Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

Jó nagyot szakajtott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. dalt énekelt! amit kitalált néki. hogy búcsúzni jött a legény. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. két melle közé. Lemászott a lány. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hogy ne foszoljon. csókkal patkolom harci bakancsod. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. mint szekérről lepottyant. terjedve lassan s emelve hasát. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. hogy jött a legény. csókkal szegem be harci ruhád. hatalmas kutyakölyke. a másik után míg a falun gond szuszogott. fekete dombok a szélben. ruhája kitartott.

Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. mert takaros csata készül itt. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. forog. . hogy álmára fú a szél. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. mögötted szakállas haditettek. 1934 7 .a lány. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. kunyhók füstjéből lobogót. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. dörmög és fölriad! s bámul rád. kik a faluban szertefutottak. Szertefutottak és összefutottak.

Szörnyü ábra volt. ha azt hiszi nem veszem észre. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. 8 . De néha azért ő. hol két út összefutott. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. július 30. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. 1933. füstölt. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben.

melyet a fecske ejt. mint apró seb. 9 . nem bánja. Híven tüntet két pipacs. hogy nem törik. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. hogy őket látni még. pihen a lejtős földeken. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. hogy az árnyék közészorúlt. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. Könnyen lépek hát s arra gondolok. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. s mosolyg a szálldosó sötét. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. Már éjszakára ágyazott a kert. (Így öregszik az alkonyat.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. elaludt. estének is mondhatni már.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most.

hogy ne beszéljek. S verssel térek a házba. mely ha kibomlik. annyi makk hullt a fáról. úgy köti ránk a novembert. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. mikor átkarolt. 1934 OKTÓBER.S mondom a verset. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. a költő felesége. És a lomb makkal felel és feleselget. megugró árnyat lát a bokron át. Fanni fölébred és álmos szeme kék. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. arany lobogó. vad darazsak dudolnak körül haraggal. pucéran áll és félig halottan. kérte. keze oly szép. kutyám borzol. nem tud a fán maradni. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. fölmordul s elrohan. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. * Gyarmati Fanni. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. hulló makk makkot kerget. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még.* s mióta alszik. őrizzem pihenését. 10 .

Esti béke. de kérdem ujra mégis. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. Fodrozó füst az ákácok sora. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. téged köszöntelek. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Régi halottaimnak húsa fű. fut macskatalpain a tompa fény.Ó. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. az úton nehéz napom pora száll. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. lépek s mintha suttogásban járnék. a hallgató sötét rájukhajolt. Sötétedik. vékony illatukkal álldogálok. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. s oly megszokott immár a félelem. hiába kérdezem. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. szőke méh. 1936 11 . fű és virág s mindenhol meglelem. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. A nap zaja elúszik messzire. ez a kert is aludni s halni készül. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold.

12 . tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. Mire újra mozdul. a táj nagy kalapként hordozza az eget. egy mókus pattan át. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. jó szerteütni néha. véled gondolok most. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Összevissza zaj lesz. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. régi mester.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. épülnek a porban porból kicsi tornyok. Bíztatnom kell magam. március 17. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. Igaz. Virágszülőként kezdtem én el. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. Ó. hogy el ne bujdokoljak. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. csaknem minden nyugodt. 1935. Kazinczy. ha bőrét hagyja rajta. még a lomb is mormog.

ha dolgozol. A világ új háborúba fordul. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1.Nevetni kész a rét. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. hol szabadság illan át a réteken és reggel. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. s ahogy borul. verseid hona. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. 13 . ha ébredsz. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. Ritkán. hozod magaddal illatát. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. mosolygós és kövér. Még álmaidban néha fölötlik a táj. S mintha élnél lágy iszapban. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. Meglát. félig és félve ülsz asztalodnál.

akik. Napod fénye már a bokrokon lóg. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. adj nyugalmat. vére hull az égen. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. törten heverek majd. * Ó. gép. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. Mint hajónak ormán viharban. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. úgy vélek én is. félni nem tudok és sírni sem.2. Felhőt öltek. mint a hideg hegyek között útépítők. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. 14 . senkise lát. villám fényinél kiált az őr. bomba készül ellenem. lenn. alvó asszonyom álmában beszél. s háború jön. sárga bogyók. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. később dolgozom. ringó délután. ha partot látni vél. s amott az este jő a dombokon. Miről beszélhetek? tél jön. hát keményen élek. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. 3. lefekszem én is.

4. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. korán jön végig az úton az este. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. lassú ébredés. az este a fák ága között forog és egyre dong. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. tiszta ing. Ébred a sövény. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. Faltól ablakig. Ó. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. jó piszmogás és hűvös. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. Ó. fáradt vándorba kap. fehérre hófehér. vasárnap reggel. A röpke béke véle tünt. S mint a szabadság szerszámai. * 15 . óra csengése nélkül.

újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. szívós téli tő. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. 1936 16 . vadul rohanó halál szele kél. ahol a szabadság zászlai hullanak. keríts be lusta ősz. díszes őszökön. A lélek egyre többet elvisel. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. Őrizz magány. távol égő tartomány! hideg van. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. konokon élek. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. markos sötét kavarog. új szégyent ró szivembe az idő. holtak között hallgatag ballagok. Várak és fűszálak perzselődnek. hogy jöjjön a fagy. mint holtrasebzett őzeké. És holnap már lehet. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. Világíts. s rágódva régi. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. hősi test.

nem tudom. előttem a világ. ikret szülő anyácska. oly mélyről nőttem én. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. a mélységből ide. S oly keményen is. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. ki megmutatta már. mint jámbor. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. költő. a pendülő. akár egy győztes. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. Mögöttem két halott.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. Ó. 17 .JÁRKÁLJ CSAK. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. nagy farkasok. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. oly árván nőttem én. hogy mennyit ér: mögötte két halott. mint a sok sebtől vérző. tisztán élj te most. kis vadállatot. vagy élt öt percet. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. . merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. mint a haramiák. rút kisded voltam én. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt.

vakít. kiáltottam? már nem tudom mikor. Milyen mély volt gyerekkorom. s milyen hüvös. hófehér pehely helyett. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. erősen tűz a nap. míg sort a sorhoz űz. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. a képen huszonöt talán. hogy halott vagy. ha este lett s párnáimon vért láttam én. Ó mennyi társ. véres áldozat.. komolykodó. anyácska! véres szökevény! Anyácska. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. mely ott sütött szobám falán. e rémület. hogy te tudod. most ugyanannyi lettem én. árny az árnyban. Huszonnyolc éves voltál akkor. hamar halálra növő növendék.Milyen mély volt gyerekkorom. s hogy nem hiába élek én. nagy. a férfikorba nőttem én. ünnepélyes ifju nő. tünődő. hogy jól van így. a gyermeket elrémitő. lepke kezeddel ints felém. huszonnyolc éve.. Sziszeg a toll. csöndben némaság. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. Ó árny az árnyban. Huszonnyolc éves voltál akkor. E ritkán szálló szó. 1937 EZ VOLNA HÁT. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. 18 .

hármat jobbra lépeget az asztalon. mikor derengenek fel a falak. az ifju asszony arcát fény legyinti. zengő négyszög. a körtében alszik az áram. fütyölni kezd a fölriadt eresz. szelíd szemén az éber értelem villan megint. álmos. futó fényben lengő lobogó. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. míg körültekint. felsírja álmát és már ébredez. ringó félhomály van. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. Már onnan jő a szél és hozza híreit. Már ébredez. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. 19 . elalszom. hős orom. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. halálos. 2 Figyelj csak. tüzes csobogó. Így fekszem. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. Reménytelen napokra vénülök. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. nehézkes férfi váltja fel.Bársony sötétség nem vigasztal. de fölébred és felkél a nap. virrasztva várom és reménytelen. akit ziháltat már a régi út. és már nem oldoz fel tüskés harag. Körültekint és védő. mely túlvisz majd e mély koron. a régi villongó költőfiút konok. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba.

Csattan a víz. Már figyelem a távol híreket. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. s úgyis minden töredék. s nem tudod. higgyétek el. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. hogy tagjaim az álmot levessék. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. a rövid is elég. 20 .s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. majd rágni kezd. meghalok. már egy-egy szó ritmusra lépeget. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. hogy téged itt ki értett. S finom fehér fapor pereg a versre. s ujjamig szalad az idegesség.

eltemetnek végül itt. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. azt sose várd. . NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. jobbra a konyha. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő.? Éltem. szél söpri a port. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 .. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. egyedül esel át a halálon. bíztat rokonom. Csak várok és sunyítok. De mondd. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. Sosem feledtem el. Leírtam s nem merek felnézni most. hogy meghalok: ime. kérj magadnak.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. a mű. Egyedül. rögre rög és kőre kő. Készülj. BŰNTUDAT Ringóra dongó. Hintázik az alma sötéten az ágon.. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. ujra kérek s nagy kerek. szegényen s jámboran. hogy lenn a test megárad és a férges.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. míg végül elástak ide. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. s hogy évre év rakódik. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. szagosat fú felém egy jázminág. mind tudtam én. a jó Eduárd. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. S én kérek.

akit szerettem és nem él. egy ág leszakadt. fénylő keréken pék suhant és énekelt. az uccán béke lengett s valami borzalom. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. gőzölgő katonák jöttek reggel. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. (Jaj szőke gyerekkor. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. Csend lett. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. hóhaju vénség. tíz óra volt. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon.) 1936 22 . tíz óra volt. a délelőtt megállt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. férfisorsunk nehéz lobogója. és ma bősz ágyuk. a sikongás felhallik egészen a házig. tíz óra volt. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. de messzire szálltál! ó. a nap sütött. gép dongott fenn. homlokukat rohamsisak ótta. 1938 BÉKE. tapadó kerekekkel. erős illatok szálltak utánuk.

vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. Őrizz és védj. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. akárhol.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. a ritka és nehéz szavak tudósa. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. Úgy írom itt e lassu költeményt. Mit ér a szó két háború között. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. messzi az! Sanghaj. rémitő gyermekét szoptatja nappal. lehunyt pilláju völgy ölén. fehérlő fájdalom. ne nézz a földre sem. s vígaszul hiába mondod. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . s mit érek én. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. De mindenünnen. mint búcsuzó. fájdalom kerít körül fehéren. fürkésző ormokon. ki ujra kezdi éltét. mint rettegő kezed. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. s te hószín öntudat. éjjel szederjes mellén a dajka idő. akár apályidőn tengert a só.

védekezz! 1938 24 . tudunk-e énekelni még? Ó. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. tarts ki addig lélek. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. merre vagy? hová tüntél e télből. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. gyereksereg visong. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. . mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. a réteken zászlós sörényü. Ó. s állj meg fölöttünk is.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. de jaj.

undorodom csak. de mondd. PÁSZTOR Nem menekült. Igaz is. most lágyan mosolyog. igaz. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. .ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még.. ki siratja. Meghalt. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. elmenekült. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. S jó. sose higgy a bolondnak. tam multae scelerum facies.. játszik az ég.. asszonyi had. megszoktam e szörnyü világot annyira. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. hogy már néha nem is fáj. ismerted Federícót. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. PÁSZTOR Hallom. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. csak nemet intett folyton e rendre. Két éve megölték már Granadában. Azt hiszem. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. hogy nincs aki eltakarítsa. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. nézd csak meg a tócsát. úgy teli zajjal az erdő.

az éj megáradt. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. Jó neked. ártatlan Robinzon.várja. ritka a farkas is erre. Mozdul év az éven: a szív ijedt. szédülés hintáztatott. . tudja. verset szoktam írni én ilyenkor. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. de aznap nem békitett meg semmisem. hogy a nyáj. hogy ennyi lettem. Számoltam és motyogtam hajnalig.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. mely jelzi. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. míg hazaérek. régóta kínzom. melyet jó magasra épitett fel. mint ott az a tölgy él. már évek óta élek így. itt nyugalom van. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. árva faluk közt? Írok azért. kivágják. Áldjon az ég. öreg este szakad rám. amit őrzöl. de addig is új levelet hajt. a másé. vad bozótban. utána: harminc. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. utolsó huszas évem. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. Álmatlanul feküdtem. s rajta fehérlik bár a kereszt. ó jaj. eső jött hirtelen. ki békén tett-vett s közben tudta meg. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. húszon ím kilenc s utána ó jaj. s gyakran el is feleded. nem védi semmi és a házat. nem maradt meg semmisem vigasznak. s úgy élek e kerge világ közepén. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 .

drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. utat váj. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. FEBRUÁR Újra lebeg. mégis űznek. Oly feketén teli még. csordul. tollát rázza felé s cserren már a veréb. ringat s úgy emel fel. 27 . Fölkeltem. nagy folyók tünődve egyre folynak.szóltam magamra. hunyorint. február 5. nem mindegy. lassan és borzalmas kényelemmel. Megvillan az ég. szinte lecseppen. Megvillan a nap. mondd? . Megvillan a nap. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. ha többé semmit már nem írsz. vagy leszúrnak. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. semmi rossz nem él szivedben. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. végül elolvad a hó. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. 1941. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. mint gyönge pelyhet lassu szél. te nem szereztél semmit itt. mert mi verssé lenne. február 21. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó.dédelget. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. rák épülget benned. 1941. majd letelepszik a földre. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel.

most dél van és csodát látsz. Elfáradnak. utak mentén virágzik mind az ákác. apró üvegre lép s féllábon elszalad. s zajong a március. sárgás aranygolyók. nincs homlokán redő. 1940. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. este lett. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. Megbú a fázós kis meleg. A fázós rügy nem bujt ki még. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. de futnak már a kiscsibék. lépkednek benne lombos fasorok. február 25. 1939. vidám. Ó április. június 12. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. A hegyről hűvös éj csorog. 1941. az ég derüs. vad. március 12. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. ó április. a nap se süt. 1941. földbe búnak. JÚNIUS Nézz csak körül. február 28.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. 28 . 1941. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. fintorog. február 26. lehull. hálót se sző a pók. MÁJUS Szirom borzong a fán. fehérlő illatokkal alkonyul.

sikolt a ház falán. Mind Afrikát idézik. S zizegnek fönn a száraz. NOVEMBER Megjött a fagy. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. lomha madár. 29 . OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Minden aranysárga itt. Nesztelenül közelít. aranylik fenn a faág. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. Köd száll. Kamra mélyén egér rág. 1940. leülnek a vándorok. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. július 15. január 14. barna ékszer: vadgesztenyék. február 7. mély havon át a halál. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. Kibomló konttyal jő az édes ősz. hát lengeti a tengeri. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. a holtak foga koccan.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. 1941. a perzselőt! a hűs esők előtt. július 21. 1939. Hallani. február 11. 1940. 1941. félek? Nem is félek talán.

Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. mikor jöttek. hej. mást mit is tehettek. Népek kiáltják sorsodat.megöltek ők.HISPÁNIA. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. . rámsír az esővert korom. Harcát a nép most nélküled víjja. az égből nap se tűz. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. anyáknak sincsen már fia. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. feketeszárnyu háború. de mélyben állok mégis itt. 30 . ha kell a semmiből. Házak fölött. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. Madárfió se szól. Ó suhogó. Hispánia! De jönnek új hadak. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. költő voltál. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. csupán véres folyóid futnak tajtékosan.

lejtett utánad az. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. szalad.. * Most rejt a föld. mint mókust rejti odva. S nem úgy. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. * Ó. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . mint a kő. földönfutó és tömzsi páros illat. mint a szellő. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből.Száll? inkább csak lejt. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. körötted hét szép csillag ég. súlyos vagy.érted is. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt.. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. 1939 31 . örökre! mint emlékedet e tépett költemény. vagy magvait a televény csak télen át. mondd? te lélekűzte test. míg rá nem hull a hó. nyirkos. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál.

szélben. ki csak máglyára jó.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. mint egy riadt veréb. néma kövek között.holnap visszadalolja majd. a nap sütött. higgyétek nékem el. mert az igazra tanu. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. kit végül is megölnek. hogy fehér a hó. És a pipacs szöszöske szára zöld. Olyan. mondd! a halál? . joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. S higgyétek el. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. 32 . 1939. január 10. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. most völgybe zárod tört fiad. piros a vér és piros a pipacs. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. mert maga sosem ölt. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. sírba se tesznek. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. ki tudja. ó hazám! Árnyékba burkolsz.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. a mélyben élek. Sziklák fölöttem. . akkor se. 1939. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. távol a fényes ég. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. Olyan. szétszór a szél és . június 1. hogy belép. s e költeményt itt.mégis a sziklaszál ha nem ma. a völgy se ringat.

Így lépdelget eléd most ez a versem is. 1940. mind olyan fehérek. jégből gyönge virág pattan az ablakon. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . Körülnéz néha s felsikolt az év. január 5. február 27. pattog az erdei út mentén a folyó. És suhogó. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. Most érkezett. mint a verejték. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. sír a kis őz is. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. körülnéz. teli csönd hallgat utána. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. halkan toppan a szó. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. szép szeretők csontja s el is reped. hogy élek. csipke csak és súlyosan omlik alá. majd röpül és zuhan. aztán elalél. hinnéd. ónos a téli ég. egész nap messze járt. fúja hideg sötét. 1940. tükre sajogva megáll s döfködi partját. csodálkozom. meg-megvillan a hold. jegyezni sem birom.A vén villanyzsinór is felrikolt. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. felhők rojtja libeg. épp úgy mint a halál. jajong. Sírdogál a kis őz. halkan koccan a fagy. Mély barlangja ölén borzas a medve. sodorja lomha testét már felé s minden kering.

34 . pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. csak fáradt. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. mint születésem előtt. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. ha árnyék leng a kertben. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. A holdra tajték zúdúl.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. hallgattam. Hallgatok. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. a két karom kitártam. gyönge sem. majd szavaltam. 1940. a rémek útja várt. Cigarettát sodrok magamnak. Feledni kellene. mikor már felriadtam rémülten és felültem. gondosan. Megértem azt is. neszekkel teljes. mint régesrégen. 1941. hogy keringél a vér ütőeredben. oly hirtelen szakadt rám. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. Meséled. Élek. de én soha még semmit sem feledtem. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. langyos csönd ölel. motyogtam. süvöltve. június 8. s hanyattfeküdtem némán. ne vedd el. Talán egy más halált. álmos. április 6. S továbbálmodtam akkor. mert kértelek. Megállok itt a fa tövében. ezt is. még nem is volt egészen három óra. a nappal fájhatott még. súlyosnak érzem a levegőt. érthetetlen. az égen sötétzöld sávot von a méreg. lassan.

Ló nyerít. Nap süt. csak elfeledték. Elődje vén volt már. Felejtik. Nézd a világ apró rebbenéseit. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. 1941. a hitvesét is ismerem szagárul. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. január 30. Két karomban ringatózol csöndesen. hogy hétfő s kedd oly hasonló. 1941. Ismerem. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. macska nyávog. Két karomban gyermek vagy te.. Harsan. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. április 20. sötét ruhája válla csupa korpa. hallgatag. mint egy álmon átesem. Semmi sem segít. 35 . S csattog az olló. hallgatlak. Fölszárad. Még él. Nézd a világ apró rebbenéseit. S mint bárki mást. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Két karoddal átölelsz te. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Uborkát esznek. Két karodban a halálon. Eső esik. Feledni tudnak jól. Költőt is feledtek. Két karodban gyermek vagyok.ESŐ ESIK. Még kávéházba jár. ha félek.. Akár a gyökvonást. Egy műhely mélyén lámpa ég. FÖLSZÁRAD. Látom hébe-korba. Két karommal átölellek s nem félek. Meghalt.

36 .. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. mit is tehetnék? A költő ír. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. a lélekzet megáll. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Mindent megírok én. hogy lődöztek barátom. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom..MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. mit is tehetnék. ne is tagadd. no hagyjuk már. halkan. egy sor is mily kényes és szeszélyes. Ha fönn vagyok. barátod! és összenőtt veled.. ki most csak pusztitok. ég s föld között hazátlan. a költő ír. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. S egy vers milyen veszélyes. dühömben már nevettem.. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. akár neked.. Félek ott fönn. április 27.. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. rémülten a terek. heverni lenn egy ágyon. lásd. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. hogy most nem hallhatod. igaz. Miről gondolkodol. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem... mert bátorság ez is. 1941. túlzottan megszerettem. a védelem erős volt. emberként éltem én is. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. De jaj. Vagy csak dudolni róla. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. S ha lesz még majd kinek. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. fogam közt szűrve. ki érti meg. tudom jól. ha tudnád. S a gépet is.

fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült. így lettem józanabb. a másik az nem él már. 37 . egy hétig folyton ittam. vonít a fagy felett. Négy napja. bár most csak egy álmos kávéházban ülök.PÉNTEK Az április megőrült. s nem sejti. Az április megőrült. az egyik él. Szájam körül mosoly.hallom. csikorgó hó esett. három barátom elment s mindhárom elveszett. s kiöntött sok folyó. hogy megölték. Az április megőrült. légy velem itt. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. agyában két golyó. még nem sütött a nap. . A harmadik fogoly. egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült. bolond. Vigyázz magadra. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. Az április megőrült. fagyot suhint ma rád. odakinn fut a fény. Gyümölcseink lefagynak. a mezőkön némán túr a vakond. hogy mi történt. hogy mindent megtorolj! 1941. május 18. vad zápor hullt időnként.

ha elalszom. hogy ölel. kihez könyörgött. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. de e hét se riasszon el innen. június 12. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki.. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. azt hittem s fölemelt a magasba. Pásztori Múzsa. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. Domine! 38 . segíts! úgy halnak e korban a költők. Pásztori Múzsa.. vedd karodba! O. sóbányák szája beomlik. görög urna nem őrzi. hidd el. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. új fájdalom űz a világban. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. ó pásztori Múzsa. sem nemesívű szép.. Csak csont és bőr és fájdalom. Görbén nőnek a fák. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. Csak csont és bőr e test. szemén hogy villan a nyurga mosolygás.... bevallja ő is gyötrött éveit. de egy-két versünk hogyha marad. karmol folyton a bú.. Ime. csak ránkomlik az ég. légy velem itt is e városi berken. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja.Pásztori Múzsám. s nézd azokat jobbról. ajkán táncos. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. Balázs. árva legények. nem jelzi halom porainkat. requiem aeternam dona ei. csöppnyi madárfütty. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. hét ügynök ricsajoz. a vágy kamaszos vadonába röpített. most is. barna test. hogy mozdul. a gond üli szívüket. falban a tégla sikolt. S akár a megtépett. mindig.. segíts hát! 1941. hogy süt a teste. így álmodom én. az ifjú régi tetőkre. ujraszül.

de mégis. most már a Mű a mérték. ágyadnál nem ült. hogy meghalsz. te konduló harang. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. ki félve lép még. ha betegen. . takard be. És szédület. s gyászolj megint te csilla szó. gyászold meg őt. nézd. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ.2 Szavak jöjjetek köré. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. s hogy oly időtlen vagy te. Nem tudja majd. S nem érti árvaságunk. minden hiába. te csillag te lassu pillantásu szó.. te hold. mint egymástól mi. ti fájdalom tajtékai! ti mind. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. hogy van Babits Mihály?” 39 . lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. könnyü testű fátyol ó.. fáradtan is.. nem ismert téged. mint a csillagok. s nem ült az asztalodnál. mint jelszót.. És magasság. Tudtuk. ezt a költeményt is. Szivet dobogtató. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. mi fáj. s akit már régen elhagyott a hang.lám az eljövő költőnek is. mondd. sírj rá a sírra most! jöjj.. Nagysága példa. ha bólintunk: halott már. maradjatok velem: gyászold omló göröngy..évek óta már. Mit szólnál hozzá? . hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja.

mögötte a bajra szokott dobogás is elül. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Örök világosság. az éber egér se kapargál. mint bíbor sülttökök. csönd van a házban. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. kasban a méh. a férgek a perzselt emberi hús szagát. június 1. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. hogy az áram mind egy testbe fut össze. alszik a holdban a láng. 1942. a fatörzsben a harkály. csak a fal kiabál. a kéz. 40 . 1941. Némán emelődik a test. Megsajdul a borda. hideg érem az égen. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. kondérok gőzölögnek. alszik a kert. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. hogy ez itt a halál. a faág. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint.5 Halott keze nem fogja már a tollat. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. rózsában a rózsabogár. 1942. s érzik ilyenkor az őrök. a foglyok. alszik a pókháló közelében a légy a falon. a halál. hallgat a körte. a cellán árnyék szalad át. Mint fegyházban a villany ha kacsint. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. S tudja a szív. meg a száj.

hogy annyit bőgtem én. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. a szárnyas két tüdő.. tudtam. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. 41 . Egyszer el akart nyelni. S mégis itt vagyok. A fejem rég kemény. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. december 26. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak.. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. a nap fején kalap. Kincstári sapka rajtam. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. Ebédre várok-é. Felnőttem.A jégcsap egyre nyúlik. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. S tüdőm erősödött csak.. Tiltakoztam. a csöppje már nehéz. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. a máj. . 1942.. Ó. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. KÖLTŐ Születtem. míg borong a téli nap. S kérdezed: miért? hát nem tudom. tudtam én! Üvöltöttem.aztán kiköpött a tó. Mit gondolsz. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál.

de már a vihar lehell. Az írótáblák elrepedtek. elnyugtat majd a mély. tünő istenkedés. Segíts szabadság. A lepkét könnyü szél sodorja. és néha meg olyan. halálra érek én is. száll. emlékkel teli föld.. oly biztos és örök. a föld feloldoz. s láttál. pillangó gondolat.. vigasztaló.. De haragod füstje még szálljon az égig. Még csönd van. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. emelt s leejt a hullámzó idő. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. A fák között már fuvall a halál. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. egy képben csak talán. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. És már tudom. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. lehull. ha este jött. március 15. 42 . mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. ha megérik. rab voltam és magányom lassan növekszik. mint a lét.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. ha minden összetört! 1943. csönd. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. mint a hold karéja nő. s az égre írj. erdőt. madár. s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. vagy növény. asszonyt és bokrokat. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. Szabad leszek. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. érett gyümölcsök ingnak az ágakon.. Szállj fel. Hegy lettem volna.

amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. hosszú volt a nap. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. nem vagy más világ. 43 . elszáll. hogy elmondjam milyen. Ő az. Pillád hosszú árnya lebben. Fáradt vagy s én is érzem. mit is jelent az nékem. szétnézel s nem tudod ki volt. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S idáig hallom én. álmos szemed búcsúzva még felémint. Úgy munkál bennem. bölcs vonal hűs tenyeredben. csak annyi.mint kőben a megkövesült csigaház. de bátor mihelyt magamra hagysz. hajad kibomlik. mint a méreg s csak néha alszik. Ha vélem vagy lapul. szétterül lobogva. Készül. mert véled él. de rajtam kívül is. elalvó nyírfaág. hogy változik a sok rejtelmes. Boldog. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. majd visszatér a homlokodra. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. óvó tekinteted érzem kezem felett. Csak újra óvatos ma. S még mindig nem tudom elmondani neked. Bennem él. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. nem sikolt. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. s elalszol. vékony. mintha szöcske pattan. de benned alszom én is. hogy ha dolgozom. Az őrület. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. felfigyelsz. Védj meg. hiszen szeretsz. Kezed párnámra hull. Hasonlat mit sem ér. május 26. mikor jöttödre vár. s magától csendül egy üres vizespohár. De nesz hallatszik. 1943. mert annyit érek én. És holnap az egészet ujra kezdem. S talán lesz még időm. Mikor fehér a holdas éj. Szeress vitézül. Felötlik s eldobom.

te már aludtál. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. ki jókor érkezett. no itt a kés. hiszen bolond. Apa és kisfia most együtt látogatják. e hölgy kegyeltje az lesz. s a kisfiú lesz lassan. Sikerre nem kacsint. mert tudja. augusztus 4. Szava mint vízbe kő. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. lengve és pörögve.ne védjen bőr sem. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. már szerződést bogoz. egyremegy. „Vetkezz tovább! így bíztatott. ki érti még lobos szivének sok kalandját. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. Meztelen álltam. 44 . eladja verseit.Érdemes volt-e? . Már tőle függ örökre meddig s hova. egy pillanat csupán. Nyúzd meg magad. mint börtönével henceg. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. nem fáj. 1943. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. ki jobban érti őt. Csak látszat rajtad az.kérdi tőle folyton s felveri. megrendelésre fordít. Nyugodni készülődtem éppen. ki bőrével. Suttog neki. . kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy.

ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.És tudja. hogy fegyver s szerszám a toll. sportbajnok nem lehet már. november 21. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. ez a rémes. s ugyancsak nyaktörő az. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. 1943. másról igyekeztem írni. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. Másról. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. hiába! az éj. ki tudja? Ma már én sem tudom. Élsz-e. hiába táncol és csal a forró emberész. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. s minden megméretik. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. És dobban. ma is elmenekültem előle. Félsorokat róttam. Két bordám közt már feszülő. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. És míg tollára dől. nyáron is lehullhat egy levél. rossz fájdalom ébred. hogy dideregtem e vers hidegétől. És felriadok. sem kóbor tengerész. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. ha egyszer majd nem él. S ez az ősz se hozott hírt rólad. Eltünt. s hogy eljut így is ő mindenhová. én se dühöngök.koppan a hír. . ha méltón peng a lant. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. Eltüntél. hogy rettegtem a szót. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. de megtanulta. 45 . S nem tudnak semmit. dermed a szív bent. de a hang már hallgat. november 15. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. mert értük dolgozik. a gyermekekre gondol.

őrzik. hol és mikép. 1944. virágát is tudom. mikor. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. annak térkép e táj. egy kőre léptem én. s az iskolába menvén. piros zászló kezében. s a gyárak udvarában komondor hempereg. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. de föntről e kő se látható. a járda peremén. kik mennek az uton. Hisz bűnösök vagyunk mi. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. ím itt e kő. ki dolgáért remeg. világít bennük. hogy merre mennek. szelíd tanyát. erdőt.. a sírok közt anyókát.NEM TUDHATOM. hogy másnak e tájék mit jelent. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. Nem tudhatom. s nem tudja. ökröt. füttyös gyümölcsöst. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. s tudom. messzeringó gyerekkorom világa. testem is majd e földbe süpped el. a régi szerelmek lábnyoma. Ki gépen száll fölébe. vagy gyárüzem. s mi föntről pusztitandó vasút. január 17. s tudjuk miben vétkeztünk. Belőle nőttem én. akár a többi nép. tornyot. és csecsszopók. hogy ne feleljek aznap. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. míg én a dolgozót is. szöllőt és sírokat. hol áfonya. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. sötét pincékbe bújva. a csókok íze számban hol méz. nincs műszer. és ott a park. körötte sok gyerek. 46 . s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Itthon vagyok. mellyel mindez jól megmutatható. nevét is. de nékem szöcskét. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. költők is bűntelen. akikben megnő az értelem. tudom. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. de élnek dolgozók itt. ki halkan sírogat. vöröslő fájdalom..

üres maradt a karton és a vászon. emez a vad jelen. csupán az értelem. És hősi a halál. 47 . a munkáló idő emel ma már. úgy látja majd. okos. s az bírta volna még. fölmért s tág világ. De megszökött a test. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. hordozd szivedben.. 1944. bivaly. Éld e rossz világot és mindig tudd.. mert minden arra int: „Ember vigyázz. ahogy te. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. a tájat. mindegy. de megtanul majd s többé nem felejt el. igaz. árván maradt világod és világunk. hogy más legyen. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. a festék megmeredt. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. kezed nem méláz már a lap felett. társait. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. nem bírta más. NEM BÍRTA HÁT.” 1944. koporsót. munkás. ló. hitet. hiába omlik rád sír földje most. sötéten színes. szived megállt. a dolgozók nehézkes népe feldobott. hogy mit kell tenned érte. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. február 29. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. S ha megtanult. a külvárost. január 25. Hivő. vagy tűzfalat. korsót mond a kép. Rézbőrü volt az alkony. csalódást.

s szégyenleném magam az emberfaj helyett. A valóság. mily messzi már. bennük még ép az elme.Ó. szép és régimódi szenvedés. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. mely hallgatót talál. tagolt beszéd. . mi van. Hát ül és néz. S tanítna még. csodálkoznék vidáman. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. aki míg csak él. didergő földi testben kuporgó égi lélek. Mert semmit sem tehet. hogy orruk és faruk egyforma kék. fennkölt és hősi kép. mint megrepedt cserép. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. 1944. 48 . A köd szitál. március 27. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. 1944. formában beszél s arról. halál költőhalál. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. régi börtönök nyugalma. amíg csak élhet. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. És óriás nap égne a megszállt fák felett. s talán ha köztük élnék. A semmiségbe lép. nem tart már formát és csak arra vár. Mi lesz most azzal. De minden szétesett. a majmok értenének. ki most mozdulni mer.ítélni így tanít. április 5.

szivemben nincs harag már. búvok. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. nem önnön érdekéről. nem véd meg engem sem emlék. kezében kard van.SEM EMLÉK. akár egy üldözött. vigyáz rám s megvéd. hogy egy angyal kisér. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. bosszú nem érdekel. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. mögöttem jár. mint alma magházában a négerbarna mag. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. a világ ujraépül. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. az másról szól.s bár tiltják énekem. bár minden egyre megy. talán most senki sincs. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. engem nem lát a hegy. mint tüzes virágok. ha kell. merengj el hát egy percre e gazdag életen. 49 . fordulj el és legyints. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. 1944. az új falak tövében felhangzik majd szavam. de üldözők helyett a lányok kerítik. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. mi hátravan. tollamból vers szivárog. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. a bajban. .baljós a menny felettem. és tudtam. rejtett harag. . Hol azelőtt az angyal állt a karddal. annak szép. barátom. május 9. 1944. sem varázslat. magamban élem át már mindazt. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. nem nézek vissza többé s tudom. s hördül. április 30. liheg. ha lázad. ha megpillantsz.

lába még fehér. Ésaiás. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke.. Mondjátok hát.......Egy lányka térdrehull....... a háta barna. lemezt cserél........ mikor a költő is csak hallgatott... mikor az ember úgy elaljasult. Lehetnének talán még emberek. s az asszony boldog volt.. az élő írigylé a férges síri holtat. 1944.. az ajkukon ügyetlen szép szavak. Oly korban éltem én e földön.. az áruló. majd ha ölni kell... hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.. csak szendereg az emberséghez méltó értelem.. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön... május 10.. .. 50 . kéjjel ölt.. mikor ki szót emelt... a rettentő szavak tudósa... május 19. mikor besúgni érdem volt s a gyilkos... s rághatta szégyenében ökleit.... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen... Oly korban éltem én e földön.. ... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek. hisz megvan bennük is. 1944... már azt is gyűlölték.. hogy nem reménytelen. Fiúk guggolnak és parázslanak....... befonták életét vad kényszerképzetek.. az bujhatott... Oly korban éltem én e földön......... akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön..... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg... hogy önként. nemcsak parancsra.. . ha elvetélt. és várta.... s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest. mikor gyermeknek átok volt az anyja....... míg habzott asztalán a sűrű méregoldat... mint ott fönt a fellegek.. a rabló volt a hős.

a sűrü homályba bukót. július 51 . könyvet. suhognak az álmok. egy nappal rövidebb. hangos olasz. az is így szabadul csak. Este van. szép asszonyi szót. s látni az ablakon át. a drót feszülését. szabad emberi sorsot. barakk oly lebegő. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor.HETEDIK ECLOGA Látod-e. vaksin. felszívja az este. jóhírt vár. Fekszem a deszkán. horkolva repülnek a foglyok. Lager Heidenau. ujra a fogság és egy nappal az élet is. esteledik s a szögesdróttal beszegett. lengyel. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. élni se nélküled immár. a képzelet itt. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. az enyhetadó. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. zseblámpát. hazatér-e? Mondd. s várja a véget. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. úgy irom itt a homályban a verset. Alszik a tábor. Rongyosan és kopaszon. Látod-e drága. Búvó otthoni táj! Ó. a csodákat. csak az ész. 1944. vad tölgykerités. az tudja. férgek közt fogoly állat. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. Csak én ülök ébren. látod-e drága. Rémhirek és férgek közt él itt francia. mint ahogy élek. hernyóként araszolgatván a papíron. méla zsidó a hegyekben. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Žagubica fölött a hegyekben. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. a bolhák ostroma meg-megujúl. van-e ott haza még. lásd. szakadár szerb. aki balra hever. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. csak sort sor alá tapogatva. köd száll le csupán barakunkra. mert nem tudok én meghalni se. horkan a felriadó. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. de a légysereg elnyugodott már. megtöretett testünket az álom.

így vetít az elme. álom lettél ujra. Ellenükre élek. Mikor láthatlak ujra. ha kell. mint a zsoltár. s fogoly vagyok. a hitvesem leszel. csak messze vagy! Túl három vad határon. némán is eltalálnék. mint fán a kéreg. .LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. Žagubica fölött a hegyekben. s szivemben nappal ujra megtalálom. ha kell. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. hogy az vagy. nem tudom már. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. 1944. bombázórajok húznak el felettem. egyszer. szemed kékjét csodáltam épp az égen. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. S már őszül is. augusztus-szeptember 52 . szívós leszek. majdan. súlyos. de nem felelhet senki rá a távol. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. csodákban hittem s napjuk elfeledtem.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. Mindent. hát hallgatok. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. megjártam érted én a lélek hosszát. ki biztos voltál. Hangod befonja álmom. valóság voltál. bíbor parázson. s kihez vakon. s országok útjait. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. s a folytonos veszélyben. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. de mégis visszatérek. hallgató világok. Lager Heidenau. Hitvesem s barátom. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy.

1944. szeptember 15. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. kiálts rám! s fölkelek! Bor. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. míg hűl a szilvalekvár. s ha kérdezed. Pedig bolond a jámbor. sörényes ég szalad. a hegygerincre dobban. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. de mégis útnak indul. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. mit érdemes még. szép halál. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. barátom. mint akit szárny emel.1944. vad ágyuszó gurul. torlódik ember. 1944. eltört a szilvafa. az út nyerítve hőköl. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. maradni úgyse mer. Cservenka. ha pusztulást csodál. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. hanyattfeküdt a házfal. augusztus 30. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. 53 . október 6. akár az angyal. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. szekér és gondolat. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. állat.ERŐLTETETT MENET Bolond. s van visszatérni otthon. Ó. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. s hiába hívja árok. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. miért nem? még visszaszól talán. majd tétováz s lehull.

átfordult a teste s feszes volt már. . a század bűzös. Mohács.csak feküdj nyugodtan. 4 Mellézuhantam. súgtam magamnak. október 31. október 24. Sárral kevert vér száradt fülemen. Der springt noch auf. mint húr. .3 Az ökrök száján véres nyál csorog. .Így végzed hát te is. az emberek mind véreset vizelnek.1944.1944. Tarkólövés. . 54 .oOo. Szentkirályszabadja. Fölöttünk fú a förtelmes halál. vad csomókban áll. ha pattan. Halált virágzik most a türelem.hangzott fölöttem.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful