P. 1
Radnóti Miklós versei

Radnóti Miklós versei

5.0

|Views: 22|Likes:
Versek a kiváló költő tollából...
Versek a kiváló költő tollából...

More info:

Published by: Cecília Viktória Szima on Mar 21, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/29/2013

pdf

text

original

Sections

  • POGÁNY KÖSZÖNTŐ
  • OKTÓBERI VÁZLAT
  • ARCKÉP
  • PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ
  • FÉRFINAPLÓ
  • 1931. ÁPRILIS 19
  • 1931. DECEMBER 8
  • ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT
  • VIHAR ELŐTT
  • TÖRT ELÉGIA
  • PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
  • ESTE A KERTBEN
  • OKTÓBER, DÉLUTÁN
  • ISTENHEGYI KERT
  • ALKONYI ELÉGIA
  • IRÁS KÖZBEN
  • VÁLTOZÓ TÁJ
  • HÁBORÚS NAPLÓ
  • DECEMBERI REGGEL
  • ELÉGIA
  • JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAÍTÉLT!
  • HUSZONNYOLC ÉV
  • EZ VOLNA HÁT
  • HÁROM HUNYORÍTÁS
  • HAJNALTÓL ÉJFÉLIG
  • BÉKE, BORZALOM
  • TEGNAP ÉS MA
  • ALUDJ
  • HIMNUSZ A BÉKÉRŐL
  • ELSŐ ECLOGA
  • HUSZONKILENC ÉV
  • NAPTÁR
  • HISPÁNIA, HISPÁNIA
  • FEDERICO GARCÍA LORCA
  • NYUGTALAN ÓRÁN
  • A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA
  • EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
  • MINT A HALÁL
  • TAJTÉKOS ÉG
  • TARKÓMON JOBBKEZEDDEL
  • ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD
  • KÉT KARODBAN
  • MÁSODIK ECLOGA
  • PÉNTEK
  • HARMADIK ECLOGA
  • CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM
  • EGYSZER CSAK
  • ÉJSZAKA
  • TÉLI NAPSÜTÉS
  • NEGYEDIK ECLOGA
  • TÉTOVA ÓDA
  • A FÉLELMETES ANGYAL
  • MINT ÉSZREVÉTLENÜL
  • ÖTÖDIK ECLOGA
  • NEM TUDHATOM
  • GYEREKKOR
  • NEM BÍRTA HÁT
  • Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
  • ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN
  • SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT
  • A BUJDOSÓ
  • MAJÁLIS
  • TÖREDÉK
  • HETEDIK ECLOGA
  • LEVÉL A HITVESHEZ
  • ERŐLTETETT MENET
  • RAZGLEDNICÁK

Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

csókkal patkolom harci bakancsod. Jó nagyot szakajtott. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. a másik után míg a falun gond szuszogott. két melle közé. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. hogy ne foszoljon. mint szekérről lepottyant. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. dalt énekelt! amit kitalált néki. ruhája kitartott. csókkal szegem be harci ruhád. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. Lemászott a lány. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . terjedve lassan s emelve hasát. hogy jött a legény. hogy búcsúzni jött a legény. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. hatalmas kutyakölyke. fekete dombok a szélben.

Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. . 1934 7 . vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. hogy álmára fú a szél. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. Szertefutottak és összefutottak. kik a faluban szertefutottak. dörmög és fölriad! s bámul rád. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek.a lány. forog. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. mögötted szakállas haditettek. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. kunyhók füstjéből lobogót. mert takaros csata készül itt.

1933. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. füstölt. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. július 30. ha azt hiszi nem veszem észre. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. De néha azért ő. hol két út összefutott. 8 . Szörnyü ábra volt.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé.

9 . nem bánja.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. hogy őket látni még. hogy az árnyék közészorúlt. melyet a fecske ejt. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. Könnyen lépek hát s arra gondolok. estének is mondhatni már. Már éjszakára ágyazott a kert.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. elaludt. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. s mosolyg a szálldosó sötét. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. mint apró seb. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. (Így öregszik az alkonyat. pihen a lejtős földeken. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. Híven tüntet két pipacs. hogy nem törik.

És a lomb makkal felel és feleselget. kérte.* s mióta alszik.S mondom a verset. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. kutyám borzol. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Fanni fölébred és álmos szeme kék. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. nem tud a fán maradni. arany lobogó. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. keze oly szép. pucéran áll és félig halottan. hogy ne beszéljek. S verssel térek a házba. a költő felesége. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. mikor átkarolt. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. megugró árnyat lát a bokron át. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. * Gyarmati Fanni. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. 1934 OKTÓBER. hulló makk makkot kerget. úgy köti ránk a novembert. őrizzem pihenését. mely ha kibomlik. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. vad darazsak dudolnak körül haraggal. fölmordul s elrohan. 10 . annyi makk hullt a fáról.

lépek s mintha suttogásban járnék. A nap zaja elúszik messzire. szőke méh. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. fű és virág s mindenhol meglelem. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. a hallgató sötét rájukhajolt. téged köszöntelek. Fodrozó füst az ákácok sora. hiába kérdezem. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. ez a kert is aludni s halni készül. Régi halottaimnak húsa fű. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. vékony illatukkal álldogálok. de kérdem ujra mégis. 1936 11 . Esti béke. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is.Ó. fut macskatalpain a tompa fény. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. s oly megszokott immár a félelem. Sötétedik. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. az úton nehéz napom pora száll.

A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. még a lomb is mormog. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Összevissza zaj lesz. hogy el ne bujdokoljak. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. Bíztatnom kell magam. Kazinczy. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. 12 . Virágszülőként kezdtem én el. véled gondolok most. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. ha bőrét hagyja rajta. Mire újra mozdul. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. március 17. Ó. 1935. egy mókus pattan át. épülnek a porban porból kicsi tornyok. a táj nagy kalapként hordozza az eget. jó szerteütni néha. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Igaz. csaknem minden nyugodt. régi mester.

13 . hol szabadság illan át a réteken és reggel. S mintha élnél lágy iszapban. hozod magaddal illatát. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. mosolygós és kövér. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. félig és félve ülsz asztalodnál. verseid hona. Ritkán. A világ új háborúba fordul. ha ébredsz. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. Még álmaidban néha fölötlik a táj. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. s ahogy borul. Meglát.Nevetni kész a rét. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. ha dolgozol.

úgy vélek én is. Felhőt öltek. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. törten heverek majd. adj nyugalmat. lenn. Mint hajónak ormán viharban. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. Miről beszélhetek? tél jön.2. gép. később dolgozom. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. alvó asszonyom álmában beszél. félni nem tudok és sírni sem. senkise lát. akik. mint a hideg hegyek között útépítők. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. vére hull az égen. s háború jön. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. * Ó. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. Napod fénye már a bokrokon lóg. 3. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. s amott az este jő a dombokon. ringó délután. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. bomba készül ellenem. ha partot látni vél. sárga bogyók. hát keményen élek. 14 . villám fényinél kiált az őr. lefekszem én is.

jó piszmogás és hűvös. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. S mint a szabadság szerszámai. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. óra csengése nélkül. Faltól ablakig. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. vasárnap reggel. lassú ébredés. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. Ébred a sövény. tiszta ing. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. * 15 . egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. az este a fák ága között forog és egyre dong. korán jön végig az úton az este. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. A röpke béke véle tünt. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. fáradt vándorba kap. Ó. fehérre hófehér. Ó.4.

új szégyent ró szivembe az idő. konokon élek. vadul rohanó halál szele kél. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. Világíts. hősi test. díszes őszökön. ahol a szabadság zászlai hullanak. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. mint holtrasebzett őzeké. keríts be lusta ősz. És holnap már lehet. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. 1936 16 . 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. Őrizz magány. hogy jöjjön a fagy.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. holtak között hallgatag ballagok. Várak és fűszálak perzselődnek. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. markos sötét kavarog. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. szívós téli tő. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. A lélek egyre többet elvisel. távol égő tartomány! hideg van. s rágódva régi.

kemény szabadság tágas és szeles tetőire. S oly keményen is. a pendülő. mint a haramiák. 17 . Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. mint jámbor. Ó. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. akár egy győztes. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. vagy élt öt percet. nem tudom. tisztán élj te most. oly árván nőttem én. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. oly mélyről nőttem én. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. Mögöttem két halott. hogy mennyit ér: mögötte két halott. előttem a világ. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. . rút kisded voltam én.JÁRKÁLJ CSAK. nagy farkasok. a mélységből ide. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. kis vadállatot. költő. mint a sok sebtől vérző. ikret szülő anyácska. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. ki megmutatta már.

míg sort a sorhoz űz. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. hogy te tudod. ünnepélyes ifju nő. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. Milyen mély volt gyerekkorom. Huszonnyolc éves voltál akkor. véres áldozat. hogy jól van így. huszonnyolc éve. csöndben némaság. mely ott sütött szobám falán. Huszonnyolc éves voltál akkor. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. tünődő. s milyen hüvös. a képen huszonöt talán. lepke kezeddel ints felém. anyácska! véres szökevény! Anyácska. vakít. árny az árnyban. kiáltottam? már nem tudom mikor. komolykodó. a férfikorba nőttem én. Sziszeg a toll. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. most ugyanannyi lettem én.. Ó mennyi társ. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. E ritkán szálló szó. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. 1937 EZ VOLNA HÁT. s hogy nem hiába élek én. erősen tűz a nap. hamar halálra növő növendék.. hófehér pehely helyett. nagy.Milyen mély volt gyerekkorom. a gyermeket elrémitő. ha este lett s párnáimon vért láttam én. 18 . Ó árny az árnyban. e rémület. hogy halott vagy.

Így fekszem. az ifju asszony arcát fény legyinti. míg körültekint. Már ébredez. zengő négyszög. fütyölni kezd a fölriadt eresz. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. tüzes csobogó. álmos. hős orom. 19 . futó fényben lengő lobogó. elalszom. virrasztva várom és reménytelen. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. mikor derengenek fel a falak. hármat jobbra lépeget az asztalon. felsírja álmát és már ébredez. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. a körtében alszik az áram. szelíd szemén az éber értelem villan megint. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. de fölébred és felkél a nap. Már onnan jő a szél és hozza híreit. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. halálos. akit ziháltat már a régi út. nehézkes férfi váltja fel. ringó félhomály van.Bársony sötétség nem vigasztal. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. mely túlvisz majd e mély koron. Reménytelen napokra vénülök. 2 Figyelj csak. a régi villongó költőfiút konok. és már nem oldoz fel tüskés harag. Körültekint és védő.

1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. s nem tudod. S finom fehér fapor pereg a versre. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. s ujjamig szalad az idegesség. Már figyelem a távol híreket. a rövid is elég. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. már egy-egy szó ritmusra lépeget. hogy tagjaim az álmot levessék. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. majd rágni kezd. s úgyis minden töredék. hogy téged itt ki értett. Csattan a víz. meghalok. higgyétek el. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. 20 . HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik.

Hintázik az alma sötéten az ágon. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. ujra kérek s nagy kerek. . zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. Egyedül. s hogy évre év rakódik. hogy meghalok: ime. a jó Eduárd. egyedül esel át a halálon. kérj magadnak. szél söpri a port. hogy lenn a test megárad és a férges. De mondd.? Éltem. eltemetnek végül itt. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. bíztat rokonom. BŰNTUDAT Ringóra dongó. Készülj. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. szagosat fú felém egy jázminág. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. azt sose várd. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. Sosem feledtem el.. jobbra a konyha. rögre rög és kőre kő. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. mind tudtam én.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. S én kérek. a mű. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 .az megmaradt? ESTE LETT Este lett. Csak várok és sunyítok. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold.. míg végül elástak ide. Leírtam s nem merek felnézni most. szegényen s jámboran.

halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. tapadó kerekekkel. a sikongás felhallik egészen a házig. hóhaju vénség. 1938 BÉKE. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. a nap sütött.) 1936 22 . fénylő keréken pék suhant és énekelt. (Jaj szőke gyerekkor. gép dongott fenn. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. akit szerettem és nem él. tíz óra volt. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. a délelőtt megállt. homlokukat rohamsisak ótta. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. az uccán béke lengett s valami borzalom. erős illatok szálltak utánuk. gőzölgő katonák jöttek reggel. egy ág leszakadt. és ma bősz ágyuk.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. Csend lett. tíz óra volt. tíz óra volt. de messzire szálltál! ó. férfisorsunk nehéz lobogója. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető.

Áfrikából is borzalmas sírás hallik. De mindenünnen. Őrizz és védj. fürkésző ormokon. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. Mit ér a szó két háború között. akárhol. mint rettegő kezed. ne nézz a földre sem. éjjel szederjes mellén a dajka idő. fájdalom kerít körül fehéren. s te hószín öntudat. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. s mit érek én. mint búcsuzó. a ritka és nehéz szavak tudósa. lehunyt pilláju völgy ölén. messzi az! Sanghaj.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. fehérlő fájdalom. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . s vígaszul hiába mondod. rémitő gyermekét szoptatja nappal. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. akár apályidőn tengert a só. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. Úgy írom itt e lassu költeményt. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. ki ujra kezdi éltét.

és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. tudunk-e énekelni még? Ó.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. . de jaj. gyereksereg visong. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. védekezz! 1938 24 . a réteken zászlós sörényü. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. tarts ki addig lélek. merre vagy? hová tüntél e télből. Ó. s állj meg fölöttünk is.

PÁSZTOR Hallom. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan.. sose higgy a bolondnak. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. de mondd. hogy már néha nem is fáj. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. ki siratja. asszonyi had. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. most lágyan mosolyog. S jó. igaz. nézd csak meg a tócsát. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. . megszoktam e szörnyü világot annyira. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. Két éve megölték már Granadában. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. ismerted Federícót. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. hogy nincs aki eltakarítsa. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . játszik az ég. csak nemet intett folyton e rendre.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez.. Igaz is. tam multae scelerum facies. úgy teli zajjal az erdő.undorodom csak. Meghalt. PÁSZTOR Nem menekült. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. elmenekült. Azt hiszem..

verset szoktam írni én ilyenkor. szédülés hintáztatott. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. mint ott az a tölgy él. hogy a nyáj. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . árva faluk közt? Írok azért. s rajta fehérlik bár a kereszt. tudja. eső jött hirtelen. ó jaj. hogy ennyi lettem. Számoltam és motyogtam hajnalig. ki békén tett-vett s közben tudta meg. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. Áldjon az ég. nem védi semmi és a házat. amit őrzöl. s úgy élek e kerge világ közepén. Mozdul év az éven: a szív ijedt.várja. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. utána: harminc. ritka a farkas is erre. . mely jelzi. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. Álmatlanul feküdtem. itt nyugalom van. már évek óta élek így. kivágják. de addig is új levelet hajt.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. az éj megáradt. öreg este szakad rám. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. melyet jó magasra épitett fel. a másé. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. utolsó huszas évem. míg hazaérek. de aznap nem békitett meg semmisem. s gyakran el is feleded. vad bozótban. régóta kínzom. húszon ím kilenc s utána ó jaj. Jó neked. ártatlan Robinzon. nem maradt meg semmisem vigasznak. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad.

nagy folyók tünődve egyre folynak. február 21. ringat s úgy emel fel. vagy leszúrnak. mert mi verssé lenne. végül elolvad a hó. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. FEBRUÁR Újra lebeg. ha többé semmit már nem írsz. te nem szereztél semmit itt. 1941. hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. mondd? . teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. 1941. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. Megvillan az ég. Oly feketén teli még. Megvillan a nap. szinte lecseppen. semmi rossz nem él szivedben. csordul. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. mint gyönge pelyhet lassu szél. mégis űznek. Fölkeltem. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal.dédelget. utat váj. nem mindegy. tollát rázza felé s cserren már a veréb. lassan és borzalmas kényelemmel. 27 . Megvillan a nap. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben.szóltam magamra. február 5. rák épülget benned. majd letelepszik a földre.

február 26. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. hálót se sző a pók. földbe búnak. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. március 12. a nap se süt. MÁJUS Szirom borzong a fán. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. most dél van és csodát látsz. Ó április. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. 1940. apró üvegre lép s féllábon elszalad. fehérlő illatokkal alkonyul. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. utak mentén virágzik mind az ákác. február 25.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. sárgás aranygolyók. de futnak már a kiscsibék. Megbú a fázós kis meleg. ó április. nincs homlokán redő. 1941. A hegyről hűvös éj csorog. Elfáradnak. este lett. JÚNIUS Nézz csak körül. február 28. az ég derüs. június 12. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. fintorog. lehull. vad. 1939. lépkednek benne lombos fasorok. 1941. 1941. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. vidám. 28 . JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. s zajong a március. A fázós rügy nem bujt ki még.

február 11. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. Kibomló konttyal jő az édes ősz. félek? Nem is félek talán. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. január 14. február 7. aranylik fenn a faág. hát lengeti a tengeri. 1940. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. barna ékszer: vadgesztenyék. mély havon át a halál. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. 1941. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. S zizegnek fönn a száraz. leülnek a vándorok. Köd száll. NOVEMBER Megjött a fagy. sikolt a ház falán. július 15. 1941. a perzselőt! a hűs esők előtt. Nesztelenül közelít. Minden aranysárga itt. Mind Afrikát idézik. Kamra mélyén egér rág. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. július 21. a holtak foga koccan. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. lomha madár. 1940. Hallani. 1939.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. 29 .

az égből nap se tűz.HISPÁNIA. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. Ó suhogó. ha kell a semmiből. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. feketeszárnyu háború. költő voltál. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. Népek kiáltják sorsodat. de mélyben állok mégis itt. Harcát a nép most nélküled víjja. 30 . rámsír az esővert korom. anyáknak sincsen már fia. mást mit is tehettek. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. . Hispánia! De jönnek új hadak. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. Madárfió se szól. Házak fölött. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. hej. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. mikor jöttek. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. szabadság! ma délután is érted szállt az ének.megöltek ők.

* Az erdő vetkezik és síkos már a rét. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. * Most rejt a föld. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mint mókust rejti odva.Száll? inkább csak lejt.. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. S nem úgy. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. lejtett utánad az. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. * Ó. vagy magvait a televény csak télen át. mint a kő. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. szalad.. míg rá nem hull a hó. 1939 31 . mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. körötted hét szép csillag ég. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . mondd? te lélekűzte test.érted is. súlyos vagy. nyirkos. földönfutó és tömzsi páros illat. mint a szellő.

hogy fehér a hó.mégis a sziklaszál ha nem ma. Olyan. Olyan. piros a vér és piros a pipacs.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. mint egy riadt veréb. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. január 10. szélben. Sziklák fölöttem. És a pipacs szöszöske szára zöld. a nap sütött. mert maga sosem ölt. 1939. akkor se. a völgy se ringat. 32 . kit végül is megölnek. szétszór a szél és . joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. mert az igazra tanu.holnap visszadalolja majd. hogy belép. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. ki tudja. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. ó hazám! Árnyékba burkolsz. június 1. s e költeményt itt. 1939. higgyétek nékem el. S higgyétek el. most völgybe zárod tört fiad. sírba se tesznek. . néma kövek között. a mélyben élek. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. távol a fényes ég. ki csak máglyára jó. mondd! a halál? . Némuljak én is el? mi izgat versre ma.

És suhogó. jegyezni sem birom. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. ónos a téli ég. 1940. felhők rojtja libeg. sodorja lomha testét már felé s minden kering. hinnéd. halkan toppan a szó. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. mind olyan fehérek. jégből gyönge virág pattan az ablakon. fúja hideg sötét. csipke csak és súlyosan omlik alá. tükre sajogva megáll s döfködi partját. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. pattog az erdei út mentén a folyó.A vén villanyzsinór is felrikolt. Körülnéz néha s felsikolt az év. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . halkan koccan a fagy. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. egész nap messze járt. Így lépdelget eléd most ez a versem is. hogy élek. meg-megvillan a hold. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. Mély barlangja ölén borzas a medve. szép szeretők csontja s el is reped. teli csönd hallgat utána. épp úgy mint a halál. majd röpül és zuhan. 1940. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. február 27. körülnéz. csodálkozom. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. sír a kis őz is. mint a verejték. jajong. január 5. Most érkezett. Sírdogál a kis őz. aztán elalél.

ha árnyék leng a kertben. mint régesrégen. hogy keringél a vér ütőeredben. süvöltve. Meséled. s hanyattfeküdtem némán.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. S továbbálmodtam akkor. ezt is. Lenyúl egy ág. a két karom kitártam. az égen sötétzöld sávot von a méreg. neszekkel teljes. még nem is volt egészen három óra. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. június 8. Hallgatok. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. majd szavaltam. gyönge sem. érthetetlen. április 6. oly hirtelen szakadt rám. motyogtam. hallgattam. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. a rémek útja várt. 34 . pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. gondosan. lassan. álmos. Feledni kellene. csak fáradt. súlyosnak érzem a levegőt. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. 1941. Cigarettát sodrok magamnak. langyos csönd ölel. 1940. Talán egy más halált. A holdra tajték zúdúl. lombját zúgatja mérgesen. mint születésem előtt. de én soha még semmit sem feledtem. mert kértelek. Megállok itt a fa tövében. ne vedd el. a nappal fájhatott még. mikor már felriadtam rémülten és felültem. Élek. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. Megértem azt is. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra.

sötét ruhája válla csupa korpa. Felejtik. Ló nyerít. Ismerem. a hitvesét is ismerem szagárul. Feledni tudnak jól. Nap süt. macska nyávog. Két karoddal átölelsz te. Nézd a világ apró rebbenéseit. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. ha félek. Akár a gyökvonást. 35 . Uborkát esznek. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. csak elfeledték. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. Elődje vén volt már.ESŐ ESIK. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Meghalt. hallgatlak. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. S mint bárki mást. FÖLSZÁRAD. Fölszárad.. Egy műhely mélyén lámpa ég. Még kávéházba jár. Két karommal átölellek s nem félek. Látom hébe-korba. Két karomban gyermek vagy te. Két karodban gyermek vagyok. Költőt is feledtek. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Harsan. S csattog az olló. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon. január 30. április 20. 1941. 1941. Még él. hogy hétfő s kedd oly hasonló. hallgatag. mint egy álmon átesem. Semmi sem segít.. Eső esik.

április 27. Miről gondolkodol. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. S ha lesz még majd kinek. ki érti meg. no hagyjuk már. ha tudnád. túlzottan megszerettem. igaz. mit is tehetnék. a költő ír. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. mert bátorság ez is. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. 1941. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. tudom jól.. S a gépet is. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. hogy lődöztek barátom. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok.. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. heverni lenn egy ágyon. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. ki most csak pusztitok. fogam közt szűrve. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. Mindent megírok én. Félek ott fönn. akár neked. a védelem erős volt. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. halkan. barátod! és összenőtt veled. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. lásd. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. egy sor is mily kényes és szeszélyes. ég s föld között hazátlan. ne is tagadd. S egy vers milyen veszélyes. Vagy csak dudolni róla..... a lélekzet megáll.. rémülten a terek. De jaj. hogy most nem hallhatod.. 36 . a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. mit is tehetnék? A költő ír. Ha fönn vagyok. dühömben már nevettem. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. emberként éltem én is. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.

kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. hogy mi történt. agyában két golyó.hallom. Gyümölcseink lefagynak. még nem sütött a nap. május 18. s kiöntött sok folyó. vonít a fagy felett. egy hétig folyton ittam. Négy napja. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. a mezőkön némán túr a vakond. fagyot suhint ma rád. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. egy író ír s hetente eladja a hazát. légy velem itt. Az április megőrült. hogy megölték. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. a másik az nem él már. odakinn fut a fény. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. vad zápor hullt időnként. Az április megőrült. Szájam körül mosoly. A harmadik fogoly. három barátom elment s mindhárom elveszett. 37 . így lettem józanabb. Vigyázz magadra. az egyik él. Az április megőrült. Az április megőrült.PÉNTEK Az április megőrült. s nem sejti. bolond. csikorgó hó esett. . hogy mindent megtorolj! 1941. Az április megőrült.

ó pásztori Múzsa. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. Domine! 38 .. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. hogy mozdul. kihez könyörgött. requiem aeternam dona ei. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. Pásztori Múzsa. Csak csont és bőr és fájdalom. segíts! úgy halnak e korban a költők. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. Ime. karmol folyton a bú. mindig. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. segíts hát! 1941. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. s nézd azokat jobbról. így álmodom én. azt hittem s fölemelt a magasba. falban a tégla sikolt. hogy süt a teste.. Csak csont és bőr e test.. most is.. ajkán táncos. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. nem jelzi halom porainkat. csöppnyi madárfütty. S akár a megtépett. új fájdalom űz a világban. a vágy kamaszos vadonába röpített. sóbányák szája beomlik. sem nemesívű szép. ujraszül. hogy ölel. a gond üli szívüket. barna test. bevallja ő is gyötrött éveit.. június 12. Görbén nőnek a fák. hét ügynök ricsajoz.. légy velem itt is e városi berken. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. Pásztori Múzsa. de e hét se riasszon el innen. Balázs. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja.. ha elalszom. de egy-két versünk hogyha marad. görög urna nem őrzi. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. az ifjú régi tetőkre. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. vedd karodba! O. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. csak ránkomlik az ég. árva legények.Pásztori Múzsám. hidd el..

. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. Tudtuk.. S nem érti árvaságunk. s akit már régen elhagyott a hang. mint egymástól mi. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem.. takard be. Mit szólnál hozzá? . te konduló harang. ha bólintunk: halott már.2 Szavak jöjjetek köré.évek óta már. s nem ült az asztalodnál. hogy meghalsz. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. hogy van Babits Mihály?” 39 . minden hiába. könnyü testű fátyol ó. gyászold meg őt. most már a Mű a mérték. Nagysága példa. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. És magasság. nem ismert téged.lám az eljövő költőnek is. ezt a költeményt is. mondd. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. És szédület.. ágyadnál nem ült. fáradtan is. ki félve lép még.. mi fáj. s hogy oly időtlen vagy te. Nem tudja majd. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. s gyászolj megint te csilla szó. mint jelszót. sírj rá a sírra most! jöjj.. ha betegen. te csillag te lassu pillantásu szó. te hold. mint a csillagok.. nézd. Szivet dobogtató. de mégis. ti fájdalom tajtékai! ti mind. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja.

Némán emelődik a test. alszik a pókháló közelében a légy a falon. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. az éber egér se kapargál. S tudja a szív. 1942. Megsajdul a borda. Mint fegyházban a villany ha kacsint. csak a fal kiabál. kondérok gőzölögnek. hideg érem az égen. kasban a méh. hogy az áram mind egy testbe fut össze. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. hogy ez itt a halál. meg a száj. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. 1942. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. mint bíbor sülttökök. Örök világosság. a férgek a perzselt emberi hús szagát. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. június 1. alszik a holdban a láng. a kéz. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. a foglyok. a fatörzsben a harkály.5 Halott keze nem fogja már a tollat. a faág. 1941. csönd van a házban. a halál. alszik a kert. hallgat a körte. rózsában a rózsabogár. a cellán árnyék szalad át. s érzik ilyenkor az őrök. 40 .

. A fejem rég kemény. Mit gondolsz.. Egyszer el akart nyelni. 1942. S tüdőm erősödött csak. a nap fején kalap. a csöppje már nehéz. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. a szárnyas két tüdő. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. KÖLTŐ Születtem. tudtam én! Üvöltöttem. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. S mégis itt vagyok. hogy annyit bőgtem én. december 26. Ebédre várok-é. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. Felnőttem. Kincstári sapka rajtam. . Ó. 41 . kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. a máj. míg borong a téli nap.. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint.. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton.A jégcsap egyre nyúlik. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó.aztán kiköpött a tó. S kérdezed: miért? hát nem tudom. tudtam. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. Tiltakoztam.

. 42 . te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. mint a hold karéja nő..A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. Az írótáblák elrepedtek. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. emlékkel teli föld. elnyugtat majd a mély.. lehull. ha este jött. pillangó gondolat.. Szállj fel. Hegy lettem volna. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. Még csönd van. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. asszonyt és bokrokat. s az égre írj. halálra érek én is. vigasztaló. erdőt. mint a lét. ha megérik. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. A fák között már fuvall a halál. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. emelt s leejt a hullámzó idő. De haragod füstje még szálljon az égig. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. s csupán a lényeget. egy képben csak talán. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. száll. vagy növény. Segíts szabadság. de már a vihar lehell. március 15. Szabad leszek. a föld feloldoz. rab voltam és magányom lassan növekszik. csönd. és néha meg olyan. ha minden összetört! 1943. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. És már tudom. s láttál. madár. A lepkét könnyü szél sodorja. oly biztos és örök. tünő istenkedés.

Úgy munkál bennem. Az őrület. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. majd visszatér a homlokodra. nem sikolt. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. S idáig hallom én. hiszen szeretsz. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. Kezed párnámra hull. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. mint a méreg s csak néha alszik. s magától csendül egy üres vizespohár. mit is jelent az nékem. mert véled él. S talán lesz még időm. nem vagy más világ. hajad kibomlik. mintha szöcske pattan. hosszú volt a nap. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. felfigyelsz. óvó tekinteted érzem kezem felett. Szeress vitézül. Felötlik s eldobom. vékony. 1943. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Fáradt vagy s én is érzem. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. Ő az. Boldog. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. hogy ha dolgozom. szétterül lobogva. bölcs vonal hűs tenyeredben. május 26. Mikor fehér a holdas éj. Védj meg. s elalszol. de bátor mihelyt magamra hagysz. szétnézel s nem tudod ki volt. hogy elmondjam milyen. 43 . hogy változik a sok rejtelmes. csak annyi. álmos szemed búcsúzva még felémint. De nesz hallatszik. Bennem él. elszáll.mint kőben a megkövesült csigaház. Készül. Ha vélem vagy lapul. Csak újra óvatos ma. elalvó nyírfaág. Pillád hosszú árnya lebben. És holnap az egészet ujra kezdem. de benned alszom én is. Hasonlat mit sem ér. mikor jöttödre vár. de rajtam kívül is. mert annyit érek én. S még mindig nem tudom elmondani neked.

eladja verseit. ki jobban érti őt. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. Nyúzd meg magad. mert tudja. ki érti még lobos szivének sok kalandját. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés.Érdemes volt-e? . Suttog neki. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. egy pillanat csupán. nem fáj. 1943. egyremegy.ne védjen bőr sem. Nyugodni készülődtem éppen. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. te már aludtál. már szerződést bogoz. Szava mint vízbe kő. Meztelen álltam. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. e hölgy kegyeltje az lesz. Már tőle függ örökre meddig s hova. mint börtönével henceg. hiszen bolond. s a kisfiú lesz lassan. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. augusztus 4. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. megrendelésre fordít. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. ki bőrével. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. Csak látszat rajtad az. Sikerre nem kacsint.kérdi tőle folyton s felveri. . nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. „Vetkezz tovább! így bíztatott. 44 . Apa és kisfia most együtt látogatják. no itt a kés. ki jókor érkezett. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. lengve és pörögve.

én se dühöngök. másról igyekeztem írni. november 21. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. És dobban. És felriadok. S nem tudnak semmit. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. Eltünt. Másról. hogy fegyver s szerszám a toll. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. sportbajnok nem lehet már. Félsorokat róttam. rossz fájdalom ébred. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. s minden megméretik. de megtanulta. 45 . S ez az ősz se hozott hírt rólad. ha méltón peng a lant. hiába! az éj. a gyermekekre gondol.koppan a hír. Élsz-e. 1943. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. És míg tollára dől. ki tudja? Ma már én sem tudom. ha egyszer majd nem él. . Eltüntél. hogy dideregtem e vers hidegétől. de a hang már hallgat. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. s hogy eljut így is ő mindenhová. dermed a szív bent. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. hogy rettegtem a szót. november 15. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. hiába táncol és csal a forró emberész. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak.És tudja. s ugyancsak nyaktörő az. sem kóbor tengerész. ez a rémes. Két bordám közt már feszülő. nyáron is lehullhat egy levél. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. mert értük dolgozik. ma is elmenekültem előle.

hol lakott itt Vörösmarty Mihály. kik mennek az uton. és csecsszopók. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. s nem tudja. őrzik. erdőt. és ott a park. nincs műszer.. ím itt e kő. vöröslő fájdalom. míg én a dolgozót is. Itthon vagyok. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja.NEM TUDHATOM. hogy merre mennek. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. de élnek dolgozók itt. de föntről e kő se látható. virágát is tudom. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. a régi szerelmek lábnyoma. vagy gyárüzem. hogy másnak e tájék mit jelent. ki dolgáért remeg. a járda peremén. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. Belőle nőttem én. s tudjuk miben vétkeztünk. világít bennük. s mi föntről pusztitandó vasút. sötét pincékbe bújva. annak térkép e táj. Ki gépen száll fölébe. mikor. messzeringó gyerekkorom világa. költők is bűntelen. a sírok közt anyókát. nevét is. s tudom. hogy ne feleljek aznap. s az iskolába menvén. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. tudom. 46 . szöllőt és sírokat. Hisz bűnösök vagyunk mi. de nékem szöcskét. egy kőre léptem én. piros zászló kezében. akikben megnő az értelem. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. tornyot. 1944. körötte sok gyerek. szelíd tanyát. s a gyárak udvarában komondor hempereg. füttyös gyümölcsöst. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. hol áfonya. ki halkan sírogat. hol és mikép. akár a többi nép. január 17. mellyel mindez jól megmutatható. a csókok íze számban hol méz. Nem tudhatom. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. ökröt. testem is majd e földbe süpped el..

vagy tűzfalat. Éld e rossz világot és mindig tudd. de megtanul majd s többé nem felejt el. január 25. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. február 29.. fölmért s tág világ. nem bírta más. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. ló. hogy más legyen. csalódást. hordozd szivedben. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. De megszökött a test. üres maradt a karton és a vászon. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. szived megállt. NEM BÍRTA HÁT. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. a külvárost. ahogy te. sötéten színes. társait. hogy mit kell tenned érte. emez a vad jelen. bivaly. úgy látja majd. a dolgozók nehézkes népe feldobott. koporsót.. S ha megtanult.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. mindegy. hiába omlik rád sír földje most. csupán az értelem.” 1944. kezed nem méláz már a lap felett. a munkáló idő emel ma már. Hivő. És hősi a halál. mert minden arra int: „Ember vigyázz. 47 . munkás. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. 1944. a tájat. Rézbőrü volt az alkony. okos. a festék megmeredt. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. igaz. hitet. árván maradt világod és világunk. korsót mond a kép. s az bírta volna még.

a majmok értenének. 48 . tagolt beszéd. csodálkoznék vidáman. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. De minden szétesett. halál költőhalál. aki míg csak él. 1944. Mi lesz most azzal. . bennük még ép az elme.Ó. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. s talán ha köztük élnék. 1944. A valóság. mint megrepedt cserép. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. nem tart már formát és csak arra vár. mely hallgatót talál. amíg csak élhet. ki most mozdulni mer. fennkölt és hősi kép. mily messzi már.ítélni így tanít. A köd szitál. A semmiségbe lép. És óriás nap égne a megszállt fák felett. S tanítna még. április 5. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. didergő földi testben kuporgó égi lélek. március 27. szép és régimódi szenvedés. Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. mi van. hogy orruk és faruk egyforma kék. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. régi börtönök nyugalma. formában beszél s arról.

nem véd meg engem sem emlék. mint alma magházában a négerbarna mag. ha lázad. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. . Hol azelőtt az angyal állt a karddal. barátom. engem nem lát a hegy. rejtett harag. sem varázslat. az másról szól. merengj el hát egy percre e gazdag életen. 1944. . szivemben nincs harag már. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. vigyáz rám s megvéd. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. s hördül. annak szép. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. április 30. bosszú nem érdekel. az új falak tövében felhangzik majd szavam.s bár tiltják énekem. ha kell. mögöttem jár. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. tollamból vers szivárog. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. hogy egy angyal kisér.baljós a menny felettem. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. magamban élem át már mindazt. mi hátravan. a bajban. a világ ujraépül. akár egy üldözött.SEM EMLÉK. május 9. nem nézek vissza többé s tudom. búvok. mint tüzes virágok. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. talán most senki sincs. fordulj el és legyints. nem önnön érdekéről. liheg. kezében kard van. de üldözők helyett a lányok kerítik. 49 . 1944. ha megpillantsz. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. bár minden egyre megy. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. és tudtam.

. 50 ... hisz megvan bennük is... csak szendereg az emberséghez méltó értelem.... az áruló.... ha elvetélt.. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön.. 1944.. Oly korban éltem én e földön... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg..... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos.. a rettentő szavak tudósa.. befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön.. akár a pestisest... Ésaiás.... nemcsak parancsra..... .. mint ott fönt a fellegek.. . s rághatta szégyenében ökleit.. Fiúk guggolnak és parázslanak. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más... már azt is gyűlölték.. az élő írigylé a férges síri holtat..... mikor gyermeknek átok volt az anyja.... kéjjel ölt.. május 10. Lehetnének talán még emberek...... míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. lába még fehér. s az asszony boldog volt.Egy lányka térdrehull... Mondjátok hát. mikor ki szót emelt. duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek......... mikor az ember úgy elaljasult.. 1944..... és várta... hogy önként. lemezt cserél.. május 19... az bujhatott.. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke... Oly korban éltem én e földön.. a háta barna... Oly korban éltem én e földön.... s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest. az ajkukon ügyetlen szép szavak. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. a rabló volt a hős. hogy nem reménytelen. ....... mikor a költő is csak hallgatott. majd ha ölni kell..

megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Žagubica fölött a hegyekben. csak sort sor alá tapogatva. a csodákat. látod-e drága. egy nappal rövidebb. a drót feszülését. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. hazatér-e? Mondd. könyvet. Este van. férgek közt fogoly állat. Lager Heidenau. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. hangos olasz. Csak én ülök ébren. mert nem tudok én meghalni se. Rémhirek és férgek közt él itt francia. az tudja. Fekszem a deszkán. horkolva repülnek a foglyok. van-e ott haza még. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.HETEDIK ECLOGA Látod-e. lengyel. aki balra hever. ujra a fogság és egy nappal az élet is. az is így szabadul csak. esteledik s a szögesdróttal beszegett. méla zsidó a hegyekben. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. élni se nélküled immár. a sűrü homályba bukót. úgy irom itt a homályban a verset. jóhírt vár. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. de a légysereg elnyugodott már. s várja a véget. megtöretett testünket az álom. csak az ész. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. barakk oly lebegő. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor. mint ahogy élek. Búvó otthoni táj! Ó. az enyhetadó. 1944. Rongyosan és kopaszon. horkan a felriadó. Alszik a tábor. vaksin. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. lásd. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. hernyóként araszolgatván a papíron. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. zseblámpát. Látod-e drága. szabad emberi sorsot. szakadár szerb. szép asszonyi szót. július 51 . suhognak az álmok. a képzelet itt. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. vad tölgykerités. felszívja az este. s látni az ablakon át. köd száll le csupán barakunkra. a bolhák ostroma meg-megujúl.

szívós leszek. bombázórajok húznak el felettem. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. mint a zsoltár. megjártam érted én a lélek hosszát.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. de nem felelhet senki rá a távol. Ellenükre élek. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. s kihez vakon. hát hallgatok. Hangod befonja álmom. Hitvesem s barátom. valóság voltál. hallgató világok. súlyos. Mikor láthatlak ujra. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. szemed kékjét csodáltam épp az égen. álom lettél ujra. s országok útjait. ki biztos voltál. 1944. egyszer. Mindent. ha kell. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. így vetít az elme. S már őszül is. s a folytonos veszélyben. Žagubica fölött a hegyekben. majdan. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. s szivemben nappal ujra megtalálom. némán is eltalálnék. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. . csak messze vagy! Túl három vad határon. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. ha kell. Lager Heidenau. nem tudom már. bíbor parázson. de mégis visszatérek.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. mint fán a kéreg. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. augusztus-szeptember 52 . a hitvesem leszel. s fogoly vagyok. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. hogy az vagy. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád.

szeptember 15. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. mint akit szárny emel. de mégis útnak indul. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog.1944. szekér és gondolat. augusztus 30. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. torlódik ember. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. szép halál. s ha kérdezed. majd tétováz s lehull. 53 . állat. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. mit érdemes még. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. maradni úgyse mer. a hegygerincre dobban. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. eltört a szilvafa. s van visszatérni otthon. míg hűl a szilvalekvár. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. Cservenka. az út nyerítve hőköl. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. október 6. kiálts rám! s fölkelek! Bor. ha pusztulást csodál. s hiába hívja árok.1944. hanyattfeküdt a házfal. vad ágyuszó gurul. akár az angyal. barátom.ERŐLTETETT MENET Bolond. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. 1944. Ó. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. Pedig bolond a jámbor. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. sörényes ég szalad. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. miért nem? még visszaszól talán.

Tarkólövés. súgtam magamnak. .hangzott fölöttem. Fölöttünk fú a förtelmes halál. mint húr. Halált virágzik most a türelem. .Így végzed hát te is. az emberek mind véreset vizelnek.1944.csak feküdj nyugodtan. Sárral kevert vér száradt fülemen. Mohács. október 24.oOo. 4 Mellézuhantam. Szentkirályszabadja. október 31. 54 . Der springt noch auf. átfordult a teste s feszes volt már. vad csomókban áll. .1944. ha pattan. a század bűzös. .3 Az ökrök száján véres nyál csorog.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->