P. 1
novtermfsz_jegyz2

novtermfsz_jegyz2

|Views: 230|Likes:
Published by Razide
Szántóföldi növények
Szántóföldi növények

More info:

Categories:Types, School Work
Published by: Razide on Feb 15, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

02/11/2014

pdf

text

original

Sections

DEBRECENI EGYETEM

AGRÁR-ÉS GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYOK CENTRUMA
MEZŐ GAZDASÁGI, ÉLELMISZERTUDOMÁNYI ÉS
KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI KAR
NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE ÉS
NÖVÉNYVÉDELME
JEGYZET
a növénytermesztő és növényvédő technológus fsz szak számára
ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
Dr. Csajbók József
Debrecen
2011
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
1
Tartalomjegyzék
1. Ő szi búza (Triticum aestivum L.) .......................................................................................... 3
1.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .......................................................................... 3
1.2. Az ő szi búza rendszertana és alaktana ............................................................................ 4
1.3. Termő helyigény.............................................................................................................. 8
1.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 10
1.5. A búza minő sége........................................................................................................... 24
2. Ő szi árpa (Hordeum vulgare L.) .......................................................................................... 27
2.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 27
2.2. Az ő szi árpa rendszertana, alaktana és egyedfejlő dése................................................. 28
2.3. Termő helyigény............................................................................................................ 31
2.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 32
3. Rozs (Secale cereale L.)....................................................................................................... 39
3.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 39
3.2. A rozs rendszertana, alaktana és egyedfejlő dése .......................................................... 40
3.3. Termő helyigény............................................................................................................ 42
3.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 42
4. Tritikálé (x Triticosecale Wittmack).................................................................................... 47
4.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 47
4.2. A tritikálé rendszertana és alaktana .............................................................................. 48
4.3. Termő helyigény............................................................................................................ 49
4.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 50
5. Tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.) ..................................................................................... 54
5.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 54
5.2. A tavaszi árpa rendszertana és alaktana........................................................................ 54
5.3. Termő helyigény............................................................................................................ 55
5.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 58
6. Tavaszi zab (Avena sativa L.).............................................................................................. 64
6.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 64
6.2. A tavaszi zab rendszertana és alaktana ......................................................................... 64
6.3. Termő helyigény............................................................................................................ 67
6.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 67
Kukorica (Zea mays L.) ........................................................................................................... 72
7.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ........................................................................ 72
7.2 A kukorica rendszertana és alaktana.............................................................................. 74
7.3. Termő helyigény............................................................................................................ 79
7.4. Termesztési technológiája............................................................................................. 82
7.5. Fajták, hibridek ........................................................................................................... 104
8. A hibrid vető magkukorica termesztése.............................................................................. 111
8.1. A vető magkukorica jelentő sége.................................................................................. 111
8.2. Termő helyigény.......................................................................................................... 113
8.3. Termesztési technológiája........................................................................................... 114
9. Silókukorica ....................................................................................................................... 126
9.1. Származása, jelentő sége, felhasználása ...................................................................... 126
9.2. A silókukorica rendszertana és alaktana ..................................................................... 127
9.3. Termő helyigény.......................................................................................................... 127
9.4. Termesztési technológiája........................................................................................... 128
10. Napraforgó (Helianthus annuus L.) ................................................................................. 132
10.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 132
10.2. A napraforgó rendszertana és alaktana ..................................................................... 133
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
2
10.3. Termő helyigény........................................................................................................ 134
10.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 135
11. Ő szi káposztarepce (Brassica napus L.)........................................................................... 145
11.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 145
11.2. Az ő szi káposztarepce rendszertana és alaktana....................................................... 146
11.3. Termő helyigény........................................................................................................ 148
11.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 149
12. Olajlen (Linum usitatissimum L.).................................................................................... 158
12.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 158
12.2. A len rendszertana és alaktana.................................................................................. 158
12.3. Termő helyigény........................................................................................................ 160
12.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 160
13. Borsó (Pisum sativum L.) ................................................................................................ 167
13.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 167
13.2. A borsó rendszertana és alaktana.............................................................................. 168
13.3. Termő helyigény........................................................................................................ 170
13.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 172
14.2. Szója (Glycine soja Siebold& Zucc.)............................................................................ 181
14.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 181
14.2. A szója rendszertana és alaktana............................................................................... 183
14.3. Termő helyigény........................................................................................................ 184
14.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 186
15. Silócirok (Sorghum dochna var. saccharatum )............................................................... 195
15.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 195
15.2. A cirok rendszertana és alaktana............................................................................... 195
15.3. Termő helyigény........................................................................................................ 197
15.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 197
16. Burgonya (Solanum tuberosum L.).................................................................................. 202
16.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 202
3.1.2. A burgonya rendszertana és alaktana....................................................................... 203
16.3. Termő helyigény........................................................................................................ 204
16.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 206
17. Lucerna (Medicago sativa L.) .......................................................................................... 218
17.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 218
17.2. Rendszertana és alaktana .......................................................................................... 219
17.3. Termő helyigény........................................................................................................ 221
17.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 222
18. Vöröshere (Trifolium pratense L.)................................................................................... 239
18.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 239
18.2. Rendszertana, alaktana.............................................................................................. 239
18.3. Termő helyigény........................................................................................................ 241
18.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 241
19. Cukorrépa (Beta vulgaris convar. altissima Doell.)......................................................... 248
19.1. Származása, jelentő sége, felhasználása .................................................................... 248
19.2. Rendszertana és alaktana .......................................................................................... 249
19.3. Termő helyigény........................................................................................................ 250
19.4. Termesztési technológiája......................................................................................... 252
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
3
1. Ő szi búza (Triticum aestivum L.)
1.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A búza az emberiség egyik legelterjedtebb és legrégebben termesztett növénye.
Termesztésének jelentő ségét az emberiség élelemmel való ellátása mellett a búza igen nagy
alkalmazkodóképessége jelenti. A mérsékelt égövű területek országaiban foglalkoznak
legnagyobb területen termesztésével, de gyakorlatilag a trópusok, sivatagok és a sarkvidéki
területek kivételével mindenütt elő fordul. A világ több mint 120 országában több mint 270
millió hektáron foglalkoznak termesztésével. A világ búza vetésterületének 90 %-án a
közönséges búzát, 10 %-án pedig a keményszemű (durum) búzát termesztik.
Magyarországon az 1920-30-as években 1,5-1,6 millió hektáron termesztettek ő szi
búzát 1,3 t/ha-os termésátlaggal. A termesztéstechnológia, a gépesítés fejlő dése, az új fajták
termesztésbe vonása és a mű trágyázás alkalmazása eredményezte a késő bbi évek jelentő s
termésnövekedését. Az utóbbi években 1,1-1,2 millió ha az ő szi búza vetésterülete, a
termésátlag 4,5-5,5 t/ha.
A búzaszemben kb. 13,0% nyersfehérje, 1,9% nyerszsír, 1,9% rost, 68,5%
szénhidrát, 1,7% hamu található. Jelentő s a B
1
-vitamin-tartalma is, 0,61 mg.
A szem szárazanyagának kb. 60%-át a keményítő alkotja. A búzafehérje egy része
a liszt vízzel történő keverésekor rugalmas, nyújtható anyaggá alakul, ez a sikér. A sikér
határozza meg a kenyér rugalmasságát, térfogatát, lyukacsosságát. A sikér minő sége
meghatározza a sikérváz rugalmasságát, ellenálló-képességét, a liszt vízfelvevő -képességét. A
sikérben gazdagabb búzából jobb minő ségű liszt ő rölhető , a gyengébb lisztekkel összekeverve
javítják a gyengébb sikértartalmú liszteket. A sütő - és tésztaipar a nagyobb sikértartalmú, az
édesipar pedig a gyengébb sikértartalmú lisztet igényli.
A hamualkotó anyagok (foszfor, kálium, kalcium, magnézium, cink, réz, és mangán)
fő leg a héjban és a csírában találhatóak. Minél barnább színű a liszt, annál több héjrészt
tartalmaz, amiben több a hamualkotó.
A búza legalapvető bb felhasználási módja, hogy magját a malomipar lisztté ő rli, ebbő l
kenyér és tésztafélék készülnek. Az állattenyésztés számára nélkülözhetetlen abraktakarmány.
Magyarországon a megtermelt gabona felhasználása: 48, % takarmány, 22,2% export, 10,1%
élelmiszer, 12,1% egyéb ipar és 6,9% vető mag. A növény hasznosítási lehető ségei az 1.
táblázatban láthatóak.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
4
1. táblázat A búzanövény hasznosítása
Szem
Élelmiszeripar Keményítő ipar Takarmányipar
Szalma
Szalma-
törmelék
Sütő ipar Élelmiszeripar Takarmány Cellulózipar
Tésztaipar Textilipar Fű tő anyag Fű tő anyag
Reggeli ételek Papíripar Takarmányipar
Tápszerek Mű anyagipar Vegyipar
Vitális glutén Fermentációs ipar
1.2. Az ő szi búza rendszertana és alaktana
Rendszertana
A ő szi búza (Triticum aestivum L.) a pázsitfű félék (Gramineae) családjába, a
Triticum – búza – nemzetségbe tartozik. A búza tudományos neve latin eredetű (azt jelenti:
szétdörzsölök, csépelek). A magyar búza szó bolgár-török eredetű . A honfoglaló magyarok
ázsiai vándorlásuk során találkoztak a kétszemű búzával, és ezt hozták magukkal.
A közönséges búza (Triticum aestivum) Délnyugat-Ázsiából, a mezopotámiai
kultúrából származik, csupasz szemű búza. A világon a búza vetésterületének 90%-án a
közönséges búzát termesztik. Az enyhébb, vagy mérsékelt telű területeken az ő szi búzát, a
hosszú, nagyon hideg telű vidékeken és a 2 ezer méter fölötti hegyeken a tavaszi búzát
termesztik.
Az ő szi búza az évezredek során alkalmazkodott a termesztési terület éghajlati
körülményeihez. A ma termesztett búzákat a környezethez való alkalmazkodás alapján négy
ökotípusba lehet sorolni: humid (nedves) éghajlat búzái, sztyeppe típusú búzák, sivatagi és
félsivatagi búzák, valamint magas hegyvidékek párás éghajlatának búzái.
Kromoszómaszámuk alapján a búzafajokat három csoportba sorolhatjuk (2. táblázat):
+ Diploid (alakor) sorozat kromoszómaszám (n) = 7
+ Tetraploid (tönke) sorozat kromoszómaszám (n) = 14
+ Hexaploid (tönköly) sorozat kromoszómaszám (n) = 21
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
5
2. táblázat A Triticum nemzetség rendszere
Vad fajok Termesztett kultúr fajok
Sorozat
A szem a toklászban
zárt
A szem a toklászban
zárt
A szem csupasz
Diploid
Alakor
n = 7
Triticum boeticum
(Vad alakor)
Triticum urartu
(Urartu búza)
Triticum
monococcum
(Termesztett alakor)
Triticum dicoccoides
(Vad tönke)
Triticum dicoccum
(Tönke)
Triticum georgicum
(Kolchszi tönke)
Triticum durum
(Keményszemű búza)
Triticum turgidum
(Hasas, angol búza)
Triticum polonicum
(Lengyel búza)
Triticum carthlicum
(Négyszálkás, perzsa búza)
Triticum turanicum
(Khorasszán búza)
Tetra-
ploid
Tönke
n = 14
Triticum araraticum Triticum timopheevi
Hexa-
ploid
Tönköly
n = 21
Triticum spelta
(tönköly búza)
Triticum macha
(Macha búza)
Triticum aestivum
(közönséges búza)
Triticum sphaerococcum
(gömbszemű búza)
Triticum vavilovi
Alaktana
A búzának - mint a Pázsitfű félék családjába tartozó növénynek – bojtos gyökérzete
van. A mag csírázása után elő ször a búza fő gyökere (alapgyökér) jelenik meg, majd a
szikközépi szárból kifejlő dnek az első dleges hajtáseredetű gyökerek, a mellékgyökerek. A
másodlagos hajtáseredetű – járulékos – gyökérzet tavasszal, a bokrosodási csomóból hajt
ki.
A búza másodlagos gyökérzete hajtáseredetű csomógyökerekbő l áll, amelyek a
talajban a búza bokrosodási csomójából hajtanak ki. A bokrosodási csomóból a talaj felszíne
felé mellékhajtások, a talaj mélye felé pedig gyökerek hajtanak ki. A másodlagos gyökérzet
sű rű n átszövi a talaj 30-50 cm-es rétegét. Igen fontos szerepük van a búza tápanyag- és
vízfelvételében, a növény szilárdításában. A másodlagos gyökerek növekedése folyamatos a
tenyészidő folyamán, számuk arányos a mellékhajtások számától, fajtától és termesztési
körülményektő l függő en 20-50 db.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
6
A búza hajtásrendszere a csíra
rügyecskéjébő l alakul ki. Elő ször a
fő hajtás képző dik, majd bokrosodáskor a
mellékhajtások. A mellékhajtások a
bokrosodási csomók hónaljrügyeibő l
képző dnek. A bokrosodási csomó
elhelyezkedése a talajban nagyon lényeges
a búza áttelelése szempontjából. Sekélyen
elhelyezkedő bokrosodási csomó esetén
kisebb lesz a bokrosodás mélysége és
romlik a búza télállósága. A kalászt hozó
hajtások a produktív mellékhajtások, a
nem termő mellékhajtások pedig az
inproduktív mellékhajtások.
A búzának szalmaszára van, amit
a csomók (nodusz) szártagokra
(internodium) tagolnak. A szártagok belül üregesek.. A szalmaszáron 4-6 csomó és 5-7
szártag található. A lomblevél a levélhüvelybő l, a levéllemezbő l, nyelvecskébő l és
fülecskékbő l áll.
A levélhüvely módosult levélalap, a szártagot öleli körül lazán vagy szorosan. A
szorosabb levélhüvely megvédi a szárat a rovarok (búzalegyek) kártétele ellen. A levélhüvely
legfontosabb szerepe a szár szilárdításában van, ha a levélhüvely elszárad vagy valamilyen
kártétel következtében elpusztul, a búza megdő lhet.
A levéllemez a levélhüvely folytatása, 10-30 cm hosszúságú és 5-15 mm szélességű .
Az erezet párhuzamos lefutású, középen a középér található, ez a legfejlettebb ér. A
levéllemez alakja változatos: szálas, szálas-lándzsás illetve lándzsás.
A nyelvecske a levéllemez és a levélhüvely találkozásánál helyezkedik el. A
nyelvecske lemeze hártyás, fehérlő , a szélén szabálytalanul csipkés. A levéllemez két
fülecskében végző dik. A fülecske segítségével lehet a kalászos gabonákat fejlő désük kezdeti
idő szakában megkülönböztetni (1. ábra).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
7
1. ábra A zab, rozs, búza, és árpa fülecskéje (Gazda ABC)
A búzának füzéres füzér összetett virágzata van, kalásznak hívjuk. A kalász
hosszúsága 7-9 cm, igen fontos alaktani bélyeg a kalász tömöttsége. Egy kalászban 15-20 db
kalászka található. A kalászkák a kalászorsón egymással szemben két sorban ülnek. A
kalászka tulajdonképpen egyszerű virágzat (füzér), kalászkatengelybő l, fellevelekbő l (pelyva
és toklász) és virágokból áll (2. ábra). A kalászkatengelyen 2-9 tengelypadka van, ezen ülnek
a virágok. A pelyvák a virágzat, a toklász pedig a virág fellevelei. A kalászkában két pelyva
található.
2. ábra A kalászka szerkezete
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
8
A kalászkában minden virágot két toklász vesz körül, a külső toklász mindig hosszabb,
mint a belső toklász. A külső toklász csúcsi része lehet hegyben (tarbúzák) vagy 1-15 cm
hosszúságú szálkában végző dő (szálkás búzák). A szálka a külső toklász függeléke.
A búza kalászkáiban 8-9 virágkezdemény fejlő dik, általában az alsó 3-5 virág válik
termő képessé – a tápanyagellátás van legnagyobb hatással a virágok számára.
A búza szemtermése egyetlen termő levélbő l (felső állású magház) kialakult száraz,
zárt termés. Egyetlen mag található benne, a maghéj és a terméshéj szorosan összenő tt. A
szem hátoldala domború, sima felületű . A hasoldala a szem belseje felé betüremkedett (a
termő levél szélei befelé görbültek), ez a hasi barázda. A hasi barázda fontos fajtabélyeg, de
nagyon lényeges az ő rlés szempontjából is. A széles és mély hasi barázda kevesebb liszt
kiő rlését teszi lehető vé. A hazai búzák általában zömökök, középhosszúak. A búza
ezerszemtömege 21-55 g.
1.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A búza termesztési területe a trópusoktól egészen a sarkvidékekig húzódik (a
sarkokhoz közeli, hideg telű vidékeken a tavaszi fajtákat találhatjuk. Magyarország éghajlati
adottságai megfelelnek a búza termesztésére. Az ország kiegyenlítettebb éghajlatú területein
(Dunántúl) nagyobb termésátlag, kisebb termésingadozás várható, míg az Alföldön, ami
szárazságra hajló, gyakoriak a nyári hő ségnapok, jobb lesz a búza minő sége. Az ő szi búza
hasznos hő összegigénye 2000-2200 °C. Tenyészideje 270-300 nap.
A búzaszem csírázása 0,5-1,5 °C-on már megkezdő dik, a csírázás optimális
hő mérséklet-igénye 15-20
o
C. A vetés utáni (október, november) szárazság, ill. nagymértékű
lehű lés késlelteti vagy akár teljesen megakadályozza a búza kelését és fejlő dését. A növény
kezdeti fejlő désére a hosszú, enyhe ő sz a kedvező . Bokrosodása 2-4 °C-on már elkezdő dik,
az optimális hő mérséklet 13-18 °C.
A búzafajták télállósága eltérő . A jó télálló fajták -, hótakaró nélkül -20 °C körüli
hideget, hótakaró alatt pedig -25 °C hideget is elviselnek. Ha hó takarja a vetéseket, nem kell
a fagy kártételétő l tartani, de még a gyengébb télállóságú fajtáknál sincs számottevő fagykár,
ha nincs hótakaró nélküli erő sebb hideg.
A hótakaró nélküli nagyon hideg teleken a búza kifagyhat. Kifagyáskor a növény
sejtnedvei lehű lnek, jégkristályok képző dnek bennük, a sejteket a jégkristályok
növekedésükkel szétfeszítik, a növény elpusztulhat. Hosszan tartó hótakaró alatt a búza
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
9
kipállása következhet be. Nappal a napsütés hatására a hótakaró felső része megolvad,
éjszaka a megolvadt víz megfagy, jégpáncél képző dik a hó tetején. A jégtakaró alatt nem jut
elegendő levegő höz a növény, levegő tlenség következtében foltokban kipusztulhat. Tél
végén, kora tavasszal a felfagyás okozhat károkat. Az éjszakai és a nappali hő ingadozások
következtében a talaj felső rétege elmozdul, a gyökerek elszakadhatnak. A felfagyás utáni
száraz idő szak fokozza a növénypusztulás mértékét.
A május végi és júniusi idő járás meghatározó a szemtermés kifejlő désére. A
csapadékos és hű vösebb idő járásban növekszik a keményítő beépülése a szemekbe, a
kalászokban nagy ezerszemtömegű szemek képző dnek. A hű vösebb, csapadékosabb
Dunántúlon nagyobb ezerszemtömegű , de kisebb sikértartalmú búza állítható elő . A búza
minő sége a szárazabb és melegebb éghajlatú Alföldön a legjobb. A fehérje (sikér) beépülésére
a melegebb és szárazabb éréskori idő járás a kedvező .
Vízigény
Az ő szi búza közepes vízigényű növény, a tenyészidő ben a vízigénye 420-460 mm.
Tenyészideje alatt igen eltérő a vízfogyasztás mértéke. Kalászhányás, virágzás,
megtermékenyülés és szemkifejlő dés idején emelkedik ki vízigénye. Ezekben a kritikus
idő szakokban a növény fokozott vízigénye mellett Magyarországon általában nagy a párolgás,
így nagyobb az aszályhajlam is.
Transzspirációs koefficiense 290-370 l/kg (1 kg szárazanyag képzéséhez felhasznált
vízmennyiség), ez közepes-jó hatékonyságot jelent.
Talajigény
Az ő szi búza a mély termő rétegű , jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, semleges
körüli kémhatású (pH 6,0-7,5) talajokat kedveli. A jó szerkezetű talajokban a búza
gyökérzete mélyre hatol, akár 2 méteres talajréteget is sű rű n behálózhat. Az ilyen mélyre
hatoló gyökerű búza jól hasznosítja a talaj víz- és tápanyagkészletét, a jobb minő ségű
talajokon az aszályos, vízhiányos körülményeket is átvészeli.
A búza igényének a csernozjom talaj (mészlepedékes, típusos, mélyben sós), a
kilúgzottabb löszháti csernozjomok, a jobb termő képességű réti talajok, a mészben nem
szegény öntéstalajok, és a jobb minő ségű réti szolonyec talajok felelnek meg.
Amennyiben megfelelő tápanyagellátásban részesítik a búzát, a barna erdő talajokon
is jó búzatermések érhető ek el. Termő sziken a búza kevesebbet terem, de jobb lesz a
minő sége (nagyobb sikértartalom).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
10
Kevésbé alkalmasak a búza termesztésére a hegy- és dombvidékeken a gyenge
termő képességű , sekély termő rétegű redzinatalajok és erodált erdő talajok.
A sekély termő rétegű , humuszban szegény laza homoktalajok (futóhomok) és a hideg,
nagyon kötött, mélyfekvésű , belvízre hajlamos réti agyagtalajok nem alkalmasak számára.
1.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
Az ő szi búza szármára azok a jó elő vetemények, amelyek korán betakarításra
kerülnek, nem marad vissza nagymennyiségű szár- és tarlómaradvány, nem használják ki a
talaj, víz- és tápanyagkészletét, esetleg nitrogénben gazdagítják a talajt, gyommentesen
hagyják vissza a talajt, nincs közös kártevő és betegség.
Az ő szi búza jó elő veteményei a hüvelyes növények (borsó, bab, lencse, szója), ő szi
és tavaszi takarmánykeverékek, korai betakarítású ipari növények (repce, len, mák, dohány),
korán, második kaszálás után feltört évelő pillangósok (lucerna, vöröshere).
Az ő szi búza legjobb elő veteménye a borsó. A borsót korán, július elején
betakarítják, kevés szár- és tarlómaradvány marad utána a területen. A sekély gyökerezésű
borsó nem használja ki a talaj vízkészletét, a talajt gazdagítja nitrogénben (nitrogén-gyű jtő
baktériumok tevékenysége következtében). A borsónak és a búzának nincs közös betegsége és
kártevő je. A borsó után termesztett búza termése a kedvező elő vetemény hatására 1,0-1,2
t/ha-ral növekedik.
Közepes elő veteményei a silókukorica, csemege kukorica, korán betakarított
burgonya, napraforgó, silócirok, kender.
Rossz elő veteményei a kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa, tritikále), október 20.
után betakarított növények (kukorica, cukorrépa), szemescirok, száraz évjáratban a lucerna,
késő n feltört évelő pillangósok.
Tápanyagellátás
Az ő szi búzánál a termés nagyságában és minő ségében a tápanyagellátásnak döntő
szerepe van. A búzafajták tápanyagigényének és tápanyag-hasznosító képességének ismerete
mellett a kijuttatott mű trágya hatóanyagok meghatározásához figyelembe kell venni a talajok
tápanyagtartalmát, tápanyag-szolgáltató képességét, az elő vetemények tápanyagpótló hatását
is.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
11
Az ő szi búza fajlagos tápanyagigénye A kijuttatandó trágyaadagok:
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez: (hatóanyag)
Nitrogén: 2,7 kg/100 kg 60-150 kg/ha
P
2
O
5
: 1,1 kg/100 kg 50-100 kg/ha
K
2
O: 1,8 kg/100 kg 70-120 kg/ha
A nitrogén mű trágyát ő sszel és tavasszal megosztva kell kijuttatni. Az egy adagban
nagyobb mennyiségben kijuttatott nitrogén a talajvízzel kimosódik a talajból, és
környezetszennyezést okoz. (A talajvízbe került nitrogén okozza az ivóvizek nitrát-
szennyező dését. A szervezetben a nitrát nitritté alakul át, ez a vér oxigénszállítását gátolja,
fulladásos halált okozhat, fő leg csecsemő knél veszélyes a nitrátos víz fogyasztása.)
A szükséges nitrogén mennyiségének 0-20%-át kell ő sszel, 50-70%-át tél végén,
0-30%-át szárbainduláskor és 0-10%-át kalászoláskor kell kijuttatni. Az ő sszel kijuttatott
nitrogén segíti a növény kezdeti gyors növekedését, fejlő dését. A télvégén adott nitrogén a
gyors tavaszi regenerálódást, bokrosodást teszi lehető vé. A hideg talajból még nincs
tápanyag-feltáródás, a búza csak a mű trágyából jut tápanyaghoz. A nitrogén mű trágya tavaszi
több adagban történő kijuttatásával növelhetjük a kalászok számát és az ezerszemtömeget.
A foszfor és kálium mű trágyákat ő sszel, az alaptalaj-mű veléskor egyadagban kell
kijuttatni. A foszfor és a kálium mű trágyának a talajban át kell alakulnia a növények számára
felvehető formába.
Talajmű velés
Az ő szi vetésű növények talajelő készítése mindíg nehezebb feladat, mint a tavaszi
vetésű növényeké. Az ő szi búza nem a talaj mélymű velését, hanem a jó minő ségű ,
beéredett és ülepedett magágyat igényli. A talajmű velés milyenségét a talaj típusa,
kötöttsége, nedvességi állapota, az idő járás, az elő vetemény lekerülési ideje, a visszahagyott
szár- és tarlómaradványok mennyisége határozza meg. A talajmű velés célja a víz
befogadásához, raktározásához, a tápanyagok feltáródásához kedvező talajállapot létrehozása
és a gyors csírázás-kelés, valamint az optimális növényszám megteremtése érdekében a jó
minő ségű magágy elkészítése. A kelés az aprómorzsás, ülepedett, kellő nedvességet
tartalmazó talajban lesz kellő képpen gyors, egyöntetű . A nyári-ő szi idő szakban a kiszáradt
talajok az eke nélküli, energiatakarékosabb, sekélyebb talajmű velést teszik csak lehető vé.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
12
Talajmű velés korán lekerülő , kevés szármaradványt visszahagyó elő vetemény (pl.
borsó, repce) után: Az elő vetemény betakarítása után a talajnedvesség megő rzése érdekében
a tarlóhántást arra alkalmas eszközzel (tárcsa, kultivátor) azonnal el kell végezni. (A
növénytakaróval nem fedett talajfelszínen megnő a párolgás.) A sekély, 6-10 cm mély
tarlóhántást azonnal le kell zárni hengerrel. A hengerrel tömörített felső szigetelő réteg
megakadályozza, hogy a fellazított talajból a nedvesség elpárologjon. A talajból felfelé
áramló nedvesség kicsapódik a tömör szigetelő rétegen (talajharmat-képző dés), és átnedvesíti
a felső talajréteget. A gyomosodás mértékétő l függő en a tarlót két-háromszor ápolni
szükséges. A tarlóápolások idejével nem szabad megvárni, a gyomnövények virágzását. A
tarlóápolásokat a kívánt mű velési mélység (15-18 cm) elérésig az elő ző mű velési irányhoz
viszonyítva 30-45
o
-os szögben kell végezni tárcsával. A tarlóápolást is mindig hengerrel
zárni szükséges a talajnedvesség megő rzése érdekében. A szakszerű en elvégzett
tarlóhántással és tarlóápolásokkal a talaj a búza vetésének idejére kellő en nyirkos állapotú
lesz, a magágyat kombinátorral, ásóboronával jó minő ségben el lehet készíteni. A jó
minő ségű magágy nyirkos, a vetés mélységéig aprómorzsás, alatta ülepedett.
Talajmű velés késő n lekerülő , sok szármaradványt visszahagyó elő vetemény (pl.
kukorica) után: Ha kukorica a búza elő veteménye, célszerű korai érésű hibridet választani a
minél elő bbi betakarítás érdekében. A kukorica betakarítása (szeptember vége-október eleje)
után a visszamaradó nagymennyiségű szármaradványt zúzni, aprítani kell, és bekeverni a
talajba (nehéztárcsa). A visszamaradó kukoricaszár miatt szántani szükséges, csak ekével
lehet a növényi maradványokat jól bedolgozni a talajba. A középmély szántás mélységét a
talaj nedvességi állapota és a növénymaradványok mennyisége határozza meg. (Olyan
mélységben kell szántani, hogy rögöket ne szaggasson fel az eke, de a szármaradványokat
bekeverjük, eltakarjuk.). Szántás után munkáljuk el a talajt, a magágyat kombinátorral lehet
elkészíteni.
Talajmű velés sok gyökérmaradványt visszahagyó évelő pillangós elő vetemény (pl.
lucerna) után: Az évelő pillangós növények után a talajmű velést szántással (elő hántóval
felszerelt ekével) kell kezdeni. A szántás után a talajt zárni, tömöríteni kell a vízveszteség
csökkentése érdekében. Az évelő pillangósok feltörése után szükség szerint két-három
alkalommal kell a tarlót ápolni (a felső talajréteget zárni, tömöríteni). A magágyat vetés elő tt
kombinátorral lehet elkészíteni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
13
Vetés
Vetésre a jó csírázóképességű , tiszta és fajtaazonos vető mag alkalmas. A vető magot
két-három évenként II. és III. fokú vető maggal célszerű felújítani. Saját elő állítású vető magot
is használhatunk, de a vető mag értékmérő tulajdonságai feleljenek meg a minő ségi
követelményeknek. Fontos, hogy csávázott vető magot vessünk.
Hazánkban a búza vetésideje október 5-25 (3. táblázat). A régi gazdák a búzát Gál
hetében (október 16-át követő héten) vetették. Az ország hű vösebb, északi részén október 1-
20, a déli, melegebb területeken október 10-20. a vetésidő . A búza vetésidejét mindenkor úgy
kell megválasztani, hogy a búza a téli fagyok beálltáig kellő képen megerő södjön, jól teleljen,
és tavasszal gyorsan fejlő djön. A sortávolság általánosan a 12 vagy 15,4 cm, a vető gép
típusától függő en. A növények 1,1-1,9 cm-es tő távolság esetén megfelelő tenyészterülethez
jutnak.
Az egy hektárra kivetendő átlagos csíraszám 5,2-5,7 millió db csíra/ha. A
vető magmennyiséget az ezerszemtömegen és a csíraszámon kívül befolyásolja a fajta
bokrosodó képessége is. Az intenzív típusú, kevésbé bokrosodó fajtákból 5,5-6,5 millió/ha, az
extenzív, jobban bokrosodó fajtákból elegendő 5,0-5,5 millió csíra/ha vető mag. A fajták
ezerszemtömegétő l függő en az 1 hektárra szükséges vető magmennyiség 200-260 kg/ha.
A kellő vetésmélység mellett lesz egyenletes és gyors a búza kelése, emellett a téli
kifagyás elleni védekezésnek is hatékony módszere. Az átlagos vetésmélység 4-6 cm. Meleg,
száraz ő szi idő járásban mélyebben, nedves, hű vös ő sszel pedig sekélyebben kell vetni.
3. táblázat Az ő szi búza vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság (cm)
Tő távolság (cm)
Vetésmélység (cm)
Csíraszám (millió db/ha)
Vető magmennyiség (kg/ha)
október 5-25.
12,0-15,4
1,1-1,9
4-6
5,2-5,7
200-260
Gabonasortávolság
Bokrosodási csomó 3 cm mélységben
Az ő szi búza növényvédelme
Az ő szi búza betegségei
Az ő szi búza vírusbetegségei kevésbé jelentő sek hazánkban. A búza csíkos mozaik
vírus és a búza törpülés vírusok okozhatnak károkat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
14
Az ő szi búza gombabetegségei
Szártörő gomba (Pseudocercosporella herpotrichoides)
Enyhe, csapadékosabb évjáratokban okozhat nagyobb károkat. Közvetlen kárként a
búza megdő l, ami 20-30 %-os termésveszteséget eredményezhet.
A betegség tünetei: Az alsó internódiumon megjelenő világosszürke, sötétebb szegélyű ,
hosszúkás ún. szemfolt, mely fokozatosan szárölelő vé válik, így a szár eltörik. A kórokozó a
gyökérzetet nem károsítja, így a beteg növényeket gyökérzet nélkül tudjuk feltépni. A
betegség jellegzetes tünete, hogy a beteg növények minden irányban elfekszenek a
megdő léssel ellentétben, ahol a növények egy irányban dő lnek meg.
Védekezési lehető ségek: Legfontosabb fertő zési forrás a fertő zött növényi maradvány, így a
legalább három éves vetésváltás az egyik legeredményesebb megoldás. Amennyiben a
vetésszerkezetben kalászos kalászost, esetleg búza búzát követ, fontos a betegség megelő zése
szempontjából a talajmaradványok alászántása. A felszívódó gombaölő szeres csávázás
megfelelő védettséget ad az ő szi fertő zések ellen, a tavaszi idő szakban a betegség tüneteinek
megjelenése idején (szárbaindulás idő szakában) gombaölő szeres állománykezeléssel
védekezhetünk.
Torsgomba (Gäumannomyces graminis)
Első sorban önmaga után vetett búzában okozhat jelentő sebb károkat. Enyhe tél és
csapadékos, enyhe tavasz esetén a fertő zöttség mértéke jelentő sen megnő . Fő ként semleges,
vagy enyhén lúgos kémhatású talajokon léphet fel.
A betegség tünetei: Ő szi fertő zés esetén a levelek sárgulnak. Tavasszal a bokrosodás mértéke
csökken, az oldalhajtások elhalnak. Késő bbi stádiumban a szár alsó részén barna elszínező dés
látható, ami nedves idő járásban nyálkásan rothad. A betegség a gyökereket is károsítja.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó fő ként a fertő zött szármaradványokon marad fenn. A
védekezés megegyezik a szártörő gombánál felsoroltakkal. Az egyoldalú vagy túlzott nitrogén
mű trágyázás a betegséggel szembeni fogékonyságot növeli.
Feketerozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici)
A búza és más kalászosok régóta ismert betegsége. Hazánkban 10-15 évente lép fel
járványosan, ilyenkor a termésveszteség mértéke az 50-60%-ot is meghaladhatja.
A betegség tünetei: A tünetek viszonylag késő n, júniusban jelennek meg. A száron és a
levélhüvelyen eleinte barna apró foltok jelennek meg (szinoním magyar neve, a „szárrozsda”
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
15
is erre utal), melyek az érés közeledtével fekete színű vé válnak. Az apró foltokat a felszakadt
bő rszövet veszi körül.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó elleni rezisztencianemesítést nehezíti, hogy rasszainak
száma a 200-at meghaladja, ennek ellenére a nemesítés jó eredményeket ért el, a jelenleg
köztermesztésben lévő fajták nagy többsége megfelelő rezisztenciális vagy toleráns
tulajdonságokat mutat a kórokozóval szemben. Mivel a fertő zési forrás a növényi maradvány,
így kerülni kell a búza önmaga után történő vetését, vagy ebben az esetben a
szármaradványokat szántással a talajba kell forgatni. A fungicides védekezés felszívódó
gombaölő szerekkel jó hatékonyságú, amennyiben a védekezés a tünetek megjelenése elő tt
közvetlenül, preventív jelleggel történik.
Vörösrozsda (Puccinia triticina)
Hazánkban a leggyakoribb gombabetegség, szinte minden évben fellép kisebb-
nagyobb kárt okozva. A kalászosok közül kifejezetten a búzán károsít.
A betegség tünetei: Első sorban a leveleket támadja meg („levélrozsda”). A levelek színén,
ritkábban a fonákán kerekded, élénkvörös színű , felszakadozó telepek jelennek meg.
Esetenként ezek a telepek már ő sszel megjelenhetnek. Súlyosabb fertő zés esetén a levélszövet
elhal.
Védekezési lehető ségek: Hasonlóan a feketerozsdához, a kórokozóval szemben rezisztens és
toleráns fajták megtalálhatók a fajtaszortimentben. A kórokozó rasszképzésre hajlamos, így a
rezisztencia nemesítés folyamatos. A vegyszeres védekezés preventív és a tünetek
megjelenésének kezdetén végzett felszívódó fungicides kezelésbő l áll.
Sárgarozsda (Puccinia striiformis)
Hű vös, csapadékos éghajlatú országokban a búza legjelentő sebb rozsdabetegsége,
hazánkban csak egyes évjáratokban okozhat jelentő sebb károkat.
A betegség tünetei: A leveleken varrógépöltés-szerű sárga foltok jelennek meg. A sárga foltok
erő sebb fertő zés esetén megjelenhetnek a levél fonákán, a levélhüvelyen, a száron ső t a
kalászon is. Ez utóbbi okozza, hogy a fertő zött búzaszemek vöröses színű ek lesznek, amit a
népnyelv „paprikás búzának” nevez.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó elleni rezisztencianemesítés eredményei némiképp
ellentmondásosak. A vegyi védekezés hasonló a már tárgyalt rozsdabetegségeknél említett
módokkal.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
16
Lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici)
Szinte minden évben károsít hazánkban, az általa okozott terméskiesés mértéke 5-30
% közé tehető . A levélbetegségek közül az első helyet foglalja el.
A betegség tünetei: Már ő sszel megjelenhetnek a levélen a lisztesfehér bevonatú foltok,
pamacsok, melyek késő bb szürkésfehérré változnak. Ezek a foltok a levél felszínérő l
letörölhető k, helyükön sárgás folt marad. A tenyészidő szak elő rehaladtával a fehér bevonat
megjelenik a száron, leveleken, ső t a kalászon is. Gazdasági kárt akkor okoz, ha a
zászlóslevélen is megjelenik a kórokozó gomba.
Védekezési lehető ségek: Döntő lehet a termesztett fajta fogékonysága. A kórokozó elleni
nemesítést megnehezíti, hogy a kórokozó folyamatosan újabb rasszokat képez. Az
agrotechnikai elemek közül az optimális tápanyagellátás és állománysű rű ség a lisztharmat
kártételét csökkenti. A kémiai védekezésnél a kórokozó viszonylag korai megjelenése miatt
már a gyomirtással egymenetben célszerű fungicides védekezés. Késő bb a vegyszeres
védekezés célja a zászlóslevél és a kalász védelme, ebben az esetben kalászhányás idején
szükséges a védekezést elvégezni.
Szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici)
A kórokozó kozmopolita, minden évben megjelenik a búzavetéseken, kisebb-nagyobb
károkat okozva.
A betegség tünetei: Tavasszal – első sorban az alsó leveleken – elő ször sárga, késő bb barna,
világos közepű apró foltok jelennek meg, melyek késő bb elhalnak. A tünetek erő s fertő zés
esetén a felső leveleken, illetve a levélhüvelyen is megjelenhetnek.
Védekezési módok: A kórokozó klimatikus igényeit figyelembe véve el kell kerülni minden
olyan tényező t, ami az állomány mikroklímáját kedvező tlenül befolyásolja. Ennek érdekében
kerülni kell a túlzott tápanyagellátást, az ebbő l adódó megdő lés kedvező feltételeket teremt a
kórokozó számára, csakúgy, mint a túl sű rű állomány. Mivel fertő zött szármaradványokkal
terjed, legalább 3 éves vetésváltás szükséges, illetve ha a vetésforgóban kalászos kalászost
követ, törekedni kell a szármaradványok minél tökéletesebb talajba forgatására. A vegyszeres
védekezés optimális ideje szárbaindulás idejére tehető .
Szeptóriás pelyvabarnulás (Septoria nodorum)
Hazánkban veszélyes kórokozóként számon tartott betegség, az általa okozott
termésveszteség szélső séges esetben az 50%-ot is megközelítheti.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
17
A betegség tünetei: Virágzás után a pelyvaleveleken apró, ovális foltok jelennek meg,
melyeken késő bb szürkésfekete termő testek jelennek meg. A gomba a szembe is behatol, így
a szisztemikus fertő zés következtében a kelő növényeken barnás elhalások láthatók, súlyos
esetben csírapusztulást is okozhat.
Védekezési módok: Megegyezik a szeptóriás levélfoltosságnál tárgyaltakkal, azonban a
kórokozó ellen szisztemikus gombaölő szerekkel történő csávázás elengedhetetlen fontosságú.
Állománykezelés optimális ideje kalászolás kezdete, ebben az idő szakban célszerű a betegség
ellen felszívódó fungicidekkel védekezni.
Búzafuzáriózis (Fusarium graminearum, F. culmorum)
Hazánkban évjáratonként eltérő mértékben károsítanak, ennek ellenére a búza egyik
legveszélyesebb betegsége. A mennyiségi kár mellett jelentő s a minő ségi kár is, ugyanis a
Fusarium-fajok különböző (DON, zearalenon) toxinokat termelnek, melyek az élő
szervezetbe kerülve károsak, az állatoknál ivar- és emésztő szervi károsodást okoz, súlyos
esetben pusztuláshoz is vezethet. A fertő zött takarmányokat az állatok gyakran
visszautasítják. Az említett két kórokozó mellett közel 20 faj okozhatja a fuzáriózis
tünetegyüttest, azonban hazánkban e két faj domináns.
A betegség tünetei: A tünetek már a kelés idő szakában megjelennek, a csíranövény barnán
rothadva torzulva elhal. Szárbaindulás után jelentkeznek a gyökérfertő zés tünetei, melynek
köszönhető en a táblán foltokban találhatók a fertő zött növények, melyeknek gyökere nedves,
nyálkás rothadás kíséretében elhal. A fertő zés jelei a kalászon is megtalálhatók, ebben az
esetben a kalász vagy annak egy része fehéren jelenik meg, a fertő zött rész feletti kalászrész
gyakran elpusztul. Csapadékos idő ben a kalászon rózsaszín penészbevonat látható.
Védekezési módok: Első dleges fontosságú a fertő zésmentes állományból fogott vető mag. A
forgalomba kerülő vető magtételek belső fuzáriumfertő zöttségét a magyar szabvány 20 %-ban
szabja meg. A fajták között a kórokozóval szembeni fogékonyság tekintetében jelentő s
különbségek vannak, azonban rezisztens fajtákkal még nem rendelkezünk. Lehető ség szerint
kerülni kell a kalászos és kukorica elő veteményeket, ezek után történő búzavetésnél
elengedhetetlen a tarlómaradványok minél jobb minő ségű bedolgozása. A belső
szemfertő zöttség ellen szisztemikus hatóanyagú fungicidekkel történő csávázás indokolt. Ez a
csávázás védettséget nyújt a talajból támadó Fusarium-fajok ellen is. A kalászvédelem a búza
növényvédelmi technológia egyik alapeleme, ebben az esetben virágzás kezdetén felszívódó
fungicidekkel kell a védekezést elvégezni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
18
Hópenész (Fusarium nivale)
Első sorban hosszú teleken, hóval borított vagy mélyfekvésű területeken lehet jelentő s.
A betegség tünetei: A hó elolvadása után fehér foltok formájában jelentkezik. A fertő zött
növényeket piszkosfehér bevonat takarja, a levelek a talajhoz simulnak.
Védekezési lehető ségek: A megkeményedett hótakarót vagy jégpáncélt mechanikai úton
(tüskés henger, gyű rű s henger, állatok járatása) fel kell törni, ezzel megelő zhető a betegség
kialakulása.
Kő üszög (Tilletia caries, T. foetida, T. intermedia)
A kórokozó régóta ismert több pázsitfű félén is károsít. A csávázás elterjedésével
jelentő sége egyre csökken.
A betegség tünetei: Kalászhányáskor a növények alacsonyabbak, kékes színű ek. A virágzás
befejeztével a kalászban a pelyvalevelek között a szemek helyett üszögpuffancsok képző dnek,
melyek szétnyomva kenhető ek („zsírosüszög”), kellemetlen szagúak („büdösüszög”). Emiatt
a kalász lazább szerkezetű , kuszának, borzoltnak tű nik (15. ábra). Érés közeledtével az
üszögpuffancs megkeményedik („kő üszög”).
Védekezési lehető ségek: Első dleges fontosságú az egészséges állományból fogott mag, a hazai
vető magszabványban a szántóföldi szemlén észlelt kő üszög a vető magtétel kizárásához vezet.
A kórokozó ellen elegendő a kontakt gombaölő szeres csávázás, mivel a gomba külső
csírafertő ző . A jelenlegi gyakorlatban a széles hatásspektrumú csávázószerek teljes
védettséget adnak a kórokozó ellen.
Törpe kő üszög (Tilletia contraversa)
Hazánkban is elő fordul, jelentő sebb kártételét az utóbbi idő szakban nem tapasztalták.
A betegség tünetei: A fertő zött növények alacsonyak, a hajtások száma jelentő sen megnő . A
kalászban a kő üszöghöz hasonló üszögpuffancsok jelennek meg.
Védekezési lehető ségek: Hasonlóak a kő üszögnél tárgyaltakkal.
Búzaporüszög (Ustilago nuda)
Kozmopolita betegség, mindenütt elő fordul. Az általa okozott termésveszteség elérheti
a 20-25%-ot is.
A betegség tünetei: A jellegzetes, üszkös kalászok már hamarabb megjelennek az
állományban. A szemek helyén hártyával fedett üszögspóra tömeg jelenik meg. A hártyák
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
19
felszakadásával a spórák szétszóródnak, csak a kalászorsó marad a kalászból. A fertő zött
kalászok könnyebbek, így nem bókolnak, mereven felállnak az állományban.
Védekezési lehető ségek: Mivel a gomba virágfertő ző , így a leghatékonyabb védekezési
megoldás a felszívódó hatóanyagú gombaölő szerrel végzett csávázás.
Fahéjbarna levélfoltosság (Dreschlera tritici-repentis)
Első sorban csapadékos évjáratban fertő z, de kisebb-nagyobb mértékben mindig jelen
van a búza állományokban.
A betegség tünetei: A tavaszi idő szakban szárbaindulás idő szakában jelennek meg. A
leveleken apró, világosbarna foltok jelennek meg, melyeket világossárga, klorotikus udvar
vesz körül. A kórokozó elterjedése a levélfelületen végső tünetként levélszáradást okoz.
Védekezési lehető ségek: Fontos a fertő zött szármaradványok minél precízebb aláforgatása. A
vető mag szisztemikus fungiciddel történő csávázása is megfelelő védettséget adhat.
Szárbaindulás kezdetén széles hatásspektrumú felszívódó fungiciddel végzett
állománykezelés is hatásos.
A hálózatos levélfoltosság (Dreschlera teres) tünetei annyiban térnek el a fahéjbarna
levélfoltosságétól, hogy a foltok hálószerű en helyezkednek el, míg a barna levélfoltosság
(Bipolaris sorokiniana) esetében a leveleken apró, barna foltok jelennek meg, mindemellett
jelentő s csírarothadást is okoz.
Az ő szi búza kártevő i
Búza fonálféreg (Anguina tritici)
Első sorban csapadékos években lehet kártételére számítani, de jelentő sége az utóbbi
évtizedekben kisebb.
Károsítás: A búza levelei dugóhúzószerű en csavarodottak, késő bb a fertő zött szár a
fejlő désben lemarad. Érés idő szakában a tünetek hasonlítanak a búzakő üszögére, ugyanis a
szemek helyén tojásdad gubacs képző dik („golyóüszög”), amitő l a kalász borzoltnak tű nik.
Védekezési lehető ségek: Leghatékonyabb megelő zési mód a fertő zésmentes vető mag vetése.
Talajlakó kártevő k
Jelentő ségük nagy, de kalászosokban ritkábban okoznak nagy kárt. Az ide tartozó
fajok első sorban a cserebogarak (Melolonthidae) és szipolyok (Anisoplia spp.) pajorjai, a
pattanóbogarak drótférgei, valamint az áldrótférgek.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
20
Károsítás: A gyökereket és a szár talajfelszín alatti részeit rágják. A károsított növények
eleinte hervadnak, késő bb elpusztulnak.
Védekezési lehető ségek: Fontos a terület tisztán tartása, így a szekunder tápnövények irtásával
a túlélési esélyt csökkentjük. A növényi sorrend helyes megválasztásával az egyedszám
kártételi veszélyhelyzet alatt tartható. A talajlakó kártevő k ellen jó hatékonysággal
alkalmazhatók a szerves foszforsav-észter hatóanyagú talajfertő tlenítő k, melyeknél a
hatékonyság megő rzése érdekében fontos a kijuttatást követő azonnali bedolgozás és az
aprómorzsás talaj.
Vetési bagolylepke (Scotia segetum)
Változó intenzitással károsít, felszaporodás idején jelentő s károkat okozhat.
Károsítás: Tavasszal a fiatal növények földközeli részeit átrágják a lárvák a kelést követő
idő szakban, a kártétel foltokban jelentkezik.
Védekezési lehető ségek: A kártevő egyedszámát a talajlakó kártevő knél alkalmazott
felvételezési módszerekkel (pl. térfogati kvadrátmódszer) kell meghatározni. A tarlóápolási
eljárások nem csak a köztes táplálékforrásokat pusztítják, de a kártevő egyedszámára is
csökkentő hatást gyakorolnak. A talajlakó kártevő k ellen alkalmazott vegyszeres
talajfertő tlenítés (első sorban szerves foszforsav-észterekkel) jó hatású a mocskospajor ellen
is. Erő s fertő zés esetén gyomormérgekkel vagy szerves foszforsav-észter típusú
készítményekkel állománykezelés válhat szükségessé.
Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides)
A laza talajok kivétel mindenütt elő fordulhat, első sorban a búza vetésváltásának
elmaradása esetén.
Károsítás: A búza kelésétő l a szárbaindulásig károsít. Kártétele jellegzetes ún. „csócsárlás”,
mely abból áll, hogy a lárva a búza levelét a talajban képzett függő leges, vékony üregébe
húzza és az erek közötti lágyabb részt kirágja. A visszamaradt erek késő bb összeszáradnak,
összegubancolódnak, kócszerű állapotban maradnak vissza. Színük megbarnul, így messzirő l
észrevehető k a károsított foltok, melyek súlyos fertő zés esetén kipusztulhatnak. A kifejlett
rovar (imágó) is károsít, a kalászokban rágja meg a szemeket, illetve a kalászt széttúrja, de
kártétele kevésbé jelentő s.
Védekezési módok: Amennyiben ő szi kalászost nem követ ő szi kalászos, a kártételi szint
ugrásszerű en lecsökken. Amennyiben 2 db lárva/m
2
egyedsű rű séget meghaladja a létszám,
vegyszeres védekezés válik szükségessé. A hazai rendeletek alapján a kártevő veszélyesnek
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
21
minő sül, így az ellene való védekezés kötelező . A vegyi védekezésnél fontos, hogy az
állománykezelés a fiatalabb lárvák ellen irányuljon. A talajlakó kártevő k ellen irányuló
talajfertő tlenítés hatékonysága is kielégítő lehet. Az állománykezelésnél fontos szempont,
hogy a kórokozó csak szájon keresztüli mérgekkel mérgezhető , mert a kijuttatott vegyszer
csak a táplálkozással jut a kártevő szervezetébe.
Gabonapoloskák (Eurygaster spp.)
A fajok közül a búzán első sorban az osztrák (Erygaster austriaca) és a mórpoloska (E.
maura) károsít. Idő szakos kártevő k, felszaporodás esetén okozhatnak nagyobb kárt.
Károsítás: Kora tavasszal már károsít, a búza hajtásait megszúrja, amitő l az kórosan
burjánzik. A már szárbaindult növények szárát megszúrja, így az elszárad, nem kalászol. A
hasban lévő kalászt is megszúrhatja, ekkor a szúrás feletti kalászrész fehéren elszárad, a
kalász emiatt „zászlós” lesz. Tejes- és viaszérésben a szemeket megszúrja, a szúrás helyén
fekete pont látható, a szem aszottá válik.
Védekezési lehető ségek: Ritkán van szükség vegyi védekezésre, amennyiben szükséges,
bokrosodás és szárbaindulás idő szakában, illetve kalászolás után védekezhetünk.
Fritlégy (Oscinella frit) első sorban kalászosokban, kukoricában és fű féléken károsít. Ő sszel
és tavasszal kártétele nyomán a búza fő hajtása elsárgul, könnyen kihúzhatóvá válik. A
csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) lárvái a búzatő hagymaszerű duzzadását idézik
elő . Az árvakelések irtásával a kártevő k túlélési esélyeit nagyban csökkenthetjük, vegyi
védekezésre ritkán kerülhet sor.
Szalmadarázs (Cephus pigmaeus)
Kalászosokon és fű féléken egyaránt károsít. A lárva a gabonaszár belsejét rágja, ami
miatt a szár idő elő tt sárgul, a kalász kényszerérett lesz, a károsított töveket a szél kitöri. A
kártevő t a talajmű velési eljárások (első sorban a forgatásos mű veletek, fő ként a szántás)
jelentő s mértékben gyérítik.
Szipolyok (Anisoplia spp.)
A szipolyok közül hazánkban jelentő sebb kárt a széles szipoly (Anisoplia lata), és az
osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) okoz. Gyakran lépnek fel tömegesen, lárvájuk polifág
talajlakó kártevő .
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
22
Károsítás: tejesérés után jelennek meg az imágók, melyek a kalászban lévő szemeket rágják,
de jelentő s mennyiségű magot is kitúr a kalászból. A rágott kalászok a kártétel nyomán
borzosnak tű nnek.
Védekezési lehető ségek: az imágó tömeges (10 db/m
2
) megjelenésekor kémiai úton szükséges
védekezni. A lárvák ellen a polifág talajlakó kártevő knél említett talajfertő tlenítéssel
védekezhetünk.
Veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus)
Közismert nevén vetésfehérítő , amit jellegzetes kárképe után kapott. Első sorban a
tavaszi kalászosok fontos kártevő je, de egyes évjáratokban a búzán is károsíthat. Az általa
okozott termésveszteség elérheti a 30-40%-ot is, búza esetében ez az érték 5-10 % között
lehet.
Károsítás: a levélen lévő apró, fekete, nyálkás lárvák (árpacsiga) a levélerekkel
párhuzamosan hámozgatnak, erő teljesebb fellépésük esetén a levelek a hámozgatás nyomán
kifehérednek. A kifejlett egyedek hosszúkás lyukakat rágnak a levélen.
Védekezési lehető ségek: tömeges lárvakelés idején szükséges lehet a védekezés kontakt hatású
vagy gyomorméreg inszekticidekkel. Az imágók ellen tömeges rajzásukkor válhat
szükségessé az állománykezelés.
Mezei pocok (Microtus arvalis)
Első sorban árokpartok füves részein, lucernatáblákban, domboldalakon telepszik meg.
Száraz magvakat, valamint nedves zöld részeket is szívesen fogyaszt. Kis kolóniákban él,
évente 3-6 almot is nevel. A talajmű velés gyéríti állományát, de a búzavetésbe betelepült
egyedek ellen célszerű véralvadásgátló vagy gázosodó készítmények alkalmazása.
Az ő szi búza gyomnövényei
A gyomnövények jelentő s kárt okozhatnak az ő szi búzában. Első dleges károsítás az,
hogy a növénytő l elvonja a tápanyagot és a vizet (versengésre készteti), míg másodlagos
károsításként a betakarítás megnehezítése, a betakarított termény szennyezése jelentkezik.
Egyes gyomok magjai mérgező ek, melyek a takarmányba kerülve az állatoknál különböző
betegségeket idézhetnek elő .
A gyomok faji összetétele a búza vetésekben jelentő s változásokon ment keresztül az
utóbbi évtizedekben. A gyomfelvételezések alapján a búzavetésekben az ebszikfű (Matricaria
inodora) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) jelentő s mértékű elő retörését lehet
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
23
megfigyelni csakúgy, mint az árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus) és a vadzab (Avena
fatua) esetében.
Csapadékos ő szi idő járás esetén az ő sszel kelő kora tavaszi (T
1
) gyomnövények –
fő ként a veronika fajok (Veronica spp.), és a tyúkhúr (Stellaria media) – nagy felületen
megjelenhetnek a vetésekben. Hasonló körülmények között a T
2
-es (ő sszel vagy tavasszal
csírázó nyáreleji) gyomok – első sorban az ebszikfű (Matricaria inodora), pipacs (Papaver
rhoeas), ragadós galaj (Galium aparine) és a nagy széltippan (Apera spica-venti) fajok
jelentenek nagyobb veszélyt – tömegesen jelennek meg.
Tavasszal ehhez a gyomtársuláshoz csatlakoznak a tavasszal kelő nyáreleji gyomok –
vadzab (Avena fatua), vadrepce (Sinapis arvensis) –, valamint a tavasszal kelő nyárutói
gyomok, melyek közül kiemelhető k a keserű fű -fajok (Polygonum spp.), parlagfű (Ambrosia
artemisiifolia) és az árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus). Az évelő gyomfajok közül
az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a mezei aszat (Cirsium arvense) okoznak
jelentő sebb problémát a búzaállományokban. A nád (Phragmites australis) terjedésével is
számolni kell, az ellene való védekezés nehéz. Az ő szi búza táblaszintű gyomfelvételezéseit
kora tavasszal kell kezdeni, amikor az áttelelt gyomállományt vesszük számba, ezt követő en
bokrosodás idő szakában felvételezzük a kétszikű gyomfajokat, majd a szárbaindulás után a
vadzabbal erő sen fertő zött területeket kell számba venni.
Betakarítása
A búza betakarítási idejének meghatározásakor a legfontosabb szempont a szemek
érettségi állapota. A tápanyagok beépülése a szembe a viaszérésig tart (ilyenkor a szem
nedvességtartalma kb. 20 %). Az érés további szakaszában tápanyagok már nem épülnek be a
szembe. A legnagyobb termésmennyiséget teljesérésben, a legjobb minő séget (legnagyobb
sikértartalom) pedig viaszérésben betakarított búzánál kapjuk. A betakarítási idő
megválasztásakor a mennyiségi-minő ségi szempontokat is össze kell hangolni. A viaszérés
végén-teljesérés elején betakarított búzából már megfelelő en nagy mennyiséget még jó
minő ségben kapunk.
A gabonák betakarítási idejének megválasztásánál a mennyiségi-minő ségi szempontok
mellett figyelembe kell venni a rendelkezésre álló gép- és szárító-tároló kapacitást, a
növényvédelmi helyzetet, az idő járást és a fajták érésidejét.
A betakarítás egymenetes gabonakombájnnal történik július elején-közepén. A
kombájn beállítását úgy kell elvégezni, hogy a betakarítási veszteség 4 % alatti legyen. A
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
24
motolla fordulatszáma arányos legyen a haladási sebességgel. A kombájn munkáját jól
mutatja a talajon lévő elhullott szemek száma, a cséplés minő sége, valamint a törekben és a
szalmában maradt szemek mennyisége.
Szárítása szükséges lehet, ha a búzát magas nedvességtartalom mellett takarították be,
például, ha a betakarítás idején csapadékos az idő járás. A búzát 14-15% szemnedvesség-
tartalom elérésig kell szárítani. A kukorica szárítására használt szárítók a búza szárítására is
használhatóak.
A betakarítás után visszamaradó szalma betakarítása is többféle módon lehetséges.
Szalmalehúzókkal a szalmacsomók lehúzása és a tábla szélén való kazlazás; a renden hagyott
szalma járva bálázása; a bálázott szalma lehordása majd kazlazása; a szalma felszecskázása és
szétszórása, vagy a szecskázott szalma lehordása.
1.5. A búza minő sége
A búza megfelelő minő sége iránti igény azon alapul, hogy fő felhasználási területe a
kenyérsütés és egyéb sütő ipari termékek elő állítása. Akkor jó minő ségű a kenyér, ha a lisztbő l
minél nagyobb tömegű tészta dagasztható (nagy a liszt vízfelvevő képessége), a tészta jól
nyújtható, rugalmas, alakját megtartja, a kelés közben keletkező gázok tartósan fellazítják a
tésztát, ezért a kenyér térfogata nagy, a bél szivacsos. A búzák minő ségének meghatározására
különböző fizikai és kémiai vizsgálatok alkalmasak (4. táblázat).
Hektolitertömeg (száz liter mennyiségű gabona tömege): Értékébő l következtetni
lehet a búzából nyerhető liszt mennyiségére. A nagyobb hektolitertömeg általában jobb
minő séget jelent. A hektolitertömeget befolyásolja a szemek sű rű sége, nedvességtartalma,
szemnagysága, a szemek alakja, teltsége, a szemek kiegyenlítettsége (hézag-térfogat), a héj
simasága, stb.
Nedvességtartalom: Az ő szi búzát 14,5% szemnedvesség-tartalom mellett lehet
tárolni, betakarítás után az átvételi ár is 14,5% nedvességtartalomra vonatkozik. A
nedvességtartalom meghatározása automata nedvességmérő készülékkel vagy
szárítószekrényben 105 °C-on 3 óráig kell súlyállandóságig szárítva lehetséges.
Keverékesség: A búzamintából ki kell választani minden idegen anyagot, amelyik
nem fajazonos, nem egészséges, vagy károsan befolyásolja a búza felhasználását. Meg kell
mérni az összes és az idegen alkotórészek tömegét.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
25
4. táblázat A búzaminő ség jellemző paraméterei (Győ ri Z.)
Hektolitertömeg (kg/hl) 65-85
Nedvességtartalom (%) 12-18
Nyersfehérje-tartalom (%) 9-16
Minő ségi értékszám (Farinográfos = FÉ, Valorigráfos = VÉ)
A
1
A
2
javító
B
1
B
2
feldolgozható, kenyérsütésre alkalmas
C
1
C
2
javítandó
85-100
70-84,9
55-69,9
45-54,9
30-44,9
0-29,9
Sikértartalom (%) 0-50
Sikérterülékenység (mm/óra)
kicsi
közepes
nagy
<2
2-5
>6
Próbasütés
Cipótérfogat (cm
3)
Alaki hányados (szélesség/magasság)
700-1200
1,8-2,1
Zeleny-féle szedimentációs térfogat (ml) 5-90
Esési szám (s)
enzimszegény
jó sütő ipari célokra
savanyítás után alkalmazható
sütő ipari célokra alkalmatlan
>400
300-400
200-300
<200
Acélosság: 100 db búzaszem kettévágásával megállapítják a vágási felület
segítségével az acélos és a lisztes szemek arányát. Az acélos szemek nagyobb fehérje-,
sikértartalommal rendelkeznek.
Hamutartalom (hamualkotók): A megdarált lisztmintákat 550 °C-on hamvasztó-
kemencében hamvasztják, amíg a szervesanyagok 3-5 óra hossza alatt elégnek. A megmaradt
hamuanyagok mennyiségét százalékban adják meg.
Nyersfehérje (aminosav-összetétel): Nedves roncsolással meghatározzák a minták
nitrogéntartalmát, a nitrogéntartalom megszorozva 5,7-tel adja a búza nyersfehérje-tartalmát.
Nedves sikér mennyisége és terülése: 24 g lisztbő l vízzel tésztát gyúrnak, majd
vízsugárral selyemszitán keresztül a vízoldható anyagokat kimossák. A visszamaradt, vízben
nem oldható alkotórész a nedves sikér, mennyiségét százalékban határozzák meg. A sikér
mennyisége a búzafajták nagyon fontos minő ségi mutatója, a magas, 34 %-nál nagyobb
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
26
sikértartalmú lisztbő l javító minő ségű liszt nyerhető . A javító minő ségű liszt alkalmas a
gyengébb minő ségű lisztek feljavítására. A sikér mennyisége mellett nagyon lényegesek a
sikér tulajdonságai is. A terülékenység vizsgálatánál 5 g nedves sikérbő l kézzel golyót
formálnak, és üveglap alá helyezik. Az üveglap alatt elhelyezett milliméter-papír segítségével
egy óra elteltével határozzák meg a sikérgolyó átmérő jét.
Farinográfos érték és minő ségi osztály: A meghatározásra alkalmas mű szer a
Hankóczy-féle farinográf vagy valorigráf. A készülék egyidejű leg alkalmas a lisztbő l gyúrt
tészta kialakulási idejének, a sikér minő ségének és a sikér ellágyulásának meghatározására. A
készülék dagasztócsészéjébe lisztet helyeznek, és víz hozzáadásával dagasztani kezdik,
közben megmérik, hogy 50 g liszt mennyi vizet képes felvenni a dagasztás során az 500-as
konzisztenciájú (keménységű ) tészta kialakulásáig. A farinográf egy diagramot rajzol,
amelynek segítségével a tészta vízfelvevő képessége és dagasztási tulajdonságai olvashatóak
le. A „T” terület alapján táblázatból határozzák meg a minő ségi értékszámot és sorolják be a
búzákat a hat minő ségi értékcsoportba. (A
1
-A
2
javító, B
1
-B
2
malmi, C
1
-C
2
takarmány búzák).
Esésszám: A búzaszem szemmel nem látható, de már megkezdő dött csírázásáról és a
csírázással együttjáró magban végbemenő biokémiai folyamatokról ad információt. A
Hagberg-féle esésszám-meghatározó készülék egy speciális merülő viszkoziméter, amely
meghatározott hő mérsékleten és idő tartammal elcsirizesített liszt-víz keverékben méri az
ejtő test süllyedésének idő tartamát másodpercben kifejezve. Alacsony esésszámú lisztbő l nem
lehet jó minő ségű kenyeret sütni.
Szedimentációs érték (Zeleny-féle szám meghatározása): A módszer alkalmas a búza
minő ségének becslésére, fő leg fajtanemesítési kísérletekben és agrotechnikai kísérletek
kiértékeléséhez használják. A vizsgálatkor egy rázóhengerbe lisztet, vizet és vegyszereket
(indikátor, tejsav, alkohol) helyeznek el, rázatás után megmérik a sikér tejsavas oldatban
történő duzzadását, ülepedését. Az üledék térfogatát mm-ben fejezik ki, minél magasabb az
értéke, annál jobb a liszt minő sége.
Próbacipó sütés: 300 g lisztbő l vízzel, 9 g élesztő bő l és 6 g sóból kenyeret sütnek,
majd a próbacipó vizsgálatakor megmérik a kenyér térfogatát, érzékszervi úton
meghatározzák a cipó szagát és ízét.
Mikotoxinok: A búza érésének idején a kedvező tlen idő járás (eső s, nedves, párás)
illetve nem megfelelő tárolási körülmények között a gombák (fuzárium) mikotoxinokkal
fertő zhetik a búzát. A gombák által termelt méreganyag rendkívül veszélyes, már igen kis
mennyiségben komoly következményei vannak a fertő zött búza fogyasztásának.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
27
2. Ő szi árpa (Hordeumvulgare L.)
2.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
Az árpa első termesztett formái i.e. 8000-7000 között jelentek meg, körülbelül a
búzával egyidő ben, a Közel-Keleten, Mezopotámiában, a mai Irak, Irán, Dél-Törökország,
Jordánia területén. A kultúrárpa nagyon gyorsan elterjedt az új kő korban a Közel-Keleten,
átkerült Egyiptomba, illetve Törökországon és Görögországon keresztül eljutott Európába. Az
árpát Európában elő ször az Égei-tenger partvidékén termesztették. Az ő si forma kétsoros volt,
a kultúrába vétel után alakult ki a hatsoros árpa. Az ókorból fenmaradt leletek tanúsága szerint
abban az idő ben a legelterjedtebb termesztett gabonaféle az árpa volt. A rómaiak fontos
tápláléknövényként termesztették.
Az árpa változatai, fajtái gyakorlatilag az egyenlítő tő l a sarkkörig termeszthető k. A
magashegységekben több ezer méter magasságig termesztik, például a Himalájában kb. 5000
méterig megtalálható.
Az árpa jelentő sége
- Termő területe mintegy 55-70 millió hektár a világon. A vetésterület nagysága szerint a
gabonafélék között – a búza, a rizs és a kukorica után - a negyedik helyet foglalja el. A
80-as, 90-es évekhez képest kis mértékű visszaesés figyelhető meg a vetésterületét
tekintve.
- A rövidnyarú északi tájakon fontos kenyérgabona; a déli, melegebb országokban fő leg
takarmánygabonaként hasznosítják.
- Az árpa jelentő s a monogasztrikus állatok takarmányozásában, nagy a nyersrost- és
vitamintartalma. Ízletessége, illetve a fehérje elő nyös aminosav-összetétele miatt a
sertés- és baromfitenyésztésben nélkülözhetetlen. Takarmányértéke a búzáét
meghaladja. Lizintartalma magasabb, mint a búzáé.
- A kukorica és az ő szi árpa takarmányként jól kiegészíti egymást. (például aminosav
összetételben).
- Az ő szi árpa jelentő ségét növeli, hogy a búzánál rövidebb tenyészideje miatt,
szárazabb viszonyok között is biztonságos termést ad.
- A talaj minő ségére kevésbé érzékeny, mint a búza. Az intenzitás alacsonyabb fokán
termesztve, a búzánál nagyobb termést képes adni, megfelelő szárszilárdságú fajták
alkalmazása mellett.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
28
- Gabonakoncentrált vetésforgókban a nyári munkacsúcsot (betakarítás) jobban
széthúzza, a gabona elő veteményekre kevésbé érzékeny, az ő szi búza után is nagy
termést ad.
Magyarországon az utóbbi években körülbelül 150-200 ezer hektáron termesztjük.
Jelentő s szerepe van a takarmányozásban, kisebb arányban étkezési és ipari célra is
használjuk.
2.2. Az ő szi árpa rendszertana, alaktana és egyedfejlő dése
Rendszertana
Az ő szi árpa (Hordeum vulgare L.) egyszikű növény, a pázsitfű félék (Poaceae)
családjába, ezen belül az árpák (Hordeum) nemzetségébe tartozik. A nemzetségben az
elismert fajok száma a folyamatos revíziók miatt változó, de 30-40 közé tehető . A különböző
földrajzi területeken megtalálható fajok száma Európában és Délnyugat-Ázsiában 5, Dél-
Amerikában 15, Észak-Amerikában 4, Közép- és Kelet-Ázsiában 3, Dél-Afrikában 1.
A kultúrárpa a vadárpából (Hordeum vulgare subsp. spontaneum) alakult ki. A faj
rendkívül változatos, ezért sokféleképpen csoportosították. A ma elfogadott felosztása a
következő :
Hordeum vulgare L.
- subsp. spontaneum vadárpa, hazánkban gyomnövényként fordul elő . A
kultúrárpák gyomnövényeként, azokkal keresztező dve hozta létre a korábban önálló ő si
fajként (Hordeum agriocrithon) kezelt hatsoros hibrid árpát.
- subsp. vulgare termesztett árpa
- convar. vulgare szinonímái: H. hexastichon, H. tetrastichum,
H. polystichum, négy és hatsoros árpák, Magyarországon ő szi árpaként általánosan
elterjedtek.
- convar. distichon szinonímái: H. distichon, H. vulgare subsp.
distichum, kétsoros árpa, Európában, így hazánkban is első sorban sörárpa, a világban
egyébként élelmiszer- és takarmánynövény.
Alaktana
A növény felépítése a pázsitfüvekre jellemző en alakul. Bojtos gyökérzete van. A
gyököcskébő l fejlő dő valódi gyökér a talajban igen mélyre, akár 2 méter alá lehatol. A
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
29
gyökértömeg legnagyobb részét a szikközépi szárból eredő másodlagos gyökerek vagy
mellékgyökerek adják, ezeket gyakran csíragyökereknek is nevezik. A csíragyökerek végzik a
víz- és tápanyagfelvétel nagyrészét, így nagyon fontos szerepük van a növény vízellátásában
és tápanyagfelvételében.
A szikközépi szár feletti nóduszokból fejlő dnek a csomógyökerek, melyek szintén
hajtáseredetű mellékgyökerek. Ezek fő képpen a talajszintet hálózzák be, a növény
támasztásában és a vízfelvételben töltenek be jelentő s szerepet. Az ő szi árpa gyökérzete a
tavaszi árpáénál sokkal dúsabb, fejlettebb. A gyökértömeg a virágzás idő szakában a
legnagyobb.
Szára a fű félékre jellemző szalmaszár, belül üreges, csak a szárcsomókban tömör.
Magassága 70-150 cm között lehet, a mai ő szi árpa fajták magassága általában 80-110 cm
között van. A szár állóképessége fontos fajtatulajdonság, mivel az ő szi árpa nagyon könnyen
megdő l. Általában a magasság és a szárszilárdság között negatív összefüggés tapasztalható, az
alacsonyabb fajták kevésbé hajlamosak a megdő lésre.
Az árpa fő hajtása a bokrosodás
idő szakában elágazik. Az oldalhajtások a
talajfelszín alatt, a fő hajtás első vagy
második nóduszából, az úgynevezett
bokrosodási csomóból indulnak. A
bokrosodási csomó talajbani helyzete
jelentő sen befolyásolja a télállóságot,
hazánkban általában 2-4 cm mélyen
helyezkedik el.
Az ő szi árpa levélzete a tavaszi
árpáénál fejlettebb. A levelek száma
általában 6-8. A levél három részre
tagolható, a levélhüvelyre, a levéllemezre,
és a nyelvecskére. A levélhüvely
módosult levélalap, amely körülöleli a
szártagot, széleivel nem nő össze,
többnyire nyitott. A tavaszi árpához
képest kevésbé szorosan öleli a szárat, így
annak szilárdításában kisebb szerepe van.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
30
A levélhüvely korai elhalása jelentő s szárszilárdsági problémát okozhat az ő szi
árpánál. A levéllemez és a levélhüvely csatlakozásánál található a nyelvecske. A nyelvecske
szorosan a szárhoz simulva megakadályozza, hogy a levélhüvely és a szár közé víz kerüljön.
A levéllemez alapjánál, két oldalon helyezkednek el a fülecskék. Az árpa fülecskéi a
gabonafélék között a legfejlettebbek, világos, sárgásfehér színű ek.
Virágzata kalász, ami összetett virágzat, füzéres füzér. A kalászpadkákon három-
három egyvirágú kalászka helyezkedik el. A
hatsoros és négysoros árpák esetében mind a
három kalászka fertilis és termést hoz. A
négysoros árpa kalászában a szélső kalászkák
egymás alá csúsztak, ferdén egymás alá
rendező dtek, ezért a kalász közel négyoldalúan
összenyomottnak látszik. Mivel mind a három
kalászka termékeny, szabálytalan hatsorosnak is nevezik.
A hatsoros árpák három-három kalászkájában fejlő dő szemek külön sort alkotnak, így
alakul ki a hat sor. A kétsoros árpáknál csak a középső kalászka termékeny, a két szélső steril.
A külső toklász hosszú szálkát visel, a szálka hosszúsága elérheti a 18-20 cm-t is.
Az árpa túlnyomóan öntermékeny, zömében már hasban megtermékenyül, de több-
kevesebb idegen beporzás is elő fordul, ami a nemesítés során nagy jelentő ségű .
Az árpának a búzához hasonlóan szemtermése van, vagyis a maghéj a terméshéjjal
összenő tt. A búzától eltérő en azonban a szemtermésre szorosan rátapadt a pelyva, az csak
nehezen távolítható el. A termés fehérjetartalma valamivel nagyobb, mint a búzáé, 11-14 %.
Vannak csupasz változatok is, ezek fehérjetartalma elérheti a 15 %-ot is. A termés sikérszerű
fehérjét keveset tartalmaz, ezért önmagában kenyér nem készíthető belő le. A fehérje
aminosav összetétele a többi gabonaféléhez hasonlóan viszonylag kedvező tlen, esszenciális
aminosavakban viszonylag szegény. Az egyik jellemző árpafehérjéje a hordein, lizinbő l és
treoninból kevesebbet tartalmaz az egygyomrú állatok igényéhez képest.
A hatsoros fajták termése egyöntetű fejlettségű , de méretük, ezerszemtömegük kisebb,
mint a kétsorosaké. A négysoros árpák kalászában a szemek a kalászban elfoglalt helyüktő l
függő en eltérő méretű ek, ezért a csírázásuk sem egyöntetű . A középső szemek nagyobbak, a
két oldalsó kevésbé telt. Söripari felhasználásra ezért kevéssé alkalmasak. A kétsoros fajták
szemmérete sokkal kiegyenlítettebb, ezerszemtömegük nagyobb.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
31
2.3. Termő helyigény
Talajigénye
Talajigény tekintetében a búzához hasonló, azonban a legjobb talajokról a kukorica és
búza kiszorítja. Az ő szi árpa jól hasznosítja a gyengébb talajokat is, ezért gyakran a rosszabb
adottságú területekre kerül. Homoktalajokon és gyenge termékenységű , savanyú barna
erdő talajokon a búzánál több termést ad. A rossz vízgazdálkodású, sekély termő rétegű ,
erodált talajokon az ő szi búza helyett az ő szi árpa termesztése javasolható, jobb
szárazságtű rése, jobb tápanyaghasznosító képessége miatt.
Nem javasolt a termesztése a mélyfekvésű , hideg, nehezen felmelegedő területeken,
láptalajokon, kötött réti talajokon, sziken, a 0,8% humusztartalmat el nem érő
homoktalajokon, valamint tavaszi vízállásos területeken.
Vízigénye
A kelés és az ő szi fejlő dés szempontjából döntő fontoságú a szeptemberi, októberi
csapadék mennyisége. A száraz talaj miatt késő n kikelt árpa bokrosodása nem megfelelő ,
télállósága gyenge.
Vízigénye április-májusban, a szárbaindulás és kalászolás közötti idő szakban a
legnagyobb. A száraz tavasz visszafogja a fejlő dését, a kisebb vegetatív tömeg kisebb termést
eredményez. Mindezek mellett a száraz tavaszt jobban bírja, mint a tavaszi árpa. A májusi-
júniusi sok csapadék, különösen a heves eső zések, gyakran okoznak szárszilárdsági
problémát, ilyenkor könnyen megdő l az árpa, és csökken a termés.
Korai érése és betakarítása következtében a hazánkban nagy valószínű séggel
bekövetkező júliusi aszály ritkábban károsítja, mint a többi gabonát.
Hő igénye
Az ő szi árpa az ország egész területén termeszthető , azonban az Északi-
középhegységben és az Alpokalján nagyobb a kifagyás kockázata. Hő összeg igénye nem
nagy, a gabonafélék között első ként aratható. Télállósága gyengébb, mint az ő szi búzáé, vagy
a rozsé. Hótakaró nélkül -7 °C alatt károsodhat, -15 °C-os hő mérsékleten komoly kárt
szenved, esetleg ki is pusztul. A télállósága különösen akkor nem megfelelő , ha nem
optimális fejlettségben megy a télbe. A túl fejlett, buja állomány éppúgy könnyebben szenved
fagykárt, mint a nem kellő en fejlett állapotú árpa. Fagyzugos területekre, északi lejtő re nem
való.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
32
Az idő járás okozta termésingadozása elég nagy, meghaladja a búzáét. Kedvező
számára a viszonylag meleg március és hű vös április.
Az ő szi árpa jarovizációs idő szaka rövidebb, mint az ő szi búzáé, ezért vannak járó
típusú fajták is, melyek tavasszal elvetve is hoznak termést.
2.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
Az ő szi árpa az elő veteményre az ő szi búzánál kevésbé igényes. A búzánál jobban
bírja a kalászos utáni termesztést is.
Jó elő veteményei a repce, a zabos bükköny, a len a mák, a korai burgonya, a korán
feltört lucerna és a borsó. Borsó után ritkán kerül, inkább ő szi búzát vetnek a borsót követő en.
A legjobb ő szi árpa elő vetemények egyben jó búza elő vetemények is, és inkább a búzát
részesítik elő nyben. Amennyiben borsó vagy egyéb hüvelyes növény, illetve lucerna után
kerül, a nitrogén trágyázásra fokozott figyelmet kell fordítani, csökkenteni szükséges az
adagot, mivel megnő a megdő lés veszélye.
Közepes elő veteményei a silókukorica, korai szemeskukorica, burgonya, kender, ő szi
búza, ő szi árpa, zab, rozs.
Rossz elő veteményei általában a késő n lekerülő kultúrák. Az augusztus 1-je után
betakarított növények után az ő szi árpa számára jó magágyat készíteni nem lehet.
Ide sorolhatók a kukorica, a cukorrépa, a kétszer vetett búza, az ő szi árpa, tavaszi árpa.
Az ő szi árpa korai lekerülése, kevés szármaradványa, viszonylag kicsi vízfogyasztása
miatt a legtöbb növénynek kiváló elő veteménye. Kalászosok lehető leg ne kerüljenek utána.
Koraisága lehető vé teszi másodnövények termesztését is, például csemegekukorica,
silókukorica, szudánifű , takarmányrepce, de kedvező feltételeket teremt a zöldtrágyanövények
(olajretek, napraforgó, tavaszi repce, mustár, csillagfürt) vetésének is.
Tápanyagellátás
A foszfor felvétele a tenyészidő szak elején viszonylag nagy, a második csúcs a
virágzás-szemképző dés idejére esik. Káliumból a vegetatív szakaszban vesz fel legtöbbet az
árpa.
A megfelelő kálium-ellátottság kedvező hatással van az ő szi árpa télállóságára és
szárszilárdságára.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
33
Az ő szi árpa fajlagos tápanyagigénye (a talajból kivont tápanyag mennyisége) 100 kg
termésre + melléktermékre (szalma) vonatkozóan
N 2,2 kg/100 kg
P
2
O
5
1,6 kg/100 kg
K
2
O 2,3 kg/100 kg
CaO 0,6 kg/100 kg
MgO 0,3 kg/100 kg
A kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan (hatóanyag):
N 70-100 kg/ha
P
2
O
5
50-70 kg/ha
K
2
O 70-100 kg/ha
A foszfor és kálium kijuttatása hagyományosan ő sszel, az alapmű velés elő tt történik.
A nitrogén mű trágyát célszerű megosztva kijuttatni. Az ő szi-téli idő szakban a nitrátok
kimosódása évjárattól függő en nagymértékű is lehet, ezért részben gazdaságossági, részben
környezetvédelmi okokból szükséges a nitrogén adag megosztása. A tervezett mennyiség 20-
30%-át ő sszel, a foszfor és kálium trágyákkal együtt, 50-70%-át kora tavasszal, 0-30%-át
szárbainduláskor adjuk ki.
Talajelő készítés
Az ő szi árpa számára a talaj elő készítése az ő szi búzához hasonlóan történhet, néhány
eltérés figyelembe vételével.
Az ő szi árpát általában a búzánál gyengébb minő ségű talajokon termesztik. A rosszabb
talajadottságok miatt nehezebb a talajmű velést optimális minő ségben elvégezni.
Az ő szi búzánál korábbi vetése miatt kevesebb idő áll rendelkezésre a szükséges
talajmunkák elvégzésére, ezért fokozott figyelmet igényel.
A talajmunkák során különösen fontos a talajnedvesség megő rzése, mert a csírázáshoz
az árpaszem saját tömegének 50%-át kitevő vízmennyiséget vesz fel, és vetésének
idő szakában hazánkban általában száraz a talaj, viszonylag kis valószínű séggel hull csapadék.
Korán lekerülő elő vetemény után, pl. korai burgonya vagy repce, nagyon fontos a
tarlóhántás mielő bbi elvégzése. A tarlóhántás eszköze lehet tárcsás borona+ gyű rű s henger,
vagy szántóföldi kultivátor + gyű rű s henger. Mélysége 10-12 cm. A kapcsoltan húzott
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
34
gyű rű shengerrel történő lezárás nagy fontosságú a talaj nagy mélységű kiszáradásának
megakadályozása szempontjából.
Amennyiben a tarló gyomosodása szükségessé teszi, a tarlót ápolni is el kell, ehhez
ugyanazok az eszközök használhatóak, mint a tarlóhántás esetében. A tarlóápolást
fokozatosan mélyítve célszerű végezni, így nyár végére elérhető az ő szi árpa számára ideális,
20-24 cm mélységű , porhanyós, jó kultúrállapotú, megmű velt talajréteg.
Az ő szi árpa nem igényli feltétlenül a mélymű velést. Az alapmű velés lehet 20-25 cm
mélységű szántás, vagy forgatás nélkül, nehézkultivátoral és tárcsával is elérhetjük ezt a
mű velési mélységet.
Az ekével történő alapmű velés elkerülhetetlen a következő esetekben:
- ha sok szármaradványt hagyott az elő vetemény
- amennyiben kalászos gabona az elő vetemény, növényegészségügyi okok miatt
- ha zöldtrágya, esetleg istállótrágya beforgatása szükséges
- szár- és gyökértarackos évelő gyomok nagy tömegű elő fordulása esetén
A magágy nyitásához használhatók a kombinátorok, ásóboronák. Amennyiben sok
szármaradvány van a területen, a csillagkerekekkel szerelt ásóborona jobb minő ségű munkát
végez, mint a kombinátor.
A munka során törekedni kell az egyenletes mélységig lazított, aprómorzsás,
tömörített alapú magágy létrehozására. A magágy készítésével starter mű trágyák, esetleg
egyéb vegyszerek bedolgozása is megvalósítható.
Vetés
Lehető leg első osztályú, egyöntetű nagyságú, betegségektő l mentes vető magot
vessünk. A maggal terjedő betegségek megelő zésére fontos a vető mag csávázása is.
Az ő szi árpa az ő szi gabonák közül kiemelkedik korai vetésével. A korai vetés azért
szükséges, mert az ő szi árpa bokrosodása legnagyobb részben ő sszel megy végbe, a tavaszi
bokrosodás a kitavaszodástól függ, de kevéssé jellemző , mivel tavasszal nagyon gyorsan
szárba szökik. A megfelelő ő szi fejlettséget elért árpa jobban bírja a telet, kisebb a kifagyás
veszélye.
Hagyományosan augusztus végén - szeptember elején vetették. A ma termesztett
fajták esetében az optimális vetésidő szeptember végére, október elejére tehető , attól függő en,
hogy az ország melyik részén történik a vetés. Az ország északi részében szeptember 20-30
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
35
közé, az ország középső részén szeptember 25-október 5 közé, a déli országrészben október 1-
10. közé esik az optimális vetésidő .
A túl korai vetés azt eredményezi, hogy az árpa túlfejlett állapotban megy a télbe, ami
fokozza a kipállás, kifagyás veszélyét a téli idő szakban. A túlfejlett állományban a
gombafertő zések, illetve bizonyos kártevő k ő szi-téli elterjedése is nagyobb mértékű lehet.
Egyes vélemények szerint a szeptember 25. elő tti vetések esetében, az ország északi részében
is már nagyobb a kockázata a túlfejlő désnek, és az ebbő l következő télállósági problémáknak.
5. táblázat Az ő szi árpa vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő szeptember 20-október 5.
Sortávolság (cm) 12 vagy 15,4
Vetésmélység (cm) 3-5
Csíraszám (millió
db/ha)
4,5-6,0
a magasabb csíraszám csak
kedvező tlen feltételek között
ajánlott
Ezerszemtömege (g) 37-42
Sortávolsága a gabonáknál általánosan alkalmazott 12-15,4 cm. Mű velő utas
termesztése nagyobb táblákon indokolt lehet. A kivetendő csíraszám 4,5-6,0 millió csíra
hektáronként. A vető mag mennyisége 190-250 kg/ha. A vetésmélység 3-5 cm.
Növényvédelme
Az ő szi árpa betegségei
Az ő szi árpa vírusbetegségei
Árpa csíkos mozaik (Barley stripe mosaic virus)
Világszerte gyakori, hazánkban is elő fordul. A leveleken sárga, sárgásszürke
elszínező dések jelentkeznek, a beteg növény kisebb, a kalász sok esetben steril. Védekezés az
egészséges vető mag vetése és rezisztens fajták használata.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
36
Árpa sárga törpülés (Barley yellow dwarf virus)
Nagy gazdasági jelentő ségű , mindenütt elterjedt betegség. Az általa okozott kár
elérheti az 50 %-ot is.
A betegség tünetei: A növények levelein sárga, esetenként vörösödő foltok jelennek meg. A
fertő zött növények törpék maradnak, a kalász fejletlen, sok esetben steril.
Védekezési lehető ségek: Toleráns, illetve rezisztens fajták termesztése, valamint a vírust
terjesztő levéltetvek irtása.
Az ő szi árpa gombabetegségei
Árpa levélcsíkosság (Drechslera graminea)
Elterjedt betegség, de ritkán okoz nagy károkat.
A betegség tünetei: a levéllemezen hosszú, sárga csíkok, melyek késő bb megbarnulnak,
nekrotikussá válnak. A levélcsúcs felhasad, végül levélszáradás következik be. Jellegzetes
tünet a kalászok elhalása.
Védekezési lehető ségek: a vető magcsávázás elengedhetetlen fontosságú. Súlyosabb esetben
szárbaindulás idő szakában fungicides állománykezelésre lehet szükség.
Árpa hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres)
A Drechslera-fajok közül a legjelentő sebb, az általa okozott gazdasági kár a
legjelentő sebb. Szinte minden évben jelen van az árpa állományokban, csapadékos években
okoz nagyobb kárt.
A betegség tünetei: A leveleken barna foltok jelennek meg, melyek késő bb hálózatos
elhaláshoz, végül a levél pusztulásához vezet.
Védekezési lehető ségek: A vető magcsávázás mellett elengedhetetlen fontosságú a fertő zött
szármaradványok talajba forgatása. A vetésváltásban kerülni kell a kalászos elő veteményt,
amennyiben mégis ez következik be, a szármaradványokat célszerű szántással a talajba
dolgozni. Vegyszeres állománykezelés a szárbaindulás idő szakában válhat szükségessé.
A fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis) és a barna levélfoltosság
(Bipolaris sorokiniana) tüneteit az ő szi búzánál ismertettük.
Rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis)
Elterjedt betegség, hazánkban az árpa mellett a búzán is okoz károkat, de a kártétel
mértéke viszonylag alacsony.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
37
A betegség tünetei: A levéllemezen trapéz alakú, levélerek által nem határolt kékesszürke,
vizenyő s foltok képző dnek. A foltok közepe kifakul, sárgás színű lesz, széle sötétbarna,
esetenként indigószínű . Fiatal növények esetében a levéllemez fertő ző dése miatt
leforrázáshoz hasonló képet mutat foltokban a táblán. Súlyos esetben a foltok megjelennek a
levélhüvelyen, ső t a pelyvaleveleken is.
Védekezési lehető ségek: Mivel a kórokozó a kalászosok mellett több fű félén is károsít, így
fontos a megfelelő vetésváltás és a tarló feketén tartása. A vető magcsávázás a kórokozóra
gyérítő hatást fejt ki, de leghatékonyabb védekezési mód a tünetek megjelenésének kezdetén
végzett fungicides állománykezelés.
Árpa fedettüszög (Ustilago hordei)
Az egész világon elterjedt betegség, de jelentő sége nagyban csökkent a rezisztens
fajták és a vető magcsávázás elterjedésével.
A betegség tünetei: A fertő zött növények késő bb kalászolnak, ellentétben a porüszögökkel,
ahol a fertő zött kalászok hamarabb jelennek meg. Az árpaszemek helyén hártyával fedett
fekete spóratömeg látszik, mely csépléskor szétroncsolódik, és a spóratömeg kiszabadul.
Védekezési lehető ségek: A szisztemikus csávázószerek elterjedésével a betegség kártétele
jelentő s mértékben csökkent.
Árpa levélrozsda (Puccinia hordei)
Az árpa rozsdabetegségei közül a legsúlyosabb, fő ként korai fertő zésnél okozhat
jelentő sebb gazdasági kárt.
A betegség tünetei: A rozsdagombáknál már tárgyalt un. nyári uredonemzedék telepei
sötétnarancssárgák, késő bb megbarnulnak. Súlyos fertő zés esetében a tünetek megjelenhetnek
a levélhüvelyen, ső t a kalászon is.
Védekezési lehető ségek: A kórokozóval szemben rezisztens fajták már ismertek. A tünetek
megjelenésének kezdeti idő szakában végzett felszívódó (pl. triazol-származékok) gombaölő
szerrel végzett állománykezelés hatékony lehet.
Az árpa valódi porüszög (Ustilgo nuda) tünetei és a védekezési lehető ségek megegyeznek az
ő szi búza porüszög betegségénél tárgyaltakkal.
Az ő szi árpában a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) évjáratonként változó
mértékben károsít. Akkor számíthatunk erő s fertő zésre, ha már ő sszel megjelennek a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
38
kórokozó telepei, és a tavasz is enyhe, csapadékos. A kórokozó részletes leírását a búzánál
már tárgyaltuk. Ő szi árpánál a torsgomba (Gäumannomyces graminis) és a szártörő gomba
(Pseudocercosporella herpotrichoides) szintén okozhat károkat.
Az ő szi árpa kártevő i
Az ő szi árpa kártevő i megegyeznek az ő szi búzánál felsoroltakkal, jelentő sebb
kártételt a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) és a gabonalegyek, valamint a mezei pocok
(Microtus arvalis) okozhatnak.
Az ő szi árpa gyomnövényei
Az ő szi árpa gyomosodási viszonyai megegyeznek az ő szi búzánál tárgyaltakkal, azzal
a különbséggel, hogy az ő szi árpa fejlő dése intenzívebb, ebbő l adódóan gyomelnyomó
képessége is erő teljesebb. Amennyiben szükségessé válik a gyomirtás, a búzánál tárgyalt
herbicidek korlátozás nélkül használhatók.
Betakarítása
A kalászosok közül legkorábban érik, általában június második felében, esetleg július
elején, a búza elő tt 6-8 nappal. Teljesérésben kell betakarítani, amikor a szem
nedvességtartalma 18 % alá csökken. A szárítási költségek elkerülése érdekében 15 %
nedvességtartalom alatt is kezdhetjük a betakarítást, azonban a teljesérés végén megnő a
pergés miatti veszteség kockázata.
Az árpa érési folyamata, különösen nagy melegben, nagyon gyors, ezért fontos a jól
szervezett, gyors betakarítás. A betakarítási veszteség, jól beállított kombájnnal, szakszerű en
végzett betakarítás esetén 5 % alatt tartható.
Túlérésben a kalászorsó nagyon törékennyé válik, és peregnek a szemek. Ilyenkor
nagyon megnő het a betakarítási veszteség, még gondosan végzett betakarítás esetén is. A
szem beltartalmi értékei is romlanak. A túlérésben levő árpában, a nagyon gyorsan elő retörő
gyomok is problémát okozhatnak a betakarításkor. Növekednek a veszteségek, és romlik a
betakarított termés tisztasága.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
39
3. Rozs (Secale cereale L.)
3.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A termesztett rozs a búza és az árpa gyomnövényeként elterjedt vadrozsokból alakult
ki. Viszonylag fiatal kultúrnövényünk, legelső írásos emléke Pliniustól származik. Ő shazája
Elő -Ázsiába tehető , ahol ma is elő fordul több vad rozsfaj.
Széleskörű elterjedését rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönheti. Kiváló
fagytű rő képessége alkalmassá teszi olyan éghajlati zónákban történő termesztésre is, ahol más
gabona már nem vethető .
A rozsnak inkább az északi országokban volt hagyományosan jelentő sége, bár ott is
jelentő sen csökkent a vetésterülete. Dél felé haladva egyre inkább az ő szi búza, újabban a
tritikálé veszi át a szerepét. A rozs vetésterületének csökkenése párhuzamosan zajlott a búza
térhódításával, a növénytermesztés intenzívebbé válásával és az életszínvonal emelkedésével.
A rozskenyér helyét gyorsan átvette a búzából készült jobb minő ségű kenyér.
A világon több mint 7 millió hektáron termelnek rozsot, a vetésterület az utóbbi
évtizedekben körülbelül harmadára csökkent.
Magyarországon csak ő szi rozsot termesztünk, a tavaszi rozsnak gazdasági jelentő sége
nincs. A rozs, a búza mellett fontos kenyérgabona növény volt hazánkban. Az 1930-as
években jellemző több mint 600 ezer hektárról mára 48-50 ezer hektárra csökkent a rozs
vetésterülete.
A termesztett gabonáink közül a rozs termésátlaga emelkedett a legkisebb mértékben.
A rozstermesztés színvonala a gabonafélék közül a legalacsonyabb. Ez több tényező együttes
hatására alakult így:
÷ a rozsot általában a leggyengébb területeken termesztjük, ahol más gabonaféle
nem vethető
÷ nagyon kicsi befektetéssel, extenzív viszonyok között termeljük
÷ a fajtaváltás lassú, a fajták genetikai elő rehaladása kicsi
÷ kevesebb figyelmet, törő dést kap a termesztés során
Legfontosabb rozstermő tájaink a Nyírség, a Duna-Tisza köze, a Dunántúlon Somogy,
Zala és Veszprém megye, valamint Győ r-Moson-Sopron megye kavicsos altalajú vidékei. A
legjobb minő ségű rozs a Nyírségben terem, a savanyú homoktalajokon.
A rozs a második legfontosabb kenyérgabonánk volt egészen a XX. század első feléig.
Ezután, a növénytermesztés színvonalának emelkedésével visszaszorult a leggyengébb
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
40
homoktalajokra. A rozs kenyérgabonakénti felhasználása lecsökkent, ma körülbelül 15-17%-
át használjuk kenyérsütésre a megtermelt rozsnak. A hazai fogyasztás 2 kg/fő , jóval alatta
marad a nyugat-európainak. A rozs legnagyobb részét takarmányozásra használjuk fel.
A magyarországi egészségmegő rzési programban a rozskenyér fogyasztásának kiemelt
szerep jut. A rozskenyérben ugyanis 10-12% fel nem szívódó, emészthetetlen szénhidrát
található, mely a zsírsavak és cukrok felszívódását is akadályozza. A rozs- és barnakenyerek
nagy rosttartalmuknál fogva jelentő s szerepet játszanak a diétás rosthiány okozta gyomor-
bélrendszeri megbetegedések, valamint egyéb a rosthiánnyal összefüggő betegségek
megelő zésében.
3.2. A rozs rendszertana, alaktana és egyedfejlő dése
Rendszertana
A rozs a búzához hasonlóan a Pázsitfű félék (Poaceae) családjába tartozik, ezen belül a
rozsfélék (Secale) nemzetségébe. Tudományos neve Secale cereale.
Alaktana
A pázsitfű félékre jellemző en bojtos gyökérzete van. Az első dleges csíraeredetű valódi
gyökér a növény tápanyag- és vízfelvétele szempontjából kicsi jelentő ségű , fejletlen.
Másodlagos gyökérzete igen fejlett. Teljes egészében hajtáseredetű , ún. csomógyökerekbő l
áll, amelyek a talajban lévő bokrosodási csomókból fejlő dnek. A rozs kiváló
alkalmazkodóképességét a nagy tömegű , jól fejlett másodlagos gyökérzetének köszönheti.
Gyökérzete a gabonafélék között a legerő sebb, a teljes hossza elérheti a 80 km-t.
Hajtásrendszere a csíra rügyecskéjébő l fejlő dik. Szára jól fejlett csomókkal ízekre
tagolt, a csomóknál tömör, egyébként belül üreges szalmaszár, színe kékeszöld, vastag
viaszréteggel fedett. Magassága a 2 métert is elérheti, ezért viszonylag könnyen megdő l.
A szalmaszár nem ágazik el, de a talajfelszínhez közeli csomókból bokrosodással
mellékszárak fejlő dnek. Elő bb a fő hajtás jelenik meg, majd a bokrosodás megindulásakor a
mellékhajtások is eltörnek. A fő hajtás mindig erő teljesebb. A hosszú szártagú, üreges szárból
régen szívószálak, szalmafonatok készültek.
A levelek a szárcsomókból indulnak, így számuk a föld feletti nóduszok számával
egyenlő . Három részre tagolódnak: a levélhüvelyre, a levéllemezre és a nyelvecskére. A
levélhüvely módosult levélalap, amely körülöleli a szártagot, széleivel nem nő össze, nyitott.
A levélhüvely és a levéllemez találkozásánál található a nyelvecske, mely szorosan a szárhoz
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
41
tapad. Fontos szerepe van annak megakadályozásában, hogy a csapadék a levélhüvely és a
szár közé szivárogjon.
A levéllemez lapos, hosszúkás, sokszor megcsavarodott, párhuzamos erezetű , hossza
12-22 cm lehet. A nyelvecske mellett a lemez vállán kétoldalt fülecske (auricula) található. Az
árpa fülecskéi nagyok, a szárat körülveszik és egymást átfedik, a búzán összeérnek, a rozsnál
igen kicsik, a zabon pedig egyáltalán nem alakulnak ki.
A búzához hasonlóan
kalászvirágzata van (füzéres füzér), a
kalásza tömött, 5-20 cm hosszú, enyhén
bókoló, a keresztmetszete négyszögletes.
A kalászkák száma a 40-et is
elérheti. Egy-egy kalászpadkán egy 2-3
virágú kalászka ül. E rendező dés miatt a
rozs kalásza négyélű . A harmadik virág
általában steril csak ritkán fejlő dik benne
termés. A virágpelyvái a
kalászkapelyváknál jóval rövidebbek,
szálkátlanok. A rozsszemet nem teljesen
takarják a virágpelyvák, ezért a
kalászban kilátszik a szem. A külső
toklászok (kalászkapelyvák) hosszú
szálkába keskenyednek. A bibe
nagyméretű , tollas, kétágú. Kizárólag
idegen megporzású, a virágport a szél
szállítja, ezzel összefüggésben van jó alkalmazkodó- és ellenállóképessége. A szélbeporzás
miatt, virágzáskor a nagyméretű portokok hosszan kilógnak a kalászból, sok virágport hullat.
A rozs termése szemtermés, a maghéj összenő tt a terméshéjjal. A búza termésénél
karcsúbb, megnyúltabb, ráncos felületű , aszott. Ezerszemtömege 30-34 g.
A szem keményítő tartalma 78-85%, fehérjetartalma a búzáénál kevesebb, 10-12%. A
szem vízzel kimosható sikért nem tartalmaz. Nyerszsírtartalma 1,7-1,9%, ásványianyag
(hamu) tartalma 1,7-2%.
A rozsnak, a búzával ellentétben gyakorlatilag nincs magnyugalmi idő szaka, érés után
azonnal képes csírázni, ha nedvességet kap. Tárolásnál ügyelni kell a rozsszemek teljes
kiszáradására.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
42
3.3. Termő helyigény
Talajigénye
A rozsot szinte kizárólag olyan gyenge termő képességű , kedvező tlen adottságú
talajokon vetik, ahol a búza vagy árpa nem terem meg. Ezek a gyenge homoktalajok, a sekély
termő rétegű talajok és a savanyú erdő talajok. A rozsnak tehát „kényszer” termő tájai alakultak
ki. Hazánkban szinte kizárólag a leggyengébb homoktalajokon folyik a termesztése. A jó
minő ségű , humuszban gazdag talajokra nem való megdő lési hajlama miatt. A vízállásos,
pangóvizes területeket nem bírja.
Éghajlatigénye
A rozs a hű vös, csapadékos éghajlatot kedveli, de rendkívül alkalmazkodóképes
növény. Hazánk meleg, száraz területein kisebb termést hoz. Az ő szi gabonák között legjobb
a télállósága. Északon a 60. szélességi fokig termeszthető , bár Szibériában ennél északabbra
történő termesztésérő l is beszámolnak.
Tavasszal vetve az ő szi búzához hasonlóan nem hoz kalászt, mert hidegszakasz
(jarovizáció) szükséges a generatív fázisba lépéshez. A jarovizációhoz hosszabb idő t és
alacsonyabb hő mérsékletet igényel, mint a búza.
A csírázási hő mérsékletre nem érzékeny, 0 °C fölött megindul a csírázás. Kezdeti
fejlő désének az enyhe, hosszú ő sz kedvez. Az ő szi csapadék segíti a bokrosodását.
Virágzáskor a késő tavaszi fagyok károsíthatják. A termékenyülés hiányos lesz, ha
virágzáskor eső s, szeles az idő járás. A szemtelítő dés idő szakában (június) hű vös idő járást
kedvel, száraz melegben megszorul a szem.
3.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A gabonafélék között legjobban elviseli a monokultúrát. Jó eredményeket azonban
csak pillangós növényt is tartalmazó vetésváltásban várhatunk. A termesztési körzeteiben
kevés növény jöhet elő veteményként számításba. Korai vetése miatt kedvező tlenek a késő n
lekerülő növények, mert ezek után nem lehet jó minő ségű magágyat készíteni a rozs számára.
Jó elő veteményei: a korán lekerülő pillangós növények (homoki lucerna, bíborhere),
hüvelyes növények (csillagfürtök, homoki borsó), a dohány, korai
burgonya, olajretek
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
43
Közepes elő veteményei: korai kukorica, silókukorica, rozs
Rossz elő veteményei: minden késő n (szeptember 10. után) lekerülő növény, négy
évnél hosszabb önmaga utáni termesztés
Tápanyagellátás
Fajlagos tápanyagigénye (100 kg terméshez és a hozzá tartozó melléktermék (szalma)
elő állításához a talajból felvett mennyiség):
N 2,5 kg/100 kg
P
2
O
5
1,2 kg/100 kg
K
2
O 2,6 kg/100 kg
CaO 0,8 kg/100 kg
A nitrogén adagolása nagy figyelmet igényel. Ez a tápelem növeli leginkább a termés
mennyiségét, viszont a túlzott nitrogénellátás jelentő sen rontja a szárszilárdságot, a rozs nagy
valószínű séggel megdő l. Lehető ség van szárrövidítő szerek alkalmazására is, ebben az
esetben a rozs a 100 kg/ha feletti N adagot is meghálálja. Hüvelyes vagy pillangós
elő vetemény után ne kapjon nitrogén mű trágyát.
A kálium javítja a szár állóképességét ezért elhanyagolása veszélyes.
A kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan:
N 60-80 (120) kg/ha
P
2
O
5
60-100 kg/ha
K
2
O 80-120 kg/ha
A kiszámított foszfor és kálium mennyiségét teljes egészében, a nitrogén adag 40-70
%-át ő sszel, a vetést megelő ző talajmunkák elő tt kell kijuttatni. A nitrogén maradékát
tavasszal, február végén, március elején lehet kiadni. Túlfejlett állományban a tavaszi
nitrogén-kijuttatás minden esetben megdő lést okoz.
Talajelő készítés
Talajelő készítése a homoktalajok sajátosságainak figyelembe vételével a búzához
hasonlóan történhet. Simahenger használata nem javasolt, mert a szél könnyen kikezdi a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
44
felszínt, a szélerózió, homokverés veszélye megnő . Tömörítésre inkább gyű rű shenger
alkalmazható.
Vetés elő tt homoktalajon mindenképpen célszerű hengerezéssel tömöríteni a talajt. A
talajelő készítés során a legáltalánosabban elkövetett hiba a tömörítés elhagyása.
Homoktalajon ennek következtében túl mélyre kerülhet a vető mag (8-10 cm), melyre a rozs
olyan érzékeny, hogy 40-80 %-os terméscsökkenés is bekövetkezhet.
Vetés
Az optimális vetésidő gyenge homoktalajokon szeptember közepére, jobb
homoktalajokon szeptember végére, október elejére tehető . A megkésett vetés minden esetben
jelentő s terméskieséssel jár, mert a rozs bokrosodására nem jut elegendő idő . A túl korai
(szeptember 15. elő tti) vetés következtében a rozs túl buja állománnyal megy a télbe, és a téli
hótakaró alatt könnyen kipusztul.
6. táblázat A rozs vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő szeptember 20-30. jobb talajokon lehet október 5-ig
Sortávolság (cm) 12 vagy 15,4
Vetésmélység (cm) 5-7
Csíraszám (millió
db/ha)
4,5-5,2
korai vetésnél inkább 4,5-4,7
késő i vetésnél 5-5,2
Ezerszemtömege (g) 30-34
A vetés mélysége 5-7 cm. A rozs igen érzékenyen reagál az egyenlő tlen
vetésmélységre, ami különösen homoktalajon gyakori. Sortávolsága 12-15,4 cm,
gabonavető géppel vetik.
A kivetendő csíraszám 3,0-4,5 millió db hektáronként. A leggyengébb talajokon,
illetve késő i vetésnél ajánlott a 4,5 milliós csíraszám.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
45
Növényvédelme
A rozs betegségei
Az alábbiakban felsorolt betegségeken kívül a rozson megjelenhet a lisztharmat
(Blumeria gramnis f. sp. secalis) és a feketerozsda (Puccinia graminis f. sp. secalis)
évjáratonként eltérő károsítással.
Barnarozsda (Puccinia dispersa)
Hazánkban is jelenlévő betegség, fő ként buja állományokban okoz kárt. Az ő szi árpán
is megjelenhet.
A betegség tünetei: Klasszikus rozsdatünetek, a telepek színe sötétbarna. Súlyos fertő zés
esetén már ő sszel megjelennek.
Védekezési lehető ségek: Hasonló a búza feketerozsdánál tárgyaltakkal.
Anyarozs (Claviceps purpurea)
A kórokozó kitartó képlete mérgező alkaloidot tartalmaz, ami miatt fertő zött tétel nem
alkalmas takarmányozásra. Ugyanakkor az alkaloid gyógyszeripari szempontból fontos, ezért
mesterséges fertő zéssel ellenő rzött körülmények között elő állítják.
A betegség tünetei: Virágzás idő szakában a fertő zött kalászkákból nyálkás csepp ürül. Érés
idő szakában a rozsszemek helyén un. varjúköröm képző dik, mely nem más, mint a kórokozó
kitartó képlete, a szklerócium.
Védekezési lehető ségek: Kerülni kell a fertő zött táblákról történő magfogást, illetve a rozs
huzamosabb ideig történő önmaga utáni termesztését.
Hópenész (Fusarium nivale)
A kórokozó a kalászos gabonák közül leginkább a rozson károsít, fő ként enyhe, nagy
hótakarójú teleken jelenik meg. A kórokozó fertő zése miatt már a kelő rozsnövények is
károsodhatnak, dugóhúzó alakban torzulva csavarodnak. A hótakaró alatt megjelenek a
leveleken a piszkosfehér gombaszövedékek ami miatt a levelek a talajhoz tapadnak.
Szárbaindulást követő en a szártövi részen okozhat rothadást, amely a gyökerekre is átterjed.
A kórokozó biológiája és a védekezési lehető ségek megegyeznek a búza fuzáriózisnál
említettekkel.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
46
A rozs gyomnövényei
A rozs gyomnövényei megegyeznek az ő szi búza gyomnövényeivel, de gyomelnyomó
képessége miatt kevesebb problémát okoznak.
A rozs kártevő i
A kártevő k megegyeznek az ő szi búzánál felsoroltakkal, de a rozs termesztési
körzeteiben a vadkár jelentő s lehet. A rovarkártevő k közül a gabonalegyek,
gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a poloskák (Eurygaster spp.) a jelentő sebbek.
Betakarítása
Az ő szi búzánál néhány nappal hamarabb érik, általában június végén, július elején. A
betakarítást teljesérésben kell megkezdeni, a viaszérésben betakarított rozs szeme megszorul.
A megkésett aratás fokozza a pergési veszteséget. A betakarítást nagy tömegű szalmája
nehezíti.
Betakarítása a búzához hasonlóan gabonakombájnnal történik, egymenetben.
Tárolás alatt a rozs könnyen bemelegszik, befülled, ezért a nedvességtartalmára,
szellő zésére nagy figyelmet kell fordítani.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
47
4. Tritikálé (x Triticosecale Wittmack)
4.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A tritikálé mesterségesen elő állított, fajkeresztezésbő l származó növény. A búza és a
rozs keresztezésébő l jött létre, elő állítása azonban nem volt egyszerű . Az 1870-es években a
botanikusok kísérleteztek a búza és rozs keresztezésével, hogy tisztázzák a két növény
rokonsági kapcsolatát. A fajhibridek legtöbbször sterilek, tehát a virágzatban nem képző dik
mag. A tritikálé meddő ségi problémájának megoldása mintegy 100 évet vett igénybe.
A ma termesztett tritikálé fajták szekunder hexaploid hibridek, kétszeres
keresztezésbő l származnak (ő szi búza x rozs) x (Triticum turgidum x rozs). A tritikálé
nemesítésében nagy szerepe volt Kiss Árpádnak, ő állította elő az első szekunder hexaploid
tritikálét 1960-ban.
A tritikálé nemesítés célja a búza és a rozs jó agronómiai tulajdonságainak egyesítése
volt. Biztosan nagy termő képességű , télálló és fagytű rő , jó takarmányértékű fajták elő állítása.
Ma a lisztminő ség javítása is kiemelt célként fogalmazódik meg a nemesítésével foglalkozó
szakemberek körében.
A tritikálé fajták ma valóban ötvözik a szülő k kedvező tulajdonságainak nagy részét.
Jó alkalmazkodóképességű , jó szárazságtű résű , nagy csírázási erélyű , gyors kezdeti fejlő désű ,
jó bokrosodóképességű , a betegségekkel szemben ellenálló növények. A tritikálé nem
helyettesíti a rozsot, nem váltja ki a búzát, megvan a saját helye és szerepe a
köztermesztésben.
Igénytelensége, jó betegségellenálló képessége következtében gazdaságosan és
környezetkímélő módon termeszthető kedvező tlen ökológiai körülmények között is.
A jó tulajdonságokkal rendelkező szekunder hexaploid fajták megjelenése után, az
1970-80-as években ugrásszerű en nő tt a vetésterülete a világon. Míg 1975-ben 500 hektár
alatti területen vetették, a kilencvenes évek közepére meghaladta a 1,5 millió hektárt a
tritikálé vetésterülete, 2002-re a 3 millió hektárt is elérte.
Magyarországon az 1960-as évek végén, 70-es évek elején jelentő sen nő tt a
vetésterülete, meghaladta a 16 ezer hektárt, majd drasztikusan visszaesett, a 80-as években
nem érte el az ezer hektárt sem. Az újabb fajták kedvező tulajdonságai azt eredményezték,
hogy a kilencvenes évektő l hazánkban is fellendült a tritikálé termesztése.
Magyarországon takarmányozásra használjuk a tritikálét, takarmányértéke nagyon jó,
meghaladja a búzáét. Sikértartalma ma már eléri a búza szintjét, tehát kenyérsütésre is
alkalmas. A sikért alkotó fehérjék aránya azonban eltérő , így a sikér minő sége elmarad a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
48
búzától. Kedvező beltartalmi tulajdonságai, és minimális vegyszerfelhasználás melletti
termesztése miatt várhatóan nő ni fog az emberi táplálkozásban betöltött szerepe.
4.2. A tritikálé rendszertana és alaktana
Rendszertana
A Pázsitfű félék (Poaceae) családjába tartozik. Mesterségesen elő állított fajhibrid, a
búza és a rozs keresztezésébő l jött létre. Tudományos neve: x Triticosecale.
Alaktana
Bojtos gyökérzete van. A búzához és rozshoz hasonlóan, a talajban lévő bokrosodási
csomókból fejlő dő másodlagos gyökérzete adja a gyökértömeg legnagyobb részét. Kiváló
alkalmazkodóképességét a nagy tömegű , jól fejlett másodlagos gyökérzetének köszönheti.
Erő teljes gyökérzete teszi alkalmassá gyenge adottságú területek hasznosítására.
Szára szalmaszár, vastag
viaszréteggel fedett, emiatt színe kékeszöld.
Magassága a búzáét meghaladja, 100-150
cm, ezért hajlamos a megdő lésre. Vannak
ún. törpe fajták is, ezek magassága csak 50-
70 cm.
Bokrosodása igen erő teljes,
nagyszámú mellékhajtást fejleszt. Az első
fajták csírázóképessége gyenge volt, így az
állomány sű rű sége, a jó bokrosodás ellenére
sem érte el a búzáét vagy a rozsét.
A levelek három részre tagolódnak:
a levélhüvelyre, a levéllemezre és a
nyelvecskére. Fülecskéi a két szülő közötti
méretű ek. A levéllemez széles, hosszú, jól
fejlett. Jó gyomelnyomó képessége a jó
bokrosodásának és nagy levélfelületének
köszönhető , hamar beárnyékolja a talaj felszínét.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
49
A búzához hasonlóan kalászvirágzata van (füzéres füzér), virágzata inkább a
rozséhoz áll közelebb. Kalászkáiban 3-5 virág fejlő dik, de a pelyvák a búzáéhoz hasonlók. A
rozstól eltérő en általában két-három virág termékenyül. A kalászon gyakran lilás (antociános)
színező dés látható. A kalász a búzáénál tömöttebb és hosszabb, lehet tar vagy szálkás, a fajták
legtöbbje szálkás.
Öntermékenyülő 70-80 %-ban, az idegentermékenyülés aránya a búzánál nagyobb, 20-
30 %.
A tritikálé termése szemtermés, a maghéj összenő tt a terméshéjjal. A búza termésénél
megnyúltabb, vékonyabb, kissé ráncos felületű de nem annyira aszott, mint a rozsé.
Ezerszemtömege fajtától függő en 36-55 g lehet, az újabb fajták termése teltebb, nagyobb
tömegű .
A szem keményítő tartalma 72-75%. Tartalmaz sikérfehérjéket, az újabb fajták
sikérmennyisége eléri a búzáét, a sikér minő sége azonban még gyengébb, a sikér vázfehérjéi
kevésbé alakulnak ki. Szemtermése a rozsénál 15-20%-kal több fehérjét tartalmaz. A fehérje
aminosav összetétele nagyon kedvező . Magasabb fehérjetartalma és egyéb kedvező
beltartalma miatt a búzánál és rozsnál is értékesebb takarmány.
A tritikálé termésének nyerszsírtartalma 1,3-1,8%, ásványianyag (hamu) tartalma 1,7-
2,4%. Kalcium és magnézium tartalma a búzánál és rozsnál kétszer nagyobb, ami
takarmányozási vagy táplálkozási szempontból kedvező .
4.3. Termő helyigény
Talajigénye
A búzánál igénytelenebb a talajjal szemben. Alkalmazkodóképességét a rozstól
örökölte. Jó eredménnyel termeszthető a jó kultúrállapotú, jobb minő ségű homoktalajokon, a
középkötött csernozjom talajokon, barna erdő talajokon, réti talajokon. A tritikálé termesztése
első sorban azokon a területeken került elő térbe, ahol azelő tt rozsot termesztettek. A jobb
minő ségű rozstalajokon a tritikálé jelentő sen többet terem a rozsnál.
Nagyon jól tű ri a magas sótartalmú talajokat, a savas vagy lúgos kémhatású talajokat.
A gyengébb talajokon, pl. szikeseken, nagyobb termést ad a többi gabonánál.
A rozsnál nagyobb víz- és tápanyagigénye miatt a gyenge homoktalajokon nem
ajánlott a termesztése. Nem kedvező ek a hegy- és dombvidékek gyenge minő ségű , sekély
termő rétegű , erodált talajai.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
50
Éghajlatigénye
A tritikálé elő állítása során fontos szempont volt, hogy a rozs kiváló
alkalmazkodóképességét, ellenállóképességét örökölje. Ennek megfelelő en a tritikálé
szárazságtű rése, hidegtű rése, melegtű rése kiemelkedő . Alkalmazkodóképességét jól példázza,
hogy a sarkvidékek kivételével az összes kontinensen megtalálható.
Hazánkban az egész ország területén termeszthető , de inkább a hű vösebb,
csapadékosabb idő járást kedveli. A tenyészidő ben 2100-2200 °C hő összeget igényel.
Dús ő szi-téli lombozata miatt a hosszan tartó vastag hótakaró alatt kipállhat. Tavasszal
csapadékos idő járást, jó vízellátást igényel a gyors fejlő déséhez. Az érés környéki nagy meleg
könnyen szemszorulást okoz.
4.4. Termesztési technológiája
A tritikálé a származásából adódóan örökölte a búza és a rozs termesztéstechnológiai
igényeit. Sok tekintetben igényei a két szülő é közé esnek, az agrotechnika egy része a
búzáéval, másik része a rozséval egyezik meg.
Vetésváltás
Önmaga után is termeszthető 2-3 évig, megfelelő vetésváltásban termesztve azonban
nagyobb termést ad. A késő n lekerülő elő vetemények azért kedvező tlenek, mert utánuk kevés
idő áll rendelkezésre a szükséges talajmunkák elvégzéséhez, a jó minő ségű
magágykészítéshez.
Jó elő veteményei: a korán lekerülő pillangós növények (somkóró, bíborhere),
hüvelyes növények (csillagfürtök, bab, lencse, lóbab, szója), a
dohány, korai burgonya, len, repce, mák, csemegekukorica
Közepes elő veteményei: korai kukorica, silókukorica, kalászosok, napraforgó
Rossz elő veteményei: minden késő n (szeptember 20. után) lekerülő növény,
cukorrépa, késő i kukorica, több éves kalászos
Tápanyagellátás
Fajlagos tápanyagigénye (100 kg terméshez és a hozzá tartozó melléktermék (szalma)
elő állításához a talajból felvett mennyiség):
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
51
N 2,5 kg/100 kg
P
2
O
5
1,2 kg/100 kg
K
2
O 2,4 kg/100 kg
CaO 0,7 kg/100 kg
MgO 0,2 kg/100 kg
A nitrogén mennyiségének meghatározása nagy körültekintést igényel, mert a túlzott
nitrogénadag megdő léshez vezet. Pillangós vagy hüvelyes növény után a nitrogénadagot
mindenképpen csökkenteni kell a megdő lésveszély miatt. A 100 kg/ha fölötti nitrogénadagok
mellett, a megdő lés megelő zése érdekében célszerű szárrövidítő szerek kijuttatása.
Savanyú homoktalajokon a kalcium és magnézium pótlására 3 t/ha dolomit kiszórása
célszerű , lehető leg pillangós elő vetemény alá.
A kijuttatandó mű trágya hatóanyag mennyisége átlagosan:
N 60-140 kg/ha
P
2
O
5
50-90 kg/ha
K
2
O 70-120 kg/ha
A foszfor és kálium trágyák teljes mennyiségét ő sszel kell kijuttatni. A tavasszal
egyszerre kiadott nagy adagú nitrogén mű trágya nagyon könnyen szárszilárdsági
problémákat, megdő lést okoz, ezért célszerű három részletben adagolni. A nitrogén 0-30%-át
ő sszel, az alapmű velés elő tt, 40-60%-át tél végén, 0-30%-át szárbainduláskor ajánlott
kijuttatni.
Talajelő készítés
A vető ágy minő ségére igényesebb a rozsnál. Jó minő ségű , ülepedett, aprómorzsás,
porhanyós magágyban csírázik kellő gyorsasággal és jó arányban. Talajelő készítését ennek
megfelelő en úgy kell elvégezni, mintha ő szi búzát vetnénk.
A talajelő készítés során fontos szempont a nedvesség megő rzése a talajban, annak
érdekében, hogy a talajba kerülő mag számára, a vetés mélységében legyen elegendő víz a
csírázáshoz. A szeptember végén gyakran elő forduló száraz idő járás problémát okozhat.
A talajmunkák végzésekor a gyomirtásra is figyelemmel kell lenni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
52
Vetés
Optimális vetésideje inkább a rozséhoz van közelebb. Vető magja rendszerint
gyengébben csírázik mint a búzáé vagy a rozsé. Ez a tulajdonsága a származásából adódik, a
nemesítő k folyamatosan dolgoznak a javításán. Általában a nagyobb ezerszemtömegű fajták
magja jobban csírázik. A vető mag csírázóképessége legalább 85% legyen.
A vetés sortávolsága a búzáéval megegyező , 12 vagy 15,4 cm-es gabonasortáv. Az
optimális vetésmélység 4-5 cm.
Az ajánlott kivetendő csíraszám csökkent az utóbbi években. Hagyományosan 4,8-5,2
millió db/ha csíraszámmal vetették. Az újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy az
alacsonyabb csíraszámmal vetett, erő teljesen bokrosodott állomány kevésbé dő l meg, így
kedvező bb a 3,6-4,2 millió db/ha-os csíraszám.
A fajták között nagy különbségek vannak az ezerszemtömeg tekintetében, ezt
mindenképpen figyelembe kell venni a vetés elő készítése, a vető gép beállítása során.
Utántermesztés során a fajták viszonylag gyorsan leromlanak, ezért nagy jelentő sége
van a jó minő ségű , megbízható, fémzárolt vető mag vetésének. A vető magnak meghagyott
saját termés elvetése esetén jelentő s terméscsökkenésre lehet számítani a fémzárolt
vető maghoz képest.
7. táblázat A tritikálé vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő szeptember 25-október 5.
Sortávolság (cm) 12 vagy 15,4
Vetésmélység (cm) 4-5
Csíraszám (millió
db/ha)
3,6-4,2
régebben 4,8-5,2 millió db/ha
volt
Ezerszemtömege (g) 36-55
a nagyobb szemű fajták
rendszerint jobban csíráznak
Növényvédelme
A tritikálé károsítói megegyeznek az ő szi búzánál felsoroltakkal. A gombabetegségek
közül jelentő s kárt a lisztharmat (Blumeria graminis) okozhat, azonban ellene ritkán kell
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
53
védekezni. A levélfoltosságok közül a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) és a
fahéjbarna foltosság (Drechslera tritici-repentis) léphet fel járványos mértékben, de jóval
kisebb kárt okoz, mint a búzánál.
A gombabetegségek elleni védelem sok évben csak a vető mag csávázásából áll,
állománykezelésre ritkán kerül sor.
A kártevő k közül a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa), a poloskák (Eurygaster
spp.) és a szipolyok okozhatnak kárt, első sorban a szemek szívogatásával, rágásával. Ellenük
vegyszeres védekezés ritkán válik szükségszerű vé.
A gyomok vonatkozásában a rozsnál leírtak vonatkoznak a tritikáléra is, mivel a
rozstól örökölte az erő teljesebb habitust, így gyomelnyomó képessége nagyon jó, gyomirtásra
– amennyiben a terület nem fertő zött nehezen irtható (pl. ragadós galaj) gyomokkal –
elegendő egyszerű hormonhatású készítményeket alkalmazni költségtakarékossági okokból.
Súlyosabb gyomfertő zés esetén a búzánál tárgyalt gyomirtószerek korlátozás nélkül
alkalmazhatók.
Betakarítása
Betakarítása a búzához hasonlóan gabonakombájnnal történik, egymenetben. A búza
és a rozs után érik. A késő i betakarítás miatt az aszálykár kockázata nagyobb. A
pelyvalevelek szorosan fogják a szemeket, ezért pergésre egyáltalán nem hajlamos, viszont
erő teljesebb cséplést igényel, lassabban lehet haladni a kombájnnal. A nehezebb cséplés és
tisztítás miatt a kombájn beállítása nagy gondosságot igényel.
A többi gabonaféléhez hasonlóan 14% alatti nedvességtartalomnál tárolható
biztonsággal. Magas enzimaktivitása miatt a betárolt termény szellő zésére a rozshoz
hasonlóan külön gondot kell fordítani.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
54
5. Tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.)
5.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
Az egyik legő sibb termesztett növényünk az árpa. Termesztésére a kő korszakból is
vannak adatok. Sör készítésére is régóta használja az emberiség, a 7000 éves sumér kő táblák
szerint abban az idő ben már többféle sör létezett, melyek elő állításához árpát is felhasználtak.
A géncentruma Elő -Ázsiába tehető .
A tavaszi árpát többféle célra használhatjuk. Egyrészt fontos élelmiszeripari
nyersanyag. Jelentő s mennyiséget dolgoz fel a söripar, az összes termés körülbelül
egyharmadát. Ezen kívül malátakávé (a koffeinmentes pótkávék egyik alkotórésze), valamint
árpagyöngy (a rizs helyettesítésére alkalmas) készülhet belő le. A tavaszi árpából készült
lisztet felhasználják a csecsemő tápszerekben, gabonapelyhekben, különböző salátaöntetekben,
levesporokban.
A másik nagy felhasználási terület a takarmánycélú hasznosítás. A hazai söripar
számára szükséges mennyiséget meg lehet termelni körülbelül 40-50 ezer ha-on, a maradék
területen fő képpen takarmány célra termesztik a tavaszi árpát.
5.2. A tavaszi árpa rendszertana és alaktana
A kétsoros árpa (Hordeum vulgare convar. distichon) egyszikű növény, a pázsitfüvek
(Poaceae) családjába, ezen belül az árpa (Hordeum) nemzetségbe tartozik. Közeli rokona az
ő szi árpának.
Alaktana
Testfelépítése a pázsitfüvekre jellemző en alakul:
Bojtos gyökérzete van, a tavaszi árpa gyökérzete kevésbé fejlett és nem hatol olyan
mélyre, mint az ő szi gabonáké, például a búzáé, vagy a rozsé. Ez az egyik oka annak, hogy
kiegyenlített vízellátást igényel, és a tápanyagellátásra is igényes, a könnyen felvehető
tápanyagokat képes hasznosítani. Aszálytű rése rosszabb, mint az ő szi búzáé vagy a rozsé.
Szára a búzához hasonló szalmaszár. A szár magassága 60-160 cm közötti fajtától
függő en, de a termesztett tavaszi árpa fajták 70-100 cm magasságúak. A tavaszi árpa szalmája
gyengébb, mint az ő szi árpáé, és takarmányozásra jól használható.
Levélzete gyengébben fejlett, mint az ő szi árpáé. A tavaszi árpánál azonban a
levélhüvely szorosabban illeszkedik a szártaghoz, így szárszilárdsága kedvező bb. A
levélhüvely esetleges korai elhalása esetén a szár állóképessége jelentő sen csökkenhet. A
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
55
nyelvecske a levélhüvely és levéllemez érintkezésének vonalában helyezkedik el. A
levéllemez válla két fülecskében végző dik, melyek jól fejlettek, félig körülölelik a
levélhüvelyt.
A tavaszi árpa virágzata összetett virágzat, füzéres füzér, melyet kalásznak nevezünk.
A kalászorsó nem törékeny. A kalászorsó padkáin, a négy vagy hatsoros árpához hasonlóan,
3-3 egyvirágú füzérke ül, azonban ezek közül csak a középső termékeny. Az átellenesen
elhelyezkedő termő füzérkék miatt a kalász alakja lapított, így alakul ki a kétsoros
elrendező dés. A középső , termékeny füzérke külső toklásza hosszú szálkát visel, akár a 15
cm-t is elérheti. Vannak bókoló és felálló kalászú változatok.
A tavaszi árpa túlnyomóan öntermékenyülő növény. A termékenyülés a kalász
kibújását megelő ző en is végbemehet. Ezt a jelenséget hasban virágzásnak nevezzük, idő járási
körülmények indukálják. Első sorban hű vös, csapadékos idő ben figyelhető meg.
A szemtermésre a pelyva és a toklász szorosan rátapad. A kétsoros árpa
ezerszemtömege körülbelül 30%-kal nagyobb, mint a többsoros árpáké, 35-42 g. Ennek
első sorban az az oka, hogy a két sorban elhelyezkedő szemek jobban elférnek, jobban ki
tudnak fejlő dni, ennek következtében teltebbek, szénhidrátban gazdagabbak lesznek.
Ez utóbbi elengedhetetlen feltétele a sörgyártás egyik munkafázisának, a
malátásításnak. A magasabb szénhidráttartalom erő teljesebb csírázást (malátásítást)
eredményez. A többsoros árpák kalászorsójának padkáin eltérő nagyságú és fejlettségű
szemek fejlő dnek, így az egyöntetű csírázás lehető sége kevésbé adott, mint a tavaszi árpánál.
A tavaszi árpa maghéja és pelyvája vékonyabb, szalmasárga színű . A vékony héj miatt
a szem gyorsabban csírázik és a kivonható anyagok mennyisége is több. A tavaszi árpa
tartalmaz valamennyi sikért, de kenyér nem süthető belő le. Fehérjetartalma 9-13%.
5.3. Termő helyigény
A sörárpa minden stresszhatásra érzékenyen reagál, különösen a minő séget
meghatározó fehérjetartalom változik gyorsan. Amennyiben bármi miatt megszorul a szem,
például vízhiány, betegség, kártevő k vagy csökkent vegetációs felület következtében,
növekszik a szem fehérjetartalma.
Talajigénye
A sörárpa igényes a talajjal szemben. Sekély gyökerezési mélysége és rövid
tenyészideje következtében egyenletes víz- és tápanyagellátást igényel. A jó termékenységű ,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
56
élénk mikrobiológiai élettel rendelkező talajokon termeszthető sikeresen. Az enyhén savanyú
vagy semleges talajokat kedveli (6,5-7,0 pH). Igényli, hogy a talaj kalciumot tartalmazzon.
Legjobban megfelelnek a középkötött csernozjom talajok, valamint a humuszban
gazdag barna erdő talajok. Termeszthető még középkötött öntéstalajokon is. A korai vetés
miatt fontos, hogy korán felmelegedő legyen a talaj. A lassan felmelegedő , hideg talajokon a
megkésett vetés, illetve kelés miatt jelentő sen csökken a termés. A tapasztalatok szerint a jó
cukorrépatalajok kiválóan megfelelnek a sörárpának. Nem megfelelő ek a homoktalajok, a
szikes- és láptalajok és általában a kötött talajok. Ezeken a talajokon a tavaszi árpa egyenletes
vízellátása nem biztosított. A kötött talajokon az árpa gyökérzetének levegő ellátása sem
megfelelő .
Vízigénye
Mérsékelt vízigényű növény, melynek egyik fő oka rövid tenyészideje. A gabonafélék
közül a legkevesebb vizet használja fel. Viszonylag csekély vízigénye ellenére kiegyenlített
vízellátás mellett fejlő dik megfelelő en. Rövid ideig tartó szárazságot sem képes elviselni
terméscsökkenés nélkül. A tavaszi árpa 200-240 mm csapadékot igényel a tenyészidejében.
Hazánkban a csapadék mennyisége általában elegendő lenne számára, annak eloszlása viszont
sokszor kedvező tlen. Transzspirációs koefficiense 300-320 l/kg, tehát 1 kg szárazanyag
elő állításához ennyi vizet használ fel.
Fényigénye
A sörárpa hosszúnappalos növény, tehát a generatív szervek kialakulásához hosszú
megvilágítást (napi 12-14 óra) igényel. A hosszú napi megvilágításra a bokrosodást követő en
van szüksége. A korai vetés azért fontos, mert ezzel meg lehet nyújtani a vegetatív szakasz
hosszát, ami összefüggésben van a termés mennyiségével. A kora tavaszi rövid nappalok alatt
a vegetatív szervek fejlő dése zajlik. Amennyiben a késő i vetés miatt ez a szakasz lerövidül, a
terméselemek közül első sorban a kalászonkénti szemek száma csökken, ezzel együtt a termés
is kisebb lesz. A vegetatív periódusban 350-400, az egész tenyészidő ben 700- 750 napfényes
órát igényel.
Hő igénye
A tenyészidő ben 1300-1800 °C hasznos hő összeget igényel. A kora tavaszi
hő mérséklet, első sorban a március havi, jelentő s hatással van a termés mennyiségére.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
57
Csírázása 1-3 °C-on megkezdő dik. Bokrosodás idején 5-7 °C kedvező . A viszonylag száraz és
meleg március megteremti a jó termés kialakulásának feltételét.
Az áprilisi hirtelen felmelegedés akadályozza a bokrosodást és a vegetatív fejlő dést.
Nem alakul ki megfelelő asszimilációs felület, a sörárpa hamar kalászolni kezd, de a virágzat
nem fejlő dik ki megfelelő en, csökken a termés.
A sörárpa, hő összegigényét tekintve, az ország egész területén termeszthető lenne, a
szélső ségektő l mentes, kiegyenlített csapadékú, mérsékelten meleg idő járás iránti igénye
miatt azonban első sorban Észak-Magyarországon és a Dunántúlon termeszthető sikeresen (3.
ábra).
Kiváló minő ségre és nagy termésre biztonságosan az alábbi termő tájakon
számíthatunk: Közép-Tiszavidék, Kisalföld, Alpokalja, Külső -Somogy, Tolna-Baranyai
dombság, Mátra-vidék, Nógrádi medence, Bükkvidék, Heves-Borsodi medencék. Legkevésbé
alkalmasak a termesztésére Békés, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád megyék.
I. jó adottságú területek
II. közepes adottságú területek
III. gyenge adottságú területek
3. ábra A sörárpa termesztés klímakörzetei Magyarországon
(Lő rincz, 1984)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
58
5.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A tavaszi árpán belül a sörárpa igényesebb az elő vetemény tekintetében, aminek oka
első sorban nem a növény igényeiben, hanem a szigorú minő ségi követelményekben
keresendő . Nem lehet olyan vetésváltási rendszerben termeszteni, melynek célja a talaj
tápanyagkészletének növelése.
Hagyományosan kiváló elő veteménye a cukorrépa. Jó kultúrállapotban, tisztán marad
utána a terület. Jó elő veteményei még a silókukorica, a korai kukorica, a burgonya, a repce, a
len, a mák. Repce elő vetemény után vegyük figyelembe a sok szármaradványt.
Leggyakrabban cukorrépa, silókukorica és burgonya után kerül.
Rossz elő vetemény minden késő n lekerülő növény, mivel az ő szi talajmunkák nem
végezhető k el jó minő ségben utánuk. Minden intenzív nitrogéntrágyázásban részesülő növény
kedvező tlen elő vetemény. Kalászos után ne vessük, ennek első dleges oka a kórokozók és
kártevő k várható fokozott megjelenése miatti nagy kockázat.
Nem ajánlott pillangós szálastakarmányok, így lucerna vagy vörös here, illetve
hüvelyes növények, pl. borsó, szója, bab után termeszteni. Ezek után a növények után a
talajban visszamaradó nitrogén miatt a fehérjetartalom megnő , és megdő lésre hajlamosabb
lesz az árpa. A sörárpát önmaga után termeszteni tilos.
Jó elő veteményei: cukorrépa, silókukorica, repce, korai kukorica, korai burgonya,
len, mák, takarmányrépa
Közepes elő veteményei: kukorica
Rossz elő veteményei: kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa,
tritikálé), pillangós takarmánynövények (lucerna, vörös here),
hüvelyes növények (borsó, szója, bab), napraforgó, cirokfélék,
minden késő n lekerülő növény
Tápanyagellátás
A tavaszi árpa viszonylag sok tápanyagot igényel rövid életciklusa alatt. A tápanyagok
legnagyobb részét 70-100 nap alatt felveszi. A trágyaadagok kiszámításához célszerű
talajvizsgálatot végezni. A talaj tápanyagkészletének ismerete nélkül a söripari célú
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
59
termesztés kockázata igen nagy, a legjobb eredményt a talaj tápanyagvizsgálatára alapozott
tápanyag-visszapótlás adja.
Lényeges különbség van a takarmánynak, illetve a söripari célra termesztett tavaszi
árpa trágyázása között. A felhasználás célja meghatározza a minő séggel kapcsolatos
igényeket is. A takarmánynak szánt árpa esetében kedvező a magas fehérjetartalom, míg a
sörárpával szemben támasztott fontos minő ségi követelmények az alacsony fehérjetartalom és
jó malátázhatóság. Ez alapvető en eltérő trágyázási megoldásokat indokol.
A sörárpa nitrogén ellátásánál első dleges szempont a termés alacsony
fehérjetartalmának elérése a növény optimális növekedéséhez, a nagy termés eléréséhez
szükséges nitrogén mennyiség biztosítása mellett. A túlzott nitrogén adag következménye a
túlzott bokrosodás és a gombabetegségek fokozott megjelenése mellett a termés csökkenése, a
fehérjetartalom, rostálási %, a pelyva arányának növekedése, a keményítő - és extrakttartalom
csökkenése.
A kijuttatandó mű trágya mennyiségét a tervezett termés, a termő hely és a korrekciós
tényező k (pl. elő vetemény szármaradványa, stb.) figyelembe vételével határozzuk meg. A
tavaszi árpa átlagos nitrogén mű trágya igénye takarmány célra 60-90 kg hektáronként.
Sörárpa esetében az átlagos igény 40-70 kg/ha (hatóanyag). A 80 kg/ha-os adag csak
kedvező tlen elő vetemény és termő hely esetében lehet indokolt. Magas humusztartalmú
talajokon (>3%) a sörárpa nitrogén adagja nem érheti el a 40 kg/ha-t sem. A tavaszi árpa a
fejlő dés kezdeti szakaszában igényes a nitrogén ellátásra, mert az alacsony hő mérsékletű talaj
nitrogénszolgáltató képessége gyenge.
A sörárpa esetében nem lehet nitrogén fejtrágyázást alkalmazni, mert növelheti a
fehérjetartalmat.
A tavaszi árpa foszforigénye közepes.
Az árpa a fejlő déséhez szükséges teljes foszformennyiséget a csírázás utáni 40-42 nap
alatt veszi fel. A sörárpa átlagos foszfor mű trágya igénye 60-100 kg hektáronként
(hatóanyag).
A sörárpa kálium igénye viszonylag nagy, káliumellátottsága jelentő s hatással van a
söripari minő ségre. A kálium hiánya következtében romlik a szárazságtű rő képessége, nő a
betegségekkel szembeni érzékenysége és rosszabb lesz a söripari minő sége. A minő ség
romlásának oka első sorban a szénhidrátok beépülésének akadályozottsága. Bő séges kálium
ellátás esetén érhető el a kívánt finom és világos színű pelyva, a jó héj-bél arány, a
keményítő ben gazdag, lisztes szem, a jó malátázhatóság. A sörárpa átlagos kálium
mű trágya igénye 110-130 kg hektáronként (hatóanyag).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
60
A foszfor és kálium mű trágyákat hagyományosan az ő szi alapmű veléssel forgatjuk a
talajba. A korszerű mű trágyák megjelenésével, melyek a foszfor és kálium hatóanyagot
könnyen felvehető formában tartalmazzák, lehető ség nyílt a tavaszi starter trágyázásra foszfor
és kálium esetében is. Ezek a mű trágyák azonban elég drágák.
Azokon a területeken, ahol a talaj Ca és Mg tartalma nem megfelelő , szükség van ezek
pótlására is. A meszezés adagja 0,4-2 t/ha CaCO
3
. Használható cukorgyári mésziszap,
mészkő ő rlemény vagy lápi mész. A dolomit ő rlemény kiszórása a Ca mellett Mg visszapótlást
is jelent. A mésztrágyázásnak melioratív hatása is van, a talajok savanyodását kedvező
irányban befolyásolja.
A sörárpa fajlagos tápanyagigénye (100 kg szemtermés + a hozzá tartozó
melléktermék (szalma) elő állításához az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból):
nitrogén (N) 2,0 kg/100 kg
foszfor (P
2
O
5
) 0,9 kg/100 kg
kálium (K
2
O) 2,1 kg/100 kg
mész (CaO) 0,8 kg/100 kg
magnézium (MgO) 0,2 kg/100 kg
A hektáronként kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan (hatóanyag):
N 40-70 kg/ha sör
N 60-90 kg/ha takarmány
P
2
O
5
60-100 kg/ha
K
2
O 110-130 kg/ha
Istállótrágyát közvetlenül sörárpa alá nem szabad adni, azt csak az elő vetemény
kaphat.
Talajelő készítés
A tavaszi árpa aprómorzsás, ülepedett, jól elmű velt, gyommentes, jó vízellátottságú
magágyat igényel. A talajelő készítést nagyon gondosan kell elvégezni, a sörárpa érzékenyen
reagál a talaj fizikai állapotára. Korán lekerülő elő vetemény után, pl. repce, nagyon fontos a
tarlóhántás mielő bbi elvégzése. Eszköze lehet tárcsás borona+ gyű rű s henger, vagy
szántóföldi kultivátor + gyű rű s henger.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
61
A tarlóhántás célja a talaj kiszáradásának mérséklése, a tarlómaradványok aprítása és
gyomirtás. Mélysége 10-12 cm. A kapcsoltan húzott gyű rű shengerrel történő lezárás nagy
fontosságú a talaj nagy mélységű kiszáradásának megakadályozása szempontjából.
Amennyiben a tarló gyomosodása szükségessé teszi, a tarló ápolását is el kell végezni, ehhez
ugyanazok az eszközök használhatóak, mint a tarlóhántás esetében.
A jó minő ségben végzett ő szi szántás a tavaszi árpa sikeres termesztésének alapvető
feltétele. Az ő szi szántás optimális ideje és mélysége az elő veteménytő l és a talaj
tulajdonságaitól függő en változhat. Korán lekerült elő vetemények után a szántás is korábban
kezdhető , szeptemberben, aminek elő nye, hogy több idő áll rendelkezésre a talaj beéredésére,
a mikrobiológiai folyamatok beindulására. A szántás mélysége gabona és repce elő vetemény
után 22-24 cm, kukorica vagy napraforgó után 24-26 cm, burgonya vagy cukorrépa után 18-
20 cm lehet.
Alapvető fontosságú, hogy az alapmű velés utáni elmunkálást ő sszel el kell végezni
úgy, hogy tavasszal minél kevesebb mű velettel lehessen magágyat készíteni. Kedvező esetben
tavasszal a magágy nyitása kombinátorral vagy ásóboronával egy menetben elvégezhető . A jó
magágy a vetés mélységéig lazított, alatta kissé tömörített állapotú.
Vetés
Vetésre csak nagy biológiai értékű , jó minő ségű , egészséges vető magot használjunk.
A talajban fertő ző betegségek elkerülése érdekében célszerű csávázott vető magot vetni.
A tavaszi árpa csírázása 1-3 °C-on megindul, ezért a vetés ideje március, korai
kitavaszodás esetén esetleg február vége lehet. A kitavaszodástól függő en az optimális
vetésidő március 12. és 25. közé tehető . A tenyészidő hossza alapvető en befolyásolja a termés
mennyiségét és minő ségét, ezért lehető ség szerint a korai vetésre törekedjünk. A korai vetés
hosszabb vegetatív szakaszt eredményez a tavaszi árpa fejlő dése során, ami a nagy termés
feltétele. Korábbi vetésnél nagyobb lesz a négyzetméterenkénti kalászszám és a kalászokban a
szemek száma, a késő bbi vetéshez képest. Megkésett vetés esetében (április)
terméscsökkenésre és minő ségromlásra lehet számítani, esetleg söripari célra alkalmatlan lesz
a termés.
Sortávolsága a gabonáknál általánosan alkalmazott 12-15,4 cm. A mű velő utas
termesztése indokolt lehet nagyobb táblákon. A kivetendő csíraszám a legjobb sörárpa termő
területeinken optimális feltételek között 3,8-4,2 millió hektáronként. A közepes vagy
kedvező tlen adottságú területeken, ahol jelentő s bokrosodásra kevésbé lehet számítani 5-6
millió/ha is lehet. Késő i vetés esetében is, amikor a bokrosodás elmaradására kell számítani, a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
62
magasabb csíraszám vetése indokolt. A vetés mélysége 3-5 cm. Laza és száraz talajon
mélyebbre, kötöttebb területeken sekélyebbre vessük.
8. táblázat A tavaszi árpa vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő Március 10-25.
Sortávolság (cm) 12 vagy 15,4
Vetésmélység (cm) 3-5
Csíraszám (millió
db/ha)
3,8-5,5
a magasabb csíraszám megkésett
vetésnél ajánlott
Ezerszemtömege (g) 35-44
Növényvédelme
A tavaszi árpa betegségei
A tavaszi árpa betegségei megegyeznek az ő szi búzánál és ő szi árpánál felsoroltakkal,
ezek közül a rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), az árpa levélcsíkosság
(Drechslera graminis), a hálózatos levélfoltosság (D. teres) és a fahéjbarna levélfoltosság (D.
tritici-repentis) okoz nagyobb károkat.
A tavaszi árpa kártevő i
A tavaszi árpa kártevő i megegyezik az ő szi búzánál felsoroltakkal, azonban
kimagaslóan nagy kárt közülük a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa) okoz, mely
meghatározza a tavaszi árpa növényvédelmi technológiáját.
A tavaszi árpa gyomnövényei
A tavaszi árpa a gyomnövények kártételére fokozottan érzékeny. Az egyéves gyomok
közül a T
1
életformába tartozó gyomokat a tavaszi talajelő készítéssel nagyrészt elpusztítjuk.
A T
2
-es gyomok közül a pipacs, ebszikfű és a ragadós galaj, a T
3
-as gyomok közül a vadrepce
okozhat problémát. Legnagyobb károkat a T
4
-es életformába tartozó gyomnövények közül a
keserű fű fajok, a parlagfű , libatopfélék, és az árvakelésű napraforgó okozhat. Évelő
gyomnövények közül az apró szulák és a mezei aszat jelenti a legnagyobb gondot.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
63
Betakarítása
Az árpa érési szakaszai:
- tejes érés (a nedvességtartalom 60% körüli, a szem zöld)
- sárgaérés (a víztartalom 25-30%, a mag világossárga, a csíra
teljesen fejlett, a levelek és szár elszáradnak)
- teljes érés (a víztartalom 15-16%, a szemek kemények, az egész
növény elszárad)
A tavaszi árpát teljes érettségben kell betakarítani. Betakarításkor a szem
nedvességtartalma 16% alatt legyen. A korai betakarítás minő ségi problémákat eredményez,
első sorban a magas fehérjetartalom és alacsonyabb keményítő tartalom miatt. A késő i
betakarításkor nagy lehet a szempergés miatti veszteség, és a szemek könnyen sérülnek a
kombájnban. A sérült szemek malátázásra alkalmatlanok.
A betakarítást egymenetben, gabonakombájnnal végzik. Fontos a kombájn pontos
beállítása a veszteségek csökkentése érdekében. Sörárpánál mindenképpen kerülni kell a
szemek sérülését, a mély toklászolást, mert a csíraképesség romlását eredményezi.
Szárításra csak akkor van szükség, ha a szem nedvességtartalma 15% fölötti. A
sörárpa szárítása legfeljebb 35 °C-on történhet, ennél magasabb hő mérsékleten a csíra
károsodhat. Minél magasabb a szem nedvességtartalma, annál alacsonyabb hő mérsékleten
szárítható biztonságosan.
A sörárpa minő ségi követelményei:
- alacsony fehérjetartalom (12% alatti, de legjobb a 9,5-11,5% közötti)
- kerek, telt szemek
- jó osztályozottság (75-80% I. és II. osztályú)
- jó hektolitertömeg
- tisztaság (legalább 96% fölött)
- jó csírázóképesség
- nagy csírázási erély, gyors és egyöntetű csírázás
- magas keményítő tartalom
- szalmasárga szín
- vékony pelyva
- szaga friss szalmaillat
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
64
6. Tavaszi zab (Avena sativa L.)
6.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A zab viszonylag fiatal kultúrnövény, az első dleges géncentruma valószínű leg
Ázsiában van, a mai Afganisztán, Irán, Örményország területén. A rozshoz hasonlóan a búza
és árpa gyomnövényeként terjedt, így jutott el Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak
takarmányként termesztették.
Első sorban a mérsékelt égöv északi részén termesztik, mivel kedveli a hű vös,
csapadékos klímát.
A világon bekövetkező változások, melyek a zab termesztésének csökkenését okozták,
Magyarországon is éreztették hatásukat, így hazánkban is csökkent a zab vetésterülete a XX.
század második felében. A II. világháború utáni 120-150 ezer hektárról leesett a zabterület 35-
40 ezer hektárra (1978-ban 27 ezer ha).
A zab takarmányértéke nagyon jó, kitű nő ízű és diétás hatású abraktakarmány.
Nélkülözhetetlen a tenyészállatok takarmányozásában, jól hasznosuló fehérje-, keményítő - és
zsírtartalma, nagy E és B
1
vitamin tartalma miatt. Nagy nyersrost tartalma következtében
energiatartalma a többi gabonaféle szemterméséhez képest kicsi.
A zabot emberi táplálkozás céljára és élelmiszeripari feldolgozásra is termesztik,
rendkívül kedvező beltartalmi értékei miatt. Kiváló élelemnövény (liszt, zabpehely, dara,
erő tápszer), különösen a csírázó zab tartalmaz sok E vitamint. Termésébő l készített zabpehely
és liszt fontos szerepet játszik a csecsemő k és idő s, beteg emberek élelmezésében. Ajánlják
emésztő szervi megbetegedések esetén is, ami nyálkatartalmával, gyomorkímélő hatásával van
összefüggésben.
Hazánkban nincsenek igazán hagyományai a zab élelmiszerként való hasznosításának
mint például Németországban vagy Angliában, de az egészséges táplálkozás iránti igény
növekedésével jelentő sége egyre nagyobb.
A zab szalmája is értékes, a tavaszi árpa szalmájához hasonló értékű
takarmányszalma.
6.2. A tavaszi zab rendszertana és alaktana
Rendszertana
A zab (Avena sativa) a Pázsitfű félék családján belül a zab (Avena) nemzetségbe
tartozik, melyben vad- és kultúrfajok, egyéves és évelő fajok egyaránt találhatók.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
65
A vadfajok hajlamosak a termés pergetésére, ez természetes terjedésüket segíti, a
kultúrzaboknál ez kedvező tlen tulajdonság, a hosszú nemesítő i munkának köszönhető en a mai
fajtáknál a szemek többé-kevésbé a bugában maradnak.
A vadzabok veszélyes gyomnövények, amelyek közül hazánkban legismertebb a
hélazab vagy vadzab (Avena fatua), amely az abrakzab ő sének tekinthető .
A kultúrfajok a következő k:
Avena sativa abrakzab
Avena brevis rövidzab (Északnyugat-Európában fordul elő )
Avena abyssinica abesszíniai zab (termesztésének jelentő sége nincs)
Avena byzantina piros zab (Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában szórványosan
termesztik)
A kultúrzabok közül a legfontosabb és legelterjedtebb az abrakzab (Avena sativa),
Magyarországon is ezt termesztjük. Az abrakzabnak a virágzat alakulása alapján két alfaja
különböztethető meg: a bugás zab (A. sativa subsp. diffusa), és a zászlós zab (A. sativa subsp.
orientalis).
A bugás zab virágzati tengelyén az oldalágak különböző irányba indulnak ki, a buga
minden irányba széthajlik. A zászlószab bugájában az oldalágak egyirányban helyezkednek
el, ezért féloldalas, „zászlós”.
A termesztett zabokat két típusra lehet osztani aszerint, hogy a szem kihull-e a pelyvák
közül, vagy sem. A pelyvászabok szeme a pelyvák között marad, nem csépelhető ki, a
csupaszzabok termése csépléskor kihull a pelyvák közül. A csupasz zab élelmiszeripari
feldolgozását nagymértékben megkönnyíti, hogy nem kell hántolni, ezért első sorban
élelmiszerként hasznosítjuk.
Vannak ő szi és tavaszi fajtái, hazánkban csak a tavaszi zabnak van jelentő sége.
Alaktana
A pázsitfű félékre jellemző bojtos gyökérzete igen fejlett, csak a gyengébb talajokon
elő zi meg a rozs a gyökértömeg tekintetében. Első dleges gyökérzete, mely a csíragyökérbő l
és az első dleges hajtáseredetű gyökerekbő l áll, 220-300 cm mélyre is lehatol a talajban.
A földalatti szárcsomókból (nóduszok) induló másodlagos, hajtáseredetű
gyökérrendszer képezi a gyökértömeg legnagyobb részét, a talaj felső 50-60 cm-es rétegében
található zömében. A zab gyökérzete a kalászosok közül a legnagyobb szívóerő vel
rendelkezik. Fejlett gyökérzete következtében a talaj víz- és tápanyagkészletét nagyon jól
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
66
hasznosítja, kiváló tápanyagfeltáró képessége van. Jól tű ri a vízzel telített talajban fellépő
levegő tlenséget is.
Szára szalmaszár, színe kékeszöld, vékony viaszréteg borítja, magassága 60-150 cm.
Rendkívül jól bokrosodik, a gabonák között a legtöbb mellékhajtást fejleszti, gyorsan
beárnyékolja a talajt, elnyomva a gyomokat. A zabszalma jól használható a kérő dző állatok
takarmányozására.
Levelei szálas-lándzsásak, a
szárcsomókból indulnak, számuk a föld
feletti nóduszok számával egyenlő .
Fülecskéi nincsenek (Gazda ABC!).
A kalászos gabonáktól eltérő en
bugavirágzata van. A buga füzéres fürt
virágzat. A kalászkák hosszú, lehajló
oldalágakon helyezkednek el. A
kalászkák 2-4 virágúak, melyekbő l kettő
vagy három termékeny. A zab
öntermékenyülő növény, de 1-3%-ban
idegenmegporzás is elő fordul, melynek a
nemesítésben nagy szerepe van. A
virágzás felülrő l lefelé, és kívülrő l befelé
halad a bugában. A virágport a szél
szállítja.
A csupasz zabok kivételével a
toklászok ránő nek a szemtermésre,
csépléssel nem távolíthatók el. Elhúzódó virágzása miatt a szemek nem egyszerre fejlő dnek és
érnek. Az elő ször termékenyült virágokban nagyobb szem fejlő dik, a zab termése ezért nem
kiegyenlített. A termés alakja hosszúkás, keskeny, elhegyesedő , színe sárgásfehér.
Ezerszemtömege 25-40 g.
A zab termésének rendkívül jó a beltartalma, sok értékes és könnyen emészthető
tápanyagot tartalmaz. Magas a fehérjetartalma (14-15%), és a fehérje kiváló biológiai értékű .
Zsírtartalma is magas, 5-7% körüli, értékes összetételű , ezen kívül sok kalciumot, foszfort, B
1
és E vitamint tartalmaz. Emészthető rosttartalma is jelentő s.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
67
6.3. Termő helyigény
Talajigénye
A zab a talajjal szemben nem igényes, ami igen fejlett gyökérzetének köszönhető . A
szélső séges talajok kivételével bármilyen talajtípuson termeszthető , még a kötött
agyagtalajokon is. Az enyhén savanyú kémhatású talajokat kedveli (pH 5,3-6,5), de ennél
savanyúbb vagy lúgosabb területeken is megél. Gyökérzete jól elviseli az idő szakos
levegő tlenséget, ezért az idő szakosan vízállásos, belvizes táblákban is termeszthető . A talaj
kultúrállapotára kevésbé érzékeny, a gyomokat elnyomja, jól terem friss erdő irtásokban és
gyeptörésekben is.
Éghajlatigénye
A csapadékos, hű vös éghajlatot igényli. Hazánk éghajlati adottságai nem igazán
kedvező ek a zab számára, túl száraz és meleg az idő járásunk. Fejlett gyökérzetének
köszönhető jó alkalmazkodóképessége teszi lehető vé magyarországi termesztését. Az ország
hű vösebb és csapadékosabb északi és nyugati területei alkalmasabbak a zab termesztésére,
mint az Alföld, többet terem, és jobb a minő sége is. A többi gabonánál rosszabbul tű ri a
szárazságot és a légköri aszályt. Magas páratartalmat igényel, különösen virágzáskor. Száraz,
aszályos nyáron léha, vastag pelyvájú szemeket fejleszt.
Vízigényes növény, már a csírázásához is sok nedvesség kell. Kétszer annyi vizet vesz
fel a zabszem a csírázáshoz, mint a többi gabonaféle. Transzspirációs együtthatója hű vös
éghajlaton 410 l/kg, melegebb körülmények között (pl. hazánkban) 550-600 l/kg.
6.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A zab is meghálálja a jó elő veteményt, ilyen növények után többet terem. Általában
mégsem fordítanak kellő figyelmet a zab vetésváltására, mivel nem igényes az elő veteményre,
gyengébb körülmények között is megterem.
Jó elő veteményei: pillangós takarmánynövények (lucerna, vöröshere), hüvelyes
növények (borsó, szója, bab, lóbab), repce, len, kender
Közepes elő veteményei: kukorica, silókukorica, napraforgó
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
68
Rossz elő veteményei: kalászosok (ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa), gyökér- és
gumós növények (cukorrépa, burgonya), cirok, dohány,
zöldségfélék
Önmaga után 4 évig nem célszerű vetni, a zabfonálféreg és a betegségek
felszaporodása miatt. A fonálféreg megjelenése miatt kerülnek a rossz elő vetemények közé a
burgonya, cukorrépa, dohány és a különféle zöldségfélék.
Tápanyagellátás
Gyökérzetének kiváló tápanyagfeltáró képessége van, ezért a tápanyagigényéhez
képest viszonylag kevesebb tápanyagpótlás szükséges. A zab nitrogénigényes növény. Az
istállótrágyát is meghálálja sovány talajon, jó gyomelnyomó képessége miatt a gyomosodás
nem okoz problémát. Istállótrágyát azonban általában nem a zab alá adnak.
Hosszú tenyészideje miatt, a többi gabonaféléhez képest a tápanyagfelvétele idő ben
elhúzódik, lombja az asszimilálóképességét hosszabb ideig megtartja. Gyökerei a foszfor és
kálium nehezen felvehető formáit is képes hasznosítani, ezért ezekbő l a tápanyagokból a
felvételhez képest viszonylag kevés mű trágyát igényel.
A zab fajlagos tápanyagigénye javasolt trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
N 2,5 kg/100 kg N 60-120 kg/ha
P
2
O
5
1,5 kg/100 kg P
2
O
5
30-60 kg/ha
K
2
O 1,8 kg/100 kg K
2
O 60-100 kg/ha
CaO 0,6 kg/100 kg
A foszfor és kálium mű trágyákat ő sszel juttatjuk ki, és az ő szi talajmunkákkal
bedolgozzuk a talajba. A szükséges nitrogénadagot tavasszal adjuk ki, de célszerű
megosztani, 60-70 %-át a magágykészítés elő tt, 30-40%-át szárbainduláskor kijuttatva. A
szárbainduláskor kapott nitrogén hatására nagyobb lesz a zab fehérjetartalma.
Talajelő készítés
A zab talajelő készítése hasonlóan történhet mint a tavaszi kalászosoké, például tavaszi
árpáé, de annál kevésbé igényes. Korai vetése miatt tavaszra lehető leg csak a magágynyitás
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
69
maradjon. A tavaszi szántást is elviseli, de száraz évjáratban a talaj fokozott kiszáradása miatt,
amit a tavaszi szántás okoz, nagyon szenved az aszálytól.
Vetése
Csírázása 1-2 °C-on megindul, de a gyors és egyöntetű keléshez 5-6 °C-ra van
szüksége. Csírázásához kétszer annyi vizet vesz fel a zabszem, mint a többi gabona.
Optimális vetésideje a kitavaszodás ütemétő l függ, általában március 1-20. között van,
de korai melegedés esetén már február végén el lehet kezdeni a vetést. A késő n vetett zabot
hazánkban a nyári nagy meleg igen megviseli, jelentő sen csökken a termése.
9. táblázat A tavaszi zab vetési útmutatója
Megnezvezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő február 25-március 20.
Sortávolság (cm) 12 vagy 15,4
Vetésmélység (cm) 3-5
Csíraszám (millió
db/ha)
4,5-5,0
legalább 90 % csíraképességű
legyen a vető mag
Ezerszemtömege (g) 27-32
Az alkalmazott sortávolság a hagyományos gabonasortáv, 12 vagy 15,4 cm. A vetés
mélysége 3-5 cm. Ügyelni kell arra, hogy a vetés mélysége egyenletes legyen, a 3 cm-nél
sekélyebbre került magból fejlő dő növények bokrosodása gyenge. Kötött talajokon a
vetésmélység ne legyen nagyobb 4 cm-nél (9. táblázat).
A kivetendő csíraszám 4,5-5,0 millió hektáronként. A zab termése a virágzási és érési
tulajdonságaiból adódóan nem egyöntetű . Vető magnak a buga külső részén fejlő dő nagyobb,
teltebb szemek alkalmasak, ezeknek jó a csírázási erélyük. Vetésére a kalászosok vetéséhez
általánosan használt gabonavető gép alkalmazható.
Növényvédelme
A zab betegségei
Zab koronásrozsda (Puccinia coronifera)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
70
Hazánkban szinte minden évben megjelenik, de számottevő kárt csak ritkán okoz.
A betegség tünetei: A virágzás után narancsvörös, kerek rozsdatelepek jelennek meg a zab
levélhüvelyén, levelén, ritkán a szárán is. A rozsdatelepek az érés idő szakában feketévé
változnak.
Védekezési lehető ségek: A fajták közül elő nyben kell részesíteni a kórokozóval szemben
kevésbé fogékonyakat. Az agrotechnikai szabályok betartásával a kórokozó kártétele
csökkenthető . A tünetek megjelenésének idő szakában felszívódó gombaölő szerekkel
állománykezelés válhat szükségessé.
Zabporüszög (Ustilago avenae)
A zab egyik leggyakoribb betegsége, szinte minden évben megjelenik.
A betegség tünetei: a buga megjelenésekor a zászlós levél megbarnul. A fertő zött bugák
felállóak, a szemek helyén fekete spóratömeg fejlő dik ki. A virágrészeket teljesen
szétroncsolja a betegség.
Védekezési lehető ségek: Ugyanaz, mint a búza porüszögnél.
Zab fedettüszög (Ustilago hordei f. sp. avenae)
Az általa okozott termésveszteség minimális, de elő fordulási szinten hazánkban is
megtalálható.
A betegség tünetei: A bugában a virágrészeket teljesen szétroncsolja, a szemek helyén fekete
üszögspóratömeg képző dik. A pelyvalevél ép marad, összefogja az üszögspóra tömeget, innen
kapta a fedettüszög nevet.
Védekezési lehető ségek: Korai vetéssel a fertő zést csökkenteni tudjuk, mert kora tavasszal
talajaink nedvességkészlete általában nagy. Mivel csírafertő ző üszöggomba, ezért
elengedhetetlen fontosságú a zab kontakt vagy felszívódó gombaölő szerrel végzett csávázása.
A zabon kárt okozhat még a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) illetve a
barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) is, melyek tárgyalása az ő szi búza fejezetben
megtörtént.
A zab kártevő i
Az ő szi búzánál említett kártevő k a zabon is károsíthatnak, a fajok közül kártételével
kiemelkedik a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa), mely a levéllemez
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
71
hámozgatásával a vetést foltokban kifehéríti. Érés idő szakában a vadak közül a vaddisznó
okozhat jelentő sebb kárt a buga elfogyasztásával.
A zab gyomnövényei
A tavaszi vetésű zabnál első sorban T
2
-T
4
életformába tartozó egyéves (mezei
szarkaláb, pipitér fajok, ebszikfű , disznóparéj-félék, keserű fű fajok, parlagfű ) illetve az évelő
gyomok közül a mezei aszat és apró szulák fajok jelenthetnek potenciális problémát.
Betakarítása
A virágzás elhúzódása miatt érése nem egyenletes. A buga tetején és külső részén
található szemek hamarabb érnek mint a belső szemek. A betakarítás idő pontjának
megválasztása ezért nagy körültekintést igényel. A buga külső részén elhelyezkedő szemek
éréséhez igazítsuk a betakarítást. Amikor a legfejlettebb szemek viaszérés végén, teljes érés
elején vannak, nedvességtartalmuk 15%-hoz közelít, lehet kezdeni az aratást. Nem várhatjuk
meg, hogy minden szem beérjen, mert akkor a külső , legfejlettebb legértékesebb szemek már
kiperegnek.
A zab, hosszú tenyészideje miatt a kalászosok után aratható. Általában július második
felében lehet kezdeni a betakarítást. A gabonakombájn pontos beállítása különösen fontos,
mert a zab hosszú, vékony szeme könnyen sérül, és a sérült termés könnyen avasodik.
Különösen érzékenyek a csupasz zabok.
Betakarítás után gondos kezelést, forgatást, szellő ztetést igényel, mert a szem
élettevékenysége még élénk. Biztonságosan csak 14%-os nedvességtartalomnál tárolható.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
72
Kukorica (Zea mays L.)
7.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A kukorica az amerikai kontinensrő l származik. Pontos származási helye, első dleges
géncentruma körül viták vannak a szakemberek körében. Egyes vélemények szerint az ő si
Peruban volt a termesztésbe vonás első dleges területe. A legtöbb szakember a mexikói
származást fogadja el. Ennek a véleménynek a bizonyítékai például, hogy Mexikóváros alatti
ásatásokban kb. 80 000 éves kukorica pollent találtak, tehát már ekkor jelen volt a területen,
illetve a Tehuacanban talált kb. 7000 éves kukoricacsövek, melyek már a kukorica
termesztésére utalnak. A két géncentrum közül az első ség kérdése vitatott, abban viszont
egyetértenek a kutatók, hogy a kukorica termesztése Peruból és Mexikóból kiindulva terjedt
el Közép-Amerikában és Dél-Amerikában, majd északra haladva Észak-Amerikában is
megjelent.
A kukorica vad, ő si formáját nem sikerült megtalálni. A kutatók egy része szerint a
teozinte vagy a gammafű tekinthető ő sének, mások véleménye szerint egy ő skukorica
létezhetett, ami kipusztult, és még nem sikerült megtalálni a maradványait. Egy primitív
kukorica forma ma is megtalálható, a pelyvás kukorica, melynek csövén a szemeket külön-
külön megnyúlt pelyvalevelek veszik körül.
Európába Kolumbusz közvetítésével került, 1493-ban, és nagyon gyorsan elterjedt,
sok elő nyös tulajdonsága, nagy termő képessége miatt. Hamar fontos emberi táplálék és
takarmány lett.
Magyarországon 1590-ben már bizonyítottan termesztették, de valószínű leg már
korábban ismerték és termelték. Feltehető en két irányból is eljutott hazánkba, egyrészt
Itáliából, Dalmácián keresztül, másrészt Törökországból Erdélyen keresztül. Ez utóbbinak
tulajdonítható a „törökbúza”, tengerentúli származásának pedig a „tengeri” elnevezés.
A kukorica jelentő sége
Amerika felfedezése után a kukorica rendkívül gyorsan elterjedt Európában és az
egész világon. Mint nagy terméspotenciálú gabonanövény, minden kontinensen nagy
jelentő sége lett az állatok takarmányozásában és az emberek élelmezésében.
Hazánkban a kukorica a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény. Már az
1920-as évek elejétő l meghaladja a vetésterülete az egymillió hektárt. Az összes
szántóterületbő l 26-27%-kal részesedik. Területi arány tekintetében csak az ő szi búza közelíti
meg, egy-két évben meg is elő zte.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
73
A termésátlagok a 60-as évek elejéig lassan növekedtek, 1965-tő l, a hibridek és a
nagyadagú mű trágyázás, valamint a korszerű bb gépek hazai elterjedésével, húsz év alatt
kétszeresére, háromszorosára nő tt az országos termésátlag.
A kiváló terméseredmények elérésében fontos szerepe volt Magyarország nyitott
fajtapolitikájának. A világ valamennyi nemesítő cége minő síthette, és állami elismerés után
értékesíthette nálunk a hibridjeit. Hazánkba így bekerültek a nagy terméspotenciállal
rendelkező legmodernebb hibridek.
A kilencvenes években a mű trágya-használat meredek visszaesésének, illetve a
gyakori technológiai hibák következtében csökkent a termesztés színvonala.
Felhasználása
A világ fejlő dő országaiban nagyon jelentő s a kukorica élelmezési célú termesztése.
Közép- és Dél-Amerika, Afrika egyes országaiban, Indiában 75-80%-ot is elérhet a közvetlen
emberi fogyasztás aránya, és a megtermelt kukoricának csak kis része kerül takarmányként
felhasználásra.
Hazánkban legnagyobb arányban, közel 90%-ban takarmányozásra használjuk fel.
Abraktakarmányként nagy mennyiségben hasznosítják a baromfi- és sertéstenyésztésben, de
kiegészítő abrakként a kérő dző állatok takarmányozásában is szerepet kap. A felhasznált
abraktakarmány 65-70%-a kukorica. Magas keményítő -, és alacsony fehérjetartalma miatt
első sorban energiaforrásként szerepel az állatok étrendjében.
Az ipari feldolgozás mintegy 7%-ot tesz ki, ezen belül a keményítő , az invertcukor és
alkohol elő állítás jelentő s.
A keményítő sok célra használható, a gyógyszeripar, a papíripar és az élelmiszeripar a
legnagyobb felhasználók. Natív keményítő ként, illetve különböző lebontási állapotú termék
formájában használják fel.
Az invertcukor készítéséhez a csírátlanítás után megő rlik a kukoricát. Ezután enzimek
segítségével lebontják a keményítő t, és folyékony, sző lő cukrot és gyümölcscukrot tartalmazó,
nem kristályosítható cukorszirup jön létre. Az invertcukrot általánosan használja az édesipar,
de kiválóan alkalmas gyümölcskonzervek, likő rök és üdítő italok édesítésére is.
A csíraolaj koleszterinmentes, minő sége az olívaolajéval vetekszik, kiváló étkezési
olaj. A kukorica komplex feldolgozása során több mint 1000 féle terméket lehet elő állítani, az
enzimektő l, vitaminoktól a mű anyagipari alapanyagokig.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
74
Közvetlen emberi fogyasztásra a megtermelt kukoricának körülbelül 3%-a kerül. Ilyen
célú felhasználása gyorsan fejlő dik. Megfelelő minő ségű kukoricaő rleménybő l például
különféle pelyheket készítenek, melyek reggeli fogyasztása széles körben elterjedt.
A melléktermékek hasznosítására is lehető ség van, például a szárból és a csutkából
fű tésre alkalmas biobrikett készíthető . A keményítő és a kukoricarost a mű anyagipar
alapanyagaként is felhasználható. A természetben lebomló ún. „bio-mű anyagok” gyártásában
nagy jelentő ségük van, várható az ilyen irányú alkalmazás növekedése.
közvetlen
fogyasztás
3%
alkoholgyártás
1%
keményítő és
cukor elő állítás
6%
takarmányozás
90%
4. ábra A kukorica felhasználása (Győ ri, 2002)
A kukorica szára alkalmas a kérő dző állatok takarmányozására szárazon, esetleg
nedvdúsabb anyaggal keverve történő silózás után. A vető magüzemekben összegyű lő csutka
rostfeltárás után takarmányozásra használható.
7.2 A kukorica rendszertana és alaktana
Rendszertana
A kukorica (Zea mays) egyszikű , a pázsitfű félék (Poaceae) családjába, a kukorica
(Zea) nemzetségbe tartozó növény. A nemzetség monotipikus, csak a kukorica tartozik ide. A
pázsitfüvek gazdasági szempontból a legfontosabb növénycsalád. A családba olyan fontos,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
75
termesztett növények tartoznak, mint a búza, árpa, rozs, zab, rizs, cirokfélék, köles,
kanáriköles, vagy a cukornád, de rokonai még a bambuszok, a gyepet alkotó füvek is.
Hazánkban is jelentő s, veszélyes gyomfajok is tartoznak a családba, mint például a
fenyércirok, a kakaslábfű , a muharfajok, gyomköles, tarackbúza, nád.
A szem alakja és felépítése alapján a kukoricát tíz változatra osztották, a fontosabbak:
÷ simaszemű kukorica (flint típusú) (Zea mays conv. vulgaris)
A XIX. században volt nagy jelentő sége, amikor a kukorica élelmezési célú
felhasználása nagyobb arányú volt. Jellemző rájuk a sima, gömbölyített felszínű szem.
Vízleadásuk, termő képességük rosszabb, mint a lófogú kukoricáké. Ez a változat két
alcsoportra osztható:
- sima kemény szemű kukoricák
Ebbe a csoportba tartozó kukoricák fehérjetartalma magas, morzsolási arányuk
jó, 85-90%. Termő képességük viszonylag nagy, de valamivel kisebb, mint a
lófogú kukoricáké. A szem táplálószövetében (endospermium) legnagyobb
részben nagyon kemény, üveges törésű szövet található (65-71%). Puha, lisztes
rész csak a csíra környékén helyezkedik el. Az endospermium felépítésébő l
adódóan, éréskor a nedvességet lassabban adják le, emiatt általában a szárítási
költségük magasabb. A szem kicsi, ezerszemtömegük 120-250 g között van.
Étkezési célra kiválóan alkalmasak (kukorica liszt, dara), ezért első sorban ott
van jelentő ségük, ahol a kukoricát élelmezési célból termesztik.
- sima puhaszemű kukoricák
A sima puhaszemű csoportba tartozó fajták, hibridek szemtermése jóval
nagyobb, mint a sima keményszemű kukoricáké, ezerszemtömegük 300-500 g.
A szem táplálószövete nagyrészt puha, lisztes állományú. Általában a
keményszemű eknél alacsonyabb a fehérjetartalmuk. Morzsolási arányuk
kedvező tlen, mert a csutkájuk vastag. Hazánkban ma nincsen termesztési
jelentő ségük, de a nemesítő k tenyészkertjeiben megtalálhatók.
÷ lófogú (dent típusú) kukorica (Zea mays convar. dentiformis)
Az első , lófogú szemtípusba sorolható fajták, a XIX. század első felében jöttek
létre. Döntő többségben ebbe a csoportba tartozó hibridet termesztünk hazánkban.
Jellemző jük, hogy a szem felső részén a lófog kupájához hasonló horpadás,
bemélyedés található. A szem általában hosszú, lapos. Az endospermium lisztes
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
76
állományú része a szem csúcsán helyezkedik el, kemény, szaruszerű rész csak a
szem oldalán és alján található.
Morzsolási arányuk általában igen jó, 80-90%, a csutka vastagságától függő en. A
lófogú hibridek terméspotenciálja a legnagyobb. Száruk magas, vastag, szilárd.
Vízleadó képességük sokkal jobb, mint a simaszemű kukoricáké.
÷ Csemegekukorica (Zea mays convar. saccharata)
A szem érett állapotban ráncos, mazsolaszerű , a magas cukortartalom miatt
áttetsző . A cukrok keményítő vé alakulása egy génmutáció következtében
akadályozott, ezért tejesérésben még sok cukrot tartalmaznak. Az édesség
tekintetében több változata van.
Zsenge állapotban kellemes ízű , értékes táplálék, jelentő s a szénhidrát- és
vitamintartalma, valamint fontos kalcium-, vas-, foszfor-, magnéziumforrás.
Jellemző je, hogy az élelmiszeripari feldolgozásra alkalmas, zsenge érési állapot
viszonylag hosszú ideig tart.
Általában kis termetű ek, vékony szárúak, igényesek, a szuperédes hibridek
különösen érzékenyek a termesztés körülményeire, az egyenletes vízellátásra,
tápanyagellátásra. Általában érzékenyek a gyomirtó vegyszerekre.
Étkezési célra termesztjük. Friss fogyasztása is jelentő s, de nagyobb részben
konzerv- vagy hű tő ipari feldolgozásra kerül.
÷ Pattogatni való kukorica (Zea mays convar. microsperma)
A szem alakja apró, gömbölyded (gyöngy típus) vagy hegyes (rizsszemű típus). A
szemben a kemény, szaruszerű endospermium körbefogja a puha, lisztes részt.
Hevítéskor a vízgő z nagy nyomással repeszti szét a vastag, kemény réteget, a szem
hirtelen szétnyílik, és a belső szövet térfogata jelentő sen megnő . Speciális
felhasználású, étkezési célra termesztjük (pattogatott kukorica, popcorn).
÷ Viaszkukorica (Waxy típusú) (Zea mays convar. ceratina)
A keményítő ben nem az amiláz, hanem az amilopektin van túlsúlyban, ezért nagy
a csirízesedő képessége. A terméshéj közelében elhelyezkedő viaszszerű
endospermium réteg miatt a szem nem fényes, hanem tompa, „viaszos” fényű .
Hazánkban nincs jelentő sége, bár van waxy típusú hibridünk, szórványosan Kelet-
Ázsiában, fő leg Kínában és az USA-ban termesztik ipari célra.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
77
÷ Díszkukorica (Zea mays convar. japonica)
Nagyon változatos megjelenésű a szem és a cső . Az egészen apró, 5 cm-es
mérettő l a nagy, 30 cm-es hosszúságig változhat a cső hossza. A szem színe lehet
fehér, sárga, piros, kék, fekete, ezek árnyalatai és átmenetei. Egy csövön lehetnek
különböző színű szemek is. Nemesítése során óriási formagazdagságot alakítottak
ki, ami lehető vé teszi a díszítésre való széleskörű alkalmasságát.
Alaktana
A pázsitfű félékre általánosan jellemző en a kukoricának is bojtos gyökérzete van.
Gyökérzete azonban a kalászos gabonákhoz képest részben eltérő en alakul.
A gyökérrendszer fejlő dése során, idő rendi sorrendben, a csíranövény gyököcskéjébő l
fejlő dő csíragyökér az első . Ez első dleges, „valódi” gyökér, növekedését hamar befejezi, a
kukorica víz- és tápanyagellátásában alárendelt szerepe van. Ezután a szikközépi szárból
indulva megjelennek a másodlagos gyökerek. A másodlagos gyökérrendszer nagy jelentő ségű
a kukorica víz – és tápanyagfelvételében. A gyökértömeg legnagyobb részét a járulékos
gyökérzet adja.
A másodlagos gyökerek a szikközépi száron kívül szárcsomókból is fejlő dhetnek. A
föld alatti nóduszokból induló gyökereket csomó- vagy koronagyökereknek nevezzük. Ezek
már a kukorica fejlő désének legelején, 2-3 leveles korban megjelennek. Mélyre hatolnak,
körülbelül 2 m mélységig, oldalirányban 1 m távolságra is eljutnak, nagy gyökértömeget
képeznek.
A föld feletti 2-3, esetleg 4-5 csomóból eredő gyökerek harmat- vagy léggyökerek. A
harmatgyökereknek nagy szerepük van a növény megtámasztásában, de kisebb arányban részt
vesznek a víz– és tápanyagfelvételben is.
A kukorica gyökérzete rendkívül jól képes regenerálódni sérülések után. Bizonyos
körülmények között, például megdő lt kukoricán, az összes szárcsomóból fejlő dhetnek
járulékos gyökerek.
A kukorica szára a kalászosok szalmaszárától jelentő sen különbözik. A szár belül
teljes hosszában bélszövettel kitöltött, ezért tömör. Mereven felálló, erő s, vastagsága 3-6 cm,
magassága 60-350 cm közé tehető . A szárcsomók (nóduszok) jól láthatóan szártagokra
(internódiumok) tagolják. Az internódiumok száma fajtánként változó, általában 10 és 24
között van, ezek egy része a talajban található.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
78
A kalászos gabonáktól eltérő en a száron, a levélhüvelyek alatt, a szárcsomóknál,
oldalrügyeket találunk egészen a nő virágzat magasságáig. Ezekbő l az oldalrügyekbő l
oldalhajtások képző dhetnek, illetve oldalrügybő l fejlő dik a nő virágzat is. Az oldalhajtásokat
fattyúhajtásoknak nevezik. A fattyúhajtások száma változó, jelentő sen befolyásolják a
termesztés körülményei, és a hibrid hajlama. Általában 1-3 fattyúhajtás képző dik, de számuk
a tizet is elérheti. A fattyúhajtások asszimilációs tevékenységükkel segítik a fő hajtás
termésképzését.
A levelek a szárcsomókból indulnak, így számuk a föld feletti nóduszok számával
egyenlő . A száron átellenesen helyezkednek el, bár nem minden esetben szabályosan. A
kukorica levele három részbő l áll, a levélhüvely szorosan körülöleli a szárat, jelentő s szerepe
van annak szilárdításában és védelmében. A levéllemez 5-15 cm széles, hossza 30-100 cm, a
széle általában sző rözött. A pázsitfüvekre jellemző en párhuzamos erezete van, de a közepén
egy jól fejlett világos színű középér húzódik végig, mely a fonákon kidomborodik. A
levélhüvely és a levéllemez találkozásánál nyelvecske található, mely szorosan a szárhoz
tapad. Fontos szerepe van annak megakadályozásában, hogy a csapadék a levélhüvely és a
szár közé szivárogjon.
A kukorica váltivarú növény, tehát a hím- és nő virágok külön virágzatban
helyezkednek el. A külön ivarú virágzatok azonban egy növényen találhatók ezért egylaki
növényrő l van szó.
A hímvirágzatot címernek nevezzük, mereven felálló, lazán elágazó fürtös füzér vagy
bugavirágzat. A növény csúcsán helyezkedik el, kialakulása lezárja a szár további
növekedését.
A fő tengely végén, illetve az oldalágakon találhatók a kalászkák. A kalászkák
párosával sorokba rendező dve helyezkednek el, egy kalászka két virágot tartalmaz. A
virágokat két kalászkapelyva takarja, ezen belül az egyes virágoknak külső és belső toklásza
is van. A virágokban három-három porzó fejlő dik, virágzáskor a portokok kilógnak a
kalászkából. A hímvirágzás általában pár nappal megelő zi a nő virágzást.
A termő s virágzat rövid szártagú oldalhajtáson kialakult torzsavirágzat. Az oldalhajtás
sű rű n álló szárcsomóiból buroklevelek erednek, melyek beborítják, védik a virágzatot. A
virágzati tengely (csutka) erő sen megvastagodott, elfásodik, rajta szabályos páros sorokba
rendező dve helyezkednek el a kalászkák. A sorok száma 8-24 közé tehető , ritkán páratlan is
lehet.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
79
A kalászkák kétvirágúak, de általában
csak az egyik képes termékenyülni. Néha
elő fordul, hogy mind a kettő termékenyül,
ekkor hiba keletkezik a szabályos sorokban. A
kalászkáknak három csökevényes, hártyás
pelyvája van. A kalászkákon belül a virágokat
két-két csökevényes toklász fogja közre. A
zöld színű bibeszálak a cső végén a
buroklevelekbő l kilógnak, végükön a bibe
kétágú.
Természetesen a cső alján levő
virágok bibeszálai sokkal hosszabbak a csúcsi
részen elhelyezkedő kénél, elérhetik a 75 cm-t
is. A bibeszálak egészen a virágok
termékenyüléséig, de maximum 10 napig
növekednek, utána hamar elszáradnak, barna
színű ek lesznek. Népiesen bajusznak is
nevezik a bibeszálak tömegét.
A kukorica termése szemtermés, a maghéj a terméshéjjal összenő tt. Alakja lehet
többé-kevésbé gömbölyű , hosszúkás, sokszor lapított. Színét a három rétegű terméshéj
határozza meg, lehet fehér, sárga, barna, vörös, ibolyás, ezek átmenetei, esetleg tarka. Mérete
igen széles határok között változhat, az ezerszemtömege 35-1000 g lehet, de a ma termesztett
hibrideké általában 250-450 g.
7.3. Termő helyigény
Talajigénye
A talajjal szemben igényes, a gabonák között a legigényesebb. Sikeresen, jó
terméseredménnyel csak a legjobb minő ségű talajokon termeszthető . A középkötött, mély
termő rétegű , jó víz- és hő gazdálkodású, jó tápanyagszolgáltató-képességű talajokat kedveli. A
közel semleges kémhatású, 6,5-7,5 pH-jú talajok a legjobbak számára. Nagy vetésterületébő l
adódóan a búzával versenyez a legjobb talajokért, és általában a kukorica kerül a jobb
adottságú területre. Termesztésére kiválóan alkalmasak a csernozjom, réti csernozjom, a barna
erdő talajok, csernozjom barna erdő talajok.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
80
A jó minő ségű csernozjom talajok nagy mennyiségű vizet képesek tárolni így kisebb
az aszálykár kialakulásának esélye, hiszen a tenyészidő csapadékán kívül a talajban tárolt
nagy vízmennyiség is hozzájárul a növény vízigényének kielégítéséhez. Kiváló csernozjom
talajok találhatók a löszhátakon, ezért ezeken a területeken kiterjedt kukoricatermesztés
folyik.
A réti csernozjom talajokon az év nagy részében a magasan helyezkedik el a talajvíz,
2,5 m fölött. Amennyiben a szintje nem haladja meg tartósan az 1 m-t, a kukorica számára
kedvező vízellátást biztosít. A túl magas talajvízszint viszont káros, a gyökerek
oxigénhiányban hamar elpusztulnak.
A kötött, gyakran vízállásos, pangóvizes területek nem alkalmasak a kukorica
termesztésére. Az ilyen talajok tavasszal lassan melegszenek fel, ami a kukorica számára
kedvező tlen, késik a vetés, nagy a csírapusztulás, vontatott a kelés.
A mély termő rétegű , jó vízgazdálkodású barna erdő talajok, melyek kémhatása nem túl
savanyú, jó kukorica talajok. A termésbiztonságot a vízhiány veszélyezteti. A barna
erdő talajok gyakran lejtő s területen találhatók. A lejtő kön az eróziós károkat mérséklő
agrotechnikára van szükség.
A sekély termő rétegű , podzolos vagy pangóvizes barna erdő talajok kevéssé
alkalmasak a kukorica termesztésére. Ezekre a talajokra általában jellemző a rossz
vízgazdálkodás, gyakran túlságosan savanyúak. A kukorica az 5,5 pH alatti kémhatású
talajokat nem szereti, csökken a termése.
A szikesek a sekély termő réteg, a magas sótartalom és a rossz vízgazdálkodás miatt
nem kedvező ek. A legjobb szikes talajokon termeszthető a kukorica, de kisebb termésre
számíthatunk
A homoktalajok sem megfelelő ek a kukorica számára. A jobb minő ségű humuszos
homoktalajokon is legfeljebb közepes termésre képes, de öntözés nélkül nagyon nagy az
aszálykár kockázata. A rosszabb homoktalajokon a szélső séges vízgazdálkodás és nagyon
gyenge tápanyagszolgáltató-képesség miatt nem lehet eredményesen kukoricát termeszteni.
Vízigénye
Mélyrehatoló, kiterjedt, nagy gyökértömege miatt a kukorica jól hasznosítja a talaj
nedvességkészletét. A talajt képes nagy mélységig kiszárítani. Vízigénye viszonylag nagy,
450-550 mm. A nagy szárazanyagtömeg elő állításához sok vizet vesz fel a talajból a
tenyészidő ben.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
81
A kukorica vízellátás szempontjából kritikus idő szaka a címerhányást közvetlenül
megelő ző 10-14 naptól a szemtelítő désig tart. Hazánkban ez július, augusztus hónapokra esik.
Ekkor egyrészt a nagy zöldtömeg miatt nagy az elpárologtatott víz mennyisége, másrészt
ilyenkor érzékenyebb a vízhiányra. Napi vízigénye ebben a periódusban 4,5-5,5 mm között
van. A vízigény csúcsidő szaka a többi szántóföldi növényhez képest hosszú,
aszályérzékenysége ezért nagy.
A kukorica termesztésében hazánkban általában a víz jelenti a korlátozó tényező t. A
kritikus idő szakban nagy valószínű séggel jelentkezik aszály, különösen az Alföldön. Száraz
viszonyok között a rövidebb tenyészidejű hibridek általában nagyobb termést adnak, mert a
kritikus szakasz kisebb valószínű séggel esik aszályos idő szakra.
Fényigénye
A kukorica fényigénye körülbelül 900 óra napfénytartam. Ebbő l 360 órának a
szemfejlő dés és érés idő szakára kell esnie (augusztus, szeptember).
Speciális fotoszintézise következtében igen nagy fényintenzitáson is hatékonyan
mű ködik a fényenergia megkötése. A gyenge megvilágítás megnyújtja a tenyészidejét, akár 5-
6 nappal is késő bbre tolódhat az érés. Rövidnappalos növény, a 12 óránál rövidebb
megvilágítás, egyéb feltételek megléte esetén kiváltja a generatív szervek fejlő dését.
Hosszabb megvilágítás hatására megnyúlik a vegetációs idő , nagyobb tömegű lesz a levél és a
szár, romlik a vegetatív és generatív termés aránya.
Hő igénye
A kukorica melegigényes növény, ez a származásából is következik. Életének minden
fejlő dési szakaszában, a csírázástól az érésig fontos, meghatározó szerepe van a
hő mérsékletnek. Ahol a nyári átlaghő mérséklet 21-26 °C közé esik, és a fagymentes napok
száma legalább 140, általában sikeresen lehet kukoricát termeszteni.
Hidegtű rése a tenyészidő szakban nem egyforma. Csírázás, kelés idő szakában -2 °C-os
hő mérsékleten már megfagy. A csírázás minimális hő mérséklete 10-12 °C, bár a legújabb
hibridek között vannak 8 °C körül csírázók is. Késő bb, májusban 1-2 napos -2 °C-os hideg
csak sárgítja, megperzseli a leveleket, de a kukorica tovább nő . Erő sebb fagy, -5, -6 °C
elpusztítja az egész növényt, a talajban lévő tenyésző csúcs is elpusztul. Ő sszel az első fagyok
hamar leszárítják a kukoricát, már -0,5, -1 °C-os hidegben elpusztulnak a levelek, az
asszimiláció megszű nik. Ez akár szeptember végén is bekövetkezhet. A megfagyott kukorica
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
82
csöve kényszerérett lesz, jelentő sen csökken a termés mennyisége, romlik a minő sége. A
hosszú tenyészidejű hibrideknél nagyobb a kora ő szi fagyok kockázata.
A címerhányástól a tejes érésig tartó idő szakban 24-26 °C az ideális átlaghő mérséklet.
A 30 °C-nál magasabb hő mérséklet, bár melegkedvelő növény, nem kedvező a kukorica
számára, ilyenkor nagyon nagy a párolgás.
Éréskor nem igényes a hő mérsékletre (amennyiben nem fagy), 15 °C fölött megfelelő ,
de a vízleadás dinamikáját természetesen alapvető en meghatározza.
A hibrideknek meghatározzák a hasznos hő összeg igényét. Jelölése HU (heat unit). A
mértékegysége °C, azt a hő mennyiséget jelenti, amelynek össze kell gyű lni a kukorica igénye
szerint a tenyészidő ben, április 1-tő l szeptember 30-ig.
Az asszimilációs hő küszöb érték alatt a növény asszimilációja olyan alacsony értékű ,
hogy nem haladja meg a légzés során felhasznált mennyiséget, értéke kukoricánál 10 °C.
A napi maximum értékeknél 30 °C-ig veszik figyelembe a hő mérsékletet, az ennél
magasabb is 30 °C-nak számít. Napi értéke negatív elő jelű nem lehet, tehát ha a napi átlag
nem éri el a 10 °C-ot, akkor is 10 °C-kal kell számolni.
A kukorica hasznos hő összegének számítására sokféle módszer létezik. A leginkább
elterjedt, illetve hazánkban is alkalmazott számítás a fent ismertetett, az USA-ból származó
módszer.
7.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A kukorica nem igényes az elő veteményre, a növényi sorrendbe jól beilleszthető ,
problémát nagy vetésterülete okozhat.
Jó elő veteményei azok a kultúrák, melyek korán lekerülnek a területrő l, nem hagynak
sok szármaradványt maguk után, nem szárítják ki a talajt. Ezek után idő ben el lehet kezdeni a
talajmunkát, jó minő ségben lehet a talajt elő készíteni a kukorica számára.
Jó elő vetemények: az ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa, repce, a csemegekukorica, a
korai burgonya, len, mák, kender, lucerna, vöröshere.
A kalászos növények nagy vetésterülete miatt gyakran kalászos, különösen ő szi búza
után kerül a kukorica. Az ő szi búza és a többi kalászos növény kiváló elő veteménye a
kukoricának.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
83
A lucerna általában jó elő veteménynek számít, amennyiben korán feltörik, utána a
kukorica nagy termésre képes. Száraz években azonban a nagy vízigényű lucerna erő teljes
gyökérzetével nagy mélységig kiszárítja a talajt, ezzel kedvező tlen körülményeket teremtve a
szintén nagy mennyiségű vizet felhasználó kukorica számára. Száraz évjáratban ezért a
lucerna kedvező tlen elő veteménye a kukoricának, nagy az aszálykár kockázata.
Közepes elő veteményei általában a késő n lekerülő , sokszor nagy mennyiségű ,
nehezen lebomló szármaradványt hagyó növények: napraforgó, kukorica, silókukorica,
cukorrépa, ő szi, tavaszi takarmánykeverékek. A cukorrépa a nagy vízfelhasználás miatt száraz
években a lucernához hasonlóan a kedvező tlen elő vetemények közé kerül.
Viszonylag jól termeszthető monokultúrában, tehát hosszú ideig önmaga után vetve is.
A legalább 6-7 évig történő önmaga utáni termesztést tekintjük monokultúrának. A
monokultúrának azonban vannak hátrányai. Elszaporodnak a nehezen irtható
herbicidrezisztens gyomok, például a vadköles, a fenyércirok, fehér libatop, kakaslábfű ,
sző rös disznóparéj. Az egyoldalú tápanyagfelhasználás, a talaj kiszárítása, a kórokozók és
kártevő k fokozott megjelenése és kártétele is egyre nagyobb problémát okoz.
Észszerű vetésváltás betartásával többlet költség nélkül megelő zhető k a
monokultúrában jelentkező problémák. Az amerikai kukoricabogár hazai megjelenése
valószínű leg a kukorica monokultúra teljes megszű nését eredményezi rövid idő alatt. A
védekezés egyik fontos alapeleme ugyanis a szakszerű vetésváltás betartása.
Üzemi tapasztalatok alapján a bikultúrás termesztés (kukorica-kukorica - búza-búza)
hosszabb idő n keresztül jó eredménnyel fenntartható.
Rossz elő veteményei a kukorica monokultúra, a cukorcirok, szemescirok, szudánifű ,
száraz évjáratokban a lucerna és a cukorrépa.
A kukorica általában csak a tavaszi vetésű növények részére tekinthető jó
elő veteménynek. De a rövid tenyészidejű hibridek (FAO 200, esetleg 300) és a silókukorica
már elfogadható elő vetemények az ő szi gabonák részére is.
Tápanyagellátás
A kukorica tápanyagigényes növény. A nagy tömegű szárazanyag felépítéséhez sok
tápanyagot használ fel. A mélyre hatoló, erő teljes gyökérzetének, nagy aktív
gyökérfelületének köszönhető en jó a tápanyagfelvevő és -hasznosító képessége.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
84
A talajból felvett tápanyagok mennyisége (fajlagos igény) 100 kg terméshez és a
hozzá tartozó melléktermékhez:
N 2,5 kg/100 kg
P
2
O
5
1,3 kg/100 kg
K
2
O 2,2 kg/100 kg
CaO 0,8 kg/100 kg
MgO 0,3 kg/100 kg
A teljes virágzás fenofázisáig veszi fel a kukorica összes nitrogénigény több mint
50%-át, a káliumigénynek bő 60%-át. A foszforigény kezdetben mérsékelt, a virágzásig
felvett foszformennyiség az összes felvételnek 40%-át teszi csak ki.
A hektáronként kijuttatandó tápanyag mennyiségét számos tényező befolyásolja. Ezek
közül a legfontosabbak: a hibrid igénye, trágyareakciója, az elő vetemény, a talaj
tápanyagszolgáltató-képessége és egyéb tulajdonságai.
A kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan (hatóanyag):
N 60-120 kg/ha
P
2
O
5
60-90 kg/ha
K
2
O 60-110 kg/ha
Az elő veteményektő l függő en a tervezett mű trágya-hatóanyag mennyiség korrekciója
szükséges a következő esetekben:
÷ hüvelyes és pillangós elő vetemények esetén a nitrogén mennyisége csökkenthető
÷ kukorica és napraforgó után, a szármaradványok miatt a kálium mennyiségét
csökkenteni lehet
÷ amennyiben a kalászos gabona szalmája leszántásra kerül a káliumot szintén
csökkenteni kell
÷ gyengébb minő ségű talajokon, a kukoricaszár leszántásakor több nitrogén kijuttatására
van szükség a lebontás elő segítése érdekében
A szilárd formájú foszfor és kálium kijuttatása hagyományosan ő sszel, az alapmű velés
elő tt történik. A nitrogén mű trágyát célszerű megosztva kijuttatni. Az ő szi-téli idő szakban a
nitrátok kimosódása évjárattól függő en nagymértékű is lehet, ezért részben gazdaságossági,
részben környezetvédelmi okokból szükséges a nitrogén adag megosztása. A tervezett
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
85
mennyiség 20-30%-át ő sszel, a foszfor és kálium trágyákkal együtt, 50-70%-át kora tavasszal,
0-30%-át szárbainduláskor adjuk ki.
Szervestrágyázás
A szervestrágyák - például az istállótrágya - nagyon jó hatással vannak a talaj
szerkezetére, biológiai életére, víz- és tápanyaggazdálkodására. A makroelemek mellett
mikroelemeket is tartalmaznak. Kedvező hatásai hosszabb távúak, általában 3-4 évet lehet
figyelembe venni. Az istállótrágya esetében problémát jelent, hogy általában erő sen gyomosít.
A kukorica meghálálja az istállótrágyázást, amennyiben a gyomirtást megfelelő en meg tudjuk
oldani, nagy termésre képes. Önállóan istállótrágyával nehezen lehet kielégíteni a kukorica
nagy tápanyagigényét, ritkán tudunk teljes adagú, 30-40 t/ha istállótrágyát biztosítani, ezért
szükség van mű trágya-kiegészítésre.
Az istállótrágyát leghelyesebb nyár végén vagy ő sz elején kihordani és ő szi
mélyszántással a talajba dolgozni.
Talajelő készítés
A talaj mű velése során hazánkban általában alapvető cél a nedvesség megő rzése a
talajban. A mű velés, a talajtípustól függő en rövidebb-hosszabb idő szakra megváltoztatja a
talajban a pórusviszonyokat, aminek köszönhető en a talajban lévő víz és vízgő z, valamint
levegő mozgása megváltozik. A talajmű velés egyik fő célja tavasztól ő szig a víz megő rzése,
ő sszel - kora tavasszal a víznek a talajba való levezetése.
Nagyon fontos a kukorica igényeit figyelembe vevő , a talaj nedvességforgalmához
igazodó és azt kedvező en befolyásoló talajmű velési technológiák alkalmazása.
A kukorica talajmű velése a következő szakaszokra osztható:
- tarlómű velés (tarlóhántás, -ápolás)
- alapmű velés (szántás, vagy forgatás nélkül)
- az alapmű velés elmunkálása
- magágykészítés
A kukorica talajelő készítése másként történik korán, illetve késő n lekerülő
elő vetemény után. A korán betakarított elő vetemények (pl. búza és egyéb kalászosok,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
86
repce, borsó) után általában jobb minő ségű magágy készíthető . Ehhez hozzájárul az is, hogy a
korán lekerülő elő vetemény legtöbbször nem hagy maga után sok szármaradványt.
Aszályra hajló klímánk szükségessé teszi a víztakarékos gazdálkodást, melynek egyik
alapeleme a tarlóhántás. Nyáron, a vízmegő rzése szempontjából, az egyik legfontosabb
mű velet. Az elő vetemény lekerülése után minél hamarabb célszerű elvégezni. Minél elő bb
megtörténik a tarló hántása és lezárása, annál több vizet lehet megő rizni a talajban. A
betakarítás után árnyékolás nélkül maradt talajfelszín nagyon gyorsan kiszárad.
A tarlóápolás, a talaj idő szakonkénti sekély mű velése jelentő s gyomirtó hatást
eredményez.
A tarlóápolás eszközei ugyanazok lehetnek, mint a tarlóhántás esetében. Általában
többször szükséges elvégezni, amikor a tarló kizöldül. Az egymás utáni mű veletek 40-45
fokos szögben kövessék egymást. A többször megismételt tarlóápolást lehet fokozatosan
mélyítve elvégezni, így ő szre 18-20 cm mély, kiváló kultúrállapotú, könnyen mű velhető
talajréteg alakul ki.
A kukorica igényli a mélymű velést, ezért az alapmű velés mélysége minimálisan 28-
32 cm-es legyen. Néhány évenként periodikus mélymű velés is szükséges a területen,
optimális esetben 3-4 évente kerül sor a 40-50 cm mély lazításra. Az alapmű velés történhet
forgatással vagy forgatás nélkül. Korán lekerülő elő vetemény után nincs feltétlenül szükség
szántásra. A nehéztárcsát lehet középmély lazítással vagy nehézkultivátorral kombinálni, így
elérhető a szükséges mélységű talajmű velés.
Amennyiben sok a szármaradvány a területen, vagy szervestrágyázás történt, akkor
mindenképpen szántással kell a talajt elő készíteni, hiszen a szármaradványokat vagy a
szervestrágyát be kell forgatni a talajba. A jó minő ségű szántás leforgatja a porosodott,
rombolt szerkezetű felső talajréteget, a tarlómaradványokat, esetleg a szervestrágyát, javítja a
talaj levegő zöttségét, hő gazdálkodását, csökkenti a gyomosodást. Váltvaforgató ekével
történő szántás sokkal egyenletesebb talajfelszínt eredményez az ágyekéhez képest.
A nyáron végzett szántás a talaj nedvességkészletének nagymértékű és gyors
csökkenését eredményezi. Túl nagy és mélyre hatoló párologtató felületet hagy maga után, az
evaporáció jelentő sen megnő , ennek következtében nagy mélységig és gyorsan kiszárad a
talaj, ezért a nyári szántást lehető ség szerint kerülni kell. Általában nyáron bármilyen
eszközzel történő talajmű velés után lezáratlanul hagyott talaj igen gyorsan, nagy mennyiségű
vizet képes veszíteni.
Réti talajon a lazításos mű velés jobban növeli az átlagos vízkészletet, mint a hasonló
mélységű forgatásos mű velés.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
87
Nedves talajokon a mélyebb rétegek mű velése még akkor sem indokolt, ha nem történt
meg az ő szi alapmű velés, ugyanis jelentő s kárt okozhatunk a talajban. A túl nedves
talajállapotban végzett talajmű velésnél a mű velő eszköz beragadása, eltömő dése, a talaj
kenése, gyúrása következtében jelentő sen megnő a szükséges energia mennyisége, ráadásul az
eszköz eredeti funkcióját elveszti, romlik a munka minő sége, nő a talajkárosítás mértéke. A
hibák és okozott károk helyreállítása sok többletráfordítást igényel, és általában csak hosszú
idő alatt lehetséges.
Az optimálisnál szárazabb talaj mű velésekor nő a talajellenállás, ami energiaigény és
költség növekedést jelent. A taposási kár kockázata kisebb, a talajok hordképessége jobb, de
nagyobb a rögösödés veszélye, a rögök elmunkálása pedig általában csak több menetben
lehetséges (vagy még úgy sem), így fokozódik a felső réteg porosodása, a szerkezet
leromlása. A többször ismételt elmunkáló mű veletek is jelentő s ráfordítást igényelnek. A
poros, leromlott szerkezetű talajon könnyen keletkeznek eróziós vagy deflációs károk.
A szántás elmunkálása történhet ő sszel vagy tavasszal, esetleg ő sszel és tavasszal. A
munkák legalább egy részének tavaszra halasztásának vannak elő nyei. A téli fagyok a rögöket
szétomlasztják, a téli csapadékot a durva talajfelszín jobban képes befogadni, így kevesebb az
elfolyás, több a talajban tárolt víz mennyisége. Tavasszal viszont kevesebb idő áll
rendelkezésre a megfelelő talajmunkák elvégzésére.
Az alkalmazható eszközök skálája rendkívül széles. Használhatók simítók, tárcsák,
kompaktorok és egyéb kombinált elmunkáló eszközök, boronák, különböző hengerek.
A magágy nyitásához használhatók a kombinátorok, ásóboronák. Amennyiben sok
szármaradvány van a területen, a csillagkerekekkel szerelt ásóborona jobb minő ségű munkát
végez, mint a kombinátor. A munka során törekedni kell az egyenletes mélységig lazított,
aprómorzsás, tömörített alapú magágy létrehozására. A magágykészítés mélysége a tervezett
vetésmélységet 1-2 cm-rel haladja meg. A jó magágy a vetésmélységben kellő en tömörített,
fölötte lazított, porhanyós szerkezetű .
A magágy készítésével starter mű trágyák, esetleg egyéb vegyszerek bedolgozása is
megvalósítható. Ebben az esetben 3-4 cm-rel mélyebben dolgozzon a magágynyitást végző
gép. Ma már elérhető k modern, precíziós szintezési elvet képviselő gépek is, melyekkel
kiváló minő ségű munka végezhető . Mindenképpen elő nyös a traktornyomlazító felszerelése.
Késő n lekerülő elő vetemények (pl. napraforgó, kukorica, cukorrépa) után, ha sok
szármaradványt hagytak a területen, mint a napraforgó vagy kukorica, az első mű velet a
szárzúzás. A szárzúzó ma már sokszor a betakarító gépre van szerelve, ilyenkor
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
88
természetesen külön mű veletet nem igényel. Ezután általában nehéz tárcsa következik, mely
csipkés tárcsalevelekkel van szerelve, a szármaradványok jobb aprítása érdekében. A
tárcsázás célja a szármaradványok továbbaprítása és részleges bekeverése a talajba.
A következő mű velet az alapmű velés, ami sok szármaradvány esetén szinte mindig
szántás, 28-32 cm mélységben.
Létezik olyan irányzat is a talajmű velésben, amelyik a szármaradványokat a talaj
felszínén hagyja, és szántás nélkül ajánlja a talajelő készítést elvégezni. A szármaradványok
mulcsozó, talajvédő szerepét állítja elő térbe. Hazánkban nem tudott elterjedni, mert nem
egyértelmű ek az eredményei.
Az alapmű velés elmunkálása (Az idő rövidsége miatt gyakran nem munkálható el.) és
a magágykészítés a korán lekerülő elő vetemények utáni talajmunkákhoz hasonlóan történhet.
Vetés
A kukorica termesztéstechnológiájának egyik kritikus eleme a vetés, mert az itt
elkövetett hibák késő bb már nem orvosolhatók. A vetéstechnológia pontos betartása a sikeres
termesztés elengedhetetlen elő feltétele.
A vetésmélység a talaj tulajdonságaitól, nedvességtartalmától, a vetés idejétő l függő en
4-7 cm lehet. Laza, könnyen felmelegedő talajokon 6-7 cm mélységű vetés ideális, míg a
kötött talajokon 4-5 cm megfelelő bb. Ha a talaj felső rétege nagyon száraz, és a
talajelő készítés nem jól sikerült, rögös a felszín, - száraz talajon nehezebb a talajmunka -, a
vetés mélysége elérheti 7-8 cm-t is. Korai vetés esetén, a talaj felső rétegének gyorsabb
felmelegedése és a korai vetéskor általában még elegendő nedvességtartalma miatt
sekélyebben lehet vetni. Késő bb, a talaj felső tétegének vízvesztése miatt a nagyobb mélységű
vetés célszerű . Semmiképpen nem ajánlott a 8 cm-nél mélyebb vagy 3 cm-nél sekélyebb
vetés.
A kukorica optimális tő számával kapcsolatban nagy számú információ jelent meg a
szakirodalomban. Az optimális tő számra számos tényező hatással van, például a talaj
tulajdonságai, a csapadék mennyisége és eloszlása, a vetésidő , a tápanyagellátás, öntözés, a
hibrid igényei. Általában rosszabb körülmények között, például gyengébb talajokon, vagy
alacsony tápanyagszinten kisebb tő szám vetése indokolt. A ma ajánlott tő szám 55-75 ezer
közé tehető hektáronként. A termő tő szám eléréséhez vetéskor a csíraszámot 8-10 %-kal
növelni kell, a csírapusztulás és egyéb fiatalkori tő veszteség miatt.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
89
A tő számnövelés hatására bekövetkező egyedi produkciócsökkenés kedvező években
kisebb mértékű , ezért kedvező évjáratokban a hibridek magas tő szám mellett érik el a
legnagyobb termést. Vetéskor azonban nem ismerjük, milyen évjárat következik, ezért a
magas tő szám alkalmazása nagy kockázattal jár. Speciális esetekben, például öntözött
körülmények között indokolt lehet 80-90 ezres hektáronkénti tő szám is.
A túl magas tő szám esetén a nagy vízfelhasználás miatt nő az aszályérzékenység,
aszályos években igen nagy terméscsökkenés következhet be. A termés csökkenéséhez
hozzájárul a meddő tövek arányának növekedése, valamint az árnyékoló hatásból eredő
fotoszintézis intenzitás csökkenés is. A betakarításkori szemnedvesség 4-6 %-kal nagyobb
lehet, mint optimális tő számon, mert a túl sű rű állományban lassabban adja le a vizet a
kukorica.
10. táblázat A kukorica hibridek esetében ajánlott termő tő szám különböző
körülmények között (Sárvári 2004. nyomán)
Átlagos viszonyok
között (ezer tő /ha)
Aszályos körülmények
között (ezer tő /ha)
FAO 200-300-as hibridek 70-80 65-70
FAO 400-as hibridek 65-70 60-65
FAO 500-as hibridek 60-65 50-55
A hibridek eltérő tő számot igényelnek, eltérő a tenyészetület-igényük, meg lehet
határozni a hibridek optimális tő szám-intervallumát. Általában a rövidebb tenyészidejű
hibridek kisebb méretű ek, így ezeket sű rű bben lehet vetni, jobban elviselik a viszonylag
nagyobb tő számot. A levél szélessége és állása is befolyásolja az alkalmazható tő számot. A
keskenyebb, felálló levelű eket lehet nagyobb tő számmal termeszteni (38. táblázat).
Az optimális vetésidő elég rövid, ezért a vetést úgy kell elő készíteni és megszervezni
hogy lehető leg 5-8 nap alatt be tudjuk fejezni.
A kukorica 10-12 °C-os talajhő mérsékletet igényel a csírázáshoz. Jó hő gazdálkodású
talajon általában április közepére éri el ezt az értéket a vetés mélységében mért hő mérséklet.
Az optimális vetésidő április 20 – május 5. közé tehető . Az ország déli részén, ahol
hamarabb melegszik fel a talaj, a vetés elkezdhető már április 10-15. körül is, az északi
országrészben pedig április 25. elő tt nem célszerű vetni.
A legújabb kísérleti adatok szerint az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő ,
hogy az április 5-10. között vetett kukorica adja a legnagyobb termést, és a legkisebb
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
90
betakarításkori szemnedvesség-tartalmat. A szakemberek ezt az éghajlatunk melegedésének
tulajdonítják.
Túl korai vetéskor az alacsony és legtöbbször jelentő sen ingadozó hő mérséklet miatt
elhúzódó, vontatott csírázásra, kelésre, és jelentő s csírapusztulásra számíthatunk. A talajban
hosszú ideig elfekvő , vontatottan csírázó szem sokkal inkább ki van téve a talajból fertő ző
kórokozók támadásának. A nem megfelelő tő szám következtében a területegységrő l
betakarított termés kicsi lesz. Különösen a gyengébb cold-teszt értékű vető mag esetében
várható hiányos kelés.
A késő i vetés esetében nem a hő mérséklet jelent problémát, hanem a talaj felső
rétegének alacsony nedvességtartalma, ami csírázási, kelési gondokat okoz, Az egyre
gyakoribbá váló viszonylag száraz tavaszokon talaj felső rétege hamar kiszárad, így a
megkésett, május második felében történő vetéskor a szem körüli talajban gyakran nincs
elegendő nedvesség a csírázáshoz, a magas hő mérséklet ellenére a kelés elhúzódik és
egyenetlen lesz. A vetésidő kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a május 15. utáni
vetések esetében általában jelentő s terméscsökkenéssel kell számolni az egyenetlen állomány
miatt. A késő n vetett kukorica általában életének késő bbi szakaszaiban is többet szenved a
szárazságtól.
A megkésett vetés másrészt a szemek betakarításkori magas víztartalmát is
eredményezi, tehát elhúzódik a betakarítás, illetve magasabbak lesznek a szárítási költségek.
A késő i vetésre a tapasztalatok szerint a hosszabb tenyészidejű hibridek érzékenyebben
reagálnak.
A kukorica hideg talajba történő vetésre való alkalmasságát a cold-teszt érték (hideg
csírázási %) mutatja. A teszt során a szántóföldi körülmények közötti csírázást próbálják
utánozni. A csírázóképesség vizsgálatától eltérő en nem itatóspapírban, hanem
kukoricaföldben csíráztatják a szemeket. Hét napig 10 °C-on, majd 4 napig 25 °C-on tartják
ő ket. Értékeléskor megszámolják, hogy száz szembő l hány csírázott ki, és fejlő dött
egészséges csíranövénnyé. A csírázási % -hoz képest a gyakorlat számára megbízhatóbb
információt jelent a vető mag biológiai értékérő l.
Minél közelebb van a cold-teszt értéke a laboratóriumi csírázási %-hoz, annál
értékesebb a vető mag, és jobban bírja a hideg talajba vetést. A legalább 90%-os érték nagyon
jónak számít. Amennyiben a cold-teszt eredménye 80% alatti, kockázatos a vető magot
felhasználni, a legjobb körülmények között is gyenge kelésre számíthatunk. Az ilyen
vető magot a szokásosnál sekélyebbre vessük, 3-4 cm-mélyre.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
91
Nagyobb területen a kockázatok csökkentése és a betakarításkori munkacsúcs
elkerülése érdekében célszerű több hibridet termeszteni.
A kukorica vetése szemenkénti vető géppel történik, a leggyakrabban használtak szívó
vagy nyomó légárammal mű ködő , pneumatikus rendszerű ek. A vető gépek 70 vagy 76,2 cm
sortávolságúak, a függesztettek általában 4-8 sorosak, a vontatottak 6-12 sorosak lehetnek. A
csoroszlya lehet tárcsás vagy csúszó megoldású. A tárcsás csoroszlyával ellátott gépek jobban
használhatóak sok szármaradvány esetén, vagy kötöttebb talajokon. A modern vető gépek el
vannak látva vegyszerek vagy starter mű trágya soronkénti kijuttatására alkalmas
berendezéssel is.
A termés mennysége szempontjából meghatározó jelentő ségű a vetés egyenletessége.
Mind a vetésmélységben, mind a tő számban bekövetkező eltérések a termés csökkenését
eredményezik. A tábláról akkor érhető el a legnagyobb termés, ha egy-egy növény az adott
hibrid a számára optimális tenyészterület foglalhatja el (39. táblázat). Ehhez a táblában a
tő számnak egyenletesnek kell lennie.
11. táblázat A kukorica vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetésidő április 20-május 5. 10-12 ºC-os talajhő mérséklet
Sortávolság (cm) 70 vagy 76,2
Vetésmélység (cm) 4-7 laza talajon 8-10 cm is lehet
Csíraszám (ezer db/ha) 65-80
öntözve lehet növelni a
tő számot
Ezerszemtömege (g) 250-400
Növényvédelme
A kukorica élettani betegségei közül említést érdemel a sárgulás, mely első sorban 2-6
leveles kukoricákon jelentkezik. Ennek oka lehet egy hosszantartó, erő teljes (10 °C alatti)
lehű lés, amit a kukorica – melegigényessége miatt – nehezen visel. A hő mérséklet
megemelkedésével a tünetek 2-4 nap alatt elmúlnak. Hasonló sárgaságot okozhatnak egyes
posztemergens herbicidek is, melyeknek lebontásakor a kukorica sárgul („yellow flash”), ez a
tünet azonban kb. két hét alatt elmúlik.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
92
A kukorica vírusbetegségei
Kukorica csíkos vagy törpüléses mozaik (Maize dwarf mosaic virus)
A kukoricatermő területeken gyakori kórokozó, hazánkban is a kukorica legfontosabb
vírusbetegsége.
A betegség tünetei: A leveleken világoszöld, csíkos foltosság mutatkozik, ami megjelenhet a
levélhüvelyen és a csuhéjleveleken is. A növény törpül, a csövek deformálódnak és romlik a
megtermékenyülés.
Védekezési lehető ségek: A vírusrezervoár gyomok és a vírusvektorok elpusztítása. A vírussal
szemben rezisztens hibridek vetése.
A kukorica baktériumos betegségei
Kukorica baktériumos hervadás (Erwinia stewartii)
Hazánkban is jelentkezett már a kórokozó, de komolyabb fellépésérő l nincs adat.
Potenciális veszélyforrás, Magyarországon karantén kórokozó.
A betegség tünetei: Címerhányás után az alsó levelek sárgulnak, sárgán csíkozottak. A szár
alsó része belül csokoládébarna, üreges. A címer gyakran fehér színű lesz, az egész növény
hervad, fonnyad, a koraérés jeleit mutatja.
Védekezési lehető ségek: Legfontosabb a külső karantén rendelkezések szigorú betartása, a
vető magtételek ellenő rzése. A földibolhák – mint terjesztő k – irtása.
A kukorica gombabetegségei
Kukoricafuzáriózis (Fusarium graminearum, F. culmorum, F. oxysporum)
A kukorica legsúlyosabb növénykórtani problémáinak egyike, nemcsak hazánkban,
hanem a világ minden táján. A közvetlen terméscsökkentő hatás mellett toxinjai miatt
közvetett károkat is okoz.
A betegség tünetei: A kórokozók a növények valamennyi föld alatti és föld feletti részét
fertő zik. A csíranövények gyengén nő nek, a gyökér és a csíra barnulva elrothad a talajban.
Virágzás után válik intenzívebbé a szárkorhadás, mely nyomán a szár szövetei
elroncsolódnak, esetleg az egész tő vörösödik, hervad, majd kidő l. A legsúlyosabb tünet a
cső penészedés, ami a cső végtő l indul ki, a cső alap felé húzódik, a csutka barnul, szétmállik. A
csövön lilás rózsaszín micéliumszövedék jelenik meg, amely a csuhéleveleket a cső höz
tapasztja.
Védekezési lehető ségek: Az agrotechnikai rendszabályok betartása igen fontos. Kukorica
monokultúra, búza-kukorica egymás utáni termesztésének kerülése, optimális tápanyagellátás,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
93
a hibridek igényének megfelelő tő szám, nem túl korai és nem túl mély vetés, fertő zött
növényi maradványok mély aláforgatása. Fontos védekezési lehető ség a fungicid-
kombinációkkal történő vető magcsávázás. Fungicides állománykezelés hatékonysága nem
kielégítő . Az ellenálló hibridek termesztése megoldást jelenthet a betegséggel szemben.
Kukoricaperonoszpóra (Sclerophthora macrospora)
Hazánkban ritkán fordul elő , súlyos károkat nem okoz.
A betegség tünetei: A betegség jellegzetes tünete a címer ellevelesedése, torzulása
(„bolondfejű ség”). A fertő zött növények lassabban fejlő dnek, erő s a fattyúhajtás-képző dés.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó korábban karanténnek minő sült. Fontos a veszélyeztetett
területeken a vízrendezés.
Golyvásüszög (Ustilago maydis)
Szinte mindenütt elő fordul, gyakori, de jelentő s kárt nem okozó betegség.
A betegség tünetei: A növény valamennyi föld feletti részén megjelenhetnek a változatos
alakú és méretű , kezdetben ezüstös, vastag hártyával fedett torzulások (golyvák), melyekben
felszakadva nagytömegű , fekete üszögspórát találunk.
Védekezési lehető ségek: Állománykezelésre általában nincs szükség, az ellenálló hibridek
termesztése megfelelő védelmet nyújt a kórokozóval szemben. A sű rű állomány és a bő séges
N-ellátás növeli a fertő zésveszélyt.
Rostosüszög (Sorosporium holci-sorghi)
A golyvás üszöghöz hasonlóan mindenütt jelen van, de számottevő kárt nem okoz.
A kórokozó tünetei: A fertő zött csövek rövidebbek, duzzadtak. A csuhélevelek sokáig borítják
az üszögspóratömeget. A fertő zött cső ben csak a rostok, edénynyalábok maradnak épen, a cső
többi része üszögspórákká alakul át. A fertő zött tövek alacsonyabbak, erő sebben
fattyasodnak, több apró csövet fejlesztenek.
Védekezési lehető ségek: Legeredményesebb védekezés az ellenálló hibridek termesztése,
illetve a vető magcsávázás elvégzése fungicid-kombinációkkal. Fontos a vetésváltás betartása,
és a megfelelő idő ben végzett vetés, megkésett vetés esetén a kártétel nő .
Kukoricarozsda (Puccinia sorghi)
Gyakori betegség a világ minden részén, nálunk ritkán okoz észrevehető kárt.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
94
A betegség tünetei: A leveleken kissé megnyúlt, epidermisszel fedett, alig kiemelkedő ,
rozsdabarna színű foltok (uredotelepek) jelennek meg, melyek felszakadnak. Késő bb ugyanitt
alakulnak ki a fekete színű teleutotelepek.
Védekezési lehető ségek: Legfontosabb az ellenálló hibridek termesztése, a fertő zött növényi
maradványok mély alászántása. Hazánkban nincs szükség fungicides állománykezelésre.
Hamuszürke szárkorhadás és hervadás (Macrophomina phaseolina)
A kórokozó hazánkban gyakori, a kukorica mellett napraforgón, hüvelyeseken is okoz
károkat. Kukoricán egyes évjáratokban súlyos károkat okozhat.
A betegség tünetei: A tenyészidő közepén, a címerhányástól kezdő dő en sokkszerű hervadás
figyelhető meg. A késő bbi fertő zés szárkorhadást okoz. A szárat kettévágva a bélszövetben és
a gyökerekben mákszem nagyságú, fekete mikroszkleróciumok figyelhető k meg.
Védekezési lehető ségek: A korai hibridek érzékenyebbek a kártételre. Virágzás idő szakában
végzett öntözés csökkenti a betegség kialakulásának lehető ségét. A vegyszeres védekezés
kukoricánál nem indokolt.
Szemfoltbetegség (Kabatiella zeae)
Hazánkban is terjedő félben lévő betegség, de nagyobb kártételrő l eddig még nincs
adat.
A betegség tünetei: A levéllemezen, levélhüvelyen és csuhéjleveleken is apró, áttetsző , kör
alakú foltok jelennek meg, melyek közepe kifakul, szürkés színű vé válik, míg a folt szélén
vörösesbarna színű szegély alakul ki. Az elhalt foltok közepén sötét színű szaprofiton gombák
(pl. korompenész) telepszenek meg, ettő l a folt „szemhez” válik hasonlóvá.
Védekezési lehető ségek: A leghatékonyabb védekezési eljárás az ellenálló hibridek
termesztése. Fungicides állománykezelés nem indokolt, elegendő a fertő zöttebb területeken a
növényi maradványok felaprítása és mély aláforgatása.
Nigrospórás szárazkorhadás (Nigrospora oryzae)
Széles körben ismert és elterjedt betegség, azonban jelenleg nincs nagy jelentő sége,
bár gyakran elő fordul.
A betegség tünetei: A csövön (különösen a cső végen) és a szemeken jelennek meg. A
fertő zött csövek betakarításkor hosszanti irányban, rostokra esve széttöredeznek, illetve
gumiszerű en puhává válnak.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
95
Védekezési lehető ségek: A tünetek megjelenésekor korai, gyors betakarítás indokolt. A
fertő zött növényi maradványokat mélyen alá kell forgatni. A felszívódó gombaölő szeres
vető magcsávázás eredményes védelmet nyújt.
Kukorica helmintosporiózisai
Hazánkban veszélyes kórokozónak minő sülnek. Az összefoglaló név több kórokozót
és betegséget takar.
A betegség tünetei: A vető maggal is terjedő fajoknál csíranövény-pusztulás is bekövetkezik.
A betegségek egyik legjellegzetesebb tünettípusa a levélfoltosság, ami leggyakrabban a
levéllemezen alakulnak ki. Súlyosabb esetben a levelek idő elő tt elszáradnak.
Védekezési lehető ségek: Fontos a vető magcsávázás és a fertő zött növénymaradványok mély
aláforgatása. Egy-két alkalommal fungicides állománykezelés elvégzése is szükségessé
válhat, de erre hazánkban még nem volt példa, az USA-ban azonban bevett gyakorlat.
A kukorica kártevő i
Talajlakó kártevő k
Jelentő ségük nagy kukorica esetében, az ide tartozó fajok első sorban a cserebogarak
(Melolonthidae) és szipolyok (Anisoplia spp.) pajorjai, a pattanóbogarak drótférgei,
valamint az áldrótférgek. Ezek közül is kiemelkedő kárt a drótféreg okozhat.
Károsítás: A gyökereket és a szár talajfelszín alatti részeit rágják. A pajorok már a megdagadt
szemeket is rághatják, késő bb a gyökereken táplálkoznak. A drótférgek a szik alatti szárrészt
rágják, amitő l az befű ző dik, esetleg ki is dő l. Fejlettebb növényeknél a gyökéralapban rág,
odvasít.
Védekezési lehető ségek: Fontos a terület tisztán tartása, így a szekunder tápnövények irtásával
a túlélési esélyt csökkentjük. A növényi sorrend helyes megválasztásával az egyedszám
kártételi veszélyhelyzet alatt tartható. Amennyiben a drótférgek egyedszáma a 4 db/m
2
-t
meghaladja, olyan mértékű kár lehetséges, hogy a kukoricát újra kell vetni. A talajlakó
kártevő k ellen jó hatékonysággal alkalmazhatók a talajfertő tlenítő szerek, melyeknél a
hatékonyság megő rzése érdekében fontos a kijuttatást követő azonnali bedolgozás és az
aprómorzsás talaj.
Vetési bagolylepke (Scotia segetum)
Változó intenzitással károsít, felszaporodás idején jelentő s károkat okozhat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
96
Károsítás: Tavasszal a fiatal növények földközeli részeit átrágják a lárvák a kelést követő
idő szakban. Késő bb a fejlettebb növények a talaj felszínén 5-6 mm nagyságú lyukat rágnak a
kukorica száralapjába, melynek következtében a középső levelek elszáradnak. Ebben az
odúban gyakran a hernyó is megtalálható.
Védekezési lehető ségek: A tarlóápolási eljárások nem csak a köztes táplálékforrásokat
pusztítják, de a kártevő egyedszámára is kedvező tlen hatást gyakorolnak. A talajlakó kártevő k
ellen alkalmazott vegyszeres talajfertő tlenítés jó hatású a mocskospajor ellen is. Erő s fertő zés
esetén gyomormérgekkel állománykezelés válhat szükségessé.
Kukorica gyökértetű (Tetraneura ulmi)
Magyarországon leginkább a Mező földön károsít, az agrotechnikailag hibás, gyenge
kukoricaállományokat károsítja. A megtámadott kukorica gyökere gyengén fejlő dik, késve
virágzik és hiányosan termékenyül. Megfelelő agrotechnika, gyomirtás, tápanyagellátás
esetén a kukorica károsodása elkerülhető .
Kukorica barkó (Tanymecus dilaticollis), fekete barkó (Psalidium maxillosum)
Elő fordulásuk hazánkban gyakori, a kukorica jelentő s kártevő i. Ha a kukoricát
csíranövény állapotban támadják meg, súlyos kárt tesznek a növények ritkításával.
Károsítás: Az imágók kezdetben szabálytalan alakban rágják meg a kukorica levelét (67.
ábra), de tarrágás is elő fordulhat. Amennyiben a tenyésző csúcsot is átrágja, a növény
elpusztul. Legsúlyosabb kárt a növény 2-3 valódi leveles állapotában okozhat.
Védekezési lehető ségek: A kukorica egyöntetű és gyors kelése esetén a növény gyorsan átjut a
kritikus 1-3 leveles állapoton. A felszívódó rovarölő szerrel végzett csávázás védettséget ad a
kártevő ellen, illetve a felszívódó hatású talajfertő tlenítő k is csökkentik kártételét. Súlyos
esetben inszekticides állománykezelés válik szükségessé.
Fritlégy (Oscinella frit)
Magyarországon mindenütt elő fordul. Kukoricakártevő ként hazánkban régóta ismert,
másodlagos kártétele a golyvásüszög károsításának elő segítése.
Károsítás: A kelés utáni idő szakban a lárva a szár alapi részében rág. Ennek következtében a
levéllemez csúcsi része torzul, megcsavarodik, majd besodródik. A növény fejlő dése lelassul.
Súlyos fertő zésnél a lárvák elpusztítják a tenyésző csúcsot, ezáltal a növény elpusztul.
Védekezési lehető ségek: Hatékony agrotechnikai módszer ellene a tavaszi korai vetés. A
felszívódó rovarölő szeres csávázás vagy talajfertő tlenítés megfelelő védettséget ad.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
97
Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera)
Amerikában írták le, mint új fajt, Európába az 1990-es évek elején került be. Dél-
Magyarországon 1995-ben találták meg az első imágót, jelenleg az ország egész területén
megtalálható és súlyos károkat okoz. Terjedése tovább folytatódik északnyugati irányban. Az
USA-ban a kukorica legveszedelmesebb kártevő je, kártétele 10-15 %, de akár 50 %
terméscsökkenést is okozhat.
Károsítás: Az imágó a kukoricalevelet hámozza, legjobban a pollent kedvelik, de a bibén is
táplálkoznak, melynek következtében a megtermékenyülés hiányos lesz. A lárvák a gyökeret,
illetve a támasztógyökereket is megrágják, a növény súlyos károsításnál megdő l, a föld feletti
része „libanyak” alakot vesz fel. A gyökér nagy részét elpusztítja, a kártétel mértékét ún.
Iowa-skálán értékelik. Amennyiben a kártételi érték a 3-at meghaladja, jelentő s gazdasági kár
várható.
Védekezési lehető ségek: Agrotechnikai úton legeredményesebb a vetésváltás alkalmazása,
mert monokultúrás termesztésnél nagymértékben felszaporodnak. A vetéssel egy menetben
inszekticidgranulátumos védekezés alkalmazható, azonban a lárvák viszonylag késő i kelése
miatt hosszú hatástartamú készítményt kell alkalmazni. Szükség esetén az imágók tömeges
megjelenésekor is védekezni kell állománykezelés formájában.
Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)
Hazánkban általánosan elterjedt faj. Kártétele függ az idő járástól, a kukorica hibridtő l
és a termesztés módjától. Felszaporodásának kedvez a monokultúrás termesztés. Súlyos
károkat okozhat csemegekukoricán is.
Károsítás: Kukorica levelén a tojásból frissen kikelt hernyók „ablakos” foltokat rágnak,
melyben ott marad a szövedékbe tapasztott rágcsálék. Késő bb a szárba, majd a címerszárba
furakodnak be, minek következtében letörik a címer. Több hernyó a szárba furakodva
meggyengíti a szárat, ami így eltörhet. Idő sebb hernyó a cső puha szemei közé, vagy a szárba
is berághat, ezzel elő segítik a cső penész kialakulását.
Védekezési lehető ségek: Az agrotechnikának jelentő s szerepe van a kártétel mérséklésében. A
kukoricaszárat betakarítás után meg kell semmisíteni, vagy azokat 10 cm-nél mélyebbre kell
leszántani. Kémiai védekezés történhet szerves foszforsav-észter vagy piretroid
készítményekkel a lárvák szárba hatolása elő tt, ezért fontos az imágók megfelelő elő rejelzése
fény- vagy szexferomoncsapdák segítségével.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
98
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Trópusi-szubtrópusi lepkefaj, Dél-Kelet Európában és Észak-Afrikában honos. A
károsított növény generatív részeit támadja meg. A kukorica csövében a hernyók a bibe felő l
rágnak be és ott a zsenge magvakat fogyasztják, károsításuk nyomán szaprofita gombák
szaporodnak fel. Állandó hazájában 2-3 nemzedékes faj, mely bábként a talajban telel. Az
első lepkék május-június folyamán érkeznek dél felő l, ezek hernyói június-júliusban
okozhatnak károkat.
A tojásrakás idő pontjában alkalmazott piretroid hatóanyagú készítményekkel mérsékelhető
károsítása, a védekezés legmegfelelő bb a fiatal lárvák ellen.
A kukorica gyomnövényei
A kukorica tág térállású kultúrnövény, így a gyomok nagyobb élettérhez jutva
komolyabb károkat okoznak. Sok esetben – első sorban monokultúrás termesztésben vagy
gyomokkal erő sen fertő zött táblákon – a kukoricatermesztés eredményességét a gyomirtás
sikeressége határozza meg.
Az egyéves gyomfajok közül első sorban a tavasszal kelő nyár eleji (T
3
) és a tavasszal
kelő nyár végi gyomok (T
4
) szaporodnak el. A T
3
gyomok közül a repcsényretek (Raphanis
raphanistrum) és a vadrepce (Sinapis arvensis) gyakori a kukoricavetésekben, de jelentő ségük
kicsi. Az egyéves kétszikű ek közül gyakori a baracklevelű keserű fű (Polygonum persicaria),
fehér libatop (Chenopodium album), illetve a varjúmák (Hybiscus trionum). A sző rös
disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a fehér libatop jelentő sége az utóbbi idő ben azért nő tt
meg, mert az egyoldalú gyomirtószerhasználat (fő ként az atrazin) következtében
herbicidrezisztens biotípusok jelentek meg. Hasonló biotípusok a parlagfű nél (Ambrosia
artemisiifolia) is megjelentek. A selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövis-fajok
(Xanthium spp.), parlagfű , csattanó maszlag (Datura stramonium) és az árvakelésű
napraforgó (Helianthus annuus) szintén az utóbbi években kerültek az elő térbe. Ezekre a
gyomfajokra általánosságban az jellemző , hogy melegigényesek, ebbő l adódóan viszonylag
késő n (május-június) és folyamatosan kelnek, ezáltal a preemergens gyomirtószerekkel
kevesebb lehető ségük van kapcsolatba kerülni, így jelentő s utókelést produkálnak. A fajok
közül a zöld muhar (Setaria viridis), fakó muhar (Setaria glauca) bírnak nagy jelentő séggel.
Gyakori fajok a kukoricavetésekben a kakaslábfű (Echinocloa crus-galli) és a
vadköles (Panicum miliaceum), fő ként részleges vagy teljes monokultúra esetében.
Az évelő gyomok közül a mezei aszat (Cirsium arvense), folyondár szulák
(Convolvulus arvensis) és a sövényszulák (Bilderdykia convolvulus) jelenhet meg, ezek ellen
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
99
a preemergens alapkezelések hatástalanok, így csak posztemergens alkalmazásmódban tudunk
ellenük védekezni. Az évelő egyszikű ek közül legnagyobb gondot a fenyércirok (Sorghum
halepense) okoz, mely a gyomosítás mellett vírusok köztesgazdája is.
A kukorica betakarítása
A kukoricát a felhasználás módjától függő en többféleképpen lehet betakarítani:
- morzsolva szemesen
- az egész növény betakarítása
- CCM (szem-csutka keverék)
- LKS (szem-csutka-csuhélevél)
- csöves betakarítás
Szemes betakarítás
Legelterjedtebb betakarítási mód a morzsolva történő betakarítás. Számos elő nye
indokolja széleskörű elterjedését. A betakarított termény, szárítás után jól tárolható, könnyen
szállítható, jól értékesíthető tő zsdecikk, közraktárban is tárolható. Sokféle célra használható,
takarmányozásra vagy ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.
A szemes betakarítás legkorábban a fiziológiai érettség állapotában lehetséges, amikor
a fekete réteg kialakult a szem köldökénél. A fekete réteg jelzi, hogy a tápanyagok beáramlása
a magba befejező dött. Ekkor a szem nedvességtartalma általában 35% alatt van. Ezután a
szemekben a víz leadása zajlik. A fiziológiai érettség elő tt betakarított kukorica termése
kisebb, minő sége rosszabb.
Túl korai betakarításnál a magas nedvességtartalom miatt a cséplő szerkezetben
gyakori a szemek sérülése. Megkésett betakarításnál a szárszilárdság csökken, a szártörés
gyakorisága nő , így a betakarítási veszteségek nagyok lesznek.
A hibridek között jelentő s különbségek vannak a vízleadás sebességében. Általában a
zöld száron érő típusoknak jobb a vízleadó képessége, mert a levelek nagy felületükkel
segítenek a víz leadásában. A szárítási költségek csökkentése érdekében az igen korai, korai
hibrideket optimális esetben 16-18%-os, a késő i hibrideket 20-25%-os nedvességtartalom
mellett takarítják be. A betakarításkori szemnedvesség-tartalmat számos tényező befolyásolja.
A kukorica betakarításkori szemnedvesség-tartalmát meghatározó tényező k:
÷ A hibrid tenyészideje
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
100
÷ A hibrid vízleadó képessége
÷ Az évjárat hatása
÷ A vetésidő
÷ A mű trágyakezelés
÷ Az állománysű rű ség
A hibridek vízleadó képessége az érés idő szakában naponta:
jó 0,9 - 1,0%
közepes 0,6 – 0,8%
gyenge 0,4 – 0,5%
Legkorábban kezdhető az igen korai és korai hibridek betakarítása. Ezt követi a
középérésű , rossz vízleadású hibridek betakarítása, majd a középérésű jó vízleadóképességű
hibridek következnek, legvégül a késő i érésű hibrideket lehet betakarítani.
A hosszú tenyészidejű hibrideknél a nedvességtartalom csökkentése érdekében
deszikkáló szerek alkalmazása is lehetséges. Az állományszárítás a fekete réteg kialakulása
után 7-10 nappal végezhető el. A vegyszer kijuttatása után 8-10 nappal kezdhető a betakarítás.
A deszikkálással jelentő s szárítási költség takarítható meg.
A szemes betakarítás gépe a kukorica adapterrel felszerelt gabonakombájn. Jó mű szaki
állapotú és megfelelő en beállított géppel történő betakarítás esetén a veszteségek 1,5-2%-nál
nem nagyobbak. Rosszul beállított vagy kopott gépekkel a veszteség meghaladhatja a 15%-ot.
A morzsolva betakarított kukorica több módon tárolható:
÷ szárítva
÷ nedvesen
÷ vegyszerrel tartósítva
÷ hű tve
Szárítás
A kukoricaszem szárazon legfeljebb 14-14,5%-os nedvességtartalom mellett tárolható
biztonságosan. A 14% nedvességtartalmú kukoricát a szaknyelv májusi morzsoltként említi.
Az elnevezés onnan ered, hogy a hagyományos górés csöves tárolás alatt, a természetes úton
száradó kukorica májusra érte el a körülbelül 14% víztartalmat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
101
Hazai viszonyok között nem lehet addig várni a betakarítással, amíg a kukorica a
tárolásra alkalmas nedvességtartalomig leszárad. A betakarított termést tehát mesterségesen
kell szárítani a biztonságos 14% nedvességtartalom eléréséig. A kukoricaszem nem
egyenletesen szárad. Elő ször a felületérő l és a legkülső rétegbő l párolog el a víz, a szem
belsejébő l nehezebben távozik el a nedvesség, ezért lassan lehet szárítani (1-3% óránkénti
vízelvonást tű r el). A szárító levegő hő mérséklete magas, elérheti a 90-120 ºC-ot. A szem
hő mérséklete optimális esetben nem haladja meg a 60-80 ºC-ot.
A szakszerű tlenül végzett szárítás jelentő sen rontja a termék minő ségét. A túlszárítás
rontja a fehérjék emészthető ségét. Ha a vízelvonás túl gyors, a szemben repedések
keletkeznek, és sok lesz a törött szem, ami minő ségrontó tényező .
A szárított kukorica biztonságosan tárolható gabonasilókban vagy a hagyományos
tárolókban garmadában.
A szárításos tartósítás elő nyei:
÷ egyszerű en kivitelezhető
÷ a gazdaságokban általában a szárított kukoricára épül a takarmányozási
technológia
÷ nem igényel speciális gépeket
÷ a termény könnyen raktározható
÷ közraktározásra alkalmas
÷ tő zsdecikk (ha a minő sége megfelelő )
÷ a raktározás során bármikor eldönthető milyen célra történik a felhasználása
Hátrányai:
÷ magas szárítási költségek
÷ általában romlik a kukorica biológiai értéke, különösen túlszárítás esetén
÷ a tárolás során forgatás, szellő ztetés szükséges
Nedves tárolás
A magas nedvességtartalommal betakarított kukorica tárolható nedvesen is,
légmentesen lezárt toronysilókban, falközi silókban vagy fóliázott gödrös tárolókban.
Újabban terjed a fóliaalagutas (vagy fóliahurkás) tárolás, melynek számos elő nye mellett
hátránya a viszonylag magas költsége. A levegő tő l elzárt tárolás azért fontos, mert az anaerob
körülmények között végbemenő erjedési folyamat által termelt szerves savak, első sorban
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
102
tejsav, tartósítják a terményt. Levegő zött tárolóban, oxigén jelenlétében, kedvező tlen
rothadási folyamatok indulnak el.
A gondosan, jó technológiával nedvesen tárolt kukorica szárazanyagra számolt
tápértéke a szárított kukorica értékével közel azonos. Elő nye, hogy nincs szárítási költség,
ezért lényegesen olcsóbb. Kellemes íze miatt az állatok szívesen fogyasztják. Hátránya, hogy
nem forgalomképes, nehezen szállítható, gyakorlatilag nem értékesíthető , ezért azokban a
gazdaságokban van jelentő sége, ahol a saját állatállomány takarmányozására felhasználható.
A sertések és kérő dző állatok takarmányozására alkalmas, a baromfi nem szereti.
Nedves tároláshoz a kukoricát 30-35%-os nedvességtartalom mellett kell betakarítani.
A betárolás során a szemeket célszerű roppantani vagy durván megdarálni, hogy az erjedésért
felelő s baktériumok a szükséges tápanyagokhoz hozzáférjenek, így elérhető a gyors erjedés. A
káros erjedési folyamatok elkerülése érdekében jól kell tömöríteni a silótérbe behordott
anyagot. A jól szervezett gyors betakarítás is fontos a káros folyamatok megelő zésében.
Kedvező esetben 5-7 napnál nem tart tovább a silótér megtöltése. A silóteret annak
megtelése után fóliával lehető ség szerint légmentesen lezárják. Az oxigénhiányos
környezetben a tejsavat termelő baktériumok elszaporodnak, tejsavas erjedés megy végbe, a
keletkező tejsav jól konzerválja a kukoricát. Szakszerű tartósítási technológia mellett a
veszteségek falközi silónál 5-6%, fóliahengernél 1-2% körül alakulnak.
Ha a fóliatakarás nem zár eléggé vagy megsérül, elő térbe kerülnek az aerob
(oxigénigényes) folyamatok, elszaporodnak a vajsavat termelő és a rothasztó baktériumok
valamint a penészgombák. A vajsav kellemetlen szaga, és aerob baktériumok, penészgombák
által termelt toxinok miatt az ilyen anyag takarmányozásra nem használható, az állatok nem
fogyasztják szívesen.
Vegyszeres tartósítás
A nedves kukorica szerves savak adagolásával is tartósítható. A szerves savak közül
alkalmasak a hangyasav, ecetsav, szorbinsav, propionsav, benzoesav, illetve ezek valamilyen
keveréke. Hazánkban első sorban a propionsavas tartósítás terjedt el, a propionsavnak ugyanis
jelentő s gombaölő hatása is van, az ára pedig kedvező . Az ecetsavval kezelt takarmányt az
állatok kevésbé kedvelik. Az így tartósított kukorica ugyanúgy használható fel, mint az
erjesztéssel tartósított, akár egy évig is biztonságosan tárolható. A vegyszeres tartósítás
elő nye, hogy kisebb a betakarítás környéki idő járási kockázat, a kezelés hatására javul az
emészthető ség, nem igényel zárt tárolást, és nem kell átforgatni, szellő ztetni. Hátránya, hogy a
szükséges szerves savaknak erő s korróziós hatásuk van.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
103
Hű tve tárolás
Alacsony hő mérsékleten a kukoricaszem életfolyamatai lecsökkennek, a
mikroorganizmusok szaporodása lelassul, ezért az élelmiszerekhez hasonlóan az 5 ºC alá
történő hű tés alkalmas a tartósításra. Alacsonyabb nedvességtartalom mellett magasabb
hő mérséklet is elegendő . Például 22% alatti nedvességtartalomnál 5-10 ºC is megfelel.
Magyarországon nem terjedt el ez a tárolási mód, mert nagy a beruházási-, és energia
költsége. Olyan országokban alkalmazzák első sorban, ahol a hű tés kevesebb energiát igényel,
például Kanadában.
CCM (corn-cob mix, szem-csutka keverék)
A szem-csutka keverékhez 30-35% nedvességtartalomnál kezdik a kukorica
betakarítását. Ilyenkor a csutka jól zúzható, és tartalmazza az erjedéshez szükséges
nedvességet. A szemes betakarításhoz használt gépek kis átalakítással itt is használhatók. Az
átalakítás legfontosabb része, hogy az arató-cséplő gép dobkosarát CCM-kosárra kell cserélni.
Az átalakított kombájn a szemet és a csutka nagy részét nem választja külön, a szem
mellett a csutka kb. 50-70%-át is betakarítja. CCM készítésére a rossz vízleadó, de nagy
termő képességű hibridek alkalmasabbak, mivel elő nyös, ha minél hosszabb ideig tartják a
30% körüli szemnedvességi állapotot.
A szem-csutka keverék a szemeskukorica nedves tárolásához hasonlóan silózható, és
tejsavas erjesztéssel tartósítható. Kiválóan alkalmazható sertések takarmányozására, mert a
rosttartalma éppen a sertések által igényelt 5-6%, a szemek 2% rosttartalmával szemben.
Csuhéleveles cső zúzalék (LKS)
A csuhéleveles cső zúzalék (LKS=Lieschkolbenschrot) készítéséhez az egész
cső termést (szem+csutka+csuhélevél) takarítják be. Rosttartalma magas (14-15%), ezért a
kérő dző k takarmányozására alkalmas. Betakarítását cső törő adapterrel felszerelt
szecskázógéppel végzik 35-38%-os nedvességtartalomnál. A szemes betakarításhoz képest
hektáronként több tápanyag takarítható be. A CCM-hez hasonlóan csak silózva tárolható.
Csöves betakarítás
A kukoricát hagyományosan csövesen takarították be, és morzsolás nélkül, góréban
tárolták. A jól szellő ző góréban nem penészedett be a kukorica, és fokozatosan 12-14%
nedvességtartalomig száradt. A csöveket lehet géppel vagy kézzel letörni. Ma kisebb
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
104
jelentő sége van a csöves betakarításnak, csak a kisgazdaságokban jöhet szóba, illetve a hibrid
vető magot termelő gazdaságok alkalmazzák.
A vető mag kukoricát csak csövesen lehet betakarítani, további feldolgozása a
vető magüzemben történik.
Az egész növény betakarítása
A silókukorica esetében járvaszecskázóval betakarítják a növény föld feletti részét.
Legmegfelelő bb idő pont a viaszérésben van, amikor a szem nedvességtartalma 38-40%.
Ekkor a növény víztartalma 60-65%-os, jól silózható. Azok a hibridek felelnek meg
leginkább, melyek a nagy szemhozam mellett nagy zöldtömeget is fejlesztenek. Elő nyös, ha
lassú vízleadásúak, így a betakarítás során közel azonos nedvességtartalmú anyag kerül a
silótérbe. Silózva, tejsavas erjedéssel tartósítható. Kérő dző állatok takarmányozására alkalmas
magas rosttartalma miatt.
7.5. Fajták, hibridek
A hibrid: két egymástól eltérő genotípusú fajta vagy vonal keresztezésébő l származó
utód.
Beltenyésztett vonal: általában 5-6 évig öntermékenyített állomány, melyek
tulajdonságaikban homozigótává, kiegyenlítetté válnak, ugyanakkor csökkent vitalitásúak. Az
egyre kisebb termetű vé váló, kevés termést hozó vonalak egy idő után nem romlanak tovább.
Szisztematikus vizsgálatok segítségével kiválasztják a jobb beltenyésztett vonalakat.
Heterózishatás: genetikailag eltérő homozigóta szülő k keresztezésével elő állított F
1
nemzedék átlagértéke valamely tulajdonságban meghaladja a szülő k átlagát vagy a jobbik
szülő teljesítményét.
A kukoricatermesztés elterjedésétő l az 1950-es évekig a termesztésben szabad
elvirágzású fajtákat használtak. A XIX. század közepéig fő leg a sárga sima szemű , majd a
századfordulótól a nagyobb termő képességű lófogú szabadelvirágzású fajtákat termesztették.
Hazánkban az 1950-es években jelentek meg a fajtahibridek, majd 1960-tól megjelentek a
beltenyésztéses hibridkukoricák, melyek teljesen felváltották az elő ző két csoportot.
Az első beltenyésztéses hibrideket Amerikában Schull és East (1918) állították elő .
Hazánkban az első hibridkukoricák létrehozása Pap Endre nevéhez fű ző dik, aki 1937-ben
kezdte meg hibridkukorica nemesítési programját, melynek eredményeképpen az ’50-es évek
elején elő állította Martonvásáron az Mv 5 illetve Mv 1 hibrideket.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
105
A hibridek elő állítása
Beltenyésztéses hibridek: Beltenyésztett vonalak egyszeres vagy többszörös
keresztezésével állítják elő . A kukorica idegentermékenyülő növény, ezért keresztezése
viszonylag könnyű . A kukorica vető mag elő állítás ma nem más, mint irányított
tömegkeresztezés.
A beltenyésztéses hibridek termése, a heterózis hatás következtében, 20-30 %-kal is
meghaladhatja a szabad elvirágzású fajták termését. Hátrány, hogy a heterózis hatás csak az
F
1
nemzedékben érvényesül, ezért a hibridkukorica vető magot minden évben elő kell állítani.
A keresztezés típusa alapján a következő hibridkukoricákat különböztetjük meg:
Kétvonalas, vagy egyszeres keresztezésű hibrid (SC – single cross): két
beltenyésztéses vonal keresztezése (AxB). Jellemző jük a nagyfokú kiegyenlítettség és nagy
heterózishatás, ezért a legnagyobb termő képességű és legintenzívebb hibridek. Hátrányuk,
hogy a vető mag elő állítása drága (a gyenge termő képességű beltenyésztett vonalakon kevés
vető mag terem) (5. ábra).
5. ábra A kétvonalas (SC) hibridek elő állítása
X
♀ ♂
A vonal B vonal
kétvonalas (SC)
hibrid
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
106
Háromvonalas hibridek (TC – three way crosses): három beltenyésztett vonal
((AxB)xC) keresztezése, vagyis az egyik szülő , általában az anya, egyszeres keresztezésű
hibrid, a másik szülő egy beltenyésztett vonal. Termő képessége és kiegyenlítettsége a
kétvonalas hibridekét megközelíti, de az elő állítható vető mag mennyisége nagyobb (6. ábra).
6. ábra A háromvonalas hibridek elő állítása
X
♀ ♂
A vonal B vonal
háromvonalas
(TC) hibrid
X

C vonal

Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
107
Négyvonalas hibridek (DC – double crosses): négy beltenyésztett vonal
((AxB)x(CxD)) keresztezésével állítják elő , azaz mindkét szülő kétvonalas hibrid (7. ábra).
Jellemző jük a jó alkalmazkodóképesség, de termő képességük kisebb. A vető magelő állítás a
legolcsóbb, mert viszonylag nagy az elő állított vető mag mennyisége.
7. ábra A négyvonalas hibridek elő állítása
X
♀ ♂
A vonal B vonal
négyvonalas
(DC) hibrid
X
♀ ♂
C vonal D vonal
X
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
108
Módosított hibridek (MSC – modified single cross): a vonalon belül testvérvonalak
(sister line) keresztezésével ((A
1
xA
2
)xB) állítják elő a hibridkombinációkat. A két
testvérvonal keresztezése az anya, az idegen vonal (B) az apa. A testvérvonalak
génállományokat tekintve nagyon közel állnak egymáshoz, ezért nem tekinthető k külön
vonalaknak. Az eltérések miatt azonban alacsony szintű heterózis hatás jelentkezik a
testvérkeresztezés során, az anya termése egy kicsit nagyobb, így a vető mag elő állítása
olcsóbb, mint a kétvonalas hibridek esetében.
8. ábra A módosított kétvonalas hibridek elő állítása
X
♀ ♂
A
1
vonal A
2
vonal
módosított
kétvonalas (MSC)
hibrid
X

B vonal

testvérvonalak
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
109
Többvonalas hibridek (MC – multi crosses): négynél több beltenyésztett vonal
felhasználásával állítják elő . Nagyon jó az alkalmazkodóképességük, azonban keveset
teremnek. Jelenleg a hazai köztermesztésben szerepük elhanyagolható.
Fajtavonalas hibridkukorica: egy fajta és egy vagy több vonal keresztezésével
állítják elő . Elő állításuk nem számottevő .
Éréscsoportok
A kukorica hibrideket éréscsoportokba soroljuk. A tenyészidő hosszának
meghatározására nemzetközi jelölést vezettek be, a FAO számot. A FAO szám 0-tól 999-ig
terjedhet, Magyarországon a 200-599 FAO számú hibrideknek van jelentő sége. A szuper
korai (FAO 100-199) csoport termése kicsi, tő lünk északabbra termesztik, hazánkban
gazdasági jelentő sége elhanyagolható.
A FAO 500-as csoportnál hosszabb tenyészidejű hibridek Magyarországon nem érnek
be. A 700-900 FAO számú hibridek csak meleg éghajlaton, például az USA-ban, Floridában
vagy Louisiana államban, valamint Indiában, Afrikában termeszthető k.
Minden éréscsoportban adott amerikai hibrid tenyészideje jelenti a sztenderdet. Ezen
hibridek tenyészideje általában 20-30 nappal is rövidebb az USA-ban (Magyarország,
Tápiószeléhez viszonyítva).
A hibridek tenyészideje és termő képessége között pozitív korreláció van, a hosszabb
tenyészidejű hibridek többet teremnek.
12. táblázat A különböző éréscsoportba tartozó hibridek tulajdonságai
FAO-szám éréscsoport
tenyészidő
hossza (nap)
várható érési
idő pont
HU (
o
C)
100-199
szuperkorai 95-105 augusztus közepe
916-972
200-299
igen korai 130-140
augusztus vége-
szeptember eleje
1028-1088
300-399
korai 140-150
szeptember
második fele
1138-1194
400-499
középérésű 150-160
szeptember vége-
október eleje
1250-1305
500-599
késő i 160-170
október közepe-
vége
1361-1417
600-
igen késő i 170-180
október vége-
november eleje
1472-1528
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
110
Magyarországon a korai és középérésű (FAO 300-400) hibridek vannak túlsúlyban.
Az utóbbi években az igen korai csoport (FAO 200) aránya növekszik, míg a középérésű é
csökken.. Ennek oka abban keresendő , hogy a száraz, aszályos évek gyakoriságának
növekedésével a középérésű hibridek termelési kockázata nő tt. A vízellátás szempontjából
kritikus idő szak nagy valószínű séggel esik aszályos periódusra Magyarországon a FAO 400-
as hibridek esetében.
Kukoricahibridek csoportosítási lehető ségei
A hibrideket csoportosíthatjuk a szemtípus alapján:
- simaszemű
- lófogú
- pattogatni való
- csemege
- viasz
- lisztes
- átmeneti
- felemás
A hibridek csoportosítása elő állításuk szerint:
- kétvonalas (SC) hibridek
- háromvonalas (TC) hibridek
- négyvonalas (DC) hibridek
- módosított kétvonalas (MSC) hibridek
- módosított háromvonalas (MTC) hibridek
A hibridek csoportosítása érésidő szerint:
- igen korai érésű (FAO 200-299)
- korai érésű (FAO 300-399)
- középérésű (FAO 400-499)
- késő i érésű (FAO 500-599)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
111
8. A hibrid vető magkukorica termesztése
Az első fajtahibridet Magyarországon Fleischmann Rudolf hozta létre 1930-ban.
Termő képessége a szülő párokét 10-15 %-kal múlta felül. Ennek a nemzetközileg is jelentő s
eredménynek az elismertetésére a gazdasági válság és a háborús évek miatt nem volt lehető ség.
Az ötvenes évek elején megkezdett hibridkukorica program egymástól elválaszthatatlan
szakaszai – a hazai nemesítés és a nemesítés nemzetközi kooperációi, a vető magszaporítás, a vető mag
üzemi feldolgozása, a minő ség állami ellenő rzése – mind egy-egy fontos tényező je a hibridkukoricák
magyarországi elterjedésének.
A hazánkban elő ször megjelent beltenyésztéses hibridek négyvonalas DC hibridek voltak. Az
SC hibridek vető mag elő állítása, mivel a vető mag a nagyon érzékeny, gyenge termő képességű
beltenyésztett vonalakon történik, nem volt gazdaságos. Nagyon korszerű , magas színvonalú
agrotechnika alkalmazásával lehetett az SC hibridek vető magját gazdaságosan elő állítani. Az SC
hibridek elterjedését nagyobb termő képességük indokolta, a négyvonalas hibrideknél 10-14 %-kal
többet teremnek.
8.1. A vető magkukorica jelentő sége
Magyarország ökológiai adottságai kedvező ek a vető magkukorica termesztéséhez. Az
1980-as években a kukorica vető magtermesztés 40-60 ezer hektáron folyt az országban. A
termésátlag 1,2-2,6 t/ha, a fémzárolt vető mag mennyisége 50-130 ezer tonna között változott.
Kukorica vető magból jelentő s mennyiséget exportáltunk. Az exportlehető ségek – különösen a
keletre irányuló export - beszű külése miatt csökkent a termő terület, 2000 után 22-29 ezer
hektár körül stabilizálódott.
A Magyarországon megtermelt kukorica vető mag közel 70%-a ma is exportra kerül,
de a célországok köre átalakult. Olaszországba, Franciaországba, Németországba, Ausztriába,
Bulgáriába, Szlovákiába, Romániába, Horvátországba, Lengyelországba, Spanyolországba, az
Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Japánba exportálják.
A vető magtermesztés szakaszai:
÷ nemesítő i szakasz
÷ szántóföldi szakasz
÷ vető magüzemi feldolgozás
A nemesítő i szakaszban a nemesítő k a törzseket, beltenyésztett vonalakat állítják elő .
Hosszú ideig tartó (6-10 év) beltenyésztéssel és szelekcióval hozzák létre a vonalakat. A
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
112
vonalak legtöbbször nem egy, hanem több hibridnek is szülő partnerei, ezeket szigorúan
ellenő rzött körülmények között, folyamatosan szaporítani kell. A fajtafenntartásnak arra kell
irányulni, hogy a vonalak eredeti állapotukban maradjanak meg, idegen kukoricatő rő l érkező
virágpor ne vehessen részt a termékenyítésben. A vonalak fenntartásánál, felszaporításánál az
izolációs távolság legalább 400 m. Ezen a távolságon belül nem lehet idegen kukorica, sem
másik vonal, sem árutermelő kukorica.
A szántóföldi szakaszban a vonalak irányított keresztezése zajlik, a hibrid
dokumentációjában rögzített módon. A vető mag elő állítást növénytermesztő gazdaságok
végzik. A gazdaságnak szigorú feltételeket kell teljesíteni, hogy alkalmas legyen a feladatra,
és szerző dést kössenek vele kukorica vető mag elő állítására.
Az üzemekkel szemben támasztott követelmények:
÷ megfelelő minő ségű terület (kiváló talajadottságok, jó kultúrállapot, veszélyes
gyomoktól mentes)
÷ öntözhető legyen a terület
÷ megfelelő méret (vetésváltás, izoláció)
÷ izolációs távolság betartása
÷ magas technikai színvonal (korszerű , jó állapotú gépek)
÷ magas szakmai színvonal (szakképzett szakemberek)
÷ elő nyös a szilárd burkolatú út (a szükséges munkákat kevésbé befolyásolja az
idő járás)
A gazdaság mérete azért lényeges szempont, mert kis területen nem biztosítható a
megfelelő vetésváltás a vető mag kukorica számára, illetve az izolációs távolság betartása is
nehézségekbe ütközhet. Nem lehet befolyásolni, hogy a szomszéd gazdaság milyen
növényeket termesszen az izolációs távolságon belül.
Az izolációs távolság árukukorica vető mag elő állításakor 200 m. A távolság
csökkenthető , ha a legközelebbi táblán ugyanazzal az apával történik hibrid elő állítása, illetve
ha erdő sáv ékelő dik a két tábla közé. Az izolációs távolság betartásánál nem szabad
figyelmen kívül hagyni a beékelő dő kisebb területek, akár a tanyák vagy kertek kukorica
vetéseit sem. Ha az izoláció nem megfelelő , a szántóföldi szemle során kizárják a táblát a
vető magelő állításból.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
113
A vető magkukorica nagy értéket képvisel, emellett a vető mag elő állítása legtöbbször
vonalakon történik, melyek gyenge felépítésű ek és kis vitalitásúak, ezért a termesztése során
minden technológiai elemet úgy kell megvalósítani, hogy zavartalan fejlő désének feltételei
biztosítva legyenek.
8.2. Termő helyigény
Talajigénye
A kukorica igényes a talajjal szemben, a vető magkukoricára ez fokozottan érvényes.
Gyengébb gyökérzete miatt sikeresen, jó terméseredménnyel csak a legjobb minő ségű
talajokon termeszthető . A középkötött, mély termő rétegű , jó víz- és hő gazdálkodású, jó
tápanyagszolgáltató-képességű talajokat kedveli. A közel semleges kémhatású, 6,5-7,5 pH-jú
talajok a legjobbak számára. Termesztésére kiválóan alkalmasak a legjobb minő ségű
csernozjom talajok.
Vízigénye
Mélyrehatoló, kiterjedt, nagy gyökértömege miatt az árukukorica jól hasznosítja a talaj
nedvességkészletét. A vető magkukorica gyengébben fejlett gyökérzettel rendelkezik ezért
sokkal igényesebb, egyenletes vízellátásra van szüksége a megfelelő fejlő déshez.
Statikai vízigénye 70%, a levegő tlen, vízzel telített talajt nem viseli el, már egy nap
alatt kipusztul. Vízstressz (vízhiány okozta stressz) hatására a proterandria (hím elő virágzás)
mértéke nő , ami termékenyülési problémákat okozhat.
A kukorica vízellátás szempontjából kritikus idő szaka a címerhányást közvetlenül
megelő ző 10-14 naptól a szemtelítő désig tart. Hazánkban ez július, augusztus hónapokra esik.
A vízigény csúcsidő szaka a többi szántóföldi növényhez képest hosszú, aszályérzékenysége
ezért nagy. Különösen veszélyes a virágzás és termékenyülés idején fellépő aszály, ezért
biztonsággal csak öntözve termeszthető .
Hő igénye
Az északi országrész kivételével mindenhol termeszthető . Csírázásához magasabb
hő mérsékletet igényel, mint az árukukorica, legalább 12-14 ºC-ot. Nem kedvező ek a tavasszal
lassan felmelegedő , mélyen fekvő területek.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
114
8.3. Termesztési technológiája
A vető magkukorica termesztésének ökológiai feltételei és agrotechnikája az
árukukoricáéhoz hasonlóak. Különbséget az okoz, hogy a szülő partnerek kis vitalitással
rendelkező beltenyésztett vonalak, ezért minden szempontból gyengébbek és igényesebbek,
illetve a vető mag elő állításhoz, különösen az irányított hibridkeresztezés során speciális
feladatok, munkák is szükségesek.
Vetésváltás
A kukorica nem igényes az elő veteményre, de a korán lekerülő , jó elő vetemények után
nagyobb termést ad. Ez a vető magtermesztésre fokozottan érvényes, mivel a szülő vonalak
vitalitása kicsi. A vető mag elő állításnál kukorica elő vetemény nem lehet.
Jó elő veteményei azok a kultúrák, melyek korán lekerülnek a területrő l, nem hagynak
sok szármaradványt maguk után, nem szárítják ki a talajt. Ezek után idő ben el lehet kezdeni a
talajmunkát, jó minő ségben lehet a talajt elő készíteni a kukorica számára.
Jó elő vetemények: az ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa, borsó, repce, burgonya,
zöldbab, lóbab, len, mák, kender, lucerna, vöröshere.
Közepes elő veteményei általában a késő n lekerülő , sokszor nagy mennyiségű ,
nehezen lebomló szármaradványt hagyó növények, például a napraforgó (A napraforgó száraz
évben rossz elő vetemény!).
Rossz elő veteményei a cukorcirok, szemescirok, szudánifű , kukorica, lucerna és a
cukorrépa.
Tápanyagellátás
A kukorica tápanyagigényes növény. A vető magkukorica esetében ez a megállapítás
fokozottan érvényes, kisebb tömegű , gyengébben fejlett gyökérzete miatt rosszabb a
tápanyagfelvevő és -hasznosító képessége. Egyenletes tápanyagellátást, könnyen felvehető
tápanyagokat igényel.
Annak érdekében, hogy a vető magkukorica ne szenvedjen hiányt tápanyagokból, a
kijuttatott mű trágya mennyisége érje el az 5 t/ha-os árukukorica terméshez szükséges
mennyiséget, bár termése lényegesen elmarad attól. Az istállótrágya legfeljebb két évre
vehető figyelembe a tápanyag mennyiségének kiszámításánál.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
115
Fajlagos tápanyagigénye (a talajból felvett tápanyagok mennyisége) 100 kg terméshez
és a hozzá tartozó melléktermékhez:
N: 2,5 kg/100 kg
P
2
O
5
: 1,3 kg/100 kg
K
2
O: 2,2 kg/100 kg
A vető magkukorica termése:
kétvonalas (SC) hibrid elő állításánál: 1,5-2,5 t/ha
három- és négyvonalas (TC, DC) hibrid elő állításnál: 2,5-3,5 t/ha
A kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan:
N 60-110 kg/ha hatóanyag
P
2
O
5
50-60 kg/ha hatóanyag
K
2
O 90-100 kg/ha hatóanyag
Starter trágya alkalmazása tilos.
A hektáronként kijuttatandó tápanyag mennyiségét számos tényező befolyásolja. Ezek
közül a legfontosabbak:
÷ a talaj tápanyagellátottága, tápanyagszolgáltató-képessége
÷ a vonalak-törzsek kisebb vitalitása
÷ elő vetemény (korrekciós tényező k)
÷ istállótrágyázás mennyisége és ideje
÷ öntözés
Talajelő készítés
A talajelő készítés az árukukoricáéhoz hasonlóan történhet, de a szülő k igényessége itt
is jelentkezik. A vető mag elő állításhoz használt vonalak vető magja gyengébben kell, kisebb
vitalitású ezért kiváló minő ségű magágyat igényel. A vető magkukorica termő táblán olyan
minő ségű vető ágyat kell készítenünk, mintha cukorrépa kerülne bele. A magágy gyommentes,
kellő en morzsalékos, beérett és kellő en tömörített legyen.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
116
Vetés
Az árukukorica és vető magkukorica vetése közötti alapvető különbség, hogy utóbbinál
anya- és apasorok váltják egymást. A vetés a termesztés egyik legkritikusabb mű velete.
Az anya- és apasorok arányát úgy kell megválasztani, hogy egyrészt az apasorok
virágportermelése az anyasorok jó termékenyülését lehető vé tegye, másrészt, mivel csak az
anyasorok teremnek magot, ezek aránya minél nagyobb legyen.
Az anya- és apasorok aránya SC és TC hibridek elő állítása esetén ne legyen nagyobb
2:1-nél. DC hibridek elő állításakor az arány lehet 3:1 is. Gyakorlati megvalósításban ez 4:2,
6:3, 8:4, esetleg 8:3 anyasor:apasor arányt jelent az SC, MSC, TC, MTC hibridek
vető magjának elő állításakor, és 12:4, 16:4, esetleg 12:3 arányt DC hibridek esetében.
A jobb termékenyülés, és a területegységre jutó nagyobb termés érdekében nullapás
vetésmódot is alkalmaznak. Ebben az esetben az anyasorokat szélesebbre vetik, 80 cm-es
sortávolságra, és közéjük vetik az apasorokat. A termékenyülés után az apasorokat kivágják.
Ennél a vetésmódnál az apasorok miatti területkiesés sokkal kisebb, a termés nagyobb.
A vetés elkezdéséhez az optimális talajhő mérséklet 12-14 ºC, de egyes nemesítő cégek
inkább 14-15 ºC-ot ajánlanak. Általában április 25 - május 10. között vethető .
A vetés mélysége 4-6 cm. A mélyebb vetés káros hatással lehet a csírázásra és a
növény fejlő désére. A vonalak vető magja kis vitalitású, ezért nem képes kicsírázni nagyobb
mélységbő l. Nagyon fontos a vetésmélység egyenletessége, csak kiváló mű szaki állapotú és
jól beállított vető géppel vessünk.
A tő szám nagymértékben a szülő partnerektő l függ. A magas tő szám akadályozza a
címerezést ezért célszerű elkerülni. Általában az árukukoricához képest az anyasoroknál 3-8
ezerrel kevesebb, az apasoroknál a jobb pollenszórás érdekében több is lehet.
A sortávolság 70 vagy 76,2 cm, kivéve a nullapás vetést, ott az anyasorok távolsága
ahova az apasorok kerülnek 80 cm.
Vetési módok:
- Frakcionált vetés
- Osztott idejű vetés
A szülő partnerek tenyészideje, így virágzási ideje különböző lehet, ezért az együtt
virágzás elérése érdekében szükség van frakcionált vagy osztott idejű vetésre.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
117
Frakcionált vetésnél az anyasorokkal együtt csak az apasorok egy részét vetik el,
például 6:3 arány esetében 6 anyasort és 1 apasort vetnek egy idő ben. 4-5 nappal késő bb vetik
el a második apasort, majd újabb 4-5 nap múlva a harmadikat. Ezzel a vetéstechnikával
lényegesen javítható az együttvirágzás valószínű sége, a hosszabb együttvirágzás
következtében jobb lesz a termékenyülés és nagyobb a termés.
Osztott idejű vetés esetében a szülő partnerek tenyészideje annyira eltér egymástól,
hogy a virágzás szinkronizációja csak úgy valósítható meg, ha nem egyszerre vetjük el ő ket.
A nemesítő cég ajánlást ad az anyasorok és apasorok vetése közötti különbségre vonatkozóan.
Az osztott idejű vetést lehet frakcionálással is kombinálni, tehát az apát többszörre elvetni. Az
idő járás jelentő sen befolyásolja a kukorica fejlő dését, ezért az osztott idejű vetés mindig
kockázattal jár.
Vető magtermesztésnél a forgót nem szabad bevetni!
A vető magkukorica szántóföldi ápolási munkái
A kukorica vető magtermesztésénél a vetés, illetve kelés után szántóföldi ápolási
munkák is vannak. Ezek célja a vető mag fajtatisztaságának biztosítása, és az irányított
keresztezés megvalósítása. A termesztés sikerét alapvető en meghatározzák, ezért nagy
odafigyelést igényelnek. Nehezen gépesíthető k, ezért elvégzésükhöz sok kézimunkára van
szükség.
Az elő szelekciót a fajtatisztaság céljából 4-5 leveles állapotban végzik. A külső re
elütő egyedeket kivágják az állományból, színre, magasságra, levélállásra szelektálva. Ebben
a fejlő dési állapotban az eltérő színű , eltérő fejlettségű egyedek könnyen felismerhető k és
eltávolíthatók. Az apa- és anyasorokban is el kell végezni.
Az idegenelést többször végzik, általában kétszer, szárbainduláskor és a címerek
megjelenése elő tt. Az elütő egyedeket gyökerestő l eltávolítják az anyasorokból és
apasorokból. Az idegenelés minő sége az apasorokban sokkal fontosabb, mivel egy idegen apa
számtalan anyát termékenyíthet. Azért kell gyökerestő l eltávolítani az idegen növényeket,
mert a kukorica töve képes újrahajtani és címert hozni.
Fattyazáskor a fattyúhajtásokat távolítják el az anyasorokból. A fattyúhajtások is
hoznak címert, de általában késő bb, mint a fő hajtás, ezért címerezéskor észrevétlen maradhat.
A virágzó anyai fattyúhajtás címerezési hibának számít. A fattyazást általában a címerezés
elő tt egy héttel végzik.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
118
A címerezés biztosítja, hogy a keresztezés irányított legyen, az apasorok pollenje
termékenyítse meg az anyanövényeket. A címerezés a vető magkukorica termesztésének
legkritikusabb munkamű velete. Az öntermékenyülés elkerülése érdekében az anyasorok
címereit maradéktalanul el kell távolítani. Bár a vonalak pollentermelő képessége elmarad az
árukukoricáétól, egy-egy címerbő l 16-25 millió virágpor is hullhat. Könnyű belátni, hogy
egy-két elhagyott címer is milyen nagy problémát okoz a vető mag fajtatisztaságában. A
címerezést ezért nagyon gondosan kell elvégezni.
A címerek nem egyszerre bújnak elő , tehát többször kell végigmenni a táblán az
anyasorok pollenhullásának elkerülése érdekében. Általában három szakaszban címereznek,
így van elő -, fő - és utócímerezés. Címerezéskor a címer még a felső 1-2 levélben van, ezzel
együtt tépik ki. A munkát úgy kell végrehajtani, hogy a címerezés ne okozzon 1-2 levélnél
nagyobb veszteséget. Több levél kitépése esetén a csökkent asszimilációs felület
következtében a termés is csökken. Négy levéllel történő címerezés számottevő
terméscsökkenést okoz.
A fő címerezéskor távolítják el a címerek 80%-át. Túl korán végzett címerezéskor sok
lesz a beszakadt virágzat. A csonkon maradt 1-2 oldalág is hullat virágport, ezért ez is
címerezési hiba, kizárhatják miatta a táblát. A maradványok eltávolítása nehéz, és nehezen is
vehető észre.
Az utócímerezést több menetben, 2-3 naponként kell elvégezni. Ilyenkor a késő n
kibújó, és az esetleg beszakadt címereket távolítják el. Ha a fő címerezést jó idő pontban és
gondosan végeztük, az utócímerezés kevés munkát jelent.
A vető magkukorica szántóföldi ápolási munkái:
Elő szelekció - 4-5 leveles állapot
Idegenelés - szárbainduláskor
- címerezés elő tt
Fattyazás - címerezés elő tt
Címerezés - elő címerezés
- általános, vagy fő címerezés
- utócímerezés
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
119
A vető mag elő állítás folyamatát a Mező gazdasági Szakigazgatási Hivatal szakemberei
ellenő rzik.
A vető magtermő tábla szántóföldi szemléjére ötször kerül sor, ezen belül a virágzás,
termékenyülés idő szakában három hivatalos címerezési ellenő rzést kell végezni:
÷ a virágzás megindulása elő tt egy-két héttel (az idegenelés ellenő rzése)
÷ a virágzás kezdetén, amikor az anyai növényállományban 5 % bibe megjelenik
(1. címerezési ellenő rzés)
÷ a termékenyülés ideje alatt (2. címerezési ellenő rzés)
÷ a termékenyülés ideje alatt (3. címerezési ellenő rzés)
÷ az érés idején, az apasorok eltávolítása után (végső ellenő rzés)
A vető magkukorica betakarítása
Az apasorokat a virágzás után el kell távolítani, hiszen ezek is hoznak termést, ami a
vető mag közé keveredve rontja annak biológiai értékét, fajtatisztaságát. A vetésmódtól
függő en az apasorokat be lehet takarítani járvaszecskázó géppel és silózásra felhasználni,
vagy kézzel kivágva a táblán hagyni. A nullapás vetésnél csak ez utóbbi megoldás lehetséges.
Az apasorok eltávolítása azért is elő nyös, mert az állomány mikroklímája megváltozik,
szellő sebb lesz, jobban járja a levegő , felgyorsul az érés, és a gombabetegségek kevésbé
fertő znek.
Az anyasorokat a szemek biológiai érettségének elérése után, tehát a fekete réteg
kialakulását követő en lehet betakarítani, 35-37% nedvességtartalomnál. A magas
nedvességtartalmú szemek rugalmasak, betakarításkor kevésbé sérülnek. A szemek
életképessége, vitalitása ekkor a legnagyobb.
A betakarítás eszköze különleges cső törő gép, mely fosztatlanul töri le a csöveket, így
a sérülés veszélye minimális. A betakarítás, rakodás, szállítás, feldolgozás során a
legfontosabb szempont az értékes vető mag sérülésének elkerülése.
A kétvonalas hibrideket, a sérülések elkerülése érdekében hagyományosan kézzel
takarítják be. Kézi betakarításnál elhanyagolhatók a mechanikai sérülés által okozott
veszteségek, viszont lassú és drága.
A kukorica vető mag betakarításakor komoly problémát okozhat egy korai fagy. A
szem csírázóképessége fagy hatására jelentő sen csökken. Minél nagyobb a szem
nedvességtartalma, általában annál nagyobb az okozott kár mértéke.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
120
A hibridkukorica vető mag üzemi feldolgozása
Betakarítás után a termés a vető magüzembe kerül, itt történik a feldolgozása. A világ
egyik legmodernebb és legnagyobb vető magüzeme Szarvason épült, 1996-ban, ma több mint
10 000 hektáron termeltet vető magkukoricát. Az üzem 32 000 tonna vető magot képes évente
feldolgozni és fémzárolni.
A vető magüzemben minden munkafolyamat szigorúan szabályozott és ellenő rzött, a
beszállítástól egészen a csomagolt, kész vető mag raktárból történő kiszállításáig. Ma már
minden hazai vető magüzem valamilyen minő ségbiztosítási rendszer (pl. ISO 9000) szerint
dolgozik. Így lehet biztosítani, hogy kiváló minő ségű , nagy biológiai értékű , megbízható
vető mag kerüljön a kereskedő khöz, majd a növénytermesztéssel foglalkozó gazdákhoz.
A szigorú minő ségi elő írásoknak mindenben megfelelő vető mag elő állítása érdekében
az egész rendszer nagymértékben automatizált. A feldolgozási folyamat számos pontján
történik minő ségvizsgálat céljából mintavétel. A szarvasi üzemben a csíráztatási és egyéb
minő ségvizsgálatokon kívül enzim- és proteinvizsgálatot is végeznek, hogy ellenő rizzék a
genetikai tisztaságot.
Fogadás
A vető magüzemben több hibrid vető magját is feldolgozhatják egyidő ben, ezért nagyon
fontos ezek szigorú elkülönítése, a keveredés lehető ségét minimálisra kell csökkenteni.
A beszállított termést elő ször mérlegelik, majd a fogadógaratba kerül a kukorica. A
garatkezelő minden egyes hibrid fogadása elő tt ellenő rzi a fogadógarat és a hozzá tartozó
szállítószalagok cső tisztaságát, valamint a soron következő hibrid nevével ellátott táblát
helyez el a garat kijelölt helyein. A rakományokból mintát vesznek, és kézi válogatással
elkülönítik az idegen anyagokat (szár, csuhélevél, kő , föld, stb.), a fajtaidegen csöveket, a
sérült, károsodott csöveket, majd tömeg %-ban megadják a vető magnak alkalmas nyers
csöves kukorica arányát.
Fosztás, válogatás
A fosztás az a munkamű velet, mely során a nyers csöves kukorica csuhéleveleit a
fosztó gépek hengerei eltávolítják a cső rő l. A gépeket úgy kell beállítani, hogy a
csuhéleveleket maradéktalanul távolítsa el a csövekrő l, de a szemeket ne sértse meg. A
fosztógép kezelő je minden egyes hibrid fosztása elő tt ellenő rzi a behordó szállítószalagok és a
fosztó cső tisztaságát, a felhordószalagok és válogatóasztalok szemtisztaságát.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
121
A válogatás során a válogatóasztalra kerülő csövek közül a válogatók eltávolítják a
fajtaidegen, mechanikailag sérült, hiányosan termékenyült, penészes, kórokozók vagy
kártevő k által károsított csöveket. A válogatás egyben cső szelekció is. A szántóföldi szakasz
során elkövetett hibák, például nem megfelelő idegenelés, címerezés miatt bekövetkezett nem
kívánatos termékenyülésbő l származó fajtaidegen, elütő csöveket eltávolítják.
Fajtaidegen csövek, melyek morfológiai bélyegei, például alakja, színe, mérete,
szemtípusa, eltérnek az adott hibrid tulajdonságaitól. A válogatóasztal mellett célszerű
elhelyezni a válogatásra kerülő hibrid mintacsöveit.
Szárítás
A fosztás után, a válogatott csöves kukoricát meleg levegő vel a hosszú távú tárolásra
alkalmas nedvességtartalomig szárítják. Betárolás elő tt a szárítókamrák és a kiszolgáló
szalagok szemtisztaságát ellenő rzik. A szárítás megkezdése elő tt mintát vesznek a
kukoricából, és meghatározzák a szemek nedvességtartalmát. A szem csíraképessége
károsodik, ha szem belső hő mérséklete a kritikus hő fokot meghaladja. A kritikus hő mérséklet
hibridenként változik, és befolyásolja a szemek nedvességtartalma is. A szemek belső
hő mérsékletét a szárítóban nem lehet mérni, ezért a gyakorlatban a szárítólevegő
hő mérsékletét adják meg.
A szárítólevegő megengedett legmagasabb hő mérséklete függ a szemek
nedvességtartalmától. A magasabb nedvességtartalmú szemek alacsonyabb hő mérsékletet
viselnek el károsodás nélkül. A szárítóberendezésben rendkívül pontosan kell szabályozni és
mérni a hő mérsékletet.
A szárítókamrában a meleg levegő alulról áramlik át a kukoricán. A kíméletes szárítás
során a szem nedvességtartalma lassan távozik el, a szárítás több napig tarthat, fokozatosan
csökken a szem nedvességtartalma a biztonságos tárolást lehető vé tevő 12,5 %-ig. Szárítás
alatt a kukoricaszem mérete 2-4%-kal csökken. A szárítás végén a szemek nedvességtartalmát
mintavétellel ellenő rzik.
Morzsolás
A kukoricacsöveket morzsolás elő tt le kell hű teni, ideális lenne a 20 °C-os
hő mérséklet. Meleg kukorica morzsolásakor a mechanikai sérülések arányát megnövelik a
szemben, a hő mérséklet-különbség hatására fellépő feszültségek.
A morzsoló lemorzsolja a szemeket és elválasztja a csutkadaraboktól és egyéb
szennyező désektő l. Fontos, hogy a szemeket kíméletesen, minő ségmegő rző módon távolítsuk
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
122
el a csutkáról. A morzsolás megkezdése elő tt a morzsoló útvonal szemtisztaságát és
szennyező anyag mentességét ellenő rzik. Egy szárítókamra morzsolása során a betároló
szalagról szemmintákat kell venni a nedvesség ellenő rzése céljából. A lemorzsolt szemek
átmeneti tárolóba kerülnek a további feldolgozásig.
A betárolt szárított és morzsolt hibridkukorica vető mag minő ségének megóvása
céljából a tárolósilót rendszeresen ellenő rzik. Mérik a tárolóban lévő kukorica hő mérsékletét,
amennyiben meghaladja a 18 °C-ot, szellő ztetik, illetve hű tik. A 12,5% nedvességtartalmú, 18
°C alatti hő mérsékletű kukorica élettevékenysége annyira lecsökken, hogy a vető mag
csíraképessége és vitalitása hosszú idejű tárolás alatt sem romlik számottevő en.
Kondicionálás
A kondicionálás az elő tisztítással kezdő dik. A vető magból eltávolítják a
szennyező déseket, törött szemeket, csutkamaradványokat, a pelyvát. A szeparátorgépek
légárammal, fajsúly alapján választják szét a sérült, törött kukoricaszemeket az egészséges
szemektő l.
Az elő tisztítás után vett mintákból ellenő rzik a vető mag fizikai tisztaságát, a
nedvességtartalmát, az ezerszemtömegét. A fizikai tisztaság minimum értéke 99%. Az
elő tisztítás után az osztályozás következik. A vető mag rostagépekre kerül, melyeken
különböző frakciókra választják szét vastagsági és szélességi méretek alapján. A vető mag
osztályozására azért van szükség, mert a szemenkénti vető gépek sokkal pontosabban vetik az
osztályozott és kalibrált vető magot.
Az osztályozott vető mag: a szem szélessége és vastagsága alapján, együttesen
frakciókra osztott vető mag. Az osztályok között a vastagsági vagy szélességi méretekben
maximálisan 2 mm eltérés engedélyezett.
Kalibrált vető mag: a szélességi és vastagsági osztályozáson kívül két hosszúsági
mérettel is meghatározott vető mag. Két hosszúsági méret között 2,5 mm-nél nagyobb eltérés
nem lehet.
A szélesség szerinti osztályozáshoz kerek lyukú rostát használnak, a vastagság szerinti
szeparálásra a résrosták alkalmasak. Hosszúság szerint a triő rök választják szét a szemeket. A
hosszúság szerinti osztályozás kevésbé pontos, ritkábban is alkalmazzák.
Elméletileg a szélesség, vastagság, hosszúság alapján 12 frakcióra lehet osztani a
vető magot. A gyakorlatban azonban erre nincs szükség, általában 4 frakciónál többet nem
különítenek el egy tételbő l.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
123
Csávázás
A csávázás során a vető mag felületét vegyszerrel vonják be, az alkalmazott vegyszer
legtöbbször gombaölő szer. A csávázásra használt vegyszer a gombaölő hatóanyagon kívül
ragasztóanyagot és színező anyagot is tartalmaz. Fontos szempont, hogy a csávázószer
egyenletesen vonja be a szem felületét. Annak érdekében, hogy a csávázott vető mag első
ránézésre azonnal felismerhető legyen, a csávázószerek élénkpiros, narancssárga, lila vagy
kék színű ek. A csávázás folyamata során folyamatosan ellenő rzik munka minő ségét, a
vető mag vegyszerrel való fedettségét, színét.
A csávázott vető mag csomagolásán fel kell tüntetni a csávázószer hatóanyagát. A
csávázott vető mag csak vetésre használható, takarmányozásra, vagy egyéb célú felhasználásra
alkalmatlan.
Csomagolás
A csomagolás során a vető mag szállításra és értékesítésre alkalmas formába kerül. A
csomagolási egység lehet különböző méretű papírzsák, fémkonténer, vászonkonténer (jumbó
zsák). A vető magüzemekben ma már automata mérleggel ellátott csomagológépek dolgoznak.
A kondicionálási eljárás végén a vető magot általában különböző méretű zsákokba
csomagolják. A leggyakoribb kiszerelés a 25 000 vagy 80 000 szemet tartalmazó papírzsák.
Az automata mérleggel ellátott zsákoló berendezés a csávázás során vett minta
ezerszemtömegét figyelembe véve, tömegméréssel adagolja a körülbelül 80 000 szemet
tartalmazó magmennyiséget. A csomagolás során vett mintákból a laboratórium ellenő rzi a
vető mag fizikai tisztaságát, mérethű ségét. Szúrópróba-szerű en a zsákokba töltött vető mag
darabszámát is ellenő rzik.
A vászonkonténerek (jumbó zsák) nagy mennyiség csomagolására alkalmasak, 1000-
1200 kg vető mag fér beléjük. Csak gépi mozgatás lehetséges, általában további feldolgozásra
kerülő tételek raktározására, szállítására szolgálnak.
A kicsomagolt tételeket értékesítés elő tt fémzárral kell ellátni. A fémzárolás biztosítja,
hogy a csomagolás bontatlansága esetén, a benne lévő vető mag a címkén szereplő
paraméterekkel rendelkezik. A csomagolást úgy kell lezárni, hogy ne lehessen kibontani a
fémzár vagy a csomagolás megsértése nélkül.
A csomagolást el kell látni egyedi azonosítást is lehető vé tevő címkével. A
fémzárolási címkén szerepelnie kell az alábbiaknak:
÷ a növényfaj neve (pl. kukorica, Zea mays)
÷ a fajta, hibrid neve (pl. Occitan)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
124
÷ a csávázásra használt hatóanyag (pl. TMTD)
÷ a minő ségmegő rzési idő lejárata (a fémzárolás idejétő l számított egy év)
÷ osztályozott vagy kalibrált vető mag esetén a frakció jelölése és méretadatai
÷ szaporítási fok
÷ egyedi fémzárolási azonosítószám
Az azonosítószám alapján a nyilvántartásokból visszakereshető , hogy a vető magot
melyik szántóföldi táblában termelték, melyik vető magüzemben dolgozták fel és
csomagolták, ki végezte a fémzárolását. A vető magüzemben vezetett adatokból a feldolgozás
minden fázisa ellenő rizhető a munkát végző mű szak és a felelő s személyek szintjéig.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
125
9. ábra A kukorica vető mag üzemi feldolgozása
BESZÁLLÍTÁS
MINTAVÉTEL ÉS MINŐ SÉGVIZSGÁLAT
MÉRLEGELÉS
FOSZTÁS
VÁLOGATÁS, CSŐ SZELEKCIÓ
SZÁRÍTÁS
MORZSOLÁS
ELŐ TISZTÍTÁS
TISZTÍTÁS, OSZTÁLYOZÁS, KALIBRÁLÁS
MINTAVÉTEL ÉS MINŐ SÉGVIZSGÁLAT
CSÁVÁZÁS
ZSÁKOLÁS, CÍMKÉZÉS
MINTAVÉTEL ÉS MINŐ SÉGVIZSGÁLAT
FÉMZÁROLÁS
RAKTÁROZÁS
ÁTMENETI TÁROLÁS
KONDICIONÁLÁS
ÁTMENETI TÁROLÁS
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
126
9. Silókukorica
9.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A kukorica az amerikai kontinensrő l származik, ő shazája valószínű leg Peru és Mexikó
területére tehető . A kukorica sokcélú felhasználása között a teljes hajtás zöldtakarmánynak
való alkalmazása is régi idő kre nyúlik vissza. Tartósítani viszont nem tudták, így csak a nyári
zöldtakarmányként jöhetett szóba, ami miatt felhasználása erő sen korlátozott volt.
A kukoricaszár erjesztéses tartósításának első bizonyítékai a XVIII. századból
származnak, ekkor Svédországban és Oroszország egyes részein már alkalmazták ezt az
eljárást.
Ma a teljes kukoricanövény takarmányként való felhasználása általában
háromféleképpen történhet:
÷ A különböző szárazanyag tartalommal betakarított silókukorica és a zúzva betakarított
teljes kukoricanövény silózása, illetve a belő lük készített szilázs etetése.
÷ A sű rű re vetett kukoricacsalamádé zölden való etetése. Hátránya, hogy rövid ideig áll
rendelkezésre, tartósítás nélkül nem tárolható.
÷ Az érett kukoricaszár etethető szárazon, vagy silózva, de le is legeltethető . Tápértéke
kicsi, csak kiegészítő takarmánynak használható, nem alkalmas a takarmánybázis
kialakítására.
A kukoricaszilázs jelentő sége a legnagyobb, mert erjesztéssel tartósított
takarmányként egész évben rendelkezésre áll, jó beltartalmi értékei vannak, így a
szarvasmarha állomány tömegtakarmány bázisává vált. Fontosságát kiemeli, hogy a kukorica
szilázs már a korszerű és gazdaságos takarmányozás megvalósítására is alkalmas. Így a
silókukorica a szarvasmarhák egész évi tömegtakarmány szükségletének a kielégítését
biztosító kombinált takarmányféleség, amely lédús-, és abraktakarmány is egyszerre.
A silókukorica egyébként ízletes, nagy tápanyag- és karotintartalmú takarmány,
termesztése gazdaságos és olyan ökológiai viszonyok közt is termeszthető , ahol a szemes
kukorica már nem érik be.
Az utóbbi években a szecskázott és zúzott teljes kukoricanövény silózásán kívül
terjedő ben van a kukoricacső -zúzalék és a kukoricacső -dara erjesztéses tartósítása és
felhasználása is. Ezek mind a kukorica gazdaságosabb tárolását és hasznosítását szolgálják.
Hazánkban a silókukoricát 95-100 ezer hektáron termelik, másodvetésben is
termeszthető , a fő vetésű silókukorica aránya 88-90 %.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
127
9.2. A silókukorica rendszertana és alaktana
Rendszertana
A kukorica (Zea mays) egyszikű növény, a pázsitfű félék (Poaceae) családjába, a
kukorica (Zea) nemzetségbe tartozó növény. A nemzetség monotipikus, csak a kukorica
tartozik bele.
Morfológiája
Morfológiája megegyezik a szemeskukoricánál leírtakkal. A silókukorica hibridek
általában magasabbak, nagyobb zöldtömeget képesek létrehozni, mint a szemes hibridek. A
nagy levéltömeg elő nyös tulajdonság.
9.3. Termő helyigény
Talajigénye
A silókukorica számára a legjobban megfelelnek a jó vízháztartású, jó kultúrállapotú,
mély termő rétegű , középkötött vagy annál valamivel kötöttebb, semleges vagy enyhén
savanyú kémhatású (6,5-7,4 pH) talajok. Ezek a jó minő ségű csernozjom talajok, csernozjom
réti talajok. Jó termést hoz középkötött barna erdő talajokon, a jobb öntéstalajokon is. A
nagyobb humusztartalmú homoktalajokon is megterem, de a termés mennyisége kisebb.
Nem alkalmasak a termesztésére a kötött, rossz vízgazdálkodású talajok, a szikes
talajok, a belvizes területek, vagy a magas talajvízszintű (magasabb, mint 1 m) területek.
Sekély termő rétegű talajokon nem eredményes a termesztése. Magyarországon sokszor a
gyenge adottságú területekre vetik, ahol a termés mennyisége és minő sége sem megfelelő .
Éghajlatigénye
Éghajlatigény tekintetében nem különbözik jelentő sen a szemeskukoricától. Korábbi
betakarítása miatt kevesebb a hő összegigénye, így hidegebb vidékeken is termeszthető , a
szemes kukoricánál északabbra hatol. Hazánkban az ország egész területén termeszthető . A
nagy zöldtömeg kialakításához sok vizet használ fel, ezért sok csapadékot, kiegyenlített
vízellátást igényel.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
128
9.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A kukoricának általában jó elő vetemények a silókukoricának is megfelelnek.
Másodvetésben csak nagyon korán lekerülő elő vetemény után kerülhet, egyébként a
termesztés kockázata jelentő sen nő . Legjobbak az ő szi takarmánykeverékek, a zöldborsó,
kevésbé jók az ő szi árpa, ő szi búza, tavaszi árpa. Hosszabb tenyészidejű növények utáni
másodvetése nem jöhet számításba.
Jó elő veteményei: lucerna, korai burgonya, kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa,
tavaszi árpa, tritikálé), repce, len, kender
Közepes elő veteményei: napraforgó, cukorrépa, kukorica
Rossz elő veteményei: cirokfélék, kukorica monokultúra
Tápanyagellátás
A szükséges tápanyagok kiszámításánál a szemeskukoricához hasonlóan kell eljárni.
Amennyiben a silókukorica önmaga után kerül, figyelembe kell venni, hogy több tápanyagot
igényel, mint szemeskukorica után vetve. A silókukorica betakarításakor lényegesen több
tápanyagot távolítunk el a területrő l, mint a szemeskukorica esetében, ahol a szárat felaprítva
beszántjuk. Káliumból 4-szer, kalciumból 27-szer, magnéziumból 3-szor annyit viszünk el a
terméssel, mint a kukoricaszem betakarításakor. A szervestrágyázást meghálálja.
Fajlagos tápanyagigénye átlagosan (100 kg zöldtömeg elő állításához a talajból felvett
mennyiség):
N 0,35 kg/100 kg
P
2
O
5
0,15 kg/100 kg
K
2
O 0,40 kg/100 kg
CaO 0,20 kg/100 kg
MgO 0,07 kg/100 kg
A hektáronként kijuttatandó mű trágya mennyisége átlagosan:
N 120-170 kg/ha
P
2
O
5
60-90 kg/ha
K
2
O 100-130 kg/ha
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
129
A szilárd formájú foszfor és kálium mű trágyák kijuttatása hagyományosan ő sszel, az
alapmű velés elő tt történik. A nitrogén mű trágyát célszerű megosztva kiadni. A tervezett
mennyiség 20-30 %-át ő sszel, a foszfor és kálium trágyákkal együtt, 50-70 %-át kora
tavasszal, 0-30 %-át szárbainduláskor adjuk ki.
Talajelő készítés
A silókukorica talajelő készítése mindenben megegyezik a szemeskukoricáéval. A
talajmunkák során fontos szempont legyen a talajnedvesség megő rzése és a gyomirtás.
Egyenletes kelés csak jó minő ségű magágyba történő vetéskor várható.
Vetése
A szemeskukoricához hasonlóan 10-12 °C-os talajhő mérsékletnél lehet kezdeni a
vetését. Ez általában április második felében következik be. Vetése elhúzható május első
feléig, de öntözetlen körülmények között a május 5-15. közötti vetés nagy kockázattal jár. A
kukorica vízellátás szempontjából kritikus idő szaka nagy valószínű séggel esik aszályos
periódusra a késő i vetéseknél.
A sortávolság 70 vagy 76,2 cm, a vető gép típusától függő en. A vetés mélysége a
talajtípustól, a vető mag méretétő l és a vetésidő tő l függő en 5-8 cm lehet. A 7-8 cm mélységű
vetés csak laza talajokon, illetve a felső talajréteg kiszáradása esetén javasolható.
13. táblázat A silókukorica vetési útmutatója
Adatok Megjegyzés
Vetésidő : április 15-május 15.
Sortávolság: 70 cm
Vetésmélység: 5-8 cm
Csíraszám:
FAO 200-300 80-100 ezer db/ha
FAO 400-500 55-90 ezer db/ha
Ezermagtömege: 100-400 g
A szemeskukoricához képest általában 10-15 %-kal magasabb tő számon termesztjük.
Az ajánlott csíraszámot sok tényező befolyásolja, többek között a hibrid tenyészidejétő l
függő en is változik. A rövidebb tenyészidejű eket általában nagyobb csíraszámmal (80-100
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
130
ezer db/ha) lehet vetni, a hosszabb tenyészidejű eket, a FAO 400-500-as hibrideket
alacsonyabb tő számmal (55-90 ezer csíra/ha) termesztjük.
A silókukorica szakaszosan is vethető , így széthúzható a betakarítás.
Növényvédelme
Megegyezik a kukoricánál leírtakkal.
Betakarítása
A silókukorica tápanyagtartalma jelentő sen változik a tenyészidő során. A betakarítás
idő pontjának megválasztása ezért számottevő en befolyásolja a belő le készített szilázs értékét.
A legnagyobb energiahozam akkor érhető el, ha a termésben a szem részaránya nagy, de a
levelek még nem száradtak le, ezért általában a viaszérés elején takarítják be a silókukoricát.
Ekkor alakul ki a szemekben a fiziológiai érettség, a tápanyagok beáramlása megszű nik,
megjelenik a fekete réteg. Az egész növény szárazanyag tartalma 36-42 %, a szemek
nedvességtartalma 35-40 %.
A korai betakarítással táplálóanyag mennyiséget vesztünk, mert a szemek még nem
érték el a fiziológiai érettséget. A nedvességtartalom sem kedvező az optimális erjedéshez. A
késő n betakarított kukorica szárazanyag tartalma túl nagy, nehezen aprítható, nem jól
tömöríthető , így gyenge minő ségű szilázs készíthető belő le.
A betakarítás járvaszecskázó gépekkel történik. A gép a kukorica egész föld feletti
részét levágja, és 1-2 cm-es darabokra, szecskára vágja. Elő nyös, ha a szemek is sérülnek, így
jobban erjed, és a minő sége is jobb lesz a szilázsnak. A szállítást és a betárolást, tömörítést jól
össze kell hangolni a betakarító gép munkájával. A silótérbe behordott szecskát folyamatosan
tömörítik, általában traktorral tapostatják a kellő tömörség elérése érdekében.
A beszállított szecskázott kukoricát silózva, erjesztéssel tartósítják. A tartósítás
megvédi a takarmányt a mikrobiális romlástól. A takarmány tárolására használt tartályok,
épületek a silók, a bennük készült takarmány neve szilázs.
Az erjesztéses tartósítás elő nyei a következő k:
÷ A táplálóanyag veszteség kevesebb a legtöbb szárításos eljárásénál.
÷ Kevésbé kötött az idő járáshoz, mint például a széna szárítása.
÷ A karotin nagyobb rész megő rizhető vele.
÷ A szilázs kiosztása egyszerű en gépesíthető .
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
131
A behordott kukoricaszecska erjesztése során arra törekszünk, hogy a tejsavtermelő
baktériumokkal annyi szerves savat, első sorban tejsavat állítsunk elő , ami a káros
mikroorganizmusok (vajsavbaktériumok, rothasztó baktériumok, penészgombák,
élesztő gombák) tevékenységét gátolja.
A kívánt erjedési folyamatot a tejsavtermelő baktériumok alakítják ki, ezért az
erjesztés feltételeit ezek igényei szerint kell megteremteni. A legfontosabb dolog a levegő tlen,
oxigénhiányos állapot gyors elérése. A zöld növényi részekben a sejtek légzése levágott
állapotban is tovább folyik, ez tápanyagveszteséget jelent. Jól tömörített, megfelelő en letakart
tárolótérben, takarmányban rekedt oxigén 1-2 nap alatt elfogy, oxigénhiányos (anaerob)
állapot alakul ki, megindulnak a hasznos erjedési folyamatok.
A tejsavtermelő baktériumok az oxigén fogyásával párhuzamosan egyre jobb
körülmények közé kerülnek, és gyorsan szaporodnak. A keletkező tejsav olyan mértékben
lecsökkenti a takarmány kémhatását, hogy a káros mikroorganizmusok, ső t, a
tejsavbaktériumok tevékenységét is akadályozza. A kémhatás kritikus értéke a szárazanyag
tartalomtól függő en 4,2-5,0 pH között van. Kedvező esetben az erjedés és a kritikus pH érték
elérése 6-7 nap alatt végbemegy, kedvező tlen körülmények között 20-30 napig is eltarthat,
ilyenkor számottevő a tápanyagveszteség.
Az optimális idő ben betakarított, és jól erjesztett silókukorica szilázs 9-10 % fehérjét,
4-4,5 % nyerszsírt, 20 % nyersrostot, 4,5-5 % hamut tartalmaz.
Az optimális erjedési folyamat elérése érdekében, a megfelelő feltételek megteremtése
mellett, tejsavtermelő baktérium kultúrát is lehet adni a szilázshoz. Az oltóanyagok a
megfelelő tejsavtermelő baktériumok szelektált törzseit tartalmazzák. Ezek alkalmazásával
csökken az erjedés alatti energiaveszteség, és minimális az utóerjedés. Az oltóanyagokat vagy
granulátum formájában lehet a szecskázott kukorica közé juttatni, vagy vízoldható formában
történő kipermetezéssel.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
132
10. Napraforgó (Helianthus annuus L.)
10.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A napraforgó első dleges származási helyeként Észak-Amerika nyugati részét jelölik
meg a kutatók. I. e. 3 000-ben Arizonában, New Mexikóban már ismerték a napraforgót. A
napraforgó 1510-ben került Európába, egyaránt a vad- és kultúrváltozata is. Nyugat-
Európában kb. kétszáz éven keresztül dísznövényként termesztették. 1716-ban Bunyan angol
patikus jelentette be a londoni szabadalmi hivatalba, hogy a napraforgó magja olaj kivonására
alkalmas.
Magyarországon is a XVII. századig kerti dísznövényként termesztették, az első
növénykatalógusban Flos solis néven szerepeltette Heindel Ferdinánd, aki pozsonyi kertjében
termesztette. Az 1863-as aszály hívta fel a figyelmet a napraforgó termesztésére, a
napraforgót nem pusztította el a súlyos vízhiány. Jelenleg Magyarországon kb. 500 ezer ha-on
termesztik, 1,7-2,5 t/ha-os átlagterméssel.
Felhasználása: A napraforgó olajtartalma 35-56 %, az újabb hibridek már a 60 %-ot
is megközelíthetik. A kaszatban lévő olajok nagy energiatartalmúak, az emberi szervezet
számára nélkülözhetetlen esszenciális tápanyagok, zsírban oldható vitaminok vivő anyagai. Az
olaja telítetlen zsírsavakban gazdag, fő leg olaj- és linolsavat tartalmaz (az összes
zsírtartalom 90-92 %-a), ami az egészséges táplálkozásban nagyon fontos. A napraforgó
kaszat nyersfehérje-tartalma 17 % (9-24 %).
Az olaj kinyerése után 100 kg kaszatból kb. 30 kg olajpogácsa marad vissza, ennek
fehérjetartalma 50 %. A fehérje mellett zsírokat, ásványi sókat is tartalmaz,
takarmányozásra használható.
Az alacsonyabb olajtartalmú napraforgó kaszat madáreleségként hasznosítható, ill.
sertések takarmányozására fordítható.
A korszerű hántolási technológia elterjedésével növekszik a nagy kaszattömegű
étkezési napraforgó sütő ipari és a cukrászipari felhasználása, de a légmentes csomagolású,
hántolt, pirított napraforgómag fogyasztása is jelentő s.
A napraforgó tányér 15-24 %, a szár 4-7 % pektint tartalmaz, amit gélképző
anyagként az élelmiszeripar használ fel (pl. lekvárokban, dzsemekben).
A visszamaradó kaszathéj kérő dző k takarmányozására alkalmas (4 % nyersfehérje,
0,5-2 % zsír, 50 % nyersrost, 2,5 % ásványi anyag található benne). A mű anyagipar furfurolt
készíthet a kaszathéjból.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
133
Peruban az indiánok, a táplálkozás mellett, különböző gyógyászati célokra is
használták. Magyarországon a napraforgószár vizes kivonatából készül a Helia-D
kozmetikumcsalád.
10.2. A napraforgó rendszertana és alaktana
Rendszertana: A napraforgó (Helianthus annuus L.) a Fészkesek (Asteracae
/Compositae/)
családjába tartozik, a
termesztett
kultúrnapraforgó
mellett díszfajokkal
és évelő fajokkal is
találkozhatunk.
Alaktana: A
napraforgó egyéves,
lágyszárú növény,
erő teljes
fő gyökérrendszerrel
rendelkezik. Az orsó
alakú fő gyökere 2-3 m (akár 4-5 m) mélységbe is lehatol. A fő gyökér teljes hosszában
képző dő oldalgyökerek jól behálózzák a talajt. A gyökérnyak közelében lévő
oldalgyökerekbő l hajszálgyökerek fejlő dnek, ezeket a felszíni talajrétegekben elhelyezkedő
hajszálgyökereket eső - vagy harmatgyökereknek is nevezik.
A napraforgó szára felálló, egyenes, általában nem ágazik el, a fejlő dés kezdetén
dudvaszerű , késő bb elfásodik. A szár sertesző rökkel borított, magassága 120-250 cm közötti,
a nagy olajtartalmú hibridek jellemző en alacsonyabbak.
Szárán 25-30 db levél képző dik, az alsó 2-3 pár levél szembeálló, a felső levelek szórt
állásban helyezkednek el, szív alakúak, a végén elkeskenyedő ek, sertesző rrel fedettek. A
levéllemez 5-35 cm hosszúságú, 5-40 cm szélességű , az 1 ha területre eső levélterület 2,5-3,0
ha.
A napraforgónak összetett, fészkes virágzata van, tányérnak nevezzük. 10-40 cm
átmérő jű , nagysága fajtánként eltérő , a termesztéstechnológia nagymértékben befolyásolhatja.
A tányér 30-70 db, két sorban, a virágzat szélén elhelyezkedő , 6-10 cm hosszú és 2-3 cm
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
134
széles nyelves (meddő ) és 600-1200 db csöves (kétivarú, fertilis), a tányér közepétő l
kezdő dő en körkörösen elhelyezkedő összetett virágból áll. A nyelves virágok sárga színű ek,
feladatuk a rovarok csalogatása.
Elő ször a tányér szélén elhelyezkedő meddő nyelves virágok nyílnak, ezután kezdenek
virágozni a csöves virágok, a tányér szélétő l kezdő dő en annak közepe felé haladva, egy tányér
virágzása 8-10 napig is elhúzódhat. A csapadékos, hű vös idő járás kedvező tlenül hat a
megtermékenyülésre, csökken a virágok száma, a tányér közepén 2-5 cm átmérő jű körben a
szemek nem termékenyülnek meg, a kaszatok léhák maradnak.
A napraforgónak egymagvú kaszattermése van (terméshéjból és magból áll), egyes
fajták héjában ún. fitomelán-réteg van, az ilyen napraforgó védett a napraforgó moly
kártételétő l. A kaszatok színe általában fekete, sötétbarna, vagy fekete-fehér csíkos.
10.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
Magyarország éghajlati adottságai (a hű vösebb hegyvidékek és hegyekkel körülzárt
katlanok kivételével) megfelelnek a napraforgó-termesztés számára, az ország eltérő
adottságú területei azonban nem egyformán felelnek meg a napraforgó igényének, a
rendelkezésre álló víz- és hő mennyiség befolyásolja az elérhető termés nagyságát. A
napraforgó melegigényes növény, az ország azon területei a legmegfelelő bbek a napraforgó-
termesztés számára, ahol a FAO 400-as kukorica hibridek szeptember végéig biztonsággal
beérnek.
A napraforgó csírázásához 8-10 °C-os talajhő mérsékletet igényel, a késő i fagyok
károsíthatják, a tartósan -4 °C alatti hő mérsékletet nem viseli el.
A tenyészidő szakban 1600-2800
o
C hő összeget és 1100-1400 napfényes órát igényel
éréséig, a tenyészidő szak hosszától függő en. A levegő alacsony páratartalma gátolja a
tányérbetegségek kialakulását. Érését a száraz, alacsony páratartalmú levegő elő segíti,
valamint ez gátolja a tányérbetegségek megjelenését, elterjedését is.
Vízigény
A napraforgó jó vízfelvevő képességgel rendelkezik, fejlett gyökérzete a talaj mélyebb
rétegeiben elhelyezkedő vizet is képes hasznosítani, ezért az ország szárazabb területein is
termeszthető . Talajszárító hatását az utónövény tervezésekor figyelembe kell venni.
Vízigénye: 500 mm, transzspirációs együtthatója 470-750 l/kg. A napraforgó számára nem
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
135
elő nyös a csapadékos, hű vös idő járás, ilyenkor fogékonnyá válik a betegségekkel szemben, és
jelentő s termésveszteség következik be.
Talajigény
A nagy olajtartalmú, érzékenyebb napraforgó hibridek a jó állapotú csernozjom,
barna erdő talajokon termeszthető k legeredményesebben. Kisebb termést várhatunk, de
alkalmasak a jobb minő ségű réti, réti szolonyec és öntés talajok is. A kis olajtartalmú fajták
a humuszos, gyengén humuszos homok talajon és sziken is sikeresen termeszthető k. A
napraforgó-termesztés számára a hideg, vizes, késő n felmelegedő , erő sen kötött talajok nem
alkalmasak.
A talaj kémhatásával (pH) szemben a napraforgó közömbös, legkedvező bb számára a
semleges körüli vagy enyhén savanyú talaj.
10.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A napraforgó, a betegségek iránti fogékonysága következtében, nagyon igényes a
vetésváltással szemben. Az önmaga utáni termesztést nem bírja, 5-7 évet kell várni, hogy az
adott területre visszakerülhessen. Amennyiben ennél rövidebb idő telik el a napraforgó
újratermesztése között, 20-60 %-kal is csökkenhet a kaszattermés (a betegségek kialakulását
elő segítő idő járás esetén 80-90 %-os terméscsökkenés is bekövetkezhet).
Legjobb elő veteményei a kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa,
tritikále, rozs), korán betakarításra kerülnek, nem hagynak nagymennyiségű szármaradványt a
területen, a talajmű velések idő ben és jó minő ségben elvégezhető ek. Közepes elő vetemény a
silókukorica – ebben az esetben a visszamaradó szárcsonkokat és gyökérmaradványokat
tárcsával fel kell aprítani, és 25-30 cm-es szántást kell végezni. Amennyiben szemes
kukorica az elő vetemény, célszerű korai éréscsoportút választani, a szármaradványok
felaprítása után szükséges a szántást elvégezni.
Elő veteménye ne legyen hüvelyes vagy pillangós virágú szálas takarmánynövény (a
nitrogén-gyű jtés miatt hajlamosítják a napraforgót a gombás megbetegedésekre). A
cukorrépa és burgonya betakarítása után visszamaradó lédús gyökér- és gumómaradványok
fertő ző gócokként a következő évi napraforgó állomány megbetegedését okozhatják.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
136
A repce, dohány, kender, len, paradicsom és paprika után két év kihagyás célszerű ,
mivel a fehérpenész ezeknek is gyakran elő forduló betegsége, az utánuk következő
napraforgó fokozottan veszélyeztetetté válna.
Tápanyagellátás
A napraforgó mélyrehatoló, erő teljes gyökérzete következtében jól hasznosítja a talaj
tápanyag-készletét, kisebb mű trágya mennyiséggel is megfelelő termést ad. A kijuttatandó
adagok meghatározásakor figyelembe kell venni a várható termés nagyságán túl talaj
tápanyagszolgáltató-képességét és az elő vetemény utóhatását is.
A napraforgó fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok:
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
Nitrogén: 4,1 kg/100 kg 30-80 kg/ha
P
2
O
5
: 3,0 kg/100 kg 40-90 kg/ha
K
2
O: 7,0 kg/100 kg 90-120 kg/ha
CaO: 2,4 kg/100 kg
MgO: 1,2 kg/100 kg
A foszfor- és kálium-mű trágyákat egy adagban ő sszel alapmű trágyaként, a nitrogén-
mű trágyát jó elő vetemény után elegendő tavasszal, a vetés elő tt kijuttatni és a magágy-
készítés során bedolgozni a talajba. Közepes elő vetemény után a nitrogén-mű trágyát
megoszthatjuk: ő sszel 20-40 %, tavasszal magágykészítés elő tt 60-80 %.
A napraforgó esetében is a nitrogén növeli legnagyobb mértékben a termés nagyságát.
A túlzott mennyiségű nitrogén egyrészt csökkenti a kaszatok olajtartalmát, másrészt
fogékonnyá teszi a növényt a gombás megbetegedésekkel szemben, mindezek a
termésnagyság jelentő s mértékű csökkenését okozhatják.
Foszfor hiányában csökken a kaszatok teltsége (csökken az elérhető termésnagyság),
kisebb lesz az elérhető olajtartalom.
A szükséges mennyiségben rendelkezésre álló kálium növeli a napraforgó
szárazságtű rését (javul a növény vízháztartása, csökkenti a növény párologtatását, növeli a
víz-visszatartó képességét, valamint a napraforgó ellenálló-képességét a gombás és
baktériumos fertő zésekkel szemben.
A napraforgó nem tartozik a szervestrágyát megháláló növények közé,
szervestrágyázása nem jellemző .
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
137
Talajmű velés
A napraforgó biológiai igényének a talaj mélymű velése és átlagosan elkészített
magágy felel meg. A talajmű velés megoldási lehető ségeit az elő vetemény betakarítási ideje, a
visszahagyott tarló- és szármaradványok mennyisége és a talaj tulajdonságai határozzák meg.
Lényeges, hogy az elő készítő talajmű veléseket és az alap-talajmű velést minden elő vetemény
után úgy kell elvégezni, hogy tavaszra a talaj jó kultúrállapotú legyen, és raktározza a téli
csapadékot.
Korai betakarítású, kevés szármaradványt visszahagyó elő vetemények után (pl. ő szi
búza) közvetlenül a betakarítás után tarlóhántást kell végezni tárcsával és a vízmegő rzés miatt
általában gyű rű shengerrel tömöríteni szükséges a felső talajréteget. A nyár folyamán szükség
szerint 2-3 alkalommal kell a tarlót ápolni, ez egyben mechanikai gyomirtást is jelent.
Amennyiben a napraforgót sekély termő rétegű , gyengébb adottságú talajokon termesztjük,
célszerű a mélyítő mű velést lazítóval végezni egy sekélyebben végzett szántás
kombinációjában (így nem hozunk fel az ekével gyengébb tulajdonságokkal rendelkező
talajréteget). Az idő ben elvégzett szántást célszerű elmunkálni.
Késő n betakarításra kerülő , nagy mennyiségű szármaradványt visszahagyó
elő vetemények után (kukorica) a szármaradványok aprítása után 25-30 cm mély szántással
keverjük be a talajba a szármaradványokat.
Amennyiben az ő sz folyamán a szántást elmunkáltuk, tavasszal egy vagy két
menetben kombinátorral tudjuk a megfelelő minő ségű magágyat elkészíteni.
Vetés
A napraforgó igényli a jó minő ségben elvégzett vetést, a vetés során elkövetett hibák a
késő bbiek során már nem hozhatók helyre. Vetésideje április közepe. A nagy olajtartalmú,
igényesebb napraforgó vetése 8-12
o
C-os talajhő mérséklet esetén, a kis olajtartalmú,
kevésbé igényes fajták vetése már 7-8
o
C-os talajhő mérséklet esetén elkezdhető .
Korai vetés esetén, hiába melegszik fel nappal a napsütés hatására a talaj a kellő
hő mérsékletre, az éjszakai lehű lések következtében lassabban csírázik a napraforgó, a talajban
sokáig elfekvő kaszat a csávázás ellenére megpenészedhet, nagy lesz a csírapusztulás, a
kevesebb termő tő miatt jelentő s termésveszteség következhet be. A nappal és éjszaka közötti
hő ingadozás a laza homoktalajokon legnagyobb, így ezeken a talajokon célszerű megvárni a
talaj tartós felmelegedését.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
138
Nagy olajtartalmú hibrideket középkötött (csernozjom) talajon 4-7 cm, kötöttebb
talajokon 3-5 cm, laza (homok) talajokon 5-7 cm mélyen kell vetni. A kis olajtartalmú,
kevésbé igényes fajták vetésmélysége 6-8 cm (ezeket fő leg homoktalajokon termesztik).
Az alkalmazott sortávolság a vető géptő l függő en 70-76 cm. Ez a kapás-sortávolság
lehető vé teszi a tenyészidő ben a sorközök mechanikai mű velését, valamint az állomány
mikroklímája is kedvező bb lesz, csökken a gombás megbetegedés esélye.
Jó talajokon lehető ség van nagyobb csíraszám alkalmazására (60 ezer/ha),
kedvező tlen termő helyen a csíraszámot csökkenteni szükséges (csapadékszegény tél és tavasz
esetén: 42 ezer/ha; laza (homok) talajon 42-48 ezer/ha). A csíraszámot a hibrid tulajdonságai
is befolyásolják, az alacsonyabbra növő , kis testű , nagy olajtartalmú napraforgó hibrideket
nagyobb csíraszámmal lehet vetni, míg a magasabbra növő , nagyobb testű , kisebb
olajtartalmúakat kisebb csíraszámmal.
A napraforgó vetéskori csíraszámának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy
az elvetett, csíraképes kaszatokból a betakarításkori termő tő szám általában 10-20 %-kal
kevesebb lesz (önritkuló növény a napraforgó). A nagy olajtartalmú hibrideknél 20-25 %-kal,
a kis olajtartalmú fajtáknál 15 %-kal szükséges növelni a kivetendő csíraszámot, hogy a
betakarítás idejére a megfelelő tő számot biztosítani tudjuk.
14. táblázat A napraforgó vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság, cm
Tő távolság, cm
Vetésmélység, cm
Csíraszám, ezer/ha
Vető mag, kg/ha
Április közepe, május eleje
70 - 76,2
25 - 30
4 - 8
40 – 60
4 - 7
Hibridek: 8-12
o
C-os talajhő m.
fajták: 7-8
o
C-os talajhő m. esetén.
Nagy olajtartalmú napraforgó:
közvetlenül a kukorica vetése elő tt
Kis olajtartalmú napraforgó:
kukorica vetése elő tt 1 héttel
Növényvédelme
A napraforgó gombabetegségei
Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii)
A napraforgó egyik leggyakoribb betegsége, amely súlyos károkat okoz. Hazánkban a
hibridek kórokozóval szembeni rezisztenciája megfelelő , azonban a kórokozó folyamatosan
újabb rasszokat képez.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
139
A betegség tünetei: Az első tünetek már csírakorban jelentkeznek, a sziklevelek színén
sárgulás, a fonákon kékesszürke vagy piszkosfehér penészgyep jelenik meg. Súlyos fertő zés
esetén a csíranövények elpusztulnak, de jellegzetes tünet a napraforgó törpülése és
ellevelesedése is. A kórokozó az idő sebb növények alsó levelein tipikus peronoszpóra
tüneteket mutat (a levél színén olajfolt, a fonákon fehér színű penészgyep).
Védekezési lehető ségek: Rezisztens hibridek termesztésével a kórokozó jelentő sége
nagymértékben csökken, azonban az újabb rasszok megjelenése megnehezíti a rezisztencia
nemesítést. A betegség elleni védelem másik módja a csávázás felszívódó gombaölő szerrel.
Fontos az 5-6 éves vetésváltás betartása és az árvakelések megsemmisítése.
Fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
A kórokozó hazánkban mindenütt közönséges, termesztett kétszikű növényeink közül
szinte mindegyiken okoz károkat. Számos gyomnövényt is fertő z. Csapadékos években az
általa okozott termésveszteség elérheti a 30-40 %-ot is.
A betegség tünetei: A szár alsó részén világosbarna, nagyméretű elnyúlt foltok jelennek meg,
gyakran világos sávokkal. Nedves idő ben a szártövön vattaszerű fehér micélium látható. A
fertő zés következtében a növényi szövetek roncsolódnak, rostjaira esnek szét, a szár eltörhet.
A fertő zött tányér elkorhad, és rostjaira esik szét. A fertő zött tányérokban megjelennek a
kórokozó jellegzetes kitartóképletei, a fekete kavicsszerű szkleróciumok.
Védekezési lehető ségek: Hatékony védekezés nem áll rendelkezésre. Az agrotechnikai
szabályok betartása csökkenti a kártételt. A vető magcsávázás és a szürkepenész ellen is
alkalmazott fungicides állománykezelés is csökkentheti a fertő zést. Az állomány desszikálása
és a gyors betakarítás a tányérfertő zés okozta károkat csökkenti. Kerülni kell a N-túladagolást
és a túl sű rű állományt.
Szürkepenészes szár- és tányérrothadás (Botrytis cinerea)
A fehérpenészes szárrothadáshoz hasonlóan gyakori és többtápnövényű kórokozó,
csapadékos évjáratokban védekezés nélkül nagy kárt okoz.
A betegség tünetei: A száron, a leveleken és a bimbón eleinte vizenyő s világosbarna foltok
jelennek meg, késő bb a foltokon szürke penészgyep jelenik meg. Ez a penészgyep száraz
idő ben porzik. A tányéron is megjelennek a foltok, a tányér ennek következtében elrothad.
Védekezési lehető ségek: A betegség ellen a vető magcsávázás és a fungicides állománykezelés
hatékony védekezési mód. A deszikkálás szerepe hasonlít a fehérpenésznél leírtakhoz.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
140
Diaportés szárfoltosság és -korhadás (Diaporthe helianthi)
Hazánkban 1981 óta jelen van és okoz változó mértékű károkat. Szélső séges esetben a
termésveszteség a 70-80 %-ot is elérheti.
A betegség tünetei: A levéllemezen nagyméretű , levélerek által határolt, barna színű
levélfoltosság és levélszáradás figyelhető meg. A legjellegzetesebb tünetek a száron alakulnak
ki. A levél és a szár ízesülésénél lévő foltok világosbarnák, csónak alakúak. Késő bb a foltok
növekednek, összefolyhatnak és körülölelhetik a fertő zött szárrészt. A szár bélszövete
elpusztul, a szár üregessé válik, és könnyen törik. A barna színű foltok a tányéron is
megjelenhetnek.
Védekezési lehető ségek: A hibridek ellenállóképességében jelentő s különbségek vannak,
célszerű jó toleranciával rendelkező hibridet választani. A kémiai védekezés megelő ző
védekezésbő l (szántóföldi géppel) és a tünetek megjelenésének idő szakában légi úton vagy
hidastraktorral végzett védekezésbő l áll. Fontos az 5-6 éves vetésváltás, a megfelelő tő szám
és tápanyagellátás, valamint a fertő zött növényi maradványok mély alászántása.
Alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, A. helianthinficiens)
Szinte minden évben, első sorban a tenyészidő szak végén jelenik meg, más
kórokozókkal együtt okoz komplex tüneteket.
A betegség tünetei: A levélen barna színű foltok jelennek meg, késő bb ezek összeolvadnak,
majd a levél leszárad. A foltok száron is megjelennek, orsó alakúak, fekete színű ek. A
bélszövet lilásan elszínező dik, majd elpusztul. Ezek a tünetek a tányéron is megjelennek.
Védekezési lehető ségek: Megegyezik a diaporte elleni vegyi védekezéssel.
Fekete szárfoltosság (Phoma macdonaldii)
Az utóbbi években egyre súlyosabb károkat okoz, minden évben megjelenik a
napraforgó állományban.
A betegség tünetei: A szár alsó, középső harmadában, a levél és a szár találkozásánál
(hasonlóan a diaportéhoz) nagyméretű , éles szélű fekete foltok jelennek meg, rajtuk ezüstös
hártya látható. A bélszövetben a fertő zött rész alatt fekete elszínező dés látható.
Védekezési lehető ségek: Külön vegyszeres védekezésre ritkán kerül sor, fontos a növényi
maradványok megsemmisítése.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
141
Hamuszürke szárkorhadás és hervadás (Macrophomina phaseolina)
Gyakori polifág kórokozó, a károsítás nem látványos, de jelentő s is lehet. Fő ként a
kényszerérés okoz termésveszteséget.
A betegség tünetei: A fertő zött növények foltokban lankadnak, hervadnak. A tányér átmérő je
jelentő sen csökken. A bélszövet elhal, benne apró kékesfekete pontok, mikroszkleróciumok
láthatók.
Védekezési lehető ségek: A fertő zött növényi maradványokat meg kell semmisíteni.
Eredményes vegyszeres védekezés nem ismert.
Napraforgórozsda (Puccinia helianthi)
Gyakori, de jelentő s kárt ritkán okoz. A tenyészidő szak második felében az idő sebb
leveleken rozsdabarna, késő bb fekete pörsenések jelennek meg. Fungicides állománykezelés
ritkán válik szükségessé.
Napraforgó-lisztharmat (Erysiphe cichoracearum)
Az idő sebb levelek színén fehéres, majd szürkésfehér lisztharmatbevonat jelenik meg.
Fungicides állománykezelés csak kivételes esetben válhat szükségessé.
Szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi)
Hazánkban ritkán okoz nagy kárt. Az idő sebb leveleken barna, szögletes vagy kerek,
sárga szegélyű foltok alakulnak ki. A fertő zött növényi maradványok aláforgatása és a
vetésváltás betartása megfelelő védelmet nyújt a betegség ellen.
A napraforgó kártevő i
A napraforgót a talajlakó kártevő k (drótférgek, pajorok) nagymértékben
károsíthatják. Kelés idő szakában a fekete barkó (Psalidium maxillosum) és a hegyesfarú
barkó (Tanymecus palliatus) rághatja meg a szikleveleket első sorban száraz meleg
tavaszokon. A rágcsálók közül a mezei nyúl (Lepus europaeus) és a mezei pocok (Microtus
arvalis) okozhat tarrágásával nagy károkat. A poloskák közül a lucernapoloska
(Adelphocoris lineolatus) okozhat szívogatásával nagyobb szemveszteséget.
Molyhos mezeipoloska (Lygus rugulipennis)
Magyarországon mindenhol elő fordul, napraforgón az egész tenyészidő szakban
károsíthatja a leveleket, szárat, virágzatot és a termést.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
142
Károsítás: A napraforgó kelése után a csíranövények és a fiatal napraforgótövek levelei
deformálódnak. A bimbókezdemények közepén is szívogatnak, az érés első fázisában lévő
kaszatok a szúrás nyomán léhák lesznek, késő bbiekben csökken az ezerszemtömeg és az
olajtartalom.
Védekezési lehető ségek: csillagbimbós állapottól figyelemmel kell kísérni az egyedszámot, ha
szükséges, inszekticides védekezést kell alkalmazni.
Napraforgómoly (Homoeosoma nebullellum)
Magyarországon régebben a napraforgó legjelentő sebb kártevő je volt, gazdasági
jelentő sége jelenleg csökkenő ben van.
Károsítás: A hernyó a virágot, a magkezdeményeket és a mag felső részét rágja meg,
szövedékével összeszövi, rágcsálékával és ürülékével szennyezi az egész tányért. A
magvaknak általában a felső részét károsítja. Közvetett kártétele, hogy a károsított magvak
megpenészednek csapadékos idő szakban.
Védekezési lehető ségek: A fitomelán réteget tartalmazó napraforgó fajták a moly kártételével
szemben ellenállóak, termesztett hibridjeink többsége rendelkezik ilyen védettséggel.
Fogékony fajtáknál inszekticidek alkalmazása szükséges lehet, virágzás kezdetén alkalmazva.
Sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi)
Rendszeresen, jelentő s mértékben károsítja a napraforgót. A megtámadott levelek
besodródnak, megkeményednek, idő elő tt lehullanak. A hajtás torzul, növekedése megáll.
Nyár végén második, jelentő s népessége alakul ki, fő leg a napraforgón. Tömeges
betelepedésekor inszekticideket kell alkalmazni.
A napraforgó gyomnövényzete
A gyomnövényzet összetételét nagymértékben meghatározza a vetés ideje, ugyanis a
vető ágy-elő készítés talajmunkáival egyidejű leg elpusztítjuk a korábban kicsírázott
gyomnövényeket. Minél korábbi a vetés, annál kevesebb gyomot tudunk a talajmunkákkal
elpusztítani.
Legnagyobb tömegben a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus
raphanistrum), a muharfajok (Setaria spp.), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók
ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék
(Chenopodium spp.) és a keserű fű fajok (Polygonum spp.) találhatók meg. Az évelő k sorában
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
143
a fenyércirok (Sorghum halepense), valamint az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a
mezei aszat (Cirsium arvense) okozhat gondot.
A napraforgóban a veszélyes, nehezen irtható fajok különösen nagy gondot okoznak,
ezek közül is kiemelkedik a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), melynek visszaszorítása
széleskörű szakértelmet és gyakorlati tapasztalatot igényel. A nehéz irthatóságot az okozza,
hogy ezek a gyomok melegigényesek, így csak késő tavasszal kelnek, amikor a preemegens
készítmények már hatásukat vesztik. Mindemellett képesek mélyrő l is csírázni. Itt kell
megemlíteni a csattanó maszlagot (Datura stramonium) és a vadkendert (Cannabis sativa).
Egyes területeken az olasz szerbtövis (Xanthium italicum) és a selyemmályva
(Abutilon theophrasti) okozhat nagy problémát az elő ző ekben említett okok miatt. Ezek a
gyomok a korábbi egyoldalú herbicidhasználatnak is köszönhető en szaporodtak fel.
Betakarítása
A napraforgó érésének kezdetét a tányér és a felső szárrész addigi citromsárga
színének barna elszínező dése jelzi. Csökken a növény és a kaszatok nedvességtartalma, a
tányér szélén elhelyezkedő pikkelylevelek törékennyé válnak. A napraforgó biológiailag
érettnek a kaszat 28-34 %nedvességtartalma mellett tekinthető (ekkor a tányér még 80-85
% víztartalmú).
Betakarítása technikai érettségben kezdhető el, amikor a kaszatok 15-18 %, a felső
szárrész és a tányér pedig 30-35 % víztartalommal rendelkeznek, ennél nagyobb
nedvességtartalmú napraforgó nem teszi lehető vé a betakarítógép veszteségmentes
üzemeltetését.
A veszteségmentes betakarítás és a növényállomány egyenletes leszáradása különböző
deszikkáló anyagok (érésgyorsítók, lombtalanító anyagok) kipermetezésével meggyorsítható.
A napraforgó a biológiai érését általában a virágzás utáni 5-6. hétre éri el, ekkorra már
általában teljesen kialakultak a termést meghatározó komponensek (ezerkaszat-tömeg,
tányérban lévő kaszatok száma) valamint a különböző értékmérő tulajdonságok
(termésnagyság, olaj- és fehérjetartalom, olaj összetétele), csak a növény és a kaszatok
víztartalma magas.
A napraforgó állományszárítása gyors és lassú hatású deszikkálószerek
alkalmazásával történhet. A gyors hatású deszikkáló anyagok kijuttatása 30 % körüli kaszat-
nedvességtartalom mellett, a lassú hatású kijuttatása pedig 40 % kaszat-
nedvességtartalom mellett ajánlható. A permetezés során nagy figyelmet kell szentelni a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
144
vegyszer elsodródásának megakadályozására. A deszikkáló szerek kijuttatása légi úton
(helikopterrel vagy repülő géppel) lehetséges.
A napraforgó állományszárítása során a következő elő nyökkel lehet számolni:
+ a betakarító gépek teljesítménye nő
+ a kaszattermés tisztább és kisebb nedvességtartalmú lesz
+ a kaszatok szárításához kevesebb energia szükséges
+ csökken a betakarítási veszteség.
A deszikkálószerek kijuttatásakor a következő hátrányokkal találkozhatunk:
+ a kezelés elvégzése után 8-10 nap múlva a lehajolt tányérokból a szél hatására a
kaszatok kihullhatnak (10-15 %-os termésveszteség is elő fordulhat)
+ a deszikkáló anyagok vegyszermaradványa káros lehet a kinyert olajban
+ vegyszerelsodródás elő fordulhat a légi kijuttatás esetén.
Az állományszárító vegyszerek kijuttatása utáni 5-7 nap múlva kezdhető meg a
betakarítás, napraforgó adapterrel felszerelt arató cséplő gépekkel (kombájn). A kombájn
vágószerkezete a 10-15 % nedvességtartalommal rendelkező napraforgó szár levágását hajtja
végre a legkönnyebben. A napraforgó betakarításakor a cséplő és tisztítószerkezetet be kell
állítani (a dob és a szelelő fordulatszámát, a cséplő rés méretét, a tisztítószerkezet rostáit). A
napraforgó betakarítása során elkerülhetetlen, hogy a kicsépelt kaszatok közé tányér- és
szártörmelék ne kerüljön, nagyon lényeges, hogy az elő tisztítás során ezek eltávolításra
kerüljenek.
A nagy olajtartalmú napraforgó tárolása 6-8 % kaszatnedvesség mellett lehetséges.
Az elő tisztítás után a napraforgót általában szárítani szükséges, a szárító levegő
hő mérséklete maximum 70 °C lehet. A napraforgó szárítását 10 % alatti kaszatnedvesség-
tartalomig kell végezni, a túlszárítás hatására a kaszat törékennyé válik, a héjsérülések
következtében nő a veszteség.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
145
11. Ő szi káposztarepce (Brassica napus L.)
11.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A repce a keresztes virágúak (Brassicaceae) családjába, a Brassica nemzetségbe
tartozik (rokon növények még a réparepce, karórépa, tarlórépa, feketemustár, káposzta). A
káposztarepcének ő szi és tavaszi változata van, Magyarországon kizárólagosan az ő szi
változatot termesztik.
A káposztarepce ő si alakja nem ismert a kutatók elő tt, csupán elvadult alakjai
maradtak fenn, öntermékenyülésük tette lehető vé fennmaradásukat. Feltételezett ő shazájának
Dél-Nyugat-Európát, Észak-Afrikát, Ázsiát tekintik. A káposztarepce valószínű leg a
káposzta és a kerekrépa természetes keresztező désébő l származik, ennek a lehető ségét az
ókorban-középkorban történő együttes termesztésük biztosíthatta.
Az európai kontinensen kb. a XIII. sz-tól találkozhatunk a repcével, fő leg azokban a
nyugati (hű vösebb éghajlatú) országokban termesztették, ahol a napraforgó nagyobb hő igénye
miatt nem volt vethető . A XII-XIII. sz-tól a keresztes hadjáratok után az addigi olivaolaj
helyett a repceolajat („Rüböl”) használták világítóolajként a templomi örökmécsesekben.
Jelenleg a világon több mint 26 millió ha-on termesztik a repcét, termésátlaga 1,5
t/ha, az évenként megtermelt repcemag mennyisége megközelíti a 45 millió tonnát
Magyarországon az utóbbi években vetésterülete meghaladta a 200 ezer ha-t, termésátlaga
1,5-2,0 t/ha.
A repceolajat idő számításunk elő tt fő leg világításra használták. Olaja nem száradó
olaj, ez tette lehető vé világításra történő felhasználását a korszerű bb világítóanyagok
(petróleum, világítógáz) megjelenéséig. A XX. sz-ban lendült fel ismét a repce termesztése,
ekkor már az étkezésben étolajként hasznosították. Ipari hasznosítása is kiszélesedett: a
nehéziparban a kohászatban, acélöntéskor mint edző folyadék szerepelt,
fémmegmunkálások során edző -hű tő folyadék a repceolaj. Nyersanyaga a festék-, szappan-,
és mosószergyártásnak, segédanyag a textil-, bő r-, gumi- és mű anyagiparban. A
gumigyártásban során kénnel keverve kaucsukszerű anyagként, a hadiiparban pedig
nitroglicerin gyártására használják. Különböző kozmetikai cikkek, kenő csök alapanyaga.
Az olvadáspontjának megváltoztatása lehető vé tette margaringyártásra történő
felhasználását.
Az olaj kinyerési technológiájának fejlő dése valamint az erukasav-mentes fajták
biztosítják a repce-olaj egyre nagyobb mértékű étkezési olajként történő felhasználását.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
146
A hagyományos, erukasavat tartalmazó fajták olajának fogyasztása pajzsmirigy- és
érrendszeri megbetegedéseket okoz. Az újonnan elő állított erukasav-mentes fajták olaja már
megfelel az élelmezés-egészségügyi elő írásoknak, az északi és nyugati országok zsiradék-
szükségletük nagyrészét ma már repceolajból fedezik. 250 kg repcemagból kb. 100 kg olaj
állítható elő .
A repce mézelő növény, 1 ha területrő l 100-200 kg méz nyerhető .
Az újabb kutatások energia- és tüzelő anyag-forrásként (biodízel) irányítják a repcére a
figyelmet.
Beltartalma: Az ő szi káposztarepce magja 40-50 % olajat tartalmaz (a tavaszi
változat olajtartalma 40 %). A repceolaj színe aranysárga, nem száradó, a levegő n folyékony
marad, viszont elég könnyen avasodik. A repceolaj fő leg telítetlen zsírsavakat tartalmaz
(zömében olajsavat), a telítetlen zsírsavak fogyasztásának nagy a jelentő sége az egészséges
táplálkozásban.
A repce felhasználhatóságát az olajban található erukasav-mennyisége határozza meg. Az
erukasav mind az emberi, mind az állati szervezet számára káros (pajzsmirigy- és
érrendszeri megbetegedéseket okoz, carcinogén – rákkeltő hatású). A nagy mennyiségben
(45 %) erukasavat tartalmazó fajták kizárólagosan ipari célra használhatóak. Az 1970-80-as
években elő állított fajták erukasav-tartalma 2-5 % volt, napjainkban az újabb nemesítésű
fajták (ún. „00” duplanullás) már 1 %-nál kevesebb mennyiségben tartalmazzák az
erukasavat, így ezek minden káros következmény nélkül emberi fogyasztásra használhatóak
(az alacsony erukasav-tartalom mellett növeli ezen fajták értékét, hogy alacsony a
glükozinolát-tartalmuk is, ami nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgezést okozhat).
A repcemagból az olaj kinyerése után visszamaradó repcedara vagy repcepogácsa
értékes fehérjéket tartalmaz, az egyik legkedvező bb és legolcsóbb takarmánykiegészítő , a
repcedara fehérjetartalma kb. 38-40 %. A repcemag (fő leg a héj miatt) kb. 12-17 %
nyersrostot is tartalmaz, a nyershamu-tartalom 7,0-8,8 %.
11.2. Az ő szi káposztarepce rendszertana és alaktana
A káposztarepce két alfaja ismert: az ő szi- és a tavaszi forma, Magyarországon az
ő szi káposztarepcét termesztjük kizárólagosan.
Alaktana: Amennyiben a mag vetés után elegendő nedvességhez jut, 3-4 nap múlva
megkezdő dik a csírázása. A talaj felszínére kerülő sziklevél a napfényen zöld színű vé válik,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
147
asszimilációja már ellátja tápanyaggal a repcét, ez biztosítja a gyököcskébő l az első rendű
gyökerek fejlő dését.
Fő gyökérrendszere van,
gyakran 2 m mélységbe is lehatol a
karógyökér. A gyökérzet nagyrésze a
talaj felső , mű velt rétegében
található, a növény betakarítása után
akár 1 400- 2 000 kg/ha szárazanyag
mennyiség is visszamarad a talajban
(ez javítja a talaj szerkezetét).
A szár magassága fajtától
függő en 110-150 cm magasságot
érhet el, viaszos bevonatú, színe
hamvaszöld, gyakran antociános. A
repce szára dudvásszár, hengeres
vagy tojásdad keresztmetszetű ,
elágazódó. A szár állóképessége,
szárszilárdsága fajtatulajdonság, de a
környezeti tényező k és az
agrotechnika is nagymértékben
meghatározza. A megdő lt állomány
betakarítása csak jelentő s
termésveszteséggel lehetséges.
A lomblevelek szórt állásban helyezkednek el a száron, enyhén sző rözöttek,
viaszréteggel borítottak, színük szürkés-kékes.
Sátorozó fürtvirágzata élénk citrom- vagy krómsárga színű jellegzetes keresztes
virág. A csészelevél a 4 szirommal váltakozó állású, a szirmok egymással szemben keresztben
állnak, a 6 porzóból a 4 belső hosszabb. Egy tábla virágzása akár 30-40 napig is elhúzódhat
(április második felétő l május elejéig), meleg, száraz idő járásban rövidebb, hű vösebb,
csapadékos idő járás esetén pedig hosszabb virágzási idő re kell számítani, a szeles idő is
meggyorsítja a növények virágzását. A virágzás idején nagyon lényeges az állati kártevő k
elleni védekezés (mivel mézelő növény, méhkímélő technológia alkalmazásával).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
148
A repce fakultatív öntermékenyülő növény (a virágok kétharmad részben
öntermékenyülő ek, egyharmad részben pedig idegentermékenyülő ek). A repcevirágokat
leggyakrabban a mézelő méhek, de más méhfajok (bányászméhek, karcsú méhek, fali méhek)
látogatják. A legfontosabb tényező a repce beporzásában mégis a szél (a mozgó növényeken a
portokokból a bibére hull a virágpor). A fő hajtás virágainak kb. 76 %-ából alakul ki termés.
A repce termése sokmagvú becő . A középső és a csúcsi virágok kinyílásáig a már
korábban megtermékenyült virágokból a becő k kifejlő dnek (az egyenetlen érés miatt nehéz a
betakarítási idő helyes megválasztása). A becő ben 19-22 db két sorban elhelyezkedő
szürkésbarnától feketéig változó színű mag található 40-50 % olajtartalommal. A magok
gömbölyű ek, színük fekete vagy ibolyásfekete, sima.
11.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
Szárazabb, csapadékszegény körülmények között és télen hideg, hótakaró nélküli
területeken a tavaszi káposztarepcét termesztik. Az ő szi káposztarepce termesztésére inkább a
hű vösebb vagy mérsékelten meleg ő szi és kora nyári idő járás a megfelelő . Ilyen körülmények
között éri el a tél beállta elő tt a 8-10 leveles rozetta állapotot, ami megfelelő
gyökérnagysággal párosulva lehető vé teszi a -16 - -20 °C hideg elviselését. Az olyan
talajokon, amelyek hajlamosítanak a felfagyásra, ill. megkésett vetés esetén nagymértékű
lehet a téli kipusztulás. A repce biztonságos áttelelésére hazánkban azokon a területeken
számíthatunk, ahol nagy a valószínű sége a hótakaró kialakulásának (hótakaró alatt a repcét a
több napig tartó erő s fagy sem károsítja). Fő leg abban az esetben csökken a repce fagytű rő
képessége, ha a tavaszi regenerálódás után hirtelen ismét -8 - -10 °C-os átmeneti lehű lés
következik be. A virágzás idején ismét megnő a fagyérzékenysége. Növekedéséhez és
fejlő déséhez 7 °C feletti hő mérsékletet, a télre való felkészüléshez pedig két-három napig
tartó +3 és -2 °C közötti hő mérsékletingadozást igényel. Egy ő szi levél kifejlő déséhez 5 °C
küszöbérték feletti legalább 90 °C hő összeg, virágzásához pedig 8 °C küszöbérték feletti 190-
210 °C hő összeg szükséges. Tenyészidejében 1700-2500 °C hasznos hő összegnek kell
kigyű lnie (2 °C küszöbérték felett összegezve).
Hosszúnappalos növény, virágzása idején legalább 12 órás nappali megvilágítást
igényel, 1300-1500 napsütéses órára van szüksége a megfelelő fejlő déséhez.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
149
Vízigény
A repce vízigénye 580-700 mm. Vízigény szempontjából kritikus fenofázisok a
repcetermesztésben a kelés – megerő södés (szeptember, október), az oldalhajtások számának
kialakulása (május) és június eleje, a becő szám, becő ben lévő magok számának és az
ezerszemtömeg kialakulásának idő szaka. A repce egész ideje alatt igényli a kedvező
vízellátást, terméskötő dés során pedig a párás (virágzáskor 80 % páratartalom körüli),
csapadékos idő járást kedveli. Kis páratartalom esetén a bimbók egy része megtermékenyülés
nélkül lehull. Magyarországon nem öntözik a repcét, a termesztett fajták alkalmazkodtak a
hazai viszonylag szárazabb körülményekhez.
Talajigény
A repce mérsékelten igényes a talaj tulajdonságaival szemben, de megfelelő
termésnagyság eléréséhez a középkötött, legalább közepes tápanyag-szolgáltató képességű ,
50-60 cm-es termő réteggel rendelkező , 40-50 Arany-féle kötöttségi számú, jó mészállapotú,
cserepesedésre nem hajlamos talajokon számíthatunk. A repce a gyengén lúgos kémhatású
talajokat szereti, savanyú kémhatású, sekély termő rétegű talajok nem alkalmasak a repce
termesztésére (6,5 pH-nál alacsonyabb érték terméscsökkenést okoz). Belvizes terület, ill.
homoktalajok szintén nem megfelelő ek számára. A téli fagykár megnövekszik az olyan
talajokon, ahol az altalaj kötött, és 20-50 cm-es rétegben vízzáró réteg található.
Legmegfelelő bb talajtípusok a repce számára a barna erdő -, a csernozjom-, csernozjom
réti-, réti csernozjom és réti talajok.
11.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A repce nem kifejezetten igényes az elő veteménnyel szemben, de néhány szempontot
feltétlenül szem elő tt kell tartanunk a vetésváltásba illesztésénél. A repcét korán (augusztus
vége, szeptember eleje) kell vetni, így csak olyan növény szerepelhet elő tte, ami biztosítja a
korai vetés lehető ségét. Célszerű olyan növényt választani elő veteményként, ami kevés
mennyiségű szár- és növénymaradványt hagy vissza a területen a talajmű velés jó minő ségben
történő elvégzése érdekében. A repce korai vetése, ill. a magok csírázásához szükséges
talajban tárolt nedvességtartalom megköveteli a víztakarékos talajmű velés alkalmazását (az
elő vetemény betakarítása után azonnal a tarlóhántás és a tarlóápolások lezárása). A repcének
és az elő tte termesztett növénynek nem lehet közös betegsége, kártevő je.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
150
Mindezen követelményeknek a kalászos gabonák felelnek meg, ezek közül is az ő szi
árpa és az ő szi búza számít a repce legjobb elő veteményének (legalább 5 héttel a repce
vetése elő tt betakarításra kerülnek, nem hagynak vissza nagymennyiségű tarlómaradványt,
nem szárítják ki a talaj vízkészletét, a szükséges talajmű velések idő ben és jó minő ségben
elvégezhető ek, nincs közös kártevő jük, betegségük a repcével. Ha ő szi búza a repce
elő veteménye, figyelni kell arra, hogy galajjal erő sen fertő zött táblát ne válasszunk. A tavaszi
árpa szintén jó elő veteménynek ítélhető (a tavaszi árpát is gyengébb nitrogén-szolgáltató
képességű talajokon termesztik). Megfelelő elő veteménye lehet még a repcének a nyáron
betakarításra kerülő burgonya és az olajlen, valamint az egynyári tömegtakarmányok.
Nem megfelelő ek a repce számára a keresztesvirágú növények, a szántóföldi
zöldségnövények, ill. az olyan növények, amelyek nagymennyiségű szármaradványt hagynak
vissza a területen, és betakarításuk július 30-a után történik.
A repce önmaga után 4 év múlva kerülhet vissza a területre. Figyelni kell az elő ző
évi repcetábláktól való távolságra is, mert a kártevő k és a betegségek átterjedhetnek.
Tápanyagellátás
A repce gyors fejlő déséhez igényli a talaj felső 5-15 cm-es rétegébő l a könnyen
felvehető tápanyagokat. A repcének tavasszal is jelentő s a tápanyagszükséglete (tavaszi
regenerálódásához nitrogént igényel). A kijuttatott tápanyagok mennyiségét a növény
biológiai igényén túl a talaj felvehető tápanyagtartalma és a tervezett termés nagysága
határozza meg.
A repce fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok:
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
Nitrogén: 5,5 kg/100 kg 140-200 kg/ha
P
2
O
5
: 3,5 kg/100 kg 80-120 kg/ha
K
2
O: 4,3 kg/100 kg 100-150 kg/ha
CaO: 5,0 kg/100 kg
MgO: 1,0 kg/100 kg
A repce meghálálja a kijuttatott szervestrágyát, de ma inkább mű trágyával elégítik ki
tápanyagigényét.
A foszfor- és kálium-mű trágyák kijuttatási ideje a nyári alaptalajmű velés (szántás), a
nitrogén kijuttatása megosztva történik: 0-30 % ő sszel, 50-60 % télvégén (tavaszi gyors
fejlő déshez), 25-35 % szárbaindulás-zöldbimbós állapotban (elágazódások növelése).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
151
A nitrogén hiánya esetén a levelek sárgás színű ek lesznek, fő leg tavasszal a fiatal
leveleken jelentkezhetnek a tünetek. A N-felvétele tavasszal egyenletesen nő egészen a
virágzás idejéig, a nitrogén-igény a maximális mennyiségét a virágzás idején éri el, ezután
már visszaesik felvétele. A túlzott mennyiségű nitrogén mű trágya hatására csökkenhet az
olajtartalom és növekedhet a fehérjetartalom, a túl buja ő szi fejlő dés következtében
könnyebben kifagyhat a repce, valamint a tenyészidő meghosszabbodása következtében a
maghozó fejlő dési szakasz késő bbre tolódik. Az ő sszel túl fejlett repcét a gyökér-
gubacsormányosok jobban károsítják.
A foszfornak van legnagyobb hatása a növény növekedésére, az elágazódások
számára és a becő kben lévő magszámra. A foszfor segíti a növény gyökeresedését, javítja a
télállóságot és mérsékli a betegségekkel szembeni fogékonyságot. A foszfor felvétele a
virágzás idején éri el maximális nagyságát, virágzás után a levélben és szárban található
foszfor nagyrésze átvándorol a becő be és a magba. Foszforhiány esetén a növény sötétzöld
színű lesz, a fejlő désében visszamarad.
A kálium javítja a repce télállóságát, növeli a betegségekkel szembeni
ellenállóképességet, elő segíti a levelek, hajtások képző dését. A kálium felvétel legintenzívebb
tavasszal, a virágzás után már csökken mennyisége a szárban és a levélben, míg növekszik a
becő ben és a magban. Kálium-hiány esetén a szár vékony, a levelek kicsik és sötét kékeszöld
színű ek lesznek. A levélszéleken apró foltok jelennek meg, súlyos hiány esetén teljesen el is
halhatnak a levelek. Hiánya csökkenti a növény ellenállóképességét a betegségekkel szemben.
A repce mélyrehatoló gyökérzetével a az altalajból is képes a szükséges meszet
felvenni, ha innen nem tudja mész-igényét kielégíteni, mésztrágyázással kell biztosítani ezt
számára. Savanyú, mészhiányos talajokon szintén pótolni kell a meszet.
A savanyú barna erdő talajok kivételével a repce általában elegendő magnéziumot
képes felvenni a talajból, hiánya eseten a magnézium kijuttatása mésztrágyázással is
kombinálható (dolomit, magnezitmész).
Talajmű velés
A repcetermesztés sikerességét az igen gondos talajmű veléssel, a vetés idejére
kertszerű en elmunkált magágykészítéssel lehet megalapozni. A repce augusztus végi,
szeptember elejei vetésideje miatt viszonylag elég rövid idő áll rendelkezésre az elő készítő - és
az alaptalajmű velés végrehajtására, valamint nagyon sok évben a talajmű velések idején (nyár)
kedvező tlenek az idő járási feltételek (kevés csapadék, szárazság), és a talajban is kevés
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
152
nedvesség marad az elő vetemény betakarítása után (száraz talajon nehéz megfelelő minő ségű
talajmunkát végezni).
A repce biológiai igényét a középmélyen végzett alapmű velés és a kiváló minő ségű
magágy elégíti ki. A talajmű veléseket úgy kell végezni, hogy a talajnedvességet megő rizzük,
porhanyós, ülepedett, egyenletes felszínű , nedves, kertszerű en elmunkált magágyat alakítsunk
ki, ami a felső 2-4 cm-es mélységben aprómorzsás, rögmentes. Az elő vetemény betakarítása
után a tarlóhántást tárcsával azonnal el kell végezni, és a talaj nedvességtartalmának
megő rzése miatt azonnal gyű rű shengerrel le kell zárni. A tarlóhántás legyen rögmentes (ezért
sekélyen kell végezni), a gyomok és a kultúrnövények magvainak minél korábbi kelése
érdekében. A tarló ápolásával (tárcsa + gyű rű shenger), a fokozatos mélyítő mű veléssel (15-18
cm) a talaj kedvező fizikai állapotát és nedvességmegő rzését segítjük elő . Az árvakelések és
kikelt gyomnövények tarlómaradványait is bedolgozzuk a tarlóápolás során, ezzel elő segítjük
a növénymaradványok minél gyorsabb lebomlását a talajban.
Július végén, augusztus elején következik az alapmű velés (ekével
középmélyszántás, vagy energia- és költségmegtakarítás miatt a sekélyebb szántás
kombinálása lazítással). A szántás zárása nehézfogas és gyű rű shenger kombinációjával
szögben történik. A magágykészítést 4-6 cm mélységben az ő szi nitrogén kijuttatásával
egyidejű leg kombinátorral végezzük.
Vetés
Nagyon lényeges feladat a repce vetésidejének megválasztása: túl korai vetés esetén a
repceállomány nagyon megerő södik, még ő sszel megkezdő dik a szárbaindulása, a
szárbaindult repce fagytű rő -képessége csökken, könnyen kifagyhat, hótakaró alatt pedig
kipállik. Megkésett vetés esetén nem éri el a repce a szükséges 8-10 tő leveles (rozettás)
fejlő dési szakaszt, ami legkedvező bb a tél elviselésére, a gyökerük is fejletlen, így szintén
megnő a kifagyás veszélye. Legkedvező bb vetésidő magyarországi körülmények között
augusztus 25 – szeptember 10.
A repce optimális csíraszámának a meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a
növényen a virágzati oldalágakon található a termések döntő hányada, ezért a növény
elágazódásának elő segítésével a termés mennyisége növekedhet. Tavaszra kb. 80-100 db/m
2
áttelelt növény biztosítja a szükséges termés elérését, a szükséges csíraszám 1,0-1,4 millió
db/ha. A 24 cm-es sortávolság (dupla gabona sortávolság) biztosítja a növények kellő
tenyészterületét a szükséges elágazódások kialakulásához.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
153
A repcét sekélyen kell vetni (ezermagtömeg: 4-6 g), a vetésmélység 2-3 cm legyen. A
késő bb kelő növények nem erő södnek meg kellő képpen a tél beálltáig, nagy lesz a kifagyás.
Tavasszal a növényvédelmi beavatkozások sem tervezhető ek pontosan egyenetlen fejlettségű
növényállomány esetén (15. táblázat).
15. táblázat A repce vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság, cm
Tő távolság, cm
Vetésmélység, cm
Csíraszám, millió/ha
Vető magmennyiség, kg/ha
VIII. 25-IX. 10.
24
3 - 4
2 - 3
1,0 – 1,4
3 – 5
Vetési hibák:
- túl korai vetés
- túl kései vetés
- túl mély vetés
- egyenetlen mélységű vető ágy
Növényvédelme
A repce betegségei
A repce gombabetegségei
Repcebecő rontó (Alternaria brassicae, A. brassicicola)
Az egyik legismertebb és leggyakrabban elő forduló repcebetegség. A becő fertő zés
nyomán mintegy 20 %-os termésveszteség lehet.
Tünetek és diagnózis: A leveleken nagy, sötétbarna, ovális foltok jelennek meg, súlyos
esetben a fertő zött levél elpusztul. A becő k falán sötétfekete foltok képző dnek, a becő
felnyílik és a magok kiperegnek.
Védekezési lehető ségek: A betegség súlyosabb fellépésekor a korábbi betakarítás és az
állományszárítás csökkenti a kárt. Fungicides állománykezelésre ritkán kerül sor.
Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
A repce egyik legsúlyosabb betegsége („repcerák”). Az általa okozott kár
meghaladhatja az 50 %-ot is.
A betegség tünetei: A növények szárán világosbarna, kerek, világosabb sávokkal zonált
megnyúlt foltok jelennek meg. A szárban fehér szövedék látható, benne fekete kitartóképletek
(szkleróciumok). Csapadékos idő ben a száralapon is megjelenik a fehér, vattaszerű micélium.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
154
A betegség általában foltokban jelentkezik.
Védekezési lehető ségek: Legfontosabb az 5-6 éves vetésváltás betartása úgy, hogy ez idő alatt
más gazdanövénye sem kerül a vetési sorba.
Gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae)
A betegség tünetei: A repce fő - és mellékgyökerein fehéres színű kinövés, golyva keletkezik.
Ez a növény fejlő désével barnul, megrepedezik, nedves talajban elrothad. A fertő zött
növények hervadnak.
Védekezési lehető ségek: A savanyú talajok pH-jának emelése meszezéssel, a savanyító hatású
mű trágyák használatának kerülése. Vegyszeres védekezési lehető ség nem ismert.
Repceperonoszpóra (Peronospora parasitica)
Csapadékos, hű vös, hideg idő járás kedvez a terjedésének, hazánkban nem gyakori.
Már ő sszel a levelek színén kivilágosodó foltok keletkeznek, a fonákon piszkosfehér
penészgyep jelenik meg, a foltok késő bb beszáradnak. Fungicides védekezésre hazánkban
általában nem kerül sor, de súlyosabb ő szi fertő zés esetén indokolt lehet. Kerülni kell a túl
sű rű állományt és a növény túlzott tápanyagellátását.
A repce kártevő i
Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala)
Hazánkban mindenütt elő fordul, szinte minden évben okoz kisebb-nagyobb károkat. A
lárva károsításának köszönhető en a kifagyás mértéke megnő .
Károsítás: Az imágó ő sszel a kelő repce sziklevelein lyuggat, ezáltal a növényt nagyobb
párologtatásra készteti, így – első sorban száraz ő szelő n – a súlyosan károsított növény el is
pusztulhat. A lárvák ő sszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a
szárban járatokat rágnak. A lárvákkal erő sen fertő zött levelek sárgulnak, majd elfonnyadnak.
Védekezési lehető ségek: A repce felszívódó hatóanyagú inszekticiddel történő csávázása a
kelés után 1-2 hétig védelmet nyújt. A késő bbiekben inszekticides kezeléssel célszerű
védekezni.
Repcedarázs (Athalia rosae)
Hazánkban általánosan elterjedt faj, egyes évjáratokban ő sszel nagy károkat okozhat.
Károsítás: Ő sszel a 3-4 leveles állapotú repce levelein eleinte kis lyukakat rágnak, késő bb a
rágás nyomán csak a levél fő - és mellékerei maradnak meg.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
155
Védekezés irányelvei: Megfelelő tápanyagellátás, talaj-elő készítés és megfelelő idő ben
végzett vetés a kártétel mérséklését jelenti, mivel a növény növekedése gyors a kedvező
körülmények hatására. Súlyos kártétel esetén inszekticides állománykezelést kell alkalmazni.
Káposztalepke (Pieris brassicae)
Magyarországon általánosan elterjedt, tömeges megjelenésükkor nagymértékű kárt
okoznak a káposztaféléken.
Károsítás: A fiatal hernyók eleinte a leveleken hámozgatnak, késő bb azt szabálytalanul
átrágják. Súlyos kártételekor tarrágás is elő fordul.
Védekezési lehető ségek: A fiatal lárvák ellen védekezni lehet rovarölő szerekkel.
Repceszár-ormányos (Ceutorrhynchus quadridens)
Magyarországon termesztett és vadon élő tápnövényein elő fordul, repcén kisebb
károkat okoz.
Károsítás: Az imágók hámozgatják a növény leveleit, szárát és a becő ket. A lárvák szárban
odvasítanak, a károsított szárrész gyakran felhasad. A megtámadott növény lankad, hervad.
Védekezési lehető ségek: Március végén célszerű védekezni ellene. A virágzás kezdetétő l csak
méhkímélő technológiával szabad védekezni.
Repce fénybogár (Meligethes aeneus)
Hazánkban mindenütt gyakori faj. Kártételének megakadályozása egyes években a
repce növényvédelmének alapvető feladata.
Károsítás: Az imágó pollenevő , de tojásrakás miatt a bimbóba oldalról belerág, ami miatt az
leszárad. A lárva a virágrészeken táplálkozik. Az imágó pollenfogyasztása során megsértheti a
bibét, ami torz becő fejlő dést okoz.
Védekezési lehető ségek: A rajzó imágó ellen tudunk legjobban védekezni vegyszerekkel. A
védekezésnek folyamatosnak kell lenni, akár 4-5 alkalommal is védekezni kell. A méhkímélő
technológia szabályait maradéktalanul be kell tartani.
Repcebecő -ormányos (Ceutorrhynchus assimilis)
A repcén károsító ormányosok közül a legnagyobb kár okozza. A repcebecő
gubacsszúnyoggal együtt a 80-90 %-ot is elérheti a magkárosítás.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
156
Károsítás: Az imágó tavasszal a növény szárát, a leveleket és a különböző fejlettségű
bimbókat furkálja meg. A lárva a becő ben él és a magkezdeményeket kívülrő l rágja meg. A
károsodott becő korábban érik, felnyílik és magtermése kihull.
Védekezési lehető ségek: Az imágók ellen lehet hatékonyan védekezni. Virágzás elő tt és
virágzáskor, valamint virágzás után kell védekezni a méhkímélő technológia elő írásainak
megfelelő en.
Repcebecő -gubacsszúnyog (Dasineura brassicae)
A repcebecő ormányossal együtt nagy károkat okozhat egyes évjáratokban.
Károsítás: A lárvák a magkezdeményeket és a becő falát rágják, emiatt a becő idő elő tt
felnyílik és a mag a talajra hull.
Védekezés lehető ségek: Megegyezik a repcebecő -ormányosnál tárgyaltakkal.
A repce gyomnövényei
A hagyományos, nagyobb vető magmennyiséggel vetett fajták gyomelnyomó
képessége jó, így ezeknél a fajtáknál a gyomosodás kisebb gondot okoz. A nagyobb sortávval,
kis vető magnormával vetett hibrid káposztarepcének a kelés utáni 1-2 hónap alatt
gyomelnyomó képessége szinte alig van, a talajfelületet nem zárja, így sok gyom megjelenhet
a táblán. A repce kelésével egyidő ben vagy azt követő en csírázó gyomfajok az ő szi
gyomállományt alkotják. Ő sszel kelnek és a repcével együtt áttelelnek pásztortáska (Capsella
bursa-pastoris), tyúkhúr (Stellaria media), árvacsalán-fajok (Lamium spp.) és veronika-fajok
(Veronica spp.). Ő sszel és tavasszal egyaránt csírázik az ebszikfű (Matricaria inodora),
ragadós galaj (Galium aparine), pipacs (Papaver rhoeas), a nagy széltippan (Apera spica-
venti), pipitér-fajok (Anthemis spp.), mezei tarsóka (Thlaspi arvense), mezei árvácska (Viola
arvensis), mezei szarkaláb (Consolida regalis) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium
sophia). Egyes területeken az árvakelésű ő szi búza és az ő szi árpa is jelentő s gyomkártételi
veszélyt jelenthet.
Tavasszal domináns lehet a repceállományokban a pipacs, ebszikfű , az orvosi szikfű ,
ragadós galaj, tyúkhúr és a nagy széltippan. Ebben az idő szakban a repce a gyomok
kártételére fokozott mértékben érzékeny, gyomfertő zött területen a tavaszi fejlő dés gátolt, a
repce fejlő dése lelassul.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
157
Betakarítás
A repce akár egy hónapot is meghaladó virágzása és egyenetlen érése következtében
nagyon lényeges feladat a betakarítási idő helyes megválasztása. A repcemagban az
olajképző dés és olajbeépülés fő leg az érés idején történik, a magvak olajtartalmát a
betakarítási idő is befolyásolja. Korai betakarítás esetén az olajtartalom alacsony marad. Érési
idő szakban a csapadékos idő járás, a sorozatos átnedvesedéssel – megszáradással, növeli a
becő k felnyílását, a pergési veszteséget.
A repce érése június közepére, második felére esik. Magyarországon a repcét
egymenetben, kombájnnal takarítják be, az egymenetes betakarítás elő feltétele az
állományszárítás. A repcét teljes érésben kell betakarítani, amikor a becő kben lévő magvak
csillogó fekete színű ek, mozgatás hatására a becő kben lévő magok zörögnek, ujjal már nem
nyomhatók össze.
Amikor a becő kben lévő magvak 70-80 %-a már érett, elvégezhetjük a deszikkálást. A
vegyszerek egyaránt kijuttathatóak szántóföldi és repülő gépekkel, az elsodródásra itt
különösen figyelni kell. Az állományszárítókat célszerű a reggeli, ill. az esti órákban kiszórni,
a pergési veszteség csökkentése érdekében. Egyszerre mindig akkora terület deszikkálását
végezzük el, amekkorát egy nap alatt be tudunk takarítani.
Érésgyorsító vegyszer is kijuttatható, kb. 40 %-os magnedvességi állapotban (ekkor
a becő k kb. 50-60 %-a érett). Ez csak gyommentes állományban használható (csak a
generatív fejlő dési szakaszban lévő növényekre hat, így a gyomokat nem szárítja le).
A kb. 12 %-os nedvességtartalmú repcét egy menetben gabonakombájnnal kell
betakarítani. A kombájn-tiszta repcemagot az idegen fajú növények magvaitól, a becő - és
szármaradványoktól meg kell tisztítani. A mag tárolása magas olajtartalma miatt 8-10 %
nedvességtartalom mellett lehetséges. 10-12 % nedvességtartalom esetén, valamint párás,
nyirkos idő ben végzett betakarítás esetén a repcemagot szárítani szükséges, ipari felhasználás
esetén a szárítólevegő hő mérséklete ne haladja meg a 45
o
C-ot (vető mag esetén nem ajánlatos
a szárítás).
Célszerű a betakarítás után visszamaradó repceszár talajbadolgozása, mivel könnyen
bomló szervesanyagként a talaj szervesanyag-készletét gyarapítja.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
158
12. Olajlen (Linum usitatissimum L.)
12.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A kultúrlen egyik legrégebben termesztett növényünk, több mint 8000 évre tekint
vissza termesztése. Vadon termő alakja nem ismert. Vavilov szerint a lennek két származási
központja van: a kismagvú, túlnyomórészt rostlen fajtáké Délnyugat-Ázsia, a nagymagvú,
zömmel olajlen fajtáké pedig Észak-Afrika és a Földközi-tenger melléke.
Az olajlennek két változatát termesztjük hazánkban, egyik az ipari, másik az étkezési
célra használható típus.
Ipari felhasználásra a nagy jódszámú, száradó növényolaj alkalmas, aminek magas a
telítetlen zsírsav tartalma (linol-, linolén- és olajsav). Az ipari lenolaj jódszáma 160 feletti.
Nagy jódszámú lenolajat a kence-, a festék- és a lakkgyártás, valamint a textil-, a nyomda- és
a gyógyszeripar használ.
Az olaj kinyerése után visszamaradó dara vagy magpogácsa, könnyen emészthető ,
fehérjében gazdag takarmány. Beteg vagy leromlott állatok kondícióját javítja. Szopós állatok
elhullása csökkenthető etetésével.
Az ipari olajlen termesztését a szintetikus festékipar az elmúlt évtizedekben háttérbe
szorította. Számos példa igazolja, hogy a szabadban a hő és a fagy hatásának kitett fém
tárgyakat, hidakat stb. a korrózió ellen, valamint az építkezésnél felhasznált fát a korhadástól
jóval hosszabb idő re megvédik a lenolajból készült festékek, mint számos szintetikus
készítmény. Az olajlen növényi rostban gazdag szárát a kárpitos ipar is használja.
Az élelmiszeriparban a sütő ipar és a cukrászat használ kisebb jódszámú étkezési
olajlen magot. Magjából diabetikus tápszerek készíthető k, pirítva pedig emésztést elő segítő
hatása van.
12.2. A len rendszertana és alaktana
A len (Linum usitatissimum) kétszikű növény, a lenfélék (Linaceae) családjába, ezen
belül a lenek (Linum) nemzetségébe tartozik. A nemzetségben körülbelül 200 fajt találunk,
köztük évelő ket is, a kultúrlen mellett.
A kultúrlen változatai a nagymagvú olajlen (Linum usitatissimum convar.
macrospermum), a kismagvú, finomrostú rostlen (Linum usitatissimum convar.
microspermum) és a közönséges magvú len (Linum usitatissimum convar. mezospermum).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
159
Az olajlen a melegebb tájak növénye. Alacsonyabb (30-70 cm-es), bokrosabb, mint a
rostlen, magvai nagyok. A lenmagolajat fő leg lakkok, kencék, linóleum és szappan gyártására
használják. A visszamaradó préspogácsa zsír- és fehérjedús takarmány, de a mag linamarin
ciánglikozid-tartalma miatt nagyobb mennyiségben minden állatfajra mérgező hatású.
A len morfológiája
Fő gyökérrendszert fejleszt, karógyökere nem hatol mélyre, 80-110 cm-re, a
gyökértömeg nagy része a talaj felső 30-40 cm-es rétegében helyezkedik el. Az első rendű
elágazások 25-30 cm, a másodrendű ek 15-20 cm hosszúak. Gyengén fejlett gyökérzete miatt
érzékeny az egyenletes vízellátásra és a tápanyagellátásra.
A len lágyszárú növény. Az olajlennél a szár elágazása elő nyös, a mai fajtáknál már
az alaptól elágazik, magassága 40-100 cm. A szárat viaszréteg borítja, ettő l kékes színű .
A levelek a száron szórtan állnak, keskeny lándzsásak, hosszuk 15-40 mm,
szélességük 2-4 mm, viaszréteggel borítottak.
Virágzata sátorozó többes bog. A virágok öttagúak, öt csészelevele és ötszirmú
pártája van. A párta többnyire égszínkék színű , de lehet fehér is. A sziromlevelek a
termékenyülés után hamar lehullanak. A virág jellemző en öntermékenyülő , idegen megporzás
elvétve fordul elő . A virágzás hajnalban kezdő dik és napos idő ben 9-10 óráig tart. Eső s,
borult napokon a szirmok nem nyílnak fel. A termékenyülés akár a nyílás elő tt, a zárt
virágban is megtörténhet.
Toktermése 5 kopáccsal nyílik, alakja gömbölyű , lapított, csúcsos vagy hengeres
lehet. Maximálisan 10 magot tartalmazhat, de legtöbbször csak 6-8 mag fejlő dik benne, a
magszám fajtától és idő járástól függő en változik. Az olajlen tokja kevesebb magot tartalmaz,
mint a rostlen fajtáké. A mag alakja lapos, tojásdad, a köldökénél elkeskenyedő , kissé
féloldalas. Felülete jellegzetesen sima, fényes. Színe a sárgás vajszíntő l a sötétbarnáig
változó. Az olajlen két fajtatípusát a mag színérő l is meg lehet különböztetni, a nagy
jódszámú ipari olajat adó fajták magja sötétebb, barna színű , az étkezési olajlen fajták magja
sárga színű . Ezermagtömege 8-12 g.
Az olajlen magjai 35-37 % gyorsan száradó olajat tartalmaznak, fehérjetartalmuk 23-
27 %, a fehérje jó biológiai értékű , aminosav összetétele kedvező , metionin és lizin tartalma
viszonylag alacsony.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
160
12.3. Termő helyigény
Talajigénye
Az olajlen számára legkedvező bbek a középkötött vályogtalajok (csernozjom) és
középkötött erdő talajok, melyeken tavasszal a magas talajvíz vagy belvíz nem veszélyezteti a
magágykészítést és a vetést. Lényeges, hogy a talaj folyamatosan képes legyen fedezni a
növény vízigényét átmeneti szárazabb idő szakban is.
Éghajlatigénye
Az olajlen melegebb idő járást kedvel, rövidnappalos növény. Az ország déli és keleti
tájain vannak olyan hő -, fény- és csapadék viszonyok (arid), melyek elő segítik, hogy az
ezermagtömege megközelítse, vagy meghaladja a 8 g-ot, és olajának minő sége a termesztési
céloknak legjobban megfeleljen.
Az ipari olajlen fajták a legigényesebb szántóföldi növényeink közé tartoznak. Ezért
ipari célra alkalmas környezete az Alföld, a Duna-Tisza közének déli része, a Jászság,
Budapesttő l délre a Duna vonulata és Dél-Dunántúl. Étkezési olajlen fajtáknak megfelel
Heves térsége és a Kis-Alföld is.
A lenmag már 2-3 °C-on csírázni kezd, de erő teljes, gyors csírázásához a vetés
mélységében (2-3 cm) legalább 7-8 °C–ra van szükség. Kelése után rövid ideig –4 °C körüli
fagyot károsodás nélkül elvisel.
Gyengén fejlett gyökérzete miatt a talaj nedvességkészletét rosszul hasznosítja,
egyenletes vízellátást igényel. Vízigény szempontjából kritikus idő szak a virágzás környéke.
Virágzás idején beköszöntő száraz, meleg idő járás esetén a kórótermés és a magtermés is
kedvező tlenül alakul.
12.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A len az elő veteménnyel szemben nagyon igényes. Hat-hét évnél korábban nem
kerülhet a len ugyanarra a táblára. A lenuntság nem más, mint a gombás betegségek
(lenfenésedés, lenragya, polisporás szárbarnulás és szártörés) nagymértékű felszaporodása.
A len elő veteménye olyan növény legyen, amely nem gyomosítja a talajt, a talaj
tápanyagait nem egyoldalúan használja ki, legyen idő a megfelelő talajelő készítésre, és
nitrogénnel ne gazdagítsa a talajt. A nagy vízfelhasználású növények nem elő nyösek.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
161
Kukorica után a gyomirtásra használt vegyszerek, különösen a triazin maradványai
problémát okozhatnak. A len érzékeny a gyomirtószer maradványokra, és ilyen területen
hiányosan kel.
Jó elő veteményei: kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa)
Közepes elő veteményei: silókukorica, korai szemeskukorica (triazin!)
Rossz elő veteményei: maghüvelyesek (borsó, bab, szója), pillangós
takarmánynövények (lucerna, vöröshere), cukorrépa,
burgonya, napraforgó, repce, kukorica (kései betakarítású),
cirokfélék
Önmaga után 6-7 évig nem vethető .
A len a legtöbb növénynek jó elő veteménye, mellyel nincsenek közös betegségei.
Tápanyagellátás
A len tápanyagfelvétele a növény fejlő désének első szakaszában a legintenzívebb,
ezért keléskor és szárbainduláskor a talajban elegendő mennyiségű és minő ségű , könnyen
felvehető tápanyagnak kell lennie. A len káliumigényes növény, az olajlennél a káliumhiány
az olajtartalom csökkenését eredményezi, a rostlennél a rost minő sége gyengébb lesz. A
hiányos foszforellátottság a növény elágazásainak és a gubók számának csökkenését idézi elő ,
ami olajlennél különösen hátrányos.
Az olajlen fajlagos tápanyagigénye A kijuttatandó trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
N 4,0 kg/100 kg N 80-90 kg/ha
P
2
O
5
1,3 kg/100 kg P
2
O
5
50-70 kg/ha
K
2
O 5,0 kg/100 kg K
2
O 70-100 kg/ha
CaO 1,8 kg/100 kg
MgO 0,3 kg/100 kg
A foszfor és kálium mű trágyákat ő sszel juttatjuk ki, és az ő szi talajmunkákkal
bedolgozzuk a talajba. A len sekély gyökerezése miatt inkább a szántás után adjuk ki és az
elmunkáláskor dolgozzuk be a talajba. A szükséges nitrogénadagot tavasszal adjuk ki, és a
magágykészítés során a talajba dolgozzuk.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
162
Talajelő készítés
A len apró magja és lassú kezdeti fejlő dése miatt kiváló minő ségű , aprómorzsás,
kertszerű en elmunkált magágyat igényel. Ennek alapja az ő szi szántás. A szántást megelő ző en
a nyáron betakarított kalászos után tárcsával tarlóhántást végzünk, mely során a
tarlómaradványokat tárcsával sekélyen bedolgozzuk és hengerrel lezárjuk. A hántott tarló
ápolását tárcsa +gyű rű s hengerrel akkor végezzük, amikor a tarló kizöldült, de a gyomok még
magot nem kötöttek. A következő mű velet a szántás 22-26 cm mélyen. A szántást ő sszel
feltétlenül el kell munkálni. Igen jó eredménnyel használhatók a tavaszi talajelő készítésben a
kombinátorok, amelyek után a talaj csak kismértékben szárad ki és a talajt megfelelő en
tömörítik. A magágykészítéssel egy idő ben kerüljön a talajba a nitrogénmű trágya. A magágy
legyen homogén, tömött és sima, hogy a sekély vetésmélységet egyenletesen tartani lehessen.
Vetés
A lent korán kell vetni, a sikeres termesztés feltétele a korai vetés. A kitavaszodástól
függő en március 15-30. között el kell vetni. Általában a március közepén vetett len adja a
legnagyobb termést. A vetésidő 10 napos késése 50 %-os, 20 napos késése pedig 80-85 %-os
terméscsökkenést okozhat. A túl korai vetés a visszatérő fagyok miatt károsodhat, ha pedig
megkésünk a vetéssel, a bolhakár veszélye növekszik.
16. táblázat Az olajlen vetési útmutatója
Adatok Megjegyzés
Vetésidő : március 15-30.
Sortávolság: 24 cm Esetleg 12 cm-re is vethető .
Vetésmélység: 2 cm
Csíraszám: 13-14 millió db/ha Az önritkulás 15-20 % is lehet.
Ezermagtömege: 6-9 g
A vetés mélysége 2-3 cm legyen, mélyebbrő l a len nem képes kicsírázni. A sekélyen
vetett mag kelése is eltarthat 1-4 hétig, a nedvességtő l és talajhő mérséklettő l függő en. Az
optimális növényszám eléréséhez hektáronként 13-14 millió csíra szükséges. Átlagos
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
163
vető magminő séget feltételezve, 6-9 g ezermagtömeggel számolva ez hektáronként 80-120 kg
vető magnak felel meg. Ma gabonavető gépekkel vetik, bár speciális lenvető gép is
rendelkezésre áll.
Amennyiben a csíranövények kibújását a talaj cserepesedése akadályozza, könnyű
hengerrel vagy küllő s kapával járatva segíthetjük elő a kelését.
Növényvédelmi technológiája
A len betegségei
Lenfenésedés (Colletotrichum lini)
Mindenütt elő fordul, ahol lentermesztéssel foglalkoznak. A len legsúlyosabb
betegsége, az általa okozott közvetlen terméskiesés mértéke a 30 %-ot is elérheti, de közvetett
kártételeként a lenrost minő sége romlik, ami nagyobb gazdasági kárt okoz.
A betegség kártétele: A szárrész elvékonyodik, befű ző dik, a szikleveleken a levélszéltő l
kiinduló vörösesbarna, határozott szegélyű bemaródások jelennek meg, melyeket vöröses
gombatelepek borítanak. A kifejlett növény szárán besüppedő , hosszúkás, vörösbarna foltok
jelennek meg, amik erő s fertő zés esetén megjelenhetnek a levélen, ső t a tokterméseken
keresztül a magokon is.
Védekezési lehető ségek: Első dleges fontosságú a fertő zésmentes vető mag, illetve a
vető magtételek szisztemikus gombaölő szerekkel való csávázása. Hasonlóan fontos a
vetésváltás betartása és a fertő zött szármaradványok megsemmisítése.
Len szárbarnulása (Polyspora lini)
Közvetlen terméskiesés mértéke alacsony, de a rostlennél jelentő s minő ségi kárt okoz.
Hazánkban ritkán lép fel járványos méretekben.
A betegség kártétele: A szikleveleken elmosódott szélű , vizenyő s foltok jelennek meg,
melyek késő bb barna színű ek lesznek. Amennyiben a szik alatti szárrész fertő ző dik, a
növények csavarodnak, késő bb a szár eltörik, mert a szártövön megkérgesedik. A betegség
foltokban jelentkezik és könnyen összetéveszthető a vadtaposás kártételével. A kifejlett
növények szárán, levelein és a tokokon szürkésbarna, sebhelyszerű foltok jelennek meg.
Védekezési lehető ségek: Fertő zésmentes vető mag fogása és a fertő zött szármaradványok
megsemmisítése. A 6-7 éves vetésváltás betartása elengedhetetlen. A korai idő szakban a
lenbolha elleni inszekticides védekezés is csökkentheti a betegség kártételét.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
164
Lenpazmó (Septoria linicola)
A len ismert betegsége, első sorban Európán kívül okoz nagy károkat.
A betegség kártétele: A fertő zött magok rosszul csíráznak, a kikelt növények elhalnak. A
fejlett növények levelei összecsavarodnak, merevvé válnak és zsugorodnak, erre utal a
betegség elnevezése is (a pazmo szó görcsöt jelent). A levelek ezek után lehullanak. A száron
képző dött foltok barnásszürkék, átölelik a szárat.
Védekezési lehető ségek: Fertő zésmentes vető magot kell használni, a felszívódó
gombaölő szeres csávázás megfelelő hatékonyságú védekezési mód. A fertő zött
szármaradványokat gondosan alá kell forgatni, a vetésváltást szigorúan be kell tartani. Korai
fertő zés esetén gombaölő szeres állománykezelés válhat szükségessé.
Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. lini)
Az egyik legismertebb betegsége a lennek, szinte mindenütt elő fordul. Első sorban
csíranövénypusztulásban jelentkezik.
A betegség kártétele: A fertő zött növények a táblán foltokban kipusztulnak. A fejlettebb
növényeknél sokkszerű hervadást idéz elő , melynek következtében a növény szintén
elpusztul. A szár belsejében az edénnyalábok barnán elszínező dnek.
Védekezési lehető ségek: Fertő zésmentes vető mag vetése, felszívódó gombaölő szerekkel
végzett csávázás. Fontos a vetésváltás, a lent 5-6 évig ne vessük ugyanabba a táblába. A
betegséggel szemben ellenálló fajták termesztése.
Lenlisztharmat (Erysiphe cichoracearum)
Kozmopolita betegség az utóbbi években hazánkban is jelentő sebb károkat okoz,
első sorban a megkésett vetésekben és a fogékony fajtáknál.
A betegség tünetei: Fő ként az alsó leveleken, ritkán a száron is megjelennek a kórokozó
szürkésfehér micéliumai.
Védekezési lehető ségek: A korábbi vetés, ezáltal a korábbi betakarítás is a betegség kártételét
csökkenti. A tápelemek közül a kálium a kórokozóval szembeni állóképességet növeli.
Lenrozsda (Melampsora lini)
A világon mindenütt elő fordul, első sorban a régóta lentermesztésre használt
területeken gyakori. Megkésett vetésidő esetén kártétele ugrásszerű en növekszik.
A betegség tünetei: A leveleken apró sárga foltok jelennek meg, ezek késő bb feltű nnek a
száron, ső t a virágokon is. Késő bb vörösesbarna majd rozsdabarna telepek láthatók.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
165
Védekezési lehető ségek: Fungicides állománykezelés ritkán válik szükségessé. Fontos az
árvakelések felszámolása, illetve a 2-3 éves vetésváltás betartása. A korai vetés megfelelő
védettséget nyújthat a kórokozó súlyosabb károsításával szemben.
A len kártevő i
A len gyökérzetét a polifág talajlakó kártevő k kelés idő szakában nagymértékben
károsíthatják. A kelés után a fiatal növényt a vetési bagolylepke hernyója a mocskospajor is
károsíthatja. Késő bb a leveleket különböző bagolylepke hernyók, a len toktermését pedig
bagolylepkék mellett a lentokmoly is károsíthatja.
Lenbolha (Aphthona euphorbiae)
Hazánkban mindenütt elő fordul, ahol len termesztéssel foglalkoznak. Kártételének
súlyossága száraz tavaszokon ugrásszerű en megnő .
Kárkép: A bogár már a sziklevélen apró gödröket rág, ezek a rágások az egész levélfelületet
elboríthatják. Száraz idő ben az imágó a talajfelszín alatt a szik alatti szárrészt is átrághatja.
Nyár közepén a zöld hajtásokat, és a már megjelent tokokat hámozgatja a kifejlett bogár.
Védekezési lehető ségek: A len optimális kezdeti fejlő désének biztosításával a fiatal növény
hamar kinő a kártevő „foga alól”. A szisztemikus rovarölő szerrel végzett csávázás védettséget
ad a kezdeti fejlő dési szakaszban a szívó és rágó kártevő k ellen. A kártételi szint elérésekor
állománykezelést kell végrehajtani gyomron keresztül ható rovarölő szerrel.
Lentripsz (Thrips lini)
Kizárólag a lenen él, hazánkban is elterjedt kártevő . Fő ként azokon a területeken okoz
nagyobb kárt, ahol a lent többször önmaga után termesztették.
Kárkép: A fiatal növény hajtásvégei mereven felfelé állnak. A leveleken, a tripszekre jellemző
ezüstös elszínező dés mutatkozik, mellette ürülékszemcsék láthatók. A levelek besodródnak,
kisebbek lesznek. A növény a növekedésben visszamarad, a bimbók nem fejlő dnek ki
normálisan, a magtermés csökken.
Védekezési lehető ségek: Kerülni kell a len önmaga utáni termesztését. Amennyiben a lentripsz
tömegesen megjelenik, abban az esetben szerves foszforsav-észter hatóanyagú rovarölő szerrel
kell állománykezelést végezni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
166
A len gyomnövényei
A len gyomelnyomó képessége kifejezetten gyenge. A kezdeti idő szakban első sorban
a T
2
-es életformába tartozó gyomok (pipacs, ragadós galaj, szikfű fajok) a késő bbiekben a
nyárutói disznóparéj, libatop-fajok, keserű fű -félék, parlagfű , kakaslábfű , illetve muharfajok
késztetik versengésre a lent. Az egyszikű ek közül a hélazab a legveszélyesebb. Az évelő
gyomfajok közül a mezei aszat, az apró szulák és a tarackbúza jelentő sek a lenben. Közvetett
kárként a betakarítás minő ségét jelentő s mértékben rontják.
Betakarítása
Az olajlent teljes érésben kell aratni gabonakombájnnal. Érése az alföldi
termő helyeken július elejére–közepére esik. Betakarításkor az olajlen magjának nedvessége
általában 15 % feletti. Kései betakarítás esetén a gyomosodás és az eső jelentenek kockázatot.
Az erő sebben megázott érett gubó nedvességet vesz fel, a magok vízleadása leáll, és a mag
természetes fényébő l veszít.
A kombájn dobját gumi verő lécekkel kell felszerelni, a dobkosarat nagyobb nyílásra
kell állítani, és kisebb fordulatszámon kell járatni.
Csapadékos júniusban elő fordulhat fokozott gyomosodás, ami miatt lombtalanító
vegyszer használata elkerülhetetlen. A len magjának minő ségét nem befolyásolja, a tokok a
magvakat jól zárják.
A lenmagnak az aratás után 60-90 napig tart az utóérése. Ez idő alatt a magok
anyagcseréje aktív, lélegeznek és oxigént vesznek fel, ezért fontos a megfelelő szellő ztetés.
A száraz és napos idő ben betakarított olajlen magot a toktörmeléktő l, szárrésztő l,
gyommagtól és egyéb idegen anyagoktól legkéső bb a betakarítást követő napon meg kell
tisztítani, ez az elő tisztítás. Végleges tisztítása vagy finomtisztítása elhalasztható az utóérés
végéig is, de közben is elvégezhető . Lenmagnál ez az apró gyommagvak, lenmagtörmelék,
apró talajrészecskék eltávolítását jelenti.
Magas olajtartalma miatt csak 9 %-os nedvességtartalomnál tárolható biztonságosan.
Amennyiben szükséges, szárítása legfeljebb 30-40 °C-on történhet. A szárítás közben a
megrepedezett, ráncos vagy érdes felületű magvaktól ún. plüssrostával lehet kitisztítani a
termést.
A melléktermékként összegyű jtött szára különleges papír gyártására alkalmas,
valamint a bútoriparban kárpitok készítéséhez használható.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
167
13. Borsó (Pisum sativum L.)
13.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A borsó az egyik legrégebben termesztett kultúrnövényünk, nagyon fontos szerepe van
az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában. Eredete még ma sem teljesen
tisztázott. Vavilov származási helyeként Délnyugat-Ázsiát (Kis-Ázsia, Perzsia, Afganisztán,
Turkesztán és Északnyugat-India jelöli meg.
Neolit kori (i.e. 7 000 – 6 000 között) elterjedését a Közel-Keletrő l (Lagrosz hegység)
bizonyítják a mezei borsó megtalált magvai. Az ókori írásos emlékekben is szerepel a borsó
(régi görögök, római pásztorköltemények, füvészkönyvek említik).
A hüvelyes növényeknek, így a borsónak is a világ lakosságának táplálkozásban és az
állatok takarmányozásában nélkülözhetetlen szerepe van. Élelmiszerként és
takarmánynövényként történő felhasználását fehérje-, szénhidrát-, vitamin-, és ásványianyag-
tartalma indokolja.
Magyarországon az utóbbi években 25 ezer ha körül alakult a vetésterülete a
szárazborsónak, 1,3-2,4 t/ha-os termésátlaggal. A zöldborsót 15-20 ezer ha-on termesztjük,
5-10 t/ha-os termésátlaggal.
Felhasználása: A borsó felhasználása igen sokrétű , gyakorlatilag az egész növény
hasznosítható. A zöldborsónak fő leg az emberi élelmezésben van nagy szerepe, a
leveszöldségek (sárgarépa, petrezselyem, stb.) után gyakorlatilag a zöldborsó az első nagy
mennyiségben termesztett zöldségnövény, amit különböző feldolgozottsági állapotban
fogyasztunk. Zöldborsóként frissen, illetve a tartósítóipar (konzervipar, hű tő ipar) által
feldolgozva a magját, a cukorborsót hüvellyel együtt fogyasztjuk. A biológiailag érett
termés- a szárazborsó - (sárga vagy zöld magszínű ) étkezési vagy takarmányozási célra
használható. A növény friss zöldtakarmányként vagy szilázsként állatok takarmányozására
is alkalmas.
Szárazborsó összetétele: A szárazborsó magja 53-60 % szénhidrátot, 22-28 %
nyersfehérjét, 1,5-1,9 % olajat és 3 % hamut tartalmaz. A fehérje-tartalom nagysága
első sorban fajtától függő tulajdonság, de a környezeti feltételek és a termesztéstechnológia is
befolyásolja. Jelentő s vitamin-tartalommal is rendelkezik (B
1
-, B
2
-, nikotinsav, C-vitamint),
ami növeli használati értékét.
A borsómagban is található emésztést gátló fehérje, ami az emészthető ségét rontja.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
168
13.2. A borsó rendszertana és alaktana
A borsó (Pisum sativum L.) a hüvelyesek (Leguminosae) rendjébe, a
pillangósvirágúak ((Fabaceae = Papilionaceae) családjába tartozik. Egyéves növény. A
mezei borsót (Pisum arvense) lehet a kerti borsó (Pisum sativum) közvetlen ő sének
tekinteni, de a régi feljegyzések nem tesznek közöttük különbséget, így pontosan elkülöníteni
nem lehet ő ket. A mezei borsó virága virágszirmonként változó színű , magja sem egyszínű .
A szántóföldön elő ször szálastakarmányként, majd késő bb magterméséért is termesztették. A
kerti borsó virága egyszínű , nagyrészt fehér, a mag alakja változatos.
A borsókat alaktanuk és a termesztés célja alapján a következő csoportokba
sorolhatjuk:
+ Kifejtő borsó (Pisum sativum L. convar. vulgare): Magja a biológiai érettség
állapotában sima, gömbölyű , az érés idején gyorsan lisztesedik, cukortartalma
gyorsan alakul át keményítő vé, ezért kevésbé ízletes. A mag héja könnyen elválik,
alkalmas hántolásra. A hántolt borsó két fél maggá válik szét, magszíne zöld vagy
sárga. A környezeti feltételek és a termesztéstechnológia iránt kevésbé igényes.
Hasznosítása nagyrészt takarmány szárazborsóként történik.
+ Velő borsó (Pisum sativum L. convar. medullare): Nagyobb a cukortartalma, ez a
cukortartalom éréskor lassabban alakul át keményítő vé. Fehérjetartalma is
magasabb, ezért ízletesebb. Lassabban adja le éréskor a mag a nedvességtartalmát,
hosszabb ideig megtartja zsengeségét, frissességét, hosszabb ideig takarítható be jó
minő ségben. Érés után a mag héja töppedt, ráncos. A héj összenő tt a mag belső
állományával, a velő borsó nem hántolható. Igényesebb a környezeti feltételek és a
termesztéstechnológia iránt. Konzervipari és hű tő ipari célra termeszthető .
+ Cukorborsó (Pisum sativum L. convar. saccharatum): Legmagasabb
cukortartalma mellett az a jellegzetessége, hogy a hüvely nem tartalmaz
pergamenszerű hártyát, ezért a hüvelye is fogyasztható (a zöldbabhoz hasonlóan).
A világon kisebb területen folyik a cukorborsó termesztése (kb. 5 %).
Felhasználása fő zelékként, valamint zöldség-köretként történik.
+ Viktória-típusú borsó: A legmagasabbra növő borsók tartoznak ebbe a csoportba,
a növénymagasság meghaladhatja a 100 cm-t is. A szár állóképességét az erő teljes
kacsképző dés, az egymás melletti növények összefonódása biztosítja.
+ A leafless vagy afila típusú borsók esetében a levelek teljesen hiányoznak, kaccsá
módosultak.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
169
Alaktana: A borsó hypogaeikus csírázású növény, csírázáskor a sziklevelek a talajban
maradnak, és táplálják a csíranövényt. Orsó
alakú fő gyökere 80-140 cm mélységbe hatol
le, de szélső ségesen száraz, aszályos években
akár 200 cm mélységbő l is képes a vizet
felvenni. Az oldalgyökerek dúsan behálózzák
a talaj 60-80 cm-es rétegét. A borsó gyökerén
nitrogén-gyű jtő baktériumok (Rhizobium
leguminosarium) élnek, ezek a levegő
nitrogénjét megkötve fedezik a növény
nitrogén szükségletét.
A borsó hajtásrendszerének
magassága fajtától függő en változó, 30-150
cm. Kapaszkodó szára gyakran elágazik,
hengeres alakú, fajtától függő en viaszbevonat
található rajta.
Levelei szórt állásban helyezkednek el,
párosan szárnyasan összetettek. A
pálhalevelek általában nagyobbak a lomleveleknél, szív alakúak. A csúcson elhelyezkedő 1-4
levélkepár levélkaccsá módosul, nagy szerepe van a levélkacsnak a szár állóképességének
növelésében.
Pillangós virágzata laza fürt, egy-két, néha több virággal. Tipikus pillangós virágja
van. A virág színe fajtától függő en a fehértő l a lilásvörös színig változik. A 10 porzóból 9
összenő tt, 1 áll szabadon. A borsó öntermékenyülő , gyakran már a virág nyílása elő tt
termékenyül. Kisebb-nagyobb mértékű idegen megporzás is elő fordulhat, ez függ az
évjárattól, ill. a fajtától. A borsó virágzása idő járástól és fajtától függő en 10-30 napig tart.
Meleg, száraz idő járás meggyorsítja a virágzás ütemét, hű vös, nyirkos idő járás esetén pedig
lassúvá, vontatottá válik a borsó virágzása, mindkét esetben csökken a termés nagysága. A
virágzás optimális hő mérséklete 15-18
o
C.
Hüvelytermése 5-15 cm hosszúságú, hosszabb-rövidebb kocsányon párosával
helyezkednek el a száron. A hüvely alakja igen változatos lehet a hasi és háti varratok eltérő
növekedési üteme következtében: sarló, kard, tompa, csúcsos cső r alakú. A cukorborsó
hüvelyének falából hiányzik a szilárdítást biztosító pergamenszerű hártya, a hüvely fala
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
170
behorpad, rásimul a benne lévő magvakra, kiadva a magok formáját, a hüvelye
fogyaszthatóvá válik.
A hüvelyben 5-11 db mag található. A kifejtő borsó magja kerek, sima, gömbölyű , a
maghéj könnyen eltávolítható, a velő borsó magja nyomott szögletes, ráncos felületű , a maghéj
nem távolítható el. Legtöbb hüvelyes növényünkhöz hasonlóan a borsónak nincs nyugalmi
idő szaka, a biológiai érés elérése után azonnal képes csírázni. Éréskori csapadékos idő járás
következtében, ha a szár megdő l, és a hüvelyek a földet érik, akár a hüvelyben is kicsírázik.
13.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A borsó a mérsékelt égövi területeken termeszthető sikerrel. A többi szántóföldi
növénynél jóval érzékenyebb a megvilágítás hosszára, a napszakokra, a fény- és
hő viszonyokra. A borsó általában hosszúnappalos növény, de egyes fajták
nappalközömbösek. Fejlő dése kezdeti idő szakában a rövidebb nappalhosszúságot igényli,
ekkor nyúlik csak meg kellő hosszúságúra a szára, és éri el az optimális nagyságú vegetatív
növekedését. Ha a borsó vetése átcsúszik áprilisra a késő i kitavaszodás, a hű vös, csapadékos
idő járás következtében, alacsony marad a borsó, kevés emeleten hoz virágot, csökken a
termése. Virágképzés idején igényli a borsó a hosszú nappali megvilágítást (12 óránál
hosszabb), hogy a vegetatív szakaszból áttérhessen a generatív szakaszba (virágozzon és
termést hozzon).
A borsó tenyészidejének hosszát döntő mértékben a növekedéséhez szükséges
hő összeg mennyisége határozza meg. Szárazborsó esetén a fajták hasznos hő összeg-igénye a
vetéstő l az érés idejéig 1300 – 1600 °C, zöldborsó esetében pedig 600 – 960 °C. A hasznos
hő összeg kiszámítása úgy történik, hogy a vetéstő l a betakarítás idejéig összegezni kell a napi
hasznos hő mennyiségeket. A borsó asszimilációs hő küszöbértéke 4,4
o
C.
Borsó hasznos hő összege (
o
C) =
T
max
: napi maximum hő mérséklet, T
min
: napi minimum hő mérséklet
Májusban a hasznos hő összeg mennyisége érje el az 500-550
o
C-ot, de a napi
átlaghő mérséklet ne haladja meg a 25
o
C-ot, és legalább 100 mm csapadék hulljon. Júniusban
a mérsékelten meleg, kevésbé csapadékos legyen az idő járás, a napi átlaghő mérséklet ekkor
C
T T
s betakarítá
vetés
° ÷
|
.
|

\
|
+
¿
4 , 4
2
min max
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
171
se haladja meg a 25
o
C-ot. Júliusban, az érés – betakarítás idején a száraz, eső mentes,
napsütéses idő járás elő segíti a magok érését és kedvez a betakarításnak.
Vízigény
A borsó közepes vízigényű növény, 380-420 mm vizet igényel a tenyészidő ben. A
fejlő dési szakaszokban eltérő a vízigénye, legnagyobb mennyiségben a csírázáskor, fejlő dése
kezdetén, valamint a virágzáskor igényli a vizet. A csírázó mag kifejtő borsó esetén a
magtömeg 105-110 %-át, velő borsó esetén pedig a magtömeg 150-155 %-át kitevő vizet vesz
fel a talajból.
Fejlő dése kezdetén egyenletes vízellátást igényel a borsó, a vízhiányos körülmények
visszavetik fejlő désében a növényt. Kritikus idő pont vízellátás tekintetében a virágzás.
Száraz, aszályos körülmények között a megtermékenyülés gyenge lesz, rosszul kötnek a
virágok. A virágzáskor fellépő meleg, aszályos idő járásban a gyors, rövid elvirágzás, hű vös,
csapadékos idő járásban pedig az elhúzódó, lassú virágzás és gyenge megtermékenyülés
következtében csökken a borsó termése.
Transzspirációs koefficiense 650-750 l/kg.
A szárazborsót általában nem kell öntözni, vízigényét a lehullott csapadékból és a téli
félév során a talajban tárolt nedvességbő l fedezni tudja. Gazdaságilag a zöldborsót érdemes
öntözni, az öntözés hatására 40-50 %-os termésnövekedés érhető el, nő a termésbiztonság. A
zöldborsó rövidebb tenyészideje is indokolja a könnyen felvehető , nagyobb mennyiségű víz
biztosítását.
Talajigény
A borsótermés nagyságát a fajták termő képességén és az idő járási tényező kön túl
nagymértékben meghatározzák a talaj tulajdonságai. A borsó termesztésére alkalmatlanok az
erő sen kötött, mészben szegény agyagtalajok, az erő sebben savanyú és a tő zegtalajok, a
humuszban szegény homoktalajok. Ugyancsak nem termeszthető a növény a mélyfekvésű ,
magas talajvizű , vízállásos, levegő tlen talajokon. A futóhomok talajok könnyen
kiszáradhatnak, a borsó a nedvességhiány következtében sínylő dik, fejlő désében visszamarad,
a homokverések a fiatal növényeket megsebezhetik, utat nyitva a fertő zéseknek és
károsításoknak.
A savanyú erdő talajok (mészszegények, savanyúak, nagy kötöttségű ek), a szikes
talajok és a vízállásos, hideg réti agyagtalajok szintén alkalmatlanok a borsó
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
172
termesztésére. A talaj szerkezetének is hatása van a borsó fejlő désére, a tömő dött, levegő tlen
szerkezetű talajokon nem fejlő dik kellő képpen a növény.
Legmegfelelő bb talajtípus a borsó számára a löszön kialakult meszes vagy
mészlepedékes csernozjom talaj. Ezen talajokra jellemző a jó víz- és tápanyaggazdálkodás,
megfelelő mész- és humusztartalom, semleges vagy enyhén lúgos kémhatás (pH), a
szerkezetesség. Alkalmas lehet még a borsótermesztésre a homokos vályogtalaj,
amennyiben a termesztési év idő járási körülményei kielégítik a borsó igényét.
13.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A borsó tavaszi vetésű növényként igen jól beilleszthető a vetésváltásba. A borsó
elő vetemény értéke a legtöbb szántóföldi növény számára kiváló: korán betakarításra kerül,
nem használja ki a talaj víz- és tápanyagkészletét, nitrogénben gazdagítja a talajt, javítja a
talaj biológiai életét, növényvédelmi szempontból kedvező helyzetet hagy vissza az utána
következő növény számára.
A borsó 4 évig nem termeszthető önmaga után. Ha ugyanazon a talajon rövidebb
idő n belül ismét borsót termesztünk, felléphet az ún. „borsóuntság”, amely különböző élettani
okokon túl a csírázó magot károsító, valamint a fiatal fejlő dő borsón fellépő betegségek
megjelenésével, terjedésével magyarázható. Ugyancsak tilos a borsó elő tt más pillangós
virágú növényt termeszteni.
Legjobb elő veteményei a borsónak az ő szi kalászosok, a gyakorlatban az ő szi búza.
Az ő szi búza korán betakarításra kerül, marad elegendő idő a szükséges talajmű velések jó
minő ségben történő elvégzésére, nem szárítja ki a talaj vízkészletét, marad a talajban
elegendő tápanyagmennyiség az utána következő borsó számára, és kedvező növényvédelmi
helyzet marad utána.
Közepes elő vetemény a borsó számára a kukorica. A hosszú tenyészidejű , késő i
betakarítású kukorica nem teszi lehető vé a szükséges talajmű velések elvégzését. Amennyiben
mégis kukorica után következik, célszerű rövid tenyészidejű kukorica hibridet választani.
Rossz elő veteménynek számít minden késő i betakarítású növény, amelyik kihasználja
a talaj vízkészletét, amelyik nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen,
amelyiknek közös betegsége, kártevő je van a borsóval. Nem lehet elő veteménye a borsónak
olyan növény, amelynek termesztésekor használt gyomirtó szerek szermaradványai károsan
hatnak (fitotoxikusak) az utána következő borsóra.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
173
Tápanyagellátás
A szárazborsó fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
Nitrogén: 3,5-4,5 kg/100 kg 50-70 kg/ha
P
2
O
5
: 1,0-1,5 kg/100 kg 60-80 kg/ha
K
2
O: 1,5-2,4 kg/100 kg 80-90 kg/ha
CaO: 2,0-2,4 kg/100 kg
A borsó nitrogén-szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a
borsó nitrogénbő l bizonyos mértékig önellátó, a nitrogén-gyű jtő baktériumok a tenyészidő
kezdetét kivéve biztosítják számára a szükséges mennyiségű nitrogént. Az 50-70 kg/ha
nitrogén hatóanyagnál nagyobb mennyiséget a borsó nem hasznosítja. Ezt a mennyiséget a
tenyészidő kezdetén igényli, amikor még a talajban nem indult be a biológiai élet és a
Rhizobium baktériumok még nem tudják ellátni a növényt, a borsó viszont gyors, egyöntetű
fejlő déséhez, növekedéséhez igényli a talajból a könnyen felvehető nitrogént. A kelés utáni 4-
5. hét után már a légköri nitrogén megkötésével biztosítva van a növény nitrogén-igénye, a
nagyobb mennyiségű nitrogén mű trágyával nem tudjuk növelni a borsó termését.
A borsó esetében a nitrogén-mű trágya kijuttatási ideje a kora tavasz.
A foszfor és kálium mű trágyák kijuttatási ideje az ő szi alap-talajmű velés (szántás),
a foszfor és kálium mű trágyák növények által felvehető formába történő átalakulásához
egyébként is hosszabb idő re van szükség. A foszfor és a kálium nem mosódik ki a talajokból.
A kedvező foszforellátás hatása első sorban a borsó szemtermés-növelésében
jelentkezik, de serkentő leg hat a nitrogéngyű jtő baktériumok szaporodására is. Az elégtelen
foszfor-ellátottság kedvező tlenül hat a virágok és a termés kialakulására. A foszforhiány
hatására a növények kicsik, csökevényesek maradnak.
A borsó kedvező kálium-ellátottsága segíti a gyökérzet fejlő dését, növeli a szár
szilárdságát, javítja a növény vízháztartási tulajdonságait.
A borsó mészigényes növény, nagyon érzékenyen reagál a talaj mészhiányos
állapotára. Termesztése során figyelembe kell venni, hogy sikeres borsótermesztés csak olyan
talajokon lehetséges, amelyek kellő mennyiségben tartalmazzák a meszet.
Szervestrágyázás: A borsó nem igényli az istállótrágya kijuttatását.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
174
Talajmű velés
A borsó a megfelelő nagyságú termés eléréséhez igényli a talaj mélymű velését, kora
tavaszi vetése következtében pedig a talaj állapota tegye lehető vé a korai magágykészítést. A
borsó gyökérzetének 90 %-a a talaj mű velt rétegében található, ezért is nagyon lényeges a
talajmű velés jó minő ségben történő elvégzése.
A borsó alap-talajmű velését hagyományos ő szi mélyszántással (30-35 cm
mélységben), ill. a 40-50 cm mélységű középmély lazítás és 18-22 cm mélységben végzett
szántás kombinációjával lehet elvégezni. Az ő szi szántás nyár végétő l a fagyok kezdetéig
végezhető .
Korán betakarításra kerülő , kevés tarlómaradványt visszahagyó elő vetemény (ő szi
búza) után a tarló sekély mű velésével alapozzuk meg a talaj kellő mértékű átnyirkosodását,
hogy a szántást megfelelő talajnedvességi állapot mellett végezhessük el. Az ő szi búza
betakarítása után azonnal tárcsával sekélyen elvégzett tarlóhántással és gyű rű shengerrel
történő talajlezárással biztosítjuk a nedvesség talajban maradását. A tarlóápolásokkal (és
gyű rű shengerrel való zárással) egyre növeljük a kedvező állapotú talajréteg vastagságát, így a
talajban beindul a mikrobiológiai élet, a gyommagvak is kicsíráznak. A tarlóápolásokkal a
gyomnövényeket, árvakeléseket is aláforgatjuk, elpusztítjuk.
Késő n lekerülő elő vetemény (kukorica) után már nem tudunk olyan jó minő ségű
talajmű velést végezni, mint ő szi búza elő vetemény után. A kukorica nagymennyiségű
szármaradványának aprítása, zúzása, nehéztárcsával történő talajba-keverése után azonnal
szántani kell. A kora tavaszi vetésű borsó vetése a talajban visszamaradó kukoricaszár miatt
nem lesz egyöntetű , egyenletes mélységű .
Amennyiben az elő készítő talajmű veléseket és az ő szi szántást sikerült jó minő ségben
és kellő idő ben elvégezni, tavasszal a vetés elő tt már egy menetben elkészíthetjük
kombinátorral a magágyat, így elkerülhető a tavaszi káros taposás, és minél hamarabb
elvethető a borsó.
Vetés
A borsó vetésének ideje március, amint a tél elmúltával rá lehet menni a talajra, el
kell kezdeni a borsó vetését. A kevésbé igényes kifejtő borsót március elején már el lehet
vetni, az érzékenyebb, melegigényesebb velő borsó vetésével meg kell várni március közepét,
végét. Amennyiben gyorsan, átmenet nélkül kitavaszodik, felmelegszik az idő járás, az
igényesebb velő borsó vetését kell elkezdeni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
175
A borsó vetésével meg kell várni, hogy a talaj a vetés mélységében 6-8
o
C-ra
melegedjen fel. Hideg talajba történő vetés esetén elhúzódik a borsómag csírázása, a kelés
lassú és vontatott lesz, a fejlő désbeli eltérés esetlegesen az érés idejére is megmarad, ez
nehezíti az optimális betakarítási idő megválasztását.
A borsó már alacsony hő mérsékleten is képes vizet felvenni és csírázni (a csírázás
kifejtő borsó esetén 3-4
o
C-on, az érzékenyebb velő borsó esetén pedig 4-5
o
C-on indul meg).
Mélyen, 6-8 cm mélységben kell elvetni. Ez a vetésmélység egyben védelmet nyújt a
vetéskori madárkár (galamb, varjak) ellen is. Amennyiben lazább talajon termesztjük a borsót,
a vetésmélység 7-8 cm legyen, hogy biztosan legyen elegendő víz a vetésmélységben (a
lazább talajok felső rétege könnyebben kiszáradhat).
Gabonasortávolságra kell vetni, vető géptő l függő en 12,0-15,4 cm-re. A tő távolság
fajtától, típustól függő en 4-6 cm.
A hektáronkénti vető magmennyiség ezermagtömegtő l és használati értéktő l függő en
200-320 kg/ha.
17. táblázat A borsó vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság, cm
Vetésmélység, cm
Csíraszám, millió db/ha
Vető mag, Viktória típusú
Korai érésű
Középérésű
Késő i érésű
Vető magmennyiség, kg/ha
III. 10-30.
12-15,4
6-8
0,8-0,9
1,3-1,5
1,1-1,3
1,0-1,2
200-320
Átlagos kitavaszodás esetén: elő ször
a kifejtő borsót, majd az érzékenyebb
velő borsót kell elvetni
Gyors, átmenet nélküli kitavaszodás
esetén elő ször a velő borsót, majd
utána a kevésbé érzékeny kifejtő -
borsó kell elvetni
Növényvédelme
A borsó betegségei
A borsó vírusbetegségei
Borsó enációs mozaik (Pea enation mosaic virus)
A kórokozó jelentő s károkat okoz a borsón, lóbabon, lucernán és a ledneken is. Korai
fertő zés esetén a kártétel mértéke az 50%-ot is meghaladhatja.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
176
A betegség tünetei: A leveleken az erek kivilágosodnak, sárga foltok jelennek meg, késő bb
fodrosodnak. A levélfonákon kinövések (enációk) jelennek meg. A növény hervad és a
növekedésében visszamarad. A tünetek nagy melegben nem láthatók.
Védekezési lehető ségek: Lucernatáblák közelében nem szabad borsót termeszteni. A
levéltetvek ellen inszekticidek alkalmazása ajánlott.
A borsó baktériumbetegségei
Baktériumos zsírfoltosság és hervadás (Pseudomonas syringae pv. pisi)
Nagy károkat csapadékos évjáratokban okoz.
A betegség tünetei: A leveleken kezdetben jellegzetes, zsírfolt szerű tüneteket okoz, késő bb a
foltok közepe barnul, elhal. A száron hosszúkás, barna foltok jelennek meg. A növény
edénynyalábjait is károsítja, ezáltal hervadás lép fel. A hüvelyen kerek zsírfoltokat okoz, ezek
késő bb megbarnulnak, a magokat is megbetegítheti.
Védekezési lehető ségek: Mély fekvésű , nedvesedésre hajlamos talajokon ne termesszünk
borsót. Fontos az egészséges vető mag és a fertő zött növényi maradványok megsemmisítése.
A 3-4 éves vetésváltás betartása elengedhetetlen. Indokolt esetben réztartalmú fungicidekkel
védekezhetünk megelő ző jelleggel.
A borsó gombabetegségei
Borsóragya (Ascochyta pisi, A. pinodes, A. pinodelIa)
Ismert és általánosan elterjedt betegség, fő ként csapadékos évjáratokban. Az általa
okozott termésveszteség súlyos.
A betegség tünetei: A kelés hiányos, a csíra barnán rothad, késő bb a fiatal növény gyökerei
feketén rothadnak. A borsó föld feletti részein kerekded, barna szegélyű , közepén besüppedő
foltokat okoz. A gombák által megtámadott magok foltosodnak.
Védekezési lehető ségek: Fontos a 3-4 éves vetésváltást betartani. A vető mag felszívódó
gombaölő szeres csávázása megfelelő védettséget ad a csírakori fertő zés ellen. Szükség esetén
kémiai védekezés indokolt megelő ző jelleggel réztartalmú kontakt, a tünetek megjelenése
után felszívódó gombaölő szerekkel. Csapadékos évjáratban a védekezést többször meg kell
ismételni.
Borsórozsda (Uromyces pisi)
Gyakori kórokozó, hazánkban is okoz komolyabb fertő zéseket. A borsón kívül több
hüvelyes is gazdanövénye.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
177
A betegség tünetei: A leveleken sárgászöld foltok jelennek meg, majd a foltok közepe
világosbarna rozsdafoltokká alakul. Súlyos fertő zéskor a levelek elszáradnak.
Védekezési lehető ségek: A köztesgazdákat irtani kell, a tábla széleit rendszeresen kaszálni. A
tünetek megjelenésekor a vegyszeres védekezés indokolt szárazborsóban.
Borsólisztharmat (Erysiphe pisi)
A tenyészidő szak második felében okozhat nagyobb károkat a levelek elpusztításával.
A betegség tünetei: A levélen, száron és a hüvelyen szennyesfehér micéliumbevonat jelenik
meg, melyekben láthatók apró pontokként a gomba fekete termő testjei. Késő bb a fertő zött
növényi részek sárgulnak, elszáradnak. Mindig az alsó, idő sebb leveleken jelenik meg
elő ször.
Védekezési lehető ségek: A fertő zött növénymaradványok alászántása elengedhetetlen.
Korábbi vetéssel és rövidebb tenyészidejű fajták termesztésével el tudjuk kerülni a fertő zési
idő szakot. Ha szükséges, vegyszeres védekezést kell végezni.
Borsóperonoszpóra (Peronospora pisi)
Hazánkban változó mértékben károsít, csapadékos nyarakon lehet jelentő sebb.
A betegség tünetei: A kikelt növények sárgászöldek, a levél fonákán lilásszürke penészgyep
jelenik meg (első dleges fertő zés). Másodlagos fertő zéskor a kifejlett növényen sárgászöld,
szögletes foltok láthatók a levél színén, a fonákon megjelenik a penészgyep. A fertő zött
levelek késő bb elhalnak.
Védekezési lehető ségek: Egészséges vető mag vetése, a fertő zött növényi maradványok talajba
forgatása. Amennyiben szükséges, állománypermetezés alkalmazható kontakt vagy felszívódó
gombaölő szerekkel.
Fuzáriumos tő hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. pisi)
Általánosan elterjedt, talajból fertő ző kórokozó. Jelentő sége akkor növekszik meg, ha
a borsó többször önmaga után kerül.
A betegség tünetei: A borsó virágzásától kezdve a fertő zött növények foltokban sárgulnak,
hervadnak, majd elhalnak. Az alsó szárrész átvágásakor barnás színű , károsodott
edénynyalábok láthatók.
Védekezési lehető ségek: Vegyszeres védekezési lehető ség nincs. Legkézenfekvő bb az 5 éves
vetésváltás betartása és a fertő zött szármaradványok megsemmisítése. A termesztett fajták
nagy része már rendelkezik fuzárium-rezisztenciával.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
178
A borsó kártevő i
A borsót korai vetésideje miatt a talajlakó kártevő k csak fejlettebb fenofázisban
károsítják. A fiatal növényeket kelés után a csipkéző barkók közül a sávos csipkéző barkó
(Sitona lineata) és a borsó csipkéző barkó (S. crinita) károsítja. Jellegzetes U-alakú karéjozó
rágásuk olyan súlyos lehet, hogy csak a levélerek maradnak meg, vagy azok sem. A kártevő k
életmódja és a védekezés alapelvei megegyeznek a lucerna csipkéző barkónál (Sitona
humeralis) tárgyaltakkal.
Borsótripsz (Kakothrips robustus)
A borsó hajtásain szívogat, aminek következtében az torzul, a fejlő désben
visszamarad. A megtámadott virágok zsugorodnak, majd megbarnulva elszáradnak. Évente
egy nemzedéke van. Erő s károsítás esetén rovarölő szerekkel állománykezelést kell végezni.
Zöldborsó-levéltetű (Acyrtosiphon pisum)
Magyarországon általánosan elterjedt faj. Több pillangósvirágú növényen is károsít,
így megtalálható lucernán, somkórón és lóherén is.
Károsítás: Tavasz végén, nyár elején a borsó fiatal hajtásain szívogatnak, melynek
következtében a hajtásvég torzul, sárgul, majd elszárad. A virágok szintén torzulnak, a
maghozam csökken.
Védekezési lehető ségek: Tömeges betelepülés esetén vegyszeres védekezés indokolt
felszívódó rovarölő szerekkel, amit szükség szerint meg kell ismételni.
Borsózsizsik (Bruchus pisorum)
Évente mintegy 10% termésveszteséget okoz, de egyes évjáratokban nagy károkat
okozhat. Vető magtermesztésben különösen nagy kárt okoz a magvak csírázóképességének
csökkentésével.
Károsítás: Fő kártevő a lárva, mely a magok belsejében károsít. A hüvelybe a kikelt lárva
tű hegynyi nyíláson keresztül hatol be. A lárva kártétele cséplés után válik láthatóvá a
szárazborsón, a szemen 2-3 mm átmérő jű kerek lyuk jelzi, hogy a magban kifejlett imágó hol
hagyta el fejlő dési helyét.
Védekezési lehető ségek: a szármaradványokat meg kell semmisíteni vagy mélyen a talajba
forgatni betakarítást követő en minél hamarabb. A betárolt terményt zsizsikteleníteni kell,
kisebb tételben hő kezeléssel, nagyobb tételben gázosítással.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
179
Borsóormányos (Aoromius quinquepunctatus)
Károsítás: A lárva május-június hónapokban a borsószemeket rágja meg (34. ábra).
Az imágó a levelek, hajtások, a virágkocsány és a virágszirmok megrágásával tesz kárt.
Védekezési lehető ségek: A borsót lehető leg minél távolabb kell vetni az elő ző évi
borsótáblától. Virágzás elő tt tartamhatású rovarölő szerekkel kell permetezni.
Borsómoly (Laspeyresia nigricana)
A borsó jelentő s kártevő je Magyarországon.
Károsítás: A borsóhüvely belsejében a magokat károsítja a hernyó. Az elő ző kártevő höz
képest a kárképben az a különbség, hogy a károsított magok között finom szövedékben ürülék
és rágcsálék látható.
Védekezési lehető ségek: A kártevő ellen vegyszeres védekezés indokolt lehet. A védekezést a
lárvák kelésének idő szakára kell idő zíteni, ehhez elengedhetetlen a lepkék rajzásának
figyelése szexferomoncsapdával.
Akácmoly (Etiella zinckenella)
A borsómollyal együtt a legjelentő sebb magkártevő .
Károsítás: Hasonló a borsómolynál említettekkel. A kártétel abban különbözhet, hogy a
fejlő dő lárvák csaknem az egész borsószemet elfogyasztják (35. ábra).
Védekezési lehető ségek: Megegyeznek a borsómolynál említettekkel.
A lombozaton és a hüvelyeken a bagolylepke hernyók nagy kárt tehetnek, ezek közül is
kiemelkedik az utóbbi idő ben a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyójának
kártétele.
A borsó gyomnövényei
A borsó kora tavaszi vetése alapvető en meghatározza a gyomösszetételt. A szikfű félék
(Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs (Papaver rhoeas), és a ragadós
galaj (Galium aparine) tömeges megjelenése okozhat komoly gondot, ezek a fajok a borsóval
együtt csíráznak.
A gyomosodás a késő bbiekben a borsó alsó leveleinek leszáradása után indul meg
ismételten. Megkésett betakarításnál a területet teljesen elboríthatják a T
4
-es gyomok, melyek
kifejlő dve akadályozzák a betakarítást és a terményt szennyezik. Gyakori a fehér libatop
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
180
(Chenopodium album), a sző rös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a kakaslábfű
(Echinochloa crus-galli). Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelentenek azok a
gyomok, amelyek a mélyebb talajrétegekbő l is képesek kikelni. Ezek az árvakelésű
napraforgó (Helianthus annuus), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a selyemmályva
(Abutilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és a szerbtövis-fajok
(Xanthium spp.). Az évelő fajok közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák
(Convolvulus arvensis) és a fenyércirok (Sorghum halepense) fordulhatnak elő .
Betakarítása
A borsó betakarítása egymenetben, borsó adapterrel felszerelt kombájnnal történik
(ügyelni kell a gumi verő léc használatára és a száremelő helyes beállítására, a dob
fordulatszáma 450-550 között legyen). Lényeges, hogy a kombájn követni tudja a talajfelszín
esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos. Jól beállított kombájn
esetén a betakarítási veszteség nem éri el a 9 %-ot.
A borsó akkor tekinthető betakarításra alkalmasnak, ha a levelek elsárgultak, az alsó
hüvelyek megsárgultak vagy megbarnultak, a hüvelyekben lévő magvak teljesen kifejlő dtek,
kemények, a legfelső – kevésbé érett – hüvelyekben lévő magvak körömmel éppen csak
benyomhatóak. A borsó betakarítása 16-18 %-os nedvességtartalom mellett, általában július
elején kezdhető meg.
A hántolásra termesztett kifejtő borsóknál a zöld- és sárga magszínű fajták esetében
eltérő a betakarítás optimális ideje. A sárga magvú fajták az érési idő szak végén, a
teljeséréskor színező dnek legszebben, ezért ezeket egy kicsit késleltetve kell betakarítani. A
zöld magvú kifejtő borsó fajták megkésett betakarítás esetén elveszítik csillogó zöld
színüket (sárgászöld színt vehetnek fel), ezért az optimális betakarítási idejük valamivel
korábbi idő pontra tehető .
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
181
14.2. Szója (Glycine soja Siebold& Zucc.)
14.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A szója az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye (immár ötezer éves), a
pontos ő shazáját nem ismerjük. A kutatók Délkelet-Ázsiára teszik származási helyét, a
szakemberek Kínát, Japánt és Indiát jelölik meg, mint lehetséges származási területet,
legtöbben mégis Mandzsúriát tartják a szója ő shazájának (Kína és Korea egymással határos
területe). Mandzsúriában még mai nap is fellelhető a szója összes változata.
A szóját Kínában és Japánban szent növényként tisztelték, a vallásos szertartásokban
is szerepet kapott (a szója megvédi az embereket a gonosz szellemektő l és szerencsét hoz a
házra). A kelet-ázsiai országok nagy népsű rű sége és életereje nem alakulhatott volna ki a
szója fogyasztása nélkül.
Európába a szóját a XVIII. sz-ban egy dalmát tengerészkapitány kelet-ázsiai útjáról
hozta be, a magokat Dalmáciában (Horvátország) és Dél-Ausztriában vetették el.
Magyarországon 1930-1945. között még alig több mint 1 600 ha-on foglalkoztak a szója
termesztésével, az 1970-es évektő l kezdett növekedni a szója termesztéssel foglalkozó
gazdaságok száma (a hazai fehérje-szükséglet megtermelésének igényével). 1988-ban érte el a
hazai szójatermesztés a legnagyobb vetésterületet (66 ezer ha). Mivel a magyarországi
termésátlagok eléggé alacsonyak (1,6-2,2 t/ha), másrészt a nagyobb termést adó hosszabb
tenyészidejű szójafajták hazánkban nem érnek be, a vetésterület is fokozatosan csökkenni
kezdett. Az utóbbi években kb. 30 ezer ha-on folyik Magyarországon szójatermesztés.
Beltartalma: A szója emészthető nyersfehérje-tartalma 38-40 % (igen kedvező az
esszenciális aminosavak aránya is).
A szójában található olaj 18-22 %, a félig száradó olajok csoportjába tartozik, igen
kedvező ek a fizikai és a kémiai tulajdonságai, így sokoldalúan felhasználható. A szójaolajban
található fő leg telítetlen zsírsavak könnyen megemészthető ek, gyorsan felszívódnak,
fogyasztásuk egészséges. A szójaolaj 2-3 % lecitint is tartalmaz, ez a finomítás után
visszamaradó üledékbő l nyerhető ki, a zsírok és szénhidrátok emésztésében van igen fontos
szerepe. A lecitin igen sokoldalúan használható fel az élelmiszeriparban, mint stabilizáló,
nedvesítő és antioxidáns szer (találkozhatunk vele a hússzószokban, margarinban,
csokoládéban, különböző pékárukban, azonnal oldódó italkeverékekben).
A szója magjában 14-18 % szénhidrát van, ez a szénhidrát a fő leg gyorsan felszívódó
nádcukorból (szacharóz) áll (néhány szénhidrát, pl. a raffinóz emésztése során gáztermelést
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
182
okoz, ez kedvező tlenül befolyásolja fogyaszthatóságát). A szója tápértékét növeli, hogy
keményítő t nem tartalmaz.
A szójamag vitamintartalma is jelentő s: B
1
, B
2
, A, E, K- vitaminokat és
nikotinsavamidot tartalmaz. Rosttartalma 3,9-5,3 %.
Jó beltartalmi értékei mellett a tápanyagok értékesülését gátló (antinutritív) anyagokat
is tartalmaz, ezek gátolják a fehérje emésztésének élettani mechanizmusát. Hő kezeléssel
(fő zéssel, gő zöléssel) lehet minimálisra csökkenteni ezen antinutritív anyagok mennyiségét.
10. ábra A szója feldolgozása
Szójabab
38-40 % fehérje
szójaolaj
extrahált szójadara
42-44 % fehérje
rost, héj
zsírtalan szójaliszt
45-50 % fehérje
szénhidrát
szójakoncentrátum
60-70 % fehérje
ásványi anyagok
szója-izolátum:
90-95 % % fehérje
A szójamag fogyasztása érdekében (az emésztést gátló anyagok hatásának
kiküszöbölése miatt) különböző feldolgozási eljárásokat dolgoztak ki, legtöbbször hő kezelést,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
183
amikor megfelelő hő fokon kell tartani a szójamagot bizonyos ideig, hogy a fehérjeemésztést
gátló anyagok lebomoljanak. A kémiai mű veletek közül a legáltalánosabb az extrahálás (ez az
olaj oldószeres kivonását jelenti). Magyarországon benzinnel vonják ki az olajat, az ilyen olaj
csak takarmányozásra használható fel. A szója étkezési célú felhasználására komplett
technológiákat használnak, jelenleg a következő fehérje végtermékeket hasznosítják: teljes
szójabab, zsírtalanított szójaliszt, szójakoncentrátum, texturált szójafehérje,
szójaizolátum, szálhúzásos szója.
14.2. A szója rendszertana és alaktana
A szója (Glycine soja) a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae = Papilionaceae), a
Glycine nemzetségbe tartozik. A Glycine nemzetség fajai Mandzsúriában, Kínában,
Japánban igen elterjedtek, de e népes nemzetség fajai közül csak keveset termesztenek, a vad
szójafajoknak pedig a nemesítésben (betegségekkel, kártevő kkel szembeni ellenállóképesség
kialakításában) van jelentő ségük.
Alaktana: A szója
dudvás szárú egyéves növény.
Fő gyökere a talajba 1,5-2,0 m
mélyre lehatoló erő teljes
orsógyökér, amelyrő l az
oldalgyökerek igen dúsan
ágaznak el. A gyökerek zöme a
talaj felső 20 cm-es rétegében
helyezkedik el. A szója nitrogén-
gyű jtő növény, a gyökerein élő
Rhizobium japonicum
baktériumok megkötik a levegő
nitrogénjét, és ez fedezi a
növény nitrogén-szükségletét
A szója fajtától függő en
50-120 cm-es magasságot ér el,
a szára dudvás, elő ször zöld,
késő bb elfásodó, barna színű ,
belül üreges. A magasabbra
növő fajták hajlamosak a megdő lésre. A szója szárán több szárcsomó (nódusz) található, a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
184
szár a szárcsomóknál kiszélesedik, sű rű n sző rzettel fedett. A sző rök gyakran 1 mm-nél is
hosszabbak, elállóak, színük fajtára jellemző en lehet barna, sárga, fehér. A szója
hajtásrendszere a fő hajtás és az oldalhajtások egymáshoz viszonyított helyzete alapján három
típusba sorolható: 1. a fő hajtás csúcsa kiemelkedik az oldalhajtások közül, 2. a fő hajtás egy
szintben helyezkedik el az oldalhajtásokkal, 3. az oldalhajtások magasabbak a fő hajtásnál.
A szója levelei a száron szórt állásban helyezkednek el, hármasan összetettek. A
levélkék száma általában három, de rendellenesen elő fordulhat több levélke is. Az első dleges
lomblevelek még egyszerű lomlevelek, a késő bbi levelek alakja hármasan összetett. A levélke
általában tojás alakú. A legtöbb szójafajta érés idejére lehullajtja a leveleit, ez öröklő dő
tulajdonság, a szója betakarítását megkönnyíti.
A szójának rövid, tömött fürtvirágzata van, a virágok száma 3-8. Néhány fajta
virágzata hosszú, laza fürt. Virága jellegzetes pillangós virág, a virágok hossza 5-10 mm. Az
öt sziromlevél fehér, rózsaszín vagy lila, a porzók száma 10, cső vé nő nek össze. A magház
sző rözött, a bibeszál és a bibe csupasz. A szója öntermékenyülő , gyakran már a virágok
felnyílása elő tt megtermékenyül.
Hüvelytermése van, többnyire a hüvelyek csüngő k, ritkábban elállóak, erő sen
sző rözöttek. A hüvelyek alakja változatos: egyenes, kard-, sarló alakú, hosszuk 4-7 cm,
bennük 2-4 db mag található. A felnyíló hüvelyű szójafajták a magok kipergése miatt csak
nagy termésveszteséggel takaríthatók be. A hüvelyben lévő magvak színe fajtától függő en
sárga, zöld, barna, fekete vagy márványozott, a mag kerületének hatodát kitevő elütő
köldökszínnel. Ezermag-tömege 140-200 g között változik fajtától függő en.
14.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A Magyarországon termesztett szójafajták beérésükhöz 2200-2500
o
C hő összeget
igényelnek, ebbő l a virágzásig 30 %-ot, a virágzás kezdetétő l a levélsárgulásig 50-55 %-ot, a
levélsárgulástól érésig terjedő periódusban pedig 15-20 %-ot használnak fel.
A szója származási helyén a monszun klíma alatt a virágzás és terméskötés idején a
meleg levegő magas páratartalmú is. Azokon a területeken, ahol nincs biztosítva ennek az
igénynek a kielégítése, a szója csak kisebb-nagyobb termésingadozásokkal termeszthető meg
– nagyon figyelve a megfelelő fajta kiválasztására és az alkalmazott agrotechnikára.
Magyarországon a szója június közepétő l július végéig virágzik, a hüvelyesedés pedig
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
185
augusztus közepéig, végéig tart. Amennyiben hazánkban július és augusztus első fele párás
meleg – számíthatunk megfelelő mennyiségű termésre.
A szója tehát virágzása idején igényli a jó vízellátást és a levegő magas relatív
páratartalmát, viszont az érés idő szakában (szeptember) a meleg, száraz idő járást kedveli.
A hazai fajták többsége rövidnappalos, tehát a 12 óránál kevesebb nappali
megvilágítást igénylik. A szójamag olajtartalma nő a megvilágítás hosszával, viszont negatív
kapcsolat mutatható ki a fehérje- és olajtartalom között, azaz amennyiben növekszik a szója
olajtartalma, kevesebb lesz a fehérjetartalma.
Vízigény
A szója vízigénye a tenyészidő ben 470 mm, transzspirációs koefficiense 750-850 l/kg
(1 kg szárazanyag elő állításához felhasznált vízmennyiség, literben). A szója vízfogyasztását
nagymértékben befolyásolják a környezeti tényező k, a különböző fejlő dési szakaszaiban
eltérő a vízigénye (maximális vízigényét június – július – augusztus felében éri el, július
hónapban pl. 120-140 mm is lehet). Éppen ezért a szója termésnagyságát nemcsak a
tenyészidő ben lehullott csapadék nagysága, hanem annak eloszlása is nagymértékben
befolyásolja. A magyarországi szójatermesztés csak ott lehet eredményes, ahol júniusban,
júliusban és augusztus első felében legalább 160-180 mm hull. A szója termő területének
kiválasztásakor nem szabad elfeledkezni a vízigényének figyelembe vétele mellett a
páratartalommal szemben támasztott igényérő l. Ha a júliusban és augusztus első felében a
levegő páratartalma nem elégséges számára, a megfelelő vízellátás sem biztosítja a nagy
termés lehető ségét.
Talajigény
A szója nem túlságosan igényes a talajjal szemben, de mindenképpen jó kultúrállapotú
talajt válasszunk számára. Kiegyenlített, jó termésre csak jó tápanyag- és vízgazdálkodású,
könnyen felmelegedő talajokon számíthatunk. Laza homok, javítatlan szikes és kavicsos
talajok nem alkalmasak a szója termesztésére. A talaj kémhatására sem érzékeny a szója,
egyaránt megfelel számra a gyengén savanyú – közömbös – gyengén lúgos talaj is (pH = 6-8).
Legmegfelelő bb számára az üde fekvésű , mélyrétegű , tápanyagokkal jól ellátott középkötött
vályogtalaj. Hű vös, csapadékos idő járás esetén az erő sebben kötött, tömő dött, levegő tlen
talajok, míg száraz, meleg idő járásban a túlságosan laza talajszerkezetű talajok kedvező tlenek
a termesztés szempontjából.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
186
Termő tájai
Magyarországon a szójatermesztésre alkalmas területek kiválasztásakor fő leg az
éghajlati és a talajtani szempontokat célszerű figyelembe venni (a kutatók felmérései alapján
Hazánkban talajtani szempontok alapján kb. 400 ezer ha, éghajlati adottságok alapján pedig
kb. 300 ezer ha felel meg a szójatermesztés kívánalmainak). Legmegfelelő bb termő tájak a
szójatermesztés számára Északnyugat-Dunántúl (Alpokalja), Délkelet-Dunántúl (Dél-
Baranya), Duna-Tisza köze (Bácskai löszhát), Északi hegyvidék (Sajó-Hernád völgye),
Nagyalföld (Békés-Csanádi löszhát). A szója virágzás-terméskötés idején a meleg, párás
mikroklímát igényli, a folyóvölgyek biztosítják számára (a vízfelület párolgása
következtében) a levegő magasabb páratartalmát.
14.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A szója nem igényes az elő veteménnyel szemben, amennyiben a kívánatos
tulajdonságokkal rendelkező talajon termesztik (jó tápanyag- és vízgazdálkodású, könnyen
felmelegedő talajok), a talajmű velések idő ben és jó minő ségben kerülnek elvégzésre,
valamint tápanyagigénye kielégítésre kerül, egyaránt jó elő vetemények számára a kalászos és
a kapás növények is.
Az elő vetemény megválasztása során az alábbi követelményeket kell figyelembe
venni:
- Lehető leg korán betakarításra kerülő növényt (pl. ő szi búza) válasszunk, hogy
elegendő idő maradjon a talajmű velések elvégzésére a talaj biológiai beéredéséhez.
- Napraforgó nem lehet elő veteménye a szójának a közös betegségek (fehérpenész)
miatt, valamint a vegyszerekkel szemben rezisztens vagy toleráns gyomfajok fokozott
felszaporodása miatt. A napraforgó egyébként is késő n (szeptember) kerül betakarításra,
viszonylag nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen, és nagyrészt
megegyeznek a gyomirtásra használatos herbicidek.
- A szója négy év múlva kerülhet vissza a területre (egyébként a betegségek
fokozottan léphetnek fel, a nehezen irtható gyomnövények is felszaporodhatnak, valamint a
gümő képző dés is gátolt lehet).
- Rossz elő vetemények a szója számára a takarmánycirkok és a cukorrépa (nagy
vízigényük következtében kiszárítják a talajt, nem lesz elegendő a nedvesség az utánuk
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
187
következő szója számára, valamint késő n kerülnek betakarításra, így nem marad elegendő idő
a talajmű velések jó minő ségben történő elvégzésére.
Fentieknek megfelelő en legjobb elő veteménye a szójának az ő szi kalászosok: ő szi
búza, ő szi árpa, valamint a silókukorica és az ő szi káposztarepce.
Közepes elő veteménynek ítélhető a kukorica és a burgonya (az Amerikai Egyesült
Államokban rendszerint a szóját kukorica elő vetemény után termesztik).
Magyarországon a gyakorlatban rendszerint két kalászos között (ő szi búza – szója –
ő szi búza sorrend) vagy kukorica elő vetemény után termesztik.
Tápanyagellátás
A szója számára szükséges mű trágya hatóanyagok meghatározásánál figyelembe kell
venni, hogy megfelelő termésnagyság eléréséhez a szója számára is kellő mennyiségben kell
biztosítani a szükséges tápanyagokat, valamint azt, hogy a szója nitrogén-gyű jtő növény, tehát
a gyökerein található gümő kben lévő nitrogén-gyű jtő baktériumok fedezik számára a
szükséges nitrogén-mennyiség kb. 40 %-át a légköri nitrogén megkötésével. A tápanyag-
mennyiségek kiszámításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag-szolgáltató képessége
mellett az elérhető termésszintet is.
A szója fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
Nitrogén: 6 kg/100 kg 50-70 kg/ha
P
2
O
5
: 4 kg/100 kg 70-80 kg/ha
K
2
O: 4 kg/100 kg 80-100 kg/ha
CaO: 2,3 kg/100 kg
A foszfor- és kálium-mű trágyák kijuttatási ideje az ő szi alaptalajmű velés, a nitrogén
mű trágyát – különösen jobb minő ségű talajokon – elegendő tavasszal a magágykészítés elő tt
kiadni.
A szója fajlagos tápanyagigényéhez képest kevesebb nitrogént igényel a
gyökérgümő k nitrogén-kötése miatt. A fejlő dés kezdeti szakaszában – amikor még kevés a
nitrogéngyű jtő baktériumok egyedszáma, illetve még nem kezdik meg tevékenységüket -
igényli a talaj könnyel felvehető nitrogén-készletét. Nagyobb nitrogén-mennyiség kijuttatása
viszont csökkenti a gümő k nitrogén-kötését.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
188
A szója fajlagos foszfor-igénye magas, felvétele folyamatosan növekszik a tenyészidő
végéig. A felvétel maximális mértékét a hüvelykötés – szemtelítő dés idő szakában éri el. A
foszfor nehezen mozog a talajban, hosszabb idő t vesz igénybe a feltáródása (átalakulása
felvehető formába), ezért is javasolható a foszfor-mű trágya egy adagban történő ő szi
kijuttatása és az alaptalaj-mű veléssel történő bedolgozása, így a téli félév során elegendő idő
áll rendelkezésre a felvehető formába történő átalakuláshoz a téli csapadék hatására.
A szója kálium felvétele a vegetatív fázisban a legnagyobb, fokozatosan csökken
mértéke a generatív fejlő dési szakaszban, az érés idejére teljesen megszű nik felvétele, a
magba is lényegesen kevesebb kálium épül be, mint foszfor. A kálium-mű trágya kijuttatási
ideje szintén az ő szi alaptalaj-mű velés. Az optimális mennyiségű kálium növeli a növények
vízháztartási tulajdonságát, aszálytű rését, csökkenti a fogékonyságot a betegségekkel
szemben.
A szója terméstöbblettel reagál a mésztrágyázásra.
A mikroelemek közül a réz- és cinkhiány pótlásával szintén növelhető a termés
nagysága és javítható a termés minő sége.
A szervestrágya nagyon gyomosít, a szója tágabb sortávolsága miatt sem célszerű
kijuttatása.
Szójaoltás
A szója oltása (a nitrogén-gyű jtő baktérium felvitele a vető magra) ott szükséges
Magyarországon, ahol még nem termesztettek szóját, így ez a baktérium nem tudott
elszaporodni a talajban. Azokon a területeken, ahol rendszeresen folyik szójatermesztés, és a
baktériumok már elszaporodtak, elhagyható a szója oltása.
A szója oltását a vető mag csávázását követő en kell elvégezni, a Nitragin vagy
Nitrofix baktérium-tenyészetet úgy kell felvinni a szója vető magjára, mintha ismételt
csávázást végeznénk (10-15 dkg oltóanyag 100 kg vető mag-mennyiségre, 0,4 l vízzel). Az
oltás hatására a termésnagyság 15-50 %-kal, a zöldtermés 10-15 %-kal, a nyersfehérje
tartalom 1-3 %-kal növekedhet.
Talajmű velés
A szója igényli a talaj mélymű velését, valamint a jó minő ségben elkészített
magágyat. Korán lekerülő elő vetemények (ő szi búza) betakarítása után a tarlóhántást
azonnal el kell végezni tárcsával és gyű rű shengerrel lezárni. Amennyiben az elő vetemény
betakarítása után a tarló bolygatatlan marad, a talaj kapillárisain keresztül nagy mennyiségű
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
189
víz párolog el a talajból. A tarlóhántással megszüntetjük ezeket a kapillárisokat, a felső
talajréteg tömörítésével pedig elő segítjük, hogy a talajból felfelé áramló nedvesség ezen a
felső néhány cm-es tömör talajrétegen kicsapódjon, átnedvesítse a felső talajréteget, beindítva
ezzel a talaj biológiai életét. A hántott tarló szükség szerinti ápolásával (tárcsázás mindig
néhány cm-rel mélyebben, zárás hengerrel) a talaj egyre mélyebb rétegben történő beéredése
mellett gyomirtást is végzünk, az átnedvesedett talaj csírázásra serkenti a gyomnövényeket,
ezeket a tárcsával elpusztítjuk. A jó minő ségben elvégzett tarlóhántás és ápolás után
megfelelő nedvességi állapotú (kellő en nyirkos) lesz a talaj az alaptalajmű velés – szántás –
elvégzéséhez.
A szántást 30-35 cm mélységben kell elvégezni, az idő ben végzett szántást le kell
zárni, el kell munkálni még a tél beállta elő tt (a szélső ségesen kötött, ill. laza, valamint
erózióra hajlamos talajok kivételével). Energiatakarékossági okokból – ill. ha a mélyebb
szántással nem kívánatos tulajdonságú talajrészeket hozna felszínre az eke – az alaptalaj-
mű velés sekélyebb szántás (18-22 cm) és lazítás (40-50 cm mélységben) kombinációjával is
megoldható.
Késő n lekerülő elő vetemények (kukorica) betakarítása után a visszamaradó
nagymennyiségű szármaradványt aprítás, zúzás után azonnal be kell keverni nehéztárcsával
a talajba, és el kell végezni a szántást.
Az ő sszel kellő en elmunkált talajokon tavasszal jó minő ségben tudjuk a magágyat
elő készíteni, eszköze lehet az ásóborona, a kombinátor.
Vetés
A szója csírázásához 8-9
o
C-os hő mérsékletet igényel a talaj felső 8-10 cm-es
rétegében, de az optimális csírázási hő mérséklete ennél magasabb: az erő teljes, egyöntetű
gyors kelésre 15-16
o
C-os hő mérséklet mellett számíthatunk (8
o
C-os talajhő mérséklet mellett
22 napot, 16
o
C-os talajhő mérséklet esetén pedig 8 napot vesz igénybe a szója a csírázása). A
mag a saját tömegének 60-80 %-át kitevő vizet vesz fel. A szója vetésének ideje április
utolsó dekádja, nem szabad korán vetni az egyöntetű kelés, gyors fejlő dés érdekében.
Amennyiben a vetést követő en tartós lehű lés következik be, a vetéstő l kelésig tartó idő szak
jelentő sen meghosszabbodhat, a talajban sokáig elfekvő magokat, ill. a fejletlen, legyengült
növényeknél csírakori betegségek léphetnek fel, megnövekedhet a kipusztulás.
A szóját 45 cm-es sortávolságra kell vetni, a tő távolság pedig 4-5 cm, így a
rendelkezésre álló a tenyészterület megfelel a növény biológiai igényének.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
190
Az alkalmazott vetésmélység 3-5 cm legyen, de a vetésmélység meghatározásánál a
figyelembe kell venni a következő ket:
- A szója epigeikus csírázású, ez azt jelenti, hogy felhozza sziklevelét a talajból, ezért
nem szabad túl mélyen vetni. Mélyebb vetés esetén a kelés nagyon elhúzódik.
- A vetésmélységet befolyásolja a talaj nedvességi állapota is: kellő en nedves,
aprómorzsás szerkezetű talaj esetén elegendő a 3-4 cm-es, míg szárazabb talajállapot esetén 4-
5 cm-es legyen a vetésmélység.
- Kötött talajon sekélyebben, míg lazább szerkezetű talaj esetén mélyebben történjen a
vetés.
A szóját 450-550 ezer/ha csíraszámmal kell vetni, ezermagtömegtő l függő en 90-110
kg/ha a szükséges vető magmennyiség.
18. táblázatA szója vetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság, cm
Tő távolság, cm
Vetésmélység, cm
Csíraszám, ezer/ha
Vető magmennyiség, kg/ha
IV. 20-30
45
4-5
3-5
450-550
90-110
Minimum 8-9
o
C-os talajhő mérséklet
Epigeikus csirázású (felhozza a
sziklevelet)
Növényvédelme
A szója betegségei
A szója vírusbetegségei
Szójamozaik (Soybean mosaic virus)
A szója legjelentő sebb vírusbetegsége, súlyos esetben az általa okozott terméskiesés
meghaladhatja az 50 %-ot is.
A betegség tünetei: A leveleken jellegzetes mozaikfoltok jelennek meg, késő bb a levelek
fodrosodnak, szélük a fonák felé görbül. A magok vontatottan érnek, rajtuk elszínező dés
figyelhető meg.
Védekezési lehető ségek: A kórokozóval szemben léteznek rezisztens fajták. A vírusvektor
levéltetvek elleni inszekticides védekezés csökkentheti a betegség kártételét.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
191
A szója baktériumos betegségei
Baktériumos barna levélfoltosság (Pseudomonas syringae)
A szója legismertebb baktériumos betegsége, a világon mindenütt elterjedt.
A betegség tünetei: A leveleken eleinte áttetsző , vizenyő s, késő bb megbarnuló apró, levélerek
által határolt foltok jelennek meg. A foltok közepe kiszárad, késő bb világossárga udvar veszi
körül. A foltok a fertő zés elő rehaladtával megnagyobbodnak, melynek következtében a levél
szakadozva elhal. A hüvelyen is megjelennek ezek a foltok, mely által a mag is fertő ző dik.
Védekezési lehető ségek: A fertő zött vető mag használatát kerülni kell, ugyanakkor a fertő zött
szármaradványokat meg kell semmisíteni. A betegség várható megjelenésének idő szakában
preventív kezelés eredményes lehet kontakt hatású réztartalmú készítményekkel.
A szója gombabetegségei
Szójaantraknózis (Colletotrichum glycines)
Mindenütt elő fordul, ahol szójatermesztéssel foglalkoznak, első sorban melegebb
éghajlatú területeken okoz nagy károkat.
A betegség tünetei: A szisztemikusan fertő ző dött magok csírázási %-a jelentő sen romlik. A
kikelt csíranövény kidő l. A tünetek leginkább a száron és a hüvelyen jelennek meg, ahol
hosszúkás, barna foltok a növényi szövetekbe mélyen beágyazódnak.
Védekezési lehető ségek: Fontos az egészséges vető mag, mert a csávázás kevésbé hatékony
védekezési mód. Kerülni kell a szója 5 évnél korábbi önmaga utáni termesztését.
Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica)
A legelterjedtebb szójabetegség, jelentő sége az utóbbi idő ben csökken. Az általa
okozott termésveszteség 10 % alatti.
A betegség tünetei: Eleinte az alsó levelek színén világossárga foltok alakulnak ki, a folt
túloldalán lilás színű penészgyep jelenik meg. A fertő zött magból kikelt növény törpe,
világossárga színű , a levéllemezek fonákján erő teljes penészgyep kialakulás figyelhető meg.
Védekezési lehető ségek: Fontos a betegséggel szemben ellenálló fajta választása. A
szisztemikus fungicidekkel végzett vető magcsávázás megfelelő védettséget nyújt, a tünetek
esetleges megjelenésekor kontakt réztartalmú vagy felszívódós fungiciddel kell védekezni.
Fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
Polifág gombafaj, első sorban csapadékos évjáratokban okozhat nagy károkat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
192
A betegség tünetei: A kelés idő szakában a kórokozó csíranövény pusztulást okoz. Kifejlett
növényeknél a szár alsó része fertő ző dik, melynek következtében sokkszerű hervadás, majd
pusztulás lép fel. A beteg növényi részek felületén megjelenik a fehér színű , vattaszerű
micélium szövedék, benne a fekete szkleróciumokkal.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó elleni védekezést nehezíti, hogy polifág gombafaj révén
hasonlóan károkat okoz más hüvelyesek mellett a napraforgón és a repcén is, így ezek ne
legyenek elő veteményei. A sű rű növényállomány és a nitrogénben dús talaj kedvez a
kórokozó jelentő sebb kártételének.
Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)
Az egyik legsúlyosabb szójabetegség, mindemellett a kórokozó többgazdanövényű .
A betegség tünetei: A csíranövények elpusztulnak. Másik jellegzetes tünet a virágzás
idő szakában fellépő gyors, sokkszerű hervadás, hasonlóan a fehérpenészes szárrothadáshoz. A
különbség az, hogy az elpusztult növények szárának alsó része és a gyökerek szürkék, bennük
fekete apró kavicsszerű mikroszkleróciumok képző dnek.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó elleni védekezést megnehezíti, hogy többtápnövényű ,
valamint hogy a talajban is kozmopolita gombafaj. Ezért fontos a megfelelő vetésváltás
betartása és a talajok jó vízgazdálkodásának elő segítése.
Diaportés szárfoltosság és szárrák (Diaporthe phaseolorum var. sojae, D. phaseolorum var.
caulivora)
Hazánkban is megtalálható változó mértékben – évjárattól függő en – okoz kisebb
nagyobb kárt.
A betegség tünetei: Kelés idő szakában a szikleveleken, és a szik alatti szárrészen vörösesbarna
foltok és sávok jelennek meg. Késő bb száron és a hüvelyen barnás színű foltok láthatóak. A
beteg magok zsugorodottak, ráncosak. A száron megjelenő nagyméretű , kissé besüppedő
foltok feketére színező dnek, késő bb lehámlanak, majd rákos sebek alakulnak ki.
Védekezési lehető ségek: A fertő zött növényi maradványokat meg kell semmisíteni, illetve
egészséges vető mag alkalmazása elengedhetetlen. Gombaölő szeres állománykezelésre
hazánkban általában nincs szükség.
Szójafuzáriózis (Fusarium oxysporum)
A betegség a világon mindenütt elterjedt, sok országban a legfontosabb szójabetegség.
Kártételének mértéke az 50 %-ot is meghaladhatja.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
193
A betegség tünetei: A magfertő zés következtében a kelési százalék jelentő sen csökken, a
csírázó szójanövény gyökerei elhalnak. A sziklevélen barna, bemaródó foltok jelennek meg,
késő bb a növényeken sokkszerű hervadást okoz, mely a szállítónyalábok pusztulásából
adódik. A szárat kettévágva barna edénnyalábgyű rű t láthatunk.
Védekezési lehető ségek: A szisztemikus fungiciddel végzett csávázás a csírapusztulás ellen
megfelelő védettséget ad. Jó minő ségű vető ágy készítésével a szója kezdeti fejlő dése
meggyorsítható, ezáltal kevésbé fogékony a csírakori fertő zéssel szemben.
A szója kártevő i
A borsó kártevő i közül a csipkéző barkók a szója állományokban is érzékeny károkat
okozhatnak. A talajlakó kártevő k közül a drótférgek károsítása erő teljesebb lehet, mint a
borsónál a késő bbi vetés, így a melegebb talaj miatt. A szóján a lombrágó hernyók
okozhatnak nagy kárt. A fajok közül gyakrabban fordul elő a gamma-bagolylepke
(Autographa gamma) és a vándorló muszkamoly (Loxostege stictialis). Az atkáknak kiváló
tápnövénye a szója, a sző rös száron gyakran megtelepednek különböző atkafajok. Az
akácmoly (Etiella zinckenella) hernyói a magvakat károsítják.
A szója gyomnövényei
A szójavetések gyomnövényzete hasonlít a tavaszi kapásoknál tapasztalható
gyomösszetételhez. Könnyen irthatóak szójavetésekben az egyszikű fajok (egyéves és évelő
egyaránt), ezek közül a kakaslábfű (Echinocloa crus-galli) és a muhar-fajok (Setaria spp.)
gyakoriak a szójában. Kiemelkedő k a kétszikű ek közül a libatop-fajok (Chenopodium spp.) és
a disznóparéj-félék (Amaranthus spp.). Nehezen irthatóak azonban a melegigényes, mélyrő l is
csírázó gyomok, mint a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a szerbtövisfajok (Xanthium spp.),
a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium), a
keserű fű fajok (Polygonum spp.), és a kender (Cannabis sativa), valamint az árvakelésű
napraforgó is (Helianthus annuus). Az évelő kétszikű ek közül a mezei aszat (Cirsium
arvense) okozhat problémát.
Betakarítása
A korai érésidejű fajták augusztus végén, szeptember elején, a Magyarországon
termesztett középérésű fajták pedig szeptember közepén, végén érnek. A legtöbb fajta érés
idejére lehullajtja leveleit.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
194
Érés idejére a csúcsi fürtön képző dött hüvelyekben a magvak teljesen kifejlő dnek,
fajtára jellemző színű ek lesznek, a hüvelyek varrata ütésre pattanásszerű en szétnyílik, a mag
nedvességtartalma 16-18 %. A szója betakarítását legkevesebb veszteséggel a magok 16-18
%-os nedvességtartalma mellett végezhetjük el. A túlérett szója csak veszteséggel és
magsérülésekkel takarítható be.
Szükség esetén az érés meggyorsítása és a gyomok leszárítása érdekében különböző
állományszárító vegyszereket juttathatunk ki. A szója lombtalanítását akkor kell elvégezni, ha
a levélzet nagy része már lehullott, az alsó és a középső hüvelyek érettek, a csúcsi részen
elhelyezkedő hüvelyekben pedig a magvak már kifejlő dtek.
A szóját egymenetes gabonakombájnnal kell betakarítani. A kombájnt át kell
alakítani a minél kevesebb betakarítási veszteség érdekében (flexilis adapter, a talajkopírozó
szerkezet lehető vé teszi az alacsony vágási magasság betartását és a talajfelszín kisebb
egyenetlenségeinek követését). A kombájn haladási sebessége ne haladja meg a 4-5 km/h-t, a
cséplő dob optimális fordulatszáma 550-600 legyen percenként. A dob és a kosár közötti
hézagot be kell állítani a mag méretének megfelelő en.
Betakarítás után az elő tisztítás során el kell távolítani a hüvely- és szármaradványokat.
A szóját a magas olajtartalma miatt 8-10 % szemnedvesség-tartalom mellett kell tárolni,
magasabb nedvességtartalom mellett az olaj megromlik, avasodik. Amennyiben a mag
nedvességtartalma ennél magasabb, szárítani szükséges.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
195
15. Silócirok (Sorghum dochna var. saccharatum )
15.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A silócirok vagy cukorcirok a szemescirok közeli rokona. Afrika forró, száraz
területeirő l származik (Etiópia, Szudán). Ma a világ melegégövi területein széleskörű en
elterjedt. Jellemző je a nagy zöldtermés, levélzete kifejezetten dús. A szemtermése kevesebb, a
szára magasabb, sokkal lédúsabb, és a szárlé magas cukortartalmú. Első sorban silózásra
alkalmas, Európában ez a fő felhasználási területe. Zöldetetésre kevésbé használható magas
kéksav tartalma miatt. Jelentő s mennyiségű nem kristályosítható cukorszirup nyerhető belő le,
ezért néhány országban (pl. USA) az ilyen célú termesztése is elterjedt.
Az USA-ban egyre nagyobb arányban használják biológiai úton lebomló
csomagolóanyagok elő állítására. Technikai szempontból kedvező tulajdonsága, hogy nem
vezeti a statikus elektromosságot, így kiválóan alkalmas elektronikus eszközök csomagolására
is. Zöldtömege jó termő helyen elérheti a silókukoricáét, gyenge adottságú vagy szárazságra
hajló területeken jóval meghaladhatja azt. A nyári nagy melegben gyorsan növő , nagy tömegű
takarmányt ad, amikor a többi takarmánynövény a hő stressz miatt lassan fejlő dik.
Tejelő tehenek takarmányában az ajánlások szerint ne haladja meg az 50 %-ot a
silócirok-szilázs, egyéb kérő dző állatok takarmányozására önmagában is alkalmas.
Vetésterülete a hetvenes években 3-4 ezer ha, a kilencvenes években 20 ezer ha körül
alakult (KSH). Az országos termésátlag 32-35 t/ha között változik. Potenciális termése 80
t/ha.
15.2. A cirok rendszertana és alaktana
Rendszertana
A trópusokon, szubtrópusokon honos Sorghum nemzetségnek körülbelül 60 faja van,
többségében fű szerű , magas növények. A silócirok (Sorghum dochna var. saccharatum)
egyszikű növény, a pázsitfű félék (Poaceae) családjába tartozik. Meleg éghajlaton évelő
növény, hazánkban nem telel át, egyéves növényként termesztjük.
A silócirok C
4
-es növényként jól alkalmazkodott a magas hő mérséklethez és nagy
fényintenzitáshoz, nagy szárazanyag termelésre képes. Rövidnappalos növény. A legtöbb
hibrid érzékeny a fotoperiódusra, egy-kettő közömbös.
Morfológiája
Gyökérzet
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
196
Gyökérzete igen dús mellékgyökér-rendszer, sű rű n behálózza a talajt. A gyökérzet
nagy része sekélyebben helyezkedik el, mint a kukoricáé, de sokkal jobban elágazik. A nagy
gyökértömeg és nagy szívóerő következtében nagyon hatékonyan veszi fel a vizet a talajból,
és nagy mélységig képes teljesen kiszárítani azt. Kiváló szárazságtű rő képessége és rossz
elő vetemény értéke részben ennek köszönhető .
Szára
A növény habitusában, a virágzat
kivételével, nagyon hasonlít a
kukoricához. Szára erő s, hengeres, az
egyik oldalon barázda fut végig, belül
tömött, rostos szerkezetű , a kukoricáéhoz
hasonló. Bokrosodik, a jellemző
hajtásszám 2-7 között van, a bokrosodás
kedvező tulajdonság.
A szár viaszréteggel fedett,
átmérő je az alsó internódiumokban eléri a
3 cm-t. A silócirok magassága 1,5-4,5 m
között változhat. Kedvező körülmények
között heti növekedése elérheti a 30-50
cm-t is. A szár lédús, a létartalom 70-80 %
körüli lehet, könnyen kipréselhető . A
szárlé átlagosan 18-22 % nem
kristályosítható cukrot tartalmaz, ebbő l szacharóz 5-18 %. A kifejezetten cukorszirup nyerésre
termesztett hibridek szárlevének cukortartalma a 25 %-ot meghaladhatja.
A levelek
Levelei hullámos szélű ek, a kukorica leveléhez nagyon hasonlóak, de keskenyebbek,
vastag viaszréteggel borítottak. Hosszuk 70-120 cm, szélességük 5-8 cm. Színük sötétzöld, a
viaszréteg miatt szürkésfehér árnyalatú. Nóduszonként egy levél fejlő dik, a levelek száma 11-
17 közötti, genetikailag determinált, hibridenként változó. A levélhüvely körülöleli a szárat,
részt vesz annak szilárdításában.
A virágzat
A silóciroknak bugavirágzata van, a bugatengely oldalágai örvös elágazásokba
rendező dnek. A füzérkében két virág található, de csak az egyik termékenyül. A virágzás a
buga csúcsán kezdő dik, és lefelé halad. Az öntermékenyülés aránya körülbelül 80-95 %. Az
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
197
idegentermékenyülésnek fontos szerepe van a nemesítésben és a hibrid elő állításban. A
pollent a szél és kis részben különböző rovarok szállítják.
Termése
Termése szemtermés, színe barna, az endospermium fehér, karotint nem tartalmaz. A
pelyva csak félig öleli a szemet, könnyen csépelhető . Tannint tartalmaz. Fehérjetartalma 10-
11 %. Ezerszemtömege 28-33 g.
15.3. Termő helyigény
Talajigény
A silócirok nem igényes a talajokkal szemben. Kedvező tlenek a nehezen felmelegedő ,
hideg talajok. Nem alkalmasak a sekély termő rétegű , szélső séges vízgazdálkodású talajok
(futóhomok, szoloncsák), valamint a 5 pH alatti savanyú talajok.
A kukoricánál jobban elviseli mind a savanyú, mind a lúgos talajokat, 5,5-8,5 pH
közötti talajokon biztonsággal termeszthető . A túl nedves, hideg talajokon lassan fejlő dik és
alacsony marad. Hazánkban a termesztési körzeteit első sorban hő igénye határozza meg.
Éghajlatigény
Származásából következő en nagyon melegigényes növény, hő összegigénye 2600-
3300 °C. Általában az egyenlítő tő l a 45. szélességi körig termeszthető az északi és déli
féltekén. Kiváló alkalmazkodóképességét mutatja, hogy a legkülönböző bb éghajlatú
országokban termesztik.
Hazánk a silócirok termesztésének északi határát jelenti. Biztonságos termesztésére
első sorban az ország déli része alkalmas. A csírázásához 12-16 °C-os talajhő mérsékletet
igényel. Megfelelő fejlő déséhez 21°C-ot meghaladó júliusi átlaghő mérsékletre van szüksége.
A csapadékra nem annyira igényes mint a hő mérsékletre. Viaszos levelei és szára, valamint
erő teljes gyökérzete következtében szárazságtű rése kiváló, jóval meghaladja a silókukoricáét.
15.4. Termesztési technológiája
Elő vetemény
Az elő veteményre nem igazán igényes, kedvező , ha korán lekerülő növény után,
például kalászosok után kerül, mert ezek után kellő idő áll rendelkezésre a megfelelő
talajelő készítésre. Jó elő veteményei az ő szi búza és ő szi árpa. Rossz elő veteménye minden
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
198
nagy vízigényű növény, valamint a lucerna és a kukorica. Önmaga után legfeljebb 2-3 évig
termeszthető .
A silócirok elő vetemény-értéke megfelelő mű trágyázás mellett a kukoricáéhoz
hasonló. A tarlómaradvány C:N aránya kedvező tlen, a pentozánhatás megelő zése érdekében
N adagolása célszerű a maradványok leszántása elő tt. Lehető leg nagy vízigényű növényt ne
vessünk utána.
Jó elő veteményei: kalászos gabonák (ő szi búza, ő szi árpa, tavaszi árpa, tritikálé,
rozs), repce, korai burgonya
Közepes elő veteményei: kukorica, napraforgó
Rossz elő veteményei: pillangós takarmánynövények (lucerna), cukorrépa,
cirokfélék, minden nagy vízigényű növény
Talajelő készítés
Talajelő készítése hasonlóan történhet, mint a kukoricáé. Korai lekerülésű növény után
a tarlóhántás és tarlóápolás elvégzése, vízmegő rző és gyomirtó hatása miatt fontos feladat. A
talajmunkák során gondoskodni kell a vízbefogadó képesség javításáról, a nagy zöldtömeg
felépítéséhez ugyanis sok vizet igényel. Késő n lekerülő elő vetemény után, a szármaradványok
aprítását követő en, ő szi szántás végezhető .
A siló cirok meleg, kellő en nedves, nagyon jó minő ségű magágyat igényel a gyors,
egyöntetű kelés érdekében. A kicsi magméret miatt különösen fontos a jó minő ségű ,
ülepedett, sima felszínű , aprómorzsás magágy. A csíranövény a kisebb magméret
következtében gyenge, kelés után, a járulékos gyökérzet kifejlő déséig lassan fejlő dik.
Tápanyagellátás
A szója fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
nitrogén (N) 0,31 kg/100 kg N 80-120 kg/ha
foszfor (P
2
O
5
) 0,14 kg/100 kg P
2
O
5
60-90 kg/ha
kálium (K
2
O) 0,32 kg/100 kg K
2
O 70-120 kg/ha
mész (CaO) 0,15 kg/100 kg
magnézium (MgO) 0,05 kg/100 kg
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
199
A silócirok az óriási zöldtömeg elő állításához nagy mennyiségű tápanyagot használ fel
a talajból ezért ajánlott a talajvizsgálati eredmények alapján számítani a kijuttatandó tápanyag
mennyiségét.
A foszfor és kálium mű trágyákat az ő szi alapmű velés elő tt kell kijuttatni, a nitrogén
mű trágyát tavasszal kapja, esetleg megosztható, 30 %-ban ő sszel, az alapmű velés elő tt, 70 %-
ban tavasszal a magágykészítés elő tt kiadva.
Vetés
A silócirok melegebb talajt igényel a csírázáshoz mint a kukorica, általában a kukorica
vetése után 1-2 héttel vethető . A vetés mélységében 12-16 °C szükséges a gyors keléshez, a
vetésidő általában május első fele.
A vető mag csíraképessége nem mindig megfelelő , sokszor csak 75 %-os, ezért vetés
elő tt ajánlatos ellenő rizni. A kivetendő magmennyiség meghatározásához mindenképpen
vegyük figyelembe a csíraképességet. A sortávolság 50-60 cm. A vetés mélysége 3-4 cm, laza
talajokon 5 cm is lehet. A csíraszám 200-300 ezer hektáronként.
A cukorcirok kelése kedvező körülmények között is vontatott, és a kikelt növény
kezdetben nagyon lassan fejlő dik.
19. táblázat A silócirok vetési útmutatója
Adatok Megjegyzés
Vetésidő május 1-15.
Talajhő mérséklet 12-16 °C
Sortávolság 50-60 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Csíraszám 200-300 ezer db/ha
A csírázóképesség legalább 80
%-os legyen.
Ezerszemtömeg 28-33 g
Növényvédelmi technológiája
A cirok betegségei közül első ként a fuzáriumos csírapusztulás (Fusarium
oxysporum) jelentkezhet, első sorban hű vös tavaszokon, amikor a kelés elhúzódik. Ellene
felszívódó hatású gombaölő szerrel a vető magtételt csávázni kell. Késő bbiekben a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
200
vírusbetegségek (fő ként a kukorica csíkos mozaik) okozhatnak károkat, amik a levelek
jellegzetes mozaikosságában mutatkoznak meg. A vírussal szemben rezisztens fajták már a
termelő k rendelkezésére állnak. Gombabetegségek hazánkban nagy kárt nem okoznak. A
kártevő k közül a drótféreg kelés idő szakában érzékeny károkat okozhat, a megtámadott
csíranövény el is pusztulhat. Legcélszerű bb a vetéssel egymenetben granulátum formájú
talajfertő tlenítő ket kijuttatni. Kelés után a barkók karéjozásukkal okozhatnak nagy kárt,
ellenük szükségessé válhat a vegyi védekezés. A tenyészidő szak folyamán a levéltetvek
betelepülését is figyelni kell, szükség esetén vegyszeres védekezés válik szükségessé. A
szemescirok érési idő szakában a madarak (veréb, galamb) okozhatnak jelentő sebb
szemveszteséget.
A vegyszeres gyomirtást legcélszerű bb alapkezelésben elvégezni preemergensen,
vetés után, kelés elő tt. Így érhető el a leghatékonyabban a hosszan tartó gyommentesség és a
legkisebb fitotoxikus hatás feltéve, hogy megfelelő bemosó csapadék hull. A magasra növő
silócirok rendszerint elnyomja a késő bb kikelő gyomokat, így ezek gyommentesen tartására
általában elegendő a vegyszeres alapkezelés. Posztemergensen alkalmazhatók hagyományos
hormonhatású herbicidek mellett újabb fejlesztésű vegyszerek is, és ezek kombinációi.
Betakarítása
Betakarítása viaszérett állapotban történik, járvaszecskázó géppel. A hajtás
nedvességtartalma ekkor 65-70 %-os. A betakarítás után a tömörítésre minél hamarabb
kerüljön sor, ugyanis a magas cukortartalom miatt a szecskán nagyon gyorsan elszaporodnak
a cukorbontó, sav- és nyálkatermelő mikroorganizmusok.
Szakirodalmi adatok szerint jobban silózható, ha a lé egy részét (20-30 %) elő zetesen
kipréselik, vagy alacsonyabb nedvességtartalmú növénnyel keverik. Erjedése a cukortartalom
következtében nagyon gyors, kiváló szilázs készíthető belő le.
A silócirokból készült szilázs szárazanyagának emészthető sége 52-65 %-os.
Amennyiben nagyobb a szem aránya a szilázsban, javul az emészthető sége, mivel a szem
emészthető sége 90 % körül van. A cirokból készült szilázsban kisebb a szem aránya és
nagyobb a rosttartalom, mint a silókukorica esetében.
A fehérjetartalom közel azonos vagy kicsivel nagyobb a cirokból készült szilázsban
(10-11 %), emészthető sége viszont rosszabb. Nyersrost tartalma 25-30 %, a keményítő értéke
430-450 g/kg. A magas cukortartalmú fajtákat zöld- vagy szárított takarmánynak nagyon
kedvelik az állatok.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
201
A cukor nagy része vagy teljes mennyisége átalakul az erjedés során, ezért a silózással
megszű nik a ciroknak ez a kedvező tulajdonsága, az állatok általában valamivel kevesebbet
esznek a silócirok-szilázsból, mint a kukoricaszilázsból.
A silócirok alkaloidát tartalmaz, mely különösen a fiatal növényekben van nagyobb
mennyiségben jelen. A fiatal növényekben vagy a levágott hajtás tövébő l elő törő sarjakban
több mint duplája is lehet az alkaloida tartalom, az öreg levelekben mért értékhez képest.
Általában megemelkedik a szintje valamilyen stressz hatására, például hosszan tartó szárazság
vagy hidegstressz után is.
Az alkaloidából hidrolízissel hidrogén-cianid (HCN), más néven kéksav szabadul fel,
ami igen mérgező . A silózás során, 2-3 hét alatt a ciánvegyületek elbomlanak, így a szilázs
már kockázat nélkül etethető . A friss levelek ciántartalma bokrosodáskor 30-40 mg/100 g,
viaszérésben 1 mg/100 g. Aszályos idő szakban a silócirok hajlamos a nitrát felhalmozásra,
ezért hosszabb száraz periódus utáni betakarításkor érdemes a nitrát tartalmat megvizsgálni, a
késő bbi mérgezési problémák elkerülése érdekében.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
202
16. Burgonya (Solanum tuberosum L.)
16.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A burgonya igen fontos népélelmezési cikk, a hiányzó gabonafélék pótlásával igen
nagy szerepe volt az éhínségek átvészelésében. Jelenleg emberi fogyasztásra, régebben
takarmányozásra és szeszgyártásra is termesztették, valamint igen fontos alapanyaga a
gyógyszeriparnak is.
A burgonya géncentruma a Dél-Amerikai Andok hegység (Mexikó, Peru, Chile). Az
amerikai kontinens felfedezése elő tt az inkák már termesztették a mai Peru, Bolívia területén,
a kukorica mellett fontos élelmiszernövény volt.
Európába elő ször a XVI. sz-ban került be (spanyolok hozták be Chile meghódítása
után). A burgonyanövény nagy alkaloida-tartalmú (solanin), ezért Európában lassan terjedt el,
élelmiszerként elő ször csak a XVIII. sz. elején Angliában és Írországban kezdték el
termeszteni.
Magyarországon a XVIII. sz. végén Mária Terézia és II. József központi intézkedései
(ingyen vető gumó szétosztása) segítették a burgonya megismerését és elterjesztését.
Magyarországon az 1 fő re jutó burgonyafogyasztás az 1934-38-as években 130 kg/fő
volt, a háborúk alatt növekedett fogyasztása. Az 1970-es években 70 kg/fő körül alakult az 1
fő re eső burgonyafogyasztás, ma a táplálkozási szokások változásának következményeként
60-62 kg/fő körüli. A burgonya feldolgozottságának bő vülésével (gyorsfagyasztott
hasábburgonya, burgonyapehely, burgonyaszirom, stb.) növekedett a konyhakész és félkész
termékek fogyasztásának aránya.
A burgonyagumó átlagos szárazanyag-tartalma 20-25 %, víztartalma 75-80 %,
keményítő -tartalma 14-18 %, nyersfehérje-tartalma alacsony: (0,7)-2–(4,6) %, biológiai
értéke viszont jó, vízoldható szénhidrát-tartalma 0,5 %, nyersrost-tartalma 0,7 %,
nyerszsír-tartalma 0,1 %, hamutartalma 1,1 %. Jelentő s a C-vitamin tartalma (20-25
mg/100 g), valamint nikotinamid 1 mg/100 g mennyiségben, A, B
6
, B
1
, B
2
, vitaminok. 150-
300 mg/100 g foszfor, 100-200 mg/100 g kén és 1 700-2 000 mg/100 g kálium is található a
burgonyagumóban.
A burgonya alkaloidjai közül a szolanin 20-48 mg% mennyiségben a gumóban, 135-
270 mg% a sztólóban és 510-520 mg% a levélben található, ezen kívül tartalmaz még
chaconint, demisszint és szolanidint. A magas szolanin-tartalmú (megzöldült) burgonyagumó
fogyasztásra alkalmatlan.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
203
3.1.2. A burgonya rendszertana és alaktana
A burgonya (Solanum tuberosum L.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába
tartozik, kromoszómaszáma n = 24. Számos vadfaja még ma is fellelhető a géncentrumokban
(Mexikó, Peru, Bolívia, Chile), de ezek eltérő kromoszómaszáma (n = 12, n = 18, n = 24)
nehezíti felhasználásukat a rezisztencia-nemesítésben.
A burgonyát a gyakorlatban vegetatív úton (gumóval) szaporítják, nemesítéskor
alkalmazzák a maggal történő szaporítást. A burgonyát gumójáért termesztjük (föld alatti
módosult raktározó szár).
A magról termesztett burgonya fő gyökérrendszerrel, a gumóval szaporított csak
járulékos gyökérrendszerrel rendelkezik. A gumóból nem fejlő dik gyökérzet, a föld alatti
szárból és a sztólók csomóiból indul fejlő désnek a burgonya járulékos gyökérzete. A
gyökérzet vízfelvevő képessége nem éri el a gabonafélékét, szívóereje kb. fele a kalászosok-
és a kukorica-gyökérzet szívóerejének. A gyökérzet zöme (60-80 %) a talaj 50-120 cm-es
rétegében helyezkedik el.
A burgonyagumón lévő rügyekbő l fejlő dik ki a burgonya hajtásrendszere. A hajtások
számát befolyásolja a gumó nagyságán kívül a burgonya fajtája, a vető gumó tárolási és
elő készítési körülményei. A burgonya szára elágazódó, ízekre tagolt, bordázott, 3-4-5 szögű
dudvás szár, magassága 40-110 cm.
A szár föld alatti
csomóiból fejlő dnek ki a
tarackok (sztólók), ezek
végein képző dnek a
gumók. Amennyiben a
szárat a talaj töltögetésével
takarjuk, föld alatti
hajtásrendszer alakul ki.
A szár föld feletti
csomóiból képző dnek az
oldalhajtások és a levelek.
A burgonya minden szárcsomóján egy levél található. Az anyagumóból fejlő dik ki a fő hajtás,
ami az új gumókat fejleszti, az oldalhajtások a föld alatti szár rügyeibő l fejlő dnek. A
burgonya levele páratlanul szárnyasan összetett, a csúcslevelek nagyobbak, mint az
oldallevelek. Egy hajtáson kb. 17 levélemelet képző dik, a csúcsi részen pedig megkezdő dik a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
204
virágzat kialakulása, ezután a virágzó szárhoz legközelebbi két oldalhajtás fejleszti tovább a
leveleket.
Összetett virágzata bogernyő (5 sziromlevél, 5 porzó), a sziromlevelek színe fajtától
függő en fehér, sárgásfehér, rózsaszín, lila, kékeslila, sötétlila. A burgonya virágzását a
hosszúnappal (12 óránál hosszabb nappali megvilágítás) serkenti, Magyarországon a virágzás
feltételei nem a legkedvező bbek. Már néhány napig tartó 25
o
C feletti hő mérséklet
károsíthatja a virágok termékenyülését, a hő mérséklet nemcsak a virágzás intenzitását, hanem
a virágok élettartamát is befolyásolja.
A zöld vagy lilászöld bogyótermésben 60-120 mag található, a nemesítéskor ezek
használhatóak a burgonya szaporítására. A magból igen heterogén növényállomány képző dik,
a fajtában kialakult kedvező tulajdonságok nem öröklő dnek.
A burgonyagumó raktározásra módosult föld alatti szárrész, vegetatív úton ezzel
történik a szaporítás. Az alapi részen kapcsolódik a sztólóhoz, a csúcsi részen találhatóak a
spirálisan elhelyezkedő első dleges rügyek, a csúcsi részen sű rű bben, alapi részen ritkábban. A
csúcsi részen található fő rügyek hajtanak ki elő ször, a mellékrügyek akkor, ha a fő rügy
hiányzik. A rügyek elhelyezkedési mélysége fajtától függő – sekély, középmély, ill. mély. A
mélyebb rügygödrök védelmet biztosítanak a rügy számára, de étkezési felhasználás során
megnövelik a hámozási veszteséget.
16.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A burgonya a hű vösebb, mérsékelten meleg nyarú, csapadékos és páradús
levegő jű éghajlatot kedveli. Európában is a Magyarországtól északabbra elhelyezkedő
országokban terjedt el termesztése, termeszthető ségi határait a hő mérsékleti szélső ségek
határozzák meg. Termesztési zónája azokon a területeken van, ahol a nyári meleg hónapok
középhő mérséklete 15-21
o
C közé esik (45-55. szélességi fok). Ha a burgonya vízigénye
biztosítva van, a júliusi 18
o
C átlaghő mérséklet a megfelelő . A magasabb hegyekben
Európában a 1500 m, a trópusokon pedig 1500-3000 m feletti magasságokban termesztik.
A burgonya hő összegigénye 1300-1500
o
C. Alacsony (-1, -2
o
C) hő mérsékleten
károsodik a burgonya hajtásrendszere, a magas (26-28
o
C) hő mérséklet pedig gátolja a
gumóképző dést. A kezdeti fejlő dési fenofázisokban a burgonya fő leg a hidegre érzékeny.
Hű vös idő járás esetén a kelése elhúzódik, a késő i tavaszi fagyokban károsodhat a lombozata.
A csírázáshoz fajtától és elő hajtatástól függő en 6-8
o
C-os talajhő mérsékletet igényel. Hideg
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
205
talajban a gumó sokáig elfekszik csírázás nélkül, a szártő betegségek ekkor fokozottan
károsíthatják. A nem megfelelő talajmű velés-talajelő készítés fő leg vízhiányos körülmények
között gátolhatja a burgonya kezdeti fejlő dését. A fiatal hajtásokat már a -1,5 °C hő mérséklet
is károsíthatja, elfagyhatnak. A hajtás csúcsa, a levelek és a levélnyelek fokozottan
érzékenyek. A talajjal fedett szárrészek a bakhátakban jobban védve vannak a hideg ellen, a
fagy elmúltával könnyen regenerálódnak.
Virágzás-gumókötés idő szakában a mérsékelten meleg, csapadékos idő járás kedvező a
burgonya számára.
A bimbózás elő tti idő szakban kialakult vízhiány gátolhatja a hajtásrendszer
kialakulását. A burgonya vízigényének kielégítésében nagy szerepe van a nappalok és
éjszakák közötti hő mérséklet-különbségnek (a nappali meleg fokozza a szárazanyag-
beépülést, az éjszakai hű vös pedig csökkenti a növény légzését, vagyis megakadályozza a
nappal beépült tápanyag lebomlását), a fokozottabb harmatképző dés pedig elő segíti a
vízigény kielégítését. A levegő páratartalma is a nagyobb vízigény biztosításában játszik
fontos szerepet: a nagyobb páratartalommal rendelkező levegő csökkenti a növény
evapotranszspirációját (párolgás), ezáltal csökken a burgonya vízfogyasztása.
Az érés idő szakában a burgonya a száraz, meleg idő járást igényli. Ekkor gyorsulnak az
érési folyamatok, a tápanyagok mobilizációja gyorsul, növekszik a gumók keményítő tartalma,
a héj erő teljesebben parásodik, ami a tároláshoz nélkülözhetetlen. A nem kellő en parásodott
héjú burgonya sérülékenyebb, romlik az eltarthatósága.
Magyarországon a burgonya talajigényétő l függő en majdnem mindenütt termeszthető ,
de a hazai idő járási körülmények csak az ültetéstő l kelésig tartó idő szakban megfelelő ek,
kielégítő ek a burgonya számára, a további fenofázisokban a nyári meleg, illetve a szárazságra
hajló idő járás akadályozza a biztonságos termeszthető séget.
Vízigény
A burgonya vízigényes növény, tenyészidejében 450-550 mm vizet igényel. Statikai
vízigénye (talaj pórusaiban a levegő -víz aránya) 65-70 % körül, a burgonya igényes a talaj
levegő zöttségével szemben. Legelő nyösebb számára, ha a talajnedvesség a diszponibilis
(felvehető ) vízkapacitás 50-70 % körüli. A burgonya nagyobb terméscsökkenés nélkül
elviseli a vízhiányos körülményeket a tenyészidő kezdetén és a vegetációs idő szak végén, a
gumókötés-gumónövekedés idején (június – július) viszont nagyon érzékenyen reagál a
vízhiányra. Kedvező vízellátás esetén növekszik a gumók keményítő tartalma, a virágzástól
érésig terjedő idő szakban viszont a túlzott vízellátás jelentő s mértékben csökkenti a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
206
keményítő tartalmat, ami a burgonya betegség-ellenállóságát is rontja a kórokozókkal
szemben.
Magyarországon hagyományos termő tájak alakultak ki: a Nyírség, Dél-Somogy,
Bakonyi fennsík, Zirc környéke és az északi termő táj. Az éghajlati adottságokat figyelembe
véve alkalmas megyék burgonya termesztésére: Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-
Bereg, Győ r-Moson-Sopron, Veszprém, Somogy, Baranya, Vas és Zala megyék. Az ország
többi területén a helyi adottságoknak megfelelő kiváló agrotechnika alkalmazásával és
öntözéssel termeszthető . A régebben kialakult hagyományos burgonyatermő területekrő l az
utóbbi években átkerült Hajdú-Bihar és Szolnok megyékbe, itt öntözött körülmények között
foglalkoznak termesztésével.
Talajigény
A burgonya számára legalkalmasabb a laza, légjárható, nagy hézagtérfogatú, jó
tápanyag- és vízellátottságú, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,0-7,0) talaj. A
burgonya gyengébb gyökérzetének és a gumó zavartalan növekedése érdekében
legelő nyösebbek a laza talajok. A legjobb minő ségű és legjobban tárolható burgonya (a héj
megfelelő parásodása következtében) a jobb minő ségű savanyú homoktalajon talajon állítható
elő . Kötöttebb talajokon (csernozjom, jobb minő ségű , kevésbé kötött réti talaj) csak öntözve
és a talaj tulajdonságainak javításával termeszthető gazdaságosan a burgonya.
16.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A burgonya nem igényes az elő veteményekkel szemben, a növényi sorrendbe jól
beilleszthető . A burgonya négy évente egyszer kerülhet vissza ugyanarra a területre, az ennél
rövidebb várakozási idő terméscsökkenést okozhat (megnő het a fuzáriumos hervadás,
varasodás és Rhizoktóniás megbetegedés esélye). A négy évben egyszer történő termesztést a
fonálféregek gyakoribb termesztés esetén várható felszaporodása is indokolja. A burgonya
számára azok az elő vetemények tekinthető ek kedvező nek, amelyek korán betakarításra
kerülnek, kevés az utánuk maradó szármaradvány mennyisége (így idő ben és jó minő ségben
lehet a talajmű veléseket elvégezni), nem használják ki a talaj tápanyag- és vízkészletét, nincs
közös betegség, kártevő . Mindezen követelményeknek megfelelő en a burgonya számára jó
elő vetemény az ő szi búza, ő szi árpa, repce (homoktalajon a rozs). Közepes elő veteményei
a silókukorica és a csalamádé kukorica. Rossz elő veteményei a talaj vízkészletét
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
207
kihasználó takarmánycirok, a nagy víz- kálium-igényű cukorrépa, növényvédelmi
szempontok miatt pedig a lucerna és borsó (fokozott fuzárium fertő zés). Nem kedvező
elő veteményként a sok tápanyagot visszahagyó növény sem (hüvelyesek, pillangósok), a
tápanyagban túl gazdag talajon elhúzódik a burgonya érése, a vírusokkal szembeni
természetes ellenállóképessége késő bb alakul ki. Tilos burgonya elő tt termeszteni az azonos
családba (burgonyafélék: Solanaceae) tartozó más növényfajt (dohány, paradicsom,
paprika, tojásgyümölcs).
A gyakorlatban a burgonyát két kalászos között termesztik.
Tápanyagellátás
A burgonya tápanyagigényes növény, csak akkor képes az elvárt nagyságú termés
elő állítására, ha a tenyészidő folyamán a mindenkori igényének megfelelő en rendelkezésére
áll a szükséges, könnyen felvehető tápanyag és víz. A kijuttatott tápanyagok mennyisége,
egymáshoz viszonyított aránya, a hatóanyagok formája, a kijuttatás módja és ideje nemcsak a
termés mennyiségét, hanem a gumó minő ségét biológiai értékét és eltarthatóságát is
befolyásolja.
A burgonya fajlagos tápanyagigénye javasolt trágyaadagok (hatóanyag):
100 kg fő - és melléktermék képzéséhez:
Nitrogén: 0,45-0,50 kg/100 kg 150-160 (200) kg/ha
P
2
O
5
: 0,20-0,23 kg/100 kg 70-80 kg/ha
K
2
O: 0,80-1,00 kg/100 kg 200-400 kg/ha
MgO: 0,10-0,15 kg/100 kg savanyú talajon: 60-80 kg/ha
A nitrogén mű trágyát két részletben megosztva (30 % ő sszel, 70 % tavasszal) kell
kijuttatni. A nitrogén mozgékony elem, könnyen lemosódik a talaj mélyebb rétegeibe,
szennyezve a talajvizet, környezetet.
A foszfor és kálium mű trágyák kijuttatási ideje az ő sz, egy adagban történik a P-
mű trágya kiszórása. Homoktalajon a K-mű trágyát meg lehet osztani: 80 % ő sszel, 20 %
tavasszal.
A nitrogén a fehérjék igen fontos alkotórésze, nélkülözhetetlen szerepe van a
növények növekedésében, fejlő désében, összességében a termés nagyságának kialakulásában.
A helyesen kijuttatott nitrogén elő segíti a burgonya lombozatának korai és gyors kifejlő dését,
a sorok záródását. A hosszú ideig fotoszintetizáló növényállomány nagyobb mennyiségű
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
208
szárazanyagot képez, növekszik a beépített és raktározott tápanyagok mennyisége, növekedik
a termés nagysága.
A túlzott mennyiségű nitrogén késlelteti a gumókötést (különösen korai betakarítási
cél esetén káros), a tenyészidő meghosszabbodik (késő bbi betakarítás, vírusoknak való
kitettség növekedik). Az egyoldalú és túlzott N-ellátás a betegségek iránti fogékonyság
növelése mellett rontja a burgonya minő ségét és eltarthatóságát is.
A foszfor kisebb termésnövelő hatással rendelkezik, mint a nitrogén, a gyökerek
kezdeti fejlő désére, a gumók kialakulására és méreteloszlására, valamint eltarthatóságára
gyakorol kedvező hatást. A foszfor hiánya esetén a növényállomány sötétzöld színű , a
növények visszamaradnak a fejlő désben. A burgonya gyengébb gyökérzete következtében
nehezebben tudja felvenni a foszfort, ezért a P-mű trágyát úgy kell kijuttatni, hogy a
gyökérzónában elegendő mennyiségű könnyen felvehető foszfor álljon rendelkezésére.
A burgonya kálium-igényes növény. A káliumnak első dleges szerepe van a szénhidrát
anyagcserében. A káliummal jól ellátott burgonya ellenállóbbá válik a betegségekkel
szemben, javul a vízgazdálkodása. A kálium kis mértékben növeli a termés mennyiségét és
minő ségét is. A klór-tartalmú kálium-mű trágyák károsíthatják a burgonyát, csökkenthetik a
termés nagyságát, javasolható a szulfát-tartalmú mű trágyák (K
2
SO
4
) kijuttatása. Az ő szi
mélymű velés elő tt kijuttatott KCl-mű trágya (kálium-klorid) károsító hatása enyhébb.
A mikroelemek közül a bór (B), réz (Cu), cink (Zn), molibdén (Mo), és mangán
(Mn) bár kis mennyiségben, de szükségesek a burgonya anyagcseréjéhez. Meszes
homoktalajokon számolhatunk fő leg a mangán-hiány kialakulásával, a tünetek elő ször a
burgonya csúcsi részén jelentkeznek.
Szervestrágyázás: A burgonya meghálálja az istállótrágyázást. Segíti a kedvező
talajszerkezet kialakulását, fő leg kötöttebb talajokon javul a talaj szellő zöttsége, tápanyag- és
vízgazdálkodása, növekszik a talaj szervesanyag-tartalma, kedvező bben alakul a talaj
kémhatása. A nitrogénen, foszforon és káliumon kívül kalciumot, magnéziumot, különböző
nyomelemeket, mikroelemeket és növekedést serkentő anyagokat is tartalmaz, ezáltal nő a
talaj biológiai tevékenysége. Istállótrágya kijuttatásával növelhetjük a burgonya
termésmennyiségét. Az istállótrágya szokásos adagja 20-35 t/ha.
Talajmű velés
A burgonya laza szerkezetű , légjárható, 30-35 cm mélységig megmunkált,
rögmentes ültető ágyat igényel, ez megkönnyíti az ültető - és betakarítógépek munkáját is. A
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
209
burgonyának viszonylag gyenge, fejletlen a gyökérrendszere, ezért már a talaj felső rétegének
kedvező tlen állapota is jelentő s terméscsökkenést okozhat. A tömörödött, kellő en fel nem
lazított talaj nemcsak a termés nagyságát csökkenti, hanem a gumók is deformálódhatnak, a
héj parásodása is zavart szenvedhet, ami rontja az eltarthatóságot.
Korán letakaruló, kevés szármaradványt visszahagyó elő vetemények (ő szi búza)
után az első talajmunka a tarlóhántás, amit hengerrel (általában gyű rű shenger) a
talajnedvesség megő rzése érdekében zárni kell. A tarló ápolását szükség szerint két-
háromszor szükséges elvégezni, még a gyomnövények virágzása elő tt, fokozatosan növelve a
mélységet.
Az alapmű velés kétféleképpen végezhető . A burgonya igényli a mélymű velést ezért
talajmű velési rendszerének alapja az ő szi szántás, ami 30-35 cm mélységű legyen lehető ség
szerint. Amennyiben 40-50 cm középmély, ill. 60-70 cm mélylazítást is végzünk, úgy
elegendő a 25-27 cm-es szántás. Az ő szi szántást még az ő sszel le kell zárni, ill. durván el
kell munkálni (kivéve az erózióra hajlamos lejtő s területeket).
A tavaszi talajmunkákat úgy kell végezni, hogy a talaj nedvességtartalmát
megő rizzük, a talajt minél kevésbé mozgassuk meg (tavasszal tilos a tárcsa használata). A
burgonya kb. 15 cm mélységű , rögmentes ültető ágyat igényel, ezt ásóboronával,
kombinátorral tudjuk elkészíteni. Követelmény, hogy az ültető ágy 5 cm-nél nagyobb
átmérő jű rögöket ne tartalmazzon, a 2-5 cm átmérő jű frakciók aránya is 5 % alatt legyen.
Ültetés
A sikeres burgonyatermesztés elengedhetetlen feltétele az egészséges, jó minő ségű ,
nagy biológiai értékű vető gumó. A burgonya ültetését akkor lehet elkezdeni, ha a talaj
hő mérséklete a 10-12 cm-es mélységben eléri a 7-8
o
C-ot. A burgonyát olyan mélyre szabad
ültetni, hogy a gumó felső része éppen az eredeti talajfelszín alatt helyezkedjen el. Olyan
talajokon, ahol nagyobb a kiszáradás veszélye, 2-3 cm-rel mélyebbre lehet ültetni a
burgonyát, hogy elegendő nedvesség legyen a csirázáshoz. Az ültető ágy tömör alsó része és a
burgonyagumó között maradni kell legalább 1-2 cm lazább talajrétegnek. A burgonya
sortávolsága 75 cm. Egy hektár területre a kiültetendő gumószám áruburgonya termesztés
esetén 50-55 ezer/ha, ez kb. 2,5-3,0 t/ha vető gumó mennyiséget jelent.
A burgonya ültetése a régebbi hagyományos kapa utáni kézi, ill. eke utáni vagy
barázdás ültetés után nagyüzemben gépi ültető gépekkel történik.
Az automata ültető gépnél egy végtelenített gumiszakaszra két kanálsor van
felszerelve, a szalag belemerül a gumótartályba, minden kanálba egy-egy gumó kerül.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
210
Ismertebb automata ültető gépek: Grimme, Hassia, Cruse, Cramer, EHO, Kverneland és Solve.
Magyarországon ezek a kanalas ültető gépek terjedtek el.
A félautomata ültető gép az elő csíráztatott burgonya ültetésére alkalmas, az
elő hajtatásra használt rekeszekbő l egy forgó ültető tárcsára helyezik kézzel a gumókat,
kézierő szükséglete ennek megfelelő en magas.
A teljesen automata ültető gép szintén elő csíráztatott burgonya ültetésére alkalmas,
vízszintes elrendezésű elválasztó szalagággyal rendelkezik. Munkavégzésükkor a
burgonyacsírák nem sérülnek, viszont igen drágák. Ismertebb géptípusok: Vicon-Kingplanter
és Structural.
20. táblázat Az áruburgonya ültetési útmutatója
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Ültetési idő :
Sortávolság (cm):
Tő távolság (cm):
Ültetési mélység (cm):
Tő szám (ezer/ha):
Gumómennyiség (t/ha)
III. 25-IV. 20.
75
25-26
3-4
50-55
2,5-3,0
Talaj hő mérséklete érje el a 10-12 cm-es
mélységben a 7-8
o
C-ot
Bakhátkészítés
A burgonyát bakhátasan termesztjük, a gumóknak pontosan a bakhát középvonalában
kell elhelyezkedniük, különben nem tudjuk elkerülni a késő bbi taposási károkból, a bakhát
kopásából eredő gumósérüléseket, a felszínre kerülés miatti gumózöldüléseket. Gépi ültetés
esetén a takarótárcsák forgatásával készítjük el rögtön az ültetés után az első dleges (primer)
bakhátat, ez kb. 5 cm magasságban takarja el a burgonyagumót.
A másodlagos (szekunder) bakhát kialakítására akkor kerül sor, amikor a burgonya
hajtása néhány cm-re megközelítette a bakhát tetejét, nem szabad megvárni, hogy a hajtások a
felszínre kerüljenek. A bakhátnak olyan méretű nek és alakúnak kell lennie, hogy a gumók
zavartalanul fejlő dhessenek. Az újonnan képző dött gumók nem kerülhetnek ki a bakhátból
(különben megzöldülnek és fogyasztásra alkalmatlanná válnak). A túl korai bakhát-kialakítás
késleltetheti a talaj felmelegedését, így a kelés lassul, fő leg homoktalajon megnövekszik a
rizoktóniás fertő zés fellépésének esélye.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
211
A bakhátak készítése töltögető kapás töltögető vel, profillemezes mechanikus és
talajmarós profillemezes töltögető gépekkel végezhető .
Töltögetés
A burgonyatermesztés során nagyon fontos munkamű velet a töltögetés, ez elő segíti a
gumókötést, valamint megakadályozza, hogy a burgonya szára túlzott mértékben elterüljön.
Gyomírtó hatása sem elhanyagolandó, a két- háromszori töltögetéssel a vegyszeres
növényvédelem költségeit és a környezetterhelést is csökkenthetjük. A burgonya töltögetését
a növény 10-15 cm-es szármagasságánál célszerű elkezdeni, az utolsó töltögetést a bimbózás
idejéig be kell fejezni – amíg a gépek a növénysorok között zavartalanul végezhetik
munkájukat - a növények zavartalan fejlő dése és a gumóképző dés miatt.
Növényvédelme
A burgonya betegségei
A burgonya élettani betegségei
Gumózöldülés akkor fordul elő , ha a fejlő dő burgonyagumó napfénnyel érintkezik,
így abban klorofill képző dik. Ezeket a gumókat étkezésre és takarmányozásra alkaloid
tartalmuk miatt nem szabad felhasználni.
A burgonya vírusbetegségei
Burgonya levélsodródás (Potato leaf roll virus)
A burgonya egyik legsúlyosabb vírusbetegsége. A betegség következtében akár 80%-
os termésveszteséggel is lehet számolni.
A betegség tünetei: A levelek kanalasodása (sodródása), törékennyé válása, klorotikus
elszínező dése. A levelek sodródása a növény felső részén kezdő dik.
Védekezési lehető ségek: Egészséges, vírusmentes vető burgonya használata. A fajták között
vannak a kórokozóval szemben kevésbé fogékonyak is. A levéltetvek irtása fontos feladat.
Burgonya vonalas betegség (Potato Y virus)
A burgonya legfontosabb és a legsúlyosabb károkat elő idéző vírusos betegsége,
minden burgonyatermesztő országban kárt okoz.
A betegség tünetei: Mozaikfoltosodás és apró, tintafolthoz hasonló foltok megjelenése a
levélen. A fonáki részen az erek elhalnak.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
212
Védekezési lehető ségek: Megegyezik a levélsodródás vírusnál tárgyaltakkal.
Burgonyán a vírusok közül jelentő s károkat okozhatnak még a burgonya X-mozaik,
szártarkulás, M-, S- és Aukuba mozaik vírusok.
A burgonya baktériumos betegségei
Baktériumos szártő - és nedves gumórothadás (Erwinia carotovora ssp. atroseptica, E.
carotovora ssp. carotovora)
A kórokozó a világ burgonyatermesztő területein mindenütt elterjedt. A
tünetegyüttesbő l első sorban a nedves gumórothadásnak van nagyobb jelentő sége hazánkban.
A betegség tünetei: A gumók nedves rothadása jellegzetes, az egész gumó nedvesen rothadó
kásás péppé alakul át, melyet sokszor a burgonyagumó héja tart össze. A rothadó gumóknak
dohos szaga van.
Védekezési lehető ségek: Kerülni kell a mélyfekvésű , nedves táblákat. A fajták között a
fogékonyságban jelentő s különbségek vannak. Fontos az egészséges vető gumó ültetése, ill.
betakarításkor a vető gumó mechanikai sérüléseinek megakadályozása. Amennyiben rothadás
lép fel a tárolóban, abban az esetben a fertő zött gócokat minél hamarabb fel kell számolni és a
burgonyát át kell válogatni.
Sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies)
Hazánkban is nagy jelentő séggel bíró kórokozó, szinte minden évben jelen van
burgonyatermő területeinken.
A betegség tünetei: A burgonyagumókon a paraszemölcsökbő l kiinduló barna foltok láthatók,
melyek a gumó növekedésével együtt nő nek, majd barnán elhaló varas foltok képző dnek.
Védekezési lehető ségek: Léteznek kevésbé fogékony fajták, így fertő zött talajokon ezek
termesztése célszerű . Fontos az egészséges vető gumók ültetése. A kórokozó fejlő désére a talaj
nedvességtartalma nagy hatást gyakorol, a könnyen kiszáradó talajokat kedveli, éppen ezért a
gumókötés idején végzett öntözés jótékony hatású.
Burgonya baktériumos hervadása és barna rothadása (Ralstonia solenacearum)
Hazánkban az utóbbi években jelent meg, az egész világon elterjedt betegség. Sok
gazdanövénye van, karantén kórokozó.
A betegség tünetei: A hajtásvégi levelek meleg délutánokon hervadnak, azonban eleinte ez
éjszaka helyreáll. A szártövön hosszú, barna elszínező dések jelennek meg, a levelek bronzos
árnyalatot vesznek fel. Amennyiben a fertő zött szárrészt kettévágva vízbe tesszük, jól látható
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
213
a baktérium tejszerű nyálkakiáramlása. A fertő zött gumót kettévágva, keresztmetszetében
drapp barna gyű rű látható, ahonnan nyomásra baktériumnyálka jelenik meg. A gyű rű
folyamatosan vastagodik, a gumó elrothad.
Védekezési lehető ségek: Vegyszeres védekezési lehető ség nincs, fontos az egészséges
vető gumó használata és a fertő zött területek kerülése.
A burgonya gombabetegségei
Burgonyavész (Phytophthora infestans)
A burgonya legsúlyosabb gombabetegsége. Az 1845-ös írországi éhínség okozója. A
burgonya növényvédelmének egyik alapja az ellene való védekezés. Csapadékos évjáratokban
védekezés nélkül az állomány teljes pusztulását okozhatja.
A betegség tünetei: A levelek csúcsától kiindulva vizenyő s, sárgásbarna foltok jelennek meg,
melyek gyorsan növekednek és beszáradnak. A barna és sárga részek határán a levélfonákon
fehér színű penészbevonat jelenik meg magas légköri páratartalomnál. Súlyos esetben a
lombvesztés teljes lehet. A kórokozó a gumót is fertő zi, azon szürke, besüppedt késő bb
ráncosodó foltok jelennek meg, a fertő zött folt alatt a gumóhús rozsdabarnára színező dik.
Védekezési lehető ségek: Az agrotechnikai védekezési módok közül fontos a nitrogéntúlsúly
kerülése, a megfelelő tő szám beállítása és az egészséges vető gumók ültetése. A vegyi
védekezésre kontakt és felszívódó hatású gombaölő szereket lehet alkalmazni, az idő járási
viszonyok alapján végzett elő rejelzésre alapozva.
Burgonyahimlő (Rhizoctonia solani)
Általánosan elterjedt talajlakó gomba, hazánkban szinte minden évben változó
mértékben károsít.
A betegség tünetei: A kelő félben lévő burgonya hajtásának csúcsi része elhal, így ki sem kel.
Késő bbi fertő zésnél a tövek csak egy hajtást hajtanak, vagy sok, de fejletlen
(gyertyatartószerű ) hajtást növesztenek. A burgonya szárának alsó harmadában meleg,
csapadékos idő szakban szürkésfehér penészbevonat jelenik meg, késő bb a szár elkorhad
(„fehérharisnyásság”). A gumón jellegzetes, himlő szerű foltokat okoz, melyek csak
kaparással távolíthatók el a gumó felszínérő l.
Védekezési lehető ségek: Törekedni kell a kártétel megelő zésére, ezért fontos az egészséges
vető gumó ültetése, valamint az elő hajtatás, ugyanis a kórokozó a zöld hajtásokat már nem
támadja meg. Sekélyebb ültetéssel magasabb talajhő mérsékletet tudunk biztosítani, így a
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
214
kelés is gyorsabb, ezáltal a fertő ző dés esélye csökken. A burgonyagumó csávázása szintén
védelmet nyújt a csírázáskori fertő zés ellen.
Fuzáriumos tő hervadás és gumórothadás (Fusarium solani)
A világon mindenütt ismert kórokozó, a burgonya betegségei közül az egyik
legsúlyosabb, aminek első sorban a gumórothadás az oka.
A betegség tünetei: Virágzás után a burgonya alsó levelei sárgulni kezdenek, majd a növény
gyorsan elhal. A gumók felületén sérülések, vagy a köldök helyén besüppedő barna ráncos
foltok jelennek meg. A fertő zött rész alatt a gumó húsa szürkésbarna lesz, késő bb a fertő zött
felületen nedves körülmények között rózsaszín penészkiverő dés jelenik meg, mely
körkörösen zonált.
Védekezési lehető ségek: A hervadásos tünetek ellen csak a megelő zésre törekedhetünk. Ezek
közé tartozik a megfelelő vetésváltás, a fertő zött növényi maradványok megsemmisítése, az
öntözés, és az egészséges vető gumó ültetése. A gumórothadás elleni védelem megegyezik a
baktériumos szártő - és nedves gumórothadásnál tárgyaltakkal.
Verticilliumos hervadás (Verticillium albo-atrum)
Kozmopolita gombafaj. Az általa okozott kár mértéke évjáratonként változó.
A betegség tünetei: Virágzástól kezdő dő en a növény eleinte hervad, késő bb gyorsan,
sokkszerű en elpusztul. A pusztulás nem terjed ki az egész növényre, csak annak egy része
hervad el, a levelek gyakran vörösesbarna szín kíséretében száradnak el.
Védekezési lehető ségek: Egészséges vető gumó ültetése, a megfelelő tápanyagellátás és a
vetésváltás. A kórokozó ellen vegyszeres védekezési lehető ség nem áll rendelkezésre.
Alternáriás szárazfoltosság (Alternaria solani)
A világon mindenütt ismert, de hazánkban nagy károkat nem okoz.
A betegség tünetei: A leveleken eleinte éles határú barna foltok jelennek meg, majd ezek
gyű rű s foltossággá alakulnak. A gumókat is megfertő zheti, ezeken éles határvonalú fekete
rothadást okoz.
Védekezési lehető ségek: Törekedni kell a burgonya jó kondíciójának megő rzésére. A
vetésváltás betartása mellett fontos a fertő zött szármaradványok megsemmisítése, fungicides
állománykezelés a kórokozó ellen megfelelő védettséget ad.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
215
A burgonya kártevő i
A talajlakó kártevő k (pajorok, drótférgek) a nedves gumót elő szeretettel károsítják,
rajtuk odvas rágások láthatók. Rágásuk nyomán gyakran rothadás indul meg.
Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis)
Hű vösebb klímájú országokban a burgonya egyik legveszedelmesebb kártevő je,
fő ként korai fajták esetében.
Károsítás: A növény gyökérébe behatoló lárvák, majd a kifejlett egyedek táplálkozása miatt a
gyökér fokozatosan elhal. A fertő zött növények mellékgyökereket növesztenek,
szakállasodnak. A burgonya a növekedésben visszamarad, kevés gumót fejleszt.
Védekezési lehető ségek: Fertő zött területen 5 évig nem szabad burgonyát és azzal rokon
növényt termeszteni. A fajták fonálféreg-ellenállósága hazánkban alapvető követelmény.
Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)
Mexikóból származik, innen került az USA-ba, Colorado államban károsította elő ször
a termesztett burgonyát. Egész Európában elterjedt, hazánkban nagy károkat okoz. Az 50-es
években állami védekezést indokolt a megjelenése, de a sikertelenség miatt a késő bbiekben
csak rendszeres védekezéssel lehetett és lehet ma is hazánkban a burgonyát termeszteni.
Károsítás: A tojásból kikelt fiatal lárvák kezdetben a fonáki részen hámozgatnak, majd
lyukakat rágnak. A fejlettebb lárva már szabálytalan alakú karéjokat rág, az imágók rágása is
hasonló a kifejlett lárvákéhoz, a burgonyát tarra is rághatja.
Védekezési lehető ségek: Kizárólag a vegyszeres védekezésre hagyatkozhatunk, bár vannak
nemesítési törekvések a burgonyabogár ellenállóságra. Az első kezelés idejét a tömeges
lárvakelés idő szakára kell idő zíteni, késő bb az imágók ellen kell védekezni.
Zöld ő szibarack-levéltetű (Myzus persicae)
A szívogatás által okozott közvetlen kártétel mellett vírusvektor mivolta is veszélyessé
teszi. Soktápnövényű , több mint 400 növényfajon megél.
Kárképe: A megtámadott levelek fonákuk felé hajlanak, sárgulnak. A kártevő jelenlétére utal
a mézharmat megjelenése.
Védekezési lehető ségek: A levéltetvek rajzása sárgatállal jól nyomon követhető , a védekezés
csak elő rejelzésre alapozva mű ködik jól. Felszívódó inszekticidekkel védekezhetünk.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
216
A burgonya gyomnövényei
A burgonya gyomfajösszetétele eltér a többi kultúráétól. Az április végén kialakított
végleges bakhátak az addig kikelt gyomokat elpusztítják, így gyakorlatilag csak a
melegigényes csoportba tartozó fajok és az évelő tarackosok jöhetnek számításba. A burgonya
gyomnövényzetére a melegigényes egynyári gyomok jellemző ek, mint pl. a disznóparéjfélék
(Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli),
és a muharfélék (Setaria spp.). Az évelő k közül ki kell emelni a mezei aszatot (Cirsium
arvense) és az apró szulákot (Convolvulus arvensis). A lazább talajokon az utóbbi idő ben
rohamosan terjed a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), amelynek kemény szára a gépi
betakarítást nagymértékben megnehezítheti. Az ugyancsak általánosan elterjedt tarackbúza
(Elymus repens) az elhanyagoltabb, rossz kultúrállapotú táblákon található meg nagyobb
mértékben. A gyomok megnehezítik a burgonya betakarítását is, mert arra az idő szakra
elérhetik az 1-1,5 méteres magasságot is.
Betakarítása
A burgonya akkor érett, ha levélzete és szára elszáradt, a gumóról dörzsöléssel
nem távolítható el a héj. Néhány burgonyafajta esetében csak a levelek száradnak el, a szára
zöld marad, de ez könnyen kihúzható a talajból, a gumók a sztólókról leválaszthatóak. A
hazai téli tárolásra termesztett burgonyafajták szeptemberben (augusztus eleje – október
közepe) érnek meg. A betakarítást száraz idő ben kell végezni, a sáros, földes burgonya
amellett, hogy nehezebben szállítható, értékcsökkenést is jelent. A burgonya veszteségmentes
betakarítása gyommentes terület, sekély ültetési mélység és szártalanítás esetén végezhető .
Szártalanítás: A burgonya szártalanítását a betakarítás megkönnyítése mellett az is
indokolja, hogy a levélen keresztül a vírusok is lejutnak a gumóba, a fitoftórával fertő zött
lombozatról a talajba bemosott gombaspórák a gumókat is megfertő zheti. A gumók
fertő zésének megakadályozására az egyik legjobb módszer a megfelelő idő ben és módon
elvégzett szártalanítás. A szártalanítás ideje 2-3 héttel a betakarítás elő tt van, ilyenkor még
marad elegendő idő a gumók héjának parásodására, betakarításkor kevesebb lesz a
gumósérülés.
Mechanikai szárzúzás: szárzúzó géppel történik.
Mechanikai-kémiai lombtalanítás: a szárzúzóra szerelt permetező vel oldható meg a
vegyszeres lombtalanítószer kijuttatása.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
217
Kémiai lombtalanítás: a lombozat gyors elpusztítása kémiai lombtalanító
anyagokkal.
Levélperzselés: A perzseléssel történő lombtalanítás önállóan is és mechanikai
szártalanítással kombinálva is alkalmazható.
A betakarítást úgy kell elvégezni, hogy a gumók sérülés-, rög-, kő - és szármaradvány-
mentesen az anyagumó és beteg gumók nélkül kerüljenek a tárolóba. Lényeges, hogy a
betakarítás minél kevesebb veszteséggel történjen. A laza szerkezetű talajt a betakarítógép
könnyebben átrostálja, mint a rögös, kötött, köves talajt. Az idő ben elvégzett sikeres
szártalanítás esetén a betakarítás idejére a gumók beérnek, a sztólókról könnyen leválnak.
Áruburgonya esetén a gumósérülések csökkentése érdekében a betakarításkori
talajhő mérséklet 8
o
C legyen. A gumiabroncsok szélessége ne haladja meg a 25 cm-t, ekkor
a kerekek nem roncsolják és nem nyomják ki a bakhátból a gumókat. A betakarítógépekrő l a
pótkocsikra történő ürítéskor a gumók esési magassága ne haladja meg a 30-40 cm-t, elő nyös
esésgátlók beiktatása. A betakarítógép beállításakor arra kell figyelni, hogy a gép után minél
kevesebb gumó maradjon a talajban. A megázott burgonyatételeket külön kell tárolni a
fokozott megbetegedés miatt. A burgonya betakarítása régebben két- és háromsoros vontatott,
ma inkább két- (Grimme) és négysoros (Barth Gigant), illetve (Hassia) burgonya betakarító
gépekkel történik.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
218
17. Lucerna (Medicago sativa L.)
17.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A lucerna nagy fehérjetartalmú, pillangós virágú takarmánynövény. A mérsékelt égöv
országaiban termesztik, legnagyobb a termő területe Európában és Észak-Amerikában.
A takarmánylucerna ő shazája a közel-keleti géncentrumban van, innen terjedt el
Európába. (Az amerikai földrészen a lucerna megnevezésére használt alfalfa szó is arab
eredetű , jelentése: a legjobb takarmány.) Hazánkban a XVIII. század végén honosította meg a
Tessedik Sámuel.
A tarkavirágú lucerna a Medicago falcata L. és a Medicago sativa L. spontán
keresztező désébő l jött létre. Igénytelenebb, jobb a fagy- és télállóképessége. A gyenge
adottságú termő területeken (homoktalajok) van jelentő sége.
A sárkerep lucerna (sarlós-, vagy svédlucerna) szárazságtű rő , igénytelen növény.
Termesztésének hazánkban nincs jelentő sége, vadon is elő fordul száraz gyepekben.
Magyarországon a lucerna néhány évtized alatt elterjedt. Egy évszázad során a
természetes szelekció révén a legjelentő sebb termesztési tájkörzetben, a Tiszántúlon az ott
uralkodó szélső séges ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó, jó fagy- és télállóságú,
szárazságtű rő tájfajták jöttek létre. A múlt század végétő l vető magja is keresett exportcikk
lett. A lucerna termesztése teljesen gépesített, öntözéses és öntözés nélküli gazdálkodásba is
jól beilleszthető .
A lucernatermesztés jelentő sége leginkább a
- takarmányozásban,
- elő vetemény-értékében és talajvédő hatásában,
- valamint a vető magtermesztésben nyilvánul meg.
A lucerna az egyik legértékesebb szálastakarmány. Magas emészthető nyersrost-
tartalma miatt különösen az összetett gyomrú állatfajok (szarvasmarha, juh)
takarmányozásában játszik meghatározó szerepet.
Területegységre számítva a szálas takarmányok közül a legtöbb emészthető
nyersfehérje a lucernával érhető el, melynek biológiai értéke is kimagasló. Emellett magas a
karotin- és ásványianyag-tartalma. Különböző formában (zöldtakarmány, széna, szilázs,
szenázs) hasznosítható.
Elő vetemény-értéke kiváló, a gyökérzetén szimbiózisban élő Rhizobium
baktériumok segítségével légköri nitrogént fixál, amelynek mennyisége 100-200 kg-ot is
elérhet feltöréskor hektáronként. Mindemellett mélyre hatoló, kiterjedt gyökérrendszere
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
219
jelentő s szervesanyag-tömeget hagy vissza a talajban, javítja annak fizikai struktúráját,
drénező hatást fejt ki. Az eróziónak kitett területeken jelentő s talajvédő hatású.
Magyarország a lucernamag-termesztés északi határán helyezkedik el. Európában
Franciaország, Olaszország, Bulgária és Horvátország mellett Magyarország ökológiai
adottságai is kedvező ek a jó minő ségű lucernamag-termesztés számára.
A lucerna vető mag elő állítása nem igényel kiváló minő ségű termő földet, közepes-
gyenge tápanyagszolgáltató képességű talajokon is sikeres lehet. Az ország keleti és délkeleti
termesztési régióiban 200-250 kg/ha magtermés érhető el.
17.2. Rendszertana és alaktana
Rendszertana
A lucerna kétszikű növény, a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirágúak
(Fabaceae) családjába tartozik.
A Medicago nemzetségbe tartozó fontosabb lucernafajok:
- Medicago sativa L.: közönséges, kék- vagy takarmánylucerna
- Medicago falcata L. x Medicago sativa L. (M. x varia Martyn): tarkavirágú
lucerna)
- Medicago falcata L.: sárkerep lucerna
- Medicago lupulina L.: komlós lucerna
A legjelentő sebb a közönséges kék- vagy takarmánylucerna és a tarkavirágú lucerna.
Alaktana
A lucerna évelő növény, a telepítést követő en négy-öt évig tartható fenn
gazdaságosan. Tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. A második és harmadik évben
adja a legtöbb termést, a következő években fokozatosan ritkul, és csökken a termése.
Gyökérzete orsó alakú, mélyre (2-4 m) hatoló fő gyökérrendszer. Ennek
tulajdonítható első sorban a szárazságtű rő képessége. Az arra alkalmas talajtípusokon a
talajvízbő l is fedezni képes a vízszükségletét Az oldalgyökerek többsége a talajfelszín
közelében helyezkedik el. A tarkavirágú lucerna fő gyökere nem hatol ilyen mélyre, de dúsabb
oldalelágazást fejleszt.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
220
A gyökérgümő k már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minő ségétő l
függő en ritkábban vagy sű rű bben helyezkednek el. A savanyú pH-jú talajokon gyengül a
gümő képző dés, 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizobium baktériumok.
A növény áttelelését és újrasarjadását, valamint bokrosodását a gyökértörzs vagy
rizóma (rövid szártagú föld alatti szár) teszi lehető vé. Ez a szerv tápanyag raktározásra
alkalmas, alleveleinek hónaljából törnek elő a föld feletti hajtások. Az idő sebb lucernatövek
erő teljes, elágazó rizómarendszert fejlesztenek. A rizóma csak akkor képes zavartalanul
ellátni élettani feladatát, ha elegendő tartalék tápanyagot tud felhalmozni.
A kék- és tarkavirágú lucerna hajtásrendszerének tengelye a gyökértörzsbő l fejlő dő ,
alapjánál többnyire elágazó dudvaszár. A hajtásrendszer ezért bokros jellegű . Egy növény 6-
10 eltérő magasságú hajtást nevel. A lucerna szár felülete általában kopasz, belül üreges, 40-
100 cm magas.
A lucernafajok lomblevele tenyeresen összetett hármas levél, amelynek levélkéi
általában lándzsa alakúak. A hármas levél középső levélkéje hosszabb nyélen ül, így lehet
megkülönböztetni könnyen a herefélék (trifolium) levelétő l. A levél a hajtásrendszer
fehérjében leggazdagabb része, ezért betakarításkor a levélveszteség csökkentésére kell
törekedni.
A levél és a szár aránya (a száraz levélzet tömege és az egész hajtásrendszer
szárazanyagának tömege közti arány) a fajta értékmérő tulajdonsága, a levélzet átlagos aránya
kb. 40-50%. Ezt befolyásolja még a termesztés módja, a talaj minő sége és az idő járási
körülmények. Az első növedék szár-levél aránya kedvező bb, mint a többi növedéké.
A lucerna
virágai tömött
fürtvirágzatot
alkotnak, amelyben a
virágok száma 8-25, a
párta színe a
kékvirágú fajtáknál a
halványkéktő l sötét
ibolyaszínig terjedhet.
A tarkavirágú fajták
virágszíne rendszerint
különböző kék illetve sárgásfehér árnyalatú lehet, a szín virágon belül is változhat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
221
A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetű ek. A porzók kétfalkásan helyezkednek
el: kilenc porzószál cső vé nő tt össze, ebben helyezkedik el a termő .
A beporzásban első dleges szerepe van a méhalkatú rovarok tevékenységének. A
mézelő méhek kevésbé alkalmasak a megtermékenyítésre, ezt a nagyobb testű poszméh és a
szabóméh végzi eredményesen. Virágzáskor kedvező a száraz, meleg, napsütéses idő járás,
mert a beporzó rovarok mozgása aktívabb, és az ivaroszlop felnyílása is könnyebb.
A lucerna biológiai értelemben vett termése csigaszerű en csavarodott többmagvú
hüvely, amely éretten sötétbarna, benne 2-8 vesealakú sárgás, vagy vörösbarna mag van.
Ezermagtömege 1,6-2,7 g.
17.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A lucerna hazánkban mindenütt termeszthető . Termő képességét azonban
meghatározzák a termő hely ökológiai körülményei.
A lucerna szárazságtű rő , sekélyebb termő rétegű talajokon azonban a szárazság
hatására foltokban kipusztulhat. Vízigénye a gabonafélékét jóval meghaladja, 600-700 mm, a
2., 3. éves lucerna vízigénye magasabb, és a növedékek vízigénye között eltérés van, a 2. 3.
növedék nagyobb vízigényű .
Transzspirációs együtthatója 600-700 l/kg, ami kedvező tlenebb vízhasznosítást
jelent. A statikai vízigény 70-75%. A magas talajvizet nem bírja, levegő tlen talajállapot
hatására a rizóbiumok tevékenysége csökken, az állomány kiritkul.
A lucerna télállóképessége függ az ökotípustól és az agrotechnika által is
befolyásolható. A kaszálások ideje hatással van a télállóságra: a teljes virágzásban kaszált
növedék, bár gyengébb minő ségű szénát ad, elő segíti a rizóma tápanyagokkal történő
feltöltő dését. Hazai lucernafajtáink a hótakaró nélküli -20 °C hideget is elviselik.
A magterméshez a virágzás idő szakában száraz, meleg és napfényes idő járást
igényel. Ezért az Alföld déli részének éghajlata kedvező a lucernamag termesztésére.
Talajigény
A lucerna igényes a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaira. A kékvirágú lucerna a mély
termő rétegű , jó víz- és tápanyaggazdálkodású talajokat igényel. Kedveli a közömbös vagy
gyengén lúgos (6,2-7,8) kémhatású, középkötött, meszes altalajú mező ségi talajokat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
222
A talaj mésztartalma különösen fontos a lucerna számára, mivel a közömbös pH
elő segítése mellett elő nyös hatással van a talaj fizikai szerkezetére is, ami a rizóbium
baktériumok zavartalan fejlő déséhez szükséges.
A lucerna vízellátása szempontjából kedvező , ha a talajvíz 3-5 m mélyen található,
azonban a vízszint szélső séges ingadozása, a pangóvizek a rossz vízvezető képességű
talajokon a növény kipusztulásához vezethetnek.
A lucerna termesztésére alkalmas talajok: csernozjom (mező ségi) talajok, kevésbé
kötött réti talajok, közömbös pH-jú barna erdő talajok, jobb termő képességű vályogos
homoktalajok, valamint javított szikesek.
A termő hely minő sége meghatározó szerepet játszik a termésmennyiség alakulásában.
Középkötött mező ségi talajon a szénatermés életteljesítményben számolva 20-40 t/ha, ami 6-
12 t/ha éves hozamot jelent. Ugyanakkor sekély termő rétegű talajokon ennek csak kb. a
felével, 10-18 t/ha életteljesítménnyel és 3-6 t/ha éves hozammal számolhatunk.
17.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
Az elő vetemény megválasztásánál figyelembe kell vennünk az évelő kultúra speciális
igényeit, valamint a telepítés idejét, az utóvetemény megválasztásakor a lucerna kedvező
elő vetemény-értékét, valamint azt, hogy a lucerna nagy vízfogyasztású növény.
A tavaszi telepítésnél nem első dleges szempont az elő vetemény lekerülési ideje, a nyár
végén vetett lucerna elő veteményének megválasztása azonban nagyobb körültekintést igényel.
Csak korán lekerülő elő vetemények után biztosítható a megfelelő talajelő készítés, pl. a
periodikus mélymű velés. Legjobb elő veteményei a kalászos növények, jónak számítanak
még az ő szi és tavaszi keveréktakarmányok, a repce, korai burgonya stb. A korán
lekerülő elő vetemények után tavaszi telepítés esetén is kedvező bbek a feltételek jó minő ségű
magágy kialakításához.
Önmaga után annyi ideig nem célszerű vetni, ameddig a területen volt. Rossz
elő veteményei a pillangósvirágú növények.
A lucerna kedvező elő vetemény-hatása a feltörést követő en több évig is tapasztalható.
A második kaszálás után feltört lucerna jó elő veteménye az ő szi búzának.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
223
Tápanyagellátás
A lucerna tápanyagigényes növény.
A lucerna fajlagos tápanyagigénye
(100 kg lucernaszéna képzéséhez a talajból
felvett mennyiség)
A hektáronként kijuttatandó mű trágya
mennyisége átlagosan
Nitrogén: 2,7 kg/100 kg
P
2
O
5
: 7,0 kg/100 kg
K
2
O: 1,5 kg/100 kg
CaO: 1,5 kg/100 kg
40-60 kg/ha
35-40 kg/ha
75-100 kg/ha
A trágyaadagokat a talajvizsgálati adatok, a tervezett termés nagysága, a talajból
egységnyi terméssel kivont tápanyagok mennyisége és a nitrogéngyű jtő baktériumok
tevékenysége figyelembevételével állapítjuk meg.
A trágyaadagok meghatározásánál a lucerna teljes élettartamára tervezett terméssel
kivont tápanyagok mennyiségét vesszük figyelembe. Ezt a mennyiséget azonban csak
középkötött, mély termő rétegű , az átlagosnál jobb tápanyagellátottságú talajokon kaphatja
meg egyszerre a telepítés elő tt. Ha öntözzük a lucernát, akkor is a megosztott trágyázással ad
nagyobb termést.
A lucerna N-igényét csak a kezdeti fejlő dés során kell kielégíteni mű trágyázással.
Ekkor még a gyökerén késő bb szimbiózisban élő baktériumok felszaporodási folyamata és a
gümő képző dés zajlik, ami kezdeti „N-éhséget” vált ki. A kezdeti fejlő dés elő segítéséhez
igényli ennek a makroelemnek a pótlását is a telepítés elő tt. Savanyú talajokon hatásos a
termő lucerna N-fejtrágyázása is, kora tavasszal illetve kaszálások után megosztva. Ugyanígy
történhet az öntözött lucerna N-trágyázása.
A szükséges foszfort és káliumot több évre elő re alaptrágyázás formájában
juttatjuk ki.
A foszfor hasznosulása a mészben szegény talajokon a legnagyobb mértékű . A
szárazanyag-gyarapodáshoz, a fehérje-beépüléshez, és a megfelelő gyökértömeg
kialakulásához is nélkülözhetetlen. A kálium a sarjadzás gyorsaságát, a levélterület
növekedését, a szénhidrátok transzportját segíti elő , ugyanakkor a sztómák mű ködését is
szabályozza.
Gyenge foszforellátottságú talajokon foszfor fejtrágyázás is végezhető kora tavasszal.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
224
A magas káliumigény ellenére sem ajánlatos alaptrágyaként 200 kg/ha fölötti
hatóanyagmennyiséget kijuttatni. Az első és második termő év végén zárófejtrágyázás
végezhető az e fölötti hatóanyagmennyiség kijuttatására.
A lucerna igényes a mészellátottságra, fajlagos igénye 3,5 kg/100 kg termés. A
mésztrágyázás talajvizsgálat alapján történhet, 7 pH alatti talajoknál a javító meszezés
mindenképpen szükséges. Nyár végi telepítéskor az elő vetemény alá, vagy ő szi telepítéskor az
alapozó trágyázással együtt 3-6 t/ha CaCO
3
kijuttatása javasolt. A talajszerkezet javítására 1-
1,5 t/ha sekélyen bedolgozott mészkő por megfelelő .
Talajelő készítés
A lucerna mélyen mű velt talajt, a telepítéshez pedig aprómorzsás, ülepedett
magágyat igényel, amely alkalmas az aprómag sekély, egyenletes mélységű elvetésére.
A talajelő készítés során figyelembe kell venni, hogy álló kultúra lévén, a munkamű veletek
hatásának több évre kell kihatnia (pl. talajlazítás). Az egyes mű veletek megtervezését a talaj
típusa, kultúrállapota, és az elő vetemény sajátosságai szerint végezzük. A telepítés ideje is
döntő módon meghatározhatja a talajelő készítés lépéseit.
A lucerna igényes a talajmű velés mélységére, az altalajlazítást igényli és meghálálja.
Nyár végi telepítés talajelő készítése kalászosok után
+ Tarlóhántás + zárás: korai elő vetemények, kalászosok után következhet a betakarítás
után minél rövidebb idő n belül, sekélyen (10-12 cm) járatott tárcsával. Fogassal és
gyű rű shengerrel munkáljuk el és zárjuk le. Célja a vízmegő rzés és a talaj beéredésének
elő segítése, valamint a gyom és árvakelés irtása.
+ Alapozó talajmű velés: nyári szántás, mely elő tt az alapmű trágyákat ki kell juttatni.
Akkor végezzük, amikor a tarlóhántás vagy a hántott tarló ápolása után a talaj beéredése
folyamatban van vagy kigyomosodott a talaj.
Ennek elmunkálása majd zárása ekéhez kapcsolt hengerrel vagy gyű rű s mélytömörítő
illetve rögtörő hengerrel a talaj kiszáradásának csökkentése érdekében is szükséges.
Kötöttebb talajokon a tarlóhántást követő en fokozatos mélyítéssel 2-3 menetben
nehéztárcsával legalább 20 cm-es mélységig mű veljük meg a talajt, majd gyű rű s hengerrel
vagy rögtörő hengerrel zárjuk.
+ Magágykészítés: a magágyat a megszántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a
vetés elő tt kell elkészíteni, sekélyen porhanyító és tömörítő eszközök kombinációjával,
lehető ség szerint egy menetben. Eszközei a kombinátor és az ásóborona.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
225
Tavaszi telepítés talajelő készítése kalászosok után
+ Tarlóhántás + zárás
+ Tarlóápolás: tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral a hántott, kizöldült tarlón végezzük,
célja a gyomok és árvakelés gyérítése, a kelő gyomnövények magérlelésének
megakadályozása az alapozó talajmű velésig eltelt idő szakban. A nehéztárcsával történő
fokozatos mélyítés a talaj beéredését megyorsítja. Nyirkosabb talajállapot mellett a forgó-
vagy ásóborona használata kedvező bb. A tarlóápolási munkákat is zárjuk gyű rű shengerrel.
+ Ő szi szántás és annak elmunkálása: a lucerna alá ő szi mélyszántást, vagy altalajlazítást
és ő szi szántást végzünk. A barázdabehúzást követő en talajállapottól függő en rögtörő
hengert vagy fogast járatunk. Csernozjom jellegű talajokon finoman, kötöttebb talajokon
durva elmunkálás végezhető , laza szerkezetű talajokon az elmunkálás elmaradhat.
+ Magágykészítés: a tavaszi magágykészítéskor fokozottan ügyelni kell a felesleges taposás
elkerülésére. Elő ször simítóval elegyengetjük a talajfelszínt, majd sekélyen járatott
kombinátorral magágyat készítünk. A talajfelszín alatt 2-3 cm-re tömörödött, szerkezetes
rétegnek kell lennie a vetéskor, hogy az egyenletes vetésmelységet tartani lehessen.
Tavaszi telepítés talajelő készítése kapásnövények után
+ Szármaradványok bedolgozása a talajba + zárás: középkötött, száraz talajon az
elő vetemény szármaradványait 2-3 tárcsázással a talajba kell dolgozni, majd hengerrel a
talajt le kell zárni.
Ezt követheti a tarló kizöldülése után a mélyítő tárcsázás majd annak zárása.
Késő n lekerülő elő vetemények esetén kötött és középkötött talajon a szármaradványokat
egy vagy két menetben nehéztárcsával fel kell aprítani, majd ezt követő en szántani.
+ Ő szi szántás és annak elmunkálása
+ Magágykészítés
Telepítés
A lucerna telepíthető tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítés a talaj
nedvességtartalma miatt biztonságosabb, a nyár végi a következő évben több termést ad.
Magyarországon döntő en a tavaszi telepítés sikeres, nyár végén csak az ország
dunántúli, csapadékosabb területein biztosított általában a keléshez szükséges csapadék.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
226
A tavaszi telepítés a késő i kitavaszodás, a nyár végi telepítés a magágyelő készítésre
kedvező tlen idő járás miatt elhúzódhat. A nyár végi telepítés során azonban törekedni kell
arra, hogy a tél beállta elő tt kellő en gyökeresedjen az állomány.
21. táblázat A lucerna telepítési útmutatója
Megnevezés Tavaszi Augusztusi
Telepítés ideje
Sortávolság (cm)
Vetésmélység (cm)
Vetéskori csíraszám (db/m
2
)
Elérendő csíraszám (db/ m
2
)
Ezermagtömeg (g)
Vető magmennyiség (kg)
III. 10-IV. 10.
12-15,4
1-2
1200
700-1000
1,6-2,7
15-20
VIII. 10-25.
12-15,4
1-2,5
1300
700-1000
A lucerna telepítés módjai
A lucernát lehet tisztán vagy takarónövénnyel társítva telepíteni. A telepítés módja
nagyban befolyásolja a kaszálások számát és a termésmennyiséget.
+ Tiszta telepítés: ma már leginkább ezt a telepítési módot alkalmazzák az üzemek, mivel a
lucerna biológiai igényeinek ez a telepítési mód felel meg leginkább. A keményhéjúság
miatt elő fordulhat a vontatott kelés, de a tiszta telepítéskor a késő bb kikelő növényeket
nem hátráltatja a konkurens takarónövény. Mind a nyár végi, mind a tavaszi telepítés
során elő nyösebbnek tekinthető . Egyenletesebb és sű rű bb állományt eredményez, mint a
takarónövényes vetés.
A tavaszi telepítést március második, harmadik dekádjában, az augusztusi telepítést
augusztus második, harmadik dekádjában kell elvégezni. A vetés gabona-sortávolságra
történik, 15-20 kg/ha vető magmennyiséggel, ami legalább 10 millió csíraszámot jelent
hektáronként.
A vető magmennyiség megállapításánál figyelembe kell venni a vető mag használati
értékét, ami a lucernamag esetében a keményhéjúság gyakori elő fordulása miatt nagyobb
hangsúlyt kap.
+ Takarónövényes telepítés: alkalmazása csapadékosabb viszonyok között vagy olyan
talajtípusokon fordul elő , ahol a laza talajszerkezet miatt a defláció veszélye fennáll, és
emellett a homokverés a lucernát is károsíthatja. A takarónövény tehát a talajvédelemben
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
227
betöltött szerepe miatt elő nyös lehet, emellett a gyomokat elnyomja, és a termését is
hasznosíthatjuk.
A lucerna takarónövénye lehet a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, vagy
fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó.
Növényvédelme
A lucerna betegségei
A lucerna vírusbetegségei
Lucernamozaik (Alfalfa mosaic virus)
Világszerte ismert betegség. A beteg növény alacsonyabb, törpenövésű , levelei
mozaikosan foltosak és ráncosak. A kórokozó vírusvektor levéltetvek útján terjed. A
védekezési lehető ségek közül fontos a térbeli izoláció azon kultúráktól, melyeket a kórokozó
szintén fertő zi (burgonyafélék, borsó, bab, szója). Korábbi kaszálással a betegség elterjedése
csökkenthető .
A lucerna gombabetegségei
Ibolyaszínű gyökérölő penész (Helicobasidium purpureum)
A kórokozó mindenütt elterjedt faj, fő leg idő södő lucernaállományokban okozhat
nagyobb kárt. Szinte kizárólag csak a mélyfekvésű , vízállásos területeken jelenik meg.
A betegség tünetei: Nyár elején a táblán a lucernanövények kör alakú foltokban sárgulnak,
hervadnak, majd fokozatosan elhalnak. A beteg növények talajból történő kiemelésekor a
karógyökéren ibolyás színű penészbevonat látható. Nedves környezetben a fertő zött növény
nyálkásan rothad, míg szárazabb körülmények között korhad.
Védekezési lehető ségek: Kerülni kell a mélyfekvésű táblák lucernával történő bevetését,
illetve belvíz megjelenésekor törekedni kell a gyors vízelvezetésre.
Lucerna fertő ző hervadása
Az egyik legjelentő sebb hervadást okozó gombafaj a Fusarium oxysporum var.
medicaginis, de hasonló tüneteket okozhat a Verticillium albo-atrum gombafaj is. Az általuk
okozott tő pusztulás mértéke szélső séges esetben elérheti az 50%-ot is, illetve a lucerna idő
elő tti kiritkulásában is nagy szerepet játszanak.
A betegség tünetei: A kelő félben lévő növény hervad, késő bb elszárad, a talajból könnyen
kihúzható. Kifejlett növény esetében szintén hervadás jelentkezik, ami egy tövön belül szárról
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
228
szárra terjed, míg végül az egész növény elpusztul. A beteg növény a talajból könnyen
kihúzható, a karógyökér elkorhad.
Védekezési lehető ségek: A kórokozók polifág talajlakó gombák, így az ellenük való védekezés
nehéz. Lehető ség szerint kerüljük a vetési sorrendben az egyéb pillangósokat.
Lucernalisztharmat (Erysiphe communis f. sp. medicaginis)
A lucerna gyakori kórokozója, kártétele inkább minő ségi, mintsem mennyiségi. Az
általa fertő zött szénát az állatok nem fogyasztják szívesen.
A betegség tünetei: A leveleken piszkosfehér micélium szövedék jelenik meg, ezekben késő bb
apró fekete termő testek, peritéciumok jelennek meg.
Védekezési lehető ségek: A gyakorlatban a kórokozó ellen ritkán történik kémiai
állománykezelés, a tünetek megjelenési idő szakában végzett kaszálás eredményes lehet. A
lucerna lomb- és szárbetegségei ellen végzett állománykezelések kivitelezését az nehezíti,
hogy állati takarmányként történő felhasználása miatt az élelmezés-egészségügyi határidő ket
szigorúan be kell tartani.
Lucerna levélragya (Pseudopeziza medicaginis)
A lucerna egyik legsúlyosabb levélbetegsége. Viszonylag gyakori betegség, az általa
elő idézett levélhullás nagy terméskiesést okozhat.
A betegség tünetei: A leveleken kerek, sötétbarna foltok jelennek meg (109. ábra), a fertő zés
súlyosbodásával a levél elszárad, majd lehull.
Védekezési lehető ségek: Megegyezik a lisztharmatnál tárgyaltakkal, azzal a különbséggel,
hogy a kórokozó a vető maggal is terjed, ezért szisztemikus gombaölő szerrel végzett csávázás
is szükséges.
Lucerna fenésedés (Colletotrichum trifolii)
A lucerna egyik legsúlyosabb betegsége, jelentő ségét növeli, hogy a nagyértékű levél
mellett a szárat is megtámadja.
A betegség tünetei: A levélen illetve a száron hosszúkás, barna szegélyű , világos közepű folt
jelenik meg, mely a növényi szövetbe mélyen belemaródik. A világos folt közepén apró
fekete pontokként megjelennek a gomba termő testjei.
Védekezési lehető ségek: A kórokozó első sorban fertő zött növényi maradványokon marad
fenn, így fontos azok talajba forgatása. Magfogás esetén fertő zött tábláról ne takarítsuk be a
vető magot, illetve ellenkező esetben a vető mag csávázása felszívódó gombaölő szerrel
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
229
elengedhetetlen. A tünetek megjelenésének kezdetén alkalmazhatunk vegyszeres
állománykezelést is, kontakt illetve erő sebb fertő zések esetén szisztemikus fungicidekkel.
Lucernarozsda (Uromyces striatus)
A lucerna gyakori, de kisebb károkat okozó betegsége.
A betegség tünetei: A leveleken és a száron nyár elejétő l jelennek meg a vörös színű
uredotelepek, melyek késő bb fekete színű teleutotelepekké alakulnak át. A fertő zött levelek
összeszáradnak, majd lehullanak.
Védekezési lehető ségek: Korábbi kaszálás, illetve a köztesgazda irtása. A fajták között vannak
a kórokozóval szemben jó rezisztenciális tulajdonságokkal bírók.
Lucerna pszeudopezizás levélfoltosága (Pseudopeziza medicaginis)
Világszerte elterjedt kórokozó, jelentő s lombvesztést okozhat. A leveleken apró, sárga
szegélyű , barna majd barnásfekete közepű foltok jelennek meg. A fertő zött levelek sárgulnak,
majd lehullnak. A levélhullás mindig alulról kezdő dik. A betegség járványos fellépése esetén
a korábbi kaszálás eredményes lehet, súlyosabb esetben kaszálás után, 10-15 cm-es
állományban vegyszeres védekezést kell alkalmazni.
A lucerna kártevő i
Mezei pocok (Microtus arvalis)
Magyarországon mindenütt gyakori, 3-6 évente szaporodik fel oly mértékben, hogy
jelentő s gazdasági kárt okoz.
Károsítás: Folyamatos rágásával sok növényt tönkretesz, első sorban a zöld részeket rágja
meg, ami miatt a növény újrahajt, ezáltal tartalék tápanyagait éli fel. A több évig bolygatatlan
talaj kiváló lehető séget nyújt felszaporodásának.
Védekezési lehető ségek: Álló lucernában a talajmű velési eljárásokkal nem gyéríthető .
Vegyszeres úton a pocokjáratok gázosításával, illetve csalétekkel irthatjuk.
Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici)
Magyarországon mindenütt gyakori kártevő , károsításával minden évben kisebb-
nagyobb mértékben számolni kell.
Károsítás: A lárva a növény fő gyökerét és az oldalgyökereket rágja meg, ennek
következtében a károsított lucerna gyengén fejlő dik, télállósága csökken. Az imágó a levélen
szabálytalan karéjozást végez, ez első sorban kelő lucernánál okozhat nagy problémát.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
230
Védekezési lehető ségek: A pillangós elő veteményt feltétlenül kerülni kell. A kelő lucerna
védelme érdekében szájon át ható inszekticidekkel állománypermetezést kell végezni, amit
szükség szerint meg kell ismételni.
Zöldborsó- ill. lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum)
A lucerna hajtásnövekedése leáll, a fiatal növényi részek felületén megjelenik a
levéltetvek jelenlétére utaló csillogó, ragacsos váladék (“mézharmat”) Maglucernán
szívogatásuk hatására virághullás következik be. Védekezni felszívódó rovarölő szerrel kell.
Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus)
A lucerna magtermesztésben az egyik legveszélyesebb kártevő , de a takarmánytermő
állományban is nagy kárt okozhat.
Károsítás: Szívogatása nyomán a megsebzett szárrész felett a hajtások elhervadnak, a bimbók
és a virágok elfonnyadnak, lehullanak. Magtermő lucernánál a csiga alakú hüvelytermés is
elszárad.
Védekezési lehető ségek: Tömeges elszaporodásuk esetén egyedszámuk csökkentésére
rovarölő szeres állománypermetezést kell alkalmazni.
Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatorpunctata)
Magyarországon általánosan elterjedt faj, fő ként az imágó, illetve a lárvakártétel
nyomán a szénatermésnek akár 50%-a is elpusztulhat. Magtermesztésben is jelentő s károkat
okoz a hajtás és a virágok rágásával.
Károsítás: Az imágók hosszanti hámozgatást végeznek, fő leg a felső leveleken. A lárvák
kedvelik a növény fiatal hajtásait. Az erő sen károsított levelek elszáradnak, lehullanak, a
kártétel foltokban jelentkezik.
Védekezési lehető ségek: Korai kaszálással az imágók által okozott kár mérsékelhető . Április
első felében a tojásrakó nő stények ellen, az első kaszálás után a kelő lárvák ellen rovarölő
szerekkel kell védekezni.
Lucernabogár (Phytodecta fornicata)
Hazánkban a lucerna egyik legjelentő sebb kártevő je. Első sorban az Alföldön és a
Tiszántúlon okoz nagy károkat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
231
Károsítás: Az imágó egyaránt károsítja a sarjhajtásokat, a leveleket karéjozzák, néha a
levélnyelet is elrágják. Súlyosabb esetben a levélrügyeket, bimbókat és a virágokat is
megrágják. A megrágott növényekrő l a levelek lehullanak.
Védekezési lehető ségek: A korai kaszálással a nagy gazdasági kár megelő zhető . Fontos az új
telepítésű lucerna védelme, tavaszi telepítés esetén az elő rajzó imágók ellen inszekticidekkel
védekezni kell szükség esetén.
Lucerna-csipkéző barkó (Sitona humeralis)
Gyakori kártevő je a lucernának, első sorban a kelő félben lévő állományokon okozhat
nagy kárt, szélső séges esetben újravetés is elő fordulhat kártétele nyomán.
Károsítás: Az imágók jellegzetes, U alakú rágása látható a levél szélén. A rágások egymás
mellett vannak, a csipkézéshez hasonlít. A lárvák a gyökereken lévő nitrogéngyű jtő gümő ket
rágják, jelentő s közvetett kárt okozva.
Védekezéi lehető ségek: Fontos a növény kezdeti gyors fejlő désének elő segítése, így a növény
hamar kinő a károsítással szemben érzékeny fázisból. A felszívódó rovarölő szerekkel történő
csávázás, illetve a talajfertő tlenítő szerek hatásosak a kártevő vel szemben.
Lucerna-ormányos (Phytonomus variabilis)
Gyakori faj, kártétele változó mértékű , egyes évjáratokban szaporodik fel.
Károsítás: A lárva a rügyeket odvasítja, késő bb a felső leveleken hámozgat. A károsítás
nyomán a virágbimbók egy része lehullik, az oldalhajtások mérete csökken. A bogarak a
leveleken és a száron rágnak, fő ként az első növedéken és az első sarjúhajtáson.
Védekezési lehető ségek: Korábbi kaszálással a felszaporodás és a nagyobb kártétel
megelő zhető . Nagy egyedszám esetén kaszálás után inszekticidekkel kell védekezni.
Lucerna-magormányos (Tychius flavus)
Hazánkban is gyakori, kártétele változó mértékű . A lárva magkártétele jelentő sebb.
Károsítás: Az imágó a hajtásvégeket, a fiatal levél- és virágrügyeket megrágja, a felső
leveleket és rügyeket lyuggatja. A lárva a hüvelyben rág, az általa megrágott mag félhold
alakú lesz, csírázóképessége romlik.
Védekezési lehető ségek: Leghatásosabb a vegyszeres védekezés az imágók ellen, a hüvelybe
bejutott lárva rovarölő szerekkel már kevésbé irtható.
Lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
232
Egymást követő csapadékos években óriási károkat okozhat a magtermő lucernán.
Károsítás: A károsított virágbimbó nem nyílik ki, gubaccsá torzul, lila színű lesz. Késő bb a
gubacs elszárad, és a talajra hull.
Védekezési lehető ségek: A rendszeresen végzett korai kaszálás csökkenti egyedszámukat, a
takarmánylucernát ne hagyjuk elvirágozni. Kémiai védekezés már a virágok megjelenésekor
szükségessé válhat a magtermesztésben.
Lucerna magdarázs (Bruchophagus roddi)
A lucerna-magtermesztés gyakori kártevő je. A nő stény a lucerna zöld hüvelyének
magjába rakja a tojását. A kifejlett darázs nyomát a magon kerek, apró nyílás jelzi. A zöld
lucernamag foltos, késő bb márványos lesz. Az agrotechnikai rendszabályok betartásával
mérsékelhető a kártétel.
A lucerna gyomnövényei
A lucernát 3-5 évig ugyanazon a területen termesztjük, ez alapvető en – a talajmű velés
hiánya miatt – meghatározza a terület gyomösszetételét. A lassú csírázás, valamint a vontatott
korai fejlő dés miatt gyenge a korai gyomelnyomó képessége, nem tudja felvenni a versenyt a
T
3
-T
4
–es gyomokkal. Ha elmarad a vegyszeres gyomirtás, tömegesen csírázhat a vadrepce
(Sinapis arvensis), mely árnyékoló hatása miatt foltosan kipusztíthatja a lucernát. A vadrepce
mellett a telepítés tavaszán gondot okozhatnak még a fehér libatop (Chenopodium album), a
sző rös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a keserű fű -fajok (Polygonum spp.) és a parlagfű
(Ambrosia artemisiifolia).
Kritikus idő szak a gyomirtásban a telepítés évében az ő szi-téli idő szak, amikor a
lucerna nyugalmi állapotban van. A tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella
bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.) és a veronikafélék (Veronica spp.) ilyenkor
tömegesen csíráznak. A második évtő l a talajmű velés hiánya miatt elkezdő dik az évelő
pongyola pitypang (Taraxacum officinale), a vasfű (Verbena officinalis), a sóskafajok (Rumex
spp.), az útifű félék (Plantago spp.), illetve a mezei katáng (Cichorium intybus )
elszaporodása.
A 3-4. évben, az elöregedés stádiumában egyre nagyobb foltokban jelennek meg az
évelő egyszikű fajok, mint a tarackbúza (Elymus repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon),
az angol perje (Lolium perenne), a rozsnokfajok (Bromus spp.) és a fenyércirok (Sorghum
halepense).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
233
Herefélék arankái
Hazánkban az aranka fajok közül nagy jelentő séggel bír a kis aranka (Cuscuta trifolii)
és a nagy aranka (Cuscuta campestris).
A lucerna legjelentő sebb élő sködő növénye évente 5-10% kipusztulást is okozhat. Az
arankafélék jelentő ségét tovább növeli, hogy magja a vető magtételeket nagymértékben
szennyezi, és az aranka magjának eltávolítása – a nagyfokú hasonlóság miatt – problémát
okoz. Magjuk a talajban 8-10 évig is csírázóképes marad. Ha a fertő zött foltokat a lucernában
nem semmisítik meg, ki kell zárni a területet a magfogásból.
A károsítás jellegzetes, messzirő l is szembetű nik, ugyanis az aranka élénksárga kacsszerű
szára az egész lucerna növényt behálózza, majd koncentrikusan terjed a táblán belül. Az
élő sködő növény a lucerna tápanyagait és nedvességtartalmát felhasználva élő sködik,
melynek nyomán a tápnövény elpusztul.
Védekezési lehető ségek: fertő zött tábláról ne fogjunk magot, illetve csak fémzárolt,
arankamentes vető magot vessünk. Lucerna feltörése után a szántás minél mélyebb legyen.
Amennyiben az élő sködő a táblán megjelenik, abban az esetben a fertő zött foltot kaszálás
után totális gyomirtóval megsemmisítjük.
Betakarítása
A kaszálások száma évente 4-6, a kaszálások idejének és számának meghatározásánál
azonban több tényező t is figyelembe kell venni: A terület ökológiai adottságait, a
telepítés idejét, az esetleges öntözést (öntözött lucernát a második évben 5-6-szor
kaszálhatunk), a lucerna biológiai igényeit (a rizóma tartalék tápanyagainak feltöltő dése a
zöldbimbós állapotban kezdő dik és a virágzás kezdetéig tart), a felhasználási módot.
Kaszálási rend
Egy növedék vegetatív fejlő dése 32-38 napig tart. Az elő ző ekben tárgyalt ismeretek
alapján meghatározható az egyes növedékek betakarításának ideje. Általában 4-6 hetente
tervezzük a kaszálásokat.
Tavaszi telepítésű lucerna kaszálási rendje:
1. év: 1. kaszálás: július vége-augusztus eleje
2. kaszálás: szeptember
2. év: 1. kaszálás: május eleje
2. kaszálás: június közepe-vége
3. kaszálás: július vége
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
234
4. kaszálás: szeptember
A harmadik, esetleg a negyedik év kaszálásainak ütemezése a második évhez
hasonló.
Az augusztus végi telepítés a következő évben már közel teljes termést adhat,
általában háromszor kaszálható.
A negyedik vagy ötödik évben a második kaszálás után sekély szántással feltörik a
lucernát, ezt tömörítik, hogy a nagy tömegű gyökér elbomlását és a talaj beéredését
elő segítsék, majd mélyszántással aláforgatják.
Felhasználása
A lucerna felhasználható zöldtakarmányozásra, szénakészítésre, erjesztéses
tartósításra (silózásra), valamint ipari feldolgozásra.
+ Zöldtakarmányozás: a zöldetetés az egyik legrégebbi felhasználási mód. A szénakészítés
vesztesége nélkül felhasználható, és magas beltartalmi értéke miatt a fenntartó és a
termelő takarmányszükséglet kielégítésében is szerepet játszik. Etethető szálasan vagy
szecskázott állapotban. A zöldlucerna a kérő dző állatokra puffasztó hatású, emiatt a
rendre vágást követő en elő fonnyasztás szükséges.
+ Szénakészítés: a lucerna leggyakoribb tartósítási módja, amely a természetes szárításon
alapul.
A szénakészítési módok:
- hagyományos, renden szárított szénakészítés,
- hideglevegő s, szellő ztetéses szárítással készített széna,
- meleglevegő s szénaszárítás.
+ Erjesztéses tartósítás (silózás): a silózás a takarmányok erjesztéses tartósítása az
erjesztés révén keletkező savak, illetve egyéb tartósítóanyagok felhasználásával.
Elő nye, hogy kisebb a tartósítási veszteség, mint szénakészítéskor, idő járásnak kevésbé
kitett, a karotinveszteség jóval kisebb, mint szárításkor, a takarmányadagolás jól
gépesíthető .
A lucerna önmagában nehezen silózható a kedvező tlen C-N arány miatt. A természetes
erjedő képességét azonban javítani lehet fonnyasztással illetve adalékanyagok
alkalmazásával. A 30%-os szárazanyag-tartalmat meghaladó erjesztett
szálastakarmányokat szenázsnak nevezik.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
235
A lucernaszenázs-bála készítéshez a lábon álló anyagot zöldbimbós állapotában
lekaszálják. A rendrevágáskor 10-20% szárazanyag-tartalommal rendelkező növedéket az
55-65% nedvességtartalomra történő leszáradásig bolygatatlanul hagyjuk.
A bálázást követő en max. 6 órán belül el kell zárni a környezeti levegő tő l, vagyis be
kell csomagolni. A hengeres bálakészítés esetén a bálákat a táblán is becsomagolhatjuk
közvetlenül a bálázást követő en.
+ Iparszerű feldolgozás: ezek az eljárások a lucerna beltartalmának lehető legkisebb
veszteségét célozzák. A termékek alkalmasak lehetnek arra is, hogy abrakfogyasztó
állatoknál is pótolják a takarmány fehérjetartalmát.
Ilyen eljárás lehet a lucernaliszt-készítés, a préselés illetve a levélleválasztás.
A forrólevegő s lucernaliszt-készítő üzemek tevékenysége a növekvő energiaárak miatt
visszaszorult.
17.5. Vető magtermesztése
A lucernavető mag termesztése a hazai telepítés vető magszükségletének kielégítése
mellett az exportlehető ségek miatt is jelentő s gazdasági súllyal bír.
A lucerna magtermesztés sikere nagyban függ az ökológiai adottságoktól. A korábbi
években a szaporítóterület nagysága a tízezer ha-t is meghaladta, az utóbbi években azonban
mintegy felére csökkent a terület.
A táblaméretek fokozatosan csökkennek, napjainkban 15-20 ha az átlagos maglucerna-
tábla mérete. A szaporítóterület döntő részén hazai lucernafajták vető magját termelik meg.
Első sorban az első és másod szaporítási fokú, kisebb mértékben az elit és szuperelit
vető magot állítják elő .
Az átlagtermések ingadozása az eltérő évjárati hatást tükrözi, szárazabb években a 300
kg/ha-t is meghaladja a termés, míg kedvező tlen évjáratban a 200 kg-ot sem éri el.
A maglucerna termesztés ökológiai feltételei
A mag- és a takarmánytermő lucerna igényei alapvető en eltérnek egymástól,
mivel a maglucernánál ezeknek a tényező knek a vegetatív növekedés helyett a generatív
szervek fejlő dését kell fokozottabb mértékben indukálni.
Klimatikus feltételek
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
236
A lucerna magtermesztés az Alföld szárazabb régióiban biztonságos, mivel
- a megporzás idején,
- a megporzástól a termés kialakulásáig,
- a magképző déstő l a magérésig száraz, meleg idő járást igényel.
A levegő hő mérséklete és páratartalma a magtermesztés sikerét befolyásoló legfontosabb
ökológiai tényező . A fő virágzás idején 25 ºC körüli hő mérséklet és 60% alatti relatív
páratartalom a kedvező . Azok a területek alkalmasak a magtermesztésre, ahol az éves
csapadék nem több mint évi 500-600 mm, és ennek java része a virágzásig lehull.
Az éves hő összeg-igénye 3100-3200 ºC, virágzáskor pedig 25 ºC fölötti nappali
hő mérsékletet igényel. Ebben az idő szakban az is fontos, hogy az éjszakai hő mérséklet ne
süllyedjen 16-17 ºC alá.
A napsütéses órák száma a fő virágzásban 190-250 között a kedvező .
A lucerna szaporító-terület legnagyobbrészt Békés- és Csongrád megyében, valamint
Szolnok, Heves és Bács-Kiskun megyében található.
Talajigény
Magtermesztésre a gyengébb vízgazdálkodású, sekélyebb termő rétegű , kedvező tlen
tápanyagszolgáltató-képességű , gyengén lúgos, mészben jól ellátott talajok a
megfelelő bbek, melyeknek alacsonyabb a szervesanyag-tartalma (1,5% humusz) és a
nitrogénszolgáltató képessége is. Elő nyös, ha a talajvíz 4-5 m mélységben van.
A jó tápanyagszolgáltató képességű , magas humusztartalmú csernozjom talajok nem
kedvező ek a maglucerna termesztésre. Ilyen talajokon a lucerna nem „kényszerül”
generatív fejlő désre, illetve a már virágzó hajtásokat elnyomják az intenzíven elő törő új
hajtások.
A kívánatosnál gyérebb bokrosodási hajlam miatt ugyancsak kerülni kell a kötött, réti
típusú talajokat.
A lucerna magtermesztés módjai
A lucernamag termesztése történhet magnyerés céljából telepített
növényállománnyal, illetve takarmánylucernáról történő magfogással.
Takarmánylucernáról történő magfogás
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
237
A takarmánylucernáról történő magfogást „alkalmi” magfogásnak nevezzük. Több
éves lucernában az egyenletesen ritkuló, de nem elgyomosodott állomány alkalmas erre, ha a
környezeti feltételek is adottak.
- Tavaszi telepítésnél az első évben az első növedékrő l. Ekkor még nem gyomosodott
fel a lucerna, a növedék még nem sű rű södött be, mivel a rizóma még kevesebb hajtást
fejleszt. Nem szaporodtak el a kártevő k, a virágzás és a megtermékenyülés nyári
idő szakra esik. Kedvező termesztési feltételek mellett több termésre számíthatunk
mint a következő növedékek esetében, az állomány pedig a rizóma zavartalan
fejlő dése miatt megerő södik.
- 2-3 éves lucernatábla kissé késleltetett 2.- illetve siettetett 3. növedékébő l. Bár ez az
idő szak is nyárra esik, célszerű szakaszosan elvirágoztatni a nagyobb lucernatáblákat a
biztonságos megporzás szempontjából. Ezt szakaszos kaszálásokkal érhetjük el már az
első kaszálás alkalmával.
Magnyerés céljára telepített lucerna speciális technológiája
A fő haszonvetésű maglucerna sortávolsága a gabona sortávolságtól általában
szélesebb, 60-70 cm is lehet. Ez a sortávolság kedvező bb mikroklímát biztosít a virág- és
termésképző dés számára, nagyobb lesz a növényenkénti hajtásszám, silányabb talajok
hasznosítására is alkalmas, és kedvező bb a vadméhek betelepülésének is.
A telepítés ikersorosan is történhet, amikor egy duplagabona-sortávot egy szélesebb,
mű velhető sorköz követ.
A magtermő lucernásban is eredményes lehet a szakaszos elvirágoztatás, amit
sávosan eltérő idő pontban végzett kaszálásokkal biztosíthatunk.
A szakaszolást úgy kell végezni, hogy a területen három szakaszt létrehozva 8-10
napos eltérésekkel végezzük a kaszálásokat. Az utolsó szakasz kaszálását is be kell azonban
fejezni június középső dekádjában, mert a késő bbi kaszálást követő növedék beérése
bizonytalan lesz.
Az első növedék május utolsó dekádjától június közepéig tartó szakaszolt kaszálásával
július első két dekádjára esik a növedékek fő virágzásának a kezdete.
A magtermő táblával szembeni követelmények:
- gyommentes elő vetemény,
- legyen mentes a nagyobb domborzati egyenetlenségektő l,
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
238
- a megporzó vadméhek élő helye szempontjából elő nyös fekvés (legelő k, füves térségek,
erdő sávok),
- izolációs távolság betartásának lehető sége.
A talajmű velés megegyezik a takarmánylucernánál leírtakkal, a forgatás nélküli
mélylazítást azonban a maglucerna termesztésére alkalmas talajok inkább igényelhetik. Az
altalajlazítást leghatásosabban a nyár végi hónapokban lehet elvégezni.
A maglucerna betakarítása
A lucerna állományban a mag egyenetlenül érik. A betakarítás legbiztosabb módszere
éppen ezért a lombtalanítást követő egymenetes betakarítás.
Az egyenetlen érés következtében egy növényen, ső t egy virágzaton belül is
különböző érési fázisúak lehetnek a csigák. A növény alsó részén már érettek lehetnek a
magok, ugyanakkor a felső virágok még bimbós állapotban vannak. Eső s, hű vös idő járás
mellett még fokozottabban ez a jelenség. A betakarítás megkönnyítése érdekében az érés
utolsó fázisában ezért állományszárítást kell végezni. A deszikkálást akkor lehet elvégezni,
amikor a csigák már legalább 80%-ban barnák. Ha korábban végezzük, a csírázóképesség
jóval alacsonyabb lesz, a magok könnyen barnulnak, ami értéktelenné teszi a vető magot.
A mag víztartalma 15-16%-nál nem lehet magasabb, mert az növeli a
veszteségeket, tárolni pedig 13% alatti nedvességnél lehet a magot hosszabb ideig.
A kombájnt az aprómag betakarítására elő kell készíteni. A dob fordulatszámát
csökkenteni kell, a dobkosarakat dörzsszövettel célszerű ellátni a könnyebb magkezelhető ség
érdekében, a dob és a dobkosár hézagait be kell állítani. A rostákat és a szelelő ket cserélni
illetve állítani kell. Ellenő rizni kell a rosták szögállását, a burkolatok épségét. A kombájn
haladási sebessége a 6-7 km/h –t ne haladja meg, mert az növeli a betakarítási veszteséget.
A betakarítást azonnal tisztításnak kell követnie, mert a zöld növényi részek
visszanedvesíthetik a magot, ami dohosodáshoz vezet.
A tárolási nedvességtartalom eléréséig pedig szellő ztetni, forgatni szükséges a magot,
illetve ha szükséges, szárítópadozaton szárítani. Ezután speciális aprómag-tisztító gépekkel
vető magüzemekben történik a további feldolgozás majd a fémzárolásra való elő készítés.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
239
18. Vöröshere (Trifolium pratense L.)
18.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A vöröshere a lucernához hasonlóan pillangós virágú szálas takarmánynövény, az
ország csapadékosabb, hű vösebb tájain termesztjük.
A vöröshere Közép-Európába a mediterrán vidékekrő l került be a XVI. században.
Hazánkban a XVIII. század végétő l termesztik. Stájerországból került a Dunántúl nyugati
részeire, innen ered a „stájerhere”, illetve a „lóher”(lóhere) elnevezés is.
Magyarországon ott érdemes termeszteni, ahol az éves csapadékmennyiség a 600
mm-t meghaladja, a lucerna számára azonban nem kedvező ek a talaj, -illetve a klimatikus
viszonyok. Vas és Zala megyében, Dél-Somogyban, valamint a Szatmár-beregi síkságon
alakult ki jelentő sebb termő körzete.
Napjainkban néhány ezer ha-on folyik a termesztése, és a magtermő terület is
ingadozó.
Felhasználása hasonló a lucernához, szálastakarmányként és vető magelő állítás
céljára termesztik. Elő vetemény-értéke kiváló.
Szénatermése 3,5-4,5 t/ha, magtermése 160-210 kg/ha. Hasonlóan a lucernához, az
öntözést meghálálja, öntözve a termés akár kétszeres is lehet.
Első sorban szénakészítésre használják, de etethető zölden is. A vastagabb szárrészek
miatt nehezebben szárítható, mint a lucerna. A hetvenes években a lucernához hasonlóan
lisztkészítésre is használták. Legeltetésre a lucernához hasonlóan nem alkalmas, mert
puffasztó hatású.
A talajra gyakorolt kedvező hatása a lucernánál említettekhez hasonló. Mivel azonban
rövidebb tenyészidejű , a többszakaszos vetésforgóban a jelentő sége nagyobb. A
gabonafélék egyik legjobb elő veteménye.
A gyökerével szimbiózisban élő Rhizobium trifolii baktérium segítségével akár 140
kg N is visszamarad a talajban. Általában kétéves növényként hasznosítjuk, mert a harmadik
évben rendszerint kiritkul. Évente kétszer, öntözve, illetve kedvező ökológiai körülmények
között háromszor is kaszálhatjuk.
18.2. Rendszertana, alaktana
Rendszertana
A vöröshere (Trifolium pratense L.) a hüvelyesek (Fabales) rendjének
pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a herefélék (Trifolium) nemzetségbe tartozó faj.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
240
Alaktana
A vöröshere évelő , lágy szárú növény. Termesztésben két évig van, de több évig is
képes fennmaradni, és vannak hosszabb ideig termeszthető változatai is.
Erő s karó gyökere van, amely általában 60-70 cm mélyre hatol a talajba. A
mellékgyökerek mennyisége a talajban lefelé haladva csökken, kb. 50 cm mélyen hálózza be
azt. A lucernához hasonlóan a talaj felszínéhez közel található a gyökértörzs vagy rizóma.
A gyökérzet sekélyebb elhelyezkedésébő l is adódik, hogy a lucernánál több csapadékot
igényel, a talaj mélyebbb rétegeibő l kevésbé tudja a számára szükséges vízmennyiséget
felvenni.
A hajtások a gyökértörzs csúcsi részébő l törnek elő , számuk a néhány darabtól több
tíz darabik is terjedhet a térállástól függő en. A növény magassága 80-90 cm-t is elérhet, a
korai fejlő désű , déli származású fajták szára alacsonyabb.
Levélzete hármasan összetett. A levélkék száma rendszerint három, de elő fordul 4-5
lemezű levél is. Az alsó levelek hosszú, a felső szárlevelek rövid nyelű ek. A levelek alakja
tojásdad. A levelek színén többnyire félhold vagy ék alakú, világosabb szürkészöld színű folt
látható.
Virágzata kettő s fürtös típusú fejecske vagy más néven gombvirágzat, amelybő l csak
az egyik fejlő dik ki. Egy hajtáson 1-4 virágzat fejlő dik. Egy virágban a virágok száma száz
fölött is lehet. A virág színe többnyire lilás piros.
A vöröshere a lucernához hasonlóan idegentermékenyülő növény, öntermékenyülés még az
arra hajlamosító körülmények esetén is ritka, mivel önmeddő .
Az élénk virágszín, és a bő séges nektártermelés biztosítja a rovarok általi megporzást.
Megtermékenyülése azonban nehezebb, mint a luceráé, mivel a pártacső hossza akár a 10
mm-t is elérheti, a háziméhek szívókája azonban ennél rövidebb. Csak a hosszú szívókájú
vadméhek, Magyarországon első sorban a poszméhek képesek biztonságosan beporozni.
A hű vös, csapadékos idő csökkenti a nektártermelést, és a megporzó rovarok mozgását is.
A tetraploid fajták pártacsöve hosszabb, mint a diploidoké, ezért a megtermékenyülés
kedvező tlen idő járás esetén kevésbé biztonságos.
A vörösherének tojásdad alakú, egy-vagy kétmagvú hüvelytermése van. A magvak
szabálytalanul tojásdad (vese) alakúak, a köldöki részen befű ző déssel. A mag színe sárga,
sárgásbarna vagy lilás. A diploid fajták ezermagtömege 1,5-2,3 g, a tetraploidoké 2,5-3 g.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
241
18.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A vöröshere a klimatikus viszonyokra igényes, a lucernával ellentétben a hű vösebb,
csapadékosabb éghajlatot kedveli.
A 600 mm fölötti évi csapadék mennyiségű területeken termeszthető gazdaságosan. A
tenyészidő szakban ebbő l legalább 400 mm-t kíván. A gyors tavaszi fejlő déshez április-
májusban legalább 80 mm csapadék szükséges, ezért az Alföldön a termesztése bizonytalan.
A növények akkor fejlő dnek jól, ha a talaj vízkapacitása 70-80%-ig telített.
Mindemellett igényes a levegő páratartalmára is. Csak a magtermesztés során igényel száraz,
napos, meleg idő járást, ami a megporzó rovarok tevékenységét is elő segíti.
A vöröshere a téli fagyokat jól bírja, azonban ennek feltétele, hogy az állomány
kellő en megerő södve menjen a télbe. Késő i kitavaszodáskor az első növedék késő bb és
lassabban indul fejlő désnek, és ha az első kaszálás megkésik, a második növedék fejlő dése
vontatott lesz.
Talajigény
A vöröshere a talajjal szemben igénytelenebb, mint a lucerna. Nem első sorban a
talajtípus, hanem a talaj fizikai állapota iránt igényes. A rossz vízgazdálkodású, vagy sekély
termő rétegű talajokon nem díszlik jól.
Nem termeszthető laza homoktalajokon és szélső ségesen kötött vagy szikes talajokon.
Legnagyobb termést csernozjom, réti és öntés talajokon ér el, azonban gyakran kerül
gyengébb barna erdő talajokra (Dunántúl, Észak-Magyarország) is.
Mészigénye kisebb, mint a lucernáé, ezért a kevésbé meszes altalajú területeken is
termeszthető . Meszezéssel azonban a vöröshere termése is növelhető .
18.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A vöröshere jó elő veteményei a kapás és kalászos növények, és utóveteményei
első sorban a kalászosok.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
242
Jól beilleszthető a növényi sorrendbe, a klasszikus „norfolki négyes” vetésforgóban
cukorrépa volt az elő veteménye. Ezekrő l a jó minő ségű talajokról azonban kiszorította a
lucerna. Gyengébb talajokon általában gabona az elő vetemény.
Utóveteményként vethető k ő szi kalászosok, vagy tavaszi vetésű növények. A második
évben leszántott vöröshere a gabonáknak kitű nő elő veteménye, kevésbé szárítja ki a talajt a
lucernához képest a számára kedvező klímájú területeken.
A vörösherének is rossz elő veteményei a hüvelyesek, önmaga után pedig 5-6 évnél
hamarabb nem kerülhet, különösen azokon a területeken, ahol „hereuntság” lép fel.
Tápanyagellátás
A vöröshere tápanyagigénye hasonló a lucernáéhoz.
A vöröshere fajlagos tápanyagigénye
(100 kg vöröshereszéna képzéséhez a talajból
felvett mennyiség)
A hektáronként kijuttatandó mű trágya
mennyisége átlagosan
Nitrogén: 2,3 kg/100 kg
P
2
O
5
: 0,50 kg/100 kg
K
2
O: 2,0 kg/100 kg
40-50 kg/ha
50-70 kg/ha
80-100 kg/ha
A kiadandó trágyaadagokat talajvizsgálati eredmények alapján állapítjuk meg. A
vöröshere trágyázásánál figyelembe kell venni, hogy a vöröshere élettartama rövidebb,
kevesebb a kaszálások száma és összességében kevesebb termésre képes mint a lucerna.
A nitrogénmű trágya a növény egész élete során fontos, különösen savanyú
talajokon, ahol a nitrogénkötő baktériumok aktivitása kisebb. A kiadandó mennyiséget
befolyásolja a talaj nitrogénellátottsága, a telepítés módja illetve az öntözés. A túlzott
nitrogénellátottság hatására a takarónövény buja növekedésű lehet és a vöröshere felnyurgul.
A nitrogén mű trágyázás módjai különböző telepítési típus szerint:
- Tavaszi tiszta telepítés esetén a magágyelő készítés elő tt 50%, majd fejtrágya formájában
következő évben 50%.
- Augusztusi tiszta telepítésnél a telepítés elő tt 20%, majd a tavaszi fejtrágyázások
alkalmával a következő években a többit megosztva.
A foszfor- és káliummű trágyákat az alapozó talajmű velés során, ő sszel vagy nyár
végén dolgozzuk be a talajba.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
243
Istállótrágyázást nem igényel. Ha az elő vetemény istállótrágyázott kapásnövény volt,
akkor a trágyaadag megállapítása során ennek a hatásait figyelembe kell venni.
A mésztrágyázás alapelvei a lucernánál leírtakhoz hasonlóak.
Talajmű velés
A vöröshere a lucernához hasonlóan mélyen mű velt talajt, és ülepedett, aprómorzsás
magágyat igényel.
A talajelő készítés módjai a lucernáéhoz hasonlóak. Ha takarónövénnyel telepítjük, a
takarónövény igényeihez igazodik a talajelő készítés. A korai és sekélyebb vetést a lucernánál
jobban igényli. Kalászos elő vetemény esetében a sekély tarlóhántást követő ő szi mélyszántás,
majd annak elmunkálása következik. Az elmunkálás laza, kiszáradásra hajlamos talajokon
indokolt.
A vető ágyelő kászítés szempontjai a lucernánál leírtakkal azonosak. A sekély
vetésmélység miatt a vető ágyelő készítés elő tt és után is indokolt a henger használata.
Telepítés
A vörösherét első sorban tavasszal telepítjük, ritkábban nyár végén. Takarónövényes
telepítése visszaszorult.
A vöröshere augusztusi telepítése ott lehet sikeres, ahol a növény augusztus végére
kikel. Ehhez optimális magágy és nedvesség szükséges. Ilyenkor a következő évben is teljes
termést takaríthatunk be.
22. táblázat A vöröshere telepítési útmutatója
Megnevezés Tavaszi telepítés Augusztusi telepítés
Telepítés ideje
Sortávolság (cm)
Vetésmélység (cm)
Csíraszám (millió db/ha)
- tiszta telepítés
- takarónövénnyel
Ezermagtömeg (g)
Vető magmennyiség (kg/ha)
- tiszta telepítés
- takarónövénnyel
III. 1-IV. 15.
12-15,4
1-2
8-11
10-12
1,5-2,3 2,5-3 (tetraploid)
15-20
12-14
VIII. 1-20.
12-15,4
1-2
800
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
244
Takarónövényes telepítés: a takarónövényes telepítés kedvező tlen hatással van a
vöröshere állományra, mert a vöröshere lassú kezdeti fejlő dése miatt velük együtt
felszaporodnak az árnyéktű rő egyéves gyomok.
Tiszta telepítés: március első felében elvethető , amint a vető ágykészítés munkái
elvégezhető k, mivel alacsony hő mérsékleten már csírázik. A nyár végi vetést csak öntözéses
körülmények között tervezzük, mivel a száraz talajállapot nem teszi lehető vé az optimális
magágy kialakítását, illetve késlelteti a csírázást.
A vető magszükséglet 15-20 kg/ha, ami folyóméterenként kb. 150 db magot jelent. A
csíraszám kb. 10-11 millió csíra/ha, ami jó minő ségű vető ágy esetén csökkenthető .
Növényvédelme
A vöröshere betegségei
A lucernánál tárgyalt betegségek a vörösherénél is elő fordulnak, így csak a vöröshere
speciális károsítóit ismertetjük.
Herefélék pszeudopezizás levélfoltossága (Pseudopeziza trifolii)
A vöröshere egyik legjelentő sebb levélbetegsége. A leveleken apró, barna foltok
jelennek meg, a levél fonákán a folt mögötti rész zöldesszürke színű . A levélfoltok
elszaporodásával a levél elszárad, majd lehull. Védekezésként korábbi kaszálás, járványos
elterjedésnél vegyszeres állománykezelés alkalmazható.
Vöröshererozsda (Uromyces trifolii)
Gyakori kórokozó, kártétele változó mértékű , ritkán súlyos. A tipikus rozsdafoltok
már kora tavasszal megjelenhetnek. Köztesgazdája nincs, mérsékelten meleg, csapadékos
idő ben károsít.
Sztemfíliumos levélfoltosság (Stemphylium sarcineforme)
Világszerte ismert betegség, a lombfertő zés miatt a gyökér növekedése is csökken,
ezért az állomány kipusztulásában is jelentő s szerepet kap a vöröshere és a lucerna esetében
egyaránt.
A betegség tünetei: A leveleken enyhén besüppedő , ovális foltok jelennek meg, melyek
sötétbarna színű ek, világos szegéllyel. A foltok koncentrikusan sávozottak. Végső tünetként a
levelek sárgulva lehullanak. A száron fekete foltok jelennek meg.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
245
Védekezési lehető ségek: A túl sű rű állomány kedvez a kórokozónak. A betegség
megjelenésekor korai kaszálással megelő zhető a nagyobb mértékű lombveszteség. A maggal
való terjedést felszívódó hatóanyagú gombaölő szeres csávázással meggátolhatjuk.
Jelentő s károkat okozhatnak még a levélbetegségek közül a vöröshere állományokban a
lisztharmat (Erysiphe martii f. sp. trifolii) és a fenésesdés (Colletotrichum trifolii), melynek
tünetei megegyeznek a lucernánál említettekkel.
Gyökérfekély (Pythium debarianum)
Jelentő s csírapusztulást okozó gomba, szélső séges esetben a keléskori károsodás
mértéke a 70%-ot is elérheti.
A betegség tünetei: A megduzzadt mag elrothad, ha egyáltalán kikel, a gyököcske és a csíra
barnán, nyálkásan rothad. Az idő sebb növények gyökerén barna, bemaródó foltok jelennek
meg.
Védekezési lehető ségek: Kozmopolita gomba, így az ellene való védekezés nehéz. Fontos az
egészséges állományból történő magfogás és a vető mag gombaölő szeres csávázása.
Lóhererák (Sclerotinia trifoliorum)
Első sorban vörösherén lép fel, de a lucernát is megtámadhatja. Kártétele első sorban a
csapadékosabb éghajlatú Nyugat-Európában súlyos, hazánkban szórványos.
A betegség tünetei: A fertő zött növény lassabban fejlő dik, a levelek lankadnak, hervadnak. A
gyökereken bemaródó, barna foltok jelennek meg. Csapadékos idő ben a betegség által
megtámadott részek nyálkásan rothadnak, a gyökerek és gyökértörzs felületén piszkosfehér
gombaszövedék (micélium) jelenik meg, de ez a bevonat a föld feletti részeken is látható. A
piszkosfehér micéliumban fekete kitartóképletek, szkleróciumok jelennek meg.
Védekezési lehető ségek: A vetési sorrend tervezésénél alapvető szempont a 4 éves vetésváltás.
Ellenállófajta nem ismert, de a fajták fogékonysága között vannak különbségek. Fontos az
egészséges vető mag vetése.
A vöröshere kártevő i
A vöröshere kártevő i többnyire megegyeznek a lucernánál tárgyaltakkal. A
lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) és a lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
246
szívogatásukkal érzékeny károkat okozhatnak. A lucernaböde (Subcoccinella
vigintiquatuorpunctata) a lombozat és a rügyek rágásával csökkenti a zöldtermést.
A vöröshere gyomnövényei
A vöröshere gyomosodási viszonyai többé-kevésbé megegyeznek a lucernánál
leírtakkal, azonban a rövidebb tenyészidő miatt az évelő kétszikű ek közül a lósóska és útifű
félék jelentő sége valamivel kisebb. Az aranka-fajok -hasonlóan mint a lucernatáblákban-
foltokban nagy kárt okozhatnak.
Betakarítása
A vöröshere kétéves növény, évente kétszer kaszálható.
A takarónövény nélkül vetett vöröshere kaszálásának idő pontja befolyásolja a termés
mennyiségét és minő ségét, valamint az állomány további teljesítményét, ahogyan azt a
lucerna esetében is látjuk.
A vöröshere gyöktörzsében a bimbózáskor van a legtöbb szárazanyag. Ekkorra
azonban be is fejező dik a tartalék tápanyagok felhalmozódása. Mindez azt jelenti, hogy ekkor
megkezdhető a kaszálás az első éves vörösherénél is.
A takarónövénnyel vetett vörösherérő l az árpát minél hamarabb arassuk le, 15 cm-es
tarlót hagyva, a szalmát szedjük fel és szállítsuk el. Így augusztus végére elérheti a bimbózás
stádiumát, amikor kaszálható.
A kaszálást legkéső bb szeptember végéig el kell végezni, a késő i kaszálás hatására a
vöröshere a tél folyamán kiritkulhat.
A második évben a vöröshere kétszer kaszálható. Május közepétő l június közepéig
eléri a bimbózás állapotát, ekkor nem szabad késlekedni a kaszálással, mert azzal késleltetjük
a második növedék fejlő dését. Optimális sarjadás és kedvező idő járás esetén harmadik
kaszálás is lehetséges.
A kaszálások ideje:
1. kaszálás: május közepe-június közepe,
2. kaszálás: július vége-augusztus eleje,
3. kaszálás: augusztus vége-szeptember eleje.
Feltörése a második kaszálás után történik, ha ő szi vetésű kalászos követi.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
247
Felhasználása
A vörösherét a lucernához hasonlóan felhasználják szénakészítésre, szilázs- és
szenázskészítésre, valamint kis mértékben zöldtakarmányozásra és ipari feldolgozásra.
A rendrevágott anyagot a kaszálás után célszerű rendterítő kkel elteríteni a száradás
meggyorsítása érdekében. A vöröshere rendek szárítása a nagyobb terméshozamú helyeken
többszöri rendkezelést igényel, a fonnyadás idő szakában ugyanis a légzési veszteség jelentő s,
az eső is jelentő s károsodást okozhat.
Száraz viszonyok között a 35-40% nedvességtartalom eléréséig maradhat terített a
rend, ezután az anyagot szű kített rendre össze kell rakni.
Az összerakott rend 1-1,2 m szélességű , 40-50 cm magas lehet. A bálázással történő
betakarításkor a rendszélességnek illeszkednie kell a bálázógép munkaszélességéhez.
Szénakészítéshez a rendet a lucernához hasonlóan 20-22% nedvességtartalom
elérésekor felszedjük és bebálázzuk. A bálázásos szénakészítés elő nye a nagy teljesítmény,
ezáltal a növedék gyors lekerülése, ami a következő növedék zavartalan fejlő dése
szempontjából is elő nyös.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
248
19. Cukorrépa (Beta vulgaris convar. altissima Doell.)
19.1. Származása, jelentő sége, felhasználása
A cukorrépa az egyik legfiatalabb kultúrnövényünk, termesztése idő számításunk elő tt
kétezer évvel Mezopotámiában, a Tigris és Eufrátesz partvidékén kezdő dhetett, mint leveles
répa.
Az ókori Görögországban fő zelék- és gyógynövényként fogyasztották levelét,
gyökerét. Itáliában az alsóbb népréteg fő eledele a répa volt. A római császárság kori orvosi
munkákban is szerepel a répa, mint gyógyító növény.
Európában a XII. századtól fokozatosan vált ismertté. Németországban kolostorok,
egyházak kertjében termelték, böjti eledelként fogyasztották, de Olaszországban,
Spanyolországban és Portugáliában is ismert volt. Oroszországba, Lengyelországba és
Litvániába Nyugat-Európából került be a répa, fő zeléknövényként hasznosították.
Szántóföldi termesztése a XVI-XVII. században kezdő dött meg. Marggraf német
vegyész 1747-ben mutatta ki, hogy a cukorrépa gyökerében cukor található, és ez a cukor
megegyezik a cukornádból származó cukorral. A világ első répacukor-gyárát a sziléziai
Cunernben 1802-ben építették fel.
Hazánkban a XIX. század végén lendült fel a répa termesztése, új fajtákat hoztak be,
javult a termesztéstechnológia, újabb cukorgyárak épültek. 1880 körül a magyarországi
cukorgyárak a legnagyobb cukortermést érték el a világ összes répacukor gyára közül. A
hazai cukor-elő állítás már fedezte a teljes hazai szükségletet, ső t felesleg is maradt.
Ma a világ cukorszükségletének 65-70%-át cukornádból, 30-35%-át pedig
cukorrépából állítják elő .
A cukorrépa összetétele
A cukorrépa gyökere átlagosan 75% vizet és 25% szárazanyagot tartalmaz. A
cukortartalom (szacharóz) 17%, a nemcukor anyagok (növényi savak sói, fehérjék,
aminósavak, betain, invertcukor, glükozidok, zsír, gyantaanyagok, nyálkaanyagok, enzimek,
hamuanyagok stb.) 8% mennyiségben találhatóak a répagyökérben.
A cukor kinyerhető sége és minő sége szempontjából legfontosabb nemcukor anyagok:
α -amino-nitrogén (alfa-amino-nitrogén), kálium (K) és nátrium (Na) (ezek gátolják a cukor
kinyerhető ségét). A répagyökér cukortartalma mellett a káros nemcukor anyagok határozzák
meg a kinyerhető cukortartalmat. A kinyerhető cukortartalom (Rheinfeld-képlet):
Cukortartalom – (0,343 (K+Na) + 0,094 x α -amino N + 0,29)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
249
Egy tonna répából 80%-os kihozatallal számolva kb. 128 kg cukor állítható elő . A
cukortartalom kinyerését az α -amino-nitrogén-tartalom gátolja. A nagy oldható hamutartalom
szintén rontja a répa minő ségét (a kálium és a nátrium akadályozza a cukor
kristályosíthatóságát). A feldolgozás után 60 kg száraz répaszelet és 50 kg melasz (a melasz a
cukor kinyerése során az utolsó kristályosítási fokozat leválasztott szörpje) képző dik. A
répaszelet állatok takarmányozására, a melasz pedig takarmányozásra és szeszipari
feldolgozásra hasznosítható.
19.2. Rendszertana és alaktana
Rendszertana
A legfontosabb répa faj (a Beta vulgaris) a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába,
a Beta nemzetségbe tartozik. Alfajai a termesztett cukorrépa (Beta vulgaris convar. altissima
Doell.), a takarmányrépa (convar. esculenta), a cékla (convar. rubra) és a mangold.
A termesztett répák a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén ma is vadon
termő vad répából (Beta vulgaris spp. perennis var. maritima L.) származnak.
Alaktana
A cukorrépa kétéves növény, első évben fejleszti a répatestet (ebbő l nyerjük a cukrot)
és a levélzetét, második évben pedig a hajtásrendszerét, amin kialakulnak a virágok és a
termés.
A répa gyökérrendszere fő gyökérbő l és a gyökér két oldalán képző dött
oldalgyökerekbő l áll, az oldalgyökerek vékony hajszálgyökerekbe keskenyednek. A
gyökérzet 1,5-2,0 m-re hatol le a talajba. A fő gyökér megvastagodott, raktározó karógyökér,
16-18% cukortartalommal. A répatest részei a répafej, a répanyak, a gyökértest és a
gyökérfarok. A répafejen növekednek az első évben a levelek, a második évben pedig a
magszárak. A répanyak köti össze a répafejet a répatesttel, nincs rajta sem levélrügy sem
oldalgyökér. A gyökértest (répatest) a tartalék tápanyagok (fő leg cukor) raktározására szolgál,
alakja lefelé kúposan elkeskenyedik. Két oldalán egymással szemben gyökérbarázda található.
A répatestben a legtöbb cukor a középső , súlyponti részben helyezkedik el. A cukor
kinyerése szempontjából a répanyakban és a répatestben raktározott cukornak van legnagyobb
jelentő sége. A répatest alsó, elvékonyodó része a farok.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
250
A répatermesztés első évében a répafejen spirális alakzatban elhelyezkedő ,
folyamatosan növekvő levélkorona képző dik. A levelek nagyméretű ek, a levéllemez kissé
fodros, élénkzöld színű . A répatermesztés második évében képző dnek a répafejen a
magszárak a levelek hónaljában elhelyezkedő rügyekbő l. Fajtától, termesztési körülményektő l
függő en egy vagy több fő tengely képző dik, amelyeken az oldalrügyekbő l másodrendű
hajtások, ezeken pedig harmadrendű hajtások alakulnak ki.
Virágzata gomolyos fű zér, az összetett virágzatban 3-5 virág található csoportokban,
ezek alkotják a gomolyvirágzatot.
Termése gomoly. A csoportokban elhelyezkedő 3-5 virág alapi része a virágzás után
összenő egymással, megvastagodik, fásodik. A gomolyokban található egyes virágok termése
kupakosan felnyíló csalmatok, ez majd a mag csírázása idején nyílik fel. A több csírát
tartalmazó terméseket sokmagvú (multigerm) terméseknek hívjuk. A répa nemesítése során
olyan répafajtákat, hibrideket állítottak elő , amelyek egy virágból alakulnak ki, egy csírát
tartalmaznak (monogerm). A répa idegen megtermékenyülő növény, a rovarok végzik a
virágok megporzását. Ezergomoly-tömege 13-22 gramm.
19.3. Termő helyigény
Éghajlatigény
A cukorrépát a mérsékelt éghajlati övben termesztik (az északi félgömbön).
Termesztésére nem megfelelő ek a szélső séges idő járású, túlságosan meleg és száraz, valamint
a túlságosan hideg idő járású területek. A cukorrépa kezdeti gyors fejlő dését gátolja a késő i
kitavaszodás, a tavasszal beköszöntő lehű lés, tavaszi fagyok. Magyarország szélső ségekre
hajló éghajlata nem egészen kedvező a répa termesztésére. A nyugat-európai országok
(Németország, Franciaország) kiegyenlítettebb éghajlata jobban megfelel a répa igényének. A
termesztési év idő járása nagymértékben meghatározza az elérhető gyökértermés nagyságát és
minő ségét (cukortartalom).
A cukorrépa 170-200 napos tenyészidejében a hő összeg-igénye 2500- 2600 °C.
A mag csírázása 4-6 °C-on megkezdő dik, de ilyen alacsony hő mérsékleten 15-20 napig is
elhúzódik. 15 °C-on 4-5 nap, 25 °C-on pedig 3 nap alatt kikel a répa. A répa vetésekor az
egyöntetű , viszonylag gyors keléshez célszerű megvárni a talaj 6-8 °C-os hő mérsékletét. A
vetés után bekövetkező áprilisi lehű lés esetén a növény megáll növekedésében, legyengül, a
gyökérfekély-fertő zés jelentő s tő kipusztulást okozhat.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
251
A keléstő l levélborulásig (a sorok levélzete összeér, teljesen befedi a talajt) tartó
idő szakban (június közepe) 12-18
o
C-os hő mérséklet a kedvező .
A gyökérképző dés idő szakában (június vége – július – augusztus) a tápanyagok
beépülése szempontjából ideális a 19-22
o
C-os hő mérséklet. Szeptemberben a cukortartalom
további növekedésére a mérsékelten meleg nappal és a viszonylag hű vös éjszaka a
legmegfelelő bb. A nappal még kedvező fotoszintézis segíti a tápanyagok további beépülését,
raktározását a gyökérbe, a hű vösebb éjszaka viszont csökkenti a növény légzését (a légzés
során a már beépült tápanyagok lebontódnak).
A fejlett répanövény a rövidebb kisebb fagyokat elviseli, de a hosszabb ideig tartó ő szi
fagyok komoly kárt tehetnek benne. A fagyott répát csak jelentő s cukorveszteséggel lehet
feldolgozni. A betakarított és le nem takart répagyökér még a talajból ki nem szedett leveles
répánál is jóval érzékenyebb a faggyal szemben.
Hosszúnappalos növény, 15 óránál hosszabb ideig tartó nappali megvilágítást igényel.
A nagy gyökér- és cukorterméshez elengedhetetlen a napfényes idő járás. Napfény hatására
nagyobb lesz a gyökér cukortartalma, de ehhez a vízigény kielégítése és az ép, fotoszintetizáló
lombozat megtartása is szükséges. Az idő járási elemek közül a jégverés különösen a fiatal
növényt károsíthatja.
Lazább talajokon a szél által okozott károk súlyosak lehetnek. Kelés idején a szél a
talajrészecskékkel együtt a csírázó magokat is felkaphatja és elsodorhatja, vagy betemetheti a
homokszemcsékkel a vetést. A kelés után a fiatal növény leveleit tördelheti a szél, a
talajszemcsék sérüléseket okozhatnak a levél felületén.
Vízigény
A cukorrépa nagy vízigényű növény, a csapadék mennyisége és eloszlása nagy
hatással van a növény fejlő désére, gyökérképző désére és cukortartalmára. A répa vízigénye
550-600 mm. A vízigény maximuma július-augusztus hónapokra esik. A vizsgálatok szerint a
júliusi-augusztusi vízhiány okozza a legnagyobb terméscsökkenést.
A kedvező tlen csapadékeloszlás károsan hat a répa cukortartalmára is. Az Alföldön
gyakran elő forduló nyári aszályos és csapadékos idő járás váltakozása következtében a
vízhiány miatt elszáradt levelek helyett eső után újabb levelek képző dnek a répafejen a már
beépült cukortartalom rovására.
A cukorrépa igényes a talaj levegő zöttségével szemben is, statikai vízigénye 65:35 %
(a talaj pórusainak 65%-ában víz, 35%-ában pedig levegő található). Amennyiben a talaj
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
252
levegő zöttsége nem megfelelő , a gyökerek sínylő dnek, elpusztulnak az oxigén-hiány
következtében.
Talajigény
A szántóföldi növények közül a cukorrépa az egyik legigényesebb a talajjal szemben.
A talaj döntő en befolyásolja nemcsak a gyökér növekedését, nagyságát és alakját, hanem a
minő ségi tulajdonságokat (cukortartalom, káros nemcukor anyagok mennyisége) is.
Sikeres répatermesztés csak mély termő réteggel rendelkező , elegendő mennyiségű
humuszt tartalmazó, jó víz-, levegő - és tápanyag-gazdálkodású, morzsalékos szerkezetű
talajon folytatható.
Nem felel meg a répa igényének a sekély termő réteggel rendelkező , rossz víz-, levegő -
és tápanyag-gazdálkodású, mészben szegény, savanyú, túlságosan nedves, kötött talaj.
Ugyancsak alkalmatlan a répa termesztésére a laza és a szikes talaj.
A répatermesztés a következő talajtípusokon folytatható eredményesen: barna
erdő talaj, csernozjom talaj, réti csernozjom talaj, csernozjom réti talaj, öntés csernozjom talaj.
Legnagyobb cukortartalmú répa a barna erdő talajon, legnagyobb gyökértömegű répa pedig
csernozjom talajon termeszthető .
A répa mészkedvelő növény, számára a semleges kémhatású talajok a megfelelő ek
(pH 6,8 – 7,2). A savanyú talajokon csökken az elérhető gyökértermés nagysága és a gyökér
cukortartalma, lúgos talajokon pedig különböző élettani betegségek léphetnek fel. A savanyú
talajok meszezéssel javíthatók.
19.4. Termesztési technológiája
Vetésváltás
A cukorrépa nagy vízigényű növény, ezért az elő vetemény megválasztásakor azt is
figyelembe kell venni, hogy az milyen mértékben használja fel a talaj vízkészletét, mennyi
marad utána a cukorrépa számára.
A cukorrépa igényes az elő veteménnyel szemben, a vetésváltás szabályait be kell
tartani. Ugyanarra a területre 4-6 év múlva lehet visszavetni, ennek egyik fontos oka a répa-
fonálféreg (Heterodera schahtii) felszaporodása.
A cukorrépa elő veteménye korai, nyáron betakarításra kerülő növény legyen, hogy a
szükséges talajmunkákat idő ben el lehessen végezni.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
253
Ne legyen elő veteménye a cukorrépának olyan növény, amelyik nitrogénben
gazdagítja a talajt (pillangós, hüvelyes növények). Olyan növényt se vessünk a cukorrépa
elő tt, amelyik sok káliumot használ fel (burgonya). A répa érzékeny az elő vetemény
termesztése után visszamaradó vegyszermaradványokra, tartamhatású gyomirtó szerekkel
kezelt területet ne válasszunk.
Jó elő veteménye a cukorrépának az ő szi búza és az ő szi árpa. Legkedvező bb növényi
sorrend a borsó – ő szi búza – cukorrépa. A gyomok elleni védekezés és a vízellátás
szempontjából jó vetésváltás a kalászos – kalászos – cukorrépa sorrend.
Vízgazdálkodási szempontból kevésbé kedvező , ha a répát megelő ző ő szi búzát
részleges monokultúrában termesztett kukorica vagy évelő pillangós, lucerna után vetik.
Tápanyagellátás
A cukorrépa a gyökértermés képzéséhez jelentő s mennyiségű tápanyagot vesz fel a
talajból. A kijuttatott trágyák mennyiségét és a kijuttatás idejét úgy kell meghatározni, hogy a
répa tenyészidejének egyes szakaszaiban mindig álljon rendelkezésre kellő mennyiségű ,
felvehető formában jelenlévő tápanyag a nagy gyökértermés eléréséhez, de a tápanyagellátás
ne okozzon minő ségromlást. A megfelelő mennyiségű és arányú tápanyag fokozza a répa
termésbiztonságát, javul a növények szárazságtű rése, betegségekkel szembeni
ellenállóképessége.
A cukorrépa fajlagos tápanyagigénye
(1000 kg fő - és melléktermék képzéséhez a
talajból felvett mennyiség)
A hektáronként kijuttatandó mű trágya
mennyisége átlagosan
N: 2,0-3,5 kg/1000 kg
P
2
O
5
: 1,5-2,0 kg/1000 kg
K
2
O: 3,0-5,5 kg/1000 kg
CaO: 1,0-1,5 kg/1000 kg
MgO: 0,8-1,0 kg/1000 kg
80-120 kg/ha
100-120 kg/ha
150-180 kg/ha
Alapesetben a foszfor- és káliummű trágyákat ő sszel egy adagban, az alaptalajmű velés
elő tt kell kijuttatni, majd a talajba forgatni. A nitrogénadag 30-40%-át ő sszel, 60-70%-át
tavasszal a vetés elő tt kell kiszórni. A megosztásnál figyelembe kell venni a tervezett
cukorrépa-termés nagysága mellett a talaj tulajdonságait, az elő veteményt és az
istállótrágyázás idő pontját, mennyiségét is.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
254
A cukorrépa kalciumigényes növény, 1,5-2,0 t/ha mésztrágya kijuttatását meghálálja.
A kalcium a talajba szivárgó vízzel a mélyebb rétegekbe mosódik, ezért a mésztrágyákat
(mészkő por, cukorgyári mésziszap) az alapmű velés után, a talaj felületére kell kiszórni és a
felső 5 cm-es rétegbe kell bedolgozni a szántás elmunkálásakor. A mésztrágyázás hatására
növekszik az elérhető gyökértermés nagysága, javul a többi tápelem felvétele, segíti a talajból
a nitrogén feltáródását. A mésztrágyázás kedvező hatása a talajszerkezet javulásában is
megmutatkozik.
Egyéb tápelemek: A klór kedvező en befolyásolja a növény vízháztartását. A kén
legnagyobb szerepe a kéntartalmú aminosavak felépítésében van, de részt vesz a növény
anyagcseréjében is. A mikroelemek (vas, réz, bór, mangán, cink) is szükségesek a nagy
gyökértermés képzéséhez. Kiemelkedő jelentő sége a bórnak van, részt vesz a szénhidrátok
képzésében és szállításában, hat a gyökerek fejlő désére. Nem kielégítő bór-ellátás esetén
romlik a répa vízháztartása. A bór-hiány tünete a répa szívrothadása (a legfiatalabb levelek
feketednek, elhalnak). Bór-hiányt okozhat a nagyadagú meszezés is, mert a lúgos kémhatású
talajokban csökken a bór felvehető sége.
Talajmű velés
A cukorrépa talajmű velésével mélyen lazított, a vetés idejére kellő en ülepedett,
beéredett, elegendő vizet, nedvességet tartalmazó talajállapotot kell biztosítani. Korán
lekerülő elő vetemény betakarítása után azonnal tarlóhántást kell végezni. A tárcsával vagy
kultivátorral sekélyen végzett tarlóhántást gyű rű shengerrel zárva tömörítjük a talaj felső
néhány cm-es rétegét. A minél hamarabb végzett tarlóhántás a talaj nedvességének megő rzése
céljából fontos. A tarló ápolásával a kelő gyomnövényeket is elpusztítjuk.
Ő sszel 30-35 cm-es mélyszántás elvégzése szükséges. Amennyiben középmély lazítást
alkalmazunk (40-45 cm mélységben), elegendő egy 18-20 cm-es szántás, amit 15-20 napon
belül kell elvégezni. A szántást célszerű a talajlazítás irányára merő legesen végezni.
Tavasszal a magágyat minél kevesebb munkamű velettel, kevés taposással, korán kell
elkészíteni, ezért a szántást célszerű ő sszel elmű velni.
Tavasszal, amint a talaj állapota lehető vé teszi, elő kell készíteni a magágyat. A répa
igényének megfelelő , a vetésmélységben jól elmunkált, kellő en laza és nyirkos magágyat egy-
kétszeri 5-6 cm mélységben végzett kombinátorozással lehet elkészíteni. A vetés elő tt
(presowing) kijuttatandó gyomirtó vegyszereket is be lehet vele dolgozni a talajba.
Jó minő ségű magágy készíthető különböző kompaktorokkal is. A kompaktor keverő -
porhanyító hengerborona és a vetésmélységben tömörítő hengerborona kombinációja, amivel
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
255
a mű trágyát, növényvédő szert is kellő mélységben lehet a talajba keverni, valamint alkalmas
egyenletes felszínű , vetésre megfelelő magágy kialakítására.
Vetés
A cukorrépa vetésideje, a vetés minő sége határozza meg a répa kelését, fejlő dését, a
növényállomány kiegyenlítettségét, egyöntetű ségét, összességében a termés nagyságát. A
vetés során elkövetett hibák a késő bbiekben már nem javíthatóak.
Vetésre drazsírozott vető magot használnak. A répamagot koptatás és kalibrálás (méret
szerinti osztályozás) után burkolóanyagokkal és csávázó szerekkel közel gömb alakúvá
formálják. Ez a drazsírozott vető mag alkalmas a szemenkénti vető gépekkel történő vetésre.
A répa vetése akkor kezdhető , ha a talaj felső 5 cm-es rétegének hő mérséklete eléri a
6-8 °C-ot. Magyarország melegebb, déli részein március végén, a hű vösebb országrészekben
április elején vethető a répa. Hidegebb talajban vagy a vetés utáni lehű léskor a csírázás, kelés
elhúzódik, nagyarányú lehet a kipusztulás. Az optimális idő ben elvetett répa gyorsan
csírázásnak indul, egyöntetű lesz a kelés.
A cukorrépát 45 cm-es sortávolságra 3-4 cm-es mélységbe kell vetni. Az egyenletes
vetésmélység a biztosítéka, hogy majd betakarításkor a répák egyenletes magasságúak
lesznek, a fejezéssel csak a leveles répafej kerül eltávolításra.
A megfelelő termésnagyság eléréséhez hektáronként 80-100 ezer tő szükséges
betakarításkor. Az egy hektárra szükséges vető magmennyiséget „U”-egységben határozzák
meg (Unit = egység). 1 U-egység 100 ezer magot jelent.
23. táblázat A cukorrépa vetési útmutatója helyrevetés esetén
Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő
Sortávolság (cm)
Vetésmélység (cm)
Vető mag (U-egység)
Tő szám (ezer tő /ha)
III. vége, IV. eleje
45
3-4
1,2-1,4
80-100
Talajhő mérséklet: 6-8
o
C.
1 U egység = 100 ezer mag
A répa vetésénél három vetési mód ismert.
Helyre vetés: a mag csírázóképessége haladja meg a 85%-ot. A tő távolság 15-16 cm,
a vető mag-szükséglet 1,2-1,4 U. A helyrevetés nagyon gondos talajmunkát, kiváló
talajállapotot és egyenletes vetést igényel. Kézi tő számbeállítás nem szükséges, a végleges
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
256
tő állománynak megfelelő mennyiségű mag kerül elvetésre. Ma már az üzemek kizárólagosan
a helyrevetést alkalmazzák.
Fellazított vetés: a magvakat 8-10 vagy 10-12 cm-es tő távolságra vetik, a szükséges
vető mag mennyisége 1,8-2,0 U. A szükséges tő állomány kézi tő számbeállítással alakítható ki.
Sű rű vetés: a gyengébb (75-80%) csírázóképességű magok 4-6 cm-es tő távolságra
kerülnek elvetésre. A szükséges vető magmennyiség 3,8-4,5 U-egység. A szükséges
tő állományt kézi beállítással kell kialakítani, igen nagy a kézimunkaerő -szükséglete.
Növényvédelme
A cukorrépa betegségei
A cukorrépa élettani betegségei
Levélszáradás
A levélszáradás kialakulásakor a növény újabb leveleket fejleszt, ezáltal a gyökértő l
von el tápanyagokat. A tenyészidő meghosszabbodik, akár 30 %-os termés és 3-5%-os
cukortartalom-veszteség is bekövetkezhet.
A betegséget elő idéző környezeti tényező k: A tünetek kialakulásában szerepet játszik a talaj
átmeneti vízhiánya, illetve tápanyaghiánya. Egyes talajban élő gombafajok toxinjai is
kedveznek a levélszáradás kialakulásának.
Védekezési lehető ségek: Fontos a talaj megfelelő nedvességtartalmának megő rzése a
tenyészidő szakban. A kezdeti kedvező fejlő dési erély biztosításával a tünetek kialakulásának
esélyét csökkenthetjük. A növény juvenilitását elő segítő vegyi anyagok, illetve a lombtrágyák
kedvező hatásúak a betegséggel szemben.
Szívrothadás
Súlyos károkat is okozhat, védekezés nélkül 50-70%-os termésveszteség is felléphet.
A betegség tünetei: Nyár közepén a répa központi levelei elszáradnak, a répafej központi része
megfeketedik, rothad, üregessé válik. A répafej kerületén új levelek képző dnek, a betegség
elhatalmasodásával a répatest zsugorodik, töpped.
A betegséget elő idéző környezeti tényező k: Oka a talaj bórhiánya vagy a bórfelvétel gátlódása.
Védekezési lehető ségek: Savanyú kémhatású bórtartalmú alaptrágyák vagy lombtrágyák
használata. A talaj vízellátásának javítása csökkenti a betegség kártételét.
A cukorrépa vírusbetegségei
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
257
Rizománia (Beet necrotic yellow vein virus)
Magyarországon az utóbbi idő ben terjedt el, azóta jelentő s terméscsökkenést okoz a
fertő zött táblákon.
A betegség tünetei: A leveleken világoszöld, mozaikos foltok jelennek meg, a levél fonnyad.
A gyökéren jellegzetes oldalgyökér-képző dés indul meg, ami miatt a répa „szakállasnak”
tű nik. A répatestet kettévágva barna edénynyalábgyű rű -elhalás látható.
A vírus terjesztésében nagy szerepe van a Polymyxa betae nevű , a talajban élő gombafajnak.
de fonálférgek útján is terjed.
Védekezési lehető ségek: A vetésváltás betartása, illetve toleráns fajták termesztése.
Répamozaik (Beet mosaic virus)
Jelentő s cukortartalom-veszteséget okoz, a gyökértermés mintegy 30%-kal csökken a
fertő zés következtében.
A betegség tünetei: A fej közepén lévő fiatal levelek mozaikosan sárgulnak, az erek
kivilágosodnak. Késő bb a levelek fodrosodnak, súlyos esetben el is halnak.
Védekezési lehető ségek: A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés illetve a gyomnövények
irtása.
A cukorrépa gombabetegségei
Répagyökérfekély
A tünetek kialakulásában több gombafaj is szerepet játszik, ezek közül vannak maggal
terjedő k (Phoma betae, Alternaria tenuis), valamint talajból fertő ző k (Fusarium spp., Pythium
debarianum, Rhizoctonia solani) egyaránt. Kártételük olyan súlyos is lehet, hogy a vetés
kipusztul, de gyakran okoz 40%-ot meghaladó tő pusztulást. A fertő zést túlélő répák kicsik
maradnak, betakaríthatatlanok.
A betegség tünetei: A fiatal répán az első dleges gyökerek elrothadnak, a szik alatti szárrész és
a gyökér feketésbarnán, vizenyő sen rothad. Késő bb az edénynyalábok elhalnak,
megfeketednek, a répa nyaki része elvékonyodik.
Védekezési lehető ségek: Egészséges, csávázott vető mag vetése. A répa zavartalan kezdeti
fejlő désének biztosítása elengedhetetlen fontosságú.
Répaperonoszpóra (Peronospora schachtii)
A hazánkban is jelen lévő kórokozó, évjáratonként változó kárt okoz. Áttelelő
magrépákon szaporodik fel enyhe teleken.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
258
A betegség tünetei: A fertő zött magokból fejlő dő csíra elpusztul. A fiatal répák satnyulnak,
kipusztulnak. A kifejlett répán a belső fiatal leveleken sárguló foltok jelennek meg, késő bb a
levelek fodrosodnak, zsugorodnak. A levélnyél rövid marad, a zsugorodott levelek fonákán
szürkésfehér penészgyep jelenik meg.
Védekezési lehető ségek: A magtermő és az ipari répát térben izolálni kell. Fontos a vetésváltás
betartása, a répa legalább 5 évig ne kerüljön önmaga után. A tünetek megjelenésekor
felszívódó fungiciddel kell védekezni.
Cerkospórás levélragya (Cercospora beticola)
A cukorrépa legjelentő sebb levélbetegsége hazánkban, minden évben védekezünk
ellene. Jelentő s, akár 40%-os cukorveszteséget is elő idézhet.
A betegség tünetei: Az idő sebb leveleken szürkésbarna, kör alakú foltok jelennek meg,
szegélyük vöröses színű . Amennyiben a fertő zés elhatalmasodik, a teljes levél elpusztul,
ezáltal a növényt újabb levelek növesztésére serkenti.
Védekezési lehető ségek: Az 5 éves vetésváltást feltétlenül be kell tartani, illetve a növényi
maradványokat alá kell forgatni. Fontos a levelek jó kondíciójának megő rzése. A tünetek
megjelenésekor fungicides védekezést kell alkalmazni, általában többszöri permetezés
szükséges. A rezisztenciára nemesítés nagy eredményeket ért el a kórokozóval szemben, már
rendelkezünk toleráns fajtákkal is.
Répalisztharmat (Erysiphe communis)
Az utóbbi években jelentő sége fokozatosan nő , védekezés nélkül nagy károkat okoz.
A betegség tünetei: Az idő sebb levelek felületén piszkosfehér micéliumbevonat jelenik meg,
mely kézzel ledörzsölhető . Késő bb a gomba károsítása nyomán a levél elsárgul, majd
leszárad.
Védekezési lehető ségek: Megegyezik a cerkospórás levélragyánál felsoroltakkal. Rezisztens
fajták jelenleg még kevésbé ismertek a köztermesztésben.
A cukorrépa kártevő i
A talajlakó kártevő k (cserebogarak pajorjai, pattanóbogarak drótférgei) már a
keléstő l kezdő dő en elő szeretettel károsítják a répa gyökerét, súlyos esetben a csíranövények
pusztulását okozzák. A károsítás a tenyészidő folyamán is folytatódik, a répatesten odvas
rágások láthatók. Rágásuk nyomán gyakran rothadás indul meg a talajban.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
259
Répa-fonálféreg (Heterodera schachtii)
Hazánkban is általánosan elterjedt kártevő . Fő ként mélyebb fekvésű táblákon okoz
problémát.
Károsítás: A növény folyamatosan oldalgyökereket fejleszt a károsítás nyomán. A
„szakállas” répa súlya és cukortartalma csökken. A levelek hervadnak, fonnyadnak. Az apró
mellékgyökereken megtalálhatók a fonálféreg cisztái.
Védekezési lehető ségek: Leghatékonyabb védekezés a legalább 6 éves vetésváltás. A
gyomgazdanövényeket irtani kell. A vegyszeres talajfertő tlenítés gyérítő leg hat rájuk.
Répa-levélbarkó (Lixus scabricollis)
Egyes években nagy kárt okoz. Az imágó a kelő növényeket tarra rághatja, a
levélkárosítás nyomán a répa tömege csökken.
Károsítás: A bogár kelés után a csíranövények leveleit, késő bb a fej közepén lévő fiatal
szívleveleket lyuggatja. A károsított levelek fonnyadnak, sárgulnak.
Védekezési lehető ségek: A fertő zött növényi részek alászántása sok imágót pusztít el.
Tavasszal célszerű korán vetni és a répa kezdeti fejlő dését elő segíteni.
Lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris)
Magyarországon mindenütt elő fordul, az imágók különösen száraz, napsütéses
tavaszokon a kelő , vagy már kikelt répát teljesen megsemmisíthetik.
Károsítás: Az imágó károsít, a kelő répa föld feletti leveleit teljesen elpusztíthatja akár
néhány nap alatt. A lárva a répatesten barázdákat rág, ami miatt a növények fonnyadnak.
Védekezési lehető ségek: A korai vetés csökkenti a kártételét. A talajfertő tlenítő szerek némi
védettséget nyújtanak a kártevő ellen csakúgy, mint a felszívódó rovarölő szeres csávázás. Az
imágók tömeges megjelenésekor inszekticidekkel védekezni kell.
Fekete barkó (Psalidium maxillosum)
Fő ként hű vösebb tavaszokon okoz nagyobb károkat, súlyos esetben tarrágás is
elő fordulhat. Az imágó a kelő vagy fiatal répán szabálytalan alakú karélyozást végez. Már 3-4
°C hő mérsékletnél elő jön. Amennyiben a kártevő k száma 2-3 db/m
2
, a vegyszeres védekezést
meg kell kezdeni.
Répabolha (Chaetocnema tibialis)
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
260
Száraz tavaszokon a répa egyik legveszélyesebb károsítója, gyakran újravetést is
indokolhat a kártétel mértéke.
Károsítás: Az imágók már kora tavasszal károsítják a csírázó cukorrépát. A tenyésző csúcsot
már a talajban lerághatják. A kikelt növény levelein sű rű , 1-2 mm átmérő jű lyukakat rágnak,
az erő sen rágott növény elhervad a megnövekedett párologtatás miatt fő ként meleg, száraz
tavaszokon. Késő bb a szívleveleken okoz hasonló kárt.
Védekezési lehető ségek: A felszívódó rovarölő szeres csávázás 1-2 hétig védelmet nyújt a
répabolha ellen. A talajfertő tlenítő szerek hasonló védelmi idő tartamot biztosítanak. A
kártételek észlelésekor rovarölő szeres védekezés indokolt lehet az egyedszámtól függő en.
Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae)
A magyarországi répatermesztés jelentő s kártevő je. A megtámadott répa
termésvesztesége az 50%-ot is meghaladhatja. Súlyos károkat okozhat a vírusok
terjesztésével.
Károsítás: A fiatal levelek a szívogatás hatására deformálódnak, súlyos kártétel esetén a répa
elpusztul. A levéltetvek mézharmata más gombák megtelepedését is lehető vé teszi.
Védekezési lehető ségek: A répa védelmét az első levéltetvek megtelepedése után 2 héten belül
kell elkezdeni felszívódó hatású rovarölő szerekkel.
A levélzetet nagymértékben károsíthatják a nyár folyamán a bagolylepke hernyók.
Hazánkban a gamma-bagolylepke (Autographa gamma) lárvái okozhatnak nagy kárt. A
bagolylepkék hernyói nappal a levelek fonákán hámozgatnak, késő bb a levéllemezen
lyuggatnak, karéjoznak. Súlyosabb kártétel esetén csak a vastagabb levélerek maradnak meg.
A cukorrépa gyomnövényei
A gyomnövények jelentő s terméscsökkentő hatásuk mellett jelentő s cukorveszteséget
is okozhatnak. A cukorrépatáblákon megtalálhatóak az ő sszel és kora tavasszal csírázó
gyomok, többek között a ragadós galaj (Galium aparine), nagy széltippan (Apera spica-venti),
a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum). Komoly
problémát azonban a nyárutói egyéves gyomok jelentenek, fő ként a parlagfű (Ambrosia
artemisiifolia), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), ezek közül is a sző rös disznóparéj
(Amaranthus retroflexus).
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
261
A libatopfélék közül leggyakoribb a fehér libatop (Chenopodium album), mely elleni
védekezést az is megnehezíti, hogy a cukorrépa rokona, ezáltal a gyomirtók kevésbé
károsítják.
Az egyéves kétszikű gyomfajok közül a keserű fű félék (Polygonum spp.), és a selyemmályva
(Abutilon theophrasti) szaporodhatnak el, ez utóbbi megfásodó szárával a betakarítógépek
munkáját is akadályozza. Az egyéves egyszikű gyomok közül jelentő sebb a kakaslábfű
(Echinochloa crus-galli), a köles (Panicum miliaceum), a muharfajok (Setaria spp.), illetve a
pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis).
Az évelő gyomok közül ki kell emelni a fenyércirkot (Sorghum halepense), az
aprószulákot (Convolvulus arvensis), a mezei aszatot (Cirsium arvense). A napraforgó
árvakelések (Helianthus annuus) is komolyabb problémát okozhatnak.
Betakarítása, tárolása
A cukorrépa betakarítását technikai érettségben lehet megkezdeni. Technikai
érettségben a gyökérben már elegendő mennyiségű cukor található, a répa alkalmas a
cukorgyári feldolgozásra. A feldolgozhatósági cukortartalom függ a cukorgyárak
technológiájától, a szükséges energia-mennyiségtő l, az egy idényben feldolgozható répa
mennyiségétő l. Magyarországon a répa feldolgozása kb. 80 napig tart, a technikai érettség kb.
14%-os cukortartalmat jelent. Hazánkban a répa betakarítása szeptember közepén, október
elején kezdő dik.
A biológiai érettségnél a nappal képző dött és beépített cukor mennyisége megegyezik
az éjszaka ellélegzett, lebontott cukor mennyiségével. A biológiai érettség eléréséig a
gyökerek cukortartalma még tovább növekszik. A betakarítás optimális ideje (biológiai
érettség) függ az idő járástól, az alkalmazott termesztéstechnológiától és a fajtától,
magyarországi körülmények között október közepére esik. Az elérhető minél nagyobb
gyökér- és cukortermés érdekében az az elő nyös, ha a répák betakarítása a biológiai érettség
állapotában kezdő dik.
Október közepe után, a hű vösebb idő járásban kevesebbet lélegzik a répa, ez lehető vé
teszi, hogy a talajból a kívánatos cukortartalmat elért répákat felszedjék és tárolják a
feldolgozásig. Meleg idő ben történő tárolásnál akár napi 1%-os gyökértömeg és 0,1%-os
cukortartalom-csökkenés következhet be. A cukorgyárakban az átvételi árak
meghatározásakor a gyökértermés nagysága mellett figyelembe veszik a cukortartalmat is. Az
a termelő , aki vállalja, hogy betakarítási idő szak elején, még kisebb cukortartalom mellett
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
262
betakarítja a répát, felárat kap a cukorgyártól. A betakarítást célszerű azzal a táblával kezdeni,
amelyiken a legnagyobb cukortartalommal rendelkeznek a répák.
A betakarítás a következő mű veletekbő l áll: 1.) a répa fejezése, 2.) répa kiszedése,
rendre rakása, 3.) a répatest felszedése a rendrő l, szállító jármű re rakása, 4.) a leveles répafej
gyű jtése, jármű re rakása.
Egymenetes betakarítás: a betakarítógép a részmű veleteket egy menetben végzi el. A
lefejezett cukorrépát a talajból történő kiemelés után saját tartályában gyű jti össze. Nagyon
pontos munkaszervezést igényel. Hátránya, hogy akár egyetlen géprész meghibásodásakor az
egész munkafolyamat leáll. Egymenetes betakarítógépek: KLEINE RL 200-SF, HOLMER
TERRA DOS (hatsoros), ROPA R26.50 (hatsoros), MOREAU GR-4 (hatsoros), STOLL V-
202 (kétsoros). P. BARIGELLI B/6 (hatsoros). Egymenetes betakarítás esetén 10-15% lehet a
betakarítási veszteség.
Kétmenetes betakarítás: a kétmenetes betakarítógépek (HERRIAU AM6, KLEINE
KR-6II, STOLL MRG-6, traktorvontatású rendfelszedő -kocsirakók: HERRIAU SUPER,
KLEINE L6) két módon végezhetik a répa betakarítását. 1. Az első menetben megtörténik a
répa fejezése, a második menetben pedig a répa kiszedése és szállítójármű re rakása. 2. Az első
menetben történik a répa fejezése, kiszedése és rendre rakása, a második menetben a réparend
összegyű jtése és jármű re rakása. A kétmenetes betakarítás munkaszervezési elő nye a
szállítójármű vek teljesítményének jobb kihasználása. A betakarítási veszteség elérheti a 15-30
%-ot.
A leveles répafejet vagy összegyű jtik és elszállítják (állatok takarmányozására
fordítható), vagy a betakarítógép a répa fejezése után a leveles répafejet összeszecskázza és
szétszórja a területen.
Hárommenetes betakarítás: az első menetben a gép fejezi a répát, a másodikban
kiszedi és rendre rakja, a harmadikban felszedi a rendrő l és szállítójármű re rakja. A
hárommenetes betakarítást régebben alkalmazták Magyarországon, géptípusok: CF-6, CK-
6N, CR-6N.
Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme
263
Irodalom
1. A növénytermesztés kézikönyve (1966). Szerk: Láng G. Mező gazdasági Kiadó,
Budapest
2. Antal J. (1978): Olajnövények termesztése. Mező gazdasági Kiadó, Budapest. 139.
3. Antal J. (2005): Növénytermesztéstan 1. A növénytermesztéstan alapjai.
Gabonanövények Mező gazda Kiadó, Budapest.
4. Antal J. (2005): Növénytermesztéstan 2. Gyökér- és gumós növények.
Hüvelyesek. Olaj- és ipari növények. Takarmánynövények Mező gazda Kiadó,
Budapest
5. Bódis L. – Kralovánszky U. P. (1988): A szója, élelmiszer és takarmány.
Mező gazdasági Kiadó, Budapest. 187.
6. Bódis L. (1983): Az abrakhüvelyesek termesztése. Mező gazdasági Kiadó,
Budapest. 239.
7. Cserháti S, (1906): Általános és különleges növénytermelés. Nitsmann József
Könyvnyomdája, Győ r. 592.
8. Eő ry T. (2001): A repce termesztése. Kiadja a Szerző , Budapest. 168.
9. Erdei P. – Szániel I. (1975): A minő ségi búza termesztése. Mező gazdasági
Könyvkiadó, Budapest. 130.
10. Grábner E. (1956): Szántóföldi növénytermesztés. Mező gazdasági Kiadó,
Budapest, 1010.
11. Győ ri Z. – Győ riné Mile I. (1998): A búza minő sége és minő sítése.
Mező gazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 83.
12. Győ ri Z. – Győ riné Mile I. (2002): A kukorica minő sége és feldolgozása
Szaktudás Kiadó Ház, Budapest
13. Kalászosgabona-termesztés. Gazdálkodási stratégia (2002). Szerk: Balla L.
Mező gazda Kiadó, Budapest. 90.
14. Koltay Á. – Balla L. (1975): Búzatermesztés és –nemesítés. Mező gazdasági Kiadó,
Budapest. 228.
15. Kurnik E. (1962): A szója. Akadémiai Kiadó, Budapest. 377.
16. Kurnik E. (1970): Étkezési és abraktakarmány-hüvelyesek termesztése. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 29-134.
17. Láng G. (1954): Növénytermeléstan. Mező gazdasági Kiadó, Budapest, 398.
18. Lelley J. Mándy Gy. (1963): A búza. Akadémiai Kiadó, Budapest. 295.
19. Menyhért Z. szerk. (1985): A kukoricatermesztés kézikönyve Mező gazdasági
Kiadó, Budapest
20. Nagy J. (2000): A zöldborsó. Dinasztia Kiadó, Budapest. 118.
21. Nagy magvú zöldségfélék. Zöldborsó, zöldbab és csemegekukorica (1999). Szerk:
Mártonffy B, Rimóczi I. Mező gazda Kiadó, Budapest. 104.
22. Stanacev, S. (1983): Az ipari növények termesztése. Újvidéki Dnevnik, Újvidéki
Forum, Belgrádi Nolit Kiadó, 156.
23. Szabó László (1993): Magyarország kultúrflórája. Az olajrepce. Akadémiai Kiadó,
Budapest. 158.
24. Szántóföldi növények vető magtermesztése és kereskedelme (2004) Szerk: Izsáki
Z. és Lázár L. Mező gazda Kiadó, Budapest
25. Szántóföldi növénytermesztés (1992) Szerk: Bocz E. Mező gazda Kiadó
26. Tomcsányi A. – Turcsányi G. (2004): Magyarország kultúrflórája Az árpa
Akadémiai Kiadó, Budapest
27. Velich I. – Csizmadia L. (1985): Zöldbab- és zöldborsó termesztés. 187-352.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->