Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. hatalmas kutyakölyke. dalt énekelt! amit kitalált néki. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. terjedve lassan s emelve hasát. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. Jó nagyot szakajtott. hogy jött a legény. mint szekérről lepottyant. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. fekete dombok a szélben. Lemászott a lány. ruhája kitartott. csókkal patkolom harci bakancsod. hogy ne foszoljon. csókkal szegem be harci ruhád. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. két melle közé. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. a másik után míg a falun gond szuszogott. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. hogy búcsúzni jött a legény. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott.

a lány. hogy álmára fú a szél. mögötted szakállas haditettek. mert takaros csata készül itt. kunyhók füstjéből lobogót. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. Szertefutottak és összefutottak. . mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. forog. 1934 7 . dörmög és fölriad! s bámul rád. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. kik a faluban szertefutottak. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.

S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. hol két út összefutott. 1933. ha azt hiszi nem veszem észre. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. Szörnyü ábra volt. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. De néha azért ő. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. 8 . 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. füstölt. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. július 30.

hogy nem törik. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. Már éjszakára ágyazott a kert. pihen a lejtős földeken. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. s mosolyg a szálldosó sötét.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. melyet a fecske ejt. mint apró seb. estének is mondhatni már. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. 9 . majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. Híven tüntet két pipacs. Könnyen lépek hát s arra gondolok. hogy az árnyék közészorúlt. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. (Így öregszik az alkonyat. hogy őket látni még. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. elaludt. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. nem bánja.

arany lobogó. annyi makk hullt a fáról. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. Fanni fölébred és álmos szeme kék. 10 . De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. vad darazsak dudolnak körül haraggal. kutyám borzol. kérte. őrizzem pihenését.S mondom a verset. pucéran áll és félig halottan. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. úgy köti ránk a novembert. a költő felesége. mely ha kibomlik. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. S verssel térek a házba. nem tud a fán maradni. keze oly szép. És a lomb makkal felel és feleselget. hulló makk makkot kerget. hogy ne beszéljek. * Gyarmati Fanni. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. megugró árnyat lát a bokron át.* s mióta alszik. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. 1934 OKTÓBER. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. mikor átkarolt. fölmordul s elrohan.

Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. s oly megszokott immár a félelem. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. A nap zaja elúszik messzire. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. 1936 11 . téged köszöntelek. Fodrozó füst az ákácok sora. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. lépek s mintha suttogásban járnék. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. Régi halottaimnak húsa fű. fut macskatalpain a tompa fény. hiába kérdezem. Esti béke. az úton nehéz napom pora száll. de kérdem ujra mégis. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. Sötétedik. a hallgató sötét rájukhajolt. ez a kert is aludni s halni készül. szőke méh. fű és virág s mindenhol meglelem. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold.Ó. vékony illatukkal álldogálok. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál.

Virágszülőként kezdtem én el. Mire újra mozdul. Kazinczy. hogy el ne bujdokoljak. a táj nagy kalapként hordozza az eget. még a lomb is mormog.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Összevissza zaj lesz. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. 12 . Bíztatnom kell magam. épülnek a porban porból kicsi tornyok. Igaz. csaknem minden nyugodt. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. március 17. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. ha bőrét hagyja rajta. egy mókus pattan át. véled gondolok most. régi mester. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. 1935. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. Ó. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. jó szerteütni néha.

HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. 13 . éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. ha ébredsz. S mintha élnél lágy iszapban. hol szabadság illan át a réteken és reggel. ha dolgozol. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. s ahogy borul. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. verseid hona. hozod magaddal illatát. A világ új háborúba fordul. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. Még álmaidban néha fölötlik a táj.Nevetni kész a rét. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. mosolygós és kövér. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. Meglát. félig és félve ülsz asztalodnál. Ritkán.

2. Miről beszélhetek? tél jön. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. adj nyugalmat. s háború jön. mint a hideg hegyek között útépítők. törten heverek majd. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. úgy vélek én is. Mint hajónak ormán viharban. később dolgozom. lefekszem én is. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. senkise lát. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. Felhőt öltek. ha partot látni vél. 14 . férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. akik. alvó asszonyom álmában beszél. vére hull az égen. s amott az este jő a dombokon. gép. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. ringó délután. bomba készül ellenem. villám fényinél kiált az őr. Napod fénye már a bokrokon lóg. lenn. sárga bogyók. * Ó. félni nem tudok és sírni sem. 3. hát keményen élek. * Magosban élek s kémlelek: körül borul.

fáradt vándorba kap. S mint a szabadság szerszámai. A röpke béke véle tünt. óra csengése nélkül. korán jön végig az úton az este. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. Faltól ablakig. * 15 . 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. tiszta ing. Ó. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal.4. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. fehérre hófehér. az este a fák ága között forog és egyre dong. Ó. lassú ébredés. Ébred a sövény. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. vasárnap reggel. jó piszmogás és hűvös. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra.

ahol a szabadság zászlai hullanak. hogy jöjjön a fagy. hősi test. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. 1936 16 . mint holtrasebzett őzeké. távol égő tartomány! hideg van. holtak között hallgatag ballagok. díszes őszökön. vadul rohanó halál szele kél. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. És holnap már lehet. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. A lélek egyre többet elvisel. konokon élek. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. Világíts. keríts be lusta ősz. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. szívós téli tő. Őrizz magány. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. markos sötét kavarog. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. Várak és fűszálak perzselődnek. s rágódva régi. új szégyent ró szivembe az idő.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé.

rút kisded voltam én. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. Mögöttem két halott. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. kis vadállatot. nagy farkasok.JÁRKÁLJ CSAK. mint a sok sebtől vérző. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. . akár egy győztes. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. ikret szülő anyácska. költő. nem tudom. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. S oly keményen is. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. vagy élt öt percet. hogy mennyit ér: mögötte két halott. oly mélyről nőttem én. tisztán élj te most. 17 . mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. a pendülő. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. a mélységből ide. ki megmutatta már. előttem a világ. mint a haramiák. mint jámbor. oly árván nőttem én. Ó.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é.

a férfikorba nőttem én. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. hogy halott vagy. csöndben némaság.Milyen mély volt gyerekkorom.. E ritkán szálló szó. nagy. hamar halálra növő növendék. hogy te tudod. Huszonnyolc éves voltál akkor. 18 . s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. Sziszeg a toll. mely ott sütött szobám falán. árny az árnyban. Ó árny az árnyban. ha este lett s párnáimon vért láttam én. 1937 EZ VOLNA HÁT. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. erősen tűz a nap. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. Huszonnyolc éves voltál akkor. huszonnyolc éve. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. komolykodó. anyácska! véres szökevény! Anyácska. a gyermeket elrémitő. s hogy nem hiába élek én. hogy jól van így. míg sort a sorhoz űz. véres áldozat. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. Ó mennyi társ. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. kiáltottam? már nem tudom mikor. hófehér pehely helyett. a képen huszonöt talán. s milyen hüvös. Milyen mély volt gyerekkorom. most ugyanannyi lettem én. ünnepélyes ifju nő. lepke kezeddel ints felém. tünődő.. e rémület. vakít.

fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. hős orom. 2 Figyelj csak.Bársony sötétség nem vigasztal. halálos. elalszom. futó fényben lengő lobogó. virrasztva várom és reménytelen. akit ziháltat már a régi út. mikor derengenek fel a falak. tüzes csobogó. Így fekszem. Már onnan jő a szél és hozza híreit. míg körültekint. 19 . és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. felsírja álmát és már ébredez. ringó félhomály van. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. álmos. a régi villongó költőfiút konok. Már ébredez. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. nehézkes férfi váltja fel. és már nem oldoz fel tüskés harag. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. fütyölni kezd a fölriadt eresz. hármat jobbra lépeget az asztalon. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. a körtében alszik az áram. az ifju asszony arcát fény legyinti. Körültekint és védő. zengő négyszög. szelíd szemén az éber értelem villan megint. de fölébred és felkél a nap. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. mely túlvisz majd e mély koron. Reménytelen napokra vénülök. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel.

3 Tegnapi ujság fekszik a földön. 20 . a rövid is elég. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. hogy téged itt ki értett. s úgyis minden töredék. S finom fehér fapor pereg a versre. s ujjamig szalad az idegesség. Csattan a víz. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. Már figyelem a távol híreket. már egy-egy szó ritmusra lépeget. hogy tagjaim az álmot levessék. meghalok. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. higgyétek el. majd rágni kezd. s nem tudod. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik.

Leírtam s nem merek felnézni most. . szegényen s jámboran. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek.. Készülj. szagosat fú felém egy jázminág. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. jobbra a konyha.? Éltem. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. míg végül elástak ide. szél söpri a port. Csak várok és sunyítok. bíztat rokonom. Egyedül. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. hogy meghalok: ime. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . a mű.. De mondd. kérj magadnak. hogy lenn a test megárad és a férges. BŰNTUDAT Ringóra dongó. egyedül esel át a halálon. Hintázik az alma sötéten az ágon. eltemetnek végül itt. Sosem feledtem el. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. s hogy évre év rakódik. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. rögre rög és kőre kő. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. S én kérek. mind tudtam én.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. azt sose várd. a jó Eduárd. ujra kérek s nagy kerek.

gép dongott fenn. hóhaju vénség.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. tíz óra volt. akit szerettem és nem él. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. (Jaj szőke gyerekkor.) 1936 22 . halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. a sikongás felhallik egészen a házig. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. a nap sütött. gőzölgő katonák jöttek reggel. Csend lett. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. fénylő keréken pék suhant és énekelt. és ma bősz ágyuk. a délelőtt megállt. tapadó kerekekkel. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. férfisorsunk nehéz lobogója. az uccán béke lengett s valami borzalom. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. erős illatok szálltak utánuk. tíz óra volt. tíz óra volt. de messzire szálltál! ó. egy ág leszakadt. homlokukat rohamsisak ótta. 1938 BÉKE. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik.

maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. s vígaszul hiába mondod. ne nézz a földre sem. Őrizz és védj. s mit érek én. a ritka és nehéz szavak tudósa. fehérlő fájdalom. lehunyt pilláju völgy ölén. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. éjjel szederjes mellén a dajka idő. Úgy írom itt e lassu költeményt. mint búcsuzó. rémitő gyermekét szoptatja nappal. akárhol. messzi az! Sanghaj. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. s te hószín öntudat. De mindenünnen.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. fájdalom kerít körül fehéren. akár apályidőn tengert a só. mint rettegő kezed. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. ki ujra kezdi éltét. fürkésző ormokon. Mit ér a szó két háború között. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen.

Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. tarts ki addig lélek. a réteken zászlós sörényü. merre vagy? hová tüntél e télből. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. Ó.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. s állj meg fölöttünk is.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. gyereksereg visong. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. de jaj. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. . tudunk-e énekelni még? Ó. védekezz! 1938 24 . Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó.

PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. nézd csak meg a tócsát. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. Igaz is. sose higgy a bolondnak. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. csak nemet intett folyton e rendre. ki siratja. hogy már néha nem is fáj.. igaz. játszik az ég. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. elmenekült. PÁSZTOR Nem menekült.. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. hogy nincs aki eltakarítsa. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. Azt hiszem. de mondd. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. ismerted Federícót. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. PÁSZTOR Hallom. tam multae scelerum facies. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még.undorodom csak. asszonyi had. megszoktam e szörnyü világot annyira. . gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. Meghalt. úgy teli zajjal az erdő. S jó. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. most lágyan mosolyog.

szédülés hintáztatott. mely jelzi. ritka a farkas is erre. már évek óta élek így. utolsó huszas évem. az éj megáradt. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Mozdul év az éven: a szív ijedt. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. tudja. hogy ennyi lettem. nem védi semmi és a házat.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. Számoltam és motyogtam hajnalig. nem maradt meg semmisem vigasznak. vad bozótban.várja. melyet jó magasra épitett fel. ó jaj. de aznap nem békitett meg semmisem. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . ártatlan Robinzon. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. itt nyugalom van. . s gyakran el is feleded. s úgy élek e kerge világ közepén. hogy a nyáj. amit őrzöl. kivágják. de addig is új levelet hajt. öreg este szakad rám. árva faluk közt? Írok azért. Jó neked. Álmatlanul feküdtem. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. régóta kínzom. míg hazaérek. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. mint ott az a tölgy él. a másé. s rajta fehérlik bár a kereszt. húszon ím kilenc s utána ó jaj. ki békén tett-vett s közben tudta meg. Áldjon az ég. eső jött hirtelen. utána: harminc. verset szoktam írni én ilyenkor. hogy arra fog irtani holnap már a favágó.

1941. te nem szereztél semmit itt. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. utat váj. február 21. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. lassan és borzalmas kényelemmel. Megvillan az ég. Megvillan a nap. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. 27 . mondd? . Megvillan a nap. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. vagy leszúrnak. február 5. nagy folyók tünődve egyre folynak. Oly feketén teli még.dédelget. rák épülget benned. ha többé semmit már nem írsz. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. tollát rázza felé s cserren már a veréb. nem mindegy.szóltam magamra. mégis űznek. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. mert mi verssé lenne. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. hunyorint. csordul. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. szinte lecseppen. majd letelepszik a földre. FEBRUÁR Újra lebeg. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. 1941. semmi rossz nem él szivedben. végül elolvad a hó. mint gyönge pelyhet lassu szél. ringat s úgy emel fel. Fölkeltem.

kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. a nap se süt. március 12. Megbú a fázós kis meleg. A fázós rügy nem bujt ki még. Elfáradnak. JÚNIUS Nézz csak körül. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. 1941. az ég derüs. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. utak mentén virágzik mind az ákác. vidám. MÁJUS Szirom borzong a fán. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. vad.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. s zajong a március. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. fintorog. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Ó április. 28 . apró üvegre lép s féllábon elszalad. este lett. február 28. sárgás aranygolyók. február 25. február 26. ó április. most dél van és csodát látsz. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. 1941. A hegyről hűvös éj csorog. földbe búnak. de futnak már a kiscsibék. lehull. lépkednek benne lombos fasorok. nincs homlokán redő. 1939. 1940. fehérlő illatokkal alkonyul. hálót se sző a pók. június 12. 1941.

1941. Hallani. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. február 11. 1940. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. július 21. NOVEMBER Megjött a fagy. Minden aranysárga itt. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. február 7. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. mély havon át a halál. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Kamra mélyén egér rág. sikolt a ház falán. S zizegnek fönn a száraz. 1940. lomha madár. július 15. barna ékszer: vadgesztenyék. 29 . leülnek a vándorok. január 14. félek? Nem is félek talán.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mind Afrikát idézik. aranylik fenn a faág. hát lengeti a tengeri. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. Köd száll. 1939. a holtak foga koccan. Kibomló konttyal jő az édes ősz. Nesztelenül közelít. 1941. a perzselőt! a hűs esők előtt.

s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. 30 . Madárfió se szól. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. de mélyben állok mégis itt. Ó suhogó. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret.HISPÁNIA. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém.megöltek ők. feketeszárnyu háború. ha kell a semmiből. az égből nap se tűz. rámsír az esővert korom. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. Harcát a nép most nélküled víjja. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. . szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. költő voltál. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. hej. mikor jöttek. Házak fölött. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. mást mit is tehettek. anyáknak sincsen már fia. Hispánia! De jönnek új hadak. Népek kiáltják sorsodat. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom.

örökre! mint emlékedet e tépett költemény. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mint a kő. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. vagy magvait a televény csak télen át. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt.. * Ó. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. mint mókust rejti odva. S nem úgy.Száll? inkább csak lejt. körötted hét szép csillag ég. mondd? te lélekűzte test. mint a szellő. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. * Most rejt a föld. súlyos vagy. nyirkos. míg rá nem hull a hó. szalad.érted is.. földönfutó és tömzsi páros illat. lejtett utánad az. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . 1939 31 .

távol a fényes ég. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. piros a vér és piros a pipacs. . hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. 32 . a mélyben élek. ki csak máglyára jó. ki tudja. mint egy riadt veréb. S higgyétek el.holnap visszadalolja majd. Olyan. szélben. mondd! a halál? . 1939.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. sírba se tesznek. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. mert az igazra tanu. január 10. kit végül is megölnek. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. hogy belép. hogy fehér a hó. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. a nap sütött. akkor se.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. higgyétek nékem el. Sziklák fölöttem. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. néma kövek között. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. 1939. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. ó hazám! Árnyékba burkolsz. És a pipacs szöszöske szára zöld. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. szétszór a szél és . most völgybe zárod tört fiad. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. s e költeményt itt. mert maga sosem ölt. június 1. a völgy se ringat.mégis a sziklaszál ha nem ma. Olyan.

Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. Sírdogál a kis őz. szép szeretők csontja s el is reped. január 5. meg-megvillan a hold. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . 1940. Így lépdelget eléd most ez a versem is. csodálkozom. jégből gyönge virág pattan az ablakon. mint a verejték. aztán elalél. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. hogy élek. pattog az erdei út mentén a folyó.A vén villanyzsinór is felrikolt. épp úgy mint a halál. csipke csak és súlyosan omlik alá. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. hinnéd. sodorja lomha testét már felé s minden kering. ónos a téli ég. jegyezni sem birom. körülnéz. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. jajong. egész nap messze járt. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. halkan toppan a szó. február 27. majd röpül és zuhan. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. Most érkezett. fúja hideg sötét. 1940. halkan koccan a fagy. És suhogó. teli csönd hallgat utána. Körülnéz néha s felsikolt az év. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. sír a kis őz is. mind olyan fehérek. Mély barlangja ölén borzas a medve. felhők rojtja libeg. tükre sajogva megáll s döfködi partját.

de én soha még semmit sem feledtem. mert kértelek. oly hirtelen szakadt rám. csak fáradt. a rémek útja várt. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. még nem is volt egészen három óra. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. 1940. s hanyattfeküdtem némán. mikor már felriadtam rémülten és felültem. süvöltve. Élek. lombját zúgatja mérgesen. ne vedd el. neszekkel teljes. 1941. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. S továbbálmodtam akkor. majd szavaltam. június 8. Megértem azt is. Megállok itt a fa tövében. Lenyúl egy ág. mint születésem előtt. álmos. ezt is. a két karom kitártam. lassan. Cigarettát sodrok magamnak. A holdra tajték zúdúl. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. gyönge sem. hallgattam. 34 . Talán egy más halált. az égen sötétzöld sávot von a méreg. érthetetlen. mint régesrégen. a nappal fájhatott még. gondosan. langyos csönd ölel. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. Hallgatok. Feledni kellene. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Meséled. súlyosnak érzem a levegőt. hogy keringél a vér ütőeredben. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. ha árnyék leng a kertben. motyogtam. április 6.

Harsan. Eső esik. mint egy álmon átesem. Két karoddal átölelsz te. január 30. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. hallgatlak. a hitvesét is ismerem szagárul. FÖLSZÁRAD. Két karodban a halálon. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. 1941. Ló nyerít. macska nyávog. Akár a gyökvonást. Egy műhely mélyén lámpa ég. Elődje vén volt már. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Két karomban gyermek vagy te. Még él. hallgatag. Felejtik. Költőt is feledtek.. ha félek. csak elfeledték.. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Uborkát esznek. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Két karomban ringatózol csöndesen. Ismerem. Fölszárad. Semmi sem segít. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Nap süt. április 20. Még kávéházba jár. Nézd a világ apró rebbenéseit. 35 . Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Látom hébe-korba.ESŐ ESIK. Nézd a világ apró rebbenéseit. Két karodban gyermek vagyok. sötét ruhája válla csupa korpa. S mint bárki mást. Feledni tudnak jól. S csattog az olló. Két karommal átölellek s nem félek. 1941. Meghalt.

fogam közt szűrve. barátod! és összenőtt veled. S ha lesz még majd kinek. mit is tehetnék? A költő ír. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. mert bátorság ez is. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. hogy most nem hallhatod.. tudom jól. Vagy csak dudolni róla. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. De jaj. Félek ott fönn. 36 . ne is tagadd.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel.. heverni lenn egy ágyon. lásd. igaz. a védelem erős volt.. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. ég s föld között hazátlan. túlzottan megszerettem. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. egy sor is mily kényes és szeszélyes. ki érti meg. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. április 27. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran.. ki most csak pusztitok.. ha tudnád.. mit is tehetnék. dühömben már nevettem. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. 1941. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. a költő ír. halkan. akár neked. no hagyjuk már. rémülten a terek. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam.. a lélekzet megáll. Ha fönn vagyok. S egy vers milyen veszélyes. S a gépet is. Mindent megírok én. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. Miről gondolkodol. emberként éltem én is. hogy lődöztek barátom. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek..

május 18.hallom. hogy mi történt. s nem sejti. . 37 . még nem sütött a nap. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. bolond. vonít a fagy felett. Négy napja. egy hétig folyton ittam. s kiöntött sok folyó. hogy mindent megtorolj! 1941. Gyümölcseink lefagynak. hogy megölték. Az április megőrült. Szájam körül mosoly. agyában két golyó. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. három barátom elment s mindhárom elveszett. A harmadik fogoly. vad zápor hullt időnként. Az április megőrült. Az április megőrült. így lettem józanabb. az egyik él. csikorgó hó esett. Az április megőrült. légy velem itt. egy író ír s hetente eladja a hazát.PÉNTEK Az április megőrült. fagyot suhint ma rád. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. a mezőkön némán túr a vakond. Vigyázz magadra. odakinn fut a fény. Az április megőrült. a másik az nem él már. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt.

Domine! 38 . görög urna nem őrzi. Balázs. június 12... Pásztori Múzsa. vedd karodba! O. s nézd azokat jobbról. segíts hát! 1941. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. így álmodom én. hogy süt a teste. ujraszül. azt hittem s fölemelt a magasba.. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. karmol folyton a bú. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. hidd el. hogy ölel. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. Pásztori Múzsa.. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. requiem aeternam dona ei. ha elalszom. ó pásztori Múzsa. de e hét se riasszon el innen.. mindig. S akár a megtépett. légy velem itt is e városi berken. Csak csont és bőr és fájdalom. az ifjú régi tetőkre. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. sem nemesívű szép. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. ajkán táncos. új fájdalom űz a világban. csak ránkomlik az ég. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. hogy mozdul. árva legények. falban a tégla sikolt.Pásztori Múzsám. kihez könyörgött. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. Görbén nőnek a fák. csöppnyi madárfütty. nem jelzi halom porainkat. segíts! úgy halnak e korban a költők. barna test. hét ügynök ricsajoz... okos léptekkel hogy jön a sóhaj. most is. Ime. de egy-két versünk hogyha marad. Csak csont és bőr e test. a vágy kamaszos vadonába röpített. bevallja ő is gyötrött éveit.. sóbányák szája beomlik. a gond üli szívüket.

most már a Mű a mérték. Nagysága példa. És magasság. ti fájdalom tajtékai! ti mind. Mit szólnál hozzá? . gyászold meg őt.. ki félve lép még. s hogy oly időtlen vagy te. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. mint egymástól mi. minden hiába. te csillag te lassu pillantásu szó. te hold. te konduló harang. fáradtan is. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. S nem érti árvaságunk. mi fáj. s gyászolj megint te csilla szó. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. hogy meghalsz.. ha betegen. s akit már régen elhagyott a hang. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. s nem ült az asztalodnál. ha bólintunk: halott már. sírj rá a sírra most! jöjj.2 Szavak jöjjetek köré. Szivet dobogtató.. Nem tudja majd. könnyü testű fátyol ó. maradjatok velem: gyászold omló göröngy... nem ismert téged.lám az eljövő költőnek is. ágyadnál nem ült. mint jelszót. mondd. takard be. . nézd. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. ezt a költeményt is. Tudtuk. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég.évek óta már. mint a csillagok. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. És szédület. hogy van Babits Mihály?” 39 . de mégis..

hogy az áram mind egy testbe fut össze. a kéz. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. alszik a kert. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. a faág. kasban a méh. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. a férgek a perzselt emberi hús szagát. a halál. a foglyok. az éber egér se kapargál. hogy ez itt a halál. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. csak a fal kiabál. a fatörzsben a harkály. 1942. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. S tudja a szív. meg a száj. alszik a holdban a láng. Némán emelődik a test.5 Halott keze nem fogja már a tollat. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. alszik a pókháló közelében a légy a falon. Megsajdul a borda. hideg érem az égen. a cellán árnyék szalad át. mint bíbor sülttökök. hallgat a körte. rózsában a rózsabogár. 1942. s érzik ilyenkor az őrök. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. 40 . fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. június 1. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Örök világosság. kondérok gőzölögnek. csönd van a házban. 1941. Mint fegyházban a villany ha kacsint. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal.

NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. 1942. tudtam. december 26. a csöppje már nehéz. Ó. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. míg borong a téli nap. Kincstári sapka rajtam. Mit gondolsz. A fejem rég kemény... KÖLTŐ Születtem. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. hogy annyit bőgtem én. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. . Felnőttem. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. tudtam én! Üvöltöttem. Ebédre várok-é. Tiltakoztam.. a szárnyas két tüdő.A jégcsap egyre nyúlik. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. S mégis itt vagyok. 41 . Egyszer el akart nyelni. S tüdőm erősödött csak. a máj. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák.aztán kiköpött a tó.. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. a nap fején kalap.

láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. száll. halálra érek én is. mint a hold karéja nő. elnyugtat majd a mély. És már tudom. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Még csönd van.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. csönd. ha minden összetört! 1943. március 15. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét.. A fák között már fuvall a halál. lehull. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. De haragod füstje még szálljon az égig. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra.. pillangó gondolat. oly biztos és örök. mint a lét. s csupán a lényeget. Szabad leszek. Hegy lettem volna. asszonyt és bokrokat. vigasztaló. s az égre írj. Az írótáblák elrepedtek. emlékkel teli föld. de már a vihar lehell. emelt s leejt a hullámzó idő. ha este jött. Segíts szabadság. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Szállj fel. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. ha megérik. s láttál. A lepkét könnyü szél sodorja. és néha meg olyan. erdőt. vagy növény. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. egy képben csak talán. De nyüzsgő s áradó vagy bennem.. madár.. rab voltam és magányom lassan növekszik. a föld feloldoz. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. 42 . tünő istenkedés. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már.

A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. De nesz hallatszik. És holnap az egészet ujra kezdem. hosszú volt a nap. Boldog. Ha vélem vagy lapul. Pillád hosszú árnya lebben. szétterül lobogva. felfigyelsz. S talán lesz még időm. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. hogy ha dolgozom. Mikor fehér a holdas éj. de bátor mihelyt magamra hagysz. Hasonlat mit sem ér. S idáig hallom én. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. nem sikolt. hogy elmondjam milyen. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. mintha szöcske pattan. mikor jöttödre vár. s magától csendül egy üres vizespohár. Fáradt vagy s én is érzem. csak annyi. 43 . hajad kibomlik. Szeress vitézül. de rajtam kívül is. S még mindig nem tudom elmondani neked.mint kőben a megkövesült csigaház. óvó tekinteted érzem kezem felett. hiszen szeretsz. szétnézel s nem tudod ki volt. mert véled él. hogy változik a sok rejtelmes. álmos szemed búcsúzva még felémint. bölcs vonal hűs tenyeredben. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. majd visszatér a homlokodra. Csak újra óvatos ma. s elalszol. Védj meg. mint a méreg s csak néha alszik. elszáll. vékony. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. Ő az. Kezed párnámra hull. elalvó nyírfaág. május 26. de benned alszom én is. mit is jelent az nékem. Készül. Felötlik s eldobom. 1943. Bennem él. mert annyit érek én. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. nem vagy más világ. Úgy munkál bennem. Az őrület.

Érdemes volt-e? . s a kisfiú lesz lassan. Meztelen álltam. Csak látszat rajtad az. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. Szava mint vízbe kő. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. mert tudja. Suttog neki. egyremegy. ki jobban érti őt. már szerződést bogoz. ki érti még lobos szivének sok kalandját. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. no itt a kés. eladja verseit. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. megrendelésre fordít.ne védjen bőr sem. lengve és pörögve. hiszen bolond. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. nem fáj. . te már aludtál. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. e hölgy kegyeltje az lesz. Már tőle függ örökre meddig s hova. 1943. augusztus 4. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. ki bőrével. Sikerre nem kacsint. mint börtönével henceg. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. Nyúzd meg magad. Apa és kisfia most együtt látogatják. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. ki jókor érkezett. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember.kérdi tőle folyton s felveri. „Vetkezz tovább! így bíztatott. Nyugodni készülődtem éppen. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. egy pillanat csupán. 44 . De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már.

hiába táncol és csal a forró emberész. hogy rettegtem a szót. s minden megméretik. én se dühöngök. másról igyekeztem írni.És tudja. Két bordám közt már feszülő. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. S ez az ősz se hozott hírt rólad. Élsz-e. mert értük dolgozik. ki tudja? Ma már én sem tudom. . hogy dideregtem e vers hidegétől. dermed a szív bent. de a hang már hallgat. ha egyszer majd nem él.koppan a hír. sem kóbor tengerész. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. 45 . Eltünt. Eltüntél. És felriadok. Félsorokat róttam. ez a rémes. de megtanulta. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. S nem tudnak semmit. ha méltón peng a lant. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. rossz fájdalom ébred. november 15. nyáron is lehullhat egy levél. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. november 21. hiába! az éj. 1943. És dobban. a gyermekekre gondol. Másról. ma is elmenekültem előle. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. sportbajnok nem lehet már. s hogy eljut így is ő mindenhová. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. És míg tollára dől. s ugyancsak nyaktörő az. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. hogy fegyver s szerszám a toll.

őrzik. körötte sok gyerek. ím itt e kő. nevét is. a járda peremén. 1944. s a gyárak udvarában komondor hempereg. s mi föntről pusztitandó vasút. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. hogy merre mennek. de föntről e kő se látható. annak térkép e táj. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. nincs műszer. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. Nem tudhatom. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Itthon vagyok.NEM TUDHATOM. Belőle nőttem én. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. kik mennek az uton. s nem tudja. tornyot. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. szöllőt és sírokat.. január 17. de élnek dolgozók itt. Ki gépen száll fölébe.. testem is majd e földbe süpped el. költők is bűntelen. de nékem szöcskét. míg én a dolgozót is. piros zászló kezében. tudom. ki halkan sírogat. virágát is tudom. és csecsszopók. egy kőre léptem én. a régi szerelmek lábnyoma. hogy másnak e tájék mit jelent. vöröslő fájdalom. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. vagy gyárüzem. mikor. messzeringó gyerekkorom világa. erdőt. Hisz bűnösök vagyunk mi. ökröt. akár a többi nép. s az iskolába menvén. a csókok íze számban hol méz. 46 . sötét pincékbe bújva. s tudjuk miben vétkeztünk. akikben megnő az értelem. hol áfonya. a sírok közt anyókát. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. ki dolgáért remeg. füttyös gyümölcsöst. és ott a park. hol és mikép. hogy ne feleljek aznap. s tudom. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. világít bennük. szelíd tanyát. mellyel mindez jól megmutatható.

csupán az értelem. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. bivaly. hitet. kezed nem méláz már a lap felett. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. csalódást. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. munkás. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. mert minden arra int: „Ember vigyázz. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. társait. vagy tűzfalat. hiába omlik rád sír földje most. És hősi a halál. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. úgy látja majd. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. s az bírta volna még. a festék megmeredt. okos. Rézbőrü volt az alkony. február 29. koporsót. üres maradt a karton és a vászon. ló. nem bírta más. mindegy.. NEM BÍRTA HÁT. sötéten színes. a külvárost. január 25. 1944.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. szived megállt. emez a vad jelen. a tájat. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. árván maradt világod és világunk. igaz. 47 . hogy mit kell tenned érte. hordozd szivedben. a munkáló idő emel ma már.. Éld e rossz világot és mindig tudd. de megtanul majd s többé nem felejt el. ahogy te. a dolgozók nehézkes népe feldobott. korsót mond a kép. De megszökött a test.” 1944. hogy más legyen. fölmért s tág világ. Hivő. S ha megtanult.

ki most mozdulni mer. fennkölt és hősi kép. aki míg csak él. De minden szétesett. nem tart már formát és csak arra vár. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. március 27. didergő földi testben kuporgó égi lélek. mely hallgatót talál. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. tagolt beszéd. formában beszél s arról. A köd szitál. s talán ha köztük élnék. mint megrepedt cserép. csodálkoznék vidáman. S tanítna még. április 5. amíg csak élhet. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. És óriás nap égne a megszállt fák felett. 48 . mi van. 1944. régi börtönök nyugalma. szép és régimódi szenvedés.Ó. hogy orruk és faruk egyforma kék. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. 1944. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. a majmok értenének. A semmiségbe lép. bennük még ép az elme. Hát ül és néz. A valóság. . nekem is megadatnék a jó halál kegyelme.ítélni így tanít. halál költőhalál. Mert semmit sem tehet. Mi lesz most azzal. mily messzi már. s szégyenleném magam az emberfaj helyett.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. fordulj el és legyints. búvok. kezében kard van. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. . A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. s hördül. nem véd meg engem sem emlék.s bár tiltják énekem. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. a világ ujraépül. mint tüzes virágok. szivemben nincs harag már. vigyáz rám s megvéd. a bajban. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. tollamból vers szivárog. de üldözők helyett a lányok kerítik. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. liheg. rejtett harag. 1944. 1944. 49 . s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. merengj el hát egy percre e gazdag életen. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. nem önnön érdekéről. nem nézek vissza többé s tudom. mögöttem jár. bosszú nem érdekel. május 9. akár egy üldözött.baljós a menny felettem. bár minden egyre megy. annak szép. sem varázslat. engem nem lát a hegy. ha megpillantsz. mint alma magházában a négerbarna mag. ha kell. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. ha lázad. az új falak tövében felhangzik majd szavam. . talán most senki sincs. barátom. hogy egy angyal kisér. magamban élem át már mindazt. mi hátravan. Hol azelőtt az angyal állt a karddal.SEM EMLÉK. az másról szól. és tudtam. április 30.

........ csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Lehetnének talán még emberek..... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos.. 50 ... TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. s az asszony boldog volt..... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.. a háta barna.. majd ha ölni kell.. hogy nem reménytelen.. Oly korban éltem én e földön. mikor gyermeknek átok volt az anyja. Mondjátok hát. 1944. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. ha elvetélt.. az ajkukon ügyetlen szép szavak.... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg.. befonták életét vad kényszerképzetek... május 19......... Oly korban éltem én e földön. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke.... Fiúk guggolnak és parázslanak... mikor a költő is csak hallgatott. hisz megvan bennük is. az élő írigylé a férges síri holtat.. mint ott fönt a fellegek. lába még fehér. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest... már azt is gyűlölték.. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.... mikor az ember úgy elaljasult. akár a pestisest. a rettentő szavak tudósa. Oly korban éltem én e földön.. lemezt cserél... mikor ki szót emelt.. kéjjel ölt. nemcsak parancsra.Egy lányka térdrehull... és várta.. . május 10.. az bujhatott... Ésaiás. Oly korban éltem én e földön.... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek.. hogy önként... 1944.. s rághatta szégyenében ökleit.. az áruló...... a rabló volt a hős.......... ...... .

egy nappal rövidebb. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. az tudja. a drót feszülését. az is így szabadul csak. Este van. esteledik s a szögesdróttal beszegett. szép asszonyi szót. hernyóként araszolgatván a papíron. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. Rongyosan és kopaszon. van-e ott haza még. lásd. Žagubica fölött a hegyekben. lengyel. barakk oly lebegő. vad tölgykerités. férgek közt fogoly állat. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. megtöretett testünket az álom. csak az ész. úgy irom itt a homályban a verset. 1944. s látni az ablakon át. július 51 . hazatér-e? Mondd. szabad emberi sorsot. Látod-e drága. szakadár szerb. s várja a véget. horkolva repülnek a foglyok. az enyhetadó. Búvó otthoni táj! Ó. mint ahogy élek. a képzelet itt. csak sort sor alá tapogatva. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. Csak én ülök ébren. élni se nélküled immár. vaksin. felszívja az este. de a légysereg elnyugodott már. méla zsidó a hegyekben. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Rémhirek és férgek közt él itt francia. könyvet. jóhírt vár. Alszik a tábor. a sűrü homályba bukót. Lager Heidenau. horkan a felriadó. a bolhák ostroma meg-megujúl. hangos olasz. a csodákat. látod-e drága. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. köd száll le csupán barakunkra. Alszik a tábor. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. ujra a fogság és egy nappal az élet is. zseblámpát. suhognak az álmok. mert nem tudok én meghalni se. Fekszem a deszkán. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.HETEDIK ECLOGA Látod-e. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. aki balra hever.

de mégis visszatérek. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. álom lettél ujra. megjártam érted én a lélek hosszát. szemed kékjét csodáltam épp az égen. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. ki biztos voltál. némán is eltalálnék. . mint fán a kéreg. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. de nem felelhet senki rá a távol. s országok útjait. bombázórajok húznak el felettem. mint a zsoltár. szívós leszek. Žagubica fölött a hegyekben. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. ha kell. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. s szivemben nappal ujra megtalálom. bíbor parázson. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Mikor láthatlak ujra. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. Lager Heidenau. nem tudom már. Mindent. a hitvesem leszel. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. augusztus-szeptember 52 . így vetít az elme. hallgató világok. s kihez vakon. 1944. majdan. valóság voltál. Hitvesem s barátom. csak messze vagy! Túl három vad határon. hogy az vagy. egyszer. Hangod befonja álmom. S már őszül is. Ellenükre élek. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. hát hallgatok. s fogoly vagyok. ha kell. súlyos. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. s a folytonos veszélyben.

október 6. kiálts rám! s fölkelek! Bor. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. maradni úgyse mer. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. Ó.1944. ha pusztulást csodál. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. Cservenka. akár az angyal. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. s van visszatérni otthon. Pedig bolond a jámbor. torlódik ember. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. szép halál. majd tétováz s lehull. 53 . mint akit szárny emel. vad ágyuszó gurul. augusztus 30. az út nyerítve hőköl. eltört a szilvafa. a hegygerincre dobban. 1944. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. szeptember 15. hanyattfeküdt a házfal. állat. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. mit érdemes még. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen.1944. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. barátom. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. szekér és gondolat.ERŐLTETETT MENET Bolond. miért nem? még visszaszól talán. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. s ha kérdezed. míg hűl a szilvalekvár. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. de mégis útnak indul. s hiába hívja árok. sörényes ég szalad.

. október 31. átfordult a teste s feszes volt már. . 4 Mellézuhantam. ha pattan.3 Az ökrök száján véres nyál csorog.1944. 54 . az emberek mind véreset vizelnek.oOo. október 24. súgtam magamnak.1944.hangzott fölöttem. Szentkirályszabadja. Sárral kevert vér száradt fülemen. .csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. Fölöttünk fú a förtelmes halál. Mohács.Így végzed hát te is. Tarkólövés. vad csomókban áll. a század bűzös. . Der springt noch auf. mint húr.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful