Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván. magyar! Nézd. Úgy ln. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. mint érzé. Hunniatérségén. zrínyi Néz nyugatra. Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték. S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. aföldet vizsgálja hiába: [nek. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar. lánglett egyszerreszemébl. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében. Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. képét Álmos fejedelmi fiának.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra.

messzeható [kéz. ha ez a lélek nem volna le- [törve. S istened szemmel daliákat. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. S a hadat. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. s harci vidéken. És ha kedünk. Úgy zendüle föl . s szent a gondolatok forrásaszi[vedben. Dete. nem téged. Minket béke ölel. midn egyedül váradközepébe vonúlál. dicsségünk. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. a megharcolt ütközet. kö[rödben. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. Fegyverid. valamint a távol tengeri zúgás. S mély vala. az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz. villogva le hoz[zád. a leghbb társak. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat.Nem leli meg nagyait. Mely bal sorsa diadalmasan álla. Mert a szent haza volt. S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. végs daliájanevünknek. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. És mikoron.

Ókét jó Karabúi. mint sólyomszárnyu sebes [szél. mint áll vala. Akkor s borúit. S a roppant tábor derekát fölijeszti futással. deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. mint tündér hajnali álmot. [hám. az örök hévvel lobogókat. amint Ontja dalait. Néma. azon[ban. Akkor az ifjú tatár. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja. mint a mély sír. Sok had tengere közt Szigetet. Vagy pedig intézed. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. ésvédt mintlel viadalmas urában. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon. És dörög. [látád. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. sfutellehadastúl.. S södet. az angyali [hség Szárnyain. a gyönge Kumilla sze[relmét. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. Durva török pedigelrémül. lobogva . ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. Felhozod a gyönyör.

dics. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas. S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd. Rengenek a megütött falak. rend-bomlottan váraikba oson[nak. És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. s rettent szikralökéssel. És az er. fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel. a férfi kebel diadalma. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. ami csatát zengél. így te. árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra. üt . Sztelenül. És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is.Völgyi lidércként átröpül az.

Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. ó halld. s mond örömében sírva fiának. S mellyet nem sejték. Engem az illatnak szédíte meg árja. hogy örökké vissza- Hozzád. S hirdetek új tudományt. De ölelahaza. [tyánt. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. csapongót. a tövis éle megölt. Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán. tiszta valóságnak hallója egekben. . Megtért térít állok az Isten eltt. Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván. e rózsa megett.

élt. Illat-eez. Izmén nyugszik e hantok alatt. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont. ABOLDOG Birlak-e. mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. vagy csábúltszemeim játékaimekéz. alél- S melynél olvadozok. IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok. SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. A gyönyör . Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass.

És szomorú fákkal rakta meg a szomorú. sz. jer s zárd el az [ajtót. vissza! bemenni tilos. hogy hervadj. szép. Ót tavasz. A S írd rá: búk. örömek. egyaránt s tél és nyár sírva [találta. . kéj és gyönyör [elhal. BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának. és tova kél. boldog szerelem megriad. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az. Jaj SZÍV Szív vagyok. nem csalogatja hivét. de ha szép a bájos [Eliza. Néma halál. mint kincset.. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. keblire fényleni tüz. neked! Ö hbb is. Amália. elkeserült ifjúnak szíve. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. te szelíd vendég. Öt. az ifjú szivében fogja viselni Téged. üres ház. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz.

Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek. zengj hadat álmaihoz.: . és kit partod bokra [lehullat. [örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon. . te légy. o folyj. völgy változnak gaz[dag öledben. S a szerelem. mint a rózsalevelke. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. letnt. bérc.: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. az ersnek jel: itt. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el. patak. ország! S mellyet szerze.

NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. a szerelem. nem fogsz sajnálni: mig [éltem. A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést. : . Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember. . ETELE Nagy haragú Etelét. szived és ajakid csókjai voltak enyéim. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ. Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. S aki vezérem volt s röm is. hív sze: [retd én. fürtöt. dúlóját annyi rejti hadaknak.. rombola. tnt. égete. A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. eljött büntetni világot Mint rohanó villám.

A CSALFA LÁNY Édesen a kesert. a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát. karjaid engem. de hervatag is. . És gggel ti ne nézzetek a rózsára. ifjú. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. h .lánykám. arcaikon. Rózsa. leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti. El ne rabold durván. érted gerjedez. hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved. A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. s nem lesz több reggeled. Alunni fogsz. . mint Az égbe visszareppen sugáré. Múlásod könny volt és tiszta. elvitted a Szülék vidámságát. hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már. nincs kétség útadón. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. Alunni fogsz. elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok. Kelj föl szerelmem. te De fájdalom ne bántsa hamvadat. földhöz minket baj s öröm kötöz. Nemcsak magad menél.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. Kimondja megneked.

rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. ifjú baját. Oly édes-epedve foly ajkairól. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. arcot. Vagy zengj.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. Dalt zengedez és dala oly szomorú. S zeng rózsaszerelmet. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. Ah. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. az árva babért. ifjú nem érez. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. borúi. Zeng tetteket. szikla repedne hegy ormairól. Lebegj te angyalként fölöttük. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. a leányka nem ért. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j]. Add a szüléknek vissza. Hogy A régi csatákat. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. az si vezért. És mig porodra hintenek virágot. a lányka haját A szép szemet. a haza szebb idejét. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved." . de magadnak örömtelenül. S amely napok tetled elmaradtak.

légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. álom. . Bús éneke. — HELVILA HALÁLÁN Álom. S míg honja bolyongani hagyja. Kszikla! te zárd kebeledbe szivét. S tán csendes az álom az élet után. „Född. kihal tört szive lángjaival. Szól. szép karjáról. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. Addig nem gyötör szerelmem. édes álom! Altass engem. csak míg te altatsz engem. S már nem fut az özfi. hol éje legyen. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. Szép szemérl. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. S vészekkel üvöltve jön a nap elé. édes álom! Altass engem. S ékes arca hajnaláról. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. Álom. Hol farkas üget le. tudva hol napja. az özfi szalad. Villámokat ontva megy ágya felé. vad fa! örökre az ifjú nevét. légy halálom! Ah. álom.

s nem bocsát magához. álom. Ah t Nem hall többé. Addig állok véle szemben. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. édes álomi Altass engem. Helvilája bús Csabának. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. Mert társát nem leli S mindegyre búg. Ott. légy halálom. „Kis gili. Álom. Addig érzem t ölemben. Hallgassam. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak. K. hogy Szép alakja por között fogy. S nem siet fel karjaimhoz. Ott van. Légy halála életemnek. S élte haldokló szivemnek. csak addig nem tudom. MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. . nem felel már.. ág felett Ne búgj sokat. vagy kérdjem bár.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

! . ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. VÁGY Mit késel. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa. Hogy ennyi ember közt Legény alig van. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban. . lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul. lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. ha szép kora múlva. ó lányka. Hagyd szívnom ez ajkat. te csalfa. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. Ah hagyd megizelnem az édeni bájt.

Kit meg a keh bánt. haj.! Kit nátha nyomorít. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. Én maholnap férhez Adom magamat. Aki józan. sarokba vetem. Bandi jobbra szánt. Egyik szke volna S tüzes a haja. haj. haj. . Haj. SZÁJ. Hordja el a tatár Leányságomat. Peti balra sántit. Aki boroz. hideg Mint a jégverem. Jó lesz cobornak. Haj. A HAJ. orrán Bibircsó terem. S borzas mint boglya. Másik barna volna. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn.

Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Szem. szem. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne. . Szem. Száj. száj. Szerelem az isten benne. ! Az én babám nem kis baba. Szépen danol. száj. száj. Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. szem. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. szem. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. szépen táncol. Csoportokat dobál felém. Hozzá kökényszeme lángol.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. Sugár mint a jegenyefa. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. Te forgószél ha jó volnál. Száj. Inkább babámhoz hordanál. szem. száj.

PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. Kidlt bedlt az Bele oldala. nekem Piros lánytól hókenyeret ? . ha beteg is? bort eleget. jár az isten nyila. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. Kivan Ki hoz itthon. Hej kivül is. tekinthetem fülök. Hogy galambom elmondhassa Hova.. Ha én gólya madár volnék. Boszorkánytánc van alatta. Gólya jár rá. S mint madár a száraz ágon. hely belül is. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok. Csak úgy tengek a világon. nagy kelepes. A forgó szél dúdol rajta. hova bojtár legény. nem jöhet. : A kökényt én úgy szeretem. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. Ilyen házra nem is szállnék. fagyok.

nagy lány ha hamis? alább is. 3* Ily Én . denevérház! Hordjon el az szi zápor. fakó lovam! nem messze van. azt gondolám. Isten hozzád. Mit ér. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. ANDOR PANASZA Kis lány. gonosz világban. szép leányt megölelem. Tisza ide Gyerünk innen. A A Dunáig meg sem állok. Fölebb is. is.Puha kenyér eledelem. Szomjam ellen borral telem. nagy lány agyafúrt. Megcsal szózatja. Mért nincs benned egy ital bor. Más elcsalhatja. de itt senki nem felel. ülhet a ház tetején. Gözütanya. Tiszában megitatok. Hej. A A A szomszédban kis lány ostoba. S ha A felindít a szerelem. puszta szállás.

A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. Aki nem néz vissza Legények után. szép piros hajnalhasadtára. Hév volt ajkam. S ha ezek közt sincs Akárhányat is. jó. ölelek Kettt hármat is.Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. Aki nyomot nem hagy Kis lába után. S majd azt viszem haza Víg szüret után. Még sem boszorkány. fut nem Minden zaj után. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után. Szívem dobogása volt köszöntd. kedves. Valahányszor a szél felsüvöltött. az órára. hogy majd megcsókoljon. Megy is. hogy majd átkaroljon. . Hév volt karom. otthon is van.

hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára. fogy és vész. . békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében. hol maradt szépséged.. bár a hely s óra kedvez van a nap. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad. Büszke lombot búsan meghajolva. S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold. mely ohajtozás ez! vagy itt. S minden árnyék. Élte a virágként hervadozva. Rózsaarcod. mert te nem jövel el. Úgy ül. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg. feje lombként lehajolva. Hol maradtál. híved úgy hl nagy buvában. Örömében. itt van új világa — Nem te.

i Vigan hadd rohanjak sirom felé. Kelj fel. ó lovag el ne rohanj. oly könny mint a gyors madár. Rózsám keze fejem alja. ha nem lesz is kett. Jj el vigasztalásomra. A Majd ha feljön esthajnalra. rózsám. semmi bú szivén. „Oly könnyden. Gyönyörség minden gondom. Oly szép. Sík útközön ül Szép lány egyedül. S tündöklik omolt haja. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag. Adj egy csókot. messzecseng fegyverén. Szíve szívem nyugodalma. Szeretket összehozó. katona j! Szól a lovag. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. hugám. s hevén száguld elé. Szeretket elválasztó. ne alugyál szép hajnali csillagnál. nem aluszom.A SZERETÖK Álmodom én. S nincs semmi bánat. mint az arany. ." Fel a porból.

" Döbbenve féket ránt a gyors lovag. „Oly félre. Vica lelkem tudod-e már. Vigan lakom.. o had fia. vigan élek. s látni fél könyét. félre elrobog. S mellére lecsügg feje bánatosan. „Oly vigan. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. . Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. panaszatlan a néma halál. mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír. Lód lába eltt Ül hü szeretd. o had fia. Retteg jajától. drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. Mely az áldott mezben jár. hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve." A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. Hogy úton ülni látja kedvesét. Másnak magadnak gyötrelem. Még a haláltól sem félek. És félre száguld. még se rohanj.

Tövistelen az én rózsám. . vedd el azt is. szép rózsa. Ketten a keserjére. Hej galambom. gyere hozzám. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Ha megtetszik. Nem rég hordom kalapomon. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. Neked szedtem a hajnalon. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled. szép rózsa. Kis rózsa.. PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa.

Vagy oly nem szép. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. A Repked . csal ha nevet. mint madár és csapodár. Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít. milyen ravasz. mely kopogat. Csakhogy a szem hamis követ. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív. Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. míg százszor ver. Akkor végre kimutatnád. Vajha orcád tükör volna. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. mint Veszedelmes mély a hínár. Csal mikor sír. fölött jár? HSÉG leányka. milyen igaz.

A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont.. De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. A hold. Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. kéj csalfa lánga. tled és hozzád. Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. Zálogul add szívedet. majd elborul. Meg ne sértsd a gyenge ágot. Szell hajtja jobbra balra. Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . s telik. majd nyugotra. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. Vedd s köszöntsd el poharát. Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát. bár szelíd világa. A leányka gyenge ág. A Hajlik leányka lenge nád. Majd keletre. . S mely gyönyört az óra ád. E legdrágább kincsedet.

most rajtad a sor. Megbvöltek. ha te csalsz. Fennakadnál. kar. . Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik. megromolva.Vagy megvetve. s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. Könny. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent. barna szem. Jó tanácsot elfeledve. És ha mégis tévelyedve. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. Könybe gyöngyözött Játszi És haj. mint a hó. mint az éj. vagy is csalatva. Váll. Azt gondold. Megcsaltak már érte százszor. azért a gyors idvel. s lányi jóság." Térj eszedre! féld a szégyent. így is. A csalásban meg nem halsz. kéj. Mint megannyi Ész.és szívfogó. mívelt. úgy Veszteséged bármi nagy. vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. holtodiglan. Vélt erény és ártatlanság.

Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. már is újra Kezdem a panaszt. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen. Akkor jaj szegény leánynak. El sem végzem. A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek. csak tndöm. s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Nem tudom. Élve. . Éjjel gond viraszt. akarja bár szivében. halva hív. Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Csak sovárgok.Mert. Nappal álom forr fejemben. férfiszív. A sóhajtás tartja bennem Még az életet.

Nem mondom. . gyász. hozd fel csillagod kék szemben. Nem mondom. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. aki érez Szavakkal mondhatót. Mégis.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék. mig fürteid Jelentik gyászomat. Vagy. Nem mint szeretlek. Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. Hol lelnék arra szót? érez. Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. remény. hogy szeretlek. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad.

Mely mint hajad lengése. Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak. PIPISKE Pipiske.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. Hogy kárhozattál ostorozzanak. S együgy kebeled Fehér hullámait? . a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. És semmivé lesz mint az esküszó. aggodalmam. Mely osztozatlan s egynek adva jó. De átok és bün többre pazaroltan. Miért oly ggösen. aki vagy. változó. S e szemben ah! rangyalom mulat. Felrémülék irígylett nyughelyembl. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam.

te papja szól! rút nem vagy De. De lelked hía nagy. Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. én csupán Javára dolgozom. Ha jól kikérdezed. Mi haszna vagy fehér. Hol. mint rebesgetik. Egy tyúknak több lehet. A szépség Igaz. Nincs benned fürgeség. . Mit használ szép szemed. Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. Tetemben nem csekély. . Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. Megfogni szárazon Nem birnád a halat.S min badar beszéd Arcod rózsáiról. Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. Nincs egy jó gondolat. . . nincs eszed. gyöngyöm.

Pipiskeségemet Tovább is folytatom." KÉS VÁGY Túl ifjúságomon. De hogy megláttalak. Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott. Túl vágyimon. Túl a reményeken. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt. léha nt Mivé faragtam t.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz. ha elvenném „Szép ifjú. Kívántam újólag . Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. Szép napvilágomat. köszönöm! De nem fogadhatom. Az szi szép napot.

hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. kéjt adott. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos. Mely annyiszor gyötört. Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti. Hiába. Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj. Piroslik a bor is S illatja mennyei.Már eltnt koromat. . piros. Kívántam mind. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot.

Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom. Mikor jön a nap el Betölt reményivel. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng. Minden szavadban egy tört eskü zeng. Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Van bársony is veres. Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Rózsát s ki mit szeret. Te vagy. Érzettem lángodat. drágakt.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. . Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. de szólj nem hiszek. Királyi bíborom. Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat. hozzám! Ámítsz. miért vívok. Szamócát.

bármint bánkodol. ha rád nem gondolok. S ha majd világ s szemem lehunytának. Ezeknek romja hségért nekem. De élni még. Felejts. — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok. érdekelsz. Ha sejteném Hogy az lesz a halál. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó. ha még bízol. 4* . több mint a kínpadok.Felejteném Hogy egykor hm valál. Szivünk ketté szakadt. S egyiknek. S búd nem vigasztal. kéj. Képed s ez élet sírba szállanak. Mit esdekelsz? ha megcsalál. szerelem. Fényes és hideg. És rajta függ szemem. Menjünk tova. Több mint halál. te csillag. Emlékezet Világát égetem Képed felett. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm.

Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. Nem súgott ajak. Mit nem esküdött szó. El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer.Általad homályom Fájva összereng. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te. A föld gyermekének Édes titkait. Egyszer lángodat! . Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. S mint inkább leendek Bútól fekete. Míg fölötte arcod Istensége leng. Fel kívánom vinni Amit rejt a hit. Szép sugaraidtól El nem alhatom. Amit bánat és éj Gondolhattanak.

És fohászom illat a szelekben. Éljük át e kort egy pillanatban. Kebelemre szállj le. szép arany pillangó. Kebelemre szállj le. Szállj le. de És szomjamat vízzel olthatom. Mely szivembl könnyet és fohászt csal. csapongó! A meznek én vagyok virága. kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. nem nem bort szomjazom. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson. És ha édes életed kifárad. Jer fürödjél e köny-ég árjában. míg örömet cseréltünk. boríts el fényes szárnyaiddal. Kebelemre szállj le. Kikeletnek zsenge ifjú ága. Lelkem száll az illat özönében. S égek érted els fájdalommal. szép arany pillangó. Vagy szunyadj el illat mámorában. kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. szállj le. Elmúlik. . Szemfedd lesz hervadó virágod. Szállj le. szállj le. kis szép arany pillangó. a Balaton. szállj le. Gyenge harmat a könyü szememben. Jer.

s minden titkaidra. mert talán még. mert szeretlek. Szomjúzom édes és forró sóhajt. mert gylölsz. Rád nézek. És szomjúzom kebled hullámait. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. mert öröm Meghalnom általad. Szivednek minden dobbanásait. És a mosolynak mézét ajkidon. Mit kebled titkos szenvedélye hajt. . Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. Hibád-. lesz Rád nézek. Rád nézek. Rád nézek. LAURÁHOZ Rád nézek. Szomjas vagyok. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár. erényed. bájaidra. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Egy kisded percre bár. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt. Szemed tüzében játszó lelkedet. Jj. lángot. leánykám.Én lángot szomjazom. tüzet.

Ölelését elfogadnom. S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet. A gylölt szerelem. SOKBAJ lelt engem.A mostohán viszonzott. mert fürtöd fekete. Mely rám oly bvös láncokat vete. én nem tudom. Tle csókoltatni számat. Haragszom rád csalárd kék szemedért. Haragszom rád szilárd erényidér'. hogy többé visszatér. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. mert nyugtom elveszett. Karcsú testét átkarolnom. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Haragszom rád. S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény.

félek. hogy mulandó. És ha egyszer elenyészett.e le. Hozzád vagyon láncolva szellemem.. Szeretlek-e. és még sem holt virág. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt. nem szabadulhatok. a nap rajzolt. . Mint üldöz mindenhol rajtam üt. csak bvös képedet. kis leányi Nem látok. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág. ez kísér mindenütt. És kérdezem. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. Letörve már. Mint az asszony változandó. Van-e ily baj a világon. hiány. Hamis szemed és kedves arcodat. mint holló hajadat. Hajh az nekem már rég lenyugodott. Elégeté szenvedélyem azt. Mint az én nagy boldogságom? Félek. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot. Nem látok mást. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. h láthatok sem földet sem eget. vagy tán rült vagyok? Tudná az ég. Csak tégedet.

S élek halok. S képzelmim édes tartományát. És némán szenved. Eltépném lelkemet Szerelmedért. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném. lehelleted. Dicsbb erénnyel ékesítném. S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. EUürném villám s vész haragját. Felölteném zöld lombozatját. egy szód. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . ha leszakadt? Sorsom te vagy. amint te végezed. Szerelmedért. Ott égnék földalatti lánggal. Kihalhatatlan fájdalommal.

MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. Mi az. ki kínt. Ne nézz. S köztük valódi boldog oly kevés. S nem fogja tudni. Mely.A Hová merült Mi az. . mohó vágy s fény el nem varázsolt. A látni vágyó napba nem tekint. Földön hónát csak ollyan lelheté. hogy van szívöröm. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. Ábrándozás az élet megrontója. Kéjt veszt. nem hord rózsaberket. Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója. Ki életszomját el nem égeté. festett egekbe néz. kancsalúl. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. A telhetetlen elmerülhet benne. Amennyit a szív felfoghat magába. lélekben nemes volt. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán. s ködvárak lebegnek. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. Kinek virág kell. gg. mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön.

nyílt a határ. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél. ó hozd vissza szép szemed világát. S mely ifjan oly szép. A birhatót ne add el álompénzen. Egész erd viránya csalja bár. mely felett Rakandom kisded fészkemet. Ne adj helyette bánatot. szép delét ne vedd el. zöld. öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. Ha van mihez bizhatnod a jelenben. Terített asztal lesz a föld. Úgy térjen az meg mint elszállt madár. Ó Ó kéj. Maradj az élvvel kínáló közelben. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. ó szép kikelet! A tél. enyhe. föld. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. könyüt. Már búvik a fü. Derült az ég. gondolj és szeress. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. de csalfább távolt ne keress. S tán szebb. .Zajától felrémül a szívmagány. Ha van mit erezz. Hozd.s nyomornak vége már.

meg nem veszem. Fáradjon más. Röptében ígyen szólaló: Csip.Jön a veréb a nagy faló. cinke és rigófaj. mez. sem vetek. csép! Csip. Mint senkié. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. Csak sok legyen. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem. S amerre csak tavasz van. S a cifra tengelic. csép! Nem kell egyéb. a fmüvészn. Paraszt betyár vagyok. s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik. csép! Csip. Mint bármi méh. Erd. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. Csak egy. Sem szántok. s vigadnak A nyár utoljáig. . Éhségim oly nagyok. berek. Mit lophatok. búzaszem. Mégis kitelelek. mint hulladék. Mind boldogok. tüstént elég. Csip. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. én majd eszem.

mint hangzó fájdalom! . A cserje vad bogán. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más. S a nap tüzéhez adva lángomat. Ki hallja meg. Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel. Ha sas vagyok S vad keblem ég. Nekem magamnak egy hang sem felel. Hogy szenvedek. De én. de én Csak sírhatok.: . Fenn szárnyalok. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain. Ó én szegény! S meghalhatok. Fenn mint az ég. Felgyújtom e hitetlen lombokat.

. míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj.így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve. S ki szólna. a kis csalogány.

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

Mi sorsnak üldöz fegyvere. Zajosb a vész. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó. Kietlen itt e puszta szív. S keblet viharra. vészre társz." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány. Ki vagy te bánat embere. Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok. És elhagy tanak? k . Örömtl idegen. mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken.A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted.

bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy. minden örömed.„Pártos barátság. S ez rajtam drága folt." . Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. Egy nép halálát hordozom. Elnyögte a halált. S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem. De a szív mély s nagy menedék. nemzet. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának. Szép hölgyed. De azt hazámért szenvedem. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi. boldogtalan. ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van." Te trsz." tehát. A A nemzet él s derül." Kihaltak ök?tán gyermeked. melyhez tartozám. Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom. Keblemben ostorul.

hs Árpádnak hadai. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . is. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. Megfogyva bár. Ez a föld. S népek hazája. halnod kell. ó magyar. Oly sok viszály után. És annyi balszerencse közt. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai. Ez. Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. de törve nem.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Él nemzet e hazán. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. mellyen annyiszor Apáid vére folyt.

fölött áll. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Hantjával ez takar. A nagyszer halál. hogy ész. hol nemzet sülyed el. Vagy jni fog. S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. ha jni kell." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet. Népek veszik köri. Még jni kell. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. . még jni fog Egy jobb kor. Az nem lehet. S az ember millióinak Szemében gyászköny l. s ha elbukál. hogy annyi szív Hiában onta vért. er. Légy híve rendületlenül Hazádnak. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt. ó magyar: Ez éltetd.

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

remeg élteikért. AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. „Ki ment meg engemet Kórt. hozz segélyt!" . o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. ! Sors zi fiait. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. Ah! lányai égnek az idegenért. Midn a ház bedl.. A köny kiapadva szelíd szemibül. Ó ember. S ott ül örömtelen és egyedül. Láthatni kövülve az anyai kínt. S mint lelke-törötten az égre tekint. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. S minden dobogással egy élet alél. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. Csak szívdobogása jelenti hogy él. S omlott házak felett. * * * E bús anya képe te képed.

És több hajó kereng Az De ingó fal körül. ami rajta van. az magát Jövének menteni. S bajhirdetn visít. Mint vészben a harang. a szegény anya Ott áll menthetlenül. S szívtelenl az agg N mellett elsuhan.. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. De Embertelen zsivány. S im sajka j s rohan Az áradat taván. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. Ez pénzét. A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. Mert egy batkát nem ér Mind. . aki rajta ül.

még jókor érkezik. Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. .S mindig dühösb az ár. sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel. Pénz s egy falat kenyér. n Még j s megyén hajó. eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált. várj Többet ég után. áll. neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. * ér. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. anyám. „Itt jó E kisded adomány.

Szebb mint a szerelem. Minket emberajk. „Ha minden elhagyand. Sem zenem nem ad.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h . Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar." menne a hajós. Látása kedvesebb. ami kéj. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott. így szól az égi n: Az ember és világ. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. a hölgy. Barát és szeret. S az elbámult hajós Hall édes hangokat. Mindennél. kit hozott. segélyt. Szépsége bájoló Leírhatatlanul. Barátságnál hivebb.

" Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál. S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. S még soknak élete Menik meg csolnakán. S szz arca bájain Fájdalma megtörik. S a földön ellene Nincs menedék. Sorvasztók napjai. Nem orvosolja hit. a világ. De az nem tartja öt. Öt minden elhagyá. Mint téli fán az ág. Csaknem maga maradt. Az ember. Nevem Jótétemény. . sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik. Megy a szép vágy után.

Újra visszaszállnak.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. kínja közt a gyógyulásnak. Láz betegnek volt hiú csatája. Melynek elzsibbasztó súlya nyom. És óhajtjuk nagynak trónusában. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Szent nevére feldobog szivünk. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. Van-e hangod.és ersnek kunyhajában. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért. Boldog. Nagy tanítvány a vészek hónából. ver. Bárhová juss. És érezzük minden érverését. És szenvedjük minden szenvedését. Szégyenétl lángra gerjedünk. . mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. És ha néha felforrt vérapálya. Jobb korunk jött. szív háborgatója. Újra készek adni életet s vért.

Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. Legyen hangod szellk fuvolája. Zengj nekünk dalt. átkot áruló fiára. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. Hozva áldást a magyar hazára. Mely keserg az szi lombokon. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. hogy mély sírjaikban megmozduljanak. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. Lengjen fátyol a vont húrokon. Szégyent. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. . És ha zengesz a múlt napiról. Melyben a harc menydörgése szól. hangok nagy tanárja. És ha meglep bús idk homálya. Légyen hangod a vész zongorája. a méla bú..

Lelkesedve feldobogjon e föld. S míg könyekbe vész a szem sugara.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon. Melly ölelve tartja a jelent. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. S k És ha hallod. Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. is. Áthevülve járja a Dunát. még a Szent örömtl rengedezzen át. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. Újra dúl a honfiháború. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. mintha csontunk volna. Hogy szivekbe menjen átal a dal. mint egy férfi. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. És ha honszerelmet költenél fel. . S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt. Enyh jön a szív kés bánatára. És a hullám. mintha vérünk folyna. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt.

Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. S bérért ölök éjszak csordáiból. nem sírhatok. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait.. kiér a zord világ elé. A vég csatában elhullottakét. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg. mely nyomban követi: A . S rút hitszegés. Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét. de fáj minden tagom. Tompán sajognak dermedt izmaim. mely áldozatra kész. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. És látom gyermekimnek árnyait. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. Eremben a vér forró kínja dúl. kemény jéggyöngyökké mered. örök jogért. zaját.

ínség. hagyd el börtönöd. Oldódjatok. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. gyalázat alkonyán. melly ön gazdájára ég. A szenved Nem márvány szólhatok. Bútól haragtól terhes és szilaj. ti megkövült tagok. A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. Mely népem érte annyi vér után. S nagy kínjaimtól el nem futhatok. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. Dermedten állnak lép lábaim. S holott örökké él a fájdalom. Szakadj fel dúlt keblembl. S te elnyomott szó. Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. Kit nem ragad ki szomszédok keze. Szó és fohász kihalnak ajkimon. Magas dicsség a harc reggelén. halál.! S a balszerencse minden ostora. fül Törj át a fásult nemzedék szivén. Gyúlt ház az. . Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. nyögésem néma jaj.

Szeretsz pompát. égben irgalom. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. mit ajkad ád? nem mondhatod. Hol annyi és annyi kéj. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. Hintót lovat. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell. mit szólni akarok: „Ember. mint a csillagtüz. természet. st hitvány ölebet. Szép és dics. Milyen derült arcodnak hajnala. s lélekben oly setét. nemzetek! Ha van jog földön. Imádva férfiaknak általa. hogy nincs szived. Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét.: Kevés. de nagy. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . világ. hizelg csapodárt. Szemekkel.

Nincs nemzeted. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. te nem vagy bnös. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted. mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod.: Mind állat. Legyen kacaj reá a De nem. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. S midn panaszban bánatod felelet." kitör. Megemlékezz. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. francia? Igen. Angol talán? vagy német. és hívságos semmiség. hogy vannak istenek. . És ami van. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt. nem ismered. Hízelgd is. ha megtagadnák fajokat. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. ki hséget hazud! És mégis. S még van kezökben bnt torolni nyíl. meg legjobban szeretsz. ggös Goneril. S megvette a szellemtél hidege.

ami szép jó. a leggyarlóbb. ég. Miért esdünk: részvéted kegyei. s áll egy új világ. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. Szivetlen. semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd. Kezedben a gyermeknek álmai. mvészt.Erényeidnek senki sem hiszen. Félünk. S csak egy enyhít szót nem monda szád. tiszta. hogy megadd. szent. Költt. Asszony vagy. hst és nagy férfiat. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. Tündérvilága lelkes ifjúnak. nincs meg sugári közt. hol annak lenni árulás. Buzognod e hon. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. ahol égned kellene. És mindent. mint az üstököst. ég Tled. nemedtl várjuk. . miként De még eltted Akard. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért.és e nemzetért. A férfi boldogsága. Mert ami f. csodálunk.

Hol a magyar szó s név imádva lesz. Lélek és bor két atyafi Gyermekek. De ami a lelket adja. Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. Testet éleszt és táplál a Lakoma. Hol van a hal. Teremtsd el azon dics idt. FÓTI Fölfelé Jól teszi. DAL megy borban a gyöngy. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz. és kimondtad sorsodat. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. Az bora. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. mely dics volt És remek? . mind ég felé az Ami gyöngy. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. azt. kér.

Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten. Borban a bú. Él a kedv. Magyar ember már busúlt sok Századig. honfi társam. Bort igyál. Mint e szív. vagy csüggeteg vagy. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . tele lánggal. Hejh barátom. szke bimbóm. mint a gyermek Aluszik. Érted vív. komor. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. Venni tled vagy szerelmet.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Vagy búcsút. Volna szívem. Hejh galambom. igyál. Tele tzzel. Csak Borban a gond megbetegszik. van. felszökelne Mint a kút. Érted csillog e pohár bor. Ami benne keser Elnyelem. Ha szeretsz. Víg.

tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. Bort megissza magyar ember. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll. igyunk egy Huzamost. Most kell neki felvirulni Vagy soha. Jól teszi. legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend. házi gondok Félre most: A legszentebb-. már No de Szóval se baj. bnt Rajta társak hát. Bú.. . Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi. az Isten úgy akarja A Mint magunk. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. szerelmek.

Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Ellenség vagy áruló. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. Úgy keresse óhajtásunk Az eget. . Egymást értve. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. Meg ne fogyjon élte Mint e bor.Lelje népe boldogságán Örömét. Minden ember legyen ember És magyar. éljen Drága hon. . S mint szikrája a szabadba Felsiet. szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép. Áldott földe szép hazánknak. Akit e föld hord s egével Betakar. ki Hont tipor.

Arca. Érje áldás és szerencse Mindenütt.S férfi keblünk szent imáink Temploma. Zsámolyán. benn virágzó És szabad. Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. S vér. Áldozatként rakjuk azt le az. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas. veríték vagy halál Mit kivan." . mivel csak Tartozánk. mely az si bútól Halovány. Felderüljön mint a napfény Vész után. tartsa össze Hü egyesség Fiait. Ahol eddig véremészt Seb fekütt.s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. Hogy mondhassuk csend.

S marad. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon. sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. Eloszlik. volt. a puszta lég. mint volt.: . Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért. tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. Ha szent gondok között Fáradtál honodért. . S marad. mint a buborék. S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. . mint mint a buborék. a puszta lég. Eloszlik.

Szerencse és világ. kéj EloszHk. S az esdett hír. mint a buborék. a puszta lég. mint a buborék. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Ha fájó kebleden rág. Eloszlik. . S marad. mint volt. és buták Kezében áldozat. S marad. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. gyáva-. S lassanként földerül Az életpuszta kép. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett.S lesz aljas-. De amig áll és amig él Ront vagy javit. a puszta lég. mint volt. de nem henyél. A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan.

Talán nem adtam vért. Most már enyém e munkán vett örök. S munkám után virító lett a föld. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . Fáradt fejem békén pihentetem. talál. Hol a konyhán barátságos tüz ég. királyt. e kert megérhetem. De fáradoztak híven kezeim. hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. Most bizton állok itt sajátomon. Adónkat. Sok gond után kedves vigasztalás. mit szántok és vetek. vér. Isten. S mellette fürge gondos feleség E honi föld. Hol ht.s embernek benne kedve tölt. hová most lábamat teszem. E föld.. nem seim. munka. E — Akarta Nem hogy most mind enyém. király. fagyot gyakorta szenvedek. Szép a vetés. S keblébe végre híven befogad. ismerém e szót mind e napig: Isten. Mely táplál engem s kis szolgáimat. És áldlak érte kétszer drága hon!. A puszta lélek volt enyém alig. e ház. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. Majd gyermekimre szállnak javaim. legyen bár pénz. SZABAD FÖLD ház. dús volt az aratás. Rajok maradnak tartozásaim. Örömmel adjuk biztos napokér'. S ers lesz országunk.

Cudar de ám igyunk. el. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana. H keblemen. Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. Hiszen magyar költk vagyunk. barátim. Kivált a költ. . aki tollat rág. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. Igyuk meg hát ez átkozott italt. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek. hová is fejét Csak egy teheti. szomjas a világ. méregkever! Ne pislogj. Csapláros. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek. jobb bort adj biz' ez. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek.

halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. de ám igyunk. Cudar biz' ez de ám igyunk. . Csapláros. Ne egrit adj el. Hiszen magyar költk vagyunk. Hiszen magyar költk vagyunk. Cudar ám igyunk. jobb bort adj biz' ez. Hiszen magyar költk vagyunk. pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. mint drága És hig aranyt. S mind e napig nem láttam áldomást. Kuruc. Ki láta bort. Mondják: Egernél hires bor terem. méregkever! el. méregkever! . Verembe szrik tán? nem ismerem. zöldet. Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. Cudar biz' ez. És benne a szív édes lángja ég. tatár! csak ilyen kéne még. méregkever! Ménes borából adj el. . Csapláros. Megénekeltem harcait.Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. mely nyakba önthet? k? Somló. Tokaj. de Ne pislogj. borát.

Cudar biz' ez de ám igyunk. Pusztulj. Szemünk borúi és nyelvünk elakad. szegény. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. Csapláros. Hiszen magyar költk vagyunk. „Hogy míg nyomorra . Legjobb borodból adj el. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . Költdnek.! . Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. . gondold meg. Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros. Nagyon cudar. méregkever . ó hatalmas Hunnia. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl. életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most. ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. méregkever! ne adj több bort el. Kór. mint a téli éj. bús és pirongó Önnön szégyenétl.

angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. És itt a törvény — véres lázadók. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. Irtózatos hazudság mindenütt! . Vagy egy dühös bujának pongyoláján. Hség. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön. . Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban. vég nélkül kerengk. Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen.

Ez únt fejek. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit. S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát. vigasztalást. Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma. De hát hol a könyv. mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment. . — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei. hogy minél dicsbbek népei. A Virrasztott a szív ég romja mellett. Salakjok annál borzasztóbb legyen. Hogy Az el tévedt. Országok rongya! könyvtár a neved.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. Népboldogító eszmék vértanúi. Ök mind e többi rongykereskedvel. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. Kezdett imádni a gálád világ. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert.

bármit akarsz. . S meg nem kövülnek él fiai. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. Hol legkelendbb név az emberé. mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. mégis fáradozni kell. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. Mig oly magas lesz. Építsük egy újabb kor Bábelét. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. Rakjuk le. Nem félek tled k megvédnek engem. sors. Ez az. míg a föld ki nem hal.kis virányt a puszta homokon. szeretet. amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. számos milliók. Én védem ket. Menjünk szét mint a régi nemzetek. És kezdjünk újra trni és tanulni. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. Kihallhatok az angyalok zenéjét. hangyaszorgalommal. miért csüggedni nem szabad.

mely ég felé viszen S mi ahelyett. Lelkünk a szárny. Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. a föld s az ég fia. Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. S a honra. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. mint lehet. Mondhatjuk. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. vigaszt és áldást hozzatok. hogy törnénk fölfelé. mely soká trt veletek.Mi dolgunk a világon? küzdeni. férfi munka volt. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. dics napot. Ez jó mulatság. Ember vagyunk. . És tápot adni lelki vágyainknak. Dert.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

csak ezt nyögi Hajmási láncain. Sztambulon Rabságra juttanak. Szemében szánat ül. Szilágyi s Hajmás. És agg apám. a harc lefolyt. Ma éve honn vigan valék. s bút Enyelg húrjain. köztetek. és agg anyám. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. rab. Szép Leila egyedül. Most rab. . Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. Két bajnok úrfiak.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. De társa dall. Nem örvendezhetek. Szánat sóhajt el ajkain.

. Kit búsan méregetsz. Szemérme hü. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik.És amit lát. s álma nincs. Hs ifjú. Szép hon felé visz hs karom. hogy szeretsz. Haj! ébren álmodik. Arany nyit zárakat. Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal. Sugár leány. Fényl terembl a leány Most abba költözött." Titkon szerzdik a leány. „Hitedre azt ha mondanád. Megoldanám e láncodat. est s az éj j. ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. Szép honban virrad hajnalom." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem.

Ólban három mént váltanak. S te fénysugár. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon. török vitéz. Utat nyit kardvasok. te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. Pogány mez rajtok. Éjféltájban s éjfél után Oly bús." . ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat. de Leila fél. Zendlnek vámosok. De küzdve két ifjú halad.. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát. S lovat. lovászt lesújtanak. „Végy jó reményt. hová. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám." Harmincadon s vámok között mennek át. Remeg mint parton nyárlevél. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. Sztambul fell bús hír repül. oly néma az út. Szerencse jár velünk." Felelnek k. Az egri farkasok közé Csatára készülünk. „Hová.

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

. Mint ezüst láng. S álmaiknak minden ezredével. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. mint egy üstökös fény. Nagy királyát s a jót. kedv. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. Nem talála kedvet mind ezekben. gazdag és hatalmas. más világ lakója. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. Mint folyamnak tükre volt a másé. Melly utában majd a törpe bokrot. S ím egy ország föltünék szemébe. És az angyal. Búmerengés. S tengerektl tengerig csatázván. mint egy istent. Rózsafelh a Sasok hegyéig. Boldog és nagy. Rózsafelh szállá fel Budából. Nem talála tetszhett az égnek. elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében. csapongva Lenge jóság. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe. Majd kevély fa termetét mutatja.Tarka s tarkább ln tapasztalása. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. játszó. És egy nemzet messze napkeletrl. Mely parancsolt a sebes Dunának. semmi gyakran Évig élt a leány szivében.

mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam. Amit angyal hallhat. kelj föl s menj fiaddal.Hála Isten. új reménnyel indult. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. Hogy nevének emléket hozok föl. S fölkelek. S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig. Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. S monda. s tovább ment. de megfogadtam akkor. barna Mint az árnyék. a morzsát feltolá. S nagy Lajosnak várlakába szállott. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten." Szólt. S esek rám de király leánya. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak. Felhatott a termetért köszönni. hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. k . Új örömmel. emberek nem. Gábor angyal látva hallva mindent. Hála Isten. hangya." Egy sugár is termetéhez ill. .

vonásin. S Hedvig olvasá a szent igéket. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma. Melyre holtak sírból fölriadnak. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék. Elborúla lelke tisztelettel.S rózsafelhk arci. nagy. . S így imáda. Isten. férjem. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott. Gábor angyal ahogy látta mindezt. hs. Kit szivemben hordok. Majd ha fényben eljövendesz értem." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. S én kitárom a csodák világát Ifjú. hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. „Hála. mi szentek! Lengyelország hs királya. S jót. S földdel a magas menny összerendül. A teremtés titka. a várt s rettegett jövend. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten.

Verjen Ne meg az isten." Gondola és elfogadta szíve. BECSKEREKI „Verjen meg az isten. Égi ajka. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús. mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. S csattanása. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági." . S most fejemet vég Ínségnek adtad. A leányra áldó csókja szállott. Elhagytam jó férjemet miattad. Ne higyenek sugár termetednek.: Általam most szent igékre hajland. Majd hogy el lön a szándok fogadva. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni. mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt. Soha nem fog az már hív maradni. örökl éveket szakaszthat. Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki. Engem csaló fekete szemednek. Magam vagyok a vadon erdben.

De a bagoly megereszti szárnyát. Akárki. S szintúgy táncra peng a karikája.így busúlt a szép fiatal asszony. rosszak bátorsága. Bús orcáját kezével fedezte. Kényes. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. Jók félelme. Karcsú mente szegül csípejébe. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. Rettenetes. Nem hallik a harkály kopogása. Maga ülvén egy kerekded halmon. Szk nadrága. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. Csak gili búg magányos fészkében. Pirosra és haloványra festve. A S homályban kezdi országlását. csínos. Szárnyainak setét vitorlája. S sznik már a szajkó rikkantása. de finom legény lehet. hol a fényt elállja. katonának termett. A rablók és gyilkosok barátja. sarkantyús csizmája. Hollóhaját szélnek eresztette. Csalogány zeng bokor ernyejében. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében. S mit kereshet ez a kés vándor? . S mint a kis lány pince Ül.

cipt húzott tarsolyából. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. Uralkodom Pesttl Hortobágyig." így szól s fához köti sárga lovát. Karcsú der'kát tartja megölelve. A szép asszony mellé veti magát. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám. bséggel ontotta. Tarka kendt német szép gyolcsából. Abba látszik magát eltemetni. Kartont. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra. „Kell-e rózsám. Kérlelgetni kedves ajándékkal. Szanaszét jár mint Noé iiollója. Gazdájára többé semmi gondja. barna legény csókja. Hogy az asszonyt látja üldögélni. Tarka kend szép fehér nyakadra. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te. Kartonszoknya karcsú derekadra." gyr így szólt. Meggyógyítom. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. a legény olyan szép nem volna. . ha nekem engeded. Portékáit És közlök. De ijedve föltekint az asszony. Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna. amint egyet rázott.Szeme olyan mint a fekete bor. s mintha vásárról jött volna. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért.

te Becskereki. Azt sem tudta melyikre tekintsen. Elámult a szemfényveszt kincsen. Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. S ami szép és drága portékában. fehér nyakamra. Ami jó van s legel a pusztában. * S vígan néz a setét éjszakába.. Omló haja ellepi két vállát. Aranygyr S így s hópénz karikázott. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. mint az asszony senki. Hamis huszár vagy . Majd öltözöl úrfiak módjára. Veled járok Pesttl Hortobágy ig. Fölijedve borúi * el nyakába. Be-beülsz a bugaci-csárdába. Hajh de kell a barna legény csókja. Nagyot iszol világ boszujára. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra." S a legény most leveszi kalapját. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. Tagjaidon lobog fehér vászon. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája.

oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. Isten! aki fölkenettél. mégis meg kell halnod. És te. . ha meg nem védelmeztél. portéka kell neked. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. kötél szegi még nyakadat. Vigyázz. S mint az árnyék légyen oly setét. földön képedet. Nem szereti gazdálkodásodat. Hogy viselném Elfelejts. oda hagyogatod. Majd megvesz a szép asszonyért lelked. Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél. Földön nyugta. Beteg sem léssz. Azokat is rendre csalogatod. te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. Tört sisakja. Mint kemény kard. S ha megcsaltad.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik. pajzsát elvetette. Salamonnak nincs hol maradása." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. S nem csak marha. Átok rád. A vármegye nyomodat rég lesi. Nein kívánom több kegyelmedet. Ketts oszlop között fennakadnod. égre vágyódása.

. Vele száguld keble óriása. ott. Vért piroslik hsi arculatja. Futva fut. ég mosolyg le rája.S kardja csorba csonka vasból áll. És az évek múltán a vadonban Domb alatt. a szarvas. hol forrás csörgedez. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. de lelke még dulottabb. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. Felzendül az elholt dal koronként jár. De nagyobb az. dúlt. Tátog a seb véres oldalán. ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. Váltja. völgyek elmaradtanak. Bércek. födetlen. S már folyók és rónaság vidéki. veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. Honfivért a kardnak markolatja. És az év sárga koszorúját komor vadon. de bármi gyors futása. Rá borúiván rengeteg homálya. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán.

szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz. és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz. Mindenik száll lelki béke szála. messzetünvén A királynak ggös álmai. Vár felajzott nyilra gyors vadat. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat . rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. SZÉP ILONKA 1. A vadász ül hosszú méla lesben. Összeroskad. Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés.. . Egy óhajtást rejt s mond szíve.

S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. Vagy vezess el. S szép sugár lány. Ahol a nap nyúgodóba jár.. „Tarka lepke. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász. II. Versenyeznek tündér kedvtelésért. Ö a lányért. merre vagy szállandó. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? . Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. Könny s játszi a lány illanása. A vadász még lesben ül sokáig. könny kis pillangó. lány a pillangóért. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel. szép arany pillangó! Lepj meg engem. szállj rám kis madár. Hasztalan vár. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig. röpteként csapongó. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve." Szól s iramlik. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. s mint az sz futása. Hévvel a lány nyomdokán halad.

Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll. A sugár lány körben és a vendég. attól elpártolni kél. az nincs cenkekért. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében. Nem gyaláz s ifjú. Most könyi. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat. A kupák már felvillantanak. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. És ha ittam. Melyben Egy király se inkább. él! Addig éljen. vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. Lángszemében csábító varázs ég. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. a kidlt dicsért.még." Nyg a népen a rósz . Talpig ember akit én említek. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. tölt pohár kezében. mint hitetlen: s tehetetlen. „Éljen hát a hs vezér magzatja. Áll a ház S telt S Hunyadiért.

és merre van hazája?" Gondola. de nem mondotta szája. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. „Vajh ki . állván lépcsején." Szól Inti s búcsúzik a vadász. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. rivalva t a kürthang: szóra." Nem Mond szerényen szép Ilonka. menni kell. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. Ösz apáddal a vadász elvár. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát. S csendes a ház. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment. Minden lépten az agg csodája. III.S mind zajosban. „Téged is. n Mert sok újat meglepetve lát. Útnak indul a hold éjjelén. ha meg nem látogatnánk. te erdk szép virága. . A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. Jó vadász.

S arca majd ég. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. Ösz Peterdi ösmer vendégére. Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe. „Hol van . S a király j. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt. . S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. „A vadászhoz Mátyás udvarában. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. majd színében elhal.: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. Szép leánykám. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában.

és kihalt remények. elaggva. Szép Ilonka titkos bú alatt. . Eltntének A vérteli A A Fáradtan. szépen ntt virágot baj miatt: el. ez álmaiban harc s koszorúk fia él. harcok." Szól az sz jól sejt fájdalommal.Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. S bár álmain a komor ész köde van. A rövid. a gyzödelem. Szép Ilonka hervadt sír felé. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét. de gyötr élet elfolyt. Még lelke búsongni kevély. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában. Társasága lángzó érzemények. Kínos emlék. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot.

Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. a magány A vad rohanások. halotti a csend. éjt. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had.S hosszú nap után borús éjszaka száll. . Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. alélva vitéz fia hull. Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal. Felhbe húzódik a hold. helyet. A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. a haza képe. A férfiöl viadalt. Vég harcra kimenni nem ója magát. S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. a ló szabadul. Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard. a hadzaj után. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. Érezve veszélyteli kéjt. A kürt tova zengve rival. Kürt híja ki harcra az sz daliát. S fölzengeni hallja a harc moraját. Küzdk rohanásit az ércsoron át. dárda zörömböl. S rémséges. A vérbe borult.

Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. S megérte. A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . Élte hányszor volt veszélyben.. mert csak egy van. Amit vár nem Lelke túl jár a világon. örül. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. viadalteli napjaira A századok éjjele száll. És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes. földi jó. És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten.

Gondolatban tiszta. Vad danája Hangzott messze. És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez. Változékony lenge kép. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. S mindenik bízván ügyébe. Melyben hvös napsugár ég. S így is mely dics. mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny. bár lelke gazdag. lengeteg nyomán . Mint makacs két osztozó. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. kegyetlen.. És imája vad. Felvinnék a pert az égbe. S szent imája. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. szent bár. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. az sz. Lomb közé zárt végtelenség.

Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. Mint a tengerek nyögése. Ennyi báj közt. férfi A szent Harsog hála-kitörése.Halk. Bámulattal körbe fogják . aki már nem véthet. Megszorulva sír mérgében: égre néz. Mint farkas. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II. a nagy tengert. Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. Zsarnok. S hangosabban mint a vész. Mellyen szárnya tajtékot vert. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. S a szigethon rejtekében. Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének. mely kútba lépett. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja.

Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. Ember-szózatot hall. Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. Nem csalódik benne. III. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal. napvilága Mellett az örömnek. hogy embert szemlél. Lassan mint a bszült ember Indulatja. És az sz.S hallva. S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. I. mely imát szól. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. a jámbor püspök. Isten!" S száraz arcán. Csak Ger. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne. . A megjobbított imára Ébred szenvedélye.

Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép. riz a hit. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. Ahol a part víz felé lejt. Bámulattal a szent férfit Kit. S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra. .: Sznik a vad tenger Magas áradatja. Ahol a hon Vár fiára. Mintha versenyt Futna széllel habbal. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. S oly sok élet s kincsszerek Temeti. Ott szalad nagy sebbel-lobbal. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. Futva látják s rémületben. Épen a hajóval szemben. mint vélték.

Csalfa szívre. remél. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat. Isten Jól megértett. S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. cifra szóra. A magas Téged menny meg nem indul." . szeret. Hn esengve Mit kereshet. A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. Az jobbjához feljutandó. a hajón van. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté. Isten szív után itél: Aki hisz. Ott rebegve. Mintha jéggé fagyna nedve. S egy rövidke pillanatban A fedélen. Áll a roppant víz-elem.S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya.

hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. Dolga nincs. Gyásza nincsen. félig bánat: fárad. szegény és gyámolatlan. gyásza rég volt. félig étel. Csak a múlt idk emléke. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. S az ebédnél nincs vendége. És a gazdát nem kímélni. . A szegény. Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. Aki maga néz a tálba. bor fecsélni. Isten látja.A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja. Ide gyakran beköszöntött. kit Isten küldött. Mint amennyi jó falatja. Ül magán a csendes lakban. Agg. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni. Nincs a földön egy barátja. k Víz dicsérni. tele pince S mindig kézben a kilincse. Még midn jó férje megholt.

És azon mit innen elvitt. Akkor sem lön üres a ház. Melyben szent rózsák teremnek. És ha néha úgy történek. Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. Ha neki van. Most ott ül az asztal mellett. volt az istenáldás: Jobbra. Bár nagy ritkán. Az id jár. Hol reményben. örömet adának. És ha néha sorsa fordul. napnyugotnak. . Könyvét híják Rózsáskertnek. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. Szken teng kis vagyonábúl. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt. Hogy a könyeket ne lássa. S maga gyakran szükséget lát. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. Gazdálkodni még most sem tud. S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa. Megfelezni kis kamráját. Hajh azóta csak bút látott. hideg arcok. hol bánatban. s csak megvan. nem jött vendég. Imakönyvében keresget. Eleség volt az ajándok.

csak ez De ha már úgy megkívánta. Már ha szken él kenyérrel. Ha miatta meg nem szólna. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon. Én beérem más felével. Tán jobb volna. Oly nehéz most a szegénynek. És ettl függ boldogsága. fele oda. van heverben: Adjon az Isten nevében.Régi. most oly jól esnék. tartja bennünk. Majd elvesztem oly nagy a sár. tudom. Imádságos könyvet kérnék." S fele ide." „Jó asszony. jó. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. Higye meg. ." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni. Éljen Isten igéjével. ha nem élnek. az egy. de kopott jószág. Vegye egy felét jó névvel. Oly igen meg van viselve. Egy kéréssel jöttem volna. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg. így legalább árva lelkünk Az imádság Itt. Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. Könyvem nincs több. Könyvét két felé osztotta. S ím kopognak. felelt az özvegy.

de nem fél szívvel. jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel. Fél könyvbl. . Nem imádkoznak hiában. S ha van Isten mennyországban.öreg asszony ne mulasszon.

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. S egy piros lány. Laboda! ide. szívem. Labodát ölébe zárja. csókot ad a borhoz. lány bort hoz." Széles utcán. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. hogy meglátja.. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz. amoda. ily csodára?"" . „Hej Laboda. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek. szót utána kiáltja: aki látja. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében. Laboda! Lábod ide. LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán.

De „Hej he] nagyon szerettem én. Engem hagytál. Lemennek az utába."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. ne menj tova. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda. amoda. „Hej Laboda. a „„Én vagyok a Laboda. A világért fel sem pillantana. Ültél pince derekába. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi." „„Hazudsz leány. hazudsz. Átkozott légy. te sárkány. Laboda! Lábod ide. te hitetlen. ."" S kiönti a bort a földre. piros lány. Borod méreg.. Te hagytad a barna legényt oda. . egy nagy könyv eltte. Laboda! Ölelj meg. Hej Laboda. Ha egy filégy reá nem szállana. A | leányt ellöki félre. oda. mond Laboda. megcsalt a barna legény.

" ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. De már erre csak felpillant."" csókot!" „„Nem. nem!"" „Kettt [adj hát. felejtem. hogy el ne hervadj. egy nagy könyv eltte . Addig. beh piros az orcád. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok. A leány jön búsan s színtelenül. egy nagy könyv eltte. rózsám. „Ejnye. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját. mert bizony meglátják. vigasztaló. Másik." „„Gábor diák. addig menj dolgodra. ha ugy tetszik." „„Gábor diák. Ne egy pár csók! egyik útra való. S hogy felpillant. jj el pünkösdnapra. átkozom a csókját." beh hamis az a maga szája. S im meglát egy fürge leánt."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája.. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. hamis Gábor diák! Hagyjon békét. húgom. beh halovány vagy. — Elhull pártám. egyszer csak elrémül. „Ej húgom.

Újmódi. Te Lina. mint az édes atyja. Laura. soha. Szerencsés. bús szerelmet. Pedig van piros pünkösd napja. bolond. De elébe jön a leány."" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz."" „ Mit csináljunk. „Soha. Te Phyllis és te Daphne. szerelmet. Melli. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna. ó szerelmet. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak. . Szegény. szegény fiúk ti. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. Pityerg. hs szerelmet. És mindig únodalmast. S nagy szomorún a könyvet becsapja. Anakreon-szerelmet. Szerelmet mindörökké. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. ízetlent. érdeketlent." Gábor a leányhoz." „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan." ! A világért fel itt nem pillantana. Bolond.

leánykák Hagyjátok epedni.. Mint aki rossz. Amit kimond s ki nem mond. Nyájas. kegyes leánykák. Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. Ha bujdosásra készül. Vagy amiként neveznek. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Hazudság gondolatja. szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót. Az istenért. mer hazudság. Szép. Hazudság. leánykák. amit érez. igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? . jó. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni. Az istenért. Ne higyjetek szavoknak. Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. Mer.

Régi fejköttl Boglyas a fejed. Kályha termeted. Kinek esze tálban S szíve a kulacs. St hol orrboszantva Porzik a tobák. Azt mind szereted. Válogatni nem tud Tompa ízleted. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. . A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. Lesben a vadásszal Sült galambra vársz. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy. Régi duska társad Minden jó uracs. Aki hozzád hajlik. S ami ellen annyi Finnyás nké küzd.AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod.

Kiknek embertársok Jaja puszta hang. S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát. Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. Karjaidba dlnek és hajadon. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden. Melyre nem csendül Leikökben harang.S illatot. S bvös álomírral Szájt szemet befensz. S aki a dologtól. Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. 10 . Sok munkás henyével írsz te verseket. N S akik érdeketlen Nézik a hazát. hiú fényt Rejtnek a szobák.

Olvasd el.: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! . S tartson meg az ég!" Mert er. Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat. szép asszonyság. S hordd el más világra Régi sátrodat. Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe. Szállj. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. magyar nép. íme. egészség Kell hozzá elég.

Peti fiam. a a róka szomszéd könyve." „Kell-e sarkantyú csizmádra. Iszol-e?" „Dehogy iszom. Az. a beszéd mind Szó fia. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. Egy barátom van nekem csak. dehogy eszem. Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: ." „Az egekre! Peti fiam. A halál. mit nekem prém. hogy innen-onnan Lekaszál. édes szép fiacskám. Ha szivemben. Mint a raj." „Kell bor.Hol van hát?" 10" . fiacskája Tán beteg. ne halj Annyi benned a sóhajtás.: Azt gondolja. tudom. Eszel-e?" „Dehogy eszem. Ki vele. dehogy iszom El vele. „Kell galuska. mint Rág a bú!" „Kell-e könyv. Biblia?" „Mit nekem könyv. Sarkantyú! .

hát Ez a baj Gondom lesz rá. hogy nagyot nj halj. Esküszik Mák Hogy fejét . sem mentéje. De. szép fiam. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam. Csak Julcsával nyájaskodnék. De bezzeg kell a Juliska. sem ihatnék. Sem a sarkantyú zenéje. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. a szomszéd is hallja. Sem ehetnék. szomorú bujdosásnak adja. Földetlen földig megy. szivét másnak adta. a szomszéd bibliája." MÁK BANDI Bandi. Nem kell neki bor. Bár negédes és hamiska. mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. Nem Sem „Ej Petikém. vidor. tíz év múlva Elvehet'd. szép és piroska. galuska. kell neki róka málja.

Akármint tekinget Mák Bandi befelé. Hej nehéz a bunda. Szája keseredik sokféle adtával. Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. hasztalan. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. Bandi megindul. Lassan megy. Mert a fels színben a tehenet feji. és csak néz befelé. fog halat. ez a gondolatja. Most már nincsen többé. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. de nem egyéb. Van is. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. de megy a nem kertek alatt. Hiába. Most harag és nagy bú forog elméjében. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Cifra bokréta van tkörfia megett. Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. mert nagy bú terheli. nagyot sóhajt. már is Játszik tóban a hal. Ballag. Megint csak megindul Bandi. Csak sóhajt. Gondolja. ballag Bandi s amint ott elballag. nézeget befelé. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. csak búsul. egy üres tarisznya.Ballag. megjön s a bundát tó szélén leteszi. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. valami tán még van a szegen. miért haza menjen. De Böske még nem jön a kerten kifelé. de nem mehet. . ballag. Nagyon megkívánja. Megáll. haza megy érette. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. Megy.

Böske csakugyan már megindult kifelé. elbúsultomban lettem bujdosóvá. Lépéseit ide jó isten vezette. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Piros mint a pipacs sírástól orcája. ha akar. Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. Azt gondoltam. elszánással. mert sokat otthon felejtettem. De már csak megyén. ha még egy kis szived volna. rossz csupor volna. velk együtt most madár lehetne. Nézd. .Ideje. Most is harmatozik két szeme pillája. El is megyek én még. A tó fenekére mélyen lemerülne. Szárcsa. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott. „HejhBöske. lassú járásától. Amint megszolgáltad és magad keresed. Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon. hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. tán el is repedne. dolgodban úgy áldjon istened. Szerelem és harag és bú forrnak benne. meglátnám az utat. S mit látnak szemei? Amint néz befelé. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. Lesütött fejétl. mert nyakán az iga. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. Isten tudja hová. Fekete szép haját a nap ragyogtatja. Háromszor. Szálló sugarait rajta elnyugtatja. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától.

: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. mint a sürü zápor úgy könyvezik. megbotlik a lába. gazdálkodik szép feleségével. Párja után nyög gilice bugását. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében. Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását. Kit zivatar kerget a csere szélében. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. világ közepébe. Ne vígy tovább rózsám. galambom. Magas hegyek között és szarvas legel. tovább viszi. Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. Estében Bandinak borúi a nyakába. Böskét megöleli. S nagy elbúsulással tovább." így szól és lemegyen. vet. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. Zöld erdnek lombja. Bandi sem aluszik. Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. Szánt. Egy forrásból iszik szegény legényekkel. ." De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. látod úgy is megyek." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik." Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul.

vagy nem is Nadrágom. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. Mert pénzem nincs. volt. világ! Pompás Jég. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . S ha féktelen vizár. Pedig látá az ég. vihar pusztítanak. Egy házat sem rakék. Roppant világ. világ! Gazdag Akárhová megyek. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. Hol dús kalászok rengenek. csizmám csupa folt. O szép világ. És zöld borág virít.! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. S tüstént kigyógyulok. tz. — — l Hol megpihenhetek. Mely drága gyjtemény. És ez mind nem enyém Ó szép világ. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. völgy és a nagy terek.

Ó jó világ. Arany világ. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén. alispán. már ha lefeküdt. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán. És hány van. potrohos. S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. A sor majd rám kerül. Csak tlem függ. Mi baj? van aki jól lakott. A legdicsbb magyar leszek. Ers világ.Az ég be nem szakad. Ki szólhat ellenem? Dics világ. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem. . mivé legyek. Világát bámulom. A föld még megmarad.

inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak és danolnak. cselédem aranyos. Semmi baj sincs? semmi gondrém. de hiába Enni csak kell az embernek. világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. álmadoznak. S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok. Magam. Semmi baj sincs? semmi gondrém. Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. Ki most itt koplalok? Ó szép világ. Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . . Majd ha ember kell a gátra. isznak. S hogy ne kéne.: . Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb.

Csak szavakkal kardlapoznak. de hiába Szóból ért a magyar ember. S gyakran a szó dolgokat szül. kar. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. kár. de már hiába. isznak. amint mondják. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. hadakoznak. isznak. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. gondolkoznak. koplalásnál. . isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. sántikálnál. És ha úgy van. És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. — Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. Kár a szóért. Szörnység! No nem kell félni. Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. Gondolatnak nincsen gátja. Majd ha ember kell a gátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak.

. Majd ha ember kell a gátra. kovács a vasat verje.És hogy aztán. fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. Majd ha ember kell a gátra. pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron. Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. Minden ember amihez tud. Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. is beszéltem? vadásznak jó a cserje. Félre tlünk. költ had álmadozzék. Aki hitvány. Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. Majd ha ember kell a gátra. Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. És hogy aztán. i És. menjen hátra! . S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon.

mint a pokol. Fél vállán ócska mente. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája. Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé. Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. Rezes kard oldalán.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. mint egy buzogány. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol. Az üstök hátra kötve Lóg. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez. Forgószél-pipaszára Füstölt. Beszéde súlytalan. De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól. bg .

mi baja van. Lengyelnek pénzt. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. Panasszal elsorolni Kezdé. Hogy egyre-másra nap. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított. mint a permet. kis reszelt alkotmányt. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált. Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. Mi kéne még. pedig sokat. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat. Mely kár nélkül lefut. És hü jobbágyokat. diadalt. Tokajnak Jó bort. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. földet. Egy . De a magyar — mit tudna. hold Tüszkölve felbakált. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban.„Mi baj.

Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. S borzasztó! míglen Ásíta. Hogy tenger is legyen.St híreért kívánta. fútt. Teremjen csak búza. S hogy vesszen a pityóka. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. nem ád. Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. nyöge. Juhának gyapja njön. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh. Sors istenn megunta dolgokat. filkvék. Bár buzgósága nagy. S hogy lenne télen. Pipája kialutt. . Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. Ásít mint egy repedt ég. Oly szörny nagyokat. Melyet már megnyuza. Ráró nem indít. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget. Elejté pipaszárát.

Mondják.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. egész cseberrel Hordták rá a vizet. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: .' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. Tanulni nem volt kedve. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem. amit kértél. Csak hogy hasznát ne vedd. Hol kutyabr a kincs. Mibl. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg. Megln a hosszú béke.

A föld rongyolt sziget. Van csendes háború Saját vérén vitéz. S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest. S az ország visszafordul. szíve. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. Úgy. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. nyelve Külföld után delejt.Korccsá lett. kidlt ló. A A szomszéd elseperte gabnát. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. Hazája ellen párt. És már tanult. szüretet. S dágványos út. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje. mint az öszvér. 11 . mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé.

Lehányja régi brét S pusztán. Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl." alkuvást akar. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam. Szivében mély keservek.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot. Szégyennel homlokán. Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. de ifjan áll. Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén. Haragtól fél pogány. De a magyar föleszmélt.

rosszul. Magamra vállalom.Mit tenni hátra van még. Kiolvasom szemébl. mit tenni kell. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett. IV ." E honnak Azóta foly a munka Jól. S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait. szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel. Mi az.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél. Hallgassatok. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. ne szóljon a dal. Könyzápor. mellyet bánat hajt. Most a világ beszél. Szél. Hiába minden: szellem. hatalmas Lábok törvény felett. bn. mellyet emberszív sóhajt.AZ EMBEREK I. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. Nincsen remény! A II. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. És jöttek a dicsk. S amint atyáik vétkezének. Bukott a jó. . erény.

Istentelen frigy van közötted.S midn dicsi vesztenek. Hogy lázítson hadat. Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. Mert hajh a föld! az nem övé. így kell-e lenni? vagy ha nem. S állat vagy ördög. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. düh vagy ész. Bújában egymást marta meg. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. Bármellyik gyz. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V. az ember vész: Ez rült sár. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt.

169' VII. Mert fiainak Nem hazája. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. midn azt hinnk. Ki magával sincs békében. Az ember Harcs fáj a földnek. Zsarnok. Nincsen egy szó . Még Ura szavazni jár dobszóra. Kincsnek. És a nemzet áll fagyottan Tompa. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja. Nagyobb bnt forral álnokul. pálya. zsibbadt fájdalomban. És ó szégyen! rosszra jóra. vérnek rossz gazdája. s A meleg vért általjárja. hogy tanúi. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. szolga egy személyben. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja.

Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. Mint anyának. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. Neve szégyen. gyász takarja. A hazának nincsen háza. Adtak érte vért. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. Most midn leszállt a béke. halj meg más javáért. Bujdokolva. Adtak drága bért. Ami a szív legmélyén van. s Földerülne boldog napja.Összehangzó Honfiaknak ajakáról. ne tudd mért. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban. S a vérontó harcnak vége. Most fejét szenny Földön futva. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért. S a hazának. .

nem te. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. két hs érzelem. Szül. aki bnbe vág. szelíd virág. Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. ne hagyd elveszni gyermeked. ha feljutái. sz szülidet. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél. Akkor volnál valódi nefelejts. Mint a korom. Kit annyiszor megemlít szerelem. Mi vagy te jámbor gyom. Soha ne felejtsd el. hogy írhatnál vele. Most vagy. hogy rútul hazudott. Igen! szemed ha volna fekete. honfi. Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt. Kit birkaképpel néz a kábaság. gyermek. Ne felejtsd el. Míg a hség tart egy pillantatig. király! Ne felejtsd a hálát. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet. S hervadna.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. nép. Ne felejtsd a munkát és becsletet. És a barátság. hogy gyarló lelkeket megejts. a hazát! erre intenél. hervaszt a kebel. . Élet.

Hogy el nem vész. Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig. tiszta volt az ég. Lángolt a gondos ész. egy reménysugárt. ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. Ily férfitól.EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet. a szellem mködött. mellyért fáradott. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet. Szivemben istenkáromlás lakik. sejtelmet. virított a föld ormain. Az emberüdvöt. . hogy él még nemzetem. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. Az tán segíthet ily vert emberen. az már dúlva van. Setét : Mi a világ nekem.s hitért. nemes hölgy. és véremen.

Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig. A félig istent. Lélekzetétl meghervadt az élet. Mély csend ln. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. Amerre járt. A szellemek világa kialudt.s reménytl reszketett a lég. Mely által a világot mint egy új. Öröm. mint szokott a vész eltt.ünnepre fordult a természet. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. Egyszerre szült az meg mint az Isten. mint a boldog ember. Nem hajszálanként. Ki megteremtvén a világot. A föld megszült. . elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját. félig állatot. És folyton folyvást ordított a vész. ami Szép és jeles volt benne megjelent. embert. Megszülni vágyván a szent szózatot. Emberszivekben dúltak lábai. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. Hallottuk a szót. A vész kitört. hangján üdvözölje. Most tél van és csend és hó és halál. Mélység és magasság Viszhangozák azt. egy Dicsbb teremtés.

Mit ér a gond kenyéren és vízen. megittad az árát. ki tudja meddig húzhatod. S az agg föld tán vendéghajat vészen. Tölts hozzá bort a rideg kupába.: ! Majd eljön a hajfodrász. balga. A VÉN CIGÁNY rá cigány. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. Mindig így volt e világi élet. És haloványan a dús. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. bús. Egyszer fázott. a szegény és a koronás Mennek alá. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I . másszor lánggal égett. mogorva [fk [vegyest. Virágok bársonyába öltözik. a tavasz. Húzd rá cigány. lógasd a lábadat hiába. víg. Üvegszemén a fagy fölengedend. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség.

jajgat. sír e vad rohanatban. Fákat tép ki és hajókat tördel. Húzd rá cigány. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. ne gondolj a gonddal Mi . Ki dörömböl az ég boltozatján.! ! forrjon mint az örvény árja. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. Életet fojt. Húrod zengjen vésznél szilajabban. Szív és pohár tele búval borral. és bömböl. ki tudja meddig húzhatod. vadat és embert öl. Húzd rá cigány. sír. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Szemed égjen mint az üstökös láng. Oda lett az emberek vetése Húzd. Húzd rá cigány. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral. Húzd. Mint nyög. Szív és pohár tele búval borral. Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. ki tudja meddig húzhatod. És keményen mint a jég verése. ordít. tört szív. üvölt. rült lélek. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Rendüljön meg a vel agyadban. ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól.

! Mintha újra hallanók a pusztán. ne gondolj a gonddal csillag. Gyilkos testvér botja zuhanását. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. . Húzd. — Akkor vedd fel újra a vonót. S az els árvák sírbeszédeit. Húzd rá cigány. ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak. S annyi bn. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. Húzd. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Lesz még egyszer ünnep a világon. Melly egy új világot zár magába. S a viszály elvérzik a csatákon. A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája. de még se. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Húzd. Prométheusz halhatatlan kínját. Szív és pohár tele búval borral. Húzd rá cigány. ki tudja meddig húzhatod. s ne gondolj a világ gondjával. A keselynek szárnya csattogását. ki tudja meddig húzhatod. A lázadt ember vad keserveit. És derijön zordon homlokod. Szüd teljék meg az öröm borával. Majd ha elfárad a vész haragja.

Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. Fogytán van szerencséd. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! . Mire virradsz te még. Szegény magyar költ. Ha volna is. Agyveld kiapadt. Véred megsürdött. Fogytán van a borod. minek? Nincs ahová tennéd. . Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. 12 .. FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. Fogytán van erszényed.

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában. Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben. újszer fordulatai is igazolják. ódák és balladák stb.) mégis úgy érezzük. hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni. ér. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki. mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre. ill tehát. mégpedig sokkal találóbban. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész.

egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják. melyek ezekben a költeményeiben is. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. mely a legsivárabb reménytelenségig. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. Az ódák. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják. hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. örök mentsége. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag. A költemények utolsó csoportja. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. st legendáit is. azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. joggal ide sorolhatjuk. meghasonlása önmagával és a világrenddel. emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. a vén cigány. alá foglaltunk. mely a legkomorabb. utolsó költeményeit. Az öreg Vörösmarty. amely mindennél jobban igazolja. hogy olyan De hogy .játszi pajzánságtól szenvedélyig. Balladáit. tuk. formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk.

1921. ritmusnak. KIRÁLY GYÖRGY. . zenének meg benne. költészet történetében A Múzsa. a szegény. züllött köl- tt végs tosította. amire a magyar példa. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt. beteg. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek.megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. szeptember havában.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

száj. szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 .A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj.

..Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) .... 53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 ..

157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 .BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 ...

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER. KÖTETE. KLASSZIKUSOK VI. A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA . MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN.

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful