Radnóti Miklós

Erőltetett menet
(válogatott versek)
Tartalom
POGÁNY KÖSZÖNTŐ OKTÓBERI VÁZLAT ARCKÉP PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ FÉRFINAPLÓ 1931. ÁPRILIS 19 1931. DECEMBER 8 ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT VIHAR ELŐTT TÖRT ELÉGIA PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL ESTE A KERTBEN OKTÓBER, DÉLUTÁN ISTENHEGYI KERT ALKONYI ELÉGIA IRÁS KÖZBEN VÁLTOZÓ TÁJ HÁBORÚS NAPLÓ DECEMBERI REGGEL ELÉGIA JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAITÉLT! HUSZONNYOLC ÉV EZ VOLNA HÁT... HÁROM HUNYORÍTÁS HAJNALTÓL ÉJFÉLIG BÉKE, BORZALOM TEGNAP ÉS MA ALUDJ ŐRIZZ ÉS VÉDJ HIMNUSZ A BÉKÉRŐL ELSŐ ECLOGA HUSZONKILENC ÉV NAPTÁR HISPÁNIA, HISPÁNIA FEDERICO GARCIA LORCA ŐSZ ÉS HALÁL NYUGTALAN ÓRÁN A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL MINT A HALÁL TAJTÉKOS ÉG TARKÓMON JOBBKEZEDDEL ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD... KÉT KARODBAN MÁSODIK ECLOGA PÉNTEK HARMADIK ECLOGA CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM EGYSZER CSAK ÉJSZAKA TÉLI NAPSÜTÉS NEGYEDIK ECLOGA TÉTOVA ÓDA A FÉLELMETES ANGYAL MINT ÉSZREVÉTLENÜL ÖTÖDIK ECLOGA NEM TUDHATOM... GYEREKKOR NEM BÍRTA HÁT... Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT A BUJDOSÓ MAJÁLIS TÖREDÉK HETEDIK ECLOGA LEVÉL A HITVESHEZ ERŐLTETETT MENET RAZGLEDNICÁK

POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk! A testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús és napbadobált csókjaink után boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

OKTÓBERI VÁZLAT Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.

2

ARCKÉP Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
1930. szeptember 1.

FÉRFINAPLÓ Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök s napitta pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után!

3

Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz víz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni!
1931

1931. ÁPRILIS 19
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan elalszom! Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves anya, barátom tejetlen asszonya aludt el fáradtan, húsznapos, tejes kislánya fölött így; gyerekingeket álmodott s urának új cipőt! és kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái hajnalán kürthangra harcosok! Majd fölébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény, lóbálva nő föl árnyam az égig és huszonkét szemtelen évem az éjjel bevacsorázik három csillagot! 1931. DECEMBER 8
(FŐTÁRGYALÁS) Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől. Pattogni s köpni szerettem volna, mint a tűz, kit szikkadt emberek űlnek körül fecsegő szalonnák és várakozó kenyerek gyönyörével. Köpködtem volna, mint a tűz, kinek csak szalonnák fényes csöppje jut, mit elforgat magán majd vicsorogva
4

és sütöttem mégis, mint pisla parázs s ők fujtak engem, hogy védekezzem, mert úgy szokás, s hervadjak el, fujt rám az ügyész. Nem észleltetett enyhítő körülmény s két versem nyolc napot nyomott; fölállva hallgattam. Tudták kiktől születtem, hol s mikor; ösmertük egymást és hogy kimentek, mégse köszöntek. Védőmmel álltam s beszélt köröttem néhány barát és néhány mesemondó; félhárom volt már, délután s drukkoló szeretőm szemei kerekedtek az uccán. ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT Gazellacsapat menekült régen a távoli lankán, mert szerelmes elefántok zajgatták őket, törve a fákat s hízott gyümölcsök haltak a testük alatt. Tüskésre ijedt majom hangja süvöltött zuttyanó ágon s toporzékolt akkor a sűrű vidék! azóta szent hely az és néhol fogatlan ott az erdő! Guggoltak a csöndben alant a faluk, csöndben éltek a négerek is, s anyától anyáig röppent a kerge dongó. Itt született a legény s itt nőtt, a lány is itt született s nőtt, megeste őket a langyos trópusi eső, kerítő ünnepeken egymásra fújta kedvük a jószagú szél! Sétáló fényben a hosszú napon futottak együtt és összekocódtak, majd fekvésük fölé ideges fiútigris kereső dobogása szőtt neszező takarót. Nőtt a legény, mert locsolta a langyos trópusi eső és nőtt suhogva a lány is; szemük kinyílt, mint napra virág, s kedvetlen nézték trombitásfarú véneiket.

5

fán ült a lány és kezeit szorította rívó. hatalmas kutyakölyke. boldog álom után reggeli mosdás! Sírt a lány. És a legény száján kivirágzott a messzi vidék! legények szája vörös koszorú lett s tapsolva állt föl előttük az út! Halál előtt ültek és ültek a búcsú előtt. a sarka kitartott s erején fehérek fene falujában csak a tőke szakajtott. csókkal patkolom harci bakancsod. a másik után míg a falun gond szuszogott. dalt énekelt! amit kitalált néki. ne kopjon a sarka fehérek nagy faluján! Indúlt a legény és kiáltott utána a lány: vigyázz! úton harangoz a borzadó szakáll! ugorj a gépek elől! marnak és mesélik a tigris szelleme rajtuk! Sírt a lány és ment a legény. Lemászott a lány. hogy ne foszoljon. ruhája kitartott. hogy ne lohadjon a merszük! Ültek együtt a vének is. hogy búcsúzni jött a legény. csókkal szegem be harci ruhád. meg is szakadt bele: teste s lelke is elszáradott bele! 6 . hogy jött a legény. két melle közé. fekete dombok a szélben. csöndes pipa után járt bennük kövéren a traktor. terjedve lassan s emelve hasát. pirúltak a tűznél s főétkeket ettek. mint szekérről lepottyant. tapogatta testén az idegen ruhát és símogatta. lucskos bánatát szipogva szét a fán: Nézd.Sok négereken hízott teli karaván zötyögött egyik. Jó nagyot szakajtott.

míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget. dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek. ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés.Őszült a fa otthon és őszült a fán a lány: megejté őt a nap s nagy tanakodó napokat szült. 1934 7 . mert takaros csata készül itt. jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. bokorban kígyók fütyörésztek és seregek nehéz szaga szállt: megindultak a néger proletárok! 1932 VIHAR ELŐTT Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik. vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért. dörmög és fölriad! s bámul rád. a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg. mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré. Szertefutottak és összefutottak. mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép. forog. torkokból harcot sivítottak! Szervezkedtek és dárdákat vertek. kik a faluban szertefutottak. hogy álmára fú a szél. mögötted szakállas haditettek.a lány. s hogy meghalt a fa és ki kedvesét várta a fán. kunyhók füstjéből lobogót. .

3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. ha azt hiszi nem veszem észre. 8 . csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel. S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág. mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben. Szörnyü ábra volt. titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. július 30. vagy várjon-e még? Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. füstölt. De néha azért ő. úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. hol két út összefutott.TÖRT ELÉGIA Sík Sándornak 1 Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é. 2 Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. 1933. S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár.

melyet a fecske ejt. Híven tüntet két pipacs. az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán.) 1934 ESTE A KERTBEN Égen az újhold oly vékonyka most. csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. 9 . Könnyen lépek hát s arra gondolok. de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen. s mosolyg a szálldosó sötét. elaludt. hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan. majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. hogy nem törik. Már éjszakára ágyazott a kert. pihen a lejtős földeken. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt. hogy őket látni még. mint apró seb. estének is mondhatni már.PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL Kilenc perccel nyolc óra múlt. mint szusszanó arany pont egy boldog vers után. mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között. kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat. nem bánja. (Így öregszik az alkonyat. hogy az árnyék közészorúlt.

arany lobogó. mikor átkarolt.* s mióta alszik. ahonnan az asszony fut elém és hordja hó nyakán a kontyot. * Gyarmati Fanni.S mondom a verset. mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. úgy köti ránk a novembert. hulló makk makkot kerget. És a lomb makkal felel és feleselget. pucéran áll és félig halottan. törekedik már s úgy hangosodik szájamon. végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még. kutyám borzol. hogy ne beszéljek. mely ha kibomlik. mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot. fölmordul s elrohan. kérte. megugró árnyat lát a bokron át. DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni. Fanni fölébred és álmos szeme kék. a költő felesége. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait. gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső. annyi makk hullt a fáról. 10 . 1934 ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát. S verssel térek a házba. őrizzem pihenését. keze oly szép. hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak. vad darazsak dudolnak körül haraggal. nem tud a fán maradni. mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal. 1934 OKTÓBER.

1936 ALKONYI ELÉGIA Ó. alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. Régi halottaimnak húsa fű. Esti béke. lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. a hallgató sötét rájukhajolt. fű és virág s mindenhol meglelem. vékony illatukkal álldogálok. az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. az úton nehéz napom pora száll. Fodrozó füst az ákácok sora. ez a kert is aludni s halni készül. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett. A nap zaja elúszik messzire. s oly megszokott immár a félelem. Sötétedik. fut macskatalpain a tompa fény. de kérdem ujra mégis. 1936 11 . gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. téged köszöntelek. előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. halvány árnyat szűl a vastag árnyék. hiába kérdezem. vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert. szőke méh.Ó. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd. lépek s mintha suttogásban járnék. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is.

tollas jobbkezemmel s egyre jobban értelek. de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. 1935. Kazinczy. VÁLTOZÓ TÁJ Tócsába lép a szél füttyent és tovafut. 12 . ha bőrét hagyja rajta. Virágszülőként kezdtem én el. mert jó lenne messze és műhelyben élni csak. régi mester. de békében élni is szép lenne már s írni példaképen. egy mókus pattan át. hogy el ne bujdokoljak. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán. jó szerteütni néha. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. épülnek a porban porból kicsi tornyok. csaknem minden nyugodt.IRÁS KÖZBEN Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így. Összevissza zaj lesz. még a lomb is mormog. Igaz. hirtelen megfordul s becsapja a kaput. bokorba bútt a szél s aludni készül ott. Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered. mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. a táj nagy kalapként hordozza az eget. Ó. Mire újra mozdul. véled gondolok most. március 17. Bíztatnom kell magam.

Körben egyre tisztul és folyton csöndesül. 1935 HÁBORÚS NAPLÓ 1. S mintha élnél lágy iszapban. az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet. Gyanakvó reggelek s vészes esték között. szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap. tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. Még álmaidban néha fölötlik a táj. 13 . úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél. s ahogy borul. félig és félve ülsz asztalodnál. A világ új háborúba fordul. hozod magaddal illatát. verseid hona. mosolygós és kövér. HÉTFŐ ESTE Immár a félelem sokszor sziven érint és néha messzi hír csak néked a világ. ha dolgozol. éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket. Ritkán. Meglát. ha ébredsz.Nevetni kész a rét. hol szabadság illan át a réteken és reggel.

ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva. bomba készül ellenem.2. lefekszem én is. * Magosban élek s kémlelek: körül borul. akik. Mint hajónak ormán viharban. s háború jön. ringó délután. gép. Felhőt öltek. vére hull az égen. mint a hideg hegyek között útépítők. hát keményen élek. később dolgozom. parázsló levelek tövében ülnek a borszagú. mégis partokat és lélek! kiáltok fehér hangon én is. újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. alvó asszonyom álmában beszél. s amott az este jő a dombokon. ha partot látni vél. lenn. törten heverek majd. férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át. senkise lát. FÁRADT DÉLUTÁN Az ablakon haldokló darázs repül be. adj nyugalmat. 14 . És hangomra fölragyog és hangom messzehordja hűvös csillag és hűvös esti szél. Miről beszélhetek? tél jön. félni nem tudok és sírni sem. villám fényinél kiált az őr. Napod fénye már a bokrokon lóg. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek: gáz. a barnuló felhők széleire fehér fodrokat fú a gyönge szél. * Ó. úgy vélek én is. 3. sárga bogyók.

Ébred a sövény. tiszta ing. fáradt vándorba kap. Jöttét az éles hold hiába leste: ködöcskék hullanak. vasárnap reggel. korán jön végig az úton az este. Ó. te édes! hat érdes reggel gondja ring s kiúszik ablakunkon. Faltól ablakig. hallgatag férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerterágják a végtelen sort fekvő holtakat. Az utcai csenden át gyerek piroska orráról beszél sok gyöngyös szippanás. fehérre hófehér. * 15 . ESTELEDIK A síkos égen ereszkedik a nap. lassú ébredés. óra csengése nélkül. 1935-1936 DECEMBERI REGGEL A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink. A röpke béke véle tünt. az este a fák ága között forog és egyre dong. míg épülnek e sorok s egymásra hajlanak. Mert hó ragyog kint és pehely szöszös pehelyre szálldos ujra.4. Ó. S mint a szabadság szerszámai. Csöndes szobámba rémült mókus pattan és itt két hatodfeles jambust szalad. csendben várnak ránk léceink mélázó szíjaikkal. egy barna pillanat s eltűnik nyomtalan. jó piszmogás és hűvös.

új szégyent ró szivembe az idő. újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok. És holnap már lehet. holtak között hallgatag ballagok. hogy jöjjön a fagy. s rágódva régi. lobogó vér fut parázs avarra s alatta rémülten fészkel a mag. hősi test. Világíts. konokon élek. Várak és fűszálak perzselődnek. avagy harci gép dúlja fel meleg helyét s meztelen várja. markos sötét kavarog. Őrizz magány. sápadt fák alatt hosszan vacognak tegnap még símogató patakok. fáradt megfoganni! És ha mégis: földbevert bitó. ahol a szabadság zászlai hullanak. A lélek egyre többet elvisel. komisz jövőd úgyis kisér és sorsod úgyis lankadó. távol égő tartomány! hideg van. szívós téli tő. díszes őszökön. délben a füst és pernye közt vakon röppen a fölriadt szárnyasegér. hogy utólszor tétováz ajkadon elillanó lehelleted s halott arcodra sávokat a hulló bombák árnya von. vadul rohanó halál szele kél.Az ég a földig ér! vonulj a hallgatag erdők felé. mint holtrasebzett őzeké. 1936 16 . keríts be lusta ősz. 1936 ELÉGIA Már arrafelé is őszül.

merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák.gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. oly árván nőttem én. költő. mint a haramiák. halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt. a mélységből ide. a pendülő. előttem a világ. HALÁLRAÍTÉLT! Járkálj csak. Ó. ki megmutatta már. Mögöttem két halott. oly mélyről nőttem én. mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen. kis vadállatot. de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé. . nagy farkasok. a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út.JÁRKÁLJ CSAK. mint a sok sebtől vérző. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj. tisztán élj te most. rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás. mint jámbor. nem tudom. hogy mennyit ér: mögötte két halott. vagy élt öt percet. 1936 HUSZONNYOLC ÉV Erőszakos. rút kisded voltam én. régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. 17 . ikret szülő anyácska. akár egy győztes. kemény szabadság tágas és szeles tetőire. S oly keményen is.

huszonnyolc éve. Huszonnyolc éves voltál akkor. hogy jól van így. Ó árny az árnyban. 1937 EZ VOLNA HÁT. s hogy nem hiába élek én. ünnepélyes ifju nő.. nagy. Huszonnyolc éves voltál akkor. Vad versre készülök és rémült csönd kerít. Milyen mély volt gyerekkorom. a férfikorba nőttem én.Milyen mély volt gyerekkorom. Sziszeg a toll. ez volna hát a termő férfikor? E korban élek. a gyermeket elrémitő. komolykodó. csöndben némaság. hófehér pehely helyett. hamar halálra növő növendék. hogy te tudod. kiáltottam? már nem tudom mikor. emlékeim közt fekszem itt hanyatt. véres áldozat. e rémület.. s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég. a képen huszonöt talán. erősen tűz a nap. s milyen hüvös. 18 . vakít. hogy halott vagy. árny az árnyban. míg sort a sorhoz űz. anyácska! véres szökevény! Anyácska. ha este lett s párnáimon vért láttam én. tünődő. csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. E ritkán szálló szó. lepke kezeddel ints felém. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain. most ugyanannyi lettem én. Ó mennyi társ. s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? kiáltottam a kép felé. mely ott sütött szobám falán.

tüzes csobogó. szelíd szemén az éber értelem villan megint. Így fekszem. széljárta sziklaszál felé vivő vad út. virrasztva várom és reménytelen. 2 Figyelj csak. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel. 19 . az ifju asszony arcát fény legyinti. elalszom. míg körültekint. és már nem oldoz fel tüskés harag. és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. fütyölni kezd a fölriadt eresz. Reménytelen napokra vénülök. álmos. hős orom. a régi villongó költőfiút konok. hármat jobbra lépeget az asztalon. ringó félhomály van. halálos. futó fényben lengő lobogó. Már onnan jő a szél és hozza híreit. zengő négyszög. 1937 HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel. Körültekint és védő.Bársony sötétség nem vigasztal. álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba. a körtében alszik az áram. Már ébredez. akit ziháltat már a régi út. hűs keze néhányszor végigröppen arcomon. felsírja álmát és már ébredez. hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép. mikor derengenek fel a falak. végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés. de fölébred és felkél a nap. nehézkes férfi váltja fel. fáradt szívem szíve mellett s szememre fú a jólismert lehellet. mely túlvisz majd e mély koron.

hogy téged itt ki értett. s nem tudod. 20 . melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek. tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap. hogy tagjaim az álmot levessék. alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír. s ujjamig szalad az idegesség. Csattan a víz. majd rágni kezd. a rövid is elég. s úgyis minden töredék. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. LAPSZÉLRE Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik. A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted. Már figyelem a távol híreket. 1937 HAJNALTÓL ÉJFÉLIG Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim.s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. higgyétek el. már egy-egy szó ritmusra lépeget. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön. S finom fehér fapor pereg a versre. meghalok.

Készülj.GYERMEKKORI EMLÉK Hogy kínáljanak itt. a mű. de élni mindig élhetetlen voltam és előre tudtam. zsírba mártogatott kenyerekkel settengek és a konyha-némberek szivét lágyítva hangosan nyelek. kérj magadnak. BŰNTUDAT Ringóra dongó. rögre rög és kőre kő. s hogy évre év rakódik. míg végül elástak ide. Szárnyukba rejtik csőrük a libák. De mondd. szagosat fú felém egy jázminág. bíztat rokonom. a jó Eduárd. szél söpri a port. Sosem feledtem el.. azt sose várd. S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM. kezemre ütnek-é a régi mesterek? 21 . Egyedül. Leírtam s nem merek felnézni most. .? Éltem. Csak várok és sunyítok. Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő. a vén tető aszú fájában alszik most a szú. hogy lenn a test megárad és a férges. egyedül esel át a halálon. Hintázik az alma sötéten az ágon. hogy meghalok: ime.az megmaradt? ESTE LETT Este lett.. hűs sötétben fázik majd a csont is meztelen. jobbra a konyha. s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt. ujra kérek s nagy kerek. szegényen s jámboran. eltemetnek végül itt. S én kérek. mind tudtam én. KÉSŐBB (SÍRFELIRAT) Csak éltem itt. S a ringató homályban ringó virágon dongat még a dongó. NYOLC ÓRA Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold.

gőzölgő katonák jöttek reggel. akit szerettem és nem él. tíz óra volt. egy ág leszakadt.) 1936 22 . erős illatok szálltak utánuk. téged sem érlek el! a költő bokáig csúszós vérben áll már s minden énekében utolsót énekel. A tócsa loccsan és a hold a víz alá bukik. BORZALOM Mikor kiléptem a kapun. a délelőtt megállt. ÉJFÉLI VIHAR Szél tombol a kertben. tíz óra volt. férfisorsunk nehéz lobogója. gép dongott fenn. a nap sütött. halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind. homlokukat rohamsisak ótta. de messzire szálltál! ó. hóhaju vénség. 1938 TEGNAP ÉS MA Tegnap hűs eső szitált s a térdelő bokorból bíborban bútt elő és lassan vonult a réten át két fölpattant ajku szerető. tapadó kerekekkel. az uccán béke lengett s valami borzalom. Csend lett.ÉJI MOZGOLÓDÁS Halálra rémiti a rég alvó fasort egy felriadt kuvik. a sikongás felhallik egészen a házig. tíz óra volt. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik. és ma bősz ágyuk. 1938 BÉKE. fénylő keréken pék suhant és énekelt. (Jaj szőke gyerekkor. sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon.

vagy Guernica szivemhez éppen oly közel. akár apályidőn tengert a só. éjjel szederjes mellén a dajka idő. mint rettegő kezed. a ritka és nehéz szavak tudósa. messzi az! Sanghaj. mint búcsuzó. De mindenünnen. maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! 1937 23 . s te hószín öntudat. 1937 ŐRIZZ ÉS VÉDJ Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. Úgy írom itt e lassu költeményt. s vígaszul hiába mondod. ne nézz a földre sem. s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. rémitő gyermekét szoptatja nappal. Áfrikából is borzalmas sírás hallik. vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most.ALUDJ Mindig gyilkolnak valahol. akárhol. Őrizz és védj. aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. Mit ér a szó két háború között. fájdalom kerít körül fehéren. s mit érek én. ki ujra kezdi éltét. hogyha ostobán bombát szorongat minden kerge kéz! Egünkre láng fut és a földre hull az égi fényjelekből olvasó. lehunyt pilláju völgy ölén. fehérlő fájdalom. fürkésző ormokon.

didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel. és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag. de jaj. tarts ki addig lélek. Ó. mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt. védekezz! 1938 24 .ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel. s állj meg fölöttünk is. merre vagy? hová tüntél e télből. a réteken zászlós sörényü. gyereksereg visong. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó. mely rólad papol s acélt fen szívek ellen. .HIMNUSZ A BÉKÉRŐL Te tünde fény! futó reménység vagy te. forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra. csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé! s fejünk felett surrog és csivog a fecskefészkektől sötét eresz! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. tudunk-e énekelni még? Ó. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról.

kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom. hogy már néha nem is fáj. mondd? KÖLTŐ Nem menekült.. ismerted Federícót. nézd csak meg a tócsát. igaz. Igaz is. ki siratja. itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még. PÁSZTOR Nem menekült. s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ Észre se vették. elmenekült. már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez. csak nemet intett folyton e rendre. asszonyi had.ELSŐ ECLOGA Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem. ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? 25 . Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.undorodom csak. . ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott. sose higgy a bolondnak. játszik az ég. Meghalt.. s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ Még szomorú se vagyok. megszoktam e szörnyü világot annyira. de mondd. Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre. Azt hiszem. úgy teli zajjal az erdő. hogy nincs aki eltakarítsa. hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt. tam multae scelerum facies. PÁSZTOR Hallom. hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se. PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír. most lágyan mosolyog. gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal. Két éve megölték már Granadában.. S jó.

s rajta fehérlik bár a kereszt. tudja. szédülés hintáztatott. .KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok. Mozdul év az éven: a szív ijedt. utolsó huszas évem. árva faluk közt? Írok azért. öreg este szakad rám.várja. verset szoktam írni én ilyenkor. ledöntik s harsogó vadászat kél ellene s az elbukó nap vérében ázva gyilkos és hallgatag vadászok hallgatóznak. utána: harminc. hogy arra fog irtani holnap már a favágó. hogy ennyi lettem. amit őrzöl. 1938 HUSZONKILENC ÉV Ortutay Gyulának Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete. s gyakran el is feleded. nem védi semmi és a házat. az égből fáradt fények hulldogáltak hunyt szememre. már évek óta élek így. régóta kínzom. de aznap nem békitett meg semmisem. ó jaj. ritka a farkas is erre. de addig is új levelet hajt. hüvös vize szobámba lomha lepkéket vert be s reszketeg csillagot sodort az ablakomra. melyet jó magasra épitett fel. mint ott az a tölgy él. a másé. mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. nem maradt meg semmisem vigasznak. már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyü fordulót. Órákat élő lepke szállt le rám s időtlen éltü csillag nézett: mennyi az. hogy a nyáj. míg hazaérek. Számoltam és motyogtam hajnalig. alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. s úgy élek e kerge világ közepén. itt nyugalom van. Áldjon az ég. eső jött hirtelen. vad bozótban. amennyit eddig éltem? huszonkilenc év? hófehér enyészet 26 . az éj megáradt. kivágják. húszon ím kilenc s utána ó jaj. Jó neked. ártatlan Robinzon. ki békén tett-vett s közben tudta meg. Álmatlanul feküdtem. mely jelzi.

ringat s úgy emel fel. utat váj. mint gyönge pelyhet lassu szél. te nem szereztél semmit itt. 1938 NAPTÁR JANUÁR Későn kel a nap. mégis űznek. Megvillan a nap. mert mi verssé lenne.dédelget. rák épülget benned. Fölkeltem. víz álmodik a sűrü ringó nád közt s a fényben föllebeg a nap felé egy rózsaszín flamingó. Megvillan az ég. nem mindegy. vagy leszúrnak. ha többé semmit már nem írsz. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint. FEBRUÁR Újra lebeg. s deltáiknál iszap zsong fodros háttal. teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. mondd? vagy tán a máglyatűznek hiányzik majd a költeményed. kinn a hajnal tétován járkált a púpos hegygerincen. drága holmi még nem ült a kamra hűsén sosem tenálad. semmi rossz nem él szivedben. ablakomhoz álltam és kinéztem: előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen? nem mindegy. tollát rázza felé s cserren már a veréb. Oly feketén teli még. mondd? .szóltam magamra. Megvillan a nap. február 21. 27 . füttybe téved? A lepke meghal s lám az égi fény az vándorol időkön által. csordul. majd letelepszik a földre. hunyorint. február 5. nagy folyók tünődve egyre folynak. szinte lecseppen. lassan és borzalmas kényelemmel. végül elolvad a hó. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. 1941. 1941.

fehérlő illatokkal alkonyul. 1940. 28 . vadgesztenyék gyertyái fénylenek. földbe búnak. a nap se süt. vidám. Ó április. vad. 1939. este lett.MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa. az ég derüs. 1941. JÚNIUS Nézz csak körül. június 12. február 26. de futnak már a kiscsibék. nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. most dél van és csodát látsz. Megbú a fázós kis meleg. nincs homlokán redő. február 28. A hegyről hűvös éj csorog. fintorog. február 25. lépkednek benne lombos fasorok. Elfáradnak. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. A fázós rügy nem bujt ki még. hálót se sző a pók. s zajong a március. kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt. sárgás aranygolyók. március 12. utak mentén virágzik mind az ákác. a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. 1941. lehull. apró üvegre lép s féllábon elszalad. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt. 1941. MÁJUS Szirom borzong a fán. ÁPRILIS Egy szellő felsikolt. ó április.

S zizegnek fönn a száraz. barna ékszer: vadgesztenyék. Kibomló konttyal jő az édes ősz. NOVEMBER Megjött a fagy. 1940. DECEMBER Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. 29 . barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. aranylik fenn a faág. csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri. február 11. sikolt a ház falán. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. mély havon át a halál. 1941. 1940. lomha madár. félek? Nem is félek talán. július 21. hát lengeti a tengeri. 1939.AUGUSZTUS A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. leülnek a vándorok. július 15. Hallani. Kamra mélyén egér rág. Nesztelenül közelít. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog. Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz. 1941. február 7. Mind Afrikát idézik. a holtak foga koccan. Köd száll. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla. a perzselőt! a hűs esők előtt. Minden aranysárga itt. január 14. Egy kuvik jóslatát hullatja rám.

nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. csupán véres folyóid futnak tajtékosan. s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. mást mit is tehettek.megöltek ők. szabadság! ma délután is érted szállt az ének. ha kell a semmiből. feketeszárnyu háború. Hispánia! De jönnek új hadak. Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. mikor jöttek.HISPÁNIA. akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. de mélyben állok mégis itt. Házak fölött. Madárfió se szól. rámsír az esővert korom. . az égből nap se tűz. hej. HISPÁNIA Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom. Federico García! 1937 ŐSZ ÉS HALÁL Nagy Etel emlékének Hány súlyos őszt és hány halált. halálok vad sorát értem meg eddig én! a süppedő avar szagával mindig tömjén is száll felém. 30 . szomszédból szálló rémület! nem vetnek már. Ó suhogó. 1937 FEDERICO GARCÍA LORCA Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők. Népek kiáltják sorsodat. költő voltál. Harcát a nép most nélküled víjja. anyáknak sincsen már fia. nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények.

körötted hét szép csillag ég. míg rá nem hull a hó. szalad. 1939 31 .Száll? inkább csak lejt. mint mókust rejti odva. kettős búcsuztató! Az alkony most is két emléket ringat. a földrehulló nyár futó szagát s egy jámbor illatét. mondd? te lélekűzte test. örökre! mint emlékedet e tépett költemény. * Ó. súlyos vagy.. mint a kő. mikor a hűtlen ég tested a hűvös földnek adta át. honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből. S nem úgy. micsoda égi jelt? S mi lett belőled.érted is.. mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál. hét csillag ég körötted és tested körül most hirtelen suhogó kört szalad hét bársonyos vakond a föld alatt. földönfutó és tömzsi páros illat. te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s . lejtett utánad az. * Most rejt a föld. * Az erdő vetkezik és síkos már a rét. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál. mint a szellő. nyirkos. vagy magvait a televény csak télen át.

távol a fényes ég. ki tudja. hogyha szótlan dünnyögök: ∪ – ∪ – ∪ – sebaj. Olyan. szélben. hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. 1939.mégis a sziklaszál ha nem ma. higgyétek nékem el. S higgyétek el. hogy belép. a völgy se ringat. mondd! a halál? . néma kövek között. És a pipacs szöszöske szára zöld. mert az igazra tanu.ki kérdi? ki kéri tőled számon az életed. Sziklák fölöttem. mint egy riadt veréb. s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL Az ajtó kaccan egyet. most völgybe zárod tört fiad. A „MEREDEK ÚT” EGYIK PÉLDÁNYÁRA Költő vagyok és senkinek se kellek. mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok. akkor se. piros a vér és piros a pipacs. hogy fehér a hó.NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem. mert maga sosem ölt.holnap visszadalolja majd. 32 . ó hazám! Árnyékba burkolsz. január 10. Olyan. kit végül is megölnek. s e költeményt itt. a nap sütött. topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól. joggal legyez az óvatos gyanu! költő vagyok. hogy töredék maradt? Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik. . Némuljak én is el? mi izgat versre ma. sírba se tesznek. június 1. szétszór a szél és . 1939. a mélyben élek. ki csak máglyára jó.

körülnéz.A vén villanyzsinór is felrikolt. sír a kis őz is. halkan toppan a szó. teli csönd hallgat utána. Mély barlangja ölén borzas a medve. csipke csak és súlyosan omlik alá. február 27. mind olyan fehérek. halkan koccan a fagy. aztán elalél. jégből gyönge virág pattan az ablakon. TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold. MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar. jajong. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! 33 . Most érkezett. ónos a téli ég. pattog az erdei út mentén a folyó. 1940. 1940. sodorja lomha testét már felé s minden kering. majd röpül és zuhan. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly. csodálkozom. szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. egész nap messze járt. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel. hinnéd. épp úgy mint a halál. meg-megvillan a hold. Sírdogál a kis őz. január 5. mint a verejték. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi. szép szeretők csontja s el is reped. fúja hideg sötét. jegyezni sem birom. És suhogó. Körülnéz néha s felsikolt az év. kezében egy nagy mákvirágszirom s elűzi azzal tőlem a halált. hogy élek. felhők rojtja libeg. tükre sajogva megáll s döfködi partját. Így lépdelget eléd most ez a versem is.

mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát. lombját zúgatja mérgesen. A holdra tajték zúdúl. ne vedd el. süvöltve. Meséled. az égen sötétzöld sávot von a méreg. lassan. neszekkel teljes. Cigarettát sodrok magamnak. Feledni kellene. mikor már felriadtam rémülten és felültem. érthetetlen. április 6. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. mint régesrégen.Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Megállok itt a fa tövében. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem. június 8. pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Talán egy más halált. súlyosnak érzem a levegőt. motyogtam. Nyakonragad? nem vagyok gyáva. ha árnyék leng a kertben. S továbbálmodtam akkor. gondosan. hogy keringél a vér ütőeredben. langyos csönd ölel. gyönge sem. a rémek útja várt. 34 . Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom. 1941. majd szavaltam. Élek. de én soha még semmit sem feledtem. Lenyúl egy ág. Megértem azt is. csak fáradt. mint születésem előtt. oly hirtelen szakadt rám. még nem is volt egészen három óra. a két karom kitártam. TARKÓMON JOBBKEZEDDEL Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel. a nappal fájhatott még. álmos. ezt is. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. s hanyattfeküdtem némán. 1940. mert kértelek. hallgattam. Hallgatok.

ha félek. S csattog az olló. macska nyávog. Két karomban gyermek vagy te. 35 . Egy műhely mélyén lámpa ég. Nézd a világ apró rebbenéseit. Akár a gyökvonást.. 1941. Ló nyerít. sötét ruhája válla csupa korpa. vihogva varrnak felhőskörmü lányok. hogy hétfő s kedd oly hasonló. január 30. Felejtik. Harsan. Elődje vén volt már. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. mint egy álmon átesem. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél. FÖLSZÁRAD. Még kávéházba jár. Két karodban a halálon. Két karodban gyermek vagyok. Eső esik. Ismerem. Két karomban ringatózol csöndesen. Még él. mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik. Nap süt.ESŐ ESIK. hallgatag. KÉT KARODBAN Két karodban ringatózom csöndesen. Két karommal átölellek s nem félek. csak elfeledték. a hitvesét is ismerem szagárul. Feledni tudnak jól. A sarkon túl egy illatszerárus árul. Uborkát esznek. Két karoddal átölelsz te. Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán. A tegnapi halott szíveikben mára szépen megfagyott. hallgatlak. S mint bárki mást. Nézd a világ apró rebbenéseit. Látom hébe-korba. Fölszárad. Semmi sem segít. Költőt is feledtek.. április 20. 1941. Meghalt.

nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. emberként éltem én is. Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. eltünnek s ujra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind! Írok.. És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled. egy sor is mily kényes és szeszélyes.. barátod! és összenőtt veled. heverni lenn egy ágyon.. De jaj. a költő ír. mert bátorság ez is. S a gépet is. míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki... míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok. fogam közt szűrve. lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom.MÁSODIK ECLOGA REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel. ki érti meg. túlzottan megszerettem. de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten. hogy fönn is tudd hogy’ élek én. ég s föld között hazátlan. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek. halkan. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. no hagyjuk már. április 27. elég! Írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ Írtam. mit is tehetnék? A költő ír. Félek ott fönn. mit is tehetnék. akár neked. ne is tagadd. tudom jól. az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek. a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska s a többi. rémülten a terek. Ha fönn vagyok.. dühömben már nevettem. ki most csak pusztitok. S egy vers milyen veszélyes. Mindent megírok én. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem. mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind. hogy lődöztek barátom. 36 .. ha tudnád. hogy most nem hallhatod.. a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. a lélekzet megáll. Vagy csak dudolni róla. de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa. 1941. Miről gondolkodol. lásd. igaz. a védelem erős volt. S ha lesz még majd kinek.

kis púpjai nőnek a földnek és széptestü. Négy napja. így lettem józanabb. fagyot suhint ma rád. hogy megölték. hogy mindent megtorolj! 1941. a mezőkön némán túr a vakond. egy hétig folyton ittam.hallom. HARMADIK ECLOGA Pásztori Múzsám. vad zápor hullt időnként. három barátom elment s mindhárom elveszett. május 18. Az április megőrült. még nem sütött a nap. légy velem itt. . agyában két golyó. Az április megőrült. vonít a fagy felett. sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. odakinn fut a fény. bolond. Gyümölcseink lefagynak. Az április megőrült. az egyik él. 37 . bár most csak egy álmos kávéházban ülök. fehérfogu barna halászok alusznak hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. s nem sejti. csikorgó hó esett. Az április megőrült. s kiöntött sok folyó. Vigyázz magadra. hogy mi történt. a másik az nem él már.PÉNTEK Az április megőrült. egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült. Szájam körül mosoly. A harmadik fogoly.

kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja.. így álmodom én. hidd el. június 12. mindig. árva legények. újra csak új! elpusztulok itt hamar én is. most is. hogy nézi a holdat az égen! Pásztori Múzsa.. segíts! szerelemről zengjem a dalt már. de e hét se riasszon el innen. Balázs. de hogy szivaroznak! Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről. kihez könyörgött. szemén hogy villan a nyurga mosolygás. nem jelzi halom porainkat. Pásztori Múzsa. csöppnyi madárfütty.. csak ránkomlik az ég. ujraszül. de egy-két versünk hogyha marad. az ifjú régi tetőkre. Csak csont és bőr és fájdalom. ajkán táncos. barna test. sóbányák szája beomlik. segíts! úgy halnak e korban a költők. a gond üli szívüket. hét ügynök ricsajoz. Pásztori Múzsa. szerelemről írhatok én még? Csillog a teste felém. requiem aeternam dona ei. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. hogy mozdul. ó pásztori Múzsa. s nézd azokat jobbról. vedd karodba! O. új fájdalom űz a világban. sem nemesívű szép. segíts! Most róla rikoltnak a hajnal kürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját. mind jogtudor és furulyázni nem tud ugyan közülük már senki. karmol folyton a bú.. azt hittem s fölemelt a magasba. hogy ölel... légy velem itt is e városi berken. hogy süt a teste.. annyi szenvedés után most pihen e hűvös. segíts hát! 1941. Ime. okos léptekkel hogy jön a sóhaj. Domine! 38 .Pásztori Múzsám.. Mint a kiszáradt fát egy kancsali. görög urna nem őrzi. CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok. Görbén nőnek a fák. S akár a megtépett. falban a tégla sikolt. bevallja ő is gyötrött éveit. a vágy kamaszos vadonába röpített. ha elalszom.

te hold.. hogy van Babits Mihály?” 39 . nézd. sírj rá a sírra most! jöjj. ezt a költeményt is. minden hiába. lebegő lélek és gömbölyű gyöngy.2 Szavak jöjjetek köré. Nagysága példa. s gyászolj megint te csilla szó. Szivet dobogtató. ha betegen. tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. ti fájdalom tajtékai! ti mind. takard be. Nem tudja majd.. fáradtan is. ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom. ágyadnál nem ült. könnyü testű fátyol ó.. Tudtuk. hogy meghalsz. maradjatok velem: gyászold omló göröngy. s nem ült az asztalodnál. mint egymástól mi. Mit szólnál hozzá? . ha bólintunk: halott már. És szédület. És magasság. S nem érti árvaságunk. s nem kérdi és nem kérdik tőle sem.. te konduló harang.lám az eljövő költőnek is. de mégis. s hogy oly időtlen vagy te.évek óta már. most már a Mű a mérték.. s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég. mint jelszót. te csillag te lassu pillantásu szó. . nem ismert téged. hogy: „ki járt kint nála? Ki tudja. mi fáj. rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ. mint a csillagok. mondd. ki félve lép még. s akit már régen elhagyott a hang. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket. a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak. gyászold meg őt..

június 1. tudják bent a rabok s tudja az őr odakint. április 20 ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom. a cellán árnyék szalad át. meg a száj. a faág. augusztus-szeptember EGYSZER CSAK Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal. 1942. hallgat a körte. 1941. Némán emelődik a test.5 Halott keze nem fogja már a tollat. Örök világosság. a halál. beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. rózsában a rózsabogár. a fatörzsben a harkály. fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. hogy ez itt a halál. az éber egér se kapargál. alszik a pókháló közelében a légy a falon. alszik a kert. a kéz. alszik a holdban a láng. hideg érem az égen. Megsajdul a borda. csak a fal kiabál. a férgek a perzselt emberi hús szagát. alszik a pergő búzaszemekben a nyár. 40 . mögötte a bajra szokott dobogás is elül. kondérok gőzölögnek. mint bíbor sülttökök. béhunyt szeme nem lát több éjszakát. a foglyok. 1942. kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. csönd van a házban. TÉLI NAPSÜTÉS Az olvadt hó beroskad és szertesündörög. kasban a méh. Mint fegyházban a villany ha kacsint. S tudja a szív. s érzik ilyenkor az őrök. hogy az áram mind egy testbe fut össze.

hogy annyit bőgtem én. S tüdőm erősödött csak. nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. 41 . tudtam én! Üvöltöttem. vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. S kérdezed: miért? hát nem tudom.A jégcsap egyre nyúlik. míg borong a téli nap. Egyszer el akart nyelni. Ebédre várok-é. 1942. december 26. kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. A fejem rég kemény. Kincstári sapka rajtam. a szárnyas két tüdő. egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. Ó. ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák.. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak.. a nap fején kalap. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó. . a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál... KÖLTŐ Születtem. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban. a csöppje már nehéz. Tiltakoztam. Felnőttem. tudtam. miért vett mégis karjára az idő? S a szív. S mégis itt vagyok. Mit gondolsz. a máj.aztán kiköpött a tó.

halálra érek én is. tünő istenkedés. ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra. A lepkét könnyü szél sodorja. Segíts szabadság. érett gyümölcsök ingnak az ágakon. Az írótáblák elrepedtek. de már a vihar lehell. vigasztaló.. csönd. a föld feloldoz. De haragod füstje még szálljon az égig. emelt s leejt a hullámzó idő. TÉTOVA ÓDA Mióta készülök. rab voltam és magányom lassan növekszik. mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra. s láttál. hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét. száll. ha este jött. 42 . láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet. vagy növény. Szabad leszek.A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon. Még csönd van. De nyüzsgő s áradó vagy bennem. lehull. te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs. s az összetört világ a föld felett lassan lobog. madár. egy képben csak talán. Szállj fel. pillangó gondolat. ha minden összetört! 1943. s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár. ha megérik.. Hegy lettem volna. s csupán a lényeget. emlékkel teli föld. s az égre írj. A fák között már fuvall a halál. KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát. mint a lét. És már tudom. erdőt. és néha meg olyan. elnyugtat majd a mély. asszonyt és bokrokat.. március 15. mint a hold karéja nő.. oly biztos és örök.

Ha vélem vagy lapul. majd visszatér a homlokodra. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. Kezed párnámra hull. óvó tekinteted érzem kezem felett. elalvó nyírfaág. hogy elmondjam milyen. május 26. mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek. mit is jelent az nékem. S talán lesz még időm. A FÉLELMETES ANGYAL A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem. hosszú volt a nap. hogy ha dolgozom. 1943. Mikor fehér a holdas éj. mert véled él. Ő az. De nesz hallatszik. álmos szemed búcsúzva még felémint. Az álom hullongó sötétje meg-megérint. de benned alszom én is. Szeress vitézül. de bátor mihelyt magamra hagysz. elszáll. zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn. szétterül lobogva. S idáig hallom én. Csak újra óvatos ma. Az őrület. Bennem él. vékony. mert annyit érek én. Készül. nem vagy más világ. nem sikolt. mint a méreg s csak néha alszik.mint kőben a megkövesült csigaház. Hasonlat mit sem ér. mintha szöcske pattan. Úgy munkál bennem. Boldog. csak annyi. s magától csendül egy üres vizespohár. felfigyelsz. míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem. Védj meg. bölcs vonal hűs tenyeredben. szétnézel s nem tudod ki volt. suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. hogy változik a sok rejtelmes. amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem. S még mindig nem tudom elmondani neked. de rajtam kívül is. Felötlik s eldobom. hiszen szeretsz. hajad kibomlik. Pillád hosszú árnya lebben. 43 . És holnap az egészet ujra kezdem. s elalszol. mikor jöttödre vár. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol.

a bús kamaszt igéző méz és dió helyett. te már aludtál.kérdi tőle folyton s felveri. lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. Már tőle függ örökre meddig s hova. már szerződést bogoz. Meztelen álltam. hiszen bolond. Sikerre nem kacsint. egyremegy. 44 . úgy hull az ifjukorból a férfikorba át. már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. lengve és pörögve. nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. „Vetkezz tovább! így bíztatott. Nyugodni készülődtem éppen.ne védjen bőr sem. Apa és kisfia most együtt látogatják. s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt. mert tudja. nem fáj. ki bőrével. számolgat és protestál s megélni néki is csak a mellékes segít. e hölgy kegyeltje az lesz. ki jobban érti őt. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön.Érdemes volt-e? . De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már. MINT ÉSZREVÉTLENÜL Mint észrevétlenül álomba hull az ember. Szava mint vízbe kő. no itt a kés. Suttog neki. augusztus 4. hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve. egy pillanat csupán. 1943. mint börtönével henceg. s a kisfiú lesz lassan. Csak látszat rajtad az. ki jókor érkezett. ki érti még lobos szivének sok kalandját. eladja verseit. Nyúzd meg magad. mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy. . egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. megrendelésre fordít.

Eltünt. És dobban. S nem tudnak semmit. s minden megméretik. rejtekező éj rámszól: róla beszélj. hogy rettegtem a szót. sem kóbor tengerész. de a hang már hallgat. S ez az ősz se hozott hírt rólad. ahol mezítlen él a szándék és perzsel a kaland. Másról. Két bordám közt már feszülő. hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk. dermed a szív bent. november 15. 45 . ki tudja? Ma már én sem tudom. s hogy eljut így is ő mindenhová. akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. s ugyancsak nyaktörő az. rossz fájdalom ébred. De te élsz? csak megsebesültél? Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt. vagy illat vagy magad is? Már szálldos a hó a mezőkön. november 21. hogy fegyver s szerszám a toll. a gyermekekre gondol. Az erdőn újra suhog ma a tél vad jóslata. nyáron is lehullhat egy levél. . mert értük dolgozik. És míg tollára dől. és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg. És felriadok. ez a rémes.És tudja.koppan a hír. hiába! az éj. 1943. Élsz-e. ÖTÖDIK ECLOGA Bálint György emlékére TÖREDÉK Drága barátom. akár odakint Ukrajna mezőin a holtak. ma is elmenekültem előle. húznak a súlyos fellegek és hóval teli újra megállnak az égen. én se dühöngök. reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat. hogy dideregtem e vers hidegétől. Eltüntél. ha egyszer majd nem él. de megtanulta. Félsorokat róttam. másról igyekeztem írni. hiába táncol és csal a forró emberész. mint a halottakét Mégsem tudok írni ma rólad! 1943. sportbajnok nem lehet már. ha méltón peng a lant.

1944. költők is bűntelen. hogy merre mennek. s az iskolába menvén. míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. kik mennek az uton. Belőle nőttem én. s mi föntről pusztitandó vasút. a régi szerelmek lábnyoma. szelíd tanyát. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. s tudjuk miben vétkeztünk. ki dolgáért remeg. nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország. hol és mikép. s tudom. vagy gyárüzem. a csókok íze számban hol méz. ökröt. Nem tudhatom. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor. akikben megnő az értelem. hogy másnak e tájék mit jelent. hol lakott itt Vörösmarty Mihály. szöllőt és sírokat. füttyös gyümölcsöst. Hisz bűnösök vagyunk mi. vöröslő fájdalom. január 17. s nem tudja. piros zászló kezében. de nékem szöcskét. erdőt. messzeringó gyerekkorom világa. és ott a park. sötét pincékbe bújva. a járda peremén. tudom. hol áfonya. s a gyárak udvarában komondor hempereg. akár a többi nép. mikor. nincs műszer. ki halkan sírogat. testem is majd e földbe süpped el. körötte sok gyerek. virágát is tudom. Ki gépen száll fölébe. egy kőre léptem én.. tornyot. és csecsszopók. míg én a dolgozót is. őrzik. de élnek dolgozók itt. az bakterház s a bakter előtte áll s üzen. hogy ne feleljek aznap.. mint fatörzsből gyönge ága s remélem. a sírok közt anyókát. ím itt e kő. nevét is. Itthon vagyok. mellyel mindez jól megmutatható. annak térkép e táj. 46 . de föntről e kő se látható. s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó. az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket. világít bennük.NEM TUDHATOM. annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát.

NEM BÍRTA HÁT. de megtanul majd s többé nem felejt el. ahogy te.. hogy más legyen. társait. szived megállt. A sorsod ellenére voltál mester és példakép. s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. korsót mond a kép. ló. nem bírta más. 1944. hordozd szivedben. koporsót. igaz. de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. Éld e rossz világot és mindig tudd. És hősi a halál. hiába omlik rád sír földje most. emez a vad jelen. hitet. hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen. hogy mit kell tenned érte. csalódást. kezed nem méláz már a lap felett. mindegy. a külvárost. a dolgozók nehézkes népe feldobott. Rézbőrü volt az alkony. üres maradt a karton és a vászon. csupán az értelem.GYEREKKOR Már mozdulatlanul lapult az indián. vagy tűzfalat. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott. Hivő.” 1944. okos. február 29. január 25. bivaly. Dési Huber István emlékére Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő a multat és e bomlott éveken virrasztó gondokat. úgy látja majd. csodálatos roncsát a szörnyü tenger. munkás. költő sír utánad s a dési templom és a dési fák. árván maradt világod és világunk. s az bírta volna még. a tájat. a munkáló idő emel ma már. De megszökött a test. a festék megmeredt. S ha megtanult. sötéten színes. mert minden arra int: „Ember vigyázz. figyeld meg jól világod: ez volt a múlt. 47 . fölmért s tág világ..

hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. s szégyenleném magam az emberfaj helyett. De minden szétesett. mely hallgatót talál.ítélni így tanít. tagolt beszéd. a majmok értenének. tanulnám dallamuk és vélük zengenék. A köd szitál. Mi lesz most azzal. április 5. halál költőhalál. hogy orruk és faruk egyforma kék. 1944. s talán ha köztük élnék. formában beszél s arról. mi van. fennkölt és hősi kép. ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben. nem tart már formát és csak arra vár. nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. 1944. RÉGI BÖRTÖNÖK Ó. 48 . Mert semmit sem tehet. A semmiségbe lép. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám.Ó. A valóság. mint megrepedt cserép. Hát ül és néz. aki míg csak él. március 27. régi börtönök nyugalma. csodálkoznék vidáman. ki most mozdulni mer. amíg csak élhet. mily messzi már. szép és régimódi szenvedés. S tanítna még. . És óriás nap égne a megszállt fák felett. didergő földi testben kuporgó égi lélek. bennük még ép az elme.

. engem nem lát a hegy. nem önnön érdekéről. tollamból vers szivárog. hold leng most az égre s virágot bont a meggy. a világ ujraépül. könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat. mint alma magházában a négerbarna mag. mögöttem jár. május 9. mint tüzes virágok.s bár tiltják énekem. bár minden egyre megy. az másról szól. szivemben nincs harag már.baljós a menny felettem. barátom. kezében kard van. vigyáz rám s megvéd. liheg. talán most senki sincs. hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet. 1944. nem nézek vissza többé s tudom. s hördül. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred. az új falak tövében felhangzik majd szavam. annak szép. ha kell. 49 . ha megpillantsz. akár egy üldözött. SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok. de üldözők helyett a lányok kerítik. sem varázslat. ha lázad. bosszú nem érdekel. nem véd meg engem sem emlék. s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan. és tudtam. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem. hogy egy angyal kisér. merengj el hát egy percre e gazdag életen. MAJÁLIS A hangraforgó zeng a fű között. a bajban. Hol azelőtt az angyal állt a karddal. az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. . A BUJDOSÓ Az ablakból egy hegyre látok.SEM EMLÉK. kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen. április 30. fordulj el és legyints. 1944. magamban élem át már mindazt. rejtett harag. búvok. mi hátravan.

.. 1944...Egy lányka térdrehull.... 50 ... az ajkukon ügyetlen szép szavak. akár a pestisest.... Ésaiás. a rabló volt a hős.. Oly korban éltem én e földön. az bujhatott..... lemezt cserél. 1944.. hogy nem reménytelen. az élő írigylé a férges síri holtat....... s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg.. .... míg habzott asztalán a sűrű méregoldat... s az asszony boldog volt. mikor ki szót emelt.. május 19.. ha elvetélt... mikor besúgni érdem volt s a gyilkos.. s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest... mikor az ember úgy elaljasult. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön.. kéjjel ölt.... mikor a költő is csak hallgatott.. lába még fehér. mikor gyermeknek átok volt az anyja.. hogy talán megszólal ujra mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más. majd ha ölni kell.. május 10. Fiúk guggolnak és parázslanak... és várta. az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. csak szendereg az emberséghez méltó értelem... a rettentő szavak tudósa. befonták életét vad kényszerképzetek.... Oly korban éltem én e földön.. ..... mint ott fönt a fellegek. s rághatta szégyenében ökleit............. az áruló. hogy önként. Oly korban éltem én e földön. ... duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek... már azt is gyűlölték... Mondjátok hát...... Oly korban éltem én e földön. hisz megvan bennük is.... nemcsak parancsra.. a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke. Lehetnének talán még emberek. a háta barna.....

az tudja. a drót feszülését. de a légysereg elnyugodott már. mert nem tudok én meghalni se. féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom. lásd. megtöretett testünket az álom. mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg. ujra a fogság és egy nappal az élet is. július 51 . Látod-e drága. jóhírt vár. 1944. s várja a véget. élni se nélküled immár. szakadár szerb. hazatér-e? Mondd. Rémhirek és férgek közt él itt francia. hernyóként araszolgatván a papíron. a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. van-e ott haza még. Žagubica fölött a hegyekben. szép asszonyi szót. mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön. csak sort sor alá tapogatva. méla zsidó a hegyekben.HETEDIK ECLOGA Látod-e. a csodákat. a sűrü homályba bukót. vad tölgykerités. Fekszem a deszkán. aki balra hever. mint ahogy élek. Rongyosan és kopaszon. Búvó otthoni táj! Ó. esteledik s a szögesdróttal beszegett. csak az ész. látod-e drága. egy nappal rövidebb. hangos olasz. úgy irom itt a homályban a verset. megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. férgek közt fogoly állat. barakk oly lebegő. vaksin. horkolva repülnek a foglyok. suhognak az álmok. Este van. köd száll le csupán barakunkra. megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van. Csak én ülök ébren. szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt. lengyel. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek. a bolhák ostroma meg-megujúl. hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. az is így szabadul csak. s látni az ablakon át. könyvet. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész. Alszik a tábor. szabad emberi sorsot. az enyhetadó. Alszik a tábor. Lager Heidenau. ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül. a képzelet itt. felszívja az este. horkan a felriadó. zseblámpát.

csodákban hittem s napjuk elfeledtem. s szivemben nappal ujra megtalálom. míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány.LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma. de mégis visszatérek. így vetít az elme. de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Lager Heidenau. hát hallgatok. s országok útjait. Hangod befonja álmom. bíbor parázson. kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak. most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz. ha kell. valóság voltál. Hitvesem s barátom. némán is eltalálnék. nem tudom már. Ellenükre élek. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék. s fogoly vagyok. s kihez vakon. súlyos. s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék. mint fán a kéreg. de nem felelhet senki rá a távol. Mindent. hallgató világok. hogy az vagy. amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád. S már őszül is. 1944. szemed kékjét csodáltam épp az égen. üvölt a csönd fülemben s felkiáltok. hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán. s a folytonos veszélyben. ha kell. Žagubica fölött a hegyekben. egyszer. csak messze vagy! Túl három vad határon. bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. ki biztos voltál. szívós leszek.remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom. mint a zsoltár. bombázórajok húznak el felettem. majdan. megjártam érted én a lélek hosszát. a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. álom lettél ujra. zuhanó lángok közt varázslom majd át magam. . a hitvesem leszel. Mikor láthatlak ujra. augusztus-szeptember 52 .

a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen. míg hűl a szilvalekvár.1944.1944. a hegygerincre dobban. eltört a szilvafa. de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább. kiálts rám! s fölkelek! Bor. és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. ha pusztulást csodál. hanyattfeküdt a házfal. 1944. augusztus 30. RAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag. október 6. akár az angyal. hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt. sörényes ég szalad. szeptember 15. barátom. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban. szekér és gondolat. az út nyerítve hőköl. majd tétováz s lehull. mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog. mint akit szárny emel. Pedig bolond a jámbor. maradni úgyse mer. de mégis útnak indul. ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne. hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb. és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt. vagy korhadt fának odván temetkező bogár. mit érdemes még. s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt. s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet. szép halál. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. s ha kérdezed. állat. s van visszatérni otthon. tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán. Cservenka. 53 . miért nem? még visszaszól talán. Ó. vad ágyuszó gurul. s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken.ERŐLTETETT MENET Bolond. s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. torlódik ember. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak. ki földre rogyván fölkél és újra lépked. s hiába hívja árok.

vad csomókban áll. Tarkólövés. Sárral kevert vér száradt fülemen.1944. az emberek mind véreset vizelnek. október 31. átfordult a teste s feszes volt már. október 24. a század bűzös. 4 Mellézuhantam.oOo.csak feküdj nyugodtan. Fölöttünk fú a förtelmes halál. . Szentkirályszabadja.Így végzed hát te is. .3 Az ökrök száján véres nyál csorog.1944. mint húr.hangzott fölöttem. 54 . Halált virágzik most a türelem. . . súgtam magamnak. Der springt noch auf. ha pattan. Mohács.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful