Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. ruhája kitartott. hogy ne foszoljon. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. terjedve lassan s emelve hasát. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . mint szekérről lepottyant. Lemászott a lány. fekete dombok a szélben. a másik után míg a falun gond szuszogott. két melle közé. csókkal szegem be harci ruhád. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. csókkal patkolom harci bakancsod. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. hogy jött a legény. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. dalt énekelt! amit kitalált néki. hogy búcsúzni jött a legény. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. hatalmas kutyakölyke. Jó nagyot szakajtott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor.

mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg.a lány. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. kunyhók füstjéből lobogót. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. 1934 7 . Szertefutottak és összefutottak. kik a faluban szertefutottak. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. . s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. mögötted szakállas haditettek. mert takaros csata készül itt. dörmög és fölriad! s bámul rád. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. forog. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. hogy álmára fú a szél. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek.

úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. ha azt hiszi nem veszem észre. hol két út összefutott. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. 8 . Szörnyü ábra volt. De néha azért ő. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. füstölt. július 30. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. 1933. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé.

nem bánja. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. hogy nem törik. Könnyen lépek hát s arra gondolok. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. 9 .PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. Híven tüntet két pipacs. Már éjszakára ágyazott a kert. mint apró seb. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. melyet a fecske ejt. pihen a lejtős földeken. s mosolyg a szálldosó sötét. elaludt. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. hogy az árnyék közészorúlt. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. hogy őket látni még. estének is mondhatni már. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. (Így öregszik az alkonyat. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött.

S verssel térek a házba. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. 1934 OKTÓBER. hulló makk makkot kerget. nem tud a fán maradni. hogy ne beszéljek. Fanni fölébred és álmos szeme kék. kutyám borzol. úgy köti ránk a novembert. * Gyarmati Fanni. És a lomb makkal felel és feleselget. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. a költő felesége. arany lobogó. őrizzem pihenését. fölmordul s elrohan. annyi makk hullt a fáról. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. vad darazsak dudolnak körül haraggal. 10 .* s mióta alszik. kérte. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. pucéran áll és félig halottan. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte.S mondom a verset. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. keze oly szép. mely ha kibomlik. mikor átkarolt. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait.

Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. vékony illatukkal álldogálok. lépek s mintha suttogásban járnék. s oly megszokott immár a félelem. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. hiába kérdezem. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. az úton nehéz napom pora száll. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Esti béke. fű és virág s mindenhol meglelem. a hallgató sötét rájukhajolt. Sötétedik. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Fodrozó füst az ákácok sora. de kérdem ujra mégis. A nap zaja elúszik messzire. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. ez a kert is aludni s halni készül.Ó. Régi halottaimnak húsa fű. szőke méh. téged köszöntelek. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. 1936 11 . Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. fut macskatalpain a tompa fény.

Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. épülnek a porban porból kicsi tornyok. Mire újra mozdul. 1935. 12 . ha bőrét hagyja rajta. Ó. régi mester. csaknem minden nyugodt. a táj nagy kalapként hordozza az eget. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. Virágszülőként kezdtem én el. véled gondolok most. még a lomb is mormog. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. jó szerteütni néha. egy mókus pattan át. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. Kazinczy. Összevissza zaj lesz. hogy el ne bujdokoljak. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Bíztatnom kell magam. Igaz. március 17. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek.

Ritkán. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. mosolygós és kövér. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. félig és félve ülsz asztalodnál. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. Meglát. 13 . Még álmaidban néha fölötlik a táj. hozod magaddal illatát. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. ha ébredsz. Gyanakvó reggelek s vészes esték között.Nevetni kész a rét. verseid hona. A világ új háborúba fordul. ha dolgozol. hol szabadság illan át a réteken és reggel. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. s ahogy borul. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. S mintha élnél lágy iszapban.

FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. s amott az este jő a dombokon. Mint hajónak ormán viharban. villám fényinél kiált az őr. alvó asszonyom álmában beszél. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. 14 . újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. úgy vélek én is.2. hát keményen élek. senkise lát. gép. bomba készül ellenem. akik. sárga bogyók. lefekszem én is. vére hull az égen. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. Napod fénye már a bokrokon lóg. Felhőt öltek. később dolgozom. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. s háború jön. ha partot látni vél. ringó délután. * Ó. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. lenn. Miről beszélhetek? tél jön. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. félni nem tudok és sírni sem. 3. adj nyugalmat. törten heverek majd. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. mint a hideg hegyek között útépítők.

Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. fáradt vándorba kap. lassú ébredés. óra csengése nélkül. jó piszmogás és hűvös. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. Ó. Faltól ablakig. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Ébred a sövény. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink.4. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. korán jön végig az úton az este. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. * 15 . Ó. A röpke béke véle tünt. S mint a szabadság szerszámai. az este a fák ága között forog és egyre dong. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. tiszta ing. vasárnap reggel. fehérre hófehér.

távol égő tartomány! hideg van. konokon élek. ahol a szabadság zászlai hullanak. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. Őrizz magány. s rágódva régi. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. hősi test. díszes őszökön. mint holtrasebzett őzeké. A lélek egyre többet elvisel. hogy jöjjön a fagy. 1936 16 . avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. Világíts. új szégyent ró szivembe az idő. keríts be lusta ősz. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. Várak és fűszálak perzselődnek. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. holtak között hallgatag ballagok. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. markos sötét kavarog. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. És holnap már lehet. szívós téli tő. vadul rohanó halál szele kél.

kis vadállatot. .gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen.JÁRKÁLJ CSAK. nem tudom. Mögöttem két halott. költő. a mélységből ide. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. tisztán élj te most. Ó. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. nagy farkasok. oly árván nőttem én. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. mint a haramiák. 17 . HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. a pendülő. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. mint a sok sebtől vérző. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. S oly keményen is. hogy mennyit ér: mögötte két halott. akár egy győztes. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. mint jámbor. vagy élt öt percet. oly mélyről nőttem én. előttem a világ. ikret szülő anyácska. ki megmutatta már. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. rút kisded voltam én. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos.

s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. Huszonnyolc éves voltál akkor. a férfikorba nőttem én. e rémület. hogy jól van így. a képen huszonöt talán. hamar halálra növő növendék. csöndben némaság. hófehér pehely helyett. Milyen mély volt gyerekkorom. tünődő. Sziszeg a toll. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. E ritkán szálló szó. nagy. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. vakít. Ó mennyi társ. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. mely ott sütött szobám falán. 1937 EZ VOLNA HÁT. huszonnyolc éve. a gyermeket elrémitő. Huszonnyolc éves voltál akkor. kiáltottam? már nem tudom mikor. ha este lett s párnáimon vért láttam én. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. erősen tűz a nap. hogy halott vagy. anyácska! véres szökevény! Anyácska. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. 18 . hogy te tudod. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. komolykodó. Ó árny az árnyban. s hogy nem hiába élek én. lepke kezeddel ints felém. míg sort a sorhoz űz.Milyen mély volt gyerekkorom. s milyen hüvös... véres áldozat. most ugyanannyi lettem én. ünnepélyes ifju nő. árny az árnyban.

1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. a régi villongó költőfiút konok. és már nem oldoz fel tüskés harag. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. míg körültekint. szelíd szemén az éber értelem villan megint. az ifju asszony arcát fény legyinti. Körültekint és védő. virrasztva várom és reménytelen. Így fekszem. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. futó fényben lengő lobogó. a körtében alszik az áram. elalszom. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. de fölébred és felkél a nap. mely túlvisz majd e mély koron. ringó félhomály van. mikor derengenek fel a falak. Reménytelen napokra vénülök. hős orom. tüzes csobogó. akit ziháltat már a régi út. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. 2 Figyelj csak. felsírja álmát és már ébredez. halálos. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. álmos. fütyölni kezd a fölriadt eresz. nehézkes férfi váltja fel. Már onnan jő a szél és hozza híreit. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. 19 . zengő négyszög. Már ébredez. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. hármat jobbra lépeget az asztalon.Bársony sötétség nem vigasztal.

s ujjamig szalad az idegesség. S finom fehér fapor pereg a versre. hogy téged itt ki értett. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. meghalok. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. Már figyelem a távol híreket.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. 20 . LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. majd rágni kezd. Csattan a víz. s úgyis minden töredék. a rövid is elég. higgyétek el. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. s nem tudod. hogy tagjaim az álmot levessék. már egy-egy szó ritmusra lépeget.

a jó Eduárd.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. Készülj.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. kérj magadnak. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. azt sose várd. hogy lenn a test megárad és a férges. a vén tető aszú fájában alszik most a szú.. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. De mondd. Egyedül. ujra kérek s nagy kerek. jobbra a konyha. eltemetnek végül itt. mind tudtam én. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. s hogy évre év rakódik. szagosat fú felém egy jázminág. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam.. S én kérek. szegényen s jámboran. Leírtam s nem merek felnézni most. szél söpri a port. egyedül esel át a halálon. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. Sosem feledtem el. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. Csak várok és sunyítok. bíztat rokonom. a mű. Hintázik az alma sötéten az ágon. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. . rögre rög és kőre kő. míg végül elástak ide. BŰNTUDAT Ringóra dongó.? Éltem. hogy meghalok: ime.

Csend lett. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. de messzire szálltál! ó. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. férfisorsunk nehéz lobogója.) 1936 22 . gép dongott fenn. tíz óra volt. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. gőzölgő katonák jöttek reggel. fénylő keréken pék suhant és énekelt. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. a sikongás felhallik egészen a házig. a nap sütött. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. egy ág leszakadt. 1938 BÉKE. erős illatok szálltak utánuk. tíz óra volt. (Jaj szőke gyerekkor. tíz óra volt. homlokukat rohamsisak ótta. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. az uccán béke lengett s valami borzalom. hóhaju vénség. akit szerettem és nem él. a délelőtt megállt.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. és ma bősz ágyuk. tapadó kerekekkel. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind.

ne nézz a földre sem. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. s vígaszul hiába mondod. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. a ritka és nehéz szavak tudósa. ki ujra kezdi éltét. Őrizz és védj. Mit ér a szó két háború között. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. fájdalom kerít körül fehéren. rémitő gyermekét szoptatja nappal. Úgy írom itt e lassu költeményt. fürkésző ormokon. De mindenünnen. s mit érek én. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. messzi az! Sanghaj. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. éjjel szederjes mellén a dajka idő. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . lehunyt pilláju völgy ölén. fehérlő fájdalom. s te hószín öntudat. akár apályidőn tengert a só. mint búcsuzó. mint rettegő kezed. akárhol. Áfrikából is borzalmas sírás hallik.

és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. Ó. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. merre vagy? hová tüntél e télből. tudunk-e énekelni még? Ó. védekezz! 1938 24 . csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. tarts ki addig lélek. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. . Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. s állj meg fölöttünk is. a réteken zászlós sörényü. gyereksereg visong. de jaj.

hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . Azt hiszem. Meghalt. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. elmenekült. ismerted Federícót. nézd csak meg a tócsát. játszik az ég. sose higgy a bolondnak. megszoktam e szörnyü világot annyira. most lágyan mosolyog. igaz.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem.. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Igaz is. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. csak nemet intett folyton e rendre. ki siratja. de mondd. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. hogy már néha nem is fáj. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. Két éve megölték már Granadában. úgy teli zajjal az erdő. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. asszonyi had. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. PÁSZTOR Nem menekült. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. tam multae scelerum facies. hogy nincs aki eltakarítsa. . hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se.. S jó. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok.undorodom csak. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. PÁSZTOR Hallom. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal..

mint ott az a tölgy él. de addig is új levelet hajt. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. Álmatlanul feküdtem. mely jelzi. ritka a farkas is erre. Jó neked. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. kivágják. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. s gyakran el is feleded. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. tudja. s úgy élek e kerge világ közepén. Mozdul év az éven: a szív ijedt. utolsó huszas évem. Számoltam és motyogtam hajnalig. szédülés hintáztatott. régóta kínzom. ó jaj. a másé.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. árva faluk közt? Írok azért. amit őrzöl. ki békén tett-vett s közben tudta meg. már évek óta élek így. míg hazaérek. utána: harminc. de aznap nem békitett meg semmisem. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. öreg este szakad rám. melyet jó magasra épitett fel. s rajta fehérlik bár a kereszt. eső jött hirtelen. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. az éj megáradt.várja. itt nyugalom van. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. verset szoktam írni én ilyenkor. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. Áldjon az ég. húszon ím kilenc s utána ó jaj. hogy ennyi lettem. nem maradt meg semmisem vigasznak. hogy a nyáj. nem védi semmi és a házat. vad bozótban. ártatlan Robinzon. .

mint gyönge pelyhet lassu szél. 1941. mondd? .szóltam magamra. majd letelepszik a földre. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. mert mi verssé lenne. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. 27 . ringat s úgy emel fel. szinte lecseppen.dédelget. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. semmi rossz nem él szivedben. rák épülget benned. 1941. mégis űznek. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. február 21. Megvillan a nap. nagy folyók tünődve egyre folynak. Oly feketén teli még. Fölkeltem. FEBRUÁR Újra lebeg. lassan és borzalmas kényelemmel. hunyorint. Megvillan az ég. vagy leszúrnak. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. február 5. nem mindegy. Megvillan a nap. utat váj. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. te nem szereztél semmit itt. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. csordul. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. végül elolvad a hó. ha többé semmit már nem írsz. tollát rázza felé s cserren már a veréb.

sárgás aranygolyók. ó április. február 28. 1941. apró üvegre lép s féllábon elszalad. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. február 26. fintorog. március 12. fehérlő illatokkal alkonyul. este lett. 1941. 28 .MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. A hegyről hűvös éj csorog. lehull. az ég derüs. de futnak már a kiscsibék. Ó április. nincs homlokán redő. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. vad. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. június 12. s zajong a március. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. utak mentén virágzik mind az ákác. MÁJUS Szirom borzong a fán. 1941. földbe búnak. 1940. február 25. lépkednek benne lombos fasorok. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. A fázós rügy nem bujt ki még. most dél van és csodát látsz. a nap se süt. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Megbú a fázós kis meleg. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak. vidám. hálót se sző a pók. 1939. JÚNIUS Nézz csak körül.

29 . S zizegnek fönn a száraz. a holtak foga koccan. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. 1940. mély havon át a halál. január 14. Mind Afrikát idézik. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. 1941. Hallani. július 21. NOVEMBER Megjött a fagy. Minden aranysárga itt. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Kamra mélyén egér rág. február 11. Köd száll. lomha madár. leülnek a vándorok. 1940. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. 1941. sikolt a ház falán. február 7. 1939. félek? Nem is félek talán. Kibomló konttyal jő az édes ősz. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Nesztelenül közelít.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. hát lengeti a tengeri. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. július 15. a perzselőt! a hűs esők előtt. aranylik fenn a faág. barna ékszer: vadgesztenyék. Egy kuvik jóslatát hullatja rám.

. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. mást mit is tehettek. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. rámsír az esővert korom. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Ó suhogó. mikor jöttek. 30 . feketeszárnyu háború. Madárfió se szól. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. de mélyben állok mégis itt. Népek kiáltják sorsodat.megöltek ők. Harcát a nép most nélküled víjja. ha kell a semmiből.HISPÁNIA. Hispánia! De jönnek új hadak. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. hej. anyáknak sincsen már fia. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. Házak fölött. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. az égből nap se tűz. költő voltál.

nyirkos. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. mint a szellő. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. vagy magvait a televény csak télen át. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . szalad. földönfutó és tömzsi páros illat. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. S nem úgy. 1939 31 . mondd? te lélekűzte test. lejtett utánad az. * Ó. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét..Száll? inkább csak lejt. súlyos vagy. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. mint mókust rejti odva. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. * Most rejt a föld. körötted hét szép csillag ég.. míg rá nem hull a hó. mint a kő.érted is.

távol a fényes ég. mondd! a halál? . higgyétek nékem el. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. sírba se tesznek. ki tudja. mint egy riadt veréb. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. a nap sütött. néma kövek között. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. Olyan. 1939. 32 . a mélyben élek.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. június 1. szélben. Sziklák fölöttem. mert az igazra tanu. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. mert maga sosem ölt. És a pipacs szöszöske szára zöld. ki csak máglyára jó. a völgy se ringat. hogy fehér a hó. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. szétszór a szél és . piros a vér és piros a pipacs. 1939. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok.holnap visszadalolja majd. s e költeményt itt.mégis a sziklaszál ha nem ma. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. kit végül is megölnek. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. hogy belép. S higgyétek el. . hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. Olyan.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. január 10. akkor se. ó hazám! Árnyékba burkolsz. most völgybe zárod tört fiad.

mint a verejték. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. egész nap messze járt. halkan toppan a szó. épp úgy mint a halál. Mély barlangja ölén borzas a medve. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. Körülnéz néha s felsikolt az év.A vén villanyzsinór is felrikolt. körülnéz. jégből gyönge virág pattan az ablakon. jajong. aztán elalél. mind olyan fehérek. teli csönd hallgat utána. tükre sajogva megáll s döfködi partját. fúja hideg sötét. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. február 27. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. pattog az erdei út mentén a folyó. meg-megvillan a hold. szép szeretők csontja s el is reped. halkan koccan a fagy. 1940. ónos a téli ég. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. január 5. Most érkezett. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . felhők rojtja libeg. majd röpül és zuhan. csodálkozom. jegyezni sem birom. Így lépdelget eléd most ez a versem is. És suhogó. Sírdogál a kis őz. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. hogy élek. csipke csak és súlyosan omlik alá. sodorja lomha testét már felé s minden kering. hinnéd. sír a kis őz is. 1940.

április 6. álmos. az égen sötétzöld sávot von a méreg. a rémek útja várt. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. gyönge sem. 34 . süvöltve. mint születésem előtt. Lenyúl egy ág. hogy keringél a vér ütőeredben. motyogtam. érthetetlen. Hallgatok. Talán egy más halált. langyos csönd ölel. súlyosnak érzem a levegőt. s hanyattfeküdtem némán. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. A holdra tajték zúdúl. lombját zúgatja mérgesen. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. mikor már felriadtam rémülten és felültem. gondosan. Megértem azt is. Feledni kellene. Meséled. a két karom kitártam. neszekkel teljes. hallgattam. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. de én soha még semmit sem feledtem. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. 1940. Cigarettát sodrok magamnak. Megállok itt a fa tövében. június 8. mint régesrégen. ha árnyék leng a kertben. oly hirtelen szakadt rám. még nem is volt egészen három óra. a nappal fájhatott még. S továbbálmodtam akkor. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. ne vedd el. csak fáradt. lassan. mert kértelek. ezt is. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. majd szavaltam. Élek.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. 1941.

Nézd a világ apró rebbenéseit. hallgatag.. a hitvesét is ismerem szagárul. Még él. Két karomban ringatózol csöndesen. macska nyávog. 35 . Két karoddal átölelsz te. Nap süt. FÖLSZÁRAD. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Elődje vén volt már. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. hallgatlak. Látom hébe-korba.ESŐ ESIK. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Akár a gyökvonást. mint egy álmon átesem. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. csak elfeledték. Meghalt. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Egy műhely mélyén lámpa ég. Két karomban gyermek vagy te. április 20. Eső esik. Költőt is feledtek. sötét ruhája válla csupa korpa. 1941. Fölszárad. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Felejtik. ha félek. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. Két karommal átölellek s nem félek. 1941. január 30. Uborkát esznek. S mint bárki mást. Ismerem. Ló nyerít. Két karodban gyermek vagyok. Két karodban a halálon. vihogva varrnak felhőskörmü lányok.. Semmi sem segít. Még kávéházba jár. S csattog az olló. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Harsan. Nézd a világ apró rebbenéseit. Feledni tudnak jól.

elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. 1941. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa.. Vagy csak dudolni róla. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. rémülten a terek.. halkan. mert bátorság ez is.. no hagyjuk már. mit is tehetnék? A költő ír.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. túlzottan megszerettem. fogam közt szűrve. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. egy sor is mily kényes és szeszélyes. emberként éltem én is. 36 . hogy fönn is tudd hogy’ élek én. De jaj. ki érti meg. Ha fönn vagyok. Félek ott fönn. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. Miről gondolkodol. a költő ír. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. S a gépet is. április 27. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. Mindent megírok én.. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. S egy vers milyen veszélyes. dühömben már nevettem. barátod! és összenőtt veled. a lélekzet megáll. ha tudnád. igaz.. a védelem erős volt. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. ki most csak pusztitok. lásd. hogy most nem hallhatod. hogy lődöztek barátom. akár neked. tudom jól. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. S ha lesz még majd kinek. ég s föld között hazátlan... ne is tagadd.. mit is tehetnék. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. heverni lenn egy ágyon.

bár most csak egy álmos kávéházban ülök. . Vigyázz magadra. egy hétig folyton ittam. Az április megőrült. Az április megőrült. így lettem józanabb. Az április megőrült. a mezőkön némán túr a vakond. agyában két golyó.PÉNTEK Az április megőrült. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. hogy mindent megtorolj! 1941. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. a másik az nem él már. hogy mi történt. légy velem itt.hallom. Szájam körül mosoly. május 18. egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült. csikorgó hó esett. A harmadik fogoly. hogy megölték. Négy napja. bolond. az egyik él. Az április megőrült. s kiöntött sok folyó. még nem sütött a nap. vonít a fagy felett. vad zápor hullt időnként. fagyot suhint ma rád. odakinn fut a fény. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. három barátom elment s mindhárom elveszett. 37 . Gyümölcseink lefagynak. s nem sejti. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján.

Ime. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. Pásztori Múzsa.. kihez könyörgött. hogy süt a teste.. hét ügynök ricsajoz. segíts! úgy halnak e korban a költők.. Csak csont és bőr e test. hogy ölel. a gond üli szívüket. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. sem nemesívű szép. falban a tégla sikolt. mindig. június 12. segíts hát! 1941. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. barna test. requiem aeternam dona ei. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. Csak csont és bőr és fájdalom. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. s nézd azokat jobbról. Balázs. görög urna nem őrzi. de e hét se riasszon el innen. új fájdalom űz a világban. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. de egy-két versünk hogyha marad. S akár a megtépett. sóbányák szája beomlik. csak ránkomlik az ég. hogy mozdul. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja.. árva legények.. ujraszül. így álmodom én. ó pásztori Múzsa. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki... Domine! 38 . ha elalszom. az ifjú régi tetőkre. azt hittem s fölemelt a magasba. Görbén nőnek a fák. Pásztori Múzsa.Pásztori Múzsám. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. karmol folyton a bú. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém.. légy velem itt is e városi berken. most is. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. csöppnyi madárfütty. nem jelzi halom porainkat. bevallja ő is gyötrött éveit. a vágy kamaszos vadonába röpített. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. ajkán táncos. hidd el. vedd karodba! O. szemén hogy villan a nyurga mosolygás.

mint egymástól mi. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt.2 Szavak jöjjetek köré. nézd. s nem ült az asztalodnál. És szédület. Szivet dobogtató. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. S nem érti árvaságunk. fáradtan is.lám az eljövő költőnek is.. mi fáj. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. ki félve lép még. . mondd. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. s gyászolj megint te csilla szó. mint a csillagok. minden hiába. Nagysága példa. ha bólintunk: halott már. te hold. Nem tudja majd. de mégis. ezt a költeményt is. sírj rá a sírra most! jöjj. ha betegen. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. te csillag te lassu pillantásu szó.. mint jelszót. Mit szólnál hozzá? . És magasság. te konduló harang. takard be. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. Tudtuk. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. most már a Mű a mérték. könnyü testű fátyol ó.évek óta már. ágyadnál nem ült. hogy meghalsz. ti fájdalom tajtékai! ti mind. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. hogy van Babits Mihály?” 39 .. gyászold meg őt.. s akit már régen elhagyott a hang... s hogy oly időtlen vagy te. nem ismert téged.

a faág. hallgat a körte. csak a fal kiabál. S tudja a szív. rózsában a rózsabogár. a fatörzsben a harkály. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. alszik a holdban a láng. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. Némán emelődik a test. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Megsajdul a borda. a férgek a perzselt emberi hús szagát. Örök világosság. hogy az áram mind egy testbe fut össze. hogy ez itt a halál. a cellán árnyék szalad át. a halál. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. meg a száj. az éber egér se kapargál. hideg érem az égen. a foglyok.5 Halott keze nem fogja már a tollat. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. kasban a méh. mint bíbor sülttökök. csönd van a házban. s érzik ilyenkor az őrök. alszik a pókháló közelében a légy a falon. 1942. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. kondérok gőzölögnek. Mint fegyházban a villany ha kacsint. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. 1941. június 1. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. alszik a kert. 1942. 40 . a kéz.

. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. S mégis itt vagyok.aztán kiköpött a tó.. Egyszer el akart nyelni. Felnőttem. S tüdőm erősödött csak. A fejem rég kemény. a nap fején kalap. Ó. Ebédre várok-é. míg borong a téli nap. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton.. Mit gondolsz. . egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. Tiltakoztam.. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. Kincstári sapka rajtam. tudtam. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. KÖLTŐ Születtem. a csöppje már nehéz. 41 . A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. december 26. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák.A jégcsap egyre nyúlik. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. a máj. hogy annyit bőgtem én. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. 1942. a szárnyas két tüdő. S kérdezed: miért? hát nem tudom. tudtam én! Üvöltöttem.

csönd. A lepkét könnyü szél sodorja. lehull. március 15. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. s az égre írj. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. száll. tünő istenkedés. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. s csupán a lényeget. A fák között már fuvall a halál. Még csönd van. vigasztaló. rab voltam és magányom lassan növekszik. erdőt. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. asszonyt és bokrokat.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. Szállj fel. Segíts szabadság. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. ha este jött. s láttál. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. elnyugtat majd a mély. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. halálra érek én is.. madár. Az írótáblák elrepedtek. De haragod füstje még szálljon az égig.. mint a hold karéja nő. 42 . emelt s leejt a hullámzó idő. a föld feloldoz. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. egy képben csak talán. de már a vihar lehell. emlékkel teli föld.. és néha meg olyan. Szabad leszek. oly biztos és örök. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. ha megérik. mint a lét. És már tudom. vagy növény. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. pillangó gondolat.. ha minden összetört! 1943. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. Hegy lettem volna.

hogy változik a sok rejtelmes. hajad kibomlik. mikor jöttödre vár. Hasonlat mit sem ér. szétterül lobogva. szétnézel s nem tudod ki volt. mert annyit érek én. 1943. de rajtam kívül is. nem sikolt. elalvó nyírfaág. Kezed párnámra hull. elszáll. Szeress vitézül. hiszen szeretsz. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Bennem él. mit is jelent az nékem. Boldog. majd visszatér a homlokodra. hosszú volt a nap. Az őrület. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. 43 . május 26. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. Ha vélem vagy lapul. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Úgy munkál bennem. de benned alszom én is. Ő az. S talán lesz még időm. mert véled él. s magától csendül egy üres vizespohár. s elalszol. mintha szöcske pattan. hogy ha dolgozom. óvó tekinteted érzem kezem felett. Mikor fehér a holdas éj. Fáradt vagy s én is érzem. hogy elmondjam milyen. csak annyi. vékony. nem vagy más világ. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. bölcs vonal hűs tenyeredben. álmos szemed búcsúzva még felémint. És holnap az egészet ujra kezdem. Csak újra óvatos ma. De nesz hallatszik. mint a méreg s csak néha alszik. Védj meg. felfigyelsz. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S idáig hallom én. Pillád hosszú árnya lebben. Készül. de bátor mihelyt magamra hagysz. S még mindig nem tudom elmondani neked. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem.mint kőben a megkövesült csigaház. Felötlik s eldobom. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem.

te már aludtál. „Vetkezz tovább! így bíztatott. már szerződést bogoz. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve.kérdi tőle folyton s felveri. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. Nyugodni készülődtem éppen. nem fáj. ki jókor érkezett. ki érti még lobos szivének sok kalandját. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. mint börtönével henceg.ne védjen bőr sem. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. egyremegy. Suttog neki. Meztelen álltam. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. Már tőle függ örökre meddig s hova.Érdemes volt-e? . ki jobban érti őt. hiszen bolond. . 44 . Szava mint vízbe kő. eladja verseit. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. Csak látszat rajtad az. mert tudja. egy pillanat csupán. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. augusztus 4. ki bőrével. no itt a kés. Sikerre nem kacsint. e hölgy kegyeltje az lesz. Apa és kisfia most együtt látogatják. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. s a kisfiú lesz lassan. megrendelésre fordít. lengve és pörögve. Nyúzd meg magad. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. 1943.

Eltüntél. másról igyekeztem írni. a gyermekekre gondol. Eltünt. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. de megtanulta. hiába! az éj. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. 45 . S nem tudnak semmit. S ez az ősz se hozott hírt rólad. s hogy eljut így is ő mindenhová. hogy fegyver s szerszám a toll. Másról. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. Élsz-e.koppan a hír. mert értük dolgozik. nyáron is lehullhat egy levél. ha egyszer majd nem él. hogy rettegtem a szót. 1943. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg.És tudja. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. rossz fájdalom ébred. s minden megméretik. . november 21. hogy dideregtem e vers hidegétől. dermed a szív bent. És dobban. én se dühöngök. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. ez a rémes. És míg tollára dől. november 15. ha méltón peng a lant. ki tudja? Ma már én sem tudom. És felriadok. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. Két bordám közt már feszülő. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. ma is elmenekültem előle. s ugyancsak nyaktörő az. hiába táncol és csal a forró emberész. sem kóbor tengerész. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. de a hang már hallgat. Félsorokat róttam. sportbajnok nem lehet már.

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. de föntről e kő se látható. költők is bűntelen. és ott a park. kik mennek az uton. Belőle nőttem én. a csókok íze számban hol méz. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. egy kőre léptem én. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. hol áfonya. és csecsszopók. 46 . ökröt. nevét is. s mi föntről pusztitandó vasút. a sírok közt anyókát. körötte sok gyerek. nincs műszer. hogy ne feleljek aznap. ki halkan sírogat. őrzik.. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. szöllőt és sírokat. Hisz bűnösök vagyunk mi. mellyel mindez jól megmutatható. hol és mikép. de élnek dolgozók itt. tornyot. vagy gyárüzem. mikor. annak térkép e táj. tudom. szelíd tanyát. világít bennük. Nem tudhatom. a régi szerelmek lábnyoma.NEM TUDHATOM. virágát is tudom. s tudjuk miben vétkeztünk. a járda peremén. hogy másnak e tájék mit jelent. akikben megnő az értelem. Ki gépen száll fölébe. s a gyárak udvarában komondor hempereg. sötét pincékbe bújva. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. Itthon vagyok. testem is majd e földbe süpped el. ki dolgáért remeg. míg én a dolgozót is. ím itt e kő. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. erdőt. hogy merre mennek. s az iskolába menvén. füttyös gyümölcsöst. akár a többi nép.. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. piros zászló kezében. vöröslő fájdalom. s tudom. január 17. de nékem szöcskét. messzeringó gyerekkorom világa. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. s nem tudja. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944.

ló. február 29. csupán az értelem. üres maradt a karton és a vászon. bivaly. vagy tűzfalat.” 1944.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. társait. igaz. hiába omlik rád sír földje most. árván maradt világod és világunk. kezed nem méláz már a lap felett. koporsót. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. a külvárost. okos. a dolgozók nehézkes népe feldobott. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. hordozd szivedben. hogy más legyen. hitet.. emez a vad jelen. január 25. a munkáló idő emel ma már. ahogy te. nem bírta más. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. úgy látja majd. de megtanul majd s többé nem felejt el. munkás. mert minden arra int: „Ember vigyázz. Rézbőrü volt az alkony. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. De megszökött a test. NEM BÍRTA HÁT. 1944. hogy mit kell tenned érte. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. szived megállt. Hivő. mindegy. fölmért s tág világ. s az bírta volna még. Éld e rossz világot és mindig tudd. korsót mond a kép. A sorsod ellenére voltál mester és példakép.. csalódást. a festék megmeredt. sötéten színes. a tájat. És hősi a halál. 47 . S ha megtanult.

1944. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. Mi lesz most azzal.ítélni így tanít. 48 . aki míg csak él. A köd szitál. . 1944. De minden szétesett. didergő földi testben kuporgó égi lélek. Mert semmit sem tehet. hogy orruk és faruk egyforma kék. S tanítna még. Hát ül és néz. március 27. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. mi van. a majmok értenének. mint megrepedt cserép. formában beszél s arról. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. mily messzi már. s talán ha köztük élnék. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. szép és régimódi szenvedés. halál költőhalál.Ó. ki most mozdulni mer. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. A valóság. régi börtönök nyugalma. április 5. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. csodálkoznék vidáman. tagolt beszéd. A semmiségbe lép. nem tart már formát és csak arra vár. És óriás nap égne a megszállt fák felett. fennkölt és hősi kép. amíg csak élhet. bennük még ép az elme. mely hallgatót talál.

az új falak tövében felhangzik majd szavam. magamban élem át már mindazt. mögöttem jár. merengj el hát egy percre e gazdag életen. 1944. és tudtam.baljós a menny felettem. rejtett harag. . kezében kard van. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. fordulj el és legyints. bosszú nem érdekel. mi hátravan. bár minden egyre megy. ha kell. . hold leng most az égre s virágot bont a meggy. 49 . ha lázad.SEM EMLÉK. mint alma magházában a négerbarna mag. az másról szól. nem nézek vissza többé s tudom. mint tüzes virágok. talán most senki sincs. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. nem önnön érdekéről. a világ ujraépül. liheg. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. május 9. sem varázslat.s bár tiltják énekem. engem nem lát a hegy. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. április 30. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. barátom. akár egy üldözött. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. ha megpillantsz. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. de üldözők helyett a lányok kerítik. szivemben nincs harag már. vigyáz rám s megvéd. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. tollamból vers szivárog. búvok. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. s hördül. annak szép. nem véd meg engem sem emlék. hogy egy angyal kisér. 1944. a bajban.

. majd ha ölni kell........ kéjjel ölt. mikor a költő is csak hallgatott.... Oly korban éltem én e földön... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos.. a rabló volt a hős...... Mondjátok hát.... Oly korban éltem én e földön.. .. 1944. duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke..... hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más... az ajkukon ügyetlen szép szavak. Ésaiás. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. és várta. a rettentő szavak tudósa.. Lehetnének talán még emberek.Egy lányka térdrehull.... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Fiúk guggolnak és parázslanak... nemcsak parancsra. Oly korban éltem én e földön.. akár a pestisest........ az élő írigylé a férges síri holtat.... a háta barna... az bujhatott.... mikor ki szót emelt. s rághatta szégyenében ökleit... befonták életét vad kényszerképzetek. lába még fehér.. lemezt cserél. mikor gyermeknek átok volt az anyja.. hisz megvan bennük is.. s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg.. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest. mint ott fönt a fellegek.... s az asszony boldog volt. ... május 19...... 1944.... ... Oly korban éltem én e földön. május 10. ha elvetélt. hogy önként.. 50 ... míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. már azt is gyűlölték.... az áruló.... mikor az ember úgy elaljasult. hogy nem reménytelen... csak szendereg az emberséghez méltó értelem....

a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. ujra a fogság és egy nappal az élet is. a bolhák ostroma meg-megujúl. Rémhirek és férgek közt él itt francia. Rongyosan és kopaszon. de a légysereg elnyugodott már. horkolva repülnek a foglyok. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. suhognak az álmok. Búvó otthoni táj! Ó. szakadár szerb. felszívja az este. köd száll le csupán barakunkra. a drót feszülését. csak az ész. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. s látni az ablakon át. Žagubica fölött a hegyekben. az tudja. a csodákat. egy nappal rövidebb. jóhírt vár. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Alszik a tábor. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. barakk oly lebegő. élni se nélküled immár. az enyhetadó. hernyóként araszolgatván a papíron. Látod-e drága. szabad emberi sorsot. lengyel. megtöretett testünket az álom. aki balra hever.HETEDIK ECLOGA Látod-e. könyvet. Csak én ülök ébren. Lager Heidenau. méla zsidó a hegyekben. szép asszonyi szót. úgy irom itt a homályban a verset. az is így szabadul csak. hangos olasz. a sűrü homályba bukót. esteledik s a szögesdróttal beszegett. vaksin. mint ahogy élek. Alszik a tábor. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. lásd. a képzelet itt. július 51 . hazatér-e? Mondd. Fekszem a deszkán. csak sort sor alá tapogatva. mert nem tudok én meghalni se. Este van. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. van-e ott haza még. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. s várja a véget. 1944. zseblámpát. horkan a felriadó. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. vad tölgykerités. férgek közt fogoly állat. látod-e drága.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. mint a zsoltár.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. egyszer. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Mindent. Hitvesem s barátom.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. csak messze vagy! Túl három vad határon. hát hallgatok. nem tudom már. a hitvesem leszel. . s a folytonos veszélyben. megjártam érted én a lélek hosszát. álom lettél ujra. s kihez vakon. némán is eltalálnék. szívós leszek. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. bombázórajok húznak el felettem. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. Mikor láthatlak ujra. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. s fogoly vagyok. Hangod befonja álmom. hogy az vagy. de mégis visszatérek. Žagubica fölött a hegyekben. 1944. mint fán a kéreg. Ellenükre élek. s szivemben nappal ujra megtalálom. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. hallgató világok. súlyos. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. de nem felelhet senki rá a távol. Lager Heidenau. ha kell. majdan. így vetít az elme. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. ha kell. szemed kékjét csodáltam épp az égen. bíbor parázson. augusztus-szeptember 52 . ki biztos voltál. valóság voltál. s országok útjait.

A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. 1944. ha pusztulást csodál. október 6. szeptember 15. míg hűl a szilvalekvár. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. torlódik ember. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. kiálts rám! s fölkelek! Bor. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. s van visszatérni otthon. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban.ERŐLTETETT MENET Bolond. majd tétováz s lehull. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. Pedig bolond a jámbor. mint akit szárny emel. hanyattfeküdt a házfal. maradni úgyse mer. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. szép halál.1944. barátom. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. az út nyerítve hőköl. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. vad ágyuszó gurul. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. de mégis útnak indul. a hegygerincre dobban. augusztus 30. Cservenka. szekér és gondolat. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. mit érdemes még. s hiába hívja árok. Ó. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. eltört a szilvafa. s ha kérdezed.1944. állat. sörényes ég szalad. miért nem? még visszaszól talán. 53 . akár az angyal.

Mohács. Fölöttünk fú a förtelmes halál. ha pattan. vad csomókban áll. október 24. súgtam magamnak. Sárral kevert vér száradt fülemen. Tarkólövés. átfordult a teste s feszes volt már. mint húr.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. . Der springt noch auf.1944. 4 Mellézuhantam.oOo.1944. Szentkirályszabadja. .hangzott fölöttem.Így végzed hát te is. Halált virágzik most a türelem. . október 31. a század bűzös.csak feküdj nyugodtan. 54 . az emberek mind véreset vizelnek. .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful