Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

hogy búcsúzni jött a legény. két melle közé.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. mint szekérről lepottyant. fekete dombok a szélben. hatalmas kutyakölyke. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hogy ne foszoljon. terjedve lassan s emelve hasát. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. hogy jött a legény. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. a másik után míg a falun gond szuszogott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. dalt énekelt! amit kitalált néki. Lemászott a lány. ruhája kitartott. Jó nagyot szakajtott. csókkal szegem be harci ruhád. csókkal patkolom harci bakancsod. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény.

s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. dörmög és fölriad! s bámul rád.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. forog. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. mögötted szakállas haditettek. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. kik a faluban szertefutottak. kunyhók füstjéből lobogót. . Szertefutottak és összefutottak. 1934 7 . ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. mert takaros csata készül itt. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg.a lány. hogy álmára fú a szél.

úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. hol két út összefutott. július 30. Szörnyü ábra volt.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. De néha azért ő. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. ha azt hiszi nem veszem észre. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. füstölt. 8 . vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. 1933.

PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. hogy őket látni még. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. hogy az árnyék közészorúlt. elaludt. pihen a lejtős földeken. Már éjszakára ágyazott a kert. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. (Így öregszik az alkonyat. Híven tüntet két pipacs. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. s mosolyg a szálldosó sötét. 9 . mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. estének is mondhatni már. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. mint apró seb.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. hogy nem törik. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. nem bánja. Könnyen lépek hát s arra gondolok. melyet a fecske ejt.

* Gyarmati Fanni. 1934 OKTÓBER. mikor átkarolt. És a lomb makkal felel és feleselget. kérte. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. megugró árnyat lát a bokron át. őrizzem pihenését. hulló makk makkot kerget. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. fölmordul s elrohan. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait.* s mióta alszik. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. vad darazsak dudolnak körül haraggal. hogy ne beszéljek. Fanni fölébred és álmos szeme kék. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. 10 . S verssel térek a házba. keze oly szép. a költő felesége. annyi makk hullt a fáról. mely ha kibomlik. pucéran áll és félig halottan. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. nem tud a fán maradni. arany lobogó. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. úgy köti ránk a novembert. kutyám borzol.S mondom a verset.

szőke méh. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. Sötétedik. lépek s mintha suttogásban járnék. 1936 11 . vékony illatukkal álldogálok. téged köszöntelek. fut macskatalpain a tompa fény.Ó. fű és virág s mindenhol meglelem. a hallgató sötét rájukhajolt. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. de kérdem ujra mégis. az úton nehéz napom pora száll. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. Fodrozó füst az ákácok sora. s oly megszokott immár a félelem. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. Régi halottaimnak húsa fű. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. A nap zaja elúszik messzire. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. hiába kérdezem. ez a kert is aludni s halni készül. Esti béke.

a táj nagy kalapként hordozza az eget. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. 1935. hogy el ne bujdokoljak. Ó.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. épülnek a porban porból kicsi tornyok. régi mester. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. jó szerteütni néha. Igaz. Bíztatnom kell magam. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Összevissza zaj lesz. egy mókus pattan át. ha bőrét hagyja rajta. március 17. Kazinczy. még a lomb is mormog. csaknem minden nyugodt. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. 12 . Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. Virágszülőként kezdtem én el. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. véled gondolok most. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. Mire újra mozdul. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. S mintha élnél lágy iszapban. félig és félve ülsz asztalodnál. Meglát. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. Még álmaidban néha fölötlik a táj. Ritkán. ha dolgozol. verseid hona. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. A világ új háborúba fordul. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. s ahogy borul. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. 13 . hol szabadság illan át a réteken és reggel. mosolygós és kövér.Nevetni kész a rét. hozod magaddal illatát. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. ha ébredsz.

ringó délután. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. ha partot látni vél. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. * Ó. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. félni nem tudok és sírni sem. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. s amott az este jő a dombokon. 14 . Mint hajónak ormán viharban. bomba készül ellenem. lenn. sárga bogyók. később dolgozom. törten heverek majd. lefekszem én is. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. gép. Felhőt öltek. villám fényinél kiált az őr. akik. 3. alvó asszonyom álmában beszél. Napod fénye már a bokrokon lóg. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. hát keményen élek. úgy vélek én is. adj nyugalmat.2. vére hull az égen. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. senkise lát. Miről beszélhetek? tél jön. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. mint a hideg hegyek között útépítők. s háború jön.

az este a fák ága között forog és egyre dong. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. jó piszmogás és hűvös. Faltól ablakig. fáradt vándorba kap. fehérre hófehér. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. tiszta ing. óra csengése nélkül. * 15 . Ó. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. S mint a szabadság szerszámai. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. korán jön végig az úton az este. vasárnap reggel. Ó. Ébred a sövény. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. lassú ébredés. A röpke béke véle tünt. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan.4.

vadul rohanó halál szele kél. díszes őszökön. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. Őrizz magány. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. hogy jöjjön a fagy. A lélek egyre többet elvisel. És holnap már lehet. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. mint holtrasebzett őzeké. ahol a szabadság zászlai hullanak. keríts be lusta ősz. markos sötét kavarog. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. távol égő tartomány! hideg van. szívós téli tő. Világíts. hősi test. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. új szégyent ró szivembe az idő. 1936 16 . Várak és fűszálak perzselődnek. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. konokon élek. holtak között hallgatag ballagok. s rágódva régi.

hogy mennyit ér: mögötte két halott. vagy élt öt percet. a mélységből ide. előttem a világ. 17 . nem tudom. Mögöttem két halott. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. . S oly keményen is. nagy farkasok. költő. tisztán élj te most.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. mint jámbor. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. mint a sok sebtől vérző.JÁRKÁLJ CSAK. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. akár egy győztes. a pendülő. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. ki megmutatta már. rút kisded voltam én. mint a haramiák. oly árván nőttem én. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. kis vadállatot. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. oly mélyről nőttem én. ikret szülő anyácska. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Ó.

hogy jól van így. míg sort a sorhoz űz. E ritkán szálló szó. véres áldozat. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. kiáltottam? már nem tudom mikor. hamar halálra növő növendék. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. Sziszeg a toll. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. a gyermeket elrémitő. Ó mennyi társ. ünnepélyes ifju nő. Milyen mély volt gyerekkorom. lepke kezeddel ints felém. tünődő. hogy halott vagy.. vakít. hófehér pehely helyett. Huszonnyolc éves voltál akkor. mely ott sütött szobám falán. a férfikorba nőttem én. komolykodó. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. erősen tűz a nap. e rémület. a képen huszonöt talán. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. anyácska! véres szökevény! Anyácska. s milyen hüvös. ha este lett s párnáimon vért láttam én. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé.Milyen mély volt gyerekkorom. hogy te tudod. huszonnyolc éve. árny az árnyban. Ó árny az árnyban. nagy. Huszonnyolc éves voltál akkor. 1937 EZ VOLNA HÁT. most ugyanannyi lettem én. 18 .. csöndben némaság. s hogy nem hiába élek én.

fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. tüzes csobogó. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. futó fényben lengő lobogó. míg körültekint. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. zengő négyszög. és már nem oldoz fel tüskés harag. virrasztva várom és reménytelen. álmos. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon.Bársony sötétség nem vigasztal. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. hármat jobbra lépeget az asztalon. de fölébred és felkél a nap. nehézkes férfi váltja fel. akit ziháltat már a régi út. az ifju asszony arcát fény legyinti. fütyölni kezd a fölriadt eresz. a régi villongó költőfiút konok. felsírja álmát és már ébredez. mely túlvisz majd e mély koron. Már ébredez. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. Reménytelen napokra vénülök. halálos. hős orom. mikor derengenek fel a falak. ringó félhomály van. Így fekszem. Már onnan jő a szél és hozza híreit. 2 Figyelj csak. szelíd szemén az éber értelem villan megint. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. 19 . végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. Körültekint és védő. elalszom. a körtében alszik az áram.

hogy téged itt ki értett. Csattan a víz. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. S finom fehér fapor pereg a versre. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. 20 . alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. s nem tudod. Már figyelem a távol híreket. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. higgyétek el. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. s ujjamig szalad az idegesség. s úgyis minden töredék. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. a rövid is elég. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. meghalok. hogy tagjaim az álmot levessék. már egy-egy szó ritmusra lépeget. majd rágni kezd.

míg végül elástak ide. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. eltemetnek végül itt. ujra kérek s nagy kerek. S én kérek. BŰNTUDAT Ringóra dongó. szagosat fú felém egy jázminág. bíztat rokonom. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. Hintázik az alma sötéten az ágon. Készülj.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. a jó Eduárd. egyedül esel át a halálon. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. Egyedül. szél söpri a port. Sosem feledtem el. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 .. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. hogy lenn a test megárad és a férges. hogy meghalok: ime.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. . kérj magadnak. s hogy évre év rakódik. Csak várok és sunyítok.. szegényen s jámboran. jobbra a konyha. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. mind tudtam én. a mű. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. rögre rög és kőre kő. azt sose várd. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen.? Éltem. Leírtam s nem merek felnézni most. De mondd.

A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. a nap sütött. homlokukat rohamsisak ótta. az uccán béke lengett s valami borzalom. a sikongás felhallik egészen a házig. hóhaju vénség. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. a délelőtt megállt. gép dongott fenn. tíz óra volt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. akit szerettem és nem él. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. 1938 BÉKE. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. tíz óra volt. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. tíz óra volt. de messzire szálltál! ó. gőzölgő katonák jöttek reggel. erős illatok szálltak utánuk.) 1936 22 . férfisorsunk nehéz lobogója. Csend lett. és ma bősz ágyuk. (Jaj szőke gyerekkor. fénylő keréken pék suhant és énekelt. egy ág leszakadt. tapadó kerekekkel.

aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. mint rettegő kezed. s vígaszul hiába mondod. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. éjjel szederjes mellén a dajka idő. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. Őrizz és védj. fehérlő fájdalom. akárhol. messzi az! Sanghaj. s mit érek én. Úgy írom itt e lassu költeményt. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. rémitő gyermekét szoptatja nappal. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. ne nézz a földre sem. fürkésző ormokon. Mit ér a szó két háború között. akár apályidőn tengert a só. lehunyt pilláju völgy ölén. a ritka és nehéz szavak tudósa. fájdalom kerít körül fehéren. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . ki ujra kezdi éltét. s te hószín öntudat. De mindenünnen. mint búcsuzó.

HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. de jaj. . és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. védekezz! 1938 24 . tudunk-e énekelni még? Ó. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. gyereksereg visong. a réteken zászlós sörényü. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. merre vagy? hová tüntél e télből. s állj meg fölöttünk is. tarts ki addig lélek. Ó. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel.

itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még.undorodom csak. sose higgy a bolondnak. asszonyi had. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. úgy teli zajjal az erdő. Igaz is.. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. PÁSZTOR Hallom. csak nemet intett folyton e rendre. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. most lágyan mosolyog. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. Meghalt. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. hogy már néha nem is fáj. hogy nincs aki eltakarítsa. igaz. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok.. játszik az ég. S jó. tam multae scelerum facies. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. megszoktam e szörnyü világot annyira. Két éve megölték már Granadában. elmenekült. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Azt hiszem. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. nézd csak meg a tócsát. PÁSZTOR Nem menekült. de mondd. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. ismerted Federícót. . ki siratja.. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.

vad bozótban.várja. Álmatlanul feküdtem. míg hazaérek. nem védi semmi és a házat. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . de addig is új levelet hajt. amit őrzöl. de aznap nem békitett meg semmisem. utána: harminc. ritka a farkas is erre. Jó neked. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. Számoltam és motyogtam hajnalig. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. ártatlan Robinzon. árva faluk közt? Írok azért. . öreg este szakad rám. ki békén tett-vett s közben tudta meg. régóta kínzom. ó jaj. mely jelzi. hogy ennyi lettem. az éj megáradt. kivágják. Mozdul év az éven: a szív ijedt. húszon ím kilenc s utána ó jaj. eső jött hirtelen. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. s úgy élek e kerge világ közepén. tudja. itt nyugalom van. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. utolsó huszas évem. s rajta fehérlik bár a kereszt. nem maradt meg semmisem vigasznak.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. s gyakran el is feleded. hogy a nyáj. már évek óta élek így. verset szoktam írni én ilyenkor. szédülés hintáztatott. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. melyet jó magasra épitett fel. Áldjon az ég. a másé. mint ott az a tölgy él.

mégis űznek. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. ringat s úgy emel fel. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. végül elolvad a hó. 27 . víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó.szóltam magamra. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. 1941. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. utat váj. február 21. Megvillan a nap. 1941. Megvillan az ég. február 5. szinte lecseppen. Oly feketén teli még. nagy folyók tünődve egyre folynak. ha többé semmit már nem írsz. majd letelepszik a földre. Megvillan a nap. vagy leszúrnak. mondd? .dédelget. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. mert mi verssé lenne. nem mindegy. mint gyönge pelyhet lassu szél. lassan és borzalmas kényelemmel. semmi rossz nem él szivedben. tollát rázza felé s cserren már a veréb. csordul. hunyorint. FEBRUÁR Újra lebeg. rák épülget benned. Fölkeltem. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. te nem szereztél semmit itt.

március 12. 1941. fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. JÚNIUS Nézz csak körül. este lett. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. Elfáradnak. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. február 28. 1941. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. földbe búnak. 1941. sárgás aranygolyók. lehull. ó április. utak mentén virágzik mind az ákác. június 12. nincs homlokán redő. A fázós rügy nem bujt ki még. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 1939. hálót se sző a pók. Megbú a fázós kis meleg. s zajong a március. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. az ég derüs. most dél van és csodát látsz. lépkednek benne lombos fasorok. vad. február 25. fehérlő illatokkal alkonyul. vidám. 28 . Ó április.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. a nap se süt. de futnak már a kiscsibék. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. 1940. február 26. MÁJUS Szirom borzong a fán. A hegyről hűvös éj csorog. apró üvegre lép s féllábon elszalad.

1940. 1940. lomha madár. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. Kibomló konttyal jő az édes ősz. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. Hallani. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. január 14. Köd száll. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. félek? Nem is félek talán. február 7. Minden aranysárga itt. a holtak foga koccan. február 11. 1941. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. Nesztelenül közelít. 29 . július 15. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. 1941. mély havon át a halál. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. aranylik fenn a faág. barna ékszer: vadgesztenyék.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. NOVEMBER Megjött a fagy. leülnek a vándorok. a perzselőt! a hűs esők előtt. július 21. sikolt a ház falán. Mind Afrikát idézik. S zizegnek fönn a száraz. Kamra mélyén egér rág. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. hát lengeti a tengeri. 1939.

rámsír az esővert korom.HISPÁNIA. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. hej. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. mást mit is tehettek. anyáknak sincsen már fia. feketeszárnyu háború. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Hispánia! De jönnek új hadak. Ó suhogó. de mélyben állok mégis itt. Népek kiáltják sorsodat. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. Harcát a nép most nélküled víjja. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. költő voltál. 30 . . szabadság! ma délután is érted szállt az ének. ha kell a semmiből. Házak fölött. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. Madárfió se szól. az égből nap se tűz.megöltek ők. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. mikor jöttek. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált.

mint mókust rejti odva. mint a szellő. lejtett utánad az. vagy magvait a televény csak télen át. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. földönfutó és tömzsi páros illat. nyirkos. mint a kő..Száll? inkább csak lejt. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét.érted is. súlyos vagy. 1939 31 . hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. míg rá nem hull a hó. körötted hét szép csillag ég. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. * Ó.. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. * Most rejt a föld. mondd? te lélekűzte test. szalad. S nem úgy.

sírba se tesznek.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. piros a vér és piros a pipacs. a mélyben élek. mert az igazra tanu. kit végül is megölnek. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. június 1.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. ki tudja. mondd! a halál? . ó hazám! Árnyékba burkolsz. szélben. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. higgyétek nékem el. Olyan. távol a fényes ég. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. mert maga sosem ölt. akkor se. most völgybe zárod tört fiad. 1939. s e költeményt itt. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. Olyan. . hogy fehér a hó. szétszór a szél és . néma kövek között. 32 . Sziklák fölöttem. S higgyétek el.holnap visszadalolja majd. a völgy se ringat. január 10. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. 1939. mint egy riadt veréb. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. hogy belép.mégis a sziklaszál ha nem ma. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. És a pipacs szöszöske szára zöld. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. ki csak máglyára jó. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. a nap sütött.

Így lépdelget eléd most ez a versem is. Mély barlangja ölén borzas a medve. mint a verejték. hogy élek. sír a kis őz is. fúja hideg sötét. meg-megvillan a hold. január 5. Körülnéz néha s felsikolt az év. egész nap messze járt. szép szeretők csontja s el is reped. pattog az erdei út mentén a folyó. teli csönd hallgat utána. Most érkezett. Sírdogál a kis őz. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . aztán elalél. halkan toppan a szó. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. csodálkozom. majd röpül és zuhan. 1940. csipke csak és súlyosan omlik alá. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. épp úgy mint a halál. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. sodorja lomha testét már felé s minden kering. tükre sajogva megáll s döfködi partját.A vén villanyzsinór is felrikolt. halkan koccan a fagy. felhők rojtja libeg. jegyezni sem birom. És suhogó. 1940. körülnéz. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. hinnéd. mind olyan fehérek. ónos a téli ég. jégből gyönge virág pattan az ablakon. február 27. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. jajong.

mert kértelek. oly hirtelen szakadt rám. de én soha még semmit sem feledtem. Feledni kellene. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. langyos csönd ölel. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. érthetetlen. csak fáradt. mikor már felriadtam rémülten és felültem. a nappal fájhatott még. Élek. mint születésem előtt. S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált. majd szavaltam. ha árnyék leng a kertben. lassan. április 6. 1940. ne vedd el. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Meséled. mint régesrégen. lombját zúgatja mérgesen. Megállok itt a fa tövében. a rémek útja várt. Megértem azt is. gyönge sem. még nem is volt egészen három óra. 34 . ezt is.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. álmos. süvöltve. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. súlyosnak érzem a levegőt. június 8. hallgattam. motyogtam. a két karom kitártam. az égen sötétzöld sávot von a méreg. neszekkel teljes. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. Lenyúl egy ág. Hallgatok. gondosan. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. 1941. s hanyattfeküdtem némán. hogy keringél a vér ütőeredben. A holdra tajték zúdúl. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. Cigarettát sodrok magamnak.

hallgatag.ESŐ ESIK. Nézd a világ apró rebbenéseit. Nézd a világ apró rebbenéseit. macska nyávog. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. ha félek. Két karodban a halálon. Feledni tudnak jól. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Két karommal átölellek s nem félek. Semmi sem segít. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Akár a gyökvonást. Meghalt. hallgatlak. Eső esik. hogy hétfő s kedd oly hasonló. április 20. S csattog az olló. Ló nyerít. Még kávéházba jár. Harsan. a hitvesét is ismerem szagárul. Látom hébe-korba. Két karodban gyermek vagyok. Uborkát esznek. Két karomban gyermek vagy te. Két karoddal átölelsz te. FÖLSZÁRAD. Elődje vén volt már.. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Fölszárad. A sarkon túl egy illatszerárus árul. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. sötét ruhája válla csupa korpa. Egy műhely mélyén lámpa ég. Nap süt. csak elfeledték. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Költőt is feledtek. január 30. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Felejtik. Ismerem. 1941. Két karomban ringatózol csöndesen. mint egy álmon átesem. Még él. S mint bárki mást. 1941. 35 ..

. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. akár neked. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. De jaj. Vagy csak dudolni róla. igaz. Miről gondolkodol.. a védelem erős volt. no hagyjuk már. heverni lenn egy ágyon. ég s föld között hazátlan. ki érti meg. ha tudnád. fogam közt szűrve. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. ki most csak pusztitok. hogy most nem hallhatod. barátod! és összenőtt veled. emberként éltem én is.. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. Mindent megírok én. a költő ír. dühömben már nevettem. lásd. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. Félek ott fönn. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. S egy vers milyen veszélyes. mit is tehetnék? A költő ír. túlzottan megszerettem.. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. ne is tagadd.. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. S a gépet is. mit is tehetnék. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. 36 . a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. egy sor is mily kényes és szeszélyes. hogy lődöztek barátom.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. tudom jól. mert bátorság ez is. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Ha fönn vagyok.. rémülten a terek. halkan. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. S ha lesz még majd kinek. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. április 27.. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. 1941. a lélekzet megáll..

hogy mindent megtorolj! 1941. egy író ír s hetente eladja a hazát. Gyümölcseink lefagynak. vonít a fagy felett. a mezőkön némán túr a vakond. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. hogy mi történt. légy velem itt. a másik az nem él már. s nem sejti. Az április megőrült.hallom. az egyik él. Négy napja. Az április megőrült. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. Az április megőrült. 37 . bolond. Az április megőrült. még nem sütött a nap. s kiöntött sok folyó. odakinn fut a fény. A harmadik fogoly. hogy megölték. három barátom elment s mindhárom elveszett. . így lettem józanabb. csikorgó hó esett.PÉNTEK Az április megőrült. vad zápor hullt időnként. Szájam körül mosoly. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült. fagyot suhint ma rád. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. május 18. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. Vigyázz magadra. agyában két golyó. egy hétig folyton ittam.

CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. új fájdalom űz a világban. Balázs. bevallja ő is gyötrött éveit. árva legények. vedd karodba! O. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. ha elalszom. hidd el. karmol folyton a bú. így álmodom én. requiem aeternam dona ei.. csöppnyi madárfütty. mindig.. Ime. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. a gond üli szívüket. csak ránkomlik az ég. most is. légy velem itt is e városi berken. hogy mozdul. Csak csont és bőr és fájdalom. az ifjú régi tetőkre. segíts hát! 1941. falban a tégla sikolt. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom.. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. de e hét se riasszon el innen. június 12.Pásztori Múzsám. Pásztori Múzsa. görög urna nem őrzi. de egy-két versünk hogyha marad.. S akár a megtépett. Domine! 38 . sóbányák szája beomlik. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. hogy ölel. hét ügynök ricsajoz. ujraszül.. s nézd azokat jobbról. sem nemesívű szép. a vágy kamaszos vadonába röpített. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. azt hittem s fölemelt a magasba. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. hogy süt a teste. Pásztori Múzsa. Görbén nőnek a fák. segíts! úgy halnak e korban a költők. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. Csak csont és bőr e test. ajkán táncos. ó pásztori Múzsa. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. kihez könyörgött.. Mint a kiszáradt fát egy kancsali.. nem jelzi halom porainkat. barna test..

. takard be.2 Szavak jöjjetek köré.évek óta már. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. ezt a költeményt is. Nem tudja majd. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég.. de mégis. mondd. te csillag te lassu pillantásu szó. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak.. mint jelszót. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. Tudtuk. hogy meghalsz. s akit már régen elhagyott a hang. minden hiába. ágyadnál nem ült.. Mit szólnál hozzá? . ki félve lép még. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. És magasság. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. hogy van Babits Mihály?” 39 . ha bólintunk: halott már. nem ismert téged. mint egymástól mi. most már a Mű a mérték. ha betegen. Nagysága példa. s gyászolj megint te csilla szó. ti fájdalom tajtékai! ti mind. És szédület. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. te hold. mi fáj. sírj rá a sírra most! jöjj..lám az eljövő költőnek is. Szivet dobogtató. gyászold meg őt. te konduló harang. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. S nem érti árvaságunk. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. s hogy oly időtlen vagy te. fáradtan is. nézd. mint a csillagok. . 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket.. könnyü testű fátyol ó. s nem ült az asztalodnál.

augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. a faág. 1942.5 Halott keze nem fogja már a tollat. hallgat a körte. alszik a kert. alszik a holdban a láng. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. a fatörzsben a harkály. Megsajdul a borda. 40 . az éber egér se kapargál. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. meg a száj. hogy az áram mind egy testbe fut össze. Némán emelődik a test. kondérok gőzölögnek. a kéz. csak a fal kiabál. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. kasban a méh. hogy ez itt a halál. csönd van a házban. alszik a pókháló közelében a légy a falon. hideg érem az égen. június 1. s érzik ilyenkor az őrök. mint bíbor sülttökök. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. Örök világosság. a foglyok. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. a cellán árnyék szalad át. a halál. S tudja a szív. Mint fegyházban a villany ha kacsint. rózsában a rózsabogár. 1941. 1942. a férgek a perzselt emberi hús szagát.

kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Felnőttem. Mit gondolsz. a csöppje már nehéz. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák.. A fejem rég kemény... egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. tudtam. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. a nap fején kalap. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. míg borong a téli nap. a szárnyas két tüdő.A jégcsap egyre nyúlik.aztán kiköpött a tó. Egyszer el akart nyelni. 1942. S kérdezed: miért? hát nem tudom. KÖLTŐ Születtem. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó.. a máj. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Ó. . december 26. Tiltakoztam. Kincstári sapka rajtam. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. S mégis itt vagyok. 41 . S tüdőm erősödött csak. hogy annyit bőgtem én. tudtam én! Üvöltöttem. Ebédre várok-é. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton.

ha minden összetört! 1943. vagy növény. a föld feloldoz. oly biztos és örök. csönd. Még csönd van. tünő istenkedés. 42 . március 15. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. és néha meg olyan. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. Hegy lettem volna. elnyugtat majd a mély. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. de már a vihar lehell. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. ha megérik. mint a hold karéja nő. madár. Szállj fel... TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. száll. erdőt. vigasztaló. halálra érek én is. És már tudom.. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. mint a lét. A lepkét könnyü szél sodorja. egy képben csak talán. Segíts szabadság. A fák között már fuvall a halál. lehull. asszonyt és bokrokat. s csupán a lényeget. De haragod füstje még szálljon az égig. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. Az írótáblák elrepedtek. emelt s leejt a hullámzó idő. Szabad leszek. rab voltam és magányom lassan növekszik. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. emlékkel teli föld.. s láttál. s az égre írj. pillangó gondolat. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. ha este jött.

de bátor mihelyt magamra hagysz. Bennem él. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. s magától csendül egy üres vizespohár. Készül. óvó tekinteted érzem kezem felett. hogy elmondjam milyen. hosszú volt a nap. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. felfigyelsz. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. május 26. Felötlik s eldobom. Ha vélem vagy lapul. elszáll. de benned alszom én is. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. hogy ha dolgozom. mintha szöcske pattan. Csak újra óvatos ma. bölcs vonal hűs tenyeredben. álmos szemed búcsúzva még felémint. elalvó nyírfaág. Mikor fehér a holdas éj. s elalszol. És holnap az egészet ujra kezdem. S még mindig nem tudom elmondani neked. nem vagy más világ. mikor jöttödre vár. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. hogy változik a sok rejtelmes. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. S talán lesz még időm. nem sikolt. Úgy munkál bennem. mert véled él. majd visszatér a homlokodra. Fáradt vagy s én is érzem. Hasonlat mit sem ér. de rajtam kívül is. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. Boldog. vékony. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Az őrület. hiszen szeretsz.mint kőben a megkövesült csigaház. Szeress vitézül. mert annyit érek én. Pillád hosszú árnya lebben. De nesz hallatszik. Védj meg. mint a méreg s csak néha alszik. Ő az. csak annyi. S idáig hallom én. Kezed párnámra hull. hajad kibomlik. 43 . 1943. szétnézel s nem tudod ki volt. mit is jelent az nékem. szétterül lobogva.

Apa és kisfia most együtt látogatják. no itt a kés. augusztus 4.ne védjen bőr sem. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. Már tőle függ örökre meddig s hova. ki jobban érti őt. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. eladja verseit. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. megrendelésre fordít. „Vetkezz tovább! így bíztatott. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. te már aludtál. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. lengve és pörögve. Szava mint vízbe kő. hiszen bolond.Érdemes volt-e? . nem fáj. egy pillanat csupán. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. mint börtönével henceg.kérdi tőle folyton s felveri. egyremegy. Sikerre nem kacsint. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. Meztelen álltam. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. . MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. ki jókor érkezett. e hölgy kegyeltje az lesz. 44 . mert tudja. Suttog neki. Nyugodni készülődtem éppen. Csak látszat rajtad az. ki bőrével. ki érti még lobos szivének sok kalandját. Nyúzd meg magad. már szerződést bogoz. s a kisfiú lesz lassan. 1943.

ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. november 21. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. ki tudja? Ma már én sem tudom. Eltüntél. 45 . . hiába! az éj. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. ha egyszer majd nem él. sem kóbor tengerész.És tudja. Eltünt. ma is elmenekültem előle. rossz fájdalom ébred. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg.koppan a hír. hogy rettegtem a szót. És felriadok. én se dühöngök. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. s ugyancsak nyaktörő az. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. Két bordám közt már feszülő. s minden megméretik. Félsorokat róttam. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. hogy fegyver s szerszám a toll. mert értük dolgozik. dermed a szív bent. a gyermekekre gondol. hogy dideregtem e vers hidegétől. És míg tollára dől. másról igyekeztem írni. sportbajnok nem lehet már. november 15. de a hang már hallgat. nyáron is lehullhat egy levél. S ez az ősz se hozott hírt rólad. s hogy eljut így is ő mindenhová. de megtanulta. ez a rémes. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. S nem tudnak semmit. És dobban. ha méltón peng a lant. Másról. hiába táncol és csal a forró emberész. Élsz-e. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. 1943.

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. míg én a dolgozót is. virágát is tudom. mellyel mindez jól megmutatható. nincs műszer. Hisz bűnösök vagyunk mi. Belőle nőttem én. hol áfonya. hogy másnak e tájék mit jelent. ökröt. de nékem szöcskét. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó.. messzeringó gyerekkorom világa. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. és csecsszopók. ki dolgáért remeg. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. annak térkép e táj. sötét pincékbe bújva. akikben megnő az értelem. s a gyárak udvarában komondor hempereg. erdőt. körötte sok gyerek. és ott a park. 1944. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. őrzik. nevét is. Itthon vagyok. s mi föntről pusztitandó vasút. füttyös gyümölcsöst. s nem tudja. hogy merre mennek. piros zászló kezében. s tudom. január 17.. 46 . tudom. szöllőt és sírokat. vöröslő fájdalom. a csókok íze számban hol méz. s az iskolába menvén. világít bennük. mikor. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. szelíd tanyát. s tudjuk miben vétkeztünk. költők is bűntelen. kik mennek az uton. de élnek dolgozók itt. testem is majd e földbe süpped el. ki halkan sírogat. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. a járda peremén. hogy ne feleljek aznap. tornyot. Nem tudhatom. hol és mikép. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. vagy gyárüzem.NEM TUDHATOM. a sírok közt anyókát. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. ím itt e kő. Ki gépen száll fölébe. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. de föntről e kő se látható. akár a többi nép. egy kőre léptem én. a régi szerelmek lábnyoma.

okos. hitet. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. ahogy te. február 29. És hősi a halál. bivaly. fölmért s tág világ. a munkáló idő emel ma már. emez a vad jelen. vagy tűzfalat. Rézbőrü volt az alkony. a dolgozók nehézkes népe feldobott. üres maradt a karton és a vászon. mert minden arra int: „Ember vigyázz. de megtanul majd s többé nem felejt el. csalódást. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. hiába omlik rád sír földje most. szived megállt.” 1944. társait. koporsót.. árván maradt világod és világunk. a festék megmeredt. munkás. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. csupán az értelem. 1944. úgy látja majd. Éld e rossz világot és mindig tudd. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. S ha megtanult. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. igaz. korsót mond a kép. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. január 25. 47 . hogy mit kell tenned érte. a külvárost. hogy más legyen. ló. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. NEM BÍRTA HÁT. hordozd szivedben. Hivő. kezed nem méláz már a lap felett. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. De megszökött a test. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. mindegy. sötéten színes. s az bírta volna még. nem bírta más. a tájat..

Mi lesz most azzal. mely hallgatót talál. nem tart már formát és csak arra vár. mily messzi már. 1944. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. didergő földi testben kuporgó égi lélek.ítélni így tanít. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. A valóság. régi börtönök nyugalma. fennkölt és hősi kép. aki míg csak él. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. s talán ha köztük élnék. halál költőhalál. . ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. Mert semmit sem tehet. 48 . hogy orruk és faruk egyforma kék. csodálkoznék vidáman. Hát ül és néz.Ó. március 27. mint megrepedt cserép. 1944. A köd szitál. szép és régimódi szenvedés. amíg csak élhet. ki most mozdulni mer. S tanítna még. mi van. a majmok értenének. A semmiségbe lép. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. formában beszél s arról. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. De minden szétesett. április 5. tagolt beszéd. bennük még ép az elme. És óriás nap égne a megszállt fák felett. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme.

SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. mint tüzes virágok. 1944. barátom. hogy egy angyal kisér. merengj el hát egy percre e gazdag életen. mint alma magházában a négerbarna mag. 49 . ha megpillantsz.s bár tiltják énekem. talán most senki sincs. fordulj el és legyints. és tudtam. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. nem véd meg engem sem emlék. liheg. vigyáz rám s megvéd. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat.SEM EMLÉK.baljós a menny felettem. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. . hold leng most az égre s virágot bont a meggy. a világ ujraépül. magamban élem át már mindazt. s hördül. annak szép. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. szivemben nincs harag már. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. bár minden egyre megy. engem nem lát a hegy. de üldözők helyett a lányok kerítik. mi hátravan. búvok. az új falak tövében felhangzik majd szavam. ha lázad. rejtett harag. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. május 9. a bajban. ha kell. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. akár egy üldözött. sem varázslat. nem önnön érdekéről. mögöttem jár. április 30. bosszú nem érdekel. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. kezében kard van. tollamból vers szivárog. 1944. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. . MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. nem nézek vissza többé s tudom. az másról szól.

..... mikor ki szót emelt.. a rabló volt a hős. Fiúk guggolnak és parázslanak....... TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön.... Oly korban éltem én e földön. már azt is gyűlölték.... mikor a költő is csak hallgatott. mikor gyermeknek átok volt az anyja.. az élő írigylé a férges síri holtat. a háta barna. s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg..... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek..... hisz megvan bennük is. mikor az ember úgy elaljasult... s az asszony boldog volt. lemezt cserél... ... s rághatta szégyenében ökleit. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke. az bujhatott. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen....... hogy önként. Oly korban éltem én e földön.. nemcsak parancsra... Ésaiás.. Oly korban éltem én e földön... akár a pestisest.... május 19.. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest.. május 10. és várta.... az ajkukon ügyetlen szép szavak.... ... befonták életét vad kényszerképzetek.. 1944. mint ott fönt a fellegek. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más. az áruló..... 1944.... Mondjátok hát... a rettentő szavak tudósa.Egy lányka térdrehull... ha elvetélt... Lehetnének talán még emberek. .. kéjjel ölt.... majd ha ölni kell... 50 . mikor besúgni érdem volt s a gyilkos........ Oly korban éltem én e földön. lába még fehér.. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.. hogy nem reménytelen. csak szendereg az emberséghez méltó értelem.

csak az ész. élni se nélküled immár. 1944. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. vad tölgykerités. vaksin. a bolhák ostroma meg-megujúl. s várja a véget. a csodákat. Alszik a tábor. hangos olasz. szabad emberi sorsot. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. horkan a felriadó. Rémhirek és férgek közt él itt francia. a képzelet itt. a drót feszülését. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. s látni az ablakon át. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. Lager Heidenau. van-e ott haza még. szakadár szerb. aki balra hever. Csak én ülök ébren. Rongyosan és kopaszon. hernyóként araszolgatván a papíron. mint ahogy élek. zseblámpát. esteledik s a szögesdróttal beszegett. felszívja az este. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. az is így szabadul csak. Žagubica fölött a hegyekben. csak sort sor alá tapogatva. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. horkolva repülnek a foglyok. de a légysereg elnyugodott már. egy nappal rövidebb. az tudja. szép asszonyi szót. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. látod-e drága. Látod-e drága. méla zsidó a hegyekben. július 51 . A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. mert nem tudok én meghalni se. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. úgy irom itt a homályban a verset. Búvó otthoni táj! Ó. megtöretett testünket az álom. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. jóhírt vár. lásd. Alszik a tábor. köd száll le csupán barakunkra. lengyel. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. férgek közt fogoly állat. barakk oly lebegő. hazatér-e? Mondd. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül.HETEDIK ECLOGA Látod-e. ujra a fogság és egy nappal az élet is. Fekszem a deszkán. a sűrü homályba bukót. az enyhetadó. suhognak az álmok. Este van. könyvet.

hallgató világok. mint fán a kéreg. hát hallgatok. mint a zsoltár. a hitvesem leszel. . míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. S már őszül is. Žagubica fölött a hegyekben.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. Hangod befonja álmom. s fogoly vagyok. de mégis visszatérek. súlyos. Hitvesem s barátom. ha kell. majdan. hogy az vagy. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. de nem felelhet senki rá a távol. ha kell. szemed kékjét csodáltam épp az égen. 1944. s országok útjait. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. bombázórajok húznak el felettem. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. s kihez vakon. csak messze vagy! Túl három vad határon. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. egyszer. megjártam érted én a lélek hosszát. nem tudom már. némán is eltalálnék. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. szívós leszek. augusztus-szeptember 52 . bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. Lager Heidenau. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. bíbor parázson. Mindent. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. így vetít az elme. ki biztos voltál. s a folytonos veszélyben. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. s szivemben nappal ujra megtalálom. álom lettél ujra. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Mikor láthatlak ujra. Ellenükre élek. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. valóság voltál. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék.

s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. eltört a szilvafa. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. a hegygerincre dobban. barátom. az út nyerítve hőköl. vad ágyuszó gurul. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. s hiába hívja árok. s van visszatérni otthon. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. mint akit szárny emel. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. hanyattfeküdt a házfal. 1944.1944.ERŐLTETETT MENET Bolond. akár az angyal. állat. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. maradni úgyse mer. majd tétováz s lehull. kiálts rám! s fölkelek! Bor. szép halál.1944. míg hűl a szilvalekvár. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. s ha kérdezed. Ó. miért nem? még visszaszól talán. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. október 6. szeptember 15. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. ha pusztulást csodál. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. mit érdemes még. de mégis útnak indul. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. torlódik ember. Pedig bolond a jámbor. szekér és gondolat. augusztus 30. 53 . mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. sörényes ég szalad. Cservenka.

54 . . az emberek mind véreset vizelnek. Mohács. Szentkirályszabadja. a század bűzös. vad csomókban áll.1944. .3 Az ökrök száján véres nyál csorog. október 24. átfordult a teste s feszes volt már.hangzott fölöttem.csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. Fölöttünk fú a förtelmes halál. Sárral kevert vér száradt fülemen. október 31.oOo. ha pattan. mint húr.Így végzed hát te is. 4 Mellézuhantam. . Der springt noch auf. Tarkólövés. . súgtam magamnak.1944.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful