Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. a másik után míg a falun gond szuszogott. hogy jött a legény. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . Lemászott a lány. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. csókkal patkolom harci bakancsod. csókkal szegem be harci ruhád. mint szekérről lepottyant. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. hatalmas kutyakölyke. dalt énekelt! amit kitalált néki. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. hogy ne foszoljon. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. hogy búcsúzni jött a legény. Jó nagyot szakajtott. ruhája kitartott. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. fekete dombok a szélben. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. két melle közé. terjedve lassan s emelve hasát.

1934 7 . jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. . forog. mert takaros csata készül itt. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. mögötted szakállas haditettek.a lány. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. dörmög és fölriad! s bámul rád. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. kik a faluban szertefutottak. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. Szertefutottak és összefutottak. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. kunyhók füstjéből lobogót. hogy álmára fú a szél. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg.

S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 8 . Szörnyü ábra volt. július 30. hol két út összefutott. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. ha azt hiszi nem veszem észre. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. De néha azért ő. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. füstölt. 1933. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem.

kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. hogy nem törik. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. nem bánja. mint apró seb. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. Könnyen lépek hát s arra gondolok. Már éjszakára ágyazott a kert. 9 . (Így öregszik az alkonyat. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. pihen a lejtős földeken. hogy őket látni még. hogy az árnyék közészorúlt. estének is mondhatni már. melyet a fecske ejt. elaludt. Híven tüntet két pipacs. s mosolyg a szálldosó sötét.

mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. * Gyarmati Fanni. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. őrizzem pihenését. Fanni fölébred és álmos szeme kék.S mondom a verset. fölmordul s elrohan. megugró árnyat lát a bokron át. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. 1934 OKTÓBER. hulló makk makkot kerget. a költő felesége.* s mióta alszik. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. S verssel térek a házba. nem tud a fán maradni. mikor átkarolt. arany lobogó. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. kérte. mely ha kibomlik. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. keze oly szép. kutyám borzol. úgy köti ránk a novembert. És a lomb makkal felel és feleselget. pucéran áll és félig halottan. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. vad darazsak dudolnak körül haraggal. 10 . hogy ne beszéljek. annyi makk hullt a fáról. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot.

Fodrozó füst az ákácok sora. fű és virág s mindenhol meglelem. fut macskatalpain a tompa fény. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. hiába kérdezem. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. Régi halottaimnak húsa fű. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Esti béke. vékony illatukkal álldogálok.Ó. a hallgató sötét rájukhajolt. lépek s mintha suttogásban járnék. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. téged köszöntelek. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. szőke méh. 1936 11 . az úton nehéz napom pora száll. de kérdem ujra mégis. Sötétedik. ez a kert is aludni s halni készül. s oly megszokott immár a félelem. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elúszik messzire.

még a lomb is mormog. ha bőrét hagyja rajta. régi mester. Összevissza zaj lesz. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. csaknem minden nyugodt.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Bíztatnom kell magam. Kazinczy. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. hogy el ne bujdokoljak. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. Igaz. Virágszülőként kezdtem én el. épülnek a porban porból kicsi tornyok. a táj nagy kalapként hordozza az eget. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. egy mókus pattan át. véled gondolok most. Ó. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. Mire újra mozdul. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. 1935. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. jó szerteütni néha. 12 . március 17.

Gyanakvó reggelek s vészes esték között. hol szabadság illan át a réteken és reggel. Meglát. A világ új háborúba fordul. ha dolgozol. Még álmaidban néha fölötlik a táj. hozod magaddal illatát. verseid hona. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. S mintha élnél lágy iszapban. s ahogy borul. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. Ritkán. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül.Nevetni kész a rét. ha ébredsz. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. félig és félve ülsz asztalodnál. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. mosolygós és kövér. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. 13 . egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban.

akik. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. s háború jön. adj nyugalmat. Felhőt öltek. gép. hát keményen élek. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. 14 . később dolgozom. ha partot látni vél. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat.2. bomba készül ellenem. törten heverek majd. félni nem tudok és sírni sem. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. Napod fénye már a bokrokon lóg. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. * Ó. alvó asszonyom álmában beszél. Mint hajónak ormán viharban. vére hull az égen. Miről beszélhetek? tél jön. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. 3. lefekszem én is. sárga bogyók. úgy vélek én is. s amott az este jő a dombokon. lenn. ringó délután. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. mint a hideg hegyek között útépítők. senkise lát. villám fényinél kiált az őr.

* 15 . tiszta ing. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. Faltól ablakig. az este a fák ága között forog és egyre dong. fehérre hófehér. A röpke béke véle tünt. jó piszmogás és hűvös. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. Ó. Ébred a sövény. korán jön végig az úton az este.4. óra csengése nélkül. lassú ébredés. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. S mint a szabadság szerszámai. Ó. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. fáradt vándorba kap. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. vasárnap reggel. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás.

díszes őszökön. mint holtrasebzett őzeké. s rágódva régi. holtak között hallgatag ballagok.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. keríts be lusta ősz. ahol a szabadság zászlai hullanak. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. szívós téli tő. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. hősi test. Világíts. Őrizz magány. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. És holnap már lehet. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. A lélek egyre többet elvisel. vadul rohanó halál szele kél. 1936 16 . fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. új szégyent ró szivembe az idő. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. távol égő tartomány! hideg van. konokon élek. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. markos sötét kavarog. hogy jöjjön a fagy. Várak és fűszálak perzselődnek. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó.

1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. a pendülő. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen.JÁRKÁLJ CSAK. tisztán élj te most. . ki megmutatta már. Mögöttem két halott.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. nem tudom. 17 . kemény szabadság tágas és szeles tetőire. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. akár egy győztes. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. mint a sok sebtől vérző. Ó. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. oly mélyről nőttem én. vagy élt öt percet. hogy mennyit ér: mögötte két halott. S oly keményen is. mint jámbor. oly árván nőttem én. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. költő. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. nagy farkasok. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. ikret szülő anyácska. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. előttem a világ. a mélységből ide. mint a haramiák. rút kisded voltam én. kis vadállatot.

mely ott sütött szobám falán. Milyen mély volt gyerekkorom. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. árny az árnyban. hogy te tudod. huszonnyolc éve. 1937 EZ VOLNA HÁT. hamar halálra növő növendék. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. a gyermeket elrémitő. anyácska! véres szökevény! Anyácska. e rémület. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. Ó mennyi társ. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. ha este lett s párnáimon vért láttam én. komolykodó. lepke kezeddel ints felém. Sziszeg a toll. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé.Milyen mély volt gyerekkorom. hogy halott vagy. tünődő. kiáltottam? már nem tudom mikor. E ritkán szálló szó. nagy. most ugyanannyi lettem én. csöndben némaság. Ó árny az árnyban. emlékeim közt fekszem itt hanyatt.. hogy jól van így. erősen tűz a nap. míg sort a sorhoz űz. vakít. Huszonnyolc éves voltál akkor. 18 . a férfikorba nőttem én. hófehér pehely helyett. a képen huszonöt talán. s milyen hüvös. s hogy nem hiába élek én. ünnepélyes ifju nő. véres áldozat. Huszonnyolc éves voltál akkor..

hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. hős orom. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. mikor derengenek fel a falak. szelíd szemén az éber értelem villan megint. míg körültekint. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. tüzes csobogó. fütyölni kezd a fölriadt eresz. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. Reménytelen napokra vénülök. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. halálos. 19 .Bársony sötétség nem vigasztal. zengő négyszög. nehézkes férfi váltja fel. hármat jobbra lépeget az asztalon. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. és már nem oldoz fel tüskés harag. Már ébredez. az ifju asszony arcát fény legyinti. a körtében alszik az áram. felsírja álmát és már ébredez. 2 Figyelj csak. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. Már onnan jő a szél és hozza híreit. mely túlvisz majd e mély koron. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. Körültekint és védő. álmos. elalszom. akit ziháltat már a régi út. de fölébred és felkél a nap. ringó félhomály van. virrasztva várom és reménytelen. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. Így fekszem. a régi villongó költőfiút konok. futó fényben lengő lobogó.

S finom fehér fapor pereg a versre.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. meghalok. majd rágni kezd. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. s ujjamig szalad az idegesség. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. Csattan a víz. Már figyelem a távol híreket. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. a rövid is elég. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. 20 . hogy tagjaim az álmot levessék. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. higgyétek el. s úgyis minden töredék. s nem tudod. hogy téged itt ki értett. már egy-egy szó ritmusra lépeget. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet.

a mű. Leírtam s nem merek felnézni most. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. Sosem feledtem el. szegényen s jámboran. egyedül esel át a halálon. azt sose várd. szagosat fú felém egy jázminág. Hintázik az alma sötéten az ágon.. . Szárnyukba rejtik csőrük a libák. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. kérj magadnak. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. eltemetnek végül itt. Egyedül. s hogy évre év rakódik.? Éltem. ujra kérek s nagy kerek. BŰNTUDAT Ringóra dongó. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. jobbra a konyha. hogy meghalok: ime.az megmaradt? ESTE LETT Este lett.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. De mondd. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek.. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. mind tudtam én. szél söpri a port. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . S én kérek. bíztat rokonom. rögre rög és kőre kő. míg végül elástak ide. Készülj. a jó Eduárd. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. Csak várok és sunyítok. hogy lenn a test megárad és a férges.

hóhaju vénség. fénylő keréken pék suhant és énekelt. (Jaj szőke gyerekkor. a sikongás felhallik egészen a házig. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. egy ág leszakadt. tíz óra volt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. de messzire szálltál! ó. erős illatok szálltak utánuk.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. gép dongott fenn. a nap sütött. homlokukat rohamsisak ótta. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. a délelőtt megállt. 1938 BÉKE. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. az uccán béke lengett s valami borzalom. tíz óra volt. gőzölgő katonák jöttek reggel.) 1936 22 . akit szerettem és nem él. és ma bősz ágyuk. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. férfisorsunk nehéz lobogója. tapadó kerekekkel. Csend lett. tíz óra volt.

hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. fájdalom kerít körül fehéren. De mindenünnen. fehérlő fájdalom. ki ujra kezdi éltét.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. lehunyt pilláju völgy ölén. mint rettegő kezed. a ritka és nehéz szavak tudósa. Úgy írom itt e lassu költeményt. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. fürkésző ormokon. éjjel szederjes mellén a dajka idő. s vígaszul hiába mondod. Őrizz és védj. akárhol. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. s mit érek én. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. messzi az! Sanghaj. Mit ér a szó két háború között. mint búcsuzó. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. ne nézz a földre sem. rémitő gyermekét szoptatja nappal. s te hószín öntudat. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . akár apályidőn tengert a só. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most.

gyereksereg visong. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. s állj meg fölöttünk is. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. Ó. tudunk-e énekelni még? Ó. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. . forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. a réteken zászlós sörényü. de jaj. merre vagy? hová tüntél e télből.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. tarts ki addig lélek. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. védekezz! 1938 24 .

itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. igaz. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. elmenekült. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom.. most lágyan mosolyog.undorodom csak. ismerted Federícót. hogy már néha nem is fáj. de mondd. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. tam multae scelerum facies. hogy nincs aki eltakarítsa. asszonyi had. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . játszik az ég. úgy teli zajjal az erdő. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Meghalt. PÁSZTOR Nem menekült. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. PÁSZTOR Hallom. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. . gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. Azt hiszem. sose higgy a bolondnak. ki siratja. Igaz is. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. S jó.. Két éve megölték már Granadában. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. megszoktam e szörnyü világot annyira.. csak nemet intett folyton e rendre. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. nézd csak meg a tócsát.

verset szoktam írni én ilyenkor. utolsó huszas évem. nem védi semmi és a házat. s rajta fehérlik bár a kereszt. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. hogy ennyi lettem. árva faluk közt? Írok azért. utána: harminc. . ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. szédülés hintáztatott. öreg este szakad rám. Áldjon az ég. ritka a farkas is erre. Mozdul év az éven: a szív ijedt. itt nyugalom van. de aznap nem békitett meg semmisem. mely jelzi. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. tudja. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. mint ott az a tölgy él. hogy a nyáj. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. de addig is új levelet hajt. s gyakran el is feleded. ó jaj. húszon ím kilenc s utána ó jaj. amit őrzöl. melyet jó magasra épitett fel. a másé. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. régóta kínzom. Álmatlanul feküdtem. eső jött hirtelen. kivágják. s úgy élek e kerge világ közepén. ki békén tett-vett s közben tudta meg. vad bozótban.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. ártatlan Robinzon. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. míg hazaérek. nem maradt meg semmisem vigasznak. Jó neked.várja. Számoltam és motyogtam hajnalig. már évek óta élek így. az éj megáradt.

mert mi verssé lenne. majd letelepszik a földre. nagy folyók tünődve egyre folynak. Megvillan az ég. rák épülget benned. február 21. semmi rossz nem él szivedben. végül elolvad a hó. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. mondd? . 1941. Oly feketén teli még. te nem szereztél semmit itt. mégis űznek. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. 1941. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. FEBRUÁR Újra lebeg. csordul. lassan és borzalmas kényelemmel. Fölkeltem. hunyorint. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. Megvillan a nap. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. nem mindegy. ha többé semmit már nem írsz.szóltam magamra. mint gyönge pelyhet lassu szél. utat váj. Megvillan a nap. szinte lecseppen. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. 27 . tollát rázza felé s cserren már a veréb. vagy leszúrnak. ringat s úgy emel fel. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. február 5.dédelget. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben.

lépkednek benne lombos fasorok. földbe búnak. március 12. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. ó április. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 1941. JÚNIUS Nézz csak körül. február 28. az ég derüs. lehull. 28 . június 12. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. hálót se sző a pók. nincs homlokán redő. 1939. február 26. Megbú a fázós kis meleg. február 25. sárgás aranygolyók. most dél van és csodát látsz. fehérlő illatokkal alkonyul. 1940. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Elfáradnak. de futnak már a kiscsibék. A hegyről hűvös éj csorog. s zajong a március. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. vad. A fázós rügy nem bujt ki még. 1941. utak mentén virágzik mind az ákác. fintorog. a nap se süt. 1941.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. este lett. Ó április. apró üvegre lép s féllábon elszalad. vidám. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. MÁJUS Szirom borzong a fán.

a holtak foga koccan. Nesztelenül közelít. január 14. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. 1941. félek? Nem is félek talán. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. 1940. S zizegnek fönn a száraz. NOVEMBER Megjött a fagy. barna ékszer: vadgesztenyék. aranylik fenn a faág. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. 1941. július 15. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Minden aranysárga itt. leülnek a vándorok.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. július 21. a perzselőt! a hűs esők előtt. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. Hallani. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. Kibomló konttyal jő az édes ősz. hát lengeti a tengeri. sikolt a ház falán. mély havon át a halál. Mind Afrikát idézik. lomha madár. Köd száll. 1939. február 11. 29 . 1940. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. február 7. Kamra mélyén egér rág.

költő voltál. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. anyáknak sincsen már fia.megöltek ők. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. Harcát a nép most nélküled víjja. 30 . nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. az égből nap se tűz. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. hej. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. de mélyben állok mégis itt. feketeszárnyu háború. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. Hispánia! De jönnek új hadak. Népek kiáltják sorsodat. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. mikor jöttek. . rámsír az esővert korom. ha kell a semmiből. Madárfió se szól. Ó suhogó. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők.HISPÁNIA. Házak fölött. mást mit is tehettek.

örökre! mint emlékedet e tépett költemény. nyirkos.. 1939 31 . kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. vagy magvait a televény csak télen át. * Ó. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mint a kő. lejtett utánad az.Száll? inkább csak lejt. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. míg rá nem hull a hó. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . földönfutó és tömzsi páros illat. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. S nem úgy. körötted hét szép csillag ég. mint mókust rejti odva. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át.érted is. mondd? te lélekűzte test. * Most rejt a föld. szalad. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. mint a szellő.. súlyos vagy.

Olyan. mert az igazra tanu. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. kit végül is megölnek.mégis a sziklaszál ha nem ma. néma kövek között. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. 1939. a nap sütött. szétszór a szél és . Némuljak én is el? mi izgat versre ma. piros a vér és piros a pipacs. higgyétek nékem el.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. ki tudja. És a pipacs szöszöske szára zöld. január 10. sírba se tesznek. a mélyben élek. ki csak máglyára jó. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. mert maga sosem ölt. hogy fehér a hó. S higgyétek el. ó hazám! Árnyékba burkolsz. a völgy se ringat.holnap visszadalolja majd. Sziklák fölöttem. hogy belép. 32 . mint egy riadt veréb. szélben. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. . június 1. s e költeményt itt. akkor se. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. Olyan. távol a fényes ég. most völgybe zárod tört fiad. mondd! a halál? . mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. 1939.

jégből gyönge virág pattan az ablakon. halkan koccan a fagy. fúja hideg sötét. Mély barlangja ölén borzas a medve. Körülnéz néha s felsikolt az év. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. mint a verejték. jegyezni sem birom. január 5.A vén villanyzsinór is felrikolt. majd röpül és zuhan. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . ónos a téli ég. épp úgy mint a halál. csodálkozom. sodorja lomha testét már felé s minden kering. tükre sajogva megáll s döfködi partját. mind olyan fehérek. hogy élek. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. meg-megvillan a hold. körülnéz. felhők rojtja libeg. teli csönd hallgat utána. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. aztán elalél. hinnéd. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. pattog az erdei út mentén a folyó. sír a kis őz is. Most érkezett. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. 1940. csipke csak és súlyosan omlik alá. És suhogó. Így lépdelget eléd most ez a versem is. 1940. február 27. jajong. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. halkan toppan a szó. szép szeretők csontja s el is reped. egész nap messze járt. Sírdogál a kis őz.

Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. A holdra tajték zúdúl. Megállok itt a fa tövében. április 6. lassan. mikor már felriadtam rémülten és felültem. álmos. a nappal fájhatott még. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. az égen sötétzöld sávot von a méreg. gyönge sem. még nem is volt egészen három óra. mert kértelek. majd szavaltam. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. hogy keringél a vér ütőeredben. ezt is. Meséled. mint születésem előtt. 1940. neszekkel teljes. Lenyúl egy ág. motyogtam. langyos csönd ölel. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. 1941. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. ha árnyék leng a kertben. de én soha még semmit sem feledtem. Élek. Talán egy más halált. csak fáradt. süvöltve. Hallgatok. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. 34 . Cigarettát sodrok magamnak. a rémek útja várt. a két karom kitártam. érthetetlen. s hanyattfeküdtem némán. gondosan. ne vedd el. hallgattam. mint régesrégen. S továbbálmodtam akkor. oly hirtelen szakadt rám.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. lombját zúgatja mérgesen. Megértem azt is. Feledni kellene. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. súlyosnak érzem a levegőt. június 8.

S mint bárki mást. Még él. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. FÖLSZÁRAD. Ló nyerít. 35 . Két karoddal átölelsz te. S csattog az olló. Két karodban gyermek vagyok. április 20. sötét ruhája válla csupa korpa. Eső esik. macska nyávog. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Két karomban gyermek vagy te. Látom hébe-korba. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Nézd a világ apró rebbenéseit. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Fölszárad. Két karommal átölellek s nem félek. a hitvesét is ismerem szagárul. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Két karodban a halálon. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Nézd a világ apró rebbenéseit. Akár a gyökvonást. Nap süt. Feledni tudnak jól.ESŐ ESIK. mint egy álmon átesem. Semmi sem segít. Elődje vén volt már. Két karomban ringatózol csöndesen. Felejtik. Harsan. hallgatlak. ha félek. hallgatag. 1941. 1941... csak elfeledték. Uborkát esznek. Egy műhely mélyén lámpa ég. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. Meghalt. A sarkon túl egy illatszerárus árul. január 30. Még kávéházba jár. Költőt is feledtek. Ismerem.

És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. Mindent megírok én. dühömben már nevettem. mit is tehetnék.. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. halkan. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. a költő ír... De jaj. mert bátorság ez is. egy sor is mily kényes és szeszélyes.. ne is tagadd. ég s föld között hazátlan.. akár neked. emberként éltem én is.. 1941.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. ki most csak pusztitok. Ha fönn vagyok. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. S ha lesz még majd kinek. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. ki érti meg. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. rémülten a terek. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. Miről gondolkodol. barátod! és összenőtt veled. hogy lődöztek barátom. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. no hagyjuk már. tudom jól. 36 . Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. Félek ott fönn. április 27.. Vagy csak dudolni róla. túlzottan megszerettem. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. fogam közt szűrve. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. igaz. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. mit is tehetnék? A költő ír. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. lásd.. heverni lenn egy ágyon. a lélekzet megáll. a védelem erős volt. S egy vers milyen veszélyes. hogy most nem hallhatod. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. ha tudnád. S a gépet is.

május 18. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. hogy mi történt. Vigyázz magadra. Az április megőrült. Az április megőrült. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. a mezőkön némán túr a vakond. csikorgó hó esett. Az április megőrült. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. Az április megőrült. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. s kiöntött sok folyó. így lettem józanabb. odakinn fut a fény. egy író ír s hetente eladja a hazát. vonít a fagy felett. Szájam körül mosoly. hogy megölték. fagyot suhint ma rád. Az április megőrült. . Gyümölcseink lefagynak. egy hétig folyton ittam. agyában két golyó. Négy napja. bolond.PÉNTEK Az április megőrült. A harmadik fogoly. légy velem itt. három barátom elment s mindhárom elveszett. 37 . vad zápor hullt időnként. s nem sejti. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. az egyik él.hallom. még nem sütött a nap. hogy mindent megtorolj! 1941. a másik az nem él már.

így álmodom én. Pásztori Múzsa.. vedd karodba! O. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. ó pásztori Múzsa. légy velem itt is e városi berken. mindig. ha elalszom. hogy süt a teste. görög urna nem őrzi. a gond üli szívüket. június 12. ujraszül. csak ránkomlik az ég. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok.. falban a tégla sikolt. barna test. segíts hát! 1941. Csak csont és bőr e test.. S akár a megtépett. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.Pásztori Múzsám. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. s nézd azokat jobbról. bevallja ő is gyötrött éveit. hogy mozdul. de e hét se riasszon el innen. ajkán táncos. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. Domine! 38 . az ifjú régi tetőkre. hogy ölel. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. most is. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. sóbányák szája beomlik. a vágy kamaszos vadonába röpített. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. azt hittem s fölemelt a magasba. requiem aeternam dona ei. új fájdalom űz a világban. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. hét ügynök ricsajoz.. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. árva legények. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. nem jelzi halom porainkat. de egy-két versünk hogyha marad. kihez könyörgött.. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. Csak csont és bőr és fájdalom. sem nemesívű szép. Pásztori Múzsa.. Balázs. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. segíts! úgy halnak e korban a költők.. Görbén nőnek a fák. karmol folyton a bú.. csöppnyi madárfütty. hidd el. Ime.

Nagysága példa. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ.. hogy meghalsz. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. te konduló harang.. ki félve lép még. te csillag te lassu pillantásu szó.. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. sírj rá a sírra most! jöjj.lám az eljövő költőnek is. Mit szólnál hozzá? . hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. ti fájdalom tajtékai! ti mind.évek óta már. takard be. s akit már régen elhagyott a hang. minden hiába. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. ha bólintunk: halott már. Tudtuk. mint egymástól mi. Nem tudja majd. nézd.. könnyü testű fátyol ó. S nem érti árvaságunk. ágyadnál nem ült. És magasság. . s hogy oly időtlen vagy te. nem ismert téged. És szédület. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. hogy van Babits Mihály?” 39 . mint a csillagok. mondd. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. ha betegen. gyászold meg őt. s nem ült az asztalodnál. mi fáj. most már a Mű a mérték. te hold. ezt a költeményt is. s gyászolj megint te csilla szó. mint jelszót. de mégis..2 Szavak jöjjetek köré.. fáradtan is. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. Szivet dobogtató.

S tudja a szív. csönd van a házban. a kéz. a faág. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. a halál. június 1. a foglyok. kondérok gőzölögnek. hogy az áram mind egy testbe fut össze. 1941. alszik a kert. alszik a holdban a láng. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. 1942. s érzik ilyenkor az őrök. hideg érem az égen.5 Halott keze nem fogja már a tollat. Mint fegyházban a villany ha kacsint. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. az éber egér se kapargál. kasban a méh. a fatörzsben a harkály. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. rózsában a rózsabogár. hallgat a körte. Némán emelődik a test. a férgek a perzselt emberi hús szagát. meg a száj. Megsajdul a borda. alszik a pókháló közelében a légy a falon. 40 . Örök világosság. mint bíbor sülttökök. a cellán árnyék szalad át. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. hogy ez itt a halál. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. csak a fal kiabál. 1942.

Ebédre várok-é. Tiltakoztam. 1942. hogy annyit bőgtem én.. A fejem rég kemény. Kincstári sapka rajtam. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Egyszer el akart nyelni. S tüdőm erősödött csak. S mégis itt vagyok. Ó.. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz.A jégcsap egyre nyúlik. míg borong a téli nap. a máj. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. tudtam. a nap fején kalap. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. a csöppje már nehéz. Mit gondolsz. KÖLTŐ Születtem. a szárnyas két tüdő. Felnőttem. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó.. december 26. tudtam én! Üvöltöttem.. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. 41 .aztán kiköpött a tó. . nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam.

ha minden összetört! 1943. pillangó gondolat. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. A lepkét könnyü szél sodorja. egy képben csak talán.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. emlékkel teli föld. Az írótáblák elrepedtek. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. s az égre írj. 42 . De nyüzsgő s áradó vagy bennem. De haragod füstje még szálljon az égig. mint a hold karéja nő. Segíts szabadság. Szabad leszek. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. s láttál. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Szállj fel. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. tünő istenkedés. emelt s leejt a hullámzó idő. ha megérik. Hegy lettem volna.. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. halálra érek én is.. s csupán a lényeget. március 15. rab voltam és magányom lassan növekszik. erdőt.. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. és néha meg olyan. vagy növény. a föld feloldoz. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét.. ha este jött. Még csönd van. mint a lét. vigasztaló. oly biztos és örök. A fák között már fuvall a halál. lehull. És már tudom. elnyugtat majd a mély. de már a vihar lehell. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. asszonyt és bokrokat. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. madár. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. csönd. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. száll.

de bátor mihelyt magamra hagysz. hogy ha dolgozom. s elalszol. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. május 26. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. Boldog. vékony. Szeress vitézül. Úgy munkál bennem. óvó tekinteted érzem kezem felett. Csak újra óvatos ma. Ha vélem vagy lapul. mert annyit érek én. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. mit is jelent az nékem. S még mindig nem tudom elmondani neked. Felötlik s eldobom. nem sikolt. Készül. hajad kibomlik. 1943. szétnézel s nem tudod ki volt. S idáig hallom én. mintha szöcske pattan. hogy változik a sok rejtelmes. elszáll. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. bölcs vonal hűs tenyeredben. álmos szemed búcsúzva még felémint. S talán lesz még időm. hogy elmondjam milyen. Az őrület. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. nem vagy más világ. Ő az. Kezed párnámra hull. de benned alszom én is.mint kőben a megkövesült csigaház. mint a méreg s csak néha alszik. s magától csendül egy üres vizespohár. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. hosszú volt a nap. Fáradt vagy s én is érzem. Mikor fehér a holdas éj. de rajtam kívül is. elalvó nyírfaág. felfigyelsz. majd visszatér a homlokodra. mert véled él. Hasonlat mit sem ér. hiszen szeretsz. szétterül lobogva. mikor jöttödre vár. Védj meg. De nesz hallatszik. Bennem él. És holnap az egészet ujra kezdem. Pillád hosszú árnya lebben. 43 . csak annyi.

ki jobban érti őt. Apa és kisfia most együtt látogatják. „Vetkezz tovább! így bíztatott. Nyugodni készülődtem éppen. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. augusztus 4. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. ki bőrével. egyremegy. már szerződést bogoz. mert tudja. no itt a kés. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. s a kisfiú lesz lassan. Szava mint vízbe kő. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. ki jókor érkezett. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. Csak látszat rajtad az.Érdemes volt-e? . Sikerre nem kacsint. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. megrendelésre fordít. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. egy pillanat csupán. ki érti még lobos szivének sok kalandját.ne védjen bőr sem. Suttog neki. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. e hölgy kegyeltje az lesz. 1943. eladja verseit. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. nem fáj. . Nyúzd meg magad. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. Már tőle függ örökre meddig s hova. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. 44 . hiszen bolond. lengve és pörögve. te már aludtál. Meztelen álltam.kérdi tőle folyton s felveri. mint börtönével henceg.

s minden megméretik. sportbajnok nem lehet már. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. másról igyekeztem írni. hogy dideregtem e vers hidegétől. rossz fájdalom ébred. S nem tudnak semmit. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. És dobban. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. de a hang már hallgat. ha méltón peng a lant. sem kóbor tengerész. hiába! az éj. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. És míg tollára dől. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. rejtekező éj rámszól: róla beszélj.koppan a hír. Élsz-e. ma is elmenekültem előle. november 15. a gyermekekre gondol. én se dühöngök. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. S ez az ősz se hozott hírt rólad. nyáron is lehullhat egy levél. hiába táncol és csal a forró emberész. s ugyancsak nyaktörő az. hogy rettegtem a szót. Félsorokat róttam. dermed a szív bent. ki tudja? Ma már én sem tudom. mert értük dolgozik. s hogy eljut így is ő mindenhová. de megtanulta. ha egyszer majd nem él. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. november 21. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. 1943. .És tudja. Eltüntél. Eltünt. ez a rémes. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. Két bordám közt már feszülő. Másról. hogy fegyver s szerszám a toll. És felriadok. 45 .

vöröslő fájdalom. sötét pincékbe bújva. 46 . s nem tudja. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. nevét is. szöllőt és sírokat. hol és mikép. messzeringó gyerekkorom világa. hogy másnak e tájék mit jelent. kik mennek az uton.. Nem tudhatom. január 17. körötte sok gyerek. akikben megnő az értelem. szelíd tanyát. de élnek dolgozók itt. a járda peremén. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. a sírok közt anyókát. tornyot. ím itt e kő. mellyel mindez jól megmutatható. ökröt. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. egy kőre léptem én. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. vagy gyárüzem. de nékem szöcskét. világít bennük. testem is majd e földbe süpped el. költők is bűntelen. akár a többi nép. de föntről e kő se látható. s mi föntről pusztitandó vasút. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. piros zászló kezében. s tudom. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. hogy merre mennek. Itthon vagyok. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. s tudjuk miben vétkeztünk. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. hol áfonya. füttyös gyümölcsöst. őrzik. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. annak térkép e táj. hogy ne feleljek aznap. és ott a park. a csókok íze számban hol méz. a régi szerelmek lábnyoma. Ki gépen száll fölébe. míg én a dolgozót is. s az iskolába menvén. Belőle nőttem én. ki halkan sírogat. nincs műszer.NEM TUDHATOM. virágát is tudom. Hisz bűnösök vagyunk mi. 1944. tudom. ki dolgáért remeg. erdőt. s a gyárak udvarában komondor hempereg.. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. és csecsszopók. mikor.

sötéten színes. hogy más legyen. kezed nem méláz már a lap felett. igaz. január 25. Rézbőrü volt az alkony. ahogy te. hitet. s az bírta volna még. koporsót. korsót mond a kép. szived megállt. társait. a festék megmeredt. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. árván maradt világod és világunk. a tájat. a dolgozók nehézkes népe feldobott. okos. hogy mit kell tenned érte. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt.” 1944. 1944. mindegy. csalódást. De megszökött a test. emez a vad jelen. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. csupán az értelem. úgy látja majd. Éld e rossz világot és mindig tudd. hiába omlik rád sír földje most. a külvárost.. S ha megtanult. nem bírta más. üres maradt a karton és a vászon.. munkás. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. Hivő. És hősi a halál. de megtanul majd s többé nem felejt el. ló. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. 47 . vagy tűzfalat. mert minden arra int: „Ember vigyázz. bivaly. hordozd szivedben. fölmért s tág világ. február 29. a munkáló idő emel ma már. NEM BÍRTA HÁT.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián.

Ó. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. Mert semmit sem tehet. március 27. amíg csak élhet. szép és régimódi szenvedés. A semmiségbe lép. mely hallgatót talál. Mi lesz most azzal. De minden szétesett. április 5. halál költőhalál. s talán ha köztük élnék. bennük még ép az elme.ítélni így tanít. 48 . És óriás nap égne a megszállt fák felett. 1944. tagolt beszéd. formában beszél s arról. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. A köd szitál. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. ki most mozdulni mer. régi börtönök nyugalma. didergő földi testben kuporgó égi lélek. S tanítna még. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. Hát ül és néz. hogy orruk és faruk egyforma kék. fennkölt és hősi kép. mint megrepedt cserép. aki míg csak él. A valóság. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. mi van. 1944. csodálkoznék vidáman. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. nem tart már formát és csak arra vár. a majmok értenének. . mily messzi már.

nem nézek vissza többé s tudom. vigyáz rám s megvéd. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred.s bár tiltják énekem. hogy egy angyal kisér. ha kell. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. május 9. talán most senki sincs. 49 . az új falak tövében felhangzik majd szavam. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. mint tüzes virágok. és tudtam. tollamból vers szivárog. ha lázad. engem nem lát a hegy. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. s hördül. a világ ujraépül. fordulj el és legyints. liheg. 1944. sem varázslat.baljós a menny felettem. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. a bajban. az másról szól. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. magamban élem át már mindazt. szivemben nincs harag már. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. nem véd meg engem sem emlék. . annak szép. ha megpillantsz. mi hátravan. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. merengj el hát egy percre e gazdag életen. április 30. barátom. 1944. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. nem önnön érdekéről. bosszú nem érdekel. kezében kard van. akár egy üldözött. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. . mögöttem jár. bár minden egyre megy.SEM EMLÉK. mint alma magházában a négerbarna mag. de üldözők helyett a lányok kerítik. búvok. rejtett harag. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan.

. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. mikor ki szót emelt. Fiúk guggolnak és parázslanak...... s rághatta szégyenében ökleit. ..... hogy nem reménytelen.... ha elvetélt. akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön. az bujhatott.Egy lányka térdrehull...... Oly korban éltem én e földön........ május 19..... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek.. Oly korban éltem én e földön... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.. majd ha ölni kell...... lemezt cserél. és várta. Oly korban éltem én e földön.. az áruló. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más. 50 . s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg.. a rabló volt a hős.. . mikor besúgni érdem volt s a gyilkos...... kéjjel ölt.. a rettentő szavak tudósa.... Mondjátok hát. Ésaiás.. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat..... már azt is gyűlölték... mint ott fönt a fellegek.. mikor gyermeknek átok volt az anyja. nemcsak parancsra. csak szendereg az emberséghez méltó értelem..... május 10.... hisz megvan bennük is.... s az asszony boldog volt. mikor az ember úgy elaljasult. az ajkukon ügyetlen szép szavak. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest. . a háta barna.... az élő írigylé a férges síri holtat. 1944....... lába még fehér.. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke. mikor a költő is csak hallgatott......... befonták életét vad kényszerképzetek.. hogy önként. 1944. Lehetnének talán még emberek.

felszívja az este.HETEDIK ECLOGA Látod-e. Látod-e drága. horkan a felriadó. Rémhirek és férgek közt él itt francia. zseblámpát. a képzelet itt. a csodákat. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. suhognak az álmok. július 51 . Búvó otthoni táj! Ó. az is így szabadul csak. hazatér-e? Mondd. mert nem tudok én meghalni se. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. az tudja. de a légysereg elnyugodott már. a drót feszülését. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. köd száll le csupán barakunkra. könyvet. mint ahogy élek. úgy irom itt a homályban a verset. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. csak az ész. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. Lager Heidenau. Alszik a tábor. lásd. a sűrü homályba bukót. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. jóhírt vár. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Este van. szép asszonyi szót. 1944. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. szabad emberi sorsot. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. szakadár szerb. Rongyosan és kopaszon. aki balra hever. ujra a fogság és egy nappal az élet is. Žagubica fölött a hegyekben. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. hangos olasz. Fekszem a deszkán. hernyóként araszolgatván a papíron. az enyhetadó. a bolhák ostroma meg-megujúl. méla zsidó a hegyekben. vad tölgykerités. horkolva repülnek a foglyok. s várja a véget. esteledik s a szögesdróttal beszegett. lengyel. férgek közt fogoly állat. csak sort sor alá tapogatva. barakk oly lebegő. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. látod-e drága. van-e ott haza még. Alszik a tábor. Csak én ülök ébren. egy nappal rövidebb. vaksin. s látni az ablakon át. megtöretett testünket az álom. élni se nélküled immár.

hallgató világok. s fogoly vagyok. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. megjártam érted én a lélek hosszát. szemed kékjét csodáltam épp az égen. némán is eltalálnék. egyszer. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. a hitvesem leszel. de mégis visszatérek. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. de nem felelhet senki rá a távol. csak messze vagy! Túl három vad határon. álom lettél ujra. augusztus-szeptember 52 . üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. Žagubica fölött a hegyekben. s kihez vakon. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. mint a zsoltár. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. mint fán a kéreg. hát hallgatok. Mikor láthatlak ujra. bombázórajok húznak el felettem. ki biztos voltál. majdan. hogy az vagy. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. s a folytonos veszélyben. bíbor parázson. így vetít az elme. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. Hangod befonja álmom. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. nem tudom már. Hitvesem s barátom. Lager Heidenau. szívós leszek. .LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. ha kell. Ellenükre élek. ha kell. súlyos. 1944. S már őszül is. csodákban hittem s napjuk elfeledtem.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. valóság voltál. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. s szivemben nappal ujra megtalálom. Mindent. s országok útjait.

de mégis útnak indul. 53 .1944. torlódik ember. szekér és gondolat. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban.1944. szeptember 15. s ha kérdezed. október 6. 1944. s hiába hívja árok. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. majd tétováz s lehull. sörényes ég szalad. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. akár az angyal. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. barátom. mint akit szárny emel. míg hűl a szilvalekvár. vad ágyuszó gurul. szép halál. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. augusztus 30. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. Ó. Pedig bolond a jámbor. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. ha pusztulást csodál. eltört a szilvafa. maradni úgyse mer.ERŐLTETETT MENET Bolond. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. a hegygerincre dobban. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. az út nyerítve hőköl. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. állat. kiálts rám! s fölkelek! Bor. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. hanyattfeküdt a házfal. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. mit érdemes még. miért nem? még visszaszól talán. s van visszatérni otthon. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. Cservenka. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken.

4 Mellézuhantam. .3 Az ökrök száján véres nyál csorog. vad csomókban áll. 54 . Mohács.hangzott fölöttem. az emberek mind véreset vizelnek. ha pattan.Így végzed hát te is. súgtam magamnak. .csak feküdj nyugodtan. október 24.1944.oOo. Fölöttünk fú a förtelmes halál. átfordult a teste s feszes volt már. Tarkólövés.1944. Halált virágzik most a türelem. mint húr. . Sárral kevert vér száradt fülemen. Szentkirályszabadja. a század bűzös. október 31. . Der springt noch auf.