Radnóti Miklós versei

Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

dalt énekelt! amit kitalált néki. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. hogy jött a legény. hogy ne foszoljon. csókkal szegem be harci ruhád. ruhája kitartott. hatalmas kutyakölyke. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. Jó nagyot szakajtott. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. csókkal patkolom harci bakancsod. két melle közé. Lemászott a lány. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . a másik után míg a falun gond szuszogott. fekete dombok a szélben. mint szekérről lepottyant. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. hogy búcsúzni jött a legény. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. terjedve lassan s emelve hasát.

dörmög és fölriad! s bámul rád. .Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. Szertefutottak és összefutottak. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik.a lány. kik a faluban szertefutottak. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. hogy álmára fú a szél. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. 1934 7 . mert takaros csata készül itt. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. kunyhók füstjéből lobogót. mögötted szakállas haditettek. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. forog. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek.

De néha azért ő. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. Szörnyü ábra volt.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. 1933. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 8 . 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. füstölt. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. ha azt hiszi nem veszem észre. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. hol két út összefutott. július 30.

mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. hogy őket látni még. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. s mosolyg a szálldosó sötét. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. (Így öregszik az alkonyat. elaludt.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. Már éjszakára ágyazott a kert. Könnyen lépek hát s arra gondolok. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. hogy nem törik. estének is mondhatni már. 9 . mint apró seb.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. melyet a fecske ejt. nem bánja. hogy az árnyék közészorúlt. pihen a lejtős földeken. Híven tüntet két pipacs.

mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. 1934 OKTÓBER. kérte. Fanni fölébred és álmos szeme kék. a költő felesége.S mondom a verset. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. nem tud a fán maradni. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. És a lomb makkal felel és feleselget.* s mióta alszik. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. S verssel térek a házba. kutyám borzol. keze oly szép. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. őrizzem pihenését. megugró árnyat lát a bokron át. fölmordul s elrohan. mikor átkarolt. arany lobogó. mely ha kibomlik. hogy ne beszéljek. hulló makk makkot kerget. * Gyarmati Fanni. úgy köti ránk a novembert. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. 10 . pucéran áll és félig halottan. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. annyi makk hullt a fáról. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. vad darazsak dudolnak körül haraggal.

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. a hallgató sötét rájukhajolt. fut macskatalpain a tompa fény. téged köszöntelek. lépek s mintha suttogásban járnék. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Régi halottaimnak húsa fű. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. fű és virág s mindenhol meglelem. Esti béke. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. Sötétedik. vékony illatukkal álldogálok. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. Fodrozó füst az ákácok sora. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. szőke méh. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. az úton nehéz napom pora száll. ez a kert is aludni s halni készül.Ó. de kérdem ujra mégis. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. 1936 11 . A nap zaja elúszik messzire. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. hiába kérdezem. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. s oly megszokott immár a félelem.

hogy el ne bujdokoljak. csaknem minden nyugodt. Kazinczy. Összevissza zaj lesz. régi mester. Igaz. március 17. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. véled gondolok most. 12 . egy mókus pattan át. 1935. Virágszülőként kezdtem én el. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. épülnek a porban porból kicsi tornyok. jó szerteütni néha. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Ó. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. Mire újra mozdul. ha bőrét hagyja rajta. a táj nagy kalapként hordozza az eget. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Bíztatnom kell magam. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. még a lomb is mormog.

ha dolgozol. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. ha ébredsz. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. 13 . hol szabadság illan át a réteken és reggel. A világ új háborúba fordul. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. mosolygós és kövér. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. Még álmaidban néha fölötlik a táj. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged.Nevetni kész a rét. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. Ritkán. verseid hona. S mintha élnél lágy iszapban. Meglát. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. hozod magaddal illatát. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. félig és félve ülsz asztalodnál. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. s ahogy borul.

később dolgozom. lenn. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. 14 . férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. villám fényinél kiált az őr. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. s amott az este jő a dombokon. hát keményen élek. vére hull az égen. úgy vélek én is. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. * Ó. akik. félni nem tudok és sírni sem. sárga bogyók. lefekszem én is. 3. adj nyugalmat. mint a hideg hegyek között útépítők. Miről beszélhetek? tél jön. alvó asszonyom álmában beszél. senkise lát. ringó délután. ha partot látni vél. gép. Napod fénye már a bokrokon lóg. bomba készül ellenem.2. Felhőt öltek. s háború jön. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. törten heverek majd. Mint hajónak ormán viharban.

A röpke béke véle tünt. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. lassú ébredés. Ó. * 15 . fáradt vándorba kap. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. tiszta ing. az este a fák ága között forog és egyre dong.4. korán jön végig az úton az este. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. jó piszmogás és hűvös. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. S mint a szabadság szerszámai. vasárnap reggel. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. Ébred a sövény. Ó. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. Faltól ablakig. fehérre hófehér. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. óra csengése nélkül. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap.

szívós téli tő. holtak között hallgatag ballagok. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. új szégyent ró szivembe az idő. ahol a szabadság zászlai hullanak. s rágódva régi. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. Őrizz magány. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. konokon élek. 1936 16 . távol égő tartomány! hideg van. Várak és fűszálak perzselődnek. Világíts. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. vadul rohanó halál szele kél. hogy jöjjön a fagy. keríts be lusta ősz. A lélek egyre többet elvisel. hősi test. markos sötét kavarog. díszes őszökön. És holnap már lehet. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. mint holtrasebzett őzeké.

rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. hogy mennyit ér: mögötte két halott. oly árván nőttem én. mint a haramiák. kis vadállatot. nem tudom.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. mint jámbor. akár egy győztes. nagy farkasok. a pendülő. rút kisded voltam én. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. mint a sok sebtől vérző. költő. 17 . S oly keményen is. a mélységből ide. . oly mélyről nőttem én. Mögöttem két halott. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen.JÁRKÁLJ CSAK. ikret szülő anyácska. Ó. ki megmutatta már. vagy élt öt percet. előttem a világ. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. tisztán élj te most. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák.

véres áldozat. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. míg sort a sorhoz űz. nagy. Sziszeg a toll. Ó árny az árnyban. lepke kezeddel ints felém. Ó mennyi társ. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. Huszonnyolc éves voltál akkor. 1937 EZ VOLNA HÁT. erősen tűz a nap. anyácska! véres szökevény! Anyácska. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. hogy jól van így. hogy halott vagy.Milyen mély volt gyerekkorom. tünődő. Huszonnyolc éves voltál akkor. E ritkán szálló szó. s hogy nem hiába élek én. s milyen hüvös. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. hófehér pehely helyett. vakít. ünnepélyes ifju nő. árny az árnyban.. a férfikorba nőttem én. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. komolykodó.. e rémület. huszonnyolc éve. hamar halálra növő növendék. a képen huszonöt talán. kiáltottam? már nem tudom mikor. 18 . most ugyanannyi lettem én. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. mely ott sütött szobám falán. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. csöndben némaság. hogy te tudod. ha este lett s párnáimon vért láttam én. Milyen mély volt gyerekkorom. a gyermeket elrémitő.

Már ébredez. Már onnan jő a szél és hozza híreit. az ifju asszony arcát fény legyinti. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. elalszom. míg körültekint. halálos. akit ziháltat már a régi út. Reménytelen napokra vénülök. zengő négyszög. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. hármat jobbra lépeget az asztalon. virrasztva várom és reménytelen. futó fényben lengő lobogó. tüzes csobogó. felsírja álmát és már ébredez. Így fekszem. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. 2 Figyelj csak.Bársony sötétség nem vigasztal. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. hős orom. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. és már nem oldoz fel tüskés harag. nehézkes férfi váltja fel. a régi villongó költőfiút konok. de fölébred és felkél a nap. a körtében alszik az áram. 19 . álmos. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. ringó félhomály van. Körültekint és védő. mely túlvisz majd e mély koron. szelíd szemén az éber értelem villan megint. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. mikor derengenek fel a falak. fütyölni kezd a fölriadt eresz. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés.

s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. s nem tudod. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. s ujjamig szalad az idegesség. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. 20 . 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. meghalok. S finom fehér fapor pereg a versre. Már figyelem a távol híreket. már egy-egy szó ritmusra lépeget. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. majd rágni kezd. a rövid is elég. Csattan a víz. higgyétek el. s úgyis minden töredék. hogy téged itt ki értett. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. hogy tagjaim az álmot levessék.

. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . szegényen s jámboran. egyedül esel át a halálon. a mű. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. BŰNTUDAT Ringóra dongó. Csak várok és sunyítok. eltemetnek végül itt. hogy meghalok: ime. szagosat fú felém egy jázminág. rögre rög és kőre kő. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. . Sosem feledtem el. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. S én kérek.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. a jó Eduárd. Leírtam s nem merek felnézni most. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam.. ujra kérek s nagy kerek. míg végül elástak ide. Hintázik az alma sötéten az ágon. azt sose várd. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. Egyedül. De mondd. hogy lenn a test megárad és a férges. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek.? Éltem. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. kérj magadnak. Készülj. bíztat rokonom. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. mind tudtam én. szél söpri a port. jobbra a konyha. s hogy évre év rakódik.

a délelőtt megállt. homlokukat rohamsisak ótta. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. (Jaj szőke gyerekkor. az uccán béke lengett s valami borzalom. a sikongás felhallik egészen a házig. gőzölgő katonák jöttek reggel. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik.) 1936 22 . egy ág leszakadt. hóhaju vénség. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. tíz óra volt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. de messzire szálltál! ó. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. tíz óra volt. és ma bősz ágyuk. Csend lett. akit szerettem és nem él. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. a nap sütött. gép dongott fenn. tíz óra volt. férfisorsunk nehéz lobogója. 1938 BÉKE. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. erős illatok szálltak utánuk. fénylő keréken pék suhant és énekelt. tapadó kerekekkel.

vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. éjjel szederjes mellén a dajka idő. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. fürkésző ormokon. Mit ér a szó két háború között. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. lehunyt pilláju völgy ölén. Úgy írom itt e lassu költeményt. ne nézz a földre sem. a ritka és nehéz szavak tudósa. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. ki ujra kezdi éltét. s te hószín öntudat. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. rémitő gyermekét szoptatja nappal. akárhol. messzi az! Sanghaj. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . mint búcsuzó. fehérlő fájdalom. s mit érek én. mint rettegő kezed. akár apályidőn tengert a só. Őrizz és védj. De mindenünnen. fájdalom kerít körül fehéren.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. s vígaszul hiába mondod.

s állj meg fölöttünk is. de jaj. a réteken zászlós sörényü. védekezz! 1938 24 . forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. gyereksereg visong. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. merre vagy? hová tüntél e télből. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. tudunk-e énekelni még? Ó. Ó.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. . tarts ki addig lélek. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Meghalt. úgy teli zajjal az erdő. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. ki siratja. ismerted Federícót. . nézd csak meg a tócsát. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. játszik az ég.. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. hogy nincs aki eltakarítsa. igaz. PÁSZTOR Nem menekült. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 ..undorodom csak. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. csak nemet intett folyton e rendre. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. sose higgy a bolondnak. Két éve megölték már Granadában.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. S jó. asszonyi had. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. tam multae scelerum facies. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. Azt hiszem. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. megszoktam e szörnyü világot annyira. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. most lágyan mosolyog. de mondd. hogy már néha nem is fáj. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.. PÁSZTOR Hallom. elmenekült. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. Igaz is. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal.

utolsó huszas évem. vad bozótban. míg hazaérek.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. s rajta fehérlik bár a kereszt. s gyakran el is feleded. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. ó jaj. ártatlan Robinzon. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. eső jött hirtelen. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. de addig is új levelet hajt. hogy ennyi lettem. az éj megáradt. ritka a farkas is erre. mint ott az a tölgy él. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. de aznap nem békitett meg semmisem.várja. nem védi semmi és a házat. Jó neked. Mozdul év az éven: a szív ijedt. utána: harminc. szédülés hintáztatott. kivágják. itt nyugalom van. tudja. húszon ím kilenc s utána ó jaj. amit őrzöl. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. öreg este szakad rám. már évek óta élek így. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . árva faluk közt? Írok azért. hogy a nyáj. régóta kínzom. mely jelzi. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. s úgy élek e kerge világ közepén. ki békén tett-vett s közben tudta meg. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. . Áldjon az ég. melyet jó magasra épitett fel. a másé. verset szoktam írni én ilyenkor. Számoltam és motyogtam hajnalig. Álmatlanul feküdtem. nem maradt meg semmisem vigasznak.

semmi rossz nem él szivedben. február 21. 1941. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó.dédelget. Fölkeltem. majd letelepszik a földre. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. nem mindegy. nagy folyók tünődve egyre folynak. hunyorint. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. mert mi verssé lenne.szóltam magamra. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. Oly feketén teli még. lassan és borzalmas kényelemmel. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. mondd? . FEBRUÁR Újra lebeg. mint gyönge pelyhet lassu szél. 27 . Megvillan a nap. február 5. Megvillan a nap. rák épülget benned. utat váj. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. ha többé semmit már nem írsz. te nem szereztél semmit itt. mégis űznek. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. Megvillan az ég. szinte lecseppen. csordul. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. tollát rázza felé s cserren már a veréb. végül elolvad a hó. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. 1941. vagy leszúrnak. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. ringat s úgy emel fel.

de futnak már a kiscsibék. nincs homlokán redő. vad. február 28. a nap se süt. fehérlő illatokkal alkonyul. Elfáradnak. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. lépkednek benne lombos fasorok. A hegyről hűvös éj csorog.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. február 25. 1940. 1941. hálót se sző a pók. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 28 . nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. JÚNIUS Nézz csak körül. A fázós rügy nem bujt ki még. június 12. most dél van és csodát látsz. vidám. fintorog. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. sárgás aranygolyók. este lett. 1941. ó április. lehull. 1941. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. február 26. március 12. utak mentén virágzik mind az ákác. Megbú a fázós kis meleg. földbe búnak. az ég derüs. Ó április. 1939. apró üvegre lép s féllábon elszalad. s zajong a március. MÁJUS Szirom borzong a fán.

OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Hallani. 29 . Minden aranysárga itt. Mind Afrikát idézik. július 15. Kibomló konttyal jő az édes ősz. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. 1941. leülnek a vándorok. lomha madár. Nesztelenül közelít. július 21. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. január 14. Kamra mélyén egér rág. Egy kuvik jóslatát hullatja rám.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. mély havon át a halál. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. a perzselőt! a hűs esők előtt. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. február 7. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. 1941. S zizegnek fönn a száraz. Köd száll. barna ékszer: vadgesztenyék. a holtak foga koccan. sikolt a ház falán. félek? Nem is félek talán. 1940. hát lengeti a tengeri. NOVEMBER Megjött a fagy. 1939. február 11. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. 1940. aranylik fenn a faág. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske.

nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. Harcát a nép most nélküled víjja. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. költő voltál. anyáknak sincsen már fia. Népek kiáltják sorsodat. mikor jöttek. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. Hispánia! De jönnek új hadak. feketeszárnyu háború. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. hej. 30 . Ó suhogó. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. de mélyben állok mégis itt. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. rámsír az esővert korom. az égből nap se tűz. . szabadság! ma délután is érted szállt az ének. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. Madárfió se szól. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom.megöltek ők.HISPÁNIA. mást mit is tehettek. ha kell a semmiből. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Házak fölött.

mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. súlyos vagy. lejtett utánad az.érted is.Száll? inkább csak lejt. vagy magvait a televény csak télen át. körötted hét szép csillag ég. mondd? te lélekűzte test... mint mókust rejti odva. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. * Most rejt a föld. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. szalad. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. S nem úgy. 1939 31 . * Ó. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. míg rá nem hull a hó. földönfutó és tömzsi páros illat. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. mint a szellő. mint a kő. nyirkos.

ó hazám! Árnyékba burkolsz. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. június 1. Olyan. akkor se. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. S higgyétek el. mint egy riadt veréb. a völgy se ringat. 32 . higgyétek nékem el.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. a nap sütött. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. ki tudja. piros a vér és piros a pipacs. 1939. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. 1939. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. január 10. hogy belép.mégis a sziklaszál ha nem ma. most völgybe zárod tört fiad. Olyan. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. néma kövek között. mert az igazra tanu. kit végül is megölnek. szétszór a szél és . Sziklák fölöttem. s e költeményt itt. ki csak máglyára jó.holnap visszadalolja majd. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. hogy fehér a hó. mondd! a halál? . szélben. sírba se tesznek. mert maga sosem ölt. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. távol a fényes ég. És a pipacs szöszöske szára zöld. . mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. a mélyben élek.

szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. csodálkozom. Most érkezett. egész nap messze járt. Így lépdelget eléd most ez a versem is. halkan toppan a szó. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . Sírdogál a kis őz. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. sodorja lomha testét már felé s minden kering. Körülnéz néha s felsikolt az év. ónos a téli ég. pattog az erdei út mentén a folyó. mind olyan fehérek. majd röpül és zuhan. sír a kis őz is. körülnéz. tükre sajogva megáll s döfködi partját. felhők rojtja libeg. épp úgy mint a halál. jégből gyönge virág pattan az ablakon. január 5. jegyezni sem birom. mint a verejték. halkan koccan a fagy. meg-megvillan a hold. 1940. szép szeretők csontja s el is reped. 1940. fúja hideg sötét.A vén villanyzsinór is felrikolt. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. Mély barlangja ölén borzas a medve. hogy élek. hinnéd. február 27. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. És suhogó. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. jajong. teli csönd hallgat utána. csipke csak és súlyosan omlik alá. aztán elalél.

ha árnyék leng a kertben. Megértem azt is. gyönge sem. A holdra tajték zúdúl. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. 34 . majd szavaltam. de én soha még semmit sem feledtem. mert kértelek. 1941. Talán egy más halált. ne vedd el. hallgattam. 1940. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. álmos. Lenyúl egy ág. április 6. Hallgatok. mint régesrégen. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. hogy keringél a vér ütőeredben. az égen sötétzöld sávot von a méreg. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. mint születésem előtt. a rémek útja várt. S továbbálmodtam akkor. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. a két karom kitártam. Meséled. még nem is volt egészen három óra. mikor már felriadtam rémülten és felültem. süvöltve. csak fáradt. s hanyattfeküdtem némán. Megállok itt a fa tövében. Élek. motyogtam. gondosan. oly hirtelen szakadt rám. neszekkel teljes. június 8. lombját zúgatja mérgesen. érthetetlen. súlyosnak érzem a levegőt. Cigarettát sodrok magamnak. Feledni kellene. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. langyos csönd ölel. a nappal fájhatott még. ezt is. lassan.

Még kávéházba jár. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. április 20. mint egy álmon átesem. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Akár a gyökvonást. Egy műhely mélyén lámpa ég. Még él. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. hallgatag. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott.. Két karoddal átölelsz te. Két karodban gyermek vagyok. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Fölszárad. Meghalt. január 30. Költőt is feledtek. Felejtik. macska nyávog. 1941. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Elődje vén volt már.. S mint bárki mást. Két karommal átölellek s nem félek. Látom hébe-korba. FÖLSZÁRAD. Uborkát esznek. hallgatlak. 35 . 1941. Nézd a világ apró rebbenéseit. Ismerem. csak elfeledték. Nézd a világ apró rebbenéseit. Feledni tudnak jól. Két karomban gyermek vagy te.ESŐ ESIK. Harsan. S csattog az olló. Nap süt. Két karodban a halálon. a hitvesét is ismerem szagárul. sötét ruhája válla csupa korpa. Két karomban ringatózol csöndesen. hogy hétfő s kedd oly hasonló. ha félek. Ló nyerít. Eső esik. Semmi sem segít.

míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. tudom jól. Miről gondolkodol.. Félek ott fönn.. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. egy sor is mily kényes és szeszélyes. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek.. no hagyjuk már. Mindent megírok én. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. barátod! és összenőtt veled. a védelem erős volt. ég s föld között hazátlan. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. heverni lenn egy ágyon. mit is tehetnék. mit is tehetnék? A költő ír. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. ki érti meg. ki most csak pusztitok. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. S egy vers milyen veszélyes. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. mert bátorság ez is. hogy lődöztek barátom. S ha lesz még majd kinek.. S a gépet is.. ne is tagadd. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. dühömben már nevettem. emberként éltem én is. 36 . 1941. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. Ha fönn vagyok.. fogam közt szűrve.. Vagy csak dudolni róla. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. halkan. hogy most nem hallhatod. lásd. De jaj. a lélekzet megáll.. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. a költő ír. akár neked. ha tudnád. április 27. túlzottan megszerettem.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. igaz. rémülten a terek. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.

sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. Az április megőrült. az egyik él. Az április megőrült. odakinn fut a fény. fagyot suhint ma rád. légy velem itt. Az április megőrült. A harmadik fogoly. hogy megölték. . fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. bolond. egy író ír s hetente eladja a hazát. így lettem józanabb. vonít a fagy felett. Vigyázz magadra. még nem sütött a nap. három barátom elment s mindhárom elveszett. Az április megőrült.PÉNTEK Az április megőrült. s nem sejti. május 18. agyában két golyó. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. vad zápor hullt időnként. a mezőkön némán túr a vakond. s kiöntött sok folyó. egy hétig folyton ittam. 37 . a másik az nem él már. Négy napja. Gyümölcseink lefagynak. csikorgó hó esett.hallom. hogy mindent megtorolj! 1941. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. hogy mi történt. Szájam körül mosoly.

. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. s nézd azokat jobbról. hidd el. segíts! úgy halnak e korban a költők. Pásztori Múzsa. azt hittem s fölemelt a magasba. segíts hát! 1941.. Domine! 38 . kihez könyörgött. így álmodom én. Csak csont és bőr e test. Görbén nőnek a fák. Ime. csöppnyi madárfütty. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém.. ha elalszom. Pásztori Múzsa. mindig. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. S akár a megtépett. ó pásztori Múzsa. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. Csak csont és bőr és fájdalom. ajkán táncos. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. karmol folyton a bú. Balázs. hét ügynök ricsajoz. június 12. ujraszül. de egy-két versünk hogyha marad.. hogy mozdul. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja..Pásztori Múzsám. árva legények. falban a tégla sikolt.. csak ránkomlik az ég. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. nem jelzi halom porainkat. barna test. vedd karodba! O. a vágy kamaszos vadonába röpített. bevallja ő is gyötrött éveit. sóbányák szája beomlik. új fájdalom űz a világban. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. az ifjú régi tetőkre. requiem aeternam dona ei. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. légy velem itt is e városi berken. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. görög urna nem őrzi. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. hogy süt a teste.. a gond üli szívüket. hogy ölel. okos léptekkel hogy jön a sóhaj.. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. de e hét se riasszon el innen. sem nemesívű szép. most is.

s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. ágyadnál nem ült. ha bólintunk: halott már.. s akit már régen elhagyott a hang. takard be. te konduló harang. mint egymástól mi. nézd. s hogy oly időtlen vagy te. Nagysága példa. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. mint a csillagok. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt.. mint jelszót.2 Szavak jöjjetek köré. most már a Mű a mérték. sírj rá a sírra most! jöjj. maradjatok velem: gyászold omló göröngy.. mondd. ki félve lép még. Tudtuk. Mit szólnál hozzá? . a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak.. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. ezt a költeményt is. És magasság. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. ha betegen. Szivet dobogtató.lám az eljövő költőnek is. mi fáj. hogy meghalsz.. s nem ült az asztalodnál. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. de mégis. És szédület.. minden hiába. nem ismert téged. gyászold meg őt. s gyászolj megint te csilla szó. te hold. könnyü testű fátyol ó. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. te csillag te lassu pillantásu szó. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. S nem érti árvaságunk. Nem tudja majd. . ti fájdalom tajtékai! ti mind.évek óta már. fáradtan is. hogy van Babits Mihály?” 39 .

Némán emelődik a test. meg a száj. a foglyok. a kéz. csönd van a házban. a férgek a perzselt emberi hús szagát. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. 40 . Örök világosság. a faág. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. a fatörzsben a harkály. kondérok gőzölögnek. Megsajdul a borda. kasban a méh. hallgat a körte. mögötte a bajra szokott dobogás is elül.5 Halott keze nem fogja már a tollat. június 1. 1942. a cellán árnyék szalad át. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. Mint fegyházban a villany ha kacsint. s érzik ilyenkor az őrök. mint bíbor sülttökök. hogy az áram mind egy testbe fut össze. az éber egér se kapargál. a halál. 1942. hogy ez itt a halál. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. S tudja a szív. 1941. csak a fal kiabál. rózsában a rózsabogár. alszik a kert. hideg érem az égen. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. alszik a holdban a láng. alszik a pókháló közelében a légy a falon.

A jégcsap egyre nyúlik. KÖLTŐ Születtem. tudtam. . NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban.. a máj. Kincstári sapka rajtam. a szárnyas két tüdő.. Egyszer el akart nyelni. 1942. Mit gondolsz. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. S tüdőm erősödött csak. míg borong a téli nap. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. december 26. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. a nap fején kalap. Ó.aztán kiköpött a tó. A fejem rég kemény. Ebédre várok-é. Felnőttem. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó.. tudtam én! Üvöltöttem. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. hogy annyit bőgtem én. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. 41 . a csöppje már nehéz. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. S kérdezed: miért? hát nem tudom. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. Tiltakoztam. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. S mégis itt vagyok..

Szállj fel. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. a föld feloldoz. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. halálra érek én is. ha minden összetört! 1943. mint a lét. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. És már tudom. emelt s leejt a hullámzó idő. asszonyt és bokrokat. oly biztos és örök. csönd. madár. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. Szabad leszek. vigasztaló. pillangó gondolat. Még csönd van.. s csupán a lényeget. lehull. egy képben csak talán. tünő istenkedés. ha megérik. De haragod füstje még szálljon az égig. s láttál. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. rab voltam és magányom lassan növekszik.. vagy növény. és néha meg olyan. A lepkét könnyü szél sodorja. A fák között már fuvall a halál. március 15. de már a vihar lehell. mint a hold karéja nő. száll. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. s az égre írj. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. emlékkel teli föld. Segíts szabadság. 42 . a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. erdőt. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. elnyugtat majd a mély. ha este jött.. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. Hegy lettem volna..

Hasonlat mit sem ér. S idáig hallom én. s magától csendül egy üres vizespohár. hogy ha dolgozom. Kezed párnámra hull. És holnap az egészet ujra kezdem. vékony. szétterül lobogva. Bennem él. csak annyi. mikor jöttödre vár. Védj meg. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. majd visszatér a homlokodra. hogy változik a sok rejtelmes. nem vagy más világ. 43 . Felötlik s eldobom. Boldog. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. óvó tekinteted érzem kezem felett. május 26. Úgy munkál bennem. Ő az. s elalszol. de benned alszom én is. Mikor fehér a holdas éj. Pillád hosszú árnya lebben. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. Ha vélem vagy lapul. hajad kibomlik. mert annyit érek én. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Fáradt vagy s én is érzem. 1943. de bátor mihelyt magamra hagysz. mint a méreg s csak néha alszik. hosszú volt a nap. szétnézel s nem tudod ki volt. elalvó nyírfaág. S talán lesz még időm. elszáll. De nesz hallatszik. de rajtam kívül is. álmos szemed búcsúzva még felémint. Szeress vitézül. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. felfigyelsz. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. nem sikolt. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. Csak újra óvatos ma. mintha szöcske pattan. mert véled él. mit is jelent az nékem. Készül. Az őrület. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.mint kőben a megkövesült csigaház. hogy elmondjam milyen. hiszen szeretsz. S még mindig nem tudom elmondani neked. bölcs vonal hűs tenyeredben.

44 . Csak látszat rajtad az. már szerződést bogoz. Meztelen álltam. Apa és kisfia most együtt látogatják. Nyugodni készülődtem éppen. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít.Érdemes volt-e? . s a kisfiú lesz lassan. augusztus 4. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. „Vetkezz tovább! így bíztatott. Már tőle függ örökre meddig s hova. egy pillanat csupán. nem fáj. ki bőrével. mint börtönével henceg. egyremegy. Suttog neki.kérdi tőle folyton s felveri. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. megrendelésre fordít. e hölgy kegyeltje az lesz. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. ki jókor érkezett. no itt a kés. lengve és pörögve. hiszen bolond.ne védjen bőr sem. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. . lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. eladja verseit. Nyúzd meg magad. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. Sikerre nem kacsint. mert tudja. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. Szava mint vízbe kő. te már aludtál. ki érti még lobos szivének sok kalandját. 1943. ki jobban érti őt. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát.

húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. hogy rettegtem a szót. És felriadok. de megtanulta. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. Másról. a gyermekekre gondol. Eltüntél. s hogy eljut így is ő mindenhová. hogy fegyver s szerszám a toll. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. . hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. 1943. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. 45 . de a hang már hallgat. S nem tudnak semmit. hiába táncol és csal a forró emberész. november 15. Élsz-e. És dobban.És tudja. Két bordám közt már feszülő.koppan a hír. Félsorokat róttam. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. másról igyekeztem írni. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. s ugyancsak nyaktörő az. hogy dideregtem e vers hidegétől. én se dühöngök. ez a rémes. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. mert értük dolgozik. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. nyáron is lehullhat egy levél. ha méltón peng a lant. sportbajnok nem lehet már. Eltünt. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. dermed a szív bent. sem kóbor tengerész. És míg tollára dől. november 21. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. ha egyszer majd nem él. ki tudja? Ma már én sem tudom. S ez az ősz se hozott hírt rólad. rossz fájdalom ébred. ma is elmenekültem előle. hiába! az éj. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. s minden megméretik.

erdőt. 1944. a csókok íze számban hol méz. költők is bűntelen. messzeringó gyerekkorom világa. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. s tudom. hol és mikép. tornyot. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. de élnek dolgozók itt. őrzik. Ki gépen száll fölébe. s tudjuk miben vétkeztünk. ki halkan sírogat.NEM TUDHATOM. vagy gyárüzem. s mi föntről pusztitandó vasút.. Belőle nőttem én. virágát is tudom. világít bennük. nincs műszer. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. hogy ne feleljek aznap. hogy merre mennek. mikor. ki dolgáért remeg. nevét is. Nem tudhatom. s az iskolába menvén. füttyös gyümölcsöst. sötét pincékbe bújva. és ott a park. mellyel mindez jól megmutatható. a régi szerelmek lábnyoma. míg én a dolgozót is. akár a többi nép. Itthon vagyok. 46 . és csecsszopók. testem is majd e földbe süpped el. szöllőt és sírokat. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. piros zászló kezében. akikben megnő az értelem. hol áfonya. egy kőre léptem én. de föntről e kő se látható. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. január 17. a járda peremén. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. hogy másnak e tájék mit jelent. Hisz bűnösök vagyunk mi. s nem tudja. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. a sírok közt anyókát. tudom. de nékem szöcskét. körötte sok gyerek. ökröt. vöröslő fájdalom. annak térkép e táj. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. ím itt e kő. szelíd tanyát. kik mennek az uton. s a gyárak udvarában komondor hempereg..

. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt.. 47 .GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. mert minden arra int: „Ember vigyázz. csupán az értelem. úgy látja majd. hordozd szivedben. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. üres maradt a karton és a vászon. 1944. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. bivaly. Hivő. igaz. okos. de megtanul majd s többé nem felejt el. fölmért s tág világ. sötéten színes. a tájat. a festék megmeredt. emez a vad jelen. korsót mond a kép. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. nem bírta más. vagy tűzfalat. árván maradt világod és világunk. szived megállt. társait. s az bírta volna még. munkás. hogy más legyen. hogy mit kell tenned érte. kezed nem méláz már a lap felett. a dolgozók nehézkes népe feldobott. S ha megtanult. De megszökött a test. január 25. NEM BÍRTA HÁT. hitet. Éld e rossz világot és mindig tudd. mindegy. hiába omlik rád sír földje most. február 29.” 1944. És hősi a halál. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. Rézbőrü volt az alkony. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. a külvárost. ahogy te. koporsót. csalódást. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. ló. a munkáló idő emel ma már.

tanulnám dallamuk és vélük zengenék. fennkölt és hősi kép. mily messzi már. 48 . szép és régimódi szenvedés. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. bennük még ép az elme. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. És óriás nap égne a megszállt fák felett. a majmok értenének.ítélni így tanít. A köd szitál. mi van. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. március 27. régi börtönök nyugalma. mint megrepedt cserép. aki míg csak él. A semmiségbe lép. Hát ül és néz. mely hallgatót talál. halál költőhalál. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. nem tart már formát és csak arra vár. Mi lesz most azzal. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. . tagolt beszéd. S tanítna még. április 5. ki most mozdulni mer. 1944. Mert semmit sem tehet. 1944. formában beszél s arról. s talán ha köztük élnék. didergő földi testben kuporgó égi lélek. De minden szétesett. csodálkoznék vidáman. amíg csak élhet.Ó. hogy orruk és faruk egyforma kék. A valóság.

tollamból vers szivárog. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. de üldözők helyett a lányok kerítik. . hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. nem nézek vissza többé s tudom. merengj el hát egy percre e gazdag életen. annak szép.SEM EMLÉK. ha lázad. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között.s bár tiltják énekem. a világ ujraépül. szivemben nincs harag már. s hördül. mögöttem jár. 49 . hold leng most az égre s virágot bont a meggy. búvok.baljós a menny felettem. mint alma magházában a négerbarna mag. barátom. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. fordulj el és legyints. sem varázslat. ha kell. nem véd meg engem sem emlék. mi hátravan. az új falak tövében felhangzik majd szavam. liheg. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. és tudtam. május 9. engem nem lát a hegy. talán most senki sincs. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. 1944. a bajban. magamban élem át már mindazt. az másról szól. ha megpillantsz. hogy egy angyal kisér. mint tüzes virágok. 1944. . vigyáz rám s megvéd. bár minden egyre megy. kezében kard van. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. bosszú nem érdekel. április 30. rejtett harag. akár egy üldözött. nem önnön érdekéről.

.. . mikor az ember úgy elaljasult..... az ajkukon ügyetlen szép szavak. az élő írigylé a férges síri holtat. csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Fiúk guggolnak és parázslanak.. 50 . 1944. május 19. mikor ki szót emelt.. már azt is gyűlölték.. mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. befonták életét vad kényszerképzetek..... s az asszony boldog volt...... hisz megvan bennük is... majd ha ölni kell.. Oly korban éltem én e földön. . és várta... hogy önként.... a rettentő szavak tudósa... nemcsak parancsra................ kéjjel ölt. duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek.. akár a pestisest. mint ott fönt a fellegek.. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.. az áruló. lába még fehér...... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.. s rághatta szégyenében ökleit.. a rabló volt a hős....... az bujhatott. mikor a költő is csak hallgatott.. Oly korban éltem én e földön.. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. ha elvetélt.. Oly korban éltem én e földön. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke.... mikor gyermeknek átok volt az anyja.Egy lányka térdrehull. Mondjátok hát... Lehetnének talán még emberek. Oly korban éltem én e földön....... 1944.. Ésaiás. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest.... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg...... lemezt cserél.. hogy nem reménytelen...... a háta barna. május 10.

felszívja az este. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. július 51 . van-e ott haza még. Fekszem a deszkán. szabad emberi sorsot. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. vad tölgykerités. a bolhák ostroma meg-megujúl. egy nappal rövidebb. suhognak az álmok. a képzelet itt. szakadár szerb. a drót feszülését. az tudja. Csak én ülök ébren. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. horkolva repülnek a foglyok. vaksin. Rémhirek és férgek közt él itt francia. férgek közt fogoly állat. csak sort sor alá tapogatva. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. élni se nélküled immár. a sűrü homályba bukót. hangos olasz. Lager Heidenau. az enyhetadó. úgy irom itt a homályban a verset. s látni az ablakon át. 1944. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. az is így szabadul csak. ujra a fogság és egy nappal az élet is. s várja a véget. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Žagubica fölött a hegyekben. csak az ész.HETEDIK ECLOGA Látod-e. Este van. a csodákat. könyvet. lásd. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. aki balra hever. Rongyosan és kopaszon. szép asszonyi szót. Látod-e drága. jóhírt vár. zseblámpát. hernyóként araszolgatván a papíron. Alszik a tábor. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. megtöretett testünket az álom. de a légysereg elnyugodott már. hazatér-e? Mondd. méla zsidó a hegyekben. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. mert nem tudok én meghalni se. barakk oly lebegő. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. Búvó otthoni táj! Ó. köd száll le csupán barakunkra. horkan a felriadó. mint ahogy élek. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. látod-e drága. esteledik s a szögesdróttal beszegett. Alszik a tábor. lengyel.

majdan. Žagubica fölött a hegyekben. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. Mindent. ha kell. hallgató világok. de nem felelhet senki rá a távol. bíbor parázson. bombázórajok húznak el felettem. 1944. súlyos.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. a hitvesem leszel. de mégis visszatérek. Ellenükre élek. valóság voltál. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. mint a zsoltár. S már őszül is. Hitvesem s barátom. szemed kékjét csodáltam épp az égen. így vetít az elme. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. hát hallgatok. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. s fogoly vagyok. augusztus-szeptember 52 . s kihez vakon. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Lager Heidenau. Hangod befonja álmom. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. nem tudom már. csak messze vagy! Túl három vad határon. s szivemben nappal ujra megtalálom.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. Mikor láthatlak ujra. s országok útjait. szívós leszek. ha kell. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. ki biztos voltál. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. megjártam érted én a lélek hosszát. némán is eltalálnék. mint fán a kéreg. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. hogy az vagy. . álom lettél ujra. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. egyszer. s a folytonos veszélyben.

mint akit szárny emel.ERŐLTETETT MENET Bolond. október 6. Ó. s ha kérdezed. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. az út nyerítve hőköl. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. akár az angyal. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. sörényes ég szalad. szeptember 15. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. s van visszatérni otthon. szekér és gondolat. maradni úgyse mer. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. 53 . a hegygerincre dobban. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. míg hűl a szilvalekvár. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. állat. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. torlódik ember. mit érdemes még. ha pusztulást csodál. Pedig bolond a jámbor. vad ágyuszó gurul. augusztus 30. Cservenka.1944. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. eltört a szilvafa. hanyattfeküdt a házfal. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. majd tétováz s lehull. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. s hiába hívja árok. barátom.1944. 1944. szép halál. miért nem? még visszaszól talán. de mégis útnak indul. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. kiálts rám! s fölkelek! Bor. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább.

átfordult a teste s feszes volt már. mint húr.hangzott fölöttem.csak feküdj nyugodtan. . Mohács. október 24. Halált virágzik most a türelem. Sárral kevert vér száradt fülemen.Így végzed hát te is.1944. ha pattan. Der springt noch auf. . 54 . a század bűzös. . Fölöttünk fú a förtelmes halál. . súgtam magamnak.1944. 4 Mellézuhantam.3 Az ökrök száján véres nyál csorog.oOo. vad csomókban áll. az emberek mind véreset vizelnek. október 31. Tarkólövés. Szentkirályszabadja.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful