Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

aföldet vizsgálja hiába: [nek. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar. Hunniatérségén. Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. Úgy ln. képét Álmos fejedelmi fiának. mint érzé. magyar! Nézd. S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. . Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. lánglett egyszerreszemébl. zrínyi Néz nyugatra. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván.

Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat.Nem leli meg nagyait. messzeható [kéz. végs daliájanevünknek. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. Úgy zendüle föl . s szent a gondolatok forrásaszi[vedben. Fegyverid. villogva le hoz[zád. nem téged. midn egyedül váradközepébe vonúlál. valamint a távol tengeri zúgás. a leghbb társak. Mert a szent haza volt. Minket béke ölel. a megharcolt ütközet. Dete. S istened szemmel daliákat. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. S a hadat. ha ez a lélek nem volna le- [törve. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. S mély vala. s harci vidéken. S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. Mely bal sorsa diadalmasan álla. dicsségünk. az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz. És mikoron. kö[rödben. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. És ha kedünk.

mint áll vala. lobogva . amint Ontja dalait. mint sólyomszárnyu sebes [szél.. S södet. Durva török pedigelrémül. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. Akkor s borúit. az angyali [hség Szárnyain. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. a gyönge Kumilla sze[relmét. [hám. Akkor az ifjú tatár. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon. Ókét jó Karabúi. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. mint a mély sír. ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. azon[ban. Néma. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja. Sok had tengere közt Szigetet. [látád. És dörög. az örök hévvel lobogókat. sfutellehadastúl. mint tündér hajnali álmot. Felhozod a gyönyör. deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. ésvédt mintlel viadalmas urában. Vagy pedig intézed. S a roppant tábor derekát fölijeszti futással.

És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. És az er. fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra. így te. És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. dics. üt . ami csatát zengél. Rengenek a megütött falak. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas. s rettent szikralökéssel. rend-bomlottan váraikba oson[nak.Völgyi lidércként átröpül az. a férfi kebel diadalma. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is. Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. Sztelenül. S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd.

Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. ó halld. a tövis éle megölt. S mellyet nem sejték. s mond örömében sírva fiának. tiszta valóságnak hallója egekben. e rózsa megett. Megtért térít állok az Isten eltt. De ölelahaza. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán. [tyánt. S hirdetek új tudományt." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. Engem az illatnak szédíte meg árja. hogy örökké vissza- Hozzád.Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl. . csapongót. Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván.

mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. Izmén nyugszik e hantok alatt. Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat. Illat-eez. vagy csábúltszemeim játékaimekéz. alél- S melynél olvadozok. IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. A gyönyör . SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. élt. ABOLDOG Birlak-e. Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok.

BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának. egyaránt s tél és nyár sírva [találta. vissza! bemenni tilos. Ót tavasz. szép. Néma halál. Amália. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az. és tova kél. És szomorú fákkal rakta meg a szomorú. az ifjú szivében fogja viselni Téged. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz. sz. jer s zárd el az [ajtót. elkeserült ifjúnak szíve. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt. hogy hervadj. örömek. üres ház. neked! Ö hbb is. boldog szerelem megriad. kéj és gyönyör [elhal. keblire fényleni tüz. mint kincset. te szelíd vendég. Jaj SZÍV Szív vagyok. A S írd rá: búk.. Öt. nem csalogatja hivét. de ha szép a bájos [Eliza. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. .

: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. letnt. és kit partod bokra [lehullat. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. ország! S mellyet szerze. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el. o folyj. patak. . völgy változnak gaz[dag öledben. bérc. zengj hadat álmaihoz. az ersnek jel: itt. te légy. S a szerelem. mint a rózsalevelke.: . Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek. [örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon.

dúlóját annyi rejti hadaknak. tnt. ETELE Nagy haragú Etelét. nem fogsz sajnálni: mig [éltem. : . A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. S aki vezérem volt s röm is. . a szerelem. fürtöt. Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. szived és ajakid csókjai voltak enyéim. S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ.. égete. eljött büntetni világot Mint rohanó villám. A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést. NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. rombola. hív sze: [retd én. Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember.

arcaikon. de hervatag is.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. érted gerjedez.lánykám. Rózsa. A CSALFA LÁNY Édesen a kesert. karjaid engem. És gggel ti ne nézzetek a rózsára. El ne rabold durván. hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá. a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig. h . . A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát. ifjú. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved. leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

mint Az égbe visszareppen sugáré. nincs kétség útadón. s nem lesz több reggeled. Nemcsak magad menél. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok. te De fájdalom ne bántsa hamvadat. földhöz minket baj s öröm kötöz.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már. Alunni fogsz. Kelj föl szerelmem. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan. hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. Alunni fogsz. Múlásod könny volt és tiszta. . meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. elvitted a Szülék vidámságát. elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Kimondja megneked.

Dalt zengedez és dala oly szomorú. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. arcot. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. Zeng tetteket. Add a szüléknek vissza. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j]. Vagy zengj. a haza szebb idejét.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. Lebegj te angyalként fölöttük. Ah. ifjú nem érez. És mig porodra hintenek virágot. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. Oly édes-epedve foly ajkairól. Hogy A régi csatákat." . borúi. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved. de magadnak örömtelenül. rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. S amely napok tetled elmaradtak. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. ifjú baját. az árva babért. a leányka nem ért. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. a lányka haját A szép szemet. szikla repedne hegy ormairól. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. az si vezért. S zeng rózsaszerelmet.

csak míg te altatsz engem. szép karjáról. S ékes arca hajnaláról. Szól. légy halálom! Ah. tudva hol napja. álom. Hol farkas üget le. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. édes álom! Altass engem. az özfi szalad. légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. Villámokat ontva megy ágya felé. S tán csendes az álom az élet után. Szép szemérl. S már nem fut az özfi. . S vészekkel üvöltve jön a nap elé.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. — HELVILA HALÁLÁN Álom. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. hol éje legyen. vad fa! örökre az ifjú nevét. Álom. édes álom! Altass engem. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold. Addig nem gyötör szerelmem. álom. „Född. S míg honja bolyongani hagyja. kihal tört szive lángjaival. Bús éneke. Kszikla! te zárd kebeledbe szivét.

. K. s nem bocsát magához. légy halálom. Addig érzem t ölemben. Ott van. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. hogy Szép alakja por között fogy. S nem siet fel karjaimhoz. Légy halála életemnek. csak addig nem tudom. S élte haldokló szivemnek. Ah t Nem hall többé. „Kis gili. Mert társát nem leli S mindegyre búg. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak.. vagy kérdjem bár. Hallgassam. Helvilája bús Csabának. Addig állok véle szemben. MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. álom. Ott. édes álomi Altass engem. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. ág felett Ne búgj sokat. nem felel már. Álom.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

Hogy ennyi ember közt Legény alig van. Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. . lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul. VÁGY Mit késel. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. ha szép kora múlva. te csalfa.! . Ah hagyd megizelnem az édeni bájt. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa. ó lányka. lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban. Hagyd szívnom ez ajkat.

Haj. haj. Kit meg a keh bánt. Jó lesz cobornak. A HAJ. Egyik szke volna S tüzes a haja. . Haj. Aki józan. Másik barna volna. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. hideg Mint a jégverem. Én maholnap férhez Adom magamat. haj. sarokba vetem. Bandi jobbra szánt.! Kit nátha nyomorít. SZÁJ. Aki boroz. haj. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. S borzas mint boglya. Hordja el a tatár Leányságomat. Peti balra sántit. orrán Bibircsó terem.

száj. Száj. szem.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. Sugár mint a jegenyefa. szem. szem. Csoportokat dobál felém. szépen táncol. Száj. Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Szerelem az isten benne. Te forgószél ha jó volnál. ! Az én babám nem kis baba. Hozzá kökényszeme lángol. Szépen danol. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne. száj. szem. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. Szem. Szem. száj. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. Inkább babámhoz hordanál. Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. száj. .

Gólya jár rá. tekinthetem fülök. Hogy galambom elmondhassa Hova. hova bojtár legény. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. hely belül is. ha beteg is? bort eleget. nem jöhet. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. Hej kivül is. nagy kelepes. : A kökényt én úgy szeretem. Kidlt bedlt az Bele oldala. fagyok. Ha én gólya madár volnék. A forgó szél dúdol rajta. jár az isten nyila. Kivan Ki hoz itthon. Boszorkánytánc van alatta. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok. PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. Csak úgy tengek a világon. S mint madár a száraz ágon.. Ilyen házra nem is szállnék. nekem Piros lánytól hókenyeret ? .

Mért nincs benned egy ital bor. Fölebb is. szép leányt megölelem. Megcsal szózatja. azt gondolám. Gözütanya. Tisza ide Gyerünk innen. is. Más elcsalhatja.Puha kenyér eledelem. Tiszában megitatok. A A A szomszédban kis lány ostoba. Isten hozzád. denevérház! Hordjon el az szi zápor. nagy lány agyafúrt. de itt senki nem felel. nagy lány ha hamis? alább is. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. A A Dunáig meg sem állok. S ha A felindít a szerelem. Hej. gonosz világban. fakó lovam! nem messze van. ANDOR PANASZA Kis lány. Mit ér. 3* Ily Én . puszta szállás. ülhet a ház tetején. Szomjam ellen borral telem.

Aki nyomot nem hagy Kis lába után. . kedves. S majd azt viszem haza Víg szüret után. fut nem Minden zaj után.Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. Szívem dobogása volt köszöntd. hogy majd átkaroljon. A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. szép piros hajnalhasadtára. Valahányszor a szél felsüvöltött. hogy majd megcsókoljon. az órára. otthon is van. Megy is. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után. Aki nem néz vissza Legények után. Még sem boszorkány. Hév volt karom. ölelek Kettt hármat is. jó. S ha ezek közt sincs Akárhányat is. Hév volt ajkam.

híved úgy hl nagy buvában. békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg. Örömében. bár a hely s óra kedvez van a nap. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. mely ohajtozás ez! vagy itt. Élte a virágként hervadozva. Hol maradtál. mert te nem jövel el. violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad. Büszke lombot búsan meghajolva. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében. Úgy ül. feje lombként lehajolva. hol maradt szépséged. fogy és vész. itt van új világa — Nem te.. Rózsaarcod. . S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold. S minden árnyék.

Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag. Szeretket elválasztó. Oly szép. Szíve szívem nyugodalma. ha nem lesz is kett. Adj egy csókot. Sík útközön ül Szép lány egyedül." Fel a porból. Szeretket összehozó. Gyönyörség minden gondom. Rózsám keze fejem alja. mint az arany. hugám. ó lovag el ne rohanj. A Majd ha feljön esthajnalra. S tündöklik omolt haja. s hevén száguld elé. nem aluszom. . semmi bú szivén. oly könny mint a gyors madár. rózsám.A SZERETÖK Álmodom én. messzecseng fegyverén. Kelj fel. katona j! Szól a lovag. Jj el vigasztalásomra. „Oly könnyden. i Vigan hadd rohanjak sirom felé. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. ne alugyál szép hajnali csillagnál. S nincs semmi bánat.

Hogy úton ülni látja kedvesét." Döbbenve féket ránt a gyors lovag. még se rohanj." A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír. vigan élek. hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve. És félre száguld. drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta. Vica lelkem tudod-e már. Retteg jajától. S mellére lecsügg feje bánatosan. félre elrobog. panaszatlan a néma halál. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. Lód lába eltt Ül hü szeretd. „Oly vigan. o had fia. Még a haláltól sem félek.. o had fia. „Oly félre. . Vigan lakom. Másnak magadnak gyötrelem. Mely az áldott mezben jár. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. s látni fél könyét.

. szép rózsa. Kis rózsa. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre. Hej galambom. vedd el azt is. Nem rég hordom kalapomon.. Ha megtetszik. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt. PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa. Neked szedtem a hajnalon. gyere hozzám. Ketten a keserjére. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. szép rózsa. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Tövistelen az én rózsám. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled.

mint Veszedelmes mély a hínár. Akkor végre kimutatnád. Vajha orcád tükör volna. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít. csal ha nevet.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. milyen igaz. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. Csal mikor sír. mely kopogat. milyen ravasz. Csakhogy a szem hamis követ. A Repked . fölött jár? HSÉG leányka. Vagy oly nem szép. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív. mint madár és csapodár. Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. míg százszor ver.

Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. Szell hajtja jobbra balra. majd elborul.. De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. E legdrágább kincsedet. Zálogul add szívedet. Vedd s köszöntsd el poharát. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. s telik. Meg ne sértsd a gyenge ágot. kéj csalfa lánga. majd nyugotra. Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát. Majd keletre. . A hold. A leányka gyenge ág. tled és hozzád. Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. A Hajlik leányka lenge nád. Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . S mely gyönyört az óra ád. bár szelíd világa. A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont.

Vélt erény és ártatlanság. s lányi jóság. vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. Megcsaltak már érte százszor. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent. s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. Könny.Vagy megvetve. holtodiglan. Könybe gyöngyözött Játszi És haj." Térj eszedre! féld a szégyent. megromolva. mint az éj. mint a hó.és szívfogó. úgy Veszteséged bármi nagy. Jó tanácsot elfeledve. mívelt. Váll. most rajtad a sor. kar. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. ha te csalsz. vagy is csalatva. Azt gondold. Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik. azért a gyors idvel. . Fennakadnál. A csalásban meg nem halsz. barna szem. Mint megannyi Ész. Megbvöltek. kéj. így is. És ha mégis tévelyedve.

A sóhajtás tartja bennem Még az életet. . A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. Csak sovárgok. Nappal álom forr fejemben. Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen.Mert. El sem végzem. Élve. Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. csak tndöm. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. Akkor jaj szegény leánynak. Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Nem tudom. halva hív. Éjjel gond viraszt. férfiszív. már is újra Kezdem a panaszt. s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. akarja bár szivében.

gyász.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék. Nem mondom. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. Hol lelnék arra szót? érez. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad. . Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. Nem mondom. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. hogy szeretlek. Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. Mégis. Nem mint szeretlek. hozd fel csillagod kék szemben. Vagy. remény. mig fürteid Jelentik gyászomat. aki érez Szavakkal mondhatót.

S együgy kebeled Fehér hullámait? . Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak. De átok és bün többre pazaroltan. Mely mint hajad lengése. Mely osztozatlan s egynek adva jó. És semmivé lesz mint az esküszó. PIPISKE Pipiske. Felrémülék irígylett nyughelyembl. aggodalmam. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam. S e szemben ah! rangyalom mulat.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. aki vagy. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. Hogy kárhozattál ostorozzanak. Miért oly ggösen. változó. a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid.

Mit használ szép szemed. Nincs benned fürgeség. te papja szól! rút nem vagy De. . . Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. . nincs eszed. Hol. Nincs egy jó gondolat. Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. Tetemben nem csekély. Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. De lelked hía nagy. Mi haszna vagy fehér. Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. Megfogni szárazon Nem birnád a halat.S min badar beszéd Arcod rózsáiról. A szépség Igaz. Egy tyúknak több lehet. gyöngyöm. . mint rebesgetik. én csupán Javára dolgozom. Ha jól kikérdezed.

" KÉS VÁGY Túl ifjúságomon. ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. léha nt Mivé faragtam t. Túl a reményeken. Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott. Az szi szép napot.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz. De hogy megláttalak. Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. Szép napvilágomat. köszönöm! De nem fogadhatom. Kívántam újólag . Pipiskeségemet Tovább is folytatom. ha elvenném „Szép ifjú. Túl vágyimon. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt.

Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. . s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. kéjt adott. Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Piroslik a bor is S illatja mennyei. Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. Hiába.Már eltnt koromat. piros. hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot. Mely annyiszor gyötört. Kívántam mind.

Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz. Szamócát. Van bársony is veres. Te vagy. hozzám! Ámítsz. Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. de szólj nem hiszek. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng. Érzettem lángodat. Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom. drágakt. Mikor jön a nap el Betölt reményivel. Rózsát s ki mit szeret. miért vívok. . Minden szavadban egy tört eskü zeng. Királyi bíborom.

több mint a kínpadok. Emlékezet Világát égetem Képed felett. Fényes és hideg. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó.Felejteném Hogy egykor hm valál. S ha majd világ s szemem lehunytának. ha még bízol. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm. érdekelsz. te csillag. S búd nem vigasztal. bármint bánkodol. Képed s ez élet sírba szállanak. — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok. Több mint halál. Ezeknek romja hségért nekem. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. S egyiknek. kéj. szerelem. 4* . Mit esdekelsz? ha megcsalál. És rajta függ szemem. De élni még. ha rád nem gondolok. Menjünk tova. Ha sejteném Hogy az lesz a halál. Felejts. Szivünk ketté szakadt.

Míg fölötte arcod Istensége leng.Általad homályom Fájva összereng. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. Nem súgott ajak. Amit bánat és éj Gondolhattanak. Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te. El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer. Mit nem esküdött szó. Egyszer lángodat! . Fel kívánom vinni Amit rejt a hit. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. A föld gyermekének Édes titkait. Szép sugaraidtól El nem alhatom. S mint inkább leendek Bútól fekete.

Gyenge harmat a könyü szememben. Mely szivembl könnyet és fohászt csal. Kebelemre szállj le. Kikeletnek zsenge ifjú ága. Jer fürödjél e köny-ég árjában. szállj le. de És szomjamat vízzel olthatom. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson. Szállj le. kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében. kis szép arany pillangó.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. Éljük át e kort egy pillanatban. És fohászom illat a szelekben. szállj le. Szemfedd lesz hervadó virágod. kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. szállj le. Szállj le. . S égek érted els fájdalommal. csapongó! A meznek én vagyok virága. szép arany pillangó. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. Elmúlik. Vagy szunyadj el illat mámorában. a Balaton. nem nem bort szomjazom. Kebelemre szállj le. Lelkem száll az illat özönében. míg örömet cseréltünk. Kebelemre szállj le. És ha édes életed kifárad. Jer. szép arany pillangó. boríts el fényes szárnyaiddal.

bájaidra. És a mosolynak mézét ajkidon. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt. mert gylölsz. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. mert talán még. Szivednek minden dobbanásait. lesz Rád nézek. Rád nézek. Jj. Egy kisded percre bár. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. erényed. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár. .s minden titkaidra. tüzet. Hibád-. LAURÁHOZ Rád nézek. Mit kebled titkos szenvedélye hajt. leánykám. Szemed tüzében játszó lelkedet. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. Rád nézek. mert öröm Meghalnom általad. mert szeretlek. Szomjas vagyok.Én lángot szomjazom. lángot. Szomjúzom édes és forró sóhajt. És szomjúzom kebled hullámait. Rád nézek.

Karcsú testét átkarolnom. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet. Haragszom rád. Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Tle csókoltatni számat. mert nyugtom elveszett. Haragszom rád csalárd kék szemedért. S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény.A mostohán viszonzott. SOKBAJ lelt engem. Ölelését elfogadnom. A gylölt szerelem. Haragszom rád szilárd erényidér'. én nem tudom. Mely rám oly bvös láncokat vete. mert fürtöd fekete. hogy többé visszatér.

Mint az asszony változandó. kis leányi Nem látok. Van-e ily baj a világon. vagy tán rült vagyok? Tudná az ég. ez kísér mindenütt. félek. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt.e le. Hozzád vagyon láncolva szellemem. h láthatok sem földet sem eget. Csak tégedet. Szeretlek-e. Nem látok mást. mint holló hajadat. a nap rajzolt. Mint az én nagy boldogságom? Félek. És kérdezem. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág. hiány. Hamis szemed és kedves arcodat. És ha egyszer elenyészett. és még sem holt virág. nem szabadulhatok. hogy mulandó. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot. csak bvös képedet. Hajh az nekem már rég lenyugodott. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. Elégeté szenvedélyem azt.. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. Mint üldöz mindenhol rajtam üt. Letörve már. .

S meghalnék minden év telén Szerelmedért. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . Felölteném zöld lombozatját. lehelleted. Eltépném lelkemet Szerelmedért. ha leszakadt? Sorsom te vagy. És némán szenved. Szerelmedért Fa lennék bérc fején. S képzelmim édes tartományát. Ott égnék földalatti lánggal. EUürném villám s vész haragját. amint te végezed. Kihalhatatlan fájdalommal. S élek halok. Szerelmedért. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. Dicsbb erénnyel ékesítném. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. egy szód. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném.

Amennyit a szív felfoghat magába. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Kéjt veszt. Mely. MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. mohó vágy s fény el nem varázsolt. Ki életszomját el nem égeté. . S köztük valódi boldog oly kevés. Kinek virág kell. kancsalúl. Mi az. festett egekbe néz. ki kínt. S nem fogja tudni. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. nem hord rózsaberket. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán.A Hová merült Mi az. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. gg. Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. lélekben nemes volt. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. Ábrándozás az élet megrontója. Földön hónát csak ollyan lelheté. hogy van szívöröm. A telhetetlen elmerülhet benne. Ne nézz. s ködvárak lebegnek. mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön. A látni vágyó napba nem tekint.

A birhatót ne add el álompénzen. Maradj az élvvel kínáló közelben. Ha van mit erezz. Ó Ó kéj. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát. . enyhe. ó hozd vissza szép szemed világát. S tán szebb. könyüt. öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél. de csalfább távolt ne keress. Hozd.s nyomornak vége már.Zajától felrémül a szívmagány. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. föld. S mely ifjan oly szép. Terített asztal lesz a föld. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. gondolj és szeress. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. Derült az ég. Ne adj helyette bánatot. mely felett Rakandom kisded fészkemet. Úgy térjen az meg mint elszállt madár. Ha van mihez bizhatnod a jelenben. zöld. Már búvik a fü. Egész erd viránya csalja bár. ó szép kikelet! A tél. nyílt a határ. szép delét ne vedd el.

Röptében ígyen szólaló: Csip. én majd eszem. Csak sok legyen. Erd. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. meg nem veszem. csép! Csip. a fmüvészn. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. mez. s vigadnak A nyár utoljáig. S a cifra tengelic. S amerre csak tavasz van. Sem szántok. tüstént elég. csép! Nem kell egyéb.Jön a veréb a nagy faló. Mind boldogok. Éhségim oly nagyok. Fáradjon más. mint hulladék. cinke és rigófaj. Mint senkié. Paraszt betyár vagyok. Csak egy. csép! Csip. . s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik. Mint bármi méh. búzaszem. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. Mégis kitelelek. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem. Mit lophatok. Csip. sem vetek. berek.

Ki hallja meg. Felgyújtom e hitetlen lombokat. De én. Fenn mint az ég. Fenn szárnyalok. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain. Nekem magamnak egy hang sem felel. Ó én szegény! S meghalhatok. Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel.: . mint hangzó fájdalom! . de én Csak sírhatok. Ha sas vagyok S vad keblem ég. S a nap tüzéhez adva lángomat. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más. Hogy szenvedek. A cserje vad bogán.

S ki szólna. .így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve. a kis csalogány. míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj.

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok.A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó. S keblet viharra." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány. Kietlen itt e puszta szív. Mi sorsnak üldöz fegyvere. És elhagy tanak? k . Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken. Örömtl idegen. Zajosb a vész. mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. vészre társz. Ki vagy te bánat embere.

" . Szép hölgyed. minden örömed. De a szív mély s nagy menedék." Te trsz." Kihaltak ök?tán gyermeked. S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi. De azt hazámért szenvedem. nemzet.„Pártos barátság. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának." tehát. melyhez tartozám. Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van. boldogtalan. Keblemben ostorul. Egy nép halálát hordozom. A A nemzet él s derül. bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy. S ez rajtam drága folt. Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom. Elnyögte a halált.

Oly sok viszály után. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai. És annyi balszerencse közt. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. hs Árpádnak hadai. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . mellyen annyiszor Apáid vére folyt. halnod kell.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. S népek hazája. ó magyar. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Ez. Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. Él nemzet e hazán. Megfogyva bár. Ez a föld. is. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. de törve nem. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.

er. ó magyar: Ez éltetd. Hantjával ez takar. hol nemzet sülyed el. Légy híve rendületlenül Hazádnak. Még jni kell." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Népek veszik köri. fölött áll. A nagyszer halál. hogy ész. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. Az nem lehet. még jni fog Egy jobb kor. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt. S az ember millióinak Szemében gyászköny l. Vagy jni fog. . s ha elbukál. S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. ha jni kell. hogy annyi szív Hiában onta vért.

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

! Sors zi fiait. S minden dobogással egy élet alél. Láthatni kövülve az anyai kínt. * * * E bús anya képe te képed. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. hozz segélyt!" . „Ki ment meg engemet Kórt. Ah! lányai égnek az idegenért. remeg élteikért. Ó ember. S mint lelke-törötten az égre tekint. Csak szívdobogása jelenti hogy él. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. Midn a ház bedl. o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás.. A köny kiapadva szelíd szemibül. S omlott házak felett. S ott ül örömtelen és egyedül.

A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. a szegény anya Ott áll menthetlenül. Mint vészben a harang. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet.. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. S bajhirdetn visít. De Embertelen zsivány. ami rajta van. az magát Jövének menteni. . S szívtelenl az agg N mellett elsuhan. S im sajka j s rohan Az áradat taván. Mert egy batkát nem ér Mind. És több hajó kereng Az De ingó fal körül. aki rajta ül. Ez pénzét.

De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. * ér. n Még j s megyén hajó. áll. Pénz s egy falat kenyér. . még jókor érkezik.S mindig dühösb az ár. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel. várj Többet ég után. Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. „Itt jó E kisded adomány. anyám. sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg.

Mindennél. Barát és szeret. Szépsége bájoló Leírhatatlanul. Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h . S az elbámult hajós Hall édes hangokat. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott." menne a hajós. Szebb mint a szerelem. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. segélyt. kit hozott. „Ha minden elhagyand. Sem zenem nem ad. a hölgy.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. Barátságnál hivebb. Minket emberajk. így szól az égi n: Az ember és világ. ami kéj. Látása kedvesebb.

S szz arca bájain Fájdalma megtörik. S a földön ellene Nincs menedék.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik. S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. Nevem Jótétemény. a világ. S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el. Mint téli fán az ág. Nem orvosolja hit. Az ember. Öt minden elhagyá. De az nem tartja öt. S még soknak élete Menik meg csolnakán. Csaknem maga maradt. Megy a szép vágy után. ." Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál. Sorvasztók napjai.

És óhajtjuk nagynak trónusában. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Boldog. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. kínja közt a gyógyulásnak. Láz betegnek volt hiú csatája. Van-e hangod. szív háborgatója. Nagy tanítvány a vészek hónából.és ersnek kunyhajában. Jobb korunk jött. Szégyenétl lángra gerjedünk. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. ver.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. És érezzük minden érverését. Szent nevére feldobog szivünk. És ha néha felforrt vérapálya. . Újra készek adni életet s vért. És szenvedjük minden szenvedését. Bárhová juss. Melynek elzsibbasztó súlya nyom. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. Újra visszaszállnak.

Szégyent. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. Melyben a harc menydörgése szól. Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. Zengj nekünk dalt. . átkot áruló fiára. Lengjen fátyol a vont húrokon. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. Hozva áldást a magyar hazára. hangok nagy tanárja. És ha meglep bús idk homálya.. a méla bú. És ha zengesz a múlt napiról. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. hogy mély sírjaikban megmozduljanak. Légyen hangod a vész zongorája. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. Mely keserg az szi lombokon. Legyen hangod szellk fuvolája. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom.

mint egy férfi. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. Hogy szivekbe menjen átal a dal. mintha csontunk volna. is. S k És ha hallod. S míg könyekbe vész a szem sugara. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. . Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon. Újra dúl a honfiháború. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. Lelkesedve feldobogjon e föld. Melly ölelve tartja a jelent. És ha honszerelmet költenél fel. mintha vérünk folyna. És a hullám. még a Szent örömtl rengedezzen át.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. Áthevülve járja a Dunát. Enyh jön a szív kés bánatára. S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt.

örök jogért. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét. És látom gyermekimnek árnyait. És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. zaját. Eremben a vér forró kínja dúl. mely nyomban követi: A . A vég csatában elhullottakét. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait. S bérért ölök éjszak csordáiból. mely áldozatra kész. Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. kiér a zord világ elé. kemény jéggyöngyökké mered. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. S rút hitszegés. Tompán sajognak dermedt izmaim.. bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg. de fáj minden tagom. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. nem sírhatok.

! S a balszerencse minden ostora. Szó és fohász kihalnak ajkimon. Magas dicsség a harc reggelén. . A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. ínség. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. Szakadj fel dúlt keblembl. Mely népem érte annyi vér után. melly ön gazdájára ég. Gyúlt ház az. ti megkövült tagok. gyalázat alkonyán. A szenved Nem márvány szólhatok. Oldódjatok. nyögésem néma jaj. Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. S holott örökké él a fájdalom. S nagy kínjaimtól el nem futhatok. hagyd el börtönöd. Dermedten állnak lép lábaim. halál. Bútól haragtól terhes és szilaj. S te elnyomott szó. Kit nem ragad ki szomszédok keze. Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész. fül Törj át a fásult nemzedék szivén.

Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . mit szólni akarok: „Ember. Hintót lovat. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. égben irgalom. Milyen derült arcodnak hajnala.: Kevés. Imádva férfiaknak általa. de nagy. természet. hogy nincs szived. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. Szeretsz pompát. hizelg csapodárt. mit ajkad ád? nem mondhatod. Hol annyi és annyi kéj. Szép és dics. mint a csillagtüz. világ. nemzetek! Ha van jog földön. s lélekben oly setét. Szemekkel. st hitvány ölebet. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell.

S midn panaszban bánatod felelet. nem ismered. ha megtagadnák fajokat. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. Megemlékezz. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod. meg legjobban szeretsz. Angol talán? vagy német. Nincs nemzeted. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. ggös Goneril. és hívságos semmiség. . francia? Igen. te nem vagy bnös.: Mind állat. mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud." kitör. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat. És ami van. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. Hízelgd is. S megvette a szellemtél hidege. S még van kezökben bnt torolni nyíl. Legyen kacaj reá a De nem. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt. hogy vannak istenek. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted. ki hséget hazud! És mégis.

hol annak lenni árulás. Szivetlen. ég Tled. Buzognod e hon.és e nemzetért. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. s áll egy új világ. Miért esdünk: részvéted kegyei. nincs meg sugári közt. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd. csodálunk. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. Tündérvilága lelkes ifjúnak. Mert ami f. tiszta. Asszony vagy. ahol égned kellene. A férfi boldogsága. szent. És mindent.Erényeidnek senki sem hiszen. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. a leggyarlóbb. hogy megadd. ég. Félünk. Költt. mvészt. miként De még eltted Akard. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. . nemedtl várjuk. hst és nagy férfiat. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért. mint az üstököst. S csak egy enyhít szót nem monda szád. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. Kezedben a gyermeknek álmai. ami szép jó.

Hol van a hal. Az bora. De ami a lelket adja. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Teremtsd el azon dics idt. mind ég felé az Ami gyöngy. Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. FÓTI Fölfelé Jól teszi. azt. Hol a magyar szó s név imádva lesz. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz. és kimondtad sorsodat. Lélek és bor két atyafi Gyermekek. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. kér. mely dics volt És remek? . Testet éleszt és táplál a Lakoma.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. DAL megy borban a gyöngy. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát.

van. honfi társam. Csak Borban a gond megbetegszik. szke bimbóm. Magyar ember már busúlt sok Századig. Érted vív. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . mint a gyermek Aluszik. Venni tled vagy szerelmet. Tele tzzel. Hejh barátom. Mint e szív.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Él a kedv. Ha szeretsz. Volna szívem. felszökelne Mint a kút. Víg. Hejh galambom. Bort igyál. vagy csüggeteg vagy. Érted csillog e pohár bor. Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten. igyál. tele lánggal. komor. Borban a bú. Ami benne keser Elnyelem. Vagy búcsút.

házi gondok Félre most: A legszentebb-. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll.. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. Bort megissza magyar ember. már No de Szóval se baj. legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend. Jól teszi. bnt Rajta társak hát. Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi. szerelmek. . igyunk egy Huzamost. Bú. az Isten úgy akarja A Mint magunk. Most kell neki felvirulni Vagy soha.

Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. Áldott földe szép hazánknak. Ellenség vagy áruló. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. ki Hont tipor. Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. S mint szikrája a szabadba Felsiet.Lelje népe boldogságán Örömét. Egymást értve. Meg ne fogyjon élte Mint e bor. éljen Drága hon. . Úgy keresse óhajtásunk Az eget. Akit e föld hord s egével Betakar. Minden ember legyen ember És magyar. boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép. szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. .

Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. Áldozatként rakjuk azt le az. És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt.S férfi keblünk szent imáink Temploma. Zsámolyán. benn virágzó És szabad. mivel csak Tartozánk. Érje áldás és szerencse Mindenütt. tartsa össze Hü egyesség Fiait. S vér. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas. mely az si bútól Halovány. Ahol eddig véremészt Seb fekütt." . Hogy mondhassuk csend.s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. Arca. veríték vagy halál Mit kivan. Felderüljön mint a napfény Vész után.

a puszta lég. KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. . tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. a puszta lég. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint volt. sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. volt. Eloszlik. Eloszlik. Ha szent gondok között Fáradtál honodért. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon.: . olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. . S marad. mint a buborék. S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. S marad. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért. mint mint a buborék.

gyáva-. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. a puszta lég. S az esdett hír. Szerencse és világ. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint volt. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint a buborék. a puszta lég. mint a buborék. Ha fájó kebleden rág. Eloszlik. és buták Kezében áldozat. S marad. de nem henyél. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan. S lassanként földerül Az életpuszta kép. mint volt. kéj EloszHk. De amig áll és amig él Ront vagy javit.S lesz aljas-. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. S marad. .

király. hová most lábamat teszem. e kert megérhetem. Isten. Hol a konyhán barátságos tüz ég. Talán nem adtam vért. Szép a vetés. Mely táplál engem s kis szolgáimat. Hol ht. Most bizton állok itt sajátomon.s embernek benne kedve tölt. S munkám után virító lett a föld. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . ismerém e szót mind e napig: Isten. S ers lesz országunk. E — Akarta Nem hogy most mind enyém. Adónkat.. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. nem seim. királyt. E föld. Sok gond után kedves vigasztalás. De fáradoztak híven kezeim. hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. Majd gyermekimre szállnak javaim. Fáradt fejem békén pihentetem. talál. legyen bár pénz. mit szántok és vetek. dús volt az aratás. e ház. munka. Rajok maradnak tartozásaim. És áldlak érte kétszer drága hon!. Most már enyém e munkán vett örök. SZABAD FÖLD ház. Örömmel adjuk biztos napokér'. fagyot gyakorta szenvedek. S keblébe végre híven befogad. vér. S mellette fürge gondos feleség E honi föld. A puszta lélek volt enyém alig.

barátim. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana. Hiszen magyar költk vagyunk. el. méregkever! Ne pislogj. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek. jobb bort adj biz' ez.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek. szomjas a világ. H keblemen. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. . Igyuk meg hát ez átkozott italt. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek. Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. Kivált a költ. Cudar de ám igyunk. aki tollat rág. hová is fejét Csak egy teheti. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. Csapláros.

Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. méregkever! el. És benne a szív édes lángja ég. halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. Hiszen magyar költk vagyunk. Tokaj. Csapláros. Cudar biz' ez de ám igyunk. Csapláros. ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. Megénekeltem harcait. . de ám igyunk. Verembe szrik tán? nem ismerem. zöldet. S mind e napig nem láttam áldomást. Hiszen magyar költk vagyunk. Mondják: Egernél hires bor terem. Hiszen magyar költk vagyunk. mely nyakba önthet? k? Somló. pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. de Ne pislogj. Cudar ám igyunk. tatár! csak ilyen kéne még. borát. Cudar biz' ez. Ne egrit adj el. Kuruc. Ki láta bort. méregkever! Ménes borából adj el. . jobb bort adj biz' ez. mint drága És hig aranyt.Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. méregkever! .

Cudar biz' ez de ám igyunk. „Hogy míg nyomorra . életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most. méregkever! ne adj több bort el. Pusztulj. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros. méregkever . ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. Nagyon cudar. Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. Hiszen magyar költk vagyunk. bús és pirongó Önnön szégyenétl. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. mint a téli éj. Csapláros. ó hatalmas Hunnia.! . gondold meg. . Kór. Legjobb borodból adj el. Költdnek. szegény. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl. Szemünk borúi és nyelvünk elakad.

S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. Hség. És itt a törvény — véres lázadók. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön. angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. Irtózatos hazudság mindenütt! . . A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. vég nélkül kerengk. Vagy egy dühös bujának pongyoláján. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel. Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit.

De hát hol a könyv. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. vigasztalást. Ök mind e többi rongykereskedvel. hogy minél dicsbbek népei. — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei. S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. Kezdett imádni a gálád világ. Hogy Az el tévedt. Salakjok annál borzasztóbb legyen. mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved. Ez únt fejek. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát. Népboldogító eszmék vértanúi. . A Virrasztott a szív ég romja mellett. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert. Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma.

Rakjuk le. számos milliók. És kezdjünk újra trni és tanulni. Menjünk szét mint a régi nemzetek. hangyaszorgalommal. Nem félek tled k megvédnek engem. bármit akarsz. . Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. Mig oly magas lesz. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. szeretet. mégis fáradozni kell. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. Én védem ket. miért csüggedni nem szabad. amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. Építsük egy újabb kor Bábelét.kis virányt a puszta homokon. S meg nem kövülnek él fiai. sors. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. Ez az. Kihallhatok az angyalok zenéjét. Hol legkelendbb név az emberé. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. míg a föld ki nem hal. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni. mint a csillagok.

a föld s az ég fia. vigaszt és áldást hozzatok. dics napot. S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. Dert. mely ég felé viszen S mi ahelyett. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. Lelkünk a szárny. Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. hogy törnénk fölfelé. Ez jó mulatság. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. Mondhatjuk. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. És tápot adni lelki vágyainknak. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. S a honra. mint lehet. mely soká trt veletek. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. . Ember vagyunk.Mi dolgunk a világon? küzdeni. férfi munka volt.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

Szánat sóhajt el ajkain. És agg apám. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. a harc lefolyt. Sztambulon Rabságra juttanak. Szemében szánat ül. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. Szép Leila egyedül. Szilágyi s Hajmás. Most rab. és agg anyám. s bút Enyelg húrjain.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn. Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. csak ezt nyögi Hajmási láncain. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. Két bajnok úrfiak. Ma éve honn vigan valék. Nem örvendezhetek. rab. De társa dall. köztetek. .

hogy szeretsz. Szép hon felé visz hs karom.És amit lát. Haj! ébren álmodik. „Hitedre azt ha mondanád. Hs ifjú. . est s az éj j. ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. Arany nyit zárakat. Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány." Titkon szerzdik a leány. Kit búsan méregetsz. Szép honban virrad hajnalom. Sugár leány. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. Szemérme hü. Fényl terembl a leány Most abba költözött. Megoldanám e láncodat. s álma nincs.

hová. De küzdve két ifjú halad. „Végy jó reményt. te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. oly néma az út. Remeg mint parton nyárlevél." Felelnek k. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát. Ólban három mént váltanak. de Leila fél." Harmincadon s vámok között mennek át. Zendlnek vámosok. ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat. Az egri farkasok közé Csatára készülünk. S te fénysugár. S lovat. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon. Sztambul fell bús hír repül. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám. török vitéz.. Utat nyit kardvasok. Pogány mez rajtok. Szerencse jár velünk. Éjféltájban s éjfél után Oly bús. lovászt lesújtanak. „Hová." .

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

És az angyal. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. Mely parancsolt a sebes Dunának. Rózsafelh szállá fel Budából. mint egy üstökös fény. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. Búmerengés. . más világ lakója. semmi gyakran Évig élt a leány szivében. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe. mint egy istent. Nagy királyát s a jót. gazdag és hatalmas. Majd kevély fa termetét mutatja. játszó. Rózsafelh a Sasok hegyéig. kedv. És egy nemzet messze napkeletrl. S tengerektl tengerig csatázván. csapongva Lenge jóság. S álmaiknak minden ezredével. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. Nem talála tetszhett az égnek. Mint folyamnak tükre volt a másé. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. Mint ezüst láng. Nem talála kedvet mind ezekben. Melly utában majd a törpe bokrot. S ím egy ország föltünék szemébe. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. Boldog és nagy. elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében.Tarka s tarkább ln tapasztalása.

új reménnyel indult. hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak." Egy sugár is termetéhez ill. a morzsát feltolá. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten. Új örömmel.Hála Isten. s tovább ment. Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. kelj föl s menj fiaddal. S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. k . S nagy Lajosnak várlakába szállott. S monda. Amit angyal hallhat. barna Mint az árnyék. hangya." Szólt. de megfogadtam akkor. Felhatott a termetért köszönni. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. S fölkelek. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. . mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam. S esek rám de király leánya. Gábor angyal látva hallva mindent. Hála Isten. emberek nem. Hogy nevének emléket hozok föl. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig.

Elborúla lelke tisztelettel. . mi szentek! Lengyelország hs királya. férjem. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten. hs. „Hála. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott. S így imáda. Isten. hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva. a várt s rettegett jövend. Melyre holtak sírból fölriadnak. nagy. S Hedvig olvasá a szent igéket. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. A teremtés titka. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma.S rózsafelhk arci." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék. Gábor angyal ahogy látta mindezt. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. S jót. Majd ha fényben eljövendesz értem. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. Kit szivemben hordok. S én kitárom a csodák világát Ifjú. vonásin. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. S földdel a magas menny összerendül.

" Gondola és elfogadta szíve. Soha nem fog az már hív maradni. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni. Majd hogy el lön a szándok fogadva. Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki. S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. A leányra áldó csókja szállott. Égi ajka. Verjen Ne meg az isten. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús. örökl éveket szakaszthat. BECSKEREKI „Verjen meg az isten. Magam vagyok a vadon erdben." . Engem csaló fekete szemednek. Ne higyenek sugár termetednek. mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt. S most fejemet vég Ínségnek adtad. S csattanása. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak.: Általam most szent igékre hajland. Elhagytam jó férjemet miattad.

A rablók és gyilkosok barátja. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. S mint a kis lány pince Ül. Nem hallik a harkály kopogása. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. Pirosra és haloványra festve. hol a fényt elállja. Hollóhaját szélnek eresztette. De a bagoly megereszti szárnyát. A S homályban kezdi országlását. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. Jók félelme. sarkantyús csizmája. Karcsú mente szegül csípejébe. S szintúgy táncra peng a karikája.így busúlt a szép fiatal asszony. Akárki. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. S mit kereshet ez a kés vándor? . Kényes. rosszak bátorsága. Maga ülvén egy kerekded halmon. katonának termett. Szárnyainak setét vitorlája. csínos. Bús orcáját kezével fedezte. Csak gili búg magányos fészkében. Csalogány zeng bokor ernyejében. Szk nadrága. Rettenetes. de finom legény lehet. S sznik már a szajkó rikkantása.

De ijedve föltekint az asszony. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért." gyr így szólt. Kartont. A szép asszony mellé veti magát. Portékáit És közlök. Uralkodom Pesttl Hortobágyig. . „Kell-e rózsám. Kérlelgetni kedves ajándékkal. amint egyet rázott. cipt húzott tarsolyából. Gazdájára többé semmi gondja. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. ha nekem engeded. Abba látszik magát eltemetni.Szeme olyan mint a fekete bor. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. s mintha vásárról jött volna. Karcsú der'kát tartja megölelve. Szanaszét jár mint Noé iiollója. a legény olyan szép nem volna. Meggyógyítom. Tarka kend szép fehér nyakadra. Tarka kendt német szép gyolcsából. bséggel ontotta. Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna. Kartonszoknya karcsú derekadra. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám." így szól s fához köti sárga lovát. barna legény csókja. Hogy az asszonyt látja üldögélni. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra.

Elámult a szemfényveszt kincsen. S ami szép és drága portékában. * S vígan néz a setét éjszakába.. Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. Be-beülsz a bugaci-csárdába. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra." S a legény most leveszi kalapját. Majd öltözöl úrfiak módjára. Nagyot iszol világ boszujára. Fölijedve borúi * el nyakába. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig. mint az asszony senki. Omló haja ellepi két vállát. S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája. te Becskereki. fehér nyakamra. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. Aranygyr S így s hópénz karikázott. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. Veled járok Pesttl Hortobágy ig. Hamis huszár vagy . Azt sem tudta melyikre tekintsen. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra. Ami jó van s legel a pusztában. Hajh de kell a barna legény csókja. Tagjaidon lobog fehér vászon.

Földön nyugta. A vármegye nyomodat rég lesi. Ketts oszlop között fennakadnod. Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél. ha meg nem védelmeztél. Beteg sem léssz. Salamonnak nincs hol maradása. oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. Mint kemény kard. . Nein kívánom több kegyelmedet. pajzsát elvetette." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. S ha megcsaltad. Hogy viselném Elfelejts. kötél szegi még nyakadat. Majd megvesz a szép asszonyért lelked. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. Nem szereti gazdálkodásodat. Átok rád. Tört sisakja. És te. Azokat is rendre csalogatod.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik. földön képedet. portéka kell neked. oda hagyogatod. Vigyázz. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. égre vágyódása. S mint az árnyék légyen oly setét. S nem csak marha. te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. Isten! aki fölkenettél. mégis meg kell halnod.

És az évek múltán a vadonban Domb alatt. Rá borúiván rengeteg homálya. De nagyobb az.S kardja csorba csonka vasból áll. Felzendül az elholt dal koronként jár. Vért piroslik hsi arculatja. ott. Tátog a seb véres oldalán. a szarvas. Honfivért a kardnak markolatja. völgyek elmaradtanak. ég mosolyg le rája. Vele száguld keble óriása. Futva fut. Bércek. veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. . ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. de bármi gyors futása. dúlt. És az év sárga koszorúját komor vadon. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. Váltja. de lelke még dulottabb. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. födetlen. hol forrás csörgedez. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. S már folyók és rónaság vidéki. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld.

Egy óhajtást rejt s mond szíve. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat . A vadász ül hosszú méla lesben.. . messzetünvén A királynak ggös álmai. Mindenik száll lelki béke szála. SZÉP ILONKA 1. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés. Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. Vár felajzott nyilra gyors vadat. Összeroskad. rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz.

S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. Versenyeznek tündér kedvtelésért. II. szép arany pillangó! Lepj meg engem. Hasztalan vár. lány a pillangóért. A vadász még lesben ül sokáig. Vagy vezess el. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. Könny s játszi a lány illanása. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad. szállj rám kis madár. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve. röpteként csapongó. s mint az sz futása. „Tarka lepke." Szól s iramlik. merre vagy szállandó. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig.. Hévvel a lány nyomdokán halad. S szép sugár lány. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? . könny kis pillangó. Ö a lányért. Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. Ahol a nap nyúgodóba jár.

Áll a ház S telt S Hunyadiért. A sugár lány körben és a vendég. vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. És ha ittam. Melyben Egy király se inkább. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében. él! Addig éljen. attól elpártolni kél. „Éljen hát a hs vezér magzatja. Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll. az nincs cenkekért. a kidlt dicsért. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. Most könyi. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat." Nyg a népen a rósz . Nem gyaláz s ifjú. mint hitetlen: s tehetetlen.még. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. A kupák már felvillantanak. tölt pohár kezében. Lángszemében csábító varázs ég. Talpig ember akit én említek.

Jó vadász. III. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel.S mind zajosban." Szól Inti s búcsúzik a vadász. ha meg nem látogatnánk. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma. A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. de nem mondotta szája. S csendes a ház. és merre van hazája?" Gondola." Nem Mond szerényen szép Ilonka. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. . állván lépcsején. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. Minden lépten az agg csodája. rivalva t a kürthang: szóra. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment. Útnak indul a hold éjjelén. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába. n Mert sok újat meglepetve lát. „Vajh ki . menni kell. Ösz apáddal a vadász elvár. „Téged is. te erdk szép virága.

Ösz Peterdi ösmer vendégére. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll.: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában. Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. „A vadászhoz Mátyás udvarában. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal. „Hol van . áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. S arca majd ég. S a király j. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt. Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe. Szép leánykám. . majd színében elhal.

Szép Ilonka titkos bú alatt. A rövid. de gyötr élet elfolyt. S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét.Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. harcok. A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában. Társasága lángzó érzemények. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. Még lelke búsongni kevély. szépen ntt virágot baj miatt: el. S bár álmain a komor ész köde van. a gyzödelem. Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot. Szép Ilonka hervadt sír felé. és kihalt remények. Kínos emlék. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. elaggva. ." Szól az sz jól sejt fájdalommal. Eltntének A vérteli A A Fáradtan. ez álmaiban harc s koszorúk fia él.

S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. S rémséges.S hosszú nap után borús éjszaka száll. a ló szabadul. A kürt tova zengve rival. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had. a hadzaj után. a magány A vad rohanások. . A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. alélva vitéz fia hull. Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal. dárda zörömböl. Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. éjt. Felhbe húzódik a hold. helyet. Vég harcra kimenni nem ója magát. halotti a csend. A férfiöl viadalt. a haza képe. Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard. Kürt híja ki harcra az sz daliát. Küzdk rohanásit az ércsoron át. A vérbe borult. S fölzengeni hallja a harc moraját. Érezve veszélyteli kéjt.

mert csak egy van. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes. És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten. A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . örül. Amit vár nem Lelke túl jár a világon. viadalteli napjaira A századok éjjele száll. És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. S megérte. Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. földi jó.. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. Élte hányszor volt veszélyben.

Vad danája Hangzott messze. S mindenik bízván ügyébe. Mint makacs két osztozó. S szent imája. lengeteg nyomán . az sz. bár lelke gazdag. szent bár. kegyetlen. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. Változékony lenge kép. Lomb közé zárt végtelenség.. És imája vad. Melyben hvös napsugár ég. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. Felvinnék a pert az égbe. Gondolatban tiszta. S így is mely dics. mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny.

Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. Mellyen szárnya tajtékot vert. a nagy tengert. Ennyi báj közt. Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II. mely kútba lépett.Halk. Mint a tengerek nyögése. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja. Zsarnok. Bámulattal körbe fogják . S hangosabban mint a vész. S a szigethon rejtekében. Mint farkas. aki már nem véthet. Megszorulva sír mérgében: égre néz. férfi A szent Harsog hála-kitörése.

Isten!" S száraz arcán. Csak Ger. Lassan mint a bszült ember Indulatja. napvilága Mellett az örömnek. Ember-szózatot hall. Nem csalódik benne. S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal. . mely imát szól. A megjobbított imára Ébred szenvedélye. Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. I. III.S hallva. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne. a jámbor püspök. hogy embert szemlél. Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. És az sz.

Ahol a part víz felé lejt. Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. Ott szalad nagy sebbel-lobbal. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. Futva látják s rémületben. . Épen a hajóval szemben. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. Bámulattal a szent férfit Kit. S oly sok élet s kincsszerek Temeti. Ahol a hon Vár fiára. Mintha versenyt Futna széllel habbal. mint vélték.: Sznik a vad tenger Magas áradatja. S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra. riz a hit. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép.

Hn esengve Mit kereshet. cifra szóra. Mintha jéggé fagyna nedve. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat. szeret. a hajón van. A magas Téged menny meg nem indul." . Csalfa szívre. Az jobbjához feljutandó. Isten Jól megértett. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. Áll a roppant víz-elem. A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. Ott rebegve. S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. Isten szív után itél: Aki hisz.S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya. remél. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté. S egy rövidke pillanatban A fedélen. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó.

A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. Aki maga néz a tálba. De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól. gyásza rég volt. S az ebédnél nincs vendége. Ül magán a csendes lakban. szegény és gyámolatlan. . félig bánat: fárad. Gyásza nincsen. Nincs a földön egy barátja. Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. Agg. Mint amennyi jó falatja. kit Isten küldött. Dolga nincs. tele pince S mindig kézben a kilincse. És a gazdát nem kímélni. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja. Csak a múlt idk emléke. Isten látja. Ide gyakran beköszöntött. félig étel. bor fecsélni. A szegény. Még midn jó férje megholt. hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. k Víz dicsérni. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni.

Most ott ül az asztal mellett. S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. Hogy a könyeket ne lássa. Eleség volt az ajándok. . nem jött vendég. És ha néha úgy történek. Könyvét híják Rózsáskertnek. Megfelezni kis kamráját. hol bánatban. És ha néha sorsa fordul. örömet adának. Gazdálkodni még most sem tud. napnyugotnak. Hol reményben.És azon mit innen elvitt. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. Bár nagy ritkán. Szken teng kis vagyonábúl. Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. Akkor sem lön üres a ház. Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt. Melyben szent rózsák teremnek. hideg arcok. Hajh azóta csak bút látott. Imakönyvében keresget. volt az istenáldás: Jobbra. Az id jár. s csak megvan. S maga gyakran szükséget lát. Ha neki van.

Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. S ím kopognak. így legalább árva lelkünk Az imádság Itt. de kopott jószág. Oly igen meg van viselve." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni." S fele ide. fele oda. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg. Már ha szken él kenyérrel. Éljen Isten igéjével. Vegye egy felét jó névvel. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze.Régi. Imádságos könyvet kérnék. Könyvét két felé osztotta. tartja bennünk." „Jó asszony. van heverben: Adjon az Isten nevében. És ettl függ boldogsága. most oly jól esnék. ha nem élnek. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon. Én beérem más felével. Higye meg. Egy kéréssel jöttem volna. Oly nehéz most a szegénynek. Könyvem nincs több. Majd elvesztem oly nagy a sár. csak ez De ha már úgy megkívánta. az egy. felelt az özvegy. . Ha miatta meg nem szólna. tudom. jó. Tán jobb volna.

Nem imádkoznak hiában. S ha van Isten mennyországban. de nem fél szívvel. . jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel.öreg asszony ne mulasszon. Fél könyvbl.

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

szót utána kiáltja: aki látja. ily csodára?"" . Laboda! Lábod ide. amoda.. LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán. Labodát ölébe zárja. szívem." Széles utcán. hogy meglátja. lány bort hoz. És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. S egy piros lány. „Hej Laboda. Laboda! ide. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz. csókot ad a borhoz. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében.

Ültél pince derekába." „„Hazudsz leány. Laboda! Lábod ide. a „„Én vagyok a Laboda. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi. amoda. Borod méreg. A világért fel sem pillantana. Lemennek az utába. te sárkány." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. piros lány. Engem hagytál."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja. „Hej Laboda. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda. megcsalt a barna legény. . A | leányt ellöki félre. ne menj tova."" S kiönti a bort a földre. Hej Laboda. oda. . Laboda! Ölelj meg. De „Hej he] nagyon szerettem én. Te hagytad a barna legényt oda. hazudsz.. egy nagy könyv eltte. Átkozott légy. Ha egy filégy reá nem szállana. te hitetlen. mond Laboda.

Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok. hamis Gábor diák! Hagyjon békét." „„Gábor diák. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. — Elhull pártám." ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem. mert bizony meglátják. vigasztaló. jj el pünkösdnapra. egy nagy könyv eltte . átkozom a csókját. S hogy felpillant. egy nagy könyv eltte. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája. „Ej húgom. De már erre csak felpillant."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. rózsám. hogy el ne hervadj. beh piros az orcád. Ne egy pár csók! egyik útra való.. húgom."" csókot!" „„Nem." beh hamis az a maga szája. Másik." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán." „„Gábor diák. ha ugy tetszik. nem!"" „Kettt [adj hát."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében. A leány jön búsan s színtelenül. felejtem. egyszer csak elrémül. beh halovány vagy. S im meglát egy fürge leánt. Addig. addig menj dolgodra. „Ejnye.

" „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan. Újmódi." Gábor a leányhoz. Szerelmet mindörökké. És mindig únodalmast. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna. De elébe jön a leány." ! A világért fel itt nem pillantana. Bolond. mint az édes atyja."" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz. Szegény."" „ Mit csináljunk. érdeketlent. S nagy szomorún a könyvet becsapja. szegény fiúk ti. ízetlent. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak. Szerencsés. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. bús szerelmet. ó szerelmet. bolond. hs szerelmet. Te Lina. Te Phyllis és te Daphne. „Soha. soha. . Pityerg. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. Laura. Melli. szerelmet. Pedig van piros pünkösd napja. Anakreon-szerelmet.

Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. Ne higyjetek szavoknak. leánykák Hagyjátok epedni. Az istenért. jó. Mer. Vagy amiként neveznek. Szép. Ha bujdosásra készül. Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? . leánykák. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni. szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. kegyes leánykák. Nyájas. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Amit kimond s ki nem mond. mer hazudság. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót. Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. Mint aki rossz. Az istenért. Hazudság.. Hazudság gondolatja. amit érez.

Lesben a vadásszal Sült galambra vársz. A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. Válogatni nem tud Tompa ízleted. Azt mind szereted. . S ami ellen annyi Finnyás nké küzd. St hol orrboszantva Porzik a tobák. Régi duska társad Minden jó uracs. Kályha termeted. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. Régi fejköttl Boglyas a fejed. Kinek esze tálban S szíve a kulacs.AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod. Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy. Aki hozzád hajlik.

Hajdan így csináltak Nálunk könyveket.S illatot. S bvös álomírral Szájt szemet befensz. N S akik érdeketlen Nézik a hazát. hiú fényt Rejtnek a szobák. Kiknek embertársok Jaja puszta hang. Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát. Karjaidba dlnek és hajadon. Melyre nem csendül Leikökben harang. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden. Sok munkás henyével írsz te verseket. 10 . S aki a dologtól.

Szállj. S hordd el más világra Régi sátrodat. szép asszonyság.: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. egészség Kell hozzá elég. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! . Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. Olvasd el. íme. Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. magyar nép. S tartson meg az ég!" Mert er.

Az. A halál. ne halj Annyi benned a sóhajtás.: Azt gondolja. „Kell galuska. Biblia?" „Mit nekem könyv. Sarkantyú! . Iszol-e?" „Dehogy iszom. Ki vele. Mint a raj. Eszel-e?" „Dehogy eszem. édes szép fiacskám. fiacskája Tán beteg. dehogy iszom El vele.Hol van hát?" 10" . dehogy eszem." „Kell bor. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. Ha szivemben. Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: . mint Rág a bú!" „Kell-e könyv. a beszéd mind Szó fia. tudom. hogy innen-onnan Lekaszál." „Az egekre! Peti fiam. Egy barátom van nekem csak." „Kell-e sarkantyú csizmádra. a a róka szomszéd könyve. Peti fiam. mit nekem prém.

Földetlen földig megy. hát Ez a baj Gondom lesz rá. Csak Julcsával nyájaskodnék. mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. a szomszéd bibliája. a szomszéd is hallja. kell neki róka málja. Nem Sem „Ej Petikém. Nem kell neki bor. De." MÁK BANDI Bandi. szivét másnak adta. szép és piroska. galuska.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. Sem a sarkantyú zenéje. sem ihatnék. hogy nagyot nj halj. sem mentéje. De bezzeg kell a Juliska. Bár negédes és hamiska. vidor. Sem ehetnék. szomorú bujdosásnak adja. szép fiam. Esküszik Mák Hogy fejét . tíz év múlva Elvehet'd. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam.

csak búsul. ballag Bandi s amint ott elballag. Akármint tekinget Mák Bandi befelé. ballag. ez a gondolatja. Van is. Bandi megindul. Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. egy üres tarisznya. Nagyon megkívánja. Hej nehéz a bunda. Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. Ballag. valami tán még van a szegen. Szája keseredik sokféle adtával. hasztalan. De Böske még nem jön a kerten kifelé. Megáll. haza megy érette. mert nagy bú terheli. Gondolja. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. de megy a nem kertek alatt. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. Cifra bokréta van tkörfia megett. és csak néz befelé. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. megjön s a bundát tó szélén leteszi. Csak sóhajt. Hiába. mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. Lassan megy. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. Megint csak megindul Bandi. Most harag és nagy bú forog elméjében. . Most már nincsen többé.Ballag. Megy. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Mert a fels színben a tehenet feji. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. de nem mehet. miért haza menjen. fog halat. nagyot sóhajt. nézeget befelé. de nem egyéb. már is Játszik tóban a hal.

Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. De már csak megyén. lassú járásától. rossz csupor volna. tán el is repedne. S mit látnak szemei? Amint néz befelé. Háromszor. mert sokat otthon felejtettem. Piros mint a pipacs sírástól orcája. Szerelem és harag és bú forrnak benne. Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. mert nyakán az iga. meglátnám az utat. Most is harmatozik két szeme pillája. Fekete szép haját a nap ragyogtatja. A tó fenekére mélyen lemerülne. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. dolgodban úgy áldjon istened. El is megyek én még. velk együtt most madár lehetne. Azt gondoltam. Szárcsa. Amint megszolgáltad és magad keresed. elszánással. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott.Ideje. . Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. Nézd. Lesütött fejétl. ha akar. Isten tudja hová. elbúsultomban lettem bujdosóvá. Lépéseit ide jó isten vezette. ha még egy kis szived volna. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától. Szálló sugarait rajta elnyugtatja. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Böske csakugyan már megindult kifelé. hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. „HejhBöske. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon.

" Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul. gazdálkodik szép feleségével." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik. Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. S nagy elbúsulással tovább. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében. Estében Bandinak borúi a nyakába. világ közepébe. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. Egy forrásból iszik szegény legényekkel." De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. Kit zivatar kerget a csere szélében. Párja után nyög gilice bugását. megbotlik a lába. galambom. Ne vígy tovább rózsám. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. Böskét megöleli. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. látod úgy is megyek.: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. vet. Szánt. Bandi sem aluszik. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel. Magas hegyek között és szarvas legel. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását." így szól és lemegyen. Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek. mint a sürü zápor úgy könyvezik. tovább viszi. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. Zöld erdnek lombja. . Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek.

! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. És ez mind nem enyém Ó szép világ. S ha féktelen vizár. világ! Pompás Jég. tz. És zöld borág virít. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. csizmám csupa folt. völgy és a nagy terek. — — l Hol megpihenhetek. Pedig látá az ég. S tüstént kigyógyulok. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. Mert pénzem nincs. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. Egy házat sem rakék. vihar pusztítanak. O szép világ. vagy nem is Nadrágom. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . világ! Gazdag Akárhová megyek. Roppant világ. Mely drága gyjtemény. Hol dús kalászok rengenek. volt.

Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. Csak tlem függ. Ó jó világ. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem. mivé legyek. . Világát bámulom. Ki szólhat ellenem? Dics világ. S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. Arany világ. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán. Ers világ. A sor majd rám kerül.Az ég be nem szakad. A föld még megmarad. A legdicsbb magyar leszek. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén. már ha lefeküdt. És hány van. potrohos. alispán. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. Mi baj? van aki jól lakott.

Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. Ki most itt koplalok? Ó szép világ. Semmi baj sincs? semmi gondrém. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. de hiába Enni csak kell az embernek. világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak. Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb. Majd ha ember kell a gátra. Magam. isznak és danolnak. álmadoznak. Semmi baj sincs? semmi gondrém. cselédem aranyos. . inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. S hogy ne kéne.: .

kar. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. de hiába Szóból ért a magyar ember. S gyakran a szó dolgokat szül. — Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. Gondolatnak nincsen gátja. És ha úgy van. Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. Szörnység! No nem kell félni. . isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. koplalásnál. de már hiába. És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. gondolkoznak. Majd ha ember kell a gátra. Csak szavakkal kardlapoznak. hadakoznak. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. amint mondják. kár.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak. sántikálnál. Kár a szóért. isznak.

Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. i És. Aki hitvány. S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon. Minden ember amihez tud. És hogy aztán. Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. Félre tlünk. . kovács a vasat verje. költ had álmadozzék. Majd ha ember kell a gátra. Majd ha ember kell a gátra.És hogy aztán. is beszéltem? vadásznak jó a cserje. Majd ha ember kell a gátra. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. menjen hátra! . pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron.

Fél vállán ócska mente. Beszéde súlytalan. Rezes kard oldalán. bg . Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól. Forgószél-pipaszára Füstölt. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol. Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. mint a pokol. Az üstök hátra kötve Lóg. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája. De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. mint egy buzogány.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé.

Hogy egyre-másra nap. hold Tüszkölve felbakált. diadalt.„Mi baj. Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. Lengyelnek pénzt. mint a permet. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. mi baja van. pedig sokat. Mely kár nélkül lefut. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat. És hü jobbágyokat. földet. Panasszal elsorolni Kezdé. De a magyar — mit tudna. Tokajnak Jó bort. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban. Egy . kis reszelt alkotmányt. Mi kéne még. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált.

S hogy vesszen a pityóka. nem ád. Bár buzgósága nagy. Oly szörny nagyokat. Sors istenn megunta dolgokat. Ráró nem indít. Melyet már megnyuza. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget. nyöge. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. Hogy tenger is legyen. . S hogy lenne télen. fútt. Pipája kialutt. Elejté pipaszárát. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh. Ásít mint egy repedt ég. Juhának gyapja njön. S borzasztó! míglen Ásíta. Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. Teremjen csak búza.St híreért kívánta. Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. filkvék.

Csak hogy hasznát ne vedd. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott. Megln a hosszú béke. Tanulni nem volt kedve. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen. Mibl. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: . És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. Mondják. egész cseberrel Hordták rá a vizet.' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. amit kértél. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. Hol kutyabr a kincs.

11 . S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest. szüretet. mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. kidlt ló.Korccsá lett. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. És már tanult. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje. A A szomszéd elseperte gabnát. S az ország visszafordul. Hazája ellen párt. Van csendes háború Saját vérén vitéz. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. Úgy. A föld rongyolt sziget. S dágványos út. nyelve Külföld után delejt. mint az öszvér. szíve.

Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. de ifjan áll. Szégyennel homlokán." alkuvást akar. Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot. Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam. Lehányja régi brét S pusztán. Haragtól fél pogány. Szivében mély keservek. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . De a magyar föleszmélt. Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén.

Kiolvasom szemébl. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett.Mit tenni hátra van még. IV . Mi az. rosszul. S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait. Magamra vállalom. mit tenni kell." E honnak Azóta foly a munka Jól. szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

Nincsen remény! A II. Könyzápor. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. Hallgassatok.AZ EMBEREK I. Hiába minden: szellem. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. És jöttek a dicsk. . mellyet bánat hajt. Most a világ beszél. S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél. ne szóljon a dal. Bukott a jó. Szél. bn. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. S amint atyáik vétkezének. mellyet emberszív sóhajt. erény. hatalmas Lábok törvény felett.

S állat vagy ördög. Bújában egymást marta meg. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. Bármellyik gyz. düh vagy ész. Istentelen frigy van közötted. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt.S midn dicsi vesztenek. Hogy lázítson hadat. Mert hajh a föld! az nem övé. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted. És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . így kell-e lenni? vagy ha nem. Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. az ember vész: Ez rült sár. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V.

Még Ura szavazni jár dobszóra.169' VII. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja. pálya. Zsarnok. midn azt hinnk. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. Kincsnek. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja. Ki magával sincs békében. vérnek rossz gazdája. s A meleg vért általjárja. És a nemzet áll fagyottan Tompa. És ó szégyen! rosszra jóra. hogy tanúi. szolga egy személyben. zsibbadt fájdalomban. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. Nincsen egy szó . Mert fiainak Nem hazája. Az ember Harcs fáj a földnek. Nagyobb bnt forral álnokul.

S a vérontó harcnak vége. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. Adtak drága bért. Most midn leszállt a béke. Neve szégyen. Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. A hazának nincsen háza. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok.Összehangzó Honfiaknak ajakáról. halj meg más javáért. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. gyász takarja. S a hazának. ne tudd mért. . Bujdokolva. s Földerülne boldog napja. Ami a szív legmélyén van. Mint anyának. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. Adtak érte vért. Most fejét szenny Földön futva.

hogy gyarló lelkeket megejts. két hs érzelem. Szül. a hazát! erre intenél. aki bnbe vág. Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. hogy írhatnál vele. Mi vagy te jámbor gyom. Kit annyiszor megemlít szerelem. király! Ne felejtsd a hálát. Kit birkaképpel néz a kábaság. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél. mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet. ha feljutái. sz szülidet. szelíd virág. hervaszt a kebel. gyermek. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. . honfi. nép. nem te. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. Soha ne felejtsd el. S hervadna. Most vagy. Élet. Igen! szemed ha volna fekete. Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. És a barátság. Mint a korom. Ne felejtsd el. ne hagyd elveszni gyermeked. hogy rútul hazudott. Ne felejtsd a munkát és becsletet. Míg a hség tart egy pillantatig. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel. Akkor volnál valódi nefelejts.

nemes hölgy. a szellem mködött. Az emberüdvöt. ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam. Setét : Mi a világ nekem. és véremen. Szivemben istenkáromlás lakik. hogy él még nemzetem. Lángolt a gondos ész. Az tán segíthet ily vert emberen. az már dúlva van. tiszta volt az ég. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. virított a föld ormain. mellyért fáradott. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. Ily férfitól. . sejtelmet. Hogy el nem vész. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig.EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet.s hitért. egy reménysugárt.

Hallottuk a szót.ünnepre fordult a természet. A szellemek világa kialudt. Ki megteremtvén a világot. Mély csend ln. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. embert. Emberszivekben dúltak lábai. hangján üdvözölje. Egyszerre szült az meg mint az Isten. Lélekzetétl meghervadt az élet. Most tél van és csend és hó és halál. Megszülni vágyván a szent szózatot. .s reménytl reszketett a lég. A vész kitört. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. És folyton folyvást ordított a vész. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig. Mélység és magasság Viszhangozák azt. Amerre járt. Nem hajszálanként. mint szokott a vész eltt. félig állatot. A föld megszült. ami Szép és jeles volt benne megjelent. egy Dicsbb teremtés. Mely által a világot mint egy új. mint a boldog ember. A félig istent. Öröm. elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját.

víg. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség. Mindig így volt e világi élet. mogorva [fk [vegyest. megittad az árát. Szív és pohár tele búval borral. S az agg föld tán vendéghajat vészen. Üvegszemén a fagy fölengedend. Tölts hozzá bort a rideg kupába. ki tudja meddig húzhatod. a szegény és a koronás Mennek alá. balga. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. Mikor lesz a nytt vonóbul bot.: ! Majd eljön a hajfodrász. És haloványan a dús. Mit ér a gond kenyéren és vízen. Virágok bársonyába öltözik. Húzd rá cigány. lógasd a lábadat hiába. A VÉN CIGÁNY rá cigány. Húzd. másszor lánggal égett. a tavasz. bús. Egyszer fázott. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I .

Fákat tép ki és hajókat tördel. sír e vad rohanatban. Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. sír. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. Életet fojt. rült lélek. Mint nyög. ne gondolj a gonddal Mi . Szív és pohár tele búval borral. ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot.! ! forrjon mint az örvény árja. Szemed égjen mint az üstökös láng. üvölt. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Húrod zengjen vésznél szilajabban. Rendüljön meg a vel agyadban. Húzd rá cigány. Oda lett az emberek vetése Húzd. ordít. Ki dörömböl az ég boltozatján. ki tudja meddig húzhatod. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. Húzd rá cigány. és bömböl. ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól. ki tudja meddig húzhatod. jajgat. És keményen mint a jég verése. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral. vadat és embert öl. Húzd rá cigány. tört szív.

És derijön zordon homlokod. Húzd rá cigány. S a viszály elvérzik a csatákon. ne gondolj a gonddal csillag. Lesz még egyszer ünnep a világon. Szüd teljék meg az öröm borával. . A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája. Gyilkos testvér botja zuhanását. Melly egy új világot zár magába. S annyi bn. S az els árvák sírbeszédeit. Húzd. ki tudja meddig húzhatod. s ne gondolj a világ gondjával. Prométheusz halhatatlan kínját. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. A keselynek szárnya csattogását. Szív és pohár tele búval borral. Húzd.! Mintha újra hallanók a pusztán. A lázadt ember vad keserveit. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Majd ha elfárad a vész haragja. Húzd rá cigány. — Akkor vedd fel újra a vonót. Húzd. de még se. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Szív és pohár tele búval borral. ki tudja meddig húzhatod. Húzd. ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak.

minek? Nincs ahová tennéd. FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. Szegény magyar költ. Véred megsürdött. Fogytán van a borod. Fogytán van szerencséd. Mire virradsz te még. . Agyveld kiapadt.. 12 . Fogytán van erszényed. Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! . Ha volna is.

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában. ódák és balladák stb. ill tehát. újszer fordulatai is igazolják. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó. mégpedig sokkal találóbban. Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben. mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban.) mégis úgy érezzük. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész. hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. ér.

tuk. örök mentsége. hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. Az öreg Vörösmarty. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. joggal ide sorolhatjuk. azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. mely a legsivárabb reménytelenségig. amely mindennél jobban igazolja. Balladáit. meghasonlása önmagával és a világrenddel. emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. mely a legkomorabb. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát. Az ódák. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. utolsó költeményeit. hogy olyan De hogy . mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. alá foglaltunk. A költemények utolsó csoportja. formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk.játszi pajzánságtól szenvedélyig. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. a vén cigány. st legendáit is. melyek ezekben a költeményeiben is. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag.

szeptember havában. kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt. züllött köl- tt végs tosította. KIRÁLY GYÖRGY. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek. a szegény. költészet történetében A Múzsa. amire a magyar példa.megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. ritmusnak. beteg. 1921. . zenének meg benne.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj. szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 . száj.

...Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) . 53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 ....

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 ... 157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 .

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN. KÖTETE.^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER. KLASSZIKUSOK VI. A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA .

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful