Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hogy ne foszoljon. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. hogy búcsúzni jött a legény. terjedve lassan s emelve hasát. a másik után míg a falun gond szuszogott. mint szekérről lepottyant. Lemászott a lány. csókkal patkolom harci bakancsod. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. két melle közé. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. dalt énekelt! amit kitalált néki. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. ruhája kitartott. hogy jött a legény. hatalmas kutyakölyke. Jó nagyot szakajtott. csókkal szegem be harci ruhád. fekete dombok a szélben.

míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. 1934 7 .a lány. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. Szertefutottak és összefutottak. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. forog. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. hogy álmára fú a szél. . kik a faluban szertefutottak. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. mert takaros csata készül itt. mögötted szakállas haditettek. kunyhók füstjéből lobogót. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. dörmög és fölriad! s bámul rád.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült.

3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. ha azt hiszi nem veszem észre. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. 1933. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. július 30. füstölt. Szörnyü ábra volt. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. De néha azért ő. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. hol két út összefutott. 8 .TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé.

s mosolyg a szálldosó sötét. hogy az árnyék közészorúlt. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. mint apró seb. estének is mondhatni már. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. hogy őket látni még. melyet a fecske ejt. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. pihen a lejtős földeken. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. elaludt. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. Már éjszakára ágyazott a kert. (Így öregszik az alkonyat. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. 9 . hogy nem törik.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. Könnyen lépek hát s arra gondolok. Híven tüntet két pipacs. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. nem bánja.

mely ha kibomlik. hulló makk makkot kerget. keze oly szép.* s mióta alszik. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. őrizzem pihenését. arany lobogó. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. mikor átkarolt. kutyám borzol. vad darazsak dudolnak körül haraggal. 1934 OKTÓBER. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. * Gyarmati Fanni. kérte. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. úgy köti ránk a novembert. annyi makk hullt a fáról.S mondom a verset. Fanni fölébred és álmos szeme kék. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. pucéran áll és félig halottan. a költő felesége. És a lomb makkal felel és feleselget. S verssel térek a házba. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. hogy ne beszéljek. megugró árnyat lát a bokron át. nem tud a fán maradni. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. 10 . hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. fölmordul s elrohan.

Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. Régi halottaimnak húsa fű. lépek s mintha suttogásban járnék. hiába kérdezem. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. Sötétedik.Ó. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. a hallgató sötét rájukhajolt. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. fű és virág s mindenhol meglelem. téged köszöntelek. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. s oly megszokott immár a félelem. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Fodrozó füst az ákácok sora. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. szőke méh. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. de kérdem ujra mégis. Esti béke. vékony illatukkal álldogálok. az úton nehéz napom pora száll. A nap zaja elúszik messzire. ez a kert is aludni s halni készül. 1936 11 . gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. fut macskatalpain a tompa fény.

IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. régi mester. Virágszülőként kezdtem én el. hogy el ne bujdokoljak. ha bőrét hagyja rajta. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. Kazinczy. 1935. jó szerteütni néha. Ó. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. a táj nagy kalapként hordozza az eget. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Összevissza zaj lesz. 12 . tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. véled gondolok most. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. egy mókus pattan át. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. Mire újra mozdul. Igaz. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. Bíztatnom kell magam. épülnek a porban porból kicsi tornyok. még a lomb is mormog. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. csaknem minden nyugodt. március 17.

s ahogy borul. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. hol szabadság illan át a réteken és reggel. ha ébredsz. Meglát. 13 . Ritkán. mosolygós és kövér. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. S mintha élnél lágy iszapban. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. ha dolgozol. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. hozod magaddal illatát.Nevetni kész a rét. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. Még álmaidban néha fölötlik a táj. verseid hona. A világ új háborúba fordul. félig és félve ülsz asztalodnál. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet.

törten heverek majd. akik. Miről beszélhetek? tél jön. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. ha partot látni vél. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. villám fényinél kiált az őr. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. később dolgozom. úgy vélek én is. adj nyugalmat. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. vére hull az égen. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. félni nem tudok és sírni sem. sárga bogyók. lenn. gép. s háború jön. Felhőt öltek. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. 3. Napod fénye már a bokrokon lóg. senkise lát. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. 14 . ringó délután. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. Mint hajónak ormán viharban. s amott az este jő a dombokon. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. bomba készül ellenem. alvó asszonyom álmában beszél. lefekszem én is. mint a hideg hegyek között útépítők.2. hát keményen élek. * Ó.

A röpke béke véle tünt. az este a fák ága között forog és egyre dong. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. * 15 . korán jön végig az úton az este. fehérre hófehér. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. fáradt vándorba kap.4. jó piszmogás és hűvös. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. S mint a szabadság szerszámai. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. vasárnap reggel. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Ébred a sövény. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. lassú ébredés. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. óra csengése nélkül. Ó. Ó. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. Faltól ablakig. tiszta ing. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon.

lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. markos sötét kavarog. 1936 16 . hősi test. hogy jöjjön a fagy. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. ahol a szabadság zászlai hullanak. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. És holnap már lehet. holtak között hallgatag ballagok. mint holtrasebzett őzeké. Várak és fűszálak perzselődnek. Őrizz magány. új szégyent ró szivembe az idő. távol égő tartomány! hideg van. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. s rágódva régi. keríts be lusta ősz. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. vadul rohanó halál szele kél. konokon élek. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. A lélek egyre többet elvisel. Világíts. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. díszes őszökön. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. szívós téli tő.

ikret szülő anyácska. . merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. oly árván nőttem én. vagy élt öt percet. kis vadállatot. ki megmutatta már. oly mélyről nőttem én. nem tudom. akár egy győztes. nagy farkasok. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. mint a haramiák. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. Ó. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. S oly keményen is. 17 . hogy mennyit ér: mögötte két halott. tisztán élj te most. a mélységből ide. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. a pendülő. költő.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. mint jámbor. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. előttem a világ. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. Mögöttem két halott. mint a sok sebtől vérző.JÁRKÁLJ CSAK. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. rút kisded voltam én.

tünődő. hamar halálra növő növendék. Huszonnyolc éves voltál akkor. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. hófehér pehely helyett. Ó árny az árnyban. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. árny az árnyban. a képen huszonöt talán.. vakít. hogy halott vagy. kiáltottam? már nem tudom mikor. Milyen mély volt gyerekkorom. ha este lett s párnáimon vért láttam én. 18 . s milyen hüvös. míg sort a sorhoz űz. 1937 EZ VOLNA HÁT. komolykodó. s hogy nem hiába élek én. huszonnyolc éve. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. E ritkán szálló szó. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. Ó mennyi társ. anyácska! véres szökevény! Anyácska. a gyermeket elrémitő. Sziszeg a toll. hogy jól van így. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. Huszonnyolc éves voltál akkor. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. nagy. erősen tűz a nap. most ugyanannyi lettem én. mely ott sütött szobám falán. lepke kezeddel ints felém. ünnepélyes ifju nő. hogy te tudod. e rémület. csöndben némaság. véres áldozat.Milyen mély volt gyerekkorom.. a férfikorba nőttem én.

Már onnan jő a szél és hozza híreit. halálos. akit ziháltat már a régi út. Körültekint és védő. ringó félhomály van. futó fényben lengő lobogó. 2 Figyelj csak. míg körültekint. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. Így fekszem. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. virrasztva várom és reménytelen. zengő négyszög. tüzes csobogó. Reménytelen napokra vénülök. álmos. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. mely túlvisz majd e mély koron. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. mikor derengenek fel a falak. fütyölni kezd a fölriadt eresz. elalszom. felsírja álmát és már ébredez. Már ébredez. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. hős orom. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. a körtében alszik az áram. az ifju asszony arcát fény legyinti. szelíd szemén az éber értelem villan megint. a régi villongó költőfiút konok. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. hármat jobbra lépeget az asztalon.Bársony sötétség nem vigasztal. de fölébred és felkél a nap. 19 . hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. nehézkes férfi váltja fel. és már nem oldoz fel tüskés harag.

tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. Már figyelem a távol híreket. már egy-egy szó ritmusra lépeget. meghalok. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. s úgyis minden töredék. 20 . Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. s ujjamig szalad az idegesség. hogy téged itt ki értett. higgyétek el. Csattan a víz. a rövid is elég. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. s nem tudod. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. hogy tagjaim az álmot levessék. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. majd rágni kezd. S finom fehér fapor pereg a versre. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat.

de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam.? Éltem. eltemetnek végül itt. mind tudtam én. egyedül esel át a halálon.. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. szél söpri a port. s hogy évre év rakódik. bíztat rokonom. Hintázik az alma sötéten az ágon. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. ujra kérek s nagy kerek. kérj magadnak. Sosem feledtem el. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . hogy meghalok: ime.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. a jó Eduárd. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. jobbra a konyha. a mű. BŰNTUDAT Ringóra dongó. azt sose várd. szegényen s jámboran. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. rögre rög és kőre kő. S én kérek. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. Csak várok és sunyítok. hogy lenn a test megárad és a férges. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen.az megmaradt? ESTE LETT Este lett.. Leírtam s nem merek felnézni most. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. Egyedül. szagosat fú felém egy jázminág. míg végül elástak ide. Készülj. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. . s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. De mondd.

tapadó kerekekkel. a délelőtt megállt. de messzire szálltál! ó. tíz óra volt. az uccán béke lengett s valami borzalom. gőzölgő katonák jöttek reggel. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. a sikongás felhallik egészen a házig. gép dongott fenn. tíz óra volt. és ma bősz ágyuk. hóhaju vénség. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. tíz óra volt. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. fénylő keréken pék suhant és énekelt. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik.) 1936 22 . egy ág leszakadt. férfisorsunk nehéz lobogója.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. a nap sütött. homlokukat rohamsisak ótta. (Jaj szőke gyerekkor. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. 1938 BÉKE. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. Csend lett. akit szerettem és nem él. erős illatok szálltak utánuk.

vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. éjjel szederjes mellén a dajka idő. lehunyt pilláju völgy ölén. Őrizz és védj. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. mint búcsuzó. De mindenünnen. s mit érek én. a ritka és nehéz szavak tudósa. s vígaszul hiába mondod. messzi az! Sanghaj. akárhol. s te hószín öntudat. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . mint rettegő kezed. fehérlő fájdalom. rémitő gyermekét szoptatja nappal. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. ki ujra kezdi éltét. Úgy írom itt e lassu költeményt. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. fürkésző ormokon. akár apályidőn tengert a só. ne nézz a földre sem. fájdalom kerít körül fehéren. Mit ér a szó két háború között.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. . csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. tudunk-e énekelni még? Ó. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. védekezz! 1938 24 . merre vagy? hová tüntél e télből. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. gyereksereg visong. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. s állj meg fölöttünk is. a réteken zászlós sörényü. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. tarts ki addig lélek. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. Ó. de jaj.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te.

nézd csak meg a tócsát. Két éve megölték már Granadában.. sose higgy a bolondnak. igaz. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. játszik az ég. Azt hiszem. asszonyi had. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. úgy teli zajjal az erdő... ismerted Federícót. elmenekült. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. Igaz is. PÁSZTOR Hallom. ki siratja. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . csak nemet intett folyton e rendre. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. hogy nincs aki eltakarítsa.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. S jó. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették.undorodom csak. . tam multae scelerum facies. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. Meghalt. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. de mondd. PÁSZTOR Nem menekült. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. hogy már néha nem is fáj. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. megszoktam e szörnyü világot annyira. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. most lágyan mosolyog.

hogy arra fog irtani holnap már a favágó. Számoltam és motyogtam hajnalig. Jó neked. eső jött hirtelen. árva faluk közt? Írok azért. s gyakran el is feleded. Mozdul év az éven: a szív ijedt. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. nem maradt meg semmisem vigasznak. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . utolsó huszas évem. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. már évek óta élek így. míg hazaérek.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. hogy ennyi lettem. itt nyugalom van. ó jaj. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. ritka a farkas is erre. az éj megáradt. . mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. amit őrzöl. melyet jó magasra épitett fel. a másé. tudja. szédülés hintáztatott. régóta kínzom. ki békén tett-vett s közben tudta meg.várja. Áldjon az ég. verset szoktam írni én ilyenkor. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. mint ott az a tölgy él. húszon ím kilenc s utána ó jaj. kivágják. Álmatlanul feküdtem. utána: harminc. de addig is új levelet hajt. s rajta fehérlik bár a kereszt. s úgy élek e kerge világ közepén. ártatlan Robinzon. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. mely jelzi. vad bozótban. nem védi semmi és a házat. öreg este szakad rám. hogy a nyáj. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. de aznap nem békitett meg semmisem.

ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. FEBRUÁR Újra lebeg. február 5. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen.szóltam magamra. Megvillan a nap. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. 1941. február 21. nagy folyók tünődve egyre folynak. mint gyönge pelyhet lassu szél. nem mindegy. végül elolvad a hó. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. te nem szereztél semmit itt. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. utat váj. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. mondd? . S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. Megvillan az ég. vagy leszúrnak. Oly feketén teli még. Fölkeltem. Megvillan a nap. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. szinte lecseppen. mert mi verssé lenne. hunyorint. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben.dédelget. mégis űznek. lassan és borzalmas kényelemmel. csordul. semmi rossz nem él szivedben. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. rák épülget benned. 27 . ringat s úgy emel fel. tollát rázza felé s cserren már a veréb. majd letelepszik a földre. ha többé semmit már nem írsz. 1941. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel.

Megbú a fázós kis meleg. fintorog. utak mentén virágzik mind az ákác. A fázós rügy nem bujt ki még. most dél van és csodát látsz. vidám. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. lehull. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. 1940. MÁJUS Szirom borzong a fán. s zajong a március. vad. A hegyről hűvös éj csorog. március 12. Elfáradnak. földbe búnak. február 28. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. 28 . 1941. február 25. hálót se sző a pók. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. február 26. sárgás aranygolyók. fehérlő illatokkal alkonyul. ó április. 1941. az ég derüs. Ó április. de futnak már a kiscsibék. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 1941. apró üvegre lép s féllábon elszalad. este lett. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. nincs homlokán redő. a nap se süt. 1939. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. lépkednek benne lombos fasorok. JÚNIUS Nézz csak körül. június 12.

mély havon át a halál. a perzselőt! a hűs esők előtt. 1939. S zizegnek fönn a száraz. február 7. július 21. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Minden aranysárga itt. lomha madár. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. Kibomló konttyal jő az édes ősz. Nesztelenül közelít. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. NOVEMBER Megjött a fagy. Kamra mélyén egér rág. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. január 14. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. 1941. sikolt a ház falán. július 15. Hallani. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. 1940. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. a holtak foga koccan. Mind Afrikát idézik. február 11. Köd száll. 29 . hát lengeti a tengeri. 1940. barna ékszer: vadgesztenyék. leülnek a vándorok. aranylik fenn a faág. félek? Nem is félek talán. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. 1941. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét.

anyáknak sincsen már fia. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. Harcát a nép most nélküled víjja. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. költő voltál. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. mást mit is tehettek. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Ó suhogó. Népek kiáltják sorsodat. rámsír az esővert korom. 30 . Házak fölött.megöltek ők. Hispánia! De jönnek új hadak. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. hej.HISPÁNIA. feketeszárnyu háború. . mikor jöttek. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. Madárfió se szól. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. az égből nap se tűz. de mélyben állok mégis itt. ha kell a semmiből. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém.

mint a szellő. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. 1939 31 . kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. körötted hét szép csillag ég. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt.érted is. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. vagy magvait a televény csak télen át. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . míg rá nem hull a hó. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. mint a kő. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. földönfutó és tömzsi páros illat. S nem úgy. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. * Most rejt a föld. * Ó. mint mókust rejti odva. szalad.Száll? inkább csak lejt. micsoda égi jelt? S mi lett belőled.. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál.. súlyos vagy. nyirkos. mondd? te lélekűzte test. lejtett utánad az. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét.

távol a fényes ég. . hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. És a pipacs szöszöske szára zöld. 32 . a mélyben élek. mint egy riadt veréb. akkor se. ó hazám! Árnyékba burkolsz. ki tudja. mert maga sosem ölt. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. higgyétek nékem el. Olyan. sírba se tesznek. S higgyétek el.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. 1939. mondd! a halál? . topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék.mégis a sziklaszál ha nem ma. hogy belép. s e költeményt itt. kit végül is megölnek. szétszór a szél és . a nap sütött. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. piros a vér és piros a pipacs. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. 1939. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. néma kövek között. a völgy se ringat.holnap visszadalolja majd. hogy fehér a hó. most völgybe zárod tört fiad. mert az igazra tanu. június 1. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. január 10. Olyan. Sziklák fölöttem. ki csak máglyára jó. szélben.

hinnéd. mint a verejték. aztán elalél. jégből gyönge virág pattan az ablakon. épp úgy mint a halál. Körülnéz néha s felsikolt az év. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. halkan koccan a fagy. 1940. Mély barlangja ölén borzas a medve. körülnéz. Most érkezett. jegyezni sem birom. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. ónos a téli ég. majd röpül és zuhan. teli csönd hallgat utána. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. szép szeretők csontja s el is reped. csodálkozom. csipke csak és súlyosan omlik alá. jajong. pattog az erdei út mentén a folyó. halkan toppan a szó. február 27. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. meg-megvillan a hold. sodorja lomha testét már felé s minden kering. Így lépdelget eléd most ez a versem is. És suhogó. tükre sajogva megáll s döfködi partját. Sírdogál a kis őz. mind olyan fehérek. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. január 5. hogy élek. felhők rojtja libeg.A vén villanyzsinór is felrikolt. egész nap messze járt. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . sír a kis őz is. fúja hideg sötét. 1940.

Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. hallgattam. a két karom kitártam. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. A holdra tajték zúdúl.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. június 8. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. de én soha még semmit sem feledtem. lombját zúgatja mérgesen. mert kértelek. S továbbálmodtam akkor. gondosan. oly hirtelen szakadt rám. gyönge sem. mikor már felriadtam rémülten és felültem. Élek. érthetetlen. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. mint régesrégen. súlyosnak érzem a levegőt. Feledni kellene. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. majd szavaltam. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. ha árnyék leng a kertben. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. Cigarettát sodrok magamnak. Megállok itt a fa tövében. Meséled. Megértem azt is. 1940. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. a nappal fájhatott még. álmos. 1941. süvöltve. az égen sötétzöld sávot von a méreg. csak fáradt. hogy keringél a vér ütőeredben. lassan. s hanyattfeküdtem némán. még nem is volt egészen három óra. neszekkel teljes. április 6. langyos csönd ölel. a rémek útja várt. ezt is. Hallgatok. 34 . motyogtam. ne vedd el. mint születésem előtt. Talán egy más halált.

Nézd a világ apró rebbenéseit. 1941. Két karodban a halálon. Nap süt. S csattog az olló. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. FÖLSZÁRAD. Egy műhely mélyén lámpa ég. Nézd a világ apró rebbenéseit. Semmi sem segít. hogy hétfő s kedd oly hasonló. 1941. április 20. Ló nyerít. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Harsan. január 30. macska nyávog. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. csak elfeledték. hallgatag. Két karodban gyermek vagyok. Még kávéházba jár. Még él. Két karoddal átölelsz te. S mint bárki mást. ha félek. Akár a gyökvonást. a hitvesét is ismerem szagárul. Meghalt. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Látom hébe-korba. 35 .. hallgatlak. Eső esik. mint egy álmon átesem. Két karomban ringatózol csöndesen.. Költőt is feledtek. Felejtik. Elődje vén volt már.ESŐ ESIK. sötét ruhája válla csupa korpa. Két karomban gyermek vagy te. Két karommal átölellek s nem félek. Fölszárad. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Ismerem. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Uborkát esznek. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Feledni tudnak jól.

S ha lesz még majd kinek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. Vagy csak dudolni róla. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Ha fönn vagyok. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. 1941. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. mit is tehetnék... ki érti meg. a lélekzet megáll.. mert bátorság ez is. ne is tagadd. Mindent megírok én. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem.. S egy vers milyen veszélyes. Miről gondolkodol.. egy sor is mily kényes és szeszélyes. no hagyjuk már. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled.. a költő ír.. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. 36 . tudom jól. akár neked. dühömben már nevettem. lásd. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. heverni lenn egy ágyon.. halkan. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. mit is tehetnék? A költő ír. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. rémülten a terek. április 27. igaz. hogy lődöztek barátom. Félek ott fönn. a védelem erős volt. ki most csak pusztitok. túlzottan megszerettem. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. S a gépet is. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. ég s föld között hazátlan. De jaj. hogy most nem hallhatod. barátod! és összenőtt veled. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. emberként éltem én is. ha tudnád.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. fogam közt szűrve.

Gyümölcseink lefagynak.hallom. légy velem itt. bolond. fagyot suhint ma rád. s nem sejti. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. Az április megőrült. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. hogy mi történt. egy hétig folyton ittam. Az április megőrült. Vigyázz magadra.PÉNTEK Az április megőrült. három barátom elment s mindhárom elveszett. . a másik az nem él már. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. egy író ír s hetente eladja a hazát. vonít a fagy felett. még nem sütött a nap. Az április megőrült. s kiöntött sok folyó. Négy napja. az egyik él. 37 . Az április megőrült. így lettem józanabb. hogy megölték. agyában két golyó. május 18. Az április megőrült. Szájam körül mosoly. csikorgó hó esett. hogy mindent megtorolj! 1941. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. a mezőkön némán túr a vakond. odakinn fut a fény. A harmadik fogoly. vad zápor hullt időnként.

hogy mozdul. vedd karodba! O. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. a vágy kamaszos vadonába röpített. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. hogy ölel. falban a tégla sikolt. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. csöppnyi madárfütty.. görög urna nem őrzi. ha elalszom. ujraszül. június 12. csak ránkomlik az ég.. az ifjú régi tetőkre. hidd el. a gond üli szívüket. új fájdalom űz a világban. Domine! 38 . újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. most is. kihez könyörgött.. árva legények. requiem aeternam dona ei. ó pásztori Múzsa. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. Görbén nőnek a fák. S akár a megtépett. bevallja ő is gyötrött éveit.. így álmodom én. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. de e hét se riasszon el innen. Csak csont és bőr és fájdalom.Pásztori Múzsám. segíts hát! 1941. szemén hogy villan a nyurga mosolygás.. hogy süt a teste. légy velem itt is e városi berken. Csak csont és bőr e test. ajkán táncos. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. hét ügynök ricsajoz. de egy-két versünk hogyha marad. Balázs. mindig. sóbányák szája beomlik. s nézd azokat jobbról.. nem jelzi halom porainkat. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. karmol folyton a bú. sem nemesívű szép. barna test. segíts! úgy halnak e korban a költők. Pásztori Múzsa. Ime.. azt hittem s fölemelt a magasba. Pásztori Múzsa. okos léptekkel hogy jön a sóhaj..

tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. mi fáj. s hogy oly időtlen vagy te.. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. mint egymástól mi. ezt a költeményt is. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. Nem tudja majd. És magasság.. s nem ült az asztalodnál. ágyadnál nem ült.2 Szavak jöjjetek köré. hogy meghalsz. most már a Mű a mérték. Nagysága példa. fáradtan is. sírj rá a sírra most! jöjj. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. ha bólintunk: halott már. mondd. te csillag te lassu pillantásu szó. Tudtuk. te konduló harang. de mégis. mint a csillagok. könnyü testű fátyol ó. Mit szólnál hozzá? . 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. takard be. S nem érti árvaságunk.. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég.évek óta már. te hold. minden hiába.. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. nem ismert téged. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. gyászold meg őt. És szédület. Szivet dobogtató. nézd. . hogy van Babits Mihály?” 39 . s gyászolj megint te csilla szó. ti fájdalom tajtékai! ti mind.lám az eljövő költőnek is.. s akit már régen elhagyott a hang. ki félve lép még.. mint jelszót. ha betegen.

5 Halott keze nem fogja már a tollat. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. csönd van a házban. kasban a méh. Megsajdul a borda. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. hideg érem az égen. Némán emelődik a test. az éber egér se kapargál. 40 . 1942. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. s érzik ilyenkor az őrök. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. a férgek a perzselt emberi hús szagát. hogy ez itt a halál. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. június 1. 1942. a kéz. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. a cellán árnyék szalad át. meg a száj. alszik a kert. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. 1941. kondérok gőzölögnek. a fatörzsben a harkály. alszik a pókháló közelében a légy a falon. Mint fegyházban a villany ha kacsint. a faág. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. hallgat a körte. rózsában a rózsabogár. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. alszik a holdban a láng. Örök világosság. a foglyok. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. csak a fal kiabál. a halál. hogy az áram mind egy testbe fut össze. mint bíbor sülttökök. S tudja a szív.

a nap fején kalap. Egyszer el akart nyelni. Kincstári sapka rajtam. 1942. Ó. Ebédre várok-é. S kérdezed: miért? hát nem tudom.aztán kiköpött a tó. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. a máj. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. Tiltakoztam. . míg borong a téli nap. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam.. a csöppje már nehéz.. tudtam.A jégcsap egyre nyúlik. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. hogy annyit bőgtem én. december 26. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. S tüdőm erősödött csak. Mit gondolsz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. KÖLTŐ Születtem.. a szárnyas két tüdő. S mégis itt vagyok. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. 41 . Felnőttem.. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. tudtam én! Üvöltöttem. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. A fejem rég kemény. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó.

Szabad leszek. emelt s leejt a hullámzó idő. erdőt. s az égre írj. tünő istenkedés. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. de már a vihar lehell. asszonyt és bokrokat. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. vagy növény. oly biztos és örök. emlékkel teli föld. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. És már tudom. csönd. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét.. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon.. 42 . mint a lét.. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. Az írótáblák elrepedtek. De haragod füstje még szálljon az égig. Még csönd van. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. elnyugtat majd a mély. mint a hold karéja nő. A fák között már fuvall a halál. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. száll. rab voltam és magányom lassan növekszik. lehull. halálra érek én is. Szállj fel. ha minden összetört! 1943. s csupán a lényeget. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. vigasztaló. és néha meg olyan. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Segíts szabadság. ha este jött. a föld feloldoz. pillangó gondolat. egy képben csak talán. Hegy lettem volna. A lepkét könnyü szél sodorja. március 15. madár.. ha megérik. s láttál.

de bátor mihelyt magamra hagysz. hogy változik a sok rejtelmes. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. mert annyit érek én. nem vagy más világ. Kezed párnámra hull. május 26. óvó tekinteted érzem kezem felett. Az őrület. elszáll. hiszen szeretsz. mintha szöcske pattan. de rajtam kívül is. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. mit is jelent az nékem. S még mindig nem tudom elmondani neked. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. És holnap az egészet ujra kezdem. s elalszol. Védj meg. nem sikolt. S idáig hallom én. csak annyi. Fáradt vagy s én is érzem. Ő az. hosszú volt a nap. Pillád hosszú árnya lebben. mert véled él. vékony. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Ha vélem vagy lapul. szétterül lobogva. s magától csendül egy üres vizespohár. S talán lesz még időm. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. hajad kibomlik. elalvó nyírfaág. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. Úgy munkál bennem. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Boldog. 43 . 1943. álmos szemed búcsúzva még felémint. majd visszatér a homlokodra.mint kőben a megkövesült csigaház. Mikor fehér a holdas éj. Készül. hogy ha dolgozom. Felötlik s eldobom. szétnézel s nem tudod ki volt. bölcs vonal hűs tenyeredben. Csak újra óvatos ma. Bennem él. felfigyelsz. Szeress vitézül. mint a méreg s csak néha alszik. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. mikor jöttödre vár. hogy elmondjam milyen. de benned alszom én is. De nesz hallatszik. Hasonlat mit sem ér.

Érdemes volt-e? . ki jobban érti őt. 44 . lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. megrendelésre fordít. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. már szerződést bogoz. te már aludtál. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. mint börtönével henceg. ki bőrével. egy pillanat csupán. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. ki érti még lobos szivének sok kalandját. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. Suttog neki. hiszen bolond. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. Szava mint vízbe kő. eladja verseit.kérdi tőle folyton s felveri. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. „Vetkezz tovább! így bíztatott. Már tőle függ örökre meddig s hova. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. Nyugodni készülődtem éppen. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. e hölgy kegyeltje az lesz. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember.ne védjen bőr sem. lengve és pörögve. nem fáj. Apa és kisfia most együtt látogatják. egyremegy. Nyúzd meg magad. 1943. s a kisfiú lesz lassan. mert tudja. no itt a kés. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. Sikerre nem kacsint. . Meztelen álltam. augusztus 4. ki jókor érkezett. Csak látszat rajtad az. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

ha méltón peng a lant. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. rossz fájdalom ébred. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. november 15. hogy dideregtem e vers hidegétől. s ugyancsak nyaktörő az. És felriadok. ma is elmenekültem előle. nyáron is lehullhat egy levél. . ha egyszer majd nem él. És dobban. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. de a hang már hallgat. dermed a szív bent. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. Eltüntél.És tudja. És míg tollára dől. ez a rémes. Félsorokat róttam. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. hogy fegyver s szerszám a toll. Élsz-e. másról igyekeztem írni. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. hiába! az éj. hogy rettegtem a szót. ki tudja? Ma már én sem tudom. s hogy eljut így is ő mindenhová.koppan a hír. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. november 21. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. mert értük dolgozik. Eltünt. Két bordám közt már feszülő. én se dühöngök. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. 1943. hiába táncol és csal a forró emberész. de megtanulta. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. 45 . sportbajnok nem lehet már. S nem tudnak semmit. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. sem kóbor tengerész. S ez az ősz se hozott hírt rólad. Másról. s minden megméretik. a gyermekekre gondol. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg.

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. ki halkan sírogat. egy kőre léptem én. szelíd tanyát. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. erdőt. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. mellyel mindez jól megmutatható. míg én a dolgozót is. ím itt e kő. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. kik mennek az uton. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. vagy gyárüzem. tudom. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. s tudom. hol áfonya. nincs műszer. füttyös gyümölcsöst. s mi föntről pusztitandó vasút. hogy merre mennek. de nékem szöcskét. világít bennük. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. virágát is tudom. mint fatörzsből gyönge ága s remélem.NEM TUDHATOM. sötét pincékbe bújva. s tudjuk miben vétkeztünk. akikben megnő az értelem. őrzik. és ott a park. s a gyárak udvarában komondor hempereg. piros zászló kezében. 1944. tornyot. nevét is. Nem tudhatom. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. akár a többi nép. s az iskolába menvén. körötte sok gyerek. messzeringó gyerekkorom világa. hol és mikép. vöröslő fájdalom. ökröt.. mikor. de föntről e kő se látható. a régi szerelmek lábnyoma. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. a sírok közt anyókát. ki dolgáért remeg. annak térkép e táj. szöllőt és sírokat. Hisz bűnösök vagyunk mi. és csecsszopók. költők is bűntelen. Belőle nőttem én. 46 . hogy ne feleljek aznap. testem is majd e földbe süpped el. hogy másnak e tájék mit jelent. a járda peremén. de élnek dolgozók itt. Ki gépen száll fölébe.. s nem tudja. a csókok íze számban hol méz. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. január 17. Itthon vagyok.

a dolgozók nehézkes népe feldobott. NEM BÍRTA HÁT. január 25. csalódást. vagy tűzfalat. De megszökött a test. S ha megtanult. okos. a külvárost.. mindegy. társait. a tájat. És hősi a halál. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. emez a vad jelen. koporsót.. ló. 1944. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. hitet. a festék megmeredt. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. igaz. árván maradt világod és világunk.” 1944. csupán az értelem. ahogy te. üres maradt a karton és a vászon. Rézbőrü volt az alkony. Hivő. de megtanul majd s többé nem felejt el. hogy mit kell tenned érte. korsót mond a kép. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. hordozd szivedben. szived megállt. sötéten színes. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. hiába omlik rád sír földje most. hogy más legyen. 47 .GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. bivaly. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. február 29. a munkáló idő emel ma már. s az bírta volna még. nem bírta más. kezed nem méláz már a lap felett. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. Éld e rossz világot és mindig tudd. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. fölmért s tág világ. úgy látja majd. munkás. mert minden arra int: „Ember vigyázz.

1944.ítélni így tanít.Ó. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. fennkölt és hősi kép. mely hallgatót talál. mily messzi már. szép és régimódi szenvedés. A valóság. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. S tanítna még. Hát ül és néz. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. s talán ha köztük élnék. mint megrepedt cserép. csodálkoznék vidáman. 1944. Mi lesz most azzal. mi van. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. Mert semmit sem tehet. A köd szitál. április 5. És óriás nap égne a megszállt fák felett. hogy orruk és faruk egyforma kék. amíg csak élhet. március 27. De minden szétesett. régi börtönök nyugalma. a majmok értenének. bennük még ép az elme. ki most mozdulni mer. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. didergő földi testben kuporgó égi lélek. 48 . formában beszél s arról. . A semmiségbe lép. halál költőhalál. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. tagolt beszéd. aki míg csak él. nem tart már formát és csak arra vár.

s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. liheg. nem nézek vissza többé s tudom. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. s hördül. tollamból vers szivárog. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. ha megpillantsz. az új falak tövében felhangzik majd szavam. rejtett harag. búvok. barátom. fordulj el és legyints. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. május 9. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. mint tüzes virágok. nem önnön érdekéről. .baljós a menny felettem. merengj el hát egy percre e gazdag életen. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. sem varázslat. 49 .s bár tiltják énekem. szivemben nincs harag már.SEM EMLÉK. 1944. . ha lázad. és tudtam. talán most senki sincs. bosszú nem érdekel. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. vigyáz rám s megvéd. mögöttem jár. kezében kard van. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. akár egy üldözött. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. magamban élem át már mindazt. mint alma magházában a négerbarna mag. annak szép. bár minden egyre megy. 1944. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. engem nem lát a hegy. hogy egy angyal kisér. de üldözők helyett a lányok kerítik. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. az másról szól. a világ ujraépül. ha kell. nem véd meg engem sem emlék. mi hátravan. április 30. a bajban.

..... mikor az ember úgy elaljasult.. az áruló. a rettentő szavak tudósa.... mikor ki szót emelt..... 50 .. csak szendereg az emberséghez méltó értelem. hogy nem reménytelen..... nemcsak parancsra... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek.. május 19. már azt is gyűlölték...... az bujhatott. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön... kéjjel ölt. Mondjátok hát. lába még fehér. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke........ május 10. az élő írigylé a férges síri holtat...... hogy önként... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. ha elvetélt. Oly korban éltem én e földön........ és várta. . akár a pestisest... Lehetnének talán még emberek.. mikor a költő is csak hallgatott.Egy lányka térdrehull.. Fiúk guggolnak és parázslanak. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.. s az asszony boldog volt.. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest.... hisz megvan bennük is. Oly korban éltem én e földön. 1944...... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg. lemezt cserél..... az ajkukon ügyetlen szép szavak. Oly korban éltem én e földön. . a háta barna.... majd ha ölni kell. mint ott fönt a fellegek..... Ésaiás. .. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat... mikor gyermeknek átok volt az anyja. befonták életét vad kényszerképzetek.. Oly korban éltem én e földön... 1944. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen... a rabló volt a hős... s rághatta szégyenében ökleit....

egy nappal rövidebb. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. a drót feszülését. esteledik s a szögesdróttal beszegett. Žagubica fölött a hegyekben. hangos olasz. csak sort sor alá tapogatva. az tudja. felszívja az este. mint ahogy élek. július 51 . Csak én ülök ébren. az enyhetadó. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. s várja a véget. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. szabad emberi sorsot. suhognak az álmok. horkolva repülnek a foglyok. a képzelet itt. látod-e drága. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. méla zsidó a hegyekben. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. lengyel. Alszik a tábor. a sűrü homályba bukót. aki balra hever. horkan a felriadó. Fekszem a deszkán. de a légysereg elnyugodott már. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. szakadár szerb. az is így szabadul csak. Este van. köd száll le csupán barakunkra. Látod-e drága. férgek közt fogoly állat. megtöretett testünket az álom. Lager Heidenau. úgy irom itt a homályban a verset. Búvó otthoni táj! Ó. van-e ott haza még. vad tölgykerités. mert nem tudok én meghalni se. a csodákat. könyvet. élni se nélküled immár. barakk oly lebegő. lásd. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. csak az ész. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. s látni az ablakon át. ujra a fogság és egy nappal az élet is. Rémhirek és férgek közt él itt francia. Rongyosan és kopaszon. hernyóként araszolgatván a papíron. jóhírt vár. 1944.HETEDIK ECLOGA Látod-e. hazatér-e? Mondd. szép asszonyi szót. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. vaksin. zseblámpát. a bolhák ostroma meg-megujúl. Alszik a tábor.

csodákban hittem s napjuk elfeledtem. s a folytonos veszélyben. hát hallgatok. nem tudom már. s fogoly vagyok. Mindent. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. megjártam érted én a lélek hosszát. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. súlyos. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Lager Heidenau. szívós leszek. majdan. szemed kékjét csodáltam épp az égen. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. de mégis visszatérek. Hitvesem s barátom. . ha kell. valóság voltál. Mikor láthatlak ujra. s országok útjait. s szivemben nappal ujra megtalálom. álom lettél ujra. Hangod befonja álmom. némán is eltalálnék. hogy az vagy. 1944. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. egyszer. de nem felelhet senki rá a távol. s kihez vakon. ha kell. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. augusztus-szeptember 52 . bíbor parázson. Ellenükre élek. csak messze vagy! Túl három vad határon. a hitvesem leszel. bombázórajok húznak el felettem. Žagubica fölött a hegyekben. így vetít az elme. hallgató világok. mint a zsoltár. mint fán a kéreg. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. ki biztos voltál.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam.

miért nem? még visszaszól talán. barátom. míg hűl a szilvalekvár. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. sörényes ég szalad. Pedig bolond a jámbor. 1944. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog.1944. 53 . szép halál. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. maradni úgyse mer. de mégis útnak indul. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. s van visszatérni otthon.ERŐLTETETT MENET Bolond. ha pusztulást csodál. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább.1944. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. állat. a hegygerincre dobban. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. Cservenka. majd tétováz s lehull. eltört a szilvafa. október 6. augusztus 30. Ó. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. akár az angyal. az út nyerítve hőköl. hanyattfeküdt a házfal. s ha kérdezed. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. szekér és gondolat. torlódik ember. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. kiálts rám! s fölkelek! Bor. s hiába hívja árok. mint akit szárny emel. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. szeptember 15. vad ágyuszó gurul. mit érdemes még. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet.

1944.oOo. ha pattan. október 31. Tarkólövés. október 24. Der springt noch auf. Sárral kevert vér száradt fülemen.1944. vad csomókban áll.hangzott fölöttem. súgtam magamnak. . a század bűzös. átfordult a teste s feszes volt már. 54 . az emberek mind véreset vizelnek.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. . 4 Mellézuhantam.csak feküdj nyugodtan.Így végzed hát te is. . mint húr. Szentkirályszabadja. . Mohács. Halált virágzik most a türelem. Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful