Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

Jó nagyot szakajtott. ruhája kitartott. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd. Lemászott a lány. hatalmas kutyakölyke. csókkal patkolom harci bakancsod. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . két melle közé. fekete dombok a szélben. a másik után míg a falun gond szuszogott. hogy jött a legény. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. mint szekérről lepottyant. dalt énekelt! amit kitalált néki. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. terjedve lassan s emelve hasát. fán ült a lány és kezeit szorította rívó.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. hogy búcsúzni jött a legény. csókkal szegem be harci ruhád. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. hogy ne foszoljon.

torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. mert takaros csata készül itt.a lány. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés. forog. kik a faluban szertefutottak. dörmög és fölriad! s bámul rád. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. mögötted szakállas haditettek. Szertefutottak és összefutottak. hogy álmára fú a szél. kunyhók füstjéből lobogót.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. . 1934 7 . dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget.

füstölt. Szörnyü ábra volt. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. hol két út összefutott. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. ha azt hiszi nem veszem észre. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár. 8 . úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. július 30. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. De néha azért ő. 1933. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul.

majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. Könnyen lépek hát s arra gondolok. estének is mondhatni már. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. Már éjszakára ágyazott a kert. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. hogy nem törik. 9 . nem bánja. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. melyet a fecske ejt.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. Híven tüntet két pipacs. s mosolyg a szálldosó sötét. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán. (Így öregszik az alkonyat. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. pihen a lejtős földeken. mint apró seb. hogy őket látni még. hogy az árnyék közészorúlt. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. elaludt.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. annyi makk hullt a fáról. 1934 OKTÓBER. úgy köti ránk a novembert. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. fölmordul s elrohan. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. S verssel térek a házba.S mondom a verset. a költő felesége. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. hogy ne beszéljek.* s mióta alszik. És a lomb makkal felel és feleselget. nem tud a fán maradni. mely ha kibomlik. mikor átkarolt. Fanni fölébred és álmos szeme kék. * Gyarmati Fanni. 10 . hulló makk makkot kerget. 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. megugró árnyat lát a bokron át. kérte. őrizzem pihenését. arany lobogó. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. keze oly szép. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. vad darazsak dudolnak körül haraggal. pucéran áll és félig halottan. kutyám borzol.

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. ez a kert is aludni s halni készül. vékony illatukkal álldogálok. 1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. lépek s mintha suttogásban járnék. szőke méh. 1936 11 . vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. de kérdem ujra mégis. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. fű és virág s mindenhol meglelem. az úton nehéz napom pora száll. téged köszöntelek. Régi halottaimnak húsa fű. A nap zaja elúszik messzire. fut macskatalpain a tompa fény. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. Sötétedik. s oly megszokott immár a félelem. gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.Ó. Fodrozó füst az ákácok sora. Esti béke. a hallgató sötét rájukhajolt. hiába kérdezem.

de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. 1935. régi mester. hogy el ne bujdokoljak. Mire újra mozdul. Bíztatnom kell magam. véled gondolok most. épülnek a porban porból kicsi tornyok.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. 12 . Kazinczy. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. Virágszülőként kezdtem én el. egy mókus pattan át. a táj nagy kalapként hordozza az eget. csaknem minden nyugodt. Ó. tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. ha bőrét hagyja rajta. jó szerteütni néha. Összevissza zaj lesz. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. Igaz. még a lomb is mormog. március 17.

Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. A világ új háborúba fordul. verseid hona. Még álmaidban néha fölötlik a táj. ha dolgozol.Nevetni kész a rét. s ahogy borul. 13 . Ritkán. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. hozod magaddal illatát. félig és félve ülsz asztalodnál. S mintha élnél lágy iszapban. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. Meglát. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. ha ébredsz. hol szabadság illan át a réteken és reggel. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. mosolygós és kövér. úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet.

Felhőt öltek. később dolgozom. ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. lenn. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. törten heverek majd. hát keményen élek. 14 . Miről beszélhetek? tél jön. sárga bogyók. villám fényinél kiált az őr. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. Napod fénye már a bokrokon lóg. senkise lát. bomba készül ellenem. vére hull az égen. * Ó. lefekszem én is. úgy vélek én is. mint a hideg hegyek között útépítők. s amott az este jő a dombokon. 3. ringó délután. alvó asszonyom álmában beszél. gép. akik. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. s háború jön.2. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. Mint hajónak ormán viharban. ha partot látni vél. adj nyugalmat. félni nem tudok és sírni sem. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. * Magosban élek s kémlelek: körül borul.

Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. tiszta ing. az este a fák ága között forog és egyre dong. Ó. jó piszmogás és hűvös. Ó. S mint a szabadság szerszámai. A röpke béke véle tünt. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. Faltól ablakig. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. * 15 . hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat.4. fáradt vándorba kap. Ébred a sövény. vasárnap reggel. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. fehérre hófehér. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. lassú ébredés. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. óra csengése nélkül. korán jön végig az úton az este.

vadul rohanó halál szele kél. markos sötét kavarog. ahol a szabadság zászlai hullanak. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül. új szégyent ró szivembe az idő. És holnap már lehet. díszes őszökön. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. Várak és fűszálak perzselődnek. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. A lélek egyre többet elvisel. 1936 16 . szívós téli tő. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. Őrizz magány. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. konokon élek. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. Világíts. hogy jöjjön a fagy. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. keríts be lusta ősz. távol égő tartomány! hideg van. hősi test.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. mint holtrasebzett őzeké. holtak között hallgatag ballagok. s rágódva régi. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von.

régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok.JÁRKÁLJ CSAK. nagy farkasok. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. tisztán élj te most. előttem a világ. a mélységből ide. mint a haramiák. 17 .gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. hogy mennyit ér: mögötte két halott. Ó. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. ki megmutatta már. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. Mögöttem két halott. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. vagy élt öt percet. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. mint a sok sebtől vérző. mint jámbor. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. S oly keményen is. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. kis vadállatot. ikret szülő anyácska. nem tudom. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. akár egy győztes. rút kisded voltam én. költő. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. oly árván nőttem én. a pendülő. . oly mélyről nőttem én.

s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. 18 . Sziszeg a toll. véres áldozat. hogy jól van így. Milyen mély volt gyerekkorom. huszonnyolc éve. hogy te tudod. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. míg sort a sorhoz űz. hogy halott vagy. 1937 EZ VOLNA HÁT. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. Ó mennyi társ. ha este lett s párnáimon vért láttam én. erősen tűz a nap... mely ott sütött szobám falán. Huszonnyolc éves voltál akkor. E ritkán szálló szó. komolykodó. a férfikorba nőttem én. tünődő. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. a képen huszonöt talán. a gyermeket elrémitő. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. ünnepélyes ifju nő. vakít. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. csöndben némaság. Ó árny az árnyban. kiáltottam? már nem tudom mikor. most ugyanannyi lettem én. árny az árnyban. anyácska! véres szökevény! Anyácska. Vad versre készülök és rémült csönd kerít.Milyen mély volt gyerekkorom. hófehér pehely helyett. e rémület. Huszonnyolc éves voltál akkor. lepke kezeddel ints felém. s hogy nem hiába élek én. s milyen hüvös. nagy. hamar halálra növő növendék.

szelíd szemén az éber értelem villan megint. de fölébred és felkél a nap. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. Már ébredez.Bársony sötétség nem vigasztal. Reménytelen napokra vénülök. ringó félhomály van. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. míg körültekint. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. virrasztva várom és reménytelen. a körtében alszik az áram. a régi villongó költőfiút konok. zengő négyszög. felsírja álmát és már ébredez. hős orom. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. tüzes csobogó. elalszom. Már onnan jő a szél és hozza híreit. mely túlvisz majd e mély koron. hármat jobbra lépeget az asztalon. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. álmos. futó fényben lengő lobogó. az ifju asszony arcát fény legyinti. és már nem oldoz fel tüskés harag. Körültekint és védő. nehézkes férfi váltja fel. akit ziháltat már a régi út. halálos. 2 Figyelj csak. Így fekszem. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. 19 . és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. fütyölni kezd a fölriadt eresz. mikor derengenek fel a falak.

hogy téged itt ki értett. meghalok. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. Már figyelem a távol híreket. Csattan a víz. 20 . melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. S finom fehér fapor pereg a versre. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. már egy-egy szó ritmusra lépeget. s ujjamig szalad az idegesség. majd rágni kezd. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. s úgyis minden töredék. a rövid is elég. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. s nem tudod. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. hogy tagjaim az álmot levessék. higgyétek el. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim.

jobbra a konyha. Sosem feledtem el. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. szagosat fú felém egy jázminág. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. s hogy évre év rakódik.. egyedül esel át a halálon. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . eltemetnek végül itt. S én kérek. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. ujra kérek s nagy kerek. mind tudtam én. De mondd.. bíztat rokonom. szél söpri a port. Hintázik az alma sötéten az ágon. szegényen s jámboran. azt sose várd. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. hogy lenn a test megárad és a férges. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt.? Éltem. BŰNTUDAT Ringóra dongó. hogy meghalok: ime. a jó Eduárd. Egyedül. míg végül elástak ide. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. kérj magadnak. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó.az megmaradt? ESTE LETT Este lett. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. rögre rög és kőre kő. . a vén tető aszú fájában alszik most a szú. Csak várok és sunyítok.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. Leírtam s nem merek felnézni most. Készülj. a mű.

A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. a sikongás felhallik egészen a házig. homlokukat rohamsisak ótta. az uccán béke lengett s valami borzalom. (Jaj szőke gyerekkor. és ma bősz ágyuk. tíz óra volt. tíz óra volt. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. a délelőtt megállt. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. erős illatok szálltak utánuk. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. akit szerettem és nem él. gép dongott fenn. fénylő keréken pék suhant és énekelt. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. de messzire szálltál! ó. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. egy ág leszakadt. 1938 BÉKE.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. férfisorsunk nehéz lobogója. tíz óra volt.) 1936 22 . a nap sütött. tapadó kerekekkel. gőzölgő katonák jöttek reggel. Csend lett. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. hóhaju vénség.

ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. rémitő gyermekét szoptatja nappal. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. lehunyt pilláju völgy ölén. a ritka és nehéz szavak tudósa. Őrizz és védj. éjjel szederjes mellén a dajka idő. mint rettegő kezed. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. Mit ér a szó két háború között. fürkésző ormokon. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. akárhol. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. mint búcsuzó. Úgy írom itt e lassu költeményt. akár apályidőn tengert a só. messzi az! Sanghaj. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. s te hószín öntudat. s mit érek én. ne nézz a földre sem. De mindenünnen. fájdalom kerít körül fehéren. s vígaszul hiába mondod. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most. ki ujra kezdi éltét. vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. fehérlő fájdalom.

s állj meg fölöttünk is. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel.ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. merre vagy? hová tüntél e télből. a réteken zászlós sörényü. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen.HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról. tudunk-e énekelni még? Ó. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. tarts ki addig lélek. . de jaj. gyereksereg visong. Ó. védekezz! 1938 24 .

megszoktam e szörnyü világot annyira.undorodom csak. úgy teli zajjal az erdő. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . nézd csak meg a tócsát. hogy nincs aki eltakarítsa. Igaz is. sose higgy a bolondnak. .. PÁSZTOR Hallom. kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. mondd? KÖLTŐ Nem menekült. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. ismerted Federícót. Két éve megölték már Granadában... asszonyi had. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. tam multae scelerum facies. ki siratja. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. most lágyan mosolyog. csak nemet intett folyton e rendre. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. hogy már néha nem is fáj. Meghalt. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. elmenekült. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. Azt hiszem. PÁSZTOR Nem menekült. de mondd. S jó. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. igaz. játszik az ég.

kivágják. az éj megáradt. Álmatlanul feküdtem. eső jött hirtelen. mely jelzi. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. nem védi semmi és a házat. míg hazaérek. húszon ím kilenc s utána ó jaj. szédülés hintáztatott. vad bozótban. ó jaj. .KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. amit őrzöl. verset szoktam írni én ilyenkor. ártatlan Robinzon. ritka a farkas is erre. de aznap nem békitett meg semmisem. s gyakran el is feleded. öreg este szakad rám. hogy ennyi lettem. árva faluk közt? Írok azért. utolsó huszas évem. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. melyet jó magasra épitett fel.várja. Mozdul év az éven: a szív ijedt. nem maradt meg semmisem vigasznak. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. Számoltam és motyogtam hajnalig. itt nyugalom van. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. ki békén tett-vett s közben tudta meg. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. Áldjon az ég. régóta kínzom. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. a másé. utána: harminc. s rajta fehérlik bár a kereszt. mint ott az a tölgy él. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. Jó neked. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. de addig is új levelet hajt. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. már évek óta élek így. hogy a nyáj. tudja. s úgy élek e kerge világ közepén.

hunyorint. február 21. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. mint gyönge pelyhet lassu szél. füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. nem mindegy. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. 1941. 1941. utat váj. mondd? . Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. február 5. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. Megvillan a nap. végül elolvad a hó. ha többé semmit már nem írsz. csordul.dédelget. rák épülget benned. mégis űznek. Megvillan az ég. FEBRUÁR Újra lebeg. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. Oly feketén teli még.szóltam magamra. tollát rázza felé s cserren már a veréb. 27 . kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. lassan és borzalmas kényelemmel. mert mi verssé lenne. Megvillan a nap. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. Fölkeltem. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. ringat s úgy emel fel. te nem szereztél semmit itt. majd letelepszik a földre. nagy folyók tünődve egyre folynak. semmi rossz nem él szivedben. szinte lecseppen. vagy leszúrnak. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap.

nincs homlokán redő. 1941. apró üvegre lép s féllábon elszalad. február 25. A fázós rügy nem bujt ki még. 1941. utak mentén virágzik mind az ákác. ó április. 1940. vadgesztenyék gyertyái fénylenek. lehull. 28 . most dél van és csodát látsz. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. Ó április. fintorog. az ég derüs. földbe búnak. fehérlő illatokkal alkonyul. 1941. MÁJUS Szirom borzong a fán. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. vidám. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. Elfáradnak. március 12. Megbú a fázós kis meleg. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. 1939. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. de futnak már a kiscsibék. február 26. s zajong a március. lépkednek benne lombos fasorok. sárgás aranygolyók. a nap se süt. hálót se sző a pók. vad. június 12. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. február 28. este lett. A hegyről hűvös éj csorog. JÚNIUS Nézz csak körül. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok.

1941. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Hallani. barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. a perzselőt! a hűs esők előtt. Minden aranysárga itt. aranylik fenn a faág. hát lengeti a tengeri. július 15. barna ékszer: vadgesztenyék. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Mind Afrikát idézik. NOVEMBER Megjött a fagy. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. mély havon át a halál. a holtak foga koccan. február 7. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. február 11. Nesztelenül közelít. félek? Nem is félek talán. Köd száll. január 14. S zizegnek fönn a száraz. Kibomló konttyal jő az édes ősz. 29 . sikolt a ház falán. 1939. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. 1940. 1941. Kamra mélyén egér rág. lomha madár. 1940. július 21. leülnek a vándorok. Egy kuvik jóslatát hullatja rám.

HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. Ó suhogó. Népek kiáltják sorsodat. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. feketeszárnyu háború. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg.megöltek ők. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. Hispánia! De jönnek új hadak. ha kell a semmiből. mást mit is tehettek. mikor jöttek. Házak fölött. Madárfió se szól. rámsír az esővert korom. Harcát a nép most nélküled víjja.HISPÁNIA. hej. 30 . Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. anyáknak sincsen már fia. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. az égből nap se tűz. szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. de mélyben állok mégis itt. . költő voltál. nem is aratnak és nincsen ott többé szüret.

a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mint a szellő. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s .érted is. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt.. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. nyirkos. földönfutó és tömzsi páros illat. vagy magvait a televény csak télen át. súlyos vagy. mint a kő. S nem úgy. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. * Most rejt a föld. míg rá nem hull a hó. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. körötted hét szép csillag ég. mint mókust rejti odva. lejtett utánad az. szalad. mondd? te lélekűzte test.Száll? inkább csak lejt. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. * Ó.. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. micsoda égi jelt? S mi lett belőled. 1939 31 .

S higgyétek el. piros a vér és piros a pipacs. s e költeményt itt. a völgy se ringat. És a pipacs szöszöske szára zöld.mégis a sziklaszál ha nem ma. most völgybe zárod tört fiad. kit végül is megölnek. akkor se. Némuljak én is el? mi izgat versre ma.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. higgyétek nékem el. sírba se tesznek. 1939. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. távol a fényes ég. a mélyben élek. Olyan. mert maga sosem ölt. 32 . néma kövek között. . Sziklák fölöttem. június 1. ó hazám! Árnyékba burkolsz. a nap sütött. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. mint egy riadt veréb. szélben. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. ki tudja. ki csak máglyára jó. 1939. Olyan. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. január 10. hogy belép. mondd! a halál? .ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok.holnap visszadalolja majd. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. szétszór a szél és . hogy fehér a hó. mert az igazra tanu.

szép szeretők csontja s el is reped. jajong. csipke csak és súlyosan omlik alá. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. Sírdogál a kis őz. mint a verejték. aztán elalél. csodálkozom. fúja hideg sötét. pattog az erdei út mentén a folyó. halkan koccan a fagy. január 5. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. hinnéd.A vén villanyzsinór is felrikolt. És suhogó. teli csönd hallgat utána. Mély barlangja ölén borzas a medve. február 27. felhők rojtja libeg. sír a kis őz is. majd röpül és zuhan. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. mind olyan fehérek. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. jegyezni sem birom. épp úgy mint a halál. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. hogy élek. 1940. ónos a téli ég. Így lépdelget eléd most ez a versem is. meg-megvillan a hold. egész nap messze járt. halkan toppan a szó. Most érkezett. jégből gyönge virág pattan az ablakon. Körülnéz néha s felsikolt az év. körülnéz. 1940. tükre sajogva megáll s döfködi partját. sodorja lomha testét már felé s minden kering.

Meséled. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. hogy keringél a vér ütőeredben. A holdra tajték zúdúl. Talán egy más halált. Feledni kellene. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. hallgattam. lassan. a rémek útja várt. súlyosnak érzem a levegőt. 1941. mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. Lenyúl egy ág. motyogtam. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. a két karom kitártam. még nem is volt egészen három óra. ezt is. Élek. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. mikor már felriadtam rémülten és felültem. gyönge sem. mint születésem előtt. érthetetlen. mint régesrégen. Cigarettát sodrok magamnak. csak fáradt. április 6. süvöltve. Megállok itt a fa tövében. de én soha még semmit sem feledtem. majd szavaltam. ne vedd el. mert kértelek. a nappal fájhatott még. az égen sötétzöld sávot von a méreg. lombját zúgatja mérgesen. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. június 8. oly hirtelen szakadt rám. s hanyattfeküdtem némán. 34 . álmos. 1940. neszekkel teljes. gondosan. langyos csönd ölel. Hallgatok. S továbbálmodtam akkor. ha árnyék leng a kertben.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Megértem azt is.

FÖLSZÁRAD. Nézd a világ apró rebbenéseit. 35 . Még él. január 30. ha félek. Két karoddal átölelsz te. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. Meghalt. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Még kávéházba jár. Két karodban a halálon. hogy hétfő s kedd oly hasonló. Két karommal átölellek s nem félek.. Nap süt. A sarkon túl egy illatszerárus árul. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. hallgatag. Ló nyerít. Ismerem. Akár a gyökvonást. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. S csattog az olló. 1941. Harsan.. Költőt is feledtek. 1941. Két karomban gyermek vagy te. Fölszárad. Feledni tudnak jól. Látom hébe-korba. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. S mint bárki mást. Semmi sem segít. Két karomban ringatózol csöndesen. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. csak elfeledték. Eső esik. a hitvesét is ismerem szagárul. Két karodban gyermek vagyok. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Egy műhely mélyén lámpa ég. Uborkát esznek. mint egy álmon átesem. hallgatlak.ESŐ ESIK. Felejtik. macska nyávog. Elődje vén volt már. sötét ruhája válla csupa korpa. április 20.

S a gépet is. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. ég s föld között hazátlan. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. 36 . akár neked. fogam közt szűrve. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem.. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok. mit is tehetnék. heverni lenn egy ágyon. emberként éltem én is. ha tudnád. ki most csak pusztitok. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. túlzottan megszerettem. S egy vers milyen veszélyes. hogy lődöztek barátom. Félek ott fönn. április 27. míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. a költő ír. tudom jól. lásd. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek.. a védelem erős volt. barátod! és összenőtt veled. dühömben már nevettem. Ha fönn vagyok. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. mit is tehetnék? A költő ír. a lélekzet megáll..MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. egy sor is mily kényes és szeszélyes. halkan. S ha lesz még majd kinek. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi.. no hagyjuk már. De jaj. Mindent megírok én. 1941. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. Vagy csak dudolni róla. rémülten a terek. Miről gondolkodol. nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. ki érti meg... mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind.. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. ne is tagadd. mert bátorság ez is. hogy most nem hallhatod. igaz.

fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. a mezőkön némán túr a vakond. bolond. Vigyázz magadra. hogy megölték. vad zápor hullt időnként.hallom. május 18. Négy napja. Az április megőrült. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. még nem sütött a nap. csikorgó hó esett. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. az egyik él. Az április megőrült. Az április megőrült. s nem sejti. fagyot suhint ma rád. hogy mindent megtorolj! 1941. s kiöntött sok folyó. légy velem itt. így lettem józanabb.PÉNTEK Az április megőrült. . Az április megőrült. három barátom elment s mindhárom elveszett. egy hétig folyton ittam. kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. egy író ír s hetente eladja a hazát. bár most csak egy álmos kávéházban ülök. Az április megőrült. odakinn fut a fény. hogy mi történt. 37 . Szájam körül mosoly. vonít a fagy felett. agyában két golyó. Gyümölcseink lefagynak. a másik az nem él már. A harmadik fogoly.

görög urna nem őrzi. S akár a megtépett. hogy mozdul. csak ránkomlik az ég. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. sóbányák szája beomlik. hogy ölel.Pásztori Múzsám. most is. Csak csont és bőr e test. légy velem itt is e városi berken. az ifjú régi tetőkre. árva legények. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa. azt hittem s fölemelt a magasba. kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja. requiem aeternam dona ei. június 12.. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. sem nemesívű szép. csöppnyi madárfütty.. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. s nézd azokat jobbról. segíts hát! 1941. Pásztori Múzsa. új fájdalom űz a világban. vedd karodba! O. a vágy kamaszos vadonába röpített. de e hét se riasszon el innen. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. Görbén nőnek a fák. Balázs. falban a tégla sikolt. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. ó pásztori Múzsa. Pásztori Múzsa. Csak csont és bőr és fájdalom. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. karmol folyton a bú. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. segíts! úgy halnak e korban a költők. bevallja ő is gyötrött éveit. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. de egy-két versünk hogyha marad. segíts! szerelemről zengjem a dalt már.. ha elalszom. ujraszül. ajkán táncos. barna test... mindig... így álmodom én. kihez könyörgött.. Ime. a gond üli szívüket. hogy süt a teste. hét ügynök ricsajoz. hidd el. nem jelzi halom porainkat. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. Domine! 38 .

.. könnyü testű fátyol ó. ha betegen.. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. mi fáj. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. hogy van Babits Mihály?” 39 .. s gyászolj megint te csilla szó. nézd. mint a csillagok. . 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. sírj rá a sírra most! jöjj.. gyászold meg őt. ti fájdalom tajtékai! ti mind. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. hogy meghalsz. És szédület. most már a Mű a mérték. s hogy oly időtlen vagy te. nem ismert téged. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. s akit már régen elhagyott a hang. te csillag te lassu pillantásu szó. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem. takard be. minden hiába. mint egymástól mi. S nem érti árvaságunk. Nagysága példa. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy. mondd. Szivet dobogtató. Tudtuk.évek óta már. fáradtan is. És magasság. te hold. mint jelszót.2 Szavak jöjjetek köré. Mit szólnál hozzá? . rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. ezt a költeményt is. ki félve lép még. de mégis. ágyadnál nem ült.. te konduló harang. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. ha bólintunk: halott már.lám az eljövő költőnek is. Nem tudja majd. s nem ült az asztalodnál. maradjatok velem: gyászold omló göröngy.

kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. a férgek a perzselt emberi hús szagát. június 1. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. s érzik ilyenkor az őrök. Örök világosság. az éber egér se kapargál. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. mögötte a bajra szokott dobogás is elül. a halál. 40 . fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. a kéz. Némán emelődik a test. 1942. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. kasban a méh. a faág. mint bíbor sülttökök. meg a száj. alszik a pókháló közelében a légy a falon. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. Mint fegyházban a villany ha kacsint. 1941. rózsában a rózsabogár. Megsajdul a borda. hallgat a körte. 1942. a fatörzsben a harkály. a foglyok. hogy az áram mind egy testbe fut össze. alszik a holdban a láng. hogy ez itt a halál. hideg érem az égen. kondérok gőzölögnek. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög.5 Halott keze nem fogja már a tollat. alszik a kert. csak a fal kiabál. S tudja a szív. a cellán árnyék szalad át. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. csönd van a házban.

vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. Mit gondolsz. Ebédre várok-é. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. hogy annyit bőgtem én. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. míg borong a téli nap. a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál.. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. tudtam. A fejem rég kemény. a nap fején kalap.. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. KÖLTŐ Születtem. 1942. december 26. Kincstári sapka rajtam. 41 . egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz.A jégcsap egyre nyúlik. Egyszer el akart nyelni. S kérdezed: miért? hát nem tudom. a máj.aztán kiköpött a tó. Tiltakoztam.. . a csöppje már nehéz. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. S mégis itt vagyok.. Felnőttem. S tüdőm erősödött csak. a szárnyas két tüdő. tudtam én! Üvöltöttem. Ó. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák.

láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. erdőt. és néha meg olyan. A fák között már fuvall a halál. De haragod füstje még szálljon az égig. A lepkét könnyü szél sodorja. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. pillangó gondolat. csönd. madár. ha megérik.. oly biztos és örök. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. Szabad leszek. ha minden összetört! 1943. mint a hold karéja nő. március 15.. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. s az égre írj. vigasztaló. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. emlékkel teli föld. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. s csupán a lényeget. egy képben csak talán. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra.. És már tudom. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. rab voltam és magányom lassan növekszik.. Még csönd van. halálra érek én is. a föld feloldoz. 42 . Segíts szabadság.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. száll. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. de már a vihar lehell. lehull. mint a lét. elnyugtat majd a mély. asszonyt és bokrokat. vagy növény. Hegy lettem volna. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. Szállj fel. tünő istenkedés. emelt s leejt a hullámzó idő. ha este jött. Az írótáblák elrepedtek. s láttál. érett gyümölcsök ingnak az ágakon.

mert annyit érek én. hogy elmondjam milyen. s elalszol. Bennem él. álmos szemed búcsúzva még felémint. Fáradt vagy s én is érzem. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. hosszú volt a nap. s magától csendül egy üres vizespohár. S még mindig nem tudom elmondani neked. Védj meg. óvó tekinteted érzem kezem felett. de rajtam kívül is. Ha vélem vagy lapul. hogy változik a sok rejtelmes. hiszen szeretsz. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. szétnézel s nem tudod ki volt. És holnap az egészet ujra kezdem. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. Szeress vitézül. Pillád hosszú árnya lebben. Az őrület. Hasonlat mit sem ér. szétterül lobogva. hajad kibomlik. felfigyelsz. vékony. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. elalvó nyírfaág. nem vagy más világ. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. Mikor fehér a holdas éj. mit is jelent az nékem. mikor jöttödre vár. S talán lesz még időm. bölcs vonal hűs tenyeredben. hogy ha dolgozom. S idáig hallom én. csak annyi. de bátor mihelyt magamra hagysz. május 26. Csak újra óvatos ma. De nesz hallatszik. Kezed párnámra hull. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. Úgy munkál bennem. de benned alszom én is. 43 . mert véled él. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Készül. mint a méreg s csak néha alszik. Felötlik s eldobom. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Boldog. Ő az. majd visszatér a homlokodra. mintha szöcske pattan. elszáll.mint kőben a megkövesült csigaház. 1943. nem sikolt.

ki érti még lobos szivének sok kalandját. a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. „Vetkezz tovább! így bíztatott. úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. .ne védjen bőr sem. egy pillanat csupán. Nyugodni készülődtem éppen. De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. Meztelen álltam. mint börtönével henceg. no itt a kés. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. eladja verseit. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. megrendelésre fordít. te már aludtál. ki bőrével. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. hiszen bolond. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. egyremegy. Sikerre nem kacsint. ki jobban érti őt. már szerződést bogoz.kérdi tőle folyton s felveri. Nyúzd meg magad. Csak látszat rajtad az. e hölgy kegyeltje az lesz. 1943. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. lengve és pörögve. Már tőle függ örökre meddig s hova. 44 .Érdemes volt-e? . augusztus 4. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. Suttog neki. Apa és kisfia most együtt látogatják. egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. s a kisfiú lesz lassan. ki jókor érkezett. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. mert tudja. Szava mint vízbe kő. nem fáj.

De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. a gyermekekre gondol. de megtanulta. Másról. Élsz-e. november 21. de a hang már hallgat. dermed a szív bent. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. S ez az ősz se hozott hírt rólad. És míg tollára dől. ez a rémes. ha egyszer majd nem él. rossz fájdalom ébred. 1943. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. november 15. én se dühöngök. s minden megméretik. sem kóbor tengerész. Eltünt. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg.És tudja. 45 .koppan a hír. s ugyancsak nyaktörő az. És dobban. Eltüntél. hogy dideregtem e vers hidegétől. hiába táncol és csal a forró emberész. ma is elmenekültem előle. ha méltón peng a lant. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. hiába! az éj. másról igyekeztem írni. sportbajnok nem lehet már. mert értük dolgozik. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. . s hogy eljut így is ő mindenhová. ki tudja? Ma már én sem tudom. Félsorokat róttam. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. nyáron is lehullhat egy levél. hogy fegyver s szerszám a toll. Két bordám közt már feszülő. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. És felriadok. S nem tudnak semmit. hogy rettegtem a szót. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen.

. ki halkan sírogat. s mi föntről pusztitandó vasút. költők is bűntelen. annak térkép e táj. virágát is tudom. szelíd tanyát. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Ki gépen száll fölébe. hogy másnak e tájék mit jelent. testem is majd e földbe süpped el. vagy gyárüzem. s a gyárak udvarában komondor hempereg. akár a többi nép. de nékem szöcskét. őrzik. erdőt. egy kőre léptem én. s tudom. Nem tudhatom. és csecsszopók. messzeringó gyerekkorom világa. de élnek dolgozók itt. 1944. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. s nem tudja. mikor. ím itt e kő. Hisz bűnösök vagyunk mi. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. a régi szerelmek lábnyoma. füttyös gyümölcsöst. tudom. a járda peremén. mellyel mindez jól megmutatható. kik mennek az uton. január 17. piros zászló kezében. tornyot. s az iskolába menvén.. körötte sok gyerek. Belőle nőttem én. a sírok közt anyókát. sötét pincékbe bújva. de föntről e kő se látható. és ott a park. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. világít bennük. a csókok íze számban hol méz. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. Itthon vagyok. hogy merre mennek.NEM TUDHATOM. vöröslő fájdalom. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. szöllőt és sírokat. ökröt. nincs műszer. hogy ne feleljek aznap. nevét is. s tudjuk miben vétkeztünk. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát. 46 . hol áfonya. akikben megnő az értelem. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. ki dolgáért remeg. hol és mikép. míg én a dolgozót is.

S ha megtanult. vagy tűzfalat. munkás.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. bivaly. hogy más legyen. a munkáló idő emel ma már. s az bírta volna még. hitet. korsót mond a kép. árván maradt világod és világunk. mert minden arra int: „Ember vigyázz. a külvárost. mindegy. Rézbőrü volt az alkony. okos. február 29. hordozd szivedben. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. Hivő. csupán az értelem. szived megállt. kezed nem méláz már a lap felett. január 25. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. emez a vad jelen. a dolgozók nehézkes népe feldobott. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. fölmért s tág világ. NEM BÍRTA HÁT. csalódást. igaz. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. de megtanul majd s többé nem felejt el. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. koporsót. csodálatos roncsát a szörnyü tenger.. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. 1944. ahogy te. 47 . hiába omlik rád sír földje most. De megszökött a test. üres maradt a karton és a vászon. úgy látja majd. hogy mit kell tenned érte. a tájat. a festék megmeredt. Éld e rossz világot és mindig tudd. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. sötéten színes. ló. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. társait. És hősi a halál..” 1944. nem bírta más.

Mi lesz most azzal. 1944. És óriás nap égne a megszállt fák felett. formában beszél s arról. amíg csak élhet. mely hallgatót talál. Hát ül és néz.Ó. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. S tanítna még. aki míg csak él. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. mily messzi már. mi van. 48 . tanulnám dallamuk és vélük zengenék. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. szép és régimódi szenvedés. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám. De minden szétesett. hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. tagolt beszéd. fennkölt és hősi kép. a majmok értenének. ki most mozdulni mer. Mert semmit sem tehet. . A semmiségbe lép. 1944. március 27. nem tart már formát és csak arra vár. április 5. halál költőhalál. régi börtönök nyugalma. A köd szitál. s talán ha köztük élnék. mint megrepedt cserép. csodálkoznék vidáman. didergő földi testben kuporgó égi lélek. hogy orruk és faruk egyforma kék.ítélni így tanít. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. A valóság. bennük még ép az elme.

liheg. bár minden egyre megy. április 30. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. bosszú nem érdekel. . május 9. mint alma magházában a négerbarna mag.s bár tiltják énekem. 49 . ha kell. az új falak tövében felhangzik majd szavam. 1944. szivemben nincs harag már. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. búvok.SEM EMLÉK.baljós a menny felettem. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. vigyáz rám s megvéd. . nem nézek vissza többé s tudom. ha megpillantsz. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. a bajban. magamban élem át már mindazt. barátom. annak szép. de üldözők helyett a lányok kerítik. fordulj el és legyints. 1944. nem véd meg engem sem emlék. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. s hördül. és tudtam. A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok. kezében kard van. mi hátravan. hogy egy angyal kisér. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. engem nem lát a hegy. a világ ujraépül. sem varázslat. talán most senki sincs. merengj el hát egy percre e gazdag életen. mint tüzes virágok. akár egy üldözött. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. az másról szól. nem önnön érdekéről. mögöttem jár. rejtett harag. ha lázad. tollamból vers szivárog. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen.

TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön. .. akár a pestisest.... ha elvetélt.. a rabló volt a hős. 50 .. duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek.... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos.... az bujhatott... mikor ki szót emelt... s rághatta szégyenében ökleit.... . május 19.. majd ha ölni kell. Mondjátok hát.. míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. csak szendereg az emberséghez méltó értelem. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más. Oly korban éltem én e földön.. lemezt cserél..... a háta barna. mikor gyermeknek átok volt az anyja. mikor a költő is csak hallgatott. Ésaiás... hisz megvan bennük is.. s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg.. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest... a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke... a rettentő szavak tudósa... az áruló... befonták életét vad kényszerképzetek. 1944........ lába még fehér....... hogy önként. és várta. az ajkukon ügyetlen szép szavak. az élő írigylé a férges síri holtat.Egy lányka térdrehull..... már azt is gyűlölték. mint ott fönt a fellegek. május 10.. Fiúk guggolnak és parázslanak.................. kéjjel ölt.. . az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen..... mikor az ember úgy elaljasult.. 1944. Oly korban éltem én e földön. nemcsak parancsra.. Lehetnének talán még emberek. s az asszony boldog volt.. Oly korban éltem én e földön. hogy nem reménytelen.... Oly korban éltem én e földön....

a képzelet itt. lásd. köd száll le csupán barakunkra.HETEDIK ECLOGA Látod-e. s látni az ablakon át. az is így szabadul csak. szakadár szerb. hangos olasz. s várja a véget. vaksin. horkan a felriadó. Fekszem a deszkán. mert nem tudok én meghalni se. Alszik a tábor. férgek közt fogoly állat. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. van-e ott haza még. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Este van. esteledik s a szögesdróttal beszegett. az enyhetadó. a drót feszülését. a bolhák ostroma meg-megujúl. horkolva repülnek a foglyok. csak az ész. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. Alszik a tábor. aki balra hever. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. méla zsidó a hegyekben. az tudja. szabad emberi sorsot. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. könyvet. Csak én ülök ébren. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. úgy irom itt a homályban a verset. Búvó otthoni táj! Ó. a csodákat. szép asszonyi szót. zseblámpát. látod-e drága. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. a sűrü homályba bukót. hernyóként araszolgatván a papíron. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. mint ahogy élek. Rongyosan és kopaszon. csak sort sor alá tapogatva. barakk oly lebegő. 1944. Rémhirek és férgek közt él itt francia. suhognak az álmok. ujra a fogság és egy nappal az élet is. vad tölgykerités. de a légysereg elnyugodott már. egy nappal rövidebb. élni se nélküled immár. felszívja az este. hazatér-e? Mondd. július 51 . Lager Heidenau. Žagubica fölött a hegyekben. megtöretett testünket az álom. jóhírt vár. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Látod-e drága. lengyel.

S már őszül is. Hangod befonja álmom. s szivemben nappal ujra megtalálom. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. a hitvesem leszel. de mégis visszatérek. bombázórajok húznak el felettem. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. ha kell. bíbor parázson. Mikor láthatlak ujra. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. s fogoly vagyok. mint a zsoltár. . hát hallgatok. Hitvesem s barátom. Mindent. valóság voltál. s országok útjait. csodákban hittem s napjuk elfeledtem. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. Žagubica fölött a hegyekben. nem tudom már. hogy az vagy.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. 1944. s a folytonos veszélyben. álom lettél ujra. majdan. csak messze vagy! Túl három vad határon. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. szemed kékjét csodáltam épp az égen. de nem felelhet senki rá a távol. hallgató világok. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. ki biztos voltál. mint fán a kéreg. némán is eltalálnék. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Lager Heidenau. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. így vetít az elme. s kihez vakon. megjártam érted én a lélek hosszát. augusztus-szeptember 52 . egyszer. súlyos. Ellenükre élek. szívós leszek. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. ha kell.

1944. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. Ó. de mégis útnak indul. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. október 6. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. Cservenka. 1944.1944. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább.ERŐLTETETT MENET Bolond. kiálts rám! s fölkelek! Bor. szép halál. barátom. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. miért nem? még visszaszól talán. sörényes ég szalad. mint akit szárny emel. s ha kérdezed. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. s van visszatérni otthon. vad ágyuszó gurul. augusztus 30. eltört a szilvafa. hanyattfeküdt a házfal. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken. szeptember 15. mit érdemes még. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. torlódik ember. majd tétováz s lehull. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. az út nyerítve hőköl. ha pusztulást csodál. 53 . a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. maradni úgyse mer. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. akár az angyal. a hegygerincre dobban. állat. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. míg hűl a szilvalekvár. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. Pedig bolond a jámbor. s hiába hívja árok. szekér és gondolat. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak.

54 . Sárral kevert vér száradt fülemen. súgtam magamnak.hangzott fölöttem. a század bűzös. . mint húr.1944. vad csomókban áll. október 31.oOo. . Szentkirályszabadja. átfordult a teste s feszes volt már. Mohács. . az emberek mind véreset vizelnek.1944.3 Az ökrök száján véres nyál csorog. ha pattan. Halált virágzik most a türelem. .Így végzed hát te is. október 24.csak feküdj nyugodtan. Tarkólövés. Der springt noch auf. 4 Mellézuhantam. Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful