Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. Úgy ln. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván. mint érzé. zrínyi Néz nyugatra. képét Álmos fejedelmi fiának. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. magyar! Nézd. Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra. lánglett egyszerreszemébl. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték. S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. . aföldet vizsgálja hiába: [nek. Hunniatérségén.

valamint a távol tengeri zúgás. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. És mikoron. Úgy zendüle föl . dicsségünk. Dete. S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. villogva le hoz[zád. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat. s szent a gondolatok forrásaszi[vedben. S a hadat. Mert a szent haza volt. messzeható [kéz. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. midn egyedül váradközepébe vonúlál. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. Fegyverid. s harci vidéken. a leghbb társak. És ha kedünk. nem téged.Nem leli meg nagyait. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. S mély vala. a megharcolt ütközet. kö[rödben. végs daliájanevünknek. Minket béke ölel. ha ez a lélek nem volna le- [törve. S istened szemmel daliákat. Mely bal sorsa diadalmasan álla. az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz.

lobogva . [hám. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. mint tündér hajnali álmot. azon[ban. Vagy pedig intézed. deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. mint sólyomszárnyu sebes [szél. Sok had tengere közt Szigetet. S a roppant tábor derekát fölijeszti futással. Akkor s borúit. a gyönge Kumilla sze[relmét. S södet. Felhozod a gyönyör. [látád. az angyali [hség Szárnyain. Akkor az ifjú tatár. Ókét jó Karabúi. És dörög. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon. mint áll vala.. amint Ontja dalait. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. mint a mély sír. Durva török pedigelrémül. az örök hévvel lobogókat. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. Néma. sfutellehadastúl. ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. ésvédt mintlel viadalmas urában.

árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra. ami csatát zengél. dics. És az er. fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel. És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. Rengenek a megütött falak. És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. s rettent szikralökéssel.Völgyi lidércként átröpül az. üt . Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd. rend-bomlottan váraikba oson[nak. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is. így te. a férfi kebel diadalma. Sztelenül.

Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván. csapongót. S mellyet nem sejték. Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. ó halld. S hirdetek új tudományt. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán. hogy örökké vissza- Hozzád. a tövis éle megölt. . s mond örömében sírva fiának. tiszta valóságnak hallója egekben. De ölelahaza. Megtért térít állok az Isten eltt. [tyánt." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. Engem az illatnak szédíte meg árja. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. e rózsa megett.Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl.

Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok. Illat-eez. Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat. ABOLDOG Birlak-e.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass. Izmén nyugszik e hantok alatt. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. alél- S melynél olvadozok. mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. A gyönyör . élt. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont. IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt. vagy csábúltszemeim játékaimekéz.

egyaránt s tél és nyár sírva [találta. vissza! bemenni tilos. örömek. szép. . hogy hervadj. keblire fényleni tüz. Öt. és tova kél. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az. BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának. kéj és gyönyör [elhal. az ifjú szivében fogja viselni Téged. sz. neked! Ö hbb is. Néma halál. te szelíd vendég. mint kincset. jer s zárd el az [ajtót. Ót tavasz. boldog szerelem megriad. elkeserült ifjúnak szíve. nem csalogatja hivét. Amália. de ha szép a bájos [Eliza. üres ház.. Jaj SZÍV Szív vagyok. A S írd rá: búk. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.

[örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon.: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. bérc. az ersnek jel: itt. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. mint a rózsalevelke.: . Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek. letnt. . és kit partod bokra [lehullat. völgy változnak gaz[dag öledben. te légy. zengj hadat álmaihoz. S a szerelem. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el. patak. o folyj. ország! S mellyet szerze.

nem fogsz sajnálni: mig [éltem. fürtöt. S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. S aki vezérem volt s röm is. tnt. Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. eljött büntetni világot Mint rohanó villám. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. égete. A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember. : . A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést.. . hív sze: [retd én. ETELE Nagy haragú Etelét. szived és ajakid csókjai voltak enyéim. rombola. dúlóját annyi rejti hadaknak. a szerelem. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ.

A CSALFA LÁNY Édesen a kesert. . hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti. de hervatag is. h .lánykám. És gggel ti ne nézzetek a rózsára. Rózsa. a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved. érted gerjedez. A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát. ifjú. karjaid engem. arcaikon. El ne rabold durván.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. Alunni fogsz. Alunni fogsz. Kimondja megneked. nincs kétség útadón. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok. Nemcsak magad menél. elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. Múlásod könny volt és tiszta. . mint Az égbe visszareppen sugáré. s nem lesz több reggeled. elvitted a Szülék vidámságát. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. Kelj föl szerelmem. földhöz minket baj s öröm kötöz. meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. te De fájdalom ne bántsa hamvadat. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már.

az si vezért. Lebegj te angyalként fölöttük. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. S amely napok tetled elmaradtak. rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. Zeng tetteket. szikla repedne hegy ormairól. S zeng rózsaszerelmet. az árva babért. Add a szüléknek vissza. Ah. a haza szebb idejét.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. Vagy zengj. ifjú nem érez. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. Hogy A régi csatákat. borúi. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved. ifjú baját. ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. arcot. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j]. a lányka haját A szép szemet. a leányka nem ért. Oly édes-epedve foly ajkairól. de magadnak örömtelenül." . És mig porodra hintenek virágot. Dalt zengedez és dala oly szomorú.

S míg honja bolyongani hagyja.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. csak míg te altatsz engem. édes álom! Altass engem. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. Bús éneke. az özfi szalad. hol éje legyen. szép karjáról. édes álom! Altass engem. Hol farkas üget le. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. Addig nem gyötör szerelmem. S tán csendes az álom az élet után. . S ékes arca hajnaláról. Kszikla! te zárd kebeledbe szivét. S vészekkel üvöltve jön a nap elé. Álom. tudva hol napja. „Född. Villámokat ontva megy ágya felé. vad fa! örökre az ifjú nevét. légy halálom! Ah. S már nem fut az özfi. Szép szemérl. álom. — HELVILA HALÁLÁN Álom. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold. álom. légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. Szól. kihal tört szive lángjaival.

hogy Szép alakja por között fogy. Ott van. MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá.. Hallgassam. S nem siet fel karjaimhoz. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak. nem felel már. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. . Addig érzem t ölemben. Mert társát nem leli S mindegyre búg. Légy halála életemnek. Álom. S élte haldokló szivemnek. Ott. légy halálom. Addig állok véle szemben. „Kis gili. Ah t Nem hall többé. vagy kérdjem bár. álom. s nem bocsát magához. édes álomi Altass engem. K. Helvilája bús Csabának. csak addig nem tudom. ág felett Ne búgj sokat.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. te csalfa. ha szép kora múlva.! . lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa. Hogy ennyi ember közt Legény alig van. Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. ó lányka. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. VÁGY Mit késel. lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. Hagyd szívnom ez ajkat. ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. . Ah hagyd megizelnem az édeni bájt.

sarokba vetem. Bandi jobbra szánt. Haj.! Kit nátha nyomorít. Aki boroz. haj. Jó lesz cobornak. Másik barna volna. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. S borzas mint boglya. Haj. SZÁJ. orrán Bibircsó terem. Kit meg a keh bánt. Aki józan. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. Én maholnap férhez Adom magamat. Peti balra sántit. Hordja el a tatár Leányságomat. hideg Mint a jégverem. haj. haj. Egyik szke volna S tüzes a haja. A HAJ. .

Sugár mint a jegenyefa. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. Száj. ! Az én babám nem kis baba. Száj. szem. . száj. Szem. Inkább babámhoz hordanál. Csoportokat dobál felém. Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. Legszebb sor gyöngy ragyog benne. száj. száj. szem. Szerelem az isten benne. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. Hozzá kökényszeme lángol. Szépen danol. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. szépen táncol. szem. Te forgószél ha jó volnál.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. száj. szem. Szem.

Boszorkánytánc van alatta. hely belül is. fagyok. nekem Piros lánytól hókenyeret ? . Hogy galambom elmondhassa Hova. tekinthetem fülök. Csak úgy tengek a világon. Gólya jár rá. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. Hej kivül is. PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. jár az isten nyila. nem jöhet. hova bojtár legény. Kidlt bedlt az Bele oldala. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok.. : A kökényt én úgy szeretem. S mint madár a száraz ágon. A forgó szél dúdol rajta. Ilyen házra nem is szállnék. Kivan Ki hoz itthon. ha beteg is? bort eleget. nagy kelepes. Ha én gólya madár volnék.

Isten hozzád. denevérház! Hordjon el az szi zápor. nagy lány agyafúrt. Megcsal szózatja. Tiszában megitatok. nagy lány ha hamis? alább is. ülhet a ház tetején. Hej.Puha kenyér eledelem. Más elcsalhatja. Mit ér. ANDOR PANASZA Kis lány. A A Dunáig meg sem állok. is. de itt senki nem felel. fakó lovam! nem messze van. S ha A felindít a szerelem. gonosz világban. Mért nincs benned egy ital bor. Szomjam ellen borral telem. Gözütanya. 3* Ily Én . szép leányt megölelem. A A A szomszédban kis lány ostoba. puszta szállás. Fölebb is. azt gondolám. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. Tisza ide Gyerünk innen.

hogy majd átkaroljon. Még sem boszorkány. A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. kedves. otthon is van. S ha ezek közt sincs Akárhányat is. Hév volt karom. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után.Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. S majd azt viszem haza Víg szüret után. Megy is. Szívem dobogása volt köszöntd. hogy majd megcsókoljon. fut nem Minden zaj után. Valahányszor a szél felsüvöltött. Hév volt ajkam. Aki nem néz vissza Legények után. jó. . az órára. Aki nyomot nem hagy Kis lába után. ölelek Kettt hármat is. szép piros hajnalhasadtára.

mert te nem jövel el. hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg.. mely ohajtozás ez! vagy itt. Úgy ül. Büszke lombot búsan meghajolva. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. itt van új világa — Nem te. hol maradt szépséged. feje lombként lehajolva. Örömében. bár a hely s óra kedvez van a nap. híved úgy hl nagy buvában. békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. Rózsaarcod. Élte a virágként hervadozva. Hol maradtál. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad. S minden árnyék. fogy és vész. . violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára.

ó lovag el ne rohanj. Szeretket összehozó. Kelj fel. ha nem lesz is kett. i Vigan hadd rohanjak sirom felé. Rózsám keze fejem alja. „Oly könnyden. hugám. Adj egy csókot. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag. Sík útközön ül Szép lány egyedül. S tündöklik omolt haja. katona j! Szól a lovag. Gyönyörség minden gondom. ne alugyál szép hajnali csillagnál. semmi bú szivén.A SZERETÖK Álmodom én. A Majd ha feljön esthajnalra. nem aluszom. messzecseng fegyverén. oly könny mint a gyors madár." Fel a porból. Jj el vigasztalásomra. Oly szép. . s hevén száguld elé. Szeretket elválasztó. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. mint az arany. S nincs semmi bánat. rózsám. Szíve szívem nyugodalma.

" A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. Vigan lakom. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. Még a haláltól sem félek. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. még se rohanj. S mellére lecsügg feje bánatosan. Mely az áldott mezben jár." Döbbenve féket ránt a gyors lovag. mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír. Hogy úton ülni látja kedvesét. vigan élek. s látni fél könyét. o had fia. o had fia. Másnak magadnak gyötrelem. Retteg jajától. Lód lába eltt Ül hü szeretd. „Oly félre. félre elrobog. Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve. „Oly vigan. Vica lelkem tudod-e már. . drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. És félre száguld. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta.. panaszatlan a néma halál.

Neked szedtem a hajnalon. vedd el azt is. . PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa. gyere hozzám. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre.. szép rózsa. Ha megtetszik. Nem rég hordom kalapomon. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt. Tövistelen az én rózsám. szép rózsa. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Hej galambom. Ketten a keserjére. Kis rózsa.

Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. csal ha nevet. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. milyen igaz. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél. míg százszor ver. Csakhogy a szem hamis követ. Akkor végre kimutatnád. A Repked . Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. mint madár és csapodár. mint Veszedelmes mély a hínár.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. fölött jár? HSÉG leányka. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív. Vajha orcád tükör volna. mely kopogat. Vagy oly nem szép. milyen ravasz. Csal mikor sír.

. Meg ne sértsd a gyenge ágot. Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. A hold. A Hajlik leányka lenge nád. De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. s telik. E legdrágább kincsedet. majd elborul. Majd keletre. A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont. majd nyugotra. S mely gyönyört az óra ád. A leányka gyenge ág. Zálogul add szívedet. Szell hajtja jobbra balra. tled és hozzád.. Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát. Vedd s köszöntsd el poharát. Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. bár szelíd világa. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. kéj csalfa lánga.

vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. ha te csalsz. azért a gyors idvel. mint a hó. Jó tanácsot elfeledve. Könny. Váll. holtodiglan. így is. s lányi jóság. Fennakadnál. Könybe gyöngyözött Játszi És haj. A csalásban meg nem halsz. vagy is csalatva." Térj eszedre! féld a szégyent. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent.Vagy megvetve.és szívfogó. mint az éj. Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik. úgy Veszteséged bármi nagy. most rajtad a sor. megromolva. Megbvöltek. És ha mégis tévelyedve. Megcsaltak már érte százszor. s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. barna szem. Vélt erény és ártatlanság. kar. kéj. . Azt gondold. mívelt. Mint megannyi Ész.

halva hív. Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. Élve. már is újra Kezdem a panaszt. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. El sem végzem. Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. Nem tudom. Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. . Nappal álom forr fejemben. Akkor jaj szegény leánynak. A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek. akarja bár szivében.Mert. Éjjel gond viraszt. Csak sovárgok. férfiszív. s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. csak tndöm.

Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. Mégis. mig fürteid Jelentik gyászomat. hogy szeretlek. Nem mondom. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. Nem mint szeretlek. aki érez Szavakkal mondhatót. . Vagy. gyász. remény. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. hozd fel csillagod kék szemben.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék. Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad. Hol lelnék arra szót? érez. Nem mondom.

változó. Felrémülék irígylett nyughelyembl. S együgy kebeled Fehér hullámait? . De átok és bün többre pazaroltan. Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid. PIPISKE Pipiske. Mely mint hajad lengése. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam. Miért oly ggösen. Hogy kárhozattál ostorozzanak. aggodalmam. S e szemben ah! rangyalom mulat. Mely osztozatlan s egynek adva jó. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. És semmivé lesz mint az esküszó. aki vagy.

Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. Mit használ szép szemed. Hol. nincs eszed. Megfogni szárazon Nem birnád a halat. . . Tetemben nem csekély. mint rebesgetik. Egy tyúknak több lehet. Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. te papja szól! rút nem vagy De. Mi haszna vagy fehér. én csupán Javára dolgozom. Nincs egy jó gondolat. . Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. gyöngyöm. De lelked hía nagy. . Nincs benned fürgeség. A szépség Igaz. Ha jól kikérdezed.S min badar beszéd Arcod rózsáiról.

" KÉS VÁGY Túl ifjúságomon. Túl a reményeken. Kívántam újólag . Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott. ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. Az szi szép napot. Szép napvilágomat. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall. Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt. Túl vágyimon. De hogy megláttalak. léha nt Mivé faragtam t. ha elvenném „Szép ifjú. köszönöm! De nem fogadhatom. Pipiskeségemet Tovább is folytatom.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz.

Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj. Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. Piroslik a bor is S illatja mennyei. s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot. Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos. Mely annyiszor gyötört. Kívántam mind. piros.Már eltnt koromat. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. kéjt adott. . Hiába. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti.

de szólj nem hiszek. Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz. Királyi bíborom. Te vagy. Érzettem lángodat. Van bársony is veres. . Minden szavadban egy tört eskü zeng. Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom. miért vívok. Mikor jön a nap el Betölt reményivel. Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat. hozzám! Ámítsz. drágakt. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. Szamócát. Rózsát s ki mit szeret. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Mit embercsontokon Sok büszke szív keres.

Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Ha sejteném Hogy az lesz a halál. érdekelsz. S egyiknek. De élni még. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó. Képed s ez élet sírba szállanak. Felejts. Szivünk ketté szakadt. Fényes és hideg. Menjünk tova. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm. És rajta függ szemem. ha rád nem gondolok. szerelem. S búd nem vigasztal. te csillag.Felejteném Hogy egykor hm valál. Több mint halál. több mint a kínpadok. Mit esdekelsz? ha megcsalál. S ha majd világ s szemem lehunytának. Emlékezet Világát égetem Képed felett. Ezeknek romja hségért nekem. bármint bánkodol. ha még bízol. kéj. 4* . — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok.

El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer. Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. S mint inkább leendek Bútól fekete. Mit nem esküdött szó. Amit bánat és éj Gondolhattanak. Fel kívánom vinni Amit rejt a hit. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. A föld gyermekének Édes titkait.Általad homályom Fájva összereng. Míg fölötte arcod Istensége leng. Nem súgott ajak. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. Szép sugaraidtól El nem alhatom. Egyszer lángodat! .

kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. a Balaton.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. Szemfedd lesz hervadó virágod. kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében. És fohászom illat a szelekben. Kebelemre szállj le. Jer. Kebelemre szállj le. . szállj le. Kikeletnek zsenge ifjú ága. nem nem bort szomjazom. de És szomjamat vízzel olthatom. Éljük át e kort egy pillanatban. Mely szivembl könnyet és fohászt csal. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. Szállj le. boríts el fényes szárnyaiddal. S égek érted els fájdalommal. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. Vagy szunyadj el illat mámorában. Lelkem száll az illat özönében. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. szép arany pillangó. csapongó! A meznek én vagyok virága. Gyenge harmat a könyü szememben. kis szép arany pillangó. Kebelemre szállj le. Jer fürödjél e köny-ég árjában. szép arany pillangó. szállj le. És ha édes életed kifárad. Szállj le. Elmúlik. míg örömet cseréltünk. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson. szállj le.

mert gylölsz. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. És a mosolynak mézét ajkidon. Egy kisded percre bár. tüzet. Rád nézek. Szivednek minden dobbanásait. Szomjas vagyok. Mit kebled titkos szenvedélye hajt. . leánykám. erényed. Rád nézek. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Szemed tüzében játszó lelkedet.Én lángot szomjazom. Rád nézek. lángot. mert talán még. mert öröm Meghalnom általad. Jj.s minden titkaidra. Szomjúzom édes és forró sóhajt. És szomjúzom kebled hullámait. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár. mert szeretlek. LAURÁHOZ Rád nézek. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. Hibád-. lesz Rád nézek. Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt. bájaidra.

Haragszom rád szilárd erényidér'. Haragszom rád csalárd kék szemedért. mert nyugtom elveszett. Mely rám oly bvös láncokat vete. Ölelését elfogadnom. S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény. én nem tudom. Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Karcsú testét átkarolnom. SOKBAJ lelt engem. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . mert fürtöd fekete. Haragszom rád. S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. hogy többé visszatér. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. A gylölt szerelem.A mostohán viszonzott. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. Tle csókoltatni számat.

Elégeté szenvedélyem azt. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt. És kérdezem. ez kísér mindenütt. És ha egyszer elenyészett. nem szabadulhatok. . hogy mulandó. Mint az asszony változandó. Hajh az nekem már rég lenyugodott.. a nap rajzolt. Szeretlek-e. Van-e ily baj a világon. Nem látok mást. Mint az én nagy boldogságom? Félek. Hozzád vagyon láncolva szellemem. Mint üldöz mindenhol rajtam üt. Csak tégedet. és még sem holt virág. csak bvös képedet. mint holló hajadat. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. h láthatok sem földet sem eget. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot. félek. Hamis szemed és kedves arcodat. Letörve már. vagy tán rült vagyok? Tudná az ég. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. hiány. kis leányi Nem látok. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág.e le.

amint te végezed. Szerelmedért Fa lennék bérc fején. S képzelmim édes tartományát. ha leszakadt? Sorsom te vagy. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. Szerelmedért. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . S élek halok. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját. Felölteném zöld lombozatját. Dicsbb erénnyel ékesítném. És némán szenved. EUürném villám s vész haragját. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. egy szód. Ott égnék földalatti lánggal. lehelleted. Kihalhatatlan fájdalommal. Eltépném lelkemet Szerelmedért. S meghalnék minden év telén Szerelmedért.

Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója. MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. Ne nézz. Földön hónát csak ollyan lelheté. Ábrándozás az élet megrontója. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán. s ködvárak lebegnek. nem hord rózsaberket. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. . ki kínt. kancsalúl. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. S köztük valódi boldog oly kevés. mohó vágy s fény el nem varázsolt. festett egekbe néz. Mi az. hogy van szívöröm. Ki életszomját el nem égeté. A látni vágyó napba nem tekint. A telhetetlen elmerülhet benne. Mely. S nem fogja tudni.A Hová merült Mi az. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. Kinek virág kell. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. Amennyit a szív felfoghat magába. gg. lélekben nemes volt. Kéjt veszt.

ó szép kikelet! A tél. Egész erd viránya csalja bár. Ne adj helyette bánatot. Ha van mihez bizhatnod a jelenben. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél. Terített asztal lesz a föld. Maradj az élvvel kínáló közelben. Ha van mit erezz. Ó Ó kéj.s nyomornak vége már. gondolj és szeress. könyüt. öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. Hozd. A birhatót ne add el álompénzen. ó hozd vissza szép szemed világát. Már búvik a fü. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát.Zajától felrémül a szívmagány. S tán szebb. enyhe. Úgy térjen az meg mint elszállt madár. . föld. de csalfább távolt ne keress. S mely ifjan oly szép. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. szép delét ne vedd el. nyílt a határ. Derült az ég. mely felett Rakandom kisded fészkemet. zöld. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel.

csép! Nem kell egyéb. cinke és rigófaj. Mégis kitelelek. s vigadnak A nyár utoljáig. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. Röptében ígyen szólaló: Csip. búzaszem. csép! Csip. Csip. . S a cifra tengelic. Sem szántok. meg nem veszem. Mint bármi méh. Csak egy. a fmüvészn. Éhségim oly nagyok. csép! Csip. Erd. sem vetek. tüstént elég. S amerre csak tavasz van. Csak sok legyen.Jön a veréb a nagy faló. Paraszt betyár vagyok. mez. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. berek. Mint senkié. Mind boldogok. Mit lophatok. s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik. Fáradjon más. én majd eszem. mint hulladék.

Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel. de én Csak sírhatok. mint hangzó fájdalom! . Ó én szegény! S meghalhatok. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain. Ki hallja meg. Ha sas vagyok S vad keblem ég.: . Fenn szárnyalok. De én. Fenn mint az ég. A cserje vad bogán. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más. Felgyújtom e hitetlen lombokat. S a nap tüzéhez adva lángomat. Hogy szenvedek. Nekem magamnak egy hang sem felel.

.így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve. a kis csalogány. S ki szólna. míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj.

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó. Örömtl idegen. Zajosb a vész. Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít. vészre társz. Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken. Mi sorsnak üldöz fegyvere. És elhagy tanak? k .A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz. Kietlen itt e puszta szív." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány. Ki vagy te bánat embere. S keblet viharra." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted.

De azt hazámért szenvedem. melyhez tartozám. nemzet." ." Te trsz. S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem. Egy nép halálát hordozom. Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. boldogtalan. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának. bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy." tehát. A A nemzet él s derül. ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van. Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom. Keblemben ostorul. Szép hölgyed. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi." Kihaltak ök?tán gyermeked. Elnyögte a halált. De a szív mély s nagy menedék. S ez rajtam drága folt.„Pártos barátság. minden örömed.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Ez a föld. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. Él nemzet e hazán. És annyi balszerencse közt. mellyen annyiszor Apáid vére folyt.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. ó magyar. S népek hazája. de törve nem. is. halnod kell. Ez. Oly sok viszály után. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai. Megfogyva bár. hs Árpádnak hadai.

ó magyar: Ez éltetd. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. s ha elbukál. Hantjával ez takar. er. . S az ember millióinak Szemében gyászköny l. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. Légy híve rendületlenül Hazádnak. S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet. hol nemzet sülyed el. A nagyszer halál. Vagy jni fog. ha jni kell. Még jni kell. még jni fog Egy jobb kor. Népek veszik köri. fölött áll." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet. hogy ész. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt. hogy annyi szív Hiában onta vért.

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

A köny kiapadva szelíd szemibül.. S omlott házak felett. o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. S mint lelke-törötten az égre tekint. Láthatni kövülve az anyai kínt. Ah! lányai égnek az idegenért. remeg élteikért. S ott ül örömtelen és egyedül. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás. „Ki ment meg engemet Kórt. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. Ó ember. ! Sors zi fiait. hozz segélyt!" . AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. * * * E bús anya képe te képed. Midn a ház bedl. Csak szívdobogása jelenti hogy él. S minden dobogással egy élet alél. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat.

A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. Mint vészben a harang. De Embertelen zsivány. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. S im sajka j s rohan Az áradat taván. És több hajó kereng Az De ingó fal körül. az magát Jövének menteni. . ami rajta van. a szegény anya Ott áll menthetlenül.. aki rajta ül. Mert egy batkát nem ér Mind. S szívtelenl az agg N mellett elsuhan. Ez pénzét. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. S bajhirdetn visít.

neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. még jókor érkezik. Pénz s egy falat kenyér. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. áll. . sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg. n Még j s megyén hajó.S mindig dühösb az ár. eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. várj Többet ég után. anyám. Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált. „Itt jó E kisded adomány. * ér. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel.

ami kéj. Minket emberajk. Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar. Barát és szeret. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott. Barátságnál hivebb. segélyt. Szépsége bájoló Leírhatatlanul. a hölgy. kit hozott. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. S az elbámult hajós Hall édes hangokat. így szól az égi n: Az ember és világ. „Ha minden elhagyand.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h . Sem zenem nem ad. Látása kedvesebb. Szebb mint a szerelem. Mindennél." menne a hajós.

sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik. . S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el. Nevem Jótétemény. Öt minden elhagyá.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. a világ. Nem orvosolja hit. Mint téli fán az ág. S még soknak élete Menik meg csolnakán. Sorvasztók napjai. S szz arca bájain Fájdalma megtörik. Az ember." Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál. Megy a szép vágy után. S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. Csaknem maga maradt. S a földön ellene Nincs menedék. De az nem tartja öt.

. És szenvedjük minden szenvedését. Melynek elzsibbasztó súlya nyom. És érezzük minden érverését. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Szégyenétl lángra gerjedünk. szív háborgatója. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. Van-e hangod. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. Újra visszaszállnak. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért. És óhajtjuk nagynak trónusában. Boldog.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. Láz betegnek volt hiú csatája. ver. kínja közt a gyógyulásnak. Újra készek adni életet s vért. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. Bárhová juss.és ersnek kunyhajában. Szent nevére feldobog szivünk. És ha néha felforrt vérapálya. mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. Nagy tanítvány a vészek hónából. Jobb korunk jött.

Légyen hangod a vész zongorája. Melyben a harc menydörgése szól. És ha zengesz a múlt napiról. Szégyent. És ha meglep bús idk homálya. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom. hangok nagy tanárja. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. Legyen hangod szellk fuvolája. . hogy mély sírjaikban megmozduljanak. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. a méla bú. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. Hozva áldást a magyar hazára. Zengj nekünk dalt. Mely keserg az szi lombokon. átkot áruló fiára.. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. Lengjen fátyol a vont húrokon.

mint egy férfi. mintha vérünk folyna. Újra dúl a honfiháború. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon. És ha honszerelmet költenél fel. S k És ha hallod. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. . Enyh jön a szív kés bánatára. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt. is. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. Lelkesedve feldobogjon e föld. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. még a Szent örömtl rengedezzen át. Melly ölelve tartja a jelent. S míg könyekbe vész a szem sugara. És a hullám. Áthevülve járja a Dunát.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. mintha csontunk volna. Hogy szivekbe menjen átal a dal. S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek.

kemény jéggyöngyökké mered. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. A vég csatában elhullottakét. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. S rút hitszegés. de fáj minden tagom. Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. S bérért ölök éjszak csordáiból. mely nyomban követi: A . mely áldozatra kész. örök jogért. Eremben a vér forró kínja dúl. És látom gyermekimnek árnyait. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. Tompán sajognak dermedt izmaim. kiér a zord világ elé. nem sírhatok. bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg.. zaját. Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét.

Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. nyögésem néma jaj. A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. . Magas dicsség a harc reggelén. S nagy kínjaimtól el nem futhatok. Oldódjatok. A szenved Nem márvány szólhatok. halál. Mely népem érte annyi vér után. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. Szakadj fel dúlt keblembl. gyalázat alkonyán. hagyd el börtönöd. melly ön gazdájára ég. Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész.! S a balszerencse minden ostora. S holott örökké él a fájdalom. S te elnyomott szó. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. ínség. ti megkövült tagok. Szó és fohász kihalnak ajkimon. Bútól haragtól terhes és szilaj. Dermedten állnak lép lábaim. Gyúlt ház az. Kit nem ragad ki szomszédok keze. fül Törj át a fásult nemzedék szivén.

világ. st hitvány ölebet. nemzetek! Ha van jog földön. mit szólni akarok: „Ember. Imádva férfiaknak általa. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . Szemekkel. Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell. Milyen derült arcodnak hajnala. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. Hintót lovat. mit ajkad ád? nem mondhatod. mint a csillagtüz. természet. égben irgalom. de nagy. hogy nincs szived. hizelg csapodárt. Szeretsz pompát. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. Hol annyi és annyi kéj.: Kevés. s lélekben oly setét. Szép és dics.

S megvette a szellemtél hidege. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. S még van kezökben bnt torolni nyíl. Angol talán? vagy német. te nem vagy bnös. Legyen kacaj reá a De nem. hogy vannak istenek. S midn panaszban bánatod felelet. . ggös Goneril. Megemlékezz. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. nem ismered. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt.: Mind állat. és hívságos semmiség. És ami van. meg legjobban szeretsz. francia? Igen. mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud. ha megtagadnák fajokat. ki hséget hazud! És mégis. Nincs nemzeted. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. Hízelgd is." kitör. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.

semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd.és e nemzetért. . Szivetlen. mint az üstököst. s áll egy új világ. hol annak lenni árulás.Erényeidnek senki sem hiszen. S csak egy enyhít szót nem monda szád. Miért esdünk: részvéted kegyei. hogy megadd. miként De még eltted Akard. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. Félünk. a leggyarlóbb. nincs meg sugári közt. És mindent. hst és nagy férfiat. mvészt. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. szent. Kezedben a gyermeknek álmai. Költt. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. ég Tled. ami szép jó. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. nemedtl várjuk. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. csodálunk. A férfi boldogsága. Mert ami f. tiszta. Tündérvilága lelkes ifjúnak. ahol égned kellene. Asszony vagy. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért. Buzognod e hon. ég.

Lélek és bor két atyafi Gyermekek. De ami a lelket adja. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát. Hol a magyar szó s név imádva lesz. Hol van a hal. Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. mely dics volt És remek? . DAL megy borban a gyöngy. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. FÓTI Fölfelé Jól teszi. mind ég felé az Ami gyöngy. Teremtsd el azon dics idt. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma. és kimondtad sorsodat. azt.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. Az bora. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. kér. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz.

van. felszökelne Mint a kút. Mint e szív. Tele tzzel. szke bimbóm. mint a gyermek Aluszik. Borban a bú. Bort igyál. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. Hejh barátom. Csak Borban a gond megbetegszik. Volna szívem. Érted csillog e pohár bor. honfi társam. komor. Ami benne keser Elnyelem. Él a kedv. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . Venni tled vagy szerelmet. Ha szeretsz. Hejh galambom. Víg. tele lánggal. igyál. Magyar ember már busúlt sok Századig. Érted vív.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Vagy búcsút. vagy csüggeteg vagy. Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten.

. igyunk egy Huzamost. Bort megissza magyar ember.. már No de Szóval se baj. Most kell neki felvirulni Vagy soha. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. szerelmek. Jól teszi. tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. Bú. házi gondok Félre most: A legszentebb-. bnt Rajta társak hát. Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. az Isten úgy akarja A Mint magunk. legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll.

szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. Áldott földe szép hazánknak. S mint szikrája a szabadba Felsiet. Egymást értve. ki Hont tipor. .Lelje népe boldogságán Örömét. Úgy keresse óhajtásunk Az eget. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Minden ember legyen ember És magyar. Ellenség vagy áruló. Meg ne fogyjon élte Mint e bor. Akit e föld hord s egével Betakar. éljen Drága hon. . boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép.

s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. Érje áldás és szerencse Mindenütt. Arca.S férfi keblünk szent imáink Temploma. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas. S vér. Felderüljön mint a napfény Vész után. tartsa össze Hü egyesség Fiait. mivel csak Tartozánk. mely az si bútól Halovány. És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. veríték vagy halál Mit kivan. Áldozatként rakjuk azt le az." . benn virágzó És szabad. Zsámolyán. Ahol eddig véremészt Seb fekütt. Hogy mondhassuk csend. Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt.

. S marad. mint volt. olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. mint mint a buborék. tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért. volt. KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. Ha szent gondok között Fáradtál honodért. mint a buborék. S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. Eloszlik. a puszta lég. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. S marad. Eloszlik. a puszta lég. .: .

S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. mint a buborék. de nem henyél. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll.S lesz aljas-. S marad. kéj EloszHk. A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. a puszta lég. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. De amig áll és amig él Ront vagy javit. mint a buborék. Szerencse és világ. S marad. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint volt. S az esdett hír. Ha fájó kebleden rág. S lassanként földerül Az életpuszta kép. gyáva-. és buták Kezében áldozat. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint volt. . a puszta lég. Eloszlik.

Adónkat. A puszta lélek volt enyém alig. Most bizton állok itt sajátomon. Örömmel adjuk biztos napokér'. S keblébe végre híven befogad.. Hol a konyhán barátságos tüz ég. Hol ht. e kert megérhetem. Mely táplál engem s kis szolgáimat. SZABAD FÖLD ház. És áldlak érte kétszer drága hon!. E — Akarta Nem hogy most mind enyém. ismerém e szót mind e napig: Isten.s embernek benne kedve tölt. fagyot gyakorta szenvedek. hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. S munkám után virító lett a föld. Talán nem adtam vért. E föld. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . S mellette fürge gondos feleség E honi föld. vér. legyen bár pénz. mit szántok és vetek. király. De fáradoztak híven kezeim. Rajok maradnak tartozásaim. dús volt az aratás. S ers lesz országunk. hová most lábamat teszem. Majd gyermekimre szállnak javaim. munka. Szép a vetés. e ház. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. királyt. Fáradt fejem békén pihentetem. nem seim. talál. Sok gond után kedves vigasztalás. Most már enyém e munkán vett örök. Isten.

hová is fejét Csak egy teheti. el. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. szomjas a világ. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek. Hiszen magyar költk vagyunk. . Igyuk meg hát ez átkozott italt. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana. jobb bort adj biz' ez. barátim. Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. méregkever! Ne pislogj. Kivált a költ. Csapláros. Cudar de ám igyunk. H keblemen. aki tollat rág.

pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. . zöldet. Kuruc. Csapláros. halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. de Ne pislogj. de ám igyunk. mint drága És hig aranyt. méregkever! . Ne egrit adj el. Hiszen magyar költk vagyunk. ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. mely nyakba önthet? k? Somló. Cudar ám igyunk. Hiszen magyar költk vagyunk. Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. Cudar biz' ez. méregkever! el. Hiszen magyar költk vagyunk. Cudar biz' ez de ám igyunk. Csapláros. Ki láta bort. Megénekeltem harcait. méregkever! Ménes borából adj el. Verembe szrik tán? nem ismerem. . Mondják: Egernél hires bor terem. jobb bort adj biz' ez. borát.Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. Tokaj. tatár! csak ilyen kéne még. S mind e napig nem láttam áldomást. És benne a szív édes lángja ég.

méregkever! ne adj több bort el. Legjobb borodból adj el. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl. ó hatalmas Hunnia.! . Csapláros. Költdnek. gondold meg. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most. ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. Hiszen magyar költk vagyunk. Szemünk borúi és nyelvünk elakad. Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. Cudar biz' ez de ám igyunk. „Hogy míg nyomorra . szegény. mint a téli éj. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. Kór. Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros. életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. méregkever . Pusztulj. . bús és pirongó Önnön szégyenétl. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . Nagyon cudar.

barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban. Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön. . Vagy egy dühös bujának pongyoláján. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit. Hség. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. vég nélkül kerengk. A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. És itt a törvény — véres lázadók. Irtózatos hazudság mindenütt! .

mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment. A Virrasztott a szív ég romja mellett. . hogy minél dicsbbek népei.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. Népboldogító eszmék vértanúi. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. Ez únt fejek. Salakjok annál borzasztóbb legyen. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát. Kezdett imádni a gálád világ. Hogy Az el tévedt. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit. S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. De hát hol a könyv. Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma. vigasztalást. Ök mind e többi rongykereskedvel.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. Országok rongya! könyvtár a neved. — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei.

Építsük egy újabb kor Bábelét. mégis fáradozni kell. sors. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. Hol legkelendbb név az emberé. amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. Kihallhatok az angyalok zenéjét. Mig oly magas lesz. Ez az. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. hangyaszorgalommal. Én védem ket. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. mint a csillagok.kis virányt a puszta homokon. S meg nem kövülnek él fiai. miért csüggedni nem szabad. Menjünk szét mint a régi nemzetek. És kezdjünk újra trni és tanulni. Rakjuk le. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. számos milliók. bármit akarsz. Nem félek tled k megvédnek engem. szeretet. míg a föld ki nem hal. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni. .

Mi dolgunk a világon? küzdeni. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. hogy törnénk fölfelé. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. férfi munka volt. mely ég felé viszen S mi ahelyett. És tápot adni lelki vágyainknak. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. vigaszt és áldást hozzatok. dics napot. Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. . Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. S a honra. mint lehet. a föld s az ég fia. Ez jó mulatság. Lelkünk a szárny. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. Mondhatjuk. mely soká trt veletek. Dert. Ember vagyunk.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

És agg apám. Két bajnok úrfiak. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn. . rab. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. Szép Leila egyedül. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. Szánat sóhajt el ajkain. köztetek. Szemében szánat ül. Sztambulon Rabságra juttanak. Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. Szilágyi s Hajmás.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. csak ezt nyögi Hajmási láncain. s bút Enyelg húrjain. De társa dall. és agg anyám. Nem örvendezhetek. Ma éve honn vigan valék. Most rab. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. a harc lefolyt.

Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között." Titkon szerzdik a leány. Kit búsan méregetsz. Szemérme hü. Hs ifjú. Szép hon felé visz hs karom." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány. hogy szeretsz. . est s az éj j. Sugár leány. Haj! ébren álmodik. ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. s álma nincs. Szép honban virrad hajnalom.És amit lát. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. „Hitedre azt ha mondanád. Megoldanám e láncodat. Arany nyit zárakat. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal. Fényl terembl a leány Most abba költözött.

te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. hová. „Végy jó reményt. Szerencse jár velünk. Sztambul fell bús hír repül. Éjféltájban s éjfél után Oly bús. Az egri farkasok közé Csatára készülünk. „Hová. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. török vitéz." Felelnek k. S te fénysugár. S lovat. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám. ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat. De küzdve két ifjú halad. Zendlnek vámosok." Harmincadon s vámok között mennek át. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát. Utat nyit kardvasok. Ólban három mént váltanak. Remeg mint parton nyárlevél. oly néma az út." . de Leila fél.. Pogány mez rajtok. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon. lovászt lesújtanak.

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

semmi gyakran Évig élt a leány szivében. S tengerektl tengerig csatázván. Majd kevély fa termetét mutatja. És egy nemzet messze napkeletrl. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. gazdag és hatalmas. kedv. mint egy istent. És az angyal. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. S álmaiknak minden ezredével. Boldog és nagy. Mint folyamnak tükre volt a másé. Nem talála tetszhett az égnek. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. Nem talála kedvet mind ezekben. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe. S ím egy ország föltünék szemébe. elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében. játszó. Mint ezüst láng. Rózsafelh a Sasok hegyéig. csapongva Lenge jóság.Tarka s tarkább ln tapasztalása. Melly utában majd a törpe bokrot. mint egy üstökös fény. . Nagy királyát s a jót. Búmerengés. más világ lakója. Mely parancsolt a sebes Dunának. Rózsafelh szállá fel Budából.

k . kelj föl s menj fiaddal. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében. emberek nem. Gábor angyal látva hallva mindent. . Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten. hangya. S monda. Amit angyal hallhat. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél. a morzsát feltolá." Szólt." Egy sugár is termetéhez ill. Új örömmel. S nagy Lajosnak várlakába szállott. barna Mint az árnyék. Hála Isten. S fölkelek. Felhatott a termetért köszönni. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig. új reménnyel indult. Hogy nevének emléket hozok föl.Hála Isten. S esek rám de király leánya. s tovább ment. hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. de megfogadtam akkor.

mi szentek! Lengyelország hs királya. A teremtés titka. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. vonásin. „Hála. hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék.S rózsafelhk arci. Melyre holtak sírból fölriadnak. S Hedvig olvasá a szent igéket. Elborúla lelke tisztelettel. . : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten. hs. S jót. Kit szivemben hordok. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. Gábor angyal ahogy látta mindezt. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. a várt s rettegett jövend. férjem. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. Isten." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. nagy. hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. Majd ha fényben eljövendesz értem. S én kitárom a csodák világát Ifjú. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva. S földdel a magas menny összerendül. S így imáda.

mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt. Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki. BECSKEREKI „Verjen meg az isten. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús. mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. S csattanása." . Égi ajka." Gondola és elfogadta szíve. Majd hogy el lön a szándok fogadva. örökl éveket szakaszthat. Soha nem fog az már hív maradni. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni.: Általam most szent igékre hajland. S most fejemet vég Ínségnek adtad. S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. Ne higyenek sugár termetednek. Engem csaló fekete szemednek. A leányra áldó csókja szállott. Elhagytam jó férjemet miattad. Magam vagyok a vadon erdben. Verjen Ne meg az isten.

Rettenetes. S mint a kis lány pince Ül. S mit kereshet ez a kés vándor? . A rablók és gyilkosok barátja. Csalogány zeng bokor ernyejében. Csak gili búg magányos fészkében. Pirosra és haloványra festve. sarkantyús csizmája. Szk nadrága. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében. katonának termett. csínos.így busúlt a szép fiatal asszony. hol a fényt elállja. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. S sznik már a szajkó rikkantása. Akárki. De a bagoly megereszti szárnyát. Hollóhaját szélnek eresztette. S szintúgy táncra peng a karikája. Szárnyainak setét vitorlája. Jók félelme. Bús orcáját kezével fedezte. rosszak bátorsága. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. A S homályban kezdi országlását. Maga ülvén egy kerekded halmon. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. Karcsú mente szegül csípejébe. de finom legény lehet. Kényes. Nem hallik a harkály kopogása.

barna legény csókja. Tarka kendt német szép gyolcsából. De ijedve föltekint az asszony. amint egyet rázott. bséggel ontotta. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig." gyr így szólt. Kérlelgetni kedves ajándékkal. ha nekem engeded. Kartont. Gazdájára többé semmi gondja. Hogy az asszonyt látja üldögélni. Tarka kend szép fehér nyakadra. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám. A szép asszony mellé veti magát. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért. Szanaszét jár mint Noé iiollója. Uralkodom Pesttl Hortobágyig. Kartonszoknya karcsú derekadra. Abba látszik magát eltemetni. Meggyógyítom. cipt húzott tarsolyából. . Portékáit És közlök. s mintha vásárról jött volna." így szól s fához köti sárga lovát. Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna. Karcsú der'kát tartja megölelve. a legény olyan szép nem volna.Szeme olyan mint a fekete bor. „Kell-e rózsám. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te.

Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. Tagjaidon lobog fehér vászon. Omló haja ellepi két vállát." S a legény most leveszi kalapját. Azt sem tudta melyikre tekintsen. mint az asszony senki. Majd öltözöl úrfiak módjára. Hajh de kell a barna legény csókja. Be-beülsz a bugaci-csárdába. Fölijedve borúi * el nyakába. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. Elámult a szemfényveszt kincsen. Ami jó van s legel a pusztában. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra. Aranygyr S így s hópénz karikázott. fehér nyakamra. te Becskereki. Hamis huszár vagy . S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája. Nagyot iszol világ boszujára. S ami szép és drága portékában. * S vígan néz a setét éjszakába. Veled járok Pesttl Hortobágy ig..

Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél. Isten! aki fölkenettél. S nem csak marha. Azokat is rendre csalogatod. Vigyázz. . Hogy viselném Elfelejts. te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. pajzsát elvetette. ha meg nem védelmeztél. S mint az árnyék légyen oly setét. Ketts oszlop között fennakadnod. Földön nyugta. És te. Mint kemény kard. Salamonnak nincs hol maradása. Beteg sem léssz. Tört sisakja. portéka kell neked. Átok rád." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. A vármegye nyomodat rég lesi.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik. mégis meg kell halnod. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. égre vágyódása. földön képedet. Majd megvesz a szép asszonyért lelked. S ha megcsaltad. oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. Nem szereti gazdálkodásodat. oda hagyogatod. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. kötél szegi még nyakadat. Nein kívánom több kegyelmedet.

veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. És az évek múltán a vadonban Domb alatt. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld. Honfivért a kardnak markolatja.S kardja csorba csonka vasból áll. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. Felzendül az elholt dal koronként jár. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán. És az év sárga koszorúját komor vadon. De nagyobb az. Tátog a seb véres oldalán. ég mosolyg le rája. dúlt. . Váltja. de bármi gyors futása. Bércek. S már folyók és rónaság vidéki. Futva fut. födetlen. Vért piroslik hsi arculatja. völgyek elmaradtanak. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. hol forrás csörgedez. a szarvas. Rá borúiván rengeteg homálya. ott. Vele száguld keble óriása. ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. de lelke még dulottabb.

Vár felajzott nyilra gyors vadat. . S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat .. A vadász ül hosszú méla lesben. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés. SZÉP ILONKA 1. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. Mindenik száll lelki béke szála. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz. Egy óhajtást rejt s mond szíve. Összeroskad. szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz. messzetünvén A királynak ggös álmai.

„Tarka lepke. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? . Hasztalan vár. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász.. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig. Versenyeznek tündér kedvtelésért. merre vagy szállandó. Ö a lányért. lány a pillangóért. röpteként csapongó. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. Vagy vezess el. Könny s játszi a lány illanása. S szép sugár lány. Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel." Szól s iramlik. könny kis pillangó. szép arany pillangó! Lepj meg engem. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. A vadász még lesben ül sokáig. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad. szállj rám kis madár. Hévvel a lány nyomdokán halad. s mint az sz futása. S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. II. Ahol a nap nyúgodóba jár.

Lángszemében csábító varázs ég." Nyg a népen a rósz . Nem gyaláz s ifjú. a kidlt dicsért. Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll. Áll a ház S telt S Hunyadiért. él! Addig éljen. az nincs cenkekért. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. „Éljen hát a hs vezér magzatja. vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. A sugár lány körben és a vendég. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. Talpig ember akit én említek. tölt pohár kezében. attól elpártolni kél. És ha ittam. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. Melyben Egy király se inkább. mint hitetlen: s tehetetlen.még. Most könyi. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. A kupák már felvillantanak.

és merre van hazája?" Gondola. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. menni kell. te erdk szép virága. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment." Nem Mond szerényen szép Ilonka. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma. III. n Mert sok újat meglepetve lát. Ösz apáddal a vadász elvár. „Vajh ki . Jó vadász. Útnak indul a hold éjjelén. de nem mondotta szája. állván lépcsején. „Téged is.S mind zajosban. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel. rivalva t a kürthang: szóra." Szól Inti s búcsúzik a vadász. ha meg nem látogatnánk. Minden lépten az agg csodája. . S csendes a ház.

S arca majd ég. majd színében elhal. Ösz Peterdi ösmer vendégére. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt. „A vadászhoz Mátyás udvarában. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe.: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. . S a király j. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal. áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. „Hol van . Szép leánykám.

Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot. harcok. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét. szépen ntt virágot baj miatt: el. de gyötr élet elfolyt. . Kínos emlék. S bár álmain a komor ész köde van." Szól az sz jól sejt fájdalommal. Még lelke búsongni kevély. a gyzödelem. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. és kihalt remények.Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. elaggva. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. Szép Ilonka hervadt sír felé. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. Szép Ilonka titkos bú alatt. A rövid. Eltntének A vérteli A A Fáradtan. Társasága lángzó érzemények. A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában. ez álmaiban harc s koszorúk fia él.

Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal.S hosszú nap után borús éjszaka száll. S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. Vég harcra kimenni nem ója magát. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. Érezve veszélyteli kéjt. helyet. A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. A kürt tova zengve rival. S fölzengeni hallja a harc moraját. Küzdk rohanásit az ércsoron át. S rémséges. a haza képe. alélva vitéz fia hull. A vérbe borult. a ló szabadul. A férfiöl viadalt. a magány A vad rohanások. Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard. Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had. Felhbe húzódik a hold. éjt. dárda zörömböl. . Kürt híja ki harcra az sz daliát. halotti a csend. a hadzaj után.

És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten. örül. S megérte. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes.. Amit vár nem Lelke túl jár a világon. földi jó. viadalteli napjaira A századok éjjele száll. mert csak egy van. Élte hányszor volt veszélyben. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember.

bár lelke gazdag. Melyben hvös napsugár ég. mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny. Vad danája Hangzott messze. S szent imája. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. az sz. S mindenik bízván ügyébe.. Változékony lenge kép. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. Gondolatban tiszta. És imája vad. S így is mely dics. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. szent bár. Felvinnék a pert az égbe. Lomb közé zárt végtelenség. Mint makacs két osztozó. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. kegyetlen. lengeteg nyomán . És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez.

Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. S hangosabban mint a vész. Bámulattal körbe fogják . Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének.Halk. aki már nem véthet. S a szigethon rejtekében. Mellyen szárnya tajtékot vert. Mint farkas. Mint a tengerek nyögése. férfi A szent Harsog hála-kitörése. Ennyi báj közt. mely kútba lépett. a nagy tengert. Zsarnok. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja. Megszorulva sír mérgében: égre néz. Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II.

S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal. mely imát szól. hogy embert szemlél. És az sz. Csak Ger. Nem csalódik benne. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. I. a jámbor püspök. . Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne. Lassan mint a bszült ember Indulatja. III. Isten!" S száraz arcán. Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. Ember-szózatot hall. Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. A megjobbított imára Ébred szenvedélye.S hallva. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. napvilága Mellett az örömnek.

S oly sok élet s kincsszerek Temeti. Futva látják s rémületben. riz a hit. Bámulattal a szent férfit Kit. S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. mint vélték. Ahol a part víz felé lejt. Ott szalad nagy sebbel-lobbal. Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. Épen a hajóval szemben. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. Mintha versenyt Futna széllel habbal. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép. . Ahol a hon Vár fiára.: Sznik a vad tenger Magas áradatja. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye.

Hn esengve Mit kereshet. a hajón van. Áll a roppant víz-elem. Mintha jéggé fagyna nedve. remél. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó. Az jobbjához feljutandó. Csalfa szívre.S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya. S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. cifra szóra. S egy rövidke pillanatban A fedélen. Isten szív után itél: Aki hisz. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. szeret. Ott rebegve. Isten Jól megértett. A magas Téged menny meg nem indul. A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat." . S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté.

Nincs a földön egy barátja. félig étel. gyásza rég volt. De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól. S az ebédnél nincs vendége. Csak a múlt idk emléke. k Víz dicsérni. Aki maga néz a tálba. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni. . szegény és gyámolatlan. Isten látja. Még midn jó férje megholt. Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. Ide gyakran beköszöntött.A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. A szegény. És a gazdát nem kímélni. hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. Ül magán a csendes lakban. tele pince S mindig kézben a kilincse. Agg. kit Isten küldött. Gyásza nincsen. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja. félig bánat: fárad. Mint amennyi jó falatja. bor fecsélni. Dolga nincs.

Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. Az id jár. Hajh azóta csak bút látott. Hol reményben. hideg arcok. S maga gyakran szükséget lát.És azon mit innen elvitt. Akkor sem lön üres a ház. napnyugotnak. És ha néha úgy történek. nem jött vendég. Bár nagy ritkán. Imakönyvében keresget. Gazdálkodni még most sem tud. . örömet adának. Megfelezni kis kamráját. Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. Hogy a könyeket ne lássa. Szken teng kis vagyonábúl. S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa. hol bánatban. Most ott ül az asztal mellett. Eleség volt az ajándok. Melyben szent rózsák teremnek. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. s csak megvan. És ha néha sorsa fordul. Könyvét híják Rózsáskertnek. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. volt az istenáldás: Jobbra. Ha neki van.

És ettl függ boldogsága. Higye meg. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg. Könyvem nincs több. Már ha szken él kenyérrel. van heverben: Adjon az Isten nevében. tartja bennünk. csak ez De ha már úgy megkívánta. Tán jobb volna. Könyvét két felé osztotta. Egy kéréssel jöttem volna. de kopott jószág." „Jó asszony. Imádságos könyvet kérnék. Oly nehéz most a szegénynek. így legalább árva lelkünk Az imádság Itt." S fele ide. fele oda. S ím kopognak. most oly jól esnék. jó." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni. Én beérem más felével. az egy. Ha miatta meg nem szólna. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon. . ha nem élnek. Éljen Isten igéjével. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze.Régi. Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. Vegye egy felét jó névvel. Majd elvesztem oly nagy a sár. Oly igen meg van viselve. felelt az özvegy. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. tudom.

Fél könyvbl. de nem fél szívvel. Nem imádkoznak hiában.öreg asszony ne mulasszon. jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel. S ha van Isten mennyországban. .

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

Labodát ölébe zárja. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében. szót utána kiáltja: aki látja. lány bort hoz. amoda. És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz. hogy meglátja. S egy piros lány." Széles utcán. Laboda! ide. „Hej Laboda. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek. csókot ad a borhoz. Laboda! Lábod ide. szívem. ily csodára?"" . LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán..

A világért fel sem pillantana. A | leányt ellöki félre. Borod méreg. De „Hej he] nagyon szerettem én. egy nagy könyv eltte. te sárkány. Lemennek az utába. Laboda! Ölelj meg. Hej Laboda. megcsalt a barna legény. amoda. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja. Ültél pince derekába. Te hagytad a barna legényt oda. „Hej Laboda. piros lány." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. Ha egy filégy reá nem szállana."" S kiönti a bort a földre. . te hitetlen. . ne menj tova. Engem hagytál. hazudsz. Átkozott légy.. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda. oda." „„Hazudsz leány. Laboda! Lábod ide. a „„Én vagyok a Laboda. mond Laboda.

egyszer csak elrémül. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán." „„Gábor diák.. S hogy felpillant." ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. beh halovány vagy. Ne egy pár csók! egyik útra való. mert bizony meglátják." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája."" csókot!" „„Nem." „„Gábor diák. nem!"" „Kettt [adj hát. jj el pünkösdnapra. egy nagy könyv eltte. vigasztaló. átkozom a csókját. hogy el ne hervadj. egy nagy könyv eltte . Addig. „Ej húgom. Másik. addig menj dolgodra."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében." beh hamis az a maga szája. hamis Gábor diák! Hagyjon békét. húgom. felejtem. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. — Elhull pártám. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját. „Ejnye. ha ugy tetszik. rózsám. S im meglát egy fürge leánt. A leány jön búsan s színtelenül. beh piros az orcád. De már erre csak felpillant.

Anakreon-szerelmet." ! A világért fel itt nem pillantana. ízetlent. bús szerelmet. szerelmet. És mindig únodalmast. ó szerelmet. szegény fiúk ti. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. De elébe jön a leány. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna. Szerencsés. Te Phyllis és te Daphne." Gábor a leányhoz. Te Lina. Újmódi."" „ Mit csináljunk. Melli. bolond. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. mint az édes atyja. „Soha. Pityerg. Szerelmet mindörökké. . soha. Bolond. érdeketlent." „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan. Laura. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak. hs szerelmet. Pedig van piros pünkösd napja. Szegény."" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz. S nagy szomorún a könyvet becsapja.

Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. Mint aki rossz. Nyájas. Amit kimond s ki nem mond. leánykák Hagyjátok epedni. Ne higyjetek szavoknak. szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. Az istenért. kegyes leánykák. amit érez. Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. Mer. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót. jó. Ha bujdosásra készül. Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. Hazudság. Hazudság gondolatja. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni. Vagy amiként neveznek.. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Szép. mer hazudság. leánykák. Az istenért. igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? .

. Kályha termeted. Azt mind szereted. Kinek esze tálban S szíve a kulacs. Aki hozzád hajlik. A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. Régi duska társad Minden jó uracs. S ami ellen annyi Finnyás nké küzd. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. Régi fejköttl Boglyas a fejed. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. St hol orrboszantva Porzik a tobák. Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy.AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod. Válogatni nem tud Tompa ízleted. Lesben a vadásszal Sült galambra vársz.

10 . Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. Melyre nem csendül Leikökben harang. S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát. Kiknek embertársok Jaja puszta hang. Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. S bvös álomírral Szájt szemet befensz. S aki a dologtól. Sok munkás henyével írsz te verseket. Karjaidba dlnek és hajadon. N S akik érdeketlen Nézik a hazát. Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. hiú fényt Rejtnek a szobák.S illatot. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden.

egészség Kell hozzá elég. S tartson meg az ég!" Mert er. íme. Olvasd el. Szállj. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! . S hordd el más világra Régi sátrodat. Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe. magyar nép. szép asszonyság.: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat.

„Kell galuska. Peti fiam. dehogy eszem." „Kell bor. Iszol-e?" „Dehogy iszom. dehogy iszom El vele. mit nekem prém." „Az egekre! Peti fiam. hogy innen-onnan Lekaszál. fiacskája Tán beteg. Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: . a a róka szomszéd könyve. A halál. mint Rág a bú!" „Kell-e könyv. Biblia?" „Mit nekem könyv. a beszéd mind Szó fia. Ha szivemben. Eszel-e?" „Dehogy eszem. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. Mint a raj.: Azt gondolja. édes szép fiacskám. Az." „Kell-e sarkantyú csizmádra.Hol van hát?" 10" . ne halj Annyi benned a sóhajtás. Sarkantyú! . Egy barátom van nekem csak. tudom. Ki vele.

galuska. Bár negédes és hamiska. a szomszéd is hallja. hát Ez a baj Gondom lesz rá. a szomszéd bibliája. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. szivét másnak adta. Csak Julcsával nyájaskodnék. Nem Sem „Ej Petikém. De bezzeg kell a Juliska. kell neki róka málja. sem ihatnék. szép és piroska. szép fiam. hogy nagyot nj halj. mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott. Sem a sarkantyú zenéje.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. De. Földetlen földig megy. szomorú bujdosásnak adja." MÁK BANDI Bandi. tíz év múlva Elvehet'd. Nem kell neki bor. vidor. sem mentéje. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam. Esküszik Mák Hogy fejét . Sem ehetnék.

mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. nézeget befelé. ballag Bandi s amint ott elballag. ez a gondolatja. miért haza menjen. Most harag és nagy bú forog elméjében. Hej nehéz a bunda. de nem egyéb. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. Hiába. egy üres tarisznya. és csak néz befelé. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. fog halat. csak búsul. Csak sóhajt. valami tán még van a szegen. . Mert a fels színben a tehenet feji.Ballag. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. már is Játszik tóban a hal. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. hasztalan. Megáll. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. ballag. Szája keseredik sokféle adtával. mert nagy bú terheli. Most már nincsen többé. nagyot sóhajt. Nagyon megkívánja. De Böske még nem jön a kerten kifelé. Bandi megindul. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. Megy. Ballag. Gondolja. Megint csak megindul Bandi. de nem mehet. Van is. haza megy érette. Akármint tekinget Mák Bandi befelé. Lassan megy. megjön s a bundát tó szélén leteszi. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. Cifra bokréta van tkörfia megett. Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. de megy a nem kertek alatt.

dolgodban úgy áldjon istened. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. Szerelem és harag és bú forrnak benne. Szálló sugarait rajta elnyugtatja. . rossz csupor volna.Ideje. velk együtt most madár lehetne. elbúsultomban lettem bujdosóvá. hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. El is megyek én még. Nézd. ha akar. lassú járásától. „HejhBöske. Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. Szárcsa. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. Lesütött fejétl. Fekete szép haját a nap ragyogtatja. S mit látnak szemei? Amint néz befelé. elszánással. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott. mert sokat otthon felejtettem. meglátnám az utat. Azt gondoltam. Most is harmatozik két szeme pillája. Háromszor. Böske csakugyan már megindult kifelé. Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. Amint megszolgáltad és magad keresed. Piros mint a pipacs sírástól orcája. A tó fenekére mélyen lemerülne. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Lépéseit ide jó isten vezette. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon. ha még egy kis szived volna. tán el is repedne. Isten tudja hová. Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától. mert nyakán az iga. De már csak megyén.

Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek." De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. Böskét megöleli. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel. Ne vígy tovább rózsám. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. Szánt. Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. Párja után nyög gilice bugását. gazdálkodik szép feleségével." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik. Egy forrásból iszik szegény legényekkel. Bandi sem aluszik.: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében. Kit zivatar kerget a csere szélében. vet. megbotlik a lába." Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. Magas hegyek között és szarvas legel. S nagy elbúsulással tovább." így szól és lemegyen. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását. Zöld erdnek lombja. Estében Bandinak borúi a nyakába. világ közepébe. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. látod úgy is megyek. Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek. tovább viszi. mint a sürü zápor úgy könyvezik. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. galambom. .

vihar pusztítanak. Hol dús kalászok rengenek. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. világ! Gazdag Akárhová megyek. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. S tüstént kigyógyulok. csizmám csupa folt. volt. völgy és a nagy terek. Mert pénzem nincs. O szép világ. Egy házat sem rakék. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . Mely drága gyjtemény. vagy nem is Nadrágom. És ez mind nem enyém Ó szép világ. tz. Roppant világ. — — l Hol megpihenhetek. Pedig látá az ég.! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. És zöld borág virít. világ! Pompás Jég. S ha féktelen vizár.

S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. Világát bámulom. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén. Ers világ. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán. mivé legyek. potrohos. . És hány van. Ki szólhat ellenem? Dics világ. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. Arany világ. már ha lefeküdt. alispán.Az ég be nem szakad. Mi baj? van aki jól lakott. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem. A legdicsbb magyar leszek. Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. Ó jó világ. A föld még megmarad. A sor majd rám kerül. Csak tlem függ.

Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. Ki most itt koplalok? Ó szép világ.: . világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Semmi baj sincs? semmi gondrém. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. Magam. álmadoznak. isznak. isznak és danolnak. S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok. Semmi baj sincs? semmi gondrém. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. de hiába Enni csak kell az embernek. . Majd ha ember kell a gátra. cselédem aranyos. Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb. S hogy ne kéne. inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek.

És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. isznak. Gondolatnak nincsen gátja. gondolkoznak.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. de hiába Szóból ért a magyar ember. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak. hadakoznak. kar. sántikálnál. kár. isznak. Csak szavakkal kardlapoznak. Szörnység! No nem kell félni. Kár a szóért. — Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. S gyakran a szó dolgokat szül. amint mondják. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. koplalásnál. És ha úgy van. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. de már hiába. isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Majd ha ember kell a gátra. .

Félre tlünk. És hogy aztán. Aki hitvány. fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. költ had álmadozzék. Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon. Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. . pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron. Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. menjen hátra! .És hogy aztán. kovács a vasat verje. Majd ha ember kell a gátra. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. is beszéltem? vadásznak jó a cserje. i És. Minden ember amihez tud. Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. Majd ha ember kell a gátra. Majd ha ember kell a gátra.

De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája. Az üstök hátra kötve Lóg. Forgószél-pipaszára Füstölt. Beszéde súlytalan. Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. Rezes kard oldalán. mint egy buzogány. Fél vállán ócska mente. Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. bg . mint a pokol. Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol.

Mi kéne még. kis reszelt alkotmányt. diadalt. Tokajnak Jó bort. Hogy egyre-másra nap. És hü jobbágyokat. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. De a magyar — mit tudna. Lengyelnek pénzt. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított. Panasszal elsorolni Kezdé. Mely kár nélkül lefut. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. hold Tüszkölve felbakált. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban. mi baja van. Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált. földet.„Mi baj. mint a permet. pedig sokat. Egy .

Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. Hogy tenger is legyen. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. Ásít mint egy repedt ég. S borzasztó! míglen Ásíta. Oly szörny nagyokat. Pipája kialutt. nyöge. Elejté pipaszárát. . S hogy lenne télen. Juhának gyapja njön.St híreért kívánta. fútt. Melyet már megnyuza. S hogy vesszen a pityóka. nem ád. Bár buzgósága nagy. Ráró nem indít. Teremjen csak búza. Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. filkvék. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh. Sors istenn megunta dolgokat. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget.

egész cseberrel Hordták rá a vizet. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: . Mondják. Tanulni nem volt kedve. Mibl. amit kértél. Megln a hosszú béke. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott. Hol kutyabr a kincs.' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. Csak hogy hasznát ne vedd.

kidlt ló. szíve. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. A A szomszéd elseperte gabnát. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet. És már tanult. 11 . Úgy.Korccsá lett. S dágványos út. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje. nyelve Külföld után delejt. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. Van csendes háború Saját vérén vitéz. Hazája ellen párt. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. S az ország visszafordul. mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. A föld rongyolt sziget. mint az öszvér. szüretet. S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest.

Haragtól fél pogány. Szivében mély keservek. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. De a magyar föleszmélt. Szégyennel homlokán. Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén. Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl. Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam. de ifjan áll.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot." alkuvást akar. Lehányja régi brét S pusztán.

IV . Mi az. szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel. Kiolvasom szemébl. Magamra vállalom. rosszul." E honnak Azóta foly a munka Jól. S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait.Mit tenni hátra van még. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett. mit tenni kell.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

S amint atyáik vétkezének. Most a világ beszél. bn. Bukott a jó. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. Hiába minden: szellem. És jöttek a dicsk. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. . Szél.AZ EMBEREK I. erény. Könyzápor. mellyet bánat hajt. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. Nincsen remény! A II. mellyet emberszív sóhajt. ne szóljon a dal. hatalmas Lábok törvény felett. Hallgassatok. S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél.

És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. Hogy lázítson hadat. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted.S midn dicsi vesztenek. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt. düh vagy ész. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . Bármellyik gyz. Mert hajh a föld! az nem övé. Istentelen frigy van közötted. Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. Bújában egymást marta meg. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V. az ember vész: Ez rült sár. S állat vagy ördög. így kell-e lenni? vagy ha nem. Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt.

midn azt hinnk. Zsarnok. És ó szégyen! rosszra jóra. És a nemzet áll fagyottan Tompa. szolga egy személyben. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja. vérnek rossz gazdája. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. Kincsnek. zsibbadt fájdalomban. hogy tanúi. Nagyobb bnt forral álnokul. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja. pálya. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. Nincsen egy szó . Mert fiainak Nem hazája.169' VII. s A meleg vért általjárja. Az ember Harcs fáj a földnek. Ki magával sincs békében. Még Ura szavazni jár dobszóra.

s Földerülne boldog napja. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. S a vérontó harcnak vége. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. Most fejét szenny Földön futva. ne tudd mért. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban. Adtak drága bért. S a hazának. Mint anyának. Bujdokolva. A hazának nincsen háza. Ami a szív legmélyén van. Neve szégyen. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. . halj meg más javáért. Most midn leszállt a béke. Adtak érte vért.Összehangzó Honfiaknak ajakáról. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. gyász takarja. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért.

. Mi vagy te jámbor gyom. nép. nem te.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. hogy gyarló lelkeket megejts. Ne felejtsd a munkát és becsletet. ha feljutái. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. a hazát! erre intenél. hervaszt a kebel. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél. sz szülidet. Élet. Most vagy. Szül. Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt. aki bnbe vág. hogy írhatnál vele. Kit birkaképpel néz a kábaság. Akkor volnál valódi nefelejts. Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. király! Ne felejtsd a hálát. S hervadna. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel. Soha ne felejtsd el. Kit annyiszor megemlít szerelem. szelíd virág. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. Igen! szemed ha volna fekete. Ne felejtsd el. ne hagyd elveszni gyermeked. Mint a korom. És a barátság. gyermek. hogy rútul hazudott. Míg a hség tart egy pillantatig. mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet. két hs érzelem. honfi.

ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam.EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet. tiszta volt az ég.s hitért. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. . virított a föld ormain. Az tán segíthet ily vert emberen. és véremen. Lángolt a gondos ész. egy reménysugárt. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. hogy él még nemzetem. nemes hölgy. Hogy el nem vész. Az emberüdvöt. Ily férfitól. sejtelmet. Setét : Mi a világ nekem. mellyért fáradott. Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet. az már dúlva van. a szellem mködött. Szivemben istenkáromlás lakik. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény.

Most tél van és csend és hó és halál. A szellemek világa kialudt. félig állatot. egy Dicsbb teremtés. Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. ami Szép és jeles volt benne megjelent. Ki megteremtvén a világot. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. Mely által a világot mint egy új. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Egyszerre szült az meg mint az Isten. Amerre járt. Emberszivekben dúltak lábai. Mélység és magasság Viszhangozák azt. A félig istent. embert. Megszülni vágyván a szent szózatot. Nem hajszálanként. mint szokott a vész eltt. hangján üdvözölje. . Öröm. Lélekzetétl meghervadt az élet. mint a boldog ember. És folyton folyvást ordított a vész. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig.s reménytl reszketett a lég. Mély csend ln. A föld megszült. A vész kitört. elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját.ünnepre fordult a természet. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. Hallottuk a szót.

ki tudja meddig húzhatod. lógasd a lábadat hiába. Üvegszemén a fagy fölengedend. Szív és pohár tele búval borral. Mit ér a gond kenyéren és vízen. S az agg föld tán vendéghajat vészen.: ! Majd eljön a hajfodrász. megittad az árát. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. Tölts hozzá bort a rideg kupába. Virágok bársonyába öltözik. a szegény és a koronás Mennek alá. Mindig így volt e világi élet. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. bús. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I . mogorva [fk [vegyest. a tavasz. Egyszer fázott. balga. És haloványan a dús. Húzd. A VÉN CIGÁNY rá cigány. másszor lánggal égett. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség. víg. Húzd rá cigány.

ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól. ki tudja meddig húzhatod. sír e vad rohanatban. Húzd rá cigány. Rendüljön meg a vel agyadban. ordít. Szemed égjen mint az üstökös láng. ki tudja meddig húzhatod. tört szív. És keményen mint a jég verése. Fákat tép ki és hajókat tördel. Oda lett az emberek vetése Húzd. üvölt. sír. jajgat. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral. ne gondolj a gonddal Mi . Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. Életet fojt. vadat és embert öl. rült lélek. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. Ki dörömböl az ég boltozatján. Húzd rá cigány. Szív és pohár tele búval borral. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Húrod zengjen vésznél szilajabban. Húzd rá cigány. ki tudja meddig húzhatod. Szív és pohár tele búval borral. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Húzd. Mint nyög. Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban.! ! forrjon mint az örvény árja. és bömböl.

Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. A keselynek szárnya csattogását. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. Szív és pohár tele búval borral. A lázadt ember vad keserveit. Húzd. Majd ha elfárad a vész haragja. Húzd rá cigány. Húzd rá cigány. Húzd. És derijön zordon homlokod. Húzd. Melly egy új világot zár magába. ki tudja meddig húzhatod. . ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. — Akkor vedd fel újra a vonót. Gyilkos testvér botja zuhanását. Lesz még egyszer ünnep a világon. ki tudja meddig húzhatod. S annyi bn. Szüd teljék meg az öröm borával. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. de még se. A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája.! Mintha újra hallanók a pusztán. s ne gondolj a világ gondjával. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Prométheusz halhatatlan kínját. ne gondolj a gonddal csillag. S a viszály elvérzik a csatákon. S az els árvák sírbeszédeit.

Szegény magyar költ. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! .. minek? Nincs ahová tennéd. Véred megsürdött. Mire virradsz te még. Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. Fogytán van szerencséd. Agyveld kiapadt. . FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. Fogytán van erszényed. Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. 12 . Ha volna is. Fogytán van a borod.

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája. újszer fordulatai is igazolják. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben. ódák és balladák stb. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni. ér. Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei. mégpedig sokkal találóbban. Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában. ill tehát. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész.) mégis úgy érezzük.

hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják. A költemények utolsó csoportja. Az ódák. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. st legendáit is. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát. meghasonlása önmagával és a világrenddel. formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk. joggal ide sorolhatjuk. emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. melyek ezekben a költeményeiben is.játszi pajzánságtól szenvedélyig. egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. mely a legsivárabb reménytelenségig. Balladáit. hogy olyan De hogy . utolsó költeményeit. tuk. mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. amely mindennél jobban igazolja. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. mely a legkomorabb. Az öreg Vörösmarty. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják. örök mentsége. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. alá foglaltunk. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. a vén cigány. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag.

1921. ritmusnak. . kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt.megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. beteg. a szegény. szeptember havában. zenének meg benne. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek. züllött köl- tt végs tosította. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. KIRÁLY GYÖRGY. amire a magyar példa. költészet történetében A Múzsa.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 .A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. száj. Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj.

...... 53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 .Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) .

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 . 157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 ...

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

KÖTETE. MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN. KLASSZIKUSOK VI.^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER. A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA .

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful