Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. a másik után míg a falun gond szuszogott. hatalmas kutyakölyke. Jó nagyot szakajtott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. két melle közé. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. mint szekérről lepottyant. csókkal patkolom harci bakancsod. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. hogy búcsúzni jött a legény. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. fekete dombok a szélben. hogy jött a legény. dalt énekelt! amit kitalált néki. hogy ne foszoljon. terjedve lassan s emelve hasát. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. Lemászott a lány. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. ruhája kitartott. csókkal szegem be harci ruhád.

hogy álmára fú a szél. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. kunyhók füstjéből lobogót. mert takaros csata készül itt. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. mögötted szakállas haditettek. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré.a lány. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. dörmög és fölriad! s bámul rád. 1934 7 . vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. kik a faluban szertefutottak. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. forog. .Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. Szertefutottak és összefutottak.

8 . S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. Szörnyü ábra volt. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. 1933. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. füstölt. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. hol két út összefutott. ha azt hiszi nem veszem észre. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. De néha azért ő.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. július 30. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben.

Könnyen lépek hát s arra gondolok. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. nem bánja. hogy nem törik. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. hogy az árnyék közészorúlt. pihen a lejtős földeken. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. (Így öregszik az alkonyat. estének is mondhatni már. s mosolyg a szálldosó sötét. melyet a fecske ejt. Már éjszakára ágyazott a kert. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. mint apró seb. Híven tüntet két pipacs. hogy őket látni még. elaludt. 9 . de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán.

S mondom a verset. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. Fanni fölébred és álmos szeme kék. arany lobogó. 1934 OKTÓBER. hulló makk makkot kerget. kutyám borzol. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. fölmordul s elrohan. hogy ne beszéljek. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. a költő felesége. mely ha kibomlik. úgy köti ránk a novembert. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. mikor átkarolt. S verssel térek a házba. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. keze oly szép. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. És a lomb makkal felel és feleselget. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan.* s mióta alszik. pucéran áll és félig halottan. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. kérte. őrizzem pihenését. megugró árnyat lát a bokron át. nem tud a fán maradni. * Gyarmati Fanni. vad darazsak dudolnak körül haraggal. annyi makk hullt a fáról. 10 .

gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. téged köszöntelek. A nap zaja elúszik messzire. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. Régi halottaimnak húsa fű. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. 1936 11 . lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Sötétedik. az úton nehéz napom pora száll. s oly megszokott immár a félelem. de kérdem ujra mégis. hiába kérdezem. fű és virág s mindenhol meglelem. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Esti béke. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. a hallgató sötét rájukhajolt. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. lépek s mintha suttogásban járnék. szőke méh.Ó. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. vékony illatukkal álldogálok. ez a kert is aludni s halni készül. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. Fodrozó füst az ákácok sora. fut macskatalpain a tompa fény.

mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. Virágszülőként kezdtem én el. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. csaknem minden nyugodt. egy mókus pattan át. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. a táj nagy kalapként hordozza az eget. Mire újra mozdul. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. 1935. épülnek a porban porból kicsi tornyok.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. Bíztatnom kell magam. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Igaz. ha bőrét hagyja rajta. hogy el ne bujdokoljak. Ó. Kazinczy. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. jó szerteütni néha. régi mester. 12 . hirtelen megfordul s becsapja a kaput. véled gondolok most. még a lomb is mormog. március 17. Összevissza zaj lesz.

hozod magaddal illatát. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. mosolygós és kövér. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. ha dolgozol. S mintha élnél lágy iszapban. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. ha ébredsz. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. Meglát. Még álmaidban néha fölötlik a táj. félig és félve ülsz asztalodnál. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1.Nevetni kész a rét. verseid hona. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. A világ új háborúba fordul. 13 . gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. Ritkán. s ahogy borul. hol szabadság illan át a réteken és reggel.

ringó délután. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. Miről beszélhetek? tél jön. törten heverek majd. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. villám fényinél kiált az őr. Felhőt öltek. lenn. később dolgozom. senkise lát. * Ó. ha partot látni vél. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. s amott az este jő a dombokon. Napod fénye már a bokrokon lóg. bomba készül ellenem. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. 14 . KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. 3. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. Mint hajónak ormán viharban. félni nem tudok és sírni sem. lefekszem én is. mint a hideg hegyek között útépítők. alvó asszonyom álmában beszél. vére hull az égen. hát keményen élek. adj nyugalmat.2. úgy vélek én is. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. s háború jön. sárga bogyók. gép. akik.

vasárnap reggel. fáradt vándorba kap. Faltól ablakig. tiszta ing. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. Ó. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. fehérre hófehér. lassú ébredés. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. * 15 . korán jön végig az úton az este.4. A röpke béke véle tünt. Ó. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. jó piszmogás és hűvös. az este a fák ága között forog és egyre dong. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. S mint a szabadság szerszámai. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. óra csengése nélkül. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. Ébred a sövény. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink.

hősi test. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. díszes őszökön. És holnap már lehet.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. mint holtrasebzett őzeké. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. konokon élek. markos sötét kavarog. Őrizz magány. A lélek egyre többet elvisel. keríts be lusta ősz. s rágódva régi. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. Várak és fűszálak perzselődnek. Világíts. hogy jöjjön a fagy. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. 1936 16 . avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. távol égő tartomány! hideg van. szívós téli tő. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. ahol a szabadság zászlai hullanak. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. holtak között hallgatag ballagok. vadul rohanó halál szele kél. új szégyent ró szivembe az idő.

mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. mint jámbor. tisztán élj te most. nagy farkasok. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. mint a sok sebtől vérző. Mögöttem két halott. rút kisded voltam én. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. ki megmutatta már. a mélységből ide. nem tudom. oly mélyről nőttem én. vagy élt öt percet. mint a haramiák. oly árván nőttem én. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. 17 . kis vadállatot. a pendülő. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. Ó. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. ikret szülő anyácska. előttem a világ. akár egy győztes. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. S oly keményen is. költő. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. hogy mennyit ér: mögötte két halott.JÁRKÁLJ CSAK. . halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt.

komolykodó.Milyen mély volt gyerekkorom.. hogy halott vagy.. e rémület. csöndben némaság. s milyen hüvös. a férfikorba nőttem én. Ó árny az árnyban. E ritkán szálló szó. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. mely ott sütött szobám falán. hófehér pehely helyett. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. erősen tűz a nap. míg sort a sorhoz űz. a gyermeket elrémitő. árny az árnyban. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. hogy te tudod. ünnepélyes ifju nő. kiáltottam? már nem tudom mikor. ha este lett s párnáimon vért láttam én. Ó mennyi társ. vakít. anyácska! véres szökevény! Anyácska. Sziszeg a toll. nagy. Huszonnyolc éves voltál akkor. huszonnyolc éve. hamar halálra növő növendék. s hogy nem hiába élek én. hogy jól van így. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. a képen huszonöt talán. most ugyanannyi lettem én. véres áldozat. 1937 EZ VOLNA HÁT. 18 . Huszonnyolc éves voltál akkor. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. Milyen mély volt gyerekkorom. lepke kezeddel ints felém. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. tünődő.

nehézkes férfi váltja fel. halálos. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. zengő négyszög. szelíd szemén az éber értelem villan megint.Bársony sötétség nem vigasztal. felsírja álmát és már ébredez. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. virrasztva várom és reménytelen. a régi villongó költőfiút konok. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. fütyölni kezd a fölriadt eresz. Már onnan jő a szél és hozza híreit. tüzes csobogó. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. Reménytelen napokra vénülök. mikor derengenek fel a falak. akit ziháltat már a régi út. a körtében alszik az áram. az ifju asszony arcát fény legyinti. hármat jobbra lépeget az asztalon. 2 Figyelj csak. hős orom. Körültekint és védő. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. ringó félhomály van. míg körültekint. és már nem oldoz fel tüskés harag. futó fényben lengő lobogó. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. de fölébred és felkél a nap. Már ébredez. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. Így fekszem. álmos. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. mely túlvisz majd e mély koron. 19 . elalszom.

higgyétek el. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. hogy tagjaim az álmot levessék. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. 20 . A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. s ujjamig szalad az idegesség. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. s nem tudod. Csattan a víz. s úgyis minden töredék. Már figyelem a távol híreket. S finom fehér fapor pereg a versre. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. majd rágni kezd.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. már egy-egy szó ritmusra lépeget. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. meghalok. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. a rövid is elég. hogy téged itt ki értett.

bíztat rokonom.. mind tudtam én. a mű. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek.. eltemetnek végül itt. Csak várok és sunyítok. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. azt sose várd. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. egyedül esel át a halálon. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. a jó Eduárd. S én kérek. Hintázik az alma sötéten az ágon. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 .az megmaradt? ESTE LETT Este lett. kérj magadnak. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. BŰNTUDAT Ringóra dongó. .? Éltem. hogy lenn a test megárad és a férges. Egyedül. s hogy évre év rakódik. Leírtam s nem merek felnézni most. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. szél söpri a port. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. szegényen s jámboran. Sosem feledtem el. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. Készülj. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. rögre rög és kőre kő. ujra kérek s nagy kerek. jobbra a konyha. míg végül elástak ide. De mondd. szagosat fú felém egy jázminág. hogy meghalok: ime.

a délelőtt megállt. hóhaju vénség. erős illatok szálltak utánuk. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. és ma bősz ágyuk. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. de messzire szálltál! ó. tíz óra volt. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. férfisorsunk nehéz lobogója. gép dongott fenn. tapadó kerekekkel.) 1936 22 . fénylő keréken pék suhant és énekelt. a sikongás felhallik egészen a házig. (Jaj szőke gyerekkor. tíz óra volt. Csend lett. 1938 BÉKE. gőzölgő katonák jöttek reggel. az uccán béke lengett s valami borzalom. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. egy ág leszakadt.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. a nap sütött. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. akit szerettem és nem él. tíz óra volt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. homlokukat rohamsisak ótta.

aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. Úgy írom itt e lassu költeményt. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. mint rettegő kezed. akárhol.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. rémitő gyermekét szoptatja nappal. fehérlő fájdalom. Mit ér a szó két háború között. fürkésző ormokon. a ritka és nehéz szavak tudósa. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. mint búcsuzó. ki ujra kezdi éltét. s te hószín öntudat. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . akár apályidőn tengert a só. s mit érek én. ne nézz a földre sem. Őrizz és védj. s vígaszul hiába mondod. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. lehunyt pilláju völgy ölén. De mindenünnen. messzi az! Sanghaj. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. fájdalom kerít körül fehéren. éjjel szederjes mellén a dajka idő.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. merre vagy? hová tüntél e télből. Ó. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. gyereksereg visong. tudunk-e énekelni még? Ó. de jaj. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. a réteken zászlós sörényü.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. s állj meg fölöttünk is. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. védekezz! 1938 24 . tarts ki addig lélek.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. . didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról.

S jó. de mondd. megszoktam e szörnyü világot annyira. PÁSZTOR Nem menekült. hogy már néha nem is fáj. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. sose higgy a bolondnak. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . ki siratja. hogy nincs aki eltakarítsa. elmenekült. asszonyi had. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre.undorodom csak. . már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. igaz. PÁSZTOR Hallom. most lágyan mosolyog. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez... ismerted Federícót. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. csak nemet intett folyton e rendre. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. Azt hiszem.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. nézd csak meg a tócsát. Igaz is. Két éve megölték már Granadában. tam multae scelerum facies. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. játszik az ég. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. Meghalt. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. úgy teli zajjal az erdő. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok..

hogy a nyáj. Áldjon az ég. melyet jó magasra épitett fel. ó jaj. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. nem maradt meg semmisem vigasznak. amit őrzöl. árva faluk közt? Írok azért. Mozdul év az éven: a szív ijedt. hogy ennyi lettem. míg hazaérek. a másé. öreg este szakad rám.várja. már évek óta élek így. mely jelzi. húszon ím kilenc s utána ó jaj. az éj megáradt. s gyakran el is feleded. Számoltam és motyogtam hajnalig. ki békén tett-vett s közben tudta meg. . mint ott az a tölgy él. régóta kínzom. s rajta fehérlik bár a kereszt. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. itt nyugalom van. de addig is új levelet hajt. vad bozótban. de aznap nem békitett meg semmisem. ártatlan Robinzon. eső jött hirtelen. utolsó huszas évem. utána: harminc. tudja. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. s úgy élek e kerge világ közepén. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. nem védi semmi és a házat. Jó neked. ritka a farkas is erre. szédülés hintáztatott.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. verset szoktam írni én ilyenkor. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. kivágják. Álmatlanul feküdtem.

Oly feketén teli még. ha többé semmit már nem írsz. rák épülget benned. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. majd letelepszik a földre. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. nem mindegy. mert mi verssé lenne. lassan és borzalmas kényelemmel. 1941. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. február 21. nagy folyók tünődve egyre folynak. 27 . tollát rázza felé s cserren már a veréb. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. utat váj. Fölkeltem. ringat s úgy emel fel. 1941. mégis űznek. Megvillan a nap. semmi rossz nem él szivedben. vagy leszúrnak. Megvillan a nap. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. hunyorint. végül elolvad a hó. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. mint gyönge pelyhet lassu szél. mondd? . február 5. FEBRUÁR Újra lebeg. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint.dédelget. te nem szereztél semmit itt. Megvillan az ég. szinte lecseppen.szóltam magamra. csordul.

Megbú a fázós kis meleg. fehérlő illatokkal alkonyul. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. A hegyről hűvös éj csorog. este lett. hálót se sző a pók. sárgás aranygolyók. utak mentén virágzik mind az ákác. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. február 26. március 12. 28 . 1940. fintorog.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. vidám. földbe búnak. MÁJUS Szirom borzong a fán. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. február 28. nincs homlokán redő. június 12. lehull. lépkednek benne lombos fasorok. az ég derüs. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. 1939. ó április. 1941. 1941. vad. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. Elfáradnak. február 25. de futnak már a kiscsibék. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. A fázós rügy nem bujt ki még. s zajong a március. most dél van és csodát látsz. Ó április. a nap se süt. JÚNIUS Nézz csak körül. apró üvegre lép s féllábon elszalad. 1941.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. leülnek a vándorok. sikolt a ház falán. július 15. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. január 14. Mind Afrikát idézik. Minden aranysárga itt. lomha madár. július 21. hát lengeti a tengeri. Köd száll. aranylik fenn a faág. S zizegnek fönn a száraz. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. mély havon át a halál. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Nesztelenül közelít. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. 1941. 1940. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. február 11. Kamra mélyén egér rág. a perzselőt! a hűs esők előtt. 1939. 1941. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. 29 . 1940. Hallani. Kibomló konttyal jő az édes ősz. NOVEMBER Megjött a fagy. a holtak foga koccan. barna ékszer: vadgesztenyék. február 7. félek? Nem is félek talán. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen.

Madárfió se szól. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. hej. . szabadság! ma délután is érted szállt az ének. Hispánia! De jönnek új hadak. de mélyben állok mégis itt. Ó suhogó. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. rámsír az esővert korom. Házak fölött. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. Népek kiáltják sorsodat. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. mikor jöttek. anyáknak sincsen már fia. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. az égből nap se tűz.megöltek ők. mást mit is tehettek. ha kell a semmiből. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém.HISPÁNIA. feketeszárnyu háború. költő voltál. 30 . Harcát a nép most nélküled víjja. csupán véres folyóid futnak tajtékosan.

érted is. 1939 31 . mondd? te lélekűzte test.. körötted hét szép csillag ég. * Most rejt a föld. míg rá nem hull a hó. mint a kő. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Ó. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. földönfutó és tömzsi páros illat. lejtett utánad az. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. szalad. súlyos vagy. mint a szellő. mint mókust rejti odva. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. nyirkos.. S nem úgy.Száll? inkább csak lejt. vagy magvait a televény csak télen át.

néma kövek között. ki tudja. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. január 10. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. ki csak máglyára jó. Olyan. Sziklák fölöttem. . s e költeményt itt.mégis a sziklaszál ha nem ma. a nap sütött. sírba se tesznek. mert az igazra tanu. ó hazám! Árnyékba burkolsz. most völgybe zárod tört fiad. mondd! a halál? . június 1. 32 . piros a vér és piros a pipacs. szétszór a szél és . EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet.holnap visszadalolja majd. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. kit végül is megölnek. a völgy se ringat. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. a mélyben élek. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. hogy belép. higgyétek nékem el. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. 1939. akkor se. És a pipacs szöszöske szára zöld. S higgyétek el.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. mint egy riadt veréb. 1939. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. szélben.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. mert maga sosem ölt. Olyan. távol a fényes ég. hogy fehér a hó.

hinnéd. És suhogó. mint a verejték. Így lépdelget eléd most ez a versem is. pattog az erdei út mentén a folyó. csodálkozom. 1940. tükre sajogva megáll s döfködi partját. szép szeretők csontja s el is reped. jajong. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. február 27. ónos a téli ég. fúja hideg sötét. Most érkezett. hogy élek. épp úgy mint a halál. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. csipke csak és súlyosan omlik alá. Mély barlangja ölén borzas a medve. jegyezni sem birom. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. felhők rojtja libeg. halkan koccan a fagy. Körülnéz néha s felsikolt az év. halkan toppan a szó. mind olyan fehérek. Sírdogál a kis őz. 1940. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. majd röpül és zuhan. meg-megvillan a hold. január 5. sodorja lomha testét már felé s minden kering. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. teli csönd hallgat utána. jégből gyönge virág pattan az ablakon.A vén villanyzsinór is felrikolt. egész nap messze járt. aztán elalél. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. körülnéz. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. sír a kis őz is.

lombját zúgatja mérgesen. álmos. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. A holdra tajték zúdúl. majd szavaltam. süvöltve. április 6. oly hirtelen szakadt rám.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Cigarettát sodrok magamnak. mikor már felriadtam rémülten és felültem. gondosan. gyönge sem. 1941. de én soha még semmit sem feledtem. érthetetlen. Talán egy más halált. Megértem azt is. 34 . Élek. mint születésem előtt. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. S továbbálmodtam akkor. hallgattam. Lenyúl egy ág. 1940. a két karom kitártam. Hallgatok. ha árnyék leng a kertben. június 8. mint régesrégen. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. langyos csönd ölel. mert kértelek. a nappal fájhatott még. még nem is volt egészen három óra. ezt is. csak fáradt. Meséled. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. hogy keringél a vér ütőeredben. Feledni kellene. lassan. a rémek útja várt. s hanyattfeküdtem némán. az égen sötétzöld sávot von a méreg. motyogtam. neszekkel teljes. Megállok itt a fa tövében. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. súlyosnak érzem a levegőt. ne vedd el.

Feledni tudnak jól. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Felejtik. Ismerem. Meghalt. A sarkon túl egy illatszerárus árul. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. 1941. S mint bárki mást. Még él. Akár a gyökvonást. Elődje vén volt már. Nézd a világ apró rebbenéseit. Eső esik. Egy műhely mélyén lámpa ég. Nap süt. mint egy álmon átesem. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Harsan. január 30. hallgatlak. FÖLSZÁRAD. Uborkát esznek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. április 20. a hitvesét is ismerem szagárul. Látom hébe-korba. Ló nyerít. Két karodban a halálon. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Még kávéházba jár.ESŐ ESIK. csak elfeledték. Két karommal átölellek s nem félek. Semmi sem segít. S csattog az olló. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karoddal átölelsz te. Fölszárad. ha félek.. Két karomban gyermek vagy te. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. sötét ruhája válla csupa korpa. 35 . A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott.. macska nyávog. Költőt is feledtek. Nézd a világ apró rebbenéseit. Két karodban gyermek vagyok. hallgatag. 1941.

. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok.. dühömben már nevettem. tudom jól. Vagy csak dudolni róla. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. akár neked. igaz.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. Ha fönn vagyok. Félek ott fönn. hogy lődöztek barátom. S a gépet is. ha tudnád.. 36 . S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. emberként éltem én is. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. De jaj. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. mert bátorság ez is. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. S egy vers milyen veszélyes.. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. túlzottan megszerettem. mit is tehetnék? A költő ír. a védelem erős volt. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. heverni lenn egy ágyon. egy sor is mily kényes és szeszélyes. Miről gondolkodol. április 27. ne is tagadd. hogy most nem hallhatod. halkan. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. 1941. lásd. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten.. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek.. S ha lesz még majd kinek. mit is tehetnék. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. a lélekzet megáll. barátod! és összenőtt veled. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. no hagyjuk már. ki érti meg. ég s föld között hazátlan. a költő ír. Mindent megírok én. fogam közt szűrve. rémülten a terek. ki most csak pusztitok.

Négy napja. bolond. Az április megőrült. s kiöntött sok folyó. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. fagyot suhint ma rád. vad zápor hullt időnként. az egyik él. Vigyázz magadra. hogy mindent megtorolj! 1941. agyában két golyó. még nem sütött a nap. Gyümölcseink lefagynak. odakinn fut a fény. május 18. Az április megőrült. 37 .PÉNTEK Az április megőrült. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. egy hétig folyton ittam. a mezőkön némán túr a vakond. vonít a fagy felett. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. Az április megőrült. Az április megőrült. légy velem itt. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. A harmadik fogoly. így lettem józanabb. Szájam körül mosoly. Az április megőrült. . hogy megölték. három barátom elment s mindhárom elveszett. egy író ír s hetente eladja a hazát.hallom. csikorgó hó esett. a másik az nem él már. hogy mi történt. s nem sejti. bár most csak egy álmos kávéházban ülök.

újra csak új! elpusztulok itt hamar én is.Pásztori Múzsám. sóbányák szája beomlik. a vágy kamaszos vadonába röpített. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. Domine! 38 . Pásztori Múzsa. árva legények. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja.. nem jelzi halom porainkat. falban a tégla sikolt. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. vedd karodba! O. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. görög urna nem őrzi. hogy mozdul. Csak csont és bőr és fájdalom. hidd el. segíts! úgy halnak e korban a költők. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. de e hét se riasszon el innen. kihez könyörgött. így álmodom én. Balázs. a gond üli szívüket. bevallja ő is gyötrött éveit. most is. az ifjú régi tetőkre.. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. karmol folyton a bú. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. Görbén nőnek a fák.. új fájdalom űz a világban. Pásztori Múzsa. requiem aeternam dona ei.. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. mindig. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. hét ügynök ricsajoz. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. ajkán táncos. ó pásztori Múzsa. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. légy velem itt is e városi berken. de egy-két versünk hogyha marad.. csöppnyi madárfütty. S akár a megtépett. Ime. azt hittem s fölemelt a magasba. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. június 12. s nézd azokat jobbról.. csak ránkomlik az ég. sem nemesívű szép. barna test.. ujraszül. segíts hát! 1941. annyi szenvedés után most pihen e hűvös.. hogy süt a teste. ha elalszom. hogy ölel.

ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. És szédület. hogy meghalsz.2 Szavak jöjjetek köré. te csillag te lassu pillantásu szó. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. te hold. fáradtan is. de mégis. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. mint jelszót. ezt a költeményt is.. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. S nem érti árvaságunk. s nem ült az asztalodnál.. ha betegen. mondd. takard be. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. ágyadnál nem ült. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. Tudtuk. ki félve lép még. nézd.lám az eljövő költőnek is. . s akit már régen elhagyott a hang. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. nem ismert téged.évek óta már.. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. mint egymástól mi.. ti fájdalom tajtékai! ti mind. gyászold meg őt. könnyü testű fátyol ó. s gyászolj megint te csilla szó. te konduló harang. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. sírj rá a sírra most! jöjj. ha bólintunk: halott már. Nagysága példa. s hogy oly időtlen vagy te. hogy van Babits Mihály?” 39 .. Mit szólnál hozzá? . most már a Mű a mérték. Nem tudja majd. mint a csillagok.. minden hiába. Szivet dobogtató. mi fáj. És magasság.

tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. Örök világosság. a kéz. hallgat a körte. csönd van a házban. a faág. Mint fegyházban a villany ha kacsint. hogy ez itt a halál.5 Halott keze nem fogja már a tollat. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. 1941. 40 . S tudja a szív. a foglyok. 1942. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. mint bíbor sülttökök. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. az éber egér se kapargál. rózsában a rózsabogár. Megsajdul a borda. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. csak a fal kiabál. s érzik ilyenkor az őrök. hogy az áram mind egy testbe fut össze. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. kondérok gőzölögnek. a cellán árnyék szalad át. a férgek a perzselt emberi hús szagát. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. alszik a holdban a láng. meg a száj. alszik a kert. a halál. kasban a méh. a fatörzsben a harkály. alszik a pókháló közelében a légy a falon. 1942. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. június 1. hideg érem az égen. Némán emelődik a test.

a nap fején kalap. KÖLTŐ Születtem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.aztán kiköpött a tó. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. a szárnyas két tüdő. A fejem rég kemény. tudtam. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. Ebédre várok-é. miért vett mégis karjára az idő? S a szív.. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. S tüdőm erősödött csak.. Felnőttem. . 41 . hogy annyit bőgtem én.. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. a máj. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. Ó. tudtam én! Üvöltöttem. míg borong a téli nap. 1942.A jégcsap egyre nyúlik. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Egyszer el akart nyelni. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. a csöppje már nehéz. december 26. Kincstári sapka rajtam. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Tiltakoztam.. Mit gondolsz. S mégis itt vagyok.

oly biztos és örök. Az írótáblák elrepedtek. Hegy lettem volna. És már tudom. a föld feloldoz. s az összetört világ a föld felett lassan lobog.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. 42 . s az égre írj.. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. Segíts szabadság. erdőt. mint a lét.. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. s láttál. ha minden összetört! 1943. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. csönd. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét.. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. és néha meg olyan. Még csönd van. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. madár. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. pillangó gondolat.. asszonyt és bokrokat. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. ha megérik. A lepkét könnyü szél sodorja. rab voltam és magányom lassan növekszik. ha este jött. vagy növény. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. de már a vihar lehell. s csupán a lényeget. egy képben csak talán. vigasztaló. Szabad leszek. elnyugtat majd a mély. halálra érek én is. emelt s leejt a hullámzó idő. A fák között már fuvall a halál. lehull. száll. De haragod füstje még szálljon az égig. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. március 15. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. emlékkel teli föld. mint a hold karéja nő. Szállj fel. tünő istenkedés. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs.

Bennem él. álmos szemed búcsúzva még felémint. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. mit is jelent az nékem. Csak újra óvatos ma. bölcs vonal hűs tenyeredben. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. de rajtam kívül is. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Fáradt vagy s én is érzem. S talán lesz még időm. hogy elmondjam milyen. És holnap az egészet ujra kezdem. Védj meg. hogy változik a sok rejtelmes. hosszú volt a nap. majd visszatér a homlokodra. Ő az. mert véled él. elszáll. Mikor fehér a holdas éj. Az őrület. hogy ha dolgozom. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. 1943. Szeress vitézül. Pillád hosszú árnya lebben. mikor jöttödre vár. csak annyi. óvó tekinteted érzem kezem felett. hajad kibomlik. mint a méreg s csak néha alszik. s elalszol.mint kőben a megkövesült csigaház. S idáig hallom én. szétnézel s nem tudod ki volt. nem vagy más világ. S még mindig nem tudom elmondani neked. vékony. Úgy munkál bennem. s magától csendül egy üres vizespohár. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. Készül. mintha szöcske pattan. Kezed párnámra hull. Boldog. mert annyit érek én. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. De nesz hallatszik. nem sikolt. 43 . elalvó nyírfaág. de benned alszom én is. Ha vélem vagy lapul. felfigyelsz. hiszen szeretsz. Felötlik s eldobom. Hasonlat mit sem ér. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. május 26. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. de bátor mihelyt magamra hagysz. szétterül lobogva.

ki érti még lobos szivének sok kalandját. már szerződést bogoz. Meztelen álltam. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. ki jobban érti őt. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. Már tőle függ örökre meddig s hova. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. mert tudja. ki bőrével. „Vetkezz tovább! így bíztatott. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. . augusztus 4. Nyúzd meg magad. lengve és pörögve. nem fáj.kérdi tőle folyton s felveri. ki jókor érkezett. Suttog neki. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.Érdemes volt-e? .ne védjen bőr sem. Nyugodni készülődtem éppen. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. 44 . Csak látszat rajtad az. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. egy pillanat csupán. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. mint börtönével henceg. te már aludtál. megrendelésre fordít. hiszen bolond. no itt a kés. egyremegy. e hölgy kegyeltje az lesz. eladja verseit. Apa és kisfia most együtt látogatják. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. 1943. Szava mint vízbe kő. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. s a kisfiú lesz lassan. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. Sikerre nem kacsint. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait.

hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. hogy fegyver s szerszám a toll. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. mert értük dolgozik. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. ez a rémes. hiába! az éj. de megtanulta. És dobban.koppan a hír. S nem tudnak semmit. És felriadok. november 21. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. Eltünt. ki tudja? Ma már én sem tudom. Eltüntél. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. de a hang már hallgat. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. hogy rettegtem a szót. én se dühöngök. ma is elmenekültem előle. hogy dideregtem e vers hidegétől. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. Másról. 1943. Élsz-e. sportbajnok nem lehet már. Félsorokat róttam. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. És míg tollára dől. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. dermed a szív bent. nyáron is lehullhat egy levél. sem kóbor tengerész. ha egyszer majd nem él. s hogy eljut így is ő mindenhová.És tudja. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. rossz fájdalom ébred. 45 . másról igyekeztem írni. Két bordám közt már feszülő. . De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. a gyermekekre gondol. hiába táncol és csal a forró emberész. s ugyancsak nyaktörő az. S ez az ősz se hozott hírt rólad. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. november 15. s minden megméretik. ha méltón peng a lant. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen.

akikben megnő az értelem. és ott a park. Ki gépen száll fölébe. a csókok íze számban hol méz. világít bennük. Nem tudhatom. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. piros zászló kezében. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. ki dolgáért remeg. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. annak térkép e táj. s tudjuk miben vétkeztünk. hogy ne feleljek aznap. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. Itthon vagyok.NEM TUDHATOM. s tudom. míg én a dolgozót is. s nem tudja. sötét pincékbe bújva. hol áfonya. de föntről e kő se látható. körötte sok gyerek. messzeringó gyerekkorom világa. nincs műszer. a sírok közt anyókát. s mi föntről pusztitandó vasút. ki halkan sírogat.. tudom. 1944. s az iskolába menvén. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. a régi szerelmek lábnyoma. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. virágát is tudom. 46 . hol lakott itt Vörösmarty Mihály. tornyot. szöllőt és sírokat. és csecsszopók. őrzik. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. költők is bűntelen. nevét is. vagy gyárüzem. ím itt e kő. akár a többi nép. s a gyárak udvarában komondor hempereg. erdőt. a járda peremén.. mellyel mindez jól megmutatható. hogy merre mennek. de élnek dolgozók itt. vöröslő fájdalom. mikor. ökröt. hogy másnak e tájék mit jelent. de nékem szöcskét. kik mennek az uton. testem is majd e földbe süpped el. füttyös gyümölcsöst. hol és mikép. Hisz bűnösök vagyunk mi. egy kőre léptem én. szelíd tanyát. Belőle nőttem én. január 17.

Hivő. árván maradt világod és világunk.” 1944. a tájat. a festék megmeredt. csalódást. 47 . ahogy te. szived megállt. koporsót. okos. kezed nem méláz már a lap felett. De megszökött a test. korsót mond a kép. Éld e rossz világot és mindig tudd. Rézbőrü volt az alkony. emez a vad jelen. NEM BÍRTA HÁT. S ha megtanult. csupán az értelem. hogy más legyen. igaz.. február 29. fölmért s tág világ. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. hitet. vagy tűzfalat. s az bírta volna még. de megtanul majd s többé nem felejt el. És hősi a halál. úgy látja majd. sötéten színes. mert minden arra int: „Ember vigyázz. a munkáló idő emel ma már. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. társait. nem bírta más.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. mindegy. január 25.. bivaly. hordozd szivedben. munkás. üres maradt a karton és a vászon. hogy mit kell tenned érte. a külvárost. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. ló. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. a dolgozók nehézkes népe feldobott. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. 1944. hiába omlik rád sír földje most.

Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. a majmok értenének. hogy orruk és faruk egyforma kék. 1944. formában beszél s arról. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. mint megrepedt cserép. mi van. didergő földi testben kuporgó égi lélek. csodálkoznék vidáman. szép és régimódi szenvedés.Ó. fennkölt és hősi kép. s talán ha köztük élnék. . mely hallgatót talál. aki míg csak él. mily messzi már. És óriás nap égne a megszállt fák felett. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. 1944. nem tart már formát és csak arra vár. 48 . ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. S tanítna még. április 5. A köd szitál. március 27. ki most mozdulni mer. A valóság. De minden szétesett. régi börtönök nyugalma. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. halál költőhalál. Hát ül és néz. bennük még ép az elme. Mi lesz most azzal. A semmiségbe lép. tagolt beszéd. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. amíg csak élhet. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.ítélni így tanít. Mert semmit sem tehet.

liheg. 49 . magamban élem át már mindazt. barátom. talán most senki sincs. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. mint alma magházában a négerbarna mag. annak szép. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. sem varázslat. akár egy üldözött. mi hátravan. ha kell. ha megpillantsz. nem nézek vissza többé s tudom. bár minden egyre megy. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. kezében kard van. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. fordulj el és legyints. 1944. rejtett harag. nem véd meg engem sem emlék. a bajban. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. vigyáz rám s megvéd. ha lázad. tollamból vers szivárog. de üldözők helyett a lányok kerítik. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. és tudtam. bosszú nem érdekel. a világ ujraépül. . az másról szól. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. az új falak tövében felhangzik majd szavam.SEM EMLÉK.baljós a menny felettem. . szivemben nincs harag már. hogy egy angyal kisér. május 9. mögöttem jár. április 30.s bár tiltják énekem. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. búvok. mint tüzes virágok. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. engem nem lát a hegy. nem önnön érdekéről. s hördül. merengj el hát egy percre e gazdag életen. 1944.

. Oly korban éltem én e földön... Oly korban éltem én e földön. Ésaiás. Oly korban éltem én e földön. Mondjátok hát.... az élő írigylé a férges síri holtat...... csak szendereg az emberséghez méltó értelem. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más. az ajkukon ügyetlen szép szavak. . a háta barna. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.......Egy lányka térdrehull. akár a pestisest.. május 19.. a rettentő szavak tudósa.. hogy nem reménytelen. mikor gyermeknek átok volt az anyja. már azt is gyűlölték. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest. s rághatta szégyenében ökleit.. lemezt cserél... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek..... hogy önként.. s az asszony boldog volt. majd ha ölni kell. mikor az ember úgy elaljasult. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen..... hisz megvan bennük is.. befonták életét vad kényszerképzetek. az áruló..... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke.. ......... 1944... 1944... május 10... ha elvetélt. mikor a költő is csak hallgatott....... Oly korban éltem én e földön. nemcsak parancsra..... kéjjel ölt.. a rabló volt a hős..... 50 . mint ott fönt a fellegek.... lába még fehér.. mikor ki szót emelt.. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön.. Lehetnének talán még emberek. Fiúk guggolnak és parázslanak....... az bujhatott.. és várta.... ...

de a légysereg elnyugodott már. szép asszonyi szót. lásd. Csak én ülök ébren. ujra a fogság és egy nappal az élet is. Lager Heidenau. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. a sűrü homályba bukót. szabad emberi sorsot. Fekszem a deszkán. hangos olasz. a bolhák ostroma meg-megujúl. az is így szabadul csak. barakk oly lebegő. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. köd száll le csupán barakunkra. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. az tudja. Rémhirek és férgek közt él itt francia. lengyel. suhognak az álmok. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Este van. vaksin. élni se nélküled immár. esteledik s a szögesdróttal beszegett. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. a csodákat. a drót feszülését. s látni az ablakon át. Žagubica fölött a hegyekben. méla zsidó a hegyekben. megtöretett testünket az álom. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. július 51 . vad tölgykerités. hernyóként araszolgatván a papíron. horkan a felriadó. látod-e drága. van-e ott haza még. Alszik a tábor. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. horkolva repülnek a foglyok. férgek közt fogoly állat. jóhírt vár. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. zseblámpát. a képzelet itt. mint ahogy élek. Látod-e drága. könyvet. 1944. szakadár szerb. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. hazatér-e? Mondd. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.HETEDIK ECLOGA Látod-e. s várja a véget. mert nem tudok én meghalni se. csak sort sor alá tapogatva. Rongyosan és kopaszon. Búvó otthoni táj! Ó. felszívja az este. Alszik a tábor. csak az ész. aki balra hever. az enyhetadó. egy nappal rövidebb. úgy irom itt a homályban a verset.

kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. mint a zsoltár. szívós leszek. megjártam érted én a lélek hosszát. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. Hitvesem s barátom. egyszer. 1944. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. s fogoly vagyok. Ellenükre élek. Hangod befonja álmom. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. mint fán a kéreg. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. Žagubica fölött a hegyekben. némán is eltalálnék. bombázórajok húznak el felettem. ha kell. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. álom lettél ujra. Mikor láthatlak ujra. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. hát hallgatok. augusztus-szeptember 52 . bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. valóság voltál. így vetít az elme. de nem felelhet senki rá a távol. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. s kihez vakon. szemed kékjét csodáltam épp az égen. de mégis visszatérek. súlyos. nem tudom már. csak messze vagy! Túl három vad határon. .LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. s szivemben nappal ujra megtalálom. Lager Heidenau. a hitvesem leszel. hallgató világok. Mindent. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. s országok útjait. ki biztos voltál. s a folytonos veszélyben. majdan. S már őszül is. bíbor parázson. hogy az vagy.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. ha kell.

torlódik ember. szeptember 15. október 6. maradni úgyse mer.1944. 53 . a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. s hiába hívja árok. szép halál. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. sörényes ég szalad.ERŐLTETETT MENET Bolond. eltört a szilvafa. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. hanyattfeküdt a házfal. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. mit érdemes még. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. majd tétováz s lehull. Cservenka. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. állat. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. augusztus 30. kiálts rám! s fölkelek! Bor. vad ágyuszó gurul. ha pusztulást csodál. miért nem? még visszaszól talán. Pedig bolond a jámbor. de mégis útnak indul. Ó. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. az út nyerítve hőköl. 1944. s ha kérdezed.1944. mint akit szárny emel. s van visszatérni otthon. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. a hegygerincre dobban. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. barátom. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. akár az angyal. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. szekér és gondolat. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. míg hűl a szilvalekvár. ki földre rogyván fölkél és újra lépked.

.Így végzed hát te is. Der springt noch auf.csak feküdj nyugodtan. ha pattan. . Mohács. Sárral kevert vér száradt fülemen. . az emberek mind véreset vizelnek.1944. 54 . . vad csomókban áll. a század bűzös. mint húr.oOo. 4 Mellézuhantam. október 31. átfordult a teste s feszes volt már. Tarkólövés. október 24.1944. súgtam magamnak. Halált virágzik most a türelem.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. Fölöttünk fú a förtelmes halál.hangzott fölöttem. Szentkirályszabadja.