P. 1
Radnóti Miklós versei

Radnóti Miklós versei

|Views: 141|Likes:
Versek a nagyszerű költő tollából...
Versek a nagyszerű költő tollából...

More info:

Published by: Cecília Viktória Szima on Mar 20, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/26/2015

pdf

text

original

Sections

  • POGÁNY KÖSZÖNTŐ
  • OKTÓBERI VÁZLAT
  • ARCKÉP
  • PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ
  • FÉRFINAPLÓ
  • 1931. ÁPRILIS 19
  • 1931. DECEMBER 8
  • ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT
  • VIHAR ELŐTT
  • TÖRT ELÉGIA
  • PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
  • ESTE A KERTBEN
  • OKTÓBER, DÉLUTÁN
  • ISTENHEGYI KERT
  • ALKONYI ELÉGIA
  • IRÁS KÖZBEN
  • VÁLTOZÓ TÁJ
  • HÁBORÚS NAPLÓ
  • DECEMBERI REGGEL
  • ELÉGIA
  • JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAÍTÉLT!
  • HUSZONNYOLC ÉV
  • EZ VOLNA HÁT
  • HÁROM HUNYORÍTÁS
  • HAJNALTÓL ÉJFÉLIG
  • BÉKE, BORZALOM
  • TEGNAP ÉS MA
  • ALUDJ
  • HIMNUSZ A BÉKÉRŐL
  • ELSŐ ECLOGA
  • HUSZONKILENC ÉV
  • NAPTÁR
  • HISPÁNIA, HISPÁNIA
  • FEDERICO GARCÍA LORCA
  • NYUGTALAN ÓRÁN
  • A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA
  • EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
  • MINT A HALÁL
  • TAJTÉKOS ÉG
  • TARKÓMON JOBBKEZEDDEL
  • ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD
  • KÉT KARODBAN
  • MÁSODIK ECLOGA
  • PÉNTEK
  • HARMADIK ECLOGA
  • CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM
  • EGYSZER CSAK
  • ÉJSZAKA
  • TÉLI NAPSÜTÉS
  • NEGYEDIK ECLOGA
  • TÉTOVA ÓDA
  • A FÉLELMETES ANGYAL
  • MINT ÉSZREVÉTLENÜL
  • ÖTÖDIK ECLOGA
  • NEM TUDHATOM
  • GYEREKKOR
  • NEM BÍRTA HÁT
  • Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
  • ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN
  • SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT
  • A BUJDOSÓ
  • MAJÁLIS
  • TÖREDÉK
  • HETEDIK ECLOGA
  • LEVÉL A HITVESHEZ
  • ERŐLTETETT MENET
  • RAZGLEDNICÁK

Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. Lemászott a lány. fekete dombok a szélben. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. két melle közé. mint szekérről lepottyant. a másik után míg a falun gond szuszogott. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. hogy búcsúzni jött a legény. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. hogy jött a legény. Jó nagyot szakajtott. ruhája kitartott. hogy ne foszoljon. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. csókkal szegem be harci ruhád. csókkal patkolom harci bakancsod. hatalmas kutyakölyke. terjedve lassan s emelve hasát. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. dalt énekelt! amit kitalált néki. fán ült a lány és kezeit szorította rívó.

míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. . forog. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. dörmög és fölriad! s bámul rád. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. mögötted szakállas haditettek. Szertefutottak és összefutottak. kunyhók füstjéből lobogót. mert takaros csata készül itt. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. hogy álmára fú a szél. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. kik a faluban szertefutottak. 1934 7 . dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek.a lány.

titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. ha azt hiszi nem veszem észre. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. 1933. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. füstölt. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. De néha azért ő. 8 . július 30. hol két út összefutott. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. Szörnyü ábra volt.

hogy őket látni még. estének is mondhatni már. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. Könnyen lépek hát s arra gondolok.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. mint apró seb. (Így öregszik az alkonyat. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. 9 . hogy az árnyék közészorúlt. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. elaludt. melyet a fecske ejt. Híven tüntet két pipacs. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. Már éjszakára ágyazott a kert. hogy nem törik.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. s mosolyg a szálldosó sötét. pihen a lejtős földeken. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. nem bánja. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen.

arany lobogó. * Gyarmati Fanni. vad darazsak dudolnak körül haraggal. mely ha kibomlik. 10 . Öreg virág vetkőzi sorra szirmait.* s mióta alszik. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. keze oly szép. kutyám borzol. fölmordul s elrohan. nem tud a fán maradni. mikor átkarolt. 1934 OKTÓBER. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. Fanni fölébred és álmos szeme kék. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. És a lomb makkal felel és feleselget. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. megugró árnyat lát a bokron át. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. S verssel térek a házba.S mondom a verset. annyi makk hullt a fáról. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. pucéran áll és félig halottan. őrizzem pihenését. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. a költő felesége. úgy köti ránk a novembert. kérte. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. hulló makk makkot kerget. hogy ne beszéljek.

gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. téged köszöntelek.Ó. Fodrozó füst az ákácok sora. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. Esti béke. s oly megszokott immár a félelem. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. A nap zaja elúszik messzire. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. de kérdem ujra mégis. szőke méh. Sötétedik. 1936 11 . a hallgató sötét rájukhajolt. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. lépek s mintha suttogásban járnék. hiába kérdezem. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. fut macskatalpain a tompa fény. Régi halottaimnak húsa fű. fű és virág s mindenhol meglelem. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. vékony illatukkal álldogálok. ez a kert is aludni s halni készül. az úton nehéz napom pora száll.

12 . épülnek a porban porból kicsi tornyok. régi mester. csaknem minden nyugodt. a táj nagy kalapként hordozza az eget. Mire újra mozdul. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. véled gondolok most. egy mókus pattan át. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. jó szerteütni néha. Bíztatnom kell magam. Igaz. Ó. ha bőrét hagyja rajta. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. 1935. Összevissza zaj lesz. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. március 17. még a lomb is mormog. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Kazinczy. Virágszülőként kezdtem én el. hogy el ne bujdokoljak.

ha ébredsz. Ritkán. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. hol szabadság illan át a réteken és reggel. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. verseid hona. S mintha élnél lágy iszapban. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. félig és félve ülsz asztalodnál. mosolygós és kövér. 13 .Nevetni kész a rét. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. Meglát. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. hozod magaddal illatát. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. ha dolgozol. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. A világ új háborúba fordul. Még álmaidban néha fölötlik a táj. Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. s ahogy borul.

senkise lát. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. bomba készül ellenem. úgy vélek én is. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. törten heverek majd. vére hull az égen. alvó asszonyom álmában beszél. gép. Napod fénye már a bokrokon lóg. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. félni nem tudok és sírni sem. s háború jön. akik. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. villám fényinél kiált az őr. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. adj nyugalmat. s amott az este jő a dombokon. lenn. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. Miről beszélhetek? tél jön. ringó délután. 3. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. * Ó. lefekszem én is. sárga bogyók. hát keményen élek.2. 14 . Mint hajónak ormán viharban. mint a hideg hegyek között útépítők. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. ha partot látni vél. később dolgozom. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. Felhőt öltek.

az este a fák ága között forog és egyre dong. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. óra csengése nélkül. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. vasárnap reggel. * 15 . lassú ébredés. jó piszmogás és hűvös. fáradt vándorba kap. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. Ó. Faltól ablakig. fehérre hófehér. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. Ó. Ébred a sövény. S mint a szabadság szerszámai. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. korán jön végig az úton az este. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. A röpke béke véle tünt.4. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. tiszta ing.

avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. hősi test. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. ahol a szabadság zászlai hullanak. konokon élek. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. markos sötét kavarog. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. Várak és fűszálak perzselődnek. hogy jöjjön a fagy. vadul rohanó halál szele kél. új szégyent ró szivembe az idő. szívós téli tő. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. keríts be lusta ősz. holtak között hallgatag ballagok. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. mint holtrasebzett őzeké. 1936 16 . Világíts. Őrizz magány. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. díszes őszökön. s rágódva régi. távol égő tartomány! hideg van.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. És holnap már lehet. A lélek egyre többet elvisel.

mint a sok sebtől vérző. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. . mint a haramiák. akár egy győztes. előttem a világ. kis vadállatot. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. rút kisded voltam én. vagy élt öt percet. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. 17 . ki megmutatta már. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. S oly keményen is. a mélységből ide. nagy farkasok.JÁRKÁLJ CSAK. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. a pendülő. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. Ó. Mögöttem két halott. költő. nem tudom. hogy mennyit ér: mögötte két halott. ikret szülő anyácska. oly mélyről nőttem én. mint jámbor. oly árván nőttem én. tisztán élj te most.

hogy jól van így. s milyen hüvös. Huszonnyolc éves voltál akkor. kiáltottam? már nem tudom mikor. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. a férfikorba nőttem én. 1937 EZ VOLNA HÁT. s hogy nem hiába élek én. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. véres áldozat. tünődő. a képen huszonöt talán. lepke kezeddel ints felém. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. most ugyanannyi lettem én. hófehér pehely helyett... anyácska! véres szökevény! Anyácska. Vad versre készülök és rémült csönd kerít.Milyen mély volt gyerekkorom. árny az árnyban. ha este lett s párnáimon vért láttam én. hogy te tudod. csöndben némaság. erősen tűz a nap. ünnepélyes ifju nő. E ritkán szálló szó. hogy halott vagy. komolykodó. vakít. Ó mennyi társ. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. huszonnyolc éve. Huszonnyolc éves voltál akkor. a gyermeket elrémitő. míg sort a sorhoz űz. 18 . Sziszeg a toll. Ó árny az árnyban. hamar halálra növő növendék. nagy. e rémület. Milyen mély volt gyerekkorom. mely ott sütött szobám falán.

és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. tüzes csobogó. mely túlvisz majd e mély koron. 2 Figyelj csak. ringó félhomály van. Reménytelen napokra vénülök. a régi villongó költőfiút konok. álmos. virrasztva várom és reménytelen. zengő négyszög. míg körültekint. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. a körtében alszik az áram.Bársony sötétség nem vigasztal. akit ziháltat már a régi út. 19 . hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. szelíd szemén az éber értelem villan megint. az ifju asszony arcát fény legyinti. nehézkes férfi váltja fel. Így fekszem. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. fütyölni kezd a fölriadt eresz. de fölébred és felkél a nap. hármat jobbra lépeget az asztalon. futó fényben lengő lobogó. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. mikor derengenek fel a falak. halálos. Körültekint és védő. hős orom. Már onnan jő a szél és hozza híreit. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. Már ébredez. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. és már nem oldoz fel tüskés harag. felsírja álmát és már ébredez. elalszom.

Csattan a víz. s úgyis minden töredék. melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. majd rágni kezd. higgyétek el. a rövid is elég. hogy tagjaim az álmot levessék. s nem tudod.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. 20 . Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. S finom fehér fapor pereg a versre. hogy téged itt ki értett. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. Már figyelem a távol híreket. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. s ujjamig szalad az idegesség. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. meghalok. már egy-egy szó ritmusra lépeget.

zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek.. Leírtam s nem merek felnézni most. s hogy évre év rakódik. hogy lenn a test megárad és a férges. Szárnyukba rejtik csőrük a libák.? Éltem. szél söpri a port. bíztat rokonom. Csak várok és sunyítok. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. szegényen s jámboran. kérj magadnak. BŰNTUDAT Ringóra dongó. Hintázik az alma sötéten az ágon. De mondd. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. szagosat fú felém egy jázminág. S én kérek. eltemetnek végül itt. Készülj. . Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. jobbra a konyha. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. a mű. mind tudtam én. Sosem feledtem el.. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . ujra kérek s nagy kerek. a jó Eduárd. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. Egyedül. a vén tető aszú fájában alszik most a szú.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. míg végül elástak ide. rögre rög és kőre kő. azt sose várd. hogy meghalok: ime. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. egyedül esel át a halálon. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt.

gőzölgő katonák jöttek reggel. Csend lett.) 1936 22 . férfisorsunk nehéz lobogója. fénylő keréken pék suhant és énekelt. tíz óra volt. hóhaju vénség. erős illatok szálltak utánuk. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. a délelőtt megállt. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. a nap sütött. tapadó kerekekkel. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. 1938 BÉKE. (Jaj szőke gyerekkor. a sikongás felhallik egészen a házig. gép dongott fenn. tíz óra volt. homlokukat rohamsisak ótta. és ma bősz ágyuk. az uccán béke lengett s valami borzalom. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. egy ág leszakadt. akit szerettem és nem él. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. tíz óra volt. de messzire szálltál! ó.

lehunyt pilláju völgy ölén. akárhol. fájdalom kerít körül fehéren. ki ujra kezdi éltét. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . fürkésző ormokon. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. mint rettegő kezed. Őrizz és védj. Úgy írom itt e lassu költeményt. s mit érek én. s te hószín öntudat. Mit ér a szó két háború között. De mindenünnen. éjjel szederjes mellén a dajka idő.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. s vígaszul hiába mondod. ne nézz a földre sem. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. fehérlő fájdalom. a ritka és nehéz szavak tudósa. akár apályidőn tengert a só. messzi az! Sanghaj. rémitő gyermekét szoptatja nappal. mint búcsuzó.

a réteken zászlós sörényü. tarts ki addig lélek. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. merre vagy? hová tüntél e télből. gyereksereg visong. s állj meg fölöttünk is. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. Ó. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. tudunk-e énekelni még? Ó. . de jaj. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. védekezz! 1938 24 .HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te.

igaz. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. de mondd. elmenekült. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. nézd csak meg a tócsát. hogy már néha nem is fáj. asszonyi had. PÁSZTOR Hallom.. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. most lágyan mosolyog. . ismerted Federícót. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették.. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. csak nemet intett folyton e rendre. Két éve megölték már Granadában. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal.. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. úgy teli zajjal az erdő. megszoktam e szörnyü világot annyira. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. sose higgy a bolondnak. S jó. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. PÁSZTOR Nem menekült. hogy nincs aki eltakarítsa. ki siratja. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt.undorodom csak. Meghalt. játszik az ég. tam multae scelerum facies. Igaz is. Azt hiszem. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír.

már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. Jó neked. hogy ennyi lettem. öreg este szakad rám. s gyakran el is feleded. Álmatlanul feküdtem. régóta kínzom. Áldjon az ég. húszon ím kilenc s utána ó jaj. ártatlan Robinzon. mint ott az a tölgy él. de aznap nem békitett meg semmisem. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. nem védi semmi és a házat. utolsó huszas évem. ritka a farkas is erre.várja. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. árva faluk közt? Írok azért. ki békén tett-vett s közben tudta meg. verset szoktam írni én ilyenkor. ó jaj. az éj megáradt. itt nyugalom van. hogy a nyáj. utána: harminc. míg hazaérek. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. . Mozdul év az éven: a szív ijedt. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. kivágják. szédülés hintáztatott. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. Számoltam és motyogtam hajnalig.KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. s rajta fehérlik bár a kereszt. s úgy élek e kerge világ közepén. amit őrzöl. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. melyet jó magasra épitett fel. tudja. nem maradt meg semmisem vigasznak. de addig is új levelet hajt. már évek óta élek így. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . vad bozótban. eső jött hirtelen. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. a másé. mely jelzi. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

nem mindegy. ringat s úgy emel fel.dédelget. végül elolvad a hó. február 21. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. Megvillan a nap. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. utat váj. FEBRUÁR Újra lebeg. lassan és borzalmas kényelemmel. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. semmi rossz nem él szivedben. csordul. mégis űznek. 1941. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. ha többé semmit már nem írsz. tollát rázza felé s cserren már a veréb. mint gyönge pelyhet lassu szél. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. rák épülget benned. majd letelepszik a földre.szóltam magamra. február 5. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. mert mi verssé lenne. 1941. nagy folyók tünődve egyre folynak. hunyorint. Fölkeltem. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. vagy leszúrnak. Oly feketén teli még. te nem szereztél semmit itt. mondd? . Megvillan a nap. Megvillan az ég. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. szinte lecseppen. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. 27 .

nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. 28 . fintorog. március 12. hálót se sző a pók. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. utak mentén virágzik mind az ákác. JÚNIUS Nézz csak körül. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. lépkednek benne lombos fasorok.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. A fázós rügy nem bujt ki még. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 1941. földbe búnak. A hegyről hűvös éj csorog. Megbú a fázós kis meleg. sárgás aranygolyók. nincs homlokán redő. de futnak már a kiscsibék. vad. Elfáradnak. Ó április. február 26. most dél van és csodát látsz. június 12. vidám. 1939. február 28. 1941. 1940. lehull. ó április. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. a nap se süt. fehérlő illatokkal alkonyul. MÁJUS Szirom borzong a fán. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. az ég derüs. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. 1941. este lett. február 25. apró üvegre lép s féllábon elszalad. s zajong a március.

1939. február 7. NOVEMBER Megjött a fagy. január 14. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. Kamra mélyén egér rág. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. félek? Nem is félek talán. Köd száll. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. a holtak foga koccan. február 11. a perzselőt! a hűs esők előtt. Nesztelenül közelít. mély havon át a halál. július 21. barna ékszer: vadgesztenyék. leülnek a vándorok. 1940. Egy kuvik jóslatát hullatja rám. Mind Afrikát idézik. Hallani. sikolt a ház falán. Minden aranysárga itt. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. július 15. 29 . Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. 1940. S zizegnek fönn a száraz. 1941. Kibomló konttyal jő az édes ősz. aranylik fenn a faág. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. 1941. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. lomha madár. hát lengeti a tengeri.

az égből nap se tűz. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. de mélyben állok mégis itt. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. Madárfió se szól. mikor jöttek. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. hej. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. . csupán véres folyóid futnak tajtékosan. Hispánia! De jönnek új hadak. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Házak fölött. Népek kiáltják sorsodat. anyáknak sincsen már fia. 30 . 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. mást mit is tehettek. feketeszárnyu háború. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom.HISPÁNIA. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret.megöltek ők. Ó suhogó. rámsír az esővert korom. ha kell a semmiből. költő voltál. Harcát a nép most nélküled víjja.

vagy magvait a televény csak télen át. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. 1939 31 . Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . micsoda égi jelt? S mi lett belőled. míg rá nem hull a hó. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. S nem úgy. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. körötted hét szép csillag ég. szalad. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. földönfutó és tömzsi páros illat. mint mókust rejti odva. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Ó. mint a szellő. lejtett utánad az. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. * Most rejt a föld. súlyos vagy.. mondd? te lélekűzte test. nyirkos. mint a kő.érted is.Száll? inkább csak lejt.. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál.

ó hazám! Árnyékba burkolsz. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. Olyan. akkor se. mondd! a halál? . 1939. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. S higgyétek el. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. higgyétek nékem el.holnap visszadalolja majd. a mélyben élek. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. 32 . szélben. s e költeményt itt. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. sírba se tesznek. hogy belép. Némuljak én is el? mi izgat versre ma. És a pipacs szöszöske szára zöld. ki csak máglyára jó. szétszór a szél és .NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. kit végül is megölnek. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. mint egy riadt veréb. hogy fehér a hó. . Olyan. 1939. június 1. január 10. mert maga sosem ölt.mégis a sziklaszál ha nem ma. a völgy se ringat. Sziklák fölöttem. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. távol a fényes ég. néma kövek között. mert az igazra tanu. ki tudja. a nap sütött. piros a vér és piros a pipacs. most völgybe zárod tört fiad. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék.

sodorja lomha testét már felé s minden kering. halkan koccan a fagy. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. Most érkezett. csipke csak és súlyosan omlik alá. Körülnéz néha s felsikolt az év. fúja hideg sötét. Sírdogál a kis őz. sír a kis őz is. tükre sajogva megáll s döfködi partját. aztán elalél. hogy élek. meg-megvillan a hold. ónos a téli ég. majd röpül és zuhan. január 5. február 27. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. Mély barlangja ölén borzas a medve. halkan toppan a szó. jajong.A vén villanyzsinór is felrikolt. 1940. Így lépdelget eléd most ez a versem is. egész nap messze járt. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. jegyezni sem birom. És suhogó. csodálkozom. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. körülnéz. épp úgy mint a halál. felhők rojtja libeg. hinnéd. mint a verejték. mind olyan fehérek. jégből gyönge virág pattan az ablakon. szép szeretők csontja s el is reped. 1940. pattog az erdei út mentén a folyó. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . teli csönd hallgat utána.

Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. a rémek útja várt. lombját zúgatja mérgesen. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. Feledni kellene. Lenyúl egy ág. S továbbálmodtam akkor. motyogtam. Talán egy más halált. süvöltve. Cigarettát sodrok magamnak. ne vedd el. neszekkel teljes. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. június 8. langyos csönd ölel. 1940. s hanyattfeküdtem némán. 1941. Meséled. hogy keringél a vér ütőeredben. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. a nappal fájhatott még. lassan. mint születésem előtt. oly hirtelen szakadt rám. majd szavaltam. gyönge sem. súlyosnak érzem a levegőt. Megértem azt is. érthetetlen. az égen sötétzöld sávot von a méreg. mint régesrégen. 34 . mert kértelek. ezt is. április 6. hallgattam. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. a két karom kitártam. még nem is volt egészen három óra. gondosan. de én soha még semmit sem feledtem. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. A holdra tajték zúdúl. Megállok itt a fa tövében. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. mikor már felriadtam rémülten és felültem. Élek. Hallgatok. csak fáradt. álmos. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. ha árnyék leng a kertben. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra.

Feledni tudnak jól. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. április 20. Két karodban gyermek vagyok. január 30. a hitvesét is ismerem szagárul. Ismerem. Két karoddal átölelsz te. Meghalt. Még él. Akár a gyökvonást..ESŐ ESIK. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Két karomban ringatózol csöndesen. macska nyávog. csak elfeledték. mint egy álmon átesem. Semmi sem segít. Nézd a világ apró rebbenéseit. Nézd a világ apró rebbenéseit. ha félek. Eső esik. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Költőt is feledtek. hallgatag. Ló nyerít. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Látom hébe-korba. Egy műhely mélyén lámpa ég. Fölszárad. sötét ruhája válla csupa korpa. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Harsan. Felejtik. S csattog az olló. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. Még kávéházba jár.. hallgatlak. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Elődje vén volt már. 1941. 1941. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. FÖLSZÁRAD. Nap süt. Két karomban gyermek vagy te. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban a halálon. Uborkát esznek. 35 . hogy hétfő s kedd oly hasonló. S mint bárki mást.

mit is tehetnék. ha tudnád. lásd... mert bátorság ez is. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. emberként éltem én is. halkan. Vagy csak dudolni róla.. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. Mindent megírok én.. ég s föld között hazátlan. a védelem erős volt. fogam közt szűrve. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. S ha lesz még majd kinek. tudom jól. S egy vers milyen veszélyes. heverni lenn egy ágyon. no hagyjuk már. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. 1941. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Miről gondolkodol. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek.. egy sor is mily kényes és szeszélyes. 36 . ne is tagadd. igaz. hogy lődöztek barátom. április 27. akár neked. rémülten a terek. Félek ott fönn.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. De jaj. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. Ha fönn vagyok. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. dühömben már nevettem. ki érti meg. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. a lélekzet megáll. S a gépet is. barátod! és összenőtt veled.. ki most csak pusztitok. túlzottan megszerettem.. mit is tehetnék? A költő ír. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. hogy most nem hallhatod.. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. a költő ír. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam.

hallom. odakinn fut a fény. Vigyázz magadra. s nem sejti. az egyik él. légy velem itt. Az április megőrült. vad zápor hullt időnként. Az április megőrült. Az április megőrült. a másik az nem él már. a mezőkön némán túr a vakond. Az április megőrült. így lettem józanabb. Négy napja. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. A harmadik fogoly. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. egy író ír s hetente eladja a hazát. még nem sütött a nap. agyában két golyó. hogy mi történt. fagyot suhint ma rád. s kiöntött sok folyó. Az április megőrült. 37 . Gyümölcseink lefagynak.PÉNTEK Az április megőrült. hogy mindent megtorolj! 1941. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Szájam körül mosoly. . május 18. vonít a fagy felett. bolond. három barátom elment s mindhárom elveszett. csikorgó hó esett. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. hogy megölték. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. egy hétig folyton ittam.

. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém.. Domine! 38 . Pásztori Múzsa. hogy mozdul. segíts! úgy halnak e korban a költők. hogy süt a teste.. csöppnyi madárfütty. ó pásztori Múzsa. s nézd azokat jobbról. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is.. a gond üli szívüket.Pásztori Múzsám.. Balázs. Csak csont és bőr e test. június 12.. barna test.. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. Ime.. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. segíts hát! 1941. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. ajkán táncos. hogy ölel. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. falban a tégla sikolt. Pásztori Múzsa. árva legények. mindig. sóbányák szája beomlik. görög urna nem őrzi. kihez könyörgött. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. azt hittem s fölemelt a magasba. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. hidd el. karmol folyton a bú. requiem aeternam dona ei. Csak csont és bőr és fájdalom. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. de egy-két versünk hogyha marad. csak ránkomlik az ég. S akár a megtépett. de e hét se riasszon el innen. ujraszül. Görbén nőnek a fák. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. hét ügynök ricsajoz. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. így álmodom én. bevallja ő is gyötrött éveit. az ifjú régi tetőkre. nem jelzi halom porainkat. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. ha elalszom. a vágy kamaszos vadonába röpített. légy velem itt is e városi berken. sem nemesívű szép. vedd karodba! O. most is. új fájdalom űz a világban.

takard be. most már a Mű a mérték... ha betegen. hogy meghalsz. mi fáj.. s hogy oly időtlen vagy te. Tudtuk. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. Szivet dobogtató. ti fájdalom tajtékai! ti mind. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. . maradjatok velem: gyászold omló göröngy. de mégis. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. Mit szólnál hozzá? . ezt a költeményt is. te csillag te lassu pillantásu szó. sírj rá a sírra most! jöjj. te konduló harang. minden hiába.. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. És szédület. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. És magasság. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. ha bólintunk: halott már. hogy van Babits Mihály?” 39 . mint egymástól mi. fáradtan is. Nagysága példa.2 Szavak jöjjetek köré.évek óta már. mint a csillagok. mondd. s akit már régen elhagyott a hang. ágyadnál nem ült. könnyü testű fátyol ó.lám az eljövő költőnek is. Nem tudja majd. s gyászolj megint te csilla szó.. gyászold meg őt.. nem ismert téged. nézd. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. s nem ült az asztalodnál. te hold. S nem érti árvaságunk. ki félve lép még. mint jelszót.

augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. S tudja a szív. a kéz. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. az éber egér se kapargál. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. meg a száj. Örök világosság. alszik a pókháló közelében a légy a falon. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. a foglyok. Némán emelődik a test. hallgat a körte. a halál. a férgek a perzselt emberi hús szagát. s érzik ilyenkor az őrök. hogy ez itt a halál. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. 1942. 1942. kasban a méh.5 Halott keze nem fogja már a tollat. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. a cellán árnyék szalad át. Megsajdul a borda. rózsában a rózsabogár. a faág. alszik a holdban a láng. Mint fegyházban a villany ha kacsint. kondérok gőzölögnek. hogy az áram mind egy testbe fut össze. csak a fal kiabál. 1941. június 1. mint bíbor sülttökök. 40 . hideg érem az égen. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. csönd van a házban. alszik a kert. a fatörzsben a harkály. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint.

1942. Ebédre várok-é. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. Ó. Egyszer el akart nyelni. a máj.A jégcsap egyre nyúlik. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. hogy annyit bőgtem én. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. Mit gondolsz.. A fejem rég kemény. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. 41 . egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. a nap fején kalap. tudtam én! Üvöltöttem. . A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. tudtam. S tüdőm erősödött csak. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Felnőttem. a szárnyas két tüdő. a csöppje már nehéz... december 26. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. miért vett mégis karjára az idő? S a szív.aztán kiköpött a tó. míg borong a téli nap. Tiltakoztam. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál. S mégis itt vagyok.. KÖLTŐ Születtem. Kincstári sapka rajtam.

elnyugtat majd a mély. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. pillangó gondolat. száll. Hegy lettem volna. ha megérik. Szállj fel. vigasztaló. De haragod füstje még szálljon az égig. halálra érek én is. mint a hold karéja nő. és néha meg olyan. s csupán a lényeget. a föld feloldoz. asszonyt és bokrokat. tünő istenkedés. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. 42 . A fák között már fuvall a halál. Segíts szabadság. Még csönd van. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. csönd. emlékkel teli föld. vagy növény. egy képben csak talán. március 15. mint a lét. s láttál. Az írótáblák elrepedtek. emelt s leejt a hullámzó idő. A lepkét könnyü szél sodorja.. ha este jött. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. madár. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. de már a vihar lehell. s az égre írj. láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. És már tudom. Szabad leszek. erdőt. oly biztos és örök..A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon.. lehull. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már.. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. ha minden összetört! 1943. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. rab voltam és magányom lassan növekszik.

amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. mintha szöcske pattan. S idáig hallom én. S még mindig nem tudom elmondani neked. hogy elmondjam milyen. s elalszol. Szeress vitézül. felfigyelsz. Boldog. Az őrület. mert véled él. 1943. Kezed párnámra hull. És holnap az egészet ujra kezdem. Felötlik s eldobom. szétterül lobogva. Ő az. Hasonlat mit sem ér. bölcs vonal hűs tenyeredben. Csak újra óvatos ma. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. álmos szemed búcsúzva még felémint. De nesz hallatszik. vékony. hogy változik a sok rejtelmes. hogy ha dolgozom. majd visszatér a homlokodra. mint a méreg s csak néha alszik. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. hajad kibomlik. óvó tekinteted érzem kezem felett. Fáradt vagy s én is érzem. elszáll. 43 . S talán lesz még időm. de rajtam kívül is. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn.mint kőben a megkövesült csigaház. de benned alszom én is. nem sikolt. mikor jöttödre vár. Védj meg. mit is jelent az nékem. május 26. hiszen szeretsz. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Pillád hosszú árnya lebben. hosszú volt a nap. s magától csendül egy üres vizespohár. Készül. Mikor fehér a holdas éj. mert annyit érek én. Ha vélem vagy lapul. Úgy munkál bennem. csak annyi. nem vagy más világ. de bátor mihelyt magamra hagysz. szétnézel s nem tudod ki volt. Bennem él. elalvó nyírfaág. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol.

nem fáj. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. Nyugodni készülődtem éppen. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. egy pillanat csupán. 44 . De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. Meztelen álltam. 1943. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. lengve és pörögve. e hölgy kegyeltje az lesz. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. Sikerre nem kacsint. te már aludtál. ki jobban érti őt. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. Apa és kisfia most együtt látogatják. hiszen bolond. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. ki bőrével. Suttog neki. Már tőle függ örökre meddig s hova. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. eladja verseit.ne védjen bőr sem. Nyúzd meg magad. ki érti még lobos szivének sok kalandját.kérdi tőle folyton s felveri. no itt a kés.Érdemes volt-e? . ki jókor érkezett. augusztus 4. Szava mint vízbe kő. s a kisfiú lesz lassan. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. Csak látszat rajtad az. megrendelésre fordít. „Vetkezz tovább! így bíztatott. mert tudja. egyremegy. mint börtönével henceg. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. már szerződést bogoz. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. . hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve.

ha egyszer majd nem él. én se dühöngök. november 21. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. ma is elmenekültem előle. Eltüntél. s minden megméretik. a gyermekekre gondol. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. hogy rettegtem a szót. hiába! az éj. Másról. ha méltón peng a lant. s ugyancsak nyaktörő az. sportbajnok nem lehet már. hogy dideregtem e vers hidegétől. Élsz-e. És míg tollára dől. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. És felriadok. sem kóbor tengerész. de megtanulta. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt.És tudja. S nem tudnak semmit. hogy fegyver s szerszám a toll. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. november 15. Félsorokat róttam. rossz fájdalom ébred. ez a rémes. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. de a hang már hallgat. 1943. dermed a szív bent. Eltünt. másról igyekeztem írni. . És dobban. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. ki tudja? Ma már én sem tudom. 45 . Két bordám közt már feszülő.koppan a hír. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. s hogy eljut így is ő mindenhová. hiába táncol és csal a forró emberész. S ez az ősz se hozott hírt rólad. nyáron is lehullhat egy levél. mert értük dolgozik.

a csókok íze számban hol méz. és ott a park. annak térkép e táj. szöllőt és sírokat. január 17. világít bennük. ím itt e kő. virágát is tudom. szelíd tanyát. piros zászló kezében. s a gyárak udvarában komondor hempereg. hol áfonya. ki dolgáért remeg. hogy merre mennek. hogy másnak e tájék mit jelent. s tudom. kik mennek az uton. tudom. hol és mikép. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen.NEM TUDHATOM. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. Nem tudhatom. s nem tudja. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. vöröslő fájdalom. ki halkan sírogat. és csecsszopók. nincs műszer. ökröt... s tudjuk miben vétkeztünk. vagy gyárüzem. de élnek dolgozók itt. míg én a dolgozót is. erdőt. a régi szerelmek lábnyoma. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. 46 . 1944. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. akár a többi nép. a járda peremén. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. s mi föntről pusztitandó vasút. őrzik. sötét pincékbe bújva. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. költők is bűntelen. Ki gépen száll fölébe. de nékem szöcskét. de föntről e kő se látható. mikor. hogy ne feleljek aznap. nevét is. Belőle nőttem én. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. Itthon vagyok. s az iskolába menvén. messzeringó gyerekkorom világa. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. tornyot. akikben megnő az értelem. testem is majd e földbe süpped el. egy kőre léptem én. körötte sok gyerek. mellyel mindez jól megmutatható. füttyös gyümölcsöst. a sírok közt anyókát. Hisz bűnösök vagyunk mi.

igaz. csupán az értelem. S ha megtanult. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. s az bírta volna még. a tájat. 1944. árván maradt világod és világunk. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot.. vagy tűzfalat. Hivő. hordozd szivedben. sötéten színes. február 29. a festék megmeredt. Rézbőrü volt az alkony.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. a külvárost. nem bírta más. társait. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. hogy más legyen.. hogy mit kell tenned érte. január 25. okos. korsót mond a kép. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. koporsót. fölmért s tág világ. NEM BÍRTA HÁT. mindegy. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. ló. szived megállt. bivaly. kezed nem méláz már a lap felett. csalódást.” 1944. úgy látja majd. üres maradt a karton és a vászon. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. a dolgozók nehézkes népe feldobott. ahogy te. mert minden arra int: „Ember vigyázz. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. hitet. 47 . De megszökött a test. Éld e rossz világot és mindig tudd. hiába omlik rád sír földje most. munkás. de megtanul majd s többé nem felejt el. emez a vad jelen. És hősi a halál. a munkáló idő emel ma már.

A köd szitál. formában beszél s arról. 1944. ki most mozdulni mer. És óriás nap égne a megszállt fák felett. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. De minden szétesett. amíg csak élhet. halál költőhalál. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. s talán ha köztük élnék. hogy orruk és faruk egyforma kék. nem tart már formát és csak arra vár. . ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. szép és régimódi szenvedés. a majmok értenének. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. mint megrepedt cserép. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. Hát ül és néz. március 27. A valóság. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. 1944. tagolt beszéd. április 5. mi van. régi börtönök nyugalma.Ó. S tanítna még. mely hallgatót talál. Mi lesz most azzal. didergő földi testben kuporgó égi lélek. aki míg csak él.ítélni így tanít. 48 . bennük még ép az elme. fennkölt és hősi kép. A semmiségbe lép. mily messzi már. Mert semmit sem tehet. csodálkoznék vidáman.

49 . ha lázad. mi hátravan. mint alma magházában a négerbarna mag. az új falak tövében felhangzik majd szavam. nem nézek vissza többé s tudom. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. és tudtam. nem önnön érdekéről. . 1944. nem véd meg engem sem emlék. barátom. bár minden egyre megy. mint tüzes virágok. s hördül. tollamból vers szivárog. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. fordulj el és legyints. magamban élem át már mindazt. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. kezében kard van. merengj el hát egy percre e gazdag életen. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. búvok. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. vigyáz rám s megvéd. május 9. akár egy üldözött. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. talán most senki sincs. szivemben nincs harag már. a bajban. de üldözők helyett a lányok kerítik. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. 1944. az másról szól.s bár tiltják énekem. ha kell.SEM EMLÉK. sem varázslat. rejtett harag. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. a világ ujraépül. annak szép. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. április 30. hogy egy angyal kisér. .baljós a menny felettem. ha megpillantsz. mögöttem jár. engem nem lát a hegy. liheg. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. bosszú nem érdekel.

az áruló. lába még fehér. és várta.... május 10.. ... . mint ott fönt a fellegek.. lemezt cserél. már azt is gyűlölték. Mondjátok hát.. mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. mikor az ember úgy elaljasult. s az asszony boldog volt...... az élő írigylé a férges síri holtat... Oly korban éltem én e földön....... s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest.. a rettentő szavak tudósa. Lehetnének talán még emberek. ..... kéjjel ölt. mikor a költő is csak hallgatott. az bujhatott...... Oly korban éltem én e földön.. Fiúk guggolnak és parázslanak.. mikor gyermeknek átok volt az anyja... majd ha ölni kell.. az ajkukon ügyetlen szép szavak... az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.. 1944.. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön...... befonták életét vad kényszerképzetek.. akár a pestisest. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más.... Ésaiás.... a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke....Egy lányka térdrehull.... hogy nem reménytelen.. duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek. ha elvetélt... hisz megvan bennük is... 50 ..... május 19. csak szendereg az emberséghez méltó értelem.... mikor ki szót emelt....... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg. Oly korban éltem én e földön.... nemcsak parancsra. Oly korban éltem én e földön... a háta barna... a rabló volt a hős... hogy önként... 1944. s rághatta szégyenében ökleit. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

mert nem tudok én meghalni se. Alszik a tábor. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Este van. csak sort sor alá tapogatva. a bolhák ostroma meg-megujúl. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. s látni az ablakon át. lengyel. hangos olasz. barakk oly lebegő. egy nappal rövidebb. a drót feszülését. az is így szabadul csak. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. Fekszem a deszkán. hernyóként araszolgatván a papíron. hazatér-e? Mondd. szakadár szerb. de a légysereg elnyugodott már. csak az ész. Alszik a tábor. könyvet. Rongyosan és kopaszon. a képzelet itt. esteledik s a szögesdróttal beszegett. szép asszonyi szót. látod-e drága. zseblámpát. úgy irom itt a homályban a verset. a csodákat. lásd. az enyhetadó. horkan a felriadó. felszívja az este. horkolva repülnek a foglyok. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. vaksin. köd száll le csupán barakunkra. az tudja. ujra a fogság és egy nappal az élet is. suhognak az álmok. mint ahogy élek. megtöretett testünket az álom. élni se nélküled immár. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. július 51 . szabad emberi sorsot. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. vad tölgykerités. Csak én ülök ébren. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. férgek közt fogoly állat. Rémhirek és férgek közt él itt francia. 1944. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Látod-e drága. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. s várja a véget. jóhírt vár. aki balra hever. Žagubica fölött a hegyekben.HETEDIK ECLOGA Látod-e. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. a sűrü homályba bukót. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. Lager Heidenau. méla zsidó a hegyekben. van-e ott haza még. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. Búvó otthoni táj! Ó.

de mégis visszatérek. álom lettél ujra. s országok útjait. s a folytonos veszélyben. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. bíbor parázson. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. ha kell. súlyos. egyszer. nem tudom már. 1944. mint fán a kéreg. a hitvesem leszel. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Hangod befonja álmom. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. majdan. hát hallgatok. így vetít az elme. bombázórajok húznak el felettem. s fogoly vagyok. ha kell. Hitvesem s barátom. csak messze vagy! Túl három vad határon. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. Lager Heidenau.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. Ellenükre élek. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. Mindent. valóság voltál. mint a zsoltár. s szivemben nappal ujra megtalálom. szemed kékjét csodáltam épp az égen. ki biztos voltál. . de nem felelhet senki rá a távol. hogy az vagy. hallgató világok. Žagubica fölött a hegyekben. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. némán is eltalálnék. Mikor láthatlak ujra. megjártam érted én a lélek hosszát. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. s kihez vakon. augusztus-szeptember 52 . szívós leszek. S már őszül is.

1944. mit érdemes még. szeptember 15. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. 1944. torlódik ember. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. s hiába hívja árok. s ha kérdezed. Pedig bolond a jámbor. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. állat. akár az angyal. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. vad ágyuszó gurul. majd tétováz s lehull. s van visszatérni otthon. a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. ha pusztulást csodál. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb.1944. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. 53 . miért nem? még visszaszól talán. sörényes ég szalad. hanyattfeküdt a házfal. a hegygerincre dobban. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. eltört a szilvafa. míg hűl a szilvalekvár. Cservenka. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. szekér és gondolat. az út nyerítve hőköl. maradni úgyse mer. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. barátom. szép halál. kiálts rám! s fölkelek! Bor. augusztus 30. október 6. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. mint akit szárny emel. Ó. de mégis útnak indul.ERŐLTETETT MENET Bolond.

1944. súgtam magamnak. 54 . Fölöttünk fú a förtelmes halál. Halált virágzik most a türelem.hangzott fölöttem. . ha pattan. október 24. vad csomókban áll.csak feküdj nyugodtan. Tarkólövés.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. 4 Mellézuhantam.oOo. a század bűzös. . Sárral kevert vér száradt fülemen. az emberek mind véreset vizelnek. .1944. Szentkirályszabadja. mint húr. Mohács.Így végzed hát te is. Der springt noch auf. . október 31. átfordult a teste s feszes volt már.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->