Digitized by the Internet Archive
in

2010 with funding from
University of Toronto

http://www.archive.org/details/merenghzOOvr

.

.

A MERENGHÖZ ANTHOLOGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL nyomtattatott M Á N G Y Kner Izidor betivel 1 9 2 L .

614733 .

ÁLOMÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN .

.

képét Álmos fejedelmi fiának. S abús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. Bátor örömriadásközepettpajzsokra emelték. lánglett egyszerreszemébl. Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas Úgy kelé afejedelmifiúországoserben. Öt magas Ungmezejénvérontóférfiakésbölcs Hadvezetk szabadon választván harcos [urokká. aföldet vizsgálja hiába: [nek. Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogS amint lelkében végig pillán ta temérdek [ván. elszakadott testvértelen ága neméAkönyörü eget. Hunniatérségén. . mint érzé.: ÁRPÁD EMELTETÉSE Nézz Árpádra. És rettentbbenrezegettbuzogánya kezében. magyar! Nézd. Tisza boldog partjait és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink. zrínyi Néz nyugatra. s tiszteld ki hazát állíta nemedín ek. Úgy ln. borús szemmel néz vissza ke[letre Amagyar.

az örökké drága ma[gyarnak: Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz.Nem leli meg nagyait. Dete. kö[rödben. a már Század eltt küzdött viadalmak hangja. Mely bal sorsa diadalmasan álla. midn egyedül váradközepébe vonúlál. ha ez a lélek nem volna le- [törve. és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad. messzeható [kéz. S a hadat. valamint a távol tengeri zúgás. Úgy zendüle föl . dicsségünk. És ha kedünk. Mert a szent haza volt. végs daliájanevünknek. s harci vidéken. kürtszó nem ijeszt fel ölébl! Völgy és hegy. Fegyverid. s va[donná Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánfölött [kat. a leghbb társak. S mély vala. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utó[hang. villogva le hoz[zád. Minket béke ölel. nem téged. És mikoron. S verhetné az eget tíz ország szerte magyar [dal. s a frigyes egek gyönyörinkre [mosolygók. a megharcolt ütközet. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. S kedvesek a ligeten folyamok menetében az Zrínyi! [árnyak. S istened szemmel daliákat. s szent a gondolatok forrásaszi[vedben.

Akkor s borúit. sfutellehadastúl. És dörög. [hám. az angyali [hség Szárnyain. Ókét jó Karabúi. S a roppant tábor derekát fölijeszti futással. Vagy pedig intézed. ésvédt mintlel viadalmas urában. Akkor az ifjú tatár. Deli Vid!" törököt rettentve [kiáltja. Hogy viszi rajta üt törökök boszujára Szi[getbe: Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon. [látád. körülötted [az éjfél: sincs biztos nyugodalmad az ri falak [közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra. Sok had tengere közt Szigetet. mint sólyomszárnyu sebes [szél. amint Ontja dalait. - Mindezeken mikor andalgasz s a szörny csa- [ták közt Rózsavilágában. azon[ban. mint tündér hajnali álmot. ésreng a kapu sok szakadatlan ütés[töl. S södet. Durva török pedigelrémül.. mint áll vala. Felhozod a gyönyör. mint a mély sír. lobogva . deli Vid szép hölgye [miként jár Férje után Szolimán seregében. Néma. az örök hévvel lobogókat. s az erben durva DemirDéli ölszélkéntfölkelnekvíniSzigetre. elmaradó Vidot amintkémli vasával És „Deli Vid. a gyönge Kumilla sze[relmét.

Akkor az égi lakók lelkedbl összezavartan A fölvert álmok halovány seregeihez együl[nek. így te. királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek. Mint viharok közepett magasulva fogantatik [a sas. s rettent szikralökéssel. dics. És az er. Mégis ert veszesz a bal idn: daliái Sziget- inek Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. kétszer fizeted le hazádnak adóidat: Vassal is. tusakodva meg[állván S rajtad törökök már félnek lenni eltted. És egyszerre lakod mind a négy sarka meg[indúl. rend-bomlottan váraikba oson[nak. És közel a villám honjához kél ki rideg kn: Úgy amit magas elmédben hadakozva fo[gadtál Harc villámi között keleted Véresen és ki világra : azért [forr szilajon dalaidban az emberöl [harc. a férfi kebel diadalma. ami csatát zengél.Völgyi lidércként átröpül az. Rengenek a megütött falak. S képöket oly tisztán többé nem látja meg [elméd. Sztelenül. árkod gödrei inek tel- S dárdavetö hajdúk riogatnak benne falaidra. üt . fölijeszti magá- [nyos Éjedet álfénnyel.

[tyánt. Megtért térít állok az Isten eltt.Reszketvén ott is hadat üz Zrínyi nevétl. S nagy példákra magyar már naggyá lenni [ne tudjon? PÁZMÁN Pázmán. Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e ha: [sonlót fénye sze[münknek! Vagy kárhozva levénk. S mellyet nem sejték. tiszta valóságnak hallója egekben. haj te korán ! elirígylett [sohajtsunk. . s mond örömében sírva fiának. e rózsa megett. De ölelahaza. ó halld." MEH Hulló harmatnak szeretje s Mézajakú kis raj nyugszom a harmatos ágé. S hirdetek új tudományt. s vedd [szívre magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség. a tövis éle megölt. Mi pedig áldva füzünk szent emlékedre borosÉs az id röptét terhes bánattal elállván. Engem az illatnak szédíte meg árja. hogy örökké vissza- Hozzád. csapongót.

vagy csábúltszemeim játékaimekéz. hogy ezen kis sírba [leszálltam: Játszani szállottam kedves öcsémhez alá. láng-e ez angyali [szem? Ügyvan!egésztündérországbübájakörülfont. Izmén nyugszik e hantok alatt. Séngyönyörérzékbl istenek álma vagyok. A gyönyör . SZIGET Honfi! ha fellépendsz düledék várára Sziget- Sírva ne említs szót sajnos eleste fell [nek. élt. Illat-eez. ABOLDOG Birlak-e. IZMÉN SÍRJÁRA Sok szívnek gyötrelme míg gyötrelme [hogy elhalt. alél- S melynél olvadozok.KÉT GYERMEK SÍRJA Ó anya! meg ne sirass. mellyet És e hókebel és e picin édes ajak? beszívok szomjamban [tan. Ott Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmai: hs [kat.

vissza! bemenni tilos. boldog szerelem megriad. egyaránt s tél és nyár sírva [találta. keblire fényleni tüz. Ót tavasz. Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz. A S írd rá: búk. Mint bujdoklórém járvala lombjai közt.. te szelíd vendég. elkeserült ifjúnak szíve. szép. Öt. örömek. Jaj SZÍV Szív vagyok. BUSKERT E helyet elbódult szeret keresé ki magának. sz. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna. hogy hervadj. És szomorú fákkal rakta meg a szomorú. és tova kél. Amália. jer s zárd el az [ajtót. . nem csalogatja hivét. Néma halál. az ifjú szivében fogja viselni Téged. de ha szép a bájos [Eliza. : SZÉP ÉS Hü Szép vagy. mint kincset. üres ház. kéj és gyönyör [elhal. neked! Ö hbb is. ki[vánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az.

az ersnek jel: itt. patak. [örök Népvezet Árpád hamvai nyugszanak MAGYARORSZÁG CÍMERE Szép vagy o hon. és kit partod bokra [lehullat. Naggyá csak A PATAKHOZ Folyj el. mint a rózsalevelke. bérc. Vidd a rózsalevélt gyors vizeidben alá Ah így folytának el jobb napjai életidmnek. folyam! mely gyakran vitted [emelve A gyz seregét. Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék fiaid szent akaratja tehet. te légy. s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva. völgy változnak gaz[dag öledben. S a szerelem. .: . zengj hadat álmaihoz. letnt. o folyj.: A PUSZTA A Duna habjainál SÍR ki van itt a kisded üregben Pusztán. ország! S mellyet szerze.

égete. ETELE Nagy haragú Etelét. dúlóját annyi rejti hadaknak. eljött büntetni világot Mint rohanó villám. fürtöt. tnt. S trni hasonlót nem bírtak az istenek is. .. A HALDOKLÓ Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni jö- [vendesz. nem fogsz sajnálni: mig [éltem. hív sze: [retd én. rombola. Meg ne ijedj mi vagyunk: a hív éj. NAPÓLEON Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kelÉg és föld egyaránt törtek elejteni t [lett. S aki vezérem volt s röm is. : . Trni nagyobbat irigy ln a sáralkatu ember. Százhalom aljában Istenek ostora az érdi határ. Szke Hü Egy kisded hajadból egy fürt legyen áldozatod. a szerelem. A LÁTOGATÓK Lányka ha lassú dobajt ! hallasz s ajtódon az [álmák Tünedezése között szellemi hármas ütést. szived és ajakid csókjai voltak enyéim.

És gggel ti ne nézzetek a rózsára. ifjú. keseren mondod az édest: Ó keser-édes lány! gyötrelem a te neved. Majd ha nagy álmomnakvégtelen éje közéig. El ne rabold durván. hajolj meg VIRÁG ÉS SZERELEM Szélvész! el ne ragadd a szelid fa virágait: [önként Hullnak azok lassú hervadozással alá. karjaid engem. leánykák: Testvértek: gyönyör mint ti. de hervatag is.lánykám. érted gerjedez. h . . a lányka szerelmét: Önként adja meg az szép szavaidra magát. A SZERET ÓHAJTÁSA Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Ugyan fogjanakát.A RÓZSA a lányok eltt: szerelem[mel az ifjú Téged imád. Rózsa. arcaikon. A CSALFA LÁNY Édesen a kesert.

:

ÁLOM

ÉS

VALÓSÁG
homlokod
[élén.

Láttalak álmomban, harag ült szép

S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétül sz Ó mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt!

CSALOGÁNY
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely vissza[idézze

Leng

bokrait és mennyei hangú dalát ?

A tavasz elj még; erd, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?

A GUTTENBERG- ALBUMBA
Majd ha kifárad az
éj s

hazug álmok papjai

[sznnek
S a kitör napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erszak durva kezé-

[bl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok: Majd ha baromból s ördögbl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
Majd ha tanácsot
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált,

;

S a zajból egy szó válik ki dörögve; „igazság!" S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emiékjeit akkoron ád a világ.

VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet: hármasán rzi a hont. Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kéziben:

Csak használni tud a pór eke,

ártani

nem.

VILÁGZAJ
Dec. 1841.

(Abból az alkalomból, hogy Napóleon porait Szent Ilona szigetérl
Parisba szállították.)
sír, s vele mozgani kezde a Óskoronáivalaföldtekeingadozott;[tenger, S újra düh, harc s mind ami viszály rettent vala [egykor, Szaggatták a kór emberiség kebelét; Újra feliált a nép osztozni világokon és a Béke derült arcán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész ? A harcok uráHolttestétvitték által a tengereken, [nak

Megmozdult egy

SÖK
Minthanem stl származnál, légy tetteid Öse családodnak s a haza áldani fog.
által

LAURÁNAK
Nem fáradsz-e reám mosolyogni,
Nagy feladás vár rád
ha csügge[dek és ha

Megszédít a gond, trni szeszélyeimet? fiatal szívednek erényét Tenni napulmegtört életem árnyafölé.
:

2*

A MERENGHÖZ KÖLTEMÉNYEK MODERN FORMÁBAN .

.

Kimondja megneked. földhöz minket baj s öröm kötöz. . mint Az égbe visszareppen sugáré. meg nem hallod t: s nem lesznek álmaid. A Ó majd ha csendes tiszta éjeken Föltnnek a dics csillagzatok. Óhajtjuk és rettegjük a halált: Te túl vagy már. s nem lesz több reggeled. Alunni fogsz. Nemcsak magad menél.KIS GYERMEK HALÁLÁRA már kis játékidat hamar játszottad el. Kelj föl szerelmem. te De fájdalom ne bántsa hamvadat. szép kis gyermekem!" Mind hasztalan. hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni? [Ah Sirat szüld és mondja: „Kelj fiam. Múlásod könny volt és tiszta. Végst mosolyga orcád s a halál Eljátszottad fiú Kedves Leszedte róla szép rózsáidat. nincs kétség útadón. elvitted a Szülék vidámságát. elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Alunni fogsz.

ölelgesd kis testvéridet: Orcáikat csókdossa szellemed. Vagy zengj. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is? Ó j]. ifjú nem érez. S zeng rózsaszerelmet. ifjú baját. a lányka haját A szép szemet. az si vezért. a haza szebb idejét. Hol vad sas az éjjeli bérceken ül. S a bús dali bért Tzd árva fejedre. Lebegj te angyalként fölöttük.Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. szeme könnybe „Jó foly ajkairúl. Dalt zengedez és dala oly szomorú. Hogy A régi csatákat. És mig porodra hintenek virágot. Ök együtt Éljék le megszakasztott éltedet. gyermekem! a haza szebb idejét Elmúlt az örökre! ne zengjed. Zeng tetteket." . S amely napok tetled elmaradtak. Oly édes-epedve foly ajkairól. arcot. az árva babért. Ah. az S mig a dal epedve Bús éjbe az arc. Add a szüléknek vissza. a leányka nem ért. rz A MAGYAR KÖLT Jár számkiüzötten az árva fiú. borúi. szikla repedne hegy ormairól. de magadnak örömtelenül. És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved.

csak míg te altatsz engem. Szól. hol éje legyen. édes álom! Altass engem. . Kszikla! te zárd kebeledbe szivét. álom. Álom. tudva hol napja. S ékes arca hajnaláról. — HELVILA HALÁLÁN Álom. az özfi szalad. S már nem fut az özfi. légy halálom! Ah. S tán csendes az álom az élet után. Bús éneke. vad fa! örökre az ifjú nevét.! Nem És így koszorútlan az ifjú megyén. Addig nem gyötör szerelmem. Zengd álmait éjiden ó csalogány!" vad árnyak alatt. Csillagseregével az éjbe mosolyg: Ó ifjú! mi álmod az élet után? Szép álmokat énekel a csalogány. az ordas eláll S ott szendereg a vihar álmainál. édes álom! Altass engem. S míg honja bolyongani hagyja. szép karjáról. s nyugszik azóta De feljön az ormokon a teli hold. álom. Szép szemérl. kihal tört szive lángjaival. Hol farkas üget le. légy halálom Hadd álmodjam Helviláról. Villámokat ontva megy ágya felé. S vészekkel üvöltve jön a nap elé. „Född.

K. ág felett Ne búgj sokat. Mert társát nem leli S mindegyre búg. s nem bocsát magához. Addig állok véle szemben. Por között a sírüregben És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. édes álomi Altass engem. nem felel már. Ott van. Ott. hogy Szép alakja por között fogy. Légy halála életemnek.. Addig érzem t ölemben. légy halálom. S nem siet fel karjaimhoz. S élte haldokló szivemnek. „Kis gili. Hallgassam. . MATILD DALA gili Zöld ágon kis Zokogva búg. vagy kérdjem bár. Álom. álom. Helvilája bús Csabának. csak addig nem tudom. és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak. hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa. Ah t Nem hall többé.

:

Kicsinké kis szived

Majd megszakad."
Zöld ágon
kis gili

Csak búg, csak búg A völgy jajjal teli Utána zúg.

A

hajnal elmegyen:
este jön,

Az

S gilice mereven Ül ág közön.

„Megmondtam Ne búgj sokat;
Szerelmes

kis gili,

kis szived

ím megszakadt."

A HALDOKLÓ LEÁNY
Mért,

könny

lebel,

Mért játszadozol

te

ölemben?

A

sárga levél, Kit szárnyad emel. Nem zseng soha több kikeletben. Hamvadni fog az vadon út közepén;

Bús pályaközépen ugy hamvadok

én.

Amely

hitet
fia,

ád

nem rzi; Meghajtja lovát. Nem nézi nyomát. Bár azt hive tört szüve vérzi.
had
büszke,

A

Elvetve,

Ah

magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?

Kelj, nyugati szél!

Sirhalmomi gyásznak elég

jel

A

sárga levél, Kit szárnyra vevél, Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar Rontó, zajos és szilaj érd be hamar.
:

És majd ha megyén
Szállongva virágra virágról S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról. Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész: „Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz.'

A GYÁSZKEND
Elszáradt a rózsafa.

Fátyolkend függ
Hej

rajta;

baj, hej baj!

Nem

leszek én víg soha

A

fát ki

nem

öntözte?

Jászkendt

rá ki

tzte?

Hej baj, hej baj!

A jászkend

fekete.

!

!

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendjét rá tzte;

Hej baj, hej baj!

A

bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?
Vártál volna: itt vagyok, Mint ltt szarvas, bágyadok;

Hej baj, hej baj

Most utánad elhalok.

Ne

virágozz, rózsafa!

Fátyolkend, függj rajta! Hej baj, nagy baj Nem kelek én föl soha.

A CSERMELYHEZ
Ó
selyme a vizeknek
árja

Kis csörgeteg,

Vig

nedveidnek

Hová pereg?

A
Mi

titkos völgynyilatnál

vár,

mi von,
te volnál

Hogy dlsz, mint ha

A Balaton ?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod, S zeng, mint ha
Kis oldalod ?

dalt rebegne.

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén ?
Tán szebb nap fénye Hüs rejtekén ?
játszik

Vagy Emmi rózsaképe
Hajnallik
ott,

Hogy

oly

nagyon

siet le

Futó habod?

Ó fuss, s ha habjaidban Enyhül alant, S mint csillag, keble lassan Leáldozand;
Ó
vidd e rózsabimbót
lejtve le,

Vidd

Gyengéden
Illesd vele.

szíve halmát

Mondd hogy, ki téged külde. Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte,
S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indul Szánó kegye,
Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele.

Hogy ennyi ember közt Legény alig van. Hosszú örömökre Mi kurta az élet Nézd nyomtalan a sebes óra halad. E szívre omolni ? A hév szerelemnek csókkal adózni? Mit rejted elttem a gyönge kebelt S vonsz kellemeidre. ez isteni szájt A messze jövendt Aggódva ne nézzed. Elmúlt napokat soha vissza nem ad S a rózsa. ILUS PANASZA Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban. ha szép kora múlva.! . te csalfa. Ah hagyd megizelnem az édeni bájt. VÁGY Mit késel. . Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe. lepelt ? Hév Ah hagyj betekintnem A rózsaligetbe. Hagyd szívnom ez ajkat. ó lányka. lehull: Méh nem szedi mézeit hamvairul.

. orrán Bibircsó terem. Haj. A HAJ. Hordja el a tatár Leányságomat. hideg Mint a jégverem. Aki józan. haj. SZÁJ. Én maholnap férhez Adom magamat. Egyik szke volna S tüzes a haja. Bandi jobbra szánt. Aki boroz.! Kit nátha nyomorít. haj SZEM Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. sarokba vetem. Peti balra sántit. Kit meg a keh bánt. Jó lesz cobornak. Bükkfából vágatok Férjet magamnak. haj. Másik barna volna. S borzas mint boglya. Haj. haj.

Beh szép rózsaszáj Ez a leány száj. száj. szem. szépen táncol. Te forgószél ha jó volnál. Szem. Beh gyönyör szem Ez a leányszem. Száj. szem. Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne. Sugár mint a jegenyefa.! ! Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj. Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Beh gyönyör szem Ez a leányszem Mennyország nyildokol benne. száj. . száj. Hozzá kökényszeme lángol. Szem. Csoportokat dobál felém. Szépen danol. száj. Inkább babámhoz hordanál. Száj. A BÚS LEGÉNY Forgószél megy út közepén. szem. Szerelem az isten benne. szem. ! Az én babám nem kis baba.

Boszorkánytánc van alatta. nekem Piros lánytól hókenyeret ? . nem jöhet. hova bojtár legény. hely belül is. tekinthetem fülök. Tudod-e hogy szeretlek én ? Azt csak tudnám De tudom hogy el még hogy szeret. Csak úgy tengek a világon. Ha én gólya madár volnék.. fagyok. jár az isten nyila. : A kökényt én úgy szeretem. S mint madár a száraz ágon. Kidlt bedlt az Bele oldala. ha beteg is? bort eleget. nagy kelepes. Ha szemébe Haj! de tle távol vagyok. PUSZTA CSÁRDA Ez a csárda nevezetes. A forgó szél dúdol rajta. Csak egyedül Érem-e még azt vagy soha. Gólya jár rá. Hej kivül is. Hogy galambom elmondhassa Hova. Kivan Ki hoz itthon. Ilyen házra nem is szállnék.

denevérház! Hordjon el az szi zápor. Tiszában megitatok. is. Isten hozzád. Gözütanya. A A A szomszédban kis lány ostoba. ANDOR PANASZA Kis lány. de itt senki nem felel. Szomjam ellen borral telem. Hej. Megcsal szózatja. Mért nincs benned egy ital bor. Fölebb is. nagy lány agyafúrt.Puha kenyér eledelem. 3* Ily Én . szép leányt megölelem. Mit ér. puszta szállás. azt gondolám. S ha A felindít a szerelem. ülhet a ház tetején. Más elcsalhatja. Csak az egy gólya kelepel: Nem Útra készül az is szegény. nagy lány ha hamis? alább is. Tisza ide Gyerünk innen. gonosz világban. fakó lovam! nem messze van. A A Dunáig meg sem állok.

S ha ezek közt sincs Akárhányat is.Ne legyen soha is Egyhez kötve szám: Csókolok. Valahányszor a szél felsüvöltött. Megy is. Aki nyomot nem hagy Kis lába után. kedves. A VÁRÓ A IFJÚ Megvártalak. hogy majd átkaroljon. Még sem boszorkány. az órára. ölelek Kettt hármat is. jó. otthon is van. . fut nem Minden zaj után. Hév volt ajkam. Hév volt karom. Aki nem néz vissza Legények után. Kinek szeme nem jár Minden szem Kinek lába után. szép piros hajnalhasadtára. S majd azt viszem haza Víg szüret után. hogy majd megcsókoljon. Szívem dobogása volt köszöntd.

Büszke lombot búsan meghajolva. hogy Jaj te megtapodtad? Nem Itt mi kérdés. fogy és vész. hol maradt szépséged. minden fény sugara Termetednek csala csodájára. violanézésed? Hol fehérlett tél s nyár boszujára. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében.. Rózsaarcod. mely ohajtozás ez! vagy itt. Hó kebeled gerjedelmes árja? Lélegzeted édes illatával Mily szerencsés táj szellje szárnyal ? S a föld szíve hol dobog alattad. S fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg. híved úgy hl nagy buvában. Úgy ül. S minden árnyék. feje lombként lehajolva. Örömében. Hol maradtál. itt van új világa — Nem te. mert te nem jövel el. bár a hely s óra kedvez van a nap. . Élte a virágként hervadozva. békém s vágyaim zöld ága! Majd ha látsz virágot hervadozva. S hálni napfényt felhk torlatában: Gondold.

S nincs semmi bánat. rózsám. oly könny mint a gyors madár. ó lovag el ne rohanj. „Oly könnyden.A SZERETÖK Álmodom én. Szeretket elválasztó. A Nap játszik H SZERET Sík országúton vágtat a huszár. hugám. Jj el vigasztalásomra. katona j! Szól a lovag. Rózsám keze fejem alja. S tündöklik omolt haja. A Majd ha feljön esthajnalra. ne alugyál szép hajnali csillagnál. Oly szép. Sík útközön ül Szép lány egyedül. Kelj fel. semmi bú szivén. Gyönyörség minden gondom. s hevén száguld elé." Fel a porból. ha nem lesz is kett. mint az arany. Szíve szívem nyugodalma. i Vigan hadd rohanjak sirom felé. nem aluszom. Adj egy csókot. messzecseng fegyverén. . Szeretket összehozó. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag.

" Döbbenve féket ránt a gyors lovag. drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. o had fia. És félre száguld. Másnak magadnak gyötrelem. még se rohanj. Mely az áldott mezben jár. . Retteg jajától. Még a haláltól sem félek. panaszatlan a néma halál. vigan élek. hogy rossz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve. „Oly félre. Lód lába eltt Ül hü szeretd." A KÉR Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e. Reá búbánat ültetve Megbánod ha leszakasztod. félre elrobog. s látni fél könyét. Hogy úton ülni látja kedvesét. o had fia. „Oly vigan.. Vigan lakom. Vica lelkem tudod-e már. Megbánod ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem. mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg? Nem sír. hogy nem élek Ha meg nem szánsz. S mellére lecsügg feje bánatosan. ! Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta.

PÁSZTORLÁNY DALA Kis rózsa.. Nem rég hordom kalapomon. Ketten a keserjére. Kis rózsa. Hull kis leveled: Kedves ifjúságom Hull itt el veled. szép rózsa. vedd el azt is. gyere hozzám. Ha megtetszik. . Hej galambom. Gyönge virágszál! Szeretd ha volna De így nem hervadnál hervadsz mint magam. Tövistelen az én rózsám. Neked szedtem a hajnalon. Jaj Vársz-e még tavaszt? nekünk! örökre Elvesztettük azt. virág fog állni Más Száraz ágadon Más leány örülni Puszta dombomon. Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre. szép rózsa.

milyen igaz. Csal mikor sír. Minden újabb pillantása Egy hívének buktatása. A Repked . mint Veszedelmes mély a hínár. míg százszor ver. Vajha orcád tükör volna. csal ha nevet. Akkor végre kimutatnád. Vagy oly nem szép. milyen ravasz. Lelked abban képpé folyna S oly szép lennél. Csakhogy a szem hamis követ. Olyan igen szép vagy-e hát? Vagy szépséged. fölött jár? HSÉG leányka. Piros ajkad szólalása Paradicsom megnyílása. mint madár és csapodár. mely kopogat. Barna szemed villanatja Szívemet fölgyújtogatja. Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív.TÜKÖR Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása. Csakhogy a szó kétél szer Egyszer gyógyít.

S mely gyönyört az óra ád. A hitetlen oldalcsont férfit Már sok trbe vont. E legdrágább kincsedet. tled és hozzád. A leányka gyenge ág. Bár szerelmed tisztán ég S véghetetlen mint az ég. . De szerelme szép virág: Szedd szelíden a virágot. majd elborul. Csak múló Fogy mint kedve j: Hü leánykák képe . Melynek kurta ifjúsága Hervadandó szép virága. Keblet minden szépre tárj De leánytól jót ne várj! ád. s telik. Szell hajtja jobbra balra. Majd keletre. majd nyugotra. A Hajlik leányka lenge nád. Zálogul add szívedet. A hold. Mit sovárgasz? mit tndnél Hosszú hség lángirúl? Még a nap sem hü az éghez: Majd derül. Mely gyönyört az óra Úgy tekintsd mint rózsafát. kéj csalfa lánga. Meg ne sértsd a gyenge ágot. Vedd s köszöntsd el poharát. bár szelíd világa..

Fennakadnál. . mívelt." Térj eszedre! féld a szégyent. mint a hó. Megcsaltak már érte százszor. ha te csalsz.és szívfogó. vidor elme S a szerencse dús kegyelme S csókkal esküdött Tiszta szerelem. kéj. mint az éj. barna szem. s neki szánva Kész lennél e nagy mondásra: „Holtomiglan. s lányi jóság. Mint megannyi Ész.Vagy megvetve. holtodiglan. megromolva. És ha mégis tévelyedve. Azt gondold. Megbvöltek. vagy is csalatva. azért a gyors idvel. A csalásban meg nem halsz. úgy Veszteséged bármi nagy. kar. Könybe gyöngyözött Játszi És haj. Mondd helyébe: „holnapiglan!" — És ne kívánj lehetetlent. így is. Könny. Gúny Élj s nevetség tárgya vagy. Vélt erény és ártatlanság. most rajtad a sor. Ne tördjél a hséggel: Kölcsön esik. Jó tanácsot elfeledve. Váll.

s vágyakoznám Ah ha e sóvár tndés Tán a szerelem. Csak sovárgok. halva hív. Más van írva sors könyvében A leány hü nem lehet — Férficsontból vétetett. El sem végzem. férfiszív. . Amint én Nincs oly szeretni tudnék. Akkor jaj nekem! Aki engem úgy szeressen. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Nappal álom forr fejemben. A Isten a KIS LEÁNY BAJA megmondhatója Mennyit szenvedek.Mert. Testi lelki nyugodalmam Mind eltntének. Éjjel gond viraszt. Nem tudom. akarja bár szivében. Akkor jaj szegény leánynak. Élve. miért? Mintha égnék Bírhatatlanért. már is újra Kezdem a panaszt. csak tndöm.

Nem mondom. hogy szeretlek. remény. mig fürteid Jelentik gyászomat. Mégis.GYÁSZ ÉS REMÉNY Holló hajfürteid Szint ollyan feketék. . Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám. Hol lelnék arra szót? érez. hozd fel csillagod kék szemben. merülj el a Sötét haj tengerén! Ó A IDÁHOZ Nem mondom. Vagy. Nem mint szeretlek. aki érez Szavakkal mondhatót. Az e kebelben Mi mély a fájdalom: ilyen fájdalomnak Legjobb a sírhalom. gyász. Mint csillagszemeid Igéz párja kék. Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad. Nem mondom.

Felrémülék irígylett nyughelyembl. aki vagy. Miért oly ggösen. a világ Hogy tled Nem szinte idegen? Hogy megdicsérgetik Parányi lábaid.A FÉLTÉKENY Setét hajadnak árnyában nyugodtam. Hogy kárhozattál ostorozzanak. Mely osztozatlan s egynek adva jó. S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam. Félt ennyi kincset bírni Iszonynak háza lett lázadt szivembl: Kéj és gyönyör kinokká váltanak. Mely mint hajad lengése. S e szemben ah! rangyalom mulat. És semmivé lesz mint az esküszó. S szemedbe nézni hitt egy gondolat. változó. PIPISKE Pipiske. S együgy kebeled Fehér hullámait? . De átok és bün többre pazaroltan. aggodalmam.

Nincs benned fürgeség. Ha kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem. Tetemben nem csekély. . Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. . Hol.S min badar beszéd Arcod rózsáiról. Egy tyúknak több lehet. De lelked hía nagy. nincs eszed. Megfogni szárazon Nem birnád a halat. Mi haszna vagy fehér. Ha jól kikérdezed. Mit használ szép szemed. . mint rebesgetik. Bíznának csak reám „Hohó! talán bizony?" Korán sem. Ha csak bámulsz vele? És nádszál termeted? Csak lengeség jele. Nincs egy jó gondolat. . A szépség Igaz. én csupán Javára dolgozom. gyöngyöm. te papja szól! rút nem vagy De.

Túl vágyimon. ég Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán. léha nt Mivé faragtam t. Bizvást jövendölöm: Nem önnek szól a dal. Az szi szép napot. Szép napvilágomat." KÉS VÁGY Túl ifjúságomon.! Meglátná a világ Az egykor — Azaz. S ha majdan a tavasz Pacsirta hangot hall. Pipiskeségemet Tovább is folytatom. köszönöm! De nem fogadhatom. Túl a szív életén Nyugodtan éldelem Mit sors s az ész adott. ha elvenném „Szép ifjú. Túl a reményeken. Kívántam újólag . De hogy megláttalak. Melyekre hidegen Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt.

hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz. s Egy kisded Édes szavak csókok révpartjaín. PIROS SZÁJ Ég szalag száj határain. Piroslik a bor is S illatja mennyei. piros. kéjt adott. Ó szz ajak! Mi haszna vagy Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos. Hiába. Pirul a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj. Mely annyi A kínba fúlt gyönyört. Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti. Kívántam mind. Mely annyiszor gyötört.Már eltnt koromat. A kornak alkonyán S szeretni tilt az ész Letnt remény után. amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot. .

Szamócát. Minden szavadban egy tört eskü zeng. Van bársony is veres. de szólj nem hiszek. Rózsát s ki mit szeret. drágakt. nem értelek: Pillantatodban csáb orgyilka reng. Királyi bíborom. Csókoltalak!" A MEGCSALT LEÁNY Ne Ne nézz reám! Bájolsz. Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Miattam tartsa meg el Király vérbíborát. Te vagy.S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak. . hozzám! Ámítsz. Helyettem költse A jó bort jó barát: Nekem rajtad derül Ébreszt hajnalom. Midn nem álmodom S azt mondhatom: „Ó szz ajak! Szedem rózsáidat. miért vívok. Mikor jön a nap el Betölt reményivel. Én másnak meghagyok Akármi örömet. Érzettem lángodat.

S búd nem vigasztal. Felejts. Menjünk tova. És rajta függ szemem. ha rád nem gondolok. S egyiknek. Szivünk ketté szakadt. De élni még. ha még bízol. érdekelsz. ah! A fájó rész maradt: Neked jutott öröm. Mit esdekelsz? ha megcsalál. Több mint halál. S ha majd világ s szemem lehunytának. szerelem. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. te csillag. több mint a kínpadok. Emlékezet Világát égetem Képed felett. bármint bánkodol. Nem Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó. Képed s ez élet sírba szállanak. Ha sejteném Hogy az lesz a halál.Felejteném Hogy egykor hm valál. Ezeknek romja hségért nekem. kéj. 4* . Fényes és hideg. — — ÉJ ÉS CSILLAG Éj vagyok.

Amit bánat és éj Gondolhattanak. A föld gyermekének Édes titkait. Nem súgott ajak. El kívánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer. Míg fölötte arcod Istensége leng. Mégis éber kínnal Hozzád álmodom. Mit nem esküdött szó. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat. Szép sugaraidtól El nem alhatom. Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te.Általad homályom Fájva összereng. Fel kívánom vinni Amit rejt a hit. Egyszer lángodat! . S mint inkább leendek Bútól fekete.

Szemfedd lesz hervadó virágod. kis csapongó! Egy rövid nap tüneménye létünk. Éljük át e kort egy pillanatban. Szállj le. de És szomjamat vízzel olthatom. kis szép arany pillangó. Gyenge harmat a könyü szememben. a Balaton. Vagy szunyadj el illat mámorában. Elmúlik. Szállj le. Mely gyönyörtl s üdvtl halhatatlan. szállj le. nem nem bort szomjazom. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal. Jer. Lelkem száll az illat özönében. szállj le. boríts el fényes szárnyaiddal. S égek érted els fájdalommal. . kis csapongó! Egy kis ég van a könyü csépjében. Kebelemre szállj le. Mely szivembl könnyet és fohászt csal. És fohászom illat a szelekben. Kikeletnek zsenge ifjú ága. Kebelemre szállj le. szép arany pillangó. A SZOMJÚ (LAURÁHOZ) Szomjas vagyok. Nem Nem oltaná a el azt mézes szljü Badacson.VIRÁG ÉS PILLANGÓ Szállj le. míg örömet cseréltünk. szállj le. szép arany pillangó. csapongó! A meznek én vagyok virága. Kebelemre szállj le. Jer fürödjél e köny-ég árjában. És ha édes életed kifárad.

Mit kebled titkos szenvedélye hajt. bájaidra. Hibád-. mert gylölsz. mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat. LAURÁHOZ Rád nézek.Én lángot szomjazom. tüzet. Szivednek minden dobbanásait. lelkem várja édes ajkidat: Ne hagyd elveszni szomjúság miatt. Egy kisded percre bár. Szomjúzom édes és forró sóhajt. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem. erényed. És a mosolynak mézét ajkidon. leánykám. Rád nézek. Jj. És szomjúzom kebled hullámait.s minden titkaidra. Rád nézek. mert talán még. . mert öröm Meghalnom általad. Gylölség és szerelmünk Cserében visszajár. Szomjas vagyok. Szemed tüzében játszó lelkedet. Szomjúzom a hajnalt szép arcodon. Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. lángot. Rád nézek. lesz Rád nézek. mert szeretlek.

SOKBAJ lelt engem. HARAGSZOM RÁD (LAURÁHOZ) Haragszom rád. Mely rám oly bvös láncokat vete. Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni! Mi t . Tle csókoltatni számat. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet. Haragszom rád csalárd kék szemedért. Ölelését elfogadnom. mert nyugtom elveszett. S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény. Haragszom rád szilárd erényidér'. Haragszom rád. Karcsú testét átkarolnom. A gylölt szerelem. S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet. mert fürtöd fekete. hogy többé visszatér. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. én nem tudom.A mostohán viszonzott.

ez kísér mindenütt. mint holló hajadat. Hamis szemed és kedves arcodat. Hajh az nekem már rég lenyugodott. kis leányi Nem látok. Nem látok mást. félek. a nap rajzolt. Van-e ily baj a világon.. hogy mulandó. csak bvös képedet. Mint az asszony változandó. És ha egyszer elenyészett. Hogy a világ képeddel oly tele? Ez jár velem. . Mint az én nagy boldogságom? Félek. Letörve már. nem szabadulhatok. Csak tégedet. vagy tán rült vagyok? Tudná az ég. hiány. Minek akkor már az élet! LAURÁHOZ Nagy szálka vagy szememben. Hozzád vagyon láncolva szellemem. Elégeté szenvedélyem azt. Mint üldöz mindenhol rajtam üt. Szeretlek-e. bár szememben nincs Nem láthatom miattad a napot. Nem Nem láthatom miattad a tavaszt. És kérdezem. h láthatok sem földet sem eget.e le. és még sem holt virág. S e szellemlánc legfájóbb szerelem Hozzád van az teremtve mint az ág.

S élek halok. S meghalnék minden év telén Szerelmedért. S képzelmim édes tartományát. Dicsbb erénnyel ékesítném. Szerelmedért. egy szód. Ott égnék földalatti lánggal. S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! . Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném. lehelleted. Felölteném zöld lombozatját. EUürném villám s vész haragját. ABRAND Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját.Eltépjem-e a kínos láncokat? Megélhet-e az ág. amint te végezed. ha leszakadt? Sorsom te vagy. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta k. Kihalhatatlan fájdalommal. És némán szenved.

gg. Ki életszomját el nem égeté. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek. nem hord rózsaberket. mohó vágy s fény el nem varázsolt. ki kínt. Mi az. MERENGHÖZ (LAURÁNAK) el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. Kinek virág kell. S nem bízhatol sorsodnak jóslatában. lélekben nemes volt. ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. festett egekbe néz. mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön. Megf érhetetlen oly Hullámin holt fény kicsin tanyán. Mert egyszer azt csalúton keresed? Nézd a világot: annyi milliója. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Ne nézz. ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya Ki szívben Kit jó. S köztük valódi boldog oly kevés.A Hová merült Mi az. A telhetetlen elmerülhet benne. Földön hónát csak ollyan lelheté. Ábrándozás az élet megrontója. s ködvárak lebegnek. hogy van szívöröm. A látni vágyó napba nem tekint. Mely. Amennyit a szív felfoghat magába. kancsalúl. S nem fogja tudni. Kéjt veszt. .

gondolj és szeress. Terített asztal lesz a föld. Ha van mihez bizhatnod a jelenben. Derült az ég. de csalfább távolt ne keress. ó szép kikelet! A tél.Zajától felrémül a szívmagány. . öröm! öröm! Gyönyörtanyánk leend a kéj. Úgy térjen az meg mint elszállt madár. föld. Barátod arcán hozd fel a dert: Ha napja lettél.s nyomornak vége már. Egész erd viránya csalja bár. S tán szebb. Ne adj helyette bánatot. enyhe. szép delét ne vedd el. nyílt a határ. Ha van mit erezz. mely felett Rakandom kisded fészkemet. A birhatót ne add el álompénzen. ó hozd vissza szép szemed világát. zöld. Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. Mely visszaj ha meglelé zöld ágát. Már búvik a fü. Maradj az élvvel kínáló közelben. MADARHANGOK Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelid lehelleted Üdvözlek. Hozd. S mely ifjan oly szép. Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen. könyüt. Ó Ó kéj. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel.

Csip.Jön a veréb a nagy faló. a fmüvészn. Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. . mez. csép! Nem kell egyéb. tüstént elég. Mind boldogok. Sem szántok. s S öröm a dal hevétl Reszketnek tollaik. csép! Csip. búzaszem. Csak sok legyen. Mint bármi méh. meg nem veszem. mint hulladék. csép! Nekem nem Csak egy kell nagy élelem. Mit lophatok. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét. én majd eszem. Csak egy. Röptében ígyen szólaló: Csip. S a cifra tengelic. kis elhullt * És jnek a zenészek: Pintyke A és a csíz. Paraszt betyár vagyok. Fáradjon más. S amerre csak tavasz van. s vigadnak A nyár utoljáig. Mégis kitelelek. Éhségim oly nagyok. Erd. Mint senkié. csép! Csip. berek. sem vetek. cinke és rigófaj.

Ó én szegény! S meghalhatok. S a nap tüzéhez adva lángomat. Felgyújtom e hitetlen lombokat. Hogy szm beteg? A rengeteg! A rengetegben hang viszhangra lel. De én. de én Csak sírhatok. Ha sas vagyok S vad keblem ég. Nekem magamnak egy hang sem felel. Fenn szárnyalok. Fenn mint az ég. Hogy szenvedek. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más.: . És annyi fájdalom van És annyi kín szivén: Embert megölne százszor Ily gyilkos Ah érzemény Hol éjeim? Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak A hitszeg társ könny szárnyain. Ki hallja meg. A cserje vad bogán. mint hangzó fájdalom! .

a kis csalogány. .így énekelt a cserje vad bogán Az erd szíve. S ki szólna. míg az erd szíve fáj? Búsan merengve hallgatott a táj.

ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK .

.

Mi sorsnak üldöz fegyvere. S most ínség szomorít? „Dús voltam s dúsnak lenni jó. Kietlen itt e puszta szív. vészre társz. És elhagy tanak? k .A HONTALAN Járatlan utakon ki jársz. S keblet viharra. Ki vagy te bánat embere. Hogy bolygsz vad bérceken? „Hagyj bolyganom vad bérceken." Két név eltted szent talán: A hü barát és hü leány. mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok. Zajosb a vész. S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít. Örömtl idegen. Hagyd dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok." Tán dús valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted.

ten hazád „A számzöttnek honja S bár szenved s van." tehát. Hah számkivetve vagy Sújt kérlelhetlenül? S melyért vérzettéi. A A nemzet él s derül. bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy. minden örömed. S ez rajtam drága folt." . Kiirtva s vérbefúlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom." Te trsz. De a szív mély s nagy menedék. De azt hazámért szenvedem. Keblemben ostorul. Emészt sírba szállt? „Mind sírban amit szeretek. Egy nép halálát hordozom. szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem: Ök híven haltának. boldogtalan. melyhez tartozám. Elnyögte a halált.„Pártos barátság." Kihaltak ök?tán gyermeked. nemzet. Szép hölgyed. S neved gyalázva volt? „Gyalázva minden címerem.

Megfogyva bár. de törve nem. melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. hs Árpádnak hadai. Itt küzdtenek honért a törtek össze rabigát karjai. Oly sok viszály után. Itt Hunyadnak Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned. S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. halnod kell. nagy Hozzád bátran kiált: világ 5* . Ez a föld. ó magyar. is. Ez. Él nemzet e hazán.! : SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve. mellyen annyiszor Apáid vére folyt. Bölcsd az s majdan sírod Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. S népek hazája. És annyi balszerencse közt.

hogy annyi szív Hiában onta vért. Hantjával ez takar. mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. er. S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. S az ember millióinak Szemében gyászköny l. s ha elbukál. még jni fog Egy jobb kor. . A nagyszer halál. ha jni kell. hogy ész. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Az nem lehet. ó magyar: Ez éltetd. Vagy jni fog. hol nemzet sülyed el. Légy híve rendületlenül Hazádnak. Népek veszik köri. Még jni kell. fölött áll. Hol a temetkezés Egy ország vérben S a sírt." „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált ! Az nem lehet.

"

A

nagy világon e

kivül

Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

BERZSENYI EMLÉKE

„Nem kérem, ó sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harci pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét:
Gond és irigység mostoha tárgyait. Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés.

Ó

adj

nekem

szót,

édeset és erst.

Azt szüvarázsló hangba kiönteni: A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.
így esdekelt a lángkebelü fiú; S mit kért, megadták dúsan az égiek: Szózatja harsány s áradatként Elragadó leve zengeménye.
Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt,

S megédesült a fájdalom ajkain; Dalt zenge a múló örömnek S az maradóbb s magasabb öröm

lön.

Az

ihletettnek ajkairól

dicsn

Kelt a merész dal, meghaladá porát

=
A

70

A

lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai,

S a nagy jövend fátyolában Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád, te féltett s hn szeretett haza,

Midn
Hány hü

királyi homlokodnak Vészbe merült koronája ingott!

A

fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt: mig az Álszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura. Mint aki végzé alkotását Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyugodott a fáradozás után:
Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjúságát Müveiben örökült eszének.

Most

De

síri éjfél leplezi a jelest; a setétl bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot idt mosolyogva fénylik.

ELHAGYOTT ANYA
Ismerek egy édes, ah árva anyát, Mely búnak eredten emészti magát,
Elhagyva, kerülve leányaitól. Bár értök epedve a hív anya szól „Ó jertek ölembe,
=

Szép gyermekeim;
Áldásra emelten Várnak kezeim. Ó jertek, ó jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörny magányhoz;

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
„Én szültelek, álltam

Bölcstök eltt; Emlim adának
Uj életert.

Mint kis csecsemket Már én emelélek. Míg bennetek alvék

A

gyermeki

lélek.

Én látnotok adtam
Oly nap sugarát, Amellyet irigyel Sok földi család, Szép arcaitoknak

Én adtam e bájt, Mely annyi szivekben
Viszhangra
talált.

Én termetet adtam.

"

Oly zi sugárt, S szz kebleitekre

A

liliom-árt.

Én adtam a szájnak

Az

édeni mézet,
is

Mely akkor

édes,

treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet, Mely a szerelemnek
Csillaga
lett;

Ha

Mely egy sugarával Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával
Elégeti azt.

Szépségimet íme reátok adám, Hogy halljam e szókat „ Ó édes anyám Hogy zengjen e név is
:

!

Ajkitokon,

S elhagyva ne legyek Bús napomon.

Ó

jertek,

ó jertek

Az édes anyához:
Itt ül

lekötötten

A

szörny magányhoz.

Ó jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak
Hév könyeim."
így szólal esengve Hiába, hiába! Nincs aki omoljon Szüli karába.

hozz segélyt!" . o hon Márvány kebel átka van asszonyidon. Midn a ház bedl. „Ki ment meg engemet Kórt. Láthatni kövülve az anyai kínt. S minden dobogással egy élet alél. S omlott házak felett. Élk- s halottakon Örvényesen kereng S zúdul el hab habon. AZ árvízi hajós Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. Csak szívdobogása jelenti hogy él.. Ó ember. A köny kiapadva szelíd szemibül. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. remeg élteikért. aggot és szegényt? Mindenre ami szent. S mint lelke-törötten az égre tekint. Rémséges jaj kiált Ingó falak megöl Rémesb a hallgatás. * * * E bús anya képe te képed. ! Sors zi fiait. Ah! lányai égnek az idegenért. S ott ül örömtelen és egyedül.

A fennmaradt kövön így esd egy ni hang. Mint vészben a harang. De Embertelen zsivány. És több hajó kereng Az De ingó fal körül. a szegény anya Ott áll menthetlenül. Van aki kedveseit Aggódva keresi S ki A csak mulatni jár köz veszély felett: Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. . az magát Jövének menteni. Mert egy batkát nem ér Mind. Ez pénzét. S bajhirdetn visít. S szívtelenl az agg N mellett elsuhan. Nem ember Miért Tiltott élet az eveze: vagyont keres Szentségtör keze. aki rajta ül. ami rajta van. S im sajka j s rohan Az áradat taván..

Sajkája telve bár Menekvk S terhivel. A féltett kfal A A S kihalt remény után n hajóra * * száll. n Még j s megyén hajó.S mindig dühösb az ár. áll. „Ki él még itt?" riad Most egy hajós közel. * ér. eltt S a bágyadt Száz örvény tátogat Alásodorni t. „Itt jó E kisded adomány. . sajka partot S a megmentett sereg A bátor férfinak Hálás búcsút rebeg. várj Többet ég után. anyám. még jókor érkezik. Pénz s egy falat kenyér. neked S elfúladt keblibl Sóhajtás hallatik. Csak a szegény beteg Agg n nem távozik. De már nem kiált: Tür A s várni láttatik borzasztó halált.

Látása kedvesebb. a hölgy. kit hozott. Mindennél. Szebb mint a szerelem. Arcán redk helyett Ifjú kellem virul. segélyt. S az elbámult hajós Hall édes hangokat. Barát és szeret. ami kéj. Tündér tekintet Szól s De Asszonnyá változott. így szól az égi n: Az ember és világ. Ha hozzád mostohák Szerencse és ipar. Minket emberajk. Sem zenem nem ad. Szépsége bájoló Leírhatatlanul." menne a hajós.Nekem nagy útaim Vannak még szerteszét: Ezreknek élete Kiált hajót. Barátságnál hivebb. S fáradásidért Rágalmak nyelve mar: h . „Ha minden elhagyand.

S a földön ellene Nincs menedék. S szz arca bájain Fájdalma megtörik. Nem orvosolja hit. S még soknak élete Menik meg csolnakán. sem ír: Lelkének a dics Hölgy képe feltnik. S ha néha mardosóbb Fájdalma visszasír. a világ. Mint téli fán az ág. Öt minden elhagyá. Csaknem maga maradt. S kietlen álmait Gyógyszer nem zi el.= 77 Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén: Önérzeted vagyok. Megy a szép vágy után. . Sorvasztók napjai. Az ember. Nevem Jótétemény. De az nem tartja öt." Rendült kebellel a Bátor hajós eláll Ez égi látomány Magas csodáinál.

Melynek elzsibbasztó súlya nyom.és ersnek kunyhajában. És szenvedjük minden szenvedését. Melyben egy világnak szíve Ahol rten a vér bíborától Végre a nap felderülni mer. Újra visszaszállnak. Szent nevére feldobog szivünk. bánat altatója? Sors és bneink a százados baj. Boldog. És ha néha felforrt vérapálya. A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk seink hónáért. Jobb korunk jött. És óhajtjuk nagynak trónusában. Van-e hangod. mindig hü rokon! Van-e hangod a beteg hazának A velket rázó húrokon? Van-e hangod. Láz betegnek volt hiú csatája. kínja közt a gyógyulásnak. Szégyenétl lángra gerjedünk. . Bárhová juss.LISZT FERENCHEZ Hírhedett zenésze a világnak. Rég Édes óhajtott hajnal keletén. És érezzük minden érverését. Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lön a tettlen nyugalom. Újra készek adni életet s vért. ver. szív háborgatója. Nagy tanítvány a vészek hónából.

És ha meglep bús idk homálya. S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy. hangok nagy tanárja. A Hol vad árján a nép tengerének düh szörnyei gyorsan eltünének. átkot áruló fiára. Zengj nekünk dalt. S most helyettök hófehér burokban s tiszta szorgalom. Légyen hangod a vész zongorája.. . Melyben a harc menydörgése szól. És az unokákba halhatatlan is seink Lelkeikkel visszaszálljanak. hogy mély sírjaikban megmozduljanak. Szégyent. S a mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenésszel. És ha zengesz a múlt napiról. Hozva áldást a magyar hazára. Fárad a nép óriás kezével: Jár a béke Zengj nekünk dalt. Mely keserg az szi lombokon. S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének. a méla bú. Lengjen fátyol a vont húrokon. Melynek andalító zengzetére Fölmerül a gyásznak régi téré. Legyen hangod szellk fuvolája.

. még a Szent örömtl rengedezzen át. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. mintha vérünk folyna. is. zeng húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon. Mellyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon. mintha csontunk volna. Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek. Lelkesedve feldobogjon e föld. És a hullám. álljon Érc karokkal gyzni a viszályon. S ahol annyi jó és rossz napunk tölt. Áthevülve járja a Dunát. S k És ha hallod. Enyh jön a szív kés bánatára. És ha honszerelmet költenél fel. Melly ölelve tartja a jelent. És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek: És a nemzet. S míg könyekbe vész a szem sugara.S újra látjuk vészeit Mohácsnak. Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. Újra dúl a honfiháború. mint egy férfi. Hogy szivekbe menjen átal a dal.

nem sírhatok. zaját. Agyamban egyik rült gondolat másikat viharként kergeti Szent honfitüz. A Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harcok napiból: el Véráldozók a szent. mely nyomban követi: A . S rút hitszegés. AZ ÉLÖ SZOBOR Szobor vagyok. örök jogért. S fejkbe hajh le nem zúdíthatom A S megcsalottak szörny átkait. bár Szememben a köny h zápor gyanánt százszor megered: Midn Hideg. Varsó falán s az ég falvakon Vad üldözmnek vérrel írt nevét.. Eremben a vér forró kínja dúl. Tompán sajognak dermedt izmaim. kemény jéggyöngyökké mered. de fáj minden tagom. S bérért ölök éjszak csordáiból. mely áldozatra kész. Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl. És látom gyermekimnek árnyait. És hallom a vesztett csaták Az árulók bal suttogásait. kiér a zord világ elé. A vég csatában elhullottakét.

Bútól haragtól terhes és szilaj. Nehéz mellem sóhajjal van tele: De rajta áll megbvölt szív gát gyanánt fedele. A gondolat s az érzés ölyvei Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. nyögésem néma jaj. hagyd el börtönöd. Szó és fohász kihalnak ajkimon. S szivemben — ó mondhatlan szenvedés! — Lázongva forr a szent boszú heve. S nagy kínjaimtól el nem futhatok. gyalázat alkonyán. Emelten függ a harcra szomjú kard De nem mozdulnak a feszült karok. Mely népem érte annyi vér után. ti megkövült tagok. . Kit nem ragad ki szomszédok keze. S holott örökké él a fájdalom. ínség. S te elnyomott szó. melly ön gazdájára ég. Oldódjatok. halál. Magas dicsség a harc reggelén. Dermedten állnak lép lábaim. Gyúlt ház az. fül Törj át a fásult nemzedék szivén. Szakadj fel dúlt keblembl. A szenved Nem márvány szólhatok. Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén. ó soha] Légy mint a földrendít éji vész.! S a balszerencse minden ostora.

természet. nemzetek! Ha van jog földön. mit szólni akarok: „Ember. Pedig És selymidért imádod a bogárt: 6* . de nagy. égben irgalom. mit ajkad ád? nem mondhatod. Ki vagy te márványkebl szz? gg Bírván az istenek minden kegyét. világ. Hol annyi és annyi kéj.: Kevés. Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem? Nem olvadoz fel kebled hava? k Egy eskü kell. s lélekben oly setét. Reám és kínaimra nézzetek!" AZ ÚRI HÖLGYHÖZ Fürtidben tengervészes éj. hizelg csapodárt. Szemekkel. mint a csillagtüz. egy néma fogadás „Szeretni e mindent adó hazát!" Mért hát szemedbe büszke tagadás? Mért áruló a hang. hogy nincs szived. Szeretsz pompát. Milyen derült arcodnak hajnala. Imádva férfiaknak általa. Hintót lovat. st hitvány ölebet. Szép és dics.

Hízelgd is. Gyengéd szíved hajlott a kény eltt. ggös Goneril. . te nem vagy bnös. S megvette a szellemtél hidege. — — Míg a könyük hiába fénylenek A hon szemén! Hah. mégis ó türelmes ég! Kedélyed rajtok édelegni tud. súlya akit szörny lesz „Tennen fajodban éljen ostorod. De ah elttök Te azt szentség a haza! — nincsen hazád — — nincs mondható neved. ha megtagadnák fajokat. nem ismered.: Mind állat. Neveld Jellemtelen kornak volt gyermeke. És ami van. — Az apaátok Az apaátok Csaljon teljesedni fog. ki hséget hazud! És mégis. meg legjobban szeretsz. Hervadjon el szépséged! a gyönyör Váljék utálattá ha ízleled. Angol talán? vagy német. Legyen kacaj reá a De nem. és hívságos semmiség. Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat." kitör. francia? Igen. Nincs nemzeted. S midn panaszban bánatod felelet. Megemlékezz. hogy vannak istenek. S még van kezökben bnt torolni nyíl. gyalázat szennye rád! Mert esdekl szüldet megveted.

Erényeidnek senki sem hiszen. . miként De még eltted Akard. A férfi boldogsága. Anyára vár egy újabb nemzedék: erényed a f polcra hág. Tündérvilága lelkes ifjúnak. S csak egy enyhít szót nem monda szád. Neved dicsség lángtüzében Mit szz hevében szív teremt. s áll egy új világ. ég. játszani Ily drága kincsek nem adattanak. Félünk. Miért esdünk: részvéted kegyei. mint az üstököst. nincs meg sugári közt. Mert ami f.és e nemzetért. Csillag vagy tündökl és üdvtelen. szent. Szivetlen. hol annak lenni árulás. Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk! Láttad. nemedtl várjuk. ég Tled. És mindent. semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve: Gyöngéd. a leggyarlóbb. S mindeddig ezt te megtagadhatád! küzdénk és epedünk. Költt. Mint égnek minden nemzet hölgyei: Nem kérünk munkát s áldozatra vért. hst és nagy férfiat. Kezedben a gyermeknek álmai. mvészt. hogy megadd. csodálunk. Asszony vagy. ahol égned kellene. Buzognod e hon. tiszta. ami szép jó.

Hol van a hal. FÓTI Fölfelé Jól teszi. mind ég felé az Ami gyöngy. és kimondtad sorsodat. Az bora. mely dics volt És remek? . DAL megy borban a gyöngy. A kisdedeknek néma szája adj nekik hazát. Tle senki e jogát el Nem Törjön is veszi. Hol a magyar szó s név imádva lesz. De ami a lelket adja. Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani. Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven át. Midn kegyelmet nem nyer szüd eltt Ki e kettnek ellenére tesz. Hogy Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz. Testet éleszt és táplál a Lakoma. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy.: Emeld fel bájaidnak zászlaját. Lélek és bor két atyafi Gyermekek. Teremtsd el azon dics idt. azt. kér.

Bort igyál. Érted csillog e pohár bor. mint a gyermek Aluszik. Magyar ember már busúlt sok Századig. van. Érted vív. szke bimbóm. Mint e szív. igyál. Volna szívem. Nincs a földön gyógyerre Több ily nedv. Csak Borban a gond megbetegszik. Víg. honfi társam. Hejh barátom. Vagy búcsút. vagy csüggeteg vagy. komor. Ideje hogy ébredezzen Valaha: . felszökelne Mint a kút. Venni tled vagy szerelmet. Tele tzzel. Ami benne keser Elnyelem. Borban a bú. Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten. tele lánggal. Él a kedv. Ha szeretsz.Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Hejh galambom.

szerelmek. bnt Rajta társak hát. Bú. Okkal móddal meg nem árthat A Nagyot S szeszi. Szennyet rajta és bitor Nem hagyunk. iszik a hazáért is felsivít: Csakhogy egyszer tenne Valamit. már No de Szóval se baj. igyunk egy Huzamost. az Isten úgy akarja A Mint magunk.. házi gondok Félre most: A legszentebb-. tettel máskép leszen Ezután Ha majd segítsünk hazán. Bort megissza magyar ember. Most kell neki felvirulni Vagy soha. vérben adjunk Gazdag tort! A legels magyar ember A Érte király: minden honfi karja Készen áll. Jól teszi. . legdicsbbért Most csak bort! De ha kellend.

Ellenség vagy áruló. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. S mint szikrája a szabadba Felsiet. szerencse koszorúzza Szent fejét! S hír. .Lelje népe boldogságán Örömét. boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép. Meg ne szenvedd soha ket Hátadon! S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Áldott földe szép hazánknak. Légyen minden óhajtásunk Szent ima. Meg ne fogyjon élte Mint e bor. Minden ember legyen ember És magyar. Egymást értve. . ki Hont tipor. éljen Drága hon. Akit e föld hord s egével Betakar. Úgy keresse óhajtásunk Az eget.

mely az si bútól Halovány.S férfi keblünk szent imáink Temploma. Arca. Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas. Ahol eddig véremészt Seb fekütt. S vér. Felderüljön mint a napfény Vész után. mivel csak Tartozánk. És ürítsük a hazáért E pohárt: Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. benn virágzó És szabad. Zsámolyán. tartsa össze Hü egyesség Fiait. Érje áldás és szerencse Mindenütt." . Áldozatként rakjuk azt le az. Hogy mondhassuk csend. Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt.s viharban: „Szent hazánk! Megfizettük mind. veríték vagy halál Mit kivan.

sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig. S az elcsábúltan megveti Hü buzgóságodat. KESER POHÁR Ha férfi lelkedet föltevéd. Eloszlik. Míg végre sorsod Által megdöntetik árulás Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért. mint a buborék. . mint volt. Eloszlik. S marad. a puszta lég. Ha mint tenlelkeden Függél barátodon És nála titkaid Becsület és a hon. olt Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. mint mint a buborék. tépi szét Egy hölgyre S az üdvösségedet Könnyelmn Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt S mig az szivedbe vágyat Ez ég sebet üt. . S marad. volt. a puszta lég. Ha szent gondok között Fáradtál honodért.: .

kéj EloszHk. a puszta lég. mint volt. mint a buborék. mint volt. Eloszlik. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. S remélni biztosabbakat Kés vagy hasztalan. de nem henyél. Szerencse és világ. S az esdett hír. Ha fájó kebleden rág. . A gondok férge S elhagytak hitlenül s örömed Mind megmérgezve van. S lassanként földerül Az életpuszta kép. Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép. S marad. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. és buták Kezében áldozat. gyáva-. a puszta lég.S lesz aljas-. mint a buborék. S marad. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll. De amig áll és amig él Ront vagy javit.

Mely táplál engem s kis szolgáimat.. munka. S keblébe végre híven befogad. Most bizton állok itt sajátomon. legyen bár pénz. Rajok maradnak tartozásaim. e kert megérhetem. királyt. Adónkat. vér. Hol a konyhán barátságos tüz ég. ismerém e szót mind e napig: Isten. S mellette fürge gondos feleség E honi föld. Fáradt fejem békén pihentetem.s embernek benne kedve tölt. mit szántok és vetek. A puszta lélek volt enyém alig. E — Akarta Nem hogy most mind enyém. E föld. hogy henyén talált: Szolgáltam érte országot. Szép a vetés. Majd gyermekimre szállnak javaim. dús volt az aratás. Isten. S munkám után virító lett a föld. nagy a Hol ennyi ember boldog hont . S ers lesz országunk. Örömmel adjuk biztos napokér'. fagyot gyakorta szenvedek. SZABAD FÖLD ház. Talán nem adtam vért. Most már enyém e munkán vett örök. Sok gond után kedves vigasztalás. nem seim. talál. hová most lábamat teszem. Mit ím örömkönyüvel öntözök! S ne mondja senki. De fáradoztak híven kezeim. e ház. király. És áldlak érte kétszer drága hon!. Hol ht.

barátim. el. méregkever! Ne pislogj. Kivált a költ. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. Hiszen magyar költk vagyunk. H keblemen. Miért oly halovány: Legbátrabb fiaim Elestek a csatán. . Nem szülhetek ROSSZ BOR Igyunk. Most a kétségbe'sés Kigyói fürdenek. aki tollat rág. jobb bort adj biz' ez. A fennmaradtakat ínség kergeti: Vad Nincs k. És látni nincs hol k Lágyan feküdtenek. remény Többé Boszút jó napomat: fiat! ki állana. Igyuk meg hát ez átkozott italt. Cudar de ám igyunk. szomjas a világ. Csapláros. hová is fejét Csak egy teheti.AZ ELVESZETT ORSZÁG Arcom ne kérdjétek.

Hiszen magyar költk vagyunk. méregkever! el. Megénekeltem harcait. ifjú s Magyar hazánkban Csapláros. . pislogj Mi szép vagy kolna Ménes oldalán! Borod setét mint a cigány leány. S mind e napig nem láttam áldomást. Hiszen magyar költk vagyunk. mint drága És hig aranyt. halljátok a panaszt: Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök azt. jobb bort adj biz' ez. Kuruc. Mondják: Egernél hires bor terem. És benne a szív édes lángja ég. de ám igyunk. de Ne pislogj. tatár! csak ilyen kéne még. Ki láta bort. Tokaj. méregkever! .Gyalázatos bor! illyet iddogál agg szakáll. Hiszen magyar költk vagyunk. Verembe szrik tán? nem ismerem. borát. Csapláros. . Ne egrit adj el. mely nyakba önthet? k? Somló. zöldet. Csapláros. Cudar biz' ez de ám igyunk. Kivévén a bölcset meg a papot: A költ versben lát csak jó napot. Cudar biz' ez. Cudar ám igyunk. méregkever! Ménes borából adj el.

„Hogy míg nyomorra . Szemünk borúi és nyelvünk elakad. GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Hová lépsz most. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. Leirva áll a rettent tanulság: milliók születnek. Cudar biz' ez de ám igyunk. gondold meg. Nagyon cudar. bús és pirongó Önnön szégyenétl. ó tudós Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betkkel. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl.! . Kór. méregkever . Költdnek. Csapláros. Pusztulj. . szegény. méregkever! ne adj több bort el. Legjobb borodból adj el. életet vért Megtámadt hazánkért! sink néha meg Dúsan a nehéz is adták bért. Hiszen magyar költk vagyunk. mint a téli éj. de drága volt: ízleld meg érte a pokolt! HÁNYSZOR HALLOK Hányszor hallók . ó hatalmas Hunnia. Légy-étett engedsz-e innia! Csapláros.

barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot? isten ésszel. meg Erény van irva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. Ha Az Isten napját! nemzet életét? Miért e lom? szagáról ismerem Az állatember minden bneit. Az rült ágyán bölcs fej álmodik. Vagy egy dühös bujának pongyoláján. A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. Számon kivül maradtak: Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban. Irtózatos hazudság mindenütt! . Emitt a gépek s számok titkai De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belle csínos könyv legyen. Hség. vég nélkül kerengk.! ! Néhány ezernek jutna üdv a földön. . És itt a törvény — véres lázadók. angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén. Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma. vigasztalást. Hogy Az el tévedt. Népboldogító eszmék vértanúi. A Virrasztott a szív ég romja mellett. — midn már elhunytak midn Ingyen tehette — csúfos haladattal Kiket s nem ismert érdem hsei. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit. sújtott embertársinak Irányt adjon s ert.Az írt betket a sápadt levél képe kárhoztatja el. S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. De hát hol a könyv. hogy minél dicsbbek népei. Ök mind e többi rongykereskedvel. Salakjok annál borzasztóbb legyen. ! Oly fényes elmék a sár fiait A slyedéstl meg nem menthetek! alig bír a föld Hogy még egy zugot. mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment-e A könyvek által a világ elébb? Halotti Ment. Ez únt fejek.s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival Ök mindegyütt a jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? — — O nem nem amit mondtam fájdalom volt. . Országok rongya! könyvtár a neved. S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát. Kezdett imádni a gálád világ.

szeretet. miért csüggedni nem szabad. Mert azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. Kihallhatok az angyalok zenéjét. Egy — — Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözbb eszméket oltani. amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. Ez az. számos milliók. És földi vérünk minden csépjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek. És kezdjünk újra trni és tanulni. míg a föld ki nem hal. Rakjuk le. legalsó pór is kunyhajában bizton: Mondhassa nem vagyok magam! Testvéreim vannak. S meg nem kövülnek él fiai. bármit akarsz. Hogy végre egymást szívben átkarolják Hogy a S uralkodjék igazság. Építsük egy újabb kor Bábelét. Mig oly magas lesz. Menjünk szét mint a régi nemzetek. Én védem ket. És mégis Egy újabb szellem kezd felküzdeni. S ha majd benéztünk a menny ajtaján. sors. mégis fáradozni kell. mint a csillagok. Nem félek tled k megvédnek engem. Hol a teremtés si jogai E névhez „ember"! advák örökül Kivéve aki feketén született. Hol legkelendbb név az emberé. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz. hangyaszorgalommal.kis virányt a puszta homokon. .

Mi dolgunk a világon? küzdeni Ernk szerint a legnemesbekért. megzsibbadt gondolati Kiálts föl érzés. . mely soká trt veletek. a föld s az ég fia. Dert. Lelkünk a szárny. S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük. S a honra. mint lehet. Ez jó mulatság. mely ég felé viszen S mi ahelyett. dics napot. férfi munka volt.Mi dolgunk a világon? küzdeni. Ember vagyunk. Ha azt kivittük a mély sülyedésbl. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk. Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. térvén seink porához: Köszönjük élet! áldomásidat. SZABAD SAJTÓ Kelj föl rabágyad kpárnáiról Beteg. Mondhatjuk. Elfojtott mely nyögél vérz sziv alatt! Ó jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog. És tápot adni lelki vágyainknak. hogy törnénk fölfelé. vigaszt és áldást hozzatok.

BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK .

.

. a harc lefolyt. Szánat sóhajt el ajkain. leláncolt martalék!" Császárleány ezt hallja fenn. Szemében szánat ül. Miért nem vagy te szabadon!" A Csak ebben agg. köztetek. Szilágyi s Hajmás. leláncolt martalék!" „Ma születésem napja van: Szép húgom. és agg anyám. De társa dall. rab. Nem örvendezhetek. csak ezt nyögi Hajmási láncain.SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI harc kitört. Most rab. Két bajnok úrfiak. Sztambulon Rabságra juttanak. „Rabság! nehéz lánc! hs karom. És agg apám. Ma éve honn vigan valék. Most édesít „Ma éve honn vigan valék. Szép Leila egyedül. s bút Enyelg húrjain.

ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. Szép honban virrad hajnalom. Szemérme hü. Sugár leány. Mély a fogolynak lakhelye Setét falak között. Ah mind Az és amit hall szerelmi vágyra csal. hogy szeretsz. de szerelem Suttog: szép Leila! jer velem. Megoldanám e láncodat. Kit búsan méregetsz. Hs ifjú. Fényl terembl a leány Most abba költözött. te égi szem! Csak amint hozzád hü leszek Úgy áldjon istenem.És amit lát. Haj! ébren álmodik. Arany nyit zárakat." „Ölellek" hs Szilágyi szól: „Ó lány. „Hitedre azt ha mondanád." Titkon szerzdik a leány. Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. est s az éj j. . Szép hon felé visz hs karom. S szép hon felé hs karodon Mennék veled hü hajadon. s álma nincs.

Éjféltájban s éjfél után Oly bús. Két hs közt holdnál a leány Sebes rohanva fut „Atyám. De küzdve két ifjú halad. Ólban három mént váltanak." Felelnek k.. nyelvökön Az ifjak Hordják pogány szavát." Harmincadon s vámok között mennek át. S lovat. te gyönge kéz?" „Szerencsekísértk vagyunk. török vitéz. de Leila fél. S te fénysugár." . Zendlnek vámosok. hová. ! Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat. atyám! ne várj reám A szép magyar föld lesz hazám. Szerencse jár velünk. Sztambul fell bús hír repül. szép hajadon Magyar kar áll rt pártodon. Pogány mez rajtok. Utat nyit kardvasok. lovászt lesújtanak. oly néma az út. Remeg mint parton nyárlevél. „Végy jó reményt. Az egri farkasok közé Csatára készülünk. „Hová.

Még nem

Csaták között a pálya fogy, fogy a csata; Fölkél a hírre vajdaság, Jön villogó hada: Vajdák utói, vajdák körül,
Futással út

nem

rövidül.

Mint párduc a két ifjú küzd, A villámkard peneg, És isten, úgy akarta, itt A vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
sírva így panaszkodik: „Egek, mi puszta hely! Nagy búmmal e vadonban ah

Ö

Hová bujdossam

el?

Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenek;

De meghalok

hs

ifjakért;

Sírhalmom e határ. És siratóim farkasok, S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám! ne várj reám. Bnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a

gyönge lányt

Hs ifjak igy lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv

Örömre
Mint
ifjú

változik.

repkény

kerti fán,

Szilágyi karján csügg a lány.

Szigetbl a leányt viszik

Magyar határ elé, Zúgó Dunának partjain

Megy

útok fölfelé

S alattok a vész mezején, Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól: „Itt a magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten s a leány
!

Azé legyen

ki

gyz

csatán."

„Nem

ugy, vitéz felem!

nem

úgy!"
fiad.

Szilágyi válaszol:

„Van nd honn, van két szép Te meg nem válhatol." És sír a lány: „Ah engemet

E bajvivástok

eltemet."
szól,

De Hajmás nem

bsz

eszén

Felfordul a világ;

S kezddik a gyászütközet: Magyar magyarra vág. Két villám így csap össze fenn, Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj,

Ó bajtárs, boldogul; Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl."
Szól
s

Hamvába

mint az elzúgott vihar. száll a büszke kar.

;

Hséget
Örömre

Ott ketten a haló fölött eskenek, S a rabkötél, a bús csaták
fejlenek.

Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.

HEDVIG
(LEGENDA)
Szóla Isten Gábor angyalához: „Szép cselédem, fényes Gábor angyal,
Ölts piros két szárnyat vállaidra,

Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arcaidra vedd tavasz derültét, Végy mosolygó ifjúságot arra:

A

kicsinyded földre fogsz leszállni,

S a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni:

Aki szép, hogy még szebb csókod által, S aki boldog, boldogabb lehessen." És felelt a fényes Gábor angyal: „Boldog Isten, ó te véghetetlen! Mely parancs ez! mily kemény Ítélet! Oly parányi bár a föld magában. De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl, Hogy ha ezret láttam, visszatérve
Új ezerrel lesz találkozásom;

Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, aki nem szerelmes.

Boldog

Isten, ó te véghetetlen!

így örökké el leszünk szakadva, S Gábor angyal, bár óhajtsa lelke. Fényhazáját meg nem látja többé." így felelt a fényes Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten; „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja mégis feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhet az égnek Arra szálljon csókod áldomásul." S ment az angyal. Hajnal nyilt utána, Dal szövdött szárnya zajszelébl, Dal, mint a lélek hall magában. Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. És soká és messze járt vigyázva; Ifjú és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ége, mint a pártusok vetése.

Melybe Sámson karja ze lángot. S felsohajta néha Gábor angyal: „Istenem mi bajra hajtasz engem!

A

szerelmes lányka mit kívánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad. Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délceg indulatját. St hibáit mint bálványt imádja. Van ki fényrl, kincsrl mér szerelmet S a fagyért ég büszke gondolatban." így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív.

elmúló szelídség A hiúság cifra köntösében. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Rózsafelh! honnan és hová mégy?" „Szz leánynak arciról s az égbe. Melly utában majd a törpe bokrot. Rózsafelh szállá fel Budából. Boldog és nagy. csapongva Lenge jóság. Nem talála tetszhett az égnek. . S tengerektl tengerig csatázván. Nagy királyát s a jót. Majd kevély fa termetét mutatja. És egy nemzet messze napkeletrl. semmi gyakran Évig élt a leány szivében. És az angyal. Búmerengés. Mint folyamnak tükre volt a másé. Mely parancsolt a sebes Dunának. Változának mint a hold világa Vétlen vétkes vágyaik sokával. Egy h egy kis Abban olvadásig lágy ohajtat. Mint ezüst láng. játszó.Tarka s tarkább ln tapasztalása. mint egy istent. gazdag és hatalmas. kedv. A Ös Budában fénnyel udvarolta: magyar volt s Nagy Lajos királya. S ím egy ország föltünék szemébe. Rózsafelh a Sasok hegyéig. Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység: virágszál. Nem talála kedvet mind ezekben. mint egy üstökös fény. Gábor angyal megszállt e vidéken: S ahogy ott ült a magas tetkön. S álmaiknak minden ezredével. más világ lakója.

Gábor angyal látva hallva mindent." Szólt. És imádni kezdtek: „Hála Isten! Hála hogy szép kék szemet teremtél. S im királyleánya Hedvig ott ült Ifjúsága hajnalköntösében. Hála Isten. Amit angyal hallhat. Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte. hangya. új reménnyel indult. de megfogadtam akkor. S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Sánta hangya. honnan és hová mégy?" Az pedig megálla válaszolván: „Hála Isten. a morzsát feltolá." Egy sugár is termetéhez ill. kelj föl s menj fiaddal. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig. s tovább ment. hála szent erdnek! arcot teremtél!" felleg. S monda. S nagy Lajosnak várlakába szállott. Felhatott a termetért köszönni. barna Mint az árnyék.Hála Isten. hála szent erdnek! Hogy setétlö szép hajat teremtél!" Csillag is szállt kett fel Budából: Szz leánynak pillantási voltak. Új örömmel. Hogy kegyedben szép S felleg szála ismét. . Hogy nevének emléket hozok föl. hála szent erdnek! Kis fiammal költözém Budában. S esek rám de király leánya. k . S fölkelek. emberek nem. mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá: „Barna felh! honnan és hova mégy?" „Szz leányhaj lebbenése voltam.

S jót. . Melyre holtak sírból fölriadnak. S Hedvig olvasá a szent igéket. nagy. A teremtés titka. mellyen eddig a düh S a harag vad gyzedelme hangzott." A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. vonásin. de még vad nemzetednek? Durva nyelve. ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban és az élet álma. „Hála. Kit szivemben hordok. Majd ha fényben eljövendesz értem. gonoszt a szív szerint itélend: Mindezek s több fel valának írva. S én kitárom a csodák világát Ifjú. Elborúla lelke tisztelettel.S rózsafelhk arci. szép hajának Gyenge fodra barna köd valának. : A Vég bíró pedig lesz a nagy Isten. S így imáda. a várt s rettegett jövend. S a szemérem diadalma rajtok Mint királyné ünnepei szelíden. hü jegyelted! Nem leend-e megvetett ajándék. S így tündék rajtok önmagában: „ím ezek mi szép igék. Isten. férjem. Gábor angyal ahogy látta mindezt. mi szentek! Lengyelország hs királya. hs. S minden ami kellem és gyönyör van Harcban állott termetén. S földdel a magas menny összerendül.

: Általam most szent igékre hajland. Majd hogy el lön a szándok fogadva. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak. BECSKEREKI „Verjen meg az isten. Égi ajka. S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. Szent körökbe mindenik betérhet És az élet fájáról gyönyörrel Dús. S most fejemet vég Ínségnek adtad. Engem csaló fekete szemednek. Elhagytam jó férjemet miattad. mint a gyenge szell Lágyan ére legszebb földi ajkat. Becskerekil Ne higyen szép szavaidnak senki." Gondola és elfogadta szíve. Verjen Ne meg az isten. A teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági. A leányra áldó csókja szállott. Becskereki! hallgasson szavaidra senki Aki meg tud egy szerett csalni. örökl éveket szakaszthat. S csattanása. Soha nem fog az már hív maradni. Magam vagyok a vadon erdben." . Ne higyenek sugár termetednek. mint ezüst harangé Mondhatatlan kedves és múló volt.

csínos. A rablók és gyilkosok barátja. hol a fényt elállja. Szárnyainak setét vitorlája. rosszak bátorsága. Jók félelme. katonának termett. Fénybogártól ragyogó utában Fut a kígyó tarka pompájában. Maga ülvén egy kerekded halmon. Rettenetes. ki bujkál most a csere szélében? Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. A leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében. S szintúgy táncra peng a karikája. Bús orcáját kezével fedezte. Hollóhaját szélnek eresztette. S mint a kis lány pince Ül. S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl. Kényes. Csak gili búg magányos fészkében. De a bagoly megereszti szárnyát. sarkantyús csizmája. Karcsú mente szegül csípejébe. Csalogány zeng bokor ernyejében.így busúlt a szép fiatal asszony. Pirosra és haloványra festve. Akárki. Nem hallik a harkály kopogása. S mit kereshet ez a kés vándor? . A S homályban kezdi országlását. Szk nadrága. csábítás gádorában égvén orcájában: Ügy ül úton útfélen az estve. de finom legény lehet. S sznik már a szajkó rikkantása.

ha nekem engeded. Piros cip kicsiny lábaidra? Kell-e rózsám. „Kell-e rózsám. vad erdk rózsája? Sohase törd búban a fejedet. Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig. S így szól hozzá csalfán hízelkedve: ujjaidra. De ijedve föltekint az asszony. Vigasztalni kezdi szép szavakkal. amint egyet rázott. A szép asszony mellé veti magát. Szanaszét jár mint Noé iiollója." gyr így szólt.Szeme olyan mint a fekete bor. Karcsú der'kát tartja megölelve. Meggyógyítom. S most így szól a jövevény hozzája: Ha „Mit búsulsz te. Uralkodom Pesttl Hortobágyig. Utas vagyok s szép piros orcáért Élek halok szép asszony csókjáért. . Abba látszik magát eltemetni. Kartonszoknya karcsú derekadra. s mintha vásárról jött volna. Gazdájára többé semmi gondja. Tarka kend szép fehér nyakadra. bséggel ontotta. barna legény csókja." így szól s fához köti sárga lovát. Kérlelgetni kedves ajándékkal. Tarka kendt német szép gyolcsából. a legény olyan szép nem volna. Hogy az asszonyt látja üldögélni. Kartont. Csak hogy el nem ájul a látványon S szegény bizonyosan elájulna. cipt húzott tarsolyából. Portékáit És közlök.

te Becskereki.. Hamis huszár vagy . Kényes nyalkán sétálsz a vásárra. Aranygyr S így s hópénz karikázott. mint az asszony senki. S kitündöklik mint a hold világa Haja közül ifiú orcája. Mihelyt szádnak szemednek megtetszik. kend sem cip sem kell lábaimra S kartonszoknya karcsú derekamra. Fölijedve borúi * el nyakába. Nagyot iszol világ boszujára. fehér nyakamra. Tagjaidon lobog fehér vászon. Kell lelkednek minden gondolatja: Hív szeretd leszek mind halálig. * S vígan néz a setét éjszakába. Azt sem tudta melyikre tekintsen. Ami jó van s legel a pusztában." S a legény most leveszi kalapját. Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon. Elámult a szemfényveszt kincsen. Veled járok Pesttl Hortobágy ig. Majd öltözöl úrfiak módjára. Hajh de kell a barna legény csókja. szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva: kell „Nem Tarka Piros nekem gyr ujjaimra. S ki volna más mint te Becskereki? Nem örül úgy. Be-beülsz a bugaci-csárdába. Omló haja ellepi két vállát. S ami szép és drága portékában.

te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája. És te. égre vágyódása. oda hagyogatod. Beteg sem léssz. Átok rád. Hogy viselném Elfelejts. Földön nyugta. pajzsát elvetette. Gonosz kalmár vagy te Becskereki. Tört sisakja. Nem szereti gazdálkodásodat. Majd megvesz a szép asszonyért lelked. ha meg nem védelmeztél. S mint az árnyék légyen oly setét. Azokat is rendre csalogatod. földön képedet. A vármegye nyomodat rég lesi. Lábad alatt tüskét kerget a szél: Megtalálod amit nem kerestél.! Átkozott kezeid azonnal megszerzik. S nem csak marha. oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha ten feleddel. Nein kívánom több kegyelmedet. kötél szegi még nyakadat. SALAMON „Átok reád magyarok hazája. Ketts oszlop között fennakadnod. Salamonnak nincs hol maradása." A lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király. portéka kell neked. Mint kemény kard. S ha megcsaltad. . mégis meg kell halnod. Isten! aki fölkenettél. Vigyázz.

Honfivért a kardnak markolatja. Vért piroslik hsi arculatja. . Bércek. Tátog a seb véres oldalán. de bármi gyors futása. ott. völgyek elmaradtanak. Rá borúiván rengeteg homálya. És az évek múltán a vadonban Domb alatt. ég mosolyg le rája. De nagyobb az. Melyhez a vad csörtet robajjal Jár. födetlen. jobban ég szivében Teste Mellyet érez vesztett koronán. S már folyók és rónaság vidéki. de lelke még dulottabb. És az év sárga koszorúját komor vadon. veszti a A viruló Agg ifjú lombokon. Vele száguld keble óriása. Futva fut. S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak: Ott elvész a bús lovag pályája. feje ágozatján Éve számát büszkén mutogatván. dúlt. a szarvas. Váltja. Egy letüzött kard a szent kereszt És az oltár isten-adta föld. ha hévtl szomjan epedez: Egy jámbornak áll kis kápolnája Nyílt. hol forrás csörgedez.S kardja csorba csonka vasból áll. Felzendül az elholt dal koronként jár.

és teste romiadékán A halálnak gyilkos karja gyz.. Mindenik száll lelki béke szála. Kebelében szenvedély hatalmi Rég nyugatra csillapodtanak. messzetünvén A királynak ggös álmai. . Vár felajzott nyilra gyors vadat. rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!" így óhajt. S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat . A vadász ül hosszú méla lesben. Összeroskad. Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott áhítva tölt És ragyogva ömlik el szakála. S a királynak puszta sírhazája t Most vadaknak ordító tanyája. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai: „Légy szerencsés. Arcain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak. szája: „Boldoguljon a magyar hazája!" S elhal a nagy átok. Egy óhajtást rejt s mond szíve. s hervadó levéllel Eltakarja a sárga sz. SZÉP ILONKA 1.

S rezzent kézbl kis pillangó elszáll. S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad. gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét.. Hasztalan vár. szép arany pillangó! Lepj meg engem. könny kis pillangó." Szól s iramlik. „Istenemre!" szóla felszökelve vadász: „ez már királyi vad!" És legottan minden mást feledve. Könny s játszi a lány illanása. S szép sugár lány. szállj rám kis madár. még az sz Peterdi háza? még a régi harc fia? . A vadász még lesben ül sokáig. II. A leány Áll-e Él-e rab szép szem sugaránál. Elfogván a szállongó lepét „Megvagy!" így szól a vadász. Ahol a nap nyúgodóba jár. s mint az sz futása. röpteként csapongó. Ö a lányért. merre vagy szállandó. A „Megvagy!" így szól a leány örömmel. „Tarka lepke. Hévvel a lány nyomdokán halad. lány a pillangóért. Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. Vagy vezess el. Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig. Versenyeznek tündér kedvtelésért.

vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. Most könyi. tölt pohár kezében. „Éljen hát a hs vezér magzatja. meg oly hsi vért!" S illetdve Kél az méltóság szemében. Szól az Mert apád én kétszer is lehetnék. a kidlt dicsért. Áll a ház S telt S Hunyadiért. attól elpártolni kél. míg a honnak De szakadjon élte pillanatja. Lángszemében csábító varázs ég. az nincs cenkekért. Nem gyaláz s ifjú." Nyg a népen a rósz .még. mint hitetlen: s tehetetlen. Melyben Egy király se inkább. A sugár lány körben és a vendég. bár fogy gazdasága pohárnál ül az sz maga. „Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel gyermek és kövesd apádat. És ha ittam. A kupák már felvillantanak. él! Addig éljen. Talpig ember akit én említek. s a hon nagy nevéért bajnok könyei hulltanak. Ösz vezére A vén „Hunyt vezérem ifjú szép sugara" sz most „éljen a király!" A vadásznak vér tolul arcára S még kupája illetetlen áll.

n Mert sok újat meglepetve lát. . A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. Ösz apáddal a vadász elvár. Semmi semmi bíztatásra maradhat vendéglivel.S mind zajosban. Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába. „Vajh ki . S csendes a ház. menni kell. rivalva t a kürthang: szóra. „Emlékezzél visszatérni hozzánk. Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában. „Téged is. mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment. Jó vadász. A kis csarnok végs S homlokán az ifjú megcsókolván. és merre van hazája?" Gondola." Szól Inti s búcsúzik a vadász. ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma. Minden lépten az agg csodája. te erdk szép virága. de nem mondotta szája. Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát. III. állván lépcsején." Nem Mond szerényen szép Ilonka. ha meg nem látogatnánk. Útnak indul a hold éjjelén.

Újlaki s a A király az: „Áldás életére!" „Fény nevére. „A vadászhoz Mátyás udvarában. S a király j. áldás életére!" Fenn kiáltja minden hü ajak. a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e. fölség érzetével Környékezvén t a hs apák. elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában. „Hol van . Szép leánykám.: A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. Aki Bécset vivó haragjában Vérboszút a rossz szomszédon állt. S arca majd ég. S felrobognak hadvész-ülte képpel megbékült Garák. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és mern áll. majd színében elhal. Ösz Peterdi ösmer vendégére. S van tolongás s új öröm Budában várják a királyt. . Vágyva néz sok hü szem ellenébe: Gyzelembl Nem vidul még szép Ilonka képe. vagy tán hiessze költözötten Jár az zek hvös rejtekén?" Kérdi titkon aggó gondolattal.

Kínos emlék. S bár álmain a komor ész köde van. Társasága lángzó érzemények. AHÖSSÍRJA Sok bajnak utána az sz dalia Csend-lakta hónába kerül. harcok. Elhajolni bels Úgy hajolt félvén a világot. Szép Ilonka hervadt sír felé. sírba letenni óhajtja fejét: Márvány örökítse s dal üllje nevét. ez álmaiban harc s koszorúk fia él. Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté." Szól az sz jól sejt fájdalommal.Kis tanyánk ott nyugodalmat ád. Vészes fiatalkori napjaira Néz vissza reménytelenül: ifjúkor és szerelem. szépen ntt virágot baj miatt: el. a gyzödelem. de gyötr élet elfolyt. és kihalt remények. Még lelke búsongni kevély. S a bús pár És ha láttál megy gond-sujtotta nyommal. A rövid. Eltntének A vérteli A A Fáradtan. . A király jön s áll a puszta házban: Ök nyugosznak örökös hazában. Szép Ilonka titkos bú alatt. elaggva.

Harmadszor a kürt riad és szomorún Vég hangja búcsúzva kihal. A férfiöl viadalt. Hall rémületes csatadalt: Nagy sebben Kard. csata-dúlta mezn Elhallgat az éjjeli had. a ló szabadul. Megy zordon utakban a hangok után: Nagy-messze körüle a puszta magány. Felhbe húzódik a hold. a hadzaj után. halotti a csend. Rémhangja betölti az Megy bátran a hs csatagondjaival. S villám sugarában az éji borún Átrémlik emelt ravatal: A hs temethelye s orma felett Fog bús szobor. Érezve veszélyteli kéjt. a haza képe.S hosszú nap után borús éjszaka száll. éjt. Küzdk rohanásit az ércsoron át. Éjfélre a hs rideg álmainál Felhangzik az öslaki bolt. Kürt híja ki harcra az sz daliát. dárda zörömböl. A kürt tova zengve rival. alélva vitéz fia hull. helyet. . S fölzengeni hallja a harc moraját. a magány A vad rohanások. A vérbe borult. A hs tova és tova tévedezn A képtelen éjbe halad. S rémséges. Vég harcra kimenni nem ója magát.

viadalteli napjaira A századok éjjele száll. A SZENT EMBER Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyílik meg A tavasznak és a szerelemnek Nem jut ember. És családa És hazája! Védelmezte a nagy Isten.. örül. S megérte. mint a tél Zöld tavaszba szve Átvilágol merre kél A kies mezbe. Sok bajnak utána az agg Itt dalia békehelyére talál Vészes. S míg lelke dics nyugalomnak A hír örök éneke zengi körül. És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ösz szakálla. Amit vár nem Lelke túl jár a világon. Élte hányszor volt veszélyben. földi jó. mert csak egy van. hogy körüle Vére ifjú koszorúja Felzsendüie . Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon.

mi szép! Fenn a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél Könny. De szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó Váltig meg nem egyezvén. Felvinnék a pert az égbe. lengeteg nyomán . az sz. Lomb közé zárt végtelenség. Változékony lenge kép. hangzott ígyen: „Légyen átkozott az Isten!" Csengve hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny. Vad danája Hangzott messze. kegyetlen. S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. Melyben hvös napsugár ég.. bár lelke gazdag. És imája vad. És a hála Értök szállá Évrl évre a nagy éghez nagy égnek Istenéhez. Mint makacs két osztozó. Gondolatban tiszta. S így is mely dics. szent bár. S szent imája. Elfelejte már beszélni: Ö imában tud csak élni Itt A És azontúl ajka hallgat. S mindenik bízván ügyébe.

a nagy tengert. Bámulattal körbe fogják . Ott az sz szent térden állva Kis kereszté mellett Súlyos átkot Isten ellen Hn imádva zengett. Mint a tengerek nyögése. Ennyi báj közt. S a szigethon rejtekében. ennyi kéjben Zeng a szent ember danája Fáradatlan mondja szája: „Légyen átkozott az Isteni" És ha vész jön S a föld vérét. aki már nem véthet. férfi A szent Harsog hála-kitörése.Halk. Az egekre feldobálja S mint Ítélet harsonája Átüvölt a habmezkön. mely kútba lépett. Zengi folyton csüggedetlen: „Légyen átkozott az Isten!" II. Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének. Zsarnok. Mint farkas. S hangosabban mint a vész. Mellyen szárnya tajtékot vert. Megszorulva sír mérgében: égre néz. varázsos suttogás kél S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kínálja.

Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyük ömölnek. hogy embert szemlél. a jámbor püspök. S amint zengi szóról szóra Magasabb lesz kedve: „Legyen áldott a nagy Mondja lelkesedve. És az sz. Jobban mint a fergetegtl Félnek az imától. Lassan mint a bszült ember Indulatja. S mintha lelkét feltalálná Szíve újra élne.S hallva. I. Szemre fre nézve hallgat Boldog ámulattal. III. mely imát szól. Csak Ger. Ember-szózatot hall. Nem csalódik benne. Ö ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért. S oktatólag közbe szólal Isten szent nevéért. A megjobbított imára Ébred szenvedélye. Isten!" S száraz arcán. . Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme. napvilága Mellett az örömnek.

S oly sok élet s kincsszerek Temeti. . mint vélték. Épen a hajóval szemben. Bámulattal a szent férfit Kit. Nyájasodni kezdenek Arca mély redi. S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet ölt be. S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe: Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyra másra. Mintha versenyt Futna széllel habbal. Ahol a part víz felé lejt. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. Most iszonnyal felsikolt a nép A remete a tengerre lép.: Sznik a vad tenger Magas áradatja. Futva látják s rémületben. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára Eljutandók nem sokára. Ahol a hon Vár fiára. riz a hit. Ott szalad nagy sebbel-lobbal.

S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve. Isten Jól megértett. a hajón van. remél. Az jobbjához feljutandó. szeret. Hn esengve Mit kereshet. A magas Téged menny meg nem indul. Mintha jéggé fagyna nedve." . A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondul. cifra szóra. mit akarhat? Mért tévé e vészes utat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. Áll a roppant víz-elem.S im csodák csodája! Elsimul a hab dagálya. Csalfa szívre. Ott rebegve. Bölcs Ger e nagy csodára így szól a nép hallatára: „Embereknek hangzik a szó. S egy rövidke pillanatban A fedélen. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté. Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat. Isten szív után itél: Aki hisz.

. bor fecsélni. Ül magán a csendes lakban. szegény és gyámolatlan. kit Isten küldött. hogy volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. De ruhája mégis gyászol: Szíve fél a tarkaságtól. Mint amennyi jó falatja. Még midn jó férje megholt. Isten látja. k Víz dicsérni. S az ebédnél nincs vendége. Nincs a földön egy barátja. félig bánat: fárad. Gondol vissza és elre A S sok jó és bal idre. Gyásza nincsen. Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja. Csak a múlt idk emléke. Dolga nincs.A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE Egy szegény n. gyásza rég volt. Aki maga néz a tálba. Agg. És a gazdát nem kímélni. A szegény. tele pince S mindig kézben a kilincse. És szegénynek és boldognak Vendéget nem kellé kérni: Önként szoktak betérni. félig étel. Mindkettbe bele Hejh nem így volt hajdanában Míg nem járt özvegyruhában: Tele kamra. Ide gyakran beköszöntött.

napnyugotnak. Melyben szent rózsák teremnek. Szken teng kis vagyonábúl. S a szegény nö elhagyatva Úgy maradt mint a szedett fa. S maga gyakran szükséget lát. Hogy a gazda sírba szállott: Gyermekei szétfutottak Napkeletnek. Hajh azóta csak bút látott. Ha neki van. örömet adának. Az id jár. balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek. És ha néha sorsa fordul. Gazdálkodni még most sem tud. hol bánatban. . Hogy a könyeket ne lássa. Könyvét híják Rózsáskertnek. Eleség volt az ajándok. Megfelezni kis kamráját. Hol reményben. volt az istenáldás: Jobbra. másnak is jut: Jobb idkbl rossz szokása. s csak megvan. Imakönyvében keresget. Lelkében nem tört meg a hit: Nem hideg pénz. hideg arcok. Akkor sem lön üres a ház.És azon mit innen elvitt. Bár nagy ritkán. Most ott ül az asztal mellett. S gondjaiért az anyának Bven Sok bajt. És ha néha úgy történek. nem jött vendég.

Tán jobb volna. Éljen Isten igéjével. Könyvét két felé osztotta. Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze. Jó hogy ilyenkor ki nem jár. Könyvem nincs több. nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon." S fele ide. csak ez De ha már úgy megkívánta. . ha nem élnek. de kopott jószág. Imádságos könyvet kérnék. Vegye egy felét jó névvel.Régi. Majd elvesztem oly nagy a sár. És ettl függ boldogsága. van heverben: Adjon az Isten nevében. Higye meg." „Jó asszony. Ha miatta meg nem szólna. S ím kopognak. Egy kéréssel jöttem volna. fele oda. tartja bennünk. most oly jól esnék. így legalább árva lelkünk Az imádság Itt. az egy. Mert hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer. tudom. Oly nehéz most a szegénynek. Én beérem más felével." „Hát mi jót hoz Sára néni?" „Istenem! bár tudnék hozni. jó. és köhentve Az öreg jó Sára lép be: „Isten áldja meg. felelt az özvegy. Oly igen meg van viselve. Már ha szken él kenyérrel.

S ha van Isten mennyországban. jó Most a két Hogy semmi jót Imádkoznak este reggel. . de nem fél szívvel.öreg asszony ne mulasszon. Nem imádkoznak hiában. Fél könyvbl.

.

szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK .

.

S egy piros lány.. Laboda! ide. Laboda! Lábod ide. Labodát ölébe zárja. Laboda! Szíved nekem kaloda!" A De Laboda letekint a lányra: „„Ki mázolt be. szót utána kiáltja: aki látja. ily csodára?"" . amoda." Széles utcán. És fülébe mondogálja: „Hej Laboda. szívem. LABODA KEDVE Megy Laboda E Széles utcán. hogy meglátja. csókot ad a borhoz. E szót utána kiáltja: Lábod „Hej Laboda. széles jó kedvében bor zúgván fejében S minden gyermek. nem oda!" S Laboda bemegyen piros lányhoz. „Hej Laboda. széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében. lány bort hoz.

te sárkány. Borod méreg. A világért fel sem pillantana. De „Hej he] nagyon szerettem én. „Hej Laboda. E szót utána kiáltja: „Hej Laboda. piros lány. te hitetlen. Átkozott légy." „„Hazudsz leány. a „„Én vagyok a Laboda. amoda. ne menj tova. Te hagytad a barna legényt oda. Laboda! Lábod ide. megcsalt a barna legény. oda. Laboda! Ölelj meg. A | leányt ellöki félre. . mond Laboda. Ha egy filégy reá nem szállana.."" S kiönti a bort a földre." GÁBOR DIÁK Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán. Ültél pince derekába. egy nagy könyv eltte. Laboda! Mért haragszol Laboda?" szögfi. . Engem hagytál. Hej Laboda. hazudsz."" Zúgolódva széles bús kedvében Megy Laboda s tántorog mentében S minden gyermek aki látja. Lemennek az utába.

„Ejnye. rózsám. Ah vegye „Még egy el azt a forró száját."" mond az jó kedvében „ Semmi látás " „Lakodalom van a csók végében." „„Gábor diák." „„Gábor diák! hátha kés Pünkösdnapkor a menyekz?*" „Semmi kés! „„Ej te világ rózsája. beh halovány vagy. egy nagy könyv eltte." beh hamis az a maga szája." „„Gábor diák. nem!"" „Kettt [adj hát. felejtem. vigasztaló. S im meglát egy fürge leánt. húgom. átkozom a csókját. Addig." — Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán."" csókot!" „„Nem. hogy el ne hervadj. hamis Gábor diák! Hagyjon békét. beh piros az orcád.. jj el pünkösdnapra. Másik. egy nagy könyv eltte ." ! — — „„Jaj ne bántson! itt kell sietnem. ha ugy tetszik. „Ej húgom. addig menj dolgodra. Hadd szakasszak róla egy pár rózsát. S hogy felpillant. A leány jön búsan s színtelenül. Ne egy pár csók! egyik útra való. — Elhull pártám. De már erre csak felpillant. mert bizony meglátják. egyszer csak elrémül. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"" Féltelek „Semmi átok."" Gábor diák mélyen elmerülve Ül a lócán.

" Gábor a leányhoz." „S hogy mosolyog istenadta fattya!" „„Épen ollyan. Pityerg. ."" „ Mit csináljunk. soha. Újmódi. Szegény. szegény fiúk ti. Amiilyen a botor lúd Tollából folyhatott csak. Bolond. Te Lina. ó szerelmet. S nagy szomorún a könyvet becsapja. De elébe jön a leány. érdeketlent. mint az édes atyja. Pedig van piros pünkösd napja." ! A világért fel itt nem pillantana. Anakreon-szerelmet. ízetlent. Szerencsés. hs szerelmet."" „Semmi így szól ugrás! jer a paphoz. mit tegyünk galambom „„Én tudom hogy a Dunába ugrom. bolond. Laura. Te Phyllis és te Daphne. bús szerelmet. szerelmet. És mindig únodalmast. Melli. Szerelmet mindörökké. ilyen pünkösd napja!" A hívatlan dalosok Szerelmet énekeltek. „Soha. S egy csecsemt ringat karján: „Ej ej „ már ezt még sem hittem volna!" „Most a világ engem sem csúfolna.

Ha halni vágy buvában Hagyjátok t legottan bnt Pusztulni a világból. Vagy amiként neveznek. Az istenért. Ne higyjetek szavoknak. Nyájas. Hadd égjen el! nem ér az Egy árva felsohajtást. Mert képes-e nagyobb S halálosabbat ember A földön elkövetni. Hazudság gondolatja. kegyes leánykák. jó. Mint aki rossz. Ha bujdosásra készül. Amit kimond s ki nem mond. leánykák. Szép. Az istenért. mer hazudság.. szelíd leánykák! Az isten szent nevéért. leánykák Hagyjátok epedni. igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget? . Mer. Hagyjátok sorvadozni t Ha égni mondja szívét. Hagyjátok elbujdosni Világtalan világig. Hazudság. És meg ne hallgassátok Az illyetén imádót. amit érez.

Azt mind szereted. St hol orrboszantva Porzik a tobák. Kályha termeted. Válogatni nem tud Tompa ízleted. Aki hozzád hajlik. Régi duska társad Minden jó uracs. S ami ellen annyi Finnyás nké küzd. Kinek esze tálban S szíve a kulacs. Lesben a vadásszal Sült galambra vársz. .AZ UNALOMHOZ Holdvilág az arcod. Téged el nem hajt a Drága pipafüst. Még is tisztelid Száma vajmi nagy. A pimasz körökbe Makkfilkózni jársz. Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy. Régi fejköttl Boglyas a fejed.

Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. N S akik érdeketlen Nézik a hazát. S aki a dologtól. Ott is ásítozva Gyakran megjelensz. Sok munkás henyével írsz te verseket.S illatot. Sok kis és nagy úrnál Ülsz te pamlagon. S bvös álomírral Szájt szemet befensz. Kiknek embertársok Jaja puszta hang. S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát. hiú fényt Rejtnek a szobák. Melyre nem csendül Leikökben harang. 10 . Karjaidba dlnek és hajadon. meg Könyvtl idegen: Az mind édeleghet Vaskos kebleden.

: És mondák: „A téli Est unalmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. magyar nép. ó szállj el tlünk Túl a tengeren elég marad még Nyg jó E nemzeten. S hordd el más világra Régi sátrodat. S tartson meg az ég!" Mert er. Olvasd el. Szállj. szép asszonyság. PETIKÉ Bús mogorván ül Petiké. íme. Mily sok érdemed! Ráadásul hozzá Adj még egy kegyet: Valahára köztünk Únd meg magadat. egészség Kell hozzá elég. Ha ha ha! Péter és bú a mennykbe. Mi baja? Anyja kémli hü szemekkel ! - Jó öreg! .

Iszol-e?" „Dehogy iszom. édes szép fiacskám. Az. Egy barátom van nekem csak." „Kell bor. Ki vele. dehogy eszem." „Kell-e sarkantyú csizmádra. Eszel-e?" „Dehogy eszem. dehogy iszom El vele. Meg Át idézzem tán Juliskát? Láthadnád?" Szól mogorván Péter úrfi: . fiacskája Tán beteg. hogy innen-onnan Lekaszál. Sarkantyú! . a a róka szomszéd könyve. ne halj Annyi benned a sóhajtás. „Kell galuska. mit nekem prém.Hol van hát?" 10" . Ha szivemben. Mint a raj. Petikém! Kalpagodra toll s mentédre „Mit Rókaprém?" nekem toll. tudom. a beszéd mind Szó fia." „Az egekre! Peti fiam. A halál. mint Rág a bú!" „Kell-e könyv.: Azt gondolja. Biblia?" „Mit nekem könyv. Peti fiam.

vidor. De bezzeg kell a Juliska. a szomszéd is hallja. Földetlen földig megy. sem mentéje. Esküszik Mák Hogy fejét . galuska. szép fiam. tíz év múlva Elvehet'd. Sem a sarkantyú zenéje. mert Böske megcsalta! Vele nyájaskodott. Sem ehetnék. Bár negédes és hamiska. hát Ez a baj Gondom lesz rá." MÁK BANDI Bandi. Csak Julcsával nyájaskodnék. szép és piroska. szomorú bujdosásnak adja. hogy pityergesz Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd: Isten éltet. a szomszéd bibliája. Nem kell neki bor. Nem Sem „Ej Petikém. sem ihatnék. kell neki róka málja. hogy nagyot nj halj. S meg ne Most takarodj iskolába Meg Rossz fiú! ne lássam. De.! Ármány adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! Sem kalapja. szivét másnak adta.

fog halat. Gondolja. Ballag. Szája keseredik sokféle adtával. miért haza menjen. Hol — Hej sokat mulatott annak közelében — tó felé nyílik a kis sötét ablak. Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. . de nem mehet. valami tán még van a szegen. haza megy érette. Csak sóhajt. Bandi megindul. egy üres tarisznya. Akármint tekinget Mák Bandi befelé. már is Játszik tóban a hal. mint akit akasztani visznek: Nem lehet több kínja vesztend embernek. A hitetlen Böske még tegnap kötötte. De Böske még nem jön a kerten kifelé. ballag. De Böske csak nem jön a kerten kifelé. Hiába. Cifra bokréta van tkörfia megett. és csak néz befelé. Mert a fels színben a tehenet feji. Most már nincsen többé. Hej nehéz a bunda. Lassan megy.Ballag. mert nagy bú terheli. már megint csak itt van: Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. Megáll. nagyot sóhajt. Van is. Megy. de bundáját honn hagyta: Haza kell még menni. hasztalan. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén. de megy a nem kertek alatt. Hiába! Böske még nem indul kifelé. Nehéz káromkodást kever sóhajtással. Megint csak megindul Bandi. ballag Bandi s amint ott elballag. de nem egyéb. Nagyon megkívánja. nézeget befelé. Most harag és nagy bú forog elméjében. ez a gondolatja. csak búsul. megjön s a bundát tó szélén leteszi.

Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. „HejhBöske. Szerelem és harag és bú forrnak benne. lassú járásától. De már csak megyén. Most is harmatozik két szeme pillája. Háromszor. rossz csupor volna. Isten tudja hová. Ha Megfogódznék a nád keser torzsában. Szárcsa. mert nyakán az iga. Addig a fényes nap rajtam elnyugodott. elbúsultomban lettem bujdosóvá. S mit látnak szemei? Amint néz befelé. ha még egy kis szived volna. Szálló sugarait rajta elnyugtatja. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. Böske csakugyan már megindult kifelé. meglátnám az utat. dolgodban úgy áldjon istened. Piros mint a pipacs sírástól orcája. Ha Lejönnél s élmbe szemed világolna: Keskeny a híd nagyon.Ideje. Bár szíve csikorog mint a rossz talyiga. Lesütött fejétl. hogy útnak Immáron megyén is végs eredjen. A tó fenekére mélyen lemerülne. elszánással. Nézd. Amint megszolgáltad és magad keresed. . mert sokat otthon felejtettem. Azt gondoltam. Lépéseit ide jó isten vezette. El is megyek én még. ha akar. Elkezdett utamból vissza-visszatértem. velk együtt most madár lehetne. S Bandi mint a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. tán el is repedne. réce nézik vidor bámulással: Egy szikrát sem félnek nehéz bundájától. Fekete szép haját a nap ragyogtatja.

" De Böske így felel erre szép okokkal: A tz sem Szemem z „Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. Böskét megöleli. gazdálkodik szép feleségével. Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. mint a sürü zápor úgy könyvezik. száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz mulatsága. Kit zivatar kerget a csere szélében.: — Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. látod úgy is megyek. Ne vígy tovább rózsám. Mint hozzád hü vagyok s igazán szeretlek." Erre nagy útjából Bandi visszaindul: Bakony erdejéhez még képpel sem fordul. Egy forrásból iszik szegény legényekkel. Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. Estében Bandinak borúi a nyakába. vet. . Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. Magas hegyek között és szarvas legel. világ közepébe. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását." De Böske így felel: „Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem: világít ha rá zápor esik. Zöld erdnek lombja. megbotlik a lába. Szánt. tovább viszi. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében. Bandi sem aluszik. Párja után nyög gilice bugását. galambom. Meg nem vett vászonból varrod rét üngömet. S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel. S nagy elbúsulással tovább. Viszi és esküszik: „Bakony erdejébe Elviszlek." így szól és lemegyen.

csizmám csupa folt.! TÓT DEÁK DALA Ha kedvem elborul. tz. világ! Pompás Jég. Roppant világ. Mely drága gyjtemény. völgy és a nagy terek. volt. — — l Hol megpihenhetek. S tüstént kigyógyulok. S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. Egy házat sem rakék. S kapcám mégis szorul: Csak rajtad bámulok. Dics világ! Mi szépek tájaid: A hegy. S ház és mez megromlanak: Mi gondom? semmi kár! j . vagy nem is Nadrágom. O szép világ. Pedig látá az ég. Mert pénzem nincs. világ! Gazdag Akárhová megyek. vihar pusztítanak. És zöld borág virít. Hol dús kalászok rengenek. És ez mind nem enyém Ó szép világ. S ha féktelen vizár.

potrohos. A legdicsbb magyar leszek. Mi baj? van aki jól lakott. Boldog világ! S nem ingyen süt-e rám Az Isten napja mindenütt? Kivévén. alispán. A föld még megmarad. Ers világ. Ezüst világ! S ha mindezt megunom. S akkor sincs éjszakám: A hold leszen napom. már ha lefeküdt. mivé legyek. Szilárd világ! S ha itt-ott éhezem. Arany világ.Az ég be nem szakad. És hány van. Ó jó világ. A sor majd rám kerül. aki jót ivott! Ha ezt elképzelem: Étvágyam csöndesül. . Világát bámulom. Mihelyt csak akarom: Hazám naggyá teszem. Ki szólhat ellenem? Dics világ. Csak tlem függ. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek: Ispán.

S mind rajtam függenek: Ki hinné: én vagyok. isznak és danolnak. Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. isznak. mint fejünkkel Faltörsdit játszadozni Csakhogy aztán. Majd ha ember kell a gátra. Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába . cselédem aranyos. ahol Olly dics borok teremnek: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra. Ollyan édes álmadozni! S néha tán jobb. Magam.: . Ki most itt koplalok? Ó szép világ. Hogy majd érte meglakolnak? Van biz' itt baj. világ! Dics MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. . Semmi baj sincs? semmi gondrém. de hiába Enni csak kell az embernek. álmadoznak. Semmi baj sincs? semmi gondrém. S hogy ne kéne. inni Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra.

Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán. isznak. mert nem tudják Másnak Ennyi is lesz-e vagy magoknak. És mirl az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz' az. Kár a szóért. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. de már hiába. amint mondják. . — Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig. kár. Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. koplalásnál. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. Szörnység! No nem kell félni. de hiába Munka jobb a S jobb az edzett Mint ha selymen ha ép vagy. Majd ha ember kell a gátra. Csak szavakkal kardlapoznak. sántikálnál.Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek. kar. de hiába Szóból ért a magyar ember. isznak. hadakoznak. gondolkoznak. És ha úgy van. S gyakran a szó dolgokat szül. Gondolatnak nincsen gátja.

S a paraszt borbély helyében Úr-szakállat ne kaszáljon. Majd ha ember kell a gátra. Minden ember amihez tud. menjen hátra! . Hát takács-e a magyar nép? a Nem szégyenli a vetéllt? Semmi baj! tán összefzi. Félre tlünk. fonnak és akarnak Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó — is kell a magyarnak. költ had álmadozzék. És hogy aztán. Majd ha ember kell a gátra. kovács a vasat verje. Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek. Gyenge gyáván Ne maradjon senki hátra. pedig — mit A A A Ahhoz lásson télen nyáron. Aki hitvány. Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. Amit a sors egybe nem sztt: 1| Csakhogy aztán. i És. . Majd ha ember kell a gátra.És hogy aztán. is beszéltem? vadásznak jó a cserje.

Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdült szája. mint egy buzogány. Fél vállán ócska mente. Mig lenn az árva ember Veszettül s dobol. mint a pokol. Forgószél-pipaszára Füstölt. Mert egy nagy ég várost Pöfékelt felfelé. Az üstök hátra kötve Lóg. De sorsasszonyt (szerencse!) Épen vigan leié. Beszéde súlytalan. Jól tudja Áll minden jámbor) egy esedez. bg . Az elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól.A SORS A ÉS A MAGYAR EMBER (REGE) sors eltt (ki légyen E nagy szeszélyü n. Lóháton rég nem De vén bokáiról ült már. Rezes kard oldalán.

pedig sokat. (Ez már aztán a szem!) St mintha észre jne A füst hullámiban. És hü jobbágyokat. Egy . Kért hosszú békeséget És csendes háborút Oly félét. Mely kár nélkül lefut. De a magyar — mit tudna. kis reszelt alkotmányt. mi kell? legyen meg!" Szólt sors és úgy pipált. szívem magyarkám? Beszéld el szaporán. mint a permet. Sok st és És mennyi cifra köntöst hivatalt! De szólj. Tokajnak Jó bort. Ha még pipázni sem? — Csak nem is hunyorított.„Mi baj. diadalt. Mi kéne még. Panasszal elsorolni Kezdé. földet. Lengyelnek pénzt. hold Tüszkölve felbakált. mi baja van. Hogy egyre-másra nap. ha volna? Kell egy pipa dohány? Már adtam gazdag Csatákat.

Csakhogy lerázza végre A rozsdás daliát. S hogy lenne télen. . Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. S kivána sok bolondot És jókat is vegyest. S borzasztó! míglen Ásíta. Elejté pipaszárát. nyáron Jó útja (majd ha fagy!) Mert hejh. Bár buzgósága nagy. Ráró nem indít. Ásít mint egy repedt ég. E hosszú S már jobbadán Mit ád és mit ígérget. Teremjen csak búza. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. Juhának gyapja njön. nyöge. fútt. Oly szörny nagyokat.St híreért kívánta. Hogy tenger is legyen. filkvék. S hogy vesszen a pityóka. nem ád. Melyet már megnyuza. Sors istenn megunta dolgokat. Pipája kialutt.

Megln a hosszú béke. Tanulni nem volt kedve. amit kértél. egész cseberrel Hordták rá a vizet. A S ln sógor bven szolgált újabb gyötrelem. Ez aztán már boszúság! Lön szörny végezet: „Legyen meg. Mondják. De ö nem dolgozott: A gaztól parrag földe Farkasbundát kapott. És könyvet venni? kölcsön! Ügy már megengedem. Hol kutyabr a kincs.' Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment. Sok üdvös éven átal Eszméletlen pihent. Mibl. A sors-üldözte fajnak A tudomány is árt: . ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen.A gaznép ott a földön Kioltá a tüzet. Csak hogy hasznát ne vedd.

mint Árpád leié: Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. szüretet. A A szomszéd elseperte gabnát. Száz tenger egy helyett: Rút posvány és morotvák. De annyi bal esethez Nem óhajt ecetet. mint az öszvér. 11 . nyelve Külföld után delejt. És már tanult. szíve. A föld rongyolt sziget. Hát Ha még a többi tréfa! tán kapált vetett. S a lengyel a zsidónak Fizetne örömest. Úgy. S dágványos út. is: Megvásárolt kezekkel Egymást kiölni kész. kidlt ló. S az ország visszafordul. Hazája ellen párt. tudott is Sok tarkát és keselyt: Elméje.Korccsá lett. Van csendes háború Saját vérén vitéz.

Szégyennel homlokán. Szivében mély keservek. De a magyar föleszmélt. Bevárni a csalárd sors Honának mit ajánl. Lehányja régi brét S pusztán. de ifjan áll." alkuvást akar. Hogy rajta német és tót Két fülre kacagott. És szóla: „Mit kívánnál Ifjú hségedért? „Semmit!" szólt eltökélten A honfi: „semmi bért! Asszonyszeszélyre többé Hazám nem bizhatom: I . Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta Szemének mérlegén. Haragtól fél pogány. Kiált sors: „halld „Sok ami sok! megálljunk" magyar! Ezt még sem S új így gondoltam.Szegény magyar! tulajdon Vérébe vert csapot.

S élek halok: de többé Vak ámításaid Nem fogják fátyolozni napjait. Magamra vállalom. szivemnek S megváltom t Legtisztább vérivel. mit tenni kell. rosszul. mint lehet: el A sors borongva néz A küzd hon felett. Mi az. IV ." E honnak Azóta foly a munka Jól. Kiolvasom szemébl.Mit tenni hátra van még.

.

A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK .

.

ne szóljon a dal. Szél. Könyzápor. Bukott a jó.AZ EMBEREK I. Most a világ beszél. Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltának. bn. Hiába minden: szellem. mellyet bánat hajt. Volt munka: pusztított a vas! S az ember kérkedett. mellyet emberszív sóhajt. S megfagynak forró szárnyaikkal zápor és a szél. hatalmas Lábok törvény felett. Nincsen remény! A II. . S amint atyáik vétkezének. erény. tombolt a gaz merény: Nincsen remény! III. Hallgassatok. Ök úgy hullottanak! fölsüvölt: A megmaradt nép Törvényt! s a törvény újra ölt. És jöttek a dicsk.

Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsbb legyen tora: Sóvár szemmel néz ég felé. Ész és rósz akarat! A butaság dühét növeszted. És hosszú béke van s az ember Rémít szapora. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt. így kell-e lenni? vagy ha nem. Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen remény! V. az ember vész: Ez rült sár. S állat vagy ördög. S a hír? villám az inség éjjelén: Nincsen remény! IV. Mi dús a föld s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. Bújában egymást marta meg. Bármellyik gyz. düh vagy ész. Mért oly ids e gyötrelem? Mi a kevés? er vagy az erény? Nincsen remény! VI. Mert hajh a föld! az nem övé. ez istenarcu lény! Nincsen remény! . Hogy lázítson hadat. Istentelen frigy van közötted.S midn dicsi vesztenek.

Zsarnok.169' VII. pálya. vérnek rossz gazdája. És a nemzet áll fagyottan Tompa. Még Ura szavazni jár dobszóra. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja. Nincsen egy szó . És ó szégyen! rosszra jóra. Nagyobb bnt forral álnokul. Kincsnek. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! ORSZÁGHÁZA A hazának nincsen háza. rabja millióknak Kik gylölnek és dacolnak. s A meleg vért általjárja. Büszke fajnak Küzd Mellyen az magát rongálja. oly sok békeév után A testvérgyülölési S átok Virágzik homlokán. Ki magával sincs békében. Az ember Harcs fáj a földnek. zsibbadt fájdalomban. midn azt hinnk. hogy tanúi. szolga egy személyben. Mert fiainak Nem hazája.

Adtak drága bért. A hazának nincsen háza. Neve szégyen. Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. Mint anyának. . S a vérontó harcnak vége. Most fejét szenny Földön futva. Most midn leszállt a béke. Mért? Volt id midn nevére Fölkelének s amit kére Nem keresvén cifra szóban. gyász takarja. Neve: Neve: Neve: szolgálj és adj pénzt és ne láss bért. neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. Ami a szív legmélyén van. Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében. ne tudd mért. Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe. S a hazának. Bujdokolva. halj meg más javáért. Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. Adtak érte vért. s Földerülne boldog napja.Összehangzó Honfiaknak ajakáról.

Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt. Ne felejtsd a munkát és becsletet. Most vagy. ha feljutái. Hogy a jutalmat a szerint vehesd. sz szülidet. Igen! szemed ha volna fekete. nem te. Míg a hség tart egy pillantatig. Kit birkaképpel néz a kábaság. Ne felejtsd el. hervaszt a kebel. nép. Kit annyiszor megemlít szerelem. S hervadna. És a barátság. S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd. halál S te h emlék vagy? mely nem változik? — rád egy romlást lehel.ANEFELEJTSHEZ Nef elejts ! te gyáva kékszem virág. Élet. Az élet fényben úszó árjain Átrémlenél. király! Ne felejtsd a hálát. gyermek. szelíd virág. Mint a korom. Soha ne felejtsd el. ne hagyd elveszni gyermeked. . honfi. Szül. Mi vagy te jámbor gyom. hogy tégedet Segédül hí a hü emlékezet? A síron fázol. Ne Ha felejts el lenni ember s h barát. Akkor volnál valódi nefelejts. hogy rútul hazudott. hogy írhatnál vele. hogy gyarló lelkeket megejts. aki bnbe vág. két hs érzelem. a hazát! erre intenél. mint fedd durva szín: Ne felejtsd el szent nagy esküdet.

az már dúlva van.EMLÉKKÖNYVBE eszmék borítják eszemet. Hogy el nem vész. Koldulni járnék ily Megvenném Imádkozzál — te meghallgattatol — azt velm- remény. Az tán segíthet ily vert emberen. mit kivánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem Hitet. a szív remélt S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. tiszta volt az ég. ha nincs hazám ? Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem. nemes hölgy. egy reménysugárt.s hitért. Ily férfitól. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz. . Kívánságom vesszen ki a világ S e földi nép a legvégs fajig. Az emberüdvöt. a szellem mködött. hogy él még nemzetem. és véremen. Setét : Mi a világ nekem. Lángolt a gondos ész. Szivemben istenkáromlás lakik. mellyért fáradott. virított a föld ormain. ELSZÓ Midn Zöld ág ezt írtam. sejtelmet.

És folyton folyvást ordított a vész. Amerre járt. Megszülni vágyván a szent szózatot. ami Szép és jeles volt benne megjelent. Mélység és magasság Viszhangozák azt. A föld megszült. A félig istent. Lélekzetétl meghervadt az élet. elsötétült S az égnek arcain le Vad fénnyel a villámok rajzolák Az ellenséges istenek haragját. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre. . Nem hajszálanként. A szellemek világa kialudt. mint szokott a vész eltt. Emberszivekben dúltak lábai. Ki megteremtvén a világot.s reménytl reszketett a lég. Mint egy veszetté bszült szörnyeteg. Hallottuk a szót. Egyszerre szült az meg mint az Isten. embert. Most tél van és csend és hó és halál. félig állatot. mint a boldog ember. hangján üdvözölje. Mely által a világot mint egy új. És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. S a nagy egyetem Megsznt forogni egy pillantatig. A vész kitört.ünnepre fordult a természet. egy Dicsbb teremtés. Elborzadott a zordon mü felett És bánatában sz lett és öreg. Mély csend ln. irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl. Öröm.

Húzd. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Hová tévé boldogtalan fiait? MINT AFÖLDMIVELÖ Mint a f öldmivel jól munkált földbe magot vet S várja virúlását Istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottit Hordja koronként a végtelen emberiség. mogorva [fk [vegyest. Mit ér a gond kenyéren és vízen. Egyszer fázott. víg. Üvegszemén a fagy fölengedend. ki tudja meddig húzhatod. másszor lánggal égett. ne gondolj a gonddal Húzd Ne I . megittad az árát. S az agg föld tán vendéghajat vészen. Virágok bársonyába öltözik. Húzd rá cigány. Mindig így volt e világi élet. Szív és pohár tele búval borral. A VÉN CIGÁNY rá cigány. És haloványan a dús.: ! Majd eljön a hajfodrász. Tölts hozzá bort a rideg kupába. S illattal elkendzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kacért. a tavasz. a szegény és a koronás Mennek alá. lógasd a lábadat hiába. bús. balga.

Húzd rá cigány. Mikor lesz a nytt vonóbul bot: Szív és pohár tele búval borral. Húzd rá cigány. rült lélek. ki tudja meddig húzhatod. ki tudja meddig húzhatod. ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. ne gondolj a gonddal Mi . Mikor lesz a nytt vonóbul bot. ordít. sír. Ki dörömböl az ég boltozatján.! ! forrjon mint az örvény árja. Húzd. üvölt. Szemed égjen mint az üstökös láng. vadat és embert öl. Szív és pohár tele búval borral. sír e vad rohanatban. tört szív. és bömböl. Oda lett az emberek vetése Húzd. ne gondolj a gonddal Kié volt ez elfojtott sóhajtás. Háború van most a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. jajgat. Életet fojt. Rendüljön meg a vel agyadban. ne gondolj a gonddal! Véred — Tanulj dalt a zeng zivatartól. Vert hadak vagy vakmer remények? Húzd. Szív és pohár tele búval borral. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal. Húrod zengjen vésznél szilajabban. Fákat tép ki és hajókat tördel. És keményen mint a jég verése. Mint nyög. Húzd rá cigány.

— Akkor vedd fel újra a vonót. S annyi bn. ez a nyomorú föld forogjon keser levében. Húzd rá cigány. A keselynek szárnya csattogását. S az els árvák sírbeszédeit. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Majd ha elfárad a vész haragja. Húzd rá cigány. ne gondolj a gonddal! hagyj békét a húrnak. Prométheusz halhatatlan kínját. ki tudja meddig húzhatod. szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében. Húzd. . Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve.! Mintha újra hallanók a pusztán. Húzd. Szív és pohár tele búval borral. de még se. Húzd. s ne gondolj a világ gondjával. A lázadt ember vad keserveit. Mikor lesz a nytt vonóbul bot. Húzd. Melly egy új világot zár magába. S a viszály elvérzik a csatákon. Gyilkos testvér botja zuhanását. Szív és pohár tele búval borral. Lesz még egyszer ünnep a világon. ne gondolj a gonddal csillag. És derijön zordon homlokod. ki tudja meddig húzhatod. Szüd teljék meg az öröm borával. A vak Hadd És hadd jöjjön el Noé bárkája.

12 . Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. FOGYTÁN VAN NAPOD Fogytán van a napod. Ha volna is. Fogytán van a borod.. Van-e még reménység ? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban Hányszor álmodoztál. Mire virradsz te még. Véred megsürdött. . Szegény magyar költ. Büszke reményekkel Kényedre játszottál! . Fogytán van erszényed. Agyveld kiapadt. minek? Nincs ahová tennéd. Fogytán van szerencséd.

.

UTÓSZÓ 12=* .

.

ér. mégpedig sokkal találóbban. hanem nyelvének rendkívül gazdagsága és merész. Nincs az érzelmek hullámzásának az a finom árnyalása a legkönnyebb igazi romantikus Az diadalmasan érvényesül líra . ill tehát. Felosztásunk els pillanatra tisztán formainak és mfajinak lát' szik (költemények antik és modern formában. Vörösmarty a klasszikus formákból ntt ki. Virág és Berzsenyi voltak az els minta' képei. ódák és balladák stb. hogy e fajta költeményei kerüljenek az els helyre. az epikán át is a modern for' mákban írott költeményeiben érvényesül a leghatásosabban. De ez a hatás a küls formánál tovább nem jutott. újszer fordulatai is igazolják.YULAIPál kiadásától eltér' en Vörösmarty legszebb lírai költeményeit nem egységes idrendben.) mégis úgy érezzük. Vörösmarty lényegében ízig-vérig romantikus költ volt s ezt nemcsak szertelen fantáziája.hanem nagyobb csoportokba elosztva kapja az olvasó. mintsem ezt a szigorú idrend véletlenjei megen- gednék. hogy vele Vörösmarty bels fejldését tudjuk reprezentálni.

szatírák és balladák képviselik a legtökéletesebb müfajO' kat. melyet meg ne tudná A vén cigány gyjt-cím ségét. A költemények utolsó csoportja. emlékezzünk vissza akár a Hedvigre. mint nagyobb epikai müveiben lépten-nyomon fölfakadnak s az elbeszélés nyugalmát folytonosan megzavarják.játszi pajzánságtól szenvedélyig. látszólag megbontja a felosztás formai egy- csak látszólag. mely a legsivárabb reménytelenségig. Vörösmarty mvészetének legérettebb joeriódusát. a vén cigány. mert hiszen mondote küls szempont csupán a bels fejldés ábrázolására szolgált alkalmul. mert bennük is a legtisztább líra jut kifejezésre. azerkölcsi nihilizmusig sodródik és egyetlen. egy hatalmas hangulati kapcsolatfogja össze: egy pusztulásra ítélt lángelme kétségbeesett följajdulása. Az ódák. tuk. meghasonlása önmagával és a világrenddel. örök mentsége. joggal ide sorolhatjuk. amely mindennél jobban igazolja. de ezzel egyszersmind megélénkítik és állandó pezsgésben tartják. akár a Szép Ilonkára! Nemcsak azokra a dús lírai részletekre gondolok. Az öreg Vörösmarty. melyek ezekben a költeményeiben is. lüktet találni a maga legillbb kifejezését a legváltozatosabb versformák sorozatában. formai és mfaji tekintetben bármilyen eltérk. hogy olyan De hogy . alá foglaltunk. mely a legkomorabb. st legendáit is. hogy mennyire jogosult és elkerülhetetlen volt itt a lírai karakter. Balladáit. hanem célzok fképen e költemények ismert élményt hátterére. utolsó költeményeit.

beteg. kétségbeesésében mártírrá magasz- Budapest. 1921.megrendít szavakat talál bomlott érzéseinek kifejezésére. kihez minden n között a még nem volt leg- hüebb maradt. olyan szépségeit eleveníti a nyelvnek. . a szegény. amire a magyar példa. ritmusnak. züllött köl- tt végs tosította. zenének meg benne. KIRÁLY GYÖRGY. szeptember havában. költészet történetében A Múzsa.

.

TARTALOM .

.

ÉS VALÓSÁG KÖLTEMÉNYEK ANTIK FORMÁBAN Árpád emeltetése Zrínyi ÁLOM 7 7 11 11 Pázmán Méh Két gyermek Sziget sírja 12 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 A boldog Izmén sírjára Szép és hü Szív Bús kert sír A A A A A puszta Magyarország címere A patakhoz látogatók haldokló Etele Napóleon rózsa Virág és szerelem A csalfa lány szeret óhajtása és valóság Álom 15 15 15 16 16 16 16 17 .

Matild dala A haldokló leány A gyászkend A csermelyhez Vágy Ilus panasza Haj. szem bús legény Puszta csárda Andor panasza A váró ifjú A szeretk A hü szeret A A kér Pásztorlány dala 32 33 34 35 36 38 38 39 40 41 41 Tükör Hség A A kis leány baja Gyász és remény Idához féltékeny 44 45 45 46 .A Csalogány Guttenberg-albumba Vashámor Világzaj 17 17 18 18 19 19 Ósök Laurának A Kis MERENGHÖZ 23 24 25 26 27 28 29 31 31 KÖLTEMÉNTYEK MODERN FORMÁBAN A gyermek halálára magyar költ Helvila halálán K. száj.

... 53 53 54 55 55 56 57 58 59 ÓDÁK HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK A hontalan Szózat Berzsenyi emléke Elhagyott anya 65 67 69 71 Az árvizi hajós Liszt Ferenchez 73 78 81 Az él szobor Az úri hölgyhöz Fóti dal 83 86 91 Keser pohár Szabad föld Az elveszett ország Rossz bor Hányszor hallók Gondolatok a könyvtárban Szabad sajtó 93 94 94 96 96 100 ..Pipiske Kés vágy Piros száj A megcsalt leány 46 48 49 50 51 Éj és csillag Virág és pillangó A szomjú (Laurához) Laurához Haragszom rád (Laurához) Sok baj Laurához Ábránd A merenghöz Madárhangok (Laurának) ...

157 A VÉN CIGÁNY UTOLSÓ KÖLTEMÉNYEK Az emberek Országháza 167 169 171 A nefelejtshez Emlékkönyvbe Elszó 172 172 ..BALLADÁK KISEBB ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK 103 108 113 117 119 124 126 132 Szilágyi és Hajmási Hedvig (Legenda) Becskereki Salamon Szép Ilonka A hs sírja A szent ember A szegény asszony könyve szatírák TRÉFÁS KÖLTEMÉNYEK Laboda kedve Gábor diák A hivatlan dalosok Az unalomhoz Petiké Mák Bandi Tót deák dala Mit csinálunk? A sors és a magyar ember (Rege) 139 140 142 144 146 148 152 154 ..

A Mint a földmivel vén cigány Fogytán van napod 174 174 177 181 UTÓSZÓ .

^K N E R IZIDOR^ ^ESZTENDBEN* „A MERENGHÖZ" CIMÜ ANTHOLÓGIA VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEGSZEBB KÖLTEMÉNYEIBL A KNER. KÖTETE. A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET KOZMA LAJOS RAJZOLTA . KLASSZIKUSOK VI. MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN.

.

.

^ 5 \ UNIVERSITY OF TORONTO LiBRARY DO NOT REMOVE THE ^CÖ tO O CARD FROM THIS cd •2 > a POCKET ^ .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful