Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra. Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. zrínyi Néz nyugatra. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. . Úgy ln. magyar! Nézd. Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. aföldet vizsgálja hiába: [nek. képét Álmos fejedelmi fiának. mint érzé. lánglett egyszerreszemébl. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében. Hunniatérségén.

És ha kedünk. kö[rödben. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. valamint a távol tengeri zúgás. az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz. messzeható [kéz. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat.Nem leli meg nagyait. S istened szemmel daliákat. Úgy zendüle föl . Fegyverid. S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. s szent a gondolatok forrásaszi[vedben. Mely bal sorsa diadalmasan álla. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. nem téged. midn egyedül váradközepébe vonúlál. a leghbb társak. Minket béke ölel. végs daliájanevünknek. S mély vala. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. ha ez a lélek nem volna le- [törve. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. Dete. s harci vidéken. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. És mikoron. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. dicsségünk. villogva le hoz[zád. a megharcolt ütközet. S a hadat. Mert a szent haza volt.

a gyönge Kumilla sze[relmét. ésvédt mintlel viadalmas urában. az angyali [hség Szárnyain. Néma. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja. Ókét jó Karabúi. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. sfutellehadastúl. Sok had tengere közt Szigetet. Felhozod a gyönyör. mint áll vala. ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. mint a mély sír. mint sólyomszárnyu sebes [szél. S södet. [hám. azon[ban. Akkor s borúit. Vagy pedig intézed. És dörög. amint Ontja dalait. S a roppant tábor derekát fölijeszti futással. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. Akkor az ifjú tatár. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon.. Durva török pedigelrémül. az örök hévvel lobogókat. [látád. lobogva . mint tündér hajnali álmot.

S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd. ami csatát zengél. Rengenek a megütött falak. üt . a férfi kebel diadalma. rend-bomlottan váraikba oson[nak. s rettent szikralökéssel. Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. Sztelenül. Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. És az er. dics. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. így te. árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra.Völgyi lidércként átröpül az. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is.

Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. a tövis éle megölt. hogy örökké vissza- Hozzád. Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván. csapongót. Engem az illatnak szédíte meg árja.Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl. De ölelahaza. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk. Megtért térít állok az Isten eltt. S mellyet nem sejték. e rózsa megett. ó halld. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. . S hirdetek új tudományt. [tyánt. tiszta valóságnak hallója egekben. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. s mond örömében sírva fiának.

Illat-eez. Izmén nyugszik e hantok alatt. alél- S melynél olvadozok. Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok. ABOLDOG Birlak-e.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass. vagy csábúltszemeim játékaimekéz. élt. A gyönyör . IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt. mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont. SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat.

keblire fényleni tüz. nem csalogatja hivét. örömek. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. üres ház. jer s zárd el az [ajtót. elkeserült ifjúnak szíve. de ha szép a bájos [Eliza. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. az ifjú szivében fogja viselni Téged. Ót tavasz. sz. neked! Ö hbb is. te szelíd vendég. mint kincset. Jaj SZÍV Szív vagyok. vissza! bemenni tilos. és tova kél. egyaránt s tél és nyár sírva [találta. Néma halál. kéj és gyönyör [elhal. hogy hervadj. Öt. A S írd rá: búk. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt. boldog szerelem megriad. BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának.. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz. Amália. szép. . És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.

[örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon. Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek.: . letnt. ország! S mellyet szerze. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. patak. mint a rózsalevelke. S a szerelem. völgy változnak gaz[dag öledben. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. o folyj. bérc. zengj hadat álmaihoz. az ersnek jel: itt. és kit partod bokra [lehullat. te légy. .: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el.

A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést. nem fogsz sajnálni: mig [éltem. a szerelem. S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. dúlóját annyi rejti hadaknak. A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. eljött büntetni világot Mint rohanó villám.. S aki vezérem volt s röm is. NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. ETELE Nagy haragú Etelét. tnt. fürtöt. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ. égete. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember. . hív sze: [retd én. : . rombola. szived és ajakid csókjai voltak enyéim.

lánykám. hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. És gggel ti ne nézzetek a rózsára. leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti. karjaid engem. El ne rabold durván. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig. . ifjú. A CSALFA LÁNY Édesen a kesert. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved. arcaikon. de hervatag is. érted gerjedez. A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát. h . a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát. Rózsa.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Kelj föl szerelmem. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. . meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. elvitted a Szülék vidámságát. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan. Múlásod könny volt és tiszta. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok. s nem lesz több reggeled.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. mint Az égbe visszareppen sugáré. Alunni fogsz. nincs kétség útadón. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már. Nemcsak magad menél. Kimondja megneked. Alunni fogsz. te De fájdalom ne bántsa hamvadat. hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. földhöz minket baj s öröm kötöz.

rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. a leányka nem ért. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. Ah." . Zeng tetteket. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. Hogy A régi csatákat. arcot. borúi. S amely napok tetled elmaradtak. az árva babért. ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. Add a szüléknek vissza. Oly édes-epedve foly ajkairól. Dalt zengedez és dala oly szomorú. a lányka haját A szép szemet. S zeng rózsaszerelmet. Lebegj te angyalként fölöttük. És mig porodra hintenek virágot. ifjú baját. ifjú nem érez.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. az si vezért. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. Vagy zengj. szikla repedne hegy ormairól. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. a haza szebb idejét. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. de magadnak örömtelenül. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j].

Szól. kihal tört szive lángjaival. Addig nem gyötör szerelmem. S míg honja bolyongani hagyja. az özfi szalad. Villámokat ontva megy ágya felé. hol éje legyen. „Född. Hol farkas üget le. légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold. Szép szemérl.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. Kszikla! te zárd kebeledbe szivét. S ékes arca hajnaláról. tudva hol napja. — HELVILA HALÁLÁN Álom. Bús éneke. . vad fa! örökre az ifjú nevét. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. édes álom! Altass engem. S vészekkel üvöltve jön a nap elé. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. légy halálom! Ah. álom. csak míg te altatsz engem. édes álom! Altass engem. szép karjáról. S tán csendes az álom az élet után. S már nem fut az özfi. álom. Álom.

„Kis gili. édes álomi Altass engem. Ott van. vagy kérdjem bár. Mert társát nem leli S mindegyre búg. hogy Szép alakja por között fogy.. nem felel már. légy halálom. Addig érzem t ölemben. MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. Addig állok véle szemben. s nem bocsát magához. Helvilája bús Csabának. S nem siet fel karjaimhoz. Ah t Nem hall többé. Hallgassam. álom. ág felett Ne búgj sokat. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. csak addig nem tudom. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. Álom. K. S élte haldokló szivemnek. Légy halála életemnek. . Ott. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

VÁGY Mit késel. .! . Hogy ennyi ember közt Legény alig van. te csalfa. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa. Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul. Hagyd szívnom ez ajkat. lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. ha szép kora múlva. ó lányka. Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. Ah hagyd megizelnem az édeni bájt. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban.

Haj. haj. Haj. Bandi jobbra szánt. Peti balra sántit. Én maholnap férhez Adom magamat. Hordja el a tatár Leányságomat. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. Egyik szke volna S tüzes a haja. A HAJ. Kit meg a keh bánt. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. hideg Mint a jégverem. Jó lesz cobornak. Aki boroz. Másik barna volna. S borzas mint boglya. SZÁJ. Aki józan. orrán Bibircsó terem. haj. haj. .! Kit nátha nyomorít. sarokba vetem.

Sugár mint a jegenyefa. száj. ! Az én babám nem kis baba. Szépen danol. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. Csoportokat dobál felém.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. száj. szem. szem. száj. Te forgószél ha jó volnál. száj. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne. Inkább babámhoz hordanál. szem. szépen táncol. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. Szerelem az isten benne. Legszebb sor gyöngy ragyog benne. . szem. Hozzá kökényszeme lángol. Száj. Szem. Szem. Száj.

. nagy kelepes. Gólya jár rá. fagyok. PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. Kidlt bedlt az Bele oldala. Csak úgy tengek a világon. hely belül is. A forgó szél dúdol rajta. Kivan Ki hoz itthon. jár az isten nyila. Ilyen házra nem is szállnék. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. Boszorkánytánc van alatta. nekem Piros lánytól hókenyeret ? . Hogy galambom elmondhassa Hova. hova bojtár legény. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok. : A kökényt én úgy szeretem. nem jöhet. Ha én gólya madár volnék. S mint madár a száraz ágon. ha beteg is? bort eleget. Hej kivül is. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. tekinthetem fülök.

puszta szállás. Mit ér. Isten hozzád. gonosz világban. Tisza ide Gyerünk innen. Tiszában megitatok. A A A szomszédban kis lány ostoba. nagy lány agyafúrt. ANDOR PANASZA Kis lány. is. ülhet a ház tetején. fakó lovam! nem messze van. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. szép leányt megölelem. Szomjam ellen borral telem. Hej. A A Dunáig meg sem állok. Megcsal szózatja. de itt senki nem felel. S ha A felindít a szerelem. 3* Ily Én . Gözütanya. denevérház! Hordjon el az szi zápor.Puha kenyér eledelem. Mért nincs benned egy ital bor. nagy lány ha hamis? alább is. Fölebb is. azt gondolám. Más elcsalhatja.

Aki nyomot nem hagy Kis lába után. hogy majd megcsókoljon. hogy majd átkaroljon. szép piros hajnalhasadtára. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után. . Valahányszor a szél felsüvöltött. S majd azt viszem haza Víg szüret után. Szívem dobogása volt köszöntd. S ha ezek közt sincs Akárhányat is. Aki nem néz vissza Legények után. otthon is van. Még sem boszorkány. A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. Hév volt karom. kedves. az órára. Megy is. jó. ölelek Kettt hármat is.Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. fut nem Minden zaj után. Hév volt ajkam.

Rózsaarcod. feje lombként lehajolva. violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára. Élte a virágként hervadozva. Úgy ül. hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. Hol maradtál. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad. mert te nem jövel el. S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg. fogy és vész.. Örömében. mely ohajtozás ez! vagy itt. S minden árnyék. híved úgy hl nagy buvában. Büszke lombot búsan meghajolva. . bár a hely s óra kedvez van a nap. békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. hol maradt szépséged. itt van új világa — Nem te. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében.

Szeretket összehozó. . S nincs semmi bánat. messzecseng fegyverén. A Majd ha feljön esthajnalra. Rózsám keze fejem alja. Gyönyörség minden gondom. ne alugyál szép hajnali csillagnál. Szeretket elválasztó. mint az arany. Kelj fel. nem aluszom." Fel a porból. oly könny mint a gyors madár. semmi bú szivén. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag. hugám. ha nem lesz is kett. katona j! Szól a lovag. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. rózsám. Adj egy csókot. „Oly könnyden. Szíve szívem nyugodalma. S tündöklik omolt haja. Jj el vigasztalásomra. s hevén száguld elé. Sík útközön ül Szép lány egyedül. Oly szép.A SZERETÖK Álmodom én. i Vigan hadd rohanjak sirom felé. ó lovag el ne rohanj.

s látni fél könyét. drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. még se rohanj. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve. panaszatlan a néma halál. Még a haláltól sem félek. Vica lelkem tudod-e már. Lód lába eltt Ül hü szeretd. És félre száguld.. Hogy úton ülni látja kedvesét. o had fia. vigan élek. Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. „Oly vigan." A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. Vigan lakom. Retteg jajától. mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír." Döbbenve féket ránt a gyors lovag. félre elrobog. o had fia. S mellére lecsügg feje bánatosan. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. „Oly félre. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta. Másnak magadnak gyötrelem. . Mely az áldott mezben jár.

gyere hozzám. Hej galambom. Tövistelen az én rózsám.. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa. Neked szedtem a hajnalon. . Ketten a keserjére. szép rózsa. Ha megtetszik. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre. Nem rég hordom kalapomon. vedd el azt is. Kis rózsa. szép rózsa. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt.

Akkor végre kimutatnád. csal ha nevet. fölött jár? HSÉG leányka. mint Veszedelmes mély a hínár. Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. Csal mikor sír. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. A Repked . Vagy oly nem szép. míg százszor ver. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. Csakhogy a szem hamis követ. mely kopogat. milyen ravasz. Vajha orcád tükör volna. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. milyen igaz. mint madár és csapodár. Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél.

majd nyugotra. E legdrágább kincsedet. Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. A leányka gyenge ág. . De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. S mely gyönyört az óra ád. A Hajlik leányka lenge nád. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. Vedd s köszöntsd el poharát.. kéj csalfa lánga. Meg ne sértsd a gyenge ágot. s telik. tled és hozzád. Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. Zálogul add szívedet. Szell hajtja jobbra balra. A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont. Majd keletre. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . majd elborul. bár szelíd világa. A hold. Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát.

Vélt erény és ártatlanság. kar. most rajtad a sor. Fennakadnál. vagy is csalatva. . megromolva. Megcsaltak már érte százszor. Megbvöltek. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. Jó tanácsot elfeledve. holtodiglan. s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. így is. A csalásban meg nem halsz. mívelt. Könybe gyöngyözött Játszi És haj. Váll. Azt gondold. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent.Vagy megvetve. mint az éj. Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik.és szívfogó. ha te csalsz. azért a gyors idvel. mint a hó. s lányi jóság. barna szem. És ha mégis tévelyedve. Mint megannyi Ész. kéj. vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. úgy Veszteséged bármi nagy." Térj eszedre! féld a szégyent. Könny.

. s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Nem tudom. A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. csak tndöm. Élve. Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. már is újra Kezdem a panaszt.Mert. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. Éjjel gond viraszt. Csak sovárgok. halva hív. akarja bár szivében. El sem végzem. Akkor jaj szegény leánynak. Nappal álom forr fejemben. Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. férfiszív.

Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. Nem mondom. hozd fel csillagod kék szemben. hogy szeretlek. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. Mégis. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. gyász. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad. mig fürteid Jelentik gyászomat. remény. aki érez Szavakkal mondhatót. Nem mondom.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék. Vagy. Nem mint szeretlek. Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. Hol lelnék arra szót? érez. .

De átok és bün többre pazaroltan. Hogy kárhozattál ostorozzanak. S e szemben ah! rangyalom mulat.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. PIPISKE Pipiske. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. És semmivé lesz mint az esküszó. Felrémülék irígylett nyughelyembl. Mely mint hajad lengése. Mely osztozatlan s egynek adva jó. a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid. változó. aggodalmam. aki vagy. S együgy kebeled Fehér hullámait? . Miért oly ggösen. Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak.

Mit használ szép szemed. . Nincs benned fürgeség. . Nincs egy jó gondolat. te papja szól! rút nem vagy De. Hol. A szépség Igaz. De lelked hía nagy. Ha jól kikérdezed. mint rebesgetik. Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. én csupán Javára dolgozom. Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. Egy tyúknak több lehet. Megfogni szárazon Nem birnád a halat. Tetemben nem csekély. gyöngyöm. . .S min badar beszéd Arcod rózsáiról. nincs eszed. Mi haszna vagy fehér.

ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. Szép napvilágomat. De hogy megláttalak. Pipiskeségemet Tovább is folytatom. ha elvenném „Szép ifjú. Túl a reményeken. Az szi szép napot." KÉS VÁGY Túl ifjúságomon. köszönöm! De nem fogadhatom. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz. Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt. Kívántam újólag . léha nt Mivé faragtam t. Túl vágyimon.

s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti. Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj.Már eltnt koromat. Mely annyiszor gyötört. Kívántam mind. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot. Piroslik a bor is S illatja mennyei. hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. kéjt adott. Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos. . Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. piros. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Hiába.

Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat. hozzám! Ámítsz. de szólj nem hiszek. Szamócát. Rózsát s ki mit szeret. miért vívok. Van bársony is veres. Te vagy. Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz. Minden szavadban egy tört eskü zeng. Királyi bíborom. Mikor jön a nap el Betölt reményivel.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. Érzettem lángodat. Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng. . drágakt. Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom.

De élni még. érdekelsz. — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok. ha rád nem gondolok. S egyiknek. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Mit esdekelsz? ha megcsalál. Felejts. bármint bánkodol. több mint a kínpadok. És rajta függ szemem. Képed s ez élet sírba szállanak. te csillag. Ha sejteném Hogy az lesz a halál. S ha majd világ s szemem lehunytának. szerelem. Fényes és hideg. Menjünk tova. Emlékezet Világát égetem Képed felett. S búd nem vigasztal. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó. Ezeknek romja hségért nekem. ha még bízol. Több mint halál. Szivünk ketté szakadt. 4* . kéj.Felejteném Hogy egykor hm valál.

Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. Mit nem esküdött szó. S mint inkább leendek Bútól fekete. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te. Szép sugaraidtól El nem alhatom. A föld gyermekének Édes titkait. Míg fölötte arcod Istensége leng. Nem súgott ajak. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. Amit bánat és éj Gondolhattanak. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer.Általad homályom Fájva összereng. Egyszer lángodat! . Fel kívánom vinni Amit rejt a hit.

szállj le. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. Mely szivembl könnyet és fohászt csal. kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében. a Balaton. És fohászom illat a szelekben. kis szép arany pillangó. Lelkem száll az illat özönében. Éljük át e kort egy pillanatban. de És szomjamat vízzel olthatom. szép arany pillangó. Szállj le. Szállj le. Elmúlik. Jer fürödjél e köny-ég árjában. Kebelemre szállj le. . szállj le. nem nem bort szomjazom. míg örömet cseréltünk. Vagy szunyadj el illat mámorában. Kebelemre szállj le. csapongó! A meznek én vagyok virága. kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. szép arany pillangó.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. Gyenge harmat a könyü szememben. S égek érted els fájdalommal. szállj le. boríts el fényes szárnyaiddal. Szemfedd lesz hervadó virágod. Jer. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson. Kebelemre szállj le. Kikeletnek zsenge ifjú ága. És ha édes életed kifárad.

Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. Szomjas vagyok. Rád nézek. Mit kebled titkos szenvedélye hajt. LAURÁHOZ Rád nézek. És szomjúzom kebled hullámait. erényed. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Szemed tüzében játszó lelkedet. mert öröm Meghalnom általad. Jj. Egy kisded percre bár.s minden titkaidra. bájaidra. mert gylölsz. mert szeretlek. leánykám. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár.Én lángot szomjazom. És a mosolynak mézét ajkidon. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. tüzet. mert talán még. Hibád-. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. Rád nézek. lángot. Szivednek minden dobbanásait. Rád nézek. Szomjúzom édes és forró sóhajt. . lesz Rád nézek. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt.

én nem tudom. Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. Tle csókoltatni számat. Mely rám oly bvös láncokat vete. A gylölt szerelem. Haragszom rád. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény. Haragszom rád csalárd kék szemedért. Haragszom rád szilárd erényidér'.A mostohán viszonzott. S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet. Karcsú testét átkarolnom. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. mert nyugtom elveszett. mert fürtöd fekete. SOKBAJ lelt engem. hogy többé visszatér. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . Ölelését elfogadnom.

Elégeté szenvedélyem azt. Csak tégedet. Van-e ily baj a világon. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot.. ez kísér mindenütt. És ha egyszer elenyészett. hogy mulandó. Letörve már. vagy tán rült vagyok? Tudná az ég. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. Mint az asszony változandó. És kérdezem. a nap rajzolt. Hajh az nekem már rég lenyugodott. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. hiány. Szeretlek-e. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt. . Nem látok mást. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág. és még sem holt virág. Hamis szemed és kedves arcodat. mint holló hajadat. Mint üldöz mindenhol rajtam üt.e le. csak bvös képedet. nem szabadulhatok. Hozzád vagyon láncolva szellemem. h láthatok sem földet sem eget. félek. kis leányi Nem látok. Mint az én nagy boldogságom? Félek.

S élek halok. S meghalnék minden év telén Szerelmedért. egy szód. És némán szenved. EUürném villám s vész haragját. Eltépném lelkemet Szerelmedért. ha leszakadt? Sorsom te vagy. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. amint te végezed.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. lehelleted. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . Kihalhatatlan fájdalommal. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném. S képzelmim édes tartományát. Felölteném zöld lombozatját. Szerelmedért Fa lennék bérc fején. Ott égnék földalatti lánggal. Dicsbb erénnyel ékesítném. Szerelmedért.

mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán. ki kínt. Kinek virág kell. Mi az. . hogy van szívöröm. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. A telhetetlen elmerülhet benne. Kéjt veszt. Amennyit a szív felfoghat magába. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. kancsalúl. s ködvárak lebegnek. nem hord rózsaberket. MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Ábrándozás az élet megrontója. Mely. Ne nézz. Földön hónát csak ollyan lelheté.A Hová merült Mi az. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. Ki életszomját el nem égeté. A látni vágyó napba nem tekint. S köztük valódi boldog oly kevés. gg. mohó vágy s fény el nem varázsolt. S nem fogja tudni. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. lélekben nemes volt. festett egekbe néz. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben. mely felett Rakandom kisded fészkemet.s nyomornak vége már. Terített asztal lesz a föld. nyílt a határ. Ó Ó kéj. szép delét ne vedd el. Ha van mit erezz. Egész erd viránya csalja bár. ó hozd vissza szép szemed világát. . A birhatót ne add el álompénzen. Derült az ég. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. Ne adj helyette bánatot. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. gondolj és szeress. Hozd. de csalfább távolt ne keress. Úgy térjen az meg mint elszállt madár. Maradj az élvvel kínáló közelben. zöld. könyüt. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. enyhe. öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. S tán szebb. Már búvik a fü. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát. S mely ifjan oly szép.Zajától felrémül a szívmagány. föld. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel. ó szép kikelet! A tél.

Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. Sem szántok. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. tüstént elég. Éhségim oly nagyok. Röptében ígyen szólaló: Csip. Mégis kitelelek. S amerre csak tavasz van. Mint senkié. csép! Csip. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. mint hulladék. cinke és rigófaj. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem.Jön a veréb a nagy faló. csép! Nem kell egyéb. berek. s vigadnak A nyár utoljáig. én majd eszem. Mit lophatok. csép! Csip. Mind boldogok. Csak egy. Erd. Csak sok legyen. Csip. Mint bármi méh. sem vetek. a fmüvészn. Fáradjon más. mez. meg nem veszem. s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik. búzaszem. Paraszt betyár vagyok. . S a cifra tengelic.

Hogy szenvedek. de én Csak sírhatok. A cserje vad bogán. mint hangzó fájdalom! . Fenn mint az ég. Nekem magamnak egy hang sem felel. Fenn szárnyalok. S a nap tüzéhez adva lángomat. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más. Felgyújtom e hitetlen lombokat. Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel. Ó én szegény! S meghalhatok. Ki hallja meg. Ha sas vagyok S vad keblem ég. De én. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain.: .

a kis csalogány. S ki szólna. míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj. .így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve.

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

vészre társz. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít. Örömtl idegen." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó. És elhagy tanak? k .A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz. Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok. S keblet viharra. mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. Ki vagy te bánat embere. Kietlen itt e puszta szív." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány. Zajosb a vész. Mi sorsnak üldöz fegyvere. Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken.

" Kihaltak ök?tán gyermeked. Szép hölgyed. A A nemzet él s derül. S ez rajtam drága folt. Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. Keblemben ostorul. ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van. De a szív mély s nagy menedék. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi." ." tehát. S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának." Te trsz. De azt hazámért szenvedem. bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy.„Pártos barátság. boldogtalan. melyhez tartozám. Egy nép halálát hordozom. minden örömed. Elnyögte a halált. nemzet. Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom.

Oly sok viszály után. Megfogyva bár. is. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. halnod kell. Ez. És annyi balszerencse közt. ó magyar.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. S népek hazája. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Él nemzet e hazán. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . Ez a föld. de törve nem. hs Árpádnak hadai. mellyen annyiszor Apáid vére folyt. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai.

s ha elbukál. Hantjával ez takar. fölött áll. A nagyszer halál. hogy ész. ha jni kell. Vagy jni fog. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt. Népek veszik köri. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. er. még jni fog Egy jobb kor. hogy annyi szív Hiában onta vért. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Légy híve rendületlenül Hazádnak. . S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. hol nemzet sülyed el." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet. ó magyar: Ez éltetd. S az ember millióinak Szemében gyászköny l. Az nem lehet. Még jni kell.

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

A köny kiapadva szelíd szemibül. AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. hozz segélyt!" . Láthatni kövülve az anyai kínt. S omlott házak felett. o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. Midn a ház bedl. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. S mint lelke-törötten az égre tekint. * * * E bús anya képe te képed. Ó ember.. remeg élteikért. Ah! lányai égnek az idegenért. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. ! Sors zi fiait. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás. „Ki ment meg engemet Kórt. Csak szívdobogása jelenti hogy él. S ott ül örömtelen és egyedül. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. S minden dobogással egy élet alél.

az magát Jövének menteni. És több hajó kereng Az De ingó fal körül. .. A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. S bajhirdetn visít. Mert egy batkát nem ér Mind. ami rajta van. a szegény anya Ott áll menthetlenül. Ez pénzét. aki rajta ül. S szívtelenl az agg N mellett elsuhan. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. De Embertelen zsivány. Mint vészben a harang. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. S im sajka j s rohan Az áradat taván.

S mindig dühösb az ár. Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. „Itt jó E kisded adomány. anyám. neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. * ér. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel. még jókor érkezik. n Még j s megyén hajó. várj Többet ég után. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. . eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. Pénz s egy falat kenyér. áll. sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált.

Sem zenem nem ad. „Ha minden elhagyand. Barátságnál hivebb. Látása kedvesebb. Szépsége bájoló Leírhatatlanul.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h . kit hozott. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. Minket emberajk. Mindennél. Szebb mint a szerelem. segélyt." menne a hajós. S az elbámult hajós Hall édes hangokat. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott. a hölgy. Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar. ami kéj. Barát és szeret. így szól az égi n: Az ember és világ.

S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. S a földön ellene Nincs menedék. Nem orvosolja hit. Sorvasztók napjai. S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el. Mint téli fán az ág. Nevem Jótétemény." Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál. Megy a szép vágy után.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. S még soknak élete Menik meg csolnakán. . De az nem tartja öt. S szz arca bájain Fájdalma megtörik. Öt minden elhagyá. Csaknem maga maradt. a világ. sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik. Az ember.

mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. És óhajtjuk nagynak trónusában.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. Nagy tanítvány a vészek hónából. Bárhová juss. Láz betegnek volt hiú csatája. ver. Szent nevére feldobog szivünk. Újra készek adni életet s vért. Van-e hangod. És érezzük minden érverését. kínja közt a gyógyulásnak. .és ersnek kunyhajában. Jobb korunk jött. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. Szégyenétl lángra gerjedünk. És szenvedjük minden szenvedését. Boldog. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. szív háborgatója. Melynek elzsibbasztó súlya nyom. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Újra visszaszállnak. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. És ha néha felforrt vérapálya.

Lengjen fátyol a vont húrokon. Mely keserg az szi lombokon. Legyen hangod szellk fuvolája. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. Zengj nekünk dalt. a méla bú. És ha meglep bús idk homálya. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. És ha zengesz a múlt napiról. Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. .. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. Hozva áldást a magyar hazára. hangok nagy tanárja. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. hogy mély sírjaikban megmozduljanak. átkot áruló fiára. Szégyent. Melyben a harc menydörgése szól. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. Légyen hangod a vész zongorája.

S k És ha hallod. Lelkesedve feldobogjon e föld. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. még a Szent örömtl rengedezzen át. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. is. S míg könyekbe vész a szem sugara. Melly ölelve tartja a jelent. mintha csontunk volna. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. mintha vérünk folyna. És a hullám. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon. Enyh jön a szív kés bánatára. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. . S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek. mint egy férfi. És ha honszerelmet költenél fel. Áthevülve járja a Dunát. Újra dúl a honfiháború. Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. Hogy szivekbe menjen átal a dal.

kiér a zord világ elé. bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg. És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. de fáj minden tagom. S rút hitszegés. zaját. nem sírhatok. Tompán sajognak dermedt izmaim. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. örök jogért.. A vég csatában elhullottakét. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. kemény jéggyöngyökké mered. Eremben a vér forró kínja dúl. Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. mely nyomban követi: A . Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét. S bérért ölök éjszak csordáiból. És látom gyermekimnek árnyait. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. mely áldozatra kész.

gyalázat alkonyán. ínség. Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. A szenved Nem márvány szólhatok. Dermedten állnak lép lábaim. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész. Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. S te elnyomott szó. Gyúlt ház az. ti megkövült tagok. Szakadj fel dúlt keblembl. Oldódjatok. halál. melly ön gazdájára ég. Magas dicsség a harc reggelén. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. Szó és fohász kihalnak ajkimon. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. nyögésem néma jaj. fül Törj át a fásult nemzedék szivén. . S nagy kínjaimtól el nem futhatok. hagyd el börtönöd. Bútól haragtól terhes és szilaj. Kit nem ragad ki szomszédok keze.! S a balszerencse minden ostora. S holott örökké él a fájdalom. Mely népem érte annyi vér után.

hogy nincs szived. Szemekkel. Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét. mint a csillagtüz. hizelg csapodárt. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell. égben irgalom. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. Hintót lovat. Milyen derült arcodnak hajnala. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. mit szólni akarok: „Ember. nemzetek! Ha van jog földön. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . természet.: Kevés. Szép és dics. s lélekben oly setét. Hol annyi és annyi kéj. st hitvány ölebet. mit ajkad ád? nem mondhatod. de nagy. világ. Szeretsz pompát. Imádva férfiaknak általa.

mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud. hogy vannak istenek. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod. meg legjobban szeretsz. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. és hívságos semmiség. nem ismered. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. Megemlékezz. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. te nem vagy bnös. . S megvette a szellemtél hidege.: Mind állat. Legyen kacaj reá a De nem. S még van kezökben bnt torolni nyíl. Angol talán? vagy német. És ami van. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt. ki hséget hazud! És mégis. S midn panaszban bánatod felelet." kitör. ha megtagadnák fajokat. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. Nincs nemzeted. Hízelgd is. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. francia? Igen. ggös Goneril. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted.

ég. szent. Költt. a leggyarlóbb. Kezedben a gyermeknek álmai. Mert ami f. Buzognod e hon.és e nemzetért.Erényeidnek senki sem hiszen. Miért esdünk: részvéted kegyei. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. miként De még eltted Akard. Asszony vagy. hst és nagy férfiat. mint az üstököst. mvészt. csodálunk. nincs meg sugári közt. . A férfi boldogsága. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. Tündérvilága lelkes ifjúnak. ami szép jó. hol annak lenni árulás. ahol égned kellene. tiszta. nemedtl várjuk. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért. És mindent. Félünk. s áll egy új világ. Szivetlen. ég Tled. S csak egy enyhít szót nem monda szád. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. hogy megadd. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd.

Hol van a hal. és kimondtad sorsodat. azt. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. mely dics volt És remek? . Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. Lélek és bor két atyafi Gyermekek. Testet éleszt és táplál a Lakoma. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. FÓTI Fölfelé Jól teszi. Hol a magyar szó s név imádva lesz. Az bora. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát. DAL megy borban a gyöngy. mind ég felé az Ami gyöngy. kér. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. De ami a lelket adja. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz. Teremtsd el azon dics idt.

Csak Borban a gond megbetegszik. Hejh barátom. Vagy búcsút. igyál. van. mint a gyermek Aluszik. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . Venni tled vagy szerelmet. Él a kedv. Ha szeretsz. Tele tzzel. Hejh galambom. Érted vív. szke bimbóm. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. Víg. Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten. Magyar ember már busúlt sok Századig. Érted csillog e pohár bor. tele lánggal. honfi társam. Volna szívem. Borban a bú. felszökelne Mint a kút.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Ami benne keser Elnyelem. Bort igyál. komor. vagy csüggeteg vagy. Mint e szív.

tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. már No de Szóval se baj. házi gondok Félre most: A legszentebb-. Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi. Jól teszi. szerelmek.. Bú. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. igyunk egy Huzamost. bnt Rajta társak hát. Most kell neki felvirulni Vagy soha. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll. . legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend. Bort megissza magyar ember. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. az Isten úgy akarja A Mint magunk.

ki Hont tipor. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. Úgy keresse óhajtásunk Az eget. Minden ember legyen ember És magyar. boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép.Lelje népe boldogságán Örömét. Meg ne fogyjon élte Mint e bor. Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Akit e föld hord s egével Betakar. . Áldott földe szép hazánknak. Ellenség vagy áruló. Egymást értve. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. . S mint szikrája a szabadba Felsiet. éljen Drága hon.

És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. tartsa össze Hü egyesség Fiait. benn virágzó És szabad. Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas. Hogy mondhassuk csend. S vér. Érje áldás és szerencse Mindenütt. Áldozatként rakjuk azt le az. mely az si bútól Halovány.S férfi keblünk szent imáink Temploma. veríték vagy halál Mit kivan.s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. Arca. Zsámolyán." . Ahol eddig véremészt Seb fekütt. mivel csak Tartozánk. Felderüljön mint a napfény Vész után.

a puszta lég. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. a puszta lég. Ha szent gondok között Fáradtál honodért. volt. mint a buborék. tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. S marad. Eloszlik. sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon.: . . Eloszlik. . KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. mint mint a buborék. S marad. mint volt. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért.

mint a buborék. mint volt. gyáva-. . S marad. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. és buták Kezében áldozat. de nem henyél. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint volt. a puszta lég. Szerencse és világ. Eloszlik. kéj EloszHk. S lassanként földerül Az életpuszta kép.S lesz aljas-. a puszta lég. S marad. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. De amig áll és amig él Ront vagy javit. S az esdett hír. Ha fájó kebleden rág. mint a buborék.

hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. Mely táplál engem s kis szolgáimat. nem seim. Rajok maradnak tartozásaim. dús volt az aratás. Szép a vetés. hová most lábamat teszem. e kert megérhetem. S mellette fürge gondos feleség E honi föld. A puszta lélek volt enyém alig. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. És áldlak érte kétszer drága hon!. e ház. Fáradt fejem békén pihentetem. Sok gond után kedves vigasztalás. vér. fagyot gyakorta szenvedek. S munkám után virító lett a föld. SZABAD FÖLD ház. Hol ht. mit szántok és vetek. talál. Örömmel adjuk biztos napokér'. ismerém e szót mind e napig: Isten. király. De fáradoztak híven kezeim. Isten. E föld. Adónkat. S keblébe végre híven befogad. Hol a konyhán barátságos tüz ég. Majd gyermekimre szállnak javaim. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . Talán nem adtam vért. E — Akarta Nem hogy most mind enyém. Most bizton állok itt sajátomon. S ers lesz országunk. legyen bár pénz. királyt. munka.s embernek benne kedve tölt. Most már enyém e munkán vett örök..

Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. méregkever! Ne pislogj. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek. H keblemen. szomjas a világ. Csapláros. Igyuk meg hát ez átkozott italt. barátim. . Hiszen magyar költk vagyunk. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek. hová is fejét Csak egy teheti. el. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek. jobb bort adj biz' ez. Kivált a költ. Cudar de ám igyunk. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. aki tollat rág.

És benne a szív édes lángja ég. mely nyakba önthet? k? Somló. ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. Verembe szrik tán? nem ismerem.Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. . Ne egrit adj el. méregkever! Ménes borából adj el. Hiszen magyar költk vagyunk. borát. mint drága És hig aranyt. Tokaj. Hiszen magyar költk vagyunk. Cudar biz' ez. Ki láta bort. S mind e napig nem láttam áldomást. Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. de ám igyunk. de Ne pislogj. jobb bort adj biz' ez. méregkever! el. tatár! csak ilyen kéne még. Megénekeltem harcait. . pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. Csapláros. Hiszen magyar költk vagyunk. Cudar biz' ez de ám igyunk. méregkever! . zöldet. Cudar ám igyunk. Kuruc. halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. Csapláros. Mondják: Egernél hires bor terem.

Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. méregkever! ne adj több bort el. Költdnek. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. Hiszen magyar költk vagyunk. „Hogy míg nyomorra . Csapláros. bús és pirongó Önnön szégyenétl. . Legjobb borodból adj el. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most.! . méregkever . Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl. Cudar biz' ez de ám igyunk. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . Pusztulj. Szemünk borúi és nyelvünk elakad. Kór. ó hatalmas Hunnia. Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros. gondold meg. ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. Nagyon cudar. mint a téli éj. szegény.

Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban. Irtózatos hazudság mindenütt! . Vagy egy dühös bujának pongyoláján. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain. vég nélkül kerengk. Hség." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. . barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit. A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen. És itt a törvény — véres lázadók.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön.

S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. Kezdett imádni a gálád világ. . vigasztalást. Ök mind e többi rongykereskedvel. De hát hol a könyv. Országok rongya! könyvtár a neved. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit. — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei. Ez únt fejek. Hogy Az el tévedt.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. Salakjok annál borzasztóbb legyen. mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. Népboldogító eszmék vértanúi. A Virrasztott a szív ég romja mellett. hogy minél dicsbbek népei. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát. Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma.

Rakjuk le.kis virányt a puszta homokon. míg a föld ki nem hal. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. És kezdjünk újra trni és tanulni. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. miért csüggedni nem szabad. hangyaszorgalommal. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. szeretet. Ez az. bármit akarsz. Építsük egy újabb kor Bábelét. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. számos milliók. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. Mig oly magas lesz. mint a csillagok. Hol legkelendbb név az emberé. . sors. Én védem ket. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. Nem félek tled k megvédnek engem. Menjünk szét mint a régi nemzetek. Kihallhatok az angyalok zenéjét. S meg nem kövülnek él fiai. mégis fáradozni kell. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni.

Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. mely ég felé viszen S mi ahelyett. Dert. a föld s az ég fia. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. Mondhatjuk. Ez jó mulatság. mely soká trt veletek. És tápot adni lelki vágyainknak. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. Ember vagyunk. S a honra. S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. vigaszt és áldást hozzatok. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. Lelkünk a szárny. dics napot. férfi munka volt. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. hogy törnénk fölfelé. .Mi dolgunk a világon? küzdeni. mint lehet.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

Ma éve honn vigan valék.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. Két bajnok úrfiak. Szemében szánat ül. a harc lefolyt. és agg anyám. Most rab. s bút Enyelg húrjain. Szép Leila egyedül. Szilágyi s Hajmás. Szánat sóhajt el ajkain. csak ezt nyögi Hajmási láncain. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. De társa dall. Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. rab. . És agg apám. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. Nem örvendezhetek. köztetek. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. Sztambulon Rabságra juttanak. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn.

Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között. Arany nyit zárakat. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. hogy szeretsz. Megoldanám e láncodat. „Hitedre azt ha mondanád. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem. . Szép hon felé visz hs karom." Titkon szerzdik a leány.És amit lát. Hs ifjú." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány. s álma nincs. Haj! ébren álmodik. est s az éj j. Sugár leány. Fényl terembl a leány Most abba költözött. Szép honban virrad hajnalom. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. Kit búsan méregetsz. Szemérme hü. ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal.

" Felelnek k. Zendlnek vámosok. „Hová. lovászt lesújtanak. Ólban három mént váltanak. Sztambul fell bús hír repül. Szerencse jár velünk. S lovat." Harmincadon s vámok között mennek át. Pogány mez rajtok. „Végy jó reményt. oly néma az út. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát. De küzdve két ifjú halad. te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. Az egri farkasok közé Csatára készülünk. Remeg mint parton nyárlevél. Utat nyit kardvasok. hová.. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám. de Leila fél. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon." . Éjféltájban s éjfél után Oly bús. ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. török vitéz. S te fénysugár.

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

Melly utában majd a törpe bokrot. S tengerektl tengerig csatázván. Nem talála tetszhett az égnek. És egy nemzet messze napkeletrl. Majd kevély fa termetét mutatja. Nagy királyát s a jót. játszó. Boldog és nagy. Mint folyamnak tükre volt a másé. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. mint egy istent. gazdag és hatalmas. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. . És az angyal. S ím egy ország föltünék szemébe. Rózsafelh szállá fel Budából. S álmaiknak minden ezredével. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe.Tarka s tarkább ln tapasztalása. Rózsafelh a Sasok hegyéig. csapongva Lenge jóság. Mely parancsolt a sebes Dunának. semmi gyakran Évig élt a leány szivében. Mint ezüst láng. kedv. más világ lakója. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. Nem talála kedvet mind ezekben. elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. mint egy üstökös fény. Búmerengés.

S esek rám de király leánya. új reménnyel indult. Hála Isten. S nagy Lajosnak várlakába szállott." Szólt. a morzsát feltolá. Gábor angyal látva hallva mindent. s tovább ment. Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. S fölkelek. barna Mint az árnyék. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak. kelj föl s menj fiaddal. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig.Hála Isten. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél. de megfogadtam akkor. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam. Felhatott a termetért köszönni. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. hangya. Hogy nevének emléket hozok föl. S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében. k . hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. Új örömmel. Amit angyal hallhat. ." Egy sugár is termetéhez ill. S monda. emberek nem.

„Hála. Isten. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. vonásin. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma. Kit szivemben hordok. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. S így imáda. Gábor angyal ahogy látta mindezt. mi szentek! Lengyelország hs királya. Elborúla lelke tisztelettel. : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten. a várt s rettegett jövend. hs. nagy. Melyre holtak sírból fölriadnak. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva.S rózsafelhk arci. hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. . hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. S Hedvig olvasá a szent igéket. A teremtés titka. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. Majd ha fényben eljövendesz értem. S én kitárom a csodák világát Ifjú. S földdel a magas menny összerendül. férjem. S jót. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott.

Magam vagyok a vadon erdben. S csattanása. Ne higyenek sugár termetednek. S most fejemet vég Ínségnek adtad. mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt. Majd hogy el lön a szándok fogadva. Soha nem fog az már hív maradni. BECSKEREKI „Verjen meg az isten.: Általam most szent igékre hajland. Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki. örökl éveket szakaszthat." . mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. Verjen Ne meg az isten. A leányra áldó csókja szállott. Égi ajka. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús." Gondola és elfogadta szíve. Engem csaló fekete szemednek. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni. Elhagytam jó férjemet miattad. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak.

Jók félelme. sarkantyús csizmája. Hollóhaját szélnek eresztette. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében. A S homályban kezdi országlását. S szintúgy táncra peng a karikája. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. De a bagoly megereszti szárnyát. Rettenetes. Bús orcáját kezével fedezte. Karcsú mente szegül csípejébe. A rablók és gyilkosok barátja. S mint a kis lány pince Ül. Csalogány zeng bokor ernyejében. Nem hallik a harkály kopogása. Pirosra és haloványra festve. Szk nadrága. csínos.így busúlt a szép fiatal asszony. Szárnyainak setét vitorlája. Maga ülvén egy kerekded halmon. katonának termett. Akárki. rosszak bátorsága. Csak gili búg magányos fészkében. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. S mit kereshet ez a kés vándor? . Kényes. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. S sznik már a szajkó rikkantása. de finom legény lehet. hol a fényt elállja.

a legény olyan szép nem volna. Szanaszét jár mint Noé iiollója. amint egyet rázott. Abba látszik magát eltemetni. Uralkodom Pesttl Hortobágyig." így szól s fához köti sárga lovát. Kérlelgetni kedves ajándékkal. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig. Karcsú der'kát tartja megölelve. Gazdájára többé semmi gondja. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra. ha nekem engeded. „Kell-e rózsám. barna legény csókja. . A szép asszony mellé veti magát. Tarka kend szép fehér nyakadra. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. Portékáit És közlök. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért. cipt húzott tarsolyából. Kartonszoknya karcsú derekadra. Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna. Kartont. Hogy az asszonyt látja üldögélni. bséggel ontotta." gyr így szólt. Tarka kendt német szép gyolcsából.Szeme olyan mint a fekete bor. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. s mintha vásárról jött volna. Meggyógyítom. De ijedve föltekint az asszony.

Omló haja ellepi két vállát. Veled járok Pesttl Hortobágy ig. te Becskereki. Ami jó van s legel a pusztában. Aranygyr S így s hópénz karikázott. Nagyot iszol világ boszujára. Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. Elámult a szemfényveszt kincsen. fehér nyakamra." S a legény most leveszi kalapját. S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig.. Hamis huszár vagy . * S vígan néz a setét éjszakába. Tagjaidon lobog fehér vászon. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra. Fölijedve borúi * el nyakába. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. Hajh de kell a barna legény csókja. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. Azt sem tudta melyikre tekintsen. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. mint az asszony senki. S ami szép és drága portékában. Be-beülsz a bugaci-csárdába. Majd öltözöl úrfiak módjára.

földön képedet. Nein kívánom több kegyelmedet. oda hagyogatod. S ha megcsaltad. pajzsát elvetette. És te. ha meg nem védelmeztél. Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél. mégis meg kell halnod. Mint kemény kard. Vigyázz. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. Salamonnak nincs hol maradása. A vármegye nyomodat rég lesi. kötél szegi még nyakadat. Majd megvesz a szép asszonyért lelked.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik. . égre vágyódása. Földön nyugta. S nem csak marha. Azokat is rendre csalogatod." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. Isten! aki fölkenettél. Átok rád. oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. S mint az árnyék légyen oly setét. Beteg sem léssz. Nem szereti gazdálkodásodat. Ketts oszlop között fennakadnod. portéka kell neked. Hogy viselném Elfelejts. te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. Tört sisakja.

Tátog a seb véres oldalán. ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. hol forrás csörgedez. völgyek elmaradtanak. a szarvas. És az év sárga koszorúját komor vadon. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. Bércek. ég mosolyg le rája. de bármi gyors futása. Honfivért a kardnak markolatja. födetlen. de lelke még dulottabb. Vele száguld keble óriása. De nagyobb az. . Váltja. S már folyók és rónaság vidéki. Vért piroslik hsi arculatja.S kardja csorba csonka vasból áll. Felzendül az elholt dal koronként jár. Rá borúiván rengeteg homálya. ott. És az évek múltán a vadonban Domb alatt. Futva fut. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán. dúlt. veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld.

Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. Vár felajzott nyilra gyors vadat. rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. SZÉP ILONKA 1. Összeroskad. szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz.. . Egy óhajtást rejt s mond szíve. S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat . A vadász ül hosszú méla lesben. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. messzetünvén A királynak ggös álmai. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés. Mindenik száll lelki béke szála. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz.

S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. Hasztalan vár. „Tarka lepke. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad." Szól s iramlik. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve. Hévvel a lány nyomdokán halad. szállj rám kis madár. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel. szép arany pillangó! Lepj meg engem. Ö a lányért. S szép sugár lány. Versenyeznek tündér kedvtelésért. Könny s játszi a lány illanása.. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. könny kis pillangó. A vadász még lesben ül sokáig. röpteként csapongó. Vagy vezess el. Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. merre vagy szállandó. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig. II. Ahol a nap nyúgodóba jár. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász. s mint az sz futása. lány a pillangóért. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? .

A kupák már felvillantanak. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. És ha ittam. Melyben Egy király se inkább. vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. attól elpártolni kél. Áll a ház S telt S Hunyadiért. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében." Nyg a népen a rósz . tölt pohár kezében. a kidlt dicsért. A sugár lány körben és a vendég.még. Talpig ember akit én említek. mint hitetlen: s tehetetlen. Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll. Most könyi. az nincs cenkekért. „Éljen hát a hs vezér magzatja. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. Nem gyaláz s ifjú. Lángszemében csábító varázs ég. él! Addig éljen.

Útnak indul a hold éjjelén. Jó vadász. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába.S mind zajosban. rivalva t a kürthang: szóra. ha meg nem látogatnánk. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma. menni kell. „Vajh ki . „Téged is. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. de nem mondotta szája. n Mert sok újat meglepetve lát. állván lépcsején. III. A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. S csendes a ház. . Minden lépten az agg csodája. Ösz apáddal a vadász elvár. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment." Nem Mond szerényen szép Ilonka. és merre van hazája?" Gondola. te erdk szép virága." Szól Inti s búcsúzik a vadász. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát.

Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. S arca majd ég. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. „A vadászhoz Mátyás udvarában. Ösz Peterdi ösmer vendégére. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. . S a király j. Szép leánykám. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. majd színében elhal. „Hol van .: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll. S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt.

Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. A rövid. A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában. Társasága lángzó érzemények. . S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét. Még lelke búsongni kevély. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. Kínos emlék. Szép Ilonka hervadt sír felé. Szép Ilonka titkos bú alatt. Eltntének A vérteli A A Fáradtan. harcok. S bár álmain a komor ész köde van. szépen ntt virágot baj miatt: el. Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. de gyötr élet elfolyt." Szól az sz jól sejt fájdalommal. elaggva. és kihalt remények. a gyzödelem. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. ez álmaiban harc s koszorúk fia él.

a haza képe. Küzdk rohanásit az ércsoron át. Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. Vég harcra kimenni nem ója magát. S fölzengeni hallja a harc moraját. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. a magány A vad rohanások. A vérbe borult. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had. Felhbe húzódik a hold. Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard.S hosszú nap után borús éjszaka száll. Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal. helyet. . alélva vitéz fia hull. Kürt híja ki harcra az sz daliát. a ló szabadul. A kürt tova zengve rival. dárda zörömböl. Érezve veszélyteli kéjt. S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. halotti a csend. S rémséges. éjt. A férfiöl viadalt. a hadzaj után.

S megérte.. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes. Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. örül. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. Amit vár nem Lelke túl jár a világon. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember. És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. viadalteli napjaira A századok éjjele száll. mert csak egy van. földi jó. Élte hányszor volt veszélyben. És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten.

Változékony lenge kép. Lomb közé zárt végtelenség.. Vad danája Hangzott messze. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. lengeteg nyomán . Felvinnék a pert az égbe. Melyben hvös napsugár ég. Mint makacs két osztozó. S így is mely dics. bár lelke gazdag. az sz. S mindenik bízván ügyébe. S szent imája. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. kegyetlen. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny. szent bár. És imája vad. És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez. Gondolatban tiszta.

Halk. Mint farkas. Mint a tengerek nyögése. Ennyi báj közt. Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. Mellyen szárnya tajtékot vert. Megszorulva sír mérgében: égre néz. a nagy tengert. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II. S a szigethon rejtekében. férfi A szent Harsog hála-kitörése. aki már nem véthet. S hangosabban mint a vész. mely kútba lépett. Bámulattal körbe fogják . Zsarnok. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének.

mely imát szól. Csak Ger. Lassan mint a bszült ember Indulatja. S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. III. a jámbor püspök. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. És az sz. hogy embert szemlél. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. .S hallva. Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. I. A megjobbított imára Ébred szenvedélye. Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. Isten!" S száraz arcán. napvilága Mellett az örömnek. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne. Ember-szózatot hall. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal. Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. Nem csalódik benne.

mint vélték. S oly sok élet s kincsszerek Temeti. Épen a hajóval szemben. . Ahol a part víz felé lejt. Mintha versenyt Futna széllel habbal. Futva látják s rémületben. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép.: Sznik a vad tenger Magas áradatja. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. riz a hit. Ott szalad nagy sebbel-lobbal. Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. Ahol a hon Vár fiára. Bámulattal a szent férfit Kit. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra.

" .S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya. A magas Téged menny meg nem indul. Áll a roppant víz-elem. Az jobbjához feljutandó. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. Ott rebegve. szeret. Hn esengve Mit kereshet. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat. Mintha jéggé fagyna nedve. Isten szív után itél: Aki hisz. Csalfa szívre. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó. S egy rövidke pillanatban A fedélen. Isten Jól megértett. S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. cifra szóra. a hajón van. A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. remél.

Még midn jó férje megholt. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja. Gyásza nincsen. félig bánat: fárad. Ide gyakran beköszöntött. Csak a múlt idk emléke. S az ebédnél nincs vendége. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. . A szegény. bor fecsélni. Dolga nincs. k Víz dicsérni. Isten látja. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni. Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. félig étel. Mint amennyi jó falatja. tele pince S mindig kézben a kilincse. Aki maga néz a tálba. Agg. Nincs a földön egy barátja. És a gazdát nem kímélni. Ül magán a csendes lakban. De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól.A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. kit Isten küldött. szegény és gyámolatlan. gyásza rég volt.

S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa. . S maga gyakran szükséget lát. És ha néha úgy történek. nem jött vendég. hol bánatban. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. Szken teng kis vagyonábúl. Bár nagy ritkán. Hajh azóta csak bút látott. Hogy a könyeket ne lássa. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt.És azon mit innen elvitt. Melyben szent rózsák teremnek. Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. Gazdálkodni még most sem tud. Imakönyvében keresget. Ha neki van. Eleség volt az ajándok. örömet adának. volt az istenáldás: Jobbra. Az id jár. Könyvét híják Rózsáskertnek. hideg arcok. Most ott ül az asztal mellett. Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. Akkor sem lön üres a ház. Megfelezni kis kamráját. Hol reményben. napnyugotnak. s csak megvan. És ha néha sorsa fordul.

jó. de kopott jószág. fele oda. tudom. Oly nehéz most a szegénynek. Éljen Isten igéjével.Régi. Könyvét két felé osztotta. van heverben: Adjon az Isten nevében. . így legalább árva lelkünk Az imádság Itt. Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. Oly igen meg van viselve. most oly jól esnék. az egy. Imádságos könyvet kérnék. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg. Higye meg. felelt az özvegy. tartja bennünk." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni. És ettl függ boldogsága. csak ez De ha már úgy megkívánta. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze. Tán jobb volna. Már ha szken él kenyérrel. Egy kéréssel jöttem volna. Vegye egy felét jó névvel. S ím kopognak. Én beérem más felével. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon." „Jó asszony. Majd elvesztem oly nagy a sár. Könyvem nincs több. ha nem élnek." S fele ide. Ha miatta meg nem szólna.

jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel. .öreg asszony ne mulasszon. Fél könyvbl. de nem fél szívvel. Nem imádkoznak hiában. S ha van Isten mennyországban.

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

Labodát ölébe zárja. S egy piros lány. szívem. És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. csókot ad a borhoz. ily csodára?"" . Laboda! ide. hogy meglátja. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz. szót utána kiáltja: aki látja. Laboda! Lábod ide. lány bort hoz. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek." Széles utcán. „Hej Laboda. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán.. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. amoda.

A világért fel sem pillantana. . megcsalt a barna legény. Átkozott légy. a „„Én vagyok a Laboda. te sárkány. mond Laboda.. Te hagytad a barna legényt oda. Borod méreg. Hej Laboda. amoda." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. hazudsz. Laboda! Ölelj meg. oda. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda." „„Hazudsz leány. egy nagy könyv eltte. Engem hagytál."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja."" S kiönti a bort a földre. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi. De „Hej he] nagyon szerettem én. „Hej Laboda. Ha egy filégy reá nem szállana. Laboda! Lábod ide. A | leányt ellöki félre. Lemennek az utába. piros lány. Ültél pince derekába. te hitetlen. . ne menj tova.

"" csókot!" „„Nem. egy nagy könyv eltte. egyszer csak elrémül." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. beh halovány vagy. Másik. beh piros az orcád. hamis Gábor diák! Hagyjon békét. Addig. hogy el ne hervadj. A leány jön búsan s színtelenül. De már erre csak felpillant. felejtem. addig menj dolgodra. vigasztaló."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. egy nagy könyv eltte ." ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem. Ne egy pár csók! egyik útra való. — Elhull pártám. húgom. nem!"" „Kettt [adj hát.." beh hamis az a maga szája. mert bizony meglátják. ha ugy tetszik. „Ej húgom."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán." „„Gábor diák. „Ejnye. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját. S im meglát egy fürge leánt. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok. rózsám. jj el pünkösdnapra. S hogy felpillant." „„Gábor diák. átkozom a csókját.

„Soha."" „ Mit csináljunk. Bolond. S nagy szomorún a könyvet becsapja. soha. Te Phyllis és te Daphne. Pityerg. érdeketlent." „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. Szerelmet mindörökké. Laura. bolond. És mindig únodalmast. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak."" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz." ! A világért fel itt nem pillantana. ó szerelmet. bús szerelmet. hs szerelmet. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna. . Te Lina. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. mint az édes atyja. De elébe jön a leány. Szerencsés." Gábor a leányhoz. Pedig van piros pünkösd napja. ízetlent. Anakreon-szerelmet. Szegény. szegény fiúk ti. Újmódi. szerelmet. Melli.

igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? .. amit érez. Ha bujdosásra készül. Mer. szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. Az istenért. Mint aki rossz. kegyes leánykák. jó. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Hazudság. Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. leánykák. Ne higyjetek szavoknak. Az istenért. leánykák Hagyjátok epedni. Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. Nyájas. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni. Vagy amiként neveznek. Hazudság gondolatja. mer hazudság. Szép. Amit kimond s ki nem mond. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót.

AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. Aki hozzád hajlik. A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. S ami ellen annyi Finnyás nké küzd. Kinek esze tálban S szíve a kulacs. St hol orrboszantva Porzik a tobák. Régi duska társad Minden jó uracs. . Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy. Azt mind szereted. Régi fejköttl Boglyas a fejed. Lesben a vadásszal Sült galambra vársz. Válogatni nem tud Tompa ízleted. Kályha termeted.

N S akik érdeketlen Nézik a hazát. Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. Sok munkás henyével írsz te verseket. Melyre nem csendül Leikökben harang. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden. Kiknek embertársok Jaja puszta hang. 10 . Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. hiú fényt Rejtnek a szobák.S illatot. Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. Karjaidba dlnek és hajadon. S aki a dologtól. S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát. S bvös álomírral Szájt szemet befensz.

szép asszonyság. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. magyar nép. S hordd el más világra Régi sátrodat. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! . egészség Kell hozzá elég. íme. Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat. Olvasd el. Szállj. Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe.: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. S tartson meg az ég!" Mert er.

Hol van hát?" 10" . fiacskája Tán beteg. édes szép fiacskám." „Az egekre! Peti fiam." „Kell-e sarkantyú csizmádra. A halál. Ki vele.: Azt gondolja. Ha szivemben. „Kell galuska. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. Peti fiam. Egy barátom van nekem csak. hogy innen-onnan Lekaszál. ne halj Annyi benned a sóhajtás. dehogy iszom El vele. mint Rág a bú!" „Kell-e könyv. mit nekem prém. Az. dehogy eszem. a beszéd mind Szó fia. Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: . Iszol-e?" „Dehogy iszom." „Kell bor. Sarkantyú! . Eszel-e?" „Dehogy eszem. a a róka szomszéd könyve. Biblia?" „Mit nekem könyv. tudom. Mint a raj.

szép és piroska. szomorú bujdosásnak adja." MÁK BANDI Bandi.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. Nem kell neki bor. kell neki róka málja. a szomszéd is hallja. Földetlen földig megy. szivét másnak adta. tíz év múlva Elvehet'd. a szomszéd bibliája. Sem ehetnék. De. vidor. sem ihatnék. galuska. Esküszik Mák Hogy fejét . mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott. De bezzeg kell a Juliska. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam. Nem Sem „Ej Petikém. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. szép fiam. Bár negédes és hamiska. Sem a sarkantyú zenéje. Csak Julcsával nyájaskodnék. hogy nagyot nj halj. sem mentéje. hát Ez a baj Gondom lesz rá.

Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. . Megy. Mert a fels színben a tehenet feji. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. ballag Bandi s amint ott elballag. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. de megy a nem kertek alatt. Bandi megindul. Nagyon megkívánja. haza megy érette. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. csak búsul. Ballag. De Böske még nem jön a kerten kifelé.Ballag. megjön s a bundát tó szélén leteszi. ballag. Lassan megy. és csak néz befelé. Gondolja. már is Játszik tóban a hal. Most már nincsen többé. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Cifra bokréta van tkörfia megett. Szája keseredik sokféle adtával. ez a gondolatja. nézeget befelé. de nem mehet. nagyot sóhajt. Most harag és nagy bú forog elméjében. miért haza menjen. de nem egyéb. Megint csak megindul Bandi. Hiába. mert nagy bú terheli. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. valami tán még van a szegen. Hej nehéz a bunda. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. Akármint tekinget Mák Bandi befelé. egy üres tarisznya. mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. fog halat. Megáll. Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. Van is. Csak sóhajt. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. hasztalan.

Háromszor. S mit látnak szemei? Amint néz befelé.Ideje. Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. Lépéseit ide jó isten vezette. hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. lassú járásától. tán el is repedne. ha akar. Azt gondoltam. Böske csakugyan már megindult kifelé. Fekete szép haját a nap ragyogtatja. ha még egy kis szived volna. elszánással. El is megyek én még. Szerelem és harag és bú forrnak benne. Most is harmatozik két szeme pillája. Piros mint a pipacs sírástól orcája. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. „HejhBöske. mert nyakán az iga. De már csak megyén. Szárcsa. Amint megszolgáltad és magad keresed. rossz csupor volna. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától. mert sokat otthon felejtettem. Nézd. velk együtt most madár lehetne. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott. elbúsultomban lettem bujdosóvá. Isten tudja hová. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. . Lesütött fejétl. dolgodban úgy áldjon istened. A tó fenekére mélyen lemerülne. meglátnám az utat. Szálló sugarait rajta elnyugtatja.

Kit zivatar kerget a csere szélében. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. Szánt. vet. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében." Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik. Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. Egy forrásból iszik szegény legényekkel. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. Párja után nyög gilice bugását. S nagy elbúsulással tovább. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel." így szól és lemegyen. Estében Bandinak borúi a nyakába. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását. látod úgy is megyek. galambom. Bandi sem aluszik. Ne vígy tovább rózsám. Magas hegyek között és szarvas legel. tovább viszi." De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal.: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. mint a sürü zápor úgy könyvezik. világ közepébe. gazdálkodik szép feleségével. . Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. megbotlik a lába. Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek. Böskét megöleli. Zöld erdnek lombja.

És ez mind nem enyém Ó szép világ. vihar pusztítanak. Hol dús kalászok rengenek. Mert pénzem nincs. tz. Pedig látá az ég. S ha féktelen vizár. vagy nem is Nadrágom. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. völgy és a nagy terek. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . világ! Pompás Jég. világ! Gazdag Akárhová megyek. Roppant világ. O szép világ. Egy házat sem rakék. volt. Mely drága gyjtemény. És zöld borág virít. csizmám csupa folt.! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. — — l Hol megpihenhetek. S tüstént kigyógyulok.

Arany világ. Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. A legdicsbb magyar leszek. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán. Ers világ. . Mi baj? van aki jól lakott. És hány van. Ki szólhat ellenem? Dics világ. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén.Az ég be nem szakad. alispán. mivé legyek. potrohos. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. már ha lefeküdt. A sor majd rám kerül. Ó jó világ. Csak tlem függ. A föld még megmarad. Világát bámulom. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem.

S hogy ne kéne. világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Semmi baj sincs? semmi gondrém. Semmi baj sincs? semmi gondrém. cselédem aranyos. Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. de hiába Enni csak kell az embernek. S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok. Magam. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak és danolnak. Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . Ki most itt koplalok? Ó szép világ. Majd ha ember kell a gátra. . inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. álmadoznak.: . isznak.

de hiába Szóból ért a magyar ember. hadakoznak. isznak. Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. kar. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. Csak szavakkal kardlapoznak. Szörnység! No nem kell félni. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. S gyakran a szó dolgokat szül. És ha úgy van. Gondolatnak nincsen gátja. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. amint mondják. kár. — Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. de már hiába. sántikálnál. Majd ha ember kell a gátra. isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. . koplalásnál. Kár a szóért. gondolkoznak. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. isznak.

Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. . is beszéltem? vadásznak jó a cserje. menjen hátra! . Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. Aki hitvány. i És. kovács a vasat verje. Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon. pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron. Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. Félre tlünk.És hogy aztán. És hogy aztán. fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. Majd ha ember kell a gátra. Majd ha ember kell a gátra. Minden ember amihez tud. Majd ha ember kell a gátra. költ had álmadozzék.

Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. bg . Beszéde súlytalan. Az üstök hátra kötve Lóg. De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. Forgószél-pipaszára Füstölt. Rezes kard oldalán. mint egy buzogány. Fél vállán ócska mente. mint a pokol. Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé.

hold Tüszkölve felbakált. Egy .„Mi baj. Mi kéne még. Panasszal elsorolni Kezdé. földet. Lengyelnek pénzt. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. Tokajnak Jó bort. pedig sokat. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. kis reszelt alkotmányt. mint a permet. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált. És hü jobbágyokat. De a magyar — mit tudna. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban. Mely kár nélkül lefut. Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. diadalt. mi baja van. Hogy egyre-másra nap.

fútt. nem ád.St híreért kívánta. nyöge. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. Sors istenn megunta dolgokat. Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. Elejté pipaszárát. Teremjen csak búza. Bár buzgósága nagy. Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh. Oly szörny nagyokat. . S hogy lenne télen. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget. Hogy tenger is legyen. Ráró nem indít. S hogy vesszen a pityóka. Ásít mint egy repedt ég. Melyet már megnyuza. Pipája kialutt. Juhának gyapja njön. filkvék. S borzasztó! míglen Ásíta.

' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. amit kértél. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg. Megln a hosszú béke. Csak hogy hasznát ne vedd. Tanulni nem volt kedve. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen. És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: . Mondják. Hol kutyabr a kincs. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem. egész cseberrel Hordták rá a vizet. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. Mibl.

Korccsá lett. nyelve Külföld után delejt. Van csendes háború Saját vérén vitéz. szíve. És már tanult. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet. S dágványos út. S az ország visszafordul. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje. mint az öszvér. kidlt ló. S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest. mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. Úgy. A föld rongyolt sziget. A A szomszéd elseperte gabnát. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. szüretet. 11 . Hazája ellen párt.

Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl. Szégyennel homlokán." alkuvást akar. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam. Haragtól fél pogány. Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. Szivében mély keservek. Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén. de ifjan áll. Lehányja régi brét S pusztán. De a magyar föleszmélt.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot.

Mi az." E honnak Azóta foly a munka Jól.Mit tenni hátra van még. Kiolvasom szemébl. S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait. mit tenni kell. Magamra vállalom. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett. rosszul. IV . szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

Bukott a jó. S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. bn. Most a világ beszél. Hiába minden: szellem. erény. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. Szél.AZ EMBEREK I. Könyzápor. mellyet emberszív sóhajt. S amint atyáik vétkezének. Hallgassatok. mellyet bánat hajt. . Nincsen remény! A II. hatalmas Lábok törvény felett. ne szóljon a dal. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. És jöttek a dicsk. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett.

S midn dicsi vesztenek. düh vagy ész. Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. az ember vész: Ez rült sár. Hogy lázítson hadat. Bármellyik gyz. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt. Bújában egymást marta meg. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V. Istentelen frigy van közötted. Mert hajh a föld! az nem övé. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. így kell-e lenni? vagy ha nem. És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. S állat vagy ördög.

s A meleg vért általjárja. hogy tanúi. És a nemzet áll fagyottan Tompa. vérnek rossz gazdája. zsibbadt fájdalomban. Mert fiainak Nem hazája. Zsarnok. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. Nincsen egy szó . És ó szégyen! rosszra jóra. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja. midn azt hinnk. Ki magával sincs békében. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja. Az ember Harcs fáj a földnek. Kincsnek. szolga egy személyben. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. pálya.169' VII. Nagyobb bnt forral álnokul. Még Ura szavazni jár dobszóra.

s Földerülne boldog napja. S a hazának. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. halj meg más javáért. gyász takarja. A hazának nincsen háza. . Bujdokolva. Neve szégyen. Most midn leszállt a béke. ne tudd mért. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. Ami a szív legmélyén van. S a vérontó harcnak vége. Adtak drága bért. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért. Most fejét szenny Földön futva. Mint anyának. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban.Összehangzó Honfiaknak ajakáról. Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. Adtak érte vért.

Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. Mint a korom. hogy rútul hazudott. Ne felejtsd a munkát és becsletet. a hazát! erre intenél. aki bnbe vág. Mi vagy te jámbor gyom. hogy írhatnál vele. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. nép. sz szülidet. szelíd virág. Élet. Most vagy. Igen! szemed ha volna fekete. ne hagyd elveszni gyermeked. . Kit annyiszor megemlít szerelem. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt. honfi. S hervadna. király! Ne felejtsd a hálát. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. Akkor volnál valódi nefelejts. ha feljutái. Soha ne felejtsd el. Kit birkaképpel néz a kábaság. És a barátság. Ne felejtsd el. hogy gyarló lelkeket megejts. Szül. hervaszt a kebel. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. két hs érzelem. nem te. mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel. Míg a hség tart egy pillantatig. gyermek.

Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig. tiszta volt az ég. ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam. Setét : Mi a világ nekem. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet. .EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. virított a föld ormain. Lángolt a gondos ész. egy reménysugárt. Ily férfitól. Az tán segíthet ily vert emberen.s hitért. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. Hogy el nem vész. és véremen. nemes hölgy. Az emberüdvöt. az már dúlva van. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. hogy él még nemzetem. a szellem mködött. sejtelmet. Szivemben istenkáromlás lakik. mellyért fáradott. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény.

A szellemek világa kialudt. mint szokott a vész eltt. A vész kitört. félig állatot. Mélység és magasság Viszhangozák azt. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. Emberszivekben dúltak lábai. Amerre járt. Öröm. Hallottuk a szót. A föld megszült. Egyszerre szült az meg mint az Isten. egy Dicsbb teremtés. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. Ki megteremtvén a világot. embert. Megszülni vágyván a szent szózatot.ünnepre fordult a természet. hangján üdvözölje. A félig istent. . Mely által a világot mint egy új. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Lélekzetétl meghervadt az élet. És folyton folyvást ordított a vész. mint a boldog ember.s reménytl reszketett a lég. elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját. Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. Nem hajszálanként. ami Szép és jeles volt benne megjelent. Mély csend ln. Most tél van és csend és hó és halál.

a tavasz. Mindig így volt e világi élet. víg. Mit ér a gond kenyéren és vízen. másszor lánggal égett.: ! Majd eljön a hajfodrász. A VÉN CIGÁNY rá cigány. Húzd. S az agg föld tán vendéghajat vészen. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I . a szegény és a koronás Mennek alá. Szív és pohár tele búval borral. lógasd a lábadat hiába. megittad az árát. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. Üvegszemén a fagy fölengedend. Húzd rá cigány. Virágok bársonyába öltözik. mogorva [fk [vegyest. balga. bús. Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. ki tudja meddig húzhatod. És haloványan a dús. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség. Egyszer fázott.

sír. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. ordít. ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Húzd. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. üvölt. Fákat tép ki és hajókat tördel. Életet fojt. És keményen mint a jég verése. jajgat. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral.! ! forrjon mint az örvény árja. Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Szemed égjen mint az üstökös láng. és bömböl. Mint nyög. ne gondolj a gonddal Mi . sír e vad rohanatban. Húzd rá cigány. Oda lett az emberek vetése Húzd. rült lélek. Szív és pohár tele búval borral. Rendüljön meg a vel agyadban. tört szív. Húrod zengjen vésznél szilajabban. ki tudja meddig húzhatod. Szív és pohár tele búval borral. ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól. Húzd rá cigány. Ki dörömböl az ég boltozatján. ki tudja meddig húzhatod. Húzd rá cigány. vadat és embert öl.

Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Szüd teljék meg az öröm borával. S annyi bn. Prométheusz halhatatlan kínját. . Szív és pohár tele búval borral.! Mintha újra hallanók a pusztán. Húzd. Húzd. És derijön zordon homlokod. Majd ha elfárad a vész haragja. s ne gondolj a világ gondjával. S az els árvák sírbeszédeit. A keselynek szárnya csattogását. ne gondolj a gonddal csillag. Lesz még egyszer ünnep a világon. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. Melly egy új világot zár magába. Szív és pohár tele búval borral. de még se. S a viszály elvérzik a csatákon. A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája. Húzd. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. — Akkor vedd fel újra a vonót. Húzd. Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Húzd rá cigány. Gyilkos testvér botja zuhanását. ki tudja meddig húzhatod. A lázadt ember vad keserveit. ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak. ki tudja meddig húzhatod. Húzd rá cigány.

Ha volna is. Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. Mire virradsz te még. Fogytán van szerencséd. Fogytán van erszényed. Szegény magyar költ. Fogytán van a borod. Agyveld kiapadt. Véred megsürdött. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! . 12 . Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. minek? Nincs ahová tennéd.. FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. .

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában. ill tehát. hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban. ér.) mégis úgy érezzük. újszer fordulatai is igazolják. mégpedig sokkal találóbban. Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki. ódák és balladák stb. mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre.

emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják.játszi pajzánságtól szenvedélyig. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. mely a legsivárabb reménytelenségig. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag. Balladáit. hogy olyan De hogy . szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. melyek ezekben a költeményeiben is. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. amely mindennél jobban igazolja. meghasonlása önmagával és a világrenddel. a vén cigány. joggal ide sorolhatjuk. hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. A költemények utolsó csoportja. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják. egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. Az öreg Vörösmarty. alá foglaltunk. mely a legkomorabb. örök mentsége. mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. tuk. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát. Az ódák. utolsó költeményeit. st legendáit is.

KIRÁLY GYÖRGY. a szegény. .megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. beteg. amire a magyar példa. ritmusnak. 1921. zenének meg benne. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek. költészet történetében A Múzsa. kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt. szeptember havában. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. züllött köl- tt végs tosította.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. száj. szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 . Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj.

53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 ..Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) ......

..BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 . 157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 .

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

KLASSZIKUSOK VI. MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN. A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA .^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER. KÖTETE.

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .