Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

két melle közé. hogy ne foszoljon. fán ült a lány és kezeit szorította rívó. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. mint szekérről lepottyant. Jó nagyot szakajtott. csókkal patkolom harci bakancsod. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. terjedve lassan s emelve hasát. a másik után míg a falun gond szuszogott. Lemászott a lány. dalt énekelt! amit kitalált néki. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. ruhája kitartott. hogy jött a legény. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. hatalmas kutyakölyke. fekete dombok a szélben.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. hogy búcsúzni jött a legény. csókkal szegem be harci ruhád.

s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. mögötted szakállas haditettek. . Szertefutottak és összefutottak. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. forog. kik a faluban szertefutottak. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. hogy álmára fú a szél.a lány. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. mert takaros csata készül itt. kunyhók füstjéből lobogót. dörmög és fölriad! s bámul rád. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. 1934 7 .

Szörnyü ábra volt. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. ha azt hiszi nem veszem észre. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. július 30. hol két út összefutott.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. 1933. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. De néha azért ő. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. füstölt. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. 8 .

villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. 9 . nem bánja. estének is mondhatni már.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. hogy őket látni még. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. hogy nem törik. melyet a fecske ejt. Már éjszakára ágyazott a kert. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. pihen a lejtős földeken. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. elaludt. hogy az árnyék közészorúlt. mint apró seb. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. s mosolyg a szálldosó sötét. (Így öregszik az alkonyat. Könnyen lépek hát s arra gondolok. Híven tüntet két pipacs. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között.

10 . úgy köti ránk a novembert. kutyám borzol.* s mióta alszik. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. keze oly szép. hogy ne beszéljek. kérte. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. mely ha kibomlik. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. megugró árnyat lát a bokron át. vad darazsak dudolnak körül haraggal. hulló makk makkot kerget. És a lomb makkal felel és feleselget. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. a költő felesége. pucéran áll és félig halottan. S verssel térek a házba.S mondom a verset. arany lobogó. annyi makk hullt a fáról. fölmordul s elrohan. 1934 OKTÓBER. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. őrizzem pihenését. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. * Gyarmati Fanni. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. Fanni fölébred és álmos szeme kék. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. nem tud a fán maradni. mikor átkarolt.

Esti béke. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. fű és virág s mindenhol meglelem. s oly megszokott immár a félelem. fut macskatalpain a tompa fény. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. hiába kérdezem. téged köszöntelek. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. ez a kert is aludni s halni készül. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. 1936 11 . a hallgató sötét rájukhajolt. vékony illatukkal álldogálok. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Fodrozó füst az ákácok sora. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. A nap zaja elúszik messzire. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. lépek s mintha suttogásban járnék. Sötétedik. Régi halottaimnak húsa fű. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. szőke méh.Ó. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. az úton nehéz napom pora száll. de kérdem ujra mégis. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó.

a táj nagy kalapként hordozza az eget. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. ha bőrét hagyja rajta. épülnek a porban porból kicsi tornyok. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Virágszülőként kezdtem én el. még a lomb is mormog. 12 . egy mókus pattan át. Mire újra mozdul. Kazinczy. Ó. hogy el ne bujdokoljak. Igaz. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. csaknem minden nyugodt. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. régi mester. Összevissza zaj lesz. jó szerteütni néha. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. véled gondolok most. Bíztatnom kell magam. március 17. 1935. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered.

Gyanakvó reggelek s vészes esték között. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. hol szabadság illan át a réteken és reggel. s ahogy borul. S mintha élnél lágy iszapban. Ritkán. verseid hona. félig és félve ülsz asztalodnál. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. hozod magaddal illatát. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. Még álmaidban néha fölötlik a táj.Nevetni kész a rét. mosolygós és kövér. A világ új háborúba fordul. Meglát. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. 13 . ha ébredsz. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. ha dolgozol.

FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. s amott az este jő a dombokon. s háború jön. lefekszem én is. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. 3.2. később dolgozom. bomba készül ellenem. villám fényinél kiált az őr. törten heverek majd. lenn. 14 . vére hull az égen. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. ringó délután. Miről beszélhetek? tél jön. * Ó. senkise lát. ha partot látni vél. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. sárga bogyók. félni nem tudok és sírni sem. úgy vélek én is. mint a hideg hegyek között útépítők. gép. hát keményen élek. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. Mint hajónak ormán viharban. Napod fénye már a bokrokon lóg. adj nyugalmat. alvó asszonyom álmában beszél. akik. Felhőt öltek.

csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. fáradt vándorba kap. lassú ébredés. az este a fák ága között forog és egyre dong. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. Ó. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. Ébred a sövény. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. tiszta ing. * 15 .4. vasárnap reggel. fehérre hófehér. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. S mint a szabadság szerszámai. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. óra csengése nélkül. korán jön végig az úton az este. jó piszmogás és hűvös. Ó. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. Faltól ablakig. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. A röpke béke véle tünt.

keríts be lusta ősz. mint holtrasebzett őzeké. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. hogy jöjjön a fagy. Őrizz magány. távol égő tartomány! hideg van. új szégyent ró szivembe az idő. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. konokon élek. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. 1936 16 . ahol a szabadság zászlai hullanak. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. díszes őszökön. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. vadul rohanó halál szele kél. A lélek egyre többet elvisel. szívós téli tő. s rágódva régi. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. hősi test. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. markos sötét kavarog. Várak és fűszálak perzselődnek. holtak között hallgatag ballagok. Világíts. És holnap már lehet.

oly árván nőttem én. költő. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. a mélységből ide. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. 17 . mint jámbor. rút kisded voltam én. Mögöttem két halott. hogy mennyit ér: mögötte két halott. vagy élt öt percet. kis vadállatot. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. Ó. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. mint a sok sebtől vérző.JÁRKÁLJ CSAK. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. mint a haramiák. S oly keményen is. . nagy farkasok. ki megmutatta már. akár egy győztes. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. előttem a világ. a pendülő. oly mélyről nőttem én. tisztán élj te most. ikret szülő anyácska. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. nem tudom. kemény szabadság tágas és szeles tetőire.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é.

vakít. mely ott sütött szobám falán. huszonnyolc éve. ha este lett s párnáimon vért láttam én. Milyen mély volt gyerekkorom.. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. tünődő. hogy te tudod. E ritkán szálló szó. e rémület. a képen huszonöt talán. hófehér pehely helyett. s hogy nem hiába élek én. Ó árny az árnyban. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz.Milyen mély volt gyerekkorom. s milyen hüvös. ünnepélyes ifju nő. hogy jól van így. Ó mennyi társ. csöndben némaság. Huszonnyolc éves voltál akkor. anyácska! véres szökevény! Anyácska. míg sort a sorhoz űz. Huszonnyolc éves voltál akkor. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. árny az árnyban. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. hogy halott vagy. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. a gyermeket elrémitő.. Sziszeg a toll. hamar halálra növő növendék. lepke kezeddel ints felém. a férfikorba nőttem én. 1937 EZ VOLNA HÁT. nagy. 18 . s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. véres áldozat. erősen tűz a nap. kiáltottam? már nem tudom mikor. most ugyanannyi lettem én. komolykodó.

futó fényben lengő lobogó. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. zengő négyszög. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. 2 Figyelj csak. akit ziháltat már a régi út. virrasztva várom és reménytelen. nehézkes férfi váltja fel. míg körültekint. mely túlvisz majd e mély koron. szelíd szemén az éber értelem villan megint. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. fütyölni kezd a fölriadt eresz. tüzes csobogó. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. hős orom. álmos. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. Körültekint és védő. Már onnan jő a szél és hozza híreit. a régi villongó költőfiút konok. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. hármat jobbra lépeget az asztalon. Így fekszem. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. a körtében alszik az áram.Bársony sötétség nem vigasztal. és már nem oldoz fel tüskés harag. felsírja álmát és már ébredez. az ifju asszony arcát fény legyinti. elalszom. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. Reménytelen napokra vénülök. 19 . mikor derengenek fel a falak. Már ébredez. halálos. de fölébred és felkél a nap. ringó félhomály van. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés.

Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. 20 . a rövid is elég. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. hogy tagjaim az álmot levessék. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. s nem tudod. hogy téged itt ki értett. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. S finom fehér fapor pereg a versre. s úgyis minden töredék. már egy-egy szó ritmusra lépeget. Már figyelem a távol híreket. s ujjamig szalad az idegesség. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. majd rágni kezd. Csattan a víz. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. higgyétek el. meghalok. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön.

GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. S én kérek. egyedül esel át a halálon. szagosat fú felém egy jázminág. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. szél söpri a port. eltemetnek végül itt. kérj magadnak. .? Éltem. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. míg végül elástak ide. jobbra a konyha. a mű.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. hogy lenn a test megárad és a férges. s hogy évre év rakódik. Leírtam s nem merek felnézni most. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. hogy meghalok: ime. azt sose várd. rögre rög és kőre kő. Készülj. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. mind tudtam én.. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. ujra kérek s nagy kerek. bíztat rokonom. Sosem feledtem el. BŰNTUDAT Ringóra dongó. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. De mondd. szegényen s jámboran. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. Egyedül. Csak várok és sunyítok.. a jó Eduárd. Hintázik az alma sötéten az ágon. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt.

erős illatok szálltak utánuk. tíz óra volt.) 1936 22 . a délelőtt megállt. férfisorsunk nehéz lobogója. gép dongott fenn. és ma bősz ágyuk. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. hóhaju vénség. tíz óra volt. akit szerettem és nem él. Csend lett. fénylő keréken pék suhant és énekelt. de messzire szálltál! ó. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. a nap sütött. tapadó kerekekkel. homlokukat rohamsisak ótta. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. gőzölgő katonák jöttek reggel. az uccán béke lengett s valami borzalom. tíz óra volt. 1938 BÉKE. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. (Jaj szőke gyerekkor. a sikongás felhallik egészen a házig. egy ág leszakadt.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik.

hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. ne nézz a földre sem. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. ki ujra kezdi éltét. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. akár apályidőn tengert a só. Őrizz és védj. éjjel szederjes mellén a dajka idő. Mit ér a szó két háború között. s mit érek én. messzi az! Sanghaj. mint rettegő kezed. fürkésző ormokon. Úgy írom itt e lassu költeményt. fehérlő fájdalom. lehunyt pilláju völgy ölén. De mindenünnen. s te hószín öntudat. rémitő gyermekét szoptatja nappal. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. s vígaszul hiába mondod. a ritka és nehéz szavak tudósa. fájdalom kerít körül fehéren. mint búcsuzó. akárhol.

de jaj. merre vagy? hová tüntél e télből. tudunk-e énekelni még? Ó. Ó. tarts ki addig lélek. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. a réteken zászlós sörényü.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. védekezz! 1938 24 . Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. gyereksereg visong. . ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. s állj meg fölöttünk is. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra.

undorodom csak. PÁSZTOR Hallom. Azt hiszem. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. sose higgy a bolondnak. Két éve megölték már Granadában. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. úgy teli zajjal az erdő. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott.. asszonyi had. Igaz is. tam multae scelerum facies. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. de mondd. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. csak nemet intett folyton e rendre. most lágyan mosolyog. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. játszik az ég. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. S jó. PÁSZTOR Nem menekült. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. ki siratja. igaz. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. ismerted Federícót. megszoktam e szörnyü világot annyira.. elmenekült. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. hogy már néha nem is fáj. Meghalt. nézd csak meg a tócsát. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. hogy nincs aki eltakarítsa. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal.. .

régóta kínzom. ritka a farkas is erre. hogy ennyi lettem. hogy a nyáj. tudja. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. öreg este szakad rám. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. s úgy élek e kerge világ közepén. Álmatlanul feküdtem. verset szoktam írni én ilyenkor. . kivágják. itt nyugalom van. mely jelzi. szédülés hintáztatott. már évek óta élek így. eső jött hirtelen. Áldjon az ég. Mozdul év az éven: a szív ijedt. árva faluk közt? Írok azért.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. az éj megáradt. ártatlan Robinzon. ó jaj. ki békén tett-vett s közben tudta meg. a másé. de addig is új levelet hajt. amit őrzöl. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. s gyakran el is feleded. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. s rajta fehérlik bár a kereszt. nem védi semmi és a házat. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . Számoltam és motyogtam hajnalig. Jó neked. utána: harminc.várja. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. utolsó huszas évem. de aznap nem békitett meg semmisem. vad bozótban. míg hazaérek. melyet jó magasra épitett fel. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. mint ott az a tölgy él. nem maradt meg semmisem vigasznak. húszon ím kilenc s utána ó jaj.

szóltam magamra. tollát rázza felé s cserren már a veréb. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. csordul. mondd? . rák épülget benned. majd letelepszik a földre. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. Fölkeltem. szinte lecseppen. 1941. mégis űznek. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. február 21. 1941. vagy leszúrnak. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. mint gyönge pelyhet lassu szél. ha többé semmit már nem írsz. Oly feketén teli még. lassan és borzalmas kényelemmel. végül elolvad a hó. Megvillan az ég. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. utat váj. Megvillan a nap. mert mi verssé lenne. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. nem mindegy. február 5. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad.dédelget. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. te nem szereztél semmit itt. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. FEBRUÁR Újra lebeg. nagy folyók tünődve egyre folynak. 27 . ringat s úgy emel fel. hunyorint. semmi rossz nem él szivedben. Megvillan a nap.

1941. A fázós rügy nem bujt ki még. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. MÁJUS Szirom borzong a fán. s zajong a március. utak mentén virágzik mind az ákác. 1941. este lett. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. 1940. vidám. apró üvegre lép s féllábon elszalad. lépkednek benne lombos fasorok. 1939. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. február 26. sárgás aranygolyók.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. február 28. de futnak már a kiscsibék. nincs homlokán redő. fintorog. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. az ég derüs. Ó április. JÚNIUS Nézz csak körül. március 12. A hegyről hűvös éj csorog. most dél van és csodát látsz. hálót se sző a pók. lehull. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. vad. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. földbe búnak. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. Megbú a fázós kis meleg. 1941. fehérlő illatokkal alkonyul. a nap se süt. Elfáradnak. ó április. június 12. 28 . február 25.

február 7. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. sikolt a ház falán. 1941. 1941. barna ékszer: vadgesztenyék. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. leülnek a vándorok. Hallani. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. mély havon át a halál. július 15. 1940. Nesztelenül közelít. aranylik fenn a faág. a perzselőt! a hűs esők előtt. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. félek? Nem is félek talán. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Kibomló konttyal jő az édes ősz. Mind Afrikát idézik. S zizegnek fönn a száraz. lomha madár. Kamra mélyén egér rág. Minden aranysárga itt. 29 . Köd száll. 1940. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. február 11. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. január 14. NOVEMBER Megjött a fagy. július 21. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. hát lengeti a tengeri. a holtak foga koccan. 1939.

HISPÁNIA. Harcát a nép most nélküled víjja. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. az égből nap se tűz. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. 30 . akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. . szabadság! ma délután is érted szállt az ének. feketeszárnyu háború. mikor jöttek. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. költő voltál. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. hej. rámsír az esővert korom. Ó suhogó. ha kell a semmiből. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. Népek kiáltják sorsodat. de mélyben állok mégis itt. Házak fölött. mást mit is tehettek. Hispánia! De jönnek új hadak. Madárfió se szól.megöltek ők. anyáknak sincsen már fia. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom.

mint mókust rejti odva. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. földönfutó és tömzsi páros illat. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. * Ó. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. S nem úgy. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Most rejt a föld. mint a kő. mondd? te lélekűzte test. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. lejtett utánad az. nyirkos. vagy magvait a televény csak télen át. körötted hét szép csillag ég.. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. súlyos vagy. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . 1939 31 . mint a szellő.Száll? inkább csak lejt. szalad..érted is. míg rá nem hull a hó. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből.

32 . 1939. szélben. És a pipacs szöszöske szára zöld. néma kövek között. szétszór a szél és . hogy belép. mert maga sosem ölt. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. ki tudja. mint egy riadt veréb. . június 1. akkor se. ó hazám! Árnyékba burkolsz. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok.mégis a sziklaszál ha nem ma. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. mondd! a halál? . hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. január 10. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. piros a vér és piros a pipacs. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. s e költeményt itt. hogy fehér a hó. a mélyben élek.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. távol a fényes ég. Olyan. kit végül is megölnek. higgyétek nékem el. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. 1939. Olyan. mert az igazra tanu. ki csak máglyára jó.holnap visszadalolja majd. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. Sziklák fölöttem. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. sírba se tesznek.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. a völgy se ringat. S higgyétek el. most völgybe zárod tört fiad. a nap sütött.

A vén villanyzsinór is felrikolt. fúja hideg sötét. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. Körülnéz néha s felsikolt az év. aztán elalél. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. január 5. csipke csak és súlyosan omlik alá. körülnéz. egész nap messze járt. Mély barlangja ölén borzas a medve. És suhogó. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. február 27. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. mint a verejték. majd röpül és zuhan. Most érkezett. tükre sajogva megáll s döfködi partját. hogy élek. szép szeretők csontja s el is reped. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. ónos a téli ég. sír a kis őz is. 1940. felhők rojtja libeg. pattog az erdei út mentén a folyó. mind olyan fehérek. halkan koccan a fagy. Sírdogál a kis őz. sodorja lomha testét már felé s minden kering. hinnéd. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. jegyezni sem birom. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . Így lépdelget eléd most ez a versem is. teli csönd hallgat utána. 1940. meg-megvillan a hold. halkan toppan a szó. csodálkozom. épp úgy mint a halál. jajong. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. jégből gyönge virág pattan az ablakon.

majd szavaltam. Élek. ha árnyék leng a kertben. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. Hallgatok. április 6. Cigarettát sodrok magamnak. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Megértem azt is. s hanyattfeküdtem némán. S továbbálmodtam akkor. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. motyogtam. a rémek útja várt. Lenyúl egy ág. süvöltve. hallgattam. álmos. de én soha még semmit sem feledtem. 1941. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. lassan. a nappal fájhatott még. A holdra tajték zúdúl. június 8. Megállok itt a fa tövében. langyos csönd ölel. még nem is volt egészen három óra. érthetetlen. 1940. a két karom kitártam. 34 . gondosan. súlyosnak érzem a levegőt. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. mert kértelek. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. gyönge sem. ezt is. lombját zúgatja mérgesen. mint születésem előtt. neszekkel teljes. mikor már felriadtam rémülten és felültem. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. Feledni kellene. hogy keringél a vér ütőeredben. csak fáradt.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. az égen sötétzöld sávot von a méreg. Meséled. oly hirtelen szakadt rám. mint régesrégen. Talán egy más halált. ne vedd el. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát.

április 20. S mint bárki mást. ha félek. Nézd a világ apró rebbenéseit. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Egy műhely mélyén lámpa ég. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. Még kávéházba jár. Látom hébe-korba. csak elfeledték. Két karoddal átölelsz te. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. 1941. Felejtik. mint egy álmon átesem. a hitvesét is ismerem szagárul. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. 1941. Uborkát esznek. Két karomban gyermek vagy te. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Két karodban a halálon.. sötét ruhája válla csupa korpa. Semmi sem segít. Fölszárad. Akár a gyökvonást. A sarkon túl egy illatszerárus árul. hallgatlak. Ismerem. Elődje vén volt már. S csattog az olló. Két karodban gyermek vagyok. Költőt is feledtek. Feledni tudnak jól. Meghalt.. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Harsan. macska nyávog. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. Két karomban ringatózol csöndesen. hallgatag. Két karommal átölellek s nem félek. január 30. 35 .ESŐ ESIK. Még él. FÖLSZÁRAD. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Eső esik. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen.

mit is tehetnék? A költő ír. Ha fönn vagyok. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. Vagy csak dudolni róla.. április 27. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. mit is tehetnék.. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. barátod! és összenőtt veled. S ha lesz még majd kinek. ki most csak pusztitok. Mindent megírok én. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. egy sor is mily kényes és szeszélyes. dühömben már nevettem. ha tudnád. ne is tagadd. ég s föld között hazátlan.. túlzottan megszerettem. a lélekzet megáll. fogam közt szűrve. S egy vers milyen veszélyes. halkan. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. heverni lenn egy ágyon. ki érti meg. lásd. akár neked. a költő ír. tudom jól. emberként éltem én is. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. a védelem erős volt.. 1941. De jaj.. hogy lődöztek barátom. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. rémülten a terek.. Miről gondolkodol. Félek ott fönn. no hagyjuk már. hogy most nem hallhatod. mert bátorság ez is. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem.. igaz. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi.. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. 36 . S a gépet is.

május 18. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. így lettem józanabb. hogy megölték. Az április megőrült.PÉNTEK Az április megőrült. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. A harmadik fogoly. Vigyázz magadra. vad zápor hullt időnként. az egyik él. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. a másik az nem él már. Az április megőrült. egy író ír s hetente eladja a hazát. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. fagyot suhint ma rád. Gyümölcseink lefagynak. még nem sütött a nap. s nem sejti. Az április megőrült. hogy mindent megtorolj! 1941. Szájam körül mosoly. Az április megőrült. hogy mi történt. egy hétig folyton ittam. a mezőkön némán túr a vakond. . s kiöntött sok folyó. agyában két golyó. bolond. csikorgó hó esett. légy velem itt. odakinn fut a fény. Az április megőrült. Négy napja. három barátom elment s mindhárom elveszett. vonít a fagy felett.hallom. 37 .

görög urna nem őrzi. Balázs. új fájdalom űz a világban. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. requiem aeternam dona ei. sem nemesívű szép. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. ó pásztori Múzsa. ujraszül. június 12. falban a tégla sikolt.. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. hidd el. barna test. így álmodom én. nem jelzi halom porainkat. árva legények. Pásztori Múzsa. vedd karodba! O. légy velem itt is e városi berken. azt hittem s fölemelt a magasba.. mindig. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. az ifjú régi tetőkre. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. segíts hát! 1941. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. s nézd azokat jobbról. segíts! úgy halnak e korban a költők. hogy süt a teste. kihez könyörgött. S akár a megtépett. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. Domine! 38 .. hét ügynök ricsajoz. hogy ölel.Pásztori Múzsám. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. csak ránkomlik az ég. hogy mozdul. Csak csont és bőr és fájdalom.. Görbén nőnek a fák.. karmol folyton a bú. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. ha elalszom. most is. bevallja ő is gyötrött éveit.. csöppnyi madárfütty. Csak csont és bőr e test. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. de egy-két versünk hogyha marad. a vágy kamaszos vadonába röpített. sóbányák szája beomlik.. ajkán táncos. Pásztori Múzsa. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. a gond üli szívüket.. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. Ime. de e hét se riasszon el innen.

maradjatok velem: gyászold omló göröngy. mint egymástól mi. sírj rá a sírra most! jöjj. te hold. ezt a költeményt is. s hogy oly időtlen vagy te. És magasság. ágyadnál nem ült. . fáradtan is. s gyászolj megint te csilla szó. ki félve lép még. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. ha betegen. hogy meghalsz. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. könnyü testű fátyol ó. s akit már régen elhagyott a hang. mondd. Mit szólnál hozzá? . minden hiába. gyászold meg őt. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket.. te konduló harang. mi fáj. ti fájdalom tajtékai! ti mind. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. nézd. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. Nem tudja majd. takard be. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy.2 Szavak jöjjetek köré. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. te csillag te lassu pillantásu szó. hogy van Babits Mihály?” 39 . mint a csillagok..évek óta már. ha bólintunk: halott már. Tudtuk. Nagysága példa.... hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. S nem érti árvaságunk. most már a Mű a mérték. s nem ült az asztalodnál. Szivet dobogtató.lám az eljövő költőnek is. de mégis. mint jelszót. És szédület. nem ismert téged..

1942. 1942. Mint fegyházban a villany ha kacsint. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. a foglyok. hogy ez itt a halál. 1941. a fatörzsben a harkály. 40 . hogy az áram mind egy testbe fut össze. meg a száj. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. a halál. mint bíbor sülttökök. kondérok gőzölögnek. a cellán árnyék szalad át. Némán emelődik a test. rózsában a rózsabogár. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. hallgat a körte. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. alszik a holdban a láng. csak a fal kiabál. a férgek a perzselt emberi hús szagát. kasban a méh. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. a faág. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. hideg érem az égen. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. június 1. csönd van a házban. alszik a pókháló közelében a légy a falon. s érzik ilyenkor az őrök. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. a kéz. Örök világosság. S tudja a szív. alszik a kert. az éber egér se kapargál.5 Halott keze nem fogja már a tollat. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal.

a máj. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. A fejem rég kemény. tudtam. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. S tüdőm erősödött csak. a csöppje már nehéz. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. KÖLTŐ Születtem. a szárnyas két tüdő. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. Felnőttem. hogy annyit bőgtem én. míg borong a téli nap.. 41 . december 26.. a nap fején kalap. 1942.. miért vett mégis karjára az idő? S a szív.A jégcsap egyre nyúlik. Egyszer el akart nyelni.aztán kiköpött a tó. . Tiltakoztam. Ebédre várok-é. Ó. S mégis itt vagyok. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. Mit gondolsz. Kincstári sapka rajtam.. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. S kérdezed: miért? hát nem tudom. tudtam én! Üvöltöttem.

ha megérik. elnyugtat majd a mély. A lepkét könnyü szél sodorja. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. csönd. vagy növény. És már tudom. Szabad leszek. a föld feloldoz. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. ha este jött. A fák között már fuvall a halál. madár.. egy képben csak talán. mint a hold karéja nő. Még csönd van. s láttál. emelt s leejt a hullámzó idő.. mint a lét. Segíts szabadság.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. erdőt. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. ha minden összetört! 1943. de már a vihar lehell. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. Szállj fel. emlékkel teli föld. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. asszonyt és bokrokat. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. Az írótáblák elrepedtek. tünő istenkedés. és néha meg olyan. s az égre írj.. rab voltam és magányom lassan növekszik. pillangó gondolat. s csupán a lényeget. vigasztaló. halálra érek én is. lehull. oly biztos és örök. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök.. március 15. De haragod füstje még szálljon az égig. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. 42 . száll. Hegy lettem volna.

hiszen szeretsz. Hasonlat mit sem ér. Kezed párnámra hull. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. nem vagy más világ. Felötlik s eldobom. Boldog. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. nem sikolt. Készül. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. csak annyi. mint a méreg s csak néha alszik. Úgy munkál bennem. Védj meg. Ha vélem vagy lapul.mint kőben a megkövesült csigaház. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. mintha szöcske pattan. óvó tekinteted érzem kezem felett. Mikor fehér a holdas éj. s elalszol. de rajtam kívül is. május 26. S talán lesz még időm. hosszú volt a nap. hogy változik a sok rejtelmes. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. elszáll. mikor jöttödre vár. vékony. szétterül lobogva. S idáig hallom én. Bennem él. Szeress vitézül. szétnézel s nem tudod ki volt. Ő az. Pillád hosszú árnya lebben. álmos szemed búcsúzva még felémint. Csak újra óvatos ma. elalvó nyírfaág. Az őrület. hogy ha dolgozom. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. felfigyelsz. De nesz hallatszik. hogy elmondjam milyen. 1943. de bátor mihelyt magamra hagysz. mit is jelent az nékem. mert véled él. majd visszatér a homlokodra. Fáradt vagy s én is érzem. s magától csendül egy üres vizespohár. mert annyit érek én. És holnap az egészet ujra kezdem. hajad kibomlik. S még mindig nem tudom elmondani neked. 43 . de benned alszom én is. bölcs vonal hűs tenyeredben. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Érdemes volt-e? . kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. egy pillanat csupán. mint börtönével henceg. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. hiszen bolond. ki jobban érti őt. e hölgy kegyeltje az lesz. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. . Szava mint vízbe kő. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. Csak látszat rajtad az. Suttog neki. s a kisfiú lesz lassan. mert tudja. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. Sikerre nem kacsint. lengve és pörögve. Meztelen álltam. egyremegy. ki bőrével.kérdi tőle folyton s felveri. no itt a kés. Nyúzd meg magad. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. augusztus 4.ne védjen bőr sem. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. ki érti még lobos szivének sok kalandját. Már tőle függ örökre meddig s hova. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. eladja verseit. Apa és kisfia most együtt látogatják. Nyugodni készülődtem éppen. megrendelésre fordít. már szerződést bogoz. 44 . MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. te már aludtál. nem fáj. „Vetkezz tovább! így bíztatott. 1943. ki jókor érkezett. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát.

s hogy eljut így is ő mindenhová. S ez az ősz se hozott hírt rólad. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. s minden megméretik. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. Másról. Félsorokat róttam. november 15. És felriadok. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. ha méltón peng a lant. ez a rémes. hiába táncol és csal a forró emberész. És dobban. nyáron is lehullhat egy levél. sem kóbor tengerész. ki tudja? Ma már én sem tudom. ma is elmenekültem előle. ha egyszer majd nem él.És tudja. Élsz-e. Két bordám közt már feszülő. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. de a hang már hallgat. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. dermed a szív bent. november 21. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. másról igyekeztem írni. a gyermekekre gondol. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. hiába! az éj. S nem tudnak semmit. 1943. de megtanulta. hogy dideregtem e vers hidegétől. 45 . És míg tollára dől. hogy fegyver s szerszám a toll. rossz fájdalom ébred. sportbajnok nem lehet már. s ugyancsak nyaktörő az. Eltünt.koppan a hír. Eltüntél. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. mert értük dolgozik. hogy rettegtem a szót. . mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. én se dühöngök. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

hol áfonya. január 17. költők is bűntelen. őrzik. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Hisz bűnösök vagyunk mi. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. s tudom. és csecsszopók.. hogy merre mennek. testem is majd e földbe süpped el. de élnek dolgozók itt. nincs műszer. Belőle nőttem én. 46 . de nékem szöcskét. de föntről e kő se látható. hogy másnak e tájék mit jelent. és ott a park. vagy gyárüzem. a csókok íze számban hol méz. nevét is. tornyot. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. a régi szerelmek lábnyoma. Ki gépen száll fölébe. ím itt e kő. a sírok közt anyókát. vöröslő fájdalom. a járda peremén. s nem tudja. füttyös gyümölcsöst. 1944. Itthon vagyok. annak térkép e táj. sötét pincékbe bújva. szöllőt és sírokat. messzeringó gyerekkorom világa. s mi föntről pusztitandó vasút. míg én a dolgozót is. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. egy kőre léptem én. világít bennük. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. mikor. erdőt. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. piros zászló kezében. hol és mikép. hogy ne feleljek aznap. ökröt. körötte sok gyerek. s az iskolába menvén. virágát is tudom. s tudjuk miben vétkeztünk. ki halkan sírogat.. akár a többi nép. mellyel mindez jól megmutatható. Nem tudhatom.NEM TUDHATOM. szelíd tanyát. s a gyárak udvarában komondor hempereg. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. kik mennek az uton. akikben megnő az értelem. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. ki dolgáért remeg. tudom.

csalódást. nem bírta más. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. a tájat. igaz.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián.. vagy tűzfalat. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. üres maradt a karton és a vászon. hitet. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. mert minden arra int: „Ember vigyázz. 1944. szived megállt.” 1944.. kezed nem méláz már a lap felett. hogy más legyen. társait. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. De megszökött a test. sötéten színes. Rézbőrü volt az alkony. hiába omlik rád sír földje most. koporsót. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. hordozd szivedben. munkás. emez a vad jelen. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. mindegy. a festék megmeredt. És hősi a halál. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. S ha megtanult. korsót mond a kép. a dolgozók nehézkes népe feldobott. bivaly. január 25. de megtanul majd s többé nem felejt el. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. hogy mit kell tenned érte. a munkáló idő emel ma már. s az bírta volna még. a külvárost. február 29. Éld e rossz világot és mindig tudd. úgy látja majd. árván maradt világod és világunk. ló. NEM BÍRTA HÁT. fölmért s tág világ. 47 . Hivő. ahogy te. csupán az értelem. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. okos.

ki most mozdulni mer. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. amíg csak élhet. halál költőhalál. aki míg csak él.ítélni így tanít. Hát ül és néz. És óriás nap égne a megszállt fák felett. szép és régimódi szenvedés. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. fennkölt és hősi kép. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. mi van. De minden szétesett. . bennük még ép az elme. A valóság. A semmiségbe lép. nem tart már formát és csak arra vár. március 27. mint megrepedt cserép. csodálkoznék vidáman. Mi lesz most azzal. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. régi börtönök nyugalma. didergő földi testben kuporgó égi lélek. április 5. Mert semmit sem tehet. mily messzi már. A köd szitál. tagolt beszéd. 48 . formában beszél s arról. mely hallgatót talál. hogy orruk és faruk egyforma kék. 1944.Ó. a majmok értenének. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. s talán ha köztük élnék. S tanítna még. 1944.

az új falak tövében felhangzik majd szavam. a bajban. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. de üldözők helyett a lányok kerítik. búvok. sem varázslat. talán most senki sincs. 49 . annak szép.s bár tiltják énekem. mögöttem jár. vigyáz rám s megvéd. rejtett harag. bosszú nem érdekel. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. április 30.SEM EMLÉK. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. engem nem lát a hegy. 1944. merengj el hát egy percre e gazdag életen. kezében kard van. és tudtam. ha kell. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. 1944. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. s hördül. . Hol azelőtt az angyal állt a karddal. . barátom. fordulj el és legyints. hogy egy angyal kisér. mint tüzes virágok. ha megpillantsz. tollamból vers szivárog. mi hátravan. nem önnön érdekéről. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. nem véd meg engem sem emlék. ha lázad. akár egy üldözött. május 9. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. a világ ujraépül. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. liheg. nem nézek vissza többé s tudom. magamban élem át már mindazt. mint alma magházában a négerbarna mag.baljós a menny felettem. bár minden egyre megy. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. szivemben nincs harag már. az másról szól.

. az áruló. az bujhatott. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen......... míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.. mikor ki szót emelt..... hogy nem reménytelen. befonták életét vad kényszerképzetek..... az ajkukon ügyetlen szép szavak... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek. Oly korban éltem én e földön.. .. 50 .. nemcsak parancsra. 1944.. mint ott fönt a fellegek... május 10.. Fiúk guggolnak és parázslanak. kéjjel ölt... mikor a költő is csak hallgatott... hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.. majd ha ölni kell.. mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. ... már azt is gyűlölték.. hogy önként.... Mondjátok hát. akár a pestisest.. s rághatta szégyenében ökleit... Oly korban éltem én e földön.. s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg..... mikor gyermeknek átok volt az anyja.. csak szendereg az emberséghez méltó értelem. a háta barna.. Ésaiás... az élő írigylé a férges síri holtat... TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. mikor az ember úgy elaljasult... Lehetnének talán még emberek.. és várta. ...... Oly korban éltem én e földön. Oly korban éltem én e földön. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest...... lába még fehér. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke. lemezt cserél.. május 19..... a rettentő szavak tudósa...Egy lányka térdrehull...... 1944. a rabló volt a hős..... ha elvetélt. s az asszony boldog volt. hisz megvan bennük is......

ujra a fogság és egy nappal az élet is. horkan a felriadó. csak sort sor alá tapogatva. van-e ott haza még. szakadár szerb.HETEDIK ECLOGA Látod-e. hangos olasz. megtöretett testünket az álom. felszívja az este. a sűrü homályba bukót. szép asszonyi szót. a drót feszülését. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. aki balra hever. barakk oly lebegő. de a légysereg elnyugodott már. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. látod-e drága. Alszik a tábor. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. Rémhirek és férgek közt él itt francia. méla zsidó a hegyekben. zseblámpát. Lager Heidenau. Látod-e drága. Csak én ülök ébren. suhognak az álmok. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. Fekszem a deszkán. a csodákat. szabad emberi sorsot. a bolhák ostroma meg-megujúl. élni se nélküled immár. Este van. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. vad tölgykerités. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. 1944. köd száll le csupán barakunkra. mint ahogy élek. az tudja. lengyel. mert nem tudok én meghalni se. hazatér-e? Mondd. az enyhetadó. Žagubica fölött a hegyekben. s látni az ablakon át. az is így szabadul csak. a képzelet itt. lásd. csak az ész. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. vaksin. hernyóként araszolgatván a papíron. s várja a véget. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. Rongyosan és kopaszon. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. horkolva repülnek a foglyok. jóhírt vár. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. esteledik s a szögesdróttal beszegett. Alszik a tábor. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. Búvó otthoni táj! Ó. egy nappal rövidebb. férgek közt fogoly állat. könyvet. úgy irom itt a homályban a verset. július 51 .

de nem felelhet senki rá a távol.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. valóság voltál. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. hallgató világok. 1944. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. hogy az vagy. de mégis visszatérek. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. s fogoly vagyok. szívós leszek. hát hallgatok. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. szemed kékjét csodáltam épp az égen.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. majdan. . Hangod befonja álmom. álom lettél ujra. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. s országok útjait. a hitvesem leszel. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. csak messze vagy! Túl három vad határon. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. megjártam érted én a lélek hosszát. mint fán a kéreg. bíbor parázson. s kihez vakon. s szivemben nappal ujra megtalálom. augusztus-szeptember 52 . bombázórajok húznak el felettem. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. egyszer. így vetít az elme. Ellenükre élek. Hitvesem s barátom. súlyos. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. s a folytonos veszélyben. ha kell. Lager Heidenau. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. ki biztos voltál. S már őszül is. Žagubica fölött a hegyekben. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. ha kell. némán is eltalálnék. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. nem tudom már. Mindent. mint a zsoltár. Mikor láthatlak ujra.

és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.1944. de mégis útnak indul. mint akit szárny emel. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. állat. szép halál. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. augusztus 30. eltört a szilvafa. mit érdemes még. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. s hiába hívja árok. akár az angyal. a hegygerincre dobban. kiálts rám! s fölkelek! Bor. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. szeptember 15. majd tétováz s lehull. 1944. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. Pedig bolond a jámbor. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. maradni úgyse mer. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. s ha kérdezed. hanyattfeküdt a házfal. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. az út nyerítve hőköl. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. torlódik ember. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. október 6. sörényes ég szalad. vad ágyuszó gurul. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. s van visszatérni otthon.1944. 53 . s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. ha pusztulást csodál.ERŐLTETETT MENET Bolond. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. barátom. miért nem? még visszaszól talán. Ó. míg hűl a szilvalekvár. szekér és gondolat. Cservenka.

Szentkirályszabadja. 54 . . Tarkólövés. október 24. 4 Mellézuhantam. mint húr.hangzott fölöttem. október 31.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. .csak feküdj nyugodtan. átfordult a teste s feszes volt már. Sárral kevert vér száradt fülemen.1944. Der springt noch auf. . . vad csomókban áll. ha pattan. Fölöttünk fú a förtelmes halál. az emberek mind véreset vizelnek.Így végzed hát te is.1944. Mohács. Halált virágzik most a türelem.oOo. súgtam magamnak. a század bűzös.