P. 1
Poetry.vorosmarty Mihaly.a Merengohoz

Poetry.vorosmarty Mihaly.a Merengohoz

|Views: 9|Likes:
Published by szare00

More info:

Published by: szare00 on Feb 12, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/24/2013

pdf

text

original

Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. Hunniatérségén. zrínyi Néz nyugatra. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra. . lánglett egyszerreszemébl. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar. Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. aföldet vizsgálja hiába: [nek. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. Úgy ln. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. mint érzé. magyar! Nézd. S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. képét Álmos fejedelmi fiának. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték.

Mely bal sorsa diadalmasan álla. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. És ha kedünk. s harci vidéken. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. És mikoron. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. Minket béke ölel. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. S a hadat. a leghbb társak. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. s szent a gondolatok forrásaszi[vedben. Dete. S istened szemmel daliákat. Fegyverid. Mert a szent haza volt. villogva le hoz[zád. S mély vala. a megharcolt ütközet. kö[rödben. Úgy zendüle föl . S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. valamint a távol tengeri zúgás. az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz. ha ez a lélek nem volna le- [törve. végs daliájanevünknek. messzeható [kéz. dicsségünk. midn egyedül váradközepébe vonúlál.Nem leli meg nagyait. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. nem téged.

Akkor s borúit. mint sólyomszárnyu sebes [szél. amint Ontja dalait. Néma. [hám. azon[ban. az angyali [hség Szárnyain. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. És dörög. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. az örök hévvel lobogókat. S södet. Durva török pedigelrémül. ésvédt mintlel viadalmas urában. deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. mint a mély sír. lobogva . S a roppant tábor derekát fölijeszti futással. [látád. Sok had tengere közt Szigetet. a gyönge Kumilla sze[relmét. Felhozod a gyönyör. Akkor az ifjú tatár. ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. Ókét jó Karabúi. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. mint tündér hajnali álmot. mint áll vala. sfutellehadastúl.. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon. Vagy pedig intézed. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja.

rend-bomlottan váraikba oson[nak. Sztelenül. És az er. És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel.Völgyi lidércként átröpül az. árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra. így te. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. a férfi kebel diadalma. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is. Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. üt . És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. Rengenek a megütött falak. s rettent szikralökéssel. S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd. Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. ami csatát zengél. dics. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas.

e rózsa megett. Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. S hirdetek új tudományt. Megtért térít állok az Isten eltt. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. ó halld. De ölelahaza. csapongót." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk. Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván. [tyánt.Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl. a tövis éle megölt. . tiszta valóságnak hallója egekben. S mellyet nem sejték. Engem az illatnak szédíte meg árja. hogy örökké vissza- Hozzád. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán. s mond örömében sírva fiának.

mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. Izmén nyugszik e hantok alatt. Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat. Illat-eez. Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok. ABOLDOG Birlak-e.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass. A gyönyör . SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. alél- S melynél olvadozok. vagy csábúltszemeim játékaimekéz. élt. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont. IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt.

egyaránt s tél és nyár sírva [találta. te szelíd vendég. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. kéj és gyönyör [elhal. Öt. jer s zárd el az [ajtót. szép. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. elkeserült ifjúnak szíve. az ifjú szivében fogja viselni Téged. boldog szerelem megriad. és tova kél. mint kincset. vissza! bemenni tilos. . Jaj SZÍV Szív vagyok. Ót tavasz. de ha szép a bájos [Eliza. örömek. BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának. sz. keblire fényleni tüz. A S írd rá: búk. Amália. És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.. neked! Ö hbb is. üres ház. hogy hervadj. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz. Néma halál. nem csalogatja hivét.

o folyj. Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek.: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. bérc. . letnt. mint a rózsalevelke. völgy változnak gaz[dag öledben. patak. ország! S mellyet szerze. zengj hadat álmaihoz. S a szerelem. te légy. és kit partod bokra [lehullat. [örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. az ersnek jel: itt. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el.: .

S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember. tnt. fürtöt. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. hív sze: [retd én. NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. . nem fogsz sajnálni: mig [éltem. A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést.. rombola. S aki vezérem volt s röm is. szived és ajakid csókjai voltak enyéim. : . Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. égete. dúlóját annyi rejti hadaknak. a szerelem. ETELE Nagy haragú Etelét. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ. eljött büntetni világot Mint rohanó villám.

leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti. ifjú. h . . El ne rabold durván.lánykám. A CSALFA LÁNY Édesen a kesert. Rózsa. érted gerjedez. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig. A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát. És gggel ti ne nézzetek a rózsára. karjaid engem. a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. arcaikon. de hervatag is. hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

mint Az égbe visszareppen sugáré. Kimondja megneked. Alunni fogsz. földhöz minket baj s öröm kötöz. s nem lesz több reggeled. Kelj föl szerelmem. Múlásod könny volt és tiszta. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. elvitted a Szülék vidámságát. nincs kétség útadón. . te De fájdalom ne bántsa hamvadat. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már. Alunni fogsz. meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Nemcsak magad menél. hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok.

arcot. Zeng tetteket. szikla repedne hegy ormairól. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. Dalt zengedez és dala oly szomorú. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved. S amely napok tetled elmaradtak. És mig porodra hintenek virágot. Oly édes-epedve foly ajkairól. az si vezért. S zeng rózsaszerelmet. ifjú nem érez. Vagy zengj. Lebegj te angyalként fölöttük. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. az árva babért. ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. Ah. a haza szebb idejét." . de magadnak örömtelenül. rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. a lányka haját A szép szemet. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j]. Hogy A régi csatákat. borúi.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. Add a szüléknek vissza. ifjú baját. a leányka nem ért.

Álom. hol éje legyen. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. „Född. szép karjáról. Hol farkas üget le. édes álom! Altass engem. S ékes arca hajnaláról. S míg honja bolyongani hagyja. — HELVILA HALÁLÁN Álom. az özfi szalad. Szép szemérl. álom. S vészekkel üvöltve jön a nap elé. csak míg te altatsz engem. S már nem fut az özfi.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. S tán csendes az álom az élet után. Addig nem gyötör szerelmem. álom. tudva hol napja. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. Szól. légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. vad fa! örökre az ifjú nevét. Villámokat ontva megy ágya felé. . Kszikla! te zárd kebeledbe szivét. kihal tört szive lángjaival. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold. Bús éneke. édes álom! Altass engem. légy halálom! Ah.

csak addig nem tudom. légy halálom. Helvilája bús Csabának. Ott van. „Kis gili. Hallgassam. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak. vagy kérdjem bár. s nem bocsát magához.. Ott. álom. nem felel már. Addig állok véle szemben. . Ah t Nem hall többé. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. K. S nem siet fel karjaimhoz. ág felett Ne búgj sokat. Légy halála életemnek. Addig érzem t ölemben. Álom. hogy Szép alakja por között fogy. MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. S élte haldokló szivemnek. Mert társát nem leli S mindegyre búg. édes álomi Altass engem.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. VÁGY Mit késel. ó lányka. . lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. Hagyd szívnom ez ajkat. Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. te csalfa. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban. Hogy ennyi ember közt Legény alig van. Ah hagyd megizelnem az édeni bájt. Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa.! . ha szép kora múlva.

Hordja el a tatár Leányságomat. haj. Én maholnap férhez Adom magamat. Másik barna volna. S borzas mint boglya. SZÁJ. A HAJ. Jó lesz cobornak. haj. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. Bandi jobbra szánt. Aki boroz. hideg Mint a jégverem. orrán Bibircsó terem. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. Peti balra sántit. Kit meg a keh bánt. Aki józan. Haj.! Kit nátha nyomorít. . Haj. Egyik szke volna S tüzes a haja. sarokba vetem. haj.

Száj. Csoportokat dobál felém. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. Szerelem az isten benne. ! Az én babám nem kis baba.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. szem. Szépen danol. Hozzá kökényszeme lángol. szem. száj. száj. Te forgószél ha jó volnál. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. szem. Száj. szem. Szem. . száj. Sugár mint a jegenyefa. Inkább babámhoz hordanál. Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. Szem. Legszebb sor gyöngy ragyog benne. száj. szépen táncol. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne.

Csak úgy tengek a világon. ha beteg is? bort eleget. Hej kivül is. Hogy galambom elmondhassa Hova. hely belül is. jár az isten nyila. Ilyen házra nem is szállnék. hova bojtár legény. Kidlt bedlt az Bele oldala. nem jöhet. nekem Piros lánytól hókenyeret ? . S mint madár a száraz ágon. Kivan Ki hoz itthon. Gólya jár rá. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. Ha én gólya madár volnék. A forgó szél dúdol rajta. Boszorkánytánc van alatta.. tekinthetem fülök. : A kökényt én úgy szeretem. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. nagy kelepes. fagyok.

Mit ér. nagy lány ha hamis? alább is. Megcsal szózatja. Isten hozzád. S ha A felindít a szerelem. Mért nincs benned egy ital bor. nagy lány agyafúrt. Gözütanya. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. szép leányt megölelem. Más elcsalhatja. puszta szállás.Puha kenyér eledelem. fakó lovam! nem messze van. A A A szomszédban kis lány ostoba. gonosz világban. Szomjam ellen borral telem. Tiszában megitatok. denevérház! Hordjon el az szi zápor. ANDOR PANASZA Kis lány. azt gondolám. 3* Ily Én . is. Tisza ide Gyerünk innen. A A Dunáig meg sem állok. Hej. de itt senki nem felel. Fölebb is. ülhet a ház tetején.

Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. jó. Hév volt ajkam. Hév volt karom. . otthon is van. Valahányszor a szél felsüvöltött. fut nem Minden zaj után. S majd azt viszem haza Víg szüret után. ölelek Kettt hármat is. szép piros hajnalhasadtára. hogy majd átkaroljon. Aki nem néz vissza Legények után. Még sem boszorkány. az órára. S ha ezek közt sincs Akárhányat is. A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. Megy is. hogy majd megcsókoljon. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után. Aki nyomot nem hagy Kis lába után. kedves. Szívem dobogása volt köszöntd.

itt van új világa — Nem te. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad.. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg. Úgy ül. hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold. Örömében. fogy és vész. hol maradt szépséged. feje lombként lehajolva. békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. mert te nem jövel el. Büszke lombot búsan meghajolva. Rózsaarcod. mely ohajtozás ez! vagy itt. bár a hely s óra kedvez van a nap. híved úgy hl nagy buvában. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében. Élte a virágként hervadozva. . S minden árnyék. violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. Hol maradtál.

Rózsám keze fejem alja. messzecseng fegyverén. S nincs semmi bánat. Kelj fel. s hevén száguld elé. Adj egy csókot. katona j! Szól a lovag. Sík útközön ül Szép lány egyedül. Jj el vigasztalásomra. ha nem lesz is kett. S tündöklik omolt haja. i Vigan hadd rohanjak sirom felé. mint az arany. hugám. A Majd ha feljön esthajnalra. Szeretket összehozó. ó lovag el ne rohanj. Szíve szívem nyugodalma. oly könny mint a gyors madár. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. rózsám. Oly szép. semmi bú szivén. „Oly könnyden." Fel a porból. ne alugyál szép hajnali csillagnál. Gyönyörség minden gondom. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag. . nem aluszom. Szeretket elválasztó.A SZERETÖK Álmodom én.

mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír. o had fia. „Oly félre. panaszatlan a néma halál. s látni fél könyét. Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. Hogy úton ülni látja kedvesét. Lód lába eltt Ül hü szeretd. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. Retteg jajától. Még a haláltól sem félek. még se rohanj. vigan élek. És félre száguld. Mely az áldott mezben jár. o had fia.." A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. „Oly vigan. Másnak magadnak gyötrelem. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. Vica lelkem tudod-e már. S mellére lecsügg feje bánatosan. Vigan lakom. . hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve. drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta. félre elrobog." Döbbenve féket ránt a gyors lovag.

. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt. szép rózsa. Neked szedtem a hajnalon. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre. gyere hozzám. Nem rég hordom kalapomon. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa. szép rózsa.. vedd el azt is. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled. Ketten a keserjére. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Kis rózsa. Ha megtetszik. Tövistelen az én rózsám. Hej galambom.

Csakhogy a szem hamis követ. Csal mikor sír. milyen ravasz. mint madár és csapodár. Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív. milyen igaz. csal ha nevet. Akkor végre kimutatnád. Vajha orcád tükör volna. Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. A Repked . mint Veszedelmes mély a hínár. míg százszor ver. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. mely kopogat. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél. fölött jár? HSÉG leányka. Vagy oly nem szép.

majd elborul. Meg ne sértsd a gyenge ágot. A Hajlik leányka lenge nád. kéj csalfa lánga. tled és hozzád. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. A hold. Majd keletre. majd nyugotra. Szell hajtja jobbra balra. A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont. E legdrágább kincsedet. De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. s telik.. Zálogul add szívedet. Vedd s köszöntsd el poharát. Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. bár szelíd világa. A leányka gyenge ág. S mely gyönyört az óra ád. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. . Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát.

ha te csalsz. úgy Veszteséged bármi nagy. Könybe gyöngyözött Játszi És haj. Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik. . s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. mint a hó.és szívfogó. Megbvöltek. Jó tanácsot elfeledve. Fennakadnál. most rajtad a sor. Azt gondold. Váll. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent. Vélt erény és ártatlanság. vagy is csalatva. s lányi jóság. mint az éj.Vagy megvetve. Mint megannyi Ész. vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. A csalásban meg nem halsz. így is. holtodiglan. azért a gyors idvel." Térj eszedre! féld a szégyent. megromolva. kéj. Megcsaltak már érte százszor. mívelt. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. Könny. És ha mégis tévelyedve. kar. barna szem.

már is újra Kezdem a panaszt. A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek. Akkor jaj szegény leánynak. Nem tudom. csak tndöm. férfiszív. akarja bár szivében. Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. halva hív. Csak sovárgok.Mert. El sem végzem. Éjjel gond viraszt. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. Élve. . Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen. Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Nappal álom forr fejemben.

mig fürteid Jelentik gyászomat. gyász. Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. aki érez Szavakkal mondhatót. hogy szeretlek. Nem mint szeretlek. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. Mégis. Nem mondom. . Vagy. Hol lelnék arra szót? érez. Nem mondom. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad. remény. hozd fel csillagod kék szemben. Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék.

Mely mint hajad lengése. És semmivé lesz mint az esküszó. S e szemben ah! rangyalom mulat. De átok és bün többre pazaroltan. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. Felrémülék irígylett nyughelyembl. Mely osztozatlan s egynek adva jó.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. aggodalmam. Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak. változó. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam. Miért oly ggösen. S együgy kebeled Fehér hullámait? . aki vagy. Hogy kárhozattál ostorozzanak. a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid. PIPISKE Pipiske.

Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. A szépség Igaz. Hol. . gyöngyöm. De lelked hía nagy. Ha jól kikérdezed. . Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. Nincs benned fürgeség. Egy tyúknak több lehet. Mi haszna vagy fehér. . te papja szól! rút nem vagy De. Mit használ szép szemed. én csupán Javára dolgozom. Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. nincs eszed. mint rebesgetik.S min badar beszéd Arcod rózsáiról. Tetemben nem csekély. . Megfogni szárazon Nem birnád a halat. Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. Nincs egy jó gondolat.

ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. léha nt Mivé faragtam t. Túl vágyimon. Az szi szép napot. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt. Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott." KÉS VÁGY Túl ifjúságomon. Kívántam újólag . Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. köszönöm! De nem fogadhatom. Túl a reményeken.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz. ha elvenném „Szép ifjú. Szép napvilágomat. Pipiskeségemet Tovább is folytatom. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall. De hogy megláttalak.

Hiába.Már eltnt koromat. Mely annyiszor gyötört. piros. Piroslik a bor is S illatja mennyei. . hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj. Kívántam mind. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti. s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. kéjt adott. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot. Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos.

miért vívok. Érzettem lángodat. Rózsát s ki mit szeret. Királyi bíborom. Szamócát. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng. Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat. Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom. de szólj nem hiszek. . Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Minden szavadban egy tört eskü zeng. hozzám! Ámítsz. drágakt. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Mikor jön a nap el Betölt reményivel. Te vagy. Van bársony is veres.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz.

Több mint halál. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm.Felejteném Hogy egykor hm valál. ha rád nem gondolok. ha még bízol. Menjünk tova. Felejts. S egyiknek. De élni még. Emlékezet Világát égetem Képed felett. És rajta függ szemem. Ezeknek romja hségért nekem. Fényes és hideg. szerelem. Mit esdekelsz? ha megcsalál. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Szivünk ketté szakadt. S ha majd világ s szemem lehunytának. Ha sejteném Hogy az lesz a halál. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó. Képed s ez élet sírba szállanak. te csillag. bármint bánkodol. 4* . — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok. érdekelsz. több mint a kínpadok. S búd nem vigasztal. kéj.

Míg fölötte arcod Istensége leng. Egyszer lángodat! . El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer. Nem súgott ajak. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. Szép sugaraidtól El nem alhatom. S mint inkább leendek Bútól fekete. Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. A föld gyermekének Édes titkait. Mit nem esküdött szó. Amit bánat és éj Gondolhattanak. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. Fel kívánom vinni Amit rejt a hit.Általad homályom Fájva összereng.

de És szomjamat vízzel olthatom. Lelkem száll az illat özönében. kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében. kis szép arany pillangó. Szállj le. csapongó! A meznek én vagyok virága. Szállj le. szép arany pillangó. szállj le. Szemfedd lesz hervadó virágod. Éljük át e kort egy pillanatban. szállj le. Vagy szunyadj el illat mámorában. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. boríts el fényes szárnyaiddal. Jer. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. Kebelemre szállj le. Kikeletnek zsenge ifjú ága. És ha édes életed kifárad. Kebelemre szállj le. kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. . Mely szivembl könnyet és fohászt csal. Elmúlik. És fohászom illat a szelekben. Gyenge harmat a könyü szememben. Kebelemre szállj le.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. a Balaton. Jer fürödjél e köny-ég árjában. nem nem bort szomjazom. míg örömet cseréltünk. szállj le. szép arany pillangó. S égek érted els fájdalommal.

tüzet.Én lángot szomjazom. Szemed tüzében játszó lelkedet. Jj. Rád nézek. Rád nézek. mert gylölsz. És szomjúzom kebled hullámait. Hibád-. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár. És a mosolynak mézét ajkidon.s minden titkaidra. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. lesz Rád nézek. lángot. Szomjas vagyok. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. Mit kebled titkos szenvedélye hajt. . Szivednek minden dobbanásait. bájaidra. mert öröm Meghalnom általad. Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. LAURÁHOZ Rád nézek. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. mert talán még. mert szeretlek. Egy kisded percre bár. erényed. Rád nézek. leánykám. Szomjúzom édes és forró sóhajt.

S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény. S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet.A mostohán viszonzott. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. én nem tudom. Haragszom rád szilárd erényidér'. Karcsú testét átkarolnom. Haragszom rád. hogy többé visszatér. Ölelését elfogadnom. SOKBAJ lelt engem. mert fürtöd fekete. Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . A gylölt szerelem. Mely rám oly bvös láncokat vete. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. Haragszom rád csalárd kék szemedért. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. mert nyugtom elveszett. Tle csókoltatni számat.

vagy tán rült vagyok? Tudná az ég.e le. csak bvös képedet. hogy mulandó. a nap rajzolt. Hozzád vagyon láncolva szellemem. . Hamis szemed és kedves arcodat. kis leányi Nem látok. nem szabadulhatok. Van-e ily baj a világon. Elégeté szenvedélyem azt. mint holló hajadat. Mint az asszony változandó. Hajh az nekem már rég lenyugodott. hiány. Szeretlek-e. Mint üldöz mindenhol rajtam üt. Mint az én nagy boldogságom? Félek.. félek. h láthatok sem földet sem eget. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt. És kérdezem. Csak tégedet. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág. Letörve már. Nem látok mást. és még sem holt virág. ez kísér mindenütt. És ha egyszer elenyészett.

Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném. Eltépném lelkemet Szerelmedért. Dicsbb erénnyel ékesítném. ha leszakadt? Sorsom te vagy. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját. S meghalnék minden év telén Szerelmedért. egy szód.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. Szerelmedért Fa lennék bérc fején. S képzelmim édes tartományát. És némán szenved. amint te végezed. S élek halok. lehelleted. Ott égnék földalatti lánggal. Felölteném zöld lombozatját. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . EUürném villám s vész haragját. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. Kihalhatatlan fájdalommal. Szerelmedért.

. Kinek virág kell. S köztük valódi boldog oly kevés. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. s ködvárak lebegnek. festett egekbe néz. Ki életszomját el nem égeté. S nem fogja tudni. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön. A látni vágyó napba nem tekint.A Hová merült Mi az. ki kínt. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. Kéjt veszt. Mely. kancsalúl. Amennyit a szív felfoghat magába. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. nem hord rózsaberket. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán. Ne nézz. Ábrándozás az élet megrontója. gg. mohó vágy s fény el nem varázsolt. A telhetetlen elmerülhet benne. lélekben nemes volt. Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója. Mi az. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. Földön hónát csak ollyan lelheté. MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. hogy van szívöröm.

Úgy térjen az meg mint elszállt madár. Ó Ó kéj. Ne adj helyette bánatot. Már búvik a fü. mely felett Rakandom kisded fészkemet. Ha van mihez bizhatnod a jelenben. enyhe. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. könyüt. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel. ó hozd vissza szép szemed világát. A birhatót ne add el álompénzen. öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. Ha van mit erezz. Hozd. föld. S tán szebb.Zajától felrémül a szívmagány. . szép delét ne vedd el.s nyomornak vége már. zöld. S mely ifjan oly szép. Egész erd viránya csalja bár. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél. de csalfább távolt ne keress. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. gondolj és szeress. nyílt a határ. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát. Derült az ég. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. Maradj az élvvel kínáló közelben. ó szép kikelet! A tél. Terített asztal lesz a föld.

S amerre csak tavasz van. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem. Csak sok legyen. Mit lophatok. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. s vigadnak A nyár utoljáig. S a cifra tengelic.Jön a veréb a nagy faló. tüstént elég. Paraszt betyár vagyok. Mégis kitelelek. sem vetek. mint hulladék. . Csip. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. mez. berek. Mint senkié. Sem szántok. meg nem veszem. Röptében ígyen szólaló: Csip. a fmüvészn. Erd. Mint bármi méh. búzaszem. csép! Nem kell egyéb. Csak egy. Fáradjon más. cinke és rigófaj. csép! Csip. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. csép! Csip. Mind boldogok. én majd eszem. Éhségim oly nagyok. s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik.

Nekem magamnak egy hang sem felel. mint hangzó fájdalom! . de én Csak sírhatok. S a nap tüzéhez adva lángomat. Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel. Fenn szárnyalok. Ki hallja meg. De én.: . Felgyújtom e hitetlen lombokat. Ha sas vagyok S vad keblem ég. A cserje vad bogán. Hogy szenvedek. Ó én szegény! S meghalhatok. Fenn mint az ég. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain.

míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj.így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve. a kis csalogány. S ki szólna. .

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken. Örömtl idegen. Mi sorsnak üldöz fegyvere. Ki vagy te bánat embere. mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok. S keblet viharra. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít. Zajosb a vész." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány.A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz. vészre társz. Kietlen itt e puszta szív. És elhagy tanak? k ." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó.

De azt hazámért szenvedem. Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának. boldogtalan. S ez rajtam drága folt. Egy nép halálát hordozom. ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi. A A nemzet él s derül. Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. melyhez tartozám." Kihaltak ök?tán gyermeked. Keblemben ostorul." tehát. Szép hölgyed. bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy." Te trsz. minden örömed. nemzet. De a szív mély s nagy menedék. Elnyögte a halált.„Pártos barátság." . S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem.

Megfogyva bár. Ez. Oly sok viszály után. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . S népek hazája. ó magyar. Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. mellyen annyiszor Apáid vére folyt. halnod kell. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. hs Árpádnak hadai. de törve nem. És annyi balszerencse közt. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Ez a föld.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. is. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai. Él nemzet e hazán. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.

ó magyar: Ez éltetd. Az nem lehet. Légy híve rendületlenül Hazádnak. Vagy jni fog. Még jni kell. A nagyszer halál. fölött áll. hol nemzet sülyed el. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. még jni fog Egy jobb kor. er. Hantjával ez takar. Népek veszik köri. hogy ész. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. S az ember millióinak Szemében gyászköny l. ha jni kell. hogy annyi szív Hiában onta vért." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet. S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt. s ha elbukál. .

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

. Midn a ház bedl. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás. * * * E bús anya képe te képed. S omlott házak felett. Ah! lányai égnek az idegenért. remeg élteikért. ! Sors zi fiait. hozz segélyt!" . Csak szívdobogása jelenti hogy él. o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. S minden dobogással egy élet alél. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. „Ki ment meg engemet Kórt. Ó ember. Láthatni kövülve az anyai kínt. AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. A köny kiapadva szelíd szemibül. S ott ül örömtelen és egyedül. S mint lelke-törötten az égre tekint.

. És több hajó kereng Az De ingó fal körül. aki rajta ül. Ez pénzét. Mert egy batkát nem ér Mind. S szívtelenl az agg N mellett elsuhan. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. . A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. Mint vészben a harang. S im sajka j s rohan Az áradat taván. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. De Embertelen zsivány. ami rajta van. az magát Jövének menteni. a szegény anya Ott áll menthetlenül. S bajhirdetn visít.

S mindig dühösb az ár. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel. „Itt jó E kisded adomány. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. n Még j s megyén hajó. sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg. anyám. várj Többet ég után. * ér. De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált. neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. áll. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. még jókor érkezik. Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. Pénz s egy falat kenyér. .

Barát és szeret. Szépsége bájoló Leírhatatlanul. kit hozott. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott. segélyt. ami kéj. Barátságnál hivebb. Látása kedvesebb. Minket emberajk. „Ha minden elhagyand. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. S az elbámult hajós Hall édes hangokat. Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h ." menne a hajós. így szól az égi n: Az ember és világ.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. Szebb mint a szerelem. a hölgy. Sem zenem nem ad. Mindennél.

Az ember. . sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik." Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál. Nem orvosolja hit. Sorvasztók napjai. Öt minden elhagyá. De az nem tartja öt. S a földön ellene Nincs menedék.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. S még soknak élete Menik meg csolnakán. a világ. S szz arca bájain Fájdalma megtörik. Csaknem maga maradt. Mint téli fán az ág. Megy a szép vágy után. Nevem Jótétemény. S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el.

És érezzük minden érverését. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. Van-e hangod. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. Jobb korunk jött. mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. Boldog. Szent nevére feldobog szivünk. szív háborgatója. Újra készek adni életet s vért. És óhajtjuk nagynak trónusában. És szenvedjük minden szenvedését. kínja közt a gyógyulásnak. Szégyenétl lángra gerjedünk. Bárhová juss. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Újra visszaszállnak. És ha néha felforrt vérapálya.és ersnek kunyhajában. Melynek elzsibbasztó súlya nyom. ver. Nagy tanítvány a vészek hónából. . Láz betegnek volt hiú csatája.

És ha zengesz a múlt napiról. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. hangok nagy tanárja. Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. a méla bú. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. Zengj nekünk dalt. Légyen hangod a vész zongorája. Mely keserg az szi lombokon.. Melyben a harc menydörgése szól. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. Hozva áldást a magyar hazára. . Lengjen fátyol a vont húrokon. És ha meglep bús idk homálya. Legyen hangod szellk fuvolája. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom. Szégyent. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. hogy mély sírjaikban megmozduljanak. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. átkot áruló fiára.

S míg könyekbe vész a szem sugara. És ha honszerelmet költenél fel. még a Szent örömtl rengedezzen át. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. Enyh jön a szív kés bánatára. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. És a hullám. Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. Melly ölelve tartja a jelent. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt. Hogy szivekbe menjen átal a dal. Áthevülve járja a Dunát. is. Lelkesedve feldobogjon e föld. . mintha csontunk volna. Újra dúl a honfiháború. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. mint egy férfi. S k És ha hallod. mintha vérünk folyna. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon.

bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg. de fáj minden tagom. A vég csatában elhullottakét.. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. örök jogért. Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. És látom gyermekimnek árnyait. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. nem sírhatok. S rút hitszegés. Tompán sajognak dermedt izmaim. S bérért ölök éjszak csordáiból. Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. mely áldozatra kész. Eremben a vér forró kínja dúl. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait. zaját. kiér a zord világ elé. mely nyomban követi: A . És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. kemény jéggyöngyökké mered.

gyalázat alkonyán. ínség. Magas dicsség a harc reggelén. Dermedten állnak lép lábaim. Gyúlt ház az. halál. A szenved Nem márvány szólhatok. . Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. S nagy kínjaimtól el nem futhatok. A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. Oldódjatok. S holott örökké él a fájdalom. ti megkövült tagok. Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. nyögésem néma jaj. fül Törj át a fásult nemzedék szivén. Mely népem érte annyi vér után. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész. Bútól haragtól terhes és szilaj. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. hagyd el börtönöd. Kit nem ragad ki szomszédok keze. Szakadj fel dúlt keblembl. S te elnyomott szó. melly ön gazdájára ég. Szó és fohász kihalnak ajkimon.! S a balszerencse minden ostora.

hogy nincs szived. st hitvány ölebet. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . természet. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell. Hol annyi és annyi kéj. égben irgalom. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. Szép és dics. de nagy. világ. mint a csillagtüz. mit ajkad ád? nem mondhatod. s lélekben oly setét. Szemekkel. mit szólni akarok: „Ember. Szeretsz pompát. Milyen derült arcodnak hajnala. Imádva férfiaknak általa. nemzetek! Ha van jog földön. hizelg csapodárt.: Kevés. Hintót lovat. Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét.

S midn panaszban bánatod felelet. Megemlékezz. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. nem ismered. Legyen kacaj reá a De nem. Nincs nemzeted. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. ki hséget hazud! És mégis. ha megtagadnák fajokat. ggös Goneril. te nem vagy bnös. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted. hogy vannak istenek. meg legjobban szeretsz. És ami van. . S még van kezökben bnt torolni nyíl. és hívságos semmiség. Angol talán? vagy német. mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud." kitör. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt.: Mind állat. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. Hízelgd is. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. S megvette a szellemtél hidege. francia? Igen.

És mindent. Kezedben a gyermeknek álmai. csodálunk. Költt. hol annak lenni árulás. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. Buzognod e hon. A férfi boldogsága. mvészt. semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd. Asszony vagy. nemedtl várjuk. ég Tled. ég. miként De még eltted Akard. Szivetlen. Mert ami f. mint az üstököst. S csak egy enyhít szót nem monda szád.Erényeidnek senki sem hiszen. Félünk. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. ami szép jó. a leggyarlóbb. szent. Miért esdünk: részvéted kegyei. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. Tündérvilága lelkes ifjúnak.és e nemzetért. ahol égned kellene. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. tiszta. . hogy megadd. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért. nincs meg sugári közt. hst és nagy férfiat. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. s áll egy új világ.

mind ég felé az Ami gyöngy. Az bora. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. Testet éleszt és táplál a Lakoma. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. DAL megy borban a gyöngy. Hol a magyar szó s név imádva lesz. Teremtsd el azon dics idt. kér. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz. és kimondtad sorsodat. Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. mely dics volt És remek? . De ami a lelket adja. azt. Lélek és bor két atyafi Gyermekek.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. Hol van a hal. FÓTI Fölfelé Jól teszi.

Bort igyál. Borban a bú. Mint e szív. Csak Borban a gond megbetegszik. Víg. szke bimbóm. Hejh barátom. Él a kedv. Vagy búcsút. van. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . Érted csillog e pohár bor. tele lánggal. Ha szeretsz. Hejh galambom. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. igyál. Venni tled vagy szerelmet.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. komor. felszökelne Mint a kút. Érted vív. Magyar ember már busúlt sok Századig. Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten. Volna szívem. mint a gyermek Aluszik. vagy csüggeteg vagy. honfi társam. Tele tzzel. Ami benne keser Elnyelem.

igyunk egy Huzamost. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend. bnt Rajta társak hát. . Bú. Jól teszi. már No de Szóval se baj. Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi.. Most kell neki felvirulni Vagy soha. Bort megissza magyar ember. házi gondok Félre most: A legszentebb-. az Isten úgy akarja A Mint magunk. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll. szerelmek.

Ellenség vagy áruló. Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Minden ember legyen ember És magyar. boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. . . Úgy keresse óhajtásunk Az eget. S mint szikrája a szabadba Felsiet. Egymást értve. szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. Meg ne fogyjon élte Mint e bor. éljen Drága hon. ki Hont tipor. Áldott földe szép hazánknak. Akit e föld hord s egével Betakar.Lelje népe boldogságán Örömét.

S vér. Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. Érje áldás és szerencse Mindenütt. tartsa össze Hü egyesség Fiait. Zsámolyán. Hogy mondhassuk csend. Arca. Felderüljön mint a napfény Vész után.s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. Ahol eddig véremészt Seb fekütt. mivel csak Tartozánk. És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt.S férfi keblünk szent imáink Temploma. benn virágzó És szabad. mely az si bútól Halovány." . Áldozatként rakjuk azt le az. veríték vagy halál Mit kivan. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas.

Eloszlik. KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. S marad. mint a buborék. a puszta lég. . S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. mint mint a buborék. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. . Eloszlik.: . tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. S marad. a puszta lég. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon. mint volt. volt. sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. Ha szent gondok között Fáradtál honodért.

a puszta lég. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. mint volt. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. kéj EloszHk.S lesz aljas-. Ha fájó kebleden rág. S az esdett hír. S lassanként földerül Az életpuszta kép. A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. gyáva-. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. S marad. és buták Kezében áldozat. a puszta lég. mint a buborék. mint volt. de nem henyél. De amig áll és amig él Ront vagy javit. Szerencse és világ. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint a buborék. Eloszlik. S marad. .

legyen bár pénz. e ház. talál. dús volt az aratás. Sok gond után kedves vigasztalás. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. nem seim. Fáradt fejem békén pihentetem. hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. E — Akarta Nem hogy most mind enyém.s embernek benne kedve tölt. És áldlak érte kétszer drága hon!.. S mellette fürge gondos feleség E honi föld. Talán nem adtam vért. S ers lesz országunk. S keblébe végre híven befogad. Isten. Majd gyermekimre szállnak javaim. Mely táplál engem s kis szolgáimat. Adónkat. SZABAD FÖLD ház. E föld. S munkám után virító lett a föld. Hol ht. hová most lábamat teszem. Szép a vetés. fagyot gyakorta szenvedek. király. munka. A puszta lélek volt enyém alig. királyt. De fáradoztak híven kezeim. Most bizton állok itt sajátomon. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . Örömmel adjuk biztos napokér'. e kert megérhetem. mit szántok és vetek. Most már enyém e munkán vett örök. ismerém e szót mind e napig: Isten. Rajok maradnak tartozásaim. Hol a konyhán barátságos tüz ég. vér.

Igyuk meg hát ez átkozott italt. Hiszen magyar költk vagyunk. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek. Kivált a költ. Csapláros. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. aki tollat rág. . Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. szomjas a világ. méregkever! Ne pislogj. hová is fejét Csak egy teheti. Cudar de ám igyunk. barátim. H keblemen. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. el. jobb bort adj biz' ez.

zöldet. Kuruc. Megénekeltem harcait. Hiszen magyar költk vagyunk. tatár! csak ilyen kéne még. Ne egrit adj el. . mint drága És hig aranyt. Ki láta bort. Csapláros. borát. de Ne pislogj. de ám igyunk. S mind e napig nem láttam áldomást. halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. Verembe szrik tán? nem ismerem. Csapláros. Hiszen magyar költk vagyunk. méregkever! . ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. Cudar ám igyunk. Hiszen magyar költk vagyunk. méregkever! el. Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. És benne a szív édes lángja ég. mely nyakba önthet? k? Somló. Cudar biz' ez de ám igyunk.Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. méregkever! Ménes borából adj el. Mondják: Egernél hires bor terem. . jobb bort adj biz' ez. Cudar biz' ez. pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. Tokaj.

Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros. Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. Hiszen magyar költk vagyunk. ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . méregkever! ne adj több bort el. méregkever . életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. Cudar biz' ez de ám igyunk. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl.! . Költdnek. . Szemünk borúi és nyelvünk elakad. Legjobb borodból adj el. mint a téli éj. ó hatalmas Hunnia. Nagyon cudar. Pusztulj. bús és pirongó Önnön szégyenétl. „Hogy míg nyomorra . Csapláros. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most. gondold meg. szegény. Kór. Elég! elég! Fejünk majd megszakad.

angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. És itt a törvény — véres lázadók. A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. vég nélkül kerengk. Hség. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön. Vagy egy dühös bujának pongyoláján." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel. . barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! . Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen. Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Ök mind e többi rongykereskedvel. Salakjok annál borzasztóbb legyen.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment. Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma. — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei. Ez únt fejek. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert. Kezdett imádni a gálád világ. Népboldogító eszmék vértanúi. . hogy minél dicsbbek népei. De hát hol a könyv. Hogy Az el tévedt. A Virrasztott a szív ég romja mellett. vigasztalást. S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát.

amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. S meg nem kövülnek él fiai. miért csüggedni nem szabad. mégis fáradozni kell. És kezdjünk újra trni és tanulni. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. számos milliók. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni.kis virányt a puszta homokon. szeretet. Mig oly magas lesz. . mint a csillagok. Én védem ket. hangyaszorgalommal. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. bármit akarsz. Menjünk szét mint a régi nemzetek. sors. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. Ez az. Nem félek tled k megvédnek engem. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. Kihallhatok az angyalok zenéjét. míg a föld ki nem hal. Rakjuk le. Hol legkelendbb név az emberé. Építsük egy újabb kor Bábelét.

S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. Mondhatjuk. férfi munka volt. mint lehet. hogy törnénk fölfelé. Ember vagyunk. S a honra. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. Lelkünk a szárny. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. És tápot adni lelki vágyainknak. mely ég felé viszen S mi ahelyett. . dics napot. Dert. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. a föld s az ég fia. vigaszt és áldást hozzatok. Ez jó mulatság. Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. Elttünk egy nemzetnek sorsa áll.Mi dolgunk a világon? küzdeni. mely soká trt veletek.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

Szép Leila egyedül. és agg anyám. csak ezt nyögi Hajmási láncain. És agg apám. a harc lefolyt. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. köztetek. Nem örvendezhetek. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn. rab. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. Két bajnok úrfiak. . De társa dall. Szilágyi s Hajmás. Szánat sóhajt el ajkain.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. Ma éve honn vigan valék. Szemében szánat ül. Sztambulon Rabságra juttanak. s bút Enyelg húrjain. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. Most rab.

est s az éj j. Szép honban virrad hajnalom. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal. Szép hon felé visz hs karom." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány. Arany nyit zárakat. „Hitedre azt ha mondanád. hogy szeretsz. Haj! ébren álmodik. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között. ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem. s álma nincs. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. Szemérme hü. Sugár leány. Fényl terembl a leány Most abba költözött. . Kit búsan méregetsz. Hs ifjú.És amit lát." Titkon szerzdik a leány. Megoldanám e láncodat.

török vitéz. Sztambul fell bús hír repül. Pogány mez rajtok. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. Ólban három mént váltanak. De küzdve két ifjú halad. Az egri farkasok közé Csatára készülünk." . Zendlnek vámosok. te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. oly néma az út. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám." Harmincadon s vámok között mennek át." Felelnek k. hová. Éjféltájban s éjfél után Oly bús. S te fénysugár. Remeg mint parton nyárlevél. Szerencse jár velünk. „Végy jó reményt. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát. lovászt lesújtanak. S lovat. de Leila fél. „Hová.. Utat nyit kardvasok. ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat.

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

gazdag és hatalmas. S ím egy ország föltünék szemébe. más világ lakója. Búmerengés. semmi gyakran Évig élt a leány szivében. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. Boldog és nagy. mint egy istent.Tarka s tarkább ln tapasztalása. kedv. játszó. Nem talála kedvet mind ezekben. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe. Mint folyamnak tükre volt a másé. Mint ezüst láng. mint egy üstökös fény. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. Mely parancsolt a sebes Dunának. csapongva Lenge jóság. Melly utában majd a törpe bokrot. S álmaiknak minden ezredével. Nem talála tetszhett az égnek. És az angyal. Rózsafelh szállá fel Budából. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. S tengerektl tengerig csatázván. Nagy királyát s a jót. . Majd kevély fa termetét mutatja. Rózsafelh a Sasok hegyéig. És egy nemzet messze napkeletrl.

S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében." Szólt. Hogy nevének emléket hozok föl. Amit angyal hallhat. Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. S esek rám de király leánya. Gábor angyal látva hallva mindent. új reménnyel indult. emberek nem. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig. a morzsát feltolá. S fölkelek. hangya. barna Mint az árnyék. kelj föl s menj fiaddal. S nagy Lajosnak várlakába szállott. Felhatott a termetért köszönni. s tovább ment. S monda. k . Új örömmel." Egy sugár is termetéhez ill. hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. de megfogadtam akkor. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. Hála Isten. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél.Hála Isten. . mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam.

hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. Isten. Elborúla lelke tisztelettel. nagy. vonásin. férjem. : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. mi szentek! Lengyelország hs királya.S rózsafelhk arci. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. S földdel a magas menny összerendül. S jót. hs. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. a várt s rettegett jövend. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva. S én kitárom a csodák világát Ifjú. hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott. Melyre holtak sírból fölriadnak. Majd ha fényben eljövendesz értem. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. S így imáda. Gábor angyal ahogy látta mindezt. Kit szivemben hordok. S Hedvig olvasá a szent igéket. „Hála. . A teremtés titka.

Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki. mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. örökl éveket szakaszthat. Majd hogy el lön a szándok fogadva. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak. S most fejemet vég Ínségnek adtad." . S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. S csattanása. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági. Elhagytam jó férjemet miattad. A leányra áldó csókja szállott. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús. Verjen Ne meg az isten. Engem csaló fekete szemednek. BECSKEREKI „Verjen meg az isten." Gondola és elfogadta szíve. Ne higyenek sugár termetednek. Magam vagyok a vadon erdben. Égi ajka. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni.: Általam most szent igékre hajland. mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt. Soha nem fog az már hív maradni.

S mint a kis lány pince Ül. S szintúgy táncra peng a karikája. Szk nadrága. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében.így busúlt a szép fiatal asszony. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. Hollóhaját szélnek eresztette. Rettenetes. Maga ülvén egy kerekded halmon. S sznik már a szajkó rikkantása. katonának termett. Kényes. S mit kereshet ez a kés vándor? . csínos. de finom legény lehet. Szárnyainak setét vitorlája. rosszak bátorsága. sarkantyús csizmája. Nem hallik a harkály kopogása. A rablók és gyilkosok barátja. Pirosra és haloványra festve. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. A S homályban kezdi országlását. hol a fényt elállja. Csak gili búg magányos fészkében. De a bagoly megereszti szárnyát. Jók félelme. Csalogány zeng bokor ernyejében. Akárki. Bús orcáját kezével fedezte. Karcsú mente szegül csípejébe.

Portékáit És közlök. Kérlelgetni kedves ajándékkal. Hogy az asszonyt látja üldögélni. Kartont. s mintha vásárról jött volna. . Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna." így szól s fához köti sárga lovát. ha nekem engeded. Szanaszét jár mint Noé iiollója.Szeme olyan mint a fekete bor. Gazdájára többé semmi gondja." gyr így szólt. cipt húzott tarsolyából. Meggyógyítom. A szép asszony mellé veti magát. bséggel ontotta. De ijedve föltekint az asszony. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra. a legény olyan szép nem volna. Tarka kendt német szép gyolcsából. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig. Karcsú der'kát tartja megölelve. barna legény csókja. amint egyet rázott. „Kell-e rózsám. Kartonszoknya karcsú derekadra. Abba látszik magát eltemetni. Uralkodom Pesttl Hortobágyig. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. Tarka kend szép fehér nyakadra. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te.

Ami jó van s legel a pusztában. Hajh de kell a barna legény csókja. * S vígan néz a setét éjszakába. fehér nyakamra. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra. Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. mint az asszony senki." S a legény most leveszi kalapját. Azt sem tudta melyikre tekintsen. Be-beülsz a bugaci-csárdába. S ami szép és drága portékában. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig.. Tagjaidon lobog fehér vászon. S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája. Majd öltözöl úrfiak módjára. Fölijedve borúi * el nyakába. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. Hamis huszár vagy . te Becskereki. Elámult a szemfényveszt kincsen. Nagyot iszol világ boszujára. Veled járok Pesttl Hortobágy ig. Omló haja ellepi két vállát. Aranygyr S így s hópénz karikázott.

Nem szereti gazdálkodásodat. Vigyázz. Nein kívánom több kegyelmedet. Földön nyugta. kötél szegi még nyakadat. Ketts oszlop között fennakadnod. Hogy viselném Elfelejts. oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. S ha megcsaltad. A vármegye nyomodat rég lesi. Tört sisakja. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. oda hagyogatod. égre vágyódása. Azokat is rendre csalogatod. földön képedet. mégis meg kell halnod. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. Beteg sem léssz. Isten! aki fölkenettél. Salamonnak nincs hol maradása. Mint kemény kard. ha meg nem védelmeztél. Átok rád. S nem csak marha. Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél. te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. pajzsát elvetette. portéka kell neked.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. S mint az árnyék légyen oly setét. . Majd megvesz a szép asszonyért lelked. És te.

De nagyobb az. Honfivért a kardnak markolatja. Rá borúiván rengeteg homálya. S már folyók és rónaság vidéki. de lelke még dulottabb. Futva fut. hol forrás csörgedez. dúlt. Felzendül az elholt dal koronként jár. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán. völgyek elmaradtanak. Váltja. Tátog a seb véres oldalán. Vért piroslik hsi arculatja. Vele száguld keble óriása. És az évek múltán a vadonban Domb alatt. ott. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. . a szarvas.S kardja csorba csonka vasból áll. Bércek. veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. de bármi gyors futása. És az év sárga koszorúját komor vadon. födetlen. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. ég mosolyg le rája.

Összeroskad. szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés. .. S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat . Egy óhajtást rejt s mond szíve. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. messzetünvén A királynak ggös álmai. Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. Vár felajzott nyilra gyors vadat. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. Mindenik száll lelki béke szála. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz. SZÉP ILONKA 1. és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz. A vadász ül hosszú méla lesben.

" Szól s iramlik.. S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. Ahol a nap nyúgodóba jár. s mint az sz futása. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel. Vagy vezess el. szép arany pillangó! Lepj meg engem. Hasztalan vár. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig. S szép sugár lány. II. Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. lány a pillangóért. Hévvel a lány nyomdokán halad. könny kis pillangó. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász. szállj rám kis madár. merre vagy szállandó. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve. Ö a lányért. A vadász még lesben ül sokáig. Könny s játszi a lány illanása. „Tarka lepke. röpteként csapongó. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad. Versenyeznek tündér kedvtelésért. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? .

A kupák már felvillantanak. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében. „Éljen hát a hs vezér magzatja. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. az nincs cenkekért. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll. Nem gyaláz s ifjú. Talpig ember akit én említek. a kidlt dicsért. attól elpártolni kél." Nyg a népen a rósz . mint hitetlen: s tehetetlen. Lángszemében csábító varázs ég.még. A sugár lány körben és a vendég. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat. És ha ittam. él! Addig éljen. Most könyi. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. Áll a ház S telt S Hunyadiért. Melyben Egy király se inkább. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. tölt pohár kezében.

" Nem Mond szerényen szép Ilonka. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába. rivalva t a kürthang: szóra. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma.S mind zajosban." Szól Inti s búcsúzik a vadász. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. és merre van hazája?" Gondola. n Mert sok újat meglepetve lát. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel. menni kell. állván lépcsején. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment. de nem mondotta szája. III. A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. Jó vadász. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. „Vajh ki . „Téged is. te erdk szép virága. Ösz apáddal a vadász elvár. Útnak indul a hold éjjelén. . Minden lépten az agg csodája. ha meg nem látogatnánk. S csendes a ház.

Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. Szép leánykám. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal.: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. Ösz Peterdi ösmer vendégére. S a király j. majd színében elhal. „Hol van . . S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. S arca majd ég. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll. Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában. „A vadászhoz Mátyás udvarában.

." Szól az sz jól sejt fájdalommal. Eltntének A vérteli A A Fáradtan. Szép Ilonka hervadt sír felé. a gyzödelem. szépen ntt virágot baj miatt: el. A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában.Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. Még lelke búsongni kevély. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét. Társasága lángzó érzemények. és kihalt remények. Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot. de gyötr élet elfolyt. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. Szép Ilonka titkos bú alatt. harcok. A rövid. S bár álmain a komor ész köde van. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. elaggva. ez álmaiban harc s koszorúk fia él. Kínos emlék.

a hadzaj után. helyet. a magány A vad rohanások. a haza képe. A vérbe borult. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. halotti a csend. a ló szabadul. S rémséges. S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. A férfiöl viadalt. A kürt tova zengve rival. Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. alélva vitéz fia hull. Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had.S hosszú nap után borús éjszaka száll. dárda zörömböl. Felhbe húzódik a hold. éjt. A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. S fölzengeni hallja a harc moraját. Érezve veszélyteli kéjt. Vég harcra kimenni nem ója magát. . Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard. Kürt híja ki harcra az sz daliát. Küzdk rohanásit az ércsoron át.

S megérte. Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. Élte hányszor volt veszélyben.. És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember. földi jó. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. örül. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . Amit vár nem Lelke túl jár a világon. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes. És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten. viadalteli napjaira A századok éjjele száll. mert csak egy van.

Vad danája Hangzott messze. Változékony lenge kép. szent bár. bár lelke gazdag. S így is mely dics. Melyben hvös napsugár ég. S mindenik bízván ügyébe. Felvinnék a pert az égbe. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. kegyetlen. Mint makacs két osztozó. lengeteg nyomán . Gondolatban tiszta. az sz. És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny. Lomb közé zárt végtelenség. És imája vad.. S szent imája.

aki már nem véthet. S a szigethon rejtekében. mely kútba lépett. Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. Megszorulva sír mérgében: égre néz. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II. Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének. Ennyi báj közt. a nagy tengert. S hangosabban mint a vész.Halk. Mellyen szárnya tajtékot vert. férfi A szent Harsog hála-kitörése. Bámulattal körbe fogják . Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. Mint a tengerek nyögése. Zsarnok. Mint farkas.

Ember-szózatot hall. mely imát szól. . III. a jámbor püspök. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne. A megjobbított imára Ébred szenvedélye. Isten!" S száraz arcán. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. És az sz. I. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. Csak Ger. hogy embert szemlél. Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. Lassan mint a bszült ember Indulatja. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal.S hallva. napvilága Mellett az örömnek. Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. Nem csalódik benne.

S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra. riz a hit. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. Épen a hajóval szemben. Ahol a part víz felé lejt. Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. Bámulattal a szent férfit Kit. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. Mintha versenyt Futna széllel habbal. Ott szalad nagy sebbel-lobbal. . rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. Ahol a hon Vár fiára.: Sznik a vad tenger Magas áradatja. mint vélték. Futva látják s rémületben. S oly sok élet s kincsszerek Temeti.

A magas Téged menny meg nem indul. A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. Isten szív után itél: Aki hisz. S egy rövidke pillanatban A fedélen. Áll a roppant víz-elem. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó. Csalfa szívre. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat. Isten Jól megértett. Mintha jéggé fagyna nedve. Az jobbjához feljutandó. a hajón van." . Hn esengve Mit kereshet. Ott rebegve. S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. remél.S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya. szeret. cifra szóra. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját.

De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól. félig étel. tele pince S mindig kézben a kilincse. Csak a múlt idk emléke. félig bánat: fárad. bor fecsélni. Gyásza nincsen. kit Isten küldött. szegény és gyámolatlan. Isten látja. Ül magán a csendes lakban. Dolga nincs. S az ebédnél nincs vendége. gyásza rég volt. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. Aki maga néz a tálba. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja.A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. . Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. Mint amennyi jó falatja. hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. k Víz dicsérni. Agg. Nincs a földön egy barátja. A szegény. Ide gyakran beköszöntött. És a gazdát nem kímélni. Még midn jó férje megholt.

Hajh azóta csak bút látott. Könyvét híják Rózsáskertnek. Akkor sem lön üres a ház. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. Most ott ül az asztal mellett. Bár nagy ritkán. S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa.És azon mit innen elvitt. örömet adának. hol bánatban. Hogy a könyeket ne lássa. Hol reményben. s csak megvan. nem jött vendég. Gazdálkodni még most sem tud. Az id jár. S maga gyakran szükséget lát. És ha néha úgy történek. volt az istenáldás: Jobbra. Imakönyvében keresget. Szken teng kis vagyonábúl. És ha néha sorsa fordul. napnyugotnak. hideg arcok. Megfelezni kis kamráját. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt. . Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. Ha neki van. Melyben szent rózsák teremnek. Eleség volt az ajándok.

Régi. de kopott jószág. ." S fele ide. fele oda. Higye meg. ha nem élnek. tartja bennünk. tudom. Könyvét két felé osztotta. felelt az özvegy. S ím kopognak. Majd elvesztem oly nagy a sár. Imádságos könyvet kérnék. Tán jobb volna. Éljen Isten igéjével. az egy. Már ha szken él kenyérrel. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. Ha miatta meg nem szólna. jó. így legalább árva lelkünk Az imádság Itt. És ettl függ boldogsága. csak ez De ha már úgy megkívánta. Én beérem más felével. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon. most oly jól esnék. Egy kéréssel jöttem volna. Oly nehéz most a szegénynek. Vegye egy felét jó névvel." „Jó asszony. Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. Könyvem nincs több. Oly igen meg van viselve. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze. van heverben: Adjon az Isten nevében.

öreg asszony ne mulasszon. Nem imádkoznak hiában. jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel. S ha van Isten mennyországban. . Fél könyvbl. de nem fél szívvel.

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

hogy meglátja. szót utána kiáltja: aki látja. „Hej Laboda. S egy piros lány. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. szívem. csókot ad a borhoz." Széles utcán. amoda. Laboda! ide. ily csodára?"" . És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. Labodát ölébe zárja. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek. LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán.. lány bort hoz. Laboda! Lábod ide. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz.

megcsalt a barna legény. Te hagytad a barna legényt oda. . De „Hej he] nagyon szerettem én. mond Laboda. ne menj tova. Ültél pince derekába. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi. oda.. piros lány. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán." „„Hazudsz leány. amoda. hazudsz. Átkozott légy. egy nagy könyv eltte. „Hej Laboda. Laboda! Ölelj meg. Hej Laboda. a „„Én vagyok a Laboda. Laboda! Lábod ide. A | leányt ellöki félre. Borod méreg."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja. A világért fel sem pillantana. Lemennek az utába."" S kiönti a bort a földre. Ha egy filégy reá nem szállana. Engem hagytál. te hitetlen. te sárkány. .

"" csókot!" „„Nem. jj el pünkösdnapra." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája. hamis Gábor diák! Hagyjon békét. egy nagy könyv eltte . S im meglát egy fürge leánt." ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem. Addig. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. beh halovány vagy. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. nem!"" „Kettt [adj hát." „„Gábor diák. felejtem. Ne egy pár csók! egyik útra való." beh hamis az a maga szája."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. addig menj dolgodra. beh piros az orcád. vigasztaló. átkozom a csókját. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok. De már erre csak felpillant. mert bizony meglátják. S hogy felpillant. „Ej húgom. A leány jön búsan s színtelenül. hogy el ne hervadj.. egy nagy könyv eltte. rózsám. „Ejnye. Másik."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében. — Elhull pártám. ha ugy tetszik. egyszer csak elrémül." „„Gábor diák. húgom.

"" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. Szerelmet mindörökké. ó szerelmet. érdeketlent. Szerencsés. De elébe jön a leány. hs szerelmet. Bolond. Újmódi. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. bolond."" „ Mit csináljunk. soha." ! A világért fel itt nem pillantana. És mindig únodalmast. S nagy szomorún a könyvet becsapja. Szegény. „Soha. szerelmet. bús szerelmet. ízetlent. Laura. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna. . mint az édes atyja. Melli." „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan. szegény fiúk ti." Gábor a leányhoz. Te Lina. Anakreon-szerelmet. Pedig van piros pünkösd napja. Te Phyllis és te Daphne. Pityerg.

szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? . Nyájas. Az istenért. Ha bujdosásra készül. amit érez. Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. leánykák Hagyjátok epedni. mer hazudság. kegyes leánykák. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni.. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Mint aki rossz. Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. Vagy amiként neveznek. Hazudság gondolatja. Amit kimond s ki nem mond. Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. jó. leánykák. Mer. Hazudság. Szép. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót. Az istenért. Ne higyjetek szavoknak.

Válogatni nem tud Tompa ízleted. Régi fejköttl Boglyas a fejed. Kinek esze tálban S szíve a kulacs.AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod. Aki hozzád hajlik. . St hol orrboszantva Porzik a tobák. Lesben a vadásszal Sült galambra vársz. Régi duska társad Minden jó uracs. A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. Azt mind szereted. Kályha termeted. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. S ami ellen annyi Finnyás nké küzd. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy.

S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát.S illatot. Melyre nem csendül Leikökben harang. Karjaidba dlnek és hajadon. 10 . N S akik érdeketlen Nézik a hazát. Kiknek embertársok Jaja puszta hang. Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. Sok munkás henyével írsz te verseket. hiú fényt Rejtnek a szobák. S bvös álomírral Szájt szemet befensz. Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. S aki a dologtól. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden.

íme.: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. egészség Kell hozzá elég. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! . Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat. magyar nép. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. Olvasd el. S hordd el más világra Régi sátrodat. Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe. S tartson meg az ég!" Mert er. szép asszonyság. Szállj.

Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: . a beszéd mind Szó fia. a a róka szomszéd könyve. Biblia?" „Mit nekem könyv. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. A halál. Sarkantyú! . Ha szivemben. mit nekem prém." „Kell-e sarkantyú csizmádra. Iszol-e?" „Dehogy iszom. Mint a raj. Peti fiam. mint Rág a bú!" „Kell-e könyv. ne halj Annyi benned a sóhajtás. édes szép fiacskám. dehogy iszom El vele. Az. tudom. „Kell galuska. hogy innen-onnan Lekaszál. Ki vele.: Azt gondolja. fiacskája Tán beteg." „Kell bor. Eszel-e?" „Dehogy eszem.Hol van hát?" 10" ." „Az egekre! Peti fiam. dehogy eszem. Egy barátom van nekem csak.

Sem a sarkantyú zenéje. Csak Julcsával nyájaskodnék. szép fiam. szomorú bujdosásnak adja." MÁK BANDI Bandi. De. a szomszéd bibliája. Esküszik Mák Hogy fejét . a szomszéd is hallja. vidor. hogy nagyot nj halj. sem mentéje. galuska. tíz év múlva Elvehet'd. sem ihatnék. szivét másnak adta. Földetlen földig megy. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. Sem ehetnék. mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott. hát Ez a baj Gondom lesz rá. De bezzeg kell a Juliska. Nem Sem „Ej Petikém. Bár negédes és hamiska.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. kell neki róka málja. szép és piroska. Nem kell neki bor. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam.

Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. mert nagy bú terheli. Hiába. Van is.Ballag. Mert a fels színben a tehenet feji. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. megjön s a bundát tó szélén leteszi. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Csak sóhajt. nagyot sóhajt. nézeget befelé. ballag Bandi s amint ott elballag. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. csak búsul. Megy. Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. hasztalan. Most már nincsen többé. ez a gondolatja. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. ballag. Nagyon megkívánja. miért haza menjen. egy üres tarisznya. mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. Megáll. Ballag. . Most harag és nagy bú forog elméjében. De Böske még nem jön a kerten kifelé. Megint csak megindul Bandi. Akármint tekinget Mák Bandi befelé. valami tán még van a szegen. Hej nehéz a bunda. már is Játszik tóban a hal. Lassan megy. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. de megy a nem kertek alatt. és csak néz befelé. Cifra bokréta van tkörfia megett. Szája keseredik sokféle adtával. de nem mehet. haza megy érette. de nem egyéb. Gondolja. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. Bandi megindul. fog halat.

hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. elszánással. Háromszor. Nézd. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. tán el is repedne. Lesütött fejétl. Isten tudja hová. Most is harmatozik két szeme pillája. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. „HejhBöske. rossz csupor volna. Szárcsa. Amint megszolgáltad és magad keresed. Lépéseit ide jó isten vezette. Fekete szép haját a nap ragyogtatja. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Szerelem és harag és bú forrnak benne. Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. De már csak megyén. Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. ha akar. lassú járásától. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott. ha még egy kis szived volna. meglátnám az utat. mert sokat otthon felejtettem. Piros mint a pipacs sírástól orcája. A tó fenekére mélyen lemerülne. Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. Azt gondoltam. elbúsultomban lettem bujdosóvá. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. El is megyek én még. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától. dolgodban úgy áldjon istened. velk együtt most madár lehetne.Ideje. Böske csakugyan már megindult kifelé. S mit látnak szemei? Amint néz befelé. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon. . mert nyakán az iga. Szálló sugarait rajta elnyugtatja.

galambom. Kit zivatar kerget a csere szélében. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. tovább viszi. S nagy elbúsulással tovább. Egy forrásból iszik szegény legényekkel." így szól és lemegyen. Párja után nyög gilice bugását. Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. megbotlik a lába. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében." Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. . Bandi sem aluszik. Ne vígy tovább rózsám. vet. Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek.: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. Böskét megöleli." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik. Estében Bandinak borúi a nyakába. világ közepébe. Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek. Zöld erdnek lombja." De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. gazdálkodik szép feleségével. Magas hegyek között és szarvas legel. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. Szánt. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását. mint a sürü zápor úgy könyvezik. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel. látod úgy is megyek.

Mely drága gyjtemény.! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. Egy házat sem rakék. O szép világ. És ez mind nem enyém Ó szép világ. tz. csizmám csupa folt. Pedig látá az ég. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . És zöld borág virít. völgy és a nagy terek. Hol dús kalászok rengenek. vagy nem is Nadrágom. — — l Hol megpihenhetek. S ha féktelen vizár. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. S tüstént kigyógyulok. világ! Gazdag Akárhová megyek. világ! Pompás Jég. Mert pénzem nincs. Roppant világ. vihar pusztítanak. volt.

Világát bámulom. mivé legyek. Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. már ha lefeküdt. . A legdicsbb magyar leszek. Ki szólhat ellenem? Dics világ. Ó jó világ. alispán. potrohos. A sor majd rám kerül. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem. És hány van. S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. Mi baj? van aki jól lakott. Ers világ. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán. A föld még megmarad. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén. Arany világ.Az ég be nem szakad. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. Csak tlem függ.

Ki most itt koplalok? Ó szép világ. Semmi baj sincs? semmi gondrém.: . világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. álmadoznak. Semmi baj sincs? semmi gondrém. cselédem aranyos. de hiába Enni csak kell az embernek. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. S hogy ne kéne. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. Magam. Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb. inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . Majd ha ember kell a gátra. isznak és danolnak. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. . Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. isznak. S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok.

— Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. de már hiába. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak. Majd ha ember kell a gátra. isznak. kar. isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. sántikálnál. És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. S gyakran a szó dolgokat szül. Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. . Kár a szóért. amint mondják. de hiába Szóból ért a magyar ember. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak. Szörnység! No nem kell félni. kár. gondolkoznak. Gondolatnak nincsen gátja. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. koplalásnál. És ha úgy van.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Csak szavakkal kardlapoznak. hadakoznak.

Minden ember amihez tud.És hogy aztán. S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon. És hogy aztán. Majd ha ember kell a gátra. Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. költ had álmadozzék. . fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. Aki hitvány. Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. is beszéltem? vadásznak jó a cserje. Majd ha ember kell a gátra. menjen hátra! . pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron. Majd ha ember kell a gátra. kovács a vasat verje. Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. i És. Félre tlünk.

bg . Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé. Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája. Forgószél-pipaszára Füstölt. Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol. De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. mint a pokol. Beszéde súlytalan.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. mint egy buzogány. Fél vállán ócska mente. Rezes kard oldalán. Az üstök hátra kötve Lóg. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez.

diadalt. Lengyelnek pénzt. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált. Tokajnak Jó bort. Mi kéne még. De a magyar — mit tudna. pedig sokat. Mely kár nélkül lefut. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. Panasszal elsorolni Kezdé. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított. kis reszelt alkotmányt. Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban. És hü jobbágyokat.„Mi baj. mint a permet. földet. hold Tüszkölve felbakált. Hogy egyre-másra nap. mi baja van. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. Egy .

Ráró nem indít. Bár buzgósága nagy. Ásít mint egy repedt ég. Melyet már megnyuza. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh.St híreért kívánta. Sors istenn megunta dolgokat. S hogy vesszen a pityóka. Oly szörny nagyokat. Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. Elejté pipaszárát. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. filkvék. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. S hogy lenne télen. S borzasztó! míglen Ásíta. nem ád. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget. . Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. fútt. nyöge. Juhának gyapja njön. Teremjen csak búza. Pipája kialutt. Hogy tenger is legyen.

Csak hogy hasznát ne vedd. Mibl. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem. amit kértél. Mondják. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott. Tanulni nem volt kedve. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: . És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. egész cseberrel Hordták rá a vizet. Hol kutyabr a kincs.' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg. Megln a hosszú béke.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent.

11 . Hazája ellen párt. Úgy. szíve. A A szomszéd elseperte gabnát. És már tanult. A föld rongyolt sziget. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje. Van csendes háború Saját vérén vitéz. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. nyelve Külföld után delejt. mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. S dágványos út. szüretet.Korccsá lett. S az ország visszafordul. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. mint az öszvér. S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest. kidlt ló. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet.

De a magyar föleszmélt.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot. de ifjan áll." alkuvást akar. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . Haragtól fél pogány. Szégyennel homlokán. Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam. Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl. Lehányja régi brét S pusztán. Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén. Szivében mély keservek.

Magamra vállalom. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett. IV ." E honnak Azóta foly a munka Jól.Mit tenni hátra van még. Mi az. rosszul. szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel. S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait. Kiolvasom szemébl. mit tenni kell.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

AZ EMBEREK I. Bukott a jó. mellyet bánat hajt. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. . S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél. S amint atyáik vétkezének. erény. Hiába minden: szellem. Most a világ beszél. hatalmas Lábok törvény felett. Szél. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. ne szóljon a dal. Nincsen remény! A II. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. Hallgassatok. Könyzápor. És jöttek a dicsk. bn. mellyet emberszív sóhajt.

S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. düh vagy ész.S midn dicsi vesztenek. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted. S állat vagy ördög. Hogy lázítson hadat. Istentelen frigy van közötted. Mert hajh a föld! az nem övé. Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. így kell-e lenni? vagy ha nem. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V. Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. az ember vész: Ez rült sár. Bármellyik gyz. Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. Bújában egymást marta meg. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt.

Nagyobb bnt forral álnokul. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. hogy tanúi. És a nemzet áll fagyottan Tompa.169' VII. Mert fiainak Nem hazája. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. Még Ura szavazni jár dobszóra. vérnek rossz gazdája. pálya. Nincsen egy szó . s A meleg vért általjárja. És ó szégyen! rosszra jóra. Ki magával sincs békében. szolga egy személyben. Az ember Harcs fáj a földnek. Zsarnok. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja. Kincsnek. midn azt hinnk. zsibbadt fájdalomban. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja.

s Földerülne boldog napja. Most midn leszállt a béke. Neve szégyen. .Összehangzó Honfiaknak ajakáról. halj meg más javáért. S a hazának. gyász takarja. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. Most fejét szenny Földön futva. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. Mint anyának. Bujdokolva. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért. S a vérontó harcnak vége. Ami a szív legmélyén van. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. ne tudd mért. Adtak drága bért. Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. Adtak érte vért. A hazának nincsen háza.

hogy rútul hazudott. Mi vagy te jámbor gyom. S hervadna. a hazát! erre intenél. Soha ne felejtsd el. Míg a hség tart egy pillantatig. Mint a korom. Igen! szemed ha volna fekete. Most vagy. Kit annyiszor megemlít szerelem. Szül. Élet.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. sz szülidet. Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt. Ne felejtsd el. két hs érzelem. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. király! Ne felejtsd a hálát. Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. honfi. hervaszt a kebel. Ne felejtsd a munkát és becsletet. És a barátság. ha feljutái. ne hagyd elveszni gyermeked. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel. hogy gyarló lelkeket megejts. szelíd virág. aki bnbe vág. nem te. . mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet. gyermek. nép. hogy írhatnál vele. Akkor volnál valódi nefelejts. Kit birkaképpel néz a kábaság.

tiszta volt az ég. Az tán segíthet ily vert emberen. . és véremen. ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam. a szellem mködött. Lángolt a gondos ész. az már dúlva van. Ily férfitól. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet.EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet.s hitért. sejtelmet. Az emberüdvöt. Szivemben istenkáromlás lakik. nemes hölgy. egy reménysugárt. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. Hogy el nem vész. virított a föld ormain. Setét : Mi a világ nekem. Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig. hogy él még nemzetem. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. mellyért fáradott.

Mélység és magasság Viszhangozák azt. És folyton folyvást ordított a vész. Lélekzetétl meghervadt az élet. félig állatot. mint a boldog ember. A vész kitört. Nem hajszálanként. mint szokott a vész eltt.ünnepre fordult a természet. Öröm. hangján üdvözölje. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. . Hallottuk a szót. Megszülni vágyván a szent szózatot. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját. Mely által a világot mint egy új.s reménytl reszketett a lég. Ki megteremtvén a világot. A félig istent. Emberszivekben dúltak lábai. Mély csend ln. Most tél van és csend és hó és halál. Egyszerre szült az meg mint az Isten. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. Amerre járt. ami Szép és jeles volt benne megjelent. egy Dicsbb teremtés. A föld megszült. embert. A szellemek világa kialudt.

víg. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. megittad az árát. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I . S az agg föld tán vendéghajat vészen. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend. És haloványan a dús. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség. Szív és pohár tele búval borral. bús. Mindig így volt e világi élet. A VÉN CIGÁNY rá cigány. Húzd. a szegény és a koronás Mennek alá. lógasd a lábadat hiába. mogorva [fk [vegyest. másszor lánggal égett.: ! Majd eljön a hajfodrász. Húzd rá cigány. Egyszer fázott. Mit ér a gond kenyéren és vízen. balga. a tavasz. Tölts hozzá bort a rideg kupába. ki tudja meddig húzhatod.

jajgat. Szív és pohár tele búval borral. ki tudja meddig húzhatod. üvölt.! ! forrjon mint az örvény árja. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral. ki tudja meddig húzhatod. tört szív. Húzd rá cigány. ki tudja meddig húzhatod. ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól. Szemed égjen mint az üstökös láng. vadat és embert öl. Rendüljön meg a vel agyadban. Oda lett az emberek vetése Húzd. sír. És keményen mint a jég verése. rült lélek. Mint nyög. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. és bömböl. Húzd rá cigány. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Fákat tép ki és hajókat tördel. ordít. Életet fojt. ne gondolj a gonddal Mi . Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. Ki dörömböl az ég boltozatján. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Húzd rá cigány. Szív és pohár tele búval borral. Húrod zengjen vésznél szilajabban. sír e vad rohanatban. Húzd.

A lázadt ember vad keserveit. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. S az els árvák sírbeszédeit. S a viszály elvérzik a csatákon. Húzd rá cigány. Húzd.! Mintha újra hallanók a pusztán. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. És derijön zordon homlokod. ki tudja meddig húzhatod. A keselynek szárnya csattogását. . Húzd rá cigány. — Akkor vedd fel újra a vonót. Lesz még egyszer ünnep a világon. de még se. Húzd. Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. Melly egy új világot zár magába. Majd ha elfárad a vész haragja. ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak. ne gondolj a gonddal csillag. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája. Szív és pohár tele búval borral. Húzd. ki tudja meddig húzhatod. S annyi bn. Prométheusz halhatatlan kínját. Szüd teljék meg az öröm borával. s ne gondolj a világ gondjával. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. Gyilkos testvér botja zuhanását.

Véred megsürdött. Fogytán van erszényed. Fogytán van a borod. Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. Mire virradsz te még. FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. Agyveld kiapadt. minek? Nincs ahová tennéd. Fogytán van szerencséd. 12 . Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! . Szegény magyar költ.. . Ha volna is.

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó. ill tehát. mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. ér. ódák és balladák stb. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben.) mégis úgy érezzük. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája. újszer fordulatai is igazolják. Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész. hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni. mégpedig sokkal találóbban.

formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják.játszi pajzánságtól szenvedélyig. Az ódák. meghasonlása önmagával és a világrenddel. A költemények utolsó csoportja. mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. st legendáit is. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. a vén cigány. mely a legkomorabb. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják. amely mindennél jobban igazolja. tuk. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. hogy olyan De hogy . azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. mely a legsivárabb reménytelenségig. melyek ezekben a költeményeiben is. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. Az öreg Vörösmarty. utolsó költeményeit. emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. alá foglaltunk. joggal ide sorolhatjuk. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. örök mentsége. Balladáit. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát.

ritmusnak. költészet történetében A Múzsa. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. szeptember havában. kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt. zenének meg benne. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek. züllött köl- tt végs tosította.megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. amire a magyar példa. beteg. 1921. . KIRÁLY GYÖRGY. a szegény.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj.A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 . száj.

.. 53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 ....Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) ..

157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 .BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 ...

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA . KLASSZIKUSOK VI. MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN. KÖTETE.^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER.

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->