátakatáng’. J: ’Primula veris subsp. ▌ 3. a növény pl. 1395 k.’. csalán > N. qataÛan ’vadcikória.: kattangh (GyöngySzt. 1783: Apró Katang (NclB. 411). 1775: KáÐa virág (Csapó 148). 1841: kattan (Barra 215).) és az orvosi somkóró (3. bocér~ 1998: mezei katáng (Priszter 337). J: ’Agrimonia eupatoria.: RMGl. 1585: heliotropium: Katung koro. J: ’ua. kottángkóré (ÚMTsz. Vö. (Beythe 39). tavaszi kankalin’.’. bojtorján > N. katakóró. tejoltó galaj’. kásaorbánc 1841: kása-orbáncz (Barra 189). 1998: katáng (Priszter 337).alapszó származéka -Ûan képzővel. A sárga jelző a virág színére utal. A katáng valószínűleg török eredetű. A nyelvjárási alakváltozatokat népetimológia hozta létre. mint a köleskásáé. 1783: KáÐa-fü (NclB. saláta~. vö. és köznevesült. szőrféreg. J: ’ua. 411). J: ’Melilotus officinalis. 411). . a kása előtagra l. katting kóré. J: ’Galium verum. 1590: Heliotropium. 1783: Kotáng-kóró (NclB. karikarépa l. — sárga~ 1783: Fejér és Sárga Kotang (NclB. 1783: Katlan-kóró (NclB. orbáncfű. J: ’Primula vulgaris. Hasonló szemléleten alapul a növény kankalin elnevezése. katibòlha (Péntek–Szabó. veris. a növény egyéb neveivel. kasszia l. hogy „Száraz virága az orbánczos daganatot eloszlatja” (Barra 190). TESz. 411). J: ’Primula veris subsp. 1560 k.: RMGl. EWUng. Cicoria (Lippay II: 90). (Melius 77a). — tavaszi ~ 1798: TavaÐzi kása-virág (Veszelszki 72). sz. hoc est milii contriti flos. A kásafű Csapó alkotása. | kerti ~ 1783: Kerti Katáng (NclB. naputám forgo fÖ (Cal. | ~kórófű XVI. salátakatáng’. — ~kóró 1595: katang koronak gr.) katáng elnevezése hasonlóság alapján keletkezett. Katika-répa kárórépa l.’. Fűvészk. bojtorjánka. répa 233 katibolha kásafű 1775: KáÐa-fü (Csapó 256). 411). A salátakatáng (2. csaláng). koldustetű. J: ’ua. közönséges párlófű’. az orbánc magyarázata. hogy a virág színe olyan.: RMGl. solsequium: Napra nezô fé..kásafű Marzell Helleborus niger a. J: ’ua. || katlankóró 1775: Katlan-koro (Csapó 132). A kásavirág ’kankalin’ elnevezés alapja. 1664: Cichorium Katankóró. 1775: Kattang-koro (Csapó 132). quod milii contrici. hogy a növényt tápláléknövényként használták. 1783: Katáng (NclB. tavaszi kankalin’. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésükről kapták nevüket: apróbojtorján (→ bojtorján). Clusius–Beythe művében így magyarázzák a névadást: „kása virág.). 57: 357).’. J: ’Cichorium intybus.). A szóvégi g magyar fejlemény (vö. katibolha N. — mezei ~ 1807: mezei Katáng (Magy. ▌ 2.

katyinka l. A névadás alapja talán az. tehát növényünk helyes neve patika sisakvirág lehet” (TermTudKözl. réti bakszakáll’. innen vette a’ katona petrezselyem nevezetet” (Barra 312). 125: 187–202. || Katika-sisakvirág 1807: Katika Sisakvirág (Magy. J: ’ua. Kathreinenbläume. a répa utótag lat. 10: 302. a Katika előtagú név elsőként Pápai-Páriz-szótárban jelenik meg: Katika-répa alakban. katóka (MagyGyógyn. 330). PPE. J: ’Knautia arvensis. A kávékatáng népi név.’. 13. PPE. lat. Benkő 61. összetett szó. 379). mezei katáng’. mert ez a növény német Apotheken-Eisenhut nevének szó szerinti megfelelője” (Nyr. — réti ~ 1807: réti Ketskedísz (Magy. A Katikarépa és a Katika répája fű elnevezések utótagjai magyarázó szerepűek. kecskedísz 1807: Ketskedísz (Magy. Rapenblumen ’répavirág’. PPB. Genaust Anthemis nobilis a. A kazuárbokor ~ kazuárcserje magyarázata. és petrezselyem helyett levesbe szokták tenni a’ francz. 1843: katika Sisakvirág (Bugát. mintára jött létre. J: ’Tragopogon. napellus. Katika-sisakvirág’. J: ’ua. mezei varfű’. napellus. Fűvészk. 1998: Katika-sisakvirág (Priszter 291). A névadás szemléleti háttere. J: ’Ajuga reptans. (Megjegyzem a sisakvirág szó csupán 1807-től adatolható. A magyarság virágai 115. 12. hogy a növényből pótkávét készítettek. J: ’ua. J: ’Ephedra distachya. J: ’Aconitum napellus subsp. 346). 125: 187– 202). indás ínfű’. Borbás Vince szerint a Katika előtag a patika szó elírásával keletkezett: „a Katika jelző ebben az esetben minden bizonnyal sajtóhiba. 1903: Katika répája (Hoffmann–Wagner 109). Rapaics. 1798: Katika-répája (Veszelszki 319). ). 10: 302). J: ’Cichorium intybus. katáng katóka N. tehát szó szerinti megfelelője nem lehet!) Éder szerint a Katikarépa alakban valóban sajtóhiba van. 170). . ami azonban nem a patika elírása. PPB. és ekkor szent Katalin segítségét kérték. kazuárbokor 1895: kazuárbokor (PallasLex. (PP. A katonapetrezselyem összetett szó.’. 106. az oszmán-török eredetű kávé ’italféle’ és a katáng összetétele. Katika-sisakvirág’. kalina kávékatáng N. 443). J: ’Tragopogon pratensis. mivel a Pápai-Páriz-szótár latin–magyar részében ez található: karikarépa. 12. gyökér’. J: ’Matricaria chamomilla. ▌ 2. Marzell Aconitum napellus a. Fűvészk. PallasLex. Fűvészk.Katika-répa 234 kecskedísz Katika-répa 1708: Katika répa (PP.: Cavcáz [vagy Caucáz] fű (De Herbis: RMGl. 1948: katonapetrezselyem (Halmai 6). || karikarépa 1708: Farkas répa. a katona ’fegyveres’ és a latin eredetű petrezselyem összetétele. 375). 379–380). a Katalin személynév becéző Kató változatának -ka kicsinyítő képzős alakja. 1783: Katika répája fü (NclB. Aconitum napellus < n#pus ’répa. 2. vö. 317). Rácz János szerint Borbás Vincének „Annál is inkább igaza volt. 302). 317).’. A Katika előtagú növénynevek alapja feltehetőleg sajtóhiba. Nyr. Fűvészk. közönséges csikófark’. A Katika-sisakvirág utótagjának magyarázatára l. || kazuárcserje 1903: kazuárcserje (Hoffmann–Wagner 206). mivel a növénynek kicsi fekete répaszerű gyökerei vannak. Fűvészk. hogy „Tavaszszal gyenge levelét salátának. ném. katonapetrezselyem 1. J: ’Glechoma hederacea. Fűvészk. hanem a karika szóé. hogy a közönséges csikófark gallya elágazó. Karika répa. || Katika 1813: Katika (Magy. 443). vö. 58: 352. v. Éder. kávé katáng (MagyGyógyn.). 1807: Katika répa (Magy. A katóka népi név. || Katika répája fű 1775: Katika-répája-fü (Csapó 133). hogy az orvosi székfüvet szüléseknél is használták. 58: 352). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. TermTudKözl. sz.. Növényszótár 94). kavkázfű XVI. ném. Magy. 1807: katona – Petrezselyem (Magy. A névadás magyarázata. a növény hasonlít a kazuármadár szétálló tollazatához. sisakvirág.’. 163. Szóhalm. 1911: kazuár cserje (Cserey. kerek repkény’. és angoly katonák. J: ’ua. bakszakáll’. R. orvosi székfű’. Fűvészk. J: ’Aconitum napellus subsp. katlankóró l. A névadás oka ismeretlen. 317. 258).

1948: kecskefű (Halmai 6). a kecskerágó ’barátcserje’ (1578) megnevezés mindenképpen hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. 1903: Kecske .: taxus: kechkerago ffa (KolGl. J: ’Galega officinalis. orvosi kecskeruta’. A kecskeruta a ném. 1966: kecskegálya (Csapody– Priszter.1: RMGl. 1550 k.kecskefű 235 kecskeruta A kecskedísz Diószegi–Fazekas alkotása. A ruta utótag magyarázata. Geißklee.-i Aegopodium (< aigós ’kecske’. Geißraute ’kecskeruta’. kecskehere. A kecske előtag a lat. — gyógyító ~ 1998: gyógyító kecskeruta (Priszter 380). a fű magyarázó utótag. 1595: Kechke ragho (Beythe 16).: ? ’Taxus baccata. szakny. Geissfuss ’kecskeláb’. A növénynév jelentése: ’a kecske rágja a fát/bokrot’. J: ’Galega officinalis.]rago fa (BesztSzj. A kecskerágó a török eredetű kecske és a rág ’fogaival apró darabokra őröl’ -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. Marzell Galega officinalis a. A kecskerágó megnevezés a XIV. MNövSz. nemzetségnév. | 1550 k. adat a m..: RMGl. Marzell Aegopodium podagraria a. az utótagra l. Ziegenklee tükörfordítása. UEWb. 214). J: ’Aegopodium podagraria. hogy a levelek tojásdadok. Delphinium consolida a.: ’Euonymus sp. tiszafa’. talán a kecskeszarv alakú magokról kapta a nevet. 212). ol. pontos jelentéstartalmát ma már nehéz megállapítani. kecskefű (Péntek–Szabó. ném. A here utótag magyarázatára l. hanem a valódi. századtól már használatos volt. a dísz ’ékesség’ utótagot Diószegi–Fazekas illesztette a névhez. viszont nem ismerte a barátcserjét ’Vitex agnus-castus’. hogy a növény kecskék tápláléka (bár részben növeli a kecskék tejhozamát). bár az előtag hiányzik. Geißkraut ’kecskefű’ — ezek a nevek a magyar nyelvben is megtalálhatók) elősorban nem arra utalnak. a mai Euonymus fajokhoz hasonló vagy azzal azonos cserjék megjelölésére használták. 405). Marzell kiemeli.: Agnus castus: Kechkeragofa (Ortus: RMGl. podagrafű’. pratensis fordítása. || kecskerágó 1578: Ketske rago maguát (Melius 10). fehér termésekre utal.’. 168. | orvosi ~ 1998: orvosi kecskeruta (Priszter 380).: RMGl. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. A kecskehere a ném. szb. ruta capraria. ném. kecskehere. J: 1395 k. kecskerágó’. Geißklee ’kecskehere’. 1783: Ketske rágó-fa (NclB. ang. gálga kecskeruta 1775: Ketske-ruta (Csapó 134). A mezei szarkaláb (2.. orvosi kecskeruta’. A réti jelző a lat. ruta kozja.. kecskegálya 1909: kecskegálya (Graumann 88). ném. hogy Melius ismerte azt a fát. A kecskefű a lat.’. Melius 370. J: ’Vitex agnus-castus. a kecskekörömre emlékeztetnek. barátcserje’. kecskerágófa 1395 k. J: ’ua. A névadás alapja. Szabó. 392. Az 1395 k. 1590: Vitex: Keczkerago fa (SzikszF. Graumann 88. Marzell Galega officinalis a.’ neveznek. a névadás magyarázatára l. ▌ 2. EWUng. mezei szarkaláb’. 213). hogy a növény kecske előtagú nevei (pl. 1998: kecskeruta (Priszter 380). Geißraute tükörfordítása. 1578: Ketske rago fa (Melius 10). A kecskegálya összetett szó. 584). melyet magyarul kecskerágónak ’Euonymus sp. kecskerágófa lehet. Fűvészk. 212). 97).: Caprificus: [. Ember és növényvilág 222).. J: ’Consolida regalis. ill.. TESz. 373). 1783: Ketske Ruta (NclB. lúdlábfű (Hoffmann–Wagner 55). Genaust tragophyllus a. hogy a növény a kerti rutához ’Ruta graveolens’ hasonlít. 1525 k.: RMGl. az előtag magyarázatára l.. Tragopogon (< trágos ’kecske’) részfordítása. Szabó Attila feltételezi. kecskere gálga l. orvosi kecskeruta’. 392). lóhere. kecskefű 1. NclB. N. J: ’ua. | ’Vitex agnuscastus. Hornkümmel ’szarvkömény’. a szőrkoronás. pódion < poús ’láb’) részfordítása. 1500 k. kecskehere 1813: ketske Here (Magy. J: ’Galega officinalis. gálya. goutweed ’kecskegyom’. kerti rutától (Ruta graveolens) különbözteti meg az orvosi kecskerutát. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 2. .: De fusano: kechkeragoffa (StrassbGl.-hv. vö.v. néha kéthasábúak.) kecskefű elnevezése népi név. ang. goat’s rue. barátcserje’.

A kecskeszakállúfű Melius alkotása. J: ’Trigonella foenum-graecum. kegyelemfű 1841: kegyelemfű (Barra 352).: RMGl. J: 1540 k. Az ótör. 179). saláta’. A névadás magyarázata. bluebottle. kekín. ang. kökény kék 1. kékilonka (Péntek–Szabó.) Barra alkotása.. gr#tia ’kegy’) elnevezésének alapján jött létre. buza virag” (KolGl. pie~. J: ’Hepatica nobilis. 1395 k. nyúl~. a bakszarvúf ű mintájára jött létre. 775). a kékicske a kék színnév -cske kicsinyítő képzős származéka. a virág „szirmaiból igen szép kék festéket készithetni” (Barra 212). A kékicske népi név. c): RMGl. J: ’Filipendula ulmaria.: . gratiola (< lat.. a): RMGl. kecskeszakállúfű 1578: Ketske ſÅakálu f× (Melius 81).: Endivia: vadkek (CasGl. Genaust Gratíola a. a névadás alapja a virág kék színe. kýanos ’kék’) fordítása. kecskeszarvúfű 1590: Foenum graecum: Keczke szaruu fé (SzikszF. 388). hogy a régiek nagy gyógyhatásokat tulajdonítottak a növénynek. Kékbogyó (MagyGyógyn. J: ’Centaurea cyanus. TESz. 420). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. a növény R. bluecaps. szl.-től adatolható.kecskeszakállúfű 236 széna~.) kék elnevezése hasonlóság alapján jött létre. kelefű 1540 k. ill. barba szakáll. nyúl~csorbóka.: vad kekkel gr. | vad~ 1470 k. A virág jellemző kék színe a legtöbb idegen nyelvi megnevezésben megtalálható: ang. ▌ 2. hogy a kék virágú növény útszéleken fordul elő. ném. eredetű kék ’saláta’ jelentése 1395 k. Marzell Filipendula ulmaria a. ném. 1783: Kék virág (NclB. goat’s beard. lat. a bogyó ’apró gyümölcs’ jelentésű. A névadás magyarázata a fehér hoszszú álernyőkben elhelyezkedő virágzat. Gnadenkraut. 388). viola növénynévből. kékicske (MagyGyógyn. kegyelme l. kék színű jelző a virág égszínkék színére utal. J: ’Cichorium endivia. ▌ 3. 123). nemes májvirág’. ill. görögszéna’.: Endiuia siluestris: erdeÿ keek (Növ. — útféli ~ 1841: útféli kékvirág (Barra 215).: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. kelefű Ö: disznó~. 1577 k. ném. magyarázata. || kék színű virág 1577: „Cyanus: Kek szinyé virag. vö. J: ’ua.: RMGl. réti legyezőfű’. 410). blaue Kornblume. 1798: Kék-virág (Veszelszki 185).: lactuca: kek (BesztSzj. Genaust Cyanánthus a. a lat. búzavirág a. Marzell Centaurea cyanus a. kekény l. capra ’kecske’) fordítása. a lat. lat.: RMGl. 128). A névadás szemléleti háttere. Vö. mezei katáng’. J: ’Viola odorata. kék búzavirág’. hamvas szeder’. 1783: Vadkék (NclB. ▌ 4. 1583: kek verág Cyanus.. Az ótörök eredetű kék. Barba caprina (Melius 81) (< lat. Az útféli kékvirág ’mezei katáng’ (2. plavica. — erdei~ 1520 k. J: ’Rubus caesius. búzavirág a. barbula caprina. amely szakállhoz hasonlít. hogy a virág színe kék. A kékilonka népetimológiás alakulat az ibolya. (OrvK. 1775: Ketske-szakállu-fü (Csapó 134). 201/14). GeiſÅbart (Melius 81). A kékbogyó elnevezés kék jelzője a szederfajta termésének színére utal.: RMGl. kékvirág 1. kékilonka N. 388). lat. 1500 k. Ember és növényvilág 240). EWUng. J: ’ua. ibolya’. auagy.. cseh sinokvě t. a növényeket salátakánt fogyasztották. flos frumenti (Clusius–Beythe: BotTört. Marzell Anemone hepatica a. A salátakatáng (2. plavcek. 256). ▌ 2. cyanus (< gör.’. 1775: Kék-virág (Csapó 47).: De endiuia: vad kyk (StrassbGl. erdei hölgymál’. kökény kékicske N. — vad~ 1578: Vad kéc (Melius 75). kék búzavirág (→ búzavirág). — vad~ 1595: Vad kek (Beythe 79a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. J: ’Lactuca sp. J: ’Gratiola officinalis. 1775: Ketske Ðzarvu-fü (Csapó 108). mezei csorbóka’.) és az erdei hölgymál (3. nevei: barba caprae. J: ’Sonchus arvensis. J: ’Cichorium intybus.2: RMGl. orvosi csikorgófű’. J: ’Hieracium murorum. kekiny l. A kegyelemfű a növény R. salátakatáng’. 388). A kecskeszakállú elvonással keletkezett a kecskeszakállúfű névből. isten~ kékbogyó N.’. kékkonkoly (→ konkoly). A kecskeszarvúfű magyar alkotás. 256).

palástfű’. oszm. egykor gyomorerősítő és skorbutellenes szer volt. len’ kerülhetett át. èendir ’kender. üzb. mod. J: ’Ruscus aculeatus. ném. kendir. tat.: Canapus: kender (TESz. nog. kenderkefű l. veres jelző a virágok színére utal. hogy a növény kora tavasszal „kel”. kenderikefű. 1775: Kénköves gyökér (Csapó 72). vö. J: ’Antennaria dioica. A bokál utótag olasz eredetű. A kénkövesgyökér Melius alkotása. A kelefű egyedi adat. A névadás magyarázata. A kender ótörök eredetű. jelentése ’pohár’. Mind az elő-. kelésfű 1578: Kelés f× (Melius 154). alt. hogy a növény gyakran a kender gyökerén élősködik. 1948: kenderikefű (MagyGyógyn. parlagi macskatalp’. J: ’Knautia arvensis. melly a’ bokréta’ tövét körűlveſzi” (Magy. mind az utótag a növény azon jellemzőjére utal. J: ’ua.. Hanfwürger ’kenderfojtó’ (NclB. Marzell Galeopsis speciosa a. fekélyfű stb. J: ’Alchemilla.. keltike 1. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. kelyhbokál 1807 e.) jelző arra utal. Wilder Hanf ’vad kender’. ▌ 3. a ném. ▌ 2.’. kändir. — odvas ~ 1998: odvas keltike (Priszter 344). a kel igéből t befejezett melléknévi igenévképzővel és kicsinyítő képzőbokorral. hogy a növényből seprűt készítenek. 1998: piros kenderkefű (Priszter 380). J: ’Corydalis cava.). EWUng kel a.). A kelyhbokál összetétel. ném. hogy a növény gyökere keserű.. ujg. J: ’Galeopsis ladanum. A piros. || kenderkefű — piros ~ 1948: Piros kenderkefű (MagyGyógyn. odvas keltike’. 392). a kelefű alapszava valószínűleg az ősi eredetű kel ige. A magyarba egy török kändir ’kender. kéménytisztítófű 1578: kemény tisſÅtito f× (Melius 56a). -e végződése melléknévi igenévképző (hasonlóan alakult a kerge. jelentése: ’talpas ivóedény’ és „zőld boríték. rühfű. ▌ 2. 392). tuv. szüle stb. hogy a páfrány a hajnövekedést elősegítette. eredetű. 16). Diószegi–Fazekas a bokál ’palástfű’ nemzetségnevet véglegesítette a Magyar fűvészkönyvben. Schwebel WurÅl (Melius 49a) tükörfordítása. J: ’Corydalis solida.. 347).’. senyved a. hogy a növény gumója belül odvas. A névadás magyarázata. J: ’Orobanche alba. 1775: Kelés-fü (Csapó 292). 1783: Kénköves gyökér (NclB. A növény keserű . A kénköves jelző magyarázata.. A kéménytisztítófű a szláv eredetű kémény ’kandallószerű tűzhely’ és a szláv eredetű tiszta ’piszoktól mentes’ -ít és -ó képzős származékának az összetétele. Idegen nyelvi megfelelőre vö.. ujjas keltike’.: Kelyhbokáll (Julow 267). — ujjas ~ 1998: ujjas keltike (Priszter 344).. kender 1. piros kenderkefű’. A kelőfű név magyarázata talán az. TESz. J: ’Peucedanum officinale. a kökörcsin utótag hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.) jelző magyarázata: „murvái ujjasan hasadtak” (Hoffmann–Wagner 143).. még olaszok seprűje. Fűvészk. mezei varfű’. A név magyarázatára és eredetére l. kinder.. a kelyh ~ kehely előtag ném. a növényt kelések gyógyítására használják. AH. CC.) és a rétikender ’parlagi macskatalp’ (3. 1395 k. fehér vajvirág’. || kenderikefű 1783: Kenderike-fü (NclB. bask. kirg. J: ’ua. kender kenderkökörcsin 1783: Kender Kökörtsin (NclB. kel a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. Az ujjas ’ujjas keltike’ (2. hogy levelei pohárszerűen felfogják a nedvességet. Az odvas ’odvas keltike’ (1. A kelésfű Melius alkotása. len’. — veres ~fű 1783: Veres Kender-fü (NclB. orvosi kocsord’. öszszetett szó.. J: ’Cannabis sp. TESz. 229). EWUng. 1798: Réti Kender (Veszelszki 238). 387). — réti~ 1783: Réti kender (NclB. A kenderfű és kenderikefű (a kender -ike képzőbokorral létrejött származéka) ’piros kenderkefű’ (2. a névadás magyarázatára l. a név mintájául nyilván a növény egyéb nevei szolgáltak: varfű.kelésfű 237 kénkövesgyökér ’bizonyos fajta gyógynövény. 229). vénuszhaj’. senyved a. szúrós csodabogyó’. 415). a kender előtag arra utal. A kenderkökörcsin Benkő alkotása. varfű. A keltike növénynév szóképzéssel keletkezett. 387). kénkövesgyökér 1578: Kénkxues gyxkér (Melius 49a). kender’.

A kenyérbélvirág ’orvosi körömvirág’ (2.’. hogy a szétmorzsált levél libák. k(nyírmorzsa (Péntek–Szabó. Cruciata (< lat. 1578: KereſÅtes f×. kenyér l. A kenyérbél-cickafark összetett növénynév. KereſÅtesf× (Melius 157). Fűvészk. staurós ’kereszt’) felhasználásával jöttek létre: „Cruciata Staurotypos: az az. J: ’Achillea ptarmica. 1798: Kereſztes gyökér (Veszelszki 235). szakny. J: ’Calendula officinalis. amely szétmorzsálva libák. Brotkrümmelche ’kenyérmorzsa’. A madárkenyér névadás alapja a növény kicsi. Ember és növényvilág 198). or. J: ’Chenopodium bonus-henricus. a madár előtag jelentése ’kicsi. J: ’Achillea ptarmica. 1807: Kenyérbél virág (Magy. méz~. részben a növény gyökerének keresztmetszete. vö.’. ill. A keresztesfű és keresztformájúfű elnevezések a lat. kerék l. Fűvészk. a név a ragadós levelekre utal. || kenyérbélcickóró 1807: Kenyérbél Tzitzkóró (Magy. könnyen morzsálodó rész’ összetétele. madarak tápláléka. gusinaja grečka. kenőfű 1783: Kenö-fü (NclB. disznó~. [! kenyér] (Lippay II: 23).’. kenyérmorzsához hasonló hófehér virágára utal (vö. J: ’ua. 1775: kenyérbél virág (Csapó 291). béle~. A kenyérbélcickóró összetetett növénynév. ném. sár~ kenyérmorzsa N. Schmerbel (< ném. fácánok. 1998: kenyérbél-cickafark (Priszter 290). Ganselkraut ’libafű’. || madárkenyér N. madarak tápláléka. kenyérbél-cickafark’.’. parajlibatop’. külső tulajdonságából a növény varázserejére következtettek. || keresztformájúfű 1578: KereſÅt formáyu f× (Melius 157). madár~ (→ kenyérmorzsa) kenyérbél-cickafark 1911: kenyérbél cickafark (Cserey.kenőfű 238 keresztesfű gyökerére utal lat. kenyérbélvirág l. Fasankraut ’fácánfű’.’..-i Peucedanum (Melius 49a) (< gör. az ’apró törmelék’. kenyérbél-cickafark kenyere l. J: ’ua. a cickóró ’Achillea’ (1807) utótagot Diószegi és Fazekas nemzetségnévként használja. KereſÅt formáyu f×” (Melius 157). ▌ 2. Marzell Achillea ptarmica a. A madármorzsa összetett szó. || madármorzsa N. gusinnik ’ua. „apró sziromleveleiről nevezték el” (Péntek–Szabó. || kenyérbélvirág 1. amely az edénynyalábok elrendeződéséből adódóan szintén keresztformát mutat A régiek képzeletét különösen ez utóbbi ragadta meg. a gyökérnek ebből a különös. boszorkány~. a cickafark utótag nemzetségnév. J: ’Achillea ptarmica. az átlagosnál apróbb’. Ember és növényvilág 198). amely szétmorzsálható. 2. Talá- . Weckbröselchen. ném. kenyérbélcickafark’. a kenyérbél előtag feltehetőleg a növény apró kenyérbélhez. Schmer ’kenőcs’) hatására keletkezett. J: ’Gentiana cruciata. ma- keresztesfű 1577 k: „KereÅtes fwnek gÿqkeret Nÿerſet tqrÿ megh” (OrvK.. valamint az. 533). 484). || keresztesgyökér 1783: KereÐztes gyökér (NclB. A gyógyítás szempontjából legfontosabb növényi résznek. Ember és növényvilág 198). madármorzsa (Péntek–Szabó. A kenőfű növénynév a ném. fácánok. cipó alakú termése. 1664: Kenyár-bél-virágot gr. ném. 344). 375). kenyérbél-cickóró. illetve ’könnyen morzsálodó rész’ jelentésű utótagot a növény levele motiválja. 1783: Kenyér-bél virág (NclB. isten~. cickafark. kenyérbél-cickafark’. a névadás alapja a bimbós virág. J: ’ua. Marzell Achillea millefolium 15a. Genaust Peucédanum a. vö.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. orvosi körömvirág’. k(nyérmòrzsa. A névadás magyarázata részben a kereszt formát mutató levélállás: „Levelei kettöſſek egymás ellenébe állok” (Csapó 260). 484). földi~. GÀnsegras. Növényszótár 4). J: ’ua. Calendula officinalis a. Staurotypos (< gör. Ember és növényvilág 198. Fűvészk. Diószegi és Fazekas alkotása. Ember és növényvilág 198) kenyérmorzsának a növényt. 1998: kenyérbélvirág (Priszter 322). barna. 1813: Kenőfű (Magy. kígyótárnics’. A kenyérmorzsa a kenyér ’gabonalisztből sütött ennivaló’ és a morzsa ’apró törmelék. Péntek–Szabó. J: ’ua. 420). peukedanós ’keserű’) elnevezés is. 346). Szent János ~ dárkenyir (Péntek–Szabó. gen. crux.’. Schneeballen ’hógolyó’. crucis ’kereszt’) és a gör. Käsblume ’túróvirág’). kenyérmorzsa. sár~ (→ sárkerep) kerep l. magyarázatára l.

szapora zsombor’. J: ’Verbena officinalis. 1798: KeserÍ-fÍ (Veszelszki 439). ol. J: ’Marrubium vulgare.) valószínűleg a lat.) jelző magyarázata. A névadás magyarázatára l. kis ezerjófű’. 1998: borsos keserűfű (Priszter 450). 375). sasfű.’. || keresztgyökér 1775: KereÐzt gyökér (Csapó 229). J: ’Aquilegia vulgaris. — kígyógyökerű ~ 1948: Kígyógyökerű keserűfű (MagyGyógyn.keresztfű 239 keserűgyökér lunk a keresztesfű névre analógiát más európai nyelvekben. Mollay. szb. vidrafű’. 1813: Keserűfű (Magy. varjútövis’. 335). 82).. ▌ 2. 1841: keserüfű (Barra 274). 1783: KereÐzt-fü (NclB. 322). ném. hogy a virágos szár keserűanyagokat (pl. a keserűfű elnevezésű növények névadásának alapja. 2. Fűvészk.alapszava ugor kori. J: ’Centaurium erythraea. 1775: Ke- serü-fü (Csapó 26). 1783: keÐerü-fü (NclB. J: ’ua. még földepe. 1998: kígyógyökerű keserűfű (Priszter 450). J: ’Gentiana cruciata. tövis utótagra l. aquilegia (< lat. 346). porcsin~. A keselyűfű a lat. erythrocentaurin) és glikozidokat (pl. hogy a növények valamely része kesernyés ízű. 346) tükörfordítása. a hatóanyagok kivonata étvágyjavító hatású: „Igenkeserü. ▌ 2. 1578: Keſer× gyxkér (Melius 142). 1525 k. keringő l.) a növény levelének ízére utal: „levele keserü izü” (Barra 313). kÿth deakul Aquilegianak hÿnak” (OrvK. J: ’ua. — borsos ~ 1948: Borsos keserűfű (MagyGyógyn. A keresztfű ’kígyótárnics’ (2. borsos keserűfű’. A keserűfű ’vasfű’ (1.) Csapó alkotása. Cruciata fordítása. J: ’Menyanthes trifoliata. eritaurin) tartalmaz. 1783: KereÐzt-fü (NclB.. keserűgyökér 1. 280). 861. a háromlevelű jelzőre l. orvosi pemetefű’. varjútövis. ▌ 5. hogy a növény „Levelei hoſzſzak. Marzell Gentiana cruciata a. a keserűfű utótag nemzetségnév ’Persicaria’. (Melius 57). háromlevelűfű. ’az epe ízéhez hasonló ízű’ jelentésű. J: ’Senecio vulgaris. kígyógyökerű keserűfű’.: Genciana: Kesserw Gÿewker (Ortus: RMGl. de szagtalan növény” (Barra 274). Kreutzwurz (Veszelszki 407) fordítása. keresztesfű. ▌ 3. 1783: KeÐerü-fü (NclB. Növénynevek 37–38. A keserűfű keser.’. 416). Cre×tÅzwurtÅ (Melius 82). J: ’Rhamnus cathartica. J: ’Sisymbrium officinale. — Ö: madár~. Creuzwurz (NclB. a kígyógyökerű jelző magyarázatára l. ördög~ keselyűfű 1577 k. 163).’. 346) is hatással lehetett a névalkotásra. a névadást azzal indokolja. vö. J: ’ua. A keserűfű ’orvosi pemetefű’ (6. közönséges aggófű’. kígyógyökér. vízibors (→ bors).-hv. A borsos ’borsos keserűfű’ (3. keſerü kedvetlen izüek” (Csapó 246). A keresztfű.) a növény mai hivatalos elnevezése. keresztformájúf ű l. 1578: Keſelx f× (Melius 63). 1775: KereÐzt-fü (Csapó 260).: „Keſelÿw fwnek. de a ném. UEWb. 363). keserűfű 1. 416). 345). hogy a növény „levele igen keserü” (Barra 294). keserű gyökér. 1783: keÐerü gyökér (NclB. ▌ 2. croisette.) a ném. 1783: KereÐzt gyökér (NclB. 1775: KeÐelö-fü (Csapó 57). 1841: keserüfű (Barra 313). ▌ 6. Kreuzdorn tükörfordítása.) jelzőt az indokolja. A ’kis ezerjófű’ (5. nagyon öblöſſek. keresztgyökér l. A kígyógyökerű keserűfű ’kígyógyökerű keserűfű’ (7. A keserű ’vidrafű’ (2. keresztf ű kereszttövis — római ~ 1948: római kereszttövis (MagyGyógyn. ▌ 7. A keresztesgyökér a ném. 1775: KeÐerü-fü (Csapó 246). Ö: sas~. fr. keresztesgyökér. Mollay. A névadás magyarázatára l. Creuzwurz (NclB. Növénynevek 36–40. sárga tárnics’. réti harangláb’. J: ’Persicaria hydropiper. Kreuzblum stb. vasfű’. J: ’Alo( sp. crusada. A kereszttövis a ném. J: ’Gentiana lutea. keresztesfű keresztfű 1. — N. J: ’Persicaria bistorta. keresztgyökér ’közönséges aggófű’ (1. kígyótárnics’. križatica. hogy a növény csípős ízű. 1775: KereÐzt-fü (Csapó 229). keserűgyükér (ÚMTsz. aquila ’sas’) fordítása. magyarázatára l. ▌ 4. A névadás szemléleti háttere a kereszt formát mutató (keresztben átellenes) levélállás. vö. . — háromlevelű-~ 1798: Három levelÍ keserÍ-fÍ (Veszelszki 454). || keserűgyökerűfű 1775: KeÐerü gyökerü-fü (Csapó 260). 1578: Keſer×gyxkeret gr.).) keserűfű nevének alapja. 564/ 28).

kígyótárnics’. tavaszi kankalin’. hogy a növény pázsitfűféle.). A kígyófű a lat. A keserűlapubojtorján összetett szó. ▌ 3.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. kígyófű 1500 k. R. istenkesztyüje (ÚMTsz. 1775: Kigyó-fü (Csapó 116). 96). kesztyűvirág 1775: KeÐztyü-virág (Csapó 148). ▌ 2. keserűgyökerűf ű l. serpentis) fordításával jött létre. Fűvészk. 1948: kígyófű (Halmai 38). az előtagra l. hogy a kankalin virágzata kesztyűhöz hasonló. repkény keze l. dracunculus (< lat. A névadás alapja.: RMGl. kétiksz repkény l. A névadásra a lat. A keserűgyökér ’aloé’ (2. Marzell Aloe a. a név arra utal. keserű magúfű 1533: Glycyrrhica uuglo liquiricia: Sießholcz: kxsserx mago fy (Murm. oly hegyes.keserűlapubojtorján 240 kígyógyökér aloé’. hogy „Vir. Mikor ki iò à fxldbxl ollyan mint à Kigyo nyelw. kéthímpázsit 1807 e. (Melius 89a). A névadás alapja. serpentaria (lat.: Serpentaria: kegÿo fÿw (Herb. gen. 1520 k. basiliskos ’kígyó’) alapján jött létre. A keserűgyökér ’sárga tárnics’ (1. basilisca (< gör. kígyófű (Péntek–Szabó. SchlangwurÅ ’kígyófű’. kígyónyelv. J: ’Gentiana cruciata. tavaszi kankalin’. hogy a növény gyökere keserű ízű. J: ’ua. J: ’Anthoxanthum odoratum. vö. A keserűmagúfű egyedi adat. A kesztyűvirág elnevezést az indokolja. a bojtorján utótag nemzetségnév. || istenkesztyű N. J: ’Dracunculus vulgaris. nagy bojtorján’. | 1798: ’Primula vulgaris.. serpēns ’kígyó’. A névadás alapja talán a növény hüvelytermésének jelentéktelen magja. J: ’Helleborus purpurascens. ném. fekete hunyor’. krisztus~ (→ krisztustenyere) keserűlapubojtorján 1807: keserűlapu Bojtorján (Magy. Fűvészk. b): RMGl. 861. 255). keserűgyökér A kéthímpázsit Diószegi–Fazekas alkotása. hogy a növény hatóanyaga többek között az aloin nevű keserűanyag. 256). Bitterwurz tükörfordítása. ▌ 4. 1783: Kigyó-fü (NclB.: RMGl. J: ’Anthoxanthum. 1798: KeÐztyÍ-virág (Veszelszki 72).) Melius alkotása. 1578: Kigyó f×nec gr. ném. a név Diószegi–Fazekas alkotása. NaterwurÅ. Csapó azt írja: „A’ fekete hunyort kigyó-fünek helytelenül nevezik. kígyógyökér 1813: kígyó. az ſÅára czepegtetxt ſÅin×” (Melius 89a). illatos borjúpázsit’. mert más fü az” (Csapó 117). 255). A kéthím előtag magyarázata. borjúpázsit’. 335). Csapó így magyarázza: „Ez egy araſzni fünek keſztyü-forma virágai vagynak” (Csapó 148). pirosló hunyor’. kígyófűgyökér. 1783: KeÐztyü-virág (NclB. a keserű. Hele Better ’heilig Bitter’. J: 1775: ’Primula veris subsp. magyarázata. veris. hogy véd a kígyócsípéstől: „Ha pedig valaki a’ kezét e’ gyökérrel meg-dörsöli. J: ’Helleborus niger. J: ’Glycyrrhiza glabra. Marzell Glycyrrhiza glabra a. az nap nem félhet a’ kígyó-tsipéÐtfl” (Veszelszki 194). hogy a növény gyökere tekergős. kígyó’ kicsinyítő képzős alakja) is hatással lehetett. veris.: RMGl. lapu. 346). dracō ’sárkány. Ember és növényvilág 198). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Veszelszki még azt is hozzáteszi. 96). ami megízlelve igen keserű. Fűvészk. 455). melynek keser. — szagos ~ 1807: szagos Kéthímpázsit (Magy.’. 1590: Serpentina: Kegyo fé (SzikszF. a névadás magyarázatára l.: Kéthímpásit (Julow 266). hogy mikor kihajt a növény.) és pirosló hunyor (4.’. 1903: Kígyófű (Hoffmann–Wagner 111). a pázsit utótag szláv eredetű. Mélius azzal magyarázza.) kígyófű neve hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 257). A fekete hunyor (2. szártalan kankalin + Primula veris subsp. hegyes: „Kigyó f×nec is hiyác. A kígyófű ’kígyótárnics’ (3.) a ném. UEWb. közönséges sárkánykontyvirág’. J: ’ua. 2-hímű” (Magy. kígyófűgyükér (Péntek–Szabó. — N. J: ’Arctium lappa. tekert Gy[ökér] . és a népi gyógyászat elsősorban a növény gyökerét használja: „Chak az gyxkerenek vagyon hazna” (Beythe 58a). igazi édesgyökér’.: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. Ember és növényvilág 198). kígyófű. — ~gyökér N.’az epe ízéhez hasonló ízű’ alapszava ugor kori és a mag ’termés’ -ú melléknév képzős származékának az összetétele.

Fűvészk. Ember és növényvilág 221). A kígyónyelv(fű) Melius alkotása a lat. Ophioglossum (< gör. ném. ▌ 3. őszi kikerics. Natterwurz tükörfordítása. 1807: Kígyószisz (Magy. 429). 354). kígyógyökerű keserűfű’. 1783: Kigyó nyelvü-fü (NclB. A kígyógyökér ~ kígyógyökerűfű a ném. „Ennek az egygyes kövér levele ollyan mint az úti-fÍvé.’.kígyóhagyma 241 kígyószisz (Magy. kígyóhagyma (Péntek–Szabó. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Naterzunglin (Melius 90).) névadás alapja részben a hosszú kígyószerű levél.: Kígyószisz (Julow 256). basilisca (< gör. J: ’Colchicum autumnale. Echium fordítá- . Diószegi– Fazekas így magyarázza a nevét: „ſzára virágzás előtt kígyósonn öſzvetekeredik” (Magy. || ~fű 1. 1590: Ophioglosson: Kegyo nyelé (SzikszF. két-felfl ravatos ſzáratska magát ki-tolja” (Veszelszki 280). Es az egy leuélbxl mint egy Kigyo nyelw ollyan ix ki” (Melius 90). 2.. vö. échis ’kígyó’ < óind. a lat. 372). kígyólevelűfű N. a kígyó előtag a lat. Schlangenknoblauch ’kígyófokhagyma’ részfordítása. 1807: ’Echium. 1578: Kigyo nyelw f×uet gr. mérges vad harapást gyógyító fű kígyónyelv 1578: Kigyo nyelw. N. || kígyós hagyma 1813: kígyós Hagyma (Magy.) és ’kígyóhagyma’ (2. A kígyószisz nemzetségnév. kígyófű. J: ’ua. snake root ’kígyógyökér’. óphios ’kígyó’. hogy a levelek vékonyak. Diószegi–Fazekas alkotása. 1783: Ki- gyó nyelv (NclB. Melius még a név ném. J: 1807 e. A növényt kígyóharapás ellen használták (sikertelenül).’.’. kígyógyökerű keserűfű l. J: ’Plantago lanceolata. J: ’Ophioglossum vulgatum. échidna ’kígyó’ < gör. — egylevelű ~ 1813: Eggylevelű Kígyónyelvű (Magy. kígyóhagyma’. 82). Fűvészk. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. keserűf ű kígyóhagyma 1. 1998: kígyónyelv (Priszter 439). Növénynevek 46–47. 1783: Kigyó nyelvü fü (NclB. J: ’ua. 156). — közönséges ~ 1998: közönséges kígyószisz (Priszter 365). J: ’ua.. J: ’Allium ursinum. Genaust ophiocárpus a. Fűvészk. megfelelőjét is megemlíti. a névadás magyarázata. egy leuele.’. lándzsás útifű’. J: ’ua.) elnevezés valószínűleg a növény régi lat. áhiA ’kígyó’). 1998: egylevelű kígyónyelv (Priszter 439). J: ’ua. ſzaga. 372). (Melius 90a). Fűvészk. Schlangenwurtz. A kígyólevelűfű népi név. 226). hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 2.’. 1783: Kigyó-gyökerü-fü (NclB. ill. 346). 1998: kígyóhagyma (Priszter 295). ereje mind egy bordából valók” (Veszelszki 401). echidna ’kígyó’ < gör. A névadás magyarázata a lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzér. | közönséges ~ 1998: közönséges kígyónyelv (Priszter 439). snake weed ’kígyófű. 429). erre utal a lat. basiliskos ’kígyó’) hatására jöhetett létre. közönséges kígyónyelv’. ang. 1775: Kigyó-hagyma (Csapó 115). részben a kígyóhagymához való hasonlóság. kígyógyom’. 1595: Kigyo hagyma (Beythe 48a). ▌ 2. Mollay. kígyószisz’. közönséges kígyószisz’. kígyószisz 1807 e.) vadon növő hagymafajok. 279). || ~fű 1948: Kígyógyökérfű (MagyGyógyn. részben pedig a kígyószerű gyökérre utalhat. Marzell Gentiana cruciata a. J: ’ua. Veszelszki ezt írja: „A’ fokhagyma’ mondérja van rajta. kígyóhoz hasonlíthatóak. óphis. J: ’Gentiana cruciata.: RMGl. A névadás magyarázata.’. 528). A névadás magyarázata részben a növény képzelt erejével kapcsolatos. 1783: Kigyó-hagyma (NclB. A kígyóhagyma ’medvehagyma’ (1. elsősorban a növény tavaszi levelei’. A kígyónyelvűfű ’kígyótárnics’ (2. glôssa ’nyelv’). 1775: Kigyo-nyelvü-fü (Csapó 139). Kigyo nyelw” (Melius 90). 1998: kígyószisz (Priszter 365). kígyómarást gyógyító fű l. A kígyóhagyma ’őszi kikerics’ (3. Lingua Serpentis ’kígyónyelv’ mintájára jött létre: „Opiogloſſon. vö. kígyótárnics’. medvehagyma’. neve is: Echium (< lat. 2. 363). Melius és Veszelszki így magyarázza: „egy koroya vagyon. kígyólevelüfű (MagyGyógyn. mellybfl egy kígyó-nyelvhez haſonló fúrkós. hosszúak. | 1998: ’Echium vulgare. J: ’Allium scorodoprasum. azert íze. || kígyógyökerűfű 1775: Kigyó-gyökerü-fü (Csapó 274). id eſt Lingua Serpentis. Kigyo nyelue (Melius 90).’. gen. J: ’ua. valamint a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták. Fűvészk. A kígyóhagyma a ném. ▌ 2. J: ’Persicaria bistorta. 388). 355).

) és ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. Fűvészk. Märzenblume ’márciusi virág’. az előtagra l. J: ’Artemisia dracunculus. előzménye talán a lat. 103). (OrvK. Az elvont szóalak n járulékhang betoldásával (barlang.) valószínűleg a ném. közönséges sárkánykontyvirág’. kökörcsin kikeletifű — fehér virágú ~ 1783: Fejér virágu kikeleti-fü (NclB. 381).: Kegÿo Trangoth gr. || kígyótrank 1. viper’s grass ’viperafű’. égi~ kininfa l. A kikelet ’tavasz’ a kikel igéből keletkezett -et képzővel. az előtag a lat. 1903: kikeleti fű (Hoffmann–Wagner 115). terjőke (→ terjékfű). 112/18). kikeri. kivágott gyökerű f ű király l.. 1948: kígyótrank (MagyGyógyn. kígyószisz l. 422). 2. kikín. 1595: Kigyo trank (Beythe 51a). | 1783: ’Dracunculus vulgaris. J: ’Arum maculatum. A növény virágzata kék virágokból áll. a névadás alapja a növény korai virágzása. TESz. a névadás alapja. hogy „Hasonlít a’ kígyó’ sziszegő szájához” (Magy. 1948: kígyótráng (MagyGyógyn. 1578: Kigyo tranck (Melius 89). ágas aszfodélusz’. 1783: Kigyó-trank (NclB. 716). 47).: RMGl. 363). kincs l. mérges vad harapást gyógyító fű. kikerics. az utótagra l. A kígyótrank összetett szó. illetőleg a tövet. Serpentaria (< lat. J: ’Anemone nemorosa. 1807: Királydárda (Magy. A kígyótrank ’tárkonyüröm’ (4. vö. ▌ 2. MNövSz. J: ’Asphodelus ramosus. hogy a növényt elsősorban lázcsillapításra használták. Fűvészk. valamint az. slangenkruid ’kígyófű’. Fűvészk. kígyógyökerű keserűfű’. A kínafű a ném.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. 127). J: ’Gentiana cruciata. A kígyótárnics összetett szó. avagy Haſtula . Échium a. hogy a növény gyökerei kígyószerűek. 1583: kygyo trank Dracunculus (Clusius–Beythe 7: BotTört. tárkönyüröm’. Gencius ~ füve. amiből a latinul jól tudó orvosbotanikusok elvonhatták az unculus képzőt. 520). a név magyarázata.. kikarics l.kígyótárnics 242 királydárda sa. Natterkraut ’kígyófű’. Marzell Anemone nemorosa a. kökény kirágott gyökerű fű l. serpēns ’kígyó’) (Melius 89) fordítása. 82). Osterblume ’húsvéti virág’. 1590: Dracunculus: kigyotrangh (SzikszF. Natternkopf ’kígyófej’. Szent László ~ füve (→ Szent László füve) királydárda 1. mint a valódi kínafa (Cinchona sp. Vö. Genaust dracónis a. 156).: De serpentaria: kegÿo [trank] fyw (StrassbGl. foltos kontyvirág’. kökörcsin kínafű 1903: kina-fű (Hoffmann–Wagner 6). tárnics. J: 1583: ? ’Dracunculus vulgaris. J: ’Lycopus europaeus. 231). szorong) és zöngétlenüléssel fejlődött tovább a magyarban.) kérgét. A névadás alapja. dracunculus ’kis sárkány’) részfordítása. kikirincs l. 376). később megkékülnek. az utótag a hangutánzó eredetű szisz.. a virágokból emelkednek különböző hosszúságú. ▌ 3. 1813: Kígyótráng (Magy. J: ’Persicaria bistorta. hogy a ’közönséges sárkánykontyvirág’ (3. terjőke~ kígyótárnics 1966: kígyótárnics Csapody–Priszter. 1948: Kígyótrank (MagyGyógyn. 310). ▌ 4. kígyógyökerű keserűfű | ? Dracunculus vulgaris. 1807: Kígyotráng (Magy. Marzell Echium vulgare a.). — királydárdácskája 1664: „vad-foghagymának neveznek. J: ? ’Persicaria bistorta. — Ö: terjőke~. kígyóf ű. közönséges sárkánykontyvirág’. 1798: Kígyó-trank (Veszelszki 193). kígyótrankfű 1500 k. Idegen nyelvi megfelelőre vö. Genaust echídne a. kikerincs. 1577 k. A kígyótrank ’foltos kontyvirág’ (2. kikirics. amelyek nyíláskor pirosak. dracunculus szó volt. Fűvészk. a tráng utótag bizonytalan eredetű. vízi peszérce’.. hajlott porzói. Schlangenkraut ’kígyófű’ (< lat. 1998: kígyótárnics (Priszter 383).) gyökere tekergős. MNövSz. kígyótráng (Csapody–Priszter. EWUng. Marzell Lycopus europaeus a. viper’s herb ’viperafű’.: RMGl. snake flower ’kígyóvirág’. ezek a kígyószájból kinyúló kígyónyelvre emlékeztetnek. közönséges sárkánykontyvirág’. holl. ang. 255). 1783: Kigyó trang (NclB. 1775: Kigyotrang (Csapó 137). berki szellőrózsa’. ném. — N. Diószegi–Fazekas névadását azzal indokolja. kígyótárnics’. Chinakraut tükörfordítása. hogy a növényt kígyóharapás ellen alkalmazták.

268). 1903: királyné asszony káposztája (Hoffmann–Wagner 97). 406). 380). a királydinnye a szláv eredetű király ’uralkodó’ és a szláv eredetű dinnye összetétele. 172).: Eupatorium: keralne azzon kapozthaya (Növ. ▌ 2. orvosi somkóró’. hogy ezeknek a növényeknek a hosszú. közönséges párlófű’. a név nem maradt fenn. pompás virágzata. királyné gyertyája 1998: királyné gyertyája (Priszter 308).’. 1560 k. J: ’Agrimonia eupatoria. 1783: Király-gyertya (gyortya) (NclB. .: RMGl. királyné káposztája N. 159). lat. király nyila (Nyr. királydárda királydinnye 1807: Királydinnye (Magy.: Eupatorium: Keral kapozthaÿa (Ortus: RMGl. szöszös ökörfarkkóró’. a névadás magyarázata. Fűvészk. földi királydinynye’. tüskés. királydárdácskája l. a termése gömbölyű. J: ’ua. 268). királydinnye királyné asszony káposztája 1. Idegen nyelvi megfelelőre vö. 1775: Király-gyertya (Csapó 203). virágos szára gyertyaszerűen kiemelkedik a réteken. J: ’ua. Fűvészk. királygyertya 1. A királynyila a királydárdácska hatására keletkezett. — N. 182). J: ’ua.). J: ’Tribulus terrestris. Növénynevek 75–77. J: ’ua. || királynyila N. 339).’.: Batis genus herbe aculeate sponte nasientis: kyralne azzony dinnye: vel: szamar tówys (GyöngySzt.’. 1783: Király-fü- ve (NclB. | király káposztája 1525 k.’. 1807: Királygyertya (Magy. J: ’Verbascum thapsus. J: ’ua. a névadás magyarázata. | királyné káposztája N. mezei iringó’. ▌ 2. hogy a növény homokos mezőkön fordul elő. királynéasszony káposztája (Varró 77). 1775: Királyné AÐzÐzony kápoÐztája (Csapó 239). 132). 1590: Tribulus syluestris: Kiralyne aszony dinnyeie (SzikszF. 1775: Király dárdátskája (Csapó 139). 1775: Király-fü (Csapó 239). A földi jelző magyarázata. A királydinnye és királyné asszony dinynyéje valószínűleg magyar alkotások. 84). királygyertya (Szegsz. Idegen nyelvi megfelelőre vö. királyfű 1578: Király f×ue (Melius 95). hogy a növény és gömbölyű termése jelentéktelen. ezért kapta a jelentéktelenséggel ellentétes királydinnye és királyné asszony dinnyéje nevet. J: ’Melilotus officinalis. 7: 381). király káposztája l. J: ’Asphodelus albus. molyhos ökörfarkkóró’. orvosi somkóró’. — N. királygyertya alapján jöhetett létre. 159). messziről dárdához hasonlító formát mutat. Melius alkotása. A királygyertya a lat. királyné káposztája (MagyGyógyn. mert a nagy. királyné káposztája (Jávorka 536. kiráj-gyertya (Nyr. A királyfű a R. | királyné tüskés káposztája 1798: Királyné tüskés kápoÐztájának gr. 357). 159). 1948: királygyertya (MagyGyógyn. királyné asszony káposztája királyné asszony dinnyéje l. ▌ 2. 1998: királydinnye (Priszter 525). amely alulról felfelé elkeskenyedő. J: ’Melilotus officinalis. Kxnigs kerÅen (Melius 146). Az elnevezést a növény külső megjelenése motiválja: méternyire is megnövő egyenes szára.: Tribulosa: keralne azzon dÿnÿeÿe (Ortus: RMGl. MagyGyógyn.: RMGl. J: ’Verbascum phlomoides. (Melius 95). 1578: Király gyortya (Melius 146). feltűnő. Mollay.) királydárda neve a R. 280). 1783: Király dárdátskája (NclB. (Egészség Isten patikájából 9). A királydárdácskája ~ királydárda a latin hastula regia tükörfordítása. 380).’. — ~tartó 1841: királygyertya tartó (Barra 332). — földi ~ 1998: földi királydinnye (Priszter 525) J: ’ua. Herba Regia (Melius 95) tükörfordítása. N. Candela Regia (Melius 146) tükörfordítása. king’s clover. szöszös ökörfark-kóró’. Marzell Tribulus terrestris a. 1520 k. J: ’Eryngium campestre. és azért a királyé. ▌ 3.’. pompázatos dolgok gyakran kapják még a királyi jelzőt. J: ’ua. (Veszelszki 144). fehér aszfodélusz’.’. a növények dárdaként állnak a réteken. || királyné asszony dinnyéje 1525 k. ſzáraz fövenyes utakon el-fut (Csapó 268). A szöszös ökörfarkkóró (2. 1578: Királyné aſÅſÅony kapoſÅtayánac gr. Királydárda (MagyGyógyn. Mollay.’.királydinnye 243 királyné asszony káposztája Regia. ▌ 3. Fűvészk. J: ’Verbascum phlomoides. Növénynevek 65. ném. Király dárdácskának” (Lippay I: 75). a hastula regia szabad fordítása. J: ’ua. ang. „ſzára főldreterűlt” (Magy. királynéaszszony káposztájának gr.: RMGl. 40: 104).

Muttergottesschühlen ’Szűz Mária cipellője’. Muttergottesschucherl. ang. 1783: Király Ðzinü virág (NclB. N. medveszőlő’. || elharapottfű 1578: El harapot f× (Melius 155).) népi elnevezés. — kénköves ~ 1807: kénköves Kotsord (Magy. 1783: Kukojza (NclB. a kénköves jelzőre l. J: ’Peucedanum officinale. Ember és növényvilág 198). áfonya’... ném. kocsord a. Storchen ſchnabel ’gólyaorr’. Fűvészk. ördögharaptafű’. 1798: El-harapott gyökerÍ-fÍ (Veszelszki 314–5). kocsord’. ill. kisebbítőf ű l. Eupator király nevéből) név. Fűvészk. ördögharaptafű’. 361). succésus ’alul elvágni’ < succédere) mintájára jöttek létre. 2.) és ’mezei iringó’ (3. orvosi kocsord’. Reiherschnabel tükörfordítása. Ulrich 7. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. sz. Fűvészk. A kirágott gyökerű fű és elharapott gyökerű fű a korai XVI. ▌ 2. lép~ Ki-rágott gyökerü-fü (Csapó 210). nagy sarkantyúka’. J: ’ua. mintha kiharapták volna vagy egy darabot kivágtak volna belőle. narancssárga. A mezei szarkaláb (2. szakny. ördögharaptaf ű. Marzell Erodium cicutarium a. || elharapott gyökerű fű 1783: El-harapott gyökerü fü (NclB. királyné káposztája valószínűleg magyar alkotások. 263). Eupator király füve’ elnevezés is. Königskraut ’király füve. 152).. ▌ 2. ném. A kivágott gyökerű fű és az elharapottfű nevek a lat. 329). TeuffelſbiſÅ ’ördögharapása’ (Melius 155). J: ’Peucedanum. 262).) kisasszonypapucs nevének magyarázata. A királyné káposztája ’orvosi somkóró’ (2. orvosi medve- . Marzell Agrimonia eupatoria [6] a.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett.’. hogy a ’mezei iringó’ (3. AbbiſÅ. ang. a névadás magyarázata. | orvosi ~ 1998: orvosi kocsord (Priszter 451). pirosas. de a névadásra hatással lehetett a lat. 1807 e. eupatorium (< talán VI. kisasszonypapucs (Péntek–Szabó. 1775: El-harapott-fü (Csapó 210). elharapottfű) mintájára keletkeztek. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 35). Herrgottsschühli. Marzell Aconitum anthora a. bürökgémorr’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1807: Kukojtza (Magy. stork’s-bill ’gólyaorr’.) szúrós. J: ’Succisa pratensis. királydárda királyszínűvirág 1775: Király Ðzinü virág (Csapó 279). hogy a virágok színe sárga. kocsord a. 200). Aconitum napellus a. 377). 200). Delphinium consolida a. kökörcsin kivágott gyökerű fű 1578: ki vágot gyxkere f× (Melius 155). — fanyal ~ 1807: fanyal Kukojtza (Magy. a királyi színnek felel meg. J: ’Arctostaphylos uva-ursi. ném. kivirics l.’. farkasölő sisakvirág’. J: ’Tropaeolum majus. a név a virág formájára utal. Vö. A kocsord ismeretlen eredetű. kokojsza 1. Genaust eupatória a. kocsord 1577 k.-i nevek (kivágott gyökerű fű. || kirágott gyökerű fű 1775: kócsagorr 1948: kócsagorr (MagyGyógyn. — vad~ 1813: vad Kukojtza (Magy. J: ’ua. 362). királyné asszony káposztája királynyila l. király káposztája.. A kócsagorr valószínűleg a ném. a növény társneveit: angyalbocskor. királyné káposztája l. Pantoufes de Marie. J: ’ua. J: ’ua. J: ’Succisa pratensis. 1807: Kotsord (Magy.-i eupatoria.királyszínűvirág 244 kokojsza A királyné asszony káposztája. devil’s bit ’ördög harapása’. | sziki ~ 1998: sziki kocsord (Priszter 451). hogy a virágok formája szintén cipellőkre emlékeztet. kisasszonypapucs 1. J: ’Aconitum vulparia. J: ’Vaccinium myrtillus. fr. Genaust Succísa a. J: ’Consolida regalis.’. Szabó. a tüskés jelző magyarázata. mezei szarkaláb’. J: ’Arctostaphylos. sőt esetleg a ném. J: ’Erodium cicutarium. EWUng. Kisasszony papucsa (MagyGyógyn.: Kochÿordot ecÅettel es roſa olaÿal teorÿ eoÅwe” (OrvK.’. sarkantyúvirág. kénkövesgyökér.: Kukojtza (Julow 258). Melius 410. A kisasszonypapucs ’farkasölő sisakvirág’ (1. Hasonló típusú névadásra l. N. hogy a gyöktörzs vége olyan. Fűvészk. amelyek szépsége királyi. A királyszínűvirág szláv eredetű király ’uralkodó’ elemének magyarázata. 96). 1783: Ki-vágott gyökerü-fü (NclB. succisa (< lat. 329). Idegen nyelvi megfelelőre vö. Fűvészk. TESz.

koldustetű 245 konkoly szőlő’. 470). 1775: Koldus tetü (Csapó 268). nagy bojtorján’. szlk. konkoj l. kék búzavirág’.: ÅiÅania: concol (SchlSzj. — búza között termő ~ 1578: Buza kxzxt termx Konkoli (Melius 63).. ruhához ragadó termés. N. Fűvészk. kankaj.: TESz. a név valószínűleg a ném. | fanyar ~ 1841: fanyar kukojczának gr.’. к]кьл. EWUng. ▌ 4. — kék~ 1948: kék konkoly (MagyGyógyn. J: ’Agrimonia eupatoria.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. erdei peremizs’. J: ’ua. kúkoľ. *kYkoljь . 326). beggar’s buttons ’koldus gombja’.: ’vetésekben gyakori gyomnövények (pl. Bubeläuse ’gazfickótetű’. ang. berzenkedik a. 1578: Konkoly (Melius 63). Fűvészk. a közönséges párlófű egyéb elnevezéseivel. szakny.’. 1583: konkoly (Clusius–Beythe 7: BotTört. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. örökzöld törpecserje bogyószerű. Fűvészk. konko. egres. J: ’Tribulus terrestris. A kokojsza ’orvosi medveszőlő’ hasonlóság alapján kapta nevét: alacsony. kókolj.. 470) névből hozták létre. szln. lator~ (→ lator koldus lába sebesítő fű) koldustetű 1. к]клица sz. 276. konka (MTsz. ném. N. berzenkedik a. kunkoj (ÚMTsz. Ember és növényvilág 199). rom. számtalan bojtorjánhoz hasonló termésnek adták a tetű elnevezést. szb. koma l. J: ’Conyza. ilyen nemzetség ma nincs’. J: ’Cynoglossum officinale. vadóc) neve’. Bettelläus tükörfordítása.) név keletkezésének indítéka a bojtorján tüskés. ▌ 2. 132). 276). 1775: Konkoly (Csapó 141).. | 1807: ’Agrostemma. Fűvészk. ang. kúkolj..). hogy a növény fészekpikkelyei felállók: „féſzke’ pikkelyi berzedtek” (Magy. csicsis~. szőrös virágfeje. 126).hv. vetési konkoly’. TESz. A konkoly a vetésekben gyakori különféle gyomnövényeknek a neve. A kónizs Diószegi–Fazekas alkotása. 1807: Konkoly (Magy. | 1578: ’Agrostemma githago. — N. amelyek ugyancsak a horgas tüskéjű termésről kapták nevüket: bojtorjánka. A fanyal ~ fanyar jelzők magyarázata. A kokojsza román eredetű. kolandran l. idegen nyelvi megfelelőkre vö. Fűvészk. 470). Diószegi–Fazekas így magyarázza a berzedt jelzőt: „Berzedtt (Squarrosus) mikor az eggymást hátaló pikkelyek’ végei kihajolnak. κόγκολη ’egy fajta gyomnövény a gabonában’ a déli szláv nyelvekből való. 1903: kódistetű (Hoffmann–Wagner 31). A koldustetű ’közönséges párlófű’ (4. J: ’Centaurea cyanus. harvest lice. 277). piros terméssel. konkáj. J: ’Agrostemma githago. J: ’Inula conyzae. Vö. 280). TESz. vetési konkoly’. 470). ang. szőrféreg. hogy a növény „levele fanyar keserü izü erősitő” (Barra 254). földi királydinnye’. katibolha.). vö. J: ’ua. Idegen nyelvi megfelelőre vö.) koldustetű elnevezésének alapja a tüskés. Fűvészk.’. J: ’Arctium lappa. közönséges ebnyelvűfű’. koriander koldus l. konkoly konkoly 1. EWUng. Ðzéllyelberzednek” (Magy.) koldustetű elnevezésének magyarázata szintén a növény tapadós termése. Fűvészk. beggar lice. — ~fa 1903: kukojczafa (Hoffmann–Wagner 86). konkoj (Péntek–Szabó. A berzedt jelző (berzed 1796: ’borzasan felmered’) arra utal. a lat. Pracherläuse. Agrimonia eupatoria a. vetési konkoly | a gabonát megrontó gyommag’ (Szabó. J: ’ua. N. megfelelő szó megtalálható a többi szláv nyelvben is. koldustetű (MagyGyógyn. 1405 k. Az újgör. A földi királydinnye (1. kokojsza a. nemzetségnév. a közönséges ebnyelvűfű (2. A koldustetű ’nagy bojtorján’ (3. konkáj (Nyatl 1: 15).: ném. ▌ 2. 17). 324).-i conyza (Magy. A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. áfonya’.). Melius 395). 1948: koldustetű (MagyGyógyn.). 1998: vetési konkoly (Priszter 293). konkó (OrmSz. blg. N. konka. 1807: Kóldústetű (Magy. 1783: Kóldus tetü (NclB. ▌ 3. | vetési ~ 1807: vetési Konkoly (Magy. N. Marzell Arctium lappa a. kankoj. A konkoly szláv eredetű. or. coácăţă ’alacsony ribizli. coácăză. 367). kokojsza a. prücsök~ kónizs 1807: Kónizs (Magy. Fűvészk. közönséges párlófű’. 1998: konkoly (Priszter 293). кýколь ’konkoly’. — berzedt ~ 1807: berzedt Kónizs (Magy. J: 1405 k. vö. (Barra 254). Koldustetű (Jávorka 536). konkoly | Agrostemma githago.

TESz. J: ’Apium graveolens var. (Barra 161). 40: 111).: Kontyvirág (Julow. — ~fű 1708: Kapott-nyak fÍ (PP. 1775: Kopottnyak-fü (Csapó 130). 419). vö. de van fejér vagy fekete fólttal jegyes levelű is” (Magy. A foltos/mocskos jelző a lat. fejlődött. 1998: koriander. J: 1807 e. a búzavirág egyéb kék jelzős neveivel: kék búzavirág (→ búzavirág). 1807: Kontyvirág (Magy. 91). vége előtt. 520). 1872: kopotnyákot gr. kékvirág. (TESz.és fÍszeres könyvében”. zeller a. 419). 1841: kopottnyak (Barra 387). Diószegi–Fazekas alkotása. EWUng. Fűvészk.. hogy a virág fehér. hasonlóan a vetési jelző. A koporsóvirág az ótörök eredetű koporsó ’ládaféle. | 1998: ’Arum maculatum. kereklevelű kapotnyak’. J: ’ua. és amelyben megtalálható a torzsavirágzat. 1673: kopottnyák (Com. vagy inkább kopott-nyak” (75). 1998: kontyvirág (Priszter 307). 191).: TESz. koriander 1533: Coriandrum: Coriander: koriander (Murm. kontyvirág. kontyvirág’. 278. fehéres buroklevele. Coriander (Lippay II: 20). A kékkonkoly ’kék búzavirág’ (2. az utótagra l. J: ’Arum maculatum’. 1577 k. 85). foltos kontyvirág’. magyarázata. hogy a tölcsérszerű buroklevelet belül lilás foltok díszítik. valószínűleg az idegen eredetű kapotnyak helyett az értelmesített kopott nyak jobban hangzott. konyhazeller 1841: konyha Zeller (Barra 170). fűszerkömény’. 1807: ’Arum. foltos kontyvirág’. 1948: kontyosfű (MagyGyógyn.. másfelől pedig konkoj stb.: Coriandrum: Coriander (De Herbis: RMGl. 47). 1683: Kopottnyak (Nyr. EWUng. 1578: Colandran Coriandrum. 1664: Coriander (Lippay II: 18). A kontyvirág nemzetségnév. amelybe a halottat eltemetik’ és a virág összetétele.. 1798: Koriánder (Veszelszki 172). hogy a kopott-nyak elnevezés jobb. 520). A legrégebbi alakváltozat a konkoly. A konyhazeller összetett szó. hogy a növényt fűszerként használják. a növény előfordulási helyére utal. tiszta zőldek. hoſzſzú gyenge ſzárakon állanak a’ virágok” (Csapó 131). 25: TESz. 1783: Kóriándrom (NclB. Fűvészk. amely kontyszerűen véd. kontyvirág 1807 e. és szívesen ültetik temetőkbe. a búzavirág jellemző kék színű virágjára utal. konyhakömény 1841: konyha köménynek gr. 1948: Konyhakömény (MagyGyógyn. koriánder (Priszter .: Coriandrum (OrvK. foltos kontyvirág’.). konkoly’ szava került át még a 10. Jan. az előtag arra utal. 1798: kopott-nyak (Veszelszki 75). v.) jelzője (kék) megkülönböztető szerepű. zeller. szappanfű’. J: ’Asarum europaeum. a névadás alapja. (Melius 89a). az utótagra l. hogy a levelek kopasz szárakon állanak: „Mogyoró-fák alatt és nedves Erdökben terem: A’ ſetét zöld veſe forma és hoſzſzú kopaſz ſzárakon álló (az honnét a’ kopottnyak-fü neve-is eredhetett) leveleknek tövében. kopotnyik l. 349). Csapó József indokolja is a névadást azzal. erősszagú zeller’. a konkoly pedig arra vonatkozik.. TESz.: RMGl. zeller a. a konyha előtag jelzi. ebből egyfelől konkol > konkó > konkõ > konku. Fűvészk. a növény levele néha fehér foltos: „Lev. Kolandran (NclB. graveolens. hogy a növény fűszerként használatos. sz.). A kontyosfű magyarázatára l. ill. így adja meg a növény nevét: „Kapotnyak. kömény.’. A búza között termő körülírás Melius alkotása. J: ’Saponaria officinalis. 265).). maculatum ’foltos’ fordítása. J: ’Arum maculatum. XVI. J: ’Arum maculatum. Perpenia a. 1595: Coriander (Beythe 79). Fűvészk. sz.kontyosfű 246 koriander ’gyomnövény. hogy a búzavirág vetésekben gyakori gyomnövény. A konyhakömény összetett szó. kopor l. 520). kapor koporsóvirág N. kontyosfű 1807: Kontyosfű (Magy. TESz. — foltos ~ 1998: foltos kontyvirág (Priszter 307). 349). Ö: sárkány~. kapotnyak kopottnyak 1578: Kopot nyaknac gr. EWUng. Kniezsa. SzlJsz. Veszelszki Antal is érezteti „fa. A konty előtag magyarázata a virág tölcsérszerű. | mocskos ~ 1807: motskos Kontyvirág (Magy. J: ’Carum carvi. koporsóvirág (MagyGyógyn. 520). érthetőbb. kopar. (Melius 58). A kopottnyak-féle változatok népetimológiás alakulatok.

ótvar. kosbor’. 1807 e. kapocs a. kotlòvirág (Péntek–Szabó. hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. EWUng korpa a. ném. ol. kerti koriander’. második fele: kosmonjnözö ’Satyrion trifolium. ballangó~.. 494). TESz. coriandre. Bocksbeutel ’bakzacskó’. kosbor’. 1798: Korona-fa (Veszelszki 17). J: ’Orchis.’. sz. 556). Idegen nyelvi megfelelőre vö. a névadásnak mágikus hiedelem az alapja. 1775: KoÐz-fü (Csapó 292). || kosbőr 1621: kosbxr (MA. 107). kóró l. agárkosbor’. coriandrum.). J: ’Lycopodium. szerint ismeretlen eredetű. кориáндр. som~. A koszfű a lat. sokáig egy helyben ül’ melléknévi igeneve. korpafű’. a név magyarázatára l. J: ’ua. nyers’ < scabiēs ’rüh. Az utótag valószínűleg az ótörök eredetű bor ’szőlőből készült ital’ szó. a . mely szerint a növénynek rontó hatása van a kotlóra. 556).koronafa 247 kotlóvirág 343). Fűvészk.és Széptud. J: ’Orchis morio. Nxßxf× a. koszfű 1578: koſÅ f×nec gr. ang. cukor~. dut~. A koronafa a latin eredetű korona ’a fa terebélyes része’ előtagjának magyarázata a növény nagy. korpa a. J: ’Orchis.. 267). puncs~. koleándert gr. TESz. coriandro. cicfark~ (→ cickafark). a szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. Koriander. coriander. 1516: ’horgas végű eszköz’) vonatkozik. 869. κολίανδρον ’ua. scabiōsus ’durva. vö. Fűvészk. kapocs a. — ~fű 1834: kos-bőr-fű (Kassai 3: 202). Stendelwurtz’ (NéNy.). EWUNg. J: ’Robinia pseudacacia.’. — Vö. kosbor kosmonynősző XVI. A kotló ’költő tyúk’ a kotlik ’költ. 1577 k. κορίανδρον. Geschröt a. 421). J: ’Lycopodium clavatum. campania~ kotlóvirág N. kenyérbél-cic~ (→ kenyérbélcickafark). lencse~. 26/8: 16. A lat. — ~fű 1775: Kosbor-fü (Csapó 297). 1998: kerti koriander (Priszter 343). 1998: kosbor (Priszter 440). pézsma(~). varfű. koszorú l. 556). egérfark(~). kosbőr l. A kosmonynősző elnevezésben a növény különböző elnevezései keverednek: a kos ’állatnév’ (l.. (Melius 154). 1935: 184). A korpafű szláv eredetű korpa (vö. mezei varfű’. az utótag pedig a borral vagy a ’herezacskó’ jelentésű borék (1835: Tzs. som~lóhere. 404). kosmonynősző. szerelmi vágyat gerjesztő’ (l.’) átvétele. és az EWUng. EWUng. (ÚMTsz. Fűvészk.. J: ’ua. scabiosa (< lat. Az 1621-től kezdve szótárból szótárba vándorló kosbőr nyomdahiba eredménye. 1783: Kosborfü (NclB. fehér akác’. fr.: Kosbor (Julow 265). katáng(~).: ’a bőrről lehámló apró fehér pikkely’) előtagjának magyarázata a növény pikkelyekkel borított termése: „Termése hoſzſzúdad Fűzér. Fűvészk. J: ’ua. varádics(~) koronafa 1783: Korona-fa (NclB. bogáncs~. 1798: Kerti Koriándrom (Veszelszki 172). — N. ném. szenna(~). κορίαννον. látványos koronája. 1807: Kosbor (Magy. A kosbor a TESz. TESz. — kapcsos ~ 1807: kaptsos KorpafÍ (Magy. var’) fordítása. — Ö: agár~. fedelékes pikkelyekből” (Magy. MNövSz. seprű~ (→ seprűfű).) megrövidült változatával. kosz. gordon(~). — kerti ~ 1775: Kerti koriandrom (Csapó 141). a nőszőfű névben). Ember és növényvilág 198). hiszen a szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek. J: ’Orchis morio. jaj~. A kapcsos jelző az ívesen felálló oldalhajtásokra (vö. ökörfark(~). a kosbor névben) + mony ’here’ (l. Bockhode ’bakhere’. kapcsos korpafű’. A kosbornak az ótörök eredetű kos állatnévvel való összefüggése nagyon valószínű. az agármony névben) + nősző ’növelő. és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőz ő. J: ’Coriandrum sativum. szamár~ (→ szamártövis). szerint az előtag esetleg kapcsolatba hozható a kossal. J: ’Adonis vernalis. or. 1998: kapcsos korpafű (Priszter 421). tavaszi hérics’. agárkosbor’. korpafű 1807: KorpafÍ (Magy.. kolandrán (Csapody–Priszter. kosbor 1585: crataegonon: Kosbor (Cal. A koriánder vándorszó. J: ’Knautia arvensis. | vetési ~ 1841: vetési koriándrom (Barra 168).’. Értekezések a Nyelv. a TESz. coliandrum (< gör. UEWb.

az elnevezés szemléleti háttere az. kökén. A kökény ótörök eredetű. J: ’Orobanche sp. kükíny (Nyatl. meggy’. kökän ’szilva’. J: ’Frangula alnus. MNövSz. A tövis ma- . Steinwurze (NclB. 211). 145). A magyarba került török alak *kükän lehetett. 1583: Kökény fa Prunus sil.. J: ’Cytisus scoparius. 426). 164). jelentése ’söprű’ (vö.’. a): RMGl. 1783: Kökény-tövis (NclB. Marzell Polypodium vulgare a.: RMGl. holl. kikin-fa (MTsz. gö=em ’kökény’. EWUng kotor a. varjútövis’. k(kény. nem tojik”. paprat od kamena. Ember és növényvilág 198). kökény Péntek–Szabó. hogy ez a páfrányfaj a sziklákon. „A tyúkok közé dobták. hogy a növény köves területeken fordul elő. vajvirág’. 213). kotronc 1903: Kotroncz (Hoffmann– Wagner 145). ▌ 3. — festő~fa 1813: festő. ném.). 376). 342). mert nem lesz kotló.. 1590: Prunus syluestris: Kôkeny fa (SzikszF.” „Ne vigyük be. 2. me megláttya a tyúk. cinus: kekenffa (KolGl. A köcsögfű ’öblös szájú edény’ jelentésű köcsög előtagjának magyarázata. Fűvészk. 1798: Hastiſztító kökény (Veszelszki 335). 1430 k. k(kín. 1798: Feſtf-kökény (Veszelszki 335). közönséges kutyabenge’. 132). (ÚMTsz. A kőhere a ném. 1590: Acacia: Kôkkeny (SzikszF. 110). 213). kőméz. kipcs. kökän ’szilva. hogy a növény főzetével a tejes edényeket forrázták ki. ▌ 2. 426). hv. köcsögfű N. kükény. kininfa (Csapody–Priszter. 2. kőgyökér N..: Acacia: kekyn (CasGl. kökönnye. kotor 1902: ’söpör’). A kőfal a finnugor eredetű kő és a finnugor eredetű fal összetétele. J: ’Melilotus officinalis.1: RMGl.). valamint a növény kökény 1. pikkelypáfrány’. kökönye (Csapody–Priszter. kükin (ÚMTsz. vö. J: ’Asplenium ceterach. | ~tövis 1578: Kxkény txuis (Melius 26). kotor a. a név magyarázata. őszibarack. 1255/1261: „Dumus qui uulgo kuken dicitur” (OklSz. kikín. 110).). — festő~ 1948: festő kökény (MagyGyógyn. vö. kökäm ’kökény’. J: ’Polypodium vulgare. tyúkvirág. kőhere 1948: kőhere (MagyGyógyn.: cinum: keken (BesztSzj. Steinfarn ’kőpáfrány’. kőkény. J: ’ua. tyúkszem. — N. csag. a névadás magyarázata a termés kék színe. köcsögfüvet gr. kekiny.: cirius: keken fa (SchlSzj. orvosi somkóró’. 1: 112).: RMGl. 1470 k. kőkiny. Fűvészk. köcsögfű. TESz. kövek között nő: „Terem a’ kfſziklák’ repedéseiben mint a’ kf-fali ruta” (Veszelszki 80).: cirium: kwten (SchlSzj. 1395 k. 426).’. „A következő hiedelmek élnek: a kotlóvirágot nem szabad leszedni. oszm. A török szó a kök ’ég. Ember és növényvilág 198. AH. — ~fa 1395 k. kökönye (MTsz. kökény’. kőfal 1911: kőfal (Cserey. Marzell Melilotus officinalis a. Idegen nyelvi példára vö. A névalkotás idegen nyelvi megfelelők alapján jöhetett létre. — N. J: ’Rhamnus cathartica.’. kum. Vö. kék’ szóból származhat. kökinye. 1578: Kxkény fa (Melius 26a).: cinis: keken fa (BesztSzj. Steinklee tükörfordítása. seprűzanót’. 211). Vö. (Clusius–Beythe 7: BotTört. J: ’ua.: RMGl. mert nem lesz csirkéje vagy nem tojik. hashajtó K[ökényfa] (Magy. J: ’ua. stone fern. közönséges édesgyökerű-páfrány’.’. A kőgyökér a ném.: RMGl.. köcsögfűnek gr. ang. annak ezen füböl és Virágaiból fördöt kell kéſzitteni” (Csapó 240). 376). Növényszótár 22). kőgyökér (MagyGyógyn. hogy a növényből söprűt készítettek. steenkloover. A kotronc a hangutánzó eredetű kotor származéka. 36). | hashajtó~fa 1813: hashajtó K[ökényfa] (Magy. megszárított szára kőkeménységű. Marzell Ceterach officinarum a. 163. 1405 k. 347. J: ’ua.). 373). gogan ’kökény’. hogy tojjanak” (Péntek–Szabó. | hastisztító~ 1783: Has’ tiÐztitó kökény (NclB. 426).). J: ’Prunus spinosa. MNövSz. 430) tükörfordítása.: RMGl. 1798: Kökeny-fa (Veszelszki 361). 342).’. UEWb. sőt a növény orvosi hasznára is utalhat a név: „Holyagban lévö kö miatt melly ember kinlodik. kökén l. J: ’ua. 1998: kökény (Priszter 470).kotronc 248 kökény növényt nem szabad leszedni.: RMGl. a növény sziklákon fordul elő. a névadás magyarázata. — festő~ 1783: FeÐtö-kökény (NclB.

▌ 2. kikirics. hogy a növény tüskés. 1584: kökörchijn Colchium (Clusius–Beythe 12). és festésre alkalmasak. tavaszi hérics’.) kökény nevének magyarázata az. 382). 1798: kükirtz (Veszelszki 168). ▌ 7.. — őszi~ 1783: ÖÐzi Kükörtsin (NclB. 1775: KökörtÐin.. Ember és . pulsatilla: Kékôrcz. összetett szó. J: ’Pulsatilla sp. J: ’Orchis morio.. J: ’Anemone nemorosa. MNövSz.). 1807 e. kükörics (Csapody-Priszter. J: ’Verbascum thapsus. hogy a „kártya-feſtfk timsóval timporalva ſzép kellemetes zöld feſtéket kéſzítnek belfle” (uo. hashajtó’) szóból származik: „purgáló ſirupot tzukorral. a varjútövis termése is októberben érik. a): RMGl. — berki~ 1807: berki Kökörtsín (Magy.: ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin vulgariter. kikirics. kökörcsin’. Fűvészk. — N. 126).: RMGl. 295). kikerics. Ember és növényvilág 198). Purgierwegdorn. veris. 1798: kökörtsény (Veszelszki 168). J: ’Colchicum autumnale. kökörcsiny. 335).’. amely hasonlít a kökény termésére. ha megcsípte a dér: „bogyóit Octoberben a’ fagyas derek érlelikmeg” (Veszelszki 336). 426). ▌ 3. berki szellőrózsa’. J: ’ua. 1998: kikerics (Priszter 340). „kiczin. kökény a. kökörcsin’. J: ’Adonis aestivalis. 1783: Sárga Kükörtsin (NclB. | sárga~ 1583: sarga kökörchin Helleborine Matthioli (Clusius– Beythe 5: BotTört. A festő kökény ’közönséges kutyabenge’ (3. J: ’ua. J: ’Primula veris subsp. agárkosbor’. 1595: kxkxrchin (Beythe 54). — piros ~ 1966: piros kökörcsin (Csapody–Priszter.’. 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann–Wagner 112). Kökörtyén (Csapó 146). ▌ 2. 19). 1783: Fekete Kükörits (NclB. 1775: Kükirtz. kökinye. tavaszi kankalin’.).: . kukerc (MagyGyógyn. ▌ 8. 426). 426). hogy a fekete bogyótermés.’. kivirics (Csapody–Priszter. 1798: Sárga-kökörtsént gr. 426). Fűvészk. 1903: Berki kökörcsin (Hoffmann–Wagner 115). J: ’ua. 103).’. J: ’Pulsatilla sp. J: 1798: ’Pulsatilla sp. TESz. — sárgakikerics 1775: Sárga kükörits (Csapó 148).. kikirics (Péntek–Szabó. J: 1395 k. 1405 k. kökörcsin’. a fa fekete bogyói erősen fognak.: titipus: kwtwrchv (SchlSzj. 380). kökény a. | szélindító~ 1578: ſÅél indito Kxkerczin (Melius 62a). vagy mézzel keſzítnek belfle” (Veszelszki 336). | 1578: ’Pulsatilla grandis. J: ’Adonis vernalis. kökönye l. 1395 k. kökény. kökörcsin 1.. (Veszelszki 366). nagykökörcsin (Péntek–Szabó. Kükertz (Csapó 146). kökény’. tavaszi kankalin’.titipus: kikerchen” (BesztSzj. N. J: 1405 k. — nagy~ N.: RMGl. Färbeerbeere (Veszelszki 335) ’festő bogyó’. őszi kikerics’. — fekete kikerics 1775: Fekete kükörits (Csapó 146). a szilva utótag a Prunus ’szilva’ nemzetség megnevezése.: ’Pulsatilla sp. kökörcsin’. kökény gyarázó utótag arra utal. 1948: kivisics. J: ’ua. A kökényszilva Diószegi–Fazekas alkotása. A varjútövis (2. ▌ 4.kökényszilva 249 kökörcsin kökércse. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 6. kökényszilva 1807: Kökény Szilva (Magy.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. kökercsin (ÚMTSz. a hashajtó jelző a lat. EWUng. | 1798: ’Primula vulgaris. J: ’Prunus spinosa. molyhos ökörfarkkóró’. — fekete ~ 1798: Fekete kökörtsin (Veszelszki 365). leánykökörcsin’. — N. 320).: Kökörtsin (Julow 259).: Premula veris: Kÿwkerchw (Ortus: RMGl. kikerics 1525 k. kukerc.. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). kökörcsin’. veris. nyári hérics’. tavaszi kankalin’. scilicet latine primule veris (CasGl. MNövSz. 1578: Kxkerczin „veres virága vagyon” (Me- lius 62a). J: 1775: ’Primula veris subsp.: ’Pulsatilla. 426). 1798: ſzederjes kökörtsin (Veszelszki 365). 1578: Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. kökiny.: RMGl. || kikerics 1. kökércse (Péntek–Szabó. ném. MNövSz. veris. J: ’Primula veris subsp. kökörcsin’. A festő jelzőt az indokolja. kathartikós ’tisztító. 1470 k. — sárga~ 1903: sárga kökörcsin (Hoffmann– Wagner 38). Ember és növényvilág 198). az előtagra l. 380). ▌ 5. az éretten hamvas kékesfekete kökénytermések színe emlékeztet a szilvára. | szederjes ~ 1783: Szederjes Kükörtsin (NclB. 1590: Anemone. 103). 1783: Sárga Kükörits (NclB. 360). — N.: ’Pulsatilla sp. 50). cathartica (< gör. | 1807 e. ▌ kikerics 3. tavaszi kankalin’. kükerc.. Pulsatilla: Kôkercz (SzikszF. k(kercsin. szártalan kankalin + Primula veris.

a lat. J: ’Adonis vernalis. autumnālis ’őszi’). *kükürč ’kékes’ átvétele. голубóй ’égszínkék. A kökörcsin török eredetű. or. | őszi kikerics 1813: őszi K[ükörits] (Magy.’. kikirícs. leánykökörcsin. Diószegi–Fazekas egy nemzetséghez sorolták a kökörcsint (Pulsatilla sp. Szabó. ’tavaszi hérics’. Melius körülírása jól mutatja a növény jellemzőit: „Kxkerczin „maſiknac kéc és eggyiknec ſÅederies virága vagyon”. kukurics. — N. 427). Melius 397.. — sárgakikerics 1775: Sárga kükerts (Csapó 118).: RMGl. köles l. tavasszal virágzó kökörcsintől. J: ’ua. 7. 6. fehér zászpa’. TESz.). virágzata halvány lilás. MNövSz. a szederjes és fekete jelző a virág színét jelzi. kikeri. őszi kikerics. kökörics l. bablevelű varjúháj’.) lett. 4. őszi kikirics. гóлубь ’galamb’. Fűvészk. hérics a. a névadás magyarázata. őszi kikerics’. — Ö: varjúkikerics. Marzell Adonis vernalis a. kökörics.’ (1. pl. kik(rincs. kökörcsin a. Növénynévi alkalmazásban a szó a törökségből nem mutatható ki. A kökörcsin török megfelelői csak ’galamb’ jelentésben mutathatók ki. J: ’ua. | őszi kék kikerics 1783: ÖÐzi kék Kükerits (NclB.. 360). ’agárkosbor’. lat.’. hamar kinx TauaſÅſÅal” (Melius 62a). J: ’Colchicum autumnale. J: ’Sedum telephinum subsp. 1783: Köldök-fü (NclB. mintára jött létre (< lat. J: ’ua. kenderkökörcsin. 376).). küköritsvirág. világoskék’. kikirics.: RMGl. a török szó a kök ’kék’ melléknév származéka. 1998: őszi kikerics (Priszter 340). A jelentésfejlődés egyértelműen a virágok hasonlósága alapján ment végbe. és az EWUng.. kökörcsin a.’ és a szellőrózsát ’Anemone sp. — kikericsfű N.) jelző a növény virág- zási idejét jelzi.’ vonatkozó 1578-as adatot Szabó Attila azonosította. J: ’ua. A köldökfű a ném.’. 1405 k. a későbbiekben elsődleges jelentése azonban az ’őszi kikerics’ (3. 8. EWUng. 2. A kikerics eredeti jelentése szintén ’Pulsatilla sp. 1948: sárga kükercs (Halmai 90). édeskömény’. Vénusz ~ köldökfű 1578: Kxldxc f× (Melius 35). rózsaszínes. „kiczin. szártalan kankalin’.. a héricset ’Adonis sp.köldökfű 250 kömény növényvilág 221).) jelző Melius alkotása.’. a név magyarázata. a két szóalak (kikerics ~ kökörcsin) elkülönülése a magyarban ment végbe valószínűleg az ómagyar -n ~ -ny képző alapján vagy kökörcsin > kökörcs elvonással. A TESz. Az őszi ’őszi kikerics’ (5.’. 5. Anemone (< ánemos ’szél’) fordítása. vagy esetleg kökörcs > kökörcsin képzéssel. török jövevényszavaink ótörök vagy kun-besenyő rétegéből. Genaust Cotylédon a. kukurícs (ÚMTsz. ▌ 4. A kökörcsin ’Pulsatilla sp.: fenicullinum: kemen (SchlSzj. lókökörcsin. A kikerics lehet egy feltett török *kükerč. tavaszi hérics’. — sárgakikerics 1784: „sárga kükörts. kikarics. kakarics. ’tavaszi kankalin. 428). pipacskökörcsin. — bé- . 1430: feniculum: kwmen (SchlGl. ’molyhos ökörfarkkóró’. maximum. 1533: Feniculum: Fenchel: kxmen (Murm. amely abban különbözik a lila virágú. kökörcsin köldöke l.). A kikerics ~ kökörcsin viszony többféleképpen is magyarázható.). A kökörcsinre ’Pulsatilla sp. de ennek lehetősége a kökörcsin lilás-kékes virága alapján mindenképpen megvolt. 368). A szélindító ’tavaszi hérics’ (4. — kék kikerics 1775: Kék-kükörits (Csapó 146). kökörcsin’ (1. hogy a virágok a tavaszi szél kezdetekor (kora tavasszal) nyílnak. Nabelkraut (Melius 35) tükörfordítása. A berki ’berki szellőrózsa’ (7. ’őszi kikerics’. hogy a régi botanikusok. szerint a kökörcsin és a kikerics egymáshoz való alaki viszonya nem világos. kükörtsén” (TESz. 103). Genaust autumnális a. 427). hogy a levelek közepén köldökszerű mélyedés található.: RMGl. szellőrózsa. őÝszi kikirics (Péntek–Szabó. zászpakikerics. Anemóne a.. Ember és növényvilág 221).) jelzőre l. 3. kikirincs. kökörcsfű (Csapody-Priszter. gyöngy~ kömény 1. kükörtsin. J: ’Foeniculum vulgare. A kivirics változat népetimológia eredménye a kivirít hatására. hogy ősszel virágzik.) növénynévnek a virágok hasonlósága alapján számtalan jelentése alakult ki: 2. ’berki szellőrózsa’. A kék színnév és a galamb madárnév kapcsolatára vö.. 1584: Komeny (Clusius–Beythe 14). ▌ 5. J: ’Veratrum album. ’nyári hérics’. igazolhatja ezt az.

. 2.’. római és olasz jelzők a növény külföldi eredetére utalnak.: semlinum: kemin (SoprSzj. | réti ~ 1783: Réti Kömény (NclB. 1583: kömeny (Clusius–Beythe 4: BotTört. kimimmag (ÚMTsz. | német~ 1948: németkömény (MagyGyógyn. hogy a növény íze a borshoz hasonló. Marzell Polypodium vulgare a. cuminum. hortorum). 1783: Bétsi Kömény (NclB. ’közönséges ánizs’ (5.’. A orvosi kocsord (3. J: ’ua. kumil. 2. J: ’ua. a méz utótag finnugor eredetű. — borsos~ 1998: borsoskömény (Priszter 349).’. J: ’ua. 1998: vadkömény (Priszter 451). ném. Steinwurze (Veszelszki 355) ’kőgyökér’ hatására jött létre. J: ’ua. UEWb. A magyar nyelvbe feltehetőleg egy kfn. közönséges ánizs’.’. A szó a latin és a görög révén terjedt el az európai nyelvekben. J: ’ua. 377). ’orvosi kocsord’ (3.. 1948: Édeskömény (MagyGyógyn. R.’. J: ’Pimpinella anisum. | vad~ 1578: vad keménnec gr. közönséges édesgyökerű-páfrány’. 351). ernyős virágzata. .: Kömény (Julow 257). 430). 1798: kerti-kömény (Veszelszki 58). 1584: Kömeny (Clusius–Beythe 13). 1998: kömény (Priszter 328). valamint a borshoz hasonlóan használták a növényt. | édes~ 1783: Édes Kömény (NclB. Az egyiptomi. Genaust foeniculáceus a. *kъminъ kerülhetett be. fűszerkömény’. mezei jelzők létrejöhettek ném. Feldkümmel. konyha~. ▌ 3. J: ’Anethum graveolens (convar. termése. 351). Idegen nyelvi megfelelőkre vö.’. 1911: kőmiz páprágy (Cserey. 191). J: ’ua. J: ’ua. | vad~ 1783: Vad Kömény (NclB. J: ’ua.’. 558).) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre: a növények felépítése. A kömény ’fűszerkömény’ (2. keminym™g. J: ’ua. 198). J: ’ua. 1807 e. A kömény vándorszó.’. J: ’Cuminum cyminum. | erdei vad ~ 1578: Erdei vad kemény (Melius 49a). 377).’. — Ö: disznó~. — N. kemínym™g. a kő előtag talán a ném. EWUng. J: ’ua. 1435 k.’.). borsoskömény’. (Melius 49a). | mezei ~ 1798: Mezei..: ’Carum.’. vö. névadás alapja.kőméz 251 kőmézpáfrány csi~ 1813: Bétsi K[ömény] (Magy. 351). 128). kúmina. | 1807 e. Fűvészk. | konyhakerti ~ 1998: konyhakerti kömény (Priszter 328). kumin. A borsoskömény ’borsoskömény’ (4. 1783: Kömény (NclB.). | kerti~ 1783: Kerti Kömény (NclB. 273. WieÐen oder Mattenkümmel (Veszelszki 133). 198). 198). ófn. | kerti ~ 1775: Kerti-kömény (Csapó 144). gör. J: ’ua. f#niculum ’kömény’ < lat. Ägyptischer Kümmel ’egyiptomi kömény’. kömény’. 1807: Kőméz (Magy. 351). kemímmag. A réti. 347). J: ’ua. 1998: édeskömény (Priszter 377).). — hasznos ~ 1948: hasznos kömény (MagyGyógyn. κύµίνον. ném.’. Kümmel. | egyiptomi~ 1998: egyiptomikömény (Priszter 349). orvosi kocsord’. mint a méz. Fűvészk. J: ’ua. 351). 1783: Erdei vad Kömény (NclB.: ’Carum carvi. 349). kőgyökér. 1664: Kxmény (Lippay II: 98).). ’fűszerkapor’ (6. | nagy~ 1948: nagykömény (MagyGyógyn. J: 1435 k. 36).’.) kömény neve a R. borsoskömény’. ▌ 4.). Növényszótár 245). J: ’Peucedanum officinale. — erdei~ 1813: erdei Kömény (Magy.’.’. vagy réti-kömény (Veszelszki 133). тмин. A kőméz összetett szó. mintára. gyökere édes. szln. Fœniculū [Foeniculum] porcinum. felhasználása (fűszernövények) hasonló. esetleg egy nyugati szláv R. A növény termése a köményhez hasonlít. | olasz~ 1783: OlaÐz-kömény (NclB. ném. hogy a növény sziklákon fordul elő. J: ’Polypodium vulgare. fűszerkapor’. J: ’ua. Römischer Kümmel ’római kömény’. 198). 1775: Bötsi-kömény (Csapó 144). vö. 1798: Kf-méz (Veszelszki 355). or. ▌ 2. ir. Fűvészk. J: ’ua. lat. f#num ’széna’ kicsinyítő képzős alakja) fordítása. 1775: Erdei vad-kömény (Csapó 72). Vö. | olasz~ 1948: olaszkömény (MagyGyógyn. Fœnū [Foenum] porcinum (Melius 49a) (foeniculum < lat. fűszer~. J: ’Cuminum cyminum.’.’. J: ’ua. — bécsi ~ 1595: Bechij Kxmeny (Beythe 78). ▌ 6. — ~gyökér 1948: kőmézgyökér (MagyGyógyn. kőmézpáfrány 1903: kőméz páprágy (Hoffmann–Wagner 211). ▌ 5. J: ’ua. kümin.’. kumīn. A névadás magyarázata. 427). lat. kőméz 1783: Kö-méz (NclB.’. J: ’ua. hv. Marzell Cuminum cyminum a. Italienischer Kümmel ’itáliai kömény’. 351).: RMGl.). | római~ 1998: rómaikömény (Priszter 349). TESz. ’borsoskömény’ (4. — édes~ 1841: Édes kömény (Barra 163).

1775: Körontó-fü (Csapó 215).). 75/37).. ló~lapu (→ lapu).’..’.’. nagyezerjófű’. J: ’Fraxinus sp.: RMGl. a magyarba a tör.). 129). frangere ’törik’) mintájára jött létre. Fűvészk. J: 1577 k. bask. csuv. a lat. ▌ 2. Körös-fa (NclB. kérisfa (NyK. 366).’. EWUng. 1578: Kxrxs fa (Melius 25a). körfény l. Fűvészk. al~. 1783: Kö-rontó-fü (NclB. | hegyi ~fa 1998: hegyi kőrisfa (Priszter 378). 1578: Kx ronto f×nec gr.kőris 252 risfalevelűf ű. 1783: Körös-fa levelü-fü (NclB. 416).: Kőris (Julow 266). tat. Fűvészk. karacs. 1807: Kfrisfa (Magy.’. 1998: magas kőris (Priszter 378). 212). A kőris ótörök eredetű. 63). bábakalács~ zekas alkotása. az utótagra l.).. || kőrislevelűfű 1807: Kőrislevelű fű (Magy. kavçrçś. 1998: virágos kőrisfa (Priszter 378). ▌ 6. J: ’ua. J: ’Senecio vulgaris. kőméz. | magas ~ 1948: Magas kőris (MagyGyógyn. 284/26). bibircses kőtörőfű’. kőrisfalevelűfű körmös l. az előtagra l. 340).’. J: ’ua. Saxifraga (< lat. kőrontófű A kőmézpáfrány összetett szó. 336). 1775: Kö-rontó-fü (Csapó 229). J: ’Physalis alkekengi. 261). — mezei~ 1841: mezei kőrontófű (Barra 348). 1783: Körontó-fü (NclB. | 1807: ’Fraxinus. A néva- . bibircses kőtörőfű’. 31: 380: TESz.: „MaÐfele kq ronto fwet kÿt Saxifragianak hÿnak deakul” (OrvK. kőrislevelűf ű l. páfrány. || kőrontógyökerűfű 1775: Körontó gyökerü-fü (Csapó 144). — büdös ~fa 1807: büdös Kfrisfa (Magy. Fűvészk. J: ’ua. J: ’Dictamnus albus. 1500 k. J: 1395 k. kevriš vagy küirüč kerülhetett. vö. 1775: Körontó-fü (Csapó 144). 211).’. 1783: körontó gyökerü-fü (NclB. A kőrisezerjó összetett szó. J: ’ua. europÀische Blütenesche. 63). TESz.’. 366). 367). a): RMGl. A kőrisfalevelűfű lat. ang. zsidócseresznye’. kőrüs-fa (MTsz. A kőrontófű a lat. ló~ szattyú (→ szattyú). hogy a növény levelei a kőris leveleihez hasonlítanak: „A’ levelei a’ Kfrös leveleihez igen közelítenek. — Ö: manna~.: ’Fraxinus. kő- kőris 1. 1583: köris fa (Clusius– Beythe 4a: BotTört. | ~fa 1395 k. fraxinella (< lat. mannakőris(fa)’. — N.’). J: ’ua. ném. közönséges falgyom’. — veres~ 1798: veres kfrontó-fÍ (Veszelszki 220). | magas ~fa 1998: magas kőrisfa (Priszter 378). 1590: parietaria: Kô ronto fé (SzikszF. qorïčagač ’kőrisfa’. 1783: Köris-fa.: Fraxinvs: Kerisfa (Herb. közönséges aggófű’. | nagyobb ~fa 1798: „A nagyobb Körös-fa’ héja” (Veszelszki 456). || kőrislevelű-csemete 1783: Köris levelü tsemete (NclB.: ’Saxifraga sp. J: ’ua. J: ’Dictamnus albus.’. (Melius 80a). J: ’ua. — büdös ~ 1841: büdös kőrős (Barra 264). kőris(fa)’. | virágos ~fa 1841: virágos Kőrisfa (Barra 266). kőÝricsfárol (ÚMTSz. J: ’ua. J: ’ua. kőrisezerjó 1807: kőris Ezerjó (Magy. kőris(fa)’. réti bakszakáll’.: Kq rontho fweth kÿt parietarianak hÿnak (OrvK. saxum ’kő’. a’ honnét a’ neve” (Veszelszki 190). J: ’ua. ▌ 4. fraxinus ’kőris’) fordítása. J: 1807 e. 1405 k. réti legyezőfű’. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. ezerjófű. ▌ 2.: ’Fraxinus sp. kőtörőfű’. J: ’Parietaria officinalis.. vö. | hegyi ~ 1998: hegyi kőris (Priszter 378). J: ’Fraxinus excelsior. J: ’Fraxinus ornus. qoros aγas ’ua. ▌ 5. flowering ash. 1783: Kö-rontó fü (NclB. || kőris 1807 e. | 1775: ’Saxifraga granulata. J: ’ua. kőris(fa)’.’.’. göris. | virágos ~ 1998: virágos kőris (Priszter 378). 429). — vad~fa 1998: vadkőrisfa (Priszter 378). A virágos kőris idegen minták alapján jött létre. magas kőris(fa)’. A névadás magyarázata. 1577 k. 367).: fraxinus: kewres fa (BesztSzj. az utótagra l. Escherwurtz ’kőrisgyökér’. J: ’Filipendula ulmaria. — ~bokor 1193: „Inde ad Keureſ bocor” (TESz. kavrçś ’ua. J: ’Tragopogon pratensis.: RMGl.’. J: ’ua.’.: fraxinus: keres fa (SchlSzj. al~szőlő körmű l.’. kürüč ’ua. Marzell Dictamnus albus a. 210). — vad~ 1998: vadkőris (Priszter 378). ▌ 3. Diószegi–Fa- kőrisfalevelűfű 1775: Körös-fa levelü-fü (Csapó 86). ném. szamár~fű (→ szamárköröm) kőrontófű 1. az előtag magyarázatára l. saxifragus ’követ törő’ < lat. kőris(fa)’. 1775: Köronto-fü (Csapó 89). nagyezerjófű’.’. mintára jött létre. 1577 k. 257). 261).: RMGl. J: ’Saxifraga granulata. J: ’ua. | magyarországi ~fa 1841: magyarországi Kőrisfa (Barra 266).).

A bibircses kőtörőfű (2. Genaust Rúta a. || köviruta 1525 k. 384). köszvényfű 1. feketeszőlő (→ szőlő). A névadás magyarázata.körömke 253 köszvényfű körte l. ſegít rajtok” (Veszelszki 220). kőrontógyökerűfű l. a növényt köszvény gyógyítására használták. köviruta valószínűleg a ném. disznó~. rúta-murária a. a névadás magyarázatára l. ném. 1783: Kövi rúta (NclB. J: ’ua. illóolaj készül belőle). 128). bordalap kőszőlő 1841: kőszőllő (Barra 252). és a növény kedveli a köves. a növény sugárvirág része (sárga festék. hogy vesekő ellen hasznos:. gólya~. ló~. kőrontófű köröm l. szamár~. „A’ nevét igazán hordozza: mert a’ kf. 367). hogy ezeket a növényt vesekő szétoszlatására használták. hogy „a’ gyökere verhenyeges hoſſzú” (Veszelszki 220) és „A’ kiknek vizelletek tseppeg. szakny. orvosi csikorgófű’. 322). 1783: KöÐzvény-fü (NclB. varjú~ körömke N. Fűvészk. Gichtkraut fordítása. ang. kövi fodorka’. pikkelypáfrány’. körömvirág 1998: körömvirág (Priszter 322). 1948: kőruta (Halmai 10).’. J: ’ua. Marzell Asplenium ruta-muraria a. ezért azt tartják róla. 322). A körömvirág a Calendula szaknyelvi neve. J: ’Calendula officinalis. A kőfaliruta a lat. A növény kőfalakon.-i ruta-muraria (< lat mūrus ’fal’) részfordítása. kánya~.: Capillus veneris: Kewÿ Ruta vel Isthenzakala (Ortus: RMGl.) tőlevélrózsájának leveleinek hónaljában kis kövecskeszerű sarjhagymák fejlődnek. J: ’Gratiola officinalis. Steinbeere ’kőbogyó’ mintájára jött létre. J: ’Asplenium ceterach. A kőszőlő a ném.’. 1595: K× fali Ruta (Beythe 121a). a kerti ruta (Ruta graveolens) leveleihez hasonlóak.) vereskőrontófű neve a ném. 430). ▌ 2. kőruta 1. a névadás alapjára l. orvosi körömvirág’. Steinbrech (NclB. Genaust saxícolus a.) orvosi haszna hasonló: „Fövént a’ vesékböl és követskéket a’ Holyagból ki-hajthatni ez Gyümöltsel” (Csapó 215). vörös áfonya’. A kőruta ’Asplenium ceterach’ elnevezés hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.. ha e’ fÍvet borban ffve iſſzák” (Veszelszki 399). 1775: Köfali ruta (Csapó 231). 1745: Kö fal Rutha (Torkos 6). A köszvényburján a ném. 430). burján. mert levelei hasogatottak. Rother Steinbruch [brech] (Veszelszki 220) tükörfordítása. J: ’Vaccinium vitis-idaea. 1903: kő ruta (Hoffmann–Wagner 213). stonerue.’.): „az kxuet ronttya” (Melius 81). kőfal. — kerti ~ 1948: Kerti körömvirág (MagyGyógyn. a zsidócseresznye (4. orvosi körömvirág’. J: ’Calendula officinalis. a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ előtag a növény valamely részét jellemzi: a sas karmaihoz hasonló lehet pl. Ö: gólya~ (→ gólyaköröm). A réti legyezőfű (6. a kő előtag valószínűleg a növény R. | orvosi ~ 1998: orvosi körömvirág (Priszter 322). 1998: kerti körömvirág (Priszter 322). farkas~. köszvényburján 1841: köszvény burján (Barra 352). kőrutabordalap l. Ruta muraria vulgo nuncupatum (Clusius–Beythe: BotTört.’. 1911: kőruta (Cserey. J: ’ua. 1798: . rontófű. és a’ vese-kf miatt fanyalognak. Az utótagra l. medve~. || kőfaliruta 1583: Keu fali ruta Adianthi genus illud. kőtör. 491). a szőlő magyarázó utótagra l. 1775: Közvény-fü (Csapó 125). A kőruta. Növényszótár 22). macska~. borban igyák. J: ’Asplenium ruta-muraria. körömvirág. 1783: Köfali Rúta (NclB. Marzell Gratiola officinalis a. Idegen nyelvi megfelelőre vö. a ruta előtagot változatlanul átvették. 603). Melius ezt írja a réti bakszakállról (3. holl. körömke (MagyGyógyn. Steinraute részfordítása.. A népnyelvi körömke a köröm ’szaruképződmény az ujjak végén’ kicsinyítő képzős alakja. köviruta elnevezéséből került a növénynévbe. J: ’ua. süvöltény~ körtvély l. steenruit. sziklarepedésekben terem: „Azert hijuiak k× fali Rutanak mert k× falok mellet zokot termenij” (Beythe 121a). sziklás helyeket. esetleg a növény görbe termése: „magvai tsónakos görbék” (Magy. Vö. A ruta utótagot azért kapta a növény. „Emberben termett kö ellen lenni mondatik” (Csapó 144). és fövény ellen nagy Principalis. süvöltény~ (→ süvölténykörte) dás magyarázata. idegen nyelvi megfelelőkre vö.

▌ 4. köszvényfű (Péntek–Szabó. kőruta középcsillaghúr l. 263). 371). arra utal. ang. Kristóf a pestises betegek védőszentje . bibircsók a.) a ném. J: ’ua. köszvényf ű ter 493). jichtkruid. veris. A köszvénymenta a lat. saxifragus ’követ törő’ < lat. bibircses kőtörőfű’. a növényt köszvény gyógyítására használták.. J: ’Actaea spicata. Kristofeleskraut tükörfordítása. tavaszi kankalin’. a rózsa utótag magyarázata.-i podagraria (< lat. 1998: köszvényfű (Priszter 292). 377). Craſſula (< lat. bablevelű varjúháj’. szem’) mintájára jött létre. hogy a növényen kis bibircsókok. J: ’Mentha pulegium. podagrica mentha (Clusius–Beythe 26) fordítása. kőtörőfű’. Ember és növényvilág 199). J: ’Rorippa nasturtiumaquaticum. csombormenta’. a fű magyarázó utótag. Fűvészk. Gichtkraut tükörfordítása. és Szt. BrunkreſÅ (Melius 107) ’forrás zsázsa’. J: ’ua. J: ’ua. TESz. A névadás magyarázata. J: ’Orobanche alba. 209). A köszvényfű a ném. frangere ’törik’) tükörfordítása. nadály közökörnyelvf ű l. maximum. A köszvényfű ’tavaszi kankalin’ (4. a kalincaínfüvet (1. lat. Idegen nyelvi megfelelőkre vö. 1998: kövirózsa (Priszter 501). Genaust podagrária a. Diószegi–Fazekas alkotása. a névadás oka. R. kőtör kövérfű 1775: Kövér-fü (Csapó 19). fr. kőrontóf ű. hogy a növényt a pestis ellenszereként használták. J: ’Sempervivum tectorum. 368). kén~gyökér kövirózsa 1775: KöviroÐa (Csapó 97). Növényszótár 5). J: ’ua.) is köszvényt gyógyítottak. kőtörőfű l. hogy a növényt szintén köszvény gyógyítására használták. Gichtkraut tükörfordítása. Brunnenkresse. J: ’Primula veris subsp. bibircsók a.’. J: ’Mentha pulegium. J: ’Aegopodium podagraria. 386). — bibircses ~ 1807: bibirtsós Kftör (Magy. Steinrose tükörfordítása. N. hogy a növény felépítése rózsaszerű. J: ’Sedum telephinum subsp. Christophskraut. Fűvészk. Vö. fekete békabogyó’. — fali ~ 1998: fali kövirózsa (Priszter 501). kőtör 1807: Kftör (Magy. ▌ 3. avagy ſáſa-f×vet gr. Christoffelskraut. Marzell Sempervivum tectorum a. 1948: köszvényt gyógyító fű (Halmai 6). köves l. ▌ 5. 1911: Kristóffű (Cserey. sarjhagymák fejlődnek. saxum ’kő’.) a lat. Saxifraga (< lat. 1783: Kövér fü (NclB. J: ’Saxifraga granulata. 265). kalincaínfű’.) és a fehér vajvirággal (5. goutweed. 1783: Kövi ró’sa (NclB. a lat. holl. J: ’Saxifraga. kövirózsa’. A csombormentával (2. A kres a ném. A kristóffű a ném. 1783: KöÐzvény Menta (NclB. | házi ~ 1998: házi kövirózsa (Priszter 501). Fűvészk. A névadás magyarázata. A kőtör nemzetségnév. (Lippay II: 26). ökörnyelv kres 1664: Kreſt. 341).’. kristóffű 1903: kristóffű (Hoffmann– Wagner 110). hogy a tavaszi kankalinnal is gyógyítottak köszvényt. A kövirózsa a ném. herbe aux goutteux. 130). vö. köszvénymenta 1583: kxzuény ménta Pulegium (Clusius–Beythe 7: BotTört. köszvénymenta. nagy haſzonnal ihatjak ezen füröl fött vizet” (Csapó 125). Fűvészk.. A bibircses ’daganat’ jelző a lat. 1948: köszvényfű (MagyGyógyn. ném. || köszvényt gyógyító fű 1903: köszvényt gyógyító fű (Hoffmann– Wagner 56). J: ’Ajuga chamaepitys. ▌ 2. podagra ’lábköszvény’) fordításával jött létre. || bibircses ~őfű 1998: bibircses kőtörőfű (Priszköszvényt gyógyító f ű l. vízitorma’. Gichtkraut. fehér vajvirág’. 2.) köszvény gyógyítására használták: „Kösvény fájdalmai miatt ſinlödök. Marzell Aegopodium podagraria a. csombormenta’. 1807: Köszvényfű (Magy. szakny. Kresse ’zsázsa’ átvétele.’. A kövérfű a növény R. R. crassus ’kövér’) (Csapó 19) fordítása. A köszvényfű és köszvényt gyógyító fű ’podagrafű’ (2. köviruta l. 1813: Köszvényfű (Magy. Kres. ném. grānum ’mag. 1775: KöÐzvény-menta (Csapó 69).köszvénymenta 254 kristóffű KöÐzvény-fÍ (Veszelszki 154).’. Genaust crássus a. csillaghúr középnadályfű l. granulata (< lat. goutwort. EWUng. podagrafű’. a csombormenta magyarázatára l.

A kútfű egyedi adat. hogy a leveleken 5 nagyobb. palma ’tenyér. Vö. pl. J: ’Primula veris subsp. 256). A Krisztus-virág a ném. 374). Palma Chriſti (Melius 82a) tükörfordítása. késő ősszel pedig csak nagy rózsaszín virág fejlődik. J: ’Ricinus communis. bokor alatt ~ (→ bokor alatt kucorgó) Krisztus-virág 1903: Krisztus-virág (Hoffmann–Wagner 112). || krisztuskeze 1578: Chriſt’ keze (Melius 82a). J: ’ua. erdei ciklámen’. 1903: Krisztus pálma (Hoffmann–Wagner 197).).’. bizonyos fajta páfrány | Adiantum capillus-veneris. 1783: Kriſtus tenyere (NclB. J: ’Helleborus niger. A kunok paréja Melius elnevezése. kunrépa 1798: Kún-répának gr. krisztustenyere.. kutyabenge (SzegSz.). A névadás alapja. Vö. fekete hunyor’. J: ’ua. kukicska a. kulcsvirág 1948: kulcsvirág (MagyGyógyn. ricinus’. A kulcsvirág a ném. Fűvészk. újra emlékeztető karéj látható. Marzell Actaea spicata a. c): RMGl. J: ’Frangula alnus. az utótagra l. kutyabenge 1807: kutya Benge (Magy.) valószínűleg hasonló szemléleten alapul. A névadásra hatással lehetett a kunok paréja ’kövér porcsin’ elnevezés is. A névadás magyarázata. A népnyelvi kukucska ’őszi kikerics’ (1. bokor alatt ~ kukerc l. ricinus’. paraj. kakukkvirág kulcsa l.. krisztustenyere és istentenyere a lat. Christuspalme ’Krisztuspálma’.) talán a bizonytalan eredetű kukucskál családjába tartozik. hogy a kunok salátaként fogyasztották a növényt. J: 1540 k. 147. még csicsiskoma. Christmas-flower. Idegen nyelvi megfelelőre vö. kulcsvirág (ÚMTsz. kéz’ elemet a pálma növénynévvel helyettesítették. A krisztuskeze. kukucska (MagyGyógyn. — N. N. disznórépa. Krisztuspálma. TESz. ÚMTsz. N. A névadás magyarázata. kukukvirág l. fehér akác’. kukucskálnak ki. Fűvészk. Schlüsselblumen tükörfordítása. Marzell Colchicum autumnale [8] a. kökörcsin kuklásfű l. a lat. őszi kikerics’. Palma Chriſti (Melius 82a) mintájára jött létre. kokojsza kunok paréja 1578: Kunoc paréya (Melius 33a). tavaszi kankalin’. (Veszelszki 185). 1775: KriÐztus tenyere (Csapó 237). 385). hogy a növény gumóiból kora tavasszal csak levelek kútfű 1540 k. Szent Péter kulcsa. Vö. karácsony táján már virágzik. kucorgó l.: ’bizonyos fajta gyógynövény. || istentenyere 1813: I[sten] tenyere (Magy.’.Krisztus-pálma 255 kutyabenge volt. 178). Idegen nyelvi megfelelőkre vö. karácsonygyökér. hogy a növény nedves helyeken. isten~. J: ’Robinia pseudacacia. 2. mohos források oldalán fordul elő. a névadás magyarázatára l. vö. a kunok sütötték és fogyasztották gumóit.). régi. Christblume tükörfordítása. 425). Szabó. — közönséges ~ 1998: közönséges kutyaben- . 1948: Krisztus virág (Halmai 38). kukucskál a. ötujjúfű. A kunrépa ’erdei ciklámen’ valaha az Alföldön is elterjedt növény volt. 209). — N. a névadás magyarázata nyilván az. Szent Péter ~ krisztustenyere 1578: Chriſtus tenyere (Melius 82a). ném. kukucsk™ (ÚMTsz. J: ’Portulaca oleracea. kút l. J: ’Cyclamen purpurascens. A répa utótagra l. kunrépa.). kunkoj l. J: ’Colchicum autumnale.). illatos virágfejlődés lehet. A kukucska ’fehér akác’ (2. palma Christi ’Krisztus pálma mag’. kukucskál a. vénuszhaj’. 2. Melius alkotásai (Melius 82a). csuklyafű kukojsza l. Fűvészk. kövér porcsin’. Marzell Helleborus niger a. hogy a növény Krisztus napján. héja~.: Capillvs Veneris: kwtfw et kele fw (Herb. A Krisztus-pálma a lat. közönséges kutyabenge’. Melius 381. 1813: kún R[épa] (Magy. Krisztus-pálma 1841: kristus pálma (Barra 390). a kút ’forrás’ előtag magyarázata talán az. a névadás magyarázata a korai. kukicska (ÚMTsz. Vö. EWUng. J: ’Ricinus communis. veris. ang. ang. héja~mácsonya kukucska 1. ▌ 2. konkoly kunkorgó l.

madárberkenye’. ebkapor. benge. A kutyabogyó a német Hundsbeere tükörfordítása.). ▌ 2. ÚMTsz. R. dogwood. a nevek a termések ’zelnicemeggy’ (1. közönséges ebnyelvűfű’. Ember és növényvilág 198). az előtagra l. 374). kutyalánc (MagyGyógyn. kapcsos korpafű’.). hogy jégeső után büdös tőle a határ” (Péntek–Szabó. kutyaborostyán (ÚMTSz. 1807: Kutyafa (Magy. gerézdes . A kutyabenge összetett szó. közönséges kutyabenge’. J: ’Cynodon dactylon. piros termése. kutyaborostyán (Péntek–Szabó. 1798: kutya-kapor (Veszelszki 155). 178). ▌ 2. kutyakapor (Péntek–Szabó. J: ’Anthemis cotula. közönséges csillagpázsit’. A kutyakapor ’nyári hérics’ magyarázata. 45). A kutyafa a ném. 296). törékeny. 38). J: ’Prunus padus. a név a növény haszontalanságát jelzi. gyep. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal (hasonlóan a növény farkas előtagú nevei is: farkasboroszlán. N. ’madárberkenye’ (2. borostyán. A kutyalánc a ném. az utótagra l. A névadás magyarázata.’. Fűvészk. 281). A kutyadöglesztőfű a ném.’. földön szétfutó jellege. gramen ’fű. — ~fa 1783: Kutya TsereÐznye-fa (NclB. kutyacseresznye 1. a levelek állatnyelvhez hasonlítanak. ang. farkasbors.). azt. neve frangula (< frangere ’törni’). J: ’ua. ill. Idegen nyelvi megfelelőre vö. ▌ 2. J: 1798: ’Solanum nigrum. J: ’ua. A kutyacseresznye a ném. hogy a növény illata büdös. J: ’Daphne mezereum. 1758: kutyafa (SzT. — N. kutyaborostyán N. kutyapázsit 1824: kutyapázsit (MNy. Elymus repens’ a lat. Diószegi–Fazekas alkotása. 50). Marzell Colchicum autumnale a. holl. Hundsbeere ’kutyabogyó’.). — N.) jelentéktelenségére utal. Hundsblume ’kutyavirág’ hatására alakult ki. kutyadöglesztőfű (MagyGyógyn. — N.’. . farkashárs). J: ’Colchicum autumnale. — N. farkashárs’. kutyanyelvűfű 1. J: ’Frangula alnus.) az ebnyelv mintájára jött létre. csucsor’. Fűvészk. Ember és növényvilág 227). hondjeshout. Fűvészk. a növény R. kutyadöglesztőfű N. 1783: Kutya Kapor (NclB. kutyalánc 1908: kutyalánc (Zelenyák 91). ha szétmorzsoljuk: „Azt hiszik. J: ’Sorbus aucuparia. kutyafa.Tseresznye (Magy. idegen nyelvi megfelelőre vö. ném. hogy a fa hitvány. Marzell Daphne mezereum a. Hundsbaum tükörfordítása. kutyafa (SzegSz. kutya bojó (ÚMTsz. 1813: kutya Ts[eresznye] (Magy. hound’s berry ’kutyabogyó’. mérgező bogyótermése. 1798: Piros kutya-tseresnye (Veszelszki 416). 1903: kutyanyelvű fű (Hoffmann–Wagner 31). A kutyapázsit feltehetőleg ’közönséges tarackbúza. 7: 679). kutyabogyó. őszi kikerics’. | 1813: ’Solanum nigrum. büdös pipitér’. nyári hérics’. vad – v. nagy útifű’. Gürtelkraut (Veszelszki 317) fordítása. fekete csucsor’. vö. kutyapázsit (MagyGyógyn. Gramen caninum (NclB. kutyanyelvűfű (MagyGyógyn. 125: 428). kutyakapor 1. J: ’Cynoglossum officinale. J: ’Plantago major. zelnicemeggy’..) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. idegen nyelvi megfelelőkre vö.kutyabogyó 256 kutyapázsit ge (Priszter 378).). J: ’ua. J: ’Lycopodium clavatum. hogy mérgező. — piros ~ 1783: Piros Kutya tsereÐznye (NclB. 328) (< lat. Ember és növényvilág 198. Marzell Frangula alnus a. A kutyaborostyán összetett szó. N. ang. 373). 1813: Kutyabogyó (Magy.) magyarázatára l. az utótag magyarázatára l. A kutyakapor ’büdös pipitér’ (1. fekete csucsor | Solanum. J: ’Adonis aestivalis. kutyabogyó 1798: Kutya-bogyó (Veszelszki 414). A kutyanyelvűfű ’nagy útifű’ (2. kutyafa 1754: kutja fa (Nyr. 2. Ember és növényvilág 198. 377). 1807: kutya –v. A kutyanyelvűfű ’közönséges ebnyelvűfű’ (1. Fűvészk. Hunds-Elſebeere részfordítása. lat. A névadás alapja a növény értéktelen. 393). a cseresznye utótag magyarázata a növények kerek. Péntek–Szabó. 2. Az elnevezés szemléleti alapja a növény alacsony. 419). 79: 116–121). ÚMTsz.

ebagyar). Hundswein tükörfordítása. SzegSz. de nem zárható ki a lat. — Ö: eb~. Genaust cynápium a. sárgakutyatej (Péntek–Szabó. 1791: Kutya Petre’elyem (Lumnitzer 116). J: ’Chelidonium majus. 1948: kutyaperje (MagyGyógyn. és később tapadhatott hozzá a ’szőlő’ jelentés. 86: 441). hogy a növény tejnedvet tartalmaz. | kerti ~ 1841: kerti kutyatéj (Barra 389). Cynodon (< gör. 1903: kutya petrezselyem (Hoffmann–Wagner 57). 44). Ember és növényvilág 218). A tavaszi hérics (2. J: ’Taraxacum officinale.. hitványságát jelzi. lat. A növénynek egyéb tájnyelvi elnevezése is kialakult a kutya állatnévvel. gyepűrózsa’. kutyatej’.. a kutya előtag a növény mérgező voltára utal. 1: 860.) és ’vérehulló fecskefű’ (3.’. veszedelmesen hasonlít a petrezselyemre” (Európa vadvirágai 176). MNövSz. . szőlő a. kutyatej | Euphorbia cyparissias. Hunds-Petersilie tükörfordítása. kutyaszőlő (SzlavSz. gyep. || ebrózsa 1578: EbroſÅa (Melius 23a). Idegen nyelvi megfelelőre vö. | 1998: ’Euphorbia. 1: 571. Hundrose. kynós ’kutya’.). canénus ’kutya-’ melléknév. ang. közönséges tarackbúza’. 125: 424. 114). ádáz’. vö. fekete csucsor’.kutyaperje 257 kutyatej pázsit’. kutyatej’. N. 1998: kutyatej (Priszter 372). Nyr. A kutyapetrezselyem valószínűleg a ném. J: ’ua. „A’ petrezselyemtől és turbojától alól fényes levele külömbözteti” (Magy. ký#n.. a kutya előtag a növény értéktelenségét.’. Marzell Aethusa cynapium a. A szőlő utótag csuvasos jellegű ótör. kutyarózsa (Péntek–Szabó. kutyaszöllö (ÚMTsz. 328). Ember és növényvilág 198). kutyabogyó. Hundspeterlein (NclB. rosa canina (< lat. Vö. gen. Ember és növényvilág). 1798: Kutya-perje (Veszelszki 240). ha leszakítják.) hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre. — sárga~ N. J: ’Elymus repens.. 104). N. J: ’ua. lat. 1841: kutyaszőlő (Barra 331). gen. gramen ’fű. ném. odóntos ’fog’) is hatással lehetett. Ember és növényvilág 218). kutyaté. Fűvészk. canis ’kutya’) tükörfordítása. A kutyaperje valószínűleg a lat. A főként nyelvjárási alakváltozatokban meglévő l > ll (szöllő) kettős mássalhangzó hangzóközi geminálódás eredménye. J: ’ua.’. apium ’petrezselyem’). a névadás alapja hasonlóság: a növények fűfélék. kutyaperje 1783: Kutya-perje (NclB. canis ’kutya’) fordítása. keserű tejnedvet tartalmaznak. nyelv hatása sem. pázsit’. ▌ 2. — hasindító ~ 1998: hasindító kutyatej (Priszter 373). Genaust canínus a. A levelek formája a névadás motívuma: „Főként a levele. — N. A névadás alapja a növény haszontalan. J: ’ua. kynós ’kutya’. 1783: Eb ró’sa (NclB. ký#n. canis ’kutya’) fordítása. kutyapetrezselyem 1783: Kutya Petre’selyem (NclB. mérgező bogyótermése: „mírges a bogyója” (Nyr. vérehulló fecskefű’. | keresztlevelű ~ 1841: keresztlevelü kutyatéj (Barra 389). a virágok a gyepűrózsa virágjára emlékeztetnek. Marzell Solanum nigrum a. ezek a növények szintén fehér. canénus ’kutya-’ melléknév. J: ’Euphorbia sp. farkaskutyatej’. farkas-~. J: ’Solanum nigrum. J: 1798: ’Euphorbia sp. kutyatej (MagyGyógyn. SzamSz. | keresztes ~ 1998: keresztes kutyatej (Priszter 373). ▌ 2. perje. 328) (< lat. J: ’ua.) kutyarózsa neve hasonlóság alapján jött létre. lat. jövevényszavunk. Az utótagra l. A kutya előtagra a növény egyéb kutya előtagú nevei (vö. J: ’Adonis vernalis. ebzeller. A kutyaszőlő a ném. 349).-i cynapium (< gör. gen. kutyaszőlő 1834: kutyaszőlő (Kassai 3: 220). || kutyatej 1798: Kutya-tej (Veszelszki 211). hasindító kutyatej’. 198). J: ’Rosa canina. TESz. kutyatéÇ (Péntek–Szabó. 349). kutyatej — ~fű 1761: A’ Kutya Tej f×nek a’ txvit” (TESz. tejesfű. TESz. a névadás magyarázatára l. A kutyatej ’pitypang’ (2. J: ’Euphorbia lathyris. J: ’Aethusa cynapium. N. ebgyógyítópázsit. A kutyarózsa a késő lat. rosa ’rózsa’. kutyarózsa 1. tavaszi hérics’. ▌ 3. dog-rose. Vö. lat. mindkét növény szárából nedv folyik. Péntek–Szabó.’.). 1998: kutyarózsa (Priszter 483). a tej utótag magyarázata.’. pitypang’. 2: 126. a lat. Gramen caninum (NclB. 375). kutyatej (Csapody–Priszter. odoús. vö. A kutyatej a német Hundsmilch tükörfordítása. szakny. ill. eredetileg valamilyen bogyótermést jelölhetett. lat..

16. 23: 423).. zelnicefa. Hundskürbis tükörfordítása. kerti oroszlánszáj’. 31: 139. valószínűleg a kutyacseresznye mintájára jött létre. A kutyatök a ném. büdös gönye’. 51: 15. 394). A kutyócska ~ kutyóka a kutya főnév -cska ~ -ka kicsinyítő képzős alakja. kutyócska 1903: kutyócska (Hoffmann– Wagner 127). kökörcsin kükin. 2.kutyatök 258 kutyócska kutyatök N. J: ’Misopates orontium. cucurbita canina. A kutyazelnice összetett szó. || kutyóka 1903: kutyóka (Hoffmann–Wagner 128). a névadás magyarázata. kökény . Nyr. J: ’Prunus padus. zelnicemeggy’. lat. kutyatök (Nyr. kökény kükerc l. Fűvészk. J: ’Antirrhinum majus. hogy a növény magháza ebfejhez hasonló. J: ’Bryonia alba. az utótagra l. kükiny l. Nyr. kutyazelnice 1813: kutya Zelnitze (Magy. Marzell Bryonia a. Vö. vetési oroszlánszáj’. kutyócska kükény l. kutyóka l. ebfejűfű. Idegen nyelvi megfelelőre vö.

borjú~fű. vö. lobodo (CsángSz. varjú~ lábmosófű 1577 k. 1775: Láb-mosó-fü (Csapó 245). a fű magyarázó utótag. 1798: Büdös laboda (Veszelszki 82). A tajtékzó jelzőre l. daru~. A lámpavirág népi név. — tajtékzó ~ 1578: Taytékozo láb moſo f× (Melius 54). szb-hv. 345). 377). 1807: büdös Laboda (Magy. a lámpa ’világítótest’ és a fű összetétele. az ófrancia eredetű lakat ’levehető függő zár’ és a fű összetétele. lámpa l. lakatfű N.: Laboda (Julow 256). vasfű’. labogya. Csapody–Priszter. tajtékzófű. ▌ 3.. büdös libatop’. — büdös ~ 1783: Büdös Laboda (NclB. a növény a népmesék minden lakatot nyitó füve. N. ugyanezen a szemléleten alapul a növény ördögszekér elnevezése. 115). csóka~. lator koldus ~a sebesítő f ű. N. J: ’Chenopodium rubrum.) népi név. J: ’Taraxacum officinale. galamb~. or. EWUng. bojtorján elnevezése’. szarka~. EWUng. MNövSz. béka~. a vörös a növény vöröses szárára és levelére utal. tyúk~. 405/12–13). 2. has~fű lajtorjatüske N. | 1807 e. A névadás magyarázata. J: ’Saponaria officinalis. lakatfű (MagyGyógyn. libatop’. laboda 1. 2: 702). farkas~. gólya~. elsősorban a libatop. szlk.: RMGl. лебедá. J: ’ua. J: ’Arctium lappa. J: ’Verbena officinalis. lakat a. lajtorja tüsök (MagyGyógyn. — N. J: ’Eryngium campestre. A laboda eredetileg ’különféle nagy levelű növény’ jelentésű.). gömb alakú föld feletti száraz kóróját a szél sodorja a mezőkön. lakat a. A laboda szláv jövevényszó. galamb~gólyaorr. lobòda ’Atriplex’.L láb l. TESz. 324). J: ’Chenopodium vulvaria. 1807: ’Chenopodium.). nagy bojtorján’. vö még tüskefa. labogya l. laboda lágyító l. a láb ’végtag’ és a mos -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származékának az összetétele. a növénynek is nagy levelei vannak. réteken át. MNövSz. bárány~virág (→ bárányvirág). TESz.. kakas~. mezei iringó’. A név valószínűleg a tálmosófű növénynévvel párhuzamosan alakult ki. A lábmosófű magyar alkotás. loboda. A laboda ’bojtorján’ (2.’. pitypang’. 1590: Hemerocalles: Labmoso fé (SzikszF. 223. blg. holló~. harang~. — vörös~ 1813: veres L[aboda] (Magy. лóбода ’libatop’.. A névadás magyarázata. 1807 e. liba~. 182). Fűvészk.: bleta: laboda (BesztSzj. a névadás magyará- . 2. spenót.). vörös libatop’. laboda (MagyGyógyn. a német eredetű lajtorja ’létraszerű szekéroldal’ és a tüske ’tüskés növény’ összetétele. (OrvK. 377). oroszlán~.: TESz. hogy a növény őszszel elszárad. 115). hogy a növény gyökerét szappanként használták. éjjeli~ lámpavirág N.’ (TESz. lúd~. lámpavirág (Csapody– Priszter. A lajtorjatüske népi név. szappanfű’. лoбoдá ’ua.: lab moſo fweth gr. 1395 k. J: 1395 k. 257). A lakatfű népi név. loboda (ÚMTsz. hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre.: ’különféle nagy levelű növények neve. majd 1807-től elsősorban a Chenopodium-félék elnevezése különféle megkülönböztető jelzőkkel: a büdös jelző a növény átható szagára. ▌ 2. Fűvészk.

J: ’ua.: RMGl.’. zsidócseresznye’. éjjelilámpa. J: ’ua. | mezei tövises~ 1578: „Mezei txuiſſes lapu” (Melius 43a). J: ’ua. J: ’Arctium minus.: RMGl.’. idegen nyelvi példák mintájára jött létre. Égetf langas-fÍ” (Veszelszki 374). lanternplant. 1775: Égetö lángas-fü (Csapó 34). 1998: lampionnövény (Priszter 454). a lat. J: ’ua.’. | keserű nagy~ 1798: keserÍ nagy lapú (Veszelszki 87).’. bojtorján’. és ſzárítók. J: ’ua. széles L[apu] (Magy. 1998: martilapu (Priszter 529). ▌ 3.: RMGl. hogy a növényen a bogyókat felfúvódott.lampionnövény 260 lapu zata a lámpához hasonló bóbitás kaszattermésekből álló gömbszerű termés.’. A névadást Veszelszki azzal indokolja.’. a’ mint a’ Magyar neveik-is ezt bizonyítják: Égetf Bolgár-virág. 1798: édes lápú (Veszelszki 87). | keserű~ . vö. kutya~ lapu 1. | marti~ 1775: Marti-lapu (Csapó 164).: RMGl.’. 592/5). Fűvészk.: RMGl. 1405 k. | sima~ 1585: „tussilago: Zamar lapu sima lapu zamar kxrxm” (Cal. (Csapó 190). | tövises~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF.’. 448).’. 416). piros csészék veszik körül.-i flammula ’égető’ felhasználásával alkotta: „Flamula. mostoha lapu (SzikszF. — tejes~ 1577 k. lampionnövény 1966: lámpionnövény (Csapody–Priszter. ▌ 7. 455). hogy a növény csípős: „mindnyájan a’ nedves helyeken ſzeretnek tanyázni.. J: ’Arctium sp. J: ’Silybum marianum. ang. és mindnyájan tsipfsek. 1395 k. J: ’ua. | széles~ 1583: zélos lapu (Clusius–Beythe 5a: BotTört. | fehér kerti tövises~ 1578: Feyér kerti txuiſſes lapu (Melius 46a). 448). Boldogasszony tenyere’. — édes~ 1775: Édes lapu (Csapó 151). 1775: Édes lapu (Csapó 164).: „Bodogh aÅÅonÿ tenerenek. hólyagszerű. békaboglárka’. szakny. szártalan bábakalács’. | tövises~ 1775: TöviÐÐes Lapu (Csapó 35). 412). 416). martilapu’. | lókörmű~ 1775: Ló-körmülapu (Csapó 164). ▌ 2. — fehér kerti~ 1578: Feiér kerti lapu (Melius 46a). à ki az Lò farkaban ragad” (Melius 40a).: Feÿer Tqwÿſſes lapu kÿth pÿliſke fwnek es Baba kalacchÿanak is hÿnak (OrvK.’. J: ’Physalis alke-kengi. Laternenpflanze. | keserű~ 1577 k. lány l.’. 377). Az égető lángosfű Melius alkotása. nagy bojtorján’. J: ’ua. 1096). 448). 1578: Keſer× Lapu (Melius 40a). J: ’Petasites hybridus. kis bojtorján’. Égetx langas f×” (Melius 175). 448). A névadás alapja. bölénylapu (→ bölény). J: ’Ranunculus flammula. vag.’. 1783: Édes Lapu (NclB. | parti~ 1841: partilapu (Barra 202). — apró~ 1590: Lappa minor: Tôuisses vagy apro lapu (SzikszF.: lappa: lapow (BesztSzj.’. 416). Melius 438. 288/8). 1807: keserű Lapu (Magy. J: ’ua.’. J: ’ua. J: ’ua. Fűvészk. vngula caballina: Edes lapu. J: ’ua. 448). J: ’Dipsacus fullonum.’. — nagy édes~ 1783: Nagy édes Lapu (NclB. J: ’ua. J: ’ua. 1590: Lappa maior: Szeles lapu (SzikszF. J: ’Carlina acaulis.’. nádralapu lánc l. 1783: Marti Lapu (NclB. — fehér tövises~ 1577 k. J: ’ua. 609/21).’. ▌ 8. nagy Lapunac gr. — édes~ 1590: Tussilago. 127). || lángosfű 1813: Lángosfű (Magy. 378). kÿth Teÿes lapunak is hÿnak (OrvK. vel. 2. | nagy~ 1578: Nagy Lapu (Melius 40a). A lampionnövény a zsidócseresznye hivatalos magyar elnevezése. | igen széles levelű keserű~ 1578: „igen ſÅeles leuel× Keſer× Lapu. Szabó. | kisebb~ 1841: kissebb Lapu (Barra 238). J: ’ua. ▌ 6.’. brusztujlapu. | keserű széles~ 1813: keserű. | szomjúhozó~ 1775: Szomjúhozó Lapu (Csapó 35). máriatövis’.: RMGl. J: ’ua. közönséges acsalapu’.: lappa: lapho (SchlSzj. J: ’Arctium lappa. 1775: Nagy lapu (Csapó 151).’. borda~ lapi l. | kis édes~ 1783: Kis édes Lapu (NclB. 448). J: ’ua. ▌ 4. Fűvészk. | apró bojtorjános~ 1798: Apró bojtorjános lapú (Veszelszki 88).: keſerw lapu (OrvK. — mindenkor szomjúhozó tövises~ 1578: Mindenkor ſÅomiuhozo txuiſſes Lapu (Melius 43). takácsmácsonya + erdei mácsonya’. amelyek lámpásokhoz hasonlítanak. MNövSz. 2. gyermek~f ű. J: ’ua. J: ’ua.’. lángosfű — égető ~ 1578: Égetx langas f× (Melius 175). árva~haj lap l. égetfk. J: ? ’Tanacetum balsamita. (Melius 11a). | fehérhátú~ 1775: Fehérhátulapunak gr. J: ’Tussilago farfara. az az. J: ’ua. ném. Vö. 115). ▌ 5.

torzsikaboglárka’. 2. Genaust Dípsacus a.’. sz. hogy a növény leveleiben megáll a víz. A fehérhátú.) fehérhátú jelzőjének magyarázata. Szent Ilona ~. A nagy bojtorján (1. 382). tövisses L[apu] (Magy. a növény tőlevelei nagyok. bogáncsra emlékeztető termése van. 131).. lopúch ’nagy bojtorján.. Csapó alkotása. A további jelentések hasonlóság alapján fejlődtek ki. ill. boldogasszony~.) nagy. lator a. tövises. lat. apró jelzője a lat. tüskés. A nagy bojtorján (1. A lapu szláv eredetű. A lapu 1395 k. J: ’ua. ill. J: ’Eryngium campestre. A martilapu ’vízparti lapu’. nádra~. fehéres fészekpikkelyekkel övezett virágzatra utalnak. A mezei iringó (9. sulyom~. ▌ 10. bölény(~). keserű nagy. Spinoſa lappa (Clusius–Beythe 22) fordítása.) bogáncsra emlékeztető. vö. levelének átmérője a 90 cm-t is elérheti. friss tejes leveleit salátaként fogyasztják. töviskés magyarázatára l.) mindenkor szomjúhozó jelzője a lat. a ném. hogy a növény csipkés. töviskéslapu neve a lat. szln. mart a. lapu a. keserűlapu (Szabó–Péntek. kis. keserű~bojtorján. vö. brusztuj~.) tejes jelzője arra vonatkozik.’. a lókörmű jelző magyará- zatára l.) korrelatív párja a kis bojtorján (6. keserű. . a névadás magyarázata. | tövises~ 1813: tövisses L[apu] (Magy. I. A Boldogasszony tenyere (3. szlk. mert à lator Kuldúſoc eſÅt è f×uet kxtic à lábokra azzal turoſittyác lábokat (Melius 175–175a). Weis Garten distel (Melius 46a) fordításával hozta létre. ízére vonatkoznak. tűnt fel ’nagy bojtorján’ (1. fehértövis.) mezei tövises. szőrös termése van. a mart 1395 k.’. lator koldus lába sebesítő fű körülírásos nevek. bogáncsszerű termésük van. — mezei tövises~ 1775: Mezei töviÐÐes lapu (Csapó 165). dipsakós ’cukorbetegség.) parti jelzője a növény előfordulási helyére utal. 733). vö. vagyis parti” (Veszelszki 216). J: ’Onopordum acanthium. a névadást Melius így indokolja: „Lator Kuldús laba ſebeſitx f×. marti~szattyú.. lator a. A martilapu (7. 1783: Lator koldus lábu ÐebeÐitö-fü (NclB. amely állandó szomjúsággal jár’ < gör. TESz. dípsakos.-től adatolható ’vízpart’ jelentésben. — fehérhátú~ 1813: fejérhátú. 346). tészta~. hogy a levelek hátulja molyhosan fehéres-szőrös. A névadás magyarázata: „A’ világ tsaló kólduſok e’ fÍvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken. EWUng. — N. gömb alakú bokrot nevelő növény. ernyős fürtben álló akaszkodó. J: ’Ranunculus flammula.’. atracél(~). útilapu’. az átadó nyelv vitatott.lator koldus lába sebesítő fű 261 lator koldus lába sebesítő fű XVI. A szártalan bábakalács (2. J: ’ua. — Ö: acsa~. magyarázata. a növényeknek általában nagy méretű levelük. h-val hangzó régi adatok a szláv származás kétségtelen bizonyítékai. medve~. 1783: Mezei töviÐes lapu (NclB. fehér tövises jelzői a szúrós levelekre és az ezüstös.) fehér kertilapu és fehér kerti töviseslapu elnevezése Melius alkotása. 378). J: ’ua. A szamárbogáncs (10. mezei iringó’. | töviskés~ 1583: töuiskes lapu Acanthium (Clusius– Beythe 2a: BotTört. tüskések. szamárköröm.. elvetemült’ (első megjelenése: 1575). A lator koldus lába sebesítő fű névből elvonással keletkezett a latorkoldus. ▌ 2.) jelentésben. bogáncs~. a lator jelentése ’gonosz. J: ’Ranunculus sceleratus. lapúh ’martilapu’. A lator koldus lába sebesítő fű Melius alkotása. TESz.: Keserw lapu (SzegSz. szamárbogáncs’. selyem~. keserű széles jelzői a levél formájára. A máriatövis (4.). a mezei tövises jelzők magyarázata. Fűvészk. tüskés levelű növény. hogy a növénynek tüskés.. Vö. mart a. hagyma~. A latorkoldus. 1798: Lator kóldus (Veszelszki 373). J: ’ua. A è-val. A közönséges acsalapu (8. úti~. || latorkoldus 1. EWUng. Fűvészk. a levelek sokszor tüskések. Lappa maior (Melius 40a). 1775: Lator-koldus (Csapó 34). vaj~ lator koldus lába sebesítő fű 1578: Lator Kuldús laba ſebeſitx f× (Melius 175). hogy „Nedves partos helyeken ſzeret tanyázni források mellett a’ honnét-is leg-igazabb neve a’ Marti Lapu. 378). lapu a. A takácsmácsonya és az erdei mácsonya (5. A növény levelei fehéren márványosak. dipsacus (< gör. szamár~.) igen széles levelű keserű. bojtorjánszerű termése van. Lappa minor utótagjának fordítása. mintára jöhetett létre. hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra felindíttsák” (Veszelszki 374). ▌ 9. sebesítőfű. Ezerjófű 82). átkozott-tövis (→ istenátkoztafa). a lator jövevényszó. 2. dípsa ’szomjúság’) fordítása. békaboglárka’. a nagy jelző lat.

▌ 3. A sárga leánykökörcsin ’tavaszi hérics’ (3. a leány előtag valószínűleg a piros termésre utal. a lat. a ném. hajadon’) elemet lefordították.). lat. vö. a növény bókoló virágja hasonló a leánykökörcsinhez. EWUng. Az európai nyelvekből egyrészt a k. J: ’Adonis vernalis. A leányeper népi név. J: ’Laurus nobilis. vagy Oleander. borostyán laurusfalevelű-rózsa l. leander a. vagy a levél formája hasonlít a babér leveléhez (2). Az alexandriai laurus ’lónyelvű csodabogyó’ (3. leánder’. A lat. virgo ’szűz. a lat. laurus ’orvosi salamonpecsét’ nevének átvétele. Az utótagra l. Pulsatilla növénynevet a török eredetű kökörcsin (első megjelenése 1395 k. (Melius 7a). a .). a növények felépítése azonos.) hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett. a további jelentések hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek ki: a növények általában örökzöldek (3.). laurus 262 leánysom laurus 1. — alexandriai ~ 1578: Alexandriai Laurus (Melius 184). leandro. ▌ 3. | kisebb ~ 1791: KiÐÐeb Leány-KükörtÐin (Lumnitzer 223). l9jányeper. 1998: leander. ol. 1584: leyan Kökxrchyn „Virginis” Pulſatilla ſaturatior ſerotina (Clusius–Beythe 26).. szúrós csodabogyó’. lat. tavaszi hérics’. dáphn# ’babér’) átvétele. 364). a sárga megkülönböztető jelző a virág színére utal. a név latin mintára jött létre. J: ’ua.’. oleander (< gör. B. — fekete ~ 1903: fekete leánykökörcsin (Hoffmann–Wagner 116). leányeper (ÚMTsz. amely fiatal lányok színe. másrészt a lat.) növénynévvel helyettesítették. de az olasz nyelvnek is lehetett közvetítő szerepe. — kisebb ~ 1783: KiÐÐebb Leány Kükörtsin (NclB. oleandro ’leánder’. 836.’ változat továbbéléseként. A földi laurusfű ’orvosi salamonpecsét’ (2. J: ’ua. lejányep9r. l(jány9per. lónyelvű csodabogyó’. hogy „haſonlo à Laurushoz” (Melius 56a). Ember és növényvilág 235). — N. leánysom 1783: Leány-Ðom (NclB. J: ’Ruscus hypoglossum. UEWb. || laurfa 1783: Laur-fa (NclB. Melius a lat.: RMGl. lányeper. fiatal nő’ és az uráli eredetű eper összetétele. l(ánder (SzegSz. — földi ~fű 1578: Fxldi Laurus f× (Melius 185a). J: ’Pulsatilla grandis. TESz. — földi ~ 1578: Fxldi Laurus (Melius 56a). nigricans.laurus laurfa l. — sárga~ 1903: sárga leánykökörcsin (Hoffmann– Wagner 112). Virginis (Clusius–Beythe 26) (< lat. 1798: Leány-Ðom (Veszelszki 92). A leánykökörcsin 1584-ben tűnt fel. rózsa leánder 1857: „szeretem a leander csoportozatokat” (TESz. J: ’Pulsatilla pratensis subsp. ném. 426). 4. laurus ’babérfa. l(jányep(r (Péntek–Szabó. orvosi salamonpecsét’. 359). Olaſz-Orſzágban termx cſemete” (Lippay I: 107). leander a.) a R.).) földi laurus nevének magyarázata szintén az. A fekete kökörcsin (2. — Ö: ~borostyánfű (→ borostyán). közönséges babérfa’. 1867: leánder (TESz. rhodódendron) átvétele. a földi jelző megkülönböztető szerepű. leander ’leander’ átvétele. sóskaborbolya’. l(jányeper. leánykökörcsin’. a fű utótag magyarázó.’. lejányeper. A leánder bécsi német eredetű. || oleánder 1664: „Nerion. J: ’ua. A leánysom a leány ’hajadon. a laurfa előtagja elvonással keletkezett a laurusból. l(jáneper. J: ’Polygonatum odoratum. 1578: Lauruſnac gr. fekete kökörcsin’. laurus növénynevet 4 jelentésben használja. 1911: sárga leánykökörcsin (Cserey.) szintén a Pulsatilla nemzetséghez tartozó kökörcsinféle. leánykökörcsin 1. ▌ 2. még eper. leánder (Priszter 435). fiatal nő’ és az ótörök eredetű som összetétele. Laurus Alexandrina (Melius 184) fordításával hozta létre.) Melius alkotása. a leány ’hajadon. oléandre. J: ’Nerium oleander.’. leányeper N.). J: ’Fragaria vesca. 1595: fxldi Laurus (Beythe 124). 1775: Leány-kökörtsin (Csapó 146). oleander átvételeként mutatható ki. 381). J: ’Berberis vulgaris. J: ’Ruscus aculeatus. babér’ (< gör. Genaust lauréola a.’. a névadás alapja valószínűleg a termés piros színe.. erdei szamóca’. laurusborostyánf ű l. serotina: Lean kôkôrcz (SzikszF.). az oleánder a lat. a laurus eredeti jelentése ’közönséges babérfa’ (1. lorandrum ’ua. A szúrós csodabogyó (4. ▌ 2. fr. ▌ 4. J: ’ua. A laurus a lat. 1998: leánykökörcsin (Priszter 472). 1590: pulsatilla saturatior. Növényszótár 5). Oleander.

). — Ö: asszony~. (Beythe 122a). sóskaborbolya’. — ~fű 1813: Legyezőfű (Magy. J: ? ’Misopates orontium.: TESz. 1783: Vad Len (NclB. len a. — vad~ 1578: Vad len (Melius 164a).) jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel jöttek létre. a leány előtag magyarázatára l. ▌ 2. A névadás magyarázata. elnevezésének átvétele (a fái sóska első megjelenése 1525 k. Marzell Filipendula ulmaria a. leánysóskafa (MagyGyógyn. kemény szára’ összetétele. 1590: Linaria: Len leuelô fé. lencsekóró helyett. 103). lenlevelűfű. lén#rius ’len-. a névadás alapja a virágzat legyező formája. seprűzanót’. szakny. vad len (SzikszF. mezei szarkaláb’. 130). J: ’Consolida regalis.’. borsos keserűfű’. hogy a a határban csatangoló gyermekek a piros bogyókat eszegetik. 363). Vö. Idegen nyelvi megfelelőr